Szerkesztőség és kiadóhivatalt VIII., RSkk Szilárd-Utrz»,R

Szerkesztőség és kiadóhivatalt VIII., RSkk Szilárd-Utrz» ,R . .

I

•pénzkölcsön

mindennemű kisebb, nagyobb sorsjegyekre mint bárhol.

olcsóbban

Vidéki megbízások nagy p o n t o s s á g g a l t e l j e s í t t e t n e k . levő sorsjegyeket saját pénzünkkel váltjuk ki és azokra nagyobb és olcsóbb kölcsönt adunk, vagy megvesszük

Zálogban

teljes napi áron

tíjt

NEUMAN LÁSZLÓ divatkelme

és fehérnemű

áruház

K Á L V I N - T É R 2. SZ. ELEFON 2o-3i. z=

TE y\

= = 20-31.

csekély havi részletfizetésre, a különbözetet pedig készpénzben kifizetjük. • Kérjük a zálogjegy beküldését.

FLE1SS1G SÁNDOR BANKHÁZA

TAVASZI

Budapest, VII., Erzsébet-köput 2. s z .

PLVAT.

c f A azon reményben, hogy „A HET" t. előJ - \ fizetőnői a küszöbön álló évad előtt szívesen fogadják divattudósitásomat, néhány szóval jellemzem, minő irányú lesz az idei tavaszi divat. Tavaszi divatunk oly változatos, szép és czélszerü lesz, mint már régen nem volt. Az idei saisonban első helyen áll az angol ruha, melyhez selyemfényű posztószerü caachemen kelméket, továbbá elragadóan szép bolyhos, kis- és nagykoczkás, vastag szövésű angolszöveteket előszeretettel alkalmaznak, túlnyomóan világosszürke, világoszöld és drapp alapon, fehér vagy szines bolyhokkal. Nagy szerep jut még a fekete színnek is, melynél azonban csak sima felületü angol kelméket használnak. A sétaruhák anyaga nagyrészt szintén csomós kelme lesz; a feltétlen elegáns sétaruha azonban most is egyszínű, sima kelméből készül és a divatszinek közül tömegesen látunk majd fekete, világosszürke és világos drapszinü ruhákat. A mi ezek faconját illeti, hódítani fog „a reformszabás", melylyel divathölgyeink már a farsangi idényben is próbálkoztak. E facont illetőleg elsőrangú szalonok véleménye az, hogy nagy tért hódit a tavaszi, főleg azonban a nyári idényben. Reformruhák készítéséhez leginkább egyszínű sima kelmék érvényesülnek, e czélra azonban a forint nagyságú pettyekkel hímzett grenadinok, különlegesség gyanánt fognak szerepelni. A blouse továbbra is kedvelt viselet marad. Pongyolák nagyobbrészt reformszabásuak, melyek bordürös delaine, nagy pettyes szövet, vagy mosókelmékből készülnek. Az érdeklődők azonban a közelgő divatot alaposabban körülírva és mintegy 40 ruharajz és szabásmintával illustrálva találják .TAVASZI DIVATÍRTESITŐM-ben. melyből egy példányt bárkinek

ingyen és bérmentve

szívesen megküldök. Merem állítani, nyom a tavaszi divatnak feltétlen

hogy e kiadvá-

hü és megbízható

képét nyújtja. Ennek áttekintése után könnyen elhatározhatni, hogy mily fagon szerint és minő anyagból rendeljék

úrhölgyeink

toilettjeiket. Midőn még meg-

említem, hogy »PIVAT ÉRTESITŐM«-ben az ábrák és szövetek

leírásához a ruhák papírból

básmintái czégemnél hőlgyközőnségnek

nagy

saját

választékban

érdekében

kivágott

sza-

kaphatók, a

ajánlanám,

hogy

női divatkelme és fehérnemű áruházamat személyesen, vagy levélben felkeresni méltóztassanak.

Kitűnő tisztelettel

KÉK

Ruhamosáshoz a legjobb kékitő-szer!

Mindenütt k a p h a t ó ! U n n k p i n n n r Tnctuórol/ uonu

imára

D e u m a n

C á s z l ó

B u d a p e s t , IV., Kálvin-tér 2.

XIY. é v f o l y a m .

1903.

•EBJELEM MINDEN VASADNAD. Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre _ ... kor. 20.— Félévre

»

10.—

Negyedévre

»

5.—

AHET

POLITIKAI

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

SZEMLE.

JÓZSEF.

8/686. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Rück Sziiárd-utcza 18. sz. Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

B u d a p e s t , február hő 2 2

Krónika. A

Jókai-ünnepre. -

febr.

20.

Nagy költőkkel néha ügy van az ember, mint az egy életen át tartó szerelmekkel. Az első rajongás ifjú idejében a szerelmes olvasó minden tökéletességet — mint Stendhal mondja — köréje kristályosít az ő bálványának, — s mindegyikünk tudja magáról, ezenfelül pedig a hatvanas évekbeli magyar közönségről, hogy volt idő, mikor számunkra és számukra csak egy költő volt a világon: Jókai, akihez képest mindenki más hideg volt, száraz, üres és tökéletlen. Majd elkövetkeztek a kora józanság esztendei, melyekben az ifjúi túlzás azért megmarad, s ha elébb a rajongás végleteiben csapongott, most az elfogulatlanságot hajtja elfogultsággá. Irói dicsősége fényfokán volt Jókai Mór, angolra, francziára és németre kezdték leforditgatni s a berlini filléres bazárirodalom ugy vesztegette százezerszámra, mint egykor az öreg Dumast s ma a vén Tolstojt, mikor a hazai "kritikában, s egy kicsit — legalább is a műveltebb — olvasóközönségben föltámadt a visszahatás a mértéktelen túlbecsülés ellen. Gyulai Pál, Péterfy. Jenő, Arany László: ilyen nem mindennapi Ítélőképességek kezdték mérlegelgetni Jókai Mórt és könnyűnek találni — és ismét: mindegyikünk a maga életéből emlékezhetik, mennyire kiábrándult Jókai Mórból, mikor kezdte megismerni az angol, a franczia, az orosz regényt, különösen Daudet-t és Turgenyevt, akikben az a lira és romantika is megvolt, • ami Jókainak legfőbb- vonzó ereje, de ezen felül sok minden, ami, ugy véltük, Jókaiban nincs meg. Tudós önérzetünknek is jól esett a hires költőt hol itt, hol amott rajtakapni egy-egy tudományos suskuson, hamis geográfiái állításon, képtelen mechanikai levezetésen, s. mig egyfelől hizótt az önérzetünk, hogy ime: astronómiát, héber nyelvet, geográfiát és ethnológiát jobban tudunk Jókai Mórnál, viszont a helyes önismeret abban a kérdésbén szólalt meg bennünk: mennyit érhet az a Jókai Mór, akinél még mi is többet tudunk ?! Azonban: az idő telt, mi magunk megvénültünk, s egyszerre csak azt kezdtük észrevenni, hogy Jókai még mindig fiatal. Legveszedelmesebb versenytársai: az öreg Dumas, a dilettáns Verne,' .a pompás Daudet s az elandalító Turgenyev sorra lekerültek könyyespolczainkról, de, csudálatosképpen, Jókai ott maradt és pedig olyanok társaságában, kikkel még ifjúi rajongásunk

sem merte együtt említeni: a nagyok, a mélyek, az örök tanítók sorában, kik közziil az ő naiv gyermek-szemével maga is csodálkozva néz körül a világban: hogy' kerültem én ide ?! Mondom: ugy vagyunk vele, mint az asszonyunkkal, kiért elébb bolondul rajongunk, majd bolondul kiábrándulunk belőle, s végre bele csalódván, érvén és mélyedvén az életbe, helyes értékeléssel térünk hozzá vissza, mondván: az benne a legnagyobb érték, hogy nekem való. Jókai Mór nekünk való, magyar és magyarrá lett olvasó közönségnek, mert a magyarság egyik folyton megtagadott, de folyton, kitörő vonása hajtott ki benne költészetté: a keletiség. A Jókai költészete egy tőről fakadt az arab mesékkel s a zsidó krónikákkal; a keleti ember világról való megfeledkezése van benne, melynek titka azonban a világismeret. Igaz: szűk világé, az ő körülhatárolt legközelebbi környezetéé, melyen tul a pillantása nem szélességbe tör, hanem föl, a végtelenségbe, — s az egészre hű és találó kép az az egy keleti mese, melyben a hős egy perezre bemeriti fejét a vizes dézsába, hogy egy életet s egy világot álmodjon végig e perez alatt s e szűk körben. Nem igaz, hogy Jókai nem ismeri az embert s nem tudja tudomásul venni az életet; egy-egy mellékalakjának megírásában vetekszik akármelyik franczia vagy orosz realistával,- s részlet-ismeretét, ha sora kerül, oly művészien tudja egészbe építeni, hogy teszem' A sárga rózsá-ban az etnográfust és néppszihológot érdeklő pontossággal viszi végig a párhuzamot s a megkülömböztetést a csikós és a gulyás, tehát a lóval s a marhával foglalkozó pásztor egyénisége s minden életviszonyai között. De, hogy egy kedves képemmel éljek:, ez az ő reális ismerete csak arra való, hogy, tipikusan keleti módon, erről az ugródeszkáról iramodjék föl a képletek világába; hogy, mint ahogy a keleti embernek a szava is metafora, őneki az emberei is metaforái legyenek az embereknek s a cselekményei is cselekmények metaforái. Lehet, hogy ez primitívség — de primitívséget csak a divat ítélete ismer; a tudományos és mindent átlátó ítélet tudja, hogy amit ma primitívségnek nézünk, holnap tökéletesség gyanánt fogjuk' bámulni, mert a fejlődés abban áll, hogy a tegnapelőtt főnixmadárként megifjodva támadjop föl holnapután, meggyarapodván a tegnap s a ma minden tudásával és ravaszságával. Ha azt kezdjük érezni, hogy a Jókai iskolája ismét divatos: valójában igazunk van. De rossz helyre nézünk, ha. a Rostandok csinált romantikájában, eltökélt önmegfeledkezésében. látjuk ". ez . újjászületést:. Nem; .a hyperraffináltak körül kell keresked-

1'

114 nünk; a Maeterlinckek, a Wildék, a dekadensek s a parnassienek körül, akik zenévé emelték az inartikulálatlanságot, lényeggé a formát, s a naturalizmus mindenbe való belevájkálásán át a szimbolizmus mindentől való eltávolodásába jutottak, szélességek helyett magasságokba, ahol hogy is mondtam az elébb Jókairól? — az emberek csak embereknek metaforái s a cselekmények csak cselekményeknek metaforái. Jókai nem született bírálónak; ő maga, ki tisztában van azzal, hogy ő nagy érték, alkalmasint nem a most kifejezettekben keresi az értéket. Ez azonban mellékes; az a fő, hogy megérte, mit oly keveseknek adatott megérniök: valósággal az utókor ítéletét; saját testében telepedhetik a helyre, mely az irodalomtörténetben az ő helye, s megismeri a koszorúk illatát, melyeket márványtalapzatokra szokás rakni. Az érdeklődés mai korában, mely a sokfelé való kapkodással sokat markolóvá s keveset fogóvá teszi a költőt, féltudóssá, félemberré és félköltővé:. Jókai kimagasodik' a dicső negatívummal, hogy egészen költő és semmi egyéb, mint költő. Ignotus.

Beszélgetés.

Kéz kezet mos. Irta:

HERCZEG

FERENCZ:

Néhány jelenetet közlünk Herczeg Ferencz uj társadalmi vígjátékából.. Az összefüggés kedveért előrebocsátjuk a következőket : A darab központja Zentay udvari tanácsos, polgári foglalkozására nézve informátor. Per tu barátja a kormánynak és a kir. kúriának s befolyását arra használja, hogy ipari és peres ügyekben informál. Zentay leánya Mariette — egy igen modern gondolkozású honhölgy — szerelmes Sólyom Sándorba, az informátor titkárába. Nem akar azonban hozzámenni, mivel Sólyom szegény legény és jóformán rózsabokorban jött a világra, amennyiben nem ismeri sem apját, sem anyját. A darab folyamán azonban kitudódik, hogy ígnácz Szalvátor kir. herczeg első komornyikja, névszerint Czvikammer Lőrincz, állandó és hű érdeklődéssel viseltetik Sólyom sorsa iránt. Ebből Zentay és Mariette, továbbá a ház rokona, Anna, de még maga Sólyom is azt a meggyőződést merítik, hogy Sólyom természetes fia a kir. herczegnek. Mariette most már nem tud élni Sólyom nélkül, Zentay pedig, aki már arról álmodozik, hogy a mindenható herczeg segítségével európai színvonalon álló informáló nagykereskedést fog alapitani, örömkönnyek közt rájuk adja a fiatalokra apai áldását. Lőrincz, a herczegi komornyik, megígérte Sólyomnak, hogy az eljegyzés megtörténte után fel fogja előtte fedni születésének titkát. Lőrincz beváltja szavát és".a következő jeleneteknek éppen ez a tárgya.

H á r o m törődött, ránczos képű vén Ül e g y ü t t a t e m p l o m

küszöbkövén.

E z e n az é l e t — s s i r közti

JÓZSEF

határon.

E l d i c s e k e d n e k , vagy e l p a n a s z k o d n a k , —• Mint ahogy m e g ü l ő e m b e r e k

szoktak.

Az egyik igy s z ó l : „Fürkésztem, A l é l e k titka tán n e k e m T a n u l t a m h e t v e n évig.

kutattam

kipattan. Kimerülten,

K o l d u s b o t o m m a l o s z t ' ide k e r ü l t e m . P i s l o g a m é c s e m félig k i a l u d t a n . V i g a s z t a l á s o m egy, — h o g y mi igaz volt Mindent

tudtam."

Azt m o n d j a , a m á s i k , — t ö n k r e j u t o t t , s z i n t é n , — „ B o l o n d u l éltél, s n e m o l y a n jól m i n t é n . Böjtöltem, imádkoztam,

kiosztottam

A m i m volt, b á r k o l d u s l e t t e m

legottan.

A t ú l v i l á g r a n é z t e m . El is é r e m , C s a k ne sokáig tartson, arra k é r e m A jó I s t e n t , — b e n n e m e g n y u g s z i k

lelkem.

V i g a s z t a l á s o m , h o g y a m i jó volt, Mindent műveltem . . . " A h a r m a d i k halk, tört h a n g o n

beszél,

S z a v a f o s z l á n y á t e l h o r d j a a szél, Légnyomorultabb, ránczosabb,

roskadtabb

A h á r o m közt, — d e l á n g o k a t

szórhattak

E g y k o r a s z e m e i , m é g m o s t is é g n e k 1 „Én nem éltem se tudásnak, se

égnek,

K o l d u s é s r o m v a g y o k . De l e l k e m

lángol,

Ha elszakadva e dicső világból Megtett utamra

vissza-visszanézek,

Á t f u t r a j t a m m é g e g y s z e r az igézet, Mit t e t t e m : jól t e t t e m , M e r t a m i s z é p volt, — • Mindent szerettém

..."

Várnái

: (hátul belép, Józsefhez) Maga elmehet! : (jobbra el.) LŐRINCZ : Csakhogy láthatom megint a moszjőt! Hogy megférfiasodott! SÓLYOM : Szervusz öreg!. Tudod, mi az újság ? Vőlegény vagyok! LŐRINCZ : (örömmel hozzá siet) Gratulálok moszjő! SÓLYOM : (mosolyogva elrejti a kezét) Jól van Lőrincz, köszönöm! Emlékszel, mit mondtál ? Ha vőlegény leszek, közölni fogod velem a származásomra vonatkozó adatokat. LŐRINCZ : Azt mondtam ? Lehet! SÓLYOM : Lőrincz, ne szemtelenkedj megint! LŐRINCZ : Pedig jobb volna, tessék elhinni, jobb volna, ha valahogyan titokban maradhatna a dolog. SÓLYOM : Igy vagyunk, vén csaló ? Jól van! Tudod, mit teszek? Elmegyek a fenséges úrhoz és kérem, követelem, hogy mondja nekem az igazat! Ő bizonyára tudja! LŐRINCZ : (ijedten) A fenséges ur ? Ki fogja dobatni a moszjőt! SÓLYOM: Ám tegye meg, ha van hozzá lelke, hogy ugy bánjon velem . . . velem . . . mint egy suszterral! LŐRINCZ : Látom, előbb-utóbb el kell mondanom. (Vastag tárczát vesz ki a zsebéből.) Itt vannak az irások. SÓLYOM: (mohón vizsgálja a tárcza tartalmát) Tehát az apám neve? . . . LŐRINCZ : Sólyom Márton. SÓLYOM : (megdöbbenve) Sólyom Márton ? Csak igy egyszerűen Sólyom Márton? LŐRINCZ : Nagyon derék ember volt szegény! SÓLYOM : De mért tagadott meg ? LÓRINCZ : Nem tagadta meg, csak meghalt, mikor a moszjő még pólyás baba volt. SÓLYOM : Kitől kaptad a pénzt,a melylyel fölneveltettél ? LŐRINCZ : (zavartan) A magaméból adtam. SÓLYOM : A magadéból ? A H ! Hát nem voltál az apám cselédje? LŐRINCZ : Cselédje ? Szegény komámnak életében nem telt cselédre. Jó ember volt, lehet, hogy a túlvilágon komornyik öltözteti. SÓLYOM

Ott koldul, tönkrejutva, mind a három

Antal.

115 : Hát mi közünk akkor egymáshoz ? Tulajdonképen semmi. A moszjő édes apja azonban a kezem alatt halt meg a königgrátzi csata után és nagyon a lelkemre kötötte a moszjő sorsát. SÓLYOM : Apám a csatatéren vérzett el ? LŐRINCZ : Nem. Az olmützi garnisonsspitálban halt meg, súlyos nyavalyában . . . én ott ápoló voltam. SÓLYOM : Milyen rangot viselt apám a hadseregben ? LŐRINCZ : Regimentssuszter volt. SÓLYOM : Megőrültél ? Az én apám suszter volt ? LŐRINCZ : Ugy-e jobb lett volna erről nem beszélni ? SÓLYOM : ( f e j é t f o g v a ) Suszter! . . . Suszter! . . . LÓRINCZ : Ne tessék ezen bánkódni, nagyon jó csizmákat csinált. SÓLYOM : Most már ne kimélj, hanem mondj el mindent! LÓRINCZ : Az édes anyja is meghalt akkoriban. Én azon tanakodtam, hogy örökbe fogadom a moszjőt, de az .lehetetlen volt, mert a fenséges ur már akkor is azt képzelte, hogy csak a legényember nem tolvaj . „.. Persze, már akkor is csalódott. SÓLYOM : De hát mért adattál nekem ilyen uri nevelést ? LŐRINCZ : Hiszen egy ideig magam is azon gondolkoztam, hogy beprotegálom a fiatal urat lovászgyereknek a herczegi istállóba, hogy a kezem alatt legyen . . . De hát, olyan nagyszerűen tetszett tanulni, hogy mindig elsőnek tetszett lenni az iskolában . . . gondoltam, — vétek és kár volna érte! Hál istennek volt is miből, hát nem kel•lett kímélnem a költséget. SÓLYOM : Ha tudom, hogy egy suszter fia vagyok, akkor sohasem ébrednek bennem ilyen nevetséges ambicziók. LŐRINCZ : (fájdalommal) Hát a suszter nem ember, moszjő ? A fiatal ur már ökölnyi gyerekkorában olyan hetyke, szép fiu volt, olyan kedvesen gőgös, hogy nevetett a lelkem, valahányszor ránéztem. Emlékszem, mikor egyszer meglátogattam kis jogászkorában, akkor letegezett és kipuczoltatta velem a báli czipőjét. Pedig a fenséges ur se puczoltatja velem a czipőjét. Ezt nem szemrehányásképen mondom, mert jó szívvel puczoltam, bár nevettem magamban, hogy ni! Micsoda kis mágnást neveltem magamnak . . , Eleintén nem akartam megmondani, hogy miféle volt az édesapja, attól féltem, hogy megtudják az uri czimborái, mert a. moszjő az egyetemen mindig a leggavallérabb gyerekekkel járt, később pedig már nem mertem megmondani! És ha tudtam volna, hogy ennyire szivére tetszik venni a susztert, hát fusson ki a két szemem, ha megmondom! S Ó L Y O M : Czwikammer ur, én nem tudom, hogy mit mondjak önnek? LŐRINCZ : (érzékenyen) Hát most már nem tegez ? SÓLYOM : Velem most nagyot fordult a világ. Ugy jártam, mint az egyszeri csirke, melyet kiköltött a kacsa. LŐRINCZ : Hogy járt az egyszeri csirke ? SÓLYOM : Azt hitte, hogy ő is kacsa, mig a tó partjára nem ért . . . LŐRINCZ : Ezen ne tessék busulni. Akár csirke, akár kacsa, egy baromfi a kettő. SÓLYOM : Lőrincz, adja ide a kezét! LŐRINCZ : Minek ? S Ó L Y O M : Meglehet, hogy elveszett az életboldogságom, de megkerült az apám! Ön derék, nemes és nagyszivti ember Lőrincz! ( M e g a k a r j a ölelni.) LÓRINCZ : (védekezve) De kérem, mit tetszik csinálni ? Nem szeretem az ilyet! Ha suszter volt is az apja, azért mégis úrrá szokott a fiatal ur, magam pedig cseléddé szoktam. M A R I E T T E : ( A n n á v a l h á t u l r ó l j ö n ) Nos Sándor? SÓLYOM : Mariette, szeret ön engem ? SÓLYOM

LŐRINCZ;

M A R I E T T E : (mosolyogva odalep) Ön kissé nehéz felfogásúnak látszik. SÓLYOM : Ha szeret, csókoljon meg! M A P I E T T E : Most? Itt? SÓLYOM : Ha szeret, csókoljon meg! ANNA : Ugyan, ne czigánykodj már vele! M A R I E T T E : (ajkával megérinti Sólyom arczát.) SÓLYOM : N e

igy.

Hát? A N N A : Ő ragaszkodik a nüanszhoz. SÓLYOM : (megcsókolja Mariette-et.) MARIETTE: (zavartan kibontakozik) No de kérem, Sándor . . . . S Ó L Y O M : E csókkal elbúcsúztam a szerelmemtől. M A R I E T T E : Mit mond? A N N A : Inkább bevezetésnek látszott,- mint befejezésnek. SÓLYOM : Ha meg fogja tudni, hogy ki volt az édes apám, . . . nem . . . ön nem szerethet. M A R I E T T E : (mosolyogva) De Sándor, hiszen én régen sejtem . . . SÓLYOM : Sejtem, hogy mit sejt ön! . . . Én is azt sejtettem . . . De mi rosszul sejtettünk! MARIETTE:

ANNA : H á t

nem ? . . .

: (sötéten) Az én apám. Sólyom Márton . . . M A R I E T T E : (ijedten) Ah ! SÓLYOM : Rendesen meg volt esküdve az anyámmal. A N N A : Hallatlan! LŐRINCZ : Polyák Terézia volt a neve! ANNA : (kiábrándulva) Tehát nem morganatikusan ? M A R I E T T E : (bánatosan) És maga törvényes gyermek ? A N N A : Ebbe végre bele lehetne nyugodni. SÓLYOM : Csakhogy ez még nem minden! A N N A : Valami baj volt az apjával ? SÓLYOM : Nagy, nagy baj! M A R I E T T E : (mosolyogva) Sikkasztott, ugy-e ? ANNA : Az semmi! Legjobb családokban is megesik. SÓLYOM : Hiszen, ha csak sikkasztott volna! SÓLYOM

MARIETTE: (megborzongva) E m b e r t

ölt?

: Ez érdekes ! S Ó L Y O M : Hiszen, ha csak egy ember élete nyomná most a lelkemet! M A R I E T T E : Sándor! Ne gyötörjön! Mondja meg mi •volt vele? SÓLYOM : ( L ő r i n c z r e mutat) Majd ő ! LŐRINCZ : Suszter volt . . . . ANNA

MARIETTE : ) ANNA :

)

S U S Z T E R ?

: (bólint a fejével.) : (elfordul, s leül.) SÓLYOM : Isten hozzád szép szerelmem! (Elrohan.) A N N A : (Lőrinczhez) Hé ! Utána! Hozza vissza! LŐRINCZ : Csókolom a kezét, élve, vagy halva! (El.) A N N A : Te, nvisd ki a szemedet, mert megrázom a füledet! M A R I E T T E : (fölkel) Óh Anna! ANNA.: Persze, kellemesebb, ha valakinek az apósa herczeg, mintha suszter! M A R I E T T E : Te, még minden tagomban érzem! A N N A : A susztert ? M A R I E T T E : Nem, a csókját! A N N A : Ugy látom, te kiváló médium vagy! MARIETTE: (elkeseredetten) És mégis hozzá fogok menni! Most élek, aztán millió esztendeig nem élek! Ezt a kurta életemet ugy fogom végig élni, a hogyan jólesik. A N N A : A suszterség külömben sem sujt hetediziglen, mint a bibliai átok. SÓLYOM

M A R I É T TE

r

116

Krónika II. Fejérváry. .

— febr.

20.

Az a három karczolás a Fejérváry báró jobb kezén igen jelentéktelen okozója a konstatált harczképtelenségnek, mégis bizonyos elégikus érzéseket vált ki az emberből. Mégis csak közel hetven éves a mi daliás miniszterünk, ha három karczolás harczképtelehné teszi. És a kard kiesett a kezéből, majd eltörött a kezében, olyan dolgok, amik tiz évvel ezelőtt még nem estek volna meg. Rossz látni, a gyönyörű daliában mint hatalmasodik el a mulandóság, de lehetetlen észre nem venni. Ellenben lehetetlen hinni ezeknek a szimptomáknak, ha bele nézünk a vén katona sasszemébe.

tes. Hazudik! kiáltja Fejérváry és keresztbe font karral áll elébe a tombolásnak, csináljanak, amit akarnak, ezzel tartozott az igazságnak. Az egész képviselőház velem együtt szereti Fejérváryt, amikor bakot lő. Ezt nem volt szabad mondania, kár erre kitanítani, tudja ezt ő maga is. És tudja, hogy igazság szerint most az elnöknek be kell törnie a fejét és maga is segit neki benne. De ezzel aztán punktum, tekintse ezt más leczkének, amelyből a jövőre nézve okuljon, ő megadván az igazságnak, ami dukáí neki, folytatja az őszinteséget ott, ahol abbahagyta. És csodálatos, egyszer fölfakadván az érzékenység, azontúl bivalybőrt ölt magára. Fejérváry tovább gorombáskodik és nem lesz belőle semmi baj. Még az előbbi sértést is ismétli, azt mondja: ha nem szabad mondani, hogy hazudott, hát azt mondom: valótlant mondott. Igaz, ami igaz, de ha ellenzéki szótárral élek, hogy a honvédelmi miniszter székében egy parlamentáris szolgálattételre kirendelt generális ül, annak a generálisnak ugyancsak nehéz dolga van a katonaság és a polgárság egyetértésének az ápolásában. Nem politizálok én itt, obstrukczió ide, obstrukczio oda, nem tartozik most rám. De mégis csak különösen hathat egy kirendelt generálisra az a szinte hisztériás felelőtlenség, melylyel a tisztelt honatyák ad hoc, csakhogy beszéljenek, olyan dolgokat mondanak, miket a nézetük és becsületes gondolkodásuk szerint nem mondanának. Nem a politika viszi őket erre, sem a meggyőződés, hanem egyenesen a vágy, hogy bántsák Fejérváryt és a katonákat. Nem a nemzeti aspirácziók és a magyar önérzet teszi, hogy átveszik a Schönererék tiszteletlenségét a korona iránt s minduntalan annak és a dinasztiának a nimbusát rontogatják. Hanem itt ül egy katona, akinek a király tisztelete a vérében van, akinek a korona szentsége hitvallás, .hát beszéljünk arról, ócsároljuk azt, ami ennek az embernek szent, hadd fájjon neki és hadd lássa, mennyivel nagyobb ur a magyar 'képviselő, mint az osztrák generális, mert annak szabad, amiért ennek fejvesztés járna!

Én szeretem a katonákat, az igazi katonákat, akik nem a kardnak szükséges tartozékai, sem nem ugy viselik, mint hivatalnok-ember füle a tollszárat. Kenyérkeresetnek époly áldatlan, sivár, mint más kenyérkereset, hanem állapotnak, jellemnek nékem kedves és vonzó. A legtöbb igaz embert köztük találtam, a legtöbb rossz ember, aki közöttük akad, férfias és rosszaságuk, kegyetlenségük .voltaképen meggyőződés és nem lelketlenség. A szubordináczió rablánczain náluk szabadul föl a belső ember. Önérzet, bátorság, őszinteség, lovagiasság és életkedv. Fejérváry kezében már inog a kard, de a minap még tüzes csárdással megtánczoltatott és pezsgővel becsipetett egy regiment szép asszonyt. S hogy ama keddi ülésben Lengyel Zoltán urnák szerencséje volt a honvédelmi miniszter által megsértetni, annak is — nem merem állítani, csak sejteni — szép asszony volt az oka, aki a karzaton ült és nézésével föllelkesítette a hős katona vérét: ki a mellel, elő a huszárvágással! De lehet, hogy nincs igazam, vagy csak részben van igazam. Fejérváry egy hónap óta ül a Házban és És értsük meg azt is, hogy a katonaiélekben öröhallja a törvényhozó urak leczkéit a katonai dolgokról. kösen és jogosan lappang a keserűség a polgári társadaA mandátum mindegyiknek jogot ád, hogy jobban értse lom ellen. Mert szükségesnek szükséges a katona, haszezt a szakmát, mint ő, a szakminiszter. Akit valaha laikus nosnak hasznos, mégis tehernek állítják és minden darab megsanyargatott túlzott fejtegetésekkel, az érti, micsoda ' prófuntot keserű és gyűlölködő szemrehányással adnak pokoli kin és düh tombolhatott e keserves idő alatt neki. Hát mit tehet arról a katona, hogy sokba kerül ? Fejérváryban s milyen kicsi könnyítés az, amit közbe- Az ő kedveért tartják-e, vagy annak a czivil államnak a szólásokkal, kicsinylő kézmozdulatokkal magának szerez- "v" kedveért ? Minden hivatásnak van valami szólama; amivel het. Más miniszter ott hagyja őket a faképnél és kimegy legyezgetik a hiúságát és megaranyozzák a keserves állaa folyosóra káromkodni, vagy a karzatra udvarolni, de potát. A levélhordó nyomorult pára, de deréknek, tiszteFejérváry — ezt nem akarják észrevenni — sokkal inkább letreméltónak mondják, a tanitó. koldus, dé elhitetik vele, katona, semhogy a sarzsit ne respéktálná. s bárhogy . hogy a kultura épülete rajta nyugszik. A katona csak lenézi is a szónokokat, meghallgatja őket, mert alkotmányos ' önmagának találhat föl ilyen szólamot, a többi herének reglement szerint nekik van joguk beszélni és neki köte- mondja s ami szó az ő hivatásáról esik, az vagy köteles lessége komolyan venni őket. sóhaj, hogy "minek is van katona a világon, vagy ideális Nos, komolyan veszi őket, de csak addig, amig tanakodás: miképen érhető el, hogy ne legyen katona a becsületes epéje el nem önti. Szóra fölállván, megnyitotta világon? a lelke csapját és abból kiömlik minden, ami benne van. A polgárságnak igaza van, amikor jóléte lerontójának Természetes, hogy tömérdek olyan elem van benne, ami nézi a hadsereget, de ez az igazság mindenkivel szemben nem parlamentáris, csak igaz és jogos. Zug a hegy és áll meg, csak a hadsereggel szemben nem. Mert az nem vajúdik a völgy, ordit a vérmes és följajdul az önérze- tehet róla és nem változtathat rajta, hogy ő van és lehe-

117 tetlen' nélküle állami életet élni. És amikor Magyarország nemzeti mivoltának a jogait proklamálják és követelik, akkor is bárkivel szemben jogosan tehetik meg, csak éppen a hadsereggel szemben nem. Mert megint nem annak a hadnagynak, főhadnagynak, vagy generálisnak az akarata tartja a német nyelvet, hanem más, akár a legfelsőbb akarat, akár a legfelsőbb kényszerűség. Hát mért mondják nemzetietlennek azt a magyar katonát, aki nem lehet a hadseregben magyar, hanem csak katona ? S miért teszik ezt a politika fórumán, amelyről a katona ki van tiltva? S amikor Fejérváry, aki szelid, mint a galamb és szeretetreméltó, mint egy macska, ott ül a miniszteri széken, hogyne kavarodnék föl benne a katonavér, hogyne érezze át azt a feneketlen igazságtalanságot, mely annál igazságtalanabb, minél jogosabb? S hogyne érezné, hogy ez a czivil uri társaság hiján van mindannak, amire kötelezve nincsen s hogy a férfias lovagiasság éppen azoknak a respektálásából áll, akikre kötelezettség nem szoritja? Az a néhány csöpp vér, amit a Lengyel kardjától veszített, szimbolizálja és jellemzi azt a visszaélésig jogos élést a helyzetadta jogokkal. Szó sincs róla: teljes lovagiassággal ment végbe a párbaj, teljes joggal követelte a megsértett képviselő, mégis mindenki ugy érzi, hogy ezzel a hetven éves uri emberrel szemben a megsértett becsületet jobban reparálta volna, ha nem reparálja. Semper.

SOLUS ERIS. Regény. Irta:

AMBRUS

ZOLTÁN.

(10)

Őszintén megvallva, igen szerettem volna megszabadulni tőle, mert nagyon fáradt voltam. De ezt csak itt vallom meg; neki egy mukkot se szóltam érzelmeimről. Sőt ellenkezőleg. Amikor hirtelen eszébe jutott, hogy: »de kedves öcsém, mondd meg őszintén, nem vagyok terhedre?* — megesküdtem, minden szentekre, hogy a világért se tudnék aludni, s nélküle el kellene sorvadnom unalmamban. Volt bennem annyi »élni tudás«, hogy nem ugrottam be mindenkinek, aki az őszinteségemre hivatkozott. Ismerem ezt a szólásformát, s tudom, mit jelent. Ha félreérted, és csakugyan őszinte vagy: ugyanaz az ember, aki előbb könyörgött a nyíltságodért, azt fogja mondani • rólad, a hátad mögött, hogy kiállhatatlan fráter vagy, akiben nincs egy garas ára illendőség-érzet. Már .pedig én nem akartam megharagítani a vendégemet. Gyanítottam ugyan, hogy akármennyire szeret intézkedni s akármilyen hévvel játszsza a házigazdát — előkelő hivatala és lármás beszéde ellenére — igen keveset számit a családi tanácsban: de arra gondoltam, hogy senkit se jó kicsinyleni, s nem lehetetlen, hogy ebben az ismeretlen világban, nem tudom micsoda veszedelmek közepett, még szükségem lehet rá. Azért lehazudtam a csillagokat az égről, s marasztaltam, amig csak maradt. Egy jó darabig nem is mozdult mellőlem, de amikor észrevette, hogy a második csésze tea után már nagyon laposakat pislantok, végre-valahára komolyan búcsúzni kezdett. — De ideje, hogy menjek, •— • szólt — mert a szegény asszony nem tudja, hová lettem.

(Az ember azt hitte volna, hogy a méltóságos aszszony azóta izgatottan járkál a szobájában, aggódva pillant ki a sötétbe, s kétségbeesetten tördeli a kezét.) — Akkor hát a viszontlátásra, kedves bátyám ! Megrázta a kezemet, és biztosított: — Ne félj semmit, itt nem fogsz unatkozni. Majd intézkedem, hogy jól érezd magad. Ezzel aztán magamra hagyott. Majdnem egy óráig volt nálam, és ez alatt az idő alatt megtöltötte a szobámat szivarfüsttel, a fejemet pedig orosz közmondással. A szobát is, a fejemet is szellőztetni akartam egy kissé, s noha már erősen kívánkoztam a hálószobába, ahonnan egy hatalmas sárgaréz-ágy hívogatóan kandikált ki, előbb kinyitottam az egyik ablakot. Mialatt felhúztam a függönyt, s az ablakpárnát félre téve az egyik sarokba, kikapcsoltam a külső ablaktáblákat, még egyre az imént hállottak jártak a fejemben : — Ha az orosz nép lelkivilágát csak azokból á közmondásokból lehetne megítélnem, amelyeket a rusznyákok főispánjától hallottam, azt kellene mondanom, hogy a szlávoknál aggasztóan elharapózott a nőgyülölet... »Ha reggel megvered a feleségedet, ne feledd el délben újra kezdeni a dolgot.« Ez lehet czélszerü, de semmiesetre se lovagias.'.. »Ahová az ördög nem tud eljutni, a fiatal feleségét küldi el.« Ez inkább csak gúnyos czélzás, mint arany szabály, de a tendenczia itt se valami gyöngéd . . . És hogyan egyeztessem össze ezt a közmondásokba fojtott nagy keserűséget a sok széppel és jóval, amit a főispánné ő méltósága csöndes szelidségéről hallottam ?! . . . Attól tartok, hogy ez a káromkodó zsarnok, akinek minden második, szava: »százezer mennydörgős mennykő«, az a bizonyos »Beszélhetsz, jó vitéz, senki se hallgat rád!« — s az előbb hallott élet-bölcseségben egy elnyomott lélek szubjektivitása rejtőzködik, megtörve s meglapulva . . . De a nyitott ablakon betóduló májusi levegő másfelé terelte gondolataimat. A langyos szellő felélénkített, s mintha elfújta volna kábultságomat. Már nem éreztem semmi törődöttséget. Az éles, friss levegő ott tartott az ablaknál. Visszatettem a párnát a helyére, rá könyököltem, s kíváncsian tekingettem ki a sötétbe: merre vagyok ? mi'van a közelemben? láthatok-e valamit az éjszakában is? Aki valaha késő éjjel érkezett meg egy uj, érdekes és egészen ismeretlen világba, bizonynyal ismeri ezt a kíváncsiságot. Szemközt, alattam és fölöttem, jobbra, balra és mindenfelé, nagy, sötét ablakokat pillantottam még; Szobáimat a rengeteg épület egy másik részétől • szük udvar választotta el. Kik szunnyadhatnak e nagy, sötét ablakok mögött ? Azok, akik ilyenkor még nem tudnak aludni, a kastély más részében lehetnek. Itt mély csöndesség ült mindenen. A fölszint se volt világos. Némi tanakodás után annál a föltevésnél maradtam, hogy az épület egy lakatlan részét nézegetem. Alighanem itt szokták elszállásolni, vendégjárás idején, a vadász urakat. Vagy a cousine-ok egy csapatját, mikor a szokottnál is többen jönnek össze. De egyszerre zongorahang ütötte meg a fülemet, s ez a hang abból az irányból jött, ahová nézegettem. Tehát mégis laknak odaát. Valamelyik belsőbb szobában szólhatott a zongora, mert hangja kissé tompultan hatott el hozzám, s ablakok sötétek maradtak. Figyelni kezdtem a zongoraszóra. Nini, hisz ez a »Fekete dominó« ! . . . Igen, igen . . . ez Angéla belépője, az első felvonásbeli románcz, mely igy kezdődik: — Tündér vagyok ! . . . És mialatt, az ária ismétlődésében, másodszor hallgattam végig Angéla kedves, kissé melankolikusan vidám bemutatkozását, eszembe jutottak a mester szavai: »Nem .hiszed, hogy vannak tündérek? Sajnállak . . .« Tessék,

118 egy már jelentkezik! Ha ugyan hihetek annak, amit a zongora 'mond. A zongora egyébként mindjárt elhallgatott, sajnálatomra. Már egy cseppet se voltam álmos; fáradtságom eltűnt, s a kíváncsiság egyre erősebben dolgozott bennem. Még az a csekély életjel is érdekelt, amelyet az imént a zongora közvetített. Végre is, a zenénél semmi se mond többet. Mondd meg a zeneszámaid repertoireját, s megmondom, ki vagy. Határozottan megbántam, hogy nem mentem át az ebédlőbe. Mindenesetre láttam volna egy pár leány-arezot, s kellemesen töltöttem volna az időt. Es most nem izgatna az érdeklődés. Amint igy méláztam és bámészkodtam, hirtelen ugy tetszett, mintha egy leányfejet látnék a velem szemközt levő, sötét ablakban. Eleinte azt hittem, hogy csak képzelődöm. » Bolond vagyok! — szóltam magamban — leányokról álmodoztam, és ime, már mindenütt leányokat látok, mint a fáradt vándor, aki a Hortobágyon minden1 felé falu-tornyokat lát.« . De nem értem rá sokáig kérdezgetni magamtól, hogy csakugyan képzelődöm-e, mert a sötét ablak kivilágosodott és megnyílt, a leány-arcz pedig megjelent a jól látható, a kétségtelen valóságban, és rám szólt: — Jó estét. Hogy, hogy nem, ebben a perczben elment az eszem. Talán mert egyszerűen rám szólt, ismeretlenül, a késő éjszakában . . . igen, főképpen ez lehetett az oka, hogy az első pillanatban gyönyörű kis szobacziczának néztem. De talán azért ment el az eszem, mert egy nagyon, nagyon bájos arcz mosolygott rám, s akármilyen késő éjszaka volt, előttem egyszerre földerült a világ. E|ég az hozzá, igy feleltem: — Jó estét, mennyország!. — Mért nevez mennyországnak? — kérdezte. — Mert kék ruhája van — feleltem — és kék ruháján apró sárga csillagok vannak, mint az égen. Nevetett, és nevetésének zengése engem arra a csilingelésre emlékeztetett, amely régen, nagyon régen, tudtomra adta, hogy megnézhetem az első. karácsonyfámat. — A hasonlat nagyon megtisztelő — szólt, s komolykodva, de pajk'osan bicczentve meg a fejét, mind a két karjával rátámaszkodott az ablakpárkányra — és köszönöm a bókot. De attól félek, hogy téved, és hogy valami nagyon mélyen bele ne essék ebbe a tévedésbe, azt hiszem, jó lesz, ha bemutatom magam. Maga engem szobalánynak néz, ugy-e ? — Én ?! — kiáltottam fel, megbotránkozást tettetve, mert most már. nem lehetett kétségem, hogy nagyot tévedtem. — Én?! De nagyon hirtelen mehettem át egyik hangból a másikba, vagy buzgóságomban a kellőnél magasabb hangot ütöttém meg — soha se színészkedjék az, akinek ez nem mestersége — szóval kiérzett a hangomból, hogy hazudom, s képmutatásomnak egy csepp sikere se volt. — Ön! Ön! — bizonykodott kétszer is, ahogy én előbb kétszer tagadtam meg magam. — Ne is tagadja! Nem szeretem, ha valaki hazudik, még ha tréfából teszi is. Maga engem szobalánynak nézett, mert nagyon egyszerű ruhában lát, és mert nem vártam meg, mig annak rendje és módja szerint bemutatják. No hát ez nem baj, de hogy hamarjában sokat ne találjon mondani, figyelmeztetnem kell, hogy nem vagyok szobalány, hanem höher, höher . . . mert én a Burgfráulein vagyok, úrnője mindannak, amit itt lát, vagy nem lát, s holnaptól fogva a maga kritikusa, szigorú kritikusa . . . És ennek a különös bemutatkozásnak is nevetés volt a vége. Ó, ez az édes, csengő, ifjú nevetés! Most, amikor egyetlen örömöm az, hogy papírra teszem az emlékeimet,

most, amikor . . . de ne beszéljünk a jelenről . . . ó, milyen boldog volnék, ha csak még egyszer, egyetlen egyszer hallhatnám ezt a nevetést ! Akkor, emlékszem tisztán, hirtelen nem tudtam, mit mondjak neki. Először is megint hazudni akartam. Hogy már azért se nézhettem szobalánynak, mert hallottam, hogy zongorázott. De attól tartottam, hogy megint ostobaságot találok mondani. Mert hátha nem ő zongorázott?! Elnyeltem tehát az első ötletemet, s ő nem várta meg, mig ujat eszelek ki. — Furcsának találja, ugy-e — folytatta — hogy a megismerkedésnek ezt a szokatlan módját vállasztottam ? Tudja, ahogy a zongora-szobából egy pillanatra benyitottam ide, észrevettem, hogy maga még fenn van, kinéz az ablakon és mereng, ahogy én szoktam. Hopp, szóltam magamban, ez a megismerkedésre a legalkalmasabb pillanat! Miért várnám meg, mig holnap reggel a nagypapa prezentálja: »No itt van, és most már hagyjatok békében !« Megjegyzendő, hogy én nagyon elkényeztetett leány vagyok, és.azt teszem, amit akarok. Nem tudnám megmondani, mért tetszett nekem ez a »megjegyzendő«, a nevelőnői stilus e szerény' kerti virága. Csak azt bizonyíthatom, hogy én már ekkor el voltam ragadtatva. . Az előbb, mikor szobacziczának vagy nem tudom minő házikisasszonynak néztem, felvillanyozott a látása: »Ohé; itt nem fogok unatkozni!«' — ujjongtam magamban. Most egészen mást, valami csodálatos jólétet éreztem, aminek nem tudtam volna okát adni. Folyton egy német verssor kóválygott a fejemben, Mirza Schaffy egy sora: »0, vvenn es doch immer so bliebe!« És mert egyszerűen el voltam ragadtatva, érthetetlenül és bután — világos, hogy legelsőbben a csúfolódás szólalt meg az ajkamon. (Pedig, mily idegen volt tőlem, ebben a pillanatban!) . — No, azt látom. — Rosszalja? — kérdezte megütközés és szemrehányás nélkül. — Akkor hát el kell mondanom, hogy nagyon kíváncsi voltam magára. Tudja maga, hogy én voltam az, aki kezdettől a mellett kardoskodott, hogy magát kell meghini ? — Nem, ezt nem tudtam. — Pedig ugy van. A nagypapa haragudott, mikór az öreg mester azt irta, hogy igy meg ugy, ő már csak a köszvényénél marad, és egy másik öreghez akart fordulni. Megjegyzendő, a nagypapa egy kicsit elfogult az uj emberekkel szemben és semmi jót se vár a fiatalságtól. De én kapaczitáltam, hogy a mesternek van egy nagyon tehetséges tanítványa, s a mester váratlanul segítségemre jött. És ha már erről van szó, egy bizalmas vallomást kell tennem. — Kérem. — Tehát ne vegye rossz néven, de. én csak a sokszorosításból ismerem a maga müveit, és mondhatom, hogy nekem nem mind tetszik, ó, éppen nem mind! A tájképei hagyján, de a női arczképei . . . . . no tudja, nem értem, hogy ezeken a hölgyeken mi a lefesteni való. A mythologiai képeiről nem is beszélek; van köztük egy .. .nem haragszik meg az őszinte kritikáért ? . . . az egyszerűen fuj!. — És mégis méltónak tart a pártfogására? — Igen, mióta megláttam az arczképét a »Magyar Művészet«-ben. Lássa, ez igen jó arczkép. Ahogy megláttam, azt mondtam magamban, akinek ilyen jó arcza van, annak derék embernek és tehetséges művésznek kell lennie, bár néha méltatlan tárgyra pazarolja az ecsetet és a vásznat. Képzelheti, milyen kíváncsi voltam, nem csalt-e meg az arczkép ? — Nos, nem csalta meg? — Nem. Ön tetszik nekem. (Folytatjuk.)

119

Don Evenö.

Pató Pali. Pató Pál u r , — hisz kiki tudja,

Irta:

GRAZIA

DELEDDA.

Mii); h i r e s u r volt s mily d e r é k , M i n d e n r e mily b ö l c s m ó d r a f ú j t a , H o g y : hejh' r á é r ü n k arra

még!

S m i n t p u s z t u l t háza, földje, r é t j e S m i n t dőlt aztán ő m a g a ki, — Bizony m e g h a l t és- ö r ö k é b e K i s ö c c s e ü l t : Pató Pali. „ H e j h , m á s világ lesz m o s t e tájon ! C s a k rajta, g y o r s a n , íziben ! D ü l ö n g a ház ? H á t n e is álljon ! Ú g y i s k a s t é l y kell é n n e k e m . Lassan járjak, hogy messze érjek ? Avult m o n d á s ! C s a k

bontani!

Térj őseimhez ősDfészek!" — S bontat-rontat Pató Pali. „ M i t ? Kastélyt most m é g ne e m e l n é k ? K ü l f ö l d m á r v á n y a itt m i n e k ? C s i n o s kis uri h á z r a t e l n é k Kövéből a roncs réginek ? J ó , jó ! M a j d m á s k é p is b e s z é l t e k ! . . .• Nagyok hajh, lelkem álmai. H a z á n k is oly r o n c s ősi f é s z e k " . . . S k a s t é l y t épit Pató Pali. „ G á l á d építés, m e n n y i pénzt nyel ! De itt p á r hold rét, — ü s s e k ő ! A s z o m s z é d bőven győzi p é n z z e l . . . S m a j d csak l e s z e k

képviselő . . .

S m a j d k a p n a k r a j t a m tiz m e g y é n e k L e g s z e b b , l e g d ú s a b b lányai. Föl, k o r t e s e k , h o g y czélhoz

érjek!" . . .

S etet s itat Pató Pali. „ Z á s z l ó m alá, én árva n é p e m ! Itt az igazság, itt a j o g ! U j , s z e b b kort v í v u n k ki m e r é s z e n . E czéléri é l e k és h a l o k ! . . . P é n z kell ? Megint p é n z ? ! . . . Itt a kastély ! Z á l o g n a k az is v a l a m i . H a j h , s z o m s z é d , d r á g a ám a nagy czél" . . . S h a j h — e l b u k i k Pató Pali. „ T e r i n g e t t é t ! Ki hitte volna ? ! Biz ez" bolond sor, igazán ! Az ősi j u s s e l m e n t p o k o l b a S m e g s e m m e n t h e t l e k , óh h a z á m ! Se p é n z , s e p o s z t ó . . . S mi jut eztán ? H e j h , hol a k e d v a h a j d a n i ? U j életet kell k e z d e n e m tán ? " . . . S s z i v é b e lőtt Pató Pali. S a j n á l t a falu, város, ország, A k á r Pató Pált h a j d a n á n ; Az — t ú l r e s t v é r ű volt — s u s o g t á k , — Ez — k i s s é h e b e h u r g y a tán

. . .

Sirjukról hirük szertekószál, H i s z s o r s u k váltig g y a k o r i ; ' Mert a m a g y a r h a j h , hol Pató Pál, H o l p e d i g l e n P a t ó Pali.

Telekes

Béta.

Alig pitymallott még, mikor Fidele nekifogott a doktor lovait kefélni. A széles szürke udvar gránitkövezetét belepte a nedves harmat s a toporzékoló ló patkója élesen csattogott az üde tavaszi reggel csöndjében. A nagy ház még aludt csukott ablakaival, de a közeli campagnáról már százféle hangot hozott be a reggeli szellő. Fidele nagyokat ásítva, álmosán, kedvetlenül végezte munkáját. Alattomosan mosolygó, halvány, szikár fiatalember volt s szardiniai viseletet hordott. Amúgy is rossz kedvében volt, s mivel senkivel sem válthatott szót, legalább a lóval beszélgethette ki magát, s közölhette vele gondolatait. — Meg se mocczanj, — kiáltott a lóra, s végigrántotta sörényén a vakarót. — A doktor azt mondta, hogy négy órára tiszta légy, föl légy' kantározva és i^ergelve. — Hova megy a doktor ugyan ? Bánom is én, ha a pokolba is. Akár vissza se jöjjön. Vesd le szentem, hogy törje ki a nyakát. Érted ? —: Csak én ugy tehetném szegény szolga létemre, mint ez a ló. Mit álmodtál ma éjszaka, Fidele ? Hogy oly gazdag voltám, mint az uram. Nem bolondság, ha az embernek ki van pingálva a lépcsőháza s két pár csizmája van. Azután elvehetném Mikelát, az ur unokahugát. Pedig tán el se veszem, mert nagyon ostoba. Akkor inkább a Francesco Rovedda leányát választom, aki oly kövér, mint egy malacz. Igaz hogy Mikela szebb, de soványabb is. Kinyílt egy ablak s kinézett rajta Don Eveno. —- Még most se vagy készen, Fidele? Fidele valamit mormogott s kihozta a hímzett feketebársony takarót. A konybaajtóban Mallena őrölte a kávét. — Add . ide a nyerget, — mondá a szolgálónak. Ez azonban hátat fordított neki. Elment érte maga. — Találkozzam csak Mikelával,. megmondom neki,hogy Mallena minden reggel egy egész fazék kávét' iszik. De Mikela ostoba lány, nem tud parancsolni, nem ért a házvezetéshez. Persze, aki sohasem próbálta . . . Don Eveno, a kerületi orvos, gazdag, büszke leányt vett feleségül, aki persze nem tette' boldoggá, bár nagy vagyont s egy szép házat kapott vele hozományul. Szerencse, hogy korán elhalt, nem maradt gyermeke s hogy a férjét tette örökösévé. Don Eveno akkor negyvenhat éves volt, kitűnő orvos, jeles tudós, tekintélyes személyiség, s igy tudta, hogy mit kell cselekednie. Felesége halála után csakhamar rájött,, hogy a cselédek szemtelenül. lopnak. E miatt uj. asszony kellett volna a házhoz, aki parancsoljon, mert ő csak nem vesződhetett a háztartás.gondjaival. Arra nem is gondolt, hogy mégegyszer megnősüljön, mert utálta az asszonyokat. Mikor Fidele egyszer elárulta, hogy az egyik szemtelen szolgáló az ő ingeit és harisnyáit viseli, a másik pedig eladott egy hordó bort s vizet töltött helyébe, Don Eveno befogatott s két napig elmaradt. Mikor hazajött, egy szép, halaVány leány ült a kocsiban, szárd viseletben: Mikela volt, a doktor egyik szegény' nővérének a leánya, ki a szomszéd faluba ment férjhez. A cselédség, hamarosan megtudta Mikela' történetét. Beleszeretett a falujok tanítójába, egy szőke, szentimentális fiatalemberbe, aki meg is kérte a kezét. A ' házasságból talán lett is volna valami, ha Don Eveno megjelenése meg nem hiusitotta volna. Mikela természetesen hallani sem akart arról, hogy a doktorral menjen.

120 Jókai az »Arany emberről*.

JdJ* JiXr

Lri^tr

pyJrc/

— Jaj de buta vagy, — mondá az anyja. — Igaza van a bölcsnek, aki azt mondja, hogy akinek kenyere van, annak nincs hozzá foga. Nem éred ezt föl észszel? A bácsinak három szolgálója van s a palotája ki van pingálva. — Tudom, de . . — Mindent rád hagyhat. — Nem megyek oda, nem megyek, — jajgatott a leány. — Azt mondom, hogy elmenj. Ha nem mégy, pokolba kergetem a kérődet. Ha pedig elmégy, akkor az is meglehet, hogy . . . A tanitó éppen vakáczión volt valahol. Mikela tehát ment, abban a reményben, hogy igy könnyebben férjhez mehet a tanítóhoz, kivált ha még a bácsi vagyona is hozzásegíti. Don Eveno különben nyíltan kije lentette, hogy ő bizony nem akar többé boszankodni. Ha Mikela lelkiismeretesen teljesíteni akarja a háziasszonyi kötelességét, jó. Ha pedig bogaras lesz, akkor . . . — Akkor ki lehet verni a fejéből — mondá az anyja. Mikela tehát levendula illatú ingeit és himzettbrokát fűzőjét egy kosárba rakta s halálos szomorúságJókai gal elutazott.

Mikor körülnézett Don Eveno uri palotájában, melynek boltivei ki voltak festve, drága kárpitokkal bevonva, a falak pompás képekkel teleaggatva, Mikela sirva kérdezte önmagától: Hát ez a boldogság ? Mikor végigment a puha szőnyegeken, neszelni kezdet. Nem hallotta a saját léptei zaját, azt hitte, hogy saját magának a szelleme jár ott. Ettől még halaványabb, még soványabb lett, az arczéle szinte átlátszott s szemeit sötét karika köritette. De egyszerre jobban érezte magát. Levelezett a szerelmesével s nagyban bizott benne. Vájjon tudta-e ezt Don Eveno, vagy nem. Fidele azt hitte, hogy nem, mert Fidele tudta az egész esetet. A nagybácsi és unokahuga önző lények voltak. Csak a saját érdekük hozta őket össze, az egymás iránt való hajlandóságnak, szeretetnek minden nyoma nélkül. Sőt kezdetben duzzogtak egymásra. Don Eveno gyűlölte az aszszonyokat, ezekközé tartozott az unokahuga is, s a doktor előtt nem volt kivétel e tekintetben. Mikela pedig meghiúsult álmára gondolt, s szomorú óráiban minden mást érzett a nagybátyja iránt, csak nem rokonszenvet. Mikor egyszer levelet kapott, föltette magá(Mintázta Donáth.) keze. ban, hogy megteszi a

kötelességét, rendben tartja a házat, figyelmes lesz a bácsi A leány lehajtott fővel hallgatta, kerülte a nagyiránt, egyébként pedig nem fogja feláldozni a jövőjét. bátyja tekintetét s néha el is pirult. Soha nem ellenkezett, soha nem mosolygott, hanem oly komolyan távozott, mint S felelt a levélre. Bár Fidele abban a meggyőződésben volt, hogy ahogy jött. Mikela ostoba liba, a karcsú leány mégis rendben tartotta Don Eveno mindig nagyon későn ült az asztalhoz a nagybátyja házát.s egyedül étkezett, de Mikela nem is mert volna az aszTörékeny volt a külseje, de aczélosak az idegei. talához ülni. Ilyképen nem fejlődött ki köztük semmi Apró kezeivel gondosan bezárt ajtót, ablakot, szekrényt, bizalmasság, akkor sem, mikor a tél elmúlt s a leány az s sötét nagy szemeivel szemmel tartott mindent. Husz egész ház vezetését átvette. éves volt, s ritkán nevetett. Parancsai határozottak, de Don Eveno mindig bámulattal nézett rá. Amennyire udvariasak voltak. Igy teltek napjai csöndben, egyhangúlag. nem hallotta a hangját és a lépteit, annál jobban érezte A doktor szomszédasszonyai folyton figyelemmel kisérték a jelenlétét, s ha belépett, tetőtől-talpig szemügyre vette, a »palotát«, de az uj félig kiváncsian és gyaháziasszonyt nem látnakodva. Mikela ebbe hatták meg. Mióta a persze mindig belepirult. házhoz került, az ablakDon Evenonak ilyenkor táblák ragyogtak, a fügmindig eszébe jutott, gönyök mindig le voltak hogy nini, hiszen ez volt eresztve s a szolgálók az az egyszerű czipős nem lármáztak. Mivel kis lány, a festői szárd telhettek ugyan a napviseletében. jai ? A szomszédasszoEgyszer azt találta nyok el nem képzelhetneki mondani: Hallod-e ték s hiába kémlelték a Mikela, kissé urasabban zárt ablakokat. öltözködhetnél. Don Eveno titok— Majd holnap — ban naponként csodálta mondá élénken a leány Mikela okos, értelmes lés elnevette magát. Ez nyét. Ha otthon maradt volt az első eset, hogy s a szárd orvostudomány Don Eveno nevetni haleredetéről szóló nagy lotta. művén dolgozott, addig Az orvos azontúl soha nem érzett békesmég nagyobb bámulatség lopódzott a szivébe. tal nézett rá. Pedáns rend uralkodott Az egyszerű, csinos mindenütt és semmiféle viselet persze hogy joblárma nem zavarta a ház ban állt neki, mint akárelőkelő csöndjét. milyen uri ruha. SötétMi idézte elő ezt a zöld bársony fűzőjéből rendet és nyugalmat ? élesen kivált hófehér Bizonyára nem Donna inge s a sárga kendő Máriának a halála. érdekes keretet adott A viharos mult halavány arczának. Don Evenonak ugy tünt — Legalább azt az föl, mint egy rossz álom utálatos kendőt vedd le s a nyugodt jelen kellea fejedről, mondá Don mes hangulatba ringatta. Eveno. Minden tagjában érezte Mikela mosolyogva a nyugalom édességét. megtette, s Don Eveno Reményei nem volekkor vette észre, hogy tak. Sürü hajában már mily hullámos haja, mily fehér barázdák mutatfinom kis füle s hófehér Wechselmann. koztak s homloka keznyaka van. dett hátracsuszni. Nem — Tedd meg nemerült többé álmodozásokba, de néha valami ismeretlen kem ezt a szívességet, ne viseld többet azt a kendőt, után való vágy fogta el, mely változatosabbá tenné egy- sokkal jobban áll igy, s egészségesebb is a hajadra. hangú munkáját. Azután homlokának támasztá az öklét — De ha fázom, mondá, s kezeivel betakarta a s elgondolta, hogy mégis csak igazságos az isten, aki füleit. végre meg hagyta érnie, hogy nyugodtan éljen s nyu— Nem tesz semmit; vagy nem vagy képes ezt godtan haljon meg. Ilyenkor vagyonának tetemes részét kitartani? Még majd mást is el kell tűrnöd szivem, nemMikelára szerette volna testálni, az ő kis unokanővérére, csak a hideget. kinek ezt a rendet és nyugalmat köszönheti. Szerette volna hozzátenni, hogy az életben, de meggondolta. Igy mult el az ősz. Azóta, hogy Don Eveno mindent megmutogatott a Hónapok óta ez volt köztük az első bizalmas párbeszéd. házában Mikelának s mindent rábízott, nem igen érintMikela azontúl hajadon fővel járt. Márczius végén keztek egymással. A doktor sokszor kiment a vidékre s láza volt. Nem akarta ugyan bevallani, de Don Eveno hetekig elmaradt, otthon pedig bezárkózott a dolgozó- rögtön meglátta rajta s szeretetteljesen gondját viselte. szobájába s vagy irt, vagy látogatókat fogadott. Mikelát A leány azt hitte, hogy bizonyosan attól van, hogy csak akkor hivatta, ha valami rendelkezni valója volt. a kendőt letette, s ismét föl akarta venni. 2

122 — Nem, nem, nefn az az oka. Nem is tudnálak vele többet szenvedni. .Ne vedd föl . . . a kedvemért. Szinte könyörgő volt a hangja. Mikela azonban, aki fejébe vette, hogy á lázat azért kapta, mer.t a kendőt letette, ismét fölkötötte, de ha a nagybátyja közeledett, gyorsan lekapta s eldugta. Egy este azonban ez nem sikerült neki. Don Eveno az ebédlő díványán találta. Erős láz gyötörte. — Mi bajod Mikela ? Mivel a leány nem felelt rögtön, rémülve gondolt arra, hogy mily üres lenne ismét a ház, ha meghalna. Lehajolt hozzá, s megfogta az üterét. Bár nem volt teljesen eszméleténél, mégis érezte, hogy az orvos leveszi fejéről a kendőt. — Bácsi . . . nem birtam . . . — Mit nem birtál? kérdezte a doktor szelíden. Mikela zavart feleletet adott, fantaziált. A doktor széket húzott a divánhoz s kezét a leány forró homlokára tette. Azután csöngetett, s megparancsolta, hogy a leányt fektessék ágyba. Egy hétig tartott a láz, s a doktor elhanyagolta a többi betegeit (akiket inkább humanizmusból kezelt), mig a gyermek — ahogy ő nevezte — ismét -lábra nem állt. Hogy lábbadozása alatt jobban fölügyelhessen rá, az asztalánál teríttetett számára s annyira- gondját viselte, hogy Mikela szinte megrémült.

jótékonyság dominojaival és incroyable-jaíval, akik végig chasse-iroznak minden mezőt, ahol gyógyító ír terem és tüzes vasalóval vasalják ki az obulusokat, amelyek könnyeket vannak hivatva letörülni. Azon kezdhetnők, hogy eo ipso minden jótékonyság kitűnően jövedelmező üzlet s ordóban, rangban, czimben busásan meghozza a maga kamatait. Okos pénzügyi emberek a szegényeknek juttatott garasokat mindig hasznos befektetéseknek tartották s ez igy is marad mindaddig, mig élő emberek testálnak, az újságok hozzácsatolják a reklámot s az emberek nem nézik, ki mit adhat s miért adja. Annál kirívóbb ez, mert egyúttal minden segítség emberileg lealázó. Ha az utczán a koldusnak egy krajezárt adok, tulajdonképp az emberi méltóságot becsültem le s csak elszomorító, de nem enyhítő körülmény, hogy éz a méltóság egy krajezárért kapható.

De nem erről, sem arról nem akarunk szólani, a szegény ember könnye hogyan jelenti a gazdag ember gyöngyeit. Azt akarjuk megvilágítani, milyen szélsőségekbe sodorja a minden áron való jótékonykodás halandó társainkat. Alig van már manap divatos hölgy vagy ur, aki ne volna szoros összefüggésben az emberszeretettel s nincs óra, mikor az ember előszobájában meg ne szólalna a csöngetyü, jelezvén egy deputáczió érkezését, amely (Folytatjuk.) kenyérért, tejért, levesért, szénért jelentkezik. A szegény polgár mit tehet, viszonyai ellenére is alájegyzi a maga tiz vagy husz koronáját, mert végre is hölgyekkel szemSAISON. ben, akik nem sajnálták a harmadik emeletet, ez a legkevesebb,. amit meg. kell cselekedni. Ez a pompózus felvonulás méltó gyönyörűsége lehetne minden báli tudóJótékonyság. ' sítónak, annyi á; sok szép ruha és ékszer. Kora reggeltől 3,400.000 korona bizonyára- nagy'öbb' összeg, mint késő . estig e diszes társaság egyebet se tesz, csak jót. amennyit összetánczolni vagy összefiakkerezni jótékony •Jót • cselekszik a gyermekkel, a férfival, az aggastyánnal, czélra lehet, azért Wechselmann Ignácz,-aki ; ezzel a? sum- jót-a'szabójával, sőt önmagával is, mert bejut ama szfémával örökitette meg nevét, megérdemli,' hogy koporsója rákba; amelyek'' máskülönben el vannak zárva az úgymellett egy perezre megálljunk s a végső • tisztességet nevezett középosztálytól. • A milyen smart dolog volt egy ugyanolyan pehutt ma az emberszeretet, neki megadjuk: Az alapítvány értékét az adományozó időben- a kri-kri, ; szerénysége öregbiti s rendeltetésének czélja a .szokott, ugy -hogy hovatovább jutalmat kell kitűzni annak, aki testálások fölé emeli. A 3,400.000 1 korona' felerészben' a - közelebb felfedezhet valakit, dem geholfen werden kann. vakoknak, felerészben a tanítók nyugdíjintézetének" .jut, Szükséges, hógy ez réakczióra vezessen, s a munka jelentehát a jótékonyság mostoha gyermekeinek. A' divatos tőségéből részeket tördeljen le és azoknak hitét megrendítse, egyletek semmitse kaptak belőle, őket fönntartja a nép- akik egy darab kenyérért étlen-szomjan dolgoznak félnapon szerűség egy bizonyos, szatirikus neme, amely koldus és át. Az igazi socialismus soha bele nem fog nyugodni a koldus közt is distinguálni tud s csak ugy-teremt favori- segítségnek eme fajtájába, ahogy a tőke is ellenséges tokat és outsidereket, mint a szórakozás más területein. szemmel nézi, hogy erejét elvonják, megtizedelik. , Wechselmann Ignácz más szemmel nézte a segítség jelentőségét s annak kulcsát egyéniségében találta meg: miután egyik szemére világtalan volt, a vakokra gondolt s miután karrierjét annak köszönhette, hogy ösztönző dijak révén végezhette iskoláit, nem feledkezett meg a tanítóit megillető gavalléros revanche-ról. Az ő esete tehát független a manap erősen lance-irozott jótékonysági mozgalmaktól, de azért alkalmas rá, hogy egyszer szóvá tegyük azt az adakozási lázt, mely végignyargal a főváros minden körén, sőt a vidéken is immáron könyörtelenül szedi áldozatait. Mert nem csupa Wechselmann Ignácz él a világon, aki megelégszik a jótett csöndes jutalmával s műve dicsőségét lelke megnyugvásában keresi, a főváros s az ország telisteli van a

De végre is, méltánylandó tényezők még itt is vannak, az adakozók s a megajándékozottak részéről egyformán. Emezek készen jutnak ama kalácshoz, melyet illetőleg már egy középkori királyné is csodálkozott, mért nem táplálkozik azzal a kenyeret nélkülöző nép, s amazok pedig tetszetős formában, csinos etuiben mutathatják be jó szivüket és jó szabónőjüket, két egyformán ritka tényezőt. Az adakozás szelleme azonban itt még nem fejezte be művét s tovább folytatta oly geniális módon, melyről megkell állapitani, hogy a kor színvonalán áll. A jótékonysági egyletek nemcsak nerhes tendencziáju intézmények, de családiasak és hasznosak, mint a Schöberi-szék. Aki tudja,- mi a keletkezésük oka, helyeselni fogja e nézetet. Amint egy élelmes familiában orvost avatnak föl, biztosra kell venni,

123 hogy egy hét múlva már rávarrják a kabátot a gombra, helyésebben: megalakítják az orvos körül a maguk kis egyletét, amely, egyszerű, jé, tetszetős és jövedelmező nemcsak a doktornak, de a titkárnak s az elnöknek is. Egy még különösebb faja a jótékonykodásnak azok a hölgyek, többnyire elég csinosak, akik a komolyabb egyletekhez fordulnak gyüjtőivekért s azokat minden rekompenzáczió nélkül viszik magukkal . — többnyire magános urakhoz, akikben a jótékonyság ugy látszik erősen ki van fejlődve. S az iv hamar megtelik; bis dat qui cito dat, mondhatnók szellemesen. Ezek a furcsaságok s élelmességek jellemzik, az adakozási hév mily nagy fokban nyilatkozik meg ország szerin tova s mily nagyszabású lehet nálunk a sziv, mikor a spekuláczió e sajátos, félszeg vagy ravasz fajtáinak helyet ád. Bálint Zoltán nem vetette el a sulykot, mikor. Vörösmarty 100.000 kilogramm nehéz szobrát egy szivre akarta felépíteni. Tényleg ezt a szervet meg lehet (alálni nálunk mindenütt a Gizella-téren csak ugy, mint á Helvetia-kávéházban. Mennyivel különb mindezeknél az öreg Wechselmann Ignácz, aki csöndesen kivonta magát a járványos jótékonysági düh alól s megcsinálva a maga végrendeletét, megelégedett azzal, hogy az Ur jóindulatát kiérdemelte. Igazi patriárka volt, aki szivén viselte nyája baját, gondját s a jövőre épitve, ragyogóvá tette múltját. Ám a végső konzekvenczia szomorú: belehalt a nemeslelküségébe. A mi jótékony silhouette-jeink azonban élni akarnak, élni, vigadni és a szivet helyes gazdálkodással belterjessé tenni. Illo.

Zenei krónika. .

•

'

'.

'

i.

Mihalovich Ödön. Csodálatos, hogy a mi kulturánk — amely kissé szines, kissé zavaros — fölvet egy puritán művész-jellemet' és még csodálatosabb, ha a sokadalom ilyenkor le tudja róni tartozását. Az az ünneplés, amelyben Mihalovich Ödönnek szerdán, a filharmonikusok hangversenyén része volt és amely a széksorok kompakt egyeteméből szövődött, érdekes gondolatokat támaszt. A közönség vagy legalább is a szellemi és lelki fejlődés magasabb rangosztályához tartozó elem lassankint hozzászit ahhoz, aki nem unszolta a hallgatóit, hogy barátságos arczbt csináljanak, akinek dala egyszer sem hízelgett a rossz nevelésű fülnek. Szerdán este az emberek fölajánlották Mihalovich Ödönnek azt a népszerűséget, amelyet ő sohasem keresett. Az első órától kezdve, hogy dolgozik, súlyos utat jelölt ki magának. A széles és monumentális felé tartott, ami mindig ok arra, hogy parányi emberkék, kiket nálunk műitészeknek hivnak, felssziszenjenek és azt kiáltsák: ez csak tudomány, ez csak akadémikus művészet! Pedig Mihalovich minden -inkább, mint akadémikus. Lelke szigorú tisztasággal érez, de kifejezésmódja csupa szabadság,

csupa tiltakozás minden régi leigázottság ellen. Makacs komolysággal ragadja meg a motívumot, de amint ezt tovább vezeti, az csupa bátor mozdulat. A zenei gyorsreportage nem követhet el nagyobb snicczert, mint mikor éppen erről a művészetről azt gondolja, hogy akadémikus. De hát ki győzné azoknak az uraknak minden fogalomzavarát kiigazítani. Mit- szóijón józan ember ahhoz, amikor ma még felhányják egy zeneköltőnek, hogy »vvagnerista!« Tessék elsánczolni valakit az Arany János szókincsétől vagy Böcklin szineitől, amelyek átszivódtak minden művészietekbe. Mihalovichtól, akinek megdöbbentő tudása kényelmetlen a mi zenevilágunk apró mécseseinek, mégis rossz néven veszik, hogy az avult stílusokkal szakitva, olyan gazdag nyelven beszél, amilyennel még nem rendelkezett magyar mester. Persze baj az is, hogy zeneakadémiai igazgató, s hogy nem akarja inficziálni a művészi közéletet, tehát évről-évre vissza kell utasítania egy csomó sekélyes becsvágyat, amely az ajtaján kopogtat. Ereje ezekben a csetepatékban nem tört meg, mivel programmjának szivós gyökerei vannak. És épp ugy edződött meg alkotó képzelnie is. Meg volt arról győződve, hogy az ő tudós akkordjai, az ő bonyolult modulácziói közé az igazi költészet rakódik le. Hogy az elíenpontozati szövevények között nem kell elapadnia a melegségnek. Igy is volt. És ime, híveinek száma egyre nő. Aki zeneileg mélyebbre tud látni, mosolyog azon, amikor a Charpentierkről, akik felvonulnak egy kis zsongással, egy pár artisztikus tollvonással, .kisütik, hogy [üdék, illatosak és egyéniek. Mily olcsó beszerzési ára az »egyéniségnek!« Mi azt tartjuk, hogy aki annyi lobogó szenvedélyt tud gyújtani, mint Mihalovich az ő IV. szimfóniájának első tételében, és annyi intenzív szellemmel tudta benépesíteni a többi fejezetet, az poéta a legjavából és vér" szerint. Ha csak a nervózus, ezüstszálu zene volna költészet, a zenetörténetnek éppen legizmosabb mesterei leszorulták volna a napirendről, pedig ma imádjuk őket. Ha van a zenében is plein air, ugy Mihalovich ennek a művésze. Rajong a napon született dus színekért és szereti .ezeknek izzó energiáját. Azt hiszem, hogy ma még beláthatatlan ennek az erős törzsnek a teljes jelentősége a mi művészeti evolucziónkra nézve; egykor talán minden ágát, hajtását meg fogják becsülni. Majd ha ki fogják kutatni azt a néhány szálat, amely népünket az európai magasabb kultur-csoportokkal összeköti, azok között ' az okmányok között ott lesznek Mihalovich Ödön művei is, azé a költőnké, aki olyankor, a mikor mindenki kedvesen sziporkázott, hűségesen és elszántan őrizte a nagy tüzeket.

B.

Moharózsa. Hubay Jenő hű maradt a franczia zene érzelmi kultuszához. Daczára annak, hogy éppen egy franczia ember, Diderot jósolta meg először — ezelőtt másfélszáz évvel — hogy el fog jönni egy hatalmas programzene:' mondom, daczára ennek a gallusok erősebben próbálnak

124 húzódozni Wagnertől, mint teszem a másik latin fajta, az olasz. De mindegyik csak félsikerrel tud ellentállni a bayreuthi hatásnak. A magunk részéről nem szívesen tartunk egy modern zeneköltővel, aki a régi puha és nőies axiómák szolgálatában áll, mint ahogy fáj nekünk a Sudermannok és Maeterlinckek sikere a friss földszagú Hauptmannal szemben, de kivívja tiszteletünket a zeneszerző akkor, ha ez a lágy romantika nem puszta zománcz, hanem egy véralkatból hajtott ki, közvetlenül és becsületesen. Az az édesség, amely a Hubay dallamai fölött dereng, egy lirai világnézetből született. Ez adja meg Hubay Jenőnek az érdekes fiziognomiát.

: Nos és a néger nők ? (finom mosolylyal): A néger nő a szerelem kaviárja. Nem izre, hanem szinre. B R I L L A N T I N E HERCZEGNŐ : Persze Afrikában . . . B Á R Ó V É G H - Á L L O M Á S S Y : Nem . . . nem Afrikában. Afrikában magyar leányokat láttam. Életem legelső néger hölgye párisi emlékeim közé tartozik. A HERCZEGNŐ ÉS A BÁRÓNÓ ( e g y sóhajtásban): Ah Páris ! A BÁRÓ (ugyanolyan sóhajtással): Ah . Páris ! N E P Á L BÁRÓNÓ (mély. meggyőződéssel): Inkább vagyok Párisban kokott, mint a czirill udvarnál udvarhölgy. NEPÁL

BÁRÓNŐ

BÁRÓ V É G H - A L L O M Á S S Y

(A »kokott« szót' hallván, Lebi basa társasághoz.)

csatlakozik

a kis

LEBI BASA (álmatag hangon): Ki beszél itt szereLegújabb dalművének, a »Moharózsá«-nak csak a lemről ? A HERCZEGNŐ: A báró . . . Tudja, ő még amolyan főpróbáját láttuk idáig. Tehát mindössze néhány futó barbár magyar, akinek az ősei nyereg alatt puhították a impresszióra szorítkozhatunk. A szövegkönyv (Ouida nyonői sziveket 1 . . . mán) Rothauser Miksának, a kitűnő esztétikusnak műve; A BÁRÓ (fájdalmas sóhajtással): Vannak szivek, ameaz alkotó érzéke ime épp oly előkelőnek bizonyult, mint lyeket a legbarbárabb magyar se tud megpuhítani . . . (A herczegnő lesüti szemét, Nepál bárónő azonban nem rendes kritikai sugallata. Mind a négy képben élet nyüzsög, Hubay pedig teleiktatta e felvonásokat gyöngéd- tud egy gonosz mosolyt elfojtani, mig Lebi basa diskrét kétséggel ; finom sóhajok és a forróság kicsordulása váltako- kedéssel csóválja a fejét.) A HERCZEGNŐ : Á barbár' magyar talán nem ért zik ebben a zenében. Ékesszólása nem hamVad ki és, .hozzá? ötlete nem marad a rögnél. Az újdonságot Kerner/ A BÁRÓ : A barbár magyar ugy látszik elfelejtette, István dirigálja; ő benne van fölhalmozva minden kar- amit a szerelem iskolájában tanult. Azelőtt magyar huszárnagyi intuiczió, amely jelenleg ebbe az intézetbe szorult. főhadnagy volt, ma már csak czirill ezredes . . . L E B I BASA (naivul): Hiszen rangban emelkedett . . . Mégis csúnyán áskálódik ellene egy klikk, amelyet senki A BÁRÓ : De egyebekben lejebb került . . . már ugy sem bizott meg az Opera művészeti kormányzásával. És értem, hogy lejebb, délre . . . bizonyos az, hogy a szinház személyi ügyei iránt érdekN E P Á L BÁRÓNŐ: A mi asszonyaink nem barátai a lődő prókátorok önzetlensége legtöbbször nagyon homályos. huszár-attaknak. Ők inkább a lassú taktikázást kedvelik, a kellemes és veszélytelen, apró csatározásokat . . . Koboz. A BÁRÓ : Amikor a csatatéren a' két ellenség flirtöl egymással . . . mind a kettő óvatosan kerüli a döntő ütközetet, mert fél a saját gyöngeségétől!

E g y királyi u d v a r titkaiból.

A

HERCZEGNŐ:

Irta:. HELTAI JENŐ. .V.

Az étlap. (Szin: öt órai thea Xandi királynénál az ibolyakék szobában. A jelenlévő hölgyek mind nagyon előkelőek, ott van Brillantine herczegnő, a szépen kipödört bajuszok hódoló tisztelője, Esperanza grófnő, aki inkább a simára borotvált férfiarczért lelkesül, Thessalowsky Aglája márkiné, aki a rövidre nyírott angol bajuszért rajong és Nepál bárónő, aki meghal a franczia kccskeszakálért. Valamennyien a királyné udvarhölgyei, neki a legkedvesebbek. Az urak, ' akiket a királyné meghívásával kitüntetett, a véletlen csodás szeszélyéből" egyesitik magukban a főni elősorolt bajuszviseleteket: itt van báró Végh-Állomássy, volt huszárfőhadnagy, jelenleg Bernát czirill király hadsegéde, czirill ezredes, itt van Canter őrnagy, patagóniai és Lebi basa török nagykövet és itt van Cólnix gróf, czirill pénzügyminiszter. A hölgyek nagyon sok theát isznak kevés konyakkal, az urak nagyon sok konyakot, amelybe a látszat kedvéért egy kis theát öntenek. A csevegés, amely franczia nyelven történik, nagyon élénk és elmés, de nem hangos. Inkább suttogásnak minősíthető és bizalmas jellegű, amennyiben egy ur rendszerint cs állandóan csak egy hölgygyei társalog, a királyné pedig — az egyetlen, aki lovag nélkül van — a thea körül foglalatoskodik. Egy sarokban mégis kisebb hölgytársaság verődött öSsze, Brillantine herczegnő és Nepál bárónő érdeklődéssel hallgatja báró Végh-Állomássy szabad sőt legszabadabb előadását a szerelemről.)

Ah !

: A Korán szerint egy asszony meghódításához nem kell se szépség, se okosság, se férfias erő, csak idő . .. A PATAGÓNIAI NAGYKÖVET (aki szintén odalépett a társasághoz, elmés fordulattal): And time is money! A BÁRÓ : Ön mondá! . . . Édes istenem, amikor még ráértem . . . ESPERAN,-.A GRÓFNŐ: Sok kalandja volt? N E P Á L BÁRÓNŐ: Sok. És a színeknek mely pazar változatossága. Az előbb már a néger hölgyeknél tartottunk . . . BRILLANTINE HERCZEGNŐ : Szó sincs róla, az ezredes kedves ember, érdekes ember, csinos ember, olyan ember, aki kétségtelenül tetszik az asszonyoknak . . . de ahhoz a sok-sok kalandhoz, amelyről hallottunk, ezek az erények talán még sem elégségesek. . N E P Á L BÁRÓNŐ : Az ezredesnek lehetnek . . . A BÁRÓ : Nincsenek. Mindent a türelmemnek köszönhetek és . . . hálátlanság volna megfeledkeznem róla — az étlapnak. MINDANNYIAN (kíváncsian): Az étlapnak ? LEBI

BASA

A BÁRÓ (az általános érdeklődés közepette, mosolyogva) :

Igen,

a z étlapnak . . .

BÁRÓNŐ : Miféle étlapnak ? A BÁRÓ : Oh, hölgyeim, az nagyon nevezetes valami volt . . . A PATAGÓNIAI NAGYKÖVET : Fogadni mernék rá, hogy el fogja mondani . . . B R I L L A N T I N E HERCZEGNŐ : Hogyne! Kivált ha megkérjük rá . . . NEPÁL

125 X A N D I KIRÁLYNÉ (aki most már szintén hallgatja a társalgást) : • És ezennel megkérjük . . . A BÁRÓ (jól színlelt zavarral): Óh . . . igazán nem tudom, hogy a felséges asszony előtt merjem-e? X A N D I KIRÁLYNÉ: Merje! Navarrai Margit királyné udvarában különb dolgokat meséltek a finom lovagok . . . A BÁRÓ (önérzetesen): Az még nem egészen bizonyos! Nos hát a dolog röviden a következő. Párisban — mert akkor Párisban voltam szabadságon — a Szajna partján, ott, ahol az antikváriusok a penészes, öreg könyveket árulják, véletlenül egy kis szerelmi kátéra akadtam. Egy nagyon ritka és becses könyv volt, a szerzője pedig egy elsőrangú gazember, aki szorgalmas méhecske gyanánt e könyvben összegyűjtötte mindazt a mézet, amit a szerelem virágaiból lopni tudott. A KIRÁLYNÉ (mosolyogva): Ezredes, önben egy poéta veszett el! A BÁRÓ : Kettő felséges asszonyom. Egy magyar és egy czirill . . . Ismétlem, ebben a könyvben a leghasznosabb utmutatások voltak azok számára, akik vakon tévelyegnek a- szerelem ösvényein és nem tudják, hogy a szerelem az önfeláldozás tudománya. A legcsapongóbb fantázia . . . N E P Á L BÁRÓNŐ : Értjük, értjük 1 . . . A BÁRÓ: Néhány kép a Fragonard modorában, de a Meissonier . . . B R I L L A N T I N E HERCZEGNŐ : Tovább ! Csak röviden ! A BÁRÓ : Szóval borzasztóan becses és értékes könyv volt. Szomorú vége lett, egy szerelmem elvitte magával szakitási végkielégítés gyanánt. (A báró kissé elméláz, mert eszébe jut, hogy ezt a könyvet minden más értéktárgyával egyetemben nevetségesen kevés pénzért el kellett adnia, hogy az útiköltség kifussa a czirill fővárosig. Azután folytatja:) Elképzelhetik, hogy a szemem fényénél is jobban őriztem. És ha egy előkelő hölgy kitüntetett azzal, hogy meglátogatott... E S P E R A N Z A GRÓFNŐ : Megmutatta neki a könyvet . . . A BÁRÓ : Ugy van, grófnő. Mint az előkelő fogadók finom és udvarias maitre-d'hőtelje, átadtam neki az étlapot...

MINDNYÁJAN:

Ah . . .

: Nagyon mulatságos! : T.öbb annál! Kedves ! E S P E R A N Z A GRÓFNŐ : És elmés . . . A BÁRÓ (mosolyogva): Oh hölgyeim . . . X A N D I KIRÁLYNÉ (nagyon ártatlan arczczal) : É s mondja csak ezredes ur, hátha valaki az egész étlapot végig akarta enni? NEPÁL

BÁRÓNŐ

BRILLANTINE

HERCZEGNŐ

ható

a

mondás:

volt

Napoleonnál.

amily • okkal kijáró

hódolatot

s e n k i se

e s z t e n d e j e , h o g y Pecci J o a c h i m p á p a i k o r o n á t és S z e n t P é t e r

t r ó n j á r a ü l t . E l ő d j e i n e k e t r ó n u s o n v o l t b i r o d a l m u k és h a d s e r e g ü k , n e k i m á r se b i r o d a l m a , se seregei és t a l á n az a p á p a se v o l t h a t a l m a s a b b X I I I . L e ó n á l , a k i n e k fél E u r ó p a c s á s z á r j a t a r t o t t a a k e n g y e l v a s á t . El kell ismerni, h o g y ez a z a g g a s t y á n , a k i n e k a tiszteletére m o s t millió h a r a n g s z a v a k o n d u l , a világh i s t ó r i a l e g é r d e k e s e b b és l e g i m p o n á l ó b b alakjai közül való. E g y egész v i l á g o n v a l ó u r a l k o d á s h i v a t á s á t v e t t e á t j ó f o r m á n e g y s z á l p u s k a n é l k ü l és m i g a v i l á g m i n d e n h a t a l m a s a f e g y verkezik, h o g y a m a g á é t megtartsa, v a g y egy vonalnyival növelje, senki a k k o r a h ó d í t á s o k a t nem tett, mint az a g g a s t y á n , a k i h a r m a d é v e e l a d a t t a m é g a z o k a t a régi, r o z s d á s f e g y v e r e k e t is, a m e l y e k a V a t i k á n pinczéiben h e v e r t e k . S e n k i o l y engeszt e l h e t e t l e n ü l szelíd, o l y h a l a d ó a n k o n z e r v a t í v , o l y finoman erős lenni n e m t u d o t t , m i n t ő. S o h a se c s a t á z o t t és m i n d i g g y ő z ö t t , hódított.

Ha a hóditókra

legnagyobb

Hivei ettől

ur,

akinek

legkevesebb

u g y X I I I . L e ó h a d v e z é r n e k is épp

tarthatják

oly

joggal

félelmetesnek a

hatalmas

nagyobb

ünnepelhetik,

ellenei:

elméjű

a

mint

nagyoknak

aggastyántól

.meg

tagadhatja. *

*

A

két arany

*

ember.

Az egyik felvitte hetvennyolczra,

a m á s i k m á r a s z á z a d i k f o r d u l ó n á l . t a r t . A z e g y i k o t t él a S e n k i szigetén, a m á s i k a M i n d e n k i é n , a z e g y i k e n s o k a t s i r t a k az emberek, a másikon sokat nevettek, mindkettő azonban a r a n y e m b e r a j a v á b ó l , a k i n e k k e z e érintésére c s i l l o g ó v á v á l i k a pala, zománczossá a föveny sara. Gyönyörű mese mindak e t t ő élete, t e l v e v á r a t l a n f o r d u l a t o k k a l , b a l s o r s s a l , szerencsével, c s ü g g e d é s s e l , d i a d a l l a l , k ö r ü l v é v e a z i r i g y e k c s o d á l a t á t ó l és i r i g y s z e r e t e t é t ő l . B e h g y ö n y ö r ű r e g é n y t á r g y is a J ó k a i élete, a legs z e b b elbeszélés v a l a m e n n y i r e g é n y e k ö z ö t t , m é l t ó a p o é t a , a t á r s a d a l o m t u d ó s és a bölcselő p e n n á j á r a . M i k o r j ö n a z a J ó k a i , aki megírja Jókait ? Igazi m a g y a r pályafutás, felcziczomázva a f a n t á z i a k ö s s ö n t y ü i v e l és s u j t á s a i v a l , e l h a l m o z v a p r i z m á k k a l , amiken keresztül nézve csupa szivárvány minden frázisa. Sok n é p s z e r ű t l e n s é g e n esett á t a z é l e t b e n s m é g i s p o p u l á r i s a b b , m i n t b á r k i , bölcsen ó v a k o d o t t t u l s o k j ó t c s e l e k e d n i a h á l á t l a n világg a l s a z é r t . n i n c s egy ellensége sem. H e t v e n n y o l c z a d i k születése n a p j á n a z o n e l e v e n e n áll e l ő t t ü n k a l a k j a , m i n t ö t v e n eszt e n d ő e l ő t t s a z o n m e l e g ' s z e r e t e t veszi k ö r ü l , a m i a mesét m o n d ó é d e s a n y á t megilleti. V i g y e fel ő is a s z á z i g és m ű v e i l e g s z e b b i k e l e g y e n b o l d o g , szerencsés

élete.

* *

*

A p á r b a j e l l e n e s m o z g a l o m b a n m o s t m á r k e z d e k bizni e g y kicsit, a m i ó t a azt o l v a s t a m a z ú j s á g o k b a n , h o g y a l i g á h o z V a y . L a j o s gróf is c s a t l a k o z o t t . V a y L a j o s gróf t u d n i i l l i k okleveles v í v ó m e s t e r , e g y e b e k k ö z t a z e g y e t e m f e n c i n g m a s t e r e . Ez a belépés annyi, m i n t h a a v a d á s z az állatvédőegyletbe, a h e n t e s a v e g e t á r i á n u s o k s o r á b a i r a t k o z i k be, s z ó v a l b i z o n y i t é k az ó l m o s a k l e g ó l m o s a b b j a i k ö z ü l . L e h e t a z o n b a n V a y L a j o s g r ó f n y i l a t k o z a t á t m á s k é p p is nézni. A k i k a p á r b a j e l l e n e s l i g a •vasárnapi. gyűlését figyelemmel k i s é r t é k , nem. k i s . k á r ö r ö m m e l látták, hogy Máttyus Arisztidnek lovagias ügye támadt, s vele s z e m b e n a t ö b b i u r a k k i m o n d o t t á k , h o g y a v e r e k e d é s n e k lelkes hivei, c s a k a Magyarországon

m é g egy p á r birósággal ó h a j t j á k bőviteni a m ú g y is s z ű k ö s j o g i á l l a m f o g a l m á t . V a g y i s

megismétlődött az a klasszikus jelenet, melyet 5 0 0 0 kötet Fliegende se t u d e l n y ű n i , h o g y a z a n t i a l k o h o l i s t á k k ö z g y ű l é s é n m i n d e n k i l e i t t a m a g á t . S i g y n é z v e a d o l g o t , V a y L a j ó s gróf

is a k e r e s k e d ő jól

m i n d i g t ü r t és f o l y t o n

a

e l h a t á r o z á s á n n e m l e h e t c s o d á l k o z n i , sőt v a l ó s z í n ű n e k k e l l t a r t a n i , h o g y p é l d á j á t a z . összes v í v ó m e s t e r e k k ö v e t n i f o g j á k . V é g r e

INNEN-ONNAN. + A p á p a . Most huszonöt X I I I . L e ó n é v e n fejére t e t t e a

az

szolgára van szüksége,

is

alkalmaz-

teszi,

ha *

barátságot *

taft a kuncsaftjaival.-

*

Ó ~A t i z e s . A tizes v o l t , a tizes nincs,

a tizest

elnyelte

a

valuta. M á r tudniillik a tízforintost, mert a tizkoronást ugyan m a m é g ' s e n k i se nevezi t í z e s n e k . A z m é g ö t ö s m a r a d , h a tizes s z á m v a n is r á n y o m t a t v a és s z é p . c s o m ó viz f o l y i k l e a D u n á n , m i g ez a v i o l a s z i n ü f u r c s a k i s b a n k ó a k ö z t u d a t b a n tizessé k o m o l y o d i k . S z ó v a l a t í z e s n e k v é g e v a n és a m i e b b e n a csöndes elhalálozásban a legszomorúbb érdekességü: az ember csak az újságokból értesül r ó l a . . Nem m i n t h a a tízforintos olyan ritka j ó s z á g lett v o l n a , m i n t p é l d á u l a z ezres, t í z e s ü n k c s a k a k a d t mindnyájunknak, a z o k n a k is, a k i k n e k n e m kell Wertheims z e k r é n y t h o r d o z n u n k a m e l l é n y z s e b ü n k b e n , hogy helye legyen a b a n k ó n k n a k . É s mégis, ime h á n y ezer e m b e r k ö z ö t t a k a d c s a k e g y is, a k i n e k el kell f á r a d n i a a z O s z t r á k - M a g y a r B a n k hoz,' h o g y a h a l d o k l ó tizesét Kivesszük a bugyellárisainkat

életerős h u s z k o r o n á s r a b e v á l t s a ? és k o n s t a t á l j u k , . h o g y a h a l á l r a -

126 Ítélt b a n k j e g y b ő l egy sincs b e n n e : a helyét m á r rég• elfoglalta az u j p é n z : a z u t ó d , m é g mielőtt az előd a végső perczhez e l j u t o t t volna. É s ez éppen a szomorú. Ime ilyenkor derül ki, h o g y milyen k e v é s embernél volt a pénz igazán otthon. Hisz a tizes j á r t n á l u n k is, sokszor t á r s a s á g b a n , tekintélyesebb b á t y j a is elkísérte n é h a : ám most l á t j u k , h o g y ami- a mienknek" g e r á l t a m a g á t , csak á t u t a z ó b a n volt . a z s e b ü n k b e n , csak rövidebb, h o s s z a b b stácziót t a r t o t t ' ú t j á b a n hazafelé. Meg nem m a r a d t m é g a n n y i ideig sem, a m e n n y i a h a l á l o s Ítélet k i m o n d á s á t ó l a v é g r e h a j t á s á i g eltelik. A ' m i pénzünk mindig m á s és m á s pénz volt, csak h a s o n l ó e g y m á s h o z és nem u g y a n a z . Pénze i g a z á n c s a k a n n a k a k e v é s e m b e r n e k v a n , aki m o s t a B a n k pénztáránál c s o r b í t a t l a n h u s z k o r o n á s o k a t k a p a t í z f o r i n t o s a i é r t ; ' Mi, akik pénzt m i n d i g u g y v á l t u n k , h o g y kevesebbet kapunk vissza, mint a m e n n y i t a d u n k , csak v á l t ó k .vagyunk, áhól meg r szállt ez az övéihez u t a z ó előkelő idegen.-

.

* *

*

4 A z ö r e g k ö n y v e l ő . G u t t m a n n M ó r n a k h í v j á k az öreg k ö n y v e l ő t , akit a héten ü n n e p e l t e k abból az a l k a l o m b ó l , h o g y hetven esztendeje ül az Íróasztala mellett, e g y és u g y a n a z o n íróasztal mellett, mint hűséges, derék s z o l g á j a u r á n a k , a Czégnek, hetven esztendeje egy és u g y a n a z o n Czégnek. Jó I s t e n : ez b i z o n y á r a m e g h a t ó . Hetven esztendő n a g y idő, n a g y munka', n a g y h ű s é g és n a g y k i t a r t á s , a Czégnek n a g y dicspség, • az eredménye pedig ime az öreg G u t t m a ' n n a k . egy j u b i l e u m . A főnöke m é l t á n m e g s z o r í t h a t j a a kezét és minden főnök méltán r á m u t a t h a t , mint példára, ime az a l k a l m a z o t t m i n t a k é p e , igy kell élni, dolgozni, h ű n e k lenni. El k e l l ismerni, szép dicső: ség érte az öreg k ö n y v e l ő t és a széke ott a v a k ü v é g e s fal m ö g ö t t n a g y erények lábain áll. S o h a se j u t o t t eszébe, h o g y elmenjen onnan, lett ' fiatal princzipálisoknak öreg szolgája, anélkül, ' h o g y ' v á g y a t á m a d t volna, h o g y öreg princzipálisa legyen fiatal a l k a l m a z o t t a k n a k . R á n y o m t a a z élete f ő k ö n y v é r e az angol k i r á l y o k német m o t t ó j á t (amiről kiilömben u j a b b a n k i s ü t ö t t é k , h o g y nem is német, h a n e m vélsz és nem is. azt jelenti, amit németül jelentene). Ich din : . ő ' szolgált éá szolgál, a m i g él. V a n az: élet ilyen o d a a d á s á b a n egy m á s életnek v a l a m i n a g y o n meginditó, á m b á r e virtus, m i n t h a m e g f a k u l n a , m i ó t a a k i p a t t a n ó u j emberi i g a z s á g o k friss szilieket r a k t a k -az .élet i d e á l j á n a k képére. Most k í v á n j u k a felelősséget, ami t u l a j d o n képpen a f ü g g e t l e n s é g , v á g y á n a k egészségesen önző érzésé és ezért m e g h a t o t t s á g u n k .riem tisztán' az öröme az ilyen j u b i l e u m o k l á t t á n , á m b á r világos,' h o g y ' i l y e n p á l y a c s a k az é r d e m e k viszonosságán é p ü l h e t , ' h ű s é g és ennek megbecsülése kölcsönösen t á m o g a t j á k benne e g y m á s t . •

*

. - • . - * •

V . C a t u l l e M e n d e s ur m é g a k a r t a :hálálni, h o g y a b u d a pesti a n t i q u a r i u s o k oly m e g h a t ó szeretettel viseltetnek i r á n t a s azért e g y tüzetes czikk keretében fölfedezte h o n f i t á r s a i n a k Petőfit. M e g kell v a l l a n u n k , h o g y m ű v e igen érdekes volt s Petőfi életrajzi a d a t a i t sok érdekes és u j a d a t t a l egészítette ki, igy azzal, h o g y a költő 4 8 - b a n szegény legény volt a B a k o n y ban, m a j d m e z í t l á b h a r c z o l t a végig a s z a b a d s á g h a r e z o t . A többi fejtegetés sem s z ű k ö l k ö d ö t t jeles pointok nélkül s k ü l ö n ö s e n ki kell e m e l n ü n k azt a részt, m e l y szerint Petőfi .bort kérve vándorolt házról-házra, S a c h s és P o l l á k m e g R u z i c s k a pedig a Nemzeti M u z e u m o t és a F r a n k l i n - t á r s u l a t o t jelentik. E n n y i f a n t á z i á t , sajnos, be kell v a l l a n u n k , nem tételeztünk v o l n a föf eddig Catulle Mendes ú r r ó l ; sőt n é z e t ü n k éppen az ellenkező volt. Most a z o n b a n örömmel k o n s t a t á l j u k , h o g y a f r a n c z i a iró képzeletvilága n a g y s m i n d e n h o v á e l n y ú l ó n a g y kezei csak oly hosszúak, mint mindent halló fülei. K í v á n c s i a n v á r j u k m e g k e z d e t t m ü v é n e k kiegészítését s A r a n y , ' V ö r ö s m a r t y m e g T o m p a k i l á t á s b a helyezett életrajzait. A m a g y a r Helikont u g y a n nem k a p j u k m e g általa, de a m a g y a r P i t a v a l t b i z o n y á r a . É s ez is valami.

6.: A p é k e k . A s z t r á j k o k h i s t ó r i á j á b a n .a pékek v a l a m i o l y a n f o r m a szerepet j á t s z a n a k ; mint a k o z á k o k . A.' föllépésük n y o m á n d ü b ö r g é s j á r , r é m ü l t kiáltozás, visitás; k ö v e k s u h o g á s a , a b l a k ü v e g e k csörömpölése. Minden m u n k á s f o r r o n g á s b a n ők a lcgh'arcziasabb elem, a l e g l o b b a n é k o n y a b b . A z ember keresi a lélektani m a g y a r á z a t o t és nem t a l á l j a , ellenben l á t h a t ó l a g megh a z u d t o l ó d i k a tétel, a m e l y azt t a n i t j a , h o g y az e m b e r b e n a foglalkozás m i n e m ü s é g e szerint fejlődnek k i ' az i n d u l a t o k . E szerint minden s z t r á j k k ö z ö t t a f e g y v e r k o v á c s o k s z t r á j k j á n a k kellene a l e g v i h a r o s a b b n a k lennie, holott emberemlékezet ó t a nem volt békésebb s z t r á j k , mint a n n a k idején a f e g y v e r g y á r i m u n k á s o k é , ellenben a p é k e k a héten is olyan ribilliót csinál tak, h o g y b e l e v a k u l t e g y csomó a b l a k . Pedig a p é k e k tejjel és vizzel, i n k á b b t e j nélküli vizzel, mint viz nélküli tejjel dolgozn a k , az u n i f o r m i s u k a t is a béke és á r t a t l a n s á g szinére festi a l i s z t : h o n n a n t e h á t e r o m b o l ó t ü z és h a r c z i a s i n d u l a t o k V a g y az i n d u l a t o k fejlődéséről szóló t a n h a m i s , v a g y — a tej m e g a liszt hamis, amivel a derék p é k l e g é n y e k d o l g o z n a k .

SZÍNHÁZ. Kéz kezet mos. — Herczeg Ferencz vígjátéka a Vigszinházban. —

Herczeg Ferencz is ugy járt ez egyszer, mint avatatlanabb ' és hivatatlanabb társai a parnasszuson: rajta "volt a - keze a legértékesebb matérián, de nem tudta az értékét. .A' protekezió, melyet rákfenének mondanak azok, akik- nem jutnak hozzá, sokkal komolyabb és sokkal mulatságosabb motívum, semhogy pusztán ki lehetne figurázni. Herczeg Ferencz darabja az igazi protekeziós vígjátékhoz ugy áll, mint a térkép a tájképhez. A térkép pontos, de sem meridiánokat, sem pontokat, sem egyszerű, sem dupla vonalakat a valóságban nem találunk. A térképen a zsúfoltsága a meglevőnek, Herczeg darabjában a halmozása a • csupa protekeziónak, kiszorít a ' keretből minden egyéb életet, mert "végre is, akik protekezió után élnek, nem azzal meritik ki egész életüket, hogy protekezió után futnak. . " Ez az egyik baj, a másik inkább csak megjegyzés. Herczeg Ferencz nem kutató iró, mindenkor megmaradt a helyzetek konstatálásán, embereit sem bonczolgatta, hanem plasztikusan elénkbe állította": ilyenek és ez történt velők. A színpadon azonban ez a művészi stilus a legritkább esetben állhat meg, itt valami evolueziót okvetetlenül megkövetel a néző is, a színpad természete is. Pusztán leiró darab, amilyen a Kéz kezet mos, csak részleteivel hathat és epizódjaival időközi tapsokat arathat, aminthogy Herezeg péntek esti sikere csakugyan ilyen részletekben 'gyűjtött fillérekből állt össze - koronákká. A színpadi evolueziónak kellett volna megtennie konczesszióul ezt, amire irói egyénisége nem hajlik, motívumának, a protekeziónak a belső mivoltát kutatni és okozati összefüggését és kilátását az életre feltüntetni. Ez a bélső természete a protekeziónak pedig különösen érdekes és par excellence drámai a magyar társadalomban, mert itt nem a korrupezió vetétte meg az alapját, hanem igen tiszteletreméltó társadalompolitikai tudatos akczió. Kezdve azon, hogy az uj Magyarország kialakulása alatt valóságos sporttal vadásztak vezető férfiaink tehetséges emberekre, ákiket .azután nevelték maguknak, poziczióba juttattak abból a szempontból, hogy kevesen vagyunk, a tehetségnek nagy értéke van, s folytatva a Tisza Kálmán rendszerén, aki hivatalokat szervezett a hivatalkeresők számára, mert -a pusztuló középnémességet akarta még-

127 menteni és meg is mentette vele, egészen a mai korig, értékes részletekhez. A Nemzeti Szinház tehát megmásítva a amikor egyszerre beütött a takarékosság, ,a redukczió kiállítást, megcorrigálta a darabot és csak méltányos pótlást minden téren, éppen akkor, mikor előállt az emberi teljesítünk, mikor ezért külön megdicsérjük a Lingl Károly és munkaerőben való tulprodukczió minden téren. Herczeg fia czéget, mely ezt a biztos . ízléssel, . termékeny invenczióval Ferencz a Tisza-félé protekcziót mutatja be egészen és előkelő színnel kitűnő csarnokot tervezte, készítette és a sivár külső mivoltában, ahol a protekczió egyet jelent a színpadon a közönség gyönyörködésére kiállította. nyegleséggel. Holott ma a legnagyobb képzettség szaladgál protekczió után s a családi összeköttetés mindinkább belefut a politikai pártpolitika érdekeibe s a protekczió KÖZGAZDASÁG. voltaképen ugyanaz, mint a publiczitás, a sok képzett ember között az ér czélhoz, akiről az intézők tudomást A Magyar Általános Hitelbank igazgatósága Auer Mór főtisztvesznek, mert ma már nem keresik a tehetséget, hanem viselőt czégvezetővé nevezte ki'. ' • • menekülnek előle. A Kereskedelmi Bank. k ö z g y ű l é s e . A Pesti Magyar KeresHerczeg Ferencz kerülte a témában való elmélyedést kedelmi Bank mult szombaton tartotta rendes közgyűléséi Lánczy Leó és egy sor kabinet fotográfiát állit elénk káprázatos ügyes- udvari tanácsos elnöklésével, a részvényesek élénk -részvétele mellett. séggel és jókedvvel. Bemutatja őket, járatja velők á .Az elnök üdvözölvén a megjelent részvényeseket, konstatálja á közhatározatképességét, amennyiben jelen van 82 részvényes 2130 bolondját, jót nevet rajtuk és leereszti a függönyt. A közön- gyűlés részvény képviseletében, 353 szavazattal. A jegyzőköny . vezetésére ség vele nevet, megtapsolja ötleteit, elmés dialógját, gyö- Görgey istván- dr. kir. közjegyzőt, annak hitelesítésére Fényes Miklós nyörködik a kedves figurákban és ez sikernek elég. Az }és Sámuel Lázár dr. részvényeseket kérte föl. A nagyrészben ismert előadás kitűnősége hatalmas segítségére van a szerzőnek: igazgatósági jelentést fölolvasottnak vették. Kiemeljük még belőle a következőket: A zárószámadás szerint az 1902. év 5,677.969 korona. olyan alakot, mint a Hegedűs udvari bolondja, a Szer érni .32 fillér tiszta nyereséggel zárul,, ami a tőke 18 93 százalékos kamatoBorhidy bárója, Vendrei Tatár Bélája és Győző astrono- zásának felel meg. Ebből levonandó a részvénytőke 5 százalékos kamamusa igazán csak a színművészet legtermékenyebb talaján tainak levonása után jutalékokra és javadalmazásokra összesen 696.478 teremnek. Csillag Teréz, Kert'ész Bella és Hegedüsné korona 85 fillér. A fönmaradó összeg 4,981:380 korona 47 fillér és ehhez hozzáadva az 1901. évi nyereségáthozatalt, 687.601 korona pedig a Herczeg Ferencz sajátos női alakjait teljesen a .16 fillért,Ja közgyűlés rendelkezésére állott 5,668.981 korona 63 fillér, szerző stilusa, hangja és képzelete után játszották. ebből 4,200.000 koronát az 1902. évi osztalék-szelvények. 140 koro—x.

— Lady W i n d e r m e r e — szerencséje. A Nemzeti Szinház, m e l y a d a r a b o k k i á l l í t á s a d o l g á b a n rendszerint kevesebbet ad, mint a m e n n y i t a szerző gondol, W i l d e O s z k á r d a r a b j á n á l ellenkezőleg j á r t e l : b ő k e z ű b b volt, mint a m e n n y i á l d o z a t r a a szerzői u t a s í t á s kötelezte v o l n a . A Lady Windermere legyezőjéről elnevezett d a r a b m á s o d i k felvonása a rendezői szöveg szerint egy Louis qtdnze s z a l o n b a n j á t s z i k ; de a Nemzeti Szinh á z e h e l y e t t egy fényes angol thall-1 rendezett be a színpadon, telve a g a z d a g s á g minden l u x u s á v a l és a modern izlés kényelmes és czélszerü s z a b a d s á g á v a l . É s h o g y igy c s e l e k e d e t t : jól tette, — ez is j e l e n t é k e n y e n h o z z á j á r u l t a d a r a b szerencséjének m e g a l a p í t á s á h o z . Mert a b b a n a sikerben, m e l y Lady . Windermere legyezője s z i n r e h o z a t a l á t kiséré, sok mindennek része v a n , a n n y i r a , h o g y m a g á r a a d a r a b r a a legkevesebb j u t belőle. A z igazi esthéte, a m i l y e n volt W i l d e O s z k á r is, e g y e b e k k ö z ö t t tudniilik az is m e g k ü l ö n b ö z t e t i a közönséges írótól, h o g y neki derogál a k i t a l á l á s . A z a n y a g o t készen veszi és elégnek t a r t j a , h o g y régi t h é m á k egyenes v o n a l a i t szőjje örül u j czikr á d á k k a l : félig c y n i k u s és> félig szentimentális, egy kissé l á z a d ó szellemű és e g y kissé m e l a n c h o l i k u s h a n g u l a t u v a r i á c z ó k k a l . E z az irodalmi v i r t u ó z k o d á s a z o n b a n k e v é s a színpad igényeihez és h a csak eddig volna, Lady Windermere legyezője hamarosan bekerült volna a szinház antiquitásainak k a m a r á j á b a . J ö n . a z o n b a n e g y csomó dolog,' a m i segit a d a r a b sorsán és • ezek k ö z ö t t n e m csekély a jelentősége a f ö n t emiitett elfogadó teremnek. M e g f o g j a a figyelmet ú j s á g á v a l , s z ó r a k o z t a t p a z a r g a z d a g s á g á v a l sőt f o g l a l k o z t a t j a az elmét is a berendezés szellemével. M e r t v a n ebben a p o m p á s és raffinált izlésü k i á l l í t á s b a n v a l a m i , p h i l o s o p h i a is, v a l a m i s y m b o l i s m u s , m é g pedig egészén m o d e r n értelmű. Egészében, a b ő v i l á g o s s á g szerte á r a m l á s á b a n , a czélszerüség u r a l m á b a n , a régies szolidságnak és az u j i t ó s z a b a d e l v ü ségnek m i n d e n ü t t v a l ó ö s s z e p á r o s o d á s á b a n m e g v a n az egységes angol c h a r a c t e r ; de e mellett m i n d e n ü t t c s u p a f ü g g e t l e n s é g r e v a l ó törekvés. A h á n y sarok, a n n y i k ü l ö n á l l ó egész, — m i n d e n ü t t . elszigetelés és k ü l ö n v a l ó lét. É s ez j o b b a n is egyezik a m a i szellemmel, mint a b a r o k k berendezés e g y f o r m a s á g a , lévén. a XVIII-ik század s z a l o n j a az egységes t á r s a l g á s o t t h o n a , miig • m a egy j o u r v a g y fogadó-est t á r s a s á g a a k ü l ö n v á l t kisebb c s o p o r t o k k é p é t m u t a t j a é s ; k ü l ö n ö s e n j o b b a n • egyezik a d a r a b természetével, melynél éppen a s z é t d a r a b o l t s á g b a n fejlődik az

nával való beváltására fordítanak* a rendkivüli tartalékalap javadalmazására?. 800.000. Ez összesen 5 millió koronát tesz ki, s a fönmaradó 668.981 korona 63 fillér,'mint nyereség átvitelt a z \ l 9 0 3 . év j a v á r a irják. Az osztalék a részvénytőke 14 százalékos kamatozásának ,-felel meg. A tartalékalapok összesen 27,200.000 koronára .emelkedtek, ami részvényenkint 906'67 koronának és alaptőke 90'67 .zázalékának felel meg. A hivatalnokok és szolgák nyugdij-alapja • 2,084.053 korona 95-fillérre szaporodott. Az osztalékok kifizetését i •hónap 16-án, hétfőn kezdik meg. A felügyelő-bizottság jelentésének föl• olvasása, után a közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul vette *é"s a fölmentést ugy az igazgatóságnak,.mint a felügyelő-bizottságnak -megadta.. Az alapszabályok néhány szakaszának módosítása után beválasztattak áz igazgatóságba a kilépő igazgatók és választmányi tagok. A 'választások Boróczy Lajos dr. részvéi-yes indítványára közfelkiáltással mentek végbe. Boróczj'.dr. egyúttal a közgyűlés nevében köszönetet és bizalmat szavazott az igazgatóságnak, a felügyelőbizottságnak és a - tisztikarnak az elért fényes eredményért. Lánczy Leó udvari tanácsos az igazgatóság nevében köszönetet mondott a bizalomnyilatkozatért, mire a közgyűlés véget ért. — A Magyar Leszámitoló-.és Pcnzváltó-Bank igazgatósága - megállapította a bank 1902. évi üzleti zárószámadását. Az előterjesztett mérleg és nyereség- és veszteség-számla az 1901. évi áthozatallal együtt — az 1',800.157 korona 61 fillért tevő passziv kamatok levonása után — 3,676.063 korona 66 fillér bruttó nyereséget és az összes költségek, adók és leirások levonása után 2,002.737 korona 03 fillér tiszta nyereséget mutat, ami a 30 millió koronányi befizetett részvénytőke körülbelül 6 2 /s százaléknyi kamatozásának felel meg. Az igazgatóság elhatározta, hogy az ez évi márczius hónap 5-én tartandó közgyűlésen azt fogja javaslatba hozni, hogy a 400 korona névértékű - részvények után — ug5>' mint a megelőző évben is — 22 korona, • tehát 5 és fél százalék osztalék fizettessék. Az igazgatósági tantiémek levonása, továbbá a tartalékalapnak 100.000 koronányi, a nyugdíjalapnak 20.000. koronányi dotácziója után fönnmaradó 197.775 korona , 41 fillér uj számlára lesz elővitelezendő. A megelőző 1901-iki üzletévben a tiszta nyereség elővitellel'együtt 1,952.120 korona 77 fillér , volt, tehát az ez idei tiszta nyereség 50.610 korona 26 fillérrel több, sőt tekintve, hogy az akkori elővitel a lefolyt évinél 50.85.9 korona 05 fillérrel volt nagyobb, az idei nyereség tulajdonképpen 110.475 korona 31 'fillérrel több a tavalyinál.

HETI POSTA. Temesvár. S. K. J. A fordításhoz is három dolog kell. Először, hogy áz ember tudjon magyarul, azután, hogy tudjon németül ' és harmadszor tudjon verselni. Ön többé kevésbbé konyit mind a háromhoz, de. a fordítása azért még sem értékes, mert a negyedik. . qnalitás hiányzik Önből, Ön t. i. nem poéta...Illetőleg ezt nem is illik tudni, de ha már egyszer tudjuk, meg is mondjuk, ha illik, ha nem. Egyébként hála és elismerés. Szegény herczegasszony. Énekeljen méltóbb dolgokat. Különben is-már kissé idejét multa.

128 Miriam. Gyönge. ' ,..•••• N a g y Bánom. H. A Miréiot megkaptuk. Bájosabb mint hittük. Boldog nép, melynek búzán és borán kivül még van olajbogyója, fügéje, datolyája, selyemhernyója, és rengeteg sok édes ^ b a b o n á j a . Azt ajánlanék, hogy ne a németek nyomán induljon:.: Mihelyt; elolvassuk, visszamenesztjük. Üdv és kézszorítás.

ad. 11.307. szám.

Zárt írásbeli

Női festő iskola, Városligeti fasor:22. Tanár Karlov: szky Bertalan. Beiratkozhatni bármikor. !

versenytárgyalás

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF.

ipari termékek-, anyag--, eszköz- és szerszámnemüek szállítására.

Lucca. Végre Magyarországon is meghódította az előkelő közönséget a Lucca-likör. Ma már kevés elsőrangú családnál hiányzik ezen kiváló étvágygerjesztő és gyomorerősítő likőr. Kapható csakis •elsőrangú üzletekben és kávéházakban. A világhírű Zoltán-féle kenőcsöt, mely, mint számtalan elismerőlcvél és orvosi bizonyítvány igazolja, csuz és köszvényes bantalmaknál felülmúlhatatlan j ó szer, miért is t. olvasóinknak becses figyelmébe ajánljuk. Egy üvegtégely ára 2 kor. Zoltán Béla gyógyszertára Budapest, V., Sétatér-utcza, Szabadság-tér sarkán.

a legjobb, legkellemesebb és legegészségesebb üdítő és erősítő likőr. Végtelen kellemes zamatja, kitűnő minősége és tulajdonságai miatt általánosan kedvelt.

Malátacakes

legízletesebb és leghathatósabb táp- és teasütemény. Kis doboz 25 kr., nagy doboz 1 frt.

i/ÍOJEGV.

h i Anna

törvényesen védett szabadalmazott, tiszta malátából előállított

maláta készítmények a legjobbak ; kitűnően beváltak.

Első orvosi szaktekintélyek

Budapesten kapható : Löweinstein M. Vámház-körut 4., Szenes Ede Dorottya-utca 2., Szimon István Váczi-körut 12., Seidl József Koronaherczeg-utcza 13., Vogel Gyula Andrássy-ut 29., Takáts Lajos Kossuth Lajos-utcza 19., Jung Péter Vámház-körut 10., Zoffmann Viktor Dohány-utcza 15., Bienenstok D. Nefelejts-utcza 41., Spitzer G. Kálmán Feréncz-kürut 41., Hauer Rezső Kerepesi-ut 49,, Focht Jakab Tükör-utcza 4., Baumholzér Ede II., Corvintér 6., Rainer J. és társa II., Corvin-tér. 7. üzleteiben ; vidéken a jobb fűszer- és csemegeüzletékben. Az italok magyarországi főelárusitása g y ó g y s z e r é s z e k é s drog u i s t á k részére: Budapest,

által elismertek, huzamosabb h a s z n á l a t mellett p á r a t l a n h a t á s ú a k . N á d o r - g y ó g y s z e r t á r váczi-körut 17. Oly helyre, hol még nem kapható, 3 palaczktól kezdve utánvétellel bérmentve küldi a N á BudaA legjobb és legegészsége- dor-gyógyszertár sebb gyomorerősítő, kitűnő pest, Váczi-körut 17. és a kéétvágygerjesztő ital, az Szt. Anna Maláta emésztést elősegíti. Legjobb szítmény v á l l a l a t KisVelenezón. férfi ital.

Malátakeserii

Viszontelárusitók szíveskedjenek directe a Szt. Anna Malátakészitmény Vállalathoz Kis-Vélenczére fordulni. Budapest. 1903. Az A t h e n a e u m

A mezőhegyesi-, kisbéri-, bábolnai és fogarasi m. kir. állami ménesintézetek a gödöllői m. kir. koronauradalom, a kolozs-tordai m. kir. állami ménesgazdaság és a bukinpalánkai m. kir. állami csikótelepen a f o l y ó év v é g é i g f e l m e r ü l ő s z ü k s é g l e t f e d e z é s é n e k b i z t o s í t á s a v é g e t t az alább jelzett áruk szállítására Budapesten a földmivelésüg-yi ministeriüm II. emeleti tanácstermében 1903. évi márczius hó 18-án d. e. 10 órakor zárt írásbeli versenytárgyalást fogok tartatni, a melyre a vállalkozókat azzal hívom meg, hogy az ajánlatok ezen versenytárgyalásra leg-később 1903. évi márczius hó 15-én délelőtt 10 óráignyújtandók be. A szállítandó áruk a következők: Portland és románczement, kőszén, vas- és aczélanyagok, gőzekekötél, gazdasági kézieszközök, fémanyagáruk, üvegáruk, kidolgozott bőranyag, len-, kender-., juta- és pamutszövetáru, posztó- és nemezszövetáru, festő- és mázolóanyagok, kenőolajok és zsiradékok, vegyipari készítmények, kénsav, gyógyszerek, ruggyantaáruk, papirnemüek, nyomtatványok és irodai szerek. . ;, A versenytárgyalás főbb feltételei: 1. A versenytárgyaláson általában csak m a g y a r h o n o s s á g ú t e r m e l ő k, illetőleg Magyarországon valamely illetékes hatóságnál b e j e g y z e t t i p a r i v a g y k e r e s k e d e l m i c z é g e k vehetnek részt. 2. Csakis azon ajánlatok lesznek figyelembevehetők, a melyek a hivatalosan megállapított ajánlati minták szerint vannak megírva és az általános és részletes versenytárgyalási feltételeknek mindenben megfelelnek. 3. Az ajánlatok akár bérmentes postaszállitás utján (a fenti czim alatt), akár személyes átadás vagy beküldés utján (földmivelésügyi ministeriüm, félemelet 29. ajtószám. Segédhivatali főigazgató) nyújthatók be. 4. Az ajánlatok benyujtásánák határidejéül kitűzött 1903. évi márczius hó 15-én délelőtt 10 órán (tehát a v e r s e n y t á r g y a l á s i d e j é t 3 n a p p a l m e g e l ő z ő i d ő n ) tul beérkező, valamint pótajánlatok figyelembe nem vétetnek. Az általános és részletes versenytárgyalási feltételeket, valamint az ezeknek megfelelő ajánlati mintalapokat a gazdasági főigazgatói hivatal (földmivelésügyi ministeriüm II. em. 81. ajtószám) díjmentesen adja ki, kívánatra az ajánlatot tenni szándékozóknak, portókötelesen meg is küldi. Budapest, 1903. február 17.

M. kir. földmiv. minister. irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

B

áli k é s z l e t e k , jelmezek

mindennemű farsangi virágdíszek melőírás és rajz (előírás raiz szerint is) is) dus váép, kivitelben kaphatók

Eau te

Kétségtelenül a legkedveltebb illatszere az előkelő világnak, a 4711. s z á m ú Napról-napra fokozódó kereslete mutatja ezt legjobban. Eddig még el nem ért illatával és kitűnő frissítőhatásával a művelt emberiség minden körében nélkülözhetetlen.

A L A P Í T T A T O T T 1860.

S Z E K U L E S Z R . művirág- é s dísztollgyárában BUDAPESTEN, IV., KÁROLY-UTCZA 4-5. Mennyasszonyi koszorúk, diszek és fátyolok; mindennemű tollboák a legújabb divat szerint. Szobadíszek, preparált é s műnövények. Színházi, alkalmi é s sirkoszoruk, szalaggal és nyomással bármely kivitelben.

KÖLNI Egyedüli készítője :

Mölhens Ferd.Köln a. Rh.

E szakmába vágó mindennemű áruk javítás végett elfogadtatnak. Sürgönyczim: SZEKULESZ, KÁROLY-UTCZA. — Eladás nagyban és kicsinyben.

Glockengasse 4711. A m a g y a r k i r á l y é s orosz czár u d v a r i szállítója.

fb

i

—N

STANDARD Alapíttatott 1825.

**

ÉLETBIZTOSÍTÓ TÁRS.

EDINBURGHBAN, ANGOLHON.

Alapíttatott 1825.

Magyarországi fiók: Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 4. Évi bevétel „. Kiutalt n y e r e m é n y r é s z e k Vagyon Halálesetek folytán kifizetve

31.800,000 170.000,000 249.300,000 500.000,000

korona. korona. ( korona. korona.

A STANDARD KÖTVÉNYEINEK NEVEZEIESEBB ELŐNYEI:

Kétségtelen biztonság. _ Alacsony U j a k . Szabad világkötvények. — Kötvények érvényben tartása díjfizetések elmulasztásánál. — Tőkésítés és előre megállapított visszaváltási érték. — Megtámadhatatlanság. — Feltétlen fizetés öngyilkosság esetében egyévi fennállás után. — Szabad háboru-biztositás népfőikelők részére.

=

Díjtáblázatok k í v á n a t r a

HIRDETÉSEK M

E

G

küldetnek.

=

felvétetnek A H É T kiadóhivatalában VIII., R ö k k Szilárd-utcza 18. H

Í

V

Á

S

a Magyar leszámítoló- é s p é n z v á l t ó - b a n k n a k 1903. m á r c z i u s ' - é n délelőtt ll 1 /. órak o r saját helyiségeiben (Dorottya-utcza 6. szám) tartandó

XXXIII. rendes közgyűlésére NAPIREND:

1. Az igazgatóság jelentése az 1902-iki üzletévről. 2. Az 1902-iki számadás és mérleg előterjesztése és az igazgatóságnak a nyereség felosztására vonatkozó indítványa. 3. A felügyelő-bizottság jelentése az igazgatóság által előterjesztett évi számadás és mérlegről, valamint a nyereség felosztását illetőleg tett indítványok megvizsgálásáról; 4. Ezen tárgyak, nemkülönben az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére adandó felmentvény feletti határozat. 5. Az igazgatóság kiegészítése. 6. A felügyelő-bizottság kiegészítése. Azon részvényesek, kik a közgyűlésen résztvenni kívánnak, felhivatnak, hogy az alapszabályok 17. §-a értelmében részvényeiket a még le nem járt szelvényekkel együtt legkésőbb f. év márczius 2-ig a társaságnál Budapesten, vagy az Union-Banknál Bécsben letétemépyezzék. A megvizsgált mérleg és az erre vonatkozó felügyelő-bizottsági jelentés 1903. február 24-től kezdve a társaság helyiségeiben a t. részvényes urak rendelkezésére áll. A z igazgatóság.

a likörök királya, Kapható csakis e l s ő r a n g ú

LUCCA-TÁRSASÁG,

.got, hogy a . . _ „ ilősegitik, a szöveteket erősbitlk, a vállDk kiszögelését eltűntetik az által, hogy a mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatása abban áll, hogy az ételek hizó alkatré szelt elősegitik s azok a mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden külön kezelés nélkűf megmarad. A B a t t c - f é l s PILOT.TM n v m l T U M

HAMBURGBAN.

Vezérképviselőség Magyarország részére: U T D Q P I I ÉVIIT A BUDAPEST, DOHÁNY-UTCZA 88. n i n ö l n l i I U M TELEFON 5 8 - 9 2 . = ^ = =

Miként lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike a női szépség legelőkelőbb kellékeinek s azzal a természet nem Igen pazarkodik. — A hölgyek őrömmel fognak tudomást venni arról, hogy létezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne fukarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előnyösen ismert szer a Ratie-féle PILULES ORIENTApárisi

az előkelőség kedrencze! üzletekben és kávéházakban !

kinézést kölcsönöznek é s az egész testet fiatalítják. — Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy használhatja, mint " " " asszony _ és semmi ami körülmény között a " kifejlett nem ártalmas. alkalmazk életmódot s legcsekélyebben meg kellene változtatni. Ara egy doboznak, használati utasítással, 8 kor. 4 6 fill. (Szétküldés bérmentve, titoktartás mellett.) Utánvétellel 6 kor. 76 fillér. Ne fogadjunk el oly dobozt, a melyen nincsen az UNIO-védjegy s a mely a czimkén következő feliratot nem tartalmaz : 3. P a r t i é Pharmacien, 6., P a s a a g e V e r d e a u , P a r i s . F ^ a k j ^ Magyarország é s Ausztria részére:

A HÉT ELŐFIZETÉSI ÁRA egy évre 2 0 korona, fél évre 10 korona. Szerkesztőség é s kiadóhivatal: DlinADCOT

ZONGORÁK ÉS

Gmehlzng

FIÁNINÓK

Hermann

a világ első gyáraiból, valamint a párizsi világkiállításon kitüntetett

császári és ldrályi udvari szállító

bőr- és bőrbutor-gyára. ^öryyé^ehj,

p a p í r k o s a r a k ,

támlányolj,

^ á l y h a - e l l e n -

mappáig.

Tjégi

bőrrel

saját készítmények

közöttük több jókarban lévő átjátszott is, ez időben legolcsóbban vásárolhatók és bérelhetők

KERESZTÉLY

nád-

hirnev. zongoratermében

BUDAPESTEN IparVáczi-körut 21. udvar

b e v o n a t n a f r

BUDAPEST, VII., DAMJANICH-U. 6. •pnRlSl-wAiüröSö^^iTwrOTETEír SzenzáczlósI

Szenzáczlós!

Jobb,

m i n t a világ

összes

Szenzáczlós!

szappanja!

a „BAUMANN IDEÁL" egyedül álló egészségi rózsa plpere-mosdópor a bór ápolására. A nevezett por napontal használat mellett majdnem c s o d á k a t müvei, a bőrt gyengedén es rózsásan, bársonylágyan és frissé teszi, jótállás mellett eltávolítja a_sárga bórt, az orr ránczalt, szeplőt, bőratkát, felpattanást, vörös orrt stb. Télen_ nélkülözhetetlen ... . . durva, vörös, fölpattant bőr ellen. Baumann Ideál mindenütt, főleg a hőlgyközönség közt nagy leltünést keltett. Baumann Ideál nemcsak eltávolítja a vörös bőrt és a pikkelyeket, de nélkülözbetővé teszi a kellemetlen rizspor és festék használatát. Elegáns urak ós hölgyek, a kik ráncznélküli tiszta arczbőrre súlyt fektetnek, a kipróbált, biztosan ható eBaumann Ideálé nélkülözhetetlen. A ki egyszer egy kísérletet t tt a sBaumann Ideálé-lal.az más szert nem használ többé.— Ara egy csomagnak 16 fillér. 3 kor. beküldése ellen 20 csomag bérmentve küldetik. Mintaküldemény 50 fillérért, esetleg levélbélyegekben. Szétküldés az egyedüli leitaláló, szab. birtokos és gyáros, Baumann Jenő által Zimonvban. Budapesti képviselő: Török József, gyógyszerész, Király-utcza 12. MINDENÜTT

KAPHATÓ.

te co z: -a sí E

Csodás hatása azonnal nyilvánul: szeplő, májfolt, börtisztátlanság nincs többé. Kisimitja a ránezokats a bőrt a legkésőbb korig simán és üdén tartja. 1 tégely K. 1.40. — Királynö-hölgypor, egész világon mint legjobb hölgypor használva, 3 szinben. 1 doboz K. 1.40. — Királynő-szappan, ; j ' íl 1 db 1 kor. — F ő r a k t . : Temesváry J. gyógysz. i # í Zombor és Török J. Budapest, Király-utcza 12. w l w

Karcsii

leaz és egészségét ezáltal dtal csak mi megerősíti ba ha PILULES APOLLO-t APOLLt használ. Ennak hatása a nővénívből ' " nyert >Vesiculosine<-ben rejlik. Esek, az orvosok által jónak talált pllulak karcsúvá teszik a termetet éa nem hatna hatnák kedvezótlanül az egészségre, mint sok más készítmény. Nem hajtanak, hanem közvetetlenül hatnak a táplálkozásra éa a zsiranyagsejtekre. A tulnagy elkövéredéa _gyógyításán itásán kivül e PILULES APOLLO-k szabályozzák a test funkcziöit, megUJitják az arczvonáaokat éa a testnek vicszaadják e rugékonvságot es az erőt Ez minden nő titka, ki karcsú és fiatal testalkatot akar. A PILULES APOLLO-k maguk mindkát i számára, még a legkényesebb természetüeknek is, kellemesek és nem árthatnak az egészségre. 1állandóan megmarad. (TörA Mrülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni és e tényleges eredmény vény védi.) Ovegje utasítással • korona 45 fillér, bérmentesen, utánvéttel ' í ir. J. Ratié 6 korona 75 gyfgysz. s. Paa. Werdeau, Párls IX. - Egy, TÖRÖK J. gyógyszerésznél Budapest, Király-utcza 12. edüli raktár Magyarország és Ausztria részére: Kérjenek

dobozokat

az „ UNIÓM DKS FABRICANTS"

száz

kiváló

orvos

ajánlja

K RÁSVÁNYVÍZ ISTÁLY LEGYEN

MINDENNAPI

ITALOD!

Vidékre pontosan szállít a Lukácsfürdő-kutvállalat igazgatósága.

peezétJéveL

Deckerí és Homolka

ASSZONYOK ES LEÁNYOK! A női bajok nehézségei

Több

(hátfájás, testfájás, görcsök, fejfájás, rosszullét stb.)

ellen

ajánlatos *AMAS1RA« egy határozottan ártalmatlanul ható és kellemesen bevehető teakeverék (poralakban). Orvosilag melegen ajánlva. — Dr. med. M. Stuttgartban irja a többek k ö z t : »A belsőleg ajánlt gyógyteák közül, egy sereg kedvező tapasztalat alapján, egy ujabb teavegyüléknek adtam előnyt, amely »AMASIRA« név alatt vafi bevezetve és hatásában tényleg minden más teát felülmúl.* stb. — Dr. med. G. Berlinben jelentést tesz eredményeiről és többek közt ezt mondja : »S. A. kisasszony Köpenick asszonynál : A gyenge alkotású, kissé halavány pácziens rosszullétről és hátfájásról panaszkodott a P kezdeténél, valamint néhány nappal azután. A negyedik csésze teánál elmultak ezen nehézségek. Más okból történt utolsó látogatásánál augusztus 3-án, frissebbnek látszott, mint azelőtt. Életuntsága elmúlt és most kettő helyett dolgozik* stb. - J. asszony Stuttgartban közli: »Nem fogom elmulasztani minden felebarátnőmnek ezen kitűnően ható készítményt a legmelegebben ajánlani.* stb. — A fenti, valamint minden egyéb elismerő irat eredeti példányai a gyárosnál betekintésül le vannak téve. — »AMASIRA« féldoboz 2, egész doboz 3 kor. (2—3 hónapig eltart!) Csupán A. Locher névaláírással valódi!

távirá-, távbeszélő-, villámhárító- ás vlllamvilágitásl berendezők

VL, lisbel°s-utcia 58. B U D A P E S T E N V., Dorottya Hl Isza 5. A magyar királyi államvasutak szállítói.

Egyedüli g y á r o s : Andr. Locher, Pharmac. Laboratórium, Stuttgart. — Raktárak: Budapesten : TOROK J., Király-utcza 12. — Pozsonyban : Dr. ADLER Salvator-gyógytárában, valamint Osztrák-Magyar monarchia minden nagyobb gyógytárában.

ERCUR Bank és Váltóüzlet Részvény-Társaság.

BUDAPEST M S M

<

-j

VPO

P * ikÜfe

Értékpapírok vétele és eladásba árfolyam sserint.

Á hangosan szóló = = grafit-mikrofon feltalálói és szabadalom tulajdonosai. Készít: telefonberendezésekot központtal v. körkapcsolással, elviállalja lékekrégi berendezeseknek s egyes készüléke nek alapos átalakítását, továbbá : villámhárítók, házi sürgönyök, tüz- él vizjelzö berendezések készítését lsgjutányosabh árakon. Telefon automatákkal kombinált váltóáramú önműködő berendezés Islzésadásrt vasutak saámára. Árjegyzékek, költségvetések ingyen ét bérmentve.

Takarék betétek:

napi

Kölcsönök értékpapírokra

a legelőnyösebb feltételek

mellett.

c