Égi Béke a Földön közösség lapja
Advent tehát egy óriási felhívás és lehetõség arra, hogy ébredjetek rá, mire teremtett benneteket az Isten. (H 1/94)
2012.november 25 .
Kérdés-felelet Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 2001.08.26. Kérdés: János keresztsége a Mennybõl való, vagy emberektõl? Isten Újszövetségi evangéliuma örök e? Válasz: Testvérek itt tudni kell a következõt. Az ismeret, amit be akarunk fogadni – lényegében két forrásból áll össze. Az evangéliumok Jézusa és a józan ész! A józan ész szintén két ismertetõ jegyet hordoz: az evangéliumok Jézusával alátámasztható és van három olyan logikai törvény, amit a józan észnek tudomásul kell vennie. Ez a három pedig, 1.: az azonosság elve, vagyis minden azonos önmagával. 2.: Az ellentmondás elve, ugyanaz a dolog nem lehet valami és annak az ellenkezõje is. 3.: Az elégséges okság elve, miszerint mindennek megvan a maga elégséges oka. Ezt felhasználva említem a következõt. Amióta ember él a Földön, három olyan eseményt ismer a történelem, amelyik nem vihetõ át egy másik területre. Az elsõ: az Isten az embert saját képére teremtette. Ezt az ember elrontotta. Ezt tudomásul kell vennünk. Ez nem vihetõ át másra. Miért? Isten Mózesnek adott egy olyan kõtáblát, amibe bele volt vésve a természet törvénye. Az Isten által megteremtett természet törvénye. Egyszerû hasonlattal: van egy rádiónk, de elrontottuk, nem tudunk vele mit csinálni. Van egy új lehetõség – megtaláltam ennek a rádiónak a javítási módját, hogy jó legyen. Ezt a javítást is elrontottuk, erre jött a harmadik: maga a rádió feltalálója-készítõje jelenik meg. – Ennek az egyszerû hasonlatnak alapján megjelent az Isten, az ember teremtõje, Õ jelent meg Jézusban. Valóságos emberként hogyan nézett ki? Úgy, ahogy Jézus megmutatta. Ez a történelemnek olyan ténye – amit nem lehet áthidalni. A kérdés pedig : János keresztsége Istentõl vagy embertõl van-e? János keresztsége amíg nem jött el Jézus, addig volt Istentõl. Utána nem volt rá szükség. Megjelent Jézus. Tudjuk, hogy Õbeléje – az Õ Lelkébe kell bemerítkeznünk, az Õ életébe, Õt kell elfogadnunk mint Utat – akkor mondhatjuk: ez az Istentõl van! Nem mondhatom, hogy én János keresztségébe megmerítkezem, de nem fogadom el Jézust, mint Utat: nem ártok, megbocsátok, segítek. János keresztsége idõszakos volt. Az Evangélium örök! ’Ég és Föld elmúlik de az Én igéim el nem múlnak!’ Tehát tudomásul kell vennünk, hogy Jézus elõtti korban történt dolgokból csak azokat lehet átmenteni a jövõre, amik az evangéliumok Jézusával szinkronban vannak. Ilyenek pl. a próféták. Azok sok butaságot mondtak ugyan, sõt gonoszságot, mert gyilkolni küldték Isten népét – de mondtak csodálatos dolgokat! Mondtak gyémántokat! Jézus életét úgy elmondják, hogy köntösére sorsot vetnek. Elmondják, hogy csontot nem törnek benne. Úgy viszik, mint a bárányt megölni… Ezek nagyon szent és igaz dol2
gok. Az már, hogy az Õ sebeibe gyógyulunk meg – akkor igaz, ha arra döbbenek rá, hogy engem ennyire szeret az Isten! Akkor én egy utolsó semmi ember vagyok, ha nem szeretem Õt vissza. Milyen ember vagyok én, ha akár hányszor szembe köpöm, letörli és újra megölel!? Az Õ szeretetén nekem föl kell gyulladni! – A múlt vasárnapi evangéliumban mondja Jézus: „tüzet hozni jöttem a Földre – és mi mást akarok, mint hogy meggyulladjon!” – Gyújtani csak az tud, aki maga is ég! Megette a csuda azt az embert, aki kín-keservvel akarja Jézust képviselni… Ezért merem mondani, hogy a különbözõ hivatalos egyházakban a Nap már lement, csak a sugarai még fent vannak egy kicsit. – Akinek az Isten Lelke fontos és meggyullad, az át tudja menteni a tüzet – de csak ugyanazt a tüzet, nem más tüzet! Ugyanazt a tüzet, amit Jézus hozott a Földre, hogy meggyulladjon… Az elsõ kérdésre tehát nekem az a válaszom testvérek, hogy János keresztsége Istentõl volt egy darabig, Jézus megjelenése után Jézusnak a keresztsége volt a mi számunka olyan, ami nem szabadna, hogy kiirtódjék. Ez nem az a keresztség, ahogyan Õ a Jordánban megkeresztelkedett Jánosnál, hanem az a keresztség, ami annak jár – aki elfogadja Jézust Útnak – Igazságnak – Életnek. A különféle vallások nem így fogadják el. A szertartásoknak a lelke elveszett, a tartalma elveszett. Amikor a kisbabát leöntik az Atya – Fiú – Szentlélek nevében és mondják: most már nem pogány. Az eszemet használva ezt nem fogadhatom el; ha van két kisgyermek, meghalnak, az egyik meg lett keresztelve, a másik nem. A Jó Isten ránéz arra, akit leöntöttek a keresztvízzel: gyere édes fiam, borulj a tüdõmre, hiszen leöntötték a fejed – igaz fogalmad sem volt arról, mi történt veled… A másik gyermeket pedig akit nem öntöttek le, kiutasítja: tünés innen, te pogány vagy! Ezt józan ésszel nem lehet elfogadni. Hatalmi
szinten próbálják még ezt tartani… Jézus, mikor odament Jánoshoz és megkeresztelkedett – nem azért részesült ebben amiért a többi. Jézus nem akart a sorból kilógni. Testvérek az egyházat kívülrõl soha senki nem tudja renoválni! Azt csak belülrõl lehet. Ezt tudta Jézus is - az emberi természet méltóságát! Így tudta összeszedni a tanítványait, hogy nem lógott ki a sorból. Miután megkeresztelkedett János küldi a tanítványait Jézus után… Jézus elfogadásával lehet valaki az Istené. Szerk. Budainé Marika
ÉGI ÉDESANYÁNK, A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2012. október 25 “Drága Gyermekek, Ma a szándékaim szerinti imádságra hívlak benneteket. Újítsátok meg a böjtölést és az imádkozást, mert a Sátán bölcs és számos szívet csal bûnbe és a kárhozatba. Kicsinyeim, az életszentségre hívlak benneteket és arra hogy a kegyelemben éljetek. Imádjátok Fiamat, hogy Õ betöltsön Békéjével és Szeretetével, amely után vágyakoztok. Köszönöm, hogy elfogadjátok meghívásom.” 10/2012
Kedves Olvasó! A csongrádi kisközösségben, ahol az evangéliumot tanuljuk, imádkozunk (körima, Pb. ima, kötött ima, nyelveken ima) és azt bontogatjuk közösen, hogyan hozzuk még inkább szinkronba életünket Jézus tanításával. „Itt vagyok végre jó Uram” kezdetû énekkel nyitjuk meg az összejövetelünket. A körima alkalmával érintett meg egy gondolat, amit ott akkor elmondtam és itt is szeretném ezt megtenni. Ebben a kisközösségben azt a légkört éreztem, ami Feri bácsi pesti lakásán délutánonként létre jött. Talán nagyképûnek tûnnek ezek a szavak tõlem, de tényleg az a légkör ami ott volt, itt is megjelent. A felvett hangzó anyagokból átsütött az az izzás, ami a Szentlélek jelenlétének jele. Itt Csongrádon is megtörténik ez, itt is megjelenik Isten Szentlelke és meggyújt minket. Világosság gyúl elmékben az ige megértésével és öröm, béke jár át minket az Õ jelenlétének következtében. Azt gondolom, hogy nem egyedi jelenség ami Feri bácsi lakásán megtörtént mikor összejöttek a testvérek Jézust tanulni. Minden közösségben megtörténik ugyanaz a gyújtás ami ott megtörtént. A Hang szellemisége köré gyûlt kisközösségek viszik tovább Isten Szentlelkének tüzét, tanítását. Az odaadott szívekben, lelkekben tûz gyúl. A Szentlélek gyújtani akar és gyújt is, ott ahol erre nyitott szíveket talál. Az „áldásoddal megyünk innen el” dal éneklésével zárjuk találkozásunkat és már várjuk a következõ pénteki napot mikor újra találkozunk egymással, Jézussal és Isten Szentlelkével, hogy tovább égjünk e munkában. Deák Zoltán
Tíz évvel ezelõtt jelent meg újságunkban az alábbi összeállítás. A bennük megfogalmazott gondolatok, hálálkodások ma is elmondhatóak. Olvassuk el ismét ezeket a szép elmélkedéseket és várjuk az eljövetelt.
Ádventi vasárnapi gondolatok 2002.dec.01. Ádvent elsõ vasárnapja. Mk.13,33-37: „Vigyázzatok tehát, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idõ.” Drága Istenem! 3
Bármelyik órában, percben véget érhet földi pályafutásom, és ez azzal jár, hogy meg kell állnom Elõtted. Köszönöm, hogy ezzel a példabeszéddel ráirányítottad a figyelmemet arra, hogy mindig készen legyek erre a találkozásra. Köszönöm, hogy ez a tanításod is formálásra készteti az életem. Nem is tudom igazán felfogni mennyire lényegbevágóak ezek a szavaid. A Te Országod kész, melybe mindenkit, így engem is hívsz. Teljesen nyitott vagy felém, és nekem is így kell viselkednem. Drága Istenem! Hûséges és okos tanítványod szeretnék lenni, nehogy váratlanul érjen az utolsó óra: munkában találjon, a Te szereteted szerinti élet kibontásában. Segíts nekem, hogy minden körülményben meglássam az eszközt, amely Hozzád közelebb visz. Életem minden perce ajándék, amelyben úgy szeretnék éber lenni, hogy mindig Téged szolgállak. Úgy szeretnék virrasztani, hogy határozottan tegyem az Általad tanított gondolkodás és életalakítást. Úgy szeretnék vigyázni Rád, hogy kérve bölcsességedet nagyon figyelek a mulandó értékek és a megélhetés gondjaiban lévõ kísértésekre. Szentlelked legyen velem most és az evilági utolsó percemben is. Amen. Szabóné Mártika
2002.dec.08. Ádvent második vasárnapja. Mk.1,1-8: „Így prédikált: „ Utánam jön, aki erõsebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját.” Drága Mennyei Atyám! Szeretném Neked megköszönni a Te Szent Fiadat, akit közénk küldtél. Hála és dicséret érte Neked. Ó Atyám miért is nem ismerte fel még az e-világ a „jelet”, amelyet adtál a Fiad eljövetele elõtt? Elküldted követedet, aki tudom Tõled jött. Tiszta volt az élete és úgy élt, hogy élete példa érték számunkra. Bemutatta, hogyan kell Jézus elé járulnunk, szegényen, szerényen, egyszerûen, hogy az érték számunkra a „lelki tisztaság” legyen. Ó, mennyei Atyám köszönöm, hogy megtanítasz általa, hogy a mi Drága Jézusunk keresztségére felkészüljünk. Ami nem más, mint a Szentlélekkel való keresztség. Drága Atyám taníts minket a pusztába menni és kiáltani, hogy „Jézus az Úr a mennyben és a földön!” ahogy tette a Te elõszavad Keresztelõ János. Édes Atyám tudom a lelkünk a legnagyobb puszta, még szeretetlenek vagyunk. Segíts Atyám, hogy szeretetlenségbõl elkövetett bûneinket számba vegyük és elõtted kitudjuk mondani „szívbõl”!!! Atyám vétkeztünk, bocsásd meg bûneinket, hogy megtanuljuk az alázatot melyre Ker. János tanított, Uram arra sem vagyok méltó, hogy szolgád legyek. Uram én mégis szívesen Rólad szólok a Te jóságodról, tiszta szeretetedrõl. Szeretném, hogy segíts nekem a bûnbánat keresztségét elnyerni, hogy méltó helyed el tudd foglalni a lelkem mélyén. Jöjj tüzeddel, Szentlelked tüzével és újíts meg!! Ó, mennyei Atyám, hogy édesebb legyen a Neved számunkra és a bûn minden csíráját megöljük magunkban. Bûnbánatra hívtál Ker. János által is, hogy a tisztán hallás és tisztán látás által, csak a Te hangod halljuk és Téged lássunk mindenben, mindenkiben. Amen Vanilia
2002.dec.15. Ádvent harmadik vasárnapja. Jn.1,1-5: „Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.” Istenem! Nekem a Karácsony a legszebb az ünnepek között! Mert jó dolog ajándékot kapni, mert jó dolog szeretve lenni. Mert jó már kora õsszel izgatott örömmel egy csodaünnepre rágondolni. Mert jó a jóra várakozni is! És nagyon jó ajándékot adni, és nagyon jó szeretni másokat! És jó a jóra rákészülni is! Mi az az ajándék, ami miatt számomra ez a legszebb ünnep? 4
Istenem! Te Magad vagy az! Te, Aki nekünk adtad a világ létezõ legnagyobb ajándékát: Magadat – Fiadban. Újra és újra repes a szívem, ha erre gondolok. És kisgyermekként élem át a CSODÁT a fenyõillatú, csillagszórós éjszakán. Milyen végtelen a Te szereteted! És milyen végtelen a Te tanításod! Miközben szépen elõkészülve az ünnepre (tiszta, feldíszített lakás, finom karácsonyi ételek, becsomagolt ajándékok a fa alá lopva – varázsolva) ünneplõ ruhában állunk a karácsonyfa körül és énekelni kezdjük a „Mennybõl az angyal”-t, arra kell gondolnunk, hogy a Te Szent Fiad azon az igazán Szent éjszakán egy istálló jászlában feküdt. És akkor elszorul a szívünk. És ha akarjuk, ha nem – látnunk kell a lényeget. És akkor már semmi sem olyan fontos, amire pedig olyan szépen elõkészültünk. Csak Te vagy Uram! Mert a Te Ajándékodhoz semmi sem mérhetõ, és a Te Ajándékod mellett másnak nincs már igazán jelentõsége. És akkor meg kell néznünk, hogy mi mit adtunk-adunk, milyen ajándékot tettünk-teszünk Neked a fa alá, hogyan készülünk az Igazi Karácsonyra. Mert, hogy jóval az ünnep elõtt elkezdjük a készülõdést a nagy napra várva, a lelkünkben is el kell kezdenünk készülni, hogy illõ módon ünnepelhessünk meg Szent Fiad eljövetelét. Hogyan is kell erre készülnünk? Át kell gondolnunk saját élettörténetünket és számba kell vennünk a Tõled kapott ajándékokat: Megteremettél bennünket! Szerettél bennünket – és mi ellene mondtunk a Szeretetnek. Nem hagytál el bennünket, de hagytál elmenni Tõled. Mi kiléptünk a Fénybõl, mert balga módon azt hittük, másképp is lehet - másképp kell boldognak lennünk. A sötétségbe, a reménytelenségbe kerültünk. Megteremtetted értünk a Földet – lehetõségül, hogy szembesüljünk önmagunk rájöjjünk, hol van az igazi helyünk – otthonunk. Nem boldogultunk. – Akkor prófétáid által üzentél, hogy szeretsz minket, hogy velünk vagy, hogy Veled lehetünk, tanítottál bennünket, útmutatást adtál, hogy hogyan szabadulhatunk a magunk választotta pokolból. De sok tanításodat félreértelmeztük, hangyatudatunkra formáltuk. S mert sokszor nem hallottuk vagy nem értettük szavad, a sötétség tovább uralkodott felettünk és félelem lakta szívünket. Bálványokat emeltünk hát, hogy megvédjenek bennünket. Kitõl is? – Valójában önmagunktól! Látván rettegésünket, elesettségünket, elveszettségünket újra üzentél prófétáidon keresztül: elküldöd közénk a Messiást. Ezt végre megértük. Reménysugár költözött a szívünkbe, elveszett hitünk újra feléledt. Várakoztunk, vártuk a Szabadítót. S bár hosszúnak tûnt a várakozás, erõt adott a hit. - Aztán a Fény eljött a sötétbe, mert úgy szerettél bennünket, hogy Egyszülött Fiadat adtad értünk! A Fény eljött és „a sötétség azt nem tartóztatta fel”, mert ahol fény van, ott nem lehet többé sötétség. Végre megláthattuk ebben a Fényben az Igazságot; hogy kik vagyunk, Kihez tartozunk, az Utat, hogy merre kell mennünk. Lelkünk dermedtsége felengedett, félelmeink eltûntek, Élet költözött belénk. Ez az élet Jézus, a mi legnagyobb örömünk, a Te Karácsonyi Ajándékod Istenem! Jó dolog ajándékot kapni, s a Te ajándékodat senki és semmi nem múlhatja felül, de Te tanítottál bennünket a legszebben, hogy az az igazi öröm, ha magunk is adhatunk. Hogyan készülünk hát mi Szent Karácsonyra? Úgy, hogy nem felejtünk. Nem felejtjük el – bár már régen megbántuk, - tékozló fiúként való bolyongásainkat. Advent idején újra felidézzük azt az idõszakot, amikor önzésünk miatt magányban, kétségbeesésben, kiúttalanságban, bódultságban éltünk. Nem felejtjük, hogy bár mi elhagytunk Téged, Te felénk nyújtottad kezed, hogy reményt ébresztettél bennünk ígéreteddel, hogy a várakozás öröme költözött a szívünkbe. Nem feleltjük, hogy ígéreted beteljesedéseként – végtelen irgalmad, szereteted ajándékaként az Ige testté lett és eljött közénk Jézus. Mi a Te ajándékodat szívünkbe helyezzük. 5
De mit tehetünk mi – a megajándékozottak – viszonzásul a fa alá Neked a Kegyelemért, Szeretetért, Életért? köszönet, szeretet, élet! Istenem! Kimondhatatlan hálánk, örömünk a Te végtelen kegyelmedért! Istenem! Mi úgy akarunk visszaszeretni téged embertársainkban, ahogy Te szerettél – szeretsz bennünket Jézusban! Istenem! Te nekünk adtad az Életet. Mi Neked akarjuk adni, amit Tõled kaptunk – az életünket! Ezt tesszük a fa alá. Fogadd el tõlünk, Uram! Amen Eszesné Oncs Ágnes
2002.dec.22 Ádvent negyedik vasárnap. Lk.1,26-38: „Mária erre így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Dicsõítelek Uram, hogy kétezer évvel ezelõtt elküldted Galileának egyik városába, Názáretbe Gábriel angyalodat egy szûzhöz, kinek neve: Mária. Köszönjük Uram, hogy Õt választottad, aki tökéletesen szent Édesanyja lett Fiának. Az angyal köszöntötte Máriát: „Örvendezzél, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” Máriát megzavarta ez a magasztos köszöntés. Az angyal így folytatta: ”Mária ne félj! Kegyelmet kaptál és találtál Istennél.” Mária elgondolkodott azon, amit hallott az angyaltól: ”Hogyan válik ez valóra, hiszen férfit nem ismerek?” Mária megértette, hogy Õ lesz Jézusnak, a Magasságbeli Fiának anyja. Mária szíve – lelkének minden erejével mondta ki a választ: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen Nekem a te igéd szerint.” Köszönjük Neked Mária, drága égi Édesanyánk, hogy nekünk adtad egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust. Amen. Juhos Évike
Evangéliumi Jézus Jézus imádkozni tanít Lukács 11.1. Történt, hogy amikor egy helyen imádkozott, amint befejezte, így szólt hozzá az egyik tanítványa: Uram, taníts (meg) minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait, Jézus tanítványai kérésére imádkozni tanítja õket, örökérvényû mondatait Lukács evangéliumának 11. fejezet 2. versszakától a 4. versszakáig olvashatjuk. Jézus arra tanítja a tanítványait, arra tanít bennünket, hogy amikor imádkozunk, mit kérjünk az Istentõl. A tanított ima elsõ kéréstartalma: „Erre ezt mondta nekik: amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg (megszentelt legyen) a Te neved, jöjjön el a Te királyságod „.Legyen megszentelt Isten neve elõttünk, azaz tudnunk kell, hogy egy jó van csak az Isten, csak szeretni tud. Mi emberek választhatunk a jó és a rossz között, Isten nem választ, Õ mindig jó, jót cselekszik. A második kéréstartalom Lukácsnál nem jelenik meg, Máté evangéliumában igen: „legyen meg a Te akaratod. Mint az égben, a földön is.” Isten mindig jót akar, mindig jót cselekszik, a földön sem lehet ez másként, nekünk is jót kell akarnunk, jót kell cselekednünk. A harmadik kéréstartalom: ”a mi kenyerünket, a léthez valót, add meg nekünk naponként (minden nap)”. 6
Mindennapi táplálékunkat kérjük ebben az igerészben. Amikor ezt kérjük, tisztában vagyunk azzal, hogy ha Isten Országát keressük, minden más megadatik nekünk az élethez, étel, ital, ruházkodás… Igaz nem mannaként hullik az ölünkbe, teremtettségünknél fogva tudunk fizikai és szellemi munkát végezni, amibõl tisztességesen tudunk élni. Nagyon-nagyon régen elegendõ volt az embernek halászni, vadászni, gyûjtögetni, ma már a Földünk nem tud ennyi embert eltartani, meg kell termelni az élelmiszereket, a megvásárláshoz szükséges pénzért dolgozunk. Már Jézus idejében is állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkoztak az emberek. Régen a természet által közvetlenül, ma munkalehetõségeken keresztül biztosítja Istenünk a mindennapi kenyerünket. A negyedik kérésnél bûneink bocsánatát kérjük: „és engedd el (bocsásd meg) a bûneinket (vétkeinket)”. Istenünk megbocsát nekünk, mert Õ a SZERETET, ahogy a tékozló fiúnak megbocsátott az apja úgy mi is bocsánatot nyerünk. A tékozló fiú apja elé állt, és bocsánatot kért tõle, nekünk is Jézus elé kell állnunk és bocsánatot kell kérnünk, hogy bocsánatot kapjunk. Nap, mint nap meg kell tisztítani a lelkünket a szeretetlenségektõl. Ezen kérés teljesülésének feltétele az ötödik kérés: „mert mi magunk is megbocsátunk (elengedjük) mindenkinek, aki nekünk tartozik (adósunknak)”. A hatodik kérésnél arra kérjük az Istent, hogy adjon nekünk erõt a keskeny úton maradáshoz: ”és nehogy belevígy bennünket (a) megpróbáltatásba (kísértésbe)”. A hetedik kérésnél az õsellenségtõl, életünket érõ rossz hatásoktól való szabadulásunkat kérjük: „hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól.”. Végiggondolva a tanított ima kéréseit, komoly feladatot adnak nekünk ahhoz, hogy szent legyen elõttünk az Isten neve, és élni tudjuk a tanítását, akaratát. Meg kell ismernünk és meg kell szeretnünk a Teremtõnket. Örömforrás kell, hogy legyen az a szeretet, amivel szeret bennünket, így tudjuk befogadni, így tudjuk odaadni az életünket. Meg kell dolgoznunk a betevõnkért, nem várhatjuk ölbe tett kézzel az ellátásunkat. Ha vétünk a szeretet ellen, elnézést kell kérnünk, meg kell bocsátanunk minden embertársunknak, hogy tisztuljon a lelkünk. Erõsnek kell lennünk, hogy miden negatív külsõ hatás ellenére jók tudjunk maradni, az Istené tudjunk maradni midig! Kecskeméti Sándor
7
Versek Adventi hajnal
Minden advent
Alföldön, fákon zúzmara, adventi hajnal zápora, ezüst mezõk, ezüst világ... Szobánkban csend és béke van, karácsonyt vár a kisfiam.
Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem. Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden advent alkalom: gyõzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene - s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is! Ürögdi Ferenc
Ezüst mezõk, ezüst világ, ti visszatérõ szent csodák, ó, szép adventi hajnalok! Lelkemben halkan zengenek rég elfelejtett énekek. Ó, szép adventi hajnalok, Istent dicsérõ angyalok, bús tájon, íme, zeng a szó: az éjszakának vége már, megtartó Krisztus erre jár... Bús tájon íme zeng a szó: Istennel élni volna jó az ég alatt, a föld felett, s üdén, miként a kisfiam, Jézusra várni boldogan. Az ég alatt, a föld felett pusztítva jár a gyûlölet... Adventi hajnal zápora e csendes téli reggelen nyugodj meg fájó lelkemen. Adventi hajnal zápora, új boldog élet mámora ó, hullj reám, ó, hullj reám! Hozzátok el a nagy csodát ezüst mezõk, ezüst világ! Sándor Ernõ (Hozsannázó napok, III/661)
8
„A jézusi lelkület és a keresztény életforma a XXI. sz. elején.” Elmélkedés a hitrõl! Lk.17,5-10 A hit a túlvilág valóságának elfogadása. Az ember két létsíkba ágyazottan van teremtve: a láthatóba és a láthatatlanba. A láthatókat felfogja érzékeivel, a láthatatlanokat hitével. Az ember nem egyszerûen létbe van híva, hanem feladatra van teremtve. Az a feladata, hogy amiként állandóan fejleszti érzékeit a láthatók egyre jobb felfogására és megragadására, úgy szintén állandóan fejlessze hitét a láthatatlanok egyre jobb megragadására. Az ember feladata nem szimmetrikus, hanem aszimmetrikus. A láthatatlanok rejtettsége azt a nyilvánvaló kísértést tartalmazza az ember számára, hogy aránytalanul többet foglalkozzon a láthatókkal. Ámde, ha láthatatlanok megragadására való képessége: a hite, fogyatékos lesz, akkor nem tudja valóságosnak elfogadni a láthatatlanok létezését és nagyon kevéssé fogja az befolyásolni az életét. Így értjük meg az apostolok sóhajtva kiáltását: Növeld bennünk a hitet! Tovább folytatva az apostolok sóhajtását, vagy inkább az apostolok nyomán a mi sóhajtásunkat: Uram, növeld bennünk a hitet, mert különben beleragadunk a sárba. Növeld a hitünket, amely bizonyossággá érleli bennünk a Te Országod valóságát. Adj nekünk olyan hitet, amely nemcsak egyenrangú létezõnek ismeri el a láthatók mellett a láthatatlanokat, hanem fontosságban és jelentõségben messze fölibe helyezi. Adj nekünk olyan élõ hitet, amely értelmünket, akaratunkat, szívünket, sõt közösségi megélésünket is egybe fogja és így Téged az ember teljes keresztmetszetével képes megragadni és átölelni. Kérünk, növeld olyan teljessé hitünket, aminek teljességével Téged már nemcsak megragadunk és átölelünk, hanem életünkben meg is jelenítünk és így saját életünkben mások számára a láthatatlanokat láthatókká tesszük. Néhány kérdés: Élõ, eleven a hitem? Kiterjed életem egész keresztmetszetére? Hitben való életem már természetes, vagy még csak erõltetve csiholható elõ? Hitem miatt már valóság és bizonyosság számomra a nem látható világ létezése? Hitem csak a láthatatlanok létezésének tudomásulvételéig jutott el, vagy már birtokbavételéig is? Mások felfigyeltek-e már a bennem láthatatlanok megtapasztalására? Az fog szeretni aki hisz. A hit: élet egy magasabb létsíkon. Ezt három szempontból is tekinthetjük. Elõbb ennek a létsíknak a tudomásulvételét nézzük, az ebben való bizonyosságot. Ez a hit statikus oldala. Majd e bizonyosság birtokában járni kezdünk ezen a magasabb létsíkon, élni kezdünk itt. Ez a hit dinamikus oldala. Ám ez nem más mint éppen a szeretet. Tehát a hit dinamikus kibontakozása a szeretetben történik. Végül a harmadik szempont: a hitünkkel megragadott és szeretetünkkel álladóan valósított Élet folyamán kialakul bennünk a bizalom és a remény. Remény, hogy nem hiábavaló az Utunk, hogy van célba jutás akkor is, ha a cél most még ködbe burkolódzik elölünk. És bizalom abban, hogy az Út végén Valaki vár és ez a Valaki nemcsak nekünk drukkol, hanem, mivel végtelenül szeret is, ezért minden segítséget megad annak, aki hitével belekapaszkodik. Ebben az összefüggésben a hit bizakodó reménnyé válik és hajtó motorja lesz ennek a kibontakozó szeretet életnek. Hitem, a belõle kiáradó reményem és szeretetem lesz az a csatorna, amelyen keresztül le tudom hívni a szabadságomat tiszteletben tartó Isten mindent adó erejét. Így értjük meg ezt a különösnek ható mondatot az eperfa tengerbe ugrásáról és ott gyökeret verésérõl: az eperfa ott is életképesnek bizonyul, ahol szokványos emberi tapasztalatunk azt nem tartja életképesnek. Hite erejében ott is hatékony lehet az ember, ahol egyébként nem látszik túl sok esély. Élõ hitünkkel felszabadítjuk az Isten mindent adását és olyan mederbe terelhetjük, ahol elõttünk csodásnak számító dolgokra is képes, de mindenképpen ennek a hit szerinti életnek a hatékonysága érdekében. Ha eleven hitünkkel Istenbe kapaszkodunk, akkor egyszerre a láthatatlanok olyan sûrített energiával kezdenek áradni, hogy ennek az erõnek engedelmeskednek a láthatók. A hívõk elõl elhárulnak az akadályok és ezáltal a láthatók szférájában is megjelenik a szeretet. Méghozzá hosszú távú szeretet. Mert rövid távon a nem hívõk is szeretnek, de õk könnyen eltéríthetõk, hiszen a szeretet rövid távon ritkán kifizetõdõ. 9
Aki hisz, annak lesz ereje hosszú távon szeretni. Annak lesz ereje minden eltérítési kísérlet ellenére szeretni. Néhány kérdés: Szeretetem még csak a láthatókra irányul, vagy már hitbõl forrásozó? Megvizsgáltam már hitem három összetevõjét: bizonyosságot, a szeretést, és a bizakodást? Hitem milyen hosszú távra képesít a szeretetre? Bizakodó reményem mennyire tesz eltéríthetetlenné? Félelmeim, megijesztéseim idején tud-e az Úrba kapaszkodni reményem? Tudom-e az Urat célomnak is, de segítõ társamnak is tekinteni? Hitemmel le tudom-e hívni az Isten mindent adását? Inkább csodák érdekében hívnám le, vagy a láthatatlanok láthatóvá tétele miatt? Mlecsenkov Angel
Kedves Testvérek! November hónapra Szent Cecíliát szeretném hozzátok közel hozni, aki az én szívemhez is oly közel áll! Évekkel ezelõtt megragadott az a bátorság, mellyel minden, de igazán minden szenvedést elvállalt Jézusért. Az a néhány mondat pedig, mely megmaradt Tõle, visszhangra talált bennem.
Szent Cecília (szûz, vértanú) +Róma, 250 körül Ünnepe: november 22. Hitének jeleként állandóan a szívén viselte az Evangéliumot. Szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják Valerianushoz, s e tervet Cecília az akkori szokások szerint nem változtathatta meg. Abban reménykedett, hogy kiszemelt võlegénye tiszteletben tartja majd Krisztus iránti szerelmét. Barátai eltemetése után hamarosan Cecília is bíróság elõtt állt. A gyenge szûz a per folyamán olyan bátorságot tanúsított, és olyan meggyõzõdéssel védte a hitét, hogy a hallgatóságból százan megtértek Krisztushoz, akik meg is keresztelkedtek. A prefektus megmakacsolta magát a hitetlenségben. Annyit azonban engedélyezett, hogy ne azonnal, hanem három nap múlva végezzék ki Cecíliát. Amikor a hóhér karddal akarta megölni, három csapással sem tudta lefejezni Cecíliát. Három kardcsapással megsebesítve hagyta ott áldozatát, aki barátai karjai közt halt meg. Még utolsó perceiben is megnyert lelkeket a hitnek. Cecília a középkor vége felé lépett be a Tizennégy Segítõ Szent csoportjába, s egy egészen ártatlan fordítási hiba következtében – mely szerint az esküvõjén õ maga játszott az orgonán -, lett a szent zene védõszentje. Cecília legendája olyan nagyszerû mondatokat is idéz, amelyek a mai emberre is hatással vannak. Amikor a prefektus felelõsségre vonta, így tett hitvallást: „Én nem halok meg, hanem csak elváltozom. Port adok az arany fejében. Ha nektek valaki aranypénzt kínálna cserében ugyanolyan súlyú rézpénzért, vajon nem kapnátok-e az alkalmon, és nem mondanátok-e el rokonaitoknak is, hogy õk is részesei lehessenek egy ilyen nagyszerû cserének? Jézus Krisztus, a mi Istenünk, ilyet ad nekünk; amit neki ad az ember, azt Õ kimondhatatlanul értékesebbre cseréli.” Amikor újra meg újra felszólították, hogy tagadja meg a hitét, bátran így felelt: „Ti kínpadra vonjátok a gonosztevõket, hogy vallomásra bírjátok õket, tõlünk pedig épp az ellenkezõjét 10
követelitek: meg kellene tagadnunk azt, amik vagyunk, és akkor kegyelmet adnátok. Nagyon szívesen hallanátok ajkunkról a hazugságot – csakhogy meghalni az igazságért a legszebb gyõzelem!” Nyíriné Kiss Mónika
Gondolatok a jézusi közösségekrõl. O., A közénk jött Jézus. Immár több mint kétezer évvel ezelõtt a világtörténelemben megvalósult egy esemény, amelyik elhozta közénk a Szeretet Szentháromságának emberi megjelenítését. Közösségbõl jött közénk, hogy közösséget alkothasson velünk, az emberrel. Életével minta és forma etikai példát adott arról, hogy hogyan valósulhat meg az emberiség életében a Szentháromság közösségi lenyomata. Erre tette fel az életét, egészen a kereszthaláláig. 1.,A saját közössége: Jézus kiválasztott, meghívott maga mellé 12 fiatal embert azzal a szándékkal, hogy tanítványokat neveljen belõlük. Létrehozta azt a szociológiai alakulatot amelyik képes leképezni az Isten Országának földi megvalósulását. A család modell mellett. Mai nyelven megfogalmazva, megalakította a maga jézusi kisközösségét. Akiket a legszûkebb barátainak tartva tanított, a Szentháromság tartalmából hozott szeretetre. Ez volt az elsõ jézus közösség, ezekre a tanítványira bízta rá élete mûvét. Ezt erõsítette meg a pünkösdi esemény a Lélek ereje. Az Isten Lelkétõl megerõsített kisközösség indult el egészen az életet odaadásig megvalósítani a küldetését. „De amikor leszáll rátok a Szentlélek, erõ tölt el benneteket és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában , sõt egészen a föld végsõ határáig. 2., Az õskereszténység jézusi közössége: A legkorábbi iratok, mind arról tesznek tanúságot, hogy a jézusi közösségek tagjai szoros emberi kapcsolatban álltak egymással. Nagyon fegyelmezett életet éltek, közösségen belül egyénileg és a közösségek egymás között is. Ennek igen szép példáját mutatja a II. század körül írt Didakhé, magyarul: A Tizenkét apostol tanítása címû írás. Ami 16 rövid fejezetben írja le a közösségek életére vonatkozó szabályokat. Érdemes a mai közösségeknek is tanulmányozni, sok hasznos tanácsot lehet belõle megtudni. Pl. egy rövid idézet: „Miután pedig beteltetek, így adjatok hálát: Szent Atyánk, hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a tudásért és hitért és hallhatatlanságodért, melyet kinyilatkoztattál nekünk, a Te szolgád, Jézus által! Dicsõség néked mindörökké! /D.X.1-2/ Késõbb a kereszténység üldözése korában a jézusi közösségbe tartozás élet halál kérdése volt. Példaként egyet közülük: Szent Kelemen pápa vértanúsága: „A Péter apostol tanítását követõ Kelemen a római egyház harmadik elöljárója volt, , s erkölcseiben oly kiváló volt, hogy mind a zsidó, mind a görögök és az egész keresztény nép tetszését megnyerte. /1.1/ A keresztények még inkább szerették õt azért, mert az egyes vidékek szegényeinek nevét jegyzékbe vette, így tartotta magánál, akiket a keresztség szentségével megvilágosított, s nem szûnt meg segíteni, ha általános szükségben voltak. Naponta intette a gazdagokat és kevésbé gazdagokat, nehogy a megkereszteltek a zsidók vagy a görögök ételadományaira szoruljanak, s a keresztségben megszentelt tiszta életet bemocskolják a görögök adományaival.” /3,1-3/ A katakombákban megélt jézusi közösségek mind mártír közösségek voltak. Jellemzõ volt ezekre a közösségekre a katekumenátusi gyakorlat. Csak az lehetett a jézusi közösség legbelsõbb körének tagja, aki megvalósította azt a küldetést, ami õt hívatottá tette. Mit jelentett ez? Tanítványból, tanítóvá kellett válni, hogy méltó legyen a jézusi közösség tagjává lenni. Ezt a gyakorlatot sajnos a mai jézusi keresztény közösségi élet nem teszi következetesen kritériummá! Érdemes elolvasni az Ókeresztény sorozat: Vértanú akták és szenvedéstörténetek kötetét. 3., A középkori történelmi jézusi közösségek: A történelem során a különbözõ közösségek mindegyike valamely karizmatikus személy köré és hatására alakultak ki. Nagyon sok ilyen közösség jött létre és még több tûnt el a történelem süllyesztõjébe. Számos mozgalom elindítójává lett a Krisztus tanítására támaszkodva az Egyház és a társadalom megváltoztatására való törekvés. Közös ezekben a kezdeményezésekben, hogy kezükbe veszik az Evangéliumot s abban, mint leglényegesebb, s koruk valóságától leginkább különbözõ vonást a szegénység követelményét fedezik fel. Észreveszik a hatalom idegenkedését Krisztus tanításától. Felragyog elõttük az Apostolok Cselekedeteiben leírt keresztény közösségek vonzó példája. A kereszténység elterjedésének idejére jellemzõ lendülettel sokan ismét Krisztus felé fordítják életüket. Laikus közösségekbe tömörülnek és elszántan fognak hozzá az Evangélium újonnan felfedezett eszméinek meg11
valósításához a maguk életében. Ezek a mozgalmak nemcsak az Egyháznak hányták a szemére bûneit, hanem ugyanilyen éles társadalom kritikát is gyakoroltak. Ezért üldözésük az egyházi és világi hatalom együttmûködésével folyt. Vezetõiket börtönbe zárták, máglyára küldték. Ennek a forrongó kornak az egyik legkiemelkedõbb alakja Assisi Ferenc. Az általa létrehívott közösség volt egyike annak a jézusinak mondható közösségnek, akik a kicsiség, szegénység és kiszolgáltatottság eszményének megvalósítására tették fel az életüket. Õ volt egy szent, a virágzó középkorból. Szent Ferenc az Isten Országa történelmének egyik korszakos egyénisége. 4., Az újkori történelem jézusi közösségei. Az újkor jézusi közösségei is egy - egy karizmatikus személy köré alakultak ki, legtöbbször valamilyen szerzetes közösségként. Ezek a közösségek céljaikra és az ebbõl fakadó életükre vonatkozóan különbözõk. Vannak közösségek, akik az oktatásra teszik a létezésük lényegét, ilyen pl. a piarista szerzetes közössége. A piarista szerzetesrend alapítója Kalazanci Szt. József, akinek szándéka szerint a szegény és elhagyatott gyerekeknek olyan mûveltséget akart továbbítani, amely az egész életet át akarja hatni, és alakítani Ezek iskolákat tartanak fent és színvonalas oktatást végeznek. Diákjaik az egyéb tudományokban magasan az átlag felett voltak. Meg kell jegyezni, hogy ez ma már nem egészen van így. De a kezdeti cél azt szolgálta, hogy magasan képzett diákokat bocsássanak ki az életbe. Pl. sok matematikai diák olimpiát nyert diákokkal büszkélkedhetnek. Vannak szerzetes közösségek, akik a szociális gondok megoldására teszik a hangsúlyt az életükben. Ilyen pl. a Teréz anya által létrehívott szerzetes közösség. Ma már szinte nincs a világnak olyan tája, ahol ne lennének jelen a szegények és a nyomorultak megsegítésére. Így Magyar országon is jelen vannak. Vannak a különbözõ lelkiségi úgynevezett karizmatikus laikus, ill. ökumenikus közösségek, akik az emberi lélekkel és annak ápolásával foglalkoznak. Ilyen pl. a Fokoláre Mozgalom. Magáról a mozgalomról, vagy más néven a közösségrõl így tudhatunk: A Fokoláre Mozgalom egy kis „nép”, mely világszerte elterjedt különbözõ népek és kultúrák között. A legkülönbözõbb foglalkozású és társadalmi rétegben élõk között. 1943- ban Chlara Lubich és elsõ társnõi újra felfedezték az evangéliumot és elkezdték együtt megvalósítani. Legfõbb céljuknak az egység és az egyetemesség megvalósítását tûzték ki. A közösség alappontjai: Egy kimondottan közösségi lelkiségrõl van szó. Nem csak azért, mert többen élik együtt, hanem fõleg azért, mert arra épül, hogy minden testvér, minden felebarát út Isten felé. Az élet minden területén az egységre törekszik és válaszol a lelkiek iránt tapasztalható egyre nagyobb szomjúságra. Egy ökumenikus szerzetes közösség a Taizéi közösség. Alapítója Roger –Schutz. Elsõdleges célja a felekezetek közötti megbékélés. Az alapítónak fiatalon meggyõzõdésévé vált, hogy a protestantizmusnak is helyre kell állítania az imádság egyes formáit. A közösség nem kíván mozgalmat szervezni, de a találkozókon résztvevõ fiatalokat buzdítják a ”bizalom zarándokútja” folytatására. Szerveznek imaórákat szerte a világon. 2001-ben Budapesten. Roger testvért 2005- ben meggyilkolása elõtt egy r.k. német Alois Löser jelölt ki. Gyilkosa egy román nõ volt. 5. Napjaink hazai jézusi közösségei. Napjainkban a hazai rendszerváltást követõen megnyílt a lehetõsége annak, hogy az egyházi intézményekben meginduljon egyfajta megújulás. Megnyíltak azok az anyagi lehetõségek, amelyekkel az egyházközségek élni tudnak. Pusztán csak az a kérdés, hogy mennyire érvényesül ebben a barátkozási lehetõségen túl a jézusi szándék. Minden közösségnek szüksége van arra, hogy a minden napi nehéz napok, hónapok után legyen egy – két alkalma a lazításra, barátkozásra. Pl. A Hang tábor befejezõ estére, vagy a BNT. záró estéjére. Csupán csak az a kérdés, hogy errõl van e szó a Jézust követõ közösségek életében. Egy interjú kapcsán a riporter megkérdezte Gyurka bácsit, hogy a Bokor valóban vértanúképzõk társasága? Erre egyértelmûen igennel válaszolt. Sokan megbotránkoztak ezen a vallomáson. Nekünk, akik azt valljuk magunkról, hogy jézusi közösség akarunk lenni, nem lehet más a magatartásunk és a sorsunk mint Jézusé volt. Kitartani ahhoz a meggyõzõdésünkhöz és hitünkhöz, hogy akkor vagyunk jézusi közösség, ha megalkuvás nélkül követjük az Isten nekünk szánt akaratát. Ezért az elszántságért kapott Gyurka bácsi elõször halálos ítéletet, majd életfogytiglani börtönt. Ezért lett a Feri bácsi az egyház kitaszítottja. Tudnotok kell, hogy a mai egyházi hierarchia megkülönböztet jó és rossz közösségeket. Jónak tartja azokat, akik elfogadják az õ irányításukat. Rossznak tartják azokat, akik nem hódolnak be az õ szándékuknak. Csak jelzem, hogy ezek vagyunk mi. Ez viszont számunkra nagy felelõsséget ró ki. Miben? Abban, hogy még inkább legyünk hûségesek a jézusi tartalmakhoz, minden kísértés ellenére. Nem törekszünk egy másik felekezet megalakítására, de kitartunk a Jézustól tanult elveink mellett. Úgy gondolom és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ma Magyarországon nincs más ilyen közösség. Természetesen ha lenne tudnék róla. Így hát nézzünk körül a magunk háza táján! 12
Mit és hogyan képvisel a Bokor ill. a Hang jézusi közösség? Mivel zsinatban /újra gondolásban/ élünk, szükséges az egyes meghatározások újra gondolására. A Bokorban évente van ilyen találkozó, /KVT/ a közösségvezetõk találkozója, amikor átgondoljuk az elmúlt évünket. Azért, hogy mit kell változtatni, vagy miben kell még inkább megerõsödni. Továbbá megfogalmazzuk a jövõ évi feladatokat. Pl. Ilyen volt: Mit tegyünk, hogy Istennek tetszõ dolgokat vigyünk végbe? Kik is és hogyan vagyunk tehát? Kronológiai sorrendben, az elmúlt hatvan év alapján: A Bokor közösség. A BOKOR önmeghatározása: Mi a Bokor? Katolikus gyökerû, Jézus evangéliumára figyelõk, az Istennek tetszést közösségekben is keresõ emberek testvéri társasága, erkölcsi megújulási mozgalom. Mit képvisel a Bokor? Jézus evangéliumára figyelõk, az Istennek tetszést közösségekben is keresõ emberek, ami megvalósítható a Szeretet Istenbe vetett hit és eszköz erejében, elkötelezett tanítványokkal és közösségben. Mi a Bokor hármas eszménye? Az adás a szegényedés árán is A szolgálat, társadalmi kicsiség árán is. Az erõszak mentesség, béketeremtés, a kiszolgáltatottá levés, üldözöttség árán is. Mi a Bokor közösség? /Melyek egy Bokor közösség meghatározó jegyei?/ Olyan kisközösség, amelynek célja, hogy egyre inkább szeretetközösséggé formálódjék. A jézusi szeretet- törvény /azaz a hármas eszmény/ teljesítésével. A közösségi szeretet funkciók és szerepkörök gyakorlásával. A csoport társak helyeslésétõl, esetleg bírálatától segítve, a közös célok anyagi támogatásától sem elzárkózva élnek. A Bokor közösség az amelynek tagjai a Bokorhoz tartozónak vallják magukat. 5.Mi a Bokor elsõdleges küldetése? A Jézustól kapott Örömhír átadása mindenkinek a hármas eszmény alapján, amit a bokortagok életük végéig tanulnak és a gyakorlatban megélni törekszenek. Milyen apostoli küldetésû közösségi formákban gondolkodik a Bokor? Az összejáró, az együtt dolgozó, lakó közösségben és az életközösségben. /kommuna/ Hogyan akarja építeni a Bokor minden közösségi formában a szeretetközösséget? Az Isten kapcsolatot erõsítõ közös imádsággal. Az igazságot keresõ közös tanulással. Az életszentséget, a közös felelõsséget, a testvér – barátságot szolgáló együtt cselekvéssel. Mire törekszik a Bokor külsõ kapcsolataiban? A Bokor a külsõ kapcsolataiban nyitott a párbeszédre. Lehetõség szerint együttmûködésre törekszik elveinek feladása nélkül, az elfogadó közösségekkel, lelkiségi mozgalmakkal. A 2012 nyarán a Hangtábor alkalmával készítettem egy reprezentatív felmérést: A 45 résztvevõbõl 37-en tartoznak közösségbe. Közösséget 12-en vezetnek 27-en nem vezetnek közösséget. A résztvevõk átlag életkora: 58,3. év Ebbõl, korhatárokra lebontva a következõ, adatok lettek, amire feltétlen oda kell figyelnünk: 0 - 10 évesek 0 0% 11 – 20 évesek 3 7% 21 – 30 évesek 0 0% 31 – 40 évesek 3 7% 41 – 50 évesek 7 16% 51 – 60 évesek 14 31% 61 – 70 évesek 13 29% 71 – 80évesek 4 9% 81 - évesek 1 2% Összesen 45 100% A fentiek arra indítanak, hogy jövõ tavasszal a közösségvezetõknek feltétlenül találkozni kell három napra, hogy 13
megbeszélve, átimádkozva kirajzolódjon a jövõ képünk. Ennek megvalósulása érdekében nagy szükség van arra, hogy tisztán lássuk a következõket. Ezért kérlek testvéreim, hogy a megfelelõ elõkészítés érdekében küldjétek el 2012 dec. 16-ig e-mail címemre a következõ kérdésekre a válaszotokat: Hang közösség közösségvezetõje /képviselõje/ vagyok: Hány tagja van a közösségnek? A tagok életkora: Milyen idõpontokban találkozunk: /heti -kétheti, havi, alkalmak/ A tavaszi találkozóra ilyen mottóra gondolok: Mit kell tennünk, hogy a Hang közösség megújuljon, lélekben, életkorban, lélekszámban és az Isten Országa megvalósulását illetõen egyaránt? 2012.okt.30. Mlecsenkov Angel
Lelkigyakorlat ’belsõ szemmel látni’ A szentesi kisközösségünk november 10-én szombat délelõtt kilenctõl délután négy óráig lelkigyakorlatot tartott. Elhatároztuk, hogy két témában fogunk gondolkodni önmagunkról. Egyik a megkötözöttségeink, a másik a konfliktus helyzetek kezelése volt. Az elsõ témát Medgyesiné Gizike vezette fel, a Hang tanításából, Gyökössy Endre tanításából, pszichológiai elemek és saját élete példájából összeállítva anyagát. Majd körbeszélgetésben elmondta mindenki mind azt, amit e témával kapcsolatban jónak látott. Kérdéseket kaptunk és ezután csendben, elmélkedésében mindenki kibonthatta magából azt amit Isten Szentlelke szeretett volna benne felszínre hozni. A közösen elköltött ebéd után Budainé Marcsika vezette fel a konfliktus helyzetek kezelése témáját. Õ is a szépen felépített felvezetésében a Hang tanításából, az élet tapasztalataiból és egy saját példáját elmondva segítetett minket e téma átgondolásában. A körbeszélgetésbe itt is elmondtuk a gondolatainkat, majd kérdéseket kaptunk, hogy tovább gondoljuk az elhangzottakat. Ezután zenés, vezetett meditációt kaptunk. A nap végén Gizike összegzõ, záró gondolatait hallhattuk.
14
Hálás vagyok Istennek ezért az alkalomért. Elmélkedni, megállni, elcsendesedni, összegezni, Isten Szentlelkének fényével bele világítani életembe, mindig lelki haszonnal jár. Minden alkalommal közelebb kerülök a Teremtõmhöz, és ez nagy örömmel tölt el. Még inkább és még tisztábban látom önmagam és látom Õt is aki mindig szeret engem. Két rövidke elmélkedés született meg bennem. Ezeket szeretném megosztani veletek. 1. Megkötözöttséggel érkeztem, hogy azokat a Te szereteted erejével leoldjam magamról, hogy azok el ne borítsanak, hogy szabadon tudjak szeretni. Ezért feladatokban gondolkodom. Tégy engem Jézusom az égi béke hordozójává, megélõjévé, közvetítõjévé, apostolává. Olyan munkatársad szeretnék lenni, akiben örömöd leled. Aki a Te lelked vezetése, irányítása alatt áll. Lelkednek szabad bejárása legyen lelkemben. Csak Veled akarok megkötözve lenni. Veled és senki, semmi mással. Minden megkötözöttségem elválaszt Tõled, akadályt jelent mindkettõnknek a közös munkánkban. Istenem-Jézusom nagyon szeretlek és bízom benned. A Te erõdre támaszkodom, Isten ereje van bennem. Belsõ szememmel látlak, hitemmel ölellek. Te vagy a Megszabadító mindenki és az én számomra is. Te szabadítasz meg minket, vagy megkötözöttségeink rabszolgái maradunk. Te a szabadság Lelkét hoztad közénk, ezt mindenkinek felkínálod. Szabadon akarok élni, Benned, Veled együtt dolgozva, szeretni egy örökkévalóságon át. Drága Batárom! Örömmel töltenek el soraid. Megáldalak az istengyermekség lelkével. 2. Én is probléma erdõben járok mint te Jézusom mikor közöttünk voltál testben. Szándékom, hogy Hozzád hasonlóan oldjam meg a nehézségeket. Tanulom tanításod, figyelek Rád, hogy így még jobban tudjak Hozzád igazodni. Kérlek vezess Szentlelkeddel. Barátom! Sohasem hagylak el, benned élek, vezetlek. Járj az Én békémmel. Megáldalak. Amen. Deák Zoltán
Kifordított kesztyû (avagy: levéltöredék 2001-bõl) …Isten tudja, hogyan lehet „megboldogulni”! El is mondta. Meg is mutatta. Már nemigen hivatkozhatunk arra, hogy nem tudjuk a módját. Nehéz azonban meghallani Õt. Sok a zaj – háj engyuranc bodi lósön szisztöm vájtening szoftönör extradráj s a többiek – ami ömlik mindenhonnan, meg sok a fegyverropogás. Többnyire az igazság nevében. Pedig az igazság az, hogy az ellenséget inkább kéne szeretni, akárhogy is hadonászik, mert mástól nem fordulhat ki a kezébõl a pisztoly. Ha kiverem onnan, és jól hasba is rugdosom, keres még erõsebb fegyvert, s azzal jön agyabugyálni. A nem-háborúzásba könnyû belehalni. De hát, erre is ott a példa! Boldoggá válni meg nem is lehet másképp, csak sutba dobva a gyilkot, s idejében elcsípni a mérges gondolatot is. Amelyik ugyanis teret kap, az úgy szárba szökik s behálóz, hogy nem marad levegõ egy csepp sem. Nem mondom hajlamos is vagyok fulladozni. Amikor odapörkölök a férjemnek valami borzasztót, s netán rájövök mit is csináltam – szégyenkezem. De ha nem maradok benne sokáig a pörkölhetnékben meg a szégyenkezésben, akkor jobban tudok figyelni és jól lenni. A provokáló körülmények sorra jönnek! Ezekben olyan vagyok, mint a kifordított kesztyû. Az is rögtön rikít, ami addig nem látszott. Olyan vagyok amilyen, nem amilyennek gondolom vagy szeretem mutatni magam. Hogy egyre jófélébb legyen a bélés, ahhoz alaposan bele kell kapaszkodnom Isten ujjába, mint ahogy a totyogók csinálják. Tán csak akkor vagyok igazi, ha szeretek. Bárkit. Még az ellenségemet is. Érzelemmel kevésbé megy, de ha jót akarok neki?! Ha nem kívánok neki rosszabbat, mint magamnak?! Nem egyszerû! No de, hátha sikerül elõbb-utóbb! S akkor nem csinálok több háborút se kicsiben, se nagyban. Meg hát, ki is az én ellenségem? Nem ugyanabban a cipõben járunk mindannyian? Távolról nézve tán jogosnak tûnhet a bosszú, de ha meg merem nézni közelebbrõl a dolgot – nem az. Merem közelebbrõl nézni a másikat, és merek magamba nézni? Vagy félek attól, hogy meglátom a másik hasonlóságát, s meglátom magamat is olyannak, amilyen vagyok? Ha látnék a szívemmel is, akkor nem csördítenék többé a füle közé a „gaz támadónak”, mert másképp mutatná magát a világ és a világom. A szeretéstõl maga az élet változik meg bennem, s ezért kívül is. Amikor már nem akaródzik visszaütnöm, lehet, hogy fölkoncolnak. De már látszik a cél, s ezért nem a fölkoncolódás a leglényegesebb. Jézus végig csinálta! Azért szegeztük oda, mert kõbõl volt a szívünk. Hagyta! Mert nem tudott nem szeretni. Nem voltunk többre képesek – tudta. De azt is tudta, hogy mindig lesznek, akik megértik, s világítanak az életükkel. Csak bújunk 15
elõ a sötétbõl e kis mécsek vagy fáklyák melegét érezve… Ahogy mosogattam, mik eszembe nem jutottak?! Mit is gondolhatnék arról a valakirõl, aki jó messzirõl néz minket, kitalál ezt-azt, s végrehajtatja mással. Sõt, jól oda is sóz, ha valami nem tetszik neki. Ilyesmit is gondolhatnék Istenrõl, ha nem látnám Õt másnak. Úgy gondolom, hogy szeretetbõl csinált minket, mert a szeretet ad, teremt. Nem tud csak úgy magában ücsörögni. Jó helyre rakott minket, nem lehetett ott rossz dolgunk. Aztán elkapott bennünket a kalandvágy, a kíváncsiság, s a ki tudja még micsoda (olyan rég volt), így hátat fordítottunk neki. Erre aztán csak kellett egy olyan hely is, ahol egyedül lehetünk, ha már nem akartunk Vele lenni. Csinált nekünk egy ilyen helyet. Szabad hátat fordítani, szabad eljönni, szabad itt garázdálkodni, amíg bele nem sajdulunk a hiányába. És persze szabad visszamenni! (Mert nagyon tud fájni a hiánya.) Látja, hogy mit csinálunk, de nem sértõdik meg. Vár türelmesen. Segíteni is tud, ha hagyjuk. Kétezer éve fogta magát, deákruhát húzott, s megszületett embernek. Így már nem mondhatjuk, hogy Õ bezzeg csak videóról nézi az egészet. Idejött, és megmutatta, hogyan is lehet embernek lenni. Más „bûne” nem volt. Tudta, hogy föl fogjuk szögezni, mert nem volt elviselhetõ belenézni a tükörbe, amit az orrunk elé tartott. Annyira ütközött a „józan ésszel”, amit csinált: nem akart király lenni, nem akarta kihajítani a rómaiakat, szóba állt a vámosokkal, cédákkal, leprásokkal, samáriaiakkal… – csupa olyanokkal, akikkel pedig igazán nem illett szóba állni. Gyógyított még szombaton is. Azt mondta a komoly felnõtteknek, hogy olyanná kell válniuk – ha be akarnak menni az Országba – mint egy kisgyerek. Mondta és élte elénk a példát. Ezért aztán fel is került a fára, mint a legutolsó bûnözõ… Veregethetjük a saját vállunkat: Ezt jól megcsináltuk! De ettõl sem sértõdött meg. Vár bennünket. Többet adni nem lehetséges – mindent ideadott. Ezért – szerintem – haza is fogunk találni mindannyian! Hogy mit értek meg belõle? Tán attól függ, hogy mennyire merem beengedni, vagy mennyire vagyok bátor felfedezni, hogy velem van. Szeretetbõl teremtett, boldogságra! Mindjárt tudom, ha ki merem nyitni elõtte az ajtómat. Nem dörömböl, nem provokál, nem erõltet. Világít és vár. Ha akarom, segít és kísér, s visz a vállán, ha baj van. Sosem vagyok egyedül, ha Vele vagyok… Bozó Edit
A SZENTMISE IDÕPONTJA DECEMBER 16. Inárcs
Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Kecskeméti Sándor Téma: Karácsonyi ünnepség
A Hang-könyvek, Csütörtöki tanítások 4. megrendelhetõk: Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468 Újra kiadott Hang könyvek 1-20-ig Újra kiadott Csütörtöki tanítások 1,2,3, Kundra István 1026 BP. Törökvész lejtõ 18/a T: +36/30/324-0304
Idõpont:12h-15,30h
Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT
Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu
Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor, Mlecsenkov Angel, Nyíriné Kiss Mónika A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Klauzál Gábor u. 40. T: 06/30-692-9274 E-mail:
[email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kecskemétiné Kohlmann Eszter 6200 Kiskõrös Budai Nagy Antal u. 9. Tel.: +36/70/337-3274; 06/78/950-309
