I. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

2013/I. szám Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Fészek-Hírlevél 2013/I.

2

Kedves Olvasó! Máris túl vagyunk az idei év első negyedén. Összességében elmondhatjuk, hogy az elmúlt három hónapban sem unatkoztunk, hiszen rengeteg esemény történt a Fészek háza táján. Nagyon jól indult az idei év, hiszen január elején a Magyar Élelmiszerbank Egyesületen keresztül vegyes csokoládé adományban részesültek gyermekeink. A MOL Nyrt. felajánlásának köszönhetően, több mint 1 millió Forint értékű tárgyi adományt (számítógép, monitor) hozhattunk el január elején a cég százhalombattai telepéről. Az azóta eltelt időben, önkéntesként dolgozó informatikusunk átnézte a gépeket, melyek szétosztása már el is kezdődött. 2013.02.02.-án a Budapesti Bábszínház felajánlásának köszönhetően kedvezményes jegyek igénybe vételével, kicsik és nagyok ismerhették meg két fiatal, Rózsa és Ibolya szerelmét. Ismét új tagokkal bővült Nevelőszülői Hálózatunk. 2013 februárjában vette át, frissen végzett 12 új Nevelőszülőnk a Tanúsítványát, 5 házaspár, 1 anyuka, és egy már meglévő nevelőszülőnk házastársa, így újabb 12 férőhellyel lettünk gazdagabbak. A februári hónap természetesen Nálunk is a Farsangi mulatságokról szólt. Február 15.-én délután, senki sem csodálkozott, ha az Otthon folyosóján boszorkánnyal, bohóccal, csigával, vagy éppen Piroskával találkozott szembe. Február 22.-én pedig kicsik és nagyok együtt űzték a telet. 2013.03.29.-én a Budapest Bábszínházban Csizmás kandúr és Gergő bámulatos kalandjait izgulhatták végig gyermekeink. A Fészek Gyermekvédő Egyesület Gyermekek Átmeneti Otthonában kézműves foglalkozások és szabadidős programok indultak. A gyerekek mindamellett, hogy művelődnek – közelebb kerül a történelem, például egy március 15.-i plakát készítésével – élvezik a foglalkozásokat és fejlődik a kreativitásuk. A munkához szükséges anyagokat és eszközöket a The Body Shop Alapítvány „Szavazz az ajkaiddal” jótékonysági kezdeményezéséből összegyűlt pénzből fizettük ki, valamint az adományból szeretnénk az Otthon udvarára kerti játékot vásárolni. A további hírekről, eseményekről szóló írásokat, a Hírlevél további oldalain olvashatják, melyhez jó szórakozást kívánunk. Sebestyénné Nagy Viktória

3


ÚJABB ÉLELMISZERADOMÁNY A COOP-TÓL A Coop Segély Alapítvány az Emberi Erőforrások Minisztériumával együttműködve idén is közel 6400 különleges ellátást igénylő gyermek étkeztetését támogatja országszerte. A 15 millió forint értékű élelmiszeradományt a Coop Segély kamionja márciusban az ország összes megyéjébe eljuttatja. Ebből az adományból részesülhettek a Fészek Gyermekvédő Egyesület BácsKiskun Megyei Tegyesz illetékességű gyermekei név szerint: Balogh Dominika Petra, Barkóczi Viktória, Hup Mária, Hup Krisztina, Kohon Dzsenifer és Kohon Krisztián. Az adományokat (liszt, cukor, tészta, lekvár, rizs, májkrém, tartós tej) Kecskeméten 2013. március 22-én 14.00 órakor Napsugár Speciális Gyermekotthonban vehettük át, és már kiosztásra kerültek a gyerekek és a családok nagy örömére. Nagyon szépen köszönjük!

Urbánné Marcsi

KÉCSKEI KAMASZKLUB HÚSVÉTI KÉZMŰVES FOGLALKOZÁS Én nagyon jól éreztem magamat itt, nagyon jó volt a hangulat és nagyon jó volt az, hogy megismertem közelebbről is azokat, akiket még nem ismertem. Remélem, hogy sok ilyen lesz, mert nagyon jól éreztem magamat.  !!!!!!!! Ja és mindenki olyan jó fej, hogy nem szeretnék kihagyni egy alkalmat sem. Legjobban az tetszett, hogy rajzolhattam Katának és Marika néninek. Meg amúgy tetszett minden. Az is jól esett, hogy megdicsértek. Jó volt.  Rácz Dezső 14 éves A modern kor elvette a kreativitás lehetőségét. A televízió elé ültette emberét, jobb esetben számítógépes játékok virtuális világába küldi kalandozni. Ez azonban csak a program elkészítője számára alkotás, mindenki más szolga módon halad egy más által kijelölt úton. Horányi Katalin


4

László Bettinának hívnak, 1987.10.26-án születtem Kecskeméten. 2006-ban érettségiztem Csongrádon, a Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskolában, majd egy évvel később ugyanitt megszereztem az Ifjúságvédelmi asszisztensi szakképesítésemet. Szüleim lassan 15 éve nevelőszülők, így nem volt ismeretlen számomra ez a közeg és talán emiatt nem állt tőlem távol soha a gondolat, hogy egyszer én is hasonló sorsú gyerekekkel foglalkozhassak. Ezért is örültem nagyon, amikor megtudtam, hogy csatlakozhatok a Fészek Gyermekvédő Egyesület csapatához és remélem, hogy még nagyon sokáig építhetem velük ezt a „fészket”, segítve ezzel a gyerekeket és családjaikat. László Bettina

Pár gondolat magamról: Tóth Kata vagyok, 1988-ban születtem. 2007-ben érettségiztem Tiszakécskén a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, majd ezt követően a Kecskeméti Főiskolára jártam Ifjúságsegítő szakra. Ezután, felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus Képzőkar Szociálpedagógia szakára, ahol 2013 januárjában államvizsgáztam. Mindig a gyerekekkel, a segítségre szoruló emberekkel szerettem volna foglalkozni. Szakmai gyakorlataimat a Fészek Egyesületnél töltöttem, amelynek során részt vettem a nyári táboroztatásokban is. Szakdolgozatomat a nevelőszülők munkájáról, a náluk elhelyezett gyermekekről írtam, ennek kapcsán ismertem meg jobban az itt folyó munkát. 2013. március elseje óta vagyok az Egyesület munkatársa, mint nevelőszülői tanácsadó, melynek része a hétvégi Kamaszklub vezetése 12 éven felülieknek. A Kamaszklub programtervei között szerepelnek a közösségépítő játékok, kirándulások, kézműves foglalkozások, filmvetítés, közös sütés-főzés. A kollégáim készségesen válaszolnak a bennem felmerülő szakmai kérdésekre, dilemmákra. Örülök, hogy ilyen segítőkész légkörben szerezhetek szakmai tapasztalatokat. Tóth Kata

„Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.” (Albert Einstein)


5

HA MEGISMERTETJÜK…. Hetekkel az érdi újévi hangverseny előtt megkérdeztem az otthon lakóit, hogy ismerik-e, szeretik-e a komoly zenét. Volt, aki hallott már ilyesmit, de koncerten még senki nem volt. A nagyobbak azt mondták, hogy ha a rádióban hallanak véletlenül komolyzenét, rögtön másik adót keresnek. Berlioz, Csajkovszkij, Verdi és J. Strauss nevét még csak nem is hallották. Mozart ismerős volt, de csak a nevét viselő bonbon miatt. Mindenkinek negatív volt az első reakciója arra, hogy elmenjünk a kamarazenekari koncertre. Az egyre többet elhangzott program mégis vonzó lett minden lakónk számára, mert közeli helyszínen került megrendezésre, ingyen volt és ok a kimozdulásra, a szép ruhába öltözésre. Hetedmagammal mentem el január 27-én az érdi újévi koncertre. A cselló, hegedű, fuvola művészek mellett hallhattunk vibrafon szólót és énekeseket. Az est színvonalát egy balett táncos gyönyörű előadása is emelte. A gyerekek nem győztek betelni a kapott élménnyel. Igazán fegyelmezetten viselkedtek, az előadást semmi nem zavarta meg, de hazafelé már sokat csacsogtak, mindenki elmondta, neki mi tetszett a legjobban. Hazaérve áradoztak az itthon maradóknak is. Néhány nap múlva az egyik fiúnk énekórán röpdolgozatot írt a hangszerekről, ami várakozáson felül sikerült, pont a koncertélményei miatt. A gyerekek a következőket írták le a koncertről: Marcsi, 17 éves: Ahhoz képest, hogy komolyzenéket játszottak, elég érdekes volt, és megérte elmenni. Krisz, 10 éves: Vicces volt. Miki, 15 éves: Jó volt. Milán, 9 éves: Nagyon jó volt és vicces volt, gratulálok. Angéla, 9 éves: Nagyon jó volt, gratulálok. Márti anyukánk és a 3 éves Henike: Elmentünk az Érdi Kamarazenekar hangversenyére és érdekesnek tartottuk a 3 éves kislányommal együtt. A lányom és én nagyon figyelemfelkeltően néztük végig a hangversenyt. Köszönjük a lányommal együtt, hogy eljutottunk egy ilyen jó kis helyre. Én is megköszönöm a kolléganőmnek, hogy a háttérsegítségével elvihettem a gyerekeket, illetve a gyerekeknek köszönöm a nyitottságot, és a fegyelmezett magatartást. Margó néni

6

Fészek-Hírlevél 2013/I. FARKAS EVELIN: TAVASZ (11 éves) Csak egy cinke fütyül rája csúfolódva énekel. Reggel van és azt kiáltja itt a tavasz lesünk rája.

Reggel van és néha este jön a tavasz lesünk rája. Tavasz lesz itt, de milyen jó nyílnak a virágok, és azt kiáltják élni jó!

Bagaianu Alexandru Budai Roland Tibor Csipák Kristóf Guba Szilvia Gyarmati Patrik György Hanák Zoltán Istoc Grosu Cosmin Mrena Krisztián Nagy József Marcell Nagy Mercédesz

Patai Szilvia Péntek Krisztián Posta Krisztián Rabb Zsolt Rozner Barbara Szabó Károly Takács Dávid Miklós Tóth Tibor László Udvarnoki Noémi Víg Szilvia Vígh Csilla


7

Szilvási Mihályné: Sziasztok! 10 éve vagyok nevelőszülő, jelenleg 4 gyermeket nevelek. 4 saját gyermekem közül 3 nagykorú, a kisfiam 5 éves. Rajtuk kívül még van 2 unokám, egyszóval szép nagy család vagyunk. Sokat szoktunk sütni, főzni. Ebből a nevelt gyerekek is kiveszik a részüket, sokat segítenek a konyhában. Fontosnak tartom azt, hogy körülöttem legyenek főleg a hétvégi készülődésben, hiszen így Ők is szép lassan megtanulnak majd egyedül elkészíteni egyszerűbb ételeket. A rovat elindításának az a célja, hogy példát mutassunk arra, hogy a gyerekek mire képesek, akár már 10 évesen is tudnak süteményt sütni, vacsorát készíteni. Hagyjátok a gyereket érvényesülni a konyhában, hogy ha felnőtté válnak, boldoguljanak egyedül is! Ha a gyerekek segíteni akarnak, ragadjátok meg az alkalmat és ne tagadjátok meg tőlük a lehetőséget! Bori Mária: Sziasztok! 10 éve vagyok nevelőszülői családban itt Tiszakécskén. Kb. 2 éve, 10 éves koromban kezdtem el érdeklődni, hogy mit és hogyan süt-főz a nevelőanyukám kint a konyhában. Megtetszett az egyik recept és Ő segített nekem abban, hogy elkészítsem első süteményemet. Attól kezdve egyre bátrabban mozogtam a konyhában, most már, ha úgy van kedvem, délutánonként nézek egy receptet, és mire hazajönnek a többiek, meglepem őket valamivel. Általában egész jól szokott sikerülni, de ha valami nem lesz tökéletes, azt sem teszik szóvá, én jobban bánkódom miatta. Ha elkészül egy-egy új süti, összeülünk a konyhában és meg kóstoljuk, hogy milyen lett, és tök jól szokott sikerülni!! Ezért szeretném, hogy kezdjetek el ti is bátran bemenni a konyhába és segíteni a főzésben sütésben! Higgyétek el, hogy csak előnyötökre válhat, ha megtanultok elkészíteni különböző ételeket, konyhai fortélyokat, amik egyébként egyik szakácskönyvben sincsenek leírva, szájhagyomány útján terjednek. Anyától nagyon sok ilyen kis praktikát megtanultam már. A leírt ételeket mind el tudjátok készíteni önállóan, vagy egy kis segítséggel.

8


Süssünk - Főzzünk Kedvünkre Mai menü: Leves:

Tojás Leves (7 főre) Hozzávalók:

Elkészítés:

1 fél dl olaj 4 ek liszt 3 db babérlevél fél kávés k. Őrölt kömény só delikát 10 tojás fűszerpaprika Az olajban picit sárgásra megpirítom a lisztet. Leveszem a tűzről, beleteszem a fűszerpaprikát, és szép fokozatosan fölengedem vízzel miközben folyamatosan, keverem, hogy csomómentes legyen, és annyi vizet teszek hozzá, hogy megfelelő sűrűségű legyen. Fűszerezem, beleütöm egészben a 10db tojást, lassan óvatosan kevergetem, hogy a tojás szét ne menjen.

9


Főétel:

Paprikás krumpli Szilvási módra: (7 főre) Hozzávalók:

Elkészítés:

Desszert:

5 kg krumpli 0,5 dl olaj 1 fej vöröshagyma 1 ek fűszer paprika 1 szem paradicsom só (ízlés szerint) őrölt bors (tetszőleges) Lecsó kolbász (tetszőleges) Delikát (ízlés szerint) A hagymát megpárolom az olajban, beleteszem a fűszerpaprikát, krumplit, fölengedem vízzel, hogy a krumplit ellepje. Fűszerezem, majd miután megfőtt a krumpli, belekarikázom a lecsókolbászt, és egy kis nokedlit szaggatok bele kanállal. Miután felfőtt, lehet tálalni.

Muffin (54 db-hoz) Hozzávalók:

Elkészítés:

4 tojás 1 nagy pohár joghurt 4 joghurtos pohár liszt 1 joghurtos pohár cukor fél joghurtos pohár olaj 1 csomag sütőpor 1 pici só A joghurtot, a tojás sárgáját, a pohár cukrot, az olajat, a sót alaposan kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet és a sütőport. A 4 db tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan a masszához adjuk. A muffin sütőbe helyezett papírformába 1-1 evőkanállal teszünk. 180 fokon 15-20 percig sütjük.

Jó étvágyat mindenkinek!


10

KULTÚRA ÉS NEVELÉS- A MŰVÉSZET GYERMEKEKRE GYAKOROLT HATÁSA Márciusban meghívást kaptunk a fenti című gyermekvédelmi konferenciára, a Baranya Megyei Gyermekvédelmi Központtól. Pécsett tartották a Zsolnay Kulturális Negyedben. A programot megismerve, hárman gondoltuk azt, hogy szívesen részt vennénk az előadásokon. A két-két órás utat zuhogó esőben, szélben tettük meg, de feltöltődve érkeztünk haza. Az első előadó, dr. Aknai Tamás-művészettörténész, egyetemi tanár, „A gyermek és az ő képei” címmel tartotta meg előadását. A gyerekek rajzain keresztül mutatta be a gyerekek lelki világát, érzelmi életük tükröződését. Érdekes volt, amikor egy gyerek, éveken keresztül készített rajzain lehetett végig követni a lelki gyógyulását. Nagy volt a kontraszt az első és az utolsónak bemutatott kép között. Mivel személyesen foglalkozott a gyerekkel, így az életének változásait megismerve, számunkra is beszédessé váltak a gyerek által rajzban kifejezett érzelmi viharok, és a megnyugvás fázisa is. Gardánfalviné Kovács Magdolna - múzeumpedagógus férjével, majd sok önkéntes segítővel együtt táborokat szervezett gyermekotthonokban élő gyerekeknek, ahol a történelemből választott korokat, eseményeket elevenítették meg. A táborokban folyó tevékenységekről, a gyerekekre gyakorolt hatásokról számolt be az előadó, olyan szenvedéllyel, hogy kedvünk lett volna részt venni egy ilyen táborban. Rengeteg munkájuk volt benne. A következő fellépő, Huzella Péter- Kossuth díjas előadó (Kaláka együttes). Egy szál gitárral állt ki a színpadra, és teljesen magával ragadott bennünket. Megénekeltette, megmozgatta a közönséget. Önfeledten nevettünk, egy-egy pillanatra rácsodálkoztunk, és 40 percre megállt az idő körülöttünk. Remek ember jött el hozzánk, hogy bennünket szórakoztasson, és a végén köszönetet mondott a gyermekvédelemben dolgozóknak és elismerését küldte mindenkinek. A következő órában, amikor a drámajáték, a drámapedagógia szerepéről tartott előadást Tóth Zsuzsanna, többek között egy magyar népmesével ismerkedtünk meg. Engem nagyon mélyen megérintett, megdöbbentett, hogy egy nagyon fontos dolgot, értéket, milyen egyszerűen lehet közvetíteni, megértetni egy mesén keresztül. Az utolsó előadó dr. Stark András-pszihoterapeuta, elhozta a résztvevőknek „A srác a biciklivel” című filmet. Büszkék voltunk arra, hogy ezt a nevelőszülők egy része már megismerhette a tavalyi továbbképzésen. Ezen a napon sikerült feltöltekeznünk, hiszen annyi mindent kaptunk. Hoztunk nektek is ajándékot, mégpedig azt a mesét, amit ott hallottunk, éljétek át ti is azt az élményt, amit nekünk adott:

11


AZ ÖREGEMBER ÉS A POKRÓC (NÉPMESE) Egyszer volt egy fösvény fiatalember, s annak a fösvény embernek volt egy fösvény felesége, s volt nekik egy öreg-öreg apjuk. Ez az öreg apjuk olyan öreg volt, hogy úgy reszketett a keze, hogy amikor a levest ette, amíg a kanállal a tányértól a szájához vitte, mind kireszketett a kezéből, s az abroszt is mind teleöntözte. Mikor a tányérból ki akarta tölteni a kanálba a levest, a tányért is elejtette, s eltörött. Ezért úgy megharagudott a fiatalasszony az apósára, hogy nagyon. Rábírta a férjét, hogy az öreget csapják el a háztól, eresszék világgá, hogy ne csináljon annyi szemetet náluk. A fiatalember rá kellett szánja magát, mert az asszony annyit duruzsolt, hogy végül is meghajolt az akarata előtt. Elmentek a vásárba, és vettek két új pokrócot. Elhatározták, hogy a két pokrócot az öregnek a hátára teszik, s úgy indítják világgá. Akárhol elesteledik, az egyik pokrócot leteríti, és a másikkal takarózik, s úgy aludjon. Mikor hazaérkeztek, hát sem a férfi, sem a fiatalasszony nem tudta rávenni magát, hogy az öreget útnak eressze. Volt nekik egy olyan hatesztendősforma fiuk. Azt mondja neki az apja: - Fiam, itt van ez a két pokróc, ügyesen össze vannak fogva. Mi elmegyünk a mezőre dolgozni, s mikor te gondolod, hogy már kinn vagyunk a mezőn, akkor a pokrócot tedd a nagyapádnak a hátára, s fogd meg a kezét, s vezesd ki az utcára. Mondd meg neki, hogy le is út, fel is út, menjen világgá, többet hozzánk ne jöjjön vissza. Úgy is tett a gyerek. Mikor az apjáék elmentek hazulról, akkor gondolt egyet, és csak az egyik pokrócot vette elő. Azt rátette a nagyapjának a vállára, s kivezette az utcára, s azt mondta neki: - Nagyapám, maga menjen akár le s akár fel, de többet ide nálunk haza ne jöjjön, mert magának itt helye nincs. Az öreg sírt egy kicsit, s a pokróccal a hátán megindult egyfelé. Este hazajött az ember és az asszony a mezőről, s látják, hogy a pokróc ott van, néznek szerte, az öreg meg nincs ott. Elészólítják a fiút: - Mi van nagyapáddal? - Hát úgy tettem, ahogy maguk mondták. - Hogy? - Rátettem a pokrócot a hátára, s megmutattam az utat neki, hogy menjen világul, s többet ne jöjjön haza, mert nincs reá szükségünk. - Hát akkor ez a pokróc, ami itt van, miért nem tetted ezt is reá?


12

Akkor egy kicsit állott a fiú, s azt mondja: - Tudja, miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy mikor maguk is úgy megöregszenek, mint ahogy ő van, s utat kell adjak maguknak, akkor én ne kelljen, hogy vegyek pokrócot, evvel a pokróccal maga is menjen el. S akkor összenézett az ember az asszonnyal, elszégyellték magukat, és sírni kezdtek. Hamar kihozta az ember a lovat az istállóból, s ráült, s a kilencedik falu végén utolérte az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, s úgy vezette a kötőféknél fogva, amíg hazaértek. Hogy hazaértek, mindig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy tanították, s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket. Többet nem bánták, ha eltörött a tányér, vagy kiömlött a leves, vagy mi lesz, mi nem lesz, jó szemmel nézték az öreget. Tisztességesen éltek, s máig is élnek, ha meg nem haltak. Szinatkasz Sztavroszné, Vereszkiné Deményi Virág és Vincze Erzsébet

MAGAMRÓL BESZÉLJEK? … AVAGY HÍREK A KÉCSKEI KAMASZKLUBRÓL Szokatlannak tűnő kéréssel fordultam az egyik nagykorú Sráchoz, aki a most induló Kamaszklub szombat délutánjának a „főszereplőjévé” vált. A kérés nem volt elvileg nagy, csupán annyi, hogy beszélni kellene a többiek előtt. Mondja el a jelenlévő fiataloknak, miért szeretné, hogy megnézzék az „Egy kosaras naplója” című filmet a kortársai is. Mi a célja azzal, hogy erre egyáltalán figyelem irányuljon? Milyen érzései voltak, amikor ezt a filmet előszörmásodszor, sokadszorra is megnézte és eljutott oda, hogy másoknak is ajánlja? Nem utolsó sorban kellene beszélnie MAGÁRÓL. Saját magáról, a legbelsőbb énjéről, a kisördögről, a démonról, akit reméljük sikerült már világgá kergetnie. Ettől a kéréstől kicsit meglepődött, gyanítom meg is ijedt, de nem hagytuk magára, segítettük a felkészülésben, hiszen nagyon sok nálánál idősebb ember nem tud, mer, akar magáról beszélni, hát még a problémáiról! Ugyanis ezen a délutánon a 14 év felettieknek a drogról volt szó, a füves cigiről, a könnyen és bárhol

elérhető parti, 13


bódító szerekről, amelyeknek meg kellene tanulni ellent állni, elhárítani, vagy ha mégis kipróbálásra került, akkor azonnal abba hagyni. A Srác izgatottan kezdett neki saját történetének, annak az egy év rémségeinek, amely a repülős, rózsaszín köd víziói helyett számára agressziót, félelmet, fájdalmat, álmatlanságot, kábultságot, szétszórtságot, barátai és szeretett, segítő felnőttek jó indulatának elvesztését hozta számára. Könnyeivel küzdve beszélt arról, ahogy a nevelőszülő saját nagyfia beledöngölte a tükörbe az arcát és ordítva mutatta neki:”Hogy nézel ki?... Ezt akarod?... Bele akarsz dögleni? … Semmi, de semmi nem lesz belőled? … Csak szétcsúszott, semmit érő söpredék!” „S talán még kettő nagy pofont is nyomott, amiért egy életen át hálás leszek neki! … és a Barátnőmnek, aki azt mondta választanom kell, vagy a drog vagy Ő, és én Őt választottam. Itt van most is velem. … Ennek már több mint egy éve! … Azóta ismét vannak barátaim, csinálom a sulit, most fogok szakmunkásvizsgázni! ……. Ha úgy érzitek, hogy gáz van, akkor mindig van segítség, kérjétek bátran! …. „ (csak rövid részletek az elmondottakból) Levetítésre került a film, amely egy kosaras fiú drogos viszontagságairól szólt. Kisebb körben a végén volt lehetőség beszélgetésre. A Srácot kérdezgették, aki állta a sarat, s lehet közben arra is rájött, nem is olyan nehéz magáról beszélni, ha annak az alapja az őszinteség! Köszönjük a délutánt, az ötletet és azt az érettséget, amellyel mások iránt felelősséget érzett. Kívánunk sikeres szakmunkásvizsgát és boldogulást az életében! Rádiné Teri

STEIBLI VIVIEN: BÁNATOS KUTYA Bánatosan lóg le füle, A földre hull le könnye. Szemében, szívében űr, Lelkében óriási zűr.

Én is ilyen vagyok, Ilyen kölyke vagyok én is valakinek. Otthon nem vár rám senki, Én se várok otthon senkit.

Csak szeretetre vágyna, Egy kis gondoskodásra. Fújhat szél, eshet eső, Sose lesz jókedvű ő.

Egyedül vagyok a nagyvilágban, Egy kert egyetlen virága. Ezer könnycseppből egy, Ki a földre hull le.

Szerkesztőségünk fülébe jutott, hogy Vivi nemrég ünnepelte 18. születésnapját, illetve érettségi előtt áll. Ezúton is szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy nagyon sok boldogságot, a vizsgákhoz pedig eredményes felkészülést kívánjunk.

14


Februárban születtek: Balog Ildikó Balogh Gina Balog Kevin Dudás Petra Holdosi Barbara Hup Krisztina Hup Krisztián Hup Mária Juhász Mónika Kőrösi Bernadett Kurucz Viktória Lakatos Alexandra Lakatos Bence Markó Alexandra Nagy János Orbán Attila Pusuma Erika Rácz Dániel Rohacsek Nikolett Solti Bertalan Sörös Gábor Tamás Richárd Telek Viktória Angelika Tóth Hajnalka Tóth Márkusz Antóniusz Varsányi Róbert Bence Virág Klementina

Márciusban születettek: Balog Mercédesz Bodor Mihály Bogdán Eduárd Csercsa Boglárka Demeter Ildikó Drábóczi Krisztofer Drábóczi László Gábor Teréz Gerdai Dávid Bertalan Holdosi Viktória Jankovics Zoltán Juhász Tünde Kovács Rudolf Lakatos Balázs Lakatos Regina Vanessza Lakatos Tamás Lázok Vanessza Róza Magyar Dániel Orbán Klaudia Terézia Orosz Zoltán Botond Pásztor Anita Reibling Károly Rozner János Steibli Vivien Telek Zsolt Tisza-Kiss Mariann Tóth Julianna Tóth Katalin Erzsébet Tóth Krisztián Tóth László Rezső Vadászi Ádám József Ványi Nikolett Virág Vivien


VÁGYAKOZÁS MAGAM UTÁN… Egyeseket óhajtnak, másokat igenis várnak, én tévedése vagyok ennek a mai világnak. Nem én akartam, kaptam az életet húsz éve meg kellene keresni már azt is, aki kérte. Kisgyermekként sokszor arra gondoltam, hogy egyszer felébredek, mert csak álmodtam. Teltek az évek, jött tavaszra nyár, őszre tél, újabb remény: valakinek majdcsak kellek én. Gyakran rossz voltam, haragudtam a világra, Miért nincs meg mindenem egy villámcsapásra? Gyomrom görcsbe szorult, gombóc a torkomba, ha azt hallottam más az apját-anyját szólítja. Szívemben őriztem egy rózsaszín, ködös képet, amely mindig szertefoszlott, ha a valóság lépett. Valaki aztán gyakran magához vont, óvott, ölelt át, nem kértem, de Ő mindig eljátszotta a jó anyát. Mindketten tudtuk, csak úgy csináljuk mintha, de nekem így húszévesen mégis Ő lett a minta. Ha majd gyermekem lesz, én óhajtom és várom, mert nincs annál szebb és jobb dolog a világon!

Nevelőszülőknek ajánlom sok-sok szeretettel és tisztelettel! Rádiné Teri

15

16


„Kisfiúként a mezőket járva, pitypangokat szedtem hajdanán. Csacska versem csetlő-botló számból, mosolyogva hallgattad Anyám. Deres fejjel mezőket nem járok, vadvirágot se szedek ma már. A legszebb rózsát, mely ilyenkor nyílik, Sírodra viszem Édesanyám.” A Hírlevelet Remete Katalin eredeti elgondolása alapján írták és szerkesztették: Báló Ottília Bori Mária Farkas Evelin László Bettina Neubauerné Szőllősi Margit Rácz Dezső Rádiné Festő-Hegedűs Terézia Sebestyénné Nagy Viktória Steibli Vivien Szilvási Mihályné Szinatkasz Sztavroszné Tóth Kata Urbánné Tálas Mária Vereszkiné Deményi Virág Vincze Erzsébet Arató Rita A szerkesztőség címe: 2030 Érd, Karolina utca 3. Tel./fax: +36/23-375-843 E-mail:[email protected] Bankszámlaszám: 11742111-20027928 Szívesen fogadunk fényképeket, írásokat, melyet külön kérésre visszaküldünk.

I. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Recommend Documents