I. AZ ÉV KIADÓJA 2005-BEN

NAXOS lemezajánló 2005/I.

AZ ÉV KIADÓJA 2005-BEN

_____________________________________________

legutóbbi jelölések alkalmával, és számos

Köszöntő

fontos szakmai elismerés a legkülönbözőbb fórumoktól a BBC Music Magazine-tól a

A Naxos lemezkiadót nem kell bemutatni a magyar zeneszerető közönségnek. Így vagy úgy, de mindig is jelen volt a hazai piacon az elmúlt

másfél

évtizedben.

Elsősorban

kedvező áraival, vonzó, egyedülállóan gazdag repertoárjával, s nem utolsósorban hiteles művészeivel

hódította

meg

a

Diapsonon át a Cannes Classical Awardig, melyekre okkal és joggal lehet büszke a kiadó. 2005 szeptemberében pedig elérkezett a legnagyobb elismerés: a Naxos lett az év kiadója a Classic FM és a The Gramophone lemezkiadóknak járó díját hódítva el.

magyar

lemezvásárlókat.

A Naxos mindemellett olyan művészekkel dolgozott együtt az utóbbi években, mint az

Jelen kiadványunk egy terveink szerint rendszeresen jelentkező lemezajánló első megjelenése, melynek célja mindenekelőtt a kiadó új kiadványinak megismertetése az érdeklődőkkel. A Naxos ugyanis ma több újdonságot jelenetet meg hónapról hónapra, mint bármelyik versenytársa; tizenöt-húsz új lemezt és három újrakiadást hoz ki havonta, emellett vállalja saját, vagy társult cégek termékeinek forgalmazását, egyebek mellett a Marco Polo, az Amadis, a Dacapo cd-it, az EuroArts, a BBC/Opus Arte, az Arthaus, és a TDK DVD-it. Katalógusa ma már közel háromezer, elsősorban klasszikus zenei kiadványt tart nyilván, köztük több, egyre tekintélyesebb

bázissá

gyarapodó

sikeres

sorozatot, beleértve az American Classics, a Spanish Classics Series, a Naxos Historical, Educational, Nostalgia, World és Jazz szekciókat, hangoskönyveket, ezek valamennyien a kiadó tevékenységének szerves részét alkotják. Egy Gramophone-díj, több jelölés, tizennégy Grammy-jelölés csak a

amerikai karmesternő Marin Alsop és honfitársa José Serebrier. Valamint Richard Bonynge, Jean-Claude Casadesus, Ligeti András, Michael (Mihály) Halász, Okko Kamu, Leif Segerstam, Georg Tintner, akik többek között a Királyi Skót Nemzeti Zenekart, a Bournemouth-i Szimfonikus Zenekart, az Ukrán Nemzeti Szimfonikus Zenekart, a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarát, az Új-Zélandi Szimfonikus Zenekart, az Ír Nemzeti Szimfonikus Zenekart, vagy éppen a Londoni Filharmonikusokat dirigálták és persze több jeles magyar együttest. A zongoristák közül Stefan Vladar, Jandó Jenő, Peter Donohoe, Julius Drake, Benjamin Frith, Alexandre Tharaud, Kun Woo Paik, Szokolay Balázs fordult meg a kiadónál, a hegedűs Takako Nisizaki, Pauk György, Jaap Schröder a csellista Raphael Wallfisch, Maria Kliegel, Onczay Csaba, Starker János neve olvasható gyakran a Naxos-lemezek borítóin. Emellett kiváló kamaraegyütteseket kötött magához, mint a Kodály Vonósnégyes, a

Vermeer Vonósnégyes, vagy brit kedvenc Maggini

Quartet,

a

korhű

hangszeres

együttesek között a Kevin Mallon vezette Aradia Ensemble, a Frankfurti Barokk Zenekar s néhány lemez erejéig a Capella Savaria, és még sorolhatnám. A Naxos Historical címke alatt egyebek mellett Caruso valamennyi lemezfelvételét publikálta, s a Beniamino Gigli-sorozat, s Arthur Schnabel Beethoven-felvételeinek publikálása folyamatosan fut, az évek során pedig többek között számos kiváló Metropolitanoperaelőadást, Toscanini-koncertet adott ki, és Gilbert & Sullivan összes dalművét is megjelentette. Egyszóval: a Naxos bő másfél évtized alatt egy hatalmas méretű és páratlanul változatos hanglemezkatalógust épített fel, és épít ma is hétről hétre. Az itt bemutatott lemezeket az árpilisi, májusi

és

válogattuk.

júniusi

újdonságok

Igyekeztünk

olyan

közül cd-ket

kiválasztani és bemutatni, melyek hitünk szerint érdemesek a magyar közönség figyelmére,

és

legfőképpen

méltóak

a

meghallgatásra. A kiadványunkban olvasható kommentárok, recenziók célja elsősorban az Olvasó tájékoztatása, s a cd-megjelenések lassan követhetetlenné duzzadó folyamában való könnyebb eligazodást kívánja szolgálni. Hasznos olvasást és tartalmas zenehallgatást kíván: A szerkesztő -3-

Sándor György (az övé persze nem teljes) és Kocsis Zoltán forrásértékű összkiadásait követően. A zongoraversenyek és majd’ valamennyi zongorás kamarazene után a korábbi kiadványokon hallhattunk már egyes jelentősebb darabokat, köztük a Táncszvit zongoraátiratát, a Szonátát és a Szonatinát, a Kis szvitet, valamint a Szabadbant, illetve az Allegro barbarót. E legutóbbi, a sorozatban a negyedik Keresetlen egyszerűség

lemezen

kapott

helyet

a

Gyermekeknek ciklus mindkét, helyesebben mind a négy kötete. Noha nem állítható,

Bartók Béla zongoraműveinek összkiadásába

hogy ez a mű (avagy művek) a Bartók-

fogott a Naxos néhány éve. S ki más is

életmű

lehetne a lemezek szólistája, mint a teljes

fontos állomás nemcsak a bartóki oeuvre-

valamirevaló

jószerivel

ben, hanem a magyar zongorapedagógia

oda-vissza megjáró Jandó Jenő, akit a

történetében is, még ha összességében nem

külföldi sajtóban előszeretettel neveznek a

is fogható a Mikrokozmosz jelentőségéhez. S

Naxos „házi zongoristájának”.

jóllehet hangversenyen nem gyakran szólal

zongorairodalmat

sarokköve(i),

ám

vitathatatlanul

meg (teljes egészében az egész ciklus szinte Való igaz, immár több mint másfél évtizede,

soha), lemezen már jónéhány felvétele

hogy a magyar zongoraművész folyamatosan

elérhető.

készít felvételeket a kiadónál, sőt, tekintetbe véve

Jandó

Naxos-diszkográfiáját,

Egy

1908-9-ben

született

Bartók-

valamennyi lemez, köztük több versenymű

kompozíció ez, valójában sorozatba foglalt

és számos kamarazenei felvétel a legtöbbet

népdal,

játszott standard repertoárt rögzíti Bachtól

feldolgozások viszonylag könnyen játszható

Haydnon át Mozartig, Beethovenig és

zongoraletétjei. Az első két füzet magyar, a

Schubertig. Magától értetődő volt tehát,

harmadik és negyedik füzet anyaga szlovák

hogy egy nagyobb Bartók-projektnél csakis

gyűjtésből

Jandó neve kerülhetett szóba a kiadónál,

nyolcvanöt darabot foglalt magában, ebből

hovatovább az ő eddigi teljesítménye már

hat elmaradt, miután a negyvenes években a

önmagában is igazolhatja, vagy akár feltétel

szerző ismét elővette és átdolgozta a művét,

nélkül

jelen lemez is ezt a változatot rögzíti.

indokolhatja

a

teljes

bartóki

zongorairodalom újabb hiánytalan rögzítését -4-

gyermekdal

való.

A

és

gyermekjáték-

sorozat

eredetileg

Az fent említett Sándor György és Kocsis

Kocsiséhoz,

Zoltán bejátszásai mellett több magyar

érvénytelenebb annál: rokonszenves, ízléses,

pianista, köztük Ránki Dezső, Rév Lívia,

gondosan felépített előadás az övé. A

Zempléni Kornél is lemezre játszotta a

Gyermekeknek

művet – Kocsis kétszer is. S talán éppen

kiegyensúlyozottan,

Kocsisé mellé emelve Jandó olvasatát lehet a

muzsikál.

legfontosabb tanulságokat levonni. Két,

megjegyezni, hogy a lemez maga is szépen

egymásnak rendre ellentmondó, ugyanakkor

szól, levegősen, tisztán zeng a zongora, az

éppolyan érvényes interpretáció mindkettő.

akusztika és a mikrofonbeállítás jól illik

Míg Kocsis az éles hangsúlyokra, egy

Jandó

gazdagabb

a

játékstílusához. Kár, hogy a kísérőfüzetben

markáns népies gesztusok felszínre hozására

magyarul nem tüntették fel a darabok címeit,

törekszik, addig Jandó végig, ha nem is

mindenesetre az élmény így is hiánytalan.

dinamika

felmutatására,

de

mindkét

Nem

talán

semmivel

sem

kötetében

példás

arányérzékkel

utolsósorban

kiszámítható,

Jandó érdemes

de

elegáns

tárgyilagos a szó hagyományos értelmében, de előadását kontemplatívnak mondanám,

„Keresetlen egyszerűség”, maga Bartók

inkább

fogalmaz így egy levelében a Gyermekeknek

egyszerűsít,

nem

kevesebb

emocionális tartalommal, mint Kocsis, de a

kapcsán.

legkevésbé sem erőltetve a népi motívumok

keresetlen egyszerűsége”. Így mondja.

Pontosabban:

„a

népi

zene

artikulálását. Kocsis számára az agogika a fontos, a széles gesztusok kiteljesítése, Jandó

Balázs Miklós

ezeket mintha szándékosan tompítaná – legjobb példa erre az második kötetet záró, zenekari változatában a Magyar képek közé

Béla Bartók: For Children (Piano Music vol. 4) / Jenő

került Ürögi kanásztánc. Kocsis billentés-

Jandó, piano, 8.555998

eszköztára gazdagabb, úgyszólván elébe megy a rubatóknak, Jandó mintha lekésne róluk, de zongorahangja melegebb, ő inkább romantizál. Jandó a struktúra kiteljesítésére céloz, míg előbbi a népies íveket markírozza, utóbbi – ha lehet ezt mondani – inkább csiszolgat,

nála

hiányoznak

az

éles

arculatváltások, a pórias grimaszok. Jandó Bartók-olvasatai mindazonáltal messze nem olyan átütő erejűek, mint Kocsiséi, felfogása sokkal

közelebb

áll

Ránkiéhoz,

mint -5-

szólamok, melyek nem konkrét személyeket, hanem

érzelmeket

jelenítenek

meg

kantábilisak és viszonylag egyszerűbbek. Nem hiányzik persze a virtuozitás sem, mint például a mű legnépszerűbb részletében a Sweet Bird című szopránáriában. Nyitányként két új concerto grosso és egy orgonaverseny szerepel, a két első, illetve a harmadik rész elején. Händel-idill A felvétel élő koncerten készült 2002. Händel idill-oratóriuma 1740-ben keletkezett

májusában.

a Saul és a Messiás között. A szöveg alapja

együttmuzsikálás öröme, mind a szólisták,

John Milton két költeménye, melyek a cím

mind a kórus és a karmester részéről. A

ellenére angol nyelvűek. A harmadik rész

társulatnak nem ez az első Händel-felvétele a

„kiötlője” és írója Charles Jennens, aki az

Naxosnál, és ez az összeszokottság meg is

oratórium szövegét összeállította. A mű

hozza az eredményt. J. C. Martini tökéletes

témája a városból vidékre vágyakozó ember,

érzékkel tolmácsolja a partitúrát, világos

a kiegészítés pedig a megállapodott, sorsában

színekkel és kellő levegővel, hogy minden

megbékélt embert állítja elénk. A korabeli

szépsége előbukkanjon. A szólisták közül a

kritika

művet,

két szoprán dicsérhető, a tenor és a basszus

rész

szólam helyenként kicsit görcsösebb. A

lelkesen

elégedetlenek

fogadta

csak

a

a

harmadik

szövegével voltak, bár maga Händel egészen

Hallatszik

a

felhőtlen

kórus tisztán és egybefogottan szól.

más véleményt vallott. A bemutató London egyik leghidegebb telén zajlott, de a siker

A

egyértelmű volt, így további előadások

érdemes, méltó tolmácsolása egy ritkán

követték, melyek közül kiemelkednek a

hallható, szépségekben bővelkedő műnek.

felvétel

mindenképp

meghallgatásra

következő év Húsvétján tartott előadások. Tóbiás Károly A versek alkalmat adtak Händelnek legszebb és leglíraibb zenéinek megírására. Nyelvezete

G. F. Händel: L’Allegro, il Penseroso ed il Moderato

egyszerűbb és emberközelibb a Saul fenséges

/ Linda Perillo, Barbara Hannigan; Knut Schoch;

és

Stephan

MacLeod,

Baroque

Orchestra,

bonyolult

muzsikáihoz

Mondhatni:

előremutat

mindenkihez

szólása

felé.

a A

képest. Messiás

8.557057-58

vokális -6-

Junge

Kantorei,

Joachim

Carlos

Frankfurt Martini,

az archívumok, így az utókor is kaphat valamiféle képet páratlan művészetéről. Természetesen egykori kiadója, a Decca is különös becsben kezeli Kathleen Ferrier hangzó hagyatékát, de a Naxos Historical kiadványai között is ez a cd már az ötödik, melyen az énekesnő hallható. Egynéhány gyönyörű Brit szigetek dalai – Kathleen Ferrierrel

Mahler-lemez

után

(Gyermekgyászdalok, 3 Rückert-dal, Dal a földről –

Svanholmmal

1948-ból,

valamint

Ha azt kérdeznék, ki volt a huszadik század

Patzakkal ’52-ből – mindkettő Bruno Walter

legnagyobb énekesnője, legtöbben bizonyára

dirigálásával) Brahms Alt-rapszódiájának, és

kapásból rávágnák Maria Callas nevét. Ha

más dalainak, illetve Schumann Frauenliebe

azonban azzal folytatnák a kíváncsiskodást,

und –lebenjének felvétele is napvilágot látott.

hogy ki volt a második legnagyobb, valószí-

A most megjelent kiadványon pedig angol

nűleg mindannyian töprengőre fognánk, ta-

nép- és műdalok hallhatók – innen a cím:

lán Sutherland, talán Flagstad, esetleg valaki

Songs of the British Isles – egytől egyig pazar

más. Meglehet, nem vagyunk kevesen, akik-

előadásban. Akad közöttük néhány ismerős,

nek Kathleen Ferrier neve is eszébe jutna

a Ferrier zenei névjegyének kikiáltott Blow the

ilyenkor, mint egy ritka hangfaj páratlan

wind southerly, és a The Keel Row. Bár a két dal

példája – a kontraalté. Merthogy Ferrier nem

meglehetősen

mindennapi énekes-egyéniség volt, és nem

remekül megtalálja a hangulatukat. Valójában

mindennapi előadóművész, ahhoz kétség

a lemez egyik legnagyobb tanulsága ez: a

sem fér. Pedig eredetileg zongoristának

művésznő

készült, majd telefonkezelőként dolgozott,

ahogyan bohókás, néha szertelen népdalokat,

amíg 1937-ben, huszonöt évesen megnyerte

mint a Kitty my love vagy a The stuttering lovers,

a Carlisle-i fesztivál versenyét énekesi és

és igényesen fölépített Vaughan Williams és

zongorista kategóriában egyaránt, s noha

Frank Bridge szerzeményeket is egyaránt

rövid élete, tragikus módon félbemaradt

magas művészi színvonalon interpretál.

karrierje során csupán néhány alkalommal

Előbbiek mellett a kor közkedvelt brit

lépett fel operaszínpadon, koncertjeinek

(dal)szerzői, Roger Quiltier, Charles Williers

egyedülálló légköre, személyiségének sajátos

Stanford, Peter Warlock és Hubert Parry

varázsa a legnagyobbak közé követeli őt.

dalai szerepelnek a lemezen. Decca felvétel

Szerencsére nem kevés hangfelvételét őrzik

mind, 1949 és ’51 között készültek. Közülük -7-

eltérő

sokoldalú

karakterű,

Ferrier

kifejezőkészsége,

is kiemelkedik azonban egy W. B. Yeats versére írott dal, a jól ismert Down by the Salley

Gardens.

Ferrier

magával

ragadó

természetességgel ragadja meg a dallam karakterét: minden hallható itt, amitől ő az, aki: biztos intonáció, példás szövegejtés – a pergetett r hangok zavaróak kicsit, ez talán a kor sajátja –, magabiztos dallamformálás, hajlékony frazeálás. Megindító, ahogyan az utolsó sort („But I was young and foolish, and now am full of tears”) énekli. Túl néhány apróbb modorosságon, Ferrier irigylésre méltó stílustisztasággal áll ellent a kor mai ízléssel vitatható esztétikai minőséget előhívó kísértéseinek, a sanzonos magakelletésnek, a századelő és -közép angol dalköltészetének operettes vadhajtásainak, a kuplét idéző pózoló maníroknak, ehelyett végig biztos ízléssel és makulátlanul tisztán énekel. A kiváló hangrestaurálás a Naxos szakemberének, Mark Obert-Thornnak köszönhető: a cd hangzása az eltelt több mint fél évszázad ellenére kiváló, eltekintve a sellaklemezekről másolt anyagokhoz eleve hozzátartozó, itt is hallható, de a legkevésbé sem zavaró sistergéstől,

az

énekhang

különlegesen

szépen, közelien, és ami a legüdítőbb, igen tisztán

szól,

hallhatóan

alapos

munka

eredménye. Egy percig sem kérdés, Ferrier megérdemli ezt a kiemelt figyelmet. Balázs Miklós Songs of the British Isles / Kathleen Ferrier, contralto, 8.111081

-8-

ezért egy moszkvai villamosbaleset áldozatává válikBulgakov regényében. Gounod operájával közel egyidőben a német romantika három jelentős alkotója fordul a témához.

Wagner,

támogatásával

barátja,

korai

Liszt nyitányát

újrafogalmazza, ahol a bukott angyal válik Mert mindig van egy szerződés – Gounod Faustja a Metből

fontossá.

Liszt

művében,

a

a

dramaturgizálja.

mű

keresztül

igen

jutott

sokszoros csak

el

közel

feszülő

tétel nem más, mint a Faust személyiségéhez társuló újabb kiegészítés, a lány portréja az

azt a szálat, amit meg lehet zenésíteni. A megzenésítésére

filozófiát

határát súroló Faustot. A Margit és a Mefisztó

francia

komponistához, s ő jó érzékkel választotta ki Faust

Egymásnak

Goethét

minden biztos támaszt elvető atonalitás

áttételen a

fausti

legjobb

feszültségek, vágyak és akaratok hevítik a

eleinte Margit címre hallgatott. Az eredeti goethei

szerint

Faust-szimfóniában

megkerülve

Charles Gounod élete negyedik operája

sokak

építés, míg az ördögé a rombolás gesztusára

kétezren

épül. A zárótétel pedig a misztikus rejtélyt

vállalkoztak az elmúlt kétszáz évben, de

zengi világgá: az örök asszonyi emel

olyan híres opera, mint Gounod-é csak

magához.

egyetlen egy született, Boito Mefisztofeléje. Eleinte maga Beethoven is fontolgatott egy

Gounod ezen a ponton kapcsolódik be a

Faust-operatervet, de végül Spohr 1818-as operája

nyitja

meg

a

történetbe, mert számára is a szerelem a

jelentősebb

legfontosabb

megzenésítések sorát. A romantika, mely

Mefisztó

ária erejéig kidolgozza ugyan, de valójában a

de óriási erőlködéssel igyekszik Goethe megszabadulni,

történetből.

figuráját, a csábító szalonördögöt néhány

görcsösen ragaszkodik a varázsló alakjához, szellemétől

a

nézőt a keresztény ikonológiához utasítja.

rendszeresen

Mefisztót Boito, a német zenéjű olasz

komplexussal nyúl a témához. Kell is nekik a

muzsikus mutatja be, aki a Faust-történetet

téma és nem is. Schumann oratóriumot ír,

visszailleszti annak ószövetségi helyére: Jób

melynek túlnyomó részét a megváltás zenéje

történetébe. Boito és Gounod operáját

teszi ki, Schubert csak dalciklust szerkeszt

valójában csak, mint párdarabokat lenne

végül, Mendelssohnt egyedül az elkárhozás

szabad bemutatni, főként hatástörténetük

vonzza, Berliozról nem is szólva, aki aztán

miatt. -9-

Faust, feltűnésétől kezdve gyakran énekelte. Gounod operájához visszatérve az derül ki,

Profizmusa és hangbéli ereje a cd archív

hogy

felvételén

mindenkinek

megvan

a

maga

keresztül

is

jól

érzékelhető.

szerződése. Faust alkut köt az ördöggel,

Feltűnően líraian énekel, s ennek egyik oka

Margit Fausttal, Valentin Margittal, Siebel

lehet a tehetségén kívül az is, hogy Margitot

Valentinnel, és lám mindenki rajtaveszt.

rendszerint felesége, a szépséges Anna-Lise

Faust öngyilkosság helyett lépre megy,

Berg alakította.

ifjúságot, pénzt, szerelmet és varázserőt kap, de mindez egyszer csak eltűnik, amikor már

Faust kísértője Cesare Siepi, egy aktívan

azt hitte övé. Margit szeretőt kap, s amikor

politizáló

azt hiszi övé, akkor az lelép a Valpurgisz-

tevékenysége

éjre. A sor folytatható még hosszú ideig, a

Olaszországból Svájcba kellett menekülnie.

kérdés azonban az, hogy ki jár végül is jól?

Visszatértekor Toscanini figyelt fel rá, s a

olasz

basszus.

Politikai

miatt

1943–ban

Scala-beli sikerei után került a Metbe. épített:

a

Mefisztóját, úgy tűnik, az enyhe gúny, a

katonainduló),

a

behízelgés és a fanyar hatalomérzet járja át.

iróniájára,

Dorothy Kirsten Margitja szintén rendhagyó,

valamint a zajos balettre. Az erkölcsi

amint melankolikus, szinte a tragédiához

mondanivaló, a „ki jár jól?” így ugyan

vonzódó nőt rajzol elénk. Kirsten hangja

elveszett, de a néző levonhatta a tanulságot.

ugyanis jóval sötétebb az átlagosnál, s ez a

Ő jól járt, mert lám, akinek mindene meglett,

szín ad majd igazi drámai erőt a hősnőnek az

elvesztett, ő pedig hazamehet békében. S bár

őrülésben. A sötét hangszín miatt fogjuk

e válasz cinikusnak tűnik, minden egyes

elhinni, hogy képes igazán szeretni, képes a

rendezés kénytelen szembenézni e kérdéssel,

mindent

s

szerelemre, melynek következtében anyját,

Gounod

három

férfikórusra szerelmi

újabb

zsánerre

(bordal,

duettekre

és

és

újabb

azok

megoldással

kell

kísérleteznie.

bátyját

felszámoló és

Alakításában

vad,

gyermekét Margit

szenvedélyes

képes végre

megölni. nem

egy

Gounod pedig csak nevet a markába, mert

álmodozó, gimnazista lány, hanem cselekvő

neki is megvolt a maga szerződése az

s főként szenvedő nő. Viszont Anne

operára.

Bollinger lírai szoprán alakításában Siebel, a

Mint

ahogy

szerencsénkre

a

Metropolitan is szerződést kötött Jussi

kamasz

Björlinggel, a világhírű svéd tenorral az

jóhiszemű, hogy csak azt nem értjük, mit

1935-ös évben. A siker után Björling korán

akar Margittól…

bekövetkezett haláláig, 1960-ig a Metben maradt. Björling egyik sikerszerepe volt a - 10 -

iskolásfiú

olyan

ártatlan

és

A trieszti születésű Fausto Clevának ebben az időben a Cincinnati Nyári Operával volt szerződése, de gyakran vendégszerepelt a Metben is. Az 1950. december 23-án rögzített

előadáson

néhol

hajszolja

az

együttest, mint az Aranyborjú-dalban, máskor azonban engedi a lassan születő érzelmeket kibontakozni, pl. a Thule király dalában. Cleva együttese meglehetősen dinamikusan és

nagy

kedvvel

játszik,

úgy

érzem,

felkavaróan romantikus este lehetett az eredeti. A lemez érdekessége, hogy az eredeti rádióközvetítés hangját is hallhatjuk rajta, ettől pedig még inkább az időutazás érzete növekszik bennünk. Lehet, hogy mi is lassan megkötjük a magunk alkuját: ha nem láthattuk, legalább halljuk? Windhager Károly

Charles Gounod: Faust / Björling, Kirsten, Siepi etc., The Metropolitan Opera Chorus and Orchestra, Fausto Cleva, (The Mertopolitan Opera, 23th December 1950), 8.111083-85

- 11 -

elevenedik meg a régi népmese, kissé modern köntösbe öltöztetve. Casadesus vezénylésén érezhető, hogy a francia zenét már az anyatejjel szívta magába, így teremt kiváló előadást a provánszi népdalokon és népi témákon alapuló Szvit-ből is. A lemez koronája azonban a szintén brazil motívumokon alapuló balett, Az ember és Ökör a háztetőn

vágya. Négy szólista és szimfonikus zenekar csodálatos

összhangja

A Teremtés első ütemeivel még maga Haydn

szimbolikus

történetet

is elégedett lenne… Ami viszont utána

kapcsolatáról, melynek háttere a misztikus

következik, az már maga a XX. század.

esőerdő.

Milhaud kompozícióin nagyon mély nyomot

teljesítménye

hagyott a jazz és annak hatásai a modern

hangulatokat teremt. Külön érzékelésükre

hangszerelésre.

londoni

nincs is lehetőség, mivel összmunkájuk ezt

látogatáson hallott big band ihletésére

szinte lehetetlenné teszi. Hangszépségük

született, és ez főleg a szóló szaxofon és az

azonban

ütős-szekciókezelésen hallatszik. A szerző

előadáson.

eme

A

négy

időszakából,

mű

műve a

egy

A

meséli

el

a

férfi

és

nő

a

négy

szólista

egészen

folyamatosan

vokális varázslatos

áttetszik

az

legtermékenyebb

tízes-húszas

évekből

Bátran ajánlható ez a lemez mindenkinek, aki

származik.

egzotikumra

vágyik,

vagy

csak

olyan

hallgatnivalót keres, amely egy kis időre Az Ökör a háztetőn eredetileg filmzenének

elrepíti a valóságból. Valóban varázslatos

készült 1919-ben. A partitúra magva egy

előadások egy elmúlt korból, amikor még

brazil dallam, melyet a komponista riói

„komoly” és „könnyű” zene bátran együtt

tartózkodása

hallgatható és játszható volt.

alatt

hallott.

Casadesus

zenekara finom eleganciával és kellő tűzzel

Tóbiás Károly

játssza mind a visszatérő refrént, mind a köztes könnyedebb szakaszokat, kiváló és

Darius Milhaud: La Création du monde, Op. 81, La

szuggesztív

Egészen

Boeuf sur le toit, Op. 58, Suite provencale, Op. 152b,

különleges a fafúvók és a ritmusszekció

L’Homme et son désir, Op. 48 / Tomoko Makuuchi,

előadást

teremtve.

Jian Zhao, Mathias Vidal, Bernard Deletré, Orchestre

kezelése, amellyel még Gershwin is elégedett

National de Lille, Jean-Claude Casadesus, 8.557287

lenne. A hallgatónak valóban képszerűen - 12 -

A legsötétebb késő-sztálini időkben is születtek

maradandó

kulturális

értéket

hordozó operaprodukciók a világháború után lábadozó Szovjetunióban, nem is kis számban. Még a végletesen deformált pártállami

művészetfinanszírozás

szorítókötésén mestermunkák.

is

átszivárogtak Egyebek

valódi

mellett

a

legismertebbek: egy remek Borisz Godunov „Napnál fényesebb híred, herceg!”

Nyikolaj

Golovanov

vezényletével,

két

nagyszerű Hovanscsina, egy leningrádi és egy Amikor először szembetaláltam magam a cd

moszkvai, Borisz Hajkin és Natan Rahlin

borítójával, kissé meglepett, hogy a középen

dirigálásával, kiválóan illusztrálva a „két

Melik-Pasajev

nem

szomszédvár”, a Mariinszkij Színház és a

valamelyik énekes sztárét. Azt gondoltam,

Bolsoj rivalizálását, melyet a kor buzgó

Ivanov, Lemesev vagy Rejzen képe a borítón

adminisztrációja – nyilván magának Joszif

helyénvalóbb lenne, ki venne meg egy több

Viszarionovicsnak bölcs döntése nyomán –

mint fél évszázados szovjet operalemezt a

igyekezett

karmester miatt? A felvétel végighallgatása

Bolsojra. Úgy látszik, még a hatalmas

során azonban körvonalazódott bennem,

Szovjetunióban

miért is lehet Alexander Melik-Pasajev az

operakultúrának két zászlóshajója. Így aztán

opera abszolút „főszereplője”.

a század második harmadától már a nyugati

arcképét

látom,

egyetlen

egyre

sem

szorítani: lehetett

a az

érdeklődők felé is a moszkvai Bolsoj Színház Végigfutva az Igor herceg összes valaha készült

művészeit lobogtatta a szovjet kultúrpolitika.

felvételén – beleértve mindahány különböző

Csak a múlt század utolsó évtizedeire

változatot

változott ismét a kép, nem utolsósorban a

–

megállapítható,

egyedül

Gergijev négy évtizeddel később rögzített

fent

produkciója állítható egy sorba Melik-

köszönhetően.

említett

Valerij

Gergijevnek

Pasajev előadásával. És nem csak az énekesek miatt, sőt, nem is elsősorban. Még

Bevallom, magam nem először hallottam ezt

Ermler sokat dicsért 1969-es, vagy Szemkov

az Igor herceget. Régóta őrzöm mára jócskán

’66-os, Boris Christoffal készült felvétele

elkopott bakelitlemezen, mégis, így cd-n

sem éri el ennek a verziónak a színvonalát.

hallgatva, nem mellesleg az igen jól sikerült digitalizálásnak (Ward Marston munkája) hála, - 13 -

a

hangzásélmény

így

gazdagabb,

teljesebb. Az 1951-es felvétel csakugyan nem

Korszakov nevét, Glazunovról nem is

szól makulátlanul, de a korabeli viszonyokat

beszélve, noha hagyományosan az utóbbi két

tekintetbe véve még így is nagyjában-

szerző nevét szokás társítani Borogyiné

egészében megfelel az elvárásoknak. Ez is az

mellé. Alig néhány perc, amit maga Borogyin

oka,

a

hangszerelt meg, s a dramaturgiát, a jelenetek

kell

szerkesztését is jószerivel végig kollégái

legelőször (újra)értékelnem, aki remekül

végezték. Mégis, az opera dallamkincse, úgy

kézben

mondják, az övé: bőven áradó, igazi orosz

hogy

karmester

újrahallgatva Melik-Pasajev

tartja

az

az

operát,

szerepét

előadást,

tökéletes

fegyelemmel, pompás kíséretet biztosítva

későromantikus

énekeseinek. Az orosz karmester mindig

megszokott

határozottan formál, éles kontúrokkal rajzol,

karaktereivel, népfelfogásával. Kívánni sem

jól hallhatóan tökéletesen birtokba vette a

lehetne autentikusabb előadást ennél, mely

művet. Megkockáztatható: a korszak szovjet

az orosz operajátszás hőskorából maradt

opera-dirigensei közül egyedül Golovanov

ránk,

mérhető hozzá.

felelevenítve zakatol. A harmadik cd végére

s

zenedráma,

kliséivel;

annak

a

maga

sajátosan

orosz

legjobb

hagyományait

függesztett néhány kiegészítés pedig olyan És micsoda énekesek versengenek itt! Az

egyéniségeket villant fel az Igor herceg korábbi

Igor herceget éneklő Andrej Ivanov, a

előadóitól egy-egy rövid részlet erejéig, mint

Jaroszlavnát

Jevgenyija

Fjodor Saljapin, Nagyezsda Obukova, vagy

Igorevics

éppen Boris Christoff (1927 és 1950 között

szerepében brillírozó Szergej Lemesev, a

készült bejátszások), s ahogyan a többieké,

Galickijt éneklő Alexander Pigorov, a

magával ragadó, sőt korszakos vokális

Koncsak kánt megszólaltató Mark Rejzen, és

teljesítmény az övék is.

alakító

Szmolenszkaja,

a

lányát,

Borisenko kiemelkedő

a

Vlagyimir

Koncsakovnát

éneklő

Vera

mind-mind

generációjának

énekese.

Művészetüket

Balázs Miklós

egyenként ecsetelni felesleges szószaporítás

Alexander Borodin: Prince Igor / Andrey Ivanov,

volna.

Evgeniya Smolenskaya, Sergey Lemeshev, Alexander Pigorov, Mark Reizen, Vera Borisenko etc., Chorus and Orchestra of the Bolshoy Theatre, Moscow,

Mindazonáltal furcsa mű ez az Igor herceg.

Alexander Melik-Pashayev, 8.111071-73

Nem is Borogyin operája igazán, mint inkább az Orosz Ötök közös gyermeke. A darab filológiáját böngészve alig találni olyan jelenetet, jelenet-változatot, mely ne viselné magán

Balakirev,

Kjui

vagy

Rimszkij- 14 -

választ kaphatunk a fent feltett kérdésre is. Amíg az első korszak nagy balettzenéiben a zenekar expresszionizmusa, hatalmas hangfelületei, lüktető ritmusai, egyértelmű gesztusai lenyűgözik vagy maguk alá tiporják a befogadót, addig az ógörög balettek nagyon egyszerű, noha változatos zenekart használnak fel. Az Apollót vonószenekar, az Agont jelenetenként változó kamaraegyüttes, míg az Már a régi görögök sem az igaziak…

Orfeuszt kisebb méretű kamaraszimfonikus együttes kíséri. Ugyancsak nagy különbség a

Kevés olyan alkotó van, akit a balett-műfaj

pogány

olyannyira ismertté tett, mint Sztravinszkijt.

szemben, hogy amíg azok drámai jellegűek

Sztravinszkij a kezdeti sikereket a Gyagiljev

és mesésségük is az ösztönvilágra hat, addig

vezette Orosz Balett előadásainak ugyan-

az ógörög mondák táncjátékai líraiak, s

annyira köszönhette, mint saját zenéjének. A

inkább

híressé váló szerző második és harmadik

kapcsán Sztravinszkij maga nyilatkozott az

korszaka mégis leginkább fehér folt a hazai

ógörög táncokról, melyeknek szépségét és

hangversenyéletben. A Tűzmadár, a Petruska

rendjét feljebb valónak érezte, mint az

és a Tavaszi áldozat utáni korszakból az Egy

ösztönös,

katona története kamarajelenetet, a Pulcinella

ugyan nem vonta vissza Kascsej vad táncát,

balettet, az Oedipus Rex oratóriumot és a

de

Zsoltárszimfóniát hallhatjuk talán a legtöbbet.

hangzásrendszerével.

mítoszokat

gondolatiak.

idéző

Ez

véletlenszerű

nyíltan

balettekkel

utóbbi

mozgást.

szembefordult

az

művei

Ezzel addigi

A zenetörténetileg is jelentős neoklasszikus korszak többi jelentős alkotása azonban

Az Apolló ballett 1928-ban nyerte el első

idehaza egyáltalán nem szólal meg. Vajon az

alakját még Gyagilev számára, majd 1947-

ógörög mitológiából merítkező Perszefonét,

ben újraírta, átigazította a szerző a kiadás

vagy A léhaság útját mi tartja távol a magyar

számára.

színpadoktól? A szerzői jogdíj jelen esetben

neoklasszicizmus hihetetlenül világos hang-

rossz kifogás, hiszen Webber, Britten,

színét eredményezi, mely gyakorlatilag ön-

Prokofjev állandó műsorszám…

magában is forradalom a későromantika,

A

vonószenekari

hangzás

a

impre- és expresszionizmus együtteseihez A cd-n hallható három ógörög témájú balett

képest. A mű a lehető legklasszikusabb

Sztravinszkij

kései

formákat tartalmazza: témát és változatokat,

mesterműve. A műveket hallgatva egyben

végül kódát. Az utolsó tétel a kivétel, mind

neoklasszicizmusának

- 15 -

formai, mind hangnemi szempontból: a

darab a másodmodernben remélhetőleg már

megdicsőülés erős ellentétben áll az addigi

könnyebben fogyaszthatóvá vált.

történéssel, ugyanis Apolló és a múzsák elhagyják az emberi világot és bennünket az

Az 1948-as tisztázatú Orfeusz megint más

erkölcseinkre bíznak. Ezt Sztravinszkij tragé-

jellegű karaktert hordoz: Orfeusz hangsze-

diának értelmezhette, mert a zárótételt moll-

rére, a hárfára épül. Újfent csak szokatlan

ban, méghozzá h-mollban fogalmazta meg.

hangszerelési trükköknek lehetünk tanúi, amikor a nagyon vékony vonóskar basszusát

Az Agont hallgatva Bartók juthat a hallgató

a harsona látja el, vagy amikor a hárfa kon-

eszébe. A szinte azonos életkorú szerzők a

csertál öt vonóshangszerrel és a vonószene-

szimfonikus kamarazenei hatások tekinteté-

karral szemben is. A lírai jellegről pedig csak

ben sok hasonló megoldást alkalmaztak. Az

annyit, hogy a halál angyalának tánca mini-

Agont nyitó Pas de quatre, mely a mű utolsó

mális rézkórus mellett főként a fafúvósok és

tételében

a vonósok közti ironikus versengésre épül.

majd

visszatér,

Bartók

Concertojának második tételére emlékeztethet bennünket. Mind a trombiták közel hasonló

Az ógörög mitológiát Sztravinszkij a maga

szólamanyaga

balettjeiben újraértelmezte a romantikus ká-

és

feladatköre,

mind

a

vonósszekcióban uralkodó ritmusok miatt.

nonhoz képest, és egyrészt apollói regiszterbe fordította azt át, másrészt pátosz helyett

Az Agon zenéje az első tétel után valójában a

tragédiát, tobzódás helyett iróniát használt

Párok játékára épül, mert meghatározható

benne. A London Symphony Orchestra és

mélyebb, jelképes értelem nélkül váltakoznak

az Orchestra of the St. Luke’s hallhatóan

a hangszerek. A teljes zenekar egyszer sem

élvezettel játszotta a főként kamarajellegű

szólal meg együtt. Ez megint csak szokatlan

baletteket. Robert Craft karmester munkáját

a Tűzmadár szerzőjétől, és a folytonos

dicséri, hogy ezeket az első hallásra elvont

kamarazenei hatás egyszerre teremt intimi-

zenéket szenvedéllyel és kedvvel vezényli.

tást a színpadon és elidegenedést a biztos ze-

Sőt, szenvedélyes jó kedvében az egyes

nekari váz nélkül maradó közönségben. To-

műveket fel is gyorsította 2-3 perccel. Mert

vábbi befogadási nehézséget okozhat, hogy

már a Sztravinszkij-művek sem a régiek…

az Agonnak nincs cselekménye, vagy legalább

Windhager Károly

is hagyományos értelemben vett összefüggő történése. Az esetleges táncjelenetek miatt, a

Igor Stravinsky: Apollo (1947 revision), Agon*,

rendszer teljes tagadása miatt érthető a szün-

Orpheus / London Symphony Orchestra, Orchestra of the St Luke’s*, Robert Craft, 8.557502

telen váltakozó apparátus. A posztmodern formai esztétikáját előlegező 1957-59-es - 16 -

(az Orfeo kiadásában élő felvételen), a Magyar Vonósnégyes (EMI), és a Takács Vonósnégyes (Decca) után ők a negyedik magyar kvartett, amely lemezre rögzítvén a művet adta át Schubert-értelmezését az örökkévalóságnak. Jócskán megváltozott a Kodály Vonósnégyes felállása a kezdetek óta eltelt közel negyven Schubert négy hangra

esztendő során. A 70-es évek elején még Duska Károly (I. hegedű), Szabó Tamás (II.

Hatodik,

egyben

darabjához

hegedű), Fias Gábor (mélyhegedű), Devich

érkezett a Kodály Vonósnégyes Schubert-

János (gordonka) összeállításban léptek fel.

ciklusa.

összes

1980-ban Duska helyére Falvay Attila került

kvartettjének 90-es évekbeli rögzítése után

primáriusnak, ma pedig már az előbbi

elkészült a Schubert-sorozat is, az együttes

hegedűsök mellett Fejérvári János a brácsás

2002 nyarán fejezte be a munkát, s bizonyára

és Éder György a csellista. Megbecsült

nem véletlen, hogy a terjedelmes G-dúr

művészek

vonósnégyessel (Op. posth. 161), a sorban a

zenekarok szólamvezetői. S a már említettek

tizenötödikkel. Hasonlóan a Pisztrángötöshöz,

mellett névadójuk, Kodály Zoltán, valamint

több mint háromnegyed órás, monstre

Debussy, Bartók, Brahms, Ravel, Schumann

kamaradarab ez a Schubert-mű – három

és d’Indy műveiből készítettek felvételt a

ülésben sikerült csak rögzíteni – az utolsó a

Naxosnál, a Marco Polónál, illetve a

vonósnégyesek sorában. Már készen volt

Hungarotonnál: bizony rutinos, tapasztalt

ugyan 1826-ban, a megjelenésére csak 1851-

lemezkészítők.

Haydn

befejező és

Beethoven

mindannyian,

neves

magyar

ben posztumusz került sor. Hosszú mű – bár nem olyan súlyos, mint a C-dúr szimfónia –, a

A G-dúr kvartett (D. 887) talán nem olyan

gazdagon áradó schuberti dallaminvenciónak

szép, mint az a-moll (Rosamunde), s talán nem

és variabilitásnak köszönhetően mégsem

olyan népszerű, mint a d-moll (A halál és a

érezzük

lányka),

olyan

hosszúnak.

A

Kodály

de

az

egyik

legérdekesebb,

Vonósnégyes előadásában meg különösen

leginvenciózusabb,

ennélfogva

nem. A produkció ugyanis végig vibrál,

legemlékezetesebb

Franz

remekül él, a kvartett érezhetően kedvvel

vonósnégyeseinek sorában. Sokan kissé

muzsikál, átadva magát a mű sodrának.

fárasztónak tartják a szokásosnál többször

Tudomásom szerint a Végh Vonósnégyes

visszatérő témák miatt, s az igazat megvallva - 17 -

az

egyik

Schubert

emiatt kicsit nehézkessé és bizonytalanná

véletlenül

válik a kompozíció architektúrája. És itt

„bőbeszédű” G-dúr vonósnégyes után. Olyan

bukkannak elő az interpretáció nehézségei is:

volna

elengedhetetlen az előadás során a meg nem

csemegéznénk a bonbonosdobozból.

ez,

se

hallgassuk mintha

a

mégoly

fogmosás

után

alkuvó játékintenzitás és ritmikai precizitás. Mégsem marad hiányérzetünk a Kodály

Balázs Miklós

Kvartett lemezének meghallgatása után, az együttes

színgazdagon,

karakteresen

Franz Schubert: String Quartet No. 15 in G major, D.

muzsikál, mindegyik zenész jó érzékkel nyúl

887, Op. 161, Five German Dances with seven trios and a coda, D. 90 / Kodály Quartet, 8.557125

a szólamához, legfeljebb egy-két rövid képlet vagy apróbb frázis az, amiről elmondható, nem

elég

tiszta,

precíz.

A

tempók

lendületesek – különösen a Scherzo gyors része mozog frissen, kár, hogy a középrész, a mutatós Ländler kissé csiszolatlan lett – mégsem

hajszoltak.

Magas

szintű

kamarazenélés ez: szépen formált témák, világosan kirajzolódó dallami kontúrok, példás együttjátszás jellemzik az előadást, melyhez tiszta, kiegyenlített, meleg tónusú lemezhang társul. A cd második felében a 90-es Deutschjegyzékszámú, vonósnégyesre írott Öt német tánc szerepel. Nem biztos, hogy szerencsés választás volt ez az opus a G-dúr vonósnégyest követve a lemez programjában. Az életmű szélső

pólusain

meglehetősen

elhelyezkedő furcsán

hat

két

mű

egymás

szomszédságában. Az Öt német tánc egy erősen Mozart ízlését idéző, korai, 1813-ban elkészült sorozat, valójában alig több puszta ujjgyakorlatnál; néhány jól megírt bécsi stílusú táncdarab. De bármilyen ihletetten is adják elő Kodályék a művet, azt javaslom, - 18 -

kapcsolatot ápolt korának majd’ minden jelesebb zeneszerzőjével, de kivált két nagy barátság vigasztalta a harmincadik életéve utáni szakmai kudarcaiért. A két barátja: Gustav Mahler és Arnold Schönberg volt. Mahlerrel való kapcsolata az Alma-affér ellenére is kiemelkedően gyümölcsözőnek mondható. Mahler mutatta be Zemlinsky első operáját, balettjét, majd 1907-ben maga Egy kis bécsi zene

mellé vette asszisztensnek a Hofoperbe karmesteri beosztásban. Arnold Schönberg

A néhány évvel ezelőtt végre Pesten is

csellistára pedig Zemlinsky figyelt fel a

bemutatott Törpe alkotója, Alexander von

Polyhymnya nevű amatőr együttes művészeti

Zemlinsky neve ismeretlen a legtöbb magyar

vezetőjeként.

zenebarátnak, a mintegy negyedévszázada

tanítványává

tartó felfedezése ellenére is. Zemlinskyről

támaszává vált, majd hozzáadta a húgát,

legfeljebb annyit tudunk, hogy a Törpét

Mathildét

magáról,

barátsága halálukig tartott, igaz 1933 után

a

Schindlerről

hercegnőt mintázta,

pedig miután

Alma végképp

Zemlinsky fogadta

feleségül.

zeneszerző

Schönberget, A

két

lelki

zeneszerző

meglazult a kapcsolatuk.

tudomásul vette, hogy Alma csak hitegeti a házassággal és komolyan gondolja az őt illető

Alexander von Zemlinsky 1871-ben született

„Gnóm” csúfnevet. A beavatottak persze azt

Bécsben.

is tudni vélik, hogy a kacér és hiú Alma

Szemelvények Schoenberg és Zemlinsky levelezéséből

Zemlinskynek,

zenetanárának

cikkhez = Muzsika 2001. július, 44. évfolyam,

fizetség gyanánt egyszer kamaszlányságának

7. szám, 14. oldal). Zeneszerzőként, majd

első csókjával fizetett. Akár megtörtént eme,

karmesterként kívánt világhírnevet befutni,

az említett operában is megjelenített csábítás,

de csak két korábban említett barátját tette

akár nem, Zemlinsky a Törpével olcsón

azzá, maga szürke eminenciás maradt.

megúszta a bécsi sellők királynőjét, mert

Zemlinsky, a lengyel származású osztrák

annak későbbi férjei: Mahler, Gropius és

zeneszerző az ötvözés művészeként Brahms

Werfel az életükkel fizettek a szirénhangok

kezdeti támogatása után magára maradt, s

élvezetéért.

műveivel

az

első

(Dalos

nem

Anna

tudta

bevezetője

meghódítani

a

az

operaházakat. Eredeti művei pont azok, ahol Sokak előtt ismert az is, hogy Zemlinsky, a

a sorsából következően is meg tudja találni a

zeneszerző, a karmester, a zenetanár jó

kényszerű együttélés boldog, vagy legalább is - 19 -

nyugodt

hétköznapjait.

Zemlinsky

A lemez végén található a zenei ellenpont, az

legerősebb oldala ezért a vicc, a tréfa, a

egyértelműen

paródia, valamint a fennköltségtől mentes

Lichtstrahl

érzékiség.

monumentális

Oskar Geller ötletéből született mű egy

Schönberg

szokványos szerelmi háromszögre épül, a

távoliak

három személy koraeste egy szobában és egy

zenei

öltözőszekrényben tartózkodik rendszeres

Mahler

gúnykacajától

és

kiszámítottságától

egyaránt

Zemlinsky

finom

karikatúrái,

szösszenetei vagy épp érzéki lángolásai.

erotikus

(Fénysugár)

tartalmú című

Ein

kabarézene.

helyváltoztatás közben. A bohózat szövege bennhagyja azt a poénlehetőséget, hogy a

A Naxos Zemlinsky zongoramuzsikáját

férfi és a nő közé bekerülő harmadik

bemutató lemezén hét nagyobb ciklust

személy

hallhatunk,

és

Feltehetően ez utóbbi többértelműsége miatt

Schönberg közelségében születtek, 1891 és

nem mutatták be a berlini kabarék sem az

1903 között. A későromantika virágkorát

eredeti, de még az egyszerűsített változatot

idézi elénk a hét ciklus zenéjében a folytonos

sem. A zenét hallgatva egyértelmű annak

ütemeltolódásokkal,

illusztráló jellege és a szellemessége mögött

amelyek

mind

Mahler

disszonanciák

fokozásával és a kifinomultan áttetsző,

nemét

nem

egyértelműsíti.

meghúzódó polgárpukkasztó célzata is.

sejtelmesen érzékeltett dallamfoszlányokkal, valamint

vérbő

humorral

komponáló

Zemlinsky, a Brahms-örökös zeneszerző

Zemlinsky. „Vicc és erotika” lehetne a cd

valójában oly függetlenül használja a zenei

alcíme, amire a borítóra tett Kisasszonyok

kifejezés értelmezőkészlet regisztereit, mint

című Klimt festmény is utal.

ahogy azt majd csak a posztmodern fogja. Ezt hallgathatjuk és élvezhetjük a Négy

Az Opus 1-es számot viselő Népi táncok

ballada

olyan tizenegy tételes sorozat, melyben

megfogalmazásában

minden egyes tétel a romantika egy-egy

hangulatképet

megörökítő

jelentősebb

szösszenetben.

A

és

még

elevenen

ható

szinte

zenekarszerű vagy négy

a

kedélyes Albumlap ballada

a

legendájának tart gúnyképet, így sorrendben:

romantikában gügyögésig elbutított témákra

Johann

Schumann,

épül: Archibald Douglas, Thule királya vagy

Dvorák,

a vízhordó története. Jellemző, hogy nem a

Strauss,

Mendelssohn,

Chopin,

Liszt,

Brahms,

Schubert fordul a feje tetejére hirtelen, majd

szokásos

pedig az utolsó két tételben a szokásos bécsi

szólalnak meg, hanem a fanyar és az ironikus

miliőt:

felhang tartományában, hogy a negyedik

a

kényeskedő

eleganciát

és

a

túlretorizált pátoszt nevethetjük ki.

gemühtlichkeit

gesztusában

ballada már az Intermezzo címével is eltávolítson bárminői tipikus romantikus - 20 -

befogadásmódtól.

A

balladák

korából

férfi

átléphetünk az intermezzók, a közzenék,

öngúnytól

sem

mentes

zongoraéletművét.

köztörténetek világába. A nagy történetek is csak

köztes

időtöltések,

s

mindez

a

Windhager Károly

szerepváltás ezzel a zenével nem fájdalmas tragédia,

hanem

szellemes

hétköznapi

Alexander von Zemlinsky: Piano Works - Rustic

esemény. Jellemző Zemlinskyre, hogy még a

Dances Op. 1, Four Fantasies Op. 9, A Ray of Light etc. / Silke Avenhaus, piano, 8. 557331

nagy műnek szánt négy Dehmel-fantázia is úgy épít a vágyakozásra és kioltott szenvedélyre zenei ívet, hogy közben a játékosság és a finom gúnymosoly mindig megjelenjen. Zemlinsky abban nagy, ahogy az elődök és kortársak

eszközeit

egyénileg

összetéve

kritikai megjegyzésekkel, vagy még inkább használtsági

címkével

látja

el.

A

századforduló zeneszerzői közül ő hozta a megkérdőjelezés rákérdezés

drámája

mosolyát

és

helyébe a

a

szexualitás

őszinteségét. Silke Avenhaus tolmácsolásában Zemlinsky felköltözhet a zenebarátok derűsebb óráinak polcaira. Lemezkritikában leírni azt, hogy a zongorista

egyszerűen

jó,

friss

és

kifejezésgazdag, úgy gondolom, illetlenség. Silke Avenhaus, aki hatéves kora óta tanul zongorázni, és aki Sebők Györggyel és Schiff Andrással dolgozott együtt rendszeresen, úgy foghatott neki a stúdiófelvételnek, hogy egyszer s mindörökre megváltoztathassa Zemlinsky helyét. A sikeres és befutott zongoristanő kifinomult érzékenységéről ad bizonyságot, hogy őszintének halljuk, a híres barátainak árnyékában élő, be nem futott

- 21 -

kiadásban hatvanöt költeményt tartalmazó ciklusból válogatta a darabokat. De ez nem minden. A két dalkört összeköti még, hogy Schumann

mindkét

ciklusban

egy

reményteljes szerelem kibontakozását és az azt követő végső csalódást ábrázolja: vágyat és reményt, majd elutasítást és magányt. „Ein Jüngling liebt ein Mädchen”, ez ugyan csak a tizenegyedik dal, de mindig minden „Ein Jüngling liebt ein Mädchen” Nem

vitás,

a

Naxos

az

A dalok előadója egy ifjú német baritonista,

összkiadásokat. Jandó Jenő Bartók-lemeze, a

Thomas E. Bauer. Szép hang. Nem nagy, de

Kodály

készített

szép. Nem is túl intenzív, ám szép tónusú,

Schubert-vonósnégyes cd is egy teljes ciklus

kissé súlytalan középregiszterrel, alig rezgő

része, ahogyan ez a Schumann is egy, a

mély hangokkal, de szép pianókkal és

szerző valamennyi dalát rögzítő vállalkozás

megbízható muzikalitással. Világos bariton,

első

nem hangos, végig visszafogottan énekel,

Vonósnégyes

megszólalása,

kedveli

ezzel kezdődik…

által

melyet

vélhetőleg

hamarosan követ majd a folytatás.

ismeri a saját korlátait. És kultúrált énekes, iskolázott

Ezen

a

bevezető

köteten

Schumann

hanggal,

stílusismerettel.

De

magabiztos

messze

a

német

legnépszerűbb dalciklusa, a Dichterliebe, Op.

daléneklés

48 (A költő szerelme) mellett a kevésbé

Fischer-Dieskautól, Herrmann Prey-től.

legrangosabb

hagyományitól,

frekventált, de még mindig igen népszerű, kilenc dalt tartalmazó Op. 24-es Dalcsokor

Az utóbbi időben több olyan baritonistával

kapott helyet. Kiegészítéséként a jól ismert

publikáltak Schumann-dalciklus felvételeket,

Der arme Peter (A szegény Péter) és a Belsazar

akik tekintélyes orgánummal rendelkeztek és

című dalok kerültek a lemezre. Ami közös

gazdag érzelmi tartalommal, az emóciók

bennük: valamennyi dal alapjául szolgáló

széles skáláján vitorlázva énekeltek, akárcsak

versnek Heinrich Heine a költője. A

az imént említett elődeik. Bry Terfel vagy

Liederkreis esetében Schumann egy, a Heine-

Matthias

kötetben is ciklusba rendezett csokrot

Thomas Hampson. Bauer az „objektívebb”

„szakított le” megzenésítésre, a Dichterliebénél

vonalat képviseli, azokat a dalénekeseket,

viszont a Dalok könyve 1822 és ’23 során

akik kisebb teret engednek a szélsőséges

keletkezett, eredetileg hatvanhat, a későbbi

megnyilvánulásoknak. Vagy csak minden - 22 -

Goerne

voltak

ilyenek,

meg

energiáját leköti az intonálás, a frazeálás és a

például,

kiejtés

kiforrott eleganciájával.

pontossága?

Mindenestre

de

alapvetően

introvertáltan,

megállapítható: Bauer óvatos, nem vállal sok kockázatot. Még azoknál a részeknél is, ahol

Partnere, a szintén igen fiatal Uta Hielscher

egy kicsit „elengedi magát”, előtte gondosan

Bauer állandó kísérője. Jól mutatnak együtt,

előkészít, hogy minden a helyén legyen. És

jól is zenélnek együtt. Kicsit bosszantó, hogy

nem is csak a „nagy hang” hiányzik, talán

a zongorahang elég tolakodó, s ha el nem is

csak a bátorság, talán a tapasztalat. Mert

nyomja,

hiányzik. Hiányzik a súlyosabb drámai

„ráúszik” az énekhangra. Valószínűleg a

kifejezőerő

dalokról

hangmérnök az oka, nem a művészek,

beszélünk –, ennek nyomán egy szép ívű

mindenesetre némileg zavaró, s egy kevésbé

crescendo, egy-egy frázis zavaróan súlytalan.

visszhangos stúdióterem talán szerencsésebb

Igaz, Bauer igyekszik ezt az ún. „intelligens

választás lett volna.

–

éneklés”,

bármennyire

is

gyakran

a

kelleténél

jobban

a

képzett

hangra

rácsodálkozás

állandó

ébrentartásával

Összességében, ha lehet is okunk némi

palástolni, több-kevesebb sikerrel. Dicséretes

panaszra, elsősorban a szűken adagolt

ugyanakkor, hogy Bauer gondosan ügyel a

hatáseffektusok tekintetében, azért nem

zene

maradtunk le semmiről.

mozgásának

való

töretlenségére,

dallamformálása kidolgozott, s mívesebb is, mint egyes korábbi kollégájáé. Technikája, ha

Balázs Miklós

nem is perfekt, de hiánytalan muzikális arzenál az övé. Viszont távolról sem kelti a

Robert Schumann: Liederkreis, Op. 24., Der Arme

spontaneitás

Peter, Op. 53, No. 3, Belsazar, Op. 57, Dichterliebe,

illúzióját,

ami

nem

jó,

Op. 48 / Thomas E. Bauer, baritone, Uta Hielscher,

mindenesetre enélkül is élményszerű, intim

piano, 8.557075

jellegű az előadása, legyen bármennyire is kiszámítható a produkció. Nem megrázó drámai élmény – dalokról lévén szó, ez nem is igazán nagy baj – inkább „csak” esztétikai, bármennyire szerencsétlenül hangzik is ez a megkülönböztetés.

Ha

a

baritonistát

helyenként tartózkodóbbnak is érzem a kelleténél, pusztán az éneklés szépsége révén,

súlyosabb

drámai

kiemelések

hiányában is képes elevenen interpretálni. A testes és „kihegyezett” mássalhangzókkal - 23 -

kihasználja. Az Op. 34 „Egy eredeti témára” végighalad

D-,

B-,

G-,

Esz-dúr

hangnemeken, majd előkészül az eredetibe való

visszatérésre.

A

másik,

nagyobb

lélegzetű mű az úgynevezett Eroica-variációk, az

azonos

című

szimfónia

fináléjának

témáját variálja. A téma bemutatása után tizenöt variáció vezet el a finálé fúgájához. Schnabel Schnabel, Eroica, Für Elise

tökéletes

eleganciával

vezeti

hozzáértéssel el

a

hallgatót

és a

befejezésig. Az Op. 77-es 1809-es Fantázia Arthur

Schnabel

úttörő

jelentőségű

Beethoven improvizációs készségének kiváló

Beethoven-felvételeinek első kilenc lemezén

példája és rögzítése. Az előadó él is a

a szonáták jelentek meg. Most a tízes

viszonylagos szabadsággal és kiváló ízléssel

számún a kisebb művek kerültek sorra,

bánik a bravúros technikai részekkel is.

úgymint az Op. 33-as Bagatellek, az Op. 34-es

Legjobban azonban a kisebb darabokban

Variációk, és az Op. 35-ös Eroica-variációk.

érezhető

kivételes

érzéke

Beethoven

muzsikájához. Legjobb példája ennek az Beethoven mindig fontos szerepet játszott

agyonjátszott

Schnabel pályáján. Első szonáta-koncertjeit

romantikus és mély értelmezése, mellyel a

1927-ben adta. A húszas évek volt pályája

darab ritkán kihangsúlyozott oldalait is

csúcspontja Berlinben, amikor lakása a kor

megmutatja.

Für

Elise

meglepően

legnépszerűbb muzsikusainak találkozóhelye volt, egészen a nácik fokozódó hatalomra

A restauráció egészen kiváló munka, méltó

jutásáig a harmincas években. Ezután idejét

megőrzése egy nagy művész és Beethoven-

egyformán

játékos életművének.

osztotta

meg

tremezzói

mesterkurzusai és londoni tartózkodásai

Tóbiás Károly

közt. Itt kezdte meg és fejezte is be az első teljes szonátasorozatot 1932 és 1938 között.

Ludwig van Beethoven: Piano Works vol. 10., Eroica

Ezután fogott bele a kisebb (persze ez csak

Variations, Variációk egy saját témára, Bagatelles Op.

idézőjelben

értendő)

zongoraművek

két

variációban

33., Für Elise, etc. / Arthur Schnabel, piano, 8.110764

felvételeibe. Beethoven

a

nagy

a

klasszikus szabályok minden lehetőségét - 24 -

nagykapu című diadalmas zárórészbe orgonát és férfikart csempészett. Ennek a lemeznek három igazi, egyenrangú főszereplője van: Muszorgszkij, Stokowski és Serebrier. A két apró darabbal jelen lévő Csajkovszkij

pusztán

epizódszereplőként

van jelen. A század kétségkívül igen jelentős, tekintélyes életkort megélt karmesterének,

Hármasverseny

Leopold Stokowskinak a hangszerelései kaptak

Valahányszor az Egy kiállítás képeinek Ravel-

zenei

nem állhatta ezt a meghangszerelt verziót. A

karmester José Serebrier, Stokowski egykori

utóvégre mindegy is, ő a zenekari változatot

jó barátja (továbbá műveinek bemutatója és

több,

vice

egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő promenádkoncertek

londoni

egyikéről

nemrég

Godunov

képeinek újra meghangszerelt változata. A

hangszereléseit is, arról nem tudok, de

tavalyi

Borisz

felvonásának előjátéka és az Egy kiállítás

Hogy Richter ismerte-e a darab más

A

alkotó

az Egy éj a kopár hegyen, a Hovanscsina negyedik

másnak tartani – viszont szerette és játszotta.

hangszerelés.

szövetet

szimfonikus szintézis, 1939-ből és ’36-ból pedig

zongoraművet – mert sosem volt hajlandó

létezik

elsősorban

1922-ből való a szvit-szerű, de összefüggő

eszembe jut, Szvjatoszlav Richter mennyire

Jóllehet

korongon:

30-as években készült újrahangszerelései.

emlegetett zenekari változatát hallgatom,

kedvelte.

a

Mogyeszt Muszorgszkij műveinek a 20-as,

féle, sokak által konzseniális feldolgozásként

nem

helyet

versa),

aki

a

kísérőfüzet

rövid

tanulmányait is jegyzi. Stokowski ezen munkái meglehetősen sok

megjelent cd például egy olyan változatot

figyelmet

rögzít, mely minden tételében más szerző

nyertek

az

utóbbi

időben.

Korábban már maga is lemezre vette őket,

hangszerelési munkájára támaszkodik. Van

nemrég azonban a Deutsche Grammophon

tehát extrém példa is. De egy tény,

szintén rögzítette ugyanezeket a darabokat

Muszorgszkij művét, s nem is csak az Egy

(megjegyzendő, jócskán eltérve Stokowski

kiállítás képeit, de a Borisz Godunovot is élénk

eredeti koncepciójától) a Cleveland Zenekar

figyelem kísérte a XX. században, nem

közreműködésével, igaz, az a lemez akkor

utolsósorban újabb és újabb hangszerelési

kevés érdeklődést keltett.

megoldásokat termelve ki: akadt, aki A kijevi

- 25 -

Serebrier kiválóan ismeri a Stokowski-féle

zisnél akadnak azért nehezen indokolható

hangzást, azt a bizonyos sokat emlegetett

tempók, hangsúlyok, s azt hiszem, maga a

„Stokowski sound”-ot – ami valójában

hangszerelés is vitatható itt-ott, melyek, ha a

egyfajta későromantikus nagyzenekari hang-

teljes operát hallgatnánk, talán furcsán hatná-

zásideál, a plaszticitás keresése, valamiféle

nak. Ilyen a finomkodó, s ha lehet ezt mon-

„orgonaszerűség”, ha tetszik – melyet a

dani, kifejezetten anti-szlávos artikuláció,

mester leginkább a Philadelphia Zenekarnál

mely kissé zavaróan hat, s a darab inkább egy

tudott megvalósítani –, Serebrier pedig még

Csajkovszkij-balett érzetét kelti alkalmasint.

az American Symphony Orchestránál volt a maestro asszisztense. A kísérőfüzet erősen rá

A két „valódi” Csajkovszkij-miniatűr után a

is

lemez

játszik

Stokowski

és

Serebrier

utolsó

számaként

hallható

kapcsolatára: közös fényképet is kapunk,

Hagyományos szláv karácsonyi muzsikát (Traditio-

melyen az idősödő mester asszisztense

nal Slavic Christmas Music) Leopold Stokowski

műveit tanulmányozza annak társaságában.

műveként tüntették fel a borítón. Ezen a

Valamint közöl néhány levelet, melyeket

leginkább szembeszökő az említett stokow-

Stokowski

kollégájának,

ski-s hangzás. A téma valójában egy Ippoli-

magyarul: a buzgó kísérőszöveg egy csepp

tov-Ivanov műből származik, aki maga is egy

kétséget sem hagy az előadó mindenekelőtti

hagyományos karácsonyi himnuszt dolgozott

kompetenciája,

megkérdőjelezhetetlen

fel. Serebrier gondosan dirigál, szép, tiszta,

hitelessége, és, úgymond, „beavatottsága”

áttetsző zenei szövetet hozva létre, odafi-

felől. Holott, a hallottak alapján nemigen

gyelve a hangsúlyokra és a kényes dinamiká-

volna szüksége efféle (ön)igazolásokra.

ra; az eredmény kimunkált zenekari hangzás,

címzett

ifjú

egy tetszetős és hatásásos produkció, ahol Ezesetben az amerikai karmester egy emi-

minden a helyére kerül. Megkockáztatom, a

nens brit együttessel, a dinamikusan fejlődő,

Naxos legjobb idei zenekari lemeze.

és – a legutóbbi cd-ik tapasztalatai nyomán

Balázs Miklós

bátran kijelenthető –, egyre jobb formában és nagy kedvvel muzsikáló Bournemouth-i

Leopold

Szimfonikus Zenekarral dolgozott együtt. Az

Modest Mussorgsky: A Night on a Bare Mountain,

Stokowski:

Symphonic

Transcriptions;

Entr’acte to Act IV of Khovanshchina, Symphonic

eredmény magáért beszél. A zenekar pro-

Synthesis of Boris Godunov, Pictures at an

fesszionális színvonalon, minden apró rész-

Exhibition; Pyotr Ilych Tchaikovsky: Humoresque,

letre pontosan ügyelve játszik, a szólamok

Op. 10, No. 2, Solitude, Op. 73, No. 6; Leopold

nem billegnek, a hangzáskép kiegyenlített, a

Stokowski: Traditional Slavic Christmas Music /

játék pontos és egyenletes: helyenként egy-

Bournemouth Symphony Orchestra, José Serebrier, 8.557645

szerűen kifogástalan. A Borusz Godunov szinté- 26 -

mennyire lehet nyelv- és hagyományismeret nélkül megszólaltatni? A választ a Naxos kiadó a Vermeer Vonósnégyessel kívánta megválaszolni. A Vermeer Vonósnégyest bemutatni gyakorlatilag felérne azzal, hogy a huszadik század második felének legjelentősebb vonós eseménytörténetét összefoglalom. Elégedjünk meg azzal, Ecsettel a vonó körül

hogy manchesteri művészkurzusoktól kezdve Chicagóig terjed állandó művészi előadói

Ha van még műfaj-hierarchia, akkor a

és oktatói tevékenységük alapterülete.

vonósnégyes annak a csúcsán trónol. S ha a vonósnégyeseknek van sorrendje, akkor a

Igényességükre és teljesítményükre szép

Haydn- és a Beethoven-sorozatok mellett a

példa a jelen lemez elkészítésének időtarta-

dobogón állnak a Bartók-darabok is. Haydn

ma: a hat vonósnégyest, a 150 perc zenét

vonósnégyesei közül néhány nagyzenekari

tizenegy napon keresztül vették fel. Ez a stú-

hangszerelésben

útját,

diófelvételek időtartamához képest alapos-

zenekari

nak tűnik, a megszólaló minőség azt mutatja:

parafrázisokat eredményeztek, míg Bartók

érdemes volt a lassú munka, a vonósnégye-

versenyzői szinte megvalósíthatatlan akadályt

sek szellemesek és következetes értelmezésű-

gördítettek az előadók elé.

ek. A hosszú stúdióidő mellett is maradt

Beethoven

folytatta

művei

hódító

novellákat,

ugyan egy-két gikszer, s a középső szólamok Az egyes vonósnégyesek az életmű egy-egy

olykor összecsúsznak, mégsem okoznak ak-

szakaszát a lehető legtömörebben foglalják

kora fejtörést, mint az 50-es évekbeli magyar

össze, s megszólaltatásuk pont ezért igényel

összkiadások, ahol a vonósnégyes tagjai má-

nagy figyelmet. A magyar előadók a leírt

sodpercre kapván a fizetést, a lehető leglas-

kottán túl az egyes életszakasz jellemzőnek

sabb tempóban vettek fel minden tételt.

terhét, a népzenei ihletettség mértékét és játékmódját, az aktuális politikai rendszer

A

hangzásesztétikáját

szélsőségesen

kellett

figyelembe

Vermeer

Vonósnégyes

játékát

mondvacsinált

két

szempont

vegyék. A Bartók-vonósnégyesek előbbi

alapján jellemzem! Mind a négy zenész:

felsorolt

Shmuel Ashkenasi, Mathias Tacke, Richard

előadási

kérdései

egyben

a

legfontosabb problémát is megvilágítják:

Young

és

Marc

Johnson

a

magyar

mesterektől, Fehér Ilonától, Végh Sándortól, - 27 -

Székely Zoltántól és Starker Jánostól is

így a próbákat mindig az ismerősömék

tanult. Feltehetően e négy mesteren keresztül

lakásában tartották. S noha ő évről-évre

a Vermeer Vonósnégyes igazi Weiner-

újból és újból megismert egy-egy Bartók

örökös, hisz tanáraik Weiner-növendékek

vonósnégyest a legautentikusabbaktól, azóta

voltak. A Weiner-tanítványok állítólag bárhol

is borzong és fázik e művek közelében. De

leülhetnek egy együttesbe anélkül, hogy

mitől ennyire szédítőek e darabok?

együtt játszottak volna valaha is, rögtön összhangban kezdenek el muzsikálni. Úgy

A

tűnik, az igazán kiválóknál ez a csoda még

megfordítja: Miért lennének ezek szédítőek?

unoka-tanítványi szinten is működik, mert a

Egyáltalán miért lennének nehezek? A

Vermeer hangzása Weiner legútmutatóbb

borzongásunkra,

elveit követi: érthetőség, kiegyensúlyozott

félelmünkre ők a zene nyugodt fenségével

hangzásarány és a friss megszólaltatás.

válaszolnak. Ami nekünk újabb és újabb törés

Vermeer

a

Vonósnégyes

a

nagyságtól

harmónia

és

a

kérdést

való

ritmus

A másik szempont, ami a Vermeert közelebb

koordinátarendszerében, az nekik csupán

hozza a befogadóhoz, a festőművészre

hangjegy-füzér. Vajon csak az lenne a

hivatkozó nevük. A XVII. századi delfti

különbség, hogy ők mesteri fokon a kotta

festőművész híres volt arról, hogy a

fölött zenélnek, mi pedig csak alatta? Vajon

tökélynél nem adta alább. A példakép

valóban csak mesterségbeli tudás horizontja

választása mindenképp jellemző, s persze az

különbözteti meg a hozzáállásunkat?

is érdekes, hogy a foglalt nagy zeneszerzők és vonósmesterek helyett nem egy kevésbé

Egyszer kedvenc zenémet adtam ajándékba

ismert zenészt választottak, hanem egy

udvarlási gesztusként. A lány egy nap múlva

portréfestőt. Az meg már a kiadó vitatható

visszahozta: az ő magnója nem játssza le, s ő

döntése, hogy a borítóra nem Vermeer-képet

azt gondolja: talán komolyzenét nem is tud a

rakott, hanem egy erősen kubista Nyár című

gép

Popova-festményt.

értelmezést le tudná-e? Azt gondolom, le

lejátszani.

Vajon

ezt

a

Bartók-

tudná. A Vermeer együttes ugyanis két Magyar mesterek és a lehetőségig vitt tökély

egymás mellett való elv szerint építhette fel

jelöli

hat

az egyes vonósnégyeseket. Egyrészt az

vonósnégyeséhez. Kevés olyan mű van, ami

időrendiségből adódó általános benyomást

előtt az ember annyi elfogódottságot és

érezni az egyes fejezeteknél, másrészt Bartók

alázatot

hat

romantikusan felfogott magányosságának

vonósnégyes. Egy ismerősöm édesapja a

zordságát vélem megcsendülni szüntelen. Az

Bartók Vonósnégyes csellistája volt sokáig, s

előadássorozat érdekessége számomra mégis

ki

tehát

érez,

az

mint

utat

pont

Bartók

ez

a

- 28 -

az, hogy e két, következetesen végigvitt, meglehetősen

borongós

hangszínnek

a

következtében a zene sokkal szabadabban szárnyal, mint ahogy azt várnánk, ahogy azt idehaza hallani lehet. A sötét hangszín egyértelművé teszi a sok helyen nagyon is nyitott befogadó Vermeer

kottaszöveget,

ettől

biztonságérzete előadása,

megkérdőjelezhetetlen,

viszont

a

növekszik.

A

ha

nem

mindenestre

is segít

Bartók megismerésében. Az Allegro barbaro és a Kékszakállú alapján kirajzolódó közkeletű Bartók-jellemrajz alapján értelmezik ugyan az életmű egészét jelképező vonónégyeseket, de ezzel összefoglalják és egyben meg is teremtik az életmű egységét. Előadásukban a Kossuth komponistája rajzolja meg a Fából faragott királyfi természetidilljét, a Kékszakállú herceg vára szerzője a Táncszvit forgatagát, és a szarvassá lett fiúk énekét, hogy minden a nagy Divertimentóban egyesüljön. A hat vonósnégyest a Vermeerrel már meg merem hallgatni egy nap többször is. Amíg korábban csak a partitúrába bújva mertem bekapcsolni a lejátszót, addig mára el tudom engedni a biztonsági korlátot és csupán a fülemre hagyatkozva kezdem élvezni a vonósnégyesek hihetetlen frissességét. Windhager Károly Béla Bartók: String Quartets (Complete) / Vermeer Quartet, 8.557543-44

- 29 -

legnépszerűbb spanyol tánc, a flamenco, az aragóniai jota, a galíciai gaita és a katalán sardana, és amely a legtöbb komponistánál kimutatható.

S

talán

nem

érdemtelen

megemlíteni azt sem, hogy a spanyol dalirodalom

is

éppen

a

fentieknek

köszönhetően lett páratlanul gazdag. A spanyol komponisták a XIX. században Andalúz tűz

képtelenek voltak megbirkózni az olyan műfaji és formai kötöttségekkel, mint a

Azt mondják, a spanyol zene kiváló

szimfónia, a szonáta, a versenymű vagy az

tükörképe

(nép)léleknek.

opera. Ezzel együtt már a XIX. században

Belátható, a „spanyol”-hoz, a „spanyolság”-

érezhető volt az úgynevezett populáris

hoz kapcsolható jól ismert toposzok és

műzene felé haladás, mely többek között a

közhelyek

zenébe

zarzuela műfaját szülte, s amelynek gyökerei

torkollanak: seguidilla és mantilla, gitár és

évszázadosak; Calderón és Lope de Vega

szivar, sombrero és fandango, trombita és

korába nyúlnak vissza, a műfaj mégis a XX.

kasztanyetta..., a sor folytatható. Beszélik azt

században élte és éli még ma is virágkorát. A

is,

spanyol

hogy

a

spanyol

gyakran

a

spanyol

a

spanyol

zene

eredendően

muzsika

mozgalmasságának,

populáris, mert még a legelvontabb műzene

folklorisztikus ízeinek gyökere a „sol y

is népi elemekből épül: ez az ún. genealógiai

sombra”, a fény és sötétség dialektikája.

tradíció, ahogyan Felipe Pedrell, a kiváló

Egyszerűség a melodikában, komplexitás a

muzsikus és zenetudós – de Falla mestere –

ritmikában, a deklamáció eleganciája, csillogó

fogalmaz (Felipe Pedrell, Por nuestra musica,

harmóniák,

1891). Andalúziában, de Falla hazájában a

nagyvonalúsága és a szabadság lendülete,

helyi kultúra egymástól különösen távolinak

voltaképpen ezek azok a mozzanatok,

tűnő elemekből szövődik: vizigót, bizánci,

melyek az európai zeneszerzőket a spanyol

arab, cigány, berber, zsidó, hindu összetevők

zenében megragadták Chabriertől Lisztig,

keverednek itt nem utolsósorban a zenében

Raveltől Glinkáig, Lalótól Wolfig, Bizet-ig,

is, mely egy ősi forma eredőjében, a „cante

Debussy-ig,

jondo”-ban – ezt a címet adta de Falla és

zeneszerzőnek anyanyelve.

a

s

színek

amely

és

minden

tónusok

spanyol

García Lorca is az általuk alapított flamencoversenynek

–,

az

ún.

mély

dalban

A Naxos Spanish Classics sorozatában

kristályosodott ki. Klasszikusan ilyen a

folyamatosan jelennek meg jól vagy kevésbé - 30 -

jól ismert ibériai komponisták műveiből

Alicia

összeállított

mint

közreműködésével. Ha a zenekari játék nem

Rodrigo egyes művei, már népszerűvé váltak

is makulátlan, komolyabb panaszra nincs

szerte a világon, s ilyenek a cd-n hallható de

okunk, a hangzás ugyan szikárabb a

Falla-darabok

cseng

megszokottnál, de a szólók szépek, az

Joaquim Turina és Jesús Guridi neve is. Van

effektusok a helyükön vannak, az együttes

azonban a sorozatnak számos olyan tagja,

kielégítően muzsikál. Ami megkapó, az de

mely világelső felvételeket publikál, vagy

Falla harsány, mozgalmas és vibráló zenéje: a

ritkán hallható műveket és alig ismert nevek

vitalitás, az élénk színek, a virtuozitás, a

vonultat fel, mint a katalán Joaquim Serra, az

helyenként

asztúriai Julián Orbón, a baszk Andrés Isasi

szenvedélyek széles skálája. Ötletgazdag,

munkáit rögzítő kiadványok.

változatos a zenekarkezelés; ahogyan a

lemezek.

is.

Némelyek,

De

ismerősen

Nafé

és

María

„borostás”

José

Martos

hangzáskép,

a

tűztánc lobog, ahogyan a tánc ritmusa lüktet: Manuel de Falla két táncjátékát tartalmazza

a tangó, a fandango, a jota, a farruca, mindaz

ez a lemez: az andalúziai legenda nyomán

a

született Bűvös szerelem (El Amor Brujo,

zenéjében olyan természetességgel árad. A

eredetileg 1915, az átdolgozott változat, ez

spanyol

az itt hallható verzió: 1924) egy szellem által

szintézise ez a két mű.

mediterrán zenei

hevület,

mely

hagyományok

de

Falla eleven

megzavart szerelemről szól, és az Alarcónnovella alapján készült A háromszögletű kalap

Balázs Miklós

(El Sombrero de Tres Picos, 1919) is igazi vérbő, szintúgy andalúz tréfa. Ráadásszám a Rövid életből (kétfelvonásos opera, 1905) vett tánc.

Manuel de Falla: El Amor Brujo, El Sombrero de

Mindkét alkotás a tízes évek nagy balettíró-

Tres Picos, Danza from La Vida Breve / Alicia Nafé, María José Martos, Asturias Symphony Orchestra

hullámának gyümölcse – utóbbi művet maga

(OSPA), Maximiano Valdés, 8.557800

Gyagilev rendelte –, egyidőben keletkezett Sztravinszkij

és

Bartók

korszakos

jelentőségű táncjátékaival. S mi tagadás, mutat is némi rokonságot a „keleti” testvérművekkel – mégha mi nem is efelől közelítettünk. A

balettzenék

előadását

az

Asztúriai

Szimfonikus Zenekar vállalta, Maximiano Valdés vezényletével két spanyol énekesnő, - 31 -

Billy the Kid és az Appalachian Spring szerzője. Meg a Fanfare for a Common Man-é. Igazi slágerdaraboké. Egyéb művei, kivált instrumentális vagy kamarazenéje gyakorlatilag rejtve maradt a nagyközönség előtt; úgyszólván a margóra ragadt a játszott művek listáján. Noha akad néhány lemezfelvételük. A Zongoraszonátát William Kapell is lemezre játszotta, mellette William Lawson is a Virginnél több A kánon peremén

amerikai

szonátával

egyetemben,

illetve

mindhárom, e lemezen is hallható művet Vannak népszerű zeneszerzők és vannak

más Copland-zongoradarabok mellett Leo

népszerű művek. Meg vannak népszerűtlen

Smit is eljátszotta a Sony-nál. S hogy

zeneszerzők népszerű művekkel. És vannak

érdemes volt egy cd erejéig újra elővenni

népszerű zeneszerzők népszerűtlen művek-

őket? Ezt döntse el a hallgató. Én

kel. Ilyenek Aaron Copland és az ő zongo-

mindenesetre nem bánom. A lemezen

raművei. Miközben Copland balettjei, zene-

közreműködő Benjamin Pasternack amerikai

kari művei töretlen népszerűséget tudhatnak

zongoraművész hallhatóan szereti ezeket a

magukénak, addig zongoradarabjait alig

műveket és van is elképzelése róluk. Végig

játsszák. Holott maga a szerző zongorista is

határozottan

volt és szívesen komponált a hangszerre.

Pontosan és sallangmentesen.

Az amerikai zeneszerzők persze egyébként

Vannak vitathatatlan erényei az egyébként

sem igazán közkedveltek Európa-szerte. Ha

nehezen emészthető zongoraműveknek, a

mégis műsorra tűzték őket a közelmúlt

Zongorafantáziának, a Zongoraszonátának és a

évtizedeiben, azokat a darabokat vették elő,

Zongoravariációknak, melyek valami különös

melyek már beváltak: az agyonjátszott

oknál fogva a kronológiai sorrenddel ellen-

Gershwineket, egy-két könnyebb-nehezebb

tétes rendben kaptak helyet a cd-n. Legelő-

Bernsteint, alig többet. Jóllehet hosszan le-

ször az 1957-ben elkészült, nagyívű Zongora-

hetne sorolni a század ünnepelt észak-ameri-

fantáziát halljuk. Copland ekkor már túl volt

kai komponistáit Barbertől Groféig, Ivestól

a nagy sikereken. S nem is szólózongoramű-

Schumanig – akik, tegyük hozzá, ma már jó-

vet, hanem zongoraversenyt tervezett, me-

val gyakoribb vendégei az európai hangver-

lyet eredetileg William Kapellnek ajánlott

senytermeknek, mint évekkel ezelőtt. No és

volna, s ami azután nem készült el. A zongo-

persze Copland. A töretlen sikernek örvendő

raverseny vázlatait felhasználva komponált - 32 -

és

biztos

kézzel

játszik.

fantáziát így már csak Kapell emlékének

de legalább olyan súlyokkal terhelt. A szerző

ajánlhatta, miután a művész 1953-ban, repü-

maga mutatta be Buenos Airesben, 1941

lőgép-szerencsétlenségben meghalt. Jó féló-

őszén. Copland itt igyekszik betartani a XX.

rás mű ez egyetlen tételben. Fárasztó a szó-

században

listának, de igénybe veszi a hallgatót is. Érző-

szonátaformát, a lassú-gyors-lassú képletet.

dik rajta az akkor (Schönberg halála után né-

Leginkább a harmadik tétel ihletett muzsika,

hány évvel) Amerikában is divathullámot

kifejezetten lírai, a középső kissé dzsesszes

generáló szeriális zene hatása. Copland, ha

hatású,

szabadon kezeli is a szerializmust – ami kissé

emlékeztet,

furcsa egy olyan irányzat esetében, amely

nagyobb szerep jutott, az idő múltával már

maga is, bizonyos szempontból a szerzői

kevesebb.

szabadságot korlátozta, avagy foglalta szabá-

gondolkodó,

lyokba – messze van a klasszikus tonalitástól,

ellentéteket egymásnak feszítő, ugyanakkor

nem él a redundanciák lehetőségével. Aaron

személyes hangú mű, akárcsak a fantázia.

Copland zongoraműveivel szembesülve el-

Némileg könnyedebb hangvételűnek tűnhet

sődleges tapasztalat, hogy az amerikai szer-

a Zongoravariációk (1930), egy viszonylag korai

ző, szemben zenekari műveivel, kiiktatja a

darab, ami egy ötfokú motívumot és annak

zenén kívüli narrativitást a darabokból. Ez

húsz

persze a lemezen hallható, kétségkívül az

minimális szünetekkel követik egymást.

egyre

Copland

kedveltebbé

korai

melyekben

kompozícióira a

dzsessznek

Nagyszabású,

mélyen

hatalmas

variációját

váló

energiákat,

tartalmazza,

melyek

életműben legjelentősebb és egyszersmind legterjedelmesebb zongorára írott művekre

Nem kifejezetten virtuóz darab a lemezen

igaz, azonban látható, Copland képes volt

szereplő egyik alkotás sem, és sem Copland,

megteremteni a hasonló funkciójú forma-

sem

részeket a regiszterek, a dinamika, a színek,

virtuozitásra.

és főként a metrumok, a ritmus révén és a

korántsem könnyen játszható, és nem

komplex egységek egymásra következésével.

könnyen befogadható zene ez, mely itt ihletett

Pasternack

nem

Viszont

is

kidolgozott,

előadásban szólal

törekszik ám

és

remek

meg.

Ahogyan

A háromtételes Zongoraszonáta, mely 1939 és

hangminőségben

41 között keletkezett közvetlen szomszédja a

mondani szokás, „befelé forduló” művek

legismertebb és legtöbbet játszott Copland-

ezek, kiváló ellenpontjai Copland harsány,

daraboknak, az El Salón Mexico (1936), a Billy

tematikus zenekari műveinek.

the Kid (1938), Quiet City (1939), a Rodeo (1942), az Appalachian Spring (1944) és a

Balázs Miklós

Klarinétverseny (1948) című műveknek. Ha

Aaron Copland: Piano Fantasy, Piano Sonata, Piano

nem is annyira modern mű, mint a fantázia,

Variations / Benjamin Pasternack, piano, 8.559184

- 33 -

keverve. A kórust két évtizedes hagyománya a régizenéhez, annak korhű előadásához köti. Mást valahogy nem is lehet ezekhez a művekhez elképzelni. Egy vibrátó furán száraznak,

vagy

az

echóval

elegyítve

zavarosnak hatna. Mégis, a természetes hangképzés magától értetődése és az, hogy a kórus

kategorizálása

kívülről,

tevékenységükhöz mellékesen csapódott, azt Tallis talán ötszáz éves

sejteti, hogy az előadásmód közvetlenül is messzebb

nyúlik

vissza.

Mint Bach Musikalische Opfer-je, e cd

fiúkórusok

több

címdarabja is egy kihívásra válasz. Toldi cseh

állhatott ezeken az alapokon.

száz

A

templomi

éves

működése

kihívójához a dunai szigeten mégis inkább hasonlítanám, mert sok szempontból egy

A feszült figyelem, amit az énekesektől a

erőmutatvány, nemcsak szerzői, de előadói

független szólamok, azoknak teljes élvezete

és befogadói szempontból is. Szerencse,

igényel, olyan érzéki élményt nyújt számukra,

hogy ilyen zenére hegyezni fülünket nagy

amit feltétlenül átérez a hallgató. A cd-n is

élvezet. Bach művében a téma nehézsége

életre kel az élmény, amint a dallamok

jelenti a kihívást, a Spem in alium-ban pedig a

szövetét,

egymáshoz

negyven szólam elhelyezése, külön kezelése,

figyelemmel

kezdi

térbeli megjelenítése, ami végig gyönyörűen

Ezenkívül

a

sikerül, míg végül bravúrosan ütköznek,

módszerben való létezése az, ami nagy hatást

siklanak ki és oldódnak föl a hangok. A

gyakorol a befogadóra, tehát egy fizikailag is

mesteri

zseniális

érezhető metódusa a zenei formálásnak. Az

használata mellett nemcsak nevét írja a

ellenpont, ami egyöntetűvé teszi a különálló

szólamok száma által a műbe, hanem még

hangsorokat.

munka,

a

szabályok

kísérni

hangzás

viszonyulását a

hallgató.

rendszerben,

eredeti, érzéki formát is rá tud ölteni. Az angol reneszánsz örökéletű zeneművei Elmerülni ebben a zenében, az áradó és

képviselik a történelmet is, az angol

apadó hangok által közrefogva, nem nagyon

reformációt átíveli ez a koncertprogram.

kívánhat mást az ember, de ha kíván is, nem

Sem a zene, sem annak szerzője nem bukott

tehet. A 2005-ben készült felvétel biztosítja

bele (ami a politikai viharok hírhedtségét,

ezt, az énekesek hangját és a zenéhez nem

mondjuk

irodalmi

mellékes visszhangját tisztán, követhetően

pusztítását

tekintve

- 34 -

körökben szép

végzett

teljesítmény).

Feltűnik, hogy a zenei absztrakció adta magát az alkalmazkodáshoz. Jutalmazták is ezt az uralkodók. Érdekes

tükre

ez

a

teljesítmény

a

társadalomnak. Tallis és Byrd műveiben is felismerhető egyfajta robusztus, feltörő erő az angolul írt darabokban. Mégis érzékelhető valami

új

sorakoznak

feszültség: a

egymás

szólamok.

mellé

Támogatják

egymást, vagy ellenszegülnek. E műveknek az előbbi, latin művekhez hasonló előadása talán még jobban kiemeli azt, ami változott, és hűen tükrözi az előadásmód történelmileg is lassú változását. A darabok ezért utat nyitnak a későbbi kórusművészet felé, és ezt fel is ismerni bennük. Az érdekes az, hogy bármelyik nyelvet zenésíti meg, a zene nyelvén ugyanolyan lendülettel és tisztán fogalmaz, formailag frappáns megoldásokat hoz Tallis. Bethlenfalvy Bálint Thomas Tallis: Spem in alium, Missa Salve intemerata etc. / Oxford Camerata, Jeremy Summerly, 8.557770

- 35 -

Haydn

Eszterházán

Harmonia

írott

Mundinál

kantátáinak

készített

felvétele

aratott osztatlan elismerést a közelmúltban, melyet nemsokára egy Händel-opera, a Siroe követett a kiadónál. Mindezidáig azonban ez a Teremtés a legnagyobb, legambiciózusabb lemez-vállalkozás, amibe fogott. S mindjárt kiváló eredménnyel. A zenei megoldások, a zenekari A Nagy Mű

színek,

az

összhangzás

összetéveszthetetlenül hasonló Christoph Spering Das Neue Orchesteréhez, mely

„Vollendet ist das Große Werk”, „Be van

megítélésem

fejezve a nagy mű, [ igen].”* – hangzik el a No.

legfigyelemreméltóbb, elsősorban klasszikus

26-os kórustételben, mely csak azért nem a

és romantikus művekre specializálódott

mű legszebb kórusrészlete, mert No. 13-as

korhű hangszeres együttes volt a kilencvenes

„Die Himmel erzählen [die Ehre Gottes]”

években.

még ennél is szebb. Sokan úgy vélik, a

hasonlóság.

szerint

Nyilvánvaló,

az

nem

egyik

véletlen

a

Teremtéssel igazi opus magnum született a haydni életműben. Ha magam ezzel a

A Német Rádió (Deutschlandfunk) és a

summás véleménnyel nem is egyeznék ki

Naxos közös vállalkozásában 2003 nyarán,

feltétel nélkül, bizonyos, hogy a két,

Kölnben

viszonylag

más

VokalEnsemble Köln és a Capella Augustina

minőséget képvisel a mester oratórikus

közreműködésével. Ők a felvétel legnagyobb

munkásságában. Nem mintha a misékkel

értékei: egy kiváló képességű, pontosan és

bármi baj volna, ellenkezőleg. Az Évszakok

fegyelmezetten

és a Teremtés azonban olyan magasságokba

létszámú

szárnyaló

hangszíneket produkáló, korhű hangszeres

kései

Haydn-oratórium

alkotások,

ahol

Haydn

ezt

megelőzően nem sűrűn járt.

rögzítették

a

éneklő

kórus

és

művet

viszonylag egy

a

kis

gyönyörű

zenekar – alkalmi együttes, bevallom, én magam e lemez kapcsán hallok róluk

A

nemzetközi

hanglemeziparban

zenei jól

életben

ismert

és

először.

Christoph

De, hogy remekül muzsikálnak

együtt, az az első pillanattól fogva hallható,

Spering öccse, a harmincas évei végén járó

mindjárt

Andreas Spering az elmúlt években maga is

kibontakoznak. Végig szépen formáltak a

több

lemezfelvétellel

fafúvós szólók, nagyszerűen szólnak a

bizonyította rátermettségét. S éppen Joseph

hirtelen felcsattanó rezek, hátborzongatóak a

kiemelkedő

- 36 -

ahogyan

a

káosz

hangjai

tuttik. És mindezt korhű hangszereken, a

ehhez a monumentális alkotáshoz egy

korabeli hangszeres játék – már amennyire

vitathatatlanul

ez lehetséges – minden fortélyával, mégis

mindvégig izgalmas előadást hozva létre.

szuggesztív,

színes

és

romantikusan nagyvonalú előadásban, erős hangsúlyokkal, dinamikával,

lendülettel, rendkívül

markáns

elevenen.

Balázs Miklós

Néha

kifejezetten drámai energiákat működtetve. S

*Madách Imre Az ember tragédiájában kezdi

gondosan odafigyelve az aktuális szöveg

így az Úr

jelentéstartalmára. Itt minden gesztusnak, minden hangsúlynak helye, jelentése van.

Franz Joseph Haydn: Die Schöpfung (The Creation)

Azt is mondhatnánk, Spering koncepciója

/ Sunhae Im, Jan Kobow, Hanno Müller-Brachmann,

erősen

retorikus

jellegű:

a

VokalEnsemble Köln, Capella Augustina, Andreas

szövegek

Spering, 8.557380-81

jelentéséből fakadnak a zenei megoldások. Az előadói apparátus szerkezete pedig remekül érvényesül a tágas stúdiótérben; a Deutschlandfunk

hangmérnökei

pazar

munkát végeztek, a lemez sztereóhatása meggyőző, a hangzás tiszta és hiteles. Az énekes szólisták, a koreai szoprán Sunhae Im, valamint a tenor Jan Kobow és a basszista Hanno Müller-Brachmann igen jó választásnak vékony,

bizonyultak hajlékony

kifejezőkészséggel.

a

szólamokra,

hangok,

kiváló

Megbízható,

sőt,

helyenként egyenesen magávalragadó vokális teljesítmény mindannyiuké: magabiztosan, felesleges manírok nélkül énekelnek. Nem túlzás azt állítani, ez a produkció képes megközelíteni

a

hanglemezfelvételeit,

darab

legendás Karajanét,

Harnoncourtét, vagy a korhű hangszeres bejátszások közül akár Gardinerét. Spering hallhatóan alázattal és odaadással közelít - 37 -

Mint sok korhű előadásnál, az ember azt érzi, a hangszer természete szabadul föl. Persze lehet, hogy csak a természet XVIII. századi

felfogása

megnyugtatóan

szerint.

dús,

Mindenesetre

frissen

lélegző

a

hangképzés. Nem jelenlétében impozáns, mint valami antik bútor, hanem inkább az ilyen

antik

tárgyak

aprólékos

megmunkáltságát, kezelésükben az anyaghoz Árnyalt líra

mért műgondot mutatja fel. A produkció, az egész

Bach szólóhegedűre írt műveinek azon tételeiben

legfeltűnőbb

ezeknek

előadás

konstrukciója

veti

gondolatainkat tovább, az impozáns alkotó

az

ész felé, amely a darabok mögött áll, de

előadásoknak a szokatlan színe, amelyek már

ugyanakkor mindig újra élni is engedi őket.

más előadásokban úgymond beleégtek az emlékezetünkbe. Itt nem a magas fényű,

Jaap Schröder esetében nem lehet tehát

lehető legkiélezettebb kontúrok a fontosak,

érzelmileg túlfűtött előadásról beszélni. De

hanem egy hangulatban és dallamszövésben

kiegyensúlyozott, jól becélzott hangsúlyokat

több lehetőséget engedő finom érzékenység.

képező érzelmi alapra helyezett előadásról

A mindennaposhoz képest ez egy puha

igen.

előadásmód, de a formázható plaszticitás

Ennek

folyamatosság

inkább megfelelő kifejezés rá.

következménye, és

a

hogy

a

dallamszálak

követhetősége emlékezetes, sőt, lenyűgöző. A figyelmet nem kötik le pillanatnyi

Egy mélyebb zöngés váltja föl a megszokott

bravúrok, ehelyett a kiegyensúlyozottság

előadások tömör, magas fényét. Eleinte talán

biztosítja a zenei folyam tartós élvezetét.

nehezen áll helyre a hallgató füle, mert

Pillanatnyi felengedést, örömöt kínálnak a

várakozásai nem engedik. Pedig ha az elsők

sziporkák, az előadó eddig még nem említett,

között felhangzó g-moll szonáta fúga tételében

folyamatosan kibontakozó humora. Mintha a

szembenéz ezzel a domborítatlan, őszinte

jobb megismerés kínálná föl e kincset, a

virtuozitással – ami tagadhatatlanul fején

nyugodt, hosszútávon beosztott figyelem

találja a szöget – akkor megjöhet a kedve

gyümölcsét.

ehhez a kissé visszatartott, de érzékileg, hangformálásban annál nagyobb távlatokat

A humor időzítés és könnyedség kérdése. Az

kínáló játékhoz.

első, h-moll partita híres hetedik tételében, a tempós Tempo di Boreában tűnik ki elsőnek - 38 -

ilyen játékosságával az ötödik, Saraband tétel

de még inkább kifejező a részletek, a díszítés

túlzottan

is

akkordjai

után

terén. Ezeknek a díszítő hangzásoknak a

hangot

eső

gravitációját artikulálja az előadó talán a

egyedülálló szólam ment ki). Az utolsó

leginkább úgy, ahogyan azt megálmodhattuk.

Double tételt már abszolút lazán lejti Jaap

A fúga elválasztott hangokkal előadott

Schröder, annak felvillanó mély hangjaival.

dallamait kamatoztatja aztán a hosszú

(amelyeket

elnyújtott egy

három

kidolgozásban,

ahol

a

motívumok

így

A második szonáta drámával kecsegtet. Jó

érvényesülnek. Sőt összeállnak, mert a téma

hallani, ahogy az előadó a színpadiasság

visszatérésénél mégis magától értetődőbbnek

helyett a hangszer eszközeihez nyúl vissza, a

tűnik maga a non-legato is.

többhangos fogások súlyával és a vonó lassabb, hosszabb húzásának lélegzésével azt

A további művekben is a zenei komplexitás

az egyszerű, manír nélküli nyelvet teremtve

érthetőségének szolgája, s egyszersmind e

meg, ami a hangszer megszólaltatásának

régi hangok mestere marad Jaap Schröder,

biztos talaján áll, és a hallhatót az eszközzé

mind a zene százados zajlásán, mind a

vált technika izgalmával, játékban való

hangok közti csenden, illetve a függőben

feloldásával ragadja meg. Ahelyett, hogy a

hagyott és azután folytatott hangokon

transzcendens technika illúziójával áltatna,

keresztül.

kielégít

a

hang

folyton

változó

Bethlenfalvy Bálint

sajátosságaival, természetes, és néhol (mint az Andante tétel vége felé, az ismételt

Johann Sebastian Bach Sonatas and Partitas for Solo

„pedál” hangokkal) már-már a maguk útjára

Violin, BWV 1001-1006 / Jaap Schröder, baroque violin, 8.557563-64

engedett csengéseivel. A második szonáta zengő Allegrójának futamain is tisztán áthangzó még gyorsabb hangok egyszerre kiegyensúlyozzák bizonytalanságokat,

az és

a

előbbi nagy

forma

változatosságát tárják föl. A második cd-ből a második partita Ciaccona tételéről elmondható, hogy a zenész szabad kezűsége elégtételt nyer a hosszú tétel végig érdekfeszítő, minden új motívumhoz figyelmet irányító előadásában. Hasonlóan magabiztos a harmadik szonáta, - 39 -

BBC Szimfonikus Zenekara mutatott be Sir Adrian Boult vezényletével, s melyet csak jóval

Britten

halála

után,

1984-ben

publikáltak. Nem különösebben érdekes mű, bár kétségkívül vannak erényei: mozgékony, vibráló, némi humorral fűszerezett alkotás, de

a

nagyszerűség

látszata

nélkül,

meggyőződésem szerint inkább rutinból, mintsem ihletből íródott. Ennél sokkal Young Person’s Guide to Benjamin

figyelemreméltóbb, s az előbbinél jóval

Britten

közismertebb is az 1937-es, vonószenekarra írt Variations on a Theme of Frank Bridge Op.

Az utóbbi években a Naxosnál folyamatosan

10 (Variációk egy Frank Bridge-témára), amely

jelennek meg a korábban a Collins Classics

Britten

által forgalmazott Britten-lemezek, melyek

komponistának állít emléket. A darabnak a

annak

Boyd Neel Orchestra vállalta a bemutatóját a

idején

Britanniában

jószerivel voltak

csak

Nagy

elérhetőek.

A

mesterének,

Salzburgi

Ünnepi

a

kiváló

Játékokon

brit

még

nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek

ugyanabban az évben. Mű témája Bridge

elején készült felvételekhez a legkiválóbb

Idylls for String Quartet (Idillek vonósnégyesre)

angol együtteseket és szólistákat kérték fel: a

című művéből származik. Britten a dallamot

Londoni

Angol

és annak tíz variációját egy különös ötlettel

Kamarazenekart és a Northern Sinfoniát,

vegyítve dolgozta föl: minden variációhoz

melyeket

és

egy-egy megjegyzést fűzött, melyek mind

karmester, Steuart Bedford dirigált anno

Bridge-re vonatkoznak. Ilyesmiket rendelt a

meglehetősen kedvező kritikai visszhangot

tételekhez, mint „his depth” az Adagióhoz,

kiváltva.

„his energy” az Indulóhoz, „his charme” a

Szimfonikusokat, a

kiváló

az

Britten-kutató

Romance-hoz,

vagy

„his

sympathy

or

A lemezen szereplő művek 1937 és 1946

understanding” a Gyászindulóhoz. Egyes

között születtek, összefűzi őket, hogy – a

variációk

Frank

Sztravinszkij-paródiák

Bridge-variációkat

valamennyien

alkalmi

kivéve

darabok.

A

– cd

pedig

nyíltan

Rossini-

(Aria

Italiana

vagy és

Bourrée Classique). Kifejezetten szellemes,

nyitódarabja, az Occasional Overture (Alkalmi

változatos

nyitány, 1946) a címéhez hűen egy különleges

karakterdarabokkal, sok eredeti ötlettel.

eseményre, a BBC harmadik rádióállomása

Kicsit komolyabb, kevésbé jókedvű, de nem

megindításának tiszteletére íródott, melyet a

kevésbé ötletgazdag alkotás a Prelude and - 40 -

és

izgalmas

mű,

üde

Fugue for 18-part String Orchestra, Op. 29 (Prelúdium

és

Fúga

tizennyolc

tagú

A lemez műsorát 1991-92-ben rögzítették

vonószenekarra), az 1943-as év terméke.

Londonban,

Szintúgy a Boyd Neel Orchestra számára

között. Ennek megfelelően szépen, a kornak

készült,

zenekar

megfelelően szól a cd, bár kissé távoli

fennállásának tizedik évfordulója alkalmából.

mikrofonozással. Az Alkalmi nyitány és a

A háromrészes mű (prelúdium, fúga, coda)

Young Person’s Guide felvétele a Londoni

komolyabb, mint a Frank Bridge-variációk, de

Szimfonikusokkal, a Frank Bridge-variációk és

nem

egészen

kevésbé

pontosan

stúdiókörülmények

A

műsorban

a Preludium és fúga pedig az Angol Kamara-

a

leginkább

zenekar közreműködésével készült. Nem is

közkedvelt Britten-darab, a gyakran játszott

lehetne jobb előadókat találni ezekhez a

Változatok és Fúga egy Purcell-témára (The Young

szerzőjükre oly jellemző, a bőven adagolt

Person’s Guide to the Orchestra), mely címéhez

britteni invenciót maradéktalanul felmutató

hűen egy gyermekeket a zenekar hangszerein

alkotásokhoz, mint a legkeresettebb angol

végigkalauzoló bájos hangversenydarab. Az

szimfonikus zenekart és Britten „saját” zene-

alig több mint negyedórás „Guide”, mely

karát. Ennek megfelelően jól felépített, gon-

eredetileg A zenekar hangszerei című, John és

dosan kidolgozott, pompás előadásokat

Jean

hallunk, pontos és fegyelmezett vonós-

utolsóként

izgalmas.

a

ideális

kapott

helyet

Radcliffe-Maud

számára

dedikált

filmhez készült, 1945-ben látott napvilágot a

hangzással, makulátlan fúvósállásokkal.

brit Nevelésügyi Minisztérium megbízásából. A minisztérium és Britten célja e darabbal az volt,

hogy

a

szimfonikus

Balázs Miklós

zenekar

hangszereivel megismertesse az ifjúságot. A

Benjamin Britten: Occasional Overture, Variations on

mű bevezetője, vagyis az a bizonyos d-moll

a Theme of Frank Bridge, Op. 10*, Prelude and Fugue for 18-part String Orchestra, Op. 29*, The

Purcell-téma, az angol barokk mesternek az Abdelazar

című

színdarabhoz

Young Person’s Guide to the Orchestra, Op. 34,

írt

’Variations and Fugue on a Theme of Henry Purcell’

kísérőzenéjéből származik. A tizenhárom

/ English Chamber Orchestra*, London Symphony

variáció során sorban szót kap a zenekar

Orchestra, Steuart Bedford, 8.557200

valamennyi hangszere a fafúvósoktól a vonósokon át a rézfúvósokig és az ütőkig, úgy, hogy az egyes variációkat a hangszerek a saját

karakterüknek,

jellegzetességüknek

megfelelően szólaltatják meg, a végén egy, a hangszereket sorrendben felrakó össznépi zárófúgával. - 41 -

akadályozza, pl. a megélhetés nagyon is reális, napi terhe, a hatalommal kialakított párbeszédkészség milyensége, vagy a jog és kötelesség

kettős

szorítása,

olykor

harapófogója. A cd első száma, a Gloriana I. Erzsébet és Essex

grófjának

szerelmi

kapcsolatát

eleveníti meg, melyben a szerelmes nőnek ki Zenei nyelvlecke haladóknak!

kell végeztetnie áruló főurát. Az uralkodó államrendjét megmentve szembesül azonban

A Peter Grimes és A csavar fordul egyet

saját

operabemutatók után idehaza is egyre

meghasadása erős szerepet játszik. Ezt a

többen kapják fel a fejüket Britten nevét

romantikusan tragikus történelmi operát

hallván.

tájékozott

Britten a rá jellemző módon II.Erzsébet

zeneszeretők is leggyakrabban a Young

koronázására zenésíti meg 1953-ban. A

Person’s

Symphony

műben levő zenei humort és az opera által

szerzőjeként ismerik. Ahogy Orff egész

feltett kérdéseket immár a közönséget

munkásságát

Carmina

jellemzően senki sem vette észre. A komoly

burana, úgy borul a tőlünk távol élt

operának kikiáltott művet, annak bemutatási

zeneszerző

körülményei miatt, nem sikerült Brittennek

Brittent Guide

és

még a

a Simple

elhomályosítja életművére

a

a két

említett

közelgő

halálával,

melyben

szíve

világsláger árnyéka. De vajon az ismert

kiszabadítania

játékosság, báj és tökéletes hangszerelés

karmai közül, ezért gyűjtötte csokorba az

mellett még mivel tud bennünket meglepni a

önállóan is előadható tételeket. A zene nyers

legbritebb brit?

ereje és plasztikus finomsága egyszerre

az

elsődleges

értelmezés

szemlélteti Britten zenei sokszínűségét. A Britten politikus zeneszerző, még akkor is,

neoklasszicizmus

ha egyetlen nálunk használt és elhasznált

meglehetősen

ideológiának sem volt soha tolmácsolója. Ő

reneszánsz-jelleget kölcsönöz a történetnek.

mindig is az emberi humanitásért, és főként

Ha pedig a körülményeket nem ismerve

az egyén autonómiájáért állt ki. Az egyén és

hallgatnánk

közösség együttélése izgatja a legtöbb

szögeznénk le, hogy egy újabb, eddig

munkájában, és ezek közül ad szép csokrot a

ismeretlen filmzene.

cd-n megszólaló három kompozíció is. Közösség és egyén együttélését sok minden - 42 -

Britten jelentős

a

zenét,

tolla

nyomán

feladatot

csupán

kap:

annyit

A Négy tengeri közjáték a Peter Grimes című,

szólójában, míg a Peter Grimes-ból egy szép

egykor nálunk is játszott opera első három

Passacaglia a mélyhegedű hangján.

felvonásában tömöríti.

megszólaló A

hazai

közzenéket operaelőadások

A lemezen hallható utolsó mű, a Sinfonia da

fénypontját jelentő Peter Grimes budapesti

Requiem fiatalkori alkotás, még sok-sok fel

előadását a közönség megbuktatta annak

nem dolgozott zenei hatásról számol be.

idegensége, zavaróan felkavaró módja miatt.

Noha

Pedig a Peter Grimes egy fokkal sem

fennállásának 2600. évfordulójára kiírt zenei

modernebb

Lady

pályázatra íródott, semmi himnikus és

Machbeth című operájánál, mely mostanában

dicsőítő anyagot nem tartalmaz a szimfónia.

teltházzal megy az Operában. A zenei nyelv

A művet nem is fogadta el a japán bizottság.

gyakorlására pedig álljon itt öt zenei

Érdekes lenne tudni, hogy a Sinfonia da

nyelvlecke

Requiem zenéjét Britten milyen okkal küldte

Sosztakovics

az

operából

Kisvárosi

készült

szvit

formájában!

a

mű

a

japán

császári

ház

el a pályázatra, amikor ennél tragikusabb zenét keveset alkotott. Az 1939-es évben, a

Az első tétel sirálykiáltással vezet el a

világháború kitörésének évében csak a

partmenti

zseniális érzékenységű zeneszerző érezhette

halászok

reggeléhez,

ahogy

hálóikat kivetik. A második tétel, a Vasárnap

az

reggel, harangkongást imitálva indul, s az

amelyeket a japán hadsereg fog okozni. Ez

opera legemberibb jelenetéhez, a halász és

esetben még nagyobb kérdés, hogy miért

lehetséges

pályázott?

menyasszonya

találkozásához

elkövetkező

borzalmakat,

főként

vezet el. A harmadik tétel romantikus Holdfény tételcíme ellenére valójában a

A választ nem ismerve annyi tudható, hogy a

Grimesra acsarkodó tömegre irányítja a

művel

fényt,

a

megoldását kívánta sugallni. A politikai

főszereplőre váró belső megpróbáltatásokat

programon maga Britten is túllépett a végül

vetíti előre külső természeti formájában.

Londonban tartott bemutatón, ahol immár a

míg

a

Vihar

egyértelműen

a

világfeszültség

békével

való

szülei emlékének ajánlotta szimfóniát. Az Britten

magánéletét

többször

is

opus 20-as zenemű Mahler, Sosztakovics és

megtámadták nemisége gyakorlása miatt. Azt

Elgar ismeretéről tanúskodik az egyedi

azonban senki sem vonhatta kétségbe, hogy

Britten-i

igazán szép szerelmi jeleneteket képes

megismerését sajnos árnyalja, hogy a cd-t

megénekelni. A cd-n két gyönyörű, intim

jegyző London Symphony Orchestra a

jelenet elevenedik meg: A Gloriana szvitből

partitúrába

Essex szerenádja szólal meg oboa és hárfa

olyannyira komolyan veszi, hogy olykor - 43 -

hangzás

beírt

mellett.

többszörös

A

mű

pianókat

magát

a

kottában

jelzett

szordinált

trombitákat, tubát vagy altszaxofont sem hallani. A Britten-lemez izgalmas válogatás a nagy mester fiatal és érett korszakának határáról. Az említett hazai hiányok miatt mindenképp alkalmas lehet arra, hogy a harminc éve meghalt szerző kortárs zenei élményünk legyen. Windhager Károly Benjamin Britten: Gloriana Op. 53a (Symphonic Suite), Four Sea Interludes Op. 33a, Passacaglia Op. 33b, Sinfonia da Requiem Op. 20 / London Symphony Orchestra, Steuart Bedford, 8.557196

- 44 -

kiadójuk újracsomagolva publikálta újfent. Mindez annak fényében érdekes kiváltképp, hogy az utolsó lemezfelvétel 1989-ben született a darabból (Daniel Barenboim vezényletével a Teldec kiadásában), majd egészen 2004-ig néma csend. A kilencvenes években Solti György kevéssel a halála előtt új felvételeket tervezett készíteni egyes Wagner-operákból,

melyek

korábbi

volt

elégedett.

„A szív csalása, a sejtés álma” – Trisztán

bejátszásaival

és Izolda

Azonban csak a Mesterdalnokokra futotta az

kevésbé

erejéből, a tervbe vett Trisztánra már nem. Az utóbbi időben ismét megélénkült az

Mára azonban igencsak megérett az idő,

érdeklődés a Trisztán és Izolda iránt, vitatható

hogy az új évezred is megmutassa a maga

ízléssel

Trisztánjait.

úgy

is

mondhatnám,

mintha

felforrósodott volna a levegő a két mondabéli szerelmes körül. Tavaly és idén ugyanis

Nem kérdés, milyen kockázatos vállalkozás

három új kiadvány is napvilágot látott a

egy új Trisztán és Izolda-felvétel. Művészileg

műből: először a Deutsche Grammophon

és anyagilag is óriási kihívás. S tudjuk jól, a

jelentette meg a Thielemann-vezényelte bécsi

művészi

felújítás hangfelvételét, legutóbb pedig 2005

rendelődnek alá az anyagi konzekvenciáknak

nyarán került a boltokba a Pappano-féle

kis és nagy kiadóknál egyaránt. Láthatjuk,

stúdiófelvétel,

londoni

egy-egy egyedülálló rangú művész, mint

közé

például Plácido Domingo hajlandósága már

műhelyében

mely

az

született.

EMI A

kettő

érdekek

milyen

könnyen

ékelődött a Naxos 2004 nyarán rögzített, és

önmagában

egy évvel később kiadott felvétele, a

stúdiófelvétel létrejöttét. Szerencsénkre a

fentiekkel szemben minden sztárparádét

Trisztán és Izolda másfél évtizednyi hallgatás

vagy

mellőzve,

és „stúdiócsend” után végre ismét megszólal,

köntösben.

mindjárt többször egymás után. Hogy

Megjegyzendő az iméntiekhez, hogy az

szerencsés helyzet, s a lemezipar válságának

opera interpretációtörténete nemcsak új

cáfolata-e ez, vagy éppen ellenkezőleg, a

hangfelvételekkel, de számos új és archív

túltermelési

videókkal is gazdagodott a közelmúltban,

szimptómája, nem tudom. Mindenestre

sőt, Furtwängler (EMI), Kleiber (DG) és

nekünk, lemezvásárlóknak csak jó, ha

Bernstein

nagyobb a választék és minél több lemez

külsőséges

kifejezetten

csillogást puritán

(Philips)

korábbi

bejátszásait - 45 -

is

indokolhatja

válság

egy

új

megfellebbezhetetlen

jelenik meg. Elvileg. S hogy érdemes volt-e

Flagstad, Birgit Nilsson, Ramón Vinay,

ezeket

mint

Wolfgang

Windgassen,

nemmel

Minthogy

valamennyiük

a

recenzens,

lemezeket az

elkészíteni,

efféle

megválaszolását

kérdés

általában

Jon

Vickers.

produkcióját

elvből

hangfelvételek őrzik, mára sokakban erős a

visszautasítom. Legyen bár a művészi érték

kísértés, hogy a jelenkor Trisztán-olvasatait

gyengébb a reméltnél, egy produkció sosem

kézlegyintéssel

lehet felesleges, sosem lehet hiábavaló

bejátszások

kísérlet vagy szükségtelen próbálkozás.

közönséget, mondván, ma közel sincsenek olyan

elintézve

a

sokévtizedes

hallgatására

irányítsák

Wagner-énekesek,

mint

a

„annak

Mert hát, ami azt illeti, vegyesek az érzéseim

idején”, s nincsenek a régiekkel felérő

a Naxos új Trisztán-lemezével kapcsolatban,

nagyformátumú karmesterek sem. Mégha ez

de előrebocsátom, alapvetően pozitívak a

az állítás igaz is volna – bevallom, mutatis

benyomásaim. Persze, az olyan titánok, mint

mutandis magam is igaznak gondolom – ez

Wilhelm Furtwängler vagy Carlos Kleiber

nem megingathatatlan érv az új produkciók

már

negligálására.

évtizedekkel

ezelőtt

leütötték

a

(Ahogyan

egy

közismert

cölöpöket a XX. századi Trisztán-olvasatok

humorista meséli gyakran édesapjáról, aki

talapzatán, melyre Karl Böhm és Hans

nem

Knappertsbusch épített szilárd alapot. Mára

felkiáltással, hogy a Hyppolit a lakájnál jobb

ezen Wagner-operából készült felvételek

filmet úgysem lehet csinálni. Felesleges volna

sora olyan masszív kánont alkot, mely

még csak felsorolni is, miről maradhatott így

feltörhetetlen sziklaként magasodik minden

le a kedves papa.) Véleményem szerint a

újabb lemez-próbálkozás fölé – jóllehet ez

Naxos lemeze, ha a nagy elődök felől

igaznak bizonyulhat más Wagner-operák

hallgatva haloványnak tetszik is, számos

esetében is, megítélésem szerint közel sem

értéke folytán méltó a hallgatói figyelemre.

nézett

magyar

filmet

azzal

a

olyan szignifikánsan és egyértelműen, mint a Trisztánnál. Hogy bénítóan vagy inspirálóan

A felvétel svéd pilléreken nyugszik. A

hat-e ez a mai dirigensek, énekes és

rögzítés

hangszeres művészek új betanulására, nem

Konserthuset

tudom, de az a gyanúm, inkább az előbbi

Svédország

legnagyobb

igaz. A kérdést súlyosbítja, hogy a korábbi

rendelkező

zenekara,

interpretációknak nemcsak dirigensei, de

Operaház együttese. A szólisták a német

énekes

legendává

Hedwig Fassbender kivételével mindannyian

mítoszokká

svédek. A karmester sem jött messziről, az

szólistái

formálódtak,

is

mára

hovatovább

nemesültek,

akárcsak

címszereplői:

Helen

a

Trisztán-monda

Traubel,

előadást

Kirsten

helyszíne

a

a

nagyterme,

stockholmi a

zenekar

hagyományokkal a

remeteábrázatú

Svéd

finn,

Királyi

Leif

Segerstam irányítja. Ha maradéktalanul nem - 46 -

is, de leginkább a címszereplőkkel lehetünk

betegségeitől,

elégedettek. Fassbender kiváló képességű

összeszedetlen vonóshangzástól, és a fel-

énekesnő, első rangú drámai szoprán.

felbukkanó

Erőltetés nélkül, példás kifejezőerővel viszi

Segerstam, ha kell szép, meleg hangokat hív

végig ezt a kegyetlenül nehéz szólamot.

elő a zenekarból, ha kell megalkuvást nem

Izoldája egyszerre finom és szenvedélyes,

ismerő

éteri és érzéki, igazi királyi ara és tragikus

inkább közepesek, mint jók; a Markét éneklő

szerelmes

Lennart Forsén súlytalan basszus, hangjának

egyszersmind.

A

Trisztánt

elsősorban

a

alulintonálási

rézfúvókat.

A

nyers,

problémáktól,

mellékszereplők

megformáló Wolfgang Millgramm hangja

súlytalanságát

mély fekvésű, szép tónusú tenor, nem túl

kifejezőerejével

nagy

hallható

alapvetően szépen viszi végig a szólamát. A

biztonsággal.

Kurwenalt megformáló Gunnar Lundberg és

hangterjedelemmel,

munkabírással

és

de

vokális

produkciójának próbálja

Brangänét

alakító

pótolni,

Martina

de

Hangjában annak hősi színezete mellett

a

Dike

nemcsak nemes pátosz és tragikum lebeg, de

teljesítménye korrekt, de nem ér föl a

valamiféle sajátos melankóliát is hordoz,

címszereplőkéhez.

egyaránt hitelesen formálva meg „Trisztánt, a hőst” és a szerelmes, sebzett lovagot, a

A

nappal és az éj Trisztánját.

legszenvedélyesebb, legtömörebb drámája.

Trisztán

és

Izolda

Wagner

talán

Innen nézve lehet a felvétel hiányosságait A főszereplők teljesítménye mellett az egész

pellengérre

produkciót

és

átszellemültsége, halálterhes légköre, végletes

valamiféle polgári mértéktartás az előadás

szenvedélyessége valamiféle sajátos attitűdöt

legrokonszenvesebb

Segerstam

követel az előadóktól, amit ezen a felvételen

munkája nyomán a partitúra egyes részletei

ritkán hallani. Mégis van valami természetes

szebben csillognak a korábbiaknál, s mint

bája, szerethető emberközelisége ennek az

ahogy a friss tempók nyomán nem lett túl

előadásnak,

részletező az előadás – szerencsére a

megalkuvást nem ismerő óriás-alakjaival,

borzasszakállú finn nem kíván elveszni a

akik mindazonáltal jóval messzebbre jutottak

részletekben, megtörve ezzel a dráma ívét –

a

úgy nem lett impozánsan nagyvonalú sem.

kiteljesítésében.

Bár igaz, Segerstam észrevehetően nem

számomra az a vonzó, ami sokakat talán

fékezi az előadás természetes hullámzását,

taszít, hogy nem emelkedik el a földtől, és a

mégis, mintha megcsonkítana egy-egy széles

társulat lehetőségeihez mérten alakítja ki

ívű

koncepcióját

zenei

korántsem

átjáró

természetesség vonása.

„mondatot”.

Eltekintve

világszínvonalú

a

zenekar

dráma

állítani.

A

szemben

darab

a

lelki-érzelmi Segerstam

egy

mitikus

hőskorszak

folyamatainak verziójában

hétköznapibb

verzió

mellett téve hitet, s a tragikus-mitikus attitűd - 47 -

lebontásával igyekszik visszaadni a Trisztán és Izolda

által

felvetett

problémákat.

Mindazonáltal érthető, ha sokan a darab neurotikus

szenvedélyét,

szélsőséges

szexuális és metafizikai töltetét róják fel a produkció hiányosságaként. Az iméntieket tudomásul vége még így is meggyőződésem, hogy dicséret és nem gáncs illeti az alkotókat, amiért elkészítették ezt a lemezt, mert, noha nem lehet a korábbi „nagy interpretációk” méltó versenytársa, s tudható,

jelen

Trisztán-lemez

közreműködőiből nem gyúr majd legendát sem a jótékony idő és emlékezet, még kevésbé a felkent wagneriánusok elszánt és hangos tábora, mégis sokat tanulhatunk belőle. Balázs Miklós Richard Wagner: Tristan und Isolde / Fassbender, Millgramm, Forsén, Dike etc., Royal Swedish Opera Male Choir and Orchestra, Leif Segerstam, 8.66015254

- 48 -

Waller, valamint Duke Ellington barátsága ás támogatása. Waller felvételeit már fiatal korától ismerte és szerette. Klasszikus képzettsége

főleg

jobb

kezének

használatában jelentkezik, de egyénisége a bal kéz szokatlan harmóniáiban mutatkozik meg,

sohasem

diszharmóniába

a

tévedve

azonban

szólókkal.

Wallerrel

ellentétben mer humoros is lenni, és az idők The Art of Art Tatum

elteltével

kiválóan

lemérhető,

ha

összehasonlítjuk az azonos dalok felvételeit a Nehéz dolog olyan lemezről írni, melynek

folyamatos megújulás és a stílus letisztulása.

lényege az „olyan, mint ha…”.

A

„Lover

Come

Back

To

Me”

majd’

nyolcpercnyi előadása egyetlen percre sem Art

Tatum

egyike

a

XX.

század

válik unalmassá, az állandó variációk és

legjelentősebb jazz-zongoristáinak. Előadásai

ötletek végig ébren tartják a figyelmet.

iskolát teremtettek a ’20-as évek kezdetétől korai haláláig. Kapcsolata a klasszikus

Steven Mayer dicséretreméltó érzékenységgel

zenével

bújik a nagy művész bőrébe. A fiatal

Mozarttól

Ravelig

nyomom

követhető játékaiban. Sok dal és népzenei

zongorista,

sláger több előadásban is meghallgatható

szintén nem feledi, elegánsan és bravúros

tőle, egyike volt az állandóan fejlődő

technikával

jazzmuzsikusoknak. Minden felvételén tud

Szellemidézés ez a javából, így a lemez

újat mondani az általa megszólaltatott műről,

kiválóan megszolgálja a sorozat címében

és hála klasszikus tanulmányainak ezek

olvasható

mindegyike

eleganciával

elnevezést, hiszen Tatum és életműve, ha

szólal meg a keze alatt. Jó példa erre az

nem is mint komponistáé, de az amerikai

ötödik

zene megkerülhetetlen része.

utánozhatatlan

szám:

Dvorák

Humoreszkjének

tolmácsolása, mely remekül elkerüli a néha óhatatlan

ízléstelenségeket,

komolyzenei

művek

aki

klasszikus

játssza

tanulmányait

elődjének

„Amerikai

átiratait.

klasszikusok”

Tóbiás Károly

melyek átiratainál

Art Tatum: Improvisations / Steven Mayer, piano,

„becsúszhatnak”.

8.559130

Tatum 1909-ben született, és pályájára kezdettől fogva nagy hatássál volt Fats - 49 -

A bemutatott lemezek megrendelhetők a Rózsavölgyi- és a Kodály Zoltán Zeneműboltokban, az Alexandra üzleteiben, az Akadémia hanglemezboltban a Király utcában, a Zeneakadémián és a Művészetek Palotája lemezboltjában, a budapesti Concertóban, a CD-Bárban, az MCD Zeneáruház boltjaiban, valamint a Hungaroton Duna Plaza ill. MOM Park-beli üzleteiben.

Olvasóink észrevételeit, javaslatait a [email protected] címre várjuk. Küldjön e-mailt e címre, és a következő Naxos lemezajánlót megjelenéskor e-mailben küldjük el!

Impresszum Kiadja a Mevex Kft. Felelős kiadó: Urbán János Felelős szerkesztő: Balázs Miklós Képek: Naxos.com

- 50 -