HETEDIK ÉVFOLYAM.
Első szám 2010. január
Kiadja a salgótarjáni Főplébánia Az ünnep fényei Meggyújtottam a gyertyákat és karácsony lett egyszerre, kívül és belül, közeli és tűnő, messzi múlhatatlan karácsony. Fekete István Régi karácsony Újra belopózott lelkünkbe karácsony öröme. Ha felnőttként túl is jutottunk a csodavárás izgalmán, emlékeinkből időnként előtűnnek a gyermekkori csodák. Régebbi karácsonyok hangulatából bukkannak fel, miközben egyre jobban hiányzik az ünnep igazi ragyogása. Az a fény, amelyet sokszor külső csillogással pótolunk. Ezzel igyekszünk visszahozni a belső fényt, amely a karácsony misztériumát is jelenti. Talán nem tudjuk, hogy kívül nem kereshetjük.
Ingyenes!
Megjelenik: havonta.
Krisztus születésének misztériumát, a betlehemi csillag-vezette háromkirályok és pásztorok hódolatát a jászolban fekvő gyermek Jézus előtt lelkünk legbelső csendjében élhetjük át. Meghalljuk a szelíd kérdést, amely a betlehemi jászolból sugárzik felénk: Vajon eleget tettünk a szeretet parancsának? Mennyi minden hozzátartozott az idei ünnephez! Az adventi készülődés bensőségessége, a közös gyertyagyújtások, a roráték áhítata, a szentmisék semmihez nem fogható hangulata, templomunk meghittsége, a gyermekek önfeledt öröme. De mindannyiunkat fölkavaró, megrázó, tragikus események is. Ugyanakkor annak megtapasztalása, hogy nyitott szívvel, elfeledve fájdalmainkat, felülemelkedve rajtuk egy időre gyermekké lényegültünk. Átitatódtunk a csodával.
József Attila harminckét évesen fedezte fel ennek igazságát:
Talán éppen ez volt karácsony egyik üzenete: az a bizonyosság, hogy Jézus legyőzött minden fájdalmat és elhozta a földre az ünnepet.
„Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot…”
A boldogság átsuhant az ajtón, melyről nem is tudtuk, hogy nyitva hagytuk. Zsuzsa
Hetedik évfolyam, első szám
Adventi virrasztás Nemsokára, 2010. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján ünnepli hetvenötödik születésnapját a Vigília című katolikus folyóirat. A vigília szó virrasztást, az ünnep előestéjét jelenti, s így, advent idején különösen időszerű, figyelnünk hát rá! Négy héten keresztül élhetjük át az ünnep előestéjét – mi ez, ha nem egyfajta misztérium, a kis Jézus várásának örömteli időszaka? Ami a katolikus folyóiratot és korát illeti, elismerésre méltó a háromnegyed évszázad – nagyjából és szerencsés körülmények között egy teljes és minden tekintetben átlagos emberi élet, a születéstől a halál órájáig. Egy havonta napvilágot látó irodalmi kiadvány életútjában azonban már sokkal többet, valamiféle „nagy túlélést” jelent ennyi idő! A Vigíliának a politikai és a gazdasági környezetet ellenére sikerült átvészelnie egy világháborút, a kommunista hatalomátvételt, az ezt követő egyházüldözést, az 1956-os forradalmat, a Kádár-rendszert, a szocializmus bukását, ami után hirtelen megszaporodhattak a sajtótermékek. Persze egy részük több-kevesebb, de inkább kevesebb nyomot hagyván maga után eltűnt azóta… A háromnegyed évszázadnyi időt látott lap főszerkesztője, dr. Lukács László piarista atya és munkatársai Salgótarjánban vendégeskedtek a napokban. Elfogytak a székek a Cafe Frei különtermében, már csak pár asztaltámasztó állóhely maradt, amikor Sándor Zoltán előadóművész és társai, meg Varga András atya vezetésével a főplébánia énekkara megkezdte műsorát, méltó keretet adva a beszélgetésnek. A Szerdatársaság meghívásárára érkezett vendégek Pál József közíró moderálása mellett mutatták be a folyóiratot. A rendezvény egy perces néma megemlékezéssel kezdődött a pár nappal korábban elhunyt T. Pataki László író, újságíró, rendező emlékére. Ezután a beszélgetés vezetője azzal kezdte, hogy egyfajta szellemi vágya teljesül ezzel a találkozóval, de éppen a gondolatok bősége miatt nem tud fesztelenné válni. Az minden-2-
esetre tény, hogy a magyar nyelvterületen jelenleg ötven körül folyóirat jelenik meg, de ezek egyszer eltűnnek, másszor újra megjelennek… Kérdésére Lukács László piarista pap tanár, főszerkesztő a folyóirat történetének rövid bemutatásával kezdte: – A Vigília csaknem 75 évvel ezelőtt, 1935 február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén jelent meg először és katolikus írók együttműködésének eredményeképpen született meg – mondta. – A háború alatt, a német megszállás idején felfüggesztették a megjelenést, majd 1946-ban Pannonhalmán gyűltek össze a munkatársak. Ekkor Sík Sándor lett a főszerkesztő, neki köszönhető a Vigília piarista szelleme. Sík Sándor haláláig, 1963-ig töltötte be a főszerkesztői beosztást. Munkája során egyfajta szintézisre törekedett az egyház és a kultúra, a vallás és a művészet között. Meghatározó, szellemi mintaképet jelentő főszerkesztőnek bizonyult Rónai György is – ő 1968-tól jegyezte a lapot. 1978-tól váltakozó módon nyílt lehetőség a lap szerkesztésére, ugyanis a főszerkesztőt az Állami Egyházügyi Hivatal nevezte ki, míg aztán Lékai László bíborosnak a kis lépések taktikájának részeként, apró engedményként, szabad kezet nem kapott. Ekkor erősödött meg újra a piarista vonal, én 1985-ben kerültem a lap élére. A rendszerváltás után sorra indultak a folyóiratok, közöttük egyháziak is, szinte a bőség zavara következett be. Ami azonban a lényeg, a Vigília ma is az egyház és a kultúra közötti szintézisre törekszik, mint Sík Sándor idejében! Moderátori kérdésre a II. Vatikáni Zsinat eszményeinek megvalósításáról elmondta, hogy történelmi okok miatt Magyarországon még vannak elmaradások. A zsinat elejére ugyanis magyar püspököt ki sem engedtek 1964-ben, a végül mégis kiutazó küldöttséggel pedig több besúgót küldött ki az egyházügyi hivatal, mint ahány egyházi személyiség eljutott akkor Rómába. A más keresztény egyházakkal való együttműködés terén reményét fejezte ki, hogy míg az első évezred az együttműködésé, a második a különállásé volt, a harmadik a ökumenéé lesz.
Hetedik évfolyam, első szám
zene, a festészet, a szobrászat, az építészet területén is meghatározó volt. Az egyház közvetlen kapcsolatban állt a legjelesebb művészekkel is, de az utóbbi ötven évben a társadalom prolisodásával, tömegigényeket kielégítővé válásával a művészeti érzék is kilúgozódott.
– A Magyar Püspöki Kari Konferencia 1989ben választott szóvivőjévé. A legsürgetőbb feladatunk akkor a püspöki kari tirkárság felállítása, a lelkipásztori intézet megalapítása, a sajtóiroda megnyitása és a karitász létrehozása volt. Egy feladatot nem sikerült azóta sem végrehajtanunk, a világiak fórumának megalapítását.
– A minőség nem bal- és nem jobboldali, nem paraszti és nem értelmiségi, hanem mindenkié! – mondta.
Ez sürgető feladat lenne, hiszen a magyar lelkipásztorkodás sem képzelhető már el a világiak bevonása nélkül.
Szólt ezután arról, hogy az európai kereszténység ugyan a Közel-Keleten született, de Európában teljesedett ki. Az öreg kontinens lakói és politikusai azonban mindinkább elvetik a keresztény gyökereket, hiszen az uniós alkotmányból is száműzték az erre való utalást.
Életének és munkásságának egyik legnagyobb eseményeként értékelte II. János Pál pápa látogatását 1991 nyarán.
– Az egyház megszűnt mint gazdasági nagyhatalom és visszaszorult, mint kultúraközvetítő – mondta. – Európa egyfajta dekadenciába sülylyed, de hisszük, hogy rövidesen eljön a megváltás ideje és az Úr esztendei lesznek az elkövetkezők!
A beszélgetés során Bende József szerkesztő a lap mindeneseként mutatkozott be, hiszen ő az, aki naponta bejár a Vigília kiadójába – társainak egyéb elfoglaltságai ezt nem teszik lehetővé. Elmondta, hogy 2001 óta a lap munkatársa, bár írásai ritkán látnak napvilágot: amíg azonban nem dolgozott ott, több lehetősége nyílt az alkotómunkára.
Végül elmondta, hogy a katolikus egyháznak nem csak Európára kell figyelnie, hiszen a szerkesztőségi szobánk falán is egy ébenfából faragott tanzániai feszület függ, amin teljesen természetes, hogy fekete Jézus teste.
– Írók és költők generációit, még élő nagyokat is tudtunk közölni – mondta. – A középgeneráció mellett igyekszünk lehetőséget biztosítani a fiataloknak is. A Vigília egyben kiadóként is működik, a hónapról hónapra megjelenő folyóirat mellett könyveket is megjelentetünk, ez így van már 1935 óta. A könyvkiadás 1989 előtt az egyházügyi hivatal engedélyével történt, csak a megjelentetésre szánt művet, a példányszámot és a terjedelmet határozták meg… A szerkesztők úgy próbáltak segíteni a dolgon, hogy akár öt szerző művét is egy köteten jelentették meg. Ezzel a kiadásra engedélyezett könyvek száma csak eggyel fogyott, a példányszám kötött volt, már csak a terjedelem túllépését kellett megmagyarázni...
A rendezvény könyvbemutatóval ért véget, a régebbi lapszámokat ajándékba is elvihették az érdeklődők – a jelenlévők pedig mi mást is kívánhattak volna a szerkesztőségnek, hogy jó munkát a következő háromnegyed évszázadra is? A vigília szó azt jelenti: virrasztás, illetve az ünnep előestéje. Így, advent idején a hívő ember folyamatosan ebben az állapotban van, ha a napi gondok el is feledtetik időnként Jézus születésnapját. A hosszú adventi vigília közben azért gondoljunk néha arra a Vigíliára is, amit nagy betűvel írunk és a kezünkbe is vehetünk. A szokásos körkérdéses interjújukban például ez évi utolsó számukban a csodáról kérdeznek jeles magyar személyiségeket – a betlehemi gyermek születése pedig mi más is lenne?
Szólt ezután a rovatrendszer felépítéséről, hangsúlyozva, hogy a folyóiratban mindig van beszélgetés jeles személyiségekkel. Lázár Kovács Ákos, a Vigília szerkesztője, egyben szűkebb pátriánk, Pásztó szülöttje arról beszélt először, hogy az egyház kultúraközvetítő szerepe hosszú évszázadokon keresztül a
(Faragó Zoltán) -3-
Hetedik évfolyam, első szám
Eljött a karácsony kat, emlékezünk azokra, akik már nincsenek velünk, gondolunk azokra, akiket szeretünk, de a karácsonyt nem velük töltjük. Egymásra mosolygunk, mert együtt lehetünk.
Eljött a karácsony: a szeretet, a béke, a család ünnepe. Számunkra az ünnep üzenete Isten lehajló szeretete az emberhez. Az Ige emberré lett és elhozta a Földre a szeretet tüzét.
Őrizzünk meg ebből az ünnepi pillanatból morzsákat az eljövendő év hétköznapjaira azért, hogy azokból is kicsit ünnepit, kicsit méltóságteljeset, a hétköznapitól eltérőt varázsoljunk. Figyelnünk kellene arra, hogy a szeretet lángja ne csak néhány napig az ünnep idején éljen szívünkben, hanem a hétköznapokon is megmaradjon az izzása.
A nagy rohanás után nemsokára elcsendesedik minden, bezárnak az üzletek, leáll a forgalom és mindenki igyekezik családi körben tölteni az ünnepet. Ez az ünnep mindannyiunkban megszólaltatja a szeretet örök csengettyűjét, melynek hangja a családot, az otthon melegét juttatja eszünkbe. Az ünnep hangulatában igyekszünk a másik emberre figyelni, és arra gondolunk mit nyújthatnánk a szeretteinknek, azoknak akik fontosak számunkra. Ez a mi legemberibb értékünk. Nem a drága ajándékok jelentik szeretetünket, hanem a szándék, hogy önmagunkból mit adhatunk át önzetlenül.
Kívánom, hogy a betlehemi istálló fényei világítsák meg mindenki életét! Ebben a hitben kívánok magam és a Jó Pásztor Katolikus Óvoda minden dolgozója nevében Istentől megáldott, kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog, sikerekben és örömökben gazdag új esztendőt!
Balogh József: Mit kívánok
A város utcái, üzletei, házai színes fényárban úsznak. Ilyenkor mindenki jobb lesz egy kicsit. Az ünnepi külsőségek, csillogó díszek, a csengő dallama mögött mintha eltűnne a karácsony igazi mélysége. Vajon az örömhír, a fény, amely több mint 2000 évvel ezelőtt abban a szegény betlehemi istállóban megjelent, bevilágítja-e életünket? Vagy csak a földi javak labirintusában ünnepelünk? Megadjuk-e egész évben egymásnak azt a szeretetet, amelyre szükségünk volna?
Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, hű türelmet, utakhoz fényt, csodát, álmot, békességes boldogságot, magyar szót és égre kéket, emberarcú emberséget, verseket, célt, igazságot, daltól derűs jobb világot, bokrok mellé társnak fákat, napfényt, amely el nem fárad, tekintetet szembe nézve, éjt meg nappalt soha félve, kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!
Álljunk meg egy pillanatra! Vegyük észre, hogy a karácsony nem csak egy ünnep, sokkal inkább érzés. A szeretet, az emlékezés, az együttlét élménye, érzése különbözteti meg a hétköznapoktól. Meggyújtjuk a gyertyá-
Bali Imréné óvodavezető
-4-
Hetedik évfolyam, első szám
Mentsük meg nekik a karácsonyt! Látva a gyermekek arcát és hallva beszélgetésüket, úgy gondolom, ezáltal boldogabbá vált a több mint 70 lány és fiú karácsonya. Bár a gyűjtésben segédkező hívek elsősorban adni szerettek volna, azért ők is kaptak valamit: látni a gyerekek arcát, amint átveszik nagy csomagjaikat, felért egy karácsonyi ajándékkal. De nem csak az ő arcukon lehetett látni a mosolyt: szüleik, nevelőik ugyanúgy örültek a gyermekek boldogságának. Reméljük jövőre is ugyanilyen sikeres lesz az akció, és talán még többen részesülhetnek az örömben és a szeretetben.
„Jobb adni, mint kapni…” (ApCsel. 20., 35.) A Római Katolikus Főplébánia és a Követ Kőre Alapítvány december első heteiben jótékonysági ajándékgyűjtést szervezett rászoruló gyermekek számára. Az ajándékozás elsődleges célja az volt, hogy azok a gyermekek, akiknek egész évben nélkülözniük kell, legalább karácsonykor kapjanak egy kicsit több szeretetet és törődést. Másodsorban pedig az, hogy egyházunk közreműködésével megismerjék a karácsony igazi ünnepét, illetve ez által közelebb kerüljenek Istenhez. Több héten keresztül folyt az egyeztetés a szervezők között. Az akció közzétételében nagy segítséget nyújtott a média, ami első szóra a jó cél mellé állt, és a városunk különböző pontjain elhelyezett plakátok. Mindezeknek köszönhetően már az első nap megtelt az önkormányzat által felállított sátorban kihelyezett óriási doboz. A lelkesedés pedig nem fogyott el a jólelkű emberekből. Ezután még öt napon keresztül özönlöttek tovább az adományok, amiért cserébe mézeskalácsot, meleg teát, szentképet és bibliai idézettel ellátott köveket kaptak az ajándékozók. Az egyik szombat délelőtt - Imre atya jóvoltából - néhány hittanos társammal, nekem is alkalmam volt megtapasztalni, hogyan zajlik a gyűjtés. Fantasztikus volt látni, hogyan árad a segíteni akarás olyanokból is, akik maguk is rászorulnának a segítségre. A nagy munkát azonban nem az ajándékok öszszegyűjtése jelentette, hanem a személyre szóló szétosztás. Ez egy teljes hetet vett igénybe, még úgy is, hogy nagyon sokan segítettek. A rengeteg szebbnél-szebb ajándék között azonban nem volt nehéz minden gyereknek megfelelőt találni. A kiválasztott gyermekek és családok, valamint az adományozók december 21-én, 5 órára voltak hivatalosak a Főplébánia Templomba, ahol a KÉK, a főplébánia ifjúsági énekkara meghitt zenéjével fogadta őket. András atya szeretettel szólt a meghívottakhoz és a karácsony ünnepéről beszélt. Ezután Márti néni néhány kedves szó kíséretében adta át az ajándékcsomagokat. A délután egy kis megvendégeléssel folytatódott, a gyerekek forró teát és mézeskalácsot fogyaszthattak. Eközben értékes nyereményekért folyó vetélkedő vette kezdetét. Örömmel tapasztaltuk, hogy milyen lelkesek, és nem utolsó sorban ügyesek a résztvevők.
X. Keresztény Bál Kedves Testvérem, Barátom! Nagy szeretettel hívunk és várunk a X. Keresztény Bálra, melyre a főplébánia szervezésében február 6.-án 16.30-as kezdettel kerül sor a Gagarin Általános Iskola aulájában. Az idei is jótékonysági bál lesz, melynek rendezéséből befolyt összeget a templom felújítása ajánljuk fel. Kis ízelítő az est programjából: gazdag, vidám és látványos műsor, kisgyermekeknek külön program, játékok, tombola, italbüfé, kávé (önköltséges áron), tánc (éjfélig). A belépő jegyek ára: Teljes árú jegy - 14 éves kortól 1500 Ft Gyermekjegy - 7-14 évesig 500 Ft, 7 éves kor alatt ingyenes, de jelezni kell a részvételi szándékot! Támogatói jegy 1000 Ft A jegyvásárlásról bővebb információ a következő hirdetésben és a plakáton!! A belépő mellé hozz magaddal jókedvet, táncos lábat, nyitott szívet, egy tálca süteményt és szendvicset a közös asztalra és minden egyebet, ami a farsangi hangulathoz kellhet! Egy kis "kedvcsinálóként": a főplébánia internetes portálján, a galériában megtekinthetők a tavalyi bálon készült fotók. A korábbi évekhez hasonlóan a TOMBOLÁHOZ várjuk kisorsolható tárgyak felajánlását. Ezeket legkésőbb január 24-ig kérjük behozni a sekrestyébe! Találkozásunkig áldjon meg Téged az Úr!
-5-
Hetedik évfolyam, első szám
Zárszó az év végi hálaadáshoz, avagy mi történt VELÜNK 2009-ben? „Az idő kezdetén te teremtetted a földet és az ég a te kezed alkotása. Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát és megváltoznak. De te ugyanaz maradsz és éveid nem érnek véget.” Zsolt 102,26-28 Ahogy csavarodik a végtelennek látszó spirál, s utolsó oldalának is búcsút int a naptár, szinte csábítva invitál a nosztalgiázásra, üljek le meleg szobám pamlagán, s vessek számot sírva-nevetve azzal a ténnyel, hogy már megint elmúlt egy esztendő! Én örömmel szeretném most megosztani veletek, mi minden történt Velünk, egyházközségünk tagjaival 2009-ben. S amint a vetésnek is sora van, kezdjünk szépen mindent fergeteg havával…. Januárban az engesztelés jegyében éjszakai zarándoklatra indultunk a Margit (Karancs) kápolnához, valamint ekkor ültük az ökumenikus imahetet. Februárban együtt vigadtunk a keresztény bálon, s ekkor kezdődött meg a jegyes suli is. Március elején a Zagyvapálfalvi Plébániára kinevezik Gyurkó Géza diakónus testvért, s ezzel mentori szinten a Főplébániához csatolták a plébániát. 15-én Talpra Magyar: vagyis kirándulás, ügyességi feladatok és akadályverseny a hittanos gyerekekkel Somoskőújfaluból indulva a Somosi várhoz, több mint 60 fő részvételvével. Szép csendben kezdetét veszi nagyböjti készületünk, különböző csoportok vezetésével járjuk hétrőlhétre a keresztutat. Áprilisban Rolik Róbert atya tartott lelkigyakorlatot, majd 4.-én, virágvasárnap előtti szombaton közös keresztútjárásra indultunk a Kálváriára. Bérmálkozásra készülők lelki napja Szentkúton. Húsvéti csodálatos ünnepünk után, melyen felnőtt keresztelés is volt, zarándoklatra indul Lourdesba egy maréknyi (vagy inkább busznyi?!) imádságos lelkületű testvérünk. Május 3-án kicsik és nagyok emlékezetes napja volt, hisz jó Pásztor vasárnapján történt keresztény óvodánk átnevezése JÓ PÁSZTOR KATOLIKUS ÓVODÁRA, és a bérmálás is ezen a szép napon történt. A virágokkal együtt hó közepére az idősek is kivirulnak, hisz az ő napjuk is ez idő -6-
tájt vagyon. Hó utolsó napján indult útnak a 2x30 km-es II. Kis-Csíksomoslyói Zarándoklat, ami már oda-vissza gyalogosan történt. (A visszaút szakadó esőben… ) Június 1-én, pünkösd hétfőn egyházközségi napot tartottunk, vidám nyársalással, közös énekléssel, beszélgetéssel, majd 100 fő részvételével. Az elsőáldozás alkalmával 13 gyermek találkozott először az Úrral az oltáriszentségben. A hónap végén Egyházmegyei találkozóra Ludányhalásziba külön busszal mentünk, sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza minden rossz idő ellenére. A ministráns tábor Mátraszőlősön volt, amiről a faliújságra kitett képek is árulkodnak.... Július 1.-vel a főplébániához csatolják Etest, Ságújfalut, Karancsságot, Szalmatercset és Pilinyt. 4 napos biciklitúra Jászárokszállásra. Augusztus elsejével újabb Káplán atya érkezett Katona Imre személyében, és a Szent József plébánia vezetését is a főplébániához csatolják, így aug. 20-val az öt falu ellátását visszavonják. Szeptemberben búcsúi szentmise Kisboldogasszony ünnepén, amin Katona Imre káplán atya beszél. Később közös búcsúi Zarándokút Szentkútra, 3 busszal. 13.-án szombaton, szent kereszt felmagasztalása ünnep előestéjén gyertyás keresztút a Kálvárián. S a hónap végén Máriabesnyőre zarándokoltunk a Szent Erzsébet Takarító csoporttal. A Házas Hétvége Nógrád megyében való megalakulásának 10. év évfordulóját ünnepeltük. Októberben Nagymarosi ifjúsági találkozó. Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt templomok találkozója Rákospalotán. Novemberben megemlékezés a hősi halottakról a templomunk előtti emlékműnél. Adventi koszorúkészítés a plébánián. Decemberben a város adventi koszorújánál közös ökumenikus lelki készület. Lelkigyakorlatot tartott Dr. Sánta János atya. A Követ Kőre Alapítvány és Főplébánián szervezésében ajándékgyűjtési akciót tartottunk, MNK (Mentsük meg Nekik a Karácsonyt) ami csodálatosan megnyitotta és egymáshoz közelebb hozta az emberek szívét.
Istennek legyen hála!
