I. évfolyam 5. szám A TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI FIÚKOLLÉGIUM LAPJA
Tartalomjegyzék: Kollégiumi (arc)képcsarnok Kiváló klub lettünk Újonc sorozás kooperációs siker Javaslat az ébresztésre Mi van a Románokkal?!?
2-3. o. 4. o. 5. o. 6. o. 7. o. 8-9. o.
Halló itt Soma Soma jelentkezik 10-11. o. Bergendysztori 12-13. o. Milyen jelmezt választasz? 14. o. Keresztrejtvényben is farsang 15. o. Izgalom a hátsó borítón
-2-
-3-
Úgy látszik az idén minden összejött. Még ki se hevertük a "Kiváló Kollégium" cím elnyerése okozta "megrázkódtatást", máris újra ünnepelhetjük magunkat. A Táncsics Új Tükör Klub kiváló lett! Ha ez így megy tovább, magunk is elhisszük, hogy mi most olyan jók vagyunk. Erről persze szó sincs. Sőt, azt hiszem tavaly sem voltunk rosszabbak, mint jelenleg, mégsem akkor nyertünk, hanem most. Talán a cím odaítélésének szempontjai változtak meg a múlt év óta? Esetleg sikeresebben adminisztráltuk magunkat? Kétlem, hogy így lenne, bár minden előfordulhat. Ettől függetlenül a tény az tény marad. Ne is rágódjunk ezen. Nézzük meg inkább mi van a cím mögött! Mindenek előtt sok megvalósult elképzelés, munka és sok kihagyott lehetőség. Ezekről a kihagyott "helyzetekről" szeretnék néhány gondolatot papírra vetni. A kultúra térképén még sok az olyan "fehér tolt", ahová klubosaink még nem lették be a lábukat. Az elkövetkező időkben az a cél, hogy ezeket a területekei felkutassuk és meghódítsuk. Több olyan ' közös rendezvényre lenne például szükség, ahol speciális érdeklődési körhöz tartozó tagok jönnének össze. Vannak még tennivalóink az öntevékenység területón is. 'ebben az évben az igazán színes klubprogramok azok voltak, (diákötletből) amelyekben diákötletek is szerepeltek. Sokkal értékesebbnek tartok egy olyan műsort, aminek a poénjait a tanulók kínlódták ki, mint pl. Angyal Jánost néhány ezer forintért. A színvonalról még esetleg lehet vitatkozni, dó arról, hogy melyiknek nagyobb a haszna és az ártéka, már kevésbé. Ez csak egy kiragadott példa a klubtevékenységek széles köréből, ám úgy gondolom, jellemző. Azokban a klubokban, ahol a tagok főleg, vagy kizárólagosan diákok, az kell legyen a cél, hogy az öntevékenység domináljon. Így válhatnának a klubok a színvonalas szórakozóst lehetőségek mellett, az önmegvalósítás műhelyévé is. Nagyobb teret kell biztosítani a klubmunkán belül a sportnak, a közös túráknak. Azok a tagok, akik részt vettek egy-egy jól sikerült kiránduláson, tudják, milyen maradandó élményt jelent az a néhány nap, amit együtt töltőitek. Egyébként pedig ez sem mellékes, hogy a sport, a mozgás az egészséges életmód szerves része. Ezen a területen főleg a lehetőségeink szűkönsége okozott komoly gondokat. Mivel lehetőségeink köre előreláthatóan jövőre sem bővül, ezért itt is csak az ötletesség. az esetleg meglévő tartalékok hasznosítása segíthet. Remélhetőleg a következő klubértékeléskor már az ezeken a területeken elért sikerekről is beszámolhatok. /déjé/
-4-
A cím talán egy kicsit meglepő, de igaz. Valóban itt jártak azok a leendő elsősök, akiknek az értelmesebb része jövőre már a kollégiumunk lakója lesz, remélhetőleg négy évig. Nem jöttek túl népes csapatokban az idén sem, pedig mindent elkövettünk, hogy sok igazán tehetséges gólya közül válogathassuk ki a legtehetségesebbeket. Sajnos az idei madarak sem mutatkoznak sokkal okosabbaknak, mint a tavalyiak. Pedig mindent bedobtunk! Volt újsághirdetés, riport a kollégiumról az Ötödik sebességben, sőt Kudlik Julika még a televízióban is beolvasta pályázati felhívásunkat. Mindhiába. Mindösszesen alig több mint másfél tucat ember jelent meg a mustrán. Nem sokkal emelkedett tehát a tavalyihoz képest a jelentkezők száma, nem úgy a felvételi nehézségi szintje. Az idén az eddigiekhez képest nem két, hanem három tantárgyból kellett számot adni a jelölteknek a tudásukról. A matematika és a magyar mellett most oroszból is "megmérettettek" a kikelet hírnökei. Sajnos nem találtattak túlságosan nehéznek, csekély kivételtől eltekintve. Úgy tűnik, jövőre is megmaradnak eddigi makacs problémáink. Matematikából a legjobb dolgozat 70 % körül mozgott, oroszból is alig haladta meg a 80 %-ot. A magyar felmérő eredményei is hasonlóan alakultak. Ne feledjük el, ezek voltak az elenyésző számú kiemelkedő eredmények. . Az átlag sajnos ezektől jelentős mértékben elmaradt. Gyanítom, hogy az idei gólyák sem csinálnak igazi nyarat a Táncsicsból. Bár ne ítéljünk elhamarkodottan, "várjuk ki a vásár napját" ahogy a régi közmondás tartja. Nem szeretnék csapnivaló jósnak bizonyúlni! Akad azért néhány ügyes legény a jelentkezők között, akikre szeretném felhívni a Diáktanács és a kollégiumi tagság figyelmét. Végezetül pedig mégegyszer a merítési lehetőségről. Nagyon kevés jelentkezőből válogathatunk most már évről évre. Ám nemcsak a mennyiséggel, a minőséggel is baj van. A kollégium jövője attól is függ, hogy tudunk-e ezen a helyzeten változtatni. Várjuk a tagság ötleteit, javaslatait, hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton változtatni.
-5-
A NIKE és a Magyar Gorcóipari Egyesülés megállapodást írt alá egy minden eddigi sportcipőt felülmúló termék előállítására. Az új cipőcsoda neve közős megállapodás alapján NÁLUK lett. Cikkünk megjelenése óta a prototípusnak készített 1,000.000 pár cipó már el is fogyott. .A két cég jelmondata: KOLDUSNAK IS LEHET MÁRKÁS CIPŐJE A cipő előállításához nem kell drága gépsorokat venni, nem kell 10.000 munkást foglalkoztatni, hanem az ember elmegy a boltba, kér egy párat a CIPŐBŐL, vesz két tollbetétet és kész a NÁLYK, nyilatkozta a NIKE cég képviselője Michael Jackson, aki mellesleg divatkirály is. Azóta mint megtudtuk már Madonna, Gina Lollobrigida, sőt a Dalai Láma is ezt a márkát hordja, kidobálva ablakán az elavult PUMA-t, ADIDAS-t és NB-t. MINT A BEÁLLÁS IS MUTATJA A LAKOSSÁG MINDEN RÉTEGE MEGKEDVELTE EZT A MÁRKÁT /KÉPÜNK A RÁKÓCZI TÉREN KÉSZÜLT/
ÉS ITT A CIPŐ, MIRE OLY SOKAT VÁRTUNK. AZ ÚJ MÁRKA, MELY MEGHÓDÍTJA A VILÁG PIACOT. A CIPŐ MÉG A LEGVADABB PRÓBÁKAT IS KIÁLLTA. KÉPÜNKÖN EGY KÉTTAGÚ ÖNKÉNTES KOLLÉGISTÁKBÓL ÁLLÓ BRIGÁD LÁTHATÓ, AMINT ÉPPEN KIPRÓBÁLJÁK AZ ÚJ TERMEKET.
-6-
-7-
Erdély, vagy amit akartok?
Azt nagyon jól tudja mindenki, hogy nincsenek teljesen rendben a dolgok Magyarország és Románia kőzött. Ez Erdély miatt van így kb. 15O éve. Az emberek véleménye a dolgokról kb. egy-két mondatban kifejezhető. Ez természetesen felszínes. Ahhoz, hogy a mai helyzetet tisztán, vagy legalábbis tisztábban lássák, ahhoz a múltat és az objektív tényeket kell vizsgálni, hiszen anélkül az egész csak szájalás és rágalom. Ezért szeretném a lényeg tárgyalása előtt egy kis történelmi bevezetővel kezdeni. A téma tulajdonképpen óriási, ezért ez az írás a helyhiány miatt sajnos eléggé felületes lesz. A gyökereket a honfoglalásnál találjuk. A magyarok nem egy lakatlan területet foglaltak el, hanem több nép által lakott vidéken hozták létre a feudális államukat Kőzép- Európában. Az itt élő népek vagy beolvadtak a nagyobb számú magyarságba, vagy az ország peremvidékeire húzódtak. A magyar törzsek szálláshelyei pedig kb. száz-százötven év alatt Erdélyben eljutottak a Háromszéki-havasokig, mely Erdély legkeletibb csücske. Az ország területén a honfoglalás idején főleg szláv népek éltek, a románoknak Erdélyben se híre se hamva. Nemzetiségekről nem beszélhetünk ekkor, és még jó ideig. A középkor felfogása egészen más volt. Annál erősebbnek tekintettek egy államalakulatot, minél több nép lakta. Dinasztiák álltak a feudális államok élén, gondoljunk a nagy uralkodócsaládokra. Tehát nem törekedtek nemzetállamok létrehozására. Az Árpád-házi királyok ennek szellemében arra tőrekedtek, hogy minél több népet telepítsenek meg az ország területén.
-8-
A nagy változást az ország három részre szakadása okozta. A török elleni harcok főleg az alföldeken, tehát biztonságot nem nyújtó területen élő magyarokat pusztították. A végvári harcok is a magyarságot tizedelték. A szlovákok és a románok, akik hegyvidéki életmódot folytattak, a hegyekbe vissza tudtak húzódni a török elől. /A románok a XII. sz.-ban szivárogtak át, ekkor még kis számban a Havasalföldről és Moldvából a jobb megélhetés miatt./ Az ország magyar lakossága a török kiűzése után fele volt a Mátyás korabelinek, míg az ország népessége "csak" háromnegyedére csökkent. Ez gondolom magáért beszél. A felszabadított, szinte lakatlanná vált területek újjánépesülése rögtön megindult. Ennek három formája volt, az egyik az országon belüli vándorlás. Az északi megyékből és Erdélyből főleg magyarok települtek a volt hódoltsági területekre. A második a szervezett telepítés volt. Ezt a nagybirtokosok és a bécsi kormány intézték. Főleg német ajkúakat hívtak be az országba, már ekkor gondolva a birodalom német nyelvű lakosságának növelésére, és így a Habsburg-ház uralmának erősítéséra. Az újjátelepülés harmadik, számunkra legérdekesebb, és egyben legnagyobb forrása a román parasztok és pásztorok átszivárgása a Kárpátok hágóin. A XII. századdal ellentétben most hatalmas tömegekben érkeztek a fejedelemségek elnyomása elől Erdélybe. A magyarság, amelynek nagy része az ország közepe felé húzódott a lakatlanná vált. vidékek benépesítésére, Erdélyben kisebbségbe szorult. A románok görögkeleti vallásuknál és nagy számuknál Fogva nem olvadtak be a magyarságba. Ők mivel csak pásztorként, vagy parasztként jöttek át, a társadalom szerkezete is érdekessé vált. Az uralkodó osztály tagjai magyarok, míg a parasztok románok lettek. Tettek kísérleteket a római katolikus hitre térítésükre, de a folyamatosan érkező görögkeleti vallású társaik visszatérítették őket. Tehát így jutottak többségre Erdélyben, és települtek meg nagy számban az Alföld keleti peremén és a Temes-közben. /folyt. köv./ Soós Attila
-9-
Mottó: "Vigyázz! Az ügyeletes tiszt mosolya sohasem őszinte!"
Ha valaki nem ismerne, - ami megbocsáthatatlan tévedés érdeklődjön nyugodtan kollégiumi tanárainál. Ők megbízható információkkal tudnak szolgálni testi-, lelki és elmeállapotomat illetően. Azok számara azonban, akikben így is temérdek fehér folt maradt a rólam alkotott térképen, szeretnék néhány jellegzetes vonást felmutatni, hogy színezőanyagban ne legyenek híján... 1967-ben szúlettem, - anyámtól nem messze - és zsenge gyermekkoromban olyan voltam, akár a mai magyar mikroelektronika: gyermekcipőben jártam. Ezen dolgoknak egyébiránt történetem szempontjából nincs jelentősége. 1985. augusztus 28. Ez a nap nem kerül be fekete betűkkel a történelemkönyvekbe, és nem emlegetik sírva a szülők azt a pillanatot, mikor éltük fonalát visszagombolyítva emlékeznek. Pedig ez volt az a nap, amikor a behívón megjelölt helyen - Budapest, Soroksári út. Fésűsfonó - temérdek ifjú és lány, szülő és taxis bukkant fel, elenyésző részük katonai bevonulás céljából. Innen az összegyűlt népet szétosztották különböző kaszárnyákba. Engem a sors szeszélye Szegedre sodort. A Szegedre vonulókat - mintegy 90-100 embert - bepréseltek egy kék Ikarusba, és irány a Nyugati! A Budapesten töltendő utolsó pillanatokat mindenki igyekezett jól kihasználni, ezért az ablakoknál nagy volt a tumultus. Jó néhány ember itt vesztette el óráját, pénzét, emberi tartását. A szegedi gyorson jól összeismerkedtünk, hogy azután szétszórjanak bennünket. A következőkben ugorjuk át ezt a néhány napot, amelyen semmi érdekes nem történt. A kiképzési időre kiadott ruhaanyagunkat elég hamar - 30 nap lecserélték, így civil
- 10 -
magunkat hamarosan átalakította az összeizzadt zubbony és nadrág hamisíthatatlan katonaillatúra. Az alapkiképzésre csak néhány szót vesztegetek. Átalakították viselkedésünket, modorunkat, járásunkat. Járásunk akár a tatárjárás: egyik lábunk után a másikat tesszük, s ezt a mozgássorozatot kitartóan, hosszú ideig végezzük, parancsnokaink minden erőbedobása ellenére egymással nem összehangoltan. És most lássunk néhány történetet, amely derűt lopott katonaéletünk szürkén, semmiképpen sem pergő napjai közé. Az első egy törzszászlósról szól, akit csak Agyas Pistának neveznek. Foglalkozására nézve 58 éves, a raktár felügyeletével, gondozásával bízták meg hosszú évekkel ezelőtt. A legutóbbi raktárrendezéskor a fejszéket kellett egy ládába bepakolni. A láda azonban kicsinek bizonyult. Ám a katonatiszt leleményessége határtalan! Fűrészt ragadott, s levágatta a ládából kilógó nyéldarabot! Ennek következtében a fejsze baltává degradálódott. A módszer széles körben ismertté tette Agyas Pista nevét. Vannak bizonyos elemek, akik nélkülözhetetlennek érzik nagy mennyiségű ital elfogyasztását a laktanyán belül is. Ezek közé tartozik a történetben szereplő ifjú is. Becenevén "Kazán", simán átjutott a kapusellenőrzésen, ám az ügyeletes tiszt megállította: - Közel a leszerelés, igaz öreg katona? - tapogatta meg barátságosan a "kopasz" 18 hónapos Kazán hátát, éppen rátalálva az erősen felerősített két üveg vodkára, mellyel a bátor ifjú porózussá vált veséje állapotán igyekezett volna javítani. Számtalan poénos történet esett meg ittlétem alatt, de ezeknek felelevenítése nem okoz igazán katartikus hatást a kívülállóknak. Amint belecseppennek a katonaéletbe, rögtőn ráébrednek a teljességgel ésszerűtlen dolgok alkalmazásának széles lehetőségeire. Most búcsúzom Tőletek úgy, ahogy Caesar búcsúzott hős csapataitól: - Búcsúzom, hős csapataim!
- 11 -
Új rovatunk legelső riportalanya Bergendy István volt. Személyében egy változatokban és epizódokban gazdag életet ismerhettünk meg. Sajnálhatjátok, hogy személyesen nem hallhattátok, azt meg én sajnálom, hogy a felvétel minősége nem lett a legjobb, így meg kell elégednetek az én szavaimmal. Röviden az életéről. Szolnokon született. Jó tanuló volt. Öccsével, Péterrel vízilabdázott. Általános iskolás korában kapott egy tangóharmonikát, Barátaival bulikra jártak zenélni. Történt egyszer, hogy az egyik nyáron egy hónapig zenét szolgáltattak egy vásári rendezvényen. Két órás műsorukat délelőttönként próbálták el a helyszínen. Egy alkalommal Ő és egyik társa előbb érkeztek a próbára. A ringlispír üresen járt, gondolták felkéreckednek rá. Az öreg körhintás felültette őket, aztán mint aki jól végezte dolgát, elment a közeli kocsmába. Mire visszahozták holt részegen a fiúk körberókázták az egész terepet. Mint elmondta, azóta nem ült fel soha körhintára. A gimnáziumot kitűnő eredménnyel végezte. Budapestre a Műszaki Egyetemre nyert felvételit. Itt egy évig tevékenykedett. Ekkor már öt zenekarban játszott. Így beiratkozott a konzervatóriumba. Ezért a tettért apja kitagadta, úgy látszik nem zenésznek képzelte el a fiát. Részt vett egy meghallgatáson a Fővárosi Nagycirkuszban, ahová egyből leszerződtették 2.000,- Ft-ért, ami akkor igen nagy pénznek számított. Meg is enyhült az apai szív. De öröme nem tartott sokáig, ugyanis pályafutása egy egész éjjelig tartott. Az történt ugyanis, hogy mikor az esti előadáson az elefánt következett, bejövetelénél megállt a zenekari emelvény alatt, elkezdett dörgölőzni és a hátát vakarta. Zengett és dülöngélt tőle az emelvény, az egész zenekar pánikba esett. Ennyi elég volt neki az izgalmakból, felmondott. 1962-töl a Bergendy-ben játszik klaniréton, szaxofonon és tangóharmonikán. Új próbálkozásukkal, a Bergendy Szalon Zenekarral, még vannak megoldatlan problémáik. K. F.
- 12 -
- 13 -
E havi körkérdésünk: "Minek öltöznél a farsangon?" - Nem leszek itt farsangon. - Okos. szép fiúnak és akkor már be sem kell öltöznöm! - Teljes R-GO-s szerkóba. - Valami szép női ruhába. - Teknősbékának. - Káposztának. A tejem már megvan hozzá. - Én nem öltözőm be jelmezbe. - Előfelvettnek. - Angyalbőrbe. - Egy szál mosolyba. - Megváltónak. - Tehénnek. - Hát, azt hiszem arabnak. - Kitalálnék egy kollégiumi egyenruhát, Hofi jelvénnyel. - Ebből az újságból se maradjon ki a Jedi. - Madonnának. - Én kiváló kollégistának. - Diós metéltnek. - Lemosható tapétának. - Tonynak. - Én meg laboratóriumnak! - Szeretnék végre egyszer magam lenni! - Háromfejű vízilónak. - Szakállas rabló vezérnek, fél szememen kötéssel.
- 14 -
- 15 -
- 16 -
