Idegenként a saját országomban márciusa

Szomszédok történelme – a visegrádi országok kölcsönös szemléletben és perspektívákban

Idegenként a saját országomban. 1968 márciusa Magdalena Wiśnioch Warszawskie Centrum Innowacji Edukacyjno-Społecznych i Szkoleń XXVI Liceum Ogólnokształcące w Warszawie Lengyelország

A forrás Szemelvények […] Az ellenséget meghatározó kifejezés tartalma és képlékenysége nagyon fontos. […] A gyűlölet okosan lefolytatott kampánya a bárkivel szembeni harcot jól szolgálhatja. A harmincas években a Szovjetunióban lezajlott nagy tisztogatásoktól és koncepciós perektől számítva az ilyen kampány idején senki sem érezhette magát biztonságban. […] […] A cionista nem az egyedüli ellenség volt a márciusi propaganda idején. Ennek ellenére kijelenthető, hogy az első számú közellenségnek számított, „megfertőzte zsidóságával” a többi ellenséget: az ifjú „huligánokat”, a „populista írókat”, a „klasszikus reakciósokat” és a „marxista revizionistákat”. Ahogy a márciusi propaganda nyelvének kiváló lengyel szakértője és elemzője (Michal Glowinski) írta: „Minden rossz mögül, ami csak a világon létezik, az ellenség minden típusa mögül a cionistának nevezett zsidó arca bukkan elő.” A cionistát tehát mint politikai kategóriát határozták meg – a szocializmus és Lengyelország tudatos ellenségeként. Bármit is csinált, annak politikai jelentősége és célja volt, az a „nép hatalma” ellen irányult. […] Az ellenség fontos társadalmi tulajdonságai közé tartozott elitista fölérendeltsége. A márciusi ellenség egyfajta zártkörű, antiegalitárius establishmenthez tartozik – mely lehet politikai, gazdasági vagy éppen kulturális jellegű. […] A márciusi propaganda egyik legjellegzetesebb és egyben láthatóan a leghatásosabbak közé tartozó fegyvere volt rámutatni a befogadók egalitarizmusára. Ez az irányultság a kampányt vonzóan kétértelművé tette, hiszen látszólag ellenzéki volt, mintha a Lengyel Népköztársaság vezetése ellen irányult volna. […] A márciusi propaganda mindenkit az orránál fogva vezető, kiméraszerű zsidójának különleges példánya volt a zsidó áruló – a sztálinista, akiről kiderül, hogy amerikai ügynök. […] Más szavakkal: a szocializmus ellenségeinek nincs hazája (ha Karl Marx tételét alkalmazzuk), de van saját nemzetiségük, hiszen zsidó eredetük rögtön lelepleződik. Az ilyen egyed a kezdetektől zsidó nacionalista volt, aki a sztálini időkben a hatalmi gépezetbe tolakodott, a leginkább a belügyminisztériumba, ahol „személyesen tartóztatta le és kínozta meg a párt mindazon tagjait, akik provokatív tevékenysége és bizonyítatlan vádjai következtében börtönbe kerültek”. Így hatékonyan tett úgy, mintha kommunista lenne, miközben gyorsan és érdemtelenül haladt egyre feljebb a ranglétrán (köszönhetően a párt sötét és összeesküvő erőinek). […] (Dariusz Stola, Antyżydowski nurt Marca 1968, w: red. K. Rokicki, S. Stępień, Oblicza Marca 1968, Konferencje IPN, t.15, 65–72. o.

83


B forrás 1968. március 14. Katowice. Edward Giereknek a diáktüntetéseket elítélő propagandabeszéde. Részlet Edward Giereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottsága első titkárának a beszédéből: Tény, hogy a Michnikek, Szlajferek, Grudzinskik, Werflek, Grossok és a hozzájuk hasonlók – ahogy ez az események logikájából következik – automatikusan a diáktömegeken kívül találták magukat. [...] Egy nagyon egyszerű kérdést kell feltennünk. Kinek az érdekében állt eltéríteni a fiatalságot a tanulástól és a garázdaság útjára kényszeríteni? [...] Kinek volt fontos – és most is fontos –, hogy legalább lelassuljon a népi Lengyelországot építő munka tempója, valamint elhinteni a társadalomban a bizalmatlanságot és a párt határozatainak, terveinek teljesítésével szembeni kedvetlenséget? [...] A Zambrowskik, Staszewskik, Słonimskik és társaik, az olyan típusú emberek, mint Kisielewski, Jasienica*** és mások, akiknek a nevét jól ismerjük a sajtóból, végérvényesen bebizonyították, hogy idegen érdekeket szolgálnak. [...] Rendőreink ma feltartóztattak egy gépjárművet, amely Sziléziába szállította diákok egy csoportját egy főiskoláról, varsói diákokat, akik a nyugodt sziléziai vizeket szándékoztak felkavarni. Nem nehéz kitalálni, hogy vajon kiknek a pénzéből utazgatnak ezek a fiatal követek. A népi Lengyelország makacs és megátalkodott ellenségeiről van szó, akiket az élet nem tanított meg gondolkodni, akik minden egyes alkalommal igyekeznek magukra vonni a figyelmet, akik a régi rendszer csökevényei, revizionisták, cionisták és az imperializmus szolgái. [...] Katowice, 1968. március 14. * Az ún. „barettekkel” összefüggésbe hozott legismertebb ellenzéki diákaktivisták nevei. ** A LEMP 1956 és 1965 közti pártfunkcionáriusai, akik Władysław Gomułka ellenzékének számítottak. *** A Lengyel Írószövetségben ellenzékinek tartott, az Állambiztonság által üldözött publicisták nevei. Forrás: Eugeniusz Zieliński, napló, a Charta Központ (Ośrodka KARTA) gyűjteménye

C forrás 1968. március 19. Varsó. Reagálás Władysław Gomułka beszédére Jerzy Zawieyski író, a „Znak” képviselőcsoportjának a tagja, az Államtanács tagja a televízió Híradójában: 18 órától a klubban a televízió előtt – mindenki Gomułka beszédét hallgatta. Történelmi pillanat volt. Erre a beszédre várt egész Lengyelország. 18 óra előtt a Kongresszusi teremben összegyűlt a pártvezetőség. A Gomułkának szóló taps talán negyedórán át tartott. [...] Gomułka a beszéd háromnegyedét annak szentelte, hogy megmagyarázza, miért vették le a műsorról a Dziady (Mickiewicz: Ősök) előadását, hogy azután brutálisan letámadja az Írószövetség varsói szekcióját, konkrétan kiemelve Kisielewskit, Jasienicát és Słonimskit. Az Írószövetség és mindenekelőtt az említett szerzők voltak Gomułka szerint a varsói incidensek kezdeményezői. […] A legsúlyosabb pillanat akkor jött el, amikor Gomułka a cionisták és a zsidók témáját érintette. Az egész terem felüvöltött: „Izraelbe, Dajanhoz!” Az antiszemita hangulat kibírhatatlan volt. Ezért Gomułka elkezdte magyarázni, mi is az a cionizmus, és az antiszemitizmust nem feszegette. A terem skandálni kezdte: „Gierek, Gierek!”. Ez sokkolta a tévénézőket és nyilvánvalóan Gomułkát is. Világos volt, Gomułka nem várta ezt a spontán reakciót. […] És így az Írószövetség, a professzorok, az értelmiség vált az áldozati báránnyá. Az egész politikai következménye az lett, hogy nem állította a maga oldalára a pártaktivistákat, megsértette a művészeket és a tudósokat, kiábrándította az egész társadalmat. […] Varsó, március 19. Forrás: Jerzy Zawieyski, Naplók [idézve in:] Interpelláció, „Karta”, 64. szám, 2010.

D forrás 1968. március 25. Krakkó. A márciusi események résztvevőit ért pártkritika Czesław Domagała, a LEMP Kerületi Tanácsának első titkára diáktüntetésen: Azon gazdasági problémák mögött, amelyekkel az utóbbi években küzdünk, a legkülönbözőbb revizionisták, reakciósok, valamint a nemzetközi, lengyelellenes erők kiszolgálói állnak. A tőkéről, a monopóliumokról, a lengyel földműves kizsákmányolásáról álmodoznak. […] Ez a téma mindenkit összekötött, még akkor is, ha nagyon különböző vérmérsékletű csoportokról van szó: cionistákról és revizionista ügyeskedőkről, tegnapi nagybirtokosokról és gyártulajdonosokról, házak és üzletek tulajdonosairól, az összes gengszterről és ellenzéki reakciósról. […] Ma – többszobás lakások függönyei mögé bújva – éppen ők dörzsölik össze örömmel a tenyerüket, amikor az utcán demonstráló fiatalokat látják. Éppen az ő lakásaikban találkozgatnak az éretlen összeesküvők bandái. Onnan hordják a fiatalok tízesével a magánírógépeket, hogy aztán a kollégiumokban pártellenes szórólapokat és nyilatkozatokat nyomtassanak. Éppen ott, az ő szalonjaikban kovácsolódnak a tervek arról, hogyan bénítják meg hazánkat, rendszerünket. […] Ez ugyanis a céljuk. Krakkó, március 25. Forrás: Krajobraz po szoku, szerk.: Anna Mieszczanek, Varsó 1989.

84


E forrás A Varsói Egyetem diákjainak nyilatkozata […] Továbbra is KÖVETELJÜK a börtönbe vetett diákok és tudományos dolgozók szabadon engedését. […] KÖVETELJÜK, HOGY KÉRJENEK BOCSÁNATOT A MÉDIÁBAN GYALÁZOTT PROFESSZOROKTÓL ÉS ÍRÓKTÓL […] Tekintettel a médiabeli támadásokra, legyen az nyomtatott sajtó, televízió vagy rádió, […] melyek tele voltak hazugságokkal és hamis információkkal, még egyszer hangsúlyoznunk kell általános céljainkat: ragaszkodunk a szocialista alapokhoz és a hazafiassághoz! […] Állampolgárokként a Lengyel Népköztársaság Alkotmányához tartjuk magunkat. Követeljük a polgárjogok tiszteletben tartását, a szólásszabadság jogát, a gyülekezési jogot, a kulturális tevékenységhez való jogot és a tudományos kutatás jogát! Követeljük […] a cenzúra eltörlését, az információs monopolhelyzet megszüntetését! […] IDEGEN TŐLÜNK BÁRMILYEN FAJI, NEMZETISÉGI VAGY VALLÁSI DISZKRIMINÁCIÓ. IDEGEN TŐLÜNK A NACIONALIZMUS. A diákmozgalmat oroszellenes jelszavakkal összekapcsolni teljesen megalapozatlan. A diákmozgalom […] spontán tiltakozás a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életben tapasztalható torzulások ellen. […] A VARSÓI EGYETEM DIÁKJAI VARSÓ, 1968. MÁRCIUS 22. Forrás: Az 1968-as év. A Lengyel Népköztársaság fejlődésének középső időszaka, Charta és DSH Központ (Történelmi Találkozások Háza), Varsó 2008, 89. o.

F forrás 1. diagram – Kivándorlás Izraelbe 1955 és 1971 között

Forrás: „Emigráció Lengyelországból Izraelbe és az NSZK-ba...”, Belügyminisztérium, Útlevél- és Személyiigazolvány-osztály, CA MSW, 104/60.

„Felajánlani a lehetőséget, hogy emigráljanak Izraelbe – ez nem volt új módszer, hiszen a pártvezetés már korábban is élt ezzel, amikor 1949–1950-ben megengedte a polgároknak a kivándorlást. Az akció a „nemzetiség kiválasztása” nevet kapta, ami sajátos választás volt (azzal a lehetőséggel, hogy kiválasszák a valódi hazájukat). Ebben az időszakban mintegy 30 000 zsidó emigrált. A határoknak a zsidó közösség számára történő újabb megnyitására az 1956-os liberalizáció következtében került sor – Lengyelországot ekkor több mint 47 000 zsidó hagyta el. A hatvanas években a migrációs politika ismét visszatért a korlátozásokhoz, bár az izraeli kivándorlási kérelmeket általában megértőbben kezelték, mint más nem kommunista országokba. […] Ennek következtében a 32 milliós Lengyelországban, közvetlenül a hatnapos háború kitörése előtt körülbelül 25 000 zsidó élt. […] Április nyolcadikán a Politbüró utasította a belügyi és a külügyi tárcát, hogy dolgozzák ki az instrukciókat, amelyek azokat a zsidó származású polgárokat érintik, akiknek szándékában áll elhagyni Lengyelországot”. Három nappal később […] Cyrankiewicz miniszterelnök a Lengyel Népköztársaság nevében távozásra buzdította a zsidókat: „A zsidó származású lengyel állampolgárok között van egy olyanokból álló csoport, akik nacionalista és cionista, tehát Izrael-párti nézeteket vallanak. Ezek az emberek a jelenlegi, Izrael állam által teremtett politikai feltételek közepette útkereszteződéshez értek, döntéshelyzetbe kerültek. […] Nem lehetséges egyszerre lojálisnak lenni a szocialista Lengyelországhoz és az imperialista Izraelhez. Tehát kénytelenek lesznek dönteni, és a döntésükért vállalni a következményeket. Aki ezeket a következményeket az emigráció formájában kívánja

85


viselni, azt ebben senki sem fogja megakadályozni.” […] Izraelbe az emigránsoknak csak egy kis csoportja vándorolt ki. A zsidó nemzetiséget bizonyítani kellett – nem volt elégséges nyilatkozni arról, hanem elkerülhetetlen volt bizonyítani is a származást, a zsidó ősök meglétét. […] A kiutazás következő kötelező feltétele az állampolgárság megváltoztatását igazoló dokumentum kitöltése volt, vagyis de facto le kellett mondani a lengyel népköztársaságbeli állampolgárságról. Ennek következtében azokat, akik távoztak, már nem tartották lengyel állampolgárnak, ezért nem is állítottak ki nekik útlevelet, csak egy úgynevezett úti okmányt. Ez a „kutyalevél” […] azt bizonyította, hogy […] „ennek az úti okmánynak a tulajdonosa nem állampolgára a Lengyel Népköztársaságnak”. […] […] 1968 márciusában mindössze 68 személy adott be kérvényt, áprilisban már 134, májusban 224, júliusban pedig 577. […] Abban az évben 3437 olyan személy utazott ki, aki kinyilvánította, hogy Izraelbe emigrál. A legnagyobb számban 1969-ben távoztak – összesen 7674 személy. Az „emigráció Izraelbe” elnevezésű akció hivatalosan 1969-ben fejeződött be, ezért az emigrálók száma 1970-ben már csak 698 személy volt. 1971-ben viszont a létszám (1118 személy) megint növekedett: először is Gomułka bukása után egészében véve enyhültek a külföldi utazásokkal kapcsolatos korlátozások, másrészt véget ért az úgynevezett várakozási idő azon személyek esetében, akik korábban katonai vagy államtitok védelme és hasonló okok miatt nem kaptak engedélyt a kiutazásra. A következő években a távozók száma összehasonlíthatatlanul csökkent (1975-ig 853 személy hagyta el az országot).” Forrás: Dariusz Stola, Az 1968 márciusa utáni emigráció, Varsói Egyetem, Társadalomkutató Intézet, „A migrációk vizsgálata” sorozat, 34. szám, Varsó 2000, 5. és 7. o.

G forrás „Kajetan Skarbek” Igazolást kell szerezni: arról, hogy nincs adósságom a Pénzügyi Hivatallal szemben, a lakásügyi hivataltól a lakás rendelkezésre bocsátásáról, a járási katonai parancsnokságtól, hogy az adott személy volt-e – s ha igen, mikor – aktív katonai szolgálatban vagy hadgyakorlaton. […] Már megérkezett az izraeli vízum ígérete. Vagyis mind megvannak a szükséges dokumentumok, és holnap benyújtjuk a Mostowski-palotában.∗ Még ki kell tölteni a formanyomtatványokat. Egy rovat problematikus: „nemzetiség”. Úgy döntöttem, hogy – bármilyen következménye is lesz – annyit írok csak: lengyel, zsidó származású. Teljes abszurditás, de semmi mást nem áll szándékomban odaírni. Ki kell töltenem a lengyel állampolgárságról való lemondás nyilatkozatát is. Mindenféle emóció nélkül írtam alá, már-már furának tűnt. […] * A varsói Mostowski-palotában volt a székhelye Varsó Főváros Közbiztonsági Hivatala Főparancsnokságának. Forrás: Az 1968-as év. A Lengyel Népköztársaság fejlődésének középső időszaka, Charta és DSH Központ (Történelmi Találkozások Háza), Varsó 2008, 160. o.

H forrás Artur Międzyrzecki a televízió Híradójában: Lengyel tudósok és zsidó kézművesek távoztak. Arnold Słuckýtól búcsúztunk az ismert arcokkal teli pályaudvaron. […] Aleksander Wieczorkowski (újságíró) Arnold Słucki lengyel költő, akivel a költészetről és az Istenről folytatott eszmecserék során tengernyi kávét ittam meg az Irodalmi Kávéházban, sírt, amikor nekem adta legutóbbi verseskötetét. […] – Mit fogok Izraelben csinálni, ha lengyel költőnek érzem magam, és a zsidót, akit elfeledtem, a latrok fedezték fel bennem? […] Amikor Antoni Słonimski a Gdanski pályaudvaron** a kényszerűen emigrálóktól búcsúzott, akiket csak egy irányba érvényes „úti okmánnyal” és „határátlépési okmánnyal” láttak el, a távolba vesző vonat felé azt mondta: – Ők itt maradtak, mi megyünk el Ázsiába. […] ** Az Izraelbe tartó emigránsok a varsói Gdanski pályaudvarról indultak. Forrás: Az 1968-as év. A Lengyel Népköztársaság fejlődésének középső időszaka, Charta és DSH Központ (Történelmi Találkozások Háza), Varsó 2008, 217. o.

86


Fényképgyűjtemény – I. rész A munkásoknak a párt által szervezett megmozdulásai az 1968 márciusában zajlott diáktüntetések után

1968 márciusa, Krakkó. A krakkóiaknak a márciusi eseményeket elítélő nagygyűlése a város Fő terén. A transzparenseken a következő feliratok olvashatók: „A cionisták Izraelbe!”; „Éljen Władysław Gomułka!”; „A LEMP a nemzet lelkiismerete”; „Több munkás- és parasztgyereket a főiskolákra!” Fotó: Stanisław Gawliński, a Charta Központ archívuma (Lengyel Népköztársaság, 1968 márciusa, nagygyűlések, propaganda), jelzet: OK 011673

1968 márciusa, Krakkó–Nowa Huta. A V. I. Lenin Kohó gyártócsarnokában gyűlésező munkások elítélik a márciusi eseményeket. A transzparensek feliratai: „A munkások nem bocsátanak meg a provokatőröknek és a gazembereknek”; „A kohászok hűen kiállnak pártjuk mellett”; „A cionisták Izraelbe”; „Éljen Władysław Gomułka!”. Fotó: Stanisław Gawliński, a Charta Központ archívuma, jelzet: OK 011664

II. rész Az 1968 márciusában zajlott diáksztrájkok

1968 márciusa, Varsó. A márciusi események – a sztrájkoló diákok által kifüggesztett transzparensek a Varsói Politechnikum ablakaiban. A jelszavak között a következők is láthatók: „Korlátozni a cenzúrát!”; „Újságok, mit írtok még össze?”; „A munkások ügye a mi ügyünk is!”. Fotó: NN, a Charta Központ archívuma, jelzet: OK 003159

87


III. rész Zsidó származású személyek emigrálása: a varsói Gdanski pályaudvar, 1968–1969

Fotó: E. Turlejska, Búcsúzás a Gdanski pályaudvaron

„Emléktábla, 1968. március – Gdanski pályaudvar”, Adrian Grycuk alkotása. Forrás: Wikipédia.

Feladatok 1. számú feladat: Az A, B, C, D és E források tanulmányozása alapján oldd meg a feladatokat az alábbiakban megadott módon! A. • Tanulmányozd át Dariusz Stola szövegét (A forrás)! Ez a szöveg bevezető az 1968-as események értelmezéséhez, és hangsúlyosan azzal foglalkozik, hogy egyes embereket politikai okokból kitoloncolnak. • A szöveg elolvasása után határozd meg a „rendszer ellenségének” számító csoportokat, és azok megnevezését írd a táblázat A oszlopába! • Ezután a B oszlopba írd be a „bűneiket”, amelyeket az akkori „hatalom” képviselői szerint elkövettek (B és C források), valamint a C oszlopban tüntesd fel azt a tevékenységüket, amely miatt összeütközésbe kerültek a „hatalommal”! Használd a D forrást, de használj egyéb forrásokat is! A.

B.

C.

B. Hogyan kapcsolta össze Edward Gierek, Władysław Gomułka és Czesław Domagała e két csoportot? Válaszodban használj olyan idézeteket, amelyek az érvelésüket dokumentálják!

88


2. számú feladat: E feladat megoldásához használd a Fényképgyűjtemény – I. részt! A. Döntsd el, hogy a társadalom elfogadta-e a párt (LEMP) funkcionáriusai által hirdetett jelszavakat! B. Tüntess fel ezzel kapcsolatban legalább két érvet, és használj fel olyan információkat, amelyekkel a fényképek és a képaláírások szolgálnak!

3. számú feladat: E feladat megoldásához használd az E forrást és a Fényképgyűjtemény – II. részt! A. A táblázatba írd be a diákok követeléseit, valamint azokat a politikai jelszavakat, amelyeket a diákok elutasítanak! Követelések

Az elutasított jelszavak

B. Miért tartották megengedhetetlennek a nyilatkozat szerzői, hogy ellenezzék a nacionalizmussal és az antiszemitizmussal összefüggő jelszavakat?

4. számú feladat: A D, F, G és H források, valamint a Fényképgyűjtemény – III. rész alapján dolgozd ki a válaszokat! A. Milyen formális követelményeknek kellett megfelelniük azoknak a zsidó származású személyeknek, akik úgy döntöttek, hogy emigrálnak Lengyelországból? 1. 2. 3. 4. 5. B. 1. 2. 3.

Mit róttak fel a zsidó származású állampolgároknak?

C. Az F forrás áttanulmányozását követően állapítsd meg, hogy mely évben emigrált Lengyelországból a legtöbb zsidó származású lakos! D. Bár a márciusi események következtében induló emigráció az érintettek számát tekintve nem volt a legnagyobb, leginkább ez őrződött meg a lengyel társadalom emlékezetében. A fényképgyűjteményben látható egy transzparens, amelyet a varsói Gdanski pályaudvaron helyeztek el. A 4. feladathoz ajánlott összes forrás felhasználásával írd le, hogyan értelmezed ezt a feliratot: „Többet hagytak itt hátra, mint amennyiük volt!” A felirat szerzője Henryk Grynberg író, aki a kényszerűen emigrálók egyike volt.

89

Idegenként a saját országomban márciusa

Recommend Documents