INFORMÁCIÓ ÉS TUDÁSMENEDZSMENT LEONARDO DA VINCI INNOVÁCIÓTRANSZFER

LEONARDO DA VINCI – INNOVÁCIÓTRANSZFER

INFORMÁCIÓ ÉS TUDÁSMENEDZSMENT

Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány (közlemény) a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért.

Copyright © SME 2 Konzorcium

1/32

Európai Kis- és Középvállalkozók Proaktív Vállalkozás-Menedzsment Hálózata

smepro.eu LLP-LdV-TOI-2011-HU-012

Dokumentum adatok

Szerző:

Tóth Zsolt

Verzió:

Bétaverzió

Téma: WP: Dátum: Dokumentum típus: File: Lektor: Termékazonosító: Célcsoport:

1

2

2012. december 5. Termék R10_sme2_module_km_HU_rev_f.doc Dr. Bessenyei István R10 KKV-k HR-szakemberei, vezető

1.1

Tudástípusok .................................................................................................................. 4

1.2

A tudásmenedzsment definíciója ....................................................................................... 4

Tudásmenedzsment a webközpontú közösségi-innovatív platformon .............................................. 5 A hatékony tudásmenedzsment alapelemei ........................................................................ 5

2.1.1

A tudáselemek ............................................................................................................ 5

2.1.2

Az intranet, az internet és a közösségi-innovatív platformok ............................................. 7

2.2

A közösségi-innovatív platform, a gondolkodás folyamata és a tudásmenedzsment platform .... 8

2.2.1

A gondolkodás folyamata, mint a közösségi-innovatív platform külső környezetének része ... 8

2.2.2

A közösségi oldalak és a tudásmenedzsment ................................................................... 9

2.2.3

Megalapozott elmélet (grounded theory)....................................................................... 11

2.3

Tudásfeldolgozás és menedzsmentfolyamatok .................................................................. 11

2.4

Tudásmenedzsment, közös munka, internet ..................................................................... 13

2.4.1 2.5

Együttműködést segítő szoftverek az interneten ............................................................ 14 A közösségi-innovatív platform keretrendszere ................................................................. 15

Tudásmenedzsment a virtuális közösségekben .......................................................................... 16 3.1

Háttér .......................................................................................................................... 16

3.2

A kultúratípusok osztályozása ......................................................................................... 17

3.3

Hogy támogatják a szoftverek az interneten szerveződő közösségeket? ............................... 18

3.3.1

Lehetséges szoftvertámogatás..................................................................................... 18

3.3.2

A kommunikáció támogatása ....................................................................................... 19

3.3.3

Tudásmenedzsment-támogatás és szervezeti kihívások .................................................. 20

3.4 4

WP4

Bevezetés a tudásmenedzsmentbe ............................................................................................ 4

2.1

3

Tudásmenedzsment elméleti tananyag

A virtuális közösségek új platformja ................................................................................ 20

Kollaboratív tanulás ............................................................................................................... 21 4.1

A virtuális tanulókörnyezet fejlődése ............................................................................... 22


2/32

Európai Kis- és Középvállalkozók Proaktív Vállalkozás-Menedzsment Hálózata 4.2

A Moodle fejlődése ........................................................................................................ 23

4.3

A Moodle jellemzői, az L(C)MS rendszerek ........................................................................ 24

4.4

Pedagógiai előzmények és célok...................................................................................... 24

4.5

A konstruktivista pedagógia támogatása .......................................................................... 25

4.6

Szervezeti tudásépítés és a Moodle ................................................................................. 26

4.7

Hálózatok, tudástérkép és túltengő kommunikáció ............................................................ 26

4.8

A „kreatív projektek” ..................................................................................................... 28

4.8.1

Szótárfejlesztés ......................................................................................................... 28

4.8.2

Internetes fórumok elemzése ...................................................................................... 28

4.8.3

E-portfolió ................................................................................................................ 28

4.8.4

Tanulási napló (blog).................................................................................................. 29

4.8.5

Esszé a mindennapi tapasztalatokról ............................................................................ 29

4.9 5


Digitális történetmesélés ................................................................................................ 29

Hivatkozások ........................................................................................................................ 30


3/32



INFORMÁCIÓ ÉS TUDÁSMENEDZSMENT

1 Bevezetés a tudásmenedzsmentbe A tudás természetének megértése az emberiség számára az egyik legnagyobb kihívás. A jegyzetben nem teszünk – egészen biztosan elvetélt – kísérletet arra, hogy Platón, Szókratész, Russell, Hume, Polányi és a többi briliáns szerző gondolatainak mélységét megközelítsük. Inkább arra törekszünk, hogy a tudás általános jellemzői mellett a kis- és középvállalkozások számára hasznos elméleti tudásmenedzsmentismereteket adjunk át. Közhelyszerű, hogy az információs és a tudás exponenciális növekedésével a tudás értéke is kulcskérdéssé vált. Az információkkal túlterhelt, globalizálódó és gyorsan változó körülmények között az utóbbi években megnőtt a tudásmenedzsment szerepe minden szervezetben. A növekedés legfőbb oka az állandó tanulás és innováció, illetve a legjobb módszerek követése iránti igény. A tudásmenedzsment minden szinten egyre nagyobb figyelmet kap, nemcsak a tudásmenedzsment-szakértők között.

1.1 Tudástípusok Ahogy nincs általánosan elfogadott tudásdefiníció, úgy a különböző tudástípusoknak is számos osztályozása létezik. A többségük teljesen érdektelen egy átlagos KKV számára. De a tacit és az explicit tudás közötti különbségtétel talán érdekes lehet. Polányi szerint a tanulás személyes folyamat, amely során az előzetes tudás befolyásolja, hogy az új tudásra milyen módon tehetünk szert. Ezért minden tudásnak van tacit (nehezen kifejezhető) eleme és explicit (kodifikált) eleme, amelyet könnyű kifejezni és átadni. A kodifikált tudás átadása érdekes problémákat vet föl. Egyfelől, mivel könnyű megfogalmazni és tárolni, átadásának határköltsége alacsony lehet. Másfelől, a kodifikált tudás megértéséhez előzetes (priori) tudásra (kodifikáltra és tacitra) van szükség, s ezek hiánya a tudásátadási költségeket jelentősen megemelheti. Az idő- és térbeli, illetve a kulturális és szociális környezet távolságai, különbségei jelentősen akadályozhatják a tudás átadását. Összességében ezek csökkentése már önmagában sikertényező lehet.

1.2 A tudásmenedzsment definíciója A tudásmenedzsment elsősorban azokat a szervezeti törekvéseket foglalja magába, amely a tudás megszerzésére, koordinálására, terjesztésére, létrehozására és használatára irányul. Ha valamit menedzselni kell, sokan úgy érzik, hogy ehhez az adott tárgynak számszerűsíthetőnek, mérhetőnek, megszámlálhatónak és irányíthatónak kell lennie, hogy az értéket maximalizálni tudjuk. A tudásmenedzsment kritikusai ezért úgy gondolják, hogy a tudás önmagában nem menedzselhető, így a tudásmenedzsment nem több hóbortnál, divatnál. A szélsőséges vélemények ellenére kutatók ezrei aratnak sikereket a tudásmenedzsmentben, és a tudásmenedzsmentnek számos megközelítése alakult ki. A tudásmenedzsment-folyamatokat és a tudásmenedzsment szerepét a szervezeten belül számos nézőpontból vizsgálják: kulcskompetenciák, szervezeti tanulás, dinamikus képességek, vezetői megismerés, szervezeti memória, megosztott tudás, intellektuális tőke, gyakorlati közösségek (communities of practice) stb. A vállalati tudásmenedzsment-stratégiák és eszközök alapvetően a következőkre terjednek ki: 

jutalmazás (mint a tudásmegosztás motivációs eszköze),



storytelling (mint a tacit tudás átadásának eszköze),



tanulás a projekttapasztalatokból,



a tapasztalatok kiértékelése (after action reviews),



a szervezeten belül mindenki számára elérhető tudástérképek,



gyakorlati közösségek (communities of practice),



szakértői könyvtárak (a tudás után kutatók ezeken keresztül érhetik el a szakértőket),


4/32


Európai Kis- és Középvállalkozók Proaktív Vállalkozás-Menedzsment Hálózata 

a legjobb módszer átadása,



tudásvásárok (knowledge fairs),



kompetenciamenedzsment (a szervezeten szisztematikus értékelése és tervezése),



szomszédság és belső felépítés (a munkavállalók fizikai elhelyezkedése ösztönző vagy gátló hatást gyakorolhat a tudásmegosztásra),



mester-tanítvány kapcsolat,



kollaboratív technológiák (pl. groupware),



az intellektuális tőke mérése és közvetítése (hogy tudunk a vállalat számára hasznos explicit tudást létrehozni),



tudásbrókerek (sok szervezeti tag felelős egy-egy tudásterületért, és elsődleges referenciaként szolgál azoknak, akik egy speciális tárgyról beszélnek),



társas szoftverek (wikik, social bookmarking, blogok stb.),



projektek közötti tudásáramok,



stb.

belül

dolgozó

személyek

kompetenciáinak

Mit tehetünk egy ilyen rendkívül szerteágazó diszciplínával egy KKV-knak szánt kurzusban? Kézenfekvőnek tűnik, hogy csak a legújabb technológiai változások fényében releváns témákra szabad koncentrálni. A kiindulópontunk alapján alapvetően az alábbi témákra szeretnénk összpontosítani: 

tudásmenedzsment az új, webközpontú környezetben, amely számos új technológiát integrál magába (közösségi-innovatív platform - Living Lab),



tudásmenedzsment a virtuális közösségekben,



kollaboratív tanulás.

A fenti témák kapcsolódnak egymáshoz és még számos egyéb tudásmenedzsment-témához, de manapság egyre inkább a tudásmenedzsment központi területei.

2 Tudásmenedzsment a webközpontú közösségiinnovatív platformon Az közösségi-innovatív platform (Living Lab) egyik fő célja, hogy a tudást további innovációkra használja fel. A tudás önmagában haszontalan, csak akkor ér valamit, ha kontextusba tudjuk helyezni. A Living Lab általános célja ezért az, hogy tényleges és gyakorlatias, a tudást kontextusba helyező, kollaboratív (együttműködésre épülő) fejlesztői platformként szolgáljon.

2.1 A hatékony tudásmenedzsment alapelemei 2.1.1

A tudáselemek

A tudáselemek a tudásmenedzsment legkisebb építőkövei. Tudáselem bármilyen elem lehet, amelyet a tudás után kutatók felhasználhatnak a tanulás, vagy a témához kapcsolódó, már meglévő tudásuk bővítése során. A tudáselemek tehát olyan tudáskomponensekből állnak, amelyekre a felhasználóknak szükségük van az egyéni tanulási igényeik kielégítéséhez. A tudáskomponensek további részekre bonthatók, ezeknek értelmezhetők a tulajdonságaik és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek, illetve az egyes részelemeket összekapcsoló folyamatok. A tudáselemeknek számos formájuk létezik. A digitális médiaelemektől a Web 2.0 „hibrid” objektumaiig számos változatuk létezik. A tudáselemek tárháza a tudáselemek raktáraként és a felhasznált tudáselemek kezelőjeként szolgál. A tudáselemek tárháza általában egy szemantikus webkatalogizáló és címkerendszer. A web még ma is alapvetően strukturálatlan vagy félig-meddig strukturált dokumentumok halmaza, a közöttük lévő tartalmi kapcsolat feltárása ezért gyakran esetleges. Számos kutató úgy véli, hogy a tartalmat az eddigieknél jobban kifejező címkékkel, kulcsszavakkal az objektumok közötti kapcsolatok Copyright © SME 2 Konzorcium

5/32



jobban feltárhatók. A szemantikus web tehát az egyes elemeket az ún. metainformációk segítségével tartalmilag kapcsolja össze. Az ún. címkézési ontológia és egyéb címkézési technikák segítségével az egyes tudáselemek közötti kapcsolat szemantikussá, tehát tartalmivá tehető. (Gyakran pl. a blogbejegyzésekhez írt kifejező címkék már az ilyen technikák felé mutatnak, de az összetettebb rendszerek által alkalmazott technikák ennél bonyolultabbak és hatékonyabbak.) A címkék, kulcsszavak és összetettebb metaadatok tárolása és kezelése a szemantikus tudásbázis és a tudáselemek tárházának fontos feladata, s pl. a különböző közösségi oldalak részben az ilyen hatékony technikáknak köszönhetik sikerüket. A szervezetek saját erejükből általában képtelenek a megfelelő tudásmenedzsment technikákat alkalmazni anélkül, hogy a megfelelő – pl. a fent említett elveket követő – eszközöket ne biztosítanák számukra a tudás megosztásához, az együttműködéshez és az integrált munkához/tanuláshoz. A számos speciális – és kisvállalkozások számára nehezen elérhető – rendszerek mellett az interneten az utóbbi néhány évben számos olyan közösségi oldalakra (social media) épülő alkalmazás is feltűnt (sőt, dominánssá vált), amely számukra optimálisan használható tudásmenedzsment-funkciót biztosít. A szervezeteknek „menedzselni” kell a tudásvagyonukat, enélkül még a kisebb vállalkozások is nehezen érik el a céljaikat. Ha csak annyit megfogadunk, hogy a szervezeti tudást vagyonnak tekintsük, már közelebb kerültünk a sikerhez. „A szervezeti tudás célja, hogy a megfelelő tudást a megfelelő személynek a megfelelő időben a megfelelő formában biztosítsa, hogy ezzel lehetősé tegye a megfelelő cselekvést.” (Dieng 2002:14–17) Az elképzelés követéséhez azonban a szervezeteknek a megfelelő eszközökre van szükségük. Az Internet valójában minden eszközt biztosít, és hatékony használatukkal létrehozható a megfelelő operatív platform. Az internet levetővé teszi a vállalkozásoknak, hogy integrálják a tudást és működőképes rendszereket hozzanak létre a felhőn (cloud) belül. Nabil (2010) definíciója szerint a felhőalapú számítástechnika (cloud computing) „olyan elosztott számítógépek (többnyire hatalmas adatközpontok és szerverparkok) halmaza, amely valamilyen hálózati közvetítőn (többnyire az interneten keresztül) igény szerinti erőforrásokat és szolgáltatásokat biztosít”. Doyle (2012) szerint a közösségi oldalak számos olyan online technológiai eszközt foglalnak magukba, amelyek lehetővé teszik az emberek közötti gyors kommunikációt az interneten, és a felhasználók információkat és erőforrásokat oszthatnak meg egymással. A közösségi oldalakon szövegek, hangfájlok, videók, képek, podcastok oszthatók meg, és multimédia alapú kommunikáció folyik. A közösségi hálók olyan közösségi oldalak, amelyek embereket kapcsolnak össze vállalatokkal, vagy hasonló érdeklődésű emberekkel.


6/32



1. ábra: A webközpontú közösségi-innovatív platform keretei

2.1.2 Az intranet, platformok

az

internet

és

a

közösségi-innovatív

A vállalati intranet is használható szervezeti tudásként, ahogy a „külső” tudás is a vállalatokat és a kiválasztott partnereket összekötő extraneten nyugszik. Ezek a partnerek lehetnek a vevők, a szállítók és az alvállalkozók. Számos alkalmazott használja az internetet a szervezeti tudás gyarapítására és használatára. A szervezetek is létrehozhatnak szervezeti tudást, s ebbe is bevonhatják az alkalmazottakat, majd a létrehozott tudást megoszthatják vagy centralizálhatják. A megosztott szervezeti tudás támogathatja az együttműködést és a tudásmegosztást olyan alkalmazottak között is, akik földrajzilag egymástól távol dolgoznak. A közösségi média különösen alkalmas erre. 2009-ben a világ népességének 50%-a volt 30 évnél fiatalabb. A közösségi oldalak népszerűsége különösen a fiatal felhasználók internet-felhasználóvá válásának köszönhető. Az Egyesült Államokban már 2009-ben a fiatalok 75%-a használta a közösségi alkalmazásokat. A közösségi oldalak életre kelthetik a sokaknak talán meglehetősen elméleti megközelítésnek tűnő közösségi-innovatív platform koncepcióját. Az integráció, a kollaboráció és teljes részvétel jellemzi ezeket a közösségi tereket, s erre van szükség a közösségi-innovatív platformokon is. A tudásmenedzsment célú közösségi-innovatív platformon a végfelhasználók megoszthatják a tudásukat, s gyarapíthatják, felhalmozhatják azt. A végfelhasználók a közösségi-innovatív platformokon áttekintést kaphatnak bizonyos kérdésekben és bepillantást nyerhetnek a stratégiai és magatartáskutató Copyright © SME 2 Konzorcium

7/32



tudásmenedzsment-erőfeszítésekbe. A tudásmenedzsment folyamatok kiválóan összehangolhatók a közösségi oldalakkal, s a közösségi-innovatív platformon gördülékenyen vezérelhetők.

2.2 A közösségi-innovatív platform, a gondolkodás folyamata és a tudásmenedzsment platform A közösségi-innovatív platform a vállalkozások által a felhőben használt eszközként is szemlélhető. Azonban a közösségi-innovatív platform az integrációt, az együttműködést és az optimalizálást is lehetővé teszi. A közösségi-innovatív platform tehát egyben „innovációs platform” is, amely minden érdekeltet – végfelhasználókat, kutatókat, tulajdonosokat és döntéshozókat – már az innovációs folyamat elején közelebb hoz egymáshoz. A közösségi-innovatív platform inkább általános, elemeiben is értelmezhető modell, mint kötött szerkezetű informatikai rendszer, s az egyes részelemeinek megvalósítása is sikeressé tehet egy vállalkozást. A tudásgazdaság elméleti modelljében a tudás a versenyképesség és s versenyelőnyök fenntartását szolgáló legértékesebb erőforrás. A tudásmenedzsment-rendszerek értékét a szervezeti tudásszerzés, a tudás „megragadása” és felhasználása adja. A közösségi-innovatív platformok a tudástranszferben – a tudás „eljuttatásában” a különböző kulcsszereplőkhöz és csoportokhoz – is segítik a szervezetet. A közösségi oldalak biztosítják a közösségi hálók alapjait. A web a legkreatívabb gondolatok szülőhelye, így nem véletlen, hogy a nyitott innováció és a közös tudásépítés koncepciójának is a web a mintája. A nyitott innováció azt jelenti, hogy az innovációs folyamatot nem zárjuk el a külvilágtól, hanem megnyitjuk a felhasználók és az érdekeltek előtt, hogy azok tudásukkal, kreativitásukkal, szakértelmükkel hozzájáruljanak az innovációs folyamat sikeréhez. A nyitott innováció és a közös tudásépítés a közösségi-innovatív platform központi tevékenysége és folyamata. A közösségi-innovatív platform a vállalkozás „körül” megjelenő, külső tudást a vállalat vagyonává teszi, és a vállalat által generált tudásnak is értéket kölcsönöz. A közösségi-innovatív platformok – és a tudásgazdaság koncepciójának – hívei szerint a közkeletű felfogástól eltérően a tudás nem értéktelenedik el. Sokkal inkább növeli az értékét az évek során. A tudás értéke megmarad, s a szervezetek gyarapíthatják és növelhetik az értékét. A tudás és a különböző (tudásalapú) termékek létrehozása a közösségi-innovatív platform legfontosabb innovációt generáló tevékenysége és viszont. Bár más funkciói is vannak, a közösségi-innovatív platform alapvetően ezt szolgálja. Megfelelő tudás nélkül egyetlen vállalkozás vagy szervezet sem oldhatja meg az előtte álló feladatokat. A közösségi-innovatív platform érdekeltjei közvetlenül a tudásra koncentrálnak. A tudás menedzselése, létrehozása és szétterjesztése a közösségi-innovatív platform legfontosabb tevékenységei, ahogy az étteremben is az ételek elkészítése a legfontosabb. Étel nélkül nincs étterem, tudás és hatékony tudásmenedzsment nélkül nincs innováció és nincs közösségi-innovatív platform. A tudás alkalmazása azt jelenti, hogy a tudást cselekvéssé fordítjuk át. Semmilyen tudás nem marad „szunnyadó”, „elfekvő”, ha a szervezetek megosztják, mivel mások számára az új tudást jelenthet, vagy új tudás kialakulásához vezethet. A szervezetek folyamatosan újraintegrálják és osztályozzák a korábbi tudásobjektumokat, mint az újabb megoldásaik elemeit, s emellett a tudásszerzés folyamatát is felgyorsítják. A tudásmenedzsment magába foglalja az emberek emberekkel és információkkal való összekapcsolását is. A technológia felgyorsíthatja a stratégiai döntéshozatalt, mivel adatbázisokon, intraneteken, virtuális videókonferenciákon, tudástárházakon és a tudásmegosztás kollaboratív eszközein keresztül tudást teremt és elérhetővé teszi azt. A tudásmenedzsment olyan keretrendszert kínál, amely kiegyensúlyozhatja az értékteremtő, de eltérő megközelítési módokat és a számos technológiai lehetőséget, s ezeket egységes egésszé formálja. A tudásmenedzsment elsősorban az információs technológiára és eszközökre, az üzleti folyamatokra, a legjobb tudásteremtő és megosztó gyakorlatokra és a szervezeti kultúrára fókuszál, mint ahogy megpróbálja a tudás birtoklóit azokkal az emberekkel összekapcsolni, akiknek szükségük van a tudásra.

2.2.1 A gondolkodás folyamata, mint a közösségi-innovatív platform külső környezetének része A nemcsak közösségi, hanem közösségorientált közösségi-innovatív platform egyik fő célja, hogy prosperáló közösséget teremtsen. A közösségi-innovatív platform támogatja az alapvető kutatási Copyright © SME 2 Konzorcium

8/32



képességek fejlesztését és ösztönzi a közös értelmezési keretek kialakítását. Ehhez tanulmányoznunk kell a gondolkodási folyamatokat. A gondolkodás a dolgok „kiötlésének” folyamata, miközben megértjük azt, hogy a dolgok miért és hogyan működnek vagy nem működnek. A közösségi-innovatív platform a gondolkodást és az újragondolást támogató környezet, amely összekapcsolódik az általános döntéshozatallal (feltárás, tervezés, döntés, megvalósítás) és a részvételi-közösségi tervezés (action research) folyamataival. A közös gondolkodásra épülő közösségi-innovatív platform hozzájárulhat a prosperáló közösségek kialakuláshoz, vállalkozói készségeik erősítéséhez, folyamatos fejlődésükhöz. Számos – egymással összefüggő – gondolkodási séma járulhat hozzá a közösségi-innovatív platformok sikeréhez. A közösségiplatform-megközelítés rendszerszemléletre épül. A rendszerszemlélet egy olyan gondolkodási séma, amely közhelyesen kifejezve a dolgok működésének megértésére irányul. Amikor fel akarjuk tárni az egyes események mögött meghúzódó tényeket, a viselkedési törvényszerűségeket vagy a rendszerszerű összefüggéseket, akkor már fontos lépést tettünk a rendszerszemléletű gondolkodás felé. A rendszerszemlélet akár egyfajta világnézetként is felfogható. Másfelől, a kreatív gondolkodáshoz és problémamegoldáshoz innovatív gondolkodás kapcsolódik, amely új megoldásokat keres. A felfedezésre irányuló gondolkodás ösztönzi az innovációt, és segíti az adatok, események, tervezési és kutatási folyamatok és a döntéshozatal közötti összefüggések feltárását. Ezek az összefüggések tudássá válnak, fejlesztik a megismerési készségeket, és az összetettebb problémák és rendszerek megismerését is ösztönzik. Az elemző és kritikus gondolkodás „felfedezésekhez”, új összefüggések feltárásához vezethet. A kritikai gondolkodás a rendszerszemlélet és az innovatív gondolkodás mellett a hatékony megismerés fontos eleme. A kritikusan gondolkodó emberek: 

nyitottak az új ötletek felé és tudományos gondolkodásra törekszenek,



szkeptikusak a mások által elfogadott dolgok iránt,



saját információikat használják fel, s új információkat adnak át másoknak, s elvetik azokat az információkat, amelyeket irrelevánsnak vagy tévesnek ítélnek meg,



saját véleményük van,



saját következtetésekre jutnak,



kíváncsiak mások véleményére és tolerálják a többségtől elütő gondolkodást.

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a többség által gyakran perifériára tolt, kritikusan gondolkodó emberek innovációs szempontból igen hasznosak lehetnek a szervezetek számára. A stratégiai gondolkodás a változások és előkészítésük megfelelő megalapozását szolgálja. Segíti a szervezeteket, hogy megbirkózzanak a változásokkal, elemezzék azok hatásait és kihasználják a kínálkozó alkalmakat. A teljesítményalapú gondolkodás a stratégiai célok elérését segíti. A teljesítményalapú gondolkodás sikere alapvetően a hatékony szervezeti kommunikáció függvénye. Célja, hogy a vállalati célokat és a teljesítménycélokat összekapcsolva növekedjék a vállalat profitja. Ha a vállalat teljesítményproblémákkal küzd, akkor elválnak egymástól a kívánt és az elért eredmények. A teljesítményalapú gondolkodás ezt kívánja orvosolni. A folyamatszemléletű gondolkodás a folyamatok azonosítására, megértésére, tervezésére és irányítására koncentrál. A közösségi-innovatív platformon fontos, hogy a különböző gondolkodási folyamatokat és sémákat kontroláljuk és összehangoljuk, s ezáltal minél több és hasznosabb tudáselem jöjjön létre.

2.2.2

A közösségi oldalak és a tudásmenedzsment

A szervezetek egyre inkább érdekeltek abban, hogy kihasználják a Web 2.0 technológiákban rejlő lehetőségeket. A web 2.0 magába foglalja a blogokat, wikiket, az RSS-csatornákat, a megosztott tartalmakat, a címkézést és a közösségi hálókat. Az online vagy web 2.0 közösségek olyan emberekből állnak, akiknek közösek a céljaik, vagy egyes szervezetek érdekeit szolgálva azok közösségeihez


9/32



tartoznak. A közösségi oldalak közül a Facebook, a MySpace és a Twitter tekinthető a három legfontosabbnak. A közösségi terek meghatározó szerepet játszanak a tudástermelésben. A blogírást szolgáló eszközök, a közösségi média eszközei és a tartalommegosztó eszközök (mint amilyen a Flickr vagy a YouTube) ingyenesek, az egyetlen költséget az internet-kapcsolódás és az oldalfenntartás esetleges költsége jelenti. Az eszközök világszerte elismertek és a legnépszerűbb web 2.0 platformok alapjaiul szolgálnak, mivel könnyű a használatuk és támogatják a szervezetek és közösségek közötti tudáscserét. A felhasználók által meghatározott szerkezet és tartalom változatos módon támogatja ezt.

2. ábra: A közösségi oldalak eszközei és technológiái, mint a közösségi-innovatív platform részei

A különböző szervezetek természetesen profitálni akarnak abból, hogy olyan nagy csoportokkal kerülhetnek kapcsolatba, amelyek tagjai tudást osztanak meg egymással. A szervezetek felhasználhatják ezt a tudást a stratégiájuk megvalósításához, és javíthatják termékeik és szolgáltatásaik minőségét. A közösségi oldalak sikere attól függ, hogy a megfelelő felhasználót a megfelelő beállítások mellett eléri-e a megfelelő üzenet. Már korábban említettük, hogy a tudásmenedzsment céljai is nagyon hasonlók ehhez. A tudásmenedzsment általános céljai azonban a web 2.0 előtti világban meglehetősen megfoghatatlanok voltak a legtöbb szervezet számára. A közösségi oldalak feltűnése és hatásai teljesen új kihívások elé állítják a szervezeteket, és arra ösztönzik őket, hogy radikálisan átgondolják korábbi tudásmenedzsment-stratégiájukat. A közösségiinnovatív platform koncepciója lényegében ezt tükrözi. Manapság a tudásmenedzsment fő megközelítéseit alapvetően két csoportba sorolhatjuk: a magatartási és a technikai megközelítések közé. A közösségi oldalak megjelenése mindkét megközelítést forradalmasíthatja. Ahhoz, hogy a tudásmenedzsment rendszer hatékony legyen, az alkalmazottaknak tudásukkal rendszeresen hozzá kell járulniuk a működéséhez. A közösségi oldalakat integráló közösségi-innovatív platform ezt elvben lehetővé teszi, hiszen biztosítja a szakértők és a tudásra vágyók közötti tudáscserét, tudásáramot. A közösségi-innovatív platform sok résztvevő között teszi lehetővé az együttműködést. Emiatt minden résztvevőnek lehetősége van a naprakész tudás megszerzésére, az adott problémára sokkal több figyelem irányul, ez gyorsabb és hatékonyabb megoldásokhoz vezet. Minél több szakértőt Copyright © SME 2 Konzorcium

10/32


Európai Kis- és Középvállalkozók Proaktív Vállalkozás-Menedzsment Hálózata hozunk közel egymáshoz – s szinte mindenki rendszerükben egyre több szaktudás jelenik meg.

„szakértő”

valamiben

–,

a

tudásmenedzsment

A közösségi-innovatív platformra épülő tudásmenedzsment rendszer különösen fontos a gyakorlati közösségek (communities of practice) – az azonos érdeklődési kör, szakterület köré szerveződő csoportok – részére, mivel nagyon sok szakértő a szervezeti határokon kívül tevékenykedik. Az együttműködés összekapcsolódik a tudástranszferrel és a technológiával. A közösségi-innovatív platform eszközeivel népes csoportok – részben a gyakorlati közösségek tagjai, részben a közösségen kívül esők – oszthatják meg tudásukat és tanulhatnak másoktól, s ezzel a gyakorlati közösség határai kitágulhatnak. A közösségi-innovatív platformon a szervezetek adatokhoz és információkhoz jutnak, s ezt tudássá alakítják át. A tudástárházban lévő tudáselemek segítségével a résztvevők különböző problémákat oldhatnak meg. Összefoglalva, a közösségi oldalakat, s ezen keresztül a közösségi-innovatív platformokat a következőkre használhatjuk: 

kutatásra,



tanulásra,



közösségépítésre,



a szaktudás megosztására,



valós idejű együttműködésre.

2.2.3

Megalapozott elmélet (grounded theory)

A megalapozott elmélet (grounded theory) követői szerint a kvalitatív kutatók amennyire csak lehet, tekintsenek el korábbi ismereteiken alapuló elméleti feltevéseiktől. Az elméletre szükség van, de az csak akkor állja meg a helyét, ha „megalapozott”, vagyis konkrét empirikus kutatásokból indul ki, és igazolja azt. Hiba lenne a megalapozott elmélet érvényét túlságosan kiterjeszteni, de a tudásmenedzsment területén a korábbi, gyakorlati alkalmazásokkal esetenként kevéssé igazolt elméleti modellek miatt, szükség lehet egy ilyen elméleti fordulatra. A kollaboratív szervezeti és kutatási környezetben a megalapozott elmélet a virtuális csoportokra alkalmazható. A tudás érvényét csak akkor fogadjuk el, ha a csoportban és a hálózatban lévő szakértők igazolják azt. A megalapozott elmélet kutatási módszertana a közösségi-innovatív platformhoz kötődő fontos kutatási, tudásfeltáró tevékenység. A megalapozott elmélet módszere – amely természetesen jóval összetettebb az itt kifejtetteknél – útmutatást ad az adatgyűjtésre, azok elemzésére és a gyakorlati következtetések alapján elméleti következtetések levonására. A kutatók először összegyűjtik az adatokat és elemzik őket, majd a folyamatot újra megismétlik. Az adatok köztes értelmezése hozzájárul ahhoz, hogy a következő adatgyűjtés hatékonyabb legyen. A köztes elmélet olyan kutatási metódust követ, amelyben az elmélet kizárólag a mért adatokra épül. Az indukciós módszer a speciálisból halad az általános felé. Természetesen az indukciós módszer régi tudományos módszer, az újszerűsége nem is elsősorban ebben van. Nem is abban, hogy az indukció új felfedezésekhez (és statisztikai okokból gyakran tudományos tévedésekhez) vezet. A módszer inkább a közösségi-innovatív platformhoz kapcsolódó kis- és középvállalkozások számára érdekes. Ők ugyanis általában képtelenek az általános elméletből speciális elemzési módszertant létrehozni, de a kapott adatokból – akár a legegyszerűbb eszközökkel – képesek általánosságban nem tudományos, de a platform közvetlen környezetében érvényes következtetésekre jutni.

2.3 Tudásfeldolgozás és menedzsmentfolyamatok A hálózat és a tudásgyárak a közösségi-innovatív platform részei és számos eszközt kínálnak a kommunikációra és az információterjesztésre.


11/32



A tudásfeldolgozó1 tevékenységek és a tudásfeldolgozás folyamata szorosan összefügg a többi tudásmenedzsment- és tudásmegosztó folyamattal. A folyamatos, belső tudáscserére épülő tudásfeldolgozás a különböző forrásokból (felhasználók, szakértők és szemantikus web) származó, adatbázisokban (szemantikus tudásbázisokban, digitális könyvtárakban) tárolt tudás és az információ osztályozása, ellenőrzése-igazolása és tárolása. A tudásfeldolgozás a közösségi-innovatív portál azonos érdeklődésű csoportok közötti információcseréjét megkönnyítő funkciójára épül. A tudásfeldolgozás után viszont a tudás strukturáltabb formában segíti a problémamegoldást. A 3. ábra a folytonos tudáscserére épülő tudásfeldolgozás folyamatát mutatja a közösségi-innovatív platform tudásgyár modulján belül. Az ábra kihangsúlyozza, hogy a szervezetek folyamatos visszajelzéseket kapnak, megvizsgálják és igazolják a kapott információkat és tudást a tudásfeldolgozás során. A folyamatot tudásmunkások irányítják. A szervezetek az adaptációval és a rendelkezésre álló tudáselemek osztályozásával és újraosztályozásával a tudásgyár adatbázisait naprakészen tartják.

3. ábra: Tudásfeldolgozás

Lehetséges, kiegészítő megoldás a szervezetek számára, hogy a standard tudásfeldolgozó módszereket olyan eszközökkel és szolgáltatásokkal egészítjük ki, amelyek a webes dokumentumok használata és létrehozása során a lexikai, szerkesztési és tudásalapú technikákat ötvözik. A szervezetek kihasználhatják az internet-szolgáltatások előnyeit. A tudásáram jelentheti a weben keresztül hatékonyan szétosztott tudáselemeket. Az interneten keresztül a felhasználók az összes tudásés információelemhez hozzáférhetnek. A tudás feldolgozásához nélkülözhetetlen tudásfeltárásnak számos eszköze létezik: A knowledge interchange szó szerinti magyar fordítása – tudáscsere – összekeverhető a knowledge exchange – szintén tudáscsere – jelentésével, ezért inkább a kevésbé kifejező, de a teljes félreértést kizáró (folyamatos és kölcsönös tudáscserére épülő) tudásfeldolgozásként használjuk. 1


12/32



adat- és szövegbányászat,



válaszdokumentációs (Q&A) szolgáltatások,



szemantikus keresési technikák,



a régi tudományos kutatatásból átörökített cédulázás,



a kapcsolathálókon, wikiken, blogokon keresztül megosztott tudás elemzése,



stb.

Az egyes szervezeteknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a formailag (a szabványoknak nem megfelelő) és tartalmilag rosszul rögzített, nem megfelelően karbantartott tudás(elem) később esetleg nem lesz visszanyerhető. A kifinomult informatikai alkalmazások nem nyújtanak garanciát a sikeres tudásmenedzsmentre. A tudás célja a szervezetek szempontjából, hogy lehetővé tegye azt, hogy a felhasználók racionálisan cselekedjenek, a vállalati versenyképesség élő elemeivé váljanak. A végső cél pedig természetesen az, hatékonyabbá váljék a vállalati termékek előállítása. Az értékes tudás felhasználása minden vállalkozási méretnél a versenytársak elé helyezheti a céget. A közösségi-innovatív platform kritikus műveleteket felügyelő és stratégiai menedzserei nagyon gyakran a különböző jelentések készítésére koncentrálnak, s ezzel hozzájárulnak a döntéshozatal hatékonyságához. A menedzserek stratégiai jelentései és a ráépülő döntések jelentős mértékben meghatározzák a rendszer jövőjét, ezért kitüntetett szereppel bírnak. Különösen azért, mert a közös és hatékony folyamatok szűk keresztmetszete lehet, ha egy adott fázis sikere egy ember munkájától függ.

2.4 Tudásmenedzsment, közös munka, internet Az internet számos lehetőséget nyújt az információ megszerzésére, megosztására és újrahasznosítására. Az internet alapvetően fontos, információ- és tudáscserét lehetővé tevő technológiái a következők: 

a elosztott, kollaboratív, hipermédiás, információs rendszereket kiszolgáló HTTP (Hyper Text Transfer Protocol),

információátviteli protokollként



a jelölőnyelvek, mint amilyen a HTML (Hyper Text Mark-up Language),



az XML (Extensible Mark-up Language) általános célú, kiterjesztett jelölőnyelv,



XHTML, a HTML XML-alapú kiterjesztése,



Az ontológiák leírására szolgáló RDF-ek (Resource Description Frameworks),



stb.

Az XML és az RDF elterjedése szinte forradalmasította az információcserét és az információfeldolgozást. A szemantikus web elképzelhetetlen lenne nélkülük. Az internet-technológiára épülő intranet szintén jelentősen megkönnyíti a szervezeteken belüli kommunikációt és információcserét. A sokszereplős, összetett szervezetek, a közösségi-innovatív platformoktól a multinacionális vállalatokig, az internettechnológiára épülő internetes és intranetes alkalmazásokkal képesek tudásmenedzsment-feladataik betöltésére. A szemantikus fejlesztést lehetővé tevő internet-technológia mellett a rendkívül széles szolgáltatásokat biztosító alkalmazáskínálat is komoly szerepet játszik a fejlődésben.


13/32



4. ábra: Az Internet és az Intranet kapcsolata a közösségi-információs platformon

A szervezeteknek a humán erőforrások – szakértők, végfelhasználók és alkalmazottak – tudását explicit tudássá kell tenniük, majd rögzíteniük kell a tudást, és elérhetővé kell tenni. A szervezeti tudásbázisok, vagy szervezeti memóriabázisok, raktározzák és menedzselik a tudást. Ebben a közös memóriában találjuk a tudáselemek tárházát, amelynek elemeit a szervezetek felhasználják a közösségi-innovatív platformon. A belső és külső adatforrások közötti kapcsolatokat biztosító szemantikus tudásbázis is a szervezeti tudásbázis integráns része. A tudásbázisokban tárolt elemek a korábbi keresésekkel keletkező metaadatokkal is kiegészülnek, ezáltal a későbbi keresések egyre hatékonyabbak lesznek. A külső tudásmunkások külső webforrásokat használnak és szemantikus címkézési eljárásokat alkalmaznak. A szemantikus címkézés a metaadatok szerkezetét leíró standard ontológiákra épül. Az egyik legelterjedtebb ilyen ontológia a Dublin Core (DC). A belső és a külső szakértői csoportok és fejlesztők fejlesztik, szervezik és fenntartják a szervezeti memóriát, szervezeti tudást. A szakértők értékelik a tudáselemeket, mielőtt azok bekerülnek a tudáselemek tárházába és a szemantikus tudásbázisba. Az átlagos felhasználóknak, akik közé a tudás után kutató felhasználók is beletartoznak, könnyű hozzáférést kell biztosítani a különböző memóriaelemekhez és tudásobjektumokhoz, ez folyamatos ellenőrzést és újraértékelést igényel.

2.4.1

Együttműködést segítő szoftverek az interneten

Az internet folyamatosan és rohamosan bővülő lehetőségeket kínál. Pl. a Microsoft SharePoint, az internet által inspirált együttműködést segítő szoftverek új generációjának képviselője figyelmeztetéseket, vitára szolgáló felületeket, dokumentumkönyvtárakat, rendszerező eszközöket, megosztott munkafelületeket és az a különböző forrásokból származó adatokat megjelenítő eszközöket kínál a felhasználóknak. Copyright © SME 2 Konzorcium

14/32



A közösségi oldalak által kínált együttműködési lehetőségek szintén jelentősek. Javítják a szervezetek tudásmenedzsment-lehetőségeit, megkönnyítik a rendszerek használatát, gyakorlati eredményekkel járnak és – nem utolsósorban – emocionális örömöt jelentenek a felhasználóknak. A közösségi médiában egyetlen kattintással megoszthatunk valamit az ismerősökkel vagy új kapcsolatokat alakíthatunk ki. A közösségi oldalak javíthatják a szervezetek együttműködési hatékonyságát anélkül, hogy a már létező tudásmenedzsment-rendszereket gyökeresen át kellene alakítani. Például a szervezetek továbbra is titokban tarthatják, hogy az információkat hogyan tárolják és strukturálják, s a koordinációs tevékenység(folyamatirányítás) részleteit sem kell megosztaniuk másokkal. Mivel lényegi átalakításra nincs szükség, a közösségi média integrálása a tudásmenedzsment-rendszerbe – legyen a rendszer nagyon egyszerű vagy nagyon bonyolult – nem igényel nagy költségeket. A közösségi oldalak összekapcsolják a résztvevőket, s ezzel válnak valódi tudásmenedzsment eszközzé. A tudásmenedzsment ugyanis feltételezi, hogy az azonos érdeklődésű vagy érdekeltségű emberek, csoportok közötti kapcsolatok létrejöjjenek. Nemcsak az embereket, hanem a tudást és a kínálkozó lehetőségeket is összekapcsoljuk. Minél színvonalasabb a közösségi oldalakon megosztott tartalom, annál hatékonyabb lesz az üzleti tudás megosztása, és annál kifinomultabb lehet a közönségkapcsolatok ápolása. Természetesen egy alapvető problémáról nem feledkezhetünk meg. Attól, hogy az információ egyre több ember között, egyre nagyobb mértékben áramlik, még nem biztos, hogy az információk hasznosak, a résztvevők között valódi együttműködés kezdődik és a tudásmenedzsment lehetőségei kibővülnek. De a lehetőség fennáll. A probléma ellenére túl nagy ahhoz a közösségi oldalak befolyása, hogy a bennük rejlő lehetőségekkel ne kellene feltétlenül számolnunk. A Facebook felhasználóinak száma már 2011-ben magasabb volt, mint az Egyesült Államok összlakossága. Mondhatni „Facebookország” Kína és India után a világ legnépesebb országa, de MySpace, Twitter és Orkut földje is befér a világ húsz legnépesebb országa közé. Ráadásul ezeknek az „országoknak” a lakói valóban összekapcsoltak, s a lakók minden különbségük ellenére szeretik azt a „földet” ahol „élnek”. A „lakók” itt valóban úgy érzik, hogy a közösségi média emberközpontú, s a többség sokkal nagyon erőfeszítéseket öl a közösségi oldalakon folyó tevékenységbe, mint bármilyen állampolgári cselekvésbe. Természetesen a rendszer árnyoldalairól sem feledkezhetünk meg, amelyek – többek között – a tudásmenedzsment sikerét is veszélyeztethetik.

2.5 A közösségi-innovatív platform keretrendszere Az 5. ábrán a közösségi-innovatív platform teljes keretrendszer látható. A modell természetesen önmagában egy elméleti modell, azonban ezen belül speciális elméleti modell, mivel már részleteiben is megvalósítható. Ha egy kisebb vállalkozás képes kihasználni a webtechnológia által lényegében automatikusan kínált „szemantikai” eszközöket, csatlakozik a közösségi médiákhoz, felhőben dolgozik, különböző online szolgáltatásokat biztosít, s rendszerezi a tudását, tudáselemeit, akkor – egyszerűen, de többnyire hatékonyan – „automatikusan” megvalósítja a modellt. Ennek ellenére érdemes – informatikai és tudásmenedzsment-szakemberek segítségével – a jegyzet keretei között törvényszerűen csak vázlatosan felírt modell megvalósítására törekedni.


15/32



5. ábra: A közösségi-innovatív platform keretrendszere

A közösségi-innovatív platform alapvetően négy szintre (layer) bontható. Az alkalmazási szint interfésze a különböző felhasználók számára az eszközökhöz való hozzáférést és a közösségi-innovatív platform szolgáltatásait biztosítja. A szolgáltatási szint különböző alrendszereket tartalmaz, a különböző, beágyazott eszközök a tanulás, tudáscsere és tudásfeldolgozás különböző formáit támogatják. A szemantikai szint a technikai alapokat és a különböző, beágyazott tudástámogató eszközöket biztosítja, elsősorban a tudáselemek kapcsolatainak és metaadatainak leírását támogatja. A szemantikus adatok a szemantikus adatbázisba kerülnek, a tudásbázison belül. A tudásbázis az erőforrások szintjének egyik fő eleme a felhőben tárolt elemek mellett. A tudásbázisnak a tudáselemek képezik az alapját, de a szemantikus adatbázis adja a lelkét. A szemantikus adatok közé külső, webes erőforrások – web 2.0 források – is bekerülnek. De a web 2.0 – és a közösségi oldalak – több szinthez is kapcsolódnak. A szemantikus elemek működése meglehetősen összetett. Pl. a szemantikus alkalmazások folyamatos extrapolációk révén képesek becsléseket adni az egyes tudáselemek valószínűsíthető kapcsolatairól, ahogy azt pl. a közösségi oldalakon láthatjuk, amikor különböző ismerősökre és tartalmakra vonatkozó ajánlatokat kapunk. A szemantikus elemek számos axiómát, (becslő)függvényt és keresési eredményt tartalmaznak, ezek segítségével egyre pontosabban írják le a tudáselemek metastruktúráját.

3 Tudásmenedzsment a virtuális közösségekben Az előző fejezetben feltárt új tudásmenedzsment-modellt érdemes a virtuális közösségek felől is megközelíteni, hiszen korántsem biztos, hogy a jövőben a közösségi oldalakon és egyéb web 2.0 alkalmazásokon szerveződő közösségeket kell a létező tudásmenedzsment rendszerekbe bevonni, és nem fordítva. A jelenlegi közösségi médiaalkalmazások mindenesetre összetett és szinte minden korábban vázolt funkciót teljesítő tudásmenedzsment rendszernek is tekinthetők. Ebben a fejezetben a virtuális közösségekre jellemző kulturális különbségek szerepét vázoljuk fel, mivel ezek nagyban befolyásolják a közösségi oldalakhoz kapcsolódó tudásmenedzsment sikerét. A fejezet tehát kapcsolódik az előzőhöz, de némileg eltérő megközelítésre épül.

3.1 Háttér A globalizáció manapság minden médiafelületen – tévé, blogok, közösségi oldalak – folyó diskurzus elcsépelt témájává vált, s az is közhelyszerű, hogy elsősorban pont ezek a médiafelületek a globalizálódó világ hű lenyomatai és egyben alakítói. A jelenlegi világgazdaságot az egyesülések, kivásárlások és Copyright © SME 2 Konzorcium

16/32



különböző kooperációk jellemzik, s ezek törvényszerűen egyre inkább nemzetköziesedő közegben zajlanak. A gyors változások a KVV-k működését is érintik, nemcsak a transznacionális vállalatokét. Az utóbbi években a vállalatok, szervezetek, kutatóintézetek és egyetemek közötti kommunikáció egyre intenzívebbé vált. Hálózatelméleti kutatásokból már néhány évvel ezelőtt tudtuk, hogy az emberek egymástól hét lépés távolságra helyezkednek el, mára ez pl. a Xing (üzleti célú közösségi oldal) alapítói szerint 6 lépés, és valószínűleg tovább csökken. (Knoof 2007, 44) Az átlagosan hatszomszédnyi távolságra eső embertársunkhoz az információk a korábbinál sokkal gyorsabban elérhetnek, különösen a közösségi oldalakon keresztül. A vállalatok alkalmazottainak és erőforrásainak bevonása ezekbe a kommunikációs folyamatokba egyre fontosabbnak tűnik. Csak a globális tudástranszfer és a határokon átnyúló interkulturális kommunikáció segítségével győzhetjük le az előttünk álló kihívásokat. Az emberi erőforrások már csak e kommunikációs folyamat miatt is egyre fontosabbak. A tudásmenedzsment szempontjából a különböző virtuális közösségek széles tárháza lehet fontos az interneten. A hírcsoportok, közösségi oldalak és blogok talán a legfontosabbak közülük. Mivel ezek egyre kevésbé szerveződnek nemzeti-kulturális határokon belül, nagyon sokan a hétköznapok során éppen a közösségi médián keresztül találkoznak eltérő kultúrákkal, felfogásokkal. Bár az új média technológiai alapjai nemzetközi környezetben fogantak, a jelenség új kihívásokat teremt. Egyfelől, a közösségi oldalaknak és a hozzá kapcsolódó tudásmenedzsmentnek támogatnia kell a nemzetközi gazdasági, technikai és társadalmi „keresztkapcsolatokat” a szervezetek között, ezért lehetővé kell tenniük és segíteniük kell a szervezetek közötti tudástranszfer-tevékenységet. Másfelől minimalizálniuk kell a felmerülő földrajzi és nyelvi akadályokat, le kell gyűrniük az interkulturális kommunikáció problémáit. Szerencsére egyre több technikai eszköz segíti e kettős cél elérését. Amikor a globalizációt vizsgáljuk, a munka világának megváltozása, a modern kommunikációs eszközök szerepe és a szervezetek erőforrás-allokációja kitüntetett szereppel bír, azonban az interkulturális viselkedési és kulturális különbségek szerepe is egyre nagyobb hangsúlyt kap a szakirodalomban. A „kulturális távolság” (Haghirian 2004), az „eltérő nyelvek és országspecifikus értelmezések” (Reisach 2008) egyre fontosabbak a cyberkommunikációban. 2009-ben 25 tudásmenedzsment-közösséget vizsgáltak 11 kultúraorientált sikerfaktor mentén. Bár a vizsgálat segítségével elsősorban a tudásmenedzsment sikertényezőit kívánták feltárni, Hall és Hofstede kulturális osztályozását is igazolták. (Langenberg-Welker 2011) A következő fejezet felvázolja Hall és Hofstede elméletét a különböző kultúrákról, viselkedésmintákról és viszonyokról. A kulturális különbségek ugyanis nemcsak általában a kommunikációt, hanem a virtuális közösségekben zajló kommunikációt is nagyban meghatározzák.

3.2 A kultúratípusok osztályozása Hall és Hofstede kulturális tipizálása a kulturális különbségek és a kultúraspecifikus értelmezések különbségeinek egy lehetséges magyarázata. Léteznek ennél részletesebb és talán tudományosan jobban alátámasztott modellek, de ez a modell közérthető és a gyakorlatban is könnyen alkalmazható. A különböző országokból származó, eltérő kulturális gyökerű emberek viselkedésmintái és a interneten folytatott kommunikáció közötti kapcsolat a modell szerint három dimenzió mentén szemlélhető. (Érdemes megjegyezni, hogy a kulturális határokon fekvő és/vagy féloldalas modernizáción keresztül ment országokon belül – pl. Magyarországon – is nagyon eltérő viselkedésminták élhetnek egymás mellett, s valójában egyetlen országot/népet sem lehet en bloc egyik vagy másik csoportba sorolni.)

Individualizmus

Kollektivizmus

autonómia, az identitás forrása az individuum

integráltság a különböző hálózatokba, az identitás forrása a társadalmi környezet

laza emberi kapcsolatok, személyes felelősség

integráltság az erősen összefonódott csoportokba, erős pártfogás a csoporttagok között

egyenes, nyílt, becsületes, őszinte

körülményes, nem egyenes, egyetértésre törekvő

pl. USA, Európa

Pl. mediterrán országok, Latin-Amerika, Ázsia

1. táblázat: Individualizmus és kollektivizmus (Hofstede szerint)


17/32



A különböző kultúratípusok osztályozásának első dimenziója az individualizmus-kollektivizmus tengelyen írható fel. Ez a dimenzió az individuum és a csoport hatását vizsgálja a kultúrán belül, majd kiterjeszti a közösségi struktúrákra. A egyidejűség-többidejűség tengely az időhöz és az időkezeléshez való viszonyt írja le. A harmadik dimenzió pedig a szövegkontextualizálás foka szerint különíti el a viselkedés, az információgyűjtés iránti viszony és a kommunikációs eszközök használatának két típusát.

Egyidejűség

Többidejűség

az idő lineáris

az idő nem lineáris

pontos tervezés, a megszakítások kerülendők

improvizáció, a megszakítások normálisak

az egyes tevékenységek egymás után következnek

az egyes tevékenységek párhuzamosan is végrehajthatók

analitikus, szisztematikus, pontos

megérzésekre hagyatkozik, pontatlan

pl. USA, Észak-Európa, Németország

pl. Spanyolország, Franciaország, számos ázsiai ország

Olaszország,

2. táblázat: Egyidejű-többidejű tengely (Hall szerint)

Alacsony kontextus

Magas kontextus

a kommunikáció egyértelmű

a kommunikációs kevésbé egyértelmű, információ a kontextusban rejtőzik

közvetlen, világos közlési módok

közvetett, kétértelmű kommunikáció

az információnak megfelelnie

speciális

igényeknek

kell

sok

speciális igényeknek a társas interakcióknak és a széles körben szervezett hálózatnak kell megfelelnie

rövid és laza személyes kapcsolatok

hosszú és mélyebb személyes kapcsolatok

internethasználat: személy-üzenet-interakció

internethasználat: személy-személy-interakció

információkutatás hiperlinkekre kattintva

kommentek, visszacsatolások, hírcsoportok használata

vitafórumok,

pl. USA, Észak-Európa, Németország, Svájc

pl. Spanyolország, Franciaország, számos ázsiai ország, Latin-Amerika

Olaszország,

3. táblázat: Alacsony és magas kontextus (Hall szerint)

3.3 Hogy támogatják a szoftverek az interneten szerveződő közösségeket? 3.3.1

Lehetséges szoftvertámogatás

A virtuális közösségek sok emberből állnak, akik kommunikálnak az interneten és speciális témákban kicserélik a gondolataikat. Sok szempontból hasonlítanak a virtuális szervezetekhez. A virtuális szervezetek olyan időleges vállalati konzorciumok vagy szövetségek, amelyek közös célokért dolgoznak együtt. Mind a virtuális szervezeteknek, mind a virtuális közösségeknek támogatásra van szüksége az adatmegosztáshoz, a kommunikációhoz és a szervezeti-közösségi határokon belüli erőforrásés tudásmegosztáshoz. (A kiindulópont tehát hasonló a korábban említett közösségi-innovatív platforméhoz, de itt a hangsúly az online közösség, és nem a vállalat igényein van). Számos olyan együttműködési platform létezik, amely kielégíti ezeket az igényeket. A wikik, fórumok, hírcsoportok mellett számos egyéb eszköz áll a virtuális szervezetek-közösségek rendelkezésére.


18/32



6. ábra: A szoftvertámogatás területei

A virtuális közösségek támogatása együttműködést szoftverekkel/platformmal összetett kihívásokat jelent:

segítő

és

tudásmenedzsment



A közösség tagjai közötti kommunikációt a földrajzi és kulturális különbségek csökkentésével javítani kell.



Biztosítani kell az egyszerűsített és hatékony tudásmegosztást. A megfelelően strukturált tudásbázis a közös tudás (újra)felhasználásának előfeltétele.



Egyszerűsíteni kell a közösség/szervezet menedzsmentjét.

A 6. ábra összefoglalja a szoftvertámogatás főbb területeit.

3.3.2

A kommunikáció támogatása

A kommunikáció szempontjából elsősorban a mai web 2.0 eszközök tűnnek kiemelkedő jelentőségűnek. Az interneten szerveződő közösségek különösen igénylik, hogy ezeket – blogok, RSS, Facebook-posztok, Twitter-feedek – integráljuk az együttműködést támogató környezetbe. Ezek az eszközök virtuálisan csökkentik a közösség tagjai közötti távolságot, több interakcióra és spontán eszmecserékre adnak lehetőséget. Természetesen a „hagyományos” kommunikációs eszközökre – pl. e-mailek küldésére – is szükség van. A közösségben/szervezetben egymás mellett élő különböző kulturális minták is megkövetelik ezt. Pl. a kollektivista kulturális mintákat követők előnyben részesítik az online vitákat, az erősebben individualista emberek viszont a közvetlen e-maileket vagy a blogokon keresztül történő kommunikációt kedvelik, mivel ezek jobban kihangsúlyozzák az egyén véleményét. Az összetett kommunikációs rendszerekben nélkülözhetetlen a megfelelő folyamatirányító (workflow) rendszer használata. A mai közösségi oldalakon/platformokon lényegében bárki képes tartalmakat létrehozni, amit aztán rögzíteni tud a tudásbázisban. A kész tartalmakat mások is ellenőrizhetik és javíthatják, de előre definiált folyamatirányító és ellenőrző rendszer nélkül a minőségbiztosítás így túl esetleges. Ennek ellenére a módszer eléggé elterjedt számos rendszerben, pl. a Wikipédiában.


19/32



A folyamatirányító rendszer megköveteli, hogy minden új tartalmat értékeljünk a közzététel előtt. Több embert vonunk be így a tartalomfejlesztésbe, s ezzel biztosíthatjuk, hogy a tartalmak jobb minőségűek legyenek. Az eredmény így sokkal több ember közös munkája révén jön létre, s a jövő szempontjából fontos viták bontakozhatnak ki. A folyamatirányítás azonban igen komoly kihívást jelent a közös tudásépítés során. Pl. az önkéntesekre épülő közösségek a nyílt és kevesebb megkötést tartalmazó publikációs folyamatot kedvelik. A folyamatirányításnak ezért közösen elfogadott alapelvekre kell épülnie, s alkalmazkodnia kell a különböző kulturális mintákhoz. Természetesen számos egyéb módon segíthetjük a közösségen belüli interakciókat, a tudásplatform számos együttműködést segítő eszközt tartalmazhat. Ezeket mindig az adott kulturális közeghez kell szabni, s ha a közeg nagyon heterogén, többféle – akár párhuzamos eszközt kell alkalmazni. Pl. a közös naptáralkalmazások alkalmazása a találkozók és a célok menedzselésére kiválóan alkalmas az egyidejű (monokrón) kulturális közegben, de a többidejű (polikrón) közegben alacsony a hatékonyságuk. A kérdőívek és a különböző szavazások segítik a kollektivista kulturális minták mentén szerveződő közösségek feltérképezését, s segítik a közösségi háló megerősítését és integrációját, de az individualista mintákat követők – bár szabálykövetőként minden szükséges választ megadnak – gyakran nem érzik magukénak az eredményeket és a következtetéseket. A nemzetközi közösségekben – a közös nyelv megléte ellenére – fontos, hogy a közös platform többnyelvű legyen, hiszen a legtöbb országban az anyanyelvet preferálják, a közvetítő nyelvek használata elidegenítő hatású. Az alkalmazások és a grafikus interfészek lefordítása a különböző nyelvi fájlok használatával viszonylag könnyen elérhető, s ezzel biztosítható, hogy mindenki a közösség tagjának érezze magát. Szükség lehet azonban arra is, hogy a tartalmak is többnyelvűek legyenek, s ez elég komoly kihívásokat állít a tartalomfejlesztés elé.

3.3.3

Tudásmenedzsment-támogatás és szervezeti kihívások

A közös platformok fő célja a közösségi/szervezeti tudás menedzselése. Támogatnia kell a tudás összegyűjtését, strukturálását és megosztását. A tudásmenedzsmentnek különböző megközelítései vannak, a szabadon kiegészíthető, félig strukturált wiki vagy az előzetesen meghatározott struktúrát követő tartalmakra épülő rendszer egyaránt tudásmenedzsment-rendszernek tekinthető. A közösségnek/szervezetnek kell eldöntenie, hogy milyen alapokra akarja felépíteni a közös rendszert. A kiválasztott megközelítéstől függetlenül a tudáselemek összekapcsolása rendkívül fontos. A külső kapcsolódásokat, linkeket a felhasználók is felvehetik, a belső kapcsolódások azonban - a korábbi fejezetekben érintett módon – kategóriákon, címkéken és metainformációkon keresztül – összetettebb szemantikus módszereket kíván. Elsősorban a magas kontextusra épülő kulturális mintákat követő közeg igényli, hogy a tartalmak sok háttérinformációval és metaelemmel, tehát implicit tudással egészüljenek ki. Az implicit tudás kialakítása és felhasználása azonban minden technikai segítség ellenére egyáltalán nem könnyű a szervezet számára. A virtuális közösségek menedzsmentjének hatékonyságnövelése elsősorban a technikai akadályok leküzdését igénylik. A felhasználók a közvetlenül felhasználható tartalmakra akarnak koncentrálni, a többséget a saját érdeklődési területének és érdekeltségének megfelelő tartalom érdekli, a technikai megoldásokkal nem akar foglalkozni.

3.4 A virtuális közösségek új platformja A korábban vázolt közösségi-innovatív platform a különböző online közösségekhez kapcsolódó vállalat/szervezet szemszögéből vázolt fel egy hatékony tudásmenedzsment-platformot. Azonban az online közösségek saját hatékonysági követelményekkel bírnak, s ezekre is felrajzolhatók különböző tudásmenedzsment-modellek. A két megközelítés között vannak kapcsolódási pontok, ezek egyike a felhőalkalmazások kitüntetett szerepe.


20/32



7. ábra: Felhőszolgáltatásokra épülő közösségi tudásmenedzsment-modell

A felhőalapú számítástechnika az elosztott számításokra épülő számítástechnika (grid computing) egyik legújabb fejleménye. (A fontosságát már korábban elemeztük.) A felhőalapú számítástechnikában a mai trend az infrastrukturális számítási felhő és a csak ténylegesen igénybe vett szolgáltatásokért történő fizetés (pay per use). A felhőben virtuális gépet találunk, szoftvereket telepíthetünk rá, biztonsági másolatokat készíthetünk, de a fő cél, hogy akár másokkal együttműködve változatos módon, bárhonnan használhassuk a különböző szoftvereket és tudáselemeket. A tudásmenedzsment rendszerek számára ez jó alapot teremt. A 7. ábra egy felhőszolgáltatásokra épülő közösségi tudásmenedzsment-modellt vázol fel. Egyszerűbb és kevésbé kötöttebb, mint a korábbi fejezetekben felrajzolt, hiszen más kiindulópontokra épül.

4 Kollaboratív tanulás A tanulás többet jelent a tudás „elfogyasztásánál”. A tudásszervezeteken belül a tanulás előtt álló nagy kihívás nemcsak arra korlátozódik, hogy a tanulókat hogyan segíthetjük a tudás elsajátításában, hanem kiterjed a különböző gondolatok kreatív menedzselésének és a tudásteremtés képességének kialakítására is. A tanulás integrációja a tudásmenedzsmentbe egyre általánosabb, különösen, mióta a gyakorlaton keresztül történő tanulás, az élethosszig tartó tanulás, az önvezérelt tanulás radikálisan átalakították a tanulási elképzeléseket és környezetet. A tanulás- és a tudásmenedzsment nagyon hasonló stratégiát követ a tanulószervezet kialakítására. A szervezeti tanulás mindkét területen alapvetően fontos. A szervezeti tanulás elmélete szerint a tanulásnak túl kell lépnie az egyéni tanulás keretein, s olyan szervezetet kell kialakítani, amely folyamatosan képes a tanulásra, a környezethez való alkalmazkodásra. Ehhez hatékony tudásmenedzsmentre van szükség, amely felépíti a szervezet intellektuális vagyonát, s a tudásmegosztáson és tudásterjesztésen keresztül javítja az egyéni és csoportos teljesítményt.


21/32



Az oktatási intézményekben zajló formális tanulástól eltérően a tanulószervezetekben szervezeti célok mentén folyó tanulás a szervezet belső struktúráira, üzletpolitikájára, a tudás szervezeti formáira koncentrál. A tudás és a tanulás integrációja számos kérdést felvet, amelyre a oktatási anyagok megfelelő designjával már nem lehet választ adni. Sokkal inkább a tanulókörnyezetre kell koncentrálni, s biztosítani kell a tanulók aktív tudásépítővé válását. A kollaboratív tanulási technikák lehetőséget teremtenek erre. A különböző oktatási kurzusok hálózati platformjaiként szolgáló, elsősorban az e-tanulásban használt alkalmazásokat összefoglaló néven virtuális tanulókörnyezetnek (Virtual Learning Environment, VLE) nevezzük. Bár a VLE rendszerek „történelmi” előzményeinek rekonstruálása során akár 18-19. századi távoktatási módszerekhez és mechanikus eszközökhöz is visszanyúlhatnánk, a mai alkalmazások főként az 1960-as évek rendszereitől származtathatók (pl. PLATO). A virtuális tanulókörnyezethez tartozó alkalmazások igazán gyors fejlődése azonban csak az 1990-es években az információs-kommunikációs forradalom talaján indult el, és felépítési elveik is ebben az időszakban kristályosodtak ki.

4.1 A virtuális tanulókörnyezet fejlődése A legtöbb egyetem ma már rendelkezik valamilyen VLE rendszerrel, azonban a pedagógiai módszerek, az oktatástechnológia és a technikai-technológiai szint tekintetében jelentős különbségek tapasztalhatók közöttük. Az egyes rendszerek lényegében a VLE következő generációinak feleltethetők meg: 

A ’90-es évektől megjelenő első generációs rendszerek általában az oktatóanyagok, tesztek, vitafórumok stb. statikus tárhelyeiként szolgáltak. Az egyes komponensek elkülönültek egymástól, integrált rendszert nem alkottak.



A ’90-es évek második felétől megjelenő rendszerek már integrált tananyagbázissal, valamint a tanulási környezet és a résztvevők adatait tartalmazó adatbázissal rendelkeztek. A fejlettebb technológia lehetővé tette a tervező, adminisztrációs, tananyagfejlesztő és tudásellenőrző funkciók beépítését. A második generációs rendszerek már kifinomult statisztikai modulokat is tartalmaztak, azonban a kommunikációs és multimédiaelemek használata és támogatása még gyermekcipőben járt.



A mai oktatási portálok többsége már a harmadik generációs rendszerek közé sorolható. Fejlett pedagógiai és adminisztratív funkciókkal rendelkeznek, a legkülönbözőbb kommunikációs multimédiaalkalmazásokat támogatják (audio- és videókonferenciák, virtuális csoportmunkát támogató platformok, valós idejű és aszinkron kommunikációs modulok).



A kialakulóban lévő negyedik generációs rendszerek minden korábbi generáció lehetőségeivel rendelkeznek, de a hangsúly már nem az eszközök funkcionalitásán van. A felhasználók részéről egyre inkább az intellektualizáció és a személyes igények alapján történő testre szabás igénye fogalmazódik meg, a hagyományos behaviorista tudáselméletre épülő pedagógiai paradigmát pedig kikezdik a konstruktivista és újabban a konnektivista elméleti alapokon nyugvó pedagógiai irányzatok.

A mai virtuális tanulókörnyezetek fejlesztőeszközeit egészen a legutóbbi időkig tananyagfejlesztő eszközökre és oktatási keretrendszerekre volt szokás osztani. A különböző szabványoknak megfelelő tananyag létrehozására alkalmas és az oktatás adminisztratív környezetét biztosító eszközök szétválasztása azonban egyre kevésbé lehetséges. Bár a legtöbb oktatási keretrendszer sokáig szerényebb lehetőségeket nyújtott, mint a legkifinomultabb tananyagfejlesztő eszközök, számos keretrendszer ma már fejlett tananyagfejlesztő funkciókkal rendelkezik, és emellett a különböző szabványok szerint készült tananyagelemeket is képes kezelni. Az oktatási keretrendszer és a tananyagfejlesztő szoftver éles elválasztása egyrészt a technikai fejlődés, másrészt a formálódó tanuláselméleti-pedagógiai paradigmaváltás miatt is egyre kevésbé lehetséges. A virtuális tanulókörnyezetnek számos szinonimája terjedt el az utóbbi években, amelyek gyakran – némileg zavaros terminológiát teremtve – a fejlesztőeszközöket (oktatási keretrendszereket) jelölik. A különböző rendszerek között árnyalatnyi, de a nem egységes használat miatt korántsem egyértelmű eltérések fedezhetők fel, s bizonyos elnevezések gyakran nem ugyanazt takarják és nem egyformán népszerűek az egyes országokban, kultúrkörökben.2 A „tanulásmenedzsment-rendszer” (Learning Management System, LMS), a „kurzusmenedzsment-rendszer” (Course Management System, CMS), a „tananyagmenedzsment-rendszer” (Learning Content Management System, LCMS), az „irányított tanulókörnyezet” (Managed Learning Environment, MLE), a „tanulástámogató rendszer” (Learning Support System, LSS) és a „tanulási platform” (Learning Platform, LP) kifejezések egyaránt széles körben használatosak. A különböző helyeken azonban más-más – az USA-ban az LMS és CMS, Angliában és a kontinentális Európában a VLE és MLE – kifejezések váltak divatossá. Mivel a rendszerek közötti határok elmosódóban vannak, az elnevezések közötti 2


22/32



A virtuális tanulókörnyezet létrehozására alkalmas oktatási keretrendszerek többsége azonban ma a fogalmi eltérések ellenére is nagyon hasonló lehetőségeket biztosít a felhasználóknak, a legfontosabb elemek szinte minden rendszerben megtalálhatók: 

a különböző tananyagelemek (szöveg, multimédia, szimuláció) feltöltésére, rendezésére, létrehozására, módosítására alkalmas kurzusfejlesztő eszközök, valamint a hozzájuk kapcsolódó naptárak, kurzushírek, glosszáriumok és tárgymutató modulok;



a tananyagelemek struktúráját meghatározó sillabusztervező eszközök;



teszt-, kérdőív- és egyéb értékelő modulok, elektronikus osztálynapló;



a felhasználók minden önálló és közös tevékenységét regisztráló, az egyéni és csoportos munka követését biztosító eszközök;



jelszóval védett felhasználói profilok, egyéni profilszerkesztő eszközök;



a profilhoz rendelt jogosultságnak megfelelő hozzáférés az egyes kurzuselemekhez és az osztálynaplóhoz;



az egyes tananyagelemek közös fejlesztését, kiegészítését, értékelését biztosító eszközök;



a rendszeren belüli egyéni bemutatkozó oldalak kialakításának lehetősége;



e-mail, fórum, chat, blog, e-portfolió, audio- és videókonferencia modulok;



adminisztrációs eszközök a portál, a kurzusok és a felhasználók adatainak rendezésére;



elektronikus kereskedelmi modulok, online fizetési rendszer.

A negyedik generációs virtuális tanulókörnyezet létrehozására alkalmas eszközök közül elsősorban a nyílt forráskódú és ingyenes Moodle oktatási keretrendszer (kurzusmenedzsment rendszer) emelkedik ki. A Moodle nemcsak technikai és „oktatástechnológiai” jellemzői miatt vált igen hamar népszerűvé, hanem azért is, mert fejlesztését elsősorban nem az oktatás technikai hátterének, hanem az oktatás elveinek és módszertanának megújítása vezérli: a Moodle a konstruktivista alapokon nyugvó pedagógia első számú „követe” az oktatási keretrendszerek között.

4.2 A Moodle fejlődése Martin Dougiamas ausztráliai fejlesztő és tudományos kutató egy 1999-ben megjelent írásában az akkoriban elterjedt oktatási keretrendszerek (WebCT, First Class, Lotus Learning Space) funkcióin túllépő, de azok lehetőségeit megőrző rendszer kialakításának lehetőségeit vázolta fel. Dougiamas elsősorban pedagógiai szempontok miatt volt elégedetlen a létező kurzusokkal és fejlesztőeszközökkel. Úgy vélte, hogy az e-learning programok túlságosan is a régi tananyagokra és oktatási formákra épülnek, a tananyag és a számonkérő formák digitalizálása nem jár pedagógiai megújulással (Dougiamas, 1999). A konstruktivista elvek alapján kevésnek érezte, hogy a tananyag kialakítása pusztán a tanár feladata, s a hallgatóknak néhány számonkérő feladat megoldásával (esszék írásával, tesztek kitöltésével) kell bizonyítaniuk az anyag elsajátítását. Dougiamas a tananyag közös felépítését és a hallgató fejlődését végigkísérő kommunikáció és a visszacsatolások erősítését tartotta fontosnak (Dougiamas, 2000). Az ausztráliai fejlesztők munkájának eredményeként 2000-ben megszületett a hallgatók és a tanárok intenzívebb együttműködésére épülő tudásépítést támogató rendszer prototípusa, 2001 novemberében pedig a http://moodle.com oldalon bejelentették a Moodle szabad szoftver letölthető, stabil verziójának elkészültét. A rendszer az elmúlt 12 évben látványos fejlődésen ment keresztül.

különbségek másodlagosak. Magyarországon az LMS elnevezés a legelterjedtebb. Ez ugyan az amerikai terminológia szerint elsősorban a vállalati környezetben használatos rendszerekre értendő, de a szintén gyakran használt CMS kifejezés könnyen összekeverhető az egyébként hasonló technikai sajátosságokkal bíró „tartalommenedzsmentrendszer” (Content Management System) azonos rövidítésével. Ugyanakkor az LMS a könyvtári szakirodalomban a szintén igen hasonló felépítésű „könyvtármenedzsment-rendszer” (Library Management System) elnevezésének rövidítésével esik egybe, bár ez utóbbi sokkal ritkábban használt kifejezés. A Moodle ausztráliai fejlesztői ugyan a CMS kifejezést preferálják, a Moodle azonban minden további nélkül aposztrofálható LMS-ként is, ezért az L(C)MS rövidítést és a tartalmat talán jobban jelző „oktatási keretrendszer” kifejezést használjuk.


23/32



4.3 A Moodle jellemzői, az L(C)MS rendszerek A Moodle-t jelenleg több mint 66 ezer oktatási oldal keretrendszereként 58 millióan használják 6,2 millió kurzusban. (2012. június 5-i adatok szerint.) A felhasználók között egyéni oktatási oldalakat éppúgy találunk, mint nagy egyetemek oktatási platformjait. A Moodle lényegében mindenfajta módosítás nélkül futtatható a legtöbb szerverkörnyezetben, és igen változatos módon működik együtt a már létező e-learning rendszerekkel. A felhasználók a diákoktól a rendszeradminisztrátorokig egységes webes felületen, különböző jogosultságok mellett végzik a tevékenységüket. A nyílt forráskód és a rendszerre jellemző modularitás miatt a különböző témáknak, tananyag-, feladatés kommunikációs moduloknak, valamint az egyéb összetevőknek is gazdag és változatos módon felhasználható tárháza alakult ki, hiszen sokan vesznek részt a fejlesztésben. Az egyes modulok, s általában véve az egész rendszer használata még rendszeradminisztrátori szinten is rendkívül felhasználóbarát, amit elvárnak a külső fejlesztésektől is. Egy átlagos információs írástudással bíró felhasználó a Moodle segítségével komoly kurzusfejlesztővé válhat. Természetesen nem feledkezhetünk meg a többi CMS-LMS rendszerrel sem. A nagyvállalati szférában korábban piacvezető Blackboard üzleti CMS a felsőoktatásban visszaszorulóban van, az egyetemiakadémia szféra számára kedvezményesen biztosított Blackboard Academic Suite alkalmazást számos kritika éri lecsupaszított funkcionalitása és designja miatt. A nyílt forráskódú szoftverek közül a különböző felmérések és összehasonlítások egyértelműen a Moodle előkelő – többnyire első – helyét bizonyítják mind a funkcionalitás, mind a népszerűség terén, de Európában az ILIAS rendszer is igen népszerű. Hangsúlyozottan szubjektív véleményünk szerint az ILIAS a hagyományos, behaviorista alapú kurzusok kialakítására kiválóan alkalmas rendszer. Ha nem kívánunk a hagyományos oktatás keretein túllépni, a SCORM kompatibilitás és számos L(C)MS funkció terén talán esetenként még előnyösebb tulajdonságokkal is bír, mint a Moodle.3 A Moodle viszont rugalmasabb, nagyobb pedagógiai szabadságot biztosító, világviszonylatban mindenképpen szélesebb körben használt rendszer.

4.4 Pedagógiai előzmények és célok A Moodle felépítése, az egyes beépíthető modulok fő fejlesztési iránya „reformpedagógiai” irányultságú volt, s a konstruktivista tanuláselméletre épült.

már

a

kezdetektől

A Moodle pedagógiai hitvallásának deklaráltan egyik elsőszámú forrása Ivan Illich 1971-ben megjelent programja, amely „a társadalom iskolátlanítására irányult (Deschooling Society), s az intézményszerű oktatás radikális átalakításában látta a társadalmi problémák megoldásának kulcsát. Illich szerint az iskola elitista értékrendet és igényszintet hoz létre, és csak azok számára biztosít előnyöket, akik képesek az iskola preferenciáihoz alkalmazkodni. Az intézményes oktatás mindenhol a társadalmi egyenlőtlenségek szükségszerű újratermelője. A társadalom demokratizálódását ezért csak olyan iskola képes elősegíteni, amely informális, és mindenki számára egész életre szólóan biztosítja vagy megalapozza az egyéni szükségleteknek és értékrendnek megfelelő ismeretek elsajátítását. Illich szerteágazó elméleti munkásságából azonban elsősorban az új oktatási környezetre vonatkozóan tett technológiai irányultságú javaslatai tekinthetők a Moodle „előzményének”. A Deschooling Society egyik árulkodó című fejezetében (Learning Web) Illich azt javasolja, hogy a tanárok tantárgyi programjainak megfelelő tananyagok helyett inkább a lehető legtöbb forráshoz való hozzáférést kell biztosítani a diákok számára. Lehetővé kell tenni, hogy a diákok a tanárok és a diáktársak segítségével önmaguk definiálják tanulási céljaikat, és ezeket próbálják elérni. Illich e cél eléréséhez négy módszert javasol (Illich, 1971): 1. A tanulást megkönnyítő „referencia-szolgálatokat” kell felállítani, amelyek a legkülönbözőbb helyeken elérhető tanuláselemekre, információforrásokra mutatnak. A különböző anyagokat úgy kell tárolni, hogy minél könnyebben hozzáférhetők legyenek a lehető legszélesebb közönség számára. 2. A tudáscsere olyan új fórumait kell kialakítani, ahol a résztvevők feltárják saját készségeiket és a készségek megszerzésének előfeltételeit, hogy azok modellként szolgálhassanak saját maguk és mások tanulási folyamatában.

3

Például a tananyag nem a kurzushoz kötődik, hanem egy központi repository tárolja, s ez hagyományos, „zárt” tananyagra épülő rendszerek esetén szerencsésebb megoldás.


24/32



3. Egyenrangú felek együttműködésére épülő kommunikációs hálózatokat kell létrehozni, ahol a résztvevők érdeklődésüknek és tanulási céljaiknak megfelelő partnerekre találnak. 4. Olyan, a tanulókat a tanulási céloknak megfelelő oktatókhoz irányító szolgáltatások létrehozására van szükség, amelyek az érdeklődők számára elérhetővé teszik az egyes – nemcsak hivatásos – szakértők elérhetőségét és bemutatkozó anyagait, illetve az általuk nyújtott oktatási tevékenységhez való hozzáférés feltételeit. A listába kerülő szakértők kiválasztása a korábbi tanulók véleménye alapján történhet. Bár az Illich által 1971-ben felállított terv konkrét technikai részletei a kor színvonalát tükrözik, a négy alapjavaslat a manapság terjedő, s a Moodle fejlesztői által is preferált konstruktivista pedagógia egyik fontos előzményeként is felfogható. A konstruktivista pedagógia a konstruktivista tanuláselméletre épülő különböző pedagógiai irányzatokat jelöli. A konstruktivista tanuláselmélet szerint a tanulók úgy építik fel a tudásukat, hogy korábbi tapasztalataik, ismereteik, élményeik szerint formálják az új ismereteket. A konstruktivista felfogásban a tanuló nem üres „edény”, amit meg kell tölteni a már létező tudással, hanem aktívan részt vesz a tudás felépítésében. Ha az iskolai oktatás képes a tudásépítés összetett, szerteágazó és egyénenként különböző hangsúlyokkal bíró jellegét megragadni és leképezni, sokkal eredményesebb lehet, mint a korábbi merev struktúrák. A Moodle számos dokumentumában is felbukkanó konstrukcionizmus és társadalmi konstruktivizmus vagy társadalmi konstrukcionizmus fogalmak a konstruktivista tanuláselmélet társas, csoportos tanulásra való kiterjesztéseként értelmezhetők.

4.5 A konstruktivista pedagógia támogatása A Moodle fejlesztıi a konstruktivista pedagógiát támogató hitvalláshoz számos eszközt rendeltek hozzá, s a legfontosabb eszközök jól körülhatárolható, bár némileg leegyszerűsített konstruktivista programpontok köré rendeződnek (Moodle Docs, 2008): „Mindannyian potenciális tanárok és diákok vagyunk, az együttműködést támogató környezetben mindkét szerepben kibontakozhatunk.” A Moodle számos olyan modult tartalmaz, amelyek jól paraméterezve arra ösztönözhetik a hallgatót, hogy a kurzussal kapcsolatos tapasztalatait megossza másokkal. Az alapmodulokon kívül (fórum, wiki, glosszárium, adatbázis, üzenetküldés stb.) tucatnyi kifinomult eszköz válhat a tapasztalatcsere eszközévé. „A tanulás különösen hatékony lehet, ha mások számára akarunk valamit kifejezni, bemutatni.” A Moodle többek között az alábbi eszközökkel támogatja a tudásreprezentációt és tudásmegosztást: 

Már a kurzus alapstruktúrája is egy vagy több tanulási út megosztásaként értelmezhető.



A megfelelően kialakított vitafórumok a tudásmegosztás és a tudásépítés eszközei lehetnek, a vita során dokumentumokat, médiatartalmat, hivatkozásokat is használhatunk. A tanárok és a hallgatók értékelhetik, kiegészíthetik egymás álláspontját.



A csoportmunka során a wikik, glosszáriumok és enciklopédiák a tudásmegosztás különösen hatékony eszközei lehetnek.

„A tanulótársak munkájának ismerete javítja a tanulási folyamat hatékonyságát.” A fenti eszközökön túl az egyes diákok és tanárok személyes oldalainak böngészése, az online felhasználók és a rendszer által részletesen rögzített tevékenységek megfigyelése is hozzájárulhat a társak tevékenységének követéséhez. „Az oktatás sikerének kulcsa az egyéni kontextusok feltérképezése.” A felhasználói profilok megfelelő kialakítása sokat elárulhat a résztvevők előzetes ismereteiről, motivációiról. A blogbejegyzések, tevékenység-jelentések, kitöltött kérdőívek stb. is értékes háttérinformációkkal szolgálhatnak. „A tanulási környezet legyen rugalmas és a felhasználói igények változásával könnyen átstrukturálható!” 

A Moodle a portál, a kurzusok és az egyes tananyagok szintjén egyaránt gazdag lehetőségeket nyújt az aktuális szerkezet és megjelenés átalakítására.


25/32





A szerepek és a szerepekhez rendelt jogosultságok akár kurzusonként újraszabhatók.



A Moodle rendkívül sok külső alkalmazással képes együttműködni, melyek jelentős része a kurzusokba is beépíthető.

Bár a felsorolt eszközök jórészt a többi LMS rendszerben is megtalálhatók, a Moodle-ban többféle eszköz változatosabban, és komolyabb informatikai szaktudás nélkül is könnyen paraméterezhető módon használható fel a tanulási célok eléréséhez.

4.6 Szervezeti tudásépítés és a Moodle A jól kialakított virtuális tanulókörnyezetnek az oktatási szervezetre gyakorolt potenciális hatásai sem lebecsülendők, hiszen a közös tudásépítés platformjai nemcsak a formális oktatást, hanem a szervezeten belül zajló informális tanulást is forradalmasíthatják. A virtuális tanulókörnyezetre épülő e-learning ezért kiemelt szerepet játszik a szervezeti tudásmenedzsmentben, amelynek most csak egyetlen elemét szeretnénk kiemelni. A tudásmenedzsment területén alapvetően kétfajta tudásmenedzsment-stratégia létezik. Ha a múltban már megoldott problémák, kérdések során felhalmozott dokumentált tudás a jövőben újabb problémák megoldásánál is felhasználható, akkor a tudás kodifikációjára, ha pedig inkább az egyén tapasztalatok mobilizálására lehet szükség a későbbiekben, akkor a tudás perszonalizációjára kell törekedni. A két stratégia szétválasztása a tudásmenedzsment irodalmában széles körben dokumentált, s mindkettő igen erıs informatikai vonatkozással bír. A tudásmenedzsment körébe tartozó tevékenységek és folyamatok megkerülhetetlen eleme a szervezeti tudásbázis. Ha megvizsgáljuk a két alapvetően fontos tudásmenedzsment-stratégiát, megállapíthatjuk, hogy a Moodle-típusú e-learning keretrendszerek a felsőoktatási intézményekben nemcsak az oktatásban, hanem a szervezet egészében is hatékony eszközei lehetnek a különböző típusú tudáselemek feltérképezésének, megosztásának, kodifikációjának, perszonalizációjának és végső soron gyarapításának. A kodifikáció során gyors és megbízható megoldásokra van szükségünk, ehhez a tudásmenedzsment keretei között az adatbázisban rögzített, kódolt tudást kell felhasználnunk. A tudásteremtéshez szükséges információ tehát ebben az esetben emberek és dokumentumok között áramlik. A kodifikáció ezért nem nélkülözheti a magas szintű adatbázis, a tudásbázis, és esetenként az adatbányászat eszközeit. A perszonalizáció során viszont inkább a szakemberek összekötésére, kreativitásuk ösztönzésére és kiaknázására van szükség, ezért a kommunikációt elősegítő informatikai megoldások fontosabbak.

4.7 Hálózatok, tudástérkép és túltengő kommunikáció Az ipari társadalmakra jellemző hagyományos tanításra a hierarchikus tudáselosztás jellemző. Ennek mintaformája, a nagyelőadás, felülről lefelé irányul és nem interaktív. A vita és a kétirányú kommunikáció a hagyományos szemináriumi keretek között is limitált térbeli és időbeli keretek között zajlik. A nyomtatott könyvek példányszámának szűk keresztmetszete is kikényszeríti, hogy a professzor előadja (vagy egyenesen felolvassa) a tankönyvét. A diákok pedig – akárcsak a középkorban – megkísérlik a hallottakat lejegyezni. Az új kommunikációs eszközök kiterjesztik ezeket a határokat. Az információs társadalom technológiája a személyek, a tudástárházak és az intézmények hálózatba szervezését teszik lehetővé. A web2 alapú technológiák segítségével a tanár és a diák tértől és időtől függetlenül állandó interaktív kapcsolatban lehet egymással. A tanár az elektronikus postával mindenütt elérhető. A tananyag (akár a tanár előadása is) – csakúgy, mint a diákok internetes munkája – a világ bármely internetes munkaállomásáról követhető és kommentálható. A diákok az általuk keresett tudásanyagot maguk tölthetik fel, feladataikat és megjegyzéseiket a tanulási környezetben könnyedén tárolhatják. Ez a lehetőség azonban több új problémát is felvet, melyek egyike a túltengő kommunikáció. A hálózatba szervezett oktatás lehetőséget ad a dolgozatok, feladatmegoldások és támogatást kérı elektronikus levelek gyors és hatékony továbbítására. Ha viszont továbbra is a tanár az egyedüli tudásforrás, miközben minden hallgató számára egyéni tutorként működik, akkor előbb-utóbb elvész az elektronikus úton rázúduló szövegek, feladatok, üzenetek és kérdések áradatában. Így ütközünk bele abba az ellentmondásba, hogy ha a hálózatba szervezett oktatást a hagyományos központosított tudáselosztásra használjuk, azaz ha minden hallgató a tanárhoz fordul kérdéseivel és minden, a tudás megszerzésében megtett lépést a tanár ellenőriz, akkor ez rövid úton az információk csaknem kezelhetetlen túláradásához vezet.


26/32



A hagyományos központosított tudáselosztás módszerei és a hálózat lehetőségei tehát nehezen illeszthetőek össze. A hálózat szinte kikényszeríti az egymástól való tanulást, a decentralizált tudáselosztást. A tanulóknak egymástól és más tutoroktól is kell tanulniuk és segítséget kérniük, a tanár így szabadulhat meg az információs túlterheléstől. Ez azonban csakis akkor lehetséges, ha tudjuk, hogy a hálózati partnerek milyen tapasztalattal, tudással, kompetenciával rendelkeznek, ha tudjuk, kihez milyen kérdéssel fordulhatunk, vagyis elengedhetetlen a személyes tudás feltárása, tárolása és prezentálása. Más szóval, egyéni e-portfoliók, tudástérképek elkészítésére van szükség. Ez a következtetés természetesen új kérdések sokaságát veti fel: 

Rendelkeznek-e a hallgatók olyan (akár informális, rejtett, tapasztalati) tudással, ami a kurzus tematikájába illik?



Nekik kell-e igazodni a kurzushoz, vagy a kurzusnak az ő előzetes ismereteikhez?



Hogyan lehet egymástól tanulni (sőt hogyan lehet tanítani), ha nincs reprezentálva a személyes tudás?



Lehetséges-e a jelen szervezeti keretek között intenzív munkával olyan egyéni kompetenciaportfoliókat, tudástérképeket előállítani, amelyek alapján a diákok egymást mint tudásforrást igénybe vehetik?



Hogyan teremthetünk lehetőséget arra, hogy más „kőegyetemek” bekapcsoljuk a hálózati tanulás kooperatív tudástermelésébe?



Hogyan alakul a tanár szerepe az ilyen működési módban?



Alkalmas-e ez a módszer arra, hogy a bürokratikusan lehatárolt vizsgakövetelményeknek meg tudjon felelni a diák?



Alkalmas-e a mai magyar egyetemi rendszer arra, hogy ilyen intenzív, egyénre szabott oktatást befogadjon?



Mit jelent végül is a „tudás”, amit át kell adnunk?



Hogyan lehet feloldani azt az ellentmondást, hogy a tanítási módszerek szorosan a tantervekhez kötöttek, a jelenlegi tantervek viszont nem támogatják a kísérleti projektek szervezését?

tanárait,

diákjait

is

Ha komolyan vesszük a kooperatív, hálózati tanulást, melynek során a diákok egymást is tudásforrásként használják (és más egyetemek hozzáértő polgárait is bevonjuk a tutorálásba), akkor ehhez a szakértői kompetencia olyan portfoliórendszerét kell létrehozni, melynek segítségével a tudás forrásai jól dokumentáltak és mindenki által elérhetők lesznek. Ez jól kiépített belső tudásmenedzsment-bázist feltételez, sőt megkívánja azt is, hogy a többi intézmény (technikai értelemben is) része legyen a tudáshálózatnak. A hálózati kapcsolatok ilyen logisztikájához elengedhetetlenül szükséges, hogy minden részvevő egyéni (szakértői) tudástérképpel, kompetencia-portfolióval rendelkezzék. Ezzel kapcsolatban is több kérdés merül fel: 

Mi kerüljön rá a tudástérképre?



Hogyan ragadható meg és hogyan rögzíthető a mások számára is használható tudás?



Hogyan kezdjünk hozzá az olyan fajta önreflexióhoz, ami felszínre hozza, explicitté teszi a hétköznapi tapasztalatokat, az informális úton szerzett, rejtett tudást?



Hogyan artikuláljuk, hogyan fogalmazzuk meg ezt?

A narratív tudásmenedzsment segítségével az elbeszélések elemzése révén fel lehet fedni a rejtett egyéni és szervezeti tudásvagyont. Az első ilyen „elbeszéléseknek” a hallgatók bemutatkozásai bizonyultak, amelyekben az élettapasztalatok egész tárháza tárult fel. Az elbeszélésekbe épített sikertörténetek is támpontot adtak az elbeszélő rejtett, tapasztalati tudásának megfogalmazásához. Az e-portfolió elkészítéséhez segítséget nyújt a Moodle keretrendszer beépített adatbáziskezelő funkciója (WIKI), továbbá támpontot ad egy rövid tartalmi javaslat is a lehetséges témákról: 

Tanulmányi életrajz



Tanulási stílus



Elkészített dolgozatok, feladatmegoldások



Válogatott tanulási források


27/32


Hobbik



Sikertörténetek



Családi környezet



Részvétel reális és virtuális szociális hálózatokban



Munkatapasztalatok



Külföldi tapasztalatok



Tudástérkép


4.8 A „kreatív projektek” Az elérendő kompetenciákhoz az internettel támogatott feladatokat rendelhetünk. E projektjellegű feladatokat úgy tervezhetjük meg, hogy megoldásuk lehetőleg a kívánt kompetencia megszerzéséhez vezessen. Elvileg a hallgatók önállóan választhatják ki azokat a megoldandó feladatokat, amelyekkel a kompetenciakatalógus segítségével feltárt tudásbeli hiányaikat pótolhatják. Az integrált tanulási környezetnek mindezek az elemei (kompetenciakatalógus, projektötletek, feladatok, információk, önértékelési és kommunikációs lehetőségek) arra szolgálnak, hogy a résztvevők azt a bizonyos kompetenciát fejlesszék ki, amelyre saját cselekvési igényükből adódóan a leginkább motiváltak. A projektekhez mindenütt úgynevezett „csekklistákat”, táblázatokat, folyamatábrákat és módszertani útmutatókat tartalmazó eszköztár, példatár, valamint az online elérhető és a nyomtatott szakirodalmi források jegyzéke állt a hallgatók rendelkezésére. Az internet és a Moodle integrált tanulási környezet lehetőségeit kihasználva információkeresési, tudásmenedzsment- és adatbázis-fejlesztési projekteket szervezhetünk. Az egyes fejezetekhez kitöltős feleletválasztásos tesztek és hagyományos ellenőrző kérdések is tartoznak. Az alábbiakban a kurzus során feldolgozott valamennyi fejezethez illeszkedő jellegzetes feladatokat, kreatív projekteket mutatjuk be

4.8.1

Szótárfejlesztés

A hallgatók megvizsgálják, hogy vannak-e a fejezet szövegében olyan kifejezések, amelyeket nem tudnak értelmezni. Ezeket megkeresik az adott fejezet glosszáriumában (lexikonjában). Ha nem találnak megfelelő meghatározást, az interneten keresnek olyan értelmezéseket, amelyek a kifejezés megértését segítik. Ezeket a fejezet saját glosszáriumában tárolják. Így a szemeszter végére kollektív munkával a megértési nehézségeket áthidaló, testre szabott szótár keletkezik.

4.8.2

Internetes fórumok elemzése

A hallgatók kiválasztanak egyes, a fejezet tematikájához illeszkedő internetes fórumokat és elemzik, hogy milyen információcsere folyik ezeken. A lehetséges kérdések: 

Az információk iránya (centralizált vagy decentralizált információ-terjedés).



Az információk tartalma (esetleg: helyük az adat, információ, tudás/mestertudás skálán, a felvetett kérdés szintjéhez viszonyítva).



Az információ-terjedés és -terjesztés spontaneitása, illetve szervezettségi foka.



Az információk relevanciája a kitőzött célhoz képest.



Az információk hitelességének ellenőrizhetősége.

A hallgatók olyan tudáscsere-fórumot szerveznek, ahol az adott fejezettel kapcsolatos saját gyűjtésű linkeket, szövegrészeket, könyvcímeket tárolják, egymás között cserélik és kommentálják. A fejezet valamelyik kiválasztott problémaköréből internetes fórumon vitát szerveznek.

4.8.3

E-portfolió

A hallgatók a tanulási környezet wiki funkciójának segítségével elkészítik saját e-portfoliójukat, amely az együttműködő hálózati tanulás segítésére szolgál. Ennek elkészítésekor fontos szempont, hogy a megadott információk révén a kurzus résztvevői minél pontosabb tájékoztatást kapjanak egymás másoknak is felkínált tapasztalati és tudásforrásairól.


28/32


4.8.4


Tanulási napló (blog)

A hallgatók a Moodle blogjában vagy máshol kommentálhatják saját tanulási tapasztalataikat. Javaslataik, ötleteik, nehézségeik megfogalmazása a kurzus folyamatos továbbfejlesztéséhez nyújt segítséget.

4.8.5

Esszé a mindennapi tapasztalatokról

A hallgatók esszé formában (rövid, szabadon fogalmazott tanulmányban, élménybeszámolóban, naplóban) fogalmazzák meg, hogy miképpen élték át az információs társadalomban tapasztalt változásokat.

4.9 Digitális történetmesélés A történet- vagy mesemondás (storytelling) ősi művészeti ág, s egyben az emberi önkifejezés hasznos formája. A történetmesélés az oktatásban is egyik ősi formája. A könyvek, ill. az írás-olvasás elterjedése előtt a történetmesélés volt a generációk közötti tudásátadás egyik legfontosabb eszköze. A mai technológiai fejlődés azonban újra életet lehelt a történetmesélés ősi pedagógiai módszerébe. A történetmeséléssel újra összefoglalhatjuk a világról (vagy akár a vállalatról) alkotott képünket, s átadhatjuk a tudásunkat másoknak. A történetmesélés ugyanis tudás, perspektívák és nézőpontok kifejtésének egyik leghatékonyabb eszköze. A digitális történetmesélés interaktív módon ragadja meg a hallgató képzeletét, s a történet részeként az üzenet átadása is hatékonyabb. A történetmesélés fő jellemzői: 

A történetmesélés interaktív.



Szavakat használ.



A történetet megfelelő artikulálással, fizikai mozgással és gesztusokkal egészíti ki.



Egy történetet mesél el.



A befogadó képzeletének megragadását célozza.

A történetmesélés a konkrét tárgyak-szakterületek közötti-feletti tudás átadására alkalmas. A hallgatók nemcsak meghallgatják a történeteket, hanem maguk is részt vesznek azok kialakításában. A történetek természetesen korosztályonként, tudásterületenként és szervezetenként erősen eltérhetnek egymástól, de mindenhol új szavak-fogalmak, elképzeléseket, szcenáriókat adnak át, s ösztönzik a kritikai gondolkodást, összekapcsolják a résztvevők tapasztalatait a külvilággal. A történetmesélés minden kurzusban, így kisvállalkozói kurzusokban is hasznos lehet. Tapasztalatainkat, tudásunkat, gondolkodásunkat ugyanis csak nagyon kis részben raktározzuk el strukturált tudásként, s annál gyakrabban történetként. A történeteke segítenek a többi történet megértésében, s tapasztalatok szerint jóval inkább lekötik a kurzusok résztvevőit, mint a száraz tananyag. A történet személyes énünk kivetítése, szimbolikus tartalmak hordozója is egyben. A mai technikai környezet megkönnyíti a másokhoz való kapcsolódást, a kommunikációt és az együttműködést. A történetmesélés pedig mindhárom elemhez kapcsolódik, s ezzel hidat képez az integratív technológia és az oktatás között. A digitális történetmesélés lényegében bárhol támogathatja az oktatást az alábbi módon: 

A digitális történetmesélés érzelmi szinten kapcsolja össze az embereket, ill. az embereket a történet elemeivel, s az új történetelemek kiegészíthetik személyes tapasztalatinkat.



Történetek segítségével könnyebben kifejezhető a jövőkép és az egyéni felfogás.



A történetek többnyire a szereplők kollaboratív erőfeszítéseiből, tevékenységeikből és nézőpontjaikból állnak össze. Alkalmasak a múlt és a jelen összekapcsolására, s a régi történetek felelevenítése a jelenben is új perspektívákat teremthet.

Lényegében minden informatikai és online eszköz hozzájárulhat a digitális történetmesélés sikeréhez, de néhány könnyen használható eszköz különösen alkalmas az egyes elemek kidolgozására: 

Audacity – ingyenes hangszerkesztő és hangrögzítő alkalmazás, Windows, Mac OS X, Linux és több más operációs rendszer alá: http://audacity.sourceforge.net/


29/32





Google Maps – a Google által támogatott térképalkalmazás: https://maps.google.com/



Microsoft Photo Story – a felhasználók az ingyenes alkalmazás segítségével fotóikból vizuális történeteket tudnak felépíteni: http://www.microsoft.com/enus/download/details.aspx?id=11132



Mixbook – ingyenes, online alkalmazás összeállítására: http://www.mixbook.com



VoiceThread – kollaboratív, multimédia alapú slide show, amely képeket, dokumetumokat és videókat is tartalmaz, és élőhanggal, szöveggel, audioanyagokkal, file-ok feltöltésével vagy videókkal „kommentezhető”: http://voicethread.com



Windows Live Movie Maker – a Microsoft Windows Live környezetének videókészítő és videószerkesztő alkalmazása: http://download.live.com/moviemaker



Wordle – játékos eszköz „szófelhők” generálására: http://www.wordle.net/



A sor szinte a végtelenségig folytatható.

kreatív

fényképalbumok

és

kalendáriumok

5 Hivatkozások A tananyag Creative Commons Attribution-NonCommercial 3.0 Unported (CC BY-NC 3.0) licenc alá esik. A tananyag főleg az alábbi forrásokra épül: Bessenyei I. - Tóth Zs. (2008): E-learning experiences in the NETIS project, in: Netis Text Book, http://www.ittk.hu/netis/doc/textbook/Toth_Bessenyei_moodle_eng.pdf De Jager, L. - Buitendag, A.A.K. - Van der Walt, J.S., (2012): Presenting a framework for knowledge management within a web-enabled Living Lab, SA Journal of Information Management 14(1), Art. #506, 13 pages. http://dx.doi.org/10.4102/sajim.v14i1.506 Langenberg, D. – Welker, M. (2011): Knowledge management in virtual communities, http://www.community-of-knowledge.de/beitrag/knowledge-management-in-virtual-communities/ Tolisano S. R.: Digital storytelling, Tools for Educators, http://langwitches.org/blog/wpcontent/uploads/2009/12/Digital-Storytelling-Guide-by-Silvia-Rosenthal-Tolisano.pdf Tóth Zsolt – Bessenyei István (2008): Moodle and social constructivism, in: Netis Text Book, http://www.ittk.hu/netis/doc/textbook/bessenyei_toth_elearning_eng.pdf Wang, M. - Yang, S. J. H. (2009): Knowledge management and E-learning, Knowledge Management & ELearning: An International Journal, Vol.1, No.1 1 http://www.kmel-journal.org/ojs/index.php/onlinepublication/article/view/1/9 Egyéb felhasznált források: Charmaz, K. (2000): Grounded Theory: Objectivist and Constructivist Methods, in N. Denzin & Lincoln, Y. (eds.), The Handbook of Qualitative Research, vol. 2, pp. 509–535, Sage Publications, New York. Davidson, A.L. (2002): Grounded Theory – Defined, http://www.essortment.com/all/groundedtheory_rmnf.htm (Accessed: 28 May 2012) Dieng, R. (2002): Corporate KM through Intranet and Internet, Web Technologies, ERCIM News 41(3), pp. 14–17. Doyle, A. (2012): Social Media – Social Media Definition, http://jobsearch.about.com/od/networking/g/socialmedia.htm, (Accessed: 24 May 2012) Dougiamas, Martin (1999): Developing tools to foster online educational dialogue, The Proceedings of the 8th Annual Teaching Learning Forum, The University of Western Australia, 3-4 February 1999 Dryndos, J. - Kazi, A. S. - Langenberg, D. - Löh, H. - & Stark, R. (2008): Collaborative Virtual Engineering for SMEs: Technical Architecture. In K.-D. Thoben, K. S. Pawar, & R. Gonçalves (Eds.), 14th International Conference on Concurrent Enterprising (ICE) 2008, pp. 507–514. Retrieved from www.iceproceedings.org/Projects/408/ICE 2008/Virtual Engineering & Manufacturing/060 CWE14 2_ICE2008_CoVES_Technical_Architecture SS4 IP2_3.pdf. Haghirian, P. (2004): Interkultureller Wissenstransfer- strategisch unverzichtbar für Global Player. In: Wissensmanagement- Das Magazin für Führungskräfte, No. 4, pp. 48–50. Copyright © SME 2 Konzorcium

30/32



Foster, I. - Kesselman, C. - Tuecke, S. (2001): The anatomy of the grid: Enabling scalable virtual organizations. International Journal of High Performance Computing Applications, 15(3), pp. 200-222. Foster, I. - Zhao, Y. - Raicu, I. - Lu, S. (2008): Cloud Computing and Grid Computing 360-Degree Compared. 2008 Grid Computing Environments Workshop, Vol. abs/0901.0, pp. 1-10. IEEE. doi: 10.1109/GCE.2008.4738445. Hall, E. T. - Hall, M. R. (1990): Understanding cultural differences, Intercultural Press Hayka, H. - Langenberg, D. - Stark, R. (2010): Kooperationsplattformen für virtuelle Unternehmen. ZWF Zeitschrift für wirtschaftlichen Fabrikbetrieb, 105(7-8), pp. 693-699. Hofstede, G. H. (1993). Interkulturelle Zusammenarbeit: Kulturen-Organisationen-Management, Gabler Illich, Ivan (2008) Deschooling Society. Chapter 6 Learning http://www.preservenet.com/theory/Illich/Deschooling/chap6.html (Accessed: 28 May 2012) Kaps, Ines (2011): Barriers in intercultural knowledge sharing, knowledge.de/beitrag/barriers-in-intercultural-knowledge-sharing/

Webs

http://www.community-of-

Knoof, T. (2007): Wissen vermehren dank neuer Community-Strategien. In: Wissensmanagement - Das Magazin für Führungskräfte, No. 8, pp. 44–45. Linde, Charlotte (2001): Narrative and social tacit knowledge, in: Journal of Knowledge Management, 5/2, pp. 160-171., http://www.emeraldinsight.com/Insight/viewContentItem.do?contentType=Article&contentId=8 83733, (Accessed: 8 June 2012) Moodle Docs (2008a): http://moodle.org/ (Accessed: 30 May 2012) Moodle Docs (2008a): http://moodle.org/ (Accessed: 30 May 2012) Moodle Docs (2008b): Welcome to Moodle!, http://moodle.org/mod/forum/discuss.php?d=1 (Accessed: 30 May 2012) Muller, M. (2010): Grounded Theory Methods, Human-Computer Interaction Consortium, Winter Park, Colorado, February 24–28, www.slideshare.net/traincroft/grounded-theory-method-hcic-2010-muller (Accessed: 28 May 2012) Nabil, S. (2010): Cloud computing for education: A new dawn? International Journal of Information Management 30(2), 109–116. http://dx.doi.org/10.1016/j.ijinfomgt.2009.09.004 Reisach, U. (2008): Kulturelle Unterschiede im Umgang mit Wissen - Beispiele aus der Wirtschaftspraxis in Deutschland, USA und China. In: Gronau, Norbert/ Eversheim, Walter (Hg.): Umgang mit Wissen im interkulturellen Vergleich. Beiträge aus Forschung und Unternehmenspraxis. acatech Workshop Potsdam 20.Mai 2008. Stuttgart: Fraunhofer IRB Verlag (acatech diskutiert), pp. 97–125. Tice, D. (2011): Report: OTT Video Viewing Up by One Third in 2011, in: Telecompetitor, http://www.telecompetitor.com/report-ott-video-viewing-up-by-one-third-in-2011/ (Accessed: 30 May 2012) Wikipedia (2012): Knowledge (Accessed: 30 May 2012)


management,

http://en.wikipedia.org/wiki/Knowledge_management

31/32




32/32

INFORMÁCIÓ ÉS TUDÁSMENEDZSMENT LEONARDO DA VINCI INNOVÁCIÓTRANSZFER

Recommend Documents