LdV-HU-10-IVT-1020 LdV-HU-10-IVT-1014
Irány Finnország! – BéKSZI-s tanulók szakmai gyakorlata Mikkeliben és Kokemäkiban A Tempus Közalapítványnak és az Európai Unió Egész életen át tartó tanulás Leonardo da Vinci mobilitási programjának köszönhetően a BéKSZI két nyertes projektjével 2011. november 08-án tanulóink ismét Finnországba indulhattak szakmai tapasztalatszerzésre. A 30 napos úton Csuta Bettina, Szóró Dorina Mónika és Trubó Ildikó vendéglős tanulók Békéscsaba testvérvárosának, Mikkelinek három színvonalas éttermében, Balázs Béla Balázs, Dorkó János és Szabó Attila gépi forgácsoló tanulók pedig Kokemäki Lethose Konepaja világhírű gépgyárában kaptak lehetőséget arra, hogy szakmai tudásukat mélyítsék. A tanulók által vezetet munkanaplók betekintést engednek abba, hogy hogyan is ment a beilleszkedés, illetve hogyan telnek a mindennapok a távoli ezer tó országában. Trubó Ildikó naplója 2011. 11. 14. Szokásos reggeli ébredés és készülődés a munkára. Kissé idegesen, hiszen ma már erőteljes munka vár ránk! Izgalmakkal léptünk be az iskola ajtaján és félve közelítettük meg az öltözőt ahol átöltöztünk. Miután készen álltunk felmentünk az étterembe és megkérdeztük mi lesz a feladatunk. Elja nagyon kedvesen és segítőkészen elmagyarázta és megmutatta nekünk, hogy pakoljuk ki a péksüteményeket majd helyezzük ki a pultra. Ezután önállósítva magunkat a poharas szekrényt kipakoltuk és áttöröltük a poharakat valamint a polcokat. Mikor meglátta Elja nagyon megdicsért minket és azt mondta, hogy csodaszép munkát végeztünk. Ennek mi nagyon örültünk, hiszen elismerték munkánkat. Ezt követően segítettünk teríteni, svéd színekben mivel ezen a héten svéd konyha várta a vendégeket. 10:30: Ebédeli mentünk, de már önfeledten és úgy mintha megszokott környezet lenne, mintha világ életünkben itt laktunk volna és ebben nőttünk volna fel. Ebéd után visszamentünk és szeretettel vártuk az ebédelni kívánó vendégeket. Itt már ismertették velünk a finn kasszát és pár vendéget, mi is szolgáltunk ki ☺ Kissé félve, de ment a kassza használata. Egyre több finn szót tanulunk meg a hallottak alapján és tanítás alapján. Fordítva is persze tanítjuk a magyar alapszavakat. (Köszönöm, Szívesen). Örömmel észleljük, hogy ha meghallják azt hogy magyarok vagyunk mosolyogva tekintenek reánk. 15:00: Munka után elindultunk a postára, hogy szeretteinknek feladjunk egy üdvözlőlapot! Zökkenőmentesen ment és ez boldogsággal töltött el engem és Bettit, hiszen minden bizonnyal napról napra fejlődünk nyelvben. A postát követően kedvünk támadt elmenni a bevásárló központokba és körül nézni az akciók között. Mondhatom érdekes kis körút volt. Sírtunk a nevetéstől! :D 16:30: Nagyon fáradtak voltunk már és inkább úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Hotelba! Nagy pihenés vette kezdetét és egy kis hülyeség is persze ☺
Csuta Bettina naplója 2011. 11. 15. - 06 : 00 Szokásos ébresztőóra, fürdés, öltözködés, reggeli, és 7 órakor már indulunk is. Komótosan ballagunk, bőven van időnk, és nem kell rohanni! Fél 8-ra be is érünk ☺ A reggeliztetéshez a péksüteményeket sorba kipakoltuk porcelán tányérokra, egy – egy átlátszó kesztyűben. Csináltunk turmixot fagyaszott gyümölcsből, joghurtból, mézből és cukorból! Kiöntöttük hosszú szárú poharakba és látványos helyre kitettük. Átmostuk az evőeszközöket, áttörölgettük, sorba raktuk. Később még jókedvünkben átmostuk az egész szekrénysort, sorba tettük a poharakat és áttöröltük az összest egytől egyig. Szerintem ilyen precízen se sűrűn volt még : D Itt, ha nincs vendég a pincérek többsége lustálkodik, de mi otthon megtanultuk, hogy egy rendes pincér sosem unatkozik és mindig van dolga! ☺ - 11 : 30 Megyünk és megebédelünk. Egyre érdekesebb kinézetű és ízű főtt ételeket kóstolunk meg. Személy szerint az én gyomrom elég nehézkesen szokik hozzá, de küzdök : D : D :D ! - 15 : 00 Munkaidőnek vége, átöltözés és indulás a szállodába! Kedd van, mosónap, csak ezen az egy napon használhatjuk a mosógépet és a szárítót! Visszatérve a szállodába próbálunk valamilyen segítőkész emberkét találni, aki ad nekünk kódot az ajtóhoz és elmagyarázza, hogyan is működik az egész! Legelőször egy takarítónőbe botlunk, sajnos egy szavunk se értette, így azt sem tudta megmondani, hol találunk valakit, aki segítene ☺ Mivel minden finnül van kiírva, így totózunk és körbe kopogtattunk. Az egyik ajtó mögül egy mosolygós férfi tekintett vissza ránk, szerencsére beszélt angolul és tudott segíteni. Sajnos a mi szobakódunk nem működött sokadára sem, rendes volt és megadta a saját számát. Megpróbálta előbb megjavítani, később utánunk jött a szobába és készségesen segített a számkódunkban! Időközben elkezdtük körbetekerni a szobát ruhaszárító kötéllel, úgy döntöttünk, inkább itt a saját szobánkban szárítjuk a ruháinkat. Legalább kicsit párásabb lesz az idő és a kimosott ruha illattal lesz teli a szoba ☺ Összeszedtük külön a színes, külön a fehér ruháinkat és usgyi le a pince részre, ott van ugyanis a mosoda! Sikerült bejutunk, kis időbe telt, míg tudtuk értelmezni a sok gomb közül a nekünk szükségeseket. Bepakoltuk, öntöttünk bele otthonról hozott öblítőt és mosóport és elindítottuk a rendszert. Összességében, míg kimostunk mindent a pince és a második emelet közötti rész minimum hatszor tettük meg ☺ A mosógép mindig más lejárati időt mutatott! Vicces volt mindenesetre! : D Kiteregettünk és pihentünk a nap hátralévő részében, a csajok egyesével elmentek sétálni, én döglődtem, valahogy nem éreztem felhőtlen jól magam Pancsikoltam vagy fél órát, és késő estig beszélgettem szkype-on a családommal, a közeli barátaimmal és az Angliában élő barátaimmal. Várom már a decembert, mindannyian egy időben megyünk haza és több hónapnyi szünet után, végre találkozunk ☺
Szóró Dorina Mónika naplója 2011. 11. 17. Csütörtökön mivel a finn lányok közül Stella nem dolgozott, és a másik két lány is korábban elment, így mi magyarok teríthettünk meg az ebédhez. Elja, a gyakorlatos tanár megkért minket, hogy mutassunk egy új szalvétahajtogatási módot is, mert mindig ugyanazt használják. Mi a püspöksüveget mutattuk, ami kifejezetten tetszett nekik. Nagyjából elmondható, hogy ekkorra már a többi tanuló is hozzászokott a jelenlétünkhöz, és néha egy pár szót már beszélgettek velünk. Délután egy különlegesen finom desszerttel leptek meg minket a konyhán dolgozók, és a helyi újság interjút készített Bettivel és Ildikóval. Hazafele megnéztünk újra egy tavat, majd a délutánt és az estét pihenéssel töltöttük. 2011. 11. 18. A pénteki napon szinte teljesen egyedül voltunk tanulók, így a legtöbb munkafeladatot mi végeztük el. Megterítettünk, kiszolgáltuk a vendégeket, felszolgáltunk. Különös élmény volt, hogy az ebédidő vége fele három személy számára fel kellett terítenünk, és mi nem is sejtettük, hogy saját magunknak terítünk. Kicsit később aztán itt felszolgáltak nekünk búcsúként olyan fogásokat, amik az Innoban a legkedveltebbek. Úgy gondolom, hogy ez alatt a pár nap alatt kölcsönösen megkedveltük egymást az itt dolgozókkal, és a diákokkal. Kifejezetten kedvesek, segítőkészek, bár némelyikük eleinte valóban zárkózott. A vendégek is türelmesek voltak, és segítettek, az esetleges bakikat elnézték. Amikor valaki hallotta, hogy honnan érkeztünk, nagy lelkesedéssel mesélte, hogy mikor és hol járt Magyarországon, illetve kit ismer onnan. A délutánt kissé kalandosan töltöttük. Ildikó visszament a hotelbe, mi Bettivel elmentünk a postára, majd kis sétát akartunk tenni. A tervek szerint eggyel lejjebb mentünk volna, egy párhuzamos utcán. A végére egészen máshol keveredtünk ki, de így legalább felfedeztük Mikkeli legrégebbi épületét a több százéves sekrestyét. Legutoljára a szálloda közelében lévő tó túloldalán kötöttünk ki. Útbaigazítást kértünk egy hölgytől. Választhattunk, hogy a tavat megkerüljük, vagy az erdőn keresztül megyünk. Mi az utóbbit választottuk. Kicsit később újra felmentünk a városba. A kilátót akartuk megnézni, ami az asszonyhegyen van, azonban nem volt nyitva. A kilátás így is szép volt.
Dorkó János naplója 2011. 11. 09. Reggel korán 7:10-kor felkeltem, zuhanyoztam, fogat mostam és mire visszaértem a szobánkba Balázs és Attila ébredezett. Megreggeliztünk, majd összepakoltunk. 9 órakor megbeszéltük, hogy találkozunk és megnézzük Helsinki városát nappal. Gyönyörű város volt rengeteg modern épülettel és szoborral. Elmentünk a városnézés közben megvenni Kokkemäkiba a vonatjegyet. Ezután megnéztük a finn parlamentet, ami egy hatalmas épület. Ezután Kruzsic László vezetésével egy hangversenytermet néztünk meg, ekkor már tudtuk, hogy sietnünk kell ugyanis 12:06-kor indult a vonat. Gyorsan visszasiettünk a szállásunkra. Ekkor már tudtuk, hogy nagyon kevés időnk lesz, és nagyon mesze van az állomás. Elindultunk a vasútállomásra, szinte futva. Ekkor a bőröndömmel történt valami egy úthibánál, és a kihúzható fogantyút nem lehetett használni, így nehezebben tudtam csak húzni. Szabados Edit ezek után meglátott egy villamosmegállót és tudván, hogy semmi esélyünk kiérni az állomásra, így megvártuk a villamost és elmentünk az állomásig. Itt már kb. 3 percünk volt, hogy a 300 méterre lévő állomásra beérjünk. Szabados Edit leugorván a villamosról hősiesen futásba kezdett, Attilával együtt Balázs és én pedig igen gyors tempóban futottunk és kocogtunk. Az állomásra érve megtaláltuk, hogy merre kell menjünk Attila sapkájából. A vonathoz közelítve Szabados Editet a vonat és a peron közé szorulva láttuk, ami utólag kiderült azért történt, mert beesett a jegy a kocsi és peron közti résen a vonat alá. Sikerült kiszedni szerencsésen, az ajtó majdnem becsukódott előttünk, de hála a biztonsági védelemnek sikerült kinyitni. A vonatot elérvén hulla fáradtan kerestünk egy ülőhelyet. Egy kicsi, 12 személyes VIP kabint sikerült találjunk ahol egy középkorú úrral beszélgettem pár szót. Indulás után hamarosan jött az ellenőr, de nem szólt semmit, hogy rossz helyen ülünk így tudtuk, hogy maradhatunk. Kokemäki közeledtével előkészítettük a csomagjainkat. Tempere állomáson leszálltunk és itt volt időnk megcsodálni, hogy milyen modern vonattal utaztunk. Az utazósebesség 160km/óra környékén volt, és a kocsikban nem lehetett ezt hallani. Ezután megnéztük, hogy honnan indul Kokemäkiba a vonat, majd felszálltunk rá. Itt nem volt senki abban a vagonban ahol mi utaztunk. Útközben csodálatos tavakat, illetve erdőket láttunk. Ezt a csodálatos látványt csak a köd homályosította el. A borús idő hatására mindannyian elálmosodtunk és a többiek el is aludtak. Én végig kitartottam. Majd a 4. megálló Kokemäki volt. Leszálltunk a vonatról, majd Päivi fogadott minket. Nagyon kedves hölgy volt, aki elkísért minket a szállásunkra. Végigvezetett az iskolán, megmutatta, hogy hol az irodája és az osztályterme. Ezek után kaptunk törölközőt és edényeket, illetve evőeszközöket. Ezzel utaztunk
Szabó Attila naplója 2011. 10. 11. Ma hétkor keltünk, megreggeliztünk és nyolcra mentünk dolgozni. Árpi volt a délelőttös, átnéztünk egy-két lapkaszámot a katalógusból és megmutatta a szerszámcserét ezen a vezérlőtípuson. Ma reggelre megkaptuk a névre szóló szekrényeket is. Ebédelni visszamentünk az iskola menzájára, ahol ismét nagyon finom ételek voltak. Elimerésem a tanulóknak☺ A kaja után megkaptuk a munkaruhákat, szép kék overall☺ Utána visszarohantunk az üzembe, elképesztő méretek vannak itt.
Egy ilyen keréknek a kiórázásában segítettem, aztán leütögettem a revét az agy közepéből, a végén pedig sorjáztam. Négy órakor végeztünk, siettünk vissza, mert mentünk Poriba várost nézni. Bár sötétedett mire odaértünk, azért megérte, a város éjjel is gyönyörű. És sikerült vásárolni az itthoniaknak pár souvenirt. Időközben összebarátkoztunk a dán cserediákokkal, miután visszaértünk pálinkáztunk Teroval, a dánokkal, és mélyen tisztelt Edit is megkóstolt egy picit☺ RESPECT ÚJRA EDIT☺ 2011. 11. 12. Ma 8-kor keltünk, nagyon hiányzott már. 9-kor indultunk Tamperébe városnézésre. Több, mint 100 km-re volt, kedves volt Paivitól, hogy elvitt. Érdekes dolgokat mesélt, hogy nem volt mindig főváros Helsinki, hanem miután leégett a másik főváros és vége lett a svéd uralomnak akkor jött Helsinki, ha jól értettem. Azt is elmondta, hogy a finn diákok nem végzik úgy el az iskolát, hogy ne tanulnának meg úszni, korcsolyázni (a jéghoki a mindenük).
Tampere legmagasabb pontjáról meseszép a kilátás, és a régi faházak csodálatosak. Tampere főutcája is szép volt, tele boltokkal, lassan már sikerül mindenkinek venni valamit. Utána elmentünk Finnország legnagyobb bevásárlóközpontjába, szinte beleférne a falu, ahonnan jöttem, hatalmas. Kb. 6-ra értünk haza, megkajáltunk, beszélgettünk.
Balázs Béla Balázs naplója 2011. 11. 13. Ma egy nyugodt vasárnapi napnak néztünk elébe. Hajnali 9 órakor keltett Ati rockos ébresztője:) Fél óra szenvedés és mocorgás után sikerült elkezdenünk a napot. Sajnos ma volt az utolsó napja annak, hogy Edit társaságát élvezhettük. 10 órakor átmentünk a másik épületbe és elkísértük a vasútállomásra. Pár vicces mondat után sajnos megérkezett a vonat és a négy magyarból az egyik elhagyta a tábort:( Ezek után visszatértünk szállásunkra, főztünk zacsis levest és teát. Délután kis pihenést követően elmentünk mosni a ruháinkat (életem első mosása nem lett tragikus, bár féltem tőle). A mosás közben felráztuk a kollégium csendjét kedvenc zenéinkkel. Ezt követően elmentünk a csarnokba körülnézni. Csináltunk pár vicces képet, megismertük az edzőeszközöket, majd visszajöttünk netezni a szobáinkba. Fél 7 magasságában még tiszteletünket tettük a koliban, ahol már pár diák visszatért. Rövid biliárdozás után hazatértünk, most filmet nézünk és hamarosan nyugovóra térünk, hisz holnaptól megint kezdődik az újabb hét.
2011. 11. 14. Hétfő, az első nap, amikor igazán elkezdtünk dolgozni. Reggel ismét 7 órakor keltünk. Én konkrétan vegyes érzelmekkel vártam az első önálló munkanapot, hiszen az angol nyelvtudásom nem a legjobb. Ennek ellenére verő fényes napsütésben indult a nap:) Amikor
8-kor beértünk a munkahelyre, Vince szétszórt minket az üzembe. Ati maradt Vincével, Dorkó kissé hátrébb került, én pedig egy két asztalos Mazak gép mellé kerültem. Az első mentorom, név szerint Tapio nagyon rendes volt. Bár csak kicsit beszél angolul, mégis megértettük egymást. Rám bízta a marófej lapkacseréjét, kaptam tőle védőkesztyűt és megmutatta a masina főbb részeit. Délután 2-ig dolgozgattunk, persze csak szolidan:D majd következett a műszakváltás. A következő mesterem Jari volt. Ő jobban beszélt angolul és bátran adta a feladatokat az első perctől fogva. Előbb sorjáztam a munkadarab tetejét flexszel, majd daruval visszaraktuk a munkadarabot és mutatott, magyarázott pár dolgot a gépről. 4 órakor elindultunk haza. Itthon nagy kockulás vette kezdetét. 6 órakor lementünk biliárdozni Atival. Teróval is összefutottunk, aki fejfájásról panaszkodott a pálinka hatása után:) Este még beszéltem a családdal, barátokkal. Volt jó és rossz hír is, de túléltük a napot. 1 órakor sikerült ágyba jutni, folytatás holnap:)
