Osztani magad hogy sokasodjál, Kicsikhez hajolni hogy magasodjál, Hallgatni őket, hogy tudd a világot, Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz

1

„Osztani magad – hogy sokasodjál, Kicsikhez hajolni – hogy magasodjál, Hallgatni őket, hogy tudd a világot, Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.” Váczi Mihály

2

TARTALOM I. BEVEZETŐ.................................................................................................................................. 5 II. ÓVODAI NEVELÉSÜNK CÉLJA, FELADATA, RENDSZERE............................................. 6 II.1. Gyermekképünk ..................................................................................................................... 6 II.2.Óvodánk jellemzője ................................................................................................................. 6 II.2.1. Óvodai nevelésünk célja ...................................................................................................... 7 II.2.2. Óvodánk szerkezete............................................................................................................. 8 III. AZ ÓVODAI NEVELÉSÜNK FELADATAI........................................................................... 9

III.1 Az óvodai nevelés általános feladatai III.2 Az óvodai nevelés speciális feladatai III.2.1 A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése III.2.2 A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek nevelése III.2.3 Kiemelten tehetséges gyermekek nevelése III.2.4 Hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése III.2.5 Roma/cigány nemzetiségi óvodai nevelés III.3 A fejlődés jellemzői óvodáskor végén IV. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI..........................................................15 IV.1. Óvodánk személyi feltételei..................................................................................................15 IV.2. Óvodánk pedagógiai adatkezelése ........................................................................................15 IV.3. Óvodánk tárgyi feltételei ......................................................................................................17 IV.4. Óvodánk kapcsolatai ............................................................................................................17 IV.4.1. Óvodánk kapcsolata a fenntartóval ....................................................................................17 IV.4.2 .Óvodánk kapcsolata a családdal........................................................................................18 IV.4.3. Az óvoda és iskola kapcsolata ...........................................................................................19 IV.4.4. Az óvoda kapcsolatai más intézményekkel ........................................................................20 V. AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI...................................................................................................................................22 V.1. Az óvodai nevelésünk rendszerének modellje.....................................................................22 V.2. A rendszer elemeinek felvázolása........................................................................................23 V.2.1. Az egészséges életmódra nevelés........................................................................................23 V.2.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közöségi nevelés......................................................................24 V.2.3. A gyermek fő tevékenységi formái: ....................................................................................25

2.Szakasz V.3. A fejlesztés tartalmi eszközei................................................................................................ 7 V.3.1. Anyanyelvi nevelés és kommunikáció ................................................................................. 7 V.3.2. A környezet megismerésére nevelés .................................................................................... 8 V.3.3. Esztétikai nevelés ................................................................................................................ 9 V.3.4. Testi nevelés, testnevelés..................................................................................................... 9 V.3.5. Kapcsolatok más nevelési színterekkel ................................................................................ 9 V.4. Óvodai nevelésünk tartalma................................................................................................10 V.4.1. Nevelési-fejlesztési területek ..............................................................................................10 V.4.1.1. Gondozás és egészséges életmódra nevelés ......................................................................10 V.4.1.2. Az érzelmi nevelés és szocializáció..................................................................................12 V.4.1.3. A játék ............................................................................................................................15 V.4.1.4. A munka..........................................................................................................................17 V.4.1.5. A tanulás .........................................................................................................................19

3

V.4.1.6. Anyanyelvi nevelés és kommunikáció .............................................................................19 V.4.1.7.A külső világ tevékeny megismerése ................................................................................21 V.4.1.8. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka..............................................................................23 V.4.1.9. Verselés, mesélés ............................................................................................................24 V.4.1.10. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc...........................................................................26 V.4.1.11. Mozgás..........................................................................................................................27 VI. AZ ÓVODA GYERMEKVÉDELEMMEL ÖSSZEFÜGGŐ PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGE……………………………………………………………………………….29 VII. A PEDAGÓGIAI MUNKA ELLENŐRZÉSE, ÉRTÉKELÉSE…………………………..30 VII. 1. A pedagógiai munka ellenőrzése, értékelése a gyermek csoportokban

VII. 2. Az óvodás gyermekek fejlődésének nyomon követése VIII. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK IX. LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK……………………………………………………………….34

4

I. BEVEZETŐ Nevelőtestületünk döntése alapján és a szülők véleményét figyelembe véve arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy saját magunk által készített programot alkalmazunk intézményünkben. A pedagógiai önállóság mellett a választható programokból beépítve egy-egy nálunk is alkalmazható, megvalósítható momentumot kiragadva kívánunk dolgozni. Óvodánkban szeretnénk kialakítani a meghitt családias légkört, a biztonságérzetet, melyben minden kisgyermek jól érzi magát és hamar beilleszkedik.

E helyi pedagógiai programot a 2011. évi CXC. törvény 26. § (1) értelmében és a Kormány 363/2012. (XII. 17.) Kormányrendelete „Az óvodai nevelés országos alapprogramja ” alapján készítette a lovászpatonai Kastélykerti Óvoda nevelőtestülete.

TÖRVÉNYI HÁTTÉR •

2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

•

2012. évi CXXIV. törvény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról

•

229/2012. (VIII. 28) Korm. rendelete a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról

•

20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról

•

32/2012.(X.8.) EMMI rendelet a SNI gyermekek óvodai és iskolai nevelésének irányelvéről

•

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról

•

17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról

•

138/1992. (X. 8.) Kormányrendelet a közalkalmazottakról szóló tv. végrehajtásáról a közoktatási intézményekben

•

1997. évi XXXI. tv. a Gyermek védelemről és gyámügyi igazgatásról

•

1/1998. (VII. 24.) OM rendelet a nevelési-oktatási intézmények kötelező (minimális) eszközeiről és felszereléséről

•

Alapító Okirat …………….. számú Képviselő-testületi határozat

5

II. ÓVODAI NEVELÉSÜNK CÉLJA, FELADATA, RENDSZERE II.1. Gyermekképünk Az eltérő pedagógiai-pszichológiai irányzatok közös vonásai szerint a gyermek, fejlődő személyiség. Fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként és egyénként változó testi és lelki szükségletei vannak. Személyisége alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezete a meghatározó. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását. Az ember egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény egyszerre. Olyan gyermekeket szeretnénk nevelni intézményünkben, akik megfelelnek a mindenkori társadalmi elvárásoknak, a kor igényeinek. Szívesen vállalják az életkoruknak megfelelő feladatokat, nem érzik tehernek azt. Szeretnénk, ha gyermekein nyitottak, érdeklődőek lennének a világ dolgai felé. Szeretnénk derűssé tenni az óvodai életet. Jó lenne, ha gyermekeinkben olyan tulajdonságok alakulnának ki, mint az önfegyelem, önállóság, segítőkészség, önzetlenség. Az új technika és tudományos ismeretek mellett képesek legyenek a hagyományok megőrzésére, környezetük szépségeinek felismerésére, annak értékelésére, megbecsülésére, védelmére. Munkánk eredményeképpen szeretnénk, ha az óvodai élet után sikeresen illeszkednének be más környezetbe, és tartalmas, hasznos életet éljenek.

II.2. Óvodánk jellemzője Óvoda hivatalos elnevezése és székhelye Kastélykerti Óvoda 8553 Lovászpatona Kossuth u. 50. Telefon: 89/ 345-108 Irányító/felügyeleti szerve: Lovászpatona, Nagydém és Vanyola Óvodafenntartó Társulása Fenntartója: Lovászpatona, Nagydém és Vanyola Óvodafenntartó Társulása

6

Az intézmény alaptevékenysége: Óvodai nevelés és iskolai előkészítés • Óvodai nevelés, ellátás ezen belül a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek esélyegyenlőségének biztosítása óvodai integrációs program alapján. • Óvodai költségvetési szervi étkeztetés • Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése, ellátása - szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzdő gyermekek nevelése • Nemzetiségi óvodai nevelés, ellátás – roma nemzetiségi nevelés • Korai fejlesztés, gondozás

A fenntartó szerv határozata alapján, 2013.július 1-től a lovászpatonai Kastélykerti Óvoda két telephellyel –Nagydém Napköziotthonos Óvoda és Vanyola Vajda Péter Óvodaműködik. Lovászpatona lélekszáma kb. 1000 fő, Nagydémé kb. 380 fő, Vanyoláé kb. 600 fő, így óvodás létszámunk ezek szerint alakul. 60-70 fő között mozog gyermeklétszámunk. Minden beíratott gyermeket fel tudtunk venni. Óvodánk jelenleg négy vegyes csoporttal működik. Létszámkihasználtságunk 60-70%-os. Nyitva tartás reggel 6.45 órától délután 16.30óráig van. Óvodánk nyitva tartása igazodik a szülők munkaidejéhez. Falvainkban csekély a munkalehetőség. A szülők kb. 40-50 %-a munkanélküli, jövedelempótlóból, segélyekből élnek napról napra elég nehéz körülmények között. Ezen adottságokat figyelembe véve pályáztunk, majd 2009. szeptember 1-től csatlakoztunk, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket támogató Integrációs Pedagógia Programhoz. A családok kulturális színvonala közepesnek mondható. Igaz, TV van minden családban, de kevesen járnak el szórakozni, színházba, közös programokra. Sajnos elég sok a beszédhibás gyermek, akikkel szerencsére – a szülők részéről ingyen – szakképzett logopédus foglalkozik heti két alkalommal a délelőtt folyamán. Bérét az önkormányzat finanszírozza. Szülői igények alapján evangélikus hitoktatás folyik heti egy alkalommal óvodánkban. A szülők sok esetben az óvodától csak a „testi és szellemi” iskolára való felkészítést várják el. Szeretnénk többet adni a gyermekeknek ettől: gyermekekre figyelő, nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkört, amiben lehetővé válhat a jóra fogékony, lelkileg is jól terhelhető személyiségű gyermekek nevelése.

II.2.1. Óvodai nevelésünk célja Óvodai nevelésünk célja, hogy elősegítsük a 3-6-7 éves gyermekek sokoldalú harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását, figyelembe véve az eltérő 7

életkori sajátosságok fejlődési ütemét is, ideértve a különleges gondozást igénylő gyermekek ellátását is. Az óvodai nevelésünk alapelve: a.) a gyermeki személyiséget, elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi, b.) a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiség fejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását, c.) az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógia intézkedéseknek a gyermeke személyiségéhez kell igazodniuk. További célunk még a családias, derűs légkör kialakítása, a gyerekek érzelmi biztonságának megteremtése, a testi képességek javítása, a hátrányos környezetből való felzárkóztatás, az iskolára való felkészítés. A nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét. A migráns családok gyermekinek óvodai nevelésben biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, az interkulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét. Az óvoda funkciói: - óvó- védő, szociális, nevelő – személyiségfejlesztő funkció. Az óvoda közvetetten segíti az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az óvoda tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermekek környezettudatos magatartásának kialakítását.

II.2.2. Óvodánk szerkezete Lovászpatonán óvodánk és az általános iskola egy régi kastély épületében található. A műemlék jellegű épület egy Somogyi kastély, amelyet a közel múltban újítottak fel kívülről, belülről. Maga az épület nem ilyen intézménynek való, mint óvoda, iskola, mivel helyiségei többnyire kicsik, sötétek, magasak. A körülötte lévő park azonban irigylésre méltó. A parkban található a külön bekerített játszókert óvodásaink részére. A kastély egyik szárnyában található az óvoda. Itt működünk két csoporttal. Férőhelyünk száma 50 fő, jelenleg 52 a létszámunk. Óvodapedagógusaink száma négy. Kettő szakközépiskolai végzettségű, három pedig főiskolai. Egy szakképzett, és egy képesítetlen dajka dolgozik óvodánkban. Az óvodának és az iskolai napközinek közös konyhája van, egy különálló épületben. A mi ebédlőnk is itt található, amit szeretnénk „átköltöztetni” a mi épületünkbe. Alkalmaznak még iskola technikust és fűtőt. Többek között az udvar, játszókert gondozását is ők végzik. Nagydémen az óvoda a falu középpontjában kapott helyet. Ugyan ebben az épületben található még a Polgármesteri Hivatal, az Orvosi rendelő, Védőnői Tanácsadó is. Az óvoda 1996. szeptember 1–től működik. Pedagógus szolgálati lakásból kialakított csoportszoba, mosdó, melegítőkonyha, öltöző és óvónői szobából áll. Nagy parkosított udvar tartozik hozzá, az udvari játékok felszereltsége fejlesztésre szorul. Az óvoda egy vegyes csoporttal működik. Óvónői létszám egy fő, szakközépiskolai végzettségű, és egy fő dajka segíti az óvónő munkáját. Heti egy alkalommal szakképzett logopédus foglalkozik a beszédhibás gyermekekkel. Vanyolán 2004-ben épült a falu központjában óvoda és a hozzá tartozó konyha. Az épület modern, a csoportszoba tágas, világos, az öltöző és a mosdó viszonylag kicsik. Az étkeztetés 8

külön épületben történik, mely csapadékos időben kissé megnehezíti az alkalmazottak feladatát. Itt egy csoport működik, két főiskolát végzett óvodapedagógussal, és egy szakképzett dajkával. Heti egy alkalommal logopédus foglalkozik a beszédhibás gyermekekkel. Néptánc és hittan oktatás is zajlik az intézményben. A községben 1962 óta működik napközi otthonos óvoda.

III. AZ ÓVODAI NEVELÉSÜNK FELADATAI

III.1 Az óvodai nevelés általános feladatai A célok megvalósítása érdekében óvodai nevelésünknek az alábbi feladatai vannak: Anyanyelvi nevelés Testi-lelki szükségletek kielégítése: - egészséges életmód alakítása - érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés - értelmi nevelés - az iskolai alkalmasság

III.2 Az óvodai nevelés speciális feladatai III.2.1 A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése Célunk annak elérése, hogy a pedagógiai programunkban foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek: a sajátos nevelést igénylő gyermekek egyénre szabott differenciált fejlesztésben részesüljenek, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, a rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai váljanak az óvoda nevelési programjának tartalmi elemévé. A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését az óvodai csoportokban a többi gyermekkel együtt nevelve valósítjuk meg óvodánkban. Az óvodai nevelés, az óvodai foglalkozás segíti a sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentését, a gyermek egészségügyi habilitációját, rehabilitációját szolgálja. A tanulási képességet vizsgáló rehabilitációs és szakértői bizottság véleménye alapján egyéni foglalkozás keretében - egyéni fejlesztési terv alapján - biztosítjuk egyéni megsegítésüket. A sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentése érdekében biztosítjuk, hogy a fogyatékosság típusának megfelelő végzettséggel, szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógus segítse a gyermek fejlesztését és az óvodapedagógusok munkáját. 9

A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelését különösen az alábbiak figyelembe vételével valósítjuk meg: a kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését, az eredményeit, erényeit, sikeres próbálkozásait értékelő, különbözőségét elfogadó környezet megteremtésével segítjük; az óvodában töltendő időt - szakértői vélemény alapján - folyamatosan és fokozatosan növeljük; a különleges gondozási igény kielégítésénél kiemelt figyelmet fordítunk a speciális segédeszközök használatára, a segédeszközök elfogadtatására, az azok következetes használatára és megőrzésére nevelést folyamatos feladatunknak tekintjük; a fejlesztés rövidtávú céljait minden esetben a fejleszthetőséget tükröző gyógypedagógiai-, orvosi -, pszichológiai- komplex vizsgálat diagnózisaira, javaslataira építjük; a fejlesztések a számunkra megfelelő területeken valósuljanak meg, az elvárások igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez. A helyi óvodai nevelési programunkban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak a gyermekek között fennálló különbözőségek ellenére minden gyermekre érvényesek. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a tartalmi és eljárásbeli differenciálás nagyobb mértékű és a szokásostól eltérő eljárások alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét is szükségessé teszi.

III.2.2 A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek nevelése Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek, Ha a gyermek beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, fejlesztő foglalkoztatásra jogosult. A BTM megállapítását végző nevelési tanácsadó által készített szakvélemény javaslatot tesz a gyermek fejlesztő foglalkoztatására. Az óvodapedagógus folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését, és arról rendszeresen, de legalább kéthavonta részletes értékelést készít, s legalább havonta egyszer ismerteti a szülővel megállapításait, és segítséget nyújt az otthoni neveléshez. Az óvodapedagógus feladatai: szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít, differenciált nevelés-oktatásához alkalmas individuális módszereket, technikákat alkalmaz, a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, a gyermek fejlődésének elemzése alapján eljárásait megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó módszereit megválasztja, egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keres, alkalmazkodik az eltérő képességekhez, az eltérő viselkedésekhez, 10

együttműködik a szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba.

III.2.3 Kiemelten tehetséges gyermekek nevelése Különleges bánásmódot igénylő tehetséges gyermek az: aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség. Programunk egyik legfontosabb célkitűzése: a kiemelkedő képességű, kiválóan kreatív gyermekek felfedezése, személyiségük optimális fejlesztése. Feladatunk, hogy megelőzzük a tehetségígéretek elkallódását, felismerjük az alulteljesítő gyermekekben bujkáló kiváló képességeket. Módszere: kiscsoportos kreativitást fejlesztő "tehetséggondozó" foglalkozások kiemelten projekt módszer segítségével. Feladataink: • Felismerni a kreatív gyermekeket. • Ösztönözni, motiválni kreativitásukat. • Kielégíteni szükségleteiket: megismerési, elfogadási, alkotási, biztonsági. • Önmagára találtatás, hogy megbirkózzon a feladatok sokszínűségével. • Elkallódás elhárítása. • Harmonikus fejlesztés. • Segíteni őket a különböző helyzetekben. • Az általános kreatív nevelés eszközeivel segíteni fejlődésüket. A kiemelten tehetséges gyermekek kiválasztása után fejlesztésüket alapos tervezőmunka után szervezzük meg. Első lépesként olyan speciális célokat tekintünk át és fogalmazunk meg, melyeknek meg kell valósulni a fejlesztés során, hogy sikeresek legyünk. Speciális célok a tehetséggondozásban: A tehetséges gyermek erős oldalának támogatása. A gyermek egy-egy területen rengeteg ismeretanyagot halmoz fel. Segítenünk kell, hogy ezeket elmélyíteni tudja. Nem célunk, hogy korán „kis tudóst” neveljünk belőle, hanem, hogy a sokféle dolgot megismerve később érdeklődési irányait tudja alakítani. Vegyük körül őket minél több lehetőséggel, amelyekből tanulhatnak, a játék mindenekfelett, intim körülmények tárgyi feltételek biztosítása fontos, logikai szellemi játékok, sakk. stb. A gyermek tehetségével összefüggő gyenge területek kiegyenlítése. Problémák adódhatnak a pszichomotoros képességek, érzelmi-szociális érettség (egyenlőtlen fejlődés) esetleg motivációs területen is. Mindenképpen olyan hiányosságokat kell a „gyenge” oldalon értenünk, amelyek a tehetség fejlődését megnehezítik, vagy éppenséggel megakadályozzák. A gyermek esetleges gyenge oldalát mindenképpen diagnosztizálni kell, és szakember segítségével fejleszteni kell. A zenei, képzőművészeti vagy mozgásos foglalkozások szerencsésen egészíthetik ki az intellektuális irányultságot, segíthetik a gyermek érzelmi-szociális fejlődését akkor is, ha a gyermek ezeken a területeken nem rendelkezik jó adottságokkal. Minden terület fejlesztése. A gyermekek fejlesztése során fontosnak tartjuk a különleges, esetleg fejlesztésre szoruló területek mellett, az átlagos képességek, az egész személyiség támogatását. Elfogadó, a személyiségfejlődést segítő légkör kialakítása.

11

A gyermeknek tisztában kell lennie saját értékeivel, de nem szabad, hogy túlbecsülje azt. Egy-egy kiemelkedő gyermek integrálásában segíthet néhány más, intellektuális téren nem olyan kiváló társa. Ezek a gyerekek általában jó szociális érzékkel rendelkeznek. Ilyenkor mindannyian átélhetik, hogy nem csak az intellektuális kiválóság az érték A pihenés és a relaxációs lehetőség biztosítása. Pihenni is meg kell tanulni a gyermeknek. Csak az tud igazán felfrissülni, aki szabad idejében el tudja engedni magát. Óvodában különösen nagy gondot szokott jelenteni, hogy a tehetséges gyerekek egy részének sokkal kevesebb az alvásigénye, mint kortársainak általában. A pihenés, a relaxáció lehetősége nem jelenti azt, hogy erőszakoljuk a délutáni pihenést, hanem a lehetőségét kínáljuk fel. Segíthetjük a gyermeket ezen a területen, ha ebben az időszakban különböző játékokat, foglalkozásokat kínálunk számukra: gazdagító kiscsoportos foglalkozások A szülők tájékoztatása, segítése és bevonása is kiemelt feladatunk. Célunk: támogatni és segítséget nyújtani a „kiválóan kreatív” tehetséggyanús gyermekek szüleinek.

III.2.4 Hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése A tudáshoz való hozzájutás esélyét minden HH/HHH kisgyermek számára biztosítani szeretnénk. A 3-7 éves korú gyermekek- sajátos kultúrájukból és családi életvitelükből adódó különbözőségére tekintettel- sokoldalú, harmonikus személyiségfejlesztése, differenciált módszerekkel. Feladatunk, olyan pedagógiai környezet kialakítása az óvodánkban, ahol a különbözőség felé fordulás mindenkinek természetessé válik, hogy megismertessük a befogadó társadalom normáit, alakítsuk a családok értékrendjét, erkölcsi magatartásukat. Óvodánk Integrációs Óvodai Fejlesztő Programot működtet. Célunk: Három éves kortól kiváló minőségű óvodai nevelés biztosítása a HH/HHH gyermekek részére. Az óvodán belül a szegregációmentesség és az egyenlő bánásmód elvének érvényesítése. A gyermekek differenciált fejlesztése egyéni képességeik figyelembe vételével. Gyermekközpontú, családorientált szemlélet kialakítása. Alapelveink: Szeretetteljes, családias légkör kialakítása, a gyermekek érdekeinek mindenekfelett érvényre juttatása. Az individualizálva szocializáló személyiségfejlesztés, az egyéni különbségeket toleráló fejlesztés. A tevékenységközpontú szemlélet, mely sajátos tevékenységrendszeren közvetíti az életkornak, aktualitásoknak, környezetnek megfelelő műveltségtartalmakat. A családokkal való együttműködés, szülők bevonása az óvodai életbe. Feladatunk: A HH/HHH gyermekek településen belüli teljes körű beóvodázásával biztosítani az esélyegyenlőséget. 12

A gyermekcsoportokban a HH/HHH gyermekek egyenlő elosztásával biztosítjuk óvodai-, és csoport szinten a szegregációmentességet. Egyéni, differenciált készség- és képességfejlesztés, egyénre tervezetten, a gyermek fejlődésének folyamatos nyomon követésével, értékelésével. Hatékony együttműködés kialakítása a szülőkkel, valamint az óvodán kívüli társadalmi és civil szervezetekkel. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek iskolai sikerességének záloga a megfelelő minőségű és időtartamú óvodáztatásuk. Tudatos óvodai pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy a hátrányokat az óvodai neveléssel csökkenteni tudjuk.

III.2.5 Roma/cigány nemzetiségi óvodai nevelés A roma/cigány nemzetiséghez tartozó gyermekek óvodai nevelése nem származásuk szerint elkülönítve történik óvodánk gyermekcsoportjaiban, hanem integráltan. A roma/cigány nemzetiségi óvodai nevelést cigány kulturális nevelés keretében, magyar nyelven valósítjuk meg. Célja és feladata: A roma/cigány nemzetiségi óvodai nevelés az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően a nemzetiség kultúrájának megismerését és elsajátítását, a kulturális hagyományok átörökítését és fejlesztését szolgálja. A nemzetiségi nevelés célja és feladata, hogy ápolja és fejlessze a nemzetiségi életmódhoz, kultúrához kötődő hagyományokat és szokásokat, segítse az identitástudat kialakulását és fejlesztését. Megszervezése: A nemzetiségi óvodai nevelés a gyermek óvodába lépésétől az iskola megkezdéséig tart. A nemzetiségi óvodai nevelésben részt vevő óvodapedagógus ismerje a kisebbség szellemi és tárgyi kultúráját, hagyományait, szokásait. Fontos feladat a kultúrkincs átörökítése. Az óvoda nevelőmunkáját kiegészíti a családdal (szülőkkel, nagyszülőkkel), a nemzetiségi szervezetekkel való együttműködéssel a hagyományápolás és a nemzetiségi identitástudat megalapozása és fejlesztése terén. A nemzetiségi neveléshez a nemzetiségi kultúra ápolását segítő eszközöket biztosítunk. Az óvoda környezete tükrözze a nemzetiségi életmódját, szokásait, hagyományait és tárgyi emlékeit. A roma/cigány nemzetiségi óvodai nevelés formája: roma/cigány kulturális nevelés magyar nyelven. A roma/cigány nemzetiségi óvodai nevelés során a tevékenységi formákban hangsúlyozottan kell szerepeltetni a roma/cigány játékokat, verseket, meséket és dalokat. A vizuális nevelésben a sajátos szín- és formavilágnak helyet kell kapnia. A mozgáshoz kötődő tevékenységek között szerepeljen a roma/cigány tánckultúra megismertetése.

13

A roma/cigány nemzetiségi óvodai nevelés olyan módon készítse fel a gyermekeket a sikeres iskolai előmenetelre, hogy tudatosan építsen a roma/cigány kultúra és a többségi kultúra közötti különbözőségekre és hasonlóságokra. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként: a gyermekben alakuljon ki pozitív érzelmi viszony a nemzetiség kultúrája iránt; ismerjen a nemzetiség kultúrájából merített dalokat, meséket, verseket, mondókákat és játékokat; ismerkedjék meg a helyi nemzetiségi szokások, hagyományok és tárgyi kultúra értékeivel, tanulja meg azok tiszteletét és megbecsülését.

III.3 A fejlődés jellemzői óvodáskor végére A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai munkához, az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. A gyermek az óvodáskor végén belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, az óvodásból iskolássá szocializálódik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. A hároméves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata a gyermeki személyiség harmonikus testi és szociális fejlődésének elősegítése. Az iskolai életre való felkészültségnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek közül mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolai munkához. A testileg egészségesen fejlődő gyermek 6 éves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megindul a fogváltás. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan képes irányítani. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre, A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés. A cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Az egészségesen fejlődő gyermek érthetően és folyamatosan beszél, kommunikál, gondolatai, érzelmeit, érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni. Mondatfajtákat alkot, tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat, végig tudja hallgatni és megérteni mások beszédét. Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről, tudja nevét és lakcímét, felismeri a napszakokat, ismeri szűkebb lakóhelyét, felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. Készen állnak az iskolai élet és a tanító elfogadására, képesek fokozatosan kialakuló együttműködésre, kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival.

14

A szociálisan érett gyermek egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését. Feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg. Az óvodai nevelési folyamat célja, feladata az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettséget. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.

IV. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI IV.1. Óvodánk személyi feltételei

Jelenlegi nevelőtestületünk 7 óvónőből és 4 dajkából áll. Három óvónő szakközépiskolai végzettségű, négy főiskolai végzettségű, és egy óvónő gyógypedagógus végzettséggel is rendelkezik. Főiskolai végzettségű óvónő az intézmény vezetője. Minden óvodapedagógus részt vett az Integrációs Pedagógiai Program tanfolyamán. Valamennyien készségesen támogatjuk a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodai nevelését. Négy vegyes csoporttal működik óvodánk. A négy csoport mellett három szakképzett és egy képesítetlen dajka dolgozik. A nagydémi óvodában egyedül, egész napos munkaidőbe végzi a nevelő munkát az óvónő, és a dajka. A lovászpatonai óvodában a két dajka munkaidő beosztása olyan, hogy a tízóraizásnál is és az uzsonnázásnál is mind a ketten itt vannak. A nevelőtestületünk úgy érezzük jó szakmai felkészültséggel várja a gyerekeket. Igyekszünk megbeszélni az aktuális problémákat, pozitívumokat, munkatársi értekezleteket, esetmegbeszéléseket tartunk. Hospitálásokat szervezünk, ellátogatunk más intézmények óvodai csoportjában. Figyelünk egymás munkájára, gondjaira, problémáira, próbáljuk azokat közösen megoldani. Igyekszünk tiszteletben tartani egymás kéréseit, elvárásait.

IV.2. Óvodánk pedagógiai adatkezelése -

Az óvónők rendszeresen, naprakészen vezetik a felvételi és mulasztási naplót.

-

Csoportnaplója is van mindegyik csoportnak. Tartalmazza a névsort, a jeleket, a születésnapok nyilvántartását. Csoportnaplóban kb. két hétre előre tervezünk témaköröket a kiscsoport részére kijelölt ütemtervben, de csak utólag jegyezzük fel mit, hogyan valósítottunk meg a tervből.

-

Évszakok, hónapok, napok aktualitásait figyelembe véve tervezünk. 15

-

A csoportnapló utolsó lapjaiból név szerint jelölünk meg egy-egy oldalt, ahova feljegyezhetjük a gyermekekről megfigyeléseinket.

-

Mindennapos megfigyeléseket történéseket leírjuk.

-

A csoportnapló ilyenfajta vezetése úgy gondoljuk elegendő, minden fontosat tartalmaz, és minden egy helyen található.

-

Gyermekenként egyéni fejlesztési tervet, fejlődési naplót vezetünk.

-

Havonta eseménytervet készítünk, ami az adott hónapra irányuló feladatokat tartalmazza.

nem jegyzünk, de a különleges eseményeket,

16

A nevelőtestület további terve -

Lehetőség szerint szakirányú tanfolyamokon, továbbképzéseken veszünk részt.

-

Folyamatosan figyelemmel kísérjük a szakfolyóiratokat.

-

Szakmai könyvtárunkat új szakkönyvekkel gazdagítjuk.

IV.3. Óvodánk tárgyi feltételei Óvodáink tárgyi ellátottsága jónak mondható. Rendelkezünk szakmai eszközökkel, a foglalkozásokhoz, tevékenységformákhoz használt eszközök adottak. (Minimat készlet, Képek az anyanyelvi neveléshez készlet, tornafelszerelések: bordásfal, tornapadok, létrák, kötelek, gyűrűk, hinták, stb.) A fogyóeszközöket folyamatosan tudjuk pótolni. (ceruzák, festékek, stb.) A csoportok játékeszközei is változatosak, a gyerekek életkorának megfelelőek, alkalmasak a változatos játékok kialakulására. Játékkészletünket évente egyszer tudjuk felújítani szülői és önkormányzati támogatással. Az udvari játékok pótlása és karbantartása folyamatosan történik. Mind három óvodai helyszínen bekerített játszókerttel rendelkezünk. Két fedett kőépület, homokozó, mászókák, (kisebb-nagyobb méretű), mérleghinták, lengőhinták, körhinta, csúszda áll a gyerekek rendelkezésére. A gyerekek nagyon szeretik a Rotikum műanyag elemes mászókát, amit folyamatosan – anyagi helyzetünktől függően – kiegészítünk egy-egy elemmel. Igazán nagy álmunk valósulna meg, ha a lovászpatonai óvoda épületén belül egy ebédlő helyiséget tudnánk kialakítani. Most ugyanis különálló épületben történik az étkeztetés, ami miatt a napirendünk teljesen feldarabolt. Szeretnénk, ha ez irányú kérésünk meghallgatásra találna a fenntartó és az ÁNTSZ engedélyezésével közös megoldás születne. Az óvodai élet megszervezése A gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket a megfelelő időtartamú párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek tervezésével, szervezésével. A napirendünk igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermekek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekeknek.

IV.4. Óvodánk kapcsolatai IV.4.1. Óvodánk kapcsolata a fenntartóval

17

Óvodánk működésének egyik alapvető feltétele a fenntartóval való jó viszony kialakítása és a folyamatos kapcsolattartás. Mivel óvodánk nem önálló intézmény, ezért fontos a kapcsolattartás az iskola igazgatójával is, akivel szintén jó a viszony. Feladataink közé tartozik, hogy tájékoztatást adunk óvodánk életéről. Megfelelő rálátást biztosítunk fenntartónknak az óvodai munkára. Tájékoztatjuk az óvoda szükségleteiről, gondjairól, problémáiról, eredményeiről.

IV.4.2 Óvodánk kapcsolata a családdal Óvodai nevelésünk teljes egészében a családi nevelésre épülhet, mivel valamennyi kisgyerek a családból került hozzánk. Az óvoda és a család együttműködési alapja a kölcsönös bizalom és segítségnyújtás.

Feladataink Mivel a szülök általában örömmel fogadnak minden tájékoztatást az óvoda életéről, ezért írásban szoktuk érthetően, világosan megfogalmazni azokat. Nem mindenkivel találkozunk nap mint nap, ezért kivétel nélkül mindenkinek szoktunk írni. A naponkénti találkozások, rövid párbeszédek csak felületes tájékoztatásra alkalmasak. Persze aki érdeklődik, vagy problémája van, hosszabb időt is szakítunk rá. Nincs meghatározott idejű fogadóóra az óvodában. Akinek bármilyen problémája van, felkeresheti gyermeke óvónőjét. Szülői értekezletet szeptemberben, januárban és május elején szoktunk tartani, de szükség szerint is tartunk. (pl. kirándulás megbeszélés, bálszervezés, stb.) Nyílt napokat a középső és nagycsoportban szervezünk. Előre tájékoztatjuk a szülőket az időpontról és az előre meghatározható tevékenységformákról. Ez egy héten – hétfőtől péntekig – szokott tartani. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a szülők is betekinthetnek hétköznapjainkba. Igyekszünk reálisan tájékoztatni gyermekükről. Tiszteletben tartjuk érzelmeiket gyermekük iránt, mindig megpróbálunk tapintatos, de igaz információkat adni. Nyilvános ünnepekre meghívókat küldünk. Anyák napjára nagymamáknak, anyukáknak, Részvételükkel emelik az évzáróra a családnak. A szülők az előkészületekben segítenek. ünnep hangulatát, miközben együtt osztozunk az ünnep örömeiben. Szülői munkaközösség működik, a szülők anyagi segítséget nyújtanak. Mikuláscsomagot készítenek, karácsonyra játékot vásárolnak, húsvétra, gyermeknapra édességgel kedveskednek. Családlátogatások alkalmával még több lehetőség nyílik a gyermek megismerésére, más környezetben való megfigyelésére. Ahol lehetőség van rá, szívesen elmegyünk. Együttműködésünk alapelvei -

Óvodai nevelésünkben elismerjük a család elsődlegességét, tiszteljük a szülőt.

-

Kapcsolatunk a realitásra, tapintatra, udvariasságra épül.

-

Óvónőink a szülők felé mindig segítő szándékkal közelednek. 18

-

Megismerjük és elfogadjuk a család szokás- és szabályrendszerét, és tapintatosan befolyásoljuk az életmód jobb szokásainak kialakítására.

-

A szülőket megismertetjük óvodánk helyi programjával, segítségüket kérjük bevezetésében, beválásának figyelemmel kísérésében.

A kapcsolattartás formái: •

Családlátogatás

•

Szülői értekezlet

•

Nyílt napok

•

Fogadóóra

•

Közös programok szervezése

•

Információcsere a napi találkozások alkalmával (reggel, délután)

•

Információ elhelyezése a hirdetőtáblán.

Óvodaképünk a NYITOTT ÓVODA, amelynek működése során a gyerekek érdekében a családdal való együttműködés hagyományosan jó törekvéseit folytatva új szemlélettel és új formákkal gazdagítását tűzzük ki célul programunkban. Óvodáinkban már hagyományosság vált a családok bevonása az óvodák életébe, abból a tényből kiindulva, hogy a család a legerőteljesebb hatás a gyermek életében, ők az elsődleges nevelői. Módot nyújtunk minden óvodánkban a gyermekek szüleinek, hogy aktívan bekapcsolódhassanak a gyermekük óvodai életébe, bízva abban, hogy a szülő ez által jobban megismeri saját gyermekét. A csoportban tartózkodva direkt és indirekt módon elsajátít olyan ismereteket, mely a gyermekkel való otthoni foglalkozásokhoz nyújt segítséget. Programunkban minden szülői részvételi, együttműködési formát szívesen fogadunk, természetesen megtartva az óvodapedagógus szakmai kompetenciáját, felelősségét. Programunk tág teret biztosít a gyermek érdekeit képviselve az együttnevelés sajátos, gazdag, sokszínű formáinak megjelenítéséhez, az óvodapedagógus és a szülő együttműködéséhez.

IV.4.3. Az óvoda és iskola kapcsolata Az óvodából az iskolába történő zavartalan átmenet megkívánja az óvoda és iskola nevelőmunkájának összehangolását, a két intézmény együttműködését. Feladatok Mivel óvodánk egy épületben helyezkedik el az iskolával, szinte minden nap találkozunk az iskolásokkal, iskolai nevelőkkel. Az óvoda-iskola kapcsolatában érvényesül a kölcsönös nyitottság. Az alsós nevelők munkaközösségének mi óvónők is tagjai vagyunk. Januárban és áprilisban munkaközösségi foglalkozás keretében ellátogatnak az alsós nevelők a nagycsoportba. Két alkalmuk van megfigyelni a leendő elsősöket. A januári látogatás után közösen beszéljük meg a 19

problémásnak látszó gyermekek további sorsát. Működik nálunk eltérő tantervű alsó és felső tagozat is. Ha van olyan gyermek, aki ilyen jellegű problémával küzd, az ott tanító nevelő többször is felkeresi a gyermeket. A következő tanév októberében szintén a munkaközösségi foglalkozás keretében mi óvónők nézhetjük meg az első osztályosokat. Óvodásainknak is alkalmat adunk egy évben háromszor az iskolai munkába való betekintésre. A leendő elsős tanító néni áprilistól ellátogat heti rendszerességgel a nagycsoportba. Az óvónőkkel közösen irányítják a játékot, kezdeményezéseket, aktív tagja a délelőttnek. Alapelvek Az óvónő tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a gyermekek érdeklődéssel és örömmel menjenek iskolába. Az együttműködés formái: • az iskolai nevelőkkel az emberi és szakmai kapcsolatok folyamatos ápolása, érdeklődés egymás munkája, problémái, eredményei iránt; • kölcsönös látogatások, tapasztalatgyűjtés: az első osztályosokat meglátogatjuk az iskolában, az első osztályos tanítók, pedig a leendő iskolásokat látogatják meg az óvodában; • szakmai tanácskozások, megbeszélések, előadások az alsó tagozaton tanító nevelőkkel, olyan pedagógiai, pszichológiai, módszertani témákban, amelyek segíthetik az óvoda - iskola átmenet zökkenő mentesebb megvalósítását; • együttműködés az óvodából az iskolába való átmenet megkönnyítése érdekében, konzultáció az óvodai és az iskolai nevelésről, visszacsatolás a partneri igény/elégedettség mérés eredményeiről, • konzultáció az óvodából iskolába érkező gyermek aktuális fejlettségi szintjéről, jellemzőiről, • szakmai műhelymunka (óvoda-iskola átmenet támogatása); • szülői értekezleteken való részvétel: a leendő első osztályos nevelők tájékoztatják az iskolába készülők szüleit, pedagógiai elképzeléseikről az iskolába lépés teendőiről; • a gyermekek látogatása az iskolában: ismerkednek a tanítónővel és az iskolai környezettel, • nagycsoportos gyermekek után követése legalább az első osztályban; • közös rendezvények, játékok, ünnepek szervezése.

IV.4.4. Az óvoda kapcsolatai más intézményekkel Az óvoda külső kapcsolatai a helyi adottságokból adódnak. Bábszínház: Évente három előadásra váltunk bérletet óvodásaink számára a pápai Pegazus Bábszínházba vagy a Kincsesláda bábszínház látogat hozzánk. Idősekkel való kapcsolat: A Nyugdíjas Klub tagjai mesedélutánokat tartanak óvodásainknak. Idősek napján és Karácsonykor közös játékra hívják gyermekeinket. Mi is meghívjuk őket programjainkra. 20

Pedagógiai szakszolgálat: A pápai Nevelési Tanácsadó és a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Rehabilitációs Bizottság fogadja a személyiség és magatartászavarokkal küzdő gyermekeket. Logopédus jár óvodánkba hetente egy alkalommal. Körzeti védőnő rendszeresen látogatja gyermekeinket, tisztasági vizsgálatot tart, majd elvégzi a nagycsoportosok iskolai egészségügyi vizsgálatát a háziorvossal együtt. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat felügyeli a gyermekvédelmi munkát. A havonta megtartott esetmegbeszéléseken minden olyan problémát elemzünk, amit a családi életben az óvodai élet mindennapjaiban észreveszünk, tapasztalunk. Írásban jelezzük a szolgálat felé észrevételeinket. Munkánkat a védőnő is segíti a gyakori családlátogatásokon szerzett tapasztalataival. A rászoruló családoknak, gyermekeknek nevelési támogatást, egyszeri nevelési segélyt, csökkentett vagy ingyenes étkezési térítési díjat javaslunk a helyi önkormányzat felé. Roma Nemzetiségi Önkormányzat rendszeresen természetbeni juttatással támogatja az érintett gyermekeket. Helyi viszonyokhoz mérten a kapcsolattartásra, egyelőre ezek a lehetőségeink. Szeretnénk ezeket folyamatosan erősíteni és mélyíteni.

21

V.AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI

V.1. Az óvodai nevelésünk rendszerének modellje CÉL

FELADAT ANYANYELVI NEVELÉS

Tevékenységi formák:

Játék Munka Tanulás

A fejlesztés tartalma: A nevelés keretei: A környezet megismerésére Gondozás nevelés Egészséges életmódra nevelés Közösségi nevelés Vizuális Szocializáció Irodalmi Zenei Testi nevelés EREDMÉNY Kapcsolat más Nevelési színterekkel Család Iskola Közművelődési Intézmények

Óvodai nevelésünk célja, feladata, tartalma szoros összefüggésben van egymással. Az egymásra épülő feladatok, tevékenységek áthatják a nevelés egész rendszerét. A legfontosabb nevelési terület az anyanyelvi nevelés. A beszéd, a kommunikáció átfogja az óvodai nevelőmunka, az óvodai élet minden területét. A kommunikáció által erősödik a gyermek biztonságérzete, növekszik tájékozottsága, gazdagodnak ismeretei, kapcsolatai, fejlődik beszédkészsége, anyanyelvi kultúrája. Tehát elválaszthatatlan az irodalmi-, zenei-, vizuális-, környezet megismerésére neveléstől-, testi neveléstől. A gyermeki tevékenységformák közül első helyen áll a játék, amely a kisgyermekkor legfontosabb és legfejleszthetőbb tevékenysége, így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék a kisgyermek elemi, pszichikus szükséglete. A játék a gyermek munkajellegű tevékenysége. A személyiségfejlesztésnek, a tapasztalatszerzésnek, a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges képességek, tulajdonságok alakításának fontos lehetősége. 22

A szabad és kezdeményezett játékban a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, tehát az óvodai élet minden területét átfogja. Az óvodai nevelés rendszerében megvalósuló feladatok biztosítják az óvodai nevelés céljának kiteljesedését. A nevelőmunka a nevelési színtereknek: család, iskola, közművelődési intézmények, civil szervezetek együttműködésével lehet eredményes.

V.2. A rendszer elemeinek felvázolása Alapvető keretek A rendszer alapvető kereteibe azok a pedagógiai feladatok tartoznak, amelyek a gyermek óvodai életében periódikusan visszatérő tevékenységsorokat tartalmaznak, mintegy keret fogja át a tevékenységrendszert.

V.2.1. Az egészséges életmódra nevelés Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása az óvodai nevelés funkciói közül a legfontosabbat érvényesíti: az egészség, a testi fejlődés, a fizikai állapot védelmét és fejlesztését. Célunk: a gyermek személyes belső környezetének, testi, lelki, szociális egészségének gondozása, környezettudatos magatartás megalapozásával az egészség fejlesztése, védelme. Feladataink: • a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése, • a kapcsolatépítés lehetőségének kiemelt feladata gondozás közben (összehangolt, sürgetésmentes munka, kommunikáció, érzelem kinyilvánítás, stb.), önállóságuk fejlődésének elősegítése, • a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése, • a gyermek testi képességei fejlődésének segítése, • a gyermekek környezettudatos magatartásának megalapozásával az egészség fejlesztése, védelme. • a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése • az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a betegségmegelőzés, az egészségmegőrzés szokásainak alakítása, • a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet, • megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, óvodapedagógussal együttműködve - speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása. A gyermekek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges környezetet és eszközrendszert biztosítunk óvodáinkban, különös tekintettel a vegyes életkori összetételű gyermekcsoportok szervezésére. A gyermekek gondozása, testi szükségleteinek és mozgásigényének kielégítése során kiemelt figyelmet fordítunk az egyéni, eltérő

23

szükségletekre, különös tekintettel a HH/HHH, SNI, BTM és kreatív gyermekek szükségleteire.

V.2.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés A közösségi nevelés az óvodai nevelési folyamat alapvető, átfogó kerete, amely lehetővé teszi a társadalom szempontjából értékes tulajdonságok alakítását. A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlása. Az óvodai élet szervezése segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak ( mint pl: együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség ) és akaratának ( ezen belül önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának ) fejlődését, szokás – és normarendszer megalapozását. Feladatok: • A gyermek természetes társas szükségleteinek kielégítése. • Közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. • A társadalmi élet alapvető ismereteinek közvetítése közös élmények, tapasztalatok útján. • Az erkölcsi érzelmek megalapozása és erkölcsi tulajdonságok fejlesztése. • Az erkölcsi tulajdonságok, szociális készségek és képességek, attitűdök, azaz segítőkészség önkifejezés, kompetenciák (együttműködés, önállóság, önérvényesítés, önfegyelem, a közös értékek óvása, védelme, kitartás, akarat, feladat, szabálytudat, együttérzés, önzetlenség, figyelmesség stb.) fejlődéséhez, a szokások gyakorlásához szükséges tevékenységi és értékelési rendszer, interakciós kultúra biztosítása az értékrend megalapozása érdekében. Az erkölcsi normarendszer megalapozásában a helyi program szellemiségével összhangban kiemelten fontos értékek hangsúlyozása. • Az alapvető udvariassági szokások, magatartásmódok fejlesztése. • A társas élet szabályaihoz való alkalmazkodás és az önérvényesítés erősítése. • A szociális érzékenység fejlődésének elősegítése, a szociális technikák megalapozása. • A különbözőségek elfogadására nevelés. Modellértékű, befogadó attitűd, a különbözőségek elfogadásának természetessé tétele a gyermekek számára. A nemi identitás kialakulásának támogatása mellett, a tradicionális nemi szerepek határainak tágítása, a sztereotípiák merevségeinek oldása A különbözőségek tisztelete, elfogadása, sajátosságainak megismerése, kezelése egymáshoz való alkalmazkodással, egyénhez igazított fejlesztéssel. • A tevékenységekben az eredményre törekvés, akadályok leküzdésére nevelés, az akarat fejlesztése. • A reális, saját értékeit felismerő énkép kialakítása, a szükségletek, attitűdök beállítódása, formálása. Az önkifejező, önérvényesítő gyermeki törekvések segítése. • A személyes és a csoportélet hagyományainak ápolása. • Szülőföldhöz való kötődés alapjaként a gyermek ismerje meg szűkebb és tágabb környezetét. 24

•

•

•

A környezettudatos magatartás megalapozása az érzelmi viszonyulások, a környezettudatos cselekvési szükségletek, szokások, gondolkodás, értékrend, döntési képességek fejlesztésével. A környezettudatos cselekvési szükségletek, szokások megerősítése, az értékek belsővé válásának elősegítése érzelmi, motivációs hatásokkal, komplex tevékenységi rendszerrel. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek, a nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű az elhanyagolt, valamint a kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel, szükség esetén megfelelő szakemberek (pszichológus, logopédus, gyógypedagógus, stb.) közreműködésével. Az iskolai beilleszkedés közvetett segítése a pozitív énkép, önbizalom, önfegyelem, önállóság, szabálytudat, kommunikáció, együttműködés formálásával, a szándékos tanulás iránti pozitív attitűd megalapozásával.

V.2.3. A gyermek fő tevékenységi formái: -

játék munka tanulás

A gyermek fő tevékenységformái az óvodai életkor sajátosságaiból adódó belsőleg és külsőleg motivált fő tevékenységek, amelyek a gyermekek tanulását, fejlesztését alapvetően befolyásolják. V.2.3.1.A játék A játék a gyermek alapvető tevékenysége, s így az óvodai nevelésünk leghatékonyabb eszköze. A játék formáinak és tartalmának gazdagítása a gyermek képességeinek fejlődését segítik elő. A játékban minden tanulási tartalom megtalálható: ismeret, jártasság, készség. Eredményeképpen alapozódnak a képességek, és alakul a magatartás. Fejleszti a mozgást, kézügyességet, ügyességet, növeli az önállóságot, kitartást, hozzáértést. Fejleszti az észlelést, megfigyelőképességet, emlékezetet. A játék fokozza, gazdagítja az érzelmeket. A játék hatással van a gyermek ízlésének alakulására is. A játékban nyilvánulnak meg és fejlődnek a gyerekek közti társas kapcsolatok. Az óvodáskorú gyermek játékának, mint alaptevékenységének a jellemzői: •

A játék szabad cselekvések sorozata, spontán tevékenység

A gyermek saját szükségleteiből, akaratából eredő indítéka: a kíváncsiság, a tevékenységvágy. Nem produktív: nem az eredmény, a teljesítmény, a végtermék a fontos, hanem maga a folyamat. • Emocionális - lelki felszabadultság jellemzi. Fokozott érzelmi állapotban folyik a tevékenység, a siker, a jutalom magából a tevékenységből fakad. Örömforrása maga a játék, a cselekvésben rejlik a késztetés. • A játék szabadságfokkal rendelkezik. A gyermek a tevékenységben megéli a döntés szabadságát. Eldöntheti, milyen szerepet, milyen eszközzel, milyen műveletet végez; 25

• •

•

•

•

kikkel játszik együtt, milyen szabályok szerint; milyen tartalommal játssza a szerepeket stb. A szabadság azonban nem korlátlan, az együttélés szabályai és a humanisztikus viselkedés szokásai jelentik az ésszerű korlátokat. A játék valóságszerű, de nem valóságos. A valóságból származó élménymaradványokon, tapasztalás elemeken alapszik. A mindennapi dolgokat azonban a gyermekek furcsán, a játék logikája szerint kapcsolják össze. Ennek segítségével lépnek ki a megszokott valóságból a játék illúziójába. A gyerek tudja, hogy játszik, mégis összemossa a valóságost és az elképzelhetőt, nem állít éles határokat közéjük, könnyedén közlekedik egyikből a másikba. (A koronával, fátyollal királylányt játszó kislány minden további nélkül teríti meg az asztalt, ha eljön a tízóraizás ideje.) A játékra nem érvényesek a valóság idő- és térbeli korlátai. Időtartama a valóságos történésnél hosszabb és rövidebb is lehet: az egyszeri bármeddig ismétlődhet, bármi bármikor lejátszódhat. Nincsenek valóságos térbeli határok sem. Sok minden megtörténhet egy helyen, és a legegyszerűbb játéktörténés is lefolyhat térben szétszórva. A játékot többnyire ennek ellenére térbeli elhatároltság, zártság jellemzi. A nagy, végtelen térből egy kis kuckó kerekítése. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek székekkel, függönyökkel, különböző berendezési tárgyakkal körülkerítik magukat, játszóhelyüket, így is jelezve, hogy amit csinálnak, különbözik a felnőttek "kint lévő" világától. A játék, utánzásra épülő tevékenység amelyben, kezdetben a valóság és a képzelet elemei szétválaszthatatlan egységben jelenik meg. A vágy átrendezi a valóságot, míg máskor a valóságot vetíti ki, éli ki a gyermek (saját konfliktusait, negatív és pozitív érzelmeit.). Felfedező tevékenység. A gyermek a megélt helyzeteket reprodukálva, vagy az eszközökkel tevékenykedve: kipróbál, megismer, felfedez, megtanul műveleteket, cselekvéseket, szerepeket, viselkedésmódokat.

26

•

•

•

•

Az utánzás forrása: a felnőtt mintája. A mintaválasztást az érzelmek befolyásolják (kötődés és félelem). A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt, a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. Kisgyermekkorban a tanulás és a játék nem különíthetők el egymástól. A gyermek úgy tanul, hogy játszik. A tanulás utánzással, kipróbálással, kitalálással történik. Többnyire észrevétlen marad, mert nem szándékos és nem tudatos. Mit tanul a gyermek játék közben? Ismerkedik a külvilággal, tárgyi és társas környezetének hatásait cselekvéssel, azonosulással, ismétlő játékkal bekebelezi. Mintegy birtokba veszi környezetét. A külvilágot - amely hozzá viszonyítva aránytalanul és szinte megismerhetetlenül nagyméretű és bonyolult - csak saját méreteihez szabott tárgyakkal és életkorához illő módon képes megismerni és többé-kevésbé megérteni. Ennél is nagyobb jelentőségű az, hogy ez által önmagát is tanulja. Belső technikákat, lelki működéseket dolgoz ki. Tisztába jön belső történéseivel, érzelmeivel. Félelmeit, ösztönös és tudatos vágyait a játék folyamatában kivetíti a külvilágba. Cselekvően és képzeleti szinten megismétli. Nem a maga teljes valóságában, hanem áttételek segítségével éli át "odakint" a meg nem értett, közvetlenül fel nem fogható, nehezen megnevezhető állapotokat. A játék elemei a gyermeki műveltség szerves alkotórészei, élettechnikák kipróbálása, tanulási módok kidolgozása. Az egyes játékfajták, játékmódok változása nagy vonalakban jellemző az egyes életkorokra. A valóságban gyakorlás, konstrukció, szerep és szabály a játékon belül fokozatosan összerendeződnek. Nem választhatók szét egymástól! A játék folyamat, módja teljes egész, a differenciálódás csak lassan halad és óvodáskorban nem is válik szét tiszta játékfajtákra. E mögött feltehetően az áll, hogy a gyermek egyre jobban megérti önmagát, a körülötte lévő tárgyi és társas környezetet. Képzetei, érzelmei, lehetőségei, a kifejezés jelrendszere az életkorral együtt változnak, és a belső szabályozás következtében sémáit másképpen variálja.

A nyugodt játék feltételei és az óvodapedagógus feladatai Tudatosan megengedő, elfogadó, biztonságot és bizalmat adó, segítő, támogató jelenlét – pedagógiai optimizmus. Potenciális partner, akit érdekel, amit a gyerekek játszanak, tesznek, csak a szükséges esetekben avatkozik be, például a veszélyessé váló agresszív játékba. A szabad játék és játszótárs választás biztosítása, a kreativitás ösztönzése, támogatása. A játékelképzelések megbeszélésnek inspirálása. Reflektív szemlélet: a gyermekek játékkal kapcsolatos jelzéseinek szinkronizálása, majd a gyermekek játékhoz szükséges döntéseinek előkészítése. A nyíltan megfogalmazott gyermeki kérések, kérdések mellett az üzenetek dekódolása segíti a játékelképzelések kibontakozását. A gyermekek aktuális fejlettségi szintjének nyomon követése, egyénre és csoportra szabott fejlesztési feladatok tervezése és megvalósítása elsősorban indirekt módszerekkel (pl. társas kapcsolatok formálása, az együttműködés fejlesztése, az interakciók tartalmának fejlesztése, a kezdeményezőkészséggel, önértékeléssel, önérvényesítés, önbizalom formálásával kapcsolatos feladatok). A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Az óvodai élet szervezésében a gondozásnak kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel, egyúttal segíti önállóságuk fejlődését együttműködve a gondozást végző többi munkatárssal. Az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt,

eszközöket és élményt biztosítson a különböző játékformákhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. •

Megfelelő hely és eszköz biztosítása A gyermek a szabad játékának tiszteletben tartását, feltételeinek maximális mértékű biztosítását a legfontosabb aktuális feladatunknak tekintjük. Óvodáink csoportszobái és udvarai biztosítják a játéknak, mint a legfontosabb gyermeki tevékenységnek a feltételeit. Az egész óvodai csoportszoba a játék színtere. Az óvodai csoportszoba tárgyai, berendezése, a játékszerek a belső indítékból létrejövő játék külső feltételei. A csoportszobák mobil bútorzata a terek szabad, igény szerinti átrendezését teszi lehetővé, a gyermek spontán érdeklődésének megfelelően maguk is aktív közreműködői a tervezés, szervezés és megvalósítás terén. Programunkban jelentős szerepe van a környezet gazdagságának. A tárgyak azonban csak akkor ösztönzik játékra a gyermeket, ha közük van hozzájuk, ha elérhetőek, ismerősek, intim és egyéni történetük van. A játékban a tárgyakat, berendezéseket, eszközöket a játékszükségletnek megfelelően használhatják. Az elmélyült, hosszantartó kreatív játékhoz sok anyagra van szükség. Az óvodapedagógusok a szülőkkel, gyermekekkel közösen folyamatos gyűjtőmunkát végeznek a minél többféle anyagok, alakítható, félkész játékszerek biztosítása érdekében. A programunkhoz szükséges játékeszköz készlet folyamatos bővítésére, gazdagítására van szükség.

•

A játékidő biztosítása A játék kiemelt jelentősége az óvoda napirendjében, időbeosztásában is megmutatkozik. A szabad játék védelmét megfelelő időtartam biztosítja. Az étkezésre, pihenésre, testápolásra szánt idő kivételével az egész nap a szabad játék rendelkezésére áll.

•

Az élmények biztosítása A gyermekek játékának motiváló ereje az élmény, amely sokféle lehet. A gyermekek a kellemes és a kellemetlen élményeiket újraélik a játékban. Nem minden átélt helyzet jelent élményt, és nem minden élmény indukál játékot. Az óvodapedagógus a gyermek játékából és a kommunikációból tud következtetni az egyéni élményekre. Ezek az egyéni élmények változatosak, a családi háttér különbségeiből adódóan. Az ingerszegény környezetből érkező gyermekek egészséges személyiségfejlődése érdekében különösen fontos a sok közös óvodai élményforrás biztosítása. Ezek a közös élmények intenzitásukkal játékra inspirálnak. Fontos tehát a gyermekekkel közösen megbeszélni, hová mennének szívesen "élményszerzésre". A gyermekek tájékozottsága, érdeklődése, korábbi tapasztalatai befolyásolják azoknak a témáknak a számbavételét, amelyekkel kapcsolatban közös élmény szervezhető. A téma, a tartalom, és a szerepek a játék fontos elemei. A sok közös élmény, a gyűjtőmunka, a gyermekek által készített játékeszközök, a témák több szempontú megközelítése, a tevékenységekhez kapcsolása gazdagítja a játékfajtákat.

Az óvodapedagógus feladata: • A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő

2

• •

• • •

• • • • • • • • •

tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el. Mintaértékű kommunikáció, az éppen aktuálisan csoportra és egyénre szabottan formálandó szokások, normák hangsúlyozásával, a szerepjátékba való bekapcsolódáskor az adott játszócsoportra hangolódó szerepformálás). Pozitív visszajelzések (játék közben elsősorban metakommunikációval jelezhető a látom, értem, fontos nekem, örülök, hogy jól érzitek magatokat, játék után esetleg az ötletek befogadására, közös eszközkészítésre, játékokkal való bánásmódra, rendrakásra vonatkozóan szóbeli értékelés is elhangozhat). A megfelelő csoportlégkör biztosítása elfogadó, segítő, támogató attitűddel, differenciált módszerekkel, multikulturális - interkulturális szemlélettel. Intervenciós gyakorlattal megvalósítása, ezen belül szoros együttműködés az óvoda nem pedagógus dolgozóival és a szülőkkel. A közösségi élet, a játék szabályainak, normáinak gyerekekkel és szülőkkel közös formálása, a gyermeki véleménynyilvánítás és döntőképesség erősítése (épületen belüli és udvari játék folyamatosan fejlesztett szabályai – ezekre utaló jelzések) különös tekintettel a konfliktus helyzetek megoldási lehetőségeire. a gyermek jelzéseinek megfigyelése és elemzése személyiségük megismerése érdekében, a közös élményeket nyújtó látogatások szervezése, a gyermekek elképzeléseinek támogatása, a játéktevékenységben az együttműködés szokásainak, az udvarias magatartás formáinak alakítása, a gyermekek fejlettségétől függően, igényeiknek megfelelően a játékfolyamat segítése, a személyes kontaktus naponkénti kialakítása, a gyermek személyes problémáinak, egyéni élményeinek meghallgatása, a társas kapcsolatok, érzelmi kötődések támogatása, az egyezkedések, választások, döntések segítése, a játékban megjelenő fejlődésbeli különbségek tolerálása.

Fő feladatunknak tartjuk, hogy sajátos szervezettsége által biztosítsuk minden gyermek számára, hogy az érzelmi alapú élmények folyamatos töltekezésével, a gyermek egyéni vágyai és ötletei a széles skálán mozgó játéklehetőségekben kibontakozhassanak.

V.2.3.2. A munka A személyiségfejlesztés másik fontos eszköze a munka, amely az óvodáskor végéig játékos jellegű marad. A munka a tapasztalatszerzésnek, a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges képességek, készségek, tulajdonságok, (kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság) alakításának fontos lehetősége. Hozzájárul az értelmi képességek fejlődéséhez azáltal is, hogy megalapozódik a munka iránti tisztelet. Formálódik, pontosabbá válik az eszközhasználat. A közösségért végzett munka segít a gyermekek közti társas kapcsolatok alakulásában. A gyermek munka jellegű tevékenysége: • önként - azaz örömmel és szívesen - végzett aktív tevékenység;

3

•

a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges képességek, készségek, tulajdonságok (mint pl.: kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság) alakításának fontos lehetősége; • a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. A játékidőben, az élethelyzetekben, bármely tevékenységben adódik lehetőség munkavégzésre. A gyermekek kezdetben önmagukért, saját szükségleteik kielégítéséért dolgoznak az óvodapedagógusok közreműködésével, majd később szívesen végeznek munkát társaikért is. A leggyakoribb munkafajták: • az óvodai életet végigkísérő önkiszolgáló munka, amely a gyermekek önállóságát, önfegyelmét, kitartását, feladattudatát fejleszti; • a játékban megjelenő, önmaguk és társaik valós szükségleteit kielégítő munkák, a gyermekek önként vállalt, alkalmi tevékenységei (tízórai, salátakészítés stb.); • a csoporthagyományok ápolásához kapcsolódó munkák (ünnepi készülődések, takarítás, díszítés, a terem átrendezése, meglepetések, ajándékok készítése stb.); • az élő környezet rendszeres ápolása (kerti munka, növények, állatok gondozása); • az önként vállalt és kisebb csoportokban is végezhető alkalmi megbízások (tevékenységsarkok rendjéért vállalt feladatok); • a játékfajtákkal egybeeső munkák (önként vállalt barkácsolás, a játékeszközök javítása stb.). Az óvodapedagógus feladatai: Legfontosabbak azoknak a gyermekméretű eszközöknek és állandó helyüknek a biztosítása, amelyekkel a gyermekek testi épségét nem veszélyeztető munkák önállóan végezhetők. • A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezése, a gyermekekkel való együttműködés, a munkatechnikák elsajátíttatása, a munkavégzés ösztönzése folyamatos konkrét, reális, vagyis saját magához mérten fejlesztő értékeléssel, megerősítéssel. • A vegyes életkorú csoportjainkban a feladatok differenciálása. • A szülők munkájának, az óvodai dolgozók munkájának megismerése. • Az emberi munka jelentőségének, az alkotás szépségének bemutatása. • Együttműködés a szülőkkel az óvodáért, csoportokért felvállalt munkában. V.2.3.3.A tanulás A valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg és cselekvésen keresztül sajátít el. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson, élményeket élhessen át, és természetes kíváncsiságát kielégíthesse. Ezért a játékba integrált a tevékenységekben megvalósuló, önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás útja. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése. Az óvodában a tanulás egyrészt spontán, másrészt sajátosan szervezett tevékenység. A megfigyelés, az emlékezetbe vésés és felidézés ebben az életkorban a gyakorlati tevékenységekbe ágyazottan fejlődik. A megismerés fokozatosan áttevődik a képszerű 4

szemléletes gondolkodás szintjére. A szóbeli kifejezés a gondolkodás és a beszéd tudatossá válásának, az értelmi képességek fejlesztésének fontos eszköze. A tanulás közben végzett sokféle tevékenység lehetőséget ad az érdeklődés kielégítésére, tapasztalatszerzésre. A tanulás a gyermek világképének alakulását is befolyásolja. Hatására a gyermek tapasztalatai rendeződnek, pontosabbá válik érzékelésük, észlelésük, tartósabb lesz a figyelem, az emlékezet, gazdagodik fantáziájuk, fejlődik gondolkodásuk, képessé válnak problémák felismerésére és megoldására. A szervezett tanulás formái az óvodában a kötetlen és kötött foglalkozások. Mindkettőben érvényesül a nevelői céltudatosság és tervszerűség, a pedagógiai önállóság. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon és időkeretekben valósul meg. • Az óvodában a tanulás folyamatos, mert minden helyzetben utánoz, tapasztal, tevékenykedik a gyermek. • A tanulás, az életet végigkísérő folyamat, amely az óvodáskorban az alaptevékenységben: a játékban a leghatékonyabb. • A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervet foglalkoztat tapasztalás, felfedezés lehetőségeinek biztosítása, kreativitásának erősítése. • Az iskolai beilleszkedés közvetett segítése személyre szabott pozitív értékeléssel, a tanulási készségek, képességek differenciált fejlesztésével. A pedagógiai fejlesztés feladata: olyan felkínált, választható • témák, • tevékenységi körök (játék, munka, tanulás) • szervezeti keretek (frontális, csoportos, egyéni), • differenciálási eljárások (szervezési módok és/vagy feladatrendszer) és • munkaformák (frontális, csoportmunka, ezen belül homogén illetve heterogén csoport, valamint egyénre szabott munka) ajánlása, amelyek a pedagógiai fejlesztés célját szolgálják. A tanulás formái óvodáinkban: • az utánzások, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása); • a spontán játékos tapasztalatszerzés; • a cselekvéses tanulás; • a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; • az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; • a gyakorlati problémamegoldás A tanulás az életkori jellemzőktől befolyásolva, az óvodáskorban az óvodapedagógus által felajánlott, kezdeményezett helyzetekben valósul meg. Szervezeti keretek – munkaformák • Frontális • Csoportos - mikrocsoportos 5

• • • • •

Egyéni Tervezett – spontán Kötelező – kötetlen Egyéni – csoportos Időkeret eltérő – egyénre szabott

Kivételt képez a rendszeres, fokozatosan kötelezővé váló, az egész csoport részére heti egy alkalommal szervezett mozgásfejlesztés (testnevelés), nagycsoportos formában szervezett mozgásfejlesztés. A felajánlott tevékenységek: • A szabad játék keretein belül, annak zavarását elkerülve, spontán helyzetekből, gyermeki kezdeményezésekből, vagy felajánlással, indirekt módon történik a tevékenységek célirányos továbbfejlesztése (pl.: egy ének-zenei tevékenység kezdeményezése, egy kialakult helyzet továbbfejlesztése). Az óvodapedagógus ezt a tevékenységformát dominánsan alkalmazza. • Az óvodapedagógus a tematikusan berendezett tevékenységsarkokban ajánl fel lehetőségeket, amelyekből választhatnak. A kisebb gyermekek számára minden felajánlott tevékenység választható. Alkalmanként az óvodapedagógus megfelelő előkészületekkel: például egy kötelező mozgásfejlesztést követően, amikor az egész csoport együtt van, felajánlhatja a közös beszélgetés, a közös mesehallgatás lehetőségét (pl.: a "beszélgetőkörben"). A gyermekek ezekből a tevékenységekből bármikor szabadon átmehetnek más tevékenységbe, szabad játékot kezdeményezhetnek. A felajánlott tevékenységek általános jellemzői A gyermek szempontjából: • a választás, a döntés lehetőségét biztosítva feladattartásra nevel; • a tevékenységbe ágyazott műveltségtartalom integráltan kerül sok szempontú megközelítésre; • a gyermekek a cselekvés, a tapasztalás szintjén ismerkednek meg a problémákkal és a személyes kontaktus, beszélgetések során tapasztalataikat elemi, fogalmi szinten is kifejezhetik; • a gyermekek a felnőtt, a kortársak mintájának utánzásával, valamint a felfedezéssel, kísérletezéssel, próbálkozásokkal, a szándékos figyelem és bevésés aktivizálásával játékosan tanulnak. Az óvodapedagógus szempontjából: • • •

a tervszerű, átgondolt, de a gyermekek által formálódó, változó, kreativitásukkal, önállóságukkal gazdagodó tevékenységekben érvényesül a nevelés kultúraközvetítő szerepe; a tevékenységsarkokban kezdeményezett, felajánlott lehetőségek fejlesztő hatása komplex (pl.: az ábrázoló tevékenység matematikai, környezetismereti felfedezésekre is alkalmat ad), a felajánlott tevékenységekben komplexen jelenlévő problémák, helyzetek az integrált műveltségtartalom feldolgozását jelentik; 6

• • • • • •

az óvodapedagógus személyes mintaadó szerepe kiegészíti a gyermekek önálló tevékenységeit, közreműködése minden helyzetben a gyermekek fejlettségétől és igényeitől függ; a felajánlott, választható tevékenységek kezdeményezésére alkalmas helyzetek, a szabad játék intenzitásától függnek, (már többen nem játszanak elmélyülten, elakadt a játékfolyamat.), a csoport játékkultúrája, az önállóságuk foka, az együttműködés szokásainak, magatartásformáinak fejlettsége, a megfelelő csoportlégkör feltétele a nyugodt tevékenységeknek, a felajánlott tevékenységekben az óvodapedagógus a differenciálás elvét érvényesíti, tekintettel van az egyéni szükségletekre, a fejlődési ütemre és az érdeklődésre, az óvodapedagógus a gyermekek tapasztalataiból, élményeiből kiindulva, velük együtt választ témát, projektet, az óvodapedagógus a tanulás irányítása során személyre szabott pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását

A gyermek együttműködő képességét, feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartamú (5–35 perces) csoportos foglalkozások tervezésével, szervezésével valósítjuk meg. A hetirend kialakítása a csoportban dolgozó óvodapedagógusok önálló joga.

V.3. A fejlesztés tartalmi eszközei Azok a nevelési területek, amelyek szervezett, tervezett tanulást, fejlődést és a testi-lelki egészség megőrzését biztosítják.

V.3.1. Anyanyelvi nevelés és kommunikáció Az anyanyelv használata az óvodai élet minden mozzanatának szerves része. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. A környezet példamutató, szép beszéde mintát nyújt a kisgyermeknek a beszédre. Az anyanyelvi nevelés átfogja a nevelőmunka egész területét, közvetítő elemként jelen van a nevelési feladat megvalósulásának minden mozzanatában. Az óvodánk a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságokra építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti és társadalmi környezetről. A felfedezés, a megtapasztalás élménye teszi érdeklődővé, nyitottá, probléma érzékennyé a gyermeket, hasonló helyzetet jelentenek a mindennapi élet spontán szituációi, történései. Az anyanyelvi nevelés célja: Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés, a kommunikáció különböző formáinak differenciált fejlesztése a nevelőtevékenység egészében. Az anyanyelvi-, az értelmi fejlesztés és nevelés feladatai: • A gyermekek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartása, ösztönzése beszélő környezettel. • A beszédészlelés, beszédértés, szóbeli emlékezet fejlesztése. • Szókincs (relációs és általános) gyarapítása, szófaji gazdagság megalapozása. 7

• •

Folyamatos, összefüggő, tiszta beszéd, nyelvi kifejezőkészség kialakítása. Nyelvi készség (társalgási, vagy kontextusos és elbeszélő, vagy összefüggő beszéd) fejlesztése. Kommunikációs (verbális, nem verbális) jelzések felismerésének, használatának gyakorlása, egyéni bánásmód, differenciált fejlesztés alkalmazásával. • Együttműködés a logopédussal és a családdal a megelőzés és a korrekció területén. • A szociokulturális háttér figyelembe vételére épülő differenciált készség, képességfejlesztés megvalósítása. • Az etnikai kisebbséghez tartozó, valamint migráns gyermekek differenciált támogatása a magyar nyelv elsajátításában. • A gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra valamint a meglevő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítunk a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről. • A gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben es élethelyzetekben való gyakorlása, az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) és a kreativitás fejlesztése, Az óvodai életben az anyanyelv fejlesztésének három alaphelyzete van: • a spontán helyzetekben és tevékenységekben, • az irodalmi nevelés fejlesztő hatása, • az óvodapedagógus által kezdeményezett helyzetekben. A beszédfejlődés természetes színtere a játék, ahol természetes élethelyzetekben kerülnek kontaktusba a gyerekek egymással. A tevékenységeket kísérő beszélgetések, közös társalgások (beszélgető kör, csendjáték), a nyelvi játékok, a szabad önkifejezés, a közvetlen, ösztönző, szeretetteljes, valóban érdeklődő óvodapedagógus magatartása segíti a beszédminőség alakulását. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása - helyes minta szabályközvetítéssel (a javítgatás elkerülésével)- az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére különös figyelmet fordítunk.

V.3.2. A környezet megismerésére nevelés A környezettel való ismerkedés az óvodai nevelésünk egészében érvényesülő folyamat. A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről, annak formáiról, mennyiségi, téri viszonyairól. A környezet megismerése során fejlődik megfigyelőképességük, képzeletük, gondolkodásuk, emlékezetük. A környezettel való ismerkedés közben alakul a gyermek társas magatartása, nyelvi kifejezőképessége. Miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, melyek a környezettel való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz szükségesek. A matematikai nevelés során a gyermek észlelésére, érzékelésére és megismerési vágyára építünk.

8

A gyermek felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat, alakul ítélőképessége, logikai képessége, fejlődik tér-, sík-, mennyiségszemlélete.

V.3.3. Esztétikai nevelés Az esztétikai nevelés célja a tapasztalat és élménynyújtás, melynek segítségével a környező világ a gyermek számára érzéki síkon megfoghatóvá válik, és képessé teszi a gyermeket a valóság esztétikai felismerésére, befogadására, megvalósítására és létrehozására. A fejlesztés területei Irodalmi nevelés Az óvodáskorú gyermek életkorának megfelelő irodalmi műfajok a mese és a vers, melyek az anyanyelv közegén át emberi kapcsolatokra tanítanak, mélyítik az önismeretet, segítik a világ megismerését. A mese oldja a szorongást, a verselés fejleszti a szókincset. Zenei nevelés A zenei nevelés fejleszti a gyermek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, játékos zenei alkotókedvét. A felnőtt minta utánzásával az éneklés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének. Felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. Vizuális nevelés A vizuális nevelés összetett, sokszínű nevelési terület. A gyermekeket egyéni fejlettségi szintjüknek megfelelően képi-plasztikai kifejezőképesség birtokába juttatja. Kialakítja bennük a komponáló, térbeli tájékozódó és rendező képességet. Formálódnak a gyermekek képzeleti, gazdagodik élmény és fantáziaviláguk, tartalmasabbá válnak a fogalmaik. Megismerteti a gyermekeket a különböző anyagokkal, az ábrázolás és konstruálás egyszerű munkafogásaival, technikai alapelemeivel. Fejleszti az eszközök használatát.

V.3.4. Testi nevelés, testnevelés A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását (járás, futás, ugrás, egyensúlyozás, dobás), a testi képességeket (erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség), kedvezően befolyásolja a szervezet növekedését, teherbíró képességét. Fontos szerepet játszik az egészség megóvásában. Fontos személyiségtulajdonságok alakulnak ki és erősödnek meg, pl. bátorság, fegyelmezettség, kitartás. A közösségi élet alakulásához is fontos tulajdonságokat fejleszt, pl. egymás segítése, együttműködés.

V.3.5. Kapcsolatok más nevelési színterekkel Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda illetve a család teremt meg. Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt (bölcsőde, nevelőotthon), az óvodai élet alatt (pedagógiai szakszolgálat intézményei, 9

közművelődési intézmények) és az óvodai élet után (iskola) meghatározó szerepet töltenek be a gyermek életében. Az óvodai nevelőmunka eredményessége nagymértékben függ attól, képes-e az óvónő a gyermekek személyiségfejlődését, mint folyamatot látni. Ebben az óvodában lépét megelőző, és az azt követő időszak egyaránt fontos szerepet tölt be. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda legyen kezdeményező.

V.4. Óvodai nevelésünk tartalma V.4.1. Nevelési-fejlesztési területek V.4.1.1. Gondozás és egészséges életmódra nevelés Az emberek egészségi állapotát jelentősen befolyásolja életmódjuk. Az óvodában az életritmus, a táplálkozás, a testápolás, öltözködés, mozgás, edzés, pihenés és alvás megszervezésével, az ezekhez kapcsolódó gyermeki tevékenységekkel, és az ezen alapuló szokások kialakításával biztosítja az óvónő a megfelelő életmódot. Feladatok - Az óvónő feladata a tárgyi környezetről való gondoskodás, annak elrendezése, a hiányok pótlása. - Az óvónő mérje fel az óvodába érkező gyermekek fejlettségi szintjét, különös tekintettel a hátrányos helyzetű környezetből érkező gyermekekre. Törekedjen e gyermekek társaikhoz való felzárkóztatására. - Az óvónő alakítsa ki az életkornak és a helyi sajátosságoknak megfelelő helyes életritmust, napirendet, szokásrendet. - Az óvónő ismerje az egyes gyermekek étkezési szokásait, egyes ételek iránti érzékenységét, esetleges undorát, és tapintattal segítse, szoktassa őket a kívánt táplálkozási követelményekhez. - Az óvónő az étkezéseket kötött keretek között szervezze. - Az óvónő fordítson különös figyelmet már kiscsoporttól kezdve a fogápolásra, ennek kiemelt fontosságát hangsúlyozza a szülők felé is. - Az óvónő biztosítsa a napi pihenést, az alvás alatti nyugalmat tartsa fenn, de ne erőszakolja az alvást. Mesével, énekkel altasson. A gyermekek alvási szokásait tartsa tiszteletben. (pl. babával, zsebkendővel, stb. alszik) - Az óvónő ne szégyenítse meg a gyermeket. Gyermeki tevékenységek - A gyermekek az óvodába érkezéskor, ill. távozáskor, valamint pihenés előtt és után lehetőleg önállóan öltözködnek. 10

- Szükség szerint használják a WC-t, kezet mosnak. - Ebéd után fogat mosnak. - A játékokra vigyáznak, helyükre rakják. - A zsebkendőt kérés nélkül elveszik és rendeltetésszerűen használják. - Az evőeszközöket önállóan használják, középső csoport végre, nagycsoportban már a kést is használják. - Alvás után megfésülködnek. A fejlődés jellemzői 6-7 éves korra Testápolás Önállóan mosakodnak, öltözködnek, figyelmeztetés nélkül kezet mosnak, amikor szükséges. Körömkefét használják. Ruhájuk ujját fel és letűrik, begombolják, kikapcsolják, esetleg társuk segítségét kérik. Használják a WC-t. Vigyáznak a mosdók rendjére, a tisztálkodási eszközöket a helyére teszik. Fogat mosnak, a fogápoló eszközöket tisztán, rendben tartják. Hajukat megfésülik, vagy felnőtt segítségét kérik. Zsebkendőt használnak, helyesen fúják az orrukat. Önkiszolgálás Az önkiszolgálást teljes önállósággal, biztonsággal, természetes teendőként látják el. Segítkeznek az ágyak elrakásánál, a terem átrendezésében. Segítséget nyújtanak társaiknak, illetve a felnőtteknek. Étkezés Étkezés közben kutúráltan viselkednek. Helyesen használják az evőeszközöket. Öltözködés Önállóan, a megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek. Holmijukat a helyükre teszik. Cipőjüket megkötik. A környezet rendben tartása Ügyelnek saját személyük és környezetük rendjére. Az eszközökre vigyáznak, a rendetlenséget megszüntetik. Módszertani alapelvek Az óvónő: - legyen követésre méltó modell a gyermek számára a személyi higiéniájában, az étkezési kultúrájában. - vegye figyelembe az egyéni bánásmód elvét. - segítse a gyermeket abban, hogy szükségletei kielégítésével kapcsolatos teendőit egyre önállóbban végezhesse.

11

A gondozás és egészséges életmódra nevelés kapcsolata más nevelési feladatokkal Kapcsolatban áll az anyanyelvi neveléssel, mert az óvónő és a gyermek közötti kapcsolat itt a legbensőségesebb. Kapcsolatban áll a testi neveléssel, mert a mozgás, a szabadban való tartózkodás, a testápolás mind testünk karbantartását szolgálják. Kapcsolatban áll a játék különböző fajtáival (versenyjátékok, sorversenyek, labdajátékok), mert bizonyos fokú edzettséget biztosítanak, ami az ellenálló képességhez segít hozzá. Szerepjátékban megjelenik a saját személyi higiéniájával kapcsolatos mozzanatok lejátszása. (terítés az étkezésekhez, babafürdetés, stb.) V.4.1.2. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés Az óvodáskorú gyermek, jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. A személyiségen belül az érzelmek dominálnak, ezért elengedhetetlen, hogy a gyereket az óvodában érzelmi biztonság, derűs, szeretetteljes légkör vegye körül. Az érzelmi biztonság döntő tényező a gyermek életében. • Az óvodapedagógus-gyermek, gyermek-gyermek, gyermek - dajka kapcsolatot pozitív befogadó attitűd érzelmi töltés jellemzi. A szocializáció szempontjából különös jelentőségűnek tartjuk a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlását, a közösségi élet szokásainak és az együttműködés szabályainak alakítását. Óvodai életünk elősegíti a gyermekek erkölcsi tulajdonságainak és akaratának fejlődését, a szokás – és normarendszerének megalapozását. A fejlődésben meghatározó szerepet tölt be az óvodapedagógus, akinek viselkedése modell értékű. Feladatok: • A gyermek természetes társas szükségleteinek kielégítése. • Közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. • A társadalmi élet alapvető ismereteinek közvetítése közös élmények, tapasztalatok útján. • Az erkölcsi érzelmek megalapozása és erkölcsi tulajdonságok fejlesztése. • Az erkölcsi tulajdonságok, szociális készségek és képességek, attitűdök, azaz önállóság, segítőkészség önkifejezés, kompetenciák (együttműködés, önérvényesítés, önfegyelem, a közös értékek óvása, védelme, kitartás, akarat, feladat, szabálytudat, együttérzés, önzetlenség, figyelmesség stb.) fejlődéséhez, a szokások gyakorlásához szükséges tevékenységi és értékelési rendszer, interakciós kultúra biztosítása az értékrend megalapozása érdekében. Az erkölcsi normarendszer megalapozásában a helyi program szellemiségével összhangban kiemelten fontos értékek hangsúlyozása. • Az alapvető udvariassági szokások, magatartásmódok fejlesztése. • A társas élet szabályaihoz való alkalmazkodás és az önérvényesítés erősítése. • A szociális érzékenység fejlődésének elősegítése, a szociális technikák megalapozása. • A különbözőségek elfogadására nevelés. Modellértékű, befogadó attitűd, a különbözőségek elfogadásának természetessé tétele a gyermekek számára. A nemi identitás kialakulásának támogatása mellett, a tradicionális nemi szerepek határainak tágítása, a sztereotípiák merevségeinek oldása A különbözőségek tisztelete, elfogadása, sajátosságainak megismerése, kezelése egymáshoz való alkalmazkodással, egyénhez igazított fejlesztéssel. 12

• • • • •

•

•

A tevékenységekben az eredményre törekvés, akadályok leküzdésére nevelés, az akarat fejlesztése. A reális, saját értékeit felismerő énkép kialakítása, a szükségletek, attitűdök beállítódása, formálása. Az önkifejező, önérvényesítő gyermeki törekvések segítése. A személyes és a csoportélet hagyományainak ápolása. Szülőföldhöz való kötődés alapjaként a gyermek ismerje meg szűkebb és tágabb környezetét. A környezettudatos magatartás megalapozása az érzelmi viszonyulások, a környezettudatos cselekvési szükségletek, szokások, gondolkodás, értékrend, döntési képességek fejlesztésével. A környezettudatos cselekvési szükségletek, szokások megerősítése, az értékek belsővé válásának elősegítése érzelmi, motivációs hatásokkal, komplex tevékenységi rendszerrel. A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű az elhanyagolt, valamint a kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel, szükség esetén megfelelő szakemberek (pszichológus, logopédus, gyógypedagógus, stb.) közreműködésével. Az iskolai beilleszkedés közvetett segítése a pozitív énkép, önbizalom, önfegyelem, önállóság, szabálytudat, kommunikáció, együttműködés formálásával, a szándékos tanulás iránti pozitív attitűd megalapozásával.

A közösségi nevelés által biztosíthatók a gyermek fejlődéséhez szükséges tevékenységi formák és társas kapcsolatok. Ezt szolgálja a gyerekek életrendjét, időbeosztását szolgáló napirend. Az óvodapedagógus feladatai: Az óvodapedagógus: - úgy állítsa össze a napirendet, hogy az biztosítsa a gyermekek gazdag, változatos tevékenységét, az aktív és passzív pihenés életkornak és egyéni szükségleteknek megfelelő váltakozását. - ügyeljen arra, hogy a gyermekek szabadidejükben tevékenységeiket valóban szabadon választhassák meg. - a napirendet úgy alakítsa ki, hogy az rugalmas legyen, tegye lehetővé az előre nem tervezett, de a gyerekek személyiségfejlődését szolgáló események beillesztését. - teremtsen nyugodt, barátságos, biztonságot adó, családias légkört. - törekedjen a zökkenőmentes beszoktatásra. A szülők vegyenek részt a beszoktatásban, az óvónő ismertesse meg az óvoda ide vonatkozó szokásait. - törekedjen arra, hogy a gyermekek minél több közös tevékenységet folytathassanak, és abban minden gyerek a saját képességének megfelelő szinten vehessen részt. - teremtse meg a játék zavartalanságának körülményeit.

13

- segítse elő az erkölcsi tulajdonságok kialakítását. (együttérzés, figyelmesség, önzetlenség, példamutatás, egymás iránti tisztelet) - lehetőség szerint csatlakozzon a gyermekekhez, együtt tevékenykedjenek, de ne „zavarja” a gyermekeket. - érdeklődéséhez és képességeihez mérten minden gyermeket juttasson sikerélményhez. - alakítson kis olyan légkört, hogy a gyermekek bizalommal fordulhassanak hozzá bármilyen problémával. - követelje meg a tiszteletadást a másik gyermekkel, felnőttel szemben. Gyermeki tevékenységek • Ismerkednek az óvoda dolgozóival. (óvónők, dajkák, technikai dolgozók) • A kisgyermekek megismerkednek társaikkal, megtanulják nevüket, jelüket. A gyermekek barátokat, játszótársakat választanak, illetve gyermek-óvónő kapcsolatokban a kötődések megszilárdulnak. • Készülnek a születésnapokra, névnapokra. • Ajándékokat készítenek szüleiknek, különböző alkalmakra. • Szerepet vállalnak az óvodai műsorokban. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére • A közös tevékenységekben aktívan vesznek részt. • Az eddig kialakult szokások a gyermekek igényévé válnak, amelyeknek természetes módon tesznek eleget. • Észreveszik, hogy kinek miben van szüksége segítségre. • Számba veszik a csoport tagjait, érdeklődnek a hiányzók iránt. • Figyelmesen, türelemmel hallgatják meg az óvónő és társaik közlését, kérdését. Önként, vagy az óvónő kérésére bekapcsolódnak a foglalkozásokba. Foglalkozások közben figyelnek az óvónőkre, és útmutatásainak megfelelően végrehajtják a feladatot. • Tisztelettel viselkednek a felnőttekkel, vigyáznak munkájuk eredményeire. Kialakul a csoport élete iránti érdeklődés. Természetessé válik a közös tevékenység. • Önállóan keresik a segítségnyújtás megfelelő formáit. • Kialakulnak a barátságok, batári társaságok. • Érzelmileg és értelmileg egyaránt elfogadják és követik az óvónő kérését, útmutatását. • A csoport érdekében tudatosan hasznos feladatokat végeznek. • A megkezdett munkát befejezik. • Spontán alakuló (játékban) vagy az óvónő által létrehozott kis csoportokban képesek együttműködni a feladat elvégzésében, elfogadják az alá-fölé és mellérendelési viszonyokat. • Önálló véleményalkotásra is vállalkoznak. Választanak és döntenek ismert helyzetekben.

14

Módszertani alapelvek • Az óvoda valamennyi dolgozójának magatartása legyen mintaértékű. • Az óvónő törekedjen arra, hogy minden gyermek egyéni fejlettségének megfelelően képes legyen azonosulni a közösségi-erkölcsi igényekkel, kívánalmakkal. • Az óvónők lehetőség szerint érjék el, hogy az óvoda dolgozóinak közössége azonos pedagógiai nézeteket valljon, a gyerek iránt támasztott igények is azonos elvek szerint valósuljanak meg. • Az óvónő törekedjen arra, hogy az óvoda és a család napirendje lehetőség szerint összhangban legyen, és harmonikusan egészítse ki egymást. Az érzelmi nevelés és szocializáció kapcsolata más nevelési feladatokkal Szoros kapcsolatban van az anyanyelvi neveléssel, mert a gyerekek között alakuló kapcsolatokban jelentős szerepe van a beszédnek. Meghitt beszélgetések alakulnak ki az óvónő és gyermek, valamint gyermek és gyermek között. Kapcsolatban van a gondozással, mert a gyermek legfőbb igénye az érzelmi függőségi törekvéseinek kielégítése, az érzelmi biztonság keresése. Kapcsolatban van a környezet megismerésére neveléssel, mert az együttes megfigyelés, felfedezés, rácsodálkozás fejleszti a szociális és tárgyi környezet tulajdonságai iránti kíváncsiságot, ösztönzést ad megismerésükre. Kapcsolatban van a játékkal, mert itt jelenik meg az utánzás, mintakövetés, itt alakulnak a társas kapcsolatok, játék közben vannak a gyermekek legtöbbet együtt. Kapcsolatban van az ünnepekkel, az ünnepekre való meghitt, szeretetteljes készülődéssel, mert az együtt ünneplés öröme, az együttes élmény maradandót alkot. V.4.1.3. A játék A játék az óvodáskorú gyermek alapvető tevékenysége. A gyermek játékában nyomon követhető, hogyan válnak a külső késztetések a gyermek sajátjává, belső indítékaivá, miközben belső állapotait, vágyait, indulatait is közvetíti. A játék a valóságot tükrözi. A gyermek tapasztalatait, élményeit játssza el sajátos, gyakran átalakított formában. A játék közben a gyermek derűs, felszabadult, a játék örömforrás számára: mega a cselekvés, a manipuláció, az elképzelés szerez örömet. A játék formáinak és tartalmának gazdagítása a gyermekek képességeinek fejlődését segíti elő, így a játék a személyiségfejlesztés alapvető eszközévé válhat. A gyermek a játék útján ismerkedik a világgal, a tárgyakkal, a valóság jelenségeivel, eseményeivel, ezzel hatással van az értelmi képességek fejlődésére. Feladatok A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás jelentőségét. A gyermek szabadon választhasson társakat a játékhoz, a játékeszközöket szabadon használhassák. A játékelrakás, rendrakás rugalmas legyen. Az óvónő biztosítson megfelelő helyet, időt, eszközöket, változatos, természetes anyagokat a gyakorló-, konstruáló-, szerepjátékhoz, dramatizáláshoz, bábjátékhoz, barkácsoláshoz. Az óvónő legyen mindig rendelkezésre álló, együttműködésre és segítésre kész partner. Az óvónő engedje a gyermekek fantáziáját érvényesülni. Rendezzen megfelelő empátiás készségekkel. 15

Az óvónő vegye figyelembe az eltérő fejlettségi szinten álló gyermekek érdeklődését is. Segítse a gyermekeket a pozitív és negatív élmények feldolgozásában. Használja ki az udvar adta lehetőségeket mozgásos játékok szervezésére. Az óvónő adjon lehetőséget séták, kirándulások alkalmával arra, hogy a gyermekek minél több felhasználható élményhez juthassanak. Az óvónő kezelje rugalmasan a játékidőt, vegye figyelembe a gyermekek igényeit. Az óvónő ismerje meg a gyermekek otthoni játékfeltételeit, beszélje meg, hogyan teremthetnek nyugodt körülményeket gyermekük játékához. A gyermekek tevékenységei Gyakorló játék Főleg a 3-4 éves gyermekek játékát jellemzi. Tárgyi cselekvésük tartalma a saját személyükkel és közvetlen környezetükkel kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. A gyakorló játék keretei között már a kiscsoportban kialakulnak a szerep és a konstruáló játék elemei. Szerepjáték A gyermekek különböző személyek vagy állatok, dolgok szerepét vállalják magukra. Nevelési szempontból a leggazdagabb lehetőségeket nyújtó játékfajta, amely a gyakorló játék keretei között bontakozik ki, és kifejlett formáját az óvódáskor végére éri el. A gyermekek szerepjátéka tapasztalataikat, ismereteiket, elképzeléseiket, érzelmeiket tükrözi. Barkácsolás A szerepjátékban a gyermekek élethelyzeteket alkotnak újra. Ehhez számos eszközre van szükségük. Maguk is készítenek a játékhoz szükséges eszközöket. A barkácsolás a játék igényéből indul ki, tehát kötetlen. Időpontját a játékhelyzet határozza meg. Dramatizálás, bábozás A szerepjátékot gazdagítja, ha a gyermekek irodalmi élményeiket kötetlen módon dramatizálják, eljátsszák. Ennek feltétele, hogy az irodalmi alkotások érzelmileg megragadják a gyermeket. A gyermekek a cselekmény menetét, a szereplők mondanivalóját, mozdulatait saját elgondolásaik alapján játsszák el. A bábjátékban a gyermekek közvetlenül nyilvánulnak meg. Építő, konstruáló játék A gyermekek különböző alkatrészekből (kockákból, elemekből, stb.) építményeket, játékszereket, játékkellékeket hoznak létre. Szabályjáték Jellemzője, hogy pontos, meghatározott szabályok szerint zajlik. A szabályok határozzák meg a játék megkezdésének módját, menetét, befejezését, egy-egy szakaszának lezárását. A fejlődés jellemzői 3-4 éves korban Még egyedül vagy az óvónővel játszanak legszívesebben. Érzelmileg erősen kötődnek a játékszerekhez, nehezen válnak meg tőle. Tevékenységüket a gyakorló játék és a szerepjátékból kiemelt műveletek jellemzik, a gyermekek elsajátítják és már betartják a játékszerekkel és az együttjátszással kapcsolatos elemi szabályokat. Játékukhoz önállóan megkeresik az eszközöket, és általában megegyeznek azok használatában. Képesek egyszerű 16

cselekvéseket és kapcsolatokat tartalmazó szerepjátékok kezdeményezésére és eljátszására. Egyszerű szabályjátékokat lehet már velük játszani. 4-5 éves korban Tartósan kialakul a kisebb-nagyobb csoportokban való együttjátszás igénye. Kötődnek szerepeikhez. Képesek cselekvéseik összehangolására, az egyszerűbb szerepjátékok megszervezésére. A konstruáló, építő játékelemekből már játékszereket is tudnak készíteni, amely gyakran kapcsolódik a szerepjátékukhoz. Képesek alkalmazkodni a játékszabályokhoz. 5-6-7 éves korban Több napon keresztül is játszanak egy-egy témát. Játékukhoz játékszereket készítenek önállóan vagy kevés segítséggel. Elfogadják játszótársaik elgondolásait, alkalmazkodnak a játék szabályaihoz. Vállalják a számukra kevésbé érdekes, kedvezőtlen szerepeket is. A barkácsolás a játék természetes eszköze, alkotórésze. A barkácsolás során létrehozott eszközöket felhasználják játékukban. Bonyolultabb szabályjátékok megtanulására és gyakorlására képesek. Módszertani alapelvek Az óvónő: - játékirányítása lehetőleg közvetlen legyen. - tartsa természetesnek, hogy a gyermekek játékának színvonala az egyéni fejlettségi szint miatt különböző. - tartsa tiszteletben a gyermekek kezdeményező képességét. - biztosítsa az önkéntesség, a szabad választás lehetőségét. - változatos játékok szervezésével érje el, hogy a gyermekek szívesen tartózkodjanak a szabadban. A játék kapcsolata más nevelési feladatokkal Kapcsolatban van a környezeti neveléssel, azért mert a gyerekek a játék útján ismerkednek a világgal, a valóság jelenségeivel, eseményeivel. Kapcsolatban van a közösségi neveléssel, mert a különböző elgondolások megbeszélése a kreatív együttműködés fejlődését segíti elő. Kapcsolatban van az anyanyelvi neveléssel, mert a játék során fokozódik a gyermekek beszédkedve. Ez ösztönzi a nyelvi kommunikációs készség fejlődését. A játék fejleszti a mozgást, hatással van a gyermekek ízlésének alakulására. Mivel a játék a gyermekek alapvető tevékenysége, így szinte minden nevelési terület megjelenhet benne. V.4.1.4. A munka A gyermekek a munkát – éppúgy, mint a játékot – általában könnyedén, örömmel végzik. A munka azonban az óvodáskor végéig játékos jellegű marad. Az óvodai játék és munka közti különbség a kétféle tevékenység indítékában van. A munka célra irányuló, többnyire külső irányítású, a játék ugyanakkor spontán tevékenység, a motívum nem a célban, hanem magában a tevékenységben van. A munka elvégzését külső szükségesség indokolja. A gyermeknek valamit teljesíteni kell, munkájának eredményét ő és mások egyaránt tapasztalhatják.

17

Feladatok Az óvónő: - fokozatosan ismertesse meg az egyes munkajellegű tevékenységeket, melynek során juttassa el minél több gyakorlati ismerethez a gyermekeket. - ismertesse meg minél többféle munkaeszközzel a gyermekeket. - teremtse meg az önálló munkavégzés feltételeit. - tegye lehetővé, hogy akinek kedve van, már kiscsoportban a második félévben a naposi teendőket elláthassa. - a naposoknak megfelelő ruházatot biztosítson. (kötényt) - fokozatosan bővítse a feladatokat, új tennivalókat, miközben pontosan ismerteti a gyermekekkel, mit vár el tőlük. - vonja be a gyermekeket a teremrendezésbe, a csoportszoba díszítésébe, a foglalkozásokhoz szükséges eszközök kiosztásába. Gyermeki tevékenységek Naposság A naposi munka gyakorlása során a gyermekek olyan munkát végeznek, amely nélkülözhetetlen a csoport életében. A naposok étkezések előtt megterítenek, tányérokat, poharakat, evőeszközöket osztanak. Ékezés után leszedik az asztalt, letörlik azt. Meglocsolják a virágokat. Létszámot jelentenek a konyhára. Alkalomszerű munkák A csoport életében vannak olyan feladatok, amelyeket a gyermekek a naposi feladatok mellett alkalomszerűen végeznek. Részt vesznek a kezdeményezésekhez szükséges eszközök kiosztásában. Kisebb megbízatásoknak eleget tesznek. (üzenetet adnak át, különböző dolgokat elkérnek óvodán belül) Az óvónővel együtt feldíszítik a csoportszobát, ajándékot készítenek ünnepeinkre. A nagycsoportosok segíthetnek pihenés után a kisebbeknek az öltözködésben. A gyermekek segítik kivinni az udvari játékokat. Segítkeznek a játszókert takarításában. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére A gyermekek az említett tevékenységeket önállóan, örömmel elvégzik. Megbecsülik saját és mások munkáját. Tudatosan vállalják a feladatokat. A gyermekek maguk is észreveszik, milyen segítségre van szükség. Módszertani alapelvek Az óvónő: - Munkája legyen példakép a gyermek előtt. -

Legyen következetes a kitűzött feladatok, célok teljesítése érdekében. Mindenfajta munkában teremtse meg az önálló munkavégzés lehetőségét.

-

Tanítsa meg a gyermekeket a feladatok elvégzésére.

-

Biztosítsa a munka állandóságát és folyamatosságát. 18

A munka kapcsolata más nevelési területekkel Kapcsolatban van a közösségi neveléssel, mert a gyermekek a munkát a csoport érdekébe végzik. Kapcsolatban áll a környezeti neveléssel, mert a munka végzése közben a gyermekek megfigyeléseket végeznek, tapasztalatokat, ismereteket szereznek természeti és társadalmi környezetükről. Munkavégzés közben formálódnak és egyre fontosabbá válnak a munkához szükséges készséges. Az eszközök használata közben fejlődik a gyermek manuális készsége. V.4.1.5. A tanulás Tekintettel arra, hogy a tanulás, mint gyermeki tevékenység pedagógiai programunk nevelési-fejlesztési területeiben integráltan jelen van, szükségtelennek tartjuk egy önálló tanulási fejezet beállítását programunkba. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermekek kompetenciáinak fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. Az óvodapedagógus tanulás irányítása során személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakoztatását. V.4.1.6. Anyanyelvi nevelés és kommunikáció Az anyanyelv használata szerves része az óvodai élet minden mozzanatának, a nevelés egész folyamatának. Anyanyelvünk sokrétű, árnyalt jelrendszer, amelyet a gyermek sokféle tevékenység közben, a felnőttekhez és társaikhoz való viszonyának fejlődése során sajátít el. Fontos feladatunk, hogy szépen beszélő, fogalmazó, helyesen artikuláló, kommunikációra képes gyermekeket neveljünk.

Feladatok Az óvónő nyugodt, barátságos légkör teremtésével adjon teret a gyermeki beszélőkedv kibontakozására. Minden lehetőséget ragadjon meg az óvónő és a dajka a gyerekekkel való egyéni, bensőséges beszélgetésre. Ösztönözze beszédre a gyerekeket. Magyarázzon meg a gyermekeknek minden olyan szót, kifejezést, nyelvi fordulatot, amit nem értenek, nem ismernek. Az óvónő beszéde legyen követésre méltó, mondatszerkesztése legyen egyszerű, de változatos. Törekedjen a szemléletességre, a képszerű kifejezések alkalmazására.

19

Az óvónő segítse elő a kommunikációs helyzetek létrejöttét, felnőtt-gyermek, gyermekgyermek közötti társalgást. Az óvónő törekedjen a beszédhibák megelőzésére, javítására, ha van lehetősége, logopédus alkalmazására. Gyermeki tevékenység A gyermekek részt vesznek a kötetlen és az óvónő által irányított beszélgetésekben. Minden szabadidőt kihasználnak a tanult versek, mondókák gyakorlására. Játékaikat szinte állandóan beszéd kíséri. Báboznak, dramatizálnak. A kapcsolattartásnál használják az udvariasság nyelvi formáit. (kérem, köszönöm, légy szíves, stb.) Egyénileg mondanak hallott, vagy általuk kitalált mesét. A fejlődés jellemzői 3-4 éves korban A gyermekek egyéni fejlettségüknek megfelelően szívesen beszélnek, főképpen arról, ami összefügg saját cselekvésükkel, a velük megtörtént eseményekkel. Ismerik a környezetükhöz tartozó tárgyakat, és a megszokott jelenségek nevét. Gondolataikat összefüggően fejezik ki. Leggyakrabban kérés, kérdés, felkiáltás formájában nyilatkoznak meg. 4-5 éves korban A gyermekek bátran, szívesen beszélnek. Elmondják élményeiket. A felnőtthöz fűződő beszédkapcsolatukat a „miért” kérdések sora jellemzi. Ez a miért korszak. Szövegszerkesztésük gyakran összefolyó sok ismétlődéssel. Társaik beszédére odafigyelnek és igénylik, hogy őket is figyelmesen hallgassák meg. Alkalmazzák a köszönést, és az udvariassági kifejezéseket.

5-6-7 éves korban A gyermekek aktívan használják a tapasztalatok során bővült szókincsüket. Összefüggő beszédükben sok a szóismétlés, kötőszóhalmozás. Elbeszélésük folyamatos. Nyugodtan, figyelmesen tudják végighallgatni az óvónőt. Módszertani alapelvek Az óvónő: - legyen követésre méltó modell a gyermekek előtt. - Biztosítson olyan légkört, amelyben minden gyermek lehetőséget kap arra, hogy megnyilvánulhasson. Az óvónők és a nem pedagógus dolgozók egymás közötti érintkezése feleljen meg azoknak a normáknak, amelyeknek szándékunk szerint a gyermekeknek meg kellene felelniük. Az anyanyelvi nevelés és kommunikáció kapcsolatai más nevelési feladatokkal Az anyanyelv használata szerves része az óvodai élet minden mozzanatának, a nevelés egész folyamatának. A nyugodt, családias légkör, az óvónő és gyermekek közötti érzelmi kontaktus a feltétele annak, hogy a gyermekek bátran megnyilatkozzanak. A játékszituációk kényszerítik a társukkal való kommunikálásra, az egymásra való odafigyelésre, melyek a baráti kapcsolatok kialakulását segítik. A szocializáció folyamán a beszéd a gyermek 20

környezetével való érintkezésének, önkifejezésének, gondolkodásának legfőbb eszközévé válik. V.4.1.7. A külső világ tevékeny megismerése A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-, emberi-, tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A környezte megismerése a tapasztalok, ismeretek gyarapításával, feldolgozásával kelti fel, illetve tartja ébren a gyermekek kíváncsiságát, érdeklődését, kielégíti megismerési vágyukat. Elősegíti, hogy maguk fedezhessék fel környezetük tárgyait, jelenségeit. A környezet megismerésére nevelés négy nagy területe: a. Társadalmi környezet megismerése: család, óvoda Természeti környezet megismerése: közlekedés, időjárás, gyümölcsök, stb. b. Környezetünk formai és mennyiségi viszonyai: matematika c. Környezetalakítás: ismeretek gyakorlása, alkalmazása d. Környezetvédelem: környezetbecsülés, rendben tartás. Feladatok a. Az óvónő vegye figyelembe a gyermek természeti és társadalmi környezetére vonatkozó meglévő tapasztalatait. A témakörök tervezésénél az óvónő vegye figyelembe az adott teleülést, az óvoda szűkebb környezetét, a település növény és állatvilágát, a közlekedési lehetőségeket. Beszélgessen az óvónő a gyermekekkel a családjukról: családtagok neve, az otthona címe, a szülők, testvérek otthoni tevékenysége. Figyeljék meg együtt az évszakokat, az időjárást, a természet változásait. Az óvónő a gyerekeket igyekezzék minél több élményhez juttatni, hogy azok mélyítsék kötődésüket a természethez. A foglalkozásokon a tárgyakat, jelenségeket lehetőleg a természetes környezetében mutassa be az óvónő. b. A matematikai nevelés lehetőséget teremt a környező valóság formáival és mennyiségi viszonyaival kapcsolatos tapasztalatszerzésre. Feladatok Az óvónő használja ki, illetve hívja fel a figyelmet a szabadban is a matematikai viszonyok jelenlétére. Teremtsen kedvező helyzeteket a tapasztalatszerzésben, az élmények gyűjtésében. Figyeljen folyamatosan arra, hogy a kifejezéseket a gyermekek helyesen használják. c. Környezetalakítás A környezet megismerésére nevelés akkor éri el célját, ha a gyermek a tapasztalatokra épülő ismereteit gyakorolhatja. Feladatok Adjon a gyermekeknek olyan feladatokat az óvónő, amelyekkel hozzájárul a csoport rendjének helyreállításához. d. Környezetvédelem A környezetalakítással, a munkatevékenységekkel szorosan összefüggő feladatokat tartalmaz. Feladatok 21

Hívja fel a figyelmet az óvónő a környezetvédelem fontosságára. Nyújtson alkalmat a gyermekeknek a természetvédelemmel kapcsolatos feladatok gyakorlására. (madáretetés, különleges növények, állatok megismerése, stb.) Gyermeki tevékenységek a. A séták, kirándulások során a megfigyelések, tapasztalatok megszerzése. Az évszakok aktualitása nyújtotta lehetőségek kihasználása. (levelek, termések gyűjtése, stb.) Állat és növénygondozásban való részvétel. (madáretetés, virágok locsolása, stb.) Szerezzenek tapasztalatokat az időjárás és az öltözködés összefüggéseiről. Legyen tapasztalatuk az orvos, védőnő munkájáról. Séták alkalmával gyakorolják a helyes közlekedést. Akiknek vannak otthon állataik, meséljenek róluk, gondozásukról, hasznukról. b. Végezzenek sorba rendezést, megnevezett mennyiségi tulajdonságok, felismert szabályosság szerint. A számfogalom megalapozására végezzenek mérési, összemérési feladatokat mennyiségekkel, halmazokkal, különböző egységekkel. Építés, konstruálás közben nevezzék meg a geometriai formákat. Tulajdonságok alapján végezzenek szétválogatást. Tájékozódjanak a térben, nevezzék meg az irányokat. c. A gyermekek segítsenek a csoportszoba átalakításában. Naposság, alkalomszerű munkák alkalmával megfelelően használják az eszközöket, szerszámokat. Az udvari játékokat, homokozókat, hintákat alkalmanként vegyék elő, tegyék el. d. A gyermekek védjék az élő környezetet, ne rongálják, hanem gondozzák. Ültessenek az óvoda környékére virágokat, gondozzák azokat. Takarítsák össze a lehullott leveleket, gallyakat. Ne szemeteljenek. A gyermekek játékukban lehetőleg természetes anyagokat használjanak. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére A gyermekek ismerik lakásuk címét, szüleik nevét, foglalkozását. Ismerik a közlekedési eszközöket, az óvodát, az óvoda dolgozóit. Ismerik a színeket, azok árnyalatait. Ismerik az érzékszerveket, a testrészeket, felsorolják azokat. Felismerik a napszakokat. Különbségeket tudnak tenni az évszakok között. Megkülönböztetik az évszakokat, a hónapokat, a hetet. Tudják a hét napjait. Ismerik a körülöttük lévő növényeket, gyümölcsöket, állatokat. Ismerik ezek tulajdonságait. Az óvónő kérdéseit, gondolatmenetét megértik. Szívesen vállalkoznak a felvetett probléma megoldására. Tudnak összehasonlítani, szétválogatni. Tárgyakat meg tudnak számlálni legalább tízig. Képesek különféle geometriai tulajdonságok szerint térbeli és síkbeli alakzatokat szétválogatni. Ismerik az irányokat. A környezetvédelemben tevékenyen részt vesznek. Elősegíti a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában. Módszertani alapelvek Az óvónő tartsa be a fokozatosság elvét.

22

Törekedjen az egyes feladatok komplex feldolgozására, használja ki a helyi sajátosságokból adódó lehetőségeket. Az óvoda minden dolgozójától és a szülőktől is meg kell kívánni a példamutatást. A külső világ tevékeny megismerésére nevelés kapcsolata más nevelési feladatokkal Kapcsolatban van az anyanyelvi neveléssel, mert a környezettel való ismerkedés közben fejlődik beszédmegértő és nyelvi kifejezőképességük a gyermekeknek. Kapcsolatban van a közösségi neveléssel, mert a társadalmi környezethez való alkalmazkodás, tapasztalatok szerzése együtt történik a többi gyerekkel. Kapcsolatban van a vizuális neveléssel, mert ábrázolásukban jelenítik meg a környezetet, felhasználják a természet adta tárgyakat, itt „használják” legtöbbet a színeket. Kapcsolatban van a játékkal, mert a gyermek a környezetéből szerzett ismereteit játékában felhasználja, folyamatosan gyakorolja, munkatevékenységében alkalmazza. V.4.1.8. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka, az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Feladatok Az óvónő keltse fel a gyermekek kíváncsiságát, tevékenységvágyát, és azt elégítse ki. Keressen minél több lehetőséget az élmények gyűjtésére, megfigyelésére. Biztosítson egész nap folyamán lehetőséget a tevékenykedésre, teremtse meg az ábrázolás tárgyi és hangulati feltételeit. Fejlessze a gyermekek megfigyelő- emlékező-kifejezőképességét. Az óvónő fogadja el, és használja fel a gyermekek ötleteit, javaslatait. Ösztönözze a gyermekeket a minél változatosabb technikák kipróbálásra. Törekedjenek a természetes anyagok használatára, gyűjtsék azokat. Az óvónő késztesse a gyermekeket arra, hogy tudják értékelni a felnőttek és társaik munkáit, becsüljék meg azokat. Gyermeki tevékenységek Színes ceruzákat, zsírkrétákat, viaszkrétákat használnak rajzolásaikhoz. Festés alkalmával ismerkednek a festés technikájával, a színekkel, maguk is kevernek színeket, árnyalatokat. Mintázás alkalmával ismerkednek a lisztgyurmával, színes gyurmával, agyaggal. Tépést, vágást, ragasztást, fűzést, varrást, mozaikkép készítést gyakorolják. A papírhajtogatást alkalmazzák a mesék dramatizálásához, a csoport díszítéséhez.

23

A fejlődés jellemzőt óvodáskor végére Élményeik, elképzeléseik, képzeteik megjelenítésében biztonsággal használják a képi kifejezés változatos eszközeit. Kedvelt színeiket használják. Formaábrázolásuk változatos, többnyire képesek hangsúlyozni a legfontosabb ismertető jegyeket, jellemző formákat. Emberábrázolásaikban megjelennek a részformák, próbálkoznak egyszerű mozgások ábrázolásával. Munkáik értékelése során szóbeli véleményt alkotnak. Tudnak formákat mintázni, készítenek egyszerű játékokat, kellékeket. Szívesen vesznek részt óvodai környezetük szépítésében. Módszertani alapelvek Az óvónő vegye tekintetbe az egyes gyermekek közötti ábrázolás képességbeli különbségeket. Törekedjék szemléletességre, képszerűségre, esztétikusságra. Használja ki a közös tevékenységekben, közös munkálkodásban rejlő lehetőségeket a jó közösségi szellem kialakítására. Legyen igényes a környezet formálásában. A gyermek valamennyi rajzát, alkotását kezelje értékként. A rajzolás, festés, mintázás, kézi munka kapcsolata más nevelési feladatokkal Kapcsolatban áll a környezet megismerésére neveléssel, mert a környezet tárgyait, formáit, színeit jeleníti meg a legtöbbször a gyermek. Kapcsolatban van a játékkal, mert az ábrázoló tevékenység különböző fajtái beépülnek a gyermek játékába. Kapcsolatban van az anyanyelvi neveléssel, mert a mesék, versek képi megjelenítésével a gyermek gondolkodása, nyelvi kifejezőkészsége sokoldalúan fejleszthető. V.4.1.9. Verselés, mesélés Az érzelmi biztonság megadásának, s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. Ezek ritmusokkal, a mozdulatok és szavak segítségével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi-értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese - képi és konkrét formában - tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákról. A mese képi ereje, ritmusa, folyamatossága, hangulata fogva tartja a képzelőerőt és minden másnál jobban a mesélő felnőtthöz kapcsolja az óvodás hallgatóságot. A mese hallgatáskor a szó segítségével következik be a valóság és a vágyak áthidalása. A mese éppúgy mint a játék örömforrás, mindkettő társas élmény. A jó mesélő azt az illúziót tudja felidézni a hallgatóiban, mintha megélt eseményeket keltene életre belső vizualitással. A mese életkorilag megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati 24

kapcsolatokat feloldó mágikus világ képe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitástól és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. A mesei beszéd jellegzetes prózaritmusán megérzik, hogy élőszóban termett. A képzeleti képek, gondolatok, a szerkezet tagolása együtt lüktet az élőbeszéddel. A mese: az anyanyelv zenéje és észjárása. A mese az óvodai élet állandóan zajos, nyüzsgő közegében a csend szigete. Szórakozás, mulatság, egymásra hangolódás. A mindennapos mesélés a gyermekek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett, intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. Az óvodában a népi és az irodalmi műveknek egyaránt helye van. A mese és a vers emberi kapcsolatokra tanít, segíti a világ megismerését. Feladatok Az óvónő teremtse meg a mesehallgatáshoz szükséges nyugodt, csendes légkört. Az óvónő biztosítsa a megfelelő élményanyagot, szerettesse meg a mesét, verset. Tudjon képszerűen, szemléletesen, fejből mesélni. Mesemondása során alkalmazza a népi kifejezéseket. Az óvodában a nap folyamán, a helyzetnek megfelelően többször is használja ki az alkalmat verselésre, mesélésre, mondókázásra. Biztosítson lehetőséget arra, hogy a gyermekek bármikor nézegethessenek könyveket. A szülőknek is hangsúlyozza az élő mese jelentőségét. Gyermeki tevékenységek Főleg beszoktatáskor dajkarímek, altatók, csicsígatók, ujjkiszámolók, stb. közös mondogatása. Mesét hallgatnak minden lefekvés előtt, de többször is a nap folyamán, ha alkalom van rá. Önállóan veszik le a polcról a képeskönyveket, meséskönyveket nézegetni. Évszakoknak, alkalmaknak megfelelően verset tanulnak, mondanak. Mesét dramatizálnak, báboznak. Önállóan mondanak hallott vagy kitalált mesét. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére A gyermekek játék közben odaillő szövegeket, rigmusokat mondogatnak. Az év folyamán 15-20 mondókát, 10-20 verset tanulnak, 30-40 mesét meghallgatnak. Várják, kérik a mesemondást. Az ismert mesei motívumokat eljátsszák. Beszélgetnek a meséről, újramesélik, átalakítják. A meséskönyveket önállóan és hosszan nézegetik, mesélnek a képekről, kérik az óvónőt, hogy mesélje el a mesét. Vigyáznak és megbecsülik a könyveket. Módszertani alapelvek Az óvónő előadásmódjával segítse elő, hogy a gyermekekben felgyülemlő szorongás a mese végére feloldódjon. Az óvónő teremtse meg a mesehallgatáshoz szükséges atmoszférát, pedagógiai tapintattal. A vers, mese kapcsolata más nevelési feladatokkal

25

Szorosan összefonódik az anyanyelvi neveléssel, mert a népi mondókák és a népmesék az anyanyelv sajátos ritmusát, dallamát, hangzóvilágát, nyelvünk legbensőbb törvényeinek megfelelő formában közvetítik. Kapcsolatban van a zenével, az énekkel, mozgásos játékkal, mert a gyermekek a verseket, mondókákat, azok ritmusának, hangzásának megfelelően mozgással társítják. V.4.1.10. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc A gyermekek az anyanyelvhez hasonlóan élik meg a zenét, mint a hangulatok, érzelmek, a jó közérzet fontos kifejezőjét. Az óvoda elsősorban a közös, együttes dalos játékok színtere. Olyan játékoké, ahol a mozgás, a ritmus, a dallam globális élményt nyújt. Az óvodáskorban a zene megszerettetése, a zenével való ismerkedés a mozgás és éneklés élményének nyújtása a legfontosabb cél. Feladatunk: készségek fejlesztése a mozgás - hang - szöveg összekapcsolásával, sok zenei élmény nyújtása és az éneklés ösztönzése. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömöt nyújtanak a gyermekeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Feladatok Az óvónő fejlessze a gyermekek alkotókedvét, hallás és ritmusérzékét, ennek érdekében használjon változatos eszközöket. Az óvónő a zenei élmény szerzésére, kötött illetve kötetlen formában, csoportszobában és a szabadban is nyújtson lehetőséget. Közös énekléssel, játékokkal segítse elő a közösségi érzés kialakulását. Az énekeket, énekes játékokat mozgással, tánccal együtt tanítsa. Az óvónő adjon lehetőséget arra, hogy a nap bármely szakában énekelhessenek, körjátékokat játszhassanak. Ismertesse meg a gyermekeket néhány hangszerrel, azok hangjával. Játsszon azokon dalokat, a gyermekek számára ismerősöket és ismeretleneket. Énekeljen a gyerekeknek népdalokat. A foglalkozásokat változatos módszerekkel szervezze meg. Az óvónő ügyeljen arra, hogy éneklése könnyed, egyszerű és természetes legyen. Kívánja meg a tiszta éneklést. A zenei tevékenységekkel segítse elő a gyermekek önállóságát. Fejlessze zenei alkotókedvüket. Vidám játékokkal sokféle formában szerezzen nekik közös élményt. Zenehallgatásra szép és művészi alkotásokat válasszon. Gyermeki tevékenységek Cirógatók, ringatók, hintáztatók, lovagoltatók, altatók, stb. közös illetve egyéni éneklése, dúdolása. Énekes játékokat, körjátékokat játszanak játékával együtt. Zenehallgatás alkalmával ismerkednek a különleges hangszerek hangjaival. Megfigyelik a természet hangjait. Kis dallamfordulatokat találnak ki, kiéneklik nevüket, barátjukét. Tánclépéseket tanulnak egyszerű játékos mozgással. Alkalmi dalokat énekelnek, gyermekműsorokat adnak elő. 26

A fejlődés jellemzői óvodáskor végére A gyermekek tudjanak mondókákat mondani, 5-6 alkalmi dalt tisztán énekelni, tudják azokat elkezdeni is. Ismert dalt hallás alapján, szöveg nélkül is tudnak dúdolni. Felismerik a magas és mély éneklés közötti különbségeket, maguk is tudnak így énekelni. Ismerik a halk-hangos közötti különbségeket. Tudnak dalokat jelre, hangosan és magukban énekelni, dallammotívum bujtatásával is. Megkülönböztetik az egyenletes lüktetést a dal ritmusától. Szöveges ritmusmotívumokat visszatapsolnak. Egyöntetűen körbejárnak kézfogással. Egyszerű, játékos, táncos mozgásokat tanulnak. Ütőhangszereket használnak, lüktetést, ritmust, motívumhangsúlyt kiemelnek. Felismerik néhány hangszer hangját. Figyelmesen hallgatják a bemutatott zenét. Módszertani alapelvek Az óvónő úgy adja elő a tanítandó anyagot, hogy a gyermekek szívesen játsszák azt. Az óvónő igyekezzen önállóságra nevelni a csoportot. Az óvónő vegye figyelembe a gyermekek eltérő zenei adottságait. Az óvónő juttassa sikerélményhez a gyermekeket. Az ének-zene, énekes játék kapcsolata más nevelési feladatokkal A zenei nevelés kapcsolatban van, segítőtársa az anyanyelvi nevelésnek, hiszen az éneklés nem lehet szép helyes szövegmondás nélkül. Kapcsolatban van a közösségi neveléssel, mert az egyéni és közös érdek összehangolása, az egymáshoz való alkalmazkodás, egymás segítése, a szép létrehozásának érdekében, mind alapvető követelménye a közös éneklésnek. Kapcsolatban van a testi neveléssel, mert a zenei előadás ritmikus tagolása megköveteli a szabályos időközökben ismétlődő levegővételt, a ritmikus ismétlődés kihat a szívműködésre, a vérkeringésre, és rajta keresztül az egész test életműködésére is. V.4.1.11. Mozgás A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-helyzetváltoztató és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Ezzel biztosítható a mozgás és az értelmi fejlődés kedvező egymásra hatása. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait. A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének – a pozitív

27

énkép, önkontroll, érzelem szabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás –fejlődésére. A spontán – a játékban, azon belül a szabad játékban – megjelenő mozgásos tevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására. A torna, a mozgásos játékok az óvodai nevelés folyamatában a gyermekek egészséges testi és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését. A mozgás fejleszti a gyermekek természetes mozgását: a járást, futást, támaszt, függést, egyensúlyozást, ugrást, dobást. Megismerteti velük a gimnasztikát, néhány talajtorna elemet, labdagyakorlatokat és a sokszínű, változatos testnevelési játékokat. Óvodáskorban a testnevelés fontos szerepet játszik az egészség megóvásában, a szervezet biológiai egyensúlyának fenntartásában. Feladatok Az óvónő biztosítsa a jó levegőjű, tiszta környezetet, lehetőség szerint a szabadban tornáztassa a gyermekeket. A szabadban végzett foglalkozásokkor ügyeljen arra, hogy a gyerekek megfelelően legyenek felöltözve. Adjon lehetőséget arra, hogy az adott gyakorlatot ki-ki saját képességei szerint hajtsa végre. Minél több tartásjavító és lábboltozat erősítő gyakorlatot végeztessen. Erősítse a gyermekek szép mozgás iránti vonzalmát. Lehetőség szerint mutassa be a helyes gyakorlat-végrehajtást. Fejlessze a gyermekek testi képességeit, ügyességüket, testi erejüket, gyorsaságukat és állóképességüket. Szervezzen minél több alkalmat a szabad levegőn való mozgásos tevékenységek végzésére: vigye a gyermekeket télen szánkózni, csúszkálni. Gyermeki tevékenységek Járások, futások alkalmazása bemelegítésként és levezetésként. A gimnasztika: szabad gyakorlatokból, kézi szergyakorlatokból, különböző kartartásos gyakorlatokból, különböző testhelyzetekben végzett gyakorlatokból áll. A játékok: szerep vagy utánzó játékok, futójátékok, fogójátékok, labdajátékok választékából épülnek fel. Csúszások, kúszások, mászások, ugrások, dobások, gurulások, gurulóátfordulások, kötélgyakorlatok, kézállások. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére Cselekvőképességük gyors, mozgásban kitartóak. Növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik. Fejlődik tér és idői tájékozó képességük. Egyéni, csoportos, sor és váltóversenyt játszanak az óvónő segítségével és a szabályok betartásával. Megértik, használják a vezényszavakat. Egyensúlyoznak gerendán. Nekifutással akadályt ugranak. Kislabdát hajítanak távolba. Labdát pattogtatnak. Gurulóátfordulást végeznek.

28

Módszertani alapelvek Az óvónő vegye figyelembe az egyes gyermekek különböző testi és mozgási eltéréseit. Tartsa szem előtt, hogy a torna legértékesebb anyagai a játékok. Lehetőség szerint az óvónő a szabadban tartsa a mindennapi testnevelést és a foglalkozásokat is. A mozgás kapcsolata más nevelési feladatokkal Óvodáskorban a mozgás fontos szerepet játszik az egészség megóvásában, a szervezet biológiai egyensúlyának fenntartásában. A gondozás az egészséges életmódra nevelés hatását felerősíti, kiegészíti. A mozgáskultúra fejlesztése mellett segíti a térben és időben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést, fejleszti az alkalmazkodás képességét is. Előkészíti a vizuális, a matematikai, a zenei, a környezet megismerésére nevelés feladatait. A testnevelés hatására a gyermekekben fontos személyiségtulajdonságok alakulnak ki és erősödnek meg, mint a bátorság, a fegyelmezettség, a kitartás.

VI. AZ ÓVODA GYERMEKVÉDELEMMEL ÖSSZEFÜGGŐ PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉGE A gyermekvédelem célja: Minden gyermek részére biztosítani azokat a lehetőségeket, amelyek képességeinek, lehetőségének kibontakoztatásához szükségesek. A gyermek leküzdhesse azokat az akadályokat, hátrányokat, amelyek születésénél, vagyoni helyzeténél vagy bármely más oknál fogva fennállnak. Fontosnak tartjuk a prevenciós munkát, ezzel is erősítve a szülő és az óvoda kapcsolatot. Ha a gyermek és a szülő viszonyánál bármilyen negatív változást veszünk észre, azonnal felvesszük a kapcsolatot a szülővel, ezzel próbáljuk megelőzni a gyermekek személyiségének és magatartásának esetleges romlását. A gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységünk alapelvei: • • • • •

A gyermek személyiségének, emberi méltóságának és jogainak tiszteletben tartása valósuljon meg. Az óvodai nevelés során tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból. Tartsuk tiszteletben a gyermek gondolati -, lelkiismereti- és vallásszabadsághoz való jogát. Humánus, megértő, egyéni bánásmódot alkalmazzunk. A család gyermeke iránti felelősségének erősítése.

Célunk: Működjön rendszeresen a gyermekvédelmi törvénynek megfelelő figyelő szolgálat és jelzőrendszer. A szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek: Feladatok: • • •

A gyermek és körülményeinek megismerése, folyamatos figyelemmel kísérése. Megállapítani, hogy képességei kibontakozásában elsősorban mi akadályozza. Meghatározni a lemaradás mértékét, minőségét. 29

•

Meghatározni a fejlődési utat.

Tevékenységek: • Családlátogatás, szülői konzultáció. • A szülők anyagi terheinek csökkentése érdekében tájékoztatás a lehetőségeiről. • A szülői közösség segítségnyújtása a rászorulóknak, amely lehet tárgyi, szociális vagy anyagi jellegű. Az óvodapedagógus alapvető feladata, hogy maximálisan biztosítsa a gyermek alapvető szükségletét, az érzelmi biztonságot. Úgy szervezze az óvodai környezetet - személyi és tárgyi feltételrendszert,-, hogy az hatásrendszerével elősegítse minden gyermek számára az optimális fejlődési folyamatot. Az általános elvárások közül- tolerancia, nyitottság, elfogadó, segítő, támogató attitűd, szeretetteljesség, következetesség-kiemelten fontos, hogy az óvodapedagógus nevelő-fejlesztő munkája során mindig vegye figyelembe a gyermek egyéni képességét, tehetségét, fejlődési ütemét, szociokulturális hátterét, segítse tehetsége kibontakoztatásában, valamint hátrányos helyzetéből fakadó hátrányai mérséklését.. Óvodánkban a gyermekvédelem gyermekvédelmi munkaterv alapján történik, ez a munka minden évben változik. A gyermekvédelmi felelős irányítása mellett minden óvodapedagógusnak fontos szerepe van a feladatok ellátásában. Az állandó feladatok mellett, meghatározzuk negyedévenkénti feladatainkat, értékeljük eredményeinket.

VII. A PEDAGÓGIAI MUNKA ELLENŐRZÉSE, ÉRTÉKELÉSE

VII. 1 A pedagógiai munka ellenőrzése, értékelése a gyermek csoportokban Az ellenőrzés és értékelés célja a pedagógiai gyakorlat segítése. Területei: • • • •

írásos dokumentumok ellenőrzése, elemzése, a nevelési munka feltételeinek ellenőrzése, a pedagógiai gyakorlat ellenőrzése, elemzése, értékelése, helyi nevelési program megvalósításának nyomon követése, ellenőrzése, értékelése.

A pedagógiai gyakorlat ellenőrzése két szinten történik: • az óvónői gyakorlati munka szintjén, • a gyermekek fejlettségének értékelése. Az óvoda ellenőrző-értékelő munkájának részletes szabályait az intézmény Szervezeti és Működési szabályzata, valamint az óvoda éves munkaterve tartalmazza, mely magában foglalja az óvodai csoportok és a gyermekek fejlődésének ellenőrzését, értékelését is. 30

VII. 2 Az óvodás gyermekek fejlődésének nyomon követése Programunk fő elemét alkotja a gyermek fejlődése, illetve a fejlődés jellemzőinek ismerete az óvodáskor végére. Fontos tudnunk, hogy az óvodai nevelés folyamatában, egy-egy időszakban a gyermek személyiségét milyen fejlettségi szint jellemzi, fejlődése milyen ívű, s még milyen fejlődési utat kell megtennie, hogy óvodáskor végére elérje az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Ennek az ismeretében tervezhetjük meg az egyéni fejlesztés pedagógiailag optimális, hatékony stratégiáját. A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció a gyermek fejlődéséről folyamatosan vezetett olyan dokumentum, amely tartalmazza a gyermek fejlettségi szintjét, fejlődésének ütemét, a differenciált nevelés irányát. A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció tartalmazza: • a gyermek anamnézisét, • a gyermek fejlődésének mutatóit (érzelmi-szociális, értelmi, beszéd-, mozgásfejlődés), valamint az óvoda pedagógiai programjában meghatározott tevékenységekkel kapcsolatos egyéb megfigyeléseket, • a gyermek fejlődését segítő megállapításokat, intézkedéseket, az elért eredményt, • amennyiben a gyermeket szakértői bizottság vizsgálta, a vizsgálat megállapításait, a fejlesztést végző pedagógus fejlődést szolgáló intézkedésre tett javaslatait, • a szakértői bizottság felülvizsgálatának megállapításait, • a szülő tájékoztatásáról szóló feljegyzéseket. A pedagógiai értékelést a következő írásos dokumentumok tartalmazzák: • a gyermek személyiségfejlődése fejlődési napló • a nevelési folyamat eredményessége csoportnapló A fejlődési napló szempontjai a teljes személyiségre, minden képesség körre, a fontosabb részképességekre irányulnak. Segít abban, hogy az óvodapedagógus megállapíthassa a gyermek erősségeit, gyengébb pontjait és regisztrálhassa a fejlődést. A személyiségnapló vezetése folyamatosan történik a gyermek óvodába lépésétől a beiskolázásig. Az óvoda megkezdése előtt anamnézist készítünk, s ez alapján tájékozódunk a gyermek egészségi állapotáról, szokásairól, a család nevelési elveiről. A kiscsoportban megfigyelési szempontsor alapján történik a gyermekek fejlődésének nyomon követése. Az óvodába járó gyermekek fejlődésének nyomon követésére alkalmazzuk DIAGNOSZTIKUS FEJLŐDÉSVIZSGÁLÓ RENDSZERT (továbbiakban DIFER): • az elemi készségek méréséhez szükséges tesztrendszert (7 teszt), valamint • minden kisgyermek esetében a fejlődési mutatót a fejlődési folyamat követéséhez.

a

A DIFER programcsomag alkalmazásával célunk, hogy segítsük az eredményes iskolakezdést. A tesztek négyféle értékelést tesznek lehetővé: • az elemenkénti analitikus diagnózist, • az összetevőnkénti analitikus diagnózist, • a tesztenkénti globális diagnózist, 31

•

a rövid változatával kapott DIFER- index a gyors átfogó tájékozódást, az iskolakezdési szűrést szolgálja. Javasolt mérési módszer: • A legelőnyösebb megoldást választva legelőször kiscsoportos kor végén (4 éves korban) elvégezzük a feladatelemenkénti vizsgálatot. • Ezt követően nevelési évenként, a nevelési év végén ismételjük meg a felmérést. Az ismételt mérések során azonban csak azokat a feladatelemeket mérjük, amelyek a korábbi mérésekkor még nem működtek. A felmérés alapján tervezzük meg a gyermekek egyéni fejlesztését, különös tekintettel a kiemelt figyelmet igénylő HH/HHH gyermekekre. A tapasztatainkat az iskolába menő gyermek esetében megbeszéljük a gyermek tanítójával is. Fontosnak tartjuk az iskolába ment gyermekek után követését legalább az első osztály végéig. A gyermekek fejlődésének nyomon követése: a megfigyeléseink és a mérés alapján összegyűjtött információk, valamint a programunkban meghatározott fejlődés várható eredményeinek összehasonlító elemzése alapján történik. Ezen mérési anyagokat, elemzéseket a gyermekek egyéni mappájában helyezzük el. A gyermek fejlődésének értékelése: • nevelési évente kettő alkalommal (félévkor, évvégén) történik. A szülőt az óvodapedagógus tájékoztatja nevelési évenként kettő alkalommal (félévkor, évvégén) gyermeke fejlődéséről, s javaslatot tesz a további fejlődéséhez szükséges fejlesztés feladataira.

32

VIII. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK

A Helyi Óvodai Pedagógiai Programunk érvényességi ideje: 2013. szeptember 1. - 2018. augusztus 31.

Az óvodai nevelési program módosításának lehetséges indokai: • • • • •

az intézmény működési feltételeinek változása, az intézmény szervezeti felépítésének változása, a gyermekösszetétel változása, a program fejezetein belüli egyes részterületek változása törvényi változások.

Döntés - előkészítő - érdekegyeztető fórumok közül a következők javaslatára kell összehívni a módosítással foglalkozó nevelőtestületet: • • • •

Fenntartó, Roma Nemzetiségi Önkormányzat Szülői munkaközösség (SZMSZ, Szülői Szervezet), Óvodapedagógusok közösségei (nevelőtestület, óvodavezetés).

munkaközösség,

Előírások a programmódosítás előterjesztésére: • • •

Az óvodavezető írásbeli előterjesztést készít. A nevelőtestület elé terjeszti módosító javaslatát és véleményezteti. A nevelőtestület dönt a módosítás elfogadásáról vagy elutasításáról.

33