III. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

2010/III. szám Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Fészek-Hírlevél 2010/III.

2

Tisztelt Olvasó! Szeszélyes és szélsőséges időjárás jellemezte az idei nyarat, melynek a szokatlanul korán jött, és nagy lehűléssel beköszönő ősz vetett véget. Idő közben becsengettek az iskolába is, így szinte hihetetlen számunkra, hogy alig néhány napja még a Balatonban, vagy a tiszakécskei strandon lubickolhattak a gyerekek. Pedig így igaz, sőt, nem csak az augusztus vége, hanem tulajdonképpen az egész nyár programokban bővelkedett, támogatóink jóvoltából egyik rendezvény érte a másikat, és bízom benne, hogy valamennyi mindenkinek kijutott belőle. Hírlevelünk aktuális számával néhány napsütéses, örömteli pillanatot szeretnénk felidézni, illetve azokról a rendezvényekről, eseményekről beszámolni, ami a mindennapjainkat kitöltötte, emlékezetessé tette. Feledhetetlen élményben volt része mindazoknak, akik június 19.-én ott voltak a Művészetek Palotájában, és látták az Integrált Színház előadását. Az Isten pénze című musical-t mutatták be, ami attól volt különleges, hogy profi színészek sérült emberekkel együtt vitték színre az előadást, melynek fináléjában a közönség állva tapsolt, a színészek pedig együtt sírtak a meghatódott nézőkkel. Mi a Baptista Szeretetszolgálat jóvoltából kaptuk a tiszteletjegyeket. A mindennapi munkánkat jelentősen megkönnyítette támogatónk, a GeneralCom Kft jóvoltából kialakított új levelezési rendszerünk. Sokéves elmaradásunk került most pótlásra azzal, hogy saját szerverrel működő, céges email címeket használhatunk a jövőben. Az egyesület általános ügyekben az [email protected] címen várja a leveleket. Július folyamán megkezdtük a Komárom-Esztergom megyét ellátó Názáret Szociális Szolgáltató felkérésére egy csoport nevelőszülő képzését. Nagy megtiszteltetés és elismerés ez az Egyesület számára, hogy a képzési programunkra és szakmai tapasztalatainkra olyan területen is számítanak, ahol az Egyesület eddig még nem volt jelen. 2010-ben a nevelőszülői képzéseinket a Vialto Consulting Kft anyagi támogatásával valósíthatjuk meg. A Harcművészek az Egészséges Gyerekekért Mozgalom jóvoltából két táborban is részt vehettek a gyerekeink, az egyik Siófokon, a másik Csillebércen került megrendezésre. De a HEGYEM támogatást nyújtott számunkra az Egyesület által szervezett tábor finanszírozásában is, konkrétan a bogácsi Kincskereső kalandtábor keretében a strandbelépők finanszírozását vállalta. Ez a tábor július közepén vette kezdetét, és bár az időjárás nem egyformán volt kegyes a két turnus résztvevőihez, azért bízom benne, hogy mindannyian szereztek kellemes élményeket. Szintén a HEGYEM támogatásával juthattunk el Somogydöröcskére is augusztus folyamán.


3

Július 24.-én férjez adtuk Hell Szilvi kolléganőnket, aki lassan már egy évtizede a Fészek Egyesület munkatársa, és örömmel kísértük el őt életének erre a fontos eseményére. Július végén meghívott vendégként képviseltette magát a Fészek Egyesület egy Kárpátalján megrendezett nemzetközi, szakmai összejövetelen a Kezünkben a Jövő Alapítvány meghívására. Így bepillantást nyerhettünk az Ukrajnában működő gyermekvédelmi rendszer mindennapjaiba is. Augusztus folyamán a Baptista Szeretetszolgálat vendégházában, Bükkszentmártonban több családunk nyaralhatott. A felajánlás úgy szólt, hogy nem csak a nyári időszakban, hanem az egész év folyamán lesz lehetőségünk jelképes térítési díj ellenében üdülni. Az érdeklődők a tanácsadóktól kaphatnak tájékoztatást a részletekről. A Baptista Szeretetszolgálat jóvoltából kaptunk ismételten több, mint 300 jegyet a Fővárosi Nagycirkusz előadásaira. Ugyancsak az ő segítségükkel vehettünk részt 450 fővel augusztus 20.-a alkalmából azon az a hajófelvonuláson, melynek fénypontja a Lajta nevű hadihajó újrakeresztelése volt. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt feledhetetlen élményt jelentett a Dunáról megtekinteni a szikrázó napsütésben pompázó Budapestet. Augusztus végére még egy ajándékot kaptunk, 40 fő számára 5 napos, ingyenes táborozási lehetőséget Zánkán, az Egyenlő Esélyek táborában. És híven a nyár eseménygazdagságához, a szeptember sem indulhatott programok nélkül. Az első hétvégén került megtartásra támogatónk, a Rendezvényparádé Kft szervezésében a Nyelvparádé című rendezvény, melyen a Fészek Egyesület, mint a szervező cég támogatottja volt jelen. A júniusi fenntartó váltást követően anyagi helyzetünkben egyértelmű stabilizálódás látszik, ennek bizonyítéka volt a táborozási program visszaállítása, az augusztusban kiutalásra került rendkívüli beiskolázási támogatás, illetve szeptember hónap folyamán átdolgozásra kerül a rendkívüli költségek térítésének szabályzata is annak érdekében, hogy a gyermekek megfelelő ellátását minden esetben biztosítani tudják a nevelőszülők. Ehhez az Egyesület pedig megpróbálja a megfelelő segítséget hozzátenni – szakmai szolgáltatásokkal, anyagi támogatással, és nem utolsó sorban a nevelőszülők többletmunkájának, érdemeinek elismerésével, erkölcsi támogatásával. A részletekről a nevelőszülői tanácsadók nyújtanak tájékoztatást.


4

Mindez persze nem azt jelenti, hogy megnyugodhatunk, és hátra dőlhetünk, hiszen megéltünk már olyan időket, amikor a források elapadtak. Hogy többé ne kerüljünk ilyen helyzetbe, most kell megteremtenünk a több lábon állás feltételeit. Ezúttal csupán egy példát szeretnék megemlíteni: idén az első nem végleges adatok szerint alig több, mint 1 millió forintot kapunk az adó 1% felajánlásokból, a tavalyi 1,5 millióval szemben. Ez az összeg az APEH hivatalos tájékoztatása szerint mindösszesen 225 adózó felajánlásából jött össze. Ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesületnek több, mint 130 nevelőszülői családja van, 25 alkalmazottja, és a visszajelzések alapján vannak a tagság körein kívül eső támogatóink is, akkor láthatjuk, hogy ez a 225 adó 1% felajánló egy igen szerény szám. A fentiek átgondolására most még van időnk, addig is következzenek a nyári élménybeszámolók, amihez jó olvasást kívánok! Báló Ottília ügyvezető

SZÉP VOLT DZSENIFER! Kohon Dzsenifer 11 éve nevelkedik Tiszakécskén, Matúz Béláné Erzsike nevelőszülő családjában ötödmagával. A családnak mindig fontos volt, hogy a nála nevelkedő gyerekek szabadidejüket olyan tevékenységgel töltsék ki, amely egyrészt szórakoztat, másrészt a személyiségük fejlődését is szolgálja. Így Dzsenifer eleinte csak mozgásfejlesztés célzattal úszott, majd a sok gyakorlás, az úszásnemek megtanulása, különböző megmérettetéseken való részvétel, az edző és nem utolsó sorban Erzsike áldozatkész hozzáállásának köszönhetően bajnokot avattak Olaszországban. 2010. június 13 és 20 között Loanoban megrendezett Úszó Európa Bajnokságon a Magyar Parasport Szövetség és a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség sportolójaként öt váltószámban I. helyezést, a 4x200 m-es gyors váltóban európai csúcsot úszott, és az 50 m-es hátúszásban is első lett, illetve további hat helyezést szerzett még. További kitartást és sikereket kívánunk Dzsenifernek a FÉSZEK Gyermekvédő Egyesület nevében!

5

Fészek-Hírlevél 2010/III. DE NEHÉZ AZ ISKOLATÁSKA!

Becsengettek. Idén is megkezdődött a tanítás szeptember 1-én. A hosszú, forró nyár már a múlté, s ma már csak a tankönyvekre, füzetekre, tollakra és ceruzákra koncentrál minden gyerek. Vagy mégsem? Ez a tanév nálunk nem kezdődött zökkenőmentesen. Egyik fészeklakó gyermekünk nem tudta elkezdeni ott a tanévet, ahol tervezte az édesanyja, mert egy buta törvény ezt megakadályozta, így még nálunk lakik, s továbbra is egy érdi iskola tanulója, amíg el nem rendeződnek a dolgok. Egy érdekes helyzet is előállt, ami még nem fordult elő soha az egyesület történetében. Történetesen az, hogy az érdi átmeneti gyermekotthon lakói közül hárman is egy iskolában, egy osztályban kezdték meg a középiskolai tanulmányaikat. Közülük csak egyikük helye volt biztos. Őt már júniusban beírattuk. Azóta iskolát kellett váltania egy másik lakónknak, s érkezett a napokban egy lány, akit szintén oda tudtunk beíratni. Így most mindhárman osztálytársak lettek. Ennek sok előnye is van. Könnyebb utána nézni, hogy mi a leckéjük, s ha valamelyikük megbetegedne, - reméljük ilyen nem sűrűn fog előfordulni - el tudják hozni egymásnak a leckét. Reggelente együtt ébrednek, együtt indulnak, s együtt érnek vissza az otthonba. Ösztönzőleg hatnak egymásra, s remélhetőleg így nem nagyon fognak az iskola mellé járni. Tankönyve, felszerelése mindenkinek van. Sikeres tanévet kívánunk! Takács Attiláné Nevelő

FEKETE ZOLTÁN: REGGEL RÁM KÖSZÖNT Reggel rám köszönt a fecske: Hova mész, te gyerekecske?” Mondom neki: “Hallod, fecske, Nem vagyok már gyerekecske, Fejszém vágtam keményfába, Sietek az iskolába. Iskolás lesz majd belőlem, Sokat tanulhatsz majd tőlem!

6


BOGÁCSI TÁBOR Ez egy nem mindennapi tábor. Kincskereső tábor a javából. A tábori szálláshelyünk a Hor patak partján található egy festői szépségű Bogácson volt. Szó szerint a patak partján, ami nagyon szép és hangulatos, de a mi eleven gyermekeinknek kissé veszélyes. Nem történt senkinek semmi baja, de a "félsz" megvolt bennünk. Folyton azt kellett lesnünk, hogy nem merészkedett-e túl közel egy gyermek. Szerencsére a mi turnusunk jó időt fogott ki, s egy fél napot leszámítva végig jó időnk volt. Néha még túl jó is. Annyira meleg volt. Így több strandolást is beiktattunk a tábor programba, mint azt eredetileg terveztük. Még éjszakai fürdőzésre is elmentünk. Az volt ám a móka! De el kell, hogy áruljam, mitől is "kincskereső" ez a tábor. Az egész lényege, lelke a XX. század egyik nagy találmánya, a GPS. Ennek a remek kis szerkezetnek a segítségével kellett megkeresni a csapatoknak versenyszerűen Bogács kincseit, azaz nevezetességeit, műemlékeit, emlékműveit. Így nagyon izgalmas feladatokat róttak a csapatokra. Ezzel a szerkezettel, már az első este megismerkedtünk. Nagyon jól teljesítettek gyermekeink, mert senki sem tévedt el. Legfeljebb csak később értek vissza. Az első este nagyon hamar elcsendesedtek a házak. Mindenki jól elfáradt. Másnap mennydörgésre ébredtünk, amihez kiadós eső is társult, de a mi lelkes kis csapataink így is nekivágtak a kincskeresésnek. Így még izgalmasabb volt. Akkor még nem gondoltuk, hogy délután mégis strandolhatunk, ahogy terveztük. De az idő megkönyörült rajtunk, az eső elállt, s még a napot is előcsalogattuk a felhő mögül. A strandolásnak kicsik is, nagyok is egyaránt nagyon örültek. Olyan jó volt látni a boldog mosolyukat! Annyira felszabadultak a vízben. Az este disco-val zárult. Ismét jó fáradtan bújtak ágyba. Másnap délelőtt rádiós vetélkedőn vicces, néha mégis fejtörést okozó feladatokat kellett megoldaniuk. Délután pedig tájékozódási futóversenyen vettek részt. Az este egy hangulatos gitáros daltanulással záródott tábortűz mellett. Kirándultunk Cserépfalura is. Utunk egy színpompás napraforgómezőn keresztül vezetett. Félúton kettéváltunk. A nagyok felmásztak a "Subalyuk"-ig, a kicsik egy alacsonyabban fekvő kilátóig. Nekik még az is sok volt. Újabb strandolás, majd vízipók-foci, lufi-röpi volt a következő napi program. Mindegyik sport nagyon tetszett nekik.

7


Újabb discóval fáraszthatták ki végkimerülésig magukat. A kincskeresés még nem ért véget. Másnap egy GPS-es akadály-versenyen vettek részt. A sikeres verseny után ismét a standon hűsítettük le magunkat. Öt gyermek a táborban ünnepelte születésnapját. Az utolsó este köszöntöttük fel őket. Még tortát is kaptak. De a legszebb az volt, amikor mindenki őket köszöntötte egy születésnapi dallal. Utána még karaoke-zni is lehetett. Sok-sok dalt énekeltek el a táborzáró esten. Vidám is volt, meg szomorú is ez az este. Vidám, mert nagyon jó hangulatot varázsoltak a táborvezetők, szomorú, mert ez volt az utolsó közös esténk. Sajnos másnap végleg el kellett búcsúznunk egymástól. Barátságok, szerelmek szövődtek néhány nap alatt. Ezért nehéz volt az elválás, hosszú volt a búcsú. De mindenki szívesen gondol vissza erre az igazán izgalmas és tartalmas táborra. S álljon itt végül egy dal a táborról, mely Margó néni, Steibli Vivi és Szabó Karcsi alkotása: Vár, vár a vidám nyár, a Hor pataknál, ahol a kincskeresés vár. A Fészek csapat mindig jól halad, itt kő kövön nem marad. Fogd a hátizsákod, ismerd meg Bogácsot vedd a GPS-ed, s használd a józan eszed! Vár, vár a vidám nyár… Légy boldog velünk, Fogd meg a kezünk, Együtt erősek leszünk! Fogd a hátizsákod… Vár, vár a vidám nyár… Barátok leszünk, Mindig nyerhetünk, Így lesz közös emlékünk. Fogd a hátizsákod… Takács Attiláné Nevelő

8


BOGÁCSON NYARALTUNK 2010. július17-23-ig Kincskereső Kalandtúrában volt szerencsénk részt venni. Több abonyi gyermek túrázhatott GPS segítségével Bogácson és környékén. Csapatokat alkotva kerestük meg az érdekes helyeket. Így jártunk Cserépfalun a sziklabarlangban, a bogácsi kilátóban és más környékbeli helyeket is megtaláltunk. Esténként disco és tábortűz volt, valamint részt vehettünk éjszakai fürdőzésben is. Sok közös barátság alakult ki más tábor résztvevőkkel, és élményekkel teli napokban telt el a hét. Különböző versenyeket rendeztek a tábor szervezői a lakóknak: volt vízipók foci, lufis játék, karaoké és tisztasági. Az ételek mindennap ízletesek és bőségesek voltak mindenki számára. Mi nagyon jól éreztük magunkat, s remélem a többiek is. Sok-sok élménnyel gazdagodva hagytuk el a táborhelyünket. Bízunk benne, hogy jövőre is lesz lehetőségünk nyaralni. Köszönet a tábor szervezőinek és minden felnőttnek, aki lehetővé tette számunkra a nyaralást. Antal Judit és 4 testvére

Sok boldog születésnapot kívánunk a júliusban születetteknek! Balog Erik Márk Balogh Emese Bogdán Viktor Balázs Csontos Evelin Dudus Krisztina Goda Nándor Gyarmati Krisztián Horváth Alex Horváth Annamária Horváth Vivien

Jánosi Eszter Kanalas Norbert Kohon Krisztián Kokos Anett Komáromi Réka Klára Komáromi Roland Lakatos Szintia Magyar Botond Moller Alexandra Németh Alexandra

Palásti István László Schors Krisztina Szente Zsolt Tamás Gabriella Tóth Adrienn Tóth Ilona Vadászi Mercédesz Ilona Víg József Gergely Víg Zoltán


9

KARATE TÁBOR CSILLEBÉRCEN 2010. JÚNIUS 10. ÉS 15. KÖZÖTT Ki gondolta volna, hogy ezen a nyáron eljutunk egy jutalom táborba? És ami a legjobb benne, hogy egy KARATE edzőtáborba. Június 10-én négy kíváncsi gyerek indult el Gyuri bácsival autóval Szolnokig, onnan Budapestre a Keletibe vonattal, ahol Deményi Virág néni már várt egy ötödik fiúval. Juhász Pisti, Mrena Krisztián, Németh Attila és én várakoztunk egy kicsit Csillebércen Szlobodnik Laci bácsira, mert ő vezetett el a szállásunkra. Kicsit furcsán néztünk, hogy a karatésok egymásnak azt mondják, hogy „OSZ”. Kérdeztük egymást, hogy ezek min osztoznak? Utána megismertük a mi felügyelőnket, aki mindent elmagyarázott. A karate három alap dologból áll: TISZTELET, KITARTÁS, BECSÜLET. Aznap már négy órakor elkezdődött az első edzésünk, amely 6 óráig tartott. Onnantól kezdve minden nap edzettünk reggel fél 7-től 8-ig, majd 10-től délig, délután pedig ismét 4-től 6-ig. Volt éjszakai edzés is tornateremben 22 órától 24 óráig. A csütörtöki nap mindenki számára nagyon fontos volt, mert vizsgáztak fekete övre és 3 danra. Aki fekete övet akar szerezni, annak ki kell bírnia 30 menetet, aki 3 danos szeretne lenni, annak 50 menetben kell jobbnak lenni. Pénteken még volt egy délelőtti edzés, majd sok-sok élménnyel és már némi karate tudással indultunk haza. Nagyon szépen köszönünk mindent a Tábor rendezőinek, a FÉSZEK Egyesületnek, és azt is, hogy mi mehettünk el. Rozner János és Mrena Krisztián

„Nagy hiba előre számítgatni egy küzdelem kimenetelét, nem arra kell gondolnunk, hogy vajon győzünk-e, vagy sem. Hagyjuk a dolgokat természetesen folyni. A mi feladatunk, hogy ütünk a megfelelő pillanatban.” Bruce Lee

10


SOMOGYDÖRÖCSKEI TÁBOROZÁS 2009.08.09-én a Déli Pályaudvaron izgatott kis csoport gyülekezett, hátizsákokkal, bőröndökkel. A „fészkes” csapat nyaralni indult Somogydöröcskére. Ezt a lehetőséget ajándékba kaptuk a harcművészek által alapított „HEGYEM”-től. Karate tábornak neveztük el, bár nem sokat tudtunk arról, mi is vár bennünket. 26 gyermekkel terveztük az indulást, de csak 24-en érkeztek meg. A 8 éves Bence és a 12 éves Erzsike vendégként jött a csoporthoz, de nálunk az új gyermekek azonnali befogadása természetes. A vonaton külön fülkénk volt, amit majd szétvetett a lelkes gyerekhad. Siófokra érni csak egy pillanatnak tűnt. Az árvízkárosult gyerekcsoport már a buszon várt bennünket. A nagyfiúk cipelték a kicsik táskáját, a nagylányok anyáskodva terelgették az apróságokat. Olyannak tűntünk, mint egy család, csupán a létszámunk, és persze a hangerőnk volt nagyobb. Somogydöröcske egy igazi kis gyöngyszem, csodálatos természeti környezetben. A tábor, helyi házak mintájára több lakóházból épült, zöld zsalugáterekkel, tornáccal, rendezett virágos udvarral. A szobák berendezése nagyon egyszerű, de ez nem zavarta a gyerekeket, hiszen egész nap a jól felszerelt tágas foglalkoztatókban, a szabadtéri edzőterepen, a romantikus kerti bútorok között, vagy az állatoknál töltötték a napjaikat. A programokat három fiatal fiú szervezte. Gergő, Máté és Tamás évek óta lelkesen szervezi a tábori életet, tudják, mit szeretnek a gyerekek leginkább: készült gipszmaszk, kabala állat, csapatzászló, festettünk pólókat, vásznakat, megismertük a falut, kirándultunk a hegyekben, játszottunk vizes sorjátékot, röpiztünk, métáztunk, számháborúztunk, discoztunk és persze énekeltünk a tábortűz mellett. Minden este gyerekhad indult lovagolni. Kabala, a türelmes ló, és a fehér pónik csak rótták a köröket, miközben villogott a vakú, készültek a fényképek a büszke kis lovasokról. Néhány gyerek már korán reggel felkelt, hogy „segítsenek” az álatok körüli teendőkben. Ettől persze lassabban haladtak a munkálatok, de a gyerkőcök számára ez különleges élményt jelentett. Kedden délután megérkezett a Kyokushin karate csapat, akik megismertették ezzel a sportággal a gyerekeket. Játékos formában minden este edzést tartottak a lelkes résztvevőknek. Többen mondogatták, nagyon szeretnék ezt folytatni, ha lehetőségük lesz otthon is. Esténként a dombtetőről és a szobák

11


ablakából nem győztük csodálni a környéket, a bájos kis falut, a fehér templomtornyot, amit utoljára a nap megvilágított. A konyhán minden nap finomságok készültek számunkra, és ami a legfontosabb, mindig volt repeta. A srácok csillogó szemmel vonultak akár az ötödik adag étellel az asztalukhoz. Ez a kis falu tele volt számunkra különleges élménnyel, hiszen itt még a mozgó postást is zászlóval fogadtuk, aki kürtjellel jelezte, hogy a faluba érkezett. Az egy hét elteltével fájó szívvel csomagoltunk és búcsúzkodtunk. Csak az vigasztalta a csapatot, talán jövőre is eljöhetünk. Köszönjük a Harcművészek az Egészséges Gyerekekért Közhasznú Nonoprofit Kft.nek, hogy eltölthettünk egy boldog hetet a gyerekekkel Somogydöröcskén. Vargáné Pozderka Terézia Nevelőszülői tanácsadó

Sok boldog születésnapot kívánunk az augusztusban születetteknek! Antal Judit Bakk Félix Lóránd Bakk Sándor Tamás Balog Ferenc Bata Attila Bogdán Barbara Gyarmati Károly Horváth Márk Miklós

Isa Dénes Kelemen Adrienn Kovács Gergő Lengvárszky László Nyilas Barbara Mónika Oláh Kitti Orbán László Patai Géza

Pataki Richárd Sándor Ricz Anna Rozner Tamás Sárközi Gergő Schors Alexandra Steibli Daniella Tarczali Zsolt Tóth Dzsenifer Virág Eszter

„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” Abraham Lincoln

12


RÉKA & KARESZ ZÁNKÁRÓL Egész éjszaka alig aludtunk, olyan izgatottak voltunk a zánkai nyaralás miatt! Reggel jó korán keltett minket anya, reggeliztünk, felöltöztünk, fogat mostunk. Izgultunk, hogy mikor indulunk már! Elindultunk az állomásra Abonyba, ahol azért már voltak mások is, pedig azt hittük mi leszünk az elsők. A végén azért Juditka néni is odaért. Fél tízkor indult a vonat, anya is elkísért bennünket, Cegléden pedig Ibolya néni szállt fel két gyerekkel, Kőbányáig ő is elkísért bennünket, mert onnan Piroska néni jött velünk! Nagyon klassz volt vonatozni, több helyen is szálltak fel gyerekek. Végre 6-óra vonatozás után elérkeztünk Zánkára!!!! A szálláshelyig sokat kellett sétálni, de megérte, mert gyönyörű volt! Mindenkinek ki kellett pakolni a táskájából a szekrénybe. Körülnéztünk utána mentünk vacsorázni. Másnap reggel elkezdődtek a programok. Minden nap voltunk fürödni a Balatonban. Sok új barátot találtunk, reméljük, találkozunk velük jövőre is. Hazaindulás előtti napon elmentünk moziba, nagyon jó volt a film, a címére sajnos nem emlékszünk!!:) Hazaindulásunk napján megreggeliztünk utána visszamentünk a táborba összecsomagolni. Búcsúzóul megnéztük a Balaton vizét, onnan pedig az állomásra sétáltunk. Felszálltunk a vonatra, hazaúton sok jó viccet meséltünk egymásnak és szkubidúztunk (ezek színes kis műanyag kötelek, amiket lehet fonni stb.) útközben egyre fogytunk, ahogy érkeztek haza a gyerekek. Már mi is vártuk, hogy otthon legyünk és átadjuk az ajándékokat anyáéknak! Leszálltunk, elköszöntünk egymástól és reménykedünk, hogy jövőre is lesz ilyen lehetőség!! Puszi mindenkinek, aki vigyázott ránk.

13


SZAKMAI GYAKORLATON A FÉSZEK GYERMEKVÉDŐ EGYESÜLET ÁTMENETI OTTHONÁBAN Kissé félve indultam el a gyakorlatra, hiszen tapasztalhattam már, hogy a gyermekotthoni élet nem könnyű az ott lakóknak és az ott dolgozóknak se. Ennek ellenére nagy megkönnyebbülés fogott el, miután eltöltöttem az első öt percet az átmeneti otthonban. Az itt dolgozóktól azt tapasztaltam, hogy szívük minden melegével és a következetesség minden erejével foglalkoznak a gyerekekkel. A gyermekfelügyelőktől sokat tanultam, több esetben fordult elő, hogy a jól megtervezett napot egy váratlanul érkezett adomány megváltoztatta. Ezekben az esetekben a gyermekfelügyelő rugalmasan megváltoztatta a napirendet, és a gyermekeket ellátva az új feladatot is megoldotta. Kreativitásuk, feladatmegoldó képességük, szervezői képességük sok esetben felülmúlta az eddig tapasztaltakat. Mindezeken felül kedvességükkel bearanyozták a környezetüket. A gyermekekhez elfogadóan és tudatosan fordultak, minden esetben egy rejtett fejlesztési lehetőséget kihasználva. Az átmeneti gyermekotthon épülete jól elrendezett, az előírásoknak mindenben megfelelő terep. A díszítések igazi otthonná, a személyes holmik és a személyes terek kialakítása valóban otthonossá tette. Mindennek megvan a helye és ez a rend és rendszer a gyermekeknek egy újabb biztos pontot jelent az életében. Tudja, hogy ha bemegy a nappaliba, ott lesz a polcon az Ablak-Zsiráf, bármikor elveheti és használhatja. Az általános napirend is egyfajta biztonságot ad a gyerekeknek. A gyermekcsoport tagjai érdeklődve, eleinte kis távolságot tartva fogadtak, de hamar sikerült a bizalmukat elnyerni, tevékenységeikben segítséget nyújtani. Az gyakorlaton eltöltött idő mindenképpen hasznos volt, sokat épültem szakmailag, gyarapodtam tudásban, emberségben és telítődtem pozitív érzelmekben. Köszönöm: Kati „Köszönöm, amit látok: a teremtett világot, hogy még a rossz sem céltalan; mindennek jelentése van.” Vas István


14

EGY KONFERENCIA MARGÓJÁRA Beszámoló Az „ÁG” Egyesület által 2010. szeptember 11-12-én szervezett konferenciájáról …a felnőtté válás útjáról a szakellátásban és egyebekről Beszámolómat azzal kezdeném, hogy bár ma már senki nem beszél erről én még emlékszem arra az időre, amikor úgy 14 évvel ezelőtt az „ÁG” egyesületet létrehoztuk néhányan, Lochman Lászlóné Ani kezdeményezésére és javaslatára. Ani akkoriban a Pest Megyei GYIVI (ma TEGYESZ)-nél volt a nevelőszülői tanácsadók csoportvezetője és többnyire nevelőszülői tanácsadó (akkoriban felügyelő) kollégákból alakult ez a közösség. Az Egyesület létrejöttének célja az volt már akkoriban is, hogy segítsük Pest megye gyermekvédelmi gondoskodásában élő és utógondozott fiataljait, valamint az Egyesület tagjait szakmai előrejutásukban. Azután Lochmanné Ani elment a GYIVI-ből és sok évig élt álomban az Egyesület. Néhány évvel ezelőtt azonban feléledt és újra elkezdte a munkáját, elsősorban Klacsman Dorottya elnök és Kis Ildikó a szakmai képzésekért és pályázatokért felelős munkatársak jóvoltából. Így jöhetett létre ebben az évben 2010 szeptember közepén ez a fantasztikus konferencia, amiről itt most írnék az érdeklődőknek. Ez egy kreditpontot is szerző konferencia volt, de be kell vallanom én nem a pontok miatt és nem is az igazán érdekes témák miatt mentem el, hanem elsősorban azért, hogy találkozhassak réges-régi kollégáimmal és ebben sem csalódtam. Eljött Simon Lajos bácsi, aki több, mint 25 évvel ezelőtt vett fel a Pest Megyei GYIVI-be, mint akkoriban még szakképzetlen nevelőszülői tanácsadót és mivel ő maga is szerelmes volt a gyermekvédelmi szakmába így szerelmessé tett engem is. És eljöttek sokan a régi kollégák közül és voltak még sokan jelenlegi kollégák, sok nevelőszülő és sok gyerek. Emellett, ami érdekessége, különlegessége volt ennek a konferenciának, hogy nagyon tisztességesen volt előkészítve és megszervezve. Sok-sok hónappal a meghirdetett időpont előtt már lehetett tudni az időpontját és azt is, hogy a szervező, Kis Ildikó az Egyesület nevében Szubjektív önéletrajz címmel pályázatot írt ki volt növendékek számára, ahol írásban várta a beszámolóikat életútjukról, tapasztalataikról, felnőtté válásuk folyamatáról. Ezzel egy időben rajzpályázat is meg lett hirdetve és itt most tényleg valóban a gyerekek voltak fontosak. Mindenki nyert, ötletesen az írások beadói arany-ezüst és bronz pendrive-ot , (ez attól függött, hogy hány gigás a pendrive, a rajzok készítői pedig koruknak megfelelő ajándékokat, mindenki kapott oklevelet és egy kis ajándékot mellé, az is, aki nem ért el helyezést, senki nem távozott üres kézzel, szomorúan.


15

Nagyon okos ötlet volt az is, hogy a konferenciát egybekötötték a nevelőszülők képzésével. Az első napon fantasztikus előadásokat hallhattunk és én most csak egyet emelnék ki ezek közül, mert most ez foglalkoztat a legtöbbet, Dr. Németh Tünde előadása, ami a magzati élet, a szülés és a kamaszkor fontosságáról, összefüggéseiről szólt. Azért gondolom, hogy fontos erről újra meg újra hallani, írni, olvasni és beszélni, mert az a tapasztalatom, hogy a serdülő és kamaszkor problémáival tudnak a legkevésbé mit kezdeni a szülők (így természetesen a nevelőszülők is), ilyenkor van a legtöbb konfliktus, ami nagyon gyakran válik kezelhetetlenné és gyakran ekkor kerülnek visszaadásra gyerekek, ami egy rossz, nem kívánatos és mindenképpen megállítandó tendencia. Dr. Németh Tündéről, aki az előadást tartotta azt kell, hogy tudjátok, hogy osztályvezető az Országos Gyermek egészségügyi Intézet Perinatális és Koragyermekkori Prevenciós Osztályán. Ez Budapesten van a XIV. kerület Bolgárkerék u. 3-ban. Elérhetőségei: Levelezési címe: OGYEI, 1519. Bp. Pf. 478. Telefonszáma: 06-30-444-5668 E-mail címe: [email protected]. Szerintem mindenkinek szívesen segít, ad tanácsot, keressétek nyugodtan, ha szükségetek van Rá! Hogy el tudjátok dönteni, mikor is lehet szükségetek a segítségére, röviden leírom, hogy mikről is beszélt ezen konferencián az előadásában. Azzal kezdte, hogy azoknak a gyerekeknek a megszületését, akik nevelőszülőkhöz kerülnek, általában nem nagyon várják a szüleik. Ha azonban egy gyermeket nem terveznek, nem várnak, az a legújabb kutatások szerint már a magzati életben egy magára maradottságot él át. Már ekkor megtanulja, hogy ő nem örömre született, nem szabad élveznie az életet, nem szabad sikeresnek lennie. Már a magzati életben átéli az ilyen leendő kis emberke a magára hagyottság érzését. (Nevelőszülők emlékezzetek csak a Bori és az András baba történetére!) Az előadó beszélt egy centrális oxitocin nevű hormonról, ami az örömmel történő sima szülés alatt felszabadul és meghatározza a korai kötődést és szorongást csökkentő hatása is van. És ekkor így vagy úgy ilyen vagy olyan magzati élet után és az oxitocin jelenlétében vagy hiányában megszületik a várt vagy nem várt újszülött. Elkezdődik a csecsemőkori szocializáció, ahol eldőlhet, hogy a gyerek, kamasz, felnőtt mikor, hogyan, mennyire lesz képes önállóan enni, inni, játszani, dolgozni, kapcsolatot teremteni, stb.


16

A nevelőszülőknél lévő gyerekek gyakran nem várt gyerekek és oxitocinnak se vannak bővében. Azután csodálkozunk, hogy viszonylag gyorsan és látszólag ok nélkül elkezdenek csípni, rúgni, harapni, vágni. Ilyenkor a hiányait próbálja kielégíteni, egyértelmű tehát, hogy nem fegyelmezni kell, ezzel nem sikerül eredményt elérni, hanem a hiányait kell pótolni.(Azt remélem, hogy minden nevelőszülő tudatában van annak, hogy a hiány kielégítés csakis sok öleléssel, simogatással, szeretgetéssel, dicsérettel lehetséges.) Közben múlik az idő és azt vesszük észre, hogy óvodás- iskolás korra a gyerekek elviselhetetlenül akaratossá válnak. Fontos, hogy minden szülő tudja, hogy ezt az akaratosságot sem szabad letörni. Korlátok, szabályok persze vannak, de ha az akaratát letörjük a gyereknek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz öntudatos személyiség, nem lehet kompetens a saját életében. Engedjünk neki, egyezzünk meg vele! Gondoljunk bele, hogy mi is történik akkor, ha engedjük, hogy úgy történjenek gyakran dolgok, ahogy ő szeretné? Lesz e ennek negatív hatása az ő személyiségére, a mi kapcsolatunkra a gyerekkel? Megtehetjük persze, hogy letörjük az akaratát, nem vesszük figyelembe őt magát. Csak ne csodálkozzunk majd, ha ez esetben semmit nem akar már, nem akar majd iskolába járni sem és nem akar tanulni sem. Soha ne feledjük, hogy a beszélgetések, visszajelzések a legfontosabbak minden emberi kapcsolatban, így a szülő-gyerek kapcsolatban is. És a nevelőszülőknél nevelkedő gyerekeknél ez még fokozottan fontos. És gyorsan nő a gyerek, már itt is vagyunk a kamaszkornál. Ez az utolsó időszak, amikor jó nevelési módszerek megválasztásával korrigálni lehet a magzati korban, a szülés időszakában, a koragyermekkorban és az óvodás-iskoláskorban kialakult hiányokat, problémákat. (Csak rengeteg türelem, szeretet, munka, odafigyelés, lemondás szükségeltetik hozzá. Csak az vállalkozzék kamasz nevelésére, akiben mindez megvan. Sőt továbbmegyek: mivel az újszülöttből, csecsemőből, kisgyerekből, óvodásból is lesz egyszer kamasz, csak az vállalkozzék nevelőszülőségre, akiben mindez megvan.) Hogyan is néz ki a kamasz? Függetlenedik, de figyelmet akar és minden eszközével kiköveteli magának ezt. Nagyon sokat kell rá figyelni, de észrevétlenül, csak ott kell lenni, jelen kell lenni, hogy ha neki szüksége van ránk, mindig megtaláljon. Magába vonul, hagyj békén, mondja, át kell élnie a koszt, káoszt, rendetlenséget maga körül és hagynunk is kell, persze a közös helységekben megköveteljük, hogy rendet hagyjon, de a szobája az övé. A cigarettát és alkoholt ki lehet próbálni, tudjunk róla, mesélhesse el. Ha igent mondok, nem biztos, hogy csinálja, ha nemet mondok, igen. A drogot nem próbálhatja ki, ha másra igent mondok, jobban elfogadja ezt az egy nemet.


17

Ellenáll, nem megy a nagymamához, nagynénihez, utálok odamenni, mondja, azután ha mégis rá tudjuk venni, ő érzi a legjobban magát, várta is, hogy hívjuk többször is, hogy nekünk is fontos legyen, hogy ő jöjjön, és jó volt a krémes, a beszélgetések, az, hogy őt is várták. Sok mindenre oda kell figyelni serdülőkorban: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Csavargások, kortársbántalmazások vagy depresszió Iskolai teljesítmény csökken, iskolai nehézségek Veszélyt kereső viselkedés - gyorsmotorozás, gyorshajtás autóval, stb. Falcolás (ereit vágja, piros, meleg, ölelő vér) Mintagyerek – ez is nagy probléma! Elidegenedés Munkanélküliség Szexuális problémák Kockázatkerülő viselkedés

Fontos, hogy ne egy lakásba, hanem otthonba menjen haza. Fontos, hogy tudja, hogy bár gyakran nem értek egyet azzal, amit csinál, nem mindig tetszik a viselkedése, de attól én még őt szeretem. Fontos, hogy tudja, érezze, az emberi kapcsolatokban fontos az érintés, ölelés, a nevelőszülők is mutassák ki ily módon, hogy szeretik egymást. Fontos a MINTA-önfegyelem a nevelőszülőben is. Kedves Kollégák, nekem most ezek jutottak eszembe, illetve ezeket jegyeztem le a konferencia kapcsán. Túl hosszú voltam és kicsi a Hírlevelünk ezért itt és most be is fejezem. Jussanak mások is szóhoz! Szívesen venném a következő számban nevelőszülők tapasztalatait, észrevételeiket a témával kapcsolatban! Remélem, segítettem egy kicsit áttekinteni milyen is volt ez a konferencia és megérteni, milyenek is vagyunk mi szülők és milyenek a gyerekek? Szeretettel: Vincze Dezsőné Danica „Ne félj attól, hogy valaki szeret téged, gondolj csak bele ez nem a vég, hanem a kezdete valaminek...talán egy jobb élet kezdete is lehet.”

18


Sok boldog születésnapot kívánunk a szeptemberben születetteknek! Antal Edit Antal Mónika Balog Dzsenifer Coman Róbert Egyed Szilvia Mónika Erdélyi Dávid Fejes Vivien Goda Brigitta Hup Norbert Jakab István Jávori Hella Dorina

Jóni Márk Juhász István Kassai Beatrix Kelemen József Tamás Kitzinger Bettina Lakatos Anita Lakatos István Lakatos Szabina Lakatos Szilvia Lengvárszky Cintia Nagy Éva Németh Emerencia

Nun Levente Oláh Andrea Palócz Annamária Pocsári Melinda Pocsári Mónika Rinyu Melinda Szente Árpád Szilágyi Dorottya Takács Bettina Gréta Todorov János Tóth Katalin Váradi Attila Gyula

BRUNO FERRERO - NEM VÁSÁROLHATÓ Fiatal pár lép legyen a város legszebb játéküzletébe. A férj és a feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Némelyek fenn sorakoznak az állványokon, mások a mennyezetről lógnak le vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsike konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek. Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép. - Nézze - kezdi magyarázni a feleség -, nekünk egy egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol hazulról, Gyakran még este is. - Olyan kislány, aki keveset mosolyog - folytatja a férj. Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenne - veszi át a szót újra az asszony -, akkor is, ha mi nem vagyunk mellette... Valamit, aminek örülne, ha egyedül van. Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.

19


Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagydolog, mintha szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amelyet Az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind olyan meghívóval érkeznek hozzánk, amely az egész életre szól, és azt mondják: - „Hívtál. Itt vagyok. Mit ADSZ?” - Itt kezdődik minden nevelési feladat.

Tejet akartam, És szörpöt kaptam. Szülőket akartam, És játékot kaptam. Beszélni akartam És televíziót kaptam. Tanulni akartam, És bizonyítványt kaptam. Gondolkodni akartam, És eszmécskét kaptam. Függetlenséget akartam És fegyelmet kaptam. Szeretetet akartam, És erkölcsöt kaptam. Szakmát akartam, És állást kaptam. Boldogságot akartam, És pénzt kaptam. Szabadságot akartam, És autót kaptam. Tehetséget akartam, És érvényesülést kaptam. Reményt akartam, És félelmet kaptam. Változni akartam, És szánalmat kaptam. Akartam élni .. .

20


„Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!”

A Hírlevelet Remete Katalin eredeti elgondolása alapján írták és szerkesztették:

Báló Ottilia Antal Judit Mrena Krisztián Rozner János Vargáné Pozderka Terézia Vincze Dezsőné Takács Attiláné Arató Rita

A szerkesztőség címe: 2030 Érd, Karolina u. 3. Tel./fax: 06-23-375-843 E-mail: [email protected] Bankszámlaszám: 11742111-20027928 Szívesen fogadunk fényképeket, írásokat; melyet külön kérésre visszaküldünk.

III. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Recommend Documents