Hosszú magánhangzók ó, ő Általános szabály, hogy a szó végén hosszú az ó és az ő: olló, erdő. Az ó és az ő (akárcsak általában minden szóvégi hosszú hang) természetesen a toldalékok előtt és az összetételekben sem rövidül meg: ollóz, erdőben, erdőzúgás. Kivétel: no, nono. És néhány idegen eredetű összetett szó előtagja rövid o-ra végződik: afroázsiai, aminosav, kilogramm, kilométer (de: kiló), fotocella, fotomontázs, fotoriport (de: fotó). Ragok előtt az idegen szavak végén lévő rövid o megnyúlik: Victor Hugóról, Torontóba, parlandót, alteregója. Ugyanígy: Heine – Heinét, Mamaia – Mamaiában. (Mint: fa – fában.) Általában hosszú az ó és az ő a honnan kérdésre felelő határozóragokban, határozószókban, névutókban: -ból/ből, -ról/ről, -tól/től, mindenfelől, mellől, alól, elől stb. ú, ű A szó végén hosszú az ú és az ű: gyűrű, karcsú, sűrű, varjú. Csak a főnevek között vannak kivételek. í Hosszú í-vel mondjuk és írjuk az -ít igeképzőt: készít, szépít, tanít, tanító, tanítás. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden t előtti í hosszú. Vigyázni kell az ilyen szavak kimondására és írására: aktivitás, bauxit, kapitalizmus, nyit. 1
í, ú, ű Külön kell szólanunk az egytagú szavak í, ú és ű hangjáról. Sok egytagú szóban hosszú az í, ú, ű, ezeket általában mindenki ismeri, a kiejtésük is többnyire helyes szokott lenni. Csakhogy a toldalékos alakokban ezek a hangok különféleképpen viselkednek. E szavak egy részében az í, ú, ű hosszú marad a toldalékok előtt is: cím, címe, címet, címről, címek, címez, címer, címke stb. Ilyen névszók: bú, bű(v), bűn, bűz, cím, csík, csíny, csíz, csúcs, csúf, csúz, csűr, díj, dísz, dúc, dús gúzs, gyík, híg, hím, húr, hús, hű, hűs, íny, ív, kín, kúp, lúg, mű, nyír, nyűg, púp, rím, rút, sí, sín, síp, sír, súly, szíj, szín, szív, szűcs, szűr, túsz, tű, tyúk, új, zűr, zsír, zsúp, zsúr. Ilyen igék: búg, csűr(-csavar), fűt, gyújt, gyűjt, hűt, kúsz(ik), nyújt, nyúl(ik), nyúz, nyű, tűz, zúg, zúz. 2
Egy másik csoportba sorolhatók azok a szavak, amelyekben az í, ú, ű olykor megrövidül. Hogy ez az „olykor” mikor van, azt nehéz volna szabályba foglalni. Ezért leírom az ide sorolható fontosabb szavakat, a gyakoribb hosszú és rövid magánhangzós alakjaikkal együtt: akit érdekel, nézegetheti; talán sikerül bennük valami szabályosságot is felfedezni. Ilyen névszók: csín – csinos gúny, gúnyol – gunyoros hír, hírlik, híradó – hirdet, hirtelen húsz, húszan, húszon – huszad, huszonegy, huszonkettő pír – pirít, piros sík, síkos, síkság – siklik szú, szúk – szuvas szűk, szűkül – szükség tíz, tízek, tízet, tízen, tízes – tizenegy, tized űr, űrök – üres, üreg, ürít víg, vígság – vigad, vigalom, vigasság, vigasz Ilyen igék: bír – birtok, birodalom bíz(ik) – bizony, bizalom, biztat búj(ik), bújtat – bujdosik, bujkál, bujtvány csíp, csíptet – csipdes, csipeget, csipkelődik csúsz(ik), csúsztat – csusszan dív(ik) – divat
3
dúl – dulakodik dűl – düledezik, dülledt fúj, fújtat, fújdogál – fuvall, fuvalom fúr – furat (főnév!), furdal fű(lik) – fülledt fűz – füzér, füzet (főnév!) gyúl, gyúlékony – gyullad gyúr, gyúrogat – gyurkál gyűl – gyülekezik gyűr – gyüremlik hív, hívogat, hívatlan – hivatás híz(ik), hízékony – hizlal húz, húzgál, húzogat – huzakodik, huzal, huzat (főnév), huzavona, huzigál hűl – hüledezik ír, íratlan – irat (főnév!), irka, irkál, irodalom, iromány ív(ik) – ivadék múl(ik), múlékony – mulaszt, mulat (ige!), mulandó nyí – nyivog, nyivákol nyí(lik) – nyilatkozik, nyilván, nyit nyír, nyíratlan – nyiratkozik, nyirbál rí – rivall rúg, rúgkapál, rúgtat – rugékony, rugdal, rugdos, rugaszkodik sír – sirat (ige!), siralom, siránkozik súg – sugall, dugdos, sugdolózik 4
sújt – sujtol szív – szivacs, szivar, szivattyú szúr – szurkál szűn(ik) – szüntelen, szünet, szüntet szűr – szüret, szüremlik túr – turkál tűn(ik) – tünemény, tünet, tüntet tűr – türtőztet úsz(ik) – uszoda, uszony, uszály űz – üzelmek vív, vívmány – viadal Az igékkel, amint látjuk, nehéz a dolgunk. Pedig ezt a felsorolást nagyon leegyszerűsítettem, nem írtam bele a ragos és a jeles alakokat (írok, írsz, írták, írj stb.), ezekben mindig megmarad a hosszú magánhangzó. Kihagytam néhány képzőt is, amelyek előtt szintén megmarad a hosszú magánhangzó, szabályszerűen, ezért nincs értelme különkülön mindent kiírni: -ás/és: írás, fűzés stb.; -ó/ő: író, fűző stb.; -t és -tt: írt vagy írott, fűzött, múlt, nyílt; -at/et (igeképző!): írat, fűzet stb. (kivétel: mulat, sirat); -hat/het: írhat, fűzhet, tűrhető stb.; -va/ve: írva, fűzve, sírva, múlva stb. Az -at/et főnévképző előtt megrövidül a tőbeli í, ú, ű. Levelet írat (ige!) a titkárnővel. Van egy irat (főnév!) az asztalon. 5
Vagy: A lányával cérnát fűzet (ige!) a tűbe. Van egy füzet (főnév!) a táskában. Tehát: a magánhangzó időtartama jelöli, hogy igéről vagy főnévről van-e szó. Igék: fúrat, fűzet, húzat, szűret stb. Kivételek: a mulat és a sirat ige Főnevek: csipet, furat, füzet, irat, szünet, szüret stb. Végül pedig – ezt már könnyebb megjegyezni – vannak olyan névszók, amelyekben az í, ú, ű szabályosan rövidül meg. Ezek: fű, fűz, híd, kút, lúd, nyíl, nyúl, nyű, rúd, szűz, úr, út, víz. A rövidülés a -k, az -s és a -t toldalék előtt történik meg, például: vizek, vizes, vizet, utak, utas, utat, hidak stb. ezen kívül a birtokos személyragok előtt, például: vizem, vized, vizünk stb.). Eltérés csak akkor van, ha a toldalék j-vel kezdődik: hídja, útja stb. Más toldalék előtt általában nincs rövidülés: hídon, kútra, rúddal stb. Egyébként mintául választhatjuk a kéz szó é hangjának váltakozását az e hanggal: kézből, kézre, de: keze, kezek. Ugyanígy: vízből, vízre, de: vize, vizek stb. A hosszú magánhangzókról általában Néhány más szóban is bizonytalankodni szoktunk a hosszú mássalhangzókat illetően. Tehát: hosszú magánhangzóval írjuk és mondjuk a következőket: 6
alkímia alkóv alumínium Artúr bíbelődik bíbic bölcsőde bőrönd bűnhődik csípő csíra dívány gúnár hiúz hízeleg húg(a) hűdés hűvös ígér ím íme ínség ínyenc ítél ízlel ízület kandúr kímél kínál kísér kísért kíván kíváncsi
kívül kontúr kór (= betegség) Kőrös (helységnév: Nagykőrös) kultúra kúra lagúna líceum linóleum mártír medúza mínium mínusz óvóhely őrs Őrség pandúr pianínó pionír púder rakódik (= lerakódik, leülepedik) rézsút rítus rítus stílus stúdió szelíd szúnyog típus túra vajúdik vanília zúzmara 7
Talán túlságosan is részleteztem a hosszú és rövid magánhangzókat. Csak azért, mert sokszor bizonytalankodunk. Ennek az is oka, hogy a beszédben olykor nehezen érzékelhető az időtartambeli különbség, különösen a felső nyelvállású hangoké: í, ú, ű, u, ü. Ez az oka a sok ingadozásnak is. A helyesírás igyekszik a kiejtést követni, a kiejtés pedig gyorsan változik. Ha egy múlt századi könyvet kézbe veszünk, ott sokszor hosszú betűket találunk a mai rövidek helyén: derűl, árúl stb. A hangok megrövidülése most is tart, de csak a gondatlanabb városi beszédben egy-egy nyelvjárásban (a Mezőségen például). A köznyelvi kiejtés megkülönbözteti pontosan a rövid és a hosszú hangokat. A kettőshangzók A magyarban (a köznyelvben) tulajdonképpen nincsenek úgynevezett kettőshangzók (diftongusok). Egyedül az u alkothat kettőshangzót az a hanggal néhány idegen szóban: augusztus, autó. Ezekben a szavakban az au hangkapcsolatot egy szájnyitással ejtjük, szótagoláskor nem választjuk el: au-gusz-tus, au-tó. De az Európa szóban nincs kettőshangzó: E-u-ró-pa. A magyar nyelvjárások diftongusállománya viszont igen gazdag.
8
