Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia. Pannon Egyetem, november 10. A konferencia programja

Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia Pannon Egyetem, 2010. november 10. A konferencia programja 2010. november 10. szerda Veszprém 07:30-08:45 Regisztráció, Polinszky-terem elıterében 08:00-08:30 Zsőritájékoztató, N 101 terem 08:50-09:40 Megnyitó: Polinszky-terem Plenáris elıadás: Dr. Gelencsér András (egyetemi tanár, Föld- és Környezettudományi Intézeti Tanszék): Levegıkörnyezetünk változásai – Éghajlatváltozás? 9:40-10:00 Elıadások feltöltése a tagozati termekben 10:00Tagozati elıadások 17:00-18:00 Ünnepélyes eredményhirdetés, Hotel Magister Konferencia terem 18:00Állófogadás a konferencia résztvevıi számára, Hotel Magister Konferencia terem Keszthely 8:00-9:00 9:00-9:10 9:10-9:40

Regisztráció, D épület Megnyitó: Dr. Kocsis László dékánhelyettes, D épület konferenciaterem Plenáris elıadás: Dr. Sárdi Katalin professzor asszony: A tápanyagellátás jelene és perspektívái 10:00-13:00 Tagozati ülések 13:00-14:00 Eredményhirdetés, D épület konferenciaterem 14:00Fogadás, D épület

Szekciók és tagozatok Szekció Agrártudományi

Tagozat/Section Agricultural sciences/ Mezıgazdaságtudományi Biotechnology/ Biotechnológia Kertészeti Növénytáplálási és Növényvédelmi Ökonómia Természetvédelmi

Rövid név

Terem

Agricul

D/III. elıadó

Biotech Kertész NövTáp

D/II. elıadó D/01 szeminárium

D/I. elıadó

Ökonom Termvéd Biol

D/05 szeminárium

Irodalomtudomány – Magyar Irodalom Irodalomtudomány – Világirodalom Nyelvtudomány

MagyarIr

N 117

VilágIr

N 113

NyelvTud InfoTud

N 116 N 118

Kémiai Tagozat 1. Kémiai Tagozat 2. Kémiai Tagozat 3. Kémiai Tagozat 4.

Kémia1 Kémia2 Kémia3 Kémia4

N 301 N 245 N 246 N 229

Közgazdaságtan és közszolgálat Marketing és kereskedelem Turizmus és idegenforgalom 1. Turizmus és idegenforgalom 2. Vezetés, szervezés és logisztika 1. Vezetés, szervezés és logisztika 2.

Közgaz Marketing Turizmus1 Turizmus2 VezSzerv1 VezSzerv2 Mőszaki Multikult NemzPed

N 109 N 104 N 112 N 111 N 106 N 114 N 228 N 105 N 107

Biológia Humán Tudományi

Informatika Tudományi Kémiai és Vegyipari

Konferenciaterem

N 110

Közgazdaságtudományi

Mőszaki Tudományok Társadalomtudományi

Identitás és multikulturalizmus Nemzetközi tanulmányok és pedagógia

VÁLTOZÁS!! - Biológia Szekció Idırend 10:00

Németh Katalin Emma

10:15

Biró Rita

10:30

Holczer Péter

10:45

Kakasi Balázs

11:00

Kanizsai Barbara

11:15

Lázár Diána

11:30 11:45

Németh Dávid Szünet

11:55

Balassa Marietta

12:10

Teke Gábor

12:25

Selmeczy Géza Balázs

12:40

Szabó Beáta

12:55

Szikra Dávid

13:10

Vass Máté

Glükóz-fruktóz korreláció a kukoricanövény és környezete kölcsönhatásában A Csigere-patak kovaalga flórája Fiókanövekedés vizsgálata az urbanizációs gradiens mentén házi verebeknél Biotesztek alkalmazási lehetıségei mikotoxikológiai vizsgálatokban Az urbanizáció és a predációs kockázatvállalás kapcsolata házi verebeknél (Passer domesticus) Az urbanizáció és a neofóbia kapcsolata házi verebeknél (Passer domesticus) Legelı puhatestőek táplálkozásvizsgálata Torna-patak állapota iszapkatasztrófa elıtt és után mederjellemzık és fauna szempontjából Fajgazdagság és mintavétel összefüggésének vizsgálata két Balaton-felvidéki vízfolyáson a PERIDAT on-line Perifiton adatbázis segítségével Avarlebontási kísérletek dombvidéki kisvízfolyásokon A balatoni nádon növı kovaalga közösség fajösszetételének összehasonlítása a tó különbözı pontjain Transzgénikus nyúlsperma mélyhőtésének technikai fejlesztése Két vízfolyás éves avarhullásának (avar-input) megállapítása, valamint az avarlebontó vízi gombák meghatározása

Biol

A Csigere-patak kovaalga flórája Biró Rita Pannon Egyetem, Környezettan BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Stenger-Kovács Csilla, Lengyel Edina A kutatás elsıdleges célja a Csigere-patak kovaalga flórájának és a fajösszetétel idıbeli változásának megismerése volt. A vizsgálatok elsı hónapjában 3 naponta, majd azt követıen hetente - elızıleg sterilizált és kihelyezett - mészkı szubsztrátumot győjtöttünk be 2008 márciusától novemberig. A kolonizációs idıszakban uralkodó fajként jelent meg az Amphora pediculus, Cocconeis pediculus, Cocconeis placentula, Gomphonema olivaceum, Mayamaea atomus és a Navicula subminuscula. Az érett bevonat kialakulását követıen pedig az Amphora pediculus, Cocconeis placentula és a Mayamaea atomus fajok maradtak dominánsak. A nyári mintákból már teljesen eltőnt a Navicula subminuscula. Egyes fajok csak rövidebb hosszabb idıszakra jelentek meg nagyobb számban, ilyen volt a Cyclotella meneghiniana május közepétıl júliusig, a Nitzschia palea júniustól szeptemberig vagy a Stephanodiscus minutulus májusi megjelenése, amely a patakra épített halastó vízgazdálkodásával függhet össze. Kutatásom során megfigyeltem a kolonizáció folyamatát, a fajok megjelenésének évszakosságát és a Széki-tó jelenlétének hatását. Az eredményeim jól tükrözik a kis vízfolyás ökológiai állapotát és a vízszint szabályozását, melyeket a halastóból származó víz alapvetıen meghatároz.

Biol

Fiókanövekedés vizsgálata az urbanizációs gradiens mentén házi verebeknél Holczer Péter Pannon Egyetem, Környezettan BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Liker András A házi veréb populációi az elmúlt évtizedekben Európa–szerte hanyatlásnak indultak. A faj állományainak fogyatkozása fıleg az észak-nyugat európai országok nagyvárosaiban jelentıs, de Európa más országaiban is kimutatható. A jelenség pontos okai egyelıre még ismeretlenek, noha a fiókakori éhezést, a városi fészkelıhelyek hiányát, a predációs nyomást, a környezetszennyezést és a veszteségmentes terménybetakarítást mind a lehetséges okok közé sorolják. Korábbi, felnıtt madarakon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az urbanizáltabb helyen élı házi verebek mind testtömegben, mind csüdhosszban elmaradnak a vidéki élıhelyeken élı fajtársaiktól. Munkám során a fiókák fejlıdésének élıhelyi különbségeit vizsgáltam. 2010 áprilisától augusztusig terjedı idıszakban különbözı urbanizáltságú területeken élı házi verebek fészkelı populációit kutattuk. A terepi vizsgálatok során összesen öt területen, egy szuburbán (veszprémi Állatkert) és négy vidéki élıhelyen követtük nyomon a házi veréb populációk szaporodását. Ennek részeként a fészekben való fejlıdés végéhez közeli idıpontban, 8-11 napos korban mértük a verébfiókák testtömegét, szárnyhosszúságát valamint a csüdhosszát. Vizsgálatunk eredményei szerint a vidéki fiókák testtömeg, csüd- és szárnyhossz tekintetében is szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a szuburbán élıhelyek verébfiókái.. A vidéki fiókák testtömege átlagosan kb. 4 grammal volt nagyobb, mint az azonos korú szuburbán fiókáké, ami igen jelentıs különbség (kb. 15-20%-a a maximális kirepülés elıtti fióka súlynak). Az eredmények szerint az urbanizációs gradiens mentén tapasztalható morfológiai különbségek már a madarak fejlıdésének korai szakaszában kialakulnak. Feltételezésem szerint a testméretben mutatkozó különbségeket a megfelelı minıségő vagy mennyiségő fióka táplálék, elsısorban a rovarok, hiánya okozhatja az urbanizált élıhelyeken.

Biol

Biotesztek alkalmazási lehetıségei mikotoxikológiai vizsgálatokban Kakasi Balázs Pannon Egyetem, Környezettudományi osztatlan Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Nagy Szabolcs, Dr. Lepossa Anita Az élelmiszerbiztonság, vagyis az egészségre nem káros, kockázat nélkül fogyasztható élelmiszerek, valamint a takarmányok biztonságának kérdése az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap, jelentısége folyamatosan nı. A takarmányokban elıforduló mikotoxinok már a termıterületen, de a tárolás során is termelıdhetnek. A raktári penészek mikotoxinjai közül az aflatoxinok jelentik világszerte a legsúlyosabb állat- és humán-egészségügyi problémát. Az élelmiszer- és takarmányminták toxinszintjének analitikai vizsgálata mellett egyre erısebb az igény biotesztek alkalmazására is. Jelen dolgozatban tiszta (Kontroll) és aflatoxinnal szennyezett (Toxinos) kukorica-alapanyagból indított rázatott lombikos fermentáción átesett minták mikotoxikológiai vizsgálatát végeztem különbözı biotesztekkel. Az SOS-chromotest™ a sejtek egy sajátos mechanizmusát, az úgynevezett „SOS javító rendszert” hasznosítja a genotoxicitás detektálására, melyhez egy erre a célra kitenyésztett baktériumtörzset használ. A ToxAlert® 100 teszt a Vibrio fischeri baktériumok biolumineszcenciájának mérésén alapul azon az elven, hogy a különbözı toxikus kemikáliák a toxicitás mértékével arányosan csökkentik a mérhetı biolumineszcens jelet. A fluoreszcens mikroszkópos élısejtarány meghatározása során a Live/Dead Fixable Kit (Invitrogen) alkalmazásával szelektíven jelöltem az elpusztult élesztısejteket. Az SOS Chromotest egyértelmő színreakcióval reagál a genotoxikus anyagok hatására (pl. aflatoxin), ám az elvégzett hígítási tartományban nem jelzett genotoxicitást az aflatoxinnal fertızött minta esetében. A ToxAlert teszt elvégzésekor kapott IC50 értékek között jelentıs eltérés mutatkozott a Toxinos és a Kontroll csoport között (21,7 mg/ml vs. 6,96 mg/ml). A fluoreszcens festékekkel végzett élesztı-élısejt %-os meghatározások kapcsán a várttal ellentétben, a Toxinos csoportban mértünk nagyobb élısejt-arányt (37%, míg a Kontroll esetében 8%). Az SOS-chromotest™ és a ToxAlert® 100 teszt eredményei alapján további mintaelıkészítési opciókat tartok szükségesnek vizsgálni a biotesztek adaptálása érdekében. A fluoreszcens sejtszámlálás eredményei további vizsgálatok szükségességét jelzik: a toxinnal fertızött kukoricamintában talált nagyobb élısejt % esetleg emelkedett stresszfehérje-szinttel magyarázható, ennek érdekében a jövıben HSP-specifikus ELISA tesztek bevezetését is tervezzük.

Biol

Az urbanizáció és a predációs kockázatvállalás kapcsolata házi verebeknél (Passer domesticus) Kanizsai Barbara Pannon Egyetem, Környezettan BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Bókony Veronika, Dr. Liker András A növekvı városiasodás egészen más élıhelyeket alakít ki a természetes környezethez képest, mely a vadállatokat a megszokottól eltérı kihívások elé állítja. A házi veréb populációk az utóbbi néhány évtizedben jelentıs csökkenésnek indultak, leginkább a nyugat-európai nagyvárosokban, egyelıre ismeretlen okból. Egy lehetséges magyarázat a városi predáció erısödése, ugyanis a házi veréb fı ragadozóinak (karvaly, házi macska) állománya egyre növekszik. Egy korábbi vizsgálat azt találta, hogy a városi verebek erısebb viselkedéses választ adnak a predációs veszélyre, mint a vidéki fajtársaik, ami arra utal, hogy a városi egyedek nagyobb predációs nyomás alatt élnek. Annak kiértékelésére, hogy vajon a különbözı élıhelyekrıl származó madarak eltérı kockázatvállalása genetikai elkülönülés eredménye-e, városi és vidéki élıhelyekrıl befogott madarak utódainak viselkedését hasonlítottam össze többféle predációs tesztben. Ezek során azt mértem, hogy a madarak milyen hamar közelítik meg az etetıt illetve kezdenek el enni egy szimulált ragadozótámadás után. Az elemzések során a potenciális zavaró változókat figyelembe véve azt találtam, hogy a városi madarak utódai szignifikánsan késıbb közelítették meg az etetıt a predációs kockázat hatására, mint a vidéki társaik utódai. Ez az eredmény arra utal, hogy az urbanizáció úgy szelektál, hogy a városi populációk egyedei kisebb kockázatot vállaljnak, ami a magasabb predációs nyomáshoz való alkalmazkodás lehet. A kockázatvállalásra magas, marginálisan szignifikáns heritabilitás-becslést kaptam, ezért egy alternatív magyarázat lehet az, hogy a kockázatvállalási viselkedés az urbanizációtól független, öröklıdı személyiségjegy. A kérdés tisztázásához további vizsgálatok szükségesek.

Biol

Az urbanizáció és a neofóbia kapcsolata házi verebeknél (Passer domesticus) Lázár Diána Pannon Egyetem, Környezettan BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Bókony Veronika, Dr. Liker András Az urbanizáció, vagyis városiasodás napjaink egyik jelentıs problémája, ami az emberlakta települések terjeszkedését és a meglévık korszerősödését jelenti. Az urbanizáció új környezetet teremt a vadon élı állatok számára, amihez a különbözı fajok különbözı mértékben képesek alkalmazkodni. A sikeres urbanizáció egyik kulcsa a viselkedésbeli flexibilitás lehet (pl. új források kiaknázása, új veszélyek elkerülése). Egy korábbi vizsgálat azt találta, hogy a városi házi verebek nagyobb neofóbiát mutatnak, mint vidéken élı társaik. Ennek két oka lehet, egyrészt lehet egy egyedi szintő alkalmazkodás a környezethez: ha például a városi madarak több veszélyes tárggyal találkoztak életükben, akkor tanulás révén óvatosabbakká válhattak. Másrészt lehet egy genetikai adaptáció is: ha a városi környezetben az óvatosabb egyedeknek jobb a túlélése, akkor az óvatos viselkedés a természetes szelekció útján terjedhet a városi populációkban. Ennek tesztelésére egy „common garden” típusú eljárást alkalmaztam. Különbözı élıhelyekrıl (2 városi, 2 vidéki) befogott madarak fiókáit közös helyen neveltük fel azonos körülmények között. Az így felnevelt madarakon neofóbia teszteket végeztem el, melyek során azt mértem, mekkora latenciával közelítik meg az új tárgyat és új táplálékot, és mennyi idıt töltenek a közelében Az eredményeim egyöntetően azt mutatták, hogy az eredet nem befolyásolja a neofóbiát, azaz a vidéki illetve városi szülıpárok utódai nem különböztek az újdonságokra adott válaszukban. Ez arra utal, hogy a városi madarak az urbanizált környezetben szerezett tapasztalat alapján lettek neofóbikusabbak, nem pedig genetikai adaptáció révén.

Biol

Legelı puhatestőek táplálkozásvizsgálata Németh Dávid Pannon Egyetem, Környezettan BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetı: Kovács Kata A Gastropoda-k hazai vizekben elıforduló csoportjainak, a vízben lárvaként elıforduló és egész életét ott élı vízi gerinctelen fajokhoz hasonlóan táplálékuk fı forrását az epifiton képezi. Kísérletünk során a bevonatot alkotó kovaalga közösség strukturális változását vizsgáltuk a legelés hatására, melyhez négy, hazánkban széles körben elıforduló csigafajt alkalmaztuk (Bithynia tentaculata, Physa fontinalis, Melanoides tuberculata, Planorbarius corneus ). A vizsgálatot laboratóriumban, egy erre a célra összeállított 8 akváriumból és 1 kontrollból álló rendszerben folytattuk. A kutatáshoz szükséges bevonatot a Csigere patakba – melynek a vizét használtuk a laboratóriumi rendszerükben - kihelyezett Süttıi mészkı kockákon hoztuk létre. A kísérlet ideje alatt nyomon követtük mind a patak, mind az akvárium vizének fizikai és kémiai paramétereinek az idıbeli alakulását. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a mintavételek során domináns fajnak számított például a Mayamaea atomus, a Cocconeis placentula és az Amphora pediculus. A klorofill-a mennyiségében nem jelent meg egyértelmően az a csökkenı tendencia, amit vártunk. Ez az eltérés nem csak a különbözı csigafajokkal terhelt akváriumok között tapasztalható, de még azonos fajok legelése során sem figyelhetı meg egyértelmően a teljes biomassza csökkenése, melynek oka valószínőleg a bevonatok eltérı minıségére vezethetı vissza. A vízkémia és fizikai eredmények alapján elmondható, hogy az rendszerben viszonylag állandó értékeket mértünk. A vízhımérséklet átlagosan 19°C volt, az oxigén telítettség átlagosan 80% és 85%-os értékek között ingadozott, a pH pedig átlagosan 8,19 volt. Egyedül a vezetıképesség mutatott nagyobb szórást a különbözı mérések között. A fıionok és tápanyagformák meghatározása után elmondható, hogy a vízben kellı mennyiségben álltak rendelkezésre a tápanyagok, melybıl minden esetben a PO43- fogyását tapasztaltuk egy hét alatt, de emellett a csigák anyagcsere termékei révén más ionok (SO42-, NO2-) koncentrációja is változott. A kutatás során nem kaptunk egyértelmő választ arra, hogy a csigák mely kovaalga fajokat preferálják, az alga közösség összetételének és mennyiségének változása alapján, melynek oka lehet a vizsgált patak és a laboratórium eltérı környezeti körülményei.

Biol

Glükóz-fruktóz korreláció a kukorica növény és környezete kölcsönhatásában Németh Katalin Emma Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Környezetmérnöki Intézet, Analitikai Kémia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Pap Tamás, Dr. Németh Zsolt István A növények közvetlenül kölcsönhatásban vannak a környezetükkel. A gyökereiken keresztül a talajból vizet és különbözı tápanyagokat vesznek fel. Lombozatuk fényenergiát nyel el, s a környezı levegıvel gázcserét folytat, valamint párát bocsát ki. Érzékenyen reagálnak az idıjárás, klimatikus viszonyok változásaira. A környezeti tényezık befolyásoló hatása visszatükrözıdik az anyagcsere biokémiai változóinak értékeiben is. Számos enzim aktivitása korrelál a fényintenzitással. Az enzimaktivitások hımérséklet függése pedig közismert. A környezeti tényezık biokémiai reakciósebességre gyakorolt hatása megjelenik a metabolitok koncentrációinak értékeiben is. A napfényintenzitásnak a növekedése fokozza a fotoszintetikus útvonalak sebességét, mely a metabolitok koncentrációinak csökkenéséhez vezet. Az alacsony hımérséklet értékekhez megnövelt metabolit koncentrációk tartoznak. A páratartalom, a transzspiráció, a víz- és tápanyagfelvétel, a turgornyomás befolyásolásán keresztül fejti ki indirekt hatását az anyagcsereinetzításra, s a metabolit-szintekre. A sejtszabályozási rendszer az anyagcsere-útvonal intenzitásokat folyamatosan a környezeti körülményekhez igazítja. Környezetérzékenységi hatásvizsgálatokban az alkalmazkodáshoz társuló fiziológiás állapotváltozásokat biokémiai változók mennyiségeinek mérésén keresztül követik nyomon. A fiziológiás állapotváltozások leképzéséhez a számos, a szénhidrátokat is magukban foglaló biomarkert vizsgálnak. A biokémiai változók a sejtszabályozás alatt álló anyagcsere komponensei, így mennyiségeik szükségszerően függenek egymástól. A metabolit koncentrációk közötti kapcsolat sok esetben lineáris jellegő. A biokémiai változók lineáris korrelációjának fiziológiás eredetére az új kelető állapotfüggı korreláció koncepció ad magyarázatot. A TDK dolgozatban a fenti teória kiterjesztése történik a növényi anyagcsere lineáris korrelációt szolgáltató glükóz és fruktóz tartalmaira. A vizsgálathoz tesztnövényként a kukoricát (Zea mays) - amelyet bioszenzor növényként is felhasználnak a növény-környezet kölcsönhatások feltérképezésében – választották. A vegetációs idıszak mintavételi fiziológiás állapotait glükóz-fruktóz állapotfüggı regressziók sorozatával jellemzik, s az állapotfüggı regressziók paramétereit a környezeti tényezıkkel korreláltatták. A dolgozat célja bemutatni, hogy a glükóz-fruktóz korreláció környezeti körülmény érzékeny, s alkalmas a környezeti tényezık indukálta fiziológiás állapotváltozás érzékelésére, így a hımérséklet-ingadozás, fényintenzitás változás, páratartalom változása befolyásolja a növényi anyagcsere folyamatokat, a levélben lévı monomer (glükóz, fruktóz) koncentrációk alakulását. A kapott eredmények egyrészt, visszatükrözik az állapotfüggı korreláció koncepció elméleti érvényességének erejét, másrészt empirikus, többváltozós összefüggés illesztésén keresztül, a környezeti tényezıkhöz tartozó glükóz és fruktóz tartalmak becslését teszik lehetıvé.

Biol

Torna-patak állapota iszapkatasztrófa elıtt és után mederjellemzık és fauna szempontjából Balassa Marietta Pannon Egyetem, Mőszaki Menedzser BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetı: Kovács Kata Munkám során egy éven át (2008 áprilisa és 2009 áprilisa között) vizsgáltam a Torna-patak minerális mikrohabitat foltjait és az azokon (azokban) élı makrogerinctelen szervezetek kvantitatív és kvalitatív viszonyait Devecsernél, ahol a patak erısen módosított. A 2010. október 4-én bekövetkezett vörösiszap katasztrófa a Torna-patak élıhely viszonyait nagyon megváltoztatta, valamint élıvilágát megsemmisítette. Az iszapár hatásának felmérését a katasztrófát követı héten mértem fel az általam már vizsgált pontján. Munkám során célom az volt, hogy elemezzem a vörösiszap ár levonulása elıtti mederaljzat viszonyokat és a makrozoobentosz szervezeteket, funkcionális táplálkozási csoportba sorolhatóságuk alapján, valamint hogy megbecsüljem az eredményeim alapján a Torna-patak mederaljzata mennyi idı alatt fog felépülni, és makrogerinctelen élıvilága mikorra tud regenerálódni. Az elızetes felmérésekhez a mintákat az AQEM protokoll szerint végeztem. A begyőjtött egyedek meghatározása után megállapítottam fı táplálkozási formáikat, melyeket hat csoportba soroltam be (legelı, aprító, aktív,passzív szőrı, győjtögetı, ragadozó) és vizsgáltam ezek idıbeli változását az évszakoknak megfelelıen. A patak mederaljzatának százalékos összetétele az egy év során nem volt állandó, a változásai összefüggtek a terület csapadékviszonyaival. A makrozoobentosz szervezetek visszatelepedésének egyik elıfeltétele, hogy az aljzat újra felépüljön a módosított szakaszon, ami nagyban függ a hordalékviszonyok jövıbeli alakulásától is. A regenáróládási lehetıségeket abban látom, hogy a fauna elemek egyrészt megjelenhetnek a patak felsıbb szakaszairól és a környezı vízfolyások röpképes imágóinak átrepülésének (és petézésének) segítségével is.

Biol

Fajgazdagság és mintavétel összefüggésének vizsgálata két Balaton-felvidéki vízfolyáson a PERIDAT on-line Perifiton adatbázis segítségével Teke Gábor Pannon Egyetem, Környezettudományi osztatlan Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Hajnal Éva, Dr. Padisák Judit Kutatásom célja két Balaton felvidéki vízfolyás perifitonjának összehasonlító vizsgálata, és abundancia rangsorának meghatározása volt, továbbá annak vizsgálata, hogy a szokásos mintavételi gyakorlat segítségével milyen alapossággal deríthetı fel egy vízfolyás kovaalga flórája. Munkámat a Pannon Egyetem Limnológia Tanszéke által összegyőjtött adatokra építettem. Az adatok rendszerezéséhez és feldolgozásához készítettem el a Peridat on-line perifiton adatbázist, amelybıl az adatok szelektív SQL lekérdezésekkel a statisztikai számításokhoz megfelelı formában kigyőjthetık. Kutatásomban a Tornapatak devecseri szakaszának 2004-2005 és 2008-2009 évekbıl származó adatsorait, valamint a Csigere-patak devecseri szakaszának 2008-ból származó adatsorait használtam fel. A kumulatív fajszám adatokat és az egyes fajok abundancia értékeit az adatbázisból kérdeztem le. A kumulatív fajszám görbék a Torna-patak mindkét adatsora esetében közel azonos fajszámnál (~75) mutattak telítıdést. A Csigere-patak adatsora esetében a kumulatív fajszám görbe nem telítıdött, a maximum értéke 110 faj volt. Az abundancia eloszlás alapján az EstimateS program segítségével, többféle paraméter nélküli becslıformula alkalmazásával számítottam ki az összes fajszámot, alsó közelítéssel. A mintavételi idıszakok adatsorait a jackknife2 index-szel értékelve a fajszám a 2004-2005 adatsorban 104-nél telítıdött, a 2008-2009-es adatsor esetében pedig 94 volt a telítési érték. A Csigere patak 2008-as adatsora esetében pedig 141 volt a telítési érték. A Torna patak 2004-2005-ös adatsor 23 mintája a becsült teljes fajszám 70%-t , a 2008-2009 adatsor 62 mintája a teljes becsült fajkészlet 80,86%-át tartalmazta. A Csigere patak esetében a 2008-as adatsor 23 mintája a becsült fajszám 67 % tartalmazza. Mindkét patak mindhárom idıszakában egyetlen véletlenszerő idıpontban történı mintavétel a fajlista körülbelül 30%-nak megismerését tette lehetıvé.

Biol

Avarlebontási kísérletek dombvidéki kisvízfolyásokon Selmeczy Géza Balázs Pannon Egyetem, Környezettudományi osztatlan Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetı: Kovács Kata Az alsóbbrendő hegyi és dombvidéki patakokban a partmenti erdıs vegetáció ısszel lehulló levelei jelentik a legfıbb energiaforrást. A vízbe hullott avar lebomlása több részfolyamatból áll, melyben nagy szerepe van a mikrobiális szervezeteknek és makrogerincteleneknek, valamint a fizikai aprózódásnak. Egy patak ökológiai állapotának becslésére jó megközelítési mód a funkcionális táplálkozási csoportok vizsgálata, mint pl. az aprító makrogerinctelen szervezetek fajösszetétele és azok abundancia viszonyai. Munkám során a Csigere-patakban és a Vázsonyi-sédben végeztem avarzsákos kísérleteket egy nyári és egy téli idıszak alatt, melynek során kíváncsi voltam az avarlebontási ráta, az aprító szervezetek mennyisége és a hımérséklet összefüggéseire, valamint az aprítók avarfaj preferenciájára. Vizsgálatomban kétféle lyukbıségő (Ø1: 3 mm, Ø2: 100 µm) avarzsákot használtam, melybe Salix alba és a Populus tremula avarját töltöttem. Munkám során összehasonlítottam a különbözı típusú zsákok „k” avarfogyási együtthatóját, mely során a nyári idıszakban a bomlás mindkét lyukbıségő zsáktípusban „gyors” ütemő volt. A téli vizsgálat alatt a k-értékek a kis lyukbıségő zsákok esetében a „közepes” kategóriába kerültek. Megállapítottam, hogy a nyári idıszak alatt csak az aprítók száma növelte szignifikánsan a k-értéket, míg a téli periódus alatt az aprítók mennyiségén kívül a hımérséklet is szignifikánsan hatott. Az avarzsákokban a leggyakoribb aprító faj a Gammarus fossarum és a Gammarus roeselii volt. A patakok vízkémiai paraméterei nem tértek el a magyarországi dombvidéki patakokra jellemzı átlagos értékektıl.

Biol

A balatoni nádon növı kovaalga közösség fajösszetételének összehasonlítása a tó különbözı pontjain Szabó Beáta Pannon Egyetem, Környezettan BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Stenger-Kovács Csilla A Balatonban található kovaalga fajok száma és a közösség diverzitása az elızetes vizsgálatok alapján igen nagynak mutatkozott, ezért a fajlista, a fajok tér és idıbeli eloszlásának ismerete rendkívül fontos a további kutatások, gyakorlati biomonitoring vizsgálatok és a tó ökológiai állapotának megítélése szempontjából. A kutatás során a Balaton hat különbözı pontjáról (Badacsony, Balatonszepezd, Tihany, Siófok, Fonyód, Szántód) származó mintákban vizsgáltam a nádon növı kovaalga közösség fajösszetételének idıbeli alakulását 2007. március és 2007. november között. A mintavételek havi rendszerességgel történtek. Preparátumonként átlagosan 400 darab valvát számoltam meg. Az összesen 60 feldolgozott mintából 97 kovaalga fajt azonosítottam, ezek közül 39 fajt tekintettem dominánsnak. Vizsgáltam az egyes mintavételi helyeken a fajok dominanciájának évszakos változását. A tavasz, nyár illetve ısz szerinti fajelkülönülés Badacsonynál, Balatonszepezden és Siófokon látszódott a legjobban, de a tihanyi, szántódi és fonyódi mintákban is megmutatkozott az évszakos változás. A kutatás során domináns faj volt pl. az Amphora pediculus, Achnanthidium minutissimum, Cymbella excisa, Cocconeis placentula, Navicula cryptotenella, Fragilaria brevistriata, Fragilaria capucina var. vaucheriae, Rhoicosphenia abbreviata. Fajösszetétel szempontjából igen jelentıs különbségeket tapasztaltam az északi illetve déli part mintavételi helyei között. Néhány faj (pl.: Diatoma vulgaris, Nitzschia dissipata, Cyclotella ocellata, Cocconeis placentula, Rhoicosphenia abbreviata) dominanciája az északi parton igen szembetőnı volt, ugyanakkor ezek a fajok a déli parton csak egyes helyeken kisebb számban, vagy egyáltalán nem jelentek meg. A déli parti minták is tartalmaztak olyan uralkodó fajokat, melyek dominanciája az északi parton nem volt jelentıs (pl.: Fragilaria brevistriata, Fragilaria construens f. venter, Fragilaria capucina var. vaucheriae). A vizsgálat során kapott eredményeim jól tükrözik az északi illetve déli part közötti különbségeket, valamint az egyes mintavételi helyeken a fajok dominanciájának évszakos alakulását.

Biol

Transzgénikus nyúlsperma mélyhőtésének technikai fejlesztése Szikra Dávid Pannon Egyetem, Biomérnök BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Nagy Szabolcs; Dr. Bısze Zsuzsanna (MBK) A gödöllıi Mezıgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban (MBK) 2008 óta zajlanak kísérletek nyúlspermiumok krioprezervációs módszereivel kapcsolatban. Jelen dolgozat témája a fagyasztási technikák összehasonlító vizsgálata; az MBK transzgénikus nyúlállományának spermamélyhőtése Dalimata és mtsai (1997), Liu és mtsai (2007) által kidolgozott spermamélyhőtési protokoll (A) összevetése az MBK-ban korábban is alkalmazott mélyhőtési technikával (B - Castellini és mtsai, 2006) majd az eredményekre építve további krioprezervációs technikai fejlesztés, High Hydrostatic Pressure (HHP) kezelés (Pribenszky és mtsai, 2006, 2007; Kuo és mtsai, 2008) alkalmazása. HHP kezelés hatására biológiai rendszerekben sokk-fehérjék termelıdhetnek, melyek más külsı behatásokkal szemben is javíthatják az adott rendszer túlélését. Jelen kísérletben a Cyro Innovation Ltd HHP 100 készülékét használtuk, mely desztillált vizes közegben gyakorol hidrosztatikai nyomást a szalmákba zárt sejtekre. A kísérlet 9 bak friss spermamintájának felhasználásal Split-sample design módszerrel (a spermatérfogat elfelezése majd külön protokoll mindkét mintára) lett kivitelezve. Mélyhőtést követıen plazmamembrán- és akroszómaintegritás ellenırzéssel, fénymikroszkóppal, festett keneteken Nagy és mtsai, (1999) módszerével végeztünk minıség-ellenırzést, majd nemparaméteres Sign test segítségével kiértékeltük az eredményeket (STATISTICA data analysis software system,version 6. StatSoft, Inc. 2001, www.statsoft.com). Szignifikáns különbséget a két módszer között nem találtunk így az MBK-ban alkalmazott módszert választottuk. A kísérletsorozat második lépésében a High Hydrostatic Pressure (HHP) kezelést vizsgáltuk 2 faktor figyelembevételélével (nyomás és idı) mind transzgénikus mind pedig kontroll bakokra. Alkalmazott értékek: 100, 150, 200 Bar illetve 3, 5, 10, 20, 30 perc. A legjobb eredményeket a 100 Bar, 3 perc kombináció alkalmazása mellett kaptuk.

Biol

Két vízfolyás éves avarhullásának (avar-input) megállapítása, valamint az avarlebontó vízi gombák meghatározása Vass Máté Pannon Egyetem, Környezettan BSc Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék Témavezetık: Kucserka Tamás, Dr. Révay Ágnes Az elhalt növényi anyag (fıleg avar) fı szénforrást és ezzel energiát biztosít a vízben élı mikroorganizmusok számára, fıleg olyan esetekben, ahol a felszíni víztér fölötti növényborítottság limitálja a vízi ökoszisztéma primer produkcióját. A vízbe kerülı növényi „hulladék” nagy része a partmenti vegetációból származó avar, melynek mértéke leginkább erdei patakoknál jelentıs. Kutatásom során szerettem volna mennyiségi adatokat győjteni arra vonatkozóan, hogy mekkora tömegő avar jut egy vizsgált patakszakasz egységnyi felületére, továbbá ennek ismeretében becsülni, hogy a nagy mennyiségő szerves anyagot milyen életközösségek képesek mineralizálni. A talajra hullott holt levélszövet erıteljes bontása szárazföldi eredető szaprofita gombák hatására bontakozna ki, azonban ha a holt szerves anyag vízbe kerül, egy angol mikológus (C. T. Ingold) által felfedezett (1942) gombacsoport kap jelentıs szerepet a lebontásban. A róla elnevezett rend (Ingoldian Fungi (=vízi Hyphomycetes)) az Imperfekt gombák legnagyobb fajszámú rendszertani kategóriáját képezi. E gombák ivartalan szaporodása ún. konídiumokkal történik, melyek a hifák lefőzıdéseinek eredményei. A konídiumok morfológiáját az egyes fajok határozására jól lehet használni. Vizsgálataim elsı részében két vízfolyás (Vázsonyi-Séd, Veszprémi-Séd) éves avar-behullását határoztam meg 2009 augusztusától 2010 augusztusáig, ahol figyelembe vettem nemcsak a vertikális, hanem az oldalsó (laterális) irányból érkezı input-forrásokat is. Két típusú avarzsákokat helyeztem ki a patak fölé ill. a patak partjára. Az intenzív avarhullás után ezek tartalmát fafajok szerint szétválogattam, és meghatároztam a száraz tömeget. A patak felszínének ismeretében pedig kiszámoltam a két patakra esı éves avarhullás értékeit (g m-2 év-1). Kutatásom második részében ugyanazon vízfolyásoknál habmintát győjtöttem a víz felszínérıl. Ez egy módszer, hiszen a gyors áramlású vizekben az egyes gombafajokra jellemzı konídiumok a víz felületi feszültségét használva kapcsolódnak a felszínhez, egyfajta transzport eszközként használva azt. Így a habmintában koncentráltan fordulnak elı. A győjtött mintához F.A.A.-oldatot adtam tartósításként, majd mikroszkóp alatt meghatároztam a lebontásban szerepet játszó általánosan alkalmazott gombafajokat.

Kémiai és Vegyipari Szekció/ Tagozat 1. Idırend 10:00

Gubik Zsuzsa

10:15

Gulyás Gábor

10:30

Kontos János

10:45

Mándli Henrietta

11:00

Mészáros János

11:15

Tollár Ágnes Nikolett

11:30

Vozik Dávid

Illatanyagok adszorpciós jellemzıinek vizsgálata természetes gyapotszálon Állati hulladékok feldolgozása során keletkezı szennyvizek tisztíthatóságának vizsgálata Gızrobbantás hatása a biomassza emészthetıségére Az ultrahangos besugárzó fej pozíciójának hatása a biomassza emészthetıségére Növényolaj-alapú nemionos tenzidek elıállítása és vizsgálata Triacetin elıállítása a biodízelgyártás melléktermékeként keletkezı nyers glicerin tartalmú fázisból Karbamid lebontása ureáz enzim segítségével

Kémia1

Illatanyagok adszorpciós jellemzıinek vizsgálata természetes gyapotszálon Gubik Zsuzsa Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Kémiai Intézet/Fizikai Kémiai Tanszék Témavezetık: Dr. Dallos András, Kondor Anett Információk százezreit jelentik az illatanyagok, amelyek szaglószervünk által jellemzést adnak környezetünkrıl. A gyakorlati életben egyre fontosabbá vált az illatanyagok adszorpciós tulajdonságainak feltérképezése, hiszen gyakran valamilyen felülethez kötıdve jutnak el hozzánk. Inverz gázkromatográfiás méréseink aromaanyagok adszorpciós tulajdonságainak vizsgálatára irányultak. Munkánk során Chrompack 439 típusú gázkromatográfiás készülékkel, standard pamutanyag-állófázissal töltött oszloppal dolgoztunk. Az oszlopon számos illatminta retenciós jellemzıit vizsgáltuk, He vivıgázt, 70oC és 130oC közötti hımérséklettartományt alkalmazva. A kromatogramok alapján meghatároztuk a valódi retenciós idıket, majd az ebbıl számolt fajlagos retenciós térfogatokat. Az injektált anyagmennyiség függvényében ábrázoltuk a fajlagos retenciós térfogatokat, és extrapolációval meghatároztuk az oldott anyagok végtelen kicsi koncentrációjára vonatkozó fajlagos retenciós térfogat értékeket (Vg∞). Ezen értékek alapján adszorpciós szabadentalpia-változást számoltunk és ennek hımérséklet függvényébıl kiszámítottuk az adszorpciós folyamat moláris entalpia- és entrópia változását. Az adszorpciós izotermákra hımérsékletfüggı paraméterekkel rendelkezı, Langmuir- adszorpciós modell egyenletet illesztettünk. A számított és a mért adatok jól egyeztek egymással. A laboratóriumi kísérletek eredményeinek gyakorlati alkalmazása az öblítıszerek, mosószerek tervezésekor kerül elıtérbe. Adataink segítségével megjósolható, hogy milyen mértékben kötıdnek a ruhanemőkhöz a textilöblítıben alkalmazott illatanyagok.

Kémia1

Állati hulladékok feldolgozása során keletkezı szennyvizek tisztíthatóságának vizsgálata Gulyás Gábor Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Környezetmérnöki Intézet Témavezetık: Fazekas Bence, Dr. Kárpáti Árpád Környezetünk védelme az elmúlt két évtizedben meghatározó szerephez jutott, melynek eredménye, hogy minden beruházásnál, gyártási folyamatnál, technológiánál alapvetı követelmény a természeti értékek, erıforrások, illetve az emberi egészség védelme, és a környezeti rendszerek zavartalan mőködésének fenntartása. Ezen belül is, talán az egyik legfontosabb terület a szennyvíztisztítás. A tudomány fejlıdésének köszönhetıen mára már olyan technológiákat, rendszereket fejlesztettek ki a szennyvizek megtisztítására, melyek nagy biztonsággal garantálják a befogadók, és ezen keresztül az egész természet védelmét. Dolgozatomban ipari szennyvizek tisztíthatóságát vizsgálom különbözı körülmények között. Az ilyen szennyvizek összetétele és szennyezettsége jelentısen eltér a lakossági szennyvizekétıl. Az állati eredető hulladékok feldolgozása során keletkezı szennyvizek tisztíthatóságáról eddig csak néhány dolgozat született. Mivel azonban a tetemek elszállítása, kezelése és ártalmatlanítása mára gyakorlattá vált, fontosnak tartottuk egy ilyen kísérleti rendszer felállítását, és az általunk elért eredmények megosztását. A laboratóriumi körülmények között négy teljesen azonos, automata vezérléső reaktor folyamatos üzemeltetésével a tisztítási hatékonyság változását vizsgáltam különbözı üzemeltetési hımérséklet esetén. A feladott szennyvíz összetétele és mennyisége minden esetben megegyezett, így a vizsgálati paramétert hatását el tudtam különíteni. Az elfolyó tisztított vizek minıségét rendszeresen vizsgáltam annak érdekében, hogy információkat kapjak a tisztítási hatékonyságról, illetve arról, hogy melyek azok az optimális körülmények, amelyek mellett a legnagyobb mértékő tisztítás tapasztalható. Amennyiben a kísérletek eredményesen zajlanak, tervezzük az említett szennyvizek tisztíthatóságának vizsgálatát egyéb körülmények között is.

Kémia1

Gızrobbantás hatása a biomassza emészthetıségére Kontos János Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Fizikai Kémiai Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Dallos András, Járvás Gábor Földünk egyre növekvı népességének energiaigényét tisztán fosszilis tüzelıanyagokból ellátni nagy gondot jelent. A hagyományos energiahordozókon kívül szükség van olyan alternatív energiaforrásokra, mint a biogáz, és a bioetanol, melyek képesek a nem megújuló energiahordozók egy részének kiváltásra. Munkám során a biomassza alapú biogáz termelés ciklusidejének csökkentését, valamint a gázkihozatal növelést tőztem ki célul potenciális biomassza alapanyagok gızrobbantásos elıkezelésével. A korábbi tapasztalatainkra támaszkodva, melyeket a termikus kezelési és gázrobbantási kísérletek során szereztünk, megterveztünk és elkészítettünk egy laboratóriumi mérető gızrobbantó berendezést. A gızrobbantás hatására a növényi sejtfal felszakad, a szerves anyagok nagy része a vizes fázisba kerül, megkönnyítve ezáltal a biomassza emészthetıségét. A sejteket a gızrobbantás során a nagy hımérséklet miatt erıteljes termikus, valamint a hirtelen expanzióból eredı mechanikai roncsoló hatások érik. Gızrobbantásos kutatásaim során a cukorcirok bagasz mint potenciális biomassza alapanyag roncsolhatóságát vizsgáltam. A gızrobbantás hatásosságát az oldatba került intracelluláris szerves és szervetlen anyagok mennyiségébıl határoztam meg, melyet kémiai oxigén igény (KOI) és biológiai oxigén igény (BOI) méréssel, illetve induktív csatolású plazma optikai emissziós spektroszkópia (ICP) segítségével mértem. A gızrobbantott növényi rostok rácsszerkezetében bekövetkezı változásokat röntgen diffrakciós és elektormikroszkópos módszerekkel detektáltam. Vizsgáltam a gızrobbantás hatását a tényleges biogáz és metán kihozatalra. Méréseim során megállapítottam, hogy a gızrobbantás - mint korszerő biomassza elıkezelés - alkalmas a biogáz termelés növelésére.

Kémia1

Az ultrahangos besugárzó fej pozíciójának hatása a biomassza emészthetıségére Mándli Henrietta Pannon Egyetem, Környezettudományi osztatlan Mérnöki Kar, Fizikai Kémiai Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Dallos András, Szigeti Márton Géza Fosszilis energiatartalékaink a lakosság számának növekedésével, és az így kialakult növekvı energiaszükséglettel rohamos ütemben apadnak, így a hagyományos energiahordozók mellett más alternatívák kialakítása is szükségessé vált. Ennek köszönhetıen egyre nagyobb teret nyer a megújuló energiaforrások felhasználása, köztük a biomassza alapú energiagyártás, a biogáz, a bioetanol, és a biodízel. A biogáz kihozatal jelentısen növelhetı, valamint a biogáz termelés ciklusideje jelentısen csökkenthetı a biomassza nyersanyagok emészthetıségének javításával. Ez termikus, kémiai és mechanikai elıkezelésekkel érhetı el, melyek közül az egyik legígértesebbnek az ultrahangos zöld anyag elıkészítés tőnik, mely során a szubsztrát növényi rostjait az ultrahangos besugárzás hatására fellépı kavitációs hatás roncsolja, ezáltal a növényi felület megnı, továbbá a jelentıs mennyiségő szerves anyag oldatba vitele növeli a szubsztrát emészthetıségét. Munkám során az egyik jövıbeni potenciális biogáz nyersanyag, a cukorcirok – kukorica vegyes siló elıkezelésével foglalkoztam. A kísérleteket SONICS Vibra Cell VCX-750 típusú ultrahangos feltáró berendezéssel végeztem, besugárzó fej pozíciójának változtatásával. Az ultrahangos feltárás eredményességét a biomassza-víz szuszpenzió vizes fázisa kémiai (KOI) és biológiai oxigénigényének (BOI) mérésével követtem. A roncsolás hatását ICP fotometriás mérésekkel, a kvázi kristályszerkezet megváltozását röntgen diffrakciós vizsgálatokkal, a növényi szövetekben bekövetkezı dezintegrációs folyamatokat pedig pásztázó elektronmikroszkópos felvételekkel igazoltam, illetve az elıkezelt szubsztrát tényleges emészthetıségét a biogáz termelés mérésével ellenıriztem. Az eredményeink alapján megállapítottam, hogy az ultrahangos elıkezelések hatására roncsolódik a biomassza, ennek következtében javul az emészthetısége, ami a belıle történı biogáz elıállítás hatékonyságának növeléséhez hozzájárul.

Kémia1

Növényolaj-alapú nemionos tenzidek elıállítása és vizsgálata Mészáros János Pannon Egyetem Mérnöki Kar, MOL Ásványolaj- és Széntechnológiai Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Bartha László, Nagy Roland A környezetvédelmi elıírások szigorodásával a környezetbarát, biológialiag gyorsan lebomló növényolaj alapú nemionos tenzidek egyre több területen kerülnek elıtérbe. Ezek a tenzidek számos elınyös tulajdonsággal is rendelkeznek, ezért egyre nagyobb részarányban alkalmazzák ıket. A vizsgált zsírsav-polietilénglikol észterek ezen felül viszonylag olcsó alapanyag bázison elıállíthatóak. A növekvı kıolajigény miatt az olajipari vállalatok arra törekednek, hogy minél hatékonyabban tudják kitermelni a kıolajat. Így az olajiparban egyre nagyobb hangsúlyt kap a harmadlagos kıolaj-kitermelés (EOR), mely folyamat alapja a megfelelı hatékonyságú emulgeálószerek megléte, ugyanis a nehezebb kıolajat a mezıkbıl víz-olaj emulzió formájában hozzák felszínre. Az alkalmazott emulgeátorokkal szemben egyik környezetvédelmi követelmény a biolebonthatóság. TDK munkám célja olyan zsírsav-polietilénglikol-észter típusú nem-ionos emulgeátorok elıállítása és vizsgálata, melyek alkalmasak lehetnek kıolajipari alkalmazásra. Az alapanyag természetes napraforgóolaj és megfelelı molekulatömegő polietilénglikol. Az elıállított adalékok kis HLB-jő, fıként olajban oldható tenzidek. Különbözı reakciókörülményeket és a reaktánsokat változó mennyiségben alkalmazva az észterezési reakciók során más és más emulgeáló tulajdonsággal rendelkezı tenzideket tudtam elıállítani. Az elıállított adalékokat vizsgálati módszereknek vettem alá. Meghatároztam az elıállított adalékok kémiai összetételét gélkromatográfiás módszerrel. Ezután kıolajipari alkalmazásuk lehetıségét vizsgáltam a kísérleti célnak megfelelı olajjal. Ipari alkalmazásban nagy jelentıséggel bír az adalékok kompozícióként való használata. Így megvizsgáltam önmagukban és egyéb adalékokkal használva a kialakított emulzióik stabilitását illetve egyéb tulajdonságait.

Kémia1

Triacetin elıállítása a biodízelgyártás melléktermékeként keletkezı nyers glicerin tartalmú fázisból Tollár Ágnes Nikolett Pannon Egyetem, Környezettudományi osztatlan Mérnöki Kar, Környezeti és Informatikai Kooperációs Kutató Központ Témavezetık: Szabóné Herseczki Zsanett, Dr. Dallos András, Dr. Marton Gyula† Jelenleg a biodízel elıállítási költségei meghaladják a kıolaj alapú dízelét. A költségek jelentısen csökkenthetıek a gyártási folyamat során keletkezı nyers glicerin további hasznosításával, ezért intenzív kutatások folynak a nyers glicerin átalakításával nyert értéknövelt termékek elıállításával kapcsolatban. Kísérleti munkám célja az volt, hogy ebbıl a glicerin tartalmú melléktermékbıl triacetint állítsak elı az elérhetı legjobb tisztasággal. A triacetint (glicerin-triacetát) az ipar számos területén felhasználják, és napjainkban egyre fontosabb vegyületté válik a sokrétő alkalmazhatósága miatt. Kis toxicitású, alacsony illékonyságú oldószer. Az élelmiszeriparban, parfümiparban, kozmetikai iparban, gyógyszeriparban egyaránt alkalmazzák, továbbá az üzemanyaggyártásban fagyáspontcsökkentı adalékanyagként, és viszkozitási tulajdonságok javítására is használatos. A kísérletek során megvizsgáltam a különbözı katalizátorok (foszforsav, p-toluol-szulfonsav, kénsav, Amberlyst 15 és Amberlyst 36) szerepét. A kísérleteket minden esetben tiszta glicerin (99,5%) kiindulási alapanyaggal is elvégeztem. A kapott termékösszetétel adatokat referenciaként használtam fel. Megállapítottam, hogy a biodízelgyártás melléktermékeként keletkezı nyers glicerin tartalmú fázisból, részleges tisztítás után elıállítható triacetin a kívánt tisztasággal (>95%). A vizsgált minták elemzése GC-MS-sel történt.

Kémia1

Karbamid lebontása ureáz enzim segítségével Vozik Dávid Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Biomérnöki, Membrántechnológiai és Energetikai Kutató Intézet Témavezetık: Bélafiné Dr. Bakó Katalin, Dr. Nemestóthy Nándor Titkosítva.

VÁLTOZÁS!! - Kémiai

és Vegyipari Szekció/ Tagozat 2.

Idırend 10:20

Fodor Melinda Anna

10:35

Ható Zoltán

10:50

Kaviczki Ákos

11:05

Kovács Róbert

11:20

Sepsey Annamária

11:35

Szabó Péter

11:50

Szentgyörgyi Csanád

Vízoldható mangán-porfirin komplexek fotokémiai és fotofizikai vizsgálata Kis molekulák membránpermeációjának szimulációs vizsgálata flexibilis zeolitvázzal „A” típusú zeolitok víz/metanol-adszorpciós vizsgálatai molekuláris szimulációval Párhuzamos töltött rétegek közé adszorbeálódott elektrolitok Monte Carlo szimulációs vizsgálata Különbözı mértékben protonált anionok ionkromatográfiás csúcsalakjának vizsgálata az elválasztás hatékonyságának növelése céljából A H + O2 --> O + OH reakció dinamikájának vizsgálata kvázi-klasszikus trajektória módszerrel Neodímium-ion síkon kívüli porfirinkomplexének képzıdése, fotofizikai és fotokémiai vizsgálata vizes közegben

Kémia2

Vízoldható mangán-porfirin komplexek fotokémiai és fotofizikai vizsgálata Fodor Melinda Anna Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Kémia Intézet, Általános és Szervetlen Kémia Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Horváth Ottó A porfirin-vegyületek és származékaik fontos szerepet játszanak a növények és állatok anyagcsere folyamataiban (hemoglobin, klorofill, citokrómok). A porfirin-vázat 4 pirrol-győrő alkotja, melyek metilidin-hidakon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. E konjugált kötésrendszert tartalmazó váznak köszönhetıen a porfirin-származékokat – többek között – fényérzékenyítıként illetve foto- és termikus katalizátorként alkalmazzák. A mangán vegyületeiben egyedülállóan széles tartományban képes változtatni oxidációs állapotát. Több mangán-komplex mind oxidációs, mind redukciós folyamatokban alkalmazható katalizátorként. Igen fontos biokémiai szerepet játszik pl. egy négy mangánatomot tartalmazó komplex, mely a fotoszintézis 2. reakció-centrumához kapcsolódva a víz oxidációját végzi. A mangán +2-es oxidációs állapotban a legstabilabb termodinamikailag, illetve a természetben elıforduló vegyületeiben is többnyire ilyen oxidációs állapotú. Az általam vizsgált mangán-porfirin esetében azonban a +3-as oxidációs állapotot stabilizálja a négyfogú porfirin ligandum. Munkám célja olyan reduktív fotokatalitikus vizes rendszer létrehozása volt, melyben a katalizátor mangán-porfirin. Ennek érdekében elıállítottam a kationos mangán(III)-5,10,15,20-tetrakisz(1-metilpiridínium-4-il)-porfirint – ennek a kinetikailag stabil komplexnek a képzıdése Hg2+ mint katalizátor alkalmazását igényelte. Fotofizikai tulajdonságainak vizsgálata mellett, fotoredoxi átalakulását is sikerült megvalósítani mangán(II)-porfirinné megfelelı reduktív kioltó jelenlétében, látható fény hatására. A képzıdött mangán(II)-komplex ugyancsak fotoaktívnak bizonyult; gerjesztése a porfirin ligandum bomlását idézte elı, mely folyamat oxidatív kioltó jelenlétében visszaszorult, s helyette elektronátadás következett be a mangán(II) centrumról. Így visszakaptuk a kiindulási mangán(III)-komplexet, s a fotoredoxi ciklus kezdıdött elılrıl. A fotokatalitikus rendszer mindaddig mőködött, míg a reduktív kioltó koncentrácója jelentısen le nem csökkent. További vizsgálataink célja az oxidatív kioltóra közvetített elektron hasznosításával hidrogén fejlesztése vízbıl, mely révén megvalósítható a napenergia látható és ibolyántúli tartományba esı sugárzásának átalakítása és tárolása környezetbarát üzemanyag formájában.

Kémia2

Kis molekulák membránpermeációjának szimulációs vizsgálata flexibilis zeolitvázzal Ható Zoltán Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Fizikai Kémia Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Kristóf Tamás Kivételes elválasztóképességük miatt a zeolitok felhasználásának fontos területe szelektív membránként való alkalmazásuk. A zeolitmembránokban lejátszódó adszorpciós-diffúziós folyamatok mind jobb megértésére a molekuláris szimulációk mára fontos eszközökké váltak. Korábbi vizsgálatokban megmutatták, hogy a zeolitváz flexibilis voltának figyelembevétele nem változtat az egyensúlyi adszorpciós számítások eredményein. Dinamikus tulajdonságok számítása esetén a hatás vitatott. A flexibilitás hatását tanulmányoztam víztelenített Na-A zeoliton metanol-víz elegy transzportja esetén. Molekuláris szimulációval részecskefluxust határoztam meg flexibilis, illetve merev zeolitmodellekkel, extrém hımérsékleti viszonyok (1000 K), és normál körülmények (378 K) alkalmazásakor. A szimulációkhoz az ún. DCV-DMC hibrid Monte Carlo technikát használtam, amely eljárással nemegyensúlyi, stacionárius rendszerek is modellezhetık. Mivel normál körülmények között az átmenetek száma általában kevés volt, a szokásosnál hosszabb szimulációkkal vizsgáltam a kötésdeformációra és szögdeformációra vonatkozó erıállandók változtatásának hatását. Az elvégzett szimulációkból arra lehetett következtetni, hogy nagy hımérsékleten a flexibilitás figyelembevétele általában növeli az átmenetek számát. Kisebb hımérsékletre nem lehetett egyértelmően kimutatni a flexibilitás hatását. Az irodalmi adatoktól eltérı, a valóságosnál kisebb erıállandók alkalmazása nem növelte szignifikánsan az átmenetek számát.

Kémia2

„A” típusú zeolitok víz/metanol-adszorpciós vizsgálatai molekuláris szimulációkkal Kaviczki Ákos Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Fizikai Kémia Tanszék Témavezetı: Dr. Kristóf Tamás A zeolitokat az élet sok területén alkalmazzák. Kiváló anyagmegkötı tulajdonságuknak és elválasztóképességüknek köszönhetıen napjainkban egyre szélesebb körben használják ıket adszorbensként, katalizátorként, ioncserélıként, szenzorként vagy szelektív membránként. Adszorpciós folyamataik értelmezésében különösen fontos szerepet töltenek be a molekuláris szimulációk. Monte Carlo technika használatával vizsgáltam metanol és víz adszorpcióját különbözı kationtartalmú (Li+, Na+, K+) A típusú zeolitokon. Az adszorbensek szelektivitását meghatározó hajtóerık tanulmányozására a számításokat atomi szinten definiált modellekkel végeztem. A KA és a LiA zeolitra vonatkozó potenciálmodellt a NaA zeolitra rendelkezésre álló modell módosításával nyertem. A vízre és a metanolra olyan realisztikus potenciálmodelleket használtam fel, amelyekkel a tiszta anyagok termodinamikai tulajdonságai jól reprodukálhatók. A számítások szerint 378 K hımérsékleten általában a LiA zeolit köti meg a legtöbb vizet, de a kisebb mértékő metanoladszorpció miatt atmoszférikus nyomáson mégis a KA zeolit mutatja a legnagyobb szelektivitást a vízre. A különösen erıs adszorbens-víz kölcsönhatás következtében a nyomás csökkenésével a LiA zeolit szelektivitása a többiéhez képest növekszik.

Kémia2

Párhuzamos töltött rétegek közé adszorbeálódott elektrolitok Monte Carlo szimulációs vizsgála Kovács Róbert Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Fizikai Kémiai Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Boda Dezsı A két töltött fal között lévı elektrolit egy szokásos szimulációs elrendezés az elektromos kettısréteg vizsgálatára. Elektromos kettısréteg egy töltött fal és egy elektrolit határfelületén alakul ki. Amennyiben a két fal elég távol van egymástól, a falak mellett kialakuló kettısrétegek egymástól függetlenek és középen kialakul egy semleges tömbfázis. Ha azonban a két fal közel van egymáshoz (rés, “slit”), a kettısrétegek átlapolódnak és a tömbfázis nem jelenik meg. Ez a geometria nagykanonikus sokaságon vizsgálható jól, ahol a tömbfázis egy adott kémiai potenciálokkal jellemzett virtuális, külsı tároló. A valóságban mindig több slit létezik egymás mellett, szilárdfázisú töltött rétegekkel elválasztva egymástól (mint pl. kálciumszilikát ásványokban). A dolgozatban ezt a rendszert vizsgáljuk nagykanonikus Monte Carlo szimulációkkal, sőrőség-, töltés-, elektromos tér, és elektromos potenciál-profilok számolásával. Vizsgálataink középpontjában a slitrendszer elektromos viszonyai állnak. Megvizsgáljuk, hogy több egymás mellett lévı slit mennyiben különbözik az elszigetelt slittıl.

Kémia2

Különbözı mértékben protonált anionok ionkromatográfiás csúcsalakjának vizsgálata az elválasztás hatékonyságának növelése céljából Sepsey Annamária Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Analitikai Kémia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Hajós Péter, Dr. Horváth Krisztián Ionkromatográfiás elválasztások során azon mintakomponensek csúcsalakja, melyek az elválasztás körülményei közt, egyazon idıben különbözıen protonált formában vannak jelen (multiprotikus vegyületek: foszfát, szelenát, oxalát, EDTA, DCTA stb.) kevésbé szimmetrikus és szélesebb, mint az egyszerő, egy- ill. kétszeresen negatív töltéső anionoké, ami jelzi, hogy ezen vegyületek elválasztásának hatékonysága nem megfelelı. Ennek oka elsısorban az a tény, hogy a protolízis lényegesen gyorsabb egyensúlyi reakció, mint a vele szimultán zajló megoszlásos, ioncserés elválasztási folyamat. Így azon rokon tulajdonságú anionok, amelyek különbözı mértékben protonáltak az eluens pH viszonyainak megfelelıen (pl. H2PO4-, HPO42-, HEDTA3-, H2EDTA2-, stb.) eddigi ismereteink szerint analitikai elválasztása nem megoldott. Ugyanakkor a csúcsalak változásának megfigyelése, számítása módot ad arra, hogy következtetni tudjunk a különbözı protonáltságú komponensek jelenlétére. Az ionkromatográfia sztochasztikus-egyensúlyi modellje alkalmas egyszerő szerves és szervetlen anionok retenciós tulajdonságának, valamint csúcsalakjának leírására. E munka célja a sztochasztikus-egyensúlyi megközelítés kiterjesztése volt a multiprotikus anionok csúcsalakjának leírására az oszlopon belül lejátszódó szimultán egyensúlyi folyamatok (protonálódás, ioncsere, stb.) figyelembevételével. A modell felírása során az egyes minták különbözıen protonált alakjainak megkötıdését egymástól független folyamatnak tekintettük. A kiterjesztett modell alkalmazásával nyomon követtük az eluens összetétel és pH változásának együttes hatását a mintaion retenciójára és csúcsalakjára (szélesség, aszimmetria). A modell elméleti jelentısége mellett gyakorlati szerepe többek közt abban áll, hogy a multiprotikus mintaionok elválasztásához szükséges optimális eluensösszetétel (koncentráció és pH) a modell segítségével meghatározható, és elválasztásuk hatékonysága növelhetı.

Kémia2

A H + O2
O + OH reakció dinamikájának vizsgálata kvázi-klasszikus trajektória módszerrel Szabó Péter Pannon Egyetem, Vegyész MSc Mérnöki Kar, Általános és Szervetlen Kémia Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Lendvay György A hidrogént és oxigént tartalmazó reakciórendszerek egyik elemi lépése a H+O2
O + OH reakció. Ebben a reakcióban lép az O2 a reakciórendszerbe, és emellett láncelágazási pontként is szerepel. Emiatt szokás az égések kémiájának legfontosabb elemi reakciójaként emlegetni. A reakciót számos kísérletben tanulmányozták. Meghatározták az alapállapotú O2 reakciójának sebességi együtthatóját, annak hımérsékletfüggését és az abszolút reaktív szórási hatáskeresztmetszetet néhány ütközési energiánál. A kísérleti vizsgálatok csak az alapállapotú oxigén (O2(3Σg-)) és hidrogén (H(2S)) reakciójára szorítkoztak, de fontos lenne tudni, hogyan reagál a gerjesztett elektronállapotú O2 (1∆g)molekula. E folyamat dinamikája nehezen tanulmányozható kísérleti úton, elméleti vizsgálatokban viszont megkaphatók a dinamikai paraméterek. Külföldi partnerekkel együttmőködve ennek a reakciónak a teljes dinamikai jellemzését szeretnénk elvégezni mind alapállapotú, mind gerjesztett oxigénmolekula esetére, hogy felmérjük, mi a különbség a két elektronállapotú O2 reaktivitásában. Ebben a dolgozatban a reakció kvázi-klasszikus trajektória módszerrel történı vizsgálata során kapott eredményeket foglalom össze. A reakciódinamikai modellszámításokban a Guo és munkatársai által kiszámított, magasszintő ab initio kvantumkémiai eredményeken alapuló globális potenciális energiafelületeket (PES) használtuk. A trajektóriaszámítások mellett a PES részletes tanulmányozását is elvégeztem. A trajektóriaszámítások alapján meghatároztam a reakció szórási hatáskeresztmetszetét, a termékek sebességi együtthatóját, a termékek kvantumállapot illetve szórási szög szerinti eloszlását. Elemeztem a gerjesztett állapotra kapott eredményeim és a Guo és munkatársai által szők reaktáns kvantumállapot tartományban végzett egzakt kvantummechanikai úton valamint statisztikus módszerrel származtatott adatok viszonyát, valamint az alap- és gerjesztett elektron állapotú O2 reakciójának hasonlóságait és különbségeit.

Kémia2

Neodímium-ion síkon kívüli porfirin-komplexének képzıdése, fotofizikai és fotokémiai vizsgálata vizes közegben Szentgyörgyi Csanád Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Kémia Intézet, Általános és Szervetlen Kémia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Valicsek Zsolt, Dr. Horváth Ottó A Nap sugárzó energiáját a fotoszintézis során porfirin-származékok kötik meg és használják fel oxigén és szerves anyagok elıállításában. A porfirin összetett vegyület, amelyben négy pirrolt kapcsolnak össze metilidin-hidak, így kialakítva egy győrős molekulát konjugált π-elektronrendszerrel. Középsı üregébe a négy nitrogénhez fémionok koordinálódhatnak. A természetben leggyakrabban vas- és magnéziumion fordul elı központi atomként. Emellett kutatások indultak olyan fémionok körében, mint a lantanoidák, melyek nagyobb méretük következtében nem tudnak beilleszkedni a győrőbe, ezért arra „ráülnek” SAT („sitting-atop”) komplexet képezve. Ebbıl az egyszerő szerkezetbıl a ligandum torzulása és a fémion magas koordinációs száma révén többmagvú szendvicsszerkezetek alakulhatnak ki. Emellett a lantanoida-kontrakció még lehetıséget kínál a fémion pozíciójának módosítására, beállítására a ligandumhoz képest, és a különbözı jellemzık ebbıl adódó változásának vizsgálatára. A SAT komplexekben fény hatására töltésszeparáció valósul meg, és a redukált – megnövekedett mérető – fémion nem képes komplexben maradni, így az oldatba erıs redukáló ágensként kerülve olyan reakciókat iniciálhat, melyek normál körülmények között nem játszódnának le. Így e metallo-porfirinek katalizátorként is alkalmazhatók, mert megfelelı regenerálószerrel a kialakuló porfiringyök is visszaalakítható, így elıállhat újra a komplex. Kutatásaim során neodímium-komplexekkel foglalkoztam, és ezen eredményeket vetettem össze a korábbi, cériumionnal végzett kísérleteim tapasztalataival. A komplex kialakulásának kinetikáját két hımérsékleten és két különbözı közegben vizsgáltam, melyek pufferáló - ionerısség-szabályozó szerepük mellett a metallo-porfirin kialakulását is befolyásolják. A porfirinek családja a természetben a legnagyobb fényelnyeléssel bíró vegyületeket foglalja magába, így a komplex kialakulása spektrofotometriásan követhetı. Az elnyelési színképek változását figyelve információt kapunk a folyamatos koncentrációeloszlás-változásról, így nyomon követhetı a folyamatos átalakulás, és számolható a komplex stabilitása, képzıdésének sebességi állandója. A fotolízis követése is spektrofotometriásan történik, így figyelhetı a sávok fokozatos eltőnésén keresztül a komplex fényelnyeléséért felelıs π-elektronrendszerének bomlása és a győrőszakadás.

VÁLTOZÁS!! - Kémiai

és Vegyipari Szekció/ Tagozat 3.

Idırend 10:00

Szánti-Pintér Eszter

10:15

Bogáth Dóra

10:30

Fehér Klaudia

10:45

Schmidt Kristóf

11:00

Somogyi Katalin

11:15

Szilvási Dávid Szilvió

11:30

Tóth Attila

Szteroid-ferrocén konjugátumok elıállítása Az ACC oxidáz enzim mőködési mechanizmusának vizsgálata Szteránvázas azidok réz-katalizált 1,3-dipoláris cikloaddíciója egyszerő alkinekkel és ferrocénszármazékokkal Az oxálsav és a hangyasav fotokémiai bontása különbözı gerjesztett katalizátorok felületén Fenilalanin fotodegradációja Vas(III) komplexek elıállítása, jellemzése és katalitikus hatásának vizsgálata benzil-alkohol oxidációjában Foszfán-foszforamidit ligandumok szintézise és alkalmazása aszimmetrikus allil-helyzető szubsztitúciós reakciókban

Kémia3

ACC-Oxidáz enzim mőködési mechanizmusának vizsgálata Bogáth Dóra Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Szerves Kémia Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Kaizer József Az etilén növényi hormon, a gyümölcsök érését gyorsítja, és a növények virágzására hat. A magvak csírázását, és a hagymák, gumók kihajtását befolyásolja. Az etilént a kertészetben és a gyümölcstermesztésben is felhasználják hormonhatása miatt, mivel a zölden szedett gyümölcsöknek (például a banánnak) segíti az utóérését, és idızíthetı vele egyes dísznövények virágzása (bizonyos határok között). A növényekben az etilén bioszintézisének utolsó lépése az 1-aminociklopropán-1karbonsav (ACC) átalakítása, melyet az ACC-Oxidáz enzim katalizál (1).

CO2- ACC Ox NH3+ 2 H+ + 2 e-

+ HCN + CO2

(1)

Az enzim röntgendiffrakciós mérései alapján az aktív centrumban a központi fémhez 2 hisztidin és egy aszparaginsav (2N, 1O) koordinálódik egyfogú ligandumként. Az irodalomban csupán néhány példa található vastartalmú enzim-szubsztrát komplexre, amelyek oxidációja etilént eredményez, katalitikusan mőködı rendszer azonban ezidáig nem ismert. Vizsgálatainkat 2-amino-izovajsavval (AIB) – amely alternatív szubsztrátum-ként szolgál a fenti enzimreakció modellezésére –, 1-aminociklopropán-1-karbonsavval (ACC) és alaninnal (ALA) is elvégeztük. Katalizátorként [FeIII(salen)Cl] komplexet (salenH2: szalicilsav-etiléndiamin), oxidálószerként pedig hidrogén-peroxidot használtunk. A reakciók nyomonkövetése és a termékek azonosítása gázkromatográfiás módszerrel történt. Az eredmények alapján megállapítható, hogy mindhárom esetben az enzimatikus útnak megfelelı termékeket kaptuk. A részletes reakciókinetikai vizsgálataink alapján javaslatot tettünk a reakció(k) lehetséges mechanizmusára vonatkozólag. Munkánkat a Magyar Tudományos Kutatási alap (OTKA K67841 és K75783) és a Magyar-Francia TéT szerzıdés támogatta.

Kémia3

Szteránvázas azidok réz-katalizált 1,3-dipoláris cikloaddíciója egyszerő alkinekkel és ferrocénszármazékokkal Fehér Klaudia Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Szerves Kémia Tanszék Témavezetık: Skodáné Dr. Földes Rita, Balogh János Az 1,3-dipoláris cikloaddíció, más néven Huisgen-féle dipoláris cikloaddíció különféle szerkezető molekulák, azidok és alkinek öszekapcsolására alkalmas. A reakció során triazolok keletkeznek: az 1,4- illetve 1,5-szubsztituált regioizomerek. Réz katalizátor alkalmazásával a reakció szelektíven az 1,4-szubsztituált származékot eredményezi. A módszer elınye, hogy enyhe reakciókörülmények (szobahımérséklet, atmoszférikus nyomás) mellett végrehajtható. Kutatásaim során olyan triazolszármazékokat állítottam elı ennek a módszernek a felhasználásával, melyek ferrocént tartalmaznak. A triazolgyőrőt közvetlenül kapcsoltam a szteránvázhoz. OH

OH

CuSO 4. 5H 2O, Na-aszkorbát

HC C

N3

+

Fe

CH 2Cl2/H 2O, Ar-atm, szobahõm.

N N N

Fe

A ferrocénszármazékok elektrokémiai detektálásra alkalmasak, ugyanis reverzibilisen oxidálhatók. Ezt a tulajdonságot számos gyakorlati alkalmazásánál felhasználják, bioszenzorként mőködik. A kísérletek elvégzéséhez szintetizáltam a kiindulási azidokat, illetve két ferrocéntartalmú imint. Az imineket Co-katalizált karbonilezési reakcióval állítottam elı. A termékek összetételét analitikai módszerekkel ellenıriztem. Megállapítottam, hogy a reakció mind ferrocént tartalmazó, mind pedig egyszerő, nem ferrocéntartalmú alkinekkel jó hozammal kivitelezhetı.

Kémia3

Az oxálsav és a hangyasav fotokémiai bontása különbözı gerjesztett katalizátorok felületén Schmidt Kristóf Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Általános és Szervetlen Kémia Intézeti Tanszék Témavezetık: Szabóné Dr. Bárdos Erzsébet, Dr. Horváth Attila Környezetünk (levegı, víz, talaj) minıségének megóvása nagyon sokrétő és összetett feladat, amelyben a nemkívánatos anyagok kibocsátásának minimalizálása meghatározó jelentıségő. Fontos, hogy a környezetbe visszajutó anyagokból minél nagyobb mértékben távolítsuk el a szennyezıket. Vannak azonban olyan vegyületek, amelyek biológiailag nehezen vagy egyáltalán nem bonthatók le, illetve mérgezı hatásúak. Mindezek szükségessé tették, teszik hatékonyabb tisztítási technológiák kifejlesztését. Az utóbbi évtizedekben kidolgozott, úgynevezett nagyhatékonyságú oxidációs eljárások (Advanced Oxidation Processes, AOPs) közös vonása, hogy fotolízissel vagy kémiai úton nagy reakciókészségő gyököket állítanak elı. A képzıdött reaktív gyökök és a vízben oldott szerves vagy szervetlen molekulák reakciója elvezethet a szennyezık teljes lebomlásához. Munkám során a nagyhatékonyságú oxidációs eljárások közé tartozó heterogén fotokatalízist tanulmányoztam. Modellvegyületként egyszerő szerves vegyületeket alkalmaztam. A félvezetıkkel katalizált fotooxidáció meghatározó lépése az elektronbefogással képzıdı szuperoxid-gyökanion és a szubsztrát, valamint a lyukbefogással képzıdı hidroxilgyök és a szubsztrát között lejátszódó reakció. A katalizátor fotoaktivitását a TiO2 kristályszerkezetén kívül befolyásolja: a részecskék mérete, eloszlása és fajlagos felületük. Ezek a tulajdonságok együttesen határozzák meg az elektron-lyuk rekombináció sebességét és a felületi hidroxilcsoportok számát, a katalizátor adszorpciós készségét. A félvezetı kristályszerkezete döntıen az elıállítási technológiától függ. Különbözı összetételő és szemcsemérető katalizátorokon vizsgáltam meg a két kiválasztott modellvegyület adszorpcióját, illetve fotodegeradációját. A vegyületek fotokémiai lebontásának hatékonysága várhatóan növelhetı a félvezetık felületének olyan módosításával, amely csökkenti a fotogerjesztéskor keletkezı elektron-lyuk pár rekombinációjának valószínőségét. Egyik lehetséges eljárás, ha a katalizátor felületét különbözı átmeneti fémekkel pl. ezüst és arany módosítjuk, ugyanis a felületre levált fém elektroncsapdaként viselkedik. A vizsgált katalizátorok felületét fotoindukált reakcióban leválasztott ezüsttel módosítottam. Kísérleteimet 3 dm3 térfogatú reakcióelegy besugárzására alkalmas fotokémiai reaktorban hajtottam végre, a szuszpenziót 40 dm3/h sebességgel betáplált levegı tartja áramlásban. A sugárforrás egy 40 W-os fénycsı, amely kibocsátott energiájának döntı hányadát 300 nm felett adja le, a fotokatalizátor koncentrációja 1,0 g/dm3 volt. A fotokémiai bontás során bekövetkezı változásokat a folyadékelegy pH-jának, szerves széntartalmának mérésével, illetve a modellvegyületek aktuális koncentrációjának meghatározásával követtem nyomon. Az adszorpciós vizsgálatok elvégzésekor a katalizátort tartalmazó szuszpenziót a bevilágítás elıtt 30 percig keringettem a fotoreaktorban, a reakcióelegy szerves széntartalmának változása alapján határoztam meg a felületi megkötıdés mértékét. A különbözı katalizátorokon elvégzett kísérletek eredményei alátámasztják a felületi megkötıdés bomlási sebességet nagy mértékben befolyásoló szerepét, illetve igazolják azt a megállapítást, hogy több tényezı együttesen határozza meg a fotokatalizátor hatékonyságát, s nehéz egyértelmő összefüggéseket találni. A felület ezüsttel történı módosítása különbözı mértékben növelte meg a reaktánsok fotooxidációjának sebességét.

Kémia3

Az L-fenilalanin fotokatalitikus degradációja Somogyi Katalin Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Általános és Szervetlen Kémia Intézeti Tanszék Témavezetık: Szabóné Dr. Bárdos Erzsébet, Dr. Horváth Attila Az L-fenilalanin aromás győrőt tartalmazó apoláris oldalláncú vegyület, a fotokatalitikus reakciók tanulmányozása szempontjából kitüntetett sajátságúnak tekinthetı. Mind a három funkciós csoportja reakcióba léphet a katalizátor gerjesztésekor képzıdı különbözı reaktív részecskékkel: (i) az aminocsoport képes a gerjesztett félvezetı vezetési sávjából elektront „átvenni”, (ii) a karboxilcsoport a vegyértéksávban képzıdı lyuknak adhat át elektront, (iii) a fenilcsoportot a lyuk és a vízmolekulák reakciójában képzıdı hidroxilgyök támadhatja meg. Aromás vegyületek fotodegradációjakor fontos kérdés, hogy mely részecskék indítják el a győrő felnyílását. Aktív reaktáns lehet a hidroxilgyök, a szuperoxidgyökanion/hidroperoxilgyök, de akár a szingulett oxigén is. A modellvegyület vizes szuszpenziójának anaerob és aerob körülmények között végzett megvilágításakor kapott kísérleti adatok alapján igyekszünk a fentebb megfogalmazott kérdésre választ adni. A kísérleteket 3 dm3 térfogatú reaktorban végzem, a katalizátor Degussa P25 TiO2. A fotokatalitikus reakciókat a folyadék fázis pH-jának és TOC-tartalmának mérésével, a képzıdı NH4+ koncentrációjának meghatározásával, valamint a spektrális változások (fényelnyelés és lumineszcencia) megfigyelésével és értékelésével követem nyomon. HPLC-MS vizsgálatokkal kimutattuk, hogy hidroxi (pl. L-tirozin)-, illetve dihidroxi (pl. L-dopa) intermedierek keletkeznek, melyek argonnal kevert rendszerekben felhalmozódnak, míg levegı jelenlétében degradálódnak. Az L-tirozin és az L-dopa fotokatalitikus reakcióinak vizsgálata elısegíti az L-fenilalanin fotobomlási mechanizmusának feltárását, a győrőfelnyílást indító lépés és a győrő felnyílásáért felelıs aktív oxigén tartalmú részecske azonosítását. Ezüstionokat tartalmazó TiO2 szuszpenziókban UV-A sugárzás hatására a fémionok redukálódnak, csökken az elektron-lyuk pár rekombinációjának valószínősége. Az Ag+ ionok jelenlétében végrehajtott kísérletek során lehetıség nyílik a reakciók mechanizmusának mélyebb, nevezetesen a lyukak és a belılük képzıdı hidroxilgyökök szerepének megismerésére. Másfelıl rámutathatunk azokra az elsıleges elektronátadási folyamatokra is, amelyek ezüstionok jelenlétében nem játszódnak le, az ezüst leválást követıen, vagy ezüstöt nem tartalmazó reakcióelegyekben pedig mérhetı mennyiségő közti-, vagy végtermékeket eredményeznek.

Kémia3

Szteroid-ferrocén konjugátumok elıállítása Szánti-Pintér Eszter Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Szerves Kémia Intézeti Tanszék Témavezetı: Skodáné Dr. Földes Rita A szteroid-ferrocén konjugátumok több szempontból is jelentısek lehetnek: bizonyították folyadékkristályos viselkedésüket, antibakteriális hatásukat. A ferrocén jelenléte az emberi szervezetben elıforduló szteroidhormonok elektrokémiai detektálását is lehetıvé teszi. Másrészt a szteroidok heterociklusos származékai kedvezı biológiai aktivitással rendelkezhetnek, 1,2,3triazolilcsoportot tartalmazó vegyületek esetén HIV-ellenes, antibakteriális, allergiaellenes, béta-laktamáz inhibitor hatást mutattak ki. Munkám során célom hasonló vegyületek elıállítása volt olyan homogénkatalitikus reakciókkal, melyeket korábban nem alkalmaztak szteroid és ferrocén összekapcsolására. Kezdetben jód-ferrocén és etinil-szteroidok palládium-katalizált, karbonilezési körülmények között lejátszódó Sonogashira kapcsolási reakcióját vizsgáltam, mivel az így keletkezett alkinil-ketonok kiindulópontjául szolgálhatnak heterociklusos származékok elıállításához. A termékek azonban nem minden esetben keletkeztek jó hozammal, így a kapott vegyületek továbbalakítása heterociklust tartalmazó vegyületté jelentıs anyagveszteséggel járt volna. Ennek kiküszöbölésére egy másik reakcióutat választottam, a réz-katalizált azid-alkin cikloaddíciót, mellyel közvetlenül jutottam a kívánt származékokhoz. Elsıként rendelkezésemre álló etinil-szteroidokkal, valamint általam elıállított ferrocén-azid származékkal vizsgáltam a cikloaddíciós reakció lejátszódását. További, új alkinil-szteroidokat magam állítottam elı aminokarbonilezési reakcióval. Az azid-alkin cikloaddíciós reakcióban az alkinil-szteroidok jelentıs átalakulást mutattak a Sonogashira kapcsolási reakcióhoz képest. A kapott termékek új vegyületek, melyek biológiai hatással rendelkezhetnek. A reakciók lejátszódását vékonyréteg-, illetve gázkromatográfiás módszerrel követtem. Az általam elıállított vegyületek szerkezetét 1H-NMR, 13C-NMR spektroszkópiával, illetve tömegspektrometriával igazoltam.

Kémia3

Vas(III) komplexek elıállítása, jellemzése és katalitikus hatásának vizsgálata benzilalkohol oxidációjában Szilvási Dávid Szilvió Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Szerves Kémia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Pap József Sándor, Dr. Kaizer József Az alkoholok oxidációja az iparban gyakran alkalmazott eljárás, új katalizátorok érdeklıdésre tarthatnak számot, ezért vizsgáltuk vas(III)komplexek katalitikus hatását benzil-alkohol hidrogén-peroxiddal végzett oxidációjában. Elvégeztük ezen komplexek spektroszkópiai elemzését (IR, UV-VIS), melyek eredményei alapján az elıállított vegyületek mindegyike egymagvú vas(III)komplex. A felhasznált ligandumok a következık voltak: HL1: 1,3-bisz(2’-benzimidazolil-imino)izoindolin, HL2: 1,3-bisz(N-metil-2’-benzimidazolil-imino)-izoindolin, HL3: 1,3-bisz(2’-benztiazolil-imino)-izoindolin. A fent említett ligandumokkal alkotott komplexek összetétele: [FeIII(L1)Cl2], [FeIII(L2)Cl2], [FeIII(L3)Cl2]. Az oxidációs reakciókban mutatott katalitikus aktivitásuk eltérést mutatott az alkalmazott ligandumok függvényében. A [FeIII(L1)Cl2] és a [FeIII(L3)Cl2] komplexeket tanulmányoztuk részletesebben, ezek jelenlétében sorrendben 29 és 26 TON értékeket kaptunk benzil-alkohol oxidációs reakciójában.

Kémia3

Foszfán-foszforamidit ligandumok szintézise és alkalmazása aszimmetrikus allilhelyzető szubsztitúciós reakciókban Tóth Attila Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Szerves Kémia Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Bakos József, Balogh Szabolcs Az optikailag aktív vegyületek gyakran biológiailag is aktívak. A szintetikus úton elıállított királis molekulák elsısorban a gyógyszeripar számára jelentısek. A szintézisek során a szelektivitás és a gazdaságosság mellett a zöld kémia 12 alapelvének alkalmazása is fontos tényezıvé vált. Az aszimmetrikus allil-helyzető szubsztitúció (1. ábra) általános eljárás szén-szén, illetve szén-heteroatom kötések kialakítására, gyakran sokkal enyhébb körülmények között, mint a SN2 mechanizmusú reakciók.

1. ábra Allil-helyzető szubsztitúció Átmenetifém-katalitikus aszimmetrikus allil-helyzető szubsztitúció során a fématomhoz koordinálódó királis módosító ligandum optikai tulajdonságokat örökít át a szubsztrátumnak, így racém elegybıl kiindulva az egyik enantiomer képzıdése túlsúlyba kerül. A nemrég felfedezett foszfán-foszforamidit típusú ligandumok eredményesen alkalmazhatók homogénkatalitikus aszimmetrikus reakciókban. Kutatásunk során új, kétfogú, C1 szimmetriájú foszfán-foszforamidit ligandumokat szintetizáltunk. A ligandumok és komplexeik különös elınye az, hogy levegın igen stabilisak, poláros és protikus oldószerekben is jól alkalmazható vegyületek, kiemelkedı katalitikus eredményeket nyújtanak enantioszelektív szintézisekben. Munkám során az új ligandumokkal módosított Pd-komplexek katalitikus tulajdonságait vizsgáltam allil-típusú szubsztitúciós reakciókban. A kísérletek alapján megállapítottam, hogy az új katalitikus rendszer az eddig ismert katalizátorokkal megközelítıleg azonos szelektivitású, de aktivitása kiemelkedı.

Kémiai és Vegyipari Szekció/ Tagozat 4. Idırend 10:00

Gregor Buhanec, Goran Lukač

10:15

Csordás Anita

10:30

Fábián Ferenc

10:45

Horváth Dávid

11:00

Horváth Mária

11:15

Paor Dávid

11:30

Serdült Viktor

11:45

Szilágyi István

Soft sensors for Estimating Crude Distillation Product Properties Déli-Bakonyból származó ehetı gombafajok Po210 koncentrációjának meghatározása Szlovéniai talajminták radiológiai elemzése Az in-situ radioizotópos nyomjelzéses elektródsüllyesztéses módszer továbbfejlesztése porózus fémelektródok vizsgálatára Dohánynövény alkalmazása remediált uránbánya területek vizsgálatában Alkáli újrahasznosítás határréteg szeparációs módszerrel Reakcióhı-szimuláció dinamikusan kalibrált hımérık segítségével Víz hatása a szén nanocsövek CCVD módszerrel történı elıállításában

Kémia4

Soft sensors for Estimating Crude Distillation Product Properties Gregor Buhanec, Goran Lukač University of Zagreb, Faculty of Chemical Engineering and Technology Department of Measurements and Process Control Supervisor: Dr. Nenad Bolf In this study soft sensors for estimating crude oil distillation properties have been developed. Based on available continuous measurements of temperatures and flow rates of certain process streams, the soft sensor for estimating initial and end boiling point of heavy naphtha of splitter unit has been developed. Research has been conducted based on experimental data from an industry plant. Several linear and non-linear models have been developed using multiple linear regression and artificial neural networks. Statistical analysis of data has been conducted, and results have been critically judged. Non-linear models, based on multilayer neural networks, are proved to be suitable for prediction purpose. Results show that soft sensors can be used for estimation of product properties as an alternative to laboratory analysis. In this way, it is possible to continuously estimate properties of different refinery products, and also implement methods of inferential control in order to optimize industry plant operation.

Kémia4

A Déli-Bakonyból származó ehetı gombafajok Po-210 koncentrációjának meghatározása Csordás Anita Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Radiokémiai és Radioökológiai Intézet Témavezetı: Dr. Kovács Tibor A gombák kiemelkedı szerepet kapnak az erdei ökoszisztémákban, néhány gombafaj képes egyes nyomelemek akkumulációjára is. Egyes kalapos gombák esetén a micélium nagy talajfelszín alatti kiterjedése miatt viszonylag nagy területrıl képes akkumulálni a nyomelemeket. Így egyes esetekben nukleáris balesetek és egyéb nehézfém-szennyezıdéssel járó balesetek után a gombák gyakran vizsgált indikátorok. A Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézetében több éve folyik a környéken győjtött gombák radiológiai vizsgálata. Munkám során a Déli-Bakony területén 2009-2010-ben győjtött 20 db kalapos gombaminta Pb(Po)-210 meghatározását végeztem el. A meghatározást félvezetı (PIPS) detektoros α-spektrométerrel végeztem. A minta-elıkészítés során kombinált savas feltárást alkalmaztam. A mérés pontosítása és reprodukálhatósága érdekében Po-209 nyomjelzıt adtam a mintához. Ezt követıen spontán depozícióval választottam le a polóniumot Ni tartalmú, saválló acéllemezre. A vizsgált gombaminták Pb(Po)-210 aktivitás-koncentrációja 1,5 mBq/g és 59 mBq/g között változott. Ezek az értékek összhangban vannak az errıl a területrıl győjtött korábbi gombaminták mérési eredményeivel. Az egyes fajok akkumulált Pb(Po) mennyisége nem mutat jelentıs évenkénti változást. Az általam vizsgált gombafajok esetén elvégeztem a gombák fogyasztásából, annak Pb-210 és Po-210 tartalmától származó sugárterhelés becslését, mely alapján elmondható, hogy még évi 20 kg gomba elfogyasztása sem okoz jelentıs sugárterhelést.

Kémia4

Szlovéniai talajminták radiológiai elemzése Fábián Ferenc Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Radiokémiai és Radioökológiai Intézet Témavezetı: Dr. Kovács Tibor Napjainkban egyre nagyobb figyelem fordul a lakóházak és munkahelyek egészséget veszélyeztetı körülményeinek csökkentésére. Az egyik ilyen tényezı ezen területek sugárveszélyessége. Ezt elsısorban a talajban lévı természetes eredető radioizotópok (elsısorban radon és leányelemei) okozzák. Az utóbbi idıben a térinformatika és a komplex adatkezelési módszerek fejlıdésével újra elıtérbe került egyes területek radiológiai felmérése. Több országra kiterjedı projekt keretében komplex radiológiai és radonpotenciál térkép kidolgozására kerül sor, ebben a munkában a szlovéniai talajminták laboratóriumi radiológiai vizsgálata volt a cél. A munka során 70 db szlovéniai talajminta gamma-spektrometriai elemzésére és radon emanációs tényezıjének meghatározására került sor. A talajminták Th-232, Ra-226, K-40 koncentrációját alacsonyhátterő HPGe gamma spektrométerrel határoztam meg, relatív módszerrel. A légszáraz minták mérését alumínium Marinelli edényben, 30 napos légmentes lezárás után 60, illetve 80 000 másodpercig végeztem. A radonemanácós tényezıt törıcellás módszerrel határoztam meg, a szekuláris egyensúly beállása után, NDI detektorrendszerbe épített Lucas cellával. A vizsgált minták Th-232, Ra-226 és K-40 koncentrációja átlagosnak mondható, még az uránbányák környezetében vett minták sem mutatnak jelentıs anomáliát. A mért K-40 aktivitáskoncentrációk 400-600 Bq/kg, Th-232 60-100 Bq/kg, Ra-226 60-80 Bq/kg értékek között változnak. A rádiumkoncentrációk és az emanációs tényezık egyes esetben nagyobbak, amelyek magyarázatot jelentenek egyes szlovéniai lakóházak, iskolák magas radonkoncentrációjára. A kapott adatokkal kiegészítve a komplex adatbázist, amely több fontos adatot tartalmaz, mint pl. talajmechanikai, geológiai, hidrogeológiai terepi radon és talajgáz-méréseket, elkészíthetı a terület radiológiai térképe. Az adatbázis jelentıs szerepet kaphat a késıbbi radon és sugárveszélyes területek megítélésében, építési engedélyek kiadásában, így döntéshozókat támogató rendszer kialakításában.

Kémia4

Az in-situ radioizotópos nyomjelzéses elektródsüllyesztéses módszer továbbfejlesztése porózus fémelektródok vizsgálatára Horváth Dávid Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Radiokémiai és Radioökológiai Intézet Témavezetı: Dr. Varga Kálmán A kombinált radioizotópos nyomjelzéses és elektrokémiai ún. elektródsüllyesztéses módszer hatékonyan alkalmazható jól definiált poli és egykristály szerkezető fémelektródok felületén az anyag és töltéstranszport folyamatok in-situ vizsgálatára. A módszer eredeti változatát azonban polírozott kompakt fémfelületek tanulmányozására dolgozták ki. Ez a tény nagymértékben korlátozza alkalmazhatóságát mind a vizsgálható jelzett specieszek, mind a ipari jelentıségő fémes szerkezeti anyagok vonatkozásában. Nem alkalmas alacsony fajlagos aktivitású jelzett specieszek (Cl-36-tal jelzett klorid-ionok) szorpciós folyamatainak nyomon követésére, illetve a felületi többletkoncentráció (Г) kvantitatív meghatározására sima, kis érdességi tényezıjő (γ<2) kompakt fémfelületeken. Mind az in-situ radioizotópos nyomjelzéses eljárás érzékenysége növelhetı (azaz a kimutathatósági határ csökkenthetı), mind a vizsgálható rendszerek köre bıvíthetı, amennyiben a korábban kidolgozott méréstechnikai alapelveket továbbfejlesztjük porózus, nagy érdességi tényezıjő (γ>10) kompakt fémelektródok vizsgálatára. A vázolt módszertani fejlesztés révén olyan - korábban in-situ nyomjelzéstechikai eljárásokkal nem mérhetı - folyamatokról nyerhetünk információt, mint a klorid-ionok feldúsulása a paksi atomerımő primer hőtıkörében alkalmazott korrózióálló acélfelületeken. Elsıként a (S-35-tel és Cl-36-tal jelzett) szulfát- és kloridionok kompetitív adszorpciójával foglalkoztam kis érdességi tényezıjő (γ<2) Pt-elektród felületén. A mérések eredményeként megállapítható, hogy: a kloridion rendkívül erısen kötıdik a polikristályos platina felületén, azonban a nyomjelzett Cl-36 megkötıdése mennyiségileg nem kimutatható. Második lépésként, a nagy érdességi tényezıjő kompakt felületek méréstechnikai alapelveit, valamint a méréshez szükséges összefüggéseket dolgoztam ki, melyek segítségével a módszer kibıvíthetıvé vált ipari jelentıségő felületek és kis fajlagos aktivitású specieszek vizsgálatára.

Kémia4

Dohánynövény alkalmazása remediált uránbánya területek vizsgálatában Horváth Mária Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Radiokémiai és Radioökológiai Intézet Témavezetı: Dr. Kovács Tibor A dohány Pb(Po) felhalmozó képessége régóta ismert, egyes kutatók szerint az izotópok a levélfelületen való megkötıdést, más elméletek a gyökérzeten keresztül történı felvételt tartják a lehetséges megkötési módnak. A rekultivált, nehézfémeket és radioizótópokat tartalmazó meddıhányók, iszaptározók esetén a rekultiváció hatásossága, a növények, nyomelem felvétele fontos kérdés. A Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézetében több éve folynak dohánytermesztési kísérletek, többek közt a mecseki remediált uránbánya területén. Dolgozatomban a 2001-ben elkezdett remediált uránbánya-területeken kísérleti céllal termesztett dohánynövények Pb-210 (Po-210) koncentrációját vizsgáltam és foglaltam össze. Meghatározva a dohány Pb(Po) akkumuláló képességét és a talaj-dohány közötti transzfer faktor értékét, a zagytározó vízbázist és élıvilágot veszélyeztetı hatása vizsgálható. Munkám során a 2008-2009-ben termesztett, összesen 37 darab dohány és talajminta Po-210 koncentrációját határoztam meg félvezetı (PIPS) detektoros α-spektrométer segítségével. A mérésre alkalmas forrást spontán depozíciós eljárással készítettem a minta kombinált savas feltárása után, Po-209 nyomjelzı alkalmazásával. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a dohány és talajminták Po-210 aktivitás-koncentrációja 2,12 – 520,81, illetve 18,62 –1220,52 mBq/g között változott. Feldolgozva a korábbi évek mérési adatait, látható volt, hogy a talajminták Pb(Po) koncentrációjának változásával a dohányminták aktivitás-koncentrációja is arányosan változott. Így a késıbbiekben a zagytározóból kioldódó és migráló radioizotópok nyomon követhetık.

Kémia4

Alkáli újrahasznosítás határréteg szeparációs módszerrel Paor Dávid Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Vegyipari Mőveleti Intézeti Tanszék Témavezetı: Rippelné Pethı Dóra A dolgozatban az ipari szennyvizek kezelésére egy új megoldást mutatok be, amelyet témavezetım javaslatára határréteg szeparációs módszernek (BLSM) neveztünk el. Felhasználtam azt a jelenséget, hogy elektromosan töltött elektród felületén a határrétegben az ionok feldúsíthatóak a fázishoz képest. A módszer lényege, hogy alkalmasan megválasztott sebességgel a határréteg sérülés nélkül kiemelhetı a szennyvízbıl és az ionokban gazdag határréteg recirkuláltatható. A módszer az elektroszorpció jelenségén alapul, amely felületi jelenség. Akkor használható jó hatásfokkal, ha az elektródok elektrokémiailag hozzáférhetı felülete nagy. A munkám során két nagyfelülető nikkel elektródot állítottunk elı. Megbecsültük az elektródok elektrokémiai szempontból hatásos felületének nagyságát és meghatároztuk az elektrolitikus kettısréteg kapacitását. A dolgozatban bemutatom a határréteg szeparációs módszerrel történı iontranszportot, melyet ciklikus mőveletként valósítottunk meg. Vizsgáltuk a ciklusszám, a mőveleti idı és a polarizációs potenciál hatását az anyagtranszportra. A kísérletekhez automata elektroszorpciós berendezést építettünk és használtunk. A modell oldatok mellett ipari szennyvízzel is végeztünk kísérleteket.

Kémia4

Reakcióhı-szimuláció dinamikusan kalibrált hımérık segítségével Serdült Viktor Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Folyamatmérnöki Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Nagy Lajos, Balaton Miklós A vegyipar egyes területein, mint például a gyógyszeriparban, finomvegyszer gyártásban, ahol a nagy rugalmatlan folyamatos technológiákkal szemben sokféle terméket állítanak elı, túlnyomórészt szakaszos technológiákat alkalmaznak. Általában olyan esetben használják ezt az üzemeltetési módot, amikor számos, egymástól jelentısen eltérı receptúrájú terméket kell elıállítani. Ezen technológiák esetében nagyon fontos a receptben elıírt hımérséklet pontos tartása, és a reaktorban egyenletes hımérséklet-eloszlás biztosítása. A rugalmas és többcélú felhasználás miatt, a szakaszos technológiák esetében komoly mérnöki kihívás a megfelelı hımérséklet-szabályozás kialakítása. Olyan szabályozók tervezésére van szükség, amelyek a gyakori alapjelváltást, az állandó és vezetett alapjelen történı tartást is egyaránt kezelni tudják. Tervezés során a mért, illetve a becsült zavarások figyelembe vételével javítható a szabályozók teljesítménye, valamint részletes tesztberendezésekkel (például szimulátorok és félüzemi rendszerek) az ipari környezethez hasonlóan tesztelhetıek. A szakaszos reaktorok hımérséklet-szabályozása során az egyik legjelentısebb zavarás a reakcióhı, ezért a tanszéki laborban található szakaszos reaktor egy a reakcióhı szimulálására alkalmas résszel lett kiegészítve. Ez a kör egy szivattyúból, egy elektromos főtıpatronból és egy hımérıbıl áll. A hıáram szabályozása egy elırecsatoló szabályozóval történik, ami a reaktor hımérsékletét és a patron utáni hımérı jelét használja fel. Ebben az esetben a megbízható szabályozás érdekében mindkét hımérınek azonos dinamikájúnak kell lennie és stacioner eltérés sem lehet köztük. A TDK munkám során ismertetem a hımérık dinamikus kalibrálásának menetét és fontosságát, valamint az elırecsatoló szabályozó tervezésének folyamatát. A reaktorbelsı hımérıjének és a főtıpatron utáni hımérı jelének stacioner különbségét a hımérséklettıl függı módon kompenzáltam. A két hımérı közül a főtıpatron utáni gyorsabban reagál a változásokra, ezért egy elsırendő szőrı segítségével úgy késleltettem a jelét, hogy azonos viselkedést mutasson a másik hımérıvel. A korrigált hımérsékletekbıl számított főtıpatron teljesítmény karakterisztika lineárisnak adódott. Végül bemutatom a reakcióhı hatását a félüzemi rendszer reaktorhımérséklet-szabályozásának mőködésére.

Kémia4

Víz hatása a szén nanocsövek CCVD módszerrel történı elıállításában Szilágyi István Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Vegyipari Mőveleti Intézeti Tanszék Témavezetık: Dr. Horváth Géza, Szentes Adrienn A szén nanocsövek a fullerének családjába tartozó szénvegyületek. Két fı csoportra bonthatjuk ıket: egyfalú (SWCNTs single-walled carbon nanotubes) illetve többfalú (MWCNTs - multi-walled carbon nanotubes) szén nanocsövek. Az egyfalú nanocsöveket legkönnyebben úgy lehet elképzelni, mintha egy grafitháló tökéletes hengerré tekeredne fel. A többfalú nanocsövek több egymásban koncentrikusan elhelyezkedı egyfalúból épülnek fel. Szén nanocsövek elıállítására jelenleg három jelentıs módszer létezik: lézeres elpárologtatás, ívkisüléses módszer, illetve szénhidrogének katalitikus bontása (CCVD - Catalytic Chemical Vapour Deposition ). Ezek közül is a legjelentısebb a CCVD módszer, mivel itt a többi két módszerhez képest kisebb hımérsékleten és nagyobb mennyiségben lehet többfalú szén nanocsöveket elıállítani. A szén nanocsöveket kísérleteink során CCVD módszerrel állítottuk elı. A katalizátor Fe-Co kétfémes katalizátor volt, talkum hordozón. Szakirodalmak szerint a bevezetett gázhoz megfelelı mennyiségő vízgız hozzáadásával a katalizátor élettartama jelentısen növelhetı. Kísérleteink során a szénforráshoz különbözö mennyiségő vízgızt adtunk és vizsgáltuk annak hatását a termék minıségére és mennyiségére vonatkozóan. A szén nanocsövek alkalmasak polimer erısítı anyagként kompozitokban, így rendkívül könnyő és erıs terméket kapunk. Nem csak kiváló mechanikai tulajdonságai miatt hanem vezetı illetve félvezetı tulajdonságai miatt is használják polimerek adalékanyagaként.

Mőszaki Tudományok Szekció Idırend 10:00

Csomós Bence, Kohlrusz Gábor

10:15

Domán Rajmund

10:30

Guba Sándor

10:45

Koncz Péter

11:00

Kovács András

11:15

Medve Hunor

11:30

Szabó Dávid

11:45

Tóth Zsolt, Kele József

PLC vezérelt áramlás- és hıtechnikai berendezés vizsgálata és fejlesztése Jármődinamika alapú útfelület és gumiabroncs közötti súrlódási együttható becslés Szennyvizek hidrogén-karbonát tartalmának meghatározása különbözı módszerekkel Diszpergált oxidkerámia szemcsékkel erısített nanoszerkezető acélok elıállítása porkohászati módszerekkel A kaolinit mechanokémiai interkalációja kálium-acetáttal Állandó mágneses szinkron motorok szoftverszenzor alapú rotor pozíció meghatározása Diatomaföld hidraulikus cementkiegészítıként való alkalmazhatóságának vizsgálata Kıolajvezetékek korróziós tulajdonságainak vizsgálata

Mőszaki

PLC vezérelt áramlás- és hıtechnikai berendezés vizsgálata és fejlesztése Csomós Bence, Kohlrusz Gábor Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Folyamatmérnöki Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Chován Tibor Felgyorsult világunkban elengedhetetlen bizonyos feladatok automatizálása, nagy pontosságot és mőveleti idıt igénylı tevékenységek gépekkel történı elvégeztetése. Berendezésünk modellezi az ipari mérési-adatgyőjtési struktúrát, és demonstrálja az ipari környezetet a jelkondicionálástól egészen az adattárolásig. Berendezésünk kulcsa a 3 részbıl álló, hőthetı-főthetı hidraulikai kör, melyek lehetıvé teszik hıtani és áramlástani jelenségek szemléltetését és mérését, illetve a panelen helyet kapó ipari Siemens PLC-vel ezen mért információk számítógépen való feldolgozása is megoldott. A szoftverfejlesztés a Simatic S7-300 fejlesztıkörnyezetben történt. Elsı lépésben a PLC és a programozó számítógép közti kommunikációt konfiguráltuk. Az analóg és digitális jelek fogadását és az analóg értékek valós fizikai értékekké való konverzióját egy általunk elkészített algoritmus alapján végeztük. A beolvasott adatokat adatbázisban tároltuk és létrehoztunk egy összes I/O portot monitorozó VAR táblát, majd elkészítettünk egy olyan irányítási rendszert, mely monitorozza az egyes hidraulikai körökben található eszközök állapotát és letiltja ezek mőködésre nézve tiltott kombinációit. A PLC web szerverének programozásával lehetıvé tettük, hogy a rendszer távoli asztalként is elérhetı legyen, így a rendszer alkalmassá vált egy távmőködtetett oktató-kutató munkahely kialakítására. Az így felkészített rendszer lehetıvé tesz például összetett hıcserélı vizsgálatot. A rendszer elsı hıcserélıjén keresztül hıt vezettünk be a hidraulikai körökbe, ahol a hıcsere hatásfokát befolyásoló tényezıket vizsgáltuk, majd leképeztük rendszerünk hidraulikai modelljét az Aspen folyamatkezelı szoftverben. Az eddigi vizsgálataink során megoldottuk a mérırendszer alapvetı kommunikációs- és alapszintő mérési-beavatkozási feladatait, melynek helyes mőködését a hıcsere számításával is igazoltuk. A munka folytatása során a rendszer összetettebb mérés- irányítási funkcióinak kialakítási lehetıségeit vizsgáljuk meg illetve alakítjuk ki, és foglalkozni szeretnénk a rendszerben található hıszivattyú jellemzıinek kimérésével is.

Mőszaki

Jármődinamika alapú útfelület és gumiabroncs közötti súrlódási együttható becslés (Vehicle-Dynamics-Based Tire-Road Friction Coefficient Estimation) Domán Rajmund Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Alkalmazott Gépészeti Tanszék Témavezetı: Dr. Fodor Dénes Satisfying the ever increasing needs for safety and environmental issues the electronic control units (ECU) of today vehicles becomes more and more complex. Regarding the controllability and safety requirements posed against automotive industry, one of the most important parameter to improve the reliability and robustness of electronic control units is the accurate value of road-tire friction coefficient, which is used by the controllers of the car active safety systems like stability control systems, traction control systems, adaptive cruise control, collision-avoidance systems, and winter road maintenance etc. The aim of the TDK works is to overview of the existing online tire-road friction estimation methods, available in the scientific literature, and investigate the possibilities of employing new methodologies to improve the estimation accuracy of this parameter. For this purpose a Matlab/Simulink vehicle dynamics based model was created to facilitate the study of different methods and is suitable also for new concept validation. Based on the scientific literature research two methods were selected for deeper analysis, such as: Lateral and Longitudinal Dynamics Based Method. All of these algorithms are vehicle-dynamics-based estimation methods, which means the measurements of vehicle motion are used in obtaining an estimate of the coefficient. The following sensor signals are available as input parameters: wheels speed signals, lateral acceleration signal, longitudinal acceleration (from vehicle speed derived signal), yaw rate signal, steering wheel angle and reference velocity. Based on the developed Matlab/Simulink model the comparison of the different method performances has been analyzed and some suggestion for improvement of the estimation accuracy has been stated. Real-time measurement data recorded on test track on a real passenger car in different maneuvers scenarios were used to validate the models. The results were in concordance with expectations

Mőszaki

Szennyvizek hidrogén-karbonát tartalmának meghatározása különbözı módszerekkel Guba Sándor Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Környezetmérnöki Intézet Témavezetı: Somogyi Viola Eleveniszapos szennyvíztisztításban a nitrifikáló baktériumok érzékenyek a pH változásra, gyakorlatilag csak pH 7 és 8 között szaporodnak megfelelıen. Hirtelen bekövetkezı pH változás akár a mikroorganizmusok pusztulását is okozhatja. A hidrogén-karbonát az autotróf biomassza szervetlen szénforrása, emellett a keletkezett hidrogénionok által okozott savasság puffere is. Üzemi körülmények között a hidrogén-karbonátion koncentrációt nem, csak pH-t mérnek, mivel az autotrófok élettevékenységeihez szükséges mennyiséghez képest a kommunális szennyvízben fölöslegben van jelen az ion, ellenben nagy ammónium-tartalmú szennyvizek kezelését végzı telepek dinamikus szimulációjához a hidrogénkarbonát-tartalom fontos paraméter. Vizsgálataim célja a hidrogén-karbonátion koncentráció változásának nyomon követése a szennyvíztisztítás folyamán abból a szempontból, hogy egyéb vizsgálatokkal kiegészítve beépíthetı legyen a nagy ammóniatartalmú szennyvizet kezelı üzemek szimulációjába. A gyakorlatban az MSZ 488/11-es szabvány szerint határozható meg egy szennyvízminta hidrogénkarbonát-ion tartalma. A módszer elve, hogy a hidrogénkarbonát-ionokat sósav mérıoldattal metilnarancs indikátor mellett titráljuk. A végpont jelezhetı pH méréssel is. Ez esetben pH 4,4 eléréséig titráljuk a mintát. Tekintve, hogy a szennyvizek nagy része magas lebegıanyag tartalmú, a metilnarancs indikátor mellett végzett végpontjelzés csak szőrés után lehetséges. Ellenben, ha a minta színes, csak a potenciometrikus végpontjelzés jöhet szóba. Kísérleteim során különbözı hidrogénkarbonát-tartalmú oldatok, ipari és kommunális szennyvizek iontartalmát vizsgáltam, összehasonlítva a különbözı végpontjelzésekkel kapott eredményeket, majd ezeket felhasználva egy, a laboratóriumban felépített SBR rendszerő modell szennyvíztisztító megfigyelését is elvégeztem. Megállapítható, hogy a potenciometrikus végpontjelzéssel végzett vizsgálatok pontosabb eredményt adtak, de a két meghatározás eredményének különbsége az elfogadható hibahatáron belül volt, ezért nagy számú és/vagy egymást idıben gyorsan követı mintavételek esetén idıtakarékosságból az indikátorral végzett titrálások alkalmazása célszerőbb.

Mőszaki

Diszpergált oxidkerámia szemcsékkel erısített nanoszerkezető acélok elıállítása porkohászati módszerekkel Koncz Péter Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Alkalmazott Gépészet Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Balázsi Csaba Dolgozatom témája a nanoszerkezető és oxidkerámia szemcsékkel erısített (oxide dispersion strengthened steel, ODS) acélok pormetallurgiai elıállítása. A nanotechnológia alkalmazása mára kulcsfontosságúvá vált az ipar számos ágazatának kutató-fejlesztı tevékenységében. Eszköz az anyagféleségek fizikai, kémiai, biológiai jellemzıinek optimalizálásában. Nanoszerkezetőnek tekintjük az anyagot, ha a makroszkopikus tulajdonságait meghatározó szerkezeti egységeinek mérete legalább egy dimenzióban 100 nm alatt van. A nanokristályos fémes anyagok többek közt nagy szilárdságúak, szívósak, korrózióval szemben ellenállók. A nanoacélok gyártásában az intenzív képlékeny alakítás módszerei terjedtek el, melyek „top-down”, azaz fentrıl lefelé haladva építkezı eljárások. A porkohászat kevésbé költséges, gyorsabb alternatívát kínál; a termék tulajdonságainak széles spektrumú megválasztását és egyedi ötvözetek készítését is lehetıvé teszi. Az alapanyag elıállításától a mintadarabok készítéséig szükséges lépéseket mutatom be, nyomon követve a morfológiai, szerkezeti jellemzıket. A nagy energiájú ırléssel, attritorokban készült porokból történı elıállítás „bottom up”, azaz alulról felfelé építkezı módszer. Ausztenites, martenzites porokkal, és ezek Y2O3 szemcsékkel erısített ırleményeivel dolgoztunk. Zsugorításukra, szinterelésükre a spark plasma sintering (SPS) eljárással került sor. Az SPS új és az eddigieknél hatékonyabb módszer, amely lehetıvé tette a szemcseméretek megırzését. A mintákat röntgendiffrakciós analízissel és pásztázó elektronmikroszkópiával vizsgáltuk. Ezek eredményeit, majd a tömör acéltestek esetében alkalmazott mechanikai vizsgálatok adatait tekintem át.

Mőszaki

A kaolinit mechanokémiai interkalációja kálium-acetáttal Kovács András Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Anyagmérnöki Intézet Témavezetı: Kristófné Dr. Makó Éva A kaolinit szervetlen vagy szerves vegyületekkel történı interkalációja fontos a mőanyag-, papír-, kerámia-, és gyógyszeripari alkalmazhatósága szempontjából. Az interkalálódott molekulák a kaolinit kettısrétegei közé épülnek be. A kaolinit interkalációja tömény oldatos, olvadékos és mechanokémiai kezeléssel valósítható meg. A kaolinit kálium-acetátos interkalációjához széles körben alkalmazzák az oldatos kezelést. A mechanokémiai interkaláció, a szilárd interkalációs reagens együttırlése a kaolinnel, új módszernek tekinthetı. Kálium-acetát-kaolinit interkalációs komplexeket készítettem oldatos kezeléssel és mechanokémiai interkalációval. Az elıállított interkalátumok szerkezeti, felületi, morfológiai és termikus tulajdonságait vizsgáltam röntgendiffrakcióval, derivatográfiával, infravörös spektrometriával és pásztázó elektronmikroszkópiával. A kálium-acetáttal interkalált kaolinitet 2 hónapig pihentettem. Az interkalációfok a mechanokémiai kezelést (ırlést) követıen az idıvel exponenciálisan növekedett, és a 3. napra elérte a maximális 89% értéket, amely nagyobb az oldatos interkalációval elérhetı 84% értéknél. A pihentetés hatására a mechanokémiailag interkalált komplex szerkezeti deformációja jelentıs mértékben csökkent, míg az oldatos kezeléssel interkalált minta nem mutatott változást. A mechanokémiai interkalációval egyszerőbben, kevesebb vegyszer felhasználásával, nagyobb mértékő interkalációt értem el, mint az oldatos eljárással.

Mőszaki

Állandó mágneses szinkron motorok szoftverszenzor alapú rotor pozíció meghatározása Medve Hunor Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Alkalmazott Gépészet Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Fodor Dénes Az állandó mágneses szinkron motorok, vagy elektronikusan kommutált kefe nélküli egyenáramú motorok egyesítik az egyenáramú és az aszinkron motorok bizonyos elınyös tulajdonságait, a jó szabályozhatóságot, a lineáris nyomaték-sebesség karakterisztikát a kefe nélküli szerkezettel, a jó teljesítmény-tömeg aránnyal és a jó hatásfokkal. Az egyenáramú motorok nagy hátránya azonban, hogy a kommutálást végzı kefék elkopnak, élettartamuk rövid, emiatt a motor idırıl idıre karbantartásra szorul. A kommutálást kefék helyett elektronikusan, félvezetı kapcsolók segítségével végezve a motorok élettartama nagymértékben növelhetı, karbantartás-igényük csökkenthetı. A fentebb említett jó tulajdonságok miatt egyre inkább elıtérbe kerültek az elektronikus kommutációjú vagy kefenélküli egyenáramú motorok (Brushless DC motors). A név ellenére nem igazi egyenáramú motorok, hanem valójában állandó mágneses forgórésző szinkron motorokról van szó (PMSM). Az elektronikus kommutáció miatt a helyes mőködéshez elengedhetetlen, hogy a szabályzó elektronika ismerje a motor forgórészének szöghelyzetét. A motor szöghelyzetének mérése a hagyományos hajtásokban Hall-érzékelıkkel, encoderrel vagy resolverrel történik. Ezek a pozícióérzékelık jelentısen megnövelik a gyártási költségeket, a kisebb motoroknál méretbeli problémák is jelentkeznek, járulékos áramkörökkel mőködnek, ezáltal növelik a hibalehetıségek számát. A fentiek miatt fontos terület az érzékelı nélküli szöghelyzet meghatározás megvalósítása. Jelen dolgozat célja egy olyan szoftverszenzor kidolgozása, mely képes érzékelık nélkül meghatározni a forgórész pozícióját a nagyfrekvenciás jel befecskendezés módszerének használatával.

Mőszaki

Diatomaföld hidraulikus cementkiegészítıként való alkalmazhatóságának vizsgálata Szabó Dávid Sándor Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Anyagmérnöki Intézet Témavezetık: Dr. Eniszné Dr. Bódogh Margit, Sas László, Sulyok Tamás A huszadik század utolsó negyedétıl az olajválság okozta gazdasági erık és a növekvı építıipari igények arra késztették a cementgyárakat, hogy gazdaságosabban és kisebb energiaigénnyel állítsanak elı hidraulikus kötıanyagokat. Az igények kielégítéséhez olyan segédanyagokra volt szükség, melyek a portlandcementtel keverve növelik a termék gazdaságosságát, miközben nem rontják a kötıanyag tulajdonságait. Ezeket az anyagokat összefoglaló néven hidraulikus cementkiegészítıknek nevezik. Hazánkban jelenleg hidraulikus cementkiegészítıként csak mesterséges eredető anyagokat alkalmaznak, melyek az ipari termelés visszaesése miatt korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Munkám során egy lehetséges természetes eredető anyag, az erdıbényei diatomaföld hidraulikus cementkiegészítıként való alkalmazhatóságát vizsgáltam. A vizsgált diatomaföld kémiai és ásványi összetételébıl adódóan puccolános viselkedést mutat, ami kedvezıen befolyásolhatja a kötési, szilárdulási folyamatokat. Fizikai tulajdonságai miatt nagymértékben növeli a cementpép vízigényét, ez az elızı hatással ellentétben rontja a szilárdságot. A két hatás eredményeként a diatomaföld 5, 10 m/m% bekeverési arányok mellett nem befolyásolja jelentékenyen a szilárdságokat, ami megengedné az alkalmazását. A szabványos kémiai és mechanikai követelményeknek való megfelelıség azonban csak szükséges és nem elégséges feltétele az alkalmazhatóságnak. A diatomaföld fizikai tulajdonságai kedvezıtlenek a cementgyári folyamatokban (tapadás, agglomerátum képzés, nehezebb ırlési finomság szabályozás). A készített keverék kötıanyagok az eltarthatósági kívánalmaknak nem feleltek meg. A betonipari alapvizsgálatok szerint a diatomaföld adagolása nagymértékben befolyásolja a transzportbeton konzisztenciáját, ezáltal a bedolgozhatóságát is. Vizsgálataim eredménye, hogy az erdıbényei diatomaföld cementipari tömegtermék gyártására a cementipari technológiai sajátosságok, a diatomaföldet tartalmazó keverék kötıanyagok rossz eltarthatósága miatt nem alkalmas, transzportbetonban való alkalmazására pedig jelenleg nincs igény. A diatomaföld csak speciális felhasználású, kis tömegben készített termékek elıállítására lehet alkalmas, ilyen pl. a restaurátor habarcs vagy a speciális könnyőbeton szerkezetek.

Mőszaki

Kıolajvezetékek korróziós tulajdonságainak vizsgálata Tóth Zsolt, Kele József Pannon Egyetem Mérnöki Kar, Géptan Intézeti Tanszék Témavezetı: Dr. Horváth Pál Munkánk során az X70-es csıacél korróziós tulajdonságait vizsgáltuk. A csıvezetéket nyers kıolaj szállítására használják. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük annak kémiai ellenálló képességeit. A mérnöki munkában az egyik legfontosabb dolog a környezetvédelmi és gazdasági szempontok figyelembe vétele. A nyers kıolajban lévı kén káros ötvözıként van jelen. Ez hosszútávon jelentıs károkat okozhat az acél szemcseszerkezetében. Ezeket a hatásokat vizsgáltuk tanulmányunk során. Az acél csıdarabból vízvágással vágattuk ki az ütı- és szakító-próbatesteket, hogy elkerüljük a vágás felületén kialakuló kérgesedést, ami a szemcseszerkezet változását okozta volna. Két mérést végeztünk párhuzamosan, egy sóoldatos, és egy kénsavval dúsított olajos vegyülettel. A sóoldatunk 20%-os volt, a kıolajat pedig 10%-os kéntartalomra dúsítottuk. A dúsítás oka a korróziós jelenség felgyorsítása volt. A próbatestek 30 napot voltak az oldatokban, ezután végeztük a vizsgálatokat, amelyek szakítópróbából, ütıpróbából és keménység vizsgálatból álltak. Ezek elvégzése után csiszolatokat készítettünk a szemcseszerkezet fénymikroszkópos vizsgálatához. A mérések elvégzése után összevetettük a kiindulási acél tulajdonságait illetve összetételét, az oldatokba merített próbatestek tulajdonságaival, hogy képet kapjunk arról, milyen változások mentek végbe. A kapott eredményeket és értékelésüket a dolgozat tartalmazza.