2011. ősz
Diáktükör
2
Interjú Kalucza Lajos igazgató úrral A Kölcsey Ferenc Gimnázium 558 tanulóval kezdte meg a 2011/2012-es tanévet. Így szinte teljes a létszám, hiszen gimnáziumunk maximum 560 fővel működhet. A tanévkezdésről beszélgettünk Kalucza Lajos igazgató úrral.
o Idén is sokan szerettek volna bekerülni a gimnáziumunkba? • Igen, egyes csoportokba nagy volt a túljelentkezés. Az elsősök száma osztályonként is magas: évfolyamukban három 37 fős és egy 36 fős osztály indult. Nagyon érdekes, hogy az első évfolyamon 5 ikerpár is megkezdte tanulmányait. Ilyen még nem volt a Kölcsey Ferenc Gimnázium történetében. ☺ A nyílt napunkon is több százan fordultak meg, így remélhetőleg jövőre is sokan választják majd iskolánkat. o Történtek változások a tanári karban? • Csak kisebbek. A tantestület létszáma 39 fő. Augusztus 1-től Kajatinné Pogácsás Edit tanárnő látja el az igazgatóhelyettesi feladatokat. Király Erzsébet tanárnő a 9. c osztály osztályfőnöke lett, és magyartanárként folytatja tovább pályáját a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Makóné Holéczi Judit tanárnő nyugdíjba vonult, így a tanévet már nem kezdte meg. A gyesen, illetve gyeden lévő tanárnők helyett óraadók érkeztek a Tanárképző Főiskoláról: Bazsóné dr. Sőrés Marianna és Orbán Irén tanárnők, illetve dr. Mándy Tihamér tanár úr. Új tanárként köszönthetjük az angol és francia lektorainkat is: Patrick McBryant és Osman Mathieu-t. o Vannak-e az iskolát vagy a tanév rendjét érintő változások? • Nincsenek nagy változások; érvényben van az iskola pedagógiai programja és helyi tanterve. Iskolánk gazdálkodási, pénzügyi szempontból a Zrínyi Ilona Gimnáziumban működő gazdasági egység részévé vált. Természetesen ez nem jelenti az iskola gazdasági önállóságának a megszűnését. o Idén is tervben vannak a látogatások testvériskoláinkba? • Igen, mindenképpen tartjuk a kapcsolatot mind a két németországi (Mülheim, Iserlohn), az olaszországi (Udine), a francia (Saint Pandelon) és a szatmárnémeti testvériskolával is. Az utóbbi iskolával több versenyen is részt veszünk a tanév során, valamint a Diákgálánkon is bemutatkozik majd néhány ott tanuló diák. o Tekintsünk vissza a múlt évre! A már végzett tanulóknak sikerült a felsőoktatásba való bejutás? • Pontos kimutatásunk és visszajelzések még nincsenek, de tudomásom szerint minden tanulót felvettek felsőoktatási képzésbe. Néhány tanulóról tudjuk, hogy költségtérítéses formában kezdte meg a tanévet. Az államilag finanszírozott helyekre bejutott tanulók száma mindenképpen 90% felett van. o Milyen pályát választanak a legtöbben? • Örömmel tapasztaljuk, hogy árnyaltabb az érettségizők választása. Orvosi, fogorvosi, gyógyszerészképzésre többen jelentkeztek, mint az elmúlt években. A közgazdaság-tudományi, kereskedelmi főiskolák, műszaki egyetemek, informatika karok népszerűsége is tovább emelkedett a jogi, illetve bölcsészkarok mellett. o Köszönöm szépen az interjút! ☺ Farkas Fanni Boglárka 11. C
2011. ősz
Diáktükör
3
Tanárlesen Ettől a tanévtől iskolánk igazgatóhelyettese Márk Attila Olivér tanár úr mellett Kajatinné Pogácsás Edit tanárnő lett. Ezúttal őt szeretnénk bemutatni Nektek. – Hol végezte tanárnő az iskoláit? – Középiskolai tanulmányaimat a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium kéttannyelvű (magyar-német) tagozatán végeztem. Egyetemista Debrecenben voltam. A Kossuth Lajos Tudományegyetem német – történelem szakára jártam, de már a Debreceni Egyetemen végeztem ☺. – Miért a tanári pályát választotta, és miért éppen a történelem – német szak mellett döntött? – Igazából én már kisiskolás koromban is tanár akartam lenni, és ez az évek során lényegében nem változott. Valószínűleg szerepet játszott a választásomban az is, hogy sok olyan tanárom volt, akik személyiségük révén vonzóvá, érdekessé tették számomra ezt a pályát. Csak egy rövid ideig fordult meg a fejemben a gimnázium harmadik osztályában, hogy nem lenne-e kedvezőbb számomra a jogi pálya, de végül a vágyaimat követtem. Ezt azóta sem bántam meg! Hogy miért éppen a német – történelem szakot választottam? A németet azért, mert heti húsz német óra mellett (a nulladik évfolyamon) úgy éreztem, elég stabil nyelvtudásra tettem szert ahhoz, hogy ezt sikeresen adjam tovább a következő generáció(k)nak. Persze nagyon meg is szerettem ezt a sokak által nehéznek tartott, de egyébként rendkívül logikus nyelvet. A történelmet gimnáziumi történelemtanárom kedveltette meg velem igazán. Az én időmben még nem volt divat „egyszakosnak” lenni, így a német mellé ezt a tantárgyat választottam. – Milyen diák volt tanárnő? – Természetesen jó. Mindig is szorgalmas, kitartó voltam, kissé talán maximalista is. (Remélem, tanárként már nem annyira vagyok az ☺.) Szerettem a kihívásokat, szívesen vettem részt különböző versenyeken. Presztízskérdés volt számomra, hogy a hozzám nem olyan közel álló tárgyakból is jól teljesítsek. De persze nem csak a tanulásról szóltak a diákéveim. Aktívan részt vettem az iskola diákéletében is. Három évig tagja voltam az iskolai diákönkormányzatnak. Nem maradtak ki életemből az osztálytársakkal töltött délutánok, esték, bulik sem. – Mióta tanít a Kölcseyben? – 2003 szeptemberétől vagyok ebben az iskolában. Korábban egy évet a nyíregyházi Zelk Zoltán Általános Iskolában tanítottam, majd pedig volt iskolámba, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumba tértem vissza tanárként. Ott két évig dolgoztam. Mindkét iskolában nagyon jól éreztem magam, szép élményeim vannak azokról az időkről, de amikor lehetőséget kaptam arra, hogy az ország egyik legjobb iskolájában (☺) bizonyíthatok, nem gondolkodtam sokáig a váltáson. – Mi a véleménye tanárnőnek az itt tanuló diákokról? Hogyan tudná jellemezni őket? – A kölcseys diákok többnyire szorgalmasak, céltudatosak, tisztelettudóak, fegyelmezettek. (Aki nem ismert ezek alapján magára, ezután biztosan törekedni fog a változásra.☺) Nagyon sok a színes, sokoldalú egyéniség közöttük. Tehát igazán szerencsésnek mondhatom magam (kollégáimmal együtt☺), hogy titeket taníthatlak. – Az új munkakör új feladatokkal jár. Pontosan melyek is ezek? – Elsősorban szervezési, adminisztratív feladataim lettek. Én vagyok felelős többek között a versenyek, vizsgák és egyéb rendezvények megszervezéséért, az iskolai dokumentációk adminisztrációjának ellenőrzéséért és a minőségirányításért, melynek keretében rendszeresen látogatok tanórákat. Mindezek mellett szerencsére a tanítással sem kellett felhagynom, illetve ebben a tanévben nagy örömömre még a 12. D osztály osztályfőnöke is vagyok. – Nehéz volt alkalmazkodni az új helyzethez? – Azt hittem, nehezebb lesz.☺ Szerencsére nagyon segítőkészek, együttműködőek a kollégák, illetve igazgató úrtól és Márk Attila Olivér igazgatóhelyettes kollégámtól is rengeteg támogatást kapok. – Végül meséljen tanárnő a családjáról, iskolán kívüli tevékenységéről! – Férjnél vagyok, a férjem szintén pedagógus: a Krúdy Gyula Gimnáziumban tanít angol nyelvet. Van egy 5 és féléves kislányunk, aki nagycsoportos ovis. Ami a szabadidőmet illeti, azt leginkább a családommal töltöm. Gyakran vagyunk fellelhetőek különböző játszótereken, játszóházakban, bábelőadásokon. Szívesen kirándulunk, biciklizünk együtt. Egyébként lazításként általában olvasok, tornázom vagy sütök-főzök.
Krisztián Veronika 12. C
2011. ősz
Diáktükör
4
A gyulai verébtábor 2011. július 29-én, péntek reggel egy sereg izgatott leendőbeli diák látványa fogadott a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt. Mindannyiuk arcáról egyértelműen leolvasható volt az aggódás és egy kicsi félelem is. Felesleges volt félni, hiszen eddig csak pozitív visszajelzések érkeztek a táborral kapcsolatban, és idén sem volt panasz. A csodálatos öt napot többek között Bodnár Jánosné tanárnőnek és Márk Attila Olivér igazgatóhelyettes úrnak, a kísérő tanárainknak köszönhetjük. Először Debrecenben álltunk meg, és tettünk egy kisebb belvárosi sétát. Megtekintettük a református Nagytemplomot, és körülnéztünk a Fórum Bevásárlóközpontban. Némi utazást követően Gyulára értünk, ahol elfoglaltuk ideiglenes otthonunkat, egy kollégiumot. Négyágyas szobák közül választhattunk, és a nagy udvar, a szabad placc nyújtotta lehetőségeket kihasználtuk. A szállásfoglalást követően megnéztük a belvárost, helyi nevezetességeket. Az 1840 óta működő Százéves Cukrászdába, ahol mindenki megkóstolhatott valamilyen különlegességet, kétszer is benéztünk. A borús, esős idő ellenére is vidáman töltöttük a délutánt. A gyulai vár 17 termét is felfedeztük idegenvezető segítségével, majd felmásztunk a toronyba, ahol a kilátás gyönyörű. Szegedet is meglátogattuk, szétnéztünk a Klauzál téren, a Dóm téren, majd szabad program keretében mindenki útjára indult. Az öt nap gyorsan elrepült, azon kaptuk magunkat, hogy hazafelé tartunk. Persze tettünk egy kis kitérőt Békéscsaba felé. Lehetőségünk nyílt a Munkácsyfestmények megtekintésére. Utoljára a Csaba Centerben tehettünk bevásárló utat, ugyanis utána már Nyíregyháza volt a megálló. Fergeteges élményekkel gazdagodtunk, sok-sok új barátot szereztünk, és szeptemberben már ismerős arcokként üdvözöltük egymást. Ez több volt, mint egy egyszerű tábor, és azt hiszem, soha nem felejtjük el.
Jasku Fruzsina 9. D
Szójátékok – avagy mit tesz egy betű? ☺ Agglegénység ~ Nőnkívületi állapot Elnyomott férjek lázadása ~ Papuccs Elfajzott jövendő ~ Utókorcs Bérgyilkos előre felvett fizetsége ~ Lelőleg Népi mosószer ~ Foltklór Öreg zseni ~ Ősztehetség Trehányság filozófiája ~ Hanyagelvűség Kábítószeresek orvosa ~ Drogtor úr Rossz törvény beiktatása ~ Hatályballépés Megtalált okosság ~ Bölcslelet
Wc-pletyka ~ Klotyogás Törpe szakács ~ Gasztrognóm Befőttelrendezés ~ Kompótzíció Téli vendéglátás ~ Hidegenforgalom Ostobácska szomszéd a vonaton ~ Butitárs Örökös trónörökösviszály ~ Herceghurca Modern bevásárló központ elleni zendülés ~ PLAZAdás Piszkos étkezde ~ Kosztfészek Űrkutatás hitvallása ~ Mars poetica
2011. ősz
Diáktükör
5.
Soproni verébtábor 2011. A Kölcseybe nekünk, 9.-eseknek június végén kellett beiratkoznunk. Ezen a napon azt is be kellett írnunk, hogy melyik verébtáborba szeretnénk menni. Én Sopront választottam, mert szerintem Sopron nagyon szép város, és a program is nagyon érdekesnek tűnt. 2011. július 4-én reggel 8-kor kezdődött a kaland. Ekkor indult el a busz a Kölcsey kapujából, és vette az irányt Sopron felé. Útközben megálltunk Pesten, ahol az Aréna Plázában 3 órás szabad programra kaptunk lehetőséget. Ez jó alkalom volt az ismerkedésre, hiszen a rengeteg érdekes program mellett a verébtáborban megismerhetjük jövőbeli évfolyamtársainkat és osztálytársainkat is. Pest után négyórás út vezetett Sopronba, ahol a Taverna Panzióban szálltunk meg. Az éjszaka hamar eltelt, hiszen sokáig fennmaradtunk, beszélgettünk. Másnap Sopron óvárosát néztük meg. Itt láthattunk csodálatos templomokat, gyönyörű régi házakat. Sajnos a Tűztoronyba a munkálatok miatt nem mehettünk fel. Volt lehetőségünk itt is szabad programra, így bemehettünk üzletekbe vásárolni is. Szerdán meglátogattuk a fertődi Esterházy-kastélyt. Rengeteg információt szereztünk róla, és láthattuk, milyen gyönyörű. Megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, valamint jártunk a Fertő tó partján, ahonnan átláthattunk a tó Ausztriában lévő partjáig. Hamar eljött a csütörtök, amikor is Kőszegre mentünk egy városnézésre. Nagyon szép volt a régi épületei miatt. Itt megnéztük a Jurisics teret is. Útban hazafelé Győrben álltunk meg még egy kis szabad programra. Ezután 9-kor értünk haza, ahol búcsút vettünk egymástól. A verébtáborban nagyon jól éreztem magam, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A szép élmények mellett új barátságokkal is gazdagodtunk, köszönhetően Bodnár Jánosné tanárnőnek és Márk Attila Olivér igazgatóhelyettes úrnak.
Lászlófi Ádám 9. B
Nyílt nap Tömeg. Zsúfoltság. Nyolcadikosok. Iskolánk minden év elején megrendezi nyílt napját, hogy a „kicsik” betekintést nyerjenek a Kölcsey életébe. Az idén szeptember 13-ára esett ez a nap. Az első órán nyugodtan üldögéltünk, ám a kicsengetés után mindenki tátott szájjal figyelte a tömeget, az esetleges ismerős arcokat. A mi második óránk angol volt, erre az órára rengeteg érdeklődő diák jött, alig fértek be a terembe. A csoportunk hüledezett, nem vagyunk hozzászokva a közönséghez. A „rémálom” csak azután jött, miután kicsengettek, és át kellett (volna) jutnunk az iskola egyik túloldali termébe. A szűk folyosókon hatalmas tömeg volt, mindenki sodródott az emberáradattal. Néha sikerült összetalálkoznom pár ismerőssel a sokaságban, de csupán egy köszönésre jutott idő. Végül épségben megérkeztünk a termünkhöz. A többi tanóránkon is sok diák vett részt, élvezetes volt az énekóra, ahol vendégeink többsége a Kodály Zoltán Általános Iskolából érkezett. Jókat énekeltünk együtt, azonban a végén ráébredtünk, van még mit tanulnunk kánonozás terén. Igazából jól sikerült ez a nem éppen szokványos nap, élveztük, hiszen ilyen is csak évente egyszer van! Reméljük, a nyolcadikosok számára is vonzó volt, és iskolánkat jelölik meg elsőként a felvételi lapjukon.
Dovák Anna 10. A
2011. ősz
Diáktükör
6.
VERÉBAVATÓ Már hallottam róla, de hogy valójában milyen, csak most tudtam meg. Barátnőim történetei alapján sejtettem, hogy eddigi életem legizgalmasabb része lesz. Most, hogy átéltem, bizton állíthatom: AZ VOLT! De ne ugorjunk ekkorát előre! Ott kezdeném, hogy miután felvételt nyertem a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, barátnőimmel, akik már oda jártak, kisebb bulit rendeztünk. Már akkor észrevettem, hogy huncut mosollyal a szemükben többször összenéztek, sejtelmes megjegyzésekkel utalva az első nagy iskolai bulira, ami ugyan csak egyetlen egy nap, mégis hetekkel előtte készülni kellett rá. Az osztály első közös munkája, melyben kiválasztottuk a verébtáncunk zenéjét, megmutatta, hogy összetartó kis közösség lesz a miénk. Ez amilyen flottul ment, annál mókásabb volt a tánctanulás. Talán életemben nem nevettem annyit egyfolytában, mint amikor a lépéseket, a csípőrázást gyakoroltuk. Persze azért a bemutató napján már csaknem tökéletesen csináltuk. Na, jó! Bevallom, a tökéletestől egy kicsit messze volt, de én úgy hallottam, hogy még így is a miénk kapta a legnagyobb tapsot. A verébavató reggelén mi elsősök az elengedhetetlen kellékekkel – pelenka, cumi, babajáték – jelentünk meg. Máskor ez kínos lenne, de most senki sem tartotta furcsának. Bár minden tanítási óra ilyen gyorsan és mókásan telne! A nap fénypontja az este volt. Miután előadta minden osztály a táncát és az indulóját, játékos vetélkedővel tettük még emlékezetesebbé. Ezt követően elmondtuk az elmaradhatatlan esküt, majd teljes jogú kölcseys diákként buliztunk a felsőbb évfolyamokkal a Club Sevenben. Természetesen barátnőim is ott voltak, nagy örömömre ugyanazzal a huncut mosollyal. Most már tudom, hogy milyen fantasztikus dolgok fognak még rám várni ebben az iskolában. Koczkás Hajnalka 9. D
A tárgyak is sírnak Századunk egyik újkeletű szava a „multifunkcionális”, lépten-nyomon találkozunk vele. Elegendő, ha ellátogatunk a legközelebbi bevásárlóközpontba, s bizonyosak lehetünk, hogy ez a szó feltűnik előttünk. Abban a korban, amelyben gépekkel vagyunk körbezárva, behálózva, már igazán nem meglepő, ha ezek az eszközök több feladatot tudnak egyszerre ellátni. Ám elgondolkodtunk-e már azon, hogy egy verseskötet milyen szerepeket játszik az életünkben? A válasz: „Talán semmit.” Pedig büszkén kijelenthetjük, hogy a versgyűjtemény is egy „multifunkcionális találmány”. Fő rendeltetése, hogy zseniális költők világképével, életük röpke impresszióival megismerkedjünk, sírjunk és nevessünk, tanuljunk és önfeledt pillanatokat szerezzünk. Szókincsünket gazdagítsuk, lelkünket nemesítsük; szép célok. És itt vége? Sajnos igen, a társadalmunkban ma fennáll egy rideg távolságtartás az emberek és a lírai alkotások között. Pedig a vers egyike a legpraktikusabb invencióknak. Legyen akár 1-2, esetleg 5-10 szabad percünk, leemelhetünk egy kötetet a könyvespolcunkról, és máris összekötöttük a kellemest a hasznossal. A napokban én is így tettem, és Babits Mihály összegyűjtött művei között egy gyöngyszemre bukkantam. A címe: Sunt lacrimae rerum. Hideg, latin szavak, melyek között felcsendül egy ismerős hangzás: lacrimae. Lacrimosa a zenében is közismert fogalom: a halotti misék állandó tétele, mely a gyászt és a fájdalmat hivatott kifejezni. Lépjünk tovább: rerum, jelentése: dolgok, tárgyak. Egy létige kapcsolja össze e két főnevet (sunt = lenni). De hogyan köthető össze ez a két egymásnak ellentmondó fogalom? Erre gyönyörű választ ad a Babits költeménye. Szánjunk rá mindössze 1 percet, hogy kicsit mélyebben foglalkozzunk vele!
2011. ősz
Diáktükör
7.
Sunt lacrimae rerum. A tárgyak is sírnak. Megható cím. A költeményben egyszerű, hétköznapi bútorok nevét olvashatjuk: asztal, ágy, karszék, falon függő képek. S hogy miért is oly csodás mindez? Mert ezek a puritán elemek emberi tartalommal vannak felruházva. „Az asztal elhagyja magát, mert már unja terhét emelni. A karszék daccal tölti bársonyos begyét.” De a csúcspont kétségtelenül a képek „élete”: ezek a falon függő tárgyak úgy jelennek meg, mint a szegekre feszített vértanúk. Óriási irodalmi ötlet, Babits zsenialitását hű módon tükrözi. Mekkora empátia lakozott híres alkotónk lelkében, ha ennyire átérezte a tárgyak szenvedését? (Nem véletlenül érdemelte ki a poeta moralis elnevezést.) Manapság „nem gyakran” fordul elő, hogy a vasárnapi húslevest a fazéknak köszönjük meg. Ám az edény volt az, ami órákon át szenvedett értünk „máglyahalált”, hogy elkészüljön az ételünk. Nem mindennapi gondolatok, más erkölcsi szintet képvisel e pár sor, a beleérző-képesség maximális fokát. De álljon előttünk a példa, életünket empatikus érzésekkel is megtölthetjük, gondolkodjunk egy kicsit embertársunk fejével is! Helyezkedjünk bele néhány másodpercre családtagjaink, tanáraink, barátaink lelkébe, s nézzük az ő szemszögükből a világot! Egy szó, egy mosoly, egy aprócska tett és cselekedet is elvezethet ahhoz, hogy boldog perceket varázsoljunk társainknak. S ehhez ne feledjük soha: Sunt lacrimae rerum. Sógor Tamás 11. D
Csend Ketten vagyunk a szobában, nem szólunk egymáshoz. Kínos a hallgatás, melyet nem tör meg semmi. Nem nyit be senki, s a szél sem játszik bújócskát a lehulló falevelekkel. Egymásra csak félve nézünk, de nézésünk nem találkozik. Ülünk lassan tíz perce, szótlanul… Tudom, hogy mire gondolsz! Ismerlek már jó ideje, s létezésed rejtett titkait is ismerem. Tudom, hogy reggelente lelkedben izgalommal ébredsz fel, mert eljött egy újabb nap. Kifigyeltem, hogy udvarias vagy, és mindenkinek megadod az elsőbbséget… Miért van az, ha velem vagy, megváltozol? Velem nem ez a viselkedési formád, vagy talán mégis? Te sem, én sem szólalok meg. Lehet, hogy elsőbbséget adtál, s várod, hogy érzéseim szavakká formáljam. Jelet nem küldtél, talán nem figyeltem. Mit küldtél volna? Mosolyogni nem mosolyogtál rám azóta, mióta veszekedtünk. Veszekedtünk Rólad, Rólam, Rólunk... Mit sem értek ezek, hisz most itt vagyunk. A gondok labirintusában elvesztem, elvesztünk. Elvesztünk, s börtönünk a csend… A csend olyan, mint egy hang nélküli kínzás. Ha elég sokáig tart, halálos. Már tizenöt perce tart ez az állapot, de kezdeményezni senki nem mer. Én nem merek, Te nem mersz… Gyávák vagyunk. Félünk elmondani érzéseinket… Miért van ez? Félünk, hogy viszonzásra nem lelnek, és csalódunk. Tartunk attól, hogy kinevet. Kinevet Ő, kit szívünk választott. Itt van a megoldás. Nem a szomszéd vagy nem is mi választottuk, hanem a tréfás szív. A szív a főnök, és ellentmondásnak nincs helye! A faliórára mered smaragdzöld szemem: már a huszadik perc. Sírva fakadnék, de annyira fáj, hogy nem tudok... Még két napja írtam egy levelet az érzéseimről, odaadom Neki. Kedves Mac! Érzéseim szavakba nem lehet önteni, de valami van… Valami megmagyarázhatatlan, erős dolog láncol hozzád. Kinevethetsz, de veszekedni csak azok tudnak igazán, akik jelentenek egymás számára valamit. Nekem sokat jelentesz, túl sokat. Túl sokat ahhoz, hogy harc nélkül feladjam. Megbánnám, ha ezt nem tenném meg. Jogod van tudni. Gyönyörű szó, melynek most tudtam meg a valódi értelmét. Szeretlek… Ez a levél megváltoztatott mindent, hisz rám néz. Rám nézett az előbb, engem figyel most is. Vajon viszont szeret? Közeledik felém. Léptei kicsik és óvatosak, mintha nem akarna lerohanni. Vajon jó vagy rossz, mit szeretne mondani? A csalódáson a fiatal szív nehezen teszi túl magát. Ahogyan az idő múlik, az emlék homályosodik, egyre gyorsabban. Huszonkilenc perce a csend uralkodik. Húsz centi választ el Tőle. Szenvedélyes, hosszú, mézédes csókot ad ajkaimra… Szeret vagy búcsúzkodik?... Megint ajkaink egybeforrnak. Igen, szeret. Szeret Ő. Szívünk párra lelt… Valóban a csend nem tört meg,… de mi sem törtünk meg a nyomás alatt. Szavak nélkül megmondtuk, hogy szeretjük egymást,…és csendben töltöttük a következő félórát…
Lengyel Emese 9. A
2011. ősz
Diáktükör
8.
Turisztikai gyakorlaton Itáliában „Dolce vita” – jut eszünkbe, ha meghalljuk azt a szót, hogy Itália. Júliusban volt szerencsém megízlelni az „édes élet” ízét, amikor elutaztam kedvenc mediterrán országomba. Nagybátyám január óta Olaszországban él családjával. Az unokatestvéremmel látogattuk meg őket egyhetes nyári üdülést tervezve. Azonban másként alakult. Olasz repülőtársasággal utaztunk, Gavignanóba mentünk, ahol nagybátyám lakott feleségével és 3 gyermekével. A városka 30 percnyire fekszik Rómától, egy hegyoldalban. Azonnal a szívembe lopta magát. Lenyűgöző volt a látkép hegyekre és völgyekre. Érdekes volt, hogy a kocsiknak a helység szélén le kellett parkolni, mert csak gyalog lehetett közlekedni a magas házak között húzódó, szűk, macskaköves utcákon. Megdöbbenésemre Gavignanónak még magyar vonatkozása is van: testvérvárosa a Nőtincs nevű magyar település. Egy percünk nem volt kipihenni az utazás fáradalmait, mivel nagybátyám minden napunkat sűrűre tervezte. Bejártuk Rómát, ahol több napot is eltöltöttünk, mert rengeteg a látnivaló. Róma után Tivoli tetszett a legjobban. Láttuk Terracinát, Segnit, Colleferrót és még sorolhatnám. Az ötödik nap körül már nagyon fáradtak voltunk, és úgy döntöttünk, hogy „otthon maradunk”. Csak ekkor volt időnk körbejárni Gavignanót. Elsőre egy labirintusnak tűnt a szűk utcáival, ráadásul majdnem minden lakóház 3 emeletes és ugyanúgy néz ki. Esténként a Pincetto nevű parkban gyűlt össze a lakók apraja, nagyja. Olyan volt, mint egy nagy család. A központban egy vár található, ami szállodaként és történelmi múzeumként funkcionál, valamint bál- és konferenciaterme is van. Az épület teteje Gavignano legmagasabb pontja, ahonnan a kilátás lélegzetelállító. Kísérőnk, Emanuella, nagyon közvetlen volt és érdeklődő. Mikor arról meséltem neki, hogy nyári házi feladatom 120 órás vendéglátói gyakorlat, felajánlotta, hogy dolgozhatnék neki a várban. Majd’ kiugrottam a bőrömből! Én? Itt, Olaszországban? Hihetetlen volt, de másnap már munkába is álltam. Az első napokban a múzeumi részen segédkeztem, ahol az érkező vendégeket vezettem körbe. Régi foglalkozások eszközeit kellett bemutatni, valamint a panorámát, és pár mondatot mondani a tájról. Délelőtt, amikor még nem voltak látogatók, emléktárgyakat készítettünk és festettünk, amit aztán eladtunk. Az elkövetkezendő napokban új feladatokat kaptam: a szállodai részlegen kellett helytállnom. A recepción voltam, a vendégeket kísértem be a szobákba, és a vendégszobákat készítettem elő. Ezen kívül szombatonként esküvőt rendeztek a bálteremben, amihez alapos előkészületekre volt szükség. Feldíszítettük a termet, megterítettük az asztalokat, a vacsora idején pincérkedtünk. A vár személyzete még szervezett színes programokat a központban, aminek programajánlóját ki kellett plakátolnunk, és megtenni az előkészületeket. Amikor ott voltam, pont a Sagra Macaroni elnevezésű eseményre készültünk. Ez egy főzőverseny volt, ahol a helybelieknek új szószt kellett kitalálni, hogy bővítsék a helyi specialitások listáját. A tésztát mi készítettük el hozzá, speciális módon. Az utolsó munkanapjaimon egy kedves feladat várt, ugyanis a már említett Nőtincsről érkező magyar vendégeket kellett fogadnom. Megtisztelve érezték magukat, amiért magyarul fogadták őket. Azonban lassan nekem is „lejárt a szolgálatom”, sajnos eljött a búcsú ideje. Tudtam, hogy soha nem fogom elfelejteni az itt szerzett élményeimet, tapasztalataimat, Gavignano nagyon a szívemhez nőtt! Így lett az egyhetes nyaralásból többhetes munka, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt szívesen indulnék vissza…☺ Császár Angéla 12. B
2011. ősz
Diáktükör
9.
Interjú a Diáktükör új szerkesztőjével, Fannival A Diáktükör szerkesztőjének felelősségteljes munkáját eddig Tóth Viktória látta el, aki azonban befejezte tanulmányait a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Ezért új, vállalkozó szellemű egyént kellett választani. Ez a megtiszteltetés osztálytársamra és barátnőmre, Farkas Fanni Boglárkára esett. Egy röpke interjú keretein belül szeretném Nektek bemutatni. ☺ Szia, Fanni! Kérlek, mesélnél Diáktükörrel való kapcsolatodról?
egy
kicsit
magadról
és
a
Természetesen. ☺ Jelenleg 11.-es vagyok, és a humán vonalat erősítem. Már elsőtől kezdve tagja vagyok a Diáktükör szerkesztőségének. Általános iskolában is érdekelt az írás, ott is aktívan részt vettem a diákújság szerkesztésében. Most pedig a tanév első megbeszélésén a többiek úgy döntöttek, hogy megtisztelnek a bizalmukkal, így én lettem a Diáktükör új diákszerkesztője. Evezzünk egy kicsit személyesebb területekre! ☺ Szabadidődben mivel szeretsz leginkább foglalkozni?
Szeretek olvasni, zenét hallgatni, illetve mindenféle novellákat, verseket írni. Nagyon szívesen zenélek is, több éve szintetizátoron játszom. Kollégistaként csak hétvégéken vagyok otthon, ilyenkor szeretem a családommal és a barátaimmal eltölteni az időmet. Emellett nyár óta én is Zumba-lázban égek, s péntekenként, mikor hazaérek, mindig elmegyek az órákra. Említetted az írást. Ezzel mióta foglalkozol?
Már régóta. Anyukám egyik Daniel Steel könyvét a kezembe véve elhatároztam, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen könyvem. ☺ Így 8 évesen megírtam első történetemet, ami kiskutyákról szólt. Mostanában már inkább komolyabb témákról írok, habár nem vetem meg a humoros történeteket sem. ☺ Mik a jövőbeli terveid a gimi elvégzése után, és ebben szerepel-e az írás? Német-töri szakos tanárként, illetve tolmácsként tudom elképzelni magam a jövőben, de hobbi szinten mindenképpen folytatni szeretném az írást is.
Ezt nagyon is meg tudom érteni, hiszen én is írok verseket, dalszövegeket és különböző történeteket. ☺ Ám most Rólad van szó. ☺ Tehát, mit szóltál, mikor megtudtad, hogy te leszel a Diáktükör főszerkesztője?
Meglepődtem, mert akkor tudatosult bennem, hogy egy új, felelősségteljes feladat lépett az életembe. Mindemellett nagyon örültem a többiek bizalmának. Remélem, hogy tudom hozni majd azt a szintet, amit Tóth Viki előttem megteremtett. Én bízom benned, Fanni. Az időbeosztással hogy állsz? Mind tudjuk, hogy a Kölcsey nem egy könnyű gimnázium, emellett élned is kell. Lesz időd mindenre?
Eléggé maximalista vagyok. Ha egy feladatot rám bíznak, abból mindig a tőlem telhető legjobbat próbálom kihozni. Emellett azt vallom, hogy mindenki tud arra időt szakítani, amire szeretne, így bízom benne, hogy az új feladatom is sikerrel teljesítem. Szinte biztos vagyok benne, Téged ismerve.☺ Itt is szeretnék Neked jó munkát kívánni! May the Force be with you! ☺
Köszönöm szépen! ☺
Én köszönöm a lehetőséget, Fanni. ☺
Kiss Eszter 11. C
2011. ősz
Diáktükör
10.
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el - A lemez másik oldala Ez a regény azok közé a művek közé tartozik, amik az utolsó sor elolvasása után hatalmas űrt hagynak az emberben, és tanulságuk talán egész életünkben végigkísér. A japán származású Kazuo Ishiguro épp azért kezdett el angol történeteket írni, hogy üzeneteit szélesebb körben megoszthassa. Ebben a regényében igen jól bánik a szimbólumokkal, ezekre építi fel az egész történetet. Fikciót ír, ami saját bevallása szerint egyáltalán nem vall rá, csupán azért, hogy így világítson rá társadalmunk problémáira. Tehát olvasnunk kell a sorok között, nem szabad szó szerint értelmeznünk a leírtakat. Kathy H számára élete legmeghatározóbb helye Hailshem volt, ahol 16 éves koráig élt. Ebben a bentlakásos iskolában megvolt minden, amire egy gyereknek szüksége lehetett, a megfelelő oktatást és művészeti képzést is beleértve. A diákok elől egy percig sem titkolták el, hogy ők nem olyanok, mint tanáraik vagy az iskolán kívül élő összes többi ember. Ők csupán klónok, és feladatuk nem más, minthogy tökéletes donorjai legyenek a rászorulóknak. Valamikor a harmadik adományozásuk után pedig abban a tudatban halhatnak meg, hogy értékes tagjai voltak a társadalomnak. A gyerekek elfogadták sorsukat, és kétségek nélkül követték felügyelőik utasításait, néha azonban eljátszottak egy másik, szebb élet gondolatával. A szabályok szerint 16 évesen el kellett hagyniuk az iskolát, hogy elkezdjék felnőtt életüket a számukra kijelölt házakban. Ezután gondviselők lettek, majd pedig elkezdték az adományozást. Kathy a harmincas évei elején jár, és ez az utolsó éve gondviselőként. Napjai azzal telnek, hogy a rábízott donorokat látogatja, és lelki támogatást nyújt számukra a legnehezebb pillanatokban. Bár nagyon szereti a munkáját, most készen áll arra, hogy élete utolsó szakaszába lépjen. Többet kapott, mint amit remélhetett: újra találkozhatott azzal a két emberrel, akik valaha a világot jelentették számára, és foghatta kezüket, mikor a legnagyobb szükségük volt rá. Nincs mása, csak az emlékei, így csupán egyetlen dologra vágyik, hogy még egyszer átgondolhassa az életét. Bennünk találja meg a tökéletes útitársat az időutazáshoz. Szeret minket, és hálás, amiért meghallgatjuk. Nem haragszik ránk, és nem is vádol, tőle sosem kapunk szemrehányást, legfeljebb csak önmagunktól. Fontos, hogy Kathy és társai tisztában vannak azzal, milyen kevés idő adatott meg nekik, és így kell megpróbálniuk teljes életet élni. Az író ezen a különleges helyzeten keresztül szeretett volna rávilágítani az igaz értékekre, a létezés legnagyobb csodáira, azokra a kincsekre, amiket magunkkal tudunk vinni, ha el kell hagynunk ezt a világot. Emellett a mű komoly kritika, kegyetlen világunk bírálata, ahol hajlamosak vagyunk elfordítani a fejünket, ha szenvedést látunk, és erkölcstelenül kihasználni másokat. A szerző mindenképp nagy kockázatot vállal, hiszen szembesít minket saját embertelenségünkkel. Egész biztosan könnyebb dolga lett volna, ha egy olyan világról ír, ahol minden betegség könnyen gyógyítható klónok segítségével…
Gajdos Panna 12. B
Fáj Fáj, mikor látom, mással nevetsz. Mikor mással sétálsz, más lányt szeretsz. A fájdalom ilyenkor a szívemig hatol,
mert tudom, előtte én voltam ott!! Fáj látnom mindent, Mindent, mit teszel. S fáj beletörődnöm, hogy enyém már nem leszel.
Lengyel Zsanett 9. A
2011. ősz
Diáktükör
11
Patrick jól érzi magát Nyíregyházán Iskolánk új angol lektorával, Patrick McBrien-nel készítettem interjút, melyben sok érdekességet tudtam meg róla. Az idei évet itt, Nyíregyházán tölti, de Magyarország nem új számára, hiszen Szerencsen és Győrött is tanított már. Háromnegyed óra alatt megpróbáltam belőle sok információt kihúzni. Lássuk az eredmény egy részét! ☺ • Meséljen egy kicsit az életéről! – Az Egyesült Államokból jöttem, Portlandből. Ott végeztem egyetemet, közben egy évig Németországban tanultam. Most utazgatok, és már harmadik helyen tanítok itt, Magyarországon. Eddig ez az iskola tetszik a legjobban, bár másabb, mint egy általános amerikai gimnázium. • Miért? – Az amerikai középiskolákba sokkal többen járnak, akár ezer-kétezren is, és nincsenek külön szakosodott iskolák, minden diák egy-egy iskolába van sűrítve, attól függetlenül, mivel szeretnének a jövőben foglalkozni. Az ottani iskolai élet sokkal mozgalmasabb, zűrösebb a rengeteg diák miatt. • Milyennek találja Magyarországot, az embereket, a városokat? – Az emberek kifejezetten udvariasabbak, mint az USA-ban. Ha például elejtem a labdámat, itt kedvesen felveszik és visszadobják, ám az USA-ban nyugodtan elsétálnának mellette. A városok nagyon szépek, szerintem tisztábbak, mint Amerika jó néhány nagyvárosa, bár Portland kivétel, hiszen ez a város egy erdőbe épült. • Tényleg, járt már a „Nagy Almában”, New Yorkban, esetleg Los Angelesben? – Igen, mindkét helyen jártam már, elég forgalmas, nyüzsgő városok, hatalmas forgalmi dugók vannak, viszont az időjárás nagyon is kellemes. • Mivel tölti itt a szabadidejét? – Eddig még nem sok helyen jártam a környéken, hisz nemrég érkeztem, de szeretnék sok nevezetességet megnézni. A következő tervem az állatkert meglátogatása. Egyébként sokat olvasok mostanság Magyarországról, szeretném jobban megismerni. • Hogy tetszenek a magyar ételek? – Nagyon ízletesek, a kedvencem a töltött káposzta. Amikor a szüleim idelátogattak, azonnal megkóstolták, és nekik is nagy kedvencük lett. Emellett a pogácsát is nagyon szeretem. ( Ezután javasoltam a Túró Rudi megkóstolását. ☺ ) • Mit vár a jövőtől? – Pontosan még nem tudom. Ha hazatérek, ott újra egyetemre szeretnék menni, és jó lenne akár a doktori címet is megszerezni. Talán egyszer egyetemi professzor leszek!
• Nagyon köszönjük az interjút. Sok sikert, és kellemes időtöltést kívánunk Magyarországon! Dovák Anna 10. A Országos tanulmányi versenyeken elért kiváló eredménye és jó tanulmányi munkája elismeréseként Porzsolt István Ösztöndíjban részesült Henzsely Tibor 12. A osztályos tanuló. Gratulálunk!
2011. ősz
Diáktükör
12
Tirpákia – Tündérkert A mű a Móricz Zsigmond Színház önálló társulata megalakulásának 30. évfordulóra szánt színdarab. Ha az ember kezébe veszi ennek az előadásnak a szórólapját, arra gondol, hogy „Igen! Végre egy alkotás rólunk, nekünk, a múltunkról!” Ám mikor lehetősége adódik arra, hogy élőben megtekinthesse, a véleménye rögvest 180°-os fordulatot vesz. Én úgy gondolom, hogy az igazság valahol a kettő közt rejtőzik. Utána néztem, ez a darab „átszőve valós eseményekkel, összefonva mítoszokkal, anekdotákkal, legendaképző elemekkel, egy vágyott, mitikus Nyíregyháza”. Valóban ilyen lenne? Véleményem szerint ez egy igen könnyű, esti kis komédia, mely igazán jó. Sőt! Még szórakoztató is! Bár lehet, most sokan ellenkeznének velem, nem egy 30. évfordulóra illő színdarab. Ez a 30-as szám igen kerek és figyelemfelkeltő, így hát úgy gondolom, mélyebb és jelentőségteljesebb megtiszteltetés járna neki. Ezzel nem azt mondom, hogy feltétlenül egy búskomor drámának kellene lennie, de „ettől” valamelyest komolyabbnak. Én persze azt is figyelembe veszem ennél a kijelentésemnél, hogy igen sok fiatal nézi meg ezt az előadást, és valamivel le kell kötni a figyelmüket. Persze az ifjúságnak is látnia kellene, hogyan is jött létre színházunk valójában, hiszen ekkor mi még sehol sem voltunk. Kellene, hogy legyen benne több történelem, mely valós. Az idősebb korosztály is, bizton állíthatom, nagy érdeklődéssel fogadta és fogadja a művet. Ám nem merném azt állítani, hogy maradéktalanul, egytől egyig elégedettek a cím és az alkalom közti összefüggéssel. Ettől függetlenül a darab jó! Egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki ennek a színdarabnak a létrehozását elősegítette, sok energiát és időt feccölt bele. Valamennyi színész alakítása igazán jó, és tényleg látszik, hogy szívüket–lelküket beleadták. Összegezve, mindenkinek figyelmébe ajánlom, akinek még nem volt alkalma, nézze meg, aki pedig már látta, gondolkozzon el rajta kicsit! A darab jó, így hát, ha valaki egy kellemes, vidám és szórakoztató estére vágyik, keresse fel a színház jegyirodáját, és kitörő lelkesedéssel jutalmazza a színdarab végén a mű létrehozatalának segítőit!
Albert Fanni Zsófia 10. A
Szalagavatói ízelítő képekben
2011. ősz
Diáktükör
13
Interjú a mexikói Patriciával A Rotary cserediákprogram keretében 10 hónapon keresztül a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulója lesz a 17 éves mexikói Angélica Patricia Gutiérrez Orozco. Érkezését követően hamar faggatni kezdtük. – Miért épp Magyarországra esett a választásod? – A Rotary-program Magyarországot ajánlotta fel nekem, és mivel már egy barátnőmtől – aki 5 évet töltött itt – sok jót hallottam az országról, szívesen elfogadtam azt. – Milyen céllal veszel részt a csereprogramban? – Azáltal, hogy 1 évet töltök külföldön, érettebbé szeretnék válni. Úgy gondolom, hogy ez segíthet nekem felnőni és önállósodni. Emellett az idegen kultúra is vonzott, és végül, de nem utolsó sorban, úgy szeretnék hazatérni, hogy ha nem is magas szinten, de beszélem a magyar nyelvet. – Mexikóban mennyire ismerik hazánkat? – Amikor meséltem a barátaimnak, hogy Magyarországon töltök egy tanévet, csodálkozva kérdezték, hogy hol van, és melyik nyelvet beszélik. – Mit gondolsz, miben különbözik Magyarország Mexikótól? Mik az eddigi benyomásaid? – A két ország kultúrája teljesen más. Ami rögtön szembetűnt nekem, az eltérések az építészeti stílusokban. Mexikóban szinte mindenki autóval közlekedik, ezért alig vannak járdák, ezzel szemben itt sok a gyalogos és kerékpáros egyaránt. Ami nekem nagyon tetszik, hogy rengeteg parkosított résszel, zöld területtel találkozhatok ebben a városban. Az ételek ízesítése is sokban különbözik. A magyarok sok zsíros ételt esznek, de ami a legfurcsább számomra, hogy a sok kenyér és csoki ellenére véknyabbak, mint a mexikói emberek. A nők szépek és jól öltözködnek. Azonban a többség nagyon zárkózott, szemben a mexikóiakkal, akiket ha az utcán idegenként leszólítanak, szívélyes beszélgetésbe kezdenek. A magyar oktatás erősebb, komolyabban veszik a tanulást a tanárok és diákok egyaránt. – Mesélj egy kicsit a családodról! – Mexikó északi részén, Victoria városban élek a szüleimmel, akik vegyészként dolgoznak egy kémiai laborban. Két testvérem van, akik egyetemre járnak. Mindketten szeretnék követni a szüleim pályáját. – Mik a továbbtanulási szándékaid? Téged is érdekel a vegyészet? – Soha nem voltam jó kémiából. A jövőben igazgatásszervezést vagy pénzügyet szeretnék tanulni valamelyik híres egyetemen. – Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben? – Szeretek a barátaimmal lenni, szórakozni járni velük. Egyik kedvenc időtöltésem a főzés, szívesen tanulnék meg magyaros ételeket készíteni is. Ezek mellett igyekszem minél hamarabb elsajátítani a portugál nyelvet. – Mit láttál eddig Magyarországból? Mik a további terveid? – A VIDOR Fesztivál idején érkeztem, így alkalmam nyílt megismerni ezt az évente Nyíregyházán megrendezett fesztivált. Bejártam egész Sóstót, ellátogattam az állatparkba és az élményfürdőbe is. Sőt, már voltam Debrecenben is. Itt tartózkodásom idején szeretném megismerni Magyarország nagy részét. ☺ Asztalos Kitti, Balogh Mónika 12. B
2011. ősz
Diáktükör
14
Zumba® ☺ A zumbáról szinte már mindenki hallott. Ha máshonnan nem, akkor úton hazafelé látott egy plakátot, amelyen zumba órára hívják a kedves érdeklődőket. Velem is így kezdődött, illetve még kellett hozzá az egyik barátnőm, aki mellesleg a szobatársam a koliban. ☺ Minden úgy kezdődött, hogy náluk töltöttem egy hetet júliusban, ahol minden délután volt táncház. Nagyon élveztük, így mikor a következő héten ő érkezett meg hozzánk, kaptam az alkalmon, és azzal a mottóval, hogy „egy programnak jó lesz, legalább itt is mozgunk egy kicsit”, elhívtam zumbázni. Ahol én lakom, már lassan egy éve van zumba oktatás, és már régóta szerettem volna kipróbálni, de valahogy sosem jutottam el odáig. Szóval barátnőmmel egy kedd este elmentünk életünk első zumba órájára. Az első gondolataink között szerepeltek olyan mondatok, mint az „Én ezt nem tudom megcsinálni!”; „Jobb vagy bal lábbal lépjek előre?” ; „Most akkor mit csinál az oktató?!”, „Erre képtelen vagyok.” és társaik. Aztán következett a „De jó, ezt értem”, majd pedig „Ez egész jó”. Az óra végére mindketten úgy éreztük, hogy ezt nem szabad abbahagyni, így eldöntöttük, hogy a következő, pénteki zumbára is megyünk. Ő szombaton hazautazott, én pedig folytattam és még remélem jó ideig folytatni is fogom ezt a táncot. Az én történetem 3 hónapja így kezdődött, a Zumba® története viszont sokkal régebbre nyúlik vissza. Dél-Amerikából, nevezetesen Columbiából származik, az 1990-es évek közepén született. Az első zumba óra úgy kezdődött, hogy egy Beto Perez nevű fitneszedző a nagy sietségben elfelejtette elvinni a zenéket az órájára. Már nem volt ideje visszamenni a CD-ért, ezért úgy döntött, improvizál. A telefonján lévő tradicionális salsa, merenge és cumbia zeneszámokból és persze sok-sok rögtönzésből állt össze a ma Zumba néven ismert mozgásforma. Beto nagyon meglepődött, amikor a vendégei az órája után odamentek hozzá, és arra kérték, hogy ha lehetséges, többször tartson ilyen órákat, hiszen nagyon élvezték. A vendégek szinte azonnal rajongóvá váltak, és alig várták a következő edzést. Így született meg „véletlenül“ a zumba. (Na, erre mondom én, hogy vannak szerencsés véletlenek. ☺ ) A zumba szó a „zumbear” igéből, egy kolumbiai szleng kifejezésből ered. Jelentése: „gyorsan mozogni és szórakozni”. Más latin nyelveken a jelentése „buli” vagy „party”. A kolumbiai sikerek után Beto Perez Amerikába költözött. Az ottani fitnesz ipar azonban elutasítóan fogadta az új mozgásformát. 2 év sikertelen próbálkozás után 2002-ben Beto Perez befektetőtársakat keresett a program és a márkanév világszintű bejegyzéséhez. Együtt megalapították a Zumba® Fitness LLC-t, majd kiadtak egy 4 részes kazettát. Akár meglepő, akár nem, a kiadás évében csak az amerikai piacon több százezer példány talált gazdára. Az emberek a fitnesz kazetták után keresni kezdték a zumba edzést. Mivel oktató nem volt, így a szakemberek egyre inkább érdeklődtek az oktatói képzés iránt. Ez vezetett a tananyag kialakításához és a képzés megkezdéséhez. Ezután évről évre egyre ismertebb és népszerűbb lett a zumba. Ez az új „őrület” nagyon gyorsan szedi „áldozatait”. Ma már az Antarktisz kivételével az összes kontinensen zumbáznak. (Bár ha belegondolok, lehet, hogy van valóságalapja a Táncoló talpak című filmnek. ☺ ☺ ☺ )
Farkas Fanni Boglárka 11. C Fotó: Diriczi Tekla 11.C
2011. ősz
Diáktükör
15
SPORT Smid Eszterrel a leány kézisekről Az elmúlt évekhez hasonló eredményes évet szeretne produkálni a Kölcsey DSE leány kézilabdacsapata. A mérkőzéseket megelőzve ismételten kemény munka és felkészülés várt a csapatunkra. Büszkén jelenthetem ki, hogy újra sikeresen zártuk az előző szezont. 10 pont előnnyel, veretlenül lettünk elsők a felnőtt (!) bajnokságban úgy, hogy a legtöbb gólt dobta és a legkevesebbet kapta az együttesünk. Az ezt követő nyári szünetben sem kellett hiányolnunk a labda és egymás társaságát, ugyanis sor került a Kisvárdán megrendezett strandkézilabdabajnokságra, ahol csapatunk sikeresen szerepelt. Besöpörtük az első helyezést, ráadásul játékosunkat, Vajda Lucát választották a szakemberek a torna legjobb játékosának. Szokatlan körülmények között, homokban, mezítláb és teljesen más szabályrendszerrel kellett szembenéznünk, de ezt is sikerült megoldanunk. Nem sok időnk jutott a pihenésre, hiszen ezután került sor a minden évben megrendezett nyári edzőtáborra. Napi három edzés és a legnagyobb meleg mellett kellett megküzdenünk az állandó izomlázzal, fáradtsággal. Ennek ellenére mindenki nevében mondhatom, hogy a szokásokhoz híven nagyon jó hangulatban és remek edzői munka mellett készülhettünk fel az idei bajnokságra. A kemény munka meghozta gyümölcsét, legalábbis ezt mutatja első két bajnoki mérkőzésünk és a kassaiak ellen játszott edzőmeccsünk is. (Kölcsey DSE – Kassai Sportiskola 42:26) A megyei I. osztályú felnőtt mérkőzéseket megkezdve hazai terepen 6 gólos győzelemmel vertük a téglási csapatot, míg második, idegenbeli pályára lépésünk során, amelyet betonon, hőségben játszottunk, 1 góllal nyertünk meccset Tiszalök ellen. Csapatunkra még sok megmérettetés vár az év során, ugyanis a felnőtt bajnokság mellett szerepelünk az V. és VI. korcsoportos diákolimpián is. Reméljük, felkészültségünk itt is megmutatkozik, és ismét remekelünk az elmúlt évekhez hasonlóan. Az edzőtábor megpróbáltatása után szeptember elején máris megkezdődött a felnőtt kézilabda-bajnokság, s mint ismeretes, lányaink bajnoki aranyat szereztek tavaly. Ennek megfelelően célkitűzésünk nem lehet más, mint az ismétlés. Az őszi első fordulóban remekül sikerült a nyitány a Bujtosi Csarnokban, ahol 21:15-re nyertünk a jó képességű Téglás ellen. A csapat sokat és jól dolgozik, így optimistán várhatjuk a folytatást. Elkészült a diákolimpiai versenysorozat kiírása is, s a Kölcseyből négy csapat nevezett. A leány 5., 6. korcsoportban, valamint a leány és fiú amatőr diákolimpiai kategóriában is indulnak versenyzőink. Természetesen minden csapatunktól a megyei bajnoki aranyéremre számítunk. Kazár Rebeka 12. C
Diák: Innentől kezdve az állat szügyére rakják az ekét, ezért az nem fullad meg. Ez ugye nagy előny. Diák: Aquinói Szent Tamás megtalálta a problémát a megoldásra. Diák: Ekkorra a törökökből már csak olyan maradt, akinek kisimult az EKG-ja. Diák: Ez a férfi a képen pedig éppen figyeli, ahogy denszingelnek a jányok. Tanár: Én nem vállalkozok arra, hogy eléneklem, mert állítólag nagyon komolyan büntetik a fiatalkorúak bántalmazását. Diák: És bug yi már volt akkor is? Tanár: Igen, madzagot már akkor is gyártottak. Tanár: Mi a hajdú? Diák: Felfegyverkezett tehénpásztor, azaz cowboy. Tanár: A puskázás olyan, mint a narkó. Hozzá lehet szokni. Tanár: Ez itt szerintem nem férfi, vagy ha igen, akkor baj van. Diák: Éppen az ő élethez való jogát sértegetem egy ásóval, de elég rendesen… Táblára felírva: Bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság. Tanár: Jéééé, nézd már! A múlt órán rólam volt szó. Tanár: De arra figyeljetek, hogy a 'lyány' ly-vel van írva, mert múlt idő. Diák: És már tízéves korában írt ilyen verseket? Már akkor
is tudta, hogy kell múzsa, meg ilyenek? Tanár: Neeeem. Ez neki szívből jött. Tanár: Nem érthető, hogy mit akarok magyarázni? Diák: Nem akarjuk elkeseríteni tanárnőt, de nem… Tanár: Tehát ha ilyet látsz, akkor nem meghülyültem, hanem ezt így kell jelölni. Tanár: Jellegzetes illatú… Végülis írhatnánk azt is, hogy borzasztóan büdös. Tanár: Tehát ha valakinek éppen olyanja van, akkor ha meghal a kedvenc csincsillája, levághatja a lábát, és belerakhatja formalinba. Aztán ha szomorú és magányos, akkor nézegetheti.
Tanár: Silence please ladies and gentlemen! Mondom, maradjál már csendben! Tanár: Jól nézzétek meg, mit esztek, mert tudod, amit eszel, az vagy. Ez nem azt jelenti, hogy ha kolbászt eszel, röfögni fogsz. Tanár: Tegnap láttatok tévét? És be is kapcsoltátok?
Tanár: one, two, three, four… Diák: five, sex Diák: Mivel itt székek vannak, ez egy székesegyház. Diák: Ha egy széken egy ember ül: egyesülés, ha egy padon több ember ül: közösülés, és ha az emberek Törökországból jöttek: az már törökülés. Diák1 (nekimegy véletlenül osztálytársának): Bocsi, bocsi, bocsi! Diák2: Nem haragszom rád, magamra meg nincs miért!
A Citrancs háttérképét festette: Kerényi Zsuzsa 11.A Diáktükör – a Kölcsey Ferenc Gimnázium lapja Felelős kiadó: Kalucza Lajos Diáktükör a Kölcsey Ferenc Gimnázium lapja Felelős szerkesztő: Szabolcsiné Kántor Éva Felelős kiadó: Kalucza Lajos. Felelős szerkesztő: Szabolcsiné Kántor Éva. Főszerkesztő: Tóth Viktória, Tördelés: Kelemen Aliz, Szerkesztő: Farkas Fanni Boglárka. Tördelés: Juhászné Kovács Ildikó. Címlap: Tuza Barbara Címlap: Tóth Krisztina. Fotók: Diriczi Tekla. Fotók: Csiszér Dezső, Kelemen Dániel
