Husz Attila, Rovaniemi 2010.04.11. Április 11. az indulás napja. Otthon vagyok, reggel 5:30 van. Lassan fel kell kelnem, mert 6 –kor nyit a szavazó helyiség. A szavazás után a családdal elindultunk Budapest irányába. A repülő 11:40 kor indul a Ferihegyi kettes terminálból. Én igazából nem izgulok a repülés miatt, mert egy éve repülök már, inkább jobban izgat az, hogy milyen helyre megyek és milyen emberekkel fogok találkozni. Meg tudok –e felelni az elvárásoknak majd odakint. Elbúcsúztam a szülőktől és becheckoltam. Ekkor megjött a társam, Laci a szüleivel. Amikor elemelkedett a repülő, akkor tudatosult bennem igazán, hogy egy másik világban fogok élni 3 hétig. Sok minden végigfutott az agyamon, de csak arra tudtam gondolni, hogy ne okozzak csalódást magamnak. Helsinkiben a repülőgépből való kiszállás után egyfajta megkönnyebbülést éreztem, hogy végre megreggelizhetek: valójában a repülőn volt ebéd, de ez éhségemben csak olaj volt a tűzre. Amíg én ettem, addig Laci elment körülnézni a terminálban, és egy idő után az tűnt fel, hogy a kiíráson a repülőgépünkre 20 perc múlva lehet már becheckolni. Ez ébresztette fel bennünk azt a gondolatot, hogy a helyi időre át kellene már állnunk. Ezután felszállt a repülőnk, és az első havas, fenyves helsinki táj után elaludtam, majd csak a stewardess keltegetésére ébredtem fel, és már rovaniemi havasabb, fenyvesekkel benőtt táját pillantottam meg. Leszálltunk a gépről és már ott várt minket kis névtáblájával, azon rajta a nevünkkel Harri Mikkonen, aki második apánk címet nyerte el, ami jogos is, mert egész ottlétünk alatt, ha bármi gondunk volt számíthattunk rá, de erről majd később mesélek. Harri segített térképet, prospektusokat beszerezni és a térképen bejelöltük a fontosabb helyeket, sétálóutca, a lakhelyünk, a reptér, a könyvtár, a színház épületét. Ezután elindultunk a szállásunk felé. 2010.04.12.
Másnap reggel 7:30 – ra Harri értünk jött. Először a közeli iskolába mentünk reggelizni (itt fogunk reggelizni majd három hétig), majd a repülőgép-szerelő suliba mentünk. Ott néhány tanárral megismerkedtünk, utána megkaptuk a szerelőruhánkat. Aztán irány a reptér! Ahogy haladtunk az úton, a tájat figyeltük:a tégla- és faépítésű házak és a végtelennek tűnő fenyő és nyírfa rengeteg keltette fel a figyelmemet. Megérkeztünk a reptérre és csípős hideg kicsit megütött minket, de a hangár szerelőinek szívélyes fogadtatása feloldotta a kinti zimankót. Itt megismertük
Krisut, aki 24, Irat, aki 18 éves- ők egy osztályba járnak a Magyarországon lévő finn a repülőgép-szerelő diákokkal-Timut, aki 19, Tonit, akit 34, Markkut, aki a hangárfőnök, és két még idősebb szerelőt. A megismerkedés után egy Cessna Carravan II F406 személyszállítót cargová alakítottunk. A repülőgép belső részének ellenőrzése következett: idegen anyag, repedés, szegecs, csavarhiány keresése, vészledobó ajtó szervízelése. 11 órakor ebédelni mentünk egy közeli benzinkútra. Szerintem jól főznek a finnek, csak azt furcsálltam, hogy a fűszereket főzés után teszik hozzá az ételhez. Utána Harri azt mondta, hogy elvisz minket városnézésre, aztán bevásárolni. Megnéztük, hogy hol helyezkedik el a sétálóutca, a könyvtár, a városháza, majd szóba került az, hogy szeretjük a motorokat és mi is szoktunk motorozni. Ekkor elvitt a garázsába, és megmutatta a saját 1200 – as Hondáját, és a sógora Hayabusa – ját. Itt elidőztünk egy kicsit; hát meg volt a második közös érdeklődési pontunk a repülésen kívül! A kellemes kis kirándulás után elmentünk a lakhelyünktől nem messze lévő boltba bevásárolni. A nap érdekességei után hazaérkeztün, és átadtuk ajándékainkat kedves vendéglátóinknak. Laci a bort, én szülőföldemről cserépkorsót, prospektusokat. Ja, és persze én még megfűszereztem egy kis Erős Pistával ezeket! Lassan elkezdtünk kipakolni, mikor a szomszéd szobából átjött egy srác, és magyarul üdvözölt bennünket. Viktornak hívták. Ő volt az a magyar srác, aki már két éve él kint, és itt tanulja a finn nyelvet. 2010.04.13.
7:30 Toni jött értünk, mert Harri az iskolában tanít, de majd még találkozunk vele. A mai napi feladatunk az, hogy motort kell takarítanunk, de mikor megérkeztünk akkor derült ki, hogy elfogyott az alkohol, amivel mosni kellett volna. Így átmentünk a nagy hangárba a többiekkel, és a Carraván szerelő nyílásait nyitottuk ki a farok részen. A feladat itt is ellenőrzés volt (huzalok, borítás, csavarok, szegecsek). Utána a trimmvezérlést ellenőriztük, majd a navigációs rendszert próbáltuk ki. Ekkor ismerkedtünk meg jobban Krisuékkal, akikkel egyre jobban összebarátkozunk. 11- kor ebéd, most a suliban ebédeltünk. Toni ebédkor szólt, hogy nem megyünk vissza, mert egy humán faktor képzésen veszünk részt délután. Ez egy olyan modul, ami a magyarországi repülőgép-szerelő oktatásban még újdonságnak számít. A képzés után a szállásra vitt minket, ahol Viktor, a kint élő magyar fiú elmondta nekünk, hogy este lehet szaunázni, és van lehetőség sportolásra is. A szaunában Erasmusosokkal ismerkedtünk meg. Voltak köztük Európa minden szegletéből: skót,
lengyel, szlovák, spanyol, cseh diákok. A spanyolok később jöttek, így velük kevesebbet beszéltünk. Ezek után kifáradtan feküdtünk le. 2010.04.14.
Harriék mondták, hogy a reptér félig katonai, félig polgári és a vadászok naponta háromszor is gyakorlatoznak, folyamatos készültséget adnak. Érdekesnek találtam, hogy Finnországban másutt is vannak közösen használt repülőterek. Annyira komolyan veszik a gyakorlatot, hogy Harri állítása szerint az éves üzemanyag beosztásukat félév alatt elhasználják. Az érdekesség után Markku irányításával a Carravan pilóta fülkében a fékpedál munkahengereit, majd a hidraulika folyadékszintet ellenőriztük. Majd a biztonsági öv, kárpitozás állapotfelmérése, fogaskerekek, huzalok kopása és kiszálasodásának megfigyelése volt a cél. Utána a gép oxigénrendszerét, nyomását ellenőriztük a fedélzeti műszerrel. Következő feladatunk a direkt levegőbeszívó-rendszer, műszerek visszajelző fényének és a jégtelenítő rendszer ellenőrzése volt. Ezen a típuson a kabinablakot alkoholosan, míg a szárny belépőélét mechanikusan gumitömlős rendszer segítségével jégtelenítik. A többiek addig a hajtóművön dolgoztak. Markku mesélte, hogy ez a gép folyamatosan repül, ezért a karbantartás is folyamatos. Még 21:00 – tól 04:00 – ig is repül ekkor cargoként és ilyenkor postát és állatokat is szállítanak pl.: kutyákat.
2010.04.15. Reggel volt időm levelet írni haza. Újból szétszedtük a cargo belsejét és most tensométerrel huzalfeszességet mértünk. Utána a trimm, a magassági és csűrő huzal átvizsgálást végeztük. A repülő a hétvégén nem fog repülni, így lesz idő a futó szervizelésére, ezért ma nem raktuk össze. Markkuval beszélgettem az izlandi vulkánról, és megkérdeztem, hogy mennyire érinti Finnországot ez. Hát ez igazából a széljárástól függ, mondta ő, de ő is csak a híreket hallgatta, onnan értesült. Kiszedtük az akkumulátort is, mert holnap a suliba visszük kapacitív tesztre. A futót elkezdtük szétszedni, megnéztük a nitrogén- és oxigénszintet, a főfutó rossz gumijai miatt leszedtük azt is, féktárcsákat leellenőriztük. A főfutót teljesen szervizelni kell: csapok, csapágyak, szelepek cseréje szükséges. Tonival munka után elmentünk bevásárolni, mert az élelmiszer üzletek sztrájkolni fognak. Útközben kérdeztük, hogy
van – e esélyünk sarki fényt látni, de azt monda erre, hogy nem, mert télen nagy hideg és teljes sötétség kell. Utána a sötétségről jutott eszünkbe, hogy mikor van itt sötétség és világosság egész nap. A világosság kb. 1,5 hónapig tart, majd most, május végén lesz megfigyelhető A sötétség viszont télen 1 hónap, ami azt jelenti, hogy 1,5 órára jön fel a nap csak. Kintlétünk idején 24 órakor ment le a na, és 4 órakor kelt, úgyhogy már lehetett érezni a napok hosszabbodást. 2010.04.16.
Ma az iskolába mentük a kapacitív teszt miatt. Itt, a tesztnél minden cellát leterheltek 50 percig és ha 1,78 voltról nem esik le 1 volt alá, akkor jó az akkumulátor. Közben ismerkedtünk az iskola hangárjával. 2-szer 2 óra töltés után majd visszavisszük hétfőn. Visszamentünk a reptérre, ott új gumikat tettünk fel a Carravánra, közben Timuval beszélgettem és kiderült, hogy ő már volt katona és egy felderítő csoportban mesterlövész volt. Érdekes volt hallgatni a katonai élménybeszámolóját, így visszaemlékezve jó kalandnak tekinti. Pénteken a munka csak 14 óráig tart. A szálláson pihentünk, amikor kb. 6 órakor Krisu a barátnőjével értünk jött, hogy bevigyenek a városba. Először az albérletüket néztük meg: ott mutatott a zenei arzenáljából egy ízelítőt, majd egy közeli kávézóban folytattuk a beszélgetést. Hazafele sétáltunk, vettünk pizzát és Viktor útközben idegenvezetőként bemutatta nekünk a várost. 2010.04.17. Kipihentük magunkat, filmet nézünk Laci laptopján. Délután elmentünk szétnézni a közeli műszaki áruházakban. Viktor állítása szerint itt kártyafüggetlen mobilokat gyártanak. Mondanom se kell, a favorit márka a Nokia. Később elmentünk bevásárolni. Estefelé Laci neki állt főzni tejfeles pörköltöt. Azalatt én elmentem edzeni. A bőséges vacsora után szaunáztunk. Itt beszélgettem egy francia sráccal a sportról, mert mint kiderült, ő is rendszeresen sportol. 2010.04.18. Ezen a napon is főztünk, majd edzettünk. Edzés közben arra lettem figyelmes, hogy a teremben voltak a spanyol srácok. Köztük még valaki egy borsodis pólóban, akiről feltételeztem, hogy magyar, így leszólítottam. Kiderült később, egy megyéből
származunk és a testvére a miskolci amerikai focicsapat játékosa. Ez azért volt érdekes, mert az én falumbeli focis haverom is abban a csapatban játszik. Tehát megállapítottuk, hogy kicsi a világ. Majd ezt a kellemes ismeretséget késő éjszakába nyúló beszélgetés követte a többiekkel a szállásunkon. 2010.04.19. Folytattuk a futómű szervizelését, de igyekezni kellett, mert aznap 21:00 – kor repülni fog a gép. Voltak kisebb nehézségek az orrfutóval, mert a nitrogénzáró szelep eleresztett. Így egy kicsi bosszúságot okozott, de megoldottuk. Mi a belsőrész visszaépítéséért voltunk a felelősek, így visszacsavaroztuk a fedőlemezeket, letisztítottuk, és utána visszaragasztottuk a kárpitozást. 2010.04.20.
A napot hangártakarítással kezdtük. Tisztítószerrel fellocsoltuk, majd 10 perc után felmostuk az egész hangárt. A kis hangárba van egy Cessna 150 – es, ami körülbelül 6 évet állt kint a szabadban, és most újra akarják reptetni. A kis Cessna alkatrészeit plasztikszóróval tisztítottam meg, majd zsírtalanítottam, aztán lefestettem. Toniékat megkérdeztük, hogy mekkora ez a város, mert azt már hallottuk tőlük, hogy ez a környék csendes és nyugodt és, hogy ez már vidéknek számít erősen.Megtudtuk, hogy maga a város kb. 30.000 fős, de a vonzáskörzetével együtt 60.000 főt számlál, és a finnek nagy része lutheránus. 2010.04.21
A Carravan régi kerekén gumit cseréltünk. A Cessna 150 alkatrészei a gyártól nem érkeztek meg időre, így sok apró munkát végzünk pl.: burkolóelemek vizsgálata. Ma is festettem. Az olajtartályt kellett rendbe raknom, ezután az üléssíneket szereltük be. Délután Krisu vitt el kocsival, és kitett a belvárosban. Elindultunk feltérképezni a belvárost. Először a sétálóutcát, majd a folyópartot, színházat, városházát, vasúti pályaudvart néztük meg. 2010.04.22. A kis Cessna főfutója erősen korrodált, így több napos csiszolásnak vetettük alá. A finn légierő ma is felküldte vadászait gyakorlatozni. Harrit megkérdeztük, hogy van – e még más típusuk is, vagy csak a 18 – asok. Ő elmondta hogy Railjet – ek, amik maguk után húznak valamit és a légvédelem azon gyakorlatozik, a Pipert utasszállításra, Bea Hawk – okat kiképzésre, Ranger 2 – eseket felderítésre használják, de ennél többet nem mondhatott. Délután Laci valami mexikóit főzött, én tojásrántottát csináltam, majd szaunázni mentünk. 2010.04.23. Olajtartály tömítésének cseréjével kezdtük a napot, aztán a szárny repedéseit, horpadásait jegyeztük fel. Amit lehetett, még akkor kilemezeltük. 2 – kor vége volt a melónak. Toni ekkor mesélt arról, hogy hobbiként motorokat épít és a 6. motorját most fejezete be, és hétvégén lesz egy kiállítás, ahová kiteszik majd.
2010.04.24.
A délelőttünk pihenéssel telt, de délután megjelent Harri és meghívott bennünket egy motorkiállításra. Összekaptuk magunkat, aztán már úton is voltunk Tornioba. Ott volt kiállítva Toni Harry Davidsonja. Itt eltöltöttünk körülbelül egy órát, majd azt mondta Harri, hogy ugorjunk át Svédországba, mert úgy sincs messze. Haparandaban voltunk és bementünk egy édességboltba, ami egy kicsit Johnny Depp: Charlie és a csokigyárra emlékeztetett. Aztán Svédországban átléptük a Sarkkör vonalát, majd megálltunk pihenni. Finnországtól egy folyó választja el a svédeket. Jellegzetes tajgai tájakat láttunk.
2010.04.25 A vasárnap egy kis városnézéssel kezdődött: megnéztük a város templomát, majd az egyetlen Mcdonalds – át. Ez azért érdekes, mert a hazai Hesburger teljes mértekben kiszorította a külföldi céget a piacról. Ezután megnéztük a plázát, majd hazamentünk. 2010.04.26. Itt az utolsó hét! Ezt igazából nem is éreztük, csak akkor, mikor mondták, hogy szerdán még elvisznek bennünket a Mikuláshoz Ez döbbentett rá, hogy tanulmányutunk végéhez közeledünk. Ma a 150 – es huzal feszességét mértük tensométerrel, a szárny szerelőnyílásait kinyitogattuk és ellenőrzést tartottunk a szokásos dolgokat figyelve: repedés, idegen anyag, szegecs vagy csavarhiány. A trimmelevátort ellenőriztük még le, hogy szabályosan működik – e. 2010.04.27. A szárnyvégek borítását szedtük le, itt a borítólemezt újra kompozitoltuk, a törött, vagy hibás részeket kicseréltük. A szárnyvég deformációját kilemezeltük, a vízszintes vezérsík borítását is le kellett szedni, és azt is ugyanígy ellenőrizni. 2010.04.28.
Ma a délelőtti munka után elmentünk a Mikuláshoz. Először kívülről jártuk körbe az épületet, aztán egy kis fotózkodás a Sarkkör vonalnál, majd bementünk az épületébe, ahol lakott. Láttuk a segítőit, és azt is, hogyan állítja meg a Föld forgását, hogy egy nap alatt be tudja járni a világot. Ezután megérkeztünk a szobája ajtajához, és bementünk. Már ott várt minket, és kérdezte, hogy honnan jövünk, mit csinálunk. Mi válaszoltunk neki, és amikor mondta, hogy üljünk mellé, én szerintem 16 évet mentem vissza az időben egy pillanat alatt. Utána Harritól kaptunk mikulás poharat emlékbe. A vendégeskedés után Toni vigyorogva mondta, hogy elvisznek minket egy kis kirándulásra, ami meglepetés. Hát, mint kiderült egy kétfordulós terepjáróversenyen és szintén kétfordulós quadversenyen, mint versenyzők vettünk részt. Utána adrenalintól fűtve felvittek minket egy rönkházhoz, ahol forró teával vártak minket. A ház mellett volt egy befagyott tó. Itt ezen a híres vendéglátóhelyen, ahol elnökök, és neves emberek is
megfordultak, mi régi, eredeti szaunában szaunáztunk, majd fürödtünk a jeges vízben. Ezután egy különleges helyi vacsorával fogadtak minket. A vacsora füstölt rénszarvas húsból főtt levessel kezdődött. A második fogás lazac volt tűz mellett sütve krumplival, citrommal, szósszal, desszertnek pedig a helyi lápokban érő gyümölccsel töltött tejszínes palacsintát kínáltak. Az ételhez egy fehér és egy üveg vörösbort hoztak ki. Ezután taxival hazavittek minket, és én úgy feküdtem le, hogy nem hittem el, hogy mindez ma velem megtörtént.
2010.04.29. Markkutól ezen a napon köszöntünk el, mert el kellett utaznia. Adtunk neki magyar csokit kostolóba. Markku még aznap egyenként odajött hozzánk és kifejezte elégedettségét a munkánk és hozzáállásunk miatt. Reményét fejezte ki, hogy el tudunk majd helyezkedni a szakmánkban. Mai napi feladatunk csűrőleszerelés, -tisztítás volt és a kis Cessna ajtainak megerősítése, mert a zsanéroknál el volt törve, úgyhogy várt ránk egy kis lemezes munka. Késő délután pedig a Carravant kellett átalakítani ambulancból cargová. 2010.04.30. A 150 – es ajtait lemezeltük tovább, a szárny belépőélein lévő benyomódásokat elkezdtük kigittelni, és síkba csiszolni. Körülbelül 13-órakor megjött Harri, és mivel ez az utolsó napunk, ezért hozott nekünk is emlékül néhány ajándékot. Mi egy nagyon szép vadászbicskát kaptunk, amit ott Lappföldön gyártanak. Utána közösen leültünk, és nekiláttunk a gyümölcstorta elfogyasztásának. Aztán elköszöntünk egymástól és hamarabb eljöttünk, mert május 1.-ét nagy ünnepként ünneplik a finnek. 2010.05.01. A hazamenetel napja. Már tegnap félig összepakoltunk. Ebéd után Harri megjött 12:30 – ra. Elköszöntünk kinti magyar barátunktól, Viktortól és útnak indultunk a
reptér felé. A repülő 10 percet késett a szembeszél miatt, de tudtuk már akkor, hogy várnak minket odakint, úgyhogy ez a tény nem zavart minket.
