F E J E Z E T E K TÖ
írta:
AZ
I S K O L A E G É S Z S É G Ü G Y
R T É N E T É B Ő L
Dr. K A T O N A
IBOLYA
(Budapest)
A kiegyezést követő években a haladó magyar orvosok ^ *- síkraszálltak az ország elhanyagolt közegészségügyi hely zetének rendezéséért. A hazai közegészségügyi viszonyok az európai államok m ö g ö t t messze elmaradottak voltak, a monar chikus államforma — a nemzeti elnyomás, a kormánykörök közönye — és a maradi nézetek m i a t t . Markusovszky Lajos a k a d é m i a i székfoglalójában utalt arra, hogy a közegészségügyi kérdéseket beható tanulmányozás u t á n , törvényhozás és társa dalmi tevékenység t á r g y á u l kell k i t ű z n i : „Reménylenem és óhajtanom szabad, hogy találkozni fognak annak idején komo lyan gondolkodó hazafiak, — a m a g á n és közjólét egyik nagy alapját képező közegészségügyet figyelmükre méltónak találják és elővitelét eszközlik". Orvosi üléseken, gyűléseken mind t ö b b és szenvedélyesebb h a n g ú felszólalás hívja fel a figyelmet az általános közegészségügyi kérdéseken belül az iskolák tartha tatlan közegészségügyi helyzetére és sürgetik az iskola és az iskoláskorú gyermekek egészségügyi felügyeletét. A magyar orvosok és természetvizsgálók 14. nagygyűlésén (Fiume, 1869) Raisz Gedeon a sárospataki kollégium neves orvosa, az iskolaegészségügy megjavítására részletes i n d í t v á n y t ad elő, amelyben az iskolahelyiségekre és berendezéseire vonat kozó higiénés követelményekre, a testnevelés szükségességére, az iskolák tisztiorvosi felügyeletének megszervezésére hívja fel a figyelmet. K u n T a m á s , Borsod megye főorvosa „Magyar-
ország közegészségügyi és orvosi ügyének rendezése javas l a t i czikkekben" című könyvében (1869) a „külső kártékony h a t á n y o k eltávolítása" érdekében szintén az iskoláskorú gyer mekek egészségügyi felügyeletére céloz, kifejtve azt a t é n y t is, hogy „iskoláinkban a t a n t á r g y a k korszerű és kellő eredményt felmutató előadása mellett kiváló gondot nem fordítanak azon tényezőkre, amelyek a gyermekek egészségére és testi fokozatos fejlődésére vonatkoznak". Az iskolák egészségügyi helyzetével való foglalkozás m é g égetőbbé v á l t a népoktatási t ö r v é n y (1868. évi X X X V I I I . tc.) megszületésekor. Az Eötvös-féle népoktatási t ö r v é n y a nép általános művelt ségét kívánta előmozdítani. „A törvényhozásnak a közmüvelés emelésére vonatkozó kötelességei k ö z ö t t a nép nevelés áll az első helyen. . . a művelt ség fája csak o t t n ő magasabbra, ahol annak gyökerei szélesen terjednek", mondja E ö t v ö s : Válogatott Pedagógiai Műveiben 305. lap. A t ö r v é n y a tankötelezettséget elrendeli anélkül, hogy az iskoláskorú gyermekek beiskoláztatását megoldaná. A t ö r v é n y bizonyosfokú végrehajtása is az eddigi gyatra iskolai higiénés viszonyokat, a túlzsúfoltság előidézésével még kedvezőtlenebbé tette. Raisz Gedeon, a budapesti orvosegylet ülésén (1868 május) „Az orvos a köznevelés ügy i r á n y á b a n " című előadásában az iskoláskorú gyermekek egészségártalmairól beszélve kihang súlyozta, „ h o g y a népiskolák mostoha berendezésükben az ifjú nemzedék testi kifejlődésének nagy k á r á r a eddigelé nem voltak, annak o k á t ott leljük, hogy nem nagyon használtat tak". Az Eötvös-féle 1868. évi X X X V I I I . tc. szerint minden község, kerület, társulatok, felekezetek tarthatnak fent iskolát, -— az állam csak ott köteles iskolát létesíteni, ahol erről m á s módon nem történik gondoskodás. A községi iskolák száma átmenetileg emelkedést mutat, 1867—68-ban 3 százalék, majd 1880-ban 10 százalék, de az iskola fenntartással járó nehézségeket csakhamar elhárítják
és iskoláikat nagyrészt átengedik az államnak. A felekezeti népiskolák száma növekszik. A kultúra előrevitelében az egy háznak ugyan objektív szerepe van, de alapjábanvéve az iskolák elé azt a célt tűzik k i , hogy az egyházat szolgálják. A nemzetiségi vidékeken az iskolák száma emelkedik, nem kizárólagosan a kultúra terjesztése, hanem elsősorban a magyarosítási t ö r e k vések érdekében. A tanulóknak a hatosztályos mindennapi elemi népiskola elvégzése u t á n még h á r o m évig ismétlő iskolába kellett volna járniok. A n é p gyermeke azonban még a 6 elemi elvégzéséig is alig j u t o t t e l ! Az 1876-ban megjelent közegészségügyi kerettörvény külön cikkelyben foglalkozik az iskolák közegészségügyi felügyeletével, ( X I V . tc. 3. fejezet 27. §) és külön fejezetben írja elő az élet mentés és „általában az egészségügy szempontjából fő f i gyelmet érdemlő szabályok" t a n í t á s á t az iskolában (V. fejezet 42. §)• Markusovszky Lajos, Fodor József, K o r á n y i Frigyes az 1876. X I V . tc. megalkotásánál bölcs előrelátással ragaszkodtak a kerettörvényhez, m i n t formához, amelyet majd szükség szerűen rendeletekkel lehet kiegészíteni. Csakhamar megmutat kozik az iskolaegészségügyi kérdésekkel való foglalkozás abban is, hogy a V K M 1879-ben ,,a tanuló ifjúság egészségvédelmének megóvása és az iskola közegészségügyében" és „az iskolában fellépő járványok meggátlása t á r g y á b a n " , „ a z iskolások pálinkaivása ellen" rendeleteket bocsát k i . Ezekből a rendelkezésekből — a feudálkapitalista rendszer terhe alatt sínylődő iskolákban általánosságban vajmi kevés intézkedés v á l h a t o t t valóra. Németországban Virchow m á r 1869-ben egyik jelentésében r á m u t a t o t t az iskoláskorú gyermekek magas megbetegedési arányszámára. Összefüggésbe hozta az iskolák egészségtelen elhelyezéséből és felszereléséből származó ártalmakkal, a gyer mekek megbetegedésével és „iskolai megbetegedésekről" tesz említést. Ezekhez t a r t o z ó n a k véli a rövidlátást, fejfájást, h á t gerincferdülést stb. Ugyanebben az időben Oroszországban az orvosok és pedagógusok az iskolaegészségtani kérdések t u d o m á -
nyos feltárásán együtt dolgoznak. Kiváló orvostudósok, F . F . Erismann, A . P. Dobroszlavin, P. F . Leszgaft, az iskolaépület és berendezés higiénéjén kívül az oktató-nevelő munka egészség t a n á v a l , a testneveléssel is foglalkoznak. 1882-ben a genfi nemzetközi egészségügyi kongresszus hívja fel a figyelmet az iskolák közegészségügyi helyzetével és az iskolai tanulók egészségvédelmével való foglalkozásra. E kongresszusi téma a nagy magyar higiénikusnak, Dr. Fodor Józsefnek is megragadja a figyelmét és a rendkívül sokirányú t u d o m á n y o s és oktató m u n k á j a közepette nagy gondot fordít a hazai iskolaegészségügy megteremtésére. Fodor József azt hirdette, hogy ,,az iskola közegészségügyi szempontból a leg fontosabb közintézet, mert abban igen nagy számú tanuló és tanító naponta, több órán keresztül tartózkodik és m u n k á l kodik". Ennek t u d a t á b a n készítette elő az iskolaorvosi és egész ségtan t a n á r i intézmény bevezetésére vonatkozó javaslatát, amely világviszonylatban is első volt. Különösen fontosnak t a r t o t t a Fodor a középiskolákban az egészségtan szakszerű o k t a t á s á t . A z t remélte, hogy a leendő politikai, gazdasági és kulturális vezetők, a középiskolákban elsajátítva az egészségtudomány jelentőségét és előírását, a további tevékenységük folyamán ezt a nép j a v á r a alkalmazni is fogják. Az osztálytársadalom keretében — mint a t é n y e k ezt be is bizonyították, — e remények nem valósulhattak meg. Az elgondolás azonban annyiban mégis eredményes volt, hogy Fodor és Markusovszky erre hivatkozva érték el 1885-ben Tief ort Ágoston kultuszminiszternél az iskolai orvosi intézmény szentesítését. Már az előző századokban is m ű k ö d t e k paptanárok, mint az iskola orvosai kollégiumokban, sőt Németországban a tanulók egészségvédelméről való gondoskodás eszméje m á r ekkor t é r t hódított. A hazai iskolaorvosi intézményre vonatkozó rendelet kimondja, hogy a középiskolákban külön tanfolyamon szakképesített orvosokat kell alkalmazni. A külön tanfolyamra azért volt szükség, mert az orvosegyetem az általános orvos képzésben az orvosnövendékeknek különösebb iskolaegészség ügyi ismereteket nem n y ú j t o t t . A rendelet az iskolaorvosok feladatává teszi az iskola higiénéjének ellenőrzését, a tanulók
egészségi állapotának figyelemmel kísérését, valamint az egész ségtan o k t a t á s á t . Az iskolaorvosok m u n k á j á t Fodor klasszikusan határozza meg : „ K e t t ő s a feladatuk a közegészségügy ezen új pionírjainak : először az iskolába járó ifjúság egészségét oltalmazzák az iskoláz tatásból származó sokféle bajok és á r t a l m a k ellenében, m á s o d szor a középiskolák n y ú j t o t t a műveltséget egy új ismerettel a leghasznosabbal fogják bővíteni, az ember és a t á r s a d a l o m egészsége feltételeinek megismertetésével". 1885-ben az iskolaorvosi és egészségtan t a n á r i i n t é z m é n y t megteremtő rendelet csak a középiskolákra vonatkozott, mivel az elemi iskolák egészségügyi felügyeletét az 1876. X I V . tc. rendelkezése alapján hatósági orvosok l á t t á k el. Fodor elgondo lásának kedvezett az a t é n y , hogy az 1883. évi középiskolai törvény az ország sokféle középiskolájának viszonyait egységes szempontból — a magyar állam szempontjából —- rendezte. A középiskolák színvonalának emelésével a tanulók egészségére, az iskola épületére magára is, nagyobb gondot fordítottak. Az iskolaorvosi i n t é z m é n y megjelenése a k ö z o k t a t á s terén jelentős esemény, mert ez az első láncszeme az iskola és az egészségügyi szervek kapcsolatának. Az egészségtan o k t a t á s a a középiskolákban (facultative) a felső osztályokban t ö r t é n t . A tanulók az egyéb természettudo mányos ismereteket, például a természetrajzot, vegytant, fizikát is a felsőbb osztályokban sajátították el és ezekre az ismeretekre építve vált lehetségessé az egészségtan a n y a g á n a k megértése. „Az egészségtan t a n í t á s célja, hogy olyan ismereteket sajátítson el a tanuló, melynek segítségével az egyén, a család, a közösség, és a társadalom egészségét védje". (Pedagóg. Lexikon I I I . kötet.) Fodor azt kívánta, hogy „ a z élet hasznára, a t á r s a d a l o m javára kell t a n í t a n i a higiénét". A középiskolák t a n a n y a g á n a k elemzésekor megállapítja, hogy az ifjúság megismerkedik a különböző népek, országok, t u d o m á n y o k és művészetek történetével és fejlődésével, de saját testének felépítését és működését nem ismerheti meg, sőt 15 Orvostört. k ö z i .
225
t a n u l m á n y a i későbbi szakaszaiban sincs alkalma az élet és az egészség törvényeinek megismerésére. É p p ez a felismerés segíti Fodort ahhoz a célkitűzéshez, mely szerint az egészségtan ismere teknek szélesebbkörű társadalmi propagálását és valamennyi iskolatípusban az oktatás bevezetését sürgeti. 1884-ben a V K M utasítást adott k i az ún. Széli-féle egészségtani ú t m u t a t ó hasz nálatára, majd 1885-ben a t a n í t ó k az egészségtani ismereteket a beszéd- és értelemgyakorlatokba kötelesek beiktatni. Ugyancsak ebben az esztendőben az egészségtan o k t a t á s á t az egyetemeken a gyógyszerészeti, bölcsészeti, műegyetemi karon is megkezdik. Fodor az egészségtan középiskolai oktatásával a tanulók k u l t ú rájának gazdagítását akarta elérni. Az egyetemen a jogászoknak egészségügyi alapismeretet k í v á n t biztosítani az egészségügyi követelmények és rendeletek jó végrehajtásához. A teológusoktól, bölcsészektől működési területük legfontosabb egészségügyi ismeretét k í v á n t a meg, hogy az ifjúság nevelésében érvényesít hessék azokat. Ennek a gondolatnak m á r voltak hívei. Az 1870-es években Rapos József kezdeményezésére a tanítóképző intéze tekben számos, az emberi test felépítését és fiziológiáját ismer tető előadás hangzott el, amelyek a t a n í t ó k egészségügyi k é p zését szolgálták. Az előadások fáklyavivői Verebély József, Schermann Adolf, Arányi Lajos voltak. Majd 1882-ben a kultuszminiszter 1704/1882. sz. á t i r a t á b a n az egyházi hatóságokat felkérte, hogy a vezetésük alatt álló papnevelőintézetekben az egészségtan o k t a t á s á n a k bevezetéséről gondoskodjanak. Az intézkedéstől azt v á r t á k -— lévén a p a p s á g a lakossággal állandó és szoros kapcsolatban —, hogy „inteni fogja a n é p e t , hogy ne ganajra, pocsolyára rakja vályogházacs káját, hogy vakra, légtelenre készítse szobáját, hogy istállóvá váljék lakása, szemétlerakóvá telke, t u d n i fogja és propagálni fog az ellen, hogy az utca sertésúsztató, meg libafürdő legyen, sürgetni fogja a köztisztaságot, a talaj és vizet illetően". A p a p s á g t a n a n y a g á n a k az egészségtani ismeretekkel való bővítése nagyon nehezen haladt előre, b á r világviszonylatban hazánkban v a l ó sult meg a leghamarabb. D r . Rózsahegyi Aladár egy m a g á n levélben írja Rerlinből Fodornak, hogy „ a püspökhöz í r t levél i t t szenzációt csinált".
1885-ben a nagyenyedi Bethlen Főiskolában az egészség tant Dr. Magyari K á r o l y megyei főorvos, a pozsonyi ref. pap nevelő intézetben Dr. P á v a i Gábor kórházi főorvos, a váci kath. papneveldében Bősz Emil főtisztelendő tanár, a debreceni főiskolában Dr. Török József t a n á r oktatta, (Az egészségtan oktatása papnevelő intézetekben. Orvosi Hetilap, 1882. Köz egészségügyi melléklet) ezenkívül még sok lelkes orvos segítette Fodor elgondolásának megvalósulását. A Sárospataki Akadémia a közegészségtant a teológiai t a n t á r g y a k közé besorolta ugyan, de rendkívül élesen t á m a d t a Trefort miniszter haladó szellemű intézkedését. Ü g y v é l t é k , hogy a teológusokon kívül még a t a n u l ó k n a k is egészségtani ismereteket nyújtani, felesleges. „Lekicsinyli a rendi papok orvosi képességét és az irányban kifejtendő jóakaratot, vagy mert azt szeretné, hogy az egész magyar nemzet minden tagja k ö n y v nélkül t u d n á a közegészségtani elveket és képes volna azokat alkalmazni." Abban egyetértettek, hogy a csecsemő halandóság igen magas a statisztika t ü k r é b e n és az egészség megőrzéséért cselekedni kell, hogy „ n e vesszen k i a magyar", de m á s eszköz is szükséges a cél elérésére, mint az egészségtan t a n í t á s a . Mégpedig „oda hasson a nagybuzgalmú miniszter ur, hogy a közerkölcsiség egészségesedjék meg". A tanítóképezdékben az egészségtan oktatását ellenzik, mert a neveléstan és a testtan t a n í t á s á v a l kapcsolatban m á r egészségtant is oktatnak. A gimnáziumokban és reálgimnáziu mokban pedig az egyéb t á r g y a k óraszámai oly magasak, hogy még az egészségtan oktatásai is, egyéb t á r g y a k mellett, t ú l terhelést jelentene. (A népiskolákban sem tartják jogosnak és törvényszerűnek „ m i n t új t á r g y n a k " a felvételét. A népiskolai k ö z o k t a t á s t á r g y á b a n kiadott 1868. évi X X X V I I I . tc. 56. § szerint a tanterv időnkinti meghatározása a közoktatási miniszter teendője, a törvény által biztosított keretben, de az ország gyűlés nélkül önkényesen nincs joga újabb t a n t á r g y a k a t beiktat ni, mert ugyanennek a törvénycikknek a 3. fejezete 2. §-a meg szabja a hitfelekezeti népiskolákban, hogy milyen t a n t á r g y a k legyenek, s az egészségtan nincs említve.) Még a népiskolákban is elégségesnek vélték az I . és I I .
osztályokban, a beszéd- és értelemgyakorlatba az erkölcs- és illemszabályokat versben beilleszteni. A Széli-féle egészségtan egyik része benne volt a Dezső Lajos-féle olvasókönyvben, az egészségtan ismereteknek másik részét pedig az ismétlő iskolák ban javasolták. Az egészségtan oktatásának bevezetését minden eszközzel megpróbálták meggátolni, mivel ezt a t á r g y a t alkalmasnak vélték arra, hogy az egyszerű népet rádöbbentse közegészségügyi és ezzel társadalmi helyzetére. „ E szép szabályok majd csak a helyzetnek viszásságát t ü n t e t i k fel, s arra valók lesznek, hogyha majd ö n t u d a t r a ébred, k á r h o z t a t n i tudja azt a testet és lelket öltő rendszert, — melyet iskolai életnek h í v n a k . " De a miniszteri rendelet kötelező érvényű volt a felekezeti t a n i n t é z m é n y e k r e is. Az egészségtan o k t a t á s á n a k bevezetése a középiskolákba •— élénk v i t á t v á l t o t t k i az orvosok és a pedagógusok között. Merőben új és éppen ezért idegen volt az orvos megjelenése, m i n t oktatóé. Németországban, Angliában, Franciaországban az egészségtant pedagógusok t a n í t o t t á k . Az 1897-i első inter nacionális wiesbadeni iskolaegészségügyi kongresszus az egyes nemzetek iskolaegészségügyi tapasztalatait felhasználva, az iskolaorvosok működési elvét megalkotta. Lerögzítik az iskolaorvosok jogait és kötelességeit. Az iskolaorvos kötelessége: ellenőrizni, hogy az iskolák felszerelései megfeleljenek a higiénés követelményeknek, a tanórák beosztását, őrködni a t a n u l ó k testi és szellemi egészsége fölött. Bizonyos t a n t á r g y a k alóli felmentés (ének, torna) javas latának megállapítása. A j á r v á n y o k elleni védekezési m ó d o k ismertetése. A pedagógusokkal e g y ü t t a j á r v á n y o k terjedésének meggátlása. A tanulók egészségi állapotáról statisztika elkészí tése. Az orvos jogai közül megemlítjük a legfontosabbat, hogy az orvos rendes tagja a t a n t e s t ü l e t n e k és az egészségügyi szem pontok megvitatásánál teljes szavazati joggal b ú . A kongresszus kiemelte, hogy az egészségtan oktatással kapcsolatban az európai kontinensen uralkodó formák közül
Fodor i r á n y m u t a t á s a mellett egyedülálló rendszer alakult k i Magyarországon azzal, hogy az egészségtant orvosok t a n í t j á k . Az egészségtan t a n í t á s a csak kevés államban volt kötelező. A referátumokból k i t ű n i k , hogy Angliában inkább a higiénés nevelést (torna o k t a t á s ) hangsúlyozták, mint annak elméleti oktatását. Francia- és Németországban a tanítóképzőkben és a közép iskolák felső osztályaiban, valamint a háztartási iskolákban a higiéné o k t a t á s á t t ö r v é n y szabályozta, de az oktatást pedagógu sokra bízták. Még az 1904. évi Nürnbergi I I . Nemzetközi Iskolahygienes Kongresszus is élénk érdeklődést t a n ú s í t o t t a magyar egészségtan o k t a t á s á n a k rendszere i r á n t . Az iskolaorvosi egészségtan t a n á r i intézményt Paszlavszky József, az Országos Középiskolai Tanári Egyesület Közleményé ben, 1886-ban megjelent cikkében hevesen t á m a d t a . „Feles legesnek és viszonyaikba nem illőnek" tartotta, előbb az á l t a lános közegészségügyi állapotok javítását vélte szükségesnek. Az egészségtani ismereteket a természetrajzi t a n t á r g y a k b a illesztve helyeselte, amennyiben önálló t á r g y , csak pedagógusok kezében l á t t a a t a n í t á s á t eredményesnek. Fodor ugyancsak az említett lap hasábjain adta meg válaszát, az iskolaorvosi szol gálat jelentőségét,időszerűségét védelmezve, az orvos-tanároknak adta szakismeretük m i a t t az előnyt, b á r elismerte, hogy az iskolai fegyelem m e g t a r t á s a fontos és a t a n í t á s módszereit az orvosok kevésbé ismerik. A pedagógusok nevelői munkájában az egészségügyi neve lési szempontok érvényesítésének nagy jelentőséget t u l a j d o n í t o t t , tekintettel arra, hogy állandó érintkezésben vannak az ifjúsággal, „Közreműködésüknek a legüdvösebb eredményei lesznek". R e n d k í v ü l sokféle egészségügyi ismeretet terjesztő füzet, kalendárium, t a n u l m á n y volt forgalomban, mert egyidejűleg az egészségtan o k t a t á s bevezetésével széleskörű t á r s a d a l m i egészségügyi felvilágosítási munka is folyt. A legelterjedtebben használták Fodor József előszavával — dr. Erismann : Népszerű egészségtan című k ö n y v é t , amelyet Imre József fordításában a Természettudományi T á r s u l a t 1880-ban adott k i . E k ö n y v
mellett közkézen forgott Dr. Schermann Adolf: „ T e s t és egész s é g t a n " című k ö n y v e , amely 1876-ban magyar nyelven jelent meg. Fodor azt javasolja a t a n í t ó k n a k , hogy Erismann könyvét feltétlenül Dr. Schermann m u n k á j á n a k megtárgyalása u t á n t a n í t s á k , mivel az orosz szerző könyve a közegészségügy leg fontosabb kérdéseivel, míg az előző a test felépítésével foglal kozik. Dr- Schermann Adolf második kiadásban napvilágot l á t o t t k ö n y v e átdolgozásakor figyelembe vette a pedagógusok „ i t t ott megnyilvánuló jóakaratú óhajait" és a bonctant lerövidí tette, a ragályos betegségeket hosszabban t á r g y a l t a , a lakás, a szellőztetés egészségtanát, m i n t új fejezetet, beiktatta. 1886ban jelent meg Fodor József: „Egészségtan a középiskolák felső osztályai számára, valamint m a g á n h a s z n á l a t r a " című könyve, amely részletesen tárgyalja az egészség és a betegség befolyását az életre, illetőleg a nemzetre. A X I X . század végén iskolákban a népnevelés középpont jában a valláserkölcsi és nacionalista nevelés állt, amelyből következik a természettudományos t á r g y a k h á t t é r b e szorítása. Például a népiskola I — V I . osztályának heti tanrendjében szereplő 145 órából 14 óra volt természettudományos t á r g y a k é , de ezek az órák is az V . , illetve a V I . osztályra estek. Az egészségtan oktatása is ezekben az osztályokban t ö r t é n t , de a népiskola első osztályába beiratkozott gyermekeknek csak a 15%-a j u t o t t el a V I . osztályig. í g y nézve a kérdést, csak igen kis számú t a n u l ó részesült egészségtan, illetve természettudományok oktatásában. De a középiskolákban sem volt más a helyzet. A polgárság által igen kedvelt iskolatípusokban az egyetemre előkészítő gimnáziumokban, a klasszikus holt nyelvek uralkodtak. A gimnázium I — V I I I . osztálya heti 232 órájából természettan, rajz, matematika 51 óra, a reáliskolákban heti 232 órából ezekre és vegytanra heti 83 óra j u t o t t . (Magyar Pedagógiai Lexikon I I . kötet 122. oldal.) A gyermekeknek a középiskolákban a világ megismerését nem a keletkezés, a fejlődés szemszögéből, hanem a teremtés pillanatától — egy adott helyzetben mint m e g v á l t o z h a t a t l a n t — t a n í t o t t á k . Ez a statikus világkép uralkodott az oktatásban,
a k a d á l y o z t a meg a természettudományos ismeretek terjeszt hetőségét, a társadalmi fejlődés útjának megismerését. A középiskolai egészségtan oktatás nagyobb részben a polgárság gyermekeinek j u t t a t o t t új és hasznos ismereteket, de a leglényegesebbek kimaradtak a tantervi tematikából, nehogy a valláserkölcsöt sértsék. Kétségtelen, hogy az egészségtan o k t a t á s á n a k bevezetése az egészségügyi ismeretek széleskörű terjesztése mellett, nagy lemaradás mutatkozott az iskolák közegészségügyi állapotában. Az 1891—92. t a n é v b e n a tisztiorvos mind gyakrabban javasolta a főváros valamennyi népiskolájának bezárását ragályos betegségek m i a t t . Az iskolai n é p o k t a t á s t megbénítja, ha „az iskolai egészséget iskolai bezárással ápolják", — mond t á k a t a n í t ó k arra a tisztiorvosi v á d r a , hogy ,,az iskolai élet fertőző". „Az iskolai egészségügy érdekében" 1892-ben a fővárosi iskolaszékek közös értekezletet tartottak. Megvitatták azt a kérdést, hogy „miképp lehetne az iskolaegészségügynek érdekeit úgy megóvni, hogy a k ö z o k t a t á s u n k érdekei csorbát ne szenved jenek". Az iskolaszékek h a t á r o z a t i javaslattal fordultak a fővárosi tanácshoz, hogy az egészség érdekében is szerezzenek é r v é n y t az 1868. X X X V 1 1 I . tc. 27. §-ának, amelynek értelmében „ t ö b b tanuló egy osztályba ne Írassék, mint a h á n y négyzetméternyi területű a tanterem. Az órarendbe délelőtt elméleti, d é l u t á n gyakorlati t á r g y a k a t állítsanak be. Az óra közti szüneteket a tanulók ne a folyosón, hanem a játszó- vagy torna-udvaron t ö l t s é k . " A „zárvizsgákat" töröljék el (izgalmas, egészségtelen voltuk miatt), helyette évzáró ünnepélyek legyenek. A népiskolák építkezését pavillonrendszerben oldják meg, amelyek iskolai mosdófürdő-helyiségekkel rendelkezzenek, „ a testi nevelést, illetve a személyi higiénére való nevelést segíte n é k " . Az iskolafürdők t i s z t á n t a r t á s a m i a t t az iskolaszolgákat fertőtlenítésre oktassák k i , hogy az iskola bezárása „ r a g á l y o z á s " címén ne egyedül a tisztiorvos feladata legyen, hanem az iskola igazgatóval és iskolaszékkel egyetértésben történjék. 1902-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyet értésben (jún. hó 4. 59071. sz. alatt kelt) a belügyminiszter ren-
dezi a j á r v á n y o k idejére vonatkozó iskolabezárást és a székes főváros polgármesterét felhívja, hogy az 1876. X I V . tc. 157. §-ában intézkedési jogát gyakorolja, hogy t . i . az 1893. X X X I I I . tc. 20. §-ának 3. pontja a kerületi elöljáróságok hatáskörébe utalja ennek a feladatnak a végrehajtását. Nyilvánvaló, hogy az iskoláskorú gyermekek megbetege déseit kizárólagosan az iskolák egészségügyi helyzetének javí t á s a nem oldhatta meg, hiszen a néptömegek nyomora, az egyes családok gazdasági viszonyai magukban rejtették a megbetegítő tényezőket. Ezekben az esztendőkben az ország valamennyi vidékén, gyermekeket és felnőtteket egyaránt, a himlő, a roncsoló torok lob, a váltóláz, a hagymáz, a trachoma és a tbc p u s z t í t o t t a . Az iskolai t a n í t á s folyamatosságában a sok betegség közül talán a trachoma okozta a legtöbb zavart. 1886-ban a V K M a 63668. sz. körrendeletében előírja, hogy „minden községben az iskolásgyermekek szemei az iskolaév kezdetén azonnal először, t o v á b b á a t a n é v folyamán az illető vidék trachoma viszonyai szerint, h a v o n k é n t , vagy negyed illetve félévenként, alaposan megvizsgálandók". Az egészségügyi hatóságok óvóintézkedésének b e t a r t á s a sok nehézségbe ütközött. A t r a c h o m a - j á r v á n y nem ürítheti k i az iskolát! (Miniszteri rendelet megtiltotta a ragályos tanulóknak az iskola látogatását, a „nem ragályos t e r m é s z e t ű t r a c h o m á b a n szenvedő t a n u l ó k n a k a t o v á b b i iskolalátogatás megengedhető ugyan, ezek azonban az egészséges t a n u l ó k t ó l elkülönítve, külön padba ü l t e t e n d ő k " . 35680/1888. V K M . sz. a szemcsés kötőhártyalob elleni eljárásról.) A negyedik Egyetemes T a n í t ó Ülés-en (1890. aug. 22.) i d. Csapody I s t v á n „ a z iskolás gyermekek betegségei" című előadá sában a trachomas iskolás gyermekekre v o n a t k o z ó a n úgy foglal állást, hogy a pedagógusok a trachoma terjedéséért a felelőssé get nem vállalhatják és azt ajánlja, hogy délelőtt az egészséges, délután a szembeteg gyermekek járjanak iskolába, közben pedig fertőtlenítsék a padokat, írószereket stb. Még inkább szolgálná véleménye szerint az egészségvédelmet, ha közeli falvak úgy
egyeznének meg, hogy az iskolákat kijelölnék egészséges és gyógyulófélben levő trachomas t a n u l ó k részére. (Ennek az életrevaló szervezésen alapuló egészségvédelmi elgondolásnak megvalósulásáról dokumentációt nem találtam.) 1898-ban (5471. szám alatt) kiadott körrendelet a trachoma elleni védekezés céljából szükséges ellenőrzési szemvizsgálatok pontos végrehajtására a t ö r v é n y h a t ó s á g o k a t ismételten fel hívja, mivel azt az ország minden területén nem egyenlő súllyal h a j t o t t á k végre. Majd 1904-ben a V K M hatályon kívül helyezte a 35680/1880. sz. rendeletét és 12886. szám alatt kiadta a tracho ma elleni óvóintézkedés újabb szabályzatát. Ebben lefektették a különböző beosztásban működő hatósági orvosok feladatát a trachoma elleni küzdelemben. A t a n í t ó k a t , t a n á r o k a t is fel hívja, hogy a tanulókkal ismertessék az egészségtan óra kereté ben a trachoma elleni védekezés m ó d j á t . Ezenkívül időnként az ifjúsági egyesületekben, a t r a c h o m á r ó l olyan előadásokat tartsanak, amelyeket a felnőttek is „haszonnal" hallgathatnak. A német szemorvosok m u n k á i b a n igen sok adat halmozó dott fel az iskoláztatás egészségügyi ártalmairól. Az „iskola betegségek" kiküszöbölésének megoldását a higiénés követelmé nyek megjavításától v á r t á k . A padok méreteinek szabályozására kidolgozott szempontjaik — az egyenes ülést propagálták —, a gyengén világított tantermek helyett a világos t a n t e r m e k é r t harcoltak — külön kiemelték, hogy a szem védelme m i a t t az írást reformálni kell. A jobbra d ő l t b e t ű helyett a „meredek állású b e t ű t " kell bevezetni. A hazai szemorvosok közül külö nösen i d . Csapody I s t v á n foglalkozott behatóan az iskolai o k t a t á s egészségügyével. A német szemorvosoknak az iskolás korú gyermekek rövidlátásáról közölt statisztikai adatai hívják fel a figyelmet a hazai iskolai szembetegségekre. Megállapí t o t t á k , hogy az iskolás gyermekek rövidlátása az előrehaladó korral szaporodik és fokozódik. Az elemi iskolások k ö z ö t t sokkal kevesebb a rövidlátó, mint a középiskolások között. A rossz világítás, közeli nézés, a rosszul n y o m o t t könyvek használata, a rossz t e s t t a r t á s (az írás jobbra dűlése miatt gerincferdülés) segítik elő a rövidlátás kifejlődését. Mások a diszpozícióknak tulajdonítanak nagy jelentőséget, amely alapul szolgál az iskolá-
zásból eredő károsodások kiváltásához. Később a szemészek egy része amellett foglal állást, hogy az iskolai közellátás öröklékenységen alapul, amely kifejlődik az iskolázás nélkül is. A rövidlátás kérdésében az arra hajlamosító tényezők mellett az öröklékenységnek ma is nagy jelentőséget tulajdonítunk. A szem kímélése egyik m ó d j á n a k t a r t o t t á k a meredek írás bevezetését. A bécsi szemészek közül Reuss professzor szemészeti, Lorenz professzor ortopédiai szempontból az írás reform megváltoztatására vonatkozó érveiket kidolgozva, javas latukat a bécsi egészségügyi t a n á c s elé terjesztik, mintegy t á m o gatva Dr. E m i l Bayert, a szépírás t a n á r á t , aki az írásreformot sürgető mozgalom élén állt. K ö n y v é t , amelynek címe: Steile Lateinschrift — i d . Csapody I s t v á n ismerteti az Orvosi Hetilap (1891. évf.) hasábjain. Megjegyzi, hogy cikke megírása u t á n j u t o t t t u d o m á s á r a , hogy az Országos Közoktatásügyi Tanács az álló írás bevezetésének előkészítésére Dr. Dollinger Gyula ortopéd professzorral javaslatot dolgoztatott k i , amelyet a VKM-nek t o v á b b í t o t t a k . I d . Csapody I s t v á n számos cikkében foglalkozik a t a n í t á s egészségügyével. A ,,Frőbel-tanítás"-ról című t a n u l m á n y á b a n is felhívja a figyelmet, hogy a szem védel m é t nem az iskoláskorban, hanem az óvodáskorban kell meg kezdeni. A Budapesti Tanító Egyesület értekezletén (1893) ,,A gót írás t a n í t á s á h o z " című előadás megvitatásakor kihang súlyozta, hogy az iskolai megterhelésen könnyítene a gót betű elvetése is ( t k p . a gót betűk követése a szemre a r á n y t a l a n u l nagyobb m u n k á t ró, mint a latin b e t ű k ) . A szegedi népiskolai tanítótestület ülésén (1904. febr. 7.) (Egészség 1904. 8. füzet, 206. old.) Dr. Falta Marcell szem- és fülészorvos „Az iskolai t a n u l ó k szemének kímélése"-ről t a r t o t t előadásában kihangsú lyozta: „semmit sem találnék t e h á t fontosabb feladatnak az iskolahigiéne szempontjából, minthogy az iskolázás megkez désekor minden olyan tényezőre és körülményre a legnagyobb gond fordítandó, m i k a szem m u n k á j á t megkönnyítik és minden kerülendő, ami a szem m u n k á j á t megnehezíti". Az orvosok egy része a p a l a t á b l á r a való írástanítás kiküszö bölését a szem védelme érdekében ajánlotta. T i . a b e t ű k szembetűnése sötét alapon rossz, mesterséges megvilágításkor a fényt
visszaveri. A gyermek, a palatáblán való, íráskor a palavesszőt a táblához nyomva, a kéz izomzatát megerőlteti, miközben t e s t t a r t á s a helytelen, s a gyermeket az effajta írásmód nehéz kezűvé teszi. A palatábla keretben van elhelyezve, ami a t a n u l ó csuklójának mozgását zavarja. Dr. Fergusson felhívta a figyel met arra, hogy a tanulók egy része benyálazott ujjal tisztítja a tábláját és ezeknek a t á b l á k n a k bakteriológiai vizsgálatakor tbc- és diftéria-bacillust sikerült kimutatni. A fertőzés lehetősége olyankor is fennáll, ha — amint az szokásos — az egyik gyermek használja a másik palatábláját. Közegészségügyi szempontból, a szem kímélése érdekében, az a követelmény, hogy fehér alapon, sötét betűkkel történjen az írás. Ilyen i r á n y b a n sok kísérlet folyt. A különböző anyagból készült, fehérszínű t á b l á k közül Dr. Lange braunschweigi szemészorvos celluloidból készített fehér táblája bizonyult higiénés és pedagógiai szempont ból a legmegfelelőbbnek. D r . Falta Marcell nálunk is ennek a táblának a meghonosítását javasolta. (Az iskolai táblák színének milyensége még ma is v i t a t o t t kérdés.) Orvosaink felfigyeltek arra a tényre, hogy papiros helyett festékkel bevont palaíróvesszők kerültek forgalomba. A Magyar K i r . Vegykísérleti Állomás megállapította, hogy a festékekben k á t r á n y és ólomfesték t a l á l h a t ó . Ezek a festékek a gyermekek egészségét károsíthatják. E z é r t (a V K M 4232/1888. sz. k ö r r e n d e letében) a mérges palavesszők használatát megtiltják, s csak a papirossal bevontak használhatók. A tüdővész a felnőtt- és gyermeklakosságot egyaránt óriási mértékben pusztította. A feudál-kapitalista Magyarországon a tőke nem kímélte a nép egészségét! Hatalmas néptömegek a legnyomorúságosabb lakás- és táplálkozási viszonyok k ö z ö t t tengődtek. Ennek a helyzetnek t á r s a d a l m i gyökerét Fodor — Erismann könyvéhez í r o t t előszavában — tárja fel; „amikor a halál pusz t í t , akkor tulajdonképpen az emberek életviszonvai p u s z t í t a nak". Külföldön a gyermekeket a tbc-megbetegedés terjedési módjáról m á r az iskolában felvilágosították. A terjedés meggátlásához szükséges ismereteket a gyermekek útján j u t t a t t á k
el a családhoz. Ezt a módszert eredményesnek v é l t é k . H a z á n k b a n is „A tbc terjedésének meggátlása körüli t e e n d ő k r ő l " kiadott ( V K M 1905. évi 56 000. sz.) körrendelet a felvilágosítást helyezi a küzdelem középpontjába. A rendelet a pedagógusok o k t a t ó munkájához hozzá tartozónak nyilvánítja a tüdővész elleni védekezés módjára, a személyi higiénés ismeretekre való nevelést. Elrendelik, hogy az iskolákat évente legalább kétszer meszelni kell, építkezésnél az iskolák tájolását úgy kell előírni, hogy az utcai portól v é d e t t e k legyenek. A tantermeket nedves fűrész porral söprögetik és minden söprés után a fűrészport elégetik. T i . amikor K o c h R ó b e r t a gümőkór-bacillust felfedezte, a fer tőzési módra vonatkozóan azt tartotta, hogy a nyílt tbc-ben szenvedő felnőtt, köhögés közben széjjel szórja a kórokozókat, amelyek a környezetben telepednek meg és a porban felkavarva újra megjelennek. í g y belélegzés útján a gyermekeket fertőz hetik. Ennek a felfogásnak ma is sok híve van (Brúnó Lange). Az iskolákban a „porfertőzés" veszélye és jelentősége jóval kisebb, m i n t a „cseppfertőzés". Flügge 1908-ban feltárta, hogy a „ n y í l t " gümőkóros felnőtt beteg beszéd, köhögés, t ü s z szentés közben tbc-bacillust tartalmazó cseppeket szór széjjel és a hozzá közelálló azt belélegezve fertőződhet. Ezért a fertőző forrást (a n y í l t gümőkóros pedagógust vagy t a n u l ó t ) az iskola látogatásából kizárják. A tanfelügyelők figyelmét az iskolai egészségügyi ellenőrzésre nyomatékosan felhívja. (A század fordulón a gümőkórhalandóság az 1930. évinek a kétszerese volt.) A nyílt tbc-ben szenvedő tanítószemélyzetnek és iskolás korú betegeknek a bejelentése csak 1913-ban (1913. évi 191049/1912. B M . körrend.) v á l t kötelezővé. Az ifjúság testi neveléséről az iskolának kellett volna gon doskodnia. A z iskolák közegészségügyi viszonyai ennek a fel adatnak nem kedveztek. A falusi iskolák egyáltalán, a városi iskolák közül is csak kevés rendelkezett tornateremmel. A falusi népiskolák tantermeiben a testnevelés egyet jelentett a por nyeléssel. A népiskolai közoktatás rendezéséről szóló 1868. évi X X V I I . tc. a testnevelést az elemi népiskola kötelező t á r gyai közé sorolja. Majd az 1883. évi X X X . tc. 5., 7. „ a test-
gyakorlatok, tekintettel a katonai gyakorlatokra, elrendeli rendes t á r g y k é n t o k t a t á s á t " . Az 1868. évi X X X I I I . tc. 27. szakaszára hivatkozva 1895ben (1895. jan. 25-én k e l t 60602/894. sz. rend.) kimondja, hogy az új iskolaépületekben a tanteremnek „egy teremre 60 gyereket és minden gyerekre legalább 0,8—1,2 m helyet számítva, szá raz, szellős, világos tantermet építsenek". A 28. §-ban intéz kedik, hogy a m á r fennálló iskolaépületeket, amennyiben ezek nek a követelményeknek nem felelnek meg, a fenntartó h a t ó ságok „mihelyst lehetséges" alakítsák á t . Az á t a l a k í t á s o k a t a közoktatási kormány 1870. évben kiadott népiskolai minta tervek alapján kell végrehajtani. Az építkezési tervek m i n d a pedagógiai, mind a higiénés követelmények tekintetében meg felelőek legyenek. A terveket műszaki szempontból a keres kedelmi miniszter felülvizsgáltatta, egészségügyi szempontból az Országos Közegészségügyi Tanács utasításait kellett k ö v e t n i , az iskolák felszerelésére, bebútorozására is. Az építkezési tervet az építkezés megkezdése előtt a Közigazgatási Bizottsághoz kellett bírálatra b e n y ú j t a n i . (A bizottság tagjai: a K i r á l y i Építészeti Hivatal, a k i r á l y i tanfelügyelő és a megyei főorvos voltak.) Csak az 1900-as években történik intézkedés a testgyakorlás alóli felmentésre v o n a t k o z ó a n . ( V K M 1900. évi 46—49. sz. rendeletével kiadott Szabályzat, a testgyakorlás stb. alól való felmentés ügyében.) A felmentést a szülőnek vagy helyettesének kell kérnie. A felmentést a középiskolai igazgató maga adhatja meg a szembeötlő testi h i b á n á l , pl. sántaság, bénaság, félszem űség esetében, „szóbeli kérelemre és minden orvosi b i z o n y í t v á n y követelése nélkül". Az igazgató ad felmentést orvosi b i z o n y í t v á n y alapján a félévnél rövidebb ideig t a r t ó betegségekre. Hosszabb felmentést orvosi b i z o n y í t v á n y alapján a tankerületi főigazgató ad. Ahol iskolaorvos m ű k ö d i k , a tanév elején az általános vizs gálatok alkalmával jelentést tesz az igazgatónak a felmenten dőkről. Részletes felmentésre is volt mód, például a n y ú j t ó n való gyakorlatok alól, az ugró gyakorlatoktól. T ö b b középiskolai t a n á r i kar javaslatára a középiskolákban játékdélutánokat honosítanak meg, amelynek megvalósítását 2
még az 1900-ban kiadott (május 10. 29954. sz.) rendelet sem tudta elősegíteni, hiszen a játékterekre v o n a t k o z ó követelmé nyeket az iskolák építési terveinek elbírálásánál nem v e t t é k figyelembe, a régi iskoláknál pedig a m á r meglevő települési viszonyok sem engedhették meg ezt. A j á t é k t e r e k r e vonatkozó követelmény a rendelet szerint az volt, hogy ,,8 osztályú közép iskola játéktere legyen 120 m hosszú és 80 m széles, vagyis összesen 960 m területű, — 4 osztályú középiskola játéktere pedig 100 m hosszú és 50 m széles, vagyis 500 m területű tégla lap. Egy-egy csoportban 70 t a n u l ó vehet részt a játékban, 140 tanulónál azonban t ö b b semmi körülmények k ö z ö t t " . 2
2
A játékok nemei nem voltak kötöttek, kivéve a korcsolyá zást. A korcsolyázás ugyan a tantervben előírt játékok között „kötelezőnek" volt előírva, de a korcsolyapályák létesítésével járó nehézségek m i a t t eltekintettek kötelező mivoltától. A játékórák i d ő t a r t a m á t k é t órában állapították meg, amelyet elsősorban „az önálló tornatanítók és tornából közép iskolákra képesített intézeti rendes t a n á r o k " , ezenkívül „ a többi t a n á r o k " vezettek. A t o r n á n kívül a testi nevelést vélték a játékdélutánokkal szolgálni, végső fokon pedig „az iskola nevelő m u n k á s s á g á n a k szerves alkotórészévé kell tenni". M i n d ebből azonban vajmi kevés valósult meg. Fodor 1898-ban b e a d v á n n y a l fordult a minisztériumhoz amelyben az egész magyar ifjúság orvosi felügyelet alá v a l ó helyezését javasolta. Végül is a porlepte javaslat csak 1906-ban, mint rendelet napvilágot l á t , de végrehajtására nem került sor. A népegészségügy kérdése az államigazgatásban, a költség vetésben, mellékkérdésként szerepelt. Különálló egészségügyi minisztérium nem létezett. A különböző szervek — belügy-, pénzügy-, kereskedelmi, közlekedésügyi minisztériumok — minden különösebb koordináció nélkül intézkedtek egészség ügyi kérdésekben. Intézkedéseik pedig híven tükrözik a kizsák mányoló osztály érdekeit, semmibe véve a dolgozók millióinak egészségvédelmét. Időközben Trefort Ágoston, az egészségügy nagy pártfogója elhalálozik. Halálával a k o r m á n y z a t részéről az egészségügyi
kérdések iránti érdeklődés elcsendesedik. Az iskolaorvosi és egészségtan tanári szaktanfolyamok lassan elnéptelenednek. A v é g z e t t orvosok álláshoz jutni nem tudnak. A k o r m á n y körök az iskolaegészségügy kérdéseivel szemben t a r t ó z k o d ó a n viselkednek. Ez megpecsételi az iskola egészségügyének is — mint annyi más, a n é p érdekét képviselő haladó javaslatnak — a sorsát. Fodor és Markusovszky a hazai közegészségügy előbbreviteléért elhangzott szavai is: „ a közegészségügy a nemzetek erejének, kultúrájának alkotó része, a haladásnak hatalmas tényezője" süket fülekre találnak. A magyar iskolaegészségügy előbbrevivő ú t j á t haladó orvosaink nagyszerű eszméikben megcsillogtatják, de a feudálkapitalista rendszer megvalósulásuk korlátait jelentette.
IRODALOM Néptanítók Lapja 1882. év. 2 3 - 2 4 . sz. Sárospataki Lapok: 1885. évf. Közegészségtan a népiskolákban és annak indító okai. 25. old. Sárospataki Lapok: 1885. évf. Közegészségtan a népiskolákban és tanítóképezdében. 38. old. Sárospataki Lapok: 188(5. évf. Közegészségtan a népiskolákban. 878. old.
P E 3 KD M H3
E
HCTOPHH IlIKOJIbHOrO 3/ipaB(>0\pilHCllSIH ff-p
Hôoùa KamoHa
riocjTe corJiauieHHH 1867 r o a a MOicny BeHrpneii H A ß C T p H e f t n p o r p e c CHBHbie BeHrepcKHe B p a n n B b i d y n H J i H Ha 6 o p b 6 y 3a y n o p i m o n e H H e 3 a n y meHHoro caHHTapHoro noJioaceHHH CTpaHbi. B 3TO BpeMH caHHTapHoe ^ e j i o B e H r p H H o c T a B a j i o c b najieico no3aflH flpyrux e B p o n e ß c K H X C T p a H . M o H a p x H necKait (popMa r o c y n a p c T B e H H o r o npaBJieHHfl, y r a e r e H H e HanHOHajibHOCTeö, 6e3pa3JiHHne n p a B H i u H X K p y r o B — Bce 3TO HajioxcHJio CBOK) nenaTb Ha c a i r n r a p H o e noJioaceHne B e H r p H H . B pe^H, n p o n 3 H e c e H H O H J l a f i o m e M M a p K y m e B CKHM npif cBoeM BCTynxieHHH B HJieHbi A K a j i e M H H H a y n , O H TpeöoBaji y p e r y j i H pOBaHHH 3 T o r o n o J i o î K e H H i i 3aKOHOAaTenbHbiM n y i e M . y j i y n m e H u e c a H H T a p H o r o noJioaceHHH UIKOJTH BBeaeHHe B niKOJiax M e a n u H H C K o r o H a A 3 o p a T p e ô o B a j i H TeneoH Paííc H T a M a n i K y H . H e o ö x o H H M O C T b y^enHTb o c o ö e H H o e BHHMaHHe caHHTapHOMy n o j i o ^ c e H H i o HIKOJIM ö b i j i a B 3HaHHTejibHoft Mepe o ö y c n o B J i e H a BBefleHHeM 3aKOHa 3TBenia o HapoflHOM o 6 p a 3 0 B 3 H H H (1868). Co3flaBaa nepenoiiHeHHe IHKOJI, flaace nacTH4Hoe BBeneHue 3 T o r o 3aKOHa 3HaHHTejibHO yxyAniHJio Hx H 6e3 T o r o Taacenoe caHHTapHoe nonoaceHHe. HHCJIO uepKOBHbix mKOJi H e n p e p b i B H o B 0 3 p a c T a n o . VBeuHHeHHe KOJinnecTBa IHKOJI B p a ß o H a x , HacejieHHbix HauMeHburaHCTBaMM, I I O M H M O pacnpocTpaHCHHH KyjibTypbi CJiyacHjio TaKHce H CTPCMJICHHKM MaabiipH3HpoBaTb STH H a u M e H b i u n H C T B a . B 1876 rofly 6biJi npnHHT OCHOBHOH 3aK0H o 3^paBOOxpaHeHHH, npoetcT KOToporo 6biJi c o C T a B j i e n M a p K y m o B C K H M , O o f l o p o M H K o p a H H . OCOÖMÍÍ pa3JieJi 3 T o r o 3aKOHa n o c B a m e H BpaneÖHOH HHcneKUHH uiKOJibi; 6biJio H3,oaHo cneuMajibHoe nocTaHOBJieHHe o 3flpaBooxpaHeHHH y n a m e H C i i M O J I O ^ O K H H o 6opb6e c 3nHfleMHHMH. T o r a a ace B TepiviaHHH B n p x o B yKa3biBaeT Ha Bpe,aHbie nOCJieflCTBHH, IipHMHHHeMbie yCJIOBHïlMH, B KOTOpblX n p O T e K a t O T 3aHHTHH B uiKOJie, Ha TaK H a 3 . „uiKOJibHbie 3 a 6 o J i e B a H H H " . B TO 5Ke c a M o e B p e M S B POCCHH Ö . (£>. 3pHCMaH, A . n. ,fl[o6pocjiaBHH n n .
uo
B H a p o f l H b i x mKOJiax O H 6 M J I n o p y n e H B p a i a M , OCTOABHIHM, H a cnyjKŐe r o p o f l a HJiH c e n a H e c M O T p a H a T O , HTO n o n p o e K T y 3aK0Ha B cocTaBJieHHH K O T o p o r o npHHHMaji ynacTHe Bbi^aiouiHHCH nporpecCHBHbift fleaTenb rnrne H b i (Doflop, MeflHnnHCKHíí H a f l 3 o p AOJOKCH 6bin 6bi p a c n p o c T p a H H T b c a Ha BCfo B e H r e p c K y i o MOJiofleacb. B ß e f l e H H e n p e n o ^ a B a H n a rarHeHbi TaKace CBH3 a H 0 c HMeHeM Ooflopa. B B e H r p H H r n r n e H y n p e n o A a B a n H B p a ^ H , TOrfla KaK B 3 a n a f l H b i x r o c y n a p c T B a x 3TO n p e n o f l a ß a H H e BeJiocb y n n T C I Í I M H . BßeaeHHe n p e n o f l a ß a H H a r H r n e H b i , KaK H B o o ö m e p a c n p o c T p a H e H H e ecTecTBeHHoHayMHWX 3H3HHÍÍ BCTpeTHJIO COnpOTHBneHHe CO CTOPOHM n e p K B H . B K o m i é X I X CTOJieTHH BbIXOflHT MHOrO ÜOCTaHOBJieHHH 0 6 o ö i n e M OCMOTpe fleTeií H i K O J i b H o r o B 0 3 p a c T a , 0 npHBHBKax n p o T H B 3nHfleMHHecKHx 6 o J i e 3 H e ö , 0 r j i a s H O M OCMOTpe ÄJIH BMHCHEHHH T p a x o M b i , o B a ^ H o c T H cpH3KyxibTypbi, 0 CSHHTapHOM COCTOflHHH mKOJIbHblX 3 ^ a H H Ö H HJIOlHaflOK ÄJIH H T p . OflHaKO B p a M K a x K J i a c c o B o r o o ö m e c T B a H3 Bcex 3THX p a c n o p a j K e H H H H n o C T a H O B j i e H H í í B >KH3Hb npOBOflHJlOCb JlHHIb OHeHb MaJIO. KaK B| r o c y a a p c T B e H H O M ynpaBjieHHH, TaK H B ÖKWíKeTe 3 f l p a B o o x p a H e HHe c p H r y p H p o B a j i o J i n m b KaK B T o p o c T e n e H H b i í í B o n p o c . OxaejibHoro M H H H CTepcTBa 3 A p a B o o x p a H e H H H He c y m e c T B O B a j r o . PemeHHH B B o n p o c a x 3#paBOOXpaHeHHH npHHHMaJlHCb pa3J1HMHbIMH O p r a H a M H MHHHCTepCTB: B H y T p e H H H x pen, OHHaHCOB, T o p r o B J i H , n y T e ö c o o ö m e H H H , He 3a6oTSCb o K o o p A H H a n H H M e p o n p H H T H H . B M e p o n p H a T H í i x ace STHX ÍÍCHO OTpaacajiHCb K J i a c c o B b i e HHTepecbi SKcnnyaTaTopoB, HrHopnpoBaBujHX oxpaHy 3flopoBbfl MHJIJIHOHOB TpyAHIHHXCíI. r i y T b , n o KOTOpoMy ZCOJIJKHO ö b i J i o 6w H ^ T H pa3BHTne 3 A p a B o o x p a H e H H H B uiKOJie, SbiJi n o K a 3 a H B e H r e p c K H M H B p a n a M H c T o p o H H H K a M H n p o r p e c c a B HX 6-necTíHHHx MRenx, o c y i n e c T B J ï e H H K ) K O T o p b i x SBHÜCH n p e r p a f l O H (peoflanbHO-KanHTaJIHCTH4eCKHÍÍ CTPOÍÍ CTpaHbl.
ZUSAMMENFASSUNG Einiges aus der Geschichte der Schulhygiene Von Dr. Ibolya Katona I n den Jahren nach dem Ausgleiche von 1867 traten die ungarischen Aerzte für die Ordnung der vernachlässigten sanitären Verhältnisse des Landes i n die Schranken. Die ungarische Volkshygiene war, i m Vergleiche zu den europäischen Staaten, weit zurückgeblieben. Die monarchistische Staatsform — die Unterdrückung der Nation, die Gleichgültigkeit der Regierung—, sowie die veralteten Anschauungen drückten ihren Stempel der heimatlichen Volkshygiene auf. Lajos Markusovszky fordert, in seiner akademischen Antrittsvorlesung, entsprechende Gesetze 16 Orvostört. közi.
241
zur schleunigen Regelung der volkshygienischen Lage des Landes. Gedeon Raisz und Tamás K u n betreiben die Verbesserung der Schulhygiene, sowie die Organisierung der ärztlichen Aufsicht der Schulen. I m Jahre 1868 trat das Gesetz Eötvös, den Volks unterricht betreffend, ins Leben, was die Aktualität der Frage der Volkshygiene noch mehr in den Vordergrund rückte. Die teilweise Vollstreckung des Gesetzes erschwerte die auch bis dahin ungünstige hygienische Lage der Schulen noch mehr, das es eine beträchtliche Überfüllung m i t sich brachte. Die konfessio nellen Schulen vermehrten sich. I n den Gebieten, i n denen die Minderheiten vorherrschten, bezweckte die Vermehrung der Schulen nicht nur die Verbreitung der Kultur, sondern auch magyarisierende Bestrebungen. Das im Jahre 1876 erschienene, von Markusovszky, Fodor und Korányi vorbereitete Bahmengesetz widmet einen beson deren Artikel der hygienischen Aufsicht der Schulen. Eine Ver ordnung des Ministeriums für Beligions- und Unterrichtswesen befasst sich m i t dem Gesundheitsschutz dér Schuljugend und m i t der Verhinderung von Epidemien. In Deutschland weist Virchxrw auf die „Schulkrankheiten" hin, welche durch die in den Schulen herrschenden Verhältnisse verursacht werden. In derselben Zeit befassen sich in Bussland F. F. Erismann, A. P . Dobroszlavin, P. F . Leszgaft sowohl m i t der Hygiene der Schul gebäude- und Einrichtungen, als auch mit der Gesundheitslehre der Lehr- und Erziehungstätigkeit, und der Körperkultur. Der Schularzt-Dienst beginnt in Ungarn in 1885, auf Betreiben von József Fodor. Dieser Dienst ist das erste Glied in der Kette, welche die Schule m i t den sanitären Organisationen verbindet. Die Schulärzte versahen nur die sanitäre Aufsicht der Mittel schulen — diejenige der Volksschulen war Aufgabe der behörd lichen Aerzte — obwohl Fodor, der grosse fortschrittliche För derer der Volkshygiene,die Aufsicht aller Jugendlichen anstrebte. Die Eingliederung der Gesundheitslehre in den Schulplan ist auch sein Verdienst. I n Ungarn wurde die Hygiene von Aerzten, in den westlichen Ländern von Professoren unterrichtet. Die Kirche bekämpfte die Einführung der Gesundheitslehre, sowie die Verbreitung der naturwissenschaftlichen Kenntnisse. Am Ende des Jahrhunderts gibt es schon viele Verordnungen die ärztliche Untersuchung der schulpflichtigen Kinder, die Schutzim pfungen gegen Epidemieen, die Trachoma-Untersuchungen, die Wichtigkeit der Körperkultur, die Hygiene der Schulgebäude
und Spielplätze betreffend. Jedoch die Klassengesellschaft ver wirklichte recht wenige dieser Verordnungen. Die Fr vc der Volkshygiene wird in der Staatsverwaltung, i m Budget als nebensächlich behandelt. Es gab kein unabhängiges Ministerinn für Sanitätswesen. Die verschiedenen Organe — Ministerium des Inneren, der Finanzen, des Handels, des Ver kehrs — verfügten in den Fragen der Sanitation ohne sie richtig zu koordinieren. Ihre Verordnungen spiegeln getreu die Interessen der ausbeuterischen Klasse wider; die Hygiene der werktätigen Millionen wird vernachlässigt. Das ungarische Sanitätswesen verdankt ihre Förderung den hervorragenden Ideen unserer fortschrittlichen Aerzte, jedoch der Verwirklichung setzte das feudalkapitalistische System Hindernisse in den Weg.
SU MMAB Y Chapters írom llie history of school-hygiene Ibolya Katona, M. D. In the years after the compromise of 1867 progressively minded Hungarian physicians entered upon a campaign in favour of the neglected hygienic conditions of our country which were then far behind those of other european countries. The monarchic form of government — oppression of the nation, indifference of governmental quarters — as well as many retrograde notions put their mark upon our sanitary conditions. Lajos Marku sovszky, in his academic inaugural lecture, claims a law bearing upon conditions of public health. Gedeon Baisz and Tamás K u n wanted to hasten the improvement of school-sanitation and to organize medical attendance. The law of Eötvös, bearing upon elementary education, which took effect in 1868, enhances the actuality of this question. The partial enforcing of said law caused a great overcrowding in the schools and, consequently, the hygie nic conditions became even worse. The number of denominational schools increases. I n those parts of the country where national minorities were predominant, this meant not only the spreading of culture but was intended to propagate Magyarization as well. The skeleton law prepared by Markusovszky, Fodor and 16*
243
Korányi, bearing upon public health (1876) devotes a special paragraph to the question of medical attendance in schools. A decree by the Minister of Religion and Public Education deals with the safeguarding of the health of school-children and with the prevention of epidemics. I n Germany, Virchow points out the ,,school-maladies", meaning those caused by the conditions existing in schools. A t the same time the Russians F. F. Erismann, A. P. Dobroszlavin, P. F. Leszgaft are studying the hygiene of schoolhouses- and equipment, of teaching and education, as well as of physical training. I n Hungary, on the initiative of József Fodor, medical attendance in schools began in 1885. The establis hing of this servise is the first link in the chain connecting the schools and the sanitary organisations. Medical superintendents attended only to high-school (secondary school) students; gram mar-school children were cared for otherwise. The great promoter of sanitation, the Hungarian physician Fodor made every effort to secure constant medical attendance to all adolescents. I t is his merit too that hygiene has been put on the curriculum of schools. I n Hungary, hygiene was taught by physicians, in the western countries by teachers. The introduction of this subject, as indeed that of all subjects bearing upon natural history, was looked upon with disfavour by the Church. In the last years of the X I X century many decrees exist already, dealing with questions of general medical examination of children of school-age, vaccination against epidemics, trachomaexamination, the importance of sports, the sanitation of schools and play-grounds. However, the class society of that time carried out only a small number of these decrees and precautionary measu res. The question of public health was neglected by the state admi nistration as well as in the budget of the country. There was no separate Ministry for Public Health, Home Office, Treasury, Board of Trade, Ministry of Transports and Communications coordinated their dispositions concerning public health in a very slight measure only. Their dispositions were mostly in favour of the exploiting class and took little notice of the sanitation of the millions of workers. School-sanitation in our country got promoted by our progres sive minded, excellent physicians, but the feudalcapitalist system obstructed the realisation of their ideas. z / !
