II. Egyetemi Tehetségnap A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar
Kari TDK Konferencia Időpont: 2016. május 04. Helyszín: Kaposvári Egyetem – Új Tanügyi Épület
Programfüzet
A rendezvényt az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő a Hazai Tehetség Program keretében kiírt a „Hazai Tudományos Diákköri műhelyek támogatása” című NTP-HHTDK-15 számú pályázat keretében szervezzük.
1. szekció – Kész dolgozatok bemutatása Útü: 170
Ács Szilvia: Óvodáskorú gyermekek nyelv- és beszéd10:40 – 11:00
fejlődésének vizsgálata és összehasonlító elemzése Gyógypedagógia BA szak IV. évfolyam Konzulens: Dr. Kovácsné Nagy Ibolya, mesteroktató
Seller Gabriella: A Kaposvári Játékváros 11:00 – 11:20
Gyógypedagógia BA szak IV. évfolyam Konzulens: Kátainé Lusztig Ilona, tanársegéd
Tóth-Pajor Szabolcsné: Kisgyermekek zenei nevelésé11:20 – 11:40
nek gyakorlata az Óvodai Nevelés című szakfolyóirat 1990-2015 között megjelent cikkeinek tükrében Óvodapedagógus BA szak III. évfolyam Konzulens: Nagyné Árgány Brigitta, adjunktus
11:40 – 12:00
Elek Virág: A sárkány fogságában Sárkányok a népmesékben Tanító BA szak IV. évfolyam Konzulens: Dr. Gombos Péter, egyetemi docens
Ács Szilvia Gyógypedagógia BA szak IV. évfolyam Konzulens: Dr. Kovácsné Nagy Ibolya, mesteroktató
Óvodáskorú gyermekek nyelv- és beszédfejlődésének vizsgálata és összehasonlító elemzése
A nyelvi fejlettség alakulásának ismerete, fejlődésének figyelemmel kísérése a logopédia szakterületén számos tudományos munka középpontjában áll. Kutatásomban 32 nagycsoportos óvodás gyermekek beszéd- és nyelvi fejlettségét vizsgáltam. Vizsgálataim célja a logopédiai szakellátásban részesülő beszédhibás és terápiában nem részesülő ép beszédű társaik nyelvi fejlettségének összehasonlító elemzése. Dolgozatomban bemutatom, hogy a vizsgált atipikus nyelvi fejlődésű gyermekek, mely területeken, milyen mértékű elmaradást mutatnak, valamint bemutatom, hogy a tipikus beszédfejlődésű gyermekek nyelvi fejlesztésére is indokolt nagyobb figyelmet fordítani. A passzív szókincset a Peabody Képes Szókincsteszt (PPVT) Dr. Csányi Yvonne által 2013-ban módosított - pilot vizsgálat- változatával mértem. Az aktív szókincs vizsgálatához - szintén pilot vizsgálatkéntChristiane Kiese és Peter- Michael Kozielski AWST 3-6 ( Aktiver Wortschatztest für drei- bis sechsjährige Kinder) egydimenziós szókincsvizsgáló tesztet alkalmaztam. A Nyelvfejlődési szűrővizsgálatot (PPL), valamint beszédprodukciójuk hosszának és fejlettségi szintjének megítélésére az MLU-szám [mean length utterance] mérését is elvégeztem. Diagramok, táblázatok szemléltetik a vizsgált területeken az egyéni és az összesített eredményeket. Nyomon követhető minden gyermek egyéni teljesítményének alakulása. Mindkét vizsgált csoportban nagy individuális különbségek tapasztalhatóak. Megmutatkoznak azok a területek, ahol nagyobb odafigyelés, tudatosabb fejlesztés szükséges a tipikus nyelvi fejlődésű gyermekek esetében is. Kisszámú vizsgálati mintám eredményei is megerősítik a logopédusok és óvodapedagógusok együttműködésének jelentőségét, hogy a gyermekek minél magasabb iskolakészültségi szinten kezdhessék meg iskolai tanulmányaikat. A logopédiai szűrővizsgálatok fontosságát, az alkalmazott eljárások körének bővítését, a KSH-tól kapott statisztikai adataim is alátámasztják.
Seller Gabriella Gyógypedagógia BA szak IV. évfolyam Konzulens: Kátainé Lusztig Ilona, tanársegéd
A Kaposvári Játékváros A pedagógusmesterség területén belül nagy hangsúlyt kell fektetni a szabadidő pedagógiára. A szabadidő hasznos eltöltésének megszervezése kiemelendő terület, mely során a gyermekek játszva tanulnak, művelődnek, anélkül, hogy ezt formális keretek között az iskolapadban tennék. Fontos a növendékek motiválása, hogy érdekes, színes és hasznos programon keresztül találják meg önmagukat. Kutatásomban saját módszeremet mutatom be, mely az egyetem keretei között mára nagyon sikeres és rendkívül közkedvelt a kaposvári módszertani központok intézményeinek növendékei között. Egyik évben elsajátítottam a rendezvényszervezés módszertanát. Itt megfelelő alapot kaptam ahhoz, hogy a tanultakat felhasználva megalkossam saját programomat: a Kaposvári Játékvárost. A célközönség, főként a kisiskolás korú különleges bánásmódot igénylő gyermekek köre, akik számára az esemény keretein belül valósághű várost hozunk létre. Itt a gyermekek különböző kreatív műhelyek segítségével lehetőséget kapnak arra, hogy bepillantást nyerjenek a felnőtt élet egyik fontos terültébe: a munka felelősségteljes világába. Nagy hangsúlyt fektettem a program megalkotásakor arra, hogy a résztvevők szórakozva, játékos keretek között gyűjtsenek tapasztalatot a különböző szakmákról. A program pedagógiai célja a kompetenciák fejlesztése: a kognitív, a perceptív, a motoros funkciók, továbbá az önállóságra, a kooperációra, az alkalmazkodásra nevelés. A játékváros a képességek megerősítése során elősegíti a mindennapi életbe, a társadalomba való gördülékenyebb beilleszkedést. A módszer kétpólusú: nemcsak a gyermekek kapnak lehetőséget arra, hogy tanuljanak a program keretein belül, hanem a gyógypedagógus hallgatóknak is módjuk van arra, hogy tanulmányaik kezdetén közvetlen kapcsolatba kerüljenek sajátos nevelési igényű gyerekekkel, illetve szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a leendő gyakorlati intézményekkel. Jövőbeni célom a program további tökéletesítése, funkcióinak bővítése, olyan program meghonosítása a Kaposvári Egyetemem berkein belül, amelyben minden résztvevő fejlesztheti tudását, kamatoztathatja megszerzett képességeit. Az eltelt három év igazolja, hogy jó úton haladok/haladunk afelé, hogy ez az egyszerűnek tűnő, ám korántsem hétköznapi rendezvény gyökeret eresszen hosszú-hosszú időre az egyetem és társintézményei között.
Tóth-Pajor Szabolcsné Óvodapedagógus BA szak III. évfolyam Konzulens: Nagyné Árgány Brigitta, adjunktus
Kisgyermekek zenei nevelésének gyakorlata az Óvodai Nevelés című szakfolyóirat 1990-2015 között megjelent cikkeinek tükrében Dolgozatom célja az Óvodai Nevelés folyóirat rendszerváltást követően megjelent zenei irányultságú cikkeinek feltérképezése, továbbá az írások elemzése által kép nyerése arról, hogy a képesítés megszerzése után – lévén az Óvodai Nevelés rendelkezik legnagyobb múlttal és olvasótáborral a témában fellelhető kiadványok körében - milyen információk érik el az óvodapedagógusokat. Mivel egy-egy lapszámon belül az óvodai munka több komponense is megjelenik, nehéz a dolga annak, aki adott tematika szerint kíván tájékozódni. Így a rendezés egyfelől segítséget nyújt a cikkek használhatóságának tekintetében. Ugyanakkor a lap az óvodapedagógia elméleti és gyakorlati szakembereinek találkozási felülete is, azáltal, hogy a cikkek jelentős részét gyakorló pedagógusok, míg a többit a szakma elméleti nagyjai adják. Tehát a hazai zenei nevelés történetének fonalára fűzve, árnyaltabb képet kaphatunk a zenei nevelés jelenlegi helyzetéről, és könnyebben juthatunk megoldásra, problémafelmerülése esetén. Szakmódszertani alapkutatásom bázisát tehát az Óvodai Nevelésben 1990 és 2015 között megjelent, a zenei neveléssel, illetve a hagyományőrzéssel kapcsolatos passzusai jelentették. Ezeket elsősorban kvantitatív módszerek segítségével feldolgozva, leíró statisztikai eljárásokkal elemeztem. Fontosnak tartottam, hogy a dolgozatom kiindulópontját adó kiadvány mibenlétével tisztában legyünk, ezért az első szakaszban kifejtettem annak főbb ismérveit, illetve az óvodai zenélés történelmi kontextusú áttekintése is a korrektebb jelenkori definíciót hivatott segíteni. A hagyományőrzéssel foglalkozó cikkek nagyobb mennyiséget képviseltek, mint a zenei nevelés összes egyéb területe, így az adatok kezelhetőségének érdekében külön egységként kezeltem. A szerzők szakmai identitását tekintve elmondható, hogy az évek során megjelent cikkeket összességében szemlélve hasonló arányban publikáltak az elméleti és gyakorlati szerzők is. Az óvónői cikkek többsége saját jó gyakorlat bemutatásáról szólt, amely leggyakrabban egy ünnepre való készülődést jelentett. Viszonylag kevés volt azonban a hangszeres zenélésről, vagy konkrét képességfejlesztési gyakorlatról szóló írás, kottaközléssel pedig csak elvétve találkoztam.
Elek Virág Tanító BA szak IV. évfolyam Konzulens: Dr. Gombos Péter, egyetemi docens
A sárkány fogságában Sárkányok a népmesékben
A mesékkel mikor is találkozhattam volna, mint kisgyermekkoromban. Nagyon szerettem őket, akár órákig is tudtam volna hallgatni egy-egy történetet, engedve szabadon szárnyalni fantáziámat, s továbbgondolni, vajon mi történhet majd kedvenc szereplőimmel. Mindenfajta mesét szerettem és szeretek a mai napig. Amíg olvasni nem tudtam, szüleim meséltek nekem, majd persze engem is utolértek különféle rajzfilmek, így kicsit háttérbe szorult a mesehallgatás. Később, amikor már olvasni is tudtam, a kötelező iskolai meséken kívül más meséket is elkezdtem olvasni az otthon lévő köteteimből. Eleinte volt, ami túl hosszúnak bizonyult számomra, így nem értem a végére, valamelyik még túl bonyolultnak, és inkább félbehagytam. Majd később, idővel rájöttem, hogy ezek a mesék (és itt most főként a népmesékre gondolok) fantasztikusak. A magyar néphagyományok, népkultúra, a folklór amúgy is nagyon közel áll a szívemhez, aktív művelője is vagyok. Véleményem szerint tanítóként ahhoz, hogy árasztani tudjuk a mesék szeretetét, kiválasszuk a megfelelőt, és át tudjuk adni tanítványainknak, előny lehet, ha némely népmesegyökérrel tisztában vagyunk. Míg sodródtam én is a rajzfilmek világával, egyre többször keltette fel a figyelmemet, ha valaki azt mondja nekem, hogy sárkány, egyből a nagy és félelmetes tüzet okádó jut az eszembe, aki a legmagasabb vártoronyban őrzi a szépséges királyleányt, s csak az ő testén keresztül lehet megmenteni, viszont találok olyan példát is, és nem kell messzire mennem, ahol a sárkány egy aranyos kis egyfejű, mint Süsü. Egy megszelídült, szerelmes szív, mint sárkány a Shrekben, és egy picike, szeleburdi, nagyravágyó, de segítőkész sárkányka, mint Mushu a Mulanban. Egy gyökeresen más tulajdonságokkal bíró karakter, mint amit általában megszokhattunk. Tulajdonképpen Mushu volt az, aki nekem is segített, ez a mesebeli figura adta meg nekem a kezdőlökést, ami miatt elindultam ezen az úton. Ha egy népmesében azzal a motívummal találkozunk, hogy a sárkány elrabol egy királylányt, ezen valószínűleg a történetet hallgató gyerekek sem akadnak fenn. Ahogy azt is természetesnek vesszük, ha a mesei sárkányt repülő, zöldes színű, szárnyas gyík-szörnyként ábrázolja valaki. Pedig, ha alaposabban megnézzük a magyar folklórt, különösen a meséket, kiderülhet, hogy talán egész más típusú szörnyetegtől féltek annak idején a mesehallgató felnőttek… Jogosan tehetjük föl például azt a kérdést, hogy mi célból rabolna egy gyíkszerű sárkány fiatal, szép lányt magának? Ha megnézzük a mi népmeséinket, érdekes kérdés, hogy vajon találunk-e olyan sárkányt, aki jó, aki segíti az embert, és nem akarja legyőzni. Ha találunk, akkor ez honnan eredhet? Melyik más nép meséiben találunk még ilyen sárkányt? Kijelenthetjük-e, hogy a sárkány a magyar népmesékben csakis a negatív szereplő lehet? Ezekre a kérdésekre is kerestem a választ kutatásaim során.
2. szekció – Kutatási terv Útü: 44 10:40 – 10:55
10:55 – 11:10
11:10 – 11:25
11:25 – 11:40
Révész Ronett: A hallgatók esélyegyenlőségének előmozdítása Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Gelencsérné Dr. Bakó Márta, adjunktus Kisztner Liliána: Kijelző vagy papírlap?A szövegértési folyamat digitális és papír alapú szövegek olvasásakor Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Dr. Laczkó Mária, egyetemi docens Pápai Réka: Új típusú alkalmazások a logopédiai terápiákban Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Szili Katalin, tanársegéd Végső Sára: „Storyline” módszer alkalmazása a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásában Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Szili Katalin, tanársegéd
11:40 – 11:55 Zsoldos Ágnes: Táplálási/táplálkozási zavarok Down-szindróma esetén (Sz. Máté étkezési szokásainak fejlesztése) Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens 11:55 – 12:10 Mérges Noémi Kata: Nyelvi fejlettség vizsgálata, összehasonlító elemzése tipikus beszédfejlődésű és hallássérült tanulók esetén Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Dr. Kovácsné Nagy Ibolya, mesteroktató 12:10 – 12:25
12:25 – 12:40
Török Bettina: Art brut a gyógypedagógiában – Művészet és kölcsönhatás „felsőfokon” Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens Varga Tünde: Előítélet az iskolákban a fogyatékosokkal szemben – Esélyegyenlőség és Integrált Oktatás Magyarországon Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
12:40 – 12:55 Süveggyártó Tiborné: Diktálás vagy digitálás? – Hogyan hatnak az informatikai eszközök a gyermekek írásbeli fogalmazási készségére? Gyógypedagógia BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Laczkó Mária, egyetemi docens
Révész Ronett Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Gelencsérné Dr. Bakó Márta, adjunktus
A hallgatók esélyegyenlőségének előmozdítása Hallgatói kedvezmények és mentesség megállapítása a hallgatói kérelmek tükrében
A téma iránti érdeklődésemet Bánfalvy Csaba: Fogyatékosok diplomával (Gyógypedagógiai Szemle 2014. XLII. évfolyam 4. szám) című cikke keltette fel. Bánfalvy2013-2014. között végzett kutatásában azt vizsgálja, hogy milyen mértékben sikerül a diplomával rendelkező fogyatékos fiatal felnőtteknek integrálódniuk az oktatás és a munka világába, továbbá bemutatja a tanulás és a munka közötti átmenet folyamatát. A cikkben olvasott interjúrészletek is jelentősmértékben meghatározták a témaválasztás mellett saját kutatásom összetevőit, módszereit. Kutatásom célja, hogy feltárjam a Kaposvári Egyetem fogyatékos hallgatóinak számát, fogyatékosságuk típusát, megvizsgáljam kérelmeik tartalmát. Kutatásomban bemutatom a speciális szükségletű hallgatók jogait, rávilágítok a regisztráció, a kedvezmény illetve a mentesség fogalmára. Kifejtem a már diplomával rendelkező hallgatók munka világába való elhelyezkedésének lehetőségeit. Kutatásom módszere elsősorban dokumentumelemzés. Megvizsgálom a Kaposvári Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának fogyatékosokra vonatkozó részét (III. fejezet 4. melléklet),és a fókuszba kerülő hallgatók által benyújtott kérelmeket. Leíró statisztikával elemzem a Központi Statisztikai Hivatal adataid, a kaposvári és más egyetemek honlapján fellehető adatokat. Az írásbeli és szóbeli kikérdezés módszertét is alkalmazom kérdőív, illetve interjú formájában. A feldolgozott szakirodalom ismeretében feltételezem, hogy egyetemünkön jelentős azon speciális szükségletű hallgatók száma, akik élnek a regisztráció lehetőségével felsőoktatási tanulmányaik megkezdésekor. Úgy vélem, hogy a tanulmányaikat folytató fogyatékos hallgatók kérelme, többségében a tanulmányi idő alatti támogatásokra, megsegítésekre vonatkozik. Választ keresek arra, hogy vajon minden hallgató regisztrál, aki a felvételi során a többletpontot megkapta? Mi történik a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő hallgatókkal, akik a felsőoktatásban már nem jogosultak a köznevelésben adható megsegítésre? Kutatásom befejezésekor igazolást kívánok kapni a hipotézisekre és választ a kutatói kérdésekre. Bízom abban, hogy az eredmények birtokában javaslattétellel is tudok élni a speciális szükségletű hallgatók felé.
Kisztner Liliána Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Dr. Laczkó Mária, egyetemi docens
Kijelző vagy papírlap? A szövegértési folyamat digitális és papír alapú szövegek olvasásakor Napjainkban a digitalizáció egyértelműen egyre nagyobb teret hódít a világban, ami a digitális nemzedék számára új kommunikációs csatornák aktiválódásának kedvez. Így a könyvek és a klasszikus értelemben vett olvasás is háttérbe szorulnak, helyét az e-könyvek töltik be, s kialakulóban van egy másfajta olvasás. Ugyanakkor a Pisa vizsgálatokból az is ismert, hogy az interneten szocializálódó nemzedék a digitális szövegek megértésében elmaradást mutatott a nyomtatott szövegekhez képest. Ezért a jelen kutatási kérdés az, hogy a digitális és a papíralapú szövegek megértése milyen hasonlóságokat és különbségeket mutat. Célunk az, hogy mindezek feltárásával segítséget adjunk a fejlesztéshez, hisz az oktatásnak is alkalmazkodnia kell az újabb generációk igényeihez. A kutatásban három korcsoport (4. 7. és 10. osztályosok) szövegértését vizsgáljuk életkorhoz igazított nyomtatott és digitális szövegek olvasásával. A szövegértést globális módon a címadással, a szöveg lényeges elemeinek és a részletek megértését kérdésekkel ellenőrizzük. A feladat megoldására fordított időt is mérjük mind a két esetben, hiszen ebből visszakövetkeztethetünk az olvasás és a feladatmegoldás tempójára. A kapott eredmények feldolgozásakor a statisztikai vizsgálatokhoz az SPSS 13. 00 verzióját alkalmazzuk. A TDK előadás a tervezett kutatás részleteit, módszereit és a várható eredményeket összegzi előzetes vizsgálat alapján.
Pápai Réka Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Szili Katalin, tanársegéd
Új típusú alkalmazások a logopédiai terápiákban A 21. század az internet és az információ rohamos áramlásának világa a Z generáció (az 1990-es évek végén vagy annál később születettek; Prensky, 2001) otthonos közege, amellyel a gyógypedagógiának és ezen belül a logopédiának is lépést kell tartania. E generáció tagjai a kommunikációs eszközök fejlődésével egyre több információhoz jutnak, és azokat másként dolgozzák fel mint az X vagy az Y generáció tagjai (Prensky , 2001). Ezért nekünk, gyógypedagógusoknak, gyógypedagógus hallgatóknak is el kell sajátítani a mobiltelefonok, számítógépek, interaktív táblák használata mellett, a gyermekek otthoni szórakozását biztosító eszközök működését is (pl.: Nintendo, Wii). Ezen eszközökben rejlő lehetőségeket is kiaknázhatóvá kell tennünk a terápiák szempontjából, hogy olyan környezetben, olyan eszközökkel történjen a fejlesztés, amelyet a gyerekek ismernek, könnyedén, magabiztosan használnak. Ez a generáció egyre kevesebb időt tölt hagyományos könyvek olvasásával sőt, a papír alapú feladatok, olvasmányok sem kötik le őket igazán. Hozzá vannak szokva a gyors információ áramlásához és képesek egyszerre több dologgal is foglalkozni (Schroer, 2008). Ezen új típusú alkalmazások rendszeres használata serkenti az idegrendszert, a nézési, fixálási, téri tájékozódást, az auditív differenciálást, de egyaránt fontos szerepe van a mentális fejlődésben és a szociális kapcsolatok alakulásában is (Sáringerné Szilárd, 2012). Kutatásom célja, hogy megvizsgáljam milyen mértékben és milyen hatásfokon alkalmazhatóak az új típusú eszközök a logopédiai terápiák során, milyen hatással lehetnek a vesztibuláris, kognitív és taktilis érzékek fejlesztésére, valamint kutatom az íráshoz és olvasáshoz szükséges funkciók fejleszthetőségét ezen alkalmazások segítségével. A vizsgálatot a Z generáció azon tagjain szeretném elvégezni, akik zavarral küszködnek a kommunikáció terén. Azt gondolom, hogy kutatásom egy olyan témára keres választ, amely még feltérképezetlen a logopédia világában, mégis fontosnak tartom, hiszen igazodnunk kell a gyermekek igényeihez, lépést kell tartanunk a technikával, a rendelkezésünkre álló összes területen alkalmat kell találnunk a gyermekek motivációjának felkeltésére a terápiák során.
Végső Sára Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Szili Katalin, tanársegéd
„Storyline” módszer alkalmazása a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásában Dolgozatom témája bemutatni a „storyline” (Rendell, 1982; Craswell, 1997) módszert és azt alkalmazni is hátrányos helyzetű gyermekek oktatásában. Az 1970- es években egyértelművé vált, hogy az oktatást még inkább gyermek központúvá kell tenni. A „storyline” egy kerettörténeten alapuló módszer. A módszer lényege, hogy egy probléma / szituáció áll az óra középpontjában, amire a diákoknak kell megtalálni a megoldást, megoldani azt. A tanár facilitátorként vesz részt az órán (Harkness, 1993). Ez a módszer Skóciából indult. Azóta alkalmazzák már az USA-ban, Skandináv-államokban, Hollandiában. Egyre több ország oktatásában megjelenik, sikerrel alkalmazták már Thaiföldön, Hongkongban, Szingapúrban, Litvániában, Görögországban, Törökországban, Portugáliában is (Creswell, 1989; Vopelak, 1991; Crandell, 2015). A kutatásom célja összehasonlítani a csoportok eredményeit az elsajátított ismeretek, valamint a motiváció tekintetében a hagyományos és a „storyline” módszer esetében. Feltételezem, hogy mivel a tanulást életszerűvé tenné a diákok számára, így motiváltabbá is válnának. Mivel nőne a motiváció, így figyelmük is koncentráltabb lenne, ezáltal az elsajátítandó tananyag is mélyebben beépülne. Továbbá feltételezem azt is, hogy az a szociális minta amit kapnak, sok esetben inkább hátráltatja a társadalomba való beilleszkedésüket, mint elősegítené azt. Ezzel a módszerrel elsajátíthatóvá válna az elvárt társadalmi norma. Ezért választottam a Kaposvár környéki kistelepüléseken élő és tanuló középiskolás korosztályú hátrányos helyzetű gyermekek. Úgy gondolom, hipotéziseim helytállóak és beigazolódnak. A diákok motivációja nőni fog a tanulás felé, mivel látni fogják miért is fontos ez számukra. Ennek köszönhetően a megszerzett tudás mélyebben beépül, az életben is hasznosíthatóvá válik számukra.
Zsoldos Ágnes Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
Táplálási/táplálkozási zavarok Down-szindróma esetén (Sz. Máté étkezési szokásainak fejlesztése)
Dolgozatom fő témája a Down-szindróma esetén fellépő táplálkozási zavarok, konkrétan Sz. Máté étkezési nehézségei, s az ezek megszüntetésére irányuló próbálkozások. Témaválasztásom oka: nem tudom Mátét mással megetetni, mint az édesanyja által napi rendszerességgel beküldött kettő darab cumisüvegben lévő itallal/tápszerrel, s ez a tény, mint megoldandó kihívás jelent meg szakmai életemben. Máté 4 éves Down-szindrómás kisfiú. Mint már említettem, az általa megszokott folyékony táplálékon kívül minden más étellel és etetési próbálkozással szemben elutasító - bár kb. fél évnyi türelmes próbálkozás után annyit már sikerült elérni nála, hogy az addig ellökött kanalat már szájához húzza. Ételt nem hajlandó lenyelni, a szájába kerülő levest rendszeresen kicsorgatja, s ezt a konkrét problémát szeretném leküzdeni, hogy fokozatosan rászoktathassam a szilárd táplálékra. Szakirodalmi kutatásaim által bizonyosságot nyert a tény, hogy Down-szindróma esetén biológiai nehezítettség áll fenn a táplálkozást illetően (vastagabb nyelv, renyhébb izmok). A jelenség viszont ennél jóval összetettebb - fennállhat egyéb orvosi, pedagógiai, pszichológiai és szociális háttér is az étkezési zavarral kapcsolatban. Azonban a Mátét érintő konkrét jelenséget illetően nem találtam igazán jól hasznosítható gyakorlati tanácsot a magyar szakirodalom eddig áttekintett tanulmányaiban - angol nyelvű források jobban kitérnek magára a gyakorlati részére e problémának. Ezért a számomra nem kielégítő jellegű forrásmunkákat dolgozatom során kiegészítem Down-szindrómás édesanyák gyakorlati tapasztalataival és pszichológusok, illetve Down-dada véleményével az általam tapasztalt étkezési zavar leküzdésére vonatkozóan. Nehezítik még a megoldást az édesanyával való együttműködési buktatók is - ez egy újabb akadály, melyet szükséges leküzdeni, hiszen egy ilyen jellegű nehézséget családdal együtt lehet csak sikeresen, hatékonyan megoldani. Dolgozatomban tehát ismertetem az általam tapasztalt konkrét táplálási zavar valószínűsíthető okait, hátterét, leírom eddigi alakulását, illetve az életkornak megfelelő tápláláshoz közelítő megoldást keresvén részletezem az olvasott/hallott/kipróbált módszereket és azok eredményességét. Végül pedig célkitűzéseket határozok meg a jövőre vonatkozóan, hiszen a beszédfejlődés szempontjából rendkívül fontos lenne a rágás elsajátítása, testi-szellemi fejlődés szempontjából pedig az életkornak megfelelő kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás bevezetése.
Mérges Noémi Kata Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Dr. Kovácsné Nagy Ibolya, mesteroktató
Nyelvi fejlettség vizsgálata, összehasonlító elemzése tipikus beszédfejlődésű és hallássérült tanulók esetén A hallássérültek világával először gyógypedagógiai tanulmányaim megkezdése előtt, 2013 tavaszán kerültem közelebbi kapcsolatba, amikor is elkezdtem tanulni a magyar jelnyelvet. A szakirodalom tanulmányozása mellett hallássérült fiatalokkal való személyes kapcsolataim tapasztalatai inspiráltak arra, hogy kutatásba kezdjek a tipikus beszédfejlődésű és hallássérült tanulók nyelvi fejlettség vizsgálata és az eredmények összehasonlító elemzése témájában. Megszerzett elméleti ismereteim szolgálnak 2014-ben megkezdett munkám alapjául. A mérések jelentős részét a 2015-ös tavaszi félévben végeztem, további vizsgálatokra az őszi szemeszterben került sor.A vizsgálatban öt iskola (három szegregált, kettő többségi intézmény) 11-12-13 éves, összesen108 tanulója vett/ vesz részt. A létszám egyenlő arányban oszlik el a kísérleti és a kontroll csoport között. A vizsgálatokkal célom, hogy adatokat gyűjtsek a hallássérült és halló gyermekpopuláció aktív és passzív szókincsével kapcsolatban, illetve a tanulók életkorbeli különbségeiről, valamint a szófaj gyakoriság ismeretéről. Kutatásomban a gyermekek passzív szókincsének mérése a Peabody Passzív Szókincs Teszttel történt, a tanulók aktív szókincsét, a Meixner-féle szókincs-, szótanulás vizsgálattal mértem. Kutatásom kiterjed az összefüggő beszéd vizsgálatára is, mellyel célom L. Lee-D. Canter Közlésegységek Fejlődési Mutatója magyar adaptációja alapján az érték számításával a gyermekek fogalmazásának szintaktikai elemzése. A hibaelemzés a helyesírási hibákra és a nyelvhelyességi hibákra, a mondatalkotási képesség a létrehozott mondatfajták kategorizálásával (mondat, tagmondat), s az ún. MLU szám (meanlengthutterance)kiszámítására terjed ki. Jelen szakaszban a tanulók szabadon választott- és kötött témájú fogalmazásainak felvétele, elemzése történik. Az eredmények feldolgozása folyamatban van.
Török Bettina Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
Art brut a gyógypedagógiában – Művészet és kölcsönhatás „felsőfokon” A kutatás célja annak felmérése, hogy az értelmi sérült képzőművészek felsőoktatási környezetben, integrált módon történő tehetséggondozása milyen hatással van a résztvevőkre, azon belül is az épekre, a sérültekre és a segítőkre. A kutatás kitér arra is, hogy milyen feltételek teljesülése mellett lehetséges (lehetséges-e?) ezt a tehetségfejlesztési folyamatot inkluzív oktatás keretei között megvalósítani, mely kulcstényezők megléte szükséges ehhez. A leendő kutatás hátterét az adja, hogy a pécsi Fogd a Kezem Alapítvány a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karával együttműködve két féléves, Art Brut! – integrált művészeti szemináriumot (Art Brut! – integrated arts seminar) indított 2015 szeptemberében. A 2 kredit értékű, szabadon választható spec. kol. kurzus célja a fogyatékos személyek (felnőtt értelmi sérült képzőművész alkotók), illetve az osztatlan képzőművész szakok (a Képzőművészeti Intézet és a Média- és Alkalmazott Művészeti Intézet bármely szak) hallgatói közötti kapcsolatkeresés, a művészet forráskutatása, az Art Brut jelenideje. A szeminárium során a hallgatók és a tehetséges vagy más okból inspirált értelmi sérült alkotók 17 fős csoportban festenek együtt két féléven át, kéthetente, alkalmanként kétszer másfél órában dr. Hegyi Csaba festőművész, a Művészeti Kar adjunktusa, Tóth Eszter a budapesti Tárt Kapu Art Brut Galéria szakmai vezetője és Török Bettina a Fogd a Kezem alapítvány szakmai vezetője irányításával. Az art brut (nyers művészet) jellemzője, hogy művészei az alkotás során mindent önmagukból hívnak elő, műveik által tanúi lehetünk a teljesen tiszta művészi működésnek, a létező benső mélységeiben játszódó történések legközvetlenebb, legdirektebb kivetülésének. A kutatási terv megszületését ösztönözte a hallgatók első félévi teljesítéséhez készített szöveges beszámolóiban ismétlődően megjelenő momentum: Mennyi mindent tudnak a kurzuson szereplő sérült résztvevők nyújtani nekik. Pl. „milyen könnyen megy nekik csak azt festeni, ami belőlük, belülről jön, és nem folyamatosan arra gondolni, hogy az, amit éppen csinálnak hogyan lesz tudatos, hogy adja ki a kompozíciót, hogyan magyarázza el, hogy mi az, amit csinál stb.” Ez az ugyanis, ami megkülönbözteti egymástól az art brut művészt – akinek az alkotás folyamata a legfontosabb –, a produktumra koncentráló akadémikus művésztől. A kutatás során fókuszcsoportos beszélgetésekkel és interjúkkal tervezem megismerni a fókuszba állított szituációk és jelenségek résztvevőinek percepcióját.
Varga Tünde Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
Előítélet az iskolákban a fogyatékosokkal szemben – Esélyegyenlőség és Integrált Oktatás Magyarországon
A fogyatékosság megítélése az elmúlt évtizedekben sokat változott. A régi orvosi modell szerint a fogyatékosság valamilyen betegség, vagy baleset által létrejövő sérülés, károsodás, amit egészségügyi szempontok alapján kategorizáltak. A későbbi szociális modell jelentős változást hozott, hiszen ez a fogyatékos embert, mint társadalmi lényt jellemezte, akinek ugyanolyan joga van az élet bármely területén az esélyegyenlőségre, mint bárki másnak. Ebbe a körbe szorosan beletartozik az oktatás kérdése. Több emberjogi szervezet is hangsúlyozta már az integrált oktatás és az esélyegyenlőség fontosságát. Például az ENSZ a fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzata kimondja:„Az államok biztosítsák integrált formában az egyenlő alap- közép és felsőfokú oktatási lehetőségeket a fogyatékos gyermekek, fiatalok, felnőttek részére.” A KSH tavalyi felmérése alapján tovább emelkedett a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek száma: az óvodákban 4,5 százalékkal lettek többen, 81 százalékuk integrált oktatásban vesz részt. Az általános iskolákban 1,6 százalékkal emelkedett az SNI-is gyerekek száma, de azt már nem tartalmazza a felmérés, hogy náluk mennyi az integráltan tanulók száma. Ez is mutatja, hogy az óvodák szemlélete a leginkább befogadó, az általános iskolák között is egyre nő az együttnevelést próbáló intézmény, de a középiskolák nagyon óvatosan nyitnak kaput a sajátos nevelési igényű tanulók előtt. A befogadó iskolákat nem mindig pedagógiai szempontok vezetik a sajátos nevelési igényű tanulók befogadására, ebben gyakran szerepet játszanak demográfiai, finanszírozási és egyéb okok is. Az tény, hogy számos példa bizonyítja, hogy az integráció a gyakorlatban működik. Az integráltan dolgozó iskolák pedagógusai azt tapasztalták, hogy az integráció mindkét gyermekcsoportnak hasznos. Feltételezésem szerint az előítéletesség és a sztereotípiák nehezítik a fogyatékosok elhelyezkedését mind a munka világában, mind tanulmányaik során. Bár a törvényi előírás kitér arra, hogy a fogyatékos embernek joga van egyebek mellett ahhoz is, hogy megteremtsék számára a biztonságos, akadálymentesített feltételeket - a hazai tapasztalatok azonban nem erről árulkodnak. Vizsgálatom célja annak feltárása, hogy az integrált oktatás résztvevői – az általános iskolák vezetői, a pedagógusok, a szülők, a fogyatékos gyermek szülei, a gyógypedagógusok, maguk a fogyatékossággal élők (vakok, siketek, mozgáskorlátozottak) és természetesen maguk az átlag gyerekek mennyire érzik szükségét a befogadó szemlélet erősödését célzó integrált oktatásnak, mit gondolnak ők, ez miért megy ilyen nehézkesen. Hogy látják ők maguk az integrált oktatás megvalósításának előnyeit, hátrányait? Mit tennének ők, milyen a hozzáállásuk? Célom, hogy az integrált oktatás helyzetéről az esélyegyenlőség szempontjai alapján adjak képet. Hipotéziseimet ezek alapján fogalmaztam meg.
Süveggyártó Tiborné Gyógypedagógia BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Laczkó Mária, egyetemi docens
Diktálás vagy digitálás? – Hogyan hatnak az informatikai eszközök a gyermekek írásbeli fogalmazási készségére? Napjainkban gyakori már fiatalabb gyermekek körében is a digitális technika használata. Ez forradalmasítja annak a korosztálynak a nyelvfejlődését, akik ezeken az eszközökön szocializálódnak. Pedagógiai tapasztalatok és empirikus kutatások eredményei egybehangzóan azt mutatják, hogy napjainkban a tanulók előszeretettel használják az sms-nyelvet nemcsak a beszédben, de az írásban is. Néhány empirikus vizsgálat arra is rávilágít, hogy a digitális eszközök használatával megváltozott a gyermekek írása és helyesírása, átalakulóban vannak olvasási szokásaik. Hipotézisünk szerint a digitális forradalom hatása fogalmazási készségüket is befolyásolja, hiszen az írás a legmagasabb rendű kommunikációs tevékenység, ami a beszédet és az olvasást egyaránt feltételezi. A digitális technológián szocializálódó gyermekek fogalmazási készségéről jelenleg kevés ismeretünk van. Ezért a tervezett kutatás 5. és 7. osztályos diákok fogalmazási folyamatának vizsgálatára irányul. A tanulók szerkesztésmódját és gondolkodásának menetét papíralapú és számítógépen írt fogalmazások alapján vetjük össze. A diákok mindkét esetben 20-20 percet kapnak a feladatra. A két feladatot egymáshoz képest időeltolódással hajtják végre, a fogalmazásokhoz azonos témát és címet kapnak. Mindkét esetben vizsgáljuk a fogalmazások terjedelmét (szószám, mondatok), a fogalmazások koherenciáját (mondatok szerkesztettségi mutatója), a fogalmazásokban használt szerkezetek gazdagságát (KFM mutató), továbbá a hibaelemzések alapján követjük a gondolkodási és szerkesztési folyamatokat. Az utóbbihoz a számítógépes fogalmazások esetén aSpyix Free Keylogger nevű programot alkalmazzuk. A TDK konferencia előadása a kutatás részletes ismertetésén túl az előzetes kísérleti eredményeket is tartalmazza.
3. szekció – Kutatási tervek Útü: 24
10:40 – 10:55
Horváth Bernadett: Zeneterápiás megközelítésű csoportos foglalkozások hatásai egy gyermekotthonban élő csoportban Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
10:55 – 11:10
Szabó Gábor Csabáné Szabó Ildikó: Fogyatékos gyermeket nevelő család dinamikája Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
11:10 – 11:25
Kramaszta Klaudia: A tanulási motiváció jelentősége zárt intézményben élő tanulásban akadályozott és értelmileg akadályozott fiatalok esetén Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
11:25 – 11:40
Ullmann Dóra: A kutya terápia hatása az értelmileg akadályozott gyermekeknél Gyógypedagógia BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Takács István, egyetemi docens Dr. Szalai Katalin, adjunktus
11:40 – 11:55
11:55 – 12:10
Horváth Eszter: Szenvedélybetegek helyzete Baranyában Gyógypedagógia BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Takács István, egyetemi docens Dr. Szalai Katalin, adjunktus
Soczó Sarolta: Állatasszisztált aktivitás hatása Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Dr. Szalai Katalin, adjunktus
12:10 – 12:25
Fodor-Bognár Klaudia Klára: Szülői tudás, tudatosság bölcsődés korú gyermekek beszédfejlődésének segítésében Csecsemő és Kisgyermeknevelő BA szak II. évfolyam Konzulens: Túri Katalin, tanársegéd
12:25 – 12:40
Jelsik-Szabó Judit: Az anya-gyermek kapcsolat és a család hatása a kisgyermek fejlődésére Csecsemő és Kisgyermeknevelő BA szak II. évfolyam Konzulens: Szombathelyiné Dr. Nyitrai Ágnes, főiskolai tanár
12:40 – 12:55
Reichardt Jázmin: Anyanyelvi játékok és használatuk gyakorisága a bölcsődékben Csecsemő és Kisgyermeknevelő FOSZK szak II. évfolyam Konzulens: Túri Katalin, tanársegéd
Horváth Bernadett Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
Zeneterápiás megközelítésű csoportos foglalkozások hatásai egy gyermekotthonban élő csoportban
Témaválasztás indoklása: Mivel a családunkban fontos szerepet játszik a zene, ezért a szüleimnek köszönhetően már egészen korán, óvodás koromtól zenei nevelésben részesültem. Gimnáziumi éveim alatt hallottam először a zeneterápiáról, az érdeklődésem azóta sem csökkent. Úgy gondolom, hogy a zenei nevelés elengedhetetlen egy gyermek életében és rengeteg lehetőséget tartogat a fejlesztésben. Amikor tudomásomra jutott, hogy a gyermekotthonokban is tartanak olyan foglalkozást, ami zeneterápiás elemekre épül, engedélyt kértem, hogy csatlakozhassak és megfigyelhessem az ott élő gyerekekre gyakorolt hatását. Hipotézis: Feltételezem, hogy a zeneterápia hatására a gyerekeknél nő az akaratlagos figyelem intenzitása és terjedelme, javul az emlékezetük, fejlődik a koordinációs készségük, ritmusérzékük. Emellett megnyílnak a külvilág felé, kötődésük kialakul társaik és a gondozónők felé. A kutatásom tervezett menete: Kutatásom témája a zeneterápiás elemekkel átszőtt csoportos foglalkozás. A vonatkozó szakirodalmak felkutatása után a témát kvalitatív módszerekkel fogom vizsgálni. Résztvevő megfigyelőként leszek jelen az egyes foglalkozásokon, majd strukturált interjúkat fogok készíteni a zeneterapeutával, gyógypedagógussal és a gondozónőkkel, valamint aktometriai vizsgálatot végzek az egyes gyermekekkel.
Szabó Gábor Csabáné Szabó Ildikó Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
Fogyatékos gyermeket nevelő család dinamikája Kutatásom témájául a fogyatékos gyermeket nevelő család belső dinamikájának vizsgálatát választottam. Témaválasztásom oka, hogy pszichológusként dolgozom egy debreceni szakközépiskolában, így munkám során van szerencsém belelátni és vizsgálni tanulóink családi hátterét. Sokszor és sokan vizsgálták már a család szerkezetét, ill. a család, mint rendszer működését. Jelen kutatásban a beteg/sérült gyermeket nevelő családok belső szerkezeti változásaira szeretnék fókuszálni, megkeresni azokat az elemeket, amelyek bizonyos viselkedésmintákhoz vezetnek. Gondolok itt azon mintákra, amelyek a beteget ápoló családban figyelhetők meg. Többször tapasztaltam, hogy a család nem tudja elfogadni, és nem akarja felvállalni, hogy a gyermek nem olyan, mint a többi. Ugyanakkor a túlóvó magatartás sem feltétlenül önzetlen segítőkészséget takar. A családi életeseményekre kitérő vizsgálatban, ahol a család életében előforduló fokozott érzelmi állapotnak, a stresszt indukáló eseménynek a feldolgozását lehet nyomon követni, feltételezésem szerint, a következő állításom kerülne alátámasztásra: a magasan kvalifikált szülőknek nagyobb esélye nyílik arra, hogy a megrázkódtatást vagy érzelmi amplitúdót felszámolják. Kutatástervezetem elkészítéséhez előzetes vizsgálódásokat végeztem, és szakirodalomban találtam olyan nézetet, Gallagher és Bristol (1989), akik feltételezésemmel ellenkező eredményre jutottak, miszerint „csak abban az esetben következik be válás a szülőpárnál, ha kapcsolatuk egyébként is labilis volt”. Szeretném ezt a feltételezést is megvizsgálni, hogy megtaláljam a család egybemaradását elősegítő tényezőket, ha van ilyen. A szocioökonómiai státusz (SES) gyakorta alkalmazott módszer arra vonatkozóan, hogy a szülők végzettségével, a szülők jövedelmével, ill. foglalkozásával kapcsolatosan egy képet kaphassunk a család anyagi helyzetéről, valamint a vizsgált család társadalomban elfoglalt helyéről. Talán ezen adatokból igazolást nyer, az a hipotézisem, miszerint a magasabb iskolai végzettségű családokban gyakrabban folyamodnak a családtagok valamilyen játszmához, ill. egy szerep felvállalásához, továbbá egzisztenciájukból és szociális helyzetükből fakadóan valóbban sikeresebben tudnak megküzdeni trauma okozta terhekkel. Reményeim szerint, a rizikófaktorok mellett azonosításra kerülnek a protektív jellegű elemek is, amelyek hangsúlyozásával elősegíthető a családi élet egyensúlya. A család működőképességét biztosító faktorok azonosítása számomra azért is bír nagy jelentőséggel, mert szeretném, ha a kutatás során olyan készségek kerülnének birtokomba, amelyekkel segítséget tudnék nyújtani a hozzám forduló családoknak, hogy olyan helyzetbe hozhassam őket, hogy minden nehézség ellenére működőképes, jól funkcionáló család legyenek, vagy a család sajátos élethelyzetében a számukra legmegfelelőbb döntés meghozatalában segédkezhetnék, vagy egy házasság felbontást fontolgató házaspárnak támaszt nyújthatnék... Továbbá abbéli reményeimnek szeretnék hangot adni, hogy olyan szakkönyvek kerülnek kezembe, amelyek inspirálólag fognak hatni rám, és amelyek segítségével olyan felismerések birtokába juthatok, hogy olyan támogató terápiás beszélgetéseket sikerül szerveznem, amelyek konstruktívan hatnak mind a sérült személy személyiségére, mind a hozzátartozók és a környezet vele való kapcsolatára.
Kramaszta Klaudia Gyógypedagógia BA szak I. évfolyam Konzulens: Dr. Takács István, egyetemi docens
A tanulási motiváció jelentősége zárt intézményben élő tanulásban akadályozott és értelmileg akadályozott fiatalok esetén
Kutatásom célja a tanulási motiváció jelentőségének vizsgálata két tizenéves tanulón keresztül. Speciális iskolában dolgozom (Bajai EGYMI ), kihelyezett munkahelyem súlyos, halmozottan fogyatékos emberek számára létesített zárt, szociális intézményben van („Őszi Napfény” ISZI,Gara), ahol ezen tanulók élnek. Értelmi szintjük nem indokolná ittlétüket, ám eddigi életútjuk szükségessé tette az intézményben való elhelyezésüket. Mindketten 15 évesek, magántanulói státuszban tanulnak tanulásban akadályozottak ill. értelmileg akadályozottak tanmenete alapján gyógypedagógus segítségével, heti 10 órában. A tanulókat figyelve érdekelt, miként élik meg a mindennapokat ebben az intézményben. Mi készteti tanulásra ezeket a fiatalokat egy olyan helyen, mely területét kizárólag felügyelettel hagyhatják el, ahol nincs jelen a családjuk, ahol társaik jellemzően alacsonyabb értelmi képességekkel rendelkeznek? A pedagógus személyisége segítség lehet számukra? Van –e elég ösztönző erő? Látnak-e kiutat, van – e jövőképük, vannak – e álmaik? Tervezett vizsgálatom az elméleti anyag feldolgozásán túl a tanulók napi szintű megfigyeléséből, irányított beszélgetésekből, ill. hozzátartozókkal, illetékes személlyel (örökbefogadó szülő, gyermekvédelmi gyám), intézményi gondozókkal készítendő interjúból tevődik össze. A felsorolt vizsgálati módszerek segítségével megpróbálok választ találni arra, milyen szintű és típusú motivációs készséggel rendelkeznek ezen tanulók, mely tényezők befolyásolják tevékenységüket. Vizsgálatom eredményével megpróbálom megerősíteni, esetleg megcáfolni hipotézisemet.
Ullmann Dóra Gyógypedagógia BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Takács István, egyetemi docens Dr. Szalai Katalin, adjunktus
A kutya terápia hatása az értelmileg akadályozott gyermekeknél A kutatásom témája a kutya terápia hatása az atipikus fejlődésmenetű gyermekeknél. Első sorban az értelmileg akadályozott gyermekeknél szeretném bebizonyítani jótékony hatását. A kutyák jelenlétének fontossága a történelem számos jelentős korszakában megfigyelhető, mint például az ókori Egyiptomban, ahol a híres Anubius (kutyafejű ember) számára templomot is építettek és már ekkor felfigyeltek „gyógyító” hatásukra. Kutatásokkal bizonyítható hogy mind az emberben és mind a kutyáknál megfigyelhető, hogy amikor a gazdája simogatja kedvencét mind kettőjüknél egy olyan hormon termelődik ami a boldogságért felelős . Nem hiába alkalmazzák a kutya jelenlétét számos depressziós klienssel végzett foglalkozásokon is. Az állatok mindig is jelen voltak az emberek életében és, ahogy változtak a korszakok úgy a jelentőségük is. Elsődlegesen az oktatásban végzett feladatukra kívánok összpontosítani . Úgy gondolom, hogy azoknál a sérült gyermekeknél, ahol alkalmaznak kutya terápiát sokkal hatékonyabban tudnak elsajátítani új ismereteket hiszen az állatok olyan motivációt jelentenek a gyermekek számára amelynek köszönhetően élvezetesebbé teszik az órát. Volt szerencsém számos olyan intézménybe ellátogatni, ahol alkalmaztak kutya terápiát értelmileg akadályozott tanulóknál és olyan intézményekbe is ahol nem volt rá lehetőség. Egyértelműen látható volt számomra , hogy nagyobb fejlődés figyelhető meg azoknál , akik részesültek állat asszisztált terápiában . Ennek alapján kijelenthető , hogy az állatok pozitív hatással vannak az emberekre. Célom ezzel a kutatással a hipotézisem igazolása miszerint azoknál az értelmileg akadályozott gyermekeknél, akiknél alkalmaznak kutya terápiát egyértelműen nagyobb fejlődést mutatnak a szociális- és érzelmi területeken, mint azok az értelmileg akadályozott gyermekek, akiknél nincs rá lehetőség , hogy részt vegyenek kutya terápiában. Bizonyítani kívánom, hogy igenis szükséges a sérült gyermekek fejlesztésénél az állat asszisztált terápia a nagyobb cél elérése érdekében. Ez egy több oldalról való megközelítést kívánó kutatás. Mindenekelőtt igényli a hozzá fűződő megfelelő szakirodalomban való elmélyedést , hogy tisztában legyünk a témával kapcsolatos ismeretekkel. Kutatásom készítése során ellátogatok a Neo Magyar Segítőkutya Egyesülethez, akik 2011 óta részesítenek sérült embereket kutya terápiában, és ahol szerencsém lehet a témában szakértő emberekkel átbeszélni a feltevéseimet és több kutyaterapeutával is megpróbálnék interjút készíteni. Mindenekelőtt nagyon fontosnak találom, hogy személyesen is megnézzek egy kutyával végzett foglalkozást értelmileg akadályozott gyermekeknél. Erre lehetőségem van a Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskolában , ahol az értelmileg akadályozott gyermekeknek lehetőségük van a kutya terápiában való részesülésben. Természetesen a legfontosabbak a kutatásomban a gyerekek. Úgy gondolom , hogy mindenféleképpen leülnék beszélgetni a gyermekekkel, hogy kiderítsem, milyen élményt is nyújt számukra ez a nem minden napi foglalkozás, hiszen ha már a gyermek örömmel megy egy foglalkozásra én azt már fél sikernek tartom.
Horváth Eszter Gyógypedagógia BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Takács István, egyetemi docens Dr. Szalai Katalin, adjunktus
Szenvedélybetegek helyzete Baranyában A kutatási probléma megfogalmazása, a kutatás tárgyának megjelölése: Magyarországon a kábítószer fogyasztás mértéke egyre növekvő tendenciát mutat. A 2011-es ESPAD kutatás hazai eredményei szerint közel minden ötödik fiatal használt már életében valamilyen tiltott szert. Azért választottam a szenvedélybetegségek kérdéskörét dolgozatom témájának, mivel a fiatalkori kisiklások döntő hányadának hátterében a kábítószer és az alkohol áll. Kutatásom során szeretném bemutatni a Baranya megyében élő szenvedélybetegek életútját, valamint a megyében folyó ellátási rendszer működését. Ehhez egy Pécs környéki addiktológiai alapítvány lesz segítségemre, hogy a dolgozat elméleti síkját gyakorlati tapasztalatokkal tudjam alátámasztani. Vizsgálni kívánom továbbá, hogy a baranyai fiatalok milyen attitűddel rendelkeznek a kábítószer fogyasztással kapcsolatban, illetve hogy mindez milyen összefüggést mutat az egyén társadalmi státusával. Hipotéziseim: A drogfogyasztók társadalmi státustól függetlenül próbálják ki a különféle tudatmódosító szereket, különbség csupán a szerválasztásban mutatkozik. Az ellátórendszerből kikerülő kábítószer-használók csekély része tud hatékonyan visszailleszkedni a társadalomba a stigmatizáció miatt. Mintavétel, adatgyűjtési módszer: A kutatásomba bevonni kívánt minta egy részét – első hipotézisemhez kapcsolódóan – egy falusi, illetve egy városi általános iskola 8. évfolyamos tanulói képezik, továbbá egy gimnázium és egy szakiskola 9. évfolyamos tanulóit kívánom megszólítani. Itt egy zárt, illetve azonosító kérdésekből álló kérdőívvel szeretnék adatokat gyűjteni, mely a tanulók drogokkal kapcsolatos ismereteiről és tapasztalatairól ad információt. A kérdőív megválaszolásánál a zárt kérdéseknél az igen-nem válaszok, az azonosító kérdéseknél egy 1-5-ig terjedő skála adja a pontszámot. A kapott pontszám alapján kívánom levonni a hipotézisem igazolásához szükséges következtetéseket. Második hipotézisem igazolására az ellátórendszerben dolgozókkal illetve az ellátásban részesülő szenvedélybetegekkel folytatott félig struktúrált interjút tervezek készíteni. Itt nyitott kérdések mentén, kötetlen beszélgetéssel szerzek információt a szenvedélybetegek életútjáról, jövőképéről, valamint a dolgozók eddigi tapasztalatairól.
Soczó Sarolta Gyógypedagógia BA szak III. évfolyam Konzulens: Dr. Szalai Katalin, adjunktus
Állatasszisztált aktivitás hatása Témám, mely az alapját adja ennek a dolgozatnak, az állatasszisztált aktivitást kívánja bemutatni egy eddig egyedül álló módon. Célom, hogy az állatasszisztált aktivitást egy olyan módon vizsgáljam, mely bebizonyítja, hogy milyen összetett, komplex hatást lehet elérni egy fiatal gyermek individuális fejlődésében. RAP-RAT – rabbit-assisted pedagogy and therapy – a nyúllal segített pedagógia és terápia lehetőségeinek és korlátainak kutatása a Kaposvári Egyetemen 2013-ban indult. Idén, a Kaposvári Egyetem Gyógypedagógia karán, Dr. Takács István Phd és Dr. Szalai Katalin elindított egy gyógypedagógus hallgatók által folytatott állatasszisztált aktivitással való kutatást, mely jelentős kérdésekre keres választ. Ennek én is részese lehetek, mint hallgató. A kutatásba nyúllal asszisztált aktivitásokat végzünk iskolákban. Ennek nyomán merült fel bennem, hogy tovább gondolva, akár új kérdéseket felvetve, jelentkezek ezzel a témával az idei Tudományos DiákKör versenyére. Napjainkban igen elterjedt az állatasszisztált terápia, melynek leggyakoribb szereplői a lovak és a kutyák, emellett a delfinek is kiváló segítők. Az én témám a nyúl asszisztált aktivitás és annak olyan szegmensei, melyek nem hódítottak még teret a köztudatban. Az állatasszisztált terápiák a kliens szomatikus, fiziológiai és lelki állapotát egyaránt befolyásolni képes eljárások – komplex hatással bírnak a személyiség egészére (Jackson 2012). Ezt az állítást szeretném vizsgálni, és egyben bebizonyítani, hogy egy nyúl is egyenértékű terápiás állat lehet, mint az eddig közismert kutya, avagy ló. Fókuszban a gyermekek egyéni fejlődése lesz. Különböző eljárások, anamnézisek, tesztek segítségével fogom megvizsgálni a fejlődés szakaszait, ezalatt értem a kommunikációs készség- képesség, a motiváció, iskolában való szocializáció, a társas kapcsolatok (…) változását. Hipotézisem szerint, ezek a változók pozitív irányban fognak ívelni a foglalkozások alkalmával, hiszen a” sérült, fogyatékos, az idős emberek esetében a pszicho- szociális támaszt nyújtó ember-állat kapcsolat jelentős perspektívát nyújtó területnek látszik.” (Kaposvári Gyógypedagógiai Vademecum III. 2015.) Dolgozatomban szeretném hipotézisemet igazolni, ezt kérdőívekkel, saját tapasztalatom leírásával, megfigyeléssel és dokumentálással fogom alátámasztani. Azt gondolom, hogy kutatásommal egy olyan témát fogok feldolgozni, mely betekintést ad, olyan állat segítségével végzett aktivitásba, ami lényegében unikum, de teljes mértékben alkalmazható. Igazolni szeretném, hogy a gyógypedagógiában mennyire fontos a nyitottság az új ötletek felé.
Fodor-Bognár Klaudia Klára Csecsemő és Kisgyermeknevelő BA szak II. évfolyam Konzulens: Túri Katalin, tanársegéd
Szülői tudás, tudatosság bölcsődés korú gyermekek beszédfejlődésének segítésében Dolgozatom a bölcsődés korúak beszédfejlődésével, az anyanyelv elsajátításának erre az életkori szakaszra eső folyamatával foglalkozik egyrészt. Másrészt azt vizsgálom, hogy a szülők mennyire segítik ezt a folyamatot, illetve, hogy mennyire segíthetnék. Elsőként az anyanyelv elsajátítás folyamatát szeretném bemutatni 3-4 éves korig átlagos fejlődés esetén, a lényeges változásokra koncentrálva: gőgicsélés, hangok, beszédhallás és beszédértés, szókincs, toldalékok, nyelvtan, mondatalkotás, nem verbális kommunikáció fejlődése. Az egyes történéseknél a legfontosabb elméleti tudnivalókon kívül elsősorban e folyamatoknak a segítésével foglalkoznék, azaz gyakorlati tanácsokat szeretnék adni, amivel a szülők segíthetik gyermekük beszédfejlődését. Ehhez kapcsolódóan kutatni szeretném a szülők anyanyelv elsajátítással kapcsolatos ismereteit, az ehhez kapcsolódó nevelési attitűdjeiket. Ezt egyrészt előzetes tájékozódással mérném fel, például a védőnőktől, a bölcsődékben kapnak-e, ha igen, milyen tájékoztatást a szülők a beszédfejlődésre, annak segítésére vonatkozóan? A szülőknek szóló gyermeknevelési, gondozási könyvek milyen információkat nyújtanak erről a témáról? Ezt követően kérdőíves felmérést szeretnék készíteni bölcsődés korú gyerekek szülei körében. A szülőket az anyanyelv elsajátítás folyamatáról és ennek segítéséről is kérdezném. Kutatni szeretném, hogy mennyire ismerik a beszédfejlődést segítő elveket, módszereket, játékokat és ezeket mennyire tudatosan alkalmazzák. Elsősorban a következő kérdésekre keresem a választ: Játszanak-e a szülők beszédfejlődést segítő játékokat gyermekükkel? Ha igen, mennyire tudatosan? Tájékozódnak, olvasnak-e ilyen témájú könyvet? Igénylik-e, igényelnék-e a tájékoztatást például a kisgyermeknevelőktől? Mennyire figyelnek oda gyermekük beszédfejlődésére, annak segítését fontosnak tartják-e, vagy inkább úgy gondolkodnak, hogy ez magától végbemegy, különösebb segítség nem szükséges? Mennyire tartják ezt családi, mennyire intézményi (bölcsőde, óvoda) feladatnak? A dolgozat témáját azért tartom érdekesnek, mert – előzetes tájékozódásom alapján - a bölcsődés korúak beszédfejlődéséről, illetve ennek segítéséről kevés egyszerű, a szülők által is könnyen érthető könyv, tájékoztató van. A feltevésem tehát az, hogy a szülők kevés célzott, szakszerű tájékoztatást kapnak. Tudásuk nagy része abból származik, amit egyik generáció a másiknak átad, amit az idősebb korosztálytól (elsősorban a nagyszülőktől) látnak, hallanak.
Jelsik-Szabó Judit Csecsemő és Kisgyermeknevelő BA szak II. évfolyam Konzulens: Szombathelyiné Dr. Nyitrai Ágnes, főiskolai tanár
Az anya-gyermek kapcsolat és a család hatása a kisgyermek fejlődésére Dolgozatomban saját életutam bemutatásával közelítem meg ezt az egyébként már részletesen körül járt témát. Jelenleg három gyermekes édesanya vagyok, de egyéni látásmódomat nem csak ez a tény alapozza meg. 1984 szeptemberében rabkórházban születtem, ahonnan két hónappal később szállították el egy csecsemőotthonba. Onnan 3 éves koromban „adtak tovább” nevelőszülőkhöz, viszont náluk csak egy évet tölthettem, mivel a nevelési tanácsadó javaslata szerint az a légkör nem volt megfelelő számomra. Így kerültem végül egy idősebb házaspárhoz, akiknek négy felnőtt gyermekük már kirepült, s egy intézetből kivett kislánnyal éltek. A kislány testvért szeretett volna, s mivel engem az előző helyről el kellett venni, így kerülhettem ebbe a családba, ahol végül is felnőttem. A gyermekek többsége szerencsére még mindig saját családban nő fel, de legalábbis valamelyik biológiai szülője mellett. Mégis, a mai rohanó világban egyre több család kényszerül bele abba a helyzetbe, hogy gyermekét - akár pár hónapos korától - bölcsődébe adja. Én gyakornokként voltam részese olyan beszoktatásnak, ahol a gyermek 11 hónapos volt, és rettentően megszenvedte ezt a helyzetet. Lehettünk vele akármennyire jók, kedvesek, figyelmesek, - a karunkba vehettük naphosszat – neki kizárólag az édesanyja meleg ölelésére volt szüksége, nem ránk. Ez a tapasztalat mélyen elgondolkodtatott. Ha egy családban nevelkedő gyermek így megszenvedi az édesanya hiányát, akkor egy olyan gyermeknek, akinek egyáltalán nincs édesanyja, nyilván hatalmas sebeket okoz és az egész életét meghatározza! És ezen a ponton vált döntővé saját életutam, hiszen magamnál jobb „tesztalanyt” keresve sem találhatnék arra nézve, hogy miben különbözik egy családban és egy családon kívül felnőtt gyermek viselkedése, fejlődéstörténete, illetve mindez, hogy hat későbbi szülői magatartására! Dolgozatomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Reichardt Jázmin Csecsemő és Kisgyermeknevelő FOSZK szak II. évfolyam Konzulens: Túri Katalin, tanársegéd
Anyanyelvi játékok és használatuk gyakorisága a bölcsődékben
Hosszú gyakorlatom során azt tapasztaltam, hogy a kisgyermeknevelők nem használják, vagy nem eleget használják az anyanyelvi játékokat. Ezt problémának látom, mert az anyanyelvi játékok szélesebb körű alkalmazásával a nevelők segíteni tudnák az anyanyelv elsajátításának folyamatát. A bölcsődei mondókázás és mesélés mellett az anyanyelvi játékok is a beszéd minden területét, a beszédhallást, beszédértést is beleértve, fejlesztik. Kutatásom fő célja az, hogy kiderítsem, mennyire ismerik és milyen gyakran alkalmazzák a kisgyermeknevelők az anyanyelvi játékokat, egyáltalán felismerik-e a különbséget az anyanyelvi játékok és a mondókázáshoz kapcsolódó játékok között. További célom a bölcsődékben használható anyanyelvi játékok összegyűjtése. A kutatást először a szakirodalom fellelésével kezdtem el. Elsősorban olyan könyveket kerestem, amelyekben kisgyermekek (0-3 év) beszédfejlesztését célzó anyanyelvi játékok, ötletek találhatóak. Kifejezetten anyanyelvi játékgyűjteményt ennek a korosztálynak nem találtam. Különböző könyvek tartalmaznak ilyen játékokat, kisgyermeknevelőknek íródott egyetemi tankönyv is ad belőlük egy szűk válogatást. Tehát kutatásom első részében ezeket a játékokat kívánom összegyűjteni. A játékok csoportosítására az óvodákban használatos csoportosítást tervezem használni, bizonyos módosításokkal, amelyek elsősorban az életkori különbség, másodsorban a játékok jellege miatt indokoltak. 2016 tavaszán a vizsgálatot egy kérdőív összeállításával folytattam. A kérdőívet elkészítettem elektronikusan és papír alapon is. Ez a mérés bölcsődékben és családi napközikben vizsgálja a kisgyermeknevelők tudását az anyanyelvi játékokról, illetve ezek használatát körükben. Az űrlapot az eddigiekben teszt jelleggel töltettem ki néhány kisgyermeknevelővel. Hasznos viszszajelzéseik, véleményük alapján a kérdéseket pontosítani szeretném, majd a kérdőív végleges változatával kívánom a felmérést elvégezni. Még meg kell találnom a módot a kérdőív terjesztésére annak érdekében, hogy minél többen kitöltsék. Tervezem a kaposvári bölcsődék és családi napközik felkeresését, a papír alapú kérdőívek kiosztását a kisgyermeknevelők között. A vizsgálatot legalább megyei szinten szeretném elvégezni. Még a kérdőív kiküldése előtt tervezem, hogy további bölcsődékben megfigyelem, mennyire használják az anyanyelvi játékokat a beszéd fejlesztése érdekében.
4. szekció – Kutatási tervek Útü: 04
10:40 – 10:55
Verkman Fruzsina Judit: A boszorkány ábrázolásai a hagyományban és a modern gyermekirodalomban, és lehetséges alkalmazásai az erkölcstan oktatásában Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Belovári Anita, adjunktus Hevérné Kanyó Andrea, vezető tanító
10:55 – 11:10
Troppert Alexandra: Japán mindenhol! Avagy egy futótűzként terjedő szubkultúra története, elemeinek megjelenése az óvodások körében Óvodapedagógus BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Podráczky Judit, egyetemi docens
11:10 – 11:25
Szarka Bernadett: Lélektükör A hátrányos helyzetű családok bevonása az óvodai nevelésbe a biblioterápia eszközeivel Óvodapedagógus BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Podráczky Judit, egyetemi docens
11:25 – 11:40
Dobos Evelin: Egy társadalmi nosztalgia nyomában: az úttörőmozgalom
11:40 – 11:55
Kincses Szandra: A múzeumpedagógia hasznosításának vizsgálata egy esettanulmány kapcsán
11:55 – 12:10
Takács Attila Péter: Tabu témák
12:10 – 12:25
Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Belovári Anita, adjunktus Dr. Bertalan Péter, egyetemi docens
Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Belovári Anita, adjunktus Bencéné Dr. Fekete Andrea, egyetemi docens
Tanító BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Gombos Péter, egyetemi docens
Kasza-Kiss Brigitta: Komplex esztétikai nevelés kora gyermekkorban Óvodapedagógus BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Podráczky Judit, egyetemi docens Dr. Nagyné Dr. Mandl Erika, egyetemi docens
Zsifkó Nóra – Molnár Dorottya: Test(i)nevelés máshogyan 12:25 – 12:40
Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Kiss Zoltán, tanársegéd Bencéné Dr. Fekete Andrea, egyetemi docens
Verkman Fruzsina Judit Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Belovári Anita, adjunktus Hevérné Kanyó Andrea, vezető tanító
A boszorkány ábrázolásai a hagyományban és a modern gyermekirodalomban, és lehetséges alkalmazásai az erkölcstan oktatásában.
A dolgozatom célja bemutatni a boszorkány ábrázolás változatait a történeti hagyományban, illetve ennek modern változatait a mai gyermekregényekben, különös tekintettel a benne rejlő tanulságos üzenetekre, amelyek akár az erkölcstan oktatásában is megjelenhetnek. Azért választottam ezt a témát, mert gyerekkoromban, amikor mesét olvastak fel nekem, vagy később már én olvastam ezeket, mindig nagyon izgalmas karakternek találtam a boszorkányokat, mert hatalmuk volt, varázsoltak, átváltoztak, bájitalt kevertek. Igaz, hogy a legtöbb mesében, amiket ismerek a gonosz szerepét kapták, de mindig úgy gondoltam, hogy jóra is használhatnák a tudásukat, varázserejüket. Ebből a gondolatból indultam ki és, így született meg a témám, hogy a kortárs irodalomból válasszak olyan könyveket, amelyekben a boszorkányoknak jó szerep jutott, és a gyerekek tanulhatnak tőlük, értékeket vonhatnak le belőle. A dolgozatomat egy történeti áttekintéssel kezdem. Ebben összefoglalom a boszorkányról szóló hagyományt, a népi hiedelmeket, a témához kötődően népmesei példákkal illusztrálva, az erre vonatkozó szakirodalmakat felhasználva. A továbbiakban az általam az általam választott három könyv boszorkányábrázolásait vetem össze a néphagyománnyal, különös tekintettel az erkölcstanban felhasználható értékek kiemelésére. Elsőként Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika című könyvéből, a Százarcú boszorkány alakján keresztül emelném ki a jóság és szeretet fontosságát, amelyek alakítják az ember személyiségét. Majd Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyvéből Morcz Aranka boszorkány átváltozását emelem ki, amely megtanítja, hogy ne első látásra, hanem a cselekedeteik alapján ítéljük meg az embereket. Végül J. K. Rowling Harry Potter című regénysorozatának két karakterét kiemelve és összehasonlítva, elsősorban a közösség perifériájára szorult gyerekek problémáiról, közösségbe fogadásáról írok. Ezek azok a kiemelt etikai kérdések, amelyek ezeken az irodalmakon keresztül megragadhatók és a gyermekek számára érthetőbb, szerethetőbb formában kifejezhetők. Tanulságos lehet az illusztrációk kérdése is. Ezeket az üzeneteket mi felnőttek látjuk, érzékeljük. Azonban egy kérdőívvel azt szeretném alátámasztani majd, hogy ezt a 10-11 éves korosztályba eső gyerekek is észreveszik, tanulnak belőle. Ugyanis ez a korosztály még vonzódik a mesevilághoz, azonban már van önálló véleménye, kritikai szemléletmódja ebben a témában.
Troppert Alexandra Óvodapedagógus BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Podráczky Judit, egyetemi docens
Japán mindenhol! Avagy egy futótűzként terjedő szubkultúra története, elemeinek megjelenése az óvodások körében Viszonylag új keletűnek mondható jelenség Magyarországon, széles körben elterjedt keleti kultúra, művészetek és életstílus iránti élénk érdeklődés és azok szokásainak átvétele a hétköznapi életbe. Ennek legnépszerűbb fajtája, a rajzolt japán karakterek, animék és mangák iránti szenvedélyes rajongás, mely köré mára már komplett szubkultúra épült. Az animés közösségeknek saját nyelvezetük, kialakult szokásrendszerük, öltözködési stílusuk van, melyek egyre hétköznapibbá és elterjedtebbé válnak. Korábban többször találkoztam már az animeés manga szubkultúrával. A közösség mindig ambivalens érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt rendkívül furcsa a közös viselkedéskultúrájuk, más szempontból azonban vonzó az az erős összetartozás, és az empátia, amely a tagjait jellemzi. Mivel visszatérő pont volt az életemben, ezért úgy döntöttem, hogyha lehetőségem nyílik rá, tüzetesebben is megvizsgálom a szubkultúrát. Erre az elhatározásomra ráerősített az is, hogy több olyan gyermekkel találkoztam közvetlen környezetemben, aki rajong valamely japán rajzfilmért. Így eldöntöttem, hogy megvizsgálom a gyermekek animézési szokásait, hogy milyen típusú japán rajzfilmekkel találkoznak, miért kezdték el nézni ezeket, és a későbbiekben miért választják ezt a közösséget. Dolgozatom első felében szeretném bemutatni a kultúra alappilléreit. Megvizsgálom azt is, hogy milyen specifikus és hétköznapi (nem erre specializálódott) üzletekben és honlapokon tudnak a rajongók különböző relikviákat beszerezni. Bemutatom, hogy a japán kultúra milyen elemei épültek be észrevétlenül a hétköznapjainkba, azoknak az embereknek is, akik nem a közösség tagjai. Külön részt szentelek találkozóikra (CON-okra, meet-ekre). Dolgozatom második felében pedig azt fogom részletesebben megvizsgálni, hogy hány éves kortól kezdenek el a gyermekek animéket nézni, koruknak megfelelő műveket tekintenek-e meg, valamint hogy milyen okból, és kinek a hatására kezdték el nézni ezeket. Itt külön részt szánok több „Kodomo” gyermekeknek szánt anime részletes elemzésére (különbségek és hasonlóságok más típusú rajzfilmekhez képest).
Szarka Bernadett Óvodapedagógus BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Podráczky Judit, egyetemi docens
Lélektükör A hátrányos helyzetű családok bevonása az óvodai nevelésbe a biblioterápia eszközeivel
A kutatásom témáját azért választottam, mivel az életem szerves része a hátrányos helyzetű családoknak, gyermekeknek való segítés civil szervezetek révén, melyekben önkéntes munkát végzek. Voltaképpen ez adta az indíttatást, hogy vizsgálatomat körükben végezzem. Egyetemi tanulmányaim során megismerkedtem a biblioterápia módszerével, amely felkeltette az érdeklődésemet. Ennek hatására fogalmazódott meg bennem az elképzelés, hogy a biblioterápia eszköztárát alkalmazzam a hátrányos helyzetű családok körében végzett kutatásomhoz. Célom, hogy megvizsgáljam, milyen hatással van a hátrányos helyzetű családokban a szülőkre a biblioterápia foglalkozás. A foglalkozás után tapasztalható-e változás a szülők önértékelésében, gyermekükhöz és óvodához való viszonyában? Milyen hatással van egy ilyen típusú program a szülői közösségre? Érzékelhető-e változás a pedagógusokhoz való viszonyban? A kutatást indokolja a célcsoport nagy száma a társadalomban, akik hátrányos helyzete sok esetben az alacsony iskolai végzettség miatt van, így a biblioterápiával szeretném vonzóbbá tenni számukra az irodalmat, az olvasást, ezáltal motiválva őket, akár a tanulmányaik folytatására. A kutatás során a fenti kérdésekre szeretnék választ kapni. Dolgozatomban a dél-dunántúli régióban élő hátrányos helyzetű családok magas számának társadalmi, gazdasági okait, majd konkrétan Bükkösd településen élők körülményeit mutatom be, a továbbiakban a fejlesztő biblioterápia fogalmába, módszereibe és hasznosíthatóságába nyújtok betekintést, végül pedig a foglalkozások témáit, megvalósulásuk menetét, a résztvevőkre gyakorolt hatását és eredményét osztom meg.
Dobos Evelin Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Belovári Anita, adjunktus Dr. Bertalan Péter, egyetemi docens
Egy társadalmi nosztalgia nyomában: az úttörőmozgalom
Az én témám: Egy társadalmi nosztalgia nyomában: az úttörőmozgalom. Kádár korszak iránti érdeklődésem indította el bennem ennek a mozgalomnak az elemzését. Szociáldemokrata- kommunista befolyás alatt szerveződött Magyarországon. A dolgozatom elkészítése során segítségemre lesznek: források, kérdőívek, illetve interjúk. Különbség van nemzedékek között, ezért évtizedekre kell bontani. Érdekesnek bizonyul, hogy ki- hogy gondol vissza eme mozzanatra, illetve hogy élték meg a tagok. Felmerül a kérdés bennem: „vajon mi volt a tényleges célja?”
Kincses Szandra Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Belovári Anita, adjunktus Bencéné Dr. Fekete Andrea, egyetemi docens
A múzeumpedagógia hasznosításának vizsgálata egy esettanulmány kapcsán A dolgozatom célja, bemutatni a múzeumpedagógia működését egy esettanulmány kapcsán, valamint bemutatni a múzeumpedagógia sokrétű hasznosítását, az általános iskola, alsó tagozatának számára. Azért választottam ezt a témát, mert az elmúlt évben részt vehettem egy múzeumpedagógiai specializáción, ami elég sok kérdést felvetett bennem. Legfőképpen, hogy hogyan tudom ezt a tudást hasznosítani a későbbiek folyamán az alsó tagozatban, akár tanórákon belül, akár egy múzeumi intézmény látogatása során. Adódott egy lehetőség, melyben részt vehetek múzeumpedagógiai programokon, a nyár folyamán, ahol alsó tagozatos gyerekekkel is foglalkoznak. A dolgozatomat egy rövid áttekintéssel kezdem, melyben szó kerül a múzeumpedagógia feladatairól, fejlődéséről napjainkban, valamint a múzeumi látogatások színesebbé tételéről, és arról, miként tudjuk a múzeum világát, egy egyszerű olvasás, vagy matek óra keretébe belecsempészni. Ebben különböző szakirodalmak, cikkek, folyóiratok lesznek a későbbiekben segítségemre, legfőképpen Takács Anett: Múzeumról, tanulásról, élményről… azaz a múzeumpedagógiáról pedagógusoknak című cikke, mely nemrégiben jelent meg. A nyár folyamán részt fogok venni a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum egy táborában, melyben megfigyelhetem a programokat, azok felépítését, szervezésének a módját, a résztvevők számát, korosztályát. Erre a nyárra hét turnus van meghirdetve a múzeumban, ebben a programok hétről hétre ismétlik önmagukat. A nyár folyamán kérdőívek segítségével az alábbi kérdésekre keresem a választ: • a szülők részéről: miért küldik múzeumi táborba a gyerekeiket? • a gyerekek részéről: mit várnak a tábortól? Valamint interjút fogok készíteni múzeumpedagógus dolgozókkal, a foglalkozások előkészítése, folyamata kapcsán.
Takács Attila Péter Tanító BA szak II. évfolyam Konzulens: Dr. Gombos Péter, egyetemi docens
Tabu témák
Témámban olyasmiről/olyasmikről volna szó melyek az „általános felfogás” szerint nem helyezhetők el az illemszabályzat első oldalán. Tabu: Tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vagy érintésére vonatkozó tilalom; sérthetetlenség, szentség. – Így definiálják. Mindnyájan ismerünk, vagy találkoztunk már szituációkkal, amikről vagy nem szívesen beszélünk, vagy nem tartjuk az alkalomhoz/társasághoz illőnek, esetleg valaki más nem akar/nem hajlandó beszélni róla. Mégis, bizonyos szinten tudni, vagy hallani akarunk róla, (hiszen mégiscsak titkokról volna szó). A hétköznapi tabu témák pontosan ilyenek. Erőszak, bántalmazás, addikciók, halál, stb. Ezek mind-mind jelen vannak, és egyes emberek életét könyörtelen módon befolyásolják. Tabu témákkal nem elsősorban a könyveken keresztül ismerkedünk meg. Nem csupán az általános szakirodalmak, kutatások és felmérések, hanem a hétköznapi regények, mesék, mondák és történetek is, számos számtalan témát mutathatnak be, amikből sokat (talán még többet is, mint a szakirodalmakból) megtudhatunk az emberek gondolkodásáról, cselekedeteikről és motivációikról. Ezek a könyvek példaértékűek. Ráadásul a leghumánusabb módjai annak, hogy megismertessenek a gyerekekkel minden olyat, amit életük hátra részében valószínűleg bizalmasan kell majd kezelniük.
Kasza-Kiss Brigitta Óvodapedagógus BA szak II. évfolyam Konzulensek: Dr. Podráczky Judit, egyetemi docens Dr. Nagyné Dr. Mandl Erika, egyetemi docens
Komplex esztétikai nevelés kora gyermekkorban
"Nincs értelme bármi olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltűnően szép." (William Morris) Laikusként azt gondolhatja az ember, hogy az esztétikusság nagyon egyértelmű és főleg művészi kategóriákkal leírható fogalom. A téma mélyebb feltárása közben tudatosult bennem, hogy az esztétikum és a hozzá kapcsolódó nevelési ág mennyire szerteágazó és az élet minden területére kihat. Nem túlzás azt állítani, hogy mindennapi életünket a reggeli felkeléstől, az esti lefekvésig átszövi, beleértve a gondolkodásunk minőségét, a mozdulatainkat, a viselkedésünket. Természetesen nem felvett pózokra kell nevelni a gyermeket, hanem elsősorban a saját érzéseinek, személyiségének kifejezésére, de az elfogadottsághoz nem elég a környezet toleranciája, a saját viselkedésünk általi igazodás is ugyanolyan fontos. A mód, ahogy igényeinket, érzéseinket, gondolatainkat kifejezésre juttatjuk. Véleményem szerint itt kapcsolódik az esztétikai nevelés az erkölcsi neveléssel. Óvodapedagógusnak tanulok, így különösen érdekel, hogy ebben a korai időszakban mit tehetünk azért, hogy a jövő nemzedékeinek segítsünk az igény megteremtésében. Kutatásom célja, hogy feltérképezzem: - milyen módokon lehet a leghatékonyabban felkelteni az igényt a szép iránt? A kaposszerdahelyi Csiripelő Biztos Kezdet Gyerekház vezetőjével készült interjú alapján kezdett érdekelni az, hogy mit tehet egy szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket segítő kezdeményezés ebben a témában? Vajon mit jelent az ő hétköznapjaikban az esztétikai nevelés, és a gyakorlatban milyen eredményeket érhetnek el? Az esztétikum nem csak valami szépnek látszó, hanem lényegében, cselekményében szép megnyilvánulás. A mozdulat, a tett, a viselkedés, az ahogy magunk körül a teret rendezzük. Így az esztétikai nevelés tulajdonképpen környezeti nevelés, társadalmi-szociális érzékenységre nevelés, léleképítés és a szépre való fogékonyság megalapozása művészetek útján is. William Morris mondata azért jelzi pontosan számomra ennek a problémakörnek a lényegét, mert manapság könnyű elveszni az igénytelen, silány tárgyak, információk és viselkedések sűrűjében, ám ha már gyermekkorban az igényeset, jót és követendőt tudjuk megismertetni, megszerettetni, akkor van remény arra, hogy annak nagy része megmarad és elemi igény lesz.
Zsifkó Nóra – Molnár Dorottya Tanító BA szak II. évfolyam Konzulensek: Kiss Zoltán, tanársegéd Bencéné Dr. Fekete Andrea, egyetemi docens
Test(i)nevelés máshogyan A dolgozat témája az Y és Z generáció fizikai aktivitással kapcsolatos hozzáállásának pozitív irányú megváltozatása különböző módszertani fogások, újítások segítségével. Arra keressük a válaszokat, hogy milyen módon lehetne érdekesebbé tenni, illetve ötvözni a különböző elméleti ismereteket az alapvetően gyakorlatorientált módszertannal. Lehetséges-e a testi neveléssel kapcsolatos ismereteket a környezetismeret, technika, vizuális kultúra, gyermekvilág tantárgyakkal valamilyen módon társítani. Véleményünk szerint mindebben segítséget nyújthat az emberi szervezet mozgás közben lejátszódó biológiai folyamatainak megfigyelése videók segítségével, különbözőrajzok készítése, gyurmázás (csontok megformálása), illetve az egészséges táplálkozás fontosságának tudatosítása. A testnevelési órákon vagy azon kívül megszerzett ismeretek aztán játékos formában számon kérhetőek többek között sor- és váltó versenyek, akadálypályák felhasználásával. Kérdőívek felhasználásával utólag felmérnénk az ilyen jellegű testnevelési órák tetszési indexét, illetve az 5-6. évfolyamokon a tantárgy kedveltségi fokát is megvizsgálnánk. A kutatás gyakorlati részét, illetve az ahhoz köthető kérdőívet a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban szeretnénk megvalósítani, míg a tantárgy kedveltségével kapcsolatos felmérést több általános iskolában is elvégeznénk.
