Rue Belliard/Belliardstraat 99 – 1040 Bruxelles/Brussel – BELGIQUE/BELGIË Tel.: +32 25469011 – Fax +32 25134893 – Internet: http://www.eesc.europa.eu
HU Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
NAT/593 Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv Brüsszel, 2013. július 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
VÉLEMÉNYE Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv COM(2012) 673 final A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a vízpolitikai keretirányelvben (2000/60/EK) előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervek végrehajtásáról COM(2012) 670 final A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A vízhiányra és az aszályra vonatkozó európai politika felülvizsgálatáról szóló jelentés COM(2012) 672 final _____________ Előadó: Georges Cingal Társelőadó: An Le Nouail Marlière _____________
2012. november 11-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv COM(2012) 673 final. A bizottsági munka előkészítésével megbízott "Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem" szekció 2013. június 12-én elfogadta véleményét. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 10-én és 11-én tartott, 491. plenáris ülésén (a július 10-i ülésnapon) 128 szavazattal 101 ellenében, 17 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt. * ** 1.
Következtetések és ajánlások
1.1
Az EGSZB nagyra értékeli az Európai Bizottság közleményét, ugyanakkor úgy véli, hogy a dokumentum nem javasol elegendő határozott fellépést az azonosított problémák megoldásához.
1.2
Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ismerje el a következő intézkedések szükségességét: −− a vízgazdálkodás demokratizálása, vagyis minden fogyasztónak biztosítani kell az őt megillető helyet az egyes vízgyűjtő területek vízgazdálkodási szerveiben, −− egy európai vízügyi felügyelet létrehozása, valamennyi régió méltányos kezelése érdekében, −− a potenciálisan veszélyes (vegyszereket, nanoelemeket stb. tartalmazó) anyagok elengedhetetlen figyelembe vétele.
1.3
Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy integrálja a vízügyi célkitűzéseket olyan más kulcsfontosságú politikákba, mint a KAP, a Kohéziós Alap, a strukturális alapok és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó politikák. Egyúttal megállapítja, hogy a politikák tényleges összehangolásához és a túlzott mértékű vízkivételre, a morfológiai károkra és a vízszennyezésre ösztönző tényezők megszüntetéséhez jelentősebb erőfeszítésekre van szükség.
1.4
Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza a források fenntarthatóságának 1 kérdését. Míg a víz-keretirányelv megtiltja a vízkészletek károsítását, azt látjuk, hogy az EU hagyja, hogy energiaellátást biztosító projekteket alakítsanak ki. Félő, hogy a kezdetben lényegtelen probléma a palagáz kitermelését célzó projektek révén visszatérő problémává válik. Az EGSZB a vízkészleteket elsődleges fontosságúnak tartja.
1.5
Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy ösztönözze a tagállamokat a vízkeretirányelv 9. cikkének (szennyező fizet elv) szigorú végrehajtására, a vizek jó minőségének elérése érdekében.
1.6
Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, mit ért a vízhiány kifejezés alatt. A klasszikus meghatározást követve – vagyis a vízigény meghaladja a rendelkezésre álló készleteket – félő, hogy túl gyakran kerül sor elkésett lépésekre (erdőpusztulás stb. esetén). Ezért a minimális ökológiai vízhozamok meghatározása mellett a vészjelzési szinteket is definiálni kell, ami által e minimális határértékek elérése előtt elindíthatóak a megelőző cselekvések, mindenfajta kritikus helyzet elkerülése érdekében.
1.7
Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a kohéziós politikai eszközökön keresztül (ERFA, ESZA, európai területi együttműködés stb.) ösztönözze −− a területi önkormányzatokat arra, hogy építsenek ki harmadlagos kezelést a szennyvíztisztító telepeken, −− a gazdasági szereplőket arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet arra, hogy földterületeiknek az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét a vízkészletek megőrzésének természetes mechanizmusai (talaj, növények stb.) révén, például a C/N (szén–nitrogén) talajminőségi mutató alkalmazásával növeljék, −− a legjobb kezdeményezéseket (LIFE cselekvési terv stb.).
1.8
Az EGSZB az Európai Bizottságot az elérhető legjobb technikák (BAT) ismertetésére kéri. A víz körforgásának lezárása olyan cél, amely immáron nem elképzelhetetlen, ha figyelembe vesszük az e téren – például a papíripar által – elért haladást. Az EGSZB ugyanakkor szükségesnek tartaná, hogy a hálózatok szivárgásának csökkentése érdekében normákat és szabályokat határozzanak meg.
1.9
Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan jogalkotási eszközre, amely révén fokozatosan figyelembe vennék a hatékonysági szempontokat a vízgazdálkodás területén, vagyis a vízhasználat mérése, a vízszállítás és a szennyvízelvezetés során. Nem lehet kizárólag a háztartási vízhasználatra korlátozni a figyelmet. Emellett többé nem elégedhetünk meg az önkéntes intézkedésekkel sem. Az átfogó vízgazdálkodás minden vízgyűjtő területre vonatkozik.
1.10
Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egészítse ki a szennyező anyagok listáját (nanoelemek, rákkeltő kémiai molekulák, mutagén és reproduktív toxicitással rendelkező anyagok) olyan anyagokkal, amelyeknek nem szabad jelen lenniük felszíni vagy a felszín 2 alatti vizekben. Ennek célja a polgárok egészségvédelme, valamint hogy sor kerüljön ajánlások kidolgozására a kezelt vizek újrafelhasználására vonatkozóan. Az EGSZB hangsúlyozza az Európai Környezetvédelmi Ügynökség "Korai jelek és kései tanulságok II." 3 című, 2013/1. számú jelentésének fontosságát.
1.11
Az EGSZB emlékeztet a pénzügyi kompenzációval egybekötött vízátvezetések kapcsán kifejtett aggodalmára és a legnagyobb óvatosságra inti az Európai Bizottságot. Minden projektet a nagyközönség tudomására kell hozni (Aarhusi Egyezmény), és nyílt vita tárgyává kell tenni. Az EGSZB véleménye szerint a vízátvezetési rendszer tisztességtelen és hátrányos lenne a lakosság leghátrányosabb helyzetű rétegeire, függetlenül attól, hogy lenne-e pénzügyi kompenzáció vagy sem.
2.
Háttér
2.1
A víz-keretirányelv 2000-ben megteremtette az Európai Unió vizeinek védelméhez és helyreállításához szükséges jogi keretet, amely a víz hosszú távú, fenntartható felhasználáshoz is elengedhetetlen. A víz-keretirányelv általános célja, hogy 2015-re valamennyi víztest – akár tóról, folyóról, patakról vagy földfelszín alatti vízkészletről van szó – egészséges legyen.
2.2
Az Európai Bizottság megállapította, hogy a hatóságoknak gyakran nem sikerült összeegyeztetniük a hatékonysági és a méltányossági célkitűzéseket (logikus lenne tehát a szennyező fizet elvet alkalmazni, megszüntetve a kontraproduktív vagy káros támogatásokat), amelyek célja a beruházási kiadások és a bevételek kiegyenlítése lett volna.
2.3
2012. november 14-én az Európai Bizottság közzétette az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervet; ez a csomag három részből áll: −− az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló közlemény, −− a vízhiányra és az aszályra vonatkozó európai politika felülvizsgálatáról szóló jelentés, −− a víz-keretirányelv végrehajtásáról szóló jelentés és a vízgyűjtő-gazdálkodási terv.
2.3.1
Figyelembe véve a víz létfontosságát, a kezelése kihívásokat jelent az uniós polgárok számára, ezáltal pedig a szükséges szaktudással szemben is elvárásokat támaszt. A technikai értékelések és hatásvizsgálatok összegzéseeléggé jelentős ahhoz, hogy a civil társadalmi szervezetek terjesszék azokat, és hogy így az EU különböző nyelvein hozzáférhetőek legyenek.
2.3.2
Az Európai Bizottság javaslatai különböző munkákra támaszkodnak, különösen az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által készített következő dokumentumokra: −− Towards efficient use of water ressources in Europe [Az európai vízkészletek hatékony felhasználása felé], 1/2012. sz. jelentés, 68 oldal, −− European waters – assessment of status and pressures [Értékelés az európai vizek állapotáról és a rájuk nehezedő nyomásról], 8/2012. sz. jelentés, 96 oldal, −− European waters – current status and future challenges, synthesis [Az európai vizek jelenlegi állapota és a velük kapcsolatos jövőbeli kihívások, összefoglalás], 51 oldal, −− Water resources in Europe in the context of vulnerability [Európai vízkészletek a sebezhetőségük szempontjából], 11/2012. jelentés, 92 oldal.
2.3.3
A vízhiányra és az aszályra vonatkozó európai politika felülvizsgálata üdvözlendő, mivel a kereslet növekedik, a rendelkezésre álló vízkészletek viszont nem, és – ahogy azt az ENSZ különböző jelentései megállapítják – az aszályvonal északabbra helyeződik át.
2.4
A vízkészlet-megőrzési terv három szempont köré szerveződő megközelítést vázol fel, amelyekhez 25 szakaszban intézkedéseket rendel: −− A jelenlegi jogszabályokban foglalt lehetőségek teljes mértékű kihasználása révén javítani kell a hatályos uniós vízpolitika végrehajtását. −− A vízpolitikai célkitűzéseket fokozottabban kell integrálni a többi releváns szakpolitikai területbe – mezőgazdaság, halászat, megújuló energiák, közlekedés, valamint a kohéziós és strukturális alapokba. −− A hatályos keret hiányosságait meg kell szüntetni, különösen a vízhatékonyság növeléséhez szükséges eszközök hiányát.
2.5
A vízkészlet-megőrzési terv menetrendje szorosan kapcsolódik az Európa 2020 stratégiához, és különösen az erőforrás-hatékonysági ütemtervhez, amelynek ez a vízzel kapcsolatos fejezete.
2.6 Az EGSZB 2010. szeptember 22-én megjelentette a REX szekció által elfogadott "A tisztességes munka és a fenntartható fejlődés a földközi-tengeri térségben: az édesvíz-, a tengervíz- és a szennyvízkezelés ágazata" című tájékoztató jelentést, amelyet 2010 novemberében ismertettek a gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények euro-mediterrán csúcstalálkozóján. Ebben kifejtik a földközi-tengeri partvidék kiszáradásához kapcsolódó kérdésköröket, annak társadalmi hatásait és a kapcsolódó projektek finanszírozási feltételeit. Az EGSZB 2011. június 15-én, feltáró vélemény kidolgozására szóló felkérést kapott a Tanács magyar elnökségétől, amelynek "A vízpolitika beépítése más szakpolitikákba" című 4 véleményével eleget tett. 2012. május 23-án véleményt fogadott el a következő tárgyban: "A 5 vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagok", 2012. december 13-án pedig "a vízzel 6 kapcsolatos európai innovációs partnerségről". Továbbá a talajvédelemről szóló tematikus 7 8 stratégia és a 7. környezetvédelmi cselekvési program tárgyában készült véleményekre is hivatkozni kellene.
3.
Általános észrevételek
3.1
Az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan elismeri, hogy a víz-keretirányelv a megfelelő eszköz ahhoz, hogy az európai vízkészletek jó környezeti állapotba kerüljenek. A célkitűzés ugyanakkor csak akkor érhető el, ha az adatbázisait független szervezetek kezelik, és ha végrehajtását szigorúan megerősítik. 2015-re a vízkészletek 47%-a nem éri el a jó környezeti állapotot, noha a cselekvési terv értékeli a vízkezelés területén elért haladást, és javaslatokat tesz a 2020-ig tartó időszakra.
3.2
Néhány tagállam késlekedik a víz-keretirányelv 9. cikkének végrehajtását illetően, pedig azt már 2000-ben elfogadták, aminek hatására késik a vizek megfelelő állapotának az elérése. Az EGSZB úgy véli, hogy a vízgazdálkodásért felelős szerveknek minden esetben a "szennyező fizet" elvet kell alkalmazniuk a víz és a szennyvízelvezetési szolgáltatások díjának a megszabásához, és azt ajánlja, hogy a terv vonatkozzon mind a vízhiányos, mind pedig a többlettel rendelkező régiókra.
3.2.1
3.3
Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok késlekednek végrehajtani a vízkeretirányelvet, és ezáltal megfosztják a polgárokat a jobb minőségű vízhez való hozzáféréstől. Szilárdan támogatja ezért az Európai Bizottság azon szándékát, hogy tiszteletben tartatja a víz-keretirányelvet a tagállamokkal. Az EGSZB ugyanakkor aggodalommal látja, hogy az Európai Bizottság nem javasol elég újító intézkedést a vízgazdálkodás hatékonyságának javítására. Várható, hogy 2030-ra a víz iránti igény 40%-kal meg fogja haladni a rendelkezésre álló vízkészleteket, ami azt jelenti, hogy a vízkészletek elégtelensége a tagállamok nagy részét sújtani fogja. Az Európai Bizottság megközelítése jelentős kockázatot jelent abból a szempontból, hogy kizárólag a már meglévő eszközökön nyugszik, és a környezettudatos tervezésre vonatkozó irányelven túl nem tesz javaslatot arra, hogy a vízgazdálkodási politika különbséget tegyen az egyes termékek között, hogy választ adhasson a háztartások, az ipar (beleértve a kőbányákat) és a mezőgazdaság fogyasztási igényeire. Félő, hogy ilyen körülmények mellett még több folyó fog kis záradni vagy szennyeződni. Az EGSZB attól tart, hogy a polgárok továbbra is olyan termelési rendszereket fognak a vízdíjak révén támogatni, amelyek nem illeszkednek a fenntartható fejlődés perspektívájába. Az integrált vízkészlet-gazdálkodás csupán egy általános hivatkozás; és pontosításra szorul, hogy milyen feltételek mellett kell azt minden vízgyűjtő területre alkalmazni.
3.4
4.
Az EGSZB üdvözli az ökoszisztémák megőrzését célzó intézkedéseket, és támogatja a felszín alatti természetes vizek megőrzése érdekében tett lépéseket. Ezek a lépések előnyösek az egyedek és az ökoszisztémák éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának szempontjából, különösen ha a közös agrárpolitikát és a vidékfejlesztési politikát célzó megfelelő kísérő intézkedésekkel társulnak. Az Európai Bizottság sajnos nem hangsúlyozta eléggé a víz és az éghajlat közötti kapcsolatot. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a csapadék a talajban maradjon, és hogy eljusson a földfelszín alatti készletekig. Részletes megjegyzések
4.1
A víz kérdése alapvető fontosságú, mivel a víz életfontosságú elem az emberek és a természetes ökoszisztémák számára, és a közös emberi örökség része.
4.2
A víz- és a szennyvízpolitikának a fenntartható fejlődés irányába mutató megközelítést kell alkalmaznia, amely lehetővé teszi, hogy ez az erőforrás ki tudja elégíteni a lakosság mindenkori vízigényét, és amely megőrzi a vízkészleteket, hogy így biztosítsa a következő generációk vízigényének kielégítését. Európában és a világban sokan nem férnek hozzá ehhez az alapvető erőforráshoz. Az ENSZ azon koncepciója, amely alapvető jognak nyilvánította a megfelelő mennyiségű ivóvízhez való hozzáférést és a megfelelő szennyvízelvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférést, lehetővé teszi több mint egy millió európai polgár számára, hogy hozzáférjen egészséges, tiszta és megfizethető vízhez, valamint hogy érvényre jusson több millió, semmilyen fajta szennyvíztisztító rendszerrel nem rendelkező polgár 9 alapvető joga.
4.3
Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan jogszabályra, amely az ivóvízhez és a szennyvízelvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférést alapvető emberi jognak ismeri el annak az ENSZ által meghatározott értelmében, valamint hogy az ivóvíz-ellátást és a szennyvízelvezetési szolgáltatásokat, mint mindenkit megillető, alapvető nyilvános szolgáltatásokat mozdítsa elő Az európai jogszabályoknak arra kellene kötelezniük a kormányokat, hogy biztosítsanak a lakosság számára szennyvízelvezetési szolgáltatásokat, valamint egészséges és elegendő ivóvizet. Az EGSZB a következőket ajánlja: −− Az európai intézményeket és a tagállamokat arra kell kötelezni, hogy biztosítsák mindenkinek az ivóvízhez és a szennyvízelvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát. −− A vízellátásra és a vízgazdálkodásra ne terjedjenek ki a "belső piaci szabályok", valamint a vízügyi szolgáltatásokat ne liberalizálhassák, és ne tartozzanak a koncessziókra vonatkozó 10 irányelv hatálya alá. −− Az EU fokozza erőfeszítéseit az ivóvízhez és a szennyvízelvezetési szolgáltatásokhoz területén való egyetemes hozzáférés megvalósítása érdekében.
4.4 A vízhez való hozzáférés alapvető jog, amely szorosan összefügg a vízhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtásával, valamint a vízárazási módszerrel. Az EGSZB ezért tudomásul veszi az Európai Bizottság által 2012 januárjában, a franciaországi vízpiacon indított, folyamatban lévő vizsgálati eljárást. A világ vízpiacán vezető szerepet betöltő csoportok közül három francia multinacionális csoport. Az EGSZB támogatja ennek a formális – trösztellenes és az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó – eljárásnak a hatókörét, amely eljárást megelőzően 2010 tavaszán vizsgálatokat folytattak e három vállalatnál. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság megállapítsa, hogy a három vállalat – a vízügyi
vállalkozásokat tömörítő szakmai szövetséggel (Fédération professionnelle des entreprises de l'eau, FP2E) közös megegyezéssel, valamint az EU trösztellenes szabályainak megsértése mellett – vajon összehangolta-e magatartását a francia ivóvíz- és szennyvíz-piacon, továbbá hogy összehangolták-e a végső fogyasztóknak felszámított ár alkotóelemeit. Az EGSZB türelmetlenül várja az eredmények közzétételét. 4.5 Egy víztömeg más területre történő átvezetéséhez jelentős beruházásokra van szükség, és ez jelentős környezeti kockázatokkal járhat, továbbá nem kedvez a vízkészletek helyes felhasználásának; felerősíti viszont az igazságtalanságokat, ugyanis a legnagyobb vagyonnal rendelkező gazdasági szereplők azok, akik megengedhetnék maguknak a ritka erőforrás drágán történő beszerzését. 4.6 A közlemény csupán az elérhető legjobb technikák alkalmazását javasolja a hálózatok szivárgásának csökkentésére. Ezt a problémát úgy kellene orvosolni, hogy vízgyűjtő területenként normákat határoznak meg, és javítják a szabályozást. A normák definiálása hasznosnak bizonyult a szolgáltatások és a hatékonyság javítása érdekében. Az Európai Bizottság előirányozhatna a szivárgások csökkentésére egy tervet. 4.7 Amikor egy projektgazda egy víztömeg rendszerét módosító beruházási projektet tervez, feltétlenül tiszteletben kell tartania a biológiai sokféleség megőrzésének célkitűzését. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy számos különböző, a Ramsar egyezmény alá tartozó területet feláldoztak az öntözés oltárán. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a terv nem tartalmazza a múltban okozott károk helyreállítását, valamint hogy a javaslatok elégtelenek, mivel nem szólnak többről, mint emelőberendezésekről és hallépcsőkről. Sajnálatos, hogy a terv nem szögezi le, hogy elengedhetetlenül szükséges a felső vízgyűjtő területek és a kisebb felszíni vizek (mocsaras tavak, sekély tavak, tőzegmohalápok stb.) védelme. Kelt Brüsszelben, 2013. július 10-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Henri MALOSSE * ** Megjegyzés: az 1. melléklet a következő oldalon.
1. melléklet az EGSZB véleményéhez Az alábbi ellenvéleményt, amelynél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították.
A vélemény egész szövege az alábbi új szöveggel helyettesítendő: 5.
Következtetések és ajánlások
5.1
A víz létfontosságú az emberi élet, a természet és a gazdaság számára. Folyamatosan megújul, ugyanakkor véges, és nem állítható elő vagy nem helyettesíthető más erőforrásokkal.
5.2
Az utóbbi évtizedekben sikerült elérni, hogy kevesebb szennyező anyag kerüljön az európai vizekbe, és ez a vízminőség javulását eredményezte. Ugyanakkor bizonyos információkból az derül ki, hogy Európa felszíni vizeinek még mindig több mint a fele nem megfelelő ökológiai állapotban van, illetve nem megfelelő ökológiai potenciállal rendelkezik, és további intézkedésekre lesz szükség a víz-keretirányelv céljainak eléréséhez.
5.3
A terv figyelembe veszi, hogy az Unió különböző területein lévő vízi környezetek nagymértékben különböznek egymástól, ezért a szubszidiaritás és az arányosság elvét szem előtt tartva nem javasol "egyenmegoldásokat", azaz minden helyzetre egységesen alkalmazandó megközelítést.
5.4
Az EGSZB nagyra értékeli a vízkészlet-megőrzési terv előkészítési szakaszában végzett munka kiterjedtségét és minőségét. A dokumentum a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tapasztalatainak részletekbe menő értékelésén, valamint szakértői tanulmányokból származó információkon alapul.
5.5
Megfelelően alkalmazták a környezetvédelmi jogszabályok mind a négy alapelvét, hogy a számos problémát egyszerre tudják kezelni, továbbá elősegítsék a biztonságos ivóvízhez és alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz jutás humanitárius elvének globális érvényesülését.
5.6
Az EGSZB nagyra értékeli azt a koncepciót, mely szerint a vízgyűjtő területek képezik az EU vízügyi politikájának építőelemeit. Ez elősegíti a tagállamok közötti együttműködést a kulcsproblémák leghatékonyabb módon történő megoldása érdekében.
5.7
Bár az EGSZB úgy véli, hogy a terv és az összes háttérdokumentum kivételesen magas színvonalú, még nagyobb figyelmet kell fordítani a tervezett intézkedések végrehajtására.
5.8
A meglévő szabályozási intézkedések végrehajtásakor (1. terület) figyelmet kellene fordítani a diffúz szennyezési források csökkentésére. A végrehajtást az egyes vízgyűjtő területek sajátosságainak megfelelően kellene ösztönözni.
5.9
A "szennyező fizet" elv alkalmazása megfelelő méréseket és ellenőrzéseket tesz szükségessé, hogy megteremthető legyen a szilárd alap a további intézkedések számára. Ugyanakkor az ilyen követelményeket a helyszínnel és a megoldandó probléma súlyával arányban kellene meghatározni.
5.10
A terv helyesen követeli meg a vízzel való elszámolás javítását a tagállamoktól és az Európai Környezetvédelmi Ügynökségtől. Ezek az elszámolások lehetővé teszik a vízgyűjtő területek
kezelői számára annak kiszámítását, hogy mennyi víz használható fel és mennyit kell tartalékolni az ökoszisztéma-funkciók (ökológiai vízhozam) fenntartására. 5.11
Az illegális vízkivétel komoly probléma néhány vízhiánnyal küzdő régióban. A Copernicus program (korábban GMES) adatainak tesztelésére irányuló tanulmányok lehetővé tennék a tagállamok számára az illegális vízkivételek azonosítását.
5.12
Az EGSZB kiemeli, hogy ki kell használni azt a kivételes lehetőséget, hogy a Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság éppen most állítja össze a következő hét évre szóló menetrendet, és a vízügyi menetrendet össze kell hangolni a KAP-pal. Nem szabad ezt a lehetőséget elszalasztani.
5.13
Az árvízvédelmi intézkedések (nagyon aktuális téma most Közép-Európában) összehangolt finanszírozást igényelnek a strukturális és kohéziós alapokból is. Ráadásul néhány tervezett (a korábbi árvizekre reagáló) intézkedést még nem hajtottak végre különböző adminisztratív akadályok miatt.
5.14
Az EGSZB már korábban is pozitívan értékelte a vízügy, a mezőgazdasági termelékenység és a fenntarthatóság terén szervezett innovációs partnerségeket. Ki kell emelni, hogy ezek alulról felfelé szerveződő kezdeményezések.
5.15
A nem az édesvizekre vonatkozó politikai fellépések szintén szerepet kaphatnak a vízszennyezés hatékonyabb megelőzésében. Például a növényvédő szerek fenntartható használatáról, az ipari kibocsátásokról, a gyógyszeripari termékekről szóló jogszabályokat és a REACH-rendeletet össze kell hangolni a víz-keretirányelvvel.
5.16
A létező keret hiányosságainak pótlása helyesen helyezi a középpontba a vízhasználat hatékonyságának javítását, valamint a víz újrafelhasználásával kapcsolatos lehetőségek növelését. A kívánt és várt eredmények elérése érdekében mindenekelőtt meg kell határozni a víz biztonságos újrafelhasználásának a kritériumait.
5.17
Az EGSZB végezetül említést tesz a föld- és erdőgazdálkodásnak a vízügyi kérdésekhez szorosan kapcsolódó fontos aspektusairól.
5.18
Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a tervben kitűzött célok teljesítése akadályokba fog ütközni. A tervben meghatározott folyamat összes részes felének tisztában kellene lennie ezekkel a kockázatokkal, és saját felelősségük szintjén mindent meg kellene tenniük a lehető legtöbb ilyen akadály eltávolítására. A civil társadalmat szorosan be kellene vonni ebbe a fáradságos folyamatba, egyfelől megfelelő tájékoztatással, másfelől lehetőséget biztosítva arra, hogy részt vegyenek a politikai döntéshozatalban és megfelelően reagáljanak a vízzel kapcsolatos kihívásokra.
6.
Háttérinformáció – az európai bizottsági dokumentumok
6.1
A víz létfontosságú az emberi élet, a természet és a gazdaság számára. Folyamatosan megújul, ugyanakkor véges, és nem állítható elő vagy nem helyettesíthető más erőforrásokkal. Az édesvizek a Föld vízkészletének mindössze körülbelül 2%-át teszik ki, az egymással versengő igények pedig 2030-ra 40%-os globális vízellátási hiányt eredményezhetnek.
6.2
A csomagban ismertetett dokumentumok két fontos jelentésből és az igényelt főbb fellépések tervéből állnak:
•− Jelentés a vízpolitikai keretirányelvben (2000/60/EK) előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervek végrehajtásáról •− Jelentés a vízhiányra és az aszályra vonatkozó európai politika felülvizsgálatáról •− Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv 6.3
Ezenkívül számos tanulmány is rendelkezésre áll, amely bemutatja a vízügyi problémák összetett jellegét. Ahogyan az az előterjesztett dokumentumokból kiderül, a legfontosabb kérdésekkel a vízkészletek megőrzésére irányuló terv foglalkozik.
6.4
Az egyértelműség és a végrehajtásban nyújtandó támogatás érdekében 26 iránymutató dokumentum került kidolgozásra a víz-keretirányelv közös végrehajtási stratégiájának keretében a keretirányelv végrehajtásának különféle vonatkozásairól, az érintettek széles körét bevonó nyitott és részvételen alapuló folyamat során.
6.5
A nyilvános konzultáció arra a következtetésre jutott, hogy a közös végrehajtási stratégia részben vagy egészében áttekintette a megfelelő kérdéseket, és hogy a nyújtott iránymutatás hasznosnak bizonyult az uniós vízügyi politika gyakorlati végrehajtása szempontjából. Ugyanakkor egyes kérdéseknél (pl. költség-haszon elemzés, célok meghatározása) maradt még tisztáznivaló, és az iránymutatások hasznosabbak lettek volna, ha a végrehajtási ütemterv korábbi szakaszában készültek volna.
6.6
Elképzelhető egyúttal, hogy a vízügyi célkitűzések holisztikus, ökoszisztéma-alapú megközelítésének köszönhető előrelépés még mindig nem elegendő. A jövőben szükség lehet a "megfelelő állapot" meghatározásának felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az kellően nagyratörő legyen a további romlás megelőzéséhez. Megjegyzendő még, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmének jelentőségét most sokkal jobban figyelembe veszik.
6.7
Az állapotfelmérési tanulmány azonosította a kezelendő főbb problémákat, amelyek a következők: •− Vízminőség: az első (2009-es) vízgyűjtő-gazdálkodási tervben közölt adatok szerint az európai felszíni vizeknek több mint a fele nem felel meg a jó ökológiai állapot kritériumainak. A korábbi – nitrátokról, városi szennyvizekről, ipari kibocsátásokról szóló – irányelvek értelmében bevezetett intézkedéseken kívül további fellépésre lesz szükség a víz-keretirányelv célkitűzéseinek teljesítéséhez. •− A vízhiány egyre terjed Európában. Különösen Dél-Európában nagy területeket érint, az egymással versengő felhasználási módok pedig növelik a szükségleteket szerte a kontinensen. A vízhiány számos európai régióban jelent azonnali és hosszú távú veszélyt az ökoszisztémákra, továbbá a mezőgazdasági, ipari és háztartási felhasználók ellátására nézve. •− Az árvizek és az aszályok gyakorisága és intenzitása, valamint az általuk okozott környezeti és gazdasági károk alighanem fokozódtak az elmúlt harminc évben. Ez egyaránt betudható az éghajlatváltozásnak és egyéb, ember által előidézett, nyomást gyakorló tényezőknek (pl. a földhasználat változásai). 1998 óta az európai árvizek mintegy 700 ember halálát, körülbelül félmillió fő áttelepítését és legalább 25 milliárd eurónyi (biztosított) gazdasági költséget okoztak.
•− Emellett számottevő nyomást gyakorol az uniós vizekre a szennyezőanyag-kibocsátás, a hidromorfológiai elváltozások és a víznyerés. Ezek hátterében elsősorban a népesség növekedése, a földhasználat és a gazdasági tevékenységek állnak. 6.8
Az utóbbi évtizedekben sikerült elérni, hogy kevesebb szennyező anyag kerüljön az európai vizekbe, és ez a vízminőség javulását eredményezte. Ugyanakkor az első vízgyűjtőgazdálkodási tervben közölt adatok azt mutatják, hogy Európa felszíni vizeinek több mint fele nem megfelelő ökológiai állapotban van, illetve nem megfelelő ökológiai potenciállal rendelkezik, és további intézkedésekre lesz szükség a víz-keretirányelv céljainak eléréséhez. A legtöbb felszíni vizet érintő tényező a diffúz forrásokból származó, tápanyagbeli gazdagodáshoz vezető szennyezés és az élőhelyeket módosító hidromorfológiai elváltozások.
6.9
A terv figyelembe veszi, hogy a vízi környezetek nagymértékben különböznek egymástól EUszerte, ezért a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva nem javasol "egyenmegoldást". Olyan kulcsfontosságú témákat emel ki, mint például a földhasználat javítása, a vízszennyezés kezelése, a vízgazdálkodás hatékonyságának és ellenálló képességének növelése, valamint a vízkészletek kezelésében részt vevők irányítási szerepének javítása. Számos konkrét intézkedést/programot/fellépést mutat be a terv a leglényegesebb problémák különböző szintű kezelésére, az alábbi három munkarészbe foglalva: •− Végrehajtás •− A vízpolitikai célkitűzések beépítése más uniós szakpolitikákba •− A meglévő keretszabályozás hiányosságainak pótlása
6.10
A fellépéseket már megkezdték, és a tervek szerint azokat – a 2021-re kivitelezendő hosszú távú fellépések/programok kivételével – 2016-ra be is fejezik. 7.
Általános megjegyzések
7.1
Az EGSZB nagyra értékeli a vízkészlet-megőrzési terv előkészítési szakaszában végzett munka kiterjedtségét és minőségét. A dokumentum a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tapasztalatainak részletekbe menő értékelésén, valamint szakértői tanulmányokból származó információkon alapul. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a vízzel kapcsolatos jogok mindig is fontos részét alkották az európai országok jogi struktúrájának, hosszú időn át összegyűjtött tapasztalattal szolgálva e tárgyban.
7.2
Annak érdekében, hogy a számos problémát egyszerre tudják kezelni, továbbá elősegítsék a biztonságos ivóvízhez és alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzájutás elvének globális érvényesülését, megfelelően alkalmazásra kerül a környezetvédelmi jogszabályok mind a négy alapelve.
7.3
A terv nemcsak hogy formálisan elismeri a vízzel összefüggő természetes körülmények nagy változatosságát szerte az EU-ban, hanem gyakorlati fellépéseket is javasol az egyes régiók/vízgyűjtő területek legfőbb konkrét problémáira fókuszálva. Az EGSZB nagyra értékeli azt a koncepciót, mely szerint a vízgyűjtő területek képezik az EU vízügyi politikájának építőelemeit. Ez elősegíti a tagállamok közötti együttműködést a kulcsproblémák leghatékonyabb módon történő megoldása érdekében.
7.4
Az EGSZB elismeri továbbá az állapotfelmérésről szóló dokumentumot, amely az egyik első a maga nemében, és hasznos értékelést ad magáról a vízügyi politikáról, valamint annak a kapcsolódó szakpolitikai területekre vonatkozó teljes joganyagban elfoglalt helyéről.
7.5
8.
Bár az EGSZB úgy véli, hogy a terv és az összes háttérdokumentum kivételesen magas színvonalú, még nagyobb figyelmet kell fordítani a tervezett intézkedések végrehajtására. A végrehajtás – mint általában – most is nehéz lesz. Fontos tehát, hogy a prioritások között is kiemelt helyet kapjon. A terv végső sikeréhez minden lehetséges politikai erőfeszítést, ösztönző eszközt, valamint rendszer-/projektmenedzsment-módszert fel kell használni. Részletes megjegyzések
8.1
A meglévő szabályozási intézkedések végrehajtásakor (1. terület) figyelmet kellene fordítani a diffúz szennyezési forrásoknak a nitrátokkal kapcsolatos cselekvési program megerősítése révén való csökkentésére. A lemaradás okait alaposan ki kell elemezni, a szükséges fejlesztéseket pedig az egyes vízgyűjtő területek sajátosságainak megfelelően kellene ösztönözni.
8.2
A "szennyező fizet" elv ebben az esetben is érvényes, ugyanakkor egy ilyen kötelezettséget jól meg kell határozni, és a vízkörforgással kapcsolatos realisztikus feltételezésekre/értékelésekre kell alapozni. A szennyezőt kötelezni kell arra, hogy fizessen azért a bizonyított, tényleges szennyezésért, amelyért felelős.
8.3
Az ipari pontszerű szennyezések további csökkentésére tett erőfeszítések az ipari kibocsátásokról szóló irányelv végrehajtásán alapulnak. Az arányosság elvét a "szennyező fizet" elvvel együtt kell alkalmazni, amely pontszerű források esetében jól azonosított.
8.4
A "szennyező fizet" elv alkalmazása megfelelő méréseket (mennyiségek) és esetleges ellenőrzéseket (szennyező anyagok) tesz szükségessé, hogy megteremthető legyen a szilárd alap a további intézkedések számára. Az ilyen követelményeket a helyszínnel és a megoldandó problémák súlyával arányban kellene meghatározni.
8.5
Sajnos Európa számos részén nem áll még rendelkezésre teljes kép a vízkészletekről. A terv helyesen követeli meg a vízzel való elszámolás fejlesztését a tagállamoktól az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tevékenységén alapulva. Ezek az elszámolások lehetővé teszik a vízgyűjtő területek kezelői számára annak kiszámítását, hogy mennyi víz használható fel és mennyit kell tartalékolni az ökoszisztéma-funkciók (ökológiai vízhozam) fenntartására. Az EGSZB azt ajánlja, hogy erre az intézkedésre mielőbb kerüljön sor.
8.6
Európa számos részében az öntözés céljából való túlzott mértékű vízkivétel lehetetlenné teszi a jó vízminőség elérését. Az illegális vízkivétel komoly probléma néhány vízhiánnyal küzdő régióban. A Copernicus/GMES program adatainak tesztelésére irányuló tanulmányok lehetővé tennék a tagállamok számára az illegális vízkivételek azonosítását, az ilyen feladatok pedig növelnék az egész EU számára fontos GMES projekt indokoltságát.
8.7
Az EGSZB szerint fontos egy közös költségfedezeti rendszer kidolgozása, amelynek köszönhetően EU-szerte összehasonlíthatóak lehetnek az eredmények, és biztosítaná, hogy valamennyi vízfelhasználó megfelelő ösztönzést kapjon a víz hatékony felhasználására.
8.8
Az EGSZB emlékeztet a vízügyi problémákkal küzdő területeken alkalmazott kezdeményezések és megközelítések számos, az EGSZB e tárgyban tartott meghallgatásán ismertetett példájára. Emellett a "more crop per drop" kezdeményezés keretében is megjelentek tanulmányok a hatékony vízfelhasználásról. E munkák eredményeit fel lehetne használni a mezőgazdaság igényei és a rendelkezésre álló vízkészletek közötti szakadék
áthidalására a vízügyi problémákkal küzdő régiókban. Az ilyen érzékeny kérdések kezelése során az arányosság elvét kell alkalmazni. 8.9
A második területen – a vízpolitikai célkitűzések beépítése más uniós politikákba – szintén számos, a tervezet cselekvési tervében felsorolt intézkedés szükséges.
8.10
Az EGSZB kiemeli, hogy ki kell használni azt a kivételes lehetőséget, hogy a Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság éppen most állítja össze a következő hét évre szóló menetrendet, és a vízügyi menetrendet össze kell hangolni a KAP-pal. Ezt az esélyt nem szabad kihagyni a következő területeken: •− a víz-keretirányelv alapvető intézkedéseinek beépítése a kölcsönös megfeleltetés szabályaiba, •− a KAP 1. pillérének környezetbarátabbá tétele, különösen az ökológiai jelentőségű területeken, •− vidékfejlesztési programok kidolgozása a vízügyi kérdések kezelése érdekében, •− finanszírozás a KAP 2. pillére keretében a fejlesztett, hatékony öntözési rendszerek számára (környezetvédelmi feltételekhez kötve, pl. mérés), •− a természetes vízmegtartást célzó intézkedések – vagyis az ökoszisztéma-funkció helyreállításához szükséges legfőbb intézkedések – ösztönzése (árterületek, vizes élőhelyek vagy védelmi sávok a folyópartok mentén). A rászoruló területekre irányuló, 2. pillér keretében történő finanszírozás kritikus fontosságú. A cél a LIFE+, a Horizont 2020 stb. programok keretében zajló intézkedések ösztönzése kell, hogy legyen.
8.11
Az árvízvédelmi intézkedések (nagyon aktuális téma most Közép-Európában) összehangolt finanszírozást is igényelnek, esetleg a strukturális alapokból. Ráadásul néhány tervezett (a korábbi árvizekre reagáló) intézkedést még nem hajtottak végre különböző adminisztratív akadályok miatt. Az ilyen vészhelyzetek esetében megfelelő, vészhelyzetekre vonatkozó adminisztratív eljárásokat is kellene alkalmazni.
8.12
Az EGSZB méltányolja a vízügy, a mezőgazdasági termelékenység és a fenntarthatóság terén szervezett innovációs partnerségeket. Hangsúlyozni kell, hogy ezeket a kezdeményezéseket alulról felfelé irányuló módon dolgozták ki a tagállamokban, az Európai Bizottság koordinációs szerepe mellett. Ilyen szereplők bevonása révén az adott tevékenységi területeken nagyobb az esély a sikerre.
8.13
A nem az édesvizekre vonatkozó politikai fellépések szintén szerepet kaphatnak a vízszennyezés megelőzésében. Például a növényvédő szerek fenntartható használatáról, az ipari kibocsátásokról, a gyógyszeripari termékekről szóló jogszabályokat és a REACHrendeletet össze kell hangolni a tervezetben szereplő intézkedésekkel.
8.14
A 3. terület a létező keret hiányosságait pótolva helyesen helyezi a középpontba a vízhasználat hatékonyságának javítását, valamint a víz újrafelhasználásával kapcsolatos lehetőségek növelését. A kívánt és várt eredmények elérése érdekében mindenekelőtt meg kell határozni a víz biztonságos újrafelhasználásának a kritériumait. A víz természetes módon újrafelhasználható ugyanabban vagy egy hasonló létesítményben, de az egyik felhasználótól/létesítménytől visszanyert víz másik felhasználó/létesítmény általi hasznosításához a szükséges mennyiség és minőség megfelelő kiegyensúlyozására van szükség.
8.15
A vízkörforgások bezárása például, még egyetlen műveleten belül is, szinte lehetetlen, mivel ezekben a körforgásokban egyre növekszik a szervetlen sók mennyisége. Biztonságos egyensúlyt kell tehát biztosítani ahhoz, hogy a folyamatok zavartalanul működjenek.
8.16
Az EGSZB végezetül említést tesz a föld- és erdőgazdálkodásnak a vízügyi kérdésekhez szorosan kapcsolódó fontos aspektusairól. A különböző politikák néha egymásnak ellentmondó követelményei miatt az erdészeti erőforrásokra igen nagy teher nehezedik a nem termelő funkciójuk – mint elsődleges természetes édesvíz-tároló, szénelnyelő, biodiverzitásmegőrző stb. szerepük – ellátását illetően. Az életciklus-elemzésnek valamennyi aspektust meg kell mutatnia, és kiegyensúlyozott, az erdők EU-ban betöltött szerepéhez igazított intézkedéseket kell megneveznie.
8.17
A vízzel kapcsolatos kérdéseket nem lehet a talajtól elkülönítve szemlélni. Az EGSZB kéri, hogy kapjon megfelelő figyelmet a talaj is, bár elismeri, hogy a talajjal kapcsolatos menetrendre a szubszidiaritás elve vonatkozik. A közös jellegzetességeket részletesebben a tervezettel kapcsolatos további munkák keretében kell megvizsgálni.
8.18
Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a tervben kitűzött célok teljesítése akadályokba fog ütközni a következő területeken: •‐ piaci hiányosságok (bevételkiesések, a költségek és a haszon elosztása), •‐ finanszírozás hiánya, káros támogatások, •‐ szabályozási akadályok, •‐ a koordináció hiánya, •‐ a politikai akarat hiánya, •‐ a vízpolitikai célkitűzések más ágazati politikába való beépítése továbbra is csak üres szólam. A tervben meghatározott folyamat összes részes felének tisztában kellene lennie ezekkel a kockázatokkal, és saját felelősségük szintjén mindent meg kellene tenniük a lehető legtöbb ilyen akadály eltávolítására. A civil társadalmat szorosan be kellene vonni ebbe a fáradságos folyamatba, egyfelől megfelelő tájékoztatással, másfelől lehetőséget biztosítva arra, hogy részt vegyenek a politikai döntéshozatalban és megfelelően reagáljanak a vízzel kapcsolatos kihívásokra.
A szavazás eredménye: Mellette 112 Ellene 129 Tartózkodott 12 1 2 3 4 5 6 7 8
_____________ HL L 327., 2000.12.22., 1–73. o. HL C 229., 2012.7.31., 116–118. o. http://www.eea.europa.eu/fr/pressroom/newsreleases/ce-que-coute-d2019ignorer-les. HL C 248., 2011.8.25., 43–48. o. HL C 229., 2012.7.31., 116–118. o. HL C 44., 2013.2.15., 147–152. o. HL C 168., 2007.7.20., 29–33. o. HL C 161., 2013.6.6., 77–81. o.
9
HL C 44., 2013.2.15., 147–152. o. 10 HL C 191., 2012.6.29., 84–96. o.
-NAT/593 - CES534-2013_00_00_TRA_APA FR-al NAT/593 - CES534-2013_00_00_TRA_AC FR-EN-JSZ-MG-AP/JB-MG/am/nk/od NAT/593 - CES534-2013_00_00_TRA_AC FR-EN-JSZ-MG-AP/JB-MG/am/nk/od
