II. évfolyam 9. szám november 25. A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

II. évfolyam 9. szám 2008. november 25.

A Vajdasági Magyar Szövetség lapja

2008. november 15., Temerin

A VMSZ XII. közgyűlése

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

ÚJ ESÉLY

ÚJ ESÉLY

A házigazdák és a VMSZ központi irodájának munkatársai várták a közgyűlésre érkező küldötteket

2008. november 15, XII. Közgyűlés, Temerin

Pásztor István bevezetője: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Közgyűlés! 1994, Zenta: alakuló. 1995, Szabadka: átalakuló. 1996, választási. 1997, rendkívüli. 1997, tisztújító. 2000, párterősítő. 2001, programalkotó. 2002, tisztújító. 2004, tizedik évi, jubileumi. 2005, X. közgyűlés. 2007, tisztújító. Ez volt a tizenegy közgyűlés, ami a Vajdasági Magyar Szövetség tizennégy éves történetét fémjelezte többek között Zenta, Szabadka, Topolya, Újvidék, Nagybecskerek, Magyarkanizsa színhelyekkel. Ezt a sort egészíti ki a mai, a XII. itt, Temerinben. A helyszín megválasztása nem a véletlen műve. Nem azért választottuk Temerint, mert tudtuk, hogy ma ilyen ködös napunk lesz, és hogy mindenkinek egyforma messze, vagy egyforma közel legyen a közgyűlés színhelye. Azért választottuk Temerint, mert itt még nem volt közgyűlés. És azért, mert ezáltal szerettük volna kifejezni elismerésünket

2

2008. november 25.

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

a Vajdasági Magyar Szövetség dél-bácskai és temerini szervezetének. Azért választottuk Temerint, hogy erősítsük őket, s azért, hogy köszönetet mondjunk azért a kiállásért, ami az elmúlt közel tizennégy évben, vagy több, mint tizennégy évben jellemezte az itteni politizálást. Tisztelt Közgyűlés! Minden párt életében, a mi pártunk életében is, a közgyűlés: ünnep, pirosbetűs nap a kalendáriumunkban. Azért ünnep, mert közösségben vagyunk, egymással töltünk pár órát, megosztjuk gondolatainkat, aggodalmainkat, reményeinket, nyugtázzuk az elvégzett munkát és arról beszélünk, hogy mit fogunk holnaptól kezdve tenni. A mögöttünk lévő tizenegy, különböző közgyűlésnek közös jellemvonása, hogy a múlttal és a jövővel foglalkozik, és ez a mai is ilyen lesz: a múlttal úgy foglalkozunk, hogy megpróbálunk elszámolni önmagunknak, egymásnak, a közösségnek. A jövő vonatkozásában pedig megpróbáljuk megfogalmazni, hogy mit fogunk tenni, amikor világossá

kívánjuk tenni, hogy a mi számunkra merre van az előre. Azonban a mai közgyűlés egy dologban teljesen különbözik az eddigiektől. Úgy döntöttünk, hogy a sajtó számára az első pillanattól az utolsóig nyitottá tesszük. Ezt azért tettük, mert úgy gondoljuk, hogy olyasmiről tudunk beszélni, úgy tudunk egymással szót érteni, hogy azt világosan és szabadon megmutathatjuk mindenkinek, és azt reméljük, hogy az az üzenet, ami itt megfogalmazódik, az a sajtó folyamatos jelenlétének köszönve hitelesebben fog eljutni a közvéleményhez. Tisztelt Közgyűlés! A mai nap az ünnep, de két komoly feladattal. Egyrészről végig kell gondolnunk, végig kell beszélnünk, hogy mi történt velünk 2007 májusától idáig, másrészről pedig meg kell fogalmaznunk, mi az az út, amin közösen elindulunk, illetve mi az az út, amit közösen be kívánunk járni. Ehhez kívánok a Közgyűlésnek sikeres munkát, s ezennel szeretném megnyitni a Közgyűlés mai ülését. Sikeres munkát kívánok.

ÚJ ESÉLY

3

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

ÚJ ESÉLY

Pásztor István elnöki beszámolója Köszönöm a szót Elnök úr, tisztelt Elnökség, Tiszteletbeli Elnök úr! Elnök hölgyek és urak! Tisztelt Közgyűlés! A mögöttünk álló idővel való szembenézés gyakran szubjektív. Jóformán mindig az. Tényekre támaszkodik ugyan, de legalább annyira az emlékezetre, az érzésekre, hangulatra, arra, ami az emlékünkben maradt. Ez a szembenézés is ilyen lesz. Az objektív képet a több szubjektív értékelés összesítése tudja majd megadni. Ezért fontos az a vita, ami a beszámolót követi. A szembenézés a bevezetőben vagy a vitában bátorságot föltételez. Egyéni és közösségi bátorságot. Mert bátorság kell a véleményt kimondani, de legalább akkora bátorság kell a vélemény elhallgatásához. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a vélemény dicsérő és arra is, ha bíráló. A véleményt mindenképpen határozottan, de méltányosan kell megfogalmazni. Az objektív kép kialakítása pedig nyitottságot föltételez, vállalást. Mert a nyitottság önmagunk és egymás vállalása. UGYANAKKOR A MÚLTTAL VALÓ SZEMBENÉZÉS A MEGVALÓSÍTHATÓ JÖVŐ ALAPFELTÉTELE. Letisztulást, nyugtázást, figyelmeztetést és kurzusmódosítási lehetőséget hordoz magában. Amikor azon gondolkodtam, mi mindent mondjak el ebben a vitaindítóban, akkor megkerülhetetlennek éreztem a fontos dilemmákra való válaszadást. Úgy döntöttem, hogy ebben a vitaindítóban másokról keveset fogok beszélni. Úgy döntöttem, hogy a körülményekről keveset fogok beszélni. Elsősorban mirólunk fogok beszélni úgy, ahogyan én látom magunkat. A vitában egészen biztos mindenki úgy fog majd beszélni önmagáról, önmagunkról, hogy azt nem tudja elvonatkoztatni se a körülményektől, se másoktól. De azt gondolom, hogy a figyelem fókuszát önmagunk irányába kell fordítani. Ugyanakkor az is világossá vált számomra, hogy ez egy nagyon rétegezett történet, mert a Vajdasági Magyar Szövetségről, mint egészről lehet beszélni, a Vajdasági Magyar Szövetségnek egyes részeiről, a körzeti és helyi szervezetekről, az önkormányzatokról, a Magyar Nemzeti Tanácsról és egyéb más intézményeinkről. Azt remélem, hogy a vita folyamán ezekre a kérdésekre alkalmunk lesz rávilágítani. Ugyanakkor egyértelmű, különböző módjai lehetnek az értékelésnek. A számok szintjén is el lehet végezni, de azt gondolom, hogy ahogy a Vajdasági Magyar Szövetség az eddigi tisztújító közgyűlésein se elégedett meg a számokkal, az egzakt mutatókkal, hanem megpróbált a folyamatok mélyére hatolni, úgy ma is erre kell összpontosítanunk. Ettől függetlenül mindenféleképpen a tényekhez tartozik az, hogy 2007 májusától idáig a Vajdasági Magyar Szövetségnek 42 elnökségi ülése, 10 tanácsülése volt, rengeteg sajtótájékoztatója és sajtónyilatkozata, ugyanakkor tény az is, hogy az elmúlt másfél

4

2008. november 25.

évben csak néggyel növekedett a helyi szervezetek száma, most 127 helyi szervezetünk van. Ez nem azért van, mert nem akartunk újabb helyi szervezeteket létrehozni, hanem azért, mert 2007. májusáig jóformán minden magyarlakta településen létrejött a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szerveződése. A Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának, amely alig több, mint 2 éves múltra tekint vissza, ebben a pillanatban közel 1200 tagja van, ha úgy tetszik, a VMSZ tagságának megközelítőleg 1/5-e a VMSZ ifjúsági szervezetének a tagja, ami mindenféleképpen a VMSZ tagságának a milyenségéről, a minőségéről beszél. Az idei évben tényként kell nyugtáznunk azt is, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségen belül létre jött a Női Fórum.

A TÉNYEKHEZ TARTOZIK AZ IS, HOGY A VAJDASÁGI MAGYAR SZÖVETSÉGNEK MA TÖBB, MINT 6600 TAGJA VAN. 2007 MÁJUSÁTÓL IDÁIG TÖBB MINT 20%-AL NÖVEKEDETT MEG A TAGLÉTSZÁM.

Ezt mutatják a számok. De ahhoz, hogy értékelni tudjuk a mögöttünk levő mintegy másfél évet, mélyebbre kell hatolni. Meg kell kísérelni szembenézni saját magunkkal és azzal, hogy ebben az elmúlt másfél évben mit tettünk. Abból szeretnék kiindulni, hogy mit mondtunk, miről beszéltünk a 2007-es májusi, magyarkanizsai közgyűlé-

ÚJ ESÉLY sen. Az ott, önmagunk irányába megfogalmazott elvárással való szembesülés adhat választ arra, hogy mi történt az elmúlt másfél évben. Emlékeztetni szeretnék: azt mondta a magyarkanizsai közgyűlés, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségnek az a kihívása, az a teljesítendő, önmaga elé támasztott feladata, hogy vissza kívánja szerezni a közösség támogatását és sikeres kíván lenni. Azt mondtuk, hogy ahhoz, hogy ezt az alapvető célt meg tudjuk valósítani, módosítanunk kell a politizálásunkon, mégpedig tartalmában, viszonyulásunkban és fiatalítanunk kell. Ezek ismert dolgok, számtalanszor elmondtuk ebben a másfél évben. De a szembesülés az én számomra elsősorban az itt megfogalmazott célok szempontjából vizsgálandó. Mit sikerült ebből megvalósítani? Azt mondtuk, hogy ahhoz, hogy kivívjuk, újra kivívjuk a közösség támogatását, módosítanunk kell a politizálásunk tartalmán. A KLASSZIKUS KISEBBSÉGI POLITIZÁLÁSRA JELLEMZŐ KÉRDÉSEK MELLÉ UGYANOLYAN FONTOSSÁGGAL FÖL KELL SORAKOZTATNI AZ ÚN. ÉLETSZERŰ KÉRDÉSEK CSOPORTJÁT, KÖRÉT IS. Ez egy nagyon jelentős vállalás volt. Sokan úgy élték meg, mintha a kisebbségi identitás megőrzése szempontjából fontos kérdéseket mi háttérbe szorítanánk. Mintha szégyelnénk a velük való foglalkozást. Mi azt mondtuk, hogy nem sorrendbe kívánjuk ezeket a kérdéseket rakni, hanem ugyanolyan fontosságot kívánunk nekik biztosítani a mindennapos politizálásunkban. Hol vagyunk ezen cél megvalósítása érdekében? Úgy hiszem, hihetetlen utat futottunk be. Olyan utat, amit a magyarkanizsai közgyűlést megelőző egy-másfél hónapban indítottunk el Bácsfeketehegyen, amikor arról döntöttünk, hogy megfogalmazzuk azokat a közösségi igényeket, amiknek a megvalósítását célul tűzzük ki a 2007-es évben. Akkor elég szkeptikusak voltunk: azt gondoltuk, hogy mi erre képtelenek vagyunk. Azt gondoltuk, hogy nem tudunk ezzel megbirkózni. És most arról kell beszámolnom, hogy az akkor megfogalmazott célt a rendelkezésre álló időben és a rendelkezésre álló eszközök tekintetében sikeresen megvalósítottuk. Szeretném elmondani a Közgyűlésnek, hogy csak a Vajdasági Nagyberuházási Alapban 284 általunk megfogalmazott projektumot vittünk sikerre. Jóformán nincsen olyan magyarlakta település, ahol valaminek az építése, felújítása, új tartalommal való feltöltése nem indult el ebben az elmúlt másfél évben. Az elmúlt másfél év azt bizonyítja az én számomra, hogy a VMSZ politizálása szempontjából Bácsfeketehegy kulcsfontosságú momentum volt. Akkor nem is éreztük, nem is tudtuk, de az adott lendületet, az adott apropót, hogy rámutassunk, mi az, ami a mi számunkra a tartalmi politizálás-váltást jelenti. Ennek a 284 projektumnak a megvalósítására 8,6 milliárd dinárt sikerült biztosítani, mintegy száz millió eurót. Ez valamivel több, mint egy év alatt egy akkora összeg, amilyet a magyar politika itt a Vajdaságban még egy év alatt soha nem mozdított meg. Szeretném elmondani, hogy ezekből a pénzekből mintegy 6,5 milliárd dinár ke-

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE rült a tömbmagyarság által, vagy a tömbmagyarság által fémjelzett területekre. Valamivel több, mint 2 milliárd dinár a szórványba. Ezekből a pénzekből mintegy 2,5 milliárd dinár értékben utak fölújítása indult el. 730 millió dinár értékben vízügyi projektumok valósultak meg. Majd 600 millió dinárt sikerült művelődési egyesületek fölújítására biztosítani. Majd 700 milliót oktatási intézmények fölújítására, 260 milliót egyházi objektumok fölújítására, 70 milliót sport-létesítményekre, 166 milliót egészségügyi intézményekre, 126 milliót közvilágításra, 36 milliót ipari parkokra, 54 milliót turizmus-fejlesztésre. 163 milliót középületekre, tűzoltóotthonokra, helyi közösségi épületekre. 45 milliót piacok fölújítására, közterek szépítésére. 32 milliót erdősávok telepítésére. 16 milliót tájékozatás-eszközfejlesztésre. Ezek nagyon jelentős előrelépések, amik – egészen bizonyos vagyok benne –, találkoznak a közösség napi elvárásával. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy az életszerű kérdések irányába való fordulásunk nem azt jelenti, hogy az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat kérdéseivel megszűntünk foglalkozni. A mi politikai súlyunknak, befolyásunknak, több éves erőfeszítésünknek köszönve az asztalon van a nemzeti tanácsokról szóló törvény munkatervezete. Szeretném jelezni, hogy a programpárt által kitűzött célt a versenypárt valósítja meg. Ugyanakkor tavaly májusban azt mondtuk, hogy változtatnunk kell a kommunikálási módunkon is. Nyitottabban kell politizálnunk. Nyitnunk kell a pártok, a civil szféra, az értelmiség irányában. Hol vagyunk ezzel az üggyel? Mindenki számára ismert, az elmúlt egy évben létrejött a Magyar Koalíció. A Magyar Koalíció nem a véletlen műve, azért jött létre, mert mi Kanizsán 2007. május 5-én eldöntöttük, hogy létre akarjuk hozni. Mi a Magyar Koalíció? Egyfajta közösségi lelki letisztulás is, mert azt bizonyította, hogy olyan kérdések kapcsán, amelyek az elmúlt 10-15 évben az egymásnakfeszülés apropóját jelentették, szót tudunk érteni. S ez nem a koalíciós partnerok miatt volt fontos, hanem azért, hogy a közösségi közérzeten változtassunk, javítsunk. A Magyar Koalícióval kapcsolatban fölmerült az a kérdés is, mit kaptunk mi a Magyar Koalíciótól. Sokfajta válasz adható erre a kérdésre, de az én számomra megkerülhetetlen válasz, hogy a Magyar Koalíció létrehozásának, talpontartásának köszönhetően sikerült számban mérhetően a közösségi támogatást növelni. Persze ilyenkor fölmerül az a kérdés is, hogy mit veszítettünk mi azzal mint Vajdasági Magyar Szövetség, hogy létrejött a Magyar Koalíció. Erre is sokfajta válasz hangzott el, sokfajta válasz adható. Szerintem stratégiailag nézve, a dolgok lényegét vizsgálva, a célkitűzéseinket szem előtt tartva, a Magyar Koalíció létrejöttével a Vajdaság Magyar Szövetség nem veszített a pozícióiból egy millimétert se. Csak erősödtünk, hiszen mi voltunk a koalíció hordozói, bennünk látta a közvélemény a koalíció létrehozóit és mozgatóit. Ugyanakkor világosan el kell mondani, komoly bírálatok is elhangzottak a Magyar Koalícióval kapcsolatban, annak létrehozásával, programjával kapcsolatban, amik

ÚJ ESÉLY

5

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE arról szóltak, hogy abba a helyzetbe sodorjuk magunkat, hogy marginális kis pártok ugráltatnak bennünket. És ez lehet, hogy adott pillanatban, adott másodpercben, első pillantásra meg is felelt a valóságnak. Azonban úgy gondolom, hogy akár hosszú távon nézve, akár ennek az elmúlt egy évnek a perspektíváját figyelembe véve, biztos, hogy erősítette pozícióinkat. A civilekkel való párbeszéd kapcsán mindenki tudja, hogy közvetlenül a közgyűlést követően elindult a Vajdasági Magyar Szövetség és a civil szféra közötti párbeszéd. Úgy éreztem, hogy ennek a párbeszédnek az indulása a civil szféra részéről is már várt volt, örömmel fogadott volt. Azt kell, hogy mondjam, hogy elsősorban a választási kampányokban, többek között ennek a beindított párbeszéd-folyamatnak az eredményeképpen nagyon erőteljes civil szférás támogatást tudtunk a hátunkban. Vittek bennünket előre, támogattak bennünket. Ez a folyamat persze befejezetlen, soha nem is lehet befejezettnek tekinteni, de az elmúlt egy évben – elsősorban a választási aktivitások miatt – a párbeszéd napi bonyolítása picit háttérbe szorult. Az elkövetkezendő időkben ezeket a szálakat fel kell venni, és lendíteni kell. Ugyanez vonatkozik arra a párbeszédre, ami az értelmiséggel indult el. Tapasztalható volt a nyitottság és öröm, hogy ezt a folyamatot el kívánjuk indítani. Az értelmiséggel elindított folyamatban se jutottunk nagyon messze, de pár beszélgetési kört bonyítottunk, fontos pillanatokban fontos kérdésekről, és azt, hogy ez mennyire lényeges, az is bizonyítja, hogy, a VMSZ által szervezett értelmiségi beszélgetéseket kísérően, azokkal párhuzamosan, mások által szervezett, hasonló jellegű rendezvények tartalmak folyamata is elindult. Nem tudom megkerülni, hogy ne mondjam el, ennek az értelmiségi beszélgetéssornak az egyik része a színházakkal bonyolított beszélgetéssorozat volt. Ennek a sorozatnak eredményeképpen profi színházaink a tavalyi színházi idényben újra elindultak, és több, mint 50 településre jutottak el profi színházi előadások. Több, mint másfél évtized után újra. És amikor ezt a folyamatot elindítottuk, akkor kiderült, hogy sértődöttséget okoztunk, mert valakinek belenyúltunk a munkájába, mert nem a pártnak a feladata ez, hanem valaki másé. És ez lehet, hogy így van, csak akkor annak a valaki másnak ezt meg kellett volna tennie, vagy azt követően, hogy ez a folyamat elindult, most kellene, hogy tegye. Ennek a párbeszéd-sorozatnak eredményeképpen észrevétlenül elindult egy fajta folyamat, amit némi túlzással VAJDASÁGI MAGYAR NEMZETI KONZULTÁCIÓnak lehetne nevezni. Észre se vették. Észre se vettük, hogy azok a beszélgetés-sorozatok, amiket a kettős állampolgárság kapcsán, a nemzeti tanácsról szóló törvény kapcsán bonyolítottunk a pártok, a civil szféra, az egyházak, az értelmiség képviselőivel az nem más, mint fontos kérdések kapcsán szervezett formája a nemzeti konzultációnak. Ezeknek a folyamatoknak eredményeképpen – azt tapasztaltam –, megváltozott a vajdasági magyar közösség hangulata. Ezek a folyamatok nem maradtak önkörben, nem maradtak abban a körben, amit a párt, pártok, a civilek, az értelmiség jelent, ha-

6

2008. november 25.

ÚJ ESÉLY nem lett egy fölhajtó erejük, amelyik a kampányok során tapasztalható, egész közösségi megmozdulást, egész közösségi egymásratalálást, és közösségi összekapaszkodást eredményezett. Úgy vélem, ha semmi más hozadéka nem lett volna ennek az elmúlt másfél évnek, csak ez, már akkor érdemes volt. Ha semmi más hozadéka nem volt ennek az elmúlt másfél évnek, mint abból a letargiából való egymilliméteres kilépési teljesítmény, akkor biztos, hogy ennek megvolt az értelme. És itt, amikor a közvélemény-formálásról, a közhangulatról beszélek, akkor szeretnék néhány másodpercet elidőzni a sajtó kérdésénél is. A Vajdasági Magyar Szövetség és a sajtó közötti viszony nem volt mindig felhőtlen. Most se az, és egészen biztos, hogy soha nem is fog az lenni. De ez nem csak a sajtóra és a Vajdasági Magyar Szövetségre jellemző, hanem a mindenkori sajtóra és a mindenkori politikumra. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy szerintem ebben a másfél évben – összeségében véve –, a Vajdasági Magyar Szövetség az írott és elektronikus magyar és nem magyar sajtóban partnerre talált. Mondom ezt akkor is, ha voltak pillanatok, különösen a választási kampányok vége felé, amikor egyértelmű volt, hogy a nem magyar sajtó, az írott és elektronikus nem magyar sajtó, bezár előttünk. Nem jelenünk meg benne. S mondom ezt akkor is, amikor a magyar írott és elektronikus sajtó irányában megfogalmazódott és megfogalmazható elmarasztaló és fönntartást kifejező vélemény is. Tapasztalható volt ebben az elmúlt másfél évben, hogy Vajdasági Magyar Szövetség politikai befolyása, súlya az, ami biztosítani tudja a számunkra fontos sajtó talponmaradását és fejlődését, noha ezt a sajtó gyakran elfelejtette. És gyakran voltak, vannak olyan pillanatok, amikor a szakmaiság elvét félrerakva olyan ellenpólusok jelennek meg a sajtóban őket nem megillető mértékben és súlylyal, hogy az nehezen nyelhető le, nehezen fogadható el. De meggyőződésem, hogy a sajtóval kapcsolatban a már megfogalmazott álláspontunkat kell követnünk, mely szerint a Vajdasági Magyar Szövetségnek az a feladata, hogy biztosítsa a sajtó működésének föltételeit, és csak egyetlen igényt támaszthat a sajtó irányában, az pedig a szakmaiság elvének a tiszteletben tartása. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy megkerülhetetlenek legyünk, hogy minden nap annyi tartalmat produkáljunk a sajtó számára, hogy ha nem is szeretnek bennünket, ne tudjanak megkerülni. Az elmúlt másfél évről beszélve a közállapotokról is szót kell ejteni. Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy újabb jelei mutatkoznak annak, hogy a szerb társadalmon belüli feszültségek gyakran negatívan csapódnak le azokra, akik eltérnek a többségtől. Az elmúlt hetekben, hónapokban újra volt erre példa. Ezeket a kérdéseket megfelelő módon igyekeztünk kezelni, és azt hiszem, hogy megfelelő módon sikerült kezelni. Ugyanakkor azt is észre kell venni – az itteni szélesebb politikai mezőt figyelembe véve –, hogy az elmúlt másfél évben a Vajdasági Magyar Szövetség politikai partnerek nélkül maradt. Nem azért, mert képtelenek vagyunk a partneri viszony építésére. Nem azért, mert mi nem akar-

ÚJ ESÉLY

juk, hanem azért, mert a potenciális politikai partnerek ambíciói mások. A potenciális politikai partnerek ambíciója a mi legyűrésünk. Szélesebb kitekintésben – Magyarországon és a Kárpát-medencében – az elmúlt másfél évben a Vajdasági Magyar Szövetség ugyanazon a pályán haladt, mint az azt megelőző időben. De erősítettük a pozícióinkat, mind a magyar belpolitikai színtéren, mind a kárpát-medencei politikai színtéren. Vajdaságból mi vagyunk az egyetlen fölismerhető potenciális politikai partner, akinek a véleményére, álláspontjaira odafigyelnek. Külföldi vonatkozásban el kell mondani, hogy tavaly novembertől a Vajdasági Magyar Szövetség az Európai Néppárt megfigyelőstátuszban lévő tagjává vált, és folyamatos nemzetközi érdeklődés tapasztalható a Vajdasági Magyar Szövetség álláspontjai, célkitűzései tekintetében, mint ahogy az jellemző volt az elmúlt másfél évet megelőző időben is. Tisztelt Közgyűlés! A harmadik célkitűzés, amit tavaly májusban megfogalmaztunk Magyarkanizsán, az az új arcok megtalálása, megmutatása, a párt vezetésének a fiatalítása. Ebben a folyamatban elég sok nehézségbe ütköztünk, mert voltak olyan szervezetek, ahol a meglévő viszonyok becsontosodtak. A becsontosodás önmagában talán nem is lenne baj, azonban olyan viszonyok csontosodtak be, amelyek belülről zúzták széjjel azt a kis közösséget, amelyiknek a szervezetéről szó volt. Nagyon jelentős erőfeszítést kellett tennünk arra, hogy több helyi-, községi szervezetünkben normalizáljuk az állapotokat, hogy újabb embereket beemelve az évtizede létező belső feszültségeken túl tudjunk lépni. Ez rengeteg energiánkba került, amire az elkövetkező időben nem lesz módunk. Nem vagyunk annyira gazdagok erőben, hogy heteket és hónapokat, használjunk el arra, hogy 1997-ben vagy 2006-ban ki mennyi aláírást gyűjtött, ki kinek mit

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

mondott, ki kit mikor javasolt és nem javasolt. Ezeken a dolgokon túl kell lépnünk. Az új arcokkal kapcsolatban, a fiatalítással kapcsolatban tényként szeretném elmondani, hogy a napokban befejeződött tisztújítás eredményeképpen a helyi elnökök szintjén, a helyi vezetések szintjén a szervezeteknek mintegy ¼-ben, nem egész ¼-ben kerültek vezető pozícióba új emberek. Ez messze az a szint alatt van, amit mindannyian akartunk ezelőtt másfél évvel. És ugyanakkor szeretném elmondani, hogy vannak általában megfogalmazott vélemények, amik arról szólnak, hogy egy-egy szervezetet szétverünk, hogy egy-egy szervezetben másod-, harmad-, negyed-, ötödrangú emberek kerülnek vezető pozícióba. És ez a két folyamat párhuzamosan megy. Egyrészről a tények arról beszélnek, hogy a vezetők egynegyede változott meg, másrészről van egy párton belül kialakuló közállapot, közvélemény, ami arról szól, hogy érdemes emberek félre vannak rakva. Nem lehet új arcokat találni, nem lehet új embereket csatasorba állítani, nem lehet új emberekre feladatokat bízni, hogyha azokat az embereket nem hozzuk helyzetbe. Az elkövetkező időben ezen a folyamaton javítani, erőteljesíteni kell. Nincsen más lehetőségünk. A gyarapodó feladatokhoz több és több olyan ember kell, aki ezekkel a feladatokkal meg tud birkózni, és ezeknek az embereknek a megtalálása, fölkészítése az egy folyamat, amelyik máról-holnapra nem bonyolítható. Összegezve, tisztelt Közgyűlés! Azt gondolom, hogy ebben az elmúlt másfél évben sokat sikerült megtenni abból, amit tavaly májusban Kanizsán feladatként megfogalmaztunk. De ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy úgy haladtunk előre, hogy folyamatos csatákban vettünk részt. Ezeket a csatákat pedig a mögöttünk levő két választás jelentette. Úgy kellett ezeket a célokat megvalósítani,

ÚJ ESÉLY

7

hogy párhuzamosan a célok megvalósításával a választási kihívásokra is meg kellett találni az elfogadható válaszokat. Ugyanakkor meggyőződéssel állítom, hogy a mögöttünk lévő két választás – mind a kettő –, a VMSZ építése szempontjából jókor jött és jó lehetőségeket hozott magával. Miért mondom ezt? Azért, mert a választás, a szavazás lehetősége a leadott szavazatok megszámlálásából kiindulva azt eredményezi, hogy az, amit csinálunk és mondunk, mérhetővé válik. A választás, a ránk leadott szavazat az egyfajta mérhető eredménye volt, vagy szavazatokban kifejezett eredménye volt a közösségi véleménynek, ami arról alakult ki, hogy hogyan szeretnénk politizálni, hogyan szeretnénk megváltozni, és hogy az, amit szeretnénk, annak a megvalósítása milyen lecsapódást jelent a választók között. Tisztelt Közgyűlés! Egészen biztos, hogy most van az pillanat, amikor elemeznünk kell ezeket a választásokat. És amikor ezt befejezzük, akkor a választásokat, az elemzést és az elemzés eredményét el kell raktároznunk, a mögöttünk levő két választással már nem lesz érdemes foglalkozni. Nem szabad foglalkozni. De ma mindenféleképp kell! Ez a két választás hihetetlen erőfeszítést igényelt. Anyagi, szellemi, szervezési jellegű erőfeszítés volt, egy nagyon nagy munka. Egy nagyon nagy közös munka, amiről sorjázni lehetne a tényszerű adatokat. Én csak egyet szeretnék elmondani: a két kampányban több, mint 650 kampányrendezvényt szerveztünk, bonyolítottunk. 650 kampányrendezvény áll mögöttünk. Eszméletlen erőfeszítés volt. Olyan kihívás, amelyik arról tanúskodott, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség fél éven belül két ilyen jelentős feladattal meg tud birkózni, megvan hozzá a szellemi potenciálja, a tagságban az akarat, a lendület, a tudás, a tettvágy. Ugyanakkor azon túlmenően, hogy általában ez elmondható, szeretnék egy-két gondolat erejéig a két választással részletesebben foglalkozni. Az vált meghatározóvá, hogy

megállapodásba, mint az ő második körös támogatásának föltétele. Ezek nagyon fontos, hosszútávú politizálásunk szempontjából fontos lépések. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy voltak olyan pillanatok, voltak olyan helyzetek, amikor nem mindannyian éltük meg ezt sikerként. Voltak olyan pillanatok, voltak olyan helyzetek, amikor azt éreztem, hogy még a VMSZ-en belül is sokan kajánkodva élték meg ezeket az eredményeket. Mintha jobban örültek volna annak, ha sokkal kevésbé lett volna ez a választás sikeres. Az elnökválasztás után közvetlenül következtek az általános előrehozott választások, ahol elég rossz pozícióból indultunk. Ennek a rossz pozíciónak az elemeit pedig mindenekelőtt a szerb politikai közvéleménynek és a szerb belpolitikának a tömbösödése jelentette. Ugyanakkor a rossz pozíciónkat sok vonatkozásban gyakran az is jelentette és erősítette, hogy gyenge teljesítmények álltak mögöttünk az elmúlt időszak vonatkozásában, önkormányzatok tekintetében, és sok más elem tekintetében. Úgy döntöttünk, hogy a Magyar Koalíció színeiben önállóan indulunk ezeken a választásokon, fölvállalva azt a veszélyt, hogy a két nagy tömb között össze fogunk zúzódni, hogy a két nagy tömb úgy fog hatni, mint két nagy malomkerék, amelyik a közte levő aprót összezúzza. Nem volt más választásunk. Azért nem, mert hosszútávú politikai célja a Vajdasági Magyar Szövetségnek, hogy megőrizze a kisebbségi politizálási pozícióból eredő politikai identitást. Ahhoz pedig, hogy a politikai identitást meg tudjuk őrizni, önállóan kell a politikai célkitűzéseket megfogalmazni, képviselni a választásokon is. Az előrehozott választások a Magyar Koalíció szempontjából újabb kihívást jelentettek. Meg kellett birkóznunk a közös programalkotás kihívásával s meg kellett birkóznunk azokkal az ambíciókkal, azokkal az étvágyakkal, amelyek a Magyar Koalíciót alkotó másik pártok részéről megfogalmazódtak. Nem volt egyszerű, de annak érdekében, hogy a koalíció fönnmaradjon, engedményeket kellett tenni. Úgy érzem, több, mint fél évvel a választások után, AZ ELNÖKVÁLASZTÁS LEHETŐSÉG A MEGERŐSÖDÉSÉRE ARRA HOGY hogy se a programok vonatkozásában, se TANÚBIZONYSÁGÁT ADJUK POLITIKAI ÉRETTSÉGÜNKNEK ANNAK NEM CSAK AZ pedig a jövőben megszerzendő pozíciók vonatkozásában nem tettünk túl nagy IDENTITÁS MEGŐRZÉS SZEMPONTJÁBÓL FONTOS KÉRDÉSEK KAPCSÁN VAN AK kompromisszumokat. Viszont méltányos TUÁLIS ÉLETSZERŰ VÁLASZUNK HANEM A KISEBBSÉGI POLITIZÁLÁS HATÁRAIN engedményeket tettünk a magunk kárára. KILÉPVE TÚLLÉPVE ORSZÁGOS KÉRDÉSEKBEN IS VERSENYKÉPES VÁLASZOKAT S ezért úgy gondolom, hogy bármelyik pillanatban közülünk bárki emelt fővel TUDUNK ADNI Z ELNÖKVÁLASZTÁS ERRŐL TETT TANÚBIZONYSÁGOT és nyugodt lelkiismerettel beszélhet a koalícióról is és a koalíción belül is. Az Az elnökválasztásban képviselt program versenyképes eredmények Hölgyeim és Uraim ismertek. Értékelni kell, volt, amelyik nem csak a magyar szavazótábor érdeklő- habár már többször értékeltük. dését és támogatását tudhatta magáénak, hanem azon Mindenféleképpen elmondható, hogy a szavazatok túlmenően is sokak érdeklődését keltette föl és sokak tá- tekintetében a választási eredmény elmaradt a várakozásmogatását vívta ki. tól. Mindannyian azt akartuk, mindannyian azt szerettük Az elnökválasztás sikeres futás volt, mintegy 93.000 volna, abban reménykedtünk, hogy a januárban megszerszavazattal, és olyan tárgyalási pozícióval a második kör zett 93 ezer szavazatot növelni lehet. De a tömbösödéselőtt, amely eredményeképpen mindazok a kérdések, ben, abban a félelemhadjáratban, ami a sajtón keresztül amik a mi választási programban kulcsfontosságú kérdé- a közvélemény irányában folyamatosan kitapintható volt, sekként jelentek meg, bekerültek a Tadićtyal megkötött a vagy-vagy választásban a 93 ezerből megközelítően 20

, VMSZ

,

8

-

,

ÚJ ESÉLY

ÚJ ESÉLY

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

,

,

.A

2008. november 25.

,

,

,

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

ezren Demokrata Párt irányába, az általuk fémjelzett koalíció irányában mozdultak el. Ettől függetlenül megalapozatlannak tartom azokat a véleményeket, amelyek kézlegyintéssel nyugtázták a választási eredményeket, vagy lebecsülték azokat. És mi tudjuk, ilyenek voltak, elsősorban egy-egy önkormányzati választási teljesítmény vonatkozásában. Elsősorban – ha úgy tetszik, kimondom – Szabadka vonatkozásában.

szerződés az egyfajta koalíciós partnerek közötti vállalást jelent. Azt jelenti a koalíciós szerződés, hogy az általunk képviselt érdekek, azok nem csak a mi érdekeink, hanem a koalíciós partnereink által fölvállalt érdekek. De ugyanakkor ezek a választások rámutattak arra is, hogy elég sok mulasztásunk, gyöngeségünk van. Például: szembesülnünk kellett azzal, nem sikerült létrehozni a magyar potenciális szavazók bázisát. Nem tudjuk, hogy ki az a 250, 260, 270 Z EREDMÉNYEKET ÖSSZESÍTVE NÉGY MEGSZERZETT PARLAMENTI HELY ezer ember, akit mi képviselni szándéMEGSZERZETT TARTOMÁNYI PARLAMENTI HELY AZ ÖNKORMÁNYZATOKBAN ELFOG kozunk. Hogy hívják őket, hol laknak, hány évesek, mivel foglalkoznak. Ezzel LALT POZÍCIÓ AZ A TÉNY HOGY ÖNKORMÁNYZATBAN VAGYUNK JELEN HOGY a kampányban szembesültünk, mert a versenytársak abba az irányba mozdíAZ ÖNKORMÁNYZATI VEZETÉSÉBEN AZ ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSOK SZINTJÉVEL tották el – nem csak ezt a kampányt, BEZÁRÓLAG KÉPVISELŐJE VAN A AGYAR OALÍCIÓNAK A BŐL hanem az ezt megelőző kampányokat ES POLGÁRMESTERÜNK VAN ABBÓL ES EGY A AGYAR is –, hogy közvetlenül megszólítják a potenciális szavazóikat. Görcsös erőOALÍCIÓ TAGJA ELNÖKÜNK VAN ABBÓL A TAGJA feszítéseket tettünk annak érdekében, Ez mindenféleképpen olyan eredmény, amit minden hogy ezt a személyes kommunikációt megpróbáljuk megészrevétel, minden jó szándékkal megfogalmazott kritika teremteni. Volt, ahol sikerült, volt, ahol nem, de még ma elfogadása mellett, egyértelműen pozitívan értékelek. sem rendelkezünk ilyen bázissal, és ha van hosszútávú Ezek a választások azt is bizonyították, hogy a vá- választásokat célzó politizálás szempontjából fontos lasztások nem fejeződnek be a választások éjszakáján, feladatunk, akkor ezeknek a bázisoknak a létrehozása hanem azután következik egy legalább olyan fontos idő- és folyamatos működtetése, az emberekkel a folyamaszak, mint a kampány, ez pedig a koalíciós tárgyalások tos kapcsolattartás. időszaka. A koalíciós tárgyalások időszakában sikerült De ugyanakkor ezekben a kampányokban szembesülni összességében véve megerősíteni a választásokon meg- kellett azzal is, hogy nem mindenki vállalt, nem mindenszerzett pozícióinkat. Olyan pozíciókhoz jutottunk az ki volt hajlandó erejét és tudásának legjavát adva részesévé önkormányzatokban, a tartományban, és olyan politikai válni ezeknek az erőfeszítéseknek. Én személy szerint gyakpozíciónk van a köztársaságban, amelyek képessé tesznek ran találkoztam kishitűséggel is, sértődöttséggel is, pukkadtbennünket arra, hogy azokat a célokat, amiket a választási sággal is, ellenségeskedéssel is, és mindezeket úgy kellett keprogramokban megfogalmaztunk, meg tudjuk valósítani. zelni, hogy közben folyamatában volt a kampány, úgy kellett Koalíciós szerződéseket kötöttünk minden szinten. kezelni, hogy maximalizálni lehessen a várható választási Ez mindenféleképpen újszerű a Vajdasági Magyar eredményt. Szövetség mindenkori politizálásában. És ez nem a Tisztelt Közgyűlés! Értékelésem szerint ez a két vápapír miatt fontos, hanem azért fontos, mert a koalíciós lasztás mindenféleképpen jónak, sikeresnek minősíthe-

:

A

,

,

82 VMSZ- . 6 K . 9 KKT

20 ,

,

M ,

,9 ,

-

K , 82- 67 5 VMSZ- , M , 8 VMSZ .

,

-

.

ÚJ ESÉLY

9

ÚJ ESÉLY

ÚJ ESÉLY

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE tő. A választás eredményeképpen jó pozíciókhoz jutottunk, olyanokhoz, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy megvalósítsuk azokat a célkitűzéseket, amelyeket a választási programban megfogalmaztunk. Ugyanakkor az is világos, hogy a választást követően, a koalíciós megállapodások megkötését követően is folytatódik az az állapot, amelyik a választások előtt volt, a legnagyobb koalíciós partnerünk továbbra is legyűrendő koalíciós partnernak tekint bennünket. Ez megnehezíti a politizálás mindennapjait, ez egy olyan reális veszély, amivel folyamatosan szembesülünk, ez egy olyan helyzet, amelyet állandóan figyelembe kell vennünk, amikor álláspontjainkat alakítjuk ki, amikor egy-egy lépést megteszünk, mert ezeknek a lépéseknek gyakran hosszútávra nyúló negatív következményei lehetnek.

a befolyása alatt van. De az senkiben nem merül föl, hogy esetleg a vezető megpróbál önállóan gondolkodni, dönteni és lépni. Azt is gyakran tapasztaltam, hogy azok az emberek, akiktől azt vártam, hogy nagy terheket visznek majd a hátukon, hogy nagy vállalásokat tudnak magukénak, azok hátradőltek és úgy viselkedtek, hogy ,,majd látjuk, hogy mi lesz belőle, és utána eldöntjük, hogy hogy fogunk viselkedni.“ Gyakran voltam abban a helyzetben, hogy csalódnom kellett, mert azoktól, akiktől a legtöbbet vártam, nem kaptam semmit, vagy nagyon keveset. Gyakran láttam azt, hogy a VMSZ-ben a VMSZ-t úgy élik meg sokan, hogy az valaki másé. És tapasztalható volt az igénytelenség, a kényelem, bólogatás és az elvtelen támadások is. Tisztelt Közgyűlés! Én igyekeztem rövid lenni, nagyon hosszúra sikeredett. Elnézésüket kérem ezért. De igyekeztem elmondani mindazt, amit erről a közel másfél évről fontosnak tartok. És egészen biztos, hogy nagyon sok fontos elem kimaradt abból, amit el kellett volna mondani.

Milyen a Vajdasági Magyar Szövetség mostani politikai pozíciója? Úgy látom, hogy itthon felértékelődött, aminek az eredménye mindenféleképpen abban mérhető, hogy országos szinten, a mi négy parlamenti szavazatunk nélkül gyakran nem ÉGEZETÜL NYUGODT LELKIISMERETTEL MONDOM MONDHATJUK HOGY NAGYON képzelhető el egy-egy törvénynek az elfogadása, sőt az se, hogy napirendre NAGY UTAT TETTÜNK MEG ZT IS MONDHATJUK NEM MINŐSÍTÉSKÉNT NEM AZ AZT kerüljön, ugyanakkor az elmúlt hetek MEGELŐZŐ IDŐ BÍRÁLATAKÉNT HOGY EZ A MAI AJDASÁGI AGYAR ZÖVETSÉG azt bizonyították, hogy a vajdasági StaMÁR NEM AZ AMI EZT MEGELŐZŐEN VOLT AGY UTAT JÁRTUNK BE KOCOGVA tútum elfogadása, a Hatásköri törvény UTHATTUNK IS VOLNA DE BÉKLYÓBAN VAGYUNK KÖRÜLMÉNYEK TEREMTIK A parlament elé kerülése és elfogadása nagyon jelentős mértékben attól függ, BÉKLYÓT ÉS MI MAGUNK ZEKET KELLENE LEVETNI mi mennyire leszünk állhatatosak. A politikai partnerek minket erősítenek, minket biztatnak, hogy a saját központjaik irányában erőteljes álláspontokat képviseljünk. Ez is a realitásnak a része. Ugyanakkor az is realitás része, amiről az előbb beszéltem, hogy nem csak a kisebbségi törvény elfogadása fűződik hozzánk, hanem a törvényhozásban, többek között, ami most aktuális, a bírósági rendszer kialakítása, az ezen keresztül történő érdekérvényesítésnek is mi vagyunk az egyedüli, meggyőződésem, egyedüli mozgatói, illetve letéteményesei. Mindent összevetve én ezt az elmúlt másfél évet sikeresnek ítélem meg, olyannak, amelyik méltó a Vajdasági Magyar Szövetség azt megelőző időszakához, amelyik méltóvá teszi a Vajdasági Magyar Szövetséget önmagához.

V

,

F

Végezetül, tisztelt Közgyűlés! Engedjék meg, hogy teljes mértékben szubjektív legyek. Tavaly májusban a kanizsai közgyűlésen azt mondtam, arra teszek ígéretet, hogy erőm, teljesítőképességem legjavát bocsátom ennek a pártnak a rendelkezésére. Én ma úgy gondolom, hogy emelt fővel állhatok itt a közgyűlés előtt, mert el tudok számolni mindazzal, amit tettem. De ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az elmúlt másfél évben gyakran voltak olyan pillanatok, amikor elfogyott körülöttem a levegő. Amikor hihetetlen mértékben magányosnak és egyedüllévőnek éreztem magam. Folyamatos volt ebben az elmúlt másfél évben a vezető szocializálásának, befolyás alá vonásának szándéka: ha nincs a mi befolyásunk alatt, akkor valaki másnak

10

2008. november 25.

.A

,

,

,

,

.N

,

,

V

,

M

.A .E

,

S ,

. .

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

Hozzászólások az elnöki beszámolóhoz Hozzászóltak: Egeresi Sándor, Kern Imre, Kasza József, Miavecz Béla, Maglai Jenő, Fremond Árpád, Dudás Károly, Knézi Péter, Pál Károly, Tóth Tivadar, Juhász Attila, Ifj. Juhász Bálint, Bálint András, Szakmány Major Edit, Fehér László, Varga F. József, Bús Ottó. Maglai Jenő Tisztelt Elnök urak, tisztelt Munkaelnökség, Hölgyeim és Uraim, tisztelt Tagtársaim! Elnök úr visszatekintése – ami nagyon részletes volt, és felölelte a politikai kérdések legfontosabb szegmensét –, úgy gondolom, mindenki számára világossá tette azt, hogy ez a párt most már nem úgy politizál, mint másfél évvel ezelőtt. És tény az, hogy a Magyarkanizsán meghatározott politikai célkitűzések nagy részét sikerült megvalósítani. Messze vagyunk azért attól, hogy elégedettek legyünk vagy azt mondjuk, hogy nincs előttünk még sok komoly kihívás és munka. Az Elnök úr beszámolója kapcsán én is csak azt tudom mondani, mint a tiszteletbeli Elnök úr, hogy: le a kalappal. Ilyen részletes és pontos, mélyreható beszámoló valóban jó alapját képezi a mostani felszólalásoknak. Nem szeretnék sokáig beszélni, hiszen látom, hogy az is pozitív példa, hogy sokan jelentkeztek és sokan szeretnének hozzászólni. Amit viszont ki kell emelnünk, az az, hogy másfél évvel ezelőtt egy olyan politikai célkitűzést és egy olyan politikai programot terjesztettek elő és került elfogadásra, ami megmutatta eredményességét: annak felvállalása, hogy Elnök úr induljon az elnökválasztáson. Az, hogy a politikai identitásunk megőrzése érdekében nem mosódtunk be, nem morzsolódtunk be a Demokrata Párt holt körébe, mert ugyanúgy jártunk volna, mint a többi nemzetiségi pártok de még olyan pártok is, amelyek nem nemzetiségiek, hanem regionálisak, illetve köztársasági szintűek. Komoly kihívások és komoly megpróbáltatások voltak az elmúlt másfél évben, és sok, illetve legtöbb részben eredményesen vettük az akadályokat. Azt kell figyelembe venni, hogy jelenleg a Vajdasági Magyar Szövetség a demokratikusan orientált pártokat illetően vajdasági szinten a második legnagyobb politikai erő. Az, hogy Szociáldemokrata Liga majdnem eltűnt a politikai színtérről, az, hogy a többi nemzeti kisebbségi párt teljesen marginálissá vált és nem képeznek politikai erőt, azt jelenti, hogy jól döntött a vezetőség és jól döntöttünk, amikor a politikai identitás megőrzése mellett tettük le a voksot.

Nehéz harc volt és sokszor a szakadék szélén táncolt ez a szervezet, a tagság, az egész politikai irányultság, amikor a választásokon az volt a kérdés, hogy minket is bemorzsolnak, hiszen a Dávid és Góliát harcában – a mesével ellentétben –, legtöbbször Góliát szokott győzni. De sikerült megőrizni és megerősíteni pozíciónkat. És most én azzal szeretnék foglalkozni, hogy az elkövetkező négy évben itt van a lehetőség, itt van az óriási lehetőség, hogy ezt a politikai pártot, ezt a nemzeti közösséget még jobban megerősítsük, és ne engedjük meg, hogy a bemorzsolódás és a politikai színtérről való eltűnés veszélye fenyegessen bennünket. Napi szintű a harc a politikai partnereinkkel és a politikai ellenségeinkkel is, hogy megvalósítsuk ezeket a programcélkitűzéseket, programmeglátásokat, amelyek jó irányba indították el a pártot. Jó irányba haladunk. Ezt az utat folytatni kell. Kemény lesz a munka, és a hátradőlésnek nincsen helye, se a tisztségviselőket illetően, se a politikai vezetőket illetően. Mindenkire szükség van, és összefogásra is szükség van. Amit fontosnak tartok és amit ki szeretnék emelni: a fiatalítást permanensen kell csinálni, a képzést és a tudásszerzést is. Nem kampányszerűen és nem időről-időre. Úgy gondolom, hogy megvan ebben a pártban az az erő, hogy ezt végig tudja vinni. Ami szintén fontos, és amit szintén ki szeretnék emelni, hogy ezzel a munkával napi szinten kell keményen foglalkozni. Mert ha nem, akkor négy év múlva a kihívás még nehezebb, és még komolyabb lesz. Köszönöm szépen.

MAGLAI JENŐ

Fremond Árpád Tisztelt Elnök úr, Elnökségi tagok, Munkacsoport, tisztelt Közgyűlés, tisztelt Tiszteletbeli Elnök úr, Elnök úr! Kedves fiatalok, Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a fiatalok szemszögéből röviden beszámoljak arról, hogy mi hogyan látjuk a pártot, hogyan tevékenykedünk, és röviden beszámoljak arról, hogy mit tettünk az elmúlt másfél évben. Mindannyiunk számára ismeretes, hogy a vajdasági magyar ifjúság helyzete az utóbbi 20 évben

ÚJ ESÉLY

FREMOND ÁRPÁD

11

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

PÁL KÁROLY

12

úgy a tanulás, mint később az elhelyezkedés szempontjából nagyon kilátástalannak tűnt. A szerbiai hatalom központosítása után folyamatosan züllesztették oktatási, kulturális és civil szervezeteinket, ezen belül különösen az ifjúság helyzete és jövője vált bizonytalanná. A VMSZ Ifjúsági Tagozata a további sikerek érdekében nagyon fontosnak tartja hogy a vajdasági magyar fiatalok bekapcsolásán kívül azoknak a fiataloknak a részvételét is a VMSZ munkájában, akik szüleikkel, vagy egyénileg hagyták el Vajdaságot. És most akkor röviden az elmúlt időszakról. Először is szeretném megköszönni a VMSZ Tiszteletbeli Elnökének, hogy 2006-ban kiállt mellettünk, támogatott minket, és segített abban, hogy feltámasztottuk a VMSZ Ifjúsági Fórumát, és újra megalakítottuk. Szeretném továbbá megköszönni Elnök úrnak, hogy 2007-ben a tisztújításon nagyon sok fiatalt hozott helyzetbe, nagyon sok fiatal került be a tagságba, valamint a vezető helyekbe a VMSZ-en belül. Képviselve vagyunk az Ifjúsági Fórumon belül már hazai és külföldi nemzetközi színtéren egyaránt. Hazai szinten részt vettünk a Vajdaság Autonóm Tartomány Ifjúsági és Sportminisztériumának ifjúsági akciótervében, annak kidolgozásában, valamint részt vettünk a Szerb Köztársaság Ifjúsági és Sportminisztériumának országos ifjúsági stratégiájának kidolgozásában. Részt vettünk nyári egyetemeken, Századvéges képzés-sorozaton, közös rendezvényeink is voltak. A Kárpát-medencében tagja vagyunk a Magyar Állandó Ifjúsági Értekezletnek, amely a kárpát-medencei ifjúsági szervezeteket tömöríti egybe. Volt már gyűlésünk Komáromban, Nagyváradon és Burgellandban is. Kapcsolatot tartunk a Magyar Koalíció Pártjának ifjúsági csoportjával, a Fidelitasszal, a Fidesz ifjúsági tagozattal, ay RMDSZ ifjúsági tagozatával, és még sok más kárpát-medencei ifjúsági szervezettel. Tagjai vagyunk a magyar ifjúsági konferenciának. A Robert Schumann Intézménnyel együttműködve különböző képzéseken vettünk részt. Ott voltunk a Tolernacitáborban Topolyán, a Nyári Ifjúsági Játékokon Zentán, vezetőképzésen a VAMADISZ és VIFÓ szervezésében. Két új körzeti szervezetünk is alakult az Ifjúsági Fórumon belül, mégpedig versecifehértemplomi ifjúsági körzeti szervezet, illetve a törökkanizsai körzeti ifjúsági szervezet is megalakult. A kampányban is, az aláírásgyűjtásben is komolyan kivettük a részünket, több ifjúsági kampányban vettünk részt, és a párt életében először rengeteg ifjúsági rendezvényt és külön ifjúsági kampányt is folytattunk. Azonban el kell, hogy mondjam azt is, hogy nem mindig sikerült elhitetnünk a választópolgárokkal azt, hogy mi mennyire európaiak vagyunk. Felteszem a kérdést: mitől európaiabbak ők, mint mi? Attól, hogy a parlamentben a bizottsági üléseken szerbül írják oda a nevüket? Folyamatosan, amikor magyarul írunk alá, két-három percbe telik 2008. november 25.

ÚJ ESÉLY

ÚJ ESÉLY az, hogy elmagyarázzuk, az „európai” barátainknak, el tudják helyesen olvasni a nevünket. De nem esik nehezünkre, minden alkalommal megtesszük. Minden alkalommal 5-6 perces vitába keveredünk az előttünk ülőkkel azért, mert megtiltják nekünk, vagy megkérnek minket arra, hogy ne beszéljünk magyarul egymás között. Ettől európaiabbak ők? Be fogjuk biyonzítani az Európai Szerbiáért koalíciónak, így kell, hogy elfogadjon minket, ahogy vagyunk. Ezzel az írással, ezzel a nyelvvel, ezzel a hagyománnyal, ezzel a kultúrával. Én úgy gondolom, hogy komoly erőfeszítéseket kell hoznunk annak érdekében is, hogy az elkövetkezendőkben, a helyi közösségi választásokon keressük meg a fiataljainkat. Ott próbáljuk meg őket először helyzetbe hozni. Közösen tudunk csak komoly eredményeket elérni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Pál Károly Tisztelt Közgyűlés, Hölgyeim és Uraim! Öröm itt lenni ma, Temerinben, hiszen abból a községből jövök, amelyiknek egyik falvát legtöbben emlegetik, Bácsfeketehegyről. Én remélem, hogy ez a jó szokás meg fog maradni a VMSZ-ben. Azzal kezdeném, hogy az Elnök úr azt mondta, hogy ez a VMSZ nem az, ami eddig volt, hiszen az elmúlt időben ez a VMSZ több alkalommal túl tudott lépni saját árnyékán, és azt hiszem, hogy ma Temerinben ugyanezt teszi. És elindul egy olyan úton, amely még eredményesebben biztosítja azt, hogy itt, magyarként, megmaradjunk. Nem tudom, hogy a 250 küldöttből és a vendégekből hánynak volt olyan szerencséje, hogy itt lehetett minden közgyűlésen, vagy legalább majdnem minden közgyűlésen, de úgy érzem, hogy az, hogy ma ennyien vagyunk, és ennyi fiatal ma itt van, ez annak a jele, hogy ez a VMSZ nem véletlenül a vajdasági magyarság legfontosabb reménye a megmaradásra. Szeretném elmondani azt, hogy Kishegyes községben az elmúlt időszakban a tagság megduplázódott, fiatalokkal. Minden rétegben, de zömében értelmiségi fiatalokkal. S ezek a fiatalok már ma tudják vezetni a községet, ellen tudnak állni mindazon nyomásnak, ami mindenütt jelen van, és ami arra irányul, hogy megkérdőjelezzék azt, hogy tudják-e a magyarok méltóképpen vezetni az általuk lakott terület lakosságát. Vajdaságot járva látom és tudom, persze mindenki tudja e teremben, hogy nem egyformák a körülmények, sokkal nehezebb a szórványban, de úgy érzem, hogy akár tömbről, akár szórványról beszélünk, annak a közösségnek van most sikeres jelene, és biztosabb jövője, amelyik tudja, hogy mit akar. Amelyik tudja azt, hogy össze kell neki fogni, saját falujában, saját községében, mert különben szétmorzsolják. És én tudom azt is, hogy Vajdaságban egyre több ilyen magyar közösség van, amelyik

ezen az úton jár. Úgy érzem, és szeretném ezzel befejezni a mondanivalómat, hogy Kishegyes község a fiataljainak köszönve sikerre ítélt község, közösség, magyar közösség. De úgy érzem azt is, járva Vajdaságot, ismerve mindenkinek a körülményét, vagy legalább is próbálom megismerni, hogy a vajdasági magyarság is egy sikerre ítélt közösség, és a VMSZ ennek a letéteményese. A VMSZ, amely ma is túllép a saját árnyékán, s egy olyan útra lép, ami a mai kornak megfelelően biztosítja azt, hogy a magyarok itthon maradjanak, hogy az innen elment magyarok visszajöjjenek, mert itt van az ő hazájuk, az ő jövőjük, mert ez az ország a mi segítségünkkel által is olyan ország fog lenni, ahol érdemes lesz élni.

Bálint András Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Elnökség! Üdvözlök mindenkit! Én azt a témát választottam hozzászólásomnak, hogy a megmaradásunk. Ezzel kapcsolatban az ember nem is lehet túl hosszú, nem lehet sok mindent róla mondani, de azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy azok a fiataljaink, akik átmennek Magyarországra, azoknak majdnem mindegyike örökre ottmarad, tetszik nekik az odavalósi élet, esetleg jobban munkához jutnak. Azt szeretném mondani, hogy mi ebbe nem tudunk beleavatkozni, de arra kérném azokat, akiknek eztán mennek a gyerekeik iskolába, hogy ne küldjék őket el innen. én úgy gondolom, hogy nem kell őket Magyarországra küldeni az iskolába. Legtöbbször én azt hallom, hogy azért mennek oda, mert nehéz nekik a szerb nyelv. Hát én horgosi vagyok, ott nőttem fel, de mire húsz éves lettem, perfekt megtanultam szerbül. Persze egyáltalán nem szólhatunk bele az emberek privát életébe, azzal, hogy az egész Vajdaságból senki nem menjen odaát iskolába, de legalább mi, VMSZ-tagok, legalább mi ne küldjük oda a gyerekeinket, mert köztudott, hogy kihasználva esetleg a kapcsolatokat, sok VMSZ-es gyereke pont ott jár iskolába. Még a megmaradásunkkal kapcsolatban hozzátenném, hogy akinek van lehetősége, esetleg elmegy a Magyar parlamentbe, és kapcsolatban van azokkal, akik esetleg itt vállalkozást nyitnának, azok szóljanak annak érdekében, a magyar fiatalokat, vagy legalább azokat is juttassák munkához. Következő téma, amihez hozzászólnék, az a tisztújítás. Én is elejétől kezdve elég sok közgyűlésen ott voltam, és tényleg nagyon örülök, hogy sok új arc van, de az is gondba ejtő, hogy nagyon sokan hiányoznak azok közül, akik valamikor akár polgármesterek voltak, mert ma már másik pártban vannak. Tehát addig érdekelte őket a VMSZ, amíg pozícióban voltak. Remélem, a mostani helyi szintű tisztújításokkal ez megszűnik, a mostani generációban már nem lesz ilyen. Mi akik innen kimegyünk,

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE nem feledkezünk meg a feladatainkról.Vagyis ne arra használja ki senki a VMSZ-t, hogy a saját jobb jövőjét,biztosítsa, vagy jobb állást reméljenek tőle, pozíciót, hanem ahogyan azt itt mondtuk, a közösségünkért dolgozzunk, a magyarokért. Hogy érezze az itteni magyarság, hogy nekik dolgozunk. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna.

Juhász Attila Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Elnökség! Tisztelt Közgyűlés! Hölgyek és Urak! Mindenekelőtt ki szeretném használni hogy a szórványból, vagy a szórványról pár szót mondjak. Az ott elért eredményekről, és hogy hol tartunk, esetleg mik a tervek. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjük az Elnök úrnak, és mindazoknak, akik teljes mellbevetéssel kiálltak azon, a múlt közgyűlésen megálmodott és kitűzött célokért, hogy azon falvak is, ahol kisebbségben él a magyarság, infrasturkturális és egyéb más befektetést vagy beruházást élvezhessenek ma, és a magukénak tudjanak mondani. Így van ez Magyarcsernyén is, és a velünk határos községekben, Begaszentgyörgyön és Nagykikindán is. Három, sőt négy évtizede nem történtek komolyabb befektetések, ami a falufejlesztést, az úthálózatot, a vízvezetéket illeti. Az elnöki beszámolónak egy részére szeretnék kitérni, az pedig a párton belüli tisztújítás eredménye. Az elmúlt időszakban mint volt alelnöke a VMSZ-nek, megadatott nekem az lehetőség, hogy sok tisztújítón ott lehessek és beszéljek sok emberrel a helyi problémákról. Elég kevés helyen sikerült előtérbe helyezni azokat a fiatalokat, akik – biztos vagyok benne – sokat nyújtanának, és teljes mellbevetéssel tudnák végezni azt a munkát, amit rájuk bíztunk volna, vagy amit rájuk bíztak volna azok, akik nem bíztak rájuk. Sok példa van arra, ami alá tudná támasztani, hogy nem kell félni a fiatalítástól. Az elmúlt időszakban volt Magyarcsernyén egy bánáti ifjúsági találkozó, ahol több, mint 500 fiatal vett részt. Ott nagyon kidomborodtak azok a problémák, melyeket rövid időn belül meg kellene oldani, és erre egy nagyon jó lehetőség lett előtérbe helyezni azokat a fiatalokat, akik akkor ezt a lehetőséget nem kapták meg. Ezt szerettem volna csak elmondani, gondolom, ez mindnyájunkban tudatosodott, vagy tudunk róla. Amikor elmegyünk haza, nézzünk szét, mert nem igaz az, hogy nincsenek olyan fiatalok, akiket hosszútávon, tervezetten, bevezetnénk a pártunkba, a politikába, és aztán könnyebben vennék azokat az akadályokat, amelyeket az elkövetkezendő időszak szab ki vagy ró ki ránk. Ide tartozik a piacgazdaság és a megfelelni-tudás. Próbáljunk meg élni a fiatalítás lehetőségével, hogy jól föl tudjunk készülni az előttünk álló időszakra. Nagyon szépen köszönöm, hogy szólhattam, és további jó munkát kívánok.

ÚJ ESÉLY

BÁLINT ANDRÁS

JUHÁSZ ATTILA

13

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

ÚJ ESÉLY

Projektalapú politizálás  Pásztor István beterjesztése a VMSZ politizálásának új módjáról  A Vajdasági Magyar Szövetség átérzi a változó világ újabb és újabb kihívásainak feszítéséből fakadó alkalmazkodási és megfelelési kényszer súlyát. Tudjuk, ha talpon akarunk maradni, ha meg akarunk felelni a magunk, a közösségünk és a környezetünk által támasztott elvárásoknak, változnunk kell. És talpon akarunk maradni, meg akarunk felelni. Újra és újra át kell gondolnunk közösségünk és környezetünk helyzetét, álláspontjainkat, munkánk és politizálásunk tartalmát és módját. A hatékonyság igényének megfelelni vágyás állandó módosítási kényszert feltételez. Csak akkor van perspektívánk, csak annak van perspektívája, aki képes erre. A Vajdasági Magyar Szövetség végérvényesen szakít a kisebbségi pártokra oly gyakran és oly régóta jellemző szimbolikus politizálás gyakorlatával. Többek között ez a tény tesz bennünket mássá. Meg az, hogy azt valljuk, országos, nemzetközileg jegyzett párt akarunk továbbra is maradni, amely kilépve a klasszikus kisebbségi politizálás beszűkült, szűkülő portájáról, alakítani kívánja az országos folyamatokat is. Nem öncélúan, dicsvágyból. Ez a közösségünk és környezetünk elemi érdeke is. Persze a változás kényszere és igénye nem vonatkozik, nem vonatkozhat lefektetett értékrendünkre, meghatározott hosszú távú politikai célkitűzéseinkre. Azok állandóak, megvalósításuk esélyét kell növelje alkalmazkodási készségünk. Olyan időket élünk, amikor a változásra lehetőség is van, akarat is van, tetterő is van. Élni akarunk vele.

Új helyzet, új irány Új helyzetben vagyunk. Az általunk folyamatosan képviselt, az európai integráció felé vezető politika győzelme, a mi győzelmünk, olyan helyzetet teremtett, amelyben minden eddiginél nagyobb lehetőségünk van arra, hogy az eddigi, marginalizálódó kisebbségi politika helyett meghatározó, kisebbségi, magyar de fontos és erőteljes, stabilizáló regionális politikai erővé váljunk. Számbeli kisebbségben élünk, de európai orientáltságunk, képviselt értékrendünk és politikai célitűzéseink tekintetében, reméljük és hisszük, már nem vagyunk kisebbségben.

14

2008. november 25.

A közelmúlt, gyakran ember feletti erőfeszítésünk és kitartásunk ellenére, nem hozta meg mindazokat az eredményeket, amelyekért tettünk. Nem rajtunk múlt. Amíg mi egymással és a világgal perlekedtünk, a világ elszaladt mellettünk. Nekünk, magyaroknak, vajdaságiaknak, szerbiaiaknak nem egymással kell versenyeznünk, hanem a világgal. Össze kell fognunk, hogy esélyünk legyen behozni a lemaradást. Mi összefogást ajánlunk: azokért a célokért, amelyek mindannyiunké, csak együtt tudunk eséllyel küzdeni. Az összefogásnak meglesz az eredménye, a széthúzásnak, már láttuk, nem. Ha összefogunk, határozott, kitartó, állhatatos munkával a nemrég kezdődött választási ciklus alatt megváltoztathatjuk a világot, amiben élünk. Nekünk ez a tervünk, ez a dolgunk.

Új cél Mi, a Vajdasági Magyar Szövetség politikusai a következő négy évben, politikai gyökereinkből táplálkozva, választási programjainkra alapozva, koalíciós megállapodásainkból kiindulva, megszerzett politikai pozíciónk erejében és hatékonyságában bízva, elkötelezettséget vállalunk a magyar közösség, Vajdaság és Szerbia jövőjének, fejlődésének és jólétének megalapozásáért. A cél bátor, merész, magasra törő. De megvalósítható. A cél megvalósítása érdekében újra kell gondolnunk mindazt, amit eddig a politikáról gondoltunk. Mindenkinek. Nekünk is, partnereinknek is. A magyaroknak is és a nem magyaroknak is. Mi kell a vajdasági magyaroknak? Mi kell a vajdasági és szerbiai polgároknak? Jólét! Európai életminőség! Mert minden egyes ember életéhez, építkező munkájához, alapvető létbiztonságra, bizakodó jövéképre, belátható feladatokra és elérhető célokra, eredményekre van szükség. Politikánk célja, a közösség tagjainak, a velünk együtt élők életszínvonalának javítása, jólétének megalapozása. Tény, a közösség tagjainak túlnyomó többsége

ÚJ ESÉLY ránk bízta sorsát, a közösség sorsának formálását. Feladatunk, hogy feltételt és alkalmas környezetet teremtsünk ahhoz, hogy a ránk bízott ember saját jólétét, boldogságát, anyagi biztonságát és jövőbe vetett hitét megszilárdíthassa. Nem mi fogjuk megteremteni a jólétet. A társadalom fogja megteremteni magának. Mi azért tudunk tenni, hogy a társadalom képes legyen tenni érte: legyen rá lehetősége, legyen hozzá kedve, legyen meg az eredménye. Új gondolkodást, új rendszert, új attitűdöt kell formálnunk ehhez, amely nélkül célunk csak üresen csengő politikai ígéret marad.

Új politikai attitűd Mivel politikánknak egyetlen célja, elve, szabálya van, a biztonság és a jólét megteremtése és növelése, végérvényesen szakítani kell a hagyományos, elvi politizálás gyakorlatával. Új politikánk cselekvés- és szolgáltatás központú kell legyen. Projekt-politika. Célunk a valós változás megteremtése. Látható, hallható, érezhető, megtapasztalható változásra van szükségünk mindannyiunknak. Ehhez építkeznünk kell. Gondolkodni, beszélni, tárgyalni kevés. Nem szemléletváltozást, nem csiszolt elvi álláspontokat, nem magvas gondolatokat fejlesztünk. Nem célunk a törvény- és szabályalkotás sem. Ez is csak eszköz, aminek politikánk végső céljára, a biztonság és jólét megteremtésére kell irányulnia. Projektekben kell gondolkoznunk. Célkitűzéseinket projektsorok megfogalmazásával és megvalósításával kell életre hívnunk. Lépésről, lépésre. Építkezve. Kitartóan, türelmesen. A változás az, amikor mi rendezzük és irányítjuk közösségi ügyeinket, amikor új vállalkozások indítását tesszük lehetővé, amikor vetünk, amikor tároló- és feldolgozó kapacitást építünk, új utakon járunk, felújítjuk templomainkat, iskoláinkat, vízvezetéket építünk, megújuló hivatalokban gyorsan intézzük ügyes-bajos dolgainkat. A változás látható, tapasztalható, kézzel fogható, minden más csak álom. Ehhez kell hozzájárulni új politikai cselekvéssel.

Az új politikai cselekvés sikerességének feltételei  Tudás A tudás, mint tudjuk, a legnagyobb befektetés, ami az ember értékét növeli. A tudás legfontosabb értékünk és a legnagyobb segítségünk jövőnk alakításában. Senki nem veheti el tőlünk és hiányát senki nem pótolhatja. Minden ember tudása egy

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE lépcsőfok a modern, jóléti és versenyképes közösség, régió és ország felé. A tudás mindig piacképes, érték, mindig lehetőséget teremt egy közösség egészének a felemelkedéséhez is. A tudás nem csak hatalom, hanem eszköz is a kezünkben, amire támaszkodhatunk céljaink elérése érdekében. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk politikai céljaink megvalósításában, képeznünk kell magunkat. Folyamatosan. Ebben a tekintetben, valljuk be, nagyon rosszul állunk. Ezért el fogjuk indítani a párton belüli folyamatos képzést. Ugyanakkor, az egész közösséget sarkallni kell, hogy változzon, legyen tudásszomjasabb, igényesebb, nyitottabb. Meg kell teremteni a versenyképes tudás megszerzésének és a megszerzett tudás folyamatos frissítésének feltételeit, áthidalni az anyagi- és feltételbeli akadályokat. Ez a társadalmi megbecsülés és megkerülhetetlenség kivívásának egyik biztos módja, az egyéni és közösségi boldogulás alapfeltétele.  Munka Mindenkinek munkára van szüksége, és mindenkire szükség van az előttünk álló munkához. Feladatot kell adnunk saját magunknak, egymásnak, mindannyiunknak. Van dolog bőven. Ha csak körülnézünk, látjuk, mi mindenen kell változtatnunk. Ahhoz, hogy a marginális szerepből meghatározó régióvá érjünk, hogy az átjáróházból célállomássá változzunk, mindannyiunk munkájára szükség van. Változnunk kell, nem lehetünk kényelmesek. A munka amellett, hogy megélhetést biztosít, hozzásegít a közösség fejlődéséhez is. A munka az egyetlen lehetőségünk arra, hogy megváltoztassuk a környezetünket.  Politikai irányvonal Hogyan segít a mi politikánk az egyéni és közösségi biztonság és jólét megteremtésében, fejlesztésében? A választási célitűzéseink megvalósításával! Ezek megvalósítása vonatkozásában koalíciós kötelezettségvállalásra került sor mind országos, mind tartományi, mind önkormányzati szinteken. A választási progrogramokat a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsa fogadta el, mint a Magyar Koalíció közös föllépésének és politikai célrendszerének alapjait. A választási programok, a projektpolitizálás alapját szolgáló összefoglaló, e dokumentum mellékletét képezi. Közös feladatunk, hogy a választási célkitűzések megvalósítása érdekében, abból kiindulva, projekteket fogalmazzunk meg. Mindenki a saját területén.

ÚJ ESÉLY

15

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE Ezeknek a projekteknek véglegesítése, jóváhagyása – hosszú távú és éves szinten –, a projektek megvalósulásának koordinálása és ellenőrzése a VMSZ elnökének és testületeinek feladata. A projekt alapú politizálás folyamatosan mérhetővé teszi a politikai teljesítményt. A párt, a testületek, a területi döntéshozók, a funkciókban és tisztségekben levők szintjén. Lehetőség arra, hogy összehasonlíthatóak legyünk. Mi, magunkkal és másokkal. A politikai retorika a megvalósítással. Egyénekre lebonthatóan és lebontandóan. A teljesítmény mérhetősége elengedhetetlen feltétele a sikeres, tekintélyt és támogatottságot építő kommunikációnak.  Kommunikáció Láttuk, tudjuk, a támogatottság kivívásának megkerülhetetlen eszköze a folyamatos és sikeres kommunikáció. A hatékonyság és az eredmények nem elegendőek a támogatás kivívásához. Teljesítményünket, önmagunkat be meg kell mutatnunk. A médiában folyamatos jelenlétre van szükség, de elengedhetetlen a polgárokkal fenntartott folyamatos, közvetlen, személyes kommunikáció is. A kommunikációnak egyrészről a célok és projektek megfogalmazását kell céloznia. Másrészről a megfogalmazott célok és projektek megvalósítását szolgáló politikai erőfeszítésről kell szólnia. Vége-

16

2008. november 25.

ÚJ ESÉLY

ÚJ ESÉLY zetül a célok és projektek megvalósulását kell bemutassa. A sikeres, tartalmas és folyamatos kommunikáció nem csak politizálásunk hitelességének a bizonyítéka, nem csak a folyamatos építkezésnek az eszköze, hanem elengedhetetlen feltétele annak is, hogy javítsunk közösségünk és környezetünk közhangulatán, erősítsük a megalapozott és realisztikus bizakodás érzését. A projektalapú, a teljesítmény mérhetőségét hozó, elszámoló politizálás eredményeinek sikeres kommunikálása a Vajdasági Magyar Szövetség sikerességének záloga. Ez teszi modernné, frissé, aktívvá, folyamatosan megújulóvá. Támogatásra érdemessé, nem csak a közösségünkben, regionálisan is.  Záradék helyett A projektalapú politizálás elindítása nagy feladatokat ró mindannyiunkra. Mindent felölelő és meghatározó, egyértelmű kihívás. Új irányvétel. Nem tűri a kifogásokat, lassúságot, szájban tejaltatást eredményező látszatpolitizálás sokszor nyomon lelhető gyakorlatának folytatását. De alternatíva nélküli, mindenkit mozgósító, az egyhelyben topogókra, visszahúzókra és gyenge teljesítményűekre rámutató. És mindez a Vajdasági Magyar Szövetség további arculatváltást fogja eredményezni.

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

Hozzászólások a projektalapú politizáláshoz Hozzászóltak: Dévavári Zoltán, Dobai János, Szilágyi Dorottya, Pásztor Bálint, Bunford Tivadar, Kern Imre, Tóth Tivadar, Kovács Elvira, Maglai Jenő, Talpai Sándor, Mérges Sándor Dobai János Tisztelt Közgyűlés! Engedjétek meg, hogy először néhány gondolatot fűzzek az elnöki beszámolóhoz is, nem akartam kétszer ideállni. Én azt hiszem, hogy az elmúlt másfél év bebizonyította azt, hogy a VMSZ valóban elindult egy nagyon helyes úton. Ez vonatkozik a szórványra is, hisz a szórványban elsősorban is Bánátban az elmúlt másfél év alatt, a választások után különösen, nagyon sok önkormányzatban a magyarság szerephez jutott, jelentős szerephez, és azt gondolom, hogy ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy az elkövetkezendő időszak még eredményesebb legyen, és közösen még jobban ki tudjunk hatni a szórványmagyarság gondjainak a megoldására is. Az az út, amelyet a VMSZ elkezdett mintegy másfél évvel ezelőtt, elsősorban a Nagyberuházási Alap által, bizonyította azt, hogy a magyarlakta települések, legyen az tömbben, legyen az szórványban, jelentős infrastrukturális támogatáshoz jutnak. Nagyon sokat jelent tehát mindannyiunk számára, életteret, ami a megmaradást jelenti. Ha ezen az úton haladunk tovább és mindazokat a javaslatokat, ötleteket, amelyeket újabban megfogalmaztunk minden helyi, községi szervezetben az elkövetkező néhány év alatt meg tudjuk valósítani, akkor valóban elmondhatjuk, hogy minden közösségben megteremtettük a szükséges feltételt, hogy a magyarság jobban éljen, megmaradjon szülődöldjén. Persze nem elegendő az infrastrukturális létesítmények a kiépítése, hanem szükség van arra is, hogy munkahelyeket teremtsünk, de úgy gondolom, ha ezt a feltételt megteremtjük, akkor munkahelyteremető üzemek is lesznek. Nálunk, Bánátban jelentős pozitívum, hogy határmenti községeknél lehetőség lesz határon átnyúló projektek, programok megvalósítására, és ezt ki kell nagyon használnunk az elkövetkező időszakban. Szeretnék pár szót szólni a mezőgazdaságról, úgy gondolom, a magyarság nagy része is mezőgazdaságból él, az elmúlt időszakban erre a prob-

lémára, erre a kérdéskörre nagyon keveset fordítottunk. A vajdasági magyar paraszt nem él jól. Nem él igaz, a másik paraszt sem jól, az elmúlt időszak agrárpolitikája a mezőgazdaságot sajnos tönkretette. Ezen változtatnunk kell, amennyire tudunk mi, akik a Tartományban valamilyen tisztséggel vagyunk megbízva. Egy hónappal ezelőtt volt alkalmam Pásztor Elnök úrral együtt találkozni a magyar mezőgazdasági miniszterrel. A találkozón elhangzottak olyan javaslatok, amelyek serkenteni fogják az itteni termelőket is: felkészítés az Európai Uniós integrációra, mire lehet majd pályázni, milyen alapnál lehet majd támogatást igényelni. Tárolók, szárítók kiépítése, hogy a termelő tudja a termékét tárolni, és amikor a piacon megfelelő ár van, akkor tudja majd értékesíteni. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy a tartományi titkárságunk az idén mintegy másfél milliárd dinár támogatást osztott ki különböző pályázatok és különböző alapok útján. Minden település, így a magyar települések is kaptak határi utak rendbehozására, csatornahálózatok kiépítésére, parkok rendezésére, kisebb feldolgozó üzemek kiépítésére. Amennyiben a tartományi alapszabályt a szerbiai parlament is támogatni fogja, ezek a hatáskörök, ezzel pedig a támogatási rendszer és a pénzeszközök is sokkal jelentősebb lesznek. Úgy gondolom, hogy az elkövetkező időszakban még jobb, még több támogatást lehet majd adni az önkormányzatoknak is, a termelőknek is, a különböző egyesületeknek is. A gazdálkodók, csak összefogva különböző egyesületekbe, szervezetekbe tudnak majd jobban érvényesülni, ezen a – sajnos – elég vad piacon, és ezek az egyesületek támogatást is tudnak majd igényelni a tartományi titkárságtól, tartományi alapoktól. Mi azért vagyunk ott, hogy ezeknél a pályázatoknál, meg a többi pályázatnál is segítsük a magyar településeket, a magyar önkormányzatokat, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ez a program, amit ma itt elfogadunk, sikeresen legyen. Köszönöm szépen.

ÚJ ESÉLY

DOBAI JÁNOS

17

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

Szilágyi Dorottya

SZILÁGYI DOROTTYA

18

Köszönöm a szót, tisztelt Elnök úr, tisztelt Közgyűlés! Egyes tagtársaimmal ellentétben én itt örülök a régi és az új arcoknak is, az új arcokat pedig külön szeretném üdvözölni, és azt szeretném, hogyha ebben a pártban egyre több, minél több új arc lenne, minél több új ember csatlakozna hozzánk. Elnök úr azt mondta, hogy nyilván szubjektívek vagyunk és szubjektíven ítélünk meg egyes dolgokat. Úgy gondolom, hogy én is ma szubjektív leszek. Néhány olyan kérdést, mondhatnám inkább magatartást, amely ma itt megnyílvánult ezen a közgyűlésen, és aminek egyébként nem örülök, ezeket leszámítva, én azt mondanám, hogy ma nem útkereszteződéshez, nem útelágazáshoz, hanem út kiszélesítéshez érkeztünk. Azt mondanám, hogy mi ma egy közútépítésből átcsapunk egy autópálya építésébe, reményeim szerint, amennyiben ezt a beterjesztést elfogadjuk. Az autópályaépítéshez, a politikai autópályaépítéshez nyilván szükségünk van a közösségi igény meghallgatására. Részben nagyon könnyű dolgunk van, ugyanis mi is ennek a közösségnek a tagjai vagyunk, itt születtünk, itt születtek gyerekeink, itt vagyunk gyermekek, itt vagyunk szülők, itt dolgozunk, itt járunk iskolába, tehát gyakorlatilag itt éljük az életünket. Ebből adódóan nyilvánvalóan tudjuk, hogy mire van szüksége ennek a közösségnek. Másodsorban pedig nyilvánvalóan nehéz helyzetben is vagyunk, mert nem mindig tudjuk megvalósítani a közösséggel való együttélést, ebből adódóan pedig nem mindig tudjuk begyűjteni megfelelő mértékben a közösségből jövő igényeket. Arra kellene talán törekednünk, hogy minél inkább megegyező álláspontra tudjunk jutni azzal a közösséggel, amellyel egyébként együtt élünk, és amelynek mi is a tagjai vagyunk. Amikor azt mondom, hogy megegyező álláspontra kell jutnunk, akkor el kell mondanom, hogy a szervezeti működtetésünk tekintetében is szükség van némi kis módosításokra időnként. A szervezet működését egyrészről a külső környezetből jövő igényekre építi, másrészről pedig a belső adottságokra. A külső környezeti igényeket meghallgatjuk, begyűjtjük, mérlegeljük, megszívleljük. A belső adottságainkat pedig nagyon célszerű lenne hozzáigazítani ezekhez az igényekhez, magyarán megegyező álláspontra jutni azokkal. Amikor a rövid- és hosszútávú célok megvalósításába fogunk, illetve a feladatainkat végezzük, akkor folyamatosan figyelnünk kell a változásokra. Azokra a változásokra, amelyek ezekből a külső környezetekből jönnek, és igazodnunk kell 2008. november 25.

ÚJ ESÉLY

ÚJ ESÉLY ezekhez, igazítani kell a munkánkat, igazítanunk kell a politikánkat a képviselt közösség igényeihez. A belső adottságainkat tehát folyamatosan gazdagítani kell, ha úgy tetszik új arcokkal, ha úgy tetszik új emberekkel, és ezektől az emberektől jövő új ötletekkel is. Amikor kialakítjuk a jövőképünket, a jövőképet, a célkitűzéseinket és a meghatározott konkrét célokat, azok elérése érdekében pedig projektumokat fogalmazunk meg, amelyről Elnök úr beszélt. Ezeken a projektumokon keresztül tudjuk a konkrét igényeket, a konkrét célokat megvalósítani. Mi ma a Vajdasági Magyar Szövetségben, úgy gondolom, sőt fogalmazhatnék úgy is, hogy meggyőződésem, hogy tudjuk, milyen jövőbeni állapotot szeretnénk elérni. Mi magunk is, illetve milyen jövőbeni állapotot közösségünknek. Ehhez ma, úgy gondolom, remélem, az én támogatásom mindenképpen itt van, meghozzuk a megfelelő döntéseket, aztán pedig hozzákezdünk ezeknek a megvalósításához, amihez reményeim szerint hozzá tudjuk illeszteni a megfelelő eszközöket, a megfelelő módokat, erőforrásokat. Amikor erőforrásokról beszélek, akkor arról is beszélek, vagy leginkább arról beszélek, hogy ehhez a megvalósításhoz partnereket keresünk. Azok a helyi, körzeti szervezetek, akikkel az elmúlt időszakban volt alkalmam találkozni, nyilván többször hallották tőlem ezt a kifejezést, hogy partnereket keresünk. Partnereket keresünk a párton belül, és partnereket keresünk a közösségen belül is. Ahhoz pedig, hogy a közösségen belül partnerekre találjunk, ahhoz elsősorban mi egymásnak kell, hogy partnerei legyünk, le kell, hogy győzzük a kishitűségünket, és leginkább, túl kell tennünk magunkat azon a gyakorlaton, ami arról szólt az elmúlt időszakban, hogy önmagunkkal, önmagunk vélt vagy valós problémáival foglalkozunk. Arra szeretném kérni az itt jelenlévő küldötteket, illetve arra szeretném őket kérni, amikor hazamennek, az össz VMSZ-tagot kérjék meg ugyanerre. Gondolkodjunk el azon, hogy vajon miért vagyunk mi ezen a grundon, amit Vajdasági Magyar Szövetségnek hívunk? Én sokszor belegondolok, elgondolkodom rajta, és ilyenkor azt a választ fogalmazom meg magamnak, és azt szeretném, hogy mindannyian erre a válaszra jutnánk, hogy azért vagyunk ezen a grundon, mert úgy gondolom, hogy valamit hozzá tudok tenni a közösségi igény megvalósításához, és mindaz, amit hozzáteszünk ehhez a közösségi igény megvalósításához, az egyszer valamikor nyilvánvalóan vissza fog köszönni saját magánéletünkben is. Akkor talán így a közösségi és a sokat emlegetett, rossz fényben emlegetett, magánérdek is megvalósulhat. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Pásztor Bálint Tisztelt Közgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ami a meghirdetett projektpolitizálás eszméjét illeti, mindannyian tudjuk azt, hogy az elmúlt másfél évben kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetségnek köszönhetően megvalósult Vajdaság szerte az a 284 projektum. És abban is biztosak vagyunk mindanynyian, hogy elkövetkező másfél évben újabbak fognak megvalósulni Vajdaság szerte több, mint 100 millió euró értékben. És arról is biztosan meg lehetünk győződve, hogy rajtunk, a VMSZ-en kívül a mi falvaink, városaink, községeink fejlesztésével senki más nem foglalkozik. Esetleg a szólamok szintjén, esetleg az ígérgetések szintjén olyankor, amikor valamilyen választási kampányra kerül sor. Én nagyon bízom abban, sőt meg vagyok arról győződve, hogy a vajdasági magyarság is pontosan tudja azt, hogy melyik az a párt, amelyik komolyan kiáll az érdekeiért, melyik az a párt, amelyik nem szavazókat lát az embereinkben, hanem olyan embereket, olyan családokat, akik sorsának jobbítása az alapvető feladata. Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, ha projektumokról beszélünk, akkor ezen projektumok mellé föl kell sorakoztatni azokat a célkitűzéseket, amelyekről a VMSZ-ben 10-14 éve beszélünk. És arról is meg vagyok győződve, hogy ezeknek a projektumoknak a megvalósítása érdekében is egyedül mi vagyunk hajlandóak és készek tenni önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten. Ilyen például a bíróságok kérdése. Egészen biztos vagyok abban, hogy kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség az, amelyik komolyan gondolja, hogy Topolyán, Zentán és Óbecsén meg kell maradnia az önálló bíróságoknak. Egészen biztos vagyok abban, hogy – hacsak a koalíciós partnereink nem biztosítják bizonyos európaellenes erők támogatását a törvény megszavazásához –, akkor a VMSZ kiállásának köszönhetően önálló bíróságként meg fog maradni a topolyai bíróság is, a zentai bíróság is és az óbecsei bíróság is. Én ezt azért mondtam el, hogy ezek az ígéretek számonkérhetőek legyenek rajtunk néhány vagy egy-két hónap múlva. Ugyanúgy, ahogy az is a projektpolitizálás része, hogy amennyiben elfogadják a módosítási indítványunkat, akkor az elkövetkező hónapokban, elkövetkező években a bírák és az ügyészek kinevezésekor, illetve a bírósági és ügyészségi gyakorlatok fölvételekor figyelembe kell venni majd a nemzetiségi arányokat. Ezt mi úgy fogalmaztuk meg, több mint tíz évvel ezelőtt, hogy részarányos foglalkoztatás. Amennyiben elfogadják ezt a módosítási indítványt, akkor az igazság-szolgáltatásban meg fog valósulni a részarányos foglalkoztatás elve, vagy ha úgy tetszik, projektje. S ezzel is kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség foglal-

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE kozott, és kizárólag a VMSZ-nek köszönhetően kerül ez majd bevezetésre, amennyiben a koalíciós partnereink is így gondolják. Negyedrészt engedjék meg, hogy két mondatot mondjak a határátkelők kérdéséről. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire elengedhetetlenül fontos a régi horgosi határátkelőhelynek a felújítása és megnyitása, valamint a királyhalmi határátkelőnek a megnyitása, amellett pedig a bajmoki határátkelőhely nemzetközivé tétele. Ezek a kérdések is olyan projektumok, amelyekkel kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség foglalkozik. Javasoltuk a parlament külügyi bizottságának ülésén, hogy a lehető legrövidebb időn belül a bizottság kérje be a külügyminisztert, a belügyminisztert és kezdjünk el tárgyalásokat arról, hogy vajon a szerb félnek miért nem érdeke az, hogy a saját állampolgárai zökkenőmentesebben és emberhez méltóbban utazhassanak, léphessék át az országhatárt. Ez is olyan projektum, aminek a megvalósulását végig fogjuk verni, ha akarják a koalíciós partnereink, ha nem akarják, mert bizony ez az európaiság, ez Vajdaság fejlesztése, és – ellentétben egy bizonyos párttal, amelyik csak a szólamok szintjén foglalkozik Európával, és ellentétben egy regionális tartományi párttal, amelyik kizárólag a szólamok szintjén hajlandó Vajdaság fejlesztésével foglalkozni –, a VMSZ meg fogja valósítani ezeket a projektumokat a polgárok érdekében, és nem csak a vajdasági magyarság érdekében. Ugyanilyen projektum a tartományi Statútum elfogadása, és ugyanilyen projektum az új nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása. Amennyiben ez utóbbi kettőt elfogadja a parlament, akkor egyedülálló helyzetben leszünk a kárpát-medencei magyarság körében, ami a perszonális autonómiát illeti, és ami a területi tartományi autonómiát illeti. Ez nem véletlen, ez annak köszönhető, hogy a VMSZ volt annyira állhatatos az elmúlt tizennégy évben, és van olyan politikai befolyása, hogy ezeket a célkitűzéseket meg tudja valósítani. Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam, hogy ezeket az eredményeket, ezeket ki kell tudnunk közösen kommunikálnunk a magyarok és a nem magyarok irányába is, ugyanis elengedhetetlen, hogy a nem magyarok irányába is nyisson a Vajdasági Magyar Szövetség, és ez is folyamatban van, erről nem beszélt még senki itt ma. Ahhoz viszont, hogy ezt ki tudjuk kommunikálni, ahhoz Hölgyeim és Uraim, a sarkunkra kell állni az önkormányzatokban, nem szabad megengednünk azt, hogy a koalíciós partnereink megpróbáljanak bennünket ellehetetleníteni, nem szabad megengednünk azt, hogy a koalíciós partnereink megpróbáljanak bennünket lesöpörni, a sarokba szorítani, és hasonló ún. európai módszerekkel tönkretenni a VMSZ tevékenységét. Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy álljunk a sarkunkra, ne engedjünk ezek-

ÚJ ESÉLY

PÁSZTOR BÁLINT

19

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE nek a félreállítási kísérleteknek, hanem mutassuk meg azt, hogy a VMSZ egy újszerű, energikus párt, amelyik a koalíciós partnereivel közösen, de nem a vajdasági magyarság kárára irányítja az önkormányzatokat, vesz részt a tartományi és a köztársasági hatalomban. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a vajdasági magyarság számára fontos projektumokat sikerre vigyük, akár a koalíciós partnerek segítségével, akár nélkülük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Kovács Elvira

KOVÁCS ELVIRA

20

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Közgyűlés! Engedjék meg, hogy személyes legyek. Személyesen éreztem a szerb parlamentben, hogy mit jelent kisebbségben lenni. Ugyanis én különböző kategóriákban kisebbségnek számítok, elsősorban persze a kisebbségi frakció tagjaként, a Vajdasági Magyar Szövetség tagjaként, a magyarságot képviselem, másrészt én voltam a legfiatalabb köztársasági képviselő – amihez köszönöm a bizalmat –, harmadrészt viszont nő vagyok. Hát ennél rosszabb nem lehet a helyzet. Ünnep itt ez a mai, mégis sajnos volt néhány negatív megjegyzés, illetve egymás ellen induló megjegyzés, ez a realitás. Mégis arra szeretnék megkérni mindenkit, gondoljunk csak arra, hogy csak közreműködésre van szükségünk, hiszen itt mindannyian ugyanazt az egy célt szolgáljuk. Ez pedig a magyarság, a kisebbség, a délvidékiek, a vajdaságiak képviselete. Elnök úr fölszólalására emlékeztetnék, hogy sajnos még mindig gondunk van a személyes kapcsolatok kialakításában, és az emberek megtalálásában. Viszont ez a legfontosabb feladataink közé tartozik.Ugyanúgy, mint az emberek felé irányuló kommunikáció kialakítása. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának nevében mi fiatalok,

2008. november 25.

ÚJ ESÉLY kiszámoltuk, hogy kb. 1200 fiatal tagunk van, felajánljuk tudásunkat, energiánkat, rugalmasságunkat, alkalmazkodó-képességünket a projektalapú politizálásban. A tervünk, hogy továbbra is egyre több és több képzésen vegyünk részt, ahogy hallottuk Elnök úr fölszólalásában is, hogy a tudás az, amire alapozunk. Tehát tervünk, hogy képzéseken vegyünk részt, illetve nyelvtanfolyamokon, mert tudjuk, hogy egy olyan társadalomban élünk, s csak akkor tudunk megmaradni, ha a saját anyanyelvünk illetve a környezetnyelv mellett legalább még egy idegen nyelvet is ismerünk. Elnök úr elnöki beszámolójában is kitért a Női Fórum megalakítására. Én erről csak röviden szeretnék beszélni. A VMSZ tagságának ma már szinte 40%-át képezik a nők, és én köszönöm szépen mindegyik hölgynek, aki megjelent a munkacsoport alakuló ülésén, amely valahol augusztus-szeptemberben volt, és örömmel szeretném értesíteni őket, hogy hamarosan kapnak egy levelet, ahol szándéknyilatkozatot is kapnak arról, hogy tagjai szeretnének-e lenni a Női Fórumnak, amely elsősorban nyilván szociális kérdésekkel szeretne foglalkozni, a gyermekvállalás ösztönzésével, mert tudjuk, hogy megmaradásunk egyik alapfeltétele, hogy fiataljainkat gyermekvállalásra ösztönözzük, illetve a nők munkahelyi esélyegyenlőségével, valamint a nagycsaládosoknak járó kedvezmányekkel illetve a fogyatékkal élők életkörülményeinek a jobbításával. Még csak azt szeretném mondani, hogy az emberek felé való nyitás és a közreműködés a legfontosabb, hogy mindannyian, fiatalok, idősebbek, régi arcok, új arcok, ugyanazt a célt szolgáljuk. Végezetül még egyszer arra szeretnék hangsúlyt fektetni, hogy mi itt mindannyian lelkünkön viseljük a magyarság sorsát, és közösen dolgozunk a 250-290 ezer magyar jobb és szebb jövőjéért, mindannyiunkért, a mi szebb jövőnkért. Köszönöm.

ÚJ ESÉLY

A VMSZ XII. KÖZGYŰLÉSE

Pásztor István elnöki záróbeszéde Tisztelt Közgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A vitákban többször utaltak a fölszólalók az én magányosságomra. Szeretném a félreértéseket eloszlatni. Nem az egyedüllétről beszéltem a szó fizikai értelmében, remélem, ez mindenkinek világos volt. Különben sem vagyok egy félős ember, egyedül sem szoktam félni. Én arról beszéltem, hogy az elmúlt évben, az elmúlt másfél évben gyakran elfogyott a levegő körülöttem, és úgy gondolom, hogy ez érthető. Szeretnék visszanyúlni az egyik gondolathoz, amit az elmúlt másfél év értékelése kapcsán mondtam, amikor arról beszéltem, hogy a múlttal való szembenézés az bátorságot föltételez, és azt mondtam, hogy az igazság kimondása bátorságot föltételez, és az elhallgatása is bátorságot föltételez. Ma ebben a teremben sokan voltak, akiknek volt bátorságuk szembenézni önmagukkal és mindannyiunkkal, és kimondani az igazságot, de sokan voltak olyanok is, akiknek több bátorságuk volt ahhoz, hogy elhallgassák azt. De én ezt a történetet a magam részéről lezártnak tekintem. Nem a múltat, nem azokat a dolgokat, amikből építkezünk, azokból továbbra is építkezni fogunk. De engem nem érdekel, hogy a listával kapcsolatban ki mit mondott, nem érdekel, hogy a plakáttal kapcsolatban ki mit mondott, nem érdekel, hogy az autonómiakoncepcióval kapcsolatban ki mit mondott, nem érdekel, hogy a Tadić szabadkai kampányrendezvényére ki miért ment el, nem érdekel, hogy a különböző demokrata párti rendezvényeken ki miért jelent meg. Nem érdekel! Mától új idő van. Én úgy gondolom, hogy egy sikeres küzgyűlés áll mögöttünk. Tartalmas, nyitott, jókedélyű, jókedvű 5 órát töltöttünk együtt. Egészen biztos vagyok abban, hogy ilyen tapasztalatokkal, ilyen benyomásokkal hagyják el a közgyűlés küldöttei Temerint. Szeretnék köszönetet mondani még egyszer a temerinieknek, szeretnék

köszönetet mondani a támogatásért, segítségért, és ez nem csak a VMSZ szervezetének szól, hanem arra kérném Elnök urat, hogy az önkormányzat vezetésének is adja át a köszönetünket, ez alatt a közgyűlés köszönetét értem, én ezt a magam részéről telefonon fogom megtenni. Úgy gondolom, hogy kellően jó környezetet biztosítottak ennek a közgyűlésnek megtartásához. A döntés, ami megszületett az előző napirendi pont kapcsán az valamit megnyit, egy olyan folyamatot, amit közösen fogunk tanulni, és tanulva közösen fogunk megpróbálni megvalósítani. Senkinek közülünk ezzel kapcsolatban nincsen receptje. Senki ezt még nem tapasztalta, senki közülünk ezt még nem csinálta. Szegmenseiben csináltuk, de egészében véve még nem csináltuk, de mindig arra törekedtünk, hogy hatékonyak legyünk, hogy célratörően politizáljunk. Tehát ennek a fajta politizálásnak megvannak azok az elemei, bennünk vannak azok a készségek, amikre építeni lehet majd. És közösen építkezve egészen biztos vagyok abban, hogy sikeresen vesszük majd ezt a kihívást. Tisztelt Közgyűlés! A dolgok mostani állása szerint kb. két év múlva fogunk újra találkozni, hogy ilyen munkajellegű közgyűlésen vitassuk meg, hogy hova jutottunk. Azok a döntések, amiket ma hoztunk, egyrészről a mögöttünk levő idő értékelése és annak lezárása, másrészről a soron következő feladatokra vonatkozó elképzelések megfogalmazása kellő útmutatóként szolgál erre a két évre. Két év múlva, amikor találkozunk, arról fogunk beszélni, hogy abból, amit itt Temerinben eldöntöttünk, mit sikerült megvalósítani. Arról fogunk beszélni, hogy ezzel a hatékonyságot célzó politizálással hová jutottunk el. Biztos vagyok benne, hogy két év múlva, hogy azon a közgyűlésen – még nem tudjuk, hol lesz – ugyanolyan jó érzéssel fogunk megjelenni, ugyanolyan jó érzéssel fogunk vitázni, véleményt mondani, igazságot kimondani vagy igazságot

elhallgatni, mert lesznek eredmények mögötte, mögöttünk. Jövő júniusban a VMSZ 15. születésnapját ünneplő ünnepi közgyűlésre fogunk összejönni, ahol nem munkajellegű tartalmak fogják a közgyűlés napirendjét jelenteni, hanem az elmúlt 15 évre való visszatekintés, egészen biztos, hogy sok vendég társaságában, egészen biztos, hogy eminens vendégek társaságában fogjuk megünnepelni a Vajdasági Magyar Szövetség 15. születésnapját. Pár nap múlva meg fogjuk szervezni az önkormányzati vezetők konzultációs összejövetelének a következő fordulóját, ahol a ma elfogadott döntések alapján megfogalmazzuk, melyik önkormányzatnak milyen feladatai lesznek, milyen feladatokat szán önmagának a négy éves célkitűzésen belül a 2009-es évre. S innentől kezdve elkezdjük pörgetni azt, amit itt most döntés formájában megfogalmaztunk, és közösen elfogadtunk. Mindenkinek lesz feladat. Azt hiszem, hogy nagyon sokan fogunk közösen dolgozni, jó hangulatban, és ennek a reményében szeretném ezennel bezárni a mai közgyűlést. Köszönöm szépen.

ÚJ ESÉLY

21

ÚJ ESÉLY

ÚJ ESÉLY

KICSIKNEK–NAGYOKNAK

KICSIKNEK–NAGYOKNAK

KICSIKNEK

Móra Ferenc

Hunyadi kardja Kamuti Ferenc volt akkor Magyarország legerősebb embere. Derék, jó vitéz, becsületes magyar, Esztergom város kapitánya. Neki szánta a kardot Privoda, el is vitte hozzá. – Vitéz nagyuram, elhoztam neked Gyulafehérvárról Hunyadi kardját. Nem illet az mást most nagy Magyarországon, egyedül csak téged. Tudom, nem sokallasz érte száz aranyat meg egy csótáros paripát meg a hozzá való ékes vitézi gúnyát. Kamuti kezébe vette Hunyadi kardját, forgatta, nézegette, amíg ki nem buggyant a könnye. – Jaj, mire jutottál, szegény Magyarország! – sóhajtott keserű szívvel, s indult kifelé a fegyveres teremből. De Privoda ijedten állotta útját. – Ohó, vitéz uram, hát az én jutalmam hol van? – Az ám, majd elfelejtettem! – mordult rá haragosan Kamuti, s bekiáltott az őrszobára: – Hé, hajdúk, ugorjatok csak ide! Négy szál legény tisztelegve várta a parancsolatot. – Szaggassátok le a vitézi gúnyát erről a semmiháziról – mutatott rá a reszkető Privodára –, mert nem illet az ilyen gonosztevőt. Öltöztessétek darócba, aztán kergessétek ki a várból! Ő maga pedig kiment a bástyafokra, amely a Duna fölött meredezik, megcsókolta Hunyadi kardját, megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve a karján, belehajította a Dunába. – Sohase lesz többet emberi kéz, amelyik méltó volna Hunyadi János kardját forgatni. Hunyadi kardja azóta lent fekszik a Duna fenekén. De mikor a magyart bántják, mindig megmozdul, mintha rég elporlott gazdáját keresné, s olyankor hány a Duna haragos hullámokat.

SÜSSÜNK–FŐZZÜNK!

ADVENTI OMLÓS

ADVENTI VAJAS KEKSZ

Hozzávalók: 1 citrom, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor, 30 dkg liszt, 1 tojás, 3 dkg mandula, 1 tojássárgája, 1 ek. tej, a nyújtáshoz: liszt, folpack Elkészítés: A forró vízzel lemosott citrom feléről a héjat vékonyan lereszeljük. Robotgép gyúrópálcájával a feldarabolt vajat, a cukrot, a lisztet, a tojást meg a reszelt citromhéjat összedolgozzuk. Kézzel sima tésztává gyúrjuk, majd folpackba csomagolva 30 percre hűtőbe tesszük. A mandulát forró vízbe szórjuk, felforraljuk, és hideg vízzel leöblítjük. A héjból kinyomott szemeket hosszában félbevágjuk. Lisztezett deszkán a tésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk. Csillagokat, szíveket, holdakat, stb. formákat vágunk ki belőle. Két, sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetjük, a tejjel elkevert tojássárgával megkenjük és 1-1 fél mandulával díszítjük. 200 fokra előmelegített sütőben, tepsinként kb. 10 perc alatt megsütjük. Közben a tésztamaradékot összegyúrjuk, kinyújtjuk és kiszúrjuk. Végül a linzereket rácson kihűtjük.

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 20 dkg cukor, 1 közepes tojás, 1 zacskó vaníliás cukor, 50 dkg liszt, kb. 3/4 dl sűrű tejföl, fél teáskanál sütőpor, 1 tojássárgája, 3 evőkanál tej, a díszítéshez: tetszés szerint mogyoró, dióbél, kandírozott cseresznye és natúr (nem sós) pisztácia Elkészítés: A vajat krémesre kikeverjük, majd beledolgozzuk a cukrot és a vaníliás cukrot. Beleütjük a tojást, hozzáadjuk a tejfölt, végül belegyúrjuk a sütőporral elvegyített lisztet. Lisztezett deszkán a tésztát késfoknyi vastagra kinyújtjuk. Kb. 3 cm átmérőjű kiszúrókkal összesen 90 különböző formát szaggatunk belőle. A kekszet három, sütőpapírral kibélelt tepsiben elosztjuk. Tetejüket a tejjel elkevert tojássárgájával megkenjük, majd dióval, mogyoróval, kandírozott cseresznyével és pisztáciával ízlés szerint, minél tarkábbra díszítjük. Előmelegített sütőben 175 fokon tepsinként 7-8 perc alatt világosra sütjük. Miután kihűlt, jól záródó fémdobozba rakjuk.

22

2008. november 25.

Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Kicsiknek: Látod, mennyire jó tévéműsort követhetünk; Nagyoknak: A kárókatonák még nem jöttek vissza. A helyes megfejtést beküldők közül könyvcsomagot kap: Szántai Károly, Zentai út 17., 23320 Csóka; Risztity Kis Katalin, Krajiska 45., 24430 Ada; Dudás István, Szabadkai út 8/a., 24210 Bajmok

NAGYOKNAK

A gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata alatt régi idők óta mutogatnak egy nagy márványkő koporsót. Oldalaiba törököket kergető magyar vitézek vannak vésve, tetején páncélos, sisakos dalia kőből kifaragva. A koporsó rég elfeketedett, márványa összevissza repedezett, a szobornak kezelába törve, mégis térdet kell ezek előtt a törött, kopott kődarabok előtt hajtani minden magyar embernek. Mert ez a koporsó Hunyadi János koporsója, ez a kőből faragott levente Hunyadi János képmása, a törökverő hősé, Mátyás király apjáé. Valamikor több volt ezen a síremléken a drágakő, mint a márvány, de biz az mind elkallódott a régi zavaros világban. Amit a török meghagyott, elvitte a tatár, amit a tatár ott felejtett, elhordta a német. Levakarták még a kacskaringósra faragott, nagy, furcsa betűk aranyozását is. Nem maradt ott egyéb egy hosszú, kétélű acélpengénél, amely a szobor lábához volt támasztva. Az nem kellett senkinek, mert nem volt rajta semmi ékesség. Meg nehéz is volt, hogy két kézzel alig lehetett megemelni. Az volt Hunyadi kardja. Egyszer aztán ennek is akadt gazdája. Valami gyülevész csapat fosztogatta ki a várost. A vezérük valami Privoda nevű kapitány volt. Ez a Privoda volt az, aki fölkapta a halott hősnek annyi csatában diadalmas fegyverét. – Minek lesz az neked, Privoda? – incselkedtek vele a cimborái. – Elhúzza az azt a káposztatorzsából faragott karodat. – Ne tanítsátok ti Privodát – vigyorgott a kapitány –, megér ez nekem egy szakajtó aranyat. Annyit bizonyosan nem sajnál érte Kamuti Ferenc uram.

A Körkép melléklete • Felelős kiadó: Vajdasági Magyar Szövetség, 24000 Szabadka / Subotica, Ago Mamužić u. 11/I. Főszerkesztő: Lovas Ildikó • Arculat, grafikai szerkesztő: Lackó Lénárd (e-mail: [email protected]) Fotók: Molnár Péter • Szövegbevitel: Molnár Rédler Sylvia • Nyomtatja: Rotografika Kft. • Megjelenik havonta.

ÚJ ESÉLY

23