József Attila (1905−1937) Életrajz -
1905. ápr. 11., Budapest (Ferencváros, Gát u. 3.)) szülei: József Áron (bánsági szappanfőző munkás), Pőcze Borbála (szabadszállási cselédlány, mosónő) testvérek: Jolán, Etel (1908) apja elhagyja a családot, kivándorol Romániába nagy nyomorban élnek, két kisebb gyermekét lelencként az Országos Gyermekvédő Liga útján Öcsödre adja nevelőszülőkhöz (1910) visszakerül Pestre (1912), elvégzi az elemit és a polgári három osztályát, alkalmi munkákat vállal főleg Ady hatására kezd verset írni (1919) édesanyja meghal; Jolán férje, Makai Ödön ügyvéd lesz a gyámja Nyergesújfalura küldik kispapnak, de két hét után távozik (nem katolikus, hanem görögkeleti) hajósinas a Dunán magánvizsgával befejezi a polgárit (1920), és beiratkozik a makói gimnáziumba (1920-23) nyári munkák: házitanító, kukoricacsősz öngyilkossági kísérlete miatt elhagyja a gimnáziumot, az érettségit magántanulóként teszi le Budapesten első verseskötete, Szépség koldusa (1922) Juhász Gyula támogatásával jelenik meg Szegeden (1923) a Nyugat is közli 3 költeményét (1924) beiratkozik a szegedi egyetemre magyar−francia−filozófia szakra (1924) A lázadó Krisztus c. verse miatt perbe fogják (1925) Tiszta szívvel c. verse miatt Horger megakadályozza, hogy tanári diplomát kapjon második verseskötete: Nem én kiáltok (1925) tanulmányok Bécsben és a Sorbonne-on tanul a pesti egyetemen is, de nem fejezi be ismeretség Vágó Mártával (1928), de miután a lány Londonba megy tanulni, kapcsolatuk megszakad magyar−francia levelező a Külkereskedelmi Intézetnél (Márta apja szerzi neki az állást), de idegösszeomlása miatt távozik Nincsen apám, se anyám c. kötet (1929) tagja lesz a kommunista pártnak, szemináriumokat vezet, előadásokat tart Szántó Judit élettársa (1930-36) Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931) és Külvárosi éj (1932) c. kötetek bírálatot ír Babits, Móricz, Kassák, Tamási Áron műveiről bíróság elé kerül izgatásért (röpiratot fogalmaz Sallai és Fürst érdekében) és szemérem elleni vétségért Medvetánc (1934) c. kötet megromlik viszonya a kommunistákkal, inkább a szociáldemokráciához és a polgári radikalizmushoz kerül közel pszichoanalízis → Gyömrői Edit iránti szerelem (1935-36), de a nő elutasítja Ignotus Pállal együtt szerkeszti a Szép Szó c. folyóiratot (1936) Nagyon fáj (1936) c. utolsó kötete Kozmutza Flóra (1937), szintén pszichológusnő betegsége egyre jobban elhatalmasodik 1937. dec. 3., Balatonszárszó †
Munkássága Kötetek Szépség koldusa (1922) Nem én kiáltok (1925) Nincsen apám, se anyám c. kötet (1929) Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931) Külvárosi éj (1932) Medvetánc (1934) Nagyon fáj (1936) Hatások - korai versek: nyugatosok (Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi, Babits) - avantgárd: expresszionizmus1, szürrealizmus, szabadvers (Kassák, Whitman) - újnépiesség (Erdélyi József) - szocializmus - freudizmus - újklasszicizmus Tiszta szívvel (1925)2 A vers jelentősége: 1. önértéke 2. életműben betöltött helye 3. életrajzi szerepe Életrajzi háttér - konfliktus Horger Antallal a szegedi egyetemen ● Curriculum vitae („olyan emberre, ki ilyen verseket ír, nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”) ● Születésnapomra Forma - páros rímű, ütemhangsúlyos vers - népdalforma („betyárdal-stílus”) - zeneiség Jelentés − reflexió - hiány leltára (értékek hiánya, éhezés) - kulcsszavak: „tiszta”, „se” (tagadás nyomatékosítása) - önjellemzés, életérzés - nem panaszkodás, csorbítatlan önérzetet sugároz - vádolja a társadalmat az egyenlőtlenségért, jogfosztottságért - van olyan léthelyzet, amelyben megszűnik az erkölcsi fontolgatás - elkeseredett anarchizmus, lázadás (~ Villon) - nemzedékvers: a világháború utáni ifjúság kilátástalan sorsa - (2. vsz.) a beszélő helyzetének tárgyias, majd jelképes leírása → (3. vsz.) lehetséges „megoldás” → (4. vsz.) következmények
1 2
Pl.: Nem én kiáltok c. programverse. Alföldy Jenő elemzése (in: Uő, Arany öntudat, Budapest, 2005)
Kritika - inkább megütközést kelt, mint szánalmat; provokatív mű - bírálói: „erkölcsi indifferencia”, „nihilizmus”, „cinizmus” ↔ „tiszta szív”, igazságszolgáltató indulat - Ignotus: „Van egy húsz vagy hány éves kis magyar költő: József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, dünnyögöm és mormolgatom egy versét.” (a „verses vers” visszatéréseként értékeli) Holt vidék - Szántó Judit szerint a költő legkedvesebb verse, melyet nyáron (!) írt (egy népdal dallamára) - látszólag hagyományos tájleíró vers (téli Alföld, Szabadszállás vidéke3, alkonyodik) - a beszélő háttérben marad → személytelen tárgyiasság (de nem érzelemmentes) - biztos jövő: beköszöntő tél - nézőpont: távolabbi felől indul (víz, pusztaság, ég) (1) → tó, ladik (2) → erdő (3) → szőlő (4) → tanyai ház (5) → ól (6) → szoba (7) → összegzés (szőlő, erdő, tó) (8) - ellentétek: csönd ↔ hangok (zeneiség, alliterációk, hangutánzó szavak), mozdulatlanság ↔ mozgás, távol ↔ közel, magas ↔ mély, holt ↔ élő, paraszt ↔ uraság stb. - hiányos és tagolatlan mondatok - komor tartalom ↔ nyelvi játékosság - tárgyias + jelképes tájleírás szintézise: egy léthelyzet, életforma szimbóluma - földesúr–paraszt viszony → nem változtat rajta sem a természet, sem a természetfeletti (sem testi, sem lelki táplálék) → társadalmi érzékenység Külvárosi éj - keletkezési körülmények: a vers megírása idején kerül kapcsolatba a kommunista párttal, gazdasági világválság, tömegmozgalmak - este leírása: egy munkáslakás konyhája (fény eltűnése, tárgyi világ megszemélyesítése) → éjszaka megszemélyesítése (~ csavargó) → környékbeli gyárnegyed (szövőgyár: álomszerű világ) - hang- és fényhatások, mozgás, nedvesség → nyomasztó hangulat - vonatfütty: emberek megjelenése (rendőr, munkás, elvtárs, kocsma) - metaforikus táj: az élet reménytelenségének, sivárságának szimbóluma - valóság ↔ álmok - ódai hangvételű, patetikus befejezés: egy eljövendő jobb világ reménye Reménytelenül (Lassan, tünődve) - 2 rész: Lassan, tünődve (1933) és Vas-színű égboltban (1927) → a Medvetánc c. kötetben egybeszerkesztve jelenik meg -(1. vsz.) „homokos, vizes, szomorú sík” ~ az élet és a lélek tája - közös emberi sors felismerése: az ember, aki meg meri látni az élet végességét, és a reménytelenségben is meg tudja őrizni értelmét; ember végessége ↔ világegyetem végtelensége - (2. vsz.) a beszélő önámítás nélkül szembenéz a halálos fenyegetettséggel - (3. vsz.) kozmikus tér: szorongó szív („semmi ágán” ~ riadt madár; csillagok ~ mindenség együttérzése) - elidegenedés motívuma - a természet személyessége (szomorú sík, szelíd csillagok) - Paradicsomból való kiűzetés - hármasság (térbeli emelkedés: sík → nyárfa → csillagok; nézőpont szűkülése: ember → én → szív, sík → nyárfa → ág) - harmonikus forma, zeneiség 3
A költő nagybátyjának lakhelye, gyermekkorában itt töltött néhány nyarat.
Óda - cím ~ ódai hangvételű vallomás a szerelemről - keletkezési körülmények: Marton Márta újságíróval való futó ismeretség a lillafüredi írókongresszuson - (1) versindító helyzetkép: sziklatetőn magányosan szemlélődő költő, harmonikus táj (nyári nappal) → emlékezés → látomás: a táj minden eleme a szeretett lényt idézi - (2-3) szenvedélyes szerelmi vallomás: nő ~ mindenség, távolság, hiány, elszakadás félelme, tudat és ösztönök összeolvadása, örök és egyetemes, a teljes személyiséget betöltő érzés (hasonlatok, oximoronok) - (4) biológiai látomás: az emberi test működésének legszebb költői leírása, az univerzum harmóniája a női testben („öntudatlan örökkévalóság”) - (5) a szavak keveset mondanak egyesülés, beteljesülés vágya, szerelemben való megsemmisülés és újjászületés (a vers tetőpontja), eksztázis, majd elveszettség érzése - (Mellékdal) egyszerűség, feszültségek feloldása, a látomások után visszaránt a valóságba, a mindennapi élet képeihez (otthon, gyengéd szeretet vágya), „talán” ~ bizonytalan remény Kései költészete - élete egyre kilátástalanabb, betegsége súlyosbodik ↔ költészete egyre mélyebb (alig ír rossz verset) - bűn és büntetés motívuma - gyermekkori emlékek felidézése - témakörök: közélet, szerelem, istenes versek, tragikus önsors (számvetés-versek) - számvetés, létösszegzés: egyéni és társadalmi válsághelyzet, elidegenedés - hatások: Freud, egzisztencializmus - szentenciaszerű, végérvényes kijelentések - önmegszólító versek → korábbi szerepek kétségessé válnak - klasszicizálódás: arányos, klasszikus formák A Dunánál (1936) - keletkezési körülmények: (1936) a Szép Szó könyvheti különszáma (Mai magyarok régi magyarokról címmel), a kultúrtörténeti tanulmányokat bevezető vers - gondolati költemény, az óda modern változata (magasztos, ünnepélyes hangvétel, főleg a 3. részben) - megrendelésre írt alkalmi programvers → a költő nyűgnek érzi4 - hármas tagolás: a Duna mint összekötő elem, vezérmotívum (keretbe foglalja a verset) - (1) alaphelyzet: szemlélődő költő (lásd pl.: Óda) → környezet aprólékos leírása, a természet és a beszélő viszonya (távolság → összeolvadás vágya) - egymásba mosódó hasonlatok: Duna5 ~ „idő árja”, ritmusos változás, történelem tanúja, élet, munka, bölcső (~ anya), temető6 - (2-3) a múlttal, a történelemmel, az ősökkel való egyesülés (szülők, nemzetségek, magyarság, világ)7 → a beszélőben egyesülnek az ellentétek, ő a közvetítő múlt és jelen között, hordozza az ősök tapasztalatait → a jelen embere csak az ősök tapasztalataira építve munkálkodhat, az ősök küzdelmei pedig a jelen emberének erőfeszítéseiben nyerik el értelmüket (gazdagodik az ősök által, és gazdagítja a későbbi nemzedékeket) - az egyén hasznos része a nagy egésznek (~ ahogy a vízcsepp a folyamnak)
4
A viszonzatlan Gyömrői Edit-szerelem idején. A víz ősi toposz a kultúrában (változás és állandóság, rész és egész). 6 Három életszakasz: gyermek, dolgozó felnőtt, halálba távozó 7 A lét leszűkítése, majd kitágítása, kezdet és kiteljesedés: őssejt ↔ világ. (A buddhizmus szerint a világ egyetlen őselvből bontakozott ki, és végül minden ismét eggyé olvad.) 5
- az emberiség egysége: osztozik az emberiség, a Duna-völgyi népek, a magyarság sorsában → a tanulság levonása a jövő számára - gyűlölködés helyett a közös múlt vállalása, bevallása, a megbékítő emlékezés nélkül nem létezhet egészséges, „szelíd” jövő - feladat, „politikai program”: „rendezni végre közös dolgainkat” → a Duna-medence népeinek kibékülése, összefogása („ölelés” motívuma, szemben az „öléssel”)8 Hányféle esővel találkozunk az első részben? (cseperészés, hosszú eső, örök eső → időbeliség) Milyen párhuzamok és ellentétek fedezhetők fel a versben? (ellentétek: felszín ↔ mély, jelen ↔ múlt, pillanat ↔ százezer év, ölés ↔ ölelés) Tk/149/3, 6 Hazám (1937) - keletkezési körülmények: (1937) a Szép Szó újabb könyvheti különszámának (Mi a magyar most) bevezető verse - 7 szonett: nemzeti tabló, szociológiai körkép a 30-as évek Magyarországáról (lásd a népi írókat) - (1) a hazafelé igyekvő lírai én szembesülése: „nemzeti nyomor” felismerése - társadalmi bajok leltárszerű felsorolása: betegség, bűn, agrárkérdés, falu elmaradottsága, hatalmaskodás, erőszakon alapuló államberendezkedés (csendőrök), nyílt szavazás, kivándorlás, munkássors9, alacsony bérek, kölcsönös félelem, csodavárás, lelki restség - (6) a népi hős mítoszát lerombolja → alkalmazkodás - (7) könyörgés: hazájához való hűség, általános és személyes vágyak összekapcsolás: kollektív (nemzeti) és egyéni (művészi) felszabadulás Ars poetica (1937) - paradox állítás → a valóság tükörképe nem azonos a valósággal → a költőt nem a költészet érdekli, hanem a valóság (a költészet nem cél, hanem eszköz) - ellentétek: tisztaság ↔ mocsok, természet ↔ kocsma - elutasított költői magatartás: menekülés, képmutatás, megalkuvás ↔ költészet-eszmény: „A mindenséggel mérd magad!”, „az értelemig és tovább” - a művészet társadalmi szerepe, utópia Tudod, hogy nincs bocsánat… (1937) - létösszegző, önmegszólító vers - szentenciaszerű mondatok (bírósági tárgyalást, ítélethozatalt idéző szóhasználat) - kulcsmondat: „Légy, ami lennél: férfi”10 - minden társadalmi „szerep” elutasítása - bűn motívuma → bűne, hogy képtelen volt személyiségét felépíteni, megvalósítani, megőrizni, az életben szükséges szerepeket betölteni (+ a társadalom bűne is, hogy hamis szerepekre kényszerítette) ↔ az emberiség megértése11 → a halál vállalása - egyetlen pozitív alternatíva, remény: feltétlen és ésszerűtlen hit és bizalom (feltételes módban!), Flóra-szerelem (→ az intellektuális ember számára nem vállalható) Istenes versek - mintegy félszáz vers (főleg fiatalkori és kései költészetében), pl.: Nem emel föl (1937), Bukj föl az árból (1937) - költészetének ezt a vonulatát sokáig elhallgatják - barátsága és vitái Barta Istvánnal 8
Lásd a harmincas évek politikai konfliktusait, világháborús fenyegetettségét. Szövőlány álma ~ Külvárosi éj 10 Lásd: „Ha férfi vagy, légy férfi” (Petőfi) 11 De az eredeti változat szerint: „És ezt az emberiséget magaddal együtt vesd meg”. 9
Az utolsó vershármas12 Karóval jöttél - létösszegző, önmegszólító vers - gyerekkor felidézése: ábrándok, ígéretek, szeretetvágy ↔ felnőttkori kiábrándulás: elemi létfeltételek hiánya (kés, kenyér, tüzelőfa), szeretethiány13 - az ember és a világ viszonya, két alapmagatartás: karó (kóró?) / virág ~ ellenállás / elfogadás - elidegenedés, társadalomból való kitaszítottság, bezártság (bolondgomba, Hét torony) - önsorsrontás („Magadat mindig kitakartad, / sebedet mindig elvakartad”) → önvád + világgal szembeni vád → a kitörés lehetetlen, az egyetlen megoldás a halál Talán eltűnök hirtelen… - létösszegző, időszembesítő vers - jövő: nyomtalan eltűnés képe - múlt és jelen szembesítése, de mindkettő negatív (→ folytathatatlan jövő) - természeti képek és életkorok egymásba játszása („bimbós gyermek” → „ifjú”, „zöld vadon” → „száraz ágak”) - önvád: elhibázta életét, nem tudta kiteljesíteni személyiségét, nem vett tudomást a lét végességéről, korlátairól és törvényeiről ~ tékozló fiú vallomása - spirális szerkesztés (nem lineárisan halad, hanem folytonosan visszatérve), tétel – érvelés – következtetés, oksági kapcsolatok - befejezettség - melankolikus, elégikus hang Íme, hát megleltem hazámat… - létösszegző búcsúvers - felismerés: „Íme, hát megleltem hazámat” = sírhely - önvád helyett a világ rendjét, a társadalmi körülményeket okolja („forgószél”): haza és család hiánya, feleslegesség - zárlat: remény az emberiség számára Összegzés - teljességvágy, szeretetvágy, árvaság, öntudat, értelem, valósággal való szembenézés - gondolati mélység + játékosság - motívumok: külvárosi táj, éjszaka, csend, természeti elemek (pl.: víz), bűn, gyermek, anya stb. - komplex képek (síkváltások, ellentétek, gazdag asszociációs kör)
12 13
1937 novemberében Balatonszárszón keletkeztek, a címeket (az első sorok alapján) az utókor adta. A kiábrándult felnőtt szólítja meg gyermekkori, reménykedő önmagát.
