Irta: DARVAS SZILÁRD

H

U

S

V

É

T

K

O

R

Irta: D A R V A S S Z I L Á R D Holdhomlokán a irás lángolt, Egekbe nyúlt a termete, Két keze csillagokba tévedt, Proliknak volt a gyermeke, A szó hevité hogyha fázott, A bűnösökkel vacsorázott És furcsa álmot kergetett. Beszélgetett az uccanővel És feloldotta szégyenét, Köpött a sunyi tisztességre, Mély hullahuson éldegélt, Ijesztő átkokat morogva Korbácsot vitt a templomokba És tűzben égő két szemét. Köréje gyűltek s mézes száján Mesélő patak csordogált, A bűnös város összerezzent, Ha tiszta hangja orgonált, Felhők közé, hegyekre hágott, ígérgetett egy uj világot És megkönnyezte otthonát. Nagy perben volt a gazdagokkal S papoknak hitről prédikált, A régi irást e l v e t e t t e És irt egynéhány szép imát S kik körülötte hemperegtek, Bolondja volt a gyermekeknek S ők éltették az uj királyt. Utolsó útja érdekes volt. Csődület volt már jó korán, Két rabló közt lógott a költő, Ki túlnőtt elfajult korán, A rend, a béke helyreállott, A tőzsér vigan vacsorázott S jókat öléit az asszonyán. KORUNK 14.

évf.

289-384.

P

Á

R

I

S

I

N

A

P

L

Ó

(III.)

Irta: FORGÁCS A N T A L Hajnali három órakor érte el a vonat a francia határt. Minden nyug­ talanság, az utolsó napok és hetek izgalmai, az egész elmult élet e g y pilla­ natra elcsendesedett bennem. Körülnéztem s azt hiszem kissé ijedt voltam és bizalmatlan, mint a hajótörött, aki nagykeservesen végre par­ tot érve, rémülten tekint vissza a rosszindulatu, megvadult vizekre, mint­ ha csak attól félne, hogy e g y mindenre elszánt hullám ide is utána me­ részkedik. A kis határállomás meglehetősen néptelen volt. Három pénz­ ügyőr és két kékzubbonyos vasutas sétált a perronon. E z volt minden. A vasutasok később a kocsik körül kezdtek fontoskodni. Hosszunyelü kalapácsaikkal éppen olyan nagy szakértelemmel csapkodták a kerekeket, mint gyékényesi, trieszti, vagy milanói kollégáik. Ez a civilizáció — gondoltam — a technika nagy kozmopolitizmusa. A mozdonyvezetők, a pályaőrök s a kocsiellenőrök mindenütt egyformán dolgoznak és ez megnyugtató. De nem uniformizálta-e már ez a fejlett technika minden tekintetben az országokat? — ötlött fel bennem a kérdés, s nyugalmam egyszeriben oszladozni kezdett. A partot ért hajótörött ugyanis még a szárazon is sokáig ugy mozog, mintha minden pillanatban ujabb örvény, ujabb gyilkos forgó fenyegetné... Azután a vonat elindult, és elkezdődött Franciaország. A z órámra te­ kintettem: egynegyednégy volt. Öt óra volt, amikor az első katonavonattal találkoztunk. Azután ne­ gyedórás megszakitásokkal ujabb és ujabb vonatok jöttek. — A z ördög vigye e l ! — mondta a kalauz a kocsi folyosóján — ha ez i g y megy, minden állomáson leállitanak majd bennünket, s legalább két órás késésünk lesz Párizsig. Nem feleltem néki. De mit is felelhettem volna? Irigyeltem őt. Igen, igy kell élni, i g y kell beágyazva lenni a mesterség apró, bonyolult, s na­ gyon finom részleteibe. Európa széthullni készül, a civilizáció utolsó óráit éli, minden illuzió, amit az ember magában kulturával, humánummal kap­ csolatban felépitett, percek alatt megsemmisülhet, s néki, kistermetü, öregedő, ötven év körüli vasutasnak, itt Valorbe és Párizs között, a ka­ tonavonatok nem juttatnak mást az eszébe, csupán a kétórás késést. A vonat e g y jelentéktelen állomáson váratlanul megállt. — M i t mondtam! — csattant fel dühösen a kis öreg és leugrott a vonatról. A gyors husz percet vesztegelt. Három katonavonat elvonulását kel­ lett megvárnunk. Amikor ismét tovább indultunk, az öreg dohogva jött vissza a folyosóra. N a g y vonatokat nem lehet leállitani - morogta — ez szabály­ talan — Kedves uram, mindaz, ami velünk az utolsó huszonöt esztendőben történt, szabálytalan. Megszokhatta volna már e dolgot... Nézze csak, oly országból jövök, amelynek már a dédnagyapám is állampolgára volt, s ebben az országban éltem és dolgoztam én is, egészen mostanáig, huszon­ kilenc éves koromig. És most ott kellett hagynom mindent, családot, mun-

kát, már elért eredményeket. De lehet, hogy magának van igaza, s min­ dennél fontosabb a pontos menetrend — mondtam volna néki, ha jól beszélnék franciául. E helyett azonban csak ezt kérdeztem: Hisz Ön a háboruban? — A háboruban nem lehet hinni — felelte rendreutasitóan. Másképpen próbáltam szerencsét: Gondolja, hogy háború lesz? Vállat vont: N e m hiszem ,de manapság minden lehetséges. A jelek azt mutat­ ják, hogy csakugyan készül valami. Majd csak, hogy hozzá nem tette: - ...ha már egyszer a menetrendet is felkavarják. — Fél a háborutól? — N e m érdekel. Elmultam ötven éves, gyerekeim pedig nincsenek — felelte, azután tovább ment. Ijedten néztem utána. Iménti kételyeimnek lehet reális alapja? Hát nemcsak mesterségük külső megnyilatkozási formái egyformák az emreknek Gyékényesen és Valorbeban?...

* E z a kalauz volt az első francia, akivel beszéltem. Igen, a „franciák". Tudom, nyegleség és felületesség, ha az ember i g y fogalmaz és i g y osz­ tályoz. Hisz ezt, teszi a reakció i s : „a zsidók". A kis, öreg kalauz ponto­ san ugy vélekedett a világ eseményeiről, mint egy szolnoki, v a g y szom­ bathelyi kollegája. Legfeljebb kissé indulatosabb volt, mert még nem tanulta meg a saját bőrén, amit az előbb emlitettek már nagyon jól tud­ nak, hogy vélt igazságaink nem arra valók, hogy minden esetben és azon­ nal kimondjuk azokat. Igen, a franciák. Jól tudtam, hogy a mellett a Franciaország mellett, amit ez a kalauz képvisel, gyárakban, szervezetekben, egyesületekben, egye­ temeken, könyvtárakban, kávéházakban, könyvekben, versekben, festmé­ nyekben és szobrokban van e g y másik Franciaország is, de bevallom, mégis csak csalódást okozott a kis öreg. Budapestről hozott, s az utazás izgalmaitól megnövekedett elképzeléseim alapján, talán azt vártam, hogy feleletül kissé primitiven megfogalmazott kérdésemre, nagy tirádába kezd, amelyben benne lesz minden: vigasz a megaláztatásokért, sok szeretet, nagyon sok megértés, még több indulat, s emellett biztatás a jövő tekin­ tetében. Kalauzom, a szakma e megszállottja, azonban ment tovább, közömbö­ sen, mint maga az Idő, s fütyült háborúra, fütyült Közép-Európára és fütyült reám. A franciák... Párizs! Talián még e g y óra és ott leszek. Amint ezt i g y megfogalmaztam, egyszeriben kényelmetlenül éreztem magam. Félteni kezdtem Párizst, az én Párizsomat, amelyet versekből, regényekből, fest­ ményekből és fényképekből állitottam össze. A z én városomnak külön le­ vegője, külön szokásai, külön megvilágitása, sőt külön spleenje is volt, és büszke voltam rá, hogy nemcsak a kolportázs-regényirók, kupiéköltők, szabók, kalaposnők, droguisták és az öreg kéjencek Párizsától különbözik, de különbözik a sznobokétól és a jólinformáltakétól is.

Jövök a számonkéréssel Párizsnak most felelnie kell — gondol­ tam zavartan s nem minden nagyképűség nélkül. A vonat pedig robogott, egyre magasodó épületek előtt, sorompók között és váltók fölött. Azután sok szemafor következett, a sinpárok hir­ telen megszámlálhatatlanná szaporodtak, azután sok tüzfalat láttam, s egy távoli háztetőn óriási hirdetést: Byrrh. A vonat fékezett. Párizsban voltam.

* A z első nap Párizsban... Ettől féltem a legjobban. Rettegtem attól az émelyitő, sznob elragadtatástól, amelyet, ha utleirásokban, életrajzokban, vagy regényekben olvastam róla, mindig erősen balkáninak éreztem. D e ezek a katasztrófát sejtető órák e tekintetben megkönnyitették a helyze­ temet. A z ucca különben pontosan a leirásoknak megfelelő volt. Márai, Cs. Szabó. Hevesi András j ó munkát végeztek. M é g minden funkcionált, még minden a helyén volt. Csak éppen valami végzetes volt a levegőben. A rik­ kancsok félóránként uj kiadásokat árultak, kétségbeesetten törtek ma­ guknak utat a tömegben, s hörögve kiabálták a hireket. A z emberek p e ­ dig, izzadtságtól fényes homlokkal szaladtak utánuk. V o l t olyan, aki a Paris Soir minden kiadását megvette, már hat ujságot szorongatott a hó­ na alatt, s most alig várta, hogy a hetedikért is lefizethesse az ötven cen­ timest. A z egész város személyes ügyének érezte mindazt, ami a világban történik. A Quartier Latin-kávéházai éppen ugy megteltek katonai, dip­ lomáciai és külpolitikai szakértőkkel, mnt Budapesten a Japán vagy az Abbázia kávéház. A Paris Soir kiadásai később már huszpercenként követték egymást. Lehetett-e ilyen körülmények között a városra figyelni? A Louvre, a Szajna parti könyvárusok, a N o t r e Dame, a Montparnasse ?... Oly időben érkeztem meg Párizsba, amikor a hivők, a Szent Lajos szigetén épült pom­ pás katedrális helyett, Chamberlain esernyője felé tekintettek áhitattal.

* Jöttek a hirek: „ A z angol miniszterelnök Berchtesgadenba utazott." Ujabb hir: „Nincs megegyezés!" A z emberek kissé már elfásultak. Csupán a mindenáron való meg­ egyezés, a „béke" hivei hangoskodtak. Soha nem láttam még ilyen harcias kedvű, ilyen rosszindulatu pacifistákat. Azután alig mult el huszonnégy óra: „Chamberlain utazik Godersbergbe". Majd: „ A godersbergi találkozó kudarca". A godesbergi találkozó estélyén a Café Dome-ban ültem, amely egye­ sek szerint már nem is kávéház, hanem maga a végzet, s itt e g y svéd festőmüvésznövendék sorra járta az asztalokat, mindenkitől megkérdezte: lesz-e háború, s a feleleteket feljegyezte. Amikor az asztalomhoz ért, a szavazás éppen i g y állt: 146 igen, 15 nem. Ezen az estén outsider volt a béke...

* Mindig frivolnak, sőt barbárnak éreztem, ha valaki, egy vörösfedelü Baedeckert szorongatva a hóna alatt, elindul „megnézni" e g y várost. Még Párizsnál sokkal kevésbé szenzibilis városok sem mutatják meg ma­ gukat az idegennek, aki jön, aztán mint valami népvándorláskorabeli hóditó,

látni és győzni akar, reggeltől estig szaladgál, elmegy a Louvreba, be­ kukkant a Rodin és Chung muzeumba, végigrohan a Szajna parton a nagy Boulevardon, a Champs Elyséesen, a Montmartren, a Montparnassen, ellátogat Napoleon sirjához és az Eifel toronyhoz, azután azzal a jóleső érzéssel távozik, hogy „látott mindenit." Tudtam, hogy nincs reménytele­ nebb vállalkozás, mint „megnézni" Párizst, s a Dome kávéházbeli estém utáni napon reggel nyolc órakor mégis talpon voltam már, s mint akinek nagyon-nagyon sietős a dolga, kapkodva, szinte szaladva kezdtem „meg­ tekinteni" Párizst. Holnap talán már minden késő lesz — gondoltam — sőt nem tud­ hatom, hogy mire a Metro alagutjából most felmászom, nem találok-e csupán egy repülőgépbomba sulytotta kőhalmazt, a Szajna jobbpartján, azon a helyen, ahol a miloi Venuszt s Monna Lizát őrizték. Kissé meg­ gyorsitottam a lépteimet, hadd dicsekedhessem el egyszer — ha tulélem mindazt, ami most következik — hogy utolsónak láttam e műalkotáso­ kat. Elkéstem. A Louvret „bizonytalan időre" bezárták. A muzeum épülete előtt teherautók álltak, s munkások hordták le rájuk a képeket és a szobro­ kat. I g y , oldalt forditva, s e g y rozoga teherautónak támasztva láttam meg legelőször a Louvre nehány kincsét.

* Ha már a festményeket, szobrokat nem láthatom legalább a könyvek közt vigasztalódom gondoltam szeptember 24-én reggel s elindultam a St. Genévieve könyvtár felé. A könyvtár kapuján primitiv kézirással teleirt papir függött: „ A moz­ gósitás következtében alkalmazottaink bevonultak, a könyvtárat bezártuk." A rue Soufflot-on láttam meg az első mozgósitást hirül adó falra­ gaszt. K i s csoport vette körül a vésztjósló hirdetményt, amely nem volt na­ gyobb, mint egy budapesti zálogcédula. A kis csoport tagjai nem voltak „komolyak" és nem voltak „kétségbeesettek". Igaz, nem is lelkesedett kö­ zülük senki. Oly csendes, meglepetés nélküli megilletődöttséggel fogadták a falragasz hiradását, mint a család, e g y régóta haldokló rokon halálának hirét. Elolvasták a rövid, kissé pattogó mondatokat, azután indultak to­ vább. A férfiak talán csomagolni...

* Délután elindultam a Gare de l'Este felé. A Boulevarde de Sebastopolon és a Boulevarde de Strasbourgon, az autók, mint e g y óriási, végelátha­ tatlan temetési menetben, mind egy irányban, a pályaudvar felé haladtak. A Gare de l'Este előtti téren mozdulni sem lehetett. A bevonulók csopor­ tokba verődve vitatkoztak. I t t Csehszlovákia térképét tanulmányozták, ott e g y primitiv rajzon a spanyol polgárháboru alakulását magyarázta valaki, amott meg Lengyelország magatartásáról vitatkoztak. A rue du Faubourg Saint Martin sarkán e g y nagyobb csoport az Internationalet kezdte énekel­ ni, azután kiáltások hallatszottak: nehány francia kormányférfit küldtek a „poteau"-ra. Jólöltözött férfiak, akik talán tegnap még a Café de la Paix terraszán, elegáns hölgyek társaságában fogyasztották az apéritifet, most itt ültek rozoga katonaládáikon, mások pedig a földre telepedtek. Szóval meg­ kezdődött a háborús életnek az a felelőtlen mocska, amelyről Remarque és társai oly sokat, s oly részletesen i r t a k „Bucsuzkodási jeleneteket", apjukért sikoltó gyerekeket, siró

kezüket

tördelő nőket, az 1914 juliusáról készült képek, rajzok s leirások ez elen­ gedhetetlen „kellékeit" azonban nem láttam. Különben is, feltünően kevés volt a kisérő. Akarták-e a franciák a háborút? N e m tudom. Ezekben a napokban még nem sokat ismertem közülük. A Boulevarde St. Michael-en a Dupontban három pincér lelkesedett érte, kettő a mindenáron való megegyezés hi­ ve volt. A szállodásom pedig kijelentette: „Barbárság volna Franciaorszá­ got háborúba vinni e g y oly ország ügye miatt, amelynek még a nevét sem tudjuk kimondani." — De hiszen nemcsak annak az egy országnak az ügyéről van szó. — E z t lehet, hogy Ön tudja, de a bevonultak jelentős része nem i g y v é ­ lekedik — felelte indulatosan. Azután jött Müncheni, s a megegyezés. Ezen az estén a Dupontban e g y pacifista hajlandóságu pincér lelkendezve mondta e g y francia diáknak: — Béke van, Uram! A diák legyintett, de nem felelt. Másnap korán reggel a Luxembourg kertben jártam. Mintha a világ­ ban mi sem történt volna, öreg urak ugráltak a gyepen és criquettet j á t ­ szottak.

A RASZIZMUS

IDEOLÓGIAI SZEREPEI

Irta: FÖLDES F E R E N C 1. Ugyanazon elmélet különböző szerepet tölthet be a társadalomban. E z a szerep mindig a társadalmi fejlődés fokától függ. E z az összefüggés annál közvetlenebb, világosabb, mennél közelebb áll az elmélet a társada­ lom létproblémájához, a gazdasági problémához. A raszista eszme kiindulópontja föltétlenül Gobineau. Vannak ugyan előtte is, főként Németországban, próbálkozások, raszista szempontból eredő megkülönböztetések, mint Jahn „Deutsches Volkstum"-jának „szent faja" (1809) vagy Frederic List gondolatai a latin, szláv és g e r ­ mán fajról, de mindezek csupán kezdeményezések Gobineau széles kon­ cepciójához képest. • Nézzük át e g y pillanatra az 1848-as Franciaországot, mert ez az a kor, melyben Gobineau aktív politikai szerepet tölt be és ez az a kor, melyben alapvető raszista munkáját az „Essai sur l'inégalité des races humaines"-t irja. A z 1848-as párizsi forradalom a polgárság teljes uralomrakerülési törekvésének második szakasza. E z t a szakaszt már a munkásság erőtel­ jes jelentkezése jellemzi. A köztársasági párt ideiglenes kormánylistájá­ val szemben, — melynek összeállitása egyrészt a francia polgárságot és Európát akarta megnyugtatni (Lamartine), másrészt a munkásság lesze­ relését akarta a tömegek előtt rokonszenves egyéniségekkel (Arago, L e d ru-Rollin) elérni, — a „társadalmi" forradalmárok a Reform szerkesztő­ ségében ellenlistát állitanak fel, melyben a forradalmi lapok szerkesztőin

kivül (Louis Blanc, Marrast, stb.), helyet kap — először a történelemben - egy egyszerű munkás, Albert. A polgárságban nem csekély ijedelmet kelt az ujitás és nem merve visszautasitani e listát, az ideiglenes kor­ mány ügyesen áthidalja a veszélyt: Louis Blanc, Albert és társai „titkárok"-ká lesznek Lamartinék mellett. A munkásság fel van fegyverezve, a köztársasági polgárság igéreteket és engedményeket („droit au travail", az adótörlések igérete, nemzeti műhelyek felállitása munkanélküliek részé­ re, külön munkássággal foglalkozó bizottság, széleskörű választójog, stb.) tesz a tömeg megnyerése céljából. A z első komolyabb megmozdulásra azonban (a nemzeti műhelyek bezárása utáni lázadás) Cavaignac tábornok ostromállapotával felel a polgárság. Ezzel a visszahatás már meg is kez­ dődött. A hatalom először a parlamentáris orleánisták, majd onnan, Louis Bonaparte államcsinjén keresztül, a monarchikus elemek kezébe kerül vissza. A parlamentáris orleánisták külügyminisztere de Toqueville és T o ­ queville titkára, majd kabinetfőnöke, Gobineau gróf. Ha Toqueville par­ lamentáris orleánista is (legalább kezdetben), Gobineau távolról sem par­ lamentáris és levelezésükből kiviláglik a köztük lévő ellentét. A z áldemokratikus miniszterek mellett Gobineau képviseli a további, a teljes regressziót. Noha az 1848-as forradalom ujabb monarchista uralomba fulladt, kiderült, hogy a demokratikus hullám most már egész széle3 és már az ön­ tudat bizonyos fokát elérő tömegekre talált, és csupán a vékony monar­ chikus és katholikus kisebbség uralkodásban való jártassága ideiglenes győzelmük oka. Tehát a széleskörü demokratizálódás és a tömegek emel­ kedése az öntudat felé, mig az arisztokrata eszmék csupán gyenge ki­ sebbségben találnak talajra. Gobineau kabinetfőnök semmilyen illuziót sem táplál a kisebbség tartós uralmát illetőleg. K a az átlagpolgárnak nem is, de a hivatalban lévő külügyminisztériumi kabinetfőnöknek igen könynyen lehetett és föltétlenül volt is tudomása az Európában ebben az idő­ ben lejátszódó eseményekről. Ezek az események, a törvényszerűségek felismerésére hajlamos agyban, a franciaországi eseményekkel való azo­ nosságot mutatták. A történelmi tények mellett döntő hatású szellemi eredménye ez éveknek a munkásosztály társadalmi és történelmi szerepé­ nek első elméleti kifejezése: a Kiáltvány (1848.) Mindez, röviden, összetevője annak az alapnak, amelyből gondolkodása kiindul.

Gobineau

A Gobineau-féle fajelmélet harcrakel — az arisztokrata eszmék

védelmében

a civilizáció és a kultura alapjává, ha a vér az a tényező, amelyre min­ dent visszavezethetünk, szinte varázsütésre megváltozik az 1848-as világ­ kép értelmezése. A z arisztokrácia nem „osztály", hanem „ f a j " , mely a vér­ jogán felsőbbrendű és uralomra termett. „ A zsarnokság elleni állásfogla­ lástól a felsőbbrendűség természetes okainak tagadásához érkezünk. Nemcsak fajtalannak, de kihasználónak jelentjük ki s tagadjuk — igen helytelenül — hogy bizonyos tulajdonságok szükségszerűen és végzetesen bizonyos meghatározott leszármazottak kizárólagos öröksége lesznek." A 1

1. G o b i n e a u : E s s a is u r l'inégalité des r a c e s h u m a i n e s , — F i r m i n D i d o t , Paris 1853—1855. I. 35. old.

történelem folyamán a hatalom Franciaországban — mondja Gobineau — egyik faj kezéből a másikba ment át. V I I . Károly például a „gall-római" Középfranciaországot segitette uralomra, I V . Henrik és aquitániai követői „kevésbé voltak kelták és inkább románok", Északfranciaország­ gal a germán vér uralkodik. A francia nemesség gyökeresen elüt vérségi szempontból (és ez az egyetlen lényeges szempont) a francia parasztság­ tól (Georges Dandin, Georges Dandin!!!) és ezt Gobineau hosszan ecse­ t e l i .A parasztság egységes faj, arra való ugyan, hogy szolgálja az arisz­ tokráciát, a faji egység, mi nagy erény Gobineau szempontjából, nem ta­ gadható meg tőle. Annál inkább megtagadható a nagyvárosok lakosságá­ tól, vagyis a polgárságtól és munkásságtól, amit Gobineau e g y kalap alá vesz ilyen szempontból. A z még nem lett volna baj, hogy egyik faj a má­ sik kezéből kiragadta a hatalmat Franciaországban, a baj ott kezdődött, h o g y a fajok keveredtek. Minél jobban keveredtek a fajok, annál inkább sulyosbodott a baj, annál inkább erősödött a dekadencia. A demokrácia „est issue de l'excés de mélanges". A keveredés tulzott foka = demokrá­ cia. Természetesen Párizs az, ahol ez legjobban észlelhető. „Párizsnak, melynek lakossága valóban a legkülönbözőbb etnikai fajok összesége, nincs oka megérteni, szeretni v a g y tisztelni semmilyen hagyományt, sem­ milyen különleges törekvést s ez a nagy főváros, ez a bábeltorony szakitva a multtal, legyen az Flandriá-e, Poitou-é v a g y Languedoc-é, az ősi szo­ kásoktól legidegenebb tanok sorozatos kisérleteibe vonszolja Francia­ országot" ( N e m szabad elfelejtenünk, hogy az 1848-as forradalom kez­ detben tisztán Párizsra szoritkozott). A fajkeveredés következménye az „ e l i t " nivócsökkenése, azaz a nagytömegek felemelkedése, amely egyenlő a dekadenciával, a civilizáció és kultura csökkenésével. Van erre kiut? Nincs, — mondja Gobineau. A z emberiség ki f o g halni! Gobineau pesszi­ mizmusa, melyet Toquevilleel folytatott levelezésében szenvedélyesen véd, egyenes következménye saját-értelmezésű világképének. Gobineau v i ­ lágosan látja, hogy az arisztokrácia (vérségi alapja v a n ! ) uralma nem tartható fenn. Annak, aki benn élt III. Napoleon monarchikus államgépe­ zetében (élete végéig diplomata maradt), nem lehetett kétsége afelől, hogy ennek a vékony kisebbségnek az uralma nem tartható fenn. Nincs gazdasági alapja. Mivel számára a tiszta fajok keveredése, vagyis az arisztokrácia kipusztulása dekadenciát jelent, — általános dekadenciát — ez a dekadencia végső fokon egyenlő a halállal. 2

E z a Gobineau fajelméletének alapja és e g y országra viszonyitott ké­ pe; egyetemleges fajelmélete nem más, mint ennek a belső képnek a ki­ vetitése a Világra. Három főfaj van: fekete, sárga és fehér. A fekete érzelmi beállitott­ ságú, a sziv embere; a sárga a gyomoré, materialista, egyik napról a má­ sikra él, nincsenek különösebb vágyai ( ? ! ) (általában mintha valamely országon belül a paraszt leirását hallanók) és végül a fehér, amely fel­ sőbbrendű. Ennek három alfaja van: chamita, semita és árja. A z első többé-kevésbé kiveszett. A semita alacsonyrendű, az árja a tökéletesség. (Ilyen „tökéletességen" belül, hogyan fér meg olyan alacsonyrendű tiszta faj, mint a parasztság, erre nehéz választ kapni Gobineautól. — D e ez csupán egyik szeme a belső ellentmondások sorozatának, ami minden tu2. Gobineau idézett munkája, I . 41. old.

dománytalan elmélet elmaradhatatlan betegsége.) Ugyanugy, mint a belső képben, a világképben is a dekadencia oka a fajok keveredése, az arisz­ tokráciák fokozatos eltűnése, a világ demokratizálódása. És erre nincs or­ vosság. A civilizáció el f o g pusztulni... (Itt-ott felcsillan Gobineauban egy-egy reménysugár, például mikor azt véli észrevenni, hogy az amerikai polgárok „nemességre vágynak", ami­ nek ilyenek a jelei, mint pl. e g y amerikai fűszeres ugy hirdeti magát, hogy „...fűszerkereskedő, uriember..." De mivel ily reménysugár kevés akad a világon Gobineau pesszimizmusa lényegében nem v á l t o z i k ) A z árják közül a legszebb jelzőket a germánok kapják Gobineautól, ami egyik magyarázata későbbi németországi sikerének A gobineaui fajelméletet ugy tekintjük Franciaországban, mint a feudális kor eszméinek utolsó, egységes elméleti visszahatását a polgári gondolkodás eszméivel szemben. S éppen, mert utolsó visszahatás, mely szerzőjében többé-kevésbé tudatos, pesszimista szinezetű. Mintegy elmé­ leti bosszuja e g y letűnő eszmének: meghalunk, igen, de ti dekadenciába estek, ami után nem jöhet már csak a halál, tehát végeredményben v e ­ lünk haltok ti is... Ugyanez az ideológiai szerep magyarázza meg az elmélet teljes siker­ telenségét majdnem negyven éven keresztül. Ekkor is csupán Németor­ szágban vált ismertté. 2. Egészen más az ideológiai szerepe a raszizmusnak a német polgárság fejlődési vonalában. A X I X . század elején és közepén a német polgárság legfőbb fejlődési problémái: piacteremtés, az egyes hercegségek közötti szabad kereske­ dés, bármely hercegségben lévő nyersanyag és munkaerő szabad megvá­ sárlása, — mind kivétel nélkül egy ideológiai célban csucsosodtak k i : a nemzetté-alakulásban. A nemzetté-alakulás első próbálkozása is természe­ tesen gazdasági természetű: vámunió. A monarchikus és feudális keretekben kinőnek a polgárság életformái, szükségletei, követelései. A z irányt, az iramot a polgárság diktálja már, célkitűzései jelentkeznek az ideoló­ giákban, még a legtávolabbiakban is. A z arisztokrácia tétlenül nézi a fej­ lődést, s csak akkor lép föl erélyesen, mikor fegyverre kerül a sor, de az­ tán sem tud az áramlatnak ellentállni és i g y a feudális keretekbe foko­ zatosan belenő a polgárság, materiálisan és szellemileg egyaránt. A nemzetté-alakulás ideológiai zászlóhordozói a pángermanizmus és a raszizmus. A pángermanizmus kezdetben vallásos köntösben jelentkezik. Fr. Schlegelnél, Fichtenél és Hegelnél. Ebből a szempontból protestánsok (Jahn, Fichte, Hegel) és katholikusok (Schlegel) között nincs különbség. A tartalom e g y : a németek hivatottak az igazi kereszténység megterem­ tésére. Richard Wagnernél is megtaláljuk később a vallásos szinezetet, noha ő már Gobineau-tanitvány és szemében a raszizmus fontosabb. Fich­ te és Hegel filozófiailag is képviselik a pángermanizmust. Ilyen politikai és a filozófiai megokol ások csak alapul szolgálnak. ( A német „organikus" gondolkodás szembeállitva a latin „mechanikus" gondolko-

szempontból

nál

dással Fichtenél; totális állam és német felvilágosult deszpotizmus az egész világ fölött Hegelnél.) Elsősorban fontos a német egység megte­ remtése, amely minden pángermanizmus kiindulópontja. Fichte „geschlossene Handelsstaat"-ja a napnál világosabban fejezi ki a német polgárság legfőbb közvetlen célját, a nemzetté alakulást. A t t ó l kezdve, hogy pánger­ manizmus politikai céltudatossága kikristályosodott, ez marad a döntő tényező, s magva minden további eszmei fejlődésnek. ( A z ugyanekkor jelentkező romanticizmus és Sturm und Drang, mely Goethe klasszicizmusával és világhumanizmusával szemben a népi és nem­ zeti elemek uralomratörése az irodalomban, a nemzetté-alakulás nagy té­ májában az érzelmi variációkat játsza. E z jelentkezik már Schillernél is, akinél ugyancsak megtaláljuk a pángermán ideológia csiráit.) Igy a X I X . század nagy német történészei (Curtius, Mommsen, Treischke, Ranke, Droysen, stb.) e politikai pángermanizmus hatása alatt irnak és teremtik meg a történetirásban a nemzeti irányzatot. E k ­ kor már a pángermanizmus, a nemzetté-alakulás akarása, első nagy célját elérte: egységes nagy német nemzet születik meg végre 1871-ben. A z alap elérése és annak körülményei is rendkivüli módon fokozzák a pángermán eszme erejét. II. Vilmos uralma ehhez hatékonyon járul hozzá. Reimer 1905-ben megjelent „ E i n pangermanisches Deutschland" cimű műve már tartalmazza azokat a pángermán célkitűzéseket, melyek Hitler legujabb programjában szerepelnek. Már a X I X . század közepe óta, de főként a század vége felé a pángermanizmus fokozatosan átszövődik raszizmussal. A raszizmus szállitja a tulságosan materialista és politikai pángermanizmushoz a nélkülözhe­ tetlen miszticizmust. A kezdeti raszista próbálkozások is összeszövődnek a pángermanizmussal, v a g y ha attól különállóak is, föltétlenül a nemzetté-alakulás ideo­ lógiájának támaszai. A tulajdonképpeni raszizmus, vagyis a magának tudományos jelleget vindikáló raszizmus a X I X . század végén és a X X . század elején jelent­ kezik Németországban. Hirdetői elsősorban Gobineau tanitványai. Sok. ujat a későbbi „önálló" raszisták, Houston Steward Chamberlain és Hans F . K . Günther, sem hoztak (nem is igen lehetett) csupán erősebben ki­ hangsulyozták és variálták azokat a vonásokat, melyeket Gobineau né­ met tanitványai mesterüktől átvettek. Ezek a tanitványok (Wilser, Woltmann, Driesmans) átvették Gobineautól mindazt, amit Gobineau statikus művének lehetne nevezni, vagyis a fajok megkülönböztetését, a vért, mint alaptényezőt, minden civilizáció és kultura visszavezethetőségét erre az alaptényezőre, az árja faj maga­ sabbrendűségét és mintegy nagyitó alá tették mindazokat a germá­ nokat dicsérő jelzőket, melyeket Gobineaunál megtalálhattak. Mellőzték a dinamikus vonásokat, vagyis a mű támadó jellegét és pesszimizmu­ sát. Ebből a raszista alapból bontakozott ki a pángermanizmust miszti­ kusan átfonó német raszizmus. E z a miszticizmus egyuttal igazolása is a pángermanizmusnak, egyrészt a németek, másrészt a világ felé: a germá­ noknak joguk van terjeszkedni, uralkodni a világon, mert felsőbbrendűek. A z egyetlen tiszta árja faj, mely éppen ezért nagy misszióra hivatott. Németországban a raszizmus a X I X . század végén és a X X . század

elején, egészen a háborúig, aktív ideológiai tényezője egyrészt a polgár­ ság kifejlődésének és uralomrakerülésének, másrészt ugyanezen polgár­ ság hóditó törekvéseinek, mely törekvések ebben az időben a pángermán eszmék köntösében jelentkeznek. E g y és ugyanaz az elmélet, a társadalmi fejlődésnek, a civilizációnak és kulturának fajokra való visszavezetése, röviden a raszizmus, külön­ böző társadalmi fejlődésbe helyezve, különböző ideológiai szerephez jut. Jelentkezésekor a franciaországi társadalmi viszonyok között jelenti az arisztokrácia utolsó elméleti reakcióját a kialakult polgári ideológiával szemben; ugyanezen elmélet a németországi társadalmi fejlődésben jelen­ ti a kialakult polgárság nemzetté-alakulási ideológiájának támogatását a pángermán törekvések szorgalmazását és misztikus igazolását.

3. Mindaz, ami a polgárság eszmeileg fejlődő és prosperáló-korszakában aktiv tényező volt és akciót jelentett, az ideológiai hanyatlás korszaká­ ban, különösen akkor, mikor uralmának fenntartására minden materiális és morális erőt, illetve erőszakot igénybe kell vennie, regressziót jelent. Igy a raszizmus, mely a német polgárság ideológiájában a pángermanizmussal összefonódott dinamikus tényező volt, a fasizmussal elkorcsosul s antiszemitizmussá süllyed. Igaz ugyan, hogy a régi raszizmusnak akadnak ebiben a korban is Összefoglalói, magyarázói (Rosenberg) sőt látszólagos ujitói (Günther nordizmusa), de mindez háttérbe szorul az antiszemitizmussal szemben, ugy gyakorlatilag, mint elméletileg.) ( E háttérbe szorulást elősegitette ujabban a japán és olasz barátság.) A z antiszemitizmus bármely okát is nézzük: a zsidók bünbakként va­ ló beállitása a társadalmi bajokért, látszólagos támadás lehetősége a tő­ kések ellen („destruktiv tőke"), uj támadási alap a kommunista mozgal­ makkal szemben (kommunista = zsidó), lehetőség olyan problémák leveze­ tésére, melyeket az uralkodó osztály nem óhajt megoldani (földkérdés Magyarországon) egyszerű diverzió-lehetőség a tömeg figyelmének elté­ ritésére (olasz antiszemitizmus), zsarolási manőver, pénzforrás, stb. — az antiszemitizmus minden szempontból, mint reakció jelentkezik. (A reakciót itt, szükebb értelmében, előbbi dinamikus akció-szerepéhez viszo­ nyitva nézzük.) A raszizmus ideológiai szerepe, ellentétben az előbb érintett szakaszbeli szerepével ebben a korszakban reakciós. Reakciós volt Gobineau elméletéinek eredeti szerepe is, de ott az arisztokrácia késői visszahatásá­ ról volt szó a polgári ideológiával szemben, — tulkésői, tehát gyakor­ latba át nem vihető — itt ellenben a nagytőkés réteg reakciójáról van szó a mélyrétegek ideológiájával szemben. NEMZETISÉGI eszmének nem az a hibája, hogy jelentéke­ nyen ápolja a mult hagyományait, hogy egyesiteni akarja az egyfajtájuakat, hogy a népek önrendelkezési jogáért küzd, hanem az, hogy a maga tudatosulását kulturális mozgalomnak tekinti, holott a kultura nemzetek felett álló hagyományok összesége". (Oh.

Dawson:

HOLLÓS KORVIN LAJOS: MÁRCIUSI SÉTA Gyönge leánykezével meglegyinti a kurtaszoknyás szellő arcomat. Aranytálból csorgatja óvatosan a házfalakra ujborát a nap. A süldő tavasz tükörben tanulja mosolyát: kijött az Andrássy-útra s láttán a vén urak kacsintanak. Most nem gondolnék semmire, csak mennék szellőben, napban, vitorlás hajó, partoktól messze, ringató hullámok anya-ölén. Pihenni volna jó! De nem lehet. Már oly rég nem pihentem... halk ébresztő-óra ketyeg szivemben, — vagy pokolgép?... s rohan a mutató. Gimnazisták kis csapata jön: dél van. Zajukból egy-két hangos szó kicsap. Fülelek: lány, vagy latin...? — Politika! Kezükben az uszitó hetilap. Gyerekkocsik közt bóbitás kisasszony. Vézna leánykák minden uccasarkon ibolyát á r u l n a k . — Költő, vigadj! Néhány uj uccanév fehér zománcról vigyorog rám s olyan, mint idegen hóditó barbárnyelvű hirdetménye, vagy mint kalóz a szabad vizeken. — Minden megújul, ne törődj ezekkel, az idő nem ül ölbetett kezekkel, majd őket is letépi, — sziszegem. Pufók léggömbök piros nyája fürgén tolong egy bácsi ősz feje fölött, ha szálaikat eltépném, szállanának vigan, mint elszabadult ördögök. Gyerekkorom, most köszönöm neked, hogy láttam itt másfajta gömböket, még itt pirulnak a szemem mögött. Ezer huzal köt össze a világgal. Már nemcsak hirt, de választ is kapok, hangom mindmesszebb gyűrűzik s remegve felragyognak a rokoncsillagok. Nem siket űr tátong az ablakon túl; kiáltok s szavam ritmusára kondul ezer harang s tőlük tudom: vagyok.

Bravó lirám, eddig téged csepültek hátam mögött a költők, de ma már magánéletem túrják, mert a jó orr nem nyugszik, a mig rosszat nem talál. Szegénységemen fintorog a hitvány, kit eltart após, nő s az alapítvány, — s böffenő száját elönti a nyál. Már jambusokban gondolkodom olykor és léptemen mérem az ütemet. A néma bánat dallama a jambus s most épp a gyászolóknak üzenek. De holnap megváltoztatom a textust s kimondok majd egy gyujtó anapesztust, mi égig lobbantja a tüzeket.

A

FAJKUTATÁS

NEHÉZSÉGEI

Irta: STEUER IMRE I V Á N A fajtudományi kutatás hosszú időn át szerényen és csendben, a tu­ dományos világ szűkreszabott határain belül folyt s a nagyszámu antro­ pológiai, etnográfiai és őslénytani közlemény nehezen hozzáférhető szak­ lapokban jelent meg. A nagy nyilvánosság elé akkor kerültek e kutatás jórészt tendenciózusan értelmezett eredményei, amikor a „vér és f a j " mával s fűztek olyan következtetéseiket a fajokhoz, melyekre a hemzseg a mai német fajkutatás a módszertani hibák s a hallgatólagosan és tudattalanul alkotott hipotézisek tömkelegétől.

A z a ma divatos német elv, mely különböző emberfajtáknak külön­ böző értéket tulajdonit, illetve egyes fajokat felsőbbrendűeknek minősit, tisztán apriorisztikus megállapitás s alapja Gobineau és Chamberlain tu­ dománytalan történetszemlélete. Ez az egész áltudományos konstrukció csupán a mai német politika alátámasztása, miértis sokszor kisért a fel­ tevés, hogy a fajelméletnek, mint társadalomelméletnek kialakulásában bizonyos hangzási asszociáció is szerepet játszott. A „Klassenkampf" jel­ szavát a „Rassenkampf" szólamával helyettesítették be s a nyomában ki­ alakult rasszista történelemszemlélettel a történelmi materializmus el­ méletét pótolták. E szerint a történelem nem osztályok, hanem fajok har­ ca a fajilag uralomra predesztinált felsőbbrendű (rassische Oberschicht) és alacsonyabb rendű (rassische Unterschicht) fajok között. (Schemann, Paul és mások). A divatos német történelmi antropológia közvetlen hatása elsősorban a zsidóságot érinti, de érint más népcsoportokat is. A z északi faj magasabbrendűsége minden más fajjal szemben fennáll s amikor a háború utáni alacsonyabb értékű fajok térhóditásáról beszélnek, a többi nem északi fajú népelemekre gondolnak.

politikai tudományos

emb

Az igazi fajkutatás közben a legnagyobb nehézségekkel küzd. Ért­ hető is. A segédtudományok, amelyekre támaszkodik, még sok fontos kö­ rülményt nem tisztáztak. Igy pl. az őslénytan még nem tudta eldönteni, hogy az emberfajták azonos közös ősemberfajból alakultak-e ki (monogenezis) v a g y mindegyik mai emberfajtának külön őse volt (poligenezis). A német fajbiológia arra a feltevésre hajlamos, hogy a különböző ember­ fajtáknak más és más ősei voltak s a mai emberfajták őseit az utolsó jég­ k o r s z a k b ó l fentmaradt aurignac, cromagnon és grimaldi rasszokban vélik fellelni. Ebben természetesen sok a feltevés. A z ősemberleletek csekély száma és fogyatékossága tág teret enged a rekonstruáló tudós képzeleté­ nek. Tudjuk pl., hogy L e Moustier ősemberének töredékesen fennmaradt koponyájáról négy különféle rekonstrukciós kisérlet került forgalomba s mindegyik szerint más a koponya mérete, holott a kraniológiai méretek a fajok rendszertani felosztása szempontjából szinte döntő jellegűek. A té­ nyek hiányosságait azután mindenütt feltevésekkel töltik ki, a feltevések kérészélete viszont addig tart, mig uj tények meg nem döntik. N e m deri­ tette ki ezideig még a rövid koponyáju (brachicefal) emberfajta megjele­ nésének okát v a g y okait sem, jóllehet a kőkorszakban együtt találjuk a hosszufejűekkel. Vita tárgya a környezet átformáló erejének jelentősége is, pedig az éghajlat, életmód, táplálkozás, a beszédmód és arckifejezés (mely a mimikai izmok révén még a koponyaformát is befolyásolja) hat a faji sajátosságokra. Természetesen az ilyen nagyobb jelentőségű bioló­ giai átalakulások tanulmányozására kevés pár emberöltő. A z átörökléstan, mely a fajbiológia másik, de talán legfontosabb se­ gédtudománya, ugyancsak fejlődésben levő tudomány és sok a megoldat­ lan kérdése. Mendel törvényei korántsem általános érvényűek. Bizonyos jelenségeket (Genkoppelung) nehéz velük megmagyarázni, ugyhogy a né­ met tudósok kénytelenek az u. n. „Höherer-Mendelizmust" feltételezni. Már pedig az átöröklés döntő fontosságú, mert az egyed tulajdonságai csak akkor tekinthetők faji tulajdonságoknak, ha azok át is öröklődnek az utódokra. Előfordulhat például, hogy valaki megjelenésére nézve száz százalékosan rendelkezik valamely faj sajátosságaival, utódai azonban más faji sajátságúak. A fajkutatás ép' azért nemcsak a megjelenési­ vagy látszat (pheno)-tipust nézi, hanem az átöröklési (idio) tipust. Finot művében ( L e s Préjuges des races) számos példát hoz fel, mellyel a szerzett tulajdonságok átöröklődését s ezzel a fajok állandó változását igyekszik bizonyitani. De ezek a példák sem állanak helyt. A z amerikai néger ma is fekete s az sem hihető, hogy a második japán nemzedék Eu­ rópában elveszitené az u. n. mongol redőt (epicantus). Ezek a téves meg­ figyelések, főleg keveredés esetében a pheno-tipusnak az idio-tipussal való felcserélésén alapulnak. A szerzett tulajdonságok átöröklésének tana (lamarckizmus, neolamarckizmus, pszicholamarckizmus) a tudomány jelen állása szerint valószinűtlen, de kerülhet a tudományos kutatás olyan té­ nyekkel szembe, melyek alapján a sok élőlény esetében megfigyelhető idio-variációt az emberre is ki kell terjesztenie. A német fajbilógusok (Baur, Fischer, Lenz, Günther és mások) i s elismerik a tudomány ama megállapitását, hogy tiszta fajok nincsenek, csak különböző fajok keveredéséből keletkezett népek. A z emberiség faj­ csoporton belül való tagozása, helyesebben fajta-meghatározása a keve­ redés több v a g y kevesebb jegyét mutató egyének elemzése révén történik.

E z t az elemzést azonban felettébb megneheziti, hogy a keveredés nem csu­ pán két, hanem sok fajta keveredése s az egyeden az egyes fajták jegyei nagy számban permutálódhatnak. A z emberek három f ő fajcsoportot al­ kotnak: az europid, negrid és mongolid fajcsoportokat. A z europid fajcsoportba hat európai és négy euráziai emberfajta tar­ tozik, melyeket Eickstedt három antropológiai ágra tagol: a világos szinű északi, a középső hegyöv rövid fejű s a délvidék hosszufejű formáira. A z európai fajcsoport európai ágát 1. az északi, 2. a mediterráni, 3. a keletbalti, 4. az alpini (ostische), 5. a dinári, 6. a dali (faelische) fajták teszik. A z európai fajcsoport euráziai ágába tartozik az előázsiai v a g y armenid, a turánid, az orientalid, végül az ázsiai indid rassz. Jellemző v i ­ szont, hogy már maguk az elnevezések eltérők az egyes tudósok művei­ ben. M é g az általánosan elfogadott terminológia sem alakult ki. A negrid és mongolid főcsoportba tartozó emberfajták rendszertanilag még nem is osztályozódtak. A különböző néger és négerszerű törzsek, de még az Ázsiában élő népek embertani kivizsgálása sem történt meg. D e nem tekinthető véglegesnek az európai fajták osztályozása sem. Czekanovszki 12 egymástól különböző európai fajtát tételez. Legismerteb­ bek: az északi, a keletbalti, az alpin, a dinári, a mediterrán, a dáleni, a szudeta, az armenid és az orientális. Á m ezek a fajták antropológiailag tiszta formában alig fordulnak elő, bár bizonyos azonos tipust alkotó nép­ csoportok többé-kevésbé megközelithetik a fajta elemzés utján nyert megjelenési formájukat, a pheno-tipust. A z egyes egyéneken a különböző fajtajelleg a legkülönbözőbb kombinációban jelentkezhet. A z antropoló­ giai mérések szerint ugyanis az egyes fajták jegyei ugyszólván a test minden részén különbözően mutatkozhatnak, más az arcszög, orr, homlok, csontok, végtagok, stb. mérete. Hozzájön még ehhez, hogy a felsorolt emberfajták lélektanilag is mások és mások a fajteoretikusok véleménye szerint. A fajták létezés© kétségtelen. A fajták tudományos módszerekkel is kimutathatók. A fajbiológia azonban ezek ellenére sem áll még az empi­ ria biztos és határozott alapján. Tisztázatlan a faj és a konstitució (al­ kat) közötti különbség, illetve összefüggés is. A z emberi testalkat vizsgálata közben az orvosok és antropológusok több egymástól eltérő formát különböztettek meg. A csoportok felállitása különböző szempontok szerint történt. A legszámottevőbb ezek közül

Kretschmer rendszere (Konstitution und Charakter), aki pontos és kiter­ jedt mérések alapján három főcsoportot különböztet meg: a pyknikus, a leptosom és az atletikus alkatot. Mind a konstituciós kutatás, mind a fajkutatás az embereket bizo­ nyos egymástól eltérő jellegzetességek alapján csoportositja. A z egyes osztályok sok tekintetben megegyezést mutatnak fel. Igy pl. a leptosom alkat az északi, az atletikus a dinári, a pyknikus az alpin, v a g y ostische fajtához hasonlit. A konstitució is bizonyos mértékben ugyanugy öröklődik, mint a faji jelleg. Mivel pedig a konstituciós tipusok minden népnél — függetlenül, annak faji összetételétől előfordulnák s az al­ kat ilyenformán a faj csalhatatlannak tartott ismertető jegyeinek hite­ lességét gyengiti, ezért komoly probléma a genetikával foglalkozó német tudósok számára. Annál is inkább, mert az alkat általános biológiai orga­ nizációs elvnek bizonyul.

A tudósok nagyrésze szerint a faj és az alkat fogalma nem is vá­ lasztható el egymástól, legfeljebb abban látnak különbséget, hogy a f a j kialakulásánál csak az átöröklődő tényezők játszanak lényeges szerepet, mig az alkat létrejötténél a külvilág is formáló tényező. (Luxemburger: Psychiatrische E r b l e h r e ) . Tagadhatatlan a fajok létezése, de vitatható az ilyenszerű kutatá­ sok jelentősége és tudományos értéke. Ágoston Péter szerint az emberi társadalom szempontjából alárendelt kérdés, hogy vannak-e emberfajták v a g y sem. Ezért állithatják egyesek, hogy az egész fajkutatás céltalan és felesleges. Jelentősége semmiesetre sem haladja m e g például az összeha­ sonlító nyelvtudomány jelentőségét. Mint munkahipotézis, tisztán tudo­ mányos elgondolások számára lehet alkalmas, kérdéses azonban, hogy egy eredményeiben igen problematikus munkahipotézis mennyiben j o g o ­ sult gyakorlati társadalmi és politikai intézkedések tételére. Ha a széles alapu és kiterjedt tudományos fajtakutatás eredményeit nézzük, a haladás elsősorban a mérési technika és a nomenklatura terén mutatkozik, valamint az anyag elrendezésében és kritikai megrostálásá­ ban, közelebbről a dilettáns Studienratok, Ingenieurök, stb. munkáinak ellenőrzésében. A z egyes európai népek hasonló fajtákból tevődnek össze s a nagy­ arányú keveredés nem igazolja azt a feltevést, hogy a fajtának a népek v a g y nemzetek kialakulásában döntő szerepe lenne. A dinári fajta teszi a gerincét a szerb, albán, osztrák, bajor népnek, melyek pedig szokásaik­ ban, nyelvükben élesen különböznek egymástól. A különbséget a faj ma­ ga nem magyarázza, de sokkal inkább a gazdaság és a környezet. A z azo­ nos faju népek nagyobb egyetértését sem igazolja a történelem. A külön­ böző népek történetét meghatározó belső erők azonosak. A nép kétségte­ lenül magasabb egység a fajnál s a fajgyűlölet a fajkereszteződések tük­ rében nem áll helyt. A fajok keveredésének kérdésében semmi olyat nem tisztázott a ku­ tatás, mely a keverék fajok alacsonyabbértékűségére mutatna. Hildebrandt feltevését a csira-ellenségeskedést illetőleg (Keimfeindschaft) a német tudomány is komolytalannak minősiti. Gyakorlati jelentősége i s csak a zsidókkal szemben van és szóba se került pl. hogy a dinári faju ba­ jor házasságát az északi porosszal megakadályozzák. A német árja tör­ vények mindenütt a fajbiológia eredményeitől független árja fajról be­ szélnek és azt sem tiltják, hogy északi faju német törökkel kössön házas­ ságot, aki pedig fajilag a zsidó fajtához hasonlit. Ebben a vonatkozásban lényegesebb a német eugenetikai rendelkezés, mely független ugyan a fajkutatástól, de mivel öröklődő betegségek megakadályozását célozza, össze szokták vele kapcsolni s ezzel igazolják a nem árják ellen hozott in­ tézkedéseket arra hivatkozván, hogy a fajkeveredés fokozza a nyomoré­ kok, elmebetegek és korcsok számát (Hildebrandt: Rassenmischung und Krankheit). A tudomány eddig ezt a feltevést nem erősitette meg mert amint V . Suk megállapitja pathológiai szempontból, nincs különbség az egyes fajták között. A z eugenika helyesen nem is fajvédelemnek forditan­ dó, hanem társadalomvédelemnek, lévén a társadalmi egészségügy egyik ága. Célja megakadályozni a nyomorékok, terheltek, alkoholisták, elme­ betegek szaporodását, amennyiben ezek betegsége örökölhető. A z t a valószinűségszámitási hibát, amit a tudomány mai állása szerint az átörök-

lési törvényben feltételezhetünk, menti a társadalom javát szolgáló cél. A sterilizációt különben első izben az Egyesült Államok iktatták törvénybe s a weimari Németország szociálhigienikusai is, mint (pl. Grotjahn, köve­ telték a helyesen értelmezett népvédelmet.

E M B E R ,

A K I

TALÁN

CSAK

F I G U R A

Irta: GÁBOR I S T V Á N Most már közel hét esztendeje, hogy messzi csavargásomat befejezve, hazajöttem és magárahagytam azt a hosszú, különös fiatalembert, akit ad­ dig minden utján elkisértem. Miért hagy el az ember valakit e g y napon, v a g y miért keres ujakat a nap valamely kiszámithatatlan órájában, minderre nem lehet pontos és határozott a válasz, mert a pontosak és a határozottak nem élik az életet annak minden izével és lehetőségével s i g y nem is tudnak róla sokat. Kétségtelen, hogy e g y nap az ember elveszti kapcsolatát s összefüg­ gését hozzá közelálló személyekkel, vagy dolgokkal, megmagyarázhatatla­ nüli ujat keres, hogy azután lopva, lábujjhegyen, mint az éjszakai tolvaj, egy valószinűtlenül ködös szakában az életének, visszalopakodjék régi mult­ jához, amit évek teltével kezd igazában dicsérni és becsülni. Néha éjszaka riadok fel, nyugtalan ujjakkal a villanylámpa kapcsolóját keresem, mintha fényt gyujtva reátalálhatnék. Néha délután emésztés közben fog el az ét­ vágy, hogy vele legyek, sürgősen megvitassam mindazt a lényegest, v a g y lényegtelent, amelyben az élet akár akarjuk, akár nem, kifejezést nyer, vagy kifejezi önmagát. Elfog a vágy, hogy bámuljam hosszukás arcát, v i ­ tatkozzam ezzel a figurával, amely talán már régen idejétmult, időnként gyanusan időszerű és esetleg sorsát és dolgát majd csak a j ö v ő határozza meg. Olykor sokáig fennmaradok s az erkély karfájára könyökölve bámu­ lok bele a közömbös éjszakába, hallgatok messzi vonatokat, amelyek men­ nek, füttyentenek, bekormozzák a levegőt. Nézek egy lámpafényt, ami csil­ log az éjszakában, e g y hegyet, ami visszabámul és rágondolok. Gyerekkoromtól fogva jártunk együtt, félelemben és vadságban, a ne­ mi kivánkozások hajnalán együtt álmodoztunk, beteges és reszkető izga­ lommal hadakoztunk a nő ellen, ami akkor végtelen combok és mellek tul­ dimenzionált sokasága volt, valami kéjesen meleg és valami félelmetesen el­ érhetetlen. Beszéltünk a titokról együtt, elbujva a pince farakása mögé, ké­ peket mutatott róla, a libabőrös igéretről, amelyet a nagyok tudnak és is­ mernek, de minden vágyakozásunk ellenére még távoltartanak tőlük ha­ talmak és kiengesztelhetetlen erők. És ő mégiscsak rejtély maradt örökre előttem, sohasem tudtam megfejteni mi az, amit az életben csinál, mi az, amit akar. Talán nem is volt határozott programja, inkább az órákat tudta becsülni, mint az életet s inkább bizonyos jellegzetességeket óhajtott, mint az egészet mindennel együtt. Néha beletévedt e g y atomba s azzal bibelődött mint valami hajdani alkimista, aki a világot és önmagát is becsapja. Mit akart ez az ember, vagy mit akar még ha él. Voltak órái, mikor óriásnak láttam és voltak évek, amikor lomhán elterült, ez a második Oblomov odahuzott magához s isteniteni kezdte előttem a tunya déli tájat, ahol nem kell sem harc, sem ruha, sem semmi más, csak ételhullató ke­ nyérfa, ami az alatta hüsülőnek szájába hullatja az ételt. Egyszer azon-

ban rajtakaptam, hogy sápadt az -arca, mint a viasz s megtudtam, harma­ dik napja éjjel-nappal tanul, feketém él s valami vizsgára készül, csak éppen az egyetemre felejtett el beiratkozni. Mikor tunya volt, akkor csak bámész­ kodott, mint, aki most érkezett ebbe a világba, ahol nagy a rendetlenség. Ilyenkor régi ujságlapokat válogatott, rendezte a könyveit, keresett kitar­ tóan és harciasan e g y rendet ,egy szabályt, de ahogy rájött odadobta és más után nyult. E g y nap azután gyanut fogtam, hogy talán egészen közönséges ember, talán pozőr. H a pénzhez jutna, ostoba lenne és kegyetlen. De azután jöt­ tek órák, amikor megbántam hirtelen itéletemet és láttam, hogy ez az em­ ber magát ráncigálja tulajdonképpen s hogy közben másokat emészt fel, az már csak önkéntelen és kényszerű gonoszkodás. Amikor évekkel ezelőtt hazatértem csavargásaimból, hogy valami ren­ det keressek magam is az életemben, akkor ő ottmaradt, dacosan és pózosan vetve meg lábát az idegen földön. Mikor bucsuztunk a b.....-i pályaud­ varon hosszú karjait dobálta utánam és vadul integetett. „ H o v á mész te szerencsétlen?" — ez volt integetésében. „Maradj itt velem, majd tovább élünk rendetlenségben és zavarban, hiszem az élet rendetlen és zavaros". De nem tudtam maradni. Valami eltolt tőle, meguntam, émelyitett izgalma, forradalma, unalma, kijelentései. Éveken keresztül vitatkoztunk reggelig és kifárasztott. Tudtam, hogy csavargó, de közben tanárosan, vagy mint vala­ mi adóhivatalnok imádta a rendet és türelmetlenül intézkedett, ha hány ujság van a világon. Másszor az asszonyokat, lányokat, férfiakat és gyerekeket számolgatta. Statisztikusokat zaklatott, könyvtárakat bujt hó­ napokon keresztül és kijelentette, hogy ebbe bele f o g őrülni, hogy nem le­ het valami rendet tartani s hogy az emberek állandóan meghalnak és szü­ letnek, miközben számolja őket. Legszivesebben a faleveleket és a fűszála­ kat is számontartotta volna. Szerette volna megtudni, hogy mi van köröt­ te, ki mit csinál, hány gonosz és hány jószivű ember van, hányan viselnek negyvenkettős cipőt, hányan esznek graham kenyeret. Egyszer éjszaka fel­ rángatott és elmondotta, hogy nem birja tovább. Képzeljem csak el, hogy például elpusztul körötte a világ és ő valami csoda következtében életben marad és ugyancsak ezen csoda folytán elél még annyi ideig, hogy közben körötte megint egy vad világ nő fel s ő majd ezeknek semmit sem fog tud­ ni elmagyarázni, mert ő voltaképpen semmit sem tud. A villanykörtéről fog beszélni nekik, a világosságról és tulajdonképpen fogalma sincs mi az. Áram, tekercs, dinamó, ezt mind tudni kellene, hiszen azok a vademberek agyon fogják ütni. Ő napjában, huszszor gyujtja föl a villanyt és oltja el és nem tud semmmit. A drót belerohan a falba és azután vége. Felkelt az ágy­ ból, kezét többször áthuzta a taszteren, azután visszafordult, mutatóujját az ég felé emelte s komolyan figyelmeztetett, hogy a világom csak csodák és véletlenek vannak s ezek az egyetlen változatok, amikben bizni lehet és amire alapitani kell. Kértem, hogy aludjon el. De láttam rajta, hogy zak­ latott. Pár perc mulva sirógörcsöt kapott, rámvetette magát, az ágy tám­ láját ütötte, hogy ostoba és tudatiam és mi lesz vele ha ittmarad és meg­ halnak az összes villanyszerelők. Imádja a hatalmas fényt és könyörgött, hogy engedjem meg, hogy még most éjjel felgyujtsa a szobában az összes égőket. Szemei vörösek voltak a láztól, ahogy beszélt és az ajka reszketett. Miközben éles fényben feküdtünk arról panaszkodott, hogy az ő nagy pro-

szobájában

le

gramjához az élet tul rövid és higyjem el már végre neki, hogy ő ezért nem kezd semmibe. Naponta jelennek meg könyvek és képtelen mindent el­ olvasni. Egészen biztosan Indiában is él e g y tudós, akiről nem tud és aki­ nek neve van. De neki sohasem lesz pénze, hogy Indiába menjen s hogy mindent lásson. Ezután átmenet nélkül elkezdte káromolni a teremtőt, hogy megcsufolta és csak rövid időre hivta életre. Végül megnyugodott, tintát, tollat vett elő és az asztalhoz: ült. Papirost teriitett az asztalra és memoran­ dumot fogalmazott. „ A világ minden okos emberéhez!" A memorandumban arra szólitotta fel az okos embereket, hogy azonnal hagyják abba foglalko­ zásaikat, üljenek össze végre egy kongresszusra és beszéljék meg azt, ami a legfontosabb, hogyan lehetne kinyujtani és meghosszabbitani az életet. A memorandum vége minden ok nélkül fölényes hangu volt, szinte szemtelen. A z utolsó mondat i g y hangzott: „ A magam részéről az, egész ügy különben nem érdekéi, tisztán mások érdekeit tekintem és ha negyvennyolc órán belül a kongresszus nem ül össze, semmiért tovább nem vállalhatom a felelőssé­ get." Mikor visszafeküdt az ágyba, igyekeztem megnyugtatni, hogy a világ, a teremtés s helyzetünk tökéletlen, reménytelen és könyörtelen. A z „egész­ hez" lehetetlenség hozzájutni. K i kell egyezni tehát, ki kell kötni pár mon­ datnál és azokban kell gyönyörködni. De hajthatatlan maradt. Hajnal felé a kimerültségtől aludt csak el s amikor fölkelt, két teljes órán keresztül arról beszélt, hogy sok pénzre lenne szüksége, mert ruhákat akar. Külön­ ben is imádja a puha szövetet és most mindjárt puha szövetet akar venni. Bizonyára könnyű megállapitás lett volna azt mondani róla, hogy őrült. Nem, egyáltalán nem volt az. Ismertem szüleit, anyját, apját, roko­ nait. Vidéken éltek, valaha jómódúak voltak, aztán összetörtek. Ő maga e g y nap azzal a különös érzéssel gazdagodott, amit eddig nem vett észre, hogy elkezdi szeretni az apját. E z az uj érzés heteken keresztül lázban tar­ totta és időnként megalázkodóvá és egyezkedővé tette. Egyszer arra gondol­ tam, hogy bizonyára egészen közönséges élet és csak én láttam rendkivüli­ nek, akit annyira szerettem... De amikor barátaimnak részleteket kezdettem mesélni életéből, unszoltak, hogy örökitsem meg valamilyen formában, mert vannak még hasonló beállitottságúak, de mindenesetre hasonló sor­ suak hozzá. Órákig tudta bámulni a csillagokat, karjával kinyult valami messzi fény felé, amelyik állitólag hivta. U g y kellett visszahuzzam, már egész felsőtestével kint volt az ablakon. M e g akarsz halni ? — kérdeztem tőle, mikor igy visszakerült hozzám. De ő nem akart meghalni, nagyon sze­ rette az életet, csak éppen ha meg is találta az izét, nem tudta nyugodtan élvezni. Egyszer pénzt gyüjtött össze s végig látogatta az összes kéteshirű lokálokat, hetek mulva találtam rá e g y ismerősöm segitségével. E g y mor­ finista nővel élt együtt s kijelentette, hogy megtalálta az élet izét. Egyszer gyalog indult el Párizsból, három hónap mulva irt, hogy minden reggel el­ jár imádkozni a templomba és nagyon boldog. Másszor a clochardok közé könyörögte be magát, de ezek a rongyosok is elkergették maguk közül. T e — ragadott egyszer vállon — hiszen én seholsem vagyok otthon. V á g y o m a szegények közé, de nem viselhetem el őket, mert rossz a szaguk. A gazdagok között rongyos vagyok és szegény. Fajták és nemzetek űznek el maguktól. A saját fajtámmal nincsen közösségem, idegen templomba já­ rok imádkozni. Mondd, mi lesz velem? Ezekben az időkben, különösen a franciák, nagyon megutáltak ben-

nünket. Láttam, akárhogy is éljünk közöttük, gyülölnek és megvetnek. Pisz­ kos és betolakodott idegenek voltunk s azok maradtunk, akárhová men­ tünk Mielőtt elutaztam, délután nagyon csendes volt. Tudta, hogy megyek a most már én sem leszek számára. A r r a kért maradjak vele. Most végre rájött élete értelmére s meg akarja szervezni mindazokat, akik kivülszakadtak fajtákon és nemzeteken, akiket mindig elkergetnek. Meg akarja szervezni a piszkos idegeneket. Ezeknél sem faj, sem vallás, sem nemzeti­ ség, sem életforma nem számit. Vannak gazdagok, akik piszkos idegenek maradnak, akárhová mennek is, vannak rogyosok, akiket a szegények is kinéznek maguk közük Valami más érték és mérték szerint kellene össze­ állitani a világot. Ha vele maradok, azt igérte, éjt napot összetesz. és meg­ csinálja. De nem maradhattam. Valami eltolt tőle, ugyanakkor, mikor na­ gyon vonzott még. Emlékszem a sokszinű lámpákra, amik, hogy a vonat kiszaladt, mind égtek. Láttam szemeiben a könnyeket, hogy elhagytam s most már talán sohasem viheti keresztül terveit. Megharagudott rám? Megbántottam? Valószinűleg sok szomoruságot okoztam neki, hogy el­ hagytam. De haragudni, haragudni ő sohasem tudott igazán. Sértődött volt inkább és undorodott. Haragudni — mondotta csak buta meg rossz em­ ber tud. A harag a kicsiknek való, mert primitiv forma. A haragot belső szomorusággal kell egyensulyozni. Harag helyett szomorkodni kell a vilá­ gon, hogy ilyen. Utoljára ismerőseimtől hallottam felőle. A z országuton látták, kis csa­ patot vezetett. Harmincan, vagy negyvenen lehettek, de ő ment elől. Zu­ hogott az eső, valamennyien lassan mentek és ő énekelt. Valami hajdani elátkozott csapatnak tűntek, kik lehettek? Dehát ez éppen olyan megfejt­ hetetlen, mint ő maga. Lehet, rátalált arra a kis csapatra, a „piszkos idege­ nek" külön társadalmára. Lehet, hogy megálmodott társadalmának álomalakjait vonszolta maga után a sáros uton, a zuhanó hideg esőben.

T R É F A

ES

SZABADSÁG

Irta: FEJTŐ F E R E N C „ A tréfa a liberális korszak átkos csökevénye" — jelentette ki Göbbels a Harmadik Birodalom kulturkamarájának legutóbbi közgyűlésén. A német propagandaminiszter kijelentésével vitába szállni annál kevésbé óhajtunk, mert véleményünk szerint lényegében igaza van. Nem, mintha a tréfa s mindaz a szellemi műfaj, amely belőle sarjadzott: a gunyirat, a sza­ tira, a komédia, burleszk, vaudeville, stb., nem mintha a kinevetés külön­ féle módozata annak a történeti korszaknak specifikus terméke volna, ame­ lyet Göbbels „liberális" korszaknak nevez. A nevetés s a tréfa majdnem olyan régi, mint az emberiség s legalább olyan régi, mint a kulturemberiség. A politikai tréfa sem ujkeletű: az arisztokrata s pánhellén Arisztofánesz a korabeli Athén vezetőembereit, politikusait, bölcseit s plutokratáit karikirozta ki szindarabjaiban s oly veszélyesen megrongálta szinpadi pamf­ letjeivel neves áldozatainak tekintélyét, hogy végül a községtanács beavat­ kozására s a szinházi szabadság megrendszabályozására került sor. Igaz, hogy ezidőtájban „demokrácia" volt Athénben; s nem kevesen akadtak a

kipellengérezett politikusok között, akik az első sorokban ülve a hasukat fogva kacagták végig Arisztófánesz rosszmájú s nem ritkán rosszhiszemű bohóságait. A z „abszolut" uralkodók, a középkori zsarnokok köztudomásszerűen kevéssé méltányolták az ellenük elkövetett tréfákat, — de az álta­ lános tilalom alól kivették csörgő sapkás bohócaikat, — nem tudva lemon­ dani arról a pikáns is csaknem perverz élvezetről, hogy kissé megtépázva s való jelentőségére lohasztva lássák püffedt tekintélyüket. Hivatkozhatnék m é g a középkori farceokra, amelyekben „szentségtörő" brutalitással tört fel a misztériumok komolyságától elgémberedett polgárokból a kétségbe­ esett s vad nevetési kedv. Beszélhetnék Boileauról, a Napkirály Parnasszu­ sának „controlleur general"-járól (Sainte-Beuve), aki tréfásan kérte a szatirairók nevében királyát, ne uralkodjék oly „tökéletesen", adjon már okot az elégedetlenségre, mert különben a szatirának az elégedetlenség és lázon­ gás trágyájára szoruló fája elsenyved a Parnasszuson; e g y Habsburg csá­ szárra is hivatkozhatnék, OH. Józsefre, aki nem bánta, hogy kedélyes bécsiei megtréfálják, mert, mint e g y hires rendeletében kifejtette: a kritika bár­ mely formája csak a hamis tekintélyt rombolhatja össze, aminthogy a kár­ tyavárat a szél legcsekélyebb rebbenése is feldöntheti, de a Bécsi Burg a viharban is szilárdan áll. Nem, a tréfa, a szatíra, a guny valóban nem a l i ­ beralizmus szülöttje, de a liberális demokráciában érezte eddig leginkább ott­ hon magát, a liberális demokráciában bontakozott ki, mint az emberiség nem egy más képessége is, eddig még nem ismert méretekben, oly szocioló­ giai funkciót teljesitve, amelynek fontosságát Göbbels nyilvánvalóan — a nagyon okosan, — nem becsüli le. Miben állt ez a szociológiai funkció? A tréfa, ezzel a szóval jelölve mindazt a mozdulattal, irással, rajz­ zal, szóbeszéddel elkövetett ténykedést, amely azt, aki összefüggéseit érti s normális lelkiállapotban van, nevetésre ingerli, — a tréfa mindig meghasonlást, összeférhetetlenséget, benső ellenmodást fejez ki. ( A r r a a kérdés­ re felelni, hogy azért nevetséges-e valami, mert nevetünk rajta, v a g y azon nevetünk-e, ami „in sich" nevetséges épp oly nehéz, s csaknem felesleges, mint arra a kérdésre, hogy: azért szép-e valami, mert nekünk tetszik, vagy az tetszik-e, ami tetszik, mert tőlünk függetlenül is szép?) A tréfa des­ truktiv. Destruktív, mert leleplez, lehánt, a látszat mögött megmutatja a valót, feltárja az ember s a világ végzetes gyarlóságát; alapjában véve minden tréfa, alapjában véve minden nevetés — szomorú. Mennyire félre­ ismerik a nevetést azok, akik a jókedv jeleként magyarázzák! A jókedvű ember, a boldog ember legfeljebb mosolyog; a szerencsétlen emberek ne­ vetnek a legtöbbet. Kissé minden humor akasztófa-humor, — bevallása az emberi gyámoltalanságnak, piruett a végzet e l ő t t A legjobb tréfa az, hogy az ember tréfál. A tréfa destruálja a látszatot, a röntgensugárzáshoz hason­ lóan, átvilágitja testünket s kimutatja titkos betegségeinket. A z emberek a kinevettetésre furcsamód reagálnak. A legtöbben semmitől sem félnek annyira, mint a kinevettetéstől. Minél „nevetségesebbek" igényeik, becsvá­ gyaik, látszólagos életük, külsejük minél nagyobb ellentétben áll tárgyi valójukkal és képességeikkel, — annál jobban félnek a kinevettetéstől. Há­ nyakat sebzett már halálra a nevetés, a mások levetkeztető nevetése! A tréfa a „kritikának", az „analizisnek" e g y faja, fájdalmas, mint a kritika általában, de — s ez konstruktív szerepe, — a leghasznosabb eszköz a ha­ m i s látszatok, a tartüffködés, az ünnepélyesség, a nagyképűség leleplezé-

sere. Fisak, az egyik német kabaré-humorista, akit már többször koncentrá­ ciós táborba csuktak s aztán megint kiengedtek, többhónapi kényszerszü­ net után e szavakkal nyitotta meg műsorát: Vorgestern waren wir zu, aber heute sind wir offen. Wenn w i r heute wiedler zu offen sind, so sind w i r mor­ gen zu. Ártatlan szóvicc, — nem is különösen j ó , de mennyire kihallat­ szik belőle, mint e g y kinzókamra ajtajának résén, az elnyomott szellem megkinzott sóhajtása! A nemzetiszocializmus akkor cselekszik következe­ tesen, ha ilyen „ártatlan" tréfákat se tűr mag, az ilyen parányi réseket is betömi rendszerén. (Finket azóta, alighanem véglegesen, ismét bezárták). A nácizmus ugyanis par excellence azoknak az embereknek uralma, akik önmagukban s oly mértékben nevetségesek, hogy a kinevettetést nem vise­ lik el. Mikor Jézus Krisztust a gazdag ifju megkérdezte, mondja el egy mondatban, mi az ő vallásának lényege, azt felelte, gyönyörű tömörséggel: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. H a tőlem kérdeznék, jellemezzem egy mondattal a demokratikus, a kulturember lényegét, azt felelném, hogy demokrata és kulturember ( a kettőt teljesen azonositom, ha nem is vissza­ menően, de a jelenkorra!) az, aki elviseli s legfeljebb szellemi visszavágás­ sal torolja meg nevetségessé tételét. Tágabb fogalommal élve: a birálatot. Ismétlem s hangsulyozom, a tréfa, mindenfajta tréfa, a birálat sajátosan kihegyezett, összesűritett neme. Történelmileg szervesen összefügg a „ r a ­ cionalizmus "-nak nevezett szellemi magatartással. A tréfa nem más, mint szellemi levetkeztetés, s a levetkeztetett, leleplezett jelenség szembesitése előbbi, levetkezetlen önmagával. Ha ma nyiltak leszünk, holnap be leszünk zárva: a könnyű szójáték is átvilágit a szituáción, a kabaréhumorista fel­ tárta, milyen ellentét tátong nagyvilágias, szabad viselkedése és demokleszi, veszélyeztetett helyzete közt. De, hogy a kettő között ellentét tátong, — racionális felismerés. A valóság benső ellenmondásait, — amelyek, mint a szóból is kiderül logikus ellentétek, — a racionalizmus deritette fel. H o g y helytelen s nevetséges, hogy az ember nyeritsen, mert az ember beszél és a ló nyerit, — racionális felismerés. Irracionális beidegzettség mellett el­ képzelhető, hogy senkisem ütköznék meg e g y nyeritő emberen. Montes­ quieu Perzsa leveleiben csodálkozását fejezte tó azon, hogy a spanyol nők meztelen keblüket szemérmetlenül mutogatják, de a bokájukat irulva-pirulva rejtik el a kiváncsi szemek elől. A „perzsa", a messziről jött, épeszű ember, az ész embere, aki elcsodálkozik az európai világ csodálatos félszegségein. A racionalizmus megfelelést akar teremteni látszat és valóság, jel­ lem és külsőségek között; a racionalizmus felbontja a tárgyak és személyek viselkedését és szembesiti őket észszerű lényegükkel. A racionalizmus is­ merte fel egy fejlettebb fokán, hogy ép' az ellentétek, amelyek mindenütt fellelhetők, ép' az „ellenmondások" mozgatják az életet. N u r insofern et­ was in sich selbst einen Widerspruch hat, bewegt es sich, hat Trieb und Tätigkeit, — mondja a racionalizmus egyházatyja, Hegel, L o g i k c. művé­ ben. A birálat, a logikus, észszerű birálat nem egyéb, mint az ellenmondásos, meghasonlott valóság látszólagos egységének leleplezése, a világ m e g ­ mozgatása magasabbrendű egység-kisérletek felé, — amelyek egysége azonban ugyancsak nem lesz végleges. A racionalisták világa tehát ellenté­ tek küzdelmében szenvedő, nevetséges világ. A racionalisták világán reg­ geltől estig nevetni lehet, mint egy óriás méretű tragikomédián. A demok­ rácia (sajnos axiomatikusan kell itt sejtetnünk olyan összefüggéseket, ame-

lyek alaposabb és megindokoltabb kifejtésre szorulnának) nem egyéb, mint politikai racionalizmus... kisérlet a politikai valóság s a „józan", a „kritikai" ész követelményeinek összhangba hozatalára. A demokrácia a montesquieui perzsa a politikában. A demokráciában tehát, ép' mert küz­ delem a hamis egységek s látszatok megszüntetésére, — a birálatnak, s igy a nevetésnek... a szellem szabadságának! — fontos funkciója van. A tréfa, még az igazságtalan tréfa is, hasznosan tépázza a tekintélyeket, a hagyo­ mányokat; vigyáz, hogy semmise merevedjen meg, senkise fuvalkodjék fel, a pathetikus, vidékies, barbár gesztusok levetkezésére, egyszerűbb, termé­ szetes viselkedésre nevel... A nemzeti szocializmusba ép' olyan kevéssé illik a tréfa, mint vezére ar­ cára a nevetés. A nácizmus az a szellemi magatartás, amely a racionálisdemokratikus „ellentéteket" s „ellenmondasokat" parancsszóval és részben egy uj, — vagy ha akarjuk, atavisztikus-magatartásnak, irracionális ma­ gatartásnak felidézésével szünteti meg. A nácizmus nem elemzi az ellenté­ teket, nem neveti ki a nevetségeset, hanem lelkes elragadtatással s komoly­ sággal ünnepli, imádja. A z ember, aki nyerít, a ló, aki ugat, az őrmester, aki orvost korbácsol ,a munkás, aki önmagát pofozza, a soffőr, aki ágyut reggelizik vajaskenyér helyett, a hóditó, aki, mint e g y óriáskigyó képtelen megemészteni hóditásait; mindez a képtelenség nem, mint képtelenség (a credo quia absurdum, már e g y kétségbeesett racionalista felkiáltása!) ha­ nem, mint természetesség, mint legtermészetesebbség, fejezi ki a nemzeti szocializmus világát. E z a világ nem tragikomédia, hanem fenkölt vitustánc. E z a világ nem nevetséges (hivői szemében), hanem csodalatos. A de­ mokrata humorizál, a náci megilletődötten lelkesedik. A náci tekintély olyan, mint az Ember Tragédiája istene: hódolat illeti, nem birálat. Göbbels teljes joggal nézi le Vlimos császárt, aki türte, hogy a Simplicissimus nevetségessé tegye figuráját. Milyen kontár volt a Hohenzollern Kaiser az irracionalizmusban! Göbbelsnek igaza van. Quod erat demonstrandum.

É N E K

A

T Á T R A

A L J Á N

Irta: BERKÓ SÁNDOR I. Hegyek... hegyek... amerre szem lát; a bárányfellegek puha pihéi közé fúrják ragyogó fejüket. Sűrű fenyvesek árnya lomhán úszik a zöld tavon, ringat a táj s friss harmatával lemossa homlokom barna faláról mind a szennyet, mit a hétköznapok paskoltak rá, s akár az erdők száz színben csillogok... Fekszem elnyúlva a gyepen és

meztelen testemen a csolnakok után kötözve siklik tekintetem, de nem messzire: körülöttem meredek hegyfalak állnak a poszton, hogy őrizzék csöndes magányomat... A gondolat hiába röppen fél, csapongva vadul, erőtélen halk koppanással ölembe visszahull. Boríts be napfény, tiszta fénnyel, oly rég várt meleged hadd töltse tele napsugárral vacogó szivemet, hogy midőn utam hazafelé majd kanyarogva visz, e szikrázó aranyfonatból adhassak másnak is, másnak is, kinek szive mélyén bús tanyát vert a fagy... De most csak fekszem, fejem alá kulcsolva karomat, gondtalan feszítve az égre csillogó szememet, akár a nap, amely a tóból szikrázva felnevet.

II. Alattam nyolcszáz méter mélység, fölöttem az ég selyme száll, köröskörűl a lenge táj halvány szalagja fodrozódik. Mily végtelen tér, fény. szabadság lakozik bennem! Tegnapok szűk ruháját, akár a fáradt vándor, ki éhesen, gyalog patákhoz ér és rongyait a fűre vetkezi, úgy dobom a völgy mélyébe, és hagyom, hogy a lassú ár elragadja. Fényben, illatban, színben, dalban lubickolok és a habok közül, fehéren, tisztán lépek a partra, mint az angyalok.

Áldott magasság, ahová nem csap fel a mélység szennye és lidércek, lázban reszketés ezer kínt szűlő pillanatja, ölelj magadhoz e világból, ahol állig ér már a vér, hol minden érvnél és erénynél két kemény ököl többet ér, — szoríts szivedre, hogy a messze vidékre úszó fellegek közé beszőhesd testemet s a végtelenben szétfoszoljak, vagy adj erőt a küzdelemre s a veszélyhez, mely nőve-nő, ne riasszon a vér, a könny, a jaj, a loccsant agyvelő, férfi legyek a férfiak közt, s mert így kivánja ezt korom: acélozd meg szivem s karom gyermeki-puha izmait, hogy ami enyém: követeljem, és öklötrázva kiabáljak, — én se legyek szelidebb ember, mint társaim, a többi állat.

III. Jőjj

anyám, szakítsd le testemről az mielőtt valami csoda buknék fel a hegyek vadonából lelkem feloldani,

inget,

hadd

küzdjek lelkemért, ha már a testemet úgyis feláldozom, nem vagyok hibás, hogy csak poklok tüzén át gyúlhat pír arcomon. igy

szóltam dadogva, mindkét tenyeremmel befödve szememet, testem csikorogva mégis nekilendült s íme: itt heverek,

mint

annyian mások, felhorzsolt vállamról leejtve keresztem, — óh, te iszonyú sors, ki megfeszítettél éppen e kereszten!

Meztelen

nyakamat földhöz Tátra fenyőivel, két jó karom, Nyugat s Kelet átszegezve ivel

cövekélték ringatója,

dübörgő

rögökön, lábaimat saját hazám fúrta átal... Szemem homályosúl, lassan feketébe olvad a világgal.

Elcsitul Az

a föld és egyre lejjebb süllyed, — vagy én emelkedem? áldott könnyűség pihéi rezegnék vérző tenyeremen,

elpihenek hadd

szépen, mint anyám a fakó remények, csúfolja, vigan, megfeszült önárnyát a lélek,

szivében testemet:

a lélek,

mély most is örök-rendületlen dalra nyitja ajkát, makacsul idézve egyre haloványabb csillagod, Szabadság!

A

B Á N S Á G I

M A G Y A R S Á G

Irta: SZABÓ Á R P Á D A mai Bánság a Maros, a Déli Kárpátok ,a Duna és az Országhatár között, 18.547 négyzetkilométeren három megyét: Temes-Torontált, Krassót és Szörényt öleli határai közé. A táj nyugati lapáját tevő Temes-Torontál folytatása a Jugoszláviához szakadt 'Tisza-sikságnak. I t t a Ma­ ros, a Bega és a Temes völgyei a legfontosabb települési gócok és ezeken a területeken a legsűrűbb a sváb nemzetiségű elem. A megye délnyugati oldalán 36 sváb község fekszik egy tagban s ide sorakoznak a szomszédos Aradmegye német községei is, együttesen i g y a bánsági sváb medencét téve. A déli részen, a krassó-szörényi és bács-torontáli (Jugoszlávia) szerb helységekkel összefüggően, a szerb nyelvterület huzódik, mig a két me­ dence között 103 román község, összeköttetésben a krassói és Szörényi, valamint az aradi hasonló szinű településekkel.

Tiszta magyar településeikről (Végvár, Ötvösd, Majláthfalva, Ótelek, stb.) pár község kivételével alig beszélhetünk. A táj 59 nyelvsziget. A magyar elem főként ezekem a szigetekem él. Néhol 3-4 falu magyar lakos­ sága, sokszor azonban csak egyetlen község magyar kisebbsége, teszi eze­ ket a szigeteket. Ezek a magyar szórványok. De nagyrészük még csak nem is falusi szórvány, hanem pusztai cselédség és tanyai béres. Ezeken kivül kell számitani az aránylag nagyobb magyar tömbök szomszédságá­ ban fekvő külvárosok magyar lakosságát, bár ezeknek a tömböknek a-

városi magyar polgársága nem szivesen azonositja magát még nemzetisé­ gileg sem a vele ellentétes gazdasági érdekeltségű szegénységgel. Kultu­ rális, gazdasági megszervezéséről esetleg beszél, de legszívesebben elha­ nyagolja vagy saját talmi-kulturájának szalonjává formálja át ezeket a szervezeteket, ahová az alsó rétegek legföljebb, mint megtűrt hallgatóság látogathatnak el. Dél felé változik a táj képe. I t t szelid dombok rejtegetik az elég sűrű lakosságú településeket, hogy azután a Dunatáj sziklái között, — kivéve pár szerb települést, mondhatni lakatlanná ridegüljön a hegyvidék. In­ nen keletre a szörénymegyei hegyek között ujabb településekkel talál­ kozunk, a Temesvár-Bukarest vasutvonal két oldalán észak felé huzódva, majd Lugoson felül sűrű népességű vidékké ágazva szét. A lakosság nagyrésze itt is román nemzetiségű, de elég gyakori a magyar és sváb elem közbeiktatódása is. Krassó-Szörény nyelvterületi megosztódása szoros kapcsolatban a hunyadi, aradi és temestorontáli román településekkel, 310 román közsé­ get alkot. A délvidéki szerb települések, valamint a magyar, német és más nyelvű helységek, mindmegannyi szigetképződmények. Ezek a fő települési vonalak jelzik a mindenkori népmozgalmak utjait is. A sikságon a magyar és szerb elem gyenge áramlása igyekezett fölfelé utat törni a betelepitett svábokon keresztül, a bánsági vizek partjain, m i g a hegyek közül, a Hunyadból és Olténiából özönlő román nemzetiségű elem a sikság felé küldte sűrű rajait. A különböző fajtáju népek itt min­ dig a legnagyobb békességben éltek egymás mellett az egyforma nyomo­ ruságban! „ N é p " voltak, amelynek érdekei nem haladhattak egymással ellentétes irányban. Ugyanezek az utak jelzik a történelem és az egymással ellentétes ter­ jeszkedési politikák utjait is. Itt, a történelmi, régi Bánság Duna-Tisza-Maros ölelte sikságán üt­ köztek meg a délről jövő szláv, a keleti török és a nyugati osztrák-ma­ gyar, jobban mondva nyugati feudalizmus hóditó szándékai. A Bánság „végvára" volt a szembenálló hóditó erőknek, ahol kölcsönösen állásokat épitettek s az erőviszonyok változásai folytán hol az egyik, hol a másik fél részére szolgált kiinduló pontul. A z állandó portyázások következté­ ben elnéptelenedett vidékre a végül gyökeret vert török uralom alatt északról és délkeletről románok, délről pedig szerb-bulgár nemzetiségek menekültek az otthoni feudalizmus nyomása alól. A törökuralom megdön­ tése után, az ujra föllendülő gazdasági élet munkaerőpótlás igénylésiére a Habsburg-impérium politikai bázis-épitési szándéka 1700 körül meg­ kezdte a sváb elem betelepitését. Ugyanilyen céllal szervezte erős lánccá az osztrák politika a szerb és román gránic lakosságát a magyar függet­ lenségi politika törekvéseinek és az ezekkel rokonszenvező bánsági svábság ellensulyozására. A kiegyezés utáni magyar fönnhatóság rövid ideje alatt viszont magyar telepes falvak létesülnek, a román nemzetiségi határ kiépi­ tése és erősitése idején pedig (1925-ben) 1541 román család (11.172 lé­ lek) települ Bánát uj határára, Erdélyből és a szerb Bánátból. A Bánság mai vegyes nemzetiségi képének a kialakulásában igy a természeti gazdaság vonzásán kivül ( j ó termőföld, bányák) a politika is nagy szerepet játszott s hasonló szándékok bolygatják meg ma is a bán­ sági, egymás mellé rendelt nemzetiségek népi természetéből és érdekkö-

zösségéből fakadó nyugalmát, amikor faji ellentéteket igyekeznek szita­ ni a sokszinű népcsoport között, hogy különböző hatalmi érdekek szolgá­ latába állitsák őket. A Bánság mai, 939.437 főt kitevő lakossága nemzetiségileg a legbo­ nyolultabb. A lakosság nagy többsége (510.825), román, német: 223.130, magyar: 97.803, szerb: 40.500, cigány: 17.910, zsidó 11.256, bulgár: 10.012, orosz, ruthén, cseh és más nemzetiségű: 28.001. Ilyen nemzetiségi összetétel esetén nem lehet külön és elszigetelten tárgyalni a bánsági magyarságot, mintahogy nem. lehetne beszélni külön a más fajtáju nemzetiségekről sem. A különböző nemzetiségi elemek u. i. nem alkotnak kialakult nyelvhatárokkal elzárt nyelvtömböket. Ezek a ha­ tárok ma is állandóan ingadoznak s ahol ma még a magyar elem képviseli a többséget, pár é v mulva lehet, hogy a román v a g y a sváb elem jut előnyhöz, v a g y forditva. Legföljebb a társadalmi tagozódás alapján lehet­ ne konkrét vonalakat húzni a népesség rétegei között. E z a módszer v i ­ szont azt bizonyitaná, hogy minden olyan szándék, amely az egyik nemze­ tiségnek faji felsőbbrendűségi v a g y nemzeti-kiegészitődési vagy kizáróla­ gossági, avagy más milyen szólamok alapján igér jobb életlehetőséget, csak saját uralmi érdekeit szolgálja, vagy pedig azon keresztül egy kivülről jövő terjeszkedési törekvés utjait egyengeti. Társadalmi elhelyezkedés szempontjából a Bánság lakosságának több, mint kétharmad része (772.118 lélek) falusi és csak 167.319 lélek él vá­ rosokban. Á m különösen a háború után erősen iparosodásnak indult Bánságban ez a megoszlás egyáltalán nem jelenti két (parasztság és ér­ telmiségi, tisztviselő polgárság) esetleg csak három (az előbbi kettő plusz a vagyonos polgárság), rétegre való tagozódását. Ott, ahol az erdő­ ségek sűrű lakosságú vidékekké elevenednek (Margina, Resiţa, stb.) a la­ kosság nagy része az állattenyésztésen és földművelésen kivül, főként er­ dőléssel foglalkozik. ( A z erdőiparban foglalkoztatottak száma 15.383.) Ugyancsak itt a hegyvidéken (Domán, Resica, Nadrág, stb.) a bányaipar is felsziv 13.235 embert, mig a városokban s vidéken is az iparilag fejlet­ tebb községekben a fémipar (40.713), épitőipar (15,740), textilipar (32.410), élelmiszeripar (15.664), vegyiipar (5.598) és más ipari ágak (1.648) foglalkoztatják a földművelés lehetőségeiből kiszorult elemeket. A kereskedő rétegen (30.816) kivül, amely nem kimondottan, de nagyré­ szében szintén a városi középhelyezlésű polgársághoz tartozik, 40.088 a tisztviselők száma, m i g a szabadfoglalkozású középrétegbelieké 87.148. Ilyen társadalmi megoszlás mellett a földműves parasztság (615.145 lélek) még mindig az összlakosság többsége s ilyen formán megőrzi a Bánság mezőgazdálkodó táj-jellegét. E z utóbbi réteg mindössze 832.925 ha. földterülettel rendelkezik, vagyis az egész művelhető föld arányos elosztása esetén e g y lakosra csak 1.35 ha. föld jutna. Ezzel szemben a Bánság területén, az állandó válto­ zásban levő birtokviszonyok e g y uj paraszt társadalmi réteg, az aranyparasztság (zsiros parasztság) kialakulását sejtetik 1934-ben a temes-torontáli, vármegyei agronom iroda kimutatása szerint a földreform utáni birtokviszony a következőképpen alakult: A földbirtokreform idején 201 községben 110.893 hold földet sajátitottak ki, amelyből 73.491 (66.77%) holdat 23.439 román nemzetiségű, 16.134 (14.55%) holdat 7.568 né­ met, 10.1,85 (9.13%) holdat 3.589 magyar, 7.922 (7.14%) holdat 3.496

szerb és 3.160 (3.11%) holdat más nemzetiségű igénylők között osztottak fel. Ezzel szemben 1929-től 1934-ig 3.835 román, 995 német, 840 m a g y a r (2.205 hold), 880 szerb és 148 más nemzetiségű adott el a kisajátítás al­ kalmával juttatott földbirtokból s az eladásra került mennyiség nagy ré­ szét, már addig is jókora földtulajdonnal rendelkező gazdák vásárolták fel. A magyar parasztság ezen a birtokcserén 955 hold földtulajdont ve­ szitett. E z a veszteség annál lényegesebbnek tünik, ha számitásba veszszük azt a veszteséget is, mely a magyar telepesfalvak lakosságát a kisa­ játítás alkalmával érte. A földreform u. i. a telepesgazdák eredeti 25-35 hold terjedelmű telepes földjét 4-5 holdra maximálta, az elvett részt pe­ dig a nagybirtokokból kihasitott földmennyiséggel együtt kiosztotta. A bánsági magyarság gazdasági gyengülésének az okaira kellőkép­ pen világit gazdasági szervezettsége, állapota. Ebből a szempontból, az utolsó évekig, a Bánság magyar gazdatársadalma teljesen elhanyagolt. Olyan szervek közül, amelyek a falusi gazdatársadalom érdekeinek a tá­ mogatására hivatottak, az 1937. évi kimutatás szerint: az E. G. E. bánsági fiókján kivül, a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége és a Hangya Szövetkezet fiókja működtek a Bánságban. Ezek közül 44 községben hitel­ szövetkezet, 7 községben a hitelszövetkezet mellett fogyasztási szövetkezet és 6 közságben ezek mellett gazdakör is működött. Viszont a hitelszövetke­ zetek közül 4 olyan községben működött, amelynek nincs magyar lakossága, 14 pedig ott, ahol a magyar lakosság lélekszáma nem haladja meg a szá­ zat. U g y a szövetkezetek, mint a gazdakörök végzetesen elhanyagolták a. szórványlakó magyarság gazdasági támogatását, ami annál is sulyosabb kö­ vetkezményeket rejt, mert ez a szétszóródott lakosság teszi a magyarság felszivódásnak leginkább érintett részét. A z egyesületek, szövetkezetek és gazdakörök, ha megalakultak is az utolsó évek folyamán, nem tudtak olyan szervesen hatni a gazdiaközönség életére, hogy annak teljes egé­ szét magukba ölelhették volna. Ugyanez a helyzet a művelődési szervezettség terén is. Ebben a v o ­ natkozásban az iskolákon kivül a Bánsági Közművelődési Egyesület és a Katholikus Népszövetség lennének hivatottak a magyar lakosság kulturigényének istápolására. Mégis az 52 magyarlakta bánsági községből 27ben semmiféle magyar kulturális intézmény nincs. A z iskolák közül is, az 1921-22 tanévben működött 47 magyar tannyelvű elemi iskola közül 25ben megszűnt a magyar tanitás s i g y csak 22 működik. És ezek körül is éppen most indult meg a német katholikusok részéről a faj-mithosz nem­ zetiszociálista kizárólagossági elve alapján, az ujabb hajsza, mely a ka­ tholikus iskolákból ki készül zárni a magyar nyelv tanitását. E r r e a ki­ vülről sugalt és minden bizonnyal idegen érdekeiket szolgáló mozgolódás­ ra, amely láthatóan 1935-ben kezdődött, még visszatérünk. Társadalmi tagozódás szempontjából jellemző a bánsági magyarság­ ra a közép-vezető rétegek legyengülése és a falusi magyarság váro­ sokba áramlása. A ritkuló középosztály mellett mindinkább veszit töme­ géből a falusi-birtokos gazdatársadalom és növekedik a falusi zsellér-cseléd s a városi-kültelki proletár magyarság száma. E z utóbbi két réteg az, amelynek vezetőköreink éppen azt a nemzetköziséget vetik szemére, amit pedig épp a nemzetiségek közötti mesterséges ellentétek kiküszöbölése érdekében tovább fejleszteniök kellene. E z a magatartás a rétegek gaz­ dasági helyzetén túl, az együtt élő nemzetiségek közötti sorsközösség

őszinte felismeréséből fakad, amit kulturális és gazdasági neveléssel kel­ lene erősiteni, hogy átfogó nemzeti öntudattá és társadalomformáló erő­ vé izmosodhasson. A századelejéig kialakult nagybirtok föloszlása után uj társadalmi f o ­ lyamat indult meg a bánsági magyarság soraiban. A z addigi nagybirtok m a g y a r cselédsége, hasonlóan a szegényebb községekből menekülő ma­ gyarsághoz, a tehetősebb sváb gazdákhoz szegődött el, mint béres v a g y a háború után fellendülő bánsági gyáriparban keresett elhelyezke­ dést. Azonban a falusi cselédszolgálatban való elhelyezkedésinél a magyar szegénység hamarosan versenytársra talált a Beszarábiából hozott sváb szegénységben. A z 1932 után az itteni németség között is eldivatozott nemzetiszocializmusnak sikerült keresztül vinnie, hogy egyes sváb falvak­ ban valósággal parancsolat számba ment a beszarábiai svábok alkalma­ zása. Hirtelen felvirágzott az emberkereskedelem s „vagon számra szál­ litották" a szegény, munka é s megélhetés után sóvárgó Dnyeszter melléki sváb „fajtestvéreiket" a Bánság rónáira. Ebben a fajmithosz által fölidé­ zett versenyben a magyarság azzal tudott valamennyire is az esély re­ ményével indulni, hogy munkabirása kipróbáltabb, szakmabeli jártassá­ g a pedig a táj követelményeinek nagyobb ismeretét őrizte. igy történt, hogy még mindig találhatunk olyan sváb gazdát, aki szivesebben alkal­ maz magyar cselédet béresnek. Ezek a béresek főleg a katonakötelezettségen inneni fiatalságból to­ borzódnak. Öreg-bérest nem szivesen alkalmaznak a gazdaságban, mert annak már nagyobb a dijazása. Igy a katonáskodás után a szegénység ré­ szére csak a „puszta" az elhelyezkedési terep. Ha pedig tanyás-bérességet sem sikerül szereznie, az ipari nagyközségekbe vagy a városok napszá­ mos-kültelkeibe kényszerülnek a mezei munkából kiszorultak. Temesvá­ ron kivül, ahol a vidékről b e ö z ö n l ö t szegénymagyarság már egész nyomor-külnegyedeket alkotott, Zsombolya, Lugos, Detta, Nagyszentmiklós, stb. mutatják a gazdasági elesettség inditotta uj népmozgalom eredmé­ nyeit. Ennek a Bánság pusztáiról a városok és más ipari gócok felé áramló magyarságnak a számát a pár év óta nagyobb arányokat öltő székely be­ vándorlás is szaporitja. A z erdélyi faipar válsága, a közbirtokosságok fo­ kozatos kisajátitása, a föld jövedelmével forditott arányban álló adó­ mennyiség, a gazdasági élet fölsegitéséhez szükséges hitel lehetőségek hiánya mindinkább kivándoroltatja eredeti telephelyeiről a székelységet. S mert az idegen országokba és a tengerentulra való kivándorlás lehető­ sége megszünt, ezek a tömegek a Regát v a g y a Bánság felé tájékozódnak. A két oldalról jövő népmozgalom eredménye pl. Temesvárt elég érezhe­ tően mutatkozik a statisztikai adatokban. M i g a bánsági falvak magyar­ sága az 1910-ben feltüntetett 55.414 lélekről 1930-ig 48.393 lélekre zsu­ gorodott, addig Temesvár magyar lakosságának száma emelkedik. 1932ben 23.709, 1935-ben 25.236, 1938-ban pedig 26.706 magyar nemzetiségű lakost tartottak nyilván. Ez a rohamos szaporodás elég kifejezően utal a falusi magyarság számbeli csökkenésénlek okaira, s hűen leméri a szé­ kely elem bevándorlásának arányait is. A bánsági magyarság nem alkot nagyobb méretű, egységes nemzeti tömböket, hanem elzárt nyelvi szigetekben, esetleg más nyelvű községek­ ben kisebbségként él. Ennek a szétforgácsolódott szórványmagyarságnak

a z elvándorláson kivül a nyelvhatárok ingadozása is apasztja a számát. Ságon pl. a sváb elem erősödése mellett az 1910-ben kimutatott 322 ma­ gyarral szemben ma csak 262 a magyarnyelvű lakos száma. Jebelen az 1910-es 680 magyarból mára csak 500 maradt. És i g y tovább. Olyan köz­ ség is akad, hol a néhány évtizeddel ezelőtti magyar lakosság teljesen el­ németesedett s hajdani kutyabőrös családok leszármazottjai, magyar csa­ ládi neveik ellenére, szót sem tudnak már magyarul. A z elnémetesedés leginkább a kispolgárság és a falusi értelmiség körében hódit. I t t u. i. érdekházasságok utján lopják be a sváb elemet a családba, ami azután minden esetben az egész család elnémetesedéséhez vezet. Annak, hogy a magyarság, különösen a szórványlakó v a g y nyelvszi­ geteken körülzárt magyarság száma e g y r e csökken, a gazdasági gyar munkásság szervezeti életére hajló vágyakozásáról, a szórványok dolgozó magyar rétege is sokszor mutatják szép példáját a társadalmi összefogásnak. (Sportolnak, műkedvelő csoportokat alakitanak, stb.) Ez­ zel szemben sok az olyan község, ahová a magyar iskola hiánya mellett, még a választási hadjáratok magyar kortesei sem jutottak el. Most a kor­ mányzat intézkedése következtében uj lehetőség kinálkozik ennek a „ v é ­ geken" élő magyarságnak szervezetekbe való tömöritésére. E z a megszerveződés a magyarság szempontjából életbevágóan fontos. Itt, a külön­ böző nemzetiségek közé s a különböző politikai törekvések ütköző pontjá­ ba szorított magyarság a gazdasági megszervezésen kivül olyan kulturális nevelést is igényel, amely alkalmassá tegye az itt lakó nemzetiségek kö­ zötti mesterséges érdekellentétek elsimitására s e g y szélesebb értelmezésű nemzeti szabadság elnyerésére. E z pedig csak a környező nemzetiségekkel, különösen a tulsulyban levő románsággal való legszorosabb együttműkö­ dés és egyetértés eredményeként érhető el. Minden olyan szándék, vagy hitegetés, amely ezt a megszerveződést a divatos nemzetkiegészitődés szó­ lamainak alapján akarja megvalósitani s elhallgatni igyekszik alsó réte­ geket nemzetiségükön keresztül ért kulturális vagy gazdasági sérelmeit, hogy állandó elégedetlenségben tartva, kalandos érdekeihez annál bizto­ sabban felhasználhassa őket, v a g y aki a magyarság dolgozó rétegeit ki akarja zárni a saját képviseletéből, kizárólag osztályérdekek hatalmi cél­ jait szolgálja. A Bánságban, mint a történelmi mult más szakaszaiban, ma is külön­ böző célok viaskodnak. A z itteni országos német népközösség ujabban a Bánságban összpontositja minden országos megmozdulását. Ezzel is ki­ hangsulyozni igyekszik a „sváb Bánát" fontosságát a mai német hóditó po­ litika terjeszkedési tervei szempontjából. De ezt a célt szolgálja a bánsá­ gi német katholikusoknak az egyházba és az iskolába bevezetni szándékolt faji kizárólagossági elmélete is. E z a törekvés elsősorban a magyarságot érinti, mert ilyen formán kiszorulna az általa is támogatott felekezeti is­ kolákből. E z az ellentét egyes helyeken a kölcsönös bojkott mozgalmakig fajult a magyarság és felizgatott svábság között. EZ a magyarság ellenes mozgalom még 1935-ben kezdődött. Ekkor a magyarság nagyjából a kö­ vetkező — a német püspökség részéről jövő megszorításokat sérelmez­ t e : A magyar elem kiszorítása a temesvári papnöveldéből, — a szórvá­ nyokra nem küldtek vándor papokat, — a magyar ifjusági egyesületeket nem részesitették egyenlő anyagi támogatásban a németekkel, stb. Ma pe-

helyzetén

kivül, ku

dig a magyar felekezeti iskolák egyházi támogatásának a megvonásán ki­ vül, az egyház német és magyar részre való szakitásával a magyarokat templomaiktól akarják megfosztani. Ezért fontos a bánsági magyarság részére a közhatalom által biztositott, egyetemes gazdasági és kulturális megszervezödés.

H

A

T

Á

R

Á

L

L

O

M

Á

S

Irta: G Á R D O N Y I I S T V Á N A külföldi vendég vonata, melyre itt, a határállomáson várok, csak két óra mulva érkezik. „Csak két óra mulva?" — ismétlem gépiesen. „Csak két ó m mulva" mondja a tisztviselő egykedvűen, s megfordul és fakép­ nél hagy. Most itt állok és az eszmélés, másodpercnél is rövidebb villámlobbanásnyi fényénél tudatosssá válik bennem a valóság: határállomáson vagyok. A z a lelki készültség, az a pszichikai ugrásra-kész állapot, melyben millió és millió embertársammal együtt immár évek óta élek, most — ugy érzem két órára a neki megfelelő, helyes életformába került. Határállomáson ső döntés utáni pillanat nyugalmával, ugy mint akik indulnak vagy éppen megérkeznek valahová. Érzem: óvatos emberek, szigorú előirások és meg­ fellebbezhetetlen bizonyosság közepette élek most, száz lépésnyire az orszá­ gok határán elhúzódó keskeny senkiföldje-sávtól, ugy mint a kor emberé­ hez illik. Regénytéma — gondolom, bólintok és megnyugodva helyet fog­ lalok a resti asztalánál. Körülnézek és most két órán keresztül minden filmatelier-szerű. Min­ denhol az asztalok körül, a pult mögött, a söntés mellett, kint a peronon és itt bent: mintha e g y éppen most készülő René Clair-film alakjai készülné­ nek a jelenésükre. A r r a gondolok: ha a művész végső feladata a kifejezés, akkor az élet itt remekel. A keret, a határállomás, a cselekmény számára a legszerencsésebb. Minden olyan egyszerű, érthető és világos itten, hogy a film meséjét szinte el tudnám mondani. A napokról szól, melyekben élünk, közöm van hozzá, izgat — érzem az egész fonák tragédiát, belül viszolygok, cigarettára gyujtok és feketét rendelek. Ime, ott az a csendőrőrmester. Pocakos, hájas alak. Kopaszodó f e j , borvirágos orr. Bizonyára két gyermek apja, a fiu idén végez, pályát kell választani, a kérdés nehéz. Odahaza nyilván sulyos gondot okoz a fiu j ö ­ vője. A csendőrörmester két óra mulva tiltott határátlépés miatt e g y férfit fog letartóztatni. A férfi most még reménykedik a határállomás felé robogó vonaton, feleségére gondol és két gyermekére. Főleg a fiára, aki éppen most veszitette el az állását, érthetetlen babonákból folyó, de vaskövetkezetességű törvények következtében. A z idegen férfi és a csendőrőrmester ta­ lálkozni fognak, a csendőr a kötelességét fogja teljesiteni, a férfi el f o g bukni, mint egy modern tragédia hőse. És azután mindketten a fiaikra fog­ nak gondolni... A z a két férfi, akikkel e g y fülkében utaztam idáig, már a vonaton fel­ keltette az érdeklődésemet. Hármunkon kivül még ketten ültek a fülkében: egy katholikus plébános és e g y református lelkész, akit Bocskay-szabású

vagyok:

éber vilá

prémkucsmájáról száz lépésről is felismertein volna, A két papember hal­ kan beszélgetett. A nap eseményéről mindössze futólag. („Őszentsége ha­ lála ugy gondolom... — mondta a plébános, s szavai a vonat egyenletes porter, az ember és én.) Azután izgatott és harsány hangon holmi adófize­ tési kellemetlenségekről, nyugtáikról, péterfillérekről és részeges harangozóról esett szó. A másik két férfi ezekkel szemben érdektelen volt. Közösen olvastak egy ujságot, kabátban és kalapban ültek — csak akkor tűnt fel, hogy mindannyian kalapban és kabátban ülünk a fülkében. Természetesen: min­ den pillanatban utrakészen, teljes készenlétben, úgy, mint határállomás f e ­ lé utazókhoz illik. Ibsen drámáiban jelennek meg kabátban a férfiak a szinen — ez jutott eszembe. A határállomáson mindenki leszállt, a két papembert szem elől veszitettem, de a másik két férfit most, itt a restiben viszontlá­ tom. Ott ülnek a sarokban és dominóznak. Szótlanul rakják a köveket, mintha mindig is ezt csinálták volna. Vajjon kik lehetnek? Talán detekti­ vek, kik valakit várnak? Egyszerű tisztviselők, akik valami érkező rokon elé utaztak? Csempészek, kik a titkos jelre lesnek? Semmiesetre sem spleenes különcök, kiknek az a rögeszméjük, hogy alkonyati dominójátszmáju­ kat a határállomás csöndes izgalomban vibráló restijében kell lejátszani... A vendéglős — most veszem csak észre — i t t mindenkit személyesen ismer. Alacsony, kövér ember, papucsban, pulloverben és feltűrt ingujjakkal asztaltól asztalhoz vándorol. Közbeni szól a rádió, „szalonzenét" játsza­ nak valahol, a „ L o i n du bal"-t éppen. A r r a kell gondolnom: mi közünk hoz­ zá ? I t t és most senkinek semmi köze ehhez a zenéhez, mely egy, a báltól távolmaradt fiatal lány révedezásét hivatott kifejezni. Londonban — olva­ som — a munkanélküliek ma koporsót vittek a Foreign Office elé, a Dresdener Bank igazgatósági ülésén elhatározták, hogy az intézet érdekeltséget vállal a Szudetavidéken épülő Reichsautóbahnban, e Célból X . millió már­ kát folyósit, viszont ezzel szemben Funk dr. a Birodalmi: Bank elnöke X , millió értékü váltót számitol le a Dresdener Bank javára. Negrinék Mad­ ridba érkeztek és a F A I szakszervezeti vezetői végre, három év után, helyet nyernek a köztársasági védelmi bizottságban. A japánok megszállták H a j nan szigetét és Clark Gable cáfolja, mintha nyolcvanezer dollárt fizetett volna a feleségének azért, hogy elválhasson tőle — közben mi itt ülünk a határállomásom, óránkénti kilencvenkilométeres sebességgel robog felénk a gyorsvonat, a csendőrőrmester ott szemben, olcsó és büdös cigarettát szív, a két idegen utitárs a sarokban domimózik, e g y másik sarokban e g y társa­ ság römizik, mellettem egy vasuti forgalmi tiszt vacsorázik, a vendéglős puffadt, gutaütéses vörös arcával asztaltól asztalhoz jár, miközben szól a zene, melyben valaki révedezik valamiről, mitől távol maradt... Most e g y csendőrtiszt lép a helyiségbe. Látnivaló: mindenkit ismer, mindenki ismeri. Sárcipőit sietve rugdalja le, miközben mindenkihez van egy szava. Mozgékony, joviális fiatalember. Itt, a világnak e pontján élet­ halál ura. A csendőrőrmesterrel lekezel. Szaktársak, kollégák, számüzöt­ tek. Nyilván ugy érzik magukat, mint angol katonák és hivatalnokok a gyarmatokon. N e m csodálkozom: végeredményben a fogházban is — ahol nem annyira a rabság, mint inkább a fogház, az emberiség szégyene — a rab és az őr egyformán számüzöttek. A terem közepén holmi elmés szerke­ zet asztali kuglipályát mimel. Odavonulnak és izgatottan játszani kezde12

zuhogásába

vesztek. T

nek. Figyelem a tisztet. Legfeljebb harminc éves. A tisztiiskolában bizonyára karrierről álmodott, most itt teljesit szolgálatot. E z a határállomás pályájának egyik állomása. Vájjon elégedett? Pontosan tudom, mennyi a fizetése, nagyjából ki tudom számitani, hogy abból hogyan él meg. D e le­ het, hogy valamelyik közeli városka valamelyik intézetében van e g y hu­ ga, akit ő tanittat, mert lehetséges, hogy árvák? Vajjon megnősülhet? H o ­ gyan képzeli el a jövőjét? Mire gondolt, amikor tegnap kénytelen volt e g y nyugatról jövő utast megbirságolni, mert tiltott árut hozott be az ország­ ba? Csupa rejtély. Szivesen megkérdezném, de nem lehet, mert éppen most kilencet ütött az őrmester és a tiszt arca elborul. Közben robog a gyors a határállomás felé. Pillanatra résztveszek a v o ­ naton robogó utasok félszeg izgalmában, kik nemsokára elérkeznek utjok egyik kényes pontjához. Már látom a zavart, kényszeredett arcokat. Ugyan­ ezekkel az arcokkal találkozni az anyakönyvvezető hivatalában, orvosi ren­ delőkben vagy éjszakai házkutatások alkalmával. A szemérem ugyanis olyan emberi jog, mint a magánlakás szentségének sérthetetlensége. V i ­ szont az utipodgyász átkutatása semmiben sem különbözik a magánlaksér­ téstől — idegen emberek valamilyen törvény nevében nyernek jogot ahhoz, hogy egy másik ember fehérneműje és legszemélyesebb intimitásai között turkáljanak, mert a szavában nem hisznek. Csak itt a határállomáson érez­ ni, szinte tapintható pontossággal, hogy foglyok vagyunk, végzetesen és ta­ lán hetediziglen. Próbálok tárgyilagos lenni: vajjon felfedezem a körülöttem mozgó, élő, játszó, vacsorázó és beszélgető embereken is a készenlét-érzést, a dön­ tés-előtti perc bizonyosságának feszültségét? Eszembe jut a kitünő W i t t vogel megállapitása a földrajzi pont döntő jelentőségéről az emberi és tár­ sadalmi lélekre vonatkozólag — Wittvogelnek igaza van. Megállapithatom, hogy a földrajzi pont törvénye itt mindenkit ural. Igy van, i g y kell lennie. Elképzelhetetlen, hogy az a puffadtképű vendéglős ne tudjon az innen csak e g y iramodásnyira fekvő senkiföldjéről, melyen ezidőszerint hazátlanok esetleg és a legjobb esetben e g y pajtában várnak valamilyen isteni csodá­ ra. Elképzelhetetlen, hogy ez a csendőrtiszt ne tudjon arról, a negyedik or­ szágból menekülő diákról, aki mérhetetlen kegynek találja, hogy egy é j ­ szakára szabad a határállomás városkájának valamelyik poloskás szállodá­ jában a fejét lehajtani. Elképzelhetetlen, hogy a csendőrőrmester ne gon­ doljon kuglizás közben arra, a ki tudja honnan kiebrudalt és ki tudja mi­ lyen viszontagságok után idevetődött éves világvándorra, akit csak éppen az előbb küldött két határőr kiséretében a kukoricásba, a határra, hogy on­ nan kergessék át a sötétség leple alatt a szomszéd országba? Kétségtelen, hogy mindezek a tények élnek és hatnak ezeknek az embereknek az emlé­ kezetében, lelkében. Kizártnak és lehetetlennek tartom, hogy ez a szomorú tudás ne érintené valamilyen módon, a legszemélyesebben őket és esküdni mernék rá, hogy ezek az emberek többet tudnak a határok, a népek, a me­ nekültek, az elesettek és a küzdők dolgairól, mint a határmegállapitó bizott­ ságok, semlegességi értekezletek, menekültügyi konferenciák és még egyéb nemzetközi értekezletek aktaszerű tudással felszerelt résztvevői. Azok le­ hetnek józanul hüvösek, megtévesztően kimértek ezek nem. Dosztojevsz­ kijtől tudom, hogy első szibériai cinkosa az őr volt. Kabátomba bujok, mélyen huzam a kalapot a szemembe és kimegyek a

Gárdonyi István:

Határállomás

323

peronra. A pályatesten felgyújtanak e g y ivlámpát és most látom, hogy tel­ jesen besötétedett. A bátrakra kell gondolnom: elég csak e g y gyönge kis fényt gyujtani, hogy ráeszméljünk a sötétségre, mely bennünket körülvesz. A sötétbe meredek: arra van a határ, percek alatt elérhetően közel. Odaáll­ hatok a keskeny mesgyére, mely a szomszéd országtól elválaszt. Próbálom elképzelni: olyan széditő érzés lehet, mintha szakadék szélén állnék, mély­ ségek és magasságok között. Persze ezek emberi, halandó mértékek. A csil­ lagok örökkévaló magasságából mindez természetesen jelentéktelen. Mint aki feleletet vár: felnézek az égre. De onnan csak a csillagok hunyorognak, bölcsen és szkeptikusan, mint már nagyon öreg emberek szeme, kik már sokat láttak, sokat elfelejtettek és nem óhajtanak már ujat tudni. A peron most ünnepélyessé válik, egymásután jelennek meg a fegyve­ res határőrök. Immár sok-sok éve, hogy fegyverrel fogadnak minden ide­ gent a határokon. Felfegyverkezve és támadásra készen, mint kétezer év előtt a görög pásztorok, kik a hozzájuk vetődött idegent ellenségként kezel­ ték. Mi európaiak is, immár huszonötödik éve, hogy a fegyverek jegyében éljük életünket. Erre gondolok és mélyebben huzom fejemet a gallér közé. Szóba elegyedek az egyik határőrrel. Huszonegyéves parasztfiu. N ő s . Innen hétszáz kilométerre van a hazája. Levelet sem nem kap, sem nem is. Ugyanis sem ő, sem a felesége nem tudnak irni. Azonban olvasni már meg­ tanult, a nyomtatott betűket ismeri. A z ellátás iránt nincsen panasza, csu­ pán a cigarettát hiányolja. Megkínálom, fehérkesztyűs kézzel veszi ki a tár­ cámból. Moziban még nem volt, illetve két hónappal ezelőtt látta élete első filmjét. A gázvédelemről tartottak oktató előadást és akkor mutattak be valami gázvédelmi filmet. A zenét szereti, már látott rádiót, de olyan neki sohasem lesz. A városkában néha, amikor szabad és sétára van ideje megmegáll ablakok előtt, ahonnan zene szűrődik ki. Külföldön még sohasem volt, de érdekelné a világ. Persze erről szó sem lehet. I t t még öt hónapja van, akkor hazamegy és erősen kell majd dolgozni, mert adóssága van. Sze­ reti a szolgálatot ? Furcsa kérdés, nem is érti. Itt kell állni, ha jön a vonat és vigyázni, hogy senki se fel, se le ne szállhasson, m i g erre engedély nin­ csen Tudja, hogy miért? N e m tudja, illetve gyanitja, de nem tudná pon­ tosan megmondani. Elmosolyodik, én is mosolygok és Dosztojevszkij jut az eszembe. Távolról egyre erősbödő harsány fütty, majd pillanatok mulva bero­ bog a külföldi gyors. A határőrök mereven állnak a vonat tövében. Körös­ körül siri csend: csak bentről, a vonatból hallatszik holmi dobogás, csoszo­ g á s zaja — a vámtisztek megkezdték az utlevél- és vámvizsgálatot. Lent pedig őrt állnak a határőrök és vigyáznak, hogy senki le ne szállhasson, mintha ragályos betegek érkeztek volna... Félóra mulva robogunk az ország belseje felé és ugy érzem magam, mint a mesebeli néger, aki azért rugta a követ, hogy élvezze a fájdalom csillapodását. A suta kalandnak vége és a kétórás nyugalom után minden méterrel és kilométerrel visszaszűrődik lelkembe a mindennapok futósza­ lagra szerelt izgalma. Néhány órával később visszanyerem azt a bizonyos lelki készültséget, azt a pszichikai ugrásra-kész állapotot és erről tudóm, hogy otthon vagyok. A hazai fedél alatt.

S A L A M O N

E R N Ő :

E S T I

É N E K

Ásít minden öregasszony, most melegül hálóingük, jól esik a sárgavászon, elaludni vágyik mindük. Bóbiskol a komoly férfi, nehezül a pillantása, tenyerét elejti, érti sóhajtását szusszanása. Alig ül a morzsás kisded, édes priccsénaligülhet, parittyás szép napja ott megy, el is ment már. Szenderülhet. Visít a fürész a fákon, hirdeti az esti munkát, fátylasul a pác az ágyon, láng fogytán mindinkább tompább. Jár még dicséretre-rossz szád, munkások vénanyja, bábi? Vajjon mért is gondolok rád? Mért kell nékem arra járni? Sehol sincs kolóniátok, összedűlt fekete óla, miért is gondolok rátok, Opra, Hótya, Brinn, Debóra? Titi elment, Ávéd máshol, a mi gyárunk is leállott, elment Gulasa dudástól, elfújta a fájerántot. Én is, hogy eljöttem onnan, letettem a pakli lécet, kallódom a városokban, onnan vágyódom felétek. Fagyok szomszédja, tetőtlen, rászálló felhőtől szürke, silbak ezen a vidéken, nyugtalanság köszörültje, elégetlenség őrültje, tűzhelytelen létre bátor, élet messzire-vetettje kérnék abból a világból.

M A G Y A R

T Ö R T É N E T

Irta: K E R É K G Y Á R T Ó K Á L M Á N Hóman Bálint és Szekfű Gyula ilyen cimű sorozatos munkájának most megjelent 7. kötete a 19. és 20. századot tárgyalja. Szerzője Szekfű Gyula, aki, mint történész és iró, egyaránt kimagaslik kollégái közül és akinek megállapitásait nem mindig lehet helyeselni, de majd mindig ér­ demes meghallgatni. A jelen kötetben például minden körülmények kö­ zött helyeselni kell, hogy a szerző részben szakitani próbál azzal az álta­ lános és az „objektiv tudományosság" jegyében hirdetett téves felfogás­ sal, hogy a közelmult eseményeiről nem lehet történeti művet irni, hogy -szükséges e g y bizonyos távolság az eseményektől, stb. D e Szekfű monda­ nivalóját akkor is érdemes tudomásul venni, ha az olvasó, a szerző előző munkái alapján, mér eleve felteszi, hogy a 19. és 20 századról irva, fejte­ getéseinek középpontjában ismét Széchenyi István személyisége és tevé­ kenysége áll s azt minden irányban meghosszabbitva, érveit e centrum köré csoportositva, többé-kevésbé kerek és szisztematikus egészet ad a tárgyról. A z olvasó, aki ezt tudva közeledik a könyvhöz és megadja Szé­ chenyinek, ami Széchenyié (de nem többet), megelégedéssel állapithatja meg, hogy Szekfű rengeteg tényt és adatot nyujt és pedig, örvendetes mó­ don, a politikai és irodalmi tények mellett, gazdasági és társadalmi ténye­ ket is. De ezek, sajnos, elvesznek és nem érvényesülnek eléggé, mert csak másodrendű szerepet játszanak. Mert nem ezeket rendszerezi a szerző, ha­ nem valami erőszakolt szisztématizálás melléktermékeiként vonultatja fel őket. E z a rendszerezés azzal kezdődik, hogy a rendi-nacionalizmust szem­ be állitja a reform-nacionalizmussal. A cél nyilvánvalóan: kimutatni, mi volt Széchenyi előtt és mit jelentett a Széchenyi-féle reform, a további fejlődés számára. A „rendi-nacionalizmus" azonban aktuális politikai tartalmát te­ kintve, fogalmilag fedi a fasizmus klasszikus válfaját, az olaszt, és bizo­ nyos fokig, az elvetélt osztrák Dolfuss-Schuschnigg-féle „Standesstaatot" is. Vajjon az-e a politikai célja Szekfűnek ,aki köztudomás szerint nem fasiszta, hogy a rendi- és reform-nacionálizmus szembeállitásával figyel­ meztessen arra, hogy Magyarország már átment a nacionalizmusnak ezen a válfaján és ebből történetileg a kivezető ut az ő értelmében vett reformnacionálizmus, természetesen a nacionálizmusnak belpolitikai és nem kül­ politikai értelmében? E z t az utóbbi vonást, mely a fasizmusnál lényeges, a 19. század történeténél még feltűnés nélkül mellőzheti a történetiró. A magyar nacionalizmus fejlődésében azonban szerintünk nem a Szekfű-féle meghatározás az, amely a történeti átmenetet és ellentétet födi, hanem inkább az ellenforradalmi -és forradalmi-nacionalizmus el­ lentéte. De persze, ebben a beállitásban sem Széchenyi nem lehetne az a központi figura, amilyen Szekfű politikai gondolatvilágában, sem a „viszsza-Széchenyibez" jelszavú programnak nem lenne meg az a morális ér­ téke, amit Magyarországon e g y kis csoport, nyilván még ma is, tulajdonit neki. Szekfű, aki természetesen nem osztja be a nacionalizmust forradalmi és ellenforradalmi nacionalizmusra, kénytelen magát a nacionalizmus

fogalmát céljának megfelelően módositani. Például i g y : „Nacionálizmus a 19. század előtt is volt, az emberek korábban, is a közös leszármazás és a közös nyelv álapján alkottak közösségeket, bár a mindennapi életben (aláhuzás a miénk) alig engedett közös érdekeket érvényesülni a társa­ dalmi, gazdasági és politikai széttagoltság." ( 6 . o . ) . Vagyis, ugy látszik, van egy nacionalizmus a történetkönyvek és e g y másik a mindenki élet számára. De az a fajta „mindennapi élet", amely mellett a nemzeti érdekek az osztályérdekek miatt nem érvényesülhettek, az óvatos szerző szerint, a 19. században megszűnt. Holott, éppen ellenkezőleg, ezek az osztályérde­ kek a 19. században csak egyszerűbbekké és átlátszóbbakká lettek. Szekfű persze tudja ezt és hogy ezt a mindennapi életből merített tudását a történelemből merített tudomásával elhomályositsa, szánalmas tojástán­ cot jár a nemzet fogalma körül. Egyszer azt állitja, hogy „a királyság ke­ zébe véve a politikai hatalmat (a rendekkel szemben) azt az egész állam­ terület és annak lakosai, tehát a „nemzet" szolgálatában használja fel." (7. o.) Méltán teszi itt szerző a nemzet szót macskakörmök közé, mert v a ­ lami egészen különös és bizonyára a mindennapi életből vett nemzet az, amelyben a király a ráruházott hatalmat az egész államterületre és an­ nak minden lakosa szolgálatában használja fel. Pár sorral lejebb azonban kiderül a tévedés: „ A z abszolut királyság még csak politikai érvényesülé­ sét szüntette meg a rendeknek, köztük a leghatalmasabbaknak, a nemes­ ségnek; a magánjogi privilégiumok tovább élnek." Szerző itt is pontosan tudja, hogy a magánjogi privilégiumok a fontosak, mert éppen ezek aka­ dályozzák a nagy nemzeti egység és közösség kialakulását. De ezek a kon­ zervativ erők szivügyei a szerzőnek, nem csupán politikai téren, hanem gazdasági téren is, ahová szivesen és nem minden ügyesség nélkül szeret kirándulni s a nemzeti egység kereteiben kifejlődő tőkésrend számára is talál egy-két meleg szót. ( 9 . o.) A nemzeti eszme, vagy helyesebben a nacionalizmus magyarországi fejlődésével kapcsolatban még sajátságosabban érvel a szerző, csakhogy a nacionalizmusban rejlő forradalmi elemet kiküszöbölhesse. Szerinte Ma­ gyarországon a nemzeti eszme századának beköszöntésekor az „aktiv nem­ zeti politikának lényeges előzményei hiányoztak". Miért? M e r t Magyar­ ország az abszolutizmust „nem... vérükből származó uralkodók vaspálcá­ j a " alatt ismerte meg és „likvidálta", hanem mert az abszolutizmus „ná­ lunk, idegen uralom eszköze volt, mellyel szemben ép' a nemzet önfenntartási ösztöné kivánta a védekezést." (10. o . ) Vagyis Magyarországon azért nem fejlődött ki a nacionalizmus ellentétben a nyugati nemzetek­ kel — mert nálunk erre e g y hatalmas, mondhatni organikus okkal több volt, mint amazoknál! „ H o g y a Habsburgok abszolutisztikus törekvései nem e g y magyar egységet akartak összehozni", mig a Bourbonok, Hohenzollernek, Wittelsbachok, stb. a maguk területén ilyen egységre töreked­ tek, az csak azt bizonyitja, hogy utóbbiak az ő érdekükben fekvő nemzeti összefogást megfelelő állami (katonai és igazgatási) szervezet létesitésé­ vel keresztülvitték, mig a magyar nemzeti függetlenség csak forradalmi uton volt kivivható. De ehhez nyilvánvalóan sem a nemzeti érzés, sem a. nemzeti szellem magában nem elegendő. De bármennyire nem szeret is szerző erről a témáról beszélni, a min­ dennapi élet azt mutatta, hogy a forradalmi nacionalizmus a magyar ta­ lajból is kifakadt. Igy pl. egészen elhallgatni a Martinovics-féle összees-

küvést mégsem lehet, ennélfogva három sorban intézi el a szerző: „ A for­ radalmi ideák martinovicsi katasztrófája kompromittálta a felvilágoso­ dást is, mely politikailag nem tud ezután érvényesülni s ennek következ­ tében a nemzeti érzés szinte kizárólag a régi nemesi formákban jelentke­ zik." (16. o.) E z az egész fejezet lényegében nem más, mint előkészitése az elkövet­ kezendő [Széchenyi-propagandának: nem is annyira a rendi-, mint inkább a forradalmi-nacionalizmusnak az ugynevezett reform-nacionalizmussal való szembeállitása érdekében. A m i a rendi-nacionalizmus korszakában, amely 1830-ig, Széchenyi reformprogramjának megjelenéséig számit, po­ litikában és irodalomban nemzeti felbuzdulásként magyarázható. mindazt met azoktól a rendi elemektől, amelyek már az u. n. rendi-nacionalizmus uralma alatt bomladoztak, elvonja a figyelmet ezeknek az elemeknek az ellentmondásairól és a bennük rejlő forradalmositó tényezőkről, elvonja a francia forradalom és a felvilágosodás kihatásairól, a gazdasági fejlődésben rejlő exploziv-mozzanatokról, amelyek aztán az 1825.-i országgyű­ lésen nyilvánvalókká lettek, ha szerzőben meg is van a hajlandóság arra, hogy az ellenzék szerepét ezen az országgyűlésen bagatellizálja. Szekfű tehát ebben a fejezetiben nem az emlitett forradalmositó té­ nyeket hangsulyozza ki, hanem a nyelvi s irodalmi szféra termékeit, ahol szerinte „a nemzeti gondolat tiszta formájában, rendi salaktól mentesen, szinte kizárólag... gyökeredzik" (12. o.) De utóbb kisül, hogy az akkori iróktól hiába várunk nemzetpolitikai utmutatásokat, melyek szerint a magyarság a forradalmi gondolkodás 1795.-i bukása után ujra berendez­ hetné életét. Nyilván eszébe jutott közben Szekfűnek, hogy ebben a for­ radalom-mentes, szűz-tiszta irodalmi talajban is teremtek felforgató gon­ dolatok és ezért siet a kor irodalmi vezérének, Kazinczynak, a Martino­ vics-féle összeesküvésnek a szimpátiájáról a figyelmet elterelni, hogy megnyugvással megállapithassa, hogy „nincs az 1795 után kialakuló uj magyar nemzetiségnek Széchenyiig sem elmélete, sem a multba visszavetitett képe." Arról, hogy ez a nemzetiség mennyiben uj és ha az, meny­ nyiben nem rendi, de mégis reformisztikus, 35 évvel Széchenyi fellépése előtt, Szekfű nem nyilatkozik. Ha Szekfű nemcsak citálná, hanem meg is szivlelné Pálóci Horváth Ádám szavait, nem kellene a probléma mögött kereskednie. Pálóci Hor­ vát Ádám 1814-ben pontosan megirja, mi volt addig és azután is Széche­ nyi egész reformtörekvése mellett is egészen 1848-ig, Magyarországon a „nemzet": a honfoglaláskor „eredeti, teljes szabadsággal biró" magyar­ ság utódai, azok pedig, akik most jobbágyoknak neveződnek, azok mind szolgák voltak, kiknek számuk utóbb némely meghódolt tartományok la­ kosaiból szaporodott, de ezek a nemzet neve alatt sohasem értődtek, ha­ nem csak a nemesek vagy katonák." (17. o . ) E z a történeti igazság és az állapot, amelyben a nemzet azonos volt a nemesi osztállyal vagy renddel, nem Széchenyi fellépésével ért véget, hanem a 48-as forradalommal, mely­ nek nacionalizmusa egyaránt irányult az osztrák abszolutizmus és az ez­ zel sokszor együtt haladó magyar osztálynacionalizmus ellen. Addig pedig változatlanul az az állapot áll fenn, melyet maga a szer­ ző A társadalom cimű érdekes és tanulságos fejezetében ekként jellemez: „Valóban, az egész magyar társadalom s annak e korban megfigyelhető ál-

Szekfű Széchenyivel

landó biztonságérzete, abból kifejlődő kulturális felemelkedés lehetősége még akkor is a jobbágyság, mint egy Atlasz vállain nyugszik. A jobbágy munkája nélkül nincs főúri, v a g y táblabirói életforma, nincs kereseti le­ hetőség a müveit emberek tizezrei számára. A birtok maga nem hoz, csak azáltal, hogy a jobbágyok megmunkálják." (81. o.)

* M i t tett ezek ellen az állapotok ellen Széchenyi és az ő nevéhez fü­ ződő ugynevezett reform-nacionalizmus? E r r e a kérdésre feltűnően keve­ set tud válaszolni a szerző. A leglényegesebb számára az, hogy, szerinte, nem azt nézte, érvényesültek-e a tankönyvekben lefektetett s az országgyü­ léseken unalomig ismételt sarkalatos törvények; nem, ő sarkalatos tör­ vényekre és velük együtt az egész rendi alkotmányra csak annyit adott, amennyit egyházának tanai szerint szabad volt adnia. (105. o.) Majd hoz­ zá teszi: „Széchenyiben a faji azonosság tudata csodálatosan tör ki ak­ kor, amikor ennek másutt az egész nemzettestben még nyoma sincs. Annyi látszik csak bizonyosnak, hogy a hatalmas arisztokrata, felismerve véré­ nek és fajának a szegény jobbágyéval való azonos voltát, ezt öntudatossá maga előtt keresztény érzései segitségével teszi... Katholikus hite nélkül ezt a faji kapcsolatot, mely az ő társadalmi állására éppen nem volt meg­ tisztelő, aligha vallotta volna be magának és még kevésbé tehette volna politikai gondolkodása egyik alapjává." E z az arisztokratikus katholicizmusra alapitott faji eredetű naciona­ lista reformpolitika, már itt is erős elhatárolódást készit elő a protestáns Kossuthnak a magyar polgárság osztályérdekein épülő forradalmi poli­ tikájával szemben. Ott, ahol Széchenyi pozitiv alkotásait ismerteti Szekfű, elismeri, hogy „kiindulópontja a hazai rög, annak elmaradt állapota, mégpedig elsősorban a saját osztálybeli földbirtokosoknak bajai." Az efölött érzett nyugtalanság hajtja a rendiség és rendi alkotmány kritiká­ jához. De ez a kritika alapjában véve meddő, mert erkölcsi kategóriákon épül és nem kisérik konkrét politikai javaslatok. „Nézete szerint - mond­ ja a szerző — s ez a konzervatív reform igazi alapelve pozitív javaslatot csak akkor lehet és érdemes tenni, ha a közgondolkodás már megváltozott, amit csak erkölcsi eszközökkel lehet elérni, bármennyire felháboro­ dott is a jobbágy terhein, a nemesi adózásra pozitiv javaslatot nem tesz, amig meg nem győzi honfitársait." (115. o . ) Szekfű igen jól látja, hogy Széchenyi működésének lényege abban a programjában van, hogy a nemesi és polgári erőket koncentrálja és a bir­ toklási jogot a jobbágy számára is követeli, mégis nem ezekből az ele­ mekből alakitja ki Széchenyinek, a reformernek, képét és reformeszméi­ nek történeti értékét, hanem ujra meg ujra visszatér a „vallási ösztönzé­ sekre", a „a nyelv kultuszára" és Széchenyi reformtörekvéseinek hasonló szubtilisabb elemeire. A lényegnek és a buroknak ezt az ellentétességét Széchenyi működésében már kortársai is felismerték és ezért pozitív ja­ vaslatok hiányában nem láttak bennük egyebet szónoki képeknél. Szekfű maga is kénytelen beismerni, hogy „Széchenyinek pesszimista programja talán megvalósitható lett volna e g y abszolutisztikus nemzeti kormány, egy Mussolini-féle fasizmus által, mely a nemzeti nevelés vasigájába ké­ pes a tömegeket befogadni, de politikai hatalom hiányában semmiképpen sem voltak kilátásai azon tömeg meggyőzésére, mely... a nemzeti optimiz­ mus évtizedes iskolájában nőtt fel." (122. old.)

Széchenyi vallásos, arisztokratikus és romantikus politikája a feltö­ rekvő liberalizmussal és az emögött rejlő felvilágosodással, politikai és gazdasági realizmussal szemben nem tudott érvényesülni. A harmincas években Széchenyi még diszkutábilis lehetett Magyarországon, a negy­ venes évekre már Kossuth működése üti rá a bélyegét. Szekfű az erről szóló fejezetben szép és lojális összehasonlitást tesz Kossuth és Széchenyi politikája között. D e azért itt is Széchenyi ugyszólván a mérték, amelyen Kossuth működését és eredményeit méri, Széchenyi az uttörő reformer, akinek reformgondolatai számára „ a rendi nemzet tul­ nyomó többségét Kossuth nyeri meg." (158. o.) A kettő között egyre fokozódó ellentétet Szekfű diszkréten és szen­ vedély nélkül rajzolja. H o g y azonban ez az ellentét ne a rendi és reformnacionalizmus ellentétének szimbolumaként jusson kifejezésre, Szekfű nagy kultur- és gazdaságtörténeti apparátust vonultat fel, mely egyrészt azt akarja megmutatni, hogy a nemzeti élet kiteljesülésénél Széchenyi kezde­ ményezése után „különböző részletprocesszusok egyszerre torkolnak egy­ be és saját kifejlődésükkel a nemzeti életet is szublimálják," másrészt azt, hogy a nemzetiségi eszme megerősitését elősegitő „gazdasági érdek" felsmerését Széchenyinek tulajdonithassa: „ A m i pozitiv alkotás ez évtizedek gazdasági terén van - ugymond (182. o . ) — az inkább Széchenyi­ nek számitó és szakismeretekkel biró géniuszával van kapcsolatban." Nagyon figyelemreméltó, hogy fez a fejezet voltaképpen abban a fel­ ismerésben csendül ki, hogy reális eredményeket a negyvenes évek első felének radikálisabb reformmozgalmai sem hoztak s hogy Petőfi által a „Tizek Társaságában" Széchenyi, Deák, Kossuth „külön szinei csak egy­ forma szürkévé tompulva érkeznek meg, vallás és nemzetiség régi fogal­ mai helyébe a világszabadság nagy illuziója lép. A világszabadság pedig nálunk legelsősorban a jobbágy szabadságát követeli, rögtön és teljesen, tekintet nélkül a politikusok fortélyaira és intrikáira." (188. o.) Ezzel kapcsolatban megemliti Táncsics Mihályt is, az elsőt, kinek irásaiban a „nép" szava szólalt meg s ki nem tudott Széchenyiről és Kossuthról s ők nem tudtak róla. „ A rendi világ még szilárdan állott és európai viharnak kellett jönnie, hogy megingassa."

* Szekfű jól látja és sejteti, hogy a 48-as forradalom világforradalom volt, abban az értelemben, amely a politikai világot 1848-ban jelenthette. Jól látja, hogy ebben az európai forradalmi atmoszférában születtek a magyarországi nemzetiségek mozgalmai is. A nemzeti kisebbségek kifej­ lődése cimű fejezet az értékes adatok egész tárházát szolgáltatja. E l v i te­ kintetben persze az a fő gondja, hogy a liberálizmus és a forradalmi-na­ cionalizmus alapjában megértő és csak a magyar nyelvkérdésben intranzigensebb nemzeti politikáját elhatárolja Széchenyi valláserkölcsi alapon álló nemzetiségi politikájától, mely „irtózik a liberalizmus felvilágosodási eredetű nézeteitől, mely szerint a nyelv megtanulásával és használa­ tával a nem magyarból egyszerre magyar válhat", amit természetesen a liberálisak nem hittek. Maga a szerző állapitja meg más vonatkozásban: „ H o g y a magyar­ ság és kisebbségek szétválását a magyar államnyelv erőszakolása okozta volna... ezt a nemzetek fejlődési mechánizmusának ismerete alapján a mer-

sék közé kell utalnunk." (196. o.) D e amikor a szerző nem e mechánizmus ismerete, hanem saját Széchenyi-kultusza alapján itéli meg a nemzetisé­ gi kérdést, akkor egyszeriben rájön, hogy a nemzet fogalmának, melyet a magyarsággal kapcsolatosan Széchenyi nyomán megállapitott, a nem­ zetiségekre nincs érvénye: itt „a nemzethez tartozó egyének körét sem. közös leszármazás, sem nyelv, vallás v a g y más objektiv kategória segé­ lyével nem tudjuk megvonni, holott a nemzet, mint egység könnyen és felebbezhetetlenül határozza meg, kiket fogad be saját körébe. Ennek megfelelően a nemzeti ,érzés' elsősorban valósággal is érzelem, mely l o ­ gikai szabályoknak nincs feltétlenül alávetve, érvekkel le nem birható és érvekkel meg nem támogatható." (199. o . ) I t t tehát be k e l érnünk azzal, hogy szerzőnek ezt a merőben irracio­ nális véleményét idézzük, anélkül, hogy megkisérelnők a polémiát ezzel a. politikai és történelmi lirizmussal szemben. E z annyival is fölöslegesebb, mert a Forradalom és Szabadságharc cimű fejezetben a szerző is észre­ veszi a magyarság forradalmi és a nemzetiségek ellenforradalmi szerepét, amik a szabadságharc lefolyására nézve igen reális kategóriáiknak bizo­ nyultak. Egyébként a fejezet, mely sem felfogásban, sem tényekben nem. hoz sok ujat, nem mutatja meg tisztán, hol határolódnak el Szekfű szá­ mára a forradalom és a szabadságharc. A z előbbinek szociális tartalma, a jobbágyság felszabaditása, szerző szerint nem okozott nehézségeket, annál inkább az ausztriai kapcsolat és a nemzetiségek kérdése. (229. o . ) A Kos­ suth és Görgey közti elentétet is ugy tünteti fel Szekfű, mintha ez a K o s ­ suth és Széchenyi közötti ellentét folytatása lenne, de sajnos ezt a gondo­ latot sem részletesen ki nem fejti, sem tényekkel eléggé alá nem támaszt­ ja. (253. o.) A z Abszolutizmus és Kiegyezés cimű fejezet alkalmat ad szerzőnek bizonyos külpolitikai összefüggések megmutatására egyrészt Kossuthnak az emigráció alatti ezirányu számitásaival és összeköttetéseivel, másrészt Ausztriának, mint a magyar sors akkori irányitójának külső politikájá­ val kapcsolatban. A z első tekintetben nagyban-egészben beéri Kossuth emigrációs tevékenységének leirásával és — magasztalásával, bár éppen ebben a tekintetben Kossuth szereplése az emigráció éveiben általában nem találkozik egyöntetüen elismerő birálattal, ha a Szekfű által méltán kiemelt nemzetiségi kérdést csakugyan jelentősen megtisztitotta is a 48 előtti zavarosságoktól. Fontosabb volt a magyar fejlődés szempontjából Ausztria egyre f o ­ kozódó politikai elszigetelődése és belső gazdasági gyengülése. A szolferinói vereség, melynek nyomán jelentős olasz tartományok szabadul­ nak fel az osztrák abszolutizmus uralma alól, Magyarországon is remé­ nyeket élesztett, melyek azonban komolyabb stádiumba csak Ausztriának a poroszokkal való háborújában szenvedett veresége után jutottak. Amilyen j ó 48-asnak bizonyult a szerző Kossuth nemzetiségi politi­ kájának tárgyalásánál, ugyanolyan j ó 67-es a kiegyezés kérdésében. „De­ ák és Ferenc József műve, a nemzeti szuverénitást és autárkiát, sokkal inkább biztositá, mint 1526 óta bármely törvényünk, v a g y akár Bocskay, Bethlen, Rákóczi György és Ferenc támadásai." (290. o.) A következő fejezetekben bőségesen felhalmozott anyag a történeti és politikai vonalat csaknem teljesen elhomályositja: szerző még mindig és minden kritikája mellett is tulságosan komolyam veszi a pártok közjogi

nézeteltéréseit, viszont az igazán politikai jellegű tények magyarázata elől kitér. Ezeket ilyenszerű megállapitásokkal intézi e l : „Tisza Kálmán érdeme, hogy keresztülhajtotta azon intézkedéseket, melyek a magyar­ ság külpolitikai helyzete érdekében szükségesek voltak s saját testével fedezte ez uton a nagy külpolitikai alkotót." Ilyen titokzatoskodó szóára­ datba fojtja az egész Andrássy-féle külpolitikát. A z t , hogy ez a külpoliti­ ka különösen a berlini kongresszuson nem volt önálló Andrássy-féle és még kevésbé specifikusan magyar érdekű külpolitika, azt a berlini kongreszus tárgyalásainak és az ezek mögött rejlő erőknek minden ismerője tudja. Andrássy legjobb esetben eszköze voit a Bismarck-féle politikának, amely az orosz befolyásnak a Balkánon való gyengitése érdekében Auszt­ ria-Magyarországot játszotta ki ellene. Abban a még kezdetleges imperia­ lista játékban, mely itt folyt, létesültek a hármas szövetség és a franciaorosz szövetség alapjai. Szekfű ismert németbarátsága mellett érthető, hogy Andrássy német-orientációjával egyetért, de ez igazán nem ok arra, hogy Andrássyt külpolitikai eredményessége tekintetében Hunyadi Má­ tyással hasonlitsa össze. A kor szociális viszonyainak rajzára ehelyütt k i ­ sérletet sem tesz a szerző, legfeljebb az uj vasutépitkezésekkel kapcso­ latban esik egy-két szó a magyarországi kapitalizmusról. Minél közelebb kerül Szekfű a jelenkor eseményeihez, annál kevésbé plasztikusan domboritja ki őket is, a szereplő személyeket is. N a g y rész­ letességgel irja le a parlamenti harcokat és közjogi vitákat és felsorakoz­ tatja a neveket anélkül, hogy az eddiginél pontosabb vagy akárcsak szí­ nesebb rajzát kapnók a vezető politikusoknak. Tisza Kálmánról, Wekerlérői, Apponyi Albertről, Szilágyi Dezsőről, Széli Kálmánról mindent el­ mond, amit mi is tudunk róluk, anélkül, hogy csak annyira is jellemezné politikai jelentőségüket, mint föntebb az Andrássyét. Viszont abból, amit politikai, szociális és gazdasági tekntetben az előbbi fejezetekben nélkü­ löztünk, sokat, nyilván a „szellemtörténeti" módszer követelményeinek megfelelően, A szellemi kép cimű nagy fejezetben tárgyal. De itt is anynyit halmoz fel, hogy a problémákat inkább csak megjelöli, mintsem hogy tárgyalná vagy megoldaná. Szociális tekintetben leginkább a gentry helyzete a polgári Magyarországon érdekli a szerzőt, viszont a jelentősé­ gében egyre fokozódó parasztkérdést csak kevéssé tárgyalja, a kiván­ dorlást éppen csak érinti, a mezőgazdsági munkásság harcairól pedig né­ ha még külföldi polgári történeti művek is több megértéssel irnak. Ezeknek a tényezőknek az elhanyagolása különösen szembeszökővé válik azáltal, hogy közben — noha kuszán s rendszertelenül — vallási, irodalmi, művészi kérdéseket is tárgyal, ami, ha organikusan történnék, a gazdasági problémák tárgyalásával kapcsolatosan, csak üdvözölhető volna, igy azonban csak nyers adathalmaz, melynek történeti interpre­ tációját ötletek sorozata pótolja. Közben ujra meg ujra, minden kinálko­ zó alkalommal visszatér Széchenyire, egyenesen mániákus következetes­ séggel próbálva rámutatni ennek hatásaira a 19. század második felének gazdaságára és irodalmára is. Teljesen fogyatékos a kor vezető kérdésének, az ugynevezett munkás­ kérdésnek, tárgyalása: a kapitalizmus fejlődéséről adott rajza meg n a i v és kezdetleges. „ A z egész kapitalisztikus termelésnek voltak egyes jelen-

ségei, melyek a magyar nemzeti szempontból nehézségeket okoztak" — jegyzi meg. (369. o.) Ettől a megállapitástól nyilegyenes ut vezet szá­ mára a zsidókérdéshez, amelyre! vonatkozólag azonban szintén nincs saját mondanivalója A magyarországi munkásmozgalmat — nyilván a teljes­ ség kedvéért — közismert adatok alapján regisztrálja és oda lyukad ki, hogy ,,a magyar értelmiség évtizedeken át végzetes értetlenséggel szem­ lélte a munkásság küzdelmét és nem vett magának fáradságot, hogy tö­ rekvéseivel, melyek tulajdonképpen a marxista frázisok cime alatt em­ berhez méltó életre irányultak közelebbről megismerkedjék." (376. o . ) Látnivaló, mennyire hibás maga a szerző is ebben az „értetlenség­ ben" és pedig nemcsak a munkásság, hanem éppugy a nemzetiségek küz­ delmével szemben is, melyről itélete i g y hangzik: „Valóban, mikor egész Európa a nemzeti erőszakot alkalmazta, mi csak az erőszak látszatát kel­ tettük fel. E z volt igazában nagy hibájuk a kiegyezési kor nemzedékeinek." A z utolsó fejezetben az egyensuly megbomlásáról és a fejlődés irá­ nyairól szól a szerző. A Széchenyi-hivő itt sem tagadja meg magát. A sza­ badelvű párt bukását annak tulajdonitja, hogy a hosszu ideig teljha­ talommal biró rendszer következetesen tartózkodott a reform gondolatá­ tól. Kevés kritikai megjegyzéséből (395. o.) arra lehet következtetni, hogy reform alatt elsősorban választójogi reformot ért. Elitélő szavai, melyekkel a magyar imperializmus első jelenségeit kritizálja, szintén Szé­ chenyire való hivatkozással esnek. N e m a modern demokrácia szempont­ jából birálja az imperializmus szerepét, hanem elmosódott szellemi köve­ telmények és Széchenyi történetileg elavult „realizmusa" szolgálatá­ ban. E fejezet legsikerültebb része az ugynevezett koaliciós kormány kri­ tikája, bár konzervativ hajlandóságainak megfelelően a koalició egyetlen „alkotását", a hirhedt Darányi-féle cselédtörvényben látja, „mely jószándékkal próbálta a mezőgazdasági cselédek helyzetét s a velük való bánás­ módot a fennálló viszonyok keretében javitani... A z ipari munkásság szá­ mára a Szterényi József államtitkártól készitett kötelező munkásbiztositás jelentett a fejlődés irányában e g y lépést." (401. o.) A koalició bukása és Tisza István visszatérése sem változtatott sem­ mit a magyar társadalom „szervezetlenségén". A z elavult szociális kon­ strukció fennmaradt s Trianonig nem is került sor a politikai jogok ki­ terjesztésére. (406. o . ) E két dátum közé eső korszakot: a világháborús Magyarországot és a két forradalom Magyarországát, kilenc oldalon inté­ zi el a szerző. I t t aztán előtérbe lép a tudományos lelkiismeret: „ E z ese­ mények puszta lefolyását nem tudjuk rekonstruálni, amig az igazi moz­ gató erőkkel tisztában nem vagyunk". (414. o.) D e annyit mégis mer kon­ statálni az óvatos történész, hogy „a forradalmak szégyenteljes periódu­ sában a nemzeti erők passzivitásban vannak s minden, ami! történik, el­ enyésző kisebbségeik munkája... A z állami mechanizmus szétesése után nem volt többé összetartó erő, s az egyedekre széthullott nemzet védtele­ nül lőn kiszolgáltatva annak, aki éppen vezetni akarta". (415. o . ) És ter­ mészetesen: „Innen a két forradalom után is az évekig tartó zavar, mely­ ből csak az állami öntudat helyreállitása menthetett ki bennünket. E z volt gróf Bethlen István történeti munkája, melyet viszont az államfő stabili­ tása tett lehetővé." (415. o.) Ezzel a méla szellemtörténeti akkorddal könyvének méltatását.

be is

fejezhetjük

Szekfű

GEREBLYÉS LÁSZLÓ: FÖLDÖNFUTÓ ÉNEKE Oly mindegy, merről jöttem, egy órjás áll mögöttem, mennyekig ér a karja, s dermesztő tenyere, a napot

eltakarja.

óh, mondd, mi vár reám még?... nyugvóra hol találnék?... minden kapu becsattan! eszeveszett idő: — bódorgok megriadtan. S csak tengek, elhagyottan, — szót vetnek innen-onnan, — de élni úgy szeretnék: oly rajba-röppenően s csapongva, mint a

fecskék.

De mégse, bármi áron ne éljek e világon: semhogy szutyokba vesszem: jőjj, hűséges hálál s csak bujtass

öledben.

H O L L Ó S

K O R V I N

el,

L A J O S

Irta: S Á N D O R P Á L Hollós Korvin Lajos Óbuda törzsökös és vagyonos zsidócsaládjának elszegényedett ágából származik. A z ő életében a vagyon csupán családi legenda és a többi ág rideg elzárkózása formájában mutatkozott. Testvé­ rei még tanui voltak a jómód utolsó foszlányai könnyelmű elherdálásá­ nak, az ivásban és költekezésben zsentritempókat követő apa életmódjá­ nak, a késői szülött Lajos azonban már teljesen szegény környezetben és proletár életkörülmények között nőtt fel. S nemcsak közviszonyainkra jel­ lemző, hanem Korvinra nézve is elhatározó, hogy - mig a pusztai zsellérsorsból származó Illyés Gyula és a pesti lumpenproletár környezetből ki­ nőtt József Attila rokoni, baráti, társadalmi, állami segitségekkel elver­ gődtek nemcsak a pesti és szegedi, hanem a bécsi és párizsi egyetemekre is, — addig a katholizált bécsi nagybácsi püspök és textilmágnás ro­ konok mellett Korvin Lajos alig négy középiskoláig tudta anyagi okokból felvinni, — inasnak kellett beállnia és már szinte gyermekkorában neki kellett eltartania édesanyját is. Mialatt tehát költőtársai különböző időleges támogatások révén a vi­ lágirodalom és széptudományok legmagasabb fórumainak utmutatása sze­ rint művelhették, csiszolhatták költői lelkületüket, Korvin L a j o s szellemi szárnypróbálgatásai sötét műhelyek ellopott perceiben, ügynöki lótásfutás ziháló lélekzetei közt, magántisztviselői tollak félrecsuszásai utján

v a g y a munkanélküliség korgó meditációiban születtek meg. Ha Korvin nem lett volna költő már tudatának első rezzeneteitől fog­ va, bizonyára őrizkedett volna attól, hogy végre munkássorsból magán­ tisztviselővé felkapaszkodva tintatartót vágjon vezérigazgatója fejéhez, véget vetve ezzel karrierjének, mely az inflációs idők tőzsdei manőverei­ nek perspektivájában már-már azzal biztatott, hogy visszaszerzi magá­ nak azt az anyagi és társadalmi poziciót, amit apja oly könnyű kézzel, utódjára nem gondolva elmulasztott. Ez a „karrier" talán betöltött volna kispolgári ambiciókat, de az au­ todidakta költő nem a gyülölt multnak, a merev családi arcképeknek és a még merevebb, uralkodó osztály tagjaivá vált rokonoknak akart beszél­ ni. A költő a jövőé, a közösségé, az emberiségé, — és hol találhatta meg jobban mindezt, mint a gyermekkor kényszerű környezetében, az óbudai kőbányák munkásaiban, műhelybeli sorstársaiban, akik felcsillanó szemekkel hallgatták az ifju költőt, amint éppen erről a közösségről és emberiségről szavalt. Korvin nem belőlük jött, mint Illyés v a g y József, hanem hozzájuk ment. M é g erősen érzi ezt a különállást és érdemnek tekinti, a lemondás nem teljes. „Nézzetek engem - szavalja — összetörtem saját szobro­ mat, most szórom szét a cserepeket." (Harc 1930-ból, 3. o . ) Formákat szabályokat, selyemruhákat, karriéreket, ambiciókat dobok máglyára, magasra szökken a láng, látjátok, milyen pirosra festi az arcomat. Költészete ebben a szakaszban nem a közösségbe való felolvadás hangja; nem a közösségből beszél, hanem a közösséghez szól. Fölöttelevőnek, prófétának érzi magát, aki hozza a kinyilatkoztatást. „ H e g y i beszé­ det" mond (5.o.) elkésett plakátköltő módra és megvető hangon idézi mindazokat, akiknek a szellemét magafölött levőnek, rendszertelen tanu­ lásai során elnyomónak, leküzdhetetlennek érzi. Dobjátok el a bibliát ,Nietzschét, Kantot, Freudot, és az összes zsenális kóklereket, most én beszélek hozzátok.

Luthert

De hamarosan rájön, h o g y ez a hang hamis: hatástalanul pattan vissza arról a közösségről, amelynek megváltója akar lenni, — mert an­ nak nem megváltóra van szüksége. Elcsuklik a hangja, magába néz és reménytelen utánfutkosásnak érzi ezt a prófétáskodást: Én meghalok, testvérem, te nem láthatsz engem nevetni, te nem láthatsz engem sirni, te előre nézel és átlépsz a testemen s az ölelésem ott függ a válladon. A prófétáskodás alapjában v é v e elnyomottságának kompenzálása v o l t ; s hogy nem sikerült, elnyomottságának tudata elsősorban nem osz­ tály, hanem faji tartalommal telik meg: ...Kiestem a világ kezéből, A szőkék és szélesválluak elindultak Siegfriedből, befolytak a fajtákba, és learatják a föld örömeit, övék a hatalom és a dicsőség.

De mindez csak átmenet: a közvetlen élmények fokozatosan elhomályositják a multat, hagyományt s a környezet behatása egyre erősebbé válik. E környezethez tartozik azonban nemcsak a munkábaállás „téli reggele", az „ebédjegy: a moslékutlevél", a gyárrabság és a tényleges rabság, melyet verseiért el kell szenvednie, hanem az igazi költészettel való megismerkedése is. A kassákizmus modorosságai lassankint elma­ radnak, Heine és Petőfi hangja csendül meg az egyre inkább uralkodóvá váló kötött versek mögött s ez a hang a maga közvetlenségéiben és termé­ szetességében diadalmas utat talál a tömegekhez. Igy születnek meg a legszebb magyar szavalókórusok (Sütőmunkások, Hallod proli, stb.) és néhány tiszta ideológiaju verse (Tömegszállás c. kötetében, 1934), me­ lyek arra mutatnak, hogy még e g y lépés, — s a távolság költő és osztály között egy magasabb egységben teljesen megszűnik. Ez a lépés azonban nem történt meg. A munkássors nem vált élet­ formájává: „ E g y pillantás, befordulok a gyárkapun, mint más rabok s egy napra ismét meghalok." (Tömegszállás 8. o . ) , s mihelyt a világválság idejének felfokozott, kiélezett, várakozásteljes társadalmi feszültsége en­ gedett, a hangja is elernyed és többé nem a közösség, hanem saját mon­ danivalói lépnek előtérbe. E z a magát elengedő, a viszonyokba beletörődő, a várt jövővel leszámoló életérzés természetesen csak fokozódik a bekö­ vetkezett világesemények hatása alatt és részben hatalmi intézkedések, részben privátszándékok következtében is, a tömegtől való elszakadás egy­ re inkább nyilvánvaló lesz. Szociális kritikája ugyan most sem hagyja el, de két mozzanat tolul előtérbe: az egyik az egyéniség, a költő-lét, a má­ sik a közösség: a zsidóság. S a tragikus vonás ezekben a mozzanatokban éppen az, hogy a háttérbe szorult osztályközösség pótlására keres alapot a költőlétben, azaz éppen a kollektivitás szükséglete teszi individualistá­ vá, másfelől abba a közösségbe kényszerül bele szociálisan és ethikailag is, amelytől első tudatos pillanataitól kezdve menekül, amelyet megta­ gad. Kiesvén az eredetileg vállalt közösségből, szanaszét tekintget, és köz­ vetlen, mindennapi környezetét fedezi fel (Mellékuccai pasztell éjjel, Szondy ucca, Esti mellékucca, Pályaudvaron éjjel, Tavasz az uccán, stb. a Harmincas évek c. kötetben, 1936), észre se véve, hogy az osztályfogal­ mak lassankint kicserélődnek „általános emberi" fogalmakkal, és a vég­ ső szólam nem a jövő, az objektiv hit, hanem a költő, aminthogy a fogalmak rendjét, az eszmei tartalmat, a rendező erőt nem az osztályöntudat, hanem a szubjektív költői öntudat szolgáltatja. U g y tesz, mintha mindez nem fájna neki, hanem „ a természetes f e j ­ lődés útja" lenne. A költőnek ez a sorsa: Ahányszor beleszóltál államok, népek, fajok és osztályok sorsába, mindig kegyetlenül szájadra vertek, ha csak nem voltál kancsal költőlárva mögé elbujt talpnyaló udvaronc vagy párt-agitátor, ki mint a pincér azt irja ,mit diktál az ur: a párt. de ez a párttal szemben való dulás-fulás az elesettség, magát elhagyott­ ság és magáramaradottság fájdalmát takargatja. H o g y mennyire küzd e

magány ellen, hogy mennyire keres társaikat, bárkit, élőlényt vagy akár holt tárgyakat, amihez köze lehet, azt mutatják a társkeresés szimbólikus ódái (Marhasors, Óda e g y vizhordó szamárhoz, E g y Ló álma, Mese a vulgosaurusról, stb.) S ebben a társtalanságban elkövetkezik a magányos meditáció rövid korszaka, melyet az Elhal a dal c. (1938) kötet reprezentál. A z elmélke­ dés gyakran a mult idézgetése (Emlékezés e g y régi históriára, Ballada egy régi este lángjairól, E g y régi vasárnap délután), máskor a jelen apró mozzanatainak költői átitatása ( E l s ő tavaszi nap, Álmatlan éjszaka után, Vasalás közben, Alkonyat az uccán), melyek itt-ott egész költői szociográ­ fiává szélesednek ( N y i r e g y h á z a ) , v a g y pedig metafizikává, mesévé hintáz­ nak fel a magasba (Számok, Madarak, Virág, E g y ü g y ü ballada), olykor azonban mintha ismét megerősödne a hangja és megfigyeléseiből társa­ dalmi kritika ( A malom halálára), szociális szimbólum (Aranyásók), sőt óda lesz. hogy kötete első verseként hitet tegyen a költő társadalmi hi­ vatása mellett (Óda, 7. o . ) utolsó verseként pedig a mai világ kulturális reménytelenségét, a Dal haláliát hirdesse ki. (106. o l . ) E reménytelenség az összekapcsolója költői léte szubjektiv általános­ ságának és absztrakt közösségbe — zsidóságba — való visszakényszerülésének. A költő a „társadalom szive, lelkiismerete" — irja (10. o . ) : S megértsenek mind, nem maradsz igy magad, Tanitsd a népet, — s lesz, aki majd becsül, mert hivatásod egy lehet: hogy szónoka légy a világ ügyének. A magányosság tehát a költő számára nem megoldás. D e világ, em­ beriség? Absztrakt szimbólumok. Nemzet? Nép? Igen, még lehetne hozzázájuk szólni, buzditani, inteni, korholni! Nemzet, nép, — bár elmosódott fogalmak, de azért megint lehet rajtuk valami konkrétet érteni, ha más­ kép is, mint Petőfi idejében. De ha megpróbálja komikumba fullad szava. K a Illyés kiált: Nemzetem! ha József A t t i l a elrikoltja magát: Népem! — hisznek neki, jogosnak tartják ,hogy a nemzet és nép nevében szólja­ nak. De Hollós K o r v i n ? a „zsidó kisebbség", az ötszáz é v előtti „beszi­ várgó", a megtűrt „idegen?" Amikor politikai pörök vizsgálóbirói obligát kérdése: Honnan veszi ön a jogot és bátorságot arra, hogy a magyar pa­ raszton segiteni akarjon? M i köze önnek ehhez az egész ügyhöz? és ami­ kor már nemcsak társadalmi beleszólástól, hanem a puszta életlehetőség­ től is meg akarják fosztani, amikor belekényszeritik olyan állitólagos kö­ zösségbe, amelyből régen megszabadult nemcsak szellemileg, hanem jogi­ lag és formálisan is, amikor kétségbevonják nemcsak azt, hogy magyarul gondolkozik, hanem hogy amit leir, az magyar szó, — csoda-e, ha szár­ mazása az ő számára is problémává, állandó, kinzó tudattartalommá lesz: Szemem mögött a mult kárpitja lebben, tiéd vagyok álomban, őrületben, álmomban ott járok a régi rónán, mert ébren, hullni látom Európám. Világosan látja, hogy „sirjából feltámadt s fölénkszállt a középkor holt szelleme..." (Mint ki tengerről jött c. verses önéletrajza, Korunk 1936) és hogy

Ez már a véglények világa. Ami szellem volt, mind kirugdalt idegenként jár a világba. (u. o.) De megelégedhetik-e költő annyival, hogy megállapitja: elhal a dal, s most már csak kiáltás harsan, pattogó üzem, s majd dörrenés is, vad szirénazaj, vak dobok durva násza, küzdelem zörgő lármája, szintelen zsivaj (Elhal a dal) és elég-e, ha megsiratja a különben is problematikus multat: „Ó jaj, sze­ gény v i l á g ? ! " A dolgok uj rendeződést nyertek s a költő megzavartatván ideológiai nyugalmában, szellemi biztonságában, előbb önmagával szeretne készen lenni. M é g egy-két évvel ezelőtt ugy érezte: Mit számit az, honnan kerültem? Mi közük véle, hová megyek? Akarják-e vagy sem: itt vagyok s magyarul énekelek (Harmincas évek, 30. o . ) de ma már torkára forrasztják az éneket: s ugy érzi, hogy a valóságos börtön valamikor nagyobb szabadság volt, mint a mostani kivül-belül rá­ csokkal körülvett szabadság. Mert nem az a baj, hogy el kell innen men­ ni: hiszen tudata tiszta: nem bűnbak, hanem bűnök bakója ő. (Most el­ megyek, kézirat), — hanem az, hogy költő-léte következtében ide van kötve örökké: Fogoly madár, világod e kalitka, s bárhova szállnál, dalod ridegen (A kerités előtt, Korunk 1938). És itt bosszulja meg magát a konkrét közösségből való kiesés: a köl­ tő nem költő a közösség, a talaj nélkül: Ha volna hej, — számodra hely akárhol e szűk planétán csak egy talpalat, hol gyökeret verhetnél, mint a fáról lehulló mag a meleg föld alatt, ugy elmennél hogy elsöpörnéd még a lábad nyomát is... De nincs... — ( u . o.) és hiába is próbálkozik, hogy legalább költészeti hazát teremtsen magá­ nak: Magadban állsz a pusztán és a siró szélnek felelsz majd magyar szót. Szeretlek, jaj, de fegyverem nincsen, csak rossz kabátom takarom rád, Ó, jaj, jaj, jaj, háromszor jaj tenéked, Magyarország. — Tehát: belemegy az uralkodó osztály ideológiájába és sorsszerűnek fogadja önnön halálos itéletét. E z a dolgok első számu bosszuja rajta. A második az, hogy mégse tudja elfogadni a rákényszeritett közösséget kö­ zösségnek: nem lesz szolidáris a zsidósággal, csak egyéni tragédiája zsidó

motivumok közben teljesül be. S igy ha zsidónak deklaráltan is, de magá­ nyos marad: mert a megismerésből nem születik nála a megváltoztatás akarása, a magány menekülés lesz, a menekülés halál. N e m harcol ellene, keserűen, de megnyugszik, s megnyugvását etikai piedesztálra emeli az­ zal, hogy kihangsulyozza: mint ahogy „sohasem magamért orditottam" (Most elmegyek, kézirat), ugyanugy halála is az életet szolgálja: Ó békés sir az, mély fölött paraszt szánt s oly élet magvát kelti ki a nap, mit már rosszizű, éhes szájaknak szánt, — titkon táplálni jó e magvakat. Tedd igy, véletlen, játékos atomja a Szükség szigoru gépezetének, eke akadjon boldog csontjaimba s kalász meredjen közülük az égnek... (A sirom, kézirat). E z a végeredményben passziv magatartás okozza aztán, hogy az ere­ deti program nem valósul meg: költészete visszhang, nem pedig történel­ mi formáló erő. „ N a g y " versei akkor születtek, amikor a kor tempója összekapcsolta a történelmet hordozó osztály sorsával. S ha nem lesz be­ lőle nagy költő részben a kor lesz felelős érte.

A Z

UJ

K I N A I

KULTURA

Irta: C S A N G - H U N G Mióta születőben az uj kinai kultura, mindig akadnak Kinában szimplisták, akik gyökerestől ki akarnák irtani a régi kinai műveltséget és fenn­ tartás nélkül utánozni az európait, amit az uj kultura egyetlen előfeltételé­ nek hisznek. S akár szembehelyezkednek a kinai könyvek olvasásával, akár ellenkezőleg az élet törvényeit szuette papirhalmok felturásával remélik fel­ fedni, állásfoglalásuk a régi kinai műveltséggel szemben ugyanaz: megve­ tik és visszautasitják. Ha mégis a régi kinai kultura nem alkalmas arra, hogy magát továbbra is fenntartsa, ez a vélemény nem javukra szól. Sőt ez épp az ősi kinai kultura megértésére való alkalmatlanságukat bizonyitja. Semmi meglepő sincs azután abban, ha ugyanezek egyaránt képtelenek megérteni az európai kulturát is. A z emberek egy más kategóriája fenntar­ tás nélkül csodálja a régi kinai műveltséget, elkeseredetten támadja az eu­ rópai kulturát s ugy véli, hogy a jelenlegi Kinának nincs más kiutja, mint a visszatérés ősi hagyományaihoz. Ennek ellenére szó sem lehet ma Kiná­ ban a régi kinai kultura ujjászületéséről. S nemcsak azért, mert ennek az ujjászületésnek hivei a teremtő rátermettség hijjával szűkölködnek, hanem mert tervük tiszta és egyszerű lehetetlenség. A mult felélesztése csak azon a napon lenne lehetséges, ha megtalálnánk a halottak feltámasztásának módját s felemelhetnénk a folyók medrét. Mindezeknek a vitáknak ellenére, az uj kinai kultura ma növekvése teljében. Nem abban az irányban fejlődik, melyet számára a régi kinai kul­ tura csodálói kijelöltek, akik legszivesebben látnák, ha elhagyná a kinai talajt és szertefoszlana a semmibe. Erőteljes növény, mely kinai földön sarjad és borul virágba. Milyen legyen tehát az uj kinai kultura? A kér-

dést szabad feltenni és tárgyalni is, mert ártatlan vizsgálódásról van szó, semmi egyébről. A kultura, mely születőben van Kinában, az uj kultura, az amire Kinának szüksége van. Hogyan születhetik uj kultura? Olyan kér­ dés, melyre senki sem tudna válaszolni. Kina uj kulturája termékeny ke­ veréke a régi kinai s az európai kulturának. Termékeny és teremtő. D e ez a kultura nem szoritkozik Kinára. A technikai kérdés összefüggésben van ezzel a keveredési folyamattal, mely, mint mondtuk, uj értékek teremtő f o ­ lyamata. Van-e Kinának jelenleg uj kulturája? Ha igen, milyen? Csak ezek a kérdések gyakorlati jelentőségüek. Feleletünk az első kérdésire: igen! M e g kell kisérelnünk, hogy a másodikra is válaszoljunk. Vegyük mindenekelőtt a költészetet. A z t mondják, hogy a kinai Ura Tagore hatása alatt fejlődött ki. Vajjon igazolt-e ez a feltételezés? Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a régi kinai lirai költészetben találunk-e rövid verseket s ha igen, olvasták-e ezeket a modern költők, végül olvasván el tudták-e kerülni, hogy hatással legyenek reájuk. Márpedig a kinai költészet zsufolt apró versikékkel s különösképpen hiányzanak belőle a hosszu epikus költemények. A kinai költészet legszebb darabjai ép' a ki­ csi négysoros versek s rövid rapszodikus dalocskák. A z uj kinai költészet rövid versei tartalmukban tiszta kinai vonásokat őriznek és sohasem szü­ lethettek volna meg egyedül Tagore hatására. S nem Goethenek, Byronnak és Baudelairenek Kinába való eljutása eredményezte, hogy az uj kinai irodalomban olyan jelentős fejlődésnek in­ dult a verskultura s különösen elterjedtek a prózai költemények, mert a ré­ g i kinai kultura Shikitől és Chuang-tzétől kezdve a költészet gazdag kincs­ tárával rendelkezik, sőt a Sung és Yuan korszakok iróinak elszórt jegyze­ teiben és irásaiban igen sok prózai költeményt is találhatunk. Viszont ha a Kinába került európai drámák száma igen jelentős is, az uj kinai szinpad végtelenül erőtlen. Ez arra a jelentéktelen szerepre utal, amit a dráma a régi kulturában elfoglalt. A z uj festészetnek van bizonyára a legnagyobb multja, minthogy a régi kinai festészet a világ csodálatának tárgya, S ha az uj festészet csak igen kevés remekművet hivott életre, annak oka, hogy a régi festészetben hiányzik az emberi formák visszaadáséra való fogé­ konyság, mig a tájfestészet, melyben kiválót alkotott, nem felel meg a mai izlésnek és követelményeknek. Fenntartják általában, hogy az uj kinai novella az uj orosz novella hatása alatt keletkezett. De az uj kinai novellairodalomban csak igen kevés művészi alkotást találunk s könnyen felfedezhetjük bennük a régi mestere­ ket, kiknek tollával ékeskednek. A régi kinai irodalomban nagyon sok elbe­ szélést találunk, de nagyon kevés remekművet. A z uj orosz novella hatása az uj kinai novellairodalomra i g y inkább káros, de igazolt, mint kezdeti je­ lenség. Miért oly kevéssé fejlett az uj kinai zene, tánc, szobrászat és épitészet? E z az, ami véleményünk szerint nem szorul bővebb magyarázatra. Mindazonáltal van modern tánc, regény, szobrászat, épitészet és zene Kiná­ ban s várható, hogy előbb-utóbb szárnyra kapjanak, megőrizve különös kimai jellegzetességeiket. A m i különösen jellemzi a modern kinai költészetet és általában a mo­ dern Kina minden művészetét, az a gyakorlati és pragmatikus jelleg. A z uj idők követelményeivel való viszonyában egyszerre nemzeti-forradalmi és nemzetközi.

Gyakran hozzák fel a régi kinai kultura bölcseleti jellegét. Kétségte­ len, h o g y az európai filozófusok művei már korán eljutottak Kinába, ahol nagy hatást tettek. De Kinának magának egyetlen uj bölcselője sincs. K i ­ nát, mint hajdan Tsao-tsao fegyverei, ugy öntötték el a dialektikus mate­ rializmusról irt könyvek s ez főleg azért történt, mert a kinai filozófia vol­ taképpen sohasem volt tiszta bölcselet, hanem tett-filozófia. Ennek tulajdonitható a dialektikus materializmusnak, mely ugyancsak a cselekvés doktrinája — befogadása és elfogadása. Helyes mindennek ellenére megállapitani, hogy Kinának sem történelmi gyakorlata, sem elégséges történeti anyaga nem volt ahhoz, h o g y jól megértse a dialektikus materializmus lé­ nyegét. Vajjon az uj kinai kulturmozgalom teremt-e uj filozófiát? Bizonyára nem. S ez nem a kulturák keverésének, vagy magáévá tételének kérdése, de annak a ténynek következménye, hogy, amint ez világszerte történt, lassan­ ként Kina is kivetette hajójából a filozófiát. Hogy a kinai régészet, különösen „a kinai ókori felfedezését" célzó mun­ kálatok (a kinai történelem tudományos tanulmányozása és adatolása, amit modern műveltségű tudósok végeznek) igen előhaladottak, abban semmi különös nincs, A történelmi munkák, különösen a parasztháborúkra vonat­ kozók egy idő óta sok olvasóra találnak. A gazdasági kérdésekkel is igen sok munka foglalkozik, de nagyobb tudományos érték nékül. A társadalom­ tudományi munkákat főleg a régi Kina társadalomtörténeti feltárásának szentelik. A természettudományok kifejlődése csak igen lassan halad elő Kinában. Ennek ellenére egyes modern tudományok, a behaviorista lélektan pél­ dául, gyors fejlődést mutatnak. A kinai behavioristák egyes könyvei — természetesen lélektani vonatkozásban — sok európai olvasót is érdekelné­ nek. A cselekvés tudományos vizsgálata már rég folyik Kinában s az ada­ tok egyre ujabbakkal gazdagodnak. Állithatjuk, hogy Kinában adottak a kivánt lehetőségek egy gyakorlati, pragmatikus és dinamikus tudományos­ ság kivirágoztatására. S ezek a lehetőségek nemcsak történelmi természe­ tűek, de a jelen szükségességéből is következnek, akár életről, akár tudományról legyen is szó. Kiséreljük meg kissé közelebbről érinteni a kinai élet és kinai művé­ szet ez alapvető és jellegzetes elveit: szoros viszonyukat az élettel, a tettel, az emberek cselekvési megnyilatkozásaival. E z a lényegében teljesen kinai elv nemcsak a művészetben, de a kinai mitoszokban és legendákban is feltalálható. A kinai mitológia nem ismer emberformájú isteneket, de vannak istenitett emberei, akiket isteni méltó­ ságra emel s akik első helyet foglalnak el az istenek között. Shen-nung is­ ten, de mint ember, mint „isteni paraszt" teremti meg a mezőgazdasági eszközöket. Eredetileg tiz nap volt az égen s hogy most csak e g y van, an­ nak oka, hogy egy jó célzó megszabaditotta az embereket a többi kilenctől. E z nem jelenti azt, hogy isteni jelleget tulajdonitanak az embereknek. Nem, az istenek az egyedül aktiv emberek, akik nem tűnnek el. Ugyanugy, mint a történelemben, a mitológia hősei különösen ható és tetterős emberek. Ezért van tele Kina története mitoszokkal, legendákkal és népi énekekkel, A mesebeli állatok, az egyszarvu, a főnix, a sárkány a választott bölcs (sheng) szimbólumai voltak. Valahányszor feltűnt e g y bölcs, csakhamar fezeknek az állatoknak is meg kellett jelenniük. A bölcs nem tudós volt, ha­ nem király, herceg, történelmi tettek embere. Egyetlen kivétel Kung-tzé,

aki egyszemélyben tudós és bölcs. D e ép' azért, mert bölcs volt, nevezik „tiszta királynak". A z egyszarvu és a főnix különösen az erényt szimboli­ zálták. Kung-tzével az egyszarvú és főnix el is tünnek. A sárkány a válto­ zás, az élő mozgás szimbólumává lesz, A legtöbb isten, melyeket a kinai nép imád, a multban tevékeny szere­ p e t játszó történelmi személyek. A kő használata a kinai szobrászatban és építészetben nagyon kevésbé fejlődött ki és sem szobrokat, sem emlékmű­ veket nem találunk, melyek történelmi személyek emlékét örökitenék meg. A mitoszok, mesék és legendák voltak azok, amelyek ezt a hivatást betöl­ tötték, de csak nehezen találunk ebben a népi Pantheonban királyokat v a g y császárokat. A népi énekek és közmondások a kinai történelemben a népakarat igen gyakran valóban prófétai megnyilvánulásai. Ezekben a közmondásokban és énekekben a nép szabad folyást engedett humorának, birálta a kormányza­ tot s tudtára adta urainak elégedetlenségét. Mikor a történelmi munkák ki­ jelölték ezeknek a népi énekeknek az őket megillető helyét, elkülönülés ál­ lott be egyrészt a történelem, másrészt a mitoszok, mesék és legendák kö­ zött. Később ravasz politikusok ügyesen felhasználták ezeket az ugyneve­ zett mitoszokat saját céljaikra. Egyike az utolsó demagógoknak, akik ilyen módon hasznositották a legendáknak a népiélekre való befolyását, HungSiu-tsuan, a taipingi lázadás vezére volt. A népiélekben ezek a mitoszok és legendák lassan babonás jelleget kaptak. A boxer lázadás s a „vörös lánd­ zsa" népi mozgalma is ennek bélyegét viselik. A történettől való elválasztódásuk után a mitosz és a legenda önállóan fejlődtek tovább. De ezeknek a most már független formáknak tartalma történelmi és csaknem mindig pragmatikus maradt. A legelterjedtebb kinai regény, a Három birodalom (Sanekuo yen-yi) a Yuam korszakig tartó három történelmi birodalom legendáinak gyüjteménye. A legismertebb mi­ tológiai regény, az Istenek beiktatása (Feng-shen yen-yi) a Csu-korszak eseményeit tartalmazza. Egyébként az összes itt szereplő istenek emberek s még beiktatásukat is emberkezek végzik. A legtöbb kinai népi dráma, operaszöveg és regény tárgyát a mitoszok és legendákból meriti. Különösen érdekesek azok a népi legendák, melyekben kisértetekről vagy démonokról van szó. A leggyakrabban állatok ezek, melyek valami­ lyen dicséretes tett következtében változnak át kisértetekké. Jótéteményeik következtében ezek a kisértetek bizonyos esetekben istenekké változhatnak. Amint egyszer a kisértetek démonokká lesznek, emberi, sőt emberfeletti tetteket hajthatnak végre, ugyanakkor azonban együttműködhetnek az em­ berekkel. Ha tetteik nem jók, a démonok visszaváltozhatnak állatokká. A z igen elterjedt regény, Si-yu-ki (Utazás nyugaton), az emberek és kisérte­ tek együttműködéséről beszél. A Pai-she ( A fehér kigyó) cimű népi dráma, olyan emberi tragédia, melyben kisértet játsza a főszerepet. A kinai mitoszokban és legendákban, ha istenekről, tehát istenné vált emberekről, démonokról vagy lelkekről van is szó, mégis minden az ember körül mozog, aki a tulajdonképpeni hős. A Feng-shen yen-yi regényben pl. az istenek egyaránt állnak a felkelő Wen-Wang s a gonosz császár, CsuW a n g pártján. Vagy: e g y derék fiatalember hirtelen elveszti a szeretett lányt, a rókák lelke azonnal átváltoztatja őt is, hogy a szerelmesek egy­ máséi lehessenek. Minden léleknek meg kell hajolni a jót tevő, a dicséretes cselekedeteket végrehajtó ember előtt. Ime egy példa az egyik népi legen-

dából. Sötét éjszaka valaki egy előtte szaladó lelket pillant meg. Követi 8 olyan helyre érkeznek, ahol a szellem nem tud tovább menni, miért is le­ guggol. A szellemnek rendkivül nagy a feje. A z ember megkopogtatja fe­ jét és azt mondja neki: Szép nagy a fejed. Mire a szellem igy válaszol: N e m az én fejem, hanem a te szerencséd nagy. A népi legenda szerint ugyanis, a szellem fejének nagysága annak az embernek szerencséjével arányos, aki találkozik vele. Kinának nincs a Mahabharatához hasonló monumentális epikai költé­ szete, sem a görög v a g y római mitológiához mérhető mitologiája. Kinának nincs vallása. A primitív mitoszok és legendák összekeverednek a történe­ lemmel. Miután pedig elváltak a történelemtől, önállóan élnek tovább a népben, megtartva történeti tartalmukat. Kina mögött igen hosszú törté­ net áll s ha hiányzik Kinában az álalános nevelés, a tudományos ismeret, ezzel szemben nem ismeri e g y uralkodó vallás előítéleteit. Ennek helyét ott minden időkben mitoszok, legendák és mesék foglalták el, melyek minde­ gyike a maga módján fejezte ki a kinai jellem legfontosabb vonását: a. pragmatizmust.

„AZ IGAZI EGYENSULY gondolatát köröskörül a nap eseményei nyilvánvaló, hogy kizárják. Egy végső tökéletességgel és célszerűséggel kiállitott termelési gépezett naponta olyan termékeket hoz elő és olyan hatásokat ér el, melyekrenincsen szüksége senkinek, amelyektől mindenki fél s amelyeket sokan megvetnek, mert szemükben méltatlanok, értelmetlenek és használhatatlanok. A gyapotot elássák, mert a piac ugy kivánja; s a hadianyagoknak mohó vevői akadnak, bár senki sem óhajtja alkalmazásukat. A töké­ letes termelési gépezet és annak hasznos felhasználási lehetősége közötti aránytalanság tultermelés, nyomor és munkanélküliség mellett, mindezek nem engednek helyet az egyensuly fogalmának. Éppen igy meg van az intellektuális tultermelés, a nyomtatott és a légürön át hajszolt szavaknak állandó „tulsok"-ja és a gondolat­ nak merően reménytelen divergenciája. A művészeti termelés kö­ rül bezárult a circulus vitiosus s ezen belül függ a művész a sajtó­ tól s ezáltal a divattól, mindkettő pedig a kereskedelmi érdekektől. Az államelmélettől a családig a bomlásnak olyan folyamata mutat­ kozik, mint idáig soha. Egyensuly? Nem, az biztosan nincs!" (J. Huizinga: A holnap árnyékában). „ŐRÜLET ÉS TÉVFOGALMAK burjánoznak mindenütt. Ugy látszik, hogy az emberek soha még szónak vagy jelszónak nem voltak annyira rabszolgái, mint ma. S e szavakkal egymást ölik. Gyilkos szavak a szó legszorosabb értelmében. A világ telitve van gyűlölettel és félreértéssel. Nincs mérték, mellyel megmérhetnénk, hogy az őrültek százalékszáma milyen nagy s hogy vajjonna­ gyobb-e mint hajdan. Az őrület azonban a kár okozásában hatal­ masabb lett, magasabb trónuson ül, mint valaha. A kótyagos fejű félmüveltből kezdenek hiányozni a tradició, forma és kultura tisz­ teletének alázatos gátlásai. A legnagyobb baj azonban mégis a mindenhol tapasztalható ,indifférence á la vérité', mely a politikai csalás nyilvános dicséretében éri él csucspontját". (J. Huizinga: A holnap árnyékában.)

KULTURKRÓNIKA H I T L E R

VAGY

GOETHE?

Nemrég a Pritomnost cimű cseh folyóiratban e g y prágai német f ő ­ iskolás levelét közölte le a szerkesztőség, amelyben a levéliró azt ajánlja a cseheknek, hogy hagyjanak fel a masaryki humanista hagyományokkal s az idők szellemében tájékozódjanak a német nemzetiszocializmus tanitá­ sai felé. A németség irja a főiskolás — valamikor Goethe, a költők és gondolkodók nemzete volt; ma ellenben Hitler korszakát éljük, amidőn a humanista elveket, az irodalom és művészet legmagasabbnak vallott ér­ tékeit a katonai erények ápolása, a technika és a gazdaság érdekei vált­ ják le. Legyenek tehát a csehek is korszerűek, fejezi be levelét a diák, s Masaryk helyett válasszák Hitlert eszményüknek, miként ők, a németek is, Goethén tulfejlődve, a hitleri korszak uj légkörében élnek. E z a levél, amelyet a szerkesztőség megválaszolt, kifejtve, hogy kis nemzet, miként a cseh is, nem engedheti meg magának a parancsuralom fényűzését, mivel éltető eleme, önön létérdeke a politikai humanizmus rendszerét kivánja, s tul e szemponton, a csehek számára a masaryki ta­ nitás a mai, a korszerű: — ez a levél valóban tüneti jelentőségű. Tényleg: a cseh népnek Masaryk volt legnagyobb nevelője s működése összeesik a cseh állam megalakulásával. Ma, amidőn Csehország csupán „történelmi reminiszcencia" ahogy a németek irták, önkéntelenül is Masaryk észrevé­ tele ötlik fel bennünk, melyet Csapekkel folytatott beszélgetéseiben tett, hogy t. i. harminc évet éljen meg békében a köztársaság, s akkor jövője biztositott... A történelem - die Weltgeschichte ist das Weltgericht — mindössze husz évet engedélyezett a csehek nemzeti önállóságának. Fuimus Trojae... S amit a német főiskolás a cseh folyóirat hasábjain aján­ lott a cseheknek, azt ma a német hóditó nem csupán ajánlja, hanem biz­ tositja is számukra — bizonyos foku kulturális önkormányzatot a nem­ zetiszocializmus világszemléletének megfelelően. Hitler igy megszabadit­ j a a cseheket az esetleges dilemmától, hogy Goethe vagy Hitler. Goethe halála után 100 évvel később következett el Hitler korszaka. A z ember fejlődése fokán eljut oda, h o g y többé nem különböztet saját és a többi nemzetek között; s azok örömét és baját egyformán a magáénak vallja. Körülbelül ilyesmit mondott Goethe az Eckermannal folytatott be­ szélgetéseiben, ahogy Masaryk is a nemzetköziség humanizmusát, az egye­ temesség gondolatát hangoztatja a Csapek által megörökitett beszélgeté­ sekben. Lelki szemeink előtt van e g y korhű rézmetszet, mely a weimari kört ábrázolja a nagyhercegnő hajlékában, Goethe, Schiller, Herder, stb. beszélgetésbe elmerülve ülnek az asztál körül, kéziratok kezükben, tekin­ tetükben a gondolat megszállottjainak fényével. Ma, Weimar szelleme va­ lóban nem stílusos többé az uj Nagynémetországban. Kevéssel azután, hogy a német csapatok bevonultak Prágába, megtiltották Schiller Don Carlosának játszását. Pedig Schiller mondotta volt egykor „ a m deutschen Wesen wird die W e l t genesen". D e hogy mi is tulajdonképpen a „német lé­ nyeg", azt maguk a németek sem döntötték el, pedig ideológusaik kötete­ ket irtak e témáról. Mindenesetre Schiller szinművének betiltása arra vall, hogy a hitleri korszak másként képzeli éli a világ gyógyulását a né­ met lényegiségen keresztül, mint pl. maga az idézett Schiller. Goethe

Westöslicher Divanja, Schiller Don Carlosa, Herder „Briefe über die Hu­ manität" es Fichte „Reden an die deutsche Nation" c. müvei, ugy látszik, éppoly történelmi, v a g y inkább irodalmi „reminiszcencia", akárcsak az annak aposztrofált cseh nemzeti lét. Reminiszcencia, amely kinos és za­ vartkeltő, amelyre nem kegyeletes gonddal és gyöngédséggel, hanem ide­ ges ingerültséggel, bosszusággal tekint vissza az ember. A második weimari korszak — nem a Goethe-Schiller ideji irodalmi — hanem a politi­ kai Weimar, 1919-1932 között, ugy látszik, hiába kisérelte meg a weimari humanista-pacifista gondolat meggyőkereztetését. Hugo Preusz, a weimari alkotmány megalkotója ir arról könyvében (Das deusche Volk und die P o l i t i k ) , hogy a németek politikai másfélesége, kivülállása a nyugateuró­ pai demokráciák, az angolszász világ körén, amely szerinte a német nép apolitikus, szociológiailag meghatározott természetében gyökerezik, alap­ vető oka a germán világ és a többi Európa szembenállásának. Preusz, a német nép politikai neveléséről ir, amelyet be kell kapcsolni az angol­ szász demokráciák politikai áramkörébe, hogy megtalálja végleges helyét és összemüködő életformáját azokkal. U g y látszik, ez a vállalkozás nem sikerült. S hogy a német nép bizonyos rétegei fogékonyan reagáltak a nemzetiszocializmus tanitásaira, abban tul a németség sajátos gazdaság­ társadalmi és tömeglélektani helyzetén, amelyet a békeszerződések és a szerkezeti válság felidéztek, vitathatatlan része volt éppen annak az „apo­ litikus" német jellegnek, amelyről a weimari alkotmány szerzője ir. A z első weimari korszak a Goethe, Schiller, Herder triász — em­ beri egyetemességet teremtően ábrázoló irodalmi-művészeti periódusa idő­ ben összeesik Németország politikai alázuhanásának és ziláltságának ide­ jével, miként a második weimari periódus, a politikai demokrata-pacifista, időben követte a vilmosi Németország katonai-hóditó terveinek összeom­ lását. A humanista gondolat, akár irodalmi-művészi formákban, akár po­ litikai intézményes kifejezésében akkor jelentkezett, amidőn a németség hatalompolitikailag a mélybe zuhant. M e g kell állapitanunk, hogy sem az első, sem a második weimari periódus nem volt tartós hatásu a németség szellemtörténeti és politikai fejlődéstörténetében. És ma, Németország kétségtelen politikai felemelkedése, hatalmi állása, mint kontraszttüne­ mény, az irodalmi és politikai humanizmust egyaránt leértékelő és azt el­ vető magatartást mutatja. A Mein Kampf szerzője a humanizmust a kor­ látoltság, az érzelgősség és őszintétlenség keverékének tartja, s ezzel ér­ tékitéletet is mond felette. A németség mai ideológusai, élükön E. Jungerrel és H . Johsttal az uj embertipus, a harcos, kérlelhetetlen katona, az önmagáért való, a vérengző emberlét ujszerű szenzációját hirdetik és ma­ gasztalják. Ennek az uj emberlétformának valójában már Spengler volt a kulturtörténeti előfutárja. Már főművében „Der Untergang des Abend­ landes" majd későbbi irásában „Preussentum und Socializmus" s még erő­ teljesebben a „Der Mensch und die Technik" lápjain felvetiti az uj spártai embertipus körvonalait, s megjósolja az antihumanista Caesariz­ mus korszakát. Valóban, a prágai német főiskolásnak igaza van — Goethe élet- és emberszemlélete ma nem korszerű Németországban. A németség legalább is kifelé, hatalompolitikai megnyilvánulásaiban — az anti­ goethei, antiweimari, a hitleri korszak jegyében él. A szociológus, a lélek­ buvár, a pedagógus, mindegyik a maga módján igyekszik kielégitő felvilágositást kapni a németség életében végbemenő változásokról. A prob-

léma összetett, a feleletek sokfélék lehetnek. E g y mindenesetre nyilván­ való: az, amit eszmei felülépitménynek neveznek, hű tükrözője a gazda­ ság-társadalmi adottságoknak. A z uj német imperializmus törölte szótá­ rából a humanizmus fogalmát és szavát s ebben csak következetes volt. Németország legujabbkori politikai történelme nem a humanizmus j e ­ gyében valósul meg, s programmatikus antihumanizmusa csupán egyen­ értékű kifejezője mai hatalompolitikai rendjének és célkitűzéseinek, mi­ ként az első, vagy a második weimari korszak is megfelelően ábrázolta a z akkori politikai-társadalmi állapot eszmei kifejezéseit. Thomas Mann irja, h o g y az emberi humánumon kivül egy másik vele egyivásu, halhatatlan principium is lakozik az egyéni léitekben: az ösztö­ nök, az állati világa. A modern lélektani kutatás eljutott arra a megis­ merésre, hogy miként a „civilizált" egyén életéiben is előfordul visszafej­ lődés, „regresszió" már tulhaladott fejlődési fokokra, ugy a közületek életében is észlelhető a regresszió tüneménye. Tömeglélektanilag ez a reg­ resszió nem egyéb, mint a regredáló tömegegyedek kollektív megjelenési formája. E g y társadalmi rendszer, amely nyiltan és bevallottan az ösztön­ felszabaditásra alapoz, s az ösztönök felkelését, az ösztönlázadást hirdeti, mindaddig eredményes lesz, amig a társadalmi lét nem az ösztönök kul­ turális átszellemitésével, hanem az elfojtás primitív eszközeivel neveli egyedeit. És ez a körülmény rendkivül megkönnyiti az antihumanumra alapozott társadalmi mozgalmak munkáját, „ N e m adhatok mást, mint a mi a lényegem" — ez a költői szólam az imperializmus lélektanára is érvé­ nyes. Hóditáshoz, háborúhoz nem csak fegyver kell, hanem harcias, háborús mentálitás is. A reális hatalompolitikai törekvéseknek megfelelő lelkial­ kat kialakitása nem kevésbé fontos, mint akár maga a katonai felkészült­ ség. N e m véletlen, hogy a mai németség, v a g y azok vezetőinek Hitler, s nem Goethe az eszménye. Igaz, van egy másik Németország is, amelyet másokkal együtt, ma a legméltóbban T h . Mann képvisel, aki a nemzeti­ szocialista totalitással szemben a humánum elévülhetetlen és lebirhatatlan totalitását hirdeti. (N. B.)

MAI

KULTURKRÓNIKA I.

Zord időkben érzékenyebbek vagyunk. Holott edzettebbnek kellene len­ nünk. A z utolsó év sok mindent lenyuzott hét vékony bőrünkből. A z utó­ kornak meg kell tudnia, hogy a szabadság megtartása sokkal, de sokkal nagyobb erőpróba, mint annak kivivása. A szabadság jöhet égből és földből egyaránt. N a g y roppanások, belső és külső kataklizmák, éhség, lerongyolódás vagy a légkör telitődöttsége könnyen robbanhat a szabadság szüle­ tése felé. Ezerkilencszáztizennyolc végén a gazdaság és a lélek egyként kettérepedt. Nagyobbbik fele a léleké maradt s megindulhatott mindenfelé a világba, hogy magának tartós szabadságot keressen. A z indulás jó volt, a beérkezés siralmas. Európa gyarmatbirodalmakban gondolkodott. A ki­ csinyek és nagyok egyaránt azt féltették, ami a másé s a magukét el­ herdálták, sárba tiportatták. A megmaradt gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegénység csoszogott és nem tudott roppant testével mit kezde­ n i . A vérengző husevők, most szivósan elharapdálták a szegénység nö­ vényevőit. A szabadság gyenge pipehurját éppen tehetetlen irombasá-

gukban legelték le azok, akik bajvivásban, fortélyosságban, könnyű moz­ gásban és tudásban messze elmaradtak évszázados ellenfeleik mögött. A. francia forradalom és a tizenkilencedik század felvilágosodása után, szé­ gyen a huszadik század második fordulója. Akik megfogják érni e forduló keléseinek kifakadását részegre tántoroghatják magukat a szabadság m á ­ morában, de egyként bűnöktől roskadozva mea kulpázhatnak, mert K ö ­ zépeurópát évtizedig v a g y évtizedekig is kinozni engedték. Akik világbi­ rodalmakban gondolkodnak, egészen bizonyos, hogy a taktika leghidegebb, legdermesztőbb jégsarkait körözik, egyként játékosok hidegre és meleg­ re és végeredményekben számolnak. D e mi földi apróságok vagyunk. K i s országok csenevész gyermekei, akik a nagy játékosok bájait saját testün­ kön látjuk stigmaként kiütni. Minden nap és minden héten és kedden esténként, amikor a stigma egészen átnedvesedik és olyanokká gyengü­ lünk, mint a vérehulló fecskefű... A z utókornak meg kell tudnia, hogy a kis népeket még ezerkilencszáz harminckilencben is ugy forgatták, ugy igazitották, hogy a gyarmatbiro­ dalmakban gondolkodók tányérjain elnyelésre kész falatok legyenek. Va­ lósággal bosszantották és ingerelték egymást, hogy ki, mikor, mit f o g le­ nyelni a kisebb országok és népek közül. V o l t eset, — nem egyszer, — hogy az egyik nyeldeklő fél ujjait már rárakta a tányérra. Lassan t e m p ó ­ san megtapogatta az áldozat nyakát és száját nagyra nyitotta. E r r e meg­ indultak a lárma csináló dobok, az ellenfél az asztal körül futkosott és olyan nagy zajt vert az egész világon, hogy a nyeldeklő, — zavarta leen­ dő emésztésében, — mosolyogva kissé hátrébb huzódott. De négy hónap mulva irtózatos csizmáival ismét előre lépett. Akkor már lenyelhetett mindent, amit akart. A k i k csak végeredményekben számolnak könnyedén átsegitették a falatot ellenfeleik szájába, akik ezt v a g y azokat haladék­ talanul lenyelték. Felmerül önkéntelenül a kérdés: ki a bűnösebb? D e ők röviden egymás között csak afölött vitatkoztak, hogy fel kell-e osztani uj­ ra a világot v a g y sem ? Jó-e a dömping vagy rossz? Jár-e a nagy, de rossz népeknek gyarmat vagy sem? Sok hadiszerrel sokra lehet-e menni v a g y kevésre? M i t töltenek inkább a héliummal, harci léghajókat-e v a g y kö­ zönséges dunyhákat? De abban, mint „természeti törvényben" feltétel nélkül megegyeztek, hogy behemót nagy testeknek, különleges belső lelki­ kényszer esetén lehetséges és előállhat a visszatarthatatlan nyeldeklési ösztöne. Erkölcsi érzékenységük mégsem maradt tétlen, mert az orvosi tudományból felhozott példákkal sokan igazolni próbálták, hogy évente kétszeri nyeldeklés gyomorrontáshoz vezethet. És mit tettek az elnyelésre itéltek? Voltak közöttük, akik észre sem vették, máris az óriási has mélyén pihentek. Voltak, akiknek még idő ada­ tott a latolgatásra, ezek nagyrésze arra az eredményre jutott, hogy leg­ kellemesebb lesz a szelid engedelmesség és a mértéktelen alázat. Hitélet­ ből vett példákkal igazolták, hogy a türelem és a szenvedés az egyetlen szer, amivel minden fajta nagy étvágyat el lehet csillapitani. A türelem és a szenvedés kifelé, a türelmetlenség és a szenvedély befelé. Szó sincs róla: legtöbbször nem saját elhatározásukból cselekedtek. Időnként szo­ rongatták a torkukat is. Ilyenkor felajánlottak marhát, kincset szegény­ séget, zsidót, a föld nedveit és minden gyógyfűvét, az állampolgárok kö­ zötti szakadást, egyrészüknek a biztos kiűzetését, ipart és kereskedelmet, a könyörületre való ráhatás minden módját, csakhogy puszta életüket

megmentsek. A szegény embereik szegény kis kincseit e g y diarabig el is fogadták a nyeldeklők. A többiről most ne beszéljünk. Majd elválik. És mit keres a nagy tétek között Remenyik Zsigmond? Remenyik Zsigmond most kivándorol Amerikába. Remenyik Zsigmond, iró és költő, régi magyar nemesi család sarja, a szegények és megalázottak megvesztegethetetlen harcosa, az emberi hu­ mánum jogosságának konok hirdetője, a függetlenség és szabadság elváltozhatatlan csökönyöse. M i t akar ő? Miért megy, hova megy, mit nem lát már célnak és értelemnek? Mi tudjuk, hogy vissza f o g jönni, tudjuk, hogy lélekzési változásra van szüksége, mert ez az áporodott levegő nem az ő tüdejének váló. De mondja csak el ő, hogy akar, mint akar, miért akar? Sokkal hivatottabb nálunk. Mi legfölebb megrendülve és kicsit irigyked­ ve, de minél előbb visszakövetelve nézünk utána. (Pap Gábor) DEL Kedves Barátaim, szeretném a „bucsu" teatralitását kellő értékére leszállitani. E g y irót és gondolkodót egyébként sem kötelez bucsuzkodásra az aféle jelen­ téktelen semmiség, hogy lakóhelyét, tartózkodási terepét egyik faluból egy másik faluba helyezi át. Irók, akár a vándormadarak, mindig hajla­ mosak voltak csavargásra és vonulásra, ha nem tévedek, magam eseté­ ben is csak ezt igazolhatom. Tizennyolc évvel ezelőtt is volt e g y pont éle­ temben, midőn nem tudtam ellentállani ennek a csavargási és ismerke­ dési vágynak, akkor dél felé vettem utamat, most pedig észak felé. E z az egész különbség, se több, se kevesebb. Egyébként, ha teljes kivánok len­ ni, — mint ahogy mindig és mindenben a teljességre törekedtem hatá­ rolt erőimmel, — be kell vallanom, akkor is félelemmel és szorongással indultam utnak. Ma sem érzek egyebet félelemnél és szorongásnál. Gyö­ kereim Európához tulságosan mélyrebocsátottak, néha még azt is hiszem, hogy ha csak átmenetileg is, de gyengiteném e gyökereket, elvágnám és megsemmisiteném életem minden értelmét. M é g arra is hajlandó vagyok, hogy Európánkat ugy szeressem, amilyen, tehát még mai züllött állapo­ tában is. E z természetesen hűséget és nagylelkűséget tételez fel, de ha egyébben nem is, de hűségből és nagylelkűségből mindig, sikerült példát mutatnom, életemet és munkásságomat mindig e két erény vezette szaka­ dékokon és bozótokon át végső célja félé. E hűség és nagylelkűség kész­ tet rá egyben, hogy kedvelt földrészünket ne csak hogy ne feledjem, de emlékét egy pillanatra sem feledjem és hozzá mindig és mindig visszavággyak. Mint szorgos és törekvő embernek, mint lelkiismeretes és igyek­ v ő irónak azonban be kell vallanom, hogy az európai élet gyakorlata e l züllesztette valaha lankadatlannk hitt erőimet. Hit, eszmények, nyuga­ lom, becsület és tisztesség hijján alig látnám tovább az értelmét életem­ nek, — ezek a bolondságok pedig Európánkban az utolsó évtized alatt meglehetősen elveszitették ázsiójukat. Lassan, legalább is ugy tűnik e pillanatban, hogy lassan ki is mentek a divatból, lassan! feledésbe mentek, egynéhány mániákus emlékezik mér csak hirükre, köztük én magiam is. D e a kellő gyakorlat hijján. hisz csak elvétve és titokban, alkalmazhattuk gyakorolhattuk, már akik alkalmazták és gyakorolták e régi és ősi erkölcsi műveleteket, zárt falak között, zárt szobákban, néha baráti körben, d e meglehetősen titokban és kellő környezet hijján. Már ugy éreztem, h o g y

magam is feledni kezdem e régi ismereteket, hasonlatosan az idegen kör­ nyezetbe került emberhez, aki idők multán és az uj környezet hatása alatt feledi régi szokásait, eredeti hivatásét és anyanyelvét. Gyakorlatra van szükségem e feledésre itélt műveletekben, mondhatnám azt is, uj tanul­ mányokra, v a g y legalább is a régi tanulmányok felfrissitésére. Mint bűn­ tudatos, bukott tanuló, ha van még rá mód és lehetőség ezen a világon, át akarom ujból venni, fel akarom ismét frissiteni azokat a tantárgyakat, melyeikből ma majdnem mindannyian megbuktunk Európában. U j r a lec­ két kivánok venni a becsületből, a tisztességből, a szabadságból, a demok­ ráciából, a humanitásból és az értelemből, ismétlem, ha van még ismét­ lésre és eféle gyakorlatra mód és lehetőség ezen a világon. Szó sincs te­ hát bucsuzásról, kedves barátaim. A mi kapcsolataink, legalább is e lap hasábjain eltéphetetlenek. A k i a szabadság, a humanitás és az értelem barátjának tudja magát, az továbbra is maga mellett talál, amig élek és ha még lesz papiros, nyomdagép és betűöntésre szánt ólom Európában. Eu­ rópában és az egész világon! Bizony, és ezt ismét be kell vallanom, — rövid bucsu helyett is szivesebben jelenteném érkezésemet, szivesebben mutogatnám messzi földről Európánkba visszajuttatott kincseinket, szi­ vesebben bontogatnám előttetek csomagomat, hogy mindenkit, aki meg­ érdemli a gondosságot és az ajándékokat, megajándékozzak. Természete­ sen nem oroszlánbőrrel, elefántagyarral, rozsdás eszközökkel és buta szo­ bortömbökkel, de messzi földről hozott, Európába ismét átplántált, vám és illetékmentesen terjeszthető humanizmussal, szabadsággal, becsülettel és tisztességgel. H o g y ez elkövetkezik, abban a reményben üdvözöllek ti­ teket, barátaim, bizom benne, hogy nem a halálraitéltek szomoruságával, d e a szabadság és a hűség példamutatására hivatottak konokságával. Igy és ebben a szellemben köszöntelek benneteket, kedves barátaim! (Remenyik

Zsigmond)

A1 UJ ERDÉLYI KÖNYVKIADÓK ÉS A NÉPKÖNYVTÁRAK Erdélyben szinte mindenki ir. Kolozsvárt pl. egymásután jelennek meg, egymástól függetlenül, de azonos problémáju könyvek és fűzetek, Ilyen volt a multévben a 17 fiatal erdélyi magyar iró kiadásában megje­ lent Bözödi György szerzette Székely bánja, a multév őszén Bányai László könyve, a Magyarság a Dunavölgyében, majd Rácz Gyula és a Vincze Já­ nos kis füzete: Mi a nemzetiségi kérdés? Utána sorok irójáról: a Vásár­ helyi Hitvallás nevében. Mindezekkel szinte egyidőben a fiatal irók egyremásra kapják vissza regénykézirataikat hazai és a pesti könyvkiadóktól: „A változott nemzetpolitikai szempontokra való tekintettel egyelőre a ki­ adástól el kell tekintenünk..." A z „egyelőre" elháritott fiatalok erre saját könyvkiadó szövetkezet létesitése céljából összehozzák az Erdélyi Enci­ klopédiát. Már két kiadványa (Balogh Edgár: íratlan történelem; Szemlér Ferenc: Más csillagon) meg is jelent és még öt készülőben. Ugyanakkor a kolozsvári Munkás Athenaeum is könyvkiadáshoz lát s már ki is adta Jordáky Lajos Spanyolország cimű munkáját s Kovács Katona Jenő re­ gényének kiadására készül. D e nem tétlen a Sz. C sem. A magyar népkö­ zösségi szervezkedés lázában helyet keres — eddigi magaslatairól leeresz­ kedve — a népkönytárakban. Könyveket készül iratni esetleg az „urakról", mert állitólag a parasztokat elsősorban az uri tárgyu dolgok érdeklik Be-

szélnek azután még e g y könyvkiadó vállalat létesitéséről. H a akarjuk, ha nem, Erdélyben előbb-utóbb könyvkiadó háború indul, valamennyi a széles rétegek s igy a népkönyvtárak meghóditása és uj könyvtárak teremtése céljából. Hogy ebben a küzdelemben ki marad alul, az ujak-e v a g y a ré­ giek, az részben tényleg a népkönyvtáraktól függ. A népkönyvtáraktól, amikről ma igen sokat beszélnek. Mit is értünk ezek alatt a népkönyvtárak alatt? Mindenekelőtt: tulzás csak ugy általában erdélyi népkönyvtárakról beszélni, mikor a kéznél lévő adatok csak a magyar falusi népkönyvtá­ rak és a városi muukáskönyvtárak polcai közé nyujtanak igen fogyatékos betekintést. A román, szász és zsidó népkönyvtárakról pl. már semmit sem tudunk. Már pedig az együttélő három nép ténye ugyancsak megfonto­ landó szempont a népkönyvtárak kérdésében. H o g y azonban mi. mégis me­ rünk „erdélyi" népkönyvtárakról beszélni, arra elsősorban a céhekbe tö­ mörült munkásság könyvtárai bátorítanak fel. Ezzel természetesen ko­ rántsem becsüljük alá az állami, vagy a kisebbségi közművelődési szervek által létrehivott népkönyvtárakat, hanem mert az emlitett munkáskönyv­ tárak jellege tükrözi leginkább a nép önmüvelődési készségét, A munkáskönyvtárak — mint ismeretes — saját kezdeményezésből alakultak s az önmüvelődési törekvéseknek arról a fokáról tanuskodnak, amely tulmegy a saját nemzeti kultura elsajátitásán az itt élő nemzetek s az európai népek kulturája felé. A munkáskönyvtárak polcain nagyon barátian megférnek egymás mellett a román és szász irók és költők mű­ vei a magyarokéval, nemcsak magyarra forditva, de eredeti román és né­ met nyelven. N e m különben megférnek a zsidó regények a világirodalom klasszikus termékeivel. A mai „Erdély területén körülbelül 35-40 ilyen munkáskönyvtár működik s könyvállományuk közel 100 ezer kötete forog az olvasók kezén. A m i könyveik kiválogatását illeti, ugy ezt többnyire a nagyobb olvasottságu munkások irányitják. Mindenesetre ma már azt á l ­ litani e munkáskönyvtárakról, hogy csak bizonyos irányzatú könyveket tartanak, téves. Munkáskörökben már évek óta jelszó: Ismerj meg min­ denkit! Annak az erdélyi könyvkiadónak tehát, aki eltudja találni a mun­ kásság körében visszhangot teremtő hangot, annak máris nyert az ügye. Sokkal nehezebb a falusi népkönyvtárakban helyet szoritani az uj könyv­ kiadóknak. Ezekhez az ut jórészt a papságon és a tanitóságon keresztül vezet. ( A legtöbb helységben a tanitó v a g y a pap kezeli a könyvtárat, mi­ nek következtében állandó az egyoldaluság veszélye.) E r r e a támpontra épitette a Magyar N é p cimű kolozsvári hetilap magas tőke befektetésével a „Magyar N é p " Könyvtára c. vállalkozást tiz esztendővel ezelőtt. Szervezett is 1938 végéig a kb, 1500 magyar lakosságu község közül 363 községben népkönyvtárat, szétküldve ez időpontig saját könyvkiadásuk első soroza­ tából 24.849 drb könyvet 1.230.897 lej értékben. ( A 363 községből 70 helyre teljesen ingyen küldték szét a sorozatot.) Ezenkivül szétküldöttek még 39.136 darab irodalmi művet, 1.025.387 lej 50 bani értékben, a ren­ delésekhez csatolva 50. 613 darabot ajándékként, 1.213.644 lej 50 bani ér­ tékben. Összesen 89.794 darabot, 2.239.032 lej értékben. A z első és má­ sodik sorozat kiadványaiból igy összesen 114.598 kötetet hozott forga­ lomba 3.469.929 lej értékben. Ugyanakkor a Gyallay Domokos féle képes ábécéből 25.000 példányt osztottak ki teljesen ingyen. Kétségtelenül nagy teljesitmény, ha tekintetbe vesszük, hogy tiz év-

vel ezelőtt alig volt falusi népkönyvtár. Kérdés: az uj könyvkiadóik birják-e a versenyt e nagy tőkével dolgozó könyvkiadóvállalattal szemben, amelynek a pénzén kivül segitsége minden felekezeti iskolán és egyházi intézményen tul az az erkölcsi tekintély is, amit a népkönyvtárak megszer­ vezésével szerzett s amit ezenfelül még alátámaszt e g y 15.000 példányban megjelenő saját hetilap. A z uj könyvkiadóknak csak ugy lehet esélye olvasót találni a töme­ gekben, ha felfedi e falusi népkönyvtárak nagy erényei mögött lappangó gyöngeséget és azt tudatositják az olvasókban. E gyöngeségek tüstént ki­ tünnek, ha összehasonlitjuk a munkáskönyvtárak könyveit a „Magyar N é p " könyvtára könyveivel. A z összehasonlitás során kiderül a nép által és a fölülről szervezett népkönyvtárak közti szinvonalbeli különbség. A „Magyar N é p " Könyvtára által forgalomba hozott száztizennégyezer 598 darab 104 mű egytől-egyig magyar irók munkája. 19 mű a me­ zőgazdálkodás kérdéseit tárgyalja s mint ilyen, kétségtelenül előmozditja a kisgazda hasznosabb gazdálkodását. 33 mű könnyebb fajsulyú ismeret­ terjesztő munka, többnyire a család és a falusi élethez közelálló kérdések köréből. Három könyv a magyar történelmet ismerteti. A többi 52 mű népregék, mesék, versek, regények és szinművek közt oszlik meg. Petőfi, Jókai, Mikszáth s más klasszikus magyar irók sorából. A mai jelesebb er­ délyi irók közül Kos, Berde, Makkai, s az elhunyt Benedek Eleik. A többi irók többnyire lelkészek, tanitók, akiknek alig-alig hallottuk a nevét. Telje­ sen hiányzanak Móricz, Szabó Dezső, A d y , Illyés Gyula, Tamási. Hiányzanak a falukutató művek, hiányzik a magyar társadalomkutatás. Mondhatnók, hiányzanak mindazok, a munkák, melyek megtalálhatók a munkáskönyvtárakban. A „Magyar N é p " Könyvtár egyoldalusága még szembeötlőbb, ha tekintetbe vesszük, hogy egyetlen egy névre sem akadunk könyvjegyzékük­ ben az európai klasszikusok közül. Hiányzanak a román irodalom művészi s tudományos termékei. Ilyen körülmények közt bizony meglehetősen cson­ ka ez a könyvtár a nép szempontjából. Felettébb sántit az a népnevelő munka, mely pl. az ittélő népek életét művelődését és törekvéseit nem is­ merteti a magyarság közt. M é g inkább birálható gyengesége a „Magyar N é p " Könyvtárának az a félelme, amivel mellőzi a magyar nemzet haladását sürgető irók műveit. E z már szinte bűnnek számit. Hisz a népet kárositják meg, amikor a népkönyvtárak révén nem segitik elő a nép tájé­ kozódókészségét a társadalom nagy kérdéseinek megismerése felé. Ezeknek a szempontoknak a felismerése nélkül aligha ér el különö­ sebb eredményt akár a fiatalok Enciklopédiája, akár a Munkás Athenaeum könyvkiadói kisérlete. Már pedig mind a két vállalkozás azzal az igénnyel is jött, hogy a népkönyvtárak felfrissitője lesz. A feladat komoly és szép. Erdély 3411 községéből kb. 1500 magyar, illetve vegyes lakos­ ságú falú! H a ebből levonjuk azt a 363 községet, ahol már működnek nép­ könyvtárak, még minidig 1137 falu népkönyvtárainak a megszervezése van hátra a munkáskönyvtárakéhoz hasonlóan. Mert ahhoz, hogy a falu müvelődésbeli elmaradottsága áthidalható legyen, alkalmasabb ti­ pus az utóbbi, hisz' sokkal több vonatkozásban áll közelebb az olvasójához, s közelebb az „élet teréhez". Ezért egyebek közt főbenjáró mellőzni ugy a román, mint magyarul pl. a haladó szellemű könyveiket. Olyan szórvány­ vidékeken pedig, mint teszem fel a mezőségi, falvak, ahol a magyarság mindennapi élete összeforr a románságéval, ott bizony román-magyar, kö-

zösen használt népkönyvtárakra lenne szükség. A z uj könyvkiadó vállalkozások sikerét biztositaná, ha például meg­ tudnák győzni a vegyeslakosságu községek román szellemi vezetőit, hogy rájuk hárul a közös román-magyar nyelvű népkönyvtárak megteremtésé­ nek előmozdítása. Sokat lenditene talán a megyei könyvnapok divattá te­ vése. Ilyen felolvasásokkal kiemelt könyvnapok keretében megbeszélést tarthatnának a megyei népkönyvtárak vezetői. Igy pontos kulturtérkép birtokába lehetne jutni a népkönyvtárak létezését, működését, tapaszta­ latait illetően s ezek azután kiszabnák az uj feladatot is. A meglévő nép­ könyvtárak kivirágzása is csak ilyen széles társadalmi segitséggel lehet­ séges. E z t bizonyitja a „Magyar N é p " Könyvtára, de még inkább a munkáskönyvtárak története. E népkönyvtárak érdekében csak hasznos lehet az erdélyi könyvki­ adók versengése, ha az értékes könyvekkel történik és nem fajul el üz­ leti versengéssé. (Nagy István)

NÉPKÖNYVTÁRAK KÜLFÖLDÖN. Külföldön a nép és munkáskönyvtárak főleg a 8 órás munkanap bevezetése után terjed­ tek el. A nagyobb szabadidővel rendelkező dolgozónak lehetősége nyí­ lott életét — munka után — tested­ zéssel, szórakozással és önművelő­ déssel emberibbé tenni. Az ezt a fo­ lyamatot elősegitő magán és állami kezdeményezések elsősorban a nép­ könyvtárakat szorgalmazták az öszszes népi művelődési intézmények közül s bár ujabban a rádió és film igen hatékony kulturterjesztő esz­ közöknek bizonyultak, a könyv és könyvtár maradtak továbbra is a legfontosabb nevelési eszközök. Ért­ hető is. A népkönyvtárak — helyes szervezés mellett — a legalkalma­ sabbak a dolgozó egyéniségének ki­ fejlesztésére és látóköre kiszélesíté­ sére, amikor kora szellemi mozgal­ maiba bevezetve azt nemcsak ter­ melési, de társadalmi értékűvé is emeli. A dolgozó a népkönyvtárak szakirodalma révén elsajátithatja a mindennapi foglalkozásához szük­ séges magasabb ismereteket s igy életfeltételein javithat. Mindezeket a célkitűzéseket magáévá téve: 1. A népkönyvtárak nem várják meg, hanem „eléje mennek" olvasóiknak; — 2. összetételükben változatosak: szórakoztató és tanitó müveket egyenlő arányban tartalmaznak; — 3. Működésükben a dolgozó rétegek

életkörülményeihez alkalmazkod­ nak. Igy pl. vasárnap és munka utáni időkben is látogathatók stb. A népkönyvtárak országonkénti állásáról kimeritő adatokat találunk a Nemzetközi Szellemi Együttmű­ ködés Intézete által lefolytatott an­ két eredményeit összefoglaló kötet­ ben. (Bibliotheques populaires et loisirs ouvriers, Paris 1933). Esze­ rint a népkönyvtár-szervezésnek, álta­ lában két tipusa ismeretes. Az egyi­ ket az állam vagy valamely kultu­ rális intézmény egész, országra ki­ terjedő kezdeményezése jellemzi. Ez az irányzat főleg Oroszországban nyilvánul meg. Az ankét idején — 1933-ban — Oroszország területén 1 8 . 0 0 0 népkönyvtár működött 58 mil­ lió kötettel. Ebből 1 2 . 0 2 8 falun. Az orosz népkönyvtárak eljutnak a leg­ eldugottabb ázsiai településre, üze­ mekbe, klubokba, sőt a hadsereg ka­ szárnyáiba is. Mig Oroszországban maga az ál­ lam irányitja a könyvtárak műkö­ dését, addig például Svájcban ez a feladat a „Mindenki könyvtára" el­ nevezésű intézményre hárul. A régi Ausztriában s a volt Csehszlovákiá­ ban az „Uránia" illetve a „Masaryk Intézet"-ek töltöttek be hasonló feladatkört. A népkönyvtárak másik tipusa nemzeti egyesületek alakjában je­ lentkezik. Ezek célja a különböző könyvtárak közötti kapcsolat meg-

l v a s á s ik é s z s é g é t .A z t e r e m t é s e . Igy A n g l i á b a n a Natio­ figyelmét, o é p k ö n y v t á r o s o l v a s ó i „szelle­ n a l C e n t r a l Library a legtávolabbi igazi n k ö n y v t á r n a k is

r ö v i d

i d ő n b e l ü l

b á r m e l yk ö n y v e t eljuttat.

S v é d o r ­

mi

igazgatója".

T e r m é s z e t e s e n

e

f e l a d a t k ö r b e t ö l t é s é h e za z á l t a l á n o s

ű v e l t s é gé sa s z a k i s m e r e t e k m e l ­ s z á g b a nu g y a n e b b ő la c é l b ó l e l o s z t ó m e d a g ó g i a i s ő t p s z i c h o ­ k ö z p o n t o k a t állitottak fel v i d é k e n ­ lett fejlett p lógiai é r z é k k e l kell

k é n t . Az E g y e s ü l t

Á l l a m o k b a n n i n c s

semmi különbség

a nép és r e n d e s

n y i l v á n o sk ö n y v t á r a k

között. A z

r e n d e l k e z n i e .

Külföldön a „bibliotechonomia" szaktudomány s igen nagy gondot f o r d i t a n a k a n é p k ö n y v t á r o s o k ne­

k ö n y v t á r1 6 2 millió kötettel) és oly

velésére. már 1887

feltételek mellett m ü k ö d n e k (vasár­

U n i v e r s i t yS c h o o lo f Library Servi­

u t ó b b i a k

s z á m a

oly n a g y

( 1 0 . 9 3 7

Az E g y e s ü l t ó t a

működik

Államokban a C o l u m b i a

O r o s z o r s z á g b a n p e d i g s z á m o s nap is nyitva, dijtalan), h o g y a n é p ­ ce, felső é s a l s ó b b f o k u t a n f o l y a m o n k ö n y v t á r a k s z e r e p é t e r e d m é n y e s e n k é p z i k

helyettesitik. A n é p k ö n y v t á r a k á l t a l á n o s

szer­

ki

a n é p k ö n y v t á r o s o k a t .

(Gál Ernő)

v e z é s e mellett, a l e g t ö b b o r s z á g b a n GALILEI, Háromszázhetvenöt éve mult februárban, hogy szá­ mára. Igy pl. Svájcban a „Mindenki épp Michel-Angelo halálának évében k ö n y v t á r a "k e z d e m é n y e z é s é i b ő l moz­ Pisában megszületett Galileo Galilei, gókönyvtárfiókokat létesitettek. Hol­ a modern mechanika megalapitója. Apja jónevű zenész, alá fiát szülővá­ l a n d I n d i á b a n és a k ö z t á r s a s á g i S p a n y o l o r s z á g b a n a m o z g ó k ö n y v ­ rosában, Pisában iskoláztatja. A fia­ tár é r d e k e sf o r m á j a , a „bibliobus", tal Galilei már tizenkilenc éves ko­ rában megkezdte nagyszerű felfedea k o c s i r a v a g y a u t ó r a szerelt kis k ö n y t á r , m e l y bizonyos időközökben séseinek sorát. felkeresi a távoleső vidékek lakos­ A pisai katedrálisban megfigyelt ságát s friss olvasmányokkal látja egy mozgó lámpát s pulzusán mérve el. megállapitotta, hogy a lengések ideje mindig pontosan ugyanaz. Ez. A n é p k ö n y v t á r a kn é p s z e r ű s i t é s é ­ a megfigyelés az ingaóra alapja. re e g é s zs o r e s z k ö z szolgál, m i n t pl. a k ö n y v t á r a k s z é p , világos hely­ Amint elvégezte tanulmányait s s é g e k b e n való e l h e l y e z é s e , a k ö n y ­ tanárrá lett Pisában a testek leg­ vek i z l é s e s kiállitása é sk ö t é s e , a z egyszerűbb mozgásait kezdte ta­ á l t a l á n o s s a j t ó p r o p a g a n d a , k ü l ö n ­ nulmányozni s különösen a testek b ö z ők a t a l ó g u s o k , k ö n y v k i á l l i t á s o k esését. A hires ferde toronyból kü­ stb. F o n t o s n a k tartják m e g f e l e l ő é s lönböző s u l y u , de azonos formáju v á l t o z a t o s t a r t a l m ú k ö n y v s o r o z a t o k testeket ejtett le s megállapitotta, k i a d á s á t . A m e r i k á b a n a „Library h o g ya z o ka z o n o s sebességgel ér­ A s s o c i a t i o n "l é l e k t a n n a l ,a n g o l iro­ nek a földre. E z e k a kisérletek ve­ d a l o m m a l , f r a n c i a f o r r a d a l o m m a l , zettek a s z a b a d e s é s törvényeihez. szellem-higiéniával és t á r s a d a l m i A matematika alkalmazásával vé­ p r o b l é m á k a l foglalkozó k ö n y v e k e t gül, mely tekintetben, egyike volt a i g y e k e z n e k a k ö n y v e k e tm i n é l h o z z á f é r h e t ő b b é t e n n i a l a k o s s á g

a d o t t ki e d d i g 7 0 0 . 0 0 0

p é l d á n y b a n

legelsőknek, s i k e r ü l t k i a l a k i t a n i a a

mechanika alapját. A természet könyve — mondta k ö n y v t á r o ss z e m é l y é n e k é s képzett­ — a matematika nyelvén van meg­ s é g é n e k : a n é p k ö n y v t á r o s u. i. irva; jellemzői a háromszögek, kö­ n e m a d m i n i s z t r a t i v h i v a t a l n o k rök és más mértani alakzatok, me­ c s u p á n , h a n e m t á r s a d a l m i s z e r e ­ lyeknek közvetitése nélkül lehetet­ p e t betöltő egyén. S z o r o sk a p ­ len e m b e r i l e g megérteni e g y e t l e n A n é p k ö n y v t á r a k v e z e t é s e

p o n t j á b ó l

nagy

j e l e n t ő s é g e v a n

c s o l a t b a n az o l v a s ó k k a l , t ö b b e s e t b e n

s z e m ­

a

a leg­

a k ö n y v t á r o s tar­

tozik felkelteni a

k ö n y v t á r l á t o g a t ó

s z ó t is. Az e g y e n l e t e s e ng y o r s u l ó m o z g á s , a z átlő, a vetületek, a centrifugális

ö z b e l é p e t ts G a l i l e i n e km e g kellett az e m e l ő aa zü t k ö z é s k é r d é ­k h á t r á l n i aa b i r ó s á g előtt.

erő,

seit n a g y kisérleti é r z é k k e l vizsgál­ ja s a d A ' l l e m b e r t D i d e r o t féle E n c y e l o p e d i a szerint m a g á t n e k " .

„ n e m veti a l á

a régi i s k o l á k előitéletei-

H e t v e né v e s k o r á b a n ,1 6 3 3 j u n i u s 2 2 é n jelent m e g birái előtt s k é n y szeritették, h o g y i n g b e n , térdepelve,

Az e g y k o r i t u d o m á n y o s s á g ­ e s k ü v e lt a g a d j a m e g tanitásait. Is­

gal e l l e n t é t b e n felismeri, h o g y va­ m e r e t e sl e g e n d as z e r i n t f e l e m e l k e d ­ l a m e l y test e g y i r á n y u e g y e n l e t e s

ve l á b á v a l d o b b a n t o t t s ezt m o n d ­

m o z g á s á t ,h av a l a m i m e g n e m a k a -ta: „ m é g i sm o z o g " ,a t u d ó s feltard á l y o z z a , h a t j a .

a végtelenségig folytat­

Az a d d i g i

felfogás szerint

u g y a n i se n n e ka m o z g á s n a k m i n ­

t ó z h a t a t l a n

a k a r a t á t nyilvánitva

ezzel a zi g a z s á g felé. k o r l á t o k a t

d e n k é p ' l a s s u l n i kellett. A n y u g a l ­ n i u s z elé?

„Ki a k a r n a

e m e l n i a z e m b e r i

gé­

Ki m e r n é kijelenteni,

m i állapot igy elvesztette a b s z o l u t

h o g y m i n i d l e n t l á t u n k és t u d u n k , a m i

jellegét s a m o z g á s egyik k ü l ö n ö s

a v i l á g o n v a n é sm e g é r t h e t ő ? " —

v á l t o z a t á v á lett.

irta.

At u d o m á n ye g é s zm á s t e r ü l e t é n

E g y

F l o r e n c

melletti t a n y á r a

z á m ü z v e1 6 3 6 b a n m e g v a k u l t s Galilei u g y a n c s a kl é n y e g e s e r e d m é ­ s 6 4 0 b e nm e g h a l t . Az e m b e r i g o n ­ n y e k e t ért el. Értesült, h o g y a hol­ 1 l a n d o k

nagyitót

s z e r k e s z t e t t e k ,

m e l yl e h e t ő v é tette

a távoli

tár­

g y a k k ö z e l e b b hozatalát. 1 6 0 9 b e n

d o l k o d á s

t ö r t é n e t é b e n

a g o n d o l a t

s z a b a d s á g á é r th a r c o l ón e v é t h a g y t a m a g au t á n :

„A fizikai k é r d é s e k

á r g y a l á s á n á ln e ms z a b a d k i i n d u l á m a g a is készitett e g y h a r m i n c s z o ­ t o n t u lh a s z n á l n ia z Irás szöve­ r o s a n -n a g y i t ó távcsövet, mellyel a z si p g é n e k tekintélyét, h a n e m a kísérle­ t a n u l m á n y o z t a . s a s z ü k s é g e s b i z o n y i t á s o Felfedezte igy, h o g y a J u p i t e r n e k teket é k e s c a r t e s é s N e w t o n követ­ t ö b b h o l d j a v a n , h o g y aH o l d o n h e ­at". D é k n a g y s z e r ű e n kijelölt u t j á n . g y e k e t f i g y e l h e t ü n k m e g , h o g y a t é g b o l t o t

V é n u s z n a k

é p p u g y fázisai v a n n a k ,

m i n taH o l d n a k n a p f o l t o k a t .

( M á n d i c s G y u l a )

sv é g ü l észlelte a

D ea m i

l é n y e g e s e b b ,

e z e k af e l i s m e r é s e k , e g y e s ü l v e m e ­ c h a n i k a it a n u l m á n y a i v a l

a z e g é s z

AZ A T O M R O M B O L Á SU J M Ó D JA. Az a t o m o ká l t a l á n o s fel­ é p i t é s e m e g l e h e t ő s e n

k ö z t u d o m á s u . n a p r e n d s z e r v i z s g á l a t á h o z vezették. T u d j u k , h o g ya R u t h e r f o r d B o h r Elvetette a régi elméletet, m e l y féle a t o m m o d e l s z e r i n t a z a t o m s z e r i n t a föld m o z d u l a t l a n u l áll a m é r e t e k ö r ü l b e l ü l a c e n t i m é t e r v i l á g e g y e t e m k ö z e p é n s a n a p

fo­ s z á z m i l l i o m o d r é s z e s a z a t o m t ö ­ sm a g á é v á tette a m e g l e g n a g y o b b r é s z e a pozitiv l e n g y e l csillagász, K o p e r n i k u s által t ö l t é s ű a t o m i m a g b a n ö s s z p o n t o s u l , r o g

körülötte

n é h á n y évvel e l ő b b közzétett r e n d ­

a m e l y k ö r ü l b e l ü l m é g

s z á z e z e r s z e r

szert, m e l y an a p o t állitja r e n d s z e ­

k i s e b b ,m i n t m a g a a z a t o m , a z egé­ r ü n k k ö z e p é b e . E zar e n d s z e r a z o n ­ szet p e d i gn e g a t i v e l e k t r o n h ü v e l y b a n tökéletes e l l e n t é t b e n állt a z veszi körül. e g y h á zh i v a t a l o s felfogásával. S ő t Az a t o m e l e k t r o n h ü v e l y é n e kk u ­ megtiltották n e k i e n n e ka t a n n a k t a t á s al é n y e g é b e nm a l e z á r t n a k te­ i s m e r t e t é s é t , m e l y e t „lehetetlen­ k i n t h e t ő . A k u t a t á s f ö é r d e k l ő d é s e n e k " és „ h i t e t l e n n e k " bélyegez­ ezért a z a t o m m a g s z e r k e z e t é n e k t e k (1616). vizsgálatára i r á n y u l , vagyis a r r a a T i z e n h a t

évvel

k é s ő b b k ö n y v

m e g j e l e n t e t é s é t h a t á r o z t a e l e z e k ­

k é r d é s r e ,

h o g y

h o g y a n t e v ő d n e k

ö s s z ea ze g y e sa t o m m a g o k

a pro­ ről a k é r d é s e k r ő l m e l y b e n n a g y o n t o n o k b ó lé sn e u t r o n o k b ó l , vagyis a z o k o s a n a két e l m é l e te g y e g y v é d ő ­ a t o m m a ge l e m i részeiből. M i n ő s é g i ­ jét beszélteti, a n é l k ü l a z o n b a n , h o g yleg m e g k ö z e l i t ők é p e t n y e r ü n k , h a b á r m e l y i k mellett is állást foglal­ a z a t o m m a g o t kis „ f o l y a d é k c s e p p n a . Ak ö n y vh a t á s aa z o n b a n o l y a n n e k "k é p z e l j ü k , a m e l y b e na z a t o m ­ volt, h o g ya z inkvizició 1 6 3 3 b a n fajta s z e r i n tk i s e b b n a g y o b b m e n y -

a g o k b e l s e j é b e n levő f o l y a m a t o k a t s ű r ű s ö d i k l

n y i s é g üp r o t o n és n e u t r o n

a z illetőleg

ö s s z e u g y a n u g y , a h o g y m a g u k a t o m o k a z i g e n k i c s i

h i g a n y c s e p p -

b e n . A

Az R u t h e r f o r d által 1 9 1 8 b a n fel­

f e d e z e t t a t o m r o m b o l á s

a b b a n

u j i s m e r e t e k

l e h e t ő s é g é t

igéri. u jj e l e n s é g f e l f e d e z é s e egyide­

jüleg h á r o mk u t a t óe r e d m é n y e .

Az

áll, e g y i k a p á r i s iJ o l i o t C u r i e h á z a s ­

h o g y k ü l s ő b e f o l y á s , pl. a vizsgálatp á r ,

am á s i ka

s t o c k h o l m i p r o f .

a l á vett a n y a gr a d i o a k t i v s u g a r a k ­

L i s eM e i t n e r (aki a z e l ő t t B e r l i n b e n

k a l v a l ó b e s u g á r z á s a által

tanitott) s a fizikai N o b e l d i j leg­

s i k e r ü l t

a za t o m m a g e g y e s részeit — a p r o ­u t ó b b i n y e r t e s e , t o n o k a t , n e u t r o n o k a t ,

illetve a r é -

s z e c s k é k e t a k ö n n y e b ba t o m f a j t á k m a g v á t ó l e l v á l a s z t a n i

é s

vizsgálat

t á r g y á v á t e n n i .J e l l e m z őe r r e a fo­

Y o r k b a n

a jelenleg N e w -

(azelőtt R ó m á b a n ) é l ő

E n r i c o F e r m i . A m i n t ak é t u t ó b b i p r o f e s s z o r e s e t é b e n l á t h a t ó , a lis á l l a m o k t u d ó s a i

l y a m a t r a az e n n é l aj e l e n s é g n é l elő­

r e n d k i v ü l i m ó d k i v e h e t i k

álló r e n d k i v ü l in a g y s á g ú e n e r g i a f e l -

a t u d o m á n y o k

s z a b a d u l á s , m i l l i ó s z o r

a m e l yk ö r ü l b e l ü l n a g y o b b ,

m i n t

totá­

m é g m i n d i g r é s z ü k e t

t o v á b b f e j l e s z t é s é b e n ,

e g y - m i n d e n e s e t r e b i z o n y o st á v o l s á g b a n

a z

a z h a z á j u k t ó l . (G. B . )

e n e r g i a m e n n y i s é g , a m e l ye g y h e v e s vegyi r o b b a n á s a l k a l m á v a l hat. M i n ­ TUDOMÁNY M É N Y .

d e n e s e t r ee z a z e n e r g i a f e l s z a b a d i t á s

É S

KÖZVÉLE-

A jelenlegi jó

k ö z ­

é l e m é n y n e k a t u d o m á n y o k k a l e s e ­ v z e m b e n elfoglalt á l l á s p o n t j a t é b e ns i k e r ü l , u g yh o g y t e c h n i k a i s a s o n l a t t a l é l v e — a z u t ó b b i s z á ­ é r t é k e s i t é s é r e b e l á t h a t ó i d ő n b e l ü l h z a d o k g o n d o l k o d á s á n a k „geológiai" n e m s z á m i t h a t u n k . é t e g e z ő d é s é t m u t a t j a . A l e g a l s ó K ö r ü l b e l ü le g yh ó n a p j a a z a t o m ­ r c s a k i l y e n k i c s i s z u b s z t a n c i á k

r é t e g — m o n d h a t n á n k— „ g o n d o l ­ i s m e r e t e s . o d á sk ö z e t " a vallás a m a z erőfe­ E z m á r i g e ns u l y o sa t o m o k r a ( u r á n k t ése ire u t a l ,a h o g yd o g m á i ta t u ­ é st h o r i u m ) v o n a t k o z i k .H a u g y a n ­ szi

r o m b o l á s u j a b b m ó d j a

is e z e k e ta za n y a g o k a tn e u t r o n s u ­

d o m á n y o s e l m é l e t e k

g a r a k k a l s u g á r o z z á k b e , u g y

s z e m b e n m e g v é d e n i p r ó b á l j a .K ö z ­

h e t őa z e g y e sa t o m m a g o k

elér­

k ö r ü l b e ­

lül k é t e g y f o r m an a g y s á g ur é s z r e b o n t á s a ,a m e l y e km a g u ki s m é t z o n y o s

e d d i g

a n y a g o k a t o m m a g v a i é s kripton).

bi­

m é g n e m igazolt (pl.

E n n é la

b á r i u m

f o l y a m a t n á l

o l y a ne n e r g i at ö m e g e k s z a b a d u l n a k föl,

a m e l y e kk ö r ü l b e l ü l

s z á z s z o r o ­

sai a r e n d e s a t o m r o m b o l á s n á l r e p e t játszó e n e r g i a A

f e l s z a b a d u l ó

s z e ­

t ö m e g e k n e k .

e l e k t r o n V o l t . E za

e n e r g i a m e n n y i s é g e t

l e g n a g y o b b

jelenti,

e d d i g l a b o r a t ó r i u m b a n

a m i t

előállitottak.

H a s o n l ó e n e r g i a m e n n y i s é g e t e d d i g c s a k a t i t o k z a t o s k o z m i k u s r a k b a n

dolkodás zódik.

A 19. s z á z a dv é g é na z egy­

szerű ereje

m e c h a n i k u s m a t e r i a l i z m u s teljében

volt

s a z e g y h á z a k ,

m i n t i n t é z m é n y e k , is

g o n ­

e l s őf o r m á i n a k r é t e g e hú­

intellektuálisan

erejük e l l e n é r e meghátráltak

s

e n g e d m é n y e k e t t e t t e k a

d i a d a l m a s ­

kodó

l e g f r i s s e b b

t u d o m á n y n a k .

l e r a k ó d á s t követő

A

a n a g y k i á b r á n d u l á s t

r e a k c i ó foglalja el.

észleltek. a z a t o m f i z i k a

t o v á b b i

f e j ő d é s é r e e g y r é s z t , m e r t a

k i s é r ­

leti f i z i k u s s z á m á r a uj, r e n d k i v ü l i i n t e n z i v

e n e r g i a f o r r á s t

m á s r é s z t

p e d i g m e r t

biztosit, a z i s m e r t

a t o m f a j t á k á l l a n d ó s á g á t é s a

Melyek

azonban

z e l m e k , melyek

a ze s z m é k és ér­

a k ö z v é l e m é n y

felületét a l k o t j á k .

A

t u d o m á n y o sk ö n y v e k zösség

érdeklődését

é l ő

n é p s z e r ű s i t ő

sikere

bizonyitja.

a köS ő t

u d o m á n y r ó l szinte á l t a l á n o s hit, s u g a ­ a t hogy s z e m e i n k előtt a l a k i t j a át a z

E z a zu j j e l e n s é gn a g y j e l e n t ő s é g g e l bir

v e t l e n ü l efölött a t u d o m á n y o s

e n e r g i a m e n n y i s é g

e l e m if o l y a m a t o n k é n t kb. s z á z m i l lió

t é r h ó d i t á s á v a l

csil­

e m b e r életének

f o r m á i t .

H a p e d i g

e z a zá t a l a k u l á smégsem

oly g y o r s

é sá l t a l á n o s ,m i n tv á r h a t ó , ugy e n ­ n e ko k a , hogy a g a z d a s á g o t i n k á b b a k e r e s k e d e l m i ,

ipari é s p é n z ü g y i

o l i g a r c h i a a k a r a t a határozza m e g , m i n tak ö z ö s s é g j o b b élet u t á n i vá-

g y a k o z á s a . L a s s a n a z o n b a n , d e fel­— t a r t ó z t a t h a t a t l a n u l , a t ö m e gu j ál­

lélektani v i s s z a e s é s n e k kell te­

k i n t e n ü n k . A m i n ta z ifju, aki érett­

l á s p o n t o t foglal el a t u d o m á n n y a l

s é g e k ü s z ö b é nn e mt u d m e g o l d a n i Látja, h o g y jelenlegi is­ v a l a m i n e h e z e b b p r o b l é m á t s gye­ m e r e t e i n k b i r t o k á b a n a z ö s s z e m b e - r e k e s m ó d s z e r e k h e z tér vissza, s z e m b e n .

riség s z á m á r a s o k k a l j o b b életet le­ u g y a n u g ya ze m b e r i s é g ,m e l y n e m m i n ta m i l y e n t a t u d t am e g f e l e l ő e n k i h a s z n á l n i a tu­

h e t n et e r e m t e n i ,

kiváltságos o s z t á l y o kh a j d a n a m a ­ d o m á n yn y u j t o t t a e l ő n y ö k e t , a r r a g u k s z á m á r a e l k é p z e l h e t t e k . tart, h o g yv i s s z a u t a s i t s a a civilizá­ H o g ya

t u d o m á n y e r e d m é n y e i t

ció jellemző sajátságait, a

kritikai

s a v a l ó b a n e m b e r i i n d i v i d u a ­ intelligenciát á r s a d a l m o s u l á s t , m e l y a z e g y é n e k l i z m u s b e s z e n n y e z t e , e zm á r k o ­ t k ö l c s ö n ö sm e g b e c s ü l é s é né p ü l . Viszr á n t s e má l t a l á n o s a n ismert. V a n z a e s i kab a b o n a s an y e r s ösztö­ a z o n b a n ak é r d é s n e k e g y m á s i k , s n ö k világába. s o k k a ls ö t é t e b b , d en e mk e v é s b é v o l t a k é p p e n a g a z d a s á g i

f o n t o s oldala. Mi, a k i k n y i l t a n hi­ J ó l l e h e taf a s i z m u s él a t u d o m á ­ s z ü n k at u d o m á n y é r t é k é b e n , g y a k ­ n y o k k a l , m é g i s tökéletes ellentét­ r a n elfelejtjük, h o g ya t u d o m á n y o k b e n áll a t u d o m á n y szellemével, és a vallás közötti ellentétek s o r á n m e l yat é n y e k s z a b a d vizsgálatát a z i g a z s á gn e mm i n d i g u g y a n a z o n é s kritikáját s a felelős e g y é n e k o l d a l o n áll. A h i v ő k , tekintet n é l k ü l f e l e k e z e t ü k r e ,

közötti s z a b a d ö s s z e m ű k ö d é s t k ö ­

r e n g e t e g iróval é s

veteli. A t u d o m á n yn e m i s m e r h a ­ m ű v é s s z e le g y ü t tt i l t a k o z n a ka m e - tárokat. A t u d o m á n ye m b e r e i előtt c h a n i k u s m a t e r i a l i z m u sn a i v hite egyre v i l á g o s a b b , h o g y a kételke­ ellen.

I g a z u k kétségtelen. A n a i v , d é s é sa z erkölcsi felelőtlenség n e m

m e c h a n i k u s m a t e r i a l i z m u s s e m m i

a t u l a j d o n k é p p e n i t u d o m á n y ,

t u d o m á n y o s

n e ma n a i va n y a g e l v ű s é gt u l a j d o n ­

m a g y a r á z a t t a l s e m

szolgált a z e m b e r iv i s e l k e d é s t ille­

ságai. S a n a g y k ö z ö n s é g is

tőleg.

b ö z őf i l o z ó f u s o k

h a ­

k ü l ö n ­

( M a r xé s W h i t e -

e a d )n y o m á nk e z d i belátni, h o g y a m a i h a m e c h a n i k u s m a t e r i a l i z m u s : t é ve­ k ö z v é l e m é n y állásfoglalását a t u d o ­ d é s s at u d o m á n y n e m l e r o m b o l j a m á n y o k k a ls z e m b e n , n e m s z a b a d z e m b e r i értékeket, h a n e m elfelejtettünk, h o g y am e c h a n i k u s a z o k m e g v a l ó s i t á s á n a kl e g n a g y s z e ­ m a t e r i a l i z m u se l f o g a d á s ak é t irány­ a H am e ga k a r j u k

é r t e n i

b a n is s o kr o s s z a t jelentett. Első­

r ű b b

s o r b a n

t e r m é s z e t e s e n ,

a z

e m b e r legkifejlettebb

é l e t f o r m á j á n a k

m e g m a g y a r á z ó j á u l

e s z k ö z e .

Azzal a feltétellel h o g y

a l k a l m a z á s á t

n e me g yk i s e b b s é g é r d e k e i ,h a n e m

ö z ö s s é gk i v á n a l m a i h a t á r o z z á k t ü n t e t t e fel m a g á t , s ezzel v a l ó s á ­ a k m e g .( S z e r e m l e y László) t u d o m á n y i s z o n y t váltott ki

g o s

m i n d a z o k b a n , a k i k a z e m b e r i

ter­

m é s z e t tiszteletét m e g ő r i z t é k m a ­ g u k b a n .

Se b i b ő la s z e m p o n t b ó l

a

f a s i z m u s i g e n jelentős. S z e r v e z e t t erejét t e k i n t v e

k é t s é g t e l e n ü l

e s z ­

k ö zag a z d a s á g io l i g a r c h i a k e z é b e n , de m i n te s z m ei g e n s o k a k k ö r é b e n e g é s z s é g e s tiltakozást b u z o g t a t

föl

a n a i v m a t e r i a l i z m u s ellen, m e l y l e r o m b o l t m i n d e nm o r á l i s felelőssé­ get. M e r t jóllehet a f a s i z m u s m e i s é g e b a r b á r e s z m e i s é g ,d e

e s z ­ m o ­

ralitás is e g y b e na ze g y é n i k e d v t e ­ lés fölé h e l y e z e t té r t é k e k k e l . A fas i z m u se s z m é i t is p e r s z e é s v i s s z a ­ térését a primitiv t ö r z s e k

e r k ö l c s i

értékeihez, a z e r ők u l t u s z á h o z

stb.

A P E T R Ó L E U M K E L E T K E Z É S E . Az u t ó b b i h a r m i n c é v b e n a p e t ­ r ó l e u m n a k egyre n a g y o b b a jelentő­ s é g e a v i l á g g a z d a s á g b a n . V i z s g á l j u k m e g k i s s é keletkezését, h o g y l e m é r ­ h e s s ü k a z o k a t a táviatokat, m e l y e k e t k i t e r m e l é s eaj ö v ő b e n jelenthet. Ap e t r ó l e u m k ü l ö n b ö z ő

s z a b a d á l l a p o t b a n

k ő z e t e k

(h o m o k k ő ,

m é s z k ő ) ü r e g e i b e nf o r d u l elő, e z e k a k ő z e t e ka z o n b a ns e m m i b e n s e m j á r u l n a k

h o z z á

k i a l a k u l á s á h o z .

E g y s z e r ű e n tartályul s z o l g á l n a k a r e n d s z e r i n t

s o k k a l

m é l y e b b réte­

g e k b e n keletkezett k ő o l a j n a k . At u d o m á n y n a k két n a g y m a g y a -

rázata v a n a p e t r ó l e u m keletkezé­ n ős z ű r é s é v e lp e t r ó l e u m o t n y e r ü n k . sére v o n a t k o z ó a n . Az. e l s ő szerint 1 9 0 C b a n p é l d á u l kiszámitották, ap e t r ó l e u mk ö z ö n s é g e s vegyi r e a k ­h o g y h aa N é m e t o r s z á g é s z a k i ciók e r e d m é n y e( h a s o n l a t o s a n a z o k ­ p a r t v i d é k é n h a r m a d f é l é v e z r e d hoz, a m e l y e k e tap e t r ó l e u m m e s t e r ­ alatt kifogott h e r i n g e k z s i r a n y a g á ­ s é g e s előállitásánál a l k a l m a z n a k ) : n a k h ac s a k a fele p e t r ó l e u m m á ez a zá s v á n y i e r e d e t elmélete. A vált v o l n a , ú g ye z ak ő o l a j m e n n y i ­ m á s i ke l m é l e t szerint a p e t r ó l e u m s é g f e l é r n e Galicia p e t r ó l e u m for­ állati v a g yn ö v é n y i a n y a g o kb o m ­ r á s a i n a k t e r m e l é s é v e l a z 1 9 0 0 a s lás-terméke: ez a s z e r v e se r e d e t el­ évekig. mélete. A k é r d é s gyakorlati s z e m ­ V a l ó b a nk é t s é g e s is h o g y a pet­ p o n t b ó l szerfelett jelentős. H a a r ó l e u mf e l s ő b b r e n d ű állatok, m i n t s z e r v e s eredet e l m é l e t é ti s m e r j ü k el pl. a h a l a k b o m l á s á b ó l keletkezett i g a z n a k , ez a n n y i t jelent, h o g y m i volna. A t u d o m á n ymaiállása m e l ­ a zé v e z r e d e k óta l e r a k ó d o t t s z e r v e s lett s o k k a l v a l ó s z i n ű b b , h o g y t e n ­ a n y a g o k a t h a s z n á l j u k ki egyre geri v a g y édesvizi a l g á k b o m l á s ­ g y o r s a b b ü t e m b e n s i l y e n f o r m á n terméke. H o g y a na l a k u l t a k át e z e k h a m a r o s a n végére j á r u n k . H a a z o n ­z e a g y s e j t ű m o s z a t o k p e t r ó l e u m ­ b a n a z á s v á n y i eredet e l m é l e t e m á ? K é t s é g t e l e n ü l e r j e d é s u t j á n . helytálló, ú g yr e m é l h e t ő , h o g y a D en e m c s a k as z e r v e st e s t e k ala­ k ő a l a j u t á n p ó t l á ss z a k a d a t l a n . Vizs­ k u l n a k át, kivált a k ü l ö n b ö z ő m i k ­ g á l j u km e g e g y m á s u t á n m i n d ar o b á k ( b a k t é r i u m o k )h a t á s á r a , h a két elméletet. nem — m i n t az n é h á n y éve i s m e r e ­ a g á b a nak ő o l a j b a n is ta­ Az á s v á n y i eredet e l m é l e t e a ré­ tes, — m á l h a t ó k e l e v e n b a k t é r i u m o k . E z e k gibb. E za ze l m é l e tB e r t h e l o t 1 8 6 6 - l t e v é k e n y s é g e ,m e l y h e z k é t s é g t e l e n ü l b a n végzett kisérleteinek e r e d m é ­ ő és n y o m á sk e d v e z ő feltételei nye. B e r t h e l o t u g y a n i s acetilenből a h o z z á j á r u l n a k ,m e g m a g y a r á z z a a s z i n t e t i k u s u t o n p e t r ó l e u m o t állitott is h p e t r ó l e u m keletkezését. elő. A l a b o r a t ó r i u m i vegyészet

a z o n b a no l y a na n y a g o k f e l h a s z n á I l y e n f o r m á n a p e t r ó l e u m b a n p a ­ l á s á tk i v á n j am e g , a m e l y e k n e m ta­ r á n y i m o s z a t o k által é v e z r e d e k l á l h a t ó k s z a b a d á l l a p o t b a n a föld­ alatt f e l h a l m o z o t t energiát h a s z n á ­ k é r e g m é l y é b e n . F e l h o z t á k e n n e k az l u n k fel. E z e k am o s z a t o k m a g u k b a e l m é l e t n e k igazolására azt a tényt, gyüjtötték a n a pm e l e g é t ,m a j delenyésztekés idővel k ő o l a j j á h o g yb i z o n y o s p e t r ó l e u m f o r r á s o k r a t a k át. ( S i n k a László) v u l k a n i k u s h e g y s é g e k k ö z e l é b e n b u k k a n t a k . Feltevés szerint a kő­ olaj t e h á tv u l k a n i k u s e r e d e t ű . A P I C A S S O . Kétségtelen, h o g y a fenti e l m é l e t e k e t a z o n b a n elejtet­ j e l e n k o r festői k ö z ü ls e n k i ték, m i h e l y tf e l i s m e r t é k a z á s v á n y i s e m oly változó é ss o k r é t ű , m i n t szintézis u t j á nn y e r t és a t e r m é s z e ­ Picasso. P á r i s b a nl e g u j a b b a n r e n ­ tes k ő o l a j közötti k ü l ö n b s é g e t : a dezett n a g y s i k e r ű kiállitásával k a p ­ t e r m é s z e t e sk ő o l a j af é n y r e c u k r o s c s o l a t b a n é r d e m e s m ű v é s z e t é n e k o l d a t o k h o zh a s o n l ó a n reagál (pola­ n é h á n y jellemző s a j á t s á g á r a r á m u ­ riméter), a s z i n t e t i k u su t o n n y e r t t a t n u n k . kőolaj viszont — vegyi m ű s z ó v a l — Á l l á s p o n t j a a természettel, m i n t „inaktiv". m ű v é s z e t é n e k a n y a g á v a l s z e m b e n , y i l v á n v a l ó a n ateljesf ü g g e t l e n s é g . E z e k szerint a s z e r v e se r e d e t el­ n N m u t á n z ó ,d e teremtő. Mégis, h a , m é l e t e u r a l k o d óa t u d o m á n y o sk ö r ö k ­e m i n t azt g y a k r a n teszi, c s e n d é l e t e t b e n .K ö z t u d o m á s u ,h o g y a szerves, a e l y e za b l a k elé, n e m c s a k i g e n r e á ­ k ü l ö n ö s e nan ö v é n y ia n y a g o k b o m ­ h o m p o z i c i ó k e r e t e t ad, h a n e m a l á s a a m o c s a r a k b a n a m o c s á r g á z lis k i n o m s á g á ­ k e l e t k e z é s é h e z vezet. E zp e d i g ve­ viszonylatok hihetetlen f e l s ő b b r e n d ű r e a l i z m u s h o z gyileg igen k ö z e l áll a p e t r ó l e u m ­ val egy f é n yá t f u r j á k hoz. B e b i z o n y o s o d o t ,h o g y e z e k n e k érkezik. A levegő és f á s z n a t s as z e m l é l ő k i s s é m e g ü t az a n y a g o k n a kn y o m á s alatt törté­ a v

lát csak azon a szin és forma rá­ ü t n e k , sőt ellentétei P i c a s s o e d d i g i c s o n k e r e s z t ü l , amit maga k ö r é hu­ m ü v e i n e k . K é t s é g t e l e n ,h o g y a ter­ zott. M é g i s , o l y a no k o k b ó l , melye­ m é s z e t b ő l veszi l e g g y a k r a b b a n é s ket n e mi s m e r h e t ü n kp o n t o s a n , ez

k ő z v e áll a k é p e k előtt, m e l y e k el­

l e g s z i v e s e b b e n feldolgozott témáit:

a

s z í n e s

g o s o d i k ,

előtt,

m o t i v u m f e h é r f é n y h á t t é r

r á c s

maga

is á t a l a k u l ,

b á r n y i l v á n v a l ó ,h o g ya b e ­ goly e g y s z e r r eu j világot

n y o m á s o k a t átalakitja, a b s z o l u t fe­

Az

m e g v i l á ­

elsötétül, k i s i m u l s a fo­ lát.

e m b e rö n k é n t e l e n ü l a l á t o m á ­

h é r e ta l k a l m a zs m e l l ő z i a z á r n y é k s o k n a g y m u z e u m á r ag o n d o l , ami a negativ h a t á s á t . festészet története, ha az E l y s é e B e n y o m á s a i t szinte m e g z e n é s i t i , l e g u j a b b kiállitását végignézi, m e l y m e g t e r e m t i

a z á r n y a l a t o k teljes m am á r h i r e sf e s t ő k h a r m i n c év ö s s z h a n g j á t , m e l ye g y s z e r ű , átfogó, előtti k é p e i b ő lsm a i fiatalok mű­ é l é n ké sf i n o m .E g yz e n e i h a s o n l a t : veiből áll. V o l t a k é p p e n két n e m z e ­ m i n d e n k ii s m e r iac é g a k k o r d n a k d é ks z e m b e á l l i t á s a ez. S nem t u d n i e g y e t l e nm ó d j á t , a h o g y azt m o d e r n a ze g y é n i világegyetem, a s z i n e s

a

z e n e s z e r z ő kh a s z n á l j á k , h o z z á a d v a

ü v e g h á z ,

e g y felső kvintet d , se g y alsót, f.

m e n n y i b e ns a j á t a l k o t á s a .

S a kiállitott k é p e kk ö z ü l egy: k é t

m e l y b e n

festő

lakik,

H a a kiállitott két n e m z e d é k e t

felület áll s z e m b e n ,e g y k é k balról

ö s s z e h a s o n l i t j u k , t a l á l u n k

s e g yn a r a n c s s á r g a jobbról. A k é k

kat s b i z o n y á r ah a t á s o k a t is, me­

a n a l ó g i á ­

felület c i t r o m s á r g a folt segitségével

l y e km a g u k t ó lé r t e t ő d ő e k .D e talá­ valódi z ö l d szi­l u n kk é t s é g t e l e n ü l fejlődést is, m e ­ n e k t ö m e g é t a d j a . A n a r a n c s s á r g a lyet c s a ka k o rg é n i u s z a m a g y a r á z

as á r g a , s ö t é t z ö l d és

v i s z o n t elveszitve s á r g a elemeit, vö- m e g , a m i t el kell f o g a d n u n k , lega­ r ö s b e fordul. A k i g y ó z óf e k e t e e b ­l á b b m i n t k é n y e l m e s s z i m b ó l u m o t . b e na z e g y ü t t e s b e n p o m p á s a n tes­ A h a r m i n c é v előtti k é p e k leggyak­ tesiti m e g a vázat. Tiszta z e n e i ha­

r a b b a n

tás.

ü g y e se l r e n d e z é s é t m u t a t j á k . Az

S

a m im é ge z e n k i v ü l uj, a z a szi-

p o n t o s a n

l e m é r t f e l ü l e t e k uj

v á s z n a k n á l ellenkezőleg: a z általá­

o sb e n y o m á s u g y a n a z , d ea z a r c h i ­ N e m c s a k n e k t u r á b a n m á s o d r e n d ű v é lett a fe­ a z e l m o s ó ­ t i s z á m i t o t t n a g y s á g a Pi­ dott k é ksam é s z f e h é r , a régi k u ­ lületek k a s s o u jm ű v é s z e t esa kiállítás fia­ b i z m u sk e d v e n cs z i n e i n e m t ű n t e k c tal f e s t ő i n e k k é p e l is a f é n y c s o d á ­ el teljesen, d em e l l e t t ü k erőteljes á n é p ü l n e k .E g y e s e ke l v e s z n e k e n ­ n a g y s z e r ű u j s z i n s k á l a jellemzi Pi­ j nek

k ü l ö n ö s g a z d a g s á g a .

h o g ya b a r n a ,s z ü r k e ,

e k a c s o d á n a kk e r e s é s é b e n , má­ c a s s o u j képeit. A m i n ta k ü l ö n ö s e nn o k n á legyensulyozatlansághozve­ d e f o r m á l tf i g u r á k is t o v á b b é l n e k a s u t a t á s de v a l a m e n n y i e n erre s z ö g e ké ss o k s z ö g e k játékával, gaz­ zet a k ö r e k e d n e k . S ez a t ö r e k v é s az d a g o d v a ag ö r b é k és f i n o m a n alkal­ t e l y n e k segitségével m e g t a l á l j á k m a z o t t a r a b e s z k e k a l k a l m a z á s á v a l , m e l y ü k e t at e r m é s z e t b e n s ez az a p e r z s as z ő n y e g e km ű v é s z e t é t idé- h o k a ,h o g y m am é gal e g t ö b b e m b e r

zőn.

E g y festő u j világot d e fogoly

teremtett,

e b b e n a világban.

s z á m á r aé r t h e t e t l e n e k . (H.

B.)

N e m

„KULTURÁRÓL, mint egy közösség irányitott magatartásáról akkor beszélhetünk, ha a természet birtoklása anyagi, erkölcsi és szellemi téren olyan állapotot teremt meg, mely magasabb és jobb, mint az, melyet az adott természetes viszonyok nyujthatnak; ismertető jele a szellemi és anyagi értékek összhangzatos egyensu­ lya és eszményképe, melyben a közösség különböző aktivitásai ÖSSZpontosulni igyekeznek, Mólnap árnyékában. Budapest 1938.)

lényegében

V I L Á G S Z E M L E A m i g London és Párizs, Franco és Miaja tábornokokkal bibelődve azon gondolkozott, hogyan kedveskedjék a totális hatalmiaknak, hogy dü­ hüket csillapitsa vagy legalább is nyugati irányból keleti irányba terelje, lábuk alatt ismét robbant a talaj: a német pórázon járó szlovák klerikális szeparatisták felröpitették a Cseh-Szlovák köztársaságot, Németország; egyenkint bekebelezte ennek három tartományát, elfoglalta Memelt és biz­ tositotta „négy éves terve" érdekeit hazánkban s — az olaszokkal együtt­ müködve - beinditotta a belső és külső nyomást a lengyel állam „megpuhitására." Miért ez a nagy sietség? Sokan azt gondolják, hogy Németország azonnali nagy háborura gondol, erre készül. Lehet. De megfigyelésünk szerint sietnie kellett és kell akkor is, ha nem számit azonnali háborus ak­ cióra a többi nagyhatalmak ellen v a g y részéről — éspedig több o k b ó l . Ezek között elsőnek tekintjük a gazdasági szükségességet, illetve annak sürgősségét, hogy „négyéves terve" (vagyis elkövetkező nagy háborújá­ nak előkészitése és ellátása) céljából biztositsa magának azokat a nyers­ anyagokat, élelmiszereiket és — aranyat, amelyekkel egész eddigi óriási területén nem rendelkezik. Mint már legutóbbi szemlénkben emlitettük, Schacht távozása éppen azzal állott kapcsolatban, hogy Németország bel­ ső és külső pénzforrásai teljesen kiapadtak. A r r a sem volt kilátás, hogy valamennyire normális exporttevékenység utján biztositsa a négyéves hadfelszerelő tervhez szükséges eszközöket. Utaltunk rá, hogy Németor­ szágnak két utja van: v a g y csökkenti a háborús felszerelés tempóját (amit Schacht ajánlott), v a g y más országoktól kell hatalmi eszközökkel elvennie (az illető országok gazdasági életének Németország szükségletei­ hez való „alkalmazása", adoptálása, Gleichschaltung-ja által) azt, amire szüksége van. Németország e második utalt választotta: miután Csehor­ szágot és Morvaországot, illetve ennek óriási hadfelszerelő üzemeit, bá­ nyáit és aranyát, villámgyorsan elfoglalta, megfelelő katonai nyomással hozzálátott, hogy a Csehszlovák tartományok megszállása által megfé­ lemlitett más országok forrásait és lehetőségeit is a maga céljai szolgála­ tába állitsa. E z t pedig gyorsan, azonnal végre kellett hajítania, elsősorban mert a kérdéses nemzetek e nem éppen önkényes segitségére azonnal szüksége volt, enélkül háborús termelése, egész háborús gazdálkodása zsákuccába kerül és a megnagyobbodott ország olyan megrenditő gazda­ sági válságba sodródik, amilyet csak a háború utáni években ismert. E z pedig a mai helyzetben az egész rendszer katasztrófális összeomlását hoz­ ná. A sietségnek azonban más, külpolitikai természetű oka is van, ami­ re az a német félhivatalos kommüniké is céloz, amellyel a német kormány Csehország megszállása után Chamberlain és Halifax harcias beszédeire válaszol és azzal indokolja lépését, hogy Anglia nem tartotta be a müncheni egyezményt, nem viselkedett békésen, hanem felfegyverkezett és Németország ellenségeivel tárgyalva, ezeket buzditva, egyben uj ellent­ állásra bátoritotta a félig már leigázott cseh kormányt. Ebben sok az igazság. Anglia lázas tempóban fegyverkezett és ezzel a diplomáciai uton is ellentállásra buzditotta nemcsak a Németországot környező kisebb-

nagyobb államokat, hanem arra is mindent elkövetett, hogy legnagyobb ellenfelét, Szovjetoroszországot ellene való fellépésre késztesse. Ugyan­ akkor Németország és Olaszország részére is felmutatott valamit: a las­ su, csendes, főleg gazdasági természetü „München"-t. E kettős politiká­ nak a célja is kettős volt: egyfelől más országokat egymással összetüzé­ sekbe v a g y esetleg háborúikba bonyolitani, hogy ezalatt Anglia nyugodtan fegyverkezzék és erősödjék, másfelől Kelet felé irányitani a német ex­ panzió dühét. Maga a Szovjetunió, illetve ennek kompetens vezetője igy jellemzi az akkori (március előtti) angol külpolitikát és például idézi töb­ bek között azt, hogy München után az angol és amerikai sajtó valósággal elárasztotta a világot a „Nagyukrajna" tervéről szóló hirekkel és csak akkor hagyta abba ezt a Németországot a Szovjetunió ellen és a szovjetet Németország ellen uszitó manővert, amikor nyilvánvalóvá tett, hogy sem a keleti kolosszus nem ül fel a provokációnak, sem. Németország nem mu­ tat hajlandóságot arra, hogy Anglia terve szerint hosszu és teljesen ki­ látástalan konfliktusba keveredjék. E z t látva az angol kormány, nem­ csak még jobban fokozta fegyverkezését, de közeledő lépéseket tett a szovjetek felé, élesitette a sajtó-hangot Németországgal szemben és kilá­ tás volt már akkor rá, hogy a közeledő angol választásokra oly németelle­ nes közhangulatot teremtenek, amely megneheziti v a g y lehetetlenné teszi közép- és délkeleteurópai foglalásait anélkül, hogy Angliával háborúba ne keverednék. Ebben a helyzetben Németországnak fütyülnie kellett arra, h o g y milyen koncokat juttat majd neki — egyidőben mindig segitve és báto­ ritva ellenségeit i s ! — e g y csendes, lassú München során és be sem várva az angol jóakaratot jobbra-balra hintegető Hudson angol miniszter érke­ zését, saját erejéből vennie kellett azonnal és ott, ahol tehetett és addig, amig még nagyobb veszély nélkül lehetett venni: délen, északon, délkele­ ten... Ezek a foglalások első tekintetre azt a látszatot keltik, h o g y a német támadásnak kelet felé, az eurázsiai államszövetség el­ len való fordulását jetentik. Lengyel sajtóhangok szerint ellenkezőleg: Németország, miután délkeleten és Középeurópában elérte célját, most, N y u g a t ellen fordul, végső célja: gyarmati és világpolitikai uralma bizto­ sitására. Valószinű is, hogy Németország óvakodik attól, hogy az eurá­ zsiai államkolosszus mérhetetlen erejével összecsapjon és nem fogja ezt tenni mindaddig, amig nemcsak azt nem tudhatja, hogy Anglia és Fran­ ciaország e támadásban segitőtársai lehetnek, de ez államokkal szembeni oly hatalmi pozicióra, fölényre, sőt, ha tehet, hegemóniára nem tesz szert, hogy a bosszúnak és nagyon nehéznek igérkező háborúban a győzelmet és annak gyümölcseit a maga számára biztositva nem láthatja. A d d i g pedig még sok az idő és a tennivaló, addig mindenesetre éppen a Nyugat elleni harc áll az előtérben. Különben a Közép- és Keleteurópában elért eredmé­ nyek: Csehország hadiüzemei, szene, zsírja, cukra, Magyarország, Szlová­ kia, Románia gabonája, cukra, fája, zsirja, petróleumja, stb., stb. sokkal biztosabban szolgálják a háborúját N y u g a t felé, e g y messzi hinterlandból, mint e g y keleti háboru esetén, amikor is mindezek az éléskamra-területek a háború első napjától kezdve veszélybe kerülnek és igen hamar hadszin­ térré változhatnak. Mi a magatartásuk a nyugati hatalmaknak ez uj, megnövekedett v e -

széllyel szemben. Eddigi politikájuk, a „be nem avatkozás" politikája Chamberlain, H a l i a x , Daladier és Bonnet egyöntetü beismerése szerint is csődöt mondott, nem válik be. E z a politika Anglia részéről lényegében abból állt, h o g y : a világ különböző pontjain konfliktusokba és háborukba buzditja és intrikálja a többi államokat, főleg ellenfeleit, hogy azután, miután már a hadviselő felek kölcsönösen kimeritették egymást, Anglia döntőbiróként léphessen fel és a maga részére biztosithassa a harc gyü­ mölcseit. Példa erre a japán-kinai konfliktus, amelyet Anglia azáltal idé­ zett fel, hogy egy ideig Japánt segitette, hogy ennek mandzsuriai hadjá­ ratát támogatta és aztán, amikor már Japán visszavonhatatlanul belemá­ szott a kinai hadjáratba, azt Anglia azzal nyujtja ki, hogy Kinának nyujt segitséget. E z a politika, mint láttuk, Németország esetében már nem vált be, mert ez Anglia első engedékenységét éppen arra használja fel, hogy ellene és Franciaország ellen felkészüljön. Éppoly kevés eredménynyel járt ez a taktika a Szovjetunióban, amely sem a mandzsuriai provo­ kációt nem vette annyira szivére, sem Nagyukrajna mumusától nem ijedt meg, sem az angol gazdiasági körök udvarlásától nem bátorodott fel arra, hogy Japán és Németország ellen egyedül háborúba indult volna, hanem az ő t jellemző hidegvérrel és előrelátással bev árta, amig Anglia és Francia­ ország már nem neki ajánlgatják és igérgetik igen kétes segitségüket, hanem ők maguk fordulnak hozzá segitségért. N e m tudjuk e percben, hogy mit tartalmaz az a közös nyilatkozat, amelyet Halifax Franciaországnak, a Szovjetnek és Lengyelországnak alá­ irásra javasolt. Tény, hogy Lengyelország azt azért utasitotta vissza, mert igen platonikusnak tartotta, illetve mert abban a nyugati nagyha­ talmak még mindig nem voltak hajlandók konkrét politikai és katonai biztositékokat nyujtani a veszélyeztetett keleti államok megvédésére, mig a Szovjetunió azzal a fenntartással fogadta el, ha az nemcsak az eu­ rópai államok és határok biztonságát védi, hanem vonatkozik bármely vi­ lágrészben, különösen Ázsiában történő támadás esetében is. Ezekből ki­ tünik, hogy Anglia és Franciaország még mindig nem hajlandók a maguk részéről is levonni a helyzet következményeit, a maguk erejét is konkrét és teljes biztositékokkal lekötelezni a támadók elleni harcra és ezzel sza­ kitani a müncheni politikával, a „be nem avatkozás" politikájával, amely­ nek Németország legujabb nagy előretörése egyenes folytatása és eddigi eredménye volt. Bizonyitja ezt az a hüvös vállvonogatás is, amellyel az angol-francia diplomácia Hitler egymásután k ö v e t e z ő hóditásaira felelt: Csehország megszállásában, (amelynek határait Anglia garantálta) Cham­ berlain „nem látta a nem provokált támadás esetét fennforogni", a M e mel-vidék megszállásához egyszerüen nem szólt hozzá, mig a katonai nyo­ más alatt kifosztással fenyegetett országunknak azzal felelt, hogy — e g y elkésett gazdasági bizottságot küldött Romániába az alsóház tapsai köze­ pette, de mindenki előtt ismeretlen céllal és hivatással... Érthető tehát, ha a „közös nyilatkozatban", amely, bármily kategórikus is legyen az, tényleg senkinek semmit sem garantál, a keleti államok megint csak ma­ nővert látnak, amelynek eredménye csak az lehet, hogy ezek Németor­ szággal konfliktusba keveredjenek, anélkül, hogy N y u g a t felől biztositva lennének, hogy az egyik fenntartással fogadja, a másik visszautasitsa, mig a harmadik a Nyugattal való összemüködésnek minden reményét fel­ adva, engedjen a nyomásnak és a Berlin-Róma tengely szolgálatába állitsa

gazdasági (és ennek nyomán majd politikai) erőit, hogy ezzel biztositsa legalább, egyszerüen, pusztán: a határait. Vajjon mindezek után az angol-francia diplomácia végre hajlandó lesz-e valóban, tettekkel is, kihivók és hátsó gondolatok nélkül változtatni politikáján? Lehetséges. Bizonyos, h o g y a helyzet a szándékok és kilátá­ sok tisztultak, az országok és kormányok előtt eloszlott a köd, a titkos manőverezésiek, kibuvók, nyitva-hagyott hátsó ajtók ideje elmult. De az is tény, hogy a várt taktikaváltozás mindeddig még nem állott be. L e g fennebb annyi történt, hogy az eddigi manőverezők, „be nem avatkozók" és másokat céltudatosan kijátszók ma a habozás és ingadozás stádiumába jutottak. A választási elég nehéz: v a g y rászánják magukat, hogy tényle­ gesen akcióba lépnek a béke védelmében, v a g y pedig — most már a ma­ guk kárán engedniök kell, véglegesen fel kell adniok eddigi világhatalm i pozicióikat. Még egy utolsó manőver lehetséges: egymás ellen: „ A d j te..." Ezzel próbálkozik most Anglia, amidőn — Olaszországgal való meg­ egyezésre buzditja Franciaországot... Olaszország pedig...? Olaszországot különösen annak eddig csak hitegetett-csalogatott közvéleményét nagy csalódás érte azzal, hogy amig Tunisz, Korzika és Djibuti követelése odáig se jutott, hogy hivatalosan deklarálják, a szövet­ séges Hitler megint a maga felé eső végén forgatta meg a tengelyt és nemcsak az ellenség kárára hóditott, hanem az olasz „életterület", Magyarország erősödése Olaszország helyzetét a tengelyen belül kárára megváltoztatja az olasz imperializmust és annak céljait a német céloknak még nagyobb mértékben alárendeli. D e innen — a német-olasz tengely megbontásáig az ut óriási. A tengely alapját a német és olasz imperializmus állandó, mondhatnók történelmi érdekei teszik: a közös érdek a világ uj imperi­ alista felosztásában. És ha igaz az, hogy a sokkal erősebb Németország győzelem esetén a felosztásnál az oroszlánrészt magának biztositaná és e g y még ezután is egyedül (vagy Olaszország kárára) erősödő Németor­ szág a győzelem gyümölcseiből — mint azt 1918-ban Anglia és Francia­ ország tették — a sokkal gyengébb olasz szövetségesnek csak koncokat juttatna — hát az is igaz, hogy e g y ingadozó, folyton gyengülő és perfidül manöverező angol-francia tengelytől még ennyit se várhat. Igy mig Németország ma még kibékitheti Itáliát azzal, hogy most neki is sorát ejti és az övéihez hasonló foglalásokhoz segiti a Balkánon v a g y a Földközi­ tengeren, addig Párizsnak és Londoninak igen nagy változásokat kell vég­ hezvinnie ahhoz, hogy Olaszországot Németországról „lekapcsolja". E z t még akkor is aligha tudják elérni, ha most területeket, pénzt és érdekeltsé­ geket engednek át Olaszországnak, mert még i g y is fennmarad az a v e szély, hogy megerősödve, a döntő pillanatban mégiscsak a vele egy ide­ ológiai fronton álló Németországhoz csatlakozik. Csak egy esetben lehetne arra számitani, hogy Olaszország „véglegesen" (vagyis az elkövetkező háború végéig) cserbenhagyja Németországot: ha a nyugati hatalmak a sarkukra állva oly erélyes politikai és katonai lépésekre szánják el magukat, amelyek a Berlin-Róma tengely győzelmét a háborúban kizárnák — mint az az elmult háborúban is történt. Erről pedig mindeddig nem halla­ ni semmit... (K.)

és a Balkán

SZEMLE, HÁBORU

BIRÁLATOK NYUGAT

ELLEN

A u r e l Kolnai: T h eW a ra g a i n s t the W e s t*

A 711 oldalas, tekintélyes könyvet magyar szerző irta, angol nyelven. A mű rendkivüli feltűnést keltett, az angol és amerikai sajtó kimeritően foglalkozott vele, a londoni parlamentben L l o y d George és a Canterbury-I érsek hivatkoztak rá. Sikerét teljességgel megérdemelte. Kolnai a náci ide­ ológia igen alapos szakértője; könyve szabatos, idézeteikkel bőségesen, ta­ lán tulbően ellátott, kitűnően csoportositott leirása és elemzése a nemzeti szocializmus szellemi tartalmának. Kolnai mindent elolvasott, a nácizmus egész irodalmát, s hogy ezen a roppant, — s művelt fő számára oly elvi­ selhetetlen halmazon keresztülrágta magát, anélkül, hogy belebetegedett, beleromlott volna: gyönyörű, s dicséretes teljesitmény. E g y aszkéta telje­ sitménye. Középkori szerzetes orvosok mehettek i l y ádáz önfeláldozással bélpoklosok közé! Dante járhatott ily, konok kiváncsisággal, a Pokolban! Emellett Kolnai nem becsüli le, még azt sem mutatja, hogy megveti a nem­ zeti szocializmust. Tárgyilagossága megvesztegetően elegáns. Módszeresen tárgyalja a nácizmusnak, mint határozott s rendszeres életformának leg­ különbözőbb aspektusait. A nácizmus, s általában a fasizmus, amelynek a nácizmus csupán „merészebb, lendületesebb s kétségbeesettebb fajtája", több szerinte, mint reakció, több, mint ellenforradalom N e m is az, ami­ nek az egyszerűsitő szociológusok jellemezték: a veszélyüket érző uralkodó rétegek, s főleg a monopólkapitalisták parancsuralma a munkásság ellen. A nácizmusnak vannak ugyan konzervativ, önvédelmi „reakciós" elemei, a birtokviszonyokat magánjogilag nem forgatja fel radikálisan, a munkásság önkormányzatát, s szabad szervezkedését megszünteti, a polgári látszato­ kat, az élet folytonosságát, ez igen fontos táradalmi kvalitásokat, megőrzi ugyan, a közigazgatást s a gazdasági szervezetet nem dulja fel, a rendet, amelyet az osztályharc felborulássl fenyeget, fenntartja és i g y a n y u g a t i , polgári demokráciák szemében a kommunizmus brutális, de mégiscsak ha­ tásos, ellenszerveként jelenik meg s tesz szert némi rokonszenvre, amelyet világpolitikai akcióiban nem is mulaszt el felhasználni. Kolnai nagyon he­ lyesen látja azonban, hogy a nemzeti szocializmusnak, e „konzervatív reak­ ciósság" csak egyik s nem a legjelentékenyebb mozzanata; jól látja, hogy a nácizmus nemcsak lumpenproletárok, szegényedő kispolgárok, desperádók és szadisták zsoldos ellenforradalma, - hanem egészében démoni mé­ retű pártütése egy népnek a civilizáció ellen, a Nyugat ellen, amelyet nem tudott s már nem akar megérteni. A nácizmus — ahogy Kolnai leirja, egyetemes (integrális) ribillió azok ellen az értékek ellen, amelyek a nyu­ gati emberiség társas és személyes életét "kialakitották, irányitják, s to­ vább fejleszthetik. A törzsi önzés támadja meg benne az együttműködést, a tágabb közösséget, a nemzetközi megértés tökéletlen, törékeny, de mégis­ csak megteremtett formáit, a törzsi közösség zsarnokoskodik el az egyé­ nen, az emberi személyiségen, amely a keresztény és humanista erkölcs sze­ rint egyaránt mértéke és elve az emberi közösségnek. A kaszárnyamenta­ litás, a vak porosz fegyelem önkinzó extázisa gázol keresztül a polgárosult. * Victor G o l l a n c z , L o n d o n 1 9 3 8 .

ember szabad önfegyelmén, a vezérbika képtelen imádata helyettesiti a val­ lásosság hagyományos és előkelő formáit. A Nyugat a szabad rend fe­ lé, ha nem is „halad" de — orientálódik. A nemzeti szocializmus a kény­ szerű rendet erőszakolja a közösségre. A N y u g a t a szociális kérdés demok­ ratikus, kiegyenlitő megoldására törekszik; a nácizmus nem a termelőesz­ közöket, hanem az egyént szocializálja. A N y u g a t oly hierarchiára törek­ szik, amely a jogi, a külső egyenlőséget veszi alapul. A nemzeti szocializmus „unequalitarian socialism" a tekintélyt. A nemzeti szocializmus elnyomja az önkormányzatot s terroreszközökkel támasztja meg a tekintély uralmát. A N y u g a t a háborút a ver­ sengés finomabb fajtáival akarja felváltam. A nácizmus a háborúban látja a közösség erőinek legpompásabb kifejtési lehetőségét. (Ludendorff). A Nyugat az emberfajták harmonizálására törekszik. A nemzeti szocializ­ mus a faji gőg és idegenség vallásos kultusza. És i g y tovább. Felmerüli kérdés: vajjon nem tulságosan mereven állitja-e szembe Kolnai a nácizmust a Nyugattal? Vajjon nem becsüli-e le azokat a hason­ lóságokat, amelyek a polgári demokrácia s a nácizmus között fennállanak? A müncheni egyezmény, — s a spanyol polgárháború sorsa is azt látsza­ nak bizonyitani, — hogy a polgári demokráciákban a „polgári" osztályér­ dek és érzés elnyomja a demokratikus erkölcsöt, elnyomja még a nemzeti s imperiális érdeket is, — hogy a City s a Rue Rivoli jobban fél a kommunizmustól, de még a forradalmi demokráciától is, — mint a fasizmustél. Vajjon igaza van-e Kolnainak, amikor azokat az értékeket, amelyek a nyugati civilizációban testet öltöttek, azonositja azzal a polgársággal, amelynek teremtő lendülete elakadt, amely a létét igazoló értékeket inkább elárulja már, mint szolgálja? A forradalmi demokrácia, a szocializmus, szocializmussal. De a polgári demokrácia?

valóban

Kolnai nem huny szemet a „polgári demokrácia" benső ellenmondásai ben mégis azt az álláspontot fejti ki, szerintünk helyesen, hogy a polgári demokrácia és a fasizmus között nemcsak „kvalitativ", nemcsak felszi­ nes, organizációs, hanem szerkezetbeli s lényegi ellentét áll fenn. Lénye­ gesebb ellentét, mint a polgári s a forradalmi demokrácia között! A pol­ gári demokrácia benső megosztottsága, a munkás- és munkaadó érdekelt­ ségek konfliktusa csak elleplezi s odázza azt a felismerést, hogy a náciz­ mus mindennél halálosabb ellensége a polgárságnak s demokráciának, s hogy v a g y ellenállnak neki, minden eszközzel! s integrális védekezéssel felelnek az integrális támadásra, v a g y megsemmisül a nyugati civilizáció. A félreértések elkerülése végett meg kell emlitenem, hogy Kolnai Aurel nem szocialista. A szociális kérdés szocialista megoldásától szemmelláthatóan borsódzik a háta. A következetesen végigvitt szocializmustól zett, társadalmi-bürokratikus irányitás alá vett nemzetgazdaságon belül elképzelhetetlen lesz a szellemi szabadság, amelynek szerinte feltétele a gazdasági szabadság bizonyos foka. Kolnai a „vegyesgazdaság" hive, még­ pedig nem az átmeneti, hanem az intézményesen -véglegesitett rendszeres vegyesgazdaságé. A kulcsiparok nacionalizálásának, a monopóliumok el­ törlésének hive, de egyben fenntartani kivánja a magángazdálkodás prin­ cipiumát. N e m gazdasági, hanem kulturális s erkölcsi okokból! A polgár-

tűz-viz el

fölött, tis

az a megg

ságnak, szerinte, még van tennivalója a földön... De ép, mert a polgárság­ ban hisz, hiszi azt is, hogy a még mindig hatalmas és képességes nyugati polgárság előbb-utóbb kénytelen lesz (bármennyire vonakodik i s ) átven­ ni az emberiség szabadságharcának vezetését a náci zendülők ellen A r r a hivatkozik, hogy bár Münchenben e nagy polgárság kiegyezett a zendülőkkel a kiegyezés sikere hajszálon mult, a nyugati demokráciák mozgó­ sitottak; mégpedig nem a bolsevisták ellen mozgósitottak, akiket veze­ tőik közül annyian főellenségnek tartanak, hanem a fasiszták ellen, akik­ kel jóban szeretnének lenni. Kolnai szerint, a nácik „civilizáltságába", a velük való megegyezés és békés együttélés, — az ideológiai világháború elkerülésének lehetőségébe vetett hit — a nyugati demokráciáiknak vesze­ delmes öncsalása. A z ideológiai világharc, Kolnai szerint elkerülhetetlen. Ép', mert hisz a demokráciában s a polgárság rendeltetésében, ép', mert forradalom-ellenes, habár nem ellen-forradalmár, ami nagy különb­ ség!... a demokrácia s a polgárság megujhodásának szükségét hirdeti. A demokrácia szakértői szerinte elhanyagolták a „hatalom" elméletét. N e m tanulmányozták eléggé Machiavellit, és Sorelt, Kolnai ( s ebben, mint sok másban is nagyon egyetértek vele) hajlik a Machiavelli-i tétel felé: a cél szentesiti az eszközt. A humanitárius demokraták képmutatóan v a g y ostobán, v a g y egyszerűen hozzánemértésből, szivesen fintorgatták az or­ rukat ez „erkölcstelen" tétel felett, mint amely alapja lehet zsarnoki, de nem lehet alapja demokratikus életformáknak. (Szégyelve vallom be, hogy néhány éve, több rezignált irásomban, magam is a machiavellista főtétel elleni folytattam szélmalomharcot). Kérdem: miért nem? M i t jelent egye­ bet a demokrácia, mint a nép hatalmas önkormányzatát? Mi egyebet j e ­ lent, mint bátor és okos támadást az élősdi kiváltságok ellen, mi egyebet jelent, mint a megszerzett önkormányzat mindenre elszánt védelmét ellen­ ségei ellen? Micsoda bárgyú demokraták, szégyenei az emberiségnek, akik a demokrácia megsemmisitésre való törekvést is elismerik demokratikus jognak! N e m igaz, hogy az eszközök beszennyezik a célt, de igaz, hogy minden eszközre csak annak van joga, akinek szemében a cél nem eszköz önkényességre, hanem mérték és törvény. A politikai harcnak meg vannak a maga szabályai, aki elitéli az erőszakot, menjen szerzetesnek, de ne men­ jen politikusnak! A k i a háborút, ab ovo, elveti, oly korban, amelyben esetleg nem marad más választás, mint háború vagy szolgaság... aki ugy pacifista, hogy nem hajlandó vérét adni a tisztességes, a teremtő baké­ ért, . . . árulója a demokráciának, s szövetségese a fasizmusnak. Kolnai gondolkozása eredeti és vakmerő, egyik legmegnyerőbb kifeje­ zése annak az uj nyugateurópai mentalitásnak, amely a legjobb koponyák­ ban most kezd kialakulni. Megveti az „elfajult, elkorcsosult demokráciát" ( W . Steed); Masarykkal azt vallja, hogy „a demokrácia még csak gyer­ mekcipőben jár", — uj, hősi demokráciát hirdet, integrális akciót a fasiz­ mus ellen, amely ne tűzze ki céljául a háborút, de végső esetben folya­ modjék hozzá, összefogást javasol az orosz köztársasággal, amelynek de­ mokratizálódásában bizik. V a g y megszerveződik ez az ellenállás, — irja, s akkor mérhetetlen fölényük lesz a Nyugati Hatalmaknak, s az erőfeszí­ tés lendülete a védekezésből élet-ujjáteremtő mozgalommá csaphat át, a győzelem nagyszerű erkölcsi forradalommá, amelyből federativ Európa s az uj szociális rend is kialakulhat. V a g y folytatják a hatalmak az engedé­ kenység öngyilkos politikáját, Csehszlovákia után Spanyolországot, az-

után Franciországot dobják zsákmányul a Szörnyetegeknek... s fasiszta lesz Európa. Kolnai könyve, amelynek célja nem is annyira a tömegek, mint az értelmi elit szakszerű felvilágositása a nácizmus lényegéről, ko­ moly erőfeszitést jelent az emberiség számára kedvezőbb megoldás szol­ gálatában. (Fejtő Ferenc)

UJ

MAGYAR

KÖLTŐK

Ez a kor nem érdemel egy-két versnél többet, — irta nemrég a leg­ jelentősebb magyar irodalmi folyóirat kritikai rovatában egy tehetséges fiatal költő — s ezzel nemcsak a maga, de nemzedék- és pályatársai leg­ többjének negatív állásfoglalását fejezte ki, akaratlanul is minden korok problémáival szemben. A z t persze már meg se látta, hogy e begubózó szemlélet maga is a kor terméke: a homo aestheticus menekülése művé­ szet-ellenes napjainkból, amelyekben a hivatalos mérő-ón csak az érde­ keit kiszolgáló művészetet fogadja el, s visszahatás a politikai költészet amaz áradására, mely az elmult években többé-kevésbé becsületes szán­ dékával, de sokszor csikorgó dilettantizmusával bőszitett ügyészt és — hozzáértőt egyaránt. Elzárkózhat-e vajjon költő a korától? A l'art pour l'art korszak köl­ tőit s a fentidézett költő műveit nézve, igen. De nevezhető-e teljes értékű költőnek az, ki a környező világból csak a holdat, a naplementét, a fákat, a tücsköt, a szelet, az őszt, tehát a környezet két komponensének egyikét: a természetet hajlandó csupán tudomásul venni, a másik s fontosabb ran­ gu komponens: a társadalom mellőzésével. S aki önnön életéből csak a nagy hármas-élményt érzi: a születés-szerelem-halál aláhuzott (s elkopott) jelzőtábláit, de ami e három stáció között van s mind művészi nyers­ anyagként, mind document humainként többet jelent ezeknél, azt méltat­ lannak találja tollára? Könnyelműség volna e régen vajudó kérdést, mely az ethika és eszté­ tika rokon s egyben ellentétes viszonyának tisztázását rejti, sommás ité­ lettel elintézni. Bizonyos csak az, hogy a társadalom tudomásulvételéből még nem folyik, hogy a költő pártpolitikai s főleg művészietlen költésze­ tet csináljon; valamely költői oeuvre minden kimondott állásfoglalás nél­ kül is hű tűkre lehet korának s a költő minden politikai terminus mellő­ zésével is állást foglalhat. S bizonyos az is, hogy a kor elutasitásának el­ lenszenvesebb módja a struccköltészet, mégha kárpótol is művészi szép­ ségekkel. Önként vetődnek fel e kérdések s önként kinálkozik a felelet, ami­ kor két uj verskötetet kell megbirálnunk; vajjon mennyire tudnak v a g y akarnak közönnyel viseltetni koruk iránt tágabb értelemben vett nemze­ dékünk költői. Kor és költői rang szerint Fenyő Lászlót illeti az elsőség, mint az u. n. „második Nyugat-generáció" egyik legkiválóbbját. Hűség cimű most megjelent könyve magas szinvonalon álló ismétlése zárt, egyéni lirájának. Ez a költő immár hatodik v a g y hetedik kötetével következete­ sen megmarad indulása hangjainál, nem kér kölcsön sehonnan és senkitől, hatások és divatok érintetlenül hagyják. Olcsó, mai hasonlattal élve „fajtisztá"-nak nevezhetnők költészetét, csak önmagával keveredik: jel­ legzetes, egyéni tipus a magyar költészetben. Verseiből akkor is reá le-

hetne ismerni, ha nem irná alá őket — s ez azért fontos, mert kortársai közül kevésre mondhatunk hasonlót. Fenyő László egyetlen témája: önmaga a világban. D e mennyi rez­ gés, mennyi szál, mennyi láthatatlan és vaskosan eleven kapocs fűzi őt a világhoz! Egész költészetének — amelytől el se tudjuk választani uj kö­ tetét — képlete: egy ember totális viszonya a világhoz. A régi zsebnaptárból átirom az ujba a telefonszámokat, a neveket, a cimeket — ily megdöbbentő egyszerűséggel kezdi egyik versét s e sorokban máris megjelent előttünk a társadalmi ember. H a csak annyit mond a verse, hogy „Őszi padon" ül a Városligetben, abban is ilyen szakaszok vannak: Egy napos padon üldögélek, mint nyugdijas, csendeske vének, mint, nyugdij nélkül, a szegények — S ez már összehasonlitás, már-már társadalmi kritika. Minden eleve eltö­ kéltség nélkül, mintegy véletlenül érinti ezeket az égő kérdéseket egyegy odavetett versszakban, mely minél akaratlanabb, annál hitelesebbnek hat. Jövel odakünt s idebent kristályos és sokszögű Rend követeli, mint József Attila s e rendet máig csak a költészetben leli f ö l : Ez a költészet. — De az élet? Szükhomloku paraszt-cselének vagyunk a becsapottjai. Mindnyájan tudjuk: Ál e rend, mégis szolgáljuk, mint aki józanul, nyitott szemmel lépre ment. S a közömbösök felé odakiált:: Csak szijjátok a sakk ópiumát, a kártya söprő, tikkadt számumát, nem tart soká már e játék-világ. Ime az apolitikus költő, ki ha nem rabja valami eleve eltökélt anti­ szociális l'art pour l'art tendencköltészet elvének, mint válik társadalmivá, korszerűvé, hitelessé, — igaz költővé. Weöres Sándor uj verskötete (A teremtés dicsérete. Janus Pannonius Társaság kiadása) ugyancsak azt bizonyitja, mint lehet korszerű költé­ szetet mivelni, anélkül, hogy a költő u. n. Zeitgedichtet irna. Őmaga Har­ madik nemzedék c. versében igy válaszol a rosszul értelmezett korszerű­ séget reklamáló, vershez nem értő szőrszálhasogatóknak: „Politikátlan" korosztály vagyunk? ha „szociális" versünket mind megpipáznák, a plajbász csucsa elkopik, fogadjunk — s ez annál figyelemreméltóbb, mert e cikk elején idézett megállapitást éppen Weöres könyvéről szóló recenziójában irta a kritikus, ki egyébként hasonló koru és osztályhelyzetű költőtársa. A kritikus — nincs okom el-

hallgatni a nevét: Jékely Zoltán, — alaposan póruljárt megállapitásával, nemzedéktársai csak elméletben vallják, de nem gyakorolják azt, ha olyan i g a z költők, aminő Weöres, akinek akár bibliai, akár más •elvontabb tár­ gyu verseit, dalait vagy ódáit olvassuk, legtöbbjéből kicseng, mai, konkrét szemlélete. A történelem dialektikája éppen egyik vallásos verséből csen­ dül k i : Hogy tartós legyen Egészed, váltakoznak mind a részek. Nem a megnyugvás a cél: mind mozogjon, ami él. Maláj

ábrándok

c. versének első szakasza igy hangzik:

Ha egyszer hazatérek, bilincsben visznek el, ha másik létbe térek, csengőkkel üznek el, bambusz-tetőm leégett, fiam sohase lesz, hazám holland pogányé, holttestem ördögé. Weöres vidéken él. A környékbeli grófikisasszonyról irt versében töb­ bek között ezt mondja: Dégoutant nép fia-lánya érte gürcöl hét határba, piszkuk föl nem ér elébe, szeme kéklő égi béke — de érdemes volna az egész verset idézni. Fiatalember az 1930-as években c. epigrammája igy szól: Nincs

munkám. Karomat csak diszül adta az Isten. Mint gyámoltalan agg, rágom a más kenyerét. Küldjetek uj csillag talajára, ha nincs hely a Földön, vagy vegyetek bunkót s vágjatok engem agyon. De ugyanakkor, amikor számos versében ily világosan érezhető hu­ manista velleitása, Politico-epidémia c. epigrammájában élesen tiltakozik a csak politikai érdekű s az irodalmi szempontokat mellőző skatulyázás ellen: Ugy nézik ma a verset, mint egy pártigazolványt: vállalt elveidet kérdi az uj kritikus. Mert mi a lényeg a versben? az „álláspont", a „szerepkör" — vagy legalább eszerint mér ma az uj kritikus. Csüngjön egy elv a nyakadban, mint a kutyán a biléta, másképp sintér-mód elcsip az uj kritikus. Hogyha a k o l bűze nélkül akarsz kószálni, magadban: „ l ' a r t pour l ' a r t költő!" — bömböl az uj kritikus. Ez utóbbi idézetből látható, mily megoldatlan ma még, hogy mit ne­ vezhetünk politikai költészetnek, (olyan értelemben, hogy a politika nem lapitja agyon a költészetet.) Költő és kritikus egyaránt sötétben tapoga­ tózik s talán egyetlen mérték egyelőre az, hogy érezhető-e a versen az előre eltökéltség, v a g y sem. (Hollós Korvin Lajos)

H

E N R I DE M O N T H E R L A N T : S Z E P T E M B E R I

E G Y E N L Ő S É G .

igaz m a r a d . Egy

N A P É J -

( G a s s e t ,

Paris,

h e l y e n azt irja,

h o g y h a

S p á r t á b a n élt v o l n a , as z e l l e m i k u l ­

1939.). A „ S z e p t e m b e r i n a p é j e g y e n -

t u r a

lőség" k é t novellát, két e l ő a d á s t é s

v o l n a .

k é t

fizikai é s m o r á l i sb á t o r s á g h i á n y z i k

lirai-bölcseleti

e l m e f u t t a t á s t

s z ü k s é g e s s é g é t h a n g o z t a t t a Am a iF r a n c i a o r s z á g b a n a

é s m n d e n h o l tartalmaz, m e l y e k a l a p h a n g j a n a g y ­i

arról kell

b e s z é l n i ,

a m i ott é p p 'n i n c s e n . Ezért szólitja

jából a következő: A h á b o r ú s z ü k s é g s z e r ü s é g s ta­

fel a f r a n c i á k a t a férfiasságra.

z an é h á n y m o n d a t teszi e m b e a politikából, E ri l e g é r t h e t ő b b é á l l á s p o n t j á t . L e h e ­ fennem az e m b e r , a férfi t e r m é s z e t é ­ tetlen is l e n n e ,h o g ya n n y i r a tiszta ből k ö v e t k e z i k . N e m is gyűlölet z e l l e m ű és v i l á g o s l á t á s ú e m b e r , v a g y irigység idézi föl, h a n e m egy­ s lán n e m is

a n n y i r a

s z e r ű e n „van". f o g a d n u n k ,

T é n y ,a m i t el kell

a m e l l y e l s z á m o l n u n k

m i n tM o n t h e r l a n t , politikai é s gaz­ d a s á g i

k é r d é s e k k e l k a p c s o l a t i b a n ,

i n d e n tanitó s z á n d é kn é l k ü la z ösz­ kell. K ü l ö n b ö z ő o r s z á g o k férfilakos­ m ö n é l e t é s aliraú t v e s z t ő j é b e fulls á g á n a kt e r m é s z e t e s feladata, h o g y t n i k ő ) h á b o r ú t viseljen és gyilkoljon. I n d u ­ jon. (Pásztor E lat n é l k ü l .Af r a n c i á n a k m a r n e m k e l l e l l e n s z e n v e t táplálni iránt,

T H O M A S

a n é m e t

u g y k i v á n j a ,

M A N N :A C H T U N G

E U R O P A ! ( B e r m a n n F i s c h e r ,

de h a a t ö r t é n e l m i h e l y z e t

t o c k h o l m . )T h o m a s M a n n u j k ö n y ­ h a r c o l an é m e t ellen, S v é b e n 1 9 3 2 1 9 3 8 között irt, n a g y o b b ­

m e g ö l ia n é m e t e t .

Af r a n c i a n é p b ő lm a h i á n y z a n a k

r é s z t politikai cikkeit gyűjtötte ösz-

férfias e r é n y e k . D e g e n e r á l ó d o t t ,

sze. H o s s z ú , A pillanat m a g a s l a t á n

a

i m ű ,b e v e z e t őt a n u l m á n y á b a n T h o ­ m e g s z o k t aak ö n n y ű , v e s z é l y e k nél­ c a s M a n n v i l á g o s a n , á t t e k i n t h e t ő e n k ü l i életet és a m i k o rp r ó b á r a k e r ü l m e g r e n d i t ő r e z i g n á c i ó v a l foglalja a sor, n e m k é p e s teljesiteni köteles­ s m s s z eal e g u t ó b b iv á l s á g o s h ó n a p o k ségét. Ezért b u k o t t m e g a s z e p t e m ­ ö t a n u l s á g a i t . Mily u t a t tett m e g e z

b e r végi n a p o k b a n . A k o r p r o b l é m á i é s M o n t h e r l a n t p r o b l é m a t i k á j a a z o n b a n e z e k e n

a z

e g y s z e r űm e g á l l a p i t á s o k o n tul, szo­ r o s a n ö s s z e f ü g g e n e ke g y m á s s a l . S z e p t e m b e r b e naf r a n c i a és a n g o l k o r m á n y o k e l k e r ü l t é k u g y a na h á ­ b o r ú t ,d e at ö r t é n e l m i h e l y z e t p a r a ­ d o x m e g o l d á s t

követelt: h á b o r ú t

a n a g y iró a B e o b a c h t u n g e ne i n e s U n p o l i t i s c h e n

siegfriedi p á t h o s z á -

tól a ze l ő t t ü n kf e k v ők ö n y v m e g e j t ő e n e m b e r i s z t o i c i z m u s á i g? m a sM a n n a k ziói.

S z é p ,

T h o ­

n i n c s e n e km á r illu­ k o m o l y b e l e t ö r ő d é s s e l

áll m e g a zü g y mellett, a m e l y r ő l elismeri,

h o g y világraszóló v e r e s é ­

get s z e n v e d e t t . D e b ü s z k é b b e ve­

v a g yak ö v e t e l é s e ke l f o g a d á s á t , a reségre, m i n ta m i l yb ü s z k e l e n n e a b é k e m e g m e n t é s é é r t . A z igazi p a c i ­ g y ő z e l e m r e . „ F é l r e i s m e r i k — irja, fisták v o l t a k igy ő s s z e la h á b o r ú s m i c s a k h ó d o l a t t a l i d é z h e t j ü k mellett. szavait, — f é l r e i s m e r i k a s z e l l e m E z ap a r a d o xh e l y z e t teszi p a r a ­ s z e r e p é t af e l a d a t á t ef ö l d ö n , félre­ d o x s z áM o n t h e r l a n t beállitottságát

i s m e r i kp e s s z i m i z m u s á té s ö n z e t l e n ­

is.

ségét, a k i k azt hiszik, h o g y

c s a k é s á l h e l l e n i s z t i k u s a k k o ré r d e m e s h a r c o l n i u k egy esz­ állásfoglalása feltétlenül m a r a d i é s m é é r t ,h a r ö v i d i d ő n b e l ü l d i a d a l t M.

n i e t z s c h e i

i d ő s z e r ű t l e n .A ze r e d m é n y a z o n b a n , a r a t h a t n a k a n e v é b e n " . A z igaz­ a m e l y h e z eljut, m é g i s progressziv. s á g n a k , — h i s s z ü k T h o m a s M a n n a l , L e v e z e t é s é b e n ,

o k f e j t é s é b e n h a m i s ,

m e r tah á b o r ú t

férfias

ö s z t ö n ö k

—

s e m m i k ö z es i n c sas i k e r h e z . A

s i k e rn e m érv, n e m bizonyiték; ab­

k é r d é s é v é

t e n n im an e v e t s é g e s é s ból, h o g y valaki, a k á r az e g é s z vi­ r o s s z h i s z e m ű .D ev é g k ö v e t k e z t e t é s e , lágot is m e g h ó d i t j a , n e m k ö v e t k e ­ h o g yas z e p t e m b e r in é g y e s k o n f e r e n zik, h o g y birja a ze m b e r i b ö l c s e s ­ cia

e r e d m é n y e , a d e m o k r á c i á k gyá­ s é g n e k é s i g a z s á g o s s á g n a k

v a s á g á t és é l h e t e t l e n s é g é tm u t a t j a ,

legcse-

kélyebb mértékét is.

Victrix c a u s a Európáról; s az uj, nemzeti s tár­ victa Catoni. A sadalmi küzdelmek talán ez egy­ vereségbon a catoi szavaknak si­ séges, de terrorisztikus egységű, kerrel és istenekkel szembeszálló cézári Európa germanicaból alakit­ rezignációjával vigasztalja magát. ják majd ki a federativ Európát? Vékonyka, igen vékony remény... A tanulmányban Thomas Mann pontos elemzését nyujtja a szep­ Nem szabad elhallgatnom, hogy, temberi válság eseményeinek. A nem osztom Thomas Mann végtelen szeptemberi válság szerinte, kísér­ sötétlátását. Bármennyire igazsá­ tetiesen leleplezte a szembenálló gos is birálata a demokratikus ál­ feleket. Leleplezte, hogy a szem­ lamok viselkedéséről s bármennyire benálló felek nem állanak szemben. igazolják is történelmi próféciáit Leleplezte, hogy a demokráciák az idei, márciusi események: azt „feladták szellemi-politikai állás­ hiszem, téved a demokratikus álla­ pontjukat". Akik triumfáltak, nem mok viselkedésének megokolásáa maguk erejéből győztek, hanem ban. A demokrácia a szeptemberi ellenfeleik cinkosságából. „ A nagy válságban nem adta fel magát, ha­ embert az angol politikai művészet nem jelleme szerint viselkedett. kényszeritette arra, hogy győzel­ Csak szép lelkek hitték a nyugati met arasson" — irja kegyetlen iró­ demokráciákról, hogy eszményeiket niával. A z angol-francia politika hibátlanul, vagy legalábbis hozzá­ magatartása végzetes csalódást vetőleges tökéllyel testesitik meg. okozott néki. „Mi, akik Európa E demokráciák polgári, nagypolgá­ mellett foglaltunk állást, — irja — ri, versaillesi demokráciák, demok­ hirtelen észrevettük, hogy Európa ratikus szinezetű plutokráciák... nem áll a hátunk mögött..." Euró­ Vezető rétegeik mindmáig jobban pa azoknak a háta mögé állt, akik féltek az oroszoktól, mint a hóditó elől Thomas Mannék hozzá mene­ németektől; s ezért, a németek és kültek. Ez alapvető tény, amelyet olaszok, „az oroszok elleni bás­ nem lehet, nem szabad elhallgatni. tyák" védelmében, megőrzésében, A népek őszinte békevágya eszköz megsegitésében készek voltak el­ lett a szélhámos capitulárdok ke­ menni az engedékenység legvégső zében; egy francia politikus bűnhatáráig. De, — s ez a fontos, — tetlenül mondta ki: „inkább vá­ ez engedékenységnek is van határa. lasztom a szolgaságot, mint a ha­ Az Europa germanica aligha ala­ lált"; a benemavatkozás elvével kulhat ki szeptemberi vagy már­ komédiát játszottak; s állandó konciusi könnyedséggel. cessziókkal s meggondolatlan békeMint magyar, aki ád hazája füg­ szólamaikkal aláásták a népek el­ getlenségére, s mint ember, akinek lenállási akaratát. a szabadság az életnél is fontosabb, Thomas Mann a tanulmányban bizom abban, hogy egyáltalán nem véglegesen pesszimista, következte­ fog kialakulni. (Györkös Ferenc) tésre jut. A fasizmus győzelmét Európában elhárithatatlannak lát­ SPANYOL POLGÁRHÁBORÚ ja. Reményét (vékonyka remény) TANULSÁGAI. (General Duval: csak abba veti, hogy „a fasizmus Les Lecons de la guerre d'Espagne, egyetemes győzelme — talián (!) Plon Paris). Duval tábornok könyve — a fasizmus benső bomlását ered­ két részre oszlik. Az elsőben sajátos ményezi majd". A szeptemberi vál­ módon magyarázza a polgárháború ság nyomán ujraéled a Német-Ró­ előzményeit. Mindenben a szabadkő­ mai szentbirodalom, egységesebben művesek és a III. Internacionalé ke­ s hatalmasabban, mint valaha; zét látja, melyeknek ügynökei alá­ s e Birodalom magába foglal­ aknázták a monarchiát és a háttér­ ja majd egész Európát... Talán... a ből irányitották a köztársaság majd fasizmus valósitja meg a szocialis­ mindegyik kormányát. Biztos (?) ta utópisták ábrándját az egységes adatok alapján megirja, hogy 1935Diis

p l a c u i t sed

A

b e n2 3 s p a n y o lt á b o r n o kk ö z i ü l 2 1 k o r egyik fiatalkori kéziratát s o k s z a b a d k ő m ü v e s volt, n é h á n y oldallal é vm u l t á v a lu j r ao l v a s t a „ m e g h a t ó ­ k é s ő b b v i s z o n t u g y a n e z e k e t a t á b o r ­ d o t t a n á l l a p i t o t t a m m e g , n o k o k a tf e l k e l é s ü k é r t dicséri. A k a ­, s e x a p e a l l ' kifejezést

h o g y

a

é n h a s z n á l ­

t a l á n trotzkistákat (P. O . U. M.) é s t a me l ő s z ö r a világon". Az eféle fel­ aIII.I n t e r n a c i o n a l é tá l l a n d ó a n ö s z - d e r i t é s e k u t á n m é l t á n a d j a s z e z a v a r j a ,a m i n n e m is kell c s o d á l ­ ö n é l e t r a j z a k o z n u n k ,

m e r tf o r r á s m ü v e i k ö z ö t t

J a c q u e sB a r d o u„ a k a d é m i k u s " f ü ­

egyik

s z e r z ő

f e j e z e t é n e k

a

„ G é n i u s z " c i m e té s ir ekép': „Mi is a g é n i u s z ? N e mt u d n á m

zetei á l l n a kf ő h e l y e n . A ze l s ő rész­ d a n i ,

c s u p á n

m e g m o n ­

arról beszélhetek...

n e k c s a k a h a d s e r e g , r e n d ő r s é g , po a l m ­ i tm a g a m o n t a p a s z t a l t a m " . gári ó s r o h a m g á r d á ks z e r v e z e t é r e

M i n t h o g y

v o n a t k o z óa d a t a i é r t é k e s e k .

ö n é l e t r a j z á t

Sinclair

c s a kh u s z évvel ezelőtt történt m á ­

s o d i k h á z a s s á g á i g vezeti, é l e t é n e k Am á s o d i kr é s zr é s z l e t e s e n leirja e g k i t ű n ő b b példái, m e l y e k a „szel­ a bilbaoi, m a d r i d i é ss a n t a n d e r i üt­ l l e e k "b i r o d a l m á b a v e z é r e l n é n e k , közeteket. A stratégiai h i b á k é s elő ­m n y ö s l é p é s e k e l e m z é s e mellett a

h i á n y z a n a k

a

k ö n y v oldalairól.

s a kh a l v á n yu t a l á s s a l t a l á l k o z u n k k ö n y v n e ke za r é s z ean é m e té s a z C a v a g e u n i t á r i u s lelkésszel való o l a s z b e a v a t k o z á s a d a t s z e r ű igazo­ I. S b a r á t s á g a

lása. (J. L.)

felidézésekor: „Ó volt

é l e t e m b e na ze l s ő intellektuel, aki hitt a k i s é r t e t e k b e n . N e m c s a k , S I N C L A I RÖ N É L E T o g y látott kisérteteket, h a n e m le R A J Z A ( E p o c h ak i a d á s B u ­ h e l ü kd i s k u r á l n i . Figyelemred a p e s t ) s e h o l s e m p é l d á z z a e g y is ült v é l t ó d o l o g n a k t a r t o t t a m ezt é s n a g y s z e l l e m l e h i g g a d t é l e t b ö l c s e s ­ m U P T O N

m é g m a is a n n a k tartom...; é n K i n o s a n fel­ g y a n i s n a g y o n s o k l e h e t e t l e n d o l o g szines, v a g yf e l l e n g z ő e n ö n h i t t s z á ­ u l e h e t ő s é g é b e n hiszek... M á r c s a k m a d á s a i b ó l alig l e h e t n e felidézni s é g é t é sm é r s é k l e t é t .

e g y e t l e ns z e l l e m i távlatokat nyitó

azért is

m o n d a t o t .

h i g y j e k e z e k b e n a

Sinclair láthatólag k e d v é t leli a z élete á l l o m á s a i r a való v i s s z a t e k i n ­ t é s b e n .

M e s s i a n i s z t i k u s elhivatott­

s á g fűti s e m e g s z á l l o t t s á g m a g a s ­ latáról n e m m u l a s z t j a el p é l d á s sze­ r é n y s é g g e l i s m é t e l t e n figyelmeztet­ ni olvasóit egy-egy

„ n é l k ü l ö z h e t e t ­

len" m u n k á j ab e s z e r z é s é r e . (Az ö n ­ életrajz

e

v o n a t k o z á s b a n k i t ű n ő

p r o s p e k t u s s z e r z őm ü v e i r ő l i g e n t a l á l é k o n yf o r m á j a

s igy

a k ö n y v ­

terjesztésnek.)

h a j l a m o s

m e r tk ö z t e m

v a g y o k , h o g y t ü n e m é n y e k b e n ,

é sf e l e s é g e m között,

r é g ó t a m á rh o s s z uh u l l á m utelepá­ tia áll f e n n m a g á n é l e t ü n k b e n .H a a zo l v a s ó tk ö z e l e b b i a d a t o k

é r d e k ­

lik, vegye m e ga z ,Agyrádió' c i m ű m ű v e m e t " .M i u t á n h á z a s s á g a

iránt

igy felcsigázta a z é r d e k l ő d é s t , a h á ­ z a s s á g r ó l m a g á r ó l

közli nézeteit:

m i k é n t m i n d e n t e r m é s z e t i jelen­ s é g n e k , a h á z a s s á g n a k is n a k am a g a lélektani, g a z d a s á g i törvényei". — n o s ,

m e g v a n ­

e r k ö l c s i é s irja. (Saj­

a n n a k kifejtésével

a d ó s m a ­ Az iró, k i n e kő s e i„ a z a m e r i k a i rad, h o g ym i n ő k u t a t á s o ku t á n so­ t e n g e r é s z e t t ö r t é n e t é n e ke g y d a r a b ­ rozta a h á z a s s á g o ta t e r m é s z e t i je­ ját jelentik", m i n te g y s z e r űé s iszá­ l e n s é g e k közé.) k o sw h i s k y ü g y n ö k fia született. A k r ó n i k u s a n zilált c s a l á d i v i s z o n y o k s e l ő k e l őr o k o n o k

s z a l o n j a i k ö z ö t t

M u n k á s m o z g a l m i

p á l y a f u t á s á t

c s a kf e l ü l e t e s e n érinti

é s é r e z h e t ő c s e p e r e d őg y e r e ke g é s zk é s ő b b i éle­ m a l i c i á v a l ir a „világmegváltó" tö­ tét e zat é n yh a t á r o z z am e g . M a ­ r e k v é s e k r ő l . ( E z am a l i c i a e g y é b g y a r á z a t a a n t i a l k o h o l i s t a felfogásá­ k é n t al e g n a g y o b b elégtétel, a m i t n a ké s s z o c i a l i z m u s á n a k is.I r ó ip á ­a z a m e r i k a im u n k á s s á g ,a z u t ó b b i lyáját e g é s z e n fiatal k o r á b a n vic­ e s z t e n d ő k S i n c l a i r t e r m é s e u t á n , c e kg y á r t á s á v a l kezdi. kaphatott.) S i n c l a i r szociális f e l e l ő s s é g g e l te­ M u l t j á b a n való b á n y á s z k o d á s h a t a l m a s irói o e u v r e j e igy k ö z b e n emliti e g y é b k é n t ,h o g y m i ­ litett

k o p i k v é g z e t e s e n , s ezt m á r a l i g h a

a b e t ű v e t é s s e lb e f e j e z e t t n e k tekin­

m e n t h e t i k e g y k o r i értékei. ( R o b o -

tette, a m i h e zt o v á b b i h o z z á f ű z n i v a ­

tos Imre)

lója n i n c s . D e a b b a n a zi d ő b e n ,a m a g a s b a s z ö k ö t ts z a b a d e l v ü s é g for­

REGÉNY.

A T O T Á L I S a k i k

L e s z n e k ,

m é g e m l é k e z n e k a r r a ,

r ón a p j a i b a n ,a m i k o ra ze m b e r e k a v i l m o s i i d ő k

c s o d á l a t o sl e t ű n é s é t

h o g y m i l y e nm e g r a g a d ó h a t á s á r a d egyre m e g u j u l ó ö r ö m m e l ü n n e p e l ­ F a l l a d a

M i lesz

(Kleiner

v e l e d e m b e r k e

M a n n w a s n u n )

k ö n y v é b ő l . A

ték, m i k o rm i n d e na l k a l m a t m e g r a ­

cimű g a d t a k ,

h o g y e g y m á s n a k k e z e t

k é n y e s e b b i g é n y ű e k a n y u j t v a , s a j á t m a r a d i s á g u k b ó l lép­

S z á n t ó v e t ő k ,b o m b a v e t ő k ( B a u e r n ,

h e s s e n e k ki,

a h o s s z úc s á s z á r i

B o m b e nu n d B o n z e n )c i m űk ö n y v e ti d ő ks z o k v á n y a i f o g j a k

e m l e g e t n i . M e g i n tm á s o k

Aki e g y s z e r r a b k o s z t o n élt ( W e r

d ós z e l l e m i s é g é b ő l

e i n m a l a u sd e n B l e c h n a p f ass) tar­H i s z e n Fallda tották

F a l l a d a

u t á n , s z o m j a s a n

l e s t é k Falladát, akit a m a g u k h a l a ­

l e g j o b b m ü v é n e k .

v a l ó n a k vélték.

a z e l n y o m o r o d o t t a k ,

a n a g y lélektipró m a l o m k ö v e k alá

E z e k a k ö n y v e k m i n d a w e i m a r i k e r ü l t e kn e v é b e n beszélt.

N é m e t o r s z á g e s e m é n y e i voltak. A z e s e m o n d á s á n a kt ó n u s á b a n ,alakjainake g y m á s h o z s o d r ó d a k k o r s z o k á s o s i r o d a l m i t ö r v é n y s z é ­ M i n l ó d á s á b a n ,a p r ó felfelé l é p é s é b e n , k e k m e g is h i v t á k a fiatal irót k k ö n y v e „tárgyalásaira", a h o l

z a b a d s á g é s n a p f é n y felé való m ó d ­ as m e n e t e l é s é b e no l y a n m a k a c s é s kér­

j á b a n állt v o l n aak i f o g á s o k a t , el­

é ­ l e n v e t é s e k e t , jövőbeli utbaigazitáso­ lelhetetlen birálat villódzott a n m e tt á r s a d a l o mt a r t h a t a t l a n b e r e n ­

kat, illetve i n d i t v á n y o k a te l f o g a d n i

e z k e d é s é v e ls z e m b e n ,h o g y irodal­ v a g yv i s s z a u t a s i t a n i .K e d v e s é s k ö z -d i s i k o nu g y tetszett, F a l l a d aa z a vetlen m ó d j a volt e za ziróé s olva- m fiatal n é m e t iró, a k ia ze l ő f u t á r a a só közötti k a p c s o l a t n a k , m i n d e n k ö ­ b e k ö v e t k e z ő á l t a l á n o s f e l s z a b a d u ­ telezettség n é l k ü l a zi r ó r a .E z r e k és e z r e k

jelentek m e g e g y e g y ilyen

l á s n a k . M ó d s z e r e i b e n h ő s e i t a p r ó ,

g y ü l e k e z e t e n . M a g u k k a l h o z t á k a

változatos,

m e g r a j o n g o t t k ö n y v hőseit. M i n d ­

m e g l e p ől é p é s e k k e l

k i s z á m i t h a t a t l a n és e g y r e k ö z e l e b b

n g e d t ea v i l á g o s s á g h o z ,a n a p h o z , k e d v e n ci r ó i k h o za k a r t a k e e l s z a b a d u l á s h o z . A k ö z é p o s z t á l y ­ k ö z e l e b b férni s a n n a k álmait, m e ­a f ból v a g y a z alatta m é l y e n a föld a l á . séit a m a g u k b a nm e g n ő t t , kifino­ b ű n ö z ő k b ő l "k i k e r ü l t fi­ m o d o t tu t á n r e z g é s e k k e l a z élő s z ó szoritott „ a n n y i a n

g u r á iu g ym o z o g t a k , h o g y e z e k r e v i s s z a c s e n g e t n i . F a l l a d a z elesettekre, — a k i k m i n d v é g i g s o k s z o r megigérte, h o g y e z e k r e a z őa m i n d e n n e m ű elesettel szivbéli r o k o n ­ tiszteletére r e n d e z e t t d e m o n s t r á ­ e r e j é b e n

á g o t tartottak, — u g yn é z e t t a c i ó k r a eljön. M e g h a l l g a t m i n d e n k i t . s k z r e n d b é l i olvasó, m i n t s a j á t v é r e E n g e d i a k ö z h a n g u l a t o t , — a m e s é i ­ö b ő l kilépett s t o v á b b j á r ő , r a g y o g ó

választottjára.

F a l l a d a

a z u t o l s ó

s z e m ű e m b e r e k e t ,o l v a s ó k a t , — ki­

pillanatig e n g e d t e ő k e t

c s u s z k á l n i -

m á s z k á l n i , e n g e d t eő k e t o l y a n pil­ csit szerepelni. T ű r n i , h o g ya z o k lél a n a t n y ié r z é s e k b e n d u s a né s vidá­ lekzet visszafojtva m a g y a r á z z a n a k . a n f e l b u r j á n z a n i , m i n t h a t é n y l e g V a g y c s e n d e s e ne l m é l á z h a s s a n a k a zm ö v é kl e n n e a világ s m á re g y h a j ­ ő L ö m c h e n é n v a g y P i n n e b e r g j é n . D e e m v á l a s z t a n á el ő k e t a szi­ F a l l a d ae g y s z e r s e m váltotta b e igé­szál s lárd e m b e r r é a l a k u l á sn a g y u j j á s z ü ­ retét. lető m i s z t é r i u m á t ó l .D e a m i k o r e d ­ L e h e t n e ezt irói s z e m é r e m n e k , n y i l v á n o s s á g t ó l

való

a

f é l e l e m n e k

d i g ért: r á j u k c s a p o t t . A t á r s a d a ­ l o ma c é l c s o n t v á z a i t , ar e n dé s n y u ­

g a l o mn e v é b e n k i v o n u l ón e h é z ina z a r i s z t o k r a t i k u s , ü v e g t o ­ é z m é n y e s i t e t t j á r m ű v e i t játszi r o n y b a h u z ó d o t t lélek ö n k é n t e l e n ir­ t k ö n n y e d s é g g e l r á j u k eresztette s t ó z á s á n a k tekinteni, a k i d u s é s v a g y

m i n d i gav a l ó s á g o ts u r o l ó , kimerit­

a z o k p i l l a n a t o k alatt

kérlelhetetle­

n ü l legázolták a l e g á z o l a n d ó k a t . h e t e t l e n m e s e m o n d ó k e d v é b e n u g y is m a g y a r á z h a t t a ,h o g y m o n d a n i v a l ó i t

E z aF a l l a d a

m ü v e i n e k v é r é b ő l ló e g y e d e k r ő l v a n szó, a k i k n e k m é g . t a n u l s á g , oly n é m a s ki m i n d i gm e g lehet a r e m é n y e , h o g y n e mm o n d o t t ,d et i s z t á n érzékelte­ a t á r s a d a l o ms z e r k e z e t é n e k válto­ k i f a k a d ó

tett r e m e k e volt F a l l a d a m ű v é s z e t é ­z á s á v a la ze z r e kó s s z á z e z r e k u j b ó l n e k ,a m i k ö n y v e i n e k sikerét s z á z e z ­v i s s z a k e r ü l h e t n e ke g y e n r a n g uk ü z ­ res s z é r i á k b a n h o r d t a szét a világ m i n d e n tájára.

d ő - és d o l g o z ó k é n t , sőt r á t e r m e t t s é ­

An á c i z m u sb e k ö ­

g ü k k e l vezetőivé is v á l h a t n a k a s z ö n t é s eu t á nF a l l a d an e m tartotta nagy g é p e z e t n e k , a d d i ga „ F a r k a s s z ü k s é g e s n e ke l m e n e k ü l n i . Irt egy­ af a r k a s o k között" c i m ű m ű b e n két n e h e z e n érthető, t a p o g a t ó z ó re­

( a z o k s z á m á r a , a k i kn e m c s a k ol­ gényt, d a d o g v a é s b i z o n y t a l a n k o d v a ,v a s m á n y t k e r e s n e k b e n n e ) o l y a n h o g y m i t s z a b a d é s m i t n e m s z a b a d e r e d m é n y r ej u t n a k ,h o g ya z e g y é n i k i m o n d a n i a . M o s tu g y l á t s z i ku j erővel, u j tá­

g y e n g e s é g ,

m i n tp u s z t u l á s r a érett

t á r s a d a l m it e r m é k ,c s a ka r r a jogo­

sult, h o g y elvegye m é l t ó b ü n t e t é ­ j é k o z ó d á s s a l a régi f e g y v e r e k kik i kt e h á ta k á r a k a r a t u k k a i , smirglizett b i r t o k á b a nm e g i n t n a g y sét. A a k á ra z o n k i v ü l v a g y a k á r m i l y e n , r e g é n n y e l kisérletezik. F a r k a s a e g é n y e s m e l l é k k ö r ü l m é n y f o l y t á n (Wolf u n t e r Wöl- r é s z b e é s b a j b a jutottak é s ott a ( P a n t h e o n ) ar e g é n yc i m e , 3 v d ö n t őp i l l a n a t b a n m e g t á n t o r o d t a k , két v a s k o s kötet. v a g y m i n ta l e g y e k elhullottak, T a r t a l m a aw e i m a r i N é m e t o r s z á g F a l l a d a l e g u j a b b f e l f o g á s as z e r i n t inflációs k o r s z a k á t öleli fel. M e g t e ­ m á rn e m at á r s a d a l o m őrlő m a l m á ­ v e s z t ő e n régi falladai m o d o r á b a n n a k , h i b á s b e r e n d e z k e d é s é n e k a z á r v as z ó s i n c s politikáról. S e p á r ­ áldozatai, h a n e m s a j á t j e l l e m ü k n e k , tokról, s e fajiról. A s e m l e g e s , ó v a ­ s a j á t f o g y a t é k o s s á g u k n a k , b á r szo­ t o s a n tárgyilagos k ü l s z i n m ö g ö t t , — m o r ú , d e m é g i sc s a k m e g é r d e m e l t a m e l y a járatlan o l v a s ó l e g n a g y o b b m e g b ü n t e t e t t j e i . S ő t e g y l é p é s s e l v e s z e d e l m e ,— m é g i s ott n y u g s z a ­ t o v á b bm e g y , a m i k o rm e g á l l a p i t j a , n a k é s p i h e n n e kac s a p d á k , a m i t a h o g y a z erő h i á n y z o t t b e l ő l ü k ; a p o ­ m i n d i gk i t ű n ő e n vértezett iró, régi zitiv életlátás. E z é r tc s e l e k e d t e k hi­ b ő s é g e s hiteléből állit, régi é s u j ol­ b á s a nó s azért kellett ő k e ta t ö b b i v a s ó i elé. A m ű am a g a e g é s z é b e n , erőtlen, h i t n é l k ü l i n y o m o r u l t h o z a ze l s ő oldaltól a z utolsóig, lélekzetvisszaejteni. Ime v a s p a t á k k a l l é p f o j t ó a n é r d e k e s ,m e s e b ő és a s z ü k ­ előre a z iró u j t u d a t v á l t o z á s a . A s é g e sa d a g o l á s b a nr o m a n t i k u s . Tör­ t á r s a d a l o m helyett behelyettesiti a z ténetei v a l ó s z e r ű e n , a l a k j a i é l e t b ő l a k a r a t o t , a kritika helyett a z erő f a r a g o t t a n s u r o l j á k a jó m e g f i g y e l ő filozófiáját. A m ű n e g a t i v előjeleit és a za l k o t n it u d óm ű v é s z m i n d e n t pozitiv e l ő j e l e k k é változtatva Falla­ b e l e a d n i k é p e s készségeit. A z ö s s z ­ d ar ö v i d e na k ö v e t k e z ő filozófiát h a t á s au g y a n o l y a n félelmetes, m i n t sűriti és s z ó r j a ö n m a g á b ó l :„ H a k o r á b b i n a g ye p i k á j á n a k . Az e m b e ­ h ő s e i m b e n m e g lett v o l n a a z a z erő, ri t ö r t é n é s h e z s z ü k s é g e s b á b j a i n a k a m i totális, m i n d e n t legyőz és m i n ­ e m b e r i t e h e t e t l e n s é g e , v é g z e t s z e r ű d e na k a d á l y o n átgázol, r e g é n y e m sége, k i c s i n y s é g eé s v é r t e z e t l e n s é g e m e g i r á s á r a s o r s e mk e r ü l t v o l n a . a t á r s a d a l o mn a g yg é p e z e t é b e n ép' Igy k é n y t e l e nv a g y o ke z e n g y e n g e , oly v e s z e d e l m e s e n lirai é s szivszag­ e s e t l e ns e g y j o b b jövő k i a l a k u l á s á ­ gató, m i n t r é g e b b im u n k á i b a n . M i n ­ b a n h a s z n á l h a t a t l a n e l e m e k e t viszd e n ü t t ak i c s i n y , a k i s e m m i z e t t , s z a d o b n io d a , a h o v av a l ó k , a m e g ­ m o z o g n i alig t u d ó ,b ű v ö l e t é t ő l gör­ s e m m i s i t é s b e é s a m e g s e m m i s ü l é s ­ be, ü t ő d ö t tl e l k i s é g e kk e r e s n e k m a ­ be". Vagy: „ C s a ka ze r ő sa z e r ő g u k n a kv a l a m i p i c i n y rést a m e g ­ k i s u g á r z á s á n a k m e g s z á l l o t t a i a z s e m m i s ü l é s t ő l való irtózatos félel­ igazi e m b e r e k . M i l y e nm á s k é n t ala­ m ü k b e n .C s a k ,m i ge l ő b b i m u n k á i ­ k u l tv o l n aa ze m b e r i s é gs o r s a , h a b a n a t á r s a d a l o mv é g z e t e s kitaszie zak ö z p o n t ie r ő m i n d e n n e m z e t ­ tottjairól, a g é p e z e t b ő l a k a r a t á n é s b e n m e g t e s t e s ü l e g ye m b e r e n ket e h e t s é g é nk i v ü l álló o k o k b ó l k i h u l ­ f a r k a s o k k ö z ö t t

fen)

resztül, m e g n e m e s i t v eé s m e g a c é ­ d o r feljegyzett e m l é k e i h e zn y u l , lozva a n é p e s s é gn a g y tömegeit..." vagyis a h o l p u s z t a v i s s z a e m l é k e z é ­ E zH a n s F a l l a d a u j a r c a . (Pap s e ku t á n m á r biztos jegyzetekből Gábor)

k e z d h e tm e r i t e n i ,

e za k ü l ö n b s é g ,

legfeljebb az á b r á z o l á s m ó d j á t teszi

D

á r g y i a s a b b á , ezáltal c s u p á no l y A L L O S S Á N D O R :A Z E M B E Rt r é s z l e t m e g f i g y e l é s e k v é t e t n e k fi­ N Y O M Á B A N . ( D a n t e kia-

y e l e m b e ,a m e l y e k r ő le g y é b k é n t bi­ dás). D a l l o sS á n d o r lebilincselő ö n ­g o n y á r a m e g f e l e d k e z e t t v o l n a s é l e t r a j z á b a n a világ n e m vizszintes z t á v o l s á g a i b a n ,

h a n e m f ü g g ő l e g e s

a m e l y e ké p p e nc s a ka z elraktáro­

a t i n á j á v a l u g r a n a k elő. A z e m b e r zott ötlet p zm é g s e m l é n y e g e s , m e r t n e m n y o m á b a n e l i n d u l tv á n d o r leszáll a zE o n t j am e gak ö n y v e g y s é g e s a l a p ­ e m b e r is z e n v e d é l y e ké s s z e n v e d é s e k b a n g u l a t á t , n e m s z a k i t j a m e g a z m e d r é b e é sf e n é k i g üriti ki a k a l a n ­h á t é l t s é g n e k m i n d v é g i g ö s s z e f ü g g ő d o s a n k e s e r ű é l m é n y e kp o h a r á t . m é l y s é g e i b e n t á r u l fel.

A h o g ym á s o kv o n a t r a ,

h a j ó r a ül­

fonalát.

E m b e rb a k t a t ,

vágtat é s

n e ké sl á t c s ő v e l f é n y k é p e z ő g é p p e l

v á n s z o r o ga ze m b e rn y o m á b a n . S

v á g n a kn e k i távoli f ö l d r é s z e k n e k s

e zam á s i k e m b e r is c s a k — ö n ö n -

ó r i á s g ő z ö s ö k e n é r k e z n e k m e g l o n b a ,

S z i á m b a ,

h i m b á l ó d z n a k

v a g y

végig

a g a . C e y ­ m

t e v e h á t o n

aS z a h a r a é s

T i b e th o m o k s i v a t a g j a i n és k ő r e n g e -

A s z e r z ől é n y e g e s e n k ü l ö n b ö z i k m i n d a z o k t ó l

a z önéletrajzi a d a t a i ­

k a t f e l d o l g o z ó iróktól, a k i k m i n d e n

tegein: u g y jött fel Pestre, v a g y ta­ hájjal m e g k e n t l á nm é gi n k á b b —u g y szállt a l á B u d a p e s t t á r s a d a l m ir é t e g e i n e k leg­ a l s ó b b ,l e g s ö t é t e b bt á r n á i b aa z ö n ­ életrajz c s e l e k v őh ő s e .D a l l o s d o r ,

S á n ­

a m o h óé s c s i l l a p i t h a t a t l a n u l

s z o m j a s világjáró

a világ h a r á n t -

m e t s z e t e helyett i n k á b b a kereszt­ m e t s z e t é t választotta,

n e m

szélté-

b e n h o s s z á b a n k u t a t j a végig a föl­ det, h a n e m vertikálisan e r e s z k e d i k le a t á r s a d a l o mr é t e g e i n k e r e s z t ü l , a m i g c s a k el n e m

jut

n y o m o r é s m e g a l á z t a t á s

a ze m b e r i

i r o d a l m á r l é t ü k r e

teszik m e g ezt a z állitólag s a j á t m a ­ g u k h o z vezető u t a t és e n n e k a z ut­ n a km i n d e n k a n y a r u l a t á n á ls o h a ki n e mh a g y ó b e n s ő f e n n t a r t á s s a l c s u ­ p á n as z i n e s , jó t é m a u t á n s z i m a t o l ­ n a k .

E z e kl é g m e n t e s e n elzárt b u -

v á r ö l t ö n y b e n ,

k i a d ó s a n

megtöltött

ózontartállyal s z á l l n a k a l á a t á r s a ­ d a l m i n y o m o ré ss z e n n yf e n e k é r e s u g y a n o l y a né r i n t e t l e n ü l tiszta kézzel k e r ü l n e k felszinre, m i n t a h o g y alá­ m e r ü l t e k .

I s m é t f e l s z i n r e k e r ü l v é n ,

m é l y p o n t ­

n é m iu n d o r r a lb á r , d eag a z d a g lelet jaihoz. S h am á s o k c s a k k é p z e l e t ­ j u t a l m a z ót u d a t á b a nd o b j á k félre a b e ns z ö v i k r e g é n y e i k történését: m é gm o c s k o sg u m m i k e z t y ü t . . . D a l l o s D a l l o sS á n d o r elejétől végig m e g é l ­ S á n d o r n e m i l y e n f o r m á n m a r a d te ezt a c s e l e k m é n y t .V é r e s verej­ tiszta.Ő b e n n en i n c s m e ga z ö n m a ­ téke t a p a d f e j e z e t e i n e k m i n d e n g u k k a l , fizikai és s z e l l e m i e r e j ü k k e l m o z z a n a t á h o z . D e n e m a s z o r g o s ­ g a z d a s á g o s a n t a k a r é k o s k o d ó k ó v a ­ k o d ó h a n g y a t e r m é s z e t e kv é r e s ve­ tos ö n m e g t a r t ó z t a t á s a .D a l l o s S á n ­ rejtéke, s o k k a l i n k á b ba r é m ü l e t é , d o ro d a d o b t am a g á ta z élet vadvi­ a m e g r e n d ü l t , d ö b b e n e t e srácsodálkozásé.S z ő s z e r i n t i b b é r t e l e m b e n z e i n e ké sc s a k i s azért m a r a d t tisz­ m é g an a g yf r a n c i a realisták s e m ta, m e r tb e l ü l is a zé sa s z e n n y l é jártak a s z e m é l y e s é r z é s t a p a s z t a l a ­ l e c s u r g o t t róla. t o k é s é r z e t b e n v o m á s o k végére. N i n c s is n y o m ae b b e n a k ö n y v b e n a

s z o k v á n y o s

v i s s z a p i l l a n t á s o k n a k ,

a m e l y e k r e n d s z e r i n t

elszigeteltek,

*

K ö n y v é n e k e l s őh a r m a d á b a nR o u ­ s s e a u ö n k i n z ó a n t ö r e d e l m e s , sze­

t ö r e d é k e s e k s a m e l y e k n e kh é z a g a i t

m é r m e n tuli v a l l o m á s a i t juttatja a s z e r z őu t ó l a g o s a n á t h i d a l ó képzelet­e s z ü n k b e a zö n m a g á t m e g v á d o l ó ,

ereje tölti ki. B á r „világosan" m e g ­ o s t o r o z ó szerző. állapitható a p o n t , a h o l D a l l o s S á n ­ F r a n c i ai r ó kk ü l ö n b e n is v a l a h o ­ g y a nm á s k é n t r á n t j á k le b o t l á s a i k ­ ról, b ü n e i k r ő l a leplet, m i n t p é l d á u l

an é m e t e k . V a n b e n n ü k v a l a m i fla f illérekért m i n d e n r e k é s z t i z e n n é g y ­ gelláns ö s z t ö né sa z ö n v á d k o r b á c s ­é v e s ü t é s e i alatt c s u p a s z testtel a nyil­

prostituáltjai,

a R á k ó c z i t é r

s a j á t o s t ö r v é n y e i k s z e r i n t

v á n o s s á g előtt v e z e k l ő —

m i l y kéj-k e d őm u n k a n é l k ü l i j e i ,

b o r z a d á l y o s g y ö t r e l e m m e l

vezeklő! A n g y a l f ö l d

—

i n d u l a t . Efféle

ö n l e m e z t e l e n i t é s -

szervez­

Ujpest és

kitaszitottjai, n y o m o ­

rékjai, árnyai. D a l l o sS á n d o r d i c s é ­

b e naf r a n c i a p e s s z i m i z m u s t o m b o l ­ retére válik, h o g ye g y f o r m á n k e r ü l i ja ki e r e d e n d ő k e s e r ü s é g é t :„ I m ea z el e n n e k at é m a k ö r n e km i n d k é t főe m b e r !

A p r óg y a r l ó s á g o ké s óriási veszélyét,

egyfelől a

g y e n g é ku n d o r i t ó é s m é g i s s z á n a l ­ k a r d o sm ó d j á t , m a t é b r e s z t ő iró

vegyüléke!" N é m e t

s z e r ű s é g e t . N e m h a n g o s k o d i k , n e m

s o k k a l i n k á b bs z é p i t e n i a k a r j a

j e l l e m v o n á s a i t , készteti,

m é l t a t l a n k o d i k e m b e r e i é r t , d e

o p t i m i z m u s a a r r a

h o g yk ö v e t é s r e m é l t ó

n e m .

is festi le ő k e tc s u p á n kivülről, h a ­

é s n e mé p pa b b a n

b i z o n y á r ak ö v e t é s r e találó e s z m é n y i a m i b e na m i n t a k é p p é faragja ki j o b b i k

v e z é r c i k k e k

m á s f e l ő l a riport-

h a ­

l e g e m b e r i b b e k :

s o n m á s á t .

állitja ő k e t e l é n k ,

l e g j o b b a k ,

l e g s z e b b e k ,

a zá l m a i k b a n ,

vá­

g y ó d á s a i k b a n .

Atyja n e h é z h a l ó d á s á t és e l h u n y ­

A l m a i k b a n m u t a t j a m e ga z

tát t a n f i l m s z e r ű a d a t h ű s é g g e l kive­

e m ­

b e r tD a l l o s S á n d o r , m i n t a h o g y m a ­

titő f e j e z e t é b e n s z ö r n y ű pellengért g a is g o m o l y g óm é l yá l o m b a n jár állit m a g á n a k D a l l o sS á n d o r . G y ö t ­a z e m b e rn y o m á b a n .Ö n m a g á tke­ r e l m e ss z e m r e h á n y á s o k k a l b ü n t e t i

resve, é s z r e v é t l e n ü l s o d r ó d i k a leg­ i m a g á t , n e m b o c s á j t h a t j a m e g . h o g y b u s a b b e m b e r e k , a l e g s z o m o r u b b a k i n j a i k ö z ö t t ö s s z e r o p p a n ó öreg­ t á r s a d a l m i osztály ö r v é n y l ő forga­ e m b e r r e l s z e m b e n n e m t u d o t t vi­ t a g á b a n , fel-alá v e t ő d i ka zá r sötét gasztaló, b á n a t k ö n n y i t ő , ö r ö m s z e r z ő h u l l á m a i v a l . ( J e m n i t z f i u v á e n y h ü l n i . — M e g k a p óa n y o ­ m a s z t óh a n g u l a t o k n a ke za z

S á n d o r )

é k e s ­ HALÁSZ

s z ó l á s a ,e za k ö n y ö r t e l e n m e g é r t é s

d u n k

é sm e g é r t ők ö n y ö r t e l e n s é g , a m e l y

M I K L Ó S :CSEHSZLOVÁKIA1 9 1 8 1 9 3 8 .

k i a d á s a ,

(Száza­

B u d a p e s t , 1 9 3 8 . )

m i k o r ek ö n y v iródott, a k ö z é p ­ c s a l tA d y E n d r e s z e r e l m i p e s s z i m i z ­A u r ó p a i h e l y z e t é s C s e h s z l o v á k i a találja p á r j á t a zu j m a ­ e

m u s á b a n

b l ü g y i v i s z o n y a i m á r sejttették, gyar i r o d a l o m b a n . D e h a r a g é s szé ­e h o g y ah ú s zé v e sK ö z t á r s a s á gsúlyosv á l s á g b a k e

g y e nk ö z ö t tf e l h o z o t t m e n t ő é r v e i v e l el is

e k között t o v á b b n e m tartható t á v o l o d i k D a l l o s S á n d o r a z t e n n .M i k o rak ö n y v n a p v i l á g o t lá­ a l á z a t o s a n f

„Émile" irójától és a z

t ö r e d e l m e sn a g y o r o s z o k h o z k e r ü l k ö z e l e b b

tott,

a m ü n c h e n i

d ö n t é s f o l y t á n

azáltal,

h o g y n a i v a b b a n m á r l é n y e g e s t e r ü l e t e k e tc s a t o l t a k s z e n v e d . N i n c sn á l as e m m i h a t á s v a -el a z u. n. t ö r t é n e l m i o r s z á g r é s z e k dászó,

l e d é r e n ájtatos s z e m f o r g a t á s ,ből. R te s t é ö v i d d e l u t á n as o r k e r ü l t élvezik S z l o v e n s z k óé sK á r p á t a l j a n a g y ré­

m i n t a z o k n á l , a k i kt i t o k b a n

o l v a s ó j u ke l s z ö r n y ü l k ö d é s é t é sk a j á ­ s z é n e k e l c s a t o l á s á r a is. A z n u l izgatják, bizsergetik képzeletét.

n y e k

e l s o d r ó

erejét

e s e m é ­

a z u t á n m á r

Az o r o s zi r ó k b a ng y e r m e k i gátlásta­ n e m lehetett feltartóztatni. N é h á n y l a n s á g g a l , h a n g o s a n sir a m e g b á n á s h ó n a p alatt C s o n k a C s e h s z l o v á k i a é s — a m e g t i s z t u l á svágya.Őkn e m is s z é t b o m l o t t és régi f o r m á j á b a n a z ö n c é l ú ő s z i n t e s é g é r t vetkőztetik

m e g s z ü n t létezni.

le é n j ü km i n d e n r o s s z a s á g á t , h a n e m a f e l o l d á s

és v é g s ő m e g b o c s á j t á s

miatt. V a l l o m á s u k n e mö n v á d ,

h a ­

H a l á s z M i k l ó sk ö n y v é b e n

felso­

z o k a ta b e l s ő e l l e n m o n d á s o ­ n e mp a n a s z ,a k á r c s a ka g y e r m e k é , rolja a e l y e ka C s e h s z l o v á k Köztár­ a m i k o r e l g ü g y ö g i csinyjeit és ezál­ kat, m s a s á g o t l é t r e h o z t á k s a m e l y e k az tal f e l s z a b a d u l l e l k i n y o m á s a alól. e l m u l t h ú s zé v b e n létét m e g h a t á ­ A k ö n y vt e r j e d e l m e s e b b m á s o d i k

rozták. Az á l l a m s o r s á t é s fejlődé­

r é s z é b e n B u d a p e s t elesettjei v o n u l ­

s é n e kú t j á t b e l s őé sk ü l s ő v o n a t k o ­

nak fel:

z á s a i b a n s z i g o r ú

ah á b o r ú u t á n i Népliget

tárgyilagossággal

és a t ö r t é n e l m i , politikai é s t á r s a ­ között. M i n d k é t e s e t b e n d a l m i h a t ó e r ő kf i g y e l e m b e v é t e l é v e l

rajzolja m e g . As z e r z őa K ö z t á r s a ­g e k s á g k i t e l j e s e d é s é t b i z o n y o s k ö r v o ­ n a l a k m e n t é n é s kellő

f e n n t a r t á s ­

sal c é l n a kf o g a d j a el, h o g y m e g f e ­ lelő k i i n d u l ó p o n t j a legyen.

leválásával.

As z e r z ő u t a la r r a ,h o g y k i n á l k o ­ zott m é g m e g o l d á s i d u n a in é p e k

I s m e r t e ­ r e m t é s e

ti a c s e há l l a m i s á g k e l e t k e z é s é t , a

b i z o n y á r a

s z á m o l n i kellett v o l n aa n e m z e t i s é ­

lehetőség: a

s z ö v e t s é g é n e k m e g t e ­

C s e h s z l o v á k i a aktiv rész­

vételével. E n n e ka z o n b a nh e v e s el­

v i l á g n é z e t e k d ö n t ő s z e r e p é t a z

ál­ lenzői voltak. E l s ő s o r b a n B e n e s , l a mé l e t s o r s á b a n ,a c s e h e k , szlová­ a k i n e k e g y á l t a l á n n e m volt A u s z t ­ k o k é s a n e m z e t i s é g e k e g y m á s h o z r i a p r o g r a m j a .Úgyv é l j ü k , r é s z i b e n való v i s z o n y á t n y á t a

ó sa zá l l a m viszo­

s z o m s z é d o s o r s z á g o k h o z .

T ö m ö r , d e m i n d e n f o n t o s k ö r ü l ­

e zo k o z t aB e n e s b u k á s á t é s a Köz­ t á r s a s á gs z é t h u l l á s á t is. Igaz, h o g y ez a m e g o l d á s C s e h s z l o v á k i a s z u v e ­

m é n y t s z á m b a v e v őt a n u l m á n y á t a r e n i t á s á t é s ö n á l l ó létét s z ü n t e t t e m u l t évi f o r d u l a t o t m e g e l ő z ő i d ő k i g v o l n am e g , ezzel s z e m b e n biztosi­ vezeti. K ö n y v e v é g é n felveti a k é r ­ totta v o l n an e m z e t i é s k u l t ú r á l i s dést:

M i é r t n e ms i k e r ü l t a c s e h ­

ö n k o r m á n y z a t á t é s b i z o n y o s m é r ­ s z o m s z é d a i ­ t é k b e n g a z d a s á g i b o l d o g u l á s á t is. val jó v i s z o n y t t e r e m t e n i e ? M i é r t S a j n o s , m i n d e r r en e mk e r ü l t sor. s z l o v á k k ü l p o l i t i k á n a k

kellett a K ö z t á r s a s á g n a ka f r a n c i a

N e mk e r ü l h e t e t t sor, m e r ta z e m ­ o s z l o p á ­ iitett o k o n k i v ü lv a l ó s z i n ü l e g egyik n a kl e n n i e ,m i k o re za s z e r e p é k k é d u n a m e n t i á l l a ms e m a d t a v o l n a h a t a l m i k o n c e p c i ó

keleti

tette K ö z é p e u r ó p am á s k ö z e g űt ö m b ­ fel teljes ö n á l l ó s á g á t é s a k é r d é s A válasz: A K ö z t á r s a s á g r e n d e z é s e k a p c s á n e l k e r ü l h e t e t l e n ü l

j é b e n ?

n e m véthetett l é n y e g e ellen.

S z e r ­ s z ő n y e g r e k e r ü l a p á r i z s k ö r n y é k i és e za k ö r ü l ­ b é k e s z e r z ő d é s e k m ó d o s i t á s a .A u s z t ­ m é n yn e m c s a k jogokat, h a n e m k ö ­ r i á n a k N é m e t o r s z á g h o z való c s a t o ­ z ő d é s b ő l

született

t e l e s s é g e k e t is jelentett a z u r a l k o ­ l á s au t á na z o n b a n m á r e két felté­ A z o n k i v ü l m é g tel teljesitése e s e t é n s e m lehetett

d ón é ps z á m á r a . volt m o t i v u m a

e n n e ka m a g a t a r ­ v o l n a m e g v a l ó s i t a n ia d u n a i n é p e k t á s n a k . Ac s e h e k u. i. n a g y o b b te­ föderativ á l l a m á t ,a n é m e tterjeszkedése g y e d ü l i védőgátját. rületet é s ezzel t ö b b i d e g e n n e m z e ­

tiséget

k a p t a k ,

m i n t a m e n n y i t

a k a r t a k . A b é k é t diktáló f r a n c i á k

A t ö b bm i n t s z á z o l d a l n y i

t a n u l ­

á n y ta p r á g a i o r s z á g o s statiszti­ s z e m p o n t j a t. i. a z volt, h o g y e m ­ m k a i hivatal 1 9 3 7 e sé v k ö n y v e alap­ b e r - és n y e r s a n y a g b a n , v a l a m i n t h a d á s z a t i l a gm i n é le r ő s e b b é t e g y é k

j á n összeállitott statisztikai a d a t o k ,

a z országot, m e l yő k e t kelet felöl

v a l a m i n t

N é m e t o r s z á g g a l s z e m b e n biztositja.

k ö z e p é i g lefolyt f o n t o s a b b politikai

1 9 3 8 áprilisától

A n a g y s z á m ú n e m z e t i s é g e k m e g ­

e s e m é n y e k

t a r t á s as ú l y o s feladatot rótt a c s e -

( S á n d o r László)

h e k r e s igy a n y u g a t i f o r m á k keleti MÉCS k ü l d e t é s é n e k s z e r e p é t k é n y t e l e n ­ s é g b ő l n e m

vállalták,

m e r t k ü l ö n b e n

s z á m i t h a t t a k F r a n c i a o r s z á g

k a t o n a i é s politikai segitségére. S

t á b l á z a t a

L Á S Z L Ó :

o k t ó b e r

egésziti ki.

É L Ő K E T N É -

Z E K .Ő s z i n t é nszólva, n e m a l e g k ö n n y e b b birálni,

f e l a d a t o l y a n

költőt

aki h o s s z úé v e kó t a m á s t

h a es z e r e p e t n e m vállalják, a k k o rs e m tesz, m i n t ,h o g ya n á l a m e g ­ a z á l l a m t o v á b b i ú t j ak e t t é á g a z i k c s o n t o s o d o t t f o r m á k b a n ismételge­ s m i n d a kettőt ö n m a g á n a k kellett ti ö n m a g á t ,e g y h a n g ú t ö b b é k e v é s ­ v o l n a j á r h a t ó v á tennie. b é jelentéktelen k ö l t e m é n y e k b e n . M i n t a n n y i s z o r , i s m é t felidézhető ka H a j n a l i h a r a n g s z ó v a g y a á l l a m n a k n a b s z o l g á k é n e k e l n e k c. M é c s k ö ­ ab e n n l a k ó n é p e k s z ö v e t s é g é v é valóR V á l a s z t a n i a kellett: a z

á t a l a k i t á s a ,v a g y a s z l o v á k k é r d é s tetek e r u p t i v , igaz e m b e r s é g g e l át­ g y ö k e r e s t i s z t á z á s ar é v é na n e m z e ­ érzett s z é p s é g e i t ,b e s z é l h e t n é n k ar­ ti á l l a m t é n y l e g e s m e g v a l ó s i t á s a ról a n e m e s ,e v a n g é l i u m i sorsválla-

lásról, a m e l y a volt S z l o v e n s z k ó m o n d j u n k e z e k r ő lam a i fiatal er­ m a g y a rk i s e b b s é g i t ö m e g e i n e k m é g délyi költőkről, a k i kn e m t u d n a k n e m is o l y a n r é g e n éltető t ü z e voltm , e g n ő n i é sn e m t u d n a k fiatalok —

d e e z m á r a m u l t é ,f a k ó s z e l l e m ­a m r a d n i ;

történeti értek.

a k i k e t

n a p j a i n k k e s e r ű

f e s z ü l t s é g e i m e g é r l e l t e ka t ö m e g e k ­

g y ü t t h a l a d á s r a és a k i k N et ú l o z z u k el a dolgot, a m a i kel való e é g s e m t u d j á k á t l é p n i e g y e d ü l i M é c s L á s z l óa k k o r s e m irt — h o g ym é l e t ü k s z ü k méreteit; a k i k e t tehet­ u g ym o n d j a m —j o b b verseket, m i n t pl. m o s tm e g j e l e n t (Élőket n é z e k ,

k ö t e t é b e n

Révai-kiadás). A

s é g ü k , k u l t u r á j u k é s szellemi-ideo­ lógiai

h e l y e z e t t s é g ü k m i n d e n k é p p

r r a utasit, h o g yalegyűrt t ö m e g m o n ­ a p a n a s z t e n g e r é n m a g o s r a d a n i v a l ót ö m ö ré sp r e c i z m e g f o g a l ­ lélek z ö k k e n t s é k ah u l l á m o k a t ,d e a k i k m a z á s a ,a k é p e k friss é s lágy k o n ­ s s a k m a g u k a t sajnáltatják... M i , túrjai m a is a régi M é c s e t idézik. c a k i k a f ö l d r e n g e t ő é s é g r ú g a t ó Á mas z a v a k m ö g ö t t m e g h ú z ó d ó f o r m a t i s z t e l e t i b e n tartása, a

g ö r c s ö sv a j u d á s ,

a z átélési folya­

m a t o k kitörő l o b b a n á s a

é s

f é n y t

é v e k b e nv o l t u n k fiatalok, b i z o n y á r a s o k a tt u d n á n k m o n d a n i e z e k n e k a z

t á n u n k j ö t t f i a t a l o k n a k , a k i k n á ­ h a ­ u u n ke g y s z e r r e ö r e g e b b e k lettek; m ú v á omlott. H o la za z idő, m i d ő nl g y s z e r m é g i s c s a k o d a fo­ a fiatal p a p k ö l t ő oly h a r s á n y férfi­ ezért e

á r a s z t ól e l k e s e d é s e r é g e s r é g e n

u n kü l n i , h o g yal e l k ü k r e b e s z é l ­ jövőtvállalással g ü n k é s m e g l á t t a s s u k v e l ü k azt, kiáltotta a h á b o r úv é r g ő z ö s b o r z a l ­ j m i t am a iE r d é l yh o r i z o n t j a i n b e ­ m a i b a n térdig g á z o l ó világ f ü l é b e a . a a s s á g g a l , o l yb á t o r

km é g n e m láttak m e g :h o g y s z e g é n y e ke l h a l ós ó h a j á t , a z e l n y o ­ lül ő e l y z e t ü kn e m is o l y a n vigasztalan. m o t t a k krisztusi szeretetét és h a r ­ h k k o rm a j db e s z é l n ü n k kell, a töb­ c o s m e g v é d é s é t ? H o l a za h é v , A a m e l y o l yk e d v e s s é m é l t ó v á tette a z

é s

szeretetre

e g y k o r v a l ó b a n

bivel együtt, B r a s s a i Viktorról is, a világlátásáról, versei e s z m e i tartal­

á r ó l , vagyis é p p e n arról a z o l d a ­ h u m a n i s t a M é c s L á s z l ó költészetét?m láról, a m e l yat ö b b i v e l k i s e b b n a ­ K ö n y v ef e d ő l a p j á n a k ö v e t k e z ő g y o b b e l t é r é s e k k e l— k ö z ö s . s o r o k k a l k e d v e s k e d i k a kiadó: „ M é c s költészete vállalja a katoli­

D e m o s té p p e n c s a k róla é s ver­ k ö v e t e l m é n y é t és seiről v a ns z ó — vagyis arról, a m i szociális kötelezettségeit..." Sze­ v e r s e i b e ns p e c i f i k u s a na z övé. N e m ­ r é n y t e l e n s é g l e n n e , h a m o s t hirte­ c s a k azért, m e r t versei m o s t jelen­ c i z m u s

l e n

m i n d e n

p á r h u z a m b a

á l l i t a n ó k a k á r

t e k m e g k ö n y v b e n ,h a n e m azért is,

P a u lC l a u d e l ,a k á r C h e s t e r t o n köl­

m e r t m a i k r i t i k u s a i is m o s t tár­ tészetével; elég, h aa m i fiatal H o r ­ g y a l j á k őt „ m i n t költőt" é s e b b ő l v á t hB é l á n k r ag o n d o l u n k ,h o g y ki­ a z a l k a l o m b ó lp á r szót s z ó l h a t u n k m o n d h a s s u k , m i t is jelent valójá­ a k r i t i k u s o k h o z is... V a l a k i u g y a n i s b a n a k a t h o l i k u s a n szociális költé­ — t a l á na b b ó la t e r m é s z e t e s m o s ­ szet. M i n d e n e s e t r e távolról s e m azt, t o h a s á g b ó l f o l y ó a n , a m e l l y e l e g y i k a m iM é c s Lászlót „ihleti".

költő a m á s i km ü v e i t v i s s z a u t a s i t ­

a g ya b b ó l an e m e s irigységből, Uj k ö t e t é b e nm o n d j aM é c s , hogy: ja, v m e l y a z e r e d m é n y t é n y l e g e s elis­ „az e m b e r f a j n e m a k a rb o l d o g len­ a ni".

E g y s z e rm a j d

A d d i g is

e z is elválik.

eb o l d o g s á g felé vezető

m e r é s é b ő l f a k a d

—

m e g p r ó b á l t a

B r a s s a i Viktor verseit a z z a la m é r ­

té é r n i , a m e l l y e lc s a ka z iga­ u t a t őa l e g k e v é s b é s e m f o g j a m e g ­kkel m zi, a n a g y , a k o r s z a k n y i t ó v a g y z á r ó m u t a t n i ( B e r k ó S á n d o r ) k ö l t ő e g y é n i s é g e k m ü v e i t m é r h e t t e

EGYÜTT ÉS

K Ü L Ö N .

( B r a s s a i

Viktor v e r s e s k ö n y v e . vár, 1 9 3 9 . )

A z e l s őg o n d o l a t u n k

B r a s s a i Viktor v e r s e i n e k kor:

Kolozs­

o l v a s á s a ­

e g y s z e r végre m é g i s c s a k o d a

kell ü l n ü n k , h o g y

m i n d e n tm e g ­

v o l n a . H a a k ö l t ő n e k l e g f ő b b p a r a n ­ c s aa m é r t é k , a m e l l y e l m ü v é n e k rit­ m u s á té si r á n y á t m e g s z a b j a , m é g i n k á b b áll e za k r i t i k u s r a , a k i n e k n e m c s a k a m ű b e l s ő a r á n y a i t é s a n ­ n a k

ak ö l t ő h ö z vivő szálait kell

u t á n a n é z n i e , h a n e m —

é se z a kri­

B r a s s a i Viktor

k é t s é g t e l e n ü l

e r s i r ó i n k k ö z ü l való t i k u sm u n k á j á b a na ze g y e d ü l i e n é s v ö n á l l ó a né r t é k e s —

jó

é s e z e k k ö ­

o b b a kk ö z é kell s z á m i am ü v e t és al­ zött is a j t a n u n k n e m c s a k p á r saját, erdélyi

k o t ó j á t a r á n y o s i t a n i kell a k ö r n y e ­

i s z o n y l a t b a n ritka „tisztán" m ű ­ z e t é h e z ,h e l y h e z és k o r h o z , a m e l y e kv vészi e r e d m é n y e i é r t , h a n e m főleg m i n d k e t t őm é r e t e i tm e g h a t á r o z z á k .

n t e n z i t á s á é r t ,amelylyel— s o k s z o r a „tiszt B r a s s a i V i k t o rv a l ó b a n n e m az az életszemléleti i e s z k ö z ö k m e l l ő z é s é v e l , d e s o k s z o r n a g y költő, a m i l y e n e k e t

igazi —

n e m t u d j u k ,

t ö r v é n y s z e r ű e n

f r a p p á n s m ű v é s z i erővel is —

véletlenül-e, v a g y

jes

— e d d i g c s a k a

költői k é p é t

a d j aa

n a g yn e m z e t e kn a g yk o r a i i s m e r ­

m a g á n k e r e s z t ü l

tek:

fajta

a k i km a g u k b a nm e g l e l t é k é s

f e l s z i n r e

(egy u j világ) d o b b a n á s á t ,

zés „ h o g y a n " j á tt e k i n t v e is — h a m á r e z kell jő e s z t é t á i n k n a k —

k o r u k r aé sj ö v ő j ü k r e i s m e r n e k é s

B r a s s a iV i k t o re b b e n s e mm a r a d

m a g u k fölé l e n d ü l v e előretörnek...

De h a ezt v á r j u k , ezt k ö v e t e l j ü k — ezt

és a m i g

m e g n e m k a p j u k ,m i n d e n k i a k k o r

is

k ö z v e t l e n

s z a v a k k a l

szól h o z z á n k ,s o h s e téveszt célt é s

b i z o n y

m o n d a n u n km i n d e n h a z a i költészet­

m ö g ö t t :m a g a b i z t o sh a n g o n , biztos s é g ü k b e n

n e m c s a k an a g ym ü v e k h e z n e m ju­ t u n k el s o h a ,d ee g y s z e r ű e n le kell

h á t r á n y b a n al e g j o b b erdélyi k ö l t ő k ,

k é z z e lm e g é p i t e t th a t á s s a l , t ö m ö r ­

m á s t a r r a u t a s i t u n k ,h o g y m á s fog­ l a l k o z á s t v á l a s s z o n ,

E n n y i v e i

m a g a s a b b a n áll köl­

t ő i n kz ö m é n é l ;d e am ű v é s z i kifeje­

a m e l y ­

ről a zu j k o ru j e m b e r e i m a g u k r a ,

am im a i E r d é l y ü n k b e n —

b i z o n y o s e m b e r ­

b e l s ő v i l á g á n a k .

k é t s é g t e l e n ü l

d o b t á k egy világváltozás

tel­

m a g a é s

utat, n e m siklik ki, n e m f o g „mel­ lé" és v a n g o n d j a rá, h o g y v e r s e l é s f o r m á j a —

a m e l y e t

sikerrel k e z e l

elég k ö n n y e d

—ö s s z h a n g b a n le­

ről. E r d é l y ü n k n e k ,s a j n o s n e m volt

g y e n azzal, a m i t kifejez — e g y s z ó ­ és t a l á n n e m is lehet, val n y u g o d t a n r e g i s z t r á l h a t j u k ki t u d j a ? — af e n t i e k s z e r i n t m é r ­ k é s z , kiforrott i r ó m ü v é s z e i n kk ö z é . h e t ő igazi n a g y költője. L e g j o b b j a i n k A m i tn e m t a l á l u n k m i n d e n v e r s é ­

m é g , n i n c s —

m i n d e nt e h e t s é g b e l i e r e j ü k é s e r k ö l c s ib e n : a teljes b e l s ő egység: tiszta­ alig ság. A m o t i v u m o k s o k h e l y ü t t is­

e m e l k e d e t t s é g ü k mellett is — v e r g ő d n e k

a jó,

e s e t l e ga k i t ű n ő m é t l ő d n e k v a g y k e r e s z t e z i k egy­ Am a i leg­ m á s t , é r z é s b e l i é s logikai ellent­ j o b b p é l d á k a t véve: K i s s J e n ő n e k ,m o n d á s o k z a v a r n a kb e l e a z é p i t é s

v e r s i r ó kn i v ó j á n felül. aki A r a n y

é s Illyés G y u l a u t á n is m e n e t é b e , e g y e s k é p e k i d e g e n ü l k é p é t r a j z o l j a h a t n a k ,„ k i é p ü l é s ü k " e l m a r a d : m e g ­

egy uj v i d é k i idill e l é n k

—a z igazi n a g y költészet

i g é n y é v e l m é r v e : korlátozott,

h e l y b e n s z ü k r e

i d ő b e n világtól-elma-

r a d t n a k t ű n i k ;

S a l a m o n

a n n y i s z ü r k e folt a k é p e k k ü l ö n b e n friss

s z i n e i n .

B i z t o s a k l e h e t ü n k

b e n n e ,h o g ynemtehetségbelih i á n y

E r n ő n e k , o k o z z a ezeket, h a n e m m i n t m o n d o t ­

aki erdélyi és ö s s z m a g y a rv i s z o n y ­

tuk: e z a szikár, f á t l a n és f o r r á s t a -

l a t b a n is

l a n i r o d a l m i táj, a m e l y b e n a fiatal

eredeti h a n g o n , ú j i d ő k

i a l a k u l á s a h a n g j á n szólaltmege l s ő verseivel, iró k megy... a z igazi n a g ym ű v é s z e t igéreteit

E r d é l y b e n v é g b e ­

k é s i kb e v á l t a n i ,s ő tu j a b b v e r s e i b e n m i n t h ak ö d ö s ö d n é k ,

s o k s z o r

t e h e ­

t e t l e n ü ld a d o g már; és m i t s z ó l j u n k

A m ip e d i ga z élet- é s v i l á g s z e m ­

a r t a l m a t illeti — a m e l y e n a k i kb á r t e h e t s é g e s , léleti t á r alig s e g i t h e t n e k s z e r k e s z t ő k , sőtjóv e r s i r ó k ,s o h a s el e h e t t e k e n -m r ó t á r s a k , k r i t i k u s o k é sk i a d ó k — nél t ö b b é ? Ó, b i z o n y á r a n e m c s a k i a j d m é g b e s z é l n i f o g u n k . r a j t u k m u l o t t , k ö z ü l ö ks o k a n len­ erről m a t ö b b i e k r ő l ,

d ü l h e t t e kv o l n am a g o s a b b a né s ta­

B r a s s a i

l á ne g é s z e nm a g o s r a . h an e m vol­

m i n d e n e s e t r e

V i k t o r

e g y n é h á n y verse

e b b ő la s z e m p o n t b ó l

is é p p e n eleget m u t a t , h o g y azt n á n k E r d é l y b e n h av o l n a itt igazi r e z h e s s ü k : v a nm i é r t b e s z é l n ü n k . fejlett i r o d a l m i a t m o s z f é r a , h o r i z o n t é ( K ö v e s Miklós) — é s igazi i r o d a l m i kritika: i s k o l a

H O Z Z Á S Z Ó L Á S A ZSIDÓ NÉPKÖZÖSSÉG GONDOLATA A z európai méretű antiszemita áramlat által mesterségesen életre hivott zsidó kérdésiben a védekezésnek több formája ke­ rült forgalomba. A legismertebbek eddig: a zsidó nemzeti ujjá­ születés (cionizmus), az átrétegeződés, az asszimiláció (ahol lehet) s a népközösségi alapon történő magatartás gondolata. K ö ­ vetkező irás ezt a Kelet- illetve Délkelet-Európában igen termé­ szetes, eddig azonban kevéssé érintett koncepciót állja. ( A szerk.) A zsidóság helyzete ma is világszerte a zsidóság széttöredezettségét tükrözi. Voltak történelmi szakaszok, amikor egyes országokban a zsidó­ ság emancipációja csaknem elérte azt a fokot, hogy a környező uralkodó népekhez való asszimilálódása ugy népi, mint társadalmi értelmezésben t ö ­ kéletesnek látszott. E z a látszat azonban a felületes szemlélő szám-ára is csak addig nyujtotta az emancipáció kiváltságos helyzetét, amig az épp szóbanforgó nyelvterületen vagy még távolabb a gazdasági ellentmondá­ sölt élére nem állitották a társadalmi helyzetet. A zsidóság egyedeinek emancipációja egyéni vállalkozás, egyéni eredmény maradt és mint ilyen, a népek történelmében egyedül álló, mert az emancipáció nem a népi erők kölcsönhatásán, hanem a népi erőktől való elszakadáson alapult. A zsidó néptömegek ilyenformán mindenkor magukra voltak hagyva és fejlődé­ sükben nem követhették a történelem ütemes járását. A z a tény, h o g y a zsidóság a művészetekben és tudományokban több helyen számarányához képest aránytalanul nagy képviseletihez jutott, ugyancsak a fenti megállapitást igazolja. A z energiák felfokozására rend­ kivül alkalmas kisebbségi sors lázas tömegküzdelmében a kiemelkedő zsi­ dó tehetségek az egyetemes kultura vonalába illeszkedtek bele és az ural­ kodó népek kulturszinvonalának képviselőivé váltak. Miután ezek egyik oldalon a zsidó tömegsors hatóerejét s a másik oldalon a zsidó néptömegek terhét magukról lerázva egyéni képességeik könnyedségével nyargaltak az érvényesülés felé, addig a népi értelemben magukra ha­ gyott zsidó tömegekre dialektikus egyértelmüséggel szakadt az egyes tör­ ténelmi szakaszok tragédiája. Ezeknek a tragédiáknak a sorozata azután végzetszerűen nem a népi összefogás hatásában jutott kifejezésre, hanem ellenkezőleg: az alsóbb zsidó rétegek további, a fejlődés szempontjából káros, belső tagozódására vezetett, ami különben a nagy népközösségeik­ ben élő népek életében is feltalálható. E z utóbbi esetben — az osztályta­ gozódáson belül, — egyes zárt területeken, különösen a parasztság köré­ ben, szektáriánus elkülönüléseket hoztak létre. E z a magyarázata annak, hogy a zsidó néptömegek aránylag nagy, tömött egységben élve sem tudtak a népközösség termékeny talajában gyökeret verve lépést tartani a törté­ nelem járásával és i g y a történelem minden vihara meglepetésszerűen, felkészületlenül érte. N e m készült el a népközösség N o e bárkája és ezért fejvesztetten rohannak az itt-ott feltünedező, de bizonytalan mentőcsóna­ kok felé, hogy akik bejutottak, a boldog felszabadulás érzésével hagyják maguk mögött, tömegeivel együtt, a pillanatnyilag szóhoz jutott népi öntudatot. Nehéz birálatot mondani arról, hogy a népi közösség hiánya miatt kiket terhel a felelősség, de a zsidóság tragédiája kétségtelenül ezzel ma­ gyarázható. Ma már mélyen benne él a zsidóság a tizenkettedik órában és i g y időszerűtlen a történelmi felelősség kutatása s ezért sokkal konkré­ tebb feladat a mai lehetőségek feltárása. Viszont ez távolról sem oly egy-

szerű, hisz' az érintett nehézségeken kivül, hiba lenne be nem ismerni azt a hiányosságot, ami nemcsak a világ, hanem a közös földrajzi és népraj­ zi területen élő zsidóság belső életének, szociális helyzetének ismeretlen­ ségéből adódik. Ilyen körülmények közt a legelső és egyben legsürgősebb feladat a zsidóság megismerése. A kérdés alapos kimeritése nélkül a tenni­ valók minden jóakarat mellett sem lehetnek népi értelemben következe­ tesek. fiakat mondták és mondják ma is, hogy a zsidóság beolvadása a kör­ nyező népek társadalmába az egyetlen megoldás, amit minden zsidónak Követni kell. E z a felfogás nem azért téves, mert célkitűzésében hibás, hanem azért, mert a cél keresztülviteléhez szükséges körülmények elősegitésében nélkülözi a népek történelmében elengedhetetlen — a zsidó nép­ tömegek sorsában, lelkében is bentszunnyadó, de a népi kiélés formációi­ ban utat nem találó — feltételeket. Minden uralkodó népnek megvan a lehetősége ahhoz, hogy különböző tudományos intézeteken keresztül és azok reprezentánsai utján a népi problemák kulturális megnyilatkozásai­ hoz a kezdeményezés inditósebességét a beteljesülés felé megkapják, m i g gazdasági problémáik megoldásához társadalmi és államberendezkedésük­ ben megnyilvánuló hatóerejükkel jutnak el. Mi van ebből meg a zsidóság számára? Nyugodtan mondhatjuk: vajmi kevés. Ezért naiv az az egyé­ ni kisérlet v a g y óhaj, hogy a zsidóság olvadjon be maradéktalanul a kör­ nyező népek életébe. Ezért a zsidó szellemiség számára történelmi felelős­ ség formájában á l elő a kérdés, hogyan lehet a getho szellem kemény kérgét mégis olymódon áttörni, hogy az emelkedettebb szellem befolyása tért nyerjen és a zsidóság — a számára életkérdést jelentő demokrácia széles bázisán, — érdekeinek megfelelő helyet betölthesse. Enélkül a zsidó­ ság nem juthat a fejlődés amaz egészséges utjára, mely az egyetemes kul­ tura vonalán a népek valóságos asszimilálódását késziti elő. Ennek az óhaj­ nak viszont helyes utat csak ugy jelölhet ki, ha a zsidó népi élet minden vonatkozása felkutatásra kerül és azon keresztül nemcsak a zsidóság is­ meri meg önmagát, hanem megismerik a környező népközösségek is, mert csak e g y ilyen „közeledés" vezethet az igazi, kölcsönös megismeréshez és ezen keresztül a népek megbékéléséhez. Történtek és történnek kisérletek ma is a zsidó kérdés megoldására, azonban itt is az időszerűtlenség legyőzhetetlen akadályai emésztik fel aránytalan mértékben az energiákat. Felesleges statisztikai adatok fel­ sorolása, mert könnyen félreérthetnék és támadásnak minősithetnék a va­ lóság kendőzetlen feltárását, ám a népi feladatok háttérbeszorulása — ha kis mértékben is — ezekre a kisérletezésekre vezethető vissza. E z t a fel­ fogást igazolja az a történelmi tény, hogy a világ összes népeinél mind erőteljesebben nyilatkozik meg a népi összefogás gondolata s a társadal­ mi élet ellentmondásaiból fakadó bizonytalanság következtében mind szélesedőbb alapokra törekednek épiteni jövőjüket. Kétségtelenül az elért eredmények nem teljesen értéktelenek s azok megtartása egyetemes érde­ ke a zsidóságnak, de mig egyrészt a kisérlet kiesik a történelem időszerű­ ségéből, addig másrészt tulzottan elvonja az energiákat az égető népi problemák egyetlen sikeres helytállása, a népközösség megteremtése elől. Sajnos, ennek a kérdéskomplexumnak a kimeritése minit vitaanyag nem jutott elég korán a nagy nyilvánosság elé, mert a népközösség hivatott kép­ viselői — mint arra fentebb rámutattunk — az uralkodó népek közössé­ gének szóvivői lettek s megfelelő képviselet hiányában egyoldaluan futott a kérdés, nem a nyilt vonal, hanem az önmagába visszatérő kör vonalán. Ma tehát az idők mulasztásaival terhelten ott kell folytatni, helyesebben kezdeni a zsidóság kérdésének megoldását, ahol a mai idő annak megnyi­ tását parancsolóan sürgeti.

A zsidóság előbb érintett magáramaradása mellett hogyan volt mégis lehetséges, hogy évezredeken keresztül megtartotta, illetve megőrizte né­ pi hagyományait. Erre a kérdésre a zsidóság mai helyzetéből is kiütközik a felelet. A zsidóság ugyanis felekezeti elkülönülésében tükrözi vissza né­ pi hagyományaihoz való ragaszkodását s szinte osztálytagozódás helyett felekezetileg tagozott, illetve osztálytagozódásának ténye felekezeti tagozódásában is bizonyos fokig kifejezésre jut. E z a fejlődés szempontjából hátrányos elkülönülés évezredek folyamán csaknem megkövesedett, ugyanakkor azonban magába zárta — ha dogmatikusan is — a felmérhetetlen értékü népi hagyományokat. (Talmud, biblia, népszokások, stb.) Ezért ha az elkülönülés merev határait sikerül feloldani, a kölcsönhatás dialektikája fokozatosan előtérbe jut és a népi hagyományok nemcsak az egyes felekezetek, hanem a zsidó népközösség valóságos közkincsévé válnak, megöltik tartalommal, hogy az ilymódon fel­ szabaduló energiák hatása a népi öntudatban juthasson -kifejezésre. N e m véletlen, hogy a gazdasági válság kimélyülésének idején for­ dult az érdeklődés csaknem mindenütt az alsóbb néprétegek felé s hogy ennek az érdeklődésnek központjában mindenütt a belső megismerés feladata áll. A szociográfia ebbe a törekvésben az iránytű, mely a maga tudományos módszereivel méri fel és vázolja elénk a népek életének leg­ bensőbb valóságát, miután az uralkodó népek életében is vannak isme­ retlen területek, elfelejtett népcsoportok, néprétegek, melyek felfedezése, illetve kulturális bekapcsolása a közösségbe a mai nagy világzivatarban nélkülözhetetlen Mindenfelé erők csoportositása folyik s ez a törekvés vitathatatlanul meghozza a népek számára az érvényesülés lehetőségét annál is inkább, mert a népek között nem lehet érdekellentét, csak érdek­ közösség. Kétségtelenül tulzás lenne most a zsidósággal szemben évezredek hi­ báit varázslatszerűen pótló követeléseket állitani. A helyes törekvés azon­ ban csak a népi közösség ama gyökeréhez való, minél mélyebb hatolás le­ het, amely elég erős volt a népi hagyományok ötezeréves megőrzésére. A feladat ezért az erők csoportositása és olyan népközösség teremtése, ahol •a felekezeti és társadalmi különbségek alkalmazkodásban és nem ellentét­ ben jutnak kifejezésre, mert a zsidó egység megteremtése nélkül a zsidó népközösség nem lehet az a fegyelmezett néptömeg, amely alkalmas az áldozatokhoz nélkülözhetetlen népi öntudat tökéletes megformálásához. Minden nép ifjusága a jövő reménysége. E z a meghatározás irányt is jelent a legfontosabb áldozatok meghozatalára. K i hinné például, hogy e g y Aradon készült szociográfiai felvétel szerint a zsidóság gyermekha­ landósága 30 százalékos, azonkivül, hogy tömeges a 3-8 gyermekes sulyo­ san tuberkulotikus, gyermekparalizises, nyomorgó családok száma. Ha a zsidóság önmagába néz és felteszi a kérdést miben jut kifeje­ zésre, v a g y miben jutott valaha is kifejezésre zsidó népi volta, a válasz nem megnyugtató. Végül, ha megvizsgálja mennyi volt a belső akarat és mennyi a külső hatás, ami a zsidóságot önmagától eltávolitotta, ugy kike­ rülhetetlenül a népközösség gyakorlati megvalósitása felé fordul, mert csak ez az ut vezet a környező népek megértéséhez és ahhoz a megbecsü­ léshez, amit minden népi törekvés a közösség jogán kiérdemel. (S. L.) „Elbarbarizálódás áll be, ha egy régi kulturában, mely sok év­ század folyamán a gondolkodás és fogalom világosságához és tisz­ taságához küzdötte fél magát, a mágikus és fantasztikus élem felszáll forró ösztönöknek a gőzében és elhomályositja a fogalmat. Ha a mitosz kiszoritja helyéből a logoszt!" (J. Huizinga: A holnap árnyékában).

D

I

S

P

U

T

A

MÉGEGYSZER „ A DUNAMEDENCE-KÉRDÉS HÁTLAPJA" Halász Sándor februári számunkban megjelent irása (A Dunamedece-kérdés kább azért, mert leplezetlenül tükrözi e g y liberális hagyományaihoz ra­ gaszkodó réteg tanácstalanságát. E z a réteg riadtan torpan meg a „lét­ ért való küzdelem modern formái" előtt. Látja a gazdasági, társadalmi és politikai erők végletes feszültségeit, de nem ismeri a történelmi törvény­ szerűségeket s érzéketlen a feltörekvő erők biztatásai iránt. Igy a ki-ki­ robbanó ellentétek zürzavarában valami sötét „végzet" babonájába me­ nekül — ha ugyan nem talál végül is helyet a „végzet" hatalmainak o l ­ dalán. Halász Sándor tudja, hogy „az emberiség egységei ma gazdaságilag sokkal szétváltabbak, mint annakelőtte, aminek következménye, hogy sok­ kal inkább rivalizálók és igy gyűlölködőbbek is." N e m tagadja a dunavöl­ gyi (általában: keleteurópai) népek általános elmaradottságát s emész­ tő belső ellentmondásait. Felismeri széttagoltságuk veszélyét s tisztában van azzal, hogy mindannyiukat nagynémet ( v a g y általában: nyugateuró­ pai) uralmi szándék fenyegeti. A jelenségek mélyére azonban nem hatol s igy nem mérheti fel azokat az ellentett erőket, amelyek a zürzavaros v i ­ szonyok alapvető tisztázásán keresztül a Dunavölgyében is más lehetősé­ gek kiváltására alkalmasak. Megdermedt világképében csak a pillanat­ nyi tények kábitó összevisszasága szerepel, előzmények és elkövetkezen­ dők nélkül. I g y azután érthető, ha a dunavölgyi népek felemelkedését s védelmi szövetkezését naiv és romantikus vágyálomnak, valami „absz­ trakt jóindulat és szentimentális humanizmus" termékének véli. Feltéte­ lezni sem meri, hogy maga az. uj történelmi feladat is. csak ott merülhet fel, ahol megoldásának már kész anyagi feltételei adottak, v a g y legalább is folyamatban a keletkezésük. A módszertelenség el is vezeti Halász Sán­ dort egészen az idegen hóditókkal való megalkuvásig s a dunai népek véd­ telen kiszolgáltatásáig. „Valóban e népek sorsa" — irja végkövetkezteté­ sül a dunavölgyi nemzetekről — „a kis népek végzete, amelyek éppen hogy vannak és csak addig vannak, amig a felduzzadt szomszéd v a g y a dzsingiszkháni allűrökkel megáldott imperialista le nem tapossa őket." A dunai és keleteurópai népek szövetkezése Halász Sándor szerint „kivihetetlen, mert nem engedik megvalósitani, és nem is orvosol, mert a Duna mentén élő népek államszövetsége, v a g y bármilyen más lazább ere­ jű egyesülése, nem csökkenti, sőt ellenkezőleg, mélyiti az ellentéteket". Fejtegetéseinek zárótételé éppen ezért: beletörődés a mai állapotokba. M a ­ radjon csak minden igy, ahogy van, mert „ e pillanatban ...biztositékunk a nagyhatalmak imperialista rivalizálása és... piacterjeszkedési vágya. Megtartanak és megőriznek bennünket, hogy eladójuk és főképpen vevő­ jük legyünk. Függetlenségben és önállóságban tartanak bennünket, csak azért, hogy a másiké ne lehessünk." N e m egyéb ez, mint az ismert kiseb­ bik baj elméletének uj fogalmazványa. Nézzük csak a háború és béke kérdésiét Halász Sándor beállitásában. Szerinte háborús veszélyt idéz fel mindenki, aki egy keleteurópai állam­ szövetség tervének megvalósitásával kisérletezik, mert „az államok nagy-

hátlapja) vitát ér

ságával együtt növekszik a megtámadás veszélyének foka is." Ezzel szem­ ben a mai keleteurópai széttagoltság megőrzése a békét biztositja. Miután „Európa nyugati hatalmainak politikája arra mutat, hogy a cél a kis állá­ mok kialakitása és a nagy egységek: megbontása" (amiben mi sem kétel­ kedünk), szerinte a béke ellen vét, aki „a kis nemzeti államok vazallusi szerepét az államszövetségi tagállam önállóságának talmi értékével" akarja felcserélni... Eltekintve attól, hogy a cikkiró a vazallusi szerepet nyiltan egyenrangúnak veszi a függetlenség és önállóság állapotával, az efajta okoskodás végeredményben mindig a támadónak ad igazat a véde­ kezővel szemben. (Például: a „békés" japán imperializmusnak, melyet csak a kinaiak ellentállása „kényszerit háborúra"). A k i azonban idáig jut, nehezen állhat meg féluton. A z a Halász Sándor, aki nem az i t t élő nemzetek szüksége szerint, hanem a nyugati hatalmak szándékain mérte fel a keleteurópai lehetőségeket, adott esetben az imperialista hóditásban vél felfedezni történelmi „szükség"-et. „ A hitleri imperializmus" — irja — „kelet- és délkeleteurópai terjeszkedésében csak ugy tudja az időnként szükséges sikereit elérni, ha ...atomokkal áll szemben". Ezzel a beisme­ réssel azonban a cikkiró már saját dunavölgyi és keleteurópai béke-elmé­ letét cáfolja meg. Ilyenkor azután kapóra jön a kisebbik baj műfogása. Igaz, hogy „tegnap a Szudéta-területek kerültek háborús konfliktusba" minden nagyhatalmi „biztositék" ellenére, s igaz az is, hogy, a kárpátaljai Ukraj­ na a katoni hóditás legközelebbi célja" bár Németország „a legengesztelhetetlenebb casus bellit" legkevésbé sem „ e g y keleteurópai államszö­ vetség... kisérletében" láthatja — de Halász Sándor szerint örülnünk kell, hogy legalább a távolabbi részeket nem érinti még a háború fenye­ getése, holott egy keleteurópai szövetség esetében „Bulgáriának már had­ ba kellett volna szállania és... Görögországnak csapatokat... kellene ad­ nia". A kisebbik baj örömét természetesen fokozni lehet egészen addig, mig az uj nagynémet hatalom az egész „Ostraum"-ot bekebelezi... s a hitleri hóditás „időnként szükséges sikerei"-nek belátása folytán mindvé­ gig homályban is maradhat a háborúk igazi oka s a béke valódi lehetősé­ ge. Ha ugyan az ilyen alapvető dolgokban kevésbé járatos olvasó is fel nem teszi közben Halász Sándornak a kérdést: nem vezethet-e hábo­ rukhoz a nagyhatalmak vetélkedése a keleteurópai „piacterjeszkedés"-ért anélküli is, hogy a fenyegetett kis nemzetek erre „okot" szolgáltatnának összefogásukkal? S vajjon az a „pacifizmus", amely ujabb s ujabb tért enged az imperializmusnak a kis nemzetek rovására, nem erősit-e meg egyes terjeszkedni vágyó hatalmakat olyannyira, hogy végül más nagyha­ talmakkal is szembeszállhassanak? S nem kell különleges módszertani v a g y világnézeti beállitottság ah­ hoz az egyszerű feltételezéshez sem, hogy Keleteurópa békéjét talán még­ sem a nyugati hatalmak vetélkedése, hanem inkább az itt élő népek ér­ dekvédelmi szövetkezése biztosithatná, különösen, ha e szövetkezés a nyu­ gati hatalmak háborús beavatkozásait ( ( m i n t legutóbb az ukrán kérdés­ ben Lengyelország) a legnagyobb keleteurópai hatalom, Oroszország, békepolitikájára támaszkodva, háritaná el magáról. Utóvégre — Halász Sándorral ellentétben — fel lehet tenni igy is a kérdést: kikezdhette vol­ na-e Németország Csehszlovákiát, ha a közös imperialista veszedelmet idejekorán felismerve Keleteurópa államai összetartanak?

Halász Sándor a keleteurópai népek szövetkezése ellen érvként hozza fel e népek „politikai, ideológiai, nemzeti és faji ellentétei"-t is, neveze­ tesen a különböző, egymással össze nem hangolható kormányzati formá­ kat. Arról nem beszél, hogy a keleteurópai népek „ellentétes" sajátságai esetleg csak ama nyugati hatalmak érdekellentéteit tükrözik, amelyekben ő a keleteurópai „függetlenség"-ek és „önállóság"-ok biztositékát látja... s hallgat azokról a népi és értelmiségi irányzatokról is, amelyek Keleteu­ rópa különböző országaiban (akár tudatosan, akár öntudatlanul) a társa­ dalmi fejlődés és nemzeti önvédelem közös szempontjait képviselik az ide­ gen befolyásokkal és kizárólagossági törekvésekkel szemben. Mindezek el­ hallgatásával Halász Sándor tulajdonképpen annak a lehetőségét kendőzi el, hogy a közös nyugati veszéllyel szemben a legkülönbözőbb társadalmi, politikai és nemzetiségi irányzatok is közös nevezőre juthatnak Keleteu­ rópában. Holott éppen a hitleri imperializmus ázsiai szövetségesével, a japán imperializmussal szemben találunk ma történelmi példát a multban még egymás ellen harcoló kormányformák és politikai irányzatok össze­ hangolására s ugyancsak mai példa: a spanyolok, bászkok és katalánok közös szabadságharca igazolja, hogy idegen hóditókkal szemben az egy­ mással régebben szembenállott nemzetek szövetkezése is lehetséges. A m a bizonyos francia zsurnalisztika elkocsonyásodott gondolatmenetében per­ sze a szerepcsere történelmi fogalma nem fordul elő, s i g y Halász Sán­ dor mindvégig nem jön rá arra, hogy Keleteurópában minden irányzat, le­ gyen az monarchista v a g y republikánus, katholikus v a g y szabadelvű, na­ cionalista v a g y szocialista, polgári v a g y munkás, történelmi haladást je­ lent, ha a terjeszkedő nagyhatalmak ügynökeivel szembeszáll, s ellenke­ zőleg: reakciós az a „demokrata" is, aki a fenyegetett nemzetek közös érdekeit megkerüli s tért enged az idegen befolyásnak. Halász Sándor felfogása a legkiáltóbb ellentmondásokat mindeneset­ re közgazdasági téren árulja el, ami nem is csoda, lévén Halász Sándor — közgazdász. Merev ökonomizmusa világosan megállapitja ugyan, hogy Keleteurópában szélsőségesen kezdetleges termelési módok szélsőségesen korszerű termelési módokkal váltakoznak, arról azonban már nem hajlan­ dó felvilágositást adni, hogy ezeket a végletes állapotokat mi termelte, vagyis milyen történelmi viszonyok és fejlemények folytán állottak elő. P e ­ dig, ha tanulmányozná a keleteurópai termelési módok fejlődését, nemcsak azt fedezhetné fel, hogy a termelési módok fejlődését török, orosz és német katonai hóditások s gyarmati uralmak akadályozták, hanem arról is meggyőződhetnék, hogy ez­ zel szemben a nemzeti szabadságmozgalmak mindig serkentő hatással vol­ tak a termelési módok korszerű átalakulására. M a is: a kis nemzeti álla­ mok olyan mértékben tudják csak kiküszöbölni a régebbi termelési módok maradványait, amily mértékben lazitani tudják „vazallusi" függőségei­ ket s önálló fejlődést tudnak biztositani a nyugati hatalmak „piacter­ jeszkedési vágyá"-val szemben. A Halász Sándor is mondotta „szélsősége­ sen modern termelési módok" előfordulása Keleteurópában ma már min­ den bizonnyal elégséges alapot tudna nyujtani ahhoz, hogy az itt lakó né­ pek elérjék (vagy akár: tul is haladják) Nyugateurópa általános gazda­ sági szinvonalát, ehhez azonban éppen a közös keleteurópai védekezés kell azokkal a nyugati törekvésekkel szemben, melyek legszivesebben a már itt fellelhető „szélsőségesen modern trmelési módok"-at is megszün-

tetnék. Bár a Cseh-Szlovákia és Magyarország ipari fejlődésére máris fojtón nehezedő hitleri imperializmus mindenben igazolja aggályainkat, Halász Sándor még sem az idegen hóditóktól, hanem — a görög félsziget primitiv mazsolásától és az albán hegyek kecskepásztorától félti a fejlett lengyel, magyar és román ipart... A polgári közgazdaságtan minden mozgásjelenségtől elvonatkoztatja s megmásithatatlan, örök kategóriáknak fogja fel a mai termelési viszo­ nyokat. Ezek a merev kategóriák csak arra jók, hogy papiros igazságok for­ mai játékát üzzék velük. Halász Sándor számára Keleteurópa kezdetleges gazdálkodása és már kifejlődött ipara is egy-egy ilyen történelmiség nél­ küli, magánvaló kategória. Külön-külön még csak dolgozni tud velük, amint azonban a keleteurópai népek szövetkezésének felmerült feladata révén ezek a kategóriák egymással vonatkozásba kényszerülnek a mester­ kélt logikai játékból menten kiütközik a meg nem értett tények zürzava­ ra. A keleteurópai népek szövetkezéséiben szerinte minden fejtetőre for­ dul: „az ugyanazon gazdasági területen belül lévő elmaradott nyomja az egész gazdasági terület haladási ütemét ás az a körülmény, hogy a gaz­ dasági egységen belül fejlettebb munkamódok élnek, szükségszerűen kizsákmányolót és kizsámányoltat teremt, ellentéteket, rivalizálódásokat, versenyküzdelmeket, — hogy ne mondjuk — kenyérforradalmakat." V a g y i s : ha Keleteurópa országaiból közös erővel kiszoritjuk az idegen ha­ talmi befolyásokat, akkor itt a falu menten elnyomja a várost s a város ki­ zsákmányolja a falut; a kisipar csődbe kergeti a nagyipart s a nagyipar „kenyérforradalom"-ba hajtja a kisipart; a faekés szántóvető megakaszt­ ja a traktoros mintagazdaságokat s a mintagazdaságok tönkreteszik a faekés szántóvetőt; az elmaradt paraszt kiéhezteti a munkást s a munkás fejlettebb munkamódjával nyomorba dönti a parasztot... s ennek az apo­ kaliptikus pusztulásnak vége nincsen, mert a fejlettebb egyre „ a selejte­ sebbhez hasonul". Valóban, e riasztó közgazdasági látomások után kiseb­ bik bajnak tűnik fel a mai vazullusi sors, és már azon sem csodálkoz­ nánk ,ha Halász Sándor saját logikája végkövetkeztetéseképpen szinte ki­ vánatosnak vélné, hogy a nagyhatalmak terjeszkedése (esetleg éppen az „időnként szükséges" nagynémet hóditás) pacifizálja ezt a vigasztalan földrészt Európa és Ázsia között... A dolgok törvényszerű fejlődését ismerve hajlandók vagyunk azonban feltételezni, hogy a valóságban csak a hagyományos közgazdaságtan v i ­ gasztalan. H a tudomásul is vesszük, hogy „ a Dunamedencében máris je­ lenvaló ipari berendezettség termelési kapacitása a mai fogyasztási ni­ vó mellett nagyobb, mint a Dunamedencében található embermilliók ipari szükséglete", hogyan is fogadhatnók ezt el érvnek a dunai népek érdek­ védelmi összefogása ellen, amikor Keleteurópa őszinte nemzeti mozgal­ mai s átfogó népi irányzatai éppen azért igyekszenek visszautasitani min­ den idegen hóditó befolyást és kihasználó megkörnyékezést, hogy felemel­ hessék az itt élők életszinvonalát s a saját fejlődési szabadságához elju­ tott Keleteurópában olyan boldogabb viszonyokat teremtsenek, melyekben nem a nagyhatalmk picterjeszkedési vágya, hanem az i t t élő ember szükséglete irányadó! Ilyesmit Halász Sándor nyilvánvalóan el sem tud képzelni. A z itt élő nemzetek kibontakozása nem ügye s néptömegeink fel­ törekvése nem érdekli. Embertelen kategóriái mögött a „ v é g z e t " mitosza ül. (Balogh

Edgár)