AZ ÁPOLÁS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A Magyar Ápolástudományi Társaság szakmai együttmûködésével június, 21. évfolyam 3. szám

NÔV ÉR

N

AZ ÁPOLÁS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A Magyar Ápolástudományi Társaság szakmai együttmûködésével 2008. június, 21. évfolyam 3. szám

Tartalomjegyzék EREDETI KÖZLEMÉNY A nôi alkoholizmus ápolói megítélése Bodnár Mária

3

Egészségügyi karrier a XXI. században? Karriertervezés, személyzetfejlesztés egy egészségügyi intézményben Szente Zsuzsa, Tóth Andrea

15

AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA Sztómaterápiás ápolók helyzete napjainkban Hrenkóné Kovács Magdolna

24

ÁPOLÁSETIKA A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Etikai Kódexe és Etikai Eljárási Szabályzata

28

SZERZÔI ÚTMUTATÓ

32

Küldetési nyilatkozat A NÔVÉR folyóirat az ápolás független orgánuma. Célja az, hogy tudományos igénnyel készített írások megjelentetésével az elméleti ismeretek átadása mellett a szakemberek gyakorlati tevékenységét is elôsegítse. A NÕVÉR a folyamatos önképzés támogatásával hozzá kíván járulni a helyes és hatékony betegellátáshoz, valamint a XXI. század kihívásainak és követelményeinek megfelelni képes ápolók képzéséhez, továbbképzéséhez.

A Nôvérben megjelent eredeti közleményeket a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Programja elismeri és beszámítja, a CINAHL nemzetközi ápolási adatbázis referálja. Kiadja: a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara — MESZK. Felelôs kiadó: Balogh Zoltán. Terjeszti: MESZK 1082 Budapest, Üllôi út 82/E (1450 Budapest, Pf. 214.) Telefon: 323-2070 Fax: 323-2079. Borítóterv, mûszaki szerkesztés, nyomdai munka: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. ISSN szám: 0864-7003 A folyóirat alapítója és 19 évig (2006. december 31.) kiadója az Egészségügyi Stratégiai ­ Kutatóintézet, melynek jogelôdje az Országos Egészségügyi (Orvostudományi) Információs Intézet és Könyvtár.

N

NÔV ÉR A HUNGARIAN JOURNAL OF NURSING THEORY AND PRACTICE With the cooperation of the Hungarian Scientific Society of Nursing Vol. 21. No.3. June 2008

CoNTeNTS ORIGINAL CONTRIBUTION Nurses’ perception of female alcoholism Bodnár, M.

3

A health-sector career in the 21 century? Career planning and Hr development in a healthcare institution Szente, Zs., Tóth, A.

15

NURSING IN PRACTICE The situation of stoma care nurses today Hrenkóné Kovács, M.

24

ETHICS The Hungarian Chamber of Healthcare Professionals’ Code of ethical Conduc

28

st

Fôszerkesztô/Editor-in-Chief Baukó Mária

Tanácsadó testület/Advisory Board dr. Baráthné kerekes Ágnes, oktatási menedzser Markusovszky kórház, Szombathely

Szerkesztô/Editor kujalek éva

Boldogné Csurik Magdolna, osztályvezetô országos Tisztiorvosi Hivatal, Ápolási Szakfelügyeleti osztály, Budapest

Szerkesztôbizottság/Editorial Board dr. Betlehem józsef egyetemi docens

dr. Helembai kornélia, tanszékvezetô fôiskolai tanár SzTe Fôiskolai kar Ápolási Tanszék, Szeged dr. kiss István, leendô elnök Magyar orvostársaságok és egyesületek Szövetsége, Budapest

kárpáti zoltán ápolási menedzser

Prof. dr. kovács l. gábor, egyetemi tanár, intézetigazgató, az MTA levelezô tagja PTe orvostudományi és egészségtudományi koordinációs központ laboratóriumi Medicina Intézet, Pécs

oláh András adjunktus

dr. kôrösi lászló, fôosztályvezetô helyettes országos egészségbiztosítási Pénztár, Finanszírozási Fôosztály, Budapest

Szloboda Imréné ápolási igazgató

dr. rácz jenô, elnök Magyar egészségügyi Menedzser klub, Budapest

Tóth Ibolya szakmai vezetô fôtanácsos

Somogyvári zoltánné egészségbiztosítási Felügyelet, Budapest

dr. zékányné rimár Ilona ápolási igazgató Nôvér — A Hungarian journal of Nursing Theory and Practice. editor-in-Chief: Mária Baukó. editor: éva kujalek. Published six times annually by the Council of the Hungarian Health Care Professionals in Hungarian with english summaries. This journal is peer-reviewed and indexed in Cumulative Index of Nursing & Allied Health CINAHl. editorial office: PoB 214., H-1450 Budapest, Hungary. Advertisements and subscription: Council of the Hungarian Health Care Professional — Attn. Mónika Horváth. Phone:/Fax (36-1) 323-2070

Sövényi Ferencné, szaktanácsadó Magyar egészségügyi Szakdolgozói kamara, országos Mûködési Nyilvántartás, Budapest Vízvári lászló fôigazgató egészségügyi Szakképzô és Továbbképzô Intézet, Budapest

lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelôje az

BUDAPEST MÉDIAFIGYELÔ KFT.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 2

1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.:303-4738, Fax: 303-4744 E-mail:[email protected] http://observer.hu

eredeti közlemény

N

A nôi alkoholizmus ápolói megítélése Bodnár Mária osztályvezetô fônôvér, okleveles ápoló, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház, Pszichiátriai Osztály

Összefoglaló A vizsgálat célja: az alkoholizmussal kapcsolatos vélekedések és az alkoholbeteg nôkkel szemben megnyilvánuló negatív elôítélet feltárása az ápolók körében. Vizsgálati módszerek és minta: az adatfelvétel kérdôíves módszerrel történt, 105 fô olyan ápolóra terjedt ki, akik munkájuk során alkoholbetegek ellátásában is részt vesznek. A párhuzamos felmérésben részt vevô ápolók megoszlása munkahely szerint: belgyógyászati osztály (sürgôsségi belgyógyászat és gasztroenterológia): 21 fô, fertôzô betegeket ellátó osztály: 15 fô, szülészet-nôgyógyászat: 18 fô, sebészet (általános sebészet és traumatológia): 26 fô, pszichiátria: 25 fô. A kutatás 2007. december 20. és 2008. január 31. közötti idôszakban történt. A kiadott 105 kérdôívbôl 1 nem érkezett vissza, 2 értékelhetetlen volt. Eredmények, következtetések: a vizsgálat eredménye szerint a pszichiátriai osztályon dolgozó ápolók elôítéletesebbek a nôi alkoholbeteggel, mint a férfiakkal szemben. Az elôítéletesség kifejezettebb körükben, mint más osztályok ápolói között. Fokozottabb az elôítélet annál az ápolónál, aki saját családjában/környezetében is szembesül az alkoholizmus problémájával. Kulcsszavak: alkoholizmus, nôi alkoholizmus, ápolói megítélés, elôítéletesség.

Bevezetés Az alkohol, mint az emberiség által leggyakrabban használt pszichoaktív drog, az emberi civilizáció kezdete óta majd minden kultúrában megtalálható, egyes kutatók szerint már a kôkorszaki emberek is fogyasztottak alkoholtartalmú italokat. Azonban amióta az emberek alkoholt fogyasztanak, azóta az társadalmi szintû zavarokhoz is vezet. Az alkohol rendszeres fogyasztásával elôforduló visszaélés sok társadalmat indított arra, hogy korlátozza vagy be is tiltsa az alkoholtartalmú italok fogyasztását. Az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó attitûdöket minden társadalomban az adott kulturális normák határozzák meg. Természetesen ezek a normák és alkoholfogyasztási attitûdök az idôk folyamán lassabban vagy gyorsabban, de változnak. Huszonkét éve dolgozom az egészségügyben, hat éve pszichiátriai osztályon, és azt tapasztaltam, hogy az ún. lelki betegségek között az alkoholbetegség igen nagy gyakorisággal fordul elô. Nagyrészt csak visszaesô

alkoholbetegekkel találkoztam, akik közül egyre több volt a nôi beteg. A téma iránti érdeklôdésemet az a társadalmi beidegzôdés is növelte, hogy amikor alkoholizmusról beszélünk, legtöbbször alkoholizáló férfiakra gondolunk annak ellenére, hogy a nôi alkoholisták száma növekszik. Az alkoholizmus, mint a társadalom egészét érintô probléma súlyát jelzi (többek között) az is, hogy — Magyarországon az alkohol okozta mortalitás 78 %-kal nagyobb az Európai Unió átlagánál, — a morbiditási és mortalitási viszonyok rosszabbodásában az alkoholfogyasztásnak igen kiemelkedô szerepe van, — az alkohol okozta következmények alapvetôen összefüggnek a lakosság korai megrokkanásával és romló halálozási esélyeivel, — az alkoholbetegek döntô részben a 3049 évesek közül kerülnek ki, vagyis a munkavégzés tekintetében legaktívabb korosztályból, — a csökkent munkaképességûek (leszázalékoltak) 20 %-ánál alkoholos májelfa-

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

julást diagnosztizáltak, mely az alkoholbetegség következménye, — az elmúlt 25 évben megduplázódott hazánkban az egy fôre jutó évi alkoholfogyasztás (jelenleg kb. 11 liter 100 %-os alkohol), — az alkoholizmus egyre gyakoribb a nôk és fiatalkorúak körében, — az alkoholfogyasztás mintegy 60 féle betegség és kóros állapot okozója, — a májcirrhosis és a zsírmáj kórelôzményében 40-60 %-ban az alkoholizmus szerepel — az Európai Unióban a túlzott alkoholfogyasztásnak tulajdonítható bûn­cse­lek­ mények financiális vonzata 33 milliárd euró, és az alkohol egészségre kifejtett káros hatása miatt kezelt egyének kb. 20 milliárd euróba kerülnek.

A nôknél a szeszes ital fogyasztása, illetve az alkoholizmus további két súlyos problémát vet fel: — a nôk szervezetében az alkohol hatása fokozottabban, mint a férfiakéban, és jóval gyorsabban, hamarabb jelentkezik az egészségkárosodás (fekély, májbetegség, vérzékenység stb.) — a nôi alkoholizmus társadalmi veszélyessége az utódokra gyakorolt ártalmas hatások miatt hangsúlyozottabb. Magyarországon az alkoholizmus problémája össztársadalmi szinten az 1950-es években jelent meg, és egyes szakemberek elsôsorban a radikális társadalmi változások, fôként szocialista iparosítás következményének vélik. Az alkohol általánosan elfogadott „menekülô útvonal” lett a problémák elöl, az absztinensek társasági szituációkban kifejezetten nonkonformmá váltak. A mai közvélemény végtelenül közönyös az alkoholbetegekkel szemben, pedig a népesség jelentôs százaléka fogyaszt alkoholtartalmú italokat. Csupán a durva, botrányosan viselkedô, a megélhetést veszélyeztetô, a családból is kikopott egyéneket minôsítik alkoholistának. Ma Magyarországon átlagosan minden negyedik férfi szenved élete folyamán leg-

alább egyszer diagnosztikai kritériumot is kimerítô alkoholizmusban. A nôk aránya kisebb-nagyobb ingadozásokkal változik, azonban az alkoholisták mintegy egynegyed része nô. Egyes vélemények szerint a belgyógyászati és sebészeti betegek 25-50 %-a alkoholbeteg, az öngyilkosságok és közlekedési balesetek mintegy egyharmadában szerepe van az alkoholnak is. (5)

Elméleti háttér Az alkoholizmus Az alkoholizmus kifejezés Magnus Huss svéd orvostól származik 1948-ból. Mai meghatározás szerint alkoholizmus az egyén vagy a közösség, vagy mindkettô károsodását okozó alkoholfogyasztás, amely akkor válik betegséggé, ha az egyén az alkohollal függô viszonyba kerül. Napjainkban egyre inkább erôsödik az a nézet, hogy szakítani kellene az „alkoholista” kifejezéssel, mert az érintett személyben visszautasítást, elhárítást keltô címke. Célszerû az „alkoholbeteg” megnevezést használni, ezzel is jelezve, hogy az érintett egyénnek segítségre, gyógykezelésre van szüksége. Diethelm szerint (1948): alkoholistának nevezhetô az, aki olyan sokat iszik, hogy ivása megzavarja családja és önmaga boldogulását, sikeres életvitelét, ivása ezen hatását fel nem ismeri, vagy ha mégis felismerné, ivását kontrollálni, korrigálni képtelen. Bacon szerint (1958): akkor beszélünk alkoholizmusról, ha az egyén több alkoholt fogyaszt és más módon, mint társai, amikor viselkedési vagy érzelmi zavarok, vagy fizikai betegség lép fel az alkohollal kapcsolatban, és amikor elvész a racionális kontroll az alkohol fogyasztása fölött. Faragó szerint (1962): alkoholistának kell tekinteni mindenkit ‑függetlenül attól, hogy mennyit iszik napjában, és hogy mit‑, akin már mutatkozik a belszervek és/vagy az idegmûködés megromlása vagy megbetegedése, aki képtelen az italról lemondani, és akinek ugyanakkor egyéni, családi, kö-

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 

N

eredeti közlemény

zösségi életében, munkateljesítményében és képességében zavarok, kellemetlenségek, nehézségek kezdenek jelentkezni, beleértve az aránytalan anyagi megterhelés jeleit is. A WHO meghatározása szerint (1988): alkoholistáknak tekinthetôk azok az erôs ivók, akik szeszfogyasztása olyan mértéket ér el, hogy az már észlelhetô szellemi zavarral, károsodással, testi és szellemi egészségromlással, az interperszonális viszonyok romlásával jár, és károsítja az ivók társadalmi és anyagi helyzetét. Alkoholistáknak tekinthetôk mindazok, akikben a jelenségek kezdeti tünetei már mutatkoznak. (4) A BNO 1977-tôl alkoholizmus helyett alkoholfüggôséget és nem függôségi abuzust különböztet meg. Az alkoholizmus prevalenciája a hiányos diagnosztikai kritériumok, egyes kultúrák és szubkultúrák alkohollal kapcsolatos magatartása, toleranciája miatt nehezen meghatározható. Gyakoriságára az adott társadalomban elfogyasztott alkohol mennyiségébôl (Ledermann-formula) vagy a májcirrhosisban elhunytak számából következtetnek (Jellinek-féle számítás). Az alkoholizmus a férfiak körében elterjedtebb, az utóbbi évtizedekben azonban egyre nagyobb teret hódít a nôk és a tizenévesek körében is. A 2006. évben Magyarországon nyilvántartott alkoholisták számát és arányát korcsoport és nem szerint az I. táblázat mutatja be. Az alkoholbetegség és a gyógyulás folyamata Az alábbi, az alkoholbetegség kialakulását és a gyógyulás folyamatát szemléltetô, összefoglaló táblázattal sokszor találkoztam munkám, illetve tanulmányaim során. Szeretném ezt megosztani másokkal is, mert ezek az információk mindenki számára hasznosak és fontosak lehetnek. Ez a felsorolás az alkoholbeteg sikeres megküzdési karrierjét mutatja be. Sajnos ez a folyamat ritkán zajlik a felsorolás szerint, az alkoholbetegség a legtöbb esetben szociális, társadalmi lecsúszással, más testi-lelki be-

tegségek megjelenésével és akár halállal is végzôdhet. I. táblázat: Nyilvántartott alkoholisták száma és aránya korcsoport és nem szerint Magyarországon, 2006 Korcsoport (év)

Férfi

Nô

Együtt

0 –19 140 39 179 20–34 3 184 1 125 4 309 35–54 13 063 4 313 17 376 55–64 4 254 1 514 5 768 65– x 1 041 349 1 390 Együtt 21 682 7 340 29 022 Százezer azonos korú lakosra jutó gondozott alkoholista beteg 0 –19 12,7 3,7 8,3 20–34 274,9 100,8 189,5 35–54 956,6 304,5 624,5 55–64 751,6 220,8 460,9 65– x 177,6 34,2 86,6 Együtt 453,7 138,8 288,3 Forrás: KSH 2007

Az alkoholbetegek megnyilvánulásai és az alkoholbetegség tüneteit a különbözô szakaszokban: v  alkalmi, de növekvô mértékû, könnyebbséget hozó italozás v  társaságban gyakran szórakoztató, elbûvölô v  rendszeres italozás és a mennyiség növekedése v  az ivás abbahagyására vagy erôsebb kontrollálásra irányuló akarat gyakran megtörik v  szégyenérzet, amiért kudarcot vallott, a hibát másban keresi v  a mértéktelen ivás letagadása v  az elsô emlékezet kihagyások v  gyakori kontrollvesztés v  k iszámíthatatlan nagyvonalúság v  mentséget talál a helyzetére v  egyre megbízhatatlanabb v  elveszti érdeklôdését v  a gondolatok gyakran keringenek az alkohol körül v  általános elhanyagoltság (evés, ruházkodás, higiénia) v  agresszív magatartás v  újabb ivópartnerek keresése v  menekülés az alkoholról való beszélgetéstôl

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

v  szenilis magatartás a munkahelyen v  pénzproblémák, mégis túlzott ajándékok a partner vagy a gyermek számára, az agresszió ellensúlyozása céljából v  egyre nagyobb változások a lényeges dolgokban v  az alkoholfogyasztásra vonatkozó alibik összeomlanak v  az alkohollal szembeni tehetetlenség sejtése, felismerése, végül beismerése v  a teljes vereség beismerése v  csoport/tanácsadó felkeresése v  az absztinencia kezdete és terápiás intézkedések elôkészítése v  ismét jelentkezik „normális” gondolkodás, megnyilvánul a segítség utáni vágy v  új remény, a deficit feldolgozása v  önsegítô/civil csoportokhoz való csatlakozás v  új életmód lehetôsége v  partnerrel való közösség hiányának veszélye v  az önbecsülés lassan visszatér v  a család / partner igényeire való reagálás v  pozitív testi érzés, alvás és kikapcsolódás v  felébred régi és újabb érdeklôdés v  k iépül a tartós barátságok köre v  vállalja a felelôsséget újból v  lépések a gazdasági stabilizáció felé

Magyarországon 2-2,5 millió ember tekinthetô problémaivónak, és kb. 1 millió alkoholistának. Számos vizsgálat kutatta a hazai alkoholfogyasztási szokásokat, például az Országos Lakossági Egészségfelmérésben, melyet 2000-ben végeztek, vizsgálták az alkoholfogyasztás gyakoriságát, a nemek szerinti megoszlás alapján. (II. táblázat) II. táblázat: Az alkoholfogyasztási szokások nem szerinti megoszlása Fogyasztási típusok Alkoholt nem fogyasztók Alkoholt ritkán fogyasztók Mérsékelt fogyasztók Nagyivók Forrás: OLEF 2000.

Nôk (%) 36,7 37,2 20,9 5,2

Férfiak (%) 10,2 24,9 45,5 19,4

A nôi alkoholizmus A szakirodalom a hatvanas évekig a férfiak gyógykezelési tapasztalataira támaszkodott. Lisansky mutatott rá 1958-ban arra, hogy a második világháború után fellendülô, tudományos igényû alkohológiai kutatás a nôi alkoholizmust szinte tabu témaként kezelte, pedig a nôk alkoholproblémája nem új keletû. Az ókori római törvénykezés például az asszonyok lerészegedését rendkívüli szigorral kezelte, halálbüntetéssel fenyegetve a bûnbe esôt. A problémakerülés, elhallgatás a modern idôkben tovább él, amint erre a téma elsô rendszeres kutatói rámutatnak (Kinsey, 1966; Curlee, 1967; Karpman, 1972). Fékezték a nôi alkoholizmus kutatását még a szakemberek nézeteiben is megtalálható vélemények, elôítéletek. Így „köztudott” volt, hogy a nôi alkoholizmus teljes erkölcsi zülléssel, kóros hazudozással, promiszkuitással jellemezhetô. Éppen ezért az alkoholbeteg nôk nem vagy alig gyógyíthatók, prognózisuk a meghatározó pszichológiai háttér miatt sokkal rosszabb, mint a férfi betegeké. Ezek az elôítéletek fokozták a nôi alkoholbetegek stigmatizáltságát. Jelentôsen eltér egymástól az a mód, ahogy a férfiak és a nôk szervezete lebontja az alkoholt. Testsúlyra számítva azonos mennyiségû alkohol elfogyasztása után nôknél magasabb véralkoholszint alakul ki. Az eltérést egyebek mellett a test nagyobb zsírhányadával, az alkohol felszívódásának a menstruációs ciklustól függô változásával és a gasztrikus alkohol-dehidrogenáz enzim relatív mennyiségében, aktivitásában mutatkozó különbséggel magyarázzák a szakemberek. E felsorolt különbségek vezetnek oda, hogy a nôk kevesebb alkohol fogyasztása mellett is könnyebben jutnak el az alkoholbetegségig, és az alkohol egészségkárosító hatásának is jobban ki vannak téve, mint a férfiak. Az alkoholnak a nôk egészségre gyakorolt káros következményei Májbetegség A nôkre gyakorolt fokozott negatív hatás az alkoholos májbetegség terén a

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 

EREDETI KÖZLEMÉNY

legszembetûnôbb. A cirrhosis kialakulásának kockázatát heti 28 cl ital elfogyasztása a nôk esetében 16-szorosára növelte. Az alkoholt fogyasztó férfiak körében az alkoholos májbetegség kialakulásának kockázata egyharmada a nôkre jellemzô értéknek. Emlôrák Hat prospektív kohorszvizsgálat kapcsán kapcsolatot mutattak ki az alkoholfogyasztás és az emlôrák kockázata között. Napi 2,5-5 cl italt fogyasztó nôk körében a emlôrák incidenciája 40 %-kal nagyobb lehet, mint az alkoholt nem fogyasztók között. Kardiovaszkuláris hatás Az alkoholfogyasztás pozitív és negatív kardiovaszkuláris hatásainál jól megfigyelhetô, milyen keskeny a „biztonságos alkoholfogyasztás” dózistartománya. Az alkoholfogyasztás növekedésével a hypertonia kockázata is egyre nô. Megállapították, hogy a nôk nagyobb mennyiségû alkoholfogyasztás mellett érik el a férfiakra vonatkozó cardiomyopathias kockázati értéket. Pszichiátriai betegségek Alkoholbeteg nôk körében az összes pszichiátriai betegség gyakoribb, mint a nem alkoholbeteg nôk között, és egy betegség kivételével igaz ez az alkoholbeteg nôk és férfiak összevetésében is. (Csak az antiszociális személyiségzavar gyakoribb a férfi, mint a nôi alkoholisták körében.) Vizsgálati eredmények szerint az alkoholbeteg nôk 30 %-a depressziós is. Az alkoholbeteg nôk négyszer olyan gyakran kísérelnek meg öngyilkosságot, mint a nem alkoholbetegek. Az anorexia és a bulémia szintén többször gyakoribb az alkoholbeteg nôk körében, mint a populáció egészében. Pszichoszociális következmények Az alkoholbeteg nôknek jelentôs pszichoszociális következményekkel kell szembenézniük. A családi, házassági problémák inkább a nôkre, míg a foglalkoztatási és jogi következmények inkább a férfi alkoholbetegekre jellemzôk. Nôi alkoholbetegek házassága gyakrabban bomlik fel a kezelés megkezdése után, mint a férfiaké. A nôbetegek gyakrabban esnek áldozatul alkohollal

N

kapcsolatos erôszakos cselekményeknek (pl. bántalmazás, nemi erôszak).

Az alkohol hatása az utódok egészségi állapotára Az alkohol magzatkárosító hatása nem új felismerés, utalásokat találhatunk erre a görög-római mitológiában, a Bibliában, továbbá írásos emlékekben és a hagyományozódó népi ismeretekben is. A várandós anyák alkoholfogyasztása következtében kialakuló magzati alkohol szindróma (MASZ) a leggyakoribb megelôzhetô fejlôdési rendellenesség. A MASZ több mint 30 éve ismert. A kórkép elôfordulási gyakorisága azonban nem pontosan felmért, mert megállapítása függ az adott populáció társadalmi szociális adottságaitól és a problémára irányuló figyelemtôl. Hazai adatok szerint – az enyhe eseteket is beszámítva – a fejlôdési rendellenességek mintegy 4 százalékáért, és az értelmi fogyatékosság 7 százalékáért a magzati életben elviselt alkoholhatás tehetô felelôssé! A MASZ tünetei az anya által elfogyasztott alkohol mennyiségétôl függenek. Enyhe esetekben a mérsékelten súlyos fiziológiai és neurológiai tüneteket „magzati alkoholhatások” vagy „alkoholos magzati károsodások” néven foglalhatjuk össze. Tünetei között jellemzô a figyelem összpontosításának zavara, a kissé lassúbb fejlôdés, a hiperaktivitás. Nagyobb mértékû anyai alkoholfogyasztás esetén progresszív dymorphogenesis jelei észlelhetôk, valamint a növekedés zavara, arcdeformitások és neurológiai eltérések.

A nôi alkoholizmus ápolói megítélése A vizsgálat célja A vizsgálat célja az alkoholizmussal és alkoholbetegekkel szemben megnyilvánuló negatív elôítélet feltárása az ápolók körében, mely nôi alkoholbetegek esetében még inkább erôteljes. Magyarországon kevés statisztikai adat lelhetô fel ebben a témában, ezért végeztem ezt a felmérést.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

zetében szembesül az alkoholbetegség problémájával. 4. A  z alkoholbetegek önsegítô csoportjai kevéssé ismertek az egészségügyi rendszerben.

Vizsgálati módszerek és minta Az adatfelvétel kérdôíves módszerrel történt, 105 fô olyan ápolóra terjedt ki, akik munkájuk során alkoholbetegek ellátásában is részt vesznek. A párhuzamos felmérésben részt vevô ápolók megoszlása munkahely szerint: belgyógyászati osztály (sürgôsségi belgyógyászat és gastroenterológia): 21 fô, fertôzô betegeket ellátó osztály: 15 fô, szülészet-nôgyógyászat: 18 fô, sebészet (általános sebészet és traumatológia): 26 fô, pszichiátria 25 fô. A kutatás 2007. december 20. és 2008. január 31. közötti idôszakban történt. A kiadott 105 kérdôívbôl 1 nem érkezett vissza, 2 értékelhetetlen volt.

A vizsgálat eredményei, megbeszélés A vizsgálatban részt vevô ápolók nemek és munkahely szerinti megoszlását szemlélteti az 1. ábra. Látható, hogy (amint az várható,) a pszichiátriai osztályon magasabb a férfi ápolók aránya, mint más osztályok munkatársai között. Az „alkoholista” kifejezés napjainkban is megbélyegzô. Az ápolók az alkoholizmussal leginkább szociológiai tananyag keretében találkoznak, mint deviáns viselkedési formával, bár ma már jól ismert tény az, hogy az alkoholizmus korunk egyik legsúlyosabb és a legtöbb szövôdménnyel járó népbetegsége. A pszichiátrián dolgozó ápolók többsége nem akaratgyengének, hanem betegnek tartja az alkoholista nôket. A szomatikus ellátó osztályon dolgozó kollegák azonban igen változatos, és kissé ellentétes válaszo-

A vizsgálat hipotézisei 1. A pszichiátriai osztályon dolgozó ápolók elôítéletesebbek a nôi alkoholbeteggel, mint a férfiakkal szemben. 2. Más (nem pszichiátriai) osztályon dolgozó ápolók erôteljesebben fogalmazzák meg elôítéleteiket a nôi alkoholistákról. 3. Fokozottabb az elôítélet annál az ápolónál, aki családjában/közvetlen környe-

1. ábra: A vizsgálatban részt vevô ápolók nem és munkahely szerinti megoszlása, fô (N=102) 30 25 20 fô

nô férfi

15 10 5

Be l

és ze ül Sz

Se

bé

sz

et

t

gi ôs sé rg Sü

Fe rtô

zô

nt . oe str Ga

Ps z

ich iát ria

0

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

2. ábra: Az ápolók megítélésének megoszlása a nôi alkoholbetegekrôl, % (N=102) Nem kívánok válaszolni Szociális probléma Személyiségjegy Jellemgyengeség Betegség 0,0

10,0

20,0

30,0

40,0

50,0

60,0

% Pszichiátria

kat adtak. A válaszok megoszlását a 2. ábra szemlélteti. A felmérés során megállapítható volt az is, hogy az ápolók privát környezetében meglehetôsen magas az alkoholizmusra hajlamos személyek aránya (3. ábra). A pszichiátriai osztályon dolgozók 40 %-ának közeli hozzátartozója érintett, a szomatikus ellátó osztályoknál 35 % távoli rokont jelöl meg. Ennél a kérdésnél felmerült bennem, hogy a válaszadók fel merik-e vállalni a környezetükben élô alkoholbeteget. A kérdésre nem

Szomatikus ellátó osztály

kívánt válaszolni 28,6 %. Azt gondolom, ez is egyfajta jelzés arra vonatkozóan, hogy szégyellik az emberek az alkoholista családtagot, hozzátartozót, ismerôst. Mindezek magyarázhatják az ápolókban meglévô elôítéletes gondolkodást is. Az otthonról hozott tapasztalat a munkavégzés során is kihathat az alkoholista személy megítélésére. Az orvosi szakmai protokoll szerint az akut toxikus állapotú alkoholbeteg intenzív ellátást igényelne, a gyakorlatban mégis többnyire pszichiátriai osztályon kezelik. Azt azonban

3. ábra: Alkoholfogyasztó személy az ápoló privát környezetében, % (N=102) Nem volt Nem kívánok válaszolni Távoli hozzátartozó Szûk családban Közeli hozzátartozó 0,0

5,0

10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0 40,0 45,0 % Pszichiátria

Szomatikus ellátó osztály

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

4. ábra: Az ápolók véleményének megoszlása arról, hogy az akut (alkoholos) toxikus állapot ellátása mely osztály feladata, % (N=102) Nem kívánok válaszolni

Belgyógyászat feladata

Szomatikus ellátó osztály Szülészet Sebészet

Sürgôsségi osztály feladata

Sürgôsségi Bel Fertôzô Gastroent. Pszichiátria

Pszichiátria feladata 0

10

30

20

40

50

%

tudni kell, hogy megfelelô kezelés nélkül mintegy 20%-ban halálhoz vezethet ez a kórkép. A pszichiátriai osztályok eszköztára általában sajnos korlátozott, de jól képzett orvosokkal és ápolókkal ezen betegek ellátása megfelelô lehet. Erre a problémára irányuló kérdésekre adott válaszokból kitûnik, hogy az ápolók szerint is sürgôsségi ellátást igényelnének az akut toxikus állapotú betegek, és ebben a tekintetben csupán 7 % nem kívánt véleményt nyilvánítani. (4. ábra) Jelen vizsgálat csak egy kórházra terjedt ki, ezért szá-

momra az nem derült ki, hogy országosan miképp látják el az ilyen betegeket. (Ennek vizsgálata nem ápolói kompetencia.) Minden esetre megállapítható, hogy intézményünkben az ápolók többnyire tudják, hogy hol és hogyan kell ellátni az alkoholbetegeket. Az összehasonlításból kitûnik, hogy a pszichiátrián dolgozók szégyellik, ha nôi alkoholbeteget ápolnak, míg a szomatikus ellátó osztályokon düh a fôbb jellemzô, illetve megvetés kerül hangsúlyozásra (5. ábra).

5. ábra: Az ápolók ítéletének megoszlása a férfi és a nôi alkoholistákról, % (N=102) nem kíván válaszolni nem gondol róla semmit ha lehet, elkerüli sajnálja szégyenli dühöt érez megvetést érez azt gondolja, hogy megérdemli a sorsát 0

5

ha az alkoholbeteg férfi

10

15 20 % ha az alkoholbeteg nô

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 10

25

EREDETI KÖZLEMÉNY

6. ábra: Ápolók véleményének megoszlása az alkoholbeteg nôk tulajdonságairól, % (N=102)

N

Ugyan olyanok, mint a férfiak Agresszívebbek, mint a férfiak Szorongásosabbak, mint a férfiak Durvábbak. mint a férfiak Gátlástalanabbak, mint a férfiak Félénkebbek, mint a férfiak 0,0

10,0

20,0

Pszichiátria

Ennek megítélése összefügg a társadalmi tradíciókkal. A nôi alkoholizmus fenyegeti a társadalom alapképletét, a család stabilitását. Sajnos a válaszokból nem tûnik ki, hogy az ápolók miért haragszanak, vagy szégyellik a nôi alkoholbeteget, de ez visszavezethetô akár a személyes érintettségre is. Sem a pszichiátriai osztályon dolgozók, sem pedig a szomatikus ellátó osztályon levô ápolók nem ítélik el az alkohol alkalmankénti fogyasztását. Azonban tudni kell, hogy a nem ivás, illetve alkalmankénti ivásból helytelen ivási szokás is formálható, tudatosan vagy nem tudatosan, spontán vagy a külvilágtól indíttatva. Az alkohol már kis mennyiségben is tudatzavart okozhat, csökkenti az ítélôképességet és az önkritikát. Nagyobb mennyiségû alkohol kinél-kinél más reakciót válthat ki, van, akinél aluszékonyságot, másnál ingerlékenységet, agresszivitást, stb. Mivel többnyire pszichiátriai osztályon történik a nôi és férfi alkoholbetegek kezelése, illetve ápolása, így viselkedésükrôl az itt dolgozó ápolók nagyobb tapasztalattal rendelkeznek. A vizsgálatban résztvevô pszichiátriai ápolók 72 %‑a szerint gátlástalanabbak, és 48 % szerint agresszívebbek a nôk, mint a férfi alkoholbetegek, a szomatikus osztályokon pe-

30,0

40,0 50,0 60,0 70,0 % Szomatikus ellátó osztály

80,0

dig 31,2% kiemeli az agresszivitást és a durvaságot. (A válaszok százalékos megoszlást mutatja be a 6. ábra.) Az alkoholbetegek kezelésében, gondozásában nagyon fontos szerepe van az önsegítô civil szervezeteknek. Amikor a betegek bekerülnek a pszichiátriai osztályra, megkezdôdik a segítés pszichiáterek, pszichológusok, és terapeuták együttmûködésével, egyéni beszélgetésekkel, csoportfoglalkozásokkal. A tapasztalat az, hogy akik ez idô alatt már bekapcsolódnak valamelyik civil szervezetbe is, azok esetében elôfordul, hogy 10 éve nem fogyasztanak alkoholt, tehát az absztinens idôszak kitolódik. Sajnos azt is látnunk kell, hogy akik elzárkóznak, nem kapcsolódnak önsegítô közösségbe, azok hamarosan visszaesnek. A pszichiátrián dolgozó ápolók 92 %-a ismeri, tudja az önsegítô szervezetek fontosságát, jótékony hatását, hiányos tudással bír 8 %. A szomatikus osztályok ápolóinak ismeretei jóval szerényebbek, 66 %-a nem, 33 % pedig egy ilyen szervezetet nevezett meg, de utóbbiak közül többen (tévesen) a Drogambulanciát jelölték meg civil szervezetként. (Az ápolók ismereteit az alkoholbetegeket segítô civil szervezetekrôl a 7. ábra szemlélteti.) Magyarázható ez a hiányosság az alkoholizmus társadalmi megítélésével is, hiszen az alkoholizmust sokan nem tartják betegségnek, csak „alkoholistának” nevezik a

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 11

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

7. ábra: Az ápolók ismerete az alkoholbetegeket segítô civil szervezetekrôl, % (N=102) nem ismer ilyen szevezetet legalább 1 ilyen szervezetet ismer 0

20

pszichiátriai osztályon dolgozik

pácienst. Kevesen ismerik az alkoholbetegséget, ezáltal az erre szervezôdô civil szervezeteket nehezebben fogadják el a köztudatban, mint pl. a rákbetegeket, vagy fogyatékosokat segítô civil szervezeteket. Erre jó példa, hogy az 1988-ban hazánkban is megjelenô AA (Anonim Alkoholisták Nemzetközi Szervezete) milyen nehézségek árán tudott létrejönni, mennyire nehezen kapott nyilvánosságot közösségi, vagy politikai szinten, és milyen elôítéletekkel fûszerezett írások jelentek meg a szervezetrôl, pedig az AA nem ivó alkoholistákból jött létre. Ôk azok, akik saját betegségüket hirdetve segítenek sorstársaikon. Ôk azok, akik vállalják, kimondják, hogy alkoholisták. Legfôbb segítési eszközük, hogy személyes példát mutatnak sorstársaiknak azzal, hogy bemutatják felépülésük útját. A szervezethez való csatlakozás egyetlen feltétele az ivásról való lemondás vágya. Megyénkben egyre aktívabb a szervezet mûködése, egyre több „alkoholista” kapcsolódik be még a kórházi kezelés alatt. Egy másik, hasonló elveken mûködô szervezet a Dömösi Kör. Ez az önsegítô szervezet a református egyház segítségével mûködik. A segítés fô célja, hogy „Isten segítségével” sikerüljön absztinensen maradni. A Biblián keresztül igyekeznek a betegek személyiségének torzulásán változtatni. A tapasztalatok szerint komoly személyiségváltozást tudnak elérni, csökkenteni képesek az alkoholbeteg absztinens idôszakára jellemzô szorongást és depressziót. Mindkét segítési formában jelen van a közösséghez való tartozás jelentôsége, hiszen ez megakadályozza az elmagányosodást. Ezek (és a hasonló) szervezetek napjainkban már egyre több fórumon kapnak nyilvános-

40

%

60

80

100

szomatikus ellátó osztályon dolgozik

ságot, lényegesen javuló tendenciát mutat ismeretségük, elsôsorban a kitartó aktivistáik munkája által.

Következtetések, javaslatok A vizsgálat során arra a következtetésre jutottam, hogy — a nôi alkoholizmussal szembeni negatív elôítélet a pszichiátriai osztályon dolgozó ápolók körében erôteljesebb, mint a férfiakéval szembeni. — fokozottabb az elôítélet annál az ápolónál, aki családjában/közvetlen környezetében szembesül az alkoholbetegség problémájával. — az alkoholbetegek önsegítô csoportjai kevéssé ismertek az egészségügyi rendszerben. A pszichiátriai osztályon dolgozó ápolók erôteljesebben fogalmazták meg elôítéleteiket nôi alkoholbetegek szemben, mint más osztályon dolgozó ápoló társaik. Ennek egyik oka az lehet, hogy munkájukat gyakran sikertelennek élik meg, mert a pszichiátriai osztályra ismételten, többször visszakerülnek a betegek, köztük a nôi betegek is az alkoholproblémával. Vizsgálatomban azt találtam, hogy a pszichiátriai ápolók között nagyobb arányban vannak olyanok, akik az alkoholbetegséget illetôen megemlítik közeli hozzátartozójuk érintettségét. Ezért azt feltételezem, hogy a negatív elôítéletek gyökerei a családi környezetben fellelhetôk. Ez a kérdés további vizsgálódást igényel.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 12

EREDETI KÖZLEMÉNY

A nôi alkoholbetegség olyan probléma, amelynek kapcsán az embereknek általában csak negatív színezetû asszociációi támadnak, sôt még a gondolata is kínos, feszítô érzést eredményez. „Hogy jutott ez a téma egyáltalán az eszedbe?”– kérdezte meg az ápolók többsége, amikor megtudták, mi a vizsgálatom tárgya. A reakciókból kitûnt, hogy a nôi alkoholizmus szinte tabuként él egyes emberek gondolkodásában, nem vesznek róla tudomást, vagy elfojtják ez irányú gondolataikat. Pedig nyilvánvaló, hogy az alkoholbetegség korai felismerésével jelentôsen csökkenthetôk a káros következmények, és nagyobb az esély az absztinens életmód stabilizálására, a visszaesés elkerülésére. Azonban az egészségügyi ellátás nem pszichiátriai területein (az akut alkoholos állapot kivételével) általában igen kis esély van arra, hogy akár az orvosok, akár az ápolók felismerjék az alkoholbetegséget, mert ehhez egyrészt hiányoznak a konkrét ismereteik, másrészt igen csekély az erre irányuló szándék is. Az nyilvánvaló, hogy az alkoholbetegek ápolástanát, lélektanát nem oktatják megfelelôen az ápolói képzésben, vagy igen kevés gyakorlati hatékonysággal, ezért elsôdleges fontosságúnak tartom az ápolók megfelelô, célirányos képzésének/továbbképzésének kérdését. A nôi alkoholbetegség kérdéskörében fontosnak tartom az alkoholizálás utódokra gyakorolt káros hatásainak lehetséges megelôzését, illetve azok minél erôteljesebb csökkentését. Munkám során azonban azt tapasztaltam, hogy a nôi alkoholbetegek ápolói (és talán orvosi) ellátásában ez a probléma nem szerepel kellô súllyal. Fontosnak tartom ezért az egészségügyi ellátó rendszer más szereplôi-

N

nek (családorvosok, védônôk) megfelelô szakmai felkészítését is, hogy korszerû ismeretek birtokában kiszûrjék azokat, akiknek alkoholproblémáik vannak, és a helyzetnek, illetve az ellátottak valódi szükségleteinek megfelelôen folytassák szakmai tevékenységüket.

A pszichiátriai ápolók között nagyobb arányban vannak olyanok, akik az alkoholbetegséget illetôen megemlítik közeli hozzátartozójuk érintettségét. Ez a tény (a többi érv mellett, azokkal együtt) felveti, hogy az ápolók számára szükség lenne saját problémáik feldolgozásához mentálhigiénés tréningekre, továbbképzésekre. Ezek egyúttal segítik az elôítéletek levetkôzését is, így az alkoholbetegekkel szemben nagyobb empátiás-készség alakulhatna ki. Az alkoholbetegek egészségügyi ellátásának (sajnos többnyire csak elméletileg) hangsúlyos részét képezi az utógondozás, melynek célja a pszichoszociális helyzet javítása, az absztinens életmód stabilizálása, a visszaesés elkerülése, a nagykockázatú helyzetek felismerése és kezelése, a családba, a munkahelyre történô beilleszkedés elôsegítése. Az utógondozásban és a rehabilitációban a hagyományos alkohológiai gondozók, pszichiátriai és alkohológiai rendelések mellett alapvetô szerepet töltenek be a különbözô civil szervezetek, pl. a Területi Általános Megelôzô Addiktológiai Szakgondozó, az AA (Anonim Alkoholisták), a Dömösi kör stb. Ezekrôl, ill. ezek tevékenységérôl az ápolóknak a jelenleginél jóval több ismerettel kellene rendelkezni, hogy eredményesebben segíthessék az alkoholbetegek rehabilitációjának folyamatát, ezáltal saját szakmai tevékenységüket is sikeresebbnek érezhetnék/tudhatnák.

Irodalomjegyzék 1. Buda, B., Bonta, M. (1985): Viselkedés? Betegség? Társadalmi probléma? Alkohológiai kiskönyvtár 8., Medicina Könyvkiadó, Budapest 2. Az alkoholfogyasztási szokások nem szerinti megoszlása. OLEF 2000 3. Az alkohol hatása a halandóságra Magyarországon 1970-99. KSH 2003/CD irattár

4. Füredi, J., Németh, A., Tariska, P. (2001): A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 5. Huszár, I. (2001): A pszichiátria vázlata: Fôiskolai jegyzet. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar, Budapest

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 13

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

6. Irinyi, T. (2000): Pszichiátriai Szakápolástan. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 7. Fodor, M., Fadgyas, I. (2003): Az alkohol mentális következményei, Hippocrates, 2003. 5. 2., 91-94. 8. Potter, P.A., Perry, A.G. (1997): Az ápolás elméleti és gyakorlati alapjai. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 9. Tringer, L. (2001): A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest 10. Pataki K. (1994): Szenvedélybetegségek. Glaxo Zsiráf Kft., Budapest 11. Környei, E., Kassai-Farkas, Á. (1997): Az alkoholbetegségek és neuropszichiátriai szövôdményei. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 12. Illei, Gy. (1995): Klinikai ápolástani ismeretek. PTE Egészségügyi Fôiskola, Pécs 13. Elekes, Zs.: Devianciák, mentális betegségek, h t p : // w w w . t a r k i . h u / a d a t ba n k-h /nok /szerepva lt/elekes97. html,(2007.07.29.) 14. Magyar, I. (1993): Pszichiátria. Semmelweis Kiadó, Budapest 15. Varnai, M. (2003): Az alkoholizmus gastroenterológiai vonatkozásairól.

Hippocrates, 2003. 5. (2) 85-88. 16. Szalay, F. (2003): Alkohol okozta betegségek. Orvostovábbképzô Szemle 2003. 10. (5) 30-37. 17. Cyr, M.G., McGarry, K.A. (2003): Nôk alkoholfogyasztási rendellenességei. Orvostovábbképzô Szemle 2003. 10. (5) 50-56. 18. Chopra, D. (2004): Szenvedélybetegségek, önpusztító szokásaink elengedése, Édesvíz Kiadó, Budapest 19. Kelemen, G. (2001): Szenvedélybetegség, család, pszichoterápia. (In: Addiktológiai és pszichoterápiai tanulmányok) Pro Pannónia Kiadó Alapítvány, Pécs 20. Pusztai, É.: Az alkoholizmus címû játszma htp://www.hazipatika.com/topics/alcohol/articles?aid=2002111310076, (2007.10.31.) 21. Veér, A., Nádori, G., Erôss, L. (2000): Az alkoholizmus népbetegség. Animula Kiadó, Budapest 22. Rácz, J. (2000): Addiktológia. SOTE EFK., Budapest 23. Szász, A. (2005): Pillantás a Szigetre. (In: Civil Világ 1997-2005.) Társadalomtudományi füzetek 2.

Nurses’ perception of female alcoholism Bodnár, M. Aim of the study: To reveal nurses’ opinions on alcoholism, and any negative prejudices they might have with regard to alcoholic women. Methodology and sample: The data was collected using a questionnaire, distributed among 105 nurses who participate in the treatment of alcoholic patients in the course of their work. Distribution, by place of work, of the nurses participating in the parallel survey: internal medicine department (emergency internal medicine and gastroenterology): 21 persons, infectious diseases department: 15 persons, obstetrics-gynaecology department: 18 persons, operating theatre (general and trauma surgery): 26 persons, psychiatric ward:25 persons. The survey was conducted in the period between 20 December 2007 and 31 January 2008. Of the 105 questionnaires distributed, one was not returned, and two were unsuitable for evaluation (N=102). Results, conclusions: The survey revealed that nurses working on psychiatric wards were more prejudiced against female alcoholics and against male alcoholics. The prejudices are more explicit among these nurses than among those working in other departments. The prejudices are also stronger among nurses who have been confronted with the problem of alcoholism in their own family/immediate environment. Key words: alcoholism, female alcoholism, nurses’ perception, prejudice.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 14

EREDETI KÖZLEMÉNY

N

Egészségügyi karrier a XXI. században? Karriertervezés, személyzetfejlesztés egy egészségügyi intézményben Szente Zsuzsa ápolási igazgató, Óbuda-Békásmegyer Egészségügyi Szolgáltató Kht. Tóth Andrea minôségirányítási koordinátor, Óbuda-Békásmegyer Egészségügyi Szolgáltató Kht.

Összefoglaló A vizsgálat célja: A szerzôk választ kerestek arra, hogy a dolgozók miként képzelik el a jövôjüket az egészségügy területén, illetve az adott intézményben, melyek jövôbeli terveik. Kutatták a motivációs lehetôségeket, illetve a képzési igényeket is. Vizsgálati módszer és minta: Anonim kérdôíves kutatás az Óbuda-Békásmegyer Egészségügyi Szolgáltató Kht. dolgozóinak körében. Leíró statisztikai megközelítés. 268 kérdôívet adtak ki, ebbôl 170 érkezett vissza. Eredmények, következtetések: A dolgozók túlnyomó többsége a jövôben is az egészségügyben kíván munkát vállalni. A képzéseken való részvételi hajlandóság is magasnak bizonyult, ez a dolgozók újdonságok iránti érzékenységét mutatja, és feltételezhetô, hogy a munkatársak szerint a szakma a jövôben is fejlôdni fog. A karrier értelmezésének vizsgálatakor igen eltérô eredmények születtek, másként gondolkodnak errôl a témáról az orvosok és asszisztensek, az idôsebbek, és másként a vidékiek. Fontos, hogy egy intézmény ne csak jól válassza meg munkatársait, de fordítson kellô gondot a megtartásukra, motiválásukra, illetve segítse elô a fejlôdésüket, támogassa ôket karrier-tervük kialakításában.

Bevezetés Az utóbbi idôben lezajlott társadalmi, gazdasági, politikai változások következtében megnôtt az interakciós készségek fontossága. A munkavállalás során általában mások vonatkozásában, azok igényeihez igazodva mérjük magunkat. A munkahelyi kapcsolatokban szerzett tapasztalataink, ismereteink elengedhetetlenül fontosak bizonyos szükségleteink kielégítéséhez. Fontos számunkra, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy tartozzunk valahová, hogy megmutassuk képességeinket, így az önbecsülés érzése mellet kivívjuk azt, hogy mások is megbecsüljenek bennünket. Meghatározó tehát, hogy olyan munkát találjunk, melyben sikeresek lehetünk. Napjainkban a cégek, intézmények egyre gyakrabban alkalmazzák a karriertervezést, mint erôforrás-tervezési, személyzet-

fejlesztési és ösztönzési módszert. (Norbert F. et al., 1994) A karriertervezés hasznos a munkáltatónak, mert egyrészt képes hosszabb távon biztosítani az egyes munkakörökre az alkalmas munkaerô utánpótlását, másrészt csökkenti a toborzási költségeket és a külsô fluktuációt, lerövidíti a betanulási idôt, valamint növeli az alkalmazottak elkötelezettségét és javítja más humánmenedzsment funkciók hatásfokát is. A karriertervezés hasznos az alkalmazott számára is, mert kiszámíthatóvá teszi a cégen belüli jövôt, perspektívát kínál, tervszerû önmegvalósítási programot ad, munkáltatói támogatást ígér ehhez, vagyis sokféle egyéni szükséglet kielégítését garantálja. (Bakacsi et al., 2000) Tehát mind a munkáltató, mind a munkavállaló okvetlenül érdekelt a karriertervezésben, mely mindkét fél számára hosszabb távon biztonságot jelent.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 15

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

A karriertervek megvalósítása mind a munkáltatótól, mind a munkavállalótól erôfeszítést követel, hiszen a karriertervezés azt jelenti, hogy a felek a kölcsönös elônyök biztosítására szerzôdnek, mégpedig az egyén humánpotenciáljának célzatos növelésére irányuló befektetések (pénz, energia, szabadidô-munkaidô, stb.) vállalásával, vagyis beruházást valósítanak meg a humán tôke növelésére, melyet mindkét fél együttesen a jövôben fog hasznosítani. (Roóz J., 2006)

A karrier A karrier azoknak a fizetett vagy nem fizetett állásoknak, tisztségeknek, azaz pozícióknak idôrendben meghatározott sora, melyeket az adott személy élete folyamán betölt. Ebbe beletartozik az iskolai, az otthoni és más egyéb munkavégzés is. Egy intézményben vagy szervezetben, ha eldôlt, hogy kit vegyünk fel, elôbb vagy utóbb értelmezzük a karriertervezés fogalmát. Általában valamilyen nagyon sikeres életpályára gondolnak e szó hallatán. Pedig egy sikeres életút nagyon sokféle lehet és a karrier is számos formában, valósulhat meg. (Farkas et al., 2006) A karrier tervezésére, menedzselésére számos tényezô befolyással van, így az egyén, a szervezet, a gazdasági, társadalmi, politikai, természeti környezet, és ez fordítva is igaz, hisz a karrier gondozása hat az egyénre, de a szervezetre, sôt még a környezetre is. (Bodrogi, Kálmán, 2001) A karriertervezési megoldások többsége a szervezetben a vertikális mozgásokat támogatja. A karrierben való elôrelépés azonban a szervezet azonos szintjén való maradást is jelentheti, ha az új munkakör nagyobb döntési önállósággal rendelkezik, jobban hasznosítja a képességeket. Ennek a gondolkodásnak az élet- és pályatervezésre jelentôs hatása van. Feltételezi a nem vezetôi beosztások értékét, az úgynevezett funkcióközi tapasztalatokat, és ez által a személyi állomány nagyobb részének kínál karrier lehetôséget a szervezetben. (Gyökér, 1999)

A karriertervezés három átfogó célja — biztosítani a szervezet utánpótlás iránti igényeinek kielégítését, — gondoskodni, hogy a tehetséges munkatársak részesüljenek olyan felkészítési, képzési, tapasztalatszerzési együttesben, amelynek révén magasabbra juthatnak, — megadni az egyéneknek mindazt az útmutatást és bátorítást, amire szüksége lehet, hogy sikeres karriert fussanak be az adott szervezetnél. A karriertervezés, gondozás, építés egyik fôszereplôje az egyén, aki lehet beosztott, alkalmazott, mégis szeretné munkáját a leghatékonyabban, pályafutását ívelôen végezni, szeretne pozíciójában, rangjában elôre lépni, magasabb munkakörbe jutni, specialistává vagy vezetôvé válni.

Karrier utak Az emberek keresik a számukra legmegfelelôbb munkát, pályát. Valakinek sikerül ezt hamar megtalálni, mert szerencsésebb, ügyesebb, és vannak olyanok, akik hamar belefáradnak a keresésbe, inkább elvállalnak egy számukra kevésbé elônyös, kevésbé rokonszenves munkát, és beletörôdnek sorsukba. Hogy milyen pályát találunk, hogyan alakítjuk, az sok mindentôl függ, elsôsorban tôlünk, saját magunktól. Akkor számíthatunk karrierre egy adott szervezetnél, ha a szervezetnek szüksége van az egyén képességére, tudására, amelyet nyújtani tud, de még ekkor sem biztos, hogy sikere lesz, hisz akadhat akár egyetlen olyan paramétere, amely nem felel meg (például: életkora), így alulmaradhat karriervetélytársával szemben. A pályafutás, karrier dinamikáját leginkább egy képzeletbeli koordináta rendszerben helyezhetjük el, aminek a függôleges tengelyén a fejlôdés, haladás található, vízszintes tengelyén az életkor. Az egyes szakaszok elnevezésük és elemzésük szerint is különböznek egymástól. (Gyökér, 1999)

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 16

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

A karriertervezés és személyzetfejlesztés vizsgálata

gyedét teszik ki, míg az egyéb munkakörben dolgozók és az adminisztratív dolgozók együttes jelenléte közel 20%-os. Az életkor szerinti megoszlást vizsgálva megállapítható, hogy munkatársaink 92.2%-a 30 év feletti, a 25-30 év közöttiek csupán a minta 6,5%-át teszik ki, míg a 1824 év közöttiek száma elenyészôen alacsony, mindössze 1,2%. Megvizsgáltuk a 30 év felettiek kor szerinti megoszlását, az orvosoknál az 51-60 év közöttiek száma, az asszisztenseknél a 41-50 évesek száma a legmagasabb. Általánosan jellemzô, hogy az egészségügyi társadalom idôsödik, az elégtelen anyagi források nem vonzóak a fiatalok számára. A dolgozók közel 80%-a Budapesten él. Az agglomerációban jóval kevesebben laknak, míg vidékrôl csupán a válaszadók 2,9%-a jár be munkahelyére.

A vizsgálat célja Kutatásunk célja az volt, hogy képet kapjunk arról, dolgozóink miként képzelik el a jövôjüket intézményünkben, illetve az egészségügy területén. Választ kerestünk arra, hogy munkatársainkat milyen módon lehetne motiválni, illetve szerettük volna feltárni a képzési igényeiket és a képzéseken való részvételi hajlandóságukat. Választ kerestünk arra is, hogy intézményünk dolgozói miként vélekednek a karrierépítésrôl, a karrier fogalmáról. Vizsgálati módszer és minta Kutatásunkhoz leíró statisztikai megközelítésben kérdôíves módszert választottunk, mivel ez a módszer lehetôvé teszi a nehezen hozzáférhetô adatok rövid idô alatti megszerzését, illetve a megállapítások elbírálásán keresztül képet kaphatunk arról, hogy dolgozóink miként képzelik el a jövôjüket intézetünkben, illetve mi a véleményük a karrierépítésrôl és a karrier fogalmáról. 268 db kérdôív került kiosztásra, melybôl 170 db érkezett vissza.

Vizsgálati eredmények Arra kérdésünkre, hogy a jövôben az egészségügyben kíván-e dolgozni, igen pozitív válaszok születtek. Az asszisztensek és az orvosok is 95% feletti arányban válaszoltak igennel. Az adminisztratív dolgozók esetében is magasnak mondható ez a szám (92,3%), míg az egyéb munkakörben dolgozók 73,3%-a képzeli el a jövôjét az egészségügyben (1.ábra).

Dolgozóink 59,5%-a asszisztensi munkakörben dolgozik, az orvosok a létszám ne-

1. ábra: Jövôbeli tervek a munkahelyre vonatkozóan (N=170) 4,5%

orvos

95,5%

4,3%

asszisztens

95,8% 7,3%

adminisztratív dolgozó

92,8% 26,7%

egyéb

73,3% 0%

10%

20% 30%

40%

50%

a jövôben az eü.-ben kíván dolgozni

60%

70% 80%

90% 100%

a jövôben nem kíván az eü.-ben dolgozni

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 17

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

2, ábra: Képzésen való részvételi hajlandóság (N=170) 15,6%

orvos

84,4% 27,1%

asszisztens

72,9%

28,6%

adminisztratív

71,4% 66,7%

egyéb

33,3%

0%

10%

30%

20%

40%

50%

szívesen résztvenne képzésen

Az elmúlt egy évben az orvosok vettek részt a legtöbbször valamilyen képzésen, Ôket az asszisztensek követik 60%-al. Az adminisztratív dolgozók esetében ez az arány 42.8%-os, míg az egyéb munkakörben dolgozók csupán 26.6%-a válaszolt igennel erre a kérdésre. Mind az orvosok és asszisztensek, mind az adminisztratív dolgozók körében igen magas a képzéseken való részvételi hajlandóság. Az orvosok tekintetében ez az arány 84.4%-os, az asszisztensek esetében 72,9%os, míg az adminisztratív dolgozók esetében 71,4%-os. Az egyéb munkakörben dolgozók továbbképzésekhez való hozzáállása már nem ilyen pozitív, csupán egyharmaduk venne részt szívesen továbbképzésen. (2.ábra)

60%

70%

80%

90%

nem kíván képzésen résztvenni

A munkahelyen elérni kívánt célok közül egyértelmûen kimagaslik a magasabb bérezés igénye. Az orvosok 48,5%-a, az asszisztensek 65,2%-a, az adminisztratív dolgozók több mint fele, és az egyéb munkakörben dolgozók 53,2%-a szeretne hónap elején több fizetést hazavinni. Szakmai elismerést inkább az orvosok (40,9% ) és az asszisztensek (32,2%) szeretnének kivívni, az adminisztratív dolgozók és az egyéb munkakörben dolgozók csupán negyedének célja, hogy ilyen elismerésben részesüljön. (3. ábra) Ha a célkitûzéseket életkor szerint vizsgáljuk, szembetûnik, hogy a legfiatalabb korosztály a szakmai elismerést és a magasabb bérezést egyformán fontosnak tartja. A 25-30 év közöttiek számára inkább az

3. ábra: Munkahelyi célkitûzések munkakörök szerint (N=170) orvos asszisztens adminisztratív egyéb 0%

10%

20%

30%

szakmai elismerés

40%

50%

60%

70%

80%

nagyobb függetlenség magasabb beosztás

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 18

90% 100% több fizetés

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

4. ábra: Munkahelyi célkitûzések életkor szerint (N=268) 30 év felett

25-30 év között

18-24 év között 0%

10% 20%

30%

szakmai elismerés

nagyobb függetlenség

40% 50% 60% magasabb beosztás

anyagi elismerés számít, de 25%-uk a szakmai elismerést is megjelölte, nagyobb függetlenségre csupán 8,4% vágyik. A 30 feletti korosztály több mint fele (54%), céljai között a magasabb bérezés elérését jelölte meg, de a szakmai elismerés is fontos számukra (34,3%). Nagyobb függetlenségre 10,8% vágyik, magasabb beosztást pedig 0,9% szeretne elérni. (4. ábra)

70% 80% 90% 100% több fizetés

Továbbtanulással az adminisztratív dolgozók közül 28,6% látná megoldottnak helyzetét. Az asszisztensek közel negyede (22,3%) vélekedik ugyanígy. Az orvosok 15,6%-a, az egyéb munkakörben dolgozók csupán 6,7%a lát ebben lehetôséget. Munkahely változtatással az egyéb munkakörben dolgozók közül 20%, az adminisztratív dolgozók körében 14,3% kívánná biztosítani elôrelépését. Az orvosok és asszisztensek úgy vélik, nem ez hozna számukra elôrelépési lehetôséget. Az orvosok harmada (33,3%), az asszisztensek csaknem tizede (9,1%) egy vállalkozás beindításával tudná elképzelni az elôbbre jutását, az adminisztratív dolgozók és az egyéb munkakörben dolgozók számára ez nem vonzó.

A vizsgálat során egyértelmûen kiderült, hogy a dolgozók igen nagy hányada nem lát elôrelépési lehetôséget az egészségügyben. Ez az arány az orvosok körében 48,9%, az asszisztenseknél 61,6%, az adminisztratív dolgozóknál 57,1% és az egyéb munkakörben dolgozók esetében 73.3%. (5. ábra)

5. ábra: Egészségügy területén való elôrelépési lehetôség megítélése munkakörök szerint (N=268) egyéb

6,70%

73,30%

adminisztratív

61,60%

orvos 0%

10%

20%

nem látok ilyen lehetôséget

15,60% 2,20% 30%

7%

22,30%

48,90% 40%

50%

továbbtanulás saját szakterületen

60%

70%

9,10%

33,30% 80%

más munkahely az egészségügyön belül

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 19

0%

14,30% 0%

28,60%

57,10%

asszisztens

20%

90% 100% vállalkozás

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

6. ábra: Egészségügy területén való elôrelépési lehetôség megítélése életkor szerint

30 év felett

58,80%

25-30 év között

18,10

54,50%

8,10%

15%

45,50%

18-24 év között

0%

100%

0%

10% 20%

30%

40%

50% 60% 70% 80%

nem látok ilyen lehetôséget más munkakör magasabb beosztás

Sajnálatos, hogy a legfiatalabbak nem látnak lehetôséget az elôrelépésre az egészségügy területén, de ez az arány a többi korosztálynál is magas. A 25-30 év közöttiek több mint fele (54,5%), a 30 felettiek közel 60%-a nem lát arra módot, hogy az egészségügyben elôreléphessen. A továbbtanulásban lát lehetôséget a 2530 év közöttiek 45,5%-a, a 30 év felettiek 18,1%-a. Egyedül a 30 év felettiek (15%) vélik úgy, hogy egy vállalkozás vinné ôket elôrébb pályájukon. (6. ábra)

0% 90% 100%

vállalkozás

jobb szociális körülmény, a továbbtanulási lehetôség és a magasabb beosztás Az asszisztenseknél szintén a béremelés (60,5%), és a jobb munkafeltételek (24%) játszanak döntô szerepet. A kérdôívet kitöltôk 9%-át továbbtanulási lehetôséggel, 7%-át pedig jobb szociális körülményekkel lehetne motiválni saját munkahelyén. (7. ábra) Arra a kérdésre, hogy mit jelent Önnek a karrier, az orvosok közel egyenlô arányban jelölték az összes választ, de legkevesebben a pozíciót (1,4%) választották. Az asszisztensek esetében egyértelmûen az anyagi elismerés jelent karriert, az önmegvalósítás, az elismertség és a megélhetés hasonló arányban szerepel válaszként. A kapcsolatokat (9,3%)

Az orvosokat leginkább béremeléssel lehetne motiválni saját munkahelyükön (59,6%). 22,8% szerint a jobb munkafeltételek ösztönöznék leginkább, kevésbé számít a

7. ábra: Az orvosok és asszisztensek motivációs lehetôségei

asszisztens

orvos

0%

10% béremelés

20%

jobb szociális körülmények

30%

40%

jobb munkafeltételekkel

50% továbbtanulás

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 20

60%

70%

magasabb beosztás

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

Következtetések A vizsgálat alapján egyértelmûen pozitívnak lehet tekinteni azt, hogy az orvos, az asszisztens és az adminisztratív munkát végzôk továbbra is az egészségügyben kívánnak dolgozni (ôk jelentik a szakmai is-

I. táblázat: A karrier fogalmának megítélése

A karrier megítélésének százalékos megoszlása az orvosok és asszisztensek körében orvosok asszisztensek % % Pozíció 1, 4 6, 2 Önmegvalósítás

20

Elismertség

20

18, 1

Anyagi elismerés

20

28, 8

Megélhetés

21, 5

18, 1

Kapcsolatok

17, 1

9, 3

19, 4

A karrier megítélésének százalékos megoszlása az adminisztratív és az egyéb dolgozók körében adminisztratív egyéb dolgozók dolgozók % % Pozíció 6, 7 5, 6 Önmegvalósítás

53, 4

11, 1

Elismertség

13, 3

11, 1

Anyagi elismerés

13, 3%

22, 3

Megélhetés

13, 3

38, 8

Kapcsolatok

0

11, 1

30 év felett %

25-30 év között%

18-24 év között %

A karrier megítélésének százalékos megoszlása életkor szerint

Pozíció

0

0

5

Önmegvalósítás

0

33, 6

20, 6

Elismertség

50

16, 6

20, 1

Anyagi elismerés

50

16, 6

25, 3

Megélhetés

0

16, 6

20, 6

Kapcsolatok

0

16, 6

8, 4

Vidéki %

Bp. környéki %

A karrier megítélésének százalékos megoszlása lakhely szerint Budapesti %

és a pozíciót (6,2%) viszonylag kevesen azonosítják a karrier fogalmával. Az adminisztratív dolgozók szerint a karrier leginkább önmegvalósítás (53,4%), legkevésbé pozíció (6,7%), az elismertség, a megélhetés és a kapcsolatok egyenlô arányban szerepelnek a válaszok között. Az egyéb munkakörben dolgozók szerint a karrier megélhetés és anyagi elismerés. A pozíciót ôk is kevesen jelölték válaszként (5, 6%), míg az önmegvalósítást, az elismertséget és a kapcsolatokat egyenlô arányban jelölték meg. A fôvárosban élôknek a karrier anyagi elismerést (26%), önmegvalósítást (21,5%) elismertséget (20,5%) és megélhetést (18,8%) jelent. Kapcsolatokat csupán 7, 78%, pozíciót pedig 5, 5% jelölt be válaszként. Az agglomerációban élôknek a karrier megélhetés (24, 3%) anyagi elismerés (21,6%), illetve önmegvalósítás (18,9%). Az elismertséget és kapcsolatokat 16,2%, míg pozíciót csupán 2,8% azonosította a karrierrel. A vidékieknek egyértelmûen megélhetést (42,9%) jelent a karrier, ezt követi az elismertség (28,5%). Az önmegvalósítást és az anyagi elismerést 14,3%, a pozíciót pedig senki sem adta válaszul. A legfiatalabbak egyenlô arányban választották az anyagi elismerést és az elismertséget. A 25-30 év közöttiek számára a karrier leginkább önmegvalósítás. Az anyagi elismerést, a megélhetést, az elismertséget és a kapcsolatokat azonos arányban jelölték be, míg a pozíciót senki sem azonosította a karrier fogalmával. A 30 év feletti korosztály, mikor a karrierre gondol, egyformán fontosnak tartja az anyagi elismerést (25,3%), az önmegvalósítást (20,5%), a megélhetést (20,5%) és az elismertséget is (20,1%) A kapcsolatokat 8,4%, a pozíciót 5,4 % jelölte meg válaszában. (I. táblázat)

Pozíció

5, 5

2, 8

0

Önmegvalósítás

21, 5

18, 9

14, 3

Elismertség

20, 5

16, 2

28, 5

26

21, 6

14, 3

Megélhetés

18, 8

24, 3

42, 9

Kapcsolatok

7, 7

16, 2

0

Anyagi elismerés

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 21

N

EREDETI KÖZLEMÉNY

mereteket leginkább hordozó csoportjait az egészségügynek). Ez azért fontos, mert azt mutatja, hogy a vizsgált mintában az utóbbi években jelentkezô társadalmi, politikai és szakmai változások, problémák csak keveseket indítanak arra, hogy elhagyják a szakmát, és máshol keressék a megélhetésüket, a sikert. Szakmailag azt a reményt élesztheti, hogy a szakma szilárd, és akik itt dolgoznak, elkötelezettséget éreznek, és töretlenül szolgálni tudják a társadalmat. Az egyéb munkakörben dolgozók esetében jelentôs fluktuációra lehet számítani, de erre a csoportra eddig is ez volt a jellemzô. A képzéseken nem szívesen vesznek részt, érdekeiket elsôsorban az anyagiak határozzák meg. A képzéseken az elmúlt év tapasztalatai szerint leginkább az orvosok vesznek részt. A részvételi arány fokozatosan csökken az asszisztensek és az adminisztrátorok kö­ré­ ben. Ez mutatja, hogy információt — akár szakmait, akár mást — elsôsorban a magasabb képzettségûek igényelnek. Láthatóan a szakma is megfelel annak az általános tapasztalatnak, miszerint ahogy a képzettség szintje nô a társadalomban, úgy nô a folyamatos képzések (továbbképzések) iránti a szükséglet is. A jövôre vonatkoztatva megállapítható, hogy az orvosi, asszisztensi és adminisztrátori munkát végzôk körében magas a képzéseken való részvételi hajlandóság. Ez a munkáltató számára óriási feladatot jelent, még akkor is, ha számolunk a vágyak és a valóság között mindig jelentkezô különbséggel. Ha megfelelô képzési formákat találnánk, többeket lehetne a képzéseken megtalálni. A képzésen/továbbképzésen való magas részvételi szándék az egész egészségügyre nézve nyitottságot, érdeklôdést, az újdonságok iránti érzékenységet mutat, és feltételezhetjük, hogy a szakmában dolgozók szándékai szerint a szakma a jövôben is fejlôdni fog. A felmérésbôl kiderül, hogy motivációs lehetôségként dolgozóink túlnyomó többsége a béremelést jelölte meg, és a jelenlegi motivációs trendek valóban azt mutatják, hogy egyre jobban elôtérbe kerül a költséghatékonyság, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az egyéni szükségletek.

A béremelés mellett a jobb munkafeltételek jelentôségét is fontosnak tartják, mely jobb teljesítményre ösztönözheti dolgozóinkat. A „karrier” (görög) szó eredeti jelentése verseny, rohanás a kijelölt pályán. Hogy errôl mit gondolnak dolgozóink, mit jelent számukra a karrier, igen változó képet kaptunk. Az orvosok számára egyaránt jelent pozíciót, önmegvalósítást, elismertséget, anyagi elismerést, megélhetést és kapcsolatokat is. Az asszisztensek inkább az anyagi elismerést, az önmegvalósítást és az elismertséget azonosítják a karrier fogalmával. Az adminisztratív dolgozók számára egyértelmûen önmegvalósítás, az egyéb munkakörben dolgozók számára pedig megélhetés. A karriert a vidékiek másképpen ítélik meg, mint a budapestiek és az agglomerációban élôk. Számukra a karrier egyértelmûen megélhetés és anyagi elismerés, míg a fôvárosiak és a Budapest környékén élôk számára a karrier leginkább anyagi elismerést, önmegvalósítást és elismertséget jelent. Amennyiben korosztályok szerint vizsgáljuk a karrier jelentését, kitûnik, hogy míg a fiatalabb korosztály az önmegvalósítást választotta, addig az idôsebbek az anyagi elismerést, az önmegvalósítást, a megélhetést és az elismertséget is azonosítják ezzel a fogalommal. A XXI. század egészségügyében a piacorientált szemléletmód miatt egyre nagyobb szerepet kap a humán erôforrás menedzsment, sôt meghatározóbb tényezô, mint valaha, de sajnos ennek gyakorlata még ‑különbözô okok miatt‑ nem mûködik elég hatásosan. Vizsgálatunk következtetései megegyeznek azzal a nagyon fontos elméleti szabállyal, hogy egy intézmény az eredményessége érdekében ne csak jól válassza meg munkatársait, hanem kellô gondot fordítson megtartásukra, motiválásukra, elôsegítse szakemberei fejlôdését, képezze, támogassa ôket karrier‑tervük kialakításában, megvalósításában.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 22

EREDETI KÖZLEMÉNY

Irodalomjegyzék 1. Bakacsi, Bokor, Császár, Gelei, Kováts, Takács (2000): Stratégiai emberi erôforrás menedzsment. KJK-Kerszöv, Budapest, 289-305 2. Bodrogi Balázs, Kálmán Zsolt (2001): Diplomás ápoló hallgatók elképzelései az ápolói karrierrôl. Nôvér, 14, 5, 16-19 3. Farkas Ferenc, Karoliny Mártonné, László Gyula, Poór József (2006): Emberi erôforrás menedzsment kézikönyv. Complex kiadó, Budapest, 307-313

N

4. Gyökér Irén (1999): Humán erôforrás menedzsment. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 158164 5. Norbert F. Elbert, Karoliny Mártonné, Farkas Ferenc, Poór József (1994): Személyzeti/emberi erôforrás menedzsment kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 223-253 6. Dr. Roóz József (2006): Az emberi erôforrás-menedzsment alapjai. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Budapest, 234-241

A health-sector career in the 21st century? Career planning and HR development in a healthcare institution Szente, Zs., Tóth, A. Aim of the study: The authors sought to understand how workers perceive their future in the healthcare industry, and what their future plans are in the given institution. They conducted their research into motivational opportunities and training needs. Methodology and sample: Anonymous questionnaire-based survey among workers at Óbuda-Békásmegyer Health Services Kht. Descriptive statistical approach. 268 questionnaires were issued, of which 170 were returned. Results, conclusions: The majority of employees expressed a desire to continue working in the health sector in the long term. The level of willingness to participate in training was also high, which demonstrates the workers’ receptiveness to new concepts, and suggests that they believe the profession will continue to develop in the future. The examination the way careers are perceived yielded highly varied results, with doctors and assistants, older workers and those in rural areas all holding a different view of this subject. It is important for an institution to not only select its employees carefully, but also to place sufficient emphasis on their retention and motivation, to assist in their development and support them in their career planning.

MUNKAJOGI TANÁCSADÁS A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara munkajogi kérdésekben tagjai részére jogsegélyt nyújt. A megválaszolandó kérdések, valamint az üggyel kapcsolatos dokumentumok elôzetes megküldése után, elôzetes egyeztetés alapján, telefonon, vagy személyesen, heti gyakorisággal áll rendelkezésre munkajogász. Idôpont egyeztetés: 06-1-323-2070-es telefonszámon lehetséges Csordás Éva fôtitkári ügyintézônél (az érvényes MESZK tagsági igazolvány szám megadásával). E-mail cím: [email protected]

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 23

N

AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA

Sztómaterápiás ápolók helyzete napjainkban Hrenkóné Kovács Magdolna osztályvezetô fônôvér, Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Sebészeti Osztály

Összefoglaló A szerzô információkat gyûjtött arról, hogy az egészségügyi ellátórendszer struktúra‑átalakításával járó változások milyen módon és mértékben érinthették a sztómaterápiás ápolókat, a megváltozott körülmények között hogyan tudják ellátni feladataikat, és milyen mértékben vesznek részt az otthoni szakápolási tevékenységben. Ehhez a Magyar Sztómaterápiás Nôvérek Egyesületének 100 tagját kérdezte meg, akik szakmai képzettség, beosztás és munkahely tekintetében igen különbözô helyzetben vannak.

Bevezetés Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtása kapcsán a fekvôbeteg ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók átszervezésére is sor került. Az intézményi és struktúra‑átalakítások általában létszámleépítéssel is jártak, és ez érintette a sztómaterápiás ápolókat is. Napjainkban a rosszindulatú daganatos megbetegedések száma egyre nô. Igaz ez a colorectalis daganatok esetében is. 49 adatközlô ország statisztikája szerint a colorectalis rákok gyakoriságát vizsgálva hazánk a második helyen áll, és a nôknél az elsô, férfiaknál ez második leggyakoribb halálok a malignus tumoros megbetegedésben szenvedôk között. Az életkorral a colorectalis carcinoma kockázata nô, 60-80 éves korban a leggyakoribb. A mai modern mûtéttechnikai és fejlett aneszteziológiai eljárások lehetôvé tesznek kiterjesztett sebészi beavatkozásokat, melyek a beteg hosszú távú túlélését, egyre gyakrabban pedig a gyógyulását eredményezik. (Gaál, 2002). A sztóma a test bármely részén mûvi úton vagy spontán létrejött vendégnyílás. Sztómaképzéshez több szerv betegsége is vezethet, ezek közül leggyakoribb a colorectalis megbetegedés. Magyarországon kb. 12000 ember él a bélrendszeren kialakított sztómával. (Dubecz et al, Köves 1997).

Sztómaviselôk körében néhány éve végzett felmérésem során azt találtam, hogy óriási szükség van jól képzett sztómaterápiás ápolókra. A betegek igénylik a segítséget és a szakértelmet, melyet más területen dolgozó ápoló nem tud nyújtani.

A sztómaterapeuták feladatai Sztómaviselô betegek gondozása, ápolása során különösen elôtérbe kerül az ápoló önálló tevékenysége, melyeket az ápoló saját indikáció alapján, saját felelôsségre végez. Ezek a következôk: megfigyelés, fizikális támasz és komfort nyújtása, pszichés támasz biztosítása, egészségnevelés, tájékoztatás, ellenôrzés, dokumentálás. E mellett gyakorolja a „nem önálló” és „együttmûködô” funkciókat is, tehát orvosi utasításra, de önállóan, vagy az orvossal együttmûködve tevékenykedik. Mûtét elôtti teendôk Optimális esetben a sztómaterápiás ápoló már mûtét elôtt találkozik a beteggel. Ismerkedésre, beszélgetésre, a beteg meghallgatására idôt és akár több alkalmat kell szánni. A sztóma helyének kijelölése a kezelôorvossal történt egyeztetés után történik, nyugodt, diszkrét környezetben: ülô, álló, fekvô testhelyzetben kiválasztásra kerül egy sima, ráncmentes terület, köldöktôl, korábbi hegektôl, kiálló csontrészektôl távol. Fon-

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 24

AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA

tos szempont, hogy leüléskor is redômentes maradjon a terület. A kiválasztásnál további szempont az életmód (milyen ruházatot visel, sportolási szokások, jobb‑ vagy balkezesség, láthatóság, stb.). (Köves, 1997) Mûtét utáni teendôk Megfigyelés: a sztóma színe, alakja, mérete, ödéma, a váladék mennyisége, minôsége, a szelek megindulása, széklet megjelenése. Edukáció: a segédeszköz cseréjének technikája, bôrvédelmi praktikák, hozzátartozók bevonása a sztóma ellátásába, egyes technikák gyakorolása. Fontos szempont, hogy lehetôleg a beteg válassza ki az alkalmazandó segédeszközt. Kommunikáció: folyamatos, hiteles legyen a teljes tevékenység során. Cél: a megváltozott testkép mielôbbi elfogadtatása. Életmódra vonatkozó tanácsok: kiemelt fontosságúak a diétás tanácsok, ma már kaphatók szakácskönyvek sztómaviselôk részére (dietetikus segítsége!). Szexuális élettel kapcsolatos problémák megbeszélése. Cél: a lehetô legteljesebb rehabilitáció! Hazabocsátás után is rendszeres a kapcsolat. (­Allbaugh, 1998, Dlustus, 1994, Hárdi, 1995, Köves, 1997, Milliken, 1998). Kiegészítô feladatok: Krónikus sebek, sipolyok ellátása. Kapcsolattartás: segédeszköz‑gyártókkal, forgalmazókkal, a beteg közösségi ápolójával, háziorvosával és az otthoni szakápolási szolgálatokkal, a társszakmák képviselôivel. A sztómával élô betegek optimális ellátása csak team munkában valósulhat meg, melynek tagjai: maga a beteg, család, orvos, sztómaterápiás ápoló, egyéb egészségügyi szakdolgozók, pszichológus, gyógytornász, dietetikus, szociális munkás, civil szervezetek, betegsegítôk, sorstársak. Ez a multidiszciplinális szemlélet és gyakorlat elengedhetetlen a sztómaterápiában, ezen a területen folyamatos fejlôdés tapasztalható. Természetesen fontos a szociális környezet, munkahely, barátok elfogadó attitûdje is (Huszár et al., 2000) Társadalombiztosítási szabályok ismerete, gyógyászati segédeszközök rendelhetôségének és beszerezhetôségének naprakész ismerete. Lehetséges szövôdmények felismerése.

N

Hazai helyzetkép a sztómaterápiás ellátást folytató szakdolgozókról

A teljes célcsoport közvetlen vizsgálatát lehetetlenné teszi, hogy nem ismert a csoport pontos létszáma, tagjai földrajzilag szétszórtan élnek, elérhetôségük kétséges. Ezért az általam választott minta a Magyar Sztómaterápiás Nôvérek Egyesülete által tagként nyilvántartott 100 személy volt. Egészségügyi szakképzettségük, sztómaterápiás képzésük és gyakorlatuk szintje eltérô. Életkoruk, nemük, lakhelyük, munkahelyük különbözô. A mintát alkotó szakemberek munkahelyük földrajzi elhelyezkedése alapján az ország különbözô területét képviselik. A leíró statisztika módszerét alkalmaztam, mert vizsgálódásom a sztómaterápiás ápolók jelen helyzetére irányult. (Öreg, 1999) 72 személy válaszolt a kérdéseimre (ezt jó aránynak tartom). A továbbiakban ezt az adatot vettem 100 %-nak. Az adatszolgáltatás név nélkül történt, így biztosítva volt a válaszolók anonimitása.

Eredmények A sztómaterápiás ápolók egyharmada (30,5 %) található nem kiemelt, vagy városi kórházban, kétharmaduk (69,5% ) megyei és/vagy kiemelt intézményben. Legtöbben a fekvôbeteg ellátás területén dolgoznak, de 3 fô (4,1%) megjelenik az otthoni szakápolás területén is. A vizsgálatban résztvevôk közül 69 nô, 3 férfi. 44 fô (61,1%) munkahelyének átszervezése után is folytatja munkáját. (Ez kedvezôbb kép az általam vártnál.) 24 fôt (33,3%) nem érintett a változás, munkahelyén jelentôs átszervezés nem történt. (Ez nagyobb arány az általam feltételezettnél.) Mindössze 4 fô (5,5%) szünetelteti korábbi tevékenységét. A függetlenített sztómaterapeuták aránya a struktúraváltás elôttihez képest nem változott, 6 fô (8,8%). A sztómaterápiás ápolók között is megjelent a vállalkozói státusz, 3 fô (4,4%) lett egyéni vállalkozó. Új elem ezen

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 25

N

AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA

a területen az önkéntes segítôi forma, amely 6 fôt (8,8%) érint. A megkérdezettek 94,4 %-a szerint szükség van sztómaterápiás tevékenységre az otthonápolási szolgálatoknál, és 56,9% véli úgy, hogy az otthoni szakápolásban nem képzett sztómaterápiás ápolók végzik ezt a feladatot. A megkérdezettek közül ápolási asszisztens végzettséggel rendelkezik 4 fô (5,5%), általános ápolói képesítéssel 22 fô (30,%), közülük 12 fô (16,6%) érettségizett, 10 fô (13,8%) nem. Szakápolói végzettsége 28 fônek van (38,8%). Diplomás ápolói végzettséget szerzett 12 fô (16,6%). Örvendetes a fôiskolai és az egyetemi okleveles ápolók magas száma: 6 fô (8,3%). A diplomások aránya 25% (!), ami igen jónak mondható. Összesítésként megállapítható, hogy a válaszadók 63,8 %-a rendelkezik minimum szakápolói végzettséggel. A sztómaterápiás ápolók körében a magas képzettségi szint mellett is töretlen az igény az államilag elismert sztómaterápiás ápolói képzést illetôen. Ilyen képzésben szívesen venne részt 46 fô (63,8%), bizonytalan még 2 fô (2, 7%). Csak OKJ képzés esetén venne részt 16 fô (22,2%). Nem elhanyagolható 16 fô (22, 2%) álláspontja, aki a már meglévô, külföldön vagy a 10 hónapos képzés során elért oklevelét szeretné hivatalosan elfogadtatni. Ezt azok közül is támogatta 8 fô (11, 1%) akik nem rendelkeznek ilyen oklevéllel. A válaszadók 27,7%-a az 50-69 éves korosz­ tályhoz tartozik. 20-29 év között mindössze 4 fôt (5,5%) találunk. Megállapítható, hogy a sztómaterapeuták 66,6%-a 40 év feletti. Ôk a hazai sztómaterápia elindulása óta, mintegy 20 éve tevékenykednek ezen a területen. Ezért ismerik egymást, sok köztük a baráti kapcsolat, kollegiális együttmûködés. Szakmai tapasztalatuk óriási. Feladatuk közé tartozik saját utánpótlásuk „megtalálása” is. Mindig örömmel tölti el a csapatot, ha sikerül elhivatott, fiatal kollégát bevonni erre a területre. A megkérdezettek 38,8%-a (28 fô) három mûszakos osztályos ápoló. Ez jelentôs probléma, hiszen idôben és térben behatárolt a jelenlétük, beosztásuktól függ, hogy mennyit tudnak a sztómaviselô segítségére

lenni. Fontos lenne a nappali, mindennapos jelenlét. Az éjszaka erre a tevékenységre nem kedvezô idôszak, ezért sokszor szabadnapjukon látogatják az osztályon fekvô beteget. Országosan mindössze 6 intézményben dolgozik függetlenített sztómaterapeuta (8,3%). Közülük 3 személy (4,1%) egyúttal coloproctológiai asszisztens. 3 fô (4,1%) otthonápolási szolgálatnál is tevékenykedik. Fônôvérként 13 fô (18%), kötözôs nôvérként 15 fô (20,8%) tevékenykedik, közülük 2 fô (2,7%) asszisztens is. Az egyéb kategóriába mûtôsnôk, önkéntes segítôk tartoznak (7 fô, 9,7%). A válaszadók 44,5%-a, 32 fô jelezte, hogy szerepel a sztómaterápiás tevékenység a munkaköri leírásában, de nincs megnevezve ez a feladat 40 fô esetében (55,5%). Mindhárom külföldi szakmai oklevéllel bíró kolléga ebbe a csoportba tartozik! Elvárásként azonban megjelenik ez a feladatkör, mint speciális tevékenység a munkahelyeken. Rendezetlenek az általános ápolói és a specialista ápolói kompetenciák. Amennyiben diszciplinákon átívelô, magasabb tudásszintet feltételezünk és várunk el (márpedig a sztómaterápia ilyen), azt csak kellô jogosítványokat adó szakképesítés birtokában tehetjük. Ez felveti a felelôsség kérdését, és a számonkérhetôséget is. Hazánkban államilag elismert sztómaterapeuta képzés nincs. A megkérdezettek közül 3 fô (4,1%) jutott nemzetközi oklevélhez, amelyet honosítani nem tudnak. 1994 óta a segédeszközt gyártó cégek szerveznek 40 órás tanfolyamokat, melyen elsajátíthatóak az alapok. Ezt a képzési formát 47 fô (65,2 %) vette igénybe. 2002-ben 19 fô (26,3 %) szerzett sztómaterápiás szakasszisztensi oklevelet Magyarországon. 3 fô (4,1%) nem vett részt semmilyen képzésen.

Javaslatok — Aktualizálandó a sztómaterápiával foglalkozó szakemberek listája, elérhetôsége, így országos adatbázis jelentethetô meg a Magyar Sztómaterápiás Nôvérek Egyesületének honlapján. (http://sztomanoverek.googlepages.com) A honlap a betegek és a szakdolgozók részére is rendelkezésre áll. Interaktív fórum segítheti a kapcso-

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 26

AZ ÁPOLÁS GYAKORLATA

lattartást ápoló és ápoló, sztómaviselô és ápoló, valamint beteg és beteg között. — Kiemelt jelentôségû annak vizsgálata, hogyan lehet a fôként fekvôbeteg ellátás területén mûködô sztómaterápiás ápolók tapasztalatait átadni az otthoni szakápolási szolgálatok munkatársainak, és a szolgálatok területi tapasztalatai hogyan hasznosíthatók a beteg hazabocsátásának tervezésekor a sztómaterápiás ápolók számára.

N

— A sztómaterápiás ápolók köz­re­mû­kö­dé­ sével létre kell hozni a sztómaviselô betegek speciális ápolói ellátására vonatkozó ápolási protokollokat. — A z ápolók számára létre kell hozni a sztómaviselô betegek speciális ápolói ellátásával foglalkozó továbbképzéseket, melynek közremûködôi (fôleg a gyakorlati ismeretek tekintetében) a sztómaterápiás ápolók legyenek.

Irodalomjegyzék 1. Allbaugh, B. (szerk) (1998): Sebészeti ápolástan. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, pp. 216-225 2. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló 2006. évi CXXXII. Törvény 3. Dlustus, B. (1994): Sebészet. Sebészeti szakápolástan. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, pp. 318-333 4. Dubecz, S. et al (1997): A hasi stomák korszerû ellátása. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest 5. Gaál, Cs. (2002): Sebészet. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest 6. Hárdi, I. (1995): Pszichológia a betegágynál. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest

7. Huszár, I. et al. (2000): A rehabilitáció gyakorlata. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 8. Köves, I. (szerk) (1997): Stomák és sipolyok képzése és ellátása. Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest 9. Milliken, ME, Campbell, G. (1998): Mindennapos betegápolás. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, pp. 454-458. 10. http://sztomanoverek.googlepages. com 11. Öreg, Zs., Drahos, Á. (1999): Biometria. Jegyzet. Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Budapest

Tájékoztató szerzôink számára A NÔVÉR olyan kéziratokat fogad el közlésre, melyek az ápolástudománnyal, az ápolás gyakorlatával, a képzéssel, az ápolásvezetéssel, az ápolás határterületeinek tudományos vizsgálatával, valamint minôségügyi és szakmapolitikai kérdésekkel foglalkoznak. A Kiadó elsôsorban az ápolás egyes szakterületein elméleti és/vagy gyakorlati ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkezô szakemberek írásait várja. A megjelenés kritériumai: eredetiség, minôség és a szélesebb olvasóközönség érdeklôdése a téma iránt. Kérjük jelenlegi és jövôbeni szerzôinket, hogy kézirataik elkészítésekor feltétlenül vegyék figyelembe azt (az eddigiekhez képest módosult) a szempont-rendszert, amelyet a „Szerzôi útmutató” tartalmaz, és amely a MESZK honlapján (www.meszk.hu) a NÔVÉR menüpont alatt található.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 27

N

ÁPOLÁSETIKA

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Etikai Kódexe és Etikai Eljárási Szabályzata

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara 2008. március 27-i Országos Küldöttközgyûlése elfogadta a MESZK Etikai Kódexe és Etikai Eljárási Szabályzatának a megváltozott jogszabályoknak megfelelôen módosított szövegét. A NÔVÉR folyóirat jelen számában bemutatjuk a dokumentum szerkezetét, és közreadjuk a MESZK Etikai Kódexe és Etikai Eljárási Szabályzatának teljes szövegét. A dokumentum szerkezete: ELSÔ RÉSZ Az Etikai Kódex és az etikai szabályok A Kódex jogi háttere A Kódex hatálya Az Etikai Kódex célja és feladata Az Etikai Kódex szabályainak ismerete Szankciók MÁSODIK RÉSZ Az etikai eljárás Általános rendelkezések Hatáskör és illetékesség Az elsô fokú eljárás Az eljárás megindítása A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása Az eljárás megszüntetése Az eljárás felfüggesztése Ügyintézési határidô Kérelem Jegyzôkönyv és hivatalos feljegyzés Képviselet Kizárás Idézés Értesítés A tényállás tisztázása Az ügyfél nyilatkozata Irat Tanú Szakértô Igazolási kérelem Az eljárás irataiba való betekintés Határozatképesség és határozathozatal Fellebbezés A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján A másodfokú eljárás HARMADIK RÉSZ Egyéb rendelkezések Tisztelt Olvasóink! A MESZK Etikai Kódexe és Etikai Eljárási Szabályzatának közreadásával célunk az, hogy támogassuk e fontos tárgykör minél szélesebb körben történô megismerését. a Szerkesztôség NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 28

ÁPOLÁSETIKA

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Etikai Kódexe és Etikai Eljárási Szabályzata A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (továbbiakban: MESZK) által kiadott Etikai Kódex szavai mintaként szolgálnak a tisztesség elvárható mértékére nézve, és lehetôvé teszik a szakma számára, hogy eljárjon mindazokkal szemben, akikkel szemben felmerül az etikai normának megsértésének gyanúja.

ELSÔ RÉSZ Az Etikai Kódex és az etikai szabályok A Kódex jogi háttere 1. § (1) Az e Kódexben foglalt szabályokat a hatályos jogrenddel, azon belül is különösen az egészségügyrôl szóló 1997. évi CLIV. évi törvény (továbbiakban: Eütv.),az egészségügyben mûködô szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. Törvény (továbbiakban: Szktv.), valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény (továbbiakban: Ket.), az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 30/2007. (VI. 22.) EüM rendeletben foglaltak (továbbiakban: Rendtartás) elôírásaival összhangban kell alkalmazni. 1. § (2) A MESZK tiszteletben tartja és e Kódex szövegén keresztül érvényesíti 1. § a  ) az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, és ezen dokumentum alapján készült nemzetközi egyezményeket, 1. § b  ) a Magyar Köztársaság Alkotmányát, 2. § (1) az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérôl és védelmérôl szóló 1997. évi XLVII. törvény elôírásait. A Kódex hatálya 3. § (1) A MESZK tagjaival szemben indított etikai eljárást e Kódex szabályai szerint kell lefolytatni.

N

1. § (2) Az eljárás tárgyát képezô cselekményt, magatartást vagy mulasztást az annak tanúsítása idején hatályban lévô Etikai Kódex I. Részének szabályai szerint kell elbírálni. 1. § (3) Az etikai eljárást a cselekmény, magatartás vagy mulasztás elbírálásakor hatályban lévô Etikai Kódex és Etikai Eljárási Szabályzat II. Része szabályai szerint kell lefolytatni. Ha az Szktv. eltérôen nem rendelkezik, a kamarai etikai bizottság eljárására a Ket. vonatkozó szabályait kell megfelelôen alkalmazni. 4. § (1) Etikai vétségnek minôsül 1. § a ) a  z Eütv. 140/A. §-a alapján kibocsátott Rendtartás, illetve 1. § b  ) a MESZK Alapszabályában, illetôleg más belsô szabályzatában foglalt, illetve a választott tisztségbôl eredô kötelezettségnek vétkes megszegése. 1. § (2) Nem minôsül és nem minôsíthetô az (1) bekezdés b) pontja szerint vétségnek az a cselekmény, amely esetében az (1) bekezdés a) pontja alapján kell az eljárást lefolytatni.

Az Etikai Kódex célja és feladata 5. § (1) Az Etikai Kódex célja, hogy az önkéntes szabálykövetéssel biztosítható legyen az egészségügyi szakdolgozó, illetve tevékenységén keresztül az egészségügyi szakdolgozói kar megbecsülése, valamint az egészségügy többi dolgozójával és az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevôkkel való együttmûködés a betegek, hozzátartozóik és a magyar egészségügy érdekében. Az Etikai Kódex szabályainak ismerete 6. § (1) A MESZK-be belépô tag számára a területi szervezet köteles lehetôvé tenni az Etikai Kódex és a Rendtartás megismerését. 1. § (2) A MESZK honlapján mindenkor közzéteszi az Etikai Kódex és a Rendtartás hatályos szövegét. 1. § (3) Az Etikai Kódex és a Rendtartás szabályainak nem ismerésére a MESZK egyetlen tagja sem hivatkozhat. 1. § (4) Az Etikai Kódex nyilvános, azt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozó Kamara

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 29

N

ÁPOLÁSETIKA

tagjain kívül bárki – de különösen az egészségügyben nem szakdolgozói kamarai tagként tevékenykedô, az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevô és hozzátartozója – jogosult megismerni.

Szankciók 7. § (1) Kiszabható etikai büntetések a 4 § (1) bekezdésének a) szerinti etikai vétség esetén: 1. § a  ) a figyelmeztetés, 1. § b  ) a megrovás, 1. § c ) a mindenkori legkisebb kötelezô munkabér havi összegének tízszereséig terjedô pénzbírság. 1. § (2) Amennyiben elsôfokú etikai bizottságként a kamarai etikai szerv jár el, ezen etikai szerv - az (1) bekezdésben szereplô etikai büntetés alkalmazásával egyidejûleg, mellékbüntetésként - kiszabhatja a következô etikai büntetések valamelyikét: 1. § d  ) a kamarai tagsági viszony 1-6 hónapig terjedô felfüggesztése, 1. § e ) a kamarából történô kizárás, a kamarából történô kötelezô kizárás eseteiben. 1. § (3) A 4 §. (1) bekezdésének b) pontja szerinti etikai vétség esetében a kiszabható etikai büntetések megegyeznek a (1) és (2) bekezdésben leírt büntetésekkel, azzal, hogy a (2) bekezdésben szereplô büntetések csak az (1) bekezdés c) pontja szerinti büntetéssel alkalmazható együtt. 1. § (4) Az etikai felelôsség megállapítása esetén az etikai bizottság határozatában kötelezheti az elmarasztalt személyt az eljárás költségeinek részben vagy egészben történô megfizetésére.

MÁSODIK RÉSZ Az etikai eljárás Általános rendelkezések 8. § (1) A MESZK törvényben meghatározott joga és kötelessége, hogy ôrködjön az egészségügyi szakdolgozói hivatás tisztasága fölött, védelmezze a hivatásuknak megfelelôen élô egészségügyi szakdolgozókat, illetve elmarasztalja azokat,

akik a szakmai, illetve a hivatásukhoz kötôdô erkölcsi, etikai szabályokat megszegik. 1. § (2) A Kamara e jogát és kötelességét a területi szervezetekhez tartozó elsô fokú területi etikai bizottságok (továbbiakban: EB) útján, illetve az Országos Etikai Bizottságon keresztül gyakorolja. 1. § (3) Az etikai bizottságok tagjai köztiszteletben álló, szakmai, erkölcsi és etikai tekintetben feddhetetlen egészségügyi szakdolgozók lehetnek. 1. § (4) Az etikai eljárásban érvényesülniük kell az alkotmányos alapelveknek, valamint a Ket. eljárási alapelveinek így különösen az ártatlanság vélelmének, a közvetlenségnek, a nyilvánosságnak, a bizonyítás szabadságának és a jogorvoslat lehetôségének. 1. § (5) A Területi Etikai Bizottságok elnökeivel és tagjaival esetileg összeférhetetlen a következô tevékenységek: 1. § a ) M  unkáltatói jogkör (ápolási igazgató vagy helyettes), 1. § b  ) Kórházi etikai bizottság tagság, elnökség, 1. § c ) Betegjogi képviselôi tevékenység ugyanazon a területen, 1. § d  ) Kórházi adatvédelmi felelôsi tisztség, 1. § e ) Fegyelmi eljárás során vizsgáló biztos, vagy a kórházi fegyelmi bizottság elnöke vagy tagja, 1. § f ) Szakszervezeti tisztségviselô, megyei, területi, helyi kórházi szinten, 1. § g )T  anácsadó testület tagja fegyelmi eljárások során, 1. § h  ) Kamarai szervek tagjai, akik irányítási vagy ellenôrzési viszonyban vannak egymással: MESZK helyi szervezeteinek elnöke, elnökségi tagja 1. § i) Szakmai szervezet Etikai Bizottságának elnöke. 9. § (1) Ügyfél az a természetes személy, akinek jogát, jogos érdekét az ügy érinti. Etikai eljárásban –és így a továbbiakban- ügyfélként kell kezelni a bejelentôt abban az esetben, ha sértettként tette a bejelentést, valamint az eljárás alá vont személyt. Amennyiben a bejelentô nem sértett, rá a tanukra vonatkozó szabályokat kell megfelelôen alkalmazni.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 30

N

ÁPOLÁSETIKA

Hatáskör és illetékesség 10. § (1) A Kamara tagja ellen indult etikai eljárásban elsô fokon a területi szervezeteknél mûködô etikai bizottságok járnak el. 10. § (2) A Kamara tagja ellen indult etikai eljárásban másodfokon az Országos Etikai Bizottság, illetve — a jogszabályban meghatározott esetekben — az Országos Etikai Tanács jár el. 10. § (3) Etikai vétség esetében az eljárást elsô fokon annak a területi szervezetnek az etikai bizottsága (a továbbiakban: elsô fokú etikai bizottság) folytatja le, amelyhez az eljárás alá vont személy tartozik. 10. § (4) A bizottság a joghatóságát - ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot -, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. 10. § (5) Hatáskör vagy illetékesség hiányában a bizottság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejû értesítése mellett - haladéktalanul, de legkésôbb a kérelem megérkezésétôl, folyamatban levô ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezô bizottsághoz. 11. § (1) A közalkalmazotti, közszolgálati jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végzôvel szemben felmerült, fegyelmi eljárás alapjául is szolgáló etikai vétség gyanúja esetén az azt észlelô kamarai szerv írásban kezdeményezi a munkáltatónál a fegyelmi eljárás lefolytatását. 10. § (2) Ha az egészségügyi tevékenység szakmai szabályai, illetôleg a külön törvény szerint meghatározott szakmai-etikai szabályok megszegésének gyanúját a szakmai kamara valamely szerve észleli, a kamarai szerv - amennyiben az etikai eljárás lefolytatására nem rendelkezik hatáskörrel - az eljárás megindításának alapjául szolgáló tényekrôl tájékoztatja a külön jogszabály szerint illetékes Megyei Etikai Tanácsot, illetve további intézkedések

megtétele érdekében az egészségügyi államigazgatási szervet.

Az elsô fokú eljárás Az eljárás megindítása 12. § (1) Az etikai eljárást etikai vétség gyanúja esetén meg kell indítani, és az annak megindításától számított 30 napon belül le kell folytatni. Az etikai eljárás megindításáról az érintettet — az eljárás megindításával egyidejûleg — írásban tájékoztatni kell. 10. § (2) Az etikai eljárást az (1) bekezdésben meghatározott eset bekövetkezésén túl akkor is meg kell indítani, ha annak lefolytatását az egészségügyi dolgozó kéri maga ellen. 10. § (3) Nem indítható meg az etikai eljárás, ha a cselekménynek az elsôfokú etikai bizottság tudomására jutásától 3 hónap, vagy a cselekmény elkövetése óta 3 év eltelt. 10. § (4) Ha az etikai vétségnek is minôsülô ügyben büntetô- vagy szabálysértési eljárás indult, az eljárás jogerôs befejezésétôl számított 3 hónapon belül az etikai eljárás akkor is megindítható, ha a (3) bekezdésben meghatározott határidô eltelt. A 3 hónapos határidô a jogerôs határozat területi szervezettel történt közlésétôl számít. 13. § (1) Az etikai eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más bizottság kezdeményezésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra (a továbbiakban együtt: kérelem) vagy hivatalból indul meg. 10. § (2) A bizottság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha ezt jogszabály elôírja, 10. § (3) Az eljárás megindításáról 10. § (a) a  hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától, 10. § (b) a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekû, illetve érintett ügyfelet a kérelem beérkezésétôl 10. § (számított öt napon belül értesíteni kell.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 31

N

ÁPOLÁSETIKA

10. § (4) Az értesítésnek tartalmaznia kell: 10. § (a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyintézési határidôt, az ügy elôadójának nevét és bizottság elérhetôségét, 10. § (b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetôségére irányuló tájékoztatást, 10. § (c) h ivatalból indult eljárásban az erre történô utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmezô ügyfél nevét, A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása 14. § (1) A bizottság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül végzéssel elutasítja, ha a bizottságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, továbbá ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelembôl hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg, 10. § (a) a bejelentés nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, 10. § (b) a kérelem elkésett, 10. § (c) a bizottság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be 10. § (d) a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elô, 10. § (e) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem etikai ügy. Az eljárás megszüntetése 15. § (1) A bizottság az eljárást végzéssel megszünteti, ha a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követôen jutott a bizottság tudomására, 10. § (a) az eljárás kérelemre indult és az ügyfél az érdemi határozat jogerôre emelkedése elôtt kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a bizottság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmezô

vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét, 10. § (b) az ügyfél halála, 10. § (c) az eljárást hivatalból indították, vagy folytatták, és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, 10. § (d) jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem bizottsági hatáskörbe tartozik. 10. § (2) A bizottság az eljárást végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidô meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását. 10. § (3) Az eljárás megszüntetésérôl a bizottság öt napon belül mindazokat értesíti, akiket az eljárás megindításáról értesített. Az eljárás felfüggesztése 16. § (1) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés elôzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a bizottságnak az adott üggyel szorosan összefüggô más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthetô el, továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni, a bizottság az eljárást felfüggeszti. 10. § (2) Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthetô fel, ha 10. § (a) azt jogszabály nem zárja ki, és 10. § (b) nincs ellenérdekû ügyfél vagy az ellenérdekû ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekû ügyfél érdekét az nem érinti. 10. § (3) Az eljárás felfüggesztésérôl a bizottság végzéssel dönt. 10. § (4) Az eljárás felfüggesztésekor minden határidô megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszûnésekor az ügyintézési határidô kivételével újra kezdôdik.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 32

ÁPOLÁSETIKA

10. § (5) A bizottság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévô eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidôket az eljárás felfüggesztése nem érinti. Ügyintézési határidô 17. § (1) Az érdemi határozatot a (4) bekezdésben meghatározott idôponttól számított harminc napon belül kell meghozni. 10. § (2) Az ügyintézési határidôbe nem számít be: 10. § (a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró bizottság kijelölésének idôtartama, 10. § (b) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedô idô, 10. § (c) az eljárás felfüggesztésének idôtartama, 10. § (d) a kérelem, a határozat és egyéb irat hiteles fordításához szükséges idô. 10. § (3) Ha a bizottság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az (1) bekezdésben meghatározott határidôn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidô letelte utáni elsô testületi ülésen, legkésôbb azonban hatvan napon belül határoz. 10. § (4) Az eljáró bizottság vezetôje - ha azt törvény nem zárja ki - az ügyintézési határidôt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Errôl értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek. Kérelem 18. § (1) A kérelmet a bizottsághoz írásban lehet benyújtani, a természetes személy ügyfél azonban kérelmét szóban is elôterjesztheti. 10. § (2) Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerôre emelkedéséig visszavonhatja. 10. § (3) A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel. 10. § (4) A kérelem tartalmazza az ügyfélnek és képviselôjének a nevét (megne-

N

vezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét), továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való elérhetôséget.

Jegyzôkönyv és hivatalos feljegyzés 19. § (1) Az ügyfél, a tanú, a szakértô meghallgatásáról és a tárgyalásról, valamint a szóban elôterjesztett kérelemrôl jegyzôkönyvet vagy hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt kell készíteni. 10. § (2) A jegyzôkönyv tartalmazza 10. § (a) a  z eljáró bizottság megnevezését, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, 10. § (b) a jegyzôkönyv készítésének helyét és idôpontját, 10. § (c) a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait, lakcímét, eljárásjogi helyzetét és elérési lehetôségét, 10. § (d) a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét, 10. § (e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, 10. § (f) a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkezô személy képviselôje, a bizottság elnöke és a jegyzôkönyvvezetô oldalankénti aláírását. 10. § (3) A hangfelvétel a (2) bekezdés a)f) pontjában felsoroltakat és az ügy elôadójának nevét tartalmazza. A hangfelvételt tartalmazó hanghordozó eszközt az iratokhoz kell csatolni, vagy arról tizenöt napon belül a (2) bekezdésnek megfelelô tartalmú jegyzôkönyvet kell készíteni. 10. § (4) Ha a bizottság elnöke a tanú vagy a bejelentô személyes adatainak zárt kezelését rendelte el, az ügy hozzáférhetô iratai között a jegyzôkönyvnek olyan másolata helyezhetô el, amely nem tartalmazza a (2) bekezdés c) pontja szerinti adatokat és a meghallgatott személy aláírását. 10. § (5) Hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni az olyan eljárási cselekményt, amelyrôl nem készül jegyzôkönyv vagy hangfelvétel, vagy kép- és hang-

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 33

N

ÁPOLÁSETIKA

felvétel. A hivatalos feljegyzés tartalmazza felvételének helyét és idôpontját, az ügy tárgyát és számát, az eljárási cselekményt, az ügy elôadójának nevét és aláírását. 10. § (6) Nem kell jegyzôkönyvet, illetve hivatalos feljegyzést készíteni abban az esetben, amikor a bizottság az ügymenetre vonatkozó általános vagy az adott ügy állásáról szóló tájékoztatást nyújt az ügyfél részére. Képviselet 20. § (1) Ha jogszabály nem írja elô az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselôje vagy meghatalmazottja, továbbá minden esetben az ügyfél és képviselôje együtt is eljárhat. Az ellenérdekû ügyfél (ügyfelek) képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy. 10. § (2) Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a bizottság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja, és indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet. 10. § (3) Az iratokat az ügyfél részére, ha pedig törvényes képviselôje, vagy írásban meghatalmazott képviselôje van, ezek részére kell kézbesíteni. A személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselôjének egyidejû értesítésével. Kizárás 21. § (1) Az elsô- és másodfokú etikai eljárásban nem vehet részt az, akitôl az ügy elfogulatlan megítélése nem várható, a másodfokú etikai eljárásban nem vehet részt az sem, aki az elsôfokú határozat meghozatalában részt vett. 10. § (2) Akivel szemben az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn, köteles azt bejelenteni. Kizárási okot az eljárás alá vont személy, illetôleg az etikai eljárást kezdeményezô is az eljárás bármely szakaszában bejelenthet. A kizárási okot az etikai bizottság elnökének, a területi etikai bizottság elnökével szembeni kizárási okot az Országos Etikai Bizottság elnökének, az Országos Etikai Bizottság elnökével

szembeni kizárási okot az Országos Elnökség elnökének kell bejelenteni, akik határoznak az eljárásból való kizárás tárgyában. Idézés 22. § (1) Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a bizottság határnap vagy határidô megjelölésével arra kötelezi, hogy elôtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg. 10. § (2) Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhetô a megjelenésre, kivéve, ha a bizottság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja. 10. § (3) Az idézést - ha az ügy körülményeibôl más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelôzôen legalább öt nappal megkapja. 10. § (4) Az idézésben meg kell jelölni, hogy a bizottság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minôségben (ügyfélként, tanúként stb.) kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire. 10. § (5) Idézni írásban, távbeszélô útján vagy elektronikus úton lehet. 10. § (6) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha az eljárás során jelen levô személyt a bizottság elnöke más idôpontra való megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi, és a megidézettel aláíratja. 23. § (1) Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni. Értesítés 24. § (1) Ha a bizottság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértô meghallgatásáról, a szemlérôl és a tárgyalásról — ha az ügy körülményeibôl más nem következik — legalább öt nappal korábban értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy a meghallgatáson (szemlén, tárgyaláson) részt vehet, de megjelenése nem kötelezô. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az ügyfélre is, akinek kérelmére az eljárást megindították.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 34

ÁPOLÁSETIKA

Az értesítést - ha az ügy körülményeibôl más nem következik - úgy kell közölni, hogy az az eljárási cselekmény idôpontja elôtt legalább öt nappal az ügyfélhez megérkezzen. A tényállás tisztázása 25. § (1) Szükség esetén az elsô- és a másodfokú etikai eljárásban bizonyítási eljárást kell lefolytatni, amelynek során az etikai vétség elkövetésével gyanúsított személy meghallgatását lehetôvé kell tenni. 10. § (2) A bizottság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendôek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. 10. § (3) A bizottság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. 10. § (4) A bizottsági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szakértôi vélemény, és a tárgyi bizonyíték. 10. § (5) A bizottság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. 10. § (6) A bizottság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyôzôdése szerint állapítja meg a tényállást. Az ügyfél nyilatkozata 26. § (1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a bizottság felhívására nem nyilatkozik, a bizottság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. 10. § (2) A bizottság elnöke köteles az ügyfelet meghallgatása elôtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni. Irat 27. § (1) A bizottság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy

N

ezek beszerzése érdekében más szervet is megkereshet.

Tanú 28. § (1) Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. 10. § (2) A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és — a (3) bekezdés b) pontjában, továbbá a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel — tanúvallomást tenni. 10. § (3) Tanúként nem hallgatható meg 10. § (a) a  z, akitôl nem várható bizonyítékként értékelhetô vallomás, 10. § (b) védett adatnak, hivatásbeli titoknak minôsülô tényrôl az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtôl vagy személytôl. 10. § (4) A tanúvallomás megtagadható, ha 10. § (a) a  tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy 10. § (b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény elkövetésével vádolná. 10. § (5) Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele elôtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben meghatározott jogára. 29. § (1) A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzôkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. 10. § (2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértô meghallgatásakor. 10. § (3) Ha a bizottság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelôen alkalmazni. 10. § (4) A tanú erre irányuló indokolt kérelme alapján a bizottság elnöke elrendelheti a tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha a tanú

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 35

N

ÁPOLÁSETIKA

valószínûsíti, hogy ôt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E rendelkezés megfelelôen irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a bizottság az eljárást hivatalból megindította (a továbbiakban: bejelentô). 10. § (5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a tanúnak, a bejelentônek a természetes személyazonosító adatait az ügy iratai között lezárt és lepecsételt borítékban kell elhelyezni. A boríték felnyitására csak az ügy elôadója és a bizottság elnöke, az illetékes ügyész és a bírósági felülvizsgálat során eljáró bíró jogosult. 10. § (6) A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevôje, ha a tanú védett adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését. 10. § (7) A tanú, bejelentô természetes személyazonosító adatainak zártan történô kezelése nem érinti a személyes adatok védelméhez való jog érvényesítéséhez szükséges, külön törvény szerinti adatmegismerési, adatbetekintési jogosultságot. Szakértô 30. § (1) Az elsôfokú etikai bizottság eljárásában - amennyiben az adott etikai bizottságban bizottsági tagként eljár ilyen személy - az ügy tárgya szerinti szakterületen jártas tag részt vesz. Ennek hiányában az ügy szakterület szerinti megítélésére alkalmas személy szakértôkénti meghallgatását az eljárás során biztosítani kell. 10. § (2) Szakértôt kell meghallgatni vagy szakértôi véleményt kell kérni és az ügyben jelentôs tény, egyéb körülmény vagy az alkalmazandó jog megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy 10. § (3) A szakértô személyére az ügyfél is tehet javaslatot. 10. § (4) Az ügyfél kérelmére a bizottság a kirendelt szakértôn kívül - akár véleményének elôterjesztése elôtt, akár az után - más szakértôt is kirendelhet. 10. § (5) Ha a szakértô nem vállalja a kirendelést, ezt a kirendelô végzés kéz-

hezvételétôl számított öt napon belül indokolással ellátva közölni kell a bizottsággal. 10. § ((6) Ha a szakértô nem tudja szakvéleményét a bizottság által megállapított határidôre elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétôl számított öt napon belül az ok megjelölésével kérheti a határidô meghosszabbítását, a késôbb felmerülô akadály esetén az akadály tudomására jutásától számított öt napon belül akadályközléssel élhet. 31. § (1) Szakértôként nem járhat el az, akivel szemben a bizottság elnökére vagy tagjára vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja. 10. § ((2) A bizottság a szakértôvel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértô az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz kérdéseket intézhet. 10. § ((3) A szakértôt a véleményadás elôtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére. 10. § ((4) A szakértô köteles megôrizni a tevékenysége során tudomására jutott védett adatot és hivatásbeli titkot. 10. § ((5) Ha a bizottság a szakértôt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelôen alkalmazni. 10. § ((6) A szakértô eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértôi közremûködést vállalta, és anélkül hogy a határidô meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását elôzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidôre. Igazolási kérelem 32. § (1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidôt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elô. 10. § (2) Az igazolási kérelemrôl az a bizottság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A keresetindításra megállapított határidô elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet azon-

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 36

ÁPOLÁSETIKA

ban akkor is a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el, ha az ügyfél a keresetet a bizottságnál nyújtotta be. 10. § (3) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidô utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet elôterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek késôbb jutott tudomására, a határidô a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszûnésének napjától kezdôdik. 10. § (4) Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidô utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet elôterjeszteni. 10. § (5) A határidô elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejûleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. 33. § (1) Ha a bizottság az igazolási kérelemnek helyt ad, az ügyfelet eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a bizottság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntetô döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel. 10. § (2) A igazolási kérelemnek helyt adó végzést meg kell küldeni mindazoknak, akik az eljárás megindításáról értesítést kaptak. Az igazolási kérelemnek helyt adó végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek. 10. § (3) Az ügyfél a végzés ellen csak akkor jogosult önálló fellebbezésre, ha kérelme a fellebbezési határidô elmulasztásának igazolására vonatkozik, egyéb esetekben az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmében kifogásolhatja az igazolási kérelem elutasítását is. Az eljárás egyéb résztvevôje fellebbezést nyújthat be az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen. 10. § (4) Ha a bizottság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidô elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. E rendelkezés

N

megfelelôen irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményezô keresetindítással kapcsolatos igazolásra is.

Az eljárás irataiba való betekintés 34. § (1) Az ügyfél személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselôje útján - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. Ez a jog akkor is megilleti, ha korábban nem vett részt az eljárásban. 10. § (2) Nem tekinthet be az ügyfél 10. § (a) a határozat (végzés) tervezetébe, 10. § (b) a zárt tanácskozásról készült jegyzôkönyvbe, 10. § (c) a tanú vagy a bejelentô természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzôkönyvbe (iratba), ha a bizottság a tanú, illetve a bejelentô természetes személyazonosító adatait zártan kezeli, 10. § (d) betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba, 10. § (e) a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában. 10. § (3) Az ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti az ellenérdekû ügyfél iratbetekintési jogának kizárását személyes adatainak, valamint üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. A jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezet ügyfél az iratbetekintési jog kizárását csak az üzleti érdekei védelmében kérheti. A bizottság a kérelemnek — a körülmények gondos mérlegelése alapján — akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az ellenérdekû ügyfelet nem akadályozza jogai gyakorlásában. 10. § (4) Az iratbetekintési jog kizárása vagy korlátozása miatt önálló jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha az ügyfél azt az eljárás jogerôs lezárását követôen kéri, vagy a bizottság azt, aki iratbetekintést kér, nem tekinti ügyfélnek.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 37

N

ÁPOLÁSETIKA

35. § (1) A szakértô az eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben ismerheti meg az adatokat, a tanú pedig a vallomását tartalmazó jegyzôkönyvbe tekinthet be.

Határozatképesség és határozathozatal 36. § (1) Az elsô- és a másodfokú etikai bizottság akkor határozatképes, ha az ülésen legalább 5 tagja jelen van. Az etikai bizottság érdemi határozatot a jelenlévô tagjainak szótöbbségével hoz 10. § (a) az etikai felelôsség tárgyában, 10. § (b) a 7.§-ban szereplô etikai büntetések alkalmazása tekintetében, 10. § (c) bármely jogerôs marasztaló határozatnak az alapszabályban meghatározott módon való közzétételérôl. 10. § (2) A 7. § (1) bekezdés b) pontja szerinti etikai büntetés alkalmazásához a bizottság tagjainak kétharmados szótöbbsége szükséges. 37. § (1) A bizottság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendô egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés). 38. § (1) A határozatnak tartalmaznia kell 10. § (a) az eljáró bizottság megnevezését, az ügy számát és elôadójának nevét, 10. § (b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését) és lakóhelyét (székhelyét vagy telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét), 10. § (c) az ügy tárgyának megjelölését, 10. § (d) a rendelkezô részben 10. § (da) a bizottság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés elektronikus úton való benyújtásának lehetôségérôl való tájékoztatást, 10. § (db) a szakbizottság megnevezését és állásfoglalását, 10. § (dc) az ügyfélnek, valamint az eljárás egyéb résztvevôinek járó költségtérítés, ha annak megállapítása nem külön végzésben történt, 10. § (dd) az eljárási költségek viselésérôl szóló döntést, 10. § (de) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit,

10. § (df) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték elektronikus úton való megfizethetôségérôl szóló tájékoztatást, 10. § (e) az indokolásban 10. § (ea) a  megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, 10. § (eb) az ügyfél által felajánlott, de mellôzött bizonyítást és a mellôzés indokait, 10. § (ec) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a bizottság a határozatot hozta, 10. § (ed) a bizottság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történô utalást, 10. § (f) a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának a nevét, bizottsági beosztását, 10. § ( g) a  bizottság elnökének aláírását és a bizottság bélyegzôlenyomatát. 10. § (3) Az etikai felelôsség megállapítása esetén az etikai bizottság határozatában kötelezheti az elmarasztalt személyt az eljárás költségeinek részben vagy egészben történô megfizetésére. 10. § (4) A 7. §-ban megjelölt etikai büntetés jogerôs kiszabásáról értesíteni kell az érintett személy egészségügyi tevékenysége szerinti mûködési nyilvántartást vezetô szervet. 39. § (1) A 7. § (1) bekezdés b) pontjában szereplô kizárás büntetés alkalmazásáról az etikai bizottság hivatalból - meghallgatás és tárgyalás tartása nélkül - határoz. 40. § (1) Az etikai bizottság a határozatát megküldi az eljárás alá vont személynek, illetôleg az etikai eljárás megindítását kezdeményezônek, továbbá annak a Megyei Etikai Tanácsnak, amely az adott ügyben az eljárás alá vont személy kamarai tagságának hiányában eljárt volna. 41. § (1) A bizottság döntését közölni lehet: 10. § (a) postai úton, 10. § (b) személyesen írásban vagy szóban, 42. § (1) Postai úton történô kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és kézbesíteni. 43. § (1) Ha a postai úton történô kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatko-

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 38

N

ÁPOLÁSETIKA

zik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni. 10. § (2) Ha az irat a bizottsághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, az iratot - az ellenkezô bizonyításig - a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követô ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Fellebbezés 44. § (1) A 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti etikai vétség esetében az elsôfokú határozattal szemben az érintett, valamint az etikai eljárás megindítását kezdeményezô a kézbesítéstôl számított 15 napon belül fellebbezhet az országos etikai bizottsághoz. 10. § (2) A 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti etikai vétség esetében az elsôfokú határozattal szemben az érintett, valamint az etikai eljárás megindítását kezdeményezô, továbbá az illetékes szerinti MET a kézbesítéstôl számított 15 napon belül fellebbezhet az OET-hez. 10. § (3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérôen, amennyiben a 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti etikai vétség esetében az elsôfokú határozatnak kizárólag a kamarai tagsági viszonyt érintô etikai büntetést kiszabó (felfüggesztés, kizárás) rendelkezésével szemben nyújtottak be fellebbezést, a fellebbezés tárgyában a kamara országos etikai bizottsága jár el. 45. § (1) Az ügyfél az elsôfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. 10. § (2) Végzés csak a határozat elleni fellebbezésben támadható meg. 10. § (3) Az eljárást felfüggesztô, az eljárást megszüntetô, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárási bírságot kiszabó, valamint a költség összegének megállapítása és a költségviselés tárgyában hozott elsôfokú végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. 46. § (1) A fellebbezést - ha törvény vagy kormányrendelet eltérôen nem rendelkezik - a döntés közlésétôl számított tizenöt napon belül lehet elôterjeszteni.

A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján 47. § (1) Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján a bizottság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. 10. § (2) A bizottság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértô döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelôen módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekû fél. 10. § (3) A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezôvel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott határozatot közölték.

A másodfokú eljárás 48. § (1) Ha az elsô fokon eljáró bizottság nem élt a 47. §-ban biztosított jogával, a fellebbezésrôl az annak elbírálására jogosult szerv dönt. 10. § (2) A határidôn túl benyújtott fellebbezést - ha az ügyfél igazolási kérelmet nem terjesztett elô -, továbbá a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést az elbírálásra jogosult szerv érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja. 10. § (3) A határozat egésze ellen irányuló fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a sérelmezett döntést, valamint az azt megelôzô eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. 49. § (1) A másodfokon eljáró bizottság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. 10. § (2) Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a döntés megsemmisítése mellett az ügyben elsô fokon eljárt bizottságot új eljárásra utasíthatja vagy a kiegészítô bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el. 10. § (3) Ha a másodfokon eljáró bizottság megállapítja, hogy az eljárásba további

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 39

N

ÁPOLÁSETIKA

ügyfél bevonása szükséges, az elsôfokú döntést megsemmisíti, és az ügyben elsô fokon eljárt bizottságot új eljárásra utasítja. 10. § (4) A megismételt eljárásban az elsô fokon eljáró bizottságot a másodfokon hozott határozat rendelkezô része és indokolása köti. 10. § (5) A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezôvel és azokkal, akikkel az elsôfokú döntést közölték, a másodfokon eljárt bizottság az elsô fokon eljárt bizottság útján közli. 10. § (6) A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. 10. § (7) A másodfokon eljáró bizottság a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követôen három napon belül visszaküldi a döntéssel együtt az elsô fokon eljáró szervhez, amely haladéktalanul intézkedik a döntés kézbesítése iránt. 50. § (1) Szükség esetén a másodfokú etikai eljárásban is bizonyítási eljárást kell lefolytatni, amelynek során a Rendtartásban foglalt etikai szabályok vétkes megszegésével gyanúsított egészségügyi dolgozó meghallgatását lehetôvé kell tenni. A bizonyítási eljárást tárgyalás keretében kell lefolytatni. 51. § (1) A 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti etikai vétség esetében a másodfokú etikai bizottság a fellebbezés tárgyában írásbeli, indokolt határozatot hoz, és azt megküldi az eljárás alá vont személynek, az etikai eljárást kezdeményezônek, valamint az elsô fokon eljáró etikai bizottságnak. E határozatot a fellebbezés benyújtásától számított 30 napon belül kell meghozni. 10. § (2) Az (1) bekezdés szerinti másodfokú határozat ellen a kézbesítéstôl számí-

tott 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kereset terjeszthetô elô az illetékes megyei (fôvárosi) bíróságon.

HARMADIK RÉSZ Egyéb rendelkezések 52. § (1) A 7. § (1) bek. a)-c) pontja szerinti etikai büntetés jogerôs kiszabásáról a megfelelô további intézkedések megtétele és eljárás megindítása érdekében a határozat megküldésével - értesíteni kell 10. § (a) az érintett személy munkáltatóját, 10. § (b) az egészségügyi államigazgatási szervet. 10. § (2) Az (1) bekezdés szerinti etikai büntetés jogerôs kiszabásáról a határozat megküldésével tájékoztatni kell az egészségügyi dolgozó tevékenysége szerinti mûködési nyilvántartást vezetô szervet is. 53. § (1) A jogerôs fegyelmi határozatokat a kamarai nyilvántartásban fel kell tüntetni és a Kamara hivatalos lapjában meg kell jelentetni. 10. § (2) A megjelentetés során a személyes adatok védelmére, illetve a személyiségi jogok védelmére vonatkozó jogszabályok elôírásait be kell tartani. 10. § (3) Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtásáról az Országos Etikai Bizottság elnöke gondoskodik. 54. § (1) Az etikai bizottságok iratait a területi kamarai szervezet, az Országos Etikai Bizottság iratait a Kamara Elnöksége irattárában elkülönítetten kell kezelni, illetve tárolni. 10. § (2) Az iratok selejtezésérôl a Kamara iratkezelési szabályzata rendelkezik.

The Hungarian Chamber of Healthcare Professionals’ Code of Ethical Conduct The National Delegates’ Assembly of the Council of Hungarian Healthcare Professionals (MESZK) approved the amended wording of the MESZK Code of Ethical Conduct on 27 March 2008. Our aim in publishing the document is to promote a widespread awareness of these important issues.

NÔVÉR 2008. 21. évf. 3. szám 40