I. rész
Prológ
Tevje háza előtt. A Hegedűs ül a háztetőn és melódiát játszik. Tevje az udvaron.
Tevje:
Hegedűs a háztetőn. Bolondosan hangzik, ugye? Márpedig mi itt Anatevkában, ebben az eldugott kis faluban, mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot, anélkül, hogy kitörnénk a nyakunkat. Ez nem könnyű. Kérdezhetnék: miért ragaszkodunk mégis ehhez a helyhez, ha ilyen veszélyes? Mert Anatevka a mi otthonunk. És hogyan tartjuk az egyensúlyt? Mi a titka? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány.
Falusiak:
Hagyomány, hagyomány - hagyomány. Hagyomány, hagyomány - hagyomány.
Tevje:
Itt Anatevkában mindenre van hagyományunk. Hogyan együnk, hogyan aludjunk, hogyan beszéljünk. Mi például azt, hogy "jó szerencsét" úgy mondjuk: "mazeltov". Az úr megszólítása nálunk: "reb". Megkérdezhetnék, hogyan kezdődött ez a hagyomány? Megmondhatom: nem tudom. A hagyomány az hagyomány. Mindenkinek kijelöli a helyét, az útját, hogy mindenki tudja, mit vár tőle Isten.
Tevje, papák:
Éjjel és nappal ki az, aki fárad, gyereket és asszonyt ki öleli át? És mondd, kinek gondja az ima meg a bor? Az csak a papa mindenkor.
Mind:
Hagyomány, hagyomány - hagyomány. Hagyomány, hagyomány - hagyomány.
Golde,mamák: Kinek dolga, hogy e pici sóher ház oly kedves ház, oly kóser ház? Annyi gondot kinek ad a háztartás? Az mindig csak a mama és nem más. Mind:
Hagyomány, hagyomány - hagyomány. Hagyomány, hagyomány - hagyomány.
Fiúk.
Mint hároméves lurkó jártam héber iskolát, és gazdag asszonyt választ nékem majd a család.
Mind:
Hagyomány, hagyomány - hagyomány. Hagyomány, hagyomány - hagyomány.
Lányok:
A lány is nap mint nap, csak stoppol. tüzet rak, és kit a papa választ, a férje az lesz csak.
Mind:
Hagyomány, hagyomány - hagyomány. Hagyomány, hagyomány - hagyomány.
Tevje:
És ebben a kis sárfészekben megvannak a mi jellegzetes figuráink. Itt van például Jente, a házasságközvetítő.
Jente:
Avram, van itt egy príma parti a fiad számára... nagyszerű lány. Egy ékszer, egy gyöngy.
Avram:
Na, és ki az?
Jente:
Ráchel, a suszter lánya.
Avram:
Ráchel? Hisz az félig vak!
Jente:
Na és? A te fiadon olyan sok a látnivaló? Ahogy az kinéz, és ahogy Ráchel látja, éppen tökéletes pár. Stimmt? Stimmt.
Tevje:
És itt van Reb Náhum, a koldus.
Náhum:
Alamizsnát a szegénynek, alamizsnát a szegénynek.
Lázár:
Itt egy kopejka.
Náhum:
Egy kopejka? A múlt héten kettőt kaptam.
Lázár:
Ez egy peches hét volt.
Náhum:
Neked volt peched, és én fizessek rá?
Tevje:
És itt van, aki számunkra a legfontosabb: a mi szeretett rabbink a fiával...
Mendel:
Rabbi, kérdezhetek valamit?
Rabbi:
Bátran, gyermekem.
Mendel:
Rabbi, van illő áldás a cárra?
Rabbi:
Áldás a cárra? Hát persze. Áldd meg Isten a cárt, és tartsd meg őt minél tovább és minél távolabb!
Tevje:
De élnek még itt mások is ebben a faluban. És ők vannak többen. A tiszteletreméltó csendbiztos úr, a nem kevésbé tisztelt pópa, és az éppúgy tisztelt többiek. Mi sem zavarjuk őket, és eddig ők sem zavartak minket. Persze, magunk közt előfordult olyasmi, hogy az egyik lovat fizetett ki, a másik pedig öszvért szállított. Ez is el lett boronálva. Békében élünk és nyugalomban.
1. férfi:
Ló.
2. férfi:
Öszvér.
Mind:
Hagyomány, hagyomány - hagyomány. Hagyomány, hagyomány - hagyomány.
Tevje:
Hagyomány. Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn.
1. jelenet
Tevje házának konyhája. Golde, Cejtel és Hodel készülődnek a szombatra. Sprince és Bjelke hozzák a tüzelőt.
Sprince:
Hová rakjuk, mama?
Golde:
Hová? A fejemre. A tűzhely alá, te buta. Hol van Chava?
Hodel:
A csűrben, feji a tehenet.
Bjelke:
Hol van a papa? Mikor jön meg?
Golde:
Nyakunkon a szombat, de még nincs itthon. Naphosszat ül a kocsi bakján, mint egy herceg.
Cejtel:
Ugyan, mama, a papa rengeteget dolgozik.
Golde:
A ló mégtöbbet. És te ne védd meg a papát velem szemben. Valamivel régebben ismerem, mint te. De sokszor fölbosszantott. De azért áldja meg az Isten. Sprince! Hozz egy vejdling krumplit. /Chava belép, kosárral a kezében, a köténye sarkában könyv van elrejtve./ Chava! Befejezted a fejést?
Chava:
Igen mama. /elejti a könyvet/
Golde:
Megint a könyvet bújod? Miért kell egy lánynak olvasni? Jobb férjet kapsz akkor? Fogd!
Sprince:
Mama, jön a Jente, mindjárt itt lesz.
Hodel:
Cejtel! Biztosan talált neked egy jó partit.
Golde:
Bár a próféta beszélne belőled.
Cejtel:
Mért éppen most jön? Mindjárt itt a szombat.
Golde:
Menjetek ki, lányok! Hadd beszéljek Jentével.
Cejtel:
Jaj, mama, akiket a Jente hoz! Az egyik öreg, a másik kopasz.
Golde:
Szegény lány ne legyen válogatós. Ha neked a haja fontos, menj férjhez egy majomhoz.
Cejtel:
Ugyan mama, még húszéves sem vagyok
Golde:
Mit vágsz fel a húsz éveddel? Én is voltam fiatal. No, menj csak.
Jente:
Ó, Golde drágám, szenzációs újság, el fogsz ájulni. Hol vannak a csibéid? Mindegyik egy ékszer, egy gyöngyszem. Meglátod, mindegyiknek szerzek egy legényt. No ne félj, egy vőlegényt. Csak túl igényes ne légy, Golde. Még egy rossz férj is, Isten ments, jobb a semminél. Ezt én tudom csak igazán. Mióta a drága jó férjem elhunyt, isten nyugosztalja, egész éjjel rá gondolok, pedig te tudod, ismerted őt, nem sok hasznom volt belőle. Ha aranyhoz nyúlt, sárrá változott. De mégis jobb volt a semminél.
Motel:
Jó estét kívánok. Cejtel itthon van?
Golde:
Most nem ér rá. Jöjj később.
Motel:
Valamit szeretnék neki mondani.
Golde:
Később.
Cejtel:
Motel? Hallottam a hangodat.
Golde:
Menj a dolgodra. Azt mondtam, majd később.
Motel:
Hát jó.
Jente:
Mit akart ez az ágrólszakadt kis szabó a Cejteltől?
Golde:
Gyerekkoruk óta pajtások. Beszélgetnek, játszanak...
Jente:
Játszanak? Mit játszanak?
Golde:
Mit tudom én? Hiszen még gyerekek.
Jente:
Gyerekek. Az ilyen gyerekek csinálják az újabb gyerekeket.
Golde:
Motel egy kis senki.
Jente:
Hajjaj, gyerekek. Neked legalább megadatott ez az áldás. Az én Áronom, nyugodjék békében, nem tudott nekem gyereket csinálni. Olyan volt, mint a vaj, soha rám nem kiabált. De hát nem panaszkodom. Más asszony örömét leli abban, ha panaszkodhat. De Jente nem. Hát persze, nem lehet mindenki Jente. Hanem most már sietek, össze kell készítenem a magam szegényes szombati asztalát. Hát ég áldjon Golde, jó volt egy kicsit kibeszélgetni magunkat.
Golde:
Jente, azt mondtad, valami nagy újságod van.
Jente:
Ó, hová is tettem az eszemet! Szóval az újság: a Lázár Wolfról van szó, a mészárosról. Egy jó ember, egy finom ember. Azt meg már nem is mondom, hogy van neki mit aprítania a tejbe. De nagyon egyedül van szegény. Mert hát hogy özvegy. Érted, ugye? Persze, hogy érted. Egy szó mint száz, az egész falu minden lánya közül a Cejtel tetszik neki a legjobban.
Golde:
Az én Cejtelem?
Jente?
Naná, a cár Cejtelje.
Golde:
Egy ilyen parti az én Cejtelemnek! Ó, istenem, istenem. De Tevje tanult embert szeretne. Ki nem állhatja a Lázárt.
Jente:
No és? Nem Tevje lesz a felesége, hanem a lánya. Tudod mit, Golde. Küldd el a Tevjét Lázához, de ne mondd meg, miről van szó. Hadd hozza fel a dolgot maga Lázár. Majd ő leveszi a lábáról a férjedet. Egy jó ember, egy gazdag ember. Stimmt? Stimmt. És várom a híreidet, hogyan alakulnak a dolgok, és ne köszönj nekem semmit Golde, mert először is én ezért közvetítési díjat kapok -amit persze a Lázár fizet- azután meg öröm az, ha embereket boldoggá tehetek. Lehet ennél nagyobb öröm a világon? Stimmt? Stimmt. Hát ég áldjon Golde! Várom a híreidet. /Jente el.6
Cejtel: Golde:
Mama, mit akart a Jente. Ha valamit közölni akarok veled, majd megmondom. Kezdjétek el a készülődést. /kimegy/
Hodel:
Cejtel, csak nem talált neked Jente férjet?
Cejtel:
Engem csöppet sem érdekel, hogy Jente talált-e nekem valakit.
Chava:
Hacsak nem Motel az, a szabó.
Cejtel:
Nem kérdeztelek.
Hodel:
Cejtel, te vagy a legidősebb. Előbb neked kell valakit találni, és csak aztán jöhetek én.
Chava:
Én meg csak azután.
Sprince:
Én meg csak azután.
Bjelke:
Én meg csak azután.
Hodel:
Így hát, ha Jente.
Cejtel:
Ó, Jente, Jente.
Chava:
Majd Jente talál valakit, aki csodálatos.
Hodel:
Aki gazdag.
Chava:
Egy ékszer.
Hodel:
Egy gyöngyszem.
Chava:
Stimmt?
Ketten:
Stimmt.
Férjecske
Hodel:
Mézédes ákácra méhecske száll, nékem is kell férjecske már. Nem kell, hogy túl szép, hogy túl jó legyen, csak férjecske kell nekem.
Chava:
Van tán egy ábrándos kuncsaftod már, ki hűséges, jó asszonykát vár. Szerelmünk cégednek reklámja lesz, csak férjecske kell ehhez.
Hodel:
Ha dúskál sok földi jóban.
Chava:
Az jól van, de ha szegény se baj.
Együtt:
Oly mindegy, hogy sakter vagy bakter, de szíve az lágy legyen, mint a vaj. Mézédes ákácra méhecske száll, nékünk is kell férjecske már. Raktáron van tán egy kedves legény, ki csodára vár...
Bjelke, Sprince: Úgy mint én. Cejtel:
Chava! Mióta érdekel téged a házasság? Eddig azt hittem, téged csak a könyv érdekel. Téged meg csak a rabbi fia érdekel.
Hodel:
Miért ne? Én mindig, mindenben a legjobbat akarom.
Cejtel:
Csakhogy te szegény lány vagy. Érd be azzal, akit a Jente hoz. Aki egy ékszer, egy gyöngyszem. Stimmt? Stimmt. Hodel, ó, Hodel, oly nagyszerű parti mind. Egy érett, egy bölcs! Itt nagy szerencse int. Csak hetvenéves, de édes. Stimmt? Stimmt.
Csak ide-oda csoszog, és csendes, mint a hal. De ezzel szemben fix, hogy meg nem csal. Chava! Ez férfi, ezt fogd meg a sólettel. A nudli se rossz, és biztos nem fut el. Mert kicsit hájas, de bájas. Stimmt? Stimmt.
Cejtel:
Ő másfél mázsa hűség, s az idő bárhogy száll. Ő jóban, rosszban mindég melletted ül. Sose álmodj, ébredj fel! Neked pont egy herceg kell? Nincsen strafirung, vagyon, a család se príma, még jó, ha lesz egy férj.
Bjelke:
Férjecském volt éjjel álmomban már, nappal még nincs, jujj, de nagy kár.
Hárman:
Zöld béka, hogy mersz te álmodni mondd? Még rajtunk a sor!
Cejtel:
És pont.
Chava-Hodel:
Ha dúskál a férfi sok jóban,
Sprince-Bjelke: Az jól van, mégse csak ez a fő. S ha jön majd a sakter vagy bakter, még az is oly szédítő. Öten:
Mézédes ákácra méhecske száll, nékünk is kell férjecske már. Nem kell a nagyherceg, nem kell a pénz. Mert lehet szegény, lehet szerény, ha egy legény hozzám való, már együtt van minden jó.
2. jelenet
Tevje háza előtt. Tevje kézzel húzza a kocsiját. Megáll és felül a bakra, kimerülten.
Tevje:
Istenem-uram, mért tetted ezt velem? Hogy éppen most, a szombat előestéjén vesztette el a lovacskám a patkóját. Nem szép tőled, hogy így bánsz velem. Először is megáldasz öt lánnyal. Aztán a szegénységgel. De mi bajod volt a lovacskámmal? Néha már azt kell hinnem, hogy te odafönn unalmadban azt mondod: nézzük csak, hát most meg milyen bajjal-gonddal tréfáljam meg az én legjobb hívemet, ezt a Tevjét, ezt a tejesember?
Golde:
Na végre, hogy itt vagy, gyermekeim atyja.
Tevje:
Erről majd még beszélgetünk. Később.
Golde:
Hol az a gebe?
Tevje:
A kovács meghívta vacsorára. Éppen szombatra!
Golde:
Siess haza, majd valamit szeretnék neked mondani.
Tevje:
Ahogy az írás mondja: "Gyógyíts ki minket uram, és mi kigyógyulunk." Amivel azt akarja mondani, hogy te adtad a bajt, adj már egy kis orvosságot is. De nem panaszkodom, hiszen a Te atyai segítségeddel éppen hogy éhen nem halok. Te is tudod, hogy a szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség. Hát tönkremennél abban, ha egyszer nekem is idepottyantanál egy kis gazdagságot?
Ha én gazdag lennék
Tevje:
Ha én gazdag lennék, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum. Éjjel-nappal, diga diga daj, tartana a nagy daj-daj. Temetném a munkát, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum. Dolgom, gondom másokra hagyom, jaj, ha egyszer meggazdagodom.
Építnék házat, benne öt szoba lenne, hozzá egy fürdőkamarám, és fürdőkádban lábamat áztatnám. Nagy, széles márványlépcső: egy ami felvisz, és még egy - mert lefele is kell. És kell még egy, hogy bámulják csupán. Lenne sok pulyka, réce, kappan a háznál, kis csibe, rántani való, fokhagymásan illata bódító. De addig - vákk-vákk, háp-háp, kotkoda, gágá, hangjukat elviszi a szél, hogy hirdessék, itt gazdag ember él.
Ha én gazdag lennék, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum. Éjjel-nappal, diga diga daj, tartana a nagy daj-daj. Temetném a munkát, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum. Dolgom, gondom másokra hagyom, jaj, ha egyszer meggazdagodom.
Látom már tollal, tüllel pici feleségem, ó, az a moszkvai sikk. Illeg-billeg, libben a szoknya rajt. Bársonyban térül-fordul, úgy süti nékem a töltött libanyakat majd. S képzeljék: ő fogyókúrát tart.
A község úri népe hajbókolna mind nekem. Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét. "Csak egy szót, Reb Tevje, Megbocsáss, Reb Tevje" Bölcsebb vagy a híres csodarabbinál. Áj-áj-áj-áj-áj-áj-áj.
Mindegy lenne, bármit is mondok, úgyis helyesel a nép. Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék. Lennék én gazdag, mindig templomban ülnék, és nem a kocsi tetején. A tejfelt, túrót hordja helyettem más. Szétosztok finom májat, jó puha barcheszt mindig az ünnep idején. Jöjjetek csak, nyitva lesz a ház.
Ha én gazdag lennék, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum. Éjjel-nappal, diga diga daj, tartana a nagy daj-daj. Temetném a munkát, jaha diha dajdl diga diga diha dajdl dum. Egyezzünk meg, Istenem, Uram, osztozzunk meg azon, ami van. Száz dicsőség néked odafenn! S nékem egy kis pénz itt lenn!
Mordcha:
Na, itt van. Nem hoztad szombatra a tejet.
Tevje:
Reb Mordcha, a lovam tehet róla. Lerúgta a patkót.
Mendel:
Tevje, a rabbi nem kapta meg a tejfölt.
Tevje:
Sajnálom, Reb Mendel.
Avram:
Én is csak álltam és vártam a tejet.
Tevje:
Jól van, jól van, nagyobb csapás volt az ogyesszai pestis. Az olvastam az újságban...
Avram:
Az újságban rémes dolgok vannak, ijesztő hírek.
Mordcha:
Mi van?
Avram:
Valami Rajanka nevű faluból az összes zsidót kitelepítették.
Mendel:
De miért?
Avram:
Ezt nem írja az újság. Talán a cárnak szüksége van a földjeikre. Vagy valami büntetés?
Mordcha: Mind: Percsik:
Őt büntesse meg az Isten! Ámen. Mit átkozódtok? Itt álltok, fecsegtek és átkozódtok ahelyett, hogy tennétek valamit. Addig fecsegtek, amíg a föld alá nem fecsegitek magatokat.
Mendel: Percsik: Mendel:
Már megbocsáss, ugye te nem vagy idevalósi? Nem. Honnan jössz?
Percsik:
Kijevből. Diák voltam ott az egyetemen.
Mordcha:
Áhá, az egyetem. Ott tanultad, hogy bíráld az idősebbeket?
Percsik:
Ott azt tanultam, hogy az élet nem csak üres fecsegés. Tudnotok kellene, mi történik a világban.
Mordcha:
Mért törjem a fejemet a világ gondján? Törődjön mindenki a maga bajával.
Tevje:
Igaza van. Az írás is mondja: „Ha a levegőbe köpsz, az arcodra hullik vissza."
Percsik:
Nem csukhatjátok be a szemeteket az előtt, ami a világban történik.
Tevje:
Igaza van.
Avram:
Neki is igaza van és neki is igaza van? Hogy lehet mind a kettőnek igaza?
Tevje:
Tudod mit? Neked is igazad van.
Mordcha:
Jó szombatot, Tevje.
Náhum:
Jó szombatot, Tevje.
Mendel:
Tevje, a rabbi tejfölje, és az én sajtom.
Tevje:
Adom már. Szóval, te Kijevből jöttél, Reb...
Percsik:
Percsik.
Tevje:
Percsik. Szóval idegen vagy itt. Amint az írásban Ábrahám mondá: "Idegen vagyok egy idegen földön."
Mendel:
Ezt Mózes mondta.
Tevje:
Bocsánat. Ahogy Dávid király mondá: "Dadog a szavam, mert a nyelvem akadozik."
Mendel:
Ezt is Mózes mondta.
Tevje:
Ahhoz képest, hogy dadogott, elég sokat beszélt. Tessék, vegyél belőle.
Percsik:
Nincs pénzem.
Tevje:
Fogadd csak el.
Percsik:
Nem vagyok koldus.
Tevje:
Jól esik, ha adhatok.
Percsik:
Hát jó, a kedvedért.
Tevje:
Köszönöm. Tudod, nem bűn, ha valaki szegény.
Percsik:
Ebben a mi világunkban a szegények a bűnösök. De egy szép napon majd a miénk lesz a vagyonuk.
Tevje:
De szép is lenne! Ha ők benne vannak, én benne vagyok.
Mendel:
Dehát ez képtelenség.
Tevje:
És amíg eljön ez a csodálatos aranykor, Reb Percsik, miből élsz?
Percsik:
Tanításból. Neked van gyermeked?
Tevje:
Nekem? Öt lányom van.
Percsik:
Öt?
Tevje:
Lány.
Percsik:
A lányoknak is kell tanulniuk, a lányok is egyenrangú emberek.
Mendel:
Ez azért nem egészen így van.
Percsik:
Én szívesen tanítanám őket. Hadd ismerkedjenek meg az emberiség nagy gondolataival.
Tevje:
Csakhogy én szegény ember vagyok. Egy ebéd - egy lecke. Elfogadod?
Percsik:
Igen.
Tevje:
Hát jó. Már most maradj velünk a szombatra. Mi ugyan nem eszünk úgy, mint a nagyhercegek, de azért éhen sem halunk. Ahogy az írás mondja: "Ha egy szegény ember csirkét eszik, vagy ő beteg vagy a csirke."
Mendel:
Ilyen meg hol mond az írás?
Tevje:
Lehet, hogy nem egészen így mondja, de valahol, valamit mond a csirkéről. Jó szombatot.
Mendel: Percsik:
Jó szombatot. Jó szombatot.
3. jelenet
Tevje lakása. A lányok tevékenykednek. Tevje és Percsik jönnek.
Tevje:
Jó szombatot, gyerekek.
Lányok:
Jó szombatot, papa.
Tevje:
Gyerekek! Ez itt Percsik. Percsik, ez itt az én elsőszülött lányom.
Percsik:
Jó szombatot!
Cejtel:
Jó szombatot!
Percsik:
Kedves lányod van.
Tevje:
Nekem öt kedves lányom van. Ez is az enyém, ez a Cejtel. Ez is az enyém, ez a Hodel. Ez is az enyém, ez a Chava. Ez is az enyém, ez a Sprince. Ez is az enyém, ez a Bjelke. /Motel belép/ Ez nem az enyém. Percsik, ez itt Motel Kamzolj.
Golde:
Mindenki asztalhoz. Gyorsan!
Tevje:
És ez is az enyém. Golde, ez Percsik Kijevből és velünk marad a szombatra. Tanító. Sprince, Bjelke, mit szólnátok, ha egy kicsit tanítana benneteket.
Percsik:
Én csakugyan tanító vagyok, és nem is rossz tanító.
Hodel:
Cö,cö,cö. A jó rabbit a hitközség dicséri.
Percsik:
Eszes kislányod van, és jól felvágták a nyelvét.
Tevje:
Az eszét tőlem örökölte. Ahogy az írás mondja...
Golde:
Az írás ráér.
Tevje:
A nyelvét viszont az anyjától.
Golde:
Motel, te is velünk vacsorázol? Természetesen szívesen látunk. Cejtel, még két terítéket. Menjetek kezet mosni.
Cejtel:
Motel segíthetne nekem.
Golde:
Nem bánom. Moss kezet. Tevje, szeretnék neked mondani valamit.
Tevje:
Ahogy az írás mondja: Miben különbözik ez a nap a többitől?
Golde:
Tevje, el kell neked mondanom.
Tevje:
Pszt, imádkozom.
Golde:
A Lázár Wolf akar veled beszélni.
Tevje:
A mészáros? Miről?
Golde:
Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy valami fontos dologról.
Tevje:
Mi lehet olyan fontos? Nincs most nekem levágnivaló tehenem.
Golde:
Tevje, ne marháskodj! Ha valaki üzen érted, a legkevesebb, hogy beszélj vele.
Tevje:
Jól van, majd a szombat után beszélek vele. /kimennek/
Cejtel:
Motel, már megint itt volt a Jente.
Motel:
Láttam.
Cejtel:
Ha pedig ezek megegyeznek valamiben, abból házasság lesz, és akkor nekünk végünk.
Motel:
Ne félj, Cejtel. Találtam valakit, aki eladja a használt varrógépét. Képzeld, odaállok apád elé, mint varrógéptulajdonos. Mindjárt más szemmel néz rám. Néhány hét múlva meg lesz rá a pénz.
Cejtel:
Néhány hét? Akkor már késő lesz.
Motel:
Mit tehetünk?
Cejtel:
Kérd meg a kezemet a papától, még ma este. Most!
Motel:
Most? Most még nincs meg a varrógépem.
Cejtel:
Most azonnal beszélj vele.
Motel:
Cejtel, ha a papád most nemet mond, akkor nekünk befellegzett. Én csak egy szegény kis szabó vagyok.
Cejtel:
Egy szegény kis szabónak is joga van a boldogsághoz.
Motel:
Ez igaz.
Cejtel:
Beszélsz vele? Beszélsz vele?
Motel:
Jól van, beszélek.
Tevje:
Késő van már. Hol vannak a többiek. Mindjárt feljön a csillag.
Motel:
Reb Tevje...
Tevje:
Gyertek be gyerekek, meggyújtjuk a gyertyákat.
Motel:
Reb Tevje...
Tevje:
Mi van, Motel?
Motel:
Jó szombatot, Reb Tevje.
Tevje:
Jó szombatot, jó szombatot, gyerünk.
Szombati ima
Tevje-Golde:
Óvd meg, Uram, őket a rossztól, ne hozz rájuk szégyent és bajt. Nevük legyen fényes az Ígéret földjén majd. Legyetek az ősökhöz méltók, rátok az Ég áldása száll. Mentse meg az Úr, ki kísértések útján jár. Nézz ránk Isten, lásd hitünk fényét.
Golde:
Szombat esti imádságunk hozzád szól.
Tevje-Golde:
Nézd el nékünk őseink vétkét.
Tevje:
Lányaimat adjad Uram férjhez jól.
Együtt:
Óvd meg, Uram, őket a rossztól, ne hozz rájuk szégyent és bajt. Védd őket, Uram, hozz boldogságot ránk. Védd őket, Uram, hozz békét ránk. Ó hallgasd meg imánk. Ámen.
4. jelenet
A kocsma a következő estén. Lázár türelmetlenül vár, az ajtót figyeli.
Lázár:
Reb Mordcha!
Mordcha:
Igenis, Lázár Wolf.
Lázár:
Bort adjál, a legjobból. Egy egész üveggel. És két poharat.
Avram:
A legjobból, Reb Lázár? És két poharat?
Mordcha:
Mire készülsz? Valami lakoma?
Lázár:
Igenis lakoma. Lehet, hogy esküvő lesz.
Mordcha:
Esküvő? Óriási. Bízd rám az egészet. Megszervezem a lakodalmi ünnepséget, vezetem a táncot és így tovább. Olcsón megszámítom.
Lázár: Szása: Mordcha: Szása:
Ismerlek, hiszen nem lagzi a lagzi nélküled, meg a te olcsóságod nélkül. Jó estét, kocsmáros. Jó estét. Innánk valamit. Fegyka, üljetek le!
Mordcha:
Vodka? Snapsz?
Fegyka:
Vodka.
Mordcha:
Máris.
Tevje:
Jó estét.
Mordcha:
Jó estét. Ilyen korán?
Tevje:
Meg akarja venni az új fejőstehenemet. Jó estét, Reb Lázár.
Lázár:
Á, Tevje, ülj le. Igyál valamit.
Tevje:
Nem akarlak megbántani, igyunk.
Lázár:
Hát hogy megy neked?
Tevje:
Hát hogy menne?
Lázár:
Na igen.
Tevje:
És neked?
Lázár:
Ugyanúgy.
Tevje:
Fogadd részvétemet.
Lázár:
És hogy megy a sógorodnak Amerikában?
Tevje:
Köszönöm jól.
Lázár:
Írt?
Tevje:
Nem.
Lázár:
Akkor honnan tudod?
Tevje:
Ha rosszul menne neki, biztosan írna. Szabad?
Lázár:
Tevje, ugye tudod, miről akarok veled beszélni.
Tevje:
Igen tudom, Reb Lázár, de erről hiába is beszélnénk.
Lázár:
Mi az, hogy hiába?
Tevje:
Mert nincs értelme. Mért akarnék megszabadulni tőle?
Lázár:
De hát marad még neked elég.
Tevje:
Áhá! Ma egyet akarsz, holnap meg már kettőt.
Lázár:
Kettőt? Mit csinálnék én kettővel?
Tevje:
Ugyanazt, amit eggyel.
Lázár:
Tevje! Ez nagyon komoly dolog.
Tevje:
Mért olyan komoly.
Lázár:
Hogy megmondjam az igazat: nagyon magányos vagyok.
Tevje:
Magányos? Hát miről beszélsz te tulajdonképpen?
Lázár:
Hát nem tudod?
Tevje:
Dehogynem. Az új fejőstehenemről van szó, amit meg akarsz venni.
Lázár:
Fejőstehén? Annyira azért nem vagyok magányos.
Tevje:
Mi van ezen nevetnivaló?
Lázár:
Én a lányodról beszéltem. A Cejtel lányodról.
Tevje:
Az én Cejtel lányomról?
Lázár:
Persze, hogy a te Cejtel lányodról. Minden csütörtökön látom, amikor húsért jön. Tetszik nekem. Ami pedig engem illet, te is tudod, hogy van mit aprítanom a tejbe. Saját házam van, jól menő üzletem, segédem. Nézd, Tevje. száz szónak is egy a vége: adj kezet rá és kész a házasság. Hozományra pedig ne legyen gondod.
Sőt, még a te zsebedbe is kerül egy kis készpénz. Tevje:
Mit gondolsz te rólam? Az én Cejtel lányom nem vásári portéka!
Lázár:
Igazad van. Persze, ahogy mondod. Pénzről nem is beszélünk többet. Az a fő, hogy megegyezzünk. Jól fogok vele bánni, Tevje. Tetszik nekem az a lány. Mit szólsz hozzá?
Tevje:
Mit szólok? Mit szólok? Ki nem állhattam ezt az ember soha. Nem is csoda. Nem mondom, lehet beszélgetni vele, ha a marhaszegyről, karmonádliról vagy a mócsingról van szó. Mindazonáltal másrészről nem lehet mindenki tanult ember. Ha valaki gazdag, már senki se fogja ostobának nevezni. És ha a lányom mészárosné lesz, sose fog éhezni. Persze, van egy kis baj, hogy sokkal idősebb, mint a lány. De ez a lány baja. A lány meg sokkal fiatalabb. Ez viszont a férfi baja. Megkérte a lányom kezét. Ez meg az én bajom. De mért baj ez? Egy jó ember. És a lány tetszik neki. Talán boldoggá teszi. Hogy mit szólok hozzá? Hát legyen!
Lázár:
Beleegyezel?
Tevje:
Igen.
Lázár:
Tevje, ez nagyszerű. Erre igyunk!
Tevje:
Miért ne? Egészségedre.
Lázár:
Nem, barátom. A te egészségedre.
Tevje:
Mindkettőnk egészségére.
Lázár:
A megállapodásunkra! A jólétünkre! A boldogságra!
Tevje:
És ami a legfontosabb: az életre!
Bordal
Tevje:
Ha fáj, ha bánt az élet,
Együtt:
Csak igyál és elszáll a gond.
Tevje:
Tiszteld, mint apát a hegy levét.
Lázár:
S ameddig megy beléd.
Együtt:
Hát csak igyál! Ha fáj, ha bánt az élet, Csak igyál és elszáll a gond!
Tevje:
Ma este mindenki víg legyen,
Lázár:
Koccints, hogy így legyen.
Együtt:
Hát csak igyál - de bort!
Tevje:
Isten rendelése szenvedj, ámde mégse sírjál, ne hagyd magad el.
Lázár:
Így hát bűnös, aki nem tölt, ez a perc oly fennkölt, duplán inni kell.
Együtt:
Ha fáj, ha bánt az élet, csak igyál és elszáll a gond.
Lázár:
Igyunk a papára!
Tevje:
Kisfiam!
Lázár:
Mamára!
Tevje:
Boldogan!
Együtt:
Hát csak igyál - de bort!
Lázár:
Reb Mordcha!
Mordcha:
Valami jó hír?
Lázár:
Olyasféle. Mindenki a vendégem.
Mendel:
Mi ok az ivásra?
Lázár:
Menyasszonyom van.
Avram:
És ki a boldog ara?
Lázár:
Tevje legidősebb lánya, a szép Cejtel.
Mindenki:
Mazeltov. A vőre most!
Tevje:
A lányra!
Mind:
És éljen a család!
Lázár:
S az ágy.
Mind:
Szeressük egymást s a hegy levét, s ameddig megy beléd, hát csak igyál! Ha fáj, ha bánt az élet, csak igyál és elszáll a gond. Ma este mindenki víg legyen, koccints, hogy így legyen,
Hát csak igyál - de bort! Fel hát a dalra, ne gondolj a bajra, eljött hát a napja, menyasszony a lány. Ünnepi borból ha az ember kortyol, még a vég is felforr, s újra bort kíván. Ha fáj, ha bánt az élet, csak igyál és elszáll a gond. Ma este mindenki víg legyen, koccints, hogy így legyen, Hát csak igyál - de bort!
Szása:
Sej, haj, na zdarovja, boldogságunk Isten óvja, békén éljünk együtt, míg csak forog a föld.
Oroszok:
Igyiszjudá, gyere ide, gyere, gyere már. Éljen, éljen ezer évig minden ifjú pár. Sej, haj, na zdarovja, boldogságunk Isten óvja, békén éljünk együtt, míg csak forog a föld
Szása: Tevje:
La haim. Na zdarovje.
5. jelenet
Lázár:
Tevje, azért örülök, hogy a papám leszel.
Tevje:
A papád! Mindig szerettem volna egy fiút, de valahogy azt képzeltem, hogy fiatalabb lesz, mint én vagyok.
Csendbiztos:
Jó estét.
Szása:
Jó estét, őrmester úr.
Csendbiztos:
Mi ez az ünnepség?
Fegyka:
Tevje férjhez adja a legidősebb lányát.
Csendbiztos: Tevje: Csendbiztos:
Gratulálhatok, Tevje? Köszönöm, tisztelt uram. Tevje, van valami hírem, úgy érzem, el kell neked mondanom, mint a barátomnak.
Tevje:
Hallgatom, tisztelt uram.
Csendbiztos:
Azért mondom el neked, mert kedvellek. Tisztességes, becsületes embernek tartalak, pedig te is csak zsidó vagy.
Tevje: Csendbiztos: Tevje:
Nem először hallom ezt a bókot. És mi az a hír? Parancsot kaptunk, hogy ebben a körzetben is készítsünk elő egy kis mozgolódást. Pogrom? Itt nálunk?
Csendbiztos:
Nem, csak éppen egy aprócska nem hivatalos mozgolódás.
Tevje:
Aprócska? Mennyire aprócska?
Csendbiztos:
Ó semmi, csak valami kis kavarodás, hogy ha az inspektor erre jár, lássa, hogy mi is megtettük a kötelességünket. Ami engem illet, én nem tudom, miért van szükség arra, hogy a népek között ez a nyugtalanság legyen. Hát úgy érzem, ezt el kellett mondanom neked, és te elmondhatod a többieknek.
Tevje:
Köszönöm, tisztelt uram. Te jó ember vagy. Ha szabad így mondanom, kár hogy nem vagy zsidó.
Csendbiztos:
Látod ez az, amit szeretek benned, Tevje, hogy mindig viccelsz. És még egyszer gratulálok a lányodhoz.
Tevje:
Köszönöm, tisztelt uram. /Csendbiztos el./ Édes jó Istenem! Muszáj volt egy ilyen hírt küldened nekem? És éppen ezen a napon? Tudom, mi vagyunk a te kiválasztott néped. De egyszer-egyszer nem választhatnál ki mást? Egyébként köszönöm neked, hogy férjet küldtél az én Cejtelemnek. Egészségedre!
6. jelenet
Tevje háza előtt. Percsik tanítja Sprincé-t és Bjelké-t, mialatt azok kukoricát morzsolnak a padon. Hodel vödröket tisztít a kútnál.
Percsik:
No, gyerekek, most elmondom nektek a Bibliából Lábán és Jákob történetét, és aztán beszélgetünk, jó? Rendben. Nos, Lábánnak két lánya volt: Lea és a gyönyörűséges Ráchel. És Jákob Ráchelt szerette, a fiatalabbat, a szépet, és megkérte Lábántól az ő kezét. Lábán bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy Jákob ezért hét évig dolgozik neki.
Sprince:
Lábán rossz ember volt?
Percsik:
Kizsákmányoló volt. No, miután Jákob a hét évet ledolgozta, mit gondoltok, mi történt? Lábán becsapta őt, és a csúnya lányát, Leát adta neki. Így hát Jákob, hogy megkapja Ráchelt, újabb hét évig volt kénytelen dolgozni. Látjátok gyerekek, a Biblia is tisztán, érthetően azt tanítja nekünk, hogy sose bízzunk a kizsákmányolóban. Értitek?
Sprince:
Igen, Percsik.
Bjelke:
Igen, Percsik.
Percsik:
Na jó. Most...
Golde:
A papa még nem kelt fel?
Hodel:
Nem mama.
Golde:
Az éjjel hazatántorgott, és úgy esett be az ágyba, mint egy hulla. Egy szót sem tudtam kihúzni belőle. Tegyétek félre a tanulást és hozzátok rendbe a csűrt. Szólj, ha a papa felkelt. Hogy lehet ilyen sokáig aludni? /el/
Hodel:
Ez nagyon érdekes lecke volt.
Percsik:
Gondolod?
Hodel:
Habár nem tudom, hogy a rabbi mit szólna ehhez. Ahogyan te a Bibliát magyarázod...
Percsik:
Na és hogy mit szólna hozzá a rabbi fia.
Hodel:
Nagyon pletykásak a húgaim.
Percsik:
És mondd, mit tudsz róla azon kívül, hogy a rabbi fia?
Hodel:
Egyet tudok, hogy neki nincsenek ilyen furcsa gondolatai, hogy a feje tetejére állítsa a világot.
Percsik:
Neked minden új gondolat furcsa. De emlékezz, mit mondott az Úr: "Legyen világosság!"
Hodel:
Igen, de ő se személyesen neked mondta. No, isten veled!
Percsik:
Te okos lány vagy. Úgy is mondhatnám, intelligens.
Hodel:
Köszönöm.
Percsik:
De mire használod az eszedet, ha nincs benne tudásvágy, megeszi a rozsda. Isten veled, Hodel.
Hodel:
Tudod mifelénk az az ősi szokás, hogy a fiú tisztelettel közeledik a lányhoz. De hát neked, aki ilyen haladó gondolkodású vagy, az persze csak ósdi hagyomány.
Percsik:
Ó, a mi hagyományaink! Minden úgy helyes, úgy tökéletes, ahogy évszázadok óta, évezredek óta megszokták!
Hodel:
Nekünk jó ez így!
Percsik:
Itt például a hagyomány elzárja egymástól a férfiakat és az asszonyokat. A fiúk és a lányok meg sem érinthetik egymást, sőt, még csak rá se nézhetnek egymásra.
Hodel:
Én rád nézek.
Percsik:
Te nagyon bátor lány vagy. De azt tudod-e, hogy a városban fa fiúk és a lányok sétálhatnak is egymással, a házasságközvetítő közvetítése nélkül? Megfoghatják egymás kezét... sőt, még táncolhatnak is egymással, új táncokat, mint például ez. Tetszik?
Hodel:
Egész jó.
Percsik:
Na, most megtörtünk egy régi hagyományt.
Hodel:
Igen. Szóval Isten hozott, akarom mondani köszönöm, vagyis jó reggelt.
Percsik:
Jó reggelt!
Tevje:
Bjelke, Sprince? Melyik vagy te?
Hodel:
A Hodel, papa.
Tevje:
Hol van Cejtel?
Hodel:
A csűrben.
Tevje:
Hívd ide! Reb Percsik, hogy megy a tanulás?
Percsik:
Egész jól kezdődik.
Golde:
Na végre, felkeltél. Mit csináltál az este, azonkívül, hogy leittad magad a sárga földig? Találkoztál Lázár Wolffal? Mit mondott? És te mit mondtál? Beszélj már!
Tevje:
Nyugalom asszony, türelem. Ahogy az írás mondja: "A jó hír megvár, a rossz pedig úgysem fut el." És azonkívül van mégegy mondás...
Golde:
Még egy mondás és szétrobbanok.
Cejtel:
Tessék, papa!
Tevje:
Gyere ide Cejtel báránykám! Pompás hírem van. Menyasszony vagy.
Golde:
Menyasszony!
Cejtel:
Menyasszony?
Tevje:
A Lázár Wolf megkérte a kezedet.
Golde:
Tudtam!
Cejtel:
Lázár Wolf, a mészáros.
Golde:
Megsúgta a szívem, hogy nagy szerencse vár ránk. Köszönöm, édes jó istenem, köszönöm.
Tevje:
És te mit szólsz ehhez, Cejtel?
Golde:
Mit szólhatna? Menyasszony lett a legnagyobb lányom. Élj az uraddal késő öregségig becsületben és boldogságban, nem úgy, mint Fruma Sára, Lázár első felesége. Kellemetlen perszóna volt, isten nyugosztalja. És most köszönetet kell mondanom Jentének. Menyasszony a lányom! Menyasszony a lányom!
Hodel,Chava:
Mazeltov, Cejtel.
Tevje:
Nem volt egy örömujjongás. És te, Reb Percsik, te nem gratulálsz?
Percsik:
Gratulálok Cejtel, gazdag embert kaptál.
Tevje:
Már megint kezded? Olyan nagy bűn a gazdagság?
Percsik:
Nem a pénzhez kell férjhezmenni. A pénz az oka minden bajnak.
Tevje:
Bár ilyen bajjal sújtana az isten. És ne gyógyuljak ki belőle életem végéig. Cejtel tudja, hogy csak a javát akarom. Ugye, lányom?
Cejtel:
Igen, papa.
Tevje:
Na látod.
Percsik:
Látom, nagyon jól látom. /el/
Tevje:
Nos, gyermekem, gyanúsan csöndes vagy. Valami nincs rendben ezzel a nagy szerencsével?
Cejtel:
Ó, papa!
Tevje:
Na gyere papához, mondj el mindent.
Cejtel:
Papa, én nem akarok a Lázár Wolfhoz feleségül menni. Én nem tudok a Lázár Wolfhoz feleségül menni.
Tevje:
Mi az, hogy nem tudsz? Ha én azt mondom, hogy hozzámész, akkor hozzámész.
Cejtel:
Papa, ha csak a pénz fontos, én elmegyek cselédnek, aratok, szántok, követ hordok, mindent megteszek, csak ne kényszeríts hozzá. Papa, könyörülj!
Tevje:
De mi bajod a Lázár Wolffal? A tenyerén fog hordani.
Cejtel:
Papa, én szerencsétlen leszek mellette. Elrontom az életemet.
Tevje:
De mi már megegyeztünk. Kezet is adtam rá. Kézfogás az kézfogás.
Cejtel:
Hát egy kézfogás fontosabb, mint én? Papa, boldogtalanná teszel.
Tevje:
Jól van. Nem vagyok én zsarnok. Apa vagyok.
Cejtel:
Köszönöm, papa.
Tevje:
Hát úgy látszik, isten azt rendelte, hogy öregségünkben se legyen könnyű az életünk. Pedig már olyan szépen elterveztem.
Motel:
Reb Tevje, beszélhetek veled?
Tevje:
Kicsit később, Motel.
Motel:
Fontos ügyben.
Tevje:
Azt se tudom, hol áll a fejem.
Motel:
De hiszen éppen erről van szó. Talán segíthetek.
Tevje:
Biztosan, mint halotton a borogatás. Isten veled, Motel, isten veled!
Cejtel:
De legalább hallgasd meg őt, papa.
Tevje:
Hát jó. Van nyelve, beszéljen.
Motel:
Reb Tevje, azt hallottam, hogy férjhez megy a Cejtel.
Tevje:
Nemcsak nyelve van, füle is.
Motel:
De én is tudok ám egy vőlegényt a Cejtelnek!
Tevje:
Miféle vőlegényt?
Motel:
Mintha rászabták volna.
Tevje:
Mintha rászabták volna?
Motel:
Akár egy kesztyűt.
Tevje:
Akár egy kesztyűt?
Motel:
Mérték után.
Tevje:
Mintha rászabták volna, mérték után. Hagyd már ezt a szabómekegést! Mondd meg világosan, hogy kiről van szó!
Motel:
Meg is mondom, ha nem kiabálsz.
Tevje:
Jó. Ki az?
Motel:
Hogy ki az?
Tevje:
Hogy ki az!
Motel:
Hogy ki az? Én, én magam!
Tevje:
Ő, ő maga? Ez a kis vánnyadt foltozószabó? Te megőrültél? Magad szerzel magadnak házasságot? Te vagy minden egyszemélyben: a vőlegény, a házasságközvetítő, a násznép, tán még a rabbi is? Dehát ez teljes képtelenség.
Motel:
Reb Tevje, belátom, hogy csak így elébed állni, és megkérni a lányod kezét egy kicsit szokatlan...
Tevje:
Szokatlan? Ez őrültség!
Motel:
Változnak az idők, Reb Tevje. Az az igazság, hogy mi már egy éve megfogadtuk, hogy összeházasodunk.
Tevje:
Megfogadtátok, csak így egymás között?
Cejtel:
Igen, papa, megfogadtuk.
Tevje monológja
Tevje:
Hogy így, ti egymás között... Nem lehet! Hallatlan! Csak így, ti egymás között? Az ész megáll. Mit hisztek, hol vagyunk? Tán Moszkvában, vagy Párizsban? Mit hisznek, itt mi van? Tán Amerika? S te magadról, mondd mit hiszel? Te kecske, te senki! Mit gondolsz, mondd, ki vagy? Tán Dávid király? Ezt nem ilyen módon kell, nem itt, nem most. Nem lehet másként, ez mindig így volt. Hagyomány!
Egy frigyet nem intézhet más, csak a papa! Ősi bevett szokás. Elmozdítasz egy alapkövet, és hol áll az meg? Hol áll az meg?
Motel:
Már rég akartam szólni, de nem mertem. Gondoltam megvárom, míg összespórolok egy kis pénzt a varrógépre.
Tevje:
Ostobaság. Sose leszel több, mint egy szegény kis foltozószabó.
Motel:
Lehet, hogy így van, de egy szegény kis szabónak is joga van a boldogsághoz. Bárhogy lesz is, mellettem nem fog éhenhalni a lányod.
Tevje:
Na nézd csak! Kezd férfi módra beszélni. A fiú derék, becsületes, dolgos. Na de az is igaz, hogy nincs a világon semmije. Mindazonáltal a legnagyobb igazság mégiscsak az, hogy akinek nincs semmije, az sose mehet tönkre. Hogy így, csak egymás közt? Nahát! Na nem. Ez nálunk sose volt. Ez nem igaz. De nézd a lányom arcát, ő szeret, szerelmes. És hiába tiltanám. Mit tegyünk? Hagyomány! Nos, gyerekek, mikor legyen az esküvő?
Cejtel:
Köszönöm, papa.
Motel:
Reb Tevje, nem fogod megbánni.
Tevje:
Nem fogom megbánni. Máris megbántam.
Cejtel:
Köszönöm, papa.
Motel:
Köszönöm, papa.
Tevje:
Köszönöm, papa, ezt tudjátok. Mai gyerekek! Golde! Mit mondok majd anyádnak, hogy mondom meg Goldénak? Most segíts! /el/
Cejtel:
Motel, csodálatos voltál.
Motel:
Csoda történt. Csoda lett.
Csoda lett
Motel:
Hála, ó, hála csoda lett, ó, csoda lett, földön a híres Góliát. Győztes a Dávid, Góliát úgy odalett, Isten adta áldását. Tengeren, vízen csoda lett, ó, csoda lett, mert az a tenger kettévált. Földön és égen csoda lett, ó, csoda lett, Isten adta áldását. És Mózes népe mannán élt, ez csuda csoda volt. És járva a pusztában a nép nem félt, ez több mint csoda volt már. No de minden csoda közt legszentebb, hogy Isten kegyesen rám nézett. És egy torz, kicsi féreg, hitvány lény, ember lettem én, épp én. Hála, nagy Isten, csoda lett, ó, csoda lett, egy kis szabócskát áldott meg. Jöjj, fiam, így szólt, s megfogta a kezemet, nem tehetett ő bölcsebbet. Hogy kősziklából víz csorgott, ez csuda csoda volt! Hogy Mózesnek a csipkebokor mit mondott, ez több, mint csoda volt már. No de minden csoda közt legszentebb, hogy Isten kegyesen rám nézett.
És a földre szállt két csillagfény, egy pár lettünk ő és én.
7. jelenet
Tevje bejön a hálószobába, lefekszik az ágyba. Majd jön a Cejtel nagymamának maszkírozott Jente és falu népe.
Tevje:
Jajj! Lázár! Motel! Cejtel!
Golde:
Ki az? Mi az?
Tevje:
Segítség! Segítség!
Golde:
Ébredj fel! Rosszat álmodtál.
Tevje:
Segítség! Segítség!
Golde:
Tevje! Mi ütött beléd? Felvered a házat.
Tevje:
Hova tűnt? Merre ment?
Golde:
Ki tűnt el? Ki ment el?
Tevje:
Fruma Sára! Lázár Wolf első felesége, a Fruma Sára. Egy perccel ezelőtt még itt volt.
Golde:
Mi van veled, Tevje? Fruma Sára évek óta halott. Biztosan álmodtál. Ha megmondod mit álmodtál, megmondom mit jelent.
Tevje:
Szörnyű volt, lidércnyomás.
Golde:
Mondd el!
Tevje:
Na jó. Azt álmodtam, hogy lakodalom volt. Sok-sok ennivaló, bor, muzsika, muzsikusok. Ott volt mindenki, az egész falu. Nézd! Nézd, Golde, ki van itt!
Golde:
Ki az?
Tevje:
Nem ismered meg? A te Cejtel nagymamád.
Golde:
Mi ez? Álmodom?
Tevje:
Felkelt a sírból!
Golde:
Milyen furcsán néz ki.
Tevje:
Ahhoz képest, hogy harminc éve halott, egész jól néz ki.
Kísértetjáték
Nagymama:
Jó régimódi szó:
Rabbi:
Mazeltov, mazeltov.
Nagymama:
De szerencsét hozó.
Rabbi:
Mazeltov, mazeltov.
Nagymama:
Csak ezt kívánom én, hisz remek vőlegény a szabó Motel Kamzojl.
Golde:
Motel?
Nagymama:
Nincs hozzá hasonló.
Rabbi:
Mazeltov, mazeltov.
Nagymama: Rabbi: Nagymama:
A családja is jó. Mazeltov, mazeltov. A lelke mint a hab, ő jámbor mint a pap, a szabó Motel Kamzojl.
Golde:
Szabó? Biztosan eltévesztette. Bizonyára mészárost gondolt.
Tevje:
Tán félreértetted, Dédi, ő nem szabó. Mészárost gondolsz, Dédi, kinek neve Lázár Wolf!
Nagymama:
Nem! Én szabót mondtam, Tevje. A drága Cejtel, az, ki rólam kapta szép nevét, szabót kap, mint vőlegényt. Ezt így jósolták meg.
Kórus: Nagymama: Kórus: Nagymama:
Mazeltov, mazeltov. Az égben köttetett. Mazeltov, mazeltov. Egy szép, derék legény, ki kedves és szerény: a szabó Motel Kamzojl.
Golde:
De mi már kihirdettük! Megállapodtunk a mészárossal.
Tevje:
De mi már kihirdettük, Dédi, másképp.
Az alku megvolt, Dédi, Lázár mészárossal rég. Nagymama:
Nem! Nem! És ha egy történt, Tevje, rajtad szárad. És ami Lázár Wolfot illeti, amit akarsz, mondsz neki.
Kórus:
És áldott lesz a ház, mazeltov, mazeltov. Ha boldog lesz a nász, mazeltov, mazeltov. A vőlegény de jó, a lányodhoz való, a szabó Motel Kamzojl.
Tevje:
De hiszen mészáros!
Kórus:
A szabó Motel Kamzojl.
Tevje:
Mondom, hogy mészáros.
Kórus:
Psz! Pszt! Nézd! Ki az ott? Ki az ott? Ki jön ott? Ó! Ó! Ó! Ó! Jaj, ki ez a nő, ki dühében így reszket?
1. szóló:
Odanézz!
2. szóló:
Jön!
3. szóló:
Borzalom!
4. szóló:
Csak nem?
5. szóló:
Tevje, ez a veszted!
Mind:
Ki a sírból jött és minket megkísért, ott a Lázár Wolf néhai neje jön, Fruma Sára.
Fruma Sára:
Hogy jössz ahhoz, hogy a férjemre sózod a lányod?
Kórus:
A te lányod!
Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus:
A tisztes szomszédasszonyt haló poraiban bántod! Miért bántod? Gyalázat, ha lányod helyemre fekszik az ágyba! Olyan ágyba. Ha ez csak így mehet, ne legyen a nevem Sára. Fruma Sára.
Fruma Sára:
Azt hiszed, kifoszthatsz, he? Nálam a szekrényben nem nyúlhat be. Enyém a gyöngy, enyém a ház. Neked egy frász, slussz, pássz.
Kórus: Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus:
Legyen hát örök a gyász, csak övé a ház. Gyöngy! Ház. Gyöngy! Ház. Gyöngy! Ház. Gyöngy! Gyöngyház.
Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára: Kórus: Fruma Sára:
Hogy süllyedhet ide ilyen tanult, okos ember? Okos ember. Azé legyen lányod, kit az ég is neki rendel! Neki rendel. Add csak áldásodat nyugodtan az ifjú párra. Ifjú párra. De ha megengeded, elmondom, hogy mi az ára. Jön a dráma! Ha lányod Lázár Wolfhoz megy, én bosszulom meg. És várom az ágynál, majd a nászéjszakán. Míg csókuk csupa méz, egy hideg, csontos kéz. Hol a pici nyaka, itt a pici nyaka. Fulladjon a baba. Megfojtom a lányod, ha Lázár Wolfhoz adod őt.
Golde:
Gonosz szellem! Fulladjon a folyóba. Süllyedjen a föld alá! S ha arra gondolok, hogy mindez a mészáros miatt. Ha az én Cejtel nagymamám, nyugodjék békében, vette magának a fáradtságot, és idejött a másvilágról, hogy elmondja nekünk ezt a dolgot a szabóról, csak azt mondhatom, hogy ez így van jól, és nem is lehet másképp. Ámen.
Tevje:
Ámen.
Golde:
Jó régimódi szó:
Tevje:
Mazeltov, mazeltov.
Golde:
Már tudta nagyanyó.
Tevje:
Mazeltov, mazeltov.
Golde:
Hogy jön egy vőlegény, ki kedves és szerény: a szabó Motel Kamzojl.
Tevje:
Hát elröppen a baj.
Golde:
Mazeltov, mazeltov.
Tevje:
A dédi jót akar.
Golde:
Mazeltov, mazeltov.
Tevje:
A dédi mindent lát, a férje, hogy hívják?
Golde:
A szabó, Motel Kamzojl.
Tevje-Golde:
A szabó, Motel Kamzojl, a szabó Motel Kamzojl.
Tevje:
Köszönöm!
8. jelenet
A falu utcája és Motel szabóműhelyének belseje.
6. asszony:
Halat, friss halat vegyenek!
5. asszony:
Hallottátok? Hallottátok? Tevje lánya, a Cejtel, nem a mészároshoz megy, hanem Motelhez, a szabóhoz!
6. asszony:
Nahát!
Náhum:
Mazeltov, mazeltov, gratulálok!
Mordcha:
Mi az? Mi történt?
Avram:
Cejtel, a Tevje lánya férjhez megy a Motel szabóhoz.
Mordcha:
Motelhez, a szabóhoz? Ez rettenetes. Mazeltov.
Jente:
Képzeld, Cejtel hozzámegy Motelhoz. Nem tudom elhinni.
Sandel:
Mi bajod az én Motel fiammal?
Jente:
Semmi, semmi. Mazeltov.
1. falusi:
Épp most hallottuk, hogy a nővéred... Mazeltov, Chava.
Chava:
Köszönöm, nagyon köszönöm.
Motel: Jásszl: Motel: Jásszl:
Jásszl, van egy jó esküvői kalapod? Lázár Wolf már rendelt egyet, de nem olcsó! Enyém a menyasszony, enyém a kalap is. Hát akkor gyere, Motel. Gyere!
Motel: Chava: Motel:
Chava, vigyázol a boltra? Rögtön jövök. Persze. Köszönöm, Chava.
Chava kivételével mindenki távozik. Fegyka, Szása és más oroszok jönnek. Chava elé állnak, elállják az útját. Szása és az oroszok gúnyosan utánozzák a gratulálókat, kis oroszos kiejtéssel.
Oroszok:
Mazeltov, Chava.
Chava:
Kérlek, engedjetek.
Szása:
De hát csak gratulálhatunk neked...
Oroszok:
Mazeltov, Chava.
Fegyka:
Jól van, hagyjátok már.
Szása:
Mi bajod?
Fegyka:
Hagyjátok abba.
Szása:
Figyelj ide, Fegyka!
Fegyka:
Isten veled, Szása. Azt mondtam: Isten veletek! /elmennek/ Ne haragudj, nem akartak rosszat.
Chava:
Nem tudom. Mivel szolgálhatok?
Fegyka:
Beszélni szeretnék veled.
Chava:
Inkább ne.
Fegyka:
Gyakran láttalak a könyvesboltban. Kevés lány olvas a faluban. Akarod, hogy kölcsönadjam? Nagyon jó könyv.
Chava:
Nem. Köszönöm szépen.
Fegyka:
Miért? Mert én nem vagyok zsidó? Te is úgy gondolkodsz rólunk, ahogy ezek rólatok? Semmit se tudsz rólam. Pedig kedves fickó vagyok, becsületes, törekvő, okos és szerény.
Chava:
Azt hiszem nekünk nem lenne szabad így beszélgetnünk.
Fegyka:
Én gyakran teszek olyat, amit nem szabad. Kérlek, vedd el a könyvet. Versek, költőjük Heinrich Heine. Úgy tudom, ő is zsidó volt.
Chava:
Az nem számít.
Fegyka:
Igazad van. Amikor visszaadod, megkérdem hogy tetszett, és majd beszélgetünk róla egy kicsit. Aztán beszélgetünk az életről meg más efféle dolgokról. Meglátod, nem lesz unalmas.
Motel: Fegyka: Motel:
Á Fegyka. Mivel szolgálhatok? Köszönöm, semmivel. Itt felejtetted a könyved.
Chava:
Nem az övé, az enyém.
Fegyka:
Köszönöm, Chava. Viszontlátásra, Chava.
Chava:
Viszontlátásra.
Fegyka:
Fegyka!
Chava:
Viszontlátásra, Fegyka!
9. jelenet
Tevje udvarának egy része, este. Esküvő.
Hajnal, alkony
Tevje:
Tegnap még gügyögő kis pólyás, bölcsőből nevetett még rám.
Golde:
És most már szerelemtől rózsás, szép, nagy lány.
Sandel:
Tessék a fiút is megnézni, tegnap még ölbe kaptam őt.
Tevje:
Most már nagy, komoly férfi, jól megnőtt.
Mind:
Hajnal, alkony, hajnal, alkony, tűnő álomkép. Így mennek homokórán évek, porszem lesz, ami most oly szép. Hajnal, alkony, hajnal, alkony, újból új nap jő. Így mennek homokórán évek, kíséri kacagás és könny.
Tevje:
Mit mondjak okosat most nékik? Útjukra ami támaszt nyújt.
Golde:
Éltük már közös út lesz végig, hosszú út.
Percsik:
Gyöngéden simul össze két kéz.
Hodel:
Most már a szívük eggyé forr.
Együtt:
Pár lesz két szerető, s ez így van jól.
Mind:
Hajnal, alkony, hajnal, alkony, tűnő álomkép.
Így mennek homokórán évek, porszem lesz, ami most oly szép. Hajnal, alkony, hajnal, alkony, újból új nap jő. Így mennek homokórán évek, kíséri kacagás és könny.
10. jelenet
Avram:
Csend! Reb Mordcha szólni kíván. Csend!
Mordcha:
Barátaim! Azért gyűltünk egybe, hogy osztozzunk az új házasok, Motel és Cejtel örömében. Éljenek százhúsz évig egymás mellett boldogságban, békességben. Ámen.
Mind:
Ámen!
Mordcha:
Itt jön a mi szeretett rabbink. Maradjon velünk az emberi kor legvégső határáig.
Rabbi:
Ámen.
Mind:
Ámen.
Mordcha:
És most bejelentem, hogy a menyasszony szülei a következőket ajándékozzák az ifjú párnak: egy új dunyha, két párna...
Golde:
Pehelypárna!
Mordcha:
Két pehelypárna, és egy ünnepi gyertyatartó.
Mind:
Mazeltov.
Mordcha:
De ne feledkezzünk meg nagy örömünkben azokról, akik már nincsenek köztünk, a mi drága halottainkról, akik bánatban, nyomorúságban és nélkülözésben éltek és haltak meg. De elég a könnyekből. Legyünk elégedettek és vidámak, mint a mi kedves barátunk Lázár Wolf, akinek mindene megvan, csak éppen menyasszonya nincs. De Lázár nem haragszik. Sőt, ajándékot hozott az ifjú házasoknak. Hogy mit, azt ő maga kívánja bejelenteni. Beszélj, Lázár Wolf!
Lázár:
Ahogy ő mondta: nem haragszom. Ami megtörtént, megtörtént. Hoztam az új házasoknak öt csirkét házaséletük első öt szombatjára egyet-egyet.
Náhum:
Ez igen.
Tevje:
Derék ember vagy, Reb Lázár. A lányom és a férje nevében elfogadom az ajándékot. Ahogy az írás mondja...
Lázár:
Reb Tevje, nem én vettem el a lányodat, nem vagyok köteles meghallgatni a bölcsességeidet.
Tevje:
Csak egy pillanatra, ha meghallgatnál. Csak azt akartam mondani...
Lázár:
Mért hallgassalak meg? Egy olyan embert, aki megszegi a szavát?
Mendel:
Ne most, Lázár! Épp a lagzi kellős közepén?
Lázár:
Jogom van beszélni.
Tevje:
Miféle jogod? Ez nem a te lakodalmad.
Lázár:
Annak kellett volna lennie.
Mendel:
Reb Lázár, ne szégyenítsd meg Reb Tevjét a lánya lakodalmán.
Lázár:
Ő szégyenített meg engem, az egész falu előtt.
Mendel:
Csend! Csend! Majd a rabbi, majd a rabbi, a rabbi.
Rabbi:
Az én véleményem: üljünk le.
Tevje:
Mindannyian hallottuk a rabbi bölcs szavait.
Mordcha:
Én most azt szeretném elénekelni, hogy...
Tevje:
Tartsd meg a beteg csirkéidet.
Lázár:
A csirkéket hagyd ki a dologból. Egyezséget kötöttünk.
Tevje:
A feltételeket nem tisztáztuk.
Lázár:
De ittunk is rá.
Sandel:
Ami történt, megtörtént.
Tevje:
Hiába, a mészáros csak mészáros marad.
Golde:
Jelet kaptam. A tulajdon nagyanyám jött el hozzánk a sírból.
Lázár:
Micsoda jelet? Micsoda nagymama? Az én nagypapám meg hozzám jött el a sírból és azt mondta, hogy a te nagymamád hazudós volt. De ittunk is rá!
Mordcha:
Nyugalom! Énekelni fogok!
Tevje:
A feltételeket nem tisztáztuk.
Golde:
Jelet kaptam!
Lázár:
A egyezség az egyezség.
Percsik:
Nyugalom, nyugalom. Mi ez a ricsaj? Még hogy ittak rá! Még hogy egyezség! Még hogy jelet kapott! Csupa ostobaság. Cejtel Motelhez akart menni és nem Lázárhoz.
Mendel:
Egy fiatal lány maga dönt a sorsáról?
Percsik:
Igen. Miért ne? Szeretik egymást.
Avram:
Szerelem!
Lázár:
Szörnyűség.
Mendel:
Ez egy forradalmár.
Jente:
És mi lesz a házasságszerzővel?
Lázár:
Majd a szabó fizet neked.
Sandel:
A szabó nem fizet.
Mendel:
Majd a rabbi, majd a rabbi, a rabbi.
Rabbi:
Az én véleményem...
Tevje:
Üljünk le?
Náhum:
Milyen okos ez a rabbi.
Rabbi:
/bólogat/
Mordcha:
Muzsikusok, játsszatok. Táncoljatok!
Percsik átmegy az asszonyok oldalára.
Avram:
Mit csinálsz?
Tevje:
Percsik!
Mendel:
Állítsátok meg!
Percsik: Mendel:
Hodel, szabad egy táncra? Ez bűn.
Percsik:
Nem bűn táncolni egy lakodalomban.
Avram:
De egy lánnyal?
Lázár:
Ez lesz abból, ha egy vadembert beengedsz a házadba.
Tevje:
Nem vadember, kicsit másféle eszméi vannak.
Mendel:
Ez bűn!
Percsik:
Nem bűn. Kérdezzük meg a rabbit.
Tevje:
Nos, rabbi?
Rabbi:
A tánc, hát nincs kimondottan megtiltva, de...
Tevje:
Látjátok, nincs megtiltva.
Percsik:
És nem bűn. Táncolsz velem, Hodel?
Golde:
Hodel!
Hodel:
Ez csak tánc, mama!
Percsik:
Játsszatok!
Lázár:
Nézzétek a Tevje lányát.
Mendel:
Egy férfival táncol!
Tevje:
Látom, hogy táncol. Tudjátok mit? Én is táncolok a feleségemmel. Golde!
Motel:
Akkor én is táncolok a feleségemmel.
Jönnek a csendbiztos emberei. A táncolók meglátják őket és lassan megállnak.
Csendbiztos:
Látom, rosszkor jöttünk, Tevje. Sajnálom, de a parancs ma éjszakára szól, és az egész falura vonatkozik. Zenészek, játsszatok! Azt mondtam, játsszatok! Kezdhetjük emberek!
Az emberei rombolni kezdenek, felborítják az asztalokat, összetörik a tányérokat. Az egyik földhöz vágja a nászajándékba kapott gyertyatartót, Percsik dulakodik vele, de leütik egy bottal és a földre zuhan.
Csendbiztos:
Elég volt! Elég! Sajnálom, de ugye érted... Gyerünk! /elmennek/
Golde:
Vigyük be a házba.
Tevje:
Mit ácsorogtok? Csináljunk rendet! Próbáljunk rendet csinálni.
Rendet csinálnak, miközben a távolból hallatszik a csendőrök lovainak dobogása.
Függöny
II. rész
Prológ
Tevje háza előtt. Tevje ül a bakon.
Tevje:
Szép kis hozományt adtál az én Cejtel lányomnak az esküvőjére. Egyébként már majdnem két hónapja, hogy Cejtel és Motel összeházasodtak. Keményen dolgoznak, és olyan szegények, mint a mókusok télen. De olyan boldogok, hogy nem is tudják, milyen nyomorban élnek. Motel csak egy varrógépről ábrándozik. Tudom, annyi ügyes-bajos gondod van: háborúk, forradalmak, árvizek, pestis és hasonló apróságok, amelyekkel az emberek zaklatnak Téged, de nem tudnád egy másodpercre félretenni ezeket a szerencsétlen dolgokat, hogy odaadhasd neki azt a masinát? Mibe kerülne ez Neked? És hát ha már úgyis erre jársz, a lovam bal hátsó lába is... Sokat nyaggatlak? Ne haragudj. Ahogy az írás mondja... De Neked magyarázzam, hogy mit mond az írás?
1. jelenet
Percsik:
Kérlek, Hodel, ne légy ilyen izgatott.
Hodel:
Miért is lennék izgatott. Ha el kell menned, hát el kell menned.
Percsik:
Holnap reggel várnak Kijevben.
Hodel:
Ezt már mondtad. Akkor hát, isten veled.
Percsik:
Nagy változások előtt állunk ebben az országban. Óriási változások előtt. De ezek nem születnek maguktól.
Hodel:
És persze te úgy érzed, hogy neked személyesen kell...
Percsik:
Sokan vagyunk zsidók és nem zsidók, akik gyűlöljük azt, ami itt van. Nem érted?
Hodel:
Persze, hogy értem. Te el akarsz menni. Akkor, isten veled.
Percsik:
Hodel, rettenetes dolgok történnek mindenfelé az országban: pogromok, erőszakoskodások, egész falvakat kiürítenek, kiűzik onnan az embereket. És ez elér mindenhová, eljut ide is. Érted?
Hodel:
Igen, azt hiszem értem.
Percsik:
Nem maradhatok tétlen. Tenni kell. Ez most minden ember legszentebb kötelessége.
Hodel:
Hát, isten veled, Percsik.
Percsik:
Mielőtt elmegyek, van itt még valami, egy bizonyos kérdés, amit meg kell vitatnunk...
Hodel:
Nos?
Percsik:
Egy politikai kérdés.
Hodel:
Mi az?
Percsik:
A házasság kérdése.
Hodel:
Ez neked politikai kérdés?
Percsik:
Elméleti síkon igen. A férfi és nő közötti viszony, amit házasság néven ismerünk, kölcsönös meggyőződésen alapszik, társadalmi vonatkozásban pedig közös világnézet és filozófia...
Hodel:
És érzelem.
Percsik:
És érzelem. Énnek a kapcsolatnak társadalmi viszonylatban pozitív értéke van, mert ebben is tükröződik az egység, a szolidaritás...
Hodel:
És az érzelem.
Percsik:
Igen. És én a magam részéről ezzel tökéletesen egyetértek.
Hodel:
Ha jól értettem, te most megkérted a kezemet?
Percsik:
Elméleti síkon igen.
Hodel:
Igaziból nem? Én azt hittem...
Percsik:
Ezt úgy értsem, hogy beleegyeztél?
Hodel:
Igen.
Percsik:
És mi most már jegyesek vagyunk?
Hodel:
Igen.
Percsik:
Akkor is, ha elmegyek?
Hodel:
Akkor is, ha elmész.
Percsik:
Hodel, én olyan boldog vagyok.
Hodel:
Én is, Percsik.
Tevje:
Jó estét.
Percsik:
Jó estét, Reb Tevje. Rossz hírem van. El kell hagynom a falut.
Tevje:
Mikor?
Percsik:
Most, azonnal.
Tevje:
Sajnálom, Percsik. Mindannyiunknak hiányozni fogsz.
Percsik:
De van egy jó hírem is. Gratulálhatsz.
Tevje:
Gratulálok. Mihez?
Percsik:
Mi jegyesek vagyunk.
Hodel:
Igen, papa, mi jegyesek vagyunk.
Tevje:
Nem, nem vagytok. Tudom, hogy szereted, ő is szeret téged, de te elmész, te meg itt maradsz. Így hát jó utat, Percsik. Remélem, nagyon boldog leszel, és az én válaszom: nem.
Hodel:
De papa, kérlek, nem érted, hogy...
Tevje:
Értem én, értem. Nemrég beleegyezésemet adtam Motelnek és Cejtelnek, így hát azt hiszitek, hogy nektek is jogotok van. Sajnálom, Percsik. Kedvellek téged, de te elmész, hát menj jó egészségben, és a válaszom változatlanul: nem.
Hodel:
Nem érted, papa...
Tevje:
Azt mondtam nem. Majd találunk számodra valaki mást itt, Anatevkában.
Percsik:
Reb Tevje!
Tevje:
Tessék.
Percsik:
Mi nem a beleegyezésedet kérjük, csak az áldásodat. Mi összeházasodunk.
Tevje:
Nem kéritek a beleegyezésemet?
Hodel:
De szeretnénk az áldásodat, papa.
Tevje monológja
Tevje:
Mit hallok, nem hiszem el! Az áldást? Mire? Már semmi hatalmam sincs. Ez nem igaz! Mint nemrég Cejtel és Motel. De ők kértek, sőt könyörögtek. S most nem kérded: tetszik vagy nem, te hozzámész. Hát mit kívánsz tőlem most? Csak menj! Csak menj! És tépd ki a szakállam, verd le a sapkám! Hagyomány! Hát ez itt az apjától még csak engedélyt sem kér! Akkor a hagyomány mit ér? Kihúztam nemrég egy alapkövet, és omlik a föld, omlik a ház. Széthullunk mind. Mert mi történt itt? Egy ember azt közli velem, hogy el fogja venni a lányomat. Nem kéri, hanem közli, de előbb elhagyja.
Hodel:
Nem hagy el, papa.
Percsik:
Amilyen hamar csak lehet, érte küldök és feleségül veszem. Szeretem!
Tevje:
Szeretem! Szerelem, új divat. De ha úgy vesszük, a mi régi szokásaink is valamikor újak voltak, nem igaz? De akárhogy is vesszük: ők megegyeztek, szülők nélkül, házasságközvetítő nélkül megegyeztek. Másrészről viszont, ha úgy vesszük, volt-e házasságközvetítője Ádámnak és Évának? Volt? Volt! Hát ha volt, akkor ezeknek is ugyanaz a házasságközvetítőjük. Már mind a fejemre nő. Még ilyet. Na szép. És még hogy áldásom rá. Az ész megáll. Hát zárjam pincébe őt? Már késő. Nos hát, itt sok szavam nincs nekem. Ez szerelem! Hagyomány!
Jól van gyerekek, megkapjátok az áldásomat és a beleegyezésemet. Ámen. Hodel:
Köszönöm, papa. El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok.
Tevje:
Mit tehettem mást?
Percsik:
Köszönöm, papa.
Tevje.
Köszönöm, papa. Golde! De mit mondjak az anyádnak? Hogy mondom meg Goldénak? Találjak ki még egy kísértet nagymamát?
Percsik:
Talán, ha azt mondanád neki, hogy van egy gazdag nagybácsim Kijevben és őt mentem meglátogatni, vagy valami ilyesmi.
Tevje:
Ugyan, Percsik. A saját feleségemmel csak elboldogulok valahogy. Golde! Na, menjetek! Golde! Idefigyelj Golde! Éppen most beszéltem Percsikkel és Hodellal.
Golde:
És?
Tevje:
Úgy látom, ezek nagyon odavannak egymásért.
Golde:
És?
Tevje:
Nos, úgy döntöttem: engedélyt adok, hogy eljegyezzék egymást.
Golde:
Micsoda? Csak így? Engem meg se kérdezel?
Tevje:
Minek? Én vagyok az apa.
Golde:
És kicsoda ez az ember? Egy koldus. Nincs semmije, semmije a világon.
Tevje:
Ezt azért nem mondanám. Hallottam, hogy van egy gazdag nagybácsikája Kijevben, egy dúsgazdag. Egy jó ember, Golde. Kedvelem. És Hodel is kedveli. Hodel szereti. Akkor hát mit tehetünk? Új világ ez, Golde, új világ. Szerelem. Golde, mondd...
Szeretsz engem
Tevje:
Szeretsz engem?
Golde:
Hogy én mit?
Tevje:
Szeretsz engem?
Golde:
Hogy én téged? Már a lányok férjhez mennek,
majdnem ránk szakad a ház. S te itt állsz, ilyet mondasz. Mi jött rád? Idegláz? Agyadra ment a sok gond? Tevje:
Golde, még nem feleltél. Most mondd: Szeretsz engem?
Golde:
A feleséged vagyok.
Tevje:
Tudom. De szeretsz engem?
Golde:
Hogy én téged?
Tevje:
Nos?
Golde:
Én huszonöt évig mostam rád, főztem rád, varrtam rád. Teneked szültem öt szép lányt. Te meg csicseregsz nékem, akár egy kisdiák.
Tevje.
Golde! Nem volt szabad rád néznem, csak az esküvőn. Jött az est...
Golde:
Jött az éj.
Tevje:
Kicsit féltem.
Golde:
Hát még én.
Tevje:
De a szülők mondták: Meglásd, majd csak megszokjátok egymást. S most kérdem tőled, Golde: szeretsz engem?
Golde:
Vén szamár.
Tevje:
Tudom. De szeretsz engem?
Golde:
Hogy én téged?
Tevje:
Nos?
Golde:
Már huszonöt éve élünk így: küszködünk szenvedünk. Közös a párnánk, s minden más. Ez szerelem, mi más?
Tevje:
Tehát szeretsz?
Golde:
Igen, azt hiszem.
Tevje:
És én ugyanazt hiszem.
Együtt:
Ez így volt eddig is, jó tudni ezt. Jön még huszonöt év, s mindig így lesz.
2. jelenet
A falu utcája. Jente, Cejtel és más falusiak jönnek, Jente és Cejtel találkoznak.
6. falusi:
Halat, friss halat!
Jente:
Ó, Cejtel, Cejtel, kedveském! Képzeld, kit láttam az előbb. A Chava húgodat. És mit gondolsz, kivel? Azzal az orosszal, a Fegykával. És nem először látom őket együtt.
Cejtel:
Chavát láttad Fegykával?
Jente:
Tán az ujjamból szoptam? Ja és képzeld, ma amikor véletlenül a postán voltam, a postás mondta, hogy a Hodel húgodnak levele van.
Cejtel:
Nagyszerű, akkor én most elmegyek érte.
Jente:
Már elhoztam. Percsik küldte, a jövendőbelije.
Cejtel:
Hodel boldog lesz. Úgy várta már. De hiszen ez fel van bontva.
Jente:
Kinyílt valahogy. Sandel! Sandel! Valami olyat mesélek neked! Nem fogod elhinni.
A pletyka
Jente:
Emlékszel itt járt egy bolond diák, s mit művelt az esküvőn. A szégyentelen Percsik, ott akkor táncba vitte a Tevje lányát, Hodelt. S most hallom, ezt a Percsiket lecsukták Kijevben.
Többiek:
Nem!
Jente:
De!
Sandel:
Sejndl! Sejndl! Ide figyelj, mondok valamit! Emlékszel itt járt egy bolond diák, s mit művelt az esküvőn. Ő vitte táncba Hodelt, s most sziklavárba csukták szegény Hodelt Kijevben.
Csoport: 5 falusi nő:
Nem! Nem igaz! Mirila! Emlékszel itt járt Percsik, a diák, a bolond, és mit művelt a lagzin. Hol Cejtel és a Motel, s most azt hallom, hogy lecsukták a Motelt, mert az esküvőn táncolt.
Csoport: 5 falusi nő: Mendel:
Nem! Kijevben! Rabbi! Rabbi! Csak gondolj vissza, hogy mit művelt a Percsik, az esküvőre gondolj. Hol Tevje s Golde táncolt, s most azt hallom: hogy lecsukták a Tevjét és Kijevbe ment Golde.
Csoport: Mendel:
Nem! Így ver az úr!
Csoport:
Nem igaz!
Mendel:
Kijevbe!
Avram:
Idehallgasson mindenki! Rettentő hírek! Rettentő! Percsikre gondolj, ki bajkeverést kezdett, és most hallottam, tudjátok hát meg: hogy lecsukták a Goldét, és Kijevbe ment Hodel, táncot tanul Motel és Tevje autón jár. Náthát kapott Sprince, s a Bjelke füle fáj.
Jente:
Hát ez lesz, ha egy férfi nővel táncol.
3. jelenet
Vasútállomás, reggel. Hodel belép, Tevje követi, Hodel csomagját viszi.
Hodel:
Papa, ne várd meg a vonatot. Vinned kell már a Tejet.
Tevje:
És mondd, nagy bajban van ez a te hősöd? Lecsukták? Elítélték?
Hodel:
Igen, de nem tett semmi rosszat. Ő saját magával nem törődik, mindent az emberiségért tesz.
Tevje:
Ha nem tett semmi rosszat, nem lenne bajban.
Hodel:
Papa, hogy mondhatsz ilyet, ilyen tanult, okos ember, mint te? Mi rosszat tett József, Ábrahám és Mózes? És mégis mind bajba került.
Tevje:
És hol van most ez a te Józsefed?
Hodel:
Messze van, papa, nagyon messze. Szibériában, büntetőtáborban.
Tevje:
Szibéria! És azt kívánja, hogy hagyd el apádat és anyádat és ment utána abba a fagyos pusztaságba és ott akar feleségül venni?
Hodel:
Nem, papa. Nem ő kívánja, én akarok menni. Nem akarom magára hagyni,
segíteni akarok a munkájában. Ez a legnagyszerűbb munka, amit ember végezhet. Tevje:
Hodel, kicsikém...
Hodel:
Papa...
Drága szülői ház
Hodel:
Tőletek most a szívem búcsút vesz, mennem kell, bárhogy fáj, holnapra végtelenül távol lesz már a szülői ház. Egy papa, egyetlenegy otthon van, új fészek bárhol vár, néha majd visszatérek álmomban, drága szülői ház. De fagyban, télben egy ember hív, messze földről távoli hang. Kettőnk sorsa egy lesz ott, országút és vándorbot. Ó, milyen könyörtelen döntés ez, még sincs más választás. Tőletek most a szívem búcsút vesz, drága szülői ház. Még egyszer köszönöm, hogy itt éltem, szép is volt, jó is volt, És mégis ott a helyem, úgy érzem. Ott lesz az én hazám. Csak ott, ahol ő vár rám.
Tevje:
És mondd, kislányom, ki fog benneteket illően összeadni abban a pusztaságban?
Hodel:
Papa, megígérem, hogy szent sátor alatt tartjuk meg az esküvőt.
Tevje:
Ami azt illeti, biztosan akad ott egy-két rabbi is, lecsukva. Hát, add át üdvözletemet ennek a te Mózesednek. Mindig tudtam, hogy egy jó ember. Mondd meg neki, a becsületére bízom, hogy jól bánjon a lányommal. Ezt föltétlenül mondd meg neki.
Hodel:
Papa, egyedül az Isten tudja, hogy mikor látjuk egymást újból.
Tevje:
Bízzunk az ő jóságában. /Hodel elmegy, Tevje az égre tekint/ Vigyázz rá, Uram! És legyen rá gondod, hogy melegen öltözködjék.
4. jelenet
Avram:
Reb Mordcha, hallottad az újságot? Motel és Cejtel megszaporodtak. Megvan a boldogság.
Mordcha:
Megszaporodtak a Motelék? Gratulálnom kell nekik.
Avram:
Rabbi, hallottad az újságot? Motel és Cejtel megszaporodtak.
Rabbi:
Igazán?
Mendel:
Mazeltov.
6. asszony:
Sandel, hová rohansz?
Sandel:
A fiamhoz, Motelhoz. Megszaporodtak!
4. falusi:
Mazeltov.
5. jelenet
Motel szabóműhelye. Motel és Chava tartózkodik itt, Golde és a falusiak körülveszik Motelt, gratulálnak neki. Hátralépnek, akkor előtűnik egy használt varrógép.
6. falusi:
Mazeltov, Motel.
1. falusi:
Most tudtuk meg. Gratulálunk!
Náhum:
Csodálatos.
Motel:
Köszönöm, köszönöm.
Avram:
Mazeltov Cejtel.
Cejtel:
Már kipróbáltad?
Motel:
Nézd!
Cejtel:
Csodálatos!
Motel:
Tudom. És pillanatok alatt kész. És nézd ezt a varrást. Sűrű, egyforma, erős, és mint a vonalzó.
Cejtel: Motel:
Csodálatos! Mostantól kezdve, amit kiadok a kezemből tökéletes lesz. Gépi munka, soha többé kézzel varrt ruha.
Mordcha:
A rabbi! A rabbi!
Motel:
Nézd rabbi, az új varrógépem.
Rabbi:
Mazeltov.
Cejtel:
Rabbi, van áldás a varrógépre is?
Rabbi:
Áldás mindenre van. Ámen.
Falusiak:
Ámen. Mazeltov.
Golde:
És az unokám? Hogy van a pici?
Cejtel:
Gyere, nézd meg, milyen gyönyörű.
Fegyka:
Jó napot!
Motel:
Fegyka: Motel: Fegyka: Motel: Fegyka: Motel:
Jó napot, Fegyka. Nézd, itt az új varrógépünk.
Látom, gratulálok! Köszönöm. Az ingemért jöttem. Készen van. Jó napot. Jó napot. Nézzétek, micsoda bámulatos jószág. Kézzel és lábbal is lehet hajtani.
Chava kilép a műhelyből, és ott találkozik Fegykával.
Fegyka:
Ők még mindig nem tudják, hogy mi... Meg kell mondanod.
Chava:
Tudom, de félek.
Fegyka:
Chava, hadd beszéljek én az apáddal.
Chava:
Nem, beszélek vele, megígérem. /Tevje jön/
Fegyka:
Jó napot kívánok.
Tevje:
Jó napot. Miről beszéltetek?
Chava:
Semmi, csak úgy beszélgettünk. Papa, Fegyka és én már régóta ismerjük egymást, és...
Tevje:
Chava, jobban örülnék, ha ebben a barátságban megtartanád a távolságot. Ne feledkezz meg arról, hogy te ki vagy és ki ez az ember.
Chava:
Papa! Ennek az embernek neve van.
Tevje:
Hogyne lenne. A föld minden teremtményének van neve.
Chava:
Fegyka nem teremtmény, papa, Fegyka ember.
Tevje:
Ki mondta, hogy nem az? Csak éppen másfajta ember. Ahogy az írás mondja: „Kiki a maga fajtáját szeresse.” Ami másképpen azt jelenti: egy madár megszerethet egy halat, de hogy raknak együtt fészket?
Chava:
Változik a világ, papa.
Tevje:
Nem. Vannak dolgok, amelyek a mi számunkra nem változnak meg.
Chava:
Mi másképpen gondoljuk.
Tevje:
Mi?
Chava:
Fegyka és én. Mi össze akarunk házasodni.
Tevje:
Elment az eszed?Nem tudod,mit jelent házasságot kötni egy idegennel?
Chava:
De papa...
Tevje:
Nem! Azt mondtam: nem! Hallani se akarok erről. Ki se ejtsd a nevét előttem. Nem találkozhattok soha többé. Soha! Megértettél?
Chava:
Igen, papa. Megértettelek.
Golde:
Itt vagy végre? Gyerünk haza. Itt a vacsora ideje.
Tevje:
Meg akarom nézni Motel új varrógépét.
Golde:
Majd megnézed máskor. Késő van.
Tevje:
Csönd legyen asszony, mielőtt dühbe gurulok. És ha egyszer én dühbe gurulok, ott kő kövön nem marad.
Golde:
Hű, de megijesztettél. Vacsora után majd el is ájulok. Na, gyerünk haza.
Tevje:
Golde, én vagyok az úr a háznál, én vagyok a család feje. Meg akarom nézni Motel új varrógépét, most. /benéz/ Most már mehetünk.
6. jelenet
Utca, késő délután. Tevje húzza a kocsit.
Tevje:
Meddig nyűglődik még az én szerencsétlen lovam a lábával? Uram, ha én tudok járni két lábon, ő mért nem tud járni három lábon? Már belegebedek ebbe a
kocsihúzásban. Tudom, tudom, húznom kell még egy darabig. Golde:
Tevje! Tevje!
Tevje:
Mi az? Mi van?
Golde:
Chava elment. Elment Fegykával.
Tevje:
Mi?
Golde:
Mindenütt kerestem. Még a pópához is elmentem. Ő mondta, hogy megesküdtek.
Tevje:
Megesküdtek? Menj haza, Golde. Van még otthon gyermekünk. Menj haza! Dolgod van. Nekem is dolgom van.
Golde:
De Chava...
Tevje:
Chava számunkra halott! Majd elfelejtjük. Menj haza!
Madaram
Tevje:
Chava! Chavele! Madárkám! Kicsi lány, kicsiny madaram. Hihetetlen, ami történt ma velünk. Minden sűrű ködben jár. Látom egy kisbaba mosolyát, és hallom, hogy csivitel, madaram, kicsi lány. Kicsi lány, kicsiny madaram, puha szárnyad merre visz el, hova száll? Kérges a szívem és fáj. Még most is látom, hogy visszanéz, mindig hallom, hogy csivitel. Madaram, madaram.
Chava:
Papa, beszélni szeretnék veled. Papa, várj! Legalább hallgass meg! Papa, kérlek, bocsáss meg nekünk!
Tevje:
Bocsássak meg? Hogy bocsáthatnék meg nekik? Megtagadhatok mindent, amiben hiszek? Egyrészt megtagadhatom a saját gyermekemet? Másrészt: hátat fordíthatok a hitemnek, a népemnek? Ha mindent odaadok, belőlem nem marad semmi. Na de másrészt... nincs másrészt. Nem, Chava, nem!
Chava:
Papa, papa!
7. jelenet
Tevje:
Mért gyűltetek össze, mint valami kecskenyáj:
Avram:
Reb Tevje, találkoztál ma a csendbiztossal?
Tevje:
Nem. Miért?
Lázár:
Valami rémhír járja a faluban. Gondoltuk, talán neked megmondta, mi igaz, mi nem.
Tevje:
Isten hozta, tisztelt uram. Mi jó újság van a világban?
Csendbiztos:
Látom, nem vagy egyedül.
Tevje:
A barátaim.
Csendbiztos:
Akkor jó. Amit mondani akarok, az végeredményben nekik is szól. Tevje, mennyire időre van szükséged, hogy eladd a házadat és minden holmidat?
Tevje:
Csendbiztos:
Miért kellene eladnom a házamat? Talán útjában van valakinek?
Azért jöttem, hogy megmondjam: el kell hagynod Anatevkát.
Tevje:
És mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést?
Csendbiztos:
Nem csak rólad van szó, természetesen, hanem az egész falutoktól. Először azt hittem, hogy rád nem vonatkozik, mert Chava lányod...
Tevje:
A lányom meghalt.
Csendbiztos:
Értem.
Tevje:
A világnak ebben a kis zugában volt mindig az otthonunk.
Csendbiztos:
Nem csak rólatok van szó. Nektek, a fajtátoknak a többi faluból is el kell menni Zologyinból, Rabalevkából. Itt az egész körzetet ki kell üríteni.
3. falusi:
Mi?
4. falusi:
Hogy?
1. falusi:
Istenem!
2. falusi:
Elmenni? Hová?
Csendbiztos:
Itt a parancs. Az áll benne, hogy el kell hagynotok ezt a falut három napon belül.
2. falusi:
Három nap!
3. falusi:
Három napon belül!
Tevje:
És te, aki ismersz bennünket, amióta csak élsz, végrehajtod ezt a parancsot?
Csendbiztos:
Nem tehetek mást, nem értitek?
Tevje:
De, értjük.
Motel:
És mi lesz, ha nem engedelmeskedünk?
Csendbiztos:
Akkor erőszakot alkalmazunk.
Lázár:
Védekezni fogunk.
1. falusi:
Nem megyünk!
2. falusi:
Ellenállunk!
1. falusi:
Itt születtünk, megvédjük otthonunk.
Mendel:
Harcolunk.
Csendbiztos: Tevje:
Harcoltok? A mi fegyvereink ellen? Nem tanácsolnám. Én viszont tanácsolnék neked valamit. Hagyd el a házam! Ez még az én otthonom, az én földem. Ki innen!
Csendbiztos:
Három napotok van.
Lázár:
Egy hosszú élet, aztán jön egy papír és takarodhatsz.
Mendel:
Rabbi! Egész életünkön át vártunk a Messiásra. Nem lenne ideje, hogy végre eljöjjön?
Rabbi:
Majd valahol másutt kell várnunk rá. Addig is, kezdjünk csomagolni.
8. jelenet
Tevje háza előtt. Motel és Cejtel csomagokat raknak egy szekérre. Sprince és Bjelke jön nagy
csomagokkal.
Sprince: Motel:
Hol lakunk majd Amerikában? Ábrahám bácsinál, csak ő még nem tudja.
Sprince:
De jó lenne, ha ti is velünk jönnétek. A kisbabával.
Cejtel:
Mi Varsóba megyünk és ott maradunk, amíg összeszedünk annyi pénzt, hogy utánatok mehessünk.
Golde:
Ezekre vigyázz, Motel. Anyám és apám, nyugodjanak békében, ők adták nekünk ezeket az esküvőnkre.
Cejtel:
Gyertek, gyerekek, segítsetek összecsomagolni a többi ruhát.
Jente:
Golde, kedvesem, látni akartalak, mielőtt elmegyek, mert hírem van a számodra. Golde, kedvesem, emlékszel rá, tegnap még azt mondtam, hogy nem tudom hová megyek, mit csinálok ezekkel az öreg csontjaimmal. Hát most tudom! Egész életemben arról álmodoztam, hogy elmegyek egy helyre, és most, akár gyalog is, vánszorogva odamegyek. Találd ki, hová. Sose fogod kitalálni. Minden esztendőben, húsvétkor elmondjuk: Jövő évben Jeruzsálemben, jövő évben a Szentföldön.
Golde:
A Szentföldre mész?
Jente:
Álmomban megjelent nekem a férem, az én Áronom, és azt mondta: Jente, menj a Szentföldre” Életében persze sose hallgattam rá, mert amilyen áldott jó ember volt, olyan buta volt szegény. isten nyugosztalja. De álmomban - az egy jel! Így ezért hát, akárhogy is, elmegyek a Szentföldre! És megmondjam, mit fogok ott csinálni? Házasságokat hozok össze. A házasságból gyerek lesz, nem igaz? Így hát elmegyek a Szentföldre, hogy segítsek a mi népünknek abban, hogy sokasodjanak és szaporodjanak. Ez az én hivatásom. Hát ég áldjon, Golde.
Golde:
Ég áldjon, Jente. Érezd magad jól és élj békességben.
Jente:
Remélem, Golde, hogy legközelebb boldogabb körülmények között találkozunk. Addig is szépen, csendben szenvedünk, szenvedünk, szenvedünk. Stimmt? Stimmt.
Tevje:
Sietnünk kell, Golde. Nemsokára mennünk kell.
Golde:
Mennünk, könnyű azt mondani.
Tevje:
Nemsokára újból együtt leszünk. Motel, Cejtel és a kicsi, meglátod, hamar utánunk jönnek. Ez a Motel rendes ember.
Golde: Tevje:
És Hodel és Percsik? Látjuk-e őket valaha? Mért, eddig minden szombaton eljöttek Szibériából, hogy meglátogassanak bennünket? Tudod, mit írt Hodel. Percsik börtönben ül, ő pedig dolgozik. És Percsik nemsokára kiszabadul, és akkor együtt felforgatják a világot. Hodel már nem is lehetne boldogabb. A többi gyerek pedig velünk marad.
Golde:
Nem mind.
Tevje:
Mind! Gyerünk, Golde!
Golde:
Még fel kell söpörnöm a padlót.
Tevje:
Felsöpörni a padlót?
Golde:
Csak nem hagyok itt egy piszkos házat?
Lázár:
Hát, Tevje, én is indulnék.
Tevje:
Hová mész?
Lázár:
Chicago-ba, Amerikába. A boldogult feleségemnek, Fruma Sárának, nyugodjék békében, ott él egy fivére.
Tevje:
Ez igen!
Lázár:
A fenét, utálom, de hát rokon az rokon. Ég áldjon, Tevje!
Tevje:
Cejtel, végeztetek odabenn?
Cejtel:
Majdnem, papa.
Chava és Fegyka jönnek.
Cejtel:
Chava! Vigyázz, meglát a papa!
Chava:
Azt akarom! Szeretnék elbúcsúzni tőle.
Cejtel:
Nem fog meghallgatni.
Chava:
De legalább hallani fog.
Cejtel:
Bemegyek, szólok a mamának.
Golde:
Chava!
Chava:
Papa, azért jöttünk, hogy elbúcsúzzunk. Mi is elhagyjuk azt a falut. Krakkóban megyünk.
Fegyka:
Igen, mi is elköltözünk. Nem maradhatunk olyan emberek között, akik képesek ilyesmit tenni másokkal.
Chava:
Azt akartuk, hogy tudjad. Ég áldjon, papa, mama.
Fegyka:
Gyere, Chava!
Tevje:
Az Úr legyen veletek!
Cejtel:
Az Úr legyen veletek!
Golde:
Ábrahám bácsinál fogunk lakni.
Chava:
Igen, mama.
Tevje:
Ábrahám bácsinál fogunk lakni. Az egész világnak tudnia kell a mi dolgainkról.
Golde:
Mit kiabálsz? Inkább fejezd be a csomagolást. El kell érnünk a vonatot.
Tevje:
Nincs szükségem a tanácsaidra. Gyerekek, fejezzétek be a csomagolást, el kell érnünk a vonatot. Cejtel, nagyon vigyázz a kicsire.
Cejtel:
Ég áldjon, papa.
Golde:
Ég áldjon, Motel.
Motel:
Ég áldjon, mama.
Tevje:
Dolgozz keményen, Motel, és gyertek minél hamarabb.
Motel:
Úgy lesz, Reb Tevje. Keményen fogok dolgozni.
Tevje:
Golde, ezeket a fazekakat itt hagyhatjuk.
Golde:
Nem hagyjuk!
Tevje:
De itt hagyjuk!
Golde:
Nem hagyjuk!
Tevje:
Jó, akkor visszük.
Bjelke:
Vonattal utazunk majd, meg hajón! És elmegyünk a nagy-nagy Amerikába.
Golde:
Hagyd már abba! Viselkedjetek rendesen. Még nem vagyunk Amerikában.
Tevje:
Gyertek, gyerekek, menjünk.
9. jelenet
Jente:
Hát Anatevka nem volt éppen az Édenkert.
Avram:
Ez igaz.
Golde:
Végeredményben mit hagyunk itt?
Anatevka
Golde:
Egy nagyon kicsi jó, és kétszer annyi rossz.
Jente:
A kert.
Mordcha:
A kút.
Mendel:
A fák.
Avram:
Az út.
Tevje:
Rég megérett arra már, hogy égesse a láng.
Mendel:
A pad.
Avram:
Az ágy.
Golde:
Sok szürke por.
Lázár:
Meg a ház.
Golde:
Egy lábas tök.
Jente:
A sáros rög.
Mind:
Mit hagyunk itt? Nem sok jót. Csupán Anatevkát. Anatevka, Anatevka, éhező, vétkező Anatevka. Széthulló házam és hazánk. Anatevka, Anatevka, megszokott, megkopott Anatevka. Még egyszer visszanézünk rád.
Tevje:
Oly mindegy, hogy jóban-rosszban élünk majd.
Golde:
Úgyis visszasírunk egy kis dalt. Hogy...
Mind:
Anatevka, édes bölcsőnk, Anatevka, Csupa sár, csupa szív Anatevka. Elválunk, Isten adjon áldást rád.
Függöny
