NAXOS lemezajánló 2005/I.
AZ ÉV KIADÓJA 2005-BEN
_____________________________________________
legutóbbi jelölések alkalmával, és számos
Köszöntő
fontos szakmai elismerés a legkülönbözőbb fórumoktól a BBC Music Magazine-tól a
A Naxos lemezkiadót nem kell bemutatni a magyar zeneszerető közönségnek. Így vagy úgy, de mindig is jelen volt a hazai piacon az elmúlt
másfél
évtizedben.
Elsősorban
kedvező áraival, vonzó, egyedülállóan gazdag repertoárjával, s nem utolsósorban hiteles művészeivel
hódította
meg
a
Diapsonon át a Cannes Classical Awardig, melyekre okkal és joggal lehet büszke a kiadó. 2005 szeptemberében pedig elérkezett a legnagyobb elismerés: a Naxos lett az év kiadója a Classic FM és a The Gramophone lemezkiadóknak járó díját hódítva el.
magyar
lemezvásárlókat.
A Naxos mindemellett olyan művészekkel dolgozott együtt az utóbbi években, mint az
Jelen kiadványunk egy terveink szerint rendszeresen jelentkező lemezajánló első megjelenése, melynek célja mindenekelőtt a kiadó új kiadványinak megismertetése az érdeklődőkkel. A Naxos ugyanis ma több újdonságot jelenetet meg hónapról hónapra, mint bármelyik versenytársa; tizenöt-húsz új lemezt és három újrakiadást hoz ki havonta, emellett vállalja saját, vagy társult cégek termékeinek forgalmazását, egyebek mellett a Marco Polo, az Amadis, a Dacapo cd-it, az EuroArts, a BBC/Opus Arte, az Arthaus, és a TDK DVD-it. Katalógusa ma már közel háromezer, elsősorban klasszikus zenei kiadványt tart nyilván, köztük több, egyre tekintélyesebb
bázissá
gyarapodó
sikeres
sorozatot, beleértve az American Classics, a Spanish Classics Series, a Naxos Historical, Educational, Nostalgia, World és Jazz szekciókat, hangoskönyveket, ezek valamennyien a kiadó tevékenységének szerves részét alkotják. Egy Gramophone-díj, több jelölés, tizennégy Grammy-jelölés csak a
amerikai karmesternő Marin Alsop és honfitársa José Serebrier. Valamint Richard Bonynge, Jean-Claude Casadesus, Ligeti András, Michael (Mihály) Halász, Okko Kamu, Leif Segerstam, Georg Tintner, akik többek között a Királyi Skót Nemzeti Zenekart, a Bournemouth-i Szimfonikus Zenekart, az Ukrán Nemzeti Szimfonikus Zenekart, a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarát, az Új-Zélandi Szimfonikus Zenekart, az Ír Nemzeti Szimfonikus Zenekart, vagy éppen a Londoni Filharmonikusokat dirigálták és persze több jeles magyar együttest. A zongoristák közül Stefan Vladar, Jandó Jenő, Peter Donohoe, Julius Drake, Benjamin Frith, Alexandre Tharaud, Kun Woo Paik, Szokolay Balázs fordult meg a kiadónál, a hegedűs Takako Nisizaki, Pauk György, Jaap Schröder a csellista Raphael Wallfisch, Maria Kliegel, Onczay Csaba, Starker János neve olvasható gyakran a Naxos-lemezek borítóin. Emellett kiváló kamaraegyütteseket kötött magához, mint a Kodály Vonósnégyes, a
Vermeer Vonósnégyes, vagy brit kedvenc Maggini
Quartet,
a
korhű
hangszeres
együttesek között a Kevin Mallon vezette Aradia Ensemble, a Frankfurti Barokk Zenekar s néhány lemez erejéig a Capella Savaria, és még sorolhatnám. A Naxos Historical címke alatt egyebek mellett Caruso valamennyi lemezfelvételét publikálta, s a Beniamino Gigli-sorozat, s Arthur Schnabel Beethoven-felvételeinek publikálása folyamatosan fut, az évek során pedig többek között számos kiváló Metropolitanoperaelőadást, Toscanini-koncertet adott ki, és Gilbert & Sullivan összes dalművét is megjelentette. Egyszóval: a Naxos bő másfél évtized alatt egy hatalmas méretű és páratlanul változatos hanglemezkatalógust épített fel, és épít ma is hétről hétre. Az itt bemutatott lemezeket az árpilisi, májusi
és
válogattuk.
júniusi
újdonságok
Igyekeztünk
olyan
közül cd-ket
kiválasztani és bemutatni, melyek hitünk szerint érdemesek a magyar közönség figyelmére,
és
legfőképpen
méltóak
a
meghallgatásra. A kiadványunkban olvasható kommentárok, recenziók célja elsősorban az Olvasó tájékoztatása, s a cd-megjelenések lassan követhetetlenné duzzadó folyamában való könnyebb eligazodást kívánja szolgálni. Hasznos olvasást és tartalmas zenehallgatást kíván: A szerkesztő -3-
Sándor György (az övé persze nem teljes) és Kocsis Zoltán forrásértékű összkiadásait követően. A zongoraversenyek és majd’ valamennyi zongorás kamarazene után a korábbi kiadványokon hallhattunk már egyes jelentősebb darabokat, köztük a Táncszvit zongoraátiratát, a Szonátát és a Szonatinát, a Kis szvitet, valamint a Szabadbant, illetve az Allegro barbarót. E legutóbbi, a sorozatban a negyedik Keresetlen egyszerűség
lemezen
kapott
helyet
a
Gyermekeknek ciklus mindkét, helyesebben mind a négy kötete. Noha nem állítható,
Bartók Béla zongoraműveinek összkiadásába
hogy ez a mű (avagy művek) a Bartók-
fogott a Naxos néhány éve. S ki más is
életmű
lehetne a lemezek szólistája, mint a teljes
fontos állomás nemcsak a bartóki oeuvre-
valamirevaló
jószerivel
ben, hanem a magyar zongorapedagógia
oda-vissza megjáró Jandó Jenő, akit a
történetében is, még ha összességében nem
külföldi sajtóban előszeretettel neveznek a
is fogható a Mikrokozmosz jelentőségéhez. S
Naxos „házi zongoristájának”.
jóllehet hangversenyen nem gyakran szólal
zongorairodalmat
sarokköve(i),
ám
vitathatatlanul
meg (teljes egészében az egész ciklus szinte Való igaz, immár több mint másfél évtizede,
soha), lemezen már jónéhány felvétele
hogy a magyar zongoraművész folyamatosan
elérhető.
készít felvételeket a kiadónál, sőt, tekintetbe véve
Jandó
Naxos-diszkográfiáját,
Egy
1908-9-ben
született
Bartók-
valamennyi lemez, köztük több versenymű
kompozíció ez, valójában sorozatba foglalt
és számos kamarazenei felvétel a legtöbbet
népdal,
játszott standard repertoárt rögzíti Bachtól
feldolgozások viszonylag könnyen játszható
Haydnon át Mozartig, Beethovenig és
zongoraletétjei. Az első két füzet magyar, a
Schubertig. Magától értetődő volt tehát,
harmadik és negyedik füzet anyaga szlovák
hogy egy nagyobb Bartók-projektnél csakis
gyűjtésből
Jandó neve kerülhetett szóba a kiadónál,
nyolcvanöt darabot foglalt magában, ebből
hovatovább az ő eddigi teljesítménye már
hat elmaradt, miután a negyvenes években a
önmagában is igazolhatja, vagy akár feltétel
szerző ismét elővette és átdolgozta a művét,
nélkül
jelen lemez is ezt a változatot rögzíti.
indokolhatja
a
teljes
bartóki
zongorairodalom újabb hiánytalan rögzítését -4-
gyermekdal
való.
A
és
gyermekjáték-
sorozat
eredetileg
Az fent említett Sándor György és Kocsis
Kocsiséhoz,
Zoltán bejátszásai mellett több magyar
érvénytelenebb annál: rokonszenves, ízléses,
pianista, köztük Ránki Dezső, Rév Lívia,
gondosan felépített előadás az övé. A
Zempléni Kornél is lemezre játszotta a
Gyermekeknek
művet – Kocsis kétszer is. S talán éppen
kiegyensúlyozottan,
Kocsisé mellé emelve Jandó olvasatát lehet a
muzsikál.
legfontosabb tanulságokat levonni. Két,
megjegyezni, hogy a lemez maga is szépen
egymásnak rendre ellentmondó, ugyanakkor
szól, levegősen, tisztán zeng a zongora, az
éppolyan érvényes interpretáció mindkettő.
akusztika és a mikrofonbeállítás jól illik
Míg Kocsis az éles hangsúlyokra, egy
Jandó
gazdagabb
a
játékstílusához. Kár, hogy a kísérőfüzetben
markáns népies gesztusok felszínre hozására
magyarul nem tüntették fel a darabok címeit,
törekszik, addig Jandó végig, ha nem is
mindenesetre az élmény így is hiánytalan.
dinamika
felmutatására,
de
mindkét
Nem
talán
semmivel
sem
kötetében
példás
arányérzékkel
utolsósorban
kiszámítható,
Jandó érdemes
de
elegáns
tárgyilagos a szó hagyományos értelmében, de előadását kontemplatívnak mondanám,
„Keresetlen egyszerűség”, maga Bartók
inkább
fogalmaz így egy levelében a Gyermekeknek
egyszerűsít,
nem
kevesebb
emocionális tartalommal, mint Kocsis, de a
kapcsán.
legkevésbé sem erőltetve a népi motívumok
keresetlen egyszerűsége”. Így mondja.
Pontosabban:
„a
népi
zene
artikulálását. Kocsis számára az agogika a fontos, a széles gesztusok kiteljesítése, Jandó
Balázs Miklós
ezeket mintha szándékosan tompítaná – legjobb példa erre az második kötetet záró, zenekari változatában a Magyar képek közé
Béla Bartók: For Children (Piano Music vol. 4) / Jenő
került Ürögi kanásztánc. Kocsis billentés-
Jandó, piano, 8.555998
eszköztára gazdagabb, úgyszólván elébe megy a rubatóknak, Jandó mintha lekésne róluk, de zongorahangja melegebb, ő inkább romantizál. Jandó a struktúra kiteljesítésére céloz, míg előbbi a népies íveket markírozza, utóbbi – ha lehet ezt mondani – inkább csiszolgat,
nála
hiányoznak
az
éles
arculatváltások, a pórias grimaszok. Jandó Bartók-olvasatai mindazonáltal messze nem olyan átütő erejűek, mint Kocsiséi, felfogása sokkal
közelebb
áll
Ránkiéhoz,
mint -5-
szólamok, melyek nem konkrét személyeket, hanem
érzelmeket
jelenítenek
meg
kantábilisak és viszonylag egyszerűbbek. Nem hiányzik persze a virtuozitás sem, mint például a mű legnépszerűbb részletében a Sweet Bird című szopránáriában. Nyitányként két új concerto grosso és egy orgonaverseny szerepel, a két első, illetve a harmadik rész elején. Händel-idill A felvétel élő koncerten készült 2002. Händel idill-oratóriuma 1740-ben keletkezett
májusában.
a Saul és a Messiás között. A szöveg alapja
együttmuzsikálás öröme, mind a szólisták,
John Milton két költeménye, melyek a cím
mind a kórus és a karmester részéről. A
ellenére angol nyelvűek. A harmadik rész
társulatnak nem ez az első Händel-felvétele a
„kiötlője” és írója Charles Jennens, aki az
Naxosnál, és ez az összeszokottság meg is
oratórium szövegét összeállította. A mű
hozza az eredményt. J. C. Martini tökéletes
témája a városból vidékre vágyakozó ember,
érzékkel tolmácsolja a partitúrát, világos
a kiegészítés pedig a megállapodott, sorsában
színekkel és kellő levegővel, hogy minden
megbékélt embert állítja elénk. A korabeli
szépsége előbukkanjon. A szólisták közül a
kritika
művet,
két szoprán dicsérhető, a tenor és a basszus
rész
szólam helyenként kicsit görcsösebb. A
lelkesen
elégedetlenek
fogadta
csak
a
a
harmadik
szövegével voltak, bár maga Händel egészen
Hallatszik
a
felhőtlen
kórus tisztán és egybefogottan szól.
más véleményt vallott. A bemutató London egyik leghidegebb telén zajlott, de a siker
A
egyértelmű volt, így további előadások
érdemes, méltó tolmácsolása egy ritkán
követték, melyek közül kiemelkednek a
hallható, szépségekben bővelkedő műnek.
felvétel
mindenképp
meghallgatásra
következő év Húsvétján tartott előadások. Tóbiás Károly A versek alkalmat adtak Händelnek legszebb és leglíraibb zenéinek megírására. Nyelvezete
G. F. Händel: L’Allegro, il Penseroso ed il Moderato
egyszerűbb és emberközelibb a Saul fenséges
/ Linda Perillo, Barbara Hannigan; Knut Schoch;
és
Stephan
MacLeod,
Baroque
Orchestra,
bonyolult
muzsikáihoz
Mondhatni:
előremutat
mindenkihez
szólása
felé.
a A
képest. Messiás
8.557057-58
vokális -6-
Junge
Kantorei,
Joachim
Carlos
Frankfurt Martini,
az archívumok, így az utókor is kaphat valamiféle képet páratlan művészetéről. Természetesen egykori kiadója, a Decca is különös becsben kezeli Kathleen Ferrier hangzó hagyatékát, de a Naxos Historical kiadványai között is ez a cd már az ötödik, melyen az énekesnő hallható. Egynéhány gyönyörű Brit szigetek dalai – Kathleen Ferrierrel
Mahler-lemez
után
(Gyermekgyászdalok, 3 Rückert-dal, Dal a földről –
Svanholmmal
1948-ból,
valamint
Ha azt kérdeznék, ki volt a huszadik század
Patzakkal ’52-ből – mindkettő Bruno Walter
legnagyobb énekesnője, legtöbben bizonyára
dirigálásával) Brahms Alt-rapszódiájának, és
kapásból rávágnák Maria Callas nevét. Ha
más dalainak, illetve Schumann Frauenliebe
azonban azzal folytatnák a kíváncsiskodást,
und –lebenjének felvétele is napvilágot látott.
hogy ki volt a második legnagyobb, valószí-
A most megjelent kiadványon pedig angol
nűleg mindannyian töprengőre fognánk, ta-
nép- és műdalok hallhatók – innen a cím:
lán Sutherland, talán Flagstad, esetleg valaki
Songs of the British Isles – egytől egyig pazar
más. Meglehet, nem vagyunk kevesen, akik-
előadásban. Akad közöttük néhány ismerős,
nek Kathleen Ferrier neve is eszébe jutna
a Ferrier zenei névjegyének kikiáltott Blow the
ilyenkor, mint egy ritka hangfaj páratlan
wind southerly, és a The Keel Row. Bár a két dal
példája – a kontraalté. Merthogy Ferrier nem
meglehetősen
mindennapi énekes-egyéniség volt, és nem
remekül megtalálja a hangulatukat. Valójában
mindennapi előadóművész, ahhoz kétség
a lemez egyik legnagyobb tanulsága ez: a
sem fér. Pedig eredetileg zongoristának
művésznő
készült, majd telefonkezelőként dolgozott,
ahogyan bohókás, néha szertelen népdalokat,
amíg 1937-ben, huszonöt évesen megnyerte
mint a Kitty my love vagy a The stuttering lovers,
a Carlisle-i fesztivál versenyét énekesi és
és igényesen fölépített Vaughan Williams és
zongorista kategóriában egyaránt, s noha
Frank Bridge szerzeményeket is egyaránt
rövid élete, tragikus módon félbemaradt
magas művészi színvonalon interpretál.
karrierje során csupán néhány alkalommal
Előbbiek mellett a kor közkedvelt brit
lépett fel operaszínpadon, koncertjeinek
(dal)szerzői, Roger Quiltier, Charles Williers
egyedülálló légköre, személyiségének sajátos
Stanford, Peter Warlock és Hubert Parry
varázsa a legnagyobbak közé követeli őt.
dalai szerepelnek a lemezen. Decca felvétel
Szerencsére nem kevés hangfelvételét őrzik
mind, 1949 és ’51 között készültek. Közülük -7-
eltérő
sokoldalú
karakterű,
Ferrier
kifejezőkészsége,
is kiemelkedik azonban egy W. B. Yeats versére írott dal, a jól ismert Down by the Salley
Gardens.
Ferrier
magával
ragadó
természetességgel ragadja meg a dallam karakterét: minden hallható itt, amitől ő az, aki: biztos intonáció, példás szövegejtés – a pergetett r hangok zavaróak kicsit, ez talán a kor sajátja –, magabiztos dallamformálás, hajlékony frazeálás. Megindító, ahogyan az utolsó sort („But I was young and foolish, and now am full of tears”) énekli. Túl néhány apróbb modorosságon, Ferrier irigylésre méltó stílustisztasággal áll ellent a kor mai ízléssel vitatható esztétikai minőséget előhívó kísértéseinek, a sanzonos magakelletésnek, a századelő és -közép angol dalköltészetének operettes vadhajtásainak, a kuplét idéző pózoló maníroknak, ehelyett végig biztos ízléssel és makulátlanul tisztán énekel. A kiváló hangrestaurálás a Naxos szakemberének, Mark Obert-Thornnak köszönhető: a cd hangzása az eltelt több mint fél évszázad ellenére kiváló, eltekintve a sellaklemezekről másolt anyagokhoz eleve hozzátartozó, itt is hallható, de a legkevésbé sem zavaró sistergéstől,
az
énekhang
különlegesen
szépen, közelien, és ami a legüdítőbb, igen tisztán
szól,
hallhatóan
alapos
munka
eredménye. Egy percig sem kérdés, Ferrier megérdemli ezt a kiemelt figyelmet. Balázs Miklós Songs of the British Isles / Kathleen Ferrier, contralto, 8.111081
-8-
ezért egy moszkvai villamosbaleset áldozatává válikBulgakov regényében. Gounod operájával közel egyidőben a német romantika három jelentős alkotója fordul a témához.
Wagner,
támogatásával
barátja,
korai
Liszt nyitányát
újrafogalmazza, ahol a bukott angyal válik Mert mindig van egy szerződés – Gounod Faustja a Metből
fontossá.
Liszt
művében,
a
a
dramaturgizálja.
mű
keresztül
igen
jutott
sokszoros csak
el
közel
feszülő
tétel nem más, mint a Faust személyiségéhez társuló újabb kiegészítés, a lány portréja az
azt a szálat, amit meg lehet zenésíteni. A megzenésítésére
filozófiát
határát súroló Faustot. A Margit és a Mefisztó
francia
komponistához, s ő jó érzékkel választotta ki Faust
Egymásnak
Goethét
minden biztos támaszt elvető atonalitás
áttételen a
fausti
legjobb
feszültségek, vágyak és akaratok hevítik a
eleinte Margit címre hallgatott. Az eredeti goethei
szerint
Faust-szimfóniában
megkerülve
Charles Gounod élete negyedik operája
sokak
építés, míg az ördögé a rombolás gesztusára
kétezren
épül. A zárótétel pedig a misztikus rejtélyt
vállalkoztak az elmúlt kétszáz évben, de
zengi világgá: az örök asszonyi emel
olyan híres opera, mint Gounod-é csak
magához.
egyetlen egy született, Boito Mefisztofeléje. Eleinte maga Beethoven is fontolgatott egy
Gounod ezen a ponton kapcsolódik be a
Faust-operatervet, de végül Spohr 1818-as operája
nyitja
meg
a
történetbe, mert számára is a szerelem a
jelentősebb
legfontosabb
megzenésítések sorát. A romantika, mely
Mefisztó
ária erejéig kidolgozza ugyan, de valójában a
de óriási erőlködéssel igyekszik Goethe megszabadulni,
történetből.
figuráját, a csábító szalonördögöt néhány
görcsösen ragaszkodik a varázsló alakjához, szellemétől
a
nézőt a keresztény ikonológiához utasítja.
rendszeresen
Mefisztót Boito, a német zenéjű olasz
komplexussal nyúl a témához. Kell is nekik a
muzsikus mutatja be, aki a Faust-történetet
téma és nem is. Schumann oratóriumot ír,
visszailleszti annak ószövetségi helyére: Jób
melynek túlnyomó részét a megváltás zenéje
történetébe. Boito és Gounod operáját
teszi ki, Schubert csak dalciklust szerkeszt
valójában csak, mint párdarabokat lenne
végül, Mendelssohnt egyedül az elkárhozás
szabad bemutatni, főként hatástörténetük
vonzza, Berliozról nem is szólva, aki aztán
miatt. -9-
Faust, feltűnésétől kezdve gyakran énekelte. Gounod operájához visszatérve az derül ki,
Profizmusa és hangbéli ereje a cd archív
hogy
felvételén
mindenkinek
megvan
a
maga
keresztül
is
jól
érzékelhető.
szerződése. Faust alkut köt az ördöggel,
Feltűnően líraian énekel, s ennek egyik oka
Margit Fausttal, Valentin Margittal, Siebel
lehet a tehetségén kívül az is, hogy Margitot
Valentinnel, és lám mindenki rajtaveszt.
rendszerint felesége, a szépséges Anna-Lise
Faust öngyilkosság helyett lépre megy,
Berg alakította.
ifjúságot, pénzt, szerelmet és varázserőt kap, de mindez egyszer csak eltűnik, amikor már
Faust kísértője Cesare Siepi, egy aktívan
azt hitte övé. Margit szeretőt kap, s amikor
politizáló
azt hiszi övé, akkor az lelép a Valpurgisz-
tevékenysége
éjre. A sor folytatható még hosszú ideig, a
Olaszországból Svájcba kellett menekülnie.
kérdés azonban az, hogy ki jár végül is jól?
Visszatértekor Toscanini figyelt fel rá, s a
olasz
basszus.
Politikai
miatt
1943–ban
Scala-beli sikerei után került a Metbe. épített:
a
Mefisztóját, úgy tűnik, az enyhe gúny, a
katonainduló),
a
behízelgés és a fanyar hatalomérzet járja át.
iróniájára,
Dorothy Kirsten Margitja szintén rendhagyó,
valamint a zajos balettre. Az erkölcsi
amint melankolikus, szinte a tragédiához
mondanivaló, a „ki jár jól?” így ugyan
vonzódó nőt rajzol elénk. Kirsten hangja
elveszett, de a néző levonhatta a tanulságot.
ugyanis jóval sötétebb az átlagosnál, s ez a
Ő jól járt, mert lám, akinek mindene meglett,
szín ad majd igazi drámai erőt a hősnőnek az
elvesztett, ő pedig hazamehet békében. S bár
őrülésben. A sötét hangszín miatt fogjuk
e válasz cinikusnak tűnik, minden egyes
elhinni, hogy képes igazán szeretni, képes a
rendezés kénytelen szembenézni e kérdéssel,
mindent
s
szerelemre, melynek következtében anyját,
Gounod
három
férfikórusra szerelmi
újabb
zsánerre
(bordal,
duettekre
és
és
újabb
azok
megoldással
kell
kísérleteznie.
bátyját
felszámoló és
Alakításában
vad,
gyermekét Margit
szenvedélyes
képes végre
megölni. nem
egy
Gounod pedig csak nevet a markába, mert
álmodozó, gimnazista lány, hanem cselekvő
neki is megvolt a maga szerződése az
s főként szenvedő nő. Viszont Anne
operára.
Bollinger lírai szoprán alakításában Siebel, a
Mint
ahogy
szerencsénkre
a
Metropolitan is szerződést kötött Jussi
kamasz
Björlinggel, a világhírű svéd tenorral az
jóhiszemű, hogy csak azt nem értjük, mit
1935-ös évben. A siker után Björling korán
akar Margittól…
bekövetkezett haláláig, 1960-ig a Metben maradt. Björling egyik sikerszerepe volt a - 10 -
iskolásfiú
olyan
ártatlan
és
A trieszti születésű Fausto Clevának ebben az időben a Cincinnati Nyári Operával volt szerződése, de gyakran vendégszerepelt a Metben is. Az 1950. december 23-án rögzített
előadáson
néhol
hajszolja
az
együttest, mint az Aranyborjú-dalban, máskor azonban engedi a lassan születő érzelmeket kibontakozni, pl. a Thule király dalában. Cleva együttese meglehetősen dinamikusan és
nagy
kedvvel
játszik,
úgy
érzem,
felkavaróan romantikus este lehetett az eredeti. A lemez érdekessége, hogy az eredeti rádióközvetítés hangját is hallhatjuk rajta, ettől pedig még inkább az időutazás érzete növekszik bennünk. Lehet, hogy mi is lassan megkötjük a magunk alkuját: ha nem láthattuk, legalább halljuk? Windhager Károly
Charles Gounod: Faust / Björling, Kirsten, Siepi etc., The Metropolitan Opera Chorus and Orchestra, Fausto Cleva, (The Mertopolitan Opera, 23th December 1950), 8.111083-85
- 11 -
elevenedik meg a régi népmese, kissé modern köntösbe öltöztetve. Casadesus vezénylésén érezhető, hogy a francia zenét már az anyatejjel szívta magába, így teremt kiváló előadást a provánszi népdalokon és népi témákon alapuló Szvit-ből is. A lemez koronája azonban a szintén brazil motívumokon alapuló balett, Az ember és Ökör a háztetőn
vágya. Négy szólista és szimfonikus zenekar csodálatos
összhangja
A Teremtés első ütemeivel még maga Haydn
szimbolikus
történetet
is elégedett lenne… Ami viszont utána
kapcsolatáról, melynek háttere a misztikus
következik, az már maga a XX. század.
esőerdő.
Milhaud kompozícióin nagyon mély nyomot
teljesítménye
hagyott a jazz és annak hatásai a modern
hangulatokat teremt. Külön érzékelésükre
hangszerelésre.
londoni
nincs is lehetőség, mivel összmunkájuk ezt
látogatáson hallott big band ihletésére
szinte lehetetlenné teszi. Hangszépségük
született, és ez főleg a szóló szaxofon és az
azonban
ütős-szekciókezelésen hallatszik. A szerző
előadáson.
eme
A
négy
időszakából,
mű
műve a
egy
A
meséli
el
a
férfi
és
nő
a
négy
szólista
egészen
folyamatosan
vokális varázslatos
áttetszik
az
legtermékenyebb
tízes-húszas
évekből
Bátran ajánlható ez a lemez mindenkinek, aki
származik.
egzotikumra
vágyik,
vagy
csak
olyan
hallgatnivalót keres, amely egy kis időre Az Ökör a háztetőn eredetileg filmzenének
elrepíti a valóságból. Valóban varázslatos
készült 1919-ben. A partitúra magva egy
előadások egy elmúlt korból, amikor még
brazil dallam, melyet a komponista riói
„komoly” és „könnyű” zene bátran együtt
tartózkodása
hallgatható és játszható volt.
alatt
hallott.
Casadesus
zenekara finom eleganciával és kellő tűzzel
Tóbiás Károly
játssza mind a visszatérő refrént, mind a köztes könnyedebb szakaszokat, kiváló és
Darius Milhaud: La Création du monde, Op. 81, La
szuggesztív
Egészen
Boeuf sur le toit, Op. 58, Suite provencale, Op. 152b,
különleges a fafúvók és a ritmusszekció
L’Homme et son désir, Op. 48 / Tomoko Makuuchi,
előadást
teremtve.
Jian Zhao, Mathias Vidal, Bernard Deletré, Orchestre
kezelése, amellyel még Gershwin is elégedett
National de Lille, Jean-Claude Casadesus, 8.557287
lenne. A hallgatónak valóban képszerűen - 12 -
A legsötétebb késő-sztálini időkben is születtek
maradandó
kulturális
értéket
hordozó operaprodukciók a világháború után lábadozó Szovjetunióban, nem is kis számban. Még a végletesen deformált pártállami
művészetfinanszírozás
szorítókötésén mestermunkák.
is
átszivárogtak Egyebek
valódi
mellett
a
legismertebbek: egy remek Borisz Godunov „Napnál fényesebb híred, herceg!”
Nyikolaj
Golovanov
vezényletével,
két
nagyszerű Hovanscsina, egy leningrádi és egy Amikor először szembetaláltam magam a cd
moszkvai, Borisz Hajkin és Natan Rahlin
borítójával, kissé meglepett, hogy a középen
dirigálásával, kiválóan illusztrálva a „két
Melik-Pasajev
nem
szomszédvár”, a Mariinszkij Színház és a
valamelyik énekes sztárét. Azt gondoltam,
Bolsoj rivalizálását, melyet a kor buzgó
Ivanov, Lemesev vagy Rejzen képe a borítón
adminisztrációja – nyilván magának Joszif
helyénvalóbb lenne, ki venne meg egy több
Viszarionovicsnak bölcs döntése nyomán –
mint fél évszázados szovjet operalemezt a
igyekezett
karmester miatt? A felvétel végighallgatása
Bolsojra. Úgy látszik, még a hatalmas
során azonban körvonalazódott bennem,
Szovjetunióban
miért is lehet Alexander Melik-Pasajev az
operakultúrának két zászlóshajója. Így aztán
opera abszolút „főszereplője”.
a század második harmadától már a nyugati
arcképét
látom,
egyetlen
egyre
sem
szorítani: lehetett
a az
érdeklődők felé is a moszkvai Bolsoj Színház Végigfutva az Igor herceg összes valaha készült
művészeit lobogtatta a szovjet kultúrpolitika.
felvételén – beleértve mindahány különböző
Csak a múlt század utolsó évtizedeire
változatot
változott ismét a kép, nem utolsósorban a
–
megállapítható,
egyedül
Gergijev négy évtizeddel később rögzített
fent
produkciója állítható egy sorba Melik-
köszönhetően.
említett
Valerij
Gergijevnek
Pasajev előadásával. És nem csak az énekesek miatt, sőt, nem is elsősorban. Még
Bevallom, magam nem először hallottam ezt
Ermler sokat dicsért 1969-es, vagy Szemkov
az Igor herceget. Régóta őrzöm mára jócskán
’66-os, Boris Christoffal készült felvétele
elkopott bakelitlemezen, mégis, így cd-n
sem éri el ennek a verziónak a színvonalát.
hallgatva, nem mellesleg az igen jól sikerült digitalizálásnak (Ward Marston munkája) hála, - 13 -
a
hangzásélmény
így
gazdagabb,
teljesebb. Az 1951-es felvétel csakugyan nem
Korszakov nevét, Glazunovról nem is
szól makulátlanul, de a korabeli viszonyokat
beszélve, noha hagyományosan az utóbbi két
tekintetbe véve még így is nagyjában-
szerző nevét szokás társítani Borogyiné
egészében megfelel az elvárásoknak. Ez is az
mellé. Alig néhány perc, amit maga Borogyin
oka,
a
hangszerelt meg, s a dramaturgiát, a jelenetek
kell
szerkesztését is jószerivel végig kollégái
legelőször (újra)értékelnem, aki remekül
végezték. Mégis, az opera dallamkincse, úgy
kézben
mondják, az övé: bőven áradó, igazi orosz
hogy
karmester
újrahallgatva Melik-Pasajev
tartja
az
az
operát,
szerepét
előadást,
tökéletes
fegyelemmel, pompás kíséretet biztosítva
későromantikus
énekeseinek. Az orosz karmester mindig
megszokott
határozottan formál, éles kontúrokkal rajzol,
karaktereivel, népfelfogásával. Kívánni sem
jól hallhatóan tökéletesen birtokba vette a
lehetne autentikusabb előadást ennél, mely
művet. Megkockáztatható: a korszak szovjet
az orosz operajátszás hőskorából maradt
opera-dirigensei közül egyedül Golovanov
ránk,
mérhető hozzá.
felelevenítve zakatol. A harmadik cd végére
s
zenedráma,
kliséivel;
annak
a
maga
sajátosan
orosz
legjobb
hagyományait
függesztett néhány kiegészítés pedig olyan És micsoda énekesek versengenek itt! Az
egyéniségeket villant fel az Igor herceg korábbi
Igor herceget éneklő Andrej Ivanov, a
előadóitól egy-egy rövid részlet erejéig, mint
Jaroszlavnát
Jevgenyija
Fjodor Saljapin, Nagyezsda Obukova, vagy
Igorevics
éppen Boris Christoff (1927 és 1950 között
szerepében brillírozó Szergej Lemesev, a
készült bejátszások), s ahogyan a többieké,
Galickijt éneklő Alexander Pigorov, a
magával ragadó, sőt korszakos vokális
Koncsak kánt megszólaltató Mark Rejzen, és
teljesítmény az övék is.
alakító
Szmolenszkaja,
a
lányát,
Borisenko kiemelkedő
a
Vlagyimir
Koncsakovnát
éneklő
Vera
mind-mind
generációjának
énekese.
Művészetüket
Balázs Miklós
egyenként ecsetelni felesleges szószaporítás
Alexander Borodin: Prince Igor / Andrey Ivanov,
volna.
Evgeniya Smolenskaya, Sergey Lemeshev, Alexander Pigorov, Mark Reizen, Vera Borisenko etc., Chorus and Orchestra of the Bolshoy Theatre, Moscow,
Mindazonáltal furcsa mű ez az Igor herceg.
Alexander Melik-Pashayev, 8.111071-73
Nem is Borogyin operája igazán, mint inkább az Orosz Ötök közös gyermeke. A darab filológiáját böngészve alig találni olyan jelenetet, jelenet-változatot, mely ne viselné magán
Balakirev,
Kjui
vagy
Rimszkij- 14 -
választ kaphatunk a fent feltett kérdésre is. Amíg az első korszak nagy balettzenéiben a zenekar expresszionizmusa, hatalmas hangfelületei, lüktető ritmusai, egyértelmű gesztusai lenyűgözik vagy maguk alá tiporják a befogadót, addig az ógörög balettek nagyon egyszerű, noha változatos zenekart használnak fel. Az Apollót vonószenekar, az Agont jelenetenként változó kamaraegyüttes, míg az Már a régi görögök sem az igaziak…
Orfeuszt kisebb méretű kamaraszimfonikus együttes kíséri. Ugyancsak nagy különbség a
Kevés olyan alkotó van, akit a balett-műfaj
pogány
olyannyira ismertté tett, mint Sztravinszkijt.
szemben, hogy amíg azok drámai jellegűek
Sztravinszkij a kezdeti sikereket a Gyagiljev
és mesésségük is az ösztönvilágra hat, addig
vezette Orosz Balett előadásainak ugyan-
az ógörög mondák táncjátékai líraiak, s
annyira köszönhette, mint saját zenéjének. A
inkább
híressé váló szerző második és harmadik
kapcsán Sztravinszkij maga nyilatkozott az
korszaka mégis leginkább fehér folt a hazai
ógörög táncokról, melyeknek szépségét és
hangversenyéletben. A Tűzmadár, a Petruska
rendjét feljebb valónak érezte, mint az
és a Tavaszi áldozat utáni korszakból az Egy
ösztönös,
katona története kamarajelenetet, a Pulcinella
ugyan nem vonta vissza Kascsej vad táncát,
balettet, az Oedipus Rex oratóriumot és a
de
Zsoltárszimfóniát hallhatjuk talán a legtöbbet.
hangzásrendszerével.
mítoszokat
gondolatiak.
idéző
Ez
véletlenszerű
nyíltan
balettekkel
utóbbi
mozgást.
szembefordult
az
művei
Ezzel addigi
A zenetörténetileg is jelentős neoklasszikus korszak többi jelentős alkotása azonban
Az Apolló ballett 1928-ban nyerte el első
idehaza egyáltalán nem szólal meg. Vajon az
alakját még Gyagilev számára, majd 1947-
ógörög mitológiából merítkező Perszefonét,
ben újraírta, átigazította a szerző a kiadás
vagy A léhaság útját mi tartja távol a magyar
számára.
színpadoktól? A szerzői jogdíj jelen esetben
neoklasszicizmus hihetetlenül világos hang-
rossz kifogás, hiszen Webber, Britten,
színét eredményezi, mely gyakorlatilag ön-
Prokofjev állandó műsorszám…
magában is forradalom a későromantika,
A
vonószenekari
hangzás
a
impre- és expresszionizmus együtteseihez A cd-n hallható három ógörög témájú balett
képest. A mű a lehető legklasszikusabb
Sztravinszkij
kései
formákat tartalmazza: témát és változatokat,
mesterműve. A műveket hallgatva egyben
végül kódát. Az utolsó tétel a kivétel, mind
neoklasszicizmusának
- 15 -
formai, mind hangnemi szempontból: a
darab a másodmodernben remélhetőleg már
megdicsőülés erős ellentétben áll az addigi
könnyebben fogyaszthatóvá vált.
történéssel, ugyanis Apolló és a múzsák elhagyják az emberi világot és bennünket az
Az 1948-as tisztázatú Orfeusz megint más
erkölcseinkre bíznak. Ezt Sztravinszkij tragé-
jellegű karaktert hordoz: Orfeusz hangsze-
diának értelmezhette, mert a zárótételt moll-
rére, a hárfára épül. Újfent csak szokatlan
ban, méghozzá h-mollban fogalmazta meg.
hangszerelési trükköknek lehetünk tanúi, amikor a nagyon vékony vonóskar basszusát
Az Agont hallgatva Bartók juthat a hallgató
a harsona látja el, vagy amikor a hárfa kon-
eszébe. A szinte azonos életkorú szerzők a
csertál öt vonóshangszerrel és a vonószene-
szimfonikus kamarazenei hatások tekinteté-
karral szemben is. A lírai jellegről pedig csak
ben sok hasonló megoldást alkalmaztak. Az
annyit, hogy a halál angyalának tánca mini-
Agont nyitó Pas de quatre, mely a mű utolsó
mális rézkórus mellett főként a fafúvósok és
tételében
a vonósok közti ironikus versengésre épül.
majd
visszatér,
Bartók
Concertojának második tételére emlékeztethet bennünket. Mind a trombiták közel hasonló
Az ógörög mitológiát Sztravinszkij a maga
szólamanyaga
balettjeiben újraértelmezte a romantikus ká-
és
feladatköre,
mind
a
vonósszekcióban uralkodó ritmusok miatt.
nonhoz képest, és egyrészt apollói regiszterbe fordította azt át, másrészt pátosz helyett
Az Agon zenéje az első tétel után valójában a
tragédiát, tobzódás helyett iróniát használt
Párok játékára épül, mert meghatározható
benne. A London Symphony Orchestra és
mélyebb, jelképes értelem nélkül váltakoznak
az Orchestra of the St. Luke’s hallhatóan
a hangszerek. A teljes zenekar egyszer sem
élvezettel játszotta a főként kamarajellegű
szólal meg együtt. Ez megint csak szokatlan
baletteket. Robert Craft karmester munkáját
a Tűzmadár szerzőjétől, és a folytonos
dicséri, hogy ezeket az első hallásra elvont
kamarazenei hatás egyszerre teremt intimi-
zenéket szenvedéllyel és kedvvel vezényli.
tást a színpadon és elidegenedést a biztos ze-
Sőt, szenvedélyes jó kedvében az egyes
nekari váz nélkül maradó közönségben. To-
műveket fel is gyorsította 2-3 perccel. Mert
vábbi befogadási nehézséget okozhat, hogy
már a Sztravinszkij-művek sem a régiek…
az Agonnak nincs cselekménye, vagy legalább
Windhager Károly
is hagyományos értelemben vett összefüggő történése. Az esetleges táncjelenetek miatt, a
Igor Stravinsky: Apollo (1947 revision), Agon*,
rendszer teljes tagadása miatt érthető a szün-
Orpheus / London Symphony Orchestra, Orchestra of the St Luke’s*, Robert Craft, 8.557502
telen váltakozó apparátus. A posztmodern formai esztétikáját előlegező 1957-59-es - 16 -
(az Orfeo kiadásában élő felvételen), a Magyar Vonósnégyes (EMI), és a Takács Vonósnégyes (Decca) után ők a negyedik magyar kvartett, amely lemezre rögzítvén a művet adta át Schubert-értelmezését az örökkévalóságnak. Jócskán megváltozott a Kodály Vonósnégyes felállása a kezdetek óta eltelt közel negyven Schubert négy hangra
esztendő során. A 70-es évek elején még Duska Károly (I. hegedű), Szabó Tamás (II.
Hatodik,
egyben
darabjához
hegedű), Fias Gábor (mélyhegedű), Devich
érkezett a Kodály Vonósnégyes Schubert-
János (gordonka) összeállításban léptek fel.
ciklusa.
összes
1980-ban Duska helyére Falvay Attila került
kvartettjének 90-es évekbeli rögzítése után
primáriusnak, ma pedig már az előbbi
elkészült a Schubert-sorozat is, az együttes
hegedűsök mellett Fejérvári János a brácsás
2002 nyarán fejezte be a munkát, s bizonyára
és Éder György a csellista. Megbecsült
nem véletlen, hogy a terjedelmes G-dúr
művészek
vonósnégyessel (Op. posth. 161), a sorban a
zenekarok szólamvezetői. S a már említettek
tizenötödikkel. Hasonlóan a Pisztrángötöshöz,
mellett névadójuk, Kodály Zoltán, valamint
több mint háromnegyed órás, monstre
Debussy, Bartók, Brahms, Ravel, Schumann
kamaradarab ez a Schubert-mű – három
és d’Indy műveiből készítettek felvételt a
ülésben sikerült csak rögzíteni – az utolsó a
Naxosnál, a Marco Polónál, illetve a
vonósnégyesek sorában. Már készen volt
Hungarotonnál: bizony rutinos, tapasztalt
ugyan 1826-ban, a megjelenésére csak 1851-
lemezkészítők.
Haydn
befejező és
Beethoven
mindannyian,
neves
magyar
ben posztumusz került sor. Hosszú mű – bár nem olyan súlyos, mint a C-dúr szimfónia –, a
A G-dúr kvartett (D. 887) talán nem olyan
gazdagon áradó schuberti dallaminvenciónak
szép, mint az a-moll (Rosamunde), s talán nem
és variabilitásnak köszönhetően mégsem
olyan népszerű, mint a d-moll (A halál és a
érezzük
lányka),
olyan
hosszúnak.
A
Kodály
de
az
egyik
legérdekesebb,
Vonósnégyes előadásában meg különösen
leginvenciózusabb,
ennélfogva
nem. A produkció ugyanis végig vibrál,
legemlékezetesebb
Franz
remekül él, a kvartett érezhetően kedvvel
vonósnégyeseinek sorában. Sokan kissé
muzsikál, átadva magát a mű sodrának.
fárasztónak tartják a szokásosnál többször
Tudomásom szerint a Végh Vonósnégyes
visszatérő témák miatt, s az igazat megvallva - 17 -
az
egyik
Schubert
emiatt kicsit nehézkessé és bizonytalanná
véletlenül
válik a kompozíció architektúrája. És itt
„bőbeszédű” G-dúr vonósnégyes után. Olyan
bukkannak elő az interpretáció nehézségei is:
volna
elengedhetetlen az előadás során a meg nem
csemegéznénk a bonbonosdobozból.
ez,
se
hallgassuk mintha
a
mégoly
fogmosás
után
alkuvó játékintenzitás és ritmikai precizitás. Mégsem marad hiányérzetünk a Kodály
Balázs Miklós
Kvartett lemezének meghallgatása után, az együttes
színgazdagon,
karakteresen
Franz Schubert: String Quartet No. 15 in G major, D.
muzsikál, mindegyik zenész jó érzékkel nyúl
887, Op. 161, Five German Dances with seven trios and a coda, D. 90 / Kodály Quartet, 8.557125
a szólamához, legfeljebb egy-két rövid képlet vagy apróbb frázis az, amiről elmondható, nem
elég
tiszta,
precíz.
A
tempók
lendületesek – különösen a Scherzo gyors része mozog frissen, kár, hogy a középrész, a mutatós Ländler kissé csiszolatlan lett – mégsem
hajszoltak.
Magas
szintű
kamarazenélés ez: szépen formált témák, világosan kirajzolódó dallami kontúrok, példás együttjátszás jellemzik az előadást, melyhez tiszta, kiegyenlített, meleg tónusú lemezhang társul. A cd második felében a 90-es Deutschjegyzékszámú, vonósnégyesre írott Öt német tánc szerepel. Nem biztos, hogy szerencsés választás volt ez az opus a G-dúr vonósnégyest követve a lemez programjában. Az életmű szélső
pólusain
meglehetősen
elhelyezkedő furcsán
hat
két
mű
egymás
szomszédságában. Az Öt német tánc egy erősen Mozart ízlését idéző, korai, 1813-ban elkészült sorozat, valójában alig több puszta ujjgyakorlatnál; néhány jól megírt bécsi stílusú táncdarab. De bármilyen ihletetten is adják elő Kodályék a művet, azt javaslom, - 18 -
kapcsolatot ápolt korának majd’ minden jelesebb zeneszerzőjével, de kivált két nagy barátság vigasztalta a harmincadik életéve utáni szakmai kudarcaiért. A két barátja: Gustav Mahler és Arnold Schönberg volt. Mahlerrel való kapcsolata az Alma-affér ellenére is kiemelkedően gyümölcsözőnek mondható. Mahler mutatta be Zemlinsky első operáját, balettjét, majd 1907-ben maga Egy kis bécsi zene
mellé vette asszisztensnek a Hofoperbe karmesteri beosztásban. Arnold Schönberg
A néhány évvel ezelőtt végre Pesten is
csellistára pedig Zemlinsky figyelt fel a
bemutatott Törpe alkotója, Alexander von
Polyhymnya nevű amatőr együttes művészeti
Zemlinsky neve ismeretlen a legtöbb magyar
vezetőjeként.
zenebarátnak, a mintegy negyedévszázada
tanítványává
tartó felfedezése ellenére is. Zemlinskyről
támaszává vált, majd hozzáadta a húgát,
legfeljebb annyit tudunk, hogy a Törpét
Mathildét
magáról,
barátsága halálukig tartott, igaz 1933 után
a
Schindlerről
hercegnőt mintázta,
pedig miután
Alma végképp
Zemlinsky fogadta
feleségül.
zeneszerző
Schönberget, A
két
lelki
zeneszerző
meglazult a kapcsolatuk.
tudomásul vette, hogy Alma csak hitegeti a házassággal és komolyan gondolja az őt illető
Alexander von Zemlinsky 1871-ben született
„Gnóm” csúfnevet. A beavatottak persze azt
Bécsben.
is tudni vélik, hogy a kacér és hiú Alma
Szemelvények Schoenberg és Zemlinsky levelezéséből
Zemlinskynek,
zenetanárának
cikkhez = Muzsika 2001. július, 44. évfolyam,
fizetség gyanánt egyszer kamaszlányságának
7. szám, 14. oldal). Zeneszerzőként, majd
első csókjával fizetett. Akár megtörtént eme,
karmesterként kívánt világhírnevet befutni,
az említett operában is megjelenített csábítás,
de csak két korábban említett barátját tette
akár nem, Zemlinsky a Törpével olcsón
azzá, maga szürke eminenciás maradt.
megúszta a bécsi sellők királynőjét, mert
Zemlinsky, a lengyel származású osztrák
annak későbbi férjei: Mahler, Gropius és
zeneszerző az ötvözés művészeként Brahms
Werfel az életükkel fizettek a szirénhangok
kezdeti támogatása után magára maradt, s
élvezetéért.
műveivel
az
első
(Dalos
nem
Anna
tudta
bevezetője
meghódítani
a
az
operaházakat. Eredeti művei pont azok, ahol Sokak előtt ismert az is, hogy Zemlinsky, a
a sorsából következően is meg tudja találni a
zeneszerző, a karmester, a zenetanár jó
kényszerű együttélés boldog, vagy legalább is - 19 -
nyugodt
hétköznapjait.
Zemlinsky
A lemez végén található a zenei ellenpont, az
legerősebb oldala ezért a vicc, a tréfa, a
egyértelműen
paródia, valamint a fennköltségtől mentes
Lichtstrahl
érzékiség.
monumentális
Oskar Geller ötletéből született mű egy
Schönberg
szokványos szerelmi háromszögre épül, a
távoliak
három személy koraeste egy szobában és egy
zenei
öltözőszekrényben tartózkodik rendszeres
Mahler
gúnykacajától
és
kiszámítottságától
egyaránt
Zemlinsky
finom
karikatúrái,
szösszenetei vagy épp érzéki lángolásai.
erotikus
(Fénysugár)
tartalmú című
Ein
kabarézene.
helyváltoztatás közben. A bohózat szövege bennhagyja azt a poénlehetőséget, hogy a
A Naxos Zemlinsky zongoramuzsikáját
férfi és a nő közé bekerülő harmadik
bemutató lemezén hét nagyobb ciklust
személy
hallhatunk,
és
Feltehetően ez utóbbi többértelműsége miatt
Schönberg közelségében születtek, 1891 és
nem mutatták be a berlini kabarék sem az
1903 között. A későromantika virágkorát
eredeti, de még az egyszerűsített változatot
idézi elénk a hét ciklus zenéjében a folytonos
sem. A zenét hallgatva egyértelmű annak
ütemeltolódásokkal,
illusztráló jellege és a szellemessége mögött
amelyek
mind
Mahler
disszonanciák
fokozásával és a kifinomultan áttetsző,
nemét
nem
egyértelműsíti.
meghúzódó polgárpukkasztó célzata is.
sejtelmesen érzékeltett dallamfoszlányokkal, valamint
vérbő
humorral
komponáló
Zemlinsky, a Brahms-örökös zeneszerző
Zemlinsky. „Vicc és erotika” lehetne a cd
valójában oly függetlenül használja a zenei
alcíme, amire a borítóra tett Kisasszonyok
kifejezés értelmezőkészlet regisztereit, mint
című Klimt festmény is utal.
ahogy azt majd csak a posztmodern fogja. Ezt hallgathatjuk és élvezhetjük a Négy
Az Opus 1-es számot viselő Népi táncok
ballada
olyan tizenegy tételes sorozat, melyben
megfogalmazásában
minden egyes tétel a romantika egy-egy
hangulatképet
megörökítő
jelentősebb
szösszenetben.
A
és
még
elevenen
ható
szinte
zenekarszerű vagy négy
a
kedélyes Albumlap ballada
a
legendájának tart gúnyképet, így sorrendben:
romantikában gügyögésig elbutított témákra
Johann
Schumann,
épül: Archibald Douglas, Thule királya vagy
Dvorák,
a vízhordó története. Jellemző, hogy nem a
Strauss,
Mendelssohn,
Chopin,
Liszt,
Brahms,
Schubert fordul a feje tetejére hirtelen, majd
szokásos
pedig az utolsó két tételben a szokásos bécsi
szólalnak meg, hanem a fanyar és az ironikus
miliőt:
felhang tartományában, hogy a negyedik
a
kényeskedő
eleganciát
és
a
túlretorizált pátoszt nevethetjük ki.
gemühtlichkeit
gesztusában
ballada már az Intermezzo címével is eltávolítson bárminői tipikus romantikus - 20 -
befogadásmódtól.
A
balladák
korából
férfi
átléphetünk az intermezzók, a közzenék,
öngúnytól
sem
mentes
zongoraéletművét.
köztörténetek világába. A nagy történetek is csak
köztes
időtöltések,
s
mindez
a
Windhager Károly
szerepváltás ezzel a zenével nem fájdalmas tragédia,
hanem
szellemes
hétköznapi
Alexander von Zemlinsky: Piano Works - Rustic
esemény. Jellemző Zemlinskyre, hogy még a
Dances Op. 1, Four Fantasies Op. 9, A Ray of Light etc. / Silke Avenhaus, piano, 8. 557331
nagy műnek szánt négy Dehmel-fantázia is úgy épít a vágyakozásra és kioltott szenvedélyre zenei ívet, hogy közben a játékosság és a finom gúnymosoly mindig megjelenjen. Zemlinsky abban nagy, ahogy az elődök és kortársak
eszközeit
egyénileg
összetéve
kritikai megjegyzésekkel, vagy még inkább használtsági
címkével
látja
el.
A
századforduló zeneszerzői közül ő hozta a megkérdőjelezés rákérdezés
drámája
mosolyát
és
helyébe a
a
szexualitás
őszinteségét. Silke Avenhaus tolmácsolásában Zemlinsky felköltözhet a zenebarátok derűsebb óráinak polcaira. Lemezkritikában leírni azt, hogy a zongorista
egyszerűen
jó,
friss
és
kifejezésgazdag, úgy gondolom, illetlenség. Silke Avenhaus, aki hatéves kora óta tanul zongorázni, és aki Sebők Györggyel és Schiff Andrással dolgozott együtt rendszeresen, úgy foghatott neki a stúdiófelvételnek, hogy egyszer s mindörökre megváltoztathassa Zemlinsky helyét. A sikeres és befutott zongoristanő kifinomult érzékenységéről ad bizonyságot, hogy őszintének halljuk, a híres barátainak árnyékában élő, be nem futott
- 21 -
kiadásban hatvanöt költeményt tartalmazó ciklusból válogatta a darabokat. De ez nem minden. A két dalkört összeköti még, hogy Schumann
mindkét
ciklusban
egy
reményteljes szerelem kibontakozását és az azt követő végső csalódást ábrázolja: vágyat és reményt, majd elutasítást és magányt. „Ein Jüngling liebt ein Mädchen”, ez ugyan csak a tizenegyedik dal, de mindig minden „Ein Jüngling liebt ein Mädchen” Nem
vitás,
a
Naxos
az
A dalok előadója egy ifjú német baritonista,
összkiadásokat. Jandó Jenő Bartók-lemeze, a
Thomas E. Bauer. Szép hang. Nem nagy, de
Kodály
készített
szép. Nem is túl intenzív, ám szép tónusú,
Schubert-vonósnégyes cd is egy teljes ciklus
kissé súlytalan középregiszterrel, alig rezgő
része, ahogyan ez a Schumann is egy, a
mély hangokkal, de szép pianókkal és
szerző valamennyi dalát rögzítő vállalkozás
megbízható muzikalitással. Világos bariton,
első
nem hangos, végig visszafogottan énekel,
Vonósnégyes
megszólalása,
kedveli
ezzel kezdődik…
által
melyet
vélhetőleg
hamarosan követ majd a folytatás.
ismeri a saját korlátait. És kultúrált énekes, iskolázott
Ezen
a
bevezető
köteten
Schumann
hanggal,
stílusismerettel.
De
magabiztos
messze
a
német
legnépszerűbb dalciklusa, a Dichterliebe, Op.
daléneklés
48 (A költő szerelme) mellett a kevésbé
Fischer-Dieskautól, Herrmann Prey-től.
legrangosabb
hagyományitól,
frekventált, de még mindig igen népszerű, kilenc dalt tartalmazó Op. 24-es Dalcsokor
Az utóbbi időben több olyan baritonistával
kapott helyet. Kiegészítéséként a jól ismert
publikáltak Schumann-dalciklus felvételeket,
Der arme Peter (A szegény Péter) és a Belsazar
akik tekintélyes orgánummal rendelkeztek és
című dalok kerültek a lemezre. Ami közös
gazdag érzelmi tartalommal, az emóciók
bennük: valamennyi dal alapjául szolgáló
széles skáláján vitorlázva énekeltek, akárcsak
versnek Heinrich Heine a költője. A
az imént említett elődeik. Bry Terfel vagy
Liederkreis esetében Schumann egy, a Heine-
Matthias
kötetben is ciklusba rendezett csokrot
Thomas Hampson. Bauer az „objektívebb”
„szakított le” megzenésítésre, a Dichterliebénél
vonalat képviseli, azokat a dalénekeseket,
viszont a Dalok könyve 1822 és ’23 során
akik kisebb teret engednek a szélsőséges
keletkezett, eredetileg hatvanhat, a későbbi
megnyilvánulásoknak. Vagy csak minden - 22 -
Goerne
voltak
ilyenek,
meg
energiáját leköti az intonálás, a frazeálás és a
például,
kiejtés
kiforrott eleganciájával.
pontossága?
Mindenestre
de
alapvetően
introvertáltan,
megállapítható: Bauer óvatos, nem vállal sok kockázatot. Még azoknál a részeknél is, ahol
Partnere, a szintén igen fiatal Uta Hielscher
egy kicsit „elengedi magát”, előtte gondosan
Bauer állandó kísérője. Jól mutatnak együtt,
előkészít, hogy minden a helyén legyen. És
jól is zenélnek együtt. Kicsit bosszantó, hogy
nem is csak a „nagy hang” hiányzik, talán
a zongorahang elég tolakodó, s ha el nem is
csak a bátorság, talán a tapasztalat. Mert
nyomja,
hiányzik. Hiányzik a súlyosabb drámai
„ráúszik” az énekhangra. Valószínűleg a
kifejezőerő
dalokról
hangmérnök az oka, nem a művészek,
beszélünk –, ennek nyomán egy szép ívű
mindenesetre némileg zavaró, s egy kevésbé
crescendo, egy-egy frázis zavaróan súlytalan.
visszhangos stúdióterem talán szerencsésebb
Igaz, Bauer igyekszik ezt az ún. „intelligens
választás lett volna.
–
éneklés”,
bármennyire
is
gyakran
a
kelleténél
jobban
a
képzett
hangra
rácsodálkozás
állandó
ébrentartásával
Összességében, ha lehet is okunk némi
palástolni, több-kevesebb sikerrel. Dicséretes
panaszra, elsősorban a szűken adagolt
ugyanakkor, hogy Bauer gondosan ügyel a
hatáseffektusok tekintetében, azért nem
zene
maradtunk le semmiről.
mozgásának
való
töretlenségére,
dallamformálása kidolgozott, s mívesebb is, mint egyes korábbi kollégájáé. Technikája, ha
Balázs Miklós
nem is perfekt, de hiánytalan muzikális arzenál az övé. Viszont távolról sem kelti a
Robert Schumann: Liederkreis, Op. 24., Der Arme
spontaneitás
Peter, Op. 53, No. 3, Belsazar, Op. 57, Dichterliebe,
illúzióját,
ami
nem
jó,
Op. 48 / Thomas E. Bauer, baritone, Uta Hielscher,
mindenesetre enélkül is élményszerű, intim
piano, 8.557075
jellegű az előadása, legyen bármennyire is kiszámítható a produkció. Nem megrázó drámai élmény – dalokról lévén szó, ez nem is igazán nagy baj – inkább „csak” esztétikai, bármennyire szerencsétlenül hangzik is ez a megkülönböztetés.
Ha
a
baritonistát
helyenként tartózkodóbbnak is érzem a kelleténél, pusztán az éneklés szépsége révén,
súlyosabb
drámai
kiemelések
hiányában is képes elevenen interpretálni. A testes és „kihegyezett” mássalhangzókkal - 23 -
kihasználja. Az Op. 34 „Egy eredeti témára” végighalad
D-,
B-,
G-,
Esz-dúr
hangnemeken, majd előkészül az eredetibe való
visszatérésre.
A
másik,
nagyobb
lélegzetű mű az úgynevezett Eroica-variációk, az
azonos
című
szimfónia
fináléjának
témáját variálja. A téma bemutatása után tizenöt variáció vezet el a finálé fúgájához. Schnabel Schnabel, Eroica, Für Elise
tökéletes
eleganciával
vezeti
hozzáértéssel el
a
hallgatót
és a
befejezésig. Az Op. 77-es 1809-es Fantázia Arthur
Schnabel
úttörő
jelentőségű
Beethoven improvizációs készségének kiváló
Beethoven-felvételeinek első kilenc lemezén
példája és rögzítése. Az előadó él is a
a szonáták jelentek meg. Most a tízes
viszonylagos szabadsággal és kiváló ízléssel
számún a kisebb művek kerültek sorra,
bánik a bravúros technikai részekkel is.
úgymint az Op. 33-as Bagatellek, az Op. 34-es
Legjobban azonban a kisebb darabokban
Variációk, és az Op. 35-ös Eroica-variációk.
érezhető
kivételes
érzéke
Beethoven
muzsikájához. Legjobb példája ennek az Beethoven mindig fontos szerepet játszott
agyonjátszott
Schnabel pályáján. Első szonáta-koncertjeit
romantikus és mély értelmezése, mellyel a
1927-ben adta. A húszas évek volt pályája
darab ritkán kihangsúlyozott oldalait is
csúcspontja Berlinben, amikor lakása a kor
megmutatja.
Für
Elise
meglepően
legnépszerűbb muzsikusainak találkozóhelye volt, egészen a nácik fokozódó hatalomra
A restauráció egészen kiváló munka, méltó
jutásáig a harmincas években. Ezután idejét
megőrzése egy nagy művész és Beethoven-
egyformán
játékos életművének.
osztotta
meg
tremezzói
mesterkurzusai és londoni tartózkodásai
Tóbiás Károly
közt. Itt kezdte meg és fejezte is be az első teljes szonátasorozatot 1932 és 1938 között.
Ludwig van Beethoven: Piano Works vol. 10., Eroica
Ezután fogott bele a kisebb (persze ez csak
Variations, Variációk egy saját témára, Bagatelles Op.
idézőjelben
értendő)
zongoraművek
két
variációban
33., Für Elise, etc. / Arthur Schnabel, piano, 8.110764
felvételeibe. Beethoven
a
nagy
a
klasszikus szabályok minden lehetőségét - 24 -
nagykapu című diadalmas zárórészbe orgonát és férfikart csempészett. Ennek a lemeznek három igazi, egyenrangú főszereplője van: Muszorgszkij, Stokowski és Serebrier. A két apró darabbal jelen lévő Csajkovszkij
pusztán
epizódszereplőként
van jelen. A század kétségkívül igen jelentős, tekintélyes életkort megélt karmesterének,
Hármasverseny
Leopold Stokowskinak a hangszerelései kaptak
Valahányszor az Egy kiállítás képeinek Ravel-
zenei
nem állhatta ezt a meghangszerelt verziót. A
karmester José Serebrier, Stokowski egykori
utóvégre mindegy is, ő a zenekari változatot
jó barátja (továbbá műveinek bemutatója és
több,
vice
egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő promenádkoncertek
londoni
egyikéről
nemrég
Godunov
képeinek újra meghangszerelt változata. A
hangszereléseit is, arról nem tudok, de
tavalyi
Borisz
felvonásának előjátéka és az Egy kiállítás
Hogy Richter ismerte-e a darab más
A
alkotó
az Egy éj a kopár hegyen, a Hovanscsina negyedik
másnak tartani – viszont szerette és játszotta.
hangszerelés.
szövetet
szimfonikus szintézis, 1939-ből és ’36-ból pedig
zongoraművet – mert sosem volt hajlandó
létezik
elsősorban
1922-ből való a szvit-szerű, de összefüggő
eszembe jut, Szvjatoszlav Richter mennyire
Jóllehet
korongon:
30-as években készült újrahangszerelései.
emlegetett zenekari változatát hallgatom,
kedvelte.
a
Mogyeszt Muszorgszkij műveinek a 20-as,
féle, sokak által konzseniális feldolgozásként
nem
helyet
versa),
aki
a
kísérőfüzet
rövid
tanulmányait is jegyzi. Stokowski ezen munkái meglehetősen sok
megjelent cd például egy olyan változatot
figyelmet
rögzít, mely minden tételében más szerző
nyertek
az
utóbbi
időben.
Korábban már maga is lemezre vette őket,
hangszerelési munkájára támaszkodik. Van
nemrég azonban a Deutsche Grammophon
tehát extrém példa is. De egy tény,
szintén rögzítette ugyanezeket a darabokat
Muszorgszkij művét, s nem is csak az Egy
(megjegyzendő, jócskán eltérve Stokowski
kiállítás képeit, de a Borisz Godunovot is élénk
eredeti koncepciójától) a Cleveland Zenekar
figyelem kísérte a XX. században, nem
közreműködésével, igaz, az a lemez akkor
utolsósorban újabb és újabb hangszerelési
kevés érdeklődést keltett.
megoldásokat termelve ki: akadt, aki A kijevi
- 25 -
Serebrier kiválóan ismeri a Stokowski-féle
zisnél akadnak azért nehezen indokolható
hangzást, azt a bizonyos sokat emlegetett
tempók, hangsúlyok, s azt hiszem, maga a
„Stokowski sound”-ot – ami valójában
hangszerelés is vitatható itt-ott, melyek, ha a
egyfajta későromantikus nagyzenekari hang-
teljes operát hallgatnánk, talán furcsán hatná-
zásideál, a plaszticitás keresése, valamiféle
nak. Ilyen a finomkodó, s ha lehet ezt mon-
„orgonaszerűség”, ha tetszik – melyet a
dani, kifejezetten anti-szlávos artikuláció,
mester leginkább a Philadelphia Zenekarnál
mely kissé zavaróan hat, s a darab inkább egy
tudott megvalósítani –, Serebrier pedig még
Csajkovszkij-balett érzetét kelti alkalmasint.
az American Symphony Orchestránál volt a maestro asszisztense. A kísérőfüzet erősen rá
A két „valódi” Csajkovszkij-miniatűr után a
is
lemez
játszik
Stokowski
és
Serebrier
utolsó
számaként
hallható
kapcsolatára: közös fényképet is kapunk,
Hagyományos szláv karácsonyi muzsikát (Traditio-
melyen az idősödő mester asszisztense
nal Slavic Christmas Music) Leopold Stokowski
műveit tanulmányozza annak társaságában.
műveként tüntették fel a borítón. Ezen a
Valamint közöl néhány levelet, melyeket
leginkább szembeszökő az említett stokow-
Stokowski
kollégájának,
ski-s hangzás. A téma valójában egy Ippoli-
magyarul: a buzgó kísérőszöveg egy csepp
tov-Ivanov műből származik, aki maga is egy
kétséget sem hagy az előadó mindenekelőtti
hagyományos karácsonyi himnuszt dolgozott
kompetenciája,
megkérdőjelezhetetlen
fel. Serebrier gondosan dirigál, szép, tiszta,
hitelessége, és, úgymond, „beavatottsága”
áttetsző zenei szövetet hozva létre, odafi-
felől. Holott, a hallottak alapján nemigen
gyelve a hangsúlyokra és a kényes dinamiká-
volna szüksége efféle (ön)igazolásokra.
ra; az eredmény kimunkált zenekari hangzás,
címzett
ifjú
egy tetszetős és hatásásos produkció, ahol Ezesetben az amerikai karmester egy emi-
minden a helyére kerül. Megkockáztatom, a
nens brit együttessel, a dinamikusan fejlődő,
Naxos legjobb idei zenekari lemeze.
és – a legutóbbi cd-ik tapasztalatai nyomán
Balázs Miklós
bátran kijelenthető –, egyre jobb formában és nagy kedvvel muzsikáló Bournemouth-i
Leopold
Szimfonikus Zenekarral dolgozott együtt. Az
Modest Mussorgsky: A Night on a Bare Mountain,
Stokowski:
Symphonic
Transcriptions;
Entr’acte to Act IV of Khovanshchina, Symphonic
eredmény magáért beszél. A zenekar pro-
Synthesis of Boris Godunov, Pictures at an
fesszionális színvonalon, minden apró rész-
Exhibition; Pyotr Ilych Tchaikovsky: Humoresque,
letre pontosan ügyelve játszik, a szólamok
Op. 10, No. 2, Solitude, Op. 73, No. 6; Leopold
nem billegnek, a hangzáskép kiegyenlített, a
Stokowski: Traditional Slavic Christmas Music /
játék pontos és egyenletes: helyenként egy-
Bournemouth Symphony Orchestra, José Serebrier, 8.557645
szerűen kifogástalan. A Borusz Godunov szinté- 26 -
mennyire lehet nyelv- és hagyományismeret nélkül megszólaltatni? A választ a Naxos kiadó a Vermeer Vonósnégyessel kívánta megválaszolni. A Vermeer Vonósnégyest bemutatni gyakorlatilag felérne azzal, hogy a huszadik század második felének legjelentősebb vonós eseménytörténetét összefoglalom. Elégedjünk meg azzal, Ecsettel a vonó körül
hogy manchesteri művészkurzusoktól kezdve Chicagóig terjed állandó művészi előadói
Ha van még műfaj-hierarchia, akkor a
és oktatói tevékenységük alapterülete.
vonósnégyes annak a csúcsán trónol. S ha a vonósnégyeseknek van sorrendje, akkor a
Igényességükre és teljesítményükre szép
Haydn- és a Beethoven-sorozatok mellett a
példa a jelen lemez elkészítésének időtarta-
dobogón állnak a Bartók-darabok is. Haydn
ma: a hat vonósnégyest, a 150 perc zenét
vonósnégyesei közül néhány nagyzenekari
tizenegy napon keresztül vették fel. Ez a stú-
hangszerelésben
útját,
diófelvételek időtartamához képest alapos-
zenekari
nak tűnik, a megszólaló minőség azt mutatja:
parafrázisokat eredményeztek, míg Bartók
érdemes volt a lassú munka, a vonósnégye-
versenyzői szinte megvalósíthatatlan akadályt
sek szellemesek és következetes értelmezésű-
gördítettek az előadók elé.
ek. A hosszú stúdióidő mellett is maradt
Beethoven
folytatta
művei
hódító
novellákat,
ugyan egy-két gikszer, s a középső szólamok Az egyes vonósnégyesek az életmű egy-egy
olykor összecsúsznak, mégsem okoznak ak-
szakaszát a lehető legtömörebben foglalják
kora fejtörést, mint az 50-es évekbeli magyar
össze, s megszólaltatásuk pont ezért igényel
összkiadások, ahol a vonósnégyes tagjai má-
nagy figyelmet. A magyar előadók a leírt
sodpercre kapván a fizetést, a lehető leglas-
kottán túl az egyes életszakasz jellemzőnek
sabb tempóban vettek fel minden tételt.
terhét, a népzenei ihletettség mértékét és játékmódját, az aktuális politikai rendszer
A
hangzásesztétikáját
szélsőségesen
kellett
figyelembe
Vermeer
Vonósnégyes
játékát
mondvacsinált
két
szempont
vegyék. A Bartók-vonósnégyesek előbbi
alapján jellemzem! Mind a négy zenész:
felsorolt
Shmuel Ashkenasi, Mathias Tacke, Richard
előadási
kérdései
egyben
a
legfontosabb problémát is megvilágítják:
Young
és
Marc
Johnson
a
magyar
mesterektől, Fehér Ilonától, Végh Sándortól, - 27 -
Székely Zoltántól és Starker Jánostól is
így a próbákat mindig az ismerősömék
tanult. Feltehetően e négy mesteren keresztül
lakásában tartották. S noha ő évről-évre
a Vermeer Vonósnégyes igazi Weiner-
újból és újból megismert egy-egy Bartók
örökös, hisz tanáraik Weiner-növendékek
vonósnégyest a legautentikusabbaktól, azóta
voltak. A Weiner-tanítványok állítólag bárhol
is borzong és fázik e művek közelében. De
leülhetnek egy együttesbe anélkül, hogy
mitől ennyire szédítőek e darabok?
együtt játszottak volna valaha is, rögtön összhangban kezdenek el muzsikálni. Úgy
A
tűnik, az igazán kiválóknál ez a csoda még
megfordítja: Miért lennének ezek szédítőek?
unoka-tanítványi szinten is működik, mert a
Egyáltalán miért lennének nehezek? A
Vermeer hangzása Weiner legútmutatóbb
borzongásunkra,
elveit követi: érthetőség, kiegyensúlyozott
félelmünkre ők a zene nyugodt fenségével
hangzásarány és a friss megszólaltatás.
válaszolnak. Ami nekünk újabb és újabb törés
Vermeer
a
Vonósnégyes
a
nagyságtól
harmónia
és
a
kérdést
való
ritmus
A másik szempont, ami a Vermeert közelebb
koordinátarendszerében, az nekik csupán
hozza a befogadóhoz, a festőművészre
hangjegy-füzér. Vajon csak az lenne a
hivatkozó nevük. A XVII. századi delfti
különbség, hogy ők mesteri fokon a kotta
festőművész híres volt arról, hogy a
fölött zenélnek, mi pedig csak alatta? Vajon
tökélynél nem adta alább. A példakép
valóban csak mesterségbeli tudás horizontja
választása mindenképp jellemző, s persze az
különbözteti meg a hozzáállásunkat?
is érdekes, hogy a foglalt nagy zeneszerzők és vonósmesterek helyett nem egy kevésbé
Egyszer kedvenc zenémet adtam ajándékba
ismert zenészt választottak, hanem egy
udvarlási gesztusként. A lány egy nap múlva
portréfestőt. Az meg már a kiadó vitatható
visszahozta: az ő magnója nem játssza le, s ő
döntése, hogy a borítóra nem Vermeer-képet
azt gondolja: talán komolyzenét nem is tud a
rakott, hanem egy erősen kubista Nyár című
gép
Popova-festményt.
értelmezést le tudná-e? Azt gondolom, le
lejátszani.
Vajon
ezt
a
Bartók-
tudná. A Vermeer együttes ugyanis két Magyar mesterek és a lehetőségig vitt tökély
egymás mellett való elv szerint építhette fel
jelöli
hat
az egyes vonósnégyeseket. Egyrészt az
vonósnégyeséhez. Kevés olyan mű van, ami
időrendiségből adódó általános benyomást
előtt az ember annyi elfogódottságot és
érezni az egyes fejezeteknél, másrészt Bartók
alázatot
hat
romantikusan felfogott magányosságának
vonósnégyes. Egy ismerősöm édesapja a
zordságát vélem megcsendülni szüntelen. Az
Bartók Vonósnégyes csellistája volt sokáig, s
előadássorozat érdekessége számomra mégis
ki
tehát
érez,
az
mint
utat
pont
Bartók
ez
a
- 28 -
az, hogy e két, következetesen végigvitt, meglehetősen
borongós
hangszínnek
a
következtében a zene sokkal szabadabban szárnyal, mint ahogy azt várnánk, ahogy azt idehaza hallani lehet. A sötét hangszín egyértelművé teszi a sok helyen nagyon is nyitott befogadó Vermeer
kottaszöveget,
ettől
biztonságérzete előadása,
megkérdőjelezhetetlen,
viszont
a
növekszik.
A
ha
nem
mindenestre
is segít
Bartók megismerésében. Az Allegro barbaro és a Kékszakállú alapján kirajzolódó közkeletű Bartók-jellemrajz alapján értelmezik ugyan az életmű egészét jelképező vonónégyeseket, de ezzel összefoglalják és egyben meg is teremtik az életmű egységét. Előadásukban a Kossuth komponistája rajzolja meg a Fából faragott királyfi természetidilljét, a Kékszakállú herceg vára szerzője a Táncszvit forgatagát, és a szarvassá lett fiúk énekét, hogy minden a nagy Divertimentóban egyesüljön. A hat vonósnégyest a Vermeerrel már meg merem hallgatni egy nap többször is. Amíg korábban csak a partitúrába bújva mertem bekapcsolni a lejátszót, addig mára el tudom engedni a biztonsági korlátot és csupán a fülemre hagyatkozva kezdem élvezni a vonósnégyesek hihetetlen frissességét. Windhager Károly Béla Bartók: String Quartets (Complete) / Vermeer Quartet, 8.557543-44
- 29 -
legnépszerűbb spanyol tánc, a flamenco, az aragóniai jota, a galíciai gaita és a katalán sardana, és amely a legtöbb komponistánál kimutatható.
S
talán
nem
érdemtelen
megemlíteni azt sem, hogy a spanyol dalirodalom
is
éppen
a
fentieknek
köszönhetően lett páratlanul gazdag. A spanyol komponisták a XIX. században Andalúz tűz
képtelenek voltak megbirkózni az olyan műfaji és formai kötöttségekkel, mint a
Azt mondják, a spanyol zene kiváló
szimfónia, a szonáta, a versenymű vagy az
tükörképe
(nép)léleknek.
opera. Ezzel együtt már a XIX. században
Belátható, a „spanyol”-hoz, a „spanyolság”-
érezhető volt az úgynevezett populáris
hoz kapcsolható jól ismert toposzok és
műzene felé haladás, mely többek között a
közhelyek
zenébe
zarzuela műfaját szülte, s amelynek gyökerei
torkollanak: seguidilla és mantilla, gitár és
évszázadosak; Calderón és Lope de Vega
szivar, sombrero és fandango, trombita és
korába nyúlnak vissza, a műfaj mégis a XX.
kasztanyetta..., a sor folytatható. Beszélik azt
században élte és éli még ma is virágkorát. A
is,
spanyol
hogy
a
spanyol
gyakran
a
spanyol
a
spanyol
zene
eredendően
muzsika
mozgalmasságának,
populáris, mert még a legelvontabb műzene
folklorisztikus ízeinek gyökere a „sol y
is népi elemekből épül: ez az ún. genealógiai
sombra”, a fény és sötétség dialektikája.
tradíció, ahogyan Felipe Pedrell, a kiváló
Egyszerűség a melodikában, komplexitás a
muzsikus és zenetudós – de Falla mestere –
ritmikában, a deklamáció eleganciája, csillogó
fogalmaz (Felipe Pedrell, Por nuestra musica,
harmóniák,
1891). Andalúziában, de Falla hazájában a
nagyvonalúsága és a szabadság lendülete,
helyi kultúra egymástól különösen távolinak
voltaképpen ezek azok a mozzanatok,
tűnő elemekből szövődik: vizigót, bizánci,
melyek az európai zeneszerzőket a spanyol
arab, cigány, berber, zsidó, hindu összetevők
zenében megragadták Chabriertől Lisztig,
keverednek itt nem utolsósorban a zenében
Raveltől Glinkáig, Lalótól Wolfig, Bizet-ig,
is, mely egy ősi forma eredőjében, a „cante
Debussy-ig,
jondo”-ban – ezt a címet adta de Falla és
zeneszerzőnek anyanyelve.
a
s
színek
amely
és
minden
tónusok
spanyol
García Lorca is az általuk alapított flamencoversenynek
–,
az
ún.
mély
dalban
A Naxos Spanish Classics sorozatában
kristályosodott ki. Klasszikusan ilyen a
folyamatosan jelennek meg jól vagy kevésbé - 30 -
jól ismert ibériai komponisták műveiből
Alicia
összeállított
mint
közreműködésével. Ha a zenekari játék nem
Rodrigo egyes művei, már népszerűvé váltak
is makulátlan, komolyabb panaszra nincs
szerte a világon, s ilyenek a cd-n hallható de
okunk, a hangzás ugyan szikárabb a
Falla-darabok
cseng
megszokottnál, de a szólók szépek, az
Joaquim Turina és Jesús Guridi neve is. Van
effektusok a helyükön vannak, az együttes
azonban a sorozatnak számos olyan tagja,
kielégítően muzsikál. Ami megkapó, az de
mely világelső felvételeket publikál, vagy
Falla harsány, mozgalmas és vibráló zenéje: a
ritkán hallható műveket és alig ismert nevek
vitalitás, az élénk színek, a virtuozitás, a
vonultat fel, mint a katalán Joaquim Serra, az
helyenként
asztúriai Julián Orbón, a baszk Andrés Isasi
szenvedélyek széles skálája. Ötletgazdag,
munkáit rögzítő kiadványok.
változatos a zenekarkezelés; ahogyan a
lemezek.
is.
Némelyek,
De
ismerősen
Nafé
és
María
„borostás”
José
Martos
hangzáskép,
a
tűztánc lobog, ahogyan a tánc ritmusa lüktet: Manuel de Falla két táncjátékát tartalmazza
a tangó, a fandango, a jota, a farruca, mindaz
ez a lemez: az andalúziai legenda nyomán
a
született Bűvös szerelem (El Amor Brujo,
zenéjében olyan természetességgel árad. A
eredetileg 1915, az átdolgozott változat, ez
spanyol
az itt hallható verzió: 1924) egy szellem által
szintézise ez a két mű.
mediterrán zenei
hevület,
mely
hagyományok
de
Falla eleven
megzavart szerelemről szól, és az Alarcónnovella alapján készült A háromszögletű kalap
Balázs Miklós
(El Sombrero de Tres Picos, 1919) is igazi vérbő, szintúgy andalúz tréfa. Ráadásszám a Rövid életből (kétfelvonásos opera, 1905) vett tánc.
Manuel de Falla: El Amor Brujo, El Sombrero de
Mindkét alkotás a tízes évek nagy balettíró-
Tres Picos, Danza from La Vida Breve / Alicia Nafé, María José Martos, Asturias Symphony Orchestra
hullámának gyümölcse – utóbbi művet maga
(OSPA), Maximiano Valdés, 8.557800
Gyagilev rendelte –, egyidőben keletkezett Sztravinszkij
és
Bartók
korszakos
jelentőségű táncjátékaival. S mi tagadás, mutat is némi rokonságot a „keleti” testvérművekkel – mégha mi nem is efelől közelítettünk. A
balettzenék
előadását
az
Asztúriai
Szimfonikus Zenekar vállalta, Maximiano Valdés vezényletével két spanyol énekesnő, - 31 -
Billy the Kid és az Appalachian Spring szerzője. Meg a Fanfare for a Common Man-é. Igazi slágerdaraboké. Egyéb művei, kivált instrumentális vagy kamarazenéje gyakorlatilag rejtve maradt a nagyközönség előtt; úgyszólván a margóra ragadt a játszott művek listáján. Noha akad néhány lemezfelvételük. A Zongoraszonátát William Kapell is lemezre játszotta, mellette William Lawson is a Virginnél több A kánon peremén
amerikai
szonátával
egyetemben,
illetve
mindhárom, e lemezen is hallható művet Vannak népszerű zeneszerzők és vannak
más Copland-zongoradarabok mellett Leo
népszerű művek. Meg vannak népszerűtlen
Smit is eljátszotta a Sony-nál. S hogy
zeneszerzők népszerű művekkel. És vannak
érdemes volt egy cd erejéig újra elővenni
népszerű zeneszerzők népszerűtlen művek-
őket? Ezt döntse el a hallgató. Én
kel. Ilyenek Aaron Copland és az ő zongo-
mindenesetre nem bánom. A lemezen
raművei. Miközben Copland balettjei, zene-
közreműködő Benjamin Pasternack amerikai
kari művei töretlen népszerűséget tudhatnak
zongoraművész hallhatóan szereti ezeket a
magukénak, addig zongoradarabjait alig
műveket és van is elképzelése róluk. Végig
játsszák. Holott maga a szerző zongorista is
határozottan
volt és szívesen komponált a hangszerre.
Pontosan és sallangmentesen.
Az amerikai zeneszerzők persze egyébként
Vannak vitathatatlan erényei az egyébként
sem igazán közkedveltek Európa-szerte. Ha
nehezen emészthető zongoraműveknek, a
mégis műsorra tűzték őket a közelmúlt
Zongorafantáziának, a Zongoraszonátának és a
évtizedeiben, azokat a darabokat vették elő,
Zongoravariációknak, melyek valami különös
melyek már beváltak: az agyonjátszott
oknál fogva a kronológiai sorrenddel ellen-
Gershwineket, egy-két könnyebb-nehezebb
tétes rendben kaptak helyet a cd-n. Legelő-
Bernsteint, alig többet. Jóllehet hosszan le-
ször az 1957-ben elkészült, nagyívű Zongora-
hetne sorolni a század ünnepelt észak-ameri-
fantáziát halljuk. Copland ekkor már túl volt
kai komponistáit Barbertől Groféig, Ivestól
a nagy sikereken. S nem is szólózongoramű-
Schumanig – akik, tegyük hozzá, ma már jó-
vet, hanem zongoraversenyt tervezett, me-
val gyakoribb vendégei az európai hangver-
lyet eredetileg William Kapellnek ajánlott
senytermeknek, mint évekkel ezelőtt. No és
volna, s ami azután nem készült el. A zongo-
persze Copland. A töretlen sikernek örvendő
raverseny vázlatait felhasználva komponált - 32 -
és
biztos
kézzel
játszik.
fantáziát így már csak Kapell emlékének
de legalább olyan súlyokkal terhelt. A szerző
ajánlhatta, miután a művész 1953-ban, repü-
maga mutatta be Buenos Airesben, 1941
lőgép-szerencsétlenségben meghalt. Jó féló-
őszén. Copland itt igyekszik betartani a XX.
rás mű ez egyetlen tételben. Fárasztó a szó-
században
listának, de igénybe veszi a hallgatót is. Érző-
szonátaformát, a lassú-gyors-lassú képletet.
dik rajta az akkor (Schönberg halála után né-
Leginkább a harmadik tétel ihletett muzsika,
hány évvel) Amerikában is divathullámot
kifejezetten lírai, a középső kissé dzsesszes
generáló szeriális zene hatása. Copland, ha
hatású,
szabadon kezeli is a szerializmust – ami kissé
emlékeztet,
furcsa egy olyan irányzat esetében, amely
nagyobb szerep jutott, az idő múltával már
maga is, bizonyos szempontból a szerzői
kevesebb.
szabadságot korlátozta, avagy foglalta szabá-
gondolkodó,
lyokba – messze van a klasszikus tonalitástól,
ellentéteket egymásnak feszítő, ugyanakkor
nem él a redundanciák lehetőségével. Aaron
személyes hangú mű, akárcsak a fantázia.
Copland zongoraműveivel szembesülve el-
Némileg könnyedebb hangvételűnek tűnhet
sődleges tapasztalat, hogy az amerikai szer-
a Zongoravariációk (1930), egy viszonylag korai
ző, szemben zenekari műveivel, kiiktatja a
darab, ami egy ötfokú motívumot és annak
zenén kívüli narrativitást a darabokból. Ez
húsz
persze a lemezen hallható, kétségkívül az
minimális szünetekkel követik egymást.
egyre
Copland
kedveltebbé
korai
melyekben
kompozícióira a
dzsessznek
Nagyszabású,
mélyen
hatalmas
variációját
váló
energiákat,
tartalmazza,
melyek
életműben legjelentősebb és egyszersmind legterjedelmesebb zongorára írott művekre
Nem kifejezetten virtuóz darab a lemezen
igaz, azonban látható, Copland képes volt
szereplő egyik alkotás sem, és sem Copland,
megteremteni a hasonló funkciójú forma-
sem
részeket a regiszterek, a dinamika, a színek,
virtuozitásra.
és főként a metrumok, a ritmus révén és a
korántsem könnyen játszható, és nem
komplex egységek egymásra következésével.
könnyen befogadható zene ez, mely itt ihletett
Pasternack
nem
Viszont
is
kidolgozott,
előadásban szólal
törekszik ám
és
remek
meg.
Ahogyan
A háromtételes Zongoraszonáta, mely 1939 és
hangminőségben
41 között keletkezett közvetlen szomszédja a
mondani szokás, „befelé forduló” művek
legismertebb és legtöbbet játszott Copland-
ezek, kiváló ellenpontjai Copland harsány,
daraboknak, az El Salón Mexico (1936), a Billy
tematikus zenekari műveinek.
the Kid (1938), Quiet City (1939), a Rodeo (1942), az Appalachian Spring (1944) és a
Balázs Miklós
Klarinétverseny (1948) című műveknek. Ha
Aaron Copland: Piano Fantasy, Piano Sonata, Piano
nem is annyira modern mű, mint a fantázia,
Variations / Benjamin Pasternack, piano, 8.559184
- 33 -
keverve. A kórust két évtizedes hagyománya a régizenéhez, annak korhű előadásához köti. Mást valahogy nem is lehet ezekhez a művekhez elképzelni. Egy vibrátó furán száraznak,
vagy
az
echóval
elegyítve
zavarosnak hatna. Mégis, a természetes hangképzés magától értetődése és az, hogy a kórus
kategorizálása
kívülről,
tevékenységükhöz mellékesen csapódott, azt Tallis talán ötszáz éves
sejteti, hogy az előadásmód közvetlenül is messzebb
nyúlik
vissza.
Mint Bach Musikalische Opfer-je, e cd
fiúkórusok
több
címdarabja is egy kihívásra válasz. Toldi cseh
állhatott ezeken az alapokon.
száz
A
templomi
éves
működése
kihívójához a dunai szigeten mégis inkább hasonlítanám, mert sok szempontból egy
A feszült figyelem, amit az énekesektől a
erőmutatvány, nemcsak szerzői, de előadói
független szólamok, azoknak teljes élvezete
és befogadói szempontból is. Szerencse,
igényel, olyan érzéki élményt nyújt számukra,
hogy ilyen zenére hegyezni fülünket nagy
amit feltétlenül átérez a hallgató. A cd-n is
élvezet. Bach művében a téma nehézsége
életre kel az élmény, amint a dallamok
jelenti a kihívást, a Spem in alium-ban pedig a
szövetét,
egymáshoz
negyven szólam elhelyezése, külön kezelése,
figyelemmel
kezdi
térbeli megjelenítése, ami végig gyönyörűen
Ezenkívül
a
sikerül, míg végül bravúrosan ütköznek,
módszerben való létezése az, ami nagy hatást
siklanak ki és oldódnak föl a hangok. A
gyakorol a befogadóra, tehát egy fizikailag is
mesteri
zseniális
érezhető metódusa a zenei formálásnak. Az
használata mellett nemcsak nevét írja a
ellenpont, ami egyöntetűvé teszi a különálló
szólamok száma által a műbe, hanem még
hangsorokat.
munka,
a
szabályok
kísérni
hangzás
viszonyulását a
hallgató.
rendszerben,
eredeti, érzéki formát is rá tud ölteni. Az angol reneszánsz örökéletű zeneművei Elmerülni ebben a zenében, az áradó és
képviselik a történelmet is, az angol
apadó hangok által közrefogva, nem nagyon
reformációt átíveli ez a koncertprogram.
kívánhat mást az ember, de ha kíván is, nem
Sem a zene, sem annak szerzője nem bukott
tehet. A 2005-ben készült felvétel biztosítja
bele (ami a politikai viharok hírhedtségét,
ezt, az énekesek hangját és a zenéhez nem
mondjuk
irodalmi
mellékes visszhangját tisztán, követhetően
pusztítását
tekintve
- 34 -
körökben szép
végzett
teljesítmény).
Feltűnik, hogy a zenei absztrakció adta magát az alkalmazkodáshoz. Jutalmazták is ezt az uralkodók. Érdekes
tükre
ez
a
teljesítmény
a
társadalomnak. Tallis és Byrd műveiben is felismerhető egyfajta robusztus, feltörő erő az angolul írt darabokban. Mégis érzékelhető valami
új
sorakoznak
feszültség: a
egymás
szólamok.
mellé
Támogatják
egymást, vagy ellenszegülnek. E műveknek az előbbi, latin művekhez hasonló előadása talán még jobban kiemeli azt, ami változott, és hűen tükrözi az előadásmód történelmileg is lassú változását. A darabok ezért utat nyitnak a későbbi kórusművészet felé, és ezt fel is ismerni bennük. Az érdekes az, hogy bármelyik nyelvet zenésíti meg, a zene nyelvén ugyanolyan lendülettel és tisztán fogalmaz, formailag frappáns megoldásokat hoz Tallis. Bethlenfalvy Bálint Thomas Tallis: Spem in alium, Missa Salve intemerata etc. / Oxford Camerata, Jeremy Summerly, 8.557770
- 35 -
Haydn
Eszterházán
Harmonia
írott
Mundinál
kantátáinak
készített
felvétele
aratott osztatlan elismerést a közelmúltban, melyet nemsokára egy Händel-opera, a Siroe követett a kiadónál. Mindezidáig azonban ez a Teremtés a legnagyobb, legambiciózusabb lemez-vállalkozás, amibe fogott. S mindjárt kiváló eredménnyel. A zenei megoldások, a zenekari A Nagy Mű
színek,
az
összhangzás
összetéveszthetetlenül hasonló Christoph Spering Das Neue Orchesteréhez, mely
„Vollendet ist das Große Werk”, „Be van
megítélésem
fejezve a nagy mű, [ igen].”* – hangzik el a No.
legfigyelemreméltóbb, elsősorban klasszikus
26-os kórustételben, mely csak azért nem a
és romantikus művekre specializálódott
mű legszebb kórusrészlete, mert No. 13-as
korhű hangszeres együttes volt a kilencvenes
„Die Himmel erzählen [die Ehre Gottes]”
években.
még ennél is szebb. Sokan úgy vélik, a
hasonlóság.
szerint
Nyilvánvaló,
az
nem
egyik
véletlen
a
Teremtéssel igazi opus magnum született a haydni életműben. Ha magam ezzel a
A Német Rádió (Deutschlandfunk) és a
summás véleménnyel nem is egyeznék ki
Naxos közös vállalkozásában 2003 nyarán,
feltétel nélkül, bizonyos, hogy a két,
Kölnben
viszonylag
más
VokalEnsemble Köln és a Capella Augustina
minőséget képvisel a mester oratórikus
közreműködésével. Ők a felvétel legnagyobb
munkásságában. Nem mintha a misékkel
értékei: egy kiváló képességű, pontosan és
bármi baj volna, ellenkezőleg. Az Évszakok
fegyelmezetten
és a Teremtés azonban olyan magasságokba
létszámú
szárnyaló
hangszíneket produkáló, korhű hangszeres
kései
Haydn-oratórium
alkotások,
ahol
Haydn
ezt
megelőzően nem sűrűn járt.
rögzítették
a
éneklő
kórus
és
művet
viszonylag egy
a
kis
gyönyörű
zenekar – alkalmi együttes, bevallom, én magam e lemez kapcsán hallok róluk
A
nemzetközi
hanglemeziparban
zenei jól
életben
ismert
és
először.
Christoph
De, hogy remekül muzsikálnak
együtt, az az első pillanattól fogva hallható,
Spering öccse, a harmincas évei végén járó
mindjárt
Andreas Spering az elmúlt években maga is
kibontakoznak. Végig szépen formáltak a
több
lemezfelvétellel
fafúvós szólók, nagyszerűen szólnak a
bizonyította rátermettségét. S éppen Joseph
hirtelen felcsattanó rezek, hátborzongatóak a
kiemelkedő
- 36 -
ahogyan
a
káosz
hangjai
tuttik. És mindezt korhű hangszereken, a
ehhez a monumentális alkotáshoz egy
korabeli hangszeres játék – már amennyire
vitathatatlanul
ez lehetséges – minden fortélyával, mégis
mindvégig izgalmas előadást hozva létre.
szuggesztív,
színes
és
romantikusan nagyvonalú előadásban, erős hangsúlyokkal, dinamikával,
lendülettel, rendkívül
markáns
elevenen.
Balázs Miklós
Néha
kifejezetten drámai energiákat működtetve. S
*Madách Imre Az ember tragédiájában kezdi
gondosan odafigyelve az aktuális szöveg
így az Úr
jelentéstartalmára. Itt minden gesztusnak, minden hangsúlynak helye, jelentése van.
Franz Joseph Haydn: Die Schöpfung (The Creation)
Azt is mondhatnánk, Spering koncepciója
/ Sunhae Im, Jan Kobow, Hanno Müller-Brachmann,
erősen
retorikus
jellegű:
a
VokalEnsemble Köln, Capella Augustina, Andreas
szövegek
Spering, 8.557380-81
jelentéséből fakadnak a zenei megoldások. Az előadói apparátus szerkezete pedig remekül érvényesül a tágas stúdiótérben; a Deutschlandfunk
hangmérnökei
pazar
munkát végeztek, a lemez sztereóhatása meggyőző, a hangzás tiszta és hiteles. Az énekes szólisták, a koreai szoprán Sunhae Im, valamint a tenor Jan Kobow és a basszista Hanno Müller-Brachmann igen jó választásnak vékony,
bizonyultak hajlékony
kifejezőkészséggel.
a
szólamokra,
hangok,
kiváló
Megbízható,
sőt,
helyenként egyenesen magávalragadó vokális teljesítmény mindannyiuké: magabiztosan, felesleges manírok nélkül énekelnek. Nem túlzás azt állítani, ez a produkció képes megközelíteni
a
hanglemezfelvételeit,
darab
legendás Karajanét,
Harnoncourtét, vagy a korhű hangszeres bejátszások közül akár Gardinerét. Spering hallhatóan alázattal és odaadással közelít - 37 -
Mint sok korhű előadásnál, az ember azt érzi, a hangszer természete szabadul föl. Persze lehet, hogy csak a természet XVIII. századi
felfogása
megnyugtatóan
szerint.
dús,
Mindenesetre
frissen
lélegző
a
hangképzés. Nem jelenlétében impozáns, mint valami antik bútor, hanem inkább az ilyen
antik
tárgyak
aprólékos
megmunkáltságát, kezelésükben az anyaghoz Árnyalt líra
mért műgondot mutatja fel. A produkció, az egész
Bach szólóhegedűre írt műveinek azon tételeiben
legfeltűnőbb
ezeknek
előadás
konstrukciója
veti
gondolatainkat tovább, az impozáns alkotó
az
ész felé, amely a darabok mögött áll, de
előadásoknak a szokatlan színe, amelyek már
ugyanakkor mindig újra élni is engedi őket.
más előadásokban úgymond beleégtek az emlékezetünkbe. Itt nem a magas fényű,
Jaap Schröder esetében nem lehet tehát
lehető legkiélezettebb kontúrok a fontosak,
érzelmileg túlfűtött előadásról beszélni. De
hanem egy hangulatban és dallamszövésben
kiegyensúlyozott, jól becélzott hangsúlyokat
több lehetőséget engedő finom érzékenység.
képező érzelmi alapra helyezett előadásról
A mindennaposhoz képest ez egy puha
igen.
előadásmód, de a formázható plaszticitás
Ennek
folyamatosság
inkább megfelelő kifejezés rá.
következménye, és
a
hogy
a
dallamszálak
követhetősége emlékezetes, sőt, lenyűgöző. A figyelmet nem kötik le pillanatnyi
Egy mélyebb zöngés váltja föl a megszokott
bravúrok, ehelyett a kiegyensúlyozottság
előadások tömör, magas fényét. Eleinte talán
biztosítja a zenei folyam tartós élvezetét.
nehezen áll helyre a hallgató füle, mert
Pillanatnyi felengedést, örömöt kínálnak a
várakozásai nem engedik. Pedig ha az elsők
sziporkák, az előadó eddig még nem említett,
között felhangzó g-moll szonáta fúga tételében
folyamatosan kibontakozó humora. Mintha a
szembenéz ezzel a domborítatlan, őszinte
jobb megismerés kínálná föl e kincset, a
virtuozitással – ami tagadhatatlanul fején
nyugodt, hosszútávon beosztott figyelem
találja a szöget – akkor megjöhet a kedve
gyümölcsét.
ehhez a kissé visszatartott, de érzékileg, hangformálásban annál nagyobb távlatokat
A humor időzítés és könnyedség kérdése. Az
kínáló játékhoz.
első, h-moll partita híres hetedik tételében, a tempós Tempo di Boreában tűnik ki elsőnek - 38 -
ilyen játékosságával az ötödik, Saraband tétel
de még inkább kifejező a részletek, a díszítés
túlzottan
is
akkordjai
után
terén. Ezeknek a díszítő hangzásoknak a
hangot
eső
gravitációját artikulálja az előadó talán a
egyedülálló szólam ment ki). Az utolsó
leginkább úgy, ahogyan azt megálmodhattuk.
Double tételt már abszolút lazán lejti Jaap
A fúga elválasztott hangokkal előadott
Schröder, annak felvillanó mély hangjaival.
dallamait kamatoztatja aztán a hosszú
(amelyeket
elnyújtott egy
három
kidolgozásban,
ahol
a
motívumok
így
A második szonáta drámával kecsegtet. Jó
érvényesülnek. Sőt összeállnak, mert a téma
hallani, ahogy az előadó a színpadiasság
visszatérésénél mégis magától értetődőbbnek
helyett a hangszer eszközeihez nyúl vissza, a
tűnik maga a non-legato is.
többhangos fogások súlyával és a vonó lassabb, hosszabb húzásának lélegzésével azt
A további művekben is a zenei komplexitás
az egyszerű, manír nélküli nyelvet teremtve
érthetőségének szolgája, s egyszersmind e
meg, ami a hangszer megszólaltatásának
régi hangok mestere marad Jaap Schröder,
biztos talaján áll, és a hallhatót az eszközzé
mind a zene százados zajlásán, mind a
vált technika izgalmával, játékban való
hangok közti csenden, illetve a függőben
feloldásával ragadja meg. Ahelyett, hogy a
hagyott és azután folytatott hangokon
transzcendens technika illúziójával áltatna,
keresztül.
kielégít
a
hang
folyton
változó
Bethlenfalvy Bálint
sajátosságaival, természetes, és néhol (mint az Andante tétel vége felé, az ismételt
Johann Sebastian Bach Sonatas and Partitas for Solo
„pedál” hangokkal) már-már a maguk útjára
Violin, BWV 1001-1006 / Jaap Schröder, baroque violin, 8.557563-64
engedett csengéseivel. A második szonáta zengő Allegrójának futamain is tisztán áthangzó még gyorsabb hangok egyszerre kiegyensúlyozzák bizonytalanságokat,
az és
a
előbbi nagy
forma
változatosságát tárják föl. A második cd-ből a második partita Ciaccona tételéről elmondható, hogy a zenész szabad kezűsége elégtételt nyer a hosszú tétel végig érdekfeszítő, minden új motívumhoz figyelmet irányító előadásában. Hasonlóan magabiztos a harmadik szonáta, - 39 -
BBC Szimfonikus Zenekara mutatott be Sir Adrian Boult vezényletével, s melyet csak jóval
Britten
halála
után,
1984-ben
publikáltak. Nem különösebben érdekes mű, bár kétségkívül vannak erényei: mozgékony, vibráló, némi humorral fűszerezett alkotás, de
a
nagyszerűség
látszata
nélkül,
meggyőződésem szerint inkább rutinból, mintsem ihletből íródott. Ennél sokkal Young Person’s Guide to Benjamin
figyelemreméltóbb, s az előbbinél jóval
Britten
közismertebb is az 1937-es, vonószenekarra írt Variations on a Theme of Frank Bridge Op.
Az utóbbi években a Naxosnál folyamatosan
10 (Variációk egy Frank Bridge-témára), amely
jelennek meg a korábban a Collins Classics
Britten
által forgalmazott Britten-lemezek, melyek
komponistának állít emléket. A darabnak a
annak
Boyd Neel Orchestra vállalta a bemutatóját a
idején
Britanniában
jószerivel voltak
csak
Nagy
elérhetőek.
A
mesterének,
Salzburgi
Ünnepi
a
kiváló
Játékokon
brit
még
nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek
ugyanabban az évben. Mű témája Bridge
elején készült felvételekhez a legkiválóbb
Idylls for String Quartet (Idillek vonósnégyesre)
angol együtteseket és szólistákat kérték fel: a
című művéből származik. Britten a dallamot
Londoni
Angol
és annak tíz variációját egy különös ötlettel
Kamarazenekart és a Northern Sinfoniát,
vegyítve dolgozta föl: minden variációhoz
melyeket
és
egy-egy megjegyzést fűzött, melyek mind
karmester, Steuart Bedford dirigált anno
Bridge-re vonatkoznak. Ilyesmiket rendelt a
meglehetősen kedvező kritikai visszhangot
tételekhez, mint „his depth” az Adagióhoz,
kiváltva.
„his energy” az Indulóhoz, „his charme” a
Szimfonikusokat, a
kiváló
az
Britten-kutató
Romance-hoz,
vagy
„his
sympathy
or
A lemezen szereplő művek 1937 és 1946
understanding” a Gyászindulóhoz. Egyes
között születtek, összefűzi őket, hogy – a
variációk
Frank
Sztravinszkij-paródiák
Bridge-variációkat
valamennyien
alkalmi
kivéve
darabok.
A
– cd
pedig
nyíltan
Rossini-
(Aria
Italiana
vagy és
Bourrée Classique). Kifejezetten szellemes,
nyitódarabja, az Occasional Overture (Alkalmi
változatos
nyitány, 1946) a címéhez hűen egy különleges
karakterdarabokkal, sok eredeti ötlettel.
eseményre, a BBC harmadik rádióállomása
Kicsit komolyabb, kevésbé jókedvű, de nem
megindításának tiszteletére íródott, melyet a
kevésbé ötletgazdag alkotás a Prelude and - 40 -
és
izgalmas
mű,
üde
Fugue for 18-part String Orchestra, Op. 29 (Prelúdium
és
Fúga
tizennyolc
tagú
A lemez műsorát 1991-92-ben rögzítették
vonószenekarra), az 1943-as év terméke.
Londonban,
Szintúgy a Boyd Neel Orchestra számára
között. Ennek megfelelően szépen, a kornak
készült,
zenekar
megfelelően szól a cd, bár kissé távoli
fennállásának tizedik évfordulója alkalmából.
mikrofonozással. Az Alkalmi nyitány és a
A háromrészes mű (prelúdium, fúga, coda)
Young Person’s Guide felvétele a Londoni
komolyabb, mint a Frank Bridge-variációk, de
Szimfonikusokkal, a Frank Bridge-variációk és
nem
egészen
kevésbé
pontosan
stúdiókörülmények
A
műsorban
a Preludium és fúga pedig az Angol Kamara-
a
leginkább
zenekar közreműködésével készült. Nem is
közkedvelt Britten-darab, a gyakran játszott
lehetne jobb előadókat találni ezekhez a
Változatok és Fúga egy Purcell-témára (The Young
szerzőjükre oly jellemző, a bőven adagolt
Person’s Guide to the Orchestra), mely címéhez
britteni invenciót maradéktalanul felmutató
hűen egy gyermekeket a zenekar hangszerein
alkotásokhoz, mint a legkeresettebb angol
végigkalauzoló bájos hangversenydarab. Az
szimfonikus zenekart és Britten „saját” zene-
alig több mint negyedórás „Guide”, mely
karát. Ennek megfelelően jól felépített, gon-
eredetileg A zenekar hangszerei című, John és
dosan kidolgozott, pompás előadásokat
Jean
hallunk, pontos és fegyelmezett vonós-
utolsóként
izgalmas.
a
ideális
kapott
helyet
Radcliffe-Maud
számára
dedikált
filmhez készült, 1945-ben látott napvilágot a
hangzással, makulátlan fúvósállásokkal.
brit Nevelésügyi Minisztérium megbízásából. A minisztérium és Britten célja e darabbal az volt,
hogy
a
szimfonikus
Balázs Miklós
zenekar
hangszereivel megismertesse az ifjúságot. A
Benjamin Britten: Occasional Overture, Variations on
mű bevezetője, vagyis az a bizonyos d-moll
a Theme of Frank Bridge, Op. 10*, Prelude and Fugue for 18-part String Orchestra, Op. 29*, The
Purcell-téma, az angol barokk mesternek az Abdelazar
című
színdarabhoz
Young Person’s Guide to the Orchestra, Op. 34,
írt
’Variations and Fugue on a Theme of Henry Purcell’
kísérőzenéjéből származik. A tizenhárom
/ English Chamber Orchestra*, London Symphony
variáció során sorban szót kap a zenekar
Orchestra, Steuart Bedford, 8.557200
valamennyi hangszere a fafúvósoktól a vonósokon át a rézfúvósokig és az ütőkig, úgy, hogy az egyes variációkat a hangszerek a saját
karakterüknek,
jellegzetességüknek
megfelelően szólaltatják meg, a végén egy, a hangszereket sorrendben felrakó össznépi zárófúgával. - 41 -
akadályozza, pl. a megélhetés nagyon is reális, napi terhe, a hatalommal kialakított párbeszédkészség milyensége, vagy a jog és kötelesség
kettős
szorítása,
olykor
harapófogója. A cd első száma, a Gloriana I. Erzsébet és Essex
grófjának
szerelmi
kapcsolatát
eleveníti meg, melyben a szerelmes nőnek ki Zenei nyelvlecke haladóknak!
kell végeztetnie áruló főurát. Az uralkodó államrendjét megmentve szembesül azonban
A Peter Grimes és A csavar fordul egyet
saját
operabemutatók után idehaza is egyre
meghasadása erős szerepet játszik. Ezt a
többen kapják fel a fejüket Britten nevét
romantikusan tragikus történelmi operát
hallván.
tájékozott
Britten a rá jellemző módon II.Erzsébet
zeneszeretők is leggyakrabban a Young
koronázására zenésíti meg 1953-ban. A
Person’s
Symphony
műben levő zenei humort és az opera által
szerzőjeként ismerik. Ahogy Orff egész
feltett kérdéseket immár a közönséget
munkásságát
Carmina
jellemzően senki sem vette észre. A komoly
burana, úgy borul a tőlünk távol élt
operának kikiáltott művet, annak bemutatási
zeneszerző
körülményei miatt, nem sikerült Brittennek
Brittent Guide
és
még a
a Simple
elhomályosítja életművére
a
a két
említett
közelgő
halálával,
melyben
szíve
világsláger árnyéka. De vajon az ismert
kiszabadítania
játékosság, báj és tökéletes hangszerelés
karmai közül, ezért gyűjtötte csokorba az
mellett még mivel tud bennünket meglepni a
önállóan is előadható tételeket. A zene nyers
legbritebb brit?
ereje és plasztikus finomsága egyszerre
az
elsődleges
értelmezés
szemlélteti Britten zenei sokszínűségét. A Britten politikus zeneszerző, még akkor is,
neoklasszicizmus
ha egyetlen nálunk használt és elhasznált
meglehetősen
ideológiának sem volt soha tolmácsolója. Ő
reneszánsz-jelleget kölcsönöz a történetnek.
mindig is az emberi humanitásért, és főként
Ha pedig a körülményeket nem ismerve
az egyén autonómiájáért állt ki. Az egyén és
hallgatnánk
közösség együttélése izgatja a legtöbb
szögeznénk le, hogy egy újabb, eddig
munkájában, és ezek közül ad szép csokrot a
ismeretlen filmzene.
cd-n megszólaló három kompozíció is. Közösség és egyén együttélését sok minden - 42 -
Britten jelentős
a
zenét,
tolla
nyomán
feladatot
csupán
kap:
annyit
A Négy tengeri közjáték a Peter Grimes című,
szólójában, míg a Peter Grimes-ból egy szép
egykor nálunk is játszott opera első három
Passacaglia a mélyhegedű hangján.
felvonásában tömöríti.
megszólaló A
hazai
közzenéket operaelőadások
A lemezen hallható utolsó mű, a Sinfonia da
fénypontját jelentő Peter Grimes budapesti
Requiem fiatalkori alkotás, még sok-sok fel
előadását a közönség megbuktatta annak
nem dolgozott zenei hatásról számol be.
idegensége, zavaróan felkavaró módja miatt.
Noha
Pedig a Peter Grimes egy fokkal sem
fennállásának 2600. évfordulójára kiírt zenei
modernebb
Lady
pályázatra íródott, semmi himnikus és
Machbeth című operájánál, mely mostanában
dicsőítő anyagot nem tartalmaz a szimfónia.
teltházzal megy az Operában. A zenei nyelv
A művet nem is fogadta el a japán bizottság.
gyakorlására pedig álljon itt öt zenei
Érdekes lenne tudni, hogy a Sinfonia da
nyelvlecke
Requiem zenéjét Britten milyen okkal küldte
Sosztakovics
az
operából
Kisvárosi
készült
szvit
formájában!
a
mű
a
japán
császári
ház
el a pályázatra, amikor ennél tragikusabb zenét keveset alkotott. Az 1939-es évben, a
Az első tétel sirálykiáltással vezet el a
világháború kitörésének évében csak a
partmenti
zseniális érzékenységű zeneszerző érezhette
halászok
reggeléhez,
ahogy
hálóikat kivetik. A második tétel, a Vasárnap
az
reggel, harangkongást imitálva indul, s az
amelyeket a japán hadsereg fog okozni. Ez
opera legemberibb jelenetéhez, a halász és
esetben még nagyobb kérdés, hogy miért
lehetséges
pályázott?
menyasszonya
találkozásához
elkövetkező
borzalmakat,
főként
vezet el. A harmadik tétel romantikus Holdfény tételcíme ellenére valójában a
A választ nem ismerve annyi tudható, hogy a
Grimesra acsarkodó tömegre irányítja a
művel
fényt,
a
megoldását kívánta sugallni. A politikai
főszereplőre váró belső megpróbáltatásokat
programon maga Britten is túllépett a végül
vetíti előre külső természeti formájában.
Londonban tartott bemutatón, ahol immár a
míg
a
Vihar
egyértelműen
a
világfeszültség
békével
való
szülei emlékének ajánlotta szimfóniát. Az Britten
magánéletét
többször
is
opus 20-as zenemű Mahler, Sosztakovics és
megtámadták nemisége gyakorlása miatt. Azt
Elgar ismeretéről tanúskodik az egyedi
azonban senki sem vonhatta kétségbe, hogy
Britten-i
igazán szép szerelmi jeleneteket képes
megismerését sajnos árnyalja, hogy a cd-t
megénekelni. A cd-n két gyönyörű, intim
jegyző London Symphony Orchestra a
jelenet elevenedik meg: A Gloriana szvitből
partitúrába
Essex szerenádja szólal meg oboa és hárfa
olyannyira komolyan veszi, hogy olykor - 43 -
hangzás
beírt
mellett.
többszörös
A
mű
pianókat
magát
a
kottában
jelzett
szordinált
trombitákat, tubát vagy altszaxofont sem hallani. A Britten-lemez izgalmas válogatás a nagy mester fiatal és érett korszakának határáról. Az említett hazai hiányok miatt mindenképp alkalmas lehet arra, hogy a harminc éve meghalt szerző kortárs zenei élményünk legyen. Windhager Károly Benjamin Britten: Gloriana Op. 53a (Symphonic Suite), Four Sea Interludes Op. 33a, Passacaglia Op. 33b, Sinfonia da Requiem Op. 20 / London Symphony Orchestra, Steuart Bedford, 8.557196
- 44 -
kiadójuk újracsomagolva publikálta újfent. Mindez annak fényében érdekes kiváltképp, hogy az utolsó lemezfelvétel 1989-ben született a darabból (Daniel Barenboim vezényletével a Teldec kiadásában), majd egészen 2004-ig néma csend. A kilencvenes években Solti György kevéssel a halála előtt új felvételeket tervezett készíteni egyes Wagner-operákból,
melyek
korábbi
volt
elégedett.
„A szív csalása, a sejtés álma” – Trisztán
bejátszásaival
és Izolda
Azonban csak a Mesterdalnokokra futotta az
kevésbé
erejéből, a tervbe vett Trisztánra már nem. Az utóbbi időben ismét megélénkült az
Mára azonban igencsak megérett az idő,
érdeklődés a Trisztán és Izolda iránt, vitatható
hogy az új évezred is megmutassa a maga
ízléssel
Trisztánjait.
úgy
is
mondhatnám,
mintha
felforrósodott volna a levegő a két mondabéli szerelmes körül. Tavaly és idén ugyanis
Nem kérdés, milyen kockázatos vállalkozás
három új kiadvány is napvilágot látott a
egy új Trisztán és Izolda-felvétel. Művészileg
műből: először a Deutsche Grammophon
és anyagilag is óriási kihívás. S tudjuk jól, a
jelentette meg a Thielemann-vezényelte bécsi
művészi
felújítás hangfelvételét, legutóbb pedig 2005
rendelődnek alá az anyagi konzekvenciáknak
nyarán került a boltokba a Pappano-féle
kis és nagy kiadóknál egyaránt. Láthatjuk,
stúdiófelvétel,
londoni
egy-egy egyedülálló rangú művész, mint
közé
például Plácido Domingo hajlandósága már
műhelyében
mely
az
született.
EMI A
kettő
érdekek
milyen
könnyen
ékelődött a Naxos 2004 nyarán rögzített, és
önmagában
egy évvel később kiadott felvétele, a
stúdiófelvétel létrejöttét. Szerencsénkre a
fentiekkel szemben minden sztárparádét
Trisztán és Izolda másfél évtizednyi hallgatás
vagy
mellőzve,
és „stúdiócsend” után végre ismét megszólal,
köntösben.
mindjárt többször egymás után. Hogy
Megjegyzendő az iméntiekhez, hogy az
szerencsés helyzet, s a lemezipar válságának
opera interpretációtörténete nemcsak új
cáfolata-e ez, vagy éppen ellenkezőleg, a
hangfelvételekkel, de számos új és archív
túltermelési
videókkal is gazdagodott a közelmúltban,
szimptómája, nem tudom. Mindenestre
sőt, Furtwängler (EMI), Kleiber (DG) és
nekünk, lemezvásárlóknak csak jó, ha
Bernstein
nagyobb a választék és minél több lemez
külsőséges
kifejezetten
csillogást puritán
(Philips)
korábbi
bejátszásait - 45 -
is
indokolhatja
válság
egy
új
megfellebbezhetetlen
jelenik meg. Elvileg. S hogy érdemes volt-e
Flagstad, Birgit Nilsson, Ramón Vinay,
ezeket
mint
Wolfgang
Windgassen,
nemmel
Minthogy
valamennyiük
a
recenzens,
lemezeket az
elkészíteni,
efféle
megválaszolását
kérdés
általában
Jon
Vickers.
produkcióját
elvből
hangfelvételek őrzik, mára sokakban erős a
visszautasítom. Legyen bár a művészi érték
kísértés, hogy a jelenkor Trisztán-olvasatait
gyengébb a reméltnél, egy produkció sosem
kézlegyintéssel
lehet felesleges, sosem lehet hiábavaló
bejátszások
kísérlet vagy szükségtelen próbálkozás.
közönséget, mondván, ma közel sincsenek olyan
elintézve
a
sokévtizedes
hallgatására
irányítsák
Wagner-énekesek,
mint
a
„annak
Mert hát, ami azt illeti, vegyesek az érzéseim
idején”, s nincsenek a régiekkel felérő
a Naxos új Trisztán-lemezével kapcsolatban,
nagyformátumú karmesterek sem. Mégha ez
de előrebocsátom, alapvetően pozitívak a
az állítás igaz is volna – bevallom, mutatis
benyomásaim. Persze, az olyan titánok, mint
mutandis magam is igaznak gondolom – ez
Wilhelm Furtwängler vagy Carlos Kleiber
nem megingathatatlan érv az új produkciók
már
negligálására.
évtizedekkel
ezelőtt
leütötték
a
(Ahogyan
egy
közismert
cölöpöket a XX. századi Trisztán-olvasatok
humorista meséli gyakran édesapjáról, aki
talapzatán, melyre Karl Böhm és Hans
nem
Knappertsbusch épített szilárd alapot. Mára
felkiáltással, hogy a Hyppolit a lakájnál jobb
ezen Wagner-operából készült felvételek
filmet úgysem lehet csinálni. Felesleges volna
sora olyan masszív kánont alkot, mely
még csak felsorolni is, miről maradhatott így
feltörhetetlen sziklaként magasodik minden
le a kedves papa.) Véleményem szerint a
újabb lemez-próbálkozás fölé – jóllehet ez
Naxos lemeze, ha a nagy elődök felől
igaznak bizonyulhat más Wagner-operák
hallgatva haloványnak tetszik is, számos
esetében is, megítélésem szerint közel sem
értéke folytán méltó a hallgatói figyelemre.
nézett
magyar
filmet
azzal
a
olyan szignifikánsan és egyértelműen, mint a Trisztánnál. Hogy bénítóan vagy inspirálóan
A felvétel svéd pilléreken nyugszik. A
hat-e ez a mai dirigensek, énekes és
rögzítés
hangszeres művészek új betanulására, nem
Konserthuset
tudom, de az a gyanúm, inkább az előbbi
Svédország
legnagyobb
igaz. A kérdést súlyosbítja, hogy a korábbi
rendelkező
zenekara,
interpretációknak nemcsak dirigensei, de
Operaház együttese. A szólisták a német
énekes
legendává
Hedwig Fassbender kivételével mindannyian
mítoszokká
svédek. A karmester sem jött messziről, az
szólistái
formálódtak,
is
mára
hovatovább
nemesültek,
akárcsak
címszereplői:
Helen
a
Trisztán-monda
Traubel,
előadást
Kirsten
helyszíne
a
a
nagyterme,
stockholmi a
zenekar
hagyományokkal a
remeteábrázatú
Svéd
finn,
Királyi
Leif
Segerstam irányítja. Ha maradéktalanul nem - 46 -
is, de leginkább a címszereplőkkel lehetünk
betegségeitől,
elégedettek. Fassbender kiváló képességű
összeszedetlen vonóshangzástól, és a fel-
énekesnő, első rangú drámai szoprán.
felbukkanó
Erőltetés nélkül, példás kifejezőerővel viszi
Segerstam, ha kell szép, meleg hangokat hív
végig ezt a kegyetlenül nehéz szólamot.
elő a zenekarból, ha kell megalkuvást nem
Izoldája egyszerre finom és szenvedélyes,
ismerő
éteri és érzéki, igazi királyi ara és tragikus
inkább közepesek, mint jók; a Markét éneklő
szerelmes
Lennart Forsén súlytalan basszus, hangjának
egyszersmind.
A
Trisztánt
elsősorban
a
alulintonálási
rézfúvókat.
A
nyers,
problémáktól,
mellékszereplők
megformáló Wolfgang Millgramm hangja
súlytalanságát
mély fekvésű, szép tónusú tenor, nem túl
kifejezőerejével
nagy
hallható
alapvetően szépen viszi végig a szólamát. A
biztonsággal.
Kurwenalt megformáló Gunnar Lundberg és
hangterjedelemmel,
munkabírással
és
de
vokális
produkciójának próbálja
Brangänét
alakító
pótolni,
Martina
de
Hangjában annak hősi színezete mellett
a
Dike
nemcsak nemes pátosz és tragikum lebeg, de
teljesítménye korrekt, de nem ér föl a
valamiféle sajátos melankóliát is hordoz,
címszereplőkéhez.
egyaránt hitelesen formálva meg „Trisztánt, a hőst” és a szerelmes, sebzett lovagot, a
A
nappal és az éj Trisztánját.
legszenvedélyesebb, legtömörebb drámája.
Trisztán
és
Izolda
Wagner
talán
Innen nézve lehet a felvétel hiányosságait A főszereplők teljesítménye mellett az egész
pellengérre
produkciót
és
átszellemültsége, halálterhes légköre, végletes
valamiféle polgári mértéktartás az előadás
szenvedélyessége valamiféle sajátos attitűdöt
legrokonszenvesebb
Segerstam
követel az előadóktól, amit ezen a felvételen
munkája nyomán a partitúra egyes részletei
ritkán hallani. Mégis van valami természetes
szebben csillognak a korábbiaknál, s mint
bája, szerethető emberközelisége ennek az
ahogy a friss tempók nyomán nem lett túl
előadásnak,
részletező az előadás – szerencsére a
megalkuvást nem ismerő óriás-alakjaival,
borzasszakállú finn nem kíván elveszni a
akik mindazonáltal jóval messzebbre jutottak
részletekben, megtörve ezzel a dráma ívét –
a
úgy nem lett impozánsan nagyvonalú sem.
kiteljesítésében.
Bár igaz, Segerstam észrevehetően nem
számomra az a vonzó, ami sokakat talán
fékezi az előadás természetes hullámzását,
taszít, hogy nem emelkedik el a földtől, és a
mégis, mintha megcsonkítana egy-egy széles
társulat lehetőségeihez mérten alakítja ki
ívű
koncepcióját
zenei
korántsem
átjáró
természetesség vonása.
„mondatot”.
Eltekintve
világszínvonalú
a
zenekar
dráma
állítani.
A
szemben
darab
a
lelki-érzelmi Segerstam
egy
mitikus
hőskorszak
folyamatainak verziójában
hétköznapibb
verzió
mellett téve hitet, s a tragikus-mitikus attitűd - 47 -
lebontásával igyekszik visszaadni a Trisztán és Izolda
által
felvetett
problémákat.
Mindazonáltal érthető, ha sokan a darab neurotikus
szenvedélyét,
szélsőséges
szexuális és metafizikai töltetét róják fel a produkció hiányosságaként. Az iméntieket tudomásul vége még így is meggyőződésem, hogy dicséret és nem gáncs illeti az alkotókat, amiért elkészítették ezt a lemezt, mert, noha nem lehet a korábbi „nagy interpretációk” méltó versenytársa, s tudható,
jelen
Trisztán-lemez
közreműködőiből nem gyúr majd legendát sem a jótékony idő és emlékezet, még kevésbé a felkent wagneriánusok elszánt és hangos tábora, mégis sokat tanulhatunk belőle. Balázs Miklós Richard Wagner: Tristan und Isolde / Fassbender, Millgramm, Forsén, Dike etc., Royal Swedish Opera Male Choir and Orchestra, Leif Segerstam, 8.66015254
- 48 -
Waller, valamint Duke Ellington barátsága ás támogatása. Waller felvételeit már fiatal korától ismerte és szerette. Klasszikus képzettsége
főleg
jobb
kezének
használatában jelentkezik, de egyénisége a bal kéz szokatlan harmóniáiban mutatkozik meg,
sohasem
diszharmóniába
a
tévedve
azonban
szólókkal.
Wallerrel
ellentétben mer humoros is lenni, és az idők The Art of Art Tatum
elteltével
kiválóan
lemérhető,
ha
összehasonlítjuk az azonos dalok felvételeit a Nehéz dolog olyan lemezről írni, melynek
folyamatos megújulás és a stílus letisztulása.
lényege az „olyan, mint ha…”.
A
„Lover
Come
Back
To
Me”
majd’
nyolcpercnyi előadása egyetlen percre sem Art
Tatum
egyike
a
XX.
század
válik unalmassá, az állandó variációk és
legjelentősebb jazz-zongoristáinak. Előadásai
ötletek végig ébren tartják a figyelmet.
iskolát teremtettek a ’20-as évek kezdetétől korai haláláig. Kapcsolata a klasszikus
Steven Mayer dicséretreméltó érzékenységgel
zenével
bújik a nagy művész bőrébe. A fiatal
Mozarttól
Ravelig
nyomom
követhető játékaiban. Sok dal és népzenei
zongorista,
sláger több előadásban is meghallgatható
szintén nem feledi, elegánsan és bravúros
tőle, egyike volt az állandóan fejlődő
technikával
jazzmuzsikusoknak. Minden felvételén tud
Szellemidézés ez a javából, így a lemez
újat mondani az általa megszólaltatott műről,
kiválóan megszolgálja a sorozat címében
és hála klasszikus tanulmányainak ezek
olvasható
mindegyike
eleganciával
elnevezést, hiszen Tatum és életműve, ha
szólal meg a keze alatt. Jó példa erre az
nem is mint komponistáé, de az amerikai
ötödik
zene megkerülhetetlen része.
utánozhatatlan
szám:
Dvorák
Humoreszkjének
tolmácsolása, mely remekül elkerüli a néha óhatatlan
ízléstelenségeket,
komolyzenei
művek
aki
klasszikus
játssza
tanulmányait
elődjének
„Amerikai
átiratait.
klasszikusok”
Tóbiás Károly
melyek átiratainál
Art Tatum: Improvisations / Steven Mayer, piano,
„becsúszhatnak”.
8.559130
Tatum 1909-ben született, és pályájára kezdettől fogva nagy hatássál volt Fats - 49 -
A bemutatott lemezek megrendelhetők a Rózsavölgyi- és a Kodály Zoltán Zeneműboltokban, az Alexandra üzleteiben, az Akadémia hanglemezboltban a Király utcában, a Zeneakadémián és a Művészetek Palotája lemezboltjában, a budapesti Concertóban, a CD-Bárban, az MCD Zeneáruház boltjaiban, valamint a Hungaroton Duna Plaza ill. MOM Park-beli üzleteiben.
Olvasóink észrevételeit, javaslatait a
[email protected] címre várjuk. Küldjön e-mailt e címre, és a következő Naxos lemezajánlót megjelenéskor e-mailben küldjük el!
Impresszum Kiadja a Mevex Kft. Felelős kiadó: Urbán János Felelős szerkesztő: Balázs Miklós Képek: Naxos.com
- 50 -