I. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

2011/I. szám Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Fészek-Hírlevél 2011/I.

2

Tisztelt Olvasó! A 2011. évi első Hírlevél beköszöntőjét rendhagyó módon nem az ügyvezető Báló Otília írja, hanem én, mint az Egyesület egyik munkatársa, mivel Otília jelenleg megérdemelt szabadságát tölti, de már nagyon várjuk vissza mindannyian. Ilyenkor mindig visszatekintünk az előző évre és előretekintünk az előttünk álló feladatokra. Az elmúlt év legnagyobb eseménye Egyesületünk életében az volt, hogy a nevelőszülői hálózat fenntartói feladatait átadtuk a Baptista Szeretetszolgálatnak. Ez a Fészek Gyermekvédő Egyesület nevelőszülői és a hálózatban nevelkedő gyermekek számára nem jelent nagy változást a mindennapokban, hiszen a működtetői feladatokat megtartotta az Egyesület, viszont egy plusztámogatás és biztonság számunkra az jövőben. Több mint fél éve dolgozunk Velük együtt és az együttműködés megfelel várakozásunknak. Reméljük, hogy ők is büszkék rá, hogy egy jól működő gyermekvédelmi intézménnyel öregbítjük a Baptista Szeretetszolgálat mindig is kedvező, a rászorultakért tenni akaró és tudó hírnevét. Kívánom, hogy az év során előttünk álló feladatokat lelkesedéssel, örömmel és egészséggel végezhesse az összes tagunk, valamint, hogy minél több közös rendezvényben, összejövetelben vehessünk részt mindannyian. Kérek mindenkit, aki olvassa ezt a Hírlevelet felnőttet és gyereket egyaránt, hogy írásaival, rajzaival, ötleteivel járuljon hozzá, hogy Hírlevelünk minél színvonalasabb, igényesebb, informatívabb legyen a 2011-es esztendőben is. Vincze Dezsőné Danica

A FÉSZEK GYERMEKVÉDŐ EGYESÜLET TÁMOGATÓI VOLTAK 2010-BEN A Hírlevél első lapszámában hagyományosan az előző év támogatóinak is köszönetet szoktunk mondani. Nincs ez másként az idén sem, ezúton köszönjük mindenkinek a támogatást, aki bármilyen formában és mértékben segítette az Egyesület munkáját 2010ben. Ábel András Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Érdi, Budaörsi Kistérségi Intézete Aranyág Alapítvány Bagi Adél Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány Berec Barbara Bittó Piroska Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola CBA Érd Budai út 28.

3


Deményi Ernő Dr. Ágfalvi Rózsa Duna House Franchise Kft. Edenred Magyarország Kft. és Class FM Egri Zsolt ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Vizuális nevelési Tanszék diákjai Érd és Vidéke Takarékszövetkezet Futaki Lilla GE Healthcare budaörsi telephelyének dolgozói Geiszler Lívia GeneralCom Kft. Gross Margaret Harcművészek az Egészséges Gyermekekért Mozgalom HiPP Kft. Horváth Katalin és Gansperger Gyula Karmel Alapítvány KLUDI Szerelvények Kft. Központi Gyógyszertár Érd Lipóti Pékség Magyar Élelmiszerbak Egyesület Magyar Telekom Nyrt. Napidoktor.hu Oravecz Sándor Osztrák-Magyar Európaiskola Péli Elemér R. Kárpáty Ágnes Regio Játékkereskedelmi Kft. RendezvényParádé Kft. RTG Vállalati Felelősség Tanácsadó Kft Stichting Gastouders Hongaars Zorgkind, Hollandia Szociális Gondozó Központ Módszertani Gyermekjóléti Központ Érd Takács Edit Tárhely.Eu Szolgáltató Kft. Vialto Consulting Kft. XXII. kerület Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Zsebők András Köszönjük!


4

„Panem et circenses”! Azaz „kenyeret és cirkuszt a népnek!” - hangzott a kiáltás több ezer évvel ezelőtt a római köznép szájából. S ez mit sem változott az idők folyamán. Még a mai, nehéz gazdasági helyzetben is CIRKUSZBAN szívesen jár a nép a szórakoztató ipar eme remek JÁRTUNK! gyülekezetébe, különös tekintettel arra, ha a lehetőség ajándékként kínálkozik. A fenntartó Baptista Szeretetszolgálat jóvoltából, január 27.-én délután, újra látogatást tehettünk a Fővárosi Nagycirkusz soron következő, „nosztalgikus” előadásán. Mi magunk is öt, izgatott kis lurkónkkal foglaltuk el a helyünket, s találgattuk, mi újat fogunk látni az előadáson. A zenekar ütemes dallamba kezdett, a porondmester jelezte, hogy kezdődik az előadás, s máris berobbantak a kezdőszám tornászai, két nemes paripa vágtája közepette. Gumilabdaként ugráltak a lovak hátára –néha többen is,- majd egyik lóhátról a másikra, s a gyerekek – lehettek vagy 2-3 százan – boldog sikongásokkal fejezték ki csodálatukat és egyik ámulatból a másikba estek. Azután egymást követték produkciók: bohóc számok, majd légtornászok lélegzetelállító attrakciói segítették gyomrunkat görcsbe rándulni, bűvészek és illuzionisták ejtették ámulatba a „nagyérdeműt”, állatidomárok és akrobaták nyűgözték le a közönséget. S talán a leg frenetikusabb előadást az az indiai elefánt produkálta, aki megdöbbentő könnyedséggel, de hihetetlen óvatossággal cipelte idomárjait a szájában illetve az ormányán, lépdelt át anya és gyermeke fölött, miközben ők a földön feküdtek a lábai alatt, vagy, ahogy több tonnás súlyával idomárja földön fekvő teste fölött lehasalt, hogy az idomár éppen csak elfért a hasa alatt. Mondanom sem kell, hogy ez alatt a szám alatt meg lehetett volna számlálni a zümmögő legyeket, ha lettek volna, de annál viharosabb volt a taps, a sikeres szám befejezését követően. Ennyi kikerekedett pofijú, boldog, csillogó szemű gyermeket ritkán láthat a sokat megélt felnőtt sereg, s azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki azt gondolja: hogy ezekért a kis lurkókért érdemes mindent megtenni, és elengedni egy fohászt az égiek felé, bár soha se kellene mást látnunk a gyermek arcokon, mint boldog, elégedett mosolyt, és felhőtlen örömöt. Záró gondolatként így összegezném az élményeket: jól esett néhány órára megfeledkezni az élet nehézségeiről, a jövő riogtatásáról, és gond feledten örülni a feledhetetlen látványosságoknak. Köszönjük a lehetőséget, köszönjük az örömöt. Iványi Zoltán


5

NOSZTALGIACIRKUSZ A Fővárosi Nagycirkuszba kaptunk meghívást a Nosztalgia című előadásra, a jegyünk 2011. január 27. 1500 csütörtökre szólt. Mivel hétköznap volt elgondolkodtunk, hogy mit csináljunk. Ez már a 3. alkalom, amin részt vehettünk és az előző két előadás is nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezért most is szerettek volna elmenni, így úgy döntöttünk, hogy ezt a műsort sem hagyjuk ki. Az iskolából a tanár nénik is szívesen elengedték őket, és örültek neki hogy megyünk a cirkuszba. A gyerekek sietek haza, hogy időben indulhassunk, nagy izgalommal készülődtek. Amikor megérkeztünk, a cirkusz előterében Virág néni várt minket. Hamarosan megszólalt a jelző csengő, és bemehettünk a nézőtérre. Végre, kezdődik az előadás, megszűnik az alapzaj és mindenki tátott szájjal nézte, ahogyan a kisautóval begördül a bohóc. Nagyokat nevetek, ámultak a produkciók láttán. Volt légtornász, zsonglőr, bűvész, akrobaták lovon, földön és levegőben. Következett egy hatalmas elefánt akin egy kislány hintázott is. Volt még élőszobor, akiről sokáig azt hittük, hogy tényleg csak egy bábu. A gyerekeknek igazuk volt, hogy ezt az előadást is meg kell nézni, nagyon színvonalas, remek műsort láttunk. Hazafelé az autóban arról beszélgettünk, hogy kinek mi tetszett, persze mindenkinek más. A mai napig azt találgatják, hogyan cserélt helyett a nyuszi a leopárddal. Köszönet a Baptistáknak, hogy lehetővé tették számunkra, hogy láthassuk ezt a remek előadást. Balogh Béláné nevelőszülő Dány

"Üres a sátor, a cirkusz bezár De a porond közepén egy bohóc megáll. Most nem nevet, nem bohóckodik, Kifestett arcán egy könnycsepp folyik. Rájött, hogy nincs élete Bohócarca eggyé vált vele. Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra, S egy pillanatra felvillant az igazi arca."


6

Rendkívüli izgatott várakozás előzte meg Abonyban mind a Mikulás mind pedig a karácsonyi ünnepünket. Tudni kell az okát is. Sajnos az előző évben nem volt lehetőségünk hasonló rendezvényre, emiatt mindenki még jobban várta a nagy napokat. Szinte teljes volt a létszám, minden adott volt, hogy együtt várjuk a Mikulás bácsi érkezését és együtt örüljünk a sok szép karácsonyi ajándéknak is. A szavaknál hatásosabban mutatja meg a gyerekek arca az érzéseiket. Éppen ezért álljon itt néhány fotó ezekről az eseményekről. Bízunk abban, hogy még sok hasonló közös élményben lehet részünk. Gulyásné Herédi Erika nevelőszülői tanácsadó

A rendezvényekről készült további fényképek honlapunkon megtekinthetőek!

7


Búcsúzunk Tőled Kerekes Magdolna! Rövidre szabta a sors az életed, amelyet mindig olyan nagy szorgalommal, odaadással és mások megsegítésével éltél. Megdöbbenve és értetlenül álltunk a hír hallatán, hova lett a mindig vidám Magdi, miért nem hív, hogy ki lesz a következő, akinek segíteni kell a számolás nehézségeiben, a nyelvtan rejtelmeiben. Nem értik a gyerekek, hogy nem mehetnek a Magdi nénihez, hisz nem volt annak semmi baja, csak kicsit pihennie kellett. Mi lesz a nyári táborral, ki fogja azt mondani, hogy „nekem a kicsik kellenek, imádom őket”, ki fogja a kezüket a sümegi várromhoz felfelé, ki mondja, hogy „gyere, megsimogatom és nem fáj”. Nagyszerű ember, csodálatos pedagógus, őszinte barát voltál. Megőrizzük emléked! Nyugodj békében! A FÉSZEK Gyermekvédő Egyesület Tiszakécskei Csoportjának Nevelőszülői és Gyermekei nevében: Rádiné F.Hegedűs Terézia

BÚCSÚZÁS A TESTVÉREIMTŐL Most sír még szemetek Családod nem engedné kezed. De mikor enyhül majd a környezet, Megtörlitek szemetek, hogy levegőt vesztek, s megtörik szívetek. Elhalványul minden múlt, S enged majd kezetek. Boldogok lesztek. Vidámak és jók De mi reménykedünk benne, írtok néhány szót. Ne felejts el minket, mert attól, hogy elmentek másfelé léptek, Ti mindig is örökké testvéreink lesztek. Vadászi Mónika

8


TÉLAPÓ ITT VAN! December 4. reggel, nehezen ébrednek a csöppségeim, mindaddig nyűgösek és lusták, amíg említést nem teszek a Télapó Ünnepségről. A készülődés felgyorsul, szinte szárnyakat kapnak a gyermekek. Útnak indulunk a Fészek Egyesület rendezvényére, a Cserepesházba. Útközben a kicsik fáradhatatlanul dalolgatnak, „Hulla a pelyhes…”, „Csing-ling-ling száncsengő…”, majd kis idő elteltével már a két dalocska kombinációját is hallhatom: hulla a csing-ling-ling és pelyhes száncsengő- a sok ismétléstől már maguk sem tudják, melyik dalnál, hol tartottak. Az idő múlásával sűrűsödnek a kérdések is: „Mikor leszünk már ott?” „Miért nem megyünk gyorsabban?” „Lemaradunk a Mikulásról, siessünk már jobban.” Megérkezünk és az autóból szinte kipottyannak, mert a figyelmüket a Télapó fürkészése köti le. Ragyogó szemeik és rózsásan piros pofikájuk árulkodik izgatottságukról. Megállás nélkül fecsegnek, kérdeznek, s választ sem várva folytatják a csicsergést. A lépcsőn fölfelé haladva erősödik a várakozó gyermekek boldog zsivajának hangzavara. Fölnőttek sokasága áll kint a folyosón, kabátokkal tömött fogasok és tengernyi cipő sorakozik a kicsiny előtérben. Benézek egy nagyobb szobába, ahol anyukák, apukák, gyermekeikkel és nevelt gyermekeikkel – nagy szőnyegeken- ücsörögve várakoznak, a Mikulás érkezésére. Leveszem a ruhát az én gyermekeimről és betessékelem őket a helységbe. Körülnézve látom a kicsik édesanyját és az éppen ekkor betoppanó nagymamát, mosolyogva üdvözlöm őket és tekintetemmel keresem a neveltjeimet. Önmagukról megfeledkezve elindultak a tömeg közepe felé és áhítattal bámulják az összegyűlteket, észre sem véve a saját családtagjaikat. Tesznek egykét kört és visszatévednek hozzánk. Árpika hangosan tájékoztat minket, hogy: nincs sehol a Mikulás bácsi, de most már jó lenne, ha jönne, mert sokan akarnak találkozni vele. Kérem őket, legyenek kis türelemmel, mert én már látom, hogy közeledik felénk. Anna szemei hatalmasra kerekednek és minden figyelmét a leskelődés köti le, ő szeretné elsőként megpillantani a Mikulást. Csengőszó és két krampusz kíséretében érkezik a Télapó. A boldogfeszültség tapintható; kacajok, tapsika és „itt van, megjött végre” őszinte, gyermeki megnyilvánulások fogadják az ajándék hozót. A két krampusz játékos civódása és a közösen elénekelt „Hull a pelyhes fehér hó...” minden apróságban feloldotta a szégyenlősséget. A télapó érdeklődő kérdésére, miszerint:„mindenki jó gyermek-e itt?”- néma csend a válasz. Árpika, a tőle megszokott nyílt, egyenességével válaszol társai helyett is: „szerintem vannak itt rossz gyerekek is, de most már nem sokára én túl jó leszek…” Ebben a röpke pillanatban a fölnőttek is felszabadultan kacagnak.

9


A csomagosztás: a Télapó, név szerint szólítja a gyerekeket, s ebben a pillatanban mindannyian megígérik, hogy szót fogadóbbak, figyelmesebbek, ügyesebbek lesznek. A zsákból előkerülő, édességgel bőségesen megtömött zacskók örömteli mosolyt varázsolnak az aprónép arcára. -„Aztaaa, nézd, nekem mim van!, látod, sok cukor!, meg oda nézz, van csoki télapóm is!, és figyeld, van még ……., és képzeld a Mikulástól kaptam!, a krampuszok veszekedtek, mert az megette a szaloncukrot”, s az élménybeszámoló közben két kézzel tömik az arcocskájukba a vendéglátásukra kikészített pogácsákat, nápolyikat, mogyorót. Az Ünnepség csodálatosan sikerült, elég ránézni a boldog gyermekinkre és szívünket megnyitni a szeretetük előtt. Mert ettől boldog az „ünnep”, a szeretet varázsa az, ami megtölti tartalommal, értelemmel az ilyen alkalmakat és a mi szívünket is. Bob Mária Nevelőszülő

Sok boldog születésnapot kívánunk a januárban születetteknek! Bagaianu Alexandru Csipák Kristóf Egyed Tamás János Gerdai Krisztián Roland Gyarmati Patrik György Hanák Zoltán Heibl Noémi Istoc Grosu Cosmin Kovács János Roland

Lakatos Nikoletta Mészner Tamás Krisztián Mrena Krisztián Nagy József Marcell Nagy Mercédesz Németh József Patai Melinda Patai Szilvia Péntek Krisztián

Posta Krisztián Rabb Zsolt Rozner Barbara Sólyom Krisztián Szabó Dávid Róbert Szabó Károly Takács Bettina Éva Tóth Szebasztián Tóth Tibor László Víg Szilvia

„A világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él.” Henry Youngman

10


ÉVA ANYA… Sándor Zsuzsi 2006. január 12-én született. Rá két hétre felkeresett Ankáné Marika nevelőszülői tanácsadó, hogy van itt egy kisbaba, aki egy szerető családot keres. Azt tudnotok kell, hogy nagyobbacska gyerekeket akartam és volt is már nálam 3 fiú akik 8,13,16 évesek. Azonnal igent mondtam, mert Zsuzsit nekem küldték az égiek. Egyéves korában már úgy is nézett ki, mint egy angyalka a középkori freskón. Napra pontosan 72 évvel volt fiatalabb az édesapámnál. Senki nem tudta, hogy hozom február 1-én még a fiúk is nagyot néztek, azt hitték először, hogy játék baba. Azt még tudnotok kell, hogy én egyedül élek nincs társam. Szóval nem volt fizikailag egyszerű a dolog. Na de a nevelőszülőt sok jó nevelőszülő veszi körül, és tőlük sok segítséget kaptam. A Zsuzsi édesanyját sokszor csalogatni, hívogatni kellett, fényképeket küldeni neki, hogy ébredezzenek azok az ösztönök. Már az első határozatban benne volt, hogy édesanya hazaviheti, ha rendezi a körülményeit. Zsuzsi nagyon okos gyönyörű kislány lett. Az, hogy hazamegy mindig itt lebegett, de még a tudatalattim legsötétebb zugába is bezártam, hogy ez soha ne történjen meg. Úgy gondoltuk többen -a szakemberek is-hogy jó lesz neki az édesanyánál, még a szívem is ezt súgta, de közben majd beleszakadt, amikor három és fél évesen 2009. június 30.-án költözött. Örülnöm kellett vele együtt, hogy neki könnyű legyen, de amikor integettem utána, akkor már nem voltak szomjasak az egerek. Olyan izgalommal, boldogan pakolt, mert már előtte volt 3 napot otthon és nagyon jól érezte magát. Folyamatosan tarthattam a kapcsolatot velük és tudtam a kezdeti nehézségekről. Az édesanya Edit azt mondta, hogy találkozzunk, ha már Zsuzsi beilleszkedett. Ettől én a fellegekbe jártam. Azóta 2-3 havonta találkozunk, sűrűn beszélünk telefonon és már múlt év decemberben aludt nálunk egy éjszakát. Picit felkavarták az emlékek, de Edit elmondása alapján hamar megnyugodott. A szülinapja, névnapja nem múlhat el az ajándékunk nélkül. Most volt 5 éves és hívtam telefonon. Így zajlott le a beszélgetés: - Szia, Éva anya! - Szia, drága kis Nyuszikám! - Tudod, mi van ma nekem? - Mi van húsom? - Hát a szülinapom. - Képzeld el én pont ezért hívtalak, hogy boldog szülinapot kívánjak. Majd megérkezik az ajándékunk is egy mesekönyv, a postás viszi. - Köszi! - És mit kaptál a szülinapodra? - Tortát és gyertya is volt rajta.


11

- Hány szál? - Öt. - Te nagyon ügyes vagy Nyuszika! - Voltál ma oviba? - Igen. - És mit csináltatok? - Játszottunk. - Mást nem? Óvó nénivel nem volt foglalkozás? - De volt. Képzeld madárkákat vágtunk ki ollóval. - Te már ilyen ügyes vagy, hogy vághatsz ollóval? - Igen, és festettünk kesztyűt. - Milyen színűre? - Barnára, zöld pöttyökkel. - És hány ujjas volt? Egy vagy öt? - Egy. Zsolti hol van? Beszélhetek vele? - Internetezik. - A te szobádba? (csak nálam van internet, de gép az több van, és ezt megjegyezte a drágám) Beszélt Zsoltival meg a többi gyerekkel is, és ez bearanyozta egy kicsit a következő napjainkat. Napokig csak azt hallottam, hogy az itt töltött három és fél év alatt milyen jót játszottak Zsuzsival és már nyáron egy hétre jön. Azért nagyon jó Éva anyának lenni. Farkas Gáborné Évi nevelőszülő Tiszakécskei csoport


12

II. ZÁRT AJTÓK ÉS NYITOTT LELKEK KONFERENCIÁJA A tavalyi évhez hasonlóan febr. 10 – 11-én is nagy szeretettel várták és fogadták a lelkes szervezők az érdeklődőket a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében tartott 2 napos szakmai konferenciára. Mi a rendezvény második napján vettünk részt, Neubauerné Margó és Kisnémetné Irma. A szakmai találkozó számunkra nagyon érdekes volt, hisz az előadók mindegyike más szemszögből igyekezett a társadalomban lévő nagyon negatív börtönképet javítani. Azt próbálták megmutatni, hogy az árnyoldalon túl mennyire sok szakmai tudás és szeretet van ebben a zárt világban, ahova a fogvatartott és nevelő ugyanúgy, de mégis egy kicsit másként van bezárva. Kritikusan elemezték az előadók, a BVben zajló oktatás ügyet, hisz milyen pszichológiai és pedagógiai szaktudás tudna csodát tenni azoknál a fiataloknál, akik nem motiváltak a tanulásra és vannak olyan elítéltek, akik a nevüket sem tudják leírni. Ügyésznő és egy gyermekpszichiáter lenyűgöző előadását kísérhettük figyelemmel. A nap fénypontja a fogvatartott fiatalok színelőadása volt a 7 Priuszos törpe címmel, amelyen rég nem nevettünk ennyit. Közben Margóval arra gondoltunk, hogy ha kint maradnak ezek a gyerekek, lehet, hogy sose lett volna lehetőségük 150 ember előtt színpadon játszani…….. Csak jó valamire ez a börtön? – bár kicsit nagy az ára…….. Délután jöttek a szekciók – ilyenkor mindig sajnálom, hogy az ember egyszerre nem lehet több helyen. Margó a terápiás segítségnyújtást követhette figyelemmel, míg én egy másik szekció munkájában vehettem részt, ahol kerestük a választ arra a kérdésre, hogy a bv-ben tartózkodó gyerekek 50 %-a miért is nem kerül be a gyermekvédelmi jelzőrendszer látókörébe? A nap végén alkalmunk nyílt a bűnelkövetők részére fenntartott körleteket végig járni, ahol a nevelők és közvetlenül az elítéltek kíváncsiságunkat kielégítették, mert feltehettük a különböző kérdéseinket, amelyekre választ is kaptunk. Kisnémet Irma

„Már meséltem neked arról, hogy milyen az intézményfüggőség. Először, amikor ezek közé a falak közé kerülsz, szinte úgy érzed, kibírhatatlan, aztán eltűröd őket, majd elfogadod... aztán végül tested-lelked alkalmazkodik a börtönélethez, szinte a lelkeddel is szeretni kezded azokat a gyűlölt falakat.” Stephen King


13

BUDAPEST HEGYEM ÁLTAL SZERVEZETT JÓTÉKONYSÁGI KONCERT 2011.02.05. Nagy örömmel vettem tudomást erről a rendezvényről. Már napokkal az indulás előtt gondolkoztam, hogy lehet ilyen, hogy majd Erdei Zsolttal, vagy Vastag Csabával találkozzak? Február 5-én szombaton 7.30-kor indultunk busszal Budapestre. 11 órakor kezdődött a rendezvény. Még most sem hiszem, hogy kezet fogtam Erdei Zsolttal a HEGYEM apai nagykövetével, és még fotózkodhattam is vele. Nem sokkal később észrevettem Veres Robit azaz a rap szakma nyelvén MCDC-t. Odasiettünk egy közös fotózásért, aláírásért. Nem sokkal később bemutatták nekünk a rendezőket, köztük Gulacsi Attilát , aki meghívott engem , Mrena Krisztiánt, Németh Attilát és Juhász Pistit Csillebércre egy karate táborba, amit szintén a HEGYEM rendez már évek óta. Elsőnek megismertették a közönséggel a karate műfajait egy- két bemutatóval. Ezután egy kis rock zenét hallottunk Vincze Lillától, aki már a pápának is énekelt. Őt követte a Csillag Születik felfedezettje MCDC. Nagyon fura lélek, mert csak mondtunk neki egy-két szót az egészségről, és ő már is népzenét csinált belőlük. Miután ő nagy fájdalmunkra elment, Robi jött egy kis bot Madár módra. A bot lecke után színpadra lépett egy testépítő, akinek a neve Sinka Zsolt. Szájtátva néztük a produkcióját. A vas rudakat úgy hajlítgatta, hogy még meg sem izzadt. Erőpróbára hívta Madárt, aki épp hogy csak megkapta az elégségest. Vasasról jött 4 táncos lány kápráztatta el ruganyosságukkal a nézőket. Ezek után még tartottak bemutatókat a harcművészetekről. Főképp a lányok örömére a Bad Boys lépett fel, akik még táncversenyt is rendeztek. Jött a várva várt X-faktor győztese,Vastag Csaba. Az X- Faktor zenéiből válogatott nekünk. Ő még a színpadról is lejött, de kár volt, mert szétszedték majdnem a rajongói. Sajnos neki is el kellett mennie. Fellépett lakhelyünkről, azaz Tiszakécskéről jött néptánc együttes. Volt két csoport a Nagy-Tisza és a Kis-Tisza. A néptánc után egyéni produkciók jöttek. Volt köztük népdal énekes, és modern táncosok. 2 óra tájban mindenki a HEGYEM vendége lett, akik minket ebéddel kínáltak. Desszertre egy kis édesség, csoki szökőkút. Egy kis ejtőzés után újra megkezdődött a harcművészet ideje. Sok érdekes figurával és harctudással buzdítottak minket sportolásra, főként karatéra. 16 óra előtt a rendezők mindenkinek osztottak lufit és egy közös fotóra hívtak minket, ami sajnos mégis elmaradt. Sok élménnyel és még több tudással, fáradtan érkeztünk haza. Nagyon szépen köszönjük a HEGYEM-nek és a ránk felügyelőknek ezt a szép, el nem felejthető élményt. Rozner János

14


Sok boldog születésnapot kívánunk a februárban születetteknek! Balog Ildikó Balogh Gina Balog Kevin Dudás Petra Hup Krisztián Juhász Mónika Kőrösi Bernadett Kurucz Viktória

Lakatos Alexandra Lakatos Bence Mák Balázs Nagy János Németh Károly Orbán Attila Pálfalvi Cintia Dzsenifer Pusuma Erika

Rohacsek Nikolett Solti Bertalan Sörös Gábor Tamás Richárd Telek Viktória Angelika Tóth Hajnalka Tóth Márkusz Antóniusz Virág Klementina


15

AMIKOR A HALLGATÁS FONTOSABB… Többször előfordult már velem, hogy a szembejövő ismerős, sietős lépésekkel „Szia! Hogy vagy?” módon köszöntött. Igazán nem tudtam eldönteni, hogy most valóban kíváncsi is a válaszra, vagy csak a maga megnyugtatására érdeklődött. Válaszolni nem volt módom, de nem is hiszem, hogy ez lényeges lett volna. Hiszen hallgatni idő, ha nem érdekel a másik őszintén, akkor elvesztegetett idő. Nemcsak neki, nekem is. Nekünk, akik lelkileg sérült, érzelmileg hullámzó gyermekek számára tesszük fel a „Hogy vagy?” kérdést, nem lehetünk sietősek, felszínesek és őszintétlenek sem. Velük szemben arra a féle meghitt beszélgetésre van szükség, amikor csak és kizárólag egymásra figyelünk, amikor van lehetőség szót ejteni érzésekről, gondolatokról, vágyakról. „Minőségi idő” egyik elemeként jellemzi ezt Gary Chapman: Kamaszokra hangolva… című könyvében. Ennek alapján pedig nem másról, mint a másik meghallgatásáról van szó, arról a gyermekről, serdülőről vagy éppen kamaszról, akinek segíteni szeretnénk. A meghitt beszélgetés, pedig olyan segítség, amely főként a hallgatáson alapszik, amely nekünk szószátyár, papolós, bőbeszédű felnőtteknek időnként nagyon nehezünkre esik. Nézzünk hát néhány olyan szempontot, amely vezérfonal lehet ennek gyakorlásához, higgyetek nekem, működik!  Nézzünk a gyermek szemébe, ha beszél hozzánk, de ne fejezzünk ki semmilyen rosszallást a tekintetünkkel, legyünk nyitottak.  Ne foglalkozzunk semmi egyébbel, miközben hallgatjuk a gyermeket, ne vasaljunk, ne mosogassunk és ne a tévét nézzük. Inkább kérjük meg, hogy várjon 5-10 percet, amíg a nagyon fontos dolgunkat befejezzük.  Próbáljuk megérteni az érzéseit, olyan mondatokkal, mint: „úgy látom csalódott vagy, mert…” jól értem megbántottak, mert….” (elég egyetlen pontosító mondat)  Ne szakítsuk félbe! Véletlen se vágjunk bele a szavába, mert itt és most nem a mi véleményünk fontos.  Figyeljünk testbeszédére. Ökölbe szorított kéz, könnyes tekintet, remegő szemmozgás, reszkető lábak gyakran másról árulkodnak, mint amit mond.  Ha nem értünk valamit végképp, akkor szorosan kapcsolódó kérdést tehetünk fel. „Ha jól értem, azt mondod, hogy….”, Jól gondolom, hogy ……  Legyünk megértőek. Bármi, ami első hallásra kiveri nálunk a biztosítékot, nem kell, hogy hangos lekiabálás formában öltsön testet. Hagyjunk időt magunknak is végig gondolni a dolgot.

16




Kérjünk engedélyt arra, hogy elmondhassuk a véleményünket. „Szeretnéd hallani a véleményemet?” Ha „nem igazán” a válasz, akkor vége a beszélgetésnek, ha igen, akkor létrejöhet egy párbeszéd. Ha sikerült betartanunk, hogy végig hallgattuk, akkor van esély arra, hogy ő is megteszi, még ha nem is ért egyet azzal, amit mondunk.

Bizonyára furcsán hangzik első olvasatra, hogy engedélyt kérünk a véleményünk elmondására, de nem csorbul vele tekintélyünk, hiszen ezzel csak az önállóságát próbáljuk tiszteletben tartani. Egy ilyen kérdés után a valószínűsége is nagyobb, hogy nemcsak meghallgat, hanem hallgat is ránk. Rádiné Teri Nevelőszülői tanácsadó

Sok boldog születésnapot kívánunk a márciusban születetteknek! Balog Mercédesz Bodor Mihály Bogdán Eduárd Demeter Ildikó Drábóczi Krisztofer Drábóczi László Gábor Teréz Gerdai Dávid Bertalan Gombos Márk Juhász Tünde

Kói Nikoletta Zsuzsanna Kósa Tibor Jankovics Zoltán Lakatos Balázs Lakatos Regina Vanessza Lakatos Tamás Magyar Dániel Orbán Klaudia Terézia Reibling Károly Rozner János

Steibli Vivien Telek Zsolt Tisza-Kiss Mariann Tóth Julianna Tóth Katalin Erzsébet Tóth Krisztián Tóth László Rezső Vadászi Ádám József Vadászi Tamás Ványi Nikolett Virág Vivien


17


18

19


A NŐ - Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját: - Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. - Ezt nem értem! - mondja a kisfiú - És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is. - Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül? - Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt. A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat. - Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

20


Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: „Vak vagyok, kérem, segítsenek” Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: - Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam. Mosollyal az arcán távozott. A Vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: „Tavasz van, és én nem láthatom!”

A Hírlevelet Remete Katalin eredeti elgondolása alapján írták és szerkesztették: Báló Ottilia Balogh Béláné Bob Mária Farkas Gáborné Évi Gulyásné Herédi Erika Iványi Zoltán Kisnémet Irma Rádiné Teri Rozner János Steibli Vivien Vadászi Mónika Vincze Dezsőné Danica Arató Rita A szerkesztőség címe: 2030 Érd, Karolina u. 3. Tel./fax: 06-23-375-843 E-mail: [email protected] Bankszámlaszám: 11742111-20027928 Szívesen fogadunk fényképeket, írásokat; melyet külön kérésre visszaküldünk.

I. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Recommend Documents