Ingyenes rajongó fordítás! Forgalomba nem hozható! én sajnos már teljesen hozzászoktam azokhoz, így ilyenkor nehéz helyzetben vagyok

A fordító megjegyzése: Stryker könyve a sorozat 16. kötete. Acheron részével (15. könyv) lezárult a sorozat első, nagyobb egysége, melynek valódi főszereplője mindvégig Acheron volt. Noha azzal, hogy Acheronnak „lezárult” a története, ő is és a korábbi szereplők is meg fognak jelenni a további részekben. Emellett Stryker sztorija egy új, nagyobb egység első része, melynek főszereplője elvileg Jaden. (Persze, ahogyan Acheron, Jaden sem lesz benne minden részben.) Ez a történet behoz néhány új, a további részek szempontjából fontos szereplőt és fajt, másokról meg olyan titkok derülnek ki, melyeket maguk az érintettek sem tudtak. Új háború kezdődik, és egy másiknak is leteszik az alapjait. Némi gondot okozhat a „démon” szó használata, ezért gondoltam kiírom. Angolul az apollitákból lett démonokat Daimon-nak írják, míg az istenpanteonoktól származó démonokra (szarvas, szárnyas stb… jószágok) csak simán a demon szót használják. Magyarban azonban mind a kettő fordítása démon. Amennyire csak lehet, próbálom majd feltűntetni, ha valaki nem az eddigi értelemben vett démon (tehát nem apollitából lett démon), de nem ígérem, hogy ez mindig sikerülni fog. A másik ilyen kritikus pont a Sephiroth / Sephirii szavaknál van. Mivel a Sephirii a Sephiroth szó többes számú alakja, így néhol kissé furán hathat a használata. Megtartottam a többes számú jelentését, így ha valahol nem tűnik magyarul értelmesnek a szó használata, tartsátok a két-három sorral fentebb leírt részt az eszetekben. (Angolban az ilyesmi nem okoz különösebb fennakadás, és én sajnos már teljesen hozzászoktam azokhoz, így ilyenkor nehéz helyzetben vagyok.)

Ingyenes rajongó fordítás! Forgalomba nem hozható!

Sherrilyn Kenyon One Silent Night

Egy csendes éjszaka

„Ne keresd a halált. A halál majd megtalál téged. De olyan utat járj be, aminek a halál a tökéletes végállomása lesz.” – Dag Hammarskjold.

Prológus K

ezdetben a világ csak szépségből és mágiából állt. Még az emberek előtt éltek itt az istenek és azok, akik őket szolgálták, akaratukat érvényre jutatták a világban, bármi is volt az. Az istenek háborúban álltak egymással, és vég nélküli csatákat vívtak, míg végül egy új faj meg nem született az értelmetlen vérontásuk következtében. Chthoniaiaknak nevezték őket és azon a földön születtek meg, amit az istenek vére vörösre festett. A chthonaiak hatalmukra ébredtek és felosztották a világot az istenek között – és önmaguk között is. A béke fenntartása érdekében elrendelték, hogy az istenek harcosait ki kell végezni. Egyikük sem élhette túl. A chthoniai törvény elsőbbséget élvezett, és ők együtt képesek voltak békét teremteni és megvédeni az újonnan megjelenő életformát, az emberiséget is. De a chthoniaiakat sem kerülte el az erkölcsi romlás. És ők sem voltak tévedhetetlenek.

Egy csendes éjszaka Nem telt el sok idő, és ők is harcolni kezdetek egymással. És az idő folyt tovább. Az emberiség kifejlődött, és megtanulta, hogyan űzze el az isteneket és a mágiájukat. Mivel az embereknek nem volt meg a képességük, hogy harcolni tudjanak ellenük, úgy döntöttek, semmibe veszik őket. Ostobaság. Mesebeszéd. Halandzsa. Tündérmese. Ezekkel a szavakkal magyarázták, és feketítették be azt, amit az úgynevezett tudományuk nem volt képes megmagyarázni. Az empirizmus vallássá bontakoztatta ki saját magát. Nem léteznek árnyak, akik ártatlan áldozatok után settenkednek. Az csak az emberi elme, vagy a felfokozott képzelőerő, mely megtréfálja a szemet. A farkasok nem válhatnak emberekké és az emberekből nem lesznek medvék. Az összes ősi isten halott – csupán a mitológiában léteznek, amiről jól tudjuk, hogy nem valóság. És mégis… Mi volt az a zaj odakint, az ablak előtt? A szél süvöltése? Vagy talán egy elkóborolt kutya vonyítása? Vagy valami sokkal baljósabb? Talán egy valódi ragadozó? Az, hogy a szőr feláll a nyakunkon, talán nem több hideg okozta libabőrnél. De az is lehet, azt érezzük, hogy halottak közelében vagyunk. Vagy az istenek egyik láthatatlan szolgája ment el mellettünk.

6

Sherrilyn Kenyon A világ már nem új. És már rég nem ártatlan. És azok, akik már évezredek óta járják ezt a földet, belefáradtak abba, hogy semmibe veszik a létezésüket. A szél, ami a szokásosnál korábban süvített keresztül a földeken, nem a klímaváltozás miatt van. Ez a szirének hívása volt, amit csak néhány természetfeletti faj képes meghallani. Az erők gyülekeznek és szövetségek formálódnak. Ezúttal sokkal többet akarnak majd az istenek, vagy az ellenségeik vérénél. Minket akarnak… És mi a kegyelmükre vagyunk bízva.

7

1. fejezet S

tryker megállt és körbenézett Tartaroszban. Apja, a görög isten, Apollón egyszer elhozta őt ide, még eonokkal ezelőtt, gyerekkorában, hogy találkozhasson a nagy-nagybátyjával, Hádésszal, aki a görög alvilágot irányította és felügyelte az ősi halottakat. És ugyanazon a napon Stryker kapott egy ritka és értékes ajándékot az apjától. A képességet, hogy kedve szerint jöhessen és mehessen az alvilágba, hogy bármikor meglátogathassa a nagybátyját. Gyerekként Stryker rettegett tőle, a sötét szemei csak akkor enyhültek meg, ha a feleségére, Perszephonéra nézett. Szerencsére Perszephoné most itt volt Hádésszel, és az isten túlságosan is el volt foglalva ahhoz, hogy észrevegye, ha egy hívatlan félisten a birodalmába lép. Hádész elképesztően feldühödött volna egy ilyen sértéstől.

Sherrilyn Kenyon Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hívatlan félisten kezében egy fiolányi nagyhatalmú istenvér van. Egész pontosan Typhon vére. Az első-generációs isten, Tartarosz fia, akiről később Hádész birodalma is a nevét kapta. Typhon veszélyes és halálos volt. Ahhoz is elég ereje lett volna, hogy még magát Zeuszt, az istenek királyát is kivégezze. Éppen ezért az Olümposzi istenek összefogtak és csapdába ejtették Typhont az Etna hegy alatt. – Hálás köszönet érte, hogy nem voltatok elég erősek ahhoz, hogy kinyírjátok – mondta Stryker és felemelte a fiolát, hogy lássa a hátborzongató lila színű vért, amit a csapdába esett titántól vett. Ezzel a vérrel Stryker képes erejük teljében felébreszteni vagy feltámasztani a halottakat. Háború. Megszorította az üvegcsét és Tartarosz legmélyebb része felé vette az irányt. Ezen a szinten voltak azok az istenek és szörnyetegek, akiket az Olümposziak megsemmisítettek. Azok, akiktől mindennél jobban rettegtek. De most az a sírbolt vonzotta őt, amit gyerekként véletlenül felfedezett. Még a sötétségben is látta a félelmet az apja szemében… – Mi az, apám? – Stryker két férfi és egy nő szobrára mutatott. Apollón letérdelt mellé. – Ami maradt a Machae-ből. – A miből?

9

Egy csendes éjszaka – A harc szellemei. – Apollón a legmagasabbra mutatott. Olyan testfelépítése volt, mint egy harcosnak, és a szobor önmagában is elég volt ahhoz, hogy a hétéves Stryker rettegjen attól, hogy életre kel. – Ő Háború. A legvadabb Machae. Az összes háború isten egyesített ereje teremtette, hogy segítsen harcolni a chthoniaiakkal. Azt mondják, ő és szolgái majdnem teljesen kipusztították a fajtájukat. A végső csata három hónapig tartott, és Háború már közel járt ahhoz, hogy eltörölje a chthoniaiakat a föld színéről, de csapdába csalták. Körülvették őt és egy varázslattal lezárták az erejét, így jutatták a jelenlegi állapotába. És így is marad, míg valaki újra fel nem ébreszti őt. Stryker gyermeki elméjének ez akkor nagyon durva büntetésnek tűnt. – Miért nem ölték őt meg az istenek? – Nem volt elég hatalmunk hozzá. Még az egyesített erőinkkel sem volt meg a képességünk, hogy kivégezzük. Akkor ennek semmi értelme nem volt Stryker számára. – Nem értem, miért féltek az istenek annyira a chthoniaiaktól. Ők csak emberek. – Az istenek erejével, gyermek. Ezt sose feledd. Meg tudnak ölni minket anélkül, hogy elpusztítanák az univerzumot, és visszaküldhetik az erőnket az elsődleges forráshoz, ami létrehozott minket. – Akkor miért nem ölik meg a chthoniaiak az összes istent és veszik át a helyüket? – Mert valahányszor megölnek egyet közülünk, a saját erejük is meggyengül és sebezhetővé válnak mind

10

Sherrilyn Kenyon egymás, mind a mi számunkra. Így inkább csak felügyelnek minket, mi pedig engedelmeskedünk, mert félünk a haláltól. – Apollón visszanézett Háborúra, a szemében morbid lenyűgözöttség csillogott. – Egyedül Háború volt immúnis az erejükre. Sajnálatos módon, ő a miénkre is az. Mikor Árész és a többi hadisten rájöttek, mit teremtettek, úgy döntöttek az lesz a legjobb, ha elrejtik az örökkévalóság hátralévő részében. – Nem tudtak erről a képességéről, mikor megalkották? Apollón összekócolta Stryker szőke haját. – Néha csak akkor jövünk rá, hogy milyen pusztításra képesek a teremtményeink, mikor már túl késő. Néha ezek a teremtmények ellenünk fordulnak, meg akarnak minket ölni annak ellenére, hogy szerettük és segítettük őket. Stryker a fogait csikorgatta apja szavainak emlékére. Visszagondolva, ezek a szavak milyen igaznak bizonyultak. Stryker az apja ellen fordult, a fia pedig ő ellene. Itt voltak hát. Háborúban egymás ellen. Háború… Stryker kinyitotta a sírboltot, friss föld és penész szaga csapta meg az orrát. Felemelte a kezét, és lángra lobbantotta a pókhálós fáklyákat, melyek évezredek óta nem égtek. Az éles fény megvilágította a termet és az utolsó három megmaradt Machae-t. Megállt a nő mellett. A filigrán és törékeny megjelenésű Ker volt a kegyetlen és erőszakos halál

11

Egy csendes éjszaka megtestesülése. Könyörtelen, és képes arra, hogy megsokszorozza magát számtalan női démonná, akiket együttes néven Keresnek hívtak. Egykor a csatamezőket kísértette és kitépte a haldoklók lelkét. Az ő képessége adott ötletet az atlantiszi istennőnek, Apollyminek ahhoz, hogy megmenthesse az elátkozott apollita fajt, és esélyt adjon nekik megkerülni Apollón igazságtalan átkát. Örök hála Kernek az erejéért… A következő szobor Mache volt. A csaták szelleme. Háború jobb keze. Az ő többes számú neve adta a viszály-szellemek együttes elnevezését. Ő volt az alap. De Háborúhoz mérve gyenge volt. Kerhez hasonlóan ő is csak egy mellékterméke volt annak az erőnek, amit Stryker keresett. Egy lassú mosoly jelent meg az ajkain, mikor a két alacsonyabb rendű lény mellett elsétálva elérte azt, akit fel akart ébreszteni. Többé már nem volt hozzá képest óriás, sőt, Háború valójában pár centivel alacsonyabb is volt nála – ami tekintve Stryker két méter öt centis magasságát nem volt meglepő. Háború teste ugyanolyan izmosnak tűnt, mint amilyennek Stryker látta tizenegyezer évvel ezelőtt. Még ilyen állapotában is, Háború jelenléte és ereje elképesztő és félreismerhetetlen volt. Stryker érezte maga körül a levegőben. Érezte a gerincén végigfutó, figyelmeztető hideget. A teremtmény halált hozott mindenki számára, aki keresztezni merte az

12

Sherrilyn Kenyon útját. Az ősi harcosnak öltözött isten mellvértet viselt, amit Echidna1 stilizált arcképe díszítette. Stryker felemelte a kezét és megérintette Háborút. Amint Stryker ujjai hozzáértek a kőhöz, fény villant a szobában és a fehér márvány élő hússá változott. A mellvért fémből volt, arany díszítéssel, aranyhímzéses fekete harci bőrszoknya és köpeny tette teljessé a félelmetes megjelenését. A kard Háború kezében félig ki volt húzva a hüvelyéből. Fekete szemek meredtek Strykerre. Aztán minden visszaváltozott márvánnyá. Fehérré. Hideggé. Hátborzongatóan ősivé. Háború ismét álomba merült, de Stryker úgy érezte, hogy a tudata ott lebeg körülötte. Háború mindennél jobban akarta a szabadságot. – Te ki akarsz jutni – suttogta Stryker a szellemnek. – Én pedig bosszút akarok állni egy istenen, akit nem érinthetek meg. – Kihúzta a dugót a fiolából, és felemelte. – A titánok véréből a titánok vérével, én, Strykerius, felébresztelek, ha cserébe kiiktatod az ellenségeimet. Megdöntötte az üveget, hogy a lila vér befesthesse az ujjhegyeit. A halálos ereje így is égette a bőrét. Nos, igen, Typhonnak meglehetősen hatalmas ereje volt.

1

Echidna minden szörnyek ősanyja a görög mitológiában. Kétó lánya, Typhon felesége, az ókori világ legvisszataszítóbb teremtménye. Arca egy szépséges nimfáé, teste azonban egy kígyóé. Neve annyit tesz, vipera.

13

Egy csendes éjszaka Stryker összeszűkült szemmel végighúzta az ujjait a szoborrá vált szellem ajkain. – Elfogadod a feltételeimet, Háború? Az ajkak már nem kőből voltak, visszatért beléjük az élet. – Elfogadom. – Akkor légy üdvözölve ismét az élők között. – Stryker beleöntötte a vért a szellem szájába. Amint megtette, egy dühös kiáltás harsant, a fáklyák fellobbantak, majd kialudtak. – NEM! Stryker nevetett, mikor meghallotta Hádész ingerült üvöltését. Már túl késő. Egy halálos erejű széllökés vágott keresztül a termen, ahogy Háború életre kelt egy vad csatakiáltással, ami visszhangot vert a teremben és mintha maga a kamra is felsóhajtott volna. A fáklyák újra lángra kaptak, a teremben olyan fényözön támadt, hogy Strykernek el kellett takarnia a szemét. Hádész megjelent Árésszal az oldalán. Az istenek megpróbálták megtámadni Háborút, de felesleges próbálkozás volt. Háború nevetett és viszonozta a támadásukat. A csapásának ereje úgy söpörte el őket, mint a hurrikán a faleveleket. A fekete szemekben izzó öröm elárulta, hogy a teremtmény mennyire élvezi a kegyetlenségét. Háború mosolyogva fordult Stryker felé. – Kit kell megölnöm? – Acheron Parthenopaeust és Nick Gautier-t. Háború eltette a kardját. – Vedd úgy, hogy halottak. Stryker elkapta a karját, mikor az isten távozni akart. – Csak egy figyelmeztetés, a világ már nem olyan, mint

14

Sherrilyn Kenyon régen volt. – Odanyújtott a szellemnek egy táskát, amiben fekete farmer, fekete ing és csizma volt. – Talán félre akarod tenni a vértet és a szoknyát. Csak egy jó tanács. Háború elhúzta a száját, de végül elvette a táskát és eltűnt. Stryker a két isten felé fordult. Árész eszméletlen volt, míg Hádész a fejét rázta, hogy kitisztítsa. Az alvilág sötét istene dühösen morgott és megpróbálta felébreszteni Árészt. – Van róla halvány fogalmad, mi az, amit szabadon engedtél? Strykert hidegen hagyta az isten dühe. – Kegyetlenség, dögvész, harag, erőszak, abszolút szenvedés… mi egyebet adtak még neki ajándékba az istenek? – A legfőbbeket megemlítetted. De mielőtt elengedted, nem ártott volna, ha megtudod, hogy mindig elpusztítja azt, aki parancsol neki. Te sem leszel kivétel. – Hádész a terem felé intett. – Nézz csak körbe. Ez a Tartarosznak nevezett lyuk maradt az ősi istenből. A Háború kezétől való halála vette rá a panteonokat, hogy egyesítsék az erejüket a chthoniaiakkal, hogy elzárhassák őt. És ez még akkor volt, mikor erőnk teljében voltunk. Már rég nem vagyunk olyan erősek. Nos, az első megjegyzés csak részletkérdés volt, ami egyáltalán nem érdekelte Strykert. És nem is számított. Több mint kész volt letenni végre az életét – persze csak azzal a feltétellel, ha magával viheti az ellenségeit is. – Upsz – mondta szarkasztikus hangon. – Úgy tűnik,

15

Egy csendes éjszaka elcsesztem. Az, hogy képtelenek vagyunk látni a saját tetteink következményeit, mélyen a családunkban gyökerezik. Milyen kár, hogy az apám a jövendőmondás istene, nem igaz? Hádész szeme izzó vörös lett. – Háború el fogja pusztítani az emberiséget. Stryker felmordult. – Nem emlékszem, hogy az apollita faj védelmére keltél volna, mikor apám elátkozott minket, hogy egymás vérén éljünk és huszonhét évesen fájdalmas halált haljunk, csak azért, mert egy maroknyi apollita megölte az értéktelen szajháját. Amennyire vissza tudom idézni, mindannyian hátat fordítottatok nekünk, és otthagytatok minket a sötétségben, mint holmi patkányokat, akiknek még a létezéséről is meg akartatok feledkezni. Hádész a fejét rázta. – Legszívesebben megölnélek, de jobb sors lesz neked az, ha életben hagylak, hogy lásd, mit szabadítottál el. Majd itt találkozunk, ha már nem vagy többé az élők sorában. Stryker nem felelt, figyelte, ahogy Hádész felemeli Árészt. Elege volt mindkettejükből, ezért visszatért Kalosisba, ahová a halála után a lelke is menni fog. Az atlantiszi pokol birodalma volt az otthona, mióta az apja ellen fordult, és szövetséget kötött a birodalmat irányító istennővel. A lelke Apollymi kezében volt. Boldogan adta át neki aznap, mikor az apja elátkozta Stryker egész faját azért, amiért csak néhány katona volt a felelős.

16

Sherrilyn Kenyon Stryker soha többé nem akart semmiféle közösködést a görögökkel. Keserűen elmosolyodott azon, hogy Apollymi valószínűleg sokkal jobban fogja élvezni az örökös kínzását, mint Hádész. Stryker visszatért az irodájába, ahol a sfora gömböt tartotta, aminek segítségével kémkedhetett az ellenségei után. Legalábbis Acheron után. Ami Nicket illeti, Stryker képes volt az ő szemein keresztül nézni a világot, amikor csak akarta. Ez volt az egyik előny, amiért úgy döntött, hogy magához köti azt a fattyút. Sajnos nem volt túl sok, amit jelen pillanatban Nick szemein keresztül láthatott volna, mivel az a patkány elszigetelte magát a világtól és mindenkitől, aki után Stryker kémkedni szeretett volna. Beleunt Nick semmit tevésébe. Stryker most Acheron halálát akarta látni. Intett egyet a kezével és figyelte, ahogy a gömb kitisztul és megmutatta neki az istent, akit leginkább el akart temetni… Apollymi drágalátos fiacskája. Stryker vicsorgott, amikor meglátta Acheront a bizarr jelenetben. Milyen furcsa. Acheron Katoterosban, az atlantiszi mennyországban volt, és épp egy karácsonyfát dekoráltak a feleségével, Soteriával. Volt valami hihetetlenül morbid abban, ahogy az ősi isten egy emberi szokást utánoz, csak hogy imponáljon a szeretőjének. Ők

17

Egy csendes éjszaka ketten olyan boldognak tűntek, legszívesebben felrobbant volna. De ez hamarosan megváltozik. Stryker hátradőlt a székben és várt.

hogy

Stryker

– Óóó, akri, azt Simi megeheti? Ash Parthenopaeus megtorpant, mikor meghallotta a démonja hangját a háta mögül. Megfordult és meglátta, hogy a lány a kezében lévő üvegangyalkát bámulja. A piros-fekete kockás gót szoknyát és fűzős toppot viselő Siminek télapó-sapka volt a fején, ami eltakarta démoni szarvait. Akárcsak Ash-é, az ő haja is fekete színű volt és legalább a derekáig ért. Mielőtt válaszolhatott volna a lánynak, Soteria a démonra villantott egy édes, elnéző mosolyt, amitől még Ash is elolvadt volna. Hosszú barna haját két lófarokba kötötte és tökéletes ellentétben Ash gót öltözékével, ő hófehér nadrágot és vörös kötött kardigánt viselt, az utóbbit fehér rénszarvasok díszítették. Ash hosszú ujjú fekete ingén egy rénszarvas csontváz volt, ami egy felborult szánt húzott. – Kérlek, Simi – mondta Soteria – azt ne edd meg. Az a dísz már kislány korom óta megvan. Egy karácsonyi üzletben vettem még Görögországban, a szüleimmel. Simi fintorgott. – Akkor ehetek csokit? – Természetesen.

18

Sherrilyn Kenyon Simi felsikoltott és felkapott egy tábla csokit, amit Soteria a kávézó asztalon hagyott, majd elrohant vele, hogy befalja. Soteria felnevetett. – Francba. Ezt veled akartam megenni. Ash feltette az angyalt a fa tetejére, ami tekintve a két méter öt centis magasságát, nem volt túl bonyolult művelet a számára. – Semmi baj. Gyűlölöm a csokoládé ízét. Soteria lesöpörte az egyik díszről a kezére ragadt ezüst csillámport. – Legszívesebben magyarázatot kérnék tőled, de valahányszor megtudom, miért idegenkedsz bizonyos dolgoktól, a válaszod mindig összetöri a szívemet. Akkor nem fogok venni neked semmit Valentin napra. – Kösz. Ash odament hozzá, és a karjaiba húzta egy gyors csókra. Az ajkaik alig értek össze, mikor egy éles fény elvakította őket. Már épp levegőt vett ahhoz, hogy üvöltözzön a szolgálójával, Alexionnal a zavarásért, de mielőtt megszólalhatott volna, valami belé csapódott és ledöntötte a lábáról. Soteria a betolakodó felé fordult. A görög istennőre, Artemiszre számított, de nagyon meglepődött, mikor egy magas, tökéletes testfelépítésű férfit látott meg. Az arcán tükröződő brutalitásához csak a szépsége volt mérhető. Feketébe öltözött, és úgy sétált el mellette, mintha csak egy jelentéktelen bútordarab lenne Ash lakásában.

19

Egy csendes éjszaka Megidézte az erejét, hogy megtámadja, de mikor megpróbálta, az ereje hatástalannak bizonyult ellene. Mintha megint ember lenne. A férfi teste mintha elnyelte volna az erejét. A férfi megragadta Acheront és falnak lökte, mintha csak egy szalmaszál lenne. Jó ég, a férfi meg akarja ölni Ash-t! Ash nem kapott levegőt, megpróbált harcolni, de nem volt rá képes. Mintha valami vaspántok módjára köré csavarodott volna és megbénítaná. Erős fájdalom mart a testébe. Mióta maga mögött hagyta emberi életét, senki sem volt képes arra, hogy ilyen csúnyán szétrúgja a seggét. Amint ez a gondolat átvillant az elméjén, kristály tisztán látta maga előtt támadója kilétét. Háború. A leghatalmasabb harcos. A picsába. – Ne! – kiáltotta Ash, mikor Soteria meg akarta támadni Háborút, de ugyanabban a pillanatban megjelent mellette Simi, harcra készen. Háború darabokra tépné őket. – Fogd Simit és menjetek el innen. Most! Amikor Simi Háború felé vetette magát, Soteria visszarántotta őt. Olyan pillantást vetett rá, mely tudta vele, hogy nem akar visszavonulni, de eléggé megbízik benne ahhoz, hogy engedelmeskedjen neki. Alexion megjelent karddal a kezében és megpróbálta leszúrni a szellemet. De a kard átsiklott Háború bőrén és

20

Sherrilyn Kenyon hason szúrta Ash-t. Ash felszisszent, mikor a fájdalom elérte őt. Alexion elsápadt. – Sajnálom, főnök. Neki kéne megpróbálnia egy tátongó sebbel harcolni. De Ash nem haragudott a segítőjére. A legfontosabb az volt, hogy megmentse mindenki életét. – Menj! Vidd Dangert, a démonokat és Toryt, tűnjetek el innen. Háború torkon ragadta Ash-t. Ash fuldoklott, próbált kiszabadulni a szorításából. A tekintete találkozott Alexionéval. A hűség fényesen ragyogott a szemében, de barátja tudta, mit akar Ash. Az isten nem képes harcolni, míg a figyelme másra koncentrálódik. – Találkozunk Neratitin. – Alexion fogta a nőket és eltűnt. Ash eltörte Háború karját, próbálva enyhíteni a szorításán. Mikor ezzel nem ért el semmit, Ash olyan támadást intézett ellene, amitől egy átlagos isten meghalt volna, de a férfi meg sem rezdült. – Mit akarsz? – zihálta Ash. Háború királyi mozdulattal oldalra billentette a fejét és még szorosabban fogta őt. – A halálodat. Ash füle zúgni kezdett, ahogy a levegő elhagyta a tüdejét. Próbált lélegezni, de hasztalan próbálkozás volt. A szorítása a szellem kezén meggyengült és minden elsötétedett.

21

2. fejezet S

tryker mosolyogva figyelte, ahogy Acheron bőre elkékül, de ezúttal nem a természetes, isteni alakját vette fel. Azt az átkozottat csak egy lépés választotta el a haláltól. Legalábbis így volt, míg a chthoniai Savitar meg nem jelent, húsz Charonte démon kíséretében. Az utóbbiak megtámadták Háborút, és elrángatták Acheron mellől. Stryker dühösen figyelte, ahogy a szárnyas kis ördögfajzatok együttes erővel támadnak. Felemelték Háborút a földről és a falhoz csapták, miközben a szellem is támadta őket. Savitar Acheronhoz szaladt és felélesztette őt. A pokolba. Miért nem volt képes az az átkozott chthoniai a tengerpartján maradni? Nem, Savitarnak egy kisebbfajta démon-hadsereget kellett elhoznia Acheron védelmére.

Sherrilyn Kenyon Nem akart gyerekes lenni, de ez annyira nem volt fair… És ez nagyon komolyan felhúzta. – Strykerius! – Apollymi éles kiáltása keresztülhasított a levegőn, szinte belevágott a fülébe és ettől felállt a nyakán a szőr. Egy perccel később az istennő már előtte állt, ezüstszőke haja az arca körül tekergőzött. Acheronhoz és hozzá hasonlóan, a nőnek is halovány, örvénylő ezüstszemei voltak. És most telítve voltak haraggal, ahogy ránézett. Valószínűleg rettegnie kellene, de nem érné meg az energiát, amit az az átkozott érzelem követelne. Emellett Stryker elszenvedte már a legrosszabbakat, amit emberrel meglehet tenni. A kínzás és a halál felüdítő változatosságot hozna a jelenlegi abszolút semmilyen állapotába. – Van valami… probléma? – kérdezte nem törődöm hangon, tudva, hogy ezzel csak még jobban feldühíti őt. Apollymi üvölteni akart a férfi leereszkedő stílusától. Legszívesebben egy támadással a nemlétezésbe taszította volna a vérszívó démon-nagyurat. Bár megtehetné. De évszázadokkal ezelőtt egy elgyengült pillanatában, olyat tett, aminek következményeképpen ezt nem tehette meg a saját halála nélkül. Mikor a férfit a saját apja halálosan megsebezte, azért, hogy visszavághasson Apollónnak, megosztotta a vérét Strykeriusszal és ezzel megerősítette őt. Így megmentette az életét, de ugyanakkor összekötötte az életerejüket is.

23

Egy csendes éjszaka Ha a démon meghal, meghal ő is. A fia ezért sem sebezte meg soha végzetesen Strykeriust, függetlenül attól, hogy a démon mennyire húzta őt fel. És ezért sem ölheti meg Strykert ő maga sem. Ironikus, de tényleg, hogy olyan istennőként volt ismert, akiből teljesen hiányzik az együttérzés, és azon kevés alkalomkor, mikor valóban elgyengült ilyen téren, később nagyon csúnyán megbánta. De ez ellen nem tehet semmit. A valódi fiát megtámadták, és nagy valószínűséggel az adoptált fia a felelős érte. – Mit csináltál? – kérdezte. Stryker hátradőlt a székében és a karját a tarkójánál összefonva figyelmesen nézett a nőre. – Épp néhány múltbéli emléken rágódok… és néhány döntésemen bánkódom. Talán vannak, akik azt mondanák, hogy mélabús vagyok, de bárkit megölnék, aki van olyan ostoba, hogy ezzel vádoljon. – Elvégre ő a démonok bosszúálló fajtájából származik. Apollymi haja még magasabbra emelkedett, olyan volt, mint az erős szélben táncoló szalagok. A szarkazmusa rendesen feldühítette. – Apostolost megtámadták. Te provokáltad ki? Stryker el sem tudta képzelni, miért dühíti fel, hogy a nő még mindig Apostolosnak szólítja a fiát, mikor a világon mindenki más Acheronként ismeri. És őszintén szólva, nem provokálta a támadást. Szándékosan ő okozta. Nagy különbség.

24

Sherrilyn Kenyon Azonban nem volt olyan ostoba, hogy ezt közölje vele. Talán az életerejük össze van kötve, de mikor a valódi fia élete és jólléte forgott kockán, Apollymi elvesztette minden önuralmát és túlélési ösztönét. Mindkettejükkel végezne, csak hogy megvédhesse Acheront. – Nem – válaszolta Stryker őszintén. A tekintete a sforára siklott, ami rejtve volt Apollymi szeme elől. Amikor Stryker ránézett, látta, hogy Háborút körbevették a Charonték, akik képesek voltak megsebezni a szellemet. Acheron a földön volt, köhögött és erősen zihált. Kicsit megviseltnek tűnt, de mindenek ellenére élt. A nyomorult. Savitar valamit a démonokra kiáltott, de Stryker nem halhatta a hangját, míg Apollymi ott volt vele. Az átkozottak. Ügyelt arra, hogy elrejtse az arckifejezésérét és visszafordult Apollymihez. – Szóval, mit tehetek érted, Matera? – kérdezte, az „anya” szó atlantiszi megfelelőjét használva. Apollymi hosszan felsóhajtott, próbált rájönni az igazságra. Strykerius mindig is mesteri hazudozó volt. Egykor egyesítették az erőiket Apollón ellen. De azok az idők elmúltak, és most ők ketten egy komplikált, kétszemélyes háborút folytattak egymás ellen. Legszívesebben kidobta volna a démonokat a birodalmából, de minden bosszankodás ellenére is, társaságot nyújtottak neki, és a segítségükkel megvolt az

25

Egy csendes éjszaka a képessége, hogy hatást gyakoroljon az emberek birodalmára. Azt pedig már meg sem kell említenie, hogy ameddig pártfogolja őket, a hitük táplálta a hatalmának a forrását. Ellentétben az emberi papnőivel, akik a halandó világban éltek és szolgálták őt, a démonoknak sokkal nagyobb erejük van. Ezzel biztosították neki a hatalmat, hogy megvédhesse Apostolost. – Azt akarom, hogy a démonjaid támadják meg Háborút. Azonnal. – Fényes nappal van, ezért alkonyatig nem tehetünk semmit. Ugye nem akarod, hogy valamelyikünk meghaljon? Az csak a te erődet csökkentené. Apollymi legszívesebben letörölte volna azt az álnok arckifejezést a jóképű démon arcáról. Ellentétben a szőke démoni hordákkal, az ő haja fekete volt, akárcsak a szíve. Mindig befestette, hogy ne kelljen ugyanúgy kinéznie, mint az apja. – Védd meg őt, Strykerius. A te létezésed az övétől függ. Ne feledd, megölnélek, hogy őt védjem. Strykernek kényszerítenie kellett magát, hogy várjon, míg a nő elmegy, csak azután engedett szabad folyást a dühének. El sem hitte, hogy volt valaha is olyan ostoba, hogy azt gondolja, Apollymi a fiaként szerette. Hogy törődne vele és védelmezné őt ugyanúgy, ahogy Acheront. És minden eltelt évvel – mióta Stryker elvette saját fiának az életét, hogy bizonyítson az istennőnek, és ezzel fény derült az „anyjával” való tényleges kapcsolatára –, csak növelte a keserűségét.

26

Sherrilyn Kenyon – Tépd őt darabokra, Háború – mondta és visszapillantott a sforára. Vért akart. Sajnos a gömb nem mutatott semmit. Semmi jele nem volt se Acheronnak, se Savitarnak, se Háborúnak. Dühében Stryker a falnak vágta a látógömböt, amitől az ripityára tört. Hová a pokolba tűnhettek?

– Háború kiszabadult. Artemisz felnézett a dühös felkiáltásra, Árész épp az Istenek Csarnokának közepén jelent meg, ahol ő és a többi görög isten egy kisebb lakomát rendeztek. Apja, Zeusz felemelkedett a trónjáról. – Mit tettél? A magas és szőke Árész a mindennapi edzéseknek köszönhetően bámulatos izomzattal rendelkezett. A háború istene megadóan felemelte a kezét. – Én nem csináltam semmit. Apollón fia, Strykerius engedte ki. Artemisz érezte, hogy a vér kifut az arcából az unokaöccse említésére. Ha ebben Strykernek is benne volt a keze, akkor csak egy célpont jöhetett szóba. Acheron. És valószínűleg Acheron, az anyjával egyetemben őt fogja hibáztatni a támadásért. Mintha merne próbálkozni ilyesmivel… Athéné felpattant. Olyan gyorsan mozdult, hogy a vállán ülő bagoly megriadt és inkább felrepült az csarnok egyik gerendájára. Arany páncélzat jelent meg a nőn, aki Zeusz felé fordult. – Annyi panteont kell

27

Egy csendes éjszaka figyelmeztetnünk, amennyit csak tudunk. Nem kell sok idő, és Háború ellenünk fog fordulni. Zeusz egyetértően bólintott. – Szólj Hermésznek és küldd ki őt. Ami pedig minket illet, háborúra kell készülnünk. Artemisz figyelmen kívül hagyta apja szójátékát, és kisietett az Istenek Csarnokából. A saját templomába ment és mikor egyedül volt a hálószobájában, az erejét használva behatárolta Acheront. Fájdalmai voltak, de élt. Artemisz megkönnyebbülten felsóhajtott. Noha a férfi gyűlölte őt, és épp a házasságát tervezte egy másik nővel, amiért Artemisz olyan szívesen fájdalmat okozott volna neki, még mindig szerette őt és mindazok után, amiket az évszázadok során megosztottak, nem akarta látni, ahogy megölik őt. A lányuk szíve darabokra törne, ha Artemisz hagyná, hogy az apja meghaljon. De hogyan védhetné meg, ha Acheron szóba sem hajlandó állni vele? Amint a kérdés felhangzott a gondolatai között, rájött, hogyan tudná megállítani Strykert egyszer és mindenkorra… Zephyra. A démonnő, akinek évszázadokon keresztül menedéket biztosított, még azelőtt, hogy Apollón elátkozta volna az apollita fajt. Először Artemisz el akarta küldeni a nőt, de feltámadt benne az együttérzés a fiatal anya iránt. Artemiszt is elárulták már a férfiak és mikor Zephyra menedékért könyörgött neki, Artemisz

28

Sherrilyn Kenyon dühös volt Apollónra és vissza akart vágni az arrogáns bátyjának. Ritka, együttérző pillanatainak egyikében megengedte Zephyrának, hogy Görögországban maradjon. Akkor még nem is sejtette, hogy milyen értékes befektetésnek bizonyul majd egy napon. – Zephyra? – kiáltotta, megidézve a nőt. Azonnal megjelent a szobában. Artemisz hihetetlenül magasnak érezte magát az alacsony Zephyrához képest. Ugyanakkor a nő természetfeletti ereje megállta volna a helyét az istenekkel szemben is. Hosszú, szőke haját hátul összekötötte és inkább nézett ki egy huszonhét éves fiatal lánynak, semmint annak a tizenegyezer éves harcosnak, aki valójában volt. Zephyra tiszteletteljesen meghajolt előtte. – Istennőm? Artemisz összeszűkült szemmel nézett a nőre. – Van egy küldetésem a számodra. Azt hiszem, élvezni fogod. – És mi lenne az? – Öld meg Strykeriust. Zephyra felkapta a fejét, fekete szeme kikerekedett. – Apollón fiát? Ő volt az a férfi, aki évezredekkel ezelőtt elárulta Zephyrát. És noha a férfi vér szerint Artemisz unokaöccse volt, kábé annyira szerette Strykert, mint a férfi őt. Ők ketten már túl régóta csatáztak ahhoz, hogy a gyűlöleten kívül más ne maradjon a szívükben.

29

Egy csendes éjszaka Eljött az ideje, hogy pontot tegyen ennek a fejezetnek a végére. – Igen. Zephyra obszidián szeme örömtől izzott. – Mutasd meg nekem, merre van és büszkévé teszlek.

Stryker nyitva tartotta a villámüregeket, Kalosisba hívva a démonjait szerte a világból. Apollymi azt hitte, azért csinálja, hogy megvédje a fiát. Valójában Stryker Nick és Acheron ellen akarta használni őket. Ha mást nem, legalább lefoglaltatja őket, míg Háború elvágja a torkukat. Vért a vérért. Nick megölte Stryker szeretett húgát, és Acheronnak azért kellett meghalnia, mert az nem tartozott hozzá Stryker természetéhez, hogy nyerni hagyja azt a fattyút ennyi évszázad után. Apollymi tönkretette őt. Úgy lenne igazságos, ha viszonozná neki a szívességet. Stryker fia az istennő miatt halt meg. Stryker ezért elveszi tőle az övét. Egy éles fényvillanás jelezte egy újabb démon érkezését. Strykert várt, hogy a démon alakja feltűnjön. Szokás szerint a démon a hátára érkezett hangosan felüvöltött a fájdalomtól. A férfi kisgyermek módjára visított a fájdalomtól és a földön fetrengett a fájdalomtól. – Szerintem eltört a karom. Stryker hosszan és haragosan felsóhajtott. Hiányoztak neki a régi idők, mikor még a démonok és az apolliták

30

Sherrilyn Kenyon harcosok voltak. Mikor még a talpukra érkeztek meg a csarnokába, harcra készen. Az új generációból származók azonban olyan gyengék és szánalmasak voltak, mint az emberek, akiken élősködtek. A világ olyan volt, mint egy szupermarket és a benne élők is hasonló mentalitással rendelkeztek. Mivel az emberiség többé nem képezte magát háborúra, és városokba tömörült, ahol a laza erkölcsök miatt könnyű célpontok voltak, ezért a démonoknak nem kellett harcolniuk az élelmükért. Csak annyit kellett tenniük, hogy elmentek egy nightklubba, kerestek egy részeg nőt vagy férfit és elvitték őket, hogy kitépjék az ostoba módon készséges lelküket a testükből. Semmi harc. Nem kellett hízelegni. Még számukra is létezett gyorskaja. Az egyetlen kihívás, ami maradt, az a Sötét-vadászok és különösen Acheron elkerülése volt. Ezért jelentett Strykernek olyan sokat a húga. A hihetetlenül bosszantó Satara mindig tervezett valamit. Mindig megpróbált elárulni vagy legalább átverni valakit. Még őt is. Ez legalább örökös figyelmet igényelt tőle, és kiélezte a képességeit. És most ő is ugyanolyan értéktelenné fog válni, mint mindenki más. Elege volt a gyengeségükből, megfordult és a trónjához közeledő Kessarra nézett. A sumér gallu démon inkább hasonlított egy emberi modellre, mint egy halálos gyilkosra. Még barna haja is olyan tökéletesen

31

Egy csendes éjszaka hátra volt fésülve vörös szemeiből, hogy akár egy politikai pártot is vezethetne. Arcvonásai szépen íveltek, de olyan élesek voltak, mint a démon könyörtelensége. Strykerhez hasonlóan a gallu démon is a jóképűségét használta ki, mikor áldozatra vadászott. Az emberi nők gyengék. Érzékenyek. Bármit megtennének egy jóvágású férfi figyelméért. Istenekre, mennyire imádta a gyengeelméjűeket. Mind fájdalmas halált érdemeltek. Kessarra nézett. – Ha vacsorát akarsz csinálni belőle, én ugyan nem foglak megállítani. Kessar ajkán lassan egy mosoly jelent meg, majd átvágott a termen, megragadta a démont és feltépte a torkát. A legerősebb éli túl. Stryker emberei meglehetősen spártai felfogás szerint éltek. Ha nem voltál elég erős, hogy harcolj, nem vagy méltó arra, hogy élj. Egyszerű és tökéletes. Akárcsak Stryker legújabb terve. Kessar átkozódott, mikor a démon, akiből táplálkozott porrá hamvadt. – Gyűlölöm ezt az ízt a fogaim között – mintha homokviharban ennék. Nincs a világon elég vér ahhoz, hogy eltüntessem ezt a borzasztó utóízt. Stryker vállat vont. – Ezt a mohóságodért kaptad. Tudod, mi történik, ha megölsz közülünk valakit. Elég lett volna, ha megiszod a vérét, és hagyod tovább lélegezni. Kessar a földre köpött. – Pocsék hangulatodban vagy. Valaki ellátta a bajod?

32

Sherrilyn Kenyon Mielőtt válaszolhatott volna, éles fény villant. Stryker a fogait csikorgatta, ahogy a következő Szánalmas és Gyenge Lúzerre várt. Legalábbis erre számított, míg észre nem vette, hogy valami ködszerű sötétség landolt a földön kecses mozdulattal. Alig vette észre, hogy nő volt, mielőtt nekitámadt olyan vadsággal és erővel, amire még egy veszett tigris is büszke lehetne. Az első rúgása le taszította a trónjáról. Alig volt ideje elkapni a csuklóját, mielőtt leszúrta volna a kezében tartott túlméretezett tőrrel. A nő fejbe rúgta őt, amitől hátrálni kényszerült. Stryker megrázta a fejét, hogy kitisztítsa. A nő a falnak lökte. Stryker elkapta a kezét, majd átfordította magukat és maga elé szorította. Az agyarait megvillantva már épp azon volt, hogy feltépi a torkát, mikor az ő örvénylő ezüst szeme találkozott a nő feketéjével. Zephyra. Abban a pillanatban tizenegyezer évet visszament az időben, arra a napra, mikor először találkoztak. A tengeri levegő a szőke tincseket kergette a gyönyörű arc előtt. Karcsú volt és alacsony, olyan gyönyörű, mint egy istennő. És mikor Stryker felé nyúlt, a lány ocsmányul káromkodva ágyékon rúgta, amiért kéretlenül meg merte érinteni.

33

Egy csendes éjszaka Amivel most is megpróbálkozott. De ezúttal számított rá. Alig tért ki a térde elől, az érzelmei feltörtek. Boldogság. Harag. Öröm. Zavarodottság. Az évszázadok során végig halottnak hitte őt. Alig tudott túljutni a felfedezésen, hogy él és jól van. Túlélte Apollón átkát és sikerült túlélnie egy örökkévalóságot… akárcsak neki. – Mit keresel te itt? Zephyra egy késszúrással felelt a kérdésére, ami alig hibázta el a torkát. – Gondoltam, talán feleleveníthetnénk a régi szép időket. Vagy játszhatnánk Parcheesit. Stryker elkapta a kezét és falnak szegezte a nőt. Addig szorította a csuklóját, míg el nem engedte a tőrt. A másik kezével a nő torkát kapta el, hogy egy helyben tarthassa. – Sokkal jobb játékra is tudok gondolni. – Már épp azon volt, hogy azt mondja, vetkőzős póker, mikor valami a hátába csapódott és ellökte őt Zephyrától. Vadul morogva fordult a támadója felé, azzal a szándékkal, hogy megöli, aki elég ostoba volt ahhoz, hogy beleavatkozzon a dolgaiba. De a látványtól lefagyott. A támadója Zephyra tökéletes hasonmása volt. Ugyanazok a tökéletes, szőke hullámok. Ugyanaz a fekete szem. Ugyanaz a magasság és testfelépítés. Az ikertestvérének hitte volna, ha nem tudná biztosan, hogy Zephyra egyke volt. – Vedd le a mocskos kezed az anyámról.

34

3. fejezet -A

nya – ismételte Stryker motyogva, egy perccel azelőtt, mielőtt Kessar megragadta Zephyra lányát. A gallu démon már épp azon volt, hogy fogait a lány nyakába mártja. Strykernek alig volt ideje, hogy megállítsa a démont, mielőtt megölte volna őt. – Állj! A démon szeme vörösen felizzott, de vicsorogva elengedte a lányt. – Rendben, hadd tépjenek csak szét. Nem mintha különösebben érdekelne, hogy élsz-e vagy sem. Zephyra Stryker felé futott, elővett egy markolatot, amiből egy kardpenge tört elő. Le akarta szúrni, de Stryker arrébb lépett és az erejét használva megjelenített magának egy kardot. A két penge egymásnak feszült. Az összeütköző acél hangja visszhangot vert, ahogy kard találkozott karddal. Zephyra tökéletesen reagált minden támadására, minden hárítására. Mintha pontosan tudná, hogy mi lesz a következő lépése.

Egy csendes éjszaka Stryker elmosolyodott. Régóta nem harcolt Acheronon kívül olyan ellenféllel, aki lépést tudott tartani vele. Mégis itt volt ő, egy paraszt lánya, aki úgy harcolt, mint egy tökéletesen képzett katona. Kíváncsi lett volna rá, ki tanította ki őt ilyen jól. – Szívem, azt mindig is tudtam, hogy jó vagy egy férfi kardjának a kezelésében, de arról fogalmam sem volt, hogy ez az acélból készültekre is igaz. Zephyra vicsorgott majd felé rúgott, az oldalán kapta el. Stryker felmordult a fájdalomtól, amit az egyszerű mozdulat okozott. De tény és való, a nő megőrizte a temperamentumát. – Ez a kard legalább kielégít. Nem kell aggódnom, hogy elpuhul. – Sosem puhultam el veled szemben. Zephyra a szemeit forgatta, és hárította a támadását. – Higgy nekem, édes, nem voltál te olyan jó. Csupán én jobb színésznő voltam, mint amilyen színész voltál te. – Fúj! – nyögött fel Zephyra lánya, aki hátrébb húzódott, hogy teret adjon neki. – Ne sértődj meg, anya, de nem akarom tudni, kivel feküdtél le. Öld meg őt is, meg a szexuális évődést is, mielőtt megsüketülök tőle. Zephyra szeme elsötétedett, a szája egyik sarka egy gonosz mosolyra gördült. – Nem kellene ennyire prűdnek lenned, Medea. Hiszen mindig is találkozni szerettél volna az apáddal. Boldog születésnapot, kicsim.

36

Sherrilyn Kenyon Sajnálom, de az egymásra találás nem lesz túl hosszú. De hidd el nekem, nem vesztesz semmit. Stryker meghökkent, és a hír súlya maga alá temette. A figyelme a harcról a lányára terelődött és a döbbent vonások mögött meglátta a különbséget a lány és az anyja vonásai között. Sokba került neki ez a hiba, Zephyra kihasználta az alkalmat és mellkason szúrta őt, alig hibázva el a démon-jelét… Ha egyetlen milliméterrel is odébb szúrt volna, belőle már csak aranyszínű por maradt volna. Emellett pokolian fájt. – Állj! – kiáltott fel Medea, és az anyjához futott, hogy visszahúzza őt. Stryker átkozódott, és kezével takarta el a sebét, nekifeszült a fájdalomnak. Zephyra ellökte Medeát és felé indult. Stryker harcra készen felemelte a kardját. Medea közéjük ugrott, és meghátrálásra kényszerítette az anyját. – Tényleg ő az apám? Zephyra Stryker felé dobta a kardját. Stryker gyorsan ellépett a kard útjából. De még így sem volt elég gyors, érezte, ahogy a forró penge megvágja az arcát, mielőtt a falba állt volna. Dühösen a nő felé vetette magát. Medea felé fordult, olyan arckifejezéssel, ami tisztán Urian volt. Teljesen ledöbbent ettől.

37

Egy csendes éjszaka Urian. A legkedvesebb gyermeke. A fia, aki az egész világot jelentette neki, és abban a pillanatban tudta, hogy Zephyra nem hazudott. Medea az ő lánya volt. A valóság olyan erővel szakadt rá, hogy majdnem térdre kényszerült. Volt egy lánya, aki életben volt… Medea nyelt egyet, ahogy Strykert tanulmányozta. – Te vagy Strykerius? Apollón fia? Stryker bólintott. Medea felé indult, de az anyja megragadta őt és megállásra kényszerítette. – Ne merészelj hozzáérni. Azok után nem, hogy ott hagyott minket meghalni. – Ez nem igaz! – mordult fel Stryker. – Te vagy az, aki azt hazudta, hogy elvesztette a babát. – Mert nem akartalak magamhoz láncolni. Azt akartam, hogy azért maradj, mert szeretsz engem. De én egyedül nem voltam neked elég jó, ugye? Visszamásztál apád lábához és miért? Hogy elátkozhasson mindenkit, akinek az ereiben egyetlen csepp apollita-vér is folyt? Megmondtam neked, hogy apád kicsit sem törődik veled. Hallgatnod kellett volna rám. A nőnek igaza volt, de ez nem mentette őt fel a hazugsága alól. Az árulása legalább annyira fájó volt, mint az apjáé. – Kirúgtál engem. Zephyra a szemeit forgatta. – Mindig is egy idióta voltál.

38

Sherrilyn Kenyon Kessar hangosan felnevetett. – Végre, van valaki, aki egyet ért velem. Stryker a gallura pillantott, akinek a jelenlétéről teljesen megfeledkezett. – Te mit keresel még itt? – Ez az egész elképzelhetetlenül szórakoztató. Még sosem láttam, hogy egy férfi seggét ilyen csúnyán szétrúgta volna egy átlagos nő. – Alig fejezte be a mondatot, Medea felé dobott valamit. Az a valami a kezéből indult és Kessar nyaka köré csavaradott. Mikor a démon a földre esett, Stryker csak akkor jött rá, mi az. Asfyxen. A bolora hasonlított, de annál sokkal kisebb és sokkal halálosabb eszköz volt. Medea a démon felé sétált, mozgása egy harcosé volt. Megrántotta a zsinóron lévő fekete gömbök egyikét és maga felé rántotta a démont, aki fuldoklott és levegő után kapkodott, próbálta meglazítani a drótot, ami fojtogatta őt. – Sose becsülj alá egy nőt, démon. Ezt a világot mi irányítjuk. Stryker érezte, ahogy a hideg futkos a hátán. Medea olyan volt, mint Urian… Csak női kiadásban. Nem is lehetett volna rá büszkébb. Medea hátat fordított Kessarnak, és egy elegáns mozdulattal visszarántotta magához a drótot. – Legközelebb gondolkodj, mielőtt elveszted a fejed. Kessar szeme dühösen fénylett. – Te és én, kislány, még táncolni fogunk. Egy nap, hamarosan.

39

Egy csendes éjszaka Medea visszatekerte az asfyxent a ruhája ujja alá. – Én hozom a zenét. Kessar eltűnt. Medea elégedett mosollyal fordult vissza feléjük. Stryker elrejtette a csodálatát. – Csak hogy tudd, ő a fajtája legveszélyesebb tagja. – Medeának ő semmi – mondta büszkén Zephyra. – Olyan erővel bír, amilyet te el sem tudsz képzelni. Nem mintha ez számítana neked. Mielőtt Stryker válaszra nyithatta volna a száját, Zephyra fejbe rúgta. Egy percig csillagokat látott, aztán minden elsötétült. Zephyra előhúzott egy tőrt a csizmájából és letérdelt Stryker mellé, azzal a szándékkal, hogy megölje. De ahogy már épp le akart sújtani, Medea elkapta a csuklóját. – Mi művelsz? Medea eltökélt pillantása az övébe mélyedt. – Ő az apám. Legalább válthatnék vele pár szót, mielőtt megölöd? Zephyra felhorkant. – Az apád egy seggfej, szívem. Ezt egy olyan ember mondja neked, aki lefeküdt vele. Nem veszítesz semmit, és ha most nem hagyod, hogy megöljem, később te magad fogod megtenni. – Akkor később majd megteszem én. Szeretnék legalább öt percet eltölteni vele. Zephyra kiszabadította a kezét Medea szorításából. – Ne légy nevetséges. Artemisz holtan akarja őt. Ha az

40

Sherrilyn Kenyon istennő nem segít nekünk, már nem lennénk itt. Az apád – Zephyra szinte köpte a szót – elhagyott minket. – Tudom. Annyiszor elmondtad már, hogy teljesen beleégett a fejembe. De ő attól még egy részem, és szeretném megismerni. – Tényleg le kellene állnod azzal, hogy folyamatosan Oprah-t nézel. Te egy eltaszított lány vagy. Viselkedj akként. Egy kecses mozdulattal, Medea kicsavarta kezéből a tőrt és a torkához szorította. – Igazad van anyu. Állj fel és lépj hátrébb. Elviszem őt az őrizetünkbe. Zephyra büszkén mosolygott. Aztán lefegyverezte a lányát. – Ne feledd, kicsim, noha parancsolhatsz a különféle panteonok démonjainak, ennek az egynek nem fogsz tudni. – Aztán oldalra billentette a fejét és érezte, hogy a szemei vibráló narancssárgára változnak.

Stryker erős, lüktető fejfájásra ébredt. Egy pillanatig nem emlékezett arra, mi okozta. De amikor kinyitotta a szemét és falhoz láncolva találta magát, minden emlék kristálytisztán visszajött. Az első felesége bosszúszomjasan tért vissza. Dühösen állt fel és megrántotta a vastag láncokat, ami a falhoz kötötte őt. Vaspántok voltak a bokáján és a csuklóján, és noha szabadon mozoghatott, nem mehetett messzire.

41

Egy csendes éjszaka De még így is nagyságrendekkel jobb helyzetben volt annál, mint aki vele szemben volt a falhoz láncolva. A magas és karcsú férfi úgy festett, mintha valaki keresztülrángatta volna a poklon. Szó szerint. Koszos, összegubancolódott sötétvörös haja a vállát verdeste. Teljesen meztelen testét zúzódások és harapásnyomok borították. A tény, hogy láthatóak voltak a vastag törzsi tetoválásokon keresztül is, melyek elborították a felsőtestét, a karját és a combját, bizonyították, hogy milyen mélyek és halálosak is voltak azok a sebek. Ellentétben Strykerrel, az ő kezei a feje fölé voltak láncolva. Finom csontozatú arcát vastag borosta fedte. – Mi a francot műveltek veled? A férfi felnevetett, a kezeit a csuklóját tartó láncokra csavargatta, és a fejét a falnak vetette, hogy Strykerre nézhessen, aki élesen felszisszent, mikor meglátta a sárga szemeit, amit vörös gyűrű szegélyezett. – Belőlem táplálkoztak. Felteszem, a következő fogás te vagy. Stryker összezavarodott. – Te nem vagy sem apollita sem démon. Azzal nem nyernek semmit, hogy belőled táplálkoznak. A férfi keserűen felnevetett. – Ezt mondd meg nekik. Stryker a homlokát ráncolta, mikor meglátta a férfi nyaka köré csavart vékony fekete pántot. Ez egyfajta megkötést vagy átkot rögzítő nyakörv volt. – Mi vagy te? – Nyomorúság. Ehhez kétség sem fért. És még enyhén is fogalmazott. – Van neved?

42

Sherrilyn Kenyon – Jared. – Én… – Strykerius vagy, de csak a Strykert használod. Gyűlölöd az istennőt, akit szolgálsz és módot keresel rá, hogy megöld az egyetlen fiát. Illetve bosszút akarsz állni az egykori emberen, aki meggyilkolta a húgodat. Stryker megfagyott, ahogy a teremtmény csupaszon elé tárta a terveit. – Honnan tudod mindezt? – Én mindent tudok. Érzek minden egyes szívdobbanást az univerzumban. Hallom az összes kegyelemért könyörgő sikoltást, és érzem a fájdalom miatt hullatott összes könnyet is. Ez a válasz még Strykert is megrémisztette. – Sajnálom – mondta Jared. – Gyakran csinálom ezt az emberekkel. – Mit? – Megrémisztem őket. – Hallod a gondolataimat? Még mielőtt egyáltalán megfogalmazódnának benned, én már hallom őket. Ezúttal nem beszélt. A hangja élesen és tisztán hallatszódott Stryker gondolata között. – Maradj ki a fejemből. Jared gúnyos rámosolygott. – Higgy nekem, szívesen megtenném. Valóságos káosz van odabent. De fizikailag túl közel vagy hozzám, nem tudlak kizárni. – A kőfalba verte a fejét. – Egyedül fájdalmat okozva tudsz távol tartani a gondolataidtól. – Ezért vernek téged?

43

Egy csendes éjszaka Jared egy „ugyan már” pillantást küldött Stryker felé. – Legtöbbször puszta szórakozásból csinálják. Stryker őszinte sajnálatot érzett a teremtmény iránt, aki valószínűleg elképzelhetetlen szenvedést élt át létezése minden egyes pillanatában. Volt benne valami, ami ismerősnek tűnt, de Stryker nem tudta hova tenni. – Mióta vagy itt? Jared fáradtan felsóhajtott. – Medea jön. A szavak alig hagyták el a férfi ajkát, az ajtó kinyílt. A vörös blúzt és farmert viselő Medea hihetetlenül gyönyörű volt. Egy apa sem kívánhatna nála tökéletesebb gyermeket. Egy szeretőbbet talán, de szebbet nem. Medea pillantása Jaredre vándorolt, és szemeiben együttérzés villant fel, de gyorsan el is rejtette az unott arckifejezés mögé. Jared tekintete azonban dühös és dacos volt. A nő Strykerre fordította a figyelmét. – Sajnálom az átmeneti helyzetedet. Jared gúnyosan felnevetett. – Igen, teli van együttérzéssel. Egy pillantás rám elárulja, hogy milyen mélyen érez. – Hallgass. Egy bőr szájkosár jelent meg a férfi arcának alsó felén. Jared morgott és megpróbált kiszabadulni a láncokból, hogy levehesse, de tehetetlen volt. Izmai kidagadtak, ahogy a láncoknak feszült. – Tényleg szükséges ez? – kérdezte Stryker a lányát.

44

Sherrilyn Kenyon Medea nem törődött Jared kiáltásaival és Stryker kérdésével sem. – Inkább a saját magad jólléte miatt kellene aggódnod. – Miért? Azt tervezed, hogy megölsz? – Biztos vagyok benne, hogy anya meg fogja tenni, amint esélye lesz rá. – Akkor miért vagyok itt? Medea keresztbe fonta a karját és vállat vont. – Kíváncsiság. Meg akarom tudni, honnan ered az erőm, hogy még jobban hozzá tudjak férni. Tudom, hogy nem anyámtól örököltem őket… Neki pszichikus képességei vannak, de nincs meg az a képessége, hogy olyan dolgokat idézzen meg, mint amilyeneket én tudok. A szavai komoly fejtörést okoztak. Milyen ereje lehet a lányának? – Miféle dolgokat? Például engem. Hallotta Jared hangját a fejében. Medea Jared felé fordult, és az energiagömbje mellkason találta a férfit. Jared sziszegett a fájdalomtól, ahogy egy izzó, fekete, égett kör maradt a támadása nyomán. Az egész teste megfeszült. – Te maradj ki ebből. Stryker a fogait csikorgatta, miközben Jared arcán egy vörös könnycsepp csordult végig a fájdalomtól. Milyen furcsa, hogy vért sírt. Stryker sosem hallott még hozzá hasonló lényről. De függetlenül attól, hogy mi volt, Jared nem érdemelte ki ezt.

45

Egy csendes éjszaka Stryker a lányára pillantott. – Tudod, ahhoz képest, hogy milyen hidegvérű vagyok, én sosem voltam oda a kínzásért. Öld meg, vagy engedd el. Medea a fejét rázta. – Anyám ezt sosem engedné meg. – Akkor hagyd őt békén. – Tényleg nem szereted a kínzást, ugye? – Nem. A dühkitörés az egy dolog, de ilyen pokoli szenvedést okozni valakinek… Katona vagyok, nem pedig gyáva. – Gyávának tartasz? Stryker visszanézett Jaredre, aki még mindig zihált a fájdalomtól. A mellkasa még mindig izzott, mintha a csapás még most is égetné a bőrét. – Mindig lehetőséget kellene adnod az ellenségednek a harcra. Hadd győzzön a jobb harcos, és ha az nem te vagy, hát halj meg méltósággal. Medea felvonta a szemöldökét, majd a másik foglya felé fordult. – Jared? Hazudik nekem? – Intett egyet és a szájkosár eltűnt. – Nem – mondta rekedt és gyenge hangon. – Egy meglehetősen elcseszett erkölcsi kódex szerint él. A teremtmény és az ereje felkeltette Stryker érdeklődését. – Mi ő? A személyes hazugság vizsgálód? Medea hanyagul elmosolyodott. – Valami olyasmi. Jared felmordult. – Miért nem mondod meg neki az igazat? Én a kis házi kedvenced vagyok, akit leláncolva tartasz, hogy ne vizelje le a szőnyeged.

46

Sherrilyn Kenyon Medea ismét intett egyet és a szájkosár visszatért a férfi arcára. – Miért teszed ezt velem? Jared a láncait rázta és a válasza érthetetlen volt. A férfi ereje lenyűgöző volt. Stryker a lánya szemében is észrevette a tisztelet egy halvány szikráját. – Ti ketten mindig így harcoltok? – kérdezte Stryker. Medea elhúzta a száját. – Én ugyan nem harcolok vele. Ő csak egy eszköz, amit tetszésem szerint használok. – Hogyan? Medea nem felelt. – Anyám azt mondta, hagynom kellene, hogy megöljön téged, amiért ellöktél minket magadtól. – De? – Meg akarom érteni, hogy hogyan lehettél képes elhagyni egy nőt, akit szerettél. Sosem tértél vissza, sosem bántad meg. Elképesztőnek találom ezt a fajta önzőséget. Stryker megdermedt, ahogy a vád az elevenébe vágott. Nem bánta meg? Élete minden egyes napján bánta Zephyra elvesztését. De őt úgy nevelték fel, hogy a kötelesség mindenek előtt áll. Mindig. Apja azt követelte, hogy váljon el Zephyrától, és házasodjon össze az egyik papnőjével, hogy betölthesse a végzetet, amit az apja előre eltervezett neki. Nem, nem csak ennyi volt. Zephyra kirúgta őt, mikor Apollón

47

Egy csendes éjszaka elmondta neki, hogy az isten mit gondol a nőről és az alacsony származásáról. Egy halász lánya és egy isten fia? Elment a józan eszetek? Annyi szajhád lehet még ezen a nőn kívül, Strykerius. Nem azért mentetelek meg a lemészároltatástól, hogy egy ilyennel házasodj össze és összehozz egy értéktelen, genetikailag gyengébb kölyköt. Strykernek akkor védelmébe kellett volna vennie Zephyrát. Már akkor is tudta. De csak tizennégy éves volt, az ősi világban alig számított felnőttnek és rettegett apja erejétől. Emellett nem akarta csalódottá tenni az istent, aki az egész világot jelentette neki. – Nos? – követelte a választ Medea. – Felelj nekem. Miért hagytál el minket? Stryker elfojtotta az emlékeit. Nem volt már többé rémült kisgyerek. Tizenegyezer éves hadvezér volt. – Én nem magyarázkodok senkinek, és átkozottul biztos, hogy nem tartozom elszámolással a lányomnak. A mi történt, az rám és anyádra tartozik. – Akkor hajlandó vagy meghalni? – Harcos vagyok, Medea. A halált, mint elkerülhetetlen tényezőt elfogadtam abban a pillanatban, hogy először ragadtam kardot azért, hogy harcoljak. Megöltem a saját fiamat, amiért elárult engem. Igazságos lenne, hogyha a saját lányom ölne meg ugyanezen okból. Csak azt bánom, hogy már nem fogom megismerni a gyermekemet, aki annyira hasonlít rám, hogy gyorsan, habozás vagy megbánás nélkül kivégezne.

48

Sherrilyn Kenyon Medea felemelte a kezét. Stryker arra számított, hogy a lány megöli őt. Ehelyett az őt fogva tartó láncok leestek a csuklóiról és a bokáiról. – Gyere velem. Stryker követte őt, miközben egy új terv kezdett formálódni a fejében. A lánynak fogalma sem volt róla, hogy ő nem egy engedelmes kiskutya, akit csak úgy utasítgatni lehet. Mikor az ajtóhoz értek, visszafordult, hogy lássa Jaredet, aki ernyedten lógott a láncain, a szájkosár szorosan az arcára tapadt. Az együttérzés hulláma csapott át rajta. Ne sajnálj engem, Stryker. Nem én választottam azt, hogy itt legyek. A baljós szavak visszhangot vertek a fejében, miközben követte Medeát, ki a helyiségből, és bezárta maga mögött az ajtót, ezzel elvesztette Jaredet a szeme elől. – Jared egy fogoly? – Nem. Ajándék. – Ajándék? Medea bólintott, de további magyarázatot nem adott. – Kitől? – kérdezte. Medea kinyitott egy ajtót, ami egy hideg, barátságtalan terembe vezetett. – Jared mibenléte nem olyasmi, amit meg fogok beszélni veled. Sem most, sem máskor. Talán…

49

Egy csendes éjszaka Medea a folyosó felé indult. Most, hogy Stryker kiszabadult a teremből, érezte, hogy az ereje felszabadul. Valószínűleg egy elfojtó varázslat volt a falakon belül. De most, hogy attól megszabadult… Új erőre kapva a lánya után szaladt és hátulról megragadta. A lánya levegőért kapkodva, döbbent elkerekedő szemekkel nézett rá. – Én vezér vagyok, gyermek. Nem követek senkit. – Erősen megszorította a lányt, majd elteleportált az épületből és visszatért Kalosisba.

50

4. fejezet M

edea dühösen felvisított és megpróbált elteleportálni Kalosisból. Stryker gúnyosan rámosolygott. – Lezártam azt a csatornát. Nem tudsz kijutni innen, míg újra meg nem nyitom. A lány fekete szemei haragtól fénylettek, amitől még jobban hasonlított az anyjára. – Anyám ezért meg fog ölni. Stryker elengedte őt, és hátrált egy lépést. – Így is, úgy is meg akar ölni. Mégis mit változtatna ezen az elrablásod? – Nem tervezte, hogy előtte megkínoz. De ettől… meg fogja gondolni magát. Stryker érdektelenül vállat vont. – Szerettél volna egy kis időt az apáddal tölteni. Hát itt vagyok. – Stryker vonásai megkeményedtek, mikor a lánya szemébe nézett és láttatta vele a döntését. – Egy dolgot tudnod kell

Egy csendes éjszaka rólam. Sosem játszom mások szabályai szerint. Parancsnok vagyok és mindig is az maradok. – Az utolsó ember, akinek engedelmeskedett az apja volt, és ő csúnyán elárulta. Azon az éjszakán megfogadta, hogy a jövőjét csak ő maga irányítja majd, és sosem engedi, hogy más is beleszóljon. Medea dühösen vicsorgott. – Anyámnak igaza van. Te egy seggfej vagy. A lány dühe lenyűgözte Strykert. – Ez nem igaz. Egy igazi seggfej odadobna téged a démonjainak. Az apád vagyok, és őszintén szólva, hiányolom magam mellől a gyermekeimet. Ez a gyengeség az egyetlen oka annak, hogy még életben vagy, azok után, hogy megfenyegettél. Majd két kézbe fogta a lány arcát. Ahhoz képest, hogy a lány mennyire feszült volt, meglepte, hogy nem harapott azonnal a kezébe. Csupán megvetően nézett rá. Olyannyira emlékeztette őt arra a lányára, aki tizenegyezer évvel ezelőtt halt meg. De Tannis sosem volt harcos típus. Nem volt meg benne a bátyja, Urian életszeretete. Ellentétben Medeával. Tannis ostoba módon hagyta, hogy a teste porrá omoljon a huszonhetedik születésnapján. Stryker a karjaiban tartotta őt, és könyörgött neki, hogy vegyen el egy emberi életet, hogy még élhessen néhány napot. De Tannis erre nem volt hajlandó. A kegyelemért könyörgő sikolyai mind a mai napig ott visszhangzottak Stryker fülében.

52

Sherrilyn Kenyon Medea a kezébe fordította az arcát, majd keményen Stryker ágyékába térdelt. Stryker átkozódva kapta el a lány kezét, mielőtt megüthette volna, és visszalökte őt. A teste fájt, és legszívesebben megölte volna Medeát ezért. De az anyja lánya volt. És az övé. Az erejét használva a falnak szegezte őt. – El sem tudod képzelni, mennyire szerencsés vagy, amiért megbántam, hogy megöltem a fiam. Bár az ő elvesztése sokkal nagyobb érvágás volt, mint amit a te kivégzésed okozna. De ha ez nem így lenne, már halott lennél. – Én is szeretlek, apu. – A szarkasztikus hangja csípős és rideg volt. De ellentétben Uriannel, ő nem mondta Strykernek azt, hogy mennyire gyűlöli, és hogy meg akarja ölni. – Davyn! – kiáltotta Stryker a másodparancsnokát szólítva. Kihúzta magát, nem volt hajlandó hagyni, hogy bármelyik embere is lássa azt, hogy fájdalmai vannak. Senki sem ismerheti ki a gyengepontjait. Davyn belépett a szobába. – Uram? Stryker Medea felé bökött. – Vidd a vendégünket az én lakónegyedembe és zárd be, amíg időm nem lesz foglalkozni vele. – Felemelte a kezét és hagyta, hogy a lánya leessen a falról, majd a csuklóján bilincset jelenített meg. Medea élesen felszisszent és megpróbált kiszabadulni belőle. – Ezt még leverem rajtad.

53

Egy csendes éjszaka – Felteszem, akkor számíthatok az ölebedre is. Davyn bölcsen figyelmen kívül hagyta a szóváltásukat. – Igenis, uram. Rajta vagyok. Medea egy szót sem szólt, mikor a jóképű férfi felé lépett. De legalább volt benne annyi tisztesség, hogy nem próbált meg hozzáérni. – Ha volnál szíves követni… – Davyn a kezével az ajtó felé intett. Mintha lett volna más választása. Hitvány rohadékok! Dühösen az apjára pillantott, majd hagyta Davynnak, hogy kiterelje a szobából. – Mindig azt teszed, amit mond? – kérdezte a férfitól, amint egyedül maradtak. Davyn hátrapillantott a válla fölött. A magas és szőke férfi, a haját rövidre nyírva viselte, és arcán apró kecskeszakáll volt. – Ha nem akarnék élni, egyszerűen csak felhagynék azzal, hogy elveszem az emberi lelkeket és elhamvadnék. Az sokkal kevésbé lenne fájdalmas, mint keresztbe tenni Strykernek. – Szóval félsz tőle. Davyn felmordult. – Mindenki fél tőle. Az a férfi megölte a saját fiát. – Ő is ezt mondta nekem. – Igen, nos, én ott voltam, mikor megtette. Épp szembenéztünk az ellenséggel, mikor Stryker odasétált hozzá, megölelte, majd elvágta a torkát, és ott hagyta meghalni.

54

Sherrilyn Kenyon A leírástól hideg futott végig Medea hátán. Hogy lehet egy apa ilyen hidegvérű? De az, hogy ő volt Medea apja, sokkal rémisztőbb volt. Davyn balra fordult és végigment egy újabb folyosón. – Urian az egyik legjobb barátom volt, és mindennél jobban szerette az apját. Évszázadokon keresztül szolgálta Strykert abszolút lojalitással. Higgy nekem, nem érdemelte meg azt, amit az apja tett vele. Vajon mit tett a féltestvére, hogy ilyen büntetést érdemelt ki? – Miért ölte meg őt Stryker? – Stryker háta mögött elvett feleségül egy nőt az ellenségeink közül. Medea megbotlott a halk szavak hallatán. Képtelen volt elhinni, hogy ez a sérelem olyan súlyos lenne, hogy megérje elvenni érte egy életet, főleg ha az illető a tulajdon húsa és vére. – Ennyi? Davyn megállt és kinyitott egy ajtót. – Ennyi. Medea képtelen volt ezt elhinni, de pillanatnyilag félretette a gondolatot, mikor megérzett valamit a kísérőjén. – Agkelos vagy. – Voltak démonok, akik csak gonosz embereket ejtettek áldozatul, és csak azokat ölték meg, akik amúgy is halált érdemeltek volna. Pedofilokat. Erőszakoskodókat. Gyilkosokat. Az aljanépség legalját. Davyn elsápadt. – Honnan tudod? – Érzem a benned lévő lelkeket. Nemrég három embert öltél meg. – És ez a férfi egy újabb oldalát világította meg. Davyn nem volt olyan, mint Stryker. Neki még volt szíve.

55

Egy csendes éjszaka Még. – Tudom, miért döntöttél így, de hadd adjak egy jó tanácsot. Azok a lelkek ki fognak égetni téged. Megfertőznek, míg végül olyanná nem válsz, mint amilyenek ők voltak. Davyn távolságtartóan pillantott rá. – Honnan tudod? Erre a kérdésre Medea nem volt hajlandó válaszolni.

Stryker az irodájában ült és Zephyrát figyelte az új sforáján keresztül. A nő úgy mozgott, mint a folyékony ezüst. Forrón. Kecsesen. Könnyedén. A látványtól a vérében lévő összes hormon felizzott. Felidézte milyen jó érzés volt a karjaiban tartani. Milyen volt ezzel a pokoli nőszeméllyel szeretkezni. Az illata és érintése örökre beleivódott az emlékezetébe. Mindig szerette, ha Zephyra dühös volt. Egyszer régen, nem sokkal az esküvőjük után felhúzta őt azzal, hogy egy másik nővel flörtölt. Mikor hazaértek, Zephyra megragadta őt, a padlóra lökte, és addig szeretkeztek, míg Stryker szinte bele nem vakult a gyönyörbe. A szőnyeg kidörzsölte a bőrét és a nyomai még egy hét után is látszottak. Ha még egyszer rá mersz nézni egy másik nőre, kikaparom a szemed. Ehelyett végigkarmolta a hátát, miközben egész este szeretkeztek. Stryker szíve nagyot dobbant, mikor eszébe jutott, hogy a nőnek milyen képességei voltak, és a

56

Sherrilyn Kenyon vágytól, hogy újra megízlelje őt, azonnal megkeményedett a teste. Élete során sosem volt még olyan nehéz dolga, mint amikor ott kellett őt hagynia. De nem maradhatott, apja azonnal megölte volna Zephyrát, ha halandó létére szabotálni próbálta volna apja Strykerrel kapcsolatos, isteni terveit. Ő még annyira sem volt megbocsátó típus, mint Stryker. Így a nemesebbik utat választotta. A helyes utat. Ahelyett, hogy megpróbált volna megnyerni egy eleve elvesztett csatát, ami mindkettejük életébe került volna, elhagyta Zephyrát, tudva azt, hogy a nő élni fog és talán találhat valakit, aki érdemes a szerelmére. Azóta nem múlt el nap, hogy Stryker ne gondolt volna rá, rettenetesen hiányzott neki az első felesége. És sajnált minden egyes percet, amit elraboltak tőle. De azt sosem bánta meg, hogy megmentette őt az apja haragjától. Egy percig sem volt képes távol maradni tőle, ezért elteleportált abba a görögországi templomba, ahol a nő élt. Ez volt Artemisz utolsó, még funkcionáló temploma, ahol az istennőt imádták. Maga a templom hideg és időtlen volt, akárcsak az istennő maga. Amint Zephyra megérezte a jelenlétét, haragja teljes súlyával fordult felé. Fekete szemei lángoltak, előrántotta a tőrt a csizmájában lévő hüvelyből és Stryker felé indult. – Ne – mondta nyugodt hangon, noha a teste tűzben égett. – Ha megölsz, az embereim kivégzik Medeát.

57

Egy csendes éjszaka Zephyra szorosan rámarkolt a tőrre és megállt előtte. – Alkudoznál a saját lányod életével? Stryker vállat vont. – Agamemnon megölte az övét csak azért, hogy elhajózhasson az ellenségeihez. Ősi görögök vagyunk, vagy nem? – Te vagy a fél-görög disznó. Én atlantiszi apollita vagyok. – Visszatette a tőrt a hüvelyébe, majd felegyenesedett. Kemény kiállásával tudatta a férfival, hogy bőven készen áll a harcra. – Szóval, mit akarsz? Mielőtt Stryker megállíthatta volna magát, a karjaiba rántotta Zephyrát és megcsókolta. Zephyra azt gondolta, hogy amint Stryker hozzá ér, le fogja szúrni, de mikor az ajkaik találkoztak, eszébe jutott, hogy miért ment hozzá feleségül. Az elviselhetetlenül arrogáns, szigorúan hűséges és elképzelhetetlenül szexi Strykertől mindig felforrósodott a teste. Senki sem tudta így csókolni őt. Senki nem keltett benne ilyen érzéseket. A férfi testén a harcosokra jellemző kemény, feszes izmok hullámzottak. Bűnre csábító izmok. És a karjaiban képes lett volna bármit megbocsátani neki. De csak majdnem. Zephyra ellökte őt magától. – Ez már nem működik rajtam, te seggfej. Már nem az a kislány vagyok, akit elhagytál. Stryker örvénylő ezüstszemei elsötétültek. – Nem, tényleg nem vagy az. Ő gyönyörű volt, de te… te egy istennő vagy.

58

Sherrilyn Kenyon Zephyra újra előkapta a tőrét, és a férfi ádámcsutkája alá nyomta. El akarta vágni a torkát, de egy eddig ismeretlen része visszatartotta a kezét. Mi van vele? Sosem szokott habozni. – Ne gyere közelebb. Stryker lenyűgöző vonásai ingerelték őt. Az istenekre, nem született még hozzá hasonlóan jóképű férfi. A fekete szemöldöke szépen ívelten keretezte a sápadt, örvénylő ezüstszemeit. És az ajkai… túl jól emlékezett rá, hogyan és milyen hosszan szereztek neki örömöt. Stryker telhetetlen volt, de jól képzett és figyelmes szerető. Olyan, aki mindig kielégítette a vágyait. – Tényleg elvágnád a torkomat? – kérdezte Stryker, a hangja egy oktávval mélyebb lett. Zephyra ellenállt erőszakos érzéseinek. – Engedd el a lányom és megtudod. Stryker előre dőlt, a nyaka az éles pengének nyomódott és vékonyan a bőrébe vágott. Zephyra a kiserkenő vérre nézett, és a szájában összefutott a nyál. Ez egyike volt annak, amit leginkább gyűlölt abban, amit Apollón tett velük. Az apollita vér csábítása őrjítő volt, mindig felébresztette bennük a táplálkozás iránti vágyat, ahányszor csak megérezték. A kényszerítő erejét egyetlen apollita sem volt képes legyőzni. Képtelen volt megállni, eltette a tőrt, és hajánál fogva megragadta és magához rántotta Strykert. Stryker élesen felsóhajtott, mikor Zephyra szemfogai a nyakába mélyedtek. Hideg borzongás terjedt szét a

59

Egy csendes éjszaka testében, miközben örömmel szorította magához a nőt. A teste fellángolt, mikor megérezte a lélegzetét a nyakán. – Az istenekre, mennyire hiányoztál nekem. Zephyra még erősebben harapott és addig szívott vért a nyakából, míg fájdalmat nem okozott vele. – Teljes szívemből gyűlöllek. A szavak jobban fájtak a táplálkozásánál. Mégis élvezte a fájdalmat. Megérdemelte a gyűlöletét. – Azt kívánom, bár visszamehetnék az időben és megváltoztathatnám az éjszakát, mikor elhagytalak. Zephyra átkozódva húzódott hátra. – Mindig is gyáva voltál. Stryker megragadta a nőt és közelebb rántotta. – Sosem voltam gyáva. Ostoba talán, de sosem futottam el semmi elől. – Ha ezt komolyan is gondoltad, akkor ostobább vagy, mint hittem. Most add vissza Medeát. Stryker a fejét rázta. – A lányom velem marad. Zephyra dühösen felmordult és a torkának ugrott. Stryker elkapta és lefogta őt. – Még mindig olyan ésszerűtlen vagy. – De még rosszabb, hogy ugyanakkor gyönyörűséges is volt, és Stryker őrült vággyal akarta őt. Lehajolt és megérezte a nő hajának édes levendula és búzavirág illatát. Az illat szíven ütötte. Az istenekre, mennyire vágyott rá. – Megmondom, mi legyen. Te holtan akarsz látni engem, én pedig meg akarlak kóstolni. Miért nem intézzük el ezt a harcosok módján? – Hogy érted?

60

Sherrilyn Kenyon – Küzdjünk meg egymással, és ha nyersz, megölhetsz. Zephyra gyanakodva nézett rá. – És ha vesztek? – Adsz nekem két hetet, hogy visszanyerjelek. Ha a második hét végére még mindig meg akarsz ölni, hagyni fogom, hogy kivégezz. Zephyra megfagyott. Gyanakodva nézett rá. – Honnan tudhatnám, hogy megbízhatok benned? – Én tartom magam az adott szavamhoz. Mindenki másnál jobban tudod, hogy a becsületem mindennél többet jelent nekem. Ha nem tudlak visszaszerezni két hét alatt, nem érdemlek mást, minthogy meghaljak a kezed által. – Csak hogy tudd, már nem az az ostoba, gyengetérdű kislány vagyok, akit feleségül vettél. Meg foglak ölni. – Tudom. – Akkor elfogadom a feltételeidet. – Zephyra hátrált egy lépést. – Most pedig készülj a halálra. Stryker megjelenített két ősi görög kardot és az egyiket átnyújtotta a nőnek. Zephyra a nyakára támadott. Stryker összecsapott vele, a kardjával visszakényszerítette őt. Megcsavarta a pengéket, majd kezet váltott, hogy felülkerekedjen a nőn és majdnem sikerült lefegyvereznie. De Zephyra erős és gyors volt. Hozzá hasonlóan váltogatta a kezét, és vad ellentámadásba kezdett. – Elképesztő vagy.

61

Egy csendes éjszaka – De te nem. – Hátrarúgta Strykert és a férfi nyaka felé lendítette a kardját. Strykert érezte a mozdulat keltette légmozgást, miközben kitért balra, majd a földre vetődött és kirúgta a nő alól a lábát. Zephyra őt átkozva perdült egyet a levegőben, hogy talpra érkezzen, majd arra a kezére támadott, amin Stryker támaszkodott. Stryker mosolygott az élvezettől és a pengéik tovább folytatták táncukat. Zephyra hol jobbra, hol balra táncolt. A következő kardváltás során kiverte a nő kezéből a kardot. Zephyra magához rántotta, beleharapott a karjába, majd ellökte magától, és a földön végiggördülve visszaszerezte a kardját, majd tettre készen felállt. Stryker átkozódva tette a kezét a karján lévő sebre. – Te megharaptál? – Mindenki azt használja, amije van. – A nő újra pengeváltásba bocsátkozott vele. – Egy kislány harcol így – mondta csalódottan attól, hogy a nő ilyen taktikát használt. – De működik. Talán ha úgy harcolnál, mint egy kislány, nem pedig úgy, mint egy döbbent pávián, még nyernél is. Stryker karja lüktetett és a kardjával elkapta a nőét, majd oldalra lökte. Ösztönből felemelte a kezét, hogy megüsse őt, de megállt. Sosem ütné meg a gyermeke anyját. Sosem ütné meg a nőt, akit egykor az életénél is jobban szeretett.

62

Sherrilyn Kenyon A habozás sokba került neki, Zephyra ugyanis kirántotta a kardját és megvágta a vállát. Stryker felszisszent a fájdalomtól és hátrált egy lépést. Mint egy igazi harcos, Zephyra kihasználta az előnyét, újra és újra nekitámadt. A dühe vadsága sokkal nagyobb fájdalmat okozott neki, mint maga a seb. Mélyen a szívében sebezte meg. – Tényleg holtan akarsz tudni engem? – Lelkem minden egyes darabjával, igen. Stryker nem volt hajlandó hinni neki, újult erővel támadt, a nő kardját a sajátja alá szorította, majd kicsavarta azt a kezéből. A kard kecses ívben felrepült. Stryker ellökte Zephyrát, majd elkapta a kardot a levegőben és a két pengét egyszerre felemelve a nő torkának szegezte őket. – Add meg magad! Zephyra szeme dühösen villogott. – Gyűlöllek téged, te átkozott! – És tiszta küzdelemben győztem. Zephyra a fölre köpött. – Tartom magam az adott szavamhoz, de sosem fogsz tudni visszaszerezni. Higgy nekem, a két hét múlva majd iszom a véredből, kezelésbe veszem a torkodat és átszúrom a szíved, aztán nevetve végig nézem, ahogy a tested elporlad. – Élénk a fantáziád. Írhatnál a Hallmarknak. – Az erejét használva eltűntette a két kardot. – Csak hogy tudd, becsületesen harcoltam veled. Egyenlő félként.

63

Egy csendes éjszaka Használhattam volna ellened a félisteni hatalmamat is, de nem tettem. Zephyra szarkasztikusan megtapsolta. – Akkor majd felmelegítem a sütőt is és csinálok belőled hősjelöltsültet. Stryker fáradtan felsóhajtott. – Nehéz dolgom lesz ott, ahol te is érdekelt vagy, nem igaz? – Nem igazán. Gyűlöllek téged ma. Holnap is gyűlölni foglak. Minek vesztegessük az időt? Adj egy kardot és hagyd, hogy megöljelek. Egyszer azt mondtad nekem, hogy meghalnál értem. Mit szólnál hozzá, ha betartanád nekem ezt az ígéretet? Stryker elhúzta a száját a hangjában csendülő méregtől. – Miért tartanám be pont ezt, mikor annyi másikat megszegtem már? Ettől Zephyra arca lángba borult, a szeme haragtól csillogott. – Pont, ahogy gondoltam. Hazug és gyáva. Sosem fogod betartani a nekem tett ígéretedet a második hét végén, ugye? – Az nem az ígértekről szól. Ez egy becsületbeli ügy. És a becsületemet soha, senkiért nem adtam fel. – Azt nem, csak a szerelmedet – morogta a nő. – Mondj meg nekem valamit, Strykerius. Megérte? Ez lenne az élet nagy kérdése nem igaz? Az egyik papnő, aki gyerekkorában gondozta, azt mondta neki, hogy a legnagyobb bánatot azon dolgok miatt érezzük, amit nem tettünk meg. Igaza volt. Azt kívánta, bár sose hagyta volna el Zephyrát.

64

Sherrilyn Kenyon A szíve elgyengült, ahogy visszagondolt a múltra. – Tíz gyönyörű gyermekem született. Erősek voltak. Eltökéltek. És mindannyiukat szerettem. Hogy bánhatnám meg ezt valaha is? – És a feleséged? Vele mi van? Ő is csodálatos volt. Kezelhető és csendes. Sosem kérdőjelezte meg Strykert. Az ősi világ egy valódi hölgye volt. – Kötelességtudó és hűséges volt. Sosem becsmérelném vagy sértegetném a gyermekeim anyját. Zephyra szeme egy árnyalattal sötétebb lett. Stryker akaratlanul is megbántotta őt. De azt sosem tagadná le, ami közte és Zephyra között volt. – De ő nem te voltál, Phyra. Sem külsőben, sem szenvedélyben. Mindig is te voltál a fény a sötétségemben. Zephyra lassan óvatosan elindult felé. Stryker válla még mindig fájt és vérzett, a teste megfeszült, arra számított, hogy a nő ismét megtámadja. Zephyra felemelte a kezét, beletúrt a hajába, lehúzta a fejét magához, majd olyan vadul és forrón csókolta meg, hogy Stryker vére fellángolt. A teste üvöltött az élvezettől, hogy végre megkapta, amire oly régóta vágyott, Zephyra felmordult, majd elhúzódott tőle és különös tekintettel nézett rá, majd ellökte Strykert magától. – Ezt csak azért kaptad, hogy emlékeztesselek rá, mit adtál fel. A szívem halott, kivéve Medea számára. Egyedül ő tartja életben még egy kis darabját.

65

Egy csendes éjszaka – Akkor elengedem őt. Zephyra megvetően nézett rá. – A trükkjeid nem fognak működni rajtam. – Ez nem trükk. A szavadat adtad nekem, én neked adom a hűségem. Bízom abban, hogy tartani fogod magad az egyességünkhöz, ezért visszaengedem őt a te felügyeleted alá. Zephyra összeszűkült szemmel nézett a férfira, egy percig sem bízott benne. Stryker okosabb volt minden férfinál, akit ismert. Dörzsölt. Tudta hogyan manipulálja az embereket, hogy megszerezze azt, amit akart. És mindig sikerrel járt. Kivéve, ha az átkozott apjáról volt szó. Az a Strykerius, akit ő ismert, jóképűbb volt az összes istennél, és ha csak meglátta, kielégíthetetlen vágy öntötte el a testét. De most csak dühöt és gyűlöletet érzett iránta. Furcsa volt örvénylő ezüst szemekkel viszontlátni őt. Halandóként gyönyörű, tiszta, kék szeme volt. Olyan gyermekeket akart szülni neki, akik az ő szemét örökölték, hogy emlékeztessék rá, mennyire szerette őt. Medea szeme az övéhez hasonlóan zöld volt, és Zephyra nagyon hálás volt az istenek ezen apró kegyéért. Egészen addig az estéig, míg Apollón el nem átkozta az apollita fajt, amiért egy maroknyi atlantiszi katona lemészárolta a görög szeretőjét és a fattyát. Pont aznap volt Medea hatodik születésnapja és miközben ünnepeltek, Zephyra észrevette, hogy a lánya

66

Sherrilyn Kenyon szeme feketére változott. Akkor még nem tudott az átokról, és a karjaiban tartotta a lányát, mikor Medea kihányta az ételt és vérre kezdett szomjazni. Miután Zephyra megtudta, mit tettek velük – hogy elátkozták őket –, gyűlölni kezdett mindent, aminek bármi köze volt Strykerhöz vagy az apjához, Apollónhoz. – Áruld el. Még mindig imádod az apádat? Keserű undor lobbant a férfi szemének mélyén. – Gyűlölöm őt minden egyes lélegzetvételemmel. – Akkor van valami, ami közös bennünk. – Van egy lányunk is. Zephyra vicsorogni kezdett ettől a kijelentéstől. – Nem. Nekem van egy lányom. Nem fogom hagyni, hogy a magadénak nyilvánítsd Medeát, mikor sosem voltál ott mellette. Ő az enyém. Stryker a fejét rázta. – A gyermekek akaratosak. Nem számít, mennyire szeretjük őket, vagy mennyire keményen próbálkozunk, a saját útjukat fogják járni. A szülők pedig mehetnek a pokolba. – De ez rád nem érvényes, ugye? Stryker felsóhajtott az igazságtól. – Csak egy kölyök voltam, Zephyra. Apám megölt volna minket, ha ellentmondok neki. Vagy minimum elátkozott volna minket. – Így is elátkozott minket. – Igen, és végig kellett néznem, ahogy az összes gyermekem és unokám semmivé lesz a szemem láttára. A karjaimban tartottam a lányomat, miközben ő

67

Egy csendes éjszaka kegyelemért könyörgött, ahogy a végórái eljöttek. Meg kellett volna ölnöm, és megmentenem attól a szenvedéstől, de fiatal voltam és reménykedtem benne, hogy démonná változik, mint a testvérei. De erre nem volt hajlandó, így porrá vált a teste. Egymás után, végig kellett néznem, ahogy a családom tagjai szenvednek, és végül eltűnnek a semmiben. Most már senkim sincs. Senkim. Zephyra sértegetni akarta, az érzelgős siránkozásáért. De valójában ezzel a férfi a szíve egy olyan területét érintette meg, amiről azt hitte, csak a lánya érheti el. Legszívesebben vigaszt nyújtott volna a veszteségeiért. A legnagyobb félelme az volt, hogy végig kell néznie, ahogy a lánya megöregszik és meghal. Szerencsére Medea erősebb volt ennél. – Medeának van gyermeke? Zephyra megacélozta magát a fájdalom ellen, amit ez az ártatlan kérdés okozott. A keserű emlékeket mélyen eltemette magába. – Volt egy fia. – Gyönyörűbb volt minden gyermeknél, akit valaha látott. Praxis elbűvölő és aranyos volt. Mindig nevetett. Mindenkit megölelt. – Hol van most? Zephyra eltűntetett minden érzelmet a hangjából. – Halott. Stryker szeme elsötétedett az egyszavas választól. – A férje? – Ironikus, de tényleg. Akaratom ellenére Medea és a férje csatlakoztak Pollux kultuszához. – Azok az

68

Sherrilyn Kenyon apolliták úgy gondolták, hogy semmit nem szabad tenniük Apollón átka ellen. Békében éltek az emberek között, várva a borzalmas halált. A kultusz minden egyes tagja megfogadta, hogy nem ártanak egyetlen embernek, vagy más élet-formának sem. – A férjét ugyanazok a dühös emberek ölték meg, akik rettegtek a szemfogaiktól. Megpróbálta elterelni az emberek figyelmét, hogy Medea elmenekülhessen a gyermekükkel. De az emberek legyőzték és kitépték a szívét a mellkasából, majd elfogták Medeát is, és napokig kínozták őt. A fiát kiszakították a karjaiból, és a szeme láttára ölték meg. – Őrült harag égette Zephyra lelkét. – Praxis még csak öt éves volt. És Medeát is megölték volna, ha nem találom meg időben. Ez tette őt azzá a harcossá, akit te láttál. Gyűlöli az embereket a kegyetlenségükért, akárcsak én. Ők mind csak állatok, akik a lemészárláson kívül semmire sem jók, és én pedig végtelenül élvezem a mészáros szerepét játszani. Stryker megértette őt. Első kézből tapasztalta meg az emberek kegyetlenségét. Épp ezért nem érzett szimpátiát az emberiség iránt. Ezért nem könyörült rajtuk. Miért élhetnének ők békében, mikor Stryker népének nincs jövője? De Zephyra szavai összezavarták, mikor körbenézett a kőtemplomban, aminek falait békés festmények díszítették egy szarvassal táncoló nőről. Az emberi imádói ezen a helyen imádkoztak Artemiszhez. – És mégis köztük élsz?

69

Egy csendes éjszaka – Csak egy kis csoportjuk él itt. Artemisz szolgálói, akik menedéket adtak nekünk, mikor szükségünk volt rá. Az évszázadok során vigyáztak ránk, ezért életben hagytuk őket. Stryker kételkedve nézett rá. – Miért segítene rajtatok az istennő? – Artemisz mindig is jó volt hozzánk. Cserébe a menedékért, én elintéztem neki néhány bajos ügyet. – Mint például? – A te kivégzésedet. Humor csillant Stryker szemében, ahogy közelebb lépett a nőhöz. – Visszakanyarodtunk ehhez a témához? – Mindig vissza fogunk kanyarodni ehhez a témához. – Hát legyen. – Stryker felsóhajtott. – Gyere, Phyra, látogassuk meg a lányunkat. – A kezét nyújtotta a nő felé. Zephyra fintorgott. – Tartsd meg azt – mordult fel a felajánlott kezére nézve – magadnak. Stryker gúnyosan rávigyorgott. – Volt idő, mikor még szerető gyengédséggel csókoltál volna bele a tenyerembe. De őszintén szólva, azt kell mondanom, hogy megleptél. Egy okos ellenség kezet csókolt volna nekem, majd hátba döfött volna, míg a figyelmem máshol van. Zephyra ellökte Stryker kezét. – Csak egy gyáva tenne ilyet. Te is tudod. Ne sértsd meg egyikünket se egy ilyen feltételezéssel. Nem hiszek az ostoba kölykök módszereiben. Én mindig afelé indulok el, amit akarok, és ha ez egy ellenségem élete az, akkor nem akarom,

70

Sherrilyn Kenyon hogy bárki is félreértse a szándékomat. Ha megérdemled a gyűlöletem, megérdemled, hogy tudd, eljövök érted. Stryker elmosolyodott a haragos szavak hallatán, örült, hogy ezt a nő szájából hallja. – Egy igazi harcos saját törvénye. – Még inkább tisztelte őt ezért. – Fogd meg a kezem, Zephyra. A nő beleköpött. Stryker nem volt túlzottan lenyűgözve, megragadta a nőt és közel rántotta magához. Legszívesebben megütötte volna a megátalkodottságáért. De sokkal jobban szerette volna megcsókolni. – Ki foglak belezni – figyelmeztette őt Zephyra. Stryker a nő ingébe törölte a kezét, mielőtt Zephyra rácsapott volna a kezére. – Ameddig meztelenül csinálod, nem fogsz panaszt hallani tőlem. – Te hűtlen kutya. – Zephyra fel akarta képelni őt. Stryker elkapta a nő a kezét, és a kihívóan csillogó szemekbe nézett. – Te pedig egy gyönyörű nőszemély vagy. Olyan, akinek borzasztóan hálásnak kellene lennie, hogy eléggé nosztalgikus hangulatomban vagyok ahhoz, hogy ne tegyem meg vele azt, amit bárki mással megtennék egy ilyen sértésért. Zephyra visszafojtotta a lélegzetét, mikor meglátta a nyers dühöt a férfi szemében. Csak egy lépés választotta őt el attól, hogy megüsse, és noha egy része épp ezt szerette volna, meglepte a férfi önuralma. Abban a világban, amiben ők születtek, egy férfinak jogában állt

71

Egy csendes éjszaka megütni egy nőt. Ennek ellenére Stryker sosem emelt rá kezet, még az előző harcuk során sem. Még azokban az években, mikor házasok voltak az ősi Görögországban, sem bántotta őt soha. Sosem ragadtatta el magát, pedig másokkal könyörtelen volt. Ezt szerette benne leginkább. Mellette mindig biztonságban érezte magát. Mintha védelmeznék. Ha bárki akárcsak ferdén mert ránézni, azoknak Stryker csúnyán ellátta a baját. Hiányzott neki az az ostoba ifjú fiú, akinek mindig felragyogott a szeme, akárhányszor csak Zephyrára pillantott. Az előtte álló férfi ijesztő volt. Már nem az az éretlen fiatal volt, aki megpróbálta boldoggá tenni őt. Egy rutinos harcos állt vele szemben, akinek tizenegyezer éves túlélési kiképzés állt a háta mögött. Meg egy elátkozottakból álló hadsereg parancsnoksága, akik az emberiség és a halhatatlan Sötétvadászok ellen harcoltak. Noha számtalanszor meg akarta már ölni Strykert az évszázadok során, sosem tudott közel kerülni hozzá. Mindeddig Kalosisban tartózkodott, és oda csak egy Strykertől vagy Apollymitől származó meghívóval lehetett csak belépni. Ameddig Artemiszt szolgálta, Apollymi nem lett volna hajlandó tenni érte semmit. És ha Strykertől kért volna engedélyt, azzal tönkretette volna a meglepetésre épülő támadását.

72

Sherrilyn Kenyon Azonban a férfi hírneve az apollita faj körében legendás volt. Az apolliták istenként imádták őt és az elit Spathi harcosait. Még Zephyra is tisztelte őt a megvívott csatáiért. De ez nem változtat azon, amit vele és Medeával tett. Zephyra még a mai napig maga előtt látta őt, ahogy hátat fordít neki és elhagyja az otthonukat, hogy feleségül vegye azt a nőt, akit az apja szemelt ki a számára. Most azonban belement a férfi feltételébe és megígérte, hogy vele marad. Legyen átkozott, ha megszegi az adott szavát. Ő annál jobb volt. – Gyűlölöm, hogy a hajad fekete – morogta és megfogta a férfi kezét. Stryker felnevetett. Zephyra nem adta fel, és nem habozott ezt tudatni vele. Megszorította a kezét és levitte őt Kalosisba, a saját birodalmába. Amint biztonságosan megérkeztek a pokolbirodalomba, Zephyra kirántotta a kezét az övéből és körbenézett a sötét teremben, ahonnan Stryker irányította a démonokat, akik ezt a helyet otthonuknak nevezték. – Meglehetősen komor egy hely ez, nem gondolod? – Nekem megteszi. Zephyra nem mondott semmi mást, csak visszafordult hozzá. – Hol van Medea? – Az én körletemben. Gyere, elviszlek hozzá.

73

Egy csendes éjszaka Háború megállt, mielőtt megjelent volna a kúriában, ami egy ősi görög villára emlékeztette őt. A sötétszürke redőnyöket leeresztették, hogy kint tartsák az éles napfényt, ami még így is átsütött az apró szellőző nyílásokon. A fehér falakon számos fotó volt kiakasztva egy fiatal fiúról, és egy vonzó, szőke hajú, nevetős kék szemű nőről. Idegen földek zenéje szűrődött át a falakon, nevetéssel és kocsik zajával együtt. De a házban nem volt nevetés. Minden csöndes és nyugodt volt. Háború lehunyta a szemét és átkutatta az erejével a szobákat, míg meg nem találta azt, akinek a megölésére ide küldték. Nick Gautier. De a férfi nem volt egyedül. Egy nő feküdt mellette az ágyban. Mindketten meztelenek voltak. Izzadtak a szextől. Évszázadokkal ezelőtt Háború habozás nélkül megölte volna a nőt is. Kétségtelen, hogy most is ugyanígy kellene tennie… Lehajtotta a fejét és keresztülsétált a falakon, míg el nem érte azt a szobát, ahol a két ember egy nagy ágyban egymásba fonódva feküdt a fekete selyemágyneműn. Az éjjeli szekrényen egy félig üres boros palack volt, mellette pedig vörös rózsák, ami úgy nézett ki, mintha valaki csak úgy odalökte volna őket. Nick a férfi, a nőn feküdt és a mellét cirógatta, míg a nő köröket rajzolt Nick hátára. A férfi arcát vállig érő

74

Sherrilyn Kenyon barna haj takarta el. A nő azonban gyönyörű volt. Hosszú fekete haja szétterült a párnán, a háta ívbe feszült, miközben a szeme csukva volt. Háború megtorpant a meztelen, szépen ívélt test látványától. Évszázadok óta nem volt nővel. Nem érzett gyengéd érintést, mióta… Annak a ribancnak a puszta gondolatától is elborította az agyát a vörös köd. Vért akart, megszűntette a közte és a párocska között lévő távolságot. Megragadta Nicket a torkánál fogva és a falnak lökte. – Tűnj el innen – utasította a nőt, aki felsikított és hátrébb húzódott. – Menj, Jennifer. Most! A nő nem habozott. Maga köré csavarta a lepedőt és kirohant az ajtón. Gautier kiegyenesedett és Háborúra nézett. Legalább háromnapos borosta volt az arcán, amit egy kettős íj és nyíl tetoválás díszített. Artemisz jele. Háború a szemöldökét ráncolta a szimbólum láttán. És attól, amit az jelentett. De nem számított. Azért született, hogy feldühítse az isteneket. – Ki a franc vagy te? – kérdezte Nick. Intett egyet a kezével és ruha jelent meg a testén. Háború felnevetett. – Szólíts Halálnak. – Ne sértődj meg, de inkább szólítanálak szánalmasnak. – Háború felé dobott valamit.

75

Egy csendes éjszaka Háború gúnyosan elvigyorodott a felé tartó dobócsillagok láttán. – Nicsak, ki beszél itt a szánalmasságról. – Átteleportált a szobán és torkon ragadta Gautier-t, miközben a dobócsillagok ártalmatlanul belefúródtak a szemközti falba. Háború felemelte a férfit úgy, hogy a lába nem érte a földet és a falnak szorította. Nick fuldoklott, miközben megpróbált kiszabadulni a férfi szorításából. – Ki vagy te? – Már megmondtam. Én vagyok a Halál. És most légy jó fiú és dögölj meg szépen. Nick légzése felgyorsult. Háború a falnak csapta őt háromszor, próbálva összezúzni a légcsövét. A vakolat pókhálószerű mintában megrepedt. A mozdulataitól Nick ajka felnyílt, de Háború kezének bütykei is kisebesedtek. A vérük összekeveredett. Háború erősített a szorításán, arra várt, hogy a férfi szeméből kihunyjon végre a fény. De nem így történt. Ehelyett Nick sötét szembogarának széle vérvörösre színeződött, és a szín tovább terjedt a férfi ezüstösen örvénylő íriszére is. Mielőtt Háború bármit is tehetett volna, Nick félre ütötte a kezét és kiszabadult a szorításából. Háború döbbenten hátrált egy lépést. Nick bőre három árnyalattal sötétebb lett. Lihegve Háborúra nézett. – Mi történik velem? Mit tettél? Háború rátámadott.

76

Sherrilyn Kenyon Gautier a kezével blokkolta a csapását, majd keményen fejbe rúgta Háborút. A szellem meghátrált, ahogy rájött arra, hogy mit történik. A lehetetlen valóra vált. Komoly esélye volt rá, hogy szétrúgják a seggét.

Stryker alig tett két lépést a szobája felé, mikor egy éles fény villant a folyosón. Senkinek sem lenne szabad belépnie erre a folyosóra az engedélye nélkül… Homlokráncolva fordult meg és meglátta Háborút, aki elképesztően dühösen tartott felé. – Valami baj van? – kérdezte Háborútól. – Valami baj van? – ismételte meg a szellem. – Tényleg ennyire ostoba vagy, ugye? – Kétségtelenül az vagyok, mert hacsak Acheron és Nick nem halottak, semmi okát nem látom annak, hogy itt legyél. Háború lassú, kimért léptekkel odaért mellé, a szemei izzottak. – Halottak? Te idióta, tényleg ennyire barom vagy? Stryker szeme összeszűkült, ahogy a saját haragja is fellobbant. – De legalább nem én vesztegetem az időt feleséges sértegetésekkel. Magyarázkodj, vagy tűnj el. – Rendben. Hadd próbáljam akkor ezt úgy előadni, hogy még egy hozzád hasonló gyenge elméjű tökkel ütött is felfogja. Mikor megidéztél, elfelejtettél megemlíteni néhány rendkívül fontos tényt. Acheron nem csak egy

77

Egy csendes éjszaka isten. Ő egy chthoniai, akit egy másik chthoniai és egy Charonte hadsereg védelmez. Stryker keresztbe tette a karját és dühösen felsóhajtott. Miért számít ez bármit is olyasvalakinek, mint Háború? Stryker épp ezért fordult hozzá. Ha Acheront nem lenne olyan pokolian nehéz megölni, már évszázadokkal ezelőtt megtette volna. – A chthoniaiak megölésére teremtettek. Ez nem okozhat neked problémát. – Figyelmeztethettél volna. És az mégis mit számított volna? – Egyszerű adatok. Gondoltam, képes vagy kezelni őket. – Acheront meg tudom ölni. Csak egy kis időre lesz szükségem. – És? – Elfelejtettél szólni Nick Gautier-ről. – Mi van vele? Egy Sötét-vadász. Egy ostoba ember, aki eladta a lelkét Artemisznek, hogy a seregében szolgáljon. A nagy Háború bizonyára nem fél egy hozzá hasonlótól. Háború felhorkant. – Még hogy Sötét-vadász, a nagy francokat. Gautier egy Malachai, te ostoba seggfej. Strykert nagyon felhúzta a sértés. – Egy mi? – Malachai – ismételte meg Zephyra áhítatos hangon. – Biztos vagy benne? Háború sötét pillantása a nőre siklott, majd bólintott. – Az egész teremtett világegyetemben, egy Malachai az egyetlen, aki meg tud ölni engem.

78

Sherrilyn Kenyon Stryker undorodva elhúzta a száját. – Most ugye csak viccelsz velem. Úgy tudtam, te vagy a létező leghatalmasabb teremtmény. Még az istenek is rettegnek tőled. – Mindenkinek megvan a maga vadásza – morogta Háború. – Az egész univerzum egy súlyozási és ellensúlyozási rendszerre épült. Épp most találkoztam az én ellensúlyommal. Stryker átkozódni kezdett. – Most komolyan azt mondod nekem, hogy a bolygó leghatalmasabb lénye egy szánalmas, cajun nyikhaj, aki kinyírta saját magát, mert az egyik emberem megölte az anyuciját? Háború legalább olyan szarkasztikusnak hangzott, mint ő. – Hacsak a környéken nem heverészik a hasát süttetve egy Sephiroth, igen. – Mi a pokol az a Sephiroth? Zephyra felnevetett és az egyik kezét Stryker vállára tette. – Stryker, szegény kicsikém, túl sokáig éltél ebben az isten háta mögötti lyukban. – Ezt hogy érted? – Úgy értem, szívem, hogy ha holtan akarod látni ezt a Gautier-t, akkor egyezkedned kell velem. Úgy tűnik, a meggyőzésbeli fölényed most szertefoszlott. Óóó, kicsim, ez a buli kezd nagyon jó lenni.

79

5. fejezet N

ick a földön feküdt, remegett és hideg izzadtság terítette be. Megpróbált fókuszálni, de nem ért el vele semmit. Minden összefolyt a szeme előtt. Úgy érezte, mintha a teste fekete aszfalt lenne a Francia Negyedben, egy késő augusztusi délután. Mi történik vele? – Shh…. – Egy gyengéd kéz kisimította a nedves hajat az arcából. Felnézett és meglátta Menyarát. Alacsony és gyönyörű nő volt, tökéletes, kávészínű kreol bőrrel. Zöld szeme aggódva figyelte Nicket. – Semmi baj, mon petit ang – mondta mély hangon, amivel Nicket mindig Eartha Kittre2 emlékeztette. – Mit csinálsz te itt? – kérdezte tőle, a hangja rekedt és mély volt. 2

Amerikai színésznő, énekes, kabarésztár

Sherrilyn Kenyon – Éreztem, hogy az erőd felszabadult és jöttem, ahogy tudtam. Nick zavarodottan ráncolta a homlokát. – Tessék? Menyara megrázta a fejét, miközben a karjaiba vonta őt és úgy tartotta, mintha egy ijedős kisfiú lenne, aki megrémült a szomszéd kutyájától. – Szegény Ambrosiusom. Olyan sok mindenen mentél már így is keresztül. Reméltem, hogy sosem kell elmondanom neked…

– Nem értem. – Stryker a fejét rázta, és próbált értelmet találni abban, amit Zephyra és Háború mondtak neki. – Hogy lehet Nick Gautier a létező leghatalmasabb teremtmény? Az csak egy haszontalan fattyú. Háború mélyen felsóhajtott, majd türelmetlen hangon beszélni kezdett. – A Primus Bellum háborúk idején, a legsötétebb erők – a Mauvromino – megalkották a Malachai harcosokat, hogy le tudják győzni a Sephirii-t, az istenek első nemzedékének védelmezőit és hitveseit. A Sephirii olyan harcosokból állt, akik felügyelték az univerzum rendjét. Mikor a Mauvromino a Forrás ellen fordult, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy véget vet az élet minden létező formájának, a Sephirii-t szabadjára engedték, hogy kivégezzék őket. A legtöbbjük azonban csapdába repült. De épp elég Sephirii élte túl ahhoz, hogy háborúba kezdjenek a Malachaival és ki is irtották volna

81

Egy csendes éjszaka őket mind egy szálig, ha egy Sephiroth nem árulja el a fajtáját. – Mindig van egy, nem igaz? – kérdezte Stryker, bár nem várt választ. Minden házban van egy elégedetlen, önző pöcs, aki mindenki mást elpusztít a saját kicsinyessége miatt. A föld egész történelmét azok vérével írták, akik voltak olyan ostobák, hogy egy ilyen személyben megbízzanak. Háborúra nézett. – Hány élő Malachai van? – Egynek sem lenne szabad léteznie. Mikor végre eljött a béke ideje, mindkét fél beleegyezett abba, hogy kivégzik saját harcosaikat. Minden Malachait és Sephiriit kivégeztek. – Kivéve egyet – mondta Zephyra és előre lépett. – Az Áruló, aki a Mauvrominónak segített, őt életben hagyták, hogy lássa, mit tett, és szenvedésben élje tovább az életét. Az erejét lekötötték, örök szégyenre és szolgaságra kárhoztatták. Háború bólintott. – Súly és ellensúly. Vélhetőleg, mikor annak a Sephiroth-nak megengedték, hogy tovább éljen, az elsődleges törvény alapján egy Malachainak is meg kellett menekülnie. És ma találkoztam fajuk utolsó tagjával. Hát ez kibaszottul jó. Stryker tudhatta volna, hogy nem lesz olyan egyszerű megölni azt a kettőt, akiknek a létezése leginkább szúrta a szemét. De volt azért a dolognak jó oldala is. Jobban érezte magát, hogy még

82

Sherrilyn Kenyon Háborúnak is komoly gondot okoznak, és az ő képességeit aztán végképp senki nem vonhatja kétségbe. Az univerzum rendszere óriási szívás és egy nagy kibaszás volt. – Hol van a Sephiroth? – kérdezte Stryker Zephyrától. – Görögországban. Artemisz utolsó, még működő templomában. Stryker hátrált egy lépést, ahogy a felismerés szíven ütötte. Azonnal rájött, ki a Sephiroth és hogy miért volt olyan szörnyű állapotban. – Jared. Zephyra szarkasztikusan bólintott. – Jared. Ami azonnal felvetett egy másik fontos kérdést. – Hogy került a te tulajdonodba? Zephyra nem volt hajlandó erre válaszolni. – Csak az számít, hogy ő most az enyém és kérdés nélkül meg fogja tenni azt, amit parancsolok neki. Na persze. Zephyra kicsit optimistán ítélte meg a férfi elmeállapotát. – Nem tűnt túl együtt működő típusnak, mikor legutóbb találkoztam vele. – Talán nem az, de meg fogja tenni, amit kérünk tőle. Higgy nekem. Stryker nem volt meggyőzve. De feltűnt neki a különös személyrag-választás. – Mi? – Te Gautier halálát akarod. Én a tiédet. Személy szerint engem nem érdekel, hogy ez a Gautier él vagy hal-e, de ha fenyegetést jelent a Sephiroth-omra nézve, akkor ki akarom vonni az egyenletből, minél hamarabb.

83

Egy csendes éjszaka Jobb, ha akkor kapjuk el, mielőtt még megtanulja használni az erejét. Stryker elmosolyodott. – A nő közvetlenül a szívem után. Zephyra csábítóan pillantott rá, amitől Stryker teste megint megkeményedett. – Teljesen igazad van. Semmi sem okozna nagyobb örömöt, mintha kitéphetném a mellkasodból a szóban forgó szervet. Háború felvonta a szemöldökét Zephyra nyílt ellenségessége hallatán. – Mmm, egy nő, akit még én is értékelni tudok. Kérlek, mondd, hogy független vagy. – Ő a feleségem – morogta Stryker. – Csak voltam – javította ki gyorsan őt Zephyra. – Megfeledkeztél egy nagyon fontos igeidőről. – Háborúra nézett. – Elvált tőlem. Háború az ajkaihoz emelte Zephyra kezét és finoman megcsókolta azt. – Örvendek a találkozásnak, úrnőm. Milyen néven tisztelhetek egy ilyen gyönyörű és halálos teremtést? – Zephyra. – Mint a szél.3 Csendes és gyengéd. Zephyra egy ravasz mosolyt villantott a szellemre. – És totális pusztításra is képes vagyok, ha valaki felbosszant. Háború szélesen elmosolyodott. – Elismerésem, Stryker. Kitűnő ízlésed van a nők terén. Kár, hogy nem voltál eléggé férfi ahhoz, hogy megtartsd őt. 3

Zephyrus a nyugati szél görög istene.

84

Sherrilyn Kenyon Jobb meggyőződése ellenére, Stryker ellökte a szellemet a nőtől. – Zephyra az enyém. Jobb, ha ezt észben tartod. Háború nem tűnt túl megfélemlítettnek, ahogy visszafordult Zephyrához. – Ha kinyírtad, keress meg és megmutatom neked, mire képes egy igazi férfi. Addig is, ha ki akarjuk iktatni a Malachai-t, és én kétségtelenül ezt az álláspontot támogatom, akkor jobb, ha mielőbb neki kezdünk. Minden egyes elvesztegetett perccel csak nő az ereje. – Akkor vigyél vissza Görögországba, hogy elengedhessem a Sephiroth-omat. – Zephyra Strykerre pillantott. – Vigyél vissza a templomba.

Jared felsóhajtott, véres és kisebesedett csuklójában szörnyű fájdalom izzott. Mennyire szeretett volna meghalni. De ez volt a sorsa az idők végezetéig. Ezt érdemled, áruló. Talán igazuk volt. De abban az időben, mikor megtette, ez volt az egyetlen lehetséges döntés, amit képes volt meghozni, és e szerint cselekedett. Hatalom. Az egész élet a hatalomról és az erő egyensúlyáról szólt, de az utóbbi sosem állt az ő pártján. Minden élőlény a születése és a családja áldozata volt. Arra még ő sem volt immúnis, függetlenül attól, mekkora hatalma is volt. Undorodott már a gondolattól is.

85

Egy csendes éjszaka A teste megfeszült, mikor a körülötte lévő levegőben egy idegen vibrálást érzett. Ismerte az érzést… Egy pillanattal később minden világossá vált, ahogy Zephyra megjelent két férfival az oldalán a cellájával szemben. Az egyik megint az a démon félisten volt. A másik… Polemus. Háború. Nagyszerű. Muszáj volt felébreszteniük a háború szellemét. Annyira örült ennek, mintha valaki izzó vasat dugott volna fel a seggébe. Bár jobb, ha ezt a megjegyzést megtartom magamnak. Nem kellene további ötleteket adni Zephyrának ahhoz, hogyan kínozzon. Az a nő azért élt, hogy könyörgésre kényszerítse. Jared Zephyra ellenségesen csillogó szemébe nézett és azonnal tudta, miért jöttek. – Valamiért újra és újra le tud nyűgözni, hogy egyes emberek mit meg nem tesznek azért, hogy elérjék, amit akarnak. Nem fogom őt megölni nektek. Jobban is tudhatnád már, mint hogy erre kérj. Zephyra gúnyosan elmosolyodott és előhúzott egy tőrt a csizmájából. – Miért kell ezt újra és újra eljátszanunk, Jared? Ismered a gondolataimat. Tudom, hogy máris a fejemben vagy és kiolvasod őket. Most pedig legyél jófiú és tedd meg, amit mondtam. Jared már belefáradt abba, hogy mások parancsait kövesse. Hogy nincs saját szabad akarata. Eljött az ideje, hogy abbahagyja a szolgálást és kezébe vegye a nyomorúságos életét. – Nem érdekel, mit teszel velem.

86

Sherrilyn Kenyon Zephyra megtévesztően gyengéden simított végig az arcán, amivel feltámasztotta benne a vágyat a valódi, gyengéd érintés iránt. Olyanért, ami nem bizonyul fájdalmasnak vagy halálosnak a számára. – Tudom, hogy nem. De mindketten tudjuk, hogy nem így érzel a kis barátod iránt. Az ő védelmében akár meghalni is hajlandó lennél. Jared teste megfeszült, ahogy a nő megemlítette neki a démon-társát. – Nim nincs itt. Elment. – Hát persze. – Zephyra hangja csúfolódó volt. – Nim? – kérdezte Stryker. Zephyra hátrapillantott a válla fölött. – Egy ostoba démon, akit Jared örökbe fogadott. – Én nem tettem ilyet. – Nim fogadta örökbe őt és azóta próbált megszabadulni tőle. Egy olyan teher volt, amit nem akart magával cipelni. Valójában elege volt abból, hogy Nim körülötte lóg, és még bonyolultabbá teszi a már amúgy is katasztrofális életét. A démon csak még több bajt hozott rá. És ami még rosszabb, Nim miatt már többször meg is kínozták. Zephyra a penge élét a bal karját borító isteni jeleknek nyomta. Egykor büszkén viselte őket. Mára viszont már csak a szégyenére emlékeztették. És szolgaként jelölte meg őt. Faja utolsó tagjaként. – Itt van? – kérdezte a nő. Jared felszisszent, mikor Zephyra végigvágta a tetoválást. A vére gyöngyözni kezdett és végigfolyt a bőrén. Stryker elfordult, mintha émelyítené a látvány.

87

Egy csendes éjszaka Zephyra nem volt ilyen kedves. – Úgy tűnik, rosszul tippeltem. Jared pislogás nélkül nézett a szemébe, ahogy a dühe feltört. – Már mondtam, hogy elment. – Valóban? – Zephyra a kulcscsontjához emelte a tőrt. – Lefogadom, hogy a hátadon bujkál. Jared levegő után kapott, ahogy Zephyra mélyen a vállába szúrta a tőrt, keresztül az ott lévő tetováláson. A fájdalom iszonyatos volt. – Zephyra, állj le! – mordult fel Stryker. – Erre semmi szükség. – Higgy nekem, csak így lehet engedelmességre kényszeríteni. Ne sajnáld őt, Stryker. Elvágta a saját embereinek a torkát, nem igaz, Jared? Akiket meg nem te öltél meg, azokat csapdába vezetted. Fájdalom és harag keveredett össze Jared lelkében. – Hallgass! – Miért? Ez az igazság. Sosem törődtél senkivel magadon kívül. Szóval áruld csak el a kis démont, hogy hadd vessek véget a miatta való szenvedésednek. Akarata ellenére összerezzent, amikor a nő végighúzta a tőrét a tetováláson, amit nem a bőrébe varrtak. Illett a többi közé, de nem az övé volt… – Áh, megtaláltam azt a kis hitványt, ugye? – Erősen odanyomta a tőr élét, ahol Nim pihent. Jared a fogait csikorgatta. Ha Zephyra leszúrja Nimet, miközben az az ő testén alszik, abba a démon belehal.

88

Sherrilyn Kenyon – Megszabadítsalak a kis bajkeverőtől? – A penge megvágta a bőrét. Jared megpróbált elhúzódni tőle, de nem tudott. A láncok túl szorosan tartották, és nem hagytak neki teret a manőverezésre. – Állj! – morogta végül. – Ne bántsd őt. – Öld meg Gautier-t, és életben hagyom a démonodat. – És ha nem tudom megölni? Zephyra belemarkolt a hajába és erősen megrántotta, amitől Jared feje a falba ütközött. – Nem akarod megtudni, hogy akkor mi vár rád. Hidd el. – Csettintett egyet, így Jared bilincsei kinyíltak. Jared a falnak esett és lecsúszott a földre, az egész teste izzott a fájdalomtól. Már nem is emlékezett az utolsó alkalomra, mikor szabad volt. Merev izmaiból úgy érezte, mintha évszázadok teltek volna el azóta, és valószínűleg így is volt. Zephyra elé állt és lenézett rá. – Szedd rendbe magad, kutya. Hozd el nekem a Malachai fejét és kapsz két napot, hogy kiéld a vágyaid, mielőtt visszahívlak. Árulj el és azt fogod gondolni, hogy az elmúlt évszázadokat a paradicsomban töltötted. Jared keserűen felnevetett. – A kegyelmed nem ismer határokat, úrnőm. – Szarkazmus… zene füleimnek. – Erősen Jared bordáiba rúgott. – Most menj, és teljesítsd a parancsot. Stryker tekintete találkozott Jaredéval. Gyűlölet fénylett a szemeiben, de valami azt súgta Strykernek,

89

Egy csendes éjszaka hogy a gyűlölet inkább befelé irányul, nem kifelé. Szegény teremtmény. A legkedvesebb dolog az lenne, ha megölné. – Biztos vagy benne, hogy képes lesz megcsinálni? – kérdezte Stryker Zephyrát, mikor a nő visszatette a tőrt a csizmájába. A nő kiment a szobából a folyosóra. Háború felzárkózott hozzájuk. – Ne hagyd, hogy a megjelenése megtévesszen. Gyilkolásra teremtették. – Ahogy a Malachait is. – Igen, de a Malachai félig ember, és az ereje még új neki. Jarednek könnyű dolga lesz. – Megállt a folyosón és Háborúra pillantott. – Tartsd rajta a szemed. Biztosítsd, hogy nem szabadul meg a démonjától. Az az ostoba kis dög az egyetlen, amivel valóban képes vagyok irányítani őt. Stryker figyelte, ahogy Háború fejet hajt Zephyrának, majd visszamegy abba szobába, ahol Jaredet hagyták. – Honnan tudod, hogy nem lázad fel ellened és öli meg Háborút? Zephyra elhúzta a száját. – És mi van akkor, ha megteszi? Talán barátok vagytok? – Nem éppen, de ha Háború meghal, Jared utánad vetheti magát. – Ameddig rajta van a nyakörv, Jared az én tulajdonom. Nem ölhet meg engem és én meg amúgy sem vagyok képes megölni őt. A vérét onthatom és elérhetem, hogy szenvedjen, de a nyakörv nem engedi

90

Sherrilyn Kenyon neki, hogy bármilyen formában is a tulajdonosára támadjon. Egyébként, ha engem megtámadnak, nincs más választása, mint hogy megvédjen engem, függetlenül attól, hogy akarja-e vagy sem. Ezt volt a legkegyetlenebb dolog, amiről Stryker valaha is hallott. El sem tudna képzelni kegyetlenebb büntetést, minthogy kénytelen megvédeni valakit, akit gyűlöl. Ráadásul olyasvalakit, aki kínozza őt. És ettől egészen másnak látta az előtte álló nőt. Olyan ismerős volt, de ugyanakkor teljesen idegen. Mi lett azzal a nővel, akit feleségül vett? – Emlékszem egy csodás lányra, aki nem engedte, hogy macskát tartsunk, mert nem akarta bántani az egereket. Egy nőre, aki kivitette velem a rovarokat, mert nem akarta megölni őket. Zephyra fekete szeme az övébe mélyedt és Stryker látta benne a mély, szívet tépő gyűlöletet. – És én emlékszem, az unokám üvöltésére, ahogy kegyelemért könyörgött, mikor megölték csak azért, mert más volt. És én nem tudtam segíteni neki. Én már nem az a kislány vagyok, akit elhagytál, Stryker. Egy bosszúszomjas nő vagyok, háborúban a világgal, ami fájdalmat okozott nekem. – Akkor megértesz engem. Én nem kértem ezt a fajta életet, és azok vérére szomjazom, akik kivették a részüket az elátkozatásomból. Az apámét, Apollymiét, Acheronét, és Nick Gautier-jét. – És Artemisszel mi van?

91

Egy csendes éjszaka – Nincs bennem szeretet iránta. De valódi gyűlöletet sem érzek iránta. Ameddig nem áll az utamba, nem érdekel, mi történik vele. Zephyra felnézett rá. A férfi fekete haja éles ellentétben állt örvénylő ezüst szemeivel. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az a fiú, aki ellopta a szívét. A fiú, akivel meg akart öregedni. Akkoriban azt hitte, jó ha negyven évet eltölthetnek egymással, még mielőtt a halál elválasztja őket, már ha szerencséjük van. És itt álltak egymással szemben, tizenegyezer évvel később. Ellenségekként. Milyen ironikus. Tizennégy évesen eladta volna a lelkét is, ha együtt töltheti vele az örökkévalóságot. Most nem vágyott másra, minthogy lássa a férfi fájdalmas halálát. Mennyire megváltozott a világ. – Akkor most végre beváltod az ígéretedet és elengeded Medeát? Stryker meglepődött a hirtelen témaváltástól. – Természetesen. – A kezét nyújtotta a nő felé és arra számított, hogy az elüti. Zephyra összeszűkült szemmel nézett rá, mintha épp ezt a lehetőséget vette volna fontolóra. Mikor már Stryker biztos volt benne, hogy meg is teszi, Zephyra felemelte a kezét és az övére tette. Stryker nem tudta, miért lett ettől gyorsabb a szívverése. Zephyra bőre puha volt. A keze kecses és kicsi. Egyetlen mozdulattal darabokra törhetné az összes

92

Sherrilyn Kenyon csontját, mégis, abban a kézben elég erő volt ahhoz, hogy térdre kényszerítse. – Elfelejtettem, milyen kicsi is vagy. Számára a nő mindig nagyobb volt az életnél. De most, hogy itt volt mellette, felidéződött benne, hogy milyen jó érzés volt, mikor a nő hozzá simult. – Elég nagy vagyok ahhoz, hogy szétrúgjam a segged. Stryker felemelte a nő kezét és csókot nyomott rá. – Már alig várom. Zephyra szeme elsötétedett. – Szándékosan késleltetsz minket? – Nem. – Megfogta a nő könyökét és a visszateleportálta magukat Kalosis főcsarnokába. – A neked tett ígéreteimet meg fogom tartani. Mindig. – Ezt még talán be is venném, ha nem szegted volna már meg a legfontosabb esküt, amit egy férfi egy nőnek tehet. Apád első tesztjén megbuktál. Nevezz kételkedőnek. – Arra semmi szükség, szívem. – A saját kamrájához vezette a nőt, ahol egy végtelenül dühös Medea várt rájuk. Amint Stryker kinyitotta az ajtót, Zephyra ellépett mellőle, hogy megbizonyosodjon róla, a lányának nem esett baja. Medea gyűlölködve nézett Strykerre. – Igazad volt, anya. Ez egy seggfej. Zephyra felnevetett. – Tizenegyezer év után még mindig nem hallgatsz a bölcsességemre.

93

Egy csendes éjszaka – Csak tizennégy évvel vagy idősebb nálam. Ez nem ad neked túl nagy előnyt, nem igaz? – Medea elnézett az anyja mellett. – Miért lélegzik még mindig? – Harcosi egyezséget kötöttünk. A következő két hétben el kell viselnünk őt, és utána elvághatom a torkát. Stryker fáradtan felsóhajtott a két nő rosszindulatú beszélgetésétől. – Egyébként észrevettétek, hogy még itt vagyok? Zephyra gőgösen nézett rá. – Természetesen. Csak nem érdekel minket. – Ó. Nos, ha már ezt tisztáztuk… – A szemeit forgatta. – Miért nem szólok az egyik emberemnek, hogy mutassa meg Medeának a saját szobáját? – És velem mi lesz? – kérdezte Zephyra. Egy lassú mosoly kúszott végig a férfi ajkain. – Te itt maradsz. Velem. Zephyra keresztbe tette a karját. Stryker nagyon magabiztos volt. Noha azt be kellett ismernie, hogy rendkívül jóképű volt, ez nem változtatott azon, hogy gyűlölte őt. – Szörnyen biztos vagy a sármodban. – Volt időm, hogy felfejlesszem. Medea vicsorogni kezdett. – Ebből elég legyen. Kérlek, tartsátok tiszteletben azt, hogy vért hányni undorító, és ha csak nem akartok takarítani utánam, akkor hagyjátok ezt abba, míg oda nem értem a szobámba. – Davyn! – kiáltotta Stryker. A démon azonnal megjelent. – Uram?

94

Sherrilyn Kenyon – Mutasd meg a lányomnak Satara szobáit. Gondoskodj róla, hogy meglegyen mindene, amire szüksége van. Davyn fejet hajtott előtte. – Szabadon jöhet és mehet? Stryker Zephyrára nézett. – Utánam fogod küldeni, hogy megöless? – Nem. A szavamat adtam neked, és veled ellentétben, én be is tartom. Biztonságban vagy, te gyáva. Sosem küldenék egy kislányt, hogy elvégezze az anyja munkáját. Stryker nem reagált a sértésekre. – Adj neki belépést a villámüregekbe. – Igenis, uram. – Medea? – Stryker várt, míg a lány visszanézett rá, csak akkor szólalt meg. – Ne aggódj, Satara szobája elég messze van ahhoz, hogy ne halld, ha anyáddal vadul szeretkezünk. Zephyra levegő után kapkodott. Medea csúnyán nézett rá. – Igazad volt, anya. Hagynom kellett volna, hogy elvágd a torkát. – Davyn felé fordult. – Jutass ki innen amilyen gyorsan csak lehet. Davyn szeme csillogott a nevetéstől és gyorsan becsukta az ajtót. Amint egyedül maradtak, Zephyra megrázta a fejét. – Ez nagyon kegyetlen volt tőled. – Nem tudtam ellenállni. Különben is, meg kellett volna tanítanod neki, hogy ne fedje fel mások előtt a gyengeségeit.

95

Egy csendes éjszaka – A szülei vagyunk. Szeretnünk kellene őt, nem pedig lecsapni a gyengeségeire. – És mégis itt vagyunk, az apám és a nagynéném halálát tervezgetve. – Ez csak rád igaz. Én téged akarlak megölni. – Igaz, de a lényeg az… ma család, holnap ellenség. – Mindig is ez volt a te bajod, Stryker. Én hiszek abban, hogy a család örök. Ahogy mondani szokás, a vér sűrűbb a víznél és ez az apolliták esetében még inkább igaz. Bárcsak hihetne ebben. De ez a létezése során még sosem bizonyult igaznak. A családja csak későbbi ellenségeket biztosított neki. – Állt-e mellettem valaha is a családom? – Szerintem a valódi kérdés inkább az, hogy te álltál-e mellettük valaha is? Én ott lettem volna neked. Örökké. De sosem adták meg az esélyt rá. A múltja fájdalmai és árulásai ellenére Zephyra szavai felkeltették a figyelmét. Annyira szeretett volna maga mellett tudni valakit, akiben megbízhat. Csak egyszer. Csak Urian volt ott neki és épp ezért lett annyira dühös, mikor megtudta, hogy Urian titkolózik előtte. Hogy a fia mit tett a háta mögött… Merhet bízni Zephyrában? – Most megadom neked az esélyt. Zephyra hátrált egy lépést. – Már túl késő. Túl sok évszázad telt már el ahhoz. Volt idő, mikor csak azért éltem, hogy egy kedves szót halljak tőled. De az a hajó

96

Sherrilyn Kenyon elsüllyedt a keserűség nyomása alatt, és ezt még a vonzerőd és a ravaszságod sem hozhatja helyre. Stryker lehajtotta a fejét, így az ajkaik egy vonalba kerültek. – A szíved vad ritmusa azt mondja nekem, hogy hazudsz. Még mindig akarsz engem. – Ne keverd össze a haragot a vággyal. A véredet akarom, nem a tested. Stryker nem hitt neki. Egy percig sem. – Most mondd meg őszintén, hogy egyszer sem gondoltál rá, milyen voltam meztelenül. Vagy hogy nem emlékszel, milyen volt, mikor szeretkeztünk. Zephyra leeresztette a kezét óvatosan kézbe vette a férfi erekcióját. – Te férfi vagy, Stryker. Tudom, hogy csak erre vagy képes gondolni. – Erősen összeszorította a kezét, amitől a férfi zihálni kezdett és kétrét görnyedt, ahogy a fájdalom az ágyékába nyilallt. Zephyra a férfi heréibe vájta a körmeit. – De én nő vagyok, és ahogy egy elmés költő egyszer megírta, a pokol haragja semmi egy nő megvetéséhez képest. Tekints engem a saját, személyes poklodnak. – Egy újabb erős szorítással, a nő hátrébb lépett. Stryker legszívesebben halálos erejű csapást küldött volna rá, de a teste annyira fájt, hogy nem tudott tenni semmit, csak nézte, ahogy a nő megfordul, és egyedül hagyja a szobájában. – Még nincs vége, szívem – morogta fájdalmasan. Vissza fogja szerezni őt, és Zephyra még a bocsánatáért fog könyörögni. Mindegy mibe kerül, az övé lesz.

97

Egy csendes éjszaka Aztán pedig ő maga fogja megölni a nőt.

98

6. fejezet -H

ogy van? Tory felnézett az ágyról, amin Ash pihent és Savitar levendula színű szemébe nézett. Furcsa, mert esküdni mert volna, hogy a színe korábban még zöld volt… A férfi levette a vizes ruháit és most egy fehér vászonnadrág volt rajta nyitott hawaii inggel, ami látni engedte kidolgozott felsőtestét. Hosszú barna haját hátrasöpörte szép, férfias arcából. – Háború elég csúnyán ellátta a baját… – Túlélem – mondta Ash és feléjük fordult. Felkönyökölt a párnákra, majd az ujjaival hátrafésülte fekete haját. – Higgyetek nekem, ennél sokkal rosszabb verésben is volt már részem. Csak nem a közelmúltban. Tory korholóan nézett rá. – Nem is tudom, nemrég ment át rajtad egy autó…

Egy csendes éjszaka Ash elhúzta a száját és megfogta a nő kezét. – A saját védelmemben mondom, de akkor a figyelmemet elterelte az, hogy egy bizonyos – itt jelentőségteljes pillantást vetett Toryra – embernek épp halál-közeli élményben volt része. Savitar nem törődött az élcelődésükkel. – Nos, a jó hír az, hogy most megszabadultunk tőle. A rossz hír viszont… Ash befejezte helyette a mondatot. – Vissza fog jönni. Savitar bólintott. Tory nyelt egyet, a félelem feltört benne. – Nem kellene felkészülnünk rá? Úgy tűnt, Savitar nagyon megsértődött ettől a kérdéstől. – Az a seggfej nem fog az én szigetemre jönni. Annál okosabb. Nem kopogtatod meg az ördög vállát, hacsak nem vagy hajlandó az ő ritmusára táncolni. Ash megköszörülte a torkát és csúnyán nézett Savitarra. – Tudod, Tory, jó oka van annak, hogy a sziget állandóan változtatja a helyét. Sav egy kissé paranoiás, így a sziget komoly védelmi rendszerrel bír a természetfeletti lényekkel szemben. A házigazda speciális meghívása nélkül senki sem léphet be Neratitire, Alexion ezért hozott benneteket ide. Tudtuk, hogy Háborúval szemben ez az egyetlen biztonságos hely. Én és azok, akik hozzám tartoznak, állandó meghívóval rendelkeznek, de az univerzum többi része ki van innen zárva, míg Savitar azt úgy akarja.

100

Sherrilyn Kenyon Savitar beletúrt a hajába. – Még ha Háború meg is találná a szigetet, nem merné idetolni a szánalmas seggét. Visszarugdosnám őt a kőkorszakba. – Savitar szemében derű csillogott. – És a paranoiámról meg akadj le, kölyök. Ez mentette meg a seggedet, nem? – De igen és köszönöm. Savitar fejet hajtott. – Szívesen. De ne keveredj még egyszer bajba. Az anyád olimpiai sportággá fejlesztette azt, hogy mások idegeire menjen és most már az én fejem is fáj miattad. Mondanám, hogy menj el hozzá és maradj is ott vele, míg a tojáshéj le nem esik a fenekedről, de nem akarom, hogy a világnak befellegezzen. Azonban ha továbbra is nyaggat, talán meggondolom magam és én magam viszlek el hozzá. Ash felnevetett. – Ezt észben tartom. Most már csak az a kérdés, ki ébresztette fel az új barátunkat és mondta neki azt, hogy játsszon el velem egy kicsit. Tory mogorva pillantást küldött feléjük. – Én Artemiszre tenném a pénzem. Savitar felmordult. – Én pedig fogadok veled, mert vesztenél. Maga Artipou mondta. Nem ő csinálta ezt, ami jó hír a számunkra, mert ez azt jelenti, hogy hozzászokott a gondolathoz, hogy ő többé már nem Ash barátnője. Nem túl boldog emiatt, de nem akarja a halálotokat sem. Aprócska győzelem, ez igaz. De jobb, mint a semmi. Tory a homlokát ráncolta. – Akkor ki… – A mi drágalátos Strykerünk szabadította őt rá a világra.

101

Egy csendes éjszaka Ash átkozódott. – Sejthettem volna. Hol van most Háború? – Eltűnt a radaromról, ami azt jelenti, hogy valószínűleg visszatért Kalosisba és jelenti Strykernek a látványos bukását. Ash szeme összeszűkült a gyanútól. – Anyám biztonságban van? – A fejemben visszhangzó, utánad érdeklődő kérdésekből ítélve, a válasz kétségtelenül igen. De ne aggódj. A Charontéim vele vannak. Nem túl boldog emiatt, de kivételesen ésszerűen viselkedik. Leginkább a te biztonságod érdekli őt. És azt üzeni neked, tégy meg mindent, hogy épségben maradj. A saját életével nem igazán törődik. Ash felmordult. – Nem fogom megölni Strykert, aztán meg eltemetni az anyámat. Mi a pokolért kötötte össze az életerejüket? Savitar vállat vont. – Benne nincs meg a mi képességünk, hogy előre lássa a jövőt. Az ereje a pusztításból áll, nem a jóslásból. Biztos vagyok benne, ha tudta volna, hogy Stryker egy nap fenyegetés lesz rád nézve, ő maga ölte volna őt meg. És most már tudod, hogy én miért nem sajnálok meg senkit. Az együttérzés később úgy is csak visszaüt, és komoly sebet okoz neked. Ash ledobta magáról a takarókat és fel akart állni. Tory elkapta és visszanyomta őt az ágyra. – Pihenned kellene.

102

Sherrilyn Kenyon Ash megcsókolta a nő kezét. – Nem tehetem. Egy őrült járkál szabadon és valószínűleg az anyám otthonában rejtőzködik. – Lehunyta a szemét és ruhákat jelenített meg magán. – Fel kell készülnünk. Találj egy helyet, ahol szembenézhetünk Háborúval anélkül, hogy egy csomó ártatlan belehalna. Savitar a szemeit forgatta. – Testvér, nem akarok vészmadár lenni, de mi most Háborúról beszélünk. Nincs rá mód, hogy minimalizáljuk a veszteségeket. Azt ő nem fogja hagyni. Huszonöt chthoniaival együtt harcoltam ellene és úgy söpört rajtunk keresztül, mintha lemúriai4 rabszolganők lettünk volna. Kettőjük szívét kitépte és lenyomta a torkukon, miközben nevetett és lenyalta a vért a kezéről, majd utánunk jött. Én is alig éltem túl és emberi idő szerint két évtizedembe került, hogy teljesen felépüljek. Ne gondold, hogy félek attól a rohadéktól, mert nem. Csak azt akarom, hogy teljesen megértsd, mivel állunk szemben. Ash a homlokát ráncolta Savitar összefoglalója hallatán, de a döntése nem változott. Ki kell vonniuk Háborút a forgalomból vagy így, vagy úgy. – Legutóbb hogyan ejtettétek csapdába? – Ishtar5, Eirene6, Bia7 és a Gigászok8 a segítségünkre siettek. Közülük csak Eirene istennő van még életben. És 4 Lemúria a mítosz szerint egy elsüllyedt kontinens az Indiai-óceán térségében. A modern geológiában egy ideig vita volt a létezéséről, de mára szinte egyöntetűen az a szakvélemény, hogy nem létezett. 5 Ishtar: a termékenység, szerelem és háború sumér istennője, Sin (12. könyv) lánya.

103

Egy csendes éjszaka csak nyolc chthoniai maradt. Ebbe a számba te is beletartozol. Ash még mindig nem volt hajlandó elhinni, hogy a helyzet reménytelen. – Mindig van egy kikapcsoló gomb. Csak meg kell találnunk. – Meg fogjuk próbálni. De addig is, tudnod kellene, hogy a barátocskád, Urian híreket kapott a sötét oldalról. Stryker összehívja a démonokat az egész világról és olyan erőket gyűjt össze, amire még Cecil B. DeMille is büszke lenne. – Miért? – Stryker rá akarja szabadítani őket az emberiségre karácsony napján. Persze Urian azt mondta, talán hajlandó lenne visszavonni a támadást, ha feladod magad Háborúnak és fájdalmas halált halsz. Tory dühösen Ash-re nézett. – Ne merészeld. Esküszöm, Acheron Parthenopaeus, hacsak egyáltalán fontolóra veszed, addig foglak ütni, míg a kegyelmemért nem könyörögsz. Ash szorítása erősebb lett a nő kezén. – Ne aggódj. Még ha fel is adnám magam, Stryker akkor sem hagyná békén az embereket. Ez a természetében van, és nem vagyok annyira ostoba, hogy azt gondoljam, valaha is megkönyörülne rajtuk. Mit is szoktál mindig mondani? Nem attól függ, milyen lapok vannak a kezedben. Attól 6

Eriene: A béke görög istennője, a Hórák egyike. Bia: Styx (gyűlölet) és Pallasz (háborúskodás) lánya, a hatalom istennője, Zélosz (irigység), Niké (győzelem) és Kratosz (erő, 17. könyv) testvére. 8 Gaia és Uránosz gyermekei, félig kígyótestű lények. 7

104

Sherrilyn Kenyon függ, milyen sorrendben feded fel a lapjaidat. – Ash felkelt az ágyból. – Sav, szeretném, ha lemennél anyámhoz. Savitar fuldokolni kezdett a kérés hallatán. – Megőrültél? Az a nő gyűlöl engem. Nem, nem gyűlöl. A gyűlölete egy előre lépés lenne ahhoz, hogy egy nap talán kedveljen engem. Ez olyasmi volt, amit Acheron sosem értett, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy nem hagyhatta egyedül az anyját Strykerrel és Háborúval. – Vidd Alexiont meg Dangert magaddal és maradj mellette. Biztosítsd, hogy nem esik baja. – Őket sokkal jobban tolerálná maga körül, mint Savitart. – Különben erről nekem kell gondoskodnom és mivel a lényeg az, hogy próbáljuk elkerülni az apokalipszist, az én jelenlétem az otthonában nem a kívánt eredményre vezetne. Ha Ash valaha is betenné a lábát Kalosisba, anyja még Strykernél és Háborúnál is gyorsabban pusztítaná el a világot. – Te vagy az egyetlen, akiben megbízom, és akiről tudom, hogy meg tudja őt óvni Strykertől, Háborútól és Kessartól. Függetlenül attól, hogy anyám és én nem mindenben értünk egyet és a háború ellentétes oldalain állunk, ő az anyám és nem akarom, hogy bármi baja essen. Savitar olyan arcot vágott, mint aki inkább azt szeretné, hogy kibelezzék. Nem mintha Ash hibáztatta volna ezért. Az anyja elképesztően… temperamentumos

105

Egy csendes éjszaka tudott lenni és elég nehezen tudott szót érteni vele… pedig Ash-t szerette. Savitart alig volt képes elviselni. – Rendben – enyhült meg Savitar. – Elmegyek. De tartozol nekem. Nagyon sokkal tartozol nekem, szóval ha bármire is szükségem lesz valamikor, mindegy, mi az, jössz nekem eggyel. Ash elhúzta a száját. – Nem olyan rossz ő. – És ezt te mi alapján állítod, kölyök? Az anyád a Pusztító. Ezt a címet nem csak kiérdemelte, de rá is szolgált. És te odaküldesz hozzá engem, alig néhány Charonte támogatásával? Tettem én ellened valaha bármit is? Ash nevetett. – Légy már férfi, Sav. Úgy siránkozol, mint egy kislány. – Ha anyád olyan lesz, mint amilyen szokott lenni, akkor azzá is fog változtatni és borzasztóan nézek ki rózsaszínben. Köszönöm, kölyök. Ash a fejét rázta, miközben figyelte, ahogy a chthoniai eltűnik. Mikor Ash keresztül akart vágni a szobán, Tory szilárd elhatározással elé állt. Úgy festett, mint egy katonai parancsnok, aki kész a harcra – ami nem jósolt túl sok jót Ash-nek. – Igen? – Hová mész? – Meglátogatom Nicket. Tory elhúzta a száját. – Szerinted van annak bármi értelme? Az a férfi még Strykernél is jobban gyűlöl téged. Szerencsés leszel, ha nem próbálja meg kihúzni a gerinced az orrodon keresztül.

106

Sherrilyn Kenyon – Örülök, hogy visszakaptam Miss Napfényt. Még valami ehhez hasonló vidám kép, amit meg szeretnél osztani velem? – Csak egy. Ha elhagyod Neratitit, Háború megtalálhat. Mit teszel, ha felbukkan? – Összevérezem a kedvenc ingét. Tory szeme elsötétült. – Nem vagy vicces, Ash. Te magad mondtad. Ez az egyetlen biztonságos hely Háború elől. – Nem vagyok félős kisfiú. Isten vagyok. Nem fogok rejtőzködni csak azért, mert félek, hogy megsérülök. Figyelmeztetnem kell Nicket, hogy az ellenségeink a nyomában vannak. Ennyivel tartozom neki. Tory keresztbe tette a karját és eltökélten nézett Ashre. – Akkor én is veled megyek. A nagy francokat. Előbb kötözné le a nőt, minthogy ezt megengedje. Noha Tory megkapta anyja erejének egy részét, de nem az összeset és ellentétben vele, ő nem volt hozzászokva ahhoz, hogy napi szinten harcoljon az életéért. – Magammal viszem Xirenát. De te itt maradsz, erről nem nyitok vitát. Tory vicsorogni kezdett. – Olyan makacs vagy. Ash olyan mosolyt villantott a lányra, amivel remélte, hogy felolvasztja felesége vasakaratát. – A legjobbtól tanultam. – Igen, tudom. Már találkoztam anyáddal.

107

Egy csendes éjszaka A Charonte démon Xirenát kint hagyta, hogy biztonságban legyen, amennyiben harc törne ki. Ash Nick házában kutatott a cajun jelenléte után. De nem hallott szívverést. Viszont kétségtelenül érezte egy erő jelenlétét. Ősi volt és hideg, Ash egész teste figyelmeztetően megfeszült. Harcra készen Nick hálószobájába teleportált, ahonnan a legerősebben érezte a különös erőt. Mikor Ash megjelent, egy magas, vörös hajú férfi fordult felé. Hátborzongató, sárga szemei telve voltak szenvedéssel és erővel. Az arca finoman cizellált és szép volt. Vállig erő vörös haja tökéletesen keretezte az arcát. Fekete gót ruhákba öltözött. Ash évszázadok óta nem látta őt. – Jared? A Sephiroth tiszteletteljesen fejet hajtott Ash előtt. – Rég nem láttalak, atlantiszi. – Miért vagy itt? Jared felsóhajtott és letette Nick vudu-babáját a férfi éjjeli szekrényére. – Valószínűleg ugyanazért, amiért te is. Nick Gautier-t keresem. Az egyetlen kérdésem csak az, hogy ő számodra barát vagy ellenség. – Számít? Jared arca megkeményedett. – Nem igazán. Csak tudni akarom, mennyire leszel rám dühös, mikor megölöm. – Nagyon.

108

Sherrilyn Kenyon Jared felsóhajtott. – Nagy kár. De ez nem változtat semmin. – Körbe sétált a szobában, magába szívva Nick esszenciáját, hogy könnyebben be tudja őt határolni. Ash az erejével elrejtette Nick nyomait, hogy Jared ne tudja pontosan kiolvasni őket. – Miért érdekel téged Nick? Jared a hüvelykujjával megrángatta a nyakán lévő fekete bőrnyakörvet. – Nem az én tisztem, hogy kérdéseket tegyek fel. Pusztán azért vagyok itt, mert engedelmeskednem kell, mint egy esztelen rabszolga, amivé tettek engem. Ash felsóhajtott, mikor a férfi emlékeztette őt a szolgaságára. Ez egy közös pont volt mindkettejük életében, olyasmi, amit még a legrosszabb ellenségének sem kívánna. Bármit megtenne azért, hogy felszabadítsa az előtte álló harcost, de az a fajta szolgaság, amiben Jared élt, sosem fog véget érni. – Kérhetek tőled egy szívességet? – mondta Jared, a hangja tudatta Ash-sel, hogy a Sephiroth mennyire gyűlöli, hogy kérnie kell bármit is. Ash még így is elővigyázatos volt. A szívességek ritkán sültek el jól. – Az a szívességtől függ. Jared szélesen elmosolyodott, majd levette a fekete bőrkabátját és felfedte a felkarját borító sárkánytetoválást. – Nim. Emberi formába. Most. Ash figyelte, ahogy Jared karjáról sötét árnyék emelkedik fel és egy fiatal fiú jelent meg előtte. A százhetvenöt centi magas démon úgy öltözködött, mint

109

Egy csendes éjszaka egy punk, nagy szemüveggel, amit a fekete hajfürtjei közé szúrt, az állán kis kecskeszakáll volt. A körmei feketére voltak festve, akárcsak a szeme és a ruhái. Az egyetlen szín rajta egy kitömött, rózsaszín plüssnyúl volt, amit lánccal a derekára erősített. Nim tekintete Acheronra ugrott, a szeme elkerekedett. Jared háta mögé ugrott, hogy elrejtőzzön. – Barát vagy ellenség? Jared ingerülten felsóhajtott. – Barát. Méghozzá egy meglehetősen jó barát. Nim úgy jött elő mögüle, mint egy bizonytalan kisgyerek. – Charonte démonoktól bűzlik. – Tudom, és azt akarom, hogy vele menj. – Nem! – vágta rá a fiatal démon. – Nim Jareddel marad. Örökké. Jared átkozódott. – Ki tudnál segíteni egy sorstársat, Acheron? Biztonságba kell helyeznem Nimet, de ha velem marad, bármikor megölhetik. – Nem! – morogta Nim még határozottabban, mint ez előtt. Jared válaszul morogni kezdett. – A fenébe is, Nimrod. Egyszer az életben tedd azt, amit mondtam és menj Acheronnal. A démon a magához ölelte a kis rózsaszín nyulat és eszeveszetten megrázta a fejét. – Nim Jareddal marad. Ezek a szabályok. Jared arcán rángatózni kezdett egy izom. – Sosem kellett volna megmentenem az életed.

110

Sherrilyn Kenyon Ash érezte Jared fájdalmát és megértette, mit próbál meg elérni. Mivel Ash-nek is volt saját démona, tisztában volt azzal, mekkora gyengeségnek bizonyulhatnak. És mekkora felelősséggel jártak. Még ha a démon ránézésre emberi mértékkel mérve húsz évesnek nézett ki, a beszéde és a tettei alapján még Ash Simijénél is fiatalabb volt. – Nincs rosszabb a kamasz démonoknál. – Ha tudnád, mennyire igazad van. – Valójában tudom. – Ash lassan közelítette meg Nimet, mint ahogy ezt egy csecsemővel is tenné. – Nim, ha akarod, velem jöhetsz és ígérem, senki sem fog bántani. Nim ideges, fürkésző pillantást vetett rá. – Nem ismerlek téged. Jared megpróbálta Ash felé lökni a démont. – Jó ember. Nim felvillantotta a szemfogait és veszélyesen rájuk vicsorgott. – Charonték közelében él és ők gyűlölnek engem. Mindig bántják és kivéreztetik Nimet. Jareddal akarok maradni. – Nim ezzel visszatért aludni sárkánytetoválásként Jared nyakára. Jared hosszan és dühösen felsóhajtott. – Van bármi mód arra, hogy megszabaduljak tőle? – Nincs. – Sejtettem. – Jared szeme arany fénnyel izzott, miközben a szemszíne aranyló borostyán színt vett fel. – Egy nap a mesterem meg fogja ölni, ha nem találok neki új otthont.

111

Egy csendes éjszaka – Szerintem ezt neki is el kellene mondanod. – Azt mondja, inkább halna meg, semmint hogy elhagyjon. Számára mi egy család vagyunk. Felteszem, ez esetben én vagyok a pszichopata nagybácsi, akiről senki sem akar beszélni. Ő meg a kisgyerek, akinek csak képzeletbeli barátai vannak. Rockwell család, itt jövünk mi. Ash elmosolyodott a gazdag amerikai család neve hallatán. Őszintén szólva, Ash nagyon sajnálta Jaredet, de nem tehetett érte semmit. – Akkor ez az ő döntése. Jared tekintete megkeményedett. – Hogy éreznéd magad a helyemben, ha Simiről lenne szó? – Tudod a választ. – És tudod, hogy miért kell tőle megszabadulnom. Igaza van. Nincs rosszabb annál, ha van egy nyílt gyengepontod, amiről azok is tudnak, akik rajtad élősködnek. Egy olyan gyengeség, amivel elérhetik, hogy teljesítse minden kívánságukat, és amivel irányításuk alá vonhatják. Ash ezt mindenki másnál jobban tudta. És mélyen átérezte Jared helyzetét. Ash felsóhajtott és témát váltott, abban még talán volt egy kis irányítása a helyzet felett. – Szóval, miért téged küldtek, hogy végezd ki Nicket? Jared felvette a kabátját. – Ő az utolsó leszármazottja a Malachai vérvonalnak, Ash felnevetett az ötlet abszurditásán. – Nick Gautier egy Malachai? Ugyan már, Jared. Hagyjuk a mellébeszélést.

112

Sherrilyn Kenyon – Nem vicceltem. Ő fajtája utolsó tagja. Ash döbbenten eltátotta a száját. Nick Gautier? És bármekkora őrültségnek is tűnt, különös módon volt értelme. Nick kiaknázatlan ereje. Az, hogy Ash képtelen volt irányítani őt… A picsába. Hogy-hogy nem vette észre? Mert nem kereste. De egyébként, is ki gondolta volna? A faj kihaltnak számított. – Ne érezd magad rosszul – mondta halkan Jared. – Az erejét lekötötték és elrejtették, akárcsak a tiédet, mikor ember voltál. Akkor szabadult fel, mikor Háború megtámadta őt. – Nick tudja, hogy mi ő? Jared a fejét rázta. – Az én dolgom az, hogy végezzek vele, mielőtt rájön. – Azt nem engedhetem. – Neked sincs választásod, ahogy nekem sem. – Jared eltűnt, még mielőtt Ash akár csak levegőt vehetett volna a válaszhoz. – Jared! A Sephiroth teljesen figyelmen kívül hagyta őt. – A pokolba! – Ha Jared előbb találja meg Nicket, mint ő, akkor az a kölyök fél másodpercen belül halott lesz.

– Nagyon önelégültnek tűnsz.

113

Egy csendes éjszaka Stryker hátrapillantott a válla fölött és meglátta az őt bámuló Zephyrát. – Itt vagy az én felségterületemen. Miért ne lennék elégedett? – Több milliónyi okra tudok gondolni, kezdve a ténnyel, miszerint jobban vágyom a halálodra, mint a levegőre. Ami pedig a többit illeti, fontossági sorrendben vagy az abc szerint szeretnéd hallani őket? Stryker nevetett. – Mondd meg nekem őszintén… hiányoltál engem valaha is? – Nem. A szavak övön alul ütöttek. – Egyszer sem? Zephyra keresztbe fonta a karját. – Tudod mire emlékszem rólad, Stryker? A nekem címzett utolsó szavaidra. Nincs rá okom, hogy maradjak. Aztán kisétáltál a házunkból és egyszer sem néztél vissza. Nincs okod, hogy maradj, ezt mondtad nekem. Semmi. – Zephyra szeme összeszűkült. – Darabokra törted a szívem ezekkel a szavakkal. Az sem sértett volna meg ennyire, ha megütsz. Stryker habozott, tisztán látta maga előtt azt az éjszakát. Zephyra ott állt előtte, könnyek voltak a szemében. De egy sem csordult ki. Tisztelettel adózott az erejének. Nem akart semmi mást, csak a karjaiba húzni és megmondani neki, hogy egyáltalán nem érdekli, mit akar az apja. Hogy Zephyra volt az egyetlen, akit szeretett és meghalna azért, hogy megvédhesse. De ha vele maradt volna, az apja megölte volna a nőt, ebben egy percig sem kételkedett. Vagy ha nem Apollón

114

Sherrilyn Kenyon tette volna meg, akkor a nővérét, Artemiszt küldte volna rájuk a vérvonaluk becsülete miatt, hogy mikor Zephyra megszülte volna a gyermekét, ölje meg mindkettejüket. Apollón ilyen téren meglehetősen haragtartó volt. Stryker próbálta ezt elmagyarázni Zephyrának, de a nő nem volt hajlandó hallgatni rá. Akkor téged szeretve fogok meghalni. – Ezek voltak az utolsó szavai a veszekedésük végén. Ez egy olyan áldozat volt, amit Stryker nem volt hajlandó meghozni. Úgy gondolta, jobb, ha a nő gyűlöli őt, de él, mintha szerette volna őt és emiatt meghal. Bárcsak tudta volna, mi vár rá a jövőben. – Nem úgy értettem azokat a szavakat. – Most már ne magyarázkodj. Leírtalak téged, ahogy akkor te is leírtál engem. Ellentétben Medeával, én nem vágyom arra, hogy még egy kis időt eltöltsek veled. Csak ki akarlak nyírni. – Már megint visszatértünk ide. – Mindig vissza fogunk térni ide. Stryker legszívesebben átkozódott és tombolt volna, de ő is tudta, hogy ezt kiérdemelte. Zephyrának igaza volt. Kisétált a nő életéből és sosem nézett vissza. Nem, ez nem igaz. Visszanézett. Elég gyakran. Emlékezett az együtt töltött idejükre. Arra, hogyan festett, mikor reggel egymás mellett ébredtek fel. Ahogy szégyenlősen pillantott rá, mintha élve fel akarná falni. Gyűlölte magát, amiért erről lemondott. Amiért elhagyta őt.

115

Egy csendes éjszaka Felsóhajtott és az ajtó felé ment. – Dolgom van, és azt nem hanyagolhatom el. Ha bármire szükséged van, hívd Davynt. – Nem mondott többet, csak kifordult az ajtón és távozott. Zephyra figyelte a férfit, ahogy egyedül hagyta őt a szobájában. Az ezüstszemekben tükröződő fájdalomtól az ő szíve is megsajdult és gyűlölte magát a gyengesége miatt. Azok után, amit a férfi vele tett, miért akarja még mindig átölelni őt? Igen, legszívesebben kikaparta volna a szemét és halálra szurkálta volna egy tőrrel. De a dühén és a fájdalmán túl, az énjének volt egy része, amelyik még mindig szerette őt. Erősen próbálta ezt figyelmen kívül hagyni. Stryker idióta volt és gyáva. Ő a lányod apja. És akkor mi van? Egy biológiai donor, aki elhagyta őket. Ez még nem teszi őt apává. Csak egy seggfejjé. A dühe megújult. Körbe pillantott a szobában, ahol a férfi aludt. Meglehetősen kopár volt. Burgundi ágynemű huzat az ágyon. Ablakok nem voltak. A falakon nem volt semmi és csak egy kis komód álldogált a sarokban. – Úgy élsz itt, mint medve a barlangjában. Még csak egy könyv sem volt az éjjeli szekrényen. Ami magával hozta a kérdést, hogy akkor minek van ott neki. A legfelső fiókot nagyon könnyen ki tudta húzni. Talán azért, mert van benne egy belső, rejtett fiók is. Kíváncsian kutakodni kezdett.

116

Sherrilyn Kenyon Amit a legalsó fiókban talált, arra a legkevésbé sem számított. Egy kézzel festett kép volt, amit Strykertől kapott annak idején esküvői ajándék gyanánt. Az emlékek előtörtek, ahogy a saját fakuló arcára nézett. A képen ősi görög ruhában volt, szőke haja feltűzve, amiből néhány kiszabadult tincs az arca körül hullámzott. Nagy zöld szemeiben a rég elvesztett ártatlansága csillogott. Teljesen megfeledkezett ennek a képnek a létezéséről. De Stryker nem. A történtek ellenére megtartotta. És a fiókban még több másik kép is, fotók férfiakról, akik nagyon hasonlítottak Strykerre. Az egyik kép különösen megragadta a figyelmét. Három férfi volt rajta, arcban és testfelépítésben hasonlítottak egymásra, az 1930-as évek divatja szerint öltöztek. A karjaikat átvetették egymás vállán és boldogan mosolyogtak. Stryker fiai. Újabb és újabb képeket talált róluk. A fiókban volt egy másik festmény is, egy lányról, aki szinte teljesen ugyanúgy nézett ki, mint Medea. Hideg kúszott végig Zephyra hátán, mikor az ujjaival végigsimítva rajta észrevett egy kifakult írást a jobb alsó sarokban. Tannis. Bizonyára Stryker lánya volt. Letette a képet, mikor megtalálta a következő fotót a fiókban. A fénykép minőségéből és a fekete ruházatból ítélve úgy saccolta, hogy a kép tíz évnél nem készülhetett régebben. Egy fiatal férfiről készült, akinek ezüstszőke haja lófarokba volt kötve – az 1930-as képen ő állt középen. Noha a vonásai férfiasak voltak,

117

Egy csendes éjszaka hátborzongatóan hasonlított Medeára. És mikor Zephyra fénybe tartotta a képet, észrevett valamit. Könnyfoltok voltak rajta. – Ez lehetetlen – suttogta, képtelen volt elképzelni, hogy Stryker bármi miatt is sírna. Ő sosem volt az a szentimentális típus. Látta, mikor egyszer egy nagyon csúnya sebet szerzett gyakorlás közben és a szeme még csak el sem ködösült. Az egyetlen alkalom, mikor könnyben úszva látta a szemét… Az az éjszaka volt, mikor elhagyta őt. És mikor megérintette a foltokat, tudta, hogy azt könnyeken kívül más nem okozhatta. Rajta kívül pedig ki másnál lehetett volna a kép és ki sírt volna felette? Senki. Ezek a képek Strykeré voltak, és olyan helyen tartotta őket, ahol azt hitte, senki sem talál rájuk. – Jóságos ég. – Annak a fattyúnak volt szíve. Ki hitte volna? Örökké szeretni foglak, Phyra. Ebben vagy bennem sose kételkedj. A torka elszorult, mikor lenézett a róla készült képre, amit a többi kép felett volt. Vajon tényleg hiányzott Strykernek? Tényleg sóvárgott után? Ne légy nevetséges. Valószínűleg számított rá, hogy megtalálod. Számított rá? Stryker halottnak hitte őt. Mi másért tartotta volna meg a képét évszázadokon keresztül, ha

118

Sherrilyn Kenyon nem azért, mert jelentett neki valamit? Ő ugyan semmilyen emléket nem őrzött meg a férfiről. – Ne merj elgyengülni – morogta magának. – Ez nem jelent semmit. – Eltökélten próbált kemény maradni, miközben visszarakta a képeket, de megfagyott, mikor észrevett valamit, ami korábban elkerülte a figyelmét. Egy vékony, kirojtolódott, zöld szalag volt az. Ugyanaz a szalag, amit a róla festett képen is viselt. És a középére rá volt kötve a jegygyűrűje, amit a férfihoz vágott, mikor az megmondta neki, hogy elhagyja őt. Zephyra szemébe könnyek gyűltek, mikor meglátta az ősi írást a szalagon. S'agapo. Görögül annyit tesz, „szeretlek”. – Légy átkozott – morogta és még jobban elgyengült most, hogy látta a férfi szerelmének nyilvánvaló jelét. Stryker törődött vele. Ennyi évszázadon keresztül olyan közel tartotta Zephyrát magához, amennyire csak tudta. Képtelen volt ott maradni a szobában, elment, hogy megkeresse a férfi dolgozó szobáját. Nem jutott messzire, mikor Davyn megjelent előtte. – Segíthetek valamiben? – Strykert akarom látni. Most azonnal. – Nem szereti, ha zavarják őt a dolgozószobájában. – Különösebben nem érdekel. – Zephyra ellépett a férfi mellett. Davyn felsóhajtott, majd csatlakozott hozzá és a helyes irányba vezette őt. Bekopogott az egyik ajtón. – Uram?

119

Egy csendes éjszaka – Mi van? – hallatszott ki Stryker bosszús morgása. Zephyra megkerülte Davynt és belökte az ajtót. Stryker egy íróasztal mellett ült és egy kis gömbbe nézett. Nem, nem csak nézte, arra koncentrált. – Mit csinálsz? – kérdezte, a hangjában érezhető volt a nyugtalansága, ezzel leplezte a benne dúló érzelmi káoszt. Stryker felpillantott. – Próbálom megtalálni Gautier-t. Te mit keresel itt? Igazából ő maga sem tudta. Nem akart ott lenni vele, de mégis… – Látni akartalak. – Távozz – utasította Stryker Davynt, aki azonnal engedelmeskedett. Amint egyedül maradtak, Stryker visszanézett rá. – Azt hittem, többé nem akarsz egyedül lenni velem. Ez igaz volt, de mégis… Stryker megtartotta a róla készült képet. Hogyan lehetséges az, hogy ettől a kis apróságtól így meggyengült? Mindig is azt tartotta magáról, hogy nem túl szentimentális fajta. Úgy tűnik, tévedett. Mielőtt megállíthatta volna magát, odament hozzá. – Miért nem mész te magad Gautier után? – Már próbáltam. Az a kis fattyú gyors és elképesztően találékony. Arról nem is beszélve, hogy éppenséggel az ereje sem nevetséges. Ostoba módon azt hittem, azt az én véremből nyerte. Most, hogy már tudom, mi is ő valójában, végre értem már, hogy miért

120

Sherrilyn Kenyon volt olyan nehéz dolgom az irányításával. Nekem kellett volna belőle innom és az ő erejét kellett volna elszívnom. – Nem tudtad, hogy mi ő? – Nem. Bárki is kötötte meg az erejét, pokoli jó munkát végzett. Jelen esetben képtelen vagyok megtalálni, fogalmam sincs, hol van. Noha képesnek kellene lennem az ő szemén keresztül látni, teljesen eltűnt az érzékelési körömből. – Ez lehetetlen. Stryker egy „nekem mondod?” pillantást vetett rá. – Tudom. Mégis itt vagyok, teljesen vakon. Zephyra megkerülte az asztalt és a sforára pillantott. – Mikor láttál tőle utoljára bármit is? Stryker döbbenten nézett rá. – Te segítesz nekem? Zephyra nem volt hajlandó megadni neki ezt az elégtételt. – Fogd be és felelj a kérdésre. Stryker ajka lassan mosolyra húzódott, a szemében lévő ingerlő csillogás feldühítette Zephyrát. – Te segítesz nekem. – Ne szokj hozzá. Szavatartó nő vagyok, és mivel jelenleg nem ölhetlek meg, csinálnom kell valamit, mert nem vagyok az a típus, aki leül malmozni. Egyébként miért akarod ezt a fickót annyira megölni? – Megölte a húgomat. Ez meglehetősen jó ok. – A kis rohadék. Stryker egyetértően bólintott. – Néhány órával azelőtt láttam felőle képeket, hogy Háború utána ment. – Akkor most valószínűleg rejtőzködik.

121

Egy csendes éjszaka – Én is erre gondoltam. De hol? – Legjobban nyílt terepen lehet elbújni. A kis gazember ilyen helyen lesz. Már csak arra kell rájönnünk, hol.

Nick beletúrt a hajába, ahogy az előtte álló aprócska afroamerikai nőre nézett. Azt hitte egész életében ismerte őt, de az elmúlt néhány percben rájött, hogy valójában semmit sem tudott róla. – Nem értem. Apám egy pszichopata bűnöző volt, aki agyba-főbe verte anyámat, mikor elég ostoba volt ahhoz, hogy beengedje őt a lakásunkba, ha az a szemét épp nem ült börtönben. Menyara megrázta a fejét. – Apád egy démon volt, aki előnyben részesítette a börtönöket, mert úgy gondolta, hogy az az utolsó hely ahol a rá vadászó gyilkosok, keresték volna. Emellett így táplálkozhatott a többi elítélt gonosz kisugárzásából. Ő a gonoszságból nyerte az erejét. Nick nem volt hajlandó ezt elhinni. Ez nem lehetséges. – Tévedsz. Apám ember volt. – Egy alávaló, erkölcstelen gyilkos férfi, de attól még ember. Menyara megint csak a fejét rázta. – Figyelj rám, Ambrosius. Ott voltam, mikor megszülettél. Én segítettelek a világra és az erőmet használva elrejtettelek a világ elől – mind a látható elől, mind a láthatatlantól. Tudtam, mekkora lesz az erőd egy nap és ez már akkor is

122

Sherrilyn Kenyon megrémisztett. Mit gondolsz, miért figyeltelek téged olyan közelről, ennyi éven keresztül? – Azt gondoltam, azért, mert szerettél engem és anyámat. – Szeretlek téged, ahogy anyádat is szerettem. Cherise nagyszerű nő volt egy angyal szívével. Sosem ártott senkinek, sosem gondolt rosszat egyetlen emberről sem. Ezért tudta őt Adarian elcsábítani. Ezért vonzódott hozzá annyira, még ha nem is lett volna szabad neki. Anyádat választotta arra a szent megtiszteltetésre, hogy az örököse anyja legyen. Két dologgal azonban nem számolt: velem és azzal, hogy anyád tisztasága milyen mértékben fog téged befolyásolni. – Annyit hazudoztál nekünk az évek során Menyara, hogy akár politikusnak is elmehetnél. A nő dühösen megbökte őt az ujjával. – Vigyázz a szádra, fiacskám. Nem vagy még elég nagy ahhoz, hogy ne tudjam kimosni a szádat szappannal, mint ahogy azt kiskorodban is megtettem veled. – Teljhatalmú vagyok. Nem ezt mondtad nekem? – Igen, de egyszer már lekötöttem az erődet. Ne hidd, hogy ezt nem tudom megtenni még egyszer. Higgy nekem, nem te vagy az univerzum leghatalmasabb lénye. Sokan vannak, akik le tudnának győzni. Nick hátrált egy lépést. Felesleges lenne megtámadnia és attól különben is úgy érezné magát, mintha olyan lenne, mint az apja – és ez olyasmi volt, amit mindig is megvetett. Menyarának igaza van. Ő ott volt mellettük

123

Egy csendes éjszaka egész élete során, olyan volt, mintha a második anyja lett volna. – Sajnálom, Mennie. Csak elég nehéz időkön megyek keresztül. Ne sértődj meg, de mindezt elég nehéz lenyelni. A nő Artemisz íjas-nyilas jelére tette a kezét. – Megpróbáltad eladni a lelked egy istennőnek bosszúért. Micsoda őrültség ez. – Igazad van és el kell ismernem, nem sült el túl jól. Azt kívánom, bár jobban megérteném, hogy mi folyik körülöttem. Menyara a vállára tette a kezét. – Mire emlékszel az apádról? – Csak a kézfejére, ahogy visszakézből arcon ütött. A jobb kezének ujjaira az volt tetoválva, hogy hate, a balra meg az, hogy kill9. Arra sem igazán emlékszem, hogyan nézett ki. Mindig csak egy hegy-magasságú férfit láttam, akinek a szemében gyűlölet csillogott. Menyara halkan felsóhajtott. – Ő volt a Malachai. Erkölcstelen. Dühös. Keserű. Mindenek előtt démon. Az univerzum legrosszabb részéből teremtették, hogy harcoljon azok ellen, akik tiszták és gondoskodók voltak. Hibái ellenére apád sokkal tovább élt, mint a legtöbb Malachai elődje. De tudta, hogy az ideje a végéhez közeledik, ezért nemzett téged. Mindegyik Malachai-nak lehet egy fia, aki tovább viszi az örökségét. Ez lennél te. – Mivel megöltem magam, ez velem véget is ér.

9

hate: gyűlölet; kill: gyilkolás

124

Sherrilyn Kenyon Menyara a fejét rázta. – Van rá esélyed, hogy visszatérj a halottak közül. Visszaszerezheted a lelked és újjászülethetsz. – És mégis mi célból? Menyara rá mosolygott. – Erre a választ csak te adhatod meg. Csak mi határozhatjuk meg a célunkat a világban. Apád azért élt, hogy másokat bántson, mások felett ítélkezzen. Az én célom az, hogy megvédjelek téged. A tiéd…? – Hogy megöljem Acheron Parthenopaeust. – És ez betöltené a keserű űrt a szívedben? Nick felmordult. – Az az űr miatta került oda. Miatta. – Nézz rám – parancsolta Menyara. – Mondd el nekem az igazat, fiam. Nick a fogait csikorgatta, ahogy a fájó érzések a felszínre jöttek. – Ash megölte anyámat. – Egy démon ölte meg anyádat, mert nem értél oda időben, hogy hazakísérd őt a munkából. Te is tudod az igazat, Ambrosius. Legalább magadnak valld be. Ash sosem engedte volna, hogy Cherise meghaljon, ha oda tud érni időben. Komoly támadás alatt állt aznap este. Még akkor is, ha rád dühös volt, az életét adta volna, hogy megvédje Cherise-t. Mai napig is látogatja a sírját és tiszteletben tartja az emlékét, nem úgy, mint te. A fájdalomtól könnyek gyűltek Nick szemébe. Vissza akarta kapni az anyját. Látni akarta őt még egyszer. Érezni a kezét az arcán, ahogy rámosolyog és látja a büszkeséget azokban a kedves szemekben. Vissza akart

125

Egy csendes éjszaka menni és megmenteni őt a gyilkosától. Ő volt a világ legjobb anyja és brutális halált halt az ellenség kezétől. Nem ezt érdemelte. És nem olyan fiút érdemelt, aki képtelen volt megóvni őt a bajtól. Menyara tovább piszkálta őt. – Te sodortad őt veszélybe. Nem Acheron. És te hagytad cserben. Te ölted meg magad. Nick felüvöltött a dühtől, ami a vérével együtt keringett a testében. Hátravetette a fejét és kiengedte a fájdalmát, ami szonikus robbanásként rázta meg a szobát. A látása megváltozott… Többé nem látta a színeket. Helyette a világegyetemet látta, teljes valójában. Érezte a rendszert, ami körbefogott és összekötött minden élőt ezen a világon. Sosem ismert ehhez fogható erőt. Ilyen haragot és gyűlöletet. Szinte érezte az ízét a nyelvén. Menyara félelem és remegés nélkül nézett rá. – Most már megvan az erőd, hogy megöld Acheront. Meg fogod tenni? A szemfogaival Menyarára vicsorgott, miközben tűz tört elő a kezéből, ami végigfolyt a karján. – A pokolba is, igen. Végre valahára eljött Acheron Parthenopaeus halálának a napja.

126

7. fejezet S

tryker élesen felszisszent, mikor Zephyra mellé hajolva a sforába nézett. Olyan jó illata volt, hogy a nyál összeszaladt a szájában. Egyik hosszú körmével megérintette a sfora felhős felszínét. Hideg futott végig Stryker bőrén, mikor elképzelte, hogy a nő őt érinti meg. A teste olyan kemény és vágyakozó volt, hogy épphogy csak vissza tudta fogni magát attól, hogy megragadja őt és az ölébe húzza. Zephyra megölné a próbálkozásért. Emellett, ő sosem bánt vele keménykézzel. Habozás nélkül ölt volna meg férfiakat, talán még nőket is, de mikor Zephyráról volt szó… nem volt benne biztos, hogy képes lenne bántani az egyetlen nőt, akit valaha is szeretett. Zephyra lefagyott, mikor észrevette a kidomborodást Stryker nadrágján. A finom változást a légzésében. Már nem is emlékezett a legutolsó alkalomra, hogy szeretőt vett maga mellé. De az élmény olyan kiábrándító volt,

Egy csendes éjszaka hogy inkább úgy döntött, ő maga gondoskodik a saját vágyairól. Stryker sosem okozott neki csalódást. Nem csak egy jó képességekkel rendelkező szerető volt. Nagyon figyelmes is volt. Nyelt egyet és hátrébb lépett. De aztán a tekintete a férfi ajkára vándorolt. – Én is hiányoltalak téged – mondta mielőtt visszafoghatta volna magát. Stryker megdermedt. Ezek az egyszerű szavak lángra lobbantották az érzékeit, miközben látta, hogy a nő szeme is elsötétedik. Képtelen volt ellenállni, magához húzta a nőt, hogy megcsókolhassa. Amint az ajkaik találkoztak, Stryker megvakult a vágytól. Megvakították az édes és gyönyörű emlékek, melyekről azt hitte, sosem élheti át őket még egyszer. Az ölébe húzta Zephyrát és felnyögött attól, hogy milyen jó érzés volt ott tudni őt. Olyan aprócska volt, hogy a súlyát nem is érezte. Az illata pedig mámorító volt. Zephyra felnyögött Stryker ízétől. Hogy milyen erősnek érezte a férfit és milyen kemény volt a teste. Gyűlölte, hogy ennyire hiányzott ez neki. Hogy ennyire hiányzott neki ő. Ez nem tagadhatta le. Tizenegyezer év elteltével ez a férfi még mindig képes volt feltüzelni őt.

128

Sherrilyn Kenyon Olyan dühvel vágyott rá, amit nem akart megérteni. Lovagló ülésben ült az ölében és csak annyira dőlt hátra, hogy át tudja rángatni a férfi ingét a fején. Stryker ajkai egy ingerlő mosolyba húzódtak. Zephyra az ajkaira tette az egyik ujját. – Egyetlen szó és esküszöm, kivágom a nyelved. – Szóval még mindig nem nyertelek vissza? Zephyra a földre dobta az inget. – Ez nem arról szól, hogy bármit is nyernénk. Csak a vágyról. Teljesen meg akarok szabadulni tőle. – És szerinted ez segíteni fog? – Amint rájövök, milyen béna vagy az ágyban, soha többé nem akarok majd hozzád érni. Stryker nevetve állt fel a karjaiban vele, majd az asztalára emelte Zephyrát. – Ó, szívem, én sosem voltam béna az ágyban. Zephyra gúnyosan elmosolyodott, noha tapasztalatból tudta, hogy a férfi sosem okozott neki csalódást. Remélhetőleg a korral romlottak a képességei… Stryker lehajolt hozzá, hogy újra megcsókolja, miközben a kezével a testét simogatta. Zephyra remegett a gyönyörtől, különösen mikor megérezte a férfi merevedését a lábai között. Kétségbeesetten vágyott rá. Stryker felemelte a kezét, hogy kigombolja az ingét, de ugyanabban a pillanatban valami az ajtónak ütközött. Stryker homlokráncolva pillantott fel és látta, ahogy az ajtó kivágódik. A vérző Davyn esett be rajta, majd őt követte vagy húsz gallu démon.

129

Egy csendes éjszaka – Kop-kop – morogta Kessar. – Úgy tűnik, új vezére van a városnak és az nem te vagy. Stryker hátrált egy lépést és levette Zephyrát az asztalról. Az inget visszaidézte a testére, majd Zephyra elé lépett. – Mi a fene folyik itt? – Természetes szelektáció. – Kessar egy energiagömböt küldött rá. Stryker felszisszent a fájdalomtól. De már nem egy éretlen fiatal volt, aki nincs hozzászokva a csatákhoz. Megjelenítette testén a fekete páncélzatát, átugrott az asztal fölött és ő is energiatámadást küldött a gallu démonra. Kessar elhajolt, majd egy újabb energiacsapást indított Stryker ellen, aki a sajátjával felelt rá. Az erejük színes sistergésben kioltotta egymást. De minden egyes támadás fizikailag sokba került neki. Érezte, ahogy az ereje elhalványul és a gallu démonok számát elnézve egy kimerült démon halott démon. – Tűnj el innen, Phyra – szólt át a válla felett. – Nélküled nem. – Mielőtt Stryker megállíthatta volna őt, Zephyra is elküldte a maga támadását a démonok felé, meghátrálásra kényszerítve őket. – El kell innen tűnnünk. Most – mondta. Stryker oda nézett, ahol Davyn még mindig eszméletlenül feküdt a földön. – Magunkkal kell vinnünk Davynt is. – Hagyd őt meghalni. – Nem hagyom hátra az embereimet. – Legalábbis azokat nem, akik valóban hűségesek voltak hozzá. Az

130

Sherrilyn Kenyon olyanokat, mint Desiderius, akiknek a hűsége megkérdőjelezhető volt, egy szempillantás alatt feláldozta volna. De Davyn még sosem adott rá okot, hogy kételkedjen benne és az ilyen emberei védelmében Stryker meghalni is hajlandó lenne. Zephyra felmordult. – Fogd és tűnjünk el. Amint Davyn felé indult, Kessar rátámadott. Elkapta Strykert a derekánál és a földre lökte. Stryker átkozódott és lerúgta magáról Kessart. – Te átkozott rohadék. Szállj le rólam. Egy újabb gallu démon támadt rá. Stryker megölte, majd észrevette, hogy Zephyra is a földre visz egyet. – Ne hagyd, hogy megharapjanak. Különben olyanná válsz, mint ők. Zephyra gonosz kacajt hallatott, miközben a szemei vörös kontúros sárgára változtak. – Kicsit elkéstél a figyelmeztetéssel. – Megragadta a hozzá legközelebb álló gallu démont és kicsavarta a karját. A gallu a földre esett és üvöltött a fájdalomtól, mielőtt Zephyra a két szeme közé döfött. – Ne aggódj, én jobban vágyom az ő vérükre, mint ők az enyémre. Kessar és a többiek meghátráltak, mikor rájöttek, hogy most már nem egy egyszerű démonnal állnak szemben. – Megvan a cimborád? – A hangneme idegesítette Strykert. Felemelte Davynt a földről és a démon egyik karját áthúzta a válla felett. – Én nem futok el az ilyen senkiházik elől. – Épp Kessar után akart indulni, mikor

131

Egy csendes éjszaka észrevette, hogy a csarnok tele van az emberei testével. – Mi a fene folyik itt? – Átváltoztatják a démonjaidat gallu démonokká. Ha élni akarsz, ki kell jutnunk innen. – Én nem vonulok vissza. Zephyra megragadta őt és kényszerítette, hogy ránézzen. – Mindenki visszavonul egyszer. Nyiss egy portált és tűnjünk el innen, Most! Stryker morgott egyet, mielőtt engedelmeskedett. Míg nem tudják biztosan, mi folyik ott, azt teszi, amit a nő mondd, noha nem fűlött hozzá a foga. Zephyra Kalosisból abba a templomba irányította őket, ahol Medea volt. A lány szobájában jelentek meg, Medea a számítógépe előtt ült. – Fektesd le őt az ágyra – parancsolta Zephyra Strykernek. – Tessék? – Medea elborzadva pattant fel. – Nem akarok ismeretlen férfiakat az ágyamban. – Ezek a szavak büszkévé tesznek egy apát. Köszönöm, hogy jól nevelted őt. – Davynt lerakta a rózsaszín ágyhuzatra és otthagyta őt. Zephyra elvigyorodott. – Ne kezdd. Talán meggondolom magam és visszalöklek a galluk karjába. Stryker felegyenesedett és ránézett. – Ami felveti a nap kérdését. Mi vagy te? Zephyra hosszan felsóhajtott, mielőtt válaszolt. – Nos, azonkívül, hogy rohadtul dühös, részben démon vagyok, de nem úgy, ahogy te.

132

Sherrilyn Kenyon Stryker hátán végigfutott a hideg. Zephyra teljesen normálisnak tűnt és mégis… ha gallu démon vére volt benne, akkor rengeteg mindenre képes lehetett. – Hogyan történt? Zephyra vállat vont. – Megharapott egy gallu – ugyanaz, aki Jaredet birtokolta. Úgy gondolta, agyatlan pszichopatává változtat, de rá kellett jönnie, hogy erősebb vagyok, mint amilyennek látszom. Megöltem azt a kis fattyút. Medea felsóhajtott. – Miért nem mondod el neki az igazat, anya? – Az igazat? – kérdezte Stryker homlokráncolva. Zephyra átkozódva nézett a lányára. A szeme szikrát szórt, úgy fordult Stryker felé. – Legyen. Eldobtam az emberségemet, hogy Medea túlélhesse a huszonhetedik születésnapját. – Miről beszélsz? – Ellentétben veled – mordult fel Zephyra –, nekem nem állt a rendelkezésemre egy atlantiszi istennő, hogy megmutassa, hogyan kell elvenni az emberek lelkét. Megkértem Artemiszt, hogy avatkozzon bele Medea javára, de nem volt rá hajlandó. Azt mondta, nem törli el a testvére átkát még az unokahúgáról sem. Miután elvesztettem az unokámat és a vőmet az emberek miatt, nem voltam hajlandó tétlenül nézni, hogy az én kicsikém is meghal Apollón miatt. Így megidéztem egy brókert és odaígértem neki a lelkem, ha megvédi a kislányomat.

133

Egy csendes éjszaka Ez egyszerűnek hangzott, csak egy gond volt vele. A démonbrókerek nem feleltek az apollitából lett démonok hívására. – Ezt nem tehetted meg. Csak a mitológiai démonok hívhatják őket. Zephyra szarkasztikus pillantást vetett felé. – Ó, micsoda agytröszt vagy, szívem. És még azt hittem, a lenyűgöző IQ-d miatt mentem hozzád. Ki hitte volna, hogy több erőd van, mint eszed? Medea olyan hangot hallatott, mintha fuldoklana. – Megengedte egy gallunak, hogy megharapja őt és átváltoztassa, hogy megidézhesse a brókert. A szarkazmus dühbe csapott át, mikor Zephyra Medeára pillantott. Eltekintve Zephyra gúnyolódásától, Strykert lenyűgözte, hogy a nő ennyire tudott szeretni. Megérintette őt, hogy képes volt ekkora áldozatot hozni a lányáért. Ezért a tulajdonságáért, hogy ilyen mélyen törődött azokkal, akiket a szívébe zárt, szeretett bele az ókori Görögországban. – Miután átváltoztam, a démon ellen fordultam és megöltem. Ez a galluk szépsége. Ha megölöd azt, aki megharap téged, visszakapod az irányítást magad fölött, ugyanakkor megtarthatod a galluk erejét. Igazán csodálatos, kivéve az idegesítő, vér utáni vágyat, ami így Apollón átkához hozzáadódott és sokszorosára növelték egymást. De mi más az élet, ha nem kompromisszumok egész sora?

134

Sherrilyn Kenyon Talán. De ez még hagyott egy megválaszolatlan kérdést. – És Jared? – A gallu felajánlotta nekem, ha cserébe nem ölöm meg. Átvettem a tulajdonlását, majd falhoz szögeztem a démont a saját otthonában. Senki sem fenyegethet engem, vagy a kicsikémet. Soha. És nem leszek senki szolgája. Senki sem irányíthat. Stryker ezt tisztelte. Ő sokkal rosszabbat tett azokkal, akik megölték a fiait. Uriant kivéve. Nem akart most erre gondolni, összeszűkült szemmel nézett Zephyrára. – Ez megmagyarázza, hogy élhettél túl ennyi évet. – A nőhöz hasonlóak, akiket átváltoztattak, vagy akik félvérek voltak, mentesültek Apollón átkától. – Mi van vele? – Az állával Medea felé bökött. Zephyra keresztbe tette a karját. – Eladtam a lelkem az életéért cserébe, ami most már az enyémhez van láncolva. Furcsa, hogy az istenek ezt mennyire szeretik. Szadista és hideg. De nem számít. Ellentétben velünk, neki nem kell emberi lelkeket elvenni, hogy tovább éljen – technikailag még apollita. Még gyermeke is lehet, ha talál egy olyan férfit, aki nem haszontalan. – Már találtam – mondta Medea elcsukló hangon. – Az emberek lemészárolták. Zephyra megérintette a lány karját. – Tudom, kicsim. Nem akartalak megbántani. Én is szerettem őt. – Visszafordult Strykerhez. – Ezért végeztem ki a

135

Egy csendes éjszaka családjaik összes leszármazottját és örvendeztem minden egyes gyilkosság után. Stryker egy formális, katona meghajlással tisztelgett előtte. – És ezért csodállak téged. A harcosok törvénye mindenek felett. – Vért vérért. Életet életért. Ez volt az egyetlen törvény, aminek engedelmeskedett. Davyn felnyögött az ágyon, ahogy végre magához tért. Felemelte a fejét és Strykerre fókuszált. – Hány emberünket ölték meg? – Nem tudom. Mit történt? – Háború. – A hangja gyenge és reszelős volt, mintha komoly fájdalmai lennének. Hátrasöpörte a haját az arcából és ülő helyzetbe küzdötte magát. – Azt mondta a gallu démonoknak, nem kellene többé a szolgáló szerepét betölteniük. Hogy fel kellene lázadniuk, és átvenniük az irányítást Kalosis felett. Azt mondta, tökéletes démonmenedék lenne, ha az apollita démonokat megölnék, vagy átváltoztatnák. Stryker morogni kezdett. – Áruló fattyú. Zephyra felvonta a szemöldökét. – Te engedted őt el. – Hogy megölje Ash-t és Nicket – mondta védekezően. Zephyra gúnyos mosollyal nézett. – És mit gondoltál, utána mit fog tenni? – Azt gondoltam, hogy engem fog megölni, nem az embereimet.

136

Sherrilyn Kenyon Zephyra felnevetett. – A neve Háború. Ez nem elég pontos képet a személyiségéről? Ez olyan, mintha a megtorlás istennőjétől, Peonétól azt várnád, hogy szemet huny a tetteid felett és hagyja, hogy békében élj tovább. Medea a homlokát ráncolta. – Azt hittem az Nemesis. Zephyra csúnyán nézett rá. – Ő egyébként is atlantiszi, szívem. Peone a gyilkosságot torolja meg. Nemesis az egyensúly istennője. Megbünteti azt, akinek túl sok boldogság jutott, vagy aki túl sokszor vert át embereket anélkül, hogy lebukott volna. A kettő között nagy különbség van. – Ó. Mindegy. – Medea hátrébb lépett. Stryker fejet hajtott Zephyra előtt. – Lenyűgöző, hogy még emlékszel az ősi istenekre. De ez nem változtat azon, hogy vissza kell mennem Kalosisba és ki kell onnan rugdosnom a galluk seggét. – Honnan van ez az öngyilkos hajlamod? – Nincs öngyilkos hajlamom. Az embereim ott vannak lent és nem fogom hagyni, hogy úgy haljanak meg, hogy én nem vagyok mellettük. – Ezzel eltűnt. Zephyra alaposan felhúzta magát. – Most csak úgy egyszerűen visszament? – kérdezte Davynt. A férfi bólintott. – A nagyúr szeret hatalmi játékokat játszani, de akkor nem, ha hódítókról van szó. Ő hozta a gallukat Kalosisba, kétségtelenül felelősnek érzi magát. Zephyra megpróbálta követni őt Kalosisba, de mivel neki nem volt állandó meghívója, erre nem volt képes. – Davyn, tudsz nekem nyitni egy villámüreget?

137

Egy csendes éjszaka Davyn lehunyta a szemét, majd megrázta a fejét. – Stryker bizonyára kizárt engem. – Legyen átkozott. Jared! – kiáltotta, visszahívva a férfit a Malachai-vadászatról. A Sephiroth azonnal megjelent. – Akra? – kérdezte, az „úrnő” atlantiszi kifejezését használva. – Menj le Kalosisba és akadályozd meg, hogy Stryker meghaljon. Segíts neki kiűzni a gallukat, – A te akaratod az enyém – mondta szarkasztikus hangon. Zephyra meglepődött, hogy hajlandó volt vita nélkül engedelmeskedni. Egy perc múlva a férfi eltűnt. Medea zavartan nézett Zephyrára. – Azt hittem meg akarod ölni Strykert. – Ó, szívem, azok után, amin miatta keresztülmentem, magamnak akarom ezt a megtiszteltetést. Majd talán hagyom, hogy egy senkiházi démon kinyírja és megfosszon az örömömtől?

Stryker egy tűzgömböt dobott a legközelebbi gallu démonra, miközben csatlakozott az embereihez, akik épp ott harcoltak. – Hol van Apollymi? – Mögötted. Megfordult és szembe találta magát a vörösen izzó szemű istennővel. – Biztonságba kell téged juttatnunk – mondta neki, nem akarta, hogy bármelyikőjük is meghaljon, míg el nem tudja intézni ezt az ügyet.

138

Sherrilyn Kenyon Apollymi felvonta a szemöldökét. – Mióta érdekel téged az én biztonságom? Azt hittem holtan akarsz látni. Igaz, így volt. De jelen pillanatban nem. – Még élni akarok egy ideig. Legalább két hétig. – Ebben az esetben… – Kinyújtotta a kezét és egy szélörvényt formált a galluk köré. Azok visítottak, ahogy a szél körbevette és felemelte őket a földről. Egy villámüreg nyílt meg a csarnokban és a szél beledobta a gallukat. Egy perccel később az összes eltűnt. Ez egy rendkívül hasznos képesség. – És barátaim, ez a különbség egy teljhatalmú istennő és egy félisten között – suttogta. Apollymi kifürkészhetetlen arckifejezéssel fordult felé. – Sajnos ez nem fog sokáig tartani, mert valaki – bökött dühösen Stryker felé – bejárást engedélyezett nekik a birodalmamba. Talán ezek után meg kellene etetnem velük téged. – Adj nekem néhány órát, mielőtt megteszed. Most fel kell mérnem a károkat és segítenem kell az embereimnek. – Mégis mióta érdekel, hogy mi történik velük? Stryker nem felelt. Igaza volt a nőnek, szerette azt tettetni, hogy nem érez semmit. Hogy ő felette áll az ostoba érzelmeknek. De tisztában volt az igazsággal. Még ha nem is akarta, akkor is érzett fájdalmat, akkor is képes volt törődni másokkal. Mindegy, milyen keményen próbált ellene tenni, akkor is férfi volt.

139

Egy csendes éjszaka – Az embereimnek szükségük van rám. – Elment az elképesztően dühös Savitar mellett, aki Apollymi felé tartott. – Miért nem maradtál biztonságban? – csattant fel Savitar. Apollymi egy hideg, gőgös pillantást vetett rá. – A pusztítás istennője vagyok. Komoly azt vártad tőlem, hogy tétlen maradjak, míg ők átverekedik magukat az otthonomig? – Vicsorogni kezdett. – Hozd le ide Sint. Ő egy sumér isten, nézzen csak rá végre a saját panteonja teremtményeinek körmére és takarítsa fel ezt a mocskot, amit az én Charontéim ellen teremtettek. Savitar elhúzta a száját. – Ugye te is tudod, hogy akkor az unokád is harcolni fog? És mikor legutóbb gallukkal harcolt, majdnem átváltoztatták őt. Apollymi felszisszent. – Miért kellett feleségül mennie egy sumér istenhez, akire még csak nem is lehet számítani? Rendben. Ne szólj nekik. – Végignézett a harcok okozta pusztításon. – Strykerius, remélem te és az embereid feltakarítjátok majd ezt a mocskot. Stryker már épp vissza akart vágni neki, de leállította magát. Ha felhúzná az istennőt, azzal nem érne el semmit és sok tennivalója volt. – Tudjátok, hogy még nincs vége. Háború vissza fog térni. – Tudom. Kösz, hogy emlékeztetsz. Nem ártana felkészülnünk. Tud valaki egy jó kivégzőt? Amint kimondta, Jared jelent meg Stryker mellett. Sokkal jobban festett, mint mikor legutoljára látta őt.

140

Sherrilyn Kenyon Fekete bőrdzseki, fekete ing és fekete farmer volt rajta, a hátborzongató szemeit fekete napszemüveg takarta. Vörös haját lófarokba kötötte. A Sephiroth homlokráncolva nézett körbe. – Úgy fest, lemaradtam a partiról. Remek. Nem vagyok olyan hangulatban, hogy gallukkal harcoljak. Még a kávémat sem ittam meg ma este. Savitar pofákat vágott. – Te kávézol? Jared unott arccal nézett rá. – Nem, ez egy szánalmas próbálkozás volt a humorizálásra. – Mit keresel te itt? – kérdezte tőle Apollymi. A hangjából nyilvánvaló volt, nem örül túlzottan annak, hogy egy hívatlan teremtmény csak úgy megjelent a birodalmában. – Azt a parancsot kaptam, hogy védjem meg. – Az állával Stryker felé bökött. Apollymi keresztbe fonta a karját. – Nos, épp egy kivégzőt kértem, erre te felbukkansz. Nincs kedved kiiktatni Háborút a kedvünkért? – Nem tehetem. Apollymi nem örült túlzottan a válasznak. – Miért nem? – A legfőbb Forrás miatt – mondta szárazon Savitar. – Jaredet arra teremtették, hogy megvédje azokat az erőket. Nem pusztíthatja el Háborút, akinek az ereje szintén onnan származik. Jared bólintott. – Pontosan. Még a tulajdonosom sem kényszeríthet rá.

141

Egy csendes éjszaka Apollymi felvonta a szemöldökét. – Nem értem. Meg tudod ölni a Malachait. Nem ugyanabból az erőből születtetek? Jared felsóhajtott. – A Malachaik gyűlölték a Forrást, így a hozzá fűződő kötelékeik elszakadtak. Mivel fenyegetést jelentettek a Forrásra, a Sephirii harcolhatott velük és elpusztíthatta őket. Míg Háború nem lép fel az ősi erők ellen, nem érhetek hozzá. Savitar ajka megrándult. – Micsoda szívás, nem? Jared vonásai ellágyultak. – Ó, higgy nekem, nem is érthetnék veled jobban egyet. Légy hálás, hogy nem ragályos. Stryker nem foglalkozott velük, miközben azon töprengett, mit indított el a bosszúszomjával. Milyen egyszerűnek is tűnt. Háború megöli Ash-t, Nicket, aztán őt. Most már azonban sokkal tovább terjedt a történet. – Módot kell találnunk rá, hogy elzárjuk Háborút. Savitar csúnyán nézett rá. – Te engedted ki. – Igen, ugorjuk át a „kit hibáztassunk” részt. Öngyilkos gondolataim voltak és akkor jó ötletnek tűnt. Most már nem annyira. – A legfőbb hibák mind ilyenek – mondta Apollymi halkan. – Nem sok ember tudja, ha éppen valami ostobaságot készül elkövetni… az idióták nem tartoznak ide. Savitar nevetett. – Akkor ez kizár téged az elsőnek megnevezett körből, igaz, Stryker?

142

Sherrilyn Kenyon Stryker Savitarra nézett. – Csak hogy tudd, nem vagyunk barátok. – Csak hogy tudd, nem érdekel. – Elég legyen, gyerekek – csikorgatta a fogait Apollymi. – Ha nem vettétek volna észre, elég súlyos helyzettel állunk szemben. Meg kell találni és el kell zárni Háborút, kiűzni innen a gallukat, megvédeni Apostolost és eltüntetni innen Savitart. – A legutolsót minek? – kérdezte Jared. – Mert gyűlölöm őt. Savitar a fejét rázta. – Én is gyűlöllek téged, szívem. Apollymi gúnyos mosollyal fordult Savitar felé. – Vegyél már fel néhány valódi ruhadarabot. És egyébként is, árulnak olyat felnőtt méretben, mint amit te viselsz? Savitar mélyen megsértődött a gardróbja ellen intézett támadástól. – A Cargo nadrág és a Hawaii ing valódi ruhák. – Nem, az én birodalmamban nem azok, és gombold már össze azt az átkozott inget. – Hé! – kiáltott fel Savitar, mikor az ing magától összezáródott. – Tudod, vannak nők, akik komoly összeget fizetnének azért, hogy meztelenül lássanak. – Biztos vagyok benne, hogy vannak nők, akiknek te komoly összeget fizetsz, hogy meztelenül lássanak. Bármilyen hihetetlennek is tartod, én egyik csoportnak sem vagyok a tagja. És most tűnj el, míg gondolkodom. Strykert teljesen lenyűgözte a csatározásuk. Még sosem látta Apollymit ilyen elevennek. Vagy Savitart

143

Egy csendes éjszaka ilyen idegesnek. Bármikor máskor szívesen bíztatta volna őket a folytatásra, de most túl sok dolga volt ahhoz, hogy Lokit játsszon. Jared hátrébb lépett. – Míg ti tervezgettek, nekem meg kell ölnöm egy Malachait. – Ezzel eltűnt. Savitar felsóhajtott. – Nem hinném, hogy Acheron ezt csak úgy hagyná. – Igaz – értett vele egyet Apollymi. – Utána küldenélek, de nem akarom, hogy Apostolos dühös legyen rám. Savitar hosszan felsóhajtott. – Tudod, hogy ébernek kell maradnunk. Háború az „oszd meg és uralkodj” eljárási módot alkalmazza. Az összes barátot egymás ellen fordítja. Stryker a szemét forgatta. – Mivel mi hárman gyűlöljük egymást, különösebb veszély ezen a téren nem fenyeget. Apollymi fagyos pillantást vetett felé. – Én nem gyűlöllek téged, Stryker. Sosem hoztalak volna a birodalmamba, ha ez így lenne. – Ezzel eltűnt. Döbbenten és bizonytalanul állva a nőre nem jellemző szavak hallatán, Stryker úgy döntött, követi őt. Egy dolgot már megtanult az évszázadok során. Apollymi még annyira sem volt érzelgős, mint ő. De a nőnek volt egy másik oldala, amit csak akkor látott, ha kettesben voltak. Ezek után azon gondolkozott, vajon a nőnek hány titka volt előtte.

144

Sherrilyn Kenyon Az elkülönített kertjében talált rá, a terem falait fekete márvány borította. Fekete rózsák virítottak minden felé, emlékül szolgálva és gyászát kifejezve a fia iránt, akit sosem láthatott. Két Charonte démonja őrizte a termet, szobor módjára álltak őrt. Ha nagy ritkán nem pislogtak volna, könnyen halottnak lehetett volna hinni őket. – Mit mondtál? – kérdezte, mikor nő leült a medencéje végében álló kanapéra. – Fáradt vagyok, Strykerius. – Felállt, hogy elmenjen. Stryker megtette azt, amit ezelőtt sohasem. Megállította őt. – Hallani akarom a válaszod. Az istennő lerázta az érintésér. – Olyan ostoba vagy, gyermek. A gyűlöleted közepette sosem gondolkodtál el a kapcsolatunkról? – Higgy nekem, az elmúlt években mást sem csináltam. Felhasználtál engem, majd eldobtál magadtól. Apollymi megrázta a fejét. – Én örökbe fogadtalak, Strykerius. Mikor a gyermekeid meghaltak, veled sírtam. – Na persze. A nő felhúzta a ruhája ujját, hogy megmutassa neki a csuklóját. Tizenegy fekete könnycsepp volt a bőrébe tetoválva. Ez egy atlantiszi szokás volt, így emlékeztek a halott szeretteikre. – A legfelső a fiamért van. A többi a te gyermekeidért. Stryker megérintette a karját, nem volt képes hinni neki. – És mi van Uriannel? Te mondtad nekem, hogy öljem meg.

145

Egy csendes éjszaka – Én azt mondtam neked, hogy titkai vannak, amikről nem ártana tudnod. Hogy elhallgat előled dolgokat. Azt sosem mondtam neked, hogy öld őt meg. Ez a te döntésed volt. – Nem hiszek neked. – Nem kell. Már nem igazán érdekel. Ezen a ponton legszívesebben véget vetnék mindkettőnk életének, de amíg nem tudom biztosra, hogy Háborút elzárták és a fiam biztonságban van, itt ragadtam – Velem. Az ezüst szemek ragyogtak a halvány fényben. De Stryker látta bennük a fájdalmat, amit oly elegánsan próbált elrejteni. – Én ezt nem mondtam. – A hangsúlyod megtette helyetted. Az istennő bosszankodva felsóhajtott. – Olyan vak vagy. Minden csak fekete és fehér. Vagy szeretsz valakit, vagy gyűlölsz. De ez nem így működik. Az élet nem ilyen egyszerű, vagy tisztán látható. Az érzelmek nem ilyen határozottak. – Gyengéden megérintette Stryker arcát. – Gondolj bele egy kicsit, Strykerius. Te és én évezredekig szövetségesek voltunk. Apád és Artemisz ellen harcoltunk. Annak a ribancnak a Sötét-vadász hadserege ellen és az emberek ellen, akiket mindketten gyűlölünk. Egyetlen dolgot tiltottam meg neked, azt, hogy Apostolosra támadj és most már azt is tudod, miért. De még így is, megvédtelek téged és a tieidet. Magamhoz vettelek titeket és megtanítottam, hogyan lopjátok el az emberek lelkét.

146

Sherrilyn Kenyon – Hogy árthass az apámnak, amiért megölte Acheront. Apollymi tiszteletteljesen fejet hajtott. – Ez igaz. Eredetileg nem láttam mást, csak a saját bosszúmat. De aztán láttam, ahogy a gyermekeid felnőnek… ahogy te magad is felnősz és láttam, ahogy meghaltak. Tényleg azt hiszed, olyan hideg vagyok, hogy egy kicsit sem törődtem veletek? – Igen. Megölted a tulajdon családodat. Mindannyiukat. Az arca kővé vált. Semmilyen érzelem nem volt róla leolvasható. – Ugyanaz a düh forrt bennem, mint ami téged Urian torkának elvágására sarkallt. Nem, az enyém még erősebb volt. Az árulásuk ellenem sokkal nagyobb volt, mint amit a te fiad követett el ellened. Urian egy nő iránt érzett szerelemből tette, amit tett. Csak boldogságot próbált biztosítani maguknak és nem akart ártani neked. Az én családom önző félelemből cselekedett. Összeálltak ellenem, hogy bebörtönözzenek és megöljék a fiam. Ez megbocsáthatatlan. A nő itt megállt, miközben a szeme fényesen ragyogott. Stryker meglátta benne, hogy még a mai napig mennyire fájnak neki a történtek. – De ahogy a te esetedben, én is megbántam, amit tettem, miután mindannyian elmentek és én ott maradtam egyedül. Hiányzott a családom, és noha nem sajnáltam, amit velük tettem, látni akartam őket még egyszer. Apollymi hátranézett a válla felett, oda, ahol a démonjai mindig őrt álltak. – Noha kedvelem a Charonte

147

Egy csendes éjszaka hadseregem, ők nem ugyanazok, mint a családom. – A nő visszafordult felé és a tekintete ellágyult. – És aztán egy aranyhajú fiatal engem szólított és a létező hatalmakhoz könyörgött egy lehetőségért, amivel megmenthetné a gyermekeit egy igazságtalan végzettől. A saját fiamra emlékezetett, így felajánlottam neki azt, amit soha, senki másnak nem ajánlottam volna fel. – A gyengédség eltűnt a szeméből és átvette a helyét az ismerős, hideg számító tekintet. – Összekötöttem az életünket, hogy megmentselek. Az egyetlen, amiben te és én valaha is összekülönböztünk az volt, mikor megparancsoltam neked, hogy hagyd békén Apostolost, és te erre nem voltál hajlandó. – Sosem mondtad meg nekem, hogy ő a fiad. – Mert tudtam, hogy csak fájdalmat okoznék vele – sziszegte összeszorított fogai között. – Mi másért tartottam volna titokban? – Irányítani próbáltál engem. – Én soha – mordult fel a nő. – Esélyt adtam neked arra, hogy egy nap bosszút állhass az apádon. Megnyitottam a teljes birodalmamat a fajtád előtt és engedtem, hogy menedékre találjatok itt. Minden egyes megölt Sötét-vadász, minden tönkretett emberi élet olyan büszkeséget okozott nekem, mint amilyet egy anya érezhetett. Stryker nem volt hajlandó hinni neki. Apollymi csak felhasználta őt…

148

Sherrilyn Kenyon És mégis emlékezett az elmúlt évszázadokra. Az istennő mindig szívesen fogadta őt a privát lakrészeiben. Mindig örült a társaságának. Sokkal jobban hiányzott ez neki, mint hajlandó lett volna beismerni magának. – Miért nem mondtad ezt el nekem korábban? Apollymi felsóhajtott. – Mert jobb volt, hogy engem gyűlölsz Urian halála miatt, mintha magadat vádoltad volna. Egyetlen szülőnek sem lenne szabad ehhez hasonló fájdalmat megismernie. – Nem hiszek neked. – Akkor ne tedd. Mindketten tudjuk, hogy az együttérzés nem erősségem. Alig értem meg. – Hideg pillantással nézett rá. – Alig értelek meg téged. – Felemelte fekete ruhájának szoknya-részét és elment Stryker mellett. Stryker figyelte őt, ahogy a szavai visszhangot vertek a fülében. Talán nem értette meg, mi az együttérzés, de azt tudta, hogyan kell szeretni. A feltétlen védelem és az, hogy bármit képes lenne feláldozni Acheronért, több mint gyalázatos volt. Ez tüzelte fel Stryker irigységét és fordította őket egymás ellen. Azt akarta, hogy az istennő szeresse őt. Stryker felsóhajtott a letagadhatatlan igazságtól. Kivették őt anyja méhéből, még mielőtt megszületett volna, majd odaadták őt Apollón egyik papnőjének, hogy nevelje fel. Noha senki sem volt kegyetlen vele szemben,

149

Egy csendes éjszaka mindenki félt tőle. Sosem ismert egyetlen valódi anyát sem. Egészen Apollymiig. Még ennek ellenére sem tudta, hogy megbízhat-e benne. Meg merje kockáztatni? Minden rossz tulajdonsága ellenére, Stryker sosem kapta még őt hazugságon. Néha elhallgatott dolgokat, de sosem állt elé és hazudott egyenesen a szemébe… Lehunyta a szemét és feltörő fájdalomtól a fogát csikorgatta. Nehéz volt annyi embere életéért felelősnek lenni, miközben senkije sem volt, akiben igazán megbízhatna. Az istenekre, annyira belefáradt már abba, hogy örökké egyedül van az univerzumban. Hogy mindig erősnek kellett lennie. Nem akart ezen töprengeni, ezért elhagyta a kertet és visszatért az embereihez, akik még mindig a sebesülteket látták el és kivégezték az épp átváltozóban lévőket. – Háborúban állunk, nagyuram? Annre az alacsony, gyönyörű szőke démonnőre nézett, és bólintott. – A gallu démonokat nem látjuk itt többé szívesen. Barátságot kínáltunk nekik és ők vérontással feleltek nekünk. – Valójában nem túl meglepő, elvégre ők mégiscsak gallu démonok. Okosabb is lehetett volna annál, semmint hogy azt higgye, egyesíthetik az erejüket. – De legyen. Ami a létszámunkban hiányzik, azt pótoljuk gonoszságban és ravaszságban. Démonok és Spathik

150

Sherrilyn Kenyon vagyunk. Mutassuk meg ezeknek az átkozottaknak, mire vagyunk képesek. Az emberei üdvrivalgásba kezdtek. Savitar nevetni kezdett a háta mögött. Stryker dühösen nézett rá. – Talán nevetségesnek találsz valamit, chthoniai? – Igen. Szerintem elképesztő, hogy az új életcélod az, hogy legyőzd Háborút. Stryker olyan pillantást vetett Savitarra, amivel tudatta a férfival, mit gondol róla – hát nem túl sokat. – Nekem legalább van célom. – Igaz, de tudod mi a baj a célokkal? – Mi? – Előbb vagy utóbb elérik őket. És ha közben nem figyelsz oda eléggé az apró betűs részekre, akkor biztos, hogy megégeted magad. – Nem ijesztesz meg. – Nem megijeszteni akarlak. De én a te helyedben nem hagynám a nőimet nyílt terepen, míg a hullámok le nem csendesednek. Háborúnak megvan az a bosszantó képessége, hogy beszivárogjon az addig békés területekre, ha érted a célzást. Egy rossz érzés kerítette hatalmába Strykert. Háború nem… Már hogyne tenné meg. Stryker szíve erősen dobogott, tudta, hogy el kell mennie Medeáért és Zephyráért, míg nem túl késő.

151

8. fejezet felnézett az íróasztala mögül, mikor valaki Zephyra halkan bekopogott az ajtaján. – Gyere be, szívem – mondta, már a hangból tudta, hogy Medea az. A lány kinyitotta az ajtót és hangtalanul belépett. – Zavarok? – Nem, kicsim. Épp szünetet akartam tartani. Medea erre felvonta a szemöldökét. Zephyra nem hibáztatta érte. Általában végtelenül munkamániás volt. Idegesítő szokás, tény és való. Mikor a dolgok összezavarodtak, elképesztően pihentetőnek találta, ha dolgozhat egy kicsit. – Hogy van a vendégünk? – kérdezte, próbálva elterelni a lánya figyelmét a témáról. – Épp néhány papnőt bámul, gondolom, épp vacsorát keres. De már figyelmeztettem őt, hogy az itt élőket húzza le a menüről, még akkor is, ha nagyon ízletesnek véli őket.

152

Sherrilyn Kenyon – Helyes. Nem akarok bajt Artemisszel ilyen kis pitiáner ügyben. Medea belépett a szobába és bezárta az ajtót. – Még mindig szereted őt, ugye? – Kit? – Zephyra nem értette a kérdést. – Davynt? Alig ismerem. Az egyetlen dolog, amit kedvelek benne az, hogy távol tartja magát tőlem. – Apámról beszéltem. Zephyra gyűlölte, hogy Medea néha olyan éleslátó volt. – Őt sem szeretem – mondta elutasítóan. – Alig vagyok képes elviselni a jelenlétét. – Mégis felragyog az arcod, valahányszor rád néz. Zephyra egy köteg papírt tett a szemetesbe. – Ne légy nevetséges. Medea megragadta őt, mikor az asztal felé indult. – Ismerlek téged, anyám. Te mindig is hideg és számító voltál. Évszázadokon keresztül azért aggódtam, mert féltem, hogy az ostobaságom miatt valami meghalt benned. Zephyra a lányára nézett. – Miféle ostobaságod? – Az, hogy az emberek között akartam élni. Olyan naiv voltam, mikor azt hittem, hogy ameddig nem ártunk nekik, addig ők sem ártanak nekünk. Még mindig emlékszem, mint mondtál nekem, nem sokkal a támadásuk előtt. Nem szelídíthetsz meg egy farkast, és ne is várd, hogy a lábaid elé feküdjön. Előbb vagy utóbb az állati ösztönei felül fognak kerekedni és azt fogja tenni, amit az ösztöne diktál majd – „ölj”. Azt hittem, akkor

153

Egy csendes éjszaka rólunk beszéltél. De tévedtem. És miután ránk támadtak – miután te majdnem belehaltál abba, hogy megpróbáltál megmenteni engem – valami meghalt benned. A mások iránt tanúsított együttérzésed. A képességed, hogy könyörületet mutass. Igaza volt. A hite, amit a világba, a kedvességbe és az úgy nevezett emberségbe vetett, az unokájával együtt halt meg. Öljétek meg azt a szörnyet. Tépd ki a szívét, mielőtt ő teszi meg velünk. Egy öt éves… nem szörnyeteg. Csak egy gyerek, aki a szülei után sikoltozott, hogy mentsék meg őt. Hívta a nagyanyját, hogy állítsa meg azokat, akik bántják őt. Mindent megtett, hogy megvédje őket, de ez sem volt elég. A földre nyomták azt a szegény kisgyereket és halálra verték. Az ő kicsikéjének a kisbabáját. Zephyra meghalt aznap és csak egy szomorú, élettelen lény maradt hátra helyette. – Az élet kemény – mondta olyan nyugalommal, amit valójában nem érzett. Ezt már az előtt is tudta. Egy halász lányaként éhségben és nyomorúságban nőtt fel, miközben apja megpróbált megélni a tengerből. A bukása a saját családja ellen fordította. Egy megkeseredett iszákos lett belőle, aki őket okolta minden bajért. Őket hibáztatta, hogy léteztek és tőle vártak segítséget, támogatást. Gyűlölte mindannyiukat és sosem mulasztotta el ezt a tudtukra adni.

154

Sherrilyn Kenyon Sosem ismert tiszteletet és kedvességet mindaddig, míg egy magas, jóképű férfi meg nem állította a dokkoknál. Szinte még most is látta, ahogy a napfény megcsillan a szőke haján. Látta a csodálatot azokban a gyönyörű szép kék szemekben, mikor ránézett. Lila színű ruhát viselt, ami a nemesek kiváltsága volt és a teste egy fiatal harcosé volt, akin már akkor látszott, milyen ígéretes férfi lesz belőle egy nap. Azt gondolva, hogy ő is csak le akarja szólítani, mint olyan sokan mások, beleértve a részeges apját is, beletérdelt az ágyékába és elfutott onnan. Stryker utána rohant, hogy bocsánatot kérjen, amiért megijesztette. Bocsánatot kért. Egy isten fia egy egyszerű halász lányától, aki csak rongyokat viselt. Szerelem volt első látásra. Aztán mikor a férfi levette a saját köpenyét, hogy megvédje őt a hideg tengeri széltől, Zephyra majdnem elolvadt. Akkor először érezte azt, hogy valaki szereti és örömmel fogadja az életében. Úgy érezte, hogy végre ér valamit, nem pedig csak mocsok mások cipője talpán. Míg Apollón bele nem avatkozott a kapcsolatukba. Azt mondta, hogy Zephyra csak szemét és nem méltó egy félistenhez. Stryker meg gyáva módon engedelmeskedett neki, mikor az isten azt követelte tőle, hogy hagyja őt el. Már a puszta emléktől is harag töltötte el.

155

Egy csendes éjszaka – Nem hiszek a tündérmesékben – mondta Zephyra a lányának. – Mégis azokon a történeteken neveltél fel. Mert azt akarta, hogy a lánya jobb ember legyen nála. Nem akarta elpusztítani Medea ártatlanságát úgy, ahogy az övét vették el tőle. – Szeretlek téged, kicsim – suttogta. – Egész életem során te voltál az egyetlen, aki véget nem érő örömöt hozott az életembe. Te vagy az egyetlen, akiért hajlandó lennék meghalni. Nem szeretem apádat. Arra többé nem vagyok képes. Medea bólintott. – Ha te mondod, anya. De attól én még látom a szemedben felvillanó fényt, valahányszor megjelenik. – El akart menni, de megállt. – Csak hogy tudd, ha valami csoda folytán Evander visszatérne az életembe, én nem lökném el magamtól. Magam mellett tartanám az örökkévalóság hátralévő részében. – Ő nem hagyott el téged, mikor tizennégy évesen terhes voltál a gyermekével. – Igaz, de Evander nem egy tizennégy éves kölyök volt, akinek az apja akár egy gondolattal végezhetett volna velünk. Zephyra nem mondott semmit, Medea távozott. Igaza volt. Stryker maga is fiatal volt, de hagyott nála annyi pénzt, ami elég lett volna neki és a kicsinek is, de az akkori, darabokra összetört szíve nem volt hajlandó ésszerűen megítélni a férfi tetteit. Harcolnia kellett volna érte, ha tényleg szerette.

156

Sherrilyn Kenyon Ezt sosem fogja tudni megbocsátani neki. Soha. Nem, nem lesz képes elfelejteni neki, hogy miatta úgy érezte magát, mint egy féreg, aki nem méltó egy félisten szerelmére. Inkább ölje meg őt Apollón, semmint hogy még egyszer így demoralizálják. Mindenki megérdemli, hogy legyen méltósága. Mindenki. Kivéve Jaredet és most már arra is rájött, hogy miért élvezte annyira a férfi kínzását. Jared elárulta a saját családját. Az őt követő harcosokat. Mikor arra lett volna szükség, hogy egységesek legyenek, hogy küzdhessenek a túlélésért, Jared személyesen adta át őket az ellenségeiknek, hogy lemészárolják őket. És ezért örökké gyűlölni fogja a Sephiroth-ot. Ahogy Strykert is gyűlölni fogja, amiért elhagyta őt. Felsóhajtott és az asztal felé fordult, hogy rendet tegyen rajta, mikor észrevette, hogy azt pár perccel ezelőtt már megtette. Alig tett egy lépést, mikor fény villant a szobában. Stryker volt az. A francba, Medeának igaza volt. A szívverése felgyorsult a látványától. Egy fekete hajtincs a szemébe hullott. Az arcvonásai tökéletesek és élesek voltak, az állát nagyon apró borosta borította. Legszívesebben végignyalta volna az álla kemény vonalát és hagyta volna, hogy az apró szőrszálak végigkaristolják a bőrét.

157

Egy csendes éjszaka Düh bugyogott fel benne a gondolatra, és amiért a teste így elárulta, miközben csak gyűlöletet szeretett volna érezni iránta. – Mit akarsz? Stryker alig tudta visszafogni magát, mielőtt a szó, hogy „téged” kiszaladt volna a száján. Mert ő volt minden, amit akart. Ez volt minden, amire vágyott. És jelen pillanatban azt akarta leginkább, hogy a szabadon engedett szőke haja a mellkasára hulljon, miközben Zephyra meglovagolja őt, ahogy annak idején tette. Az ágyéka megkeményedett. Ez volt a legnehezebb abban, hogy körülötte volt. Érezte a halvány levendulaillatot és a vágy szinte az őrületbe kergette. Kényszerítenie kellett magát, hogy másra gondoljon, majd megköszörülte a torkát. – Muszáj, hogy te és Medea le gyertek velem Kalosisba. – Szerinted ott biztonságosabb, mint itt? – Mivel van ott egy hadseregnyi Charonte és egy dühös istennő, aki vért akar, igen. Hacsak nem tudsz Artemisz mélyen eltemetett anyai ösztöneiről, akkor annál nincs biztonságosabb hely. De hogy őszinte legyek, nehezen tudom elképzelni, hogy a nagynéném a védelmedre kelne, hisz nekem, az unokaöccsének sem segített. Zephyra rábámult. – Azt akarom, hogy tudd, csak Medea biztonsága miatt egyezek ebbe bele. Különben azt mondanám neked, hogy menj el oda, ahol a nap sem süt.

158

Sherrilyn Kenyon Stryker szárazon rámosolygott. – Szívem, oda megyünk, ahol a nap nem süt. Kalosisban nincs nappal. Soha. – Nem vagy vicces. – Tényleg? Pedig meglehetősen szórakoztatónak találom magam. – Hát persze. Stryker nem mondott többet, miközben Zephyra ellépett mellette, hogy összeszedjen néhány dolgot, beleértve a testápolóját és a sminkkészletét is. Idegen érzés futott rajta keresztül, miközben visszaemlékezett, hogy a nő ma reggel gondosan felkente magára mindkettőt. Az ágyban feküdt és nézte, ahogy a nő krémet ken az arcára, majd a szemceruzájával kihúzza a szemét és szájfényt tesz az ajkaira. Még nem volt része ehhez hasonlóan kielégítő látványban. Olyan nőies és édes volt. Olyan Zephyrás. – Mit bámulsz? – csattant fel a nő. – Semmit. – A hangja egy fokkal udvariatlanabb volt, mint szerette volna, de nem állt szándékában hagyni, hogy Zephyra rájöjjön, mennyire elgyengül érzelmileg, ha ő belép a képbe. Ez ugyanis hatalmat biztosítana neki felette és addig jó, míg erről Zephyra nem tud. Mikor összegyűjtötte a holmiját, Stryker elvette tőle. Először Zephyra vitatkozni akart vele, de végül nem szólt egy szót sem. – Hozom Medeát.

159

Egy csendes éjszaka – Davyn még mindig a szobájában van? Zephyra egy ajtó felé vette az irányt. – Az épület körül körözött korábban, szóval nem vagyok benne biztos. Stryker követte őt Medea szobája felé és megdöbbent, mikor a harcosát és a lányát az ablak melletti asztalnál ülve találta, épp sakkoztak. Davyn arca még mindig sebes és duzzadt volt a támadás után, de egyébként úgy tűnt, harcra kész. Zephyra csípőre tette a kezét. – Aggódnom kellene, amiért ilyen barátságos hangulatban ültök itt? Medea a táblára nézett. – Nyugi, anya. Ahhoz képest, hogy Davyn démon, meglehetősen aranyos. Zephyra fenyegető pillantást vetett Stryker felé. – Szerintem el kellene beszélgetned az embereddel. – Miért? – Itt ül a lányod szobájában… a lányoddal. – Csak sakkoznak. – Most igen… Stryker nevetett. – Nyugi, Phyra. Sokkal jobban aggódnék, ha a fiammal találnám ugyanilyen helyzetben. Az egyetlen fenyegetés, amit Medea számára jelenthet az, hogy talán kölcsönkéri a cipőit. Zephyra ajkai néma ót formáltak. Davyn nevetett, miközben lépett egyet a futójával. – És amiatt sem kell aggódnia, mivel neki van a legkisebb lába, amit valaha nőn láttam. Emellett, csak azért, mert a férfiakat részesítem előnyben, nem jelenti azt, hogy nő akarnék lenni. Higgyetek nekem.

160

Sherrilyn Kenyon Zephyra parancsolóan csapta össze a tenyerét. – Rendben, mindketten tápászkodjatok fel. Medea, gyűjtsd össze a holmidat. Az apáddal maradunk egy ideig. Medea döbbentnek látszott az anyja kinyilatkoztatásától. – Miért? – kérdezte Strykert. Stryker nem tetszett a lány hangneme. – Az apád vagyok. Ne kérdőjelezz meg. Medea azonnal felpattant. Zepyhra hangosan felsóhajtott. – Medea, csillapítsd le a dühödet és tedd, amit mond. – A szemében gonosz csillogással nézett Strykerre. – És te meg ne feledkezz meg arról, hogy ő a lányod, te nem ismered. Ő nem a harcosaid egyike, akinek csak úgy parancsolgathatsz. Davyn sokkal lassabban emelkedett fel. – Ha ettől jobban érzed magad, Medea, a hangneme sokkal kedvesebb, ha neked parancsolgat, mint amikor velünk teszi ugyanezt. Stryker egy gyilkos pillantást lőtt felé. – Te maradj ki ebből. – Igenis, uram. Medea megállt az anyja előtt. – Nem értem, miért kell elmenekülnünk a gallu démonok elől. – Nem a galluk miatt megyünk el, szívem. Hanem Háború miatt. És nem menekülünk. Stratégiailag biztonságos helyre vonulunk vissza, hogy távol tarthassuk magunktól, míg rájövünk a gyengepontjára. És most szedd össze a cuccaidat.

161

Egy csendes éjszaka Nick ugrott egyet, mikor elsétált a tükör előtt és meglátta saját magát. – Szent isten – suttogta. A bőre vérvörös volt és ősi, fekete szimbólumok borították. De az arca volt az, amitől teljesen lefagyott. A haja fekete volt vörössel csíkozva, ami az arcára is továbbra terjedt. Fekete vonalak vágtak át a szemén és az arcán. A szeme is vörösbe váltott. Döbbenten nézett le a kezére, ami szintén vörös volt fekete jelekkel. – Ez meg a mi a pokol? – A valódi alakod. Megfordult és Menyarát látta maga mögött, de nem úgy nézett ki, mint az idős nő, aki mellett felnőtt. Jelenleg nála is magasabb volt és mintha a korai húszas éveit taposta volna. Fekete, nyakba kötős topot és szűk fekete nadrágot viselt, hosszú haját stílusosan lófarokba kötötte. – Ki vagy te valójában? Menyara odadobott neki egy botot. – Sok néven ismertek az évszázadok során. De a Ma'at nevet biztosan felismered. Nick szíve ugrott egyet az egyiptomi istennő nevétől. Ő volt az, aki fenntartotta az univerzum rendjét. Az igazság és az igazságosság istennője. Menyara adott neki róla egy szobrot a hetedik születésnapján.

162

Sherrilyn Kenyon Ő majd megvéd téged a bajtól, Nicholas. Tedd az ágyad mellé és senki sem árthat neked, míg alszol. Ő majd vigyáz rád. Mindig. – Szinte még most is hallotta, ahogy a nő ezt mondja neki. Keserű düh kúszott végig rajta. – Az igazság istennőjéhez képest meglehetősen sokat hazudtál nekem. Menyara elmosolyodott. – Nem hazudtam, szívem. Csak elhallgattam néhány tényt. Ha ettől jobban érzed magad, nekem köszönhető, hogy Cherise sosem gyanakodott a Sötét-vadászaidra. Én óvtam meg őt az összes paranormális jelenségtől. Ahogyan veled is próbáltam. De a végzet egy olyan szajha, akit nem lehet visszautasítani. Arra születtél, hogy egy nap magadhoz ragadd a hatalmad és ettől még az enyém sem óvhatott meg. – Mondanám, hogy hálás vagyok, de éppen a természetfelettire való vakság okozta anyám halálát. – A bot súlyát tesztelte. – Mégis mit kellene ezzel kezdenem? Menyara felé csapott a saját fegyverével, amitől Nick védekezni kényszerült. – Meg kell tanulnod harcolni. – Sokat harcoltam már. – Ezúttal alig tudta kivédeni a támadását, mielőtt a nő fejbe csaphatta volna. – Emberekkel, igen, de nem azokkal a hatalmakkal, amik érted jönnek majd. – Menyara újra támadott. Nick kivédte, majd kiütötte a nő kezéből a botot. Büszkén elmosolyodott, mikor lefegyverezte az istennőt. – Már mondtam. Én vagyok a legjobb.

163

Egy csendes éjszaka Menyara elhúzta a száját az arroganciája hallatán. – Az igazság istennője vagyok, nem a háborúé. Az, hogy legyőztél, csak azt mutatja, hogy meg tudsz verni egy idős nőt. Ne szállj el magadtól. Nick rávicsorgott. – Tudod, ha már meg akartál védeni engem meg anyámat, megvédhettél volna a szegénységtől is. – Fájdalom hasított keresztül rajta, mikor felidézte a megsemmisült pillantást az anyja szemében, valahányszor összekócolta a haját, majd kiment a színpadra sztriptízelni, hogy egyáltalán enni tudjon neki adni. Egyszer az anyja azt mondta neki, hogy az egyetlen ok, amiért magával vitte az volt, hogy ne felejtse el, miért teszi azt, amit. Különben azonnal kimenekült volna onnan. Bűntudat szaggatta a szívét. Ahogy mindig. Tönkretette az anyja életét, és a saját ostobaságával még a halálát is okozta. Menyara felemelte a kezét és bot kiugrott Nick kezéből. A nő falnak lökte vele. Nick pofát vágott a fájdalomtól, mikor a nő erősen a mellkasába ütött. – A szegénység tett emberré, kölyök. Anélkül és az anyád nélkül pontosan ugyanolyanná váltál volna, mint az apád. – Hülyeség! Menyara válaszra nyitotta a száját, de megállt. Egy perccel később vakítóan éles fény villant a szobában. Nick felszisszent, ahogy az szinte égette a bőrét.

164

Sherrilyn Kenyon Egy vad valami ütközött belé, felemelte a földről és a falhoz szegezte. Megpróbálta ellökni magától, bárki is volt az, de úgy érezte magát, mint egy csótány, amit éppen kilapít egy cipőtalp. Aztán hirtelen a padlón kötött ki. Menyara felé rohant, miközben Nick felnyögött a fájdalomtól. A füle csengett, alig tudott fókuszálni. Mindene fájt. Aztán felnézett. A szoba másik végében Acheron csatázott valakivel, akinek a bőrén ugyanolyan jelek voltak, mint Nickén. Csak ahol Nické vörös volt, ennek a férfinek fekete és ahol fekete, az ismeretlené vörös. – Maradj ki ebből, atlantiszi – morogta a démon. Acheron a kezével hárította a felé küldött energianyalábot. – Menyara, vidd el innen Nicket. Most! Jared átkozódni kezdett, mikor eltűntek. – Mi a fenét művelsz? – Már mondtam. Ígéretet tettem, hogy megvédem őt és az életem árán is be fogom tartani. – Megőrültél? Ash hátrébb lépett, ahogy a Sephiroth abbahagyta a harcot. – Atlantiszi isten vagyok, Jared. Megesküdtem az anyjának, hogy nem hagyom, hogy baja essen. Te is tudod, ez mit jelent. Mikor Jared lenyugodott valamennyire, ő is hátrált egy lépést. A bőre azonnal visszaváltozott, megint úgy nézett ki, mint egy ember. – Szóval mikor megölöm, te is

165

Egy csendes éjszaka meghalsz. Elment az a kibaszott eszed? Miért csináltad ezt? – Mert az hittem, Nick ember, és mert tartoztam ennyivel az anyjának. – És most már tudod az igazat. Chthoniai vagy, az a feladatod, hogy fenntartsd az univerzum rendjét. A Malachainak meg kell halnia. Ash a fejét rázta. – Az univerzum rendje azt követeli meg, hogy életben maradjon addig, amíg te is élsz. Jared felnevetett. – Nem érted, ugye? Én meg akarok halni, Acheron. Ha megölöm őt, én is vele megyek. – Még egy lépést hátrált, majd eltűnt. Ash káromkodni kezdett, mikor rájött, hogy nem tudja követni a férfit. – Jared! – csattant fel, a hangját az éterbe küldte, hogy a Sephiroth is hallja. – Te nem érted. Ha én meghalok, velem hal a világ is. Nem ölheted meg Nick Gautier-t. Jared nem felelt, Ash dühösen felsóhajtott. Jarednek igaza volt. Őt az univerzum rendjének megtartásával bízták meg. És senki sem akadályozhatja meg abban, hogy végrehajtsa a feladatát. – Savitar? – suttogta, megidézve régi jó barátját. Savitar szellemként jelent meg előtte. – Mi az, kölyök? – Tudtad, hogy mi Nick, ugye? Savitar kerülte a tekintetét, amivel beigazolta Ash gyanúját.

166

Sherrilyn Kenyon – Miért nem mondtad el? – kérdezte Ash. – Én nem fogok beleavatkozni a végzetedbe. Te is tudod. De igen, mikor megkértél arra, hogy tanítsam Nicket és először megláttam őt, már akkor tudtam, mi ő. Ezért is nem tanítottam neki semmit. Ha elkezdtem volna az oktatását, felszabadult volna az ereje. Míg egy olyan személy nem támadt rá, aki az erejét a Forrástól nyeri, a pajzsa áthatolhatatlan volt. Ash a homlokát ráncolta ettől a hírtől. – Akkor miért nem kapta vissza az erejét azon az éjszakán, mikor rá támadtam? – Nem tudom. Talán köze van annak, hogy a te erőd kevert. Vagy talán azért volt, mert egyszerűen ti ketten nagyon jó barátok voltatok, és még ha harcba is keveredtetek, akkor sem ölted volna őt meg. Még amikor rendkívül dühös is voltál rá, akkor sem jelentettél számára valódi fenyegetést. Nem volt szüksége az erejére, hogy megvédje magát. – És mégis én vagyok az oka annak, hogy meghalt. – Nem, Nick önmaga miatt halt meg. Ő húzta meg a ravaszt. Savitar szájából milyen egyszerűen és egyértelműen hangzott, de ez nem változtatta meg az igazságot. – Igen, az átkom miatt. Savitar csúnyán nézett rá. – Örülj, hogy nem vagyok ott fizikai valómban, különben alaposan fejbe vernélek. Te is tudod, hogyan működik a szabad akarat, úgy hogy

167

Egy csendes éjszaka hagyd abba a siránkozást és szállj le a keresztről. Másnak van szüksége a fára. Ash nem igazán tudta értékelni Savitar humorát és nem is volt mártír, hogy lényegtelen ostobaságok miatt keseregjen. A múltbéli hibákon való bánkódás nem oldja meg a jelenlegi problémákat. – Hogyan állíthatnám meg Jaredet? – Nem tudod. Csak a mestere hívhatja vissza. – És ha ő nem fogja? – Akkor megszívtuk.

Stryker gyűlölte a tudatot, hogy mennyire örül annak, hogy Zephyra holmiját az övéivel keverve látja. A hajkeféje, a krémjei. A parfümje. Az utóbbit felkapta, hogy megszagolhassa. – Mit művelsz? Azon nyomban lerakta az üvegcsét. – Semmit. – Ezt nem nevezném semminek. A dolgaim mellett őgyelegtél, ugye? Stryker a homlokát ráncolta a nő szóhasználata hallatán. – „Őgyelegtem”? Miféle ósdi kifejezés ez? Zephyra fürkészően nézett rá. – Nem tudod ilyen könnyen elterelni a figyelmem. Mostanság nagyon epekedsz utánam. Stryker felé lépett egyet és fenyegetően nézett rá, Zephyra pedig még csak meg sem rezzent. Bárcsak megtaníthatná az embereinek, hogy ilyen eredményesek

168

Sherrilyn Kenyon legyenek… – Az akarod, hogy kimondjam? Eddig is tisztában voltál vele, mennyire hiányoztál nekem. Zephyra szeme összeszűkült. – De hallani akarom, ahogy szemembe mondod. – Miért? Zephyra Stryker elé lépett és olyan pillantást vetett rá, ami egyszerre volt rosszindulatú, örömteli és részben cukkolódó. – Mert látni akarom, hogy mekkora szenvedést okozott neked a távollétem. Stryker el akart menni onnan, de képtelen volt irányítani a testét. Nem volt képes megmozdulni. Ehelyett azon kapta magát, hogy elmondja az igazat. – Nagyon hiányoztál. Zephyra legszívesebben felképelte volna ezekért a szavakért. Addig akarta ütni a férfit, míg a lelkében izzó fájdalom el nem csitul. De tudta, hogy ez lehetetlen. Nincs a világon annyi kínzás, ami elfeledtetné vele a sebet, amit a férfi ütött a szívén. – Szerinted ezzel mindent helyre hoztál? – Ez nem hoz helyre semmit. – A hangja rideg volt. – De ahelyett, hogy gyűlölnél, gondolj bele egy perc erejéig abba, hogy én hogyan látom a helyzetet. Én csesztem el a dolgot és ezzel a tudattal kell élnem életem minden egyes napját. Te voltál az én valódi szívem. A lelkem másik fele és én hagytalak el. Van róla halvány lila fogalmad, hogy mennyire gyötrő számomra ez a tudat?

169

Egy csendes éjszaka Zephyra a férfi hajába túrt a kezével és addig húzta, míg a férfi el nem fintorodott. Képtelen volt elviselni a kusza érzések tengerét, így magához rántotta Strykert és vadul megcsókolta. Stryker nem kapott levegőt, mikor a nő nyelve táncra hívta az övét és végre valóban megkóstolhatta őt. Egész élete során Zephyra volt az egyetlen nő, aki után valóban vágyakozott. Szüksége volt arra, hogy olyan közel legyen hozzá, amilyen közel csak lehetett, ezért felkapta őt a karjába és az ágyához vitte. Zephyra csak annyira törte meg a csókot, hogy az ingét letépje róla. Képtelen volt elviselni azt, hogy akár csak egy másodpercet is nélküle töltsön el, ezért az erejét felhasználva eltűntette mindkettőjükről a ruhát. Zephyra hátra húzódott és felemelte a szemöldökét. – Milyen hasznos képességed van – suttogta. Mielőtt válaszolhatott volna, Zephyra felé gördült és az állát kezdte harapdálni az agyaraival. Stryker felnyögött, olyan jó érzés volt. Szorosan magához ölelve gondolatban visszautazott abba az időbe, mikor még nem volt több egy fiatal hercegnél. A világ még új és ismeretlen volt a számára. Még nem ismerte a gyűlöletet. Még nem ismerte a magányt. Zephyra karjaiban szinte látta maga előtt az örökkévalóságot. És most ugyanolyan hevességgel rontott rá a nő, mint annak idején. Lehunyta a szemét és élvezte a meztelen bőr érintését. Ahogy a kezek végigsimítják a testét. Még

170

Sherrilyn Kenyon akkor is, ha elátkozott és elveszetett volt, úgy érezte magát, mintha a mennyországban lenne és Zephyra az ő angyala volt. Zephyra a férfi arcának nyomta a sajátját, miközben végigharapdálta a fülcimpáját. Stryker borostája szúrta az arcát és ettől hideg kúszott végig a testén. Férfias illata volt, amibe némi arcszesz is keveredett. Éveken keresztül tartogatta az egyik ruhadarabját, miután elhagyta őt és akkor vette elő, mikor az éjszaka túl sötét és túl magányos lett. Akkoriban azt kívánta, bár visszatérne hozzá. Mikor megtudta, hogy Apollón elátkozta őket, nagyon dühös lett és elégette. De most, hogy újra Strykerrel volt, legszívesebben mindent megbocsátott volna neki. Vissza akart menni az időben és maga mellett akarta tartani őt. Bárcsak megtehetné. – Szükségem van rá, hogy magamban érezzelek – suttogta. Majd később visszatérnek a kis játékukhoz. De most csak olyan közel akart lenni hozzá, amennyire csak lehetséges. Stryker csak egy halk mordulással felelt neki, majd teljesítette a kérését és behatolt a testébe. Zephyra felsikoltott a gyönyörtől, a férfi egy része akart lenni. Már el is felejtette, milyen jó érzés férfival lenni, főleg ha az ilyen jól képzett volt. Stryker minden egyes lökése, minden egyes csókja csak még jobban feltüzelte őt és legszívesebben addig sikított volna, míg el nem megy a hangja.

171

Egy csendes éjszaka Stryker vele együtt megfordult, így Zephyra került alulra, miközben Stryker egyre gyorsabban és keményebben mozgott. Ezüstös tekintete az övébe mélyedt és a halvány fényben Zephyra látta rajta a nyílt sebezhetőséget, amitől elakadt a lélegzete. A fiatalkori önteltsége eltűnt és most vele szemben lévő férfiban izzó fájdalom az ő szívét is összetörte. Oly sok minden történt velük, mióta Agapa templomában összekötötték magukat, mint férj és feleség. Most ismét látta maga előtt a magas, bizonytalan fiatal férfit, ahogy a tőr élével megvágta a saját kezét. – A véremmel, a szívemmel, a lelkemmel, megesküszöm arra, hogy az életem a tiédhez kötöm. Bárhol is legyek, gondolatban örökké melletted leszek. Ez az én esküm a te isteneid előtt és az isteneim előtt is. Mostantól kezdve egyek vagyunk, míg a halál el nem választ. – Előre hajolt és a fülébe suttogta. – Még akkor is módot fogok találni, hogy melletted legyek. Te és én, Phyra. Együtt, örökké. Egy könnycsepp kicsordult a szeme sarkából az emlék hatására. Annak idején hitt neki. – Phyra? Zephyra nyelt egyet, mikor Stryker megállt és megérintette az arcát. – Fájdalmat okoztam? Alig tudta visszanyelni a sírást. – Kitépted a szívem, te átkozott. Elérted, hogy higgyek benned, holott én sosem hittem senkiben. Stryker felsóhajtott, mikor a szavak darabokra tépték a lelkét. – Minden vágyam az volt, hogy az a férfi lehessek,

172

Sherrilyn Kenyon akinek te láttál. Azt kívánom, bár megváltoztathatnám, amit tettem. Bár maradtam volna és melletted haltam volna meg, mint ahogy azt kellett volna. De nem írhatom újra a múltat. Nem tehetem semmissé a fájdalmat, amit okoztam. Tudom, ez nem vigasz, de elhiheted, nekem sem volt könnyű. – A tekintete szinte égette Zephyrát. – Soha életemben nem kértem bocsánatot. Soha életemben nem könyörögtem semmiért. De sajnálom, amit veled tettem és szívesen letérdelnék eléd, ha meg tudnál nekem bocsátani. Zephyra ellökte magától a férfit, majd megfordult és felült. – Többé már nem tudom, hogyan kell megbocsátani. Stryker felsóhajtott a szavai hallatán. Nem érdemelt mást a megvetésén kívül. De nem hagyhatta csak úgy annyiban. Összetört szívvel ült fel, majd a nő mögé ült és óvatosan kibontotta a haját. A selymes tincsek a bőrét cirógatták. Emlékezett, milyen volt minden este fésülni a hajzuhatagot, mielőtt a nő csatlakozott hozzá az ágyban. Zephyra az ágyneműbe markolt a gyengéd érintéstől, ami mélyen megérintette őt. Nem akart megbocsátani neki, de a szavai és az őszintesége meggyengítette. Ránézett a válla felett és még erőtlenebb lett. Ez a férfi híres volt a kegyetlenségéről és a vadságáról. Sosem habozott. Most mégis úgy simogatta a haját, mintha attól félne, összetöri őt.

173

Egy csendes éjszaka Hogy gyűlölhetne bárkit is, aki ennyire szereti őt? Hogy gyűlölhetné a férfit, akitől az élete legbecsesebb ajándékát kapta? – Ez nem jelenti azt, hogy szeretlek – morogta, majd a hátára lökte a férfit és lovagló ülésben elhelyezkedett a csípőjén. Stryker elmosolyodott, mikor Zephyra előredőlt és nyakába mélyesztette a szemfogait, hogy táplálkozzon. Szíves-örömest hagyná, hogy a nő szárazra szívja, ha ez azt jelenti, hogy közben végig a karjában tarthatja. Az illata szinte megrészegítette, az érzés, ahogy a mellei a mellkasának nyomódnak, fenomenális volt. Előre dőlt, hogy mélyen belélegezze az illatát, noha a nő fájón belé harapott. Ez maga volt a mennyország. Végigsimított a nő karján, majd összefűzte az ujjaikat. Felemelte a kezét és belecsókolt a tenyerébe, majd Zephyra csuklójába harapott. Zephyra megfeszült, de nem húzódott el. Stryker felnyögött az ízétől. Miközben ivott, érezte, ahogy az ereje összekapcsolódik az övével. Egészen eddig elképzelése sem volt arról, mennyi démoni ereje van a nőnek. Sosem lettem volna képes legyőzni őt… Megfeszült, mikor rájött. Zephyra hagyta őt nyerni. Lassan elmosolyodott, de nem mondott semmit. Nem akarta megint feldühíteni őt. Nem, mikor ilyen helyzetben voltak.

174

Sherrilyn Kenyon Zephyra hátradőlt és lenézett rá. Elengedte a kezét, miközben a haja a mellkasát csiklandozta. Tényleg nem létezett szebb látvány annál, minthogy Zephyra felé hajolt, miközben a mellei a mellkasához értek. Zephyrát teljesen elbódította Stryker jóképűsége. A hatalma. Most már tudta az igazat. Stryker visszafogta magát a harcuk közben. Komoly sebet is okozhatott volna neki, mégsem tette. Bárcsak megbízhatna benne. Meg merje-e kockáztatni? Stryker felkönyökölt és finoman megnyalta a mellét. Zephyra két kézbe fogta a férfi fejét, miközben megremegett az érzéstől, amit a bőrén táncoló forró nyelv okozott. Stryker erőlködés nélkül megemelte őt és belépett a testébe. Zephyra élesen felszisszent, mikor megérezte őt. A férfi álla alá nyúlt és megemelte a fejét, hogy megkóstolja az ajkait, miközben lassan megmozdult. Olyan örömteli érzés volt. Az érzés, ahogy egy ütemre lélegeztek. Stryker nem tudott tisztán gondolkodni, miközben a teste felüvöltött a gyönyörtől. Önkontrollja minden cseppjét felemésztette, hogy ne menjen el a puszta örömtől, hogy vele lehet. A tenyerébe vájta a körmeit, miközben az erőlködött, hogy ellenőrzés alatt tartsa magát. De nem volt egyszerű. Zephyra volt az egyetlen nő, akit valaha is szeretett.

175

Egy csendes éjszaka Egy halvány mosoly kúszott fel az ajkaira, miközben a füle mögött simogatta a nőt. Volt egy pont… Odahajolt és megnyalta a fülcimpája alatt. Zephyra élesen beszívta a levegőt, miközben a hideg végigfutott rajta, amitől a mellbimbói megkeményedtek. – Még mindig olyan érzékeny vagy. Zephyra forrón rápillantott. – És veled mi van? – Én sosem voltam érzékeny. – Na persze. – Zephyra végigsimított a férfi bordáin, amitől az ugrott egyet. Aztán felnyögött, ugyanis így Stryker mélyebbre hatolt a testében. Stryker nevetett és ismét maga alá fordította. Zephyra ívbe feszítette a hátát és még mélyebbre fogadta a testében. Stryker gyorsított az ütemen és Zephyra nem bírta már tovább. Az orgazmus felrobbantotta az érzékeit. Felsikoltott és szorosan magához ölelte Strykert, a teste lüktetett a gyönyörtől. Stryker felmordult és csatlakozott hozzá. Szorosan magához vonta a nőt, miközben a teste kiélvezte a percet. Zephyra még mindig elképesztő volt és az örökkévalóságot legszívesebben az ágyban töltötte volna el vele. Idegesítő vigyorral az arcán dőlt hátra. – Szóval, szívem… áruld el, csalódott vagy? Zephyra arcán ördögi vigyor jelent meg. – Mindent összevetve, azt hiszem, van egy jó kifejezés erre. – És mi lenne az? – Kissé vérszegény volt.

176

Sherrilyn Kenyon Stryker felhorkant a kijelentésére. – Az éjszaka még fiatal. Még bőven van időm kiélvezni a jelenléted az ágyamban és biztosíthatlak, mikor végeztem veled, a „vérszegény” lesz az utolsó szó, ami eszedbe jut majd. Zephyra gőgös arckifejezést öltött magára, nem akarta tudatni a férfival, mennyire meg volt vele elégedve. – Nos, ha még kínosabb helyzetbe akarod hozni magad, ki vagyok én, hogy megállítsalak? Stryker gúnyosan elmosolyodott. – Olyan gonosz vagy. – Te most komolyan fojtatni akarod? – kérdezte Zephyra. – Természetesen. Van néhány évszázad, amit be kell pótolnom. Zephyra válaszra nyitotta a száját, de mielőtt megszólalhatott volna, valaki bekopogott az ajtón. Stryker gyorsan ráhúzta a takarót a nőre és mikor teljesen el volt takarva, felmordult. – Gyere be. Davyn volt az. Belépett a szobába, de azonnal megállt, mikor észrevette, hogy Stryker meztelen és ki van mellette. Azonnal másfelé irányította a tekintetét. – Nagyuram, csak jelenteni akartam, hogy van egy kis problémánk. – Mi az? – Nem tudunk táplálkozni. Stryker értetlen pillantást váltott Zephyrával, mielőtt visszafordult Davynhoz. – Hogy érted?

177

Egy csendes éjszaka – Háború és a gallu démonok szinte bezártak minket ide. Ha egy démon megpróbál kimenni, hogy táplálkozhasson, megölik vagy átváltoztatják. Csapdába estünk. Stryker csúnyán káromkodott. – Mennyi időd van hátra? – Tegnap este öltem, néhány hétig elleszek. És ön, uram? Stryker Zephyrára pillantott. A nő elsápadt, mikor rájött, mire gondolt. – Kétszer ittam a véredből… Stryker bólintott. – Néhány napig még jól leszek. Zephyra nyelt egyet a száraz hangnemtől, miközben rettegés futott rajta végig. – Meddig? – Talán kettő napig. És akkor meghal.

178

9. fejezet egy szót sem szólt, míg Davyn egyedül nem Zephyra hagyta őket. Stryker az ágyban felé fordult és Zephyra tekintete a sebre siklott, ahol korábban megszúrta a férfit. Stryker követte a pillantását. Noha a seb már gyógyulófélben volt, még mindig élesen emlékeztetett a temperamentumára. És a gyilkos szándékára. – Úgy tűnik a kívánságod sokkal hamarabb teljesül, mint vártad – mondta Stryker nyeglén. Zephyra a mellkasára húzta a takarót. – Kell lennie innen kiútnak. – Van, de galluk rendelkeznek egy nagy előnnyel velünk szemben. Ők nincsenek az éjszakához kötve. Éjjel és nappal is őrt állhatnak Kalosis határai körül. Mi viszont csak este mehetünk ki táplálékért. – Nem tudtok behozni ide embereket?

179

Egy csendes éjszaka Elméletileg meg tudnák tenni. De a dolgok ritkán ilyen egyszerűek. – Csak akkor tudnánk ezt megvalósítani, ha egyenesen belesétálnának egy villámüregbe. Ezt pedig mondani sokkal könnyebb, mint kivitelezni. Általában csak gyerekeket tudunk ilyen módon csapdába csalni és számos démonnak, engem is beleértve, problémája van azzal, hogy egy gyerek lelkét nyeljék el. Még akkor is, ha ők sem különbek az emberi csőcseléknél. Zephyra szeme elsötétedett a haragtól. – Ők szempillantás nélkül ölnék meg a gyermekeinket. Ez ismét csak nem volt olyan egyszerű. – A szüleik ölték meg a gyermekeinket, nem ők. A gyerekek ártatlanok ebben a háborúban. Apám szörnyeteget csinált belőlem, mikor erre az életre kárhoztatott, de nem vagyok hajlandó megadni magam az ő őrültéségének. Zephyra a fejét ingatta. – Harcos vagy. Komolyan azt akarod bemesélni nekem, hogy sosem mészároltál még le gyereket a harcaid során? – Halandóként kaptam hadi kiképzést, de nem csatáztam, míg démonná nem váltam. Tehát nem, még sosem vettem el egy gyermek életét. Lévén, hogy én magam is apa vagyok, nem hiszem, hogy egyáltalán képes lennék rá. – Stryker szeme összeszűkült, mikor a nőre nézett. – És ettől még nem vagyok gyáva. Zephyra megadóan felemelte a kezét a haragos hangnem hallatán. Akaratlanul is megpedzegetett egy olyan húrt, amihez nem kellett volna hozzányúlnia. – Ez

180

Sherrilyn Kenyon meg sem fordult a fejemben. – Az legalábbis biztosan nem, hogy Stryker nem lenne képes ártani egy gyereknek. Hiszen ennél sokkal durvább húzásai is voltak már… De ez már egy másik történet. Mikor Stryker fel akart kelni az ágyból, Zephyra meglátott egy tetoválást a jobb lapockáján, ami korábban teljesen elkerülte a figyelmét. És még nagyobb döbbenet lett úrrá rajta, mikor felfogta, mit is ábrázol. Nem, az lehetetlen… – Állj meg – mondta és visszahúzta a férfit, hogy közelebbről megnézhesse. Egy összetört szív volt az tövises indával körbe tekerve és a közepén egy kard szúrta át. De a tetováláson lévő szalag és a rajta álló név miatt nem kapott levegőt. Zephyra. Alatta tizennyolc apró fekete könnycsepp egy kacskaringózó mintát formázott. Zephyra végighúzta rajta az ujját. – Ezek kikért vannak? – Egy minden gyermekemért és unokámért. És egyegy a két feleségemnek. De az ő neve állt a szalagon. Az ő nevével jelölte meg az összetört szívet. Zephyra felpillantott és a tekintete találkozott Stryker pillantásával, aki hátra nézett a válla felett. Az együtt töltött múltjuk emlékei és az ellentétes érzelmei keresztülvágtattak rajta. Stryker olyan ismerős volt, mégis annyira idegen.

181

Egy csendes éjszaka – Ki vagy te, Strykerius? – Egy elveszett lélek – suttogta halkan a férfi. – Egykor volt célom, de arról az útról már rég letértem. – És most? Stryker szeme veszélyesen összeszűkült. Csábítóan. – Látom magam előtt, mit akarok elérni, de életem során először, nem vagyok biztos benne, hogy el tudom-e érni. Sosem lett volna szabad elhagynom téged, tudom. Zephyra megérintette a borostás állat. – Artemisz orgyilkosa vagyok. Tartozom neki, amiért befogadott, mikor senki más nem tette volna. – Nem fizetetted már vissza neki tízszeresen az adósságod? Zephyra habozott. Megfizette volna? Artemisz szeszélyes és rideg tudott lenni. Az évszázadok során Zephyra számtalan embert ölt meg Artemisz kérésére, olyanokat, akik rágalmazták vagy megsértették az istennőt. Furcsa, ezelőtt sosem gondolt még arra, hogy elhagyja az istennő szolgálatát. Megelégedett azzal, hogy ott maradhatott az istennő templomában és közben folytatta a sivár létezését. Az egyetlen célja az volt, hogy megvédje a lányát. Hogy lehet az, hogy ezen kívül semmi más nem számított neki? Talán azért, mert a legvégső vágya az volt, hogy a mellett a férfi mellett öregedjen meg, aki hátat fordított neki és kisétált az otthonuk ajtaján, amivel összetörte a szívét. A lelkét. Az életét.

182

Sherrilyn Kenyon Azután megesküdött, hogy soha többé nem teszi ki magát ehhez hasonló fájdalomnak. Egy ilyen élmény épp elég volt. Stryker felé fordult, a tekintete olyan intenzív és nyers volt, hogy Zephyrán végigfutott a hideg. – Csatlakozz hozzám, Phyra. Állj mellém és a lábaid elé fektetem az emberek világát. Módot találunk arra, hogy megtörjük az apám átkát és újra járni fogunk a napfényben. – Tizenegyezer éve nem láttam a napfényt. Azon este óta nem, hogy figyelmeztettek az átokra. – Én visszaadnám neked. Zephyra tagadóan megrázta a fejét. – Az egész világot ígérted nekem egykor és aztán faképnél hagytál. – Azóta megváltoztam, Phyra. Nem vagyok már többé rémült kisgyerek, aki az apja árnyékában él. Tanultam a hibámból és esküszöm, soha többé nem hagylak el. Hinni akart neki, de nem volt benne biztos, hogy képes lenne rá. Könnyű volt ígérni, de olyan nehéz volt megtartani. Kevés ember van, aki nem bukik meg a próbák során. – És mégis meg fogsz halni két napon belül, ha nem tudsz enni. – Még a halálban is módot találok arra, hogy veled legyek. Az esküvői esküjét idéző szavak végtelenül feldühítették Zephyrát. – Hogy merészeled! – csattant fel és ellökte magától a férfit. – Nem értelek. – Gúnyt űzöl belőlem ezekkel a szavakkal.

183

Egy csendes éjszaka Stryker arca teljes zavarodottságot tükrözött. Hogy lehet az, hogy nem tudja? – Hogyan? – Azt ígérted nekem, hogy szeretni fogsz, aztán meg alig egy éven belül elhagytál. Hogy bízhatnék benned valaha is? – Sosem házasodtam meg újra, miután a feleségem meghalt. Egyszer sem gondoltam rá az évszázadok során és nem amiatt, ahogy iránta éreztem. Egyedül a te emléked akadályozott meg benne. Egyetlen nő sem keltett bennem olyan érzéseket, mint te. És Zephyra szívét sem szerezte meg másik férfi. Egy sem. Csak Stryker volt képes áthatolni a pajzsain, amiket maga köré húzott. Ezért gyűlölte őt annyira. – Anya! Pont abban a pillanatban nézett az ajtóra, mikor Medea benyitott. Kivételesen nem tett megjegyzést arra, hogy meztelenül látja őket az ágyban. Ez önmagában tudatta Zephyrával milyen sürgető híreket hozott. – Kessar elküldte az egyik emberét, hogy beszéljen apával. Azonnal jönnie kell. Stryker testén azonnal megjelentek a ruhái, miközben felpattant az ágyról. Zephyra már épp azon volt, hogy a ruhái után nyúl, mikor Stryker őt is felöltöztette az erejével. Kikászálódott az ágyából és csatlakozott az ajtóban álló Medeához. Stryker azonnal élre állt.

184

Sherrilyn Kenyon Medea egy kíváncsi pillantást vetett Zephyrára, miközben felzárkózott hozzá, de egy szót sem szólt, miközben követték Strykert a fogadó csarnokba. A sápadt fényben a démonok egy magas, karcsú gallu nő köré gyűltek. A hosszú, fekete haja a vállát söpörte, miközben undorodó vicsorral az arcán nézett a körülötte álló démonokra. Stryker egy szót sem szólt, miközben elment előtte és fellépett az emelvényre, ahol a fekete trónja várta. Az csillogott a gyér fényben és legalább olyan veszélyesnek és fenyegetőnek tűnt, mint a férfi, aki elfoglalta. Zephyra követte őt az emelvényre, arra számított, hogy Stryker ellenkezni fog. Nem tette. Egy isten megjelenésével foglalt helyet, érdektelenül, miközben úgy nézett a gallura, mintha egy csótány lenne, amire éppen rálépett. Zephyra a trón jobb oldalára állt. A kezét az egyik karfára tette, amit úgy faragtak ki, mintha egy gerinc lenne. – Kessar üzent nekem? – kérdezte Stryker a gallut. – Felajánl neked egy lehetőséget, hogy feladd. Stryker nevetett a nőstény ostobaságán. Meg Kessar pimaszságán. Ha azt hitték, pislogásra tudják kényszeríteni, akkor ezt a lépést nagyon csúnyán elhibázták. – Idióták vérét itattam Kessarral. Úgy tűnik, ez végső soron hatással volt az ő mentális képességeire. A gallu csettintett egyet. Két gallu jelent meg egy leláncolt démonnal. Illyria volt az, Stryker egyik Spathi parancsnoka. Sápadt szőke

185

Egy csendes éjszaka haja éles kontrasztban állt fekete öltözékével. Rangjához és természetéhez híven, nem nyafogott és nem is könyörgött, mikor brutális erővel térdre kényszerítették. De gyenge volt. A bőre hamuszínű volt, hátborzongató jele annak, hogy túl sokáig várt a táplálkozással. A teste elkezdett öregedni és elbomlani. Máris idősebbnek nézett ki huszonhétnél. Néhány percen belül középkorú lesz. – Ne adj nekik semmit, nagyuram – köpte Illyria, miközben megpróbált harcolni a galluval, aki leszorította őt. – Meg fog halni, ha nem adod fel. Stryker vállat vont. – Mind meghalunk, gallu. Sokkal jobban kellene aggódnod a saját sorsod iránt. A nő hidegen nézett rá. – A bőröd elárulja, hogy neked is táplálkoznod kell. – Megfogta Illyria állát. – Nézd, ahogy megöregszik. A csontjai egyre törékenyebbé válnak. Egy óránál tovább nem fog kitartani. Még ha egy másik emberedből táplálkozni is tudsz, hamarosan te is meghalsz. Stryker arcáról nem tűnt el az érdektelenség. – Én nem Sziszifusz vagyok, hogy megpróbáljam kikerülni a halált. Illyria egy harcos. Ha eljött az ideje, hát eljött az ideje. Nem állok háborúban Atroposszal. Az ő joga elvenni tőlünk az életet, amikor csak tetszik neki. Az én egyetlen célom az, hogy méltósággal haljak meg. Zephyrát teljesen lenyűgözte Stryker viselkedése és magas szintű tárgyalási készsége. Nem az a fiú volt, akit

186

Sherrilyn Kenyon megismert. Az előtte lévő férfi vad volt és nem volt hajlandó hagyni, hogy bárki is sarokba szorítsa. És ezt értékelte. Emellett tisztán látta a dühöt a gallu szemében. Látszott rajta, hogy egy lépés választja el attól, hogy majd' felrobbanjon. És mikor Zephyra a gallura nézett, egy ötlet villant be neki. Még hozzá nem holmi ostobaság, a gondolat felvillanyozó volt. Az egyik kezét Stryker vállára tette, majd lehajolt és a fülébe suttogott. – Igyál a galluból… Stryker megdermedt a szavak hallatán. A gallu vér fertőző volt. Aki érintkezett vele, azt átváltoztatta egy agyatlan zombivá, akit a galluk kényük-kedvük szerint irányíthattak. Zephyra tényleg ennyire gyűlölte őt, hogy ilyen sorsot kívánt neki? A nő szemébe nézett. Gyönyörű volt, ahogy ott állt mellette. Ott kellene lennie, mindig. Még sem volt biztos abban, hogy megtud-e bízni benne. Amit javasolt… Az felért egy öngyilkossággal. – Bízz bennem – suttogta a fülébe, amitől hideg futott végig Stryker gerincén. Meg merje kockáztatni? Ő maga mondta, hogy a nők bosszúja nem ismer határokat. Fekete szemei égetően meredtek rá, nem tudott semmit kiolvasni belőlük a szándékáról. Ugyanannyira lehet az a célja, hogy Stryker életben maradjon, minthogy meghaljon.

187

Egy csendes éjszaka – Vedd el a gallu lelkét – mondta, a hangja olyan halk volt, hogy abban sem volt biztos, hallotta-e egyáltalán. – Öld meg a szukát, úgy nem tud majd irányítani téged. A gallu elvesztette a türelmét és megköszörülte a torkát. – Teljesen el vagytok vágva a többi világtól. Mindannyiótokat meg fogunk ölni. Az egyetlen reményetek az, ha megadjátok magatokat és kegyelmért könyörögtök Kessarnak és nekünk. Az univerzum előbb hullik szét, minthogy Stryker valaha is könyörögjön bármiért. Stryker lassan felállt. Zephyra arcán még mindig nem látszódott semmi, ami a hangulatáról vagy a szándékáról árulkodna. Lehetett őszinte. De át is verhette Strykert. Nem számított, őt senki nem fenyegethette. Lelépett a pódiumról és a gallu felé indult. A kettő, akik Illyriát tartották fogva, erősítették a szorításukat a nőn. Készek voltak megölni őt, ha Stryker akár egy rossz mozdulatot is tett volna. – Sriana ey froya – mondta atlantisziul Illyriának. Igyál és ölj. Illyriára pillantott és érezte, hogy a szeme megváltozik. Már nem ezüstszínű volt, hanem ragyogó vérvörös. A benne lévő isteni erőket szólította. Visszafordult a galluhoz és a mélyen a szemébe nézett. A nő azonnal megmerevedett, ahogy az akarata elillant tőle. Ettől az áldástól Apollón elfelejtette megfosztani őket, mikor kimondta az átkát. A képesség, hogy irányíthassák azokat, akiknek gyenge az akarata, még mindig az övék volt. Ez az

188

Sherrilyn Kenyon ajándék tette lehetővé, hogy az emberi lelkeket a testükbe fogadják. A legnehezebb része a történetnek az volt, hogy olyan embert találjanak, akinek az életszeretete erős, de az elméje gyenge volt. A galluk esetében azonban ez a kettő egymás szinonimája volt. Stryker a nő felé nyújtotta a kezét. – Gyere ide, gallu. Az nem habozott engedelmeskedni. Egy lassú mosoly terült szét Stryker ajkán, mikor magához rántotta a nőt és mélyen a torkába harapott. A gallu felsikoltott, ahogy ő ivott. Illyria követte a példáját a bal oldali gallun, miközben Davyn megragadta a jobbján állót. Stryker feje elködösült, mikor megérezte a gallu-vér erejét. Legalábbis addig, míg a hasa be nem görcsölt és fájdalmat nem kezdett érezni. Ösztönösen el akart húzódni tőle, de Zephyra ekkor mellette termett. – Ne hagyd abba – mondta és nem hagyta, hogy Stryker elhúzza a fejét a gallu nyakától. – Addig ne, míg meg nem hal. Stryker csak annyira dőlt hátra, hogy beszélni tudjon. – Azt hiszem, épp átváltozom. Rosszul érzem magam, – Ne aggódj, helyre jössz. Bízz bennem. Zephyra továbbra is csak ezt hajtogatta, de Stryker még mindig nem volt benne biztos, hogy megbízhat-e benne. Őszintén szólva betegnek érezte magát a vértől. Mintha bármelyik percben kihányhatná. De a szemfogait a gallu torkában tartotta és addig szívta őt, míg Zephyra

189

Egy csendes éjszaka bele nem szúrt egy rövid kardot a gallu szemei közé, hogy megölje. Ekkor megérezte. A pillanatot, mikor az utolsó lehelet elhagyta a gallut és a teste elernyedt a karjában. A démon mellkasát a szívéhez – a létezése központjához – szorította és várt, hogy a gallu lelke összefonódjon az övével. Általában az elnyelés egy kis elektrosokkot okozott, amit egy ideig felfokozott érzékelés követett. Ezúttal azonban olyan volt, mintha villám csapott volna belé, amitől a teste a földre zuhant és rángatózni kezdett. Felüvöltött, mikor az érzés keresztülszáguldott rajta, a bőre elfeketedett. Levegő után küzdött, de ez lehetetlennek bizonyult. Újra és újra látta maga körül villódzó fényeket, hallotta a saját vérének a lüktetését az ereiben. Olyan volt, mintha az univerzum szövetét nézné. Az erő egybeolvadt az övével, felmelegítette a testét és az érzékei örvénylettek. A tekintete végigfutott a termen, észrevette, hogy az emberei hátrébb húzódtak. Hirtelen meglátta Zephyrát maga előtt. Zephyra két kézbe fogta Stryker fejét. – Nézz rám, Strykerius. Fókuszálj. Stryker megtette, és ahogy a tekintetük összekapcsolódott érezte, hogy a szíve lelassul. A látása és a hallása kitisztult. Zephyra lassan elmosolyodott, majd egy perccel később széttépte Strykerön az inget. A homlokát ráncolta, mikor a nő a szíve felé tette a kezét, ahol többé nem

190

Sherrilyn Kenyon látszódott a lélek-cserék helyét jelző fekete folt. Abban a pillanatban, hogy egy apollita elveszi egy ember lelkét, hogy meghosszabbítsa az életét, egy fekete jel jelenik meg a mellkasán, ahol a lelkek belépnek a testébe. És az övé most eltűnt. – Ezt nem értem, – Mikor egy apollitából lett démon egy galluhoz hasonló démonnal egyesül, megkapja mindkét faj erejét. Ők halhatatlanok. Most már mi is azok vagyunk. Stryker teljesen ledöbbent. – Ez hogy lehetséges? Zephyra gonoszul elmosolyodott. – A gallu-vér erős. Bármi is teszi őket fertőzővé, az összeolvad a DNSünkkel és erősebbé tesz minket. Többé nem kell lelkeket elvennünk. Stryker Illyria és Davyn felé fordult, akik most a két leölt gallu holtteste felett álltak. – Nem vagyunk a galluk szolgái? Zephyra a fejét rázta. – Ha megölöd a mestered, akkor nem. Ez egy új világ, Stryker. Egy új kezdet. És Zephyra tette ezt lehetővé. Nem adhatott volna ennél nagyobb ajándékot. – Most már csak lefejezéssel lehet végezni veled. Stryker legszívesebben felüvöltött volna örömében. – Hány démont tudunk átváltoztatni egy galluval? Ha több emberünket megitatjuk a vérével, majd megöljük, az átváltoztatja őket és felszabadulnak, ha végzünk vele? Zephyra vállat vont. – Csak egy módon tudhatjuk meg. Próbáljuk ki és meglátjuk.

191

Egy csendes éjszaka Stryker felnevetett, majd körbenézett az összegyűlt Spathikon. – Hallottátok a hölgyet. Tartsunk egy kísérletet és lássuk, mi történik. Ha működik, nem kell többé emberi lelkeken élősködnünk. Szerintem eljött az ideje, hogy vadászidényt nyissuk a gallukra. – Már az ötlettől is nevethetnékje támadt, hogy ilyen módon vághat vissza Kessarnak. – Ki éhes? A teremben visszhangot vertek felharsan kiáltások. Stryker Davyn felé fordult. – Nyiss egy villámüreget és kapj el egy gallut, hogy leteszteljük az úrnőm elméletét. Davyn fejet hajtott előtte. – Ahogy kívánod, nagyuram. – Intett Illyriának és még két Spathinak, hogy csatlakozzanak hozzá. Stryker visszatért a trónjára. Ott ülve egész más fényben látta népe jövőjét. A démonok hajnala közeledett és szándékában állt rászabadítani a poklot az emberiségre mindazért, amit tettek. Undorodva pillantott a földön heverő gallu holttestekre. Legalább annyira visszataszítónak találta őket, mint az apját. – Valaki feltakarítaná ezt a mocskot? Vigyétek ki és égessétek el őket. Egy kis csoport sietett engedelmeskedni, miközben Zephyra fellépett az emelvényre. Stryker nem törődött az embereivel, akik figyelték őket, megfogta a nő kezét és csókot nyomott rá. – Köszönöm neked, Phyra. Megtarthattad volna magadnak

192

Sherrilyn Kenyon a titkot és hagyhattad volna, hogy az embereimmel együtt meghaljak. Zephyra tekintete végigcikázott a termen. – Függetlenül attól, hogy én személy szerint hogyan érzek irántad, atlantiszi vagyok és apollita. – A kezével a többi ott lévő katona felé intett. – Mi vagyunk népünk utolsó igazi harcosai. Átkozott legyek, ha csak félreállnék és hagynám, hogy a gallukhoz hasonló csőcselék térdre kényszerítsen minket. Ők csak alsóbbrendű férgek. Mi az istenek gyermekei vagyunk. Senki előtt nem hajlunk meg. Stryker elmosolyodott, mikor észrevette a zavart az emberei arcán. – Most jut eszembe, itt senki sem tudja, ki vagy, szívem. – Felállt és a tömeg felé fordult. – Démonok. Fivéreim és nővéreim, engedjétek, hogy bemutassam nektek Zephyrát, a királynőmet. Zephyra megfeszült a kinyilatkoztatás hallatán. – Nem vagy egy kicsit merész? – kérdezte suttogva. Stryker odahajolt hozzá és a fülébe suttogott. – Ha megölsz engem, az embereimnek új vezetőre lesz szükségük. Ezek után bízom abban, hogy azt teszed majd, ami a legjobb a számukra. Lényegtelen, hogy össze vagyunk-e házasodva, a királynőm és az én méltó társam vagy. Nincs más, akire rá merném bízni a Spathik vezetését és védelmét. Zephyra fejet hajtott előtte. Stryker a kezét nyújtotta Medea felé. – Ő pedig a lányom. Bízom abban, hogy kellő tiszteletet tanúsítotok

193

Egy csendes éjszaka majd irántuk. – Majd egy gonosz vigyort villantott. – Ha nem, biztos vagyok benne, gondoskodnak róla, hogy az illető keservesen megbánja. Medea nem örült túlzottan a körülöttük felhangzó üdvrivalgásnak. De úgy tűnt, Zephyra nem bánja az éljenzést. Mikor Stryker a lánya felé lépett, Davyn visszatért egy galluval. A két démon felé lökte, akik elkísérték. Azok kétségbeesett buzgalommal vetették rá magukat a gallura, miközben három másik démon csatlakozott hozzájuk, hogy segítsenek nekik és ők maguk is hozzájussanak a vérhez. A gallu megpróbált harcolni, de tehetetlen volt a rajta élősködő démonokkal szemben. Stryker morbid érdeklődéssel figyelte, ahogy a démonok átváltozása elkezdődött. Vajon működni fog? Vagy ki kell végeznie az embereit? A választ megkapta, mikor Davyn megölte a gallut. A démon még utoljára felüvöltött, majd meghalt. Az első démon, Laeta megragadta a lelkét és elvette. A szeme vörösen felizzott, majd hátravetette a fejét és felsikoltott. Egy perccel később felállt és szétnyitotta az ingét. A démon-jele eltűnt. Ahogy azoké is, akik vele együtt ittak a galluból. Stryker üvölteni akart örömében, mikor rájött, hogy végre megtalálták a túlélés kulcsát. És egyben a megváltáséjét is.

194

Sherrilyn Kenyon A túláradó boldogságtól vezérelve magához ölelte Zephyrát és megpörgette. – Elképesztő vagy! – mondta nevetve. Zephyra nem kapott levegőt, mikor meglátta a fiút, akit szeretett a férfiban, akit gyűlölt. Ez ugyanaz a Strykerius volt, aki ellopta a szívét. Lehunyta a szemét és élvezte az érzést. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Úgy érezni, hogy részese valaminek és nem csak egyik napról a másikra él. Túl sokáig volt zsibbadt érzelmileg. De itt és most egésznek érezte magát. Mintha adott volna valamit a világnak. És a démonoknak, akiknek most már nem kell többé emberekre vadászniuk. Életet adott nekik. Ők most, akárcsak Stryker, a nevét skandálták. Mámorító kombináció volt. Mosolyogva nézett az ezüstszemekbe, melyek ugyanolyan életerőtől fénylettek, mint amilyen benne is izzott. Egy része legszívesebben a férfival maradt volna örökre, míg a másik agyonverte volna, amiért nem volt ott, mikor szüksége lett volna rá. Hogy nem fogta a kezét, mikor azért küzdött, hogy a világra hozza a gyermekét. Amiért nem tanította Medeát, hogyan járjon és beszéljen. Mindent kihagyott. A benne dúló háború kemény volt és fájdalmas. Hogy tudta Stryker elérni azt, hogy vele kapcsolatban ennyire végletes legyenek érzelmei? Míg a karjaiban tartotta, csak arra tudott emlékezni, mennyire biztonságban érezte ott magát. Ő maga erős

195

Egy csendes éjszaka volt, erősebb, mint amilyennek lennie kellett volna, mégis Stryker elérte, hogy a térde és a szíve elgyengüljön. Legszívesebben rátámaszkodott volna, noha több mint képes volt egyedül is túlélni. Túlélés. Pontosan ezt csinálta a férfi nélkül. Túlélt. Vele azonban élt. Ebben a pillanatban megadta magát az érzésnek. A fülében csengő nevetésének és az érzésnek, ahogy a karjai a kemény és tökéletes testnek szorítják. A vágya vadságától felmordult és megcsókolta Strykert. Stryker úgy érezte, repülni tudna. Nem tudta, mi van ebben nőben, de mindig fel tudta tüzelni a lelkét. – Nem fejeznétek be? – kérdezte Medea dühösen. Stryker nevetve húzódott el Zephyrától. – Már megint a megvakulás szélén állsz, lányom? – Életem hátralévő részében nem akarlak látni titeket. Kétségtelenül el kellene mennem egy tanácsadásra. Stryker végigsimította Zephyra ajkát az ujjával, mielőtt újra megcsókolta. Aztán visszanézett az embereire. – Most, hogy tudjuk, mit kell tennünk, szedjük darabokra ezeket az átkozottakat. Davyn, nyisd meg a villámüregeket.

Háború nevetve hátrált egy lépést, miközben azt nézte, hogy a démonok és a galluk egymásnak esnek. Nem létezett ennél szebb látvány.

196

Sherrilyn Kenyon – Kétségtelenül gonosz vagy – Ker egyik hosszú, kecses karja átkarolta a vállát, miközben vele együtt figyelte az eseményeket. – Imádom. Örült, hogy ismét maga mellett tudhatja őt és Mache-t. – Még mindig le kell rendeznünk a Malachait. Ker nyugodtan felsóhajtott. – Megtaláljuk őt. Ma'at védelmezi, de egyedül nem bírja ki sokáig ellenünk. Már nagyon régóta vágyom arra, hogy végre harcolhassak vele. Ne félj. Mindkettőnk vágyát ki fogjuk elégíteni. Háború figyelte, ahogy a nő tíz lénnyé válik szét. – Megtaláljuk őt – mondták, a hangjuk egymás visszhangja volt. Egyet kivéve aztán mind eltűntek és ott hagyták őket az erejük forrásával. Élesen felszisszent, mikor újra látta a nő képességeit. Mindig sikerült felizgatnia vele. De szexre lesz még később is idő. Most gondoskodnia kell a szabadságukról. – Az egykori görög szövetségeseink a többi panteonnal szervezkednek, hogy utánunk jöjjenek. – Mache majd kezelésbe veszi őket. Máris megszerezte Erisz támogatását, aki egymás ellen tudja fordítani őket. Erisz, a viszály istennője. Háború számtalan éjszakát töltött el az ő ágyában is. Noha hivatalosan nem volt tagja a csapatának, nagyon hasznosnak bizonyult időről időre. Vigyorogni kezdett, mikor eszébe jutott valami. – Hozd ide Eriszt. Van egy munkám a számára. – És pedig?

197

Egy csendes éjszaka – Táplálnia kellene a görögök paranoiáját ott, ahol Ma'atnak érdekeltsége van. Ker a homlokát ráncolta. – Nem értem. – Meggyőzük a görögöket, hogy ellenük fogja felhasználni a Malachait, a pusztulásukra tör. Tudva azt, hogy mennyire gyűlölnek mindenkit, aki valamilyen módon az egyiptomi panteonhoz kötődik, egy pillanat alatt ellene fognak fordulni. – Megint nevetett. – Gondolj bele. Mi másért védelmezné a Malachait, ha nem az a végső célja, hogy elpusztítsa a többi panteont? – Mert a Malachaira szükség van az egyensúly miatt. Háború a szemeit forgatta. – Te tudod és én tudom. De Erisz fel tudja hergelni őket annyira, hogy erre még csak ne is gondoljanak. Most menj és tápláld a bizalmatlanságukat. A nő eltűnt és ő ott maradt a démonok és a galluk közötti harc ontotta vér édes illatával. Ő erre született. Egy új világot fog megteremteni. Az idő nem számított, előbb vagy utóbb mindenki úgy fog táncolni, ahogy ő fütyül. Most már csak egy dolgot kell elintéznie és a világ az övé lesz.

198

10. fejezet Stryker trónján ült, miközben a férfi és a Zephyra démonjai a gallukkal harcoltak. Medeát elküldte az apjával, miközben ő hátra maradt, hogy átgondolja az elmúlt néhány óra történéseit. Időre volt szüksége, hogy felmérje a komplikációkat, amik esetleg elkerültél a figyelmét. Minden túl gyorsan áradt felé, az érzelmei elhatalmasodtak felette és Stryker jelenléte csak gyengítette őt. A szenvedélye át ragadt rá. De ahogy ott ült egyedül a sötétben, évszázadok óta egy jobb jövőt látott maguk előtt. Stryker ott áll az oldalán, miközben visszaszerzik a helyüket a világban, mely nem akart tudomást venni róluk. Lehunyta a szemét és elképzelte, milyen lenne ott ülni a férjével, miközben a hadseregüknek parancsolnak. Most, hogy velük volt a galluk ereje, előléphetnek a rejtőzésből és újra az emberek világában élhetnének.

199

Egy csendes éjszaka Nem, nem az emberek világában. A démonok világában. Lassan elmosolyodott, miközben tisztán látta maga előtt. Medea erejével bárhol meg tudják találni a démonokat és más démoni fajokat is kereshetnek, hogy megtudják, milyen erőket vehetnek el tőlük és az hasznos lehet-e a számukra. Ők lehetnének az istenek új nemzedéke. Miért is nem gondolt erre korábban? Mert mindeddig csak egy üres kagylóhéj volt. Már meg is feledkezett a benne lobogó tűzről, ami mindig többet akart. A tűz, ami élt, suttogott és felemésztette őt. A tüzet, amit nem tagadhat le, és ami egy sokkal jobb lét után vágyakozott. Évszázadok óta először, végre ismét kiteljesedett és látta a jövőt a lánya és önmaga számára. Egy jövőt, ami tele volt erővel… És pusztítással… – Ehhez nincs szükséged Strykerre. Zephyra kinyitotta a szemét és meglátta maga előtt Háborút. Sokkal jóképűbb volt, mint amilyennek a pusztítás istenének lennie szabadott volna. Ott állt lazán, a súlypontját csak az egyik lába tartotta, ami végzetes lett volna a számára, ha Zephyra nem tudta volna, hogy a férfi milyen veszélyes még így is. Meg szeszélyes. Számára ők nem voltak mások, csak bábuk a sakktáblán, amik a parancsa szerint mozogtak és pusztultak.

200

Sherrilyn Kenyon De ő nem volt olyan ostoba. Harag hullámzott végig az ereiben és felállt, hogy tudassa vele, nem fél sem tőle, sem az erejétől. – Mit keresel te itt? – Strykerhöz jöttem, de ehelyett megtaláltam a létező leggyönyörűbb nőt. Te tényleg elképesztő vagy. – Ilyen könnyen nem hízelged be magad – mordult fel Zephyra. Mielőtt pisloghatott volna, Háború már mellette állt. Szemei sötétek voltak az éhségtől, ami egyszerre volt hízelgő, vágyakozó és rémisztő. – Általában nem szoktam hagyni, hogy a nőim sokáig kéressék magukat, de te… – Élesen beszívta a levegőt, miközben elismerően végignézett rajta. – Van benned valami, ami még egy istent is őrületbe tud kergetni. Zephyra megmerevedett a célozgatástól és attól, hogy a férfi mennyire alábecsüli őt. – Untatsz. Háború arcán egy széles mosoly terült szét, ami azonnal elbűvölővé tette… már amennyiben eltekintünk a ténytől, hogy olyan volt, mint egy sakál, aki arra vár, hogy mikor ugorhat már végre a torkának. – Nem ez a célom, szívem. Valójában azt akarom, hogy nagyon is jól szórakozz. Képzelj el egy világot, ahol egyedül te uralkodsz. Egy világot, ami a lábaid előtt hever, és szolgák hada lesi minden egyes kívánságod. Zephyra tisztán látta ezt maga előtt. Még nyitott szemmel is el tudta képzelni a férfi által lefestett képet. – És milyen árat kérsz ezért?

201

Egy csendes éjszaka Háború kisöpörte a haját a nyakából, az ujjai elidőztek a nyakán, miközben előre hajolt és mélyen belélegezte az illatát. Furcsa, de egyáltalán nem izgatta őt fel úgy, ahogy azt Stryker érintése tette. Csak hidegséget érzett és kényszert, hogy megvédje magát. – Nincs ár. Csak arra akarok rámutatni, hogy Stryker megtett téged és a lányodat az örökösének. Ha meghalna, mindene a tiéd lenne. Zephyra a homlokát ráncolta a javaslat hallatán. – Csak gondold át – mondta csábítóan. – Egy világ, ahol nem kell szolgálnod Artemiszt. Harcosok ezrei várnak, és halnának meg egyetlen parancsodra, csak hogy boldoggá tegyenek. A tiéd lenne villámüregek kulcsa, oda mehetnél, ahová csak akarsz. Olyan erő lennél, amivel számolni kell és mindezért csak annyit kell tenned, hogy befejezed a küldetést, amit Artemisztől kaptál… a küldetést, amivel még tartozol neki. Öld meg Strykert. – A mosolya még szélesebb lett, a hangja mélyebb és reszelősebb. – Tudom, hogy akarod és mélyen legbelül ezzel te is tisztában vagy. Stryker elhagyott már téged egyszer, és ha olyan helyzet adódna, ismét megtenné. Zephyra megfeszült az igazság hallatán, kétely férkőzött be a szívébe. Tudta, hogy önmagában megbízhat. De vajon megbízhat-e Strykerben?

202

Sherrilyn Kenyon – A galluk visszavonulóban vannak. Zephyra felpillantott, mikor Stryker belépett a hálószobába. A szeme ragyogott, az arca kipirult. Arra a fiúra emlékeztette, aki mindent megtett, hogy kielégítse és büszke volt magára, mikor sikerrel járt. És arra a fiúra emlékeztette, aki kisétált az életéből és magára hagyta, hogy egymaga gondoskodjon a saját és a kislánya életéről. A fiúra, akit sosem érdekelt az ő jóllétük. Öld meg Strykert. – Háború szavai a fülében csengtek. Milyen egyszerű megbízásnak tűnt, mikor Artemisz megbízta őt a küldetéssel. Most már nem volt ilyen könnyű. Különösen úgy nem, hogy a férfi bemászott mellé az ágyba és ezzel minden harag, amit érezni akart iránta, eltűnt. Két lábon járó szex volt, és azok a lábak olyan hosszúak voltak, hogy legalább tíz centivel lelógtak az ágyról. És ami még rosszabb, a farmer olyan szépen kiemelte a fenekét, hogy az már obszcén volt és legszívesebben Zephyra a férfiba mélyesztette volna a fogait. Vagy talán jobb lett volna, ha addig szeretkezik vele, míg mindketten bele nem fáradnak. Öld meg. Nem törődött a belső hangjával, Strykerre nézett. – Szóval kiűzted őket. Hogyan tovább? Stryker letörölt egy kis vért az álláról és fáradtan felsóhajtott. A haja nedves volt és az arca kipirosodott a harctól. Ettől még jobban ragyogtak az ezüst szemei. –

203

Egy csendes éjszaka Hajnalodik, így visszahúzódtunk. Napnyugtakor viszont megint rájuk szabadítjuk a poklot. – Egy újabb fáradt sóhaj. – Kessar elmenekült, amivel tönkretette volna az éjszakám, ha nem találom az ágyamban a világ legszebb nőjét. – Felemelte Zephyra kezét és megharapdálta az ujjhegyeit. – Sokkal jobb lett volna, ha meztelen, de így is meleg és hívogató. Zephyra figyelte őt, ahogy az érintését élvezi, miközben a borostás állát a tenyerének dörgöli. A szúró érzéstől azonnal mély vágyakozás támadt benne. Egészen a mai napig nem is jött rá, mennyire magányos volt. Mennyire szerette volna, ha valaki átöleli. Nem, nem valaki. Strykert akarta. Egy halvány mosoly jelent meg a férfi ajkán, ahogy közelebb húzódott hozzá és puha csókot nyomott az ajkára. A szemfogai finoman felkarcolták az alsó ajkát. Egy igazi ragadozó jele. Mikor összeházasodtak, még nem voltak agyaraik. Nem sóvárogtak a vér után… Csak gyerekek voltak, akik egymásba szerettek. Stryker ajka a nyakára vándorolt, ahol lassan nyalogatta a bőrét, felébresztve benne a kínzó szenvedélyt. – Maradj velem, Phyra – suttogta a fülébe. – Nem én vagyok az, aki elment. Stryker a karjába húzta és élvezte a bőre puhaságát, miközben a bűntudat a szívébe mart. Számos hibát vétett a múltban. Hibákat, amiktől még hajnal után sem tudott aludni. De most, hogy itt volt vele, úgy érezte, mintha

204

Sherrilyn Kenyon kaphatna egy másik esélyt arra, hogy megszűntesse a szívét tépő fájdalom egy részét. – Tudom. – Legszívesebben elfeledtette volna vele a múltat. Megint ki akarta érdemelni a bizalmát. Mikor a külön töltött éveikre gondolt, ami alatt akár együtt is lehetettek volna, egy része meghalt. A saját ostobasága miatt mindent kihagyott. A lánya első lépéseit. Az első szavait. A házasságát és sosem ismert unokája születését és halálát. Ott lehetett volna velük és megvédhette volna őket. Ezt ígérte. Talán ez a büntetése, amiért olyan esküt tett az istenek előtt, amit nem tartott meg. Még csak most találkozott velük, de el kell veszítenie őket örökre. De reménykednie kellett. Nem mehet csak úgy el anélkül, hogy meg sem próbálja visszaszerezni azt, amin egykor megosztoztak. – Mondd, mit tehetnék, vagy mondhatnék, hogy elnyerjem a bocsánatod. Zephyra szemeiben legalább annyi szenvedés tükröződött, mint amennyit ő érzett. – Nem tudom, Stryker. Az idő megkeményített. Stryker felhorkant. – Téged? Nem te ölted meg a saját fiad egy semmiség miatt. – Harag és bánat tört fel benne, miközben felidézte Urian arcát. De mindez eltörpült a tette felett érzett bűntudat mellett. – Azt mondtad, az emberek ölték meg a vejed, miközben én voltam az, aki megölte Urian feleségét. Megfosztottam a fiamat attól a

205

Egy csendes éjszaka személytől, akit mindennél jobban szeretett. Miféle ember vagyok én? Ugyanolyan lett, mint a saját apja, és ezt a tudatot gyűlölte leginkább. Bárcsak visszamehetne az időben és megváltoztathatná a történteket. Zephyra hátrasöpörte a szeméből a haját. – Miért tetted? Ez legalább olyan bonyolult volt, mint az univerzum maga és mai napig próbálta megérteni az összes okát annak, hogy azzá a szörnyeteggé vált, amit olyan kétségbeesetten próbált elkerülni. – A nő Apollón atlantiszi vérvonalának leszármazottja volt. Az apollita féltestvérem örököse. Évszázadokon keresztül vadásztam rájuk, öldöstem őket, próbálva végezni az apámmal. Ameddig ők élnek, addig az a rohadék is. Ugyanazt az alkut kötötte az ő vérvonalukkal, mint az enyémmel… – azt, hogy a létezésünk össze van kötve. Azonban ellentétben velem és a gyermekeimmel, ők sosem változtak démonná, így még az én apámhoz fűződő kötelékem eltűnt, az övék megmaradt. És azok után, amit velem tett, meg akartam ölni őt. A fogait csikorgatta, ahogy a vad érzelmek felduzzadtak és jobban vágyott az apja vérére, mint bármi másra. – Gyermekkoromból csak arra emlékszem, hogy apám imádta a nővéreimet, különösen a legidősebbet és örökké csak azt hallottam tőle, hogy helyettem inkább neki kellett volna az örökösének lennie. Nem számított, milyen keményen próbálkoztam, sosem voltam elég jó

206

Sherrilyn Kenyon neki. Innen visszatekintve nem is értem, miért próbáltam a kedvére tenni, de mivel nem volt anyám, hogy szeressen, reméltem, hogy tőle talán megkapom ezt. Ezért voltunk Satara és én… nos, olyan közel egymáshoz, amennyire két vipera csak lehet. Mivel az ő anyja ember volt, nem pedig apollita, ő sem volt soha elég jó a számára. Satara volt az egyetlen, akivel még nálam is rosszabbul bánt. – Ezért gyűlölte annyira Apollymit. Végül neki sem bizonyult elég jónak. Az istennő mindig is jobban szerette Acheront nála, pedig Ash ellene harcolt és azokat védelmezte, akiket a nő leginkább meg akart ölni. Miközben ő hűségesen szolgálta az istennőt. Csak egyszer az életben elég jó akart lenni valaki számára. Azt kívánta, hogy legyen mellette valaki, aki hajlandó áldozatot hozni érte. De a végzet nem így rendelte. – Mikor Urian a hátam mögött feleségül vette azt a nőt, és én rájöttem, a haragom kitört. Nem láttam a tettem következményeit, csak az lebegett a szemem előtt, hogy visszavágjak neki, holott inkább meg kellett volna védenem őt. – A fejét rázta. – Gyűlölöm magam a történtek miatt. Zephyra nem szólt semmit. Inkább megfogta a férfi kezét és szúrósan rápillantott. – Miért nem mondtad ezt el akkor, mikor házasok voltunk? Stryker az összekulcsolt kezükre nézett és erőt merített abból, hogy a nő nem löki el magától undorodva.

207

Egy csendes éjszaka Sosem nyílt még meg egyetlen lélek előtt sem és most sem értette, miért teszi. Ez nem igaz, tudta. Zephyra volt a szíve és már nagyon hiányzott, hogy ezt ismét maga mellett tudja. – Szégyelltem. Annyira lenyűgözött téged a vérvonalam, nem akartam, hogy tudd az igazat arról, hogyan is vélekedett rólam apám. Nem akartam, hogy valaha, bárki is megtudja. Azt akartam tettetni, hogy a megbecsült fia vagyok, akinek az a végzete, hogy megvalósítsa a terveit. Stryker félrenézett, képtelen volt elviselni a nő tekintetét, ahogy feltárta előtte az igazságot – olyan fegyver volt ez, amit még soha, senkinek nem nyújtott át. – Tudod, milyen világ volt akkoriban. Én voltam az egyetlen apollita fia és apám mindig azt mondta nekem, hogy a legidősebb nővérem sokkal inkább férfi, mint én. – A tekintete izzott, a földre meredt miközben felrémlett előtte, mikor az apja egyszer női ruhát adott rá. Alig lépett be a templomába, mikor Apollón egy szempillantás alatt megváltoztatta rajta a ruhát. Most már a természetednek megfelelően nézel ki. Talán kasztráltatnom kellene… kár, hogy szükségem van a nemzőképességedre. Csak remélem, hogy a fiaidban több tesztoszteron lesz, mint benned. A szavak és megalázottság, amit érzett még mindig fájdalmat okoztak neki. Apja gúnyolódása olyannyira megkeményítette őt, hogy már nem volt képes érezni semmit mások iránt. – El tudod képzelni, hogy ezt még most is milyen fájó beismerni?

208

Sherrilyn Kenyon Zephyra tekintete ellágyult, megfogta Stryker kezét és a szívéhez emelte. – Ezért szerettél engem? Mert nem gondoltad, hogy jobbat tudnál találni nálam? Strykerben szinte felrobbant a harag a kérdéstől. – Azért szerettelek téged, amilyen érzéseket keltettél bennem, mikor együtt voltunk. Mintha számítottam volna neked. A te szemedben mindig is az a férfi voltam, aki lenni szerettem volna, holott apámtól örökké csak azt hallgattam, hogy mekkora csalódás vagyok a számára. És nem éreztem így azóta, hogy kisétáltam az ajtón és elhagytalak. Azt mondtad, meghaltál azon az éjszakán. Én minden egyes éjszaka meghaltam azóta. Mindegyiken. Zephyra körme a bőrébe vájt. – Gyűlöllek, Stryker. Őszintén, nem is várt tőle mást. Úgy tűnik, csak ezt képes kiváltani másokból. Fájó szívvel ült fel, hogy kimenjen a szobából. Zephyra elkapta őt és visszarántotta a karjába. Stryker döbbenten nézett fel rá. – Még mindig olyan ostoba vagy, mint voltál. Strykert elöntötte a düh ennek hallatán, de mielőtt elküldhette volna a nőt a fenébe, Zephyra lehajolt hozzá és megcsókolta olyan haragos szenvedéllyel, hogy az érzékei örvényleni kezdtek. Két kézbe fogta a nő arcát és mélyen beszívta az illatát. Az ajkai mindig el tudták kergetni az őt kísértő rossz emlékeket. Elképesztő, mennyi hazugságot őrizhet egy ember. Szégyent, amit nem akar felfedni soha. Olyan

209

Egy csendes éjszaka egyszerű volt azt tettetni, hogy az apja szerette őt, és hogy csak tévedésből átkozta el az apollitákkal együtt. De a csúf, puszta igazság… ez olyasmi volt, amivel Stryker sosem akart szembenézni. Az apja nem törődött vele. És ez nagyon fájó volt. Dühítő. Megalázó. Lehunyta a szemét, mikor Zephyra az ajkát kezdte harapdálni és ezzel elűzte a valóság gyötrelmét. Eltűntette a ruháikat és úgy fordult, hogy a nő legyen felül. Ő volt az egyetlen, akinek valaha is hatalmat adott önmaga felett. Ő Zephyrához tartozott és ezt tudta. Mélyen bevéste magát a lelkébe tizenegyezer évvel ezelőtt, azon a napon, mikor a dokkoknál elfutott előle. És ha meg kell halnia, azt akarta, hogy az ő keze vigye be a végső csapást. Annak a keze, akit ha csak egy rövid időre is, de szerette őt. Felnyúlt és megérintette a kezével az arcát, miközben élvezte a meztelen testének a látványát. A kezét az arcáról a mellére vezette. Telt és buja látványuk is kísértette őt a sötét éjszakákon a veszteségének fájdalmával együtt. – Mikor fogsz végre kiismerni engem, Stryker? – kérdezte Zephyra. – Ezt hogy érted? Zephyra végighúzta az egyik hosszú körmét az ajkán. – Dühömben sokszor mondok olyat, amit nem gondolok komolyan. Mikor azt mondtam, hogy menj el, csak arra vágytam, hogy maradj. Fájdalmat akartam okozni neked, amiért tönkre tettél.

210

Sherrilyn Kenyon – Azt mondtad értéktelen vagyok. – Azt úgy is értettem. De csak azért, mert összepakoltál, hogy engedelmeskedj az apádnak és el akartál hagyni. Azt éreztetted velem, hogy nem vagyok hozzád méltó és vissza akartam vágni. Azok a szavak akkor tönkretették Strykert. A haragja kiújult. – És ugyanazt tetted velem, amit az apám. Azt éreztetted, hogy nem vagyok eléggé férfi. Az ő kritikái mindig fájtak, de amit te vágtál a fejemhez, az csontig hatolt. Olyan sebeket hagyott rajtam, melyek mai napig nem gyógyultak be. Zephyra a mellkasára ütött. Nem fájdalmasan, de épp elég erősen ahhoz, hogy tudassa vele, még mindig dühös volt rá. – Mit gondolsz, te mit tettél velem? Van róla halvány fogalmad, hogy életem során hányszor neveztek szajhának? Mielőtt Artemiszhez fordultam volna, visszamentem apámhoz. Ő meg elvette tőlem az összes pénzt, amit nálam hagytál, majd kidobott az utcára. Azt mondta, ha nem tudtalak megtartani téged, tegyem szét a lábam egy másik férfinak, aki talán valami hasznomat veszi. Stryker felsóhajtott és azt kívánta, bár tudott volna erről. – Megöltem volna az apádat, ha ezt tudom. – Nem tudtad és ezért még jobban gyűlöllek. Tudod, miféle poklot kellett átélnem, mielőtt a feleséged lettem. Apám erőszakos és durva volt. Mit gondoltál, mit fogok egyedül csinálni egy olyan világban, ahol a nők még bevásárolni sem mehettek el egy férfi kísérete nélkül?

211

Egy csendes éjszaka Stryker maga felé húzta a nőt. Elég közel ahhoz, hogy érezze a bőrén a leheletét. – Csak arra tudtam gondolni, hogy apám megölne téged miattam, aztán hagyná, hogy tovább éljek azzal a tudattal, hogy mit tettem veled és milyen lépésre kényszerítettem őt. Sosem adta volna meg nekem a halál békéjét. És tudtam, hogy ehhez nem vagyok elég erős, nem tudnám elviselni… élni tovább úgy, hogy én okoztam a halálod. Zephyra meg akart bocsátani neki. Tényleg meg akart. De ő is komoly sebeket szenvedett miatta. Olyan nehezek voltak az első évek Medeával, és noha Artemisz menedéket nyújtott nekik, ő sem volt kedves hozzájuk. Nagyon megváltozott a férje távozása után. De Stryker is megváltozott. Már nem az a kölyök volt, aki attól rettegett, hogy feldühíti az apját. A tény, hogy levadászta és kiirtotta az apja vérvonalát, bizonyítja ezt. Öld meg őt. Háború ezt akarta tőle. Artemisz ezt akarta tőle. De ő mit akart? Az ezüst szemek az övébe mélyedtek és a bennük csillogó elkínzott fájdalom megérintette a szívét. – Bocsáss meg nekem, Zephyra és esküszöm, nem az istenekre, hanem a becsületemre és a lelkemre, hogy soha többé nem okozok neked csalódást. Hagyd, hogy megtegyem azt, amit már évezredekkel ezelőtt kellett volna. – És mi lenne az?

212

Sherrilyn Kenyon – Neked adom a szívem, a hűségem és a szolgálataim. Soha, senki nem fog még egyszer elszakítani minket egymástól. Esküszöm erre mindenemmel, ami én vagyok. Zephyra finoman végighúzta a körmeit a férfi mellkasán. – Te voltál az, aki szétszakított minket. – És a makacsságod. Elmentem, de mélyen megsebeztél a kifelé vezető utamon. Porba tiportad a méltóságom és a férfi mivoltomat. Ha akkor nem sértesz meg úgy, talán maradtam volna és szembeszálltam volna az apámmal. De nehéz lett volna maradnom, miközben ugyanazokat vágtad a fejemhez, amiket ő szokott. Zephyra homlokráncolva próbált visszaemlékezni a veszekedésükre. A férfi szavaira még mindig kristálytisztán emlékezett, de arra nem, hogy ő mit mondott. Az elveszett az idő homályában. – Mit mondtam neked? Stryker döbbenten nézett rá. – Nem emlékszel? – Nem igazán. Stryker felemelte a kezét és az ujjait a nő homlokára tette. Az isteni erejével felidézte azt az éjszakát. Ilyet sosem csinált még ezelőtt. Jobb szeretett arra emlékezni, milyen volt, mikor a nő mellette feküdt. De eljött az ideje, hogy Zephyra visszaemlékezzen arra, mit tett vele. Ő és az apja kettesben voltak a kis faházban, amit Stryker és Zephyra az otthonuknak neveztek. Majdnem tizenöt évesen magas volt és izmos. Még nem mozgott egészen otthonosan a testében, kissé esetlen volt. Apollón Stryker hajába markolt, az arcán látszott

213

Egy csendes éjszaka pokoli haragja. – Komolyan azt hitted, hogy tétlenül nézem majd, ahogy összeszűröd a levet azzal a szajhával? Azt fogod tenni, amit mondtam neked, kölyök, vagy rád szabadítom az istenek haragját és ahhoz képest a korábbi büntetéseid csak szelíd cirógatásnak fognak tűnni. Stryker megpróbált küzdeni ellene, de az ő ereje nem volt az apjáéhoz mérhető. – Zephyra az egyetlen, akit valaha is akartam. Ne kérd tőlem, hogy ezt tegyem. Apollón erősen megrántotta a haját, mielőtt elengedte. – Nem kérek én tőled semmit. Parancsolom. Ha nem tűnsz el innen hajnalra, megerőszakolom a nőcskédet és addig korbácsoltatom, míg rá sem lehet majd ismerni. Stryker elborzadt a fenyegetés hallatán. – Az unokáddal terhes. Apollón torkon ragadta őt és falnak szorította. – Ha még egyszer a türelmem határait feszegeted, nővé változtatlak és elküldelek Artemisz templomába szolgálni, Satarával és többi kis kényes szolgálólány mellé. Könny szökött Stryker szemébe, ahogy darabokra tört szívvel nézett fel az apjára. – Miért csinálod ezt velem? – Te vagy az örökösöm. Rajtad keresztül letaszíthatom a trónjáról Zeuszt és irányításom alá vonhatom ezt az egész átkozott világot. Ideje, hogy felnőj végre és azzá a férfivá válj, akinek lenned kell. Ha csalódást okozol nekem, komolyan mondom, hogy átváltoztatlak nővé, és ha még egyszer ellenkezel az akaratommal, akkor

214

Sherrilyn Kenyon osztozhatsz a kis feleségecskéd sorsában. – Ezzel a nap isten eltűnt. Stryker a fal mentén lecsúszott a padlóra és szétnézett a szobában, ahol egy rövid ideig valóban boldog volt. Ez volt az egyetlen időszak az életében, mikor úgy érezte, hogy szeretik és akarják őt. Nem csak egy megjósolt végzet, hanem önmaga miatt. Úgy sírt, mint még soha életében. Tudta, az engedelmességen kívül nincs más választása. Hogy rejtőzhetne el egy isten elől? Apollón nem fogja hagyni, hogy áthúzza a számításait és örömmel kínozná meg őt és Zephyrát, amiért ellent mertek mondani neki. – Nem fogom hagyni, hogy bántson téged, Phyra – suttogta Stryker és talpra küzdötte magát. A szíve összetört, miközben összeszedett néhány holmit. A zöld szalagot, amit az esküvőjükön viselt. A képet, ami az esküvői ruhájában ábrázolja és eltett egy kis üvegcsével a parfümjéből. Megállt a nő fésülködő asztalánál. Minden este és reggel leült ide, hogy felkészítse magát a nappalra vagy a lefekvésre. Legszívesebben a nő ölébe hajtotta volna a fejét, hogy a lány beletúrjon a hajába és azt mondja neki, hogy minden rendben lesz. Biztonságban van, és senki nem árthat neki vagy a kicsinek. De az istenek nem így akarják. Ma este tönkre fogja tenni a nőt és ezzel teljesen tisztában volt.

215

Egy csendes éjszaka Inkább halt volna meg. A tárgyakat egy kis erszénybe tette és azt az övére erősítette. Addig kellene elmennem, míg nincs itthon. Nem, nem teheti ezt vele. Függetlenül attól, hogy apja mit gondolt róla, ő nem volt gyáva. Nem hagyhatta el őt magyarázat nélkül. Nem hagyhatja bizonytalanságban, azon tanakodva, miért nem jött haza vagy hová tűnt. Hogy azt gondolja meghalt, vagy ami még rosszabb, a visszatérésére várjon, miközben Stryker pontosan tudta, hogy soha többé nem látják egymást. Megérdemelt annyit, hogy az igazat hallja tőle. Szaggatottan fellélegzett, majd leült és a visszatérésére várt. Amint megjelent, elakadt a lélegzete. Törékeny volt és alacsony, gyönyörűbb, mint maga Aphrodité. Zöld szeme izzott a halvány fényben, miközben oldalra lépett, hogy meggyújtson néhány lámpást. A mosolya ragyogó volt. Stryker azonnal elszomorodott, mikor arra gondolt, hogy soha életében nem lesz része még egy ilyen csodálatos látványban. – Miért ülsz a sötétben? Stryker megköszörülte a torkát, de a gyomrát szorító görcs mit sem enyhült. – Van valami, amiről beszélnem kell veled. Zephyra letette a táskáját az asztalra. – Ahogy nekem is. Én… – Ne, kérlek, engedd, hogy én beszéljek.

216

Sherrilyn Kenyon Zephyra homlokráncolva hallgatott el. – Nem tetszik a hangnemed, Strykerius. Sosem szerette, ha keményen szólt hozzá. Ezért próbálta Stryker elrejteni előle énje ezen oldalát. – Tudom, de az nem várhat, amit mondani akarok. Zephyra mellé lépett és az egyik finom ujjával megérintette a gondterhelt arcot. – Komolynak tűnsz. Stryker olyan száraznak érezte a száját, hogy attól félt, mindjárt megfullad. Legszívesebben a karjába húzta volna a nőt és nem engedte volna el soha többé. Ehelyett mindkettejük szívét össze fogja törni. Ennek így kell lennie. A gondolat, hogy Zephyrának bármi baja eshet, fizikai fájdalmat okozott neki. Kétsége sem volt afelől, hogy apja beváltaná-e a fenyegetését. Mély levegőt vett, hogy bátorságot merítsen belőle, majd rákényszerítette magát, hogy megszólaljon. – Elmegyek. – Rendben van, akribos. Mikor jössz vissza? Stryker a nő felkarjára tette a kezét és lélekben felkészült a reakciójára. – Nem fogok visszajönni. Soha. A fény kihunyt a nő szemében és ez valódi ökölcsapásként érte Strykert. – Tessék? – Apám azt akarja, hogy vegyek feleségül egy általa kiválasztott nőt, holnap. Ha nem hagylak el és válok el tőled, meg fog ölni téged és a kicsit is. Harag torzította el a felesége arcvonásait, úgy festett, mint egy gorgó. – Micsoda?! – Zephyra ellökte magát tőle.

217

Egy csendes éjszaka Stryker felé nyúlt. – Sajnálom, Phyra. Nincs választásom. Zephyra félreütötte a kezét. – De igen, van. Mindenkinek van választása. – Nem, nincs. Nem fogok itt maradni, hogy végignézzem, ahogy meghalsz. Zephyra macskaként fújt rá és undorodva vicsorgott. – Egy haszontalan gyáva vagy. Ez felszította Stryker haragját. – Nem igaz, nem vagyok az. Zephyra keményen felpofozta. – Igaz. A gyávaság előrelépés lenne számodra. Stryker csak állt ott, az arca égett, ahol a nő megütötte. Még csak nem is hallotta az összes sértést, amit hozzá vágott. Csak a „szánalmas”, „értéktelen” és „gyáva” szavak csendültek fel újra és újra a fülében. – Azért teszem, hogy megvédjelek téged és a kicsit. Gondoskodni fogok róla, hogy mindketten biztonságban legyetek. – Nincs gyerek – csattant fel Zephyra. – Elvetéltem. Stryker hátra hőkölt. – Mikor? – Ma reggel. – Miért nem mondtad el? – Most mondom. Szóval ne aggódj. Nincs gyerek, így nincs szükség egy gyáva apára sem. – Nem vagyok gyáva! Zephyra megint ellökte őt magától. – Tűnj el a szemem elől, te szánalmas férfi-utánzat. Nem akarlak itt

218

Sherrilyn Kenyon látni. Az istenekre, el sem hiszem, hogy voltam olyan, hogy az ágyamba engedjelek. Hogy voltam olyan hülye, hogy megbízzak benned. – Szeretlek, Phyra. Zephyra felkapott egy tálat az asztalról és hozzá vágta. – Hazug! Undorodom tőled! – Szó szerint kilökte Strykert az ajtón, majd becsapta azt az orra előtt. De előtte még hozzá vágta a jegygyűrűjét. Stryker az ajtó másik oldalán állt és hallgatta, ahogy odabent tör-zúz. Az ajtóra fektette a kezét, kétségbeesetten ki akarta nyitni. De miért is tenné? Zephyra gyűlölte őt. De korántsem annyira, mint ahogy ő gyűlölte önmagát. – Legalább biztonságban leszel. – Rengeteg pénzt hagyott ott neki. – Ha gyűlölsz, legalább nem fogsz hiányolni. – Hagyta, hogy a könnyei végigfolyjanak az arcán, miközben az ajtónak dőlt és ökölbe szorította a kezét. Meg kellett akadályoznia önmagát abban, hogy kinyissa az ajtót és visszatérjen hozzá. Bár megtehetné. Elővette a róla készült képet az erszényéből és az arcára nézett. Még utoljára csókot nyomott rá, majd megfordult és elment. Zephyra levegő után kapkodott, miközben Stryker visszahúzódott az elméjéből és hátrahagyta egy utolsó emlékképpel, amiben a képet a kezében szorongatva megfordult és távozott.

219

Egy csendes éjszaka Zephyra összeszűkült szemmel nézett Strykerre. – Apád meg akart erőszakolni engem? – Ezt állította. Nem volt okom azt hinni, hogy viccel. Zephyra dühe elpárolgott a meglepetés hullámai alatt. – Engem védtél. – Ezt próbáltam megértetni veled. Mi másért hagytalak volna el, mikor te voltál az életem értelme? Zephyra az egész világra dühös volt, majd a férfi oldalába térdelt. – Au! – csattant fel. – Ezt miért kaptam? – Azért, mert egy seggfej vagy. Ha még egy ilyen dolgot eltitkolsz előlem, esküszöm, megfojtalak. – Csak tizennégy éves voltál – mondta Stryker védekezően. – Azt gondoltam, rettegnél, ha elmondanám, mivel fenyegetőzött apám. Strykernek igaza volt. Főleg abban a tekintetben, hogy már korábban is rátámadtak. Ezért szerette őt annyira. A férfi mellett biztonságban volt és ezért gyűlölte annyira, mikor elment. Félt egyedül lenni, és hogy nem képes megvédeni Medeát vagy saját magát… Többek között ez is közrejátszott abban, hogy összekötötte magát egy galluval. Erőt akart, hogy védelmezhesse a lányát. Hogy biztosítsa, egy férfi sem erőszakolja rá magát. Még mindig dühösen ütötte meg a férfi mellkasát. – Érzéketlenségig tudnálak verni.

220

Sherrilyn Kenyon Stryker ajka megrándult. – Már mondtam, míg meztelenül csinálod, csak nyugodtan. Jelenleg a kegyelmedre vagyok bízva. Zephyra elpirult, mikor rájött, hogy lovaglóülésben ült a férfi csípőjén. Hogy feledkezhetett meg erről? Stryker szeme sötét volt. Zephyra tekintete végigsiklott rajta. A teste izmos és gyönyörű volt. Teljesen tökéletes. És azt mondta, a kegyelmére bízza magát. Előre dőlt és a fülébe suttogott. – Elviselhetetlen vagy. Stryker élesen szívta be a levegőt, mikor Zephyra a fülcimpáját kezdte harapdálni. Hideg futott végig rajta. Az mozdulatai gyengédek és szeretetteljesek voltak, miközben tovább szidalmazta őt. Stryker nem tudott mit tenni, felnevetett. – Szerinted nevetséges vagyok? – Szerintem gyönyörűséges vagy. – Felkönyökölt és megnyalta a nő mellét. – Ízletes és bámulatos. Zephyra élesen felszisszent. – Te beteg vagy. Egy olyan nőt szeretsz, aki gyűlöl téged. – Ha így van, nem akarok gyógyszert. Zephyra a fejét rázta a cukkolódó hangnem hallatán. – Mihez kezdjek veled? – Csak ölelj át. Hagyd, hogy szeresselek úgy, ahogy már régóta kellene. Zephyra felnyögött, mikor Stryker egyetlen, kemény lökéssel a testébe hatolt. Az istenekre, milyen jó érzés

221

Egy csendes éjszaka volt. A karjaiban nehezére esett emlékezni arra, miért is kellene utálnia őt. Talán azért, mert végül is nem gyűlölte őt igazából. Ahogy Stryker is említette, lelki társak voltak. Partnerek. Nélküle nem volt egész és most, hogy visszakapta őt… Csodálatos volt. És ahogy lassan szeretkeztek, rájött, hogy most ő is ugyanannál a keresztútnál áll, ahol Stryker is járt az apja miatt, mikor az isten azt követelte tőle, hogy hagyja el. Tudta, hogy az egyik út hova vezet. A sivár magányosságba, amit a múlt miatt érzett keserűség sző át. A másik még rémisztőbb. Mert ha azt az utat választja, akkor ismét meg kell bíznia benne. Vissza kell engednie a szívébe, ahol csak ő tudta megsebezni. Meg merje kockáztatni? Lenézett rá, mikor a férfi megfogta a kezét és az arcára tette. Tudta a választ. Nem lenne képes nélküle élni. A szíve erősen dobogott, átkarolta őt és megfordult, míg Stryker fölé nem került. Stryker halványan a homlokát ráncolta, mikor megérezte Zephyrában a változást. Az érintése lágyabb lett, miközben végighúzta a körmeit a gerincén. A gyengédsége az alatta elterülő látványával elég volt ahhoz, hogy átlépje a határt. Küzdenie kellett, hogy visszafogja önmagát és megvárja a nőt.

222

Sherrilyn Kenyon De mikor Zephyra elment, a nevét sikoltotta és abban a pillanatban tudta, hogy ölne vagy meghalna ezért a nőért. Csak neki volt ilyen ereje fölötte. Csatlakozott hozzá a gyönyörben és felmordult az elégedettségtől. Zephyra mellé zuhant és szorosan magához ölelte. – Szeretlek, Phyra – suttogta a fülébe. A létező leghalkabb hangon hallotta a szavakat, melyek az egész világot jelentették a számára. – Én is szeretlek.

Menyara megállt, mikor megérezte az abszolút erőt a háta mögött. Szinte hullámzott a levegő és ettől felállt a szőr a hátán. – Mit sompolyogsz itt, Jared? A Sephiroth megjelent előtte. – Nem sompolygok. – Ha te mondod, gyermekem. Ha te mondod. Jared hátrált egy lépést és összeszűkült szemmel nézett rá. – Miért védelmezed a Malachait? Menyara figyelmem kívül hagyta a kérdést. Nem volt szükséges, hogy tudassa vele, mikor pontosan tudta, mi jár a másik fejében. – Ismerem a benned izzó bánatot és tudom, miért épp te tetted meg azt, amit. De annak ellenére, amit gondolsz, a Malachai halála nem fog megnyugvást hozni neked. Nem enyhíti majd a szenvedést vagy bűntudatot, az örökké tartó lelkiismeretfordulást. Jared rávicsorgott. – Hagyd abba ezt a szenteskedő ostobaságot. Én nem az egyik szánalmas tanítványod

223

Egy csendes éjszaka vagyok, aki a háború mesterségét tanulja. Én az apokalipszis veteránja vagyok. Bejártam a pokol minden bugyrát és már nagyon elegem van belőle. A Malachai életét akarom, és ezt most nem fogják megtagadni tőlem. A Forrás már bizonyára kapott némi elégtételt ennyi évszázadnyi gyalázat után, amin keresztül kellett mennem. Menyara a fejét rázta. – A Forrás még mindig nincs kielégítve. A Malachait csak rajtam keresztül érheted el. Jared megidézte az erejét, ami szélviharként tört elő belőle. Ott örvénylett körülöttük, megemelte a haját, szárnyai hosszan széttárultak a háta mögött, és szeme fényes aranyként ragyogott. – Akkor elveszem az életed. Menyara felemelte a kezét és elkapta a felé küldött energiagömböt, majd a saját erejével megerősítve küldte vissza. – Nem vagy chthoniai és nem fogom hagyni, hogy Nick után menj. Menyara egy borotvaéles nevetést hallott a háta mögött. – Nem tudod elpusztítani őt, Sephiroth. De nekem nincsenek ilyen korlátaim. Menyara megfordult és az őt vigyorogva bámuló Háborúval találta szemben magát. – Te meg mit keresel itt? – Alkut kötök az ördöggel. Menyara el akart teleportálni onnan, de mielőtt megtehette volna, egy hangos dörej vert visszhangot a fülében, mielőtt minden elsötétült.

224

11. fejezet S

tryker Zephyrával a karjában feküdt az ágyban és a nő halk szuszogását hallgatta. Magában mosolygott, miközben az ujját végighúzta azokon a gyönyörű vonásokon. Olyan szép volt. Nőies. Mennyire hiányzott neki. És olyan jó volt újra maga mellett tudni őt. Nem volt semmi más az élete során, aminek annyira örült volna, mint a vele eltöltött óráknak. Már épp elaludt volna, mikor egy éles kopogás kiverte az álmot a szeméből. – Beléphetsz. Davyn jött be olyan arckifejezéssel, ami tudatta vele, hogy valami komoly gond volt. – Mi van? Davyn nyelt egyet. – Épp a gallukat üldöztük és… – Pislogott és félrenézett, mintha félne folytatni. – És mi? – sziszegte Stryker az összeszorított fogai között.

225

Egy csendes éjszaka Davyn hallhatóan nyelt egyet. – Háború erősítést hozott nekik. Ez nem meglepő. Miért retteg emiatt annyira Davyn? Erre számítani lehetett. Akkor lepődött volna meg, ha Háború annyiban hagyja a dolgot. – Tudunk elég… – Elfogták Medeát. Zephyra azonnal felpattant Stryker mellett az ágyban, teljesen éberen, miközben Strykerön végighullámzott a düh. – Mit csináltak? – Elvitték Medeát – ismételte meg Davyn tompa hangon. A tekintete találkozott Strykerével, aki látta a szégyent a szemében és meg is érintette volna, ha jelen pillanatban nem lett volna elképzelhetetlenül dühös a férfira. – Háború azt akarja, hogy add fel neki magad vagy megöli Medeát. Stryker ugyanolyan ocsmányul káromkodott, mint Zephyra. – Hívd össze az embereimet – utasította Davynt. Zephyra elkapta a karját, mikor ki akart szállni az ágyból. – Nem tudunk harcolni vele. Meg fogja ölni a lányom. Davyn bólintott. – Igaza van. Háború tisztán fogalmazott. Azt akarja, hogy menj egyedül vagy elveszi Medea életét. Stryker a fogait csikorgatta. Gyűlölte önmagát, amiért ilyen veszélynek tette ki a saját lányát. Zephyra szemébe nézett és látta a félelmet a haragja mögött. – Én kezdtem

226

Sherrilyn Kenyon ezt és én is fogom befejezni. Az istenekre esküszöm, nem fogom hagyni, hogy bármi baja essen. – Jobb, ha mindketten visszatértek. Nem szeretem a temetéseket. – A hangja csak egy halk suttogás volt a sötétségben. Stryker magához húzta és homlokon csókolta. Szavak még nem jelentettek neki ilyen sokat. – Ne aggódj. Nagyobb seggfejeket is temettem már el és szándékomban áll nevetni ennek az átkozottnak a sírja felett.

Nick oldalra billentette a fejét, mikor egy ismeretlen érzés futott végig a bőrén – olyan finom érintés, mintha egy lepke szárnya ért volna hozzá. Gyorsan megfordult és egy nőt talált, aki eddig a háta mögött állt. Picike volt és karcsú, de olyan erő áradt belőle, ami figyelmeztette Nicket, hogy a nő legalább olyan halálos, mint amilyen szép. – Ki vagy te? Egy gonosz mosoly játszott a nő ajkain. – Szólíts Kernek. Háború küldött, hogy mondjam meg, nálunk van Menyara istennő. Ha vissza akarod kapni, gyere éjfélkor egyedül és fegyvertelenül a St. Louis temetőhöz. Nick elhúzta a száját. – Milyen sablonos. – Én nem mondanám. – Ezzel eltűnt. Nick lassan leült, miközben figyelte, ahogy a bőre felölti a most már ismerős fekete és vörös árnyalatát. Sokkal hatalmasabb volt, mint eddig valaha. Az ereje

227

Egy csendes éjszaka végtelennek tűnt… bár tudná, hogyan irányítsa. A gond csak az volt, hogy az erőt komoly gyengeség követte. Érezte magában a lehetőségeit, de nem tudta kihasználni őket. Nehéz szívvel nézett körbe a kis házban, amit Menyara Nick születésétől kezdve otthonának nevezett. Ősi istenekről és istennőkről készült rajzok és szobrok voltak mindenütt a szobában és most már látta a falakat borító védelmező írást, ami az emberi szem számára láthatatlan volt. Ezzel tartotta őt biztonságban gyermekként… és szörnyetegként, amivé vált. Ez a szerény hajlék nem épp a legmegfelelőbb egy istennőnek, mégis Menyara ezt választotta. És anyja mellett részben ő nevelte fel itt, ezen a helyen. Felsóhajtott, mikor újra látta anyja élettelen testét a lelki szemei előtt. Érezte a hideg bőrét, mikor megpróbálta feléleszteni őt. A vére eláztatta a ruháját, miközben a világ egyetlen tompa szívdobbanás alatt darabokra szakadt. Nem tudta, hogy valaha is olyan lesze, mint régen volt. A harag. A fájdalom. Az árulás. Ezek még mindig újak voltak a számára. Még mindig nyílt sebek a szívén. – Annyira hiányzol, anyu – suttogta, miközben a keserű fájdalom végighullámzott rajta. Anyja miatta halt meg és csak miatta. Tudta. Csak nem akart szembenézni vele. És most Menyara élete a kezében volt.

228

Sherrilyn Kenyon Vagy lenyeli a büszkeségét és megmenti őt, vagy nem tesz semmit és végignézheti, ahogy meghal. A választás egyedül az övé volt.

Ash Savitar átjárójának erkély részén állt. Innen rá lehetett látni az alatta lévő nagy csarnokot. Az árnyékban rejtőzködve figyelte Toryt, Dangert és Simit, akik nevetve jégkrémet ettek. Leírhatatlan érzések kavarogtak benne. De az egyik érzését meg tudta nevezni, a melegséget, mikor rájuk nézett. A család érzését. Soha, egész életében nem gondolt arra, hogy valaha is ilyen békés és boldog érzelemben lesz része. Hogy ismerni fogja egy olyan nő gyengéd érintését, aki tényleg szereti őt. Egy olyan érintést, amiben megbízhat és tudta, hogy sosem lesz fájdalmassá vagy árulóvá. Ez egy igazi csoda volt. Tory felpillantott, mintha megérezte volna és olyan mosolyt villantott felé, ami felért egy kalapácsütéssel. Lépett egyet felé, de megállt, mikor egy olyan személy jelenlétét érezte meg, akire a legkevésbé sem számított aznap. Nick. Ash nem mozdult, mikor megérezte Nicket a háta mögött és várta, hogy megtámadja őt. Nem tette. Ehelyett Nick mélyen felsóhajtott, mielőtt halk, halálos hangon megszólalt. – Megbíztam benned, te átkozott, és cserben hagytál.

229

Egy csendes éjszaka – Tudom – mondta Ash halkan, a szorítása a korláton erősebb lett. – Szólnom kellett volna Simiről, de nem tettem. De végül is tisztában voltam vele, hogy viselkednek a nők a közeledben. – Sosem értem volna hozzá, ha tudom, hogy a lányod. Ash szembe fordult vele. – Mindketten elcsesztük, Nick. Próbáltuk megvédeni magunkat a további fájdalomtól, és eközben elvesztettük azt, amit olyannyira megpróbáltunk védelmezni. Jobban kellett volna bíznom benned, de a múltam sosem engedett meg számomra ilyen fokú nyíltságot. – Ő is fáradtan felsóhajtott. – Szóval azért jöttél, hogy harcba szállj velem? Nick szeme vörösen izzott fel a sötétségben. – Hidd el nekem, semmi sem okozna nagyobb örömöt annál, ha megölhetnélek. De szükségem van egy szívességre és nem ismerek mást, akihez fordulhatnék. Ash felvonta a szemöldökét. Tudta, milyen keserű az a pirula, amit Nicknek le kell nyelnie és nem akarta ezt még kínzóbbá tenni neki. – Mi történt? – Háború elkapta Menyarát. Ismernem kell a gyengeségeit, hogy segíthessek rajta. Ash felnevetett a helyzet iróniáján. – Te vagy a gyengesége. – Erőm teljében. Talán. De nem tudom őt így megállítani, ugye? Ash a fejét rázta. – És te? – Egyedül nem.

230

Sherrilyn Kenyon Nick egy lépéssel közelebb jött. – Mondd meg, hogy mit kell tennem. – Ash! Ash hátrált egy lépést, hogy lenézhessen oda, ahonnan Tory hívta őt. Ha azt gondolta, Nick megjelenése sokkoló volt, akkor ez semmi volt ahhoz képest, ami odalent várt rá. Kénytelen volt kétszer is pislogni, hogy biztosra menjen, nem képzelődik. – A pokolba. Lucifer bizonyára jégcsapra ült. – Ash visszapillantott Nickre. – Maradj itt egy darabig. – Ash… – Bízz bennem, Nick. Maradj rejtve és mindjárt visszajövök. – Ash leteleportálta magát az asztalhoz, ahol Stryker állt, közvetlenül Tory mellett. A démon sem tűnt túl boldognak, hogy ott van, de ezt hozzá sem lehetett mérni Ash érzéseihez, különösen annak fényében, hogy a démon Ash világának hat legfontosabb személye közül kettőtől csak egy karnyújtásnyi távolság választotta el. Ash összeszűkült szemmel nézett rá. – Mit keresel itt? – Savitar küldött, hogy beszéljek veled. Ash felvonta a szemöldökét, de tudta, hogy Stryker nem hazudik. Másképp nem juthatott ide, kivéve, ha maga Savitar engedélyezte számára. – Mit akarsz? Stryker arca teljesen üres volt. – Háború elrabolta és fogva tartja a lányom. – A hangja egy pillanatra elcsuklott, ami tudatta Ash-sel, hogy a férfi korántsem olyan nyugodt, mint amilyennek látszani próbál.

231

Egy csendes éjszaka Ash a fejét rázta. – Úgy tűnik, nem pazarolja az idejét. – Katet is elvitte? Ash felnevetett már a puszta gondolattól, hogy Háború bepróbálkozik azzal a díjnyertes ostobasággal, hogy megpróbálja elfogni az ő lányát… De a gondolat azonnal szertefoszlott, mikor rájött, milyen egyszerű megoldás van a kezükben a problémára. Kat. Az ő képessége egy olyan fegyver, amit Háború nem láthat előre és mire rájön, mit történik körülötte, már túl késő lesz, és addigra legyőzhetik őt. Érzelemmentes arccal fonta keresztbe a karját, majd Toryra nézett és rákacsintott. Ő, Simi és Danger teljesen összeszedettek voltak és csendben várták, hogy megtudják, megtámadják-e Strykert vagy inkább hagyják békén. – Felteszem azért jöttél, hogy szívességet kérj. – Én nem kérek semmit. Csupán egy ideiglenes békét ajánlok fel. Ash gúnyosan elmosolyodott. – Egy békét, hogy lerendezhessük a teremtmény, amit te engedtél el, abból a célból, hogy megölhess. Stryker érdektelenül vállat vont. – Most akkor jön a „kit hibáztassunk” játék? – Nem. Elvégre mindkettőnknek voltak már komolyabb húzásai is a másikkal szemben. Stryker szeme elsötétedett, az arckifejezése halálos lett. – Akkor visszautasítod? – Nem. Háborút meg kell állítani és ehhez mindannyiókra szükség lesz.

232

Sherrilyn Kenyon – Kit takar a „mindannyiónk”? Mielőtt Ash válaszolhatott volna, Nick jelent meg mellettük. Stryker vicsorogva lépett egyet előre, hogy megtámadja. Ash visszakényszerítette Strykert és közéjük állt. – Gondolj a lányodra. Ha megölöd őt, mi baszhatjuk, mert a győzelem leghalványabb esélye is elszáll, a lányod meg meghal. Stryker káromkodott. – Rendben. De amint leszámoltunk Háborúval, megint utánatok vetem magam. Ash szélesen elvigyorodott és elengedte Strykert, majd hátrébb lépett. Kinyújtotta a kezét. – Nekem megfelel. A szeretteink kedvéért ma szövetségesek leszünk. Holnap pedig visszatérünk az általános rendhez, amiben egymás halálos ellenségei vagyunk. Uraim – és ezt a szót nagyvonalúan használom mindannyiunk esetében –, megegyeztünk? Nick Ash-ére rakta a saját kezét. – Én benne vagyok. Stryker habozott. – Csak Medea miatt. – És ő is az övékre tette a kezét. Tory halkan felnevetett. – Milyen elcseszett szövetség. Szóval akkor mit csinálunk? Ash nem habozott a válasszal. – Te itt maradsz. A nő rámorgott. – Acheron… – Nem vitatkozom, Sota. Esküszöm, minden rendben lesz.

233

Egy csendes éjszaka – Mintha már lett volna ehhez hasonló macsóbeszélgetésben részünk, és ha jól emlékszem, vesztettél. Igaza volt, Ash-nek nehezére esett nemet mondani neki, de a nő általában amúgy is végtelenül racionális volt, többek között ezért szerette őt annyira. – És én pontosan tudom, hogy képes vagy megállni a helyedet. Az istenek tudják, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy sokáig tartsam magam veled szemben, de ebben tiszta fejre lesz szükségem, ami azt jelenti, hogy távol kell tudnom téged a veszélytől. – Rendben. De ha valami balul sül el, én is beszállok a buliba. – Semmi gond nem lesz. Tory Nickre és Strykerre pillantott, mielőtt visszafordult volna hozzá. – Olyan optimista vagy. A Pókerember-ösztöneim mást jeleznek. Ash előre hajolt és homlokon csókolta. – Ez csak a jégkrém-evés miatt van. Nyugi. Danger felhorkant. – Nyugi. Bízz meg bennem. Minden rendben lesz. Nem így végeztem én is holtan? Ash pofákat vágott az emlékeztetőtől. – Ne tápláld az aggodalmát. Simi felkapta a fejét a megjegyzés hallatán. – Aggodalom. Simi még sosem evett olyat. – Dangerre nézett. – Jó íze van? – Nem igazán. – Ó. Akkor talán tenni kellene rá egy kis barbecue szószt. Barbecue szósszal minden sokkal jobb.

234

Sherrilyn Kenyon Ash a fejét rázta. – És ezután a megjegyzés után, talán jobb lenne, kidolgoznánk a stratégiánkat. Tory mellé lépett. – Abban viszont segíthetek. Igen, abban tud. Ash megfogta a kezét és elvezette a többieket Savitar irodájába, ahol megtervezhették a támadást és megoszthatták egymással azt, amit Háborúról és a gyengeségeiről tudtak.

Ker gúnyosan mosolygott, ahogy a figyelte őket, miközben azok átvonultak egy faburkolatú szobába, hogy Háború ellen tervezzenek. – Milyen érdekes. Az egerek összegyűlnek, hogy legyőzzenek minket. Háború nevetett. – Nem is vártam mást. De alábecsülnek minket. Reggelre mind halottak lesznek és a Malachai vérével képesek leszünk feléleszteni a testvéreinket. Míg az emberiség karácsony napjára készül, mi a lelkükből rendezett lakomával fogunk ünnepelni. Éjfélkor a világok közötti fal rendkívül vékony lesz és Nick egészen új területeket nyithat meg. Kezdődjön hát a vérfürdő. Ker mosolya sugárzó volt. – Már alig várom.

Ash a csizmájában lévő pengéket ellenőrizte, biztosra akart menni, hogy működőképesek. Megfordult, mikor megérezte, hogy valaki belép a szobába. Urian volt az.

235

Egy csendes éjszaka – Te az apámnak segítesz? – Sokkal inkább volt vád, mint kérdés, amit mondott. Ash gondoskodott róla, hogy egy csepp érzelem se tükröződjön a hangjában. – Meg kell állítanunk Háborút. – Stryker megölte a feleségem – csattant fel Urian. – Tudom. Urian a fejét rázta, a szeme dühtől lángolt. – Hogy segíthetsz olyasvalakinek, mint ő? Ash-nek elege volt már a vádaskodásból és az önsajnálatból. Sokkal több forgott itt kockán, mint a fájó érzelmek és a múltbéli árulások. – Te évszázadokon keresztül segítettél neki. Szükséges emlékeztetnem, hogy te hány életet vettél el a parancsnoksága alatt? Olyanokét, akik valamilyen formában a rokonaid – és még Phoebe anyját és nővérét is te ölted meg. Urian elkapta a tekintetét az igazság hallatán. – Szerettem a feleségem. Sosem akartam ártani neki. Nem, de ez nem változtatott a tényen, hogy megtette. Többször is. Urian megfosztotta a feleségét azoktól az emberektől, akik mindennél többet jelentettek neki. Meglehetősen álszent volt a részéről, hogy ugyan emiatt gyűlölte a saját apját. Túl sok évszázadon keresztül voltak Urian és testvérei eszközök Stryker kezében, amiket a démonvezér több mint hatásosan használt. De az idők megváltoztak. És eljött az ideje, hogy a férfi tudomást szerezzen Medeáról. – Csak, hogy tudd, van egy nővéred. Urian megfeszült. – Tessék?

236

Sherrilyn Kenyon Ash nyugodtan nézett a szemébe és érzelemmentesen tartotta az arcát. – A nővéred életét akarjuk megvédeni. Nem az apádét. Urian tagadóan rázta a fejét. – Az egyetlen lánytestvérem tizenegyezer évvel ezelőtt meghalt. – Medea a féltestvéred. Ez letörölte a hitetlenkedést a férfi arcáról és a düh visszatért a szemébe. – És miért kellene ennek érdekelnie engem? Ash megadóan felemelte a kezét. – Igazad van. Egyáltalán nem kell, hogy érdekeljen. Ő nem jelent neked semmit, ezért is nem hívtalak, hogy csatlakozz hozzánk. – Ash el akart menni mellette. Urian megállította őt. A szemei kemények és élesek voltak. Sokkal vádlóbbak voltak, mint a korábbi szavai. – Hogy éreznéd magad, ha apám megölte volna Toryt? Ash habozás nélkül, őszintén válaszolt neki. – Mintha a lelkem tépte volna ki. Elveszett lennék, és már nem lehetne begyógyítani a sebet, amit a fájdalom okozna. Urian elfordította a tekintetét. – Akkor tudod, mit érzek. És miért akarom őt holtan látni. Ash lehúzta a karjáról Urian kezét. – Stryker is megérti. De belegondoltál már valaha is, hogy esetleg megbánta, amit tett? – Apám? Ez a valóság, öregem. Az az átkozott soha, semmit nem bánt még meg egész élete során. Tekintve milyen erkölcstelen Stryker, Ash-nek is nehezére esett elhinnie, hogy téved. – Mindenki ismeri a

237

Egy csendes éjszaka bánatot, Urian. Az a szörnyű érzelem nem kímél senki élőt. – És akkor mi van? Azt várod el tőlem, hogy legyek a legjobb barátja? – Nem éppen. De azt akarom, hogy tedd félre a saját fájdalmad és dühöd, láss tisztán egy percig. Ez nem rólad szól és nem is az apádról, de nem is rólam és nem is arról, hogy Nick meg én gyűlöljük egymást olyasmi miatt, amin egyikünk sem tud változtatni. Ez milliónyi ártatlan ember életének megmentéséről szól. Emberek életéről, akik Phoebe-hez hasonlóan nem érdemelték meg, hogy vadásszanak rájuk és megöljék őket. Ha én képes vagyok a legádázabb ellenségem oldalán harcolni a nagyobb jóért, akkor te is. Urian fintorgott. – Nos, azt hiszem, nem vagyok olyan különleges, mint te. – Ezt senki sem tudja, míg próbatétel elé nem kerül. Ez most a tiéd. Hogy átmész vagy megbuksz, az csakis rajtad áll. Nem mondhatom meg neked, mit csinálj, de azt tudom, én hol leszek ma este… – Habozott, mielőtt feltette a legfontosabb kérdést. – Szóval, mit választasz? – A véres halált. Ash a fejét rázta. – Te makacs idióta. Fogadd ezt egy olyan embertől, aki első kézből tudja: sokat kell beszélni a megbocsátásért. A harag ritkán sebez meg mást azon kívül, aki hordozza. – Ahhoz viszont nem kell sokat beszélni, hogy kiüsd az ellenséged, majd felnyisd a koponyáját.

238

Sherrilyn Kenyon Ash érezte, hogy egy izom rángatózik az állán a férfi konok természete miatt. – Mindennek megvan az ideje és ma eljött az a pillanat, mikor össze kell fognunk vagy elvesztünk mindent. Nem Strykerért harcolok, sem azért, hogy megmentsem a nővéred. Azért, hogy megvédjem a szeretteimet. Azokat, akik csak szenvednének, ha nem állítjuk meg Háborút… gyerekek, mint Eric és… – Felfogtam – csattant fel az unokaöccse említésére. – Valóban? Urian tekintete megkeményedett. – Ott leszek, de amint legyőztük az ellenségeinket… – Ismét egymással fogunk harcolni. Mi is így gondoltuk. Urian bólintott. Hátrált egy lépést, majd megállt és ismét Ash felé lépett. – Szeretném tudni az igazságot egyvalamiről. Tényleg képes vagy harcolni egy olyan személy mellett, aki annyi fájdalmat okozott neked, mint amennyit az apám okozott nekem? Ash pislogás nélkül állta a tekintetét. – Odaadtam magam egy istennőnek, aki olyan szinten bedrogozott, hogy nem tudtam megvédeni a nővérem és az unokaöcsém azon az éjszakán, mikor brutálisan meggyilkolták őket, pedig ők voltak az egyetlenek az univerzumban, akik egy kicsit is törődtek velem. Nem sokkal később, ugyanazon a napon, hátat fordított nekem és hagyta, hogy a bátyja állat módjára lemészároljon a földön, mégis néhány órával később eladtam magam neki, hogy megvédjem az emberiséget. A Sötét-vadászok

239

Egy csendes éjszaka kedvéért tizenegyezer éven keresztül kitettem magam a kegyetlenkedéseinek. Szóval, igen, szerintem le tudod ezt nyelni néhány óra erejéig, hogy megvédd a világ többi részét. Urian lassan felsóhajtott. – Tudod, te vagy az egyetlen élő ember, akit követnék azok után, amiken keresztülmentem. Te vagy az egyetlen, akit tisztelek. – És te azon rendkívül kevesek egyike vagy, akiben megbízom. Urian kezet nyújtott neki. – Testvérek? – Testvérek egészen a végig – mondta Ash és megragadta a férfi karját és megszorította. – Mielőtt átmegyünk lányba és elkezdünk bőgni, told fel a segged az emeletre, és készülj fel arra, ami ránk vár.

Stryker felrögzített a karvértjét a bal alkarjára. Ritkán viselt titánból készült vértezetet, de mivel ki tudja, mivel kell ma szembe nézniük, fel akart készülni mindenre. Elhagyta a szobáját. Zephyrát az irodájában találta, a sforát nézte, megpróbálta behatárolni Medeát. Nem sikerült neki. Bárhol is tartotta őt Háború, elérhetetlen volt a sfora számára. – Vissza fogom hozni. Esküszöm. Zephyra lassan felállt, miközben a tekintete fogva tartotta Strykerét. – Bár meggondolnád az ajánlatom. – Nem fogsz az első sorban harcolni, te is tudod. Nem tudjuk, mibe sétálunk bele, de nem hiszem, hogy Háború

240

Sherrilyn Kenyon be fog tartani bármilyen szabályt is. Ahogy Acheron is mondta az asszonyának, nem harcolhatok úgy, hogy miattad megosztott a figyelmem. Minden előnyt meg kell ragadnom, amit csak tudok. Zephyra egyet értően bólintott. Felnyúlt és kisepert Stryker szeméből egy szénfekete tincset. A mellkasa összeszorult, de nem csak Medeát féltette, hanem őt is. Milyen igazságtalan lenne, ha pont most veszítené el, mikor végre újra megtalálta őt. – Képes vagyok figyelni titeket a sforán keresztül? – Elvileg, igen. – Akkor tudd, hogy nevetni fogok az ügyetlenségeden, valahányszor az ellenségeid felülkerekednek rajtad, és ha nem leszel képes visszahozni a lányom, a szívedet és a fejedet fogom dekorációnak használni. Stryker összeszűkült szemmel nézett rá és már épp azon volt, hogy megmondja neki, mit is gondol pontosan, mikor egy apró csillanás a nő kezén elvonta a figyelmét. A jegygyűrűje volt. Az, amit évszázadokon keresztül a szobájában tartott. A gyűrű meghazudtolta és lefordította a szavait. Zephyra nem akarta, hogy baja essen… Mosoly kúszott fel az ajkára, miközben felemelte a nő kezét és csókot nyomott rá. – Megjegyeztem a szavaidat, tüskés rózsaszálam. És mindent megteszek majd, hogy a szórakozásod a minimumon tartsam. Ahogy ellépett, hogy induljon, Zephyra megragadta a vértje csatját és visszahúzta magához, hogy megcsókolja.

241

Egy csendes éjszaka Stryker felnyögött, mikor megérezte a finom ízt. – Meztelenül akarlak látni, mikor visszatérek. – Térj vissza egészben és egy olyan éjszakát ígérek neked, amit nem fogsz egyhamar elfelejteni. – Szavadon foglak, úrnőm. Zephyra bólintott majd elengedte őt, noha legszívesebben magához szorította volna. Ne ölesd meg magad. A szavak ott voltak a torkában, elképzelhetetlen fájdalmat érzett, de nem mondta ki őket. Nem akart balszerencsét hozni rá és nem akarta tudatni a Végzet istennőivel, milyen sokat jelentett neki a férfi. Ha megtette volna, már csak a kicsinyességük miatt is megölték volna. Így inkább ökölbe szorította a kezét és figyelte, ahogy Stryker kimegy és csatlakozik az ellenségeikhez, hogy harcoljon a lányáért. Gyere vissza hozzám, kérlek. Stryker megállt az ajtóban és visszanézett Zephyrára. Nyugodt volt és összeszedett, nem látszott rajta, hogy egy kicsit is törődne azzal, mi történik vele. Legalábbis míg meg nem látta az ökölbe szorított kezeit. Egy apró mosoly jelent meg az ajkán és forróság áradt szét a testében. – Vissza fogok jönni, Phyra. – És jobban teszed, ha nálad lesz a lányunk. A mosoly kiszélesedett, mikor észrevette, többes szám első személyű ragozást használt. – Ígérem. – Fejet hajtott előtte, majd kiment az ajtón és elvillantotta magát randevú helyre, New Orleansba. Egy csendes sikátor volt a Pere Antione-on, az Ethel Kidd ingatlan iroda előtt. A

242

Sherrilyn Kenyon Katedrális árnyékában álltak. Eredetileg az volt a terve, hogy innen szabadítja rá az embereit az emberiségre – plusz-mínusz pár méter. És most itt volt, hogy harcoljon, nem csak azokért, akikre mint ételre tekintett, hanem a saját népéért is. Igen… A Végzet istennői szeszélyes viperák voltak. Egy fényes, vakító villanással jelent meg mellette Acheron. Hosszú, fekete bőrkabát volt rajta, farmer és egy My Chemical Romance-es póló. Az atlantiszi szemén, egy átlátszatlan fekete napszemüveg volt. Nick Gautier egy perccel később jelent meg. Az ő fekete öltözéke sokkal visszafogottabb volt. Fekete legombolós inget és dzsekit viselt. Az egyetlen dolog, amivel kitűnt az az arcán lévő kettős íj és nyíl jel, Artemisz jele. Ash arcán egy arrogáns mosoly terült szét. – Szóval, bámuljuk tovább egymást, és azt bizonygatjuk, hogy milyen kemények is vagyunk, vagy kihasználjuk az időnket és kitervelünk valamit, ami talán nem vezet a mindhármunk halálunkhoz? – Én mindhármunk halálra szavazok – morogta Gautier. – De csak miután Menyara biztonságba került. – És Medea – tette hozzá Stryker. – Azt akarom, hogy mindketten esküdjetek meg, hogy függetlenül attól, mi történik velem, nem fogjátok hagyni, hogy meghaljon. – Esküszöm – mondta Ash. Nickre néztek.

243

Egy csendes éjszaka – A lány nem ártott nekem. Kijuttatom, amennyiben lehetséges. Stryker bólintott, noha legszívesebben kibelezte volna a férfit, aki megölte a húgát. Akkor Satara azt tervezte, hogy Nickkel megerőszakoltatja Ash menyasszonyát. Ehelyett Nick leszúrta őt és biztonságban kijutatta Ash asszonyát. Ha nem a húgáról lett volna szó, még talán nemes cselekedetnek is tartotta volna. Azonban Satara évszázadokon keresztül a szövetségese volt. Noha ridegebb és kegyetlenebb volt mindenki másnál, akit Stryker ismert, nem változtatott a tényen, hogy a hibái ellenére szerette őt. A gondolatait visszakormányozta Ash felé és keresztbe tette a karját a mellkasa előtt. – Mit tervezel? Mielőtt Ash válaszolhatott volna, Kat jelent meg mellettük. Stryker felvonta a szemöldökét a váratlan fordulattól. A több mint száznyolcvan centi magas nő feltűnően hasonlított az anyjára, Artemiszre, különös tekintettel a fényes zöld szemeire. De Ash eredeti szőke haját és szerencséjükre a temperamentumát is örökölte. A jelenléte meglepte. – Te behozod a lányod ebbe az egészbe? Ash vállat vont. – Van egy érdekes képessége, amivel szerintem legyőzhetnénk Háborút. – És mi lenne az? Kat vigyora ugyanolyan volt, mint amilyen ezelőtt Acheron arcán tükröződött. – Elszívhatom az istenek erejét.

244

Sherrilyn Kenyon – Tényleg? – Stryker egy lépést hátrált tőle. Kat gonoszan nevetett. – Sosem vetted észre, mennyire végére járt a türelmem, mikor sértegettél, ugye? – Úgy tűnik, nem. Szóval hogy működik ez az erőelszívósdi? Kat fenyegetően felé közelítette az egyik ujját. – Meg kell érintenem a személyt… Milyen jó, hogy olyan visszataszítónak találtalak, hogy sosem akartalak megérinteni, mi? Stryker a szemét forgatta, de közben a figyelmét visszafordította Acheron felé. – Mi van, ha nem tud elég közel kerülni Háborúhoz, hogy megérintse őt? – Akkor hazaviszem – szólt egy mély akcentusú hang a sötétségből. Stryker megfordult és Kat férjét, Sint látta meg a háta mögött. Furcsa, nem is érezte vagy hallotta a sumér isten érkezését. Ez mindent elmondott Sin erejének nagyságáról, ha képes volt így elfedni a jelenlétét. Ettől sokkal bizakodóbban látta maga előtt annak lehetőségét, hogy megtudják-e lepni Háborút. Stryker elővette a zsebóráját, hogy megnézze az időt. Még volt tizenöt percük. – Showtime, emberek. Készen állunk? – Készen. Stryker megperdült Artemisz hangjára, mikor ő, Athéné, Árész és Hádész csatlakoztak hozzájuk. – Ti meg mit kerestek itt?

245

Egy csendes éjszaka Artemisz Katre pillantott. – Nem küldöd veszélybe az én kicsikémet nélkülem. Ash mintha fuldoklott volna. – Felfedezted a mélyen eltemetett anyai ösztöneidet? Az istennő összeszűkült szemmel nézett rá. – Engem mindig is védelmezett – mondta Kat nevetve. – A maga Artemisz-féle módján. – Mint egy tojásait őrző vipera – motyogta Stryker az orra alatt. Artemisz maró, hideg pillantást vetett rá. – Mondani merészeltél valamit? – Csak azt, hogy jó újra látni, nagyi. Artemisz vicsorogva lépett el mellőlük. Nick megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a figyelmüket. – Tudjátok, csak egy gond van ezzel az egésszel. – Azt mondták, hogy egyedül jöjjünk – felelte Ash. Stryker vállat vont. – Azt mondták mindhármunknak, hogy ugyanabban az időpontban jöjjünk ide, ami természetéből fakadóan máris egy csoporttá tesz minket. Ash szívből jövően nevetett. – Igen, de szerintem Nicknek igaza van. Nekünk, hármunknak előre kellene mennünk, hogy lássuk, mivel állunk szemben és ők meg ne gyanakodjanak. – Katre pillantott. – Adj nekünk öt percet, mielőtt csatlakozol. – Meglesz. – És velünk mi legyen? – kérdezte Árész.

246

Sherrilyn Kenyon Kat átkarolta a nyakát és rámosolygott. – Te itt maradsz velem. Remélhetőleg az én érkezésemet nem fogja előre látni. Athéné előre lépett. – Sok szerencsét, uraim. Ash fejet hajtott előtte, majd Strykerre és Nickre nézett. – Készen álltok? Nick bólintott. – Mint mindig – mondta Stryker. Elhagyták a sötét sikátort. Acheron ment középen, miközben a St. Ann-en haladva a temető felé tartottak. Ash hosszú fekete kabátja a bokája körül suhogott, miközben éhes ragadozók módjára mentek a találkozó felé, ami nélkül mindannyian meglettek volna – ebben Stryker biztos volt. Tökéletes szinkronban mozogtak ők hárman együtt, mintha a holdfény csak egyetlen bestiát rajzolt volna ki. Az egyetlen hang, amit hallottak, az a Bourbon Street felől jövő zene volt, a ritmus a szívük ritmusára lüktetett, a csizmájuk kopogott a macskakövön. Az út csillogott egy korábbi eső után, miközben még mindig sűrű, sötét felhők takarták el az eget. – Hányszor sétáltál végig ezen az úton, Gautier? – kérdezte Stryker. – Több ezerszer, de ami fontosabb, szeretnék még pár ezerszer végigmenni rajta. Stryker bólintott, és miközben a temető felé tartottak, rájött valamire. Háború nem tett semmit nyomós indok

247

Egy csendes éjszaka nélkül. – Szerintetek Háború miért választotta ezt a helyet a találkozó színhelyéül? Ash megállt és ránézett. – Azzal nem törődne, ki lát meg minket. Nick felhorkant. – Talán szereti a halott embereket. Hideg futott végig Stryker gerincén a szavak hallatán. A cinikus szavak alig hagyták el Nick ajkát, mikor kiderült, mennyire igaza volt. Három nő állt előttük. Nick anyja, Stryker lánya és Ash nővére.

248

12. fejezet S

tryker nem jutott levegőhöz, mikor az arcot, ami évezredekkel ezelőtt a memóriájába vésődött. Tannis éteri volt és sápadt, ugyanolyan gyönyörű, mint amilyen az édesanyja. Ezüstszőke haja tökéletes csigákban keretezte az arcát. Öntudatlanul is tett felé egy lépést. Ash megragadta a karját és megállította. – Ez egy trükk. Nick a fejét rázta, miközben elindult. – Anya? Ash elengedte Strykert, hogy megragadja Nicket. A férfi dühösen fordult felé és meg akarta ütni őt. Ash elhajolt, majd ellökte magától a férfit. – Nyugodj le, Nick. Háború csak az érzelmeinkkel játszik. – Miért hagytál meghalni, Acheron? Ash mozdulatlanná dermedt, mikor Ryssa hangja gyermekkora hibátlan görögségével felcsendült.

249

Egy csendes éjszaka Fakó-szőke haját egy kék szalag kötötte össze, ami passzolt az ősi görög ruhájához, amit viselt – ugyanaz a ruha volt, amit azon az estén volt rajta, mikor az apolliták véget vetettek az életének. – Hívtalak, hogy segíts nekem, akribos, de nem feleltél nekem. Nem jöttél. Bűntudat áradt szét Acheronban. A szorítása Nick pólóján erősödött, szüksége volt a régi barátja nyújtotta stabilitásra, hogy féken tudja tartani önmagát. – Te nem vagy valódi – csattant fel. Ryssa odalépett mellé és megérintette az arcát. A keze melegsége meghazudtolta alakja sápadt haloványságát. – Te még mindig az a kisgyermek vagy, aki megpróbálja csapdába ejteni a napfényt a kezében, ugye? Gyere velem, Acheron. Megvédhetlek a világtól, mely nem akarja, hogy részese legyél. Keserű fájdalom és veszteség tört fel Acheron lelke mélyén, legszívesebben Ryssával ment volna és elfogadta volna a felkínált megnyugvást. Többé már nem egy végtelen hatalommal rendelkező isten volt. Az az egyetlen érintés azzá a kisfiúvá redukálta, aki csak egy kedves érintésre vágyakozott. A kisfiúvá, aki rajongva szerette a nővérét… – Nicky? Ash felsóhajtott Cherise hangjára. Nick szemében könnyek csillogtak, de a javára írható, hogy nem engedte kifolyni őket. Cherise ugyanazt a krémszínű ruhát viselte, amiben eltemették. Csöndben állt ott a sötétségben. Az arcán

250

Sherrilyn Kenyon nyoma sem volt az erőszaknak, ami elvette az életét. Ugyanolyan valósnak és egésznek tűnt, mint mikor Ash utoljára látta őt, ahogy Nickre várt, hogy hazakísérje őt a munkából. – Gyere ide édesanyádhoz, cher. Rég nem öleltelek már át, kicsikém. – Papa? Te vagy az? Félek, papa. Nem értem, mi történik velem. Segíts nekem. Stryker megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait. Minden egyes apai ösztöne azt követelte, hogy nyugtassa meg a lányát. Ugyanaz a lány állt előtte, akit annak idején a karjában tartott és álomba ringatott. A nő, akinek fogta a kezét, miközben az kegyelemért könyörgött, ahogy az egész teste egy nap leforgása alatt elbomlott. Tannis odafutott hozzá. – Papa? Morogva tért ki az útjából. A nő zavarodottan nézett rá. – Valódiak? – kérdezte Stryker Acheront. Ash még mindig Nicket fogta vissza. – Nem tudom. Cherise megérintette Ash vállát. – Persze, hogy valódi vagyok, cher. Ne tréfálj velem. – Végigmérte Ash-t. – Még mindig túl csontos vagy. Szükséged lenne egy nőre, aki felhizlalna egy kicsit. – Mama? – Nick ellökte Acheront, hogy magához ölelhesse az anyját. Amint megtette, Cherise felsikoltott fájdalmában, majd köddé vált. – Akribos? – mondta Ryssa, ahogy lassan megközelítette Ash-t. – Most miért fáj? – Aztán ő is felsikoltott.

251

Egy csendes éjszaka Tannis kiáltása is csatlakozott az övéhez, ahogy a lány térdre esett és a füleire tapasztotta a kezét. – Mi történik? – Nick ugyanolyan zavarodottnak tűnt, mint Stryker. Stryker válasz nélkül Tannishoz rohant, hogy segítsen neki, de a lány eltűnt, mielőtt odaért volna hozzá. Keserű nevetés csendült fel körülöttük. – Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy csak Menyara és Medea van a kezemben? Stryker vicsorogott, mikor Háború megjelent előttük. – Ez meg mit jelentsen? – Azt, hogy a hentes azt mondja a bárányoknak, hogy hasaljanak a lába elé. – Kinyújtotta a kezét és Ker jelent meg mellette, szélesre tárt szárnyakkal, hamiskásan mosolyogva. – Azt hiszem, elfelejtettétek, hogy Ker a kegyetlen és erőszakos halál istennője. A nőitek mind borzalmas halált haltak… – Így a hatalmába tudta keríteni őket. – Ash káromkodott. – Ezért van itt a találkozó. Ker egy görög istennő és nem érinthette volna őket máshol, csak egy temetőben, ahol az átjáró az élők és a holtak végső nyughelye között egy nyitott kapu. – Nickre nézett. – Megidézte a lelküket és most fogva tartja őket. Stryker visszanyelte a késztetést, hogy azt mondja: „Én megmondtam”. – Mit akarsz? – kérdezte Háborút. Egy fanyar mosollyal idegesítette őket. – Nagyon egyszerű, de tényleg. Az életeteket.

252

Sherrilyn Kenyon Stryker hasonló arckifejezéssel felelt. – És akkor elengeded őket. – Hát persze. Mindhárman a fejüket rázták. Annál okosabbak voltak. Stryker tekintete találkozott Ash-ével, majd Nickével. Látta rajtuk ugyanazt az elhatározottságot, amiről tudta, hogy az ő szemében is tükröződik. Bármilyen fájdalmas is volt, most nem a holtakért harcoltak. Hanem az élőkért. Biccentett Ash-nek, majd felemelte a kezét egy villámmal Háborúra támadott. Ash csatlakozott hozzá. – Kat! – kiáltotta Ash, megidézve a többieket. Ők azonnal megjelentek. Háború nevetett, miközben Ker megsokszorozta magát és egy éles fény villant a temetőben. A föld megrázkódott alattuk, és ledöntötte őket a lábukra, – Stryker! – Ash felé küldött egy energiagömböt. Ösztönösen kitér a csapás útjából, azt gondolva, hogy Ash őt támadta meg. Csak egy perccel később jött rá, hogy Ash egy gallu démont vett célba. Stryker felpattant és Háború felé rohant. Nem érte el őt. Két Keres elvágta az útját, derékon ragadták és a földre vitték. Több százan voltak. A földről Katrára pillantott, akit szintén körbe vettek. Mikor le akarta szívni az egyiket, három másik jelent meg. Érezte, hogy a vér kifut az arcából, mikor rájött ugyanarra, ami Ash arcán is tükröződött.

253

Egy csendes éjszaka Ezt nem nyerhetik meg. Úgy nem, hogy Ker is harcol. A képessége, hogy megsokszorozza önmagát, semlegesítette minden próbálkozásukat. A görög istenek körbe voltak véve. Ash-t és Nicket is földre terítették, akárcsak őt. Háború nevetése felcsendült. – Hódoljatok be nekem és talán hagyom, hogy néhányan éljetek… mint a szolgáim.

Zephyra felpattant a székből, mikor előre látta Stryker közelgő halálát. – Nem – suttogta, a szíve összeszorult. Nem veszítheti őt el most. Most nem, hogy végre újra megtanulta szeretni őt. A plafon felé pillantott és hagyta, hogy a harag végigszáguldjon az erein. Az istenek már épp eleget játszottak az életükkel. – Hé, szukák, szálljatok le a férjemről – morogta a Végzet istennőinek. Összeszedte minden határozottságát és elment Apollymihez, hogy megtegye azt, aminek ellenkezőjét esküvel fogadta meg… szívességet fog kérni.

Tory Savitar irodájában cirkált fel-alá, miközben Simi és Xirena tévét néztek. Rossz érzése volt és nem tudott tőle szabadulni. Valami gond volt, tudta. Erő hullámzott végig a folyosón. Tory megfordult, annak reményében, hogy Acheron találja ott. Ehelyett

254

Sherrilyn Kenyon egy nő állt vele szemben, aki alig ért a válláig. Tory harca készen hátrált egy lépést. – Nyugalom – mondta a nő. – Zephyra vagyok, Stryker felesége. Tory elképedt a dühösen hangzó bemutatkozást hallatám. – Miért vagy itt? – A férjeink a halálukon vannak, és ha csak fele annyira vagy az a nő, akinek gondollak, akkor segíteni akarsz majd nekem megmenteni őket. Tory habozott, arra gondolt, hogy ez akár Stryker csapdája is lehet. De Zephyra eltökéltsége túl őszinte volt és a félelem a szemében túlságosan is valódi ahhoz, hogy megjátssza. – Nem tévedsz. – Akkor gyere. – Zephyra a kezét nyújtotta. Tory nem habozott, megragadta. A következő pillanatban már New Orleansban voltak. Ami nem is lett volna olyan rossz, ha nem egy vérfürdő kellős közepére érkeznek. Döbbenten bukott le, mikor egy madárszárnyú nő a feje felé kapott. Zephyra vadul átkozódva megjelenített egy kardot, hogy harcolhasson Keresszel. – Jared! – kiáltotta, megidézve a rabszolgáját. A férfi azonnal megjelent. – Mentsd meg Strykert! Jared szemei vörösen izzottak fel, mikor meglátta a harcoló Nicket. Felé indult.

255

Egy csendes éjszaka – Állj! – kiáltott utána Zephyra. – Hagyd őt békén. Csak Háborúra koncentrálj és arra, hogy biztonságban tartsd Strykert és a lányom. Jared bőre fekete és vörös márványos volt, ahogy felvette a valódi alakját. Zephyrára morgott, kivillantva az agyarait. – A Malachai… – Engedelmeskedj! Jared felszisszent, de végül nem volt más választása. Nick teljesen megdöbbent, mikor meglátta a Háború felé tartó Jaredet. Az egyik Keres megpróbálta ledönteni a lábáról, de ahelyett, hogy a Sephiroth a földön kötött volna ki, mint mindenki más, Jared keményen megállta a helyét. Megjelenített egy hosszú botot, majd azzal visszaverte Kerest. Nick megfigyelte, majd elképzelt egy hasonló fegyvert magának. Legnagyobb meglepetésére az megjelent. Érezte, ahogy az ereje a fában vibrál. Pusztán ösztönösen cselekedve Keres felé suhintott. Amint a nőhöz ért a fegyvert, a képmás azonnal szertefoszlott. Szóval ez volt az egyik ereje… Stryker megállt és végignézte, ahogy Nick kiiktat néhány ellenséget. Legalábbis őt figyelte, míg meg nem látta Zephyrát. Aztán már nem is tudott másra gondolni, csak arra, hogy eljusson hozzá. Mielőtt egy lépést is tehetett volna, Háború megragadta Zephyrát és az olasz emlékmű felé húzta. Már épp kiértek volna a látóteréből, mikor Savitar jelent Háború mögött és fejbe rúgta őt. Zephyra

256

Sherrilyn Kenyon megpördült és olyan keményen rúgta meg Háborút, hogy azt még Stryker is megérezte. Amikor Háború megint felé kapott, Stryker már ott volt és visszalökte az istent. Ash ragadta meg hátulról, mikor az kibillent az egyensúlyából és Katra mögéjük villant. Megrúgta Háborút. Háború átkozódva lökte a nőt a földre és kiszabadította magát. Stryker elkapta őt. – Hol van Medea? Az csak nevetett. – Ha engem megölsz, ő is meghal. – Mache velük van – mondta Ash. – Csak ő nincs itt. Stryker erősen megütötte Háborút. – Hol? Háború elrúgta magától Strykert, miközben egy tucat Keres lendült támadásba. – Meg kell találnunk a valódi Kert – mondta Savitar. – Ha őt megállítjuk, a többi is el fog tűnni. Stryker gúnyosan elmosolyodott. – És megmondanád nekünk, melyik is a valódi? – Az – mondta Zephyra és arra mutatott, amelyik épp Nickre támadt. – Stryker felvonta a szemöldökét. – Honnan tudod? – Ösztön. Talán, de mikor Ker Tory felé indult, Stryker meglátta Háború nyitását. Egy mindentudó pillantást váltott Ashsel, majd együtt lerohanták Kert. Amint Ker a földre került, a többi köddé vált. Háború dühösen felüvöltött, majd Tory felé küldött egy istenvillámot. Jared fogta fel. Sziszegett, miközben a

257

Egy csendes éjszaka villám keresztülhatolt a testén és térdre kényszerítette. Nick támadott, Háború felé rohant. Ker megharapta Strykert. A torka felé kapott, de mielőtt megfojthatta volna a szukát, Ash megfékezte Kert. Háború már egy másik kérdés volt. Őt nem fogják tudni legyőzni. Még mindannyiuk élete árán sem. Ash Savitarra nézett. – Három hónapra van szükség, hogy lecsökkenthessük az erejét, azt mondtad. Savitar bólintott. Stryker káromkodott. – Nincs három hónapom. – Ahogyan nekem se. – Stryker a homlokát ráncolta, mikor meghallotta a gyerekszerű, démoni hangot. Ash démonja, Simi jelent meg. A lány valamit Háborúhoz vágott, aki rámorgott. Stryker hátrarántotta Simit, mielőtt Háború megsebezhette volna. Háború Stryker felé nyúlt, de mielőtt elérte volna, a keze kővé dermedt. Stryker döbbenten figyelte, ahogy a kő végigterjed a háborúszellem karján, majd a testén, míg nem már csak egy kővé dermedt szobor volt, aminek az arca maga volt a harag. – Mi volt az, amit rádobtál? – kérdezte Zephyra Simit. – Aima – felelte Acheron. Ugyanaz az anyag volt, amit Stryker egyszer Ash ellen használt. Remélhetőleg a történtek után Háborúnak nem maradt egy barátja sem, aki elvinné neki az ellenszert.

258

Sherrilyn Kenyon Simi vigyorogva összecsapta a két kezét. – A mamaakrád küldte, hogy akrit ne bánthassa a pogány isten. És most Dimonique idő van. Simit nem zavarhatja meg abban semmi és az holt biztos, hogy nem szórakozhatnak azzal, aki a számláit fizeti. – Ash felé nyújtotta a kezét. – Simi megkaphatja azt a fekete metál kártyát, amit annyira szeret? Ash nevetve vette elő a tárcáját. – Hát persze, szívem. – Átnyújtotta neki a fekete American Express kártyát. – De hol van Medea? – kérdezte Zephyra. Mindannyian Jaredre néztek, aki a földön tartotta Kert. – Sosem fogom elmondani – morogta a nő. Zephyra szíve megállt egy pillanatra, mikor arra gondolt, hogy soha többé nem látja viszont a lányát. – Jared? Csinálj valamit. Látta az arcán az ellenállást, mielőtt a férfi hosszan és fáradtan felsóhajtott. – Nim? Ölts emberi formát. A démonja kibújt a nyakörve alól és egy alacsony, felnőtt férfi alakját vette fel. Amint meglátta Simit, Jared háta mögé ugrott. – Nim! – csattant fel Jared. – Nem fog bántani. Nim nem tűnt túl meggyőzöttnek, de a Sephiroth mellé guggolt. – Mire van szüksége Jarednek? A férfi Zephyrára pillantott. – Találd meg Medeát. – Miért nem tudod te kiszedni belőle az információt? – kérdezte Zephyra Jaredet.

259

Egy csendes éjszaka – Túl sok hang van a fejében és túl sok nyelven beszélnek ahhoz, hogy ki tudjam venni a szavaikat. Szándékosan blokkol. – Nimre nézett. – Találd meg Medeát a kedvemért. Nim szeme vörösen ragyogott, mikor megérintette Kert, aki visított dühében. – Medea a lyukban van az istennel, aki halott. – Milyen lyukban, Nim? – Mélyen a föld alatt. Zephyra dühösen levegőt vett és a démon felé indult. – Ez haszontalan. Stryker megállította őt. – Azt hiszem, tudom, hol van. – A tőlük nem messze álló Hádészra pillantott. – Tartaroszban. Zephyra torka kiszáradt, mikor rájött, mit jelent ez. Ha valakit odavittek, Hádész engedélye nélkül nem jöhetett el onnan. Zephyra az Alvilág istene felé fordult. – Nem tartozom neked semmivel – köpött Hádész Stryker felé. – De ez rám nem igaz – mondta Acheron és előre lépett. – Engedd el őket, Hádész. Hádész arcán rángatózni kezdett egy izom. – Ma'atot amúgy sem tarthatom ott. Az ő lelke nem tartozik hozzám. Ash szeme összeszűkült. – És mi van Medeával? Hádész vicsorgott. – Vigyétek. De ezzel rendeztem a tartozásom. Világos?

260

Sherrilyn Kenyon Valahogy ez túl könnyűnek tűnt Zephyra szemében. – Mi van Machéval? Hádész gonoszan felnevetett. – Ha a démon nem téved, és tényleg a birodalmamban van… azt nagyon meg fogja bánni. Jared felállt Kerrel a kezében. – Vele mi legyen? Hádész az erőszakos halál istennőjére pillantott. – Hozd le. Terveim vannak vele. – És a hangja elárulta, hogy ezek nem túl szívderítő tervek voltak. – Hozd le. Stryker megfogta Zephyra kezét és követték a görög istent Tartaroszba. Ash hozta Háború szobrát és visszavitte oda, ahol évszázadokig pihent. Kert egy kis cellához vitték és bezárták. – Veled majd később foglalkozom – ígérte Hádész. Ker felé köpött és az ajtót rángatta. – Még nincs vége. Ki fogok innen szabadulni és ünnepelni fogok még a temetéseteken. Stryker nem törődött vele. Nimre nézett, aki a rózsaszín plüss nyulát szorongatta. – Hol a lányom? Nim egy ajtóra mutatott. Stryker bizonytalanul indult felé, de megállt, mikor egy robbanás hangja ütötte meg a fülét, ami olyan hangos volt, hogy ideiglenesen megsüketült tőle. Az ajtó kivágott, a falnak csapódott, majd önálló életre kelt és keményen földhöz csapott egy férfit. – Állj! – kiáltotta Hádész. Az ajtó még háromszor a földbe döngölte a férfit, mielőtt engedelmeskedett neki.

261

Egy csendes éjszaka Ahogy a füst eloszlott, Stryker meglátta Menyarát. Keresztbe tett karral hagyta el a cellát és egy vad pillantást vetett Machére, aki számos sebből vérzett, miközben az ajtó a földhöz szögezte őt. – Ez majd megtanítja, hogy tartsa meg magának a kezeit. – Visszafordult a cella belső része felé. – Medea, szívem, a szüleid itt vannak érted. Acheron a fejét rázva fogta meg Tory kezét. – Most már kicsit ostobának érzem magam, amiért aggódtam. – Ne tedd – mondta Menyara. – Míg nem semlegesítettétek Háború erejét, itt ragadtunk. Az a szegény ostoba nem vette észre, hogy túl késő, és esélyem volt visszatámadni. Zephyra a lányához rohant és szorosan magához ölelte, mielőtt hátrébb lépett, hogy megbizonyosodjon róla, nem esett semmi baja. Nick gondterhelt arccal lépett előre. – Mi van az anyámmal? Mit tett vele Háború? Hádész Nick vállára tette a kezét. – Nincs semmi, amit tehetett volna. Ker felvillanthatta előttetek a lelkét, hogy meggyengítsen titeket, de nincs hatalma a holtak felett. Anyád ismét ott van, ahová tartozik, akárcsak a többiek. Ash az Elíziumi mezők felé pillantott. – Ryssa sokat gondol rád – mondta halkan Hádész. – És boldog, Acheron. Sosem hibáztatott téged. Csak Ker játszott az érzelmeitekkel. – Köszönöm.

262

Sherrilyn Kenyon Hádész bólintott, majd Stryker felé fordult. Mikor szólásra nyitotta a száját, Stryker felemelte a kezét. – Csak annyit akarok tudni, hogy a férjével és a gyermekeivel van-e. – Igen. – Akkor békében vagyok. Zephyra a homlokát ráncolta. Kihallott valamit Stryker hangjából, ami meghazudtolta a szavait. De talán neki volt igaza. Nem tud változtatni semmin, akkor minek kínozza magát? Nick lehorgasztott fejjel fordult meg, hogy távozzon. Menyara követte őt, miközben Jared hátrébb álldogált, utánuk bámulva. – Ha megöli Nicket, Jared is meghal – Menyara hangja visszhangot vert. – Tessék? – kérdezte Zephyra. Menyara megállt. – Hallottad. Szóval gondolkodj, mielőtt megint az én Nickem után küldöd. Zephyra veszélyesen összeszűkült szemmel nézett Jaredre. – Miért nem mondtad el nekem? Jared vonásai üresek és tompák voltak. – Tudod, miért. Mert meg akart halni, de ezt sosem fogja megengedni neki. – Ezért egy perc nyugtod nem lesz a továbbiakban. – Zephyra megszorította Medea kezét. – Vidd le őt Kalosisba. Biztos vagyok benne, hogy apád talál majd neki egy megfelelő cellát, ahol kivárhatja a büntetését. Nim Jared felé lépett, de Simi megállította őt. – Várj.

263

Egy csendes éjszaka Nim hátrált egy lépést, az arcán tisztán látszott a félelme, és hogy nincs tisztában az előtte álló démonlány szándékaival. Simi finoman mosolyogva elővett egy kis plüssmackót a koporsó-alakú táskájából és odanyújtotta Nimnek. – Ez egy Teddy Scare – mondta. – Sokkal félelmetesebb, mint a nyuszid. – A kezébe tette, majd Acheron felé fordult. – QVC idő, akri. – Ezzel eltűnt. Jared döbbenten nézett utána, mintha meglepte volna a kedvessége. – Acheronnal kellene menned, Nim. Nim tagadóan rázta a fejét, majd visszatért Jared testére. – Igazán gyűlölöm a démonokat. Medea szemében felcsillant az együttérzés, mielőtt a Sephiroth karjára tette a kezét és visszavitte őt a fogságába. Tory arra a teremre nézett, ahol ismét ott állt Háború szobra. – Szerintetek megint ki fog szabadulni? Hádész gyilkos pillantást vetett Strykerre. – Biztos vagyok benne, hogy lesz még egy seggfej, aki kiszabadítja majd. – De az nem én leszek – mondta Stryker. Ash-re nézett. – Köszönöm a segítségedet. – Mondanám, hogy bármikor máskor is, de… Stryker kezet nyújtott neki. – Ellenségek, örökké. – Vagy legalábbis addig, míg békén nem hagyod az embereket és a Sötét-vadászokat. – Amikor ti békén hagyjátok a démonjaimat, én is le fogok állni.

264

Sherrilyn Kenyon – Nem hagyhatom, hogy a démonok embereket mészároljanak. – Én pedig nem nézhetem tétlenül, ahogy az embereim meghalnak apám átka miatt. Amíg az átok fennáll, vadászunk hát. – Akkor a háborúnk vége még nagyon messze van. – Ash kezet rázott vele, majd Toryval távoztak. Stryker átkarolta Zephyra vállát. – Kész vagy hazamenni? Zephyra bólintott. Szó nélkül vitte őt vissza Stryker a kalosisi palotájába. Amint egyedül voltak, a nőre meredt. – Ki kellett volna maradnod a harcból. – És hagytam volna, hogy megölesd a lányom? Soha. – A te lányod? Zephyra keresztbe fonta a karját. – A lányom. – Szóval megint visszajutottunk ide? – Természetesen. Emellett nem állt szándékomban végignézni a halálod. Stryker felvonta a szemöldökét. – Tényleg? – Igen. Sokkal szívesebben ölnélek meg én magam.

Menyara megállt a kép előtt, amin Cherise Nicket ölelte a fiú első iskolai napján. A bekeretezett fotó a férfi éjjeliszekrényén állt, az ágya mellett. – Anyád olyan büszke volt rád. Nick nem szólt semmit.

265

Egy csendes éjszaka A nő felé fordult és figyelte, ahogy Nick előszed egy üveg Scotch-ot, majd felbontja. – Tanultál bármit is a mai éjszakából? – kérdezte. – Mire gondolsz? – Például arra, hogy égetően szükséges megtanulnod kezelni az erődet. Nick alaposan meghúzta az üveget, mielőtt válaszolt. – Ezt már a harc előtt is tudtam, Mennie. – Igen, de most már hajlandó lennél tanulni is? Nick megállt. – Ezt hogy érted? Menyara szeme eltökéltségtől fénylett, ahogy elé cövekelte magát. – Részben démon vagy, részben ember. Ahhoz, hogy megfelelően tudj funkcionálni ebben a világban, olyan személynek kell tanítania téged, akinek az ereje hasonló a tiédhez. – És ki lenne az? – Acheron. Nick elhúzta a száját. – Ash egy isten. – Igen, de mielőtt isten lett, félig ember, félig Charonte volt. Csak neki van meg az ereje, hogy segítsen neked. Nick döbbentében elejtette az üveget, ami a padlóra érkezve összetört.

266

Epilógus Két héttel később Zephyra Stryker trónján ült és egy alig hallható zenére figyelt. Tegnap este ő és Stryker gallu démonokat üldöztek, hogy még több démont változtassanak át, de a megtalálásuk egyre nehezebbnek bizonyult. Pedig alig néhány tucat átváltoztatott harcosuk volt. Hadseregük többi részének még mindig emberi lelkeken kellett élősködniük. – El fogunk kapni téged – suttogta. Akárcsak Stryker, ő sem volt hajlandó hagyni, hogy Apollón vígan élje az életét, miközben a népüknek folyamatosan farkasszemet kellett néznie a halállal. Különösen annak fényében, hogy Medeának, ha megházasodik és is gyermekei születnek, akkor ők is apolliták lesznek. Az átok őket sem kímélné… Az ajtó kinyílt.

267

Egy csendes éjszaka Felpillantott és meglátta Strykert, karddal a kezében. Összevont szemöldökkel nézte, ahogy a férfi átvág a helyiségen és az asztalra teszi a fegyvert. Aztán egy szó nélkül elé térdelt. – Mit művelsz? – Megígértem neked, hogy a második hét végén hagyni fogom, hogy megölj. – Stryker a kardra pillantott. – Megtartom az adott szavam. Zephyra felvonta a szemöldökét. – Valóban? Stryker fejet hajtott előtte. – Az életem a tiéd, Phyra. A kezedbe teszem. Zephyra megragadta a kardot és felemelte. Tökéletesnek érezte a penge egyensúlyát és megcsodálta a csillogó éleket. – Megengeded, hogy kivégezzelek? – A kardot a férfi szíve felé irányította. Stryker mélyen a szemébe nézett. – Becsületszavamat adom. A kard hegyét az ingének nyomta, de nem annyira, hogy megvághatta volna a bőrét. – Meghalnál értem, Stryker? – Nem azt csinálom? – Nem. Megtartod azt, amire megesküdtél, de én nem ezt akarom. – Akkor mit akarsz? – Hogy mellettem legyél és soha, de soha ne hagyj engem cserben többé. Az örvénylő ezüstszemekben őszinteség izzott. – Arra sosem lennék képes.

268

Sherrilyn Kenyon – Esküdj az életedre. Stryker tekintete megkeményedett. – Azt nem tehetem. Zephyra megnyomta egy kicsit a kard hegyét, épp csak annyira, hogy a férfi vére kicsorduljon. – Miért nem? – Mert te vagy az életem – mondta elcsukló hangon. – És nem tudnék még egy napot leélni nélküled. Zephyra a földre ejtette a kardot. – Gyűlöllek azért, amilyen érzéseket keltesz bennem. Stryker a karjába húzta, hogy Zephyra ott térdeljen vele szemben. – És mi lenne az? – Sebezhetővé és gyengévé teszel. Te vagy a lelkem és sosem tudnám megbocsátani, ha megint megfosztanál tőle. Stryker rámosolygott. – Ne félj, szerelmem. Én mindig itt leszek neked. Mikor lehajolt, hogy megcsókolja, az ajtó kivágódott mögötte. A félbeszakítástól dühösen fordult meg, hogy jól leüvöltse Davynt. De a szavai elhaltak, mikor meglátta a férfi arcát. – Mi történt? – Újra képesek vagyunk a napfényben járni. Stryker felvonta a szemöldökét. – Tessék? Davyn hevesen bólogatott. – Éppen egy gallut üldöztem, és közben felkelt a nap. Azt hittem, belehalok, de nem. Hosszú évszázadok után végre először láttam a hajnalt és túléltem. Túléltem!

269

Egy csendes éjszaka Stryker egy döbbent pillantást váltott Zephyrával. – A gallukra nem hat az átok – suttogta. – Sosem hittem volna, hogy a vérük által képesek leszünk életben maradni a napon. – Sosem próbáltad? Zehpyra a fejét rázta. – Nem mertem. Stryker lassan elvigyorodott. – Szabadok vagyunk. – Eljött a démonok hajnala és az emberiségnek pedig végre valahára bealkonyult.

270

A fordítás Sherrilyn Kenyon One Silent Night című könyve alapján készült. Ingyenes rajongói fordítás! Forgalomba nem hozható! Fordította: Szannya22 Javította: Andi – a Könyvrajongóktól