Ka rin th y Fe re n c: Na pló 1 . köte t (1 9 6 7 -1 9 6 9 ) ISBN: 978-963-89266-1-6 Digitalbooks.hu Kft
1967 Január 1. Hogyan kell egy naplót elkezdeni?... Itt vagyunk Mátraházán, az Akadémia üdülőjében, Ágival, már két hete. Az éjjel kettőkor feküdtünk le, ma tíz után ébredtem. De azért fölmentem a Kékesre. Az autóbusz elakadt, tolni kellett, a tízperces út másfél óráig tartott. Csak egyszer jöhettem le sível, máskor háromszor-négyszer is lesiklom. Itt kaptam újra rá a sízésre, vagy húsz évi szünet után. Most jobban megy, mint akkor, jobban tudom fegyelmezni a mozdulataimat. Délután Rényiék hazautaztak. Jó volt Bubával találkozni annyi év után. Gyerekkorunkban nagyon sokat voltunk együtt, ugyanabban a társaságban. Ő azóta híres matematikus lett, ilyen meg olyan díjas, folyton külföldön jár, előadásokat tart, s ugyanolyan bátran és bumfordian sízik, mint akkor, mindenütt lecsúszik. Írtam egy kicsit az Epepéből. Holnap utazunk vissza Pestre. Január 2. Újra Pesten, esős, langyos időben. Ahogy megérkeztünk, telefonált Ádám Ottó, hogy menjünk el vele a Vígszínházba, nézzük meg Thurzó új darabját, hogy Kaszap István a harmincas évek ifjan elhalt papnövendéke szent volt-e vagy mégse. Ha valaki a saját múltjával, ifjúságával szembefordul, abból nagy darab is születhet. T. azonban mást tesz: kiárusítja a maga vallásos ifjúságát. Nem olcsón és nem is nívótlanul. Utána még beültünk a Fészekbe hármasban. Ottó azt mondja, a színház vezető művészei, meg a rendezők is ellene vannak. Ő ebben nem lát rossz jelet. Aki valamit akart, mindig megették. Sztanyiszlavszkijt megette Nyemirovics Dancsenko, Hevesit megették, Gellért Bandit megették, most Elia Kazant eszik meg - egyszer csak megunják a pofáját, és megeszik. Január 3. Vacak délelőtt, hideg, száraz január. Rohangálás, ezernyi elintéznivaló. Pénzért a kombinátba, bajok a kocsival, borbély, Patyolat, száz dolog, ami két hét alatt összegyűlt. Gyors ebéd, telefonok, utána fogorvos, szerelő, haza, további telefonok, visszahívások. Ez mind fárasztó, csüggesztő, és úgy néz ki, mintha az ember csinált volna valamit. Pedig nem csinált semmit. Most délután 7, végre minden letudva - bár talán Makk Karcsi még feljön egy könyvért. Föltettük a Don Carlost, fél órát olvasgatok, aztán megpróbálok dolgozni. Január 5. Vagyis már 6-a, mert hiszen éjjel I óra van. A Madáchban voltunk, fenn a háziszínpadon, esti 10 órai kezdettel mutatták be Sarkadi Oszlopos Simeonját. Végül is csak ott engedélyezték, stúdió-előadásnak. Ami a gyávaság kibúvója: jöjjön is, ne is, hozzon is ajándékot, ne is... Félelmes, iszonyatos. Megint egy szörnyű adalék a Sarkadi-ügyhöz, ami idestova hat éve a magyar irodalom Kennedy-ügye - sehogy se bírunk túljutni rajta. Szegény Imréről darabokat, regényeket írtak, egy sereg tanulmányt, de hogy mi történt ott a Fehérhajó utcában, ezekből aligha lehet jobban megtudni. Ebből a darabból talán inkább. Kórkép, látlelet. Ez után valóban nincs más, csak az, ami jött. Illetve még az sem. Nekem az egész ügyben rég különvéleményem volt. Van úgy, hogy az ember csak lenéz a magasból, hat emeletről vagy mennyiről, és beleengedi magát. Nem ugrik, csak beleengedi magát. Mert nem tartja már semmi. Az Oszlopos Simeon arról szól, miért. Mindent szétnyiszált, amin még függhetett volna. Gábor jó, Kiss Manyi félelmes Vinczéné. Egy lll. Richárd viciné. Persze: az egész így megint rossz ügy. Ezt akkor, 1960-ban kellett volna bemutatni, amikor Sarkadi Írta. Nem merték, de eldobni se merték. Most már, így konzerválva, egy kis konzervszaga van. Erről nem Sarkadi tehetett, és nem a darab. Ha akkor bemutatják: bekerül a magyar színház vérkeringésébe, és 10 vagy 20 év múlva megint elő lehetett volna venni. Ám így most stichje van - rég túl kellene lennünk rajta. Mint
problémán, mint színházon. És játékstílusban, felfogásban stb. Rég meg kellett volna emésztenünk. De itt minden fennakad a torkunkon. Január 6. Vízkereszt. Megint rengeteg hülyeség, lótás-futás, számtalan ostoba, fölösleges telefon. Ideküldtek egy forgatókönyvet a tévéből: beszélgetés Bárczi Gézával, a nyelvtudományról és őróla mint "nagy öregről". Amit a számba adnak: észvesztő hülyeség. Tiszta Karinthy: Az interjú és a cikk - szóról szóra. Egész délután ezzel foglalkoztam, Bárczi munkáit olvastam, és megpróbáltam valamiképp rendbe hozni a forgatókönyvet. Az a dühítő a dologban, tulajdonképp el se vállaltam, pár hete szólt egy pasas a tévében, hogy ez lenne, de csak úgy határozatlanul mondtam, ha aktuális, beszélünk róla. Erre elmondták Bárczinak, hogy én fogok vele beszélni, és most már nem lehet visszakozni. Annyiból mégis jó, kissé beledolgoztam magam a nyelvészetbe, no nem túlságosan, de mégis, a gondolkodásmód, a módszeresség - ez jó lesz a regényhez. Bárczi egyébként hatalmas figura, ma elolvastam róla egy bibliográfiát. Este átjöttek Örkényék, finom olasz bort ittunk. Mesélik: V. és P. új villába költöztek. Van benne "living room" is. Az ajtónál kint piros lámpa, alatta felírás: "Ha a Lámpa ég, kéretik nem csöngetni vagy kopogni." Hadd lássa-tudja az egész Pasarét, hogy ők mit csinálnak odabenn. Január 7. Délután telefonált Illyés, ma Flórával megnézi a Négykezest, és meghív rá, ő engem. Nem tudtam menni, mert én meg az Árulót néztem meg a Madáchban. A főpróbán ugyan már láttam, de Ági is látni akarta. Nagyszerű darab, Németh László legjobb darabja. Épp fordítottja a minapinak: ez az az eset, amikor valaki valóban szembekerül a maga öröklött, megszerzett, beidegzett stb. ifjúságával. Németh: a próféta Kossuth. Ez a darab: kegyetlen leszámolás minden prófétáskodással, Kossuthsággal. Minden meg van bocsátva, még az Utazás is. Január 8. Újra meg újra az Áruló jár a fejemben. Ma este fenn voltunk Benedekéknél, Marci bácsi gyengélkedik, ágyban fekszik. Ott volt István, Andris, és Gabi bátyám meg a nők. Andris bírálta a darabot: a bukott haza, bukott ország sírján egy ember a maga ügyével gezemicézik. Persze nincs igaza. A darab rég nem arról szól, áruló-e vagy sem Görgey. Hanem hogy ez a nyavalyás kis ország olyan szegény a nagy államférfiakban, katonákban. És egyszerre van 3, és háromfelé ugranak szét, vagy egymás ellen. És még valami: a magyarság új megfogalmazása. Szemben az "égő köd"-del - a természettudományos műveltségű, hideg, gunyoros, okos, ironikus Görgey - kesztyűdobás minden búsmagyarkodásnak, mélymagyarkodásnak, akár piros-fehér-zöld, akár vörös zászló alatt jelentkezik. Este, előtte még benn voltam a Madáchban, benéztem a Négykezeshez. Jó ház volt, és nagyon jól "vették", örültem. Nagy taps, siker. Január 10. A Népszabadságban terjedelmes bírálat az Árulóról. De csak tíz-tizenöt százalék a darab értékelése, a többi azt boncolja, hogy Németh milyen, mikori személyes élményei alapján írta - nem is írhatta, hanem írta, sic! ezt a darabját, kiket rajzolt meg benne, mely ismerőseit stb. Ilyen indiszkrécióra még a Színházi Élet se vetemedett. Intim Pista elmondhatta, hogy ma vajon melyik ősz hajú, monoklis drámaírónkat láttuk a szőke szubrettel stb. - de egy mű személyes indítékait boncolni, ezt azért Incze Sándor sose engedte volna meg, ilyen ízléstelenséget. És 800.000 példányban! Este Kakojannisz filmje: Zorba. Ez a rendező rengeteget tud az életről, és csupa fontos dolgot. Félelmes jelenet amikor az ifjú özvegyet a falu megkövezi, megöli. A gyilkosság előtt reszkető ajakkal, kéjsóváran figyelik a parasztok, hogy mikor már, mikor.. . Attól tartok, az emberiségnek legalább 50-60 százaléka betegesen szadista. Ez a legszörnyűbb népbetegség, és minden boszorkányüldözés, tömeggyilkosság, fasizmus feltétele, lehetősége. Még túl közel vagyunk a ragadozókorhoz, amikor kínzással és gyilkolással szereztük a táplálékot - a szükséglet
kielégítéséhez letéphetetlen reflexként ragadt a kéjérzet. Hány ezer év kell még ezt levetni? Január 12. Egész nap tévéfelvétel kint Csillaghegyen, Bárczi Géza házában. Rettenetes, ahogy ez a siserahad, a világosítók, operatőrök, felvételezők stb. stb., az egész "stáb" nevű csürhe betódul egy ilyen szent tudós otthonába, a tízezer vagy még több könyv közé. A két puli megőrült, én is majdnem, csak Bárczi volt reggeltől estig egyformán finom, kedves, okos, tudós és szerény világfi. Remélem, szívből utálta az egész bandát. Amikor beléptem, épp sminkelték szegényt, csupán egy megadó, cinkos pillantást vetett rám, hogy idejutott 73 éves fejjel. Csodás a könyvtára, minden, ami szem-szájnak kedves lehet a nyelvészetből s elég sok szépirodalom. Két pulija, egy vén macskája - ez az egész ramazuri alatt aludt a kanapén. Kérdeztem, szokott-e muzsikálni, mert hiszen este egyedül lehet, gondolom, mióta a felesége meghalt. Azt mondja: soha. Tartogatja arra az időre, amikor majd nem lát, mert szürke hályogja van. Ez a kisfilm a "Nagy öregek" sorozatba készül. Jó lenne majd ilyen nagy öregnek lenni. Január 15. Az Esti Hírlapban Bodó Béla hosszú és kedves, megtisztelő cikke az új kötetem, az összegyűjtött novellák alkalmából. Eddig csupa szépet és jót írtak róla. Ugyanazokról a novellákról, amiket külön-külön vagy előbbi kötetekben majdnem mind levágtak. Még azt se mondhatom, hogy nem érdekel. Elolvastam, és fájt is egyikmásik, csak épp nem változtatott a munkámon. És még valami: az öröm, ami egy ilyen szép kritikát követ, rövidebb, mint a bosszúság egy szemtelen, rosszindulatú vagy gonosz levágás után. Tegnap este Tabiéknál; Pécsi Sanyiék is. Január 16. Már régebben többször keresett, el-elfogott S. színművésznő. Hogy látta a darabomat, nagyon felizgatta, és beszélni akar velem, el szeretne mondani valamit, amit énnekem kell megírnom stb. Kíváncsivá tett, felhívtam, és több előzetes megbeszélés után az este fölmentem hozzá. Valami csillámló hosszú, feszes bugyogóban fogadott, és megmutatta a magnóját, lemezjátszóját, grillsütőjét, tökéletesen gépesített lakását. Van olyan kis házi szökőkútja is. Van férje is, ám az nem ott lakik, elmagyarázta, hogy miért, de erre már nem emlékszem pontosan. Van budoárja is, brüsszeli tükörrel, és rengeteg parfümmel meg ilyesmikkel. Nagy piros szőnyeg a földön, azon csak ülni szabad, tilos rálépni. A falon gitárok, mandolinok, futónövények. Két órát beszélt nekem az életéről, művészetről, meg ilyesmikről. Kérdeztem, mi az, amit mesélni akart, azt mondta, most még nem elég laza ahhoz, hogy elmondja. Még egy órát fejtegette, miért nem szeret könyveket olvasni, ki volt élete nagy szerelme, hogy szokta évenként meghívni a 16 (!) legjobb barátnőjét, puffokon ülnek és beszélgetnek, teáznak, gitároznak, meg hogy ő táncol is, op-art táncot, magnófelvételei vannak, szaval, énekel, és így tovább. Akkor már láttam, ma biztos nem lesz elég "laza", hogy elmesélje, amiért hívott - egyébként sejtelmem sincs, miért hívott, hisz saját bevallása szerint a darabon kívül semmit sem ismer tőlem. Elbúcsúztam, hogy dolgom van, azt mondta, szeretne máskor is ilyen jól elbeszélgetni. Január 18. Egész nap dolgoztam, jól ment a munka, az indulás, úgy látszik, megvan. Tegnap este Fényes Szabolcsékkal. Szabolcs verhetetlen, utolérhetetlen - a régi Pest hasonlíthatatlan darabja. Különben lehet, hogy lesz valami közös munkánk. Nagyon kellene egy századforduló körül játszódó nagy musical, felhasználva minden jó irodalmi kabaré anyagot, sanzont, verset, jelenetet. Azóta kissé belenéztem az anyagba. Mi lenne, ha Mágnás Elza bűnügyét, meggyilkoltatását dolgoznánk fel? Remek az anyag, sokfelé nyílik kilátás. Mágnás Elza orfeumi énekesnő, a barátja öreg milliomos bútorkereskedő, gyilkosa munka nélküli proli, a Dunából kifogott holttest felismerője Tarján Vili, a híres riporter és a New York kávéház későbbi bérlője - egyszóval az egész akkori Budapest. Megjött a Fradi vizilabdacsapata Kékesről. Sajnos nem tudtam fölmenni velük, a tévé miatt. Ma lenn voltam az uszodában.
Éjjel fél kettő. Mostanáig dolgoztam - nem is rossz ez a napló, amolyan levezetés, mint a futóknak, miután lefutották a versenyt, az a kör, az átmenet a gyaloglásba. Megint mániásan írok: először is ki kell lennie a napi - bár kicsi, de mégis kiszabott - adagnak. Ám ha egy oldalt leírok, letisztázok, nem szabad benne hibának lennie, melléütésnek, törlésnek, ilyesminek. Ezzel sok időt elpepecselek, néha 5-6 lapot is eldobok. Hülye, ostoba mánia. Hogy a fenébe kéne leszokni róla? Január 19. Az éjjel elolvastam H. Fast: The naked god. Hogy miért hagyta ott a pártot, mozgalmat stb. Nem is tudom, miként került most a kezembe, azt hiszem, egyszer már olvastam. Tulajdonképpen mindenben igaza van, vagy túlnyomórészt igaza van. De mégis, azt hiszem, ez egy elég buta ember, vagy inkább naív ember. Lehetséges az, hogy valaki egy bizonyos időpontig semmit se tud - és akkor egyik pillanatról a másikra mindent tud? Így szokott ez lenni? Az egész: túlságosan elvont, morális, és csak morális - ugyanúgy, mint Simone de Beauvoir, csak ezúttal persze ellenkező előjellel. Mi itt a sűrűben, kissé nevetünk ezen a morális gezemicézésen, kissé irigyeljük. Délután lötyögtem, nem dolgoztam. Este megnéztük Várkonyi filmjét, az Egy magyar nábob - Kárpáthy Zoltánt. Nagy, szép film, minden bedobva. Jókai pontosan olyanoknak írta meg a magyar nemeseket, amilyennek látni szerették volna magukat, telibe találta - ez a titka. S a kor, ez a kor, a reformkor - majdnem ilyen is volt. Körülbelül a magyar történelem egyik legszebb kora. Majdnem ilyenek lehettek: nagy érzemények, hősi kiállások, áldozatok, agarak, Lánchíd, Akadémia. Január 20. Délelőtt úszni voltam, aztán egész nap írtam. Este Fradi-összejövetel, Gyarmati Dezső edzői expozéja. Egyelőre új seprő, jól seper. Utána a Fészekben Réz Palival, Csurkával mindenféle szójátékokkal szórakoztunk. Anagrammát meg híres embereket mondani Br-rel és Kl-lel, meg ilyesmit. Nyertem tőlük egy csomót, de a végén visszaadtam a pénzt, ugratva őket, hogy hátrányban vannak velem szemben szellemi fogyatékosságuk miatt. Kedvesek, okosak, majdnem minden este ott ülnek, és vég nélkül pókereznek. Január 21. Nem ment a munka. Vacakoltam, mindenféle másba fogtam, nem akaródzott. Leírtam öt sort, aztán átírtam és megint átírtam, és még mindig nem volt jó. Este elmentünk színházba, meg a Fészekbe, meg lógni. Ez a Fészek, nekem ez a magyar átok. Január 22. Délután D,evecseriéknél. Nagy társaság, Szilágyi, Vajnáék, Monathék, Koczogh Ákos, Bede Anna. A szokásos izgatott hangulat, vita, jókedv, ordítozás. Január 23. Dolgoztam, reggel úsztam a Sportuszodában 1000 métert, aztán megint dolgoztam, egész nap. Este a Fészekben Vas Zoltán Rákosiról mesélt, hogy ugyanannak a nőnek udvaroltak, de Rákosi lett a szerencsés - ez az a jakut hölgy. Meg hogy őt is le akarta fogatni egy magyar cionista pörben. Meg hogy miket fog ő Kossuthról írni az új könyvében. Utána még felugrottunk György Lacihoz, Móricz Lilihez, csak úgy vaktában, de örültek, éjfélig ott marasztaltak. Elolvastam Rényi Buba könyvét, Dialógusok a matematikáról. De kár, hogy csak egy élet van, mi mindennel kéne foglalkozni! Reggel utazom Szigligetre. Január 24. Szigligeten. Rettenetes hóban indultam el, alig lehetett hajtani. Fűzfőig 3 óra alatt jutottam el, vagy még
tovább. Tihanyban éppen csak benéztem Bartha Lacihoz, megköszöntem az új könyvét (reprodukciók és egy tanulmány őróla), s tovább Szigligetre, itt már jobb volt, a Balaton mentén, itt csak eső esett. Az Alkotóházban itt vannak Cseresék, Vámos Magda és Száva Pista, Hermannék, Fekete Istvánék, Thury Zsuzsa stb. Timár Gyuri rögtön elhívott pingpongozni. Este a tévében Falstaff, Melissel. Január 26. Ha másra nem, arra jó ez a napló: munka előtti bemelegítésre. Amikor az ember már az íróasztalnál ül, de még nincs kedve elkezdeni. És levezetésnek is: amikor az íróasztaltói való felkelés előtt még ír egy-két sort. Gyorsan kialakult itt az életformám. Reggel át Hévízre, úszás, aztán vissza. Ebéd, utána pingpong, egy kis pihenés, és délután meg este meg éjszaka lehet dolgozni. Ma Újfalussy Gyuri bácsit vittem át Keszthelyre. 19-ben a falujában direktóriumi elnök volt, aztán emigráció Bécsben, de Hatvany hazaküldte. Aztán klerikális író és rendező volt, ő csinálta Pesten és vidéken a monstre Missa Solemniseket. 49-ben meghívták Rómába, hogy előadják valami egyházi játékát. Útlevelet kért, engedélyt az útra - erre internálták 4 évre. Azóta vasárnap mindig sötétbe öltözik, emlékezésül a nehéz időkre. Estére Cseresékkel bementünk egy kávéra Nadányi Gertrudhoz. (N. Zoltán lánya.) Cseressel a Szovjetunióbeli élményeket cseréltük ki. Jó sokat ittunk, rumot és egyebet. Január 28. Cseressel Hévízen. Visszafelé leállított egy rendőr. Előtte fékeztem le, kissé ferdén. Azt mondja: nem tud másképp leállni, csak így fékereszbe? Nem értettem, azt hittem, ez egy új KRESZ-műszó: fékeresz, a fék eresze vagy más ilyesmi, a fék eresztéke, a fene tudja. De Cseres aztán megmagyarázta: félkeresztbe. Csak kissé kászthályiesen mondta. Január 29. Vasárnap. Délután sütött a nap, kimentem a szigligeti hajóállomásra. A Balaton jegén keresztül-kasul rianások, hasadások, turzások. A délutáni nap végigkorcsolyázik a jégen, jég-tűzgolyó. Január 31. Ma Hévízen a fürdőmester mondta, hogy megérkeztek Illyésék (már Pesten beszéltük, hogy a fürdőmesternél hagynak üzenetet), és a C.4. szobában laknak, keressem meg őket. Fürdő után oda is mentem, Flórával érkezett, egy hónapra. Elég idegesnek és dúltnak látszik, bár szokása szerint ha meglát, mindig viccel. Elmondta, egy somogyi kisközség tanítója felkérte, írjon oratóriumot az atomháborúról, hogy előadhassák. Különféle kikötéseik is voltak, miről szóljon, hány hangra, milyen hosszú lehet stb. Gyula ezt nagy humorérzékkel vette tudomásul és megírta a verset. Ide is adta, kölcsönbe, a kéziratot. Jó hosszú, vers és próza, címe: Az éden megmentése, 25 lap. Még csak félig olvastam el. Egyébként eléggé elkeseredettnek látszott, mint mostanában mindig. Olyasmit beszélt, hogy nincs, aki összetartsa a magyarságot, se osztály, se réteg, aki képes lenne rá, csak a kultúra, az irodalom. S hogy ebben milyen fontos dolga lehetne a Móricz-gyerekeknek, Karinthy Frigyes fiának, kivált, ha maga is viszi a zászlót - ő ezt a nemzetfenntartó osztály arisztokráciájának nevezi. Nem tudom, mennyire gondolja komolyan, vagy csak udvariasság, póz ez nála. De már többször mondta, mindig, ha találkozunk. Az este még bementünk Cseresékhez, ott volt Szécsi Margit, Nadányi Gertrud. Sokat beszéltünk Áronról. Máris szobrot emeltek neki mint a székely nép hősének. Az igazi Tamásira egyre kevesebben fognak emlékezni, a szobor elfedi majd az élőt. Február 1.
Hévízen voltam, úsztunk Illyésékkel. Gyula nagyon szidta az Árulót. Szerinte Görgey kisstílű, szadista kalandor. Rossz hadvezér is, a többi mind csak legenda. Viszonya volt a sógornőjével, és ilyesmik. Azt hiszem, elfogult. Letette a garast, még a Fáklyalángban, és most fut a garasa, a pénze után. Egyébként folyton a nemzethalálról beszél. Hogy sehol sem olyan nagy a világon az öngyilkossági arányszám, mint nálunk, a falvak elnéptelenednek, kipusztul a magyarság, nincs, ami összefogja. Felülről pedig mindent támogatnak, boldogan üdvözölnek, ami önmocskolás. Egyre ezt ismételgeti, mániásan, a parton és benn a tóban. Megmutattam neki egy csomó ismeretlen vizi enteriőrt - csudás képek, a kabinok alatt, a régi lift, be a vízbe stb. Kár, hogy mindezt le akarják bontani. Azt is mondta, az Egy mondatból, ami megjelent, annó dacumál, nem a teljes szöveg, fejből írta le, és néhány szakasz kimaradt, ígérte, hogy ad egy hiánytalan példányt. Amikor levetkőztünk úszni, láttam, a nadrágja alatt hosszú, színes vászongatyát visel, mint az öreg parasztok. Február 2. Szécsi Margitot átvittem Tapolcára tüdőröntgenre. Voltunk presszóban, és megnéztük a malomtavat meg Batsányi szobrát. Úgy terveztem, még 1-2 hetet maradok, de most mégis föl kell mennem. Nem tudom, hogy otthon is ilyen jól dolgozom-e majd. Igaz, nekem most az az otthonom, ahol a céduláim, kéziratom, írógépem velem vannak nekem most ez a regény az otthonom, hazám. Február 4. Megint Hévízen. Ott van most már Lipták is, együtt mentek fürödni IllyésseI. Illyés: vagy ugratja a társait, hülyéskedve, blődlizve, vagy gyors váltással- a nemzethalálról tesz prófétai jóslatokat. A vízben egy nagy fej mellett úsztam el. Kiss Ferenc, a színész. Kedvesen elcsevegtünk, pedig nem is tudtam, hogy ismerjük egymást. Délután az asszonyokkal lesétáltunk a Tapolca patakhoz, s ahogy át akartam mászni a kerítés alatt, térdig beleléptem a vízbe. Február 6. Újra Pesten. Csereséket hoztam csodás, verőfényes időben. Közben benéztem Bartháékhoz Tihanyban. Laci és a kislány volt otthon. Utaznak 3 hónapra Párizsba és Londonba. Cseres azt mondja, hogy a "pusztuló magyarság" kérdésben a lapok a fele igazságot sem írják meg. Ha így megy tovább, hogy nem születnek, és már egyre inkább csak öregedik a nép akkor - 50 év múlva jó, ha 3 millió magyar lesz. De cigány addigra sokkal több lesz már, mert most 7-800.000 van, és mindnek 6 gyereke. , Este itthon. Zeneorgiát rendeztünk - amíg elvoltam, Ági megvette a teljes Hovanscssinát oroszul. Aztán: Händel Tűzijáték, Don Juan-nyitány, Vivaldi Évszakok és így tovább. Vad, forró este közben Hoffmann Muzsikus történeteit olvasgattam, a mindig újra nagyszerű-izgalmas Don Juan-novellát. Meg Vas István emlékezéseit Kosztolányiról. Meg Kosztolányit, a verseit, újra és újra, és így tovább, egyikről a másikra. Zene-olvasás orgia, összevissza, ahogy a vágy épp megkívánja. Február 7. Este itt volt Ádám Ottó, felesége nélkül, aki ügyeletes. Jó olasz bort ittunk, éjjel I-ig csevegtünk. Nagyon dühös Peter Weiss darabjára, a Vizsgálatra. Rossz darabnak, katasztrófának tartja, hogy bemutatták. Bántja a dolog, az, hogy így vagy amúgy, de nálunk folyton a magyarság nemzeti érzését sértik és piszkálják, és ettől ő az antiszemitizmus növekedését várja, ezért ellenzi ezt az örökös zsidókérdést a színpadokon. Érdekes, ugyanazt mondja, mint Illyés. Ami Illyést a magyarság szempontjából sérti - abban ő a zsidógyűlölet lehetséges forrását látja. Február 9. Délelőtt a gőzben. Sz. doktor, nagy irodalomrajongó, tegnap megnézte a Négykezest. Azt mondja, szép siker
volt. Ott látta Németh Lászlót, Babics profot, Gábor Miklóst, Vas Zoltánt - vastaps volt. Este leugrottunk egy félórára Benedek Andrisékhoz. Szakonyi volt ott, egri bikavért ittunk. Február 10. Délelőtt a Sportuszodában, ott edz most az egész Fradi. Gyarmati elég erősen fogja őket, és a hangulat is jó. Úsztam vagy 800 métert, utána a fiúk időre sprinteltek. 17-18-19 másodpercre úszták a 33-at, megpróbáltam én is, 21.8. Ami nem is olyan rossz 45 éves korban, 800 méter után, edzés nélkül - és én különben se voltam sose különösen gyors. Éreztem, egy kis edzéssel, és ha jobban megnyomom, 20 mp alá is le tudnék menni. Utána az uszoda előtt ezek a gazfickók kinyitották valahogy Szalai Iván, a Vasas edzőjének kocsiját, telirakták nehéz útburkoló kövekkel, és visszacsukták. Nagyot nézhetett, amikor kijött. Este Bruckner Győzőéknél. Ott voltak Devecseriék, Maros Rudiék, Gabi sokat dühöngött, ordítozott, mesélt, olvasott fel - remek formában. Február 11. Dolgoztam, aztán elvittem a kocsit egy szerelőhöz, állítólag el tudja adni. Este a Fészekben Pethesékkel, Tordy, Törőcsik Mari, Hintsch, Fényes Szabolcs meg a többiek. Sok röhögés, főtéma: a kínai események. Hogy mi lesz, ha jön a vörös gárda, Szabolcs is megkapja a vödröt a fejére, meg a többit: "sötét bandita" és "fekete kutya". Február 12. Reggel telefonon csevegtünk Gabival - immár 20-30 éve hagyomány köztünk ez a vasárnap délelőtti telefon. Gabi elmesélte, hogy Klári a múltkori este után összeszidta, azt mondta neki, ha nem tudja fékezni magát, egyedül fog maradni. Tudniillik tegnapelőtt Bruckneréknál szóba került, hogy P.-t javasolták képviselőnek a mostani választásra. Gabi ettől egészen kiborult, miért épp egy ilyen gyönge és rossz jellemű embert jelölnek, ordítozott, egészen elvörösödött stb., a többiek csitították. Persze Gabinak nyilván igaza van. Olyan tiszta ember, ha ő mondja, hinni kell neki. Erről jutott eszembe, s beszéltünk is róla ma délelőtt, hogy ebben én is hasonló vagyok hozzá. Mások az én koromban kezdenek beletörődni az igazságtalanságokba, az a bizonyos bölcs legyintés, opportunisták vagy megbocsátók lesznek stb. Nálam éppen fordítva. Egyre jobban felháborít minden igazságtalanság, jellemtelenség, ocsmányság, még akkor is ha engem legkevésbé sem érint, sőt. Pl. egy-egy cikken, amihez semmi közöm, napokig, hetekig bosszankodom, magamban válaszokat fogalmazok rá. Ilyen volt pl. most egy L.. nevű csirkefogó, egészen felbőszített. A nemzeti kérdésről írt, mocskosan, s azzal kezdve, szemforgató módon, hogy mennyi hiba van bennünk, sic!, nacionalizmus, antiszemitizmus stb. Közben, mint hallom, ő is zsidó vagy félig zsidó - és ez harcol a benne "mélyen lappangó" antiszemitizmus ellen? Én ezt a stricit, azt hiszem, nem is ismerem, engem sose bántott - és mégis, úgy felháborít, folyton ezen füstölgök. Egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit szól hozzá, lesz-e bajom a véleményemből, egyre kevésbé bírom befogni pörös számat. Újra fölfedeztem Dsida Jenőt. Megvettem a gyűjteményes kötetét, most esténként azon örvendezem. Hozzá, mellette, Kerouac: Úton. Szép, költői, érdekes könyv. Bár 1-2 hete Boldizsár cikke megmagyarázta, hogy ez a Kerouac nem jól ismeri Amerikát, egyelőre én még neki hiszek inkább. Este Benedek Marcelléknél, István, András, a nők, Gabi. Február 13. Nem megy ki a fejemből a Karvas gyerek öngyilkossága. Karvas pozsonyi szlovák író, az egész család barátunk. Befutott ember, egykori partizán, nemzeti díjas, képviselő, minden. Úgy volt, hogy együtt szilveszterezünk a Tátrában, mint két éve, de aztán különféle zűrök miatt mi nem tudtunk fölmenni. S mi történt: jön egy partecédula, hogy a fiuk tragikus körülmények közt stb. Később megtudtuk, míg a szülők a Tátrában voltak, a 17 éves magas, szép, okos fiú - kicsi kora óta jól ismerem - kiment a nyaralójukba, Pozsony mellett, magnóra mondta, miért nem akar élni, és utána a vonat elé vetette magát. Szörnyű, szörnyű - hegymászó volt, sportfiú, matematikus. Szegény anyja, fiatal, szép asszony, úgy hallom, most egész
