HU
HU
HU
TARTALOMJEGYZÉK A gépjárművek értékesítésére és javítására, valamint a gépjármű-pótalkatrészek forgalmazására vonatkozó megállapodásokban szereplő vertikális korlátozásokról szóló kiegészítő iránymutatás (EGT-vonatkozású szöveg) ................................................................. 2
HU
I.
BEVEZETÉS ............................................................................................................... 2
1.
Az iránymutatás célja................................................................................................... 2
2.
Az iránymutatás felépítése ........................................................................................... 4
II.
A GÉPJÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ CSOPORTMENTESSÉGI RENDELET ALKALMAZÁSI KÖRE ÉS AZ ÁLTALÁNOS VERTIKÁLIS CSOPORTMENTESSÉGI RENDELETHEZ VALÓ VISZONYA............................ 4
III.
A GÉPJÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ CSOPORTMENTESSÉGI RENDELETRE VONATKOZÓ KIEGÉSZÍTŐ RENDELKEZÉSEK ALKALMAZÁSA .................. 6
IV.
AZ EGYES KORLÁTOZÁSOK ÉRTÉKELÉSE ....................................................... 8
1.
Az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó kötelezettségek................................... 8
i.
Az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó kötelezettségek értékelése a csoportmentességi rendeletek alapján .......................................................................... 8
ii.
Az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó, a csoportmentességi rendeletek által nem érintett kötelezettségek értékelése...................................................................... 11
2.
Szelektív forgalmazás ................................................................................................ 11
i.
A csoportmentességi rendeletek hatálya alá tartozó szelektív forgalmazás értékelése .................................................................................................................................... 12
ii.
A csoportmentességi rendeletek hatályán kívül eső szelektív forgalmazás értékelése .................................................................................................................................... 14
1
HU
BIZOTTSÁGI KÖZLEMÉNYTERVEZET a gépjárművek értékesítésére és javítására, valamint a gépjármű-pótalkatrészek forgalmazására vonatkozó megállapodásokban szereplő vertikális korlátozásokról szóló kiegészítő iránymutatás (EGT-vonatkozású szöveg)
I.
BEVEZETÉS 1.
(1)
Ezen iránymutatás meghatározza azon konkrét kérdéseknek az EUMSz1 101. cikke alapján történő értékelésének alapelveit, amelyek a gépjárművek értékesítésére és javítására, valamint a pótalkatrészek forgalmazására vonatkozó megállapodásokban szereplő vertikális korlátozásokkal összefüggésben merülnek fel. Célja, hogy segítséget nyújtson a vállalatok számára, hogy az ilyen megállapodások értékelését saját maguk végezzék. Az iránymutatás tisztázza a gépjármű ágazat esetében különösen lényeges kérdéseket az általános vertikális iránymutatás (a továbbiakban: „az általános vertikális iránymutatás”) alkalmazhatóságának sérelme nélkül. Ezért ez az általános vertikális iránymutatással együtt és annak kiegészítéseképpen értelmezendő2.
(2)
Ez az iránymutatás a megállapodások és összehangolt magatartások azon csoportjaira vonatkozik, amelyek a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet hatálya alá tartoznak. A gépjármű-pótalkatrészek felek általi vásárlására, értékesítésére vagy viszonteladására, illetve az általuk nyújtott gépjármű-javítási és -karbantartási szolgáltatásokra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos vertikális megállapodások esetében 2010. június 1-jétől a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet alkalmazandó. Ez azt jelenti, hogy a fenti rendelet 4. cikk szerinti mentességhez ezeknek a megállapodásoknak nem csupán az általános vertikális csoportmentességi rendelet mentességre vonatkozó feltételeinek kell megfelelniük, hanem az is követelmény velük szemben, hogy ne tartalmazzák a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 5. cikkében felsorolt különösen súlyos korlátozások egyikét sem. E rendelet 2. cikke meghosszabbítja az EUMSz 101. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31-i 1400/2002/EK rendelet érvényességi idejét az olyan vertikális megállapodások tekintetében, amelyek „azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek mellett a felek új gépjárművek vásárlását, értékesítését vagy viszonteladását végezhetik”. 2013. június 1-jétől az általános vertikális csoportmentességi rendelet – a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 3. cikkének megfelelően – az új gépjárművekre vonatkozó
1
Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke 2009. december 1-i hatállyal az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101., illetve 102. cikkévé vált. A két-két rendelkezés tartalmilag azonos. Ezen iránymutatás alkalmazásában az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkére való hivatkozást – adott esetben – az EK-Szerződés 81. és 82. cikkére történő hivatkozásként kell érteni. Hivatkozás
2
HU
Az iránymutatás célja
2
HU
megállapodásokra is alkalmazandó. Ez az iránymutatás a gépjárművek ágazatától eltérő egyéb ágazatokra nem vonatkozik, és az itt meghatározott alapelvek nem feltétlenül alkalmazhatók a többi ágazatban létrejött megállapodások értékelésére. (3)
Az iránymutatás alkalmazásában a „vertikális megállapodás” kifejezés az általános vertikális csoportmentességi rendelet 2. cikke (1) bekezdésében leírt jelentéssel bír. A vertikális megállapodás tehát „két vagy több olyan vállalkozás által létrehozott megállapodás vagy összehangolt magatartás, amelyek mindegyike – a megállapodás tekintetében – a termelési vagy forgalmazási lánc különböző szintjén működik”.
(4)
Ezen iránymutatás nem érinti az EUMSz 102. cikkének az ágazaton belüli vertikális megállapodásokra történő esetleges párhuzamos alkalmazását, illetve azt az értelmezést, amelyet az Európai Unió Bírósága adhat a 101. cikk ezen vertikális megállapodásokra történő alkalmazásáról.
(5)
Eltérő rendelkezés hiányában, a szövegben található elemzések és érvelések a kereskedelem valamennyi szintjére vonatkoznak. A „szállító” és „forgalmazó” kifejezések3 a kereskedelem valamennyi szintjére használatosak. Az általános vertikális csoportmentességi rendelet és a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet együttes elnevezése a továbbiakban: „csoportmentességi rendeletek”.
(6)
Az ezen iránymutatásban előírt normákat minden egyes esetben az adott ténybeli és jogi körülményeket figyelembe véve kell alkalmazni. A Bizottság ezt az iránymutatást ésszerűen és rugalmasan fogja alkalmazni4, figyelembe véve a végrehajtási és az ellenőrzési tevékenysége során nyert tapasztalatait.
(7)
Ezen iránymutatás értelmezésekor a Bizottság figyelembe veszi a gépjárműgyártók szervezetei, az ACEA és JAMA által előterjesztett magatartási kódexet5, amely bizonyos bevált üzleti gyakorlatokra vonatkozik, amelyek alkalmazását azért vállalják a gépjárműgyártók, hogy a szerződéses forgalmazóikkal és javítóműhelyeikkel szemben fennálló szerződéses kötelezettségeik teljesítése közben jóhiszeműen járjanak el. Ezen ágazatban a verseny érvényesítésének története azt mutatja, hogy egyes korlátozások elérhetők akár nyílt, közvetlen szerződéses kötelezettségek révén, akár közvetett kötelezettségek vagy közvetett eszközök által, mely utóbbiak ugyanolyan versenyellenes következményekhez vezetnek. A forgalmazó versenymagatartását befolyásolni kívánó szállító folyamodhat például a külföldi fogyasztóknak történő eladással vagy egy adott árszint betartásával kapcsolatban fenyegetéshez vagy megfélemlítéshez, figyelmeztetéshez, szankciókhoz, a szállítások késleltetéséhez vagy felfüggesztéséhez, illetve a szerződések felbontásához. A felek közötti átlátható viszony általában csökkenti annak kockázatát, hogy a gyártót ilyen közvetett kényszerítő módszerek versenyellenes célok érdekében történő alkalmazásáért vonják felelősségre. Például a magatartási kódex betartása megkönnyítené a szállító számára
3
Kiskereskedelmi szinten az ágazaton belüli forgalmazók általánosan elfogadott elnevezése “márkakereskedők”. Az uniós versenyszabályok korszerűsítése óta az ilyen vizsgálatok elvégzéséért elsősorban a megállapodásban résztvevő felek felelősek. Saját kezdeményezésére vagy panasz alapján azonban a Bizottság is megvizsgálhatja a megállapodásoknak a 101. cikkel való összeegyeztethetőségét. A helyes gyakorlat kódexe a gépjármű ágazaton belüli vertikális megállapodások egyes vonatkozásairól, http://ec.europa.eu/competition/consultations/2008_motor_vehicle/acea_annex_en.pdf.
4
5
HU
3
HU
annak bizonyítását, hogy rosszhiszeműek azok az állítások, miszerint a szerződésbontást a forgalmazók versenybarát magatartásának befolyásolásának eszközeként alkalmazta. 2. (8)
Az iránymutatás felépítése
Az iránymutatás felépítése a következő: • A gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet alkalmazási köre és az általános vertikális csoportmentességi rendelethez való viszonya • A gépjárművekre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása
csoportmentességi
rendelet
kiegészítő
• Meghatározott korlátozások kezelése: egyedüli márka forgalmazása és szelektív forgalmazás
HU
II.
A GÉPJÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ CSOPORTMENTESSÉGI RENDELET ALKALMAZÁSI KÖRE ÉS AZ ÁLTALÁNOS VERTIKÁLIS CSOPORTMENTESSÉGI RENDELETHEZ VALÓ VISZONYA
(9)
A 4. cikk szerint a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet alkalmazási körébe a gépjármű-pótalkatrészek vásárlására, értékesítésére vagy viszonteladására, illetve a gépjármű-javítási és -karbantartási szolgáltatásokra – másképpen az értékesítés utáni piacra – vonatkozó vertikális megállapodások tartoznak.
(10)
Emellett a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 2. cikke 2013. május 31-ig meghosszabbítja az 1400/2002/EK rendelet rendelkezéseinek érvényességét az új járművek vásárlásával, értékesítésével vagy viszonteladásával kapcsolatos vertikális megállapodások tekintetében. A gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 3. cikkének megfelelően 2013. június 1-jétől az általános vertikális csoportmentességi rendelet alkalmazandó az új gépjárművekre vonatkozó megállapodásokra.
(11)
E jogi keretrendszer tükrözi az érintett piacokon uralkodó versenyfeltételeket, és az új járművek értékesítési piaca, valamint az értékesítés utáni piac alapvető megkülönböztetésére épül.
(12)
Egy mélyreható piaci elemzésből6 úgy tűnik, hogy az új gépjárművek értékesítésének ágazatát illetően nincsenek a verseny tekintetében olyan komoly hiányosságok, amelyek más gazdasági ágazatoktól megkülönböztetnék az ágazatot, és amelyek az általános vertikális csoportmentességi rendelet rendelkezéseitől eltérő, szigorúbb szabályok alkalmazását tennék szükségessé. A gépjármű-forgalmazás európai piacai meglehetősen nyitottak, és a piacra való belépés korlátai viszonylag alacsonyak. A technológia egyre nagyobb jelentőségű tényező a verseny fokozódása szempontjából. A gépjárművek típusválasztéka bővült, és a gyártók jellemzően globális vagy regionális jelenléttel rendelkeznek, nem csupán saját hazai piacukon rendelkeznek erős
6
Lásd az 1400/2002/EK bizottsági rendelet végrehajtásáról szóló, 2008. május 28-i értékelő jelentést, valamint a gépjármű-ágazatra vonatkozó jövőbeni versenyjogi keretszabályról szóló 2009. július 22-i bizottsági közleményt (COM(2009) 388), és az ehhez tartozó hatásvizsgálati jelentést (SEC(2006) 1052).
4
HU
pozícióval. A márkák közötti élénk és egyre fokozódó verseny igen versenyképes árakat eredményezett.
HU
(13)
Ebből következően nem kívánatos, hogy az ágazatra vonatkozó versenyjogi keret olyan szabályozási korlátozásokat vezessen be, amelyek növelhetik a forgalmazási költségeket, és amelyeket nem indokol a verseny védelmének célja. A piaci részesedésre vonatkozó korlátozás alkalmazása, bizonyos vertikális megállapodások mentességből való kizárása, valamint az általános vertikális csoportmentességi rendeletben megállapított feltételek rendszerint biztosítják, hogy az új gépjárművek forgalmazására vonatkozó vertikális megállapodások megfeleljenek az EUMSz 101. cikke (3) bekezdésének anélkül, hogy a más ágazatokra alkalmazandó feltételeken túl további követelményeket kellene felállítani.
(14)
Ugyanakkor annak érdekében, hogy az új rendszerhez való alkalmazkodáshoz minden piaci szereplő számára elegendő idő álljon rendelkezésre, különös tekintettel a kapcsolatokhoz fűződő beruházásokra, amelyek hosszú távra tettek, az 1400/2002/EK rendelet érvényessége 3 évvel, 2013. május 31-ig meghosszabbításra kerül azon követelmények tekintetében, amelyek kifejezetten az új járművek vásárlásával, értékesítésével vagy viszonteladásával kapcsolatos vertikális megállapodásokra vonatkoznak. Az 1400/2002/EK rendelet azon rendelkezései, amelyek egyaránt vonatkoznak az új járművek forgalmazására és a gépjármű-pótalkatrészek vásárlására, értékesítésére vagy viszonteladására, illetve a gépjármű-javítási és -karbantartási szolgáltatásokra, a meghosszabbítási időszakban kizárólag az új járművek forgalmazására alkalmazandók. A meghosszabbítási időszakban a jelen iránymutatás nem használandó az említett rendelet rendelkezéseinek értelmezésére. Ehelyett az említett rendeletre vonatkozó magyarázó brosúrát kell figyelembe venni7.
(15)
A gépjármű-pótalkatrészek felek általi vásárlására, értékesítésére vagy viszonteladására, illetve az általuk nyújtott gépjármű-javítási és -karbantartási szolgáltatásokra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos vertikális megállapodások esetében 2010. június 1-jétől a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet alkalmazandó. Ez azt jelenti, hogy a 4. cikk szerinti mentességhez ezeknek a megállapodásoknak nem csupán az általános vertikális csoportmentességi rendelet mentességre vonatkozó feltételeinek kell megfelelniük, hanem az is követelmény velük szemben, hogy ne tartalmazzák a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 5. cikkében felsorolt különösen súlyos korlátozások egyikét sem.
(16)
A javítási és karbantartási szolgáltatások és a pótalkatrész-forgalmazás piacainak márkaspecifikus jellege azzal jár, hogy ezeken a piacokon a verseny eredendően kevésbé intenzív, mint az új gépjárművek értékesítésének piacán. Míg a technológia fejlődésének köszönhetően javult a megbízhatóság és növekedett a szükséges szervizelések közötti időtartam, ennél számottevőbb az a tendencia, hogy az egyedi javítási munkálatok díjai emelkednek. A pótalkatrészek piacain a gépjárműgyártók márkajelzésével ellátott alkatrészeknek az eredetiberendezés-szállítók (Original Equipment Suppliers, a továbbiakban: OES) által szállított alkatrészekkel kell versenyezniük. Ez az érintett piacokon fenntartja az árakra ható nyomást, és ezáltal a
7
Az EUMSz 101. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31-i 1400/2002/EK bizottsági rendelethez kapcsolódó magyarázó brosúra http://ec.europa.eu/competition/sectors/motor_vehicles/legislation/explanatory_brochure_hu.pdf.
5
HU
javítási piacokon is nyomást gyakorol az árakra, mivel a pótalkatrészek a szokásos javítások költségeinek jelentős hányadát teszik ki. A gépjárművekre fordított fogyasztói összkiadásban – mely az átlagos fogyasztó költségvetésében igen jelentős tételt jelent – a javítás és a karbantartás együttesen nagyon jelentős hányadot képvisel.
HU
(17)
A gépjármű-ágazat értékesítés utáni piacán jelentkező versenyproblémák kezelése érdekében a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet három olyan különösen súlyos korlátozásra vonatkozó rendelkezéssel egészíti ki az általános vertikális csoportmentességi rendeletet, amelyek a gépjármű-javítási vagy karbantartási szolgáltatásokkal és pótalkatrészek szállításával kapcsolatos megállapodások esetében alkalmazandók. E további különösen súlyos korlátozásokra vonatkozóan a jelen iránymutatás III. szakasza nyújt részletesebb útmutatást.
III.
A GÉPJÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ CSOPORTMENTESSÉGI RENDELETRE VONATKOZÓ KIEGÉSZÍTŐ RENDELKEZÉSEK ALKALMAZÁSA
(18)
Ha a felek piaci részesedése nem haladja meg a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 3. cikkével együtt értelmezendő általános vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikkében előírt 30 %-os küszöbértéket, akkor a köztük létrejövő megállapodás nem részesül csoportmentességben, amennyiben az súlyos versenykorlátozásokat, közismert nevén különösen súlyos korlátozásokat tartalmaz. E korlátozások felsorolását az általános vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikke és a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 5. cikke tartalmazza. Ha egy megállapodás e korlátozások bármelyikét tartalmazza, akkor az vélelmezhetően a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. Ennek alapján az is vélelmezhető, hogy valószínűleg a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit sem teljesíti, így a csoportmentesség nem alkalmazható. Ez azonban olyan megdönthető vélelem, amely egyedi esetben nyitva hagyja a vállalkozások számára a hatékonyság védelmére való hivatkozás lehetőségét a 101. cikk (3) bekezdése alapján.
(19)
A Bizottság gépjármű-ágazatra vonatkozó egyik versenypolitikai célkitűzése annak elősegítése, hogy a pótalkatrészek gyártói a gépjármű-ágazat értékesítés utáni piacára jussanak, biztosítva ezzel a versengő pótalkatrészmárkák folyamatos elérhetőségét mind a független és a szerződéses javítóműhelyek, mind pedig az alkatrésznagykereskedők számára. Az ilyen alkatrészekhez való hozzáférés figyelemreméltó előnyökkel jár a fogyasztók számára, különösen tekintettel arra, hogy gyakran nagy árkülönbség van a gyári és az utángyártott alkatrészek között. A járműgyártó márkajelzésével ellátott alkatrészeken (eredetiberendezés-gyártók alkatrészei) kívül is olyan alkatrészek is vannak, amelyeket a jármű eredeti alkatrészeit előállító gyártósoron az érintett járműgyártó előírásainak megfelelően gyártanak (eredetiberendezés-szállítók alkatrészei), míg a „megfelelő minőségű” alkatrészgyártók az eredeti alkatrészeknek megfelelő minőségű egyéb pótalkatrészeket állítanak elő.
(20)
Az általános vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikke szerint különösen súlyos korlátozásnak minősül az alkatrészek szállítója és az ilyen alkatrészeket beépítő vevő közötti olyan megállapodás, amely akadályozza, vagy korlátozza az alkatrészek szállítóját abban, hogy az alkatrészeket a végső felhasználóknak, a független javítóműhelyeknek és a szolgáltatóknak értékesítse. A gépjárművekre vonatkozó
6
HU
csoportmentességi rendelet 5. cikkének a) és c) pontja három olyan különösen súlyos korlátozásra vonatkozó rendelkezést határoz meg, amelyek korlátozzák az eredeti alkatrészek szállítóit (más néven eredetiberendezés-szállítók, vagy OES) abban, hogy pótalkatrészeket adjanak el szerződéses javítóműhelyek számára, korlátozzák a szerződéses javítóműhelyeket abban, hogy alkatrészeket adjanak el független javítóműhelyek számára, illetve korlátozzák eredetiberendezés-szállítókat abban, hogy a gépjármű első összeszerelése céljából szállított alkatrészeken elhelyezzék a logójukat.
HU
(21)
A gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 5. cikkének a) pontja a szelektív forgalmazási rendszer tagjai által a gépjárművek alkatrészeinek a független javítóműhelyek részére történő értékesítésének korlátozására vonatkozik. E rendelkezés egy adott alkatrész-kategória (más néven rögzített alkatrészek) szempontjából lényeges leginkább, amelyet csak a gépjárműgyártótól vagy annak szerződéses hálózatának tagjaitól lehet beszerezni. Ha egy szállító és egy forgalmazó megállapodik abban, hogy az ilyen alkatrészeket nem lehet független javítóműhelyek számára szállítani, akkor ez a megállapodás az ilyen szereplőket valószínűleg kizárná a javítási és karbantartási szolgáltatások piacáról és nem tartozik a 101. cikk hatálya alá.
(22)
Az 5. cikk b) pontja a pótalkatrészek, javítószerszámok vagy diagnosztikai, illetve egyéb berendezések szállítója és egy gépjárműgyártó közötti olyan megállapodás szerinti korlátozásra vonatkozik, amely a szállító azon lehetőségét korlátozza, hogy ezeket a termékeket vagy szolgáltatásokat szerződéses és/vagy független forgalmazók és javítóműhelyek számára értékesítse. Az ilyen típusú indirekt korlátozásra egy példa az alkatrészszállítók és gépjárműgyártók közötti úgynevezett „eszközökre vonatkozó megállapodás”. A 101. cikk (1) bekezdése általában nem vonatkozik olyan megállapodásokra, amelyben bizonyos alkatrészek előállításához a gépjárműgyártó biztosítja az eszközöket egy alkatrészgyártó számára, akivel megosztja projektfejlesztési költségeit, a szellemi tulajdonjogokat és know-how-t és nem engedélyezi, hogy az eszközt az értékesítés utáni piacra történő szállításokhoz használják fel. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni az alvállalkozásról szóló közleményt8. Másrészről, ha a járműgyártó kötelezi az alkatrész szállítót egy ilyen eszköz tulajdonjogának, vagy szellemi tulajdonjogának átruházására, vagy a projektfejlesztési költségeknek csak elenyésző részét viseli, illetve az alapvető szellemi tulajdonjogokat és know-how-t nem adja át, akkor az nem minősül valódi alvállalkozói megállapodásnak, és a csoportmentességi rendeletek rendelkezései vonatkoznak rá.
(23)
Az 5. cikk c) pontja az alkatrészeket a gépjármű első összeszereléséhez felhasználó gépjárműgyártó és ezen elemek szállítójának megállapodása szerinti korlátozásra vonatkozik, amely szerint az utóbbi korlátozott lehetőséggel rendelkezik arra, hogy a szállított alkatrészeken vagy pótalkatrészeken ténylegesen és könnyen látható módon elhelyezhesse védjegyét vagy logóját. A fogyasztók választási lehetőségeinek javítása érdekében a javítóműhelyek és a fogyasztók számára lehetővé kell tenni annak megállapítását, hogy a gépjárműgyártó védjegyét viselő alkatrészeken kívül az alternatív szállítóktól beszerezhető mely pótalkatrészek felelnek meg az adott járműnek. A védjegyeknek és logóknak az alkatrészeken vagy pótalkatrészeken való
8
A Bizottság közleménye az alvállalkozási megállapodásokról (1979 HL C 1/2).
7
HU
elhelyezése lehetővé teszi az eredetiberendezés-szállítók vagy megfelelő minőségű szállítók kompatibilis cserealkatrészeinek könnyű azonosítását. IV. (24)
AZ EGYES KORLÁTOZÁSOK ÉRTÉKELÉSE A gépjármű ágazatbeli vertikális megállapodásokban részt vevő feleknek az egyes korlátozásoknak az EUMSz 101. cikkével való összeegyeztethetőségének vizsgálatához e dokumentumot az általános vertikális iránymutatással együtt és annak kiegészítéseképpen kell felhasználniuk. E szakasz külön útmutatást nyújt az egyedüli márka forgalmazására és a szelektív forgalmazásra vonatkozóan, amely két olyan terület, amely különös jelentőséggel bírhat a fenti II. szakaszban említett megállapodástípus értékelésénél. E két területről a Bizottság 2009. júliusi közleménye megállapította, hogy további magyarázatra szorulnak. Ezért ezekkel a területekkel az alábbiakban két rész is foglalkozik. 1.
Az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó kötelezettségek
i. Az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó kötelezettségek értékelése a csoportmentességi rendeletek alapján
HU
(25)
Az általános vertikális csoportmentességi rendelet 5. cikke a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 3. és 4. cikkével együtt értelmezve bizonyos kötelezettségeket kizár a mentességek köréből – a továbbiakban: „kizárt korlátozások” –, annak ellenére, hogy az érintett felek nem lépik át a piaci részesedési küszöbértékét. Közelebbről, az általános vertikális csoportmentességi rendelet 5. cikkének a) pontja a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 3. cikke együttes értelmezése alapján az érintett piacon 30 %-nál nagyobb piaci részesedéssel nem rendelkező szállító és forgalmazó megállapodhat egymással az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó kötelezettségről, amely arra kötelezi a forgalmazót, hogy csak a szállítótól vagy a szállító által megjelölt másik cégektől vásároljon járműveket, feltéve, hogy az ilyen versenytilalmi kötelezettség időtartama öt évre, vagy annál rövidebb időre korlátozódik. Ugyanez az alapelv vonatkozik a szállítók és szerződéses javítóműhelyek közötti megállapodásokra9. Az öt évnél hosszabb időtartamra való meghosszabbításhoz szükség van mindkét fél kifejezett hozzájárulására, és arra, hogy ne legyenek olyan akadályok, amelyek a vevőt hátráltatják abban, hogy az ötéves időtartam végén ténylegesen felmondja a versenytilalmi kötelezettséget. A versenytilalmi kötelezettségekre nem vonatkozik a csoportmentességi rendelet, ha azok meghatározatlan időre vagy az öt évnél hosszabb időre szólnak. Azokra a versenytilalmi kötelezettségekre sem vonatkozik a csoportmentességi rendelet, amelyek hallgatólagosan meghosszabbíthatók öt évnél hosszabb időtartamra. A csoportmentességi rendelet azonban alkalmazható marad a vertikális megállapodás fennmaradó részére.
9
Az ötéves időszak kezdetének a felek közötti szerződéses viszony kezdete számít, nem pedig az, ha egy szerződéses dokumentumot felvált egy azonos tárgyú másik dokumentum. Az a tény, hogy egy korábban létező szerződéses viszony kikerül az 1400/2002 /EK rendelet hatálya alól és ehelyett az általános vertikális csoportmentességi rendelet hatálya alá esik, nem teszi lehetővé, hogy a szállító kikösse a meglévő értékesítői számára, hogy öt évig kizárólag az ő márkáit értékesíthetik.
8
HU
(26)
A vertikális megállapodásokban szereplő versenytilalmi kötelezettségek nem minősülnek ugyan különösen súlyos korlátozásnak, de a piaci körülményektől függően lehetnek negatív hatásaik. A versenytárs szállítóknak a piacra lépést vagy az ottani terjeszkedést akadályozó korlátok emelésével történő versenyellenes kizárása számít a legkárosabb olyan hatásnak, amely miatt a megállapodások ellentétesnek minősülhetnek a 101. cikk (1) bekezdésével10. Károsíthatja a fogyasztókat a termékek árának emelésével, a termékválaszték korlátozásával, a termékminőség romlásával, illetve a termékinnováció szintjének csökkentésével.
(27)
A versenytilalmi kötelezettségeknek azonban lehet pozitív hatásuk is, amelyek indokolhatják a 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazását. A versenytilalmi kötelezettségek különösen a „potyázás” problémájának megoldásában segíthetnek. Előfordulhat, hogy az egyik szállító a másik szállító által tett promóciós erőfeszítések előnyeit élvezi, például ha egyikük forgalmazói szinten promóciós célú beruházást tesz, az a forgalmazó telephelyén kiállított versenytárs gépjárműmárka vásárlói számára is vonzó lehet. Ugyanez vonatkozik a szállító beruházásaira, amelyeket a forgalmazó használhat fel a versenytárs gyártók gépjárműveinek értékesítésénél. Ilyenek lehetnek például a képzési beruházások.
(28)
A versenytilalmi kötelezettségek másik pozitív hatása a gépjármű-ágazatban a forgalmazási hálózat márkaképének és hírnevének erősítéséhez kapcsolódik. A korlátozás segítheti a márkakép kialakítását azáltal, hogy egy bizonyos szintű egységességre és minőségi szabványosításra készteti a forgalmazókat, amellyel fokozható az adott gépjárműmárka vonzereje a végső fogyasztók számára, és növelhető az értékesítések száma.
(29)
Az általános vertikális csoportmentességi rendelet 1. cikkének b) pontja szerint a versenytilalmi kötelezettség meghatározása a következő: • olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek értelmében a vevő nem gyárthat, vásárolhat, adhat el vagy értékesíthet viszonteladás keretében a szerződés szerinti árukkal vagy szolgáltatásokkal versengő árut vagy szolgáltatást; illetve • a vevőt terhelő olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, amelynek értelmében a szállítótól vagy a szállító által megjelölt másik vállalkozástól kell beszereznie az érintett piacon a szerződés szerinti áruk és szolgáltatások, valamint azok helyettesítői tekintetében összbeszerzésének több mint 80 %-át. A forgalmazót saját márkájához kötő közvetlen eszközökön kívül a szállító ugyanilyen eredménnyel járó közvetett eszközökhöz is folyamodhat.
HU
(30)
A forgalmazót saját márkájához kötő közvetlen eszközökön kívül, a szállító folyamodhat azonban ugyanilyen eredménnyel járó közvetett eszközökhöz is. A gépjárműiparban a következő közvetett eszközökkel késztethetik a forgalmazókat arra, hogy más márkát ne forgalmazzanak: kifejezetten a forgalmazóknak a versenytárs márkájú gépjárművek értékesítésétől való elriasztására kialakított minőségi
10
A versenytilalmi kötelezettségek 101. cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálatához figyelembe veendő tényezőket illetően lásd az általános vertikális iránymutatás vonatkozó részét, különösen a 125. bekezdés és a 146. bekezdés közötti szakaszt.
9
HU
szabványok11, célzott engedmények; illetve egyéb olyan követelmények előírása, pl. az, ha a versenytárs márka számára külön jogi személyiséget kell létrehozni, vagy a további versenytárs márkák bemutatására külön bemutatótermet kell kialakítani egy olyan földrajzi helyen, ahol az ilyen követelmény teljesítése gazdaságilag nem megvalósítható (pl. a gyéren lakott területeken). (31)
Az általános vertikális csoportmentességi rendeletben meghatározott csoportmentesség a közvetlen és közvetett versenytilalmi kötelezettségek valamennyi formájára vonatkozik, feltéve, hogy a szállító és a forgalmazó piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot és az adott versenytilalmi kötelezettség időtartama nem haladja meg az öt évet. Azonban még akkor is, ha az egyedi megállapodások megfelelnek e feltételeknek, a versenytilalmi kötelezettségek alkalmazása olyan versenyellenes hatásokkal járhat, amelyeket nem ellensúlyoznak a pozitív hatásaik. A gépjárműiparban ilyen nettó versenyellenes hatások különösen a versenytársakra irányuló halmozott kizárási hatások eredményeként jöhetnek létre.
(32)
Kiskereskedelmi szinten a gépjármű-forgalmazásban nem valószínű, hogy ez a fajta kizárási hatás előfordul, amennyiben valamennyi szállító piaci részesedése 30 % alatt van és ahol a lekötött piaci részesedés összesen nem éri el a 40 %-ot12. Olyan esetekben, amikor egyetlen 30 %-nál nagyobb piaci részesedéssel rendelkező nem erőfölényben lévő szállító van az érintett piacon, míg az összes többi szállító piaci részesedése 30 % alatt van, nem valószínű a halmozott versenyellenes hatás, amennyiben a lekötött piaci részesedés összesen nem haladja meg a 30 %-ot.
(33)
Ha azonban az új gépjárművek értékesítésének érintett piacára való bejutást vagy az ottani versenyt jelentősen korlátozza a versenytárs szállítók vagy vevők által kötött, az egyedüli márkára vonatkozó kötelezettségeket tartalmazó hasonló vertikális megállapodások párhuzamos hálózatainak halmozott hatása, a Bizottság visszavonhatja a csoportmentességet az általános vertikális csoportmentességi rendelet 6. cikke szerint13. Nemzeti piac esetében az adott tagállam nemzeti versenyhatóságai szintén visszavonhatják a csoportmentességet az adott területre vonatozóan.
(34)
A forgalmazó teljes éves kötelezettsége alapján számított minimális beszerzési kötelezettség vizsgálatára tekintettel, halmozott versenyellenes hatás esetén indokolt lehet a csoportmentesség visszavonása akkor is, ha a minimális beszerzési kötelezettség az általános vertikális csoportmentességi rendelet 1. cikke b) pontjában meghatározott 80 %-os korlát alatt van. A feleknek fontolóra kell venniük – a vonatkozó ténybeli körülményekre tekintettel – hogy a forgalmazónak azon kötelezettsége, hogy az összes gépjármű beszerzésének egy adott százalékát a szállító által szállított márka tegye ki, megakadályozza-e a forgalmazót abban, hogy egy vagy több további versenytárs márkát is forgalmazzon. Ebből a szempontból, ha a forgalmazót arra köteleznék, hogy az éves beszerzésének kevesebb mint 20 %-át teheti ki egy versenytárs szállítótól történő beszerzés, akkor ez utóbbi az adott területre tervezett értékesítés mennyiségének több forgalmazó között történő megosztására kényszerülne, amely befektetései megduplázásához és töredezett piaci jelenléthez vezetne. A forgalmazók esetében a versenymárkák beszerzésének kevesebb mint
11
Lásd az IP/06/302 sz. BMW ügyben és az IP/06/303 sz., Opel 2006 ügyben 2006.03.13-án hozott ítéleteket. Lásd az általános vertikális iránymutatás 137. bekezdését. Lásd az általános vertikális iránymutatás 70–76. bekezdését.
12 13
HU
10
HU
20 %-ára való korlátozása ezért a piacon való megjelenés költségeinek megemelésével a piacra lépést akadályozó mesterséges korláttá válhat, amely a gazdaságilag megvalósíthatatlanná tenné a piacon való megjelenést. Ilyen esetben a minimális beszerzési kötelezettség a 80 %-os arány alatt is versenyellenesnek minősülhet az általános vertikális csoportmentességi rendelet 1. cikkének b) pontja alapján. ii. Az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó, a csoportmentességi rendeletek által nem érintett kötelezettségek értékelése (35)
A felek felszólíthatók, hogy vizsgálják meg azon megállapodásoknak az egyedüli márka forgalmazására vonatkozó versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségét, amelyek azért nem részesülhetnek csoportmentességben, mert a felek piaci részesedése meghaladja a 30 %-ot, vagy a megállapodás átlépi az ötéves időkorlátot. Különösen a pótalkatrészek forgalmazására és a szerződéses javítóműhelyekre vonatkozó megállapodások esnek a csoportmentességi rendeletek által nyújtott biztonságos övezeten kívül, ha a pótalkatrész szállítók piaci részesedése, vagy a szerződéses javítóműhelyek piaci részesedése átlépi a 30 %-os küszöbértéket, amely a legtöbb ilyen megállapodás esetében vélhetően fennáll. Ugyanez igaz lehet bizonyos tagállamokban az új gépjárművek forgalmazására vonatkozó megállapodások tekintetében, ahol a szállítók piaci részesedése meghaladja a 30 %-ot. A feleknek ezért egyedi vizsgálatnak kell alávetniük az egyedüli márkára vonatkozó kötelezettségeket tartalmazó megállapodásokat annak megállapítása érdekében, hogy a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak-e, és ha igen, akkor felmutatható-e olyan, az említett hatást ellensúlyozó hatékonyságnövekedés, amely lehetővé teszi, hogy a megállapodások részesüljenek az EUMSz 101. cikke (3) bekezdésében rögzített mentességből. Egyedi esetben a vizsgálathoz a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás VI.2.1. szakaszában meghatározott általános alapelvek alkalmazandók. 2.
HU
Szelektív forgalmazás
(36)
A szelektív forgalmazás jelenleg a leggyakoribb forgalmazási forma a gépjármű ágazatban. Széleskörűen alkalmazzák a gépjármű forgalmazásban csakúgy, mint a javítás és karbantartás, valamint a pótalkatrész-forgalmazás területén.
(37)
A tisztán minőségi szelektív forgalmazás során a forgalmazók és javítóműhelyek kiválasztása kizárólag olyan objektív szempontokon alapul, amelyeket a termék jellege indokol, például az értékesítő személyzet műszaki képzettsége, az értékesítés helyéül szolgáló létesítmények kialakítása, az eladási technikák és a forgalmazó által nyújtott értékesítési szolgáltatás típusok14. Az ilyen szempontok alkalmazása nem jelent közvetlen korlátozást a szállítói rendszerbe felvett forgalmazók vagy javítóműhelyek számára nézve. A tisztán minőségi szelektív forgalmazás általában a 101. cikk (1) bekezdésének hatályán kívül esőnek minősül a versenyellenes hatások hiánya miatt, feltéve hogy három feltételnek megfelel. Először is a szóban forgó termék jellegének szükségessé kell tennie a szelektív forgalmazási rendszert abban az értelemben, hogy egy ilyen rendszer alkalmazásának az érintett termék jellegére, minőségének megőrzésére és helyes használatának biztosítására való tekintettel jogszerű követelménynek kell lennie. Másodszor, a forgalmazókat, illetve javítóműhelyeket olyan minőségi jellegű objektív szempontok alapján kell kiválasztani, amelyek
14
Lásd például az Elsőfokú Bíróság ítéletét a T-88/92. számú, Groupement d'achat Édouard Leclerc kontra Bizottság ügyben [1996] ECR II-1961.
11
HU
egységesen vonatkoznak minden potenciális viszonteladóra és alkalmazásuk módja nem diszkriminatív. Harmadszor, az alkalmazott kiválasztási szempontnak nem szabad a szükséges mértéken túllépnie. (38)
Míg a minőségi szelektív forgalmazás során a forgalmazók, illetve javítóműhelyek kiválasztása kizárólag olyan objektív szempontokon alapul, amelyeket a termék vagy a szolgáltatás jellege indokol, addig a mennyiségi szelektív forgalmazás esetén további olyan szempontokat alkalmaznak, amelyek közvetlenül korlátozzák a lehetséges forgalmazók, illetve javítóműhelyek számát akár a számuk közvetlen rögzítésével, akár például a legkisebb eladási korlát előírásával. A mennyiségi szempontokon alapuló hálózatokat általában korlátozóbbnak tartják, mint azokat, amelyek egyedül a minőségi kiválasztásra támaszkodnak, és ennek megfelelően nagyobb valószínűséggel esnek a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá.
(39)
Ha a szelektív forgalmazásra vonatkozó megállapodások a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, akkor a feleknek meg kell vizsgálniuk, hogy a megállapodásuk részesülhet-e csoportmentességben, illetve egyenként meg kell vizsgálni, hogy részesülhetnek-e a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében szereplő mentességből. i. A csoportmentességi rendeletek hatálya alá tartozó szelektív forgalmazás értékelése
HU
(40)
A csoportmentességi rendeletek mentesítik a szelektív forgalmazásra vonatkozó megállapodásokat függetlenül attól, hogy ezek mennyiségi vagy tisztán minőségi szelektív szempontokat alkalmaznak, amennyiben a felek piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot. A mentességnek azonban az a feltétele, hogy a megállapodások nem tartalmazzák sem az általános vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikkében és a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet 5. cikkében meghatározott különösen súlyos korlátozások, sem az általános vertikális csoportmentességi rendelet 5. cikkében leírt kizárt korlátozások egyikét sem.
(41)
Az általános vertikális csoportmentességen belül három különösen súlyos korlátozás vonatkozik kifejezetten a szelektív forgalmazásra. A rendelet 4. cikkének b) pontja különösen súlyosnak minősíti annak korlátozását, hogy a megállapodásban a vevő fél milyen területen, illetve milyen vevőkör számára értékesítheti a szerződéses árukat vagy szolgáltatásokat, kivéve (…) a nem szerződéses forgalmazók számára egy szelektív forgalmazási rendszer tagjai által történő eladások korlátozását olyan piacon, ahol ilyen rendszer működik, (…). A 4. cikk c) pontja kizárja a mentességi körből azokat a megállapodásokat, amelyek a végső felhasználók részére történő, egy szelektív forgalmazási rendszer kiskereskedőként működő tagjai által történő aktív és passzív értékesítést korlátozza, nem sértve annak lehetőségét, hogy a rendszer valamely tagja számára megtiltsák a be nem jegyzett székhelyen történő működést. A 4. cikk d) pontja pedig a forgalmazók között szelektív forgalmazási rendszeren belül végrehajtott keresztszállítások korlátozására vonatkozik, beleértve a kereskedelem különböző szintjein működő forgalmazókat. E három különösen súlyos korlátozás különös jelentőséggel bír a gépjármű forgalmazás szempontjából.
(42)
Az egységes piac lehetővé tette a fogyasztók számára, hogy az egységes piacon belül szerezzenek be gépjárműveket és kihasználják a tagállamok közötti árkülönbségekből származó előnyöket, és a Bizottság a versennyel kapcsolatos fontos célkitűzésnek tartja a párhuzamos kereskedelem védelmét. A gépjárművek vonatkozásában
12
HU
különösen fontos, hogy a fogyasztónak lehetősége van más tagállamokban is árucikkeket vásárolni, tekintettel az áru nagy értékére, valamint az alacsonyabb árak formájában jelentkező közvetlen haszonra, amelyre az Unióban máshol gépjárművet vásárló fogyasztó tesz szert. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a forgalmazási megállapodásoknak nem szabad a párhuzamos kereskedelmet korlátozni, mivel az várhatóan nem tud eleget tenni a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek15. (43)
A Bizottság számos keresetet indított már gépjárműgyártók ellen az ilyen kereskedelem akadályozása miatt, és a határozatait az európai bíróságok nagyrészt megerősítették16. A Bizottság által szerzett tapasztalatok e téren azt mutatják, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozásának számos formája létezik. A szállítók például nyomást gyakorolhatnak a forgalmazókra, szerződésbontással fenyegethetik őket, visszatarthatják a jutalékok kifizetését, megtagadhatják a jótállást a fogyasztó által importált vagy másik tagállamban telephellyel rendelkező forgalmazók közötti keresztszállítással érkező gépjárművekre, vagy a forgalmazónak lényegesen hosszabb ideig kell várnia ugyanolyan gépjármű szállítására, amennyiben a szóban forgó vevő egy másik tagállambeli lakos.
(44)
A párhuzamos kereskedelem közvetett korlátozásának egy sajátos példájáról akkor beszélhetünk, amikor a forgalmazó képtelen hozzájutni a határokon átnyúló értékesítéshez szükséges előírásokkal rendelkező új gépjárműhöz. Ilyen speciális körülmények között annak eldöntését, hogy a forgalmazási megállapodás mentességet élvezhet-e attól lehet függővé tenni, hogy a szállító ugyanolyan előírásokkal rendelkező járműveket bocsát-e a forgalmazó rendelkezésére, mint amelyekkel a többi tagállamban történik az értékesítésük (az úgynevezett „rendelkezésre állási kikötés”)17. Ez a forgalmazóknak különösen az egységes piac más részeiből érkező végső felhasználók részére történő aktív és passzív értékesítési lehetőségeit korlátozná és az általános vertikális csoportmentességi rendelet 4. cikke c) pontjának hatályán kívül esőnek minősül, miáltal a megállapodás vélelmezhetően a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, és a kérdéses forgalmazási megállapodás csoportmentességből való kizárásához vezet18.
(45)
A csoportmentességek alkalmazásában, és különös tekintettel az általános vertikális csoportmentességi rendelet 4 cikke c) pontjának alkalmazására, a „végső felhasználók” fogalmába beletartoznak a lízingtársaságok. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szelektív forgalmazási rendszerekben a forgalmazókat általában nem lehet megakadályozni abban, hogy ilyen vállalkozások számára értékesítsenek. Egy szelektív forgalmazást alkalmazó szállító azonban megakadályozhatja a márka
15
A Bíróság ítéleteiben megerősítést nyert az elképzelés, hogy a határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó korlátozások károsíthatják a fogyasztókat: C-551/03 P. sz ügy, General Motors [2006] EBHT 1-3173, 67–68 pont. C-338/00 P. sz ügy, Volkswagen/Bizottság [2003] EBHT 1-9189, 44. és 49. pont, valamint a T-450/05. sz. Peugeot/Bizottság ügyben 2009.7.9.-én hozott, megjelenés előtt álló ítélet 46–49. pontja. A Bizottság 1998. január 28-i határozata (IV/35.733 ügy — VW), a Bizottság 2000. szeptember 20-i határozata (COMP/36.653 ügy - Opel) HL L 59, 2001.02.28., 1-42.o., a Bizottság 2001. október 10-i határozata (COMP/36.264 ügy - Mercedes-Benz) HL L 257, 2002.09.25., 1-47.o., a Bizottság 2005. október 5-i határozata (F-2/36.623/36.820/37.275 ügy – SEP és egyéb / Peugeot SA). A Bíróság 1985. szeptember 17-i ítélete. Ford - Werke AG and Ford of Europe Inc. kontra Európai Közösségek Bizottsága, 25 és 26/84 egyesített ügyek. Európai Bírósági Határozatok Tára 1985., 2725.o. Ugyanezen elv érvényesülne, amennyiben a szállító nem biztosítana ilyen járműveket egy kizárólagos forgalmazási rendszeren belüli forgalmazó számára.
16
17 18
HU
13
HU
kereskedőket abban, hogy szerződés szerinti árukat szállítsanak lízingtársaságoknak, ha fennáll annak ellenőrizhető veszélye, hogy a lízingtársaságok e gépjárműveket még újonnan továbbértékesítik. (46)
A „végső felhasználók” fogalma kiterjed a „közvetítőkre” is, amelyekre fontos szerep hárul a gépjármű ágazaton belül, különösen a más tagállamokból történő gépjármű beszerzés fogyasztók számára való megkönnyítése által. A közvetítő olyan személy vagy vállalkozás, amely egy megnevezett fogyasztó nevében anélkül szerez be új gépjárművet, hogy a forgalmazói hálózatnak a tagja lenne. A közvetítői státuszt főszabályként érvényes, a fogyasztó nevét és címét tartalmazó megbízás vagy kérvény bizonyítja. A közvetítőket meg kell különböztetni a független viszonteladóktól, amelyek továbbértékesítés céljából vásárolnak gépjárműveket és nem megnevezett fogyasztók megbízásából végzik tevékenységüket. A csoportmentesség alkalmazásában a független viszonteladók nem tekinthetők végső felhasználóknak. ii. A csoportmentességi rendeletek hatályán kívül eső szelektív forgalmazás értékelése
HU
(47)
Az általános irányelvek (171) bekezdése kifejti, hogy a szelektív forgalmazás által előidézett, versenyt érintő lehetséges kockázatok közé tartozik a márkán belüli verseny csökkenése, valamint – különösen halmozott hatás esetén – bizonyos típusú forgalmazók kizárása, és a szállítók és vevők közötti összejátszás megkönnyítése.
(48)
A szelektív forgalmazás lehetséges versenyellenes hatásainak a 101. cikk (1) bekezdése szerinti értékelése céljából különbséget kell tenni a tisztán minőségi szelektív forgalmazás és a mennyiségi szelektív forgalmazás között. Amint arra a fenti (37) bekezdés rámutatott, a minőségi szelektív forgalmazás általában az EUMSz 101. cikke (1) bekezdésének hatályán kívül esik19.
(49)
Abból, hogy egy megállapodásrendszer nem részesül csoportmentességben, mert a felek közül egynek vagy többnek a piaci részesedése meghaladja a 30 %-os mentességi küszöböt, nem következik, hogy az ilyen megállapodások jogellenesek. Az ilyen megállapodásokat ezért a bennük résztvevő feleknek egyedi vizsgálatnak kell alávetniük annak ellenőrzése érdekében, hogy a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak-e, és ha igen, ennek ellenére alkalmazhatóak-e a 101. cikk (3) bekezdésében említett mentességek.
(50)
Az új gépjármű forgalmazás sajátosságait illetően a mennyiségi szelektív forgalmazás általában megfelel a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, amennyiben a felek piaci részesedése nem haladja meg a 40 %-ot. Egy ilyen megállapodásban résztvevő feleknek azonban szem előtt kell tartaniuk, hogy az adott kiválasztási szempontok jelenléte hatással lehet a megállapodásuknak a 101. cikk (3) bekezdésével
19
Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az európai bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően, a tisztán minőségi szelektív forgalmazási rendszerek ennek ellenére korlátozhatják a versenyt, ha az ilyen rendszerek bizonyos számban való jelenléte nem enged teret más versenymódszeren alapuló eltérő forgalmazási formáknak. Lásd különösen a T-88/92 sz., Groupement d'achat Édouard Leclerc kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben 1996. december 12-én hozott elsőfokú ítéletet. T-88/92. sz. ügy. Ez a helyzet általában nem alakul ki azon az új gépjármű értékesítési piacokon, ahol a lízing és más hasonló egyezségek a végleges járművásárlás valós alternatíváit jelentik.
14
HU
való összeegyeztethetőségére. Bár például a telephelyre vonatkozó kikötéseknek20 az új gépjárművek szelektív forgalmazására vonatkozó megállapodásokban való alkalmazása általában hatékonyság növekedést eredményez a hatékonyabb logisztika és kiszámíthatóbb alkalmazási kör révén, a hátrányok azonban meghaladhatják e pozitív hatásokat, ha a szállító piaci részesedése nagyon magas és ilyen körülmények között e kikötések nem részesülhetnek a 101. cikk (3) bekezdésében rögzített mentességből. (51)
Konkrét kérdéseket vet fel a szerződéses javítóműhelyek szelektív forgalmazásának egyedi vizsgálata is. A szerződéses hálózatokba történő felvételhez jelenleg valamennyi hálózaton belül minden szerződéses javítóműhelynek hasonló kiválasztási szempontoknak kell eleget tenniük, amely arra utal, hogy jelentősen összehangolják valamennyi ilyen javítóműhelynek az állandó, és kisebb mértékben a változó költségeit. Az ilyen javítóműhelyeknek továbbá rendszerint javítási és karbantartási szolgáltatások teljes skáláját kell nyújtani. Amennyiben a javítási és karbantartási szolgáltatásoknak létezik olyan piaca21, amely elkülönül az új gépjárművek értékesítési piacától, akkor azt márkaspecifikusnak tekintik. Az értékesítés utáni piacon a független javítóműhelyek és a szóban forgó márka szerződéses javítóműhelyei képezik a verseny fő szereplőit, ezért a verseny eleve korlátozott. Fokozottan igaz ez az újabb gépjárművek javítását illetően, amelyeket csak alacsony százalékos arányban viszik független javítóműhelyekbe, mert a tulajdonosok gyakran a gépjármű maradványértékének megőrzési módjaként tekintenek a „hiánytalan márkakereskedői szervizelési előzményekre”. Ezért fontos megőrizni a versenyt úgy a felhatalmazott javítóműhely-hálózatok tagjai között, mint e tagok és a független javítóműhelyek között. Ennek érdekében három olyan konkrét magatartásformára kell különös figyelmet fordítani, amelyek korlátozhatják az ilyen versenyt akár a független javítóműhelyek műszaki információkhoz való hozzáférésének akadályozásával, akár a független javítóműhelyek kizárását célzó jogi és/vagy meghosszabbított garanciákkal való visszaéléssel, illetve azzal, hogy a szerződéses javítóműhely hálózatokhoz való hozzáférés feltételeit nem minőségi jellegű szempontokhoz kötik. A független szereplők műszaki információkhoz való hozzáférése.
(52)
A Bizottság úgy tekint a független javítóműhelyekre, mint a verseny nélkülözhetetlen ösztönzőire, mivel az üzleti modelljük és ehhez kapcsolódó működési költségeik eltérnek a szerződéses hálózaton belüli javítóműhelyekétől. Ezért, bár a fenti magyarázat szerint a tisztán minőségi szelektív forgalmazás általában a 101. cikk (1) bekezdésének hatályán kívül esőnek minősül a versenyellenes hatások hiánya miatt22,
20
A „telephelyre vonatkozó kikötés” olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyekben a szelektív forgalmazási rendszer tagja számára megtiltják, hogy olyan telephelyről végezze tevékenységét, amelynek erre nincs meghatalmazása. A legtöbb gépjármű esetében létezik márkaspecifikus értékesítés utáni piac, különösen mivel a vevők olyan magánszemélyek vagy kkv-k, amelyek külön-külön vásárolják meg a járművet és az értékesítés utáni szolgáltatásokat, valamint nincs rendszeres hozzáférésük azon adatokhoz, amelyek lehetővé tennék a számukra, hogy előre felbecsüljék a járműfenntartás tulajdonosokra háruló teljes költségét. Az Európai Bíróság értelmezése szerint a tisztán minőségi szelektív forgalmazás a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá eshet, amennyiben bizonyos számú minőségi szelektív forgalmazási rendszer egyazon piacon való jelenléte miatt nem versenyképes semmilyen más alapú forgalmazási forma. A javítási és karbantartási piacon általában nem ez az eset mindaddig, amíg a független javítóműhelyek alternatívát kínálnak a fogyasztóknak járműveik karbantartásához.
21
22
HU
15
HU
a szerződéses javítóműhelyek és/vagy alkatrész forgalmazók között létrejött minőségi szelektív forgalmazásra vonatkozó megállapodásokra alkalmazható a 101. cikk (1) bekezdése, amennyiben a megállapodásokkal összefüggésben a felek bármelyike oly módon jár el, amellyel független javítóműhelyeket vagy független alkatrészforgalmazókat zár ki a piacról, például azáltal, hogy nem tesz közzé műszaki javítási és karbantartási információkat e szereplők számára. (53)
A szállítók a szerződéses javítóműhelyeik rendelkezésére bocsátják a műszaki javítási információk teljes körét, amelyek az általuk szállított márkájú járműveken való javítási és karbantartási munkák elvégzéséhez szükséges, és gyakran egyedül ezek a cégek tudják a javítóműhelyeket ellátni a szóban forgó márkával kapcsolatos összes szükséges műszaki információval. Ilyen körülmények között, ha a szállító nem biztosítja a független javítóműhelyek vagy független alkatrész-forgalmazók számára a márkaspecifikus műszaki javítási és karbantartási információkhoz való megfelelő hozzáférést, akkor felerősödhetnek a szerződéses javítóműhelyekkel és/vagy alkatrész forgalmazókkal kötött megállapodásainak negatív hatásai, és a megállapodások a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá kerülhetnek.
(54)
A szükséges műszaki információkhoz való hozzáférés hiánya ezenfelül gyengítheti a független szereplők piaci pozícióját, és így a pótalkatrész-választék jelentős csökkenésével, a javítási szolgáltatások magasabb áraival, a javítási helyek választékának jelentős csökkenésével valamint az esetleges biztonsági problémákkal a fogyasztók károsításához vezethet. Ilyen körülmények között a szerződéses javítási és alkatrész-forgalmazási megállapodások eredményeként általában elvárható hatékonyság nem lenne akkora, amely ellensúlyozhatná e versenyellenes hatásokat, és a kérdéses megállapodások következésképpen nem felelnének meg a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.
(55)
A 715/2007/EK rendelet23 a 2009. szeptember 1-jétől piacra kerülő személyautók tekintetében biztosítja a járműjavítási- és karbantartási információk terjesztési rendszerét, míg az 595/2009/EK rendelet24 a 2012. december 31-e után piacra kerülő haszongépjárművek tekintetében biztosít ilyen rendszert. A Bizottság figyelembe fogja venni e rendeleteket az olyan esetek értékelésekor, amelyekben felmerül az említett időpontok előtt forgalmazott járművek javításához és karbantartásához szükséges műszaki információk visszatartásának gyanúja. Annak mérlegelésekor, hogy egy adott információ visszatartása vezethet-e ahhoz, hogy a megállapodások a 101. cikk hatálya alá kerülnek, számos tényezőt figyelembe kell venni beleértve a következőket: • A kérdéses információ elérhető-e az érintett szerződéses javító hálózat számára. Ha ezt a szerződéses hálózat számára bármilyen formában hozzáférhetővé tették, akkor azt a független szereplők számára is megkülönböztetés-mentesen hozzáférhetővé kell tenni.
23
24
HU
A 2008. július 18-i 692/2008/EK bizottsági rendelet, (HL L 199., 2008.7.28., 1. o.) által végrehajtott és módosított, a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 171., 2007.6.29., 1. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 595/2009/EK rendelete (2009. június 18. ) a nehéz tehergépjárművek kibocsátásai (Euro VI) tekintetében a gépjárművek és motorok típusjóváhagyásáról, a járművek javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférésről (HL L 188., 2009.7.18. 1. o.).
16
HU
• A kérdéses információt végső soron25 gépjárművek karbantartásához fogják-e felhasználni, vagy pedig más célra;
javításához
ás
• Az információ visszatartása érezhetően befolyásolja-e a független szereplők azon képességét, hogy feladataikat ellássák és versenypiaci nyomást fejtsenek ki; • A kérdéses információ műszaki javítási és karbantartási információ-e vagy más jellegű, pl. kereskedelmi információ, amely törvényesen visszatartható. (56)
Ami ez utóbbi pontot illeti, a technológiai fejlődésből következően a műszaki információ fogalma képlékeny. Jelenleg a műszaki információk közé sorolhatók például – a frissítésekkel együtt – azon szoftverek, hibakódok és egyéb paraméterek, amelyek a Fiat által javasolt beállítások kezdeti elvégzésekor és visszaállításakor szükségesek az elektronikus vezérlőegységek (ECU-k) működtetéséhez, a gépjárműazonosító módszerek, az alkatrész-katalógusok, a gyakorlati tapasztalatból származó, jellemzően egy adott típust vagy (gyártási) tételt érintő problémákra kidolgozott megoldások, valamint a visszahívásról és egyéb, a szerződéses javítóhálózaton belül térítés nélkül elvégeztethető javításokról szóló értesítések. A típusjóváhagyásra vonatkozó 715/2007/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében található felsorolás is iránymutatásul szolgál arról, hogy a Bizottság mit tekint műszaki információnak az EUMSz 101. cikkének alkalmazása céljából.
(57)
A szerződéses javítási megállapodások 101. cikkel való összeegyeztethetőségének vizsgálata szempontjából a műszaki információk szoláltatásának módjai is fontosak. A hozzáférést kérésre és indokolatlan késedelem nélkül kell biztosítani, és az információra kiszabott díj nem akadályozhatja az ahhoz való hozzáférést amiatt, hogy nem veszi figyelembe, milyen mértékben használja fel azt a független szereplő. A gépjárműszállító számára elő kell írni azt, hogy a független szereplők számára ugyanakkor biztosítsa az új gépjárművekre vonatkozó információhoz való hozzáférést, amikor a saját szerződéses javítóműhelyei számára is hozzáférést biztosít, és ne kötelezze a független szereplőket arra, hogy a szóban forgó munka elvégzéséhez szükséges információn kívül többet szerezzenek be.
(58)
A fenti szempontok a szerszámokhoz való hozzáférésre és független szereplők képzésére is vonatkoznak. Ebben az összefüggésben a „szerszámok” kifejezés magában foglalja az elektronikus diagnosztikai és egyéb, javításhoz szükséges szerszámokat és a hozzájuk tartozó, rendszeresen frissített szoftvereket, valamint a fenti szerszámokhoz kapcsolódó, értékesítés utáni szolgáltatásokat. A garanciákkal való visszaélés
HU
(59)
A minőségi szelektív megállapodások szintén a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak, ha a szállító bizonyos járműkategóriák javítását közvetlenül a szerződéses hálózata tagjai számára tartja fenn, például csak azzal a feltétellel vállal gyártói garanciát – legyen az akár jogi, akár meghosszabbított garancia –, ha a járműtulajdonos valamennyi javítást – beleértve a jótállás hatályán kívül esőket is – a szerződéses javítási hálózatokon belül végezteti. Az is kétségesnek tűnik, hogy egy ilyen gyakorlat olyan előnyökkel járna a fogyasztók számára, amely lehetővé tenné,
25
Mint például a gépjármű javítóműhelyek ellátása érdekében a kiadók számára szolgáltatott információk.
17
HU
hogy a szóban forgó megállapodások részesüljenek az EUMSz 101. cikke (3) bekezdésében rögzített mentességből. Az azonban nem érinti a szerződéses javítási megállapodásoknak a versenyjogi szabályokkal való összeegyeztethetőségét, ha a szállító egy adott jótállási követelést azért nem hajlandó teljesíteni, mert a szóban forgó követeléshez vezető helyzetet az idézte elő, hogy egy független javítóműhely nem megfelelő módon végzett el egy adott javítási vagy karbantartási műveletet. A szerződéses javítóműhely-hálózatokhoz való hozzáférés
HU
(60)
A már említettek szerint a szerződéses és független javítóműhelyek közötti verseny nem az egyetlen olyan versenyforma, amelyet figyelembe kell venni a szerződéses javítási megállapodások 101. cikkel való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor; a feleknek vizsgálat tárgyává kell tenniük azt is, hogy az érintett hálózaton belüli szerződéses javítóműhelyek milyen mértékben képesek egymással versenyezni. E verseny intenzitását a leginkább az befolyásolja, hogy a szerződéses javítóműhelyekre vonatkozó általános megállapodások alapján milyen feltételekkel lehet a hálózatba belépni. Tekintettel a szerződéses javítóműhely-hálózatok jellemzően erős piaci helyzetére, kiemelt fontosságukra az új gépjármű tulajdonosok szempontjából, valamint arra, hogy a fogyasztók nem hajlandók hosszú utat megtenni azért, hogy megjavíttassák az autójukat, a Bizottság fontosnak tartja, hogy a szerződéses javítóműhely-hálózatokhoz való hozzáférés általában minden olyan cég számára nyitott legyen, amelyek meghatározott minőségi kritériumoknak megfelelnek. Amennyiben a jelentkezőket mennyiségi kritériumok alapján szelektálják, a megállapodás vélhetően a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esik.
(61)
Sajátos eset áll elő, amikor a megállapodások a szerződéses javítóműhelyeket új gépjárművek eladására is kötelezik. Az ilyen megállapodások feltehetőleg a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esnének, mivel nem a szerződés szerinti szolgáltatások jellege kívánja meg a szóban forgó kötelezettséget. Emellett egy elfogadott márkanév esetében az ilyen kötelezettséget tartalmazó megállapodások általában nem részesülhetnének a 101. cikk (3) bekezdésében rögzített mentességből, mivel ennek hatása a szerződéses javítóműhely-hálózatokhoz való hozzáférés szigorú korlátozását eredményezné, és így anélkül csökkentené a versenyt, hogy ez a fogyasztók számára megfelelő előnyökkel járna. Bizonyos esetekben azonban egy adott földrajzi piacra márkát bevezetni kívánó szállító számára kezdetben nehéz lehet olyan forgalmazókra találni, akik hajlandóak megtenni a szükséges beruházásokat, kivéve, ha azok biztosak lehetnek abban, hogy nem kell olyan „önálló” szerződéses javítóműhelyekkel versenyezniük, amelyek igyekeznek e kezdeti beruházások előnyeit saját beruházások nélkül élvezni. Ilyen körülmények között a két tevékenység szerződéses alapon, korlátozott időre történő összekapcsolása egy új márka bevezetésének lehetővé tételével versenyélénkítő hatást gyakorolhat a gépjármű-értékesítési piacra, és semmilyen hatást nem gyakorolna az esetleges márkaspecifikus javítási piacra, amely eleve nem létezne, ha a járművek értékesítése nem valósulhatna meg. A szóban forgó megállapodások ezért vélhetően nem lennének ellentétesek a 101. cikk (1) bekezdésével.
18
HU
