i [ Szerkesztőség és kiadóhivatal r VIII., RSkk Szilárd-utcza

i [ Szerkesztőség és kiadóhivatal r VIII., RSkk Szilárd-utcza

18. sz.

,. [

J^pWOTKlt]

AOMDÉE Á PARIS EN 1555 -

tfÁRPlTo/yÉ}

DÍSZÍTŐ

Matton kié Erzsébet sósfíirdő B U D A P E S T - (BUDÁN).

DECOR/VTEUR

F)Ö|ÖN[EGE5SÉGEh FRANCZIA ÉS ANGOL BÚTORSZÖVETEKBEN ÚGYSZINTÉN

(Villamosvasúti

M e g l e p ő g y ó g y h a t á s s a l bir k ü l ö n ö s e n n ő i

állomás.)

bajokban,

továbbá : alhasi és általános vérbőségben,

HÍMZÉSEDBEN

pangások esetén,

MltlDCft A BERU10E2ÍV yaiJAáBA VáoO nt|N|á|AToi|E[vA|LAlJáTNAIl.-

stb. —

m á j - és lépbajokban,

verőczéri

aranyérben,

Idény április 15-től s z e p t e m b e r

6 5 f ü r d ő s z o b a . S z á m o s , kellően berendezett,

végéig. kényelmes

v e n d é g s z o b a . V e n d é g l ő mérsékelt áru ételek- és italokkal. Rendelő

CSASZ Ö KiR-öZABAá

PODMAN1CZKY-UTCZA 18 Ttlefon-stám 20-76.

Oyár-utcza s a r o k .

Budapest fő- éa székváros tanácaától izlésleljes tervezetei révén, a millenlumi kiállítási pavlllonjában teljesített munkálataival kitüntetve.

főorvos:

Dr. P O L G Á R

EMIL.

P Á " ! 1900.

Ezüst érem.

NEW-YORK

m . 9 A Ál/ H Ál/ Ál/ vl> = vl/ = Ál/ Ál/ Ál/ Ál/ Ál/ Ál/ Ál/ l e g u t ó b b — t ö b b e k k ö z ö t t _ a k ö v e t k e z ő Ál/ Ál/ lejárt 20 éves vegyes biztositások Ál/ kerültek kifizetésre: Ál/ Ál/ 6/ Bizt. é s k i f . Kifiz. n y e r e m . Ál/ Kötv. sz. Évi dij fr. összeg fr. fr. ÁIZ Ál/ Ál/ 50.000 20.01 1.5» 2474.50 149.125 Ál/ 40.0011 21.337.20 Ál/ 1958.80 155.487-8 Ál/ 30.000 15.877.20 1455.90 149.345 Ál/ 50.000 2 6 . 5 0 l.OO 2437.00 150.359 Ál/ 20,000 10.141.00 Ál/ 953.00 150.802 Át/ 50.000 20.1(42.50 2384.00 159.080 Ál/ Ál/ Ál/ Ezen kötv. n biztosításon kivii' a befizetett dijak Ál/ Ál/ O Ál/ Ál/ 1 Ál/ 4 / 0 " O S Ál/ Ál/ kamatos kamatozását eredményezték.

VEOAILLE 0'áRGENT

*

életbiztosító-társaságnál

4 - 4 7 S - 4

%

/IÁ

ZIÁ /I)

/IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ ZIÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ ZIÁ /IÁ

„SZENT ANNA" MALÁTAGAKES TAPSUTEMENY.

A legjobb és legízletesebb e r o t á p szer felnőtteknek, gyermekeknek egészsegeseknek es b e t e g e k n e k Kapható csakis eredeti zárt dobozokban minden nagyobb füszerkereskedésben, dobozonkint 1 f r t 25 krért Főraktár : HOFFMANN JÓZSEF cs. és kir. udvari szállítónál. B u d a p e s t e n , V. k e r ü l e t , B á t h o r y - u t e z a 8. s z á m .

BUDAPEST IV., VÁCZI-UTCZA 3.

Legnagyobb czipő raktár. Czipők csak a gánsabb lesz és egészségét ezáltal csak megerősíti, ha PILULES Al'OLLO-t használ. Ennek hatasa a növényből nyert >Vesiculosine«-ben rejlik. Ezek, az orvosok által jónak talált pilulak karcsúvá teszik a termetet és nem hatnak kedvezőtlenül az egészségre, mint sok más készítmény. Nem hajtanak, hanem közvetetlenül hatnak a táplálkozásra és a zsiranyagsejtekre. A tulnagy elkövéredés gyógyításán kívül e PILULES APOLLO-k szabályozzák a test funkczióit, megiljitják az arczvonásokat és a testnek visszaadják a rugékonyságot és az erőt. Ez minden nő titka, ki karcsú és fiatal testalkatot akar. A PILULES APOLLO-k maguk mindkét nem számára, még a legkényesebb természetCeknek is, k e l l e m e s e k és n e m á r t h a t n a k az egészségre. A körülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni és a tényleges eredmény állandóan megmarad. (Törvény tédi.) Üvegje utasítással 6 korona 4 0 fillér, bérmentesen, utánvéttel 6 korona 75 fillér. J. Katié gyógysz. 5. Pas. W e r d c a u , Páris IX. — Egyedüli raktár Magyarország és Ausztria részére. TÖRÖK J . gyógyszerésznél B u d a p e s t , Király-utczn 12. =

=

Kérjenek

dobozokat

az „UNION

DES

FABRICANTS"

pecsétjével.

\

legjobb

anyagból,

a

alakban, a legolcsóbb

legeleárban.

Egyedüli készítője a gomb-, fűzés és czugnélküli

BT

c s a t t o s

lm

czipünck, mely egy érintéssel fel- és lehúzható. Vidéki rendelések pontosan eszközöltetnek. Rendelésnél eleg egy jól illő ócska czipő küldése.

Hirdetések

^

=

^

= = = = = = = =

^ e ' v a , e t n e k a ^ ó l ™ * 3 " 3 3 " ' Budapest, VIII. kerület, Rökk Szilárd-utcza 18. sz.

XIII.

1902.

évfolyam.

mefijelen hinden vasarhap. Előfizetési feltételek: Egész évre ... ... kor. 20.— Félévre

»

10.—

Negyedévre

>

5.—

A HÉT

POLITIKAI

ÉS IRODALMI

SZERKESZTI

E g y e s s z á m á r a 40 fillér.

KISS

JÓZSEF.

Budapest, junius hő

Krónika.

Ballotage.

— jun. 13.

A demokrata körökben izgatottan lesik kollégájuknak, a Nemzeti Kaszinónak szombat délutáni határozatát: kigolyózzák-e Forgách Antal grófot, vagy tudomásul veszik-e a kilépését? Még nem igen tapasztaltam, hogy személyi affaire ekkora érdeklődést keltett volna az úgynevezett széles rétegekben. S megható látni, miként bontakozik ki nálunk ez a Dreyfus-hangulat s a nemzeti kaszinó nyers uri előítélete ellen fordulván, miként bukik ki minden kabát könyökén a pugrisos arisztokrata-imádás. Maga a dolog engem nem érdekel s ha érdekelne, akkor sem szólnék hozzá. Tartozik-e Forgách gróf száz forinttal Berchthold grófnak, vagy nem, ezt a törzs-asztalnál nem lehet eldönteni. Egyik grófnak sem hiszek, mert mind a kettő egyformán gentleman. Az egyik nem vallott, a másik nem esküdött volna, ha szentül meg nem volna győződve a maga igazáról. De uram istenem, ennek a nagy demqkrata országnak egyéb, dolga sincs, mint tipelni: tartozik-e Forgách gróf száz forinttal? Ez a dolog teljesen a két gentleman ügye-baja s ha a kaszinó elé vitték, hát a kaszinó baja. Forgách kilépett a kaszinóból, de mégis vannak urak, akik kigolyózni akarják. Alapszabályszerü, igazságos eljárás ez? Megint a kaszinó urai kérdjék és feleljenek rá, a nagy nyilvánosságra ez époly kevéssé tartpzik, mint az a másik, a párbaj-ellenzőket szé.pen jellemző probléma, hogy tartoznak-e Forgáchcsal megverekedni a provokált urak, vagy sem. Roppantul jellemző, hogy a kaszinó abbeli döntése, hogy milyen formában ne legyen tagja neki Forgách gróf, a demokraták szemében valóságos vérbíróság szinében mutatkozik. Persze, a kicsi dolgot elvi magaslatra helyezik a törzsasztalnál. A kaszinó eljárását szembeállítják a polgári bírósággal, mivelhogy az is itélt benne; a katonai birósággal — mivel ez is hozott ítéletet és az általános választói joggal, mivelhogy Forgách gróf képviselő és megyebizottsági tag. Ennyi elv száz forintért valóban olcsó és ennyi demokrata felbuzdulás egy kaszinói pörpatvar körül valóban demokrata érzület a legmagyarabb fajtából. ' Én a dolgot sokkal egyszerűbbnek látom.' Én ugy látom, hogy egy birói itélet lehet igen törvényszerű, igen

SZEMLE.'

24/650.

szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: .

.BUDAPEST,

•• •• •

VIII., R o c k S z i l á r d - u t c z a 18. sz. Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

15.

igazságos, mégsem elégitheti ki a kaszinói felfogást, épen azért, mivel birói, azaz formális és rideg jogi kérdésként lett eldöntve. Nekem egy ügyvéd birói Ítélettel minden hónapban pört akaszt a nyakamba,, azért én azt az ügyvédet mégis sviháknak tartom s ha a kezem ügyébe kerülne, nem a kezét szorítanám meg. A biró a pört dönti el, de nem az igazságot mondja ki. Ha a demokratáknak igazuk volna, a hamis eskü soha szóba nem kerülne, mert hiszen ez a polgári bíróság felülbirálata. De kaszinói szempontból az érem másik oldalát is kell nézni. Ha Forgáchnak igaza volt, akkor gavallértól igen gavallértalan dolog pénzt perelni, amely neki nem jár. A Forgách-ügy a kaszinó előtt ép annyira Berchthold-ügy is, sőt nagyon is közös-ügy. Mert uri fogalmak szerint az is eldöntendő, vájjon- illik-e kölcsönpénzért perelni, melyet a másik nem akar megfizetni s vájjon illik-e száz forintért esküt tenni abban az esetben, ha tudomása szerint nem tartozik vele. Az ilyen esetben az egyik ezt mondja: ha nem akarsz fizetni, lelked rajta. A másik meg: én ugyan nem tudom ezt a tartozást, de ha mondod, hát elhiszem. Egészen kicsi dolog ez, melyet a két érdekelt fél indulatossága, vagy egyéb körülmény mérgesített el. Nem is a kaszinói becsület, hanem a kaszinói delicatesse kérdése ez. És épen ezért a nagy közvélemény nyugodtan alhatnék felőle. A demokrata érdeklődőtől azonban kérdeznék egyet: mi szörnyűség van abban, ha Forgách grófot kigolyóznák a kaszinóból? Hát a kaszinón kivül nincs számára hely? Ha képviselő, nem lehet képviselő a kaszinón kivül is? Ha becsületes ember, becsületének másutt nincs keletje? Annyi ember van, aki nem tagja a kaszinónak, miért éppen Forgách grófot tenné tönkre, ha nem kaszinói tag? Ugy látom, hogy a fiatal gróf ebben a tekintetben demokratább a nem grófoknál. Ő áll a kigolyózás elébe és sem főbe nem lövi magát, sem a mandátumáról nem mond le, sem ki nem vándorol. Itt vannak a demokraták, lehet ő ur ezek között is. És élheti világát és dolgozhatik, ha tud és akar, mint kigólyozott ember is, ahogy neki tetszik. Egy esetben érheti baj a képviselő urat, de ebben az' esetben megint a kaszinónak van igaza. Ha ő maga ugy érzi, hogy a kaszinói itélet valóban a becsülete fölött dönt és életének minden föltétele ehhez az ítélethez fűződik. De amikor ő igy érez és gondolkodik, akkor nem fordulhat a kaszinói morál ellen, mert ő maga is benne leledzik. Akkor ugyanaz az előítélet tölti el őt, amely ellen fölzudul, mivel éppen őt sújtja. Ehhez az előítélethez

1

•374 pedig a nemzeti kaszinónak joga van, sőt többet mondok : kötelessége, hogy ezt az előítéletet táplálja. Ezek az urak különbnek tartják magukat a tömegnél, legyenek tehát szigorúbbak maguk irányában. A mágnásoknak egyik előítélete, hogy jobb matéria, mint a nagy népség, de a másik előítélet, hogy tartoznak is külömbek lenni. Már most nem értem, hogy miért ne éppen a demokraták követelnék meg a kaszinói uraktól a nagyobb szigorúságot, a fokozottabb igényeket a társadalmi korrektség dolgában? Hiszen éppen ez a nagyobb szigorúság volna az egyetlen kibékítő momentum s ha már szemmel tartják a kaszinót, éppen ebben a tekintetben kellene ellenőrizni magatartását, hogy ne csak nagyobb tisztességet adjon a tagjainak, hanem nagyobb tisztességet követeljen is tőle. Éppen a demokrata szempont diktálná a kaszinónak: ne elégedj meg birói pecsétes Ítéletekkel, katonai verdiktumokkal, hanem drákói szigorúsággal ülj törvényt tagjaid fölött ama szigorúbb erkölcsi codex szerint, amelynek parancsaival és szigorúságával adod meg létezésednek és excluzivitásodnak a jogczimét. Hogy nem igy fogják fel, hogy unisono fölmordulnak a magában véve egészen privát ügy dolgában, üldözést és középkori inkvizicziót látnak benne, onnan való, hogy minálunk minden szatócs-klub egy-egy nemzeti kaszinó, melynek demokratasága voltaképpen csak kajánság fölfelé. Hogyan, hát azok az urak ne legyenek szigorúbbak maguk irányában ? Hiszen ebben a szigorúságban van az elvi eltérés a rideg arisztokrata faktumtól, mely az arisztokrácziától csak születést és vagyont követel meg. Egy lépés az egyenlőség felé az, hogy ezeken a mechanikus kvalifikácziókon kivül szigorúbb életbeli követelményeket támasztanak, amelyeket elnézés nélkül oly mértékben követelnek meg, amelyek mindenütt másutt kegyetlenek és reakcziósak volnának, de éppen az excluziv urak között igazságosak és modernek. Semper.

Egyetlen asszony sem vett még Demosthenes példájára kavicsot a szájába. A nőkkel velük születik a szónoklás. *

Hány irót tisztelnének ma, ha a nyomtatást föl nem találják! * A gyermekek sírva jönnek a világra, amelyet nem ismernek. Hogyan Uvöltenének, lia ismernék ! *

Ádám után az Isten Évát is megteremtette, hogy a jövendő emberiségért ne egymagában legyen felelős. *

A leány kétszer teszi boldoggá szüleit. Először, mikor megszületik, másodszor, mikor megszabadulnak tőle. *

Sokkal több olajat öntenek az emberek a tűzre, mint a vízre. * Az asszony szeme által lesz széppé és szemünk által szebbé.

Steilenheim.

Tudom, gondolsz rám . . . Tudom, gondolsz rám s megremeg a lelked. A ködfátyolos alkonyatokai Tudom : soha, soha el nem felejted. Tudom, jársz-kelsz az ulczák tömegében És gondolod: csak erre jönne most! Oh, csak e perczben szembe jönne vélem! 'Tudom, az ajkad megnyílik sóvárgva! A régi csókok tüze égeti, A régi csókok izzó lángolása! És visszasírod és visszakívánod A ködfályolos alkonyaiokát S az én flagellás jobb kezemet — áldod. Hát gyere vissza! Nincs elveszve semmi: Se köny, se csók, se ostorsuhogás — Kisértsd meg újra: tudsz-e boldog lenni ? Oly jó nekem, ha itt vagy közelemben! Fojtó, halálos csókjaid között Mennyei béke lakik a szivemben . .. Erdős Renée.

Félhomályban. Irta: GEORGES RODENBACH.

Vasárnap délután történt az öreg mesternél, kinél oly jól el lehet szórakozni, s ahol az ember — Gautier szavai szerint — férfias beszélgetésben megaczélozhatta a lelkét. A szerelem került szóba. Meglehetősen banális téma, de a tavasz adott rá ürügyet. A tavasz, mely az első ibolyák illatával együtt a rügyező kertből beáramlott a nyitott ablakon keresztül s megtöltötte a szobát a nedves, friss föld és sarjadzó növényzet szagával. Azután meg szóba került egy szerelmi dráma is, mely aznap reggel történt s mind a két szerelmes öngyilkosságával végződött. — Aki legalább egy perezre nem gondolt arra, hogy együtt haljon meg a kedvesével, az nem kóstolta meg az igazi szerelmet. Ezt De Hornes regényíró mondta, fátyolozott hangon, ami különös harmóniában volt szürke szemeivel. E hamuszínű szemekből pedig mintha pislogó parazsak villantak volna elő. — Ha még ez sem romanticzizmus, akkor nem tudom mi, — szólt közbe az öreg mester. Szóval a tizennyolczadik század embere volt, aki föl nem tudta fogni a szerelem tropikus paroxysmusát. Szerelem dolgában mindig csak »műértő« maradt, aki előtt a nő nem egyéb becses régiségnél. Valmy ez ellen a saját magyarázatával hozakodott elő. — Sőt. Azt hiszem, hogy pusztán tudományos dolog, s nem egyéb, mint általános fizikai törvény, természetes jelensége a lehangoltságnak. Ez a lehangoltság annál hatalmasabb, mennél forróbban szeret az ember, s gyönge szervezetű szerelmesek nem is igen lábolnak ki belőle. Szóval a szerelmes ember nem más, mint a régi latinok anima-l

triste-)e.

Valmy darvvinista volt. Elméleteit nagyon szerette rideg, tudományos szólamokkal teleszőni, különben pedig

•375 a fölvilágosodott ember meggyőződésével, szikrázó szemmel, ideges, parancsoló mozdulatokkal szokta kifejteni. Ez a pozitivista biztosság azonban nem vette le De Hornest a lábáról. — Nem hinném, hogy a szerelmet követő lehangoltság ugyanaz, mint a megerőltetést követő egyszerű kimerülés. Talán inkább azzal a fájdalmas hangulattal lehetne összehasonlítani, mely minden elmúlt ünnepélynek a rendes követője, következésképp psychikai természetű.... — Lehetséges — mondá Valmy — de akkor annak a homályos öntudatnak a következménye, hogy a szerelem nem egyéb csalódásnál. Az ember rájön, hogy a természet önző, mely csak a maga föntartásával s továbbplántálásával gondol, s érzi, hogy oly csalódásnak esett áldozatul, melynek a kielégített vágygyal együtt vége van. S ez mód felett lehangolja. — Több mint csalódás — mondá De Hornes. Ez a lehangoltság nemcsak az ösztöntől függ. Néha teljesen tudatos, teljesen az agyműködés eredménye. Azután megint csak visszatért az ideáira. — Ha naponta több és több szerelmes vágyik meghalni, még pedig alaposan meghalni, a szerelmi láz közepette, ez onnan van, mert a halált és a szerelmet analógia köti össze, s földalatti folyosókon közlekednek egymással. Az egyik a másikhoz vezet, egyik kihívja a másikat. Kétségtelen, hogy a halál növeli a szerelmi gerjedelmeket. . . különben hogy lehetne megmagyarázni a falusi szerelmeseknek azt a mániáját, akik a temető falához támaszkodnak, hogy egymást jobban megcsókolhassák? S ez nemcsak a primitiv lelkeknél, de a legnagyobbaknál is tapasztalható. Vagy nem vezette-e Michelet a PéreLachaisebe késő szerelmének választottját, élete őszének későn viruló rózsáját? Mert érezte, hogy a sirok közt, szemtől-szembe a halállal több ihlettel beszélgethet vele a szerelemről és az örökkévalóságról... De más tények is szólnak e mellett. A gyilkos az elkövetett tett után nyomban rossz leányokhoz szalad: gyönyörre van szüksége, mert a halált látta. . . S nem ennek a magyarázata-e az is, hogy különös rokonszenvvel viseltetünk a gyászoló nők iránt? Nemcsak a szőkék iránt, kiknek előnyeit a gyászruha kiemeli, hanem minden asszony iránt, ki a halál libériáját viseli. Oly vonzók, oly csábítóak ezek az asszonyok, éppen a halál miatt, mely őket környékezi, s melynek fogalmát az ember annyira össze szereti kötni a szerelem fogalmával. Az öreg mester hátradőlve, feszült figyelemmel hallgatott a szép halavány fejre, mintha holdfényből lett volna mintázva. Most, hogy leszállt az asszony, még halványabbnak tetszett, mint egyébkor. A terem szögleteiben már terjengeni kezdett a homály, talán nem is annyira az alkonyattól, mint a lélek mélységeiből előtörő sötétségtől, melyet ez a beszélgetés idézett elő. A komor beszélgetés daczára a láz könnyed pirossága ült ki az arczokra. Mindenki visszakalandozott az emlékezetében, mindenki vissza igyekezett varázsolni az egykori szerelmesnek, a letűnt boldog óráknak, mámoros csókoknak a képét. Mindenkinek lelkében hullani kezdtek a sárguló fonnyadt levelek, föltárultak a sirok, mig az ablakon keresztül a rügyező növényzetnek üde illata áradt be a szobába. Valmy görcsösen ragaszkodott a maga természettudományi álláspontjához: — Ezek csupa szubtilitások, dekadens termékek. Ezeknek semmi közük sincs az ösztönhöz, ami veleszületett valami. A primitiv népek nem ismerik ezeket a raffinementokat, s ha ismernék, akkor is megvetnék. A vadak mitsem tudnak ezekről. — Pedig már az Énekek Énekében is együtt van nevezve a halál a szerelemmel. Azt m o n d j a » a szerelem

erős, mint a halál s a féltékenység hideg, mint a sir.« Azután meg — folytatá — van meggyőző bizonyítékom is amellett, hogy a kettő közt titkos analógia van . . . A saját életemből vett különös történet, melyre mindig borzalommal gondolok vissza. Huszonötéves koromban volt egy szeretőm, kit főképpen a halványsága miatt szerettem. Mintaképe volt -a megtört szépségnek s a járása lassú volt, mintha mindig romok fölött lépdelt volna. Brutális férjétől elválva, magányosan élt. Egyszer megérkezett a nagynénje, aki őt anyai gonddal nevelte föl s magával hozta a húgát i s . . . több napig nem találkoztunk. Végre azt táviratozta, hogy menjek el abba a vendéglőbe, hol övéi szállva voltak. A nagynénje nagyon beteg, egy pillanatra sem hagyhatja magára; de azért látni szeretett volna, hogy bátorságot merítsen, mint mondá. Elmentem. Alighogy magunkra maradtunk — a betegszoba melletti szobában — éles sikoltást hallottunk a szomszéd szobából, mire ő berohant. Pár pillanat múlva az ő sikoltása hangzott át. Engem hivott. Az ember mindig csalhatatlanul megérzi, hogy mikor jár körülötte a halál. Tudtam, hogy mi történt, s berohantam a betegszobába. Az ágyon halotthalvány asszony feküdt, nyitott szájjal, elnyújtott karokkal. Képzeljenek el egy ily halálesetet vendéglőben, mindenkitől elhagyatva, mikor az illetőn sem segíteni, sem tőle elbúcsúzni nem lehet. A következő órákban kedvesem még nemesebbnek, még komolyabbnak tünt föl előttem. Oly halvány és merev magatartása volt, mint egy szobornak. A huga teljesen meg volt semmisítve, s egy karszékbe rogyva zokogott. Az utolsó szomorú kötelességek elvégzése után egyéb teendőink is maradtak; el kellett menni az anyakönyvi hivatalba, gyászruhákat kellett rendelni, halotti jelentéseket kellett nyomatni. Kedvesem mindezt maga akarta elvégezni, mert nagyon finom érzéke volt családi ügyekben. Csak arra kért, hogy maradjak a húgánál, mert fél egyedül lenni a halottal.. Az egész hoszszu szürkület alatt vele maradtam. S ekkor megtörtént az a megfoghatatlan, az a különös, amit el akarok beszélni. Tőlem telhetőleg akartam vigasztalni # az árvát, de csak banális szavak jöttek az ajkaimra. Érezte s nem szólt semmit. Ott ült mellettem, a lakószobában, mert a halotti szobába be nem mertünk volna menni. . . Lámpát akartam gyújtani. — Szükségtelen — mondá. — Ne hagyjon magamra. S megragadta a kezemet, mintha meg akarta volna köszönni, hogy szánalmat érzek iránta, hogy nem hagyom magára, s hogy akad emberi lény, aki osztozik az ő fájdalmában. Szinte gyermék volt, mikor sirt. Csöndesen hulló könnyeit fölszántottam. . . Egy pillanatra megszorította a kezemet. Semmi rosszra sem gondoltam. Egész közel jött hozzám, a vállamra borult, mintha feje megnehezedett volna forró könyüitől. Hajunk akaratlanul is érintkezett egymással. Ki tudná megmagyarázni, hogy mily gonosz őrület fogott el bennünket egyszerre? Ebben a szomorú szobában, egy halott közvetlen szomszédságában arcza hozzáért az enyémhez s megcsókolt. Lehetetlen, hogy ez szerelem volt ebben a pillanatban. Borzalmas dolog, szentségtörés lett volna. Azután meg annyira beborított bennünket a sötétség, hogy ki sem vehettük egymást. Beláttam, hogy nem voltam egyéb az ő számára, mint a feledés egy tulnagy fájdalomban. Ugy csókolt meg, mintha narcotikumot, ópiumot, morfiumot, vagy egyéb csalhatatlanul ható eszközt akart volna magához venni ; . . Ezen az uton találta meg a feledést, ily módon veszett ki agyából a történtek tudata, ily módon kalandozott el a lélek végtelen mesgyéin s tért ki a megsemmisítő fájdalom elől. Borzasztó jelenet volt. Reszkettem a szégyentől, mert én voltam az oka. A következő napokban- rá sem mertem nézni. Ő ellenben roppant nyugodtnak látszott, megint azt a titokzatos arczot öltötte ma. l*

•376 gára, melyet annyiszor megbámultam, mikor a nővérénél találkoztam vele. Oly mélységes közönynyel viseltetett irántam, mintha semmi sem történt volna. Voltaképpen nem is történt semmi. A halál és szerelem ismét érintkeztek egymással, ismét közlekedtek egymással a titokzatos folyosókon. A halál mindig fölizgató szomszédság. De Hornes elhallgatott. A" többiek is hallgattak. Ahogy az esti homályba belevesztek a részletek, ugy tetszett, hogy a kis terem végtelenné nő. — S igy van ez mindig és mindenütt — mondá De Hornes hirtelen, hogy véget szakítson hosszú elbeszélésének. A halál és 'szerelem ugy összeérnek, mint egy hegynek az oldalai. Azért mondtam én az imént, hogy senkisem tudja, mi az igazi szerelem, ha sohasem akart együtt meghalni a szerelmesével. Mert az a pont, ahol a két lejtő érintkezik éppen a csúcspontot képezi . . . Ott a halál és a szerelem már egyugyanazon dolog. De Hornes elhallgatott, s hamvasszürke szemeiből kialudt minden szikra. Mély csönd volt a szobában. Az öreg mester elgondolkozott. Tiszta értelmével, egész gondolkozásmódjával ellenkezett volna, hogy engedményeket tegyen a titokzatos dolgoknak. Csak Valmy szólalt meg halkan: — Hát persze, hiszen ezek a természetnek titokzatos erői. Azután mindnyájan elhallgattak. Mindenki a maga életére gondolt. Az üde kertből betódult az ifjú .tavasz lehellete. A kis terem oly melanchólikus volt ebben a komor sötétségben . . . A némaság összevegyült a sötétséggel: mintha ismét érintkeztek volna egymással a halál és szerelem.

Krónika

II.

Klofac az alkotmányban. — jun.

13.

Az a Klofac ur, ki minap a bécsi Reichsrathban oly leplezetlen megmondta a véleményét II. Vilmos császárról, egyike Csehország, Ausztria és a világegyetem legközönségesebb frátereinék. Nemcsak, amiért koronás főkről ily meztéláb beszél; az volt ő már ennekelőtte is; mikor képviselő lett, az Arbeiterzeitung kimutatta róla, hogy egy egész csomó fenyegető paragrafus elől menekült az immunitás oltalmába. Egyszóval: Klofac ur ordenáré fráter, és — erről akarok ma elmélkedni — ebben foglaltatik az ő küldetése. Mert lelkünk mélyén mindnyájan ordenáré fráterek vagyunk. Nincs az a tizenhatesztendős tündérlyány, kinek minden perezben ne -volna egy-egy olyan gondolata, amit meghalna szégyenletében, ha valaki leolvasna a homloka mögül. Emberi méltóságunkra szomorú árnyékot vet, hogy a világról való igazság nagyrészt ilyenféle gondolatainkban húzódik meg. A legtöbb dologról s embertársaink javarészéről nem mondhatjuk ki az igazat, mert az roppant ordenáré dolog volna. Igy satnyul el az igazság az udvariasság békói között, s a finomság viaszos padlóján igy kereng, terpeszkedik és uralkodik a hazudság. Im Deutschen lügt man, wenn man höjlich ist — mondja Goethe; valójában nem csak im Deutschen van ez igy. Az udvariasság hazudsága ólomsulylyal nehezedik az itélet szárnyaira, s lehetetlenné

teszi, hogy megértsük egymást. Mennél finomabb, előkelőbb és jobb nevelésű emberek kezébe van letéve valami emberi vagy álladalmi intézmény, annál bizonyosabb, hogy annak nem lehet jó vége. Az egyre visszanyomott igazság végre nem birja tovább; kipattan elnyomottságából s szétveti az egész alkotmányt. A nemzetek királyok és nagykövetek révén érintkeznek egymással. A népek főrendek s kiválogatott képviselők utján közlekednek a miniszterekkel. A diplomáczia s a parlamentárizmus mind csupa finom és előkelő forma; országok országokkal, népek királyokkal sohasem juthatnak megegyezésre, mert, mentül többet beszélnek, az udvariasság kényszerűségében annál inkább elhallgatják egymás elől, amiről tulajdonképpen szó van. Végre is kiüt a háború és kitör a forradalom, hogy ágyúval és guillotinenal mondják meg egymásnak, amit szóval, udvariasságból, el nem mondhattak. Uj korszak kezdődött a történelemben, mikor az általános szavazó jog hatalmából az első ordenáré fráter bevonulhatott a parlamentbe. Az ordenáré fráterek ordenárésága abban áll, hogy kimondanak olyan dolgokat, amiket jól nevelt ember a világért sem szalasztana ki a száján. Ezek közzé tartozik, legtöbbször, az igazság is; ezek közzé, amit egymásról gondolunk és egymásnak kívánunk; ezek közzé mind a sok vágy, igény és törekvés, melynek számára nincs szó a kötelező udvariasság tolvajnyelvében. Mikor az első gazember végig süvített a parlamenti tudósításokon, a müveit emberiség kétségbeesve csapta össze a kezét, s az elnök fölháborodva utasította rendre a parlamenti tónus ellen vétő ordenáré frátert. Ez azonban, közmeglepetésre, nem sülyedt el szégyenletében, hanem ordenáré nevetéssel visszavágott: nekem ugyan csöngethet, maga vén szamár! . . . Az emberiség még jobban elszörnyedt, de a lelke mélyén egyszerre csak megmozdult valami. Csakugyan oly nagy szerencsétlenség, ha a gazemberről kimondják, hogy gazember, a vén szamárról, hogy vén szamár?! Nem telt bele nagy idő, hogy az emberek megbotránkozás helyett vidám kárörömmel dörgöljék a kezüket: »én ugyan inkább meghalnék, hogysem ilyesmit kimondjak, de isten áldja meg azt az ordenáré frátert, akinek volt bátorsága kimondani!« E világtörténelmi fordulat előidézésében áldásos és dicsőséges szerepe volt a bécsi Reichsrathnak. Nincs a világnak parlamentje, ahol annyi ordenáré fráter ülne egy rakáson, mint az osztrák parlamentben, — de nincs is parlament a világon, ahonnan annyi nagy igazság kelt volna szárnyra, mint az osztrák parlamentből. Nincs a közéletnek hazudsága és hitványsága, amit ebben a vakmerő és férfias parlamentben föl ne tárnának; nincs a demokrácziának olyan szervezete, mely kiméletlenebbül rombolna le minden hazug tekintélyt, minden felemás megalkuvást és hallgatólagos megegyezést, mint ez a hírhedt parlament. Mindenféle uraságok mindenféle stiklijúX, amiket újság kiirni nem mert, s fülről fülre súgni alig bátorkodtak: ebben a parlamentben világosságra rántották és megbélyegezték. Justiz-mordokat föltárnak, panamákat lelepleznek, hamisságokat feltárnak, felfuvalkodottságot megpukkasztanak, s a minisztereket leránczigálják a tekintély talapzatáról s felelni kényszeritik. A nép felvilágosi-

•377 tásában, az igazság hirdetésében, a hazudság lehetetlenné tételében az osztrák parlament példát mutatott az egész müveit emberiségnek — s ha mind e nagyszerűség az ordenaréság erőbe kapásának köszönhető, ezzel halálos ítélet van kimondva a világcsaló és emberiségmegrontó hazudságra. Az osztrák parlamenti tónus üditő, frissítő, fölszabadító hatással volt világszerte. Nemcsak a parlamenteket reformálta, hanem a kormányokat, sőt az uralkodókat is. Az a M. Constans, aki nagykövet létére ugy beszélt a szultánnal, mint a szatócs az inasával — ordenáré fráter volt, de elejét tudta venni egy keleti háborúnak. Az a Mr. Chamberlain, aki azt kiáltotta oda egy ellenzéki képviselőnek: »a képviselő ur szakember a hazaárulásban!®, ugyancsak ordenáré fráter volt, de a háború legválságosabb napjaiban együtt tudta tartani a parlamenti többséget. Ezek a modern diplomaták s modern miniszterek már az osztrák parlament tanítványai, s nemcsak ők. Ahogy II.' Vilmos császár, a németek imperátora s a világ egyik legelőkelőbb embere az ő marienburgi beszédében lengyelekről és szarmatákról, tehát egész népfajokról, s köztük saját alattvalóiról is megemlékézett: ez a tónus eddig csak a bécsi Reichsrathban járta. Az egészen más környezetben nevekedett Klofac ur, az ő hírhedt válaszában, alig tudott a császár úrra ráliczitálni. Nagyobb veszedelem azonban nem támadt a dologból; bár némiképpen kiélezve tudják meg, de jó, hogy megtudják: a szlávok, hogy mit várhatnak Vilmos császártól, s Vilmos császár, hogy mit várhat a szlávoktól; a szlávok, hogy az alldeutsch törekvés halálra Ítélte őket, s az alldeutsch-mozgalom, hogy a szlávok halálos gyűlölettel- állanak vele szemben. Régebben csak kard a kardnak tett volna ilyen vallomást. Ma a mázsás gorombáskodás, melyhez egy császár nem túlságos nagy, egy Klofac nem túlságos kis ember, biztositéka és szellentyüje annak, hogy háborúra sohse kerüljön a dolog. A magánembernek az a legfőbb java, hogy jól kikáromkodja magát s ezzel a haragja is elmúlik:. kezd nagypolitikai jótéteménynyé magasodni. A legmodernebb uralkodó, II. Vilmos mutat erre legvigasztalóbb példát. Szóban ő már szétzúzta és szétmorzsolta a hazátlan szoczialistákat, a lázadó junkereket, az erkölcstelen művészeket s a szemtelen lengyeleket. A szoczialisták azért meggyarapodva ülnek a Reichstagban, a junkerek dirigálják a kanczellárt, a művészek tovább erkölcstelenkednek s a lengyelek tovább szemtelenkednek. Régi szabású fejedelmet; kinek nem volt erkölcsi bátorsága arra, hogy amúgy huszárosán kimondja a véleményét, ez a benne áporodó harag okvetetlen arra hajtott volna, hogy maga helyett puskákat és ágyukat szólaltasson meg. Igy csak a Klofac szólal meg, s a sikerült replikán alighanem-a hirtelen szavú, de alapjában méltányos lelkű császár mulat a legjobban. Az emberiségre sokkal nagyobb áldás, ha valamely dologban Klofac ur küld ellenvéleményt Vilmos császárnak, mintha a jól nevelt Körber ur tárgyalna a tökéletes modorú Bülovv úrral. Tar Lőrincz.

A rengetegben. Kis iisztás olt a sötét rengetegben, — Mint zord lélekben egyetlen remény — Zöldelsz-e még ? . . . Sok mindent elfeledtem S te jutsz eszembe gondok éjjelén : Kóborló gyerkőcz, liindérhonl keresve, A mély vadonban mint tévedtem el . . . Már egg sugár sem ért. . . Oh, hova ? Merre ? S rád leltem és rád derűt szórt a menny le S ugy mosolyogtál te is vissza, fel. . . . Felejt a sziv sok nagy iidvöt s keservet, Miről azt hitte: nem felejthető. S egg-egg vágy, mit rég elhantolt s elfelejtett, Csodás-élőn tör a múltból elő. Oh az az emlék ma miig üdvbe ringat! Miig himnuszt zengett olt ezer madár . . . Vadvirágokból mint szállt bűvös illat . . . Üdv helye volt az, hol minden csak írt ad, S a dúvad is csak eget nézni jár. Oh álmodhaltam volna ott örökre E fény, ez illat, e dal közepett! Mesék varázsa bóditón bűvölt le: Tündérkirályfi — váriam hölgyemet. S jött — persze az elátkozott királylány . . . Ruhája rongy, kis lába meztelen . . . Rabúl igy tartják . . . Gallycsomó a hátán . . . De a napfényben — ma is mintha látnám — Mind aranygallynak rémlett az nekem. S kis kosarába seblen, föl se nézve — Oh dehogy epret, — rubintól szedett . . . Hisz a vasorrú bábának szegényke Bizonynyal sohsem vihet eleget. . . Jer, szép királylány — hívtam — jön az este És a boszorkány majd keresni fog . . . Jer, én megmentlek7 —' S szólt a lány nevelve : Ej, te nem ismersz! Bizton járok erre, Hisz én csak egg kis eprész-láng vagyok! . . . . . . A nap épp akkor, bukott nyugovóra. — Szép volt a táj még; a leány is az . . . De már nem oly szép, mint előbb! — S azóta — Világot jártam . . . Ért bánat s vigasz . . . Tündérleánynak néztem sok leányt már . . . Rég volt. . . Ölelj meg, édes hitvesem! Valahol messze csillog egg csodás vár . . . Olt ránk bűbájos boldog álmodás vár, A gond vadonján jer csak át velem! Vagy tán utolsó álmom is kegyellen ? S le is megtörnéd rajtam a varázst 9 Nem járnánk tündérmód' a rengetegben ? Ne lenne rongyunk is bűvös palást ? Oh ne maradna üdve életemnek Még ez emléken fölgyúlt vágy se tán: Hogy bár lehelnék ujrá az a gyermek Ott tisztásán a zordon rengetegnek — Amig nem szólt még az eprész-leány ? Telekes Béla.

•378

Az

esküvő.

Irta : LEON XANROF. (A betegszoba ünnepélyes csendje olyan, mintha ott örvendetes események történnének. De ez csak látszat. Mert tüzetesebb vizsgálatra a bent lévő tárgyaknak mintha sajátságos rendeltetése volna. Az egyik bútordarabot eltolták rendes helyéről, hogy helyet adjon a kerevetnek. Ennek következtében a falnak azon része, melyre a bútordarab támaszkodott, frissebbnek, színesebbnek látszik. A háttérben kis asztal van, telve piros, zöld és fehér felirásu orvosságos üvegekkel. Az arczokon kényszeredett mosoly látható, mely a lelkekben duló kinos aggodalmat sejtet. — Az ágyon fekvő beteg ember fehérebb az ágytakarónál, reszkető kezét gyengéden simogatja az asszony. Két fiatal leány könnyű léptekkel türelmetlenül siet az ajtóhoz, honnan kifelé tekintget, mintha várna valakit. — Az orvos, ki az ablaknál áll és a négy meghivott szomszéd megilletődve hallgat.)

A FÉRFI (türelmetlenül, panaszos hangon): De miért is nem jön már a polgármester, Lucie? LUCIE (az idősebbili leány, gyengéden, tompított élénkséggel közeledik az ágyhoz): Atyám ! A F É R F I : Rendben van minden? LUCIE : Igen, atyám, légy nyugodt, minden rendben van. A FÉRFI (panaszosan): De miért is nem jön? miért nem jön? Az ASSZONY (kezét szorongatva): Majd csak jön . . . majd csak jön. A FÉRFI (hangját a növekvő aggodalom elfojtani látszik): De közben el kell mennem . . . érzem, hogy távozni fogok . . . Ó gondold meg, ha későn jönne, ha igy hagynálak itt titeket, téged, Saroltát és Luciet . . . (Kiáltva.) De nem akarok . . . nem akarok . . . nem szabad meghalnom . . . nem szabad. Az ORVOS (gyorsan közeledve): Na! na! Maradjon nyugodtan kedves barátom! (Orvosságot ad be neki.) Ugyan hová gondol, kedves barátom, halálról szó sem lehet. A FÉRFI (kezeit beesett mellére szorítva): De ha érzem, hogy itt . . . Az ORVOS (megnyugtatja): Kissé rosszul érzi magát, mert ideges. (Nevetve): Nem is csoda, ha az ember esküvőre készül, kissé fel van izgatva . . . De biztosítom önt, hogy nincs veszély s nemsokára egészséges lesz. Igen . . . A FÉRFI (lázas szemekkel): És Ö n . . . Ön igazán hiszi . . . Az ORVOS (mosolyogva): Ha mondom Önnek. (Távozik az ágy mellől, halkan Luciehoz): Talán jó volna hivatni a polgármestert . . . Messze lakik innen ? LUCIE (halkan): Egy negyedórányi távolságra. Az ORVOS (csüggedten): Ugy hiába is volna minden. Úgyis későn jönne már. A legjobb, ha várunk, hátha már útban van . . . (A szobában újból csend ott megállva, szeméhez szorítja cl . . . tiz évszázad. — Végre reszket a szive s hevesen kezd polgármester, a titkár és egy tartja kezében. A

POLGÁRMESTER

(az

van. Lucie az ajtóhoz megy s zsebkendőjét. Tiz perez telik csengetnek. Mindenkinek megdobogni. Lucie belép, utána a hivatalszolga, ki az iratokat

első

pillanatban

felismeri

a

hely-

Jó napot, hölgyeim . . . uraim . . . Köszönöm, nagyon megfelelő ez az asztal . . . Kegyeskedjék kisasszony kinyitni az ajtót. A törvény követeli igy. A FÉRFI (mintegy átváltozva): Ó polgármester ur, mily aggodalmat állottam ki . . . Mennyire féltem, hogy zetet

és

érzi,

hogy

sietnie

kell):

későn érkezik és meg kell halnom, mielőtt mindent jóvá tettem volna . . . Mielőtt nevet adtam volna nekik . . . Mielőtt becsületesekké tettem volna őket . . . az én gyermekeimet, kedves leányaimat és (gyengéden szorítva a kezet, mely az övét még mindig átkulcsolva tartotta) őt, derék élettársamat . . . Képzelje el, ha meghaltam volna, anélkül . . . A POLGÁRMESTER (gyengéden): No csak viselje magát nyugodtan! . . . Még nem vagyunk annyira. Hiszen egész kitűnő az állapota és . . . A F É R F I : Igen, igen, a doktor mondta, hogy még nem. kell meghalnom . . . Ugy-e igaz, doktor ur ? Mégis szeretném, ha haladéktalanul összeadna bennünket . . . Ugy aggódtam . . . Képzelje el csak, ha egészen magukra hagytam volna őket, vagyon nélkül, becsületes név nélkül, hajlék nélkül . . . És mindezt gyávaságból, a világ miatt, családom miatt, és azok miatt, kik mindannyian olyan közömbösek . . . Nem! . . . nem! .. . azonnal eskessen meg bennünket . . . (elgyengülő hangon) azonnal . . . (mosolyogva visszasüllyed párnáiba.) Az ORVOS (nyugtalanul és halkan a hivatalnokhoz): Kérem, siessen polgármester ur! A POLGÁRMESTER (a tanukhoz): Fogjunk hozzá (gyorsan elolvassa a paragrafusokat és végre a neveket olvassa fel): Colombet Maria Júlia, hajlandó-e a jelenlevő Dorthier Ede Pál felesége lenni? Az ASSZONY (sírástól elfojtott hangon): Igen, polgármester ur! A POLGÁRMESTER: Dorthier Ede Pál, hajlandó-e a jelenlevő Colombet Mária Júliát feleségül venni? (Csend. Borzalmas csend, mely ólomsulylyal nehezedik mindnyájuk szivére. Az ágyon fekvő férfi mosolyogva, merev, mozdulatlan szemekkel szótlan marad.) A TITKÁR (halkan): De polgármester ur, hiszen meghalt. Az ASSZONY (kétségbeesve): Istenem! A LÁNYOK : Atyám ! A POLGÁRMESTER (rövid, parancsoló mozdulattal visszatartja őket. Kissé megváltozott, de határozott hangon): Kérem önöket! (Pillanatnyi megfontolás után a tanukhoz fordul s kissé sápadtan, de becsületes cselekedetének tudatában szilárdan mondja): Habár az »igen« nagyon halkan volt mondva, nemde uraim, mindnyájan hallották? Az ORVOS (sápadtan): Igen . . . természetes . . . Az EGYIK TANÚ (kis megfontolás után): Igen, polgármester ur! A többi három tanú helyeslőleg int fejével. A TITKÁR (halkan): De polgármester ur! . . . A POLGÁRMESTER (anélkül, hogy ráhallgatna, ünnepélyesen): A törvény nevében a házasság megköttetett. Az ASSZONY (férjére veti magát): Pál! . . . Pál! . . . Szólj hozzám! A LÁNYOK : Atyám! A POLGÁRMESTER (homlokát törülve a tanukhoz): Szíveskedjenek uraim aláírni! A TITKÁR (a polgármestert félrehivja; gúnyosan, rosszaló hangon): Nem akarok tettei felett Ítélkezni, polgármester ur, de félek, hogy törvényellenes cselekedetet követett el. Mert mondhatom önnek, ami az én személyemet illeti, nem hallottam a törvény követelte »igen« szót. A POLGÁRMESTER (élesen a szemébe néz): Nem hallotta ? . . . nagyon csodálom . . . Hát hol volt akkor ? . . . A TITKÁR (elámulva): Hogy hol voltam ? Nos, itt a szobában, ön m e l l e t t . . . És biztositom önt, jó füleim vannak. A POLGÁRMESTER (utolsó pillantást vetve a haláltól eltorzult arezra, mely mintha hálás mosolylyal intene felé, szigorúan): Jó fülei ?. . . Uram 1 A füleknek itt semmi hallani valója nem volt . . . Szivével kellett volna az »igent* hallania.

•379 N E V E L Ő : Bravó! Uraságod érzéke a társadalmi tudományok terén egyszerűen meglepő. Nem is kérdezem K r ó n i k a III. tovább a nemzetgazdaságtanból, hanem, engedelmével, áttérünk a történelemre. BONTA : Térjünk át. Bonta nevelése. — jun. 12. N E V E L Ő : Vegyük át a legújabb kor történetét. Megmondhatná nekem Uraságod, hogy Fenek melyik évben (A kiskorú magyar jockey-championról szépen gondoskodik gazdája, Szetnere Miklós. Két éve mint ökölnyi istálló-fiut kiküldte Amerikába nyerte meg a Derbyt? s a kis Bonta ott ugy megtanult lovagolni, hogy az idén már • neki BONTA : Ezerhatszáz . . . vagy ezerhétszáz... a z a z . . . van a legtöbb győzelme az egész monarkiában. De közeledik szeptemelég az hozzá, ez jóval születésem előtt történt, de mindenber s ekkor a kis Bonta megszűnik lovászfiú lenni. Elveszti 3'/a kiloesetre az özönviz után. gramm suly engedményét és jockeyvá lép elő. Hogy e magasabb N E V E L Ő : No igen. Az évszámok dolgában Uraságod hivatalban méltóan lépjen a világ elé, arról megint jóságosan gondoskodik gazdája. A kis Bonta ugyanis egy kissé elmaradt azon a téren, még bizonytalan egy kissé, de a históriában nem ez a fő, mely a pedagógiával áll összeköttetésben. írni-olvasni ugyan tud, de hanem az átnézet. a nagyvilágról csak kevés fogalma van; Szemere Miklós tehát nevelőt BONTA : Az átnézet, a lélekjelenlét, a gyorsaság és a fogadott Bonta mellé, aki meg fogja ismertetni Bontával mindazt, amit feltalálás, de kiváltképpen a vasmarok. egy világfinak manapság tudnia kell. — L. a fővárosi újságok e heti N E V E L Ő : No igen. Ezek a tulajdonok a finishben még számait.) inkább érvényesülnek, de a történelemben is hasznavehetők. Mit szólna, ha ezzel szó nélkül áttérnénk a bölcseletre? (Szin: dolgozószoba Bonta gargon-lakásában. Idő: délB O N T A : Igen, csevegjünk egy kissé a bölcseletről. előtt tiz óra. Bonta egy kanapén fekszik; szájából óriási N E V E L Ő : Vettem észre, hogy kedvencz tantárgya: a szivar meredezik.az égnek. Bejön Svarcz ur, a nevelő, filozófia. Ez becsületére válik önnek. Tehát: beszéljen s mélyen meghajlik a szivar előtt.) nekem valamit Bruce Lowe-ról. BONTA : Bruce Lowe kiváló hippikus bölcselő. Ő volt az első, aki a lótudományba átvitte Pythagoras ama tanB O N T A : Nekem köszönjön, ne a szivaromnak. (Mond tétét, amely szerint az alma nem esik messze a fájától. és marad nyugodtan.) A NEVELŐ : Bocsánat, de a szivar nagyobb, mint ön, N E V E L Ő : Praestanter. De hogy állunk az illemtans mivel kissé rövidlátó vagyok, azt hittem . . . nal? Mondja meg nekem: használ-e a tökéletes világfi szájmosót vagy nem használ? B O N T A : Ne higyjen semmit, az nem elegáns. KülönBONTA : Ez megoldhatatlan probléma, vagy mint ben ez csak Krakatoa-szivar s én rendesen Montagne Bourget mester helyesen jegyzi meg: kegyetlen talány. Peléet szivok. Aki szájmosót nem használ: az disznó; viszont aki haszN E V E L Ő : Fogadja szerencse-kivánataimat. Persze, ha nál: az még nagyobb disznó. az ember fecskefészket ebédel . . . N E V E L Ő : Milyen megoldást ajánl erre nézve Herbert B O N T A : Ne beszéljen nekem ételekről. Tegnap olyan sok pávanyelvet' ettem, hogy ma mindentől undorodom, Spencer ? B O N T A : Azt ajánlja, hogy az ember étkezés után ami ennivaló. Ha azonban ön éhes, a kis asztalon talál sandwichet, Kuglert és egy üveg cointro-t. De siessen, mossa ki a száját, de csak abban az esetben, ha senki sincs jelen. Meg kell várni, mig a hölgyek és az idősebb kérem, mert tizenegykor jön a herczegnő . . . urak eltávoznak, de legczélszerübb másnapra halasztani N E V E L Ő : A herczegnő ? . . . a dolgot. BONTA : Igen, a babám. S mihelyt ő belép, azonnal N E V E L Ő : A Z illemtanból ön a legjobb tanítványom. véget vetek a leczkének. NEVELŐ : Kérem, rögtön hozzáfoghatunk. (Lenyel Tegnap például állitottam önt Süsü, Czoki és Puczpucz egy sonkás-zsemlyét.) Ha ugy tetszik, kezdjük a politikával. comtesse-ek elé, akiken semmi leczke nem fog. Viszont ők Át méltóztatott venni a mult órán magyarázottakat ? (Le- sokkal erősebbek a helyesírásban. B O N T A : Csak a helyesírásról ne beszéljünk. Ez a nyakal egy pohár narancspálinkát.) fogas tudomány meghaladja erőmet. Csillagászat, tőrvivás, B O N T A : Igen, kérdezhet. Csak kérdezzen, bátran. kamatszámítás, táncz, közjog, .egyik tantárgyból se félek, N E V E L Ő : Hát, kérem, legyen olyan szives, mondja meg nekem Uraságod: miért busul a lengyel hona álla- de a helyesírás, ez kifog rajtam. N E V E L Ő : Mégis keresztül kell esni rajta. Mondja, potján ? hogy irják ezt a szót: »egyesület« ? BONTA (határozottan): A lengyel azért busul hona B O N T A : Egy s-sel. állapotján, mert Ponyatovszky nincsen a csatáján. N E V E L Ő : No lássa, pompásan megy. Hát ezt a szót: N E V E L Ő : A felelet tökéletes. Látom, hogy Uraságod a politikából elkészült. Azért a politikából nem is kérde- »kétely«? B O N T A : Két ly-jel. zem többé, s mindjárt áttérhetünk a nemzetgazdaságtanra. N E V E L Ő : No, nem egészen. De csak egy ly-jel monTehát mondja meg nekem Uraságod: mit óhajt a portudott többet, mint kellene, s irányelvül jegyezzük meg, gallus ? hogy kétely esetén az ember mindig inkább többet irjon, BONTA (rövid gondolkozás után): A portugallus finom mint kevesebbet. gyapjút óhajt.

•380 BONTA : Azt hiszem, legczélszerübb volna mindig három mássalhangzót irni. Az okvetetlenül elég. N E V E L Ő : ' Sőt néha sok is. Az irály tanban, lássa, már másképpen áll a dolog. Ott az a fő, hogy az embernek szóbősége legyen. Ha nincs ellenére, folytassuk az irálytanna). Mondja meg, kérem, mit nevezünk névmásitásnak ? BONTA : Névmásitásnak azt nevezzük, ha valaki belügyminiszteri engedélylyel megmagyarositja a nevét. NEVELŐ: N O , a felelet nem egészen szabatos, de azért elég jó. Egy világfitól pláne igen jó. BONTA : Az irálytanból mára nem készülhettem; nagyon elfoglaltak a többi tantárgyak. Igy az ethika, a váltójog, a dramaturgia, a politikai számtan és a jelmez-isme. N E V E L Ő : Feleljen hát, mondjuk, a politikai számtanból. Hány pakli kártyával játszszák a bac-ot? B O N T A : Kettővel vagy hattal, de nem ez a fontos, hanem az, hogy elegendő készpénzzel játszszuk. N E V E L Ő : Nagyon jól van. Hát azt meg tudná nekem mondani, hogy a társadalom hány osztályra oszlik? BONTA : Kettőre. Olyanokra, akik commerce-játékokat játszanak, ezek a kereskedők, és olyanok, akik hasardjátékokat, ezek az előkelőségek. N E V E L Ő : Igen jól van. S mit ismételt át a dramaturgiából ? B O N T A : A vastapsra vonatkozó fejezetet, továbbá a modern müvész-ismét. N E V E L Ő : Kik a legjelesebb modern művészek? BONTA : A jeles modern művészek közül legnagyobb versenyistállója van Jean de Reszké urnák, a párisi nagyopera tenoristájának; a drámai müvészék közül grófi rangja van a madridi színház első szerelmesének . .. N E V E L Ő : Kitűnő, kitűnő. Ugy mondja fel a leczkét, mint a vízfolyás. A jelmez-ismét is rekapitulálta ? B O N T A : Igen. A második részt. N E V E L Ő : Akkor hát a második részből fogom kérdezni. Beszélje el Uraságod, hogy a modern világfi számára az öltözködés terén melyek az úgynevezett erkölcsi lehetetlenségek ? BONTA : Erkölcsi lehetetlenségek: a czilinder zakkóval; a szmoking ott, ahol hölgyek is vannak; a világos nadrág és a fekete czipő; a varrott másli s az egyszer s mindenkorra megkötött nyakkendő; az ingre csak rákapcsolt gallér és mancsetta; a halat késsel s a főzeléket puszta kézzel enni . . . N E V E L Ő : Bocsánat, ez már nem tartozik ide, de különben igen jól van. Még egy utolsó kérdést, hogy az ethikáypl is foglalkozzunk egy kevéssé . . . Mondja meg nekem Uraságod: melyik a legsúlyosabb ítélet a büntetőjog szempontjából? B O N T A : A halálitélet. NEVELŐ : Ismer-e a társadalmi erkölcstan ennél súlyosabb büntetést is? B O N T A : Igen. N E V E L Ő : Melyik az? B O N T A : A kigolyózás. N E V E L Ő : Örül a lelkem, olyan szép feleleteket ádott. De midőn az órát ezennel hefejezem, s önnek, a herczeg-

nőhöz szerencsét kívánva, holnapig bucsut mondok: nem hallgathatok el ön előtt valamit . . . BONTA : Ugyan ?! No, csak mondja! N E V E L Ő : Engem erősen furdal a lelkiismeret. Hallván az ön bámulatosan szép feleleteit, lassankint rájövök, hogy én csak lopom nagylelkű Maecenásunk pénzét. B O N T A : Mért? N E V E L Ő : Mert ön máris sokkal többet tud, mint amennyit• egy világfinak manapság tudnia kell! Ygrec.

A

divat

áldozatai.

(Szentpétervári képek és alakok.)

— Jó napot adj' isten, Anna Pavlovna. — Ah, Olga Szergejevna ? Nagyon szép, hogy meglátogat. De nini, kalap nélkül ? Talán ez a legutolsó divat ? Nem is tudtam. — Dehogy ez! Persze hogy kalappal jöttem, de tudja lelkem, hogy mily rengeteg kaiapok most a divat. Az ember be nem fér velük az ajtón. Zárt kocsiban pedig teljes lehetetlenség meglenni vele . . . Szánon jöttem, a kalapot le kellett vennem a kapu előtt, s a portásnál kellett hagynom. Képzelje csak: mikor az utczán le akarom venni, belegabalyodik a hajamba és se ide, se oda. Egész csoport kíváncsi vett körül. Néhányan kaczagni kezdtek. Föl nem foghatom, mi komikus van abban, hogy egy nő a legutolsó divat szerint öltözködik. Olyanok vagyunk, mint a vad emberek. — S mégis hogy végzett vele? — Odajött egy rendőr s lesegítette venni a kalapomat. Azt hiszem, néhány embert be is kisért. — Részemről még sem tudnám magamat arra határozni, hogy akkora kalapot tegyek föl, melylyel mindenütt föltűnést keltek. — Maga tehát inkább régi divat szerint öltözködik ? . . . Akkor szivesebben eltűr az ember holmi apró kellemetlenségeket. Igaz, hogy a színházban meglehetős kellemetlen, mert az embernek mindjárt két páholyt kell bérelnie, mert egyben el nem fér a kalapjával: s férjem kényelmesen helyet foglalhat a kalap alatt, melynek széle átnyúlik a szomszéd páholyba. *

— Micsoda albumot lapozgat oly buzgón, baronesse ? — Mondhatom Monsieur Grenkov, hogy nagyon kíváncsi. — Bocsánat, nem tudtam . . . — Hiszen csak tréfáltam. Nincs benne semmi titkolni való. Tátováló-album. Épp most küldte a könyvkereskedő. Épp azt válogatom, hogy melyik formát tátováltassam magamra. — Csak nem akarja magát tátováltatni bárónő ? — Miért ne? Most nagyon divatos. — Hát komolyan tátováltatni akarja az arczát? — Ki beszél ,az arczról? Ennyire még nem jutott a divat. Hanem . . . hogy is fejezzem ki magamat . . . a decolletémet akarom tátováltatni. Ez a legújabb amerikai divat. Nézze csak, azt hiszem, ez a legcsinosabb mustra. Azt hiszem, ez nagyon jól fog állani. — De fájni fog. — Dehogy fog. Majd chloroformmal . . . Csak az a baj, hogy ezt a tátoválást az egész életen keresztül kell

•381 viselni, s nem lehet váltogatni. Azért oly rendkivül fontos, mondhatni életkérdés a legmegfelelőbb mustra kiválasztása. Igazán ném tudok választani. Májd megkérdezem a szabónőmet.

SAISON.

*

— Nagyságos asszonyom, itt a tanár. — Várjon pár pillanatig . . . Csak nem megy még Nagyesda Gyorgyevna? Maradjon még, kérem. — Világért sem akarnám zavarni. Viszontlátásra. Meg sem csókolom, mert az most nem szokás. Dörgöljük egymáshoz az orrunkat, mert most az a divat. — Hahaha . . . Ehhez az újmódi köszöntésmódhoz sehogysem tudok hozzászokni, pedig alapjában véve sokkal egészségesebb, mint a csók. Az orvosok legalább azt mondják. — Föltéve, ha az ember nem náthás. Apropos . . . nem is tudtam, hogy órákat vesz . . . A zenéből, vagy a bronzfestésből ? — Egyikből sem. Magunk közt mondva a modern járásból veszek órákat egy táncztanártól. Mert tudja, az asszonyoktól most a könnyed, lebegő járást követelik meg . . . Mintha az ember a következő pillanatban el akarna repülni. Borzasztó nehéz. Tanárom tanácsára külön magassarku czipőket csináltattam. Kezdetben nem is tud-, tam bennük járni, mindig elbuktam. — Mit töri ugy magát kedves Klavgya Boriszovna ? Ez a járás' legközelebb már nem lesz divatos. — Csak nem? — De igen. Azt hallottam, hogy a párisi divat után nemsokára itt is megcsonkítják a nők a lábaikat, mint a kínai asszonyok, s akkor kacsázni fognak. Azt mondják, hogy Pétervárra már meg is érkezett egy kínai orvos, aki az asszonyoknak majd kínai lábakat csinál. — Borzasztóan fájhat. — Azt mondják, hogy nem nagyon. A lábat gipszbe teszi, az ember egy hónapig ágyban fekszik vele, mig a láb a kellő formát meg nem kapja. Azután leveszi a gipszet. — -Akkor rögtön elküldöm a tánczmestert. Nem tudja, hogy hol lakik az a kinai orvos? — Megtalálhatja a czimtárban. — Az ilyen fontos dolgot plakáton kellene hirdetni, hogy mindenki tudja. *

— Képzeld csak Pierre, az a legújabb divat, hogy az asszonyok karikát huzatnak keresztül az orrukon. — Régi dolog, hogy az ostobasággal szemben még az istenek is tehetetlenek. — Mi ebben az ostobaság ? Nem mindegy, hogy az ember a fülében viseli-e a karikát, vagy az orrában? Sőt az orron még sokkal szebb. Jobban szembetűnik. Csak nem gondolsz valami nagy karikát? — Semmifélét sem gondolok. — Dehogy is nem gondolsz, csakhogy alaposan csalódol. Nem karika az, hanem gyürü, természetesen egy nagy gyémánttal ellátva . . . Nagyon csinos lehet. Okvetlen végy nekem ilyet. Csak nem maradhatok el a divattól? Menj kérlek rögtön az ékszerészhez, s végy nekem egy ilyen gyürüt. Mondd meg neki, hogy női orrbavaló! — Bánja az ördög, viselj gyürüt az orrodban, ha az a passziód. De hogy huzatod keresztül az orrodon? — Ne törődjél vele. Elmegyek az orvoshoz, s az majd átszúrja a válaszfalat. — Hogy fogod kifújni az orrodat? — Kifújni? Pfuj de neveletlen vagy. Hát melyik nő fújja az orrát?

i. Sztereometria. — jun.

13.

A női titokzatosság hattyúdala zug a fülemben. Maholnap lehull az utolsó fátyol és asszonyaink teste körül elszállnak a ködök. Az utczán, amerre járok, előttem lépkednek uri hölgyek, múltban, jelenben, erkölcsben jók, akik termetük minden rózsáját szétszórják a gyalogjárók között. Öt lépésenként ismétlődik a látvány; ha félóráig sétálunk, háromszáz nő kinálja. A derék alatt a hátratolt kéz erőszakos görcsösséggel markolja a szoknyát, amelyből kihüvelyeződik egy évezredes gloriette. Valamikor tournure segítségével szerkesztették, ma mesterséges kellék nélkül épitik. A tournure koholt vonalakat és hajlásokat illesztett az alakra, de ezek a mai józan női kezek, amikor csomóba szorítják és elsikkasztják a szoknya fölösleges ránczait — nehogy többet burkoljon, mint amennyire okvetetlenül szükség van — mondom ezek a különös becsben tartott növényeink ilyen módon utczasorok számára népszerűsítik összes finom és rejtett indáikat. Chryseis nem járt nyíltabban a tengerparton a matrózok és kereskedők között. A görög asszony áttetszősége művészi és egyöntetű volt. Miként Skopás és Lysippos szobrait, amelyeknek hasonmása volt e nők minden izma, vonala és chitonja, ugyanoly mély megilletődéssel nézte a hellászi ifjú ezeket a fehér jelenségeket. Ám a pesti áttetsző úriasszony sem Rodintól, sem Zalától nem szedte a mintázásait. Barbár kép: akik közvetlenül az öv alatt fogják a szoknyát, kénytelenek a karjukat szögbe törni, ugy hogy a könyök kihegyesedik; a kar elegáns, természetes esése, a törzshöz és a csípőkhöz való meleg hozzásimulása ilyetén füstbe megy. Ezalat a másik kéz, amelyben rendszerint ernyő van, ide-oda lődörög. Figyeljük meg már most, hogy a szép női kar — a jelzett szereposztás mellett — hátulról, nézve milyen silhouette-et ad! És még valami. A szoknyának tarajjá dudoritott része nemcsak kényes látvány, de hamis is. Mert a természettel ellentétben eltolja — és pedig fölfelé tolja — a sztereometrikus idomot, fitymálva a nehézkedésnek e helyütt is működő törvényét. Canova a szobrain ép oly pontosan ügyelt erre is, miként a mell gravitácziójára. A természetes rajzot hívebben megtartja az a nő, aki a ruhát nem egy-két czentiméterrel a derék alatt, hanem ennél mélyebben fogja és a testhez lapitja. De ebben a poseban még félelmetesebb vonalak ugranak ki a keretből. Szóval mindenkép baj van. Segiteni ezen csak ugy lehet, ha a nő annyi szelídséggel, amennyit csak magából ki tud szorítani, meghátrál a misztikumba és egyik-másik vonalának visszaadja a remeteséget, a csöndet és nyugalmat. Soha sem időszerűbb ez az elmélkedés, mint most nyáron, mikor a test plasztikája iránt túlérzékeny szövetre, 2

•382 vékony foulardra és battisztra vannak bizva a mi oltárképeink. Amig hölgyeink nem mondanak le kirakati szenvedélyükről, legalább osztassék meg a profán szem figyelme a derék és az alj között, mert fehér, rózsaszín, világoskék, halványzöld, husszinü blúzok, amelyek a fénysugarakat erősen visszaverik, némiként elhódítják a kémlő tekintetet a szoknyától. Mentől sötétebb ez, manőverei annál enyhébben hatnak. De bárminő színben jelentkezzék is barátnőnk, az által, hogy ujjai csak erőveszteséggel tudják a szoknyát állandóan összehúzni és kormányozni, az izmai kifáradnak, a test többi része is elveszti akaratát, biztos fegyelmezettségét; az egész alak ennélfogva bágyadtan, ingaszerüen hintázik jobbra és balra, szóval szélességi vonalban imbolyog, ahelyett, hogy minucziózus, alig észrevehető gyöngédséggel hajlanék előre meg hátra, ami a szép lüktetésü járás és tartás módja. Mivel aztán a pesti asszony többnyire nem sovány, látásunkat tehát egy szélességi irány köti le, a szem asztigmatizmuszánál fogva a merőleges vonalnak, a deréknek, a lábnak a ritmusát alig élvezhetjük tisztán. Nem apáczaruhát akarunk ráadni a nőre, ellenkezőleg szép alakjának mindén egyes hangulatos frázisát meg szeretnők menteni, elnyomván egy divatos bombasztot. Elég jóhirü asszonyok is szentesitették a szoknyával való modellirozást; nem is ösztönszerűen, mosolyogva és jókedvvel csinálják, hanem teljes öntudattal és mathematikai hidegséggel. És ma már talán el sem hiszik ők nékem, hogy nimfák a bokrok és cserjék félhomályába valók, nem a koronaherczeg-utczába és a korzóra. Ugy látszik, minden el van veszve. Barátnőnk drága alakjának egyre több szabadelvű részlete "lett és egy-egy ereklyéje, amely a mi érzelmi életünkben és a meleg fészekben oly kedves volt, utczai játékszerré vedlett. És legújabb kiraboltatásunk, (mert üresedik vele a lakásunk) oly hirtelen jött! A forró évszaki, kivágott nyakú bluzot közvetítette a decolletált estélyi ruha, egy-egy lábikra meglátása nem rohanja meg érzékeinket és már alig hat a képzelmünkre, mert ehhez a képhez átmenetül szolgált a korcsolya-, biczikli- és tennisz-ruha: de harapdáljuk az ajkunkat, mikor az emberáradatban előttünk lejtenek a kedveseink és egyre messzebbható fényben gyűlnek ki a ' test legféltettebb csillagai. Rossz ez nékünk is, a nőnek is.. Mert mihelyt végkép megkondítja a test nagy harangjait, elnémul a női szervezet finom dallama. Ha szép asszonyaink annyi előzékenységgel és figyelemmel volnának a férj, mint az utcza iránt, talán hosszú boldogságuak lennének a földön. Ma minden szembeötlő instrumentummal, amelyet a természettől kaptak és amelynek a női találékonyság száz finom eszközéhez semmi köze, dolgoznak azon, hogy mentül több idegen pillantást vonjanak be életükbe. Lehet, hogy ez az ő keserű visszavágásuk a mi apró bolondságainkért. Verseny a szeretőinkkel. Ám a kokottszerü feleség ép oly kevéssé izgat, mint a házias erények felé stréboló szerető. Uri asszonyaink azonban fölveszik a mérkőzést és az utczai harczban körülhordozzák a legkényesebb standard-okat. Igy növeli számunkra kortársnőnk azokat az apró kis poklokat, amelyek közül egyetlenegy sem törvényszerű válási ok.

Az utcza, a. társaság már túlságos sok morzsát kap az asztalunkról, joggal féltjük az egész couvert-et. Nehéz megnyugodni abban a szocziális fölfogásban, amely ime a vékony nyári foulardokon át is kihegyeződik, hogy tudniillik semmi sem kizárólag amiénk abból, amit karjaink közt tartunk. M. G. IE

A martinique-i ünnep. — jun. 13.

1. (A Gerbeaud egyik papiros-sátra alatt hárman ülnek : egy csipkeruhás pasztell-kép, egy körszakállas, szmokingos ur>és egy különös elegancziával öltözött fiatal ember, aki kravátli helyett törülközőt hord és a czipője összes gombjait levágta. Mindenki tudja, hogy bohém, mig a körszakállas a szép asszony férje és Magyarország . egyik legmegsemmisitettebb mandátumának tulajdonosa.)

A H Ö L G Y . ( a bohémhez): Ön tehát Budapesten nyaral? A BOHÉM: Igen, én imádom a nyári Budapestet. Valami különös zománcz vonul végig az embereken, házakon, a gondolkozáson, valami polgárian kedélyes és mégis érdekes. Az ember temérdek megfigyelést gyűjthet. A KÖRSZAKÁLLAS : És előfizetőket.. (De azt csak gondolja, mert az egész jelenet alatt egy szót nem fog szólni.)

A HÖLGY: Valóban önnek jó szeme van. Az idén mi is valamivel tovább maradunk Pesten. A KÖRSZAKÁLLAS (mint fent): Mert teljesen kész vagyok és a csornai puszta árverése Péter-Pálra van kitűzve. A HÖLGY: É S eddig egészen jól érezzük magunkat.Igáz, hogy a meleg kissé kellemetlen, de ha' elgondolom, hogy .a szegény martinique-iek mit szenvedhettek . . ! A BOHÉM : Egy ember sem menekült meg 1 Borzalmasan gyönyörű 1 A HÖLGY (egy kis szünet u t á n ) : Apropos 1 Önök' tulajdonképpen adósaink. ' A KÖRSZAKÁLLAS (érdeklődve kezd figyelni). A BOHÉM: Mink ? A HÖLGY : Azaz, hogy . . . Nevén nevezem a tisztelt középosztályt, hiszen liberálisak vagyunk. A zsidók nem sokat áldoztak az idén jótékony czélokra. A KÖRSZAKÁLLAS (ismét lethargiába esik). A BOHÉM: Igenis? (Kissé kellemetlenül érzi magát.) Nagyságos asszony a karusszelre gondol? A HÖLGY: Arra is. Tudja-e, hogy gróf Zarándi csődöt kért maga ellen, mert a kabátja belekerült az erdélyi birtokába? Egy másik főszereplő Amerikába vándorolt és a harmadik csak Lánczy szeretetreméltósága révén szabadult ki a csávából. A KÖRSZAKÁLLASON (látszik, hogy a Lánczy nevet megjegyzi magának).

•A HÖLGY : Önök is rendezhetnének valamit. Önök szellemes emberek és a jótékonyság szép dolog. Például egy nagy nyári ünnepélyt. A KÖRSZAKÁLLAS (még mindig gondolkozik): Óh igen 1 A pesti lóversenyeket elmosta a viz. A sok szép toilette hoppon maradt. Akkor még megvolt a mandátumom, én

383 is beleugrottam hat ruha erejéig. Mért ne lehetne őket kissé mutogatni? A BOHÉM: Ahogy parancsolja, nagyságos asszony. Csakhogy figyelmeztetem, hogy nagyon nehéz jótékonysági czimet találni. A HÖLGY (proponálva): Szegény gyerekeket felruházni A BOHÉM : Azoknak már nagyobb garderobe-juk van, mint az Operának. Annyi télikabát gyűlt össze, hogy egy részét helyszűke miatt be kellett csapni. A HÖLGY: Árvaház . . . A BOHÉM: Összetánczoltunk 194 árvaházat; mind üresek. Ha olyan ünnepet lehetne rendezni, ahol a felesleges apákat és anyákat lebunkózzák, talán még menne a dolog. De ezt a hatóság nem akarja mégengedni. A HÖLGY: Népkonyha . . . A BOHÉM: Senkinek se kell. Lecanterezte az ingyen kenyér. A HÖLGY: Hát ingyen kenyér . . . A BOHÉM : Azt meg az ingyen tej. A HÖLGY (boszankodva).: Hát nem lehet már jótékonyságot gyakorolni ? A' BOHÉM: Legalább is nehéz. A HÖLGY (arcza' egyszerre örömmel gyul ki): Megvan. Martinique-re még nem gondolt senki. A BOHÉM : Valóban. De — egész Martiniqueból csak' egy fegyencz szabadult ki s az máris milliomos, annyi könyöradományt kapott. A HÖLGY : Ez mellékes. Az ilyen fegyencz könnyelmű ember s holnapig mindent eltékozolhat. Bizonyára van is egy csomó törvénytelen gyereke s azoknak meg rokonságuk. Maradjunk Martinique mellett. De siessen, nehogy valaki elcsípje ezt az eszmét. A BOHÉM : Azonnal szaladok intézkedni. (Feláll, meghajtja magát.) Nagyságos asszony — uram! (El.) A HÖLGY (kimerülve, a körszakállashoz): Mennyit kell fáradni, mig az ember egy ilyen vízfejűt kapaczitálhat. A drága créme csipkeruhámat fogom felvenni; még egyszer se volt rajtam. Jövő tavaszig rég a divatját múlná. 2. (A martiniquei bizottság ülésezik. Hajnal van a Vampeticsnél. A puma ketreeze felett ibolyaszín hullámok úszkálnak, a sakálok már bőgnek. A bizottság élénken és odaadással tárgyal.)

A BOHÉM : Az egész arisztokráczia ott lesz. Egy szép asszony biztosított róla, hogy ilyen liberális ünnep még nem volt. Hiába csúfolják szép akcziónkat zsidókarusszelnek, azért emlékünk mégis élni fog Martinique szivében. • • E G Y HUMORISTA : Az emlékem élhet ott, csak én nek e m ne kelljen.. (Gyönge derültség.)

A BOHÉM: Főrangú ismerőseim számítanak szellemességünkre. ; E G Y MÁSIK BOHÉM : Akkor össze kell szedni magunkat. Térjünk a tárgyra, de, fiuk, legyetek ötletesek.

: Mindenekelőtt ajánlom a Lennék csak rózsabimbó . . . czimü dalt. Ez most igen népszerű. E G Y KRITIKUS : Megfontolandó: Én azt hiszem, mégsem ösmeri még mindenki, ez pedig rossz vért szül. Akik ismerik, le fogják nézni azokat, akiknek még nincs tudomásuk róla. Vegyük inkább a Czigánybáróból e dalt: Ki volt tanunk? Ezt minden utczagyerek betéve tudja. MIND : Igaz; te mindig fején találod a szöget. Ebben megállapodunk. (A jegyző feljegyzi.) A BOHÉM : Továbbá: proponálom a franczia nemzet iránt való tiszteletünk jeléül a Marseilleiset. Ezt is mindenki ösmeri. (A jegyző jegyez.) M I N D : Nagyon helyes. Tehát, második pont a Marseilleise. E G Y VEZÉRCZIKKIRÓ : Attanziót kérek. A paritásra és a nemzeti jellegre ügyelni kell. Ha eljátszatjuk a Marseilleiset, akkor a Rákóczyt is el kell húzatni. EGY

HARMADIK

MIND : U g y

BOHÉM

van ! Ugy

van !

A VEZÉRCZIKKIRÓ: Végre is: ez is elég ösmert nóta. Tehát: a Marseilleise után a Rákóczy jön. (A jegyző jegyez.)

A BOHÉM: Talán készen is volnánk. Én .ugyan óhajtanám, ha a dallamos Kis halászlánykánák helyet lehetne szorítani, de számolok a helylyel és körülményekkel. E G Y BOHÉM : Csakhogy valami eredeti, valami, artisztikus dolog is kellene. Valami egészen különös. Mit szólnátok Miss Duncanhoz? M I N D : Cz—cz—cz! Fényes! E G Y BOHÉM : Ha például eltánczolná a budapesti vizet vagy a megmozdult Tábor-hegyet avagy a bécsi derbyt. T Ö B B E N : Nagyon szép volna. E G Y MÁSIK BOHÉM : Csak az a baj, dogy e dolgokat nem mindenki ösmeri. Hanem mondok egyet: kettő lesz belőle, tánczolja el a Rákóczy-indulót. (Zajos éljenzés.) Rákóczy ugyan már egyszer van, sose lehet belőle elég. Képzeljétek, micsoda szenzáczió lesz, ha a térdeivel illusztrálja Rákóczy csüggedését, majd lelkesedését . . . Ez hazafias is, érdekes is. (A jegyző jegyez.) A BOHÉM : Nos, akkor bezárjuk az ülést. Még megkérjük Márkus Emiliát, hogy szavaljon változatosság okáért tótul, nehogy a nemzetiségek meg legyenek sértve, s azzal a programm teljes: »be van fejezve a nagy mü igen, a gép forog, az alkotó pihen.« Nyugodalmas jójszakát, fiuk ! (Mind élénk lelkesedéssel el. A nap már ragyog és Jónás vidáman üdvözli.)

3. Az ünnepet két hét után meg tartják s miután egy páholy ára 2000 korona, egész Budapest jelen van. Nagy siker, sok taps és éljen. A távolban a magyar nemzet géniusza — egy kifordított zsebü, szegény ifjú — megjelenik a dúsgazdag franczia géniusz — egy potrohos millimos — előtt és vállát megveregetve, megajándékozza őt az ünnep tiszta jövedelmével. Délibáb. 2*

•384 A

tenger

asszonya.

— Rudyard Kipling. — Nyugati vizek közt él egy öreg asszony, Sok kincse van neki; Sok fiút nevel föl s hazaszeretetből — A tengerbe veti. Amióta néki egy fél világ terem. És van sok tengere: Tengernek nevelten, tengeren veszett el A legtöbb gyermeke. Némely messze ful meg, némely a part előtt, Alig marad néhány. De ő nem merül ki, s küldi, egyre küldi: Élőt a holt után. A tűzhelye nyitva a szellőnek, szélnek, Hidegnek, melegnek. És hogy ha apály van, vagy nehéz dagályban, Egyre jönnek, mennek. Vizek szántására küldi valamennyit, — Fából az ekéik — S ha viharok járnak: — mint a vitorlákat, — Lelküket megtépik. Bátorság szivükben, kifelé ha mennek Messze tengerekre; És ha hazatérnek, szivrepesve néznek A parti hegyekre. Mikor hazatérnek szinüres kezekkel, Vagy ha kincset hoznak: Szépen elmesélik elejitől végig Az öreg asszonynak. Némely este tér meg, némely éjfél tájban, De megjő mindenik; Hallja amint járnak, könnyű szellemárnyak A kora reggelig. Bármely messze partról visszatér megannyi Élő vagy holt íia, Ezt: hogy szeretetben, azt: hogy kegyeletben Ringassa — Anglia. Szebenyei József.

Than

Károly.

magyar tudós sorsa hasonló a biblia templomépitő zsidónak dolgához, akik egyik kezükkel épitettek, a másikkal az ellenség ellen küzdöttek. A magyar tudósnak kettős munkát kellett végeznie: egyfelől kipótolni a mulasztást, amelylyel hátramaradtunk, másfelől uj kutatással polgárjogot szerezni a magyar búvárkodás számára a tudomány respublicájában. Annál nehezebb volt ez, mert nálunk nem volt meg, ami a szerencsésebb nemzetek dolgát segítette: a munkafelosztás. A tenni való oly sok volt, hogy bár az ötvenes és hatvanas években a kedvező sors egész csomó kiváló erőt állított természettudományi állapotaink regenerálására: mindegyikre sokkal nagyobb mennyiség jutott a munkából, mint amennyi normális viszonyok között lehetett volna. Egy-egy tudomány-szakban szinte egészen egy és ugyanazon emberre nehezedett ugy a feldolgozás, mint a továbbfejlesztés munkája. Than Károly a feladatok mennyiségéből a chemia dolgait vállalta magára és most, ha visszatekint pályájára, büszke lehet reá, hogy a kettős czélt, melyet maga elé kellett tűznie, fényes eredménynyel hagyta maga mögött. Mikor az egyetemre jött, jóformán egészen elején kellett kezdenie a munkát és ma nemcsak hogy a chemiai oktatás nálunk is oly magas fokon áll, mint akármelyik régóta és szabályosan fejlődött egyetemen, de e mellett Than Károly talált időt és nem nélkülözte az energiát arra sem, hogy eredeti kutatások tanulságaival gyarapítsa a tudomány anyagát és tegye tekintélyessé chemikusi rangját. Ha volna benne hiúság, talán sajnálhatná, hogy mindent magának kellett végeznie és hogy tudományos oktatásunk színvonalának föllenditése, intézetének emelése, a tanári munka, tankönyv-irás stb. kevesebb alkalmat engedett neki arra, ami minden természettudós legfőbb ambicziója: az eredeti kutatásra. Igy is sok és fontos vizsgálódást végzett, nem egy dolgot tisztázott, de lelkének rejtekében mégis " ugy érezheti, hogy ha az alapozási munkálatok alól fölmentheti vala magát, bizonyára még különb buvárlatokkal tehette volna emlékezetessé a nevét. Ám azonban ha érzi is az úttörők e közös tragikumát, hogy kevesebbet alkothatnak, mint amennyi kitellett volna tőlük, van ami ellensúlyozza benne az e fölött való sajnálatot. Ahogy egyénisége beolvadt a tudomány szolgálatába, olyannyira teljes benne az az altruizmus, hogy munkásságának ragyogását alárendelje a nemzeti fejlődés követelményeinek. A szabadságharcz honvédeinek seregéből tért meg a laboratóriumba és amiért a honvédzászló alatt karddal a kezében küzdött, annak a javáért dolgozott görebei és lombikjai között is: egyéni sorsa felolvadt a nemzeti szükségletek szolgálatában. Ily közelségből kell őt néznünk, hogy egész érdeme szerint tudjuk méltányolni.

Ha a háborúban töltött esztendők duplán való számításának elvét a tudományos pályák embereire is kiterjesztenők, ugy Than Károlynak most nem negyvenéves, hanem kétszer ennyi esztendős jubileumát ünnepeinők. Amit tanári . pályafutásának négy évtizede alatt tett és alkotott, saját munkája és termékenyítő példaadása bőven elegendő, hogy e nagy időt kitöltötte légyen; de a viszoMa körülbelül ő a magyar tudósok Nestora. Abból nyok és a körülmények, melyek között, jobban mondva: a csapatból, mely vele együtt lépett a porondra, kivüle amelyekkel viaskodva végezte munkáját, kétszeresre növe- immár alig időzik egy is közöttünk. Rajta azonban nem lik érdemeit. Mindenütt kijárna Than Károlynak az el- ismernék meg, mily nagy mult áll mögötte. A természet ismerés, de nálunk még a csodálkozással is tetőződik, hogy valami különös szívóssággal áldotta meg. Valami csodálaily eredményesen tudta felhasználni éveit. tos nyugalom lakozik benne és serenus komolyság, amely Ma már talán nem annyira, de abban az időben, ' bölcs gazdálkodással tartja épségben élet-energiáját. Igy amelyre Than Károly munkásságának javarésze esik: a látva őt, akár a tanteremben, akár a Kossuth Lajos-utcza

•385 sétálói között, ugy látszik, hogy bár negyvenéves tanárkodása jubileumát üli, még mindig nem a mult sikerek embere, hanem az uj feladatoké is. Akinek annyi a specziális kiválósága, mint amennyi ő benne egyesül, annál ez a különösség sem meglepő.

INNEN-ONNAN. Festetieh György. Keszthelyen egy rossz szoborral több hirdeti az ország nagyjainak dicsőségét. Ez már nemzeti vonás, mentől kiválóbb a megörökítendő, annál rosszabb a bronzmása : szerencse még, hogy egy Pantheonra való fuser szobrász áll rendelkezésre. A keszthelyi Festetieh is a szokott hordárt intő érczember, tövében a roccoco amorettekkel, akik ad libitum hegedűt, kévét vagy tükröt tartanak kezökben. A szobor gyengeségének okai különben az adakozás fogyatékosságában is keresendők. Össze-vissza húszezer korona futotta a Georgicon megalkotójának emlékére, amiből ágyút nem lehetne önteni, de kegyeletre, ugy látszik, elég, kivált ha bankettekkel és beszédekkel van körülteremtettézve. Ám igy is kedves nekünk, hogy a legnagyobb magyar Keresztelő Jánosa megjelent az ünneplők előtt s hirdette nekik, az agráriusoknak: a békességet, a tudást, az adakozást és az egyenlőséget. Már száz év előtt] ritka erények voltak ezek a földesurakban s száz év után is azok lesznek, ha mindjárt ezer bronz-ember hirdetné e tanokat. Ettől szerencsére nem kell félni, az agráriusok takarékosan bánnak a pénzzel s ha Festetieh Györgynek nem jutott revanche-ul több 20.000 koronánál, a többi apostolnak amerikai gyors fotográfiára sem telik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ily módon az ország sok rossz szobortól szabadul meg, kalapot kell emelnünk a gazdasági egyesületek takarékossága és Ízlése előtt. *

*

*

X A modor. A modor szép tulajdonság és hasznos tulajdonság. A finomságnak a kulturával nő az ágiója és a simaságot, az érintkezésben való ügyességet szívesen és dúsan honorálják. Aminthogy ez rendén is van igy. Hála istennek tul vagyunk azon az időn, mikor ' a gorombaságot őszinteségnek tisztelték és a becsületesség biztos jelének tekintették a faragatlanságot. Lehet igazlelkü ember az is, aki nem köp; a padlóra és szeretheti tiszta szívvel a házikisasszonyt az is, aki nem tapossa le a háziasszony ruháját. A müveit franczia megszűnt csipdelődés lenni, mert müveit francziák igyekszünk lenni több, kevesebb sikerrel valamennyien. A reprezantálni tudás szinte szentesitett diplomája a karriérnek, aki ezt nem tudja fölmutatni, az előtt zárva az ut. A jó modor ideálja a köztudalomban a franczia, amint a flegmáé az ángol, a darabosságé a német, a gőgé a spanyol. Ilyen körülmények között az ember kell, hogy gondolkodóba essék, mikor elolvassa, amit a legfrancziabb francziákról Írnak az újságok. Emilé Loubet, az elnök, egy majoros fia, csöndes és szerény öreg ur, Combes pedig az uj miniszterelnök a modorában esetlenebb és gyámoltalanabb, mint a Fiiegende Blátter német professzora. Hiedelemről sejtelme sincs, nem ismeri a társas érintkezés elemi szabályait, a kalapját a fején felejti, hebeg, mikor beszélnie kell, arra, hogy egy elmésséget mondott volna, a legvénebb francziák se emlékeznek. És a finom francziák mégis a szerény Loubet-t és a modortalan Combes-ot találták a legalkalmasabbaknak arra, hogy a respublikát képviseljék, ügyeit vezessék, a világ előtt reprezentálják. Vájjon azt jelenti-e ez, hogy a jó modor elveszítette a tisztességét a jó modor hazájában ? Ez alig hihető. Hihetőbb azonban az, hogy a jómodoru francziák tisztában vannak a jómodorral, ami nagyon szép dolog, amint- szép dolog az is, ha a z . ember báró: de a müveit franczia nem átallja tovább is kérdezni: és ezenkívül még — micsoda ?

,*„ A veréb. Az élezelők azt mondják, hogy a pénteki veréb volt az egyetlen lény, amely fuvardíj nélkül jutott be a parlamentbe. A tréfák tovább is mennek. Az ellenzék ugy viczczel, hogy ez az a veréb, amelyre nem lehet az uj ágyukkal lőni, a kormánypárt pedig azt állítja, hogy ezt a madarat sem fogja meg az ellenzék nagy dobjával. Szóval a veréb üditően hatott a kimelegedett atmoszférára s vigan csiripelt az üvegfedél alatt. — Végre egy közjogi madár, amelynek csak egy feje van — sóhajtotta a függetlenségi. — A sok véreb után végre egy veréb — bólintotta a békességet kedvelő s párbajokat kerülő mameluk. A veréb csöndesen hallgatta a nyári vicczeket és nem szólt semmit, pártállását nem árulta el. Sőt illedelmesen is viselkedett, csak az ülés végén követett el egy kis illetlenséget, tönkretevén egy szépen kivasalt redingot-t. — Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok — nyugtatta meg az elnök a megtiszteltet s ezzel a veréb élezés debutje befejeződött. * *

*

A Tízezer szobaleány. A angol királynő tizezer szobaleányt hivott meg, vendégül a koronázó ünnepre. Ez igen szép a királynőtől és tizezer angol nagysága pukkadhat most a méregtől és irigységtől, hogy a szobaleányuk kapott meghivót, ők pedig otthon csücsülhetnek. Az eset érdekes, noha nem imádatra méltó. Az angol királynő jószívű és emberséges gondolkodású, de ugy látszik, fogalma sincs' róla, mi a szobaleány. Hiszen gyönyörűen meglehet énekelni a szegény elnyomott páriát, aki türi az egész ház szeszélyeit, soha egy-egy pillanatnyi nyugta nincs, szabadságról nem is szólva. A szende, türelmes vértanú azonban ép annyira réme és zsarnoka az egész háznak, amennyire rabja és áldozata. A szobaleány rosszhiszeműsége és jókedve internaczionális jellemvonás. Tizezer súroló asszony, vagy gépiró kisasszony mindenesetre nagyobb mártir, mint tizezer szobaleány. Meg vannak azok hiva ? Dehogy. Különben is a királynő meghivója absolute nem eny hiti a szegény szobaleányok helyzetét, mert csak a hiúságuknak szolgál s a szarvaikat növeli. Persze, királynénak könnyű magát ilyesmin tul tenni, neki soha sincs dolga szobaleányokkal. Mivel épen száz cselédje van, azért nem ismerheti a cselédet, akinek a mivolta csak szűkebb körben, autokrata egyedüliségben nyilatkozik meg. Bánj jól a cselédeddel, de ne becsüld meg, vedd ember számba, de ne konfidenskedj vele, különben ő nem vesz téged emberszámba. Oly axiómák ezek, miket minden szegény háziasszony aláirna, de az angol királynét ezek sem kötelezik, mert a szobaleány mint v.endég is nála tízezrével jár. •

*

*

*

+ Elégtétel. Budapest lakossága két hét óta szűrt viz helyett rozsdaoldatot iszik és rézbőrű indianra subiczkolja magát, amikor mosdani akar. Akadtak, akik ezt zokon vették és tekintettel arra, hogy a főváros pénztára vizadó fejében, ha viz helyett rozsdát önt is a poharunkba, bankó helyett .gummiarabikumot el nem fogad, sérelmet láttak benne a közönség érdeke, egészsége ellen. A nemes tanács a sérelmet valódinak ismerte el és cseppet se habozott, hogy elégtételt adjon — a vízvezetéki igazgatónak. Összeült a vádtanács és Kájlinger ur az elismerés koszorújával a fején távozott a tárgyalásról. A városatyák szemükben a meghatottság könyeivel konstatálták, hogy Kájlinger ur tiszta, csak a vízvezeték vize piszkos. Aminek az ellenkezőjét egy árva lélek se állíthatta. A Kájlinger ur egyéni becsülete, tisztessége, sőt teljes jóakarata vitának tárgya se lehetett. Ugy tudjuk, nem is volt. Ha a vízvezetékből a vízvezeték igazgatójának a becsülete folyna, szent meg-

•386 győződésünk, hogy ennél tisztább, kristályosabb, frissebb és makulátlanabb ital még nem ömlött a poharunkba. De a vízvezeték nem egyéni tisztesség liferálására van, hanem arra, hogy vizet szolgáltasson. A tisztességbeli szükségletét kiki maga fedezi: a vízvezetéktől vizet kérünk, friss és tiszta vizet, rozsdától menteset, legyen bár az a rozsda olyan ártatlan is, mint egy kéthónapos angyal. A viz azonban piszkos, iszapos, rozsdás, ihatatlan. Piszkos, iszapos, rozsdás és ihatatlan volt akkor is, mikor polgármesterek és városatyák vetekedve ismerték el a vízvezetéki direktor ur tisztességét, amit elismer és megbecsül velük együtt minden jóérzésű ember. Ebből azonban nem derül ki más, mint hogy az igazgató karakterének teljességgel nincs köze a vizvezetéki vizhez, amit nem panama fest rozsdabarnára, hanem az, hogy tisztára szűrni nem tudják. És éppen az a baj, hogy ezt nem tudják, pedig a vízvezetéknek éppen ezt kellene tudnia. A Kájlinger ur egyéniségét nem piszkolta be a piszkos viz; de kiderült, hogy sajnos, ezt a piszkos vizet ő nem tudja tisztára mosni. *

*

*

A Színházi vizitek. A színházakat nyáron nem látogatja senki, a meleg a ligetbe csábítja az embereket. Szerencsére vannak jó embereik s ha már a publikum nem, ugy legalább a színházak látogatják egymást. Elsőnek a Vigszinház kezdte : elvizitelt a Népszínházba. Intim látogatás volt, a két müintézet zavartalanul cseveghetett egymással, a nézőtér nem háborgatta. Az udvariasságot közelébb a Népszínház viszonozza s elsétál a Lipót-körutra. Kísérlete valószínűleg ugyanazzal az eredménynyel fog járni s az ódon szinház konstatálhatja, hogy az V-ik kerületben se járnak az emberek az előadásokra. Az egész excursior.ak, ugy mondják, a publikum volt az oka; ha már Mohamed nem megy a hegyhez, ugy a hegy jön hozzá, ha a Vigszinházba nem mennek az emberek, a szinház keresi fel őket. A közönség szivesen veszi ezt tudomásul, de idővel alighanem követelőbb lesz, s valamint a szalámitól és sörtől, ugy a színháztól is meg fogja kivánni, hogy házhoz is szállitsák s akkor a Vigszinház nemcsak a József-körutra, hanem a Ranolder-utczába és a Zuglóba is el fog vizitelni, sőt talán elmehet Kukutyinba is, ahová már annyi derék embert küldtek. Ha csak a vigécz-törvénynek nem lesz ellene kifogása. * *

*

b A becsület. Az isten bocsássa meg a szegény fiatal Fényes Sándor bűnét, amiért hogy olyan nagyon tisztességes volt. Az apja bűnbe tévedt, börtönbe került és a fiu az apja szégyene elől a halálba rohant. Még nagyon fiatal volt, nem lehet nagyon rossz néven venni, amit cselekedett, bár ennek a hősiességnek bizony nagyon kellemetlen az ize. Az a fiatal ember bizonyára nagyon becsületes volt, nagyon tisztességes, nagyon önérzetes és nagyon — kegyetlen. Az apjára a törvény kimondotta a vétkest, bűnéért megbüntette, de a törvény aligha volt olyan szigorú a megtévedt ember iránt, amiért vétett a paragrafus ellen, mint amilyen szigorú volt a fiu az apával szemben, amiért ez belegázolt az ő hófehér tisztességébe. Hiszen mikor az ellene vétkezett, talán éppen érette vétkezett, mikor a nevére a gyalázat árnyékát idézte, talán éppen azért tette, hogy neki is könnyitsen az. életén. De ha nem is volna igy, a fiu az apjának nem lehet más, mint gyermeke és más érzése hozzá, mint a gyermeké nem lehet; aminthogy a kezem, vagy a fejem, ha fáj, ha vérzik, ha sajog is, bármennyire fájjon, kínozzon, gyötörjön is, ellenségemnek nem tekinthetem, meg nem is büntethetem, magamtól el nem pusztíthatom. A szegény falusi tanitó fia, akinek az apja nem adhatott mást, mint kinlódást, szenvedést, nyomorúságot, a küzdelmes élet minden gondját és megaláztatását, tehet-e érte szemrehányást az apjának, amiért Esterházy herczeg jobb módot biztosított a gyermekének ? Az a

bűnös apa a szegénynél szegényebb, mert elveszítette a tisztességét is, de a szülő volta meg nem szűnt, meg se csorbult, a gyereke gyereke maradt,. annak a joga ellen nem vétett, legfölebb nagyobb szüksége lett reá, mint azelőtt, mert ugyan kinek a karja, keble lehet még előtte nyitva, ha ezé nem ? Amit tett, jogot adott minden idegennek,. hogy a köszöntését ne fogadja, a kezét ne nyújtsa, elnézzen fölötte, vagy keresztül rajta, mintha a világon se volna. Tehetik. De nem tudok lelkesedni a fiatal hősért, aki a gyalázatba esett apja elől a maga tisztességével a koporsó födele alá menekül. . *

*

*

A A második Pelée., A Strázsa immár nem áll magában, dicsőségét megirigyelte az ó-budai Tábor-hegy és szintén vulkánnak csapott föl. Van tehát két Vezuvunk, az egyik fönt Sárosban, a másik mindjárt- kéznél, az ó-budai villamos megállóhelyénél. Nem lehet szemrehányást tenni, hogy egy lépéssel is elmaradunk a müveit nyugat megett, legalább tűzhányók dolgában nem. Igaz ugyan, hogy volnának más dolgok is, amiket a külföldtől eltanulhatnánk, de végre az is valami, hogy nálunk, mindenkit megelőzve, előbb nyilik meg a föld, mint akár Bécsben, .akár Londonban, valamint az, hogy Martinique-kel bármikor fölvehetjük a keztyüt. Nem, Martinique. nem főzi le Magyarországot, legrosszabb esetben is egyformák. Csak az aggaszt kissé, hogy a Vezuvok ilyen hamar szaporodnak; ha már eddig ennyi vulkánunk van, mi lesz egy év múlva belőlünk: csupa kávéház és csupa tűzhányó. De azért tiszteletünk változatlan, mert látjuk az ország agilitását és ambiczióját. Bizonyosak lehetünk benne, ha Francziaországban elsülyed egy város, nálunk mindjárt száz község fog eltűnni s ha Angliában kövek fognak hullni, nálunk czigánygyerekek és balták esnek az égből. Nem kell aggódni, hogy e téren valaki legyőzne, aminthogy még sosem volt kolera, pestis avagy árviz, amelynél a rövidebbet huztuk volna. Másutt akadémiák, színházak, kultúrpaloták, muzeumok nyílnak meg, nálunk a föld nyilik meg, gyorsabban és olcsóbban, mint akármelyik külföldi művelődési intézmény. * *

*

A A leánykereskedés. Kétségtelenül aktuális téma s örvendetes, hogy klub is van, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Kár, hogy ez az egyesület már két esztendő óta létezik s nem adott hirt magáról. Ibolyaszerénységgel bujt el, ugy hogy a tulajdon tagjai sem találtak rá. Most' mégis a nyilvánosság elé lépett s kiváncsiak lehetünk a szereplés okára. A dolog ugy áll, hogy a Majna mellett fekvő Frankfurtban a leánykereskedés megakadályozására alakult klubok meetinget tartanak. A programm érdekes: első nap ünnepi beszédek lesznek, az utolsó napon kirándulások, közte pedig egy délután az egyesületek elveiről lészen szó. Bankettekről nem kell szólnunk ; nem lesz bennök hiány. A magyar egyesület tehát kész örömmel csatlakozik a congressushoz s mi csak szerencsét és jó étvágyat kívánhatunk hozzá. Ami a tárgyalásokat illeti, azokat némileg keveselljük. Egy délután nem lehet ezer és ezer eladott lélekre vonatkozó üzletet stornírozni, még úgyse az egész szomorú börzét beszüntetni. De erre ugy látszik - nincs is szükség, mert mint - látható, a meeting a fősúlyt á kirándulásokra, bankettekre és üdvözlő beszédekre helyezi. .Ám ebből a szempontból viszont kár Frankfurtba utazni. A t. egyesület otthon is megcselekedheti, hogy: 8 — 12-ig üdvözli egymást, 2 — 5-ig bankettezik s 5 —8-ig a Margitszigetre vagy áz Orvvadászhoz rándul ki. Ez olcsóbb, kényelmesebb és egyszerűbb s egyúttal biztossá teszi, hogy az egyesület működése folyton a legélénkebb lesz.

•387

SZÍNHÁZ. •Yvette. A Nemzeti- Színházban megindult szinész-uralom roppant mulatságosnak ígérkezik. Shakespeare és Moliére a bizonysága, hogy a szinészség valójában nem ellenkezik sem a darabirással, sem a szinigazgatással. Mégis: e nagy kivételek csak megerősítik a- szabályt, hogy — ugy látszik, inhaerens okoknál fogva — a- szini mesterség az irodalmi .intellektus gyámolitása nélkül izetlenségben s müvészietlenségben vész el. A darab, melyet a Nemzeti Szinház e héten bemutatott, s az előadás, melyben bemutatta, orditó bizonysága, e tételnék. Az Yvette, amit valami színházi mestei ember szabott át novellából színdarabbá, mintája az úgynevezett színész-daraboknak, melyek minden tehnika, sőt belső értelem nélkül pusztán szerepekből vannak összevarrva. Az előadás is az a bizonyos szinész-előadás volt, melyben minden szereplő külön-külön megmutatja, mit tud. A színészek szabadjára eresztésének e barbár müvé-szetlensége természetesen szegényeken magukon boszulódik meg legelébb; aki például Török Irma kisasszonyt e darabban látta először, azt hihetné — külömben igazságtalanul — hogy a kisasszony nem tud se ülni, se állni, se tánczolni, se beszélni, se hallgatni. Horváth Zoltán 'úrról tűnt csak ki, hogy legalább izzadni tud. Mióta a magyar nemzeti színészet a pajtából s a kocsiszín alól kőházba került: ilyen darabot és előadást még nem produkált. De ezt ugyanakkor, mikor a Vígszínházban a németek, lélekzetelfojtó összejátszással varázsolnak hust, vért, kemény pomerán csontot az Ibsen s .a Hauptmann lelke köré ! Hát' csuda, ha védvám után kiabálunk ?!

megy elpusztulni, Transvaalba menne boldogulni, ennek nem vallaná az ország kárát. Ha az a sok szerencsétlen flótás, aki itthon pang az iparral együtt, Délafrikába menne virágozni, annak sem látom a kárát. S egyáltalán nem értem, hogy a magyar nemzeti ideál miért ragadt meg a népszámlálási statisztikánál? A kivándorlást bajnak csak annyiban érzik, hogy a népszámlálás kevesebb lelket talál itthon. De mit érnek ezek az itthon maradt lelkek? Terhére vannak önmaguknak, a községeknek, az államnak. A. salétrom-utczában kevesebb munkás ülne a kövön napnap után, amig eszébe nem jut betörni valahová és hűvösre kerülni.

Ezek, jól tudom, igen tudatlan mondások, de az élet maga sem tudós. A kivándorlást csak azért mondják joggal veszedelemnek, mivel az ügynökök közvetítik s az állam útjába áll. Ha az állem közvetítené, bizony nem volna belőle semmi baj. Bizony, rajtunk, pénztelen, álmodókon is segítve lenne. Mert nem kalandvágyról van szó, a magamfajta ember csak fizetésemelésre vágyódik. Hanem egy óriási munkatér elfoglalásáról, amely kenyeret adna azoknak, akiknek nincsen és esetleg kalácsot azoknak, akiknek csak kenyerük van. A magyar államnak ezt kellene mondania: ne menjetek Amerikába, és ne lebzseljetek itthon, hanem menjetek Délafrikába, ott van dolog egy világrész számára. Városokat kell fölállítani, vasutakat helyrehozni, czipőt kell tisztítani és nadrágot szabni. Van ott tere a lapszerkesztőnek, orvosnak, kereskedőnek, iparosnak, még Közgazdasági krónika. a milliomosnak is. Oda menjen, aki itthon nem tud boldogulni. Fel Transvaalba!. S hogy oda mehessenek, a magyar államnak előre Tisztelt szerkesztő ur! Én egy magamba vonult, kell oda mennie. Ahány gyarmata Angliának van, majdsmokk vagyok, havi száznyolczvan korona fizetés- nem mind igy szerezte. De hát ne szerezzünk gyarmatot, sel (a kötelező koronaérték behozatalával a főnököm egy- csak ügyeljen a magyar állam az, ő 'polgáraira és tartsa szerre duplájára emelte fizetésemet, mivel eddig csak meg őket a maga számára a tengereken tul is. Egy-egy kilenczven forintom volt) s azért nem igen értek se a erős magyar állami expositura, akár csak a kereskedelmi mások oktatásához, se a magam okulásához. Minden nap muzeumnak egy fiókja megtenné. S egy hatalmas részelolvasom az újságot és másnap elmondom a. kávéházban,' vénytársaság, nem kell akkorának lenni, mint a Keletamit olvastam, a magam megfigyeléseivel fűszerezve. Hát indiai társaság volt, amely pénzét épen egyes emberek most kitört a délafrikai béke és köztünk, élhetetlen magán- transvaali existencziájába fektetné s üzleteket kötne ott tisztviselők között a kivándorlási láz. Fel Transvaalba a Magyarország számára. Még Ausztriával is szövetkezhetjelszavunk ma és Fel Transvaalba, lesz a jelszavunk nénk e czélra, mert még a mi kiegyezési bajainkat is ugyanezen a, helyen tiz esztendő múlva is. Az energiku- enyhítené, ha Ausztria más piaczot kapna ipara számára sabbja már a menetrendet is nézi, mikor indul a vonat s nem kellene mindig csák bennünket elnyomnia. Fiúméba. Magam már ki is számítottam, mennyi pénzem Tisztelt szerkesztő ur, megírtam ezeket a kávéházi nincs erre az útra, amelyről — azt bizonyosan tudom — eszméket, melyek ugyan kezdetlegesek, de amelyekről tudom, mint délafrikai nagybácsi térnék vissza. hogy másutt, hasonló sorban élő országban, nem a kávéHát ezek. bolondságok, mivel igen okos dolgok. Ha házban fogamzanának meg s nem is volnának odavalók. nem a kávéházban s ha nem élhetetlen magánbérenczek Hanem hát mindegy, nekünk jól esik minden szombaton forgatnák a fejükben, a terv országraszóló és korszak- este, amikor kávéházi jourunk van, ilyesfélékkel tölteni az alkotó volna. Ugy látom, hogy egy rombadöntött, kipusz- időt s pontban éjfélkor, a második pikkoló lucidus hantított és ismét kiépítendő' ország fölér egy uj Amerikával. gulatában érezni a teljes közösséget a magyar állammal, S'azt látom, hogy merő szokás és elfogultság a kiván- mert ez is csak ugy, mint mi szegény ördögök, mindig dorlással csak mint bajjal foglalkozni, holott lehetne vele, csak eszmékkel foglalkozik, mindig csak ábrándozik s minmint közgazdasági érdekkel is foglalkozni. • Ha én. most. dig a régi helyén marad. kimegyek Transvaalba és sok pénzt szerezvén ott,, azt: Strazzista. visszahozom, az nekem is jó, az adóhivatalnak, azaz a' hazának is jó. Ha az a sok tót, aki most Amerikába

388

HETI POSTA.

M. kir. á l l a m v a s u t a k .

K a s s a . Zubogó. Hát a népek is különbözők, az irók se egyformák. Vannak okos, takarékos nemzetek, akik azt t a r t j á k : k u t y a ugat, pénz b e s z é l ! Czoki ! Ha iró lettél, dögölj meg, miért nem lett belőled püspök. A z u t á n meg vannak eszélytelen, g o n d n o k s á g alá helyezendő népek, akik az Íróiknak j ó s z á g o t vesznek, palotát épitenek, telerakják kincscsel, g a z d a g s á g g a l és á t a d j á k neki a kapukulcsot, m o n d v á n : eredj be és álmodjál nekünk s z é p e k e t ! Ilyen bolond rajongók a lengyelek. Nem is csoda, hogy e l p u s z t u l t a k ! A minap Sienkievicznek a Quo Vadis írójának a d t a k ilyen nemzeti ajándékot, körülbelül a b b a n az időben, amikor a m a g y a r parlamentben először h a n g z o t t fel a »Czoki !< és szóvá tették a Jókai 4000 forintját. Pedig Sienkievicz u g y aránylik Jókaihoz, mint a Strázsa a MontPeléehez. O a z o k a bolond lengyelek ! H o r a c i u s . Coethe. Egyet-egyet ki fogunk adni. Z o m b o r . A kép megvolna, de a szöveg még mindig késik. Nagy az aggodalom, hogy ha kanikulláig várunk, elolvad. Jégre nem köllhetünk. Az idén a j é g n a g y o n drága. Sok-sok ü d v ö z l e t ! M a r g u e r í t . Sorát ejtjük. * •

-

—

—

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S J Ó Z S E F .

E l s ő L e á n y k i h á z a s i t á s i E g y l e t m . s z . (Leány- és fiu-biztositó intézet). Folyó évi m á j u s h ó b a n 844 jutalékrész Írattatott be és nászjutalékok fejében 64.785 K. 33 f. fizettetett ki. — 1902. évi j a n u á r hó 1-től m á j u s 31-éig beirt összes jutalékrészek száma 4831 és a kifizetett nászjutalékok összege 261.582 K. 17 fillér. akar szem I I n l ( f V P L r n pl* ® l y e s e n , a k á r levél utján, b i z t o s I l U 1 ^ s i k e r ű t a n á c s o t ad a K O S M E T I K A t e r é n , illetve a testi szépség megóvása és helyreállítása czéljából. ugyszinte mindennemű szépségi hiba eltávolítására, a b ő r b e t e g s é g e k e l ő n y c sen ismert speczialistája, Dr. F Ü R E D I , ( B u d a p e s t , Vácziu t c z a 12.) volt kórházi oszt. főorvos, a Medjidie-rend lovagja stb. E l k ü l ö n í t e t t v á r ó t e r m e k , k ü l ö n be- és k i j á r a t . Gyógyszerekről kívánatra gondoskodik. — R e n d e l 9 —4-ig és e s t e 7 — 8 - i g . BUDAP E S T , I V . k e r . , V á c z i - u l c z a 12. s z .

Budapest—Dombovár —Fiúmén át, a magyar-horvát tengeri g ő z h a j ó z á s i társaság Fiume és Velence, illetőleg Ancona közt közlekedő g ő z h a j ó i n a k igénybevételével. Hajójáratok menetrendje márczius hó 15-től visszavonásig. 1. Indulás

2. Indulás

roinbcnncmü" nyom t átválthoz

5 ü p cs t m

Fiúméból

3. Indulás

Velencéből

4. Indulás

Anconából

Fiúméba.

Fiúméba.

Minden csütörtökön reggel 7 órakor. Minden kedden és s z o m b a t o n este 8 óra 30 perczkor. Menettartam 10 óra. Menetdíjak a hajó-átkelési illetékkel e g y ü t t : Gyorsvonat Honnan

"•Hová

Pénzérték

I.

n.

Sz. v.

III.

o s z t á i y Budapest » > » > » » »

> > »

Bécs

Velence v a g y Ancona Cannes Firenze Genova Grasse Lyon Marseille Milano Mentőn Napoli Nizza Róma Torino Velence vagy Ancona » » >

kor.

34 —

26 —

fres >

11615 7350 8925 118 30 128 25 137-75 69-95 110.— 10055 112-70 73-75 8910

83-60 5390 6490 8505 91-50 9820 5140 79.45 7285 8125 5405 64-80

kor.

47-10

34-80

18-20

márka »

95-60 7120 122-20

6840 51-70 88-10

3850 2890 5230

> » > > » » » > > >

»

14 — 30.40 36.85

28.95 41.50 30.50 36.80

A g ő z h a j ó k o n egy ágyért 2 korona utánfizetendő. A hajó-átkelési díj m a g á b a n Fiúméból Velencébe v a g y Anconába : Diszterem hálóhelylyel együtt 16 kor. I. osztály > » 12 » III. » (fedélzet) 6 » A g ő z h a j ó k n a k a Budapest—Fiume közt forgalomban levő gyorsvonatokkal, valamint Velencében és Anconában a Róma, Nápoly, Bari, Brindisi, Bologna, Milano stb. felé induló, illetve onnan érkező olasz vonatokkal közvetlen csatlakozásuk van. Fiúméban a vonatok a g ő z h a j ó k kikötő helyéig közlekednek s onnan indulnak. Fiúméból Dalmáciába naponkint indulnak g ő z h a j ó k , ezek közül hetenkint 4 g y o r s j á r a t és pedig Zárába, Metkoviéba, R a g u z á b a és C a t t a r ó b a , melyek menetrendje az » U t m u t a t ó « - b a n foglaltatik. Menetjegyeket és csoportosítható körutazási jegyeket a fentnevezett állomások, úgyszintén a magy. kir. államvasu t a k városi menetjegy-irodái Budapesten és Bécsben, t o v á b b á a Cook T a m á s és fia cég utazási irodái Budapesten és Bécsben adnak ki, hol a kivánt felvilágosítások is megadatnak. * M á j u s hó 1-től kezdve a csatlakozó 1002. sz. gyorsv o n a t Budapestről este 8 ó r a k o r érkezik, miért is a h a j ó Fiúméból csak este 8 óra 3 0 perckor indul.

rlkirályíu leza13

Budapest. 1902. Az A t h e n a e u m

Anconába.

Minden pénteken reggel 7 órakor.

Berlin Breslau Hamburg

kcszitialecnobb

Velencébe.

Minden szerdán reggel 8 órakor. Minden hétfőn és pénteken este 8 órakor."

>

Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f.

Pbotozinkojrafiai

Fiúméból

Minden csütörtökön reggel 7 órakor. Minden kedden és s z o m b a t o n este 8 órakor."

>

Kiss József összes költeményei kiadóhivatalában.

Dél-Franeia-

Minden hétfőn és szerdán este 7 ó r a 30 perckor.

Igazi ú r i n ő arczának ápolására sohasem használ mást, mint a Kriegner-féle Akáczia arczszépitő szereket, u. m. Akáczia arczkrém 2 K., Pouder 1 K., Szappan 1 K.-ért kaphatók, E u r ó p a és Amerika minden n a g y o b b városában. M a g y a r o r s z á g o n f ő r a k t á r : Budapest, Korona gyógyszertár, Kálvin-tér.

Megrendelhető A H É T

Legolcsóbb u t a z á s Olaszországba és országba,

irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

Budapesti Villamos Városi Vasút Részv.-Társ. A

BUDAPESTI

VILLAMOS

VÁROSI

VASÚT

RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

részvényeinek tizedik kisorsolása a t á r s a s á g alapszabályainak 11. s z a k a s z a és a k o r m á n y h a t ó s á g i l a g j ó v á h a g y o t t törlesztési tervek alapján, dr Gászner Béla kir. k ö z j e g y z ő közbenjöttével, folyó 1902. évi j u n i u s hó 7-én délelőtt 9 órakor, a t á r s a s á g Kertész-utcza 10. szám alatti helyiségeiben megejtetett. K i s o r s o l t a t o t t 527 d a r a b r é s z v é n y , IMI. 398, 502, 531, 230, 272, 1429, 1505, 1824, 1830, 1831, 1832, 2537, 2579, 2742. 2836, 2979, 3306, 4082, 4158, 4241, 4377, 4479, 4493, 5693, 5707, 5964, 6026. 6152, 6299, 6945, 7056. 7166, 7752, 7882, .8049, 8763, 8936, 9040, 9081, 9104, 9105, 9535, 9889, 9941, 9989, 10240, 10933, 11818, 11999, 12060. 12251, 12543, 12591, 1 3 7 7 9 , 13799, 14022. 14125, 14310, 14575, 15939, 15943, 16173, 16184, 16194, 16560, 17050. 17183, 17366, 17398, 17477, 17478, 18844, 18988, 19097, 19098. 19332, 19345, 19806, 19944, 20007. 20086, 20116, 20251, 21368, 21378, 21525, 21584, 21691, 21761, 22425, 22569, 22687, 22696, 22952, 23029. 24722, 24797, 24966, 24968, 24969, 25179, 25590, 25642, 26022, 26277, 26414, 26419, 26644, 26645, 26646, 26647, 26648, 26049, 27558, 27606, 27727, 28100, 28548, 28739, QAÍíOti 30649, 30734, 30817, 29941, 30237, OUÖUU, 31925, 32030. 32087, 32238, 32416, 32482, 33288, 33377, 33440, 33470, 33591, 33623, 33947, 33949, 34039, 34051, 34272, 34414, 35607, 35858, 35955, 36172, 36398, 36436, 37300, 37343, 37381, 37489, 37542, 37608, 38695, 38837, 38857, 38882, 38961, 39280, 40575, 40628, 40946, 41046, 41188, 41279, 42125, 42131, 42146, 42176, 42477, 42704. 43615, 43638, 43692, 43835, 43866, 43949, 4 4 3 6 4 , 44434, 44548, 44581, 44680, 44788, 45756, 45962, 46384, 46450, 46483, 46755, 47860, 47879, 47882. 48146, 48163, 48208, 48854, 49202, 49383, 49512, 49623, 49823, 60728, 51036, 51217, 51218, 51289, 51321, 52302, 50988. 52934, 52935, 52948, 52973, 54376, 54580, 54780, 54799, 54882, 55075, 55395, 55509, 55687, 55784, 55785, 55913, 576.V i. 57738, 57745, 57925, 57943, 57951, 58506, 58603, 58622, 58645, 58647, 58648, 58866, 59078, 59150, 59208, 59211, 59899,

melynek számai a következők :

592, 600, 711, 867, 920, 981, 1335> 1835, 1836, 1904, 2059, 2182, 2330, 2487, 3418, 3473, 3559, 3675, .3747, 3903. 4025, 4832, 5051, 5086, 5324, 5352, 5612, 5613, 6485, 6507, 6556, 6669, 6713, 6798, 6944, 8453, 8514, 8584, 8585, 8632, 8692, 8712, 9316, 9388, 9411, 9452, 9475, 9490, 9520, 11514, 11542, 11686, 11687, 11726, 11765, 11773, 12593, 126.-3, 12733, 12772, 12893, 13479, 13752, 148,15, 14998, 15358, 15359, 15477, 15577, 15838, 16616, 16697, 16726, 16812, 16865, 16671, 16978, 17528, 17648, 17722, 17974, 18439, 18522, 18689, 19380, 19592, 19594, 19598, 19624, 19689, 19751, 20336, 20536, 20834, 20923, 21043, 21045, 21290, 21762. 22007. 22089, 22096, 22131, 22307, 22350, 23642, 23738, 23953, 23957. 24399, 24472, 24631, 25187, 25188, 25189, 25191, 25373, 25436, 25578. 26420, "6425, 26475, 26540, 26606, 26636, 26643, 26650, 26651, 26652, 26653, 26831, 27286, 27495, 28829, 29010. 29124, 29356, 29404 , 29422, 29619, 31102, 31227, 31389, 31648, 31721, 31751, 31777, 32586, 32755, 32780, 32809, 32914, 32935, 33035, 33643, 33699, 33761, 33769, 33789, 33794, 33929, 34593, 34677 , 34752, 35024, 35049, 35448, 35476, 36621, 36850, 36856, 36857, 36919, 36957, 36995, 37945, 3S044, 38058, 38067, 38235, 38446, 38570, 39378, 39416, 39429, 39965, 40102, 40292, 40363, 41410, 41436, 41681, 41806, 42100, 42110, 42124, 42710, 42774, 42902, 42996. 43024, 43145, 43206, 43974, 44014, 44038, 44096, 44101, 44203, 44332, 44980. 45045, 45151, 45179, 45651, 45652, 45709, 46778, 46905, 46984, 47159, 47429, 47539, 47816, 48220, 48288, 48.302, 48527, 48688, 48706, 48762, 49936, 50071, 50173, 50215, 50422, 50541, 50551, 51933, 51934, 51974, 52058, 52059, 52072, 52243. 53422, 53429, 53438, 53456, 53814, 54148, 54259, 55076, 55077, 55078, 55079, 55160, 55173, 55387, 50263, 56275, 56586, 56724, 57185, 57320, 57351, 58010, 58042, 58130, 58142, 58143, 58252, 58486, 58658, 58660, 58678, 58730, 58849, 58851, 58857, 59958. Ezen kisorsolt részvények 1903. évi j a n u á r hó 2-ától a budapesti villamos városi v a s ú t r é s z v é n y t á r s a s á g által, a z a n g o l - o s z t r á k b a n k b u d a p e s t i fióktelepénél ( V . , F ü r d ő - u t c z a 6.) névértékük összegében fognak bcváltatni és b e m u t a t ó r a szóló élvezeti jegyekkel kicseréltetni. Az 1901-i s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k : 268, 601, 2753, 3123, 3138, 5061, 7742, 9026, 9936, 10220, 10601, 11079, 12191, 12285, 12319, 12566 14609, 15278, 17927, 18726, 20635, 22918, 23339, 23345, 23346, 23347, 24237, 24336, 24630, 25424, 26175, 26740, 27401, 29512, 29577, 31082, 31514 , 31658, 31719, 32218, 32384, 32387, 32475, 33119, 34944, 35412, 35777, 36541, 37213, 41902. 41987, 42911, 43752, 43761. 44172, 45443, 45494, 45866, 48972, 50069, 59220. Az 1900-i s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k : 428, -3898, 6470, 6587, 9947, 10213, 15571, 17413, 20939, 21694, 24510, 26433, 27032, 27407, 29093, 35746, 39799, 40781, 41455, 43082, 44155, 44701, 45202, 46551, 48489, 49291. Az 1899-i s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k : 506, 1424, 4196, 4691, 9800, 12677, 15150, 15448, 21546, 24223, 24302, 28308, 31212, 32201, 32381, 45462, 45464, 48091, 49856, 49857 Az 1898. évi s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k és p e d i g : 620, 3278, 3339, 17933, 28935, 37792. Az 1S97. évi s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k és p e d i g : 619, 4331, 15161, 18712, 23399, 26273, 36548, 45489. Az 1896 évi s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k és p e d i g : 1732, 20527 21129, 21289. Az 1895. évi s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k és p e d i g : 3802, 25041, 32425, 40476. Az 1894. évi s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k és p e d i g : 21951. Az 1893. évi s o r s o l á s b ó l eddig be n e m v á l t a t t a k a k ö v e t k e z ő s z á m ú k i s o r s o l t r é s z v é n y e k és p e d i g : 29017. A társasági alapszabályok 11. §-a és a kereskedelemügyi m. kir. minister ur 0 Nagyméltósága által 38 51 1897. sz. alatt j ó v á h a g y o t t törlesztési terv alapján ugyanezen alkalommal ejtetett meg az

elsőbbségi kötvények hatodik sorsolása. Kisorsoltatott az 1, 34, 192, 297, 341, 494, 565, 661, 791 és 809 számú, egyenkint 2000 koronás és a 279, 300, 355, 360, 380, 446, 839, 846, 906 és 928 számú, egyenkint 200 koronás elsőbbségi kötvény. Ezen kisorsolt elsőbbségi kötvények szintén 1903. évi j a n u á r hó 2-ától a budapesti villamos városi v a s ú t r é s z v é n y t á r s a s á g által az anglo-osztrák bank budapesti fióktelepénél (Fürdőu t c z a 6. szám) névértékük ü-szegében fognak beváltatni. 1 9 0 0 évből hátralékos a 2000 k o r o n á s 372. s z á m ú elsőbbségi kötvény. 1899. évből hátralékos a 2000 koronás 394. számú elsőbbségi kötvény. Kelt Budapesten, 1902. évi j u n i u s hó 7-én.

A Budapesti Villamos Városi Vasút igazgatósága.

Részvénytársaság

SCHLICKÜ

Építési vasmunkák, istállóberendezési czikkek, vash i d a k és t e t ő s z e r k e z e t e k , vasöntvények, oszlopok, épület-bádogos munkák, fémdiszitmények, műemlékek, szobrok, g ő z g é p e k és k a z á n o k , utihengerek, t e l j e s körszivattyu-telepek berendezése, zsilipek, átereszek, felvonó-gépek, tartányok, csövek, » R e f o r m víztisztító készülék. (Popelka szabadalma.)

VASÖNTÖDE és GÉPGYÁR Részvénytársaság

BUDAPEST, Gyár és irodák :

VI., Külső Váczi-ut 29-37.

H e n g e r e l t s s z ö g e c s e l t v a s g e r e n d á k . Vasú t i k o c s i k : teher- é s s z e m é l y s z á l l í t á s r a .

THE MUTUAL NEW-YORKI

ÉLETBIZTOSÍTÓ-

TÁRSASÁG A világ

legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága. Vagyon 1901. évi deczember hó 31-én :

1,828.181,200'36 Biztosítási állomány 1901. decz. 31-én:

6,443.021,249-27 MAGYARORSZÁGI

frank

VEZÉRIGAZGATÓSAG :

Budapest. IV.. Károly-körut 26.

l f K l ö y f t k t l g k akár személyesen, a k á r levél u t j á n , * ** b i z t o s s i k e r ű t a n á c s o t ad a K O S AI E T I K A t e r é n , illetve a testi szépség megóvása és helyreállítása czéljából, ugyszinte mindennemű szépségi hiba eltávolítására, a b ő r b e t e g s é g e k e l ő n y ö s e n i s m e r t s p e c z i a l i s t á j a , Dr F Ü R E D I , ( B u d a p e s t , V á c z i - u t c z a 12.) volt kórházi oszt. főorvos, a Medjidie-rend l o v a g j a stb. E l k ü l ö n í t e t t v á r ó t e r m e k , k ü l ö n be- és k i j á r a t . Gyógyszerekről k í v á n a t r a gondoskodik. — R e n d e l 9 —4-ig és e s t e 7 —8-ig. B U D A P E S T , I V . k e r . , V á c z i - u t c z a 12. s z .

D e c k e r t és H o m o l k a távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágítási berendezők

VI., Izaballa-utcza 88. B U D A P E S T E N V., Dorottya-utwa 8. A magyar királyi államvasutak szállítói.

JL hangosan szóló = ^ ^ grafit-mikrofon feltalálói ca szabadalom tulajdonosai. Készít: t e l e f o n b e r e n d e z e s e k e t köz p o n t t a l v. k ö r k a p c s o l á s s a l , elvállalta régi berendezeseknek s egyes keszülekeknek alapos á t a l a k í t á s i t , t o v á b b á : vill á m h á r í t ó k , házi s ü r g ö n y ö k , t ü z - és vizjclzó b e r e n d e z é s e k készítését legjntányusabb arakon,

Talalon automatakkal kombinált váltóáramú önmiikodo berendezéz Jelzésadásra vasutak számára. Árjegyzékek,

költségvetések bérmentve.

ingyen és

ercur-bank

*

vétele és eladása a napi árfolyam szerint.

és váltó-üzlet részv.-íárs.

cM BEKÖTÉSI TÁBLÁK #

KÖLCSÖNÖK

BUDAPEST SLfitJSKSSÜL #

A H É T eddig megjelent

összes köteteihez (egy évfolyam két kötet) kötetenkint 2 kor. 60 fii. előleges beküldése után, portómentesen kaphatók A H É T kiadóhivatalában * * * * Budapest. * * * * VIII., Rökk Szilárd-u. 18.

Takarék betétek:

ÉRTÉKPAPÍROK

1

értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett. * * * * * * * * *

Miként lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike a női s z é p s é g legelőkelőbb kellékeinek s azzal a természet nem igen p a z a r k o d i k . — A hölgyek örömmel fognak t u d o m á s t venni a r r ó l , hogy létezik egy teljesen á r t a l m a t l a n szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne f u k a r k o d j é k . Ezen, a párisi előkelő h ö l g y v i l á g b a n előnyösen ismert szer a K a t l : - f é l e P I L U L E S O K I E N T A L E S a l k a l m a z á s a , mely a legelőkelőbb párisi o r v o s o k t ó l a j á n l v a s tenvlt ívleg b í r j á k azon t u l a j d o n s á g o t , hogy a mellet fej fejlesztik, r u g a n y o s s á gát elősegítik, a s z ö v e t e k e t e r ő s b i t i k , a" vállcsontok kiszögelését eltüntetik az által, h o g y a mell idomainak á l t a l á b a n teltséget k ö l c s ö n ö z n e k . H a t á s a abban áll, hogy a z ételek hizó a l k a t r é szeit elősegítik s azok a mell környékén ülepednek le. Az e g y s z e r elért eredmény minden k ü l ö n kezelés nélkül m e g m a r a d . A Ratie-féle P I L U X E S O R I E K T A L E S ellelő h a t á s a folytán szép, ü d e a r c z b ő r t és fiatal

ÁÍO A ATI ti

A ki jó, egészséges,

kinézést kölcsönöznek és az egész lestet fiatal í t j á k . - Minden természethez a l k a l m a z k o d n a k , a fiatal, fejlődő leány épugy h a s z n á l h a t j a , mint a kifejlett a s s z o n y é s semmi körülmény között nem á r t a l m a s . Törvényileg védett védjegy. A körülbelül 2 hónapig tartó gyógymódhoz könnyen lehet alkalmazkodni a nélkül, hogy a megszokott életmódot a legcsekélyebben meg kellene v á l t o z t a t n i . Á r a egy doboznak, h a s z n á l a t i u t a s í t á s s a l , « k o r . 4 6 fill. ( S z é t k ü l d é s bérmentve, t i t o k t a r t á s mellett.) Utánvétellel 6 k o r . 7 5 fillér. N e f o g a d j u n k cl o l y d o b o z t , a m e l y e n nincsen az U N I O - v i d j e g y s a m e l y a czimkén k ő v e t k e z ő f e l i r a t o t n e m t a r t a l m a z : J. Partié P h a r m a c i e n , 6., F a i a a g e Vordeau, Parla. Főraktár Magyarország és Ausztria részére: T O K O K J. g y ó g y s z . , Budapest, K i r á l y utoza 12.

tiszta é s fehér fogakat

STOMATIN • f o g p o r t , STOMATIN •fogpasztát Ara 1 korona.

akar,

vagy

használjon :

STOMATIN

Ára 1 korona.

Ara 70

"fogpepet.

fillér.

A ki azt akarja, hogy szája tiszta, szagtalan és üde legyen, használjon:

STOMATIN 'szájvizet Ara 1 korona.

és STOMATIN-szájízt (CACHOU). Ara 70 fillér.

Honi gyártmány. Kapható mindenütt. Budapesti főraktár: TÖRÖK = = JÓZSEF és dr. EGGER L. és J. urak gyógyszertárában. =

Szótküldési főraktár: „ 5 T O r \ / 1 T I N - Q T d R " Zombor. M. kir. államvasutak, A

magy.

vasutak

kir.

gyelmezteti

a a

hogy

helyi

fi-

közönsém.

államvasutakon

a

^

a

w

^

s

CS. ÉS KIR. UDVARI FÉNYKÉPÉSZ.

kir.

személy-díjszabás

s

^ ^ s s BUDAPEST, IV., Ujvilág-utcza 2, Kocsuth Lajos-utcza sarkán.

^ É N Y K É P F E L V É T E L E f i ^ g

továbbá

díjszabás

I. f e j e z e t 6 .

s

érvényes

2 1 . §. 1. p o n t j a , ezen

^

ERPELYI

állam-

igazgatósága

get,

^

b)

Rész

ízléses, művészies kivitelben.

szakaszának

7. p o n t j a s z e r i n t

a

jegy-

v i z s g á l ó k ö z e g e k fel v a n nak jogosítva arra, az

összes

felmutatását var

Azon

való

tehát, a

pá-

elhagyásakor úgy

mintha néni

köve-

utas

felmutatását

tagadja,

meg-

tekintetik,

menetjegygvel lenne

ellene 21.

pályaud-

bérletjegyének

lyaudvar

és

a

elhagyásakor

teljék. ki

hogy

bérletjegyek

a

ellátva

helyi

és

személy-

podgyászdijszabásunk §.

IV.

póthatároz-

I T

Ha öszUI a haja, h a s z n á l j a a

„STELLA"-

• i z e t , - HAIR R E G E N E R Á T O R mely n e m fest, hanem a haj eredeti színét a d j a vissza.

Üvegje 2 „

korona.

ZOLTÁN

BÉLA

ó ca. éa kir. fens. József lőherczeg udv. azállitója gyógyszertárában:

B U D A P E S T , V., S é t a t é r - u t c i a .

(Szabadsáfl-tér

tarkán.)

^

^

vl/ VI/ 0/ ('< VI/ V'/ VI/ V> l VI/ V:>

Ü/ VI7 VI/ Vt> VI/ VI/ VI/ vl/