Idegenvezetés Vár-Templom Ha visszatekintünk Körmöcbánya történelem előtti korába, megállapíthatjuk, hogy a Körmöci-hegység vulkanikus úton a harmadkorban keletkezett. Körmöcbánya és környékére az andezit kor volt a meghatározó. A forró kilépő lávával az aranyat tartalmazó kvarckő másodlagosan az andezitban ülepedett le. Egyes történészek ezért kvarckőből származtatják Körmöcbánya elnevezését is. Eleinte az aranyat a patakokból aranymosással nyerték, majd a vízfolyásokon felfelé haladva a bányászok fokozatosan értek el a körmöci aranyat tartalmazó hegység lábához. A feltevések szerint már a IX-X. században folyt itt bányászat. A leggazdagabb aranylelőhelyek a Sturecban és környékén voltak. A monda szerint a saskői várúr egy alkalommal vadászni ment a körmöci hegyekbe, elejtett egy fogoly madarat, s a begyében aranyszemeket talált. A Garam völgyében már (Krisztus előtt) időszámításunk előtt 2500 évvel találhatunk települést. A Garam folyón érkeztek további telepesek is, mint például a szlávok. Feltételezések szerint a X. században kezdtek letelepedni a Garamot övező hegyekben és a mezőgazdaság mellett bányászattal is foglalkoztak. Az aranyat a patakok vízének üledékéből mosták, vagy felszíni bányászattal nyerték. A bányásztelepüléseket a 13. szászadban jelentősen sújtotta a tatárjárás. Az elpusztított lakosság helyére új bevándorlók érkeztek, melyek között a németek voltak túlsúlyban. Nekik tulajdonítható a bányász tevékenység felújítása a régi helyeken és az új térségekben. Körmöcbánya a királyi erdőbirtokon - zólyomi domíniumban helyezkedett el. A mai Körmöcbánya területén és környékén több bányásztelepülés jött létre: Schwabendorf Sváb-falu a mai Dolná Ves; Vindidorf - Felsőtóti a mai Horná Ves; Liget - Veterník ma Körmöcbánya része; János hegy - a mai Kremnické Bane; Szent Mihály-falva a mai Kunesov /Kunvágása/; Soler völgye - ma Tri domky; Coner völgye (vallis Colner) mint régi Bányászát ismert, s Baba néven is ismerős - melyet az eredetileg Cremnychbana-nak tekintenek. Ismert az Új és Régi völgyre való felosztás is. A XIV. század elején az Anjou Károly Róbert lépett a magyar trónra (1307-1342), aki több jelentős gazdasági reformot valósított meg. Többek között bevezette a szabad bányászati tevékenységet, ami hozzájárult a magyar iparág fellendüléséhez. A cseh és lengyel királlyal kötött egyezséget követően 1323-ban bevezette a pénzreformot is. Értékes arany- (dukátot) és ezüstpénzt (garast) adott ki (II. Vencel király prágai garasainak mintája alapján). Az aranytermelés az uralkodó érdeklődési körébe került 1328. november 17-én városi kiváltságokat adományozott Cremnychbana bányásztelepülésnek. Jelentős mértékben támogatta a bányászvállalkozást, és egyidejűleg pénzverdét is alapított Körmöcbányán. Bányaművelés és pénzverési jogot Körmöcbánya Kutná Hora példája alapján kapta. A pénzverdében 1329-ben kezdték előállítani az első ezüstpénzt, és feltehetőleg 1335től már aranypénzt is. Az aranypénz később mint magas művészi és műszaki színvonalú körmöci dukát vált ismertté. A pénzverde 1433-íg a városfalon kívül, a János hegyből és Új völgyből eredő patakok összefolyásánál állt, 1434-től pedig Körmöcbánya terén működött. Körmöcbánya mint szabad királyi város bányászatának és pénzverésének köszönhetően a 14 és 15. században élte virágkorát. Ebben az időszakban a Bánya és Pénzverő kamara székhelye is itt volt. (ez a kamara igazgatta a mai Szlovákia túlnyomó részét).
Fénykorában Körmöcbányán átlagosan 400 kg különböző tisztaságú aranyat (körülbelül 12 karátos) termeltek ki évente. A pénzverdében az aranyat dukát minőségnek megfelelő tisztaságúra dolgozták fel (23 karát 9 grén). A XVI. századtól a bányákban a művelés egyre mélyebb rétegekbe helyeződik át, nehezednek a működési feltételek (talajvíz), megnőnek a kitermelésre fordított kiadások, s a tevékenység gazdaságtalanná válik. Ezek a körülmények Körmöcbányán a bányászat hanyatlásához vezetnek. A kamara székhelye is a prosperáló Selmecbányára kerül át. A köztudatban: az aranyat Körmöcbányával, az ezüstöt Selmecbányával és a rezet Besztercebányával azonosították, amely abból eredt, hogy melyik színesfém képezte az adott lelőhelyen a termelés fő profilját. A várormot a városi kiváltságok odaadományozása előtt, már a XIII. században telepesek lakták. Ebből a korból származik a várterület legrégibb építészeti emlékműve - a román stílusú rotunda /körbástya/. Feltételezhető, hogy itt állt a templom és a temető is. Az eredeti román erődítmény hozzávetőleg a mai belső várfal mentén húzódott. A rotundát először Szent Mihály tiszteletére szentelték fel és a környező bányásztelepülések szakrális központját képezte. Egy 1416-ban történt polgárgyilkosságot követően, a rotundát újból felszentelték, és 1430-tól már Szent András néven említik. A rotunda földalatti részén, mely csontházként szolgált, román bolthajtások maradtak fenn. A felső, kápolnának használt rész bolthajtásai gótikus stílusban épültek. A gótikus bolthajtás keresztbe tett bányászkalapáccsal díszített bolltozatkőbe domborodik ki. A falon valószínű Szent Erazmus életének jeleneteit ábrázolóilletve konszekrációs (a felszentelésnél használt) keresztek festmény töredékei maradtak fenn. Véleményünk szerint a vár területén állt a kamarás gróf székhelye, de pontos helyét nem sikerült meghatározni. A XIV. században a várterületét az eredeti erődítményhez kapcsolódó kettős fallal erősítették meg. Külső támadás és veszély idején, a várat ezekből a bástyákból (tornyok) védték: -a déli vagy plébánia bástya: a XIV. ás XV. században itt székelt a városi plébános (ma: jegypénztár). A toronyhoz vezető lépcsősor tette lehetővé, hogy a várba a térről is be iehessen jutni. A XVIII. század végén építették át a mai formájára. -a bányász bástya: bizonyos ideig a gótikus kápolna szentélye szerepét töltötte be, -az északi belépő toronv: előtte helyezkedett el a felvonóhíd és a vizesárok. A torony jellegzetessége az un. szurkos orr, ami egy a toronyfalból kiálló kőabroncs. Ennek a segítségévei öntőitek a forró vizet vagy szurkot a felvonóhídon bejutni próbálkozó ellenségre. A XIV. században, a fő- és a párkányfal között, a várcvingerben épült a vár legnagyobb középítménye, a Városháza. Az 1560-ban kiütött nagyt üzvészig itt tartotta üléseit a városi tanács. Azt követően bizonyos ideig levéltárként szolgált. Az épület felső két szintjét statikai okok miatt 1880-ban lebontották, így csak egy emelet és az alagsor maradt fenn. A volt városháza helyén lévő üvegkupola az emelet megvilágítását szolgálja.
A két torony kisebbikét Kistoronynak vagy Óratoronynak is nevezik. A XVIII. században a második emeletre órát állítottak, amit a XIX. században a templomtoronyra helyeztek át. A torony a XIII. századból származó legkorábbi román stílusú erődítmény részét képezte. Támadáskor kapunak használták, később pedig lőporraktárnak. A XVII. század végén a harangok részére emeletet építettek a toronyra. így maradt fenn az 1588ből származó Körmöcbánya legnagyobb harangja, a reneszánsz Urbán harang. A Szent Katalin templom nagyobbik tornyát utólag, a XV. század második felében építették a templomhoz. Az 1560-ban kiütött tűzvészt követ ően reneszánsz stílusban építették át. Évszázadokon át őrhelyként szolgált. Az őrök kürtszóval és dobpergéssel jelezték a tüzeket és az egyéb veszélyt, a városban pedig felügyeltek a rendre. A vártemplomot - amely a körmöci vár legkiemelkedőbb része - a város védőszentjének, Szent Katalinnak a nevére szentelték. Nem egy tipikus gótikus építmény, mivel a XIV. századból származó régebbi létesítmény átalakításával keletkezett. A gótikus stílusú templomok ugyanis hosszú, keskeny hajóval, illetve hármas hajóval épültek, ennek a templomnak azonban rövid és széles kettőshajó része van. A XV. században szentélyt /presbitériumot/, sekrestyét és két kápolnát építettek hozzá. Olyan feltevések is napvilágot láttak, amelyek szerint az eredeti épület a sík mennyezetű bazilika vagy pedig a kamarás gróf palotája lehetett. A szentély gyönyörű bordás hálóboltozatán található a templom építés befejező évszáma. A boltozat képe a 12 apostolt és a 4 evangélistát ábrázolja. A templom katolikus templomként működött, és ma is az. A reformáció időszakában (XVI. - XVII. század) azonban az evangélikusok birtokolták Ebből a korból maradt meg emlékként a szószék feletti boltozat zárókövén található Luther rozetta. A templom belsejét a XVIII. században barokk stílusúra építették át. A korból négy barokk stílusú lóca és faszobor maradt fenn, melyek jelenleg a városházát díszítik. 1880 után a soproni születésű Franz Stornt bízták meg a templom rekonstrukciójával, aki regotizációs munkálatoka hajtott végre. Ennek keretében nyílást vágtak a kincseskamrából - amelyben azelőtt az értékes könyvtárat és a plébániai kincsestárgyakat őrizték - a presbitériumba. A presbitériumba színes vitrázsok lettek téve. A felszíni munkálatoknál, kőből készült választókorlátot és az orgona elhelyezésére karzatot építettek. A barokk oltárokat az 1884-ban és 1885-ben pseudogótikus szárnyas oltárokkal cserélték le, és a rajtuk lévő ST kézjegyek (signatura) Storn mester műhelyére utalnak. Az oltárokat aranyfüsttel vonták, be. A Szent Katalin tiszteletére emelt főoltáron a mártírt a kezében pálmaággal ábrázolják. Az oltár bal oldalán Katalinnal együtt Klement pápát találjuk. Klement pápa és Szent Borbála a bányászok védőszentje. Alexandriai Szent Katalin képen a festett alak lábánál jellemzően a mártírhalált okozó kerékbetörés eszköze és a kard látható. A szárny jobb oldalának alsó része Szent Katalin Jézussal való eljegyzését ábrázolja. Jobbra fent pedig az angyalok viszik Katalin holttestét a Sinai hegyre. Az Alexandriai Katalinról szóló monda egy IX. századbeli művelt királylányról szóló monda, akinek álmában megjelent Jézuska és jegygyűrűt húzott az ujjára. így lett Katalin Krisztus menyasszonya és a keresztény hit terjesztője. Maxtention császár fogságába került, aki, miután a lány tanácsadóit is keresztény hitre térítette, megkérte a kezét. A lány a kérést elutasította, és a császár ezért kínzásra ítélte. Késsel ellátott kerékkel akarta kerékbe töretni, de Katalin
könyörgésére az angyalok azt összetörték. Hosszantartó gyötrelmek után karddal lefejezték. Szent Katalin jelképei a kard, a kerék és a mártírok pálmaága. Az oltár jobb oldala Szent József halálát jeleníti meg. A déli kápolna az oltárral együtt Szent Anna nevét viseli. Figyeljék meg a kápolna kövezetét, amely még most is az eredeti gótikus burkolat. A főoltártól balra található a Szűz Máriát ábrázoló szekrényes oltár. A közepén található gótikus madonna a garamszentbenedeki születésű Scholasztik mester alkotása, az 1500-as évekből származik. Az orgona karzat alatt elhelyezkedő nagy kőszobor az Immaculata, azaz Szeplőtelen Szűz Mária, amint földgömbön és félholdon áll, s a kígyóra lép. Az eredeti alkotás, a téren álló pestis-emlékmű alkotójának, Dionyz Stanetti művésznek a munkája. A plébánia területén található a másolata is. 1710-ben pestisjárvány sújtotta a várost, melynek hozzávetőleg 3000 ember esett áldozatul. A téren az ő tiszteletükre először egy egyszerűbb oszlopfős pestis-oszlopot emeltek, amely ma Felsötóti községben található. Egy körmöci képviselőnek 16.000 aranypénzt sikerült szereznie a Magyar Országgyűléstől egy pompásabb barokk stílusú pestis-oszlop megépítésére, amely Stanetti, Vogerle és Mayer mester munkája. Jelenleg az oszlop rekonstrukció alatt áll. Az orgona karzat alatt látható három gótikus stílusú fa szobor. A jobb oldali Szent Erzsébetet, a középső Madonnát és bal oldali pedig Szent Ilonát ábrázolja. A XV. századból származnak körmöcbányai fafaragó műhelyből. Eredetileg mind a három szobor - a templomtéren, a pestisoszlop közelében álló - Havas Boldogasszony templom gótikus stílusú szekrénye oltárát díszitette. Statikai hiba miatt 1879. karácsonyán földcsuszamlás következett be a várban és a téren. Több épület megrongálódott. A Szűz Mária (BoSdogasSZOnyHernplornot e a harmadik városkaput - az ún. Beszterce kaput • le kelleti bontani. Sérülés érte a várterületen álló Szent Katalin-templomot és a városházát is. A varat övező várfalak körülbelül 3 métert megsüllyedtek és cimburiurnrnal látták el őket. Az említett három szobron kívül a lebontott Szűz Mária templomból származik még a rózsaszín márványból készült keresztelőkút is, amely jelenleg a Szent Anna-kápolnát díszíti. A keresztelőkút eredetileg a körmöcbányai születésű kiemelkedő éremkészítő és polgármester Füssl Kristóf sírköve vol, akit a téren álló tepmplomba temettek el 1561ben. A regótizációs munkálatok alatt Stomo igyekezett megőrizni az épület gótikus formáját (amit nem sikerült megtartani, azt neogótikus stílusban újította fel). Fennmaradtak egyes reneszánsz elemek is, mint a toszkániai oszlopon elhelyezkedő szószék és az alatta elhelyezett falból kiemelkedő férfi mellszobor. Ez a férfi volt állítólag a templom tornyának az építője, aki a toronytetején található egyházi jelkép - kakas - cseréje közben zuhant a mélybe és szörnyethalt. (Az 1560-ban pusztított tűzvészt követően reneszánsz átépítés volt. Az egyházi szimbólum ekkor a kakas, mivel ebben az időszakban a templom az evangélikusé volt). A történet csak monda, nem tudjuk mennyire élethű. Nem ismerjük az építész nevét sem. A regótizációs munkálatok közben a templom öt kriptája megsemmisült. A templom belső- és külső falán, valamint az Óratornyon azoknak a neves körmöcbányai családoknak (főispánok, bírók) a sírtábláit és epitafjait helyezték el, akik érdemeket és dicsőséget szereztek a városnak
és részt vettek annak felvirágoztatásában. Ezek a vártemplom már említett öt kriptájából, és a téren lebontott plébániai templomból származnak. Említésre méltóak az állatfej alakú vízköpők, melyek a víz elvezetésén kívül arra is szolgáltak, hogy elriasszák a démonokat. Figyeljék meg a sárkányfej alakú csurgókat a templomtorony kerülővágatán. A templomtornyon elhelyezett macskáról szóló monda szerint, amikor nagy volt az aranyhiány, az egyházi kincseket is felhasználták építkezési célokra. Amikor az utolsó keresztet is bedobták a kemencébe, kiugrott egy fekete macska és a tüzet széthordta Körmöcbánya egész területén. Csak három ház maradt meg sértetlenül. Az egykoronás érméinken megörökített Madonna a pénzverde mögötti ún. Amonovszky ház falmélyedéséből származik. A plasztika a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona. Egyelőre letétben van. Az épületegyüttes egészét statika hibák miatt 1975-től 17 évre lezárták. Ez idő alatt a terület egy részén régészeti kutatások folytak, elvégezték a statikai megerősítést és a vár egyes objektumainak a teljes felújítását is. 1992-ben a templomot és a létesítményt részlegesen megnyitották a nyilvánosság előtt. A felújítás költségei 1992-ig hozzávetőleg 50 millió koronát tettek ki. A rekonstrukciós munkálatokat a Zsolnai Műemlék felújító Vállalat /Pamiatkostav Zilina/ végezte. Lengyelek a felújításban nem vettek részt. Csak a neogótikus vitrázsokat restaurálták Prágában. A templom 1992-ben új orgonát kapott. A hangszert a Varhany Kmov cég építette 6,5 millió korona költséggel. 3500 sípja, három manuálja és hatvan regisztere van. A vízszintes sípok az ún. spanyol sípok, a jobb oldali fa sípok pedig a pedálokhoz rendeltek. A szakemberek állítása szerint jelenleg Szlovákia egyik legjobb, de meglehet hogy legjobb orgonája. Gyakran - főleg a nyári idényben - orgona koncerteket rendeznek (tájékoztatást a Körmöcbányái Információs Központban kaphatnak). A történelme során több funkciót is betöltő páratlan középkori műemlék (védelmi funkció, tanácsi- és a grófi székhely, egyházi központ) 1970-től a nemzeti kulturális örökség része. Az egyházzal kötött megállapodás alapján, vasárnapokon és különleges alkalmakkor miséket, máskor papszentelést, esketéseket, keresztelőket és bérmálásokat tartanak. Szokássá vált, hogy karácsony szent estjén éjféli mise alatt a toronyból trombitán játszva kürtölik a négy világtáj felé a Csendes éj népszerű dallamait. Körmöcbánya történelmi magja 1956-tól kezdve városi műemlékvédelmi terület. A közelmúltban tárták fel a várost és a várat övező védfalakat, és javították ki a kapuk közötti részeket, információs Központot hoztak létre és a városban sétányt létesítettek. Körmöcbánya közvetlen közelében két értékes természeti helyszín látogatható meg: a Stósz nevű andezit hegy, melyen érdekes andezit képződmény található és a hegy északi lejtőjén elterülő ún. Bikalegelő /Bujacia lúka/, ahol sok értékes sáfrány terem. A turistaforgalom a téli időszakban sem csökken, mivel a közelben két nagy sí központ is található - a 10 km-re fekvő Skalka és a 8 km távolságra lévő Krahule. Nyáron a látogatók nem kerülik el Körmöcbánya termálvizű medencéit. A fürdőhelyeket tápláló forrásra kb. 20 évvel ezelőtt találtak rá a Ludovik - akna alsó szintje alatt (750 m mélységben). A víz mérsékelten radioaktív, 50°C fölötti hőmérsékletű , és nagy mennyiségű okkert tartalmaz. Az okker levegővel elegyedve hevesen oxidál, és a vizet sűrű, sötétbarna színűvé teszi.
Ma a vizet tisztítórendszerén vezetik át, amely ezáltal megtisztul. A víz a forrástól a 4-es aknáig föld felszíne alatt folyik, és itt vezetik ki a felszínre. A 4-es akna maga is érdekességnek számít. 245 méterrel a föld alatt alakították ki Európa első Pelton - turbinás földalatti erőművét. Még az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdték el építését, befejezésére azonban már a Csehszlovák Köztársaság idején, 1921-ben került sor. Az energiacsúcs idején állami hálózatba szolgáltat áramot. A másik közép-európai szintű érdekesség a XV. századbeli bányamű, amely a Turcsevszky féle vízvezetéknek köszönhette keletkezését. A térségben ez volt az első ipari vízvezeték, amely által szolgáltatott víz hajtotta a bányagépeket és az egyéb berendezéseket (vizét használták a malmok is gabona őrlésére). A vezeték gravitációs formában vezeti le a Vág környékéről a csapadékot a Garam vízgyűjtőjébe. A két torony között látható a Stureci süllyedés, amely jóval a térségben kialakult bányászat megkezdése előtt keletkezett. A monda szerint, a XV. században súlyos bányaszerencsétlenség történt ahol 200-300 bányászt temetett maga alá a szikla. Egyházi ünnepen - Pünkösdkor a bányászok elutasították a feljövetelt a bányából, mert gazdag aranylelőhelyre leltek. Kapzsiságukért Permoník a bányászok istene omlással büntette meg őket. Tiszteletükre és bányászatunk emlékére évente ökumenikus istentiszteletet tartanak, ahol a süllyedésen át vezető körmenetet rendeznek zenei kísérettel, és felelevenítik a környező bányásztelepülések szokásait. Az ünnepséget június 24-én tartják meg, és a János-napi tábortüzek gyújtásával fejezik be. Körmöcbányán a XVI. században a bányászat hanyatlása kezdődött. A XVIII. században azonban bizonyos mértékű növekedés indult el, s a termelés lényegében a közelmúltig tartott. A gazdaságtalan müvelés miatt a termelést 1970-ben teljesen megszüntették. A nyolcvanas években komplex geológiai kutatást végeztek Körmöcbánya környékén. A vizsgálatokhoz a régi bányatérképeket használták, és vízérkeresőket /radioastéza/ és szenzibilis képességgel rendelkező egyéniségeket is meghívtak. Fúrásokat végeztek, és kísérletképpen négy aknát tártak fel. A kutatások igazolták az arany létezését, de kitermelése nem kifizetődő. Jelenleg a Körmöcbányai Bányatársaságban az Alsóhámor /Hodrusbánya/ községből szállított érckoncentrátumot dolgozzák fel. Körmöcbányán és a többi közép szlovákiai bányavárosban 1525-ben és 1526-ban nagyjelentőségű bányász felkelések voltak . Körmöcbányán 25 cég működött, virágzóan művelték a mesterségüket. A lI. világháború idején a német katonák foszforral égették fel a teret. A házakból 109 tönkre ment, és a bányák is megsérültek. 1966-ban alapították Körmöcbányán az Iparművészeti Középiskolát, ahol ékszerészek, kovácsok, formatervezők, restaurátorok képzése folyik. Jelenleg játékosztály is létezik. A hetvenes években kezdték el az új pénzverde építését, ahol csak érméket állítanak elő.
Legenda a fogolymadárról Ez a legenda a körmöcbányai aranyérc megtalálásáról regél. A monda szerint egy napon aszászói várúr (ez avar Körmöcbányától 10 kilométernyire délre található) vadászatra
indult a körmöci hegyekbe. Egy fogolymadarat ejtett el, s annak tarajában aranyszemcséket talált. Ennek emlékére azt a hegyet Fogolyhegynek nevezték s ma is ott találhatók a leggazdagabb aranylelőhelyek.
A Sturóci süllyedésgödör legendája A Sturóci süllyedésgödör a nyugati horizonton található. Hossza hozzávetőlegesen 750 m, szélessége 110 m és a legnagyobb mélysége 110 m. A legenda a következőképpen regél: Egy napon, éppen szombat volt, Pünkösd ünnepe (ami egyházi ünnep) - a bányászok megtagadták a feljövetelt, mert aranyban gazdag eret találtak. Ám kapzsiságukat a bányák manója, akit Permoníknak neveztek, bányaomlással büntette. A talaj beszakadt és a földomlás alatt maradt csaknem 300 bányász.
A macska legendája A jó kilátást nyújtó balkon alatt, a templom legmagasabb tornyán a sarokkőn egy macska szobrát láthatják. A legenda a következőképpen szól: Körmöcbányára rossz idők köszöntöttek, az aranyérc kimerült, csökkent a bányászat, ám a körmöcbányaiaknak a királyi kincstárba az adót fizetni kellett. Elkezdték hát beolvasztani az ékszereket, aranygyűrűket, karkötőket... ám az arany egyre kevesebb volt. Nekifogtak hát a templom aranytárgyait beolvasztani. Ám amikor az öregtorony utolsó aranykeresztjét hajították az olvasztókemencébe, kiugrott onnan egy fekete macska és égő farkával tűzbe borította egész Körmöcbányát. Körmöcbánya porig égett, a tűz csak három házat kímélt meg. (A városnak egy részét ma is Háromházak negyednek nevezik.) A macskát pedig a tornyon örökítették meg a szobor formájában.
A toronyépítő legendája A körmöcbányai városi vár templomát Szent Katalinnak szentelték. A templom szószéke alatt egy férfi szobra található összekulcsolt kézzel. A legenda úgy tudja, hogy ez a férfiú a templom magas öregtornyának építője, aki onnan leesett és szörnyethalt, amikor hiúságtól hajtva felmászott oda, hogy a templom tornyán lecserélje a kakas szobrocskáját.
Legenda a malac fejéről Közvetlenül a vár előtt található egy rózsaszín gótikus polgárház. Az egyik ablakpárkány alatt a falon egy kőből vésett malacfejet helyeztek el két kenyér társaságában. A legenda szerint itt egy gazdag pékmesterné lakott, aki azonban rettenetesen fösvény volt. Egyszer éhes koldusok álltak meg ott és kérték, hogy legalább az öreg, száraz kenyeret adja nekik. A pékmesterné azonban a kenyeret inkább a disznóknak hajította, ezért ő maga is disznóvá változott. Kőbe vésett disznófejét a falon helyezték el két kenyérrel együtt, amelyeket annyira irigyelt.
Az akasztófadomb Az akasztófadomb a várból jól látható. Szájról szájra szállt a mondás arról, hogy itt akasztották a halálraítélteket, itt fejezték le az elítélteket és itt voltak a boszorkányégetések is. Az utolsó boszorkányt a 17. században égették A bűne állítólag az volt, hogy megbabonázta a szomszédja tehenét, amely ettől kezdve kevesebb tejet adott. Ám mivel a boszorkány már 80 éves öregasszony volt, nagy kegyelmet gyakoroltak irányában: először lefejezték, s csak utána a holttestét égették el a máglyán.
Egyéb érdekességek A pestisjárvány emlékszobra, amely a téren látható, a pestisjárvány legszebb középeurópai barokk emlékszobrai közé tartozik. Az 1710. évi pestisjárványnak a lakosság 2/3 része, mintegy 3000 lakos esett áldozatul. Két évvel később a feketepestis járvány Selmecbánya 6000 lakosát vitte el. Mindkét város (Körmöcbánya és Selmecbánya) pestis járvány emlékszobrainak, valamint Körmöcbánya főterét díszítő barokk szökőkútnak a építője Dionízus Stanetti A Szűz Mária Mennybemenetele emlékének szentelt templom romjai. A főtéren, a pestisjárvány emlékszobrától feljebb, az érem és medallion múzeum előtt egykor egy templom állott. A templom paplakkal egybeköti, eredetileg gótikus volt, később átépítették egy sokkal nagyobb barokk templomra, Körmöcbánya alatt található a második leggazdagabb aranytelér. Az írásbeli dokumentumok tanúsága szerint az 1879. évben a karácsonyi mise alatt az emberek pánikszerűen menekülve hagyták ott a templomot mert a templom hirtelen repedezni és süllyedni kezdett. Mivel a templomot nem tudták megmenteni, az az 1880. évben összeomlott. A templom összedőléséért a bűnt a bányászokra fogták akik nagyon magas bírságot voltak kötelesek fizetni. A bányászok ugyan védekeztek, hogy Ők vigyáztak, de ez nem segített. Csak egy sokkal később megejtett geológiai vizsgálat mutatta ki, hogy a bányászok nem egészen tehettek róla. A főtér alatt ugyanis egy 70 méter mély szakadás húzódik, amelyet kavics és víz tölt ki. Azzal, hogy a bányászok a fejtéssel a terepet akaratukon kívül víztelenítették, a kavics szintje lecsökkent és ezt földmozgások kísérték. Több épület állagában károsodás keletkezett és több épületnek is össze kellett dőlnie. Sajnos, a templomból még csak egy kicsike emlék sem maradt. Az első ipari célokra épített vízvezeték, amelyet hazánkban építettek, éppen Körmöcbányán került megépítésre. A bánya gépeinek és berendezéseinek meghajtására használták. Sajnálatosan csak nagyon kevés maradt meg belőle. Az első középeurópai földalatti villanyfejlesztő a „negyedik aknának" nevezett aknában van elhelyezve, amely Körmöcbánya város alsó részében található a termálfürdő medencéin túl. A villanytelep 245 m mélységben található a föld alatt, építését 1921ben fejezték be. A villanyfejlesztő turbinát a Tűrések vízvezeték hajtja három Peitonturbínája még ma is működik. Skalka pri Kremnici Szlovákia egyik legrégebbi síközpontja. Körmöcbánya már 1910 körül ismert volt sízési adottságairól és síközpontjáról. Az első hegyi lak (hegyi menedékház) már 1913-ban állott a Skalka hegyen. Az első 100 méters úszómedencét Középeurópában 1937-ben Körmöcbányán építették. Később átalakították és ma már 2 darab 50 méteres termálmedence épült belőle A medencéket termálforrasból látják el vízzel, amelyekre hozzávetőlegesen egy kilométer mélyen találtak próbafúrások alkalmával, amikor aranyat kerestek.
