dc_138_10 Tudományos önéletrajz Dr. Katona Tamás János Született: 1948 augusztus 8., Báta. Iskolai végzettség, szakképzettség, minősítések: okleveles mérnök-hőfizikus, atomerőművek és berendezések szak, Moszkvai Energetikai Egyetem, 1973; ASME BPVC Section III Division I alapminősítés, 2009; Tudományos fokozat: Műszaki tudomány kandidátusa, 1984; BME egyetemi doktor, 1991; Munkahelyek, beosztások: 1973-1983 MTA Központi fizikai Kutató Intézet – tudományos munkatárs; 1983-1995 Paksi Atomerőmű Zrt, illetve jogelődjei – különböző műszaki vezetői beosztásokban (műszaki fejlesztési osztályvezető, általános műszaki főmérnök, műszaki-tudományos főmérnök, műszaki főmérnök); 1995-től Paksi Atomerőmű Zrt. – tudományos tanácsadó, illetve időszakonként stratégiai projektek előkészítésének vezetője, vagy vezető közreműködője. Tudományos tevékenység Tudományos pályám – eltekintve az KFKI Atomenergia Kutatóintézetben töltött évektől – a paksi atomerőmű műszaki-biztonsági problémái megoldásának szolgálata határozta meg. 1973-1983: Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézetben az atomreaktorok aktív zónájában az aláhűtött forrást, a forrásos hőátadás krízisét és a fűtőelem-kötegen belüli hűtőközegkeveredés jelenségét vizsgáltam. Tagja voltam annak a kutató-csoportnak, amely a VVER1000 típusú reaktor fűtőelem-kötegeinek termohidraulikai viselkedését és a forrásos krízis kialakulását vizsgálta nagy léptékű modelleken, s amely munka eredményeit a konstrukció megalapozásánál használták fel. A kutatócsoport tagjaként e munkáért Jánossy Díjban részesültem. Részt vettem a paksi atomerőmű 1. blokk üzembe helyezésében mint a primerkör termohidraulikai és blokk-dinamikai próbák egyik felelőse és végrehajtója. A reaktor zajelmélet terén a termohidraulikai eredetű paraméter-fluktuációk elméleti leírásával és diagnosztikai alkalmazások kidolgozásával foglalkoztam. Az elméleti munka mellett részt vettem a Rheinsbergi Atomerőmű reaktorán folyó kísérleti vizsgálatokban. Kandidátusi értekezésemet az aláhűtött forrás által keltett termohidraulikai-neutronikai zajok leírása és az aláhűtött forrás diagnosztikája tárgyában, amelyet levelező aspiránsként a Moszkvai Energetikai Egyetemen készítettem és védtem meg 1984-ben. Diagnosztikai ismereteimet 1983-1992 közötti időszakban a paksi atomerőműben, jelenleg pedig a Pécsi Tudományegyetemen a műszaki diagnosztika tárgy egyes fejezeteit oktatva hasznosítom. 1983-tól napjainkig Paksi Atomerőmű Zrt.-nél, illetve jogelődjeinél különböző vezető műszaki beosztásokban az alábbi fő területeken tevékenykedtem: — A 2. blokk üzembe helyezése, a 3-4. blokk létesítése, valamint a blokkok üzemeltetése során jelentkező műszaki-biztonsági problémák megoldásában vettem részt, illetve irányítottam (általános műszaki főmérnökként, illetve műszaki főmérnökként). — Vezettem az atomerőművel kapcsolatos kutatás-fejlesztési munkákat, alprogram-felelőse voltam az Atomenergetikai Tárcaközi Kutatási Programnak (A/11. alprogram), valamint az Országos Középtávú Kutatás-Fejlesztési Tervnek (G-11.3 alprogram). — A nyolcvanas évek végétől műszaki főmérnökként az egyik felelőse voltam a biztonságnövelő intézkedések meghatározásának majd végrehajtásának, szakmailag irányítottam a földrengés-biztonsági program megalapozását és annak megvalósítását.
1
dc_138_10 — Fejezetfelelősként részt vettem a paksi atomerőmű biztonsági elemzései, így az AGNES Jelentés, a Végleges Biztonsági Jelentése kidolgozásában, és az immáron két alkalommal végrehajtott Időszakos Biztonsági Felülvizsgálatban és az erről készült jelentések megírásában. — Kidolgoztam a teljesítménynövelés és az üzemidő hosszabbítás megvalósítását szolgáló projekt koncepcióját, a stratégia célok megvalósítását megalapozó előkészítő projekt tervét, és vezettem az előkészítő munkát, illetve meghatározó módon közreműködtem az üzemidő hosszabbítás programjának létrehozásában. — Részt vettem az új paksi atomerőmű-projekt előkészítésében és megalapozásában (első alkalommal 1997-1998-ban alprojekt-vezetőként, majd 2007-től a Teller, illetve a Lévai Projekt esetében tudományos tanácsadóként és munkacsoport-vezetőként). A fenti műszaki feladatok megoldása, illetve a megoldás irányítása során műszakitudományos újdonságként minősíthető eredményeket elsősorban a földrengés-biztonsági program koncepcionális és egyes részkérdéseinek megoldása, valamint az üzemidő hosszabbítás megalapozása terén értem el. A földrengés-biztonság témakörét tekintve 1986-tól az általam irányított projekt keretében folyt a telephelyi földrengés-veszély újraértékelése, amely – sok tudományos vita után és a hazai gyakorlatban úttörő jellegű kutató-elemző munka eredményeként – 1996-ban sikeresen zárult. 1991-1996 között kidolgoztam a földrengésbiztonság felülvizsgálatának és megvalósításának koncepcióját. Ez a munka tartalmát és volumenét tekintve precedens nélküli az volt, lévén, hogy a paksi atomerőmű esetében egy földrengésre nem tervezett létesítményt kellett egy jelentős földrengésre megerősíteni és minősíteni. A koncepció és módszertan számos előtanulmányra, az atomerőmű megvalósult állapotának értékelésére, egyedülálló robbantásos dinamikai tesztekre épült, s amely helyességét a megvalósítás sikere, a független nemzetközi biztonsági felülvizsgálatok igazolták, s amely eredményeket beadványokban, a nukleáris biztonsági hatóság is elfogadott. Szerzője, társszerzője voltam a földrengésbiztonság tárgyában kiadott hazai hatósági dokumentumok háttéranyagainak is. Szakmai koordinátora és végrehajtója voltam a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) földrengés-biztonság tárgyában folyó, nemzetközi koordinált kutatási projektjének, illetve az Európai Bizottság PHARE projektjeinek. Az eredmények elismeréseként számos, a NAÜ, illetve az OECD Nukleáris Energia Ügynökség által a földrengésbiztonság tárgyában kiadott tanulmány és útmutató szerzői kollektívájának lehettem tagja. A földrengésbiztonság, s tágabb értelemben véve a külső veszélyekkel szembeni biztonság témakörével mind a mai napig aktívan foglalkozom nemzetközi kutatási programok résztvevőjeként. Jelenleg a szerkezet sérülékenységének új módszerekkel történő leírására tettem javaslatot, amelyet beemeltek a NAÜ International Sesimic Safety Centre kutatási tematikájába is. A földrengés-biztonság témakörén túl az atomerőmű külső és belső veszélyekkel szembeni biztonságának kérdésével (nagy energiájú csőtörések, folyami és közúti szállítás veszélyei, repülőgép rázuhanás), illetve egyes specifikus szerkezeti biztonsági kérdésekkel (konténment határ-terhelhetősége) is foglalkoztam, végeztem nem publikus tartalmú vizsgálatokat is a külső veszélyek témakörében („Tiszta Égbolt”). Az eredmények beépültek az AGNES Jelentésbe (9.8 és 9.10. fejezet), majd a Végleges Biztonsági Jelentésében és az időszakos biztonsági felülvizsgálatokról szóló jelentésekbe. 1997-2000-ben aktív szerepet játszottam a Paksi Atomerőmű Zrt. stratégiájának kidolgozásában, amelynek fő céljaként a teljesítménynövelést és az üzemidő meghosszabbítását határoztuk meg. Mindkét témában a közreműködésemmel 2
dc_138_10 megvalósíthatósági tanulmány készült. 2000-2003 között egy, a vezetésemmel működő stratégiai előkészítő projekt keretében, kollégáimmal együttműködve, kidolgoztam a teljesítmény növelésének és az üzemidő meghosszabbításának részletes projekt-tervét. Ennek alapján 2003. márciusában döntött a Paksi Atomerőmű Zrt. Közgyűlése az üzemidő hosszabbítási és a teljesítménynövelési projektek végrehajtásáról. A teljesítménynövelés első, alapvető dokumentumát még 1983-ban két kollégámmal együtt terjesztettük elő a vállalat vezetésének. A teljesítménynövelés aktuális fázisa 2010-ben zárult, amelyért PA Zrt. Innovációs Díjban részesült 2010-ben a kollektív erőfeszítés sikerének elismeréseként, amelyhez az előkészítés terén magam is hozzájárulhattam. Az üzemidő hosszabbítás elvi lehetőségét elsőként vetettem fel már 1992-ben egy nemzetközi közleményben, ami némi szakmai bátorságot és előrelátást igényelt, hiszen ekkor még a VVER-440/V213 típusú blokkok biztonsága igazolásra várt. Ezt a megvalósíthatósági tanulmány 2000-ben, majd az előkészítő projekt is igazolta. 2003-tól az üzemidő hosszabbítási projekt során végzett szakmai munka eredményeképpen kollégáimmal együtt kidolgoztam az Üzemidő Hosszabbítás Programját (Magyar Szabadalmi Hivatal, 000734), amelyet 2009-ben az OAH NBI elfogadott, s amely az üzemidő hosszabbítás megvalósításának és engedélyezésének feladatait, annak módszertanát és eszközeit határozza meg. A Program nem az elemeinek újszerűsége révén, hanem mint rendszer jelent műszakitudományos értéket, amelyben figyelembe vettük a VVER-440/V213 típus tervezési és gyártási sajátosságait, integráltuk az üzemeltető gyakorlatát, a kutatási eredményeket, a nemzetközi tapasztalatot és jó gyakorlatot. Jelenleg az 1. blokk üzemidő hosszabbításának 2011-ben benyújtandó engedélykérelme kidolgozásában, illetve a megalapozó dokumentumok felülvizsgálatát végző szakértői testület munkájában veszek részt. Az üzemidő hosszabbítás terén a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hosszú távú üzemeltetést szolgáló nemzetközi koordinált kutatási programjainak irányításában és végrehajtásában aktív szerepet játszottam, ugyanígy az öregedéskezelés, az üzemidő hosszabbítás és az élettartam gazdálkodás tárgyára vonatkozó nemzetközi biztonsági követelmények és útmutatók kidolgozásában. 1997-1998-ban alprojekt felelősként részt vettem a paksi atomerőmű bővítésének előkészítésében (MVM kapacitáspályázat). 2005-2006-ban részt vettem abban a munkacsoportban, amely kidolgozta az „Az új magyar energiapolitika tézisei a 2006-2030 közötti időszakra” c. dokumentum nukleáris energia szerepéről szóló fejezetét, majd részt vettem az energiapolitika 2008-ban történő országgyűlési elfogadtatásának háttérmunkáiban. 2007-2008-ban az MVM Zrt. Teller Projekt keretében az Országgyűlés elvi hozzájárulásának előkészítésében vettem részt. 2009-től az új paksi atomerőművi projekt előkészítését szolgáló Lévai Projektben az engedélyezését felelős munkacsoport vezetője vagyok. Részvétel nemzetközi kutatási programokban 1993-1997 között az időszakban részt vettem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által szervezett, a VVER típusú atomerőművek földrengésállósága tárgyában folyó koordinált kutatási programban (Benchmark study for seismic analysis and testing of water-cooled and -moderated reactor (WWER)-type nuclear power plants) mint nemzeti koordinátor, illetve mint önálló kutatási téma felelőse. 2003-2006 között részt vettem, munkacsoport vezető voltam a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Safety Aspects of Long Term Operation of Water Moderated Reactors (SALTO) kutatási programjában. 2007-2010 között az Extra-budgetary Project on Seismic Safety of Existing Nuclear Power Plants keretében, a Steering Committee tagja voltam, illetve a földregésre való
3
dc_138_10 felkészülés, műszerezés és a földrengés utáni teendők kérdésével foglalkozó speciális munkacsoportban dolgoztam. 2010-től A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség International Sesimic Safety Centre Projectben nemzeti koordinátor, illetve a International Generic Ageing Lessons Learnt Project-ben résztvevő. Nemzetközi szakértői tevékenység A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértőjeként rendszeresen (eleddig több, mint harminc alkalommal) részt vettem, illetve részt veszek felülvizsgálati és műszaki támogatási missziókban az alábbi témákban és országokban: földrengésbiztonság: Bulgária, Szlovákia, Marokkó, India, Örményország, Pakisztán nukleáris biztonság: Ukrajna, Bulgária, Pakisztán, Kína, Litvánia üzemidő hosszabbítás: Japán, Ukrajna, Dél-Korea, Pakisztán, Spanyolország új atomerőmű előkészítése: Szíria, Irán 2006-ban két hónapos megbízás keretében Bécsben kidolgoztam az Európai Bizottság, a NAÜ és Ukrajna közös projektjének felülvizsgálati tervét, amely az ukrán atomerőművek tervezési biztonságának átvilágítását szolgálta; 2009-ben Európai Bizottság DG Enlargement szakértőjeként tanácsadás Ukrajna számára, öregedéskezelés, üzemidő hosszabbítás tárgyában; 2008-2010-ben a bulgáriai belenei atomerőmű létesítést megelőző biztonsági jelentésének felülvizsgálata (Worley&Parsons megbízás). Normatív dokumentumok, biztonsági követelmények és útmutatók kidolgozása Részt vettem a hazai nukleáris biztonsági szabályozás háttéranyagainak kidolgozásában, mint a 3.2. „Atomerőművek földrengés elleni tervezésének elvei” irányelvnek, a 3.3v2 „Nyomástartó berendezések szilárdsági számítási normái” útmutatónak, illetve a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok kiadás előtt álló, a telephelyvizsgálat és értékelés tárgyú kötetének és útmutatójának megírásában. A szerzői kollektíva tagja voltam a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség földrengésbiztonság tárgyú IAEA-TECDOC-724, IAEA-TECDOC-1176, IAEA Safety Reports Series No. 28 dokumentumainak, öregedéskezelés, élettartam-gazdálkodás tárgyú NS-G-2.12 Safety Guide, Technical Report Series 448, Safety Report Series No. 57, IAEA-EBP-SALTO dokumentumainak, időszakos biztonsági felülvizsgálat tárgyú IAEA-TECDOC-1643 dokumentumnak, valamint az új atomerőmű projektek előkészítése tárgyában az NG-T-3.1 jelű útmutatónak (a felsorolás nem teljes). Az European Utility Requirement Document öregedés és öregedéskezelés vonatkozású kiegészítését végző munkabizottság tagja voltam. Stratégiai megalapozó anyagok kidolgozása 2004-2005-ben részt vettem a paksi atomerőmű teljesítménynövelésről, üzemidő hosszabbításáról szóló országgyűlési előterjesztés készítésében; 2005-2006 a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felkérésére között részt vettem „Az új magyar energiapolitika tézisei a 2006-2030 közötti időszakra” c. dokumentum kidolgozásában, ami megalapozta az Országgyűlés által 2008-ban elfogadott energiapolitikát. 2005-2006 között az OECD Nuclear Energy Agency Plant-Life Management munkacsoport társelnöke. A munkacsoport az OECD NEA stratégia szempontjait fogalmazta meg az atomerőművek hosszú távú üzemeltetése tárgyában (Nuclear Power Plant Life Management and Longer-term Operation, OECD NEA, 2006, ISBN 92-64-02924-9); 4
dc_138_10 2000-2010 között a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából részt vettem a Magyar Köztársaság álláspontjának megalapozásában az ukrajnai Khmelnyicki Atomerőmű, a romániai csernavodai, a szlovákiai mohi atomerőmű továbbépítése, a buchunicei V1 atomerőmű leszerelése tárgyában. Ösztöndíjak, tanulmányutak: 1977 NDK Tudományos Akedémia, Rossendorf Zentralinstitute für Kernforschung – zajdiagnosztikai kutatások (tíz hónap); 1992 Japán, Tokió, Japan Electric Power Information Centre – földrengésbiztos tervezés, (négy hét); 1996 Japán, Tsukuba, National Research Institute for Earth Science and Disaster Prevention – rázóasztalos kísérletek a paksi üzemzavari zónahűtő-rendszer tartályának nagy léptékű modelljével (két hét). Oktatási tevékenység A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar Gépészeti Intézetében több tantárgy, így a karbantartás, a műszaki diagnosztika oktatásában veszek részt, mint egyes témakörök előadója. 2004 novembere óta a Dékáni Tanács tagjaként is közreműködök a PTE PPMK munkájában. Rendszeresen szakdolgozat konzulense vagyok a PTE PMMK végzős hallgatóinak, és ERASMUS diákjainak. 2003-ban a Pécsi Tudományegyetem címzetes főiskolai tanárrá nyilvánított. Meghívott előadóként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen rendszeresen közreműködök az energetikus BsC, MsC és szakmérnök-képzésben. Államvizsga Bizottság elnöke vagyok az elmúlt tíz évben BMGE Gépészmérnöki Kar Műszaki Mechanika Tanszéken. 2010-ben a BMGE TTK címzetes docenssé fogadott. PhD bíráló, illetve bizottsági tag, illetve habilitációs bizottsági tag voltam egy-egy alkalommal a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, s PhD bíráló, illetve bizottsági tag voltam két alkalommal a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Publikációs tevékenység Összességében 159 hazai és külföldi szaklapokban és konferencia-kötetekben megjelent cikk, három könyv-fejezet, amelyből kettőt külföldön adtak ki, továbbá nemzetközi szervezetek által kiadott dokumentumok szerzői kollektívájának tagja. Tudományos közéleti tevékenység Tudományos közéleti tevékenységem a nukleáris villamosenergia-termelés stratégiai kérdéseinek, a technológiai fenntarthatóságának, az új atomerőművi projekt előnyeinek bemutatását, az iparág érdekeinek képviseletét szolgálja. Választott tisztségek: Magyar Atomfórum Egyesület - elnök Tudományos testületi tagság, társasági tagság, feladatkör: Magyar Mérnökakadémia tagja MTA Köztestület tagja MTA Pécsi Területi Bizottsága tagja, 1996-2003 között a Bizottság alelnöke MTA Pécsi Területi Bizottsága Műszaki és Földtudományi, valamint Környezetvédelmi és Fizikai Szakbizottságai tagja MTA Energetikai Bizottság tagja Magyar Nukleáris Társaság tagja Magyar Nemzeti Földrengés Bizottság tagja 5
dc_138_10 Magyar Mérnökkamara (a Tona Megyei szervezet etikai bizottság tagja), MMK Nukleáris Energetikai Szakosztály vezetőségének tagja MTA Wigner Jenő Díj – Kuratóriumi tag Pannon Tudományos Díj – Kuratóriumi tag (MTA PAB-VEAB) a Dél-Dunántúl Tudományosságáért Díj – Kuratóriumi tag (MTA PAB) Konferencia-szervezés: A Structural Mechanics in Reactor Technology 12. Konferenciája 16. Szemináriumának szervező bizottsági tagja, Bécs, 1993. augusztus 23-25. Az OECD NEA Workshop on the Seismic Re-evaluation of all Nuclear Facilities, Olaszország, Ispra, 2001. március 26-27. szervező bizottság tagja. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2007. évi október 15-18 között Sanghajban tartott PLiM-PLEX konferencia szervező bizottságának tagja. Díjak, kitüntetések 1974 – Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem; 1981 – Jánossy Díj; 1999 – MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága Tudományszervezési Díj; 2009 – Zsolnai Díj a Dél-Dunántúl Tudományosságáért 2011. február 14.
Dr. Katona Tamás János
6
