INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. Komenczi Bertalan

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM

Komenczi Bertalan

MÉDIAINFORMATIKAI KIADVÁNYOK


Komenczi Bertalan

Eger, 2011

Lektorálta: CleverBoard Interaktív Eszközöket és Megoldásokat Forgalmazó és Szolgáltató Kft.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Felelős kiadó: dr. Kis-Tóth Lajos Készült: az Eszterházy Károly Főiskola nyomdájában, Egerben Vezető: Kérészy László Műszaki szerkesztő: Nagy Sándorné

Kurzusmegosztás elvén (OCW) alapuló informatikai curriculum és SCORM kompatibilis tananyagfejlesztés Informatikus könyvtáros BA, MA lineáris képzésszerkezetben TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0005


Tartalom 1.

Bevezetés ........................................................................................................... 11 1.1 Célkitűzések.................................................................................................. 11 1.2 A tantárgy általános leírása........................................................................... 11 1.3 A tananyag tematikus egységei .................................................................... 12 1.4 Tanulási tanácsok, tudnivalók ...................................................................... 12

2.

Az információ szerepe az ember világában .................................................... 14 2.1 Célkitűzés ..................................................................................................... 14 2.2 Tartalom ....................................................................................................... 14 2.3 A tananyag kifejtése ..................................................................................... 14 2.3.1 A genetikai információ ......................................................................... 14 2.3.2 A pszichikus információ ...................................................................... 14 2.3.3 A genetikus információtól a pszichikus információig .......................... 15 2.3.4 Késleltetett interaktivitás ...................................................................... 15 2.3.5 A szimbolikus kogníció........................................................................ 16 2.3.6 A popperi három világ elmélet ............................................................. 17 2.3.7 A három világ elmélet és az emberi kogníció ...................................... 18 2.3.8 A három világ elmélet és a pszichikus szféra kialakulása.................... 19 2.1 Összefoglalás ................................................................................................ 19 2.2 Önellenőrző kérdések ................................................................................... 20

3.

A humán kognitív architektúra fejlődéstörténete ......................................... 21 3.1 Célkitűzés ..................................................................................................... 21 3.2 Tartalom ....................................................................................................... 21 3.3 A tananyag kifejtése ..................................................................................... 21 3.3.1 Bevezetés ............................................................................................. 21 3.3.2 A mimetikus kultúra............................................................................. 22 3.3.3 A mimetikus kommunikációs rendszer ................................................ 23 3.3.4 A mimetikus átadás következményei ................................................... 23 3.3.5 A mitikus kultúra ................................................................................. 24 3.3.6 Médiumváltás ....................................................................................... 25 3.3.7 A nyelv virtuális világa ........................................................................ 26 3.3.8 A nyelv szerepe a tudásátadásban ........................................................ 26 3.3.9 A teoretikus kultúra .............................................................................. 26 3.3.10 Új kulturális kulcskompetencia ............................................................ 27 3.3.11 A teoretikus kultúra lehetőséghorizontja.............................................. 28 3.3.12 Teoretikus kultúra és kognitív architektúra .......................................... 29 3.3.13 A teoretikus kultúra hatása ................................................................... 29 3.3.14 A teoretikus kultúra kiterjesztése – a könyvnyomtatás ........................ 30 3.3.15 A Gutenberg-galaxis és a Marconi-konstelláció .................................. 31 3.3.16 Az elektronikus információs világ új vonásai ...................................... 31 3.4 Összefoglalás ................................................................................................ 32 3.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................... 32

5

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 4.

A gépi információtechnológia korai formái ................................................... 33 4.1 Célkitűzés ..................................................................................................... 33 4.2 Tartalom ....................................................................................................... 33 4.3 A tananyag kifejtése ..................................................................................... 33 4.3.1 Információtechnológia ......................................................................... 33 4.3.2 Szociális szemantika és konstrukciós készség ..................................... 33 4.3.3 A gépi információtechnológia alapformái............................................ 34 4.3.4 A könyvnyomtatás ............................................................................... 35 4.3.5 Gutenberg újítása ................................................................................. 35 4.3.6 A könyvnyomtatás forradalma ............................................................. 37 4.3.7 A könyvnyomtatás jelentőségének korai felismerése .......................... 37 4.3.8 A Gutenberg-galaxis ............................................................................ 38 4.3.9 The Printing Press as an Agent of Change ........................................... 39 4.3.10 A távközlés forradalma ........................................................................ 40 4.3.11 Az elektromos távíró ............................................................................ 41 4.3.12 Az elektromos távíró az ipari társadalom alapvető kommunikációs eszköze ................................................................................................. 42 4.3.13 Az elektromos távíró megváltoztatja az ember információs világát .... 42 4.3.14 A telefon............................................................................................... 43 4.3.15 A hangrögzítés forradalma ................................................................... 44 4.3.16 A fényképezés ...................................................................................... 45 4.3.17 A fényképezés hatása és következményei ............................................ 47 4.3.18 A tömegkommunikáció forradalma ..................................................... 48 4.3.19 Új médium: elektromágneses hullámok ............................................... 49 4.3.20 A mozgókép ......................................................................................... 50 4.3.21 A film az első integratív médium ......................................................... 51 4.3.22 A műsorszórás: a rádió ......................................................................... 51 4.3.23 A McLuhan-galaxis.............................................................................. 52 4.3.24 Médiahatás – médiumelméletek ........................................................... 53 4.3.25 Marshall McLuhan technológia determinizmusa ................................. 54 4.3.26 Georg Gerbner kultivációs elmélete ..................................................... 55 4.4 Összefoglalás ................................................................................................ 57 4.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................... 57

5.

Az információs gépek jellemzői – mechanikus számítógépek ...................... 58 5.1 Célkitűzés ..................................................................................................... 58 5.2 Tartalom ....................................................................................................... 58 5.3 A tananyag kifejtése ..................................................................................... 58 5.3.1 Információs gépek ................................................................................ 58 5.3.2 Számolást segítő eszközök és eljárások ............................................... 60 5.3.3 A számfogalom kialakulásától a világhálóig vezető út ........................ 61 5.3.4 A géppel történő számolás igénye és lehetősége ................................. 62 5.3.5 Wilhelm Schickard mechanikus számítógépe ...................................... 62 5.3.6 Blaise Pascal és számológépe a „pascalin” .......................................... 63 5.3.7 Leibniz gépe ......................................................................................... 65 5.3.8 Táblázatkészítés ................................................................................... 66

6

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 5.3.9 Gaspard de Prony ................................................................................. 67 5.3.10 Táblázatkészítés Angliában .................................................................. 67 5.3.11 Charles Babbage .................................................................................. 68 5.3.12 Babbage első gépterve: a Difference Engine ....................................... 68 5.3.13 A Difference Engine szerkezet és működése ....................................... 69 5.3.14 Nagy Károly és a Difference Engine.................................................... 69 5.3.15 Ada Byron és a Difference Engine....................................................... 70 5.3.16 Az Analitical Engine ............................................................................ 70 5.3.17 Ada Byron az Analitical Engine-ről ..................................................... 71 5.3.18 Difference Engine No 2. ...................................................................... 71 5.3.19 Mechanikus számológépek Babbage után............................................ 72 5.3.20 A mechanikus számológépek és az utókor ........................................... 73 5.4 Összefoglalás ................................................................................................ 74 5.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................... 74 6.

Elektromechanikus és elektronikus számítógépek ........................................ 75 6.1 Célkitűzés ..................................................................................................... 75 6.2 Tartalom ....................................................................................................... 75 6.3 A tananyag kifejtése ..................................................................................... 75 6.3.1 Elektromechanikus számológépek ....................................................... 75 6.3.2 A Hollerith-gép .................................................................................... 75 6.3.3 Comrie tudományos célokra használt lyukkártyás gépet ..................... 77 6.3.4 Vannevar Bush és differenciál-analizátorai ......................................... 78 6.3.5 Howard Aiken és a Mark I ................................................................... 78 6.3.6 A Mark I. szerkezete és működése ....................................................... 79 6.3.7 „Babbage’s dream come true” ............................................................. 80 6.3.8 George Stibitz jelfogós gépei ............................................................... 80 6.3.9 Konrad Zuse ......................................................................................... 80 6.3.10 Elektronikus számítógépek .................................................................. 82 6.3.11 Kódfejtés Angliában............................................................................. 83 6.3.12 Bletchley Park ...................................................................................... 84 6.3.13 Lőelemszámítás Amerikában ............................................................... 85 6.3.14 Az ENIAC – az első elektronikus digitális számítógép ....................... 85 6.3.15 Az ENIAC tervezése ............................................................................ 86 6.3.16 Az ENIAC programozása .................................................................... 86 6.3.17 Az ENIAC elkészülése és jelentősége ................................................. 87 6.3.18 Neumann János és az EDVAC ............................................................. 87 6.3.19 A Neumann- architektúra ..................................................................... 89 6.3.20 Az IAS számítógép .............................................................................. 89 6.3.21 UNIVAC .............................................................................................. 90 6.4 Összefoglalás ................................................................................................ 91 6.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................... 91

7.

A mainframe-korszaktól a személyi számítógép felé .................................... 92 7.1 Célkitűzés ..................................................................................................... 92 7.2 Tartalom ....................................................................................................... 92 7.3 A tananyag kifejtése ..................................................................................... 92

7

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 7.3.1 A mainframe ........................................................................................ 92 7.3.2 A mainframe körüli számítástechnikai kultúra .................................... 93 7.3.3 A mainframe transzformációjának kezdetei ......................................... 94 7.3.4 A lehetőségek ....................................................................................... 94 7.3.5 A hidegháború szerepe a számítógépek fejlesztésében ........................ 95 7.3.6 Real time rendszerek ............................................................................ 96 7.3.7 A „Whirlwind” projekt ......................................................................... 97 7.3.8 A SAGE ............................................................................................... 97 7.3.9 Igények és lehetőségek ......................................................................... 98 7.3.10 Az ARPA ............................................................................................. 99 7.3.11 Licklider és az ember-számítógép szimbiózis ...................................... 99 7.3.12 Licklider szerepe az 1960-as évek fejlesztési programjaiban ............ 100 7.3.13 Kemény János és az időosztásos számítógép-használat ..................... 101 7.3.14 Kemény János: Az ember és a számítógép ......................................... 102 7.3.15 Augmenting Human Intellect: A Conceptual Framework ................. 103 7.3.16 Engelbart és az Augmentation Research Center ................................ 104 7.4 Összefoglalás .............................................................................................. 105 7.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................. 106 8.

A személyi számítógépek ............................................................................... 107 8.1 Célkitűzés ................................................................................................... 107 8.2 Tartalom ..................................................................................................... 107 8.3 A tananyag kifejtése ................................................................................... 107 8.3.1 A személyi számítógép virtuális valósága ......................................... 107 8.3.2 A személyi számítógép megjelenéséhez vezető hatásrendszer .......... 108 8.3.3 Miniszámítógépek és mikroprocesszorok .......................................... 109 8.3.4 Hobbielektronika ................................................................................ 109 8.3.5 Az Altair 8800 .................................................................................... 110 8.3.6 Az Apple II és az IBM PC ................................................................. 111 8.3.7 A parancssoros vezérlés ..................................................................... 112 8.3.8 A Xerox PARC és az Alto ................................................................. 113 8.3.9 A grafikus felhasználói felület ........................................................... 114 8.3.10 A Macintosh ....................................................................................... 115 8.3.11 A desktop-metafora ............................................................................ 117 8.3.12 A Microsoft Windows ........................................................................ 117 8.3.13 Jövőtrendek ........................................................................................ 118 8.4 Összefoglalás .............................................................................................. 119 8.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................. 119

9.

Az információs társadalom kialakulása és jellemzői ................................... 120 9.1 Célkitűzés ................................................................................................... 120 9.2 Tartalom ..................................................................................................... 120 9.3 A tananyag kifejtése ................................................................................... 120 9.3.1 Információs társadalom ...................................................................... 120 9.3.2 Az információs társadalom eredete James Beniger szerint ................ 121 9.3.3 Az információs társadalom eredete Manuel Castells szerint.............. 122 9.3.4 Közelítésmódok az információs társadalom leírásához ..................... 123

8

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 9.3.5 Az információs társadalom jövőorientált társadalom......................... 123 9.3.6 Kockázattársadalom ........................................................................... 124 9.3.7 Az információs társadalom technológia-középpontú társadalom ...... 125 9.3.8 Technopolisz ...................................................................................... 126 9.3.9 Az információs társadalom hálózati társadalom ................................ 128 9.3.10 Valós és virtuális hálózatok ............................................................... 128 9.3.11 A hálózati szerveződés információtechnológiai szintjei .................... 129 9.3.12 A hálózati szerveződés társadalmi szférája ........................................ 129 9.3.13 Planetáris világtársadalom – világfalu ............................................... 130 9.3.14 Planetáris világtársadalom – tömegmédia és hálózati közszféra........ 130 9.3.15 Planetáris világtársadalom – társadalmi globalizáció?....................... 131 9.3.16 Planetáris világtársadalom – kulturális identitás ................................ 132 9.4 Összefoglalás .............................................................................................. 133 9.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................. 133 10. Jövőperspektívák............................................................................................ 134 10.1 Célkitűzés ................................................................................................... 134 10.2 Tartalom ..................................................................................................... 134 10.3 A tananyag kifejtése ................................................................................... 134 10.3.1 Jövőorientált kor ................................................................................ 134 10.3.2 Prognosztika és futurológia ................................................................ 135 10.3.3 A jövő „tartományai” ......................................................................... 135 10.3.4 Az infokommunikációs technológia fejlődési trendjei....................... 136 10.3.5 A számítógép-használat korszakai Marc Weiser szerint .................... 137 10.3.6 A jövő számítógéprendszerei – a múltból nézve ................................ 138 10.3.7 A jövő hálózatai ................................................................................. 138 10.3.8 Egy (közel)múltbeli jövőkép Michael Dertouzos szerint ................... 139 10.3.9 Elképzelések az új infokommunikációs környezet jellemzőiről ........ 140 10.3.10 Kognitív habitus az információs társadalomban ................................ 140 10.3.11 A külső szimbolikus tár metamorfózisa ............................................. 141 10.3.12 Új kognitív habitus – megváltozott humán kognitív architektúra? .... 143 10.3.13 Homo typographicus vs. Homo interneticus? .................................... 144 10.3.14 A tanulás új világa az információs társadalomban ............................. 144 10.4 Összefoglalás .............................................................................................. 145 10.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................. 145 11. Az információtechnológia kultusza és kritikája .......................................... 146 11.1 Célkitűzés ................................................................................................... 146 11.2 Tartalom ..................................................................................................... 146 11.3 A tananyag kifejtése ................................................................................... 146 11.3.1 Technofil és technofób elfogultságok ................................................ 146 11.3.2 Régi és újabb keletű idolumok ........................................................... 147 11.3.3 Korai információtechnika kritikák ..................................................... 149 11.3.4 Az információ kultusza ...................................................................... 149 11.3.5 Clifford Stoll „Silicon Snake Oil”...................................................... 151 11.3.6 A multimédia túlértékelése ................................................................ 153 11.3.7 Ikonikus fordulat? .............................................................................. 154

9

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 11.3.8 Vége a Gutenberg-galaxisnak? .......................................................... 154 11.3.9 Az emberiség kommunikáció technológiai felszabadulása? .............. 155 11.3.10 „Technology One” és „Technology Two” ......................................... 156 11.3.11 Homo informaticus? ........................................................................... 157 11.3.12 Neil Postman technológiakritikai nézetei ........................................... 158 11.3.13 Technopoly? ....................................................................................... 159 11.3.14 Információkultusz .............................................................................. 160 11.3.15 Informatizált iskola?........................................................................... 160 11.4 Összefoglalás .............................................................................................. 161 11.5 Önellenőrző kérdések ................................................................................. 162 12. Összefoglalás ................................................................................................... 163 12.1 A kurzusban kitűzött célok összefoglalása ................................................. 163 12.2 Tartalmi összefoglalás ................................................................................ 165 12.3 A tananyagban tanultak részletes összefoglalása........................................ 166 13. Kiegészítések ................................................................................................... 168 13.1 Irodalomjegyzék ......................................................................................... 168 13.1.1 Hivatkozások ...................................................................................... 168 14. Ábrajegyzék .................................................................................................... 173 15. Médiaelemek ................................................................................................... 175 16. Tesztek ............................................................................................................. 176 16.1 Próbateszt ................................................................................................... 176 16.2 Záróteszt A. ................................................................................................ 180 16.3 Záróteszt B.................................................................................................. 185 16.4 Záróteszt C.................................................................................................. 189

10


1. BEVEZETÉS 1.1

CÉLKITŰZÉSEK

Az Információ és társadalom (Az információtechnológiától az információs társadalomig) című tananyag elkészítésének az volt a célja, hogy az általunk tervezett képzésben résztvevők számára összefoglaljuk az információtechnológia és információs társadalom témakör legfontosabb alapelemeit és ezek összefüggésrendszerét. Munkánk során szem előtt tartottuk azt az ilyen jellegű tananyagokkal kapcsolatos követelményt, hogy a tananyag tartalmi összetevői oly módon legyenek összeválogatva és rendszerbe szervezve, hogy ezzel a hallgatók szemléletét is formáljuk, és használható gyakorlati segítséget nyújtsunk későbbi tevékenységükhöz. A tananyag elkészítését az a jövőbeli informatikus-könyvtáros szakemberekkel szemben támasztott igény tette szükségessé, hogy képesek legyenek az információs társadalom fogalom interdiszciplináris értelmezésére, az információfeldolgozás különböző formái illetve az alapvető információs rendszerek megértésére és a vonatkozó ismeretek rendszerbe illesztésére. A tantárgy tanításának célja egy átfogó, az információ- és kommunikációelmélet legáltalánosabb fogalmi, technikai, történeti, és társadalmi összefüggéseit összefoglaló ismeretrendszer megismertetése az informatikuskönyvtáros képzés MA fokozatában résztvevő hallgatókkal. A tárgy tartalmi elemeinek megismerése során a hallgatók felismerik a szerteágazó ismeretrendszer összefüggéseit, és olyan szemléletre tesznek szert, amely a változatos információs- és kommunikációs jelenségek egységes értelmezésére teszi képessé őket. A tantárgyi követelmények teljesítése közben betekintést nyernek az információs és kommunikációs technológiák biológiai és történelmi meghatározottságába, értelmezni tudják azok társadalmi hatásait, megértik azok szerepét az emberi társadalom fejlődéstörténetében.

1.2

A TANTÁRGY ÁLTALÁNOS LEÍRÁSA

A tananyag keretein belül az ember, információ, technika és társadalom kapcsolatrendszerben fogalmaztunk meg olyan összefüggéseket, amelyek a 21. századra kialakult információs, tudásalapú társadalom determinációinak és perspektíváinak teljesebb megértését segíthetik elő. Hangsúlyozottan szerepel az anyagban az új, elektronikus információtechnika, a számítógép és a hálózatok, valamint a World Wide Web kifejlesztésének-kialakulásának szellemi, technikai, társadalmi hátterének bemutatása. Részletesen foglalkozunk az informatizálódó társadalom ismérveivel, elemezzük a folyamatban lévő trendeket, és ezek alapján jövőperspektívákat vázolunk fel. Ismertetünk az információtechnológia pozitív hatásait hangsúlyozó – esetenként túlhangsúlyozó – nézeteket, és a mindenkori új információkezelő technikák és eljárások feltételezett negatív hatásait kiemelő, kritikus érveléseket is. Az egyes fejezetek fókusza az humán jelenségvilág információs aspektusaira, a gépi információs rendszerek fejlődéstörténetére, az elektronikus számítógépek és az internet létrehozásának a történetére és az információs társadalom néhány jellemző vonásának a bemutatására irányul. A tananyag készítője inter-, illetve transzdisz-

11

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM ciplináris szemléletmóddal, egységes evolúciós keretrendszerben gondolkodva az egyes részelemek rendszerszemléletű integrációjára törekedett.

1.3

A TANANYAG TEMATIKUS EGYSÉGEI

Az információ megnyilvánulása és szerepe az emberi jelenségvilágban. Szimbólumalkotás, információs kapcsolatok a popperi ontológia keretrendszerében. A humán kognitív architektúra fejlődéstörténete – az információs forradalmak gépi technológiákat megelőző szakaszai (Merlin Donald elmélete alapján). A gépi információtechnológia korai formái: a könyvnyomtatás és hatásai, a távközlés forradalmai, kép- és hangrögzítés, a tömegkommunikáció eszközrendszere és jelenségvilága. (Marshall McLuhan, Georg Gerbner, Neil Postman, Elisabeth Eisenstein, Frédéric Barbier és mások vonatkozó nézeteinek, gondolatrendszerének bemutatása). Az információs gépek jellemzői és alapformái. Mechanikus számológépek. Az elektromechanikus számológépek történeti jelentősége. Az elektronikus számítógépek kifejlesztésének története. Az átmenet a mainframe-korszaktól a személyi számítógépek megjelenéséig, a mai személyi számítógépek közvetlen előtörténete, jellemzőik. Az információs társadalom kialakulására vonatkozó elképzelések. Az információs társadalom jellemzői. Jövőképek és jövőtrendek. Az információtechnológia hatásainak és jelentőségének túlértékelése illetve a használatukban rejlő vélt vagy valós veszélyek – történelmi perspektívából.

1.4

TANULÁSI TANÁCSOK, TUDNIVALÓK

Az Információ és társadalom (Az információtechnológiától az információs társadalomig) című tananyag elsajátítása nem csekély kognitív és akarati erőfeszítéseket igényel. Mielőtt hozzálát a tanulás megkezdéséhez, ne feledje, hogy a tanulás munka: tudatos ismeretszerzés, ismeretrendszer építés és -bővítés, amely A tanulás eredményessége szempontjából a személyes energia- és időráfordítás a legfontosabb tényező. A befektetett szellemi erőfeszítés az, ami a mély megértéssel járó tudás kialakítását lehetővé teszi. Ebben a tankönyvben a tananyag tagolása, felépítése és logikai egybeszervezettsége olyan, hogy elősegítse az önálló, eredményes tanulást. A tanuló részéről – az előzetes ismeretek mozgósítása mellett – a legfontosabb a megfelelő tanulási stratégia és a motiváció. A tárgy eredményes tanulásához szükség van azoknak az ismereteknek egy részére, amelyeket a tanulók középiskolai tanulmányai során sajátítottak el. Ezeknek a felelevenítéséhez a hallgatók haszonnal forgathatják a középiskolai tankönyveket, illetve általános enciklopédiákat, ismeretterjesztő munkákat és internetes forrásokat is tanulmányozhatnak, amelyekre a tananyagban számos utalás történik. A tananyag, széleskörű és sokrétű ismereteket foglal össze, megértése és elsajátítása eltérő mélységű és szélességű előzetes ismereteket igényel a különböző tudományterületeken. Mivel ezek az előzetes ismeretek tanulónként eltérőek, a felsorolt forrásokból mindenkinek más-más arányban, személyre szabottan kell meríteni az anyag elsajátításához. A tankönyv és a kiegészítő források egyrészt elősegítik a tananyag megtanulását, másrészt kalauzként szolgálhatnak, további elmélyüléshez. Ezért a tanulási

12

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM útmutató a kötelező megtanulandókon túl számos olyan forrásmegjelölést tartalmaz, amely a saját elmélyüléshez kínál fogódzókat, ugyanakkor elősegíti olyan tájékozottság megszerzését is, amivel könyvtáros-informatikusként a tanácsadótájékoztató szerepet magas szakmai színvonalon történő művelheti. Figyelembe véve, hogy az egyes leckék (amelynek megjelölésére a fejezet kifejezést szinonimaként használjuk) önálló, gyakran egy egész tudományterületet reprezentáló egységek, a könyvet fejezetenként érdemes tanulni, olyan módon, hogy egy-egy alkalommal egy fejezetre koncentrálunk. Először célszerű figyelmesen átolvasni a teljes leckét, a tartalom fő vonalainak megértésére koncentrálva. Az összefüggések felismerésére való törekvés nélkül történő magolás a tanulás legrosszabb hatásfokú formája. Ha viszont valaki az ismereteket összefüggésekbe helyezve, értőn tanul, a tanultak sokáig megmaradnak és a megtanultak eltérő kontextusokban is alkalmazhatók lehetnek! Az eredményes tanulás előfeltétele, hogy amikor tanulunk, akkor a tanuláshoz szükséges belső állapotban legyünk. Ez egyrészt azt feltételezi, hogy amikor elkezdjük a tanulást, ne legyünk nagyon fáradtak, rendelkezzünk azzal az energiával, ami a tanuláshoz szükséges. Legyen erőnk a szellemi frissesség és fogékonyság állapotának fenntartásához, a figyelem ébrentartásához és a folyamatos koncentrálóképesség feltételeinek biztosításához. A legfontosabb – még részben a fáradtság leküzdésére is alkalmas – feltétel azonban a megfelelő motiváció, a tananyag tartalma iránti érdeklődés és kíváncsiság. Úgy gondoljuk, hogy az Információelmélet – Információs jelenségek és folyamatok című tárgy alkalmas az érdeklődé felkeltésére, és folyamatos fenntartására. Amiről ez a könyv szól, nem más, mint – az információ fogalmának körüljárása után – a planetáris szintű információs forradalom, a biológiaiból evolúcióból kibontakozó kulturális és technológiai evolúciónak illetve az ezek alapját képező kommunikációs forradalmaknak a nyomon követése.

13


2. AZ INFORMÁCIÓ SZEREPE AZ EMBER VILÁGÁBAN 2.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatókat bevezesse az ember sajátos információs világába. Felhívjuk a figyelmet arra a nem minden részletében ismert folyamatra, amelynek eredményeképpen egy biológiai rendszerben megjelenik a pszichikus információ. Megismertetjük a hallgatókkal a popperi három világ elmélet alapjaival, amely elmélet a téma tárgyalásának átfogó keretrendszereként szolgál. A hallgatók a témával való foglalkozás során számos új, esetleg felszínesen ismert fogalom jelentésvilágával is megismerkednek, így alapműveltségük is bővül.

2.2

TARTALOM

A genetikai információ és a pszichikus információ jellemzői és a közöttük lévő szerves, evolúciós kapcsolat jellege. Az élőlények információs akciórádiuszának a növekedése, távérzékelés, feltételes reflex, exploratív viselkedés. Az emberi autonóm információs világ kialakulása, szimbolikus kogníció. A popperi három világ elmélet. Az elmélet keretrendszerében és az emberi kogníció illetve a pszichikus szféra kapcsolatrendszerének elemzése.

2.3 2.3.1

A TANANYAG KIFEJTÉSE

A genetikai információ

Minden emberi élet kezdeténél DNS-molekulák struktúrájában kódolt információkat találunk. Ez az információkészlet a genetikai információ (génkészlet, genom), amely – a zigóta osztódásával kezdődően – a környezettel való rendkívül komplex interakciók sorozatán keresztül dinamikus információs rendszerként vezérli és szabályozza az ember szervezetének kialakulását (genetikai program). Az emberi szervezet alapegységei a sejtek. Minden egyes sejt tartalmazza a teljes génkészletet, azonban az, hogy mikor milyen gének aktívak, sejtcsoportonként változó. A sejtek parányi automaták, amelyeknek előre programozott működését a fehérjemolekulák térszerkezetében manifesztálódott információk határozzák meg. Az egyes sejtek működése nagyrészt autonóm, ugyanakkor egymással összehangolt; az összehangolást jelként szolgáló speciális molekulák végzik (adrenalin, acetilkolin stb.). A soksejtű emberi szervezet kibernetikus gépként működik: a rendszer egyensúlyi állapotának fenntartásához illetve átalakulásainak generálásához szükséges információs kapcsolatok speciális kémiai illetve elektrokémiai folyamatok és kölcsönhatások révén valósulnak meg. 2.3.2

A pszichikus információ

A rendkívül komplex rendszer elemeinek hatékony összehangolására és a környezettel történő kapcsolatok optimalizálására speciális sejtek, a neuronok jöttek létre. A neuronok elektrokémiai kölcsönhatások révén a kémiai szabályozásra ráépülő, arra rásegítő, nála gyorsabb és pontosabb szabályozást tesznek lehetővé. Ezt az

14

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM együttes rendszert neuro-endokrin rendszernek nevezik. A neuro-endokrin rendszer biztosítja a szervezet belső állandóságát, illetve a környezeti hatásokra irányuló válaszkészségét. A neuronokcsoportok koncentrációja alkotja az emberi agyat, amely képes a külvilág mentális modelljeinek létrehozására. A mentális modellekben kódolt belső reprezentációk a neuronhálózatok összetett kapcsolatrendszerére és aktivációs mintázataira vezethetők vissza, ezek képezik a tudatossággal rendelkező emberi elme materiális alapját. Az agyműködésnek ezen a szintjén létrehozott információkat pszichikus információknak szokták nevezni. 2.3.3

A genetikus információtól a pszichikus információig

Nem könnyű – és egyelőre megoldatlan probléma – annak a magyarázata, hogy a kémiai és fizikai kölcsönhatások bármely komplex rendszere is hogyan vezetett el az emberi pszichikumhoz, és a magasabb idegműködésekben megnyilvánuló pszichikus információk megjelenéséhez. A magyarázatokat kereső kutatók egy része az élőlények „információs akciórádiusza” expanziójából indul ki. Az egyszerűbb élőlények és környezetük kapcsolatrendszerében ugyanis a külvilág leszűkített módon játszik szerepet, amelynek összetevői biológiai hasznosságuk vagy veszedelmességük alapján szelektálódtak. Csak a létfontosságú hatások azonosítására és feldolgozására alakultak ki speciális érzékelésre alkalmas sejtek, sejtcsoportok és érzékszervek. Az evolúció takarékoskodása arra az egyszerű tényre vezethető vissza, hogy ha az élőlény a feltétlenül szükségesnél egy kicsivel is több energiát fordít a külvilág „letapogatására”, máris számolnia kell szaporodási eredményessége csökkenésével. Az viszont létkérdés, hogy az élőlény fennmaradása szempontjából jelentős külvilági hatás azonnali válaszreakciót váltson ki. Ezért kezdetben, az evolúció korai szakaszaiban a biológiai szempontból releváns inger önmagán kívül semmit sem jelölhet: az automatizmust kiváltó input, amely reflexet aktivál. Ahhoz, hogy a környezeti hatások jelfunkciót vegyenek fel – magukon kívül valami mást is reprezentáljanak –, veszíteniük kellett biológiai jelenőségükből. Olyan külső impulzusok válhattak az élőlény számára a környezetéről „objektív” információkat szolgáltató jelekké, amelyek hatása a még érzékelhetetlen és a már éppen érzékelhető, de biológiai szempontból kevésbé jelentős közötti sávban volt. 2.3.4

Késleltetett interaktivitás

A távolról történő érzékelés képessége alapfeltétele annak, hogy a szervezet valamilyen külső hatást jelként, a külvilágra vonatkozó, a külvilág bármely elemét reprezentáló információként értékeljen. A jelhasználat evolúciójának első lépéseként a biológiai szempontból nem elsőrendűen fontos, de az élőlény számára észlelhető külvilági hatások előre jelezték biológiailag releváns bekövetkezését. Ez a pavlovi feltételes reflex. (A pavlovi első és második jelzőrendszer úgy is értelmezhető, mint különböző biológiai relevanciájú ingerek csoportjai.) A környezetben történő sikeres viselkedésformák spontán, próba-szerencse útján történő kialakulását leíró operáns kondicionálás modellje már átvezet a biológiai determináció határait tágító felfedező (exploratív) viselkedéshez. Az emberiség kulturális evolúciójának gyorsuló szakasza, az emberi megismerés és alkotó tevékenység kreatív kibontakozása akkor kezdődött, amikor a közvetlen

15

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM biológiai hasznosságra irányuló cselekvésorientált interakción túl lehetőség adódott a valóság „szemrevételezésére” is. Végső soron a késleltetett, illetve kikapcsolt interaktivitás vezetett el a reflexióhoz, az elemző gondolkodáshoz, a tudomány, a művészet, a kultúra és a civilizáció kibontakozásához. Az emberi autonóm információs világ kialakulásában döntő szerepe volt a szimbólumok létrehozásán és használatán alapuló megismerésnek (szimbolikus kogníció). Szimbólumok használatára az állatok egyes csoportjai is képesek, de szimbólumok tudatos létrehozása az ember egyedi sajátossága. 2.3.5

A szimbolikus kogníció

Fajunkat a szimbólumalkotó és szimbólummanipuláló képesség tette alkalmassá a beszédre, képalkotásra, írásra, az elektromágneses hatások segítségével történő információrögzítésre és -továbbításra, valamint komputerhálózatok kifejlesztésére. A gondolat, a nyelv, a tudomány, a művészet, a vallás olyan szimbólumvilágok, amelyek meghatározzák a mindenkori emberi társadalmak fizikai keretrendszerét. Az emberek által készített artefaktumok – a könyvektől kezdve a gépkocsin keresztül a számítógépig – nem mások, mint szimbolikus aktivitások materializációi. A szimbólumvilágok összefüggő, az azokat továbbfejlesztők szándékaitól függetlenül érvényesülő, koherens belső logikával rendelkeznek, amely ezeknek saját belső dinamikát és autonómiát kölcsönöz. A matematika, a fizika, a zene, a nyelvek, a jog – mind ilyen autonóm, szimbólumokból felépített rendszerek. Ezzel az ember világa egy fontos összetevővel bővült a bioszféra többi élőlényéhez képest. Az ember nemcsak a természeti, hanem a szimbolikus világok által meghatározott környezetben is él. Ez a kulturális szféra „szabadítja meg az embert a darwini elv kényszerű korlátaitól. Intenzív és sokoldalú »szellemi« kölcsönhatásai folytán minden ember részese a kulturális fejlődés teljes tapasztalatkincsének”.1 Az emberi társadalom működésének megértését – és befolyásolását – az teszi különösen nehézzé, hogy a nyelv, a jog és más, szimbolikus kulturális szabályozó rendszerek nem közvetlen ok-okozati összefüggések, hanem jelentések útján irányítják az egyéneket. A cselekvések, történések mögött autonóm egyedek vannak, akik felismerik a szimbólumok jelentését, és szabadon döntenek. Az emberi pszichikumban tárolt információk egy-egy szuverén univerzumot jelentenek, és az inputok értelmezése valamint az azokra adott válaszok minden más információs rendszernél nagyobb mértékben függnek az előzetes programozástól és a rendszer pillanatnyi állapotától.2

1

Eigen, M.–Winkler, R.: A játék. Természeti törvények irányítják a véletlent. Budapest, Gondolat Kiadó, 1997. 308. o. 2 „A jelentésgazdag szimbólumokra irányuló figyelem az irányítás központi kérdését a kommunikációról áthelyezi a befogadó előzetes programozására. A mérnök számára a kommunikáció során az információ számszerűen kifejezhető mennyisége áramlik A-tól B-ig; a szemiotikus szemével nézve úgy kommunikál, hogy »rámutat«…arra az információra, ami már tárolva van B-nél. Habár a mérnöki modell jobban megragadja azt a helyzetet amikor például valaki rutinszerűen érdeklődik a lengyelországi Oswiecim német neve felől, a szemiotikai modell valószínűleg jobban kifejezi azt, ami akkor történik, ha itt elolvassuk a választ: Auschwitz. Az előzetes programozás, vagyis a jelentés révén egyes kilencbetűs szavak többet képesek »kommunikálni« más ugyanilyen hosszúságú szavaknál” Beniger, J., i. m., 155–156. Beniger, i. m., 163. o.

16

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 2.3.6

A popperi három világ elmélet

A szimbólumvilágok önálló létének és autonómiájának a feltételezése mutatkozik meg a kritikai racionalista filozófus, Karl R. Popper pluralista ontológiájában is. Popper szerint a létező realitás három, egymással összefüggő, de fenomenológiai státuszában eltérő világból tevődik össze.

1. kép

Karl Popper három világa

Az első világ (World 1.) a Kozmosz anyaga és energiája, a fizikai dolgok, állapotok, jelenségek szférája. Az élőlények és az ember agya is az első világ részét képezi. A második világ (World 2.) az emberi elme tudatállapotait jelenti, az agyban megnyilvánuló belső szubjektív tapasztalatokat. Ez az Ego, az Én mások számára – ma még – közvetlenül nem hozzáférhető szubjektív, belső világa, az egyedi tudattartalmak, érzelmek, álmok, vágyak, félelmek, gondolkodásformák, képzettartalmak változatos rendszereivel. A harmadik világ (World 3.) az eszmék, ideák, az objektív tudás világa, ami lényegében megegyezik a Bertalanffy-féle autonóm szimbólumvilágokkal.3 Természetesen vetődik fel a kérdés, hogy milyen viszonyban van a fejezet elején bevezetett három világentitás (anyag, energia és információ) a popperi ontológia három világával? Először a két megközelítés komplementer jellege tűnik fel. A popperi hármas felosztás a létező realitás filozófiai megközelítése, míg az anyag, 3

A popperi 3. világ nem azonos viszont a platoni ideák világával. A platóni formák és ideák világa örök, változatlan igazságokat jelent, míg a popperi 3. világ az ember megismerő tevékenységének objektivált eredménye.

17

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM energia és információ triád a természettudományos világértelmezés entitásrendszere. Van azonban a két megközelítés között bizonyos mértékű megfelelés is. A popperi első világ magában foglalja a természettudományos modell mindhárom alapentitását, a 2. és a 3. világ pedig az információs entitás megnyilvánulásának speciális színtere: a 2. világ a pszichikus információk birodalma, míg a 3. világ az emberi pszichikumok által konstruált kulturális, szellemi szféra múltbeli és újonnan kialakított produktumainak exogramokban objektivált része. 2.3.7

A három világ elmélet és az emberi kogníció

A popperi 1. és a 2. világ közötti kapcsolat realizálása egy sajátos interfészrendszer, az érzékszervek ingerfelvevő felületén keresztül történik, ahol a külvilág anyag/energia állapotváltozásainak egy része ingerként jelenik meg. Az ingerek ingerületi folyamatokat (elektrokémiai változásokat) hoznak létre, amelyek sajátos jelekként kerülnek feldolgozásra. Az agynak ezt a jelfeldolgozó működését ma gyakran értelmezzük a számítógépes metafora alapján, azaz hogy az agy nagy teljesítményű információfeldolgozó berendezés (processzor), amely inputok alapján sajátos outputokat generál. Az agyba jutó információk nagyobbik része nem tudatosul, ezek egyszerű szabályozási kölcsönhatásokban realizálódó információk. Az információk egy része azonban folyamatos, iteratív transzformációk eredményeképpen az ember belső mentális világában, tudatos, magasabb idegműködéseiben értelmeződik. A „mentális térbe” került információk alapján épülnek a külvilág reprezentációs modelljei, ezek teszik lehetővé a belátást és előrelátást, alakítják ki a hiteket, beállítódásokat, formálják a személyiség világról alkotott képét.

2. kép

18

Az ember információs világai

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM A külső szimbolikus tárolás4 lehetőségeinek felismerésével elkezdődött a szubjektív tudások objektivációjának és állandó korrekciójának, javításának (popperi terminológiával „falszifikálásának”) folyamata, létrejött az emberi információs szféra új dimenziója. A popperi 3. világ. A 2. világ nem csupán létrehozza ezt az objektivált szimbólumvilágot, hanem vele szoros, iterációs kapcsolatrendszerben bontakozik ki, működik és fejlődik. 2.3.8

A három világ elmélet és a pszichikus szféra kialakulása

Manfred Eigen a pszichikus szféra kialakulását a popperi három világ keretrendszerében írja le. „Az evolúcióban […] a szelektív kiértékelés része az önreprodukáló szerkezetek versengésének. A rendszer saját kiértékelő elve, amely a hatékony reprodukció szempontjából optimális szerkezet kiválasztását végzi, okozati kapcsolatban áll az alapul szolgáló autokatalitikus mechanizmussal, valamint a rendszerre kényszerített határfeltételekkel. A pszichikus információk kiértékelési skálája a központi idegrendszer által vezérelt ingerfeldolgozással kapcsolatosan jött létre az evolúció során. Kezdetben kizárólag az előnyös, genetikailag előre programozott magatartásminták szelekciójára támaszkodott. (...) Ezen a szinten még csaknem teljes az egyezés a túlélés biztosítására irányuló szelekció elvével. A pszichikus információk kiértékelési sémája csak az emberben jut el az egyéni önállósághoz.”5 Az ember autonómmá vált szubjektív információs világa esetében hiányzik a genetikai tanulási folyamatokra jellemző objektív, szelektív kiértékelés, ezért a pszichikus információk univerzuma szabadon épülve valószerűtlen és veszélyes mémmintázatokat is generálhat. Az emberi pszichikumban lejátszódó információfeldolgozás mai formája hosszú fejlődési folyamat eredménye. A valóságról való modellalkotást, ismeretszerzést lehetővé tevő „kognitív architektúra” többlépcsős evolúció eredményeképpen alakult ki. (Donald, 2001). A Merlin Donald által leírt „kulturális formációk” az emberi társadalom fejlődésének különböző szakaszait jelentik, amelyeket az emlékezet és a gondolkodás belső folyamatainak eltérő szerveződése jellemez. Lényegében az agy (a számítógépes metafora alapján az ábrán: processzor1) különböző információkezelési működésmódjainak kialakulásáról van szó, a mindenkori rendelkezésre álló „információs technológiákkal” kölcsönhatásban. A 3. világban felhalmozott tudás alapján az emberiség képessé vált olyan szerkezetek elkészítésére, amelyek az agy információfeldolgozó tevékenységének bizonyos folyamataival analóg működésűek (az ábrán: processzor2). Az információs forradalom kibontakozásában és az információs társadalom kialakulásában ezeknek a gépeknek meghatározó szerepe van.

2.1

ÖSSZEFOGLALÁS

A leckében először áttekintettük a genetikai információ és a pszichikus információ jellemzőit és a közöttük lévő kapcsolat jellegét. Ezt követően a pszichikus in4

A külső szimbolikus tár (external symbolic storage) Merlin Donald kifejezése. A külső szimbolikus tárolás az embernek azt a képességét jelenti, hogy rajz, írás, formázás segítségével képes szimbólumokat megjeleníteni és tárolni. 5 Eigen, M.–Winkler, R., i. m., 308.

19

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM formáció eredetét az élőlények információs akciórádiuszának a növekedésére vezettük vissza és értelmeztük többek között a távérzékelés, feltételes reflex, exploratív viselkedés fogalmakat. Felvázoltuk a sajátos emberi kognitív habitusra jellemző szimbolikus kogníció és autonóm információs világ fogalmak jelentésrendszerét. Bevezettük a popperi három világ elméletet mint keretrendszert és magyarázó modellt. Végül a lecke záró részében az emberi kogníció illetve a pszichikus szféra kapcsolatrendszerének elemzését végeztük el. 2.2

ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

Értelmezze a genetikai és a pszichikus információ összefüggésrendszerét! 2. Mutassa be a popperi három világ elméletet! 3. Miben különbözik a pszichikus szférára irányuló szelekció a szelekció egyéb formáitól Manfred Eigen szerint? 4. Mi jellemző az emberi társadalomban kialakult szimbólumvilágokra? 1.

20


3. A HUMÁN KOGNITÍV ARCHITEKTÚRA FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE 3.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatókat bevezesse az emberi kognitív architektúra kialakulásának elméletébe. Felvázoljuk annak a folyamatrendszernek egy lehetséges modelljét, amelynek eredményeképpen a humán elme többrétegű, hibrid szerveződése és működésmódja kialakult. Megismertetjük a hallgatókat a kulturális evolúció donaldi értelmezésével, különös tekintettel a biológiai, kulturális és technológiai tényezőket egységes keretrendszerben történő értelmezésére.

3.2

TARTALOM

Merlin Donald elmélete a modern emberi elme kialakulásának evolúciós hatásrendszeréről. A mimetikus kultúra jellemzői: a mimetikus elme, a mimetikus átadás, a Homo erectus információs világa. A mitikus kultúra jellemzői: a nyelvi kommunikáció, a nyelv mint új médium, a nyelvi kommunikációval megjelenő virtuális realitás, a Homo sapiens új információs világa. A teoretikus kultúra jellemzői: az exogramok értelmezésének képessége, mint új kulturális kulcskompetencia, a „Homo tipograficus” új információs világa. A Gutenberg-galaxis és a Marconi-konstelláció, az elektronikus információs világ új vonásai.

3.3 3.3.1


Bevezetés

A mai ember agya nem egy csapásra, nem „teljes fegyverzetben” bukkant fel az élők láncolatában. A sajátos humán kognitív architektúra több egymásra épülő, jól definiálható fejlődési szakasz során nyerte el mai formáját. Bár a szakemberek között nincs teljes egyetértés a folyamat részleteit illetően, sokan elfogadják Merlin Donald elképzelését, aki szerint a modern emberi elme három lépésben alakult ki a főemlőselméből.

3. kép

Merlin Donald és könyve

Források: donald.jpg + merlin donald jpg

21

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Minden lépés jelentős, eredményeiben forradalmi változást hozott a mentális reprezentáció, a gondolkodási szokások és a kommunikáció jellegét illetően, azaz alapvetően megváltoztatta az információkezelési kultúra jellegét. A folyamat során három evolúciós folyamat hatásrendszere érvényesült: biológiai, kulturális és technológiai tényezők egyaránt szerepet kaptak a modern ember pszichikumának kiformálásában. Ebben a fejezetben ennek a néhány millió évre kiterjedő folyamatnak a fontosabb részleteit foglaljuk össze. 3.3.2

A mimetikus kultúra

A sajátos emberi kulturális környezet első történeti manifesztációja a Donald által „mimetikus kultúrának” nevezett formáció. A kifejezés görög eredetű, és utánzásra, lejátszásra utal. Donald értelmezése szerint „A mimetikus készség vagy mimézis, utánzás a tudatos, önmaga által kezdeményezett reprezentációs tevékenység – szándékos, de nem nyelvi – létrehozására való képességen nyugszik.” (Donald, 2001. 155.) A mimetikus kultúra a Homo erectus kognitív univerzuma, amely kb. 2 millió évvel ezelőtt kezdődhetett és a Homo sapiens megjelenéséig meghatározó szerepe volt. A mimetikus elme működése jelentős különbségeket mutat az epizodikus elméhez képest. A változások részben az elme belső működésmódjában mutatkoztak, részben a külvilág korábbitól eltérő értelmezését eredményezték. A belső reprezentációk differenciálódtak, lehetővé vált a reprezentációk újraírása, és a belső pszichikus világ tartalmainak felidézése nagymértékben függetlenedett a környezettől.

4. kép

22

Mimetikus kultúra

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM A gazdagabb belső pszichikus világ kialakulásával párhuzamosan megjelent a reprezentációk egy részének explicit, mások számára közölhető formájúvá alakításának igénye és képessége is. A folyamatok eredményeképpen a belső reprezentációkban tárolt információk válnak a legfontosabb kognitív erőforrássá és a további változások legfontosabb forrásává.6 A külvilág modelljei finomodtak, az emberi pszichikum alkalmassá vált az önreflexióra, valamint a szándék- és gondolattulajdonítás műveleteire. Ennek következtében a társas környezetet mintegy „animálta” a belső világ fokozott autonómiája és a bontakozó kreativitás. A mimetikus kultúra embere másnak és másképpen látja a világot és benne a társakat, mint az epizodikus világba zárt lény. 3.3.3

A mimetikus kommunikációs rendszer

A szándéktulajdonítás egyszerű esetei már bizonyos főemlősöknél is kimutathatók, az embernél azonban az intencionalitás többszintű, komplex rendszerei alakultak ki (Tomasello et al., 2005, 2007). Az osztott intencionalitás közös célokat, társasan koordinált cselekvési terveket és közös figyelmi jeleneteket foglal magában. A társakkal történő együttműködés, a társas vonzódás működésbe hozza azt a folyamatot, amelyet Csányi (1999) kommunikációs kényszernek nevez. A másodlagos és harmadlagos reprezentációk kialakításának képessége és a kommunikációs késztetés generálja az első sajátosan emberi információátvivő rendszert: a saját testtel történő szándékos közlést, a mímelést. A mimetikus kommunikációs rendszer intencionális, generatív (nyitott, fejlődő rendszer), és referenciális (valamire utal, valamit leképez). A mimézis a társas megértőképességnek a nyelvet megelőzően létrejött első formája, amely epizodikus adatbázisra épülő, fő vonásaiban analóg információátvitelt jelent. A mimetikus kulturális formáció fogalmának bevezetése képezi Donald koncepciójának azt az új elemét, amely a korábbi elképzelésektől eltérően magyarázza az ember kulturális evolúciójának folyamatát, a nyelv kialakulását és a tudat eredetét. 3.3.4

A mimetikus átadás következményei

A mimetikus átadás lehetősége a belső reprezentációk további differenciálódását hozta magával. A belső pszichikus világ szétvált egy személyes, részben implicit tartományra (lokális reprezentációk), és egy, a társak számára is kifejezhető, közös reprezentációs rendszerre, amely a csoportkommunikáció tartalmát képezte (globális reprezentációk). Megjelent a közös tudás, a szociális szemantika, a más szubjektumokkal megosztott „virtuális” realitás új világa. Elkezdődött a közös tudás megőrzésére, átadására és továbbfejlesztésére szolgáló eljárások és struktúrák kialakulása.

6

„A magányosan élő állatok a környezet pillanatnyi állapotát tekintik a legfontosabb információforrásnak. A társas állatok legfontosabb információi már egy jóval szűkebb körből, a társaktól származnak, a konstrukciós készség pedig lehetővé tette, hogy az ember az elméjében raktározott információkat tekintse a legfontosabb környezetnek…” (Csányi, 2006. 342.)

23


5. kép

Kulturális átadás

A kulturális átadás biológiai bázisaként a Homo erectus világában olyan speciális, genetikailag rögzült adaptációk jelentek meg, amelyeket a humán etológia protopedagógiának, röviden „pedagógiának” nevez. A „humán pedagógia” olyan, az emberi genomban rögzült adaptáció, amely a hatékony tudástranszfer biztosítására jött létre. A fajtársak közötti vertikális tudásátadás speciális formája, melynek lényeges eleme a „pedagógiai interakció”, ami sajátos szerkezetű kommunikációt jelent. A csecsemők veleszületett arcpreferenciája, tekintet-követése, imitációs hajlama – hogy csak néhányat említsünk a folyamatosan bővülő „alapképességek” listájáról – részelemeit képezik ennek az adaptációnak. 3.3.5

A mitikus kultúra

A Homo erectus mimetikus kultúrája – amely feltehetőleg a nyelvhasználat bizonyos előformáit is magában foglalta – sikeres adaptációnak bizonyult, hiszen több mint egymillió éven át fennmaradt. Stabil társas szerveződések jöttek létre, az előembercsoportok élettere a földfelszín nagy részére kiterjedt. A Homo erectus világában azonban szinte megállt az idő. A változatlanság egyik oka az lehetett, hogy az előemberek közös tudása „epizodikus adatbázisra” épült, kommunikációjuk még mindig túl szorosan kötődött az eseményekhez, és erősen kontextusfüggő volt. A beszéd megjelenése volt az a tényező, amely jelentősen kibővítette a belső reprezentációs modellalkotás lehetőségrendszerét, és a kommunikáció jóval absztraktabb, hatékonyabb formáit tette lehetővé.

24


6. kép

Az első szó

Donald a kulturális evolúciónak ezt az új fázisát mitikus kultúrának nevezi, utalva a terminussal a beszélt emberi nyelv általa elsődlegesnek tekintett funkciójára, és a kialakulásához vezető szelekciós nyomás természetére. Szerinte a nyelv az elme értelemkereső konstrukciós törekvéseinek eszközeként jött létre. „Az elme túllépett az események epizodikus észlelésén, az epizódok mimetikus rekonstrukcióján a teljes emberi univerzum megértő modellálásához” (Donald 1999/2001. 195.).7 3.3.6

Médiumváltás

A Homo sapiens számára a valóság nyelvi szimbólumokkal történő reprezentációja rendkívül hatékony modellező és kommunikációs eszközt biztosított. Lehetővé vált az egyén elméjében reprezentált világ finom analízise, és ezáltal a világ átalakítása – és az elme átalakulása. Fontos feltétele volt a nyelv létrejöttének a szemiotikai készség és késztetés, a jelek feltalálásának, a jelkészlet folyamatos bővítésének, továbbfejlesztésének képessége. A nyelv megjelenésével az ember világába belépett 7

A nyelv kialakulásának magyarázatára más elképzelések is léteznek, ezek azonban Donald felfogásával inkább kiegészítő, mintsem kizáró viszonyban vannak. A legelfogadottabb az a felfogás, amely az emberek társas életmódjából adódó kihívásokra vezeti vissza az emberi információcsere eme különösképpen hatékony formáját (a „szociális agy” vagy „machiavellista intelligencia” hipotézise). A csoportban élő embernek számon kellett tartania az összetett és folyamatosan változó társas relációkat, amelyek egyre bonyolultabbá váltak a kifinomult kölcsönös intencionalitás illetve az elmeteória képességének következtében. Létfontosságúvá vált a másik szándékainak gyors felismerése, baráti vagy ellenséges érzületének, megbízhatóságának megítélése – és az erre vonatkozó információk megosztása, kicserélése. Fukuyama megfogalmazása szerint „az ember környezetének legfontosabb és legveszélyesebb része nagyon hamar a többi ember lett, és emiatt nagyon gyorsan a szociális interakciót elősegítő kognitív készségek kifejlesztése lett az evolúciós fitnesz legdöntőbb követelménye.” Fukuyama, F.: A nagy szétbomlás. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2000. 241.

25

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM a modellalkotás új szintje, a szimbolikus invenció. Vegyük észre: a fejlődésnek ezen a pontján médiumváltás történt! Most már a belső reprezentációkból eredő közlési szándékokat nem a test fejezi ki vizuálisan dekódolható formában, hanem egy specializálódott szervrendszer, a hangképzőrendszer által generált levegőrezgés-sorozat. Ezen a ponton született meg az első absztrakt emberi szimbólumrendszer. 3.3.7

A nyelv virtuális világa

A nyelv több, mint a valóság elemeiről alkotott reprezentációk egyszerű „megcímkézése”. A nyelvi szimbólumok közös társas entitások, és ez adja azt a pragmatikai hátteret, amely lehetővé teszi, hogy megértsük mások kommunikációs szándékait (interszubjektivitás). Ezen túl a nyelvi jelek többféle perspektívából jelenítik meg a valóságelemeket, amelyek így függetlenek lehetnek az adott perceptuális szituációtól – vagyis a kommunikáció céljától függően ugyanazon dolgot többféleképpen lehet tekinteni. A nyelv átalakítja a kognitív reprezentációk természetét is. „Ezáltal egy absztrakt, virtuális realitás jön létre, amelyben az objektumok – legyenek azok tárgyak vagy személyek, valósak vagy képzeltek, vagy a közöttük levő relációk reprezentációi – tulajdonságait a nyelvet használó elme adományozza” (Csányi, 2006, 73.). 3.3.8

A nyelv szerepe a tudásátadásban

A beszélt nyelv alapvető jelentőségű a tudásátadásban. Nagyon pontos információátvitelt tesz lehetővé, ideális tanítási és tanulási médium; teljesen átformálja az emberi ontogenezis kulturális ökológiai fülkéjét, lehetővé teszi a szimbólumhasználatra épülő gondolkodásmódot, amelyet „gyakorlott szimbólumhasználókkal folytatott, hosszú évekig tartó interakció során lehet magas szinten elsajátítani” (Tomasello, 1999. 225.). A nyelvhasználó társadalmakban felnövő gyermek nyelvi közvetítéssel ismeri meg a valóságot. Ebben kulcsszerepe van azoknak a társas interakcióknak, amelyeket Tomasello „közös figyelmi jeleneteknek”8 nevez. Ezeknek a felnőttekkel folytatott interakcióknak a következtében alakul ki az a nyelvhasználó emberre jellemző világlátás, amely a valóság olyan aspektusait tartalmazza, amelyek a preszimbolikus megismerés számára nem léteznek. Az élőbeszéd, a „face-to-face” kommunikáció az emberek közötti kapcsolattartásnak a mai napig a legalapvetőbb és leghatékonyabb eszköze. A nyelvhasználaton alapuló információcsere komplex, „szélessávú” információátvitelt tesz lehetővé. A beszédfolyamat során az akusztikus jeleket vizuálisan észlelhető metakommunikációs, nonverbális jelzések egészítik ki, de a közléssel kapcsolatos érzelmi hangoltság az akusztikus jelekre „ráültetve” is átvihető.9 3.3.9

A teoretikus kultúra

A Donald által teoretikusnak vagy modernnek nevezett kulturális formáció az emberi információkezelés legújabb dimenziója. Ennek forradalmian új eleme a 8 9

Tomasello alkotta kifejezés, angol formája: „joint attentional interactions”. A szaknyelv ezeknek a funkcióknak a megjelölésére a következő kifejezéseket használja: paraverbális információk, a beszéd „szupraszegmentális”, illetve „ektoszemantikai” sávja.

26

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM szimbólumok korábban nem ismert új osztályának a felfedezése: külső, grafikus reprezentációk készítésének feltalálása. Ez a „vizuoszimbolikus újítás” ismét alapvetően változtatta meg az ember kulturális környezetét, a kulturális habitust és a belső reprezentációs mintázatok szerveződését. Az addig csak emléknyomokban létező reprezentációk (engramok az agyban) kihelyezhetők lettek az ún. „külső szimbolikus tároló rendszerekbe (KTR)”, illetve „külső memóriamezőkbe”.

7. kép

Teoretikus kultúra

A memórián kívüli külső emlékeztető jelzésekkel (exogramok) a közös, interszubjektív belső reprezentációk materializálódtak, nyilvánossá, tartóssá és általánosan elérhetővé váltak, és ennek messzemenő következményei lettek az ember kognitív világát illetően. A tudaton kívüli információrögzítés lehetővé tette a tudásnak az élő agytól történő elkülönítését, és ezzel objektív tudásrendszerek felépítését. Az emberiség kulturális történetében ez volt az a fordulópont, amikor a változások ténylegesen kumulatívvá váltak, felgyorsultak, működésbe lépett a „lendkerékhatás.” A „teoretikus kultúra” elnevezés utal arra, hogy ez a kognitív készségrendszer a korábbinál magasabb szintű, hatékonyabb analitikus gondolkodást és elméletalkotást tett lehetővé. 3.3.10 Új kulturális kulcskompetencia A külső szimbólumrendszerek létrehozásához és értelmezéséhez ki kellett alakítani, és generációról generációra meg kellett tanulni a tudattartalmak jelekké kódolásának illetve a jelek dekódolásának képességét. Mindez az ember neuronális információfeldolgozó apparátusának igen komplex, összehangolt működését igényli. Különösen intenzív az agy működése figyelmes, elmélyült olvasás közben. Amikor olvasunk, villámgyorsan adatokat, szimbólumsorozatokat táplálunk be az agyi információfeldolgozó rendszerbe, amelyeket az agy szintetizáló és integráló működése

27

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM többféleképpen értékel ki. Az információkat strukturáljuk, beillesztjük meglévő tudásrendszerünkbe, így építjük ki és bővítjük ún. explicit, szemantikai, analitikus tudásunkat. Ez a tevékenység elsősorban a bal agyféltekéhez kötődik, amely a logikus, verbális működések fő központja. A felvett információk alapján azonban képzelőerőnk is működésbe lép, és egy sajátos intuitív képvilágot alkotunk. Ennek a funkciónak a jobb agyfélteke a fő színtere, amely az implicit, személyes, érzelmekkel átszőtt, intuitív és képszerű, ún. epizodikus tudás- és élményvilág központja. A szemantikus és elemző tudást mindig kiegészíti a képszerű, holisztikus valóságfelfogás. Olvasás közben mindkét agyfélteke intenzíven működik, egymással állandó kölcsönhatásban módosul és strukturálódik. Az olvasás a modern ember legalapvetőbb kognitív kompetenciája: az új médiumok üzeneteit az olvasott ember tudja jól értelmezni. A műveltség fogalma elválaszthatatlan az olvasástól; jól működő értékorientált és tudásközéppontú társadalom el sem képzelhető az olvasás képességének általános megléte és gyakorlása nélkül. 3.3.11 A teoretikus kultúra lehetőséghorizontja A beszéd lehetővé tette a jelen nem lévő entitásokra, személyekre, dolgokra történő utalást („kihelyezés”), azonban a beszélgetőpartnereknek egy időben, egy helyen, közös akusztikai térben kellett tartózkodni. A kihelyezett szimbólumokkal a gondolatközlésnek ez a korlátja is megszűnt: személytől, tértől és időtől függetlenné vált az emberi tapasztalatok, tudások, elképzelések átadása. Ezzel kiszélesedett az átadható és átvehető tudások köre, megnövekedett a személytelen, közvetlenül nem tapasztalt dolgok szerepe tudáskészletünk kialakításában.10 Az ősi írásformák a gondolatok vizuálisan érzékelhető jelekkel történő közvetítésére tett kísérletek voltak, és nem, vagy csak igen áttételes formában kapcsolódtak össze a beszéddel. (Donald, 1991/2001, 254.) Az élő beszéddel összefonódott fonetikus írás sikerét egyszerűségének, így könnyű megtanulhatóságának köszönheti, valamint annak, hogy közvetlenül leképezi a hangzó beszédet. Ezzel az írásmóddal minden leírható, amit el lehet mondani, és minden leírt dolog elmondható is. Verba volant, scripta manent – a szó elszáll, az írás megmarad. A latin mondás annak a jelentős következményekkel járó változásnak a lényegét ragadja meg, amelyet a fonetikus írás megjelenése eredményezett az emberi társadalmak fejlődésében. Hajnal István a következőt írta a folyamatról: „Amíg a szóbeliség uralkodott, a társadalom szerkezettagjai, részecskéi sima gépkerekekként, egymást épp csak érintve, egymás mozgását fel sem véve forogtak 10

Ennek a tudáskoncentrálásnak a tömeges lehetőségét a nyomtatás teremtette meg. Hogy az olvasás milyen szerepet játszott a modern emberi személyiség felépítésében tömören, metaforikusan kifejeződik a müncheni neurobiológus, Ernst Pöppel egy előadásának címében: „Lesen als sammeln und sich sammeln” – magyarul talán úgy lehetne visszaadni, hogy „Az olvasás mind tudásgyűjtés és önmagunk összeszedése”. (Pöppel, Ernst: Lesen als Sammeln und sich sammeln. Neurowissenschaftliche Grundlagen der Lesefähigkeit. Teleakademie, Südwestfunk, 1998.) Pöppel itt kifejti, hogy olvasás során kettős értelemben beszélhetünk önmagunk „összeszedéséről”. Egyrészt koncentrálunk egy – a könyv által generált – belső folyamatra, miközben fantáziánk segítségével saját képi és gondolati elképzelésvilágot alakítunk ki („mit Fantasie eine eigene Vorstellungswelt aufbauen”). Másrészt információkat gyűjtünk, ezeket strukturáljuk és így épül bennünk egy folyamatosan bővülő gondolat-világ, amelyben ismerősen mozgunk („formen wir eine sich immer ausdehnende gedankliche Landschaft in der wir uns wissend bewegen können”).

28

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM egymás mellett. Az írás fogazottá tette e kerekeket, mind finomabban: s az önálló alkatrészekből mozgásukat egymásra átvivő, egymást módosító alkatrészek lettek”.11 Az írásbeliség nem automatikus következménye a szóbeliségnek. Míg a beszélt nyelv valamennyi emberi társadalom közös jellemzője, írást az emberi kultúrák alig 10%-a fejlesztett ki. A beszéd megtanulását velünk született készségek segítik és irányítják, az írás és az olvasás képességének elsajátításánál azonban csak általános tanulási képességünkre támaszkodhatunk. 3.3.12 Teoretikus kultúra és kognitív architektúra Azzal, hogy a grafikus reprezentációk feltalálásának következtében a hangsúly az auditív modalitásról a vizuálisra helyeződött, változni kezdett az egyének kognitív információfeldolgozó rendszereinek működése is. Ennek következtében azonban – az előző két átmenettől eltérően – sem az agy térfogata, sem anatómiai makroszerkezete nem változott, de módosult az agykéreg bizonyos újabb részeinek (elsősorban a harmadlagos kérgi területek) szerveződése. Fontos megemlíteni, hogy ez a módosulás ontogenetikus – azaz az egyedfejlődés során történik. Ahogyan Tomasello fogalmaz: „az egyedfejlődés során [...] a gyermekek magukba szívják mindazt, amit a kultúrájuk kínál nekik, s ennek során sajátos perspektivikus kognitív reprezentációkat hoznak létre”. (Tomasello, 1999. 213.). Az írás és az olvasás képességének agykérgi szabályozó területei a kognitív architektúra genetikailag nem determinált tartományában (másodlagos kognitív architektúra) alakulnak ki. Az emberi agy ezen legplasztikusabb kérgi területeinek mikroszerkezete kultúránként változó, különböző mintázatokat mutat. Ez azt jelenti, hogy az ember kulturális környezete az ontogenezis során nem egyszerűen feltölti tartalmakkal a fejlődő agyat, hanem részben kialakítja az agy információfeldolgozó struktúráit is. 3.3.13 A teoretikus kultúra hatása A modern társadalmakban a vizuális szimbólumok váltak a meghatározó reprezentációs formává, ami megváltoztatta ezeknek a társadalmaknak a működését, és hatással volt az emberek gondolkodására. A narratív gondolkodás mellett megjelent az analitikus, paradigmatikus, logikai-tudományos világértelmezés, és a legfejlettebb modern társadalmak domináns részrendszereiben az elmélet-vezérelt gondolkodás vált uralkodóvá és hivatalossá. Az írásbeliségnek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását számos kutató elemezte. Közülük a legismertebbek a Torontói Iskolához tartozó társadalomtudósok, Marshall McLuhan, Walter J. Ong, Eric A. Havelock és mások.12 Magyar kutatók is foglalkoztak a témakörrel, többek között Hajnal István, akire a Torontói Iskola több kutatója is hivatkozott. A külső szimbolikus tárolóeszközök elterjedése életre hívta a szervezett, formális oktatás iránti igényt, mert az igen összetett szimbólumkezelő készségek elsajátítása 11 12

Hajnal István: Írásbeliség és fejlődés. In: Replika, 30. szám. „A gondolkodásnak és kifejezésnek számos olyan vonása, amelyet magától értetődőnek véltünk az irodalomban, a filozófiában és a tudományban, sőt az írástudók szóbeli diskurzusában is, nem közvetlenül veleszületett sajátossága az emberi létezésnek mint olyannak, hanem azon lehetőségek következtében jött létre, amelyeket az emberi tudat számára az írás technológiája tett elérhetővé.” Walter J. Ong: Orality and Literacy: The Technologizing of the Word, Methuen, London, 1982.

29

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM hosszú, rendszeres tanulást igényelt.13 A formális oktatás a kezdetektől a KTReszközök irányítása alá került. Az irányítás meghatározó eszközévé a curriculum vált, amely a társadalom által fontosnak tartott tudástartalmak és értékek mellett „a társadalmilag programozott gondolkodási készségek struktúráját” is tükrözi.14 3.3.14 A teoretikus kultúra kiterjesztése – a könyvnyomtatás Az írásbeliség azonban hosszú ideig csak egy szűk elitrétegre terjedt ki, a társadalom döntő hányada továbbra is a szóbeliség világában élt. A teoretikus kultúrában rejlő lehetőségek társadalmi méretekben megmutatkozó hatása a nyomtatás elterjedése után vált meghatározóvá: az új információs technológia átalakította a nyugati társadalmakat – és az egész világot. A könyvnyomtatással általánossá vált az emberi megismerés és cselekvésszervezés külső szimbólumtároló eszközökkel történő segítése.15 A könyv – mint személyesen használható és birtokolható mobil információtár – lehetővé tette, hogy tanártól és iskolától függetlenül hatalmas tudásterületekhez lehessen hozzáférni. Megjelent a tanulás individuális, elkülönült, introspektív formája, a sokféle személyes tudás autonóm, önirányításos és saját ütemű építésének lehetősége. Ennek a változásnak a jelentőségét nem lehet túlbecsülni. A külső szimbólumtároló eszközök megjelenésével – és a bennük tárolt információk mennyiségének exponenciális növekedésével – az emberek közötti különbségek forrásának egy új dimenziója jelent meg. Hatására tovább szélesedett az emberi képességek spektruma, és erősödött a polarizáció.16 Ez a differenciálódás napjaikban jelentősen felgyorsult az újabb, már szimbólumfeldolgozásra és közvetítésre is alkalmas eszközök 17 választékának rohamos bővülésével.

13

„Az emberi történelemnek ezen a pontján először volt szükség a gyermekek formális oktatására elsődlegesen azért, hogy elsajátítsák a vizuális-szimbolikus emlékezet növekvő terheit. Valójában a formális oktatást javarészt azért találták ki, hogy megkönnyítse a külső szimbolikus tárolórendszerek (KTR) használatát.” (Donald, 1991/2001. 279. o.) 14 Donald, 1991/2001. 298. 15 „Az emberek individualizációja jelentősen megnövekedett a külső szimbolikus tárolórendszerek elterjedésével .... az egyének az alternatívák sokaságából választhatnak....” (Donald, 1991/2001. 306.). 16 Az emberek a szimbolikus környezet értelmezésének képességét tekintve is polarizálódnak. Castells is felhívja erre a figyelmet, amikor arról ír, hogy „A multimédia világát két alapvetően különböző populáció fogja tehát benépesíteni: a médiával aktív kölcsönhatásba lépők; és azok, akiket a média irányít.” Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. 492. 17 „Az egyének az olvasás, írás és más vizuografikus képességek birtokában bizonyos mértékig olyanná válnak, mint a hálózati képességekkel rendelkező számítógépek; fel vannak szerelve a hozzákapcsolódásra, hogy rácsatlakozzanak bármelyik hálózatra, amely elérhetővé válik számukra. És ahogy rácsatlakoztak, képességeiket a hálózat és saját biológiai örökségük is meghatározza. Azok az emberek, akik az ilyen képességeknek híján vannak, elszigeteltek a külső emlékezeti rendszertől, valahogy úgy, mint a számítógép, amelyiknek nincs a hálózathoz kapcsolódáshoz szükséges input/output készüléke. A hálózat kódjait az emberek meghatározott csoportjai birtokolják. Akik ismerik a kódot, és hozzáféréssel rendelkeznek, azok számára közös a reprezentációk forrása és a bennük kódolt tudás is.” (Donald, 1991/2001. 172. o.)

30

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 3.3.15 A Gutenberg-galaxis és a Marconi-konstelláció A teoretikus kulturális formáció létrehozta a modern embert (Homo typographicus), és kiformálta a modern társadalmakat. A nyomtatással készülő külső szimbólumtároló eszközök által meghatározott kulturális formációt McLuhan találóan Gutenberg-galaxisnak nevezte. McLuhan fogalmazta meg azt a feltevést is, hogy a kibontakozóban lévő új információs technológia, az elektronikus médiumok világa – amelyet Marconi-, illetve Edison-konstellációnak nevezett – alapvetően átformálja a könyvbeliségen alapuló hagyományos információs világot és ezen keresztül az egész társadalmat. Olyan kihívás ez – figyelmeztetett McLuhan –, amellyel a Gutenberg-galaxisnak szembe kell néznie. Ma még nem tudhatjuk, hogy ez az átformálás teljesen új információs világot eredményez-e. Arra vonatkozóan sem lehet biztos tudásunk, hogy újra mélyrehatóan megváltozik-e kognitív architektúránk, reprezentációink szerveződési módja vagy hogy jelentősen változnak-e kognitív szokásaink. Vannak erre utaló vélekedések (Nyíri, 2003, Mérő, 2004, Castells, 2004 stb.), ahhoz azonban, hogy ezek érvényességét megítéljük, még túl rövid az az időtáv, amióta a „posztmodern elektronikus kultúrában” élünk. Merlin Donald a már többször idézett könyvében (Donald, 1991/2001) lényegében nem lép túl a teoretikus formáción. Megállapítja, hogy mai kognitív architektúránk az eddigi átmenetek eredményeképpen kialakult „hibrid elme”, amelynek működésében a domináns teoretikus szint alatt a mitikus, mimetikus és epizodikus rétegek is megnyilvánulnak. Sejteti, hogy a történet ezzel nem fejeződik be: a teoretikus architektúra újkeletű kombinációja az elektronikus médiumokkal, a számítógép-hálózatokkal ismét megváltoztatja a kognitív felépítést, de a változás mértékét még egy ideig nem fogjuk megismerni. 3.3.16 Az elektronikus információs világ új vonásai Ma annyi állapítható meg bizonyossággal, hogy az információs környezet technológiai összetevői két új elemmel bővültek. Az egyik újdonság az agy műveletvégző, „komputációs” tevékenysége bizonyos elemeinek a „kihelyezése”: az algoritmizálható agymunka gépesítése. Az exogramok puszta tárolásán túllépve az új artefaktumok, a számítógépek olyan KTR-eszközök, amelyek rendelkeznek az „exokomputáció” képességével.18 A Gutenberg-galaxis számára kihívást jelentő információs világ másik új eleme a telekommunikációs technológiák kidolgozása és viharos fejlődése. Az elektromos távíróval kezdődő folyamat történelmileg rövid idő alatt vezetett el a mai társadalmak közvélemény-formáló vezérmédiumáig, a mindenütt jelenlévő televízióig. A gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció integrációja elvezetett a világháló, a world wide web létrehozásához, amely napjainkban vezérmédiumként integrálja egységes információs és szabályozási rendszerré a tömegkommunikációs és informatikai részrendszereket (Berners-Lee, 1989). Kialakulóban van a működés és szerveződés új rendje: a hálózat. Nem véletlen, hogy 18

„Az alap KTR-hurok egy gyorsabb, hatékonyabb memóriaeszközzel egészült ki, amely külsővé tett bizonyos, a biológiai memória által használt kutató és letapogató műveleteket. A számítógép az emberi kognitív műveleteket egy új világba viszi; a számítógépek olyan műveleteket tudnak végrehajtani, melyek az öreg hibrid elrendezés határain belül nem voltak lehetségesek. Sok rendezőszabály és kutatófunkció, ami teljesen a biológiai memórián belül volt, most a külső memóriarendszerekben lakozik.” (Donald, 1991/2001. 308–309.).

31

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM az információs korszak első nagyigényű szociológiai összegzése „A hálózati társadalom” címet viseli (Castells, 2005).

8. kép

3.4

A kulturális változások mint kognitív architektúrák változásai.

ÖSSZEFOGLALÁS

A leckében először a modern emberi elme kialakulásának evolúciós hatásrendszerét ismertettük Merlin Donald elmélete szerint. Ezt követően vázoltuk fel az egyes kulturális formációk karakterisztikus jellemzőit a következő tagolásban: A mimetikus kultúra jellemzői: a mimetikus elme, a mimetikus átadás, a Homo erectus információs világa. A mitikus kultúra jellemzői: a nyelvi kommunikáció, a nyelv mint új médium, a nyelvi kommunikációval megjelenő virtuális realitás, a Homo sapiens új információs világa. A teoretikus kultúra jellemzői: az exogramok értelmezésének képessége, mint új kulturális kulcskompetencia, a „Homo tipograficus” új információs világa. Végül körvonalazzuk a kihívást, amelyet a Marconikonstelláció jelent a Gutenberg-galaxis számára és bemutatjuk az elektronikus információs világ karakterisztikus új vonásait. 3.5


Értelmezze a humán kognitív architektúra összetettségét a donaldi teória alapján! 2. Mutassa be az egyes kulturális formációkra jellemző kommunikációs formákat! 3. Hasonlítsa össze a Gutenberg-galaxis és a Marconi-konstelláció információs világát! 4. Melyek az elektronikus információs világ új vonásai? 1.

32


4. A GÉPI INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA KORAI FORMÁI 4.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse a gépi információtechnológia korai formáival. Tudatosítjuk a hallgatókban, hogy az „információtechnológia” sokkal tágabb jelentésű fogalom, mint ahogyan ma általában értelmezik. Megismertetjük a hallgatókkal a számítógépeket megelőző gépi információtechnológiai újítások azon vonásaival, amelyek az információfeldolgozás és kommunikáció korábbi formáitól eltérőek és egy teljesen új információs horizontot generáltak az elmúlt két évszázadban.

4.2

TARTALOM

Az információtechnológia fogalmának kiterjedt értelmezése. Az emberi pszichikum, a szociális szemantika és az eszközkonstrukció összefüggései. A gépi információtechnológia korai formáinak definíciója. A könyvnyomtatás forradalma. A könyvnyomtatás jelentősége, a Gutenberg-galaxis. A távközlés forradalma. A kép és hangrögzítés forradalma. Tömegkommunikáció, a műsorszórás forradalma. A McLuhan-galaxis. Médiumelméletek.

4.3 4.3.1


Információtechnológia

Ma információtechnológián (IT) illetve információ(s)- és kommunikációtechnológián (IKT) a jelfeldolgozásra, illetve jeltovábbításra szolgáló elektronikus információfeldolgozó és kommunikációs eszközöket értjük. A kifejezés szó szerinti jelentése azonban ennél jóval tágabb: magában foglalja mindazokat az eszközöket és eljárásokat, amelyek információfeldolgozásra szolgálnak. Ebben az értelemben az információtechnológia mint „alapfelszerelés” beépül valamennyi élőlény szerkezetébe, hiszen a „túlélőgépek” alkalmassága a környezettel történő interakciók során dől el, tehát egyúttal információfeldolgozó „interaktorok” is. Az evolúciós információtechnológia csúcsteljesítménye a „biológiai anyagból” megépített „high-tech” információs gép, az agy. Ennek az egyedülálló információs rendszernek a fejlődése eredményezte végső soron a gépi információtechnológia kialakulását is. A főemlősagy – evolúciós léptékkel mérve – explóziószerű fejlődésének oka és következménye az emberi agy és a környezet viszonyának radikális megváltozása. A homóagy számára ugyanis – a környezet fizikai paraméterein túl – létezik egy további realitás: a szellemi, kulturális szféra, a szubjektív érzések, jelentések, szándékok, eszmék és értékek világa. 4.3.2

Szociális szemantika és konstrukciós készség

A szellemi qszféra a kulturális evolúció eredményeképpen jött létre, nyitott és – a biológiai evolúcióhoz képest – rendkívül gyorsan változik. A két világ közös metszetének jól leírható része a hálózatosan kapcsolódó információs rendszerek topoló-

33

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM giája, dinamikája és információtartalma. Ebben a hálózatban konstruálódik folyamatosan a társas jelentések világa (szociális szemantika). Az ember születésétől fogva beágyazódik ebbe a kulturális hálózatba, az egyes emberi agyak mintegy a hálózat csomópontjait képezik. A homóagy struktúráját és mindenkori aktuális állapotát – a genetikailag determinált keretrendszeren belül – alapvetően ez a szemantikai háló határozza meg. Ez alkotja a mindenkori kognitív habitust, amely – mint sajátos kulturális ökológiai fülke – az agyba betöltődő, annak szerkezetét és működését determináló hatásoknak és tartalmaknak az egyik forrása. A kulturális környezet struktúraformáló hatása elsősorban az emberi agy filogenetikailag legfiatalabb részein (neocortex) realizálódik, amely részek rendkívüli plaszticitással rendelkeznek. Agy és környezet sajátos viszonya nem csupán a szociális szemantika disztributív és interszubjektív jelentésvilágában manifesztálódik. Az ember képes olyan eszközök létrehozására is, amelyek kiterjesztik az agy akciórádiuszát, kibővítik kapacitását, kiegészítik működési lehetőségeit. Ezt a belső reprezentációs rendszerek kreatív konstrukciós képessége teszi lehetővé. A nyelvi szimbólumok használata ugyanis a valóság olyan szintű modellezését és megértését tette lehetővé, amelynek alapján a társas találékonyság és alkotókészség (szociogenezis) létrehozta a technikai civilizáció változatos eszközrendszerét és gépvilágát, beleértve az információs eszközöket és gépeket is. 4.3.3

A gépi információtechnológia alapformái

A gépi információs és kommunikációs technológiák alaptípusai az információk rögzítésére, tárolására (memória), az információk transzmissziójára (kommunikáció) és az információk feldolgozására (processzálás) szolgáló eszközök és eljárások. A legősibb információtároló eszközök az előző fejezetben említett külső szimbolikus tárolás korai formái voltak: az altamirai barlangfestményektől az afrikai sziklarajzokon és az ó-egyiptomi hieroglifákon át a középkori kézírásos kódexekig. A kommunikáció eszközökben és eljárásokban megnyilvánuló technológiái – a futár- és postaszolgálatok, a korai optikai távközlés (füst, fény, mértaniidom-reláció és zászlójelek) története – szintén évezredes távlatokba követhető vissza. Az őskori csapdák, az ókori automaták, a középkori óraszerkezetek pedig a processzálás hosszú előtörténetére utalnak. Ennek ellenére, amikor az információtechnológia korai formáit vesszük számba, mindezek nem kerülnek tárgyalásra. Ez a leszűkítés azonban nem önkényes. Csak azokat a technológiákat vizsgáljuk meg, amelyek a mai információs és kommunikációs technológia közvetlen előformáit jelentik, és – önállóan vagy különböző összetett rendszerekben integrálva – a mai kognitív habitus infrastrukturális alap- és háttérrétegét is alkotják. A nyomtatás, a távközlés, a kép- és hangrögzítés és az elektronikus tömegkommunikáció eszközvilágának számbavétele során nem képezi törekvéseink tárgyát sem a technikai részletek bemutatása, sem az egyes technológiák fejlődéstörténetének felvázolása. Az érdekel bennünket elsősorban, hogy mennyiben változtatták meg ezek a gépi információtechnológiák az emberi információkezelés lehetőséghorizontjait, hogyan és milyen mértékben hatottak életvitelünkre, valóságszemléletünkre, gondolkodási szokásainkra.

34


A könyvnyomtatás

Az első – és mindmáig legnagyobb hatású – információs forradalmat a könyvnyomtatás európai technológiájának a kifejlesztése indította el. A 15. század első felének Európájában már a levegőben lehetett a könyvek mechanikus előállításának gondolata. A nyomtatás kulcsa, a negatív bélyegző, régóta ismert és használatos eszköz volt, de általánosan elterjedtté vált ebben az időben a fametszetes táblanyomatok készítése is. A kéziratos könyvek készítése akkor már legalább két évszázada kilépett a kolostori keretek közül, szaporodtak a könyvmásoló műhelyek, a könyvek iránt sokrétű – és egyre növekvő volumenű – kereslet mutatkozott. Ezek a körülmények szinte szükségszerűen vezethettek el a könyvkészítés alternatív, a korábbinál kevésbé idő- és munkaigényes, hatékonyabb és olcsóbb lehetőségeinek kereséséhez. A különálló írásjelekből összerakható nyomótáblával történő könyvkészítés technológiája Kínában és Koreában már évszázadokkal korábban ismert volt, és nem kizárt, hogy híre Európába is eljutott. Minden feltétel készen állt tehát ahhoz, hogy Európában is meginduljon a könyvek nyomtatással történő előállítása – „csupán” a megvalósításra kellett várni. A korabeli – meglehetősen gyér – dokumentumokból és későbbi leírásokból az derül ki, hogy Németország, Hollandia és Franciaország határvidékén, Strassburg, Mainz, Avignon és Haarlem térsége volt a bölcsője azoknak a fejlesztéseknek, amelyek eredményeképpen megszületett a könyvek sokszorosításának gépi technológiája. A fejlesztőknek számos problémára kellett megoldást találniuk.19 4.3.5

Gutenberg újítása

A problémák megoldása – az ismert történelmi dokumentumok alapján – egyetlen alkotó, Johann Gutenberg mainzi aranyműves mester géniuszának tulajdonítható.20 Korszakalkotó találmányával – a könyvmásolás folyamatos kézmozgáson alapuló analóg „technológiájának” részekre bontásával – a szövegek sokszorosításának alapvetően új, „digitalizált”, gépi eljárását vezette be.21

19

Várkonyi Nándor a problémák forrását a következőképpen foglalta össze: „A kivitel a mi szemünkben már magától értetődőnek tetszik, a leendő nyomdászat előtt azonban ott állt egyik oldalon a kézzel írott ezeroldalas kódex, a másik oldalon a betűbélyegző, meg esetleg a táblanyomat. Lehet-e a hullámzó betűtengert cseppjeire, alapelemeire bontani úgy, hogy újra meg újra tengerré sűríthető legyen, híven kövesse a szavak, mondatok szüntelenül váltakozó, ezeralakú hullámverését. Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Széphalom Könyvműhely, 2001. 265. 20 „A gondolatot, amellyel az emberiség Kínától Hollandiáig évszázadokon át küszködött, egy csapásra megvalósította, s az ő megvalósítását ma sem, azóta sem váltotta fel más, új, jobb megoldás” – írta Várkonyi Nándor a múlt század közepe táján. Majd így folytatta: „Nem Kolumbusz vakmerő, esztelen utazása választja el a középkort az újtól, hanem a betűsajtó megteremtése. Átalakította a világot, s ma is uralma alatt tartja; az újabb gondolatot terjesztő, sokszorosító, megörökítő találmányok: a gramofon, a rádió, a film, a mikrofilm csak kiegészítik az övét, de nem helyettesíthetik”. 21 „Gépre vitte át a kézírást, és gépiesen, azaz gyorsan és korlátlan mennyiségben sokszorosítani tudta... megteremtette a nyomtatás korszerű, sőt évszázadokra szóló eszközeit és technikáját.” Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Széphalom Könyvműhely, 2001. 319. p.

35


9. kép

Johann Gutenberg

A betűkészítés általa kifejlesztett technológiája, a betűk öntése igazi szabványosított tömegtermelés volt: egy nyomdász egy munkanap 5000 darabot tudott elkészíteni. Az eljárást jellemző másik gépi mozzanat az volt, amelynek során a precíziós présgép a szedőfelületre nyomta a papírt. Európában a nyomtatott könyv lett az első standardizált, sorozatgyártással előállított termék. Gutenberg sokoldalú kreativitással rendelkező ember volt: feltaláló, technikus, művész és üzletember egy személyben, akinek a könyvnyomtatás teljes vertikumára kiterjedő módszerét kisebb továbbfejlesztésekkel, módosításokkal egészen a XIX. századig szinte változatlan formában használták.22

10. kép 22

Gutenberg korabeli nyomdagép

„...a XVI-tól a XVIII. századig a hagyományos sajtón csupán részleteket érintő változások történtek; a nyomdászok majdnem 300 éven át megelégedtek ezzel a masszív szerkezettel, amelyen meglepően nagy sebességgel nyomtattak.” In: Febvre, L. – Martin, H. J.: A könyv születése. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

36


A könyvnyomtatás forradalma

A nyomtatott könyv nem légüres térbe érkezett, illeszkedett a kézzel másolt könyv több évszázados kultúrájához. Gutenberg és az ősnyomdászok „a szövegek mechanikai úton történő reprodukálásában kezdetben talán nem is láttak mást, mind kényelmes technikai újítást, amely főleg a mindennapi szövegek sokszorosításánál 23 hasznos.” Az új technológia azonban olyan mértékű kibocsátásnövekedést eredményezett, amely önmagában, a szövegek tartalmától eltekintve is forradalmi válto24 zást idézett elő. A könyvek tömeges előállítása rövid időn belül lehetővé tette, hogy minden olvasni tudó ember hozzájuthasson a számára érdekes könyvekhez,25 hosszabb távon pedig hozzájárult az általánossá váló tömegoktatás bevezetéséhez. A nyomtatás első 50 évében 30–35 000 könyv jelent meg, ami becslések szerint 15–20 millió példányszámot jelenthetett. A XVI. században a példányok száma már elérhette a 150–200 milliót. Ezeknek nagy része latin nyelvű volt. A latin mellett azonban egyre nagyobb szerepet kaptak a nemzeti nyelvű kiadások, és nemsokára a latin nyelvű könyvek kisebbségbe kerültek. 1575-ben Párizsban például a könyvek többsége már francia nyelvű kiadás volt. A könyvek növekvő mennyiségét egy idő után már nem lehetett fejben számon tartani, ezért megszületett a számbavétel máig élő eszköze, a bibliográfia. Az első bibliográfia Gesner Konrad Bibliotheca Universalisa volt, amely 1545-ben jelent meg. A XVI. században nyerte el a könyv mai formáját is: oldalszámozással, címlappal, fejezetcímekkel, hivatkozásokkal stb. 4.3.7

A könyvnyomtatás jelentőségének korai felismerése

A nyomtatás jelentőségét már a kortársak is felismerték. Guilaume Fichet, a párizsi Sorbonne tanára 1471-ben ezt írta: „Valóban, a könyvnyomtatás művészetének feltalálója megérdemli, hogy minden Múzsa, minden művészet és minden könyvszerető ember ajka isteni dicsérettel illesse… mert ő úgy alkotott betűket, hogy mindent, amit az ember csak kigondolhat és kimondhat, a legrövidebb idő alatt megrögzíthetjük és átadhatjuk az utókor emlékezetének.”26 Luther pedig asztali beszélgetéseiben így írt a könyvnyomtatásról: „A nyomtatás a legfelsőbb és legnagyszerűbb kegyelmi ajándék, amely által Isten az evangélium ügyét előbbre viszi...”27 Az új sokszorosítási technika gondolatterjesztő ereje azonban meglepte azokat is, akik tudatosan épí23

Febvre, L. – Martin, H. J.: A könyv születése. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 149. „Sem Gutenberg, sem az ősnyomdászok nem sejtették, hogy mesterségük a történelmet irányító erők sorába fog lépni. Maga Gutenberg nem akart egyebet adni géppel – tehát olcsóbban és nagyobb számban – írott kódexnél.” Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Széphalom Könyvműhely, 2001. 327. p. 24 „Az új eljárás által nyújtott lehetőségek azonban hamarosan nyilvánvalóvá váltak, és mélyreható változásokat előidéző hatásai szintén megmutatkoztak, ugyanis a nyomtatás azáltal, hogy a szövegeket szélesebb körben hozzáférhetővé tette, igen gyorsan akkora hatóerőt biztosított nekik, amelyet nem lehet a kéziratokéhoz hasonlítani.” Febvre, L. – Martin, H. J.: A könyv születése. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 149. p. 25 „De a XVI. század könyvtermése már olyan méretű, hogy a nyomtatott könyv ekkor mindazok számára elérhetővé válik, akik olvasni tudnak.” Febvre, L – Martin, H. J., i. m., 160. 26 Várkonyi Nándor idézi, in: Az írás és a könyv története. Széphalom Könyvműhely, 2001. 288. 27 Várkonyi Nándor idézi, in: Az írás és a könyv története. Széphalom Könyvműhely, 2001. 289.

37

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM tettek rá.28 Luther például egy, a pápának írt levelében a következőket írta: „Rejtély számomra, hogy téziseim oly sokfelé eljutottak, hiszen tudós köröknek készültek, olyan nyelven, amelyet az egyszerű emberek meg sem értenek.”29 Francis Bacon, a nagy angol filozófus fő művében, a Novum Organumban30 1620-ban már a nyomtatás történelemformáló erejéről írt: „Észre kell vennünk három jelentős, az ókorban ismeretlen felfedezésnek az erejét, hatását és következményeit. A világ arculatát és állapotát a nyomtatás, a puskapor és az iránytű változtatta meg.”31

11. kép 4.3.8

A Vizsolyi Biblia

A Gutenberg-galaxis

A 20. század második felében különösen erősen tudatosodott a könyvnyomtatásnak az európai és általában a nyugati társadalmakat átformáló hatása – részben a történelmi távlat miatt, részben az újabb információs forradalom kibontakozásának a kontraszthatásában. Az 1960-as években Marshall McLuhan, a kanadai médiakutató író könyveiben és próféciaszerű nyilatkozataiban a könyvek világának hanyatlását prognosztizálta egy új, elektronikus médiakörnyezet növekvő dominanciája mellett. Legismertebb könyve, „A Gutenberg-galaxis: a tipográfiai ember létrejötte”32 már a címében exponálja alaptéziseit: a modern Európa és általában a nyugati társadalom arculatát a

28

Várkonyi ezt a belső dinamikát a folyamat gépesítéséből eredezteti: „A nyomtatással a könyv, a mű a gép hátára került, gépi termékké vált… mozgása a gép természetéhez idomult, önállósult… S minthogy a könyv gondolatokat hordoz, a gondolat is tömegcikké vált, önállósult.” Várkonyi Nándor, i. m., 257. 29 Neil Postman idézi, in: Postman, Neil: Technopoly: The Surrender of Culture to Technology. New York, Vintage Books, 1992. 64. 30 Novum organon scientiarum (Novum Organum). 31 Bacon, Francis: Novum Organum, Aphorism 129. 32 McLuhan, Marshall: The Gutenberg Galaxy: The Making of Typographic Man. University of Toronto Press, 1962. Magyarul: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Budapest, Trezor Kiadó. 2001.

38

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM nyomtatás és a könyv formálta ki, és a nyomatott szövegek primátusára épülő kultúra az emberek pszichikumát is átformálta.

12. kép

McLuhan könyvének borítója

McLuhan művei irodalom- és kultúratörténeti, filozófiai, tudomány- és technológiatörténeti, szociológiai, futurológiai-prognosztikai elemek sajátos, avantgárd szintéziséből tevődnek össze. Szövegei helyenként az elektronikus médiavilág hatására kibontakozó új kultúra manifesztumának és apologetikájának formáját veszik fel, ezért világszerte éles és szenvedélyes vitákat váltottak ki.33 Kétségtelen azonban, hogy nagy hatású, iskolateremtő gondolkodó volt, aki az elsők között vette észre és jelezte az információs környezet radikális megváltozását és felfogásának alapelemei mára beigazolódni látszanak. Az ún. médiumelmélet későbbi képviselői – részben McLuhan tanítványai – meggyőző érveket, részletes elemzéseket sorakoztattak fel a mester kommunikáció-középpontú világértelmezésének alátámasztására. 4.3.9

The Printing Press as an Agent of Change

McLuhan egyik tanítványa, Elisabeth Eisenstein alapvető művében („A könyvnyomtatás mint a változás egyik hajtóereje: kommunikáció és kulturális átalakulás a korai modern Európában”)34 részletesen elemezte a könyvnyomtatás szerepét a korai modern Európa kialakulásában. Számos példán keresztül mutatja be azt, hogyan változtatta meg a nyomtatás az információk gyűjtésének, tárolásának, előkeresésének, elemzésének, felfedezésének és elterjesztésének módszereit. Bizonyítékok sorát vonultatja fel annak igazolására, hogy az újkor három nagy szellemi áramlatának, a reformációnak, a késői reneszánsznak és a tudományos forradalomnak egyik fő előrevivő ereje a könyvnyomtatás feltalálása és elterjedése volt.

33

Magyar nyelven Halász László foglalta össze ezeket a vitákat (Halász László (szerk): Vége a Gutenberg-galaxisnak? Budapest, Gondolat, 1985.). 34 Eisenstein, E.: The Printing Press as an Agent of Change: Communication and Cultural Transformation in Early –Modern Europe. 1–2 vols. Cambridge University Press, 1979.

39


13. kép

Eisenstein könyve

Könyvének bevezetésében felhívja a figyelmet arra, hogy – ahogyan azt a könyv címe pontosan kifejezi – a nyomtatás nem az egyetlen, hanem csak az egyik oka volt az Európában bekövetkezett jelentős szellemi-kulturális és politikai átalakulásoknak. Ezzel a kiegyensúlyozott, a jelenséget sokoldalúan, az összefüggések rendszerében bemutató megközelítéssel elkerüli a technológiai determinizmus csapdáját, amely a kommunikációs eszközök társadalmi hatását elemző szerzők egy részének szemléletét jellemzi. 4.3.10 A távközlés forradalma A XVII. század elejére a nyomtatás teljesen új információs világot hozott létre. A szövegek gépi sokszorosításának technológiája az ideák és tapasztalatok gyors és hatékony terjesztésével dinamizálta a szellemi szférát, felgyorsította a kulturális evolúciót és elvezetett a technikai civilizáció kialakulásához. Figyelemre méltó azonban, hogy egészen a 19. század közepéig az információ megjelenési formája, terjedésének sebessége alig változott, volumene pedig viszonylag egyenletesen növekedett. A nyugati civilizációnak több mint 300 éve volt arra, hogy az új információs technológia lehetőségeinek erőterében átszerveződjön, és a Gutenberg-galaxis jegyében a kultúra, a politika és a gazdaság működésének új rendjét alakítsa ki.

40

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM A 19. században aztán leleményes feltalálók – a fizika és kémia újabb eredményeire építve, azokat részben továbbfejlesztve – új típusú információrögzítő és -továbbító eszközök és eljárások sokaságát hozták létre. Az újabb információs forradalom előidézői azzal kísérleteztek, hogy hogyan lehetne az egy adott téridőben történt információs eseményeket eredeti formájukban megjeleníteni egy másik téridőben. A jelenségek szimbólumokkal történő, nyelvi-logikai leképezése helyett azok közvetlen lenyomatának átvitelére törekedtek, vagyis indexek, szignálok és szimptómák rögzítésére, illetve továbbítására. A valóságról készült leírás helyett a valóság felidézése volt a cél: az írás helyett a beszéd, a grafika és a festmény helyett pedig magának a látványnak a rögzítése illetve átvitele. Ezeknek a törekvéseknek a realizálásához az elektromosság és az elektromágneses hullámok, a sötétkamra és a fényérzékeny vegyületek ideális „médiumnak” bizonyultak, és az új álom alig 100 év alatt maradéktalanul megvalósult. Az emberek közötti információtovábbítás ezúttal is újabb korlátoktól szabadult meg – akárcsak a beszéd és az írás megjelenésekor. 4.3.11 Az elektromos távíró Az új információtechnológiai eszköztár első, széleskörűen bevezetett tagja a 19. század elején kidolgozott elektromos távíró volt. Bár többen kísérleteztek üzenetek távolsági átvitelére alkalmas elektromos készülékkel, a távíróvonalak kiépítése Amerikában és az európai kontinens nagy részén Samuel Morse 1837-ben szabadalmaztatott eljárása nyomán indult meg. Morse dolgozta ki az általánosan használt kódot is (Morse-ábécé).35

14. kép

35

Samuel Morse távírója

Egy kódrendszer kialakításakor fontos szempont az, hogy a kódolt szöveg a lehető legrövidebb legyen. Ennek klasszikus példája a Morse-ábécé. A Morse-kód háromféle jelet használ: rövid szignál (grafikai szimbóluma pont), hosszú szignál (grafikai szimbóluma vonal) és szünet. Morse úgy alkotta meg szimbólumrendszerét, hogy figyelembe vette az angol ábécé betűinek gyakoriságát az angol nyelvű közleményekben. Az e betű előfordulási valószínűsége a legnagyobb (0,1031) míg a z betűé a legkisebbek egyike (0,0005), így aztán nem meglepő, hogy a Morse-ábécében az e betű jele egy rövid szignál (.) míg a z betűé két hosszú és két rövid szignál (– – . .).

41

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM A távíró működésének alapját képező zseniálisan egyszerű ötlet az volt, hogy a vezetékben folyó elektromos áram felhasználható jelek továbbítására. A gyakorlatilag azonnali átvitelt biztosító elektromos áram arra szolgál, hogy az üzenet anélkül kerüljön át egyik téridőből egy másikba, hogy oda kellene szállítani az eredeti fizika hordozóját. Ehhez szükség volt egy kódolási lépésre, és az így kapott jel továbbítására alkalmas közegre. Az információátviteli lánc tehát: gondolat – (beszéd) – írás – Morse-jelek – elektromos áramingadozás – Morse-jelek – írás – (beszéd) – gondolat. A távíró (telegráf) – ahogy a neve is jelzi – részben még a korábbi írásos jelrendszer logikáján, az információk lineáris szimbólumsorozatok formájában történő átvitelén alapul. Az üzenetet az egyik térrészben az egyik szekvenciális kódból átírják egy másikba (nyelvi kód–Morse kód), a csatorna villámgyorsan továbbítja egy másik helyre, ahol visszaírják az eredeti kódba. 4.3.12 Az elektromos távíró az ipari társadalom alapvető kommunikációs eszköze Az első Morse-rendszerű távíró-összeköttetést 1844-ben létesítették Baltimore és Washington között. Ha a könyvnyomtatást néhány évtizeddel később találták volna fel, nem valószínű, hogy ez észrevehető változást okozott volna a késő középkori Európa működésében és fejlődésében. A távíró azonban a legjobbkor érkezett ahhoz, hogy az akkor már egyre jobban érzékelhető irányítási válságra megoldást jelentsen. A 19. század közepére ugyanis a termelés, az energiaforgalom és a szállítás rendszerei olyan mértékben felgyorsultak, hogy kézben tartásukhoz az addig megszokott irányítási eljárások alkalmatlannak bizonyultak – újabbak pedig még nem álltak rendelkezésre. Különösen nagy gondot jelentett ez a kontinensnyi méretű, rohamosan iparosodó USA számára. A problémák a vasúti szállítás expanziójából adódó forgalomnövekedés kezelésénél jelentkeztek a legsürgetőbben. Nem véletlen, hogy a távíró bevezetését követően együtt fejlődött a vasútvonalak és telegráfvonalak hálózata.36 De ekkor már a közigazgatás, a gazdaság és a gazdaságirányítás, a pénzügyi rendszer, a politika, a honvédelem, a közbiztonság működésének hatékony összehangolása sem volt megoldható kiterjedt telekommunikációs infrastruktúra nélkül. A modern ipari társadalmak működése a távíró, a telefon és a később kifejlesztett távközlési eszközök nélkül elképzelhetetlen. 4.3.13 Az elektromos távíró megváltoztatja az ember információs világát A távíró megjelenéséig – rendszerbe szervezett hang-, füst-, fényhatások sporadikus, többnyire hadviselési célra történt felhasználásától eltekintve – az információ nem haladhatott gyorsabban, mint az azt hordozó ember (gyalog, lóháton, hajón, kocsin, vonaton) vagy valamilyen szimbólumtároló artefaktum segítségével (levél, könyv, újság stb.) a felsorolt szállítóeszközökre téve, vagy postagalamb (holló) lábára kötözve.37 A távíró – és ezáltal az elektronok sebességével haladó információátvi36

37

„1852-ben már 13 ezer mérföldnyi vasútvonal és 23 ezer mérföldnyi telegráfvonal működött, s ez a két infrastruktúra olyan elosztási és ellenőrzési hálózattá fejlődött tovább, ami aztán fokozatosan kiterjedt az egész kontinensre.” Beniger, J., i. m., 48. A tudomány- és technikatörténetben ritkák az ilyen „clear cut” átmenetek. A távközlésnek is voltak előzményei. Az ókor számos távírórendszerének leírását olvashatjuk például Polübiosz történeti

42

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM tel – megjelenésével elvileg megszűnt az emberi kommunikáció térbeli korlátozottsága. Ez – ahogyan fentebb utaltunk rá – nélkülözhetetlen volt a gazdaság és a társadalom további fejlődéséhez, és hozzájárult a fejlett jóléti társadalmak kialakulásához. Ugyanakkor – ahogyan azt Neil Postman több könyvében megfogalmazta – a korlátozás nélkül bárhová azonnal eljuttatható, korábbi kötöttségeitől megszabadult információ módosította az információ fogalmának jelentéstartalmát is, és ez nem hagyta érintetlenül a társadalmi diskurzus jellegét sem. Az elektronikus távíróval a kontextus nélküli információk áradata is felerősödött, amely információknak nem szükséges relevánsnak és racionálisnak lenni, elegendő ha újak, érdekesek és különösek. 4.3.14 A telefon A telefon feltalálása volt a távközlési forradalom következő lépése. Az emberi hang közvetlen átvitele volt valójában az új kommunikációs eszköztár első teljes értékű képviselője. A vezetékes hangátvitel során ugyanis a távíróval ellentétben kiiktatódik az ember fentebb említett kódoló és dekódoló tevékenysége. A szó nem elszáll, hanem az elektromos áram segítségével átrepül egy vezetéken, hogy megszólaljon egy másik téridőben is. A hanghatás, a beszédfolyam a maga fizikai valójában kerül át a csatornán a hang által keltett levegőrezgés fizikai paramétereivel analóg áramingadozások formájában. A másik térrészben az áramerősség ingadozásai mechanikus rezgéseket indukálnak, és a keltett levegőrezgések eredményeképpen rekonstruálódik, megszólal az átvezetett hang. Megtörténik a csoda: a beszélőknek nem kell azonos helyen lenniük, mégis beszélgethetnek egymással. Graham Bell, aki az első, már használható telefon konstruktőre volt, a philadelphiai centenáriumi világkiállításon mutatta be készülékét a nyilvánosságnak.

könyveiben. (Z. Karvalics László: A távközlés adatbiztonságának őstörténete (i. e. 3000 – i. sz. 1889). In: Információ, társadalom, történelem – Válogatott írások, Typotex Kiadó, Budapest, 2003.) Horváth Péter tanulmányában is részletes leírás olvasható az elektronikus távíró korszakát megelőző távközlési rendszerekről: „A nem elektromos távközlés utolsó nagy eseménye, illetve fejlődési fázisa az optikai (távcsöves) elven kidolgozott országos hálózatok voltak. Claude Chappe 1789-től több kísérletet végzett, végül a francia nemzetgyűlés engedélyével és támogatásával 1793–94-ben kiépíthette a Párizs és Lille közti 190 km-es távolságon a szemaforokkal kódolt és távcsövekkel leolvasott távírórendszerét. A siker akkora volt, hogy 1852-re a francia hálózat 556 állomással 4800 km hoszszon működött.” Horváth Péter: Az információtudomány történeti háttere. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 48. évfolyam (2001) 6–7. szám.

43


15. kép

Graham Bell telefonja

1876. június 25-én II. Péter, Brazília császára is felfigyelt a készülékre. „Bell kisétált az erkélyre és a mikrofonba bemondta szokásosan mosolyt keltő, pontatlan Hamlet-idézetét …A császár döbbenten meredt a vasdobozos készülékre, és önkéntelenül felkiáltott: »Uramisten – ez beszél!«.”38 Átütő erejű újítás ez a személyes információközlés területén: a beszédkommunikáció térbeli korlátja elvileg megszűnt, és az egymástól elkülönült kommunikációs terek mellett – és helyett – megjelent a horizonton az egész földgolyóra kiterjedő közös akusztikai tér lehetősége. 4.3.15 A hangrögzítés forradalma A hangtovábbítás technológiájának kidolgozásával (1876) csaknem egy időben sikerült megoldani a hangok rögzítését is, cáfolva az ősi latin szentenciát: Verba volant, scripta manent. 39 Edison készüléke, a fonográf úgy emelte ki a beszédfolyamot a konkrét téridőből, hogy egy finom mechanikai rendszer segítségével a levegőrezgéssel analóg fizikai lenyomatot készített, amelyről aztán a folyamat megfordításával bármikor, bárhol, akárhányszor megszólalhatott az eredetivel megegyező hang! A feltaláló 1877. december 7-én mutatta be készülékét a Scientific American főszerkesztőjének, aki a következőképpen írta le az eseményt: „Miféle játékszert csináltál, Tom? – kérdeztem. EdisonHiba! A könyvjelző nem létezik. maga elé húzta 38

In: Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. Budapest, Móra, 1985. 341. Az első hangleképező készüléket 1857-ben készítette Léon Scott de Martinville, francia nyomdász. A „phonautographe” névvel jelölt készülék egy tölcsérből és egy forgatható hengerből állt. A tölcsér végét egy hártya zárta le, amelyre tű volt erősítve, ez karcolta be a hengerre helyezett papírlap koromrétegébe a hanghullámok amplitúdójával analóg jeleket. Ezzel a furcsa készülékkel sikerült először rögzíteni és láthatóvá tenni az emberi hangot. A szintén francia Charles Cros volt az, aki 20 évvel később, 1877-ben – Scott készülékével kísérletezve – rájött, hogy ha a hanghullámok egy rezgő tűvel lerajzolhatók, akkor ezekből a hullámokból vissza is alakíthatók az eredeti hangokká egy membránra erősített tű segítségével. Ebben az évben a kor amerikai feltalálósztárja, Edison is rájött erre a lehetőségre, és az év végére elkészítette a „phonograph” első példányát. Valamivel később a telefon feltalálója, Bell is kidolgozott egy hangrögzítő szerkezetet, amelyet „Grafofonnak” nevezett. Végül egy harmadik feltaláló, Emile Berliner készítette el a „Gramofon” néven bemutatott berendezést, amely a mai lemezjátszó közvetlen őse lett. In: Gregus, i. m., 350.

39

44

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM a gépet, és elkezdte forgatni. Ekkor legnagyobb meglepetésemre a gép megszólalt. »Jó reggelt, hogy vannak uraim? Mi a véleményük a fonográfról? Én jól vagyok. Jó éjszakát kívánok!« Ha azt mondom, hogy meglepődtem, ez aligha fejezi ki azt, amit éreztem.”40

16. kép

Edison és fonográfja

Míg a telefon a beszédkommunikáció térbeli korlátját szüntette meg, addig a fonográf, és a később kifejlesztett hangrögzítő készülékek az időkorlátot is: az elhangzó beszéd, az előadott zene elvileg az idők végezetéig bárhol és bármikor újra elhangozhatott. Az új találmányok segítségével a beszéd és a zene (és bármely egyéb hanghatás) az elhangzás akusztikai teréből bárhova átvezethetővé vált, ahol – az eredeti helyszínen történő megszólalással egy időben megszólalhatott, illetve keletkezésének közegéből „kiemelve” – bármely téridőben újra felidézhetővé vált. 4.3.16 A fényképezés A hangrögzítés és a hangtovábbítás új technikáinak kifejlesztésével párhuzamosan, illetve részben már azt valamivel megelőzően a látvány mechanikus megörökítésére, a valóság közvetlen leképezésére is megkezdődtek a kísérletek. A fényképezés esetében is a képalkotás és a képrögzítés automatikus, gépi jellegét kellett megvalósítani. 40

Uo. 353.

45


17. kép

The Pencil of Nature

A képalkotás fizikai folyamata az emberi szem működési elvét modellező sötétkamra (camera obscura) segítségével, míg a képrögzítés kémiai reakciókon alapuló művelete fényérzékeny vegyületek felhasználásával sikerült. Mind a sötétkamra, mind a fényérzékeny vegyületek létezése már évszázadok óta ismert volt, de azok a technikai-műszaki feltételek – beleértve az empirikus kémia ismeretanyagának fejlődését is –, amelyek lehetővé tették az első fényképezőgépek konstrukcióját és az első fényképek elkészítését, csak a XIX. század első felében alakultak ki. 41 Számos kísérletező, kreatív elme tevékenységének eredményeképpen a század második felében megkezdte hódító útját a fotográfia: az emberiség információtechnikai eszköztára tovább bővült. Az ikonikus ábrázolás új, a valóság analóg fizikai lenyomatát, illetve ezek sorozatát megjelenítő perspektívái tárultak fel. A világ addig tovatűnő, csupán emlékképként visszamaradó képi benyomásai kiemelhetővé váltak a jelenidejűség komplex ingerhalmazából, és ezzel másolhatók,42 megőrizhetők, s újra felidézhetők lettek. Bizonyos értelemben az időtől függetlenné vált a vizuális észlelés is. 41

„Különböző leírások más-más nevekhez kötik a fényképezés feltalálását, de az első fényképek készítői között: Niépce (1827), Daguerre (1829), és Talbot (1839) neve mindenütt felbukkan. Mindegyikük más eljárással jutott az eredményhez, és így nagyon valószínű, hogy – hasonlóan a rádió felfedezéséhez – térben és időben eltérő, de hasonlóan gondolkodó személyek párhuzamos munkája hozta meg az eredményt.... A »photography« szót többek szerint először John Frederick W. Herschel angol tudós használta 1839-ben, bár Daguerre nevéből is készítettek egy definíciót a fényképre, ez volt a »daguerreotype«. Talbot viszont eljárását Calotype-nek nevezte”. Steffer Sándor: Szórakoztató elektronikai készülékek és rendszerek. In: Az e-kommunikáció kultúrája. Buzás Ottó (szerk), Budapest, Magánkiadás, 2007. 332. 42 A fénykép a vizuális benyomást – akárcsak a nyomtatás a szöveget – tetszőleges példányban lemásolhatóvá teszi.

46


18. kép

Petőfi-daguerrotípia

4.3.17 A fényképezés hatása és következményei A fényképezés – akárcsak a távközlés – a modern ipari társadalom nélkülözhetetlen információs technikája. Gépesített képalkotó eljárások nélkül nem működne – és létre sem jött volna – a ma már természetesnek tekintett és megszokott társadalmikulturális-technikai környezet. A modernkori tudomány számára a különböző képalkotó eljárások kifejlesztése összevethető azzal a hatással, amit a könyvnyomtatás jelentett az újkori tudományos forradalomnak. Az asztrofizika, a részecskefizika, a kozmológia, a krisztallográfia, a neurobiológia, az elméleti és gyakorlati orvostudományok – hogy csak néhány területet soroljunk – képalkotó eljárások nélkül elképzelhetetlenek. Ugyanezt mondhatjuk a közigazgatásra, a kriminalisztikára, a társadalom dokumentációs rendszereire, a kereskedelemre, azok gyakorlatilag a modern világ minden életszegletére A 19. század közepétől az ipari társadalom szimbolikus környezetébe a képek erőteljes benyomulása figyelhető meg. E jelenség jelölésére használják többek között a „grafikai forradalom” vagy az „ikonikus fordulat” kifejezéseket. A képek új világának ez a növekvő dominanciája Postman szerint magában rejti azt a veszélyt, hogy a kép nem csupán kiegészíti, hanem helyettesíti is a nyelvet, és a valóság prezentálásának, megítélésének és értelmezésének legfőbb eszközévé válik. A fénykép bizonyos értelemben ideális kiegészítője „a nap hírének”: azt az illúziót kelti, hogy a fragmentált, kontextusból kiemelt hírek kapcsolódnak valami megfogható, észlelhe-

47

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM tő dologhoz. A „nap híre” és a fénykép kölcsönösen legitimálják egymást egy jelentés nélküli információkkal zsúfolt szimbólumkörnyezetben. Ezzel – írja Postman – a távíró és a fénykép együttese által produkált hír előfutára az információ új értelmezésének, miszerint az információknak nem szükséges kapcsolódniuk egymáshoz, kontextus nélkül prezentálhatók; értéküket azonnaliságuk és nem történeti kontinuitásuk adja, nem koherenciájuk és komplexitásuk számít, hanem az, hogy mennyire érdekesek és szórakoztatók.43 4.3.18 A tömegkommunikáció forradalma Miként megőrizünk ködös gyermekmeséket, És nem felejt szívünk néhány varázsigét, Úgy bennem él a láz, mely kiskoromban égett, Gomolygó hősvilág, sok régi mozikép. VAS ISTVÁN: ELÉGIA A MOZIRÓL

A tömegkommunikációnak nevezett jelenség mai formája a 20. században bontakozott ki, elsősorban az ún. műsorszórásnak (broadcasting) köszönhetően. A tömegkommunikáció előtörténete szinte tetszés szerint visszakövethető a történelemben. A tömegkommunikáció előformái a korábbi történelmi korszakokban is fellelhetők. Az ókori politikusok, szónokok is tömegekhez szóltak – az akkori nagyságrendeknek megfelelően. Ebben az értelemben a hegyi beszéd is tömegkommunikációs esemény volt, és a hadba hívó véres kard körülhordozása is felfogható tömegkommunikációs üzenetként. A könyvnyomtatásra azonban már teljes joggal úgy tekinthetünk, mint a modern gépi tömegkommunikáció első formájára. Az első tömegcikkek, a könyvek és még inkább brosúrák, röplapok, pamfletek, falragaszok tekinthetők a legrégebbi, a szó mai jelentésének nagyjából megfelelő tömegkommunikációs eszközöknek is. A 19. században még mindig a Gutenberg-galaxis szolgáltatta a tömegtájékoztatás és a tömegszórakoztatás alap-infrastruktúráját – kiegészülve a Marconi-konstelláció újonnan megjelent elemeivel.44 Míg a század első felének domináns tömegkommunikációs médiuma a rádió volt, addig a század második fele a televízió világméretű elterjedését és totális dominanciáját hozta. A 20. század végén új integratív médium, az internet tör be a modern ember szimbolikus környezetébe, azonban az ma még nyitott kérdés, hogy milyen változásokat fog előidézni. Ami bizonyos: a 21. század első évtizedében a televízió – és a rádió – dominanciája – a társadalom egészét nézve – változatlan.

43

„With telegraphy and photography leading the way, a new definition of information came into being. Here was information that rejected the necessity of interconnectedness, proceeds without context, argued for instancy, against historical continuity, and offered fascination in place of complexity and coherence.” Postman, N.: Technopoly, 69. 44 Erről az időszakról írja Beniger: „Az országos fogyasztói közönség felé irányuló információközlés gépezete az első igazi tömegtájékoztatási eszköz, a gépi meghajtású rotációs nyomda és a vasút által biztosított tömeges postai szolgáltatások megjelenésével fejlődött ki.” I. m., 49.

48

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 4.3.19 Új médium: elektromágneses hullámok A szűkebb értelemben vett tömegkommunikáció, a műsorszórás az újkori fizika egyik legmeglepőbb felfedezésén alapul. Egy skót fizikus, James Clerk Maxwell az 1860-as években arra az elméleti következtetésre jutott, hogy az elektromágneses változások a térben ugyanúgy terjednek szét, mint a vízbe dobott kő körül a hullámok, ráadásul ez a terjedés fénysebességgel történik. Maxwell kezdetben maga sem akarta elhinni, hogy ez lehetséges. Heinrich Hertz német fizikusnak sikerült 1887ben először bizonyítani, hogy ezek a hihetetlenül gyors elektromágneses rezgések léteznek, valóban fénysebességgel terjednek a térben, és megfelelő eszközzel fel is foghatók. Hertz közleményét45 követően intenzív kísérletező- és fejlesztőmunka indult, melynek eredményeképpen – Alekszandr Popov, Karl Ferdinand Braun, Guglielmo Marconi és mások erőfeszítéseinek köszönhetően – megszületett az elektromágneses hullámokat jeltovábbításra használó távközlési eszköz: a szikratávíró.

19. kép

Marconi és készüléke

A vezeték nélküli információtovábbítás lehetőségének felfedezése a távközlésben bekövetkezett forradalom legváratlanabb és legnagyobb hatású fejleménye volt. A 20. század első felében először a rádió született meg, majd a televízió, és ezzel az elektronikus médiumok világa, a Marconi- vagy Edison-konstelláció teljes fegyverzetben készen állt. Az elektromágneses hullámokkal történő információátvitel a kommunikáció minden korábbi tér- és időbeli korlátját megszüntette. Most, a 21. század elején gyakorlatilag megvalósulóban van – mind a tömegkommunikáció, mind a személyes kommunikáció területén az információk, tartalmak és a kommu45

„Über elektrodynamische Wellen im Luftraum und deren Reflexion”. Annalen der Physik und Chemie (1888).

49

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM nikációs partnerek tetszés szerinti elérhetőségének álma – legalábbis a technikai feltételek vonatkozásában. 4.3.20 A mozgókép A 19. század utolsó negyedében az elektromágneses hullámok hírközlési felhasználására irányuló kutatásokkal párhuzamosan sokrétű kísérletezés folyt a mozgások leképezésének és mozgóképek létrehozásának lehetőségeivel. A modern tömegkommunikáció domináns szimbolikus modalitása, a mozgókép rögzítését és prezentálását lehetővé tevő technikai fejlesztések története sokszálú, szövevényes.46 Az első próbálkozások a mozgások állóképekben történő megragadására lovak vágtatásának „tudományos” elemzésére irányultak.47 Már kezdetben is kézenfekvő volt, hogy a megoldást az akkor már rutintevékenységgé vált fényképezés technikai eszköztárának továbbfejlesztése fogja jelenteni. „Csupán” azt kellett megoldani, hogy adott mozgásról elegendően sok állóképet készítsenek, és ezeket megfelelő gyorsasággal prezentálják, hogy az emberi szemet becsapják, és az eredeti mozgást megszakítatlan folyamatként észleljük. A mozgóképrögzítés és -vetítés technikájának kidolgozása kitűnő példa annak az elméletnek az alátámasztására, amely a biológiai evolúció analógiájára képzeli el a technológia előrehaladását. A technológiai evolúció elmélete szerint a technika fejlődése is mindig létező előformákból indul ki, ezeknek sokféle, új változatát hozzák létre, majd a különböző változatokból szelekcióval választódnak ki a legalkalmasabbak, amelyek fennmaradnak és elterjednek. Az utókor a Menlo-parki varázsló, Edison és a Lumiére-fivérek nevét emeli ki a feltaláló-fejlesztők népes seregéből. Edison 1887-ben figyelt fel a történésekre: „1887-ben ötlött fel bennem, hogy lehetséges volna egy olyan készüléket szerkeszteni, amely ugyanaz a szemnek, mint ami a fonográf a fülnek, s így a kettő összekapcsolásával egyidejűleg lehet mindenféle mozgást és hangot rögzíteni, majd visszajátszani.”48 A Lumiére-fivérek az 1900. április 14-én megnyílt párizsi világkiállításon a „Gépek Csarnokában” 25 000 üléses mozit rendeztek be, 21 × 16 méteres vetítővászonnal. A mozi készen állt, megkezdődhetett a fény százada.

46

A teljes történet egy ilyen rövid ismertetésben csak vázlatosan foglalható össze. A fontosabb események részletes, olvasmányos leírása található Greguss Ferenc „Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok” című könyve 2. kötetében („Nikkelodeon és társai”, 401–422. p., Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1985.) 47 Az eljárás mestere, Eadweard Muybridge „Animals in Motion” címen tette közzé képeit a mozgóképkészítésnek erről a hőskorszakáról, 1887-ben. 48 Idézi Greguss, i. m., 410.

50


20. kép

Cinématograph

4.3.21 A film az első integratív médium A film az addigi információs forradalmak minden elemét integrálta: alapszövete a képek, a beszéd és a zene dinamikus folyamata, amibe esetenként írott-nyomtatott szövegek és állóképek is beleszövődnek. A mozgóképes narratíva nemcsak kódolásában és modalitásaiban összetett, hanem hatásrendszerében is. A mesterien megkomponált történet mintegy játszik az emberi pszichikum információértelmezési regiszterein, összetett tudatállapotokat generál, élményt, benyomást hagy maga után.49 Esetenként „képi aspektusa hatásában erőteljesebb, mint a normális epizodikus tapasztalat, mert a film, szemben a legtöbb természetesen előforduló életeseménnyel, egy fókusznak megfelelően van kigondolva és elkészítve. A néző elméje időlegesen a rendező ellenőrzése alá kerül ...a tapasztalat befogadója csak ritkán van hatalmon.”50 Nem csoda, hogy a film igazi tömegmédiummá vált; befogadásához (a művészfilmeket kivéve) sem előzetes tudás, sem speciális szimbólumértelmezési képesség (mint az olvasás esetében) nem szükséges. Miközben a mozgóképes történetek prezentálásának eszközei és megtekintésének körülményei folyamatosan változnak –,a mozi varázsa töretlen: az emberiséget tartósan lenyűgözi és leköti mások életének, sorsának, idegenek kalandjainak és viszontagságainak kockázatmentes nézegetése. 4.3.22 A műsorszórás: a rádió Az elektromágneses hullámokra épülő tömegkommunikáció első korszaka a rádióhoz kapcsolódik. Bár az új, vezeték nélküli hírközlési technológia kifejlesztésének úttörői távíróról beszéltek (drótnélküli távíró, szikratávíró) hamarosan nyilvánvaló volt, hogy az egész társadalomra kiható kommunikációs áttörést a hangátvitel fogja jelenteni. A rádió volt az első olyan eszköz, amely egy időben képes nagy 49

„Különösen egy jól megcsinált film tud egy időben az epizodikus, mimetikus és nyelvi szinten is incselkedni az aggyal, különböző témát szőve az egyes szinteken.” Donald, i. m., 320. 50 Donald, i. m., 282.

51

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM embertömegekhez szólni úgy, hogy mindenki megérti az elhangzottakat (a beszédértés az eltérően olvasni tudástól minden normális körülmények között felnőtt ember természetes adottsága, a siketeket kivéve). A rádió tette először lehetővé, hogy alkalmanként egy egész nemzethez illetve azonos nyelvi kultúrához tartozó emberek együtt rezdülő információs közösséggé formálódjanak. A rádió volt csaknem fél évszázadig a meghatározó tömegkommunikációs eszköz. A rádiós műsorszórás során a beszéd paraverbális összetevői is átvitelre kerülnek, ami fokozhatja a rádióban elmondott beszéd hatásosságát. Nem véletlen, hogy a rádiót a totalitárius rendszerekben különösen fontos propagandaeszköznek tekintették.51 Mára a televízió átvette a rádiótól a csúcsmédium szerepét. Ez bizonyos szempontból jót is tett a rádiós műsorszórásnak, mivel azt az ökológiai fülkét, ami számára megmaradt, az adók jelentős része leleményesen tölti meg tartalommal a hallgató közönség hasznára.52 4.3.23 A McLuhan-galaxis A 19. században kezdődött információs és kommunikációs forradalom másfél évszázad alatt számos különös készüléket eredményezett; ezek mélyrehatóan változtatták meg a modern ember információs környezetét, átformálva ezzel a társadalmat is. A 21. század elején kétségtelennek tűnik, hogy a legjelentősebb változást a televízió megjelenése okozta. Míg a rádió az akusztikai teret terjesztette ki planetáris méretűvé, a korláttalan látványközösség megteremtője a televízió: elvileg a bolygó minden lakója ugyanannak az eseménynek, történésnek lehet tanúja és átélője. A televízió által megvalósított információközösség élmény alapú. Az audiovizuális hatások érzéki, érzelmi és esztétikai benyomásokat keltenek, így a részvétel érzését és illúzióját adják. A televízió behozza az ember magánjellegű terébe, privát szférájába a nyilvános téren történteket, de mások privát szférájának történéseit is.

51

Márai Sándor egyik regénye „Sértődöttek. A hang” címet viseli. A regény így kezdődik: „Harminchat éves voltam, mikor először hallottam a hangot, mely később beavatkozott az életembe, teljesen megváltoztatta azt…” Majd egy későbbi szövegrészben ez olvasható: „Most már tudnunk kell, hogy minden másképp lesz, mert a hang megszólalt, és mint egy szagtalan, ízetlen vegyi anyag, elemeire bontotta az ismert világot;” Hitler hangjáról van szó. Márai Sándor: Az idegenek – Sértődöttek. A hang. Akadémia Kiadó – Helikon Kiadó. Budapest, 1996. 205.; 242. 52 Autóvezetés, mosogatás és uborkaszeletelés, takarítás és villanyszerelés közben nem lehet televíziót nézni.

52


21. kép

A McLuhan-galaxis

A televíziós varázslat a második világháborút követő évtizedekben hódította meg a világot: létrejött az elektronikus médiumok új információs galaxisa, a „McLuhangalaxis”.53 1996-ban, a 20. század utolsó évtizedében Castells így összegezte az akkorra kialakult helyzetet: „Ma már aligha vitatható, hogy néhány évvel megjelenése után a televízió egyrészt társadalmaink kulturális epicentrumává vált; másrészt pedig a kommunikáció televíziós modalitása olyan alapvetően új médiumnak bizonyult, amelyet csábító természete, a valóság érzéki szimulációja, valamint a legkisebb pszichológiai erőfeszítéssel befogadható üzenetek közvetítése jellemez. Az elmúlt három évtized során világszerte kommunikációs robbanás következett be a televízió vezetésével.”54 A 21. század elejének televíziója nem azonos a kezdetek – a múlt század 50-es, 60-as, 70-es éveinek – televíziójával. A közönség szegmentálódott, a csatornák száma megsokszorozódott, a programok diverzifikálódtak, a kereskedelmi csatornák kommersz jellege felerősödött. Kérdésessé vált, van-e még alapja annak, hogy általánosan érvényes dolgokat mondjunk „a televízióról”, és a „televízió hatásairól.” 4.3.24 Médiahatás – médiumelméletek Egy szakértő a médiahatás-kutatás eredményeit összegező könyvében a média hatásmechanizmusának tíz modelljét sorolja fel, hogy aztán a végső következtetése az legyen, hogy „a médiának az emberek gondolkodására és viselkedésére gyakorolt mértéke és iránya megjósolhatatlan…. A médiának az emberekre gyakorolt hatásáról a kutatók legfeljebb azt merik kijelenteni, hogy – mint Carrol J. Glynn és Irkwon Jeong amerikai médiakutatók fogalmaznak – bizonyos médiumok üzenetei 53

A tömegkommunikációs eszközök rendszerét Castells találóan McLuhan-galaxisnak nevezi „annak a gondolkodónak a tiszteletére, aki ennek létezését a kognitív kifejezés megkülönböztetett módjaként felfedezte és megmutatta nekünk.” Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. 444. 54 Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. 439.

53

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM bizonyos időkben bizonyos hatást gyakorolnak a közönség bizonyos részére”.55 A szakemberek körében általános az a vélekedés, „hogy a közönség a médiától kapott üzenetekkel szemben megőrzi viszonylagos autonómiáját.”56 Ennek a tételnek az alátámasztására Castells Umberto Ecót idézi, aki a televíziónak és általában a „tömegkultúrának” a közönségre gyakorolt hatásáról azt a következtetést vonta le, hogy ez a hatásmodell „verseng másokkal, amelyeket a történelmi emléknyomok, a társadalmi osztálykultúra, az oktatás által közvetített magas kultúra egyes aspektusai és egyéb tényezők határoznak meg.”57 Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy ha a kérdéskört az aktuális médiatartalmak és azok közvetlen hatásán túltekintve, figyelmünket az adott médium sajátosságaira fókuszálva közelítjük meg, tehetünk néhány általános érvényű megállapítást. Ez a közelítésmód a médiumelméleti vizsgálódások sajátja, amelyek abból a feltevésből indulnak ki, hogy „a tartalom kérdése nem meríti ki azoknak a problémáknak a körét, amelyeket a médiával kapcsolatban fel lehet – és fel kell – tárnunk.” A médiumelméleti megközelítés azt vizsgálja, hogy „milyen, viszonylag állandó tulajdonságai vannak az adott médiumnak – fizikai, pszichológiai és társadalmi értelemben –, amelyek megkülönböztetik más médiumoktól és a személyes kommunikációtól?”58 4.3.25 Marshall McLuhan technológia determinizmusa A médiumelmélet legnagyobb hatású képviselője, Marshall McLuhan a televízióban nem egyszerűen egy új tömegkommunikációs eszközt, hanem az emberi kommunikáció új korszakának hírnökét vélte látni. Szerinte az új elektronikus médiumkörnyezetben a „tipográfiai embert” felváltja a „poszttipográfiai ember”, akinek mentalitása, gondolkodási preferenciái inkább a „törzsi emberére” hasonlítanak. Úgy vélte, módosítani fogja ez a változás az agyféltekék dominanciaviszonyait is: a verbális, racionális, analitikus gondolkodást és valóságészlelést meghatározó bal oldali agyféllel szemben előtérbe kerül a holisztikus, képszerű, epizodikus működéseket integráló jobb oldali. „A Gutenberg-galaxis elhalványul a Marconi-konstellációval összevetve. A gyakorlatilag egyidejű hatásokat eredményező elektromos kommunikációs technológia nyomán maga a földgolyó sem lehet többé egyéb, mint egyetlen falu. … Az elektronikus médiumok bolygónkat globális faluvá változtatják, és egy retribalizációs folyamatot váltanak ki. Belemerülünk az információs folyamat világmedencéjébe. Korunk nem más, mint a tipográfiai ember folyamatos konfrontációja a premodern emberrel a poszttipográfiai arénában.” – mondta 1969-ben egy közismert interjúban.59 Gondolatainak esszenciája abban a híres és sokat idézett mondatában foglalható össze, hogy „a médium maga az üzenet” (és nem a közvetített tartalom).

55

Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom. Jaffa Kiadó, Budapest, 2007. 142–143. Castells, M., i. m., 442. 57 Castells, M., i. m., 442. 58 Meyrowitz, i. m., 205. 59 The Playboy Interview: Marshall McLuhan. 1969. 56

54


22. kép

McLuhan médiumelmélete

McLuhan szerint azért fontos a felszíni médiahatások mögé nézni, és megpróbálni megérteni a mélyebb, mögöttes mozgatókat, hogy képesek legyünk előre látni a változásokat, és így lehetőségünk legyen azokra hatást gyakorolni. „Ma az azonnali kommunikáció elektronikus korában élünk, és túlélésünk, kényelmünk és boldogságunk attól függ, hogy megértjük-e új környezetünket, mivel – eltérően a megelőző változásoktól – az elektronikus médiumok kultúránknak, értékeinknek és attitűdjeinknek teljes körű és csaknem azonnali átalakulását okozzák …Ha megértjük azt a forradalmi változást, amit a média okoz, akkor képesek leszünk előre látni a változásokat és ellenőrizni őket.”60 4.3.26 Georg Gerbner kultivációs elmélete Georg Gerbner magyar származású médiatudós a médiahatások természetét a társadalom, és nem a technika, a médium oldaláról vizsgálja meg. 2000-ben magyarul is megjelent A média rejtett üzenete című könyve kifejezi felfogását a média hatásának mibenlétéről.61 Gerbner megközelítése annyiban hasonlít a médiumelmélet kutatóinak szemléletéhez, hogy ő is túllép a közvetlen és aktuális üzeneteken, de – tőlük eltérően – a konkrét üzenetek analitikus vizsgálatából próbálja megfejteni a metaüzeneteket. Vizsgálódásai elsősorban arra irányultak, hogy az elektronikus médiumok, elsősorban a televízió elterjedése milyen hatást gyakorolt a társadalomra a 60 61

The Playboy Interview: Marshall McLuhan. 1969. Gerbner, George: A média rejtett üzenete. Budapest, Osiris Kiadó, 2000. (Jel-Kép Könyvtár, az Osiris Kiadó és az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport közös sorozata)

55

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM XX. század második felében. Kultivációs elmélete szerint a média mesterségesen létrehozott szimbólumvilága jelenti azokat a világértelmezési, gondolkodási és viselkedési mintákat, amelyek egy adott társadalomban jelentős befolyást gyakorolnak, esetleg meghatározóvá válnak. Kutatásai megerősítették azt az egyébként kézenfekvő vélekedését, hogy minden közleménynek van valamilyen irányultsága, amely az információk szelekciójában, a hangsúlyok elhelyezésében és számos, apró részlet kezelésében nyilvánul meg. A társadalomnak az a része, amelyik a tömegkommunikációban megjelenített mintákat alakítja, szelektálja és kontrollálja, rejtett hatást gyakorol az egész társadalomra. A televízió által közvetített tartalmak jelentős része nem a valóságot, hanem az adott kornak az élettel, a társadalommal és a világban ható láthatatlan és látható erőkkel kapcsolatos előfeltevéseit tükrözi, a tényeket a képzelettel nehezen kibogozható komplexummá összeszőve.

23. kép

Georg Gerbner médiumelmélete

A televízió olyan szórakoztatási és információs közeg, amely lehetővé teszi, hogy a társadalmi és gazdasági helyzettől függetlenül az emberek részesévé váljanak egy olyan kultúrának, amelyben kevesek világértelmezése nyilvánul meg. Az emberek jelentős része számára a szórakozás válik a kultúrába való belenövés egyetemes forrásává. Gerbner szerint a tömegkommunikációs eszközök által közvetített tartalmak időleges és folyton változó felszíni rétege alatt egy jóval állandóbb struktúra rejlik. Ez az, amelyik betölti a kultivációs funkciót, azaz a létre, a preferenciákra, az

56

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM értékekre és az összefüggésekre vonatkozó társadalmi egyetértés fenntartását és erősítését.62

4.4

ÖSSZEFOGLALÁS

A leckében először az információtechnológia fogalmának kiterjesztett értelmezését vezettük be, az emberi pszichikum, a szociális szemantika és az eszközkonstrukció összefüggésrendszerében. Ezt követte a gépi információtechnológia korai formáinak definitív megközelítése. A továbbiakban az egyes információs forradalmak karakterisztikus vonásai és következményrendszere elemzését végeztük el, az alábbi tagolás szerint: A könyvnyomtatás forradalma. A könyvnyomtatás jelentősége, a Gutenberg-galaxis. A távközlés forradalma. A kép és hangrögzítés forradalma. Tömegkommunikáció, a műsorszórás forradalma. A McLuhan-galaxis. Médiumelméletek. 4.5


Értelmezze a szociális szemantika és humán konstrukciós készség fogalomrendszert! 2. Vázolja fel a könyvnyomtatás jelentőségét, társadalmi hatásait! 3. Hasonlítsa össze Marshall McLuhan és Georg Gerbner elméleteit a médiumok hatásáról! 4. Miben nyilvánult meg a 19. században kibontakozott információs forradalmak újdonsága? 1.

62

Varga Barbara: A kultiváció mint üzenet. A kommunikáció kultúrateremtő hatalma McLuhan és Gerbner műveiben. In: Jel-kép, 1999/2.

57


5. AZ INFORMÁCIÓS GÉPEK JELLEMZŐI – MECHANIKUS SZÁMÍTÓGÉPEK

5.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek azoknak a törekvéseknek az eredetével, amelyek számoló-számító gépezetek elkészítését eredményezték, és a 20. század közepére az elektronikus-digitális számítógép konstrukciójához vezettek. A lecke áttanulmányozását követően a hallgatók meg fogják érteni a számítógépek kifejlesztésének történeti-társadalmi és technológiai hátterét, és megbízható ismeretekkel fognak rendelkezni a ide vezető út fontosabb állomásairól.

5.2

TARTALOM

Az információs gép fogalmának definitív megközelítése. A számolást segítő eszközök és eljárások. A számfogalom kialakulásától a világhálóig vezető út. A géppel történő számolás igénye és lehetősége. Az első mechanikus számoló gépek: Wilhelm Schickard, Blaise Pascal, Gottfried W. Leibniz konstrukciói. A matematikai adatsorok készítése iránti igény megnövekedése a társadalomban. Charles Babbage és gépezetei, Ada Byron.

5.3 5.3.1


Információs gépek

Az információs gép olyan információfeldolgozó rendszer, amely automatikusan képes arra, hogy az információkkal – pontosabban az azokat reprezentáló fizikai entitásokkal – műveleteket végezzen el.63 Az információs gépnek e szélesebb értelemben vett definíciója szerint már az órák, sőt az egyszerű napóra is annak tekinthető, hiszen „emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan állította elő kimeneteit.”64 Ebben az értelemben információs gépek a könyv második fejezetében tárgyalt eszközök, készülékek, berendezések is. Azok az információs gépek azonban, amelyekről ebben a fejezetben szólunk, olyan, információk feldolgozására konstruált berendezések, amelyek a bevitt információk alapján meghatározott műveleteket végezve állítják elő kimeneteiket. Az ilyen gépeknek két alaptípusa létezik: az analóg és a digitális gépek. Mivel ezeket alapvetően matematikai feladatok (matematikai formában megfogalmazható problémák) megoldására, „kiszámítására” hoztak létre, az információs gépeknek ezt a csoportját analóg, illetve digitális számítógépeknek nevezzük.

63

A definíció eredeti formájában Z. Karvalics László könyvében olvasható: „Amikor egy feldolgozó rendszer emberi beavatkozás nélkül, automatikusan képes jelműveleteket elvégezni, akkor beszélünk információs gépről.” Z. Karvalics László.: Bevezetés az információtörténelembe. Gondolat – Infonia, Budapest, 2004. 64 Z. Karvalics László, i. m.

58


24. kép

Információs gépek a popperi világmodellben

Az analóg gépeket folytonos vagy mérőberendezéseknek is nevezik, utalva az alkalmazott mennyiségek jellegére, illetve az azokkal végzett műveletekre. „Egy analóg berendezés tervezője elhatározza, hogy mely műveletek elvégzését kívánja, és utána kialakít egy olyan fizikai készüléket, amelynek működési szabályai az elvégzendőkkel analógok. Ezután megépíti a készüléket, és a problémát az abban szerepet játszó fizikai, következésképpen folytonos mennyiségek mérésével oldja meg.” 65 A digitális vagy aritmetikai gépek az alapvető műveleteket olyan számolási eljárások automatizálásával végzik, amilyen módszereket a számoló ember is alkalmaz.66 A „digitális” kifejezés az alkalmazott mennyiségekre utal, az „aritmetikai” kifejezés az ezekkel a mennyiségekkel végzett eljárásokra.67 A digitális gépeknek számos előnyük van az analógokkal szemben,68 ezért ezek terjedtek el, és ma, amikor a számítógépről beszélünk, általában digitális információs gépre gondolunk.69

65

Goldstine, H. H.: A számítógép Pascaltól Neumannig, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1987. Lehet, hogy az alapvetően valószínűleg analóg módon működő agy csak emulál egy digitális műveletvégző gépet? 67 Goldstine, H., i. m., 48. o. alapján. 68 Goldstine idézett könyve második részének 3. fejezetében részletezi az analóg és a digitális eszközök közötti különbségeket. Leírja, hogy az analóg eszközök nem elég általánosak, kevésbé pontosak és műveleti sebességük messze elmarad az elektronikus digitális számítógépekétől. Goldstine, H., i. m., 133–139. 69 A digitális számítógép – ahogy a következő idézetben is megfogalmazódik – a szó hétköznapi értelemében általában nem egyszerűen számol, hanem műveleteket végez. „A számítógép olyan technikai rendszer, amely (magyar nevétől eltérően) nem (csak) számítások elvégzésére, hanem (elvileg) bármely, algoritmusokkal megfogalmazható feladat megoldására alkalmas. (Egyes idegen nyelvekben a név jobban tükrözi a valódi funkciót. Pl. a francia ordinateur = »rendezőgép«, »szabálygép« v. a finn tietokone = »tudásgép«.)” Szűcs Ervin: A számítógép-technika története (1760–1960), Technika ELTE, Budapest, 1993. 66

59


25. kép

Analóg számoló szerkezetek

Az információk feldolgozására (pontosabban jelek feldolgozására) készített berendezések különleges helyet foglalnak el a gépi információs és kommunikációtechnikai eszközök között. Előtörténetük – eltérően a többi, 19–20. században konstruált információs géptől – a messzi múltba követhető vissza. Az ókorban általánosan elterjedtek voltak a programozás előfutárát jelentő önműködő szerkezetek, de Endrei Walter rámutatott, hogy már a neolitikumban ismertek voltak az egyszerű önkioldós szerkezetek (csapdák, riasztószerkezetek).70 A görög Antikithera sziget mellett talált, a Kr. előtti I. századból származó antik asztrológiai berendezés pedig – mint a kétezer évvel későbbi asztali planetáriumok – joggal tekinthető analóg számítógépnek. 5.3.2

Számolást segítő eszközök és eljárások

Az eszközök segítségével történő számolás „kézenfekvő” gondolat volt: az első számolást segítő „diszkrét entitások” a kéz ujjai (latinul digitus) voltak. Erre utalnak a digit (számjegy) és a digitális elnevezések. A digitális „számológép” legegyszerűbb formája, az abakusz már az ókorban ismert volt, a Távol-Keleten is. Szintén az ókorban jelennek meg a szorzótáblák (pl. a Püthagorasz-féle számolótábla), amelyek a későbbi matematikai táblázatok előformáinak tekinthetők. Természetes számolást segítő eszköz volt a kavics (latinul calculus). Innen ered a számolásra, kiszámításra 70

Endrei Walter: A programozás eredete. Akadémiai kiadó, Budapest, 1992.

60

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM utaló sok kifejezés, pl. az eredeti latin „calculare” (számolás) valamint a „kalkuláció”, illetve „kalkulátor”. A számítógép angol – és nemzetközileg elterjedt – elnevezése (computer) is latin eredetű, computare: összeszámít, kiszámít, elszámol. A kifejezés eredetileg a számok rögzítésének legkorábbi módjára utal: összevágni, rovásfára felróni.71 A fapálcikák, rovátkolt vagy számokkal feliratozott farudacskák szintén számolást segítő eszközök voltak. Már több mint ezer éve kialakultak azok a műveleti eljárások, formulák is, amelyek az alapvető számolások elvégzésének lépéseit határozzák meg. Ugyancsak ezeréves távlatokban mérhető a számok jeleinek, a számrendszereknek és a helyiérték fogalmának a bevezetése. A kisebb értékű római számok – a kéz ujjaihoz, a rovásfák rovásaihoz, a számolópálcákhoz és kavicsokhoz, a formázott agyag- és cserépalakzatokhoz hasonlóan – direkt módon, helyettesítve, azokat darabszám szerint leképezve jelentették a dolgokat (additív v. unáris számrendszer). A nagyobb római számokat jelentő betűk viszont már egyértelmű hozzárendeléssel létrejött szimbólumok. A hindu matematika hozzánk arab közvetítéssel került tízes számrendszere már egységes és letisztult, konvencionális absztrakt szimbólumrendszer. Ez a jelrendszer számunkra azért is természetes, jól használható, mert a tíz ujjunkkal kapcsolatba hozható módon kellően konkrét, „megfogható” (decimális digitek), egyúttal azonban – az egyes jelek szimbólumjellegű alaki értékéből és a helyiérték bevezetéséből adódóan – megfelelően elvont, de rugalmas és egyszerű eszköz a számábrázoláshoz és matematikai műveletek elvégzéséhez. Ezen túl, a tízes helyiérték-rendszerben felírt számok jól kezelhetők a meglehetősen korlátos, hosszú számsorok kezelésére képtelen emberi rövidtávú memória számára. Gépi rendszerek esetében ez a korlát nem létezik, ezért lehet a számítógépek „anyanyelve” a fizikai rendszerekben könnyen reprezentálható kettes számrendszer.72 5.3.3

A számfogalom kialakulásától a világhálóig vezető út

A számfogalom kialakulása és a számok diszkrét fizikai entitásokkal történő jelölése, a mennyiségi jelentéssel felruházott szimbólumok és a velük való műveletek elvégzésének szabályait leíró algoritmusok, valamint a helyiérték-tulajdonítás implicit módon magában foglalja a számolások mechanikus, gépi, automatikus végrehajtásának lehetőségét. Ennek a folyamatnak a kezdeti lépései – mint már utaltunk rá – az emberiség fejlődésének korai szakaszaiban megtörténtek. A számítástechnika tulajdonképpeni története azonban az újkor tudományos-technikai forradalmával kezdődött. Ebben a fejezetben azokat a fejleményeket vesszük sorra, amelyek az emberi információkezelés új horizontjait tárták fel, és amelyekről ma, a 21. század elején látszik, hogy markánsan befolyásolják az ember kognitív habitusát és formáló hatással vannak arra, amilyennek az ember a világot látja, ahogyan gondolkodik róla. Először a mechanikus számológépekről és a velük megjelenő új felismerésekről, lehetőségekről beszélünk, majd az elektromechanikus gépek körül kialakult szellemi hori71 72

Szűcs Ervin: A számítógép tegnaptól holnapig, Műszaki, Budapest, 1987. Bár a decimális digit választása számunkra „kézenfekvő”, a bináris számrendszer a finoman differenciálódott emlősvégtagpár nyúlványaira utaló számrendszernél alkalmasabb a természet leírására, és ennek a leírásnak nem humán fizikai rendszerekben történő tárolására és feldolgozására.

61

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM zontot vizsgáljuk, végül eljutunk a számítástechnika mai arculatát meghatározó elektronikus információs rendszerek hatásainak elemzéséhez. Ez a három fázis három, jól definiálható, logikusan egymásra épülő lépcsőfoka a gépi számolás lehetőségrendszere bővülésének. Ezt követően – a mainframe-korszak jellemzőinek felvázolása után – bemutatjuk azokat a fejleményeket, amelyek az informatika társadaltársadalmasításához, a személyi számítógépek megjelenéséhez és elterjedéséhez vezettek. Végül elemezzük annak a folyamatnak a fő mozgatóit, amelyek az egységesülő, planetáris információs rendszer, az internet és a world wide web kibontakozását eredményezte. 5.3.4

A géppel történő számolás igénye és lehetősége

Ha egy 19. századi angol értelmező szótárban megkeressük a „computer” kifejezést, a következőket olvashatjuk: „valaki, aki számításokat végez, egy személy, akit azért alkalmaznak, hogy számításokat végezzen, pl. obszervatóriumban vagy kutatások elősegítésére stb.” A számolás azonban egyhangú, lassú és fáradságos, emellett sok hibalehetőséget magában rejtő tevékenység. Amikor az ember számol, úgy működik, mint egy gép. A kreatív elméket a számolás monotonitása különösen megterheli. James Maxwell ezt a következőképpen fejezte ki egy előadásában: „Az emberi elmét ritkán elégíti ki, és bizonyosan nem legmagasabb rendű funkcióját látja el, ha egy számoló gép munkáját végzi. A tudósnak – akár matematikus akár fizikus – az a célja, hogy azokról a dolgokról, amelyekkel foglalkozik, világos fogalmakat alkosson, és ezeket továbbfejlessze. E célból kénytelen hosszadalmas számításokba bonyolódni és egy időre számoló géppé válni, hogy eszméi világosabbá váljanak.”73 Adott azonban egy másik lehetőség is: nem az ember válik számoló géppé, hanem olyan gépet szerkeszt, amely elvégzi helyette a számolás monoton rutinmunkáját. Világosan kifejezi ezt a lehetőséget és az erre irányuló motivációt Leibniz jól ismert mondása: „Kiváló emberekhez nem méltó, hogy rabszolga módra órákat vesztegessenek el olyan számítások elvégzésével, amelyeket bárkire nyugodtan rá lehetne bízni, ha gépet használna.”74 Goldstine-nel együtt elmondhatjuk, hogy „Ez a vélemény, amely már 300 évvel ezelőtt ilyen explicit módon fogalmazódott meg, lesz történetünk központi motívuma.” A történet – amely a 17. század elején kezdődött – arról szól, hogy kreatív tudós-mesteremberek – esetenként géniuszok – teremtő képzelete nyomán a számolást segítő eszközök hogyan váltak a számítási műveleteket automatikusan elvégző univerzális információs gépekké. 5.3.5

Wilhelm Schickard mechanikus számítógépe

A rendelkezésre álló adatok alapján Európában először Wilhelm Schickard tübingeni teológiaprofesszor, csillagász, nyelvtudós, művész és ezermester tervezett és kezdett el építeni mechanikus számológépet. A gépnek három része volt: a szorzómű, amely hat Napier-hengerből állt; az összeadó-szerkezet, amely számozott tárcsákból és fogaskerekekből szerkesztett számlálómű volt; valamint a gép alján egy állítható számkerekekből álló „tároló”, ahol számértékeket lehetett beállítani. 73 74

Idézi Goldstine, H., i. m., 45. o. Idézi Goldstine, H., i. m., 23. o.

62


26. kép

Wilhelm Schickard és számoló szerkezete

A szerkezet alkalmas volt mind a négy alapművelet elvégzésére (az összeadást és kivonást teljesen, a szorzást és osztást részben automatizálta), és segítségével még négyzetgyököt is lehetett vonni. Létezéséről Schickard két, Keplernek írt leveléből tudunk.75 Az 1623. szeptember 20-án kelt levélben így írt a gépről: „Azt, amit te fejben számolsz, megpróbáltam mechanikusan elvégezni: készítettem egy 11 teljes és 6 félkerékből álló gépet,amely a megadott számokkal egy szempillantás alatt automatikusan számol, összead, kivon, szoroz és oszt. Bizonyára örülnél, ha látnád, ahogyan összegyűjti a tízes és százas maradékokat, vagy kivonáskor elvesz belőlük…” A másik, 1624. február 25-én kelt levélből azt is tudjuk, hogy a félig kész gép – amelyet egy Johann Pfister nevű mesterember készített – egy tűzvészben megsemmisült. Szerkezete és működésmódja alapján ez a gép lehetett az első digitális számológép az emberiség történetében. 5.3.6

Blaise Pascal és számológépe a „pascalin”

Az egyik legismertebb korai számoló gépezetet nem kisebb személyiség, mint a francia Blaise Pascal (1623–1662) készítette. A feljegyzések szerint a szerkezet prototípusa 1642 és 1644 között készült el. A gépből – amelyet később „pascalin”-nak neveztek – több példány is készült, ezekből néhányat különböző múzeumokban ma is láthatunk.

75

A leveleket – amelyek egyike a gép vázlatát is tartalmazta – csak 1957-ben fedezte fel Franz Hammer Kepler-kutató a csillagász iratai között.

63


27. kép

Blaise Pascal és számoló szerkezete

A feltaláló motvációjáról Jacques Attali a következőképpen ír: Pascal apja – Étienne Pascal – a normandiai királyi intendáns helyettese, őfelsége (a francia király) által a jobbágyi és nemesi adók behajtására kinevezett biztos. Kiszámolja az adókat és megszervezi a behajtást… Az ezernyolcszáz adókerület adminisztrációjának rendben tartása rengeteg bonyolult számolást követel… Blaise is segít neki a számolásban… az unalmas munkában próbál valami szellemi táplálékot keresni a maga számára: hogyan lehetne automatizálni az adószámítást.76 A zseniális konstruktőr „számolódoboza” összeadások és kivonások elvégzésére alkalmas mechanikai szerkezet volt.77 Pascal a tízesátvitelt fogaskerekekkel és tengelyekkel oldotta meg: ha az egyik helyiérték kereke a 9-es állásból a 0-ba fordul, akkor a következő nagyobb helyiérték kerekét egy foggal elfordítja. A fogaskerekek tízfogúak, az egyes fogak egy-egy számjegynek feleltek meg 0-tól 9-ig. Minden helyiértéknek megfelel egy ilyen fogaskerék (Egyes fennmaradt gépeken hat-, másokon nyolcjegyű számokat lehet a géppel összeadni). Ha a legkisebb helyiérték fogaskerekét egy foggal (36o-kal) elfordítjuk, az a mozgásiránytól függően 1 hozzáadását vagy levonását jelenti a gépben éppen látható számból. Az egyik kerék egy teljes körülfordulása egy külön fog segítségével a következő helyiértéknek megfelelő fogaskereket egy számjeggyel elforgatta (hasonló megoldás látható pl. a jelenleg is használt villanyórákban, gázórákban, kilométerórákban stb.).78

76

Attali, J.: Blaise Pascal avagy a francia szellem. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. 63–73. Chateaubriand 1802-ben a következő szavakkal méltatta Pascal teremtő géniuszát: „Volt egyszer egy ember, aki … tizenkilenc évesen géppé szerkesztett egy tudományt, amely addig csak az értelemben lakozott.” 78 Markó Tamás i. m. alapján. 77

64


28. kép

Számkerekek

A gépről Pascal egy fennmaradt levele (Ajánlólevél Séguier kancellár úrnak a számológépről) és egy szintén az alkotó által fogalmazott termékleírás/használati utasítás is fennmaradt (Útmutató azoknak, akik megnézni és használni óhajtják a számológépet). Goldstine könyvében leírja, hogy „mind Pascal, mind kortársai rendkívüli teljesítménynek tekintették a készüléket” és azt is említi, hogy a gépet Diderot részletesen ismerteti az Enciklopédiában.79 5.3.7

Leibniz gépe

Gottfried Wilhelm von Leibniz (1646–1716) négyfunkciós számológépe – amely 1673 és 1676 között készült – olyan új típusú mechanikus szerkezet volt, amellyel mind a négy alapvető aritmetikai műveletet el lehetett végezni. A gépnek Leibniz még legalább két további példányát készíttette el 1693 és 1710 között. Sokáig azt gondolták, hogy a zseniális számoló szerkezet minden példánya elveszett, mígnem 1879-ben egy eredeti darab előkerült a Göttingeni Egyetem padlásáról. Ezt a gépet – amelyről később még négy másolat készült – a Hannoveri Tartományi Múzeumban (Landesmuseum Hannover) őrzik. Leibniz gépének újdonsága az ún. Leibniz-kerék (bordás henger), amely a későbbi mechanikus és elektromechanikus számológépek standard elemévé vált.

79

Goldstine, H., i. m., 22.

65


29. kép

Wilhelm von Leibniz számológépe

Az alkotó 1673-ban mutatta be gépét a londoni Királyi Természettudományos Akadémián (Royal Society) és a párizsi Tudományos Akadémián (Académie des Sciences) is. A Royal Society még abban az évben tagjává választotta a polihisztor tudóst. Leibniz egy levelében leírja, hogy gépét – jóllehet csupán egy félkész modell! – mindkét helyen csodálattal fogadták, továbbá hogy a gép „a legnagyobb sebességgel” (sic!), hibátlanul végzi el a négy alapműveletet, melynek könnyen belátható a haszna a tudományban, a pénzügyekben, a kereskedelemben, általában az emberi életben. Azt, hogy Leibniz a gépét – amelynek megalkotása során fejlesztője elvont-logikai zsenialitása és gyakorlatorientált gondolkodása együttesen érvényesült – maga is milyen fontosnak tekintette, mutatja, hogy 40 év alatt, amíg építette és tökéletesítette, 23 000 guldent költött rá. Megjegyzendő, hogy Hannover hercegének tanácsadójaként évi 600 guldent keresett. 5.3.8

Táblázatkészítés

Schickard, Pascal és Leibniz gépei korukban inkább tudományos és technikai kuriózumok voltak, mint hasznos és használható találmányok. A következő két évszázad során konstruált hasonló gépek sem jelentettek különösebb változást a tudomány, a gazdaság, a közlekedés, a kereskedelem és általában a társadalom működésében. Az akkori világ elboldogult számológépek nélkül is. A tudósok, mérnökök, hajósok, csillagászok, statisztikusok, biztosítási matematikusok stb. a nagy pontosságot követelő és összetettebb számítások elvégzéséhez nyomtatott matematikai táblázatokat használtak.80 A logaritmustáblák, trigonometriai, csillagászati és navigációs táblázatok iránti igény azonban – az ipari forradalom, a népességnöveke80

Csak a 20. században terjedtek el és váltak általánossá kezdetben a mechanikus majd az elektromechanikus, végül pedig az elektronikus számoló- és számítógépek.

66

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM dés, a városiasodás, a polgárosodás valamint a korai „modernizáció” és „globalizáció” iteratív módon egybefonódó folyamatainak hatására – fokozatosan növekedett. A 18. század végére olyan mértékűre nőtt az egyre újabb táblázatok iránti szükséglet, hogy azt a régi módszerekkel egyre nehezebben lehetett kielégíteni. 5.3.9

Gaspard de Prony

Franciaországban a kihívásokra adandó válaszként Gaspard de Prony 1792-ben megbízást kapott új logaritmikus és trigonometrikus táblázatok készítésére. Szükségessé vált továbbá a metrikus rendszerre történő átálláshoz új decimális térképek, mérték- és súlytáblázatok elkészítése is (Tables du Cadastre). Baron de Prony a feladat megoldására valóságos táblázatkészítő manufaktúrát hozott létre, amely csaknem száz embert foglalkoztatott. Talán ez volt a kontinens első nagy informatikai projektje, de ez lehetett az első nagy rendszerszervezési projekt is. Prony apró részfeladatokra bontotta fel a munkát, a feladatokat racionális, hierarchikus műveleti sorendben tervezve el. „Embereit három részlegbe osztotta. Az első (kb. hat fő, kiváló matematikusokból) meghatározta a számításokhoz használható formulákat. A második megszervezte a formulák felbontását elemi műveletekre […] tovább szervezte a műveletek sorrendjét, végrehajtását, az eredmények feljegyzését. A harmadik részleg (60–80 fő), az elemi számítási műveleteket végezte.”81 A harmadik, a legnépesebb csoport tagjai voltak a „komputerek”82 (többnyire volt fodrászok, akik a forradalom következtében munka nélkül maradtak), akik a „különbségképzés módszerével” végezték a számolást, és ez csak az összeadás és kivonás ismeretét követelte meg tőlük. A maga nemében páratlan manufaktúra az Adam Smith által leírt, munkamegosztásra épülő tömegtermelési modell alapján jól szervezett információtermelő üzemként működött. A munkával 1801-ben készültek el, de az eredmények kinyomtatására ekkor már nem volt elegendő pénz. 5.3.10 Táblázatkészítés Angliában A társadalom átalakulása, az ipar, a kereskedelem és a tudomány fejlődése Angliában is megnövelte a különböző matematikai adatsorok iránti igényt. A 18. század végére a navigációs, csillagászati, műszaki-mérnöki, építészeti, biztosítási stb. táblázatok elkészítéséhez egyre több emberi komputerre volt szükség. 1766-ban az angol kormány a királyi csillagász (Astronomer Royal) feladataként jelölte meg azt, hogy évről évre készíttessen a hajózás biztonságához szükséges navigációs táblázatokat. A „Nautical Almanach” címen megjelenő táblázat-kötetek összeállításához szükséges számítások mindegyikét egymástól függetlenül 2-2 „komputer”, általában nyugalmazott irodai segéd vagy lelkész végezte, és az elkészült számításokat egy harmadik személy, a „comparator” hasonlította össze, így ellenőrizve azok helyességét. A munkamenet – amellett hogy fáradságos és lassú volt – számos hibalehetőséget tartalmazott. Pontatlanság történhetett a számolásnál, az eredmények másolásánál és a nyomdai szedés közben is. Így aztán a kinyomtatott táblázatokban gyakoriak voltak a hibák. 81 82

Havass Miklós, 2006. 171. A kifejezés magyar jelentése ebben a kontextusban: „kiszámolók”.

67

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 5.3.11 Charles Babbage A táblázatok egyik jeles szakértője volt Charles Babbage (1791–1871) angol matematikus, közgazdász, feltaláló és polihisztor. 1821-ben barátjával, a csillagász John Herschellel a Royal Astronomical Society megbízásából csillagászati táblázatokat ellenőriztek, és készítettek elő nyomtatásra. Babbage – miután számos hibát fedezett fel – állítólag felsóhajtott: „Adná Isten, hogy ezeket a számításokat gőzgéppel el lehessen végezni! (I wish to God these calculation had been performed by steam!)” Önéletrajzi írásában ő így emlékezett a számoló gépezet ideájának születésére: „Egy este Cambridge-ben az Analitikai Társaság termében ültem az asztalnál, nyitott logaritmustáblázat fölé hajolva, álmosan. Bejött valaki, és látva félálomba szenderülten így szólt: Nocsak, miről álmodozik Mr. Babbage? Így feleltem: Olyan gépről, ami ezeket a táblázatokat kiszámolja helyettem!”83

30. kép

Charles Babbage

5.3.12 Babbage első gépterve: a Difference Engine Babbage tanulmányozta Franciaországban a Gaspard de Prony által elkészíttetett matematikai táblázatokat, és megismerte Prony munkaszervezési módszerét is. Rájött, hogy az elemi számolásokat végző csoport tevékenysége gépesíthető, és hogy ezzel a hibalehetőségek is kiküszöbölhetők. Így az ellenőrzést végzők munkája is feleslegessé válik. Miután visszatért Angliába, nekilátott egy olyan gép megtervezésének, amellyel automatikusan el lehet készíteni a táblázatokat.84 Elképzeléseit – 83 84

Babbage, Charles: Passages from the Life of a Philosopher. London, 1864. Babbage egyrészről jól ismerte a Pascal és Leibniz által készített számológépeket, használta is őket, másrészről a gyakorlatból ismerte a logaritmustáblák készítésének módját. (1827-ben publikálta a

68

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM többek között – egy tanulmányban ismertette, amelyet „Észrevételek gépek felhasználásának lehetőségéről matematikai táblázatok elkészítéséhez” címen jelentette meg.85 Nyílt levelet írt Humphrey Davyhez, a Royal Society elnökéhez, hogy a tudományos körök támogatását is megszerezze.86 A tervezett gép, a Difference Engine (differenciagép) – amint a nevéből is kitűnik – olyan módon működött volna, mint de Prony számoló manufaktúrája, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a műveleteket emberek helyett egy mechanikai rendszer végezi. Babbage célgépezetet tervezett, amely azonban a korábbi mechanikus kalkulátoroktól eltérően nem elemi aritmetikai feladatokat végzett el automatikusan, hanem numerikus értékek sorozatát számította ki polinomfüggvények segítségével. 5.3.13 A Difference Engine szerkezet és működése Babbage differenciagépe hatodfokú polinomok kezelésére készült. Ehhez hat, egymáshoz kapcsolódó számolóművet tervezett, amelyek – mint nemrégen bebizonyosodott – hibátlanul működtek volna. A gép tervezése során – az emberi hibák kiküszöbölésére – kigondolta a táblázatkészítés teljes vertikumának mechanizálását. Nemcsak a számolást szándékozott gépesíteni, hanem az eredmények automatikus kiszedését és nyomtatását is. Így gépezete két, egymással egyenrangú részből, a számoló szerkezetből (the calculating section) valamint a szedő és nyomtató szerkezetből (the printing and stereotyping apparatus) állt volna. A gép elkészítéséhez Joseph Clement személyében talált alkalmas mesterembert, aki szerszámkészítő volt és műszaki rajzoló is – mai kifejezéssel mérnök. A tervek szerint mintegy 25 000 darab alkatrészből felépítendő, kb. 15 tonna súlyú gép 16 jegyű számokkal dolgozott volna. A monumentális szerkezet azonban soha nem készült el, noha Babbage jelentős kormányzati támogatást szerzett hozzá. 5.3.14 Nagy Károly és a Difference Engine Valószínűleg ezt a szerkezetet ábrázolja a reformkori polihisztor, Nagy Károly hagyatékában talált színes rajz. „Nagy Károly gondozásában az Akadémia 1834-ben magyar, angol, illetve német bevezetővel kiadta Babbage logaritmustáblázatát. Az 1830-as évek elején a táblázatok kiadásának ügyében járt Nagy Károly Londonban Babbage-nél. Iratai között megmaradt az I. differenciális számolómű megépített részletének színes tervrajza, valamint számos, a számológéppel kapcsolatos jegyzet és vázlat.

„Table of Logarithms of the Natural Numbers from 1 to 108,000” című munkáját, melyet még a huszadik században is használtak). Az idézet forrása: http://www.intermedia.c3.hu/~szmz/comparch/2.html. 85 Charles Babbage: Observations on the Application of Machinery to the Computation of Mathematical Tables. Memoirs of the Astronomical Society, 1:311–314, 1822. 86 „A levéllel Babbage célja az volt, hogy minél szélesebb körben, elsősorban a tudományos világban ismertesse elképzeléseit és eredményeit. A Differencial Engine jelentősége egyértelmű volt a Royal Society tudósai számára, hiszen ezidőtájt mindenfajta számításigényes művelethez a matematikai táblázatok biztosították az egyetlen segítséget, így a pontos táblázatok készítése az élet minden területén kiemelkedő fontossággal bírt.” Az idézet forrása: http://www.intermedia.c3.hu/~szmz/comparch/2.html.

69


31. kép

Nagy Károly és Babbage

A jegyzetek alapján arra következtethetünk, hogy Nagy Károlyt foglalkoztatta a számológép megépítésének gondolata, és a vázlatok egy részét ő maga készítette, valamint beszélgetéseik során Babbage az analitikus számolóművel kapcsolatos terveibe is beavatta.” 5.3.15 Ada Byron és a Difference Engine Bár Babbage differenciagépe soha nem épült meg, technikusa, Clement 1832-ben összeállított egy – a teljes számoló szerkezet 1/7-ed részét kitevő, hozzávetőlegesen 2000 részből álló – demonstrációs példányt, amely kifogástalanul működött, és amelyet Babbage gyakran mutatott be meghívott vendégeknek. Egy ilyen társasági esemény során látta a gépet és ismerte meg a feltalálót egy fiatal arisztokrata hölgy, Augusta Ada Byron, Lovelace grófnője, aki tehetséges matematikus volt, és – másokkal ellentétben – rögtön felismerte a különös szerkezet értelmét és jelentőségét. Lelkesen támogatta Babbage elképzeléseit, és együttműködésük Ada korai haláláig töretlen maradt. Ada Lovelace különös személyisége és élete az utókort is foglalkoztatja. A 70-es években az Egyesült Államokban programnyelvet neveztek el róla (ADA), Lynn Hershmann Leeson amerikai rendezőnő pedig művészi kifejező erővel idézte fel életét egy science fiction keretben játszódó filmben.87 5.3.16 Az Analitical Engine A Difference Engine készítésének félbeszakításához hozzájárult az is, hogy Babbage időközben elfeledkezett az eredeti célról (táblázatok készítése emberi munkaerő felhasználásánál olcsóbban, gyorsabban és megbízhatóbban), és 1833-ban új, 87

Hershmann Leeson, Lynn: Conceiving Ada. 1997. Ada megszemélyesítője az ismert angol színésznő, Tilda Swinton.

70

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM nagyobb igényű gép tervezésébe kezdett. Álmai objektumát Analitical Engine-nek nevezte el. Ez már egy valódi, általános célú, programozható digitális komputer terve volt, központi számoló egységgel (mill), memóriával (store) és lyukkártyákat felhasználó input- és változatos outputperifériákkal. Egy ilyen gépre azonban akkor még senkinek sem volt szüksége. Az angol kormány az első gép fiaskója után a munkálatokat nem volt hajlandó tovább finanszírozni. A gép terveinek első változata 1840-körül készült el, de további, legalább két különböző változaton Babbage haláláig (1871) dolgozott. Az analitikus gép még a differenciagépnél is nagyobb méretű lett volna, ezért működtetéséhez gőzgépre lett volna szükség. Babbage 1840-ben Torinóban tartott előadásokat számítógépeiről. Az előadások alapján a gépről Luigi Menabre olasz mérnök írt egy ismertető cikket, ami franciául jelent meg. Ezt Ada Lovelace Babbage ösztönzésére angolra fordította.

5.3.17 Ada Byron az Analitical Engine-ről A grófnő az eredeti szöveget bőséges értelmező jegyzetekkel látta el, ezek hozzájárultak ahhoz, hogy az utókor képet kapjon Babbage géniuszáról. Az új típusú számítógép működésének minden más, addig létezett gépezettől eltérő jellegét és az ez által feltáruló új lehetőségeket mélyen megértő nő a következőképpen fogalmazott: „A gépezet különössége és minden eddig létezett géptől megkülönböztető tulajdonsága [...] hogy az Analitical Engine úgy szövi az algebrai mintázatokat, ahogyan Jacquard szövőgépe a virág- és levélmintákat. [...] A lyukkártyaelv felhasználásával az Analitical Engine túllépte az aritmetika határait, és működése messze meghaladja a közönséges számoló gépezetek lehetőségeit [...] Azzal, hogy lehetővé teszi általános szimbólumok határtalan variációban és tetszés szerinti terjedelemben történő kombinációját, a gép egyesíti a materiális műveleteket a matematika legfontosabb területeinek mentális folyamataival. Új, hatalmas és erős nyelv fejlődik a jövőben történő elemzések számára... (Ezáltal) nem csak a mentális és a materiális világ, de a matematika birodalmának gyakorlati és elméleti területei is szoros, átható kapcsolatokba kerülnek egymással.” 5.3.18 Difference Engine No 2. 1847-ben Babbage az analitikus gépek tervezése során szerzett felismerések birtokában újratervezte a differenciagépet. Az új gép, a „Difference Engine No. 2” az első változat 25 000 alkatrészével szemben mindössze 8000 alkatrészből állt volna, és ennek megfelelően – súlya sem lett volna több 5 tonnánál. Az elegánsra tervezett „viktoriánus számítógép” ugyanakkor alkalmas lett volna 31 jegyű számokkal dolgozni, és hetedfokú polinomokat kezelni. Bár Babbage életében a többi géphez hasonlóan ez a szerkezet is csak papíron létezett, napjainkban a londoni Science Museum munkatársai az eredeti terveknek megfelelően elkészíttették. A projekt – amely Doron Swade vezetésével 1985-ben kezdődött – bonyolult feladatnak és költséges vállalkozásnak bizonyult. A szakemberek ügyeltek arra, hogy a felhasznált fémötvözetek összetétele megfeleljen a Babbage korabelieknek. A szerszámgépeket úgy állították be, hogy az alkatrészek megmunkálásának precizitása ne lépje túl a 19. század első felére jellemző szintet. Először a számoló szerkezet készült el, Babbage születésének bicentenáriumára, 1991-ben. Ez a géprész 4000 alkatrészt tartalmazott

71

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM és 2,6 tonna súlyú volt. A munka további része jobban elhúzódott. A szedést és nyomtatást elvégző rész befejezése után 2002-ben – 150 évvel megtervezését követően – Babbage differenciagépe teljes valójában elkészült, és bebizonyosodott, hogy kifogástalanul működik. Az 5 tonna súlyú, 8000 részből álló, 2,5 méter magas, 3,6 méter hosszúságú gépezet a múzeum egyik büszkesége.

32. kép

Difference Engine No. 2

5.3.19 Mechanikus számológépek Babbage után Babbage-nak annak idején különböző okok miatt nem sikerült megvalósítania álmát, az elképzelt gépek egyikét sem tudta elkészíteni. A mechanikus számológépek nagygépes változata, a „viktoriánus mainframe” a maga korában csupán tervrajzok és demonstrációs mintadarabok formájában létezett. A Difference Engine egyszerűsített változata végül egy svéd nyomdász és fia jóvoltából megépült ugyan – sőt, az 1855-ös párizsi világkiállításon aranyérmet is kapott – de sem ez a gép, sem néhány további hasonló szerkezet nem terjedt el, és nem jelentett áttörést a számolások végzésében. A zseniális terv, a nagy álom, az általános célú számológép megvalósítása a jövendő lehetősége maradt. Babbage szellemi öröksége több 20. századi számítógép-fejlesztőt inspirált (Howard Aiken, Vannevar Bush, Konrad Zuse). Az, hogy végül második differenciagépe minden részletében megépülhetett, a Microsoft korábbi technológiai vezetője, Nathan Myhrvold anyagi támogatásának volt köszönhető. A mechanikus számológépek asztali változatai, a fogaskerekes „személyi számológépek” is csak a 19. század második felében kezdtek tömegesen elterjedni. Bár némelyik az írógép mintájára billentyűs input perifériát kapott, mások nyomtató outputkészülékkel voltak ellátva, és később néhány elektromotoros meghajtással működött, szerkezetük lényegében a 17. századi géniuszok által felfedezett megoldásokon alapult. Ezek a gépek még a múlt század 70-es éveiben is használatban voltak, amíg a logarlécekkel együtt le nem váltotta őket az elektronikus zsebszámológép.

72


33. kép

Asztali mechanikus számológépek

5.3.20 A mechanikus számológépek és az utókor Azokban az évszázadokban, amikor a mechanikus számítógépeket tervezték és készítették, a mai, elektronikus számítógépes világ több alapvető, konceptuális eleme is megfogalmazódott. Charles Babbage a modern digitális számítógép számos lényeges szerkezeti és funkcionális jellemzőjét feltalálta és leírta az analitikus gép tervezése során. „Babbage volt az, aki – jóllehet a fogaskerekek, emelőkarok és bütykös tengelyek dialógusában – előrevetítette a formális nyelveket és az idődiagramok gépi logikáját a relék, elektroncsövek, tranzisztorok, mikroprocesszorok világába – és azon túl is.”88 Leibniz kigondolta a kettes számrendszert, megtette az első lépéseket a logika aritmetizálása felé, leírta a digitális számítógép működésének alapelveit és felismerte a bináris logika jelentőségét.89 Ada Augusta Lovelace pedig elképzelte a számítógép majdani, a számoláson jóval túlmenő univerzális információs gépként való alkalmazását, megírta az első programokat, és felismerte, hogy egy általános célú számítógép működésmódja „algebrai mintázatok szövését” jelenti. Ezek a mintázatok a számítógépek további fejlesztése során – először elektromechanikus, majd elektronikus hordozókon – egyre finomabb szövésű lettek, és egyre gyorsabban generálódtak. 88

Dyson, G. B.: Darwin among the machines: the evolution of global intelligence. New York, Addison-Wesley Publishing Company, 1997. 39. o. 89 Egyik levelében például így írt: „a bináris aritmetikában mindössze két szám, a 0 és az 1 használatos, és ezekkel az összes többi szám is leírható… és ami még fontosabb, az ezen alapuló kétértékű logikai rendszer.” A digitális bináris számítógép működési elve is világos volt számára: „A bináris számításokat el lehetne végezni olyan géppel, amelyben nem lennének fogaskerekek. A gépnek olyan tárolói lennének, amelyek bemenete egy zárható nyílás lenne. Ennek a nyitott állapota az 1-nek, míg zárt állapota a 0-nak felelne meg.” Idézi Dyson, George B.: Darwin among the machines: the evolution of global intelligence. New York, Addison-Wesley Publishing Company, 1997. 37. o.

73


5.4

ÖSSZEFOGLALÁS

Ebben a leckében a gépi számolás lehetőségrendszerét és a mechanikus számológépek korát tekintettük át. Először bevezettük az információs gép fogalmat és értelmeztük jelentését. Bemutattuk a számolást segítő eszközök és eljárások néhány a technikatörténeti illetve matematikatörténeti művekben általánosan idézett példáját. Előzetesen áttekintettük a számfogalom kialakulásától a világhálóig vezető utat, ismertettünk a géppel történő számolás igényére és lehetőségére vonatkozó forrásokat és adatokat. Ezt követően sorba vettük az első (mechanikus) számoló gépezeteket, neves készítőiket és értelmezőiket, az alábbiak szerint: Wilhelm Schickard, Blaise Pascal, Gottfried W. Leibniz konstrukciói. Charles Babbage és gépezetei, Ada Byron.

5.5


Mi tette lehetővé számolást segítő eszközök és gépek elkészítését? Mi jellemző az információs gépekre? 2. Mikor, kik és milyen céllal készítettek Európában először számolást segítő gépeket? 3. Ki volt a mai számítógép ősének megálmodója? Milyen motiváció alapján, milyen gépeket készített és tervezett? Ki tekinthető az első számítógépprogram készítőjének? 4. Mutassa be a mechanikus számológépek készítőinek máig ható gondolatait, kreatív meglátásait! 1.

74


6. ELEKTROMECHANIKUS ÉS ELEKTRONIKUS SZÁMÍTÓGÉPEK 6.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse a modern elektronikus számítógép eredettörténetével. Bemutatjuk azokat a fejlesztéseket is, amelyek közvetlenül megelőzték az elektronikus gépeket. A jelentősebb elektromechanikus számoló gépezetek konstrukciójának a története sokrétűen kapcsolódik a 20. század technika- és tudománytörténeti fejleményeihez, ezért az erre vonatkozó ismeretek is a tananyag szerves részét képezik. A hallgatók a témával való foglalkozás során számos új, vagy csak –feltehetően – felszínesen ismert fogalom jelentésvilágával is megismerkednek, ezáltal alapműveltségük is bővül. Betekintést nyernek azokba a folyamatokba, amelyek végső soron közvetett hatásaik révén a mai információs környezet kialakulásához vezettek.

6.2

TARTALOM

Az elektromechanikus számítógép fogalmának értelmezése. A jelentősebb elektromechanikus számológépek és konstruktőreik (Hollerith, Comrie, Bush, Stibitz, Zuse, Aiken). Az elektronikus számítógépek megjelenése. Számítógép fejlesztések a 2. világháború alatt (az ENIAC és a Colossus). Az EDVAC, a First Draft és a Neumann-architektúra. Az IAS és az UNIVAC számítógépek jelentősége a számítógépfejlesztésben.

6.3 6.3.1


Elektromechanikus számológépek

A számológépek konstrukciójánál a 19. század végén kezdték felhasználni az elektromosságot, eleinte csak a gépek részegységeinek meghajtására. Később elektromos úton történt az egyes egységek közötti jelátvitel, illetve a műveletvégzésben is kiegészítették, illetve átvették a mechanikai alkatrészek szerepét az elektromossággal működő részelemek. Az első gépi rendszerek hibridek voltak: elektromos és mechanikus elemeket egyaránt tartalmaztak. Ezeknek a gépeknek a fejlesztése a korábbi évszázadokkal ellentétben nem megszállott feltalálók és magányos zsenik magánügye csupán: a társadalomban reális és egyre növekvő igények mutatkoznak a tömeges számolásra és adatfeldolgozásra. Megkezdődött, és azóta is töretlenül folytatódik – Beniger kifejezésével – az irányítás forradalma. 6.3.2

A Hollerith-gép

A 19. század második felében gyors ütemben növekedett a társadalmak komplexitása. Emelkedett a népesség száma, növekedett az ipari termelés, élénkült a közlekedés, a távíró és a telefon terjedése felgyorsította a kommunikációs folyamatokat. A kormányok, szervezetek, intézmények és vállalatok számára egyre nehezebbé vált a folyamatok áttekintéséhez és kézben tartásához, befolyásolásához szükséges információk gyors számbavétele és tetszőleges szempontok szerinti rendszerezése.

75

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Egyre több területen mutatkozott „az irányítás válsága”, és sürgető lett az igény a rohamosan gyarapodó adatok kezelésének, rendszerezésének, illetve csoportosításának új, a korábbinál jóval gyorsabb és hatékonyabb eljárásai iránt. Az egyik sürgős megoldást igénylő probléma a népszámlálás terén jelentkezett a dinamikusan fejlődő 19. század végi Amerikában. A folyamatosan növekedő népességszám mellett a központi igazgatás igényelte egyre szélesebb körű adatgyűjtés olyan sok információt generált, hogy azt a régi módszerekkel lehetetlen volt feldolgozni A megoldást Herman Hollerith (1859–1929) speciális adatfeldolgozó géprendszere jelentette, amelyet a népszámlálás adatainak gyors és pontos kiértékelésére fejlesztett ki. A rendszer kulcseleme a lyukkártyákra felvitt adatok gépi feldolgozása volt. Hollerith felismerte, hogy lyukasztott kártyák felhasználásával nemcsak ipari folyamatok illetve számolási műveletek vezérlése, hanem adatok sokaságának tetszőleges szempontok szerinti rendezése és összegzése is lehetséges. Elektromos lyukkártyás tabulátora 1889-ben mint „statisztikák összeállítására szolgáló módszer” került szabadalmi bejegyzésre.90

34. kép

Hollerith tabulátorgépe

Hollerith találmányának esélyeit az egyik korabeli újság a következőképpen értékelte: „A gépet szabadalmaztatták, de mivel a kormányokon kívül soha senki sem

90

Az előző, 1880-as népszámlálás adatainak feldolgozása 1495 hivatalnok alkalmazásával 7 évig tartott. (Beniger könyvében 9 év szerepel. Beniger, J. i. m. 669–670.) Most, az új találmánynak köszönhetően az első adatok a népszámlálás befejezése után már hat héttel rendelkezésre álltak, és a nagyobb népességszám, a szélesebb körű adatgyűjtés és a több szempontú elemzés ellenére az öszszegyűjtött információk teljes körű feldolgozása két és fél év alatt befejeződött. (Beniger könyvében „kevesebb, mint 7” van megadva. Beniger, J. i. m. 669–670.). Az „Electrical Engineer” című folyóirat különszáma 1891. november 11-én ezzel a címmel jelent meg: Counting a Nation by Electricity

76

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM fogja azt használni, a feltaláló valószínűleg nem gazdagodik meg belőle.”91 Az újságíró azonban rosszul mérte fel a helyzetet, mint utána még nagyon sokan az éppen megjelenő információs gépek esélyeit prognosztizálók közül. Az adatfeldolgozás iránti igény egyre több területen jelent meg, és azóta is folyamatosan növekszik. Ebben bizonyára szerepet kap a mindenkori elérhető technika attraktivitásából eredő csábítás is: ha van technikai eszközünk, használjuk ki maximálisan, és találjuk ki, mi mindenre lehetne még alkalmazni. Ez a technofileffektus már az első elektronizált népszámlálás idején érzékelhető volt.92 Az állami és a vállalati bürokráciák gyorsan áttértek a gépi adatkezelésre, de Amerikához hasonlóan számos ország használta Hollerith rendszerét népszámlálási adatok feldolgozására is. Oroszország a központosított szovjet társadalom- és gazdaságirányítás következtében az adatfeldolgozásra szolgáló berendezések harmadik legnagyobb felhasználója volt, közvetlenül az Egyesült Államok és Németország után. Hollerith 1896-ban hozta létre adatfeldolgozó gépeket gyártó vállalatát (Tabulating Machine Company). Ebből lett később az International Business Machine Corporation (IBM). Az IBM az elektromechanikus lyukkártyás adatfeldolgozó gépek gyártása és értékesítése terén vezető szerepre tett szert. Egyik csúcskészüléke, az 1934-ben bevezetett IBM 405 Electric Accounting Machine közel 55 ezer alkatrészből és több mint 100 km vezetékből tevődött össze, és komplexitásában valamennyi akkori gépet messze megelőzte. 6.3.3

Comrie tudományos célokra használt lyukkártyás gépet

A lyukkártyás adatfeldolgozó gépek alkalmasnak bizonyultak számítási feladatok elvégzésére is. Ilyen irányú használatuk talán legismertebb úttörője az új-zélandi Leslie John Comrie (1893–1950) volt. Comrie a Nautical Almanac Office vezetőjeként – ahol a táblázatok kiszámításának módszerei Babbage óta nem sokat változtak – új számítási eljárásokat vezetett be. Közönséges irodai számológépeket és lyukkártyás adatfeldolgozó gépeket kezdett használni tudományos számítások elvégzésére. A gépek kezeléséhez persze megfelelően felkészített humán komputerekre volt szükség – akik többnyire fiatal hölgyek voltak. Comrie nagy vállalkozása az 1935től 2000-ig terjedő időintervallumban a Hold pozícióváltozásainak kiszámítása és az adatok táblázatba foglalása volt! Mielőtt a számításokat elkezdte, szükség volt a korábbi adatok lyukkártyákra vitelére – ami több mint félmillió kártyát igényelt. Ezt követően 7 hónap alatt elkészültek a számítások. Comrie a gépeket az IBM-től szerezte be. A munka során látogatást tett az intézményben az amerikai E. W. Brown, a hold-táblázatok szakértő készítője, aki hazavitte a hírt, hogy az IBM-féle lyukkártyás gépek tudományos-műszaki számítások végzésére is jól használhatók. „Comrienak ez a munkája különösen nagy fontosságú. – írta Goldstine – Áttörési pontot jelent: az eredetileg statisztikai és üzleti célokra tervezett lyukkártyás készülék most alkalmasnak, sőt szükségesnek bizonyult magasabb tudományos célra is.”93

91

Az idézet forrása: Beniger, J. i. m. 669. „A Hollerith rendszer alkalmazása nyilvánvalóan rejtett költségekkel is járt – nagy volt a kísértés, hogy a berendezést teljes mértékben kihasználják.” Az idézet forrása: Beniger, J. i. m. 670. 93 Goldstine, H., i. m., 106. 92

77


Vannevar Bush és differenciál-analizátorai

A két világháború közötti időszakban a digitális gépek fölénye még nem volt egyértelmű, és számos mérnöki-tervezői probléma megoldásához használtak mechanikus, illetve elektromechanikus elven működő analóg gépezeteket is. Ezeknek a gépeknek a tervezésében és megépítésében Vannevar Bush, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) professzora játszott vezető szerepet. Bush több analóg gépet fejlesztett, közülük kiemelkedik az ún. Differencial Analyzer (differenciálanalizátor), melynek első változata 1928 és 1931 között készült el. Bush számítógépe már alkalmas volt differenciálszámítások széles körének elvégzésére, így segítette számos mérnöki és tudományos probléma megoldását A 30-as években sokan úgy gondolták, hogy a jövőben az ilyen nagy, általános célú analóg számológépek játszanak majd szerepet a tudományos számítások elvégzésében.

35. kép 6.3.5

Vannevar Bush differenciál-analizátorai

Howard Aiken és a Mark I

Az első digitális, általános célú, programvezérlésű számítógép, amelyet az amerikai nyilvánosságnak bemutattak, a Mark I névre keresztelt elektromechanikus berendezés volt. A gépet 1944. augusztus 7-én avatták fel a Harvard egyetemen, az egyetem elnökének és a gépet elkészítő IBM elnökének jelenlétében. Az esemény nagy publicitást kapott; a média azt sugallta, hogy a gép nevének megfelelően egy új korszaknak, az információs- vagy informatikai forradalomnak a hajnalát jelzi. A Mark I egy egész csarnokot betöltő méreteivel, elegáns fém és üveg borításával hosszú időre meghatározta az átlagember számítógépről kialakított elképzelését.

78


36. kép

Howard Aiken számológépe (Mark I.)

A különös gépóriás tervezője Howard H. Aiken (1900–1973) fizikus, tengerésztiszt volt, elkészítője pedig az IBM vállalat. Aiken 1937-ben a Harvardon írta doktori disszertációját, amelyhez differenciálegyenletek sorát kellett megoldania. A számítások rendkívül munkaigényeseknek bizonyultak, és a sok részeredmény leírása közben számos hibalehetőség adódott. Mindez arra ösztönözte, hogy a számításokhoz gépi segítséget vegyen igénybe. Először Comrie-hez hasonlóan arra gondolt, hogy a probléma megoldásához irodai számológépeket és lyukkártyás adatfeldolgozó berendezéseket használ. Rájött azonban, hogy a meglévő gépek kevésbé alkalmasak a számára szükséges komplex tudományos számítások elvégzéséhez. Új, addig nem létezett, a korábbiaktól eltérő működési elvű gépet tervezett. Elképzeléseit írásba foglalta, és vállalkozása megvalósításához támogatókat keresett. Próbálkozása sikerrel járt, és 1939-ben az Amerikai Haditengerészet (U. S. Navy), a Harvard Egyetem és az IBM támogatását megszerezve megkezdődhetett a gép építése. A hatalmas szerkezet az IBM egyik üzemében készült, Aiken tervei szerint a cég tapasztalt konstruktőrei és mérnökei irányításával. A munkát 1943-ban fejezték be. 6.3.6

A Mark I. szerkezete és működése

Aiken gépe az adatfeldolgozó gépektől eltérően kifejezetten tudományos-műszaki célokra készült, és sok vonatkozásban teljesen új megoldásokat használt. A gép szerkezete olyan volt, mintha vezetékekkel összekapcsoltak volna egy sor lyukkártyás műveletvégző gépet: az elsőnél megtörténik az adatbevitel, és a láncban az utolsó – miután egy sor művelet elvégzésre került – kinyomtatja az eredményt. Teljesen új volt az is, ahogyan a műveletek elvégzését vezérelték. Míg a Hollerith-

79

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM típusú gépek a lyukkártyákat csak adatok kódolására és bevitelére használták, addig Aiken a műveleti utasításokat is lyukszalagról vitte be, hasonlóan ahhoz, ahogy azt Babbage leírta az analitikus gép tervezése során. A gép működésében kulcsszerepet kaptak az elektromágnesekkel vezérelt speciális decimális számkerekek. A számok tárolása és a számolás mechanikus folyamatokon alapult, míg a számátvitel és a kiolvasás elektromos impulzusokkal történt. Többek között ezért is nevezzük a gépet elektromechanikus számológépnek. 6.3.7

„Babbage’s dream come true”

Babbage annak idején úgy gondolta, hogy fél évszázad is eltelik, míg valaki az ő analitikus gépéhez hasonló szerkezetet épít. Valójában csaknem 100 év telt el, mire Aiken megépítette azt a modern számológépet, amely az analitikus géphez leginkább hasonlított. „Babbage’s dream come true” mondták a Mark I bemutatásakor. A 20. század számítógép-fejlesztő géniuszai közül többen ismerték Babbage munkásságát, azonban egyedül Aiken látta úgy a saját szerepét a történetben, mint aki onnan viszi tovább a folyamatot, ahol Babbage abbahagyta. A gépet néhány katonai jellegű számítástól eltekintve (feltehetően ezek közé tartozik az első atombomba hatásának matematikai szimulációja is) főleg különböző matematikai táblázatok készítésére használták; ebben is hasonlított a Babbage által tervezett gépekhez. Más elektromechanikus gépekhez hasonlóan azonban Aiken gépe sem került be az 1950-es években a számítógépek fejlődésének főáramába. Mechanikus szerkezetéből adódóan lassan működött, csak mintegy tízszer volt gyorsabb Babbage gépénél nem volt képes programok tárolására, és tízes számrendszerben számolt. 6.3.8

George Stibitz jelfogós gépei

Az elektromechanikus számológépek külön csoportját képezik azok a berendezések, amelyeket az elektromágneses jelfogók telefonközpontokban használt változataiból, telefonrelékből állítottak össze. Ilyen gépek készültek Amerikában és Európában is, egymástól függetlenül. Amerikában, a Bell-laboratóriumok munkatársa nevéhez kötődik egy sor jelfogós számítógép elkészítése 1937 és 1946 között. Az első egy olyan célkészülék volt, amelyet a komplex számokkal történő bonyolult számítások elvégzésének megkönynyítésére konstruáltak (Complex Number Computer). Később még legalább 5 géptípus készült (Model II. – VI.), ezek egyre nagyobb teljesítményűek voltak. Szinte valamennyi gép katonai célokat szolgált. A Bell Telephone antwerpeni gyárában 1938 és 1942 között a magyar Kozma László nevéhez fűződik több jelfogós számológép készítése. A jelfogós gépek a többi elektromechanikus készülékhez hasonlóan a számítógépek fejlődésének mellékvonulatát képezik, és a múlt század 50-es éveiben túlhaladottá váltak. 6.3.9

Konrad Zuse

Németországban Konrad Zuse 1936 és 1945 között a világtól elszigetelve, mit sem tudva az amerikai és angol fejlesztésekről állami érdeklődés és támogatás hiányában ért el figyelemre méltó eredményeket a számítógép-fejlesztésben. A számolást automatikusan elvégző gép gondolata az 1930-as évek közepétől foglalkoztatta. 80

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Az első gép építését 1936 végén kezdte, szülei lakásának egyik műhellyé alakított szobájában néhány barátja segítségével. Zuse számára nem volt kérdéses hogy bináris és tárolt programú gépet fog építeni, és hamar rájött arra is, hogy a programot lyukszalagon célszerű bevinni a gépbe. (Erre a célra kiselejtezett filmtekercseket perforált.)

37. kép

Konrad Zuse gépei

A gép készítése során saját jelrendszert alakított ki a logikai és aritmetikai műveletek megtervezésére (Bedingungskombinatorik).A gép valószínűleg 1939-ben készült el, és első változatában a maga nemében páratlan bináris mechanikus számolószerkezet volt. A konstruktőr gépét eredetileg V1-nek keresztelte (a „Versuchsmodell” kifejezés rövidítésével), de később, amikor a rövidítést von Braun rakétájának megnevezésére kezdték használni, átnevezte Z1-nek, és a további gépeket is saját neve kezdőbetűjével jelölte. A bináris mechanikus memória jól működött, de az aritmetikai egységgel és a számátvitellel problémák voltak, ezért Zuse elhatározta, hogy a gépnek ezt a részét telefonrelékből építi meg. A gép így módosított változatát nevezte Z2-nek. A Z3 elkészítéséhez már némi anyagi támogatást is kapott, és a gép 1941 decemberére elkészült. Ez volt a világon az első működő, programvezérelt bináris digitális számítógép. Zuse alkalmazta először a tárolt program elvet is.94 A bombázások során mindhárom gép megsemmisült, de a Z3 kicsit módosított, újraépített 94

Kovács Győző – egy Zuséval folytatott beszélgetésre visszaemlékezve – felidézi, hogy „Zuse azt mondta, elhiszi, hogy az ENIAC-kal kapcsolatban valóban Neumann János találta ki az elvet, de ő maga – évekkel korábban, még a háború alatt – nemcsak kitalálta, hanem a Z1-es számítógépétől kezdve, minden számítógépében meg is valósította.” Kovács hozzáfűzi: „illene a tárolt program elvét »Neumann–Zuse« elvnek elfogadni.” Kovács, i. m., 103–104.

81

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM változata a müncheni Deutsches Museumban megtalálható. Zuse a Henschel repülőgépgyárban dolgozott mérnökként, és a Z3 egy változatát (S1) ott célgépként használták szárnyas bombák tökéletesítésére. A háború végére elkészítette a Z4-et, amely 1949-ben Zürichbe került, és 1950-től a zürichi Műszaki Főiskolán működött, akkor (feltehetően) a kontinentális Európa egyetlen számítógépeként.95 6.3.10

Elektronikus számítógépek

Az információfeldolgozó gépek fejlődésében az igazi áttörést az elektronikus számítógépek jelentették; már az első ilyen szerkezetek 1000-szer gyorsabban számoltak, mint elektromechanikus elődeik. A műveletvégzés sebességének három nagyságrenddel történő növekedése olyan lépés, amely irrelevánssá teszi az addig szokásos viszonyítást, azaz hogy a számolást végző gép hány emberi „komputer” munkáját váltja ki. Ez az elképesztő gyorsaságnövekedés nem hasonlítható emberi léptékkel és nem képzelhető el – mint ahogy a rakéták tolóerejét sem igazán tudjuk lóerővel, vagy a hidrogénbomba detonációját puskapor egyenértékben kifejezve érzékeltetni.96

38. kép 95 96

Kapcsolóelemek

A Zuséra vonatkozó információk forrása: Ceruzzi, P. E. 1983. „Anélkül a sebesség nélkül, amelyet kizárólag az elektronika alkalmazása tesz lehetővé, modern informatizált társadalmunk sem jöhetett volna létre. A tíz, húsz, harminc ember munkáját elvégző gépek nagyon fontosak, de nem forradalmasítják a társadalmat. […] Az elektronikus elv sokkal többet tett, mint csak megszabadította az embert attól, hogy rabszolga módjára órákat vesztegessen el a számítások elvégzésére; általa olyasmi is lehetővé és végrehajthatóvá vált, amire az ember számítógép nélkül sohasem lett volna képes.” Goldstine, H., i. m., 138–139.

82

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Mitől ilyen gyorsak ezek a gépek, és hogyan lehet ezt a gyorsaságot szabályozott, célirányos műveletvégzésre felhasználni? A kérdés első felére rövid a válasz: az elektronikus számítógépek azért lehetnek ilyen hihetetlenül gyorsak, mert nincsenek bennük mechanikusan mozgó alkatrészek. A kérdés második felére a modern számítógép kifejlesztésének a története válaszol. Az elektroncsövet már a 20. század eleje óta ismerték, és 1935 körül a modern digitális és analóg számítógépek iránti igények megnövekedése idején széleskörűen használták, de nem kapcsolóelemként. Ilyen próbálkozások is történtek, de ezekről akkoriban kevesen tudtak, és a számítógép-fejlesztők számára az elektromágneses jelfogók és a számkerekek, vagy ezek kombinációja sokkal kézenfekvőbb kapcsoló-, illetve műveletvégző elemnek tűnt. Az ezeknek az elemeknek a felhasználásával elért sebesség néhány kivételtől eltekintve többnyire elegendőnek is bizonyult. Ilyen kivétel például nagy adattömeg gyors elemzése, illetve nagyon sok számítás rövid idő alatt történő elvégzése. Nem véletlen, hogy a gyorsabb kapcsolóelemek felhasználásának irányába mutató fejlődés katalizátora az volt, hogy ezeken a területeken a második világháború során sürgető szükséglet keletkezett, amit az addigi számolási módszerekkel nem lehetett kielégíteni. 6.3.11 Kódfejtés Angliában A nagy tömegű adat sok szempontú, gyors elemzésének igénye Angliában jelentkezett. Az angol titkosszolgálatnál lengyel hírszerzők információi alapján tudták, hogy a németek egy fogaskerekes, mechanikus kódológéptípust (ENIGMA) hasz97 nálnak üzeneteik titkosítására. Ez, és a rejtjelző gép működését ismerő lengyel kriptológusok közreműködése helyzeti előnyt jelentett számukra a kódolás-kódfejtés párviadalban. A titkosszolgálat rejtjelfejtő csoportjánál, a London és Cambridge között fekvő Bletchley Parkban több ezer embert foglalkoztató nagyüzem jött létre a német hadvezetés rejtjelezett üzeneteinek megfejtésére. A kódfejtők eleinte egyszerű mechanikus szerkezetekkel illetve papírral és ceruzával dolgoztak, de amikor a német kódolási eljárások egyre kifinomultabbak lettek, más megoldás után kellett nézni, hiszen az üzenetek időben történő megfejtése a szó legközvetlenebb értelmében élet-halál kérdése volt. Az angolok 1943 végére elkészítenek egy elektroncsöves, bináris rendszerben dolgozó automatikus kódfejtő gépet, amely a Colossus nevet kapta. Ez volt a világ első működő elektronikus információfeldolgozó gépe.

97

Később a németek más, hasonló típusú eszközöket is kifejlesztettek, pl. az ún. Lorenz-gépet.

83


39. kép

A Colossus

A mechanikus rejtjelző számkerekekkel a fénysebesség közeli elektronáramokkal működő logikai áramkörök vették fel a versenyt. A gépből – amely 1500–2000 elektroncsövet tartalmazott – több példány készült. A tervező tudós- és mérnökcsoport tagja volt Alan Turing is, aki az információfeldolgozó gépek működésének elméleti hátterét elemző alapvető munkáival vált világszerte ismertté.98 6.3.12 Bletchley Park A Bletchley Parkban folyó munka – amely általános vélemény szerint komolyan hozzájárult a szövetségesek győzelméhez – a világ elől elzárva, szigorú titoktartás közepette folyt. A háború alatt magától értetődő volt ez a titkosság, a tevékenység jellegéből következett mint a siker egyik alapfeltétele. Nehezebben értelmezhető a történet mai nyomonkövetője számára az, hogy a háború után a gépeket a tervrajzokkal együtt megsemmisítették, és a világ csak az 1970-es években szerzett tudomást az úttörő vállalkozás egyes részleteiről. Az akkori döntés hátterében az a téves jövőkalkuláció sejthető, amely szerint az, amit a Bletchley Parkban dolgozó kiváló elmék konstruáltak, egyszeri, speciális szakmai területen használható felfedezés, amelynek a társadalom és a tudomány fejlődésére szempontjából nincs jelentősége, és így nem is valószínű, hogy rövid időn belül újra kitalálják. Abban, hogy ennek éppen 98

Alan Mathison Turing (1912–1954) angol matematikus, a számítástudomány egyik megalapozója volt. 1936-ban írt nevezetes tanulmánya (Turing, A. M: On Computable Numbers, with an application to the Entscheidungsproblem Proc. London Math. Soc., Vol. 2, No. 42. (1936), pp. 230– 265.) leír egy elméleti, absztrakt matematikai gépet, és az ilyen géppel megoldható problémák körét vizsgálja matematikai precizitással (Turing-gép). Megalkotta egy olyan számítógép matematikai modelljét, amely – mint a lehető legegyszerűbb univerzális számítógép – bármilyen véges matematikai és logikai problémát meg tud oldani. Egy másik jól ismert tanulmányában (Turing, A. M: (1950). Computing machinery and intelligence. Mind, 59, 433–460.) arra keresi a választ, hogyan állapítható meg, hogy egy gépi rendszer intelligenciája azonos-e az emberével (Turing-teszt).

84

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM az ellenkezője történt, kulcsszerepe volt egy másik, az angolok vállalkozásával párhuzamosan folyó amerikai projektnek: egy rendkívül gyors elektronikus számológép, az ENIAC99 elkészítésének. 6.3.13 Lőelemszámítás Amerikában Bizonyára sokan emlékeznek Stanley Kubrick „2001: űrodüsszeia” című filmjének hatásos bevezető képsoraira: az emberelőd eldob egy fegyverként használt csontbunkót és az lassan pörögve röppályáján fokozatosan átváltozik űrállomássá, amely a Kék Duna-keringő dallamára beúszik a képbe. Az űrállomás helyett akár személyi számítógéppé is változhatott volna a repülő „fegyver”, hiszen a modern elektronikus számítógép kifejlesztésében meghatározó szerepe volt a lövedékek röppályájának előrejelzésére irányuló igényeknek.100 A lövedékek és bombák mind pontosabb célba juttatásához tüzérségi, tűzvezetési, illetve bombázási táblázatok elkészítésére volt szükség, és ez az igény ismételten jelentkezett minden egyes újabb löveg és bombatípus esetében. Egy lőelemtáblázat kb. 3000 röppályaadatot tartalmazott, és ezek közül egyetlen egynek a kiszámítása is 1-2 napig tartott egy embernek. A második világháború kitörésekor a számítások elvégzésére lassú, speciális célú analóg gépek, még lassúbb emberi komputerek (asztali számológépekkel felszerelve) és lyukkártyás irodai adatfeldolgozó berendezések álltak rendelkezésre. Egy átlagos lőelemtáblázat értékeinek kiszámításához a Bush-féle differenciálanalizátorral egy hónapra volt szükség, és körülbelül ennyi ideig tartott a számolások elvégzése 100, számológéppel felszerelt emberi komputernek (akik, mint korábban említettük, többnyire hölgyek voltak). Ahhoz, hogy a háború következtében megnövekedett igényeknek eleget tudjanak tenni, égetően szükség volt a számolás gyorsaságának fokozására. 6.3.14 Az ENIAC – az első elektronikus digitális számítógép A modern elektronikus számítógépek közvetlen elődjét, egyik legelső és vitathatatlanul legismertebb, legnagyobb hatású változatát a Pennsylvaniai Egyetem elektromérnöki intézetében (Moore School of Electrical Engineering) építették meg 1943 és 1945 között. Az intézet szorosan együttműködött a közeli katonai lőtér ballisztikai kutatólaboratóriumával (Ballistic Research Laboratory at Aberdeen Proving Ground) a lőelemszámítások gyorsítását lehetővé tévő eszközök fejlesztésében. Az intézet munkatársa, John W. Mauchly 1942-ben javaslatot dolgozott ki egy olyan számítógép megépítésére, amelyben elektroncsövek látnák el a kapcsoló funkciókat. (The Use of High Speed Vacuum Tubes for Calculating).

99 100

Electronic Numerical Integrator And Computer Goldstine – akinek kulcsszerepe volt az amerikai projektben – a következő szavakkal vezeti be ezt a témát gyakran idézett könyvében: „Látni fogjuk, hogyan vált az Egyesült Államoknak a ballisztikai kutatási eredmények iránti szükséglete a modern számítógépek fejlődésének elsődleges mozgatórúgójává.” Goldstine, H., i. m., 77.

85

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 6.3.15 Az ENIAC tervezése Mauchly úgy gondolta, hogy ha egy ilyen gép elkészülne, az a műveletek elvégzésének jelentős, csaknem ezerszeres gyorsítását tenné lehetővé. Kiszámolta, hogy a gépezet elkészítéséhez többek között 17 ezer elektroncsőre volna szükség, és megépíthető lenne néhány százezer dollárból. A fizikus-mérnök javaslatát először elvetették, de amikor a következő évben a ballisztikai laboratórium egyik vezetője, Hermann Goldstine főhadnagy – civilben matematikus – megismerkedett a tervvel, megmozgatta a fantáziáját a Mark I-nél ezerszer gyorsabb gép ígérete. Újra előterjesztette az elképzelést, és a monumentális terv ezúttal zöld utat kapott. Az ENIAC elkészítésének gondolata Mauchly-tól eredt, de a tervezésben – és különösképpen a megvalósításban – kulcsszerepet játszott az intézet egy másik mérnöke, John Presper Eckert is.101 Az ENIAC tulajdonképpen egy igen bonyolult felépítésű, egyedülálló matematikai gép kísérleti példányaként épült meg. A monumentális szerkezet 18 000 elektroncsöve mellett kb. 70 000 ellenállást, 10 000 kondenzátort és 6000 kapcsolót tartalmazott, 30 méter hosszú, 3 méter magas és 1 méter széles volt. 6.3.16 Az ENIAC programozása Az ENIAC programozható gép volt, de a programok gépbe vitele jelentősen különbözött Zuse, Aiken és mások gépeinek lyukszalagos vezérlésétől. Ennek az volt az oka, hogy számoló áramkörei az elektronok sebességével működtek, és a szalagok mechanikus mozgatása és az információk lineáris leolvasása ennél nagyságrendekkel lassúbb folyamat. Ezért a programozást úgy oldották meg, hogy a gép szétosztott műveletvégző elemeit kábelek dugaszolásával kapcsolták változatos térbeli és időbeli vezérlési „mintázatokká”.

40. kép 101

86

Az ENIAC

„Az első perctől az utolsóig ő volt az, aki a tervet egységbe fogta és biztosította sikerét” – írta róla Goldstine. Goldstine, H., i. m., 145.

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Ez viszont azt jelentette, hogy az ENIAC-ot a különböző feladatok elvégzéséhez mindig át kellet huzalozni úgy hogy az adott probléma megoldására szolgáló célgépet szimuláljon. A programozásnak ez a direkt formája rendkívül bonyolult és munkaigényes feladat volt, esetenként egy egész napot is igénybe vett.102 Ez azt jelentette, hogy az ENIAC mindenkori programja integráns része volt a számítógépnek, attól elkülönült entitásként nem létezett – hacsak nem a programozók mentális reprezentációiban és papírra írt sillabuszaiban. Ennek az eljárásnak az volt az egyetlen előnye, hogy ha egyszer elkészültek a „programozással”, a gép egyes aritmetikai részelemei párhuzamosan is működtethetők voltak, ami felgyorsította a számolásokat. 6.3.17 Az ENIAC elkészülése és jelentősége Az ENIAC 1945 őszére készült el, így felhasználására a háború során már nem kerülhetett sor. Az a szimulációs számítás viszont, amelyet próbaüzemként végeztek a géppel, a hidegháború egyik előhírnöke volt. Az ún. Los Alamos-probléma megoldása – amelynek az adatbeviteléhez csaknem egymillió lyukkártyára, futtatásához 6 hétre volt szükség – az első hidrogénbomba-robbantási kísérlet előkészítését szolgálta. A gépet az amerikai kormánynak mint megrendelőnek 1946. február 15-én adták át. Az ENIAC mint a kor valamennyi számítógépe egyedi, átmeneti, kísérleti célokat szolgáló gép volt, amely eklektikusan egyesítette magában az addigi fejlesztések eredményeit. A további számítógép-fejlesztésekhez az volt a legfontosabb hozzájárulása, hogy létezett. Ahogyan Aiken gépe, a Mark I bizonyította, hogy Babbage álma megvalósítható, az ENIAC azt mutatta meg a világnak, hogy lehetséges az elektronok sebességével számolni. Bár egyetlen hozzá hasonló gép sem épült, mégis, valamennyi azóta készült gép „öregapjának” tekinthető. Az ENIAC volt az a gép, amelynek tervezése, építése és továbbfejlesztése során megtanulták a szakemberek, hogyan lehet, és hogyan nem célszerű elektronikus számítógépet készíteni. 6.3.18 Neumann János és az EDVAC Az ENIAC építése már folyamatban volt, amikor 1944 nyarán Goldstine az aberdeeni vasútállomás peronján találkozott Neumann Jánossal, akinek megemlítette, hogy egy olyan elektronikus számológép kifejlesztésén dolgoznak, amely másodpercenként 333 szorzás elvégzésére lesz képes. Ez felkeltette Neumann érdeklődését, aminek az lett a következménye, hogy augusztus elején elutazott Philadelphiába, hogy megnézze a gépet és találkozzon az építőkkel. Első kérdése a gép logikai felépítésére vonatkozott.103 Ezzel elkezdődött közötte és a pennsylvaniai csoport között az az együttműködés, amely azon túl, hogy elősegítette az ENIAC építésének sikeres be-

102

Később különböző kiegészítő perifériákkal, pl. kapcsolótáblákkal sikerült ezt az időt jelentősen lerövidíteni. 103 „Még ma sem tudom derültség nélkül fölidézni Eckertnek a küszöbön álló látogatással kapcsolatos reakcióját” – írja Goldstine, majd így folytatja: „Azt mondta, hogy amint Neumann az első kérdését fölteszi, ő meg tudja mondani, valóban zseni-e vagy sem. Ha a kérdés a gép logikai struktúrájára fog vonatkozni, ő is hinni fog Neumannban, egyébként nem.” Goldstine, H., i. m., 169.

87

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM fejezését egy újabb, korszerűbb gép, az EDVAC104 tervezetének elkészítésében kulminált.105 Olyan szellemi műhely jött létre, amelyben kidolgozták azokat az alapelveket, amelyek máig meghatározzák a számítógépek szerkezetét.106

41. kép

Neumann János

Az itt született felismeréseket Neumann János egy mindössze 101 oldalas feljegyzésben foglalta össze: First Draft of a Report on the EDVAC.107 Ez a szöveg valószínűleg az információs gépek eddigi fejlődéstörtének legfontosabb, legnagyobb hatású dokumentuma. Neumann János maga úgy nyilatkozott, azért írta meg a jelentést, hogy „hozzájáruljon a nagy sebességű számítógépek építésével kapcsolatos ismeretek további fejlődéséhez, továbbá hogy a lehető legkorábban és legkiterjedtebben tárgyalja az e tárggyal kapcsolatos tudományos és műszaki elgondoláso104

Electronic Discrete VAriable Computer. „A Moore Intézetben rendszeres időközönként értekezleteket tartunk, amelynek témája az EDVACkal kapcsolatos logikai tervek kidolgozása” – idéz Goldstine (i. m., 173. o.) egy korabeli feljegyzésből. 106 „Ezt a gépet tekintjük annak a csomópontnak, amelyben a korábbi elképzelések találkoztak, kiforrottak, s innen indult el a jövő többi számítógépe is” – foglalja össze a folyamat jelentőségét Havass Miklós. Havass, i. m., 180. 107 „Dr. Neumann János (…) készített egy előzetes tervezetet, amelyben fölvázolta az e megbeszélések során földolgozandó témák körét. Ezt az anyagot sokszorosítottuk és bekötöttük. (…) címe: First Draft of a Report on the EDVAC by John von Neumann (John von Neumann: Az EDVAC-ról szóló jelentés első vázlata).” – olvasható egy korabeli emlékeztetőben a történelmi jelentőségű dokumentum keletkezésének körülményeiről. Eckert – Mauchly – Warren: PY Summary Report No. 2. 1945. július 10. (A Moore Intézet a PX kódjelet használta az ENIAC program megjelölésére, a PYt az EDVAC-éra.) Az idézet forrása: Goldstine, H., i. m., 173. 105

88

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM kat.”108 Az EDVAC mint konkrét számítógép jelentéktelen szerepet játszott a fejlődésben. Akik megtervezték szerkezetét, elhagyták a Moore Intézetet és a terveket továbbfejlesztve, megépítették a maguk gépeit: Neumann az IAS számítógépet, Eckert és Mauchly pedig az UNIVAC-ot. Amikor végül is 1951-ben elkészült, már működtek továbbfejlesztett másolatai, többek között a közülük elsőként elkészített EDSAC, Angliában.109 Az EDVAC akronim ma annak a konceptuális rendszernek az eredetére utal, amelyre „Neumann-elvek” vagy „von Neumann-architektúra” néven szoktak hivatkozni, és amely körül azóta az egymást követő számítógépgenerációk kialakultak. 6.3.19 A Neumann- architektúra A Neumann-elvek eredete az ENIAC építése során tudatosodott konstrukciós fogyatékosságokra és az ezekből adódott problémák kiküszöbölésére irányuló törekvésekre vezethető vissza. Egyszerűen szólva a tervezők elgondolkodtak azon, hogy lehetne az ENIAC-nál gyorsabb, megbízhatóbb, egyszerűbb és könnyebben kezelhető gépeket készíteni? Az alapprobléma abból adódott, hogy a numerikus adatokat kezelő műveletvégző egység sebessége három nagyságrenddel megnövekedett, miközben az utasítások bevitelére szolgáló rendszernek a sebessége gyakorlatilag változatlan maradt.110 Az elektronikus gépeknél az utasításokat is elektronsebességgel kell beolvasni és kezelni, különben az elektronikus műveletvégző egység alkalmazásából származó előny kihasználatlanul maradna. Az ENIAC-nál ezt a problémát úgy kezelték, hogy az utasításokat „belehuzalozták” a gépbe, az IBM-es tabulátorgépekhez hasonlóan. Ez rendkívül bonyolult és hosszantartó műveletté tette a gép programozását. A megoldás: az utasításokat – akárcsak a számokat – a gép memóriájában kell tárolni! Ennek a megvalósítása persze megkövetelte a tároló és a műveletvégző egység elkülönítését, végső soron az ENIAC szerkezetének és működésének alapos logikai elemzését – és racionálisabb újratervezését. Ez az, amit Neumann János elvégzett, és a First Draftban összefoglalt. Pontosan definiálta a számítógép logikai részelemeit, leírta azok funkcióit, a velük szemben támasztott követelményeket és az ezekből következő konstrukciós alapelveket. Mindeközben azt is figyelembe vette, hogy a gép fizikai struktúrája a lehető legegyszerűbb legyen! Ebben nagy segítséget jelentett a gép „időelőnyének” a kihasználása: ez tette lehetővé a műveletek végrehajtásának szekvenciális szervezését és a bináris számrendszer alkalmazását. 6.3.20 Az IAS számítógép Az IAS számítógép neve a Princeton Egyetem mellett működő Felsőfokú Tanulmányok Intézetére (Institute for Advanced Study) utal. Neumann János az egyetem 108

Idézi Goldstine, H., i. m., 176. Az Electronic Delayed Storage Automatic Computer névre keresztelt gépet Maurice Wilkins vezetésével készítették el a cambridge-i Cavendish Laboratóriumban, és 1949. júniusában helyezték üzembe. 110 Az elektromechanikus gépeket papírszalagokkal vezérelték, amelyekre lyukasztással kódolták a programot leíró numerikus információkat. Ezeknek a gépeknek a memóriája és műveletvégző elemei (Aiken gépében fogaskerekek, Zuse és Stibitz gépeiben jelfogók) azonos sebességtartományban dolgoztak az utasítások bevitelére használt elemekkel. 109

89

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM professzora volt és 1945-től a princetoni Elektronikus Számítógép Projekt igazgatója. Az IAS gép az EDVAC néhány vonatkozásban tovább fejlesztett változatának tekinthető. Valójában ez a gép tekinthető a „von Neumann-architektúra” prototípusának, és így a mai számítógépek közvetlen ősének. 1952-ben helyezték hivatalosan üzembe. Elkészítése nagy publicitást kapott, már építése közben több tanulmány, leírás készült róla. Valószínűleg Neumann volt az utolsó tudós polihisztor, aki számítógépet készített. A „Neumann-gépet” számos helyen másolták – az intézet és Neumann ezt támogatta. Készült egy hasonmása a Rand Corporation vállalatnál, amelyet Neumann János tiszteletére JOHNNIAC-nak neveztek el. 6.3.21 UNIVAC Az UNIVAC (UNIVersal Automatic Computer) is az EDVAC tervezése során kialakított elvek szerint készült. Az UNIVAC kifejlesztése 1947-ben kezdődött, a gép 1951-ben lett működőképes. Ez volt az első, kereskedelmi céllal készült elektronikus számítógép. Az UNIVAC gépek – és néhány más cég, közöttük az IBM első elektronikus gépei – több vonatkozásban különböztek a tudományos-műszaki, illetve katonai célokra épített gépektől. Az egyik jellemző különbség – amire az UNIVAC nevében az „univerzális” jelző is utal – az, hogy olyan gépeket igyekeztek készíteni, amelyek tudományos, műszaki, statisztikai és üzleti célra egyaránt jól használhatók. Közös vonása volt továbbá ezeknek a gépeknek, hogy nagy mennyiségű adat feldolgozására voltak alkalmasak, ami – többek között – speciális inputperifériákat igényelt. Az új típusú számítógépek piaci értékesítése az 50-es évek első felében nehezen indult, de az évtized végére belendült. Az elektronikus információfeldolgozó gépek „első generációja” néhány év alatt a modern ipari társadalom integráns részévé vált.

42. kép

90

UNIVAC


6.4

ÖSSZEFOGLALÁS

Ebben a leckében az elektromechanikus és az elektronikus számítógépek fejlesztésének történetét írtuk le. Bemutattuk a jelentősebb elektromechanikus számológépeket és konstruktőreiket (Hollerith, Comrie, Bush, Stibitz, Zuse, Aiken). Értelmeztük az elektronikus számítógép fogalmát, megmutattuk miért jelentenek új minőséget a gépi számolásban az ilyen típusú gépek. Ismertettük a 2. világháború alatti és az azt követő évek fontosabb számítógép-fejlesztési fejleményeit. Tisztáztuk az ENIAC, EDVAC, IAS és UNIVAC akronimokkal jelölt számítógép-fejlesztési programok szerepét és jelentőségét a későbbi fejleményeket illetően. 6.5


Hasonlítsa össze a fontosabb elektromechanikus számológépeket, ismertesse konstruktőreik (Hollerith, Comrie, Bush, Aiken, Stibitz és Zuse) fejlesztési motivációit! 2. Mikor, milyen céllal és hol készültek el az első elektronikus számítógépek? 3. Milyen szerepet töltött be Neumann János a számítógépek fejlesztésében? 4. Értelmezze a következő akronimok jelentését: ENIAC, EDVAC, IAS, UNIVAC. Mutassa be az így jelölt számítógépfejlesztési-projektek szerepét a későbbi fejlemények előkészítésében. 1.

91


7. A MAINFRAME-KORSZAKTÓL A SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉP FELÉ

7.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse azokkal a történésekkel, amelyek megteremtették a személyi számítógépek konstrukciójának feltételrendszerét. Bemutatjuk azokat a fejleményeket és fejlesztéseket, amelyek a „klasszikus”, egyedi mainframe számítógépektől a lehetőségek, a szükségletek, az igények és a vágyak hatásrendszerében a minimajd a mikrogépek konstrukcióját eredményezték. Betekintést nyernek azokba a technikai fejlesztésekbe és mentális változásokba egyaránt, amelyek megelőzték és előkészítették a mai információs környezet kialakulását.

7.2

TARTALOM

A mainframe fogalmának értelmezése. A mainframe körül kialakult számítástechnikai kultúra. A mainframe első transzformációja: az adatfeldolgozás. A mainframe további transzformációját eredményező hatásrendszer. Korai real-time rendszerek: a Whirlwind projekt és a SAGE. A real time rendszerek elterjedése. Az ARPA, Licklider és at ember-számítógép új típusú kapcsolata. Kemény János és az első időelosztásos rendszerek. Douglas Engelbart és az ARC kutatóprogramja.

7.3 7.3.1


A mainframe

A második világháborút követő két évtizedben a számítógépek egészen másként néztek ki, mint a ma megszokott asztali gépek, illetve munkaállomások. Az ENIAC 30 tonnás szerkezet volt, és elhelyezéséhez egy nagyméretű teremre volt szükség. A MIT (Massachusetts Institute of Technology) és az IBM által az 50-es évek közepére kifejlesztett légvédelmi célú hálózati rendszer, a SAGE (Semi-Automatic Ground Environment) egy-egy központjához tartozó számítógépes berendezéseknek egyenként 250 tonna súlya volt, szállításukhoz 18 hatalmas teherautó kellett. A 14,25 m hosszú, 2,45 m széles és 2,6 m magas UNIVAC súlya 13,1 tonna volt, az IBM első elektronikus üzleti számítógépe, a 701-es típus közel 10 tonnát nyomott. Ezeket a „dinoszauruszokat” külön erre a célra kialakított, légkondicionált helységekben helyezték el, működtetésükhöz technikusok, mérnökök és programozók kiszolgáló munkájára volt szükség. Abban az időben az ilyen „nagyszámítógép” volt „a számítógép”, amelyet később, amikor már más számítógépek is léteztek „mainframe”-ként különböztettek meg.

92


A mainframe körüli számítástechnikai kultúra

A nagyszámítógépek számítóközpontokban voltak elhelyezve, ahol külön személyzet gondoskodott szakszerű, hatékony és gazdaságos működtetésükről, mivel az akkori számítógépek mai mértékkel „csillagászati” árából következően a „gépidő” igen drága volt.111 Az adatok bevitele, az eredmények kijelzése és értelmezése lassú, körülményes szaktudás- és munkaigényes folyamat volt. Ha valaki számítógéppel szeretett volna megoldani egy problémát, először valamilyen programnyelven kódolni kellett az adatokat, azokat fizikai hordozóra vinni, azután a lyukszalagot vagy lyukkártyákat át kellett adni a gépkezelőnek, és egy megbeszélt időpontban lehetett visszamenni az eredményért. Mindez visszatekintve meglehetősen nehézkessé tette ezeknek a gépeknek a használatát. Ennek ellenére a 60-as években úgy tűnt, hogy a számítógépek elnyerték végleges megjelenési formájukat, kialakult használatuk módja, és a központi, nagy és drága számítógép, a „mainframe” a lesz követendő és időtálló minta.

43. kép

111

A mainframe számítógép

Találó, ahogyan egy hatvanas években kiadott könyv (nem ironikusan!) az akkori gépeket illetve az azokat körüllengő mítoszt jellemzi: „...nem a gép alkalmazkodik az emberhez, hanem éppen fordítva. A mindenható szörny a távolból uralkodik, légkondicionált és portalanított üvegkalitkájából irányít, engedelmes szolgálók és villámszóró technikusok hadától körülvéve... az automatizálás nem egy Vállalat + egy számítógép, hanem egy Vállalat a számítógép körül, ami feltételezi a Vállalat teljes szellemi egységét az ügy érdekében.” (Font, Jean-Marc–Quinion, Jean-Claude: Les Ordinateurs. Mythes et Realites. Paris, Gallimard, 1968. Magyarul: A számítógép: mítosz és valóság. Budapest, Európa, 1970.) Még 1972-ben is – amikor Goldstine sokat idézett könyve megjelent – az egy intézmény – egy számítógép elképzelés volt az uralkodó paradigma, ahogy ez a könyvből vett következő idézetből is kitűnik: „Amikor a Felsőfokú Tanulmányok Intézete 1958-ban számítógépprogramját lezárta, a gépét (a Neumann által épített IAS gépről van szó) a Princeton Egyetemnek adta át (…) Ennek az egyetemnek ma már (ez 1971-ben lehetett, K. B.) egy igen nagy számítógépe van…” (Goldstine, H., i. m., 305.) A számítógépek magas ára miatt azonban a legtöbb intézmény számára ez is inkább csak vágyálom volt.

93


A mainframe transzformációjának kezdetei

Azóta megtanulhattuk, hogy az elektronikus számítógép próteuszi médium, amely folyamatos átváltozásokon megy keresztül. Azok, akik – bár különböző aspektusokból – a számítógépek fejlődésének-fejlesztésének történeteit írják, tudatában vannak ezeknek a változásoknak, és narratíváikat általában erre a vázra építik. Könyvünk e fejezetének is egyik fő szervező elve azoknak a véleményünk szerint karakterisztikus változásoknak a bemutatása, amelyek az információkezelés, és esetenként az emberi kogníció – új horizontjait tárták fel. Az elektronikus számítógép első jelentősebb transzformációja akkor történt, amikor az eredetileg matematikai műveletek gyors elvégzésére kifejlesztett szerkezetet adatfeldolgozásra tették alkalmassá. Valójában ekkor tudatosodott szélesebb körben az, hogy a „számítógép” általános információfeldolgozó berendezés. Havass Miklós így foglalta össze a kialakult helyzetet: „A számítógépnek ez az újféle használata elvi változást hozott […] A számítógép által feldolgozott adatok többé nem számok, paraméterek voltak, hanem információk, amelyeket ugyan digitálisan, szám alakban reprezentáltak a gépek, de amelyek releváns üzeneteket hordoztak a gazdaság, a vállalat életéről. Ettől fogva kezdik a számítástechnika elnevezés helyett a tágabb értelmű informatikát használni.”112 Miután a számítógépet adatfeldolgozásra is alkalmassá tették, úgy tűnt, hogy fejlődése elérkezett arra a pontra, amikor az atomerőműhöz, a repülőgéphez vagy a személyautóhoz hasonlóan, fogalma letisztult, egyértelműen jelölve lényegi vonásait és funkcióit. Kisebb finomítások és módosulások még lehetségesek, folyamatosan növekszik majd a sebesség, de mint az ipari társadalom egyik karakterisztikus eszköze, a gép elnyerte érett, végleges formáját. Pedig már ekkor kezdték éreztetni hatásukat azok a folyamatok, amelyek – a lehetőségek, a szükségletek, az igények és a vágyak hatásrendszerében – az informatika világában az állandó fejlődést és változást normává tették 7.3.4

A lehetőségek

Kezdjük a lehetőségekkel. Az információs gép alapvetően különbözik minden más gépezettől. Absztrakt információs mintázatokat hoz létre a formális logika bináris rendszere alapján, és ez a működés bármely fizikai közegben megvalósítható, amelynek elemei olyanok, hogy két, egymástól jól megkülönböztethető állapotuk van. Ez azt jelenti, hogy a gépi információfeldolgozás kapcsolóegységei elvileg akár az elemi részecskék is lehetnének. Bár az élő információfeldolgozó rendszerek ma még jóval komplexebbek, kifinomultabbak és sok vonatkozásban hatékonyabbak, mint a gépiek, de ez utóbbiak mentesek a biológiai rendszerek kötöttségeinek nagy részétől, fejlődésük pedig töretlen és egyre gyorsul. A biológiai rendszerek információfeldolgozása nem absztrahálódhat, nem függetlenedhet olyan mértékben az anyagtól, mint a gépi rendszereké, amelyeknek nincs szüksége sejtekre, anyagcserére, nem kell vetélkedésben fennmaradniuk. A gépi információfeldolgozó rendszerek teleologikusan létrehozott, célirányosan fejlesztett, védett struktúrák, és a mikrovilágban, ahol elektronáramok jelentik a műveletvégzést, a részecskék a fény sebessé112

94

Havass Miklós: Paradigmaváltások. Magyar Tudomány, 1995/6. 682.

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM gével egy nagyságrendben mozognak. Elvileg tehát sem az információfeldolgozás komplexitásának, sem sebessége növelésének egészen a fénysebességig nincs korlátja, amint ezt a mikroelektronika és a számítástechnika néhány évtized alatti bámulatos fejlődése bizonyítja. A fizikai lehetőségek eddigi kiaknázásának az az eredménye, hogy az ennek megfelelően összeillesztett elemek hihetetlen mértékben összezsugorodtak, bár a Neumann-architektúra mint gépszerkesztési elv nagyjából megmarad.

44. kép 7.3.5

Lehetőségek

A hidegháború szerepe a számítógépek fejlesztésében

Rátérve a számítógép-fejlesztés szükségességére idézzük fel azt, hogy a második világháború után újabb háborúval fenyegető szembenállás alakult ki, az egyik oldalon a nyugati világ vezető hatalmaival, a másikon a kommunista országokkal. Azoknak a fejleményeknek, amelyek eltérő irányt adtak a számítógépek további fejlesztésének és a „mainframe-paradigma” háttérbe szorulásához vezettek113 az egyike – talán a legfontosabbika – az akkori két világhatalom, az USA és a Szovjetunió közötti konfrontáció, és az ebből következő hidegháborús katonai vetélkedés volt. 113

A mainframe persze nem tűnt el, ha a gépek maguk – az mikroelektronika és a szoftverfejlesztés forradalmi változásainak következtében – jelentősen átalakultak is. Jól mutatja ezt egy számítástechnikai hírportál friss (2009) híre: „Az IBM egy kifejezetten olcsó mainframe-et jelentett be azon középvállalatok számára, akik üzleti kritikus folyamataikat nem akarják olcsóbb szerverekre bízni, tartva attól, hogy azok nem elég biztonságosak vagy megbízhatóak. A z9 Business Class számítógép ára 100 ezer dollártól indul, vagyis kevesebb mint fele annyiba kerül mint a jelenleg kapható legolcsóbb IBM mainframe. A mainframe-ek vásárlói és üzemeltetői tradicionálisan a leginkább konzervatív ügyfelek, például bankok, pénzügyi cégek, illetve állami hivatalok. Az ilyen gépek ára csillagászati, hasonlóan az összes hozzájuk kapcsolódó szoftverhez és támogatási szolgáltatáshoz és jelentős részét adják az IBM bevételének.”Az idézet forrása: http://www.hwsw.hu/ (2009. március 6.).

95

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM A társadalmak – akárcsak az élőlények – számára abszolút prioritás fennmaradásuk biztosítása nemcsak az entrópiával, hanem valós vagy vélt ellenfeleikkel és ellenségeikkel szemben is. Amerika válasza a szovjet fenyegetésre a második világháborúban bevált stratégia volt: a tudomány és a műszaki fejlesztés élvonalának „hadrendbe állításával” demonstrálható és hitelesnek mutatkozó erőfölény biztosítása a modern hadviselésben kulcsszerepet játszó katonai technológia területén.114 7.3.6

Real time rendszerek

Nem sokkal azután, hogy 1949 augusztusában a Szovjetunióban felrobbantották az első kísérleti atombombát, az amerikai Védelmi Minisztérium bizottságot hozott létre a légvédelmi rendszer megbízhatóságának vizsgálatára. A bizottság – amelyet George E. Valley, a MIT fizikaprofesszora vezetett – úgy találta, hogy a meglévő rendszer nem alkalmas az ország légterének a megbízható védelmére. A bejövő adatokat csak részben volt képes feldolgozni, gyakran léptek fel kommunikációs nehézségek, és csak korlátozottan tudott a beérkező információk alapján azonnali műveleteket végrehajtani. Sürgetővé vált egy korszerű légvédelmi rendszer létrehozása, amely képes Észak-Amerika légterének teljes körű ellenőrzésére és védelmére. A rendszert úgy kellett kialakítani, hogy működése minden pillanatában rendelkezzen elegendő releváns információval, képes legyen azokat feldolgozni, kiértékelni, és a meghozott döntésnek megfelelő műveletet végrehajtani. Egy ilyen rendszer kritikus pontja az, hogy nagyon sok információt nagyon rövid idő alatt kell feldolgozni. Erre elvileg akkor csupán az éppen fejlesztés alatt lévő tárolt programú digitális számítógépek lettek volna alkalmasak. Az a néhány gép ugyanis, amely akkor fejlesztés alatt állt, nem ilyen szükségletek kielégítésére készült. A fejlesztők örültek, ha az eredeti designelvek alapján (EDVAC First Draft …) belátható időn belül képesek lesznek megépíteni a gépüket. Egy valós idejű információfeldolgozásra optimalizált, interaktív módon használható gép akkoriban csupán a megvalósíthatóság, és sokak számára az elképzelhetőség határain túli tartományokban létezett.115 Voltak azonban néhányan, akik fontolóra vették ilyen rendszerek kifejlesztését. Közéjük tartozott Jay Forrester, aki két munkatársával tanulmányt írt arról, hogyan lehetne digitális számítógépeket fegyverrendszerek irányítására felhasználni (Information Systems of Inter-connected Digital Computers). Történetesen akkor, amikor a Valley-bizottság megoldást keresett, egy Forrester által vezetett mérnökcsoport már nem állt messze egy olyan számítógéprendszer elkészítésétől, amely alkalmas lehetett az új típusú légvédelmi irányító rendszer információfeldolgozási feladatainak ellátására.

114

115

96

„A második világháború befejeztével (…) a permanens technikai forradalom lett Amerika katonapolitikája.” Hacker, B. C.: Marslakók új környezetben. Az amerikai katonai kutatás és fejlesztés szervezeti átalakítása. Fizikai Szemle, 1997/3. „A negyvenes években vagy az ötvenes évek elején készített hatalmas és törékeny gépek nem voltak alkalmasak fegyverrendszerek irányítására. Most azonban (…) az automatizálás gyújtotta fel a képzeletet. Inkább az óriási mértékben megnövelhető parancsadási és irányítási lehetőségek hosszú távú terveibe vetett hit, mint a már meglévő, könnyen meghibásodó és nehezen használható gépek miatt volt így.” Hacker, B. C.: Marslakók új környezetben. Az amerikai katonai kutatás és fejlesztés szervezeti átalakítása. Fizikai Szemle, 1997/3.


A „Whirlwind” projekt

A projekt, amelynek keretében évek óta dolgoztak a gép elkészítésén, a „Whirlwind” (forgószél) nevet viselte.116 A szóban forgó projekt eredeti célja egy sokoldalúan használható, általános repülőgép-szimulátor kifejlesztése volt, amelyre az MIT haditechnikai fejlesztéseket végző laboratóriuma (MIT’s Servomechanisms Laboratory) 1944-ben kapott megbízást. Forrester, a projekt vezetője hamarosan rájött, hogy az MTI-n akkoriban preferált analóg számítógépek nem alkalmasak erre a feladatra. Részben a Moore Intézetben szerzett tapasztalatok hatására kiegészítette a projekt célrendszerét egy általános célú digitális számítógép létrehozására vonatkozó kutatási és fejlesztési alprogrammal, amely azonban lassan a projekt fő célkitűzése lett.117 Minden más, akkor folyamatban lévő fejlesztéstől eltérően Forrester csoportja olyan gép konstrukcióját tűzte ki célul, amely alkalmas a külvilágból betáplált inputokra azonnali adaptív outputokat generálni, lehetővé téve ezzel a közvetlen interakciót („real time computing”). Ez alapvető követelmény egy valósághű szimulációt generáló rendszer készítése során, mint ahogyan az is, hogy a gép megbízhatóan működjön. A sebesség növelése volt a kritikus tényező. Míg az ENIAC és az EVAC riport alapján készülő gépek sebessége az 1000–10 000 művelet/másodperc tartományban volt, az MIT-gépnek, hogy a real time követelményeknek megfeleljen, másodpercenként legalább 100 000 művelet elvégzésére kellett képesnek lennie. Az addig készült és készülőben lévő számítógépek gyenge pontja a memória volt, megoldást kellett találni erre is. Mindez nem csupán mérnöki-szerkesztői munkát igényelt, hanem addig nem létező megoldások kigondolását és megtalálását, magas szintű, kreatív kutatást és fejlesztést is.118 7.3.8

A SAGE

Valley felismerte, hogy a készülő Whirlwind számítógép lehet az új légvédelmi parancsnoki irányító rendszer központja. Támogatást biztosított a gép további fejlesztéséhez, és 1951-ben a készülő gép köré tervezve indult el az MIT Lincolnprojektje, a digitális számítógéppel támogatott légtér-ellenőrzési és légvédelmi irá116

Jól jelzi a fejlődés ütemét az a tény, hogy 5 évvel a Whirlwind elkészülése után Ausztriában Heinz Zemanek professzor olyan, már tranzisztorokból összeállított gépet szerkeszthetett, amely nagyobb teljesítményű volt a Whirlwindnél, és amelyet ő ironikusan „Mailüftchen”-nek, azaz májusi szellőcskének nevezett. In: Kovács Győző, i. m., 109. 117 “Forrester made a revised proposal (…) requesting that his contract be renegotiated to allow for the development of a full-scale digital computer in addition to the original aircraft trainer.” CampbellKelly, M. – Aspray, W.: i. m., 161. 118 „A projekt számos olyan gondolatot vetett fel, ill. megoldást szült meg, amelyek alapvetően befolyásolták az informatika történetét. (…) a számítógépek teljesen újfajta használatát indították el. Itt vetődött fel először, hogy a számítógéppel párbeszédet lehet folytatni. E projektnek köszönhetjük a katódsugárcsöves képernyők megjelenését, ill. felhasználását számítógépes terminálként. Itt indult a számítógépes grafika. A számítógépes tárolók új családja (mágneses magmemória) e projektnek köszönheti életét. Itt alkotta meg J. H. Laning és N. Zierler a fordítóprogramok ősét, amelyiknek ugyan még neve sem volt, ám amelyik matematikai egyenletek szimbolikus fordítását végezte el a Whirlwindre.” Havass, 2006. 209.

97

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM nyító központ (Computer Based Control and Command Center) kifejlesztésére. Többéves fejlesztés eredményeképpen az 1950-es évek második felében megszületett a SAGE (Semi-Automatik Ground Environment) rendszer, amely 23 központból álló hálózatként szerte az Egyesült Államokban egészen a 80-as évek elejéig ellátta a légtér védelmét. Minden központban két, a Whirlwind prototípus alapján az IBM által gyártott AN/FSQ-7 számítógép volt: az egyik működött, a másik stand-by állapotban, készenlétben várakozott. Egy-egy ilyen duplex minden idők legnagyobb tömegű és kiterjedésű real time számítógépes rendszere volt, amely kb. 2×55 ezer elektroncsövet tartalmazott olyan rendszerben összeállítva, hogy megbízhatósága megegyezett a későbbi félvezetős rendszerekével.

45. kép 7.3.9

A Whirlwind és a SAGE

Igények és lehetőségek

A Whirlwind, majd a Lincoln-projekt hatalmas lendületet adott a számítógépek fejlesztésének. Új perifériák jelentek meg, mint pl. a katódsugárcsöves képernyő, és a képernyőn át információbevitelre képes fényceruza (lightpen). Most vetődött fel először az ember-számítógép kapcsolat (Human-Computer Interface) vizsgálatának és optimális kialakításának szükségessége. Erre a célra a Lincoln Laboratóriumban külön fejlesztőcsoportot hoztak létre (The Human Engineering Group). Az alapvető – információfeldolgozásra és adattárolásra vonatkozó – technológiai újítások mellett kialakult a számítógép-használat új, közvetlen interakciókra épülő formája. Megjelentek az első polgári real time rendszerek is. Az IBM – a SAGE rendszer gyártása és rendszerbe állítása során szerzett tapasztalatait felhasználva – tervezte meg az American Airlines légitársaság valós idejű számítógépes helyfoglalási rendszerét. A SABRE (Semi-Automatic Business Research Environment) az 1960-as évek elején készült el, és még abban az évtizedben az összes nagyobb légitársaság kialakította hasonló rendszereit. A 60-as években és a 70-es évek elején további real time alkal-

98

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM mazások, tranzakciókezelő rendszerek kezdtek elterjedni, közülük az univerzális termékazonosító kód (vonalkód) és a pénzfelvevő automaták (Automatic Teller Machine, ATM) a legismertebbek. 7.3.10 Az ARPA A real time rendszerek kifejlesztése során szerzett tapasztalatok, a kidolgozott új technológiák, a kialakított eljárások, a kifejlesztett eszközök széles körű lehetőségeket biztosítottak az információtechnológia további fejlődéséhez. Az Egyesült Államok vált a fejlesztések centrumává, az egyre újabb igények és vágyak megjelenésének, később gerjesztésének fő színterévé. Az informatikai fejlesztésekre fordított állami és vállalati erőforrások is itt voltak a legjelentősebbek. Az állami pénzeszközök a leggyakrabban konkrét katonai-védelmi fejlesztésekre (ENIAC, MARK I, Whirlwind, SAGE, interkontinentális ballisztikus rakétaprogramok), vagy tudományos presztízsprogramok (Apolló-program) informatikai részprogramjainak finanszírozására irányultak. Volt azonban egy olyan szervezet is, amelyik nem a szűkebb értelemben vett védelmi célprogramokat preferálta, hanem elsősorban sokkal általánosabb, háttér jellegű kutatásokat támogatott: az 1958-ban indított ARPA (Advanced Research Project Agency) akronimmal jelölt ügynökség. 1962-ben az ARPA a sokat ígérő, de akkor még nagyobbrészt a sci-fi világába tartozó számítógépek kifejlesztésével kapcsolatos kutatások szervezésére és finanszírozására külön részleget hozott létre, amely először a „Command and Controll Division / Research” nevet kapta, majd az „Information Processing Techniques Office” (IPTO) nevet vette fel. A részleg első igazgatójának Joseph C. R. Licklidert nevezték ki.119 7.3.11 Licklider és az ember-számítógép szimbiózis Licklider „Ember-számítógép szimbiózis” című, 1960-ban írt klasszikus tanulmányában körvonalazta „ember-számítógép szimbiózis” metaforájának alapelemeit.120 Olyan programot és jövőképet vázolt fel az ember problémamegoldó képességének a támogatására, amelyben a számítógép és az ember pozitív jellemzői megfelelően rendszerbe szervezve szinergikus hatást eredményeznek.121 A tanulmány első mondatai prognózist, célkitűzést és munkaprogramot fogalmaznak meg: „Az ember-számítógép szimbiózis az emberek és az elektronikus számítógépek közöt119

Licklider sokoldalú tudós volt, végzettsége szerint pszichológus, fizikus és matematikus. Először pszichológiai és fiziológiai kutatásokkal foglalkozott a Harvard Egyetem Pszichoakusztikai Laboratóriumában, majd az MIT Akusztikai Laboratóriumában dolgozott. Figyelme egyre nagyobb mértékben fordult a számítógépek felé, és a Lincoln-projekt munkatársaként a Whirlwind-, illetve a SAGE programok kapcsán került érdeklődése középpontjába az ember-számítógép kapcsolat, a számítógép-használat humán vonatkozásai. 120 Licklider, J. C. R.: „Man-Computer Symbiosis“. In: IRE Transactions on Human Factors in Electronics, Volume HFE-1, pages 4–11, March 1960. On-line: http://memex.org/licklider.html. 121 Az emberi agy és a számítógép különbözőségét szemléletesen mutatja be többek között Donald A. Norman rövid esszéje, amely az amerikai ACM (Association for Computing) alapításának 50. évfordulójára szervezett, a számítógép-fejlesztés jövőjének témáját körüljáró konferencia egyik előadása alapján készült. (Norman, D.: Why It’s Good That Computers Don’t Work Like the Brain. In.: Denning, P. J. – Metcalfe, R. M.: Beyond calculation – the next fifty years of computing. – New York : Copernicus an Imprint of Springer-Verlag, 1997.)

99

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM ti interaktív kapcsolat küszöbön álló fejleménye.” Licklider szerint az ember-gép együttműködés célja az ember formális gondolkodásának elősegítése, valamint a komplex rendszerekkel kapcsolatos ellenőrzési és döntési folyamatok optimalizálása. „Tanulmányom célja az ember-számítógép szimbiózis koncepciójának felvázolása és – reményeim szerint – kifejlesztésének elősegítése... nincs messze az idő, amikor az ember és a számítógép szorosan együttműködik, és az így kialakuló kapcsolat olyan gondolkodást tesz lehetővé, amely meghaladja az emberi agy eddigi képességeit, az információfeldolgozás új formái pedig túllépnek majd a mai információkezelő gépek korlátain.”122

46. kép

Licklider

7.3.12 Licklider szerepe az 1960-as évek fejlesztési programjaiban Licklider úgy vélte, hogy az emberek jövőbeli számítógép-használata, amelyet plasztikusan „ember-számítógép szimbiózis”-nak nevezett el, a sokféle ember-gép kapcsolatnak egyik olyan lehetséges formája, amelyre addig még nem volt példa a történelemben. „A számítógépek jól és gyorsan végeznek el olyan dolgokat, amelyek nehezek vagy lehetetlenek az ember számára, és megfordítva: az ember szívesen és jól – bár nem feltétlen sebesen – intéz el a számítógép számára bonyolult vagy kivitelezhetetlen tevékenységeket. Ez azt sugallja, hogy a szimbiotikus együttműködés, amennyiben sikeresen integrálja az ember és a számítógép pozitív jellemzőit, nagy jelentőségű lehet.” 123 122 123

Uo. 2. Az „ember-számítógép szimbiózis” metaforát használta később Kemény János is a számítógéphasználat jövőjéről írt nagyhatású esszéjében. (Kemeny, John G.: Man and the Computer. New York, 1972.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szimbiózis kifejezés mindkét esetben költői metafora, hiszen a tényleges szimbiózistól eltérően itt két különböző entitás egyirányú kapcsolatáról van szó. A biológiai rendszer, az ember használja fel a gépi rendszert – amelynek működése az

100

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Amikor Licklider a tanulmányát írta, az ember-számítógép együttműködésnek ez a formája még a fantázia birodalmába tartozott. Ennek természetesen Licklider is tudatában volt, így a tanulmány záró részében mérleget von, amelyben megállapítja, hogy az új típusú számítógép-használat legtöbb feltétele még hiányzik, és azt is leírja, mi az, amire a jövő számítógép-fejlesztőinek törekedniük kell.124 Megállapítja, hogy a hatékony, kooperatív ember-számítógép kapcsolat létrejöttének előfeltétele az, hogy az időosztásos számítógép-használat, a memóriakomponensek és a memóriaszervezés, valamint a programnyelvek és a bemeneti és kimeneti perifériák fejlesztésének területén jelentős előrelépések történjenek. Azzal, hogy kinevezték az IPTO igazgatójává, megadatott számára, hogy maga egyengesse elképzelései megvalósulásának útját. Élt a kínálkozó lehetőséggel, és az IPTO által finanszírozott egyetemi és kutatóintézeti fejlesztőcsoportok a 60-as években szinte minden alapvető feltételt kidolgoztak az elképzelt interaktív személyi számítógép megvalósításához. Howard Rheingold „Tools for thought” című könyvében így értékeli az eseményt: „az ember-számítógép szimbiózis egyszerre egy műszaki szakfolyóiratban megbújó ezoterikus hipotézisből nemzeti céllá lépett elő.”125 Nem kis mértékben ennek a szerencsés ténynek köszönhető, hogy ma lényegében az általa megálmodott módon valósul meg az ember-számítógép kapcsolat. 7.3.13

Kemény János és az időosztásos számítógép-használat

Licklider nagy jelentőséget tulajdonított az ún. időosztásos számítógép-használatnak, ami a személyi számítógépek megjelenéséig az egyetlen módja volt annak, hogy valaki személyesen hozzáférjen egy számítógéphez – attól a kivételes esettől eltekintve, amikor egy egész számítógép rendelkezésére állt. Aa géphez csatlakoztatott egyéni terminálokon keresztül történő időosztásos számítógép-használat lehetővé tette, hogy egyszerre több géphasználó közvetlen interakciós kapcsolatban legyen a mainframe számítógéppel. Az időosztásos rendszerek egyik első kísérleti megvalósítása az MIT CTSS (Compatible Time-Sharing System) projektje volt, 1962-ben. Ennek hatására készítette el saját rendszerét a számítógépek emberközeli, interaktív használatának egyik úttörője, a magyar származású John G. Kemeny. Kemény János Einstein munkatársa volt Princetonban, a Magasabb Tudományok Intézetében (Institute for Advanced Studies). Einstein ajánlására hívták meg a Darthmouth College matematikai tanszékének vezetésére. Később az egyetem elnöke lett. Ott valósította meg az első olyan időbeosztásos rendszert, amely a diákoknak széles körű hozzáférést biztosított az intézmény központi számítógépéhez. Hogy a diákok használni tudják a számítógépet, Kemény – Thomas Kurtz közreműködésével – megalkotta az egyszerű és

124

125

emberi agy bizonyos funkcióival több vonatkozásban analóg – saját céljai elérésének érdekében. Licklider metaforájának számunkra máig érvényes, legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az ember és a számítógép alapvető különbözősége nagy teljesítőképességű komplementer rendszerré illeszthető össze. „Az információfeldolgozó berendezés, amelyet az előzőekben feltételeztünk, még nem létezik. A szükséges programokat sem írták még meg. Valójában számos akadály zárja el a mai, nem szimbiotikus jelenből az anticipált szimbiotikus jövő felé vezető utat.” Uo. 8. Howard R.: Tools For Thought. The Peoples and Ideas of the Next Computer Revolution. New York, 1985, Simon & Schuster. http://www.well.com/user/hlr/texts/tftindex.html.

101

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM könnyen megtanulható BASIC (Beginners’ All-purpose Symbolic Instruction Code) interaktív számítógép-programnyelvet. „Nem csak azért teremtettem meg a BASICet, hogy eggyel több számítógépes nyelv legyen. Azért csináltam, hogy a számítógép minden egyetemi hallgató (és minden diák) számára hozzáférhető legyen” – írta később Kemény. Az időosztásos számítógép-használat csaknem két évtizedig volt a személyes számítógép-használat egyedüli paradigmája. „Az időosztásos rendszer a számítógépes tudósoknak azt sugallta, hogy akár mindenkinek lehetne otthon egy terminálja. Egy kis város százezer lakója kivétel nélkül hozzájuthatna a számítástechnikai energiához egy számítóközpontból, ahol hatalmas számítógépek zsonglőrködnének a felhasználók ezreivel egyidejűleg; a használóknak pedig havonta kiszámláznák a rácsatlakozási időt” – írja le szemléletesen David Gelernter a „számítógépközmű” fogalmát.126 A lakosság és a vállalatok „gépidővel” való ellátására a gáz, elektromosság, víz szétosztásához hasonló rendszereket képzeltek el és kezdtek létrehozni, de a mikroelektronika fejlődése áthúzta ezeket a számításokat. A time-sharing a számítógép-használat fejlődésének fontos, de átmeneti állapotának bizonyult. 7.3.14 Kemény János: Az ember és a számítógép Kemény Jánost a számítógépek gyors fejlődésének, és a számítógép-használat általánossá válásának társadalmi vonatkozásai is foglalkoztatták. Az ember és a számítógép című könyvében fejtette ki részletesen ezzel kapcsolatos gondolatait.127 A könyv bevezetésében leírja azt a véleményét, hogy „az általános felhasználású nagy sebességű számítógépek eredeti fejlődése mellett a legfontosabb esemény az ember és a gép kölcsönhatásának a megjelenése volt. Úgy érzem, hogy a jövőben a komputerek igazi jelentősége éppen az ember és a gép közötti együttműködésen alapul majd.”128 A jövőre vonatkozó következő sorai science-fictionszerűen hatnak: „A földön egy új intelligens faj született: a számítógép. A számítógépek milliószor gyorsabban gondolkoznak. Fejlődésük várható jövője a hálózatosodás, így telepatikus képességre is szert tesznek és kollektív tudatot fejlesztenek ki. Az embereknek harmonikus szimbiózist kell kialakítaniuk a számítógépekkel. Ebben az együttélésben az embernek meg kell őriznie teljes jogú szerepét. Ez ma a legizgalmasabb kihívás, amellyel az embernek szembe kell néznie.”

126

Gelernter, D., 1998. 76. John G. Kemeny: Man and the Computer. New York, Charles Scriber's Sons, 1972. Magyarul: Az ember és a számítógép. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1978. 128 Kemeny, J., i. m., 8. 127

102


47. kép 7.3.15

Kemény János

Augmenting Human Intellect: A Conceptual Framework

A mainframe-időszakban sokan járultak hozzá a mai interaktív számítógép kifejlesztéséhez, de valószínűleg Douglas C. Engelbart tevékenysége volt a legkoncepciózusabb és legsokrétűbb. Engelbart – többek között Vannevar Bush később részletesen ismertetésre kerülő tanulmányának hatására – annak a lehetőségét vizsgálta, hogyan lehetne olyan számítógépes rendszert létrehozni, amely hozzájárul az ember intellektuális teljesítőképességének jelentős növekedéséhez. A kaliforniai Stanford Kutatóintézet (Stanford Research Institute, SRI) munkatársaként elképzeléseit 1962ben egy kutatási programot kifejtő tanulmányban összegezte, amelynek a Konceptuális keretrendszer az emberi intelligencia kiteljesítésére (Augmenting Human Intellect: A Conceptual Framework) címet adta.129 A tanulmány elején világosan megfogalmazza kiindulópontját: „Az emberi intelligencia támogatásán az ember azon képességeinek fokozását értjük, amelyek lehetővé teszik, hogy áttekintsen összetett helyzeteket, konkrét igényeinek megfelelően megértse azt, és megtalálja a számára szükséges megoldást. ...nem arról van szó, hogy ügyes trükköket találjunk, amelyek segítségével valaki helytállhatna egy-egy speciális helyzetben. Olyan, az emberi élet egészére kiterjedő gyakorlatra utalunk, amelyben az intuíciókat, váratlan megvilágosodásokat, próba-szerencse eljárásokat, általában az emberi megérzéseket egy-egy problémahelyzet megoldása során hatékony koncepciók, korszerű

129

Engelbart, D. C.: Augmenting human intellect: a conceptual framework: summary report. California, Stanford Research Institute, 1962.

103

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM terminológia és jelölések, megfelelő módszerek, és nagy teljesítményű elektronikus segédeszközök támogatják.”130 Engelbart a program célját a következőképpen jelölte meg: „Ez a dolgozat egy olyan program első részét jelenti, amelynek az a célja, hogy eszközöket fejlesszen ki az emberi intelligencia lehetőségeinek bővítésére...” Az eszközökre vonatkozóan pedig a következő fontos megállapítást fogalmazta meg: „...a leggyorsabban akkor érhető el eredmény, ha az ember rendelkezésére áll egy digitális számítógép katódsugárcsöves kijelzőkkel ... az egész rendszert egymással kölcsönhatásban álló, interaktív komponensekből kell létrehozni, nem pedig elszigetelt elemekből.” Figyelemre méltó az a megállapítása, hogy: „A számítógépet használó ember munkájának eredetisége és hatékonysága nem abban mutatkozik meg, ahogyan a gép dolgozik, hanem abban, amit a géppel erősített emberi szellem elérni képes.”A tanulmányban a szerző utalt a Bush-tól kapott inspirációkra: „Egy korábbi tanulmány, amely az általam javasolt keretrendszerhez jól illeszkedő elképzeléseket fogalmaz meg az emberi intelligencia bővítésére, Bush 1945-ös munkája”.131 7.3.16 Engelbart és az Augmentation Research Center A nagyigényű kutatási program nem maradt visszhang nélkül. Licklider fantáziát látott a fejlesztési programok több vezetőjével együtt a merész elképzelésekben, és az ARPA hosszú évekig finanszírozta a kutatásokat. Megalakult az Augmentation Research Center (ARC), amelynek igazgatójaként Engelbartnak csaknem két évtizeden keresztül nyílt lehetősége elképzelései megvalósítására. Számos hardvereszközt és szoftveralkalmazást fejlesztettek ki (az egér, szerkesztés a képernyőn, többszörös ablakok megjelenítése, osztott képernyőjű videokonferencia, fájlközi szerkesztés), amelyek a mai személyi számítógépek standard tartozékai, illetve szolgáltatásai. Engelbart egyik kedvenc elképzelése az összekapcsolt számítógépek segítségével végzett csoportmunka (computer aided meetings, electronic office) volt. Ez motiválta az NLS (oNLine System) létrehozását, amely az egyik első hipertext alapú rendszer volt, és 10 000 fájlt szervezett rendszerbe. Az ARC fejlesztési tevékenységének eredményeit először 1968 tavaszán, a kaliforniai San Franciscóban megrendezett számítástechnikai konferencián ismerhette meg a szélesebb szakmai nyilvánosság.132 Engelbart ekkor mutatta be többek között egy különös eszköz, az „egér” használatát.133 130

Az idézet – és a további idézetek – forrása Engelbart Augmenting human intellect: a conceptual framework című összefoglalója. Engelbart, D. C.: Augmenting human intellect: a conceptual framework: summary report. California, Stanford Research Institute, 1962. 131 Az idézetek forrása: Engelbart, D. C.: Augmenting human intellect: a conceptual framework: summary report. California, Stanford Research Institute, 1962. 132 „Augmented Knowledge Workshop” at the Fall Joint Computer Conference in San Francisco. 133 Az egér a számítógéppel történő, sajátosan emberre szabott interakció elősegítésének zseniális eszköze. „A jelentős találmány jele – szinte a jelentős találmány meghatározása –, ha kiderül róla, hogy olyan kiaknázható tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekre a feltaláló eredetileg nem is gondolt.” – írja David Gelernter, és ez az egérre tökéletesen ráillik, hiszen „az egér olyan informatikai 133 környezet alapvető darabja lett, ami feltalálásának időpontjában még nem is létezett”. Az egér olyan lehetőséget biztosít a számítógéppel történő interakcióra, amely megszabadítja az embert a szimbólumok lineáris elrendezésének kényszerétől, és az evolúció során optimalizált vizuális-

104


48. kép

Engelbart és az egér

Források: engelbart.jpg engelbart2.jpg

A bemutató során az ember-számítógép kapcsolat új, vizuális szimbólummanipulációkkal operáló, impulzív módját vetítették előre. Az interaktív számítógéphasználat és a multimédia-prezentáció által feltáruló új lehetőségek demonstrációjával ámulatba ejtették a nagyszámú, szakemberekből álló közönséget. A bemutatott rendszer – mint a számítógép-használat új, sokat ígérő paradigmájának egy korai felvillantása – fontos szerepet töltött be a további fejlődésben: ösztönözte a szakembereket és előkészítette a személyi számítógépek korát, amely újabb transzformációt, „antropológiai fordulatot” jelentett a számítógépek világában.134

7.4

ÖSSZEFOGLALÁS

A leckében először a mainframe fogalmát értelmeztük, majd bemutattuk a mainframe körül kialakult számítástechnikai kultúra néhány alapvonását. Ezt követően felvázoltuk a mainframe folyamatos transzformációját eredményező hatásrendszer főbb elemeit, az alábbiak szerint: Korai real-time rendszerek: a Whirlwind projekt és a SAGE. A real time rendszerek elterjedése. Az ARPA, Licklider és at ember-számítógép új típusú kapcsolata. Kemény János és az első időelosztásos rendszerek. Douglas Engelbart és az ARC kutatóprogramja.

motoros működésmódra épül. Amikor később a WIMP-interface rendszerbe integrálódik, teljesül az a feltétek, amit Gelernter a szoftverkészítés végső céljaként definiál: „A nehézkedés, amely viszszafogja a képzeletet, miközben ezekkel a különös új holmikkal birkózunk, maga a számítógép, ez a régimódi fizikai gépezet. A szoftvereknek éppen az a céljuk, hogy megszabaduljanak ettől a gravitációs mezőtől, és a szoftver történetének minden kulcslépése egyre távolabb vitt a számítógéptől, hogy végül elfeledkezzünk a gépről, annak fizikai szerkezetéről és korlátairól.”Gelernter, D.: Ami működik, az csodálatos. A technika esztétikája. Vince Kiadó, Budapest, 1998. 30. 134 Havas Miklós: Paradigmaváltások. – In: Magyar Tudomány, 1995/6.

105


7.5


Mit takar a mainframe és a „real time computing” fogalom? 2. Milyen fejlemények adtak a korábbitól eltérő irányt a számítógépek fejlesztésének a hidegháború első éveiben? 3. Mi volt a szerepe J. C. R. Licklidernek és D. C. Engelbartnak a számítógépek fejlesztésében? 4. Milyen szerepe volt a magyar Kemény Jánosnak a számítógép átalakulásában? 1.

106


8. A SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉPEK 8.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse azokkal a történésekkel, amelyek elvezettek a mai személyi számítógépekhez. Bemutatjuk azokat a fejleményeket és fejlesztéseket, amelyek a kisméretű „mini” számítógépektől elvezettek a mikroszámítógépek, majd a „Home-computer” illetve PC nevekkel jelölt személyes használatú gépek megjelenéséhez. A hallgatók a témával való foglalkozás során sok lényeges és fontos tényt ismernek meg a sokszálú történetből, ezáltal szélesedik technika- és társadalomtörténeti tudásanyaguk, és alapműveltségük is bővül. Betekintést nyernek azokba a technikai fejlesztésekbe és mentális változásokba, amelyek előkészítették, kiformálták a mai infokommunikációs környezetet és eszközhasználati kultúrát.

8.2

TARTALOM

A személyi számítógép gondolatának megjelenése – korai elképzelések és reakciók. A személyi számítógépek megjelenéséhez vezető hatásrendszer. Az Altair 8800. Korai szoftverfejesítés (Bill Gates, Paul Allan). Az Apple és az IBM PC. Parancssoros vezérlés és grafikus felhasználói felület. A XEROX PARC és az Alto. Macintosh, Windows. A desktop metafora. Jövőtrendek.

8.3 8.3.1


A személyi számítógép virtuális valósága

A valós idejű, interaktív számítógép-használat, a Licklider, Engelbart, Kemény és mások által kigondolt ember-számítógép kapcsolat a személyi számítógépek elterjedésével vált a társadalmakat átformáló erővé. A személyi számítógép az 1970-es évek közepén, a számítógépgyártás, a gyakorlati számítástechnika és a számítógéptudomány főáramától elkülönülten jelent meg. A személyi számítógép a múlt század hatvanas éveiben még szakmai körökben is általában az elképzelhető lehetőségek körén kívül volt.135 Jól reprezentálja ezt az Aacheni Egyetem Neveléstudományi Tanszéke vezetőjének egy dokumentumfilmben elhangzott mondata: „Ha mint pedagógus a jövőre vonatkozó kívánságot fogalmazhatnék meg, úgyszólván a pedagógus álmát, a legszebb az lenne, ha itt, az intézetben egy saját számítógép állna rendelkezésünkre.”136 Kemény János az 1972-ben kiadott könyvében még az időosztásos rendszerek otthoni termináljainak elterjedésében látja a személyi számítógéphasználat jövőjét: „...bárki beszerezhet az otthonába egy saját terminált, napi egy óra 135

„A nagy cégeknél számítógépek intézték a bérszámfejtést és a számlázást, és különféle homályos tudományos célokat is szolgáltak, amelyeket a nagyközönség tisztelt, de nem értett. Mindennek lényegében annyi köze volt az átlagos boldog családi otthonhoz, mint a Saturnus hordozórakétának, vagy az atommaghasadásnak.” Gelernter, D., i. m., 74. 136 A film (Computer, Menschen und Berufe) 1968-ban készült, és a számítógépek jövőbeli felhasználásáról szól.

107

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM használatra, és ez nem kerül többe, mint egy luxusautó (sic!) fenntartása”.137 Kenneth Olson, a Digital Equipment Corporation alapítója és igazgatója, 1977-ben a következőképpen nyilatkozott: „Nincs semmi ok, amiért bárki is számítógépet akarna vásárolni az otthonába”. Egy, a 60-as évek végén megjelent szakmunka – amelyből már korábban is idéztünk egy részletet – szerzői szerint „A számítógép olyan, mint a földgyalu: nehéz elképzelni, hogy a kertünket ássuk fel vele”.138

49. kép 8.3.2

Személyi számítógép 1954-ből

A személyi számítógép megjelenéséhez vezető hatásrendszer

A ma már mindenki számára elérhető, és életvilágunkat átformáló személyi információs „erőmű” első változatainak felbukkanása sok szálon futó, de interdependens folyamatok eredménye volt. Az egyik ilyen szál az az anyag- és mérnöktudományi, gyártástechnológiai fejlesztéssorozat, amely a korai számítógépek műveleti sebességének, adattárolási kapacitásának és működési megbízhatóságának sok nagyságrenddel történő növekedéséhez vezetett, az árak és a méretek drámai csökkenése mellett.139 Egy másik szálnak tekinthető a számítógépek használati módját érintő, ugyancsak jelentős átalakulás, amely a valós idejű (real time), illetve az időosztásos géphasználatot (time sharing) és ezzel együtt a személyes géphasználat dominánssá válását hozta magával. Szükség volt módosított, illetve új programnyelvek, kis memóriaigényű, egyszerű operációs rendszerek és speciális, könnyen használható szoftverek kifejlesztésére is. A váratlan, új fejleményekben fontos szerepe volt a 137

Kemény János, i. m., 59. Font, Jean-Marc – Quinion, Jean-Claude: Les Ordinateurs. Mythes et Realites. Paris, Gallimard, 1968. Magyarul: A számítógép: mítosz és valóság. Budapest, Európa, 1970. 100. 139 „1965 és 1975 között, az integrált áramkörök hatására, az egységnyi számítástechnikai teljesítmény ára mintegy századrészére esett.” Havass Miklós, 2006. 227. 138

108

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM számítógépes hobbistáknak, valamint a számítógépes „ellenkultúra” és az „elektronikai populizmus” színes vonulatának. Ez volt a garázsokban és padlásokon összeszerelt gépek időszaka, ekkor jöttek létre Kaliforniában és máshol a számítógépfanatikusok olyan közösségei, mint pl. a Homebrew Computer Club (Sajátfejlesztésű Számítógépes Klub), ahol Stephen Wozniak 1976-ban bemutatta „Apple I” nevű összebarkácsolt komputerét. Fontos szál a történetben – a vállalkozók, az amatőrök és a hobbistáké mellett – a „profik” több éves kreatív csapatmunkája a Xerox-cég kaliforniai számítógépfejlesztő kutatólaboratóriumában (Xerox-PARC). 8.3.3

Miniszámítógépek és mikroprocesszorok

Az 1960-as évek közepétől az ún. miniszámítógépek kifejlesztése kezdte gyengíteni a mainframe számítógépek egyeduralmát. A minigépek a számítástechnika számára új alkalmazási területeket nyitottak meg, ami együtt járt új felhasználói csoportok és a korábbitól eltérő számítógép-használati kultúra megjelenésével is. A minigépek eredete is visszavezethető a Whirlwind-programra. Kenneth Olsen, aki 1957-ben a legjelentősebb minigép-gyártó vállalatot, a Digital Equipment Corporationt (DEC) megalapította, a Whirlwind-program megvalósítása során Jay Forrester közvetlen munkatársaként a Forrester által feltalált mágnesmag-memória továbbfejlesztésében is részt vett. A minigépek persze csak a hatalmas mainframe berendezésekhez képest voltak „minik”, méretük eleinte egy mellékhelyiség, majd egy szekrény nagyságrendjébe tartozott, és csak a késői minigépek fértek el egy asztalon. Ezekben a gépekben alkalmazták először a mikroelektronikai újításokat. Azzal, hogy a gépeket használó diákok és szakemberek megismerték a személyes, interaktív számítógép-használat élményét, a minigépek új igényeket is ébresztettek. A DEC minigépeinek legendás sorozatát alkották a PDP (Programmed Data Processor) gépcsalád tagjai, köztük az 1965-ben bevezetett, az új mikroelektronikai megoldásokat felhasználó PDP-8, amely „alig volt több egy mázsánál”. A személyi számítógépes világ későbbi kiemelkedő személyiségei – többek között Stephen Wozniak és Bill Gates is – PDP gépeket használtak először. Technikai szempontból a mikroprocesszorok megjelenésével vált lehetségessé személyi számítógépet készteni.140 Az első olyan mikroprocesszort, amelynek teljesítménye egy minikomputerével összemérhető volt, az Intel hozta forgalomba 1974ben. 8.3.4

Hobbielektronika

A személyi számítógép „életre hívásában” jelentős szerepe volt azoknak a fiatalembereknek, akiknek hobbijuk volt az elektronika. Ezek az elektronikus szerkezetek iránt lelkesedő fiatalok sajátos szubkultúrát alakítottak ki. Az amatőr szakmai moz140

Már az első mikroprocesszorok annyi kapcsolóelemet tartalmaztak, mint az első nagy elektronikus gépek. Ez tette lehetővé, hogy – elvileg – akár mindenki egy mainframe géppel ekvivalens teljesítményű számítógépet tehessen az asztalára. „Nerds wanted their own computers right from the beginning, but it took a technological breakthrough to make that possible. This is it the chip the microprocessor, this is what allows you to have a mainframe computer on your desk.” Cringely, B.: Triumph of the nerds: the transcripts. Part 1.

109

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM galomnak megvoltak a saját lapjai (népszerű elektronikai magazinok), klubokat alakítottak, ahol ötleteket, alkatrészeket később szoftvereket cseréltek, bemutatták egymásnak az összeforrasztott berendezéseket, és megbeszélték az elektronika világának legújabb fejleményeit, megvitatták elképzeléseiket. Ezek a közösségek valamint a különböző hobbielektronikai eszközöket, otthon „egyszerűen” összerakható alkatrészcsomagokat, kiteket gyártó vállalatok, hobbielektronikai készülékeket, modelleket forgalmazó üzletek jelentették a személyi számítógép kifejlesztésének támogató és katalizáló infrastruktúráját. Ebben a miliőben az 1974-es év hozta meg azokat a fejleményeket, amelyek végül is a személyi számítógép áttöréséhez vezettek. 1974-ben több olyan, a hobbistákat célzó készülék jelent meg a piacon, amelyre a népszerű elektronikai magazinok hívták fel a figyelmet.141 A „Popular Electronic” magazin 1975. januári száma – amit az előfizetők már 1974. december végén kézbe vehettek – borítóján az „Altair 8800” -nak keresztelt készülék képével jelent meg. Ez a szerkezet – amelyet Edward Roberts új-mexikói gyárában állították elő – lett az első, sikeresen forgalmazott és széles körben ismertté vált „személyi” számítógép.142 8.3.5

Az Altair 8800

Az Altair 8800 volt az géptípus, amely körül sorra alakultak a számítógéprajongók klubjai. Szükség is volt erre, mivel a gép vásárlói csupán egy 400 dollárért megvehető, összerakható készletet kaptak.143 Az Altair 8800 még semmiben sem emlékeztetett a mai PC-re, a minigépek konzoljára emlékeztető doboz volt, előlapján kapcsolókkal és jelzőlámpákkal. Furcsán hangzik, de az a gép, amely elindította a PC-korszakot, nagyobbrészt félkész állapotban került a vevők kezébe, nem volt eléggé megbízható, és a design is hagyott kívánnivalókat maga után. Ráadásul az sem volt világos, mit lehet csinálni vele, mire jó egyáltalán ez a játékszer. Éppen ez gyújtotta fel a hobbisták képzeletét, akik egymással versengve produkálták a jobbnál jobb megoldásokat, érdekesebbnél érdekesebb alkalmazásokat, és olyan légkört 141

Ilyen amatőröknek szánt készülékek voltak például a Scelbi-8H („Kit prices for the new Scelbi-8H mini-computer start as low as $440!”), amelyet az QST rádióamatőr-magazin 1974. márciusi számának hátsó borítóján hirdettek, vagy a Mark-8, amelybe egy 8008-as Intel processzort építettek, és az erről tudósító hirdetés a Radio-Electronic 1974. júliusi számában jelent meg („Build the Mark-8: Your Personal Minicomputer”). 142 A címlapon a következő szöveg volt olvasható: „Exclusive! Altair 8800. The most powerful minicomputer project ever presented – can be built for under $400”. A gépet még miniszámítógépként hirdették meg! Roberts vállalata, a Micro Instrumentation and Telemetry Systems (MITS) korábban kalkulátorokat készített, de miután a cég csődbe ment, ki kellett találni valami más, sokat ígérő terméket, hogy megkapja az újrakezdéshez szükséges hitelt. Úgy gondolta, hogy hozzá hasonló, saját számítógépre vágyó fiatalemberek hajlandók lennének néhány száz dollárt fizetni egy 142 kisméretű, hazavihető saját számítógépért. Felfigyelt az Intel új mikroprocesszorára, és rájött arra, hogy egy miniszámítógép építhető köréje, olyan, amely egy kézbe vehető dobozban is elfér. A kölcsön elnyeréséhez szükséges üzleti tervbe beírta azt az akkor merészen optimistának tűnő becslést, hogy az első évben 800 készüléket fognak értékesíteni. Hamar kiderült, hogy tévedett. A készülék bemutatása után egy hónappal napi 250 megrendelés érkezett! 143 100 dollár felárral összeszerelt készülékként is meg lehetett vásárolni, de olyan nagy volt a kereslet a gép iránt, hogy a vásárlók általában a kitet rendelték, hogy ne kelljen hónapokat várniuk az áhított gépre. Voltak olyan vevők, akik lakókocsival érkeztek, és az üzem előtt táborozva várták, hogy elkészüljön a számítógépük.

110

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM alakítottak ki a számítógépes klubokban, amely inspirálta az innovatív, kreatív megoldások keresését.144 Ez tág teret hagyott egyéni, innovatív megoldásoknak az új típusú számítógép továbbfejlesztésében és használatában, amit megkönnyített a konstruktőr, Roberts azon döntése is, hogy standard elemeket használt a gép építésénél, így téve továbbfejleszthetővé, kiegészíthetővé azt.

50. kép

Altair 8800

Az Altair 8800 működtetésére két fiatal amatőr programozó, Paul Allan és Bill Gates írt programot a BASIC módosításával. A program lehetővé tette a BASIC-ben írt utasításrendszer gépi nyelvre fordítását (BASIC-fordító). Ezzel kezdődött el az akkor még Micro Softnak nevezett cég karrierje. Gates a szoftverért royaltyt kért, mintegy 30 dollárt darabonként, és nyílt levélben állt ki a szoftvertulajdonjog védelme mellett. Felismerte, hogy a számítógép-használat küszöbön álló korszaka a szoftver és a szoftverfejlesztés felértékeléséhez fog vezetni, és a szoftverfejlesztés csak akkor lehetséges, ha a felhasználók megfizetik a szoftverek árát. Álláspontját nyílt levélben próbálta elfogadtatni a számítógép-rajongókkal (Open Letter to Hobbyists). Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a személyi számítógép elterjedésében nem az ellenkultúra szabad és megosztott információkra vonatkozó utópisztikus víziója bizonyult a fő hajtóerőnek, hanem a piac szabályai és követelményei. 8.3.6

Az Apple II és az IBM PC

Az 1970-es évek közepén a Homebrew Computer Club szerdánként tartotta öszszejöveteleit a Stanford egyetem bérelt előadótermében. Tehetséges és megszállott fiatalemberek itt cserélték ki egymás között a számítógépek és más elektronikus eszközök felhasználására vonatkozó elképzeléseiket. Erre azért is szükség volt, mert akkoriban a személyi számítógép „egy megoldás volt, amelyhez problémákat kellett keresni.”145 Itt mutatta be Steve Jobs és Stephen Wozniak az első számítógépüket, az 144

145

A személyi számítógép kirobbanó sikerében szerepe volt a Kaliforniában széles körben elterjedt „ellenkultúra” területéről jövő hatásoknak (a számítógép-használat felszabadításának ideológiája – computer liberation, Ted Nelson –, a hippimozgalom területéről jövő szellemi inspirációk stb.) „A számítógép azonban nem volt alkalmas semmilyen meghatározott tevékenységre, amelynek a polgárok múlhatatlan szükségét érezték volna. A személyi számítógépek abból a meggyőződésből

111

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Apple I-et, amelyből körülbelül 50 darabot értékesítettek a hobbisták körében. Második gépükkel, az Apple II-vel már egy rohamosan fejlődő és gyors ütemben növekvő személyi használatra készített számítógép-piacon146 jelentek meg 1977-ben.147 Az Apple II különböző változatai iránti kereslet minden várakozást felülmúlt. 1979-ben megjelent az erre a géptípusra kifejlesztett „VisiCalc” táblázatkezelő program (az első ilyen szoftveralkalmazás), amely hatalmas sikert aratott (killer application). Ez tovább növelte az Apple-gépek népszerűségét, és a vállalat piaci részesedése a személyi használatra készített számítógépek kategóriájában meghaladta az 50%-ot. Az Apple Computer sikere hozzájárult ahhoz, hogy 1981-ben az addig tartózkodó „óriás”, az IBM is kihozta a maga személyi számítógépét, az IBM PCnek nevezett készüléket. Elsősorban az üzleti szférában vált standarddá váló IBM PC megjelenésével kezdetét vette a személyi számítógépek gyártásának és elterjedésének új korszaka, amelynek eredményeképpen a PC lett a meghatározó számítógéptípus. A cég vezetése úgy kalkulált, hogy a készülékből összesen 250 000 körüli darabot tudnak majd értékesíteni. Meglepetésükre azonban ezt az eladási eredményt már néhány hónap alatt túlteljesítették. Arra pedig senki nem számított, hogy 10 éven belül kb. 50 millió IBM PC illetve ennek mintájára készített klón terjed majd el a világban. A tömegmédia viszont megérezte, hogy valami jelentős, új korszak kezdődik a számítógépek világában. Az IBM PC megjelenését követő évben a Time magazin címlapján a személyi számítógép volt látható, mint az „év gépe” (Machine of the Year) – a szokásos év embere helyett. A címlap felirata pedig tudtul adta az azóta is töretlenül érvényesülő trendet: The Computer Moves In. 8.3.7

A parancssoros vezérlés

Az akkori (1982) gépeket azonban nem volt könnyű kezelni. Ahhoz, hogy valaki a korai személyi használatra készített számítógépeket használni tudja, komoly előzetes tréningre volt szükség. A gépek vezérlése parancssorok beírásával történt (Command Line Interface), ezeket a parancsokat meg kellett tanulni, begépelésük hosszadalmas, koncentrált munkát igényelt, ezért gyakran fordultak elő hibák is. A számítógép-képernyő akkoriban úgy nézett ki, mint egy szürke vagy fekete tábla, felületén betűkből, számokból és egyéb jelekből álló szimbólumsorokkal („fekete tábla” metafora).

születtek, hogy a számítógép egyszerűen jó, és miért ne lehessen mindenkinek valamije, ami jó ….” Gelernter, D., i. m., 75. 146 A személyi számítógép (personal computer) kifejezés az IBM PC 1981-es debütálását követően terjedt el. Korábban a „microcomputer” illetve a „home computer” kifejezéseket használták az új vásárlói réteget megcélzó gépek megnevezésére. 147 Egymással versengve egyre több vállalat dobott piacra mikroszámítógépeket. Abban az évben jelent meg a Commodore PET is, amely különösen Európában vált népszerűvé. Az a készülék, amely hosszú időre meghatározta a személyi számítógép standardját az Apple II volt. Mesterien összerakott elektronikája és esztétikus formai designja is követendő mintává vált. Ez a gép volt az első az eredeti és elegáns elektronikus infokommunikációs készülékek máig tartó (2009), sorozatában, amely az Apple mindig meglepetésekkel szolgáló fejlesztő műhelyében készült.

112


51. kép

Parancssoros vezérlés

Pedig akkor már 10 éve ismert volt a számítógépek használatának egy könnyed, impulzív, szórakoztató formája: egy grafikus felhasználói felületen (Grafical User Interface) keresztül történő vezérlés. 8.3.8

A Xerox PARC és az Alto

A számítógéppel történő interakciók 1983-ban forradalmian újnak tűnő, ma már természetes és megszokott módja egy „eldugott” fejlesztő műhelyben született az 1970-es évek első felében. Az intézetet a Xerox Corporation amerikai nagyvállalat 1970-ben hozta létre azzal a futurisztikus céllal, hogy az ott dolgozó kutatók kigondolják és kifejlesszék a jövő papír nélküli irodájának elektronikus eszközrendszerét. Ez a kaliforniai Palo Alto melletti kutatóközpont, a XEROX PARC (Palo Alto Research Center) azóta legendás fogalommá vált.148 Az intézet vezetője Robert Taylor lett, az ARPA számítógép-fejlesztési részlegének korábbi igazgatója. Számos, korábban az ARPA és IPTO kereteiben dolgozó kutató szerződött az új intézethez, amely a Licklider és Engelbart által kidolgozott paradigma keretében kutatta a számítógép-használat új, kreatív formáit. Itt fejlesztették ki azoknak a hardver- és szoftverelemeknek nagy részét, amelyek később – a 80as évek közepétől kezdődően – a kereskedelmi forgalomban az új típusú személyi számítógépek standard tartozékaiként jelentek meg. A kutatócsoport talán legjelentősebb hozzájárulása a modern személyi számítógép megszületéséhez a könnyen kezelhető, az átlagos és releváns felhasználói igények kielégítésére optimalizált hardver- és szoftverrendszerek alapelemeinek kifejlesztése volt. A laboratórium kutatói 1973-ban elkészítették a világ első, személyi használatra szánt számítógépét, 148

David Gelernter a különös vállalkozás jellegéről és jelentőségéről a következőket írta: „1970-ben nyílt meg a Xerox Palo Alto Research Center; a következő évtized során a PARC-ból (ahogy a központot nevezték) áradó ötletek uralták a szoftverkutatást, és nagyjában-egészében átitatták az egész világot.” Gelernter, D., 1998. 83.

113

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM amely (Palo Alto után) az Alto nevet kapta. A géphez egér és billentyűzet tartozott, a képernyő függőlegesen álló A4-es lapra emlékeztetett. A képmegjelenítés nem karaktersoros, hanem bitleképezéses (bit-mapped) volt, ami azt jelentette, hogy a rendszerprogram a képernyő minden pontját külön tudta kezelni, rendkívüli rugalmasságot kölcsönözve így a grafikus megjelenítésnek. Ez az újítás tette lehetővé a dokumentumok „WYSIWYG” megjelenítését. Az akronim arra utal, hogy a képernyőn megjelenő dokumentumkép megegyezett azzal, ami a nyomtatóból kijött.149 Ennek persze az volt a feltétele, hogy megfelelő minőségű nyomtató álljon rendelkezésre – itt fejlesztették ki a lézernyomtatót is.150 8.3.9

A grafikus felhasználói felület

A Xerox PARC-ban jelent meg először az azóta grafikus felhasználói felületnek nevezett rendszer (Grafical User Interface, GUI), amely megkönnyítette, sőt élvezetessé tette a számítógépek használatát.151 Az alapgondolat az íróasztaltető-metafora volt (desktop-metaphor). A képernyőn – akárcsak egy íróasztalon – megjelenítették a munkavégzéshez szükséges eszközök ikonjait, illetve a munka tárgyát jelentő dokumentumokat, fájlokat, mappaszimbólumokat. Ezeket az egérmutatóval történő pozicionálással, illetve kattintással lehetett aktivizálni.152 Feltehetően ez volt a kulcsmozzanat ahhoz, hogy a számítógépek használata tömegessé válhasson. „Ki kellett iktatni a gép és a felhasználó közül a programozót – írja Havass Miklós – hogy a gép kezelése egyszerű legyen”.153 A „desktop” metafora kiegészítője az „ablak” metafora, amely „döntő jelentőségű eleganciájában, mert kiszabadítja a számítógéppel folytatott kommunikációt az adott hardver által megszabott korlátok közül. (…) a képernyő csupán egyetlen hasznos felületszelet, az ablakok azonban lehetővé teszik, hogy tetszőleges mennyiségű kommunikációs csatornát hozzunk létre önmagunk és az aktív programjaink között.”154

149

What You See Is What You Get (amit látsz, azt kapod) megjelenítés, vagyis úgy látjuk a dokumentumot, ahogyan az kinyomtatva fog kinézni. 150 Charles Simonyi, aki a laboratórium munkatársa volt, egy interjúban a következőképpen emlékezett vissza a lézernyomatóra: „Én például 1975-ben édesanyámnak lézernyomtatóval készített gyönyörű leveleket küldtem, amelyek ugyanolyan minőségűek voltak, mint a maiak.” In: Manager Magazin, 2007/12–2008/1, 18. 151 Az interaktív számítógép-grafikának az első megjelenése és a grafikus felhasználási felület kifejlesztéséhez vezető korai fejlemények egyike Ivan Sutherland 1963-ban alkotott Sketchpad programja volt. Ez a szoftver lehetővé tette grafikai objektumok megjelenítését a számítógép képernyőjén, megengedte a kép manipulációját, és módot adott új típusú parancsbevitelre is. 152 „Mint oly sok ragyogó ötlet esetében bekövetkezett – írta Steven Levy a desktopmodellről –, elterjedése után már el sem tudjuk képzelni, hogyan is tudtunk dolgozni nélküle.” In: Gelernter, D.: Ami működik, az csodálatos. A technika esztétikája. Vince Kiadó, Budapest, 1998. 153 „A számítógépes feladatvégzés »idegen« maradt a tömegek számára mindaddig, ameddig a számítógéppel nem lehetett a köznapi gondolkodásban megszokott, vagy ahhoz közelálló alakzatok segítségével kommunikálni.” Havass, 1995. 683. 154 Gelernter, D., 1998. 84–85.

114


52. kép

Gafikus felhasználói felület

A rendszert WIMP-interfésznek is nevezik, mivel ablakokból (Windows), ikonokból (Icons), az egérből (Mouse) és legördülő menükből (Pull-down menus) tevődik össze. Ez a rendszer tette lehetővé a számítógép-használat új, impulzív, vizuális alakpercepción, igény és tetszés szerinti választásokon alapuló kultúrájának kialakulását, és egyszer s mindenkorra megváltoztatta az ember és a számítógép kapcsolatának természetes módjára vonatkozó képzeteinket. Annak ellenére, hogy nem került kereskedelmi forgalomba, az Alto számítógép nem egyedi darab volt, több százat készítettek belőle, és megoldották a gépek hálózatba kapcsolását is. Erre a célra Bob Metcalfe vezetésével kifejlesztettek egy új hálózati technológiát (ethernet). A technikai részletek mellett a későbbi fejlődés szempontjából jelentős volt az a szemlélet is, ahogyan a fejlesztők az új típusú számítógép szerepéről, felhasználásáról gondolkodtak.155 Kétségtelen: a Xerox fejlesztőműhelyében megalkottak egy olyan infokommunikációs eszközrendszert, amely több mint egy évtizeddel megelőzte korát. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy a vállalat akkori vezetői nem ismerték fel a jelentőségét, és a rendszer üzleti hasznosítása csak később, más cégek által történt meg. 8.3.10 A Macintosh Abban, hogy a Xerox PARC-nál kifejlesztett technológia – és ezzel a Licklider és Engelbart által megálmodott új számítógép-használati paradigma – tömegessé vált,

155

„Bush, Licklinder, Taylor és Engelbart felfogásához hasonlóan... nem áramkörökről és programokról, hanem médiáról, tudásról és kreatív emberi gondolkodásról beszéltek” – írta H. Rheingold a Xerox kutatóiról korábban már idézett könyvében.

115

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM és ma természetes információkezelési eszközrendszerünket jelenti, elsősorban az Apple és a Microsoft cégeknek volt meghatározó jelentősége. Ebben a folyamatban az egyik kulcsmozzanat az volt, amikor az Apple-alapító Steven Jobs 1979-ben meghívást kapott a Xerox Palo Altó-i számítógép-fejlesztő laboratóriumába. A Xerox PARC műhelyeiben – ahogyan korábban elmondtuk – akkor már régen készen állt a jövő személyi számítógépének prototípusa, az Alto. Steve Jobs úgy érezhette, mintha egy jövőutazáson venne részt. Később három olyan dolgot nevezett meg, ami mély benyomást tett rá: az objektumorientált programozás, a hálózatba kapcsolt számítógépek, és a grafikus felhasználói felület. Ez utóbbi hatása a másik kettőt elhomályosította. „A legjobb dolog, amit életemben láttam – mondta a többször hivatkozott dokumentumfilmben, – majd így folytatta: „tíz percen belül világos lett számomra, hogy egy nap a világ összes számítógépe így fog működni.”

53. kép

Ikonikus fordulat

A Xerox fejlesztőműhelyében megismert kreatív megoldások további inspirációt jelentettek Jobs számára, és megerősítették abban a küldetéstudatában, hogy elkészítse a világ számára a tökéletes számítógépet. Megszervezte a grafikus felhasználói felülettel és egérrel felszerelt számítógép fejlesztésének előkészítését, fáradhatatlanul és töretlen lelkesedéssel irányította a több évig tartó munkát. Az Apple Macintosh, az új számítógépes világ ígéretét sejtető gép, az első tömegcikknek készülő, elérhető árú készülék ebben a kategóriában 1983 végére készült el. Az Apple cég gondosan előkészített reklámja 1984. január 24-én, főműsoridőben adta hírül Amerikában a nagyközönségnek: itt a jövő személyi számítógépe, a Macintosh, amely grafikus felhasználói felületével megtöri a számítógépes szürkeség és egyhangúság unalmas, monoton, uniformizáló hatalmát. Az egyperces reklámfilmben a hatalmas képernyőről a Nagy Testvér szól a szürke egyenruhás, fegyelmezetten fi-

116

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM gyelő tömeghez. (Nyilvánvaló az utalás az IBM akkori dominanciájára a számítógépek előállításában és értékesítésében, ami kiterjedni látszott a személyi számítógépek piaci szegmensére is.) Az óriási csarnokban csinos, színes tornaruhába öltözött lány tűnik fel, hatalmas kalapáccsal a kezében rohan a képernyő felé és a lendületből eleresztett pöröly szétzúzza a képernyőt. A Nagy Testvér helyett megjelenik a felirat: Január 24-én az Apple Computer bemutatja a Macintosht, és meg fogja látni, hogy 1984 miért nem hasonlít 1984-re. A Macintosh egy új, impulzív, emocionális, képi szimbólumokon alapuló számítógép-felhasználói kultúra, és a korábbitól eltérő szellemiség ígéretét testesítette meg. Azóta bebizonyosodott, hogy a reklámfilm valóban a jövő trendjét mutatta meg. 8.3.11 A desktop-metafora A reklámtörténet egyik legnagyobb költségű kampányát John Sculley, az Apple akkori elnöke, a termék-megkülönböztető marketingtechnika mestere irányította. Sculley – akit Steven Jobs csábított át a Pepsi-Colától – ezúttal valóban egy, a korábbitól karakterisztikusan különböző termék bevezetéséért lépett a porondra. A különbség a felhasználó és a számítógép interakciójának jellegében rejlett. A Macintosh előtti számítógépek ember-gép kapcsolatát korántsem lehetett felhasználóbarátnak tekinteni: az utasításokat pontos sorrendben begépelt betű- és szimbólumkombinációkkal kellett megadni. Ez a parancssoros vezérlés meglehetősen körülményes volt, és az embernek a gép szükségleteihez történő igazodását jelentette. A számítógépes szakemberek ezt természetesnek tekintették. Az egyszerű felhasználók szintén elfogadták azt a szemléletet, amely szerint a gép precíz, logikus, szervezett működéséhez az ügyetlen és pontatlan, ráadásul nehéz felfogású embernek kell tanulással alkalmazkodnia. A gépközpontú szemlélettel ellentétben szervezhető az ember-gép kapcsolat azonban úgy is, hogy az ember évmilliókon keresztül csiszolódott tulajdonságaiból indulunk ki, és ennek megfelelően tervezzük és fejlesztjük a kölcsönhatás gépi komponenseit. Ha az ember az alakfelismerésben, a vizuális percepcióban kiváló, és látásvezérelt mozgáskoordinációja egészen kiemelkedő, akkor talán erre kellene felépíteni az ember-gép kapcsolatot. Ennek a szemléletnek a jegyében született a számítógép-használat új metaforája, az „íróasztaltető” (desktop), a szokásos irodai eszközöket, dokumentumokat és műveleteket szimbolizáló kicsi képekkel, az ikonokkal. Ez az új metafora robbant be a köztudatba az Apple reklámfilmjével, hírül adva a nagyközönségnek: itt a jövő személyi számítógépe, amely grafikus felhasználói felületével megtöri a fekete tábla unalmas, monoton, uniformizáló uralmát. 8.3.12 A Microsoft Windows Az Orwell-parafrázis intellektuálisan érdekes és kifejező, az ellenfél sejtetése azonban (Big Brother = IBM) elhibázott volt. Az Apple valódi ellenfelének Bill Gates és vállalata, a Microsoft bizonyult. Sokakkal ellentétben a Macintosh megjelenése Gates-nek nem okozott meglepetést. A Microsoft már a Macintosh fejlesztése során megbízást kapott a géphez illeszkedő felhasználói szoftverek készítésére. 1985-ben készült el az Excel a Mac grafikus felhasználói felületű operációs rendszeréhez táblázatkezelőként. A Microsoft programozói megtanulták, hogyan kell szoft-

117

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM vert fejleszteni az új interfészre. Steve Ballmer visszaemlékezése szerint Bill Gates számára 1982-ben lett világossá, hogy a jövő a grafikus felhasználói felületé. Gates már korábban alkalmazta a cégnél Charles Simonyit, aki a Xerox PARC fejlesztőlaboratóriumában az Alto grafikus felhasználói felületére tervezte az első WYSIWIG szövegszerkesztőt, a Bravót.156 Az 1980-as évek közepétől a Microsoft folyamatosan fejlesztette saját GUI alapú rendszerét, a Windowst. Az első változatok meg sem közelítették a Macintosh operációs rendszerét, azonban 1992-ben a Windows 3.1, majd 1995-ben a Windows 95 már kielégítő minőséget ért el. A Microsoft fejlesztési és üzleti stratégiája, agresszív marketingmódszerei, valamint korábban kötött, a cég számára rendkívül előnyösnek bizonyult, és a személyi számítógépek piacának evolúcióját meghatározó licenszszerződései a céget monopolhelyzetbe hozták a grafikus felhasználói felületre épülő operációs rendszerek és alkalmazások területén, és ez ma is (2010) így van. 8.3.13 Jövőtrendek Napjaink személyi számítógépét „legszembetűnőbben” az a felület jellemzi, ahol az ember-gép interakció „történik” – a képernyő. Az „ablak” a legtalálóbb megnevezése annak a lehetőséguniverzumnak, amelyet a személyi számítógép rendelkezésünkre bocsát. A másik, „kézenfekvő” jellemző a ma már természetesnek tűnő univerzális inputkészülék: az egér. Ma (2010) a WIMP interfész dominanciája – iránta való elfogultságunk több millió éves evolúciós előkészítésének köszönhetően – megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem várható további fejlődés az ember-számítógép interakció területén. A hangfelismerő rendszerek és az alak-, illetve mozgáselemző szoftverek új generációi egyre természetesebb kommunikációra teszik alkalmassá a gépeket. A következő években a személyi számítógépek „szemfülesek”, és egyre „okosabbak” lesznek, és meglehet, hogy szolgálatkész, de buta gépekből figyelmes, olykor meglepően intelligens robotokká válnak. Az egyre okosabb, személyi igényeinkhez és preferenciáinkhoz igazítható szoftverek az információkeresés és -feldolgozás, valamint személyes ügyeink intézésének 157 a mostaninál jóval kényelmesebb és hatékonyabb módját teszik majd lehetővé. A kisméretű mobil kommunikátorok az ember-számítógép szimbiózis, és a globális hatókörű face-to-face kommunikáció új, ma még nem sejtett formáinak elterjedéséhez fognak vezetni. A számítógépek (illetve számítógépek és más elektronikus készülékek) egymás közötti kapcsolatainak területén is további jelentős fejlődés várható. Az egymással kommunikáló gépek – kifinomult perifériák közvetítésével – mint

156

Charles Simonyi ifj. Simonyi Károlyként született. Simonyi Károly professzor, akadémikus, A fizika kultúrtörténete egyedülálló tudománytörténeti munka polihisztor szerzőjének a fia. 1981-től a Microsoft szoftverfejlesztője, majd szoftverfejlesztési vezetője. Nevéhez fűződik a Word szövegszerkesztő program fejlesztése (a Bravo alapján). Scott McGregorral megalkotja a Windows operációs rendszert, és Jabe Blumentallal az Excel táblázatszerkesztőt. Ő vezette be a Microsoftnál az ún. „Hungarian notation” programozási stílust. 2002-ben saját szoftvervállalatot alapított (Intentional Software Corporation). 157 Ennek az elérésére alakította ki például Tim Berners-Lee a „szemantikus web” koncepcióját.

118

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM információgyűjtő és beavatkozó ágensek a jelenleginél sokkal finomabban szabályozott működéseket tesznek majd lehetővé.

8.4

ÖSSZEFOGLALÁS

Ebben a leckében a személyi számítógépek megjelenéséhez és széleskörű elterjedéséhez vezető fejleményeket mutattuk be. Először a személyi számítógép ideájával összekapcsolt korai elképzeléseket és reakciókat vázoltuk fel, majd körvonalaztuk a személyi számítógépek megjelenéséhez vezető sokszálú hatásrendszer fontosabb elemeit. A továbbiakban sorba vettük az a mai információs környezet kialakulása szempontjából meghatározónak tekintett fejleményeket, az alábbiak szerint: Az Altair 8800. Korai szoftverfejesztés (Bill Gates, Paul Allan). Az Apple és az IBM PC. Parancssoros vezérlés és grafikus felhasználói felület. A XEROX PARC és az Alto. Macintosh, Windows. A desktop metafora. Jövőtrendek.

8.5


Mutassa be a XEROX PARC szerepét a számítógépek fejlesztésben! 2. Mi volt Charles Simonyi és Andy Grove szerepe a személyi számítógépek fejlesztésében? 3. Hasonlítsa össze a parancssoros vezérlést a grafikus interfésszel! 4. Mikor, hol, ki és milyen céllal hozott először kereskedelmi forgalomba személyi használatra számítógépet? Ki készítette el ennek a számítógépnek a szoftverét? 1.

119


9. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM KIALAKULÁSA ÉS JELLEMZŐI

9.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének az a célja, hogy a hallgatókat bevezesse az információs társadalom fogalomkörébe. Megismerik azokat a történéseket, amelyet az információs társadalom kialakulását eredményezték, az információs társadalomra vonatkozó utópisztikusnak látszó elvárásokat, és összefoglalást találnak azokról az jellemzőkről is, amelyekkel megpróbáljuk leírni ezt az új társadalmi formációt. A hallgatók a témával való foglalkozás során sok lényeges és fontos gondolatot és tényt ismernek meg a sokszálú ismerethalmazból, ezáltal szélesedik technika- és társadalomtörténeti tudásanyaguk, és alapműveltségük is bővül. Betekintést nyernek azokba a folyamtokba – technikai fejlesztésekbe és mentális konstrukciókba – amelyek előkészítették, kiformálták a mai társadalmi környezetet és determinálják annak infokommunikációs eszközhasználati kultúráját.

9.2

TARTALOM

Az információs társadalom fogalomkör értelmezése, összetevőinek elemzése. Az információs társadalom eredetének kérdésköre James Beniger és Manuel Castells felfogása szerint. Közelítésmódok az információs társadalom megértéséhez. Az információs társadalom néhány karakterisztikus jellemzője: jövőorientált társadalom, kockázattársadalom, technológia-középpontú társadalom, hálózati társadalom, planetáris világtársadalom. Az információs társadalom, a kapitalizmus és az „informacionalizmus” szelleme.

9.3 9.3.1


Információs társadalom

A 21. század elején a társadalom figyelme az információra irányul. A 20. század végére széles körben tudatosodott az információfeldolgozás, a kommunikáció, az irányítás és a szabályozás meghatározó szerepe a gazdaság és az egész társadalom működésében. Az információelmélet, a kibernetika és a mikroelektronika tudásbázisán kibontakozott informatikai forradalom eredményei a mindennapi élet egyre több területén válnak érzékelhető, megkerülhetetlen realitássá. Kialakult az egész világra kiterjedő jeltovábbító infrastruktúra, a távközlési hálózatok rendszere. Mai világunk infrastrukturális vázát komplex anyag-, energia- és információs hálózatok alkotják, melyeknek meghatározó szerepe van a globális világgazdaság és a planetáris világtársadalom egyensúlyának fenntartásában. Az ezredfordulóra sikerült meghatározni biológiai struktúránk és fiziológiai működéseink információforrásának, az emberi génkészletnek összetételét. Az ipari társadalmat követő korszakra ma a legáltalánosabban elfogadott terminus az információs társadalom kifejezés.

120

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM A globalizáció mint folyamatjelölő névszó önmagában is jellemzi a kort, a globális falu kifejezés pedig érzékletesen és szemléletesen jelzi a változás trendjét is. 158 Egyre gyakrabban használják a tudásalapú társadalom, illetve tudástársadalom kifejezéseket is – elsősorban a politikai jelszavak és programok nyelvezetében. Néhány évtizeddel ezelőtt még az „atomkor” és az „űrkorszak” elnevezések voltak széles körben elfogadottak; ez óvatosságra kell, hogy intsen bennünket: nem tudhatjuk, hogy melyik mai kormegjelölő kifejezést „hitelesíti” majd a történelem, de előfordulhat, hogy esetleg teljesen új, általunk ma nem is sejtett megnevezés fogja jelölni korunkat későbbi évszázadokból visszatekintve. Az „információs társadalom” terminus azonban a fentebb kifejtett érvelés alapján jó „munkaelnevezésnek” tűnik. A fogalom jelentése átfogó, paradigmatikus és holisztikus. Mai világunkban olyan mértékben vált meghatározóvá az információfeldolgozás, a tudáskonstrukció és a tudásfelhasználás a gazdaság és társadalom valamennyi részrendszerében, hogy – annak tudatában is, hogy minden emberi társadalom per definitionem információs és tudásalapú – indokolt új, minden korábbitól eltérő társadalmi korszaknak tekinteni, és középponti erőforrására utalva információs társadalomnak nevezni. 9.3.2

Az információs társadalom eredete James Beniger szerint

James Beniger az információs társadalom eredetének kérdését gazdaságtörténeti, evolúciós és rendszerszemléleti perspektívába helyezte.159 Véleménye szerint az információs társadalom olyan fejlemény, amely a 19. század második felében a gazdaság, a közlekedés, és általában a társadalom irányításában bekövetkezett válságsorozatra adott válaszok eredményeként alakult ki. „Az irányítás forradalma” azt jelenti, hogy az információfeldolgozási és kommunikációs technika alkalmazkodik az anyagfeldolgozás, energiafelhasználás és a szállítás felgyorsulása következtében előállt sebesség- és komplexitásnövekedéshez..Az információfeldolgozás és a kommunikáció egyre fejlettebb technológiái további gyorsulást indukáltak; ez a pozitív visszacsatolásokon alapuló folyamat azóta is tart. Beniger rámutat arra is, hogy az információs társadalom nem alapvetően új, váratlan hatások eredménye, hanem a biológiai evolúcióval kezdődő információfeldolgozás, irányítás és kommunikáció gyors ütemű kiterjesztése. Újabb szakasz abban a folyamatban, amelynek mérföldkövei az élet megjelenése, a gerincesek agyának kialakulása, és a bürokratikus megatársadalmak megszerveződése. Általános rendszerelméleti szintre terjeszti ki az információs társadalom eredetének kérdését, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a fizikai univerzum természetében rejlő okok következményeként az információnak középponti szerepe van minden, stabilitását megőrizni képes nyílt rendszerben. A termodinamika második főtétele szerint minden magára hagyott szervezett rendszer sorsa a spontán felbomlás, az ún. „hőhalál”, ez azonban célirányos, szervezett 158

A világ a neves kanadai médiafilozófus, Marshall McLuhan 1962-ben megjelent könyvéből vette át a kifejezést (global village), de honfitársunk, Márai Sándor egy 1951-es naplójegyzetében is megtalálható: „A világ, hála a korszerűen fejlett közlekedéstechnikának, kezd globális méretekben vidékies lenni”. 159 Beniger, James R:: The Control Revolution. Technological and Economic Origins of the Information Society.Harvard University Press, 1986. Magyarul: Az irányítás forradalma. Az információs társadalom technológiai és gazdasági forrásai. Gondolat – Infonia, 2004.

121

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM anyag- és energiafeldolgozással elkerülhető. A társadalom is nyílt, szervezett rendszer. A fenntartását és továbbfejlődését szolgáló anyag-, energia- és információfeldolgozó folyamatok olyan mértékben felgyorsultak, a rendszer komplexitása olyan mértékben megnőtt, hogy az általunk létrehozott „információfeldolgozó artefaktumok” nélkül fenntartása már lehetetlen lenne. Ezt az új rendszerállapotot nevezzük információs társadalomnak. 9.3.3

Az információs társadalom eredete Manuel Castells szerint

Manuel Castells az információs társadalmat elemző trilógiájában az új társadalmi formáció kialakulásában három tényezőt tart meghatározónak. 1. A 70-es évek gazdasági krízisére adott válaszként a modern ipari kapitalizmus átalakult, jelentős szerkezet- és működésbeli változások következtek be. A hagyományos modern ipari termelés szervezeti és irányítási formái, társadalmi kapcsolatrendszere, jogi szabályozói nem feleltek meg az új kihívásoknak. Margaret Thatcher Angliában és Ronald Reagen az Egyesült Államokban csaknem egy időben vezetett be új kormányzati gazdaságpolitikát („Thatcherism” és „Reaganomics”), amelynek kulcselemei a gazdasági liberalizáció, a dereguláció és a privatizáció voltak. A kapitalizmus új modellje felgyorsította a globalizációt, a társadalmi szolidaritás- és felelősségvállalás csökkenését eredményezte, és a fejlett világban egy új társadalmi struktúra kibontakozásához vezetett. 2. A mikroelektronika, a számítástechnika és a telekommunikáció szinergikus fejlődése a 20. század második felében az információfeldolgozás, -tárolás és -továbbítás területén forradalmi változásokat eredményezett. Az információs és kommunikációs technológia forradalma elsősorban abban különbözik a korábbi technológiai újításoktól, hogy az emberi elme felerősítésének és kiterjesztésének eszközrendszere került kifejlesztésre. Az információfeldolgozás és kommunikáció a társadalmi aktivitások szervezésének legfontosabb dimenziói, ezért az új infokommunikációs artefaktumok a gazdaság- és társadalomszervezés szféráján túl az emberi tevékenység teljes spektrumát befolyásolják azzal, hogy korábban megvalósíthatatlan, illetve el nem képzelt folyamatokat tesznek lehetővé. A globális kapitalizmus új világának kialakulása elképzelhetetlen számítógép-hálózatok nélkül. 3. A személyes szabadság kultusza és kultúrája is fontos szerepet játszott az információtechnológiai forradalom kibontakozásában. A múlt század 60-as illetve 70es éveinek alternatív értékei és társadalmi mozgalmai átalakították a nyugati világ értékrendszerét, mentalitását. Erősödött a személyes szabadság, az autonómia és önrendelkezés igénye, megkezdődött a kulturális sokféleség és a másság pozitív értékként való elismerése. Az alternatív értékválasztásoknak megfelelő életfilozófiák, életstratégiák és életvezetés-formák alakultak ki. Ez az ún. „ellenkultúra” az egyetemi világon keresztül lassan elterjedve társadalomformáló erővé vált, és az információtechnológiai forradalom két „zászlóshajójának” tekinthető személyi számítógép és az internet kialakulásában és fejlődésében is lényeges szerepet kapott. A kapitalizmus szerkezetváltása és megújulása, az információs és kommunikációs technológia forradalma, valamint a 20. század második felének új kulturális, szellemi áramlatai – ezek a kezdetben különálló tartományok – a 70-es években összeta-

122

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM lálkoztak és elvezettek – a gazdaság, társadalom, politika, kultúra és technológia komplex kölcsönhatásrendszerén keresztül – a Castells által „hálózati társadalomnak” nevezett társadalmi formáció megjelenéséhez. 9.3.4

Közelítésmódok az információs társadalom leírásához

Abban mindenki egyetért, hogy a 21. század fejlett társadalmai különböznek a modern kapitalizmus korábbi formáitól. Véleménykülönbség a társadalomkutatók között a különbözőség mértékének megítélésében mutatkozik. Vannak, akik a kapitalizmus korábbi formációival való kontinuitást hangsúlyozzák, mások új, az előzőtől jelentősen eltérő társadalmi minőség megjelenését látják. Utóbbiak nehéz helyzetben vannak, ha állításuk egzakt, tudományosan igazolható bizonyítékait próbálják megmutatni. Egy fogalom egzakt definíciójának megalkotásához ugyanis meg kell vizsgálnunk a meghatározandó tárgyat, jelenséget, ismernünk kell a legalapvetőbb, megkülönböztetésre és azonosításra alkalmas karakterisztikus jellemzőit. Az információs társadalom azonban inkább jövőkép, társadalmi eszmény, mintsem határozott körvonalú technikai-társadalmi alakulat vagy koherensen illeszkedő elemekből felépített jövőelképzelés. Az új társadalmi formációra vonatkozó elképzelések és elvárások jelentős részének közös eleme a késő kapitalizmus infokommunikációs technikáját a jövőbe kiterjesztő utópia. A merőben új társadalmi minőség felmutatásához eddig sosem volt lényegi jellemzőket kellene azonosítani a mai társadalom működésmódjában. Ha az új minőséget mérhető mennyiségi változásokból akarjuk kibontani, akkor érvelésünk gyenge pontja az a feltevés, hogy egy társadalmigazdasági paraméter kvantitatív növekedése egy ponton túllépve garantáltan új társadalmi minőséget is jelent. A definíciós és mérési nehézségek ellenére számos kísérlet történt az információs társadalomnak nevezett új társadalmi formáció leírására. A társadalomkutatók közötti ellentét értelmezésének és talán feloldásának konstruktív formája lehet az a felfogás, hogy csupán nézőpont kérdése az, hogy valaki a kontinuitást vagy a diszkontinuitást emeli ki. Mindkét esetben egyazon valóság elemzése történik, a különböző aspektusokból végzett elemzések kiegészítik egymást. Ebből a komplementer megközelítésből kiindulva hasznos lehet számunkra a jelen társadalom és felsejlő jövőbeli kontúrjainak vizsgálata akár minimál-program (helyzetkép felvétele), akár nagyobb igényű trendmeghatározás, prognózis, akár a tévedés kockázatát is magában rejtő futurológia formájában. Az információs társadalomnak az a megközelítése, amelyet ebben a fejezetben kifejtünk, az új társadalmi formáció néhány, a szerző által legfontosabbnak tartott karakterisztikus jellemzőjét vázolja fel. Ezek együttesen a szerzőnek azt a felfogását is jelzik, hogy az információs társadalom a sokrétű, a valóság különböző területein mutatkozó változások összességét jelenti, beleértve a valóság megtapasztalásának és értelmezésének új módozatait és formáit is. Az egyes jellemzők bemutatása egy-egy tézisszerű állítással kezdődik, amelyeket részletező, kifejtő értelmezés követ. 9.3.5

Az információs társadalom jövőorientált társadalom

Fejlődésének jelenlegi szakaszában (2011) az információs társadalom folyamatosan átalakuló, gyorsan változó, képlékeny társadalom. Az állandó változások az

123

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM információtechnológia néhány részterületén annyira magától értődőnek mutatkoznak, hogy ütemüket tapasztalati megfigyeléseken alapuló „kvázitörvényekkel” fejezik ki. A Moore-törvény szerint a processzorok feldolgozási kapacitása másfél évenként a kétszeresére nő. A Gilder-törvény kimondja, hogy a kommunikációs rendszerek sávszélessége évenként megháromszorozódik, a Ruettgers-törvény pedig előrejelzi, hogy a memóriachipek kapacitása évenként megduplázódik. A változás és az átmenetiség azonban – ha nem is ilyen egyenletesen gyorsuló, kalkulálható módon – a társadalomnak szinte valamennyi alrendszerében megmutatkozik. A gazdasági-társadalmi változások gyorsulása a múlt század második felében kezdett erősebben tudatosulni.160 A változásokat előidéző gyors technológiai fejlődés kezdeti fedőneve a „tudományos-technikai forradalom” volt, amely a leglátványosabban, és legkreatívabban fejlődő ágazat kiemelésével később „informatikai forradalommá” transzformálódott. Az informatikai eszközrendszer kitüntetett szerepe abból is adódik, hogy az információfeldolgozás és a kommunikáció az emberi aktivitások szervezésének legfontosabb dimenziói, ezért az informatika területén bekövetkezett forradalmi változások az emberi tevékenység teljes spektrumát befolyásolják. A társadalmak szeretnék lerövidíteni és meggyorsítani a jövőbe vezető utat. Átfogó és ágazati nemzeti és regionális stratégiák, programok készülnek, amelyek valamely kívánatos jövőbeli állapot, egy – dominánsan – technológiai alapú utópia elérésére irányulnak. Az információs társadalom elérésére törekvés egyúttal a nemzetek és régiók közötti verseny világa, ahol a helyezéseket elsősorban gazdasági és technológiai mutatók határozzák meg.161 9.3.6

Kockázattársadalom

Korunk jövőorientált, kiszámíthatatlan, gyorsan változó társadalmának jellemzésére Ulrich Beck német szociológus a „kockázattársadalom” kifejezést választotta.162 A kockázat a jövőorientált társadalomban olyan veszélyekhez kapcsolódik, amelyeket a jövő lehetőségeinek összefüggéseiben érzékelünk. A korábbi társadalmaknak elsősorban a természet adottságaiból következő, általában ismert és kalkulálható külső kockázatokkal kellett szembenéznie. Az ipari társadalmak kialakulásával jelent meg az „előidézett kockázat”, amely elsősorban technológiai tevékenységünk közvetlen vagy közvetett eredménye. A természeti, külső kockázatokon túl (ezek sem szűntek meg) új kockázati tényezők mutatkoznak; a késő modernitás társadalma önmagát veszélyezteti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kockázatok egy része olyan hatásokban nyilvánulhat meg, amelyeknek mértéke meghaladja a természetes emberi léptéket, megítélésük, pedig próbára teszi a józan értékelőképességet. A sugárzást közvetlenül nem 160

A gyorsulás először talán legdrámaibb módon a népességnövekedésben mutatkozott meg. Az emberiség szaporodási sebessége a 20. század közepére csaknem százszorosára növekedett, és ez a gyorsulás azóta csak kismértékben mérséklődött. 161 A technoglobális millenarizmus a Föld minden lakosát a modernizáció x-edik várományosává teszi. A világ szétbomlik a lassúak és gyorsak világává. Mattelart, A.: Az információs társadalom története. Gondolat – Infonia, Budapest, 2004. 162 Beck, Ulrich: A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég Kiadó, Budapest, 2003. Eredeti megjelenés: Beck, U.: Risikogesellschaft. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1986.

124

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM érzékeljük, a molekulákat nem látjuk, a klímaváltozás oksági mechanizmusa is nehezen értelmezhető. Van valami szimbolikus jelentősége annak, hogy Ulrich Beck szociológusnak a kockázattársadalom fogalmat bevezető könyve a csernobili atomerőmű-baleset évében jelent meg. Ráadásul új, minden korábbinál veszélyesebb technológiák alkalmazásának küszöbén állunk. A nanotechnológia, a génmanipuláció, az agyműködés letapogatása és befolyásolása, a mesterséges intelligencia stb. olyan mértékben hatolhatnak be biológiai és pszichikai integritásunk területére, hogy beláthatatlanok az itt valószínűsíthető kockázatok. A demokratikus kontroll ha egyáltalán érvényesül sem jelent garanciát a helyes döntésekre, mert az emberek nagy része ki van szolgáltatva szakértői vélekedéseknek. 9.3.7

Az információs társadalom technológia-középpontú társadalom

A 21. század elejének fejlett társadalmai növekvő komplexitású technikai civilizációban élnek. Az ipari forradalom során gépek, berendezések, eszközök és eljárások tömegét fejlesztették ki, amelyek az anyagfeldolgozás és energiaátalakítás volumenét és sebességét jelentősen megnövelték. A szállítás, a kereskedelem, a hírközlés és a hadviselés területén is rendre újabb technológiák jelentek meg. A technikai civilizáció egyre bonyolultabb rendszere váltotta ki az „irányítás forradalmát”,163 melynek eredményeképpen az elektronikus információfeldolgozás és kommunikáció változatos eszközrendszerét fejlesztették ki. A korábbi technológiák az ember fizikai akciórádiuszát, természetformáló és -átalakító tevékenységének hatásfokát javították meg jelentős mértékben, az új, elektronikus információs és kommunikációs technológia a szellemi, mentális tevékenységgel teszi ugyanezt. Segíti, részben átveszi az ember szellemi munkáját, az idő és a tér korlátait meghaladó kommunikációt, és korábban elképzelhetetlen pontosságú szabályozást tesz lehetővé. Az eszközökbe és a környezeti objektumokba beépített információfeldolgozó és kommunikációs szerkezetek az emberi szükségletekhez és igényekhez hajlékonyan alkalmazkodó, egyre intelligensebb mesterséges környezet kialakítását teszik lehetővé. A technológia társadalmi szerepének megítélésében termékeny, komplementer kétpólusúságot jelent a technofil – technofób ellentét. Vannak, akik lelkesen üdvözölnek egy-egy technológiai újítást, hatását üdvösnek és pozitívnak ítélik meg a társadalom egészét vagy annak egy részrendszerét illetően. Mások kritikus távolságtartással, gyakran gyanakvással tekintenek az új eszközökre és eljárásokra, azok negatív hatásaira hívják fel a figyelmet.164 Számos jelentős társadalomtudós, filozó163 164

Beniger, 1986. Az első csoportba sorolható többek között Nicholas Negroponte (Digitális létezés, Typotext Elektronikus Kiadó, Budapest, 2002. Eredeti megjelenés: Negroponte, N.: Being Digital, Coronet Books, 1995.), Alvin Toffler (Jövősokk, A harmadik hullám), Seymour Papert (Papert, S: Mindstorms. Children, Computers and Powerful Ideas. N.York, Basic Books. 1980. Magyarul: Észrengés. A gyermeki gondolkodás titkos útjai. Budapest, Számalk, 1988; The Children's Machine: Rethinking School in the Age of the Computer. N. York: Basic Books. 1993.; The Connected Family. Bridging the Digital Generation Gap. Atlanta: Longstreet Publishing, 1996). Don Tapscott: Growing Up Digital: The Rise of the Net Generation. 1997, és mások. A második csoportba tartozó néhány fontosabb publikáció: Theodor Roszak (Roszak, T.: Az információ kultusza. Budapest: Európa, 1990. ; Eredeti, átdolgozva: The cult of information: a neo-

125

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM fus tartozik ebbe a második csoportba, többek között Jacques Ellul, Nyikolaj Bergyajev, Ortega y Gasset, Martin Heidegger.165 9.3.8

Technopolisz

A technika és társadalom kapcsolatát elemző újabb munkák közül különösen időszerűnek tartjuk Neil Postman amerikai társadalomkutató elemzéseit. Ő úgy találta, hogy a modern társadalmakban – mindenekelőtt az amerikai társadalomban – túl nagy a technika szerepe. Technopolisz című esszéjében a korai emberi társadalmakat eszközhasználó társadalmaknak írja le, ahol az eszközöket a mindennapi élet fizikai színterein mutatkozó problémák megoldására használták, vagy spirituális, szimbolikus, kulturális szerepük volt. Az eszközök létrehozása, továbbfejlesztése és használata a társadalom értékrendjének irányítása alatt állt, ahhoz szervesen illeszkedett. Az eszközök integrálódtak a kultúra és a vallás szövedékébe. Az ókor és a középkor még ilyen eszközhasználó társadalomnak tekinthető. Az újkori tudomány és a kibontakozó ipari forradalom hatására azonban a technológia alárendelt szerepe fokozatosan megszűnik, és megkezdődik a nyugati társadalmak átformálódása. Az ipari társadalomban uralkodóvá vált az a nézet, hogy a társadalom fejlődése és az egyéni boldogulás elsősorban a technikára épülő gazdaság fejlődésétől függ. Az ipari forradalom kiteljesedésével a technika primátusának következtében a tradíció folyamatosan gyengült, bár még korrekciós ellenpólusként jelen volt. A 20. század második felére aztán a fejlett világban kialakult a technokrácia, az indusztriális társadalom érett formája, ahol a tradíció már teljesen háttérbe szorult, elhalványult.

165

luddite treatise on high tech, artificial intelligence and the true art of thinking. Berkeley-Los Angeles: University of California Press, 1994.) Sven Birkerts (Birkerts, S.: The Gutenberg elegies: the fate of reading in an electronic age. Boston: Faber and Faber, 1994.), Neil Postman (Postman, N.: Amusing ourselves to death. New York, Viking Penguin, 1984.; Technopoly: the surrender of culture to technology. – New York : Vintage Books, 1992.; The End of Education. New York, Alfred A. Knopf. Inc., 1995.; Building a Bridge to the 18th Century. New York: Vintage Books, 1999.), Lewis Mumford (A gép mítosza, Válogatott tanulmányok, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.), és mások. Technika és társadalom viszonyáról szóló írásaikból – további szerzők vonatkozó szövegeivel együtt – részletek olvashatók „A későújkor józansága II.” című kötetben. A neves szerzők vélekedéseinek közös nevezőjét a válogatás alcíme – A technika sivataga – fejezi ki. Tillmann J. A. (szerk.): A későújkor józansága II. Göncöl Kiadó, Budapest, 2004.

126


54. kép

Technopoly

Postman szerint az Egyesült Államok és néhány fejlettebb ország belépett a harmadik fázisba, az általa technopolisznak nevezett formációba, ahol a technokrácia totálissá válik, és a társadalom technológiától való függése teljes mértékű.166 Technopoliszban a társadalom értékrendszerét, az egyének céljait, vágyait, gondolkodását, a problémák jellegét és a lehetséges megoldások körét a technikai környezet határozza meg.167 Mennyire érvényes Postman diagnózisa korunkra? Az bizonyos, hogy a fejlett világ társadalmai ma erősen technikafüggők, sok vonatkozásban technokráciáknak tekinthetők. A továbblépés mind a két irányban elképzelhető: a jövőben éppen úgy benne van az eszközeit kontrolláló, értelmesen használó társadalom, mint a technológiának totálisan alárendelt társadalom lehetősége. 166

„…a rendszer fejlődéséből fakadó változások maguk determinálják az embert, akinek szabadságát korlátozza azok nyomást gyakorló jellege. Az embert egyre inkább meghatározza a rendszerben elfoglalt helyzete, és egyre kevesebb lehetősége nyílik arra, hogy azt meghatározza… Választhat. Választása azonban mindig másodrendű elemekre fog vonatkozni …Ítéleteit végső soron mindig a technikai feltételek határozzák meg…” Ellul, J.: Az ember a technika rendszerében. In: A későújkor józansága II. 19. o. és 21. o. Eredeti forrás: Ellul, J.: Le systéme technicien. Calman-Lévy, Paris, 1977. 167 Giddens ezt úgy fogalmazza meg, hogy „a mindennapok is egyre jobban kiszabadulnak a hagyományok vonzásából.” I. m., 55. o.

127


Az információs társadalom hálózati társadalom

A hálózat mint kapcsolódási, interakciós és kommunikációs mintázat nem a 21. századi társadalmak kizárólagos jellemzője. A fizikai rendszerek szerkezetének és szerveződésének egyik alapformája is hálózat, de hálózatok alkotják az élő rendszerekben megnyilvánuló kölcsönhatások alapmintázatát a bioszférától kezdve az idegrendszeren keresztül a sejtanyagcseréig. A hálózat mint társadalomszervező elv először az emberelődök „triadikus” kapcsolataiban jelenik meg. 168 A kulturális kapcsolatrendszerek, általában a kultúra működésmódját is hálózati működés jellemzi.169 A hálózati szerveződés az emberi társadalom működésének alapformája, az ember természetes kiscsoportos létezésének alapvető kommunikációs és kapcsolati mintázata. A megatársadalmak kialakulásával azonban a vertikális, hierarchikus társadalomszervezés egészen a múlt század végéig hatékonyabbnak bizonyult. Ahhoz ugyanis, hogy a hálózati működés egy méretküszöbön túl társadalomszervező erővé, működési formává váljon, a kommunikáció sebességének megnövelésére volt szükség. A gyors kommunikáció és ezzel az azonnali visszacsatolás az elektronikus kommunikációs eszközök megjelenésével vált lehetővé. A modern társadalmak komplexitása, a bonyolult, nemlineáris folyamatrendszerek áttekintésének és alakításának, illetve az ezekhez történő alkalmazkodásnak a szükségessége a vertikális szerveződés mellett és helyett egyre nagyobb mértékben igényli a hálózati szervezési és kommunikációs formákat. 9.3.10 Valós és virtuális hálózatok A hálózati szerveződés lehet valós vagy virtuális. A valós hálózati szerveződés az aktorok tényleges fizikai kapcsolódását jelenti. Az elektromos hálózat ilyen, mert az erőművek generátoraitól a távvezetékeken keresztül a fali villanykapcsolókig és konnektorokig vezeti az áramot. A távközlési hálózat szintén valós, állandó fizikai hálózat, ahol az egyre gyakrabban megjelenő drót nélküli rendszerek esetében az elektromágneses rezgéseket generáló és fogadó szerkezeti elemek jelentik az állandó fizikai komponenseket. Valós hálózatot képeznek az agy neuronjai és a számítógéphálózatok is. Virtuális hálózati szerveződés esetén az aktorok időlegesen lépnek kapcsolatba egymással, és ezeknek az interakcióknak a grafikai leképezése, mintázata rajzolja ki a hálózati struktúrát. Ilyen gráf például a sejtanyagcsere folyamatrendszerét ábrázoló anyagcseretérkép, vagy a csoportokon belüli szociális viszonyokat leképező teszt eredménye, de az AIDS terjedési mintázata, vagy egy kábítószerrel kereskedő bűnszövetkezet beszerzési és elosztási rendszerének vázlata is.

168

„Majmoknál jelennek meg először a háromoldalú, »triadikus« kapcsolatok, amelyekben egy harmadik viselkedése, egyáltalán létezése befolyásolja a két egyed között kialakuló kölcsönhatásokat.” In: Csányi Vilmos: Az emberi természet. Vince Kiadó, Budapest, 1999. 65. o. 169 Erre a kulturális hálózatra utal Kodolányi Gyula, amikor így fogalmaz: „A magyar művészetnek ez az együtt lélegzése a korszellemmel autentikus, mélyről jön, része a valódi nagy világhálónak, ami a képernyő előtt is volt, és utána is lesz”. In: Kodolányi Gyula: Amerika ideje. Magyar Szemle Alapítvány, Debrecen, 2003. 409. o.

128

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 9.3.11 A hálózati szerveződés információtechnológiai szintjei Az információs társadalom kommunikációs infrastruktúráját valós és virtuális hálózatok rendkívül komplex rendszere alkotja. Az első szintet a telekommunikációs hálózatok képezik. Ez a rendszer ma még meglehetősen heterogén mind a szolgáltatók, mind a fizikai infrastruktúra, mind az átviteli paramétereket illetően (vezetékes és mobiltelefon, kábeltelevízió, analóg és digitális műsorszórás, IP, 3G, 4G, NGN stb.) A hálózati társadalom szempontjából domináns rendszer az internet fizikai infrastruktúrája, amely a számítógépeket összekapcsoló vezetékrendszert és az információáramlást szabályozó routereket foglalja magában. Az internet koncepciója több, teljesen új és szokatlan technikai megoldást tartalmazott. A javasolt új hálózati topológia a hagyományos, központosított vagy részben decentralizált hírközlési hálózattól eltérően elosztott, teljesen decentralizált. A másik újítás a nyitott architektúrájú hálózat koncepciója, amely lehetővé tette, hogy az egyes hálózatok felépítése szabadon megválasztható legyen. A harmadik, akkor leginkább forradalminak tűnő megoldás a hagyományos áramkörkapcsoló módszeren alapuló analóg telefonkapcsolat helyett a csomagkapcsolásos, digitális módszer. A nagy cégek ezt a forradalmian új technológiát működésképtelennek és megvalósíthatatlannak gondolták. A második szint az internet létrehozása után 20 évvel, 1989–90-ben jelent meg. Tim Berners-Lee a meglévő hálózati infrastruktúra kommunikációs protokolljait, alkalmazásait felhasználva, azokat a hipertextelv alapján integrálva egy teljesen új információkezelési és kommunikációs rendszert tervezett. A world wide web koncepciója – amely eredetileg egy tudományos közösség (a CERN fizikusai) adatcseréjének és kommunikációjának lebonyolítására alkalmas szoftveralkalmazásnak készült – kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy az információs társadalom globális infokommunikációs infrastruktúrája legyen. A világháló, ez a valós, fizikai hálózat – azon túl, hogy egy új, integratív, átfogó kulturális technológiaként az emberiség szimbolikus aktivitásának generális keretrendszerét képezi – lehetővé teszi mindazokat a virtuális aktivitásokat, amelyek a társadalom egészét működésben tartják és alakítják. 9.3.12 A hálózati szerveződés társadalmi szférája Az információs társadalom gazdasági-társadalmi szférájának sajátos működése jelenti a hálózati társadalom harmadik, meghatározó szintjét. A hálózatok általános struktúrája csomópontokból és a közöttük kialakuló kapcsolatokból, információs csatornákból áll. A csomópontok lehetnek egyének, csoportok, intézmények, szervezetek, vállalatok. A világháló közvetítésével ezeknek a gazdasági-társadalmi entitásoknak új típusú célirányos szerveződései jönnek létre. A csomópontok értékét a hálózatban megszervezett rendszer céljainak megvalósításához történő hozzájárulás adja. A működés eredményessége szempontjából az egyes csomópontok mögötti szellemi struktúra a meghatározó; az, hogy ezek milyen volumenű és minőségű információfeldolgozásra képesek. A hálózati szerveződés előnye a flexibilitás és a nyitott architektúra, valamint a nagyfokú stabilitás. A hálózatok célok, tevékenységek, programok, projektek köré szerveződő, permanensen változó struktúrák, amelyeknek igen erős a mindenkori részcéloknak és esedékes feladatoknak megfelelő átrendeződési képessége. A hálózati szerveződés megkönnyíti további aktorok be-

129

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM kapcsolódását, új tartalmak, tudások felhasználását. A világháló a valós és virtuális anyag- és energiahálózatok működésének hatékonyságát azzal is felerősíti, hogy lehetővé teszi a korábbi hatékonysági limitek meghaladását. Manuel Castells szerint a 21. század elején a legfejlettebb társadalmak megkülönböztető jele a hálózati szerveződés dominanciája. Úgy látja, hogy bár minden eddigi társadalom információs, illetve tudásalapúnak és hálózatinak nevezhető, ami korunkban igazán új és egyedi, az a hálózatok rendkívül flexibilis és teljesítőképes fizikai infrastruktúrája, valamint a hatékony használatához szükséges személyes és szervezeti tudások megléte. Castells úgy látja, hogy mind az egyének, mind a szervezetek számára ma már a legfontosabb szelekciós tényező a hálózatokba történő bekapcsolódás képessége. Ezért a 21. század elején azok a társadalmak, szervezetek, intézmények, vállalatok jelentik a fejlődés élvonalát, amelyek áttértek a hálózati működésre. 9.3.13 Planetáris világtársadalom – világfalu A globális falu metaforát a modern világ kommunikációs egységének jellemzésére McLuhan vezette be a múlt század 60-as éveiben.170 A kanadai médiafilozófus látnoki fantáziáját az akkor kiépülőben lévő globális, műholdas távközlési rendszerek és a televízió rohamos terjedése inspirálta. McLuhan jelezte azt is, hogy tér- és időérzékelésünk, és az ezekről az alapentitásokról kialakult fogalmaink tartalma is megváltozik az új, globális kommunikáció világában.171 Az informatikai forradalom eredményeképpen ma a McLuhan által előre jelzett, az egész bolygót átfogó elektronikus kommunikáció világában élünk. A világháló potenciálisan a Föld minden lakójára kiterjeszti a globális kommunikáció lehetőségét. A faluhasonlatnál maradva: bárhová, bármikor beszólhatunk, bárkivel beszélhetünk, és bárhová benézhetünk; bárhonnan vásárolhatunk, elvileg bármelyik munkaadónak dolgozhatunk és bárkinek a munkáját igénybe vehetjük anélkül, hogy otthonunkból ki kellene lépnünk. Érdeklődésünk, igényeink és szükségleteink, személyes preferenciáink szerint kapcsolódhatunk közösségekhez, amelyeknek tagjai a Földön szétszórva, bárhol élhetnek. Virtuális játékokban, közös(ségi) problémamegoldásokban, kutatásokban, tartalom- és szoftverfejlesztésekben vehetünk részt. Ráadásul az internetes kommunikáció sajátosságaiból adódóan anonimitásunk ezekben a kapcsolatokban eleve adott; valónkat tetszőleges mértékben tárhatjuk fel, de felvehetünk különböző szerepeket is – a személyes találkozásokban mindig benne rejlő kockázatok nélkül. 9.3.14 Planetáris világtársadalom – tömegmédia és hálózati közszféra A lokalitásainkból a világra irányuló figyelés vezérmédiuma ma még az alapvetően passzív befogadásra építő televízió. A világ képét, amelybe „benézünk”, ma is 170

„As electrically contracted, the globe is no more than a village. Electric speed at bringing all social and political functions together in a sudden implosion has heightened human awareness of responsibilty to an intense degree.” In: Understanding Media. New York, Mentor, 1964, 5. 171 „Time has ceased, 'space' has vanished. We now live in a global village... a simultaneous happening…” In: The Medium is the Massage. New York, Bantam, 1967, p. 63.

130

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM a tömegmédia konstruálja, csakúgy, mint McLuhan idejében.172 Ez a televíziócentrumú „kulturális galaxis” a 20. század második felében jött létre.173 A 21. század elejének televíziója azonban a standardizált tömegmédia hagyományos rendszeréhez képest sokat változott. A csatornák száma megsokszorozódott, a kínálat áttekinthetetlenül sokrétű, a közönség szegmentálódott, változatos minták alapján rétegződőtt és diverzifikálódott.174 Ezért a médiaszféra társadalmi integrátor szerepe csökken, a társadalmi együttműködéshez szükséges közös tudattartalmak kialakulása egyre bizonytalanabbá válik. A planetáris társadalom kommersz, tömegmédia alapú (mass-media based public sphere) közszférájával párhuzamosan kibontakozóban van egy hálózati közszféra (networked public sphere), amelynek használóit aktívabb részvétel, az egyes problémák, témák, szolgáltatók iránti erősebb elkötelezettség jellemzi, mint a tömegmédia passzív fogyasztóit. A hálózati közszféra folyamatosan bővül, egyre kreatívabb formaváltozatai jelennek meg. Megjelent a blogszféra, különböző közösségi kommunikációs oldalak, dinamikusan fejlődik a wikipédiák és más közösségi médiaforrások rendszere, kooperációs hálózatok alakulnak ki (commons-based peer production networks), terjed a szellemi közjavak, mindenekelőtt a nyílt forráskódú, szabad szoftverek fejlesztésének peer-production jellegű gyakorlata, és a P2P (peerto-peer) fájlcsere. A planetáris társadalom elektronikus, virtuális közszférája ma a tömegmédia (McLuhan-galaxis) és a hálózati közszféra (internet-konstelláció) elemeit egyaránt magába foglalja. A régi és az új együttlétezéséből, esetenként küzdelméből új, minden eddiginél változatosabb, részleteiben beláthatatlan, folyamatosan változó, nyitott rendszer van kialakulóban, amelynek elemeit nagy valószínűséggel a világháló fogja integrálni. 9.3.15 Planetáris világtársadalom – társadalmi globalizáció? A valós időben, egységes rendszerként működő globális gazdaság mindennapi realitás. A globalizáció azonban nem csak gazdasági fenomén. A társadalmakban is jelentős változások vannak folyamatban, főleg a kultúra és a politika területén. Vajon a gazdaság szerveződésének globális paradigmájához hasonlóan társadalmi téren is új, planetáris rendszer formálódásának vagyunk tanúi? Valóban kialakult vagy kialakulóban van egy planetáris világtársadalom? A politika területén átfogó világ-, illetve nemzetközi szervezetek sokasága működik, igen erős az államok kölcsönös függősége, a meghatározó tényező azonban változatlanul a nemzetállamok szuverenitása. A világfalu itt úgy nyilvánul meg, hogy a kölcsönhatások manifesztálódásának, a hatalom és befolyás gyakorlásának 172

„A virtuális kultúra az emberek nagy tömegei számára még mindig csak a passzív televíziózást jelenti egy-egy kimerítő munkanap végén.” Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. 595. 173 A tömegkommunikációs eszközök rendszerét Castells találóan McLuhan-galaxisnak nevezi „annak a gondolkodónak a tiszteletére, aki ennek létezését a kognitív kifejezés megkülönböztetett módjaként felfedezte és megmutatta nekünk.” Uo. 444. 174 „A televízió jelene és jövője a decentralizálódás, a diverzifikálódás és a testreszabás kulcsszavaiban foglalható össze.” Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. 448.

131

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM alapvető közege a hálózati szerveződés. Még a fennálló gazdasági-politikai rendet megkérdőjelező, azzal szembenálló szerveződések (zöldmozgalom, antiglobalizációs mozgalom, terroristaszervezetek stb.) is a világháló elektronikus infrastruktúráját felhasználva szerveződnek és működnek. Talán kulturális téren jelentősebb az integrálódás? A planetáris társadalom elsősorban kulturális-civilizációs jelenség lenne? Létezik egy planetáris értékrend, jellemző a planetáris tudatosság és felelősségérzet? Ha igen, mi ennek a planetáris kultúrának a kötőanyaga és fenntartó közege? Létezik az információs társadalomnak valamilyen saját szellemisége, hasonlóan a kapitalizmus Weber által körvonalazott szelleméhez?175 Castells klasszikus művében megpróbálja meghatározni az „informacionalizmus szellemét.” Szerinte ez „sokrétű virtuális kultúra”, a „kreatív rombolás” kultúrája. 176 Egy későbbi művében a finn Pekka Himanent idézi, aki az információs korra jellemző etika kulcselemeinek az innovációra törekvést, a kreativitás szenvedélyét, valamint a tudás- és tapasztalat-megosztást tartja.177 Ezek azonban nem tűnnek elég erősnek a kapitalizmus bevált és még mindig hatékony szellemének felülírásához. 9.3.16 Planetáris világtársadalom – kulturális identitás A mai világra a kapitalizmus szellemének dominanciáján túl a kulturáliscivilizációs sokféleség jellemző. Messze vagyunk még a közösen elfogadott értékeken alapuló világpolgári tudatosság tömegessé válásától, de nagy szükség lenne olyan planetáris értékrendre, amelyet mindenki elfogad. Mi legyen, mi lehetne ennek a forrása? A globális gazdasági-politikai-kulturális elit kozmopolita kultúrája? Tekinthető-e egyetemes mintának a nyugati civilizáció értékrendje, az euroatlanti kultúra? Vagy egy új, eklektikus kultúra kialakítására van szükség, amely a nem nyugati kultúrák elemeiből is építkezik? Esetleg a tömeges kettős identitás jelenthetné a megoldást: egy, a globális elit kultúrájához hasonló kozmopolita interfacekultúra a planetáris együttműködés praktikus céljára, és egy lokális, örökölt vagy választott identitás? Sokan nem tartják sem valószínűnek, sem kívánatosnak egy homogén globális kultúra kialakulását. Úgy érvelnek, hogy a kultúrák különbözősége megőrzendő érték, és inkább a kultúrák közötti párbeszéd erősítésére kellene törekedni. Castells szerint a planetáris társadalom kulturális identitása heterogén, ezért nyitott rendszerként kívánatos hogy létezzen, amelynek fenntartásához egy mindenki által elfogadott kommunikációs protokoll kidolgozása és elfogadása lenne szükséges. A planetáris társadalomban a kulturális identitás kialakítása személyes program is. A fejlett információs társadalmakban a tradíciók elhalványultak, 178 az emberek

175

Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1995. Weber, Max: Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus, Tübingen: J. C. B. Mohr, 1934. 176 Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. 277–282. 177 Castells, M.: Informationalism, Networks, and the Network Society: a Theoretical Blueprinting. In: The network society: a Cross-Cultural Perspective. Northampton, MA, Edward Elgar, 2004. 178 Giddens, i. m.

132

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM „egytagú csoportot” alkotnak.179 A kulturális minták hatalmas választékából nagyrészt az egyénnek kell összeraknia személyisége orientációs rendszerét, meghatározni preferenciáit, megválasztani életvezetésének stílusát. Az így kialakított identitás gyakran önkényesen választott elemből épül180 és fenntartása a gyorsan változó világban, a médiaszféra efemer szimbólum-környezetében állandó aktivitást és energiaráfordítást igénylő, folyamatos feladat.

9.4

ÖSSZEFOGLALÁS

Ebben a leckében az információs társadalom fogalomkör értelmezésével foglalkoztunk, összetevőinek elemzését foglaltuk össze. Először az információs társadalom ideájára irányuló elképzeléseket vázoltuk fel, beleértve az információs társadalomra vonatkozó utópisztikusnak látszó elvárásokat is. Ezt követően az információs társadalom eredetére vonatkozó elképzelések köréből ismertettük James Beniger és Manuel Castells felfogását. A továbbiakban körvonalaztuk az információs társadalom megértésére irányuló közelítésmódok néhány jellemző további példáját és felvázoltuk az információs társadalom néhány jellemzőjét a következők szerint: Az információs társadalom jövőorientált társadalom, kockázattársadalom, technológiaközéppontú társadalom, hálózati társadalom, planetáris világtársadalom. Végül kitértünk az információs társadalom, a kapitalizmus és az „informacionalizmus” szelleme fogalomkörre.

9.5


Hasonlítsa össze J. Beniger és M. Castells elképzeléseit az információs társadalom kialakulásához vezető folyamatokról! 2. Körvonalazza az információs társadalom jellegére vonatkozó elképzeléseket! 3. Miért nevezhetjük az információs társadalmat jövőorientált, illetve kockázattársadalomnak? 4. Milyen szinteken jelenik meg a hálózati jelleg az információs társadalomban? 1.

179 180

Csányi , i. m. „Patchwork identity” (darabokból van összerakva)

133


10. JÖVŐPERSPEKTÍVÁK 10.1

CÉLKITŰZÉS

Ennek a leckének a tárgyát az információs társadalom jövőjére vonatkozó elképzelések képezik. A lecke tanulmányozása során a hallgatók áttekintést kapnak a jövőkutatás fő irányairól és problémáiról, és betekintést nyernek az infokommunikációs technika ma megmutatkozó fejlődési trendjeibe. Megismerkednek a mai kognitív habitus jellemzőivel és betekintést nyernek azokba az elképzelésekbe, amelyek az új kognitív habitus és az öröklött kognitív architektura jövőbeli kölcsönhatásaira irányulnak. A hallgatók a témával való foglalkozás során sok lényeges és fontos gondolatot és tényt ismernek meg a jövőre irányuló kiterjedt elképzelésrendszerből, így szélesedik technika- és társadalomtörténeti tudásanyaguk, és alapműveltségük is bővül.

10.2

TARTALOM

A jövőre irányuló gondolkodás igénye, fő irányai és alapformái (prognisztika, futurológia), a jövő tartományai. Az infokommunikációs technológia jövőbeli fejlődési irányai Marc Weisernek és Michael Dertouzos az ezredforduló közelségétől inspirált – mély szakmai műveltségen és széleskörű fejlesztői tapasztalatokon alapuló – elképzelései szerint. A külső szimbolikus tár metamorfózisa, a 21. század elejének kognitív habitusa. Elképzelések a kognitív architektúra változásainak irányairól és mértékéről. A tanulás új világa az információs társadalomban.

10.3


10.3.1 Jövőorientált kor Jövőorientált korban élünk. Ennek számos oka van, amelyek közül a leginkább kézenfekvő a kommunikációs és információs technika/technológia hatalmas ütemű fejlődése. Gyorsuló, sőt száguldó időről beszélünk. Szeretnénk előre tudni, milyen kihívásokat jelent számunkra az információs és kommunikációs technika, a globalizáció és a hálózati világ. Fel kell tennünk a kérdést: lehetséges-e egyáltalán a jövő tanulmányozása, kutatása, létezhet-e tudományosan megalapozott jövőbe tekintés? Az emberiség ősi vágya a jövőbe látás, a jövő megismerése. A jövőbe látás képessége – ahogyan ezt az első fejezetben is kifejtettük – az ember szimbólumalkotó képességén alapul. Ez teszi lehetővé azt, hogy a létezőből kiindulva elképzeljük és elgondoljuk a nem létező, illetve a létezőtől eltérő dolgokat, azok különböző változatait. A jövő befolyásolására az emberiség korai történetében a mágiák, tabuk és jóslatok szolgáltak. A vallások szintén számos, a jövőre vonatkozó elvárást és elképzelést tartalmaznak. Az ember arra is képes, hogy egy képzeletbeli jó állapotot, az emberi létezés és együttélés harmonikus módját fogalmazza meg. Ezek az utópiák, amelyek az emberiségnek a kívánatos jövőről alkotott képét és magát az emberi történelmet is befolyásolták. Az utópiák két alaptípusa ismert: a moralizáló és a szociologizáló utópia. A jövőről való gondolkodás regényes narratívákban megnyilvánuló formája a science-fiction, amelynek gyökerei a 17. századig vagy még to134

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM vább nyúlnak vissza, de elterjedt és nagy hatású irodalmi műfajjá a 20. században vált; a század középső szakaszában a tudományos-fantasztikus irodalomnak komoly kulturális szerepe volt. Tudománnyá a jövőkutatás a 20. században vált. Két fő irányzata a prognosztika és a futurológia. 10.3.2 Prognosztika és futurológia A prognosztika a társadalomban, a tudományban, a technikában és a gazdaságban megfigyelhető jelenségekben fellelhető összefüggések és szabályszerűségek alapján azt vizsgálja, hogy a múltból a jelenbe vezető fejlődéstendenciák milyen hosszú időn keresztül, milyen intenzitással, milyen valószínűséggel élnek tovább a jövőben. A hangsúly itt a múlt és a jelen eseményeinek, folyamatainak, tendenciáinak jövőbeli valószínűsítésére helyeződik. A prognosztika tudományos módszerei közé tartozik az idősorok elemzése, a statisztikai értékelések, ökonometriai vizsgálatok, és a rendszerelmélettel kapcsolatos tudományterületek módszerei. A jövőkutatás másik iránya a futurológia. Erre a módszerre a komplex megközelítés jellemző, a jövőbe vezető technikai és társadalmi fejlődés egészét tartja szem előtt. Az egyes trendvonalakat belső összefüggéseiben is vizsgálja azzal a céllal, hogy a társadalom elébe menjen a változásoknak és aktív szerepet vállaljon a kívánt jövő bekövetkezésének elősegítésében. A futurológiára a problémakörök távlatos, nagyobb időhorizontú komplex megközelítése a jellemző. Szemlélete integráltabb és filozofikusabb, mint a prognosztikáé, bátrabban vázol fel víziókat. A futurológia célja olyan normatív szemléletű komplex jövőkép felvázolása, amely a jövő nagy problémái megoldásának igényét sugallja, körvonalazza a megoldás, a megoldhatóság különböző, lehetséges, elképzelhető formáit, módjait, és a felmutatott jövőt általában vonzónak és kívánatosnak festi le. 10.3.3 A jövő „tartományai” A mai jövőkutatásban mindkét eljárás polgárjogot nyert, és az egyes problémák megközelítése során általában szintézisükről van szó. A jövőkutatással kapcsolatosan két dolgot mindenesetre mindig szem előtt kell tartani: − A jövővel csak valószínűségi alapon lehet foglalkozni. − A jövőre vonatkozó állítások verifikálása vagy falszifikálása csak akkor lehetséges, amikor a jövő bekövetkezik, és így múlttá válik.

135


55. kép

A jövő tartományai

A jövőnek négy „virtuális tartománya” különíthető el a jelenhez képest. A változatlanul maradó vagy a jelenhez képest csak lényegtelen mértékben változó tartomány a konstans jövő. Ami visszafejlődik, gyengül, esetleg el is tűnik majd, az a hanyatló jövő tartományát képezi. Ami töretlenül, folyamatosan fejlődik tovább, az a folytatódó jövőt jelenti. Hogy a mai jelenségek, folyamatok, dolgok melyikbe fognak tartozni, azt teljes bizonyossággal ma senki sem tudhatja. A ma még egyáltalán nem, vagy észre nem vehetően mutatkozó, de a jövőben jelentőssé, esetleg meghatározóvá váló dolgok képezik a jövő legizgalmasabb tartományát. Ez a kreatív, teremtett jövő tartogatja számunkra a legtöbb meglepetést, és ez a legkevésbé prognosztizálható. A jövő egyszerre kihívás és lehetőség számunkra, szeretnénk rá felkészülni. A felkészülés részét képezi az, hogy tegyük meg a szükséges lépéseket a jelenben a kívánt jövő eléréséért, és távolítsuk el azokat az akadályokat, amelyek ennek a jövőnek a bekövetkezését gátolják, vagy egy nem kívánt jövő bekövetkezését valószínűsítik. 10.3.4

Az infokommunikációs technológia fejlődési trendjei

Ha az információs társadalom jövőjéről gondolkodunk, akkor tudatában kell lennünk annak, hogy a változások generálója egy új kommunikációs forradalom, amelynek alapját az információs technológia robbanásszerű fejlődése képezi. A változások metatrendjét tehát az új infokommunikációs technológiák határozzák meg. Valószínűsíthető, hogy a kumulálódó változások és a sokrétű laterális hatások következtében a társadalom fejlődése inflexiós ponthoz érkezett. Tudnunk kell, hogy ilyenkor a prognózisok alapját képező extrapolációk érvényessége a normál fejlődési

136

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM szakaszokra jellemzőnél jóval korlátozottabb.181 Az a tény, hogy a technológia robbanásszerű változásaival párhuzamosan az emberiség értékrendszerében, a társadalmi normákban és a társadalom kapcsolatrendszerében is változások vannak folyamatban, tovább nehezíti az előrejelzést. Az elég erős bizonyossággal kijelenthető, hogy a technológia fejlődése jelenti továbbra is a változások motorját. Nézzük meg, mi prognosztizálható ezen a területen. 10.3.5 A számítógép-használat korszakai Marc Weiser szerint A 20. század utolsó évtizedébe a több olyan előrejelzés is született ezen a területen, amelyek relevanciája elég erősnek látszik ma. Ezek közül két, különösen figyelemre méltó jövőképet nézünk meg részletesebben. Az egyik Marc Weisernek, a XEROX egykori főkonstruktőrének futurológiai jellegű előrejelzése. A tanulmány, amelyben Weiser jövőképét kifejtette 1990-ben jelent meg a Science tudományos folyóiratban.182 Marc Weiser a számítógépek fejlesztésének és használatának négy korszakát különbözteti meg: 1. A mainframe-korszak – amikor egy számítógépen sok felhasználónak kellett osztozni. 2. A személyi számítógépek kora – amikor egy személyhez egy számítógép tartozott. 3. Az internetkorszak – amikor a hálózaton keresztül sok géphez lehet hozzáférni. 4. A mindenütt jelenlévő háttérszámítógépek kora – mindenkire sok számítógép jut. A szerző abból indul ki, hogy a mai számítógépek túl nagyok, kezelésük nehézkes és kényelmetlen, a gépek nem érzékelik környezetüket – beleértve ebbe más számítógépek jelenlétét is –, egymástól elszigetelten működnek, vagy túl specifikus és sérülékeny módon kapcsolhatók össze – egyszóval túlzott figyelmet és ráfordítást igényelnek. A hétköznapok igazán hatékony technológiái – mint az írás vagy az elektromotorok – szinte észrevétlenné váltak, beleolvadtak a környezetükbe, és ma már semmivel sem hívják fel magukra a figyelmet. Nem igényelnek tudatos odafigyelést, de mindig készen állnak arra, hogy szolgáltatásaikat azonnal igénybe vehessük. Tetszés szerint, gondolkodás nélkül élni tudunk az általuk biztosított lehetőségekkel, így nem rájuk, hanem feladatainkra, céljainkra koncentrálhatunk. Weiser úgy véli, hogy a számítógépekkel is akkor tudunk természetes könnyedséggel és az előbb említett technológiák felhasználásához hasonló hatékonysággal élni, ha már nem lesznek a középpontban.

181

Havass Miklós: Lehetőségeink az információs társadalomban. In: Az információs társadalom, Bp. 2000. (Magyarország az ezredfordulón. Szerk.: Glatz Ferenc.) 182 Weiser, Mark: A jövő század számítógéprendszerei. In: Tudomány, 1991. november.

137


10.3.6 A jövő számítógéprendszerei – a múltból nézve Milyenek lesznek ezek a jövőbeli számítógépek? Először is nem néznek ki „számítógépnek”. Valójában a legkülönbözőbb, a bélyegtől a falitábláig terjedő méretű és változatos formájú, különböző funkciójú hardver- és szoftverelemek fognak körülvenni bennünket. Rengeteg ilyen készülék lesz egy-egy helyiségben, illetve egyegy ember szolgálatában, azonban a falban futó vezetékekhez hasonlóan többnyire észrevétlenek maradnak. Különböző frekvenciájú elektromágneses sugárzással fognak kapcsolatot tartani egymással és az épületekben, utcákon elhelyezett érzékelőegységekkel, és folyamatos kommunikáció révén intelligens környezetet alkotnak. A mindenütt jelenlévő számítógépeknek azt is kell majd tudniuk, hogy ők éppen hol „tartózkodnak.” Ebben a jövőbeli világban „az ajtók csak a megfelelő névkártyát viselő személy előtt nyílnak meg, a szobák nevükön köszöntik a belépőket, a telefonhívások automatikusan oda irányítódnak, ahol a hívott tartózkodik, a portás mindig tudja, ki hol van, a számítógép-terminálok számon tartják a velük dolgozók előjogait, és a határidőnaplók maguktól töltődnek ki. Amikor többen ugyanabban a szobában időznek, a megbeszélések témáját különböző állományokból a terem képernyőjére hívják.”183 10.3.7 A jövő hálózatai A készülékek háromféle hálózathoz kapcsolódnak majd: egy rövid és egy hosszú hatótávolságú vezeték nélküli és egy nagy átviteli sebességű vezetékhálózathoz. „Amikor a valóra vált virtualitás révén a számítógépek a háttérbe olvadnak, az egyén számára inkább a kapcsolat másik végén levő ember lesz fontos” – írta Weiser. Majd így folytatta: „munkatársaimmal úgy gondoljuk, amit háttér-számítástechnikának mondunk, az a következő húsz év alatt fokozatosan a számítógéphasználat legáltalánosabb formájává válik. A személyi számítógépekhez hasonlóan a háttér-számítástechnika sem fog sarkalatosan újat hozni, ám mindent könnyebbé és gyorsabbá téve, a megerőltetés és a lelki igénybevétel csökkentésével mindent átalakít majd, amit egyáltalán lehet.”184 A híres Weiser-vízió befejező gondolatai pedig valóban szép és vonzó jövőképet vázolnak fel: „A legfontosabb azonban, hogy a háttér-számítástechnika segít megbirkózni az információrobbanással. Ha az erdőben, fák között sétálunk, kisujjunk hegyét is több információ éri, mint amennyi egy számítógépes rendszerben van, s lám, fák között sétálni mégis megnyugtató, a számítógépek pedig idegesítőek. Az emberi környezetbe illeszkedő, és az embert a maguk gépvilágába mégsem kényszerítő eszközök jóvoltából a számítástechnika frissítő hatású lesz, akár egy erdei séta.”185

183

Weiser, Mark: A jövő század számítógéprendszerei. In: Tudomány, 1991. november. Uo. 185 Uo. 184

138

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 10.3.8 Egy (közel)múltbeli jövőkép Michael Dertouzos szerint A másik előrejelzés, amelynek fő vonalaival érdemes megismerkednünk, az a projekt, amelyet Michael Dertouzos, a MIT Computer Laboratórium igazgatója vázolt fel több tanulmányában.186

56. kép

Az elképzelt jövő

Dertouzos jövőre vonatkozó elképzelései inkább prognózis jellegűek, a jelenlegi trendek meghosszabbítását, kibontását és kiegészítését jelentik. Nagy igényű kutatási-fejlesztési programról van szó, amely az Oxygen projekt nevet viseli. A névválasztás arra a jövőelképzelésre utal, miszerint a rendszer olyan természetességgel szövi át majd a világot, és használata olyan magától értődő lesz majd, mint az életet éltető oxigéné. Ez egyúttal persze azt is jelenti, hogy ez az új kommunikációtechnikai infrastruktúra a jövő társadalma és embere számára nélkülözhetetlenné válik. A radikálisan új hardver- és szoftverrendszer középponti eleme a Handy21 fantázianevű, a mai mobiltelefonokhoz hasonló készülék lesz, amely azonban a beszédkommunikációs funkciók mellett egyúttal vizuális display, kamera, infravörös érzékelő, komputer és rádió is lesz. Ez a készülék egy általános célú kommunikátor szerepét fogja betölteni, mindenki számára természetes és nélkülözhetetlen hétköznapi eszköz lesz. A technológia másik kulcseleme az Enviro21, amely ugyanazokra a funkciókra lesz képes, mint a H21, azzal a különbséggel, hogy nagyobb teljesítményű, az ember intelligens környezetének szabályozóközpontját képező beépített készülék, amely összehangolja a különböző háztartási és épülettechnológiai berendezések, irodai elektronikus eszközök, szenzorok, mikrofonok, kamerák működését. A következő elem a Net21 névvel jelölt hálózat, amely biztos és könnyen megvalósítható együttműködést tesz lehetővé emberek és egymással automatikusan kommu-

186

Dertouzos, M. L.: The oxygen project. In: Scientific American, August 1999.

139

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM nikáló elektronikus rendszerek között. Ez a rendszer a mai internet továbbfejlesztett változatának lesz tekinthető. 10.3.9 Elképzelések az új infokommunikációs környezet jellemzőiről Ez a jövőbeli összetett rendszer – a Weiser által felvázolthoz hasonlóan – az egyes elemek közötti tökéletes kommunikációt helyezi a középpontba. Az új típusú intelligens érzékelő rendszerek lehetővé teszik a beszédértést, az alak- és arcfelismerést, a gesztusok értelmezését. Ez az új interfész-generáció lehetővé teszi majd azt, hogy olyan természetes módon értessük meg magunkat egy számítógéppel, akárcsak egy másik emberrel. A ma szokásosnál sokkal könnyebben és természetesebben történik majd a szükséges információk felkutatása, feldolgozása és prezentálása is. Ebben a folyamatban olyan intelligens szoftverek fognak majd közreműködni, amelyek képesek lesznek szövegek értelmezésére, tömörítésére és automatikus fordítására.187 A rendszer átveszi az embertől a szellemi rutinmunkát, az ismétlődő elemekből álló feladatokat. A szoftverek fognak egymással tárgyalni és egyeztetni, a központi számítógépek fogják „figyelni” és szabályozni a különböző készülékek működését. Az új rendszer végül teljes körű testreszabást, az egyéni igényekhez, preferenciákhoz, szükségletekhez történő alkalmazkodást tesz lehetővé. Az új infokommunikációs környezet kis kézi komputerekből, a lakó és munkakörnyezetbe épített nagyteljesítményű munkaállomásokból, új, stabil, biztonságos és megbízható hálózati rendszerekből, beépített beszédértő és egyéb érzékelő berendezésekből fog állni. A rendszer erőssége az emberhez igazodó technológia kidolgozottságában, az egyes részelemek harmonikus és akadálytalan együttműködésében lesz: mindez a hétköznapi feladatok teljes körű automatizálását, és a szolgáltatások testreszabását teszi majd lehetővé. A Marc Weiser és Michael Dertouzos által megálmodott rendszerek talán lehetővé teszik azt a változást is, amit Dertouzos negyedik gazdasági-társadalmi forradalomnak nevezett. Az ember kulturális-technikai evolúciója során eddig bekövetkezett három jelentős gazdasági-társadalmi átalakulás dolgok konstruálásán és felhasználásán alapult: az agrárforradalom az ekén, az ipari forradalom az erőgépen, az információs forradalom pedig a számítógépen. Ez utóbbi azonban átvezethet a fejlődésnek abba a negyedik szakaszába, amely nem eszközközéppontú, hanem a föld legértékesebb erőforrására, az emberi tudásra alapozódik. 10.3.10 Kognitív habitus az információs társadalomban A teoretikus kulturális formáció létrehozta az újkori modern embert és kiformálta a modern társadalmakat. A nyomtatással sokszorosított külső szimbólumtároló eszközök által meghatározott kulturális formációt McLuhan találóan Gutenberggalaxisnak nevezte. Ő fogalmazta meg azt a feltevést is, hogy a kibontakozóban lévő új információs technológia, az elektronikus médiumok világa, amelyet Marconi-, illetve Edisonkonstellációnak nevezett, alapvetően át fogja formálni a könyvbeliségen alapuló 187

Ennek a technológiának az előfutárai az automatikus szövegtömörítő, referáló, indexelő és fordítószoftverek formájában.

140

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM hagyományos információs világot és ezen keresztül az egész társadalmat (McLuhan, 1962). Olyan kihívás ez – figyelmeztetett a kanadai médiafilozófus –, amellyel a Gutenberg-galaxisnak szembe kell néznie. A számítógépek világával kibővített Marconi-konstelláció (hálózati kultúra?) kognitív habitusának alapvető jellemzője, hogy az információs környezet technológiai összetevői két új elemmel bővültek. Az egyik újdonság az agy műveletvégző tevékenysége bizonyos elemeinek a „kihelyezése”: az algoritmizálható agymunka gépesítése. Az exogramok puszta tárolásán túllépve az új artefaktumok, a számítógépek olyan KTR-eszközök, amelyek rendelkeznek az „exokomputáció” képességével.188 A Gutenberg-galaxis számára kihívást jelentő információs világnak a másik új eleme a telekommunikációs technológiák kidolgozása és gyors iramú fejlődése. Az elektromos távíróval kezdődő folyamat történelmileg rövid idő alatt vezetett el a mai társadalmak közvélemény-formáló vezérmédiumáig, a mindenütt jelenlévő televízióig.189 A 20. század utolsó évtizedében gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció integrációjának eredményeképpen létrejött a world wide web, amely napjainkban egységes információs és szabályozási rendszerré integrálja a tömegkommunikációs- és informatikai részrendszereket (Berners-Lee, 1990, 2000.). Kialakulóban van az információs környezet működésének és szerveződésének új rendje: a hálózat. Nem véletlen, hogy az információs korszak első nagyigényű szociológiai összegzése „A hálózati társadalom” címet viseli (Castells, 2005). 10.3.11 A külső szimbolikus tár metamorfózisa A teoretikus kultúra reprezentációs felülete a könyvlap, amely megjelenését tekintve csaknem fél évezrede standard, változatlan „kommunikációs interfész.” Ez a „külső emlékezeti mező” a modern ember gondolkodási szokásait jelentős mértékben formáló speciális artefaktumnak tekinthető, amely a könyvbeliség kultúrája kognitív habitusának legtömörebb foglalata. Azt, hogy az utóbbi évtizedek során mennyire változott meg kognitív környezetünk, talán úgy lehet szemléletesen érzékeltetni, ha a könyvlapot összehasonlítjuk a másik, korunkra egyre jellemzőbb emblematikus felülettel: a képernyővel. Egy hálózatba kapcsolt számítógép képernyője is külső szimbólumtároló (KTR) eszköznek tekinthető, de ez az új KTR az elmúlt fél évszázad informatikai forradalmának köszönhetően többszörösen átalakult. A külső szimbolikus környezet, és vele együtt a kognitív habitus változását semmi sem érzékelteti jobban, mint a KTR-nek ez a „metamorfózisa”.

188

„Az alap KTR-hurok egy gyorsabb, hatékonyabb memóriaeszközzel egészült ki, amely külsővé tett bizonyos, a biológiai memória által használt kutató és letapogató műveleteket. A számítógép az emberi kognitív műveleteket egy új világba viszi; a számítógépek olyan műveleteket tudnak végrehajtani, melyek az öreg hibrid elrendezés határain belül nem voltak lehetségesek. Sok rendezőszabály és kutatófunkció, ami teljesen a biológiai memórián belül volt, most a külső memóriarendszerekben lakozik.” (Donald, 1991/2001. 308–309.). 189 A folyamat részletes ismertetése olvasható Információ, ember és társadalom c. könyvem A gépi információtechnika korai formái című fejezetében.

141


57. kép

A KTR metamorfózisa

Az átalakulás fontosabb lépései a következők: 190 1. A külső szimbólum tár műveletvégző géppé alakul. Inputok és energiabevitel hatására a megfelelően illesztett, kölcsönhatásra képes elemek (materializált szimbólumok) rendszerének állapota meghatározott algoritmusok szerint módosul, jelfeldolgozás, műveletvégzés történik. A folyamatok aktuális állapotát illetve a műveletek eredményeit a képernyőn generálódó vizuális mintázat jelzi. Ez a műveletvégzéshez kapcsolt kijelzés képezi a metamorfózis további fokozatainak alapját. 2. A külső szimbolikus tár felülete egyúttal virtuális vezérlőpanel, amelyen keresztül – ma még főleg ikonok és feltáruló-legördülő menük segítségével (grafikus felhasználói felület), részben már hanggal és később talán gondolattal történő irányítással – utasítások adhatók a műveletvégző gépnek. 3. A KTR (képernyőfelület) egésze vagy részei ablakként funkcionálnak, amelyen keresztül valós és/vagy virtuális világokba nyerünk bepillantást. Egyre több lehetőség adódik arra, hogy ezeknek a világoknak a működését a képernyőn keresztül befolyásoljuk illetve aktorként lépjünk be ezekbe a világokba. Virtuális „objektumoknak” a valós környezetbe helyezésével lehetővé vált az, hogy valóságot és virtuális realitást egységes, cselekvéstámogató illetve megértést segítő rendszerré történő integráljunk. 4. A KTR bejáratot jelent egy határtalan információ-univerzumba, amely elvileg az emberiség teljes kulturális örökségét magában foglalhatja, és amelynek elemeit a felhasználó tetszés szerint hívhatja elő, jelenítheti meg, szer190

A folyamat részletes ismertetése olvasható Információ, ember és társadalom c. könyvem Információs gépek című fejezetében.

142

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM vezheti egyre újabb mintázatokba, tárolhatja a multimediális és hipertextes információkezelés algoritmusainak segítségével. 5. A KTR egyúttal olyan kommunikációs csatornák input és output felületét is képezi, amelyen keresztül az audio-vizuális kommunikáció változatos, szinkron és aszinkron szervezésű rendszerei planetáris léptékben működtethetők. Az új kognitív habitusban – a korábbival összevetve – proteuszi, dinamikus információs világ manifesztálódik, amelyben az interakció – ezen belül az interperszonalitás – egyre újabb formái jelennek meg. A információs környezet módosulása szószerinti értelemben is „látványos”, vitathatatlan az ember kulturális ökológiai fülkéjének és ennek részeként a tanulási környezeteknek az átalakulása. 10.3.12 Új kognitív habitus – megváltozott humán kognitív architektúra? A természetes emberi kommunikáció teljes egészében „biológiai hardverre” épülő világát jelentős mértékben kiterjesztette a két információs artefaktum (a könyv és a képernyő) megjelenése. A belső reprezentációk materializált formában történő kihelyezése következtében sajátos kognitív szimbiózis jön létre pszichikumunk és a külső memóriaeszközök között. A legújabb fejlemény a gépi információfeldolgozás és a telekommunikáció technológiáinak kifejlesztése és egységes rendszerré integrálása. A digitális, elektronikus információfeldolgozás, a hipertext, a multimédia és a globális információs hálózatok átformálják az ember információs környezetét. Amit korábban csak „biológiai hardvere” segítségével volt képes a világra vetíteni illetve a világból érzékelni, az most hihetetlen mértékben kiterjed, felgyorsul, megsokszorozódik az egyre komplexebb külső hardverrendszerek, „külső kognitív pillérek”191 felhasználásával. A kognitív habitusban bekövetkezett újabb mélyreható változások két, egymással összefüggő kérdést vetnek fel: − Az új KTR, a hálózati interaktív információs rendszer az írásbeliséghez hasonlóan átszervezi-e reprezentációs rendszereinket, átírja-e gondolkodási szokásainkat, vagy talán már át is alakított bennünket? − Milyen pedagógiai konzekvenciái lehetnek a kognitív habitus újabb változásának? Az első kérdésre ma még nem adható egyértelmű válasz. Merlin Donald a már többször idézett könyvében (Donald, 2001) lényegében nem lép túl a teoretikus formáción, de sejteti, hogy a történet ezzel nem fejeződik be. „Az elektronikus média világméretűvé válása nagy jövőbeli kihívás elé állítja a kognitív tudósokat: nyomozzák és írják le használható módon, mi is történik az egyéni emberi elmével. Az elme architektúrája gyorsan alakult ki, s ha a korábbi evolúció hátterében nézzük, a változás mértéke gyorsulónak tűnik, nem csökkenőnek.” (Donald, 2001. 308–309.) Pléh Csaba a kérdés feltevéséig jut el: „a hálózati információhordozókra nézve az alapvető lélektani kérdés az, hogy – a puszta metaforákon túl – létrejöttük elindít-e egy újabb reprezentációs és architetúra-szerveződés forradalmat? Mint sok elemzés rámutat, ennek egyik vezető kérdése, hogy a hipertext-szerveződéssel és a képek

191

Donald, 1991/2001. 326. o.

143

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM elárasztó jellegével megváltozik-e a gondolkodás szekvenciális, egyközpontú lineáris organizációja, amely úgymond az íráshoz kapcsolódott volna.”192 10.3.13 Homo typographicus vs. Homo interneticus? Több neves szakember véleménye szerint a digitális médium alapjában nem jelent újat – legalábbis nem olyan mértékben, mint az előző átmenetek (epizodikus – mimetikus-mitikus-teoretikus). Ez volt a McLuhan tanítvány, Walter Ong (1983) véleménye is, aki azt írta, hogy a digitális technológia csak folytatja és felerősíti azt, amit a kézírás és a könyvnyomtatás technikája kezdett meg: a szó elszakítását az eleven jelentől. Vannak, akik a digitális világ lehetőség-horizontját és ígéreteit emelik ki, mint például Don Tapscott a net-generációról szóló könyveiben,193 vagy Curtis Bonk (2009) a tanulás szép, új nyitott világáról értekezve. Mások éppen a képernyő kultúra dominanciájában rejlő potenciális veszélyekre hívják fel a figyelmet. Susan Greenfield angol neurobiológus például – nemrég nálunk is megjelent új könyvében (Greefield, 2009) – azt vizionálja, hogy az új médiumok a könyves kultúrán felnőtt szuverén személyiségek helyett az azonnali interakciók külső determinációjú, az információáradat felszínén lebegő, fajsúlytalan, kiüresedett embereit formálják ki („senki én” a „valaki én” helyett). Michael Goldhaber a „Homo interneticus”-ról írt elemzésében azt fejtegeti, hogy számolnunk kell az internetes világ negatív hatásaival, és ez a hatásrendszer – a szerző véleménye szerint – jelentősen átformálhatja a létező Homo sapiens mentalitását, világszemléletét, gondolkodási szokásait (Godhaber, 2004). Nicholas Carr önmegfigyelése alapján elgondolkodtató írást tett közzé arról, hogy az internetes információkeresés hogyan hat olvasási szokásaira – és ami ennél izgalmasabb, mentális képességeire (Carr, 2009). Ez az írás lehetett a motiválója „A harmadik kultúra” honlapja, az EDGE ez évi körkérdésének (Hogyan hatott az internethasználat gondolkodására?) amelyre számos intellektuális kiválóság válaszolt, többek között Howard Gardner, Daniel Dennett, Richard Dawkins, Steven Pinker, Csíkszentmihályi Mihály és Barabási Albert László.194 10.3.14 A tanulás új világa az információs társadalomban A második kérdésre – amely a változások pedagógiai konzekvenciáira kérdez rá – sokan, sokféleképpen kísérelnek meg érvényes válaszokat megfogalmazni. Ha meg akarunk felelni a kor kihívásainak, célszerű a kognitív evolúció és az új elektronikus médiumvilág kettős aspektusából is újraértékelni a tanulási környezetekre vonatkozó tapasztalatainkat és előfeltevéseinket, kiegészíteni ismereteinket, újragondolni a szervezésükre és működtetésükre irányuló elképzeléseinket. Most, a 21. század elején még nem látszik, hogy mi lesz ezeknek a próbálkozásoknak az eredménye. Comenius az újkori pedagógiát meghatározó alapvető művében a nyomtatás metaforát használja az iskola funkcióinak értelmezésére, az új didaktika szerepének 192

Pléh Csaba: A kognitív architektúra módosulásai és a mai információtechnológia. – In: Mobil információs társadalom. Szerk: Nyíri Kristóf. – Budapest : MTA Filozófiai Kutatóintézete, 2001. 193 Growing Up Digital: The Rise of the Net Generation, 1997.; Grown Up Digital: How the Net Generation Is Changing Your World, 2009. 194 Edge – The Third Culture. http://www.edge.org/questioncenter.html

144

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM a leírására: „A tanítványok jelentik a papírlapokat, kiknek lelkét a tudományok képleteivel kell televésnünk. A betűk a tankönyvek és a többi e célból készült eszközök, hogy ezek segítségével könnyű munkával vésődjenek a tanulnivalók az értelembe. A nyomdafesték a tanító élő szava, mely a felfogott dolgokat a könyvekből a tanuló elméjébe viszi át. A sajtó pedig az iskolai fegyelem, amely mindenkit felkészít és arra 195 hajt, hogy a tudást magába szívja.” Ezek a sorok a tradicionális tömegoktatás hátterét képező empirizmus-objektivizmus naiv racionalista ismeretelméleti pozíciójára épülő oktatásfilozófia és didaktika tömör, paradigmatikus összefoglalásának tekinthetők. Ennek a szemléletnek a jegyében működnek iskoláink néhány száz év óta, és kisebb módosulásoktól eltekintve eddig nem sok elmozdulás látszik egy újabb paradigma irányába. Az is kérdéses, hogy létezik-e már újabb paradigma, és ha igen, fel kellene-e adni érte a valamennyire mégiscsak működő és megszokott régit? Van-e olyan koherens és vonzó a próteuszi képernyővilág köré épülő oktatásfilozófia, hogy az a tanulási környezetek általános és széleskörű transzformációjához vezessen? Könyvpedagógia helyett képernyőpedagógia? Új Didactica Magna (Didaktika elektromagna?) még nem mutatkozik a láthatáron.

10.4

ÖSSZEFOGLALÁS

Ebben a leckében az az információs társadalom jövőjére vonatkozó elképzelések értelmezésével és elemzésével foglalkoztunk. Bemutattuk a jövőre irányuló gondolkodás fő irányait és alapformáit (prognisztika, futurológia), körvonalaztuk a jövő tartományai. Felvázoltuk az infokommunikációs technológia jövőbeli fejlődési irányai Marc Weiser és Michael Dertouzos az ezredforduló közelségétől inspirált mély szakmai műveltségen és széleskörű fejlesztői tapasztalatokon alapuló elképzelései szerint. Ismertettünk egy elképzelést, amely szerint a 21. század elejének kognitív habitusát a külső szimbolikus tár metamorfózisának eredményeként kialakult új kommunikációs interfész, a képernyő határozza meg. Felsoroltunk és részben elemeztük a kognitív architektúra változásainak irányaira és mértékére vonatkozó néhány ismert vélekedést és röviden utaltunk arra, hogy az információs társadalomban a tanulás és tanítás új lehetőségrendszere is realitásként jelenik meg.

10.5


Miért fontos a jövőről való gondolkodás és a jövő tanulmányozása? Melyek a jövőkutatás fő irányzatai? 2. Hogyan képzelik el a szakemberek az információs és kommunikációs technológiák fejlődésének fő irányait a következő évtizedekben? 3. Hasonlítsa össze a teoretikus kultúra kognitív habitusát és az ennek megfelelő felületet az információs társadalom kognitív habitusával! 4. Véleménye szerint hogyan hat az új információs környezet a tradicionális emberi kognitív architektúrára? 1.

195

COMENIUS, J. A.: Didactica Magna. Seneca Kiadó, Pécs, 1992. 277. o.

145


11. AZ INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA KULTUSZA ÉS KRITIKÁJA 11.1

CÉLKITŰZÉS

Ez a lecke azzal foglalkozik, hogy miként látják a és hogyan értékelik a technika és társadalom összefüggésrendszerében gondolkodó „írástudók” az új infokommunikációs technika által megnyíló lehetőségeket. Példákat mutatunk be az információs forradalom által biztosított lehetőségek túlértékelésére, illetve a negatív hatásokat hangsúlyozó kritikákra. A leckéből áttekintést kapnak a hallgatók azokról a nem kellően megalapozott vélekedésekről is, amelyek túlbecsülik a technika szerepét az emberi élet minőségének javításában, és megismerkedik néhány megfontolásra érdemes kritikai észrevétellel. A hallgatók a témával való foglalkozás során sok lényeges és fontos tényt ismernek meg a témakör ismeretanyagából, ezáltal szélesedik technika- és társadalomtörténeti tudásanyaguk, és alapműveltségük is bővül. Betekintést nyernek a kortárs társadalomfilozófiai gondolkodás néhány képviselőjének gondolatrendszerébe – és így azokba a jelenségekbe, folyamatokba és történésekbe is, amelyek az információs társadalom kibontakozásának jelenlegi szakaszában foglalkoztatják a gondolkodó értelmiséget.

11.2

TARTALOM

Az információtechnológia lehetőségrendszerének technofil és technofób megközelítése. Régi és újabb keletű idolumok. Korai információtechnológia kritikák. Az információ kultusza (Theodor Roszak). Clifford Stoll. A multimédia túlértékelése. Vége a Gutenberg galaxisnak. Az emberiség kommunikációtechnológiai felszabadulása. Ikonikus fordulat? „Technology One” és „Technology Two”. Homo informaticus. Neil Postman technológiakritikai nézetei. Technopoly. Információkultusz. Informatizált iskola?

11.3


11.3.1 Technofil és technofób elfogultságok Az információcsere változó formái és egyre újabb technikai eszközei általában kétféle, egymással ellentétes reakciót váltanak ki az emberekből. Vannak, akik lelkesen üdvözlik az új lehetőségeket, és pozitív elvárásokat fogalmaznak meg velük szemben, míg mások féltik a régi, megszokott és bevált dolgokat, technikákat, eljárásokat, és az újjal szembeni bizalmatlanságuknak adnak hangot. Mindkét megközelítésmódnak helye van, úgy is mondhatnánk, hogy komplementerek: egyazon dolog két egymást kiegészítő elemét képezik, és együttesen közelítik meg az igazságot. Ebben a fejezetben mégis inkább a kritikák ismertetésére helyezünk súlyt, mivel korunkra a túl gyors, és a nem mindig megfontolva és átgondoltan történő haladás a jellemző, ami együtt jár az újdonságok iránti – gyakran kritikátlan – lelkesedéssel. Az a történelmi tapasztalat azonban, hogy a mindenkori új információs technikák üdvös hatásaira irányuló idealisztikus elvárások általában nem teljesültek, óvatosságra kell, hogy intsen bennünket.

146


Régi és újabb keletű idolumok

A Marconi-konstelláció kibontakozása során számos kritikátlanul lelkesedő vélekedést fogalmaztak meg az éppen aktuális új médium várható hatásait illetően. Thomas Edison 1922-ben úgy vélte, hogy a mozgókép elterjedése forradalmasítani fogja az oktatási rendszert, és hamarosan feleslegessé teszi a tankönyvek nagy részét. 1926-ban, az első rádióadó felavatásakor Herbert Hoover amerikai gazdasági miniszter azt jósolta, hogy az Amerikát behálózó adók el fogják terjeszteni a helyes és választékos nyelvhasználatot. 1939-ben David Sarnoff, az RCA technikai vezetője úgy látta, hogy a magas színvonalú tévéjátékok fogják országszerte lényegesen magasabb szintre emelni a közízlést. Napjainkban pedig gyakran a számítógép és az internet hatásainak túlértékelésével találkozunk. Nézzünk erre néhány példát: „Az információs társadalom nagy ajándéka, hogy mindenki számára hozzáférhetővé teszi a tudást!” „A világháló segítségével például a legeldugottabb tanyasi iskolában is a legkorszerűbb oktatási módszereket lehet alkalmazni.”196 „…a gyerekek felnőttek közreműködése nélkül is képesek lesznek tanulni, egyik nap Afrika földrajzában, másnap a biokémia csodájában elmélyedni… meghallgathatják De Gaulle elnök győzelmi beszédét, majd egy kattintással elmehetnek egy olyan Website-ra, ahol megismerhetik a dolog történelmi kontextusát.”197 Az informatikai szakemberek általában túlbecsülik az információk, illetve az információkhoz való hozzáférés szerepét az oktatásban és a tanulásban: „Ígéretünk szerint az ország összes iskolájában lehetővé tesszük az internet használatát. Alkalmasint ez lesz a legnagyobb előrelépés ebben a században az oktatás terén”.198 „Az internet és a PC-k egyvalamit alapvetően megváltoztatnak majd: a jövőben minden iskola valamennyi diákjának lehetősége nyílik arra, hogy közvetlenül hozzáférjen az információhoz.”199 Gyakori az a hamis analógia is, amely abból indul ki, hogy az oktatásban ugyanolyan technikai felszereltségre van szükség, mint máshol. Seymour Papert egyik könyvében eltűnődik azon, hogy mi lenne, ha az elmúlt évszázadból időutazó sebészorvosok és tanárok csoportja „szakmai látogatásra” érkezne korunkba.

196

Interjúrészletek országos napilapokból. Esther Dyson: 2.0 Verzió. Életünk a digitális korban. Budapest, HVG Kiadó Rt, 1998. 198 Bill Gates: Üzlet @ gondolat segítségével. Működik a digitális idegrendszer. Budapest, Geopen Könyvkiadó, 1999. 199 Uo. 197

147


58. kép

Észrengés

Az orvosok nehezen igazodnának el egy mai műtőben – írja a szerző –, nem tudnák mire vélni az antiszepszis és az anesztézia rituáléját, zavarba ejtené őket a furcsa, villódzó és csipogó elektronikus készülékek látványa. A múlt századi tanárok azonban hamar feltalálnák magukat egy iskolai tanteremben, hamar átlátnák, hogy mi miért történik, és akár az óra vezetését is képesek lennének átvenni. A különbség oka: a közelmúltunk élénk tudományos-technológia fejlődése az emberi tevékenység számos területét nagymértékben átformálta (Papert szóhasználatával: megachange), míg az oktatás csaknem változatlan maradt.200 Ugyanez Howard Gardnertől: „…Nem túlzás azt állítani, hogy az iskolák mit sem változtak az elmúlt száz évben…, ha varázslatos módon transzportálhatnánk néhány embert a századfordulós évekből, ismerősnek találnák az osztálytermekben zajló folyamatokat: a tanári előadás túlsúlyát, a monoton gyakorlást, a kontextusból kiragadott anyagokat és tevékenységeket – az olvasókönyvektől a rendszeres helyesírási dolgozatokig.”201 Esther Dyson is hasonló véleményt fogalmaz meg egyik könyvének az oktatás lehetőségeiről szóló fejezetében: „A huszadik század végén egy átlagos hivatali alkalmazottnak nagyságrendekkel több technikai eszköz segíti munkáját, mint egy átlagos tanárnak… a legtöbb osztályteremben még telefon sincs.”202

200

Papert, S.: The children's machine: rethinking school in the age of the computer. New York, Basic Books, 1993. 201 Gardner, H.: The Disciplined Mind. New York, Simon and Schuster, 1999. 202 Esther Dyson: 2.0 Verzió. Életünk a digitális korban. Budapest, HVG Kiadó Rt, 1998.

148

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Paperthez hasonlóan ő is felteszi a kérdést: hogyan lehet az, hogy míg a legtöbb emberi tevékenység területén technológiai forradalom történt, az a mód, ahogyan gyermekeink tanulását segítjük elő, szinte semmit sem változott? Azok a kézenfekvő válaszok, hogy az emberi tanulás kevésbé technikafüggő, és hogy a leghatékonyabb tanulási „technológiákat” lehetővé tévő kulturális technikákat már régen feltalálták, a technofil érvelésekben fel sem merültek. 11.3.3 Korai információtechnika kritikák Sokan vannak olyanok is, akik kételkednek az új eszközök és technikák mindenhatóságában, sőt, néhányan, kifejezetten károsnak tartják az iskolában történő kiterjedt felhasználásukat. Érdemes odafigyelni ezekre a hangokra is. Az információtechnika egyik korai kritikája Platón Phaidrosz c. dialógusában olvasható. Thoth egyiptomi isten, az írnokok védelmezője az írást dicsérve így szólt a fáraóhoz: „Ez a tudomány, király, bölcsebbé és tartósabb emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat; mert az emlékezet és a tudomány varázseszközét találtam itt fel.” A fáraó, Thamus erre így válaszolt: „Ó, te ezermester Theuth, az egyik abban kiváló, hogy feltalálta a művészeteket, a másik viszont meg tudja ítélni, mennyiben járnak kárral és haszonnal azok számára, akik majd használják őket. Így most te is, mint az írás atyja, jóindulatból épp az ellenkezőjét mondtad, mint ami a valódi hatása. Mert éppen feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékezőtehetségüket – az írásban bizakodva ugyanis kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni. Tehát nem az emlékezetnek, hanem az emlékeztetésnek a varázsszerét találtad fel. S a tudásnak is csak a látszatát, nem pedig valóságát nyújtod tanítványaidnak, mert sok mindenről hallva igazi tanítás nélkül azt hiszik majd, hogy sokat tudnak, pedig a valóságban általában tudatlanok és nehéz felfogásúak, hiszen csak bölcsnek tartják magukat, ahelyett hogy bölcsek lennének.”203 Leibniz és Chateaubriand a könyveket illető kritikájáról az előző fejezetben már olvashattunk. Henry David Thoreau pedig így ír a Waldenben: „Sietve távíróösszeköttetést létesítettünk Maine és Texas között. De van-e valami fontos mondanivalójuk egymásnak? (But Maine and Texas, it may be, have nothing important to communicate…)”204 11.3.4 Az információ kultusza Theodore Roszak nálunk is megjelent könyvében arról ír, hogy nem sok jót vár az új technológiától.205 Véleménye szerint a gépek iskolai bevezetésének útját a számítógép- és szoftveripar nyomása, a számítógépet körülvevő mítosz és az emberi hiszékenység egyengette. „A számítógépet a kereskedelmi érdek lendülete sodorta be az iskolába206 – írja Roszak. – Nehéz lenne még egy olyan korszakot találni, amikor egyetlen iparág ilyen agresszivitással avatkozott volna be az ország oktatási 203

Platón: Phaidrosz. In: Platón válogatott művei. Budapest, Európa, 1983. Idézi: Postman, Neil: Amusing ourselves to death. New York, Viking Penguin, 1984. 205 Theodor Roszak: Az információ kultusza. Budapest, Európa, 1990. 206 I. m. 129. o. 204

149

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM rendszerébe, és ilyen lelkes fogadtatásra (esetleg félénk behódolásra) talált volna az oktatók körében.207 Az iskolák (pontosabban a divatra érzékeny hivatalnokok és az ideges szülők, illetve valamennyire a tanárok is) többnyire az edzett fogyasztók készségével és hiszékenységével reagáltak a komputeripar kereskedelmi nyomására.208 Aggodalommal figyeli a számítógépek tulajdonságainak félreismeréséből, és a számítástechnika lehetőségeinek túlértékeléséből adódó általános tudatzavart, az ebből eredő megalapozatlan elvárásokat, téves helyzetértékeléseket, mert véleménye szerint mindezek hozzájárulnak a világméretű orientációs zűrzavarhoz „…oly korban élünk, amikor az emberi kommunikáció technikája hihetetlen gyorsasággal fejlődik; abban azonban, amit közlünk, nem következett be hasonló mérvű fejlődés. Mégis, a csodálatra méltó technika láttán könnyű arra a következtetésre jutnunk, hogy minél több elektronikus jelet vagyunk képesek továbbítani, több emberhez és gyorsabban, mint valaha, ez a kultúra szempontjából is haladást jelent – és hogy ennek a haladásnak a lényege maga az információs technika.”209

59. kép

Az információ kultusza

David Shenk, az „Adatszennyezés” című könyv szerzője szerint is az oktatás színvonalának javításához nem biztos, hogy az iskolák „behálózása” a helyes út: Véleményem szerint számos érv szól amellett, hogy nagyon-nagyon szkeptikusak legyünk ezzel kapcsolatban. Először is, ne felejtsük el, hogy az oktatás és az információszerzés nem ugyanaz. Ebben az országban már régóta nem probléma az in207

Uo. 109. o. Uo. 88. o. 209 Uo. 35. o. 208

150

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM formációk gyors és olcsó beszerzése – régóta vannak nagy könyvtáraink, illetve megfelelő iskolai könyvtáraink. Az oktatás valójában az információk válogatását (technikáját és művészetét) jelenti. Van egy tanár, aki minden osztályban mindennap azt a kevés információt közli, amely az adott tudásszinthez illeszkedik, és kontextusba helyezi azt. Minden óra egy építőkő a gyerekek ismereteinek bővítésében – aztán kimennek az iskolából, és maguk szereznek új információkat, tanulnak meg új dolgokat.”210 Jürgen Mittelstrass filozófus egy internetről szóló tévéfilmben a következőket mondta: „Az információs szupersztráda feltételezi az ítélőképességet és az önálló, kritikus gondolkodást, azonban ezeket nem alakítja ki. Az autonóm, kritikus értelem kifejlesztésére az új információs technológiák nem alkalmasak”. Mittelstrass a túl könnyű és túlságosan gyors információelérés lehetőségét sem tekinti egyértelmű pozitívumnak: „Agyunk információfeldolgozó technikája olyan, hogy kis adagokban, fokozatosan képes felvenni, értelmezni az információkat. Ha egy szempillantás alatt minden megjeleníthetővé válik, akkor beáll a bőség zavara.”211 11.3.5 Clifford Stoll „Silicon Snake Oil” Clifford Stoll amerikai asztrofizikus és számítástechnikai biztonsági szakértő 1995-ben megjelent, világszerte nagy visszhangot kiváltó könyvében igen kritikusan vélekedik az internet és általában a számítógépek iskolai alkalmazásáról.212 Könyve előszavában ezt írja: „... az új médium előnyeit mértéktelenül eltúlozzák, elvárásaink pedig távol állnak a realitástól, és rendkívül kevés kritikus hang szól a számítógéphálózatok nem kívánatos kísérőjelenségeiről.” Stoll külön fejezetet szentel a számítógépek iskolai felhasználásának, és a fejezet címében feltett kérdésre (Iskolákról – számítógéppel vagy a nélkül?) nem is lehet kétséges a válasza: inkább számítógép nélkül. Saját tapasztalatát az elektronikus médiumok iskolai felhasználásáról a következőképpen összegzi: „Emlékszem a filmvetítésekre a gimnáziumban, ahová jártam; mindenkinek örömet okoztak. A tanárnak volt egy kis szabadideje, mi jól szórakoztunk, és nem kellett semmit sem tanulni. Nincs ez másképpen a számítógéppel és az internet hálózattal sem. Mindenkinek jó, de nagyon kevés tanulás történik.”

210

Shenk, David: Data smog. New York, Harper Collins, 1998. Internet – das Netz der Netze. Tv film. /WDR / R: Martin Schneider. 212 Stoll, Clifford: Silicon snake oil: second thoughts on the Information Highway. New York, Doubleday, 1995. 211

151


60. kép

Silikon Snake Oil

A multimédiarendszerekről Stollnak az az a véleménye, hogy „csokoládéval bevont könyvek, amelyek tovább csökkentik a gyerekek olvasási kedvét, hiszen ezek után a nyomtatott szöveget még unalmasabbnak fogják találni.” A hipermédia is aggályos számára, hiszen „egy hipertextté alakított könyv szövege felhívás a tulajdonképpeni lényeg, a történet, az elbeszélés semmibevételére.” Véleménye szerint kár kétes hatásfokú, drága technológiákra pazarolni az iskolák amúgy is szűkös anyagi eszközeit. Hálózatba kapcsolt számítógépek helyett a tanároknak kisebb osztálylétszámokra, nagyobb szülői támogatásra és a társadalom elismerésére lenne szüksége. Nem hisz abban, hogy az informatikai eszközökkel könnyen és játékosan lehet tudást szerezni. „Szeretném hinni – írja Stoll –, hogy a technológia hozzásegíti a diákokat a világ alaposabb megismeréséhez. Jó lenne, ha létezne olyan egyszerű módszer, amellyel a gyerekeket a jövő kihívásaira felkészíthetnénk. A tapasztalatok és a józan ész azonban inkább azt támasztják alá, hogy a tanulás nehéz és lassú folyamat... Nem tudjuk még, milyen hatása lesz a digitális varázslatnak az oktatás tartalmára. A gyerekek bolondulnak a számítógépért, és ha rákapnak, akkor minden más érdektelenné válik számukra. Egy könyv elolvasását unalmasnak találják, mert nincsenek benne hangeffektusok, és a saját fantáziának kell dolgoznia.”213 Egy újabb interjúban Stoll a következőképpen erősítette meg korábbi véleményét: „Annak a kérdésnek eldöntésében, hogy legyen-e számítógép a tanteremben, bizonytalan vagyok. Azt azonban biztosan tudom, hogy a számítógép nem alkalmas arra, hogy jelentősen hozzájáruljon a tanulás hatásfokának megjavításához. Az utóbbi 50 évben számos új eszköz jelent meg az iskolában, de semmi sem olyan fontos, mint egy jó 213

Clifford Stoll: Die Wüste Internet. Geisterfahrten auf der Datenautobahn. Frankfurt am Main, Fischer Verlag, 1996.

152

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM tanár. Ami valójában számít a tanulási folyamatban: a jó tanár és a motivált diák. Nem fontos, hogy még a számítógép is ott legyen.”214 11.3.6

A multimédia túlértékelése

Szakemberek és laikusok körében is gyakori a kritikátlan optimizmus a multimédia-rendszerek és általában a számítógépek tanulási eredményességet fokozó hatását illetően. Úgy gondolják, hogy a technikai rendszerek alkalmazása olyan mértékben stimulálja és könnyíti meg az oktatást, hogy segítségükkel lehetségessé válik kiterjedt tudáskészletek csaknem automatikus transzferálása. Feléledni látszik az a remény, hogy a teljesítőképes tudás megszerzéséhez vezethet királyi út, ha rendelkezésre áll az újmódi tudástöltő nürnbergi tölcsér: a számítógép. Teljesülni látszik a régi álom: a tudásra erőfeszítés nélkül tenni szert. Werner Sacher professzor fenntartásokkal van ez iránt a fejlesztő szakemberek és oktatásirányítók, pedagógusok körében elterjedt lelkesedés iránt. A túlzottan optimista elvárások szerinte három, nem egyértelműen bizonyított előfeltevésen alapulnak. (A feltevéseket normál, az ellenvetéseket dőlt betűvel jelöljük): 1. Ha képek, illetve filmek felhasználása didaktikailag kedvező, akkor további képek, beszéd, zene, hangeffektusok együttes alkalmazása még jobb eredménnyel jár. A modern oktatáskutatás szerint kétséges, hogy a több érzékszervet megcélzó (multi-sensory presentation) információközvetítés szükségszerűen eredményesebb, mint az egy érzékszervre ható (mono-sensory presentation). Egyes vizsgálatok szerint gyors képszekvenciák, szöveg, kép, speciális effektusok egyidejű megjelenítése automatikus enkódolást vált ki, tehát meggátolja az anyag intenzív feldolgozását, megértését és megtartását. 2. Ha egy kép többet mond el, mint ezer szó, akkor száz kép annyit ér, mint százezer szó. Ugyanakkor az is elmondható, hogy százezer kép kevésbé szabatos mint ezer szó. Előfordulhat az is, hogy a képek túlhalmozása a közvetítendő információ erejét nem fokozza, hanem gyengíti. A képekkel elmesélt történet nem hagy „üres helyeket” a képeket generáló fantázia számára, és így gátolja annak működését. 3. Mivel az agyban az információk feldolgozása és rögzítése során asszociációs rendszer alakul ki, a bemenet is akkor optimális, ha komplex, összekapcsolt információkat tartalmaz. Lehetséges azonban, hogy sokkal eredményesebb a tanulás, ha ezeket a kapcsolatokat saját kognitív erőfeszítések révén állítjuk elő.215

214 215

Clifford Stoll: Prophet, unplugged. In: Mercury News Staff Writer, Friday, April 21, 1995. http://spyglass.sjmercury.com/archives/stoll.htm Sacher,W.: Interaktive Multimedia-Systeme und ihr Einsatz in Lehr-Lern-Prozessen. In: FWU Magazin. 5/1995. 2–6. o.

153

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 11.3.7 Ikonikus fordulat? A technológia determinizmus egy sajátos formája jelenik meg Nyíri Kristóf Virtuális pedagógia – a 21. század tanulási környezete című tanulmányában is. Deweyt idézve utal arra, hogy míg a primitív kultúrákban a tanulás természetes közegben történt szerves társadalmi tevékenység volt, addig az iskolák tanulási környezete művi, mesterkélt és természetellenes (Nyíri, 2003, 10.). Szerinte az internet „félreismerhetetlenül egyfajta szerves tanulási környezetté válik.”216 Nyíri tanulmányának Ikonikus fordulat című részében egyértelműen jelét adja az új infokommunikációs technikával szembeni pozitív elfogultságának. Ez részben abban a verbális diszkvalifikációban nyilvánul meg, amivel a tudásszerzés és tudásátadás tradicionális formáit illeti. Eredeti szövegkörnyezetben idézzük, vastag betűkkel kiemelve az általunk diszkreditálónak érzett kifejezéseket: „Napjainkban az írott-nyomtatott szöveg egyeduralma megrendülésének vagyunk tanúi ... a filozófia mára megszabadult a képnélküli gondolkodás eszméjének lidércnyomásától... az alfabetikus írás elterjedésével a kommunikáció csatornái beszűkülnek... a kép befogadását, szemben a szövegével, nem kötik a linearitás béklyói ... a kép ...fölszabadul a szó totális gyámsága alól ... A szöveg uralma a kép felett ... kínos és kétes ....mert elvont tartalmak unalmas-verítékes biflázását igényli” Ezt követően Arnheimre(1969) hivatkozik, aki „a gondolkodás eredendően képies voltát hangsúlyozza, s azt a többletet,217 amelyet a kép a szóval szemben képvisel.” Ezek után a végkövetkeztetés: „A könyvnyomtatás az újkori tudomány s az újkori iskolázás alapja; ám idővel korlátaiknak nyilvánvaló összetevőjévé is lett. Ha igaz az, hogy ezen korlátok meghaladásának az interaktív multimediális közeg a leghatékonyabb kerete, akkor igaz az is, hogy a virtuális tanulási környezet a hagyományoshoz képest valódi előnyöket kínál.” Szerinte a multimediális kommunikáció visszatérés az írásbeliség előtti korok kultúrájához – egy hajdani természetes életvilág „kommunikációs aranykorának” közegébe. 11.3.8 Vége a Gutenberg-galaxisnak? Nyíri a 2003-as PISA felmérés rossz hazai eredményeit is arra vezeti vissza, hogy „A jelen meghatározó kommunikáció-technológiája, a számítógépes hálózatok bevezetése és felhasználása terén a magyar társadalom az elmúlt tíz évben fokozatosan lemaradt a fejlett világ derékhadától.” (16. o.) „Vakság volt nem látni, – írja a továbbiakban – hogy ennek a lemaradásnak hamarosan következményei lesznek a tanulás-tanítás-művelődés tartományaiban is.” Majd így folytatja: „Gépekre van 216

Véleményünk az, hogy az internet átvegye az eddigi iskolai tanulási környezetek szerepét, valószínűtlen, Oktatási, tanulási szempontból jelenleg (2008) – megítélésünk szerint – még mindig az értelmező flexibilitás fázisában van, állandóan változó médium, nem tudhatjuk, mi lesz a nemrég megjelent alkalmazások szerepe néhány év múlva, és fogalmunk sincs arról, milyen újabb alkalmazások jelennek majd meg. Ezen túlmenően az internet és általában az elektronikus infokommunikációs technológia helyét és szerepét a tanítás, az oktatás, a tanulás területén jelentősen befolyásolja az is, hogy mit tartunk szükségesnek, helyesnek és kívánatosnak (Fontos információkat tartalmaz ebben a vonatkozásban is Doug Brent korábban már hivatkozott tanulmánya (Teaching as performance in the electronic classroom. First Monday, volume 10, number 4, 2005.) 217 A kiemelés Nyíri eredeti szövegében.

154

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM szükség, hozzáférésre, s ami a legfontosabb: tartalmakra, amelyekhez érdemes hozzáférni. A gazdag hálózati tartalmak olyan környezeteket jelentenek, amelyben felnőtt s fiatal egyaránt dolgozva tanul: azaz szerves tanulási környezeteket.” A tanulmány záró részében megerősíti az egyik központi üzenetét: „Úgy látszik, ideje újragondolnunk Dewey tézisét. Érve az volt, hogy szükségünk van iskolákra, mesterséges oktatási környezetekre, mivel elmúlt az a kor, amikor a fiatalok mintegy a felnőttek világába belenőve spontán tanultak. Azt hiszem, ez a helyzet ma rohamosan változik. A közeg, amelyben a gyermekek játszanak, kommunikálnak és tanulnak, egyre inkább azonossá lesz azzal a világgal, amelyben a felnőttek kommunikálnak, dolgoznak, üzletelnek és szórakoznak. Az internet és a mobiltelefonok világa félreismerhetetlenül egyfajta szerves tanulási környezetté válik.” Végül felvázolja az új bölcsészettudomány és az elektronikus médiumok feltételezett kapcsolatára vonatkozó elképzeléseit is: „a nyomtatott írás az utóbbi évtizedekben éppenséggel elvesztette vezető helyét a kommunikációs médiumok körében. A bölcsészettudományok, szükségképpen, fokozatosan az új médiumok felé fordulnak, és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat vizsgálnak: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot, a digitális mozgóképet, a változékony, nem lineáris szöveget, a multimediális-interaktív hálózódást. Az ilyen vizsgálódások előbb a régi médium eszközeivel történnek (a multimediális kommunikáció folyamának eseményei a nyomtatott nyelvben kerülnek leírásra), azonban egyre inkább az új multimediális eszköztár segítségét is igénybe veszik;” (22. o.) 11.3.9 Az emberiség kommunikáció technológiai felszabadulása? Az idézett írásban megnyilvánuló „multimédiafil” elfogultság nyilvánul meg a szerző más, a témában írt tanulmányaiban is: „Midőn a nyomtatott könyvvel mint a kommunikáció uralkodó közegével szemben színre lépnek az elektromos és elektronikus médiumok – s kivált a multimediális interaktív hálózatok eljövetelével – a hangzó nyelv és a képi kommunikáció kiszabadul a Nyugat filozófiai hagyományának elfojtott tudattalanjából.....”218 vagy „McLuhan a televízió térhódítása idején írt, még a számítógéphálózatok megjelenése előtt; de kétségkívül megsejtette, amit mi, ma, már tudunk: hogy az új médiumokkal, mint bevezetőül mondtuk, egyfajta kommunikációtechnológiai visszatérésnek – a kommunikációtechnológiai elidegenedés visszavételének, az emberiség kommunikációtechnológiai felszabadulásának vagyunk tanúi.”219 Hasonló érvelés figyelhető meg Manuells Castellsnél is, aki monumentális trilógiájának első kötetében a következőképpen fogalmaz: „Ám az új alfabétikus rend – miközben lehetővé tette a racionális diskurzust – elválasztotta az írásbeli kommunikációt a szimbólumok és az érzéki észlelés audiovizuális rendszerétől....azt az árat kellett fizetnünk az írásbeli diskurzus gyakorlatának megalapozásáért, hogy a hangok és képek világát száműztük a művészetek és a tudományok hátországába, a privát érzelmek tartományába és a közösségi liturgia színpadára.” (Castells, 19962000/2005, 433.). Castells a fejezet címében – melyből az idézetet vettük – „a való218 219

Nyíri Kristóf: Túl az iskolafilozófiákon. Magyar Tudomány, 2002/3. Nyíri Kristóf: Bevezetés a kommunikációfilozófiába. Stúdiumvázlat. URL: http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/bevkm_long.htm

155

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM ságos virtualitás kultúráját” ígéri, amelynek kibontakozása során „a szemünk előtt alakul ki egy olyan hipertext rendszerű metanyelv, amely a történelem során most először ugyanabban a rendszerben képes integrálni az emberi kommunikáció írásbeli, szóbeli és audiovizuális modalitásait.” (434. o.)220 Az új információtechnikai eszközök által lehetővé tett képi kommunikáció iránti elfogultság más szerzőknél is megjelenik. Az amerikai történészprofesszor, David J. Staley például a történettudomány megújulását várja az új típusú, multimediális információfeldolgozástól.221 Merlin Donald a könyvről írt recenziójában (Is a Picture Really Worth a 1000 Words?) ironikusan megjegyzi, hogy Staley professzor is a prózát használja mondanivalója kifejtésére. „Mert ilyen a gondolkodásunk alapszerkezete. Nem tudjuk megkerülni vagy elhárítani magunktól az írott szövegen alapuló kommunikációs formát, amely meghatározza és jelentéssel ruházza fel a társadalom működésmódját. Miért is törekednénk erre, mikor ez adja az emberi szellem fényét?” 222

11.3.10 „Technology One” és „Technology Two” Nyíri, Castells, Staley és sokan mások azoknak a tudósoknak a körébe tartoznak, akik lelkesen üdvözölnek egy-egy technológiai újítást, azok hatását üdvösnek és pozitívnak ítélik meg a társadalom egészét, vagy annak egy részrendszerét illetően. Mások – közöttük olyan jelentős gondolkodók mint például Jacques Ellul, Nyikolaj Bergyajev, Ortega y Gasset, Martin Heidegger – inkább kritikus távolságtartással, gyakran gyanakvással tekintenek az új eszközökre és eljárásokra, azok negatív hatásaira hívják fel a figyelmet.223 A technofil-technofób ellentétet több, korábbi írá220 McGuigan a következőképpen kommentálja Castells prognózisait: „Castells’s rhetoric here is much closer to the extravagant hype of new media and internet enterpreneurs than to a cool assessment of what is going on the cultural field...”. McGuigan: Problems int he Information Age. In: Cultural Studies. May 2001. 221 Staley, D.J.: Computers, Visualization, and History: How New Technology Will Transform OurUnderstanding of the Past. New York, Armonk, 2003. 222 „We are hard-wired to scaffold all our more abstract notions of the universe on this foundation.. These basic forms cover even such things as the built environment and its symbolism, as well as custom, tribal identity, ritual, myth, and belief. There is no way to avoid or circumvent these things, and who would want to? They are the glory of human life. The text happens to be the most popular and widely circulated means to build a formal, publicly edited encapsulation of these basic elements of our worldviews. And we cannot do without it.” Merlin, Donald: Is a Picture Really Worth a 1000 Words? In.: History and Theory. Volume 43, Number 3, October 2004, pp. 379-385. 223 Az első csoportba sorolható többek között Nicholas Negroponte (Digitális létezés, Typotext Elektronikus Kiadó, Budapest, 2002. Eredeti megjelenés: Negroponte, N.: Being Digital, Coronet Books, 1995.), Alvin Toffler (Jövősokk, A harmadik hullám), Seymour Papert (Papert, S: Mindstorms. Children, Computers and Powerful Ideas. N.York, Basic Books. 1980. Magyarul: Észrengés. A gyermeki gondolkodás titkos útjai. Budapest, Számalk, 1988 ; The Children's Machine: Rethinking School in the Age of the Computer. N. York: Basic Books. 1993.; The Connected Family. Bridging the Digital Generation Gap. Atlanta: Longstreet Publishing, 1996), míg a másodikba Theodor Roszak (Roszak, T.: Az információ kultusza. Budapest: Európa, 1990. ; Eredeti, átdolgozva: The cult of information: a neo-luddite treatise on high tech, artificial intelligence and the true art of thinking. Berkeley-Los Angeles: University of California Press, 1994.) Sven Birkerts (Birkerts, S.: The Gutenberg elegies: the fate of reading in an electronic age. Boston: Faber and Faber, 1994.), Neil Postman (Postman, N.: Amusing ourselves to death. New York, Viking Penguin, 1984.; Technopoly: the surrender of culture to technology. – New York : Vintage Books, 1992.;

156

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM sunkban elemeztük (Komenczi 1997a;1997b; 1999, 2001, 2000). Itt csupán két, korábban általunk sem kellően hangsúlyozott szempontra térünk ki, amelyek jelen értekezésünk szempontjából lényegesek. Az első a technológia tényleges újdonságának és a mindennapi életvilágra kifejtett hatásának kritikus átgondolása. Peter Golding sokat hivatkozott tanulmányában a technológia két típusáról beszél, melyeket ő „Technology One” és „Technology Two” néven kategorizál.224 Technology One az a technológia, ami a korábban kialakult társadalmi tevékenységformákat, folyamatokat gyorsabban, hatékonyabban és kényelmesebben elvégezhetővé teszi. Technology Two ellenben teljesen új, korábban kivitelezhetetlen, sőt esetenként el sem képzelhető tevékenységformákat tesz lehetővé, illetve generál. Golding szerint az infokommunikációs technológia eszközrendszere általában a Technology One kategóriába tartozik. A telefon, az autó és a televízió viszont ténylegesen átalakította a társadalom életvezetését, ezért ezek a Technology Two kategóriába tartoznak. Így aztán arra a kérdésre, hogy mennyire új az új, ő azt a választ adja, hogy korántsem olyan mértékben, mint propagálói mondják. 11.3.11 Homo informaticus? A második problémát már korábban érintettük, amikor a kognitív architektúra esetleges újbóli megváltozásának lehetőségét vizsgáltuk. Egy – a valóság és az irónia határán egyensúlyozó – tanulmányban az új társadalmi formáció kapcsán új „emberfajról”, a „Homo informaticus”-ról esik szó, amelynek információfeldolgozó képességei meghaladják a Homo sapiens-ét. (Mérő, 2005). A tanulmány szerzője szerint az új ember megkülönböztető jele a fejlettebb percepciós képesség, a rendkívüli mértékben felgyorsult információfeldolgozás. Ezzel szemben áll a kognitív architektúra információ-feldolgozó sebességének rögzített jellege, azok az „antropológiai konstansok” amelyek meghatározzák az agyműködést. Az emberi agy ugyan rendkívül plasztikus, ennek a plasztikusságnak azonban vannak határai. Ezért az új, hektikus információs világ káros hatással is lehet a pszichikum működésére (Pöppel, 1999).225 A „Homo informaticus” kifejezés egyébként sem túl szerencsés választás, nem meggyőző a megkülönböztető jelző, hiszen valamennyi Homo (a habilis, az The End of Education. New York, Alfred A. Knopf. Inc., 1995.; Building a Bridge to the 18th Century.– New York: Vintage Books, 1999.) , Lewis Mumford (A gép mítosza, Válogatott tanulmányok, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.), és mások. 224 Golding, P.: Forthcoming Features: Information and Communications Technologies and the Sociology of the Future. In: Sociolgy Vol. 34. No. 1. pp. 171-172. 225 „Wir haben den Mythos, demzufolge Fortschritt auch Schnelligkeit bedeutet. Und wenn wir uns wieder die Informationsverarbeitung im Zeitbereich ansehen, dann gibt es das erwähnte Gegenwartsfenster von ein paar Sekunden. Das kann ich ein bißchen willentlich verkürzen, wodurch so etwas wie Hektik entsteht. Und es kann durchaus sein, daß sich, wenn man permanent nur solchen gleichsam kürzeren „Filmschnitten” und Infohäppchen ausgesetzt ist, dann auch die Art und Weise der Sinnentnahme aus Sprache und Bild qualitativ verändern mag. Ich meine eigentlich, daß diese Veränderung nicht gerade förderlich sein wird, denn das Gehirn gibt normalerweise den Takt immer selber vor, und Technologie sollte immer von den anthropologischen Universalien ausgehen, als Intelligenzverstärker wirken und nicht zu stark in die Weise der Informationsverarbeitung eingreifen.” Pöppel, Ernst: Auf der Suche in der Landkarte des Wissens, Interview mit dem Münchner Hirnforscher Ernst Pöppel, 1999. URL http://www.heise.de/tp/r4/artikel/2/2651/1.html

157

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM erectus, a sapiens ) egyúttal „informaticus” is. Szerencsésebbnek tűnik Goldhaber (2004) névválasztása, aki - metaforikusan - a donaldi kulturális grádicson végighaladó sapiens-változatokat Homo oralis, Homo literalis, Homo typographicus és Homo interneticus névvel illeti. Goldhaber elemzésében ugyanis meggyőzően bemutatja azt, hogy számolnunk kell az internetes világ – többnyire – negatív hatásaival, amely hatásrendszer ugyan nem hoz létre új fajt (ami egyébként is biológiai nonszensz), de jelentősen átformálhatja a létező Homo sapiens mentalitását, világszemléletét, gondolkodási szokásait.226 11.3.12 Neil Postman technológiakritikai nézetei Neil Postman amerikai társadalomtudós az új médiumok egyik legismertebb kritikusa. Világszerte ismert könyveiben korunk technikai civilizációjának kritikáját fogalmazza meg. Szemlélete közel áll a 60-as évek médiafilozófusa, Marshall McLuhan felfogásához, bizonyos mértékig az ő szellemi örökösének is tekinthető. Mindketten nagy jelentőséget tulajdonítanak a televíziónak, amelyet korunk vezető médiumának és legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszközének tekintenek. Ám míg McLuhan a televízióban és általában az elektronikus kommunikáció eszközeiben egy új kulturális forradalom pozitív ígéreteit látja, addig Neil Postman szerint ezek a társadalom kulturális identitásának és kohéziójának szétzilálásával fenyegetnek. Postman az 1984-ben megjelent Amusing Ourselves to Death (Halálra szórakozzuk magunkat) című könyvében az új elektronikus médiumok, mindenekelőtt a televízió negatív hatásait elemzi.227

226 „H. interneticus has no such sense of fixity at all. Web sites are subject to constant revision, .... no story or argument is final, fixed; neither tale, nor blog, nor text nor Web site has a canonical form. Games and interactive stories and novels have the same open–endedness; the more choices the reader or user is offered, the less definitive the structure presented, the less authoritative the „author” of the tale or game. Like everything else on the Internet, these kinds of fiction or game exist not in the past but in the present, and therefore they cannot be thought of as having a true and final form. As we come more fully into the Internet age then, we can expect that the feeling that events are fated, or that one choice causes a certain outcome will be much less powerful than now, if present in any form. Gone will be turning points, „tides in the affairs of men, which taken at the flood lead on to fortune,” world–historical events, heroic acts or moments of genius. No author can be thought authoritative, even in regards to her own story, and indeed no story is ever really anyone’s own. Lives, even one’s own, will not have the strong arcs of stories; instead being pastiches, collages, mixtures, with no climax either past or yet to come, no denouement, no outcome, and thus no anticlimax, and no ironic twist either. We will make choices; indeed life will present an endless series of menu items from which to choose, but nothing of any great significance will seem to follow from any choice, just as one does not expect anything other than one’s momentary pleasure or lack thereof to follow from what one orders in a restaurant. Goldhaber M. H.: The mentality of Homo interneticus: Some Ongian postulates. First Monday, volume 9, number 6 (June 2004), URL: http://firstmonday.org/issues/issue9_6/goldhaber/index.html 227 Postman, Neil: Amusing ourselves to death. New York, Viking Penguin, 1984.

158


61. kép

Amusing Ourselves to Death

A könyv előszavában kifejti, hogy miközben Orwell fenyegető próféciájára figyeltünk, elfeledkeztünk egy másik fenyegetésről, amit Aldous Huxley a Szép új világban fogalmazott meg: Orwell félelmével ellentétben nem az fog tönkretenni bennünket, amitől félünk, hanem az, amit szeretünk. „Ez a könyv abból a feltételezésből indul ki, hogy talán Huxleynek van igaza” – írja az előszóban. 11.3.13 Technopoly? A „Technopoly: the Surrender of Culture to Technology (A kultúra kapitulációja a technikával szemben)” című könyvben a technikai civilizáció átfogó kritikáját adja.228 A technopoly kifejezés olyan társadalmat takar, amelynek középponti tevékenysége a technológia fejlesztése és a technikai eszközök felhasználása. Ennek a társadalomnak a kultúrája a technika szolgálatában áll, és az emberek gondolkodását az az elképzelés uralja, hogy technológiai innovációk segítségével paradicsomi állapotok érhetők el. A mindenható technika átformálja a társadalom tradicionális kötőelemeit, megváltoztatja a kultúrát, és a mindennapi élet észrevétlenül a technikai standardok alapján, gépszerűen fog működni. A jelentés nélküli, kontextusukból kiragadott információk fékezhetetlen áradata a társadalmat összetartó narratíva szétfoszlását idézi elő, és az emberek a szimultán médiahatások örök jelenidejében fognak élni. Postman írásaiból markáns technológia-, illetve médiakritika rajzolódik ki. Úgy látja, hogy minden technika adoptálása egy fausti alku: kapunk valamit, ami fontos számunkra, cserébe azonban le kell mondanunk valamiről, amihez pedig ragaszkodnánk. Véleménye szerint minden esetben, amikor egy technológia felhasználásáról döntünk, meg kellene fontolni három kérdést. Mi az a probléma, amire az adott 228

Postman, Neil: Technopoly: the surrender of culture to technology. New York, Vintage Books, 1992.

159

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM technológia megoldást kínál? Valóban a mi problémánkról van-e szó? És talán a legfontosabb kérdés: Ha tényleges, legitim problémára jelent megoldást az adott technikai rendszer, használata során milyen új problémák keletkezhetnek? Postman úgy gondolja, hogy a technika ellenőrzése lehetséges, és az oktatás egyik fő feladatává kellene tenni ennek megtanítását. A diákoknak meg kellene ismerniük a technológia történelem- és társadalomformáló hatásait, tudniuk kellene, hogy a technikai eszközök használata hogyan befolyásolja az emberi pszichikumot. Ekkor talán elérhető lenne az, hogy mi használjuk eszközeinket, és ne azok minket (we are becoming tools of our tools). Postman nem tartja magát technopesszimistának vagy technofóbnak. Szerinte túl sokan vannak, akik kiemelik az egyre újabb technikai megoldások előnyeit, hasznosságát, jótékony hatását, és túl kevesen azok, akik azt is megkérdeznék: mi az, ami elvész számunkra az új technika alkalmazásának következményeként. Önmagát ez utóbbi csoportba sorolja: az a meggyőződése, hogy tudatosítani kell a technológia negatív hatásait is. Egyfajta „technológiai ateista” egy olyan korban, amikor általános a technológiába vetett hit – olykor vakhit. 11.3.14 Információkultusz Postman véleménye szerint az elképesztő mennyiségű információ nem ad választ a ma igazán lényeges lényeges kérdésekre. Az információhiány a 19. század problémája volt, de ez már régen megoldódott. Azok a korlátok sem jelentenek már problémát, amelyeket az időbeli vagy térbeli távolság, a szükséges anyagok hiánya stb. jelentett az információk terjedésében. Amivel ma szembe kell néznünk, az éppen a probléma „megoldásának” következménye: az információrobbanás, a jelentéktelen és jelentés nélküli, összefüggéseiből kiragadott információk halmaza. A kibertérben, az interneten az emberek túltöltekeznek olyan információkkal, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni: gyakran még annak megítélése is kérdéses, hogy releváns vagy irreleváns adatokról van-e szó. A problémánk ma az, hogyan szűrjük ki a felesleges és hiteltelen információkat, a megmaradtakból hogyan építsünk tudást, és azt hogyan formáljuk át bölcsességgé. Ha mindenki rendelkezik hozzáféréssel, az még nem jelenti a probléma megoldását. A közkönyvtárakban is mindenki hozzáférhet az emberiség összegyűjtött szellemi alkotásaihoz. Hányan olvassák el valójában ezeket a könyveket? 11.3.15 Informatizált iskola? Postman a számítógépek iskolai használatát illetően is kritikus. A televízió már megmutatta, mi történik akkor, amikor két különböző médium vetélkedik a gyerekek agykapacitásáért. A mai gyerekek már televíziónézésre kondicionálva lépnek be az iskolába. A nyomtatott szöveg és a televízió képi világának konfrontációja minden nap megfigyelhető. Iskolai sikertelenségüknek ez az egyik oka. A gyerekek egy része nem képes arra, hogy rendesen megtanuljon olvasni; más részük tud, de nem akar olvasni. Nagyon sokan nem képesek néhány percnél tovább magyarázatra figyelni.

160


62. kép

The End of Education?

Postman szerint ez nem a gyerekek hibája. Arról van szó, hogy a médiumok csatájában a rossz oldalra kerültek – legalábbis egyelőre. Úgy látja, hogy a számítógépek iskolai implementációja egy négyszáz éves fegyverszünet és békés egymás mellett élés megtörését jelenti, amely a szóbeliség és a nyomtatott szövegek világa között alakult ki. A szóbeliség a csoportos tanulást, az együttműködést támogatja, a könyvek pedig az individuális, elkülönült, introspektív tanulást, az autonómiát és a versengést. A tanárok a tantermekben megtanultak egyensúlyt tartani a két ellentétes médium között, oly módon, hogy mindkettő előnyeit maximalizálták. Most jön a számítógép, és újra felemeli a személyre szabott tanulás és az egyéni problémamegoldás zászlaját. Hogyan és mikor fog új egyensúly kialakulni?

11.4

ÖSSZEFOGLALÁS

Ebben a leckében bemutattuk, hogy miként látják, és hogyan értékelik a technika és társadalom összefüggésrendszerében gondolkodó „írástudók” az új infokommunikációs technika által megnyíló lehetőségeket. Példákat mutatunk be az információs forradalom által biztosított lehetőségek túlértékelésére, illetve a negatív hatásokat hangsúlyozó kritikákra. Betekintést adtunk a hallgatóknak a kortárs társadalomfilozófiai gondolkodás néhány képviselőjének gondolatrendszerébe – és így azokba a jelenségekbe, folyamatokba és történésekbe is, amelyek az információs társadalom kibontakozásának jelenlegi szakaszában foglalkoztatják a gondolkodó értelmiséget. Mondanivalónkat a következők szerint tagoltuk: Az információtechnológia lehetőségrendszerének technofil és technofób megközelítése. Régi és újabb keletű idolumok. Korai információtechnológia kritikák. Az információ kultusza (Theodor Roszak). Clifford Stoll. A multimédia túlértékelése. Vége a Gutenberg galaxisnak. Az emberiség kommunikációtechnológiai felszabadulása. Ikonikus fordulat? „Technology One” és „Technology Two” . Homo informaticus. Neil Postman technológiakritikai nézetei. Technopoly. Információkultusz. Informatizált iskola?

161

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 11.5


Milyen véleményeket fogalmaztak meg Amerikában a múlt század első felében a Marconi- konstelláció feltételezett pozitív hatásairól? 2. Mutassa be Neil Postman technológiakritikai nézeteit! 3. Hogyan vélekedett Platon az írás elterjedésének hatásairól? 4. Milyen előfeltevéseken alapulnak azok az elvárások, amelyek szerint a multimédia-programok nagymértékben növelik a tanulás eredményességét? 1.

162


12. ÖSSZEFOGLALÁS 12.1

A KURZUSBAN KITŰZÖTT CÉLOK ÖSSZEFOGLALÁSA

A második leckének az a célja, hogy a hallgatókat bevezesse az ember sajátos információs világába. Felhívjuk a figyelmet arra a nem minden részletében ismert folyamatra, amelynek eredményeképpen egy biológiai rendszerben megjelenik a pszichikus információ. Megismertetjük a hallgatókkal a popperi három világ elmélet alapjaival, amely elmélet a téma tárgyalásának átfogó keretrendszereként szolgál. A hallgatók a témával való foglalkozás során számos új fogalom jelentésével is megismerkednek, ezáltal alapműveltségük is bővül. A harmadik a leckének az a célja, hogy a hallgatókat bevezesse az emberi kognitív architektúra kialakulásának evolúciós elméletébe. Felvázoljuk annak a folyamatrendszernek egy lehetséges modelljét, amelynek eredményeképpen a humán elme többrétegű, hibrid szerveződése és működésmódja kialakult. Megismertetjük a hallgatókkal a kulturális evolúció donaldi értelmezésével, különös tekintettel arra a szemléletre, amely a biológiai, kulturális és technológiai tényezőket egységes keretrendszerben értelmezi. A negyedik leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse a gépi információtechnológia korai formáival. Tudatosítjuk a hallgatókban, hogy az „információtechnológia” sokkal tágabb jelentésű fogalom, mint ahogyan ma általában értelmezik. Megismertetjük a hallgatókkal a számítógépeket megelőző gépi információtechnológiai újításoknak azon vonásaival, amelyek az információfeldolgozás és kommunikáció korábbi formáitól eltérőek és egy teljesen új információs horizontot generáltak az elmúlt két évszázadban. Az ötödik leckének az a célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek azoknak a törekvéseknek az eredetével, amelyek számoló-számító gépezetek elkészítését eredményezték, és a 20. század közepére az elektronikus-digitális számítógép konstrukciójához vezettek. A lecke áttanulmányozását követően a hallgatók meg fogják érteni a számítógépek kifejlesztésének történeti-társadalmi és technológiai hátterét, és megbízható ismeretekkel fognak rendelkezni a ide vezető út fontosabb állomásairól. A hatodik leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse a modern elektronikus számítógép eredettörténetével. Bemutatjuk azokat a fejlesztéseket is, amelyek közvetlenül megelőzték az elektronikus gépeket. A jelentősebb elektromechanikus számoló gépezetek konstrukciójának a története sokrétűen kapcsolódik a 20. század technika- és tudománytörténeti fejleményeihez, ezért az erre vonatkozó ismeretek is a tananyag szerves részét képezik. Betekintést nyernek azokba a folyamatokba, amelyek végső soron közvetett hatásaik révén a mai információs környezet kialakulásához vezettek. A hetedik leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse azokkal a történésekkel, amelyek megteremtették a személyi számítógépek feltételrendszerét. Bemutatjuk azokat a fejleményeket és fejlesztéseket, amelyek a „klasszikus”, egyedi mainframe számítógépektől a lehetőségek, a szükségletek, az igények és a vágyak hatásrendszerében a minimajd a mikrogépek konstrukcióját eredményezték. Betekintést nyernek azokba a technikai 163

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM fejlesztésekbe és mentális változásokba egyaránt, amelyek megelőzték és előkészítették a mai információs környezet kialakulását A nyolcadik leckének az a célja, hogy a hallgatókat megismertesse azokkal a történésekkel, amelyek elvezettek a mai személyi számítógépekhez. Bemutatjuk azokat a fejleményeket és fejlesztéseket, amelyek a kisméretű „mini” számítógépektől elvezettek a mikroszámítógépek, majd a „Home-computer”, illetve PC nevekkel jelölt személyes használatú gépek megjelenéséhez. A hallgatók a témával való foglalkozás során sok lényeges és fontos tényt ismernek meg a sokszálú történetből, ezáltal szélesedik technika- és társadalomtörténeti tudásanyaguk, és alapműveltségük is bővül. Betekintést nyernek azokba a fejlesztésekbe és mentális változásokba egyaránt, amelyek előkészítették, kiformálták a mai infokommunikációs környezetet és eszközhasználati kultúrát. A kilencedik leckének az a célja, hogy a hallgatókat bevezesse az információs társadalom fogalomkörébe. Megismerik az információs társadalom kezdeteinek történéseit, az információs társadalomra vonatkozó utópisztikusnak látszó elvárásokat, és összefoglalást találnak azokról az jellemzőkről is, amelyekkel megpróbáljuk leírni ezt az új társadalmi formációt. A hallgatók a témával való foglalkozás során sok lényeges és fontos gondolatot és tényt ismernek meg a sokszálú ismerethalmazból, ezáltal szélesedik technika- és társadalomtörténeti tudásanyaguk, és alapműveltségük is bővül. Betekintést nyernek azokba a fejlesztésekbe és mentális konstrukciókba, amelyek előkészítették, kiformálták a mai társadalmi környezetet és determinálják annak infokommunikációs eszközhasználati kultúráját. A tizedik leckének a tárgyát az információs társadalom jövőjére vonatkozó elképzelések képezik. A lecke tanulmányozása során a hallgatók áttekintést kapnak a jövőkutatás fő irányairól és problémáiról, és betekintést nyernek az infokommunikációs technika ma megmutatkozó fejlődési trendjeibe. Megismerkednek a mai kognitív habitus jellemzőivel és betekintést nyernek azokba az elképzelésekbe, amelyek az új kognitív habitus és az öröklött kognitív architektura jövőbeli kölcsönhatásaira irányulnak. A hallgatók a témával való foglalkozás során sok lényeges és fontos gondolatot és tényt ismernek meg a jövőre irányuló kiterjedt elképzelésrendszerből, ezáltal szélesedik technika- és társadalomtörténeti tudásanyaguk, és alapműveltségük is bővül. A tizenegyedik lecke azzal foglalkozik, hogy miként látják, a és hogyan értékelik a technika és társadalom összefüggésrendszerében gondolkodó „írástudók” az új infokommunikációs technika által megnyíló lehetőségeket. Példákat mutatunk be az információs forradalom által biztosított lehetőségek túlértékelésére, illetve a negatív hatásokat hangsúlyozó kritikákra. A leckéből áttekintést kapnak a hallgatók azokról a nem kellően megalapozott vélekedésekről is, amelyek túlbecsülik a technika szerepét az emberi élet minőségének javításában, és megismerkedik néhány megfontolásra érdemes kritikai észrevétellel Betekintést nyernek a kortárs társadalomfilozófiai gondolkodás néhány képviselőjének gondolatrendszerébe, és így azokba a jelenségekbe, folyamatokba és történésekbe is, amelyek az információs társadalom kibontakozásának jelenlegi szakaszában foglalkoztatják a gondolkodó értelmiséget.

164

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM 12.2

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÁS

A genetikai információ és a pszichikus információ jellemzői és a közöttük lévő szerves, evolúciós kapcsolat jellege. Az élőlények információs akciórádiuszának növekedése, távérzékelés, feltételes reflex, exploratív viselkedés. Az emberi autonóm információs világ kialakulása, szimbolikus kogníció. A popperi három világ elmélet. Az elmélet keretrendszerében az emberi kogníció, illetve a pszichikus szféra kapcsolatrendszerének elemzése. Merlin Donald elmélete a modern emberi elme kialakulásának evolúciós hatásrendszeréről. A mimetikus kultúra jellemzői: a mimetikus elme, a mimetikus átadás, a Homo erectus információs világa. A mitikus kultúra jellemzői: a nyelvi kommunikáció, a nyelv mint új médium, a nyelvi kommunikációval megjelenő virtuális realitás, a Homo sapiens új információs világa. A teoretikus kultúra jellemzői: az exogramok értelmezésének képessége, mint új kulturális kulcskompetencia, a „Homo tipograficus” új információs világa. A Gutenberg-galaxis és a Marconi-konstelláció, az elektronikus információs világ új vonásai. Az információtechnológia fogalmának kiterjedt értelmezése. Az emberi pszichikum, a szociális szemantika és az eszközkonstrukció összefüggései. A gépi információtechnológia korai formáinak definíciója. A könyvnyomtatás forradalma. A könyvnyomtatás jelentősége, a Gutenberg-galaxis. A távközlés forradalma. A kép és hangrögzítés forradalma. Tömegkommunikáció, a műsorszórás forradalma. A McLuhan-galaxis. Médiumelméletek. Az információs gép fogalmának megközelítése. A számolást segítő eszközök és eljárások. A számfogalom kialakulásától a világhálóig vezető út. A géppel történő számolás igénye és lehetősége. Az első mechanikus számoló gépek: Wilhelm Schickard, Blaise Pascal, Gottfried W. Leibniz konstrukciói. A matematikai adatsorok készítése iránti igény megnövekedése a társadalomban. Charles Babbage és gépezetei, Ada Byron. Az elektromechanikus számítógép fogalmának definitív értelmezése. A jelentősebb elekromechanikus számológépek és konsruktőreik (Hollerith, Comrie, Bush, Stibitz, Zuse, Aiken). Az elektronikus számítógépek megjelenése. Számítógépfejlesztések a 2. világháború alatt (az ENIAC és a Colossus). Az EDVAC, a First Draft és a Neumann-architektúra. Az IAS és az UNIVAC számítógépek jelentősége a számítógépfejlesztésben. A mainframe fogalmának értelmezése. A mainframe körül kialakult számítástechnikai kultúra. A mainframe első transzformációja: az adatfeldolgozás. A mainframe további tramszformációját eredményező hatásrendszer. Korai real-time rendszerek: a Whirlwind projekt és a SAGE. A real time rendszerek elterjedése. Az ARPA, Licklider és at emberszámítógép új típusú kapcsolata. Kemény János és az első időelosztásos rendszerek. Douglas Engelbart és az ARC kutatóprogramja. A személyi számítógép gondolatának megjelenése, korai elképzelések és reakciók. A személyi számítógépek megjelenéséhez vezető hatásrendszer. Az Altair 8800. Korai szoftverfejesztés (Bill Gates, Paul Allan). Az Apple és az IBM PC. Parancssoros vezérlés és

165

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM grafikus felhasználói felület. A XEROX PARC és az Alto. Macintosh, Windows. A desktop metafora. Jövőtrendek. Az információs társadalom fogalomkör értelmezése, összetevőinek elemzése. Az információs társadalom eredetének kérdésköre James Beniger és Manuel Castells felfogása szerint. Közelítésmódok az információs társadalom megértéséhez. Az információs társadalom néhány karakterisztikus jellemzője: jövőorientált társadalom, kockázattársadalom, technológia-középpontú társadalom, hálózati társadalom, planetáris világtársadalom. Az információs társadalom, a kapitalizmus és az „informacionalizmus” szelleme. A jövőre irányuló gondolkodás igénye, fő irányai és alapformái (prognisztika, futurológia), a jövő tartományai. Az infokommunikációs technológia jövőbeli fejlődési irányai Marc Weiserk és Michael Dertouzos az ezredforduló közelségétől inspirált – mély szakmai műveltségen és széleskörű fejlesztői tapasztalatokon alapuló – elképzelései szerint. A külső szimbolikus tár metamorfózisa, a 21. század elejének kognitív habitusa. Elképzelések a kognitív architektúra változásainak irányairól és mértékéről. A tanulás új világa az információs társadalomban. Az információtechnológia lehetőségrendszerének technofil és technofób megközelítése. Régi és újabb keletű idolumok. Korai információtechnológia kritikák. Az információ kultusza (Theodor Roszak). Clifford Stoll. A multimédia túlértékelése. Vége a Gutenberg galaxisnak. Az emberiség kommunikációtechnológiai felszabadulása. Ikonikus fordulat? „Technology One” és „Technology Two”. Homo informaticus. Neil Postman technológiakritikai nézetei. Technopoly. Információkultusz. Informatizált iskola?

12.3

A TANANYAGBAN TANULTAK RÉSZLETES ÖSSZEFOGLALÁSA

Az Információ és társadalom című tananyag tartalmának kialakítása rendszerszemléletű megközelítéssel történt. Az információ és ember relációrendszer értelmezését követően az emberi információfeldolgozás jellegzetes kulturális formációit vizsgáljuk. Hangsúlyozottan szerepel az anyagban az új információtechnika, a számítógép és a hálózatok, valamint a World Wide Web kifejlesztésének-kialakulásának szellemi, technikai, társadalmi hátterének bemutatása. Részletesen foglalkozunk az informatizálódó társadalom ismérveivel, elemezzük a folyamatban lévő trendeket, és ezek alapján jövőperspektívákat vázolunk fel. Áttekintjük az új infokommunikációs technológia, a tanítás és a tanulás kapcsolatrendszerét. A tananyag záró fejezetében tematikusan összefoglaljuk az egyes fejezetek/leckék tartalmát. I. Az információ megnyilvánulása és szerepe az emberi jelenségvilágban. Szimbólumalkotás, információs kapcsolatok a popperi ontológia keretrendszerében. A humán kognitív architektúra fejlődéstörténete – az információs forradalmak gépi technológiákat megelőző szakaszai (Merlin Donald elmélete alapján). II. A gépi információtechnológia korai formái: a könyvnyomtatás és hatásai, a távközlés forradalmai, kép és hangrögzítés, a tömegkommunikáció eszközrendszere és jelenségvilá166

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM ga. (Marshall McLuhan, Georg Gerbner, Neil Postman, Elisabeth Eisenstein, Frédéric Barbier és mások vonatkozó nézeteinek, gondolatrendszerének bemutatása.) III. Az információs gépek jellemzői és alapformái. Mechanikus számológépek. Az elektromechanikus számológépek történeti jelentősége. Az elektronikus számítógépek kifejlesztésének története. Az átmenet a mainframe-korszaktól a személyi számítógépek megjelenéséig, a mai személyi számítógépek közvetlen előtörténete, jellemzőik. IV. Az információs társadalom kialakulására vonatkozó elképzelések. Az információs társadalom jellemzői. Jövőképek és jövőtrendek. Az információtechnológia hatásainak és jelentőségének túlértékelése illetve a használatukban rejlő vélt vagy valós veszélyek – történelmi perspektívából.

167


13. KIEGÉSZÍTÉSEK 13.1

IRODALOMJEGYZÉK

13.1.1 Hivatkozások Aries, Ph. (1987) : Gyermek, család, halál. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. Attali, J.: Blaise Pascal avagy a francia szellem. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. Babbage, Ch.: Observations on the Application of Machinery to the Computation of Mathematical Tables. Memoirs of the Astronomical Society, 1:311-314, 1822. Babbage, Ch.: Passages from the Life of a Philosopher. London, 1864. Bacon, F: Novum Organum. Lazi Kiadó. Szeged, 2001. Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom. Jaffa Kiadó, Budapest, 2007. Beck, Ulrich: A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég kiadó, Budapest, 2003. Eredeti megjelenés: Beck, U.. Risikogesellschaft. Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 1986. Bell, D.: Az információs társadalom társas keretrendszere. Információs társadalom, 2001, I. évf. 1. szám Beniger, James R.: The Control Revolution. Technological and Economic Origins of the Information Society. Harvard University Press, 1986. (Magyarul: Az irányítás forradalma. Az információs társadalom technológiai és gazdasági forrásai. Gondolat – Infonia, Budapest, 2004.) Berners-Lee, T. (2000): Weaving the Web. Harper Collins, New York. Berners–Lee, T., Cailliau, R. (1990: World Wide Web: Proposal for a HyperText Project. CERN, Genova. http://www.w3.org/pub/WWW/Proposal Berners-Lee, T.–Cailliau, R.: World Wide Web: Proposal for a HyperText Project. – Genova: CERN, 1989. URL: http://www.w3.org/pub/WWW/Proposal Bill Gates: Üzlet @ gondolat segítségével. Működik a digitális idegrendszer. Budapest, Geopen Könyvkiadó, 1999. Bonk, Curtis J. (2009). The world is open: How web technology is revolutionizing education. Jossey-Bass, San Francisco. Campbell-Kelly, M. – Aspray, W.: Computer – a history of the information machine. New York, Perseus Books, 1996. CARR, N. (2008): Is Google making us stupid? What the Internet is doing to our brains. The Atlantic, July/August 2008. Castells, M. (2005): A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat - Infonia, Budapest. Castells, M.: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat -Infonia, Budapest, 2005. Castells, M.: Informationalism, Networks, and the Network Society: a Theoretical Blueprintin. In: The network society: a Cross-Cultural Perspective. Northampton, MA: Edward Elgar, 2004. Ceruzzi, P.E.: Reckoners: The Prehistory of the Digital Computer, from Relays to the Stored Program Concept, 1935-1945, Greenwood Press, Westport, Conn., 1983. Ceruzzi, P.E: A History of Modern Computing. Second edition, MIT Press, 2003. Clifford Stoll: Die Wüste Internet. Geisterfahrten auf der Datenautobahn. Frankfurt am Main, Fischer Verlag, 1996. 168

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Clifford Stoll: Prophet, unplugged. In: Mercury News Staff Writer, Friday, April 21, 1995. Comenius, J. A. (1632) : Didactica Magna. Seneca Kiadó, Pécs, 1992. Comenius, J. A.: Didactica Magna. Seneca Kiadó, Pécs, 1992. 277. o. Cringely, Bob: Triumph of the Nerds: The transcripts. 1-3. www.pbs.org/nerds/transcript.html (2009-03-22) Csányi Vilmos: Az emberi természet. Vince kiadó, Budapest, 1999. Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés. Sanoma, Nők Lapja Könyvműhely, Budapest, 2006. Csányi Vilmos: Kultúra és globalizáció. In: 2000. 1999. 11. évf. 5 sz. Dertouzos, M. L.: The oxygen project. In: Scientific American, August 1999. Donald, M. (2001): Az emberi gondolkodás eredete, Osiris Kiadó, Budapest. Donald, M: Az emberi gondolkodás eredete. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. Doug Brent: Teaching as performance in the electronic classroom. First Monday, volume 10, number 4, 2005 Dyson, George B.: Darwin among the machines: the evolution of global intelligence. New York, Addison-Wesley Publishing Company, 1997. Eigen, M. – Winkler, R.: A játék. Természeti törvények irányítják a véletlent. Budapest, Gondolat Kiadó, 1997. Eisenstein, E.: The Printing Press as an Agent of Change: Communication and Cultural Transformation in Early –Modern Europe. 1-2 vols. Cambridge University Press, 1979. Ellul, J.: Az ember a technika rendszerében. In: A későújkor józansága II. 19.o és 21.o. Eredeti forrás: Ellul, J: Le systéme technicien. Calman-Lévy, Paris, 1977. Endrei Walter: A programozás eredete. Akadémiai kiadó, Budapest, 1992. Engelbart, D.C.: Augmenting humnan intellect: a conceptual framework: summary report. California, Stanford Research Institute, 1962. Esther Dyson: 2.0 Verzió. Életünk a digitális korban. Budapest, HVG Kiadó Rt, 1998. Febvre, L – Martin, H. J.: A könyv születése. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. Font, Jean-Marc–Quinion, Jean-Claude: Les Ordinateurs. Mythes et Realites. Paris, Gallimard, 1968. Magyarul: A számítógép: mítosz és valóság. Budapest, Európa, 1970. Fukuyama, F.: A nagy szétbomlás. Budapest, Európa, 2000. Gardner, H.: The Disciplined Mind. New York, Simon and Schuster, 1999. Gelernter, David: Ami működik, az csodálatos: a technika esztétikája. Budapest, Vince Kiadó Kft., 1998. Gerbner, George: A média rejtett üzenete. Budapest, Osiris Kiadó, 2000. (In: Jel-Kép Könyvtár, az Osiris Kiadó és az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport közös sorozata) Gergely, G. , Csibra, G. (2007): Társas tanulás és társas megismerés: a pedagógia szerepe. Magyar pszichológiai szemle, 2007/1. Goldhaber M. H. (2004): The mentality of Homo interneticus: Some Ongian postulates. First Monday, Vol. 9., Nr. 6. http://firstmonday.org/issues/issue9_6/goldhaber/index.html Goldhaber M. H.: The mentality of Homo interneticus: Some Ongian postulates. First Monday, volume 9, number 6 (June 2004), URL: http://firstmonday.org/issues/issue9_6/goldhaber/index.html

169

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Golding, P.: Forthcoming Features: Information and Communications Technologies and the Sociology of the Future. In: Sociolgy Vol. 34. No. 1. Goldstine, H. H.: A számítógép Pascaltól Neumannig, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1987. Greenfield, S. (2009): Identitás a XXI. században, HVG Kiadó, Budapest. Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. Budapest, Móra, 1985. Hacker, B.C.: Marslakók új környezetben. Az amerikai katonai kutatás és fejlesztés szervezeti átalakítása. Fizikai Szemle, 1997/3. Hajnal István: Írásbeliség és fejlődés. In: Replika, 30. szám. Halász László (szerk): Vége a Gutenberg-galaxisnak? Budapest, Gondolat, 1985. Havass Miklós: Az informatika kultúrtörténete. Az e-kommunikáció kultúrája. Buzás Ottó (szerk), Magánkiadás, Budapest, 2006. Havass Miklós: Lehetőségeink az információs társadalomban. In: Az információs társadalom, Bp. 2000. (Magyarország az ezredfordulón. Szerk.: Glatz Ferenc.) Havass Miklós: Paradigmaváltások. Magyar Tudomány, 1995/6. Hertz, H.: Über elektrodynamische Wellen im Luftraum und deren Reflexion. Annalen der Physik und Chemie (1888.) Horváth Péter: Az információtudomány történeti háttere. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 48. évfolyam (2001) 6-7. szám Howard Rheingold: Tools For Thought. The Peoples and Ideas of the Next Computer Revolution NewYork, 1985, Simon & Schuster. On-line: http://www.well.com/user/hlr/texts/tftindex.html John G. Kemeny: Man and the Computer. New York, Charles Scriber's Sons, 1972. Magyarul: Az ember és a számítógép. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1978. Kodolányi Gyula: Amerika ideje. Magyar Szemle Alapítvány, Debrecen, 2003. Komenczi B. (2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Könyvkiadó, Kognitív szeminárium sorozat, Budapest. Komenczi B. (2009): Információ, ember és társadalom. EKF-Líceum Kiadó, Eger. Kovács Győző: Válogatott kalandozásaim Informatikában. Történetek a magyar (és a külföldi) számítástechnika (h) őskorából. Masszi Kiadó, Budapest, 2002. Licklider, J. C. R.: „Man-Computer Symbiosis”. – In: IRE Transactions on Human Factors in Electronics, Volume HFE-1, pages 4-11, March, 1960. Licklider, J. C. R.: Libraries of the Future. Cambridge, Massachusetts, M. I. T. Press, 1965. Licklider, J. R. C.–Taylor, R. (1968). The Computer as a Communication Device. – In: Science and Technology, http://memex.org/licklider.html Márai Sándor: Az idegenek – Sértődöttek. A hang. Akadémia Kiadó – Helikon Kiadó. Budapest, 1996. Markó Tamás: Az informatika története, 1996. http://www.ttk.pte.hu/ami/phare/tortenet/tartalom.html (2009. február 21.) Marx György: A marslakók érkezése. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000. Marx György: Gyorsuló idő. Új írás, 1968/1. Masuda, Y.: Az információs társadalom. Budapest, OMIKK, 1988. Mattelart, A.: Az információs társadalom története. Gondolat-Infonia, Budapest, 2004. McGraw-Hill, New York. McGuigan: Problems int he Information Age. In: Cultural Studies. May 2001.

170

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM McLuhan, M (1962): The Gutenberg Galaxy: The Making of Typographic Man, University of Toronto Press, Toronto. McLuhan, M.: The Gutenberg Galaxy: The Making of Typographic Man. University of Toronto Press, 1962 (Magyarul: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Budapest, Trezor Kiadó. 2001.) McLuhan, M.: The medium is the massage: an inventory of effects. London, Routledge, 1967. McLuhan, M.: The Playboy Interview. – Playboy Magazine, 1969, March. McLuhan, M.: Understanding Media. The Extensions of Man. University of Toronto Press, 1964. Merlin, Donald: Is a Picture Really Worth a 1000 Words? In.: History and Theory. Volume 43, Number 3, October 2004 Mérő László: Homo informaticus. In: Didaktikai szöveggyűjtemény. Szabó L. Tamás (szerk.) Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2001. Meyrowitz, J. (1996): Taking McLuhan and „Medium Theory” Seriously: Technological Change and the Evolution of Education. In: „Technology and the Future of Schooling, University of Chicago Press. Meyrowitz, J.: Médiumelmélet. In: Kondor-Fábri (szerk) Az információs társadalom és a kommunikációtechnológia elméletei és kulcsfogalmai. Századvég, Budapest, 2003. Norman, D.: Why It’s Good That Computers Don’t Work Like the Brain. In.: Denning, P. J. – Metcalfe, R. M.: Beyond calculation – the next fifty years of computing. – New York : Copernicus an Imprint of Springer-Verlag, 1997. Nyíri Kristóf: Bevezetés a kommunikációfilozófiába. Stúdiumvázlat. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/bevkm_long.htm Nyíri Kristóf: Túl az iskolafilozófiákon. Magyar Tudomány, 2002/3. Nyíri Kristóf: Virtuális pedagógia – a 21. század tanulási környezete. In: IskolaInformatika-Innováció/ szerk.: Kőrösné Mikis Márta, Budapest, OKI, 2003. Ong, W. J. (1983): Orality and literacy. Methuen, London-New York. Ong, W. J.: Orality and Literacy: The Technologizing of the Word, Methuen, London, 1982. Papert, S.: The children's machine: rethinking school in the age of the computer. New York, Basic Books, 1993. Platón: Phaidrosz. In: Platón válogatott művei. Budapest, Európa, 1983. Pléh Cs. (2001): A kognitív architektúra módosulásai és a mai információtechnológia. In: Mobil információs társadalom. MTA Filozófiai Kutatóintézete, Budapest. Pléh Csaba: A kognitív architektúra módosulásai és a mai információtechnológia. – In: Mobil információs társadalom. Szerk: Nyíri Kristóf. – Budapest : MTA Filozófiai Kutatóintézete, 2001. Postman, N. (1994) : The Disappearance of Childhood: Redefining the Value of School. Vintage Books, New York. Postman, Neil: Amusing ourselves to death. New York, Viking Penguin, 1984. Postman, Neil: Technopoly: the surrender of culture to technology. – New York : Vintage Books, 1992. Postman, Neil: The End of Education. New York, Alfred A. Knopf. Inc., 1995. Pöppel, Ernst: Auf der Suche in der Landkarte des Wissens, Interview mit dem Münchner Hirnforscher Ernst Pöppel, 1999. URL http://www.heise.de/tp/r4/artikel/2/2651/1.html 171

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM Sacher,W.: Interaktive Multimedia-Systeme und ihr Einsatz in Lehr-Lern-Prozessen. In: FWU Magazin. 5/1995. 2–6. o. Shenk, David: Data smog. New York, Harper Collins, 1998. Staley, D.J.: Computers, Visualization, and History: How New Technology Will Transform OurUnderstanding of the Past. New York, Armonk, 2003. Stoll, Clifford: Silicon snake oil: second thoughts on the Information Highway. New York, Doubleday, 1995. Szücs Ervin: A számítógép tegnaptól holnapig, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1987. Szűcs Ervin: A számítógép-technika története (1760-1960), ELTE, Budapest, 1993. Tapscott, D. (2001): Digitális gyermekkor - Az internetgeneráció felemelkedése. Kossuth Kiadó, Budapest. Tapscott, D. (2009): Grown Up Digital: How the Net Generation is Changing Your World Theodor Roszak: Az információ kultusza. Budapest, Európa, 1990. Tomasello et al: Understanding and sharing intentions: The origins of cultural cognition. In.: BEHAVIORAL AND BRAIN SCIENCES (2005) 28, 675–735 Tomasello, M. (2002): Gondolkodás és kultúra. Osiris Kiadó. Budapest. Varga Barbara: A kultiváció mint üzenet. A kommunikáció kultúrateremtő hatalma McLuhan és Gerbner műveiben. In: Jel-kép, 1999/2. Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története. Széphalom Könyvműhely, 2001. Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1995. Weber, Max: Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus, Tübingen: J.C.B. Mohr 1934 Webster, Frank: Theories of the Information Society. Sec. ed. [International Library of Sociology.] Routledge, London [etc.] 2002. Weiser, Mark: A jövő század számítógéprendszerei. In: Tudomány, 1991. november. Z. Karvalics László: Az információs társadalom keresése, Infonia-Aula, 2002. Z. Karvalics László: Bevezetés az információtörténelembe. Gondolat-Infonia, Budapest, 2004. Z. Karvalics László: Információ, társadalom, történelem – Válogatott írások, Typotex, Budapest, 2003.

Elektronikus dokumentumok / források László: NIIFP hálózati multimédia pilot projekt. Budapest, SZTAKI, 2008. [elektronikus dokumentum] [2010.február 1.]

KOVÁCS

172

INFORMÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. Komenczi Bertalan

Recommend Documents