IR O D A L O M
FOLYÓIRATCIKKEK POL, L.G.: D em o g ra p h ic m eth od s in a p p lied d em o g ra p h y : a n A m erica n p ersp ectiv e. (Demográfiai módszerek az alkalm azott demográfiában: egy am erikai perspektíva.) Genus, 1997/1-2. 159-176. p. A dem ográfiának viszonylag új ága az alkalm azott demográfia. Az alkalm azott dem ográfiai kutatások az 1980-as évek óta ism ertek, mégis már az 1950-es évek második felében találkozhatunk az ideillő kistérségi demográfia, illetve a mikro-demográfia koncepcióival. Ezek eredm ényeit általában a tervezés, különösen a közlekedés és ellátások tervezése, a városfejlesztés és a piackutatás terén használták fel. A szerző tanulm ányában azokat a legelterjedtebb módszereket veszi vizsgálat alá, am elyeket a demográfia tudom ánya a népesedési jelenségek elemzésére alakított ki, ugyanakkor jelentős szerepük van az alkalm azott demográfiában is. Elsőként a becslések és előreszám ítások kérdéskörét tekinti át, ahol világosan kifejti, hogy az alkalm azott demográfiában megnőtt a jelentősége a kistérségi adatok becslésének és előrejelzésének, főleg ahol a kistérség akár népszámlálási szám lálókörzeti szintet is jelenthet. E m ellett megnőtt azon területek köre is, am elyeket a becslések és előreszám ítások szempontjából a döntéshozók igényelnek. Korábban az előreszám ítások általában a népesség számára, kor és nem szerinti összetételére terjedtek ki. A z igények m iatt általánossá váltak olyan előreszám ítások is, mint például a népesség jövedelem szerinti, foglalkoztatási előreszámítása, háztartások, vagy lakóegységek előreszámítása stb. A m ásodiknak em lített m ódszer a halandósági táblam ódszerek széles körű alkalm azása. Ez főként az életbiztosítás, az egészségügy, ezen belül is a gondozás terén terjedt el, de az iparban is m egtalálhatjuk, m int például a term ékek tartósságának, a meghibásodások bekövetkeztének modellezésében és a megbízhatóság elemzésében. A kohorsz elemzésnek a stratégiai tervezés terén lehet széles körű alkalm azási területe. E módszer elsősorban a fogyasztási szokások változásának és az életkor összefüggéseinek elemzésével adhat új ism erteket a piaci tervezéshez. Végül m egem líti a standardizáció alkalm azásának lehetséges szerepét a piaci, kereskedelm i ism eretek bővítésében, megemlítve, hogy a nyilvánvaló előnyök ellenére kevés helyen alkalm azzák ezt a módszert. Összefoglalva, felhívja a demográfusok figyelm ét arra, hogy nagyobb részvételre van lehetőségük a piaci döntések előkészítésében, a meglévő módszerek továbbfejlesztésére és új módszerek kialakítására. Ehhez azonban a demográfusoknak is törekedni kell a piaci problém ák megismerésére, így is elősegítve bevonásukat a piaci döntéshozatali folyam atokba, am i ösztönözni fogja a módszertani fejlesztéseket is. M .Á.
302
IRO DALO M
G U l BER T-LA NTOINE, C. - MONNIER, A.: La co n jo n ctu r e d ém o g ra p h iq u e: L E u rop e e t Les p a y s d é v elo p p és d 'ou tre-m er. (Népesedési folyam atok: Európa és a fejlett tengerentúli országok.) Population, 1997/5. 1187-1216. p. 1996-ban, korunkban a világháborús időszakoktól eltekintve első ízben nem nőtt Europa egeszenek népessége. Ez a szám - Oroszországot és a volt Szovjetunió európai részén alakult független állam okat is figyelem be véve - 728 m illió volt 1997 elején, gyakorlatilag azonos az egy évvel korábbival. E stabilitás két egymást kiegyenlítő, ellentétes irányú változás eredője: "N yugaton", azaz az Európai U nió országaiban, N orvégiában, Svájcban és Izlandon a népesség valam ivel több m int 1 m illióval (3%o-kel) nőtt, m íg Kelet- és Közép-Európában és Oroszországban ugyanennyivel csökkent. Ezen belül nőtt a nem zetközi vándorlás szerepe a növekedésben, főként az EU-t illetően. Bár a legfrissebb adatok szerint a 90-es évtized elejének migrációs rohama, am ely a kelet-európai határok m egnyílását követte, nagyrészt elcsendesedett, ám a vándorlás továbbra is a népesség növekedésének meghatározó tényezője. Ez egyben azt is jelenti, hogy az em lített fejlődés a nyugati országokban sem elsősorban a természetes szaporodás eredménye. A tanulm ányban bemutatott adatok 1996-ra vonatkoznak, és egy részük még ideiglenes, sőt nem is teljesen m egbízható becslésen alapul. íg y pl. valószínűsíthető, hogy a kelet- és közép-európai régióból, valam int az Oroszországból történő elvándorlás adatai alulbecsültek. Ez utóbbiak közül a népesség csak Lengyelországban és Szlovákiában növekedett, m íg pl. M agyarországon 3,7%o-kel fogyott. A z EU 1 m illiós népesség növekedése m egközelítőleg azonos az előző két évivel, de arányát tekintve jóval alacsonyabb, m int az 1990-es évek elején tapasztalt gyors évenkénti gyarapodás üteme. A 80-as évek végéig a jelenlegi EU-t alkotó 15 állam egészét nézve a népesség növekedését elsősorban a természetes szaporodás tette ki, a bevándorlás pedig csupán másodlagos tényező volt. Ennek a helyzetnek a megváltozását két jelenség együttes hatása idézte elő. Egyfelől a term ékenység csökkenésével csökkent a születések számának a halálozásokéhoz viszonyított többlete, annál is inkább, m ivel a népesség öregedése m érsékelte a javuló halandóság kedvező hatását. Másfelől a keleti tömbben bekövetkezett változások után rekordnagyságokat (évi több, m int 1 m illió fő) ért el a vándorlási hullám . Bár a természetes népmozgalom folyam atai hosszabb távon érvényesülnek, a m igráció pedig erősen konjunkturális jelenség, ez utóbbi még jelenleg is 70%-ban részesedik a nyugat európai népesség növekedésből, m ásodik helyre szorítva a természetes szaporodás szerepét. Ezt az általános képet azonban árnyalni kell, am ennyiben Franciaországban, H ollandiában és Finnországban a növekedést továbbra is a születési többlet biztosítja, az Egyesült K irályságban pedig a kétféle növekedési tényező nagyjából azonos súlyt képvisel. A z 1996-ra vonatkozó európai, am erikai és japán adatokat összehasonlítva m egállapítható, hogy az EU 2,8%o-es népesség növekedéséből 2%o-et a bevándorlás, a fennmaradó kisebb hányadot a természetes szaporodás teszi ki, az USA-ban viszont a több m int háromszor ekkora arányú növekedés (8,8%o) nagy része (5,7%o) az utóbbi tényező eredm énye, míg Japánban a 2,4%o-es természetes növekedés hatását a vándorlási egyenleg hiánya (-0,4%o) csökkentette. A term ékenység alakulását illetően némi javulás tapasztalható több európai országban (NSZK, Franciaország, Írország, Luxem burg, N orvégia, Olaszország, Portugália), míg további visszaesés volt a többi északi országban, valam int a teljes közép- és kelet-europai régióban. Természetesen ezek a m egállapítások 1995 és 1996 összehasonlításában érvényesek, a cikk a hosszabb távú adatsorok bemutatásával részletesebb képet fest a
IRO DALO M
303
kiválasztott országokban, országcsoportokban érvényesülő trendekről. A z első házasságkötések arányszám a az országok nagy részében ugyancsak csökkent, míg folytatódott a válási arányszám ok utóbbi években regisztrált növekedése. KözépEurópában a válások számának alakulását valószínűleg nem annyira az ezzel kapcsolatos szándékok, m int a jogi eszközökben bekövetkezett változások határozzák meg. Az eddigiekkel összefüggésben szinte m indenütt nőtt a házasságon kívüli születések aránya. A z abortuszok számára vonatkozó statisztikák megbízhatósága meglehetősen változó egyes országokban, pl. Luxemburgban, Portugáliában, Görögországban, Ausztriában, Belgiumban szisztem atikus nyilvántartásba vételük nem is létezik - , ezért a nem zetközi összehasonlítás lehetősége is korlátozott. Azt azonban a meglévő adatok mindenképpen valószínűsítik, hogy a m űvi vetélések száma az országok jelentős részében folyamatosan csökken, csupán H ollandiában és Svédországban m utatnak ki némi növekedést. Ezzel összefüggésben a korábbiakhoz hasonlóan a jogalkotás szerepét is ki kell emelni. A nyers halálozási arányszám ok 1996. évi alakulása a halandóság csökkenésének folytatódását jelzi, bár a népesség öregedése elfedi az elért eredm ényeket. A közép-európai országok közül kiemelendő a Cseh Köztársaság, ahol 1990 óta a halandóság 1,6 százalékponttal csökkent; a volt szovjet köztársaságokban tapasztalható ugyancsak kedvező trendeknél meg kell em líteni, hogy ott az évtized elején a helyzet rohamosan lerom lott. A csecsemőhalandóság N yugat- és Észak-Európában érvényesülő kedvező tendenciáival ellentétben Közép- és Kelet-Európa országaiban az 1000 élveszületésre jutó csecsemőhalálozások száma, a Cseh Köztársaság és Salovákia kivételével, m indenütt 10 fölött van, sőt Rom ániában és M oldáviában meghaladja a 20%o-et, és előreláthatólag még hosszú évek kellenek, hogy ez az országcsoport eljusson az EU-ban jelenleg tapasztalható alacsony m utatókhoz. R.G.
TA YMAN, J .-SCHAFFER, E.-CARTER, L.: The ro le o f p o p u la tio n size in the d e te re m in a tio n a n d p r e d ictio n o f p o p u la tio n fo r e c a s t erro rs: an ev a lu a tio n u sin g c o n fid e n c e in terv a ls f o r su b co u n ty areas. (A népességnagyság szerepe és előrejelző ereje a népesség előreszám ítások hibáinak nagyságára: a konfidencia intervallum ok alkalm azásának érékelése m egyeszint alatti előrejelzéseknél.) Population Research and Policy Review, 1998/1. 1-20. p. A gyakorlatban nagy szükség van az országos és a m egyei népesség-előreszámítások m ellett a kisebb területi egységek népességeinek előreszámítására is. Ehhez a szükséges technikai feltételeket az idők folyam án a számítástechnika, a térinform atika és az előreszám ítások módszertanának fejlődése biztosította, ugyanakkor a technikai fejlődés autom atikusan nem biztosítja az eredm ények megbízhatóságának értékelését is. E dolgozat e területhez kíván hozzájárulni a kistérségi előjelzések pontosságára kialakított becslési módszer bemutatásával. A szerzők az 1980. és 1990. évi am erikai népszámlások adataival végeznek számításokat egy 1982-ben végzett kistérségi népesség-előreszámítás eredm ényeinek megbízhatóságára. Az em lített előreszámítás San Diego m egye 16 ezer, egyenként m integy 0,37 négyzetkilom éter területű népszámlálási egységére terjedt ki. E népessegelőreszámítás olyan elemeket is figyelem be vett, mint például az egyes területi egységek
304
IRO DALO M
további népesség-elhelyezési kapacitását, vagy például a lakóhely és a m unkahely távolságát, mint a vándorlást befolyásoló tényezőt. A z elvégzett előreszámítás hibáját az 1990. évre szóló előreszámítás és az 1990. évi népszámlálás tényleges adatainak összevetéséből lehetett m egállapítani. Erre két m utatót dolgoztak ki: MAPE (mean absolut percent error) és MALPE (mean algebraic percent error) elnevezésű m utatókat. A m utatók közötti eltérés lényege az, hogy míg az első csak az eltérés m értékét m utatja ki, addig a második az eltérés irányáról is szolgáltat inform ációkat. A dolgozat m ásodik felében a szerzők adataik segítségével m utatják be a két mutatószám alkalmasságát a pontosság mérésére, kihangsúlyozva általános alkalm azhatóságukat és olyan gyengéjüket, m int például függőségüket a kiinduló népességszámtól. A szerzők a népesség-előreszámítások várható hibái előrejelzésének nagy jelentőséget tulajdonítanak, m ivel az az előreszámítás m ódszertanának fejlesztésére ösztönöz és a modellalkotás fontosságát hangsúlyozza. U gyanakkor a felhasználók részére is fontos inform ációkat nyújt, m ivel az előreszámítások alapján hozandó "costs and benefits" típusú döntéseknél a bizonytalanság foka is inform ációt jelent. M .Á.
LADSTÀTTER,}.: V olkszühlung 2001 - S tand d é r V orbereitung. (A 2001. évi népszámlálás - az előkészítés állása.) Statistische Nachrichten, 1998/2. 100-104. p. A usztriában még be sem fejeződtek az előző, 1991. évi cenzus feldolgozási m unkálatai, am ikor m egindultak az előkészületek a 2001. évi összeíráshoz. M iután a különböző szakértői testületek hosszas egyeztetési eljárás keretében kialakították elgondolásaikat, 1998 tavaszán kerülhet sor az első próbaszámlálásra. A próbaszám lálásnak azon a koncepción kell alapulnia, hogy a népszámlálást 2001-ben is összekötik a lakások és épületek, valam int a m unkahelyek összeírásával. A cenzus során - a korábbiakhoz hasonlóan - alapvető lesz a kérdőív alkalmazása, de keresik a m ódját, hogy azt kiegészítésként regiszterek felhasználásával is összekössék, m érlegelve a jogi, technikai és szervezési feltételek által szabott korlátokat. A népszámlálás eszmei időpontját az Európai Unió ajánlásaival összhangban úgy kívánják kijelölni, hogy az a 2001. év május hó közepén egy m unkanapra essen. Az összeírás program ját az ENSZ európai országokra vonatkozó 1995. év 1997. évi ajánlásainak figyelem bevételével dolgozzák ki. A felvétel alapismérvei közé az előző népszámláshoz képest kiegészítésként felvették a születési hely (ország) kim utatását és a m unkaidőt (a teljes vagy részidejű foglalkoztatást). A munkavállalás ismérveként a "labour force" koncepciót tekin tik irányadónak. A háztartás- és családstatisztika néhány definícióját is felülvizsgálják. A nem zetközi ajánlásokból és a felhasználók javaslataiból kiindulva négy m unkabizottság dolgozta ki az 1998. évi próbafelvétel kérdőívére vonatkozó javaslatot. A szem élyi kérdőívek javasolt rendszere kiterjed az alapvető dem ográfiai jellem zőkre, mégpedig a nemre, a születés időpontjára, azon országra, ahol a kérdezett szem ély született, a családi állapotra, az egy évvel korábbi lakhelyre, a háztartáson belüli rokoni kapcsolatra, az élveszületett gyerm ekek számára, a befejezett iskolai végzettség szintjére és irányára, iskolába járók esetében a látogatott iskola típusára. A kérdőív további kérdései a
IRO D ALO M
305
foglalkoztatottsági helyzetre, illetve a megélhetési körülm ényekre vonatkoznak. T udakolják a m unkavállalást, általában a létfenntartás feltételeit, a foglalkozási viszonyt, a m unkakört, a m unkáltató cég megnevezését, a nemzetgazdasági ágat, a munkába járásra, ingázásra vonatkozó inform ációkat is, m int például a m unkahely címét, a közlekedési eszközt, az utazási időt, a munkakezdés szokásos időpontját, az ingázás gyakorisagát, valam int azt a tartózkodási helyet, ahonnan a kérdezett szem ély a m unkahelyére jár. Az 1998. április 29. napja szerinti állapotnak megfelelő első próbaszámlálás céljára 21 körzetet jelöltek ki, körzetenként 300 háztartással. A kijelölésnél azt az elvet követték, hogy a fővárosban és m indegyik tartom ányban sor kerüljön az összeírásra. A próbafelvétel során a következő főbb kérdéseket kívánják tesztelni: - a kérdőív érthetősége, - az egyes kérdések fogadtatása, - az összeírás elfogadása, általában a lakosság részéről, - a bejelentéseken alapuló regiszter alkalmazhatósága, az összeírás bázisaként, - a szoftver hasznosítása, - az összeírás lebonyolítása a városokban (községekben), - az átvétel ellenőrzése a Központi Statisztikai Hivatalban, - a jelek felismerésének rendszere. A cél az autom atikus kódolás m inél szélesebb kiterjesztése, tekintetbe véve azonban a beavatkozást m indazon esetekben, am ikor az autom atizált rendszer nem vezet kellően m egbízható eredményre. A szakképzettség kódolására olyan rendszert alkalm aznak, am ely kom patibilis az ISCED rendszerével. A gazdasági ágazatnak, valam int az ingázás céljainak meghatározása érdekében m unkahely-regisztert vezettek be, am elyet az újabb inform ációk feldolgozásával igyekeznek lehetőleg naprakész állapotba hozni. A regiszter alapján nem azonosítható egységeket az O N ACE rendszere (osztrák egységes ágazati osztályozási rendszer) szerint közvetlenül kódolják. A foglalkozás osztályozásánál az az elgondolás, hogy 2001-ig bevezetik az ISCO-88 (COM) rendszerét. E célból először egy osztrák verziót (O-ISCO) szükséges létrehozni, am elynek előkészítési m unkálatai folyam atban vannak. A feladatokat csak több fokozatú feldolgozás útján lehet m egvalósítani, de a m űszaki újítások jelentős m egtakarítást eredm ényeznek. Feltételezhető, hogy a háztartásoknak csak m integy 10 százaléka esetében m erülhet fel a kézi utófeldolgozás szükségessége. Az ezt követően még fennmaradó problém ák, hiányosságok tisztázását, rendezését különböző intézkedésekkel oldják meg. Külön felülvizsgálják a háztartások összetételét, hogy a logikus struktúra m indenütt kihozható legyen. Itt is döntően az autom atikus javításra hagyatkoznak. , Külön feladatként em lítik az irreálisnak tűnő szélsőséges értékek kiszűrését, majd verifikálását és - a szükséghez képest - korrigálását. A z ellenőrzött adatrendszerekből 2002 tavaszára adatbázist hoznak létre. A következőkben 30 kötetben, m integy 7000 oldalon hozzák nyilvánosságra az eredm ényeket, am elyek - a felhasználók kívánságára - lemezen is hozzáférhetők lesznek. F.J.
306
IRO DALO M
HANTRAIS, L.: E x ploring R ela tion sh ip s b etw een S ocia l P o licy and. C h a n gin g F a m ily F orm s w ith in the E uropean U nion. (A szociálpolitika és a család változó formái közötti viszony feltérképezése az Európai Unióban.) European Journal of Population, 1997/4. 339-378. p. ' Az utóbbi években több központi dokum entum is született az Európai U nióban a demográfiai trendek konvergenciájáról, az általuk okozott szociális problém ákról és arról, hogy ezekre a kihívásokra az U nió országainak közösen kell szociálpolitikai választ keresniük. Ilyen dokum entum például a jelentés Az Európai U nió demográfiai helyzetéről (Európai Unió Bizottsága, 1995), vagy az 1994-es W hite Paper A z európai szociálpolitikáról (Európai Unió Bizottsága). Utóbbi n yíltan megfogalmazza, hogy “...a dem ográfiai jelenségek...hatással vannak a szociál- és gazdaságpolitikára es viszont...”. A szerző jelen tanulm ánya az ezen kérdésekkel kapcsolatos adatok és kutatási eredm ények áttekintésére vállalkozik. Több kutatás keresett m ár választ arra a kérdésre, hogy a családoknak adott szociális juttatások növelik-e a term ékenységet, ezzel kapcsolatban pozitív és negatív kutatási eredm ényt is idéz a tanulm ány. A kérdés bonyolult, nem lehet egyszerű és minden körülm ények között érvényes következtetést levonni. Több kutatási eredm ény sugallja azt, hogy van pozitív kapcsolat a családpolitika és a term ékenység között (különösen, ami a gyerm ekgondozási segélyeket illeti), de további kutatásokra van szükség az összefüggések teljesebb megértéséhez. Azt is figyelem be kell venni, hogy az emberek nem csak a gazdasági racionalitást veszik figyelembe, am ikor a gyerm ekvállalásról döntenek. Az európai demográfiai trendeket az 1960—95-ig terjedő időszakban vizsgálva azt láthatjuk, hogy a teljes term ékenységi arányszám tekintetében csökkentek a különbségek a jelenlegi Európai U niót alkotó országok között, tehát itt nagy vonalakban konvergencia tapasztalható. U gyanez a trend a házasodás terén is. Nemcsak a különbségek csökkentek, hanem a változások iránya is egységesen lefelé mutató volt, kivéve az utóbbi évtizedben a term ékenység terén Luxemburgot és Dániát, a házasodás terén Dániát. A válásnak, a házasságon kívül született gyerm ekeknek és a csonka családoknak az arányában viszont nőttek a különbségek, mert a m editerrán országok csak csekély m értékben követték a többségre jellem ző erősen növekvő tendenciát, am inek az lehet az egyik magyarázata, hogy a m editerrán országokban a vallás szerepe erős m aradt. A születéskor várható átlagos élettartam terén konvergenciát és erős növekedést lehet m egfigyelni a vizsgált országokban. A dem ográfiai trendekkel kapcsolatos fő szociális problém ákat a családok stabilitásának a válások magas száma által jelzett csökkenése, továbbá az alacsony term ékenység m iatt a generációk arányának a megváltozása, vagyis a társadalom elöregedése és végül a m unkavállalás és a gyerm ekvállalás összeegyeztetésének nehézségei jelentik az Európai U nió Bizottsága szerint. Ténylegesen Olaszországban es Spanyolországban jelenti a legfenyegetőbb problémát a generációk arányának várható megváltozása, m íg a válások magas száma a skandináv országokban és az Egyesült K irályságban a legnagyobb gond. U gyanakkor érdekes módon a lakosság vélem én yét tudakoló vizsgálatok szerint a csonka családokkal szemben éppen Dániában élt a legpozitívabb attitűd (1993-ban, az Európai Közösség akkori tagállam ai közül), a társadalom elöregedése pedig nem Olasz- és Spanyolországban váltotta ki a legnagyobb
IRO D ALO M
307
aggodalmat (1992-es Eurobarometer felmérés), hanem Franciaországban. M indez azt m utatja, hogy a problém ának a tényleges és az érzékelt nagysága között nincs szükségszerűen szoros kapcsolat, a társadalom hozzáállása pedig jelentősen befolyásolhatja a családok problém áinak enyhítésére irányuló korm ányzati törekvések m ozgásterét. A z Európai U nió számos állam ának alkotm ányában szerepel a család fogalma, am it a német, a luxem burgi és az ír alkotm ány a házaspárhoz köt, a görög ezen kívül még a házasságban született gyerm ekre is utal. A portugál alkotm ány még azt is előírja, hogy az állam hogyan támogassa a családokat, m íg az ír és az olasz alkotm ány szövegéből inkább az állam nak a családokkal kapcsolatban kívánatos semlegessége olvasható ki. Ahogy az alaptörvények, úgy a családokkal kapcsolatos konkrét jogszabályok is meglehetősen különböző felfogásúak lehetnek. íg y például az Egyesült K irályságban az első gyerm ek után magasabb összegű családi pótlék jár, mint a többi után, azon meggondolásból, hogy a többi gyerm ek költsége relatíve kisebb a szülők számára, m int az elsőé, míg Franciaországban a harm adik gyerm ek után jár kiem elt támogatás, mivel a harm adik gyerm ek születésekor sok nő kénytelen felhagyni a m unkavállalással és a családnak esetleg nagyobb lakásba kell költöznie. Eltérő az egyes EU országok hozzáállása abban a kérdésben is, hogy a családi juttatások jövedelemteszteltek, illetve a szegényekre célzottak legyenek, vagy pedig univerzálisak, és abban is, hogy a horizontális vagy a vertikális redisztribúciót részesítik-e inkább előnyben. Végül más-más az egyes tagállam ok felfogása az élettársi kapcsolat és a csonka családokhoz való viszony kérdésében is. A szerző az EU országok többféle kategorizálásával igyekszik rendet tenni a zűrzavarban. Az egyik szerint a dem ográfiai trendek tekintetében m egkülönböztethetőek az északi országok, ahol a család intézm énye destabilizálódott vagy “dem stitucionalizálódott”, külön kategória az ugyanilyen állapot felé sodródó Franciaország és Egyesült K irályság, a konzervatív kategóriát alkotják A usztria, Belgium, N ém etország, H ollandia és Luxem burg, m elyekben a demográfiai m utatók szinte minden esetben közel állnak egymáshoz és az átlaghoz. Egészen külön kategória Írország (“a kelta perem ”), az utolsó kategóriát pedig “a m editerrán átm enet” országai alkotják, ahol a család intézm énye a legkevésbé bom lott föl és a nők munkamegosztásban betöltött szerepe is a legkevésbé változott meg, ahol viszont ugyanakkor a legalacsonyabb a term ékenység is. A további kategorizálásoknál az országokat egy koordináta-rendszerben helyezi el, háromféle szempont szerint. Az egyik szerint a családok destabilizálódásának m értéke és a nők m unkaerőpiaci részvétele kerül a két tengelyre (e két tényező között pozitív összefüggés tapasztalható), a m ásik szerint az egy családra jutó összes családi juttatás átlagos m értéke kerül az egyikre és a női m unkavállalásnak az állam i szociálpolitika és a közvélem ény által való támogatása a m ásikra (e két tényező között is pozitív összefüggés vehető észre). A teljes term ékenységi arányszám nak és a nők születéskor várható átlagos élettartam ának együttes alkalm azása kevésbé tisztítja a képet, m int a m ásik két fogalompáré. A szerző végső m egállapítása szerint nem mondható, hogy a családbarát politikai m egoldásoknak a terjedése az Európai U nióban akár európai szintű központi jogszabályok alkotása, akár bizonyos m egoldásoknak az egyik állam ról a m ásikra való átterjedése révén az 1990-es évek közepéig terjedő időszakban a közös demográfiai problém ák kezelésére alkalm as eszköznek bizonyult volna, vagy hogy a konvergencia kétségbevonhatatlan jeleit mutatná. A z ilyen közös megoldások továbbra is csak az egyik
308
IRO DALO M
tényezőt jelen tik majd ezen a téren és továbbra is, a tagállam okon belül elért kom prom isszum oknak lesz m eghatározó jelentőségeik. T .Á .
НОЕМ, J. М.: E d u ca tion a l G radien ts in D iv o r ce Risks in S w ed en in R ecen t D ecades. (A válás kockázatának változásai Svédországban az elm últ évtizedekben, a különböző iskolai végzettségűek körében.) Population Studies, 1997/1. 19-27. p. Korábbi kutatási eredm ények szerint a válás kockázata csökken azok között, akik egy, a korábbinál több kulturális vagy szociális tőkével rendelkező rétegbe kerülnek. Egy m ásik vizsgálatban azt tapasztalták, hogy egy olyan tradicionális társadalomban, m int az olasz, a válás kockázata a társadalom egészét tekintve jóval kisebb, m int az erősen m odernizálódott svéd társadalomban. Ezen utóbbi vizsgálat eredm ényei szerint viszont a magasabb iskolai végzettségűek válási kockázata minden társadalomban nagyobb, m int az alacsony iskolai végzettségűeké, de a tradicionális olasz társadalomban még igen nagy a különbség, Svédországban ellenben m ár kicsi. Ezt m agyarázhatja, hogy a tradicionális társadalomban, m ely erősen elítéli a válást, a válás egy nehéz problém a, am elyre könnyebben tudnak vállalkozni a magasabb iskolai végzettségűek, m íg egy m odernizálódott társadalomban a válással szemben m ár csekély a társadalm i ellenállás, így itt egyre inkább az az összefüggés is érvényesül, hogy a több kulturális tőkével rendelkező magasabb iskolai végzettségűek jobban k i tudják választani a házastársukat, és gyakrabban el tudják érni azt is, hogy a házasságuk jól működjön, tehát ritkábban jutnak el odáig, hogy el kívánnak válni. Ezen kutatások sorába tarto zik az ismertetett kutatás is. A kutatás adatbázisát a svéd Term ékenységi Regiszter jelentette. Ez az adatbázis minden olyan demográfiai esem ényről tartalm az inform ációt, am ely olyan Svédországban született, svéd állam polgárságú nőkkel történt, akik 1925-ben vagy később születtek és az 1960-as népszámlálás idején Svédország lakosai voltak, minden olyan esem ényről, am ely ezen nőknek az 1960-as népszámlálás idején velük élő lányaival történt, és m inden olyan demográfiai esem ényről, am ely az 1960 után született svéd nőkkel történt. A válásokról 1968-tól állnak rendelkezésre teljes körű adatok. A szerző és m unkatársai az 1944-64-ig tartó időszakból ötéves időközönként választottak k i egy-egy születési kohorszot, és ezek életútját vizsgálták. Három iskolai végzettségi kategóriát különítettek el: a nem érettségizettek (Pre-gymnasium), az érettségizettek (Gymnasium) és azok, akik az érettségi után továbbtanultak (Post-gymnasium). A kapott eredm ények szerint a válás kockázata kohorszról kohorszra haladva folyam atosan nő, de a legmagasabb iskolai végzettségűeknél csak enyhén, m íg a legalacsonyabb iskolai végzettségűeknél meredeken és gyorsuló ütemben. Ennek következtében míg az 1944-es kohorsznál még minden iskolai végzettségnél alacsony az elválás valószínűsége, csekély a különbség a különböző iskolai végzettségűek elválásának valószínűsége között, és a magas iskolai végzettségűek kockázata kissé magasabb, m int az alacsony iskolai végzettségűeké, addig a legfiatalabb, 1964-es kohorsznál minden tekintetben teljesen megfordul a helyzet: az átlagos válási valószínűség jóval nagyobb, m int korábban, a különböző iskolai végzettségűek elválást valószínűségei között nagy
IRO D ALO M
309
különbségek jönnek létre, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek elválási esélyének nagysága pedig m ár messze m eghaladja a legmagasabb iskolai végzettségűekét. A tapasztalt trendek kialakulásával kapcsolatban a szerző szerint a következő m agyarázatok képzelhetők el: - A svéd nők m unkaerőpiaci részvétele nagym értékben megnőtt 1970 és 1990 között. Ez sok nő számára életvitelének, életkörülm ényeinek jelentős megváltozását jelentette, ami egyeseknek zavaró, feszültségkeltő vagy legalábbis az élet megszokott menetét felforgató tényező lehetett. M indez a magasabb iskolai végzettségű nőket kevésbé érintette, m int az alacsony iskolai végzettségűeket, m ivel a magasabb iskolai végzettségű nők m unkaerőpiaci részvétele m ár a periódus elején is elég magas volt, jóval magasabb, m int az alacsony iskolai végzettségű nőké. Tehát ez a nagy társadalmi változás utóbbiak közül többnek forgatta fel az életét. - A gyerm ekgondozási intézm ények iránt a periódus folyam án nagyobb igény m utatkozott, m int amit azok - a férőhelyek számának gyors növelésével együtt is - ki tudtak elégíteni. A magasabb iskolai végzettségű nők valószínűleg hatékonyabban tudtak élni ezzel a lehetőséggel, m int az alacsony iskolai végzettségűek. Tehát utóbbiakra nagyobb teherként nehezedhetett és szám ukra több feszültséget okozhatott a gyerm ekvállalás és a m unkavállalás összeegyeztetésének a gondja. - Az utóbbi időben Svédország gazdasága átalakult és megnőtt a m unkanélküliség. Ez jóval súlyosabban érinthette az alacsony, m int a magas iskolai végzettségű nőket, és jóval gyakrabban okozhatott feszültségeket az életükben. - A z utóbbi évtizedekben a középiskolai végzettség jóval gyakoribbá vált. Ezzel párhuzamosan egyre súlyosabb helyzet jelévé vált, ha valaki még ezt sem tudta megszerezni. A z alacsony iskolai végzettségűek csoportjának a tartalm a tehát fokozatosan a leghátrányosabb helyzetűekre redukálódott. Az oktatási rendszer sereghajtói között valószínűleg a házasodás terén is több a nehézségekkel küzdő. T.Á.
CHERLIN, A. ]. - CHASE-LANSDALE, P. L. - MCRAE, CH.: E ffects o f P a ren ta l D iv o r ce o n M en ta l H ealth th ro u gh o u t the L ife C ourse. (A szülők válásának hosszú távú hatásai gyerm ekük m entális egészségére, annak életútja folyamán.) A m erican Sociological R eview , 1998/2. 239-249. p. Több korábbi kutatás kim utatta, hogy összefüggés van a szülők válása és gyerm ekeik gyengébb iskolai teljesítm énye között. Az elvált szülők gyerm ekei között gyakoribb az élettársi kapcsolat és a korai gyerm ekvállalás, m int a többieknél. Több longitudinális vizsgálatnál m ár a válás előtt különbségeket tapasztaltak azok között a gyerm ekek között, akiknek a szülei aztán később elváltak és azok között, akiknek a szülei később sem váltak el. Ezeket a későbbiekben elváló szülők gyerm ekeire jellem ző m egkülönböztető pszichés jellegzetességeket “felbomlás előtti hatótényezőknek” nevezték el (okuk az lehet, hogy a később elváló szülők szem élyisége - vagy a köztük levő kapcsolat - m ár a kapcsolat kezdetekor is problem atikus, és ez m utatkozhat meg a gyerm ek pszichés karakterében; akár genetikusán is, p éldául a depresszióra való hajlamnál). Ezek az eltérő vonások az ism ertetett cikk szerzőinek egy korábbi kutatása szerint önmagukban nem m agyarázták azt a rosszabb m entális egészséget, am it elvált szülők 23 éves gyerm ekeinél tapasztaltak a
310
IRO DALO M
többi m egvizsgált 23 éves fiatal m entális egészségéhez képest. Tehát magához a váláshoz kapcsolható a tapasztalt negatív eltérés egy része. A korábbi kutatások azonban nem tárták fel, hogy ezek a hatások a korai felnőttkorban is érvényesülnek-e, bár egy kutatás m ár talált összefüggést a gyerm ekkorban átélt válás és a felnőttkori depresszió gyakorisága között. Jelen kutatás ezt a kérdést vizsgálja tovább. A vizsgálat m intáját egy panelvizsgálat résztvevői jelentették. A panelvizsgálat (National Child Development Study, NCDS) gyakorlatilag m indenkire kiterjedt, aki 1958. márciusának első hetében született az Egyesült K irályságban (17 414 ember). A panelvizsgálat során több hullám ban gyűjtöttek adatokat a benne részt vevőkről, 0, 7, 11, 16, 23 és 33 éves korukban. Az utolsó két hullám ban őket m agukat kérdezték meg, a korábbiakban a szüleiket és tanáraikat. A z NCDS m intájából az ism ertetett kutatás keretében csak azok adatait vizsgálták meg, akiknek a szülei 7 éves korukban még házasok voltak. Az elemzéshez bonyolult m atem atikai módszereket használtak, a növekedési-görbe-modellt és a rögzített-hatás-modellt (közülük az elsőt korábban csak a pszichológiai kutatásoknál alkalm azták, a szociológiába csak most került
át).
^
A kapott eredm ények szerint a gyerm ekkorban átélt válás a korai felnőttkorban, a 33 éveseknél is a m entális problém ák nagyobb gyakoriságával járt együtt, tehát a váláshoz kapcsolható negatív hatások a felnőttkorban is érvényesülnek. A z nem biztos, hogy ezek közvetlenül és direkten kapcsolódnak a váláshoz. A n n yi mindenesetre bebizonyosodott, hogy a gyerm ekek 7 éves korában tapasztalt m entális problém áit, a 33 éves korban tapasztalhatókkal összevetve, a “felbomlás előtti hatótényezők” m atem atikailag önm agukban nem m agyarázzák meg azt a növekedést, am elyet a m entális problém ák szintjének tekintetében tapasztalhatunk 33 éves korukra az elvált szülők gyerm ekeinél. Tehát nem lehet azt mondani, hogy 33 éves korukban pusztán azért van több mentális problém ájuk, mint m ásoknak, mert m ár 7 éves korukban is lelkileg problémás gyerm ekek voltak (szerzők egy korábbi kutatásának ez volt a - jelen kutatás eredm ényei szerint tévesnek bizonyuló - következtetése). íg y valószínűsíthető, hogy a válásnak vagy hozzá kapcsolódó tényezőknek a hatása volt az, ami a m entális problém ák meg nem m agyarázható többletét okozta. K imutatható továbbá az is, hogy a “felbomlás előtti hatótényezők” 7 éves korban nem tekinthetők a közvetlenül a válást megelőző helyzet által okozott mentális problém áknak. Az eredm ények alapján úgy tűnik, hogy a gyerm ekkorban átélt válás negatív hosszú távú hatása a m entális egészségre még nem kezd érvényesülni gyerm ekkorban, csak serdülőkorban és korai felnőttkorban. Feltételezhető, hogy az átélt váláshoz kapcsolható olyan tényezők, mint a gyengébb iskolai teljesítm ény vagy a korai gyerm ekszülés csak serdülőkorban kezdenek hatni, és aztán az ezekhez kapcsolható élethelyzetek okozhatnak mentális problém ákat a korai felnőttkorban. 71 Á.
IRO DALO M
311
BA [JER, A.: A llein erz ieh erin n en - Z űr S itu ation in d en n eu n z ig er Ja h ren . (A gyerm eküket egyedül nevelő nők. - A kilencvenes évek tapasztalatai.) Statistische N achrichten, 1998/3. 180-191. p. A tanulm ány az 1991. évi osztrák népszámlálás eredm ényeiből kiindulva kíván képet adni a gyerm eküket egyedül nevelő anyák helyzetéről. E kérdés újabban m indinkább előtérbe kerül, mert azoknak a köre, ak ik gyerm ekük egyedüli nevelésére kényszerültek, az elm últ időszakban erőteljesen növekedett. Az előrejelzések szerint az eddig észlelt tendencia a jövőben is folytatódik. A legújabb rendelkezésre álló inform ációk - az 1996. évi m ikrocenzus adatai - az 1990-es évek első felére vonatkozóan alátám asztják a prognosztizált folyam atok előrehaladását. A problém a helyes megítélése szempontjából hangsúlyozni kell, hogy a gyerm eküket egyedül nevelő anyák a valóságban igen heterogén csoportot alkotnak. Ide tartoznak ugyanis a kisgyerm eküket gondozó hajadonok, az elvált nők iskolaköteles gyerm ekekkel, valam int az özvegyek, akik sokszor m ár felnőtt gyerm ekükkel élnek egy háztartásban. N yilvánvaló, hogy az eltérő helyzetből adódó gondok is eltérő jellegűek. M indenesetre egy alapvető vonatkozásban a gyerm eküket egyedül nevelők hasonló nehézséggel kerülnek szembe: ez az a fokozott nyomás, am ely a kereső tevékenység és a családi feladatok összeegyeztetésében rájuk hárul. A munkaképes korban lévő (15-59 éves) egyedülálló anyák három negyed része folytat ugyanis valam ilyen kereső foglalkozást. Jövedelm ük azonban rendszerint szerény, többnyire szembesülnek az anyagi gondokkal. Az a szülő, aki arra kényszerül, hogy gyerm ekét egyedül nevelje fel, rendszerint a nők közül kerül ki. A z "egy szülő-gyermek" családi kapcsolat tehát az esetek nagy többségében a gyerm eküket egyedül nevelő anyák élethelyzetét jelenti. Az 1971. évi népszámlálás óta rendelkezésre álló adatok azt bizonyítják, hogy az ilyen helyzetbe kerülő anyák száma fokozatosan növekedett. Különösen jelentős a növekedés a hajadonok és az elváltak körében. Figyelm et érdemel, hogy újabban egyre több hivatalosan házasságban élő nő is egyedül neveli gyerm ekét, m inthogy a házastársi kapcsolat ténylegesen megszűnt. (A különköltöző házaspárok esetében is az a jellem ző, hogy a gyerm ek az anyánál marad.) Csupán az özvegyen maradt anyák számában következett be némi csökkenés, ami azonban a többi csoportnál észlelt számszerű emelkedést nem ellensúlyozhatta. A legsúlyosabb helyzetben lévő hajadonokra általában csak egy gyerm ek nevelésének a gondja hárul. (Az egy hajadonra jutó átlagos gyerm ekszám az utolsó népszámlálás, illetve m ikrocenzus időpontjában 1,18, illetve 1,19 volt). Az elváltak, az özvegyek és főleg a hivatalosan házasságban, de ténylegesen kü lönváltan élők m ár viszonylag gyakrabban kénytelenek két gyerm ekről gondoskodni, m íg a három vagy annál több gyerm eket nevelők hányada - az általános dem ográfiai helyzetnek megfelelően - közöttük sem jelentős. A gyerm ekét egyedül nevelő anyák korösszetételét a 20-44 év közötti korcsoportokba tartozók többsége határozza meg. Természetesen nagy különbségek vannak ezen belül a hajadonok, az elváltak, a különváltan élők és az özvegyek között. A hajadonoknak fele a 20-29 évesek korosztályába sorolható. Am ennyiben éhhez a 30-34 éveseket is hozzávesszük, m ár kétharmados részarányt kapunk. Az elváltak zöme a 30-44 éves korcsoportba töm örül, míg az özvegyekre az 50 éven felüli életkor a jellemző. A nevelt gyerm ek (gyermekek) életkora ugyancsak erősen függ a családi állástól. Külön is k i kell emelni, hogy a hajadonok zömmel iskolaköteles koron aluli (6 évesnél
312
IRO DALO M
fiatalabb) gyerm ekeket gondoznak, m íg az elváltak, a különváltan élők és főként az özvegyek túlnyom órészt a tanköteles korú, sőt idősebb gyerm ekek nevelésével kapcsolatos feladatokat látják el. A z utolsó osztrák népszámlálás és m ikrocenzus alkalm ával azt is tudakolták, hogy azok az anyák, akik nem tám aszkodhatnak az apa segítségére, számíthatnak-e más velük egy háztartásban élő szem élyre (például szülő, testvér), aki az apa hiányát a gyerm ek gondozásában, nevelésében esetleg némiképpen pótolhatja. Az eredm ények egyértelm űen azt m utatják, hogy a nagy többség (a népszámlálás szerint az érintett anyáknak több mint három negyede, a m ikrocenzus szerint több m int négyötöde) eleve nem számíthat más közös háztartásban élő felnőtt szem élyre. A gyerm eküket egyedül nevelő anyák rossz anyagi helyzete, a szociális segítség elégtelensége gyakran az egészen kis gyerm ek ellátásának gondját viselő nőket is arra kényszeríti, hogy valam ilyen kereső munkát vállaljanak. N yilvánvaló kontrasztot jelentett, hogy - m int az 1991. évi népszámlálás adatai bizonyítják - a házasságban (élettársi kapcsolatban) élő 15-59 éves gyerm ekes anyáknak csak valam ivel több m int a fele, viszont a gyerm eküket egyedül nevelőknek több m int háromnegyede volt foglalkoztatott. Különösen sok gyerm ekét nevelő hajadonnak kellett m unkát vállalnia. Említést érdemel, hogy még a házasságban (élettársi kapcsolatban) élő, m unkaképes korú gyerm ektelen nők m unkavállalási aránya sem érte el a gyerm eküket egyedül nevelő anyákét. A tanulm ányban körvonalazott probléma területi vetületben vizsgálva is érdemleges m egállapításokat tesz lehetővé. A gyerm eküket egyedül nevelő anyák hányada ugyanis az ország különböző régióiban meglehetősen jelentős eltéréseket mutat. Általánosságban m egállapítható, hogy ez az arány Becsben, néhány nagyobb városban (tartom ányi székhelyen) és egyes nyugati területeken ér el kiem elkedően magas értékeket. NyugatA usztriában ez összefügg a hajadonként gyerm eket szülő nők viszonylag nagy számával. A városokban a gyerm eküket egyedül nevelő anyák arányát a válások gyakorisága is növeli. Az Európai H áztartási Panel-vizsgálat keretében Ausztriában 1995-ben végrehajtott felmérés egyértelm űen bebizonyította, hogy a gyerm eküket egyedül nevelők háztartásai között a felvétel kritérium ai éneim ében szegénynek m inősülők aránya az átlagos szintet messze meghaladja. M inden n yolcadik ilyen háztartást kellett a szegénységben élők közé sorolni. Ez 12 százalékos részarányt jelentett, ami az országos átlag több m int kétszeresét tette ki. A szegénységgel kapcsolatos vizsgálat eredménye látszólag ellentmondásban van az egyedülálló anyák nagyarányú m unkavállalásáról em lített tényekkel. M ind a háztartási panel, m indpedig a népszámlálás eredm ényeinek behatóbb vizsgálata azonban m agyarázatot ad erre a látszólagos ellentmondásra. A bevallás szerint foglalkoztatottnak m inősülő egyedülálló anyák nem elhanyagolható hányada ugyanis a valóságban nem rendelkezik rendszeres keresettel, hanem csak alkalm ilag vállal m unkát, vagy részidejű tevékenységet folytat. További eligazítást ad a keresők foglalkozás szerinti megoszlása is. Az egyedülálló anyák viszonylag nagy hányada fizikai m unkásként (túlnyom órészt betanított munkásként) dolgozik. Az előbbiekkel szemben ném ileg meglepő eredmény, hogy a nők vizsgált csoportja iskolázottsági struktúra szempontjából csak kevéssé különbözik a többi megfelelő korú (15-59 éves) nő iskolázottságától. A gyerm eküket egyedül nevelő anyák körében csupán
IRO D ALO M
313
az érettségizettek aránya tekinthető viszonylag alacsonynak, m íg a felsőfokú végzettségűeké még valam ivel magasabb is az átlagosnál. A jövőben a válások gyakoriságának növekedése, továbbá a hagyom ányos családi életform ától eltérő alternatív életform ák terjedése szükségképpen arra vezet, hogy egyre több nő kerül élete folyam án olyan helyzetbe, am ikor egyedül kell gondoskodnia gyerm ekéről, megélhetéséről és háztartásának fenntartásáról. A gyerm eküket egyedül nevelők m ellett az élettársi kapcsolatban élők és a gyerm ektelen házaspárok számának és arányának a növekedése is várható. F.J.
GAUTHIER, A.H.-HATZIUS, /.: F a m ily b en efits a n d fe r t ility : A n e c o n o m e t r ic analysis. (Családi pótlék és term ékenység: O konom etriai elemzés.) Population Studies, 1997/3. 295-306. p. A fejlett országok korm ányainak többsége valam ilyen formában támogatja a családokat. Az ilyen természetű tevékenység demográfiai hatását (házasság, válás, születés) és főleg annak eredményességét azonban alig vizsgálták. A szerzők erre vállalkoztak am ikor 22 fejlett ipari ország családtámogatási rendszerét elemezték az 1970 és 1990 közti időszakban. Elm életi áttekintésükben m egállapítják, hogy a term ékenység gazdasági elmélete szerint a gyermekvállalás/nevelés közvetlen és alternatív költségeinek csökkentése a term ékenység növekedéséhez vezet(het). U gyanakkor ez a hatás számottevő m értékben függ a nők társadalm i helyzetétől. Am íg a férfiak magas fizetése egyértelm űen növeli a család jövedelmét és így erősíti a gyerm ekvállalási kedvet, addig a nők magas fizetése egyben magasabb alternatív költséget jelent, és így ellentétes hatású lehet. A vizsgálatba vont országok családtámogatási gyakorlatából 1990-re vonatkozóan az alábbiak érdem elnek említést. A családi pótlék, amit általában a család jövedelmétől függetlenül kapnak, kétgyerm ekes család esetében a feldolgozóipari férfi átlagkereset 5 százalékát jelenti. A gyerm ekgondozási szabadság ideje átlagosan 18 hét volt, am ikor a nők, m egint csak átlagosan, korábbi fizetésük 70 százalékát kapták. Hét országban erre az időre a teljes fizetést folyósították (Ausztriában, Németországban, Luxemburgban, H ollandiában, Norvégiában, Portugáliában és Svájcban). A családi pótlék term ékenységre gyakorolt hatását a szerzők olyan m odellel értékelték, am elyben az alábbi független változók szerepeltek: az egyes országok eltérése az átlagtól, az adott év eltérése az átlagtól, teljes term ékenység, a férfiak keresete, a nők keresete, m unkanélküliségi ráta, a családi pótlék összege, a gyerm eknevelési szabadság időtartam a, anyasági segély. A m odell az első deriváltakat vette figyelem be és általánosított momentum becslést alkalm azott. A becslés konzisztens voltát az autokorreláció hiánya igazolta. A m odellvizsgálat azt jelezte, hogy a független változóknak a term ékenység alakulására gyakorolt hatása idővel erősödik, azaz hosszú távon kifejezettebb a hatásuk, m int rövid távon. A férfiak és a nők keresetének hatása bizonytalan, amit a szerzők azzal m agyaráznak, hogy a nagyobb keresetű családok ahelyett, hogy több gyereket vállalnának, inkább többet költenek a gyerek "minőségére". A m unkanélküliségi ráta emelkedése egyértelm űen negatív hatású volt, am i az életkörülm ényeket illető várható kilátások szerepét húzza alá. A gyerm eknevelés családra háruló költségeinek állam i támogatással
314
IRO DALO M
való csökkentése kim utathatóan kedvező hatással volt a gyerm ekvállalásra. A m unkától való távolmaradás rendszere - gyerm ekgondozási díj m egállapítása, illetve bevezetése ugyanakkor elhanyagolható hatással bírt. Az első gyerm ek m egszületésekor adott támogatás hatása kifejezettebb volt, m int a további gyerek(ek) m egszületésekor adott támogatásé. A francia gyakorlatot, ahol csak a harm adik gyerek megszületését tám ogatják, nem tartják hatásosnak a szerzők. K orm ányzati oldalról nézve viszont az első gyereknél adott támogatás jelent több kiadást, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezek az esetek fordulnak elő nagyobb számban. A családi pótlék és a kereset közti aránynak az előbbi javára történő módosulás hosszú távon is csak mérsékelt hatással volt a term ékenységre. A kérdéses arány 25 százalékkal való növelése rövid távon 0,01 értékkel, m íg hosszú távon 0,07 értékkel növelte az egy nőre jutó gyerekszám ot. A családi pótlék leginkább a skandináv országokban (Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban) volt kedvező hatással a termékenységre. A családok állami tamogatasa itt a "közösségi felelősség" elvére épül és jelentős összegeket mozgat meg. Az angolszász országokban (Nagy-Britanniában, Írországban, Kanadában, az Egyesült Á llam okban és Ausztráliában) nem lehetett kim utatni a pénzbeni támogatás hatását. Ezek az országok az "egyéni felelősség" elvét fogadják el és csak a kom oly szükséget látó csaladokat tám ogatják. A többi nyugat- és dél-európai ország családtámogatási gyakorlata az előbbi két országcsoport közti helyzetet tükrözi. A családi pótlék születési sorrend szerinti összege országonként különbözően alakul. A dél-európai országokban (Görögországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban) a családi pótlék azonos az első, második és harm adik gyereknél. A skandináv országokban, valam int a kontinentális Európa néhány országában (Belgiumban, H ollandiában, Franciaországban és Németországban) a családi pótlék a születési sorrenddel nő. Belgiumban és Németországban a harm adik gyerekre m ár 3-4-szer nagyobb családi pótlék jár, m int egy gyerek után. Ausztriában, Svájcban, N agy-Britanniában, Írországban és az Egyesült Állam okban a családi pótlék összege független a születési sorrendtől, ami ezen országok nem-születéspárti gyakorlatát jelzi. Sz.K.
MASON, K .O .: E x plaining F ertility T ransitions. (A term ékenységi átmenetek m agyarázata.) D em ography, 1997/4. 443-454. p. A szerző a cikk elején áttekinti a term ékenységi átmenet modern elm életeit. Ennek során arra a következtetésre jut, hogy bár m indegyik elmélet értékes elemeket tartalm az, még sincs olyan köztük, am ely átfogó, komplex m agyarázatát adná a term ékenységi átmenetnek. Véleménye szerint a tárgyalt elméletekben az a közös, hogy m egközelítésükben ugyanazon hibákat követik el, s am elyek m iatt csak féligazságok kialakításáig jutottak. A cikkben kifejti az általa felfedni vélt négy alapvető és általánosan elkövetett logikai hibát. Elsőként azt em líti, hogy az elm életek ott hibáznak, am ikor azt feltételezik, hogy a term ékenységi átmenetek ugyanazon egy okra vezethetők vissza. Ezzel szemben a term ékenységi átmenetet eltérő helyzetekben és időszakokban okok kom binációja idézheti elő. Példaként em líti Kína és Thaiföld példáját, ahol az egészségi viszonyok
IRO DALO M
315
javulása, m indkét nem oktatási színvonalának emelkedése és a jól szervezett családtervezési program ok együttesen vezettek a demográfiai átmenet kezdetéhez, amit az egyes elem ek külön-külön nem tudtak volna előidézni. A m odern elm életek figyelm en kívül hagyják, hogy a halandóság csökkenése a term ékenység csökkenésének előfeltétele. Ennek oka feltehetően abban gyökeredzik, hogy am int azt az irodalomban számos tanulm ány bizonyítja, hogy a halandóság különösen a csecsemőkori és gyerm ekhalandóság - javulása az egyén szintjén nehezen érzékelhető, valam it az életbenmaradó gyerm ekek számának növekedése m iatt más technikák is alkalm asak a családra nehezedő terhek enyhítésére, kivédésére, m int a születések számának korlátozása. íg y az elm életek alkotói hajlam osak a halandóság kedvező változásának hatásait figyelm en kívül hagyni, noha annak hatása - igaz fáziseltolódással - a term ékenység csökkenésére, s így annak előrejelzésére megkérdőjelezhetetlen. Korunkban a fekete-afrikai országok magas csecsemőkori és gyerm ekhalandósága példáján lehet még tanulm ányozni m ikor kezd javulni e halandóság, s hogyan fogja befolyásolni a term ékenységet. A következő gondolati hiba annak feltételezése, hogy az átmenet előtti és utáni népességek term ékenységszabályozása alapvetően más volt, azaz az átmenet előtt nem, s csak utána volt jelentősége. A szabályozás ténye m ár az átmenet előtt is létezett, de arra az időszakra a születés utáni szabályozás volt jellem ző, azaz nemcsak gondolkoztak, de tettek is a gyerm ekek számának befolyásolására. Etnográfiai, történeti és demográfiai kutatások igazoljak, hogy a család gyerm ekszám ának csökkentésére különböző időszakokban különböző m ódszereket alkalm aztak, a csecsemőgyilkosságtól a gyerm ek áruba bocsátásán keresztül az idősebb gyerm ekek saját háztartáson kívüli m unkavállalásának (pl. mint háztartási alkalm azott) gyakorlatáig. A valós term ékenységcsökkenést a prenatális születésszabályozás elterjedése okozta, azonban nem érdektelen annak kutatása, hogy mi kellett ahhoz, hogy a postnatáhs szabályozásról a prenatális szabályozásra térjen át egy társadalom. A negyedik gondolati hiba az átmenetet elősegítő tényezők hatásainak rövid távú vizsgálata. A körülm ények lassú, folyam atos változása során nehezen határozható meg az eredm eny bekövetkeztének pontos időpontja. Ezért a term ékenységi átmenet vizsgálata is csak hosszabb időszak esem ényeinek együttes elemezése alapján végezhető el. Ö sszefoglalóan, a szerző rámutat a term ékenységi átmenettel kapcsolatos ismeretek gazdagságára, am ely ismeretek egységbefoglalása sikeresebben járul hozzá a folyam atok megismeréséhez, ha a felfedett gondolati hibákat az ismeretek rendszerezésénél nem követjük el. M .Á .
MOEN, PH.-ERICHSON, M .A.-M C CLAIN, D.D.: T heir M other's D a u gh tersł The I n te rg en e ra tio n a l T ransm ission o f G en d er A ttitudes in a W orld o f C h a n gin g R oles. (A nyjuk leányai? A nemi magatartások generációk közötti továbbadása a szerepek változó világában.) Journal of M arriage and the Fam ily, 1997/2. 281-293. p. A cikk azt vizsgálja, hogyan változnak a generációk folyam atában a nem i szereppel kapcsolatos m agatartások olyan körülm ények között, am ikor a társadalom ban a lehetőségek szélesedése és a női szereppel kapcsolatos norm ák gyors változása figyelhető meg. E jelentős társadalm i változások csökkenthetik, vagy m egszüntethetik az anyák
316
IRO DALO M
direkt befolyását leánygyerm ekeik szocializációjára és viselkedésére, ugyanakkor növekedhet a leánygyerm ekek saját élettapasztalataiknak hatása e kérdésekre. A szerzők m egállapítják, hogy a vizsgálatban a leánygyerm ekek csoportjában a gyerm ekkori szocializáció hatása kim utatható a nemi szerepekről alkotott ideológiában, de a m eghatározó szerepe mégis csak az élettapasztalatnak és a saját státusz teljesítm ényeknek van, azaz a nemi szerepekről alkotott nézetek generációk közötti továbbadása elsősorban a nemi szerepek ideológiájában él tovább, míg a leánygyerm ekek önképét a saját tapasztalatok alakítják. M ásik jelentős m egállapításuk, hogy a szocializáció folyam atában nem a modellalhtas, hanem a verbális modellkép kialakítás játszik szerepet. Ezt arra alapozzák, hogy a gyerm ek későbbi magatartására nincs hatással az anya m unkavállalási státusza. U gyancsak m egállapítják, hogy a várakozással ellentétben nem találtak különbségeket a nemi-szerep magatartások továbbadásában a különböző iskolai végzettségűek csoportjai között sem. A vártnál is jelentősebb viszont az a változása, amin az anyák átmentek, a változó körülm ények hatására, az elm últ harm inc esztendő alatt. Az elm últ harm inc esztendő jelentős változása, hogy a leányok szívesebben és nagyobb arányban válnak dolgozó nővé, mint anyáik, ezért kevesebb gyerm eket is terveznek, később kötnek házasságot, általában inkább tekintik m agukat dolgozó, kereső nőnek m int háziasszonynak. A tömegeket érintő változások nem kizárólag a generációk közötti változások formájában jelentek meg, az anyák önm aguk is hatalmas változásokon m entek keresztül, s ebben szerepük volt azoknak a tapasztalatoknak, amit leán yaik a nők társadalm on belüli helyzetéről kialakítottak, vallottak. M.Á.
BLA YO, С.: Le p o in t su r l 'a v o rtem en t en F rance. (Az abortusz helyzete Franciaországban.) Population et sociétés, 1997/325. sz. 1-4. p. A szándékos terhességmegszakitásról szóló 1975. évi törvény rendelkezik arról, hogy névtelen, de különféle inform ációkat tartalm azó statisztikai lap segítségével nyilvántartásba kell venni m inden ilyen eseményt és minden abortáló nőt. Ezen túlm enően intézkedik a törvény a megfelelő statisztikák és elemzések összeállításáról, ezek intézm ényi hátteréről is. íg y Franciaország a m űvi vetélésekről a folyam atos megfigyelés és regisztráció révén olyan statisztikai adatsorokkal rendelkezik, am ilyeneket semmiféle felvétel nem tudna nyújtani, és am elyek lehetővé teszik a jelenség fejlődésének leírását, 1976-tól kezdve, az érintett nőkre vonatkozó szükséges adatokkal. Természetesen ezeknek a statisztikáknak is vannak fogyatékosságai, m int pl. az esem ények bejelentésének hanyagságból történő vagy szándékos elmulasztása, elsősorban a magánszférában, vagy az abortuszok más sebészeti beavatkozásokkal való "összemosása". A z alulbecslesek megállapítására és korrigálására területi és időbeli összehasonlítások segítségével tesznek kísérleteket. 1976-ra vonatkozóan a m űvi vetélések tényleges (korrekció utáni) számát 250 000-nek lehet venni, a deklarált 134 000-rel szemben, m íg 1994-ben ez a két érték 220 000, ill. 163 000 volt. A csökkenő trend nemcsak az abortuszok abszolút számát tekintve, hanem az 1-nőre jutó átlagos számukra vonatkozóan is érvényesült ugyanebben az időszakban (0,67 1976-ban, 0,52 1994-ben). Az élveszületések száma alapján szám ított
IRO D ALO M
317
term ékenység 1,83-ról 1,65-ra csökkent. 1994-ben a korrekcióval szám ított m űvi vetélések 52%-át állam i egészségügyi intézm ényekben hajtották végre. A 23 éven felüli korcsoportokban gyakoribb az abortusz az egyedülálló nőknél, m int a párkapcsolatban élőknél. Ez a m egkülönböztetés markánsabban érvényesül, m int a családi állapot szerinti differenciálódás (házas, ill. élettársi kapcsolatban élő), bár a házasok m inden korcsoportjában ritkább az abortusz, mint a nem-házas párkapcsolatban élők esetében. A fiatal francia nők vetélési arányszám ai a többi nyugat-európai országéihoz viszonyítva alacsonyak; a 20 éven aluliak részaránya a legalacsonyabbak közé tartozik az abortuszon átesett nők között. M íg Angliában és Wales-ben a fogamzásgátlási céllal végrehajtott sterilizálás igen elterjedt, Franciaországban, ahol az abortusz általában nem a születésszabályozás eszköze, a sterilizálás ritkán merül fel a m űvi vetélés alternatívájaként. A z első abortuszok száma folyam atosan csökkent, azaz kisebb lett azon nők száma, akik életük során legalább egyszer vetéltek (1976-ban 0,6, 1994-ben 0,39). A z ismételt abortuszok száma ugyanakkor nő, am i feltehetőleg annak is köszönhető, hogy javult a korábban be nem jelentett esetek utólagos regisztrálása, továbbá hogy a nők kormegoszlása kedvez az idősebb korban bekövetkező 2. és további abortuszok által érintett nők magasabb arányának. A m űvi abortuszok legalizálására hozott törvényt messzemenően indokolták az egészségügyi szempontok. A hatályba lépést követően megnőtt a szakorvosok ilyen irányú igénybevétele, ami jelentősen csökkentette a kom plikációk és főként a halálesetek számát. 1976-85-ben 1 m illió abortuszra 5 haláleset jutott, a legutóbbi évtized során viszont már csak 3. Ezzel Franciaország a legkedvezőbb helyzetben lévő országok közé tartozik e téren. A 60-as években az abortusz szövődményeivel összefüggésben átlagban naponta 1 haláleset történt, az 1975. évi törvény meghozatala előtti időszakban havonta átlagosan 2, míg napjainkban m ár nem egészen 2 jut egy évre. M indez tehát közvetlen összefüggésben van az abortuszok végrehajtásának egészségügyi körülm ényeivel. U gyanakkor m egállapítható, hogy a liberalizálás ellenfeleinek az abortuszok rohamos számszerű növekedésétől való félelme nem bizonyult indokoltnak. Ha lassan is, de csökken a beavatkozások száma. A korábbiak szerint az első vetélést megélő nők száma csökken, nagy többségüknél előre nem látott, esetleges az abortusz választása. A fogamzások számának csökkenése gyakran összefüggésben van az abortusz választásával teherbe esés után. A fogamzásgátlás terjedése és az abortuszok száma között tehát nincs m indig ellentmondás. R.G.
LE CLERE, F.B.-ROGERS, R .G .-PETERS, K.D .: E th n icity a n d M orta lity in th e U nited States: I n d iv id u a l a n d C o m m u n ity C orrelates. (Etnikai hovatartozás és halandóság az Egyesült Állam okban: egyéni és közösségi összefüggések.) Social Forces, 1997/1. 169— 198. p. A z etnikum ok közötti halandósági különbségek az A m erikai Egyesült Á llam okban ismert jelenség, a demográfia azonban adós e jelenség m agyarázatával. A szerzők e m agyarázathoz kívánnak hozzájárulni úgy, hogy nem csupán az egyén jellem zőit vizsgálják a differenciális halandóság vizsgálatakor, hanem a szociális környezetet is figyelem be veszik. A vizsgálat lefolytatásához különböző adatfelvételek adatait kapcsolják
318
IRO DALO M
össze: ennek során az 1986-1990 között végrehajtott egészségi állapot felvételek állom ányait kapcsolták össze a halálozási nyilvántartások haláloki adataival, illetve az 1990. évi népszámlálás szám lálókörzeti adataival. A vizsgált egyéni változók az alábbiak voltak: etnikai hovatartozás, kor, iskolai végzettség, családi állapot, jövedelem és szükségletek aránya. A közösségi változókat a szám lálókörzeti jellem zők alapján a következőképpen vették figyelembe: etnikai koncentráció m értéke, a jövedelm i helyzet, az iskolai végzettség színvonala, az egyszülős, nők által vezetett gyerm ekes háztartások aránya, a szegénységi határ alatt élő háztartások körében a nők vezette háztartások aránya. A halandóság elemzését nem ek szerint külön végezték. A szerzők az elemzés során kim utatták, hogy az afrikai eredetű és a nem-hispániai eredetű fehér férfiak és nők körében tapasztalt halandósági különbségeket teljes m értékben m agyarázza a környezet etnikai koncentrációja és jövedelm i viszonya. A m exikói eredetű am erikaiak jelentősen kedvezőbb halandóságát viszont kism értékben erősíti lakóhelyi szegregációjuk. A z elemzés során kim utatták, hogy a lakóhelyi szegregáció és a halandóság kapcsolatában jelentős közvetítő szerepe van a közösségi környezetben lakó férfiak igen alacsony jövedelmi viszonyainak, illetve a férfiak nélküli háztartások jelentős koncentrációjának is. A finomabb elemzések során azt is ki lehetett m utatni, hogy m ind a fiatal, m ind a középkorú afrikai eredetű am erikai férfiak halandósági különbségeiben kim utatható szerepe van a lakóhelyi szegregációjuknak. M.Á.
DICGLE, P.-M ORRIS, S.-ELLIOTT, P.-SHADDICK, G.: R egression m o d e llin g o f disea se risk in rela tio n to p o in t sou rces. (A megbetegedési kockázat regressziós modellezése pontszerű forrás esetén.) Journal of the R oyal Statistical Society. Ser. A. 1997/3. 491— 505. p. A szerzők áttekintik a viszonylag kis kiterjedésű térségekben előforduló megbetegedési gyakoriság-változás elemzésére használható statisztikai m ódszereket Részletesen vizsgálják a környezeti kockázatot jelentő, egy vagy több pontszerű szennyezés-forrás közelében jelentkező, megbetegedési kockázat értékelésénél alkalm azható paraméteres modellezésre épülő módszereket. Kiindulási adataik a népszám lálási szám lálókörzetekből származnak. Szerintük ez a legkisebb térbeli egységre vonatkozó aggregálási lehetőség, ahol hosszabb távon is megbízható népességi és társadalmi-gazdasági adatok nyerhetők. A megbetegedések térbeli eloszlásáról mindenekelőtt azt feltételezik, hogy nem homogén Poisson-folyamatként írható le. Több szennyezés-forrás együttes hatását m ultiplikatív kockázati tényező figyelembevételével próbálják meg leírni. A modell param éterei háromfélék: kockázati, kovariáns és skála param éterek. Azt, hogy az adott térbeli egységre vonatkozóan aggregált adatok álltak rendelkezésre, olyan m egközelítő m ódszerrel kezelték, ami tekintettel van az adatok ilyen természetéből adódó korlátra. M egjegyzik, hogy a m egfigyelt betegség jelentkezési gyakoriságától függően a Poissoneloszlás helyett esetleg binom iális likelihood m egközelítést kell alkalm azni.
IRO DALO M
319
A kidolgozott m odellt települési szilárd hulladék égető közelében m egfigyelt gyom orrák esetekre alkalm azták. A Nagy-Britanniában m egfigyelt 72 hulladék égető közül három olyat választottak ki, am ely 7,5 km-nél távolabb van egymástól. Az ilyen m egkötésre nincs feltétlenül szükség, m ivel a modell több forrás kom binálódó hatásának értékelésére is könnyen alkalmassá tehető. Maga a modell kor, nem és naptári év részletezésben képes a kapcsolat vizsgálatára. Tekintettel a rák megbetegedések gyakoriságának társadalmi-gazdasági összetevőire, az egyes régiók hátrányos helyzetét jelző adatokat is figyelem be vették (m unkanélküliség, társadalm i osztály, lakásviszonyok). A szerzők a megbetegedési kockázat és a szennyezés-forrástól való távolság közti kapcsolat m egközelítően hiperbolával leírható formáját m utatták ki. N oha a függvényszerű kapcsolat leírásához nem állt rendelkezésre elegendő adat, úgy tűn ik az egészségi kockázat a pontszerű forrástól mért távolság négyzetével arányosan csökken. M indjárt ezt követően hasonló form ájú kapcsolatról számolnak be a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzet és a szennyezés-forrástól mért távolság vonatkozásában. Eszerint az utóbbit figyelm en kívül hagyó vizsgálat eleve félrevezető lesz a kiváltó ok megadásánál. Paraméteres pont folyam atra vonatkozó modelljüket (szorosabb értelem ben modell típusról van szó) a szerzők kellőképpen rugalm asnak látják ahhoz, hogy a legtöbb célra alkalm azható legyen. A szennyezés-forrástól bizonyos távolságban gyakorlatilag állandóvá váló kockázatot megfelelő paraméter beépítésével és a szabadságfok 1-gyel való csökkenése árán tudják kezelni. A m ár ismert kockázati tényező mint kovariáns épül be a modellbe. A hulladék égetővel összefüggésbe hozható kockázat értékeléséhez természetesen annak létesítése előtti időszakra vonatkozó adatokkal is rendelkezni kell. A z elérhető adatok szórásának becslésére a M onte Carlo-módszer jöhet szóba. Ily módon a paraméterbecslés kapcsolt m intaeloszlásának alaposabb feltárására is lehetőség n yílik . Az egyik m odellváltozat sokféle eset első megközelítésére használható. Ez annak az elterjedt járványtani gyakorlatnak modellezését jelenti, am ikor a problémát arra egyszerűsítik le, hogy a feltételezett pontszerű forráshoz "közel" és "nem közel" becsült kockázatot vetik össze egymással. A rendelkezésre álló adatok legtöbbször olyan term észetűek, m int például a közúti közlekedés által okozott szennyezés és a légúti megbetegedések, vagy a távvezeték által keltett mágneses mező és a leukém ia kapcsolatának megközelítése. óz. K.
SALT, ] . -STEIN, ].\ M igra tion as a B usiness: The Case o f T raffick ing. (A vándorlás mint üzletág: az embercsempészet esete.) International M igration, 1997/4. 467-494. p. A tanulm ány azokat a jelenségeket írja le, am elyek alapján a nem zetközi vándorlás a világkereskedelem részben törvényes, részben illegális tényezőjének tekinthető. Az e téren folyó tevékenység létrehozott hálózatok formájában jelenik meg, am elyekben kom plex módon számolnak, haszonnal és veszteséggel, és am elyekben a résztvevő intézm ényeknek, közvetítőknek és szem élyeknek is esélyük lehet üzleti haszon szerzésére. A cikk ezek közül az illegális vándorlási üzlet legfontosabb elemét, az embercsempészetet vizsgálja részletesen.
320
IRO DALO M
A bevándorlással kapcsolatos embercsempészet egyre növekvő aggodalmat vált ki a politikusokból, ugyanis a terület szakértői szerint is jelentősen nehezíti a vándorm ozgalom szabályozására tett nem zetközi próbálkozások eredményes megvalósítását. U gyanakkor ez a tevékenység, am elyet széles körben elítélnek embertelen módszerei és a szervezett bűnözéshez való szoros kapcsolódásai m iatt, egyes vélem ények szerint m ind méreteiben, m ind összetettségében egyre nagyobbá válik. A bemutatott modell az embercsempészetet a vándorlási világkereskedelem közbülső láncszemeként ábrázolja, am ely m egkönnyíti a szem élyek mozgását a származási és a célország között. Három szakaszt különböztet meg: az elvándorlók mozgósítását és toborzását, az út megtételével kapcsolatos mozgásukat, végül pedig a m unkaerőpiacon, ill. a társadalomban történő integrálódásukat a célországban. Az egyes szakaszokban vizsgálat alá veszik a szerzők a csempészkereskedelem eljárásait, szervezeti rendszerét, kiadásait és bevételeit, az általában használt földrajzi útvonalakat, az embercsempészet módszereit, tervezési és információszerzési rendszereit, valam int technikai és szervezeti munkamegosztását. A szerepek utóbb em lített megosztása nélkülözhetetlen a csempészet fennmaradása szempontjából. A m odell azt is bemutatja, hogy közös útvonalakon és ismeretségi hálózatokon keresztül a csempészek egyre több lehetőséget találnak a vándorlók szállítására és elhelyezésére, ami földrajzilag meghatározza a mozgások irányát. A pontosabb leírás érdekében a szerzők tájékoztatást adnak az Európán belüli és a kontinensen áthaladó csempészútvonalakról, bemutatva e tevékenység működésének elméleti vonatkozásait és kivitelezési gyakorlatát is. A z a koncepció, am ely a csempészetet a kereskedelem egyik formájaként fogja fel, fontos következm ényekkel jár a m igráció tanulm ányozása és az illetékes vezetők számára. Az első esetében a csempészet m egnehezíti a törvényes és az illegális vándorlás közötti, tényleges elvi különbségtételt. A politikusok számára ugyanakkor a csempészet a határokon átmenő vándorlási áram latok szabályozásának és ellenőrzésének újabb problém akörét jelent. Felvetődik annak szükségessége is, hogy ez a szabályozás és ellenőrzés új m ódszerekkel valósuljon meg, nem elsősorban m aguknak a ki- és bevándorló szem élyeknek, hanem inkább az érintett intézm ényeknek és markáns érdekviszonyoknak alapos vrzsgálatával. R.G.
MANKIEWICZ, A.F.: S u ccessfu l life a n d w h a t it m ea n s f o r co n te m p o r a r y P oles: the s o cio d e m o g r a p h ic a n d p sy ch o so cia l con tex t. (Mit jelent a "sikeres élet" a lengyelek számára: társadalomdemográfiai és pszicho-szociális megközelítés.) Polish Sociological Review, 1997/4. 369-383. p. A dem okrácia, valam int a piacgazdaságra való áttérés a korábban általánosan, érvényesnek tekintett szabályokat, viselkedési norm ákat is radikálisan átrendezte. Többségük értelm etlenné vált, vagy éppenséggel érvényét vesztette. Másrészt viszont mind a társadalom politikai, m ind pedig gazdasági területein meglehetős bizonytalanság uralkodik, m elyen nem sokat változtat a társadalomban eluralkodó "légy a saját szerencséd kovácsa", "alkalmazkodj a piac elvárásaihoz" és hasonló új értékfelfogások.
IRO D ALO M
321
A lengyel társadalom ra az értékfelfogások és eszmék zűrzavara, a bevett norm ák h iánya jellem ző. Számosán, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből, eltérő társadalm i, gazdasági es családi háttérrel olyan új norm ák, társadalmi játékszabályok kialakítására törekszenek, m elyek jobban m egfelelnek az idők elvárásainak. A tanulm ány a "sikeres élet" koncepciójának, ism érveinek elemzésére törekszik. A z elemzés alapjául egy 1995-ös, országosan reprezentatív, kiterjedő, 1486 fős m inta anyaga szolgál. A cél annak megismerése volt, hogy mit tekintenek a "sikeres élet" ismérvének a változó társadalom különböző csoportokba tartozó fiataljai, illetőleg hogy ugyanezek miképpen ítélik meg saját helyzetüket, a társadalomban elért helyzetüket. M agának a “sikeres élet" fogalmának a definiálása is igen nehéz, hiszen hatalmas eltérések jelentkeznek az erre vonatkozó szubjektív megítélésekben, a válaszadók szükségképpen eltérő értékpreferenciái, életfelfogásaik következtében. Ennek ellenére a társadalm i közfelfogás meglehetősen egyértelm űen körvonalazza a "sikeresség" fogalmát. A sikerességet az egyén életének különböző dim enzióit felölelően elért eredm ények határozzák meg. Ezek egyike: - az anyagi javak birtoklása, így a sikeres élet mindenekelőtt a magas jövedelem, az ezzel kapcsolatosan elért, elérhető életszínvonal (mindenekelőtt a lakáskörülm ények), az autó, nyaraló határozzák meg; - a "siker" m ásik aspektusa az illető által betöltött társadalm i pozíció, iskolai végzettség, illetőleg foglalkozásának társadalm i presztízse, elismertsége; - érzelm i élet, privát kapcsolatok: ide a családi élet boldogsága, a társadalmi-baráti kapcsolatok száma és intenzitása tartozik; - önmegvalósítás: ez az egyén által preferált azon speciális célok, értékek csoportja, m elyek megvalósulása az adott szem ély számára elégedettséget, boldogságot, átfogóbban "sikerélm ényt" nyújt. A sikerességgel kapcsolatos értékek három csoportját különböztetjük meg. Első, ún. m ikrostrukturális szintjük alapvetően a konkrét szem ély m ikrovilágához kapcsolódik: "jól nézzen ki", vagy egészséges legyen. A sikerre való törekvés m ásodik, ún. m ezzostrukturális szintje alapvetően a közintézm ényekhez kapcsolódik, az iskolákban, m unkahelyeken vagy akár politikai szervezetekben elért eredm ények tartoznak ide, m íg a sikeres élet m akrostrukturális jellem zői direkt módon ritkán jelentkeznek. Az önmegvalósítás, a lehetőségekkel való élés olyan jellem zői tartoznak ide, m elyeket ezen a szinten például az országból való em igrálni kívánók számával írhatnánk le. A szakirodalom ban a sikeres életre és az azt meghatározó tényezőkre vonatkozó kutatások három , meglehetősen eltérő csoportba oszthatók. Az első, pszichológusok közvetítette értelmezés, am ely egyén és környezetének kapcsolatát állítja középpontba, zömm el m arginális helyzetekben: a hátrányos helyzetű, valam int a kiem elkedő képességű szem élyek és életútjuk, önm egvalósításuk vizsgálata. A második, szociológiai m egközelítés a társadalm i rétegződés és esélyegyenlőtlenség oldaláról közelítve vizsgálja a felfelé, illetőleg lefelé irányuló m obilitást befolyásoló tényezőket. Ezek a kutatások az egyéni képesség, m otiváció, illetőleg a szocio-demográfiai háttér hatására koncentrálnak. A harm adik irányzat a boldogság és az elégedettség döntően pszichológiai-pszichiatnai jellem zőire koncentrálva azon tényezőket keresi, am elyek elsődlegesen befolyásolják azt, hogy az egyes emberek boldognak, sikeresnek, vagy éppen ellenkezőleg, boldogtalannak érzik-e m agukat. Lengyelországban a sikeres életre vonatkozó átfogó kutatások nem rendelkeznek jelentős tradíciókkal. Ezt a hiányt igyekezett pótolni a Lengyel Tudom ányos Akadém ia
322
IRO DALO M
Filozófiai és Szociológiai K utatóintézete által 1995-ben folytatott felvétel, m ely országosan reprezentatív, 1487 fős m intán vizsgálta a 18-70 év körüli lengyel népesség változásokhoz való viszonyát. A mi lehet a "sikeres” élet háttere kérdésre adott válaszokat 28 kategóriába, s 8 főcsoportba osztották: 1. anyagi javak, m ateriális jólét, 2. oktatás, iskolai végzettség, 3. társadalm i státusz, foglalkozás, m unkahelyi előmenetel, 4. társadalm i presztízs, egyéni karrier, "hírnév", 5. boldog, elégedett családi élet, 6. önmegvalósítás, egyéni életcélok elérése, beteljesítése, 7. általános megfogalmazások, m int pl. béke, stabilitás, boldogság, egészség stb., 8. egyéni jellem zők, mint pl. okosság, ügyesség, bátorság. Az adatok elemzéséből egyértelm ű, hogy a lengyelek a sikeres életet alapvetően az anyagi jóléttel, a megszerzett m ateriális javak szintjével m érik, amennyiben a válaszadók csaknem fele, 47,7%-a, volt ezen a véleményen, m integy harm aduk (28,6%) a munka, és annak presztízsét hangsúlyozta, mások, m egközelítőleg ugyanilyen arányban (egyszerre több válasz is adható volt) az önmegvalósítással, illetőleg családdal kapcsolatos értékeket fogalmazta meg. Egy korábban, a hatvanas években folytatott varsói fiatalok életfelfogását vizsgáló 695 fős m intán alapuló felvétel adatait a jelen felvétel 217 18-25 éves válaszadóival összevetve, feltűnik, hogy az életfelfogásban, prioritásokban megfogalmazódó vélem ények igen hasonlóak. Az 1995-ös adatokban ugyanakkor fokozottabb hangsúlyt kapnak a fogyasztásra, az anyagi javak megszerzésére irányuló törekvések. Az 1995-ös felvétel feldolgozásakor arra is kíváncsiak voltak, hogy van-e, s ha igen, m ilyen jellegű kapcsolat a siker különböző megfogalmazásai között. Az interkorrelációs m átrix adatai szerint a kapcsolatok meglehetősen gyenge, s zömm el negatív összefüggést m utatnak. Például azon válaszadók, akik a sikert alapvetően az önm egvalósításon értik, vagy - bár kisebb m értékben - a társadalm i presztízs, elért státusz fogalmait részesítik előnyben kevésbé érintettek az anyagi javak tekintetében. Szignifikáns pozitív összefüggés egyedül a (fizetett) m unka és a családcentrikus értékek között található. Az anyagi javak fontosságát hangsúlyozók zöme 30-50 év közötti, falvakban vagy kisvárosban élő házas, gyermekes férfi volt, alap- vagy legfeljebb középfokú végzettséggel, s zöm ük a kereskedelemben vagy szolgáltatásokban dolgozó szakmunkás. Saját anyagi helyzetüket következetesen az átlagnál rosszabbnak ítélték, noha objektív körülm ényeik (az egy főre eső jövedelem) alapján ezt nem tám asztják alá. Társadalm i háttér, foglalkoztatottság állapota - m unkanélküliség - vagy vallásgyakorlás szempontjából nincs közöttük számottevő különbség. Az önmegvalósítás fontosságát hangsúlyozó válaszadók zöme fiatal, a 18-30 éves korosztályba tartozik, többnyire fehérgalléros állásokat töltenek be, nnnt hivatalnokok, vagy alkalm azottak. Iskolai végzettségük legalább középfokú vagy magasabb, s zöm ük egyedülálló, illetőleg gyerm ektelen. A nyagi helyzetük az átlagosnál jobb. Az anyagi javakat m érceként megfogalmazók általános pesszimizmusával szemben optim isták, s meg vannak győződve arról, hogy életük irányítása az ő kezükben van. A családközpontú értékeket vallók számottevő eltéréseket nem m utatnak, hacsak annyiban nem, hogy iskolai végzettségük az átlagosnál magasabb, többségük legalább
IRO D ALO M
323
középfokú végzettséggel rendelkezik. Az e körbe tartozók többnyire hivatalnokok, szolgáltatásban dolgozók vagy (kis)vállalkozók. Függetlenül attól, hogy m it tekintenek sikernek, tanulságos az arra vonatkozó adatok megoszlása, hogy saját helyzetüket h án yan, m iként ítélik meg. A válaszadók többsége (54%) n yilatkozott úgy, hogy életét nem tekinti sikeresnek, szemben a m integy 40%-kal, akik azt sikeresnek m inősítették. A vélem ényalkotást jelentősen befolyásolta a válaszadók kora - az idősebbek többnyire sikeresebbnek ítélték helyzetüket -, családi állapotuk - a házasok vélem énye pozitívabb volt - , az iskolai végzettség - itt is pozitív korrelációt tapasztaltunk. A siker elérésében a társadalmi-demográfiai jellem zők közül az életkor és a családi állapot számít a legfontosabbnak, valam int a szociális háttér, a nem és a lakóhely játszik ném i szerepet. A magát sikeresnek tartó lengyel átlagosan 44 évesnél idősebb, házasságban élő, fehérgalléros foglalkozással bíró szem ély, aki - meglepő módon - falun vagy kisvárosban él, s nem nagyvárosban. A paradoxon, hogy az anyagi javakkal való elégedettség esetében háttérbe szorul, az azzal magyarázható, hogy számára ezek adottak, íg y nem szükséges célokként való szerepeltetésük. R.L.
DEMOGRÁFIAI FOLYÓIRATSZEM LE
D E M O G RA PH Y az A m erikai Népesedési Társaság folyóirata 1997. No. 4. MASON, К. O.: A term ékenységi átmenet magyarázata. RUCGLES, S.: A válások és különélések számának emelkedése az A m erikai Egyesült Á llam okban, 1880-1990. OPPENHEIMER, V. С.: M egjegyzések "A válások és különélések számának emelkedése az A m erikai Egyesült Állam okban, 1880-1990" c. dolgozathoz. PRESTON, S.H.: M egjegyzések S. Ruggles "A válások és különélések számának emelkedése az A m erikai Egyesült Állam okban, 1880-1990" c. dolgozatához. RUGGLES, S.: Válaszok O ppenlieim ernek és Prestonnak. GOLDSTEIN, A.-WHITE, M.-GOLDSTEIN, S.: Vándorlás, term ékenység és állam i p olitika H ubei megyében, Kínában. POWERS, D.A.-HSUEN, J.CH .: A társadalmi-gazdasági hatások "testvér-modell"-jének hatása az első házasságon kívüli gyerm ek születésének időzítésére. AKIN, J.S.-R O U S, /./.: A fogamzásgátlókat gyártók jellem zői és a fogamzásgátlást választók magatartása: egy kétegyenletű, teljes információs m axim um -likelihood becslés.
324
IRO DALO M
SOUTH, S.J.-CROW D E R, K.D.: Lakhelyváltoztatás a városok és körn yékük között: bőrszín, szuburbanizáció és "vissza a városba" mozgalom. MODEL, S.: Két város foglakoztatási története: kisebbségek Londonban és N ew Yorkban. CHU, C.Y.C.: Kormegoszlási dinam ikák és öregedési indexek.
1998.
No. 1.
PRESTON, S.H.-ELO, I.T.-FOSTER, A.-FU, H.: Az afrikai eredetű am erikai népesség számának, kor és nem szerinti összetételének rekonstruálása, 1930-1990. GUEST, A.M.-ALMGREN, D .-HUSSEY, J.M.: A társadalmi-gazdasági kirekesztettség és bőrszín: a csecsemők és a m unkaképes korúak halandósága Chicago-ban. ESHBACH, K.-SUPPLE, K.-SN IPP, C.M.: Változások a faji azonosulás és iskolalátogatás terén az am erikai indiánok körében, 1970-1990. CRAMER, J. C.\ Népességnövekedés és a levegő minősége Kaliforniában. ANH, T. S.-KNODEL, J.-LAM, D .-FRIEDMAN, /.: Családnagyság és a gyerm ekek oktatása Vietnamban. DESA1, S.-ALVA, S.: Felkészítés az anyaságra és a gyerm ek egészsége: Van-e erős oksági összefüggés? BLAU, D.M.-ROBIN S, P.K.: A munkavállalás és a gyermekgondozás ciklusainak dinam ikus elemzése. JOHNSON, R.W .-DA VANZO, J.\ Gazdasági és kulturális hatások az otthonelhagyás döntésére a M aláj-félszigeten. BIAN, F.-LOGAN, J.R.-BIAN . Y.: A generációk közötti kapcsolatok a vidéki Kínában: közelség, kapcsolat és a szülők segítése. LONDON, R.A.: A z egyedül élő an yák életkörülm ényeinek változása 1970 és 1995 között: a népesedési felvétel eredm ényeinek korrekciója.
E U RO PEAN JO U R N A L OF PO PU LA T IO N az Európai Népesedési Társaság folyóirata 1997. No. 4.
CONGDON, P.: Kistérségek egészségi esem ényeinek többszintű- és clusterelemzése. HANTRAIS, L.: A szociálpolitika és a változó családformák közötti kapcsolatok feltárása az Európai U nió területén. WANNER, PH.-FEI, P.-COTTER, S.\ Életkor és halálokok szerinti halandóság Svájcban: a kantonok közötti különbségek elemzése az 1978/83 és 1988/93 közötti időszakban.
GENUS A Róm ai Tudom ányegyetem Népességtudományi Intézetének folyóirata 1997. No. 1-2. BERLINGUER, G Népesedés, etika, egyenlőség. TOUTAIN, S.-. Öregedés és a nyugdíjbavonulás kora.
IRO D ALO M
325
BALDACCI, E.-LUGARESI, S.: Társadalm i kiadások és demográfiai fejlődés: egy dinam ikus m egközelítés. HIROSIMA, K.: Az idősek élekörülm ényeinek előrejelzése Japánban: 1990-2010. SEXANA, P.C.-KUM A R, D.\ Különbségek a halálozási rizikóban a nyugdíjbavonulás után. BHA TTA CHAR YA, B.N.-YADA VA, K.N.S.-SINGH, S.R.J.-YADA VA, G.S.: A vándorlók term ékenységének valószínűségi megoszlása: egy modell értékű m egközelítés. MANNAN, H.R.: A szoptatás, fogamzásgátlás és más tényezők hatása a gyerm ekek születése közötti időszak hosszára: bizonyítékok az 1989. évi Bangladesh-i term ékenységi vizsgálatból. POL, L.G.: D emográfiai módszerek az alkalm azott demográfiában: egy am erikai perspektíva. PANDEY, A.-SAXENA, N.C.-SINGH, K.K .: A családnövekedési valószínűség becslése a születési sorrend szerinti statisztikából. YAAKOUBD, A.I.: Term ékenységi átmenet M arokkóban: tények és összetevők.
1997. No. 3-4. PRESTON, S.H.-GUILLOT, М.: Népességfejlődés a csökkenő term ékenység időszakában. GOLINI, A.: Demográfiai folyam atok és öregedés Európában. Kilátások, problém ák és politikák. DE JO N G GIERVALD, J.-V A N TILBURG, T.-LECCHINI, L.\ A társadalmi-gazdasági lehetőségek, a háztartás-összetétel és a szociális háló, m int a holland és toszkán idősek jólétének m eghatározó elemei. DAS GUPTA, M.-NARAYANA, D.: Termékenységcsökkenés Bangladesh-ben regionális nézőpontból. AHMED, M.F.: A születési arányszám ok és a születéskor várható élettartam nem zeti és m egyei szintű becslései Banglades-ben: egy kritikus összehasonlítás. FEYISETAN, B.J.-ASA, S.-EBIGBOLA, J.A.: A születések időzítése és a csecsemőhalandóság N igériában. MIRET-GAMUNKDI, P.: Házasodási szokások Spanyolországban a nyolcvanas években. ZHAO, H .-R A O , K.V.: Irányzatok és különbségek a nők fogamzásgátlási célú sterilizációjában az A m erikai E gyesült Állam okban: m i változott? És m i nem? MARR, W .L.-M C CREADY, D.J.: A lakás minősége és m it engedhetnek meg m aguknak a kanadai nők. YAAKOUBD, A.I.: M arokkó társadalmi-gazdasági helyzete a 2000 év küszöbén.
JO U R N A L O F M A R R IA G E AN D THE FAM ILY az U SA Családi Kapcsolatok N em zeti Tanácsának folyóirata 1998. No. 1. GOTTMAN, J.M .-COA N , J.-CARRERE, S.-SWANSON, С.: A család boldogságának és stabilitásának előrejelzése az újonnan házasulok egymásra hatásából. RISMAN, B.J.-JOHNSON-SUMERFORD, D.\ M éltányosan tenni: egy tanulm ány a m ár terhes párok házasságkötéseiről.
326
IRO DALO M
MAGDOL, L.-MOFFITT, T.E.-CASPI, A.-SILVA, P.A.-, Bántalm azni papírok nélkül: a rossz bánásmód különbözőségeiről alkotott nézetek ellenőrzése a fiatal felnőtt együttélők és a randevúzó párok körében. ' . CHRISTOPHER, F.S.-MADURA, M.-WEAVER, L.: A házasságkötés előtti szexuális agresszorok: a társadalm i, kapcsolati és egyéni változók többváltozós elemzése. RONFELD, H.M.-KIMERLIG, R .-ARIAS, /.: A kapcsolat erősségével való megelégedettség és erőszak elkövetése a randevún. DAY, R .D .-PETERSON, G .W .-M C CRACKEN, C.: A fiatalabb és idősebb gyerm ekek szülők általi bántalmazásának előrejelzése. BUCHEL, F.-DUNCAN, G.J.\ A szülők társadalm i aktivitása elősegíti-e gyerm ekeik iskolai eredményeit? B izonyítékok a német társadalmi-gazdasági panelvizsgálatból. PIERCY. K. W.: Teóriaalkotás a családi gondoskodásról: a felelősség szerepe. BUEHLER, C.-KRISHNAК UMAR, A.-STONE, G.-ANTONY, CH.-PEMBERTON, S .GERARD, J .-BARBER, В.К.-. A szülők közötti konfliktusok stílusa és a gyerm ekek problémás viselkedése: egy két-mintás ''replika” vizsgálat. MIGGINSON, J.G .: A szülők versenye: a tizenéves anyák kultúrája. EAST, P.L.-, Etnikai és bőrszín szerinti különbségek a leányok szexuális, házassági és gyerm ekvállalási elképzeléseiben. FOSTER, E.M.-JONES, D .-HOFFMAN, S.D.: A házasságon kívüli gyerm ekvállalás gazdasági hatásai: hogyan fizetik meg a gyerm ekvállalást az idősebb egyedülálló anyák? GREENWELL, L.-LEIBOVITZ, A.-KLERMAN, ]A.\ A jóléti háttér, viselkedés és munkavállalás a kisgyerm ekes anyák körében. JOHNSON, E.M.-HUSTON, T.L.: A szerelem veszélye, vagy m iért alkalm azkodnak a feleségek a férjükhöz a szülővé válás folyamatában. ROBINSON, J.P.-MILKIE, M.A.-. Vissza az alapokhoz: A nők házim unkával kapcsolatos magatartását befolyásoló szerepek és a gyakorlat. HIEDEMAN, B.-SUHAMLINOVA, O.-O'RA N D, A.М.: Gazdasági függetlenség, gazdasági státusz és az "üres fészek” a középkorúak házasságának felbomlásakor. D O D O O , F.N-A.: Házasságtípus és a reprodukciós döntések: egy összehasonlító vizsgálat a Fekete-Afrikában. SMITH, K.R.-MC'CLEAN, S.I.: Bevezetés a "páros kockázat arányszám" elemzésbe a családok tanulm ányozásánál.
PO PU LA T IO N a Francia N em zeti Népességtudományi Intézet folyóirata 1997. No. 6. ROUGERIE, C .-C O U R TO IS, J.: Egy lépés a felnőttéválás felé: az első igazi munka. BANENS, М.: A francia m egyék XIX. századi demográfiai helyzetének rekonstituciója. BOZON, N.-KONTULA, O.: Szexuális kezdeményezés és nem: tizenkét európai ország eredm ényeinek összehasonlítása. MARQUET, J.-HUYEN, PH.-FERRAND, A.-. A házaspárok szexualitásának modellje: a társadalm i környezet norm atív hatásai. DELBES, CH.-GA YM U,J.: A m ikor a tűz kihűl: az ötven éven felüliek szexuális élete. SCHILTZ, M-А.: Fiatal hom oszexuálisok kapcsolatai a HIV-vel összefüggésben: az életstílus alakulása.
IRO DALO M
327
COURBAGE, Y.: Jordánia népessége az 1994. évi népszámlálás alapján. DION, М.: A franciaországi mortalitás szintje, ahogyan azt becsülni lehet a Figaro című újságban m egjelent gyászjelentések alapján.
PO PU LA T IO N STUDIES A Londoni Közgazdasági Főiskola Népességvizsgáló Bizottságának folyóirata 1998. No. 1. ANDERSON, М.: Termékenységcsökkenés Skóciában, A ngliában és Wales-ben és Írországban: összehasonlítások az 1911. évi term ékenységi cenzus alapján. GAGE, A.J.: Házasság előtti gyerm ekvállalás, nem kívánt születések és családgondozás Kenyában és Namíbiában. ONDRICH, J.-SPIESS, C.K.: Gyermekgondozás alacsony term ékenységi körülm ények között: átm enetek a családi és a fizető gyermekgondozás között az iskolás kor előtti gyerm ekek körében Németországban. HEUVELINE, P.: "Egy és három m illió között": Kambodzsa történelm e egy évtizedének (1970-79) demográfiai rekonstrukciója. HIONIDOU, V.: A születésszabályozás alkalmazása M ykonos-ban 1879-1959 között: korlátozni, időzíteni vagy mindkettő? ' GUILMOTO, CH.Z.: Intézm ények és m igrációk. Rövid távú versus, hosszú távú vándorlások N yugat-A frika vidéki területein. SANCHEZ, J.J.: A házassági mozgalom és a term ékenység közötti kapcsolat: egy spanyol tartom ány, N avarra esettanulm ánya, 1786-1991.
Z E IT SCH R IFT F Ü R BEVÖ LK E RU N G SW ISSEN SCH A FT a Német Szövetségi Népességtudományi Intézet folyóirata 1997. No. 4. GRÜNHEID, E.-MAMMEY, U.: N émetország demográfiai helyzete 1997-ben. SCHWARZ, K.\ Száz év termékenysége. DINKEL, R.H .: A halandóság meghatározói a legidősebb korcsoportokban: a Német Szövetségi Köztársaság rövidített halandósági tábláinak kiegészítése az "eltűnt generációk" módszerével. SHULZ, R .: A mediterrán térségből az EU országokba irányuló nem zetközi vándorlás társadalmi-gazdasági vonatkozásai. 1998. No. 1. BRA UNINGER, B.-LANGE,A.-LUSCHER, K.: "A kor terhe" és a "generációk háborúja"? A generációk kapcsolatai az újabb nem-fantasztikus könyvekben. HULLEN, G .: Elvált szülők gyerm ekei - a válás valószínűségének továbbadása. OSTERMEIER, M.-BLOSSFELD, H - P Lakótulajdon és válás. A vásárolt vagy örökölt lakótulajdon hatásának longitudinális vizsgálata a válás folyam atára. BÜRKNER, H-J.: Lakóhelyi elkülönülés az "aussiedler" (etnikai német) népességben a Német Szövetségi Köztársaságban.
DEMOGRÁFIA M e g je le n ik n eg yed év en ké n t F elelő s sz erk e sz tő : K am arás Ferenc Sz erk esztő ség: B u dap est, KSH N ép ességtu d o m án yi K u tató In tézet, II. F én yes E lek u tca 14/18. P ostai irá n y ító s z á m u n k : 1024 T elefo n : 3 4 5 -6 5 4 9 K iad ó h iv atal: 1024. B ud ap est, F én yes E lek u. 14/18. T elefo n : 3 4 5 -6 5 7 6 F ax: 3 4 5-6680 K iadásért felel a KSH N ép ességtu d o m án yi K utató Intézet igazg ató ja N yo m d a i m eg ren d elés tö rzsszám a:
-
-
-
-
E lőfizetésb en terjeszti a M a g y a r P osta R t. E lő fizeth ető b á rm e ly h írla p k éz b esítő p o sta h iv a taln á l, a h írla p k éz b esítő k n él és a H írla p elő fize té si és L ap ellátási Irodánál (H E LIR , B udapest X III., L ehel u. 10/a. - 1900) k ö z v etlen ü l v a g y p o sta u ta lv á n yo n , v a lam in t átu talással a P o stab an k R t.: 2 1 9 -9 8 6 3 6 / 0 2 1 -0 28 0 9 p én zfo rgalm i jelző szám ra. E lőfizetési d íj: félév re 260, - F t, egész évre 520, - Ft Szed te: a S zerk esztő ség
