Hortobágyi Arnold atya

4

Márton-harang 2014 • Szeptember • 19. szám

Lefoglalt magának Isten – Interjú Mózes testvérrel – X.

A

f

-ON IS

LONGLÁJFLÖRNING

Tanítványként Jézus vasárnapi iskolájában Hortobágyi Arnold atya

M

ire a kedves Olvasó kezébe veszi a Márton-harang legújabb számát, akkor már minden bizonnyal elkezdődött az új tanév az iskolában. A legtöbb kisdiáknak örömöt jelent megtenni az első lépéseket az iskola irányába, vannak azonban, akik szívesebben maradnának játékuk társaságában. Bevallom, kisfiú koromban az utóbbiak közé tartoztam. Nekem is nehéz volt elindulni szeptember első reggelén az iskola felé. A tanulás nyűg volt számomra. Felnőtt emberként másképpen gondolkodom ezekről a dolgokról. Világunk rohan és számon kér rajtunk mindent, amit elmulasztottunk megtanulni a maga idejében. Teljesítményeket vár tőlünk, helytállást, kitartást és állandó készenlétet, nyitottságot az új dolgok befogadására. Többnyire az az ember marad talpon, aki merészen indul újabb és újabb, eddig még nem ismert (szak)területek felfedezésére, aki elég bátor ahhoz, hogy új nyelvet tanuljon, kompetenciáit, szakmai tudását fejlessze. Ismerjük sokan azt a kifejezés, hogy „long-life-

learning” (ejtsd: longlájflörning). An�nyit jelent, hogy „élethosszig tartó tanulás”. A hétköznapokban ezt úgy mondjuk, hogy „jó pap is holtig tanul”. Vicces, de nagy igazsága van. Nagy igazságnak tartom, hogy nem állhatunk meg soha saját magunk kitartó képzésében, fejlesztésében. Sok esetben azonban kevés, ha autodidakta módon próbáljuk magunkat fejleszteni. Ennek a veszélye az, hogy általában azon a területen fejlesztjük magunkat, ahol kedvünk van, ahol pedig valóban szükség lenne rá, ott pedig nem. Érdemes ezért anyagiakat is áldozva képzéseken részt venni. Nagy igazsága van annak is, hogy az ember gyakran saját magát bénítja meg azzal, ha nem eléggé nyitott új dolgok megismerésére, ha nem elég bátor arra, hogy más modellekben gondolkodjon, vagy más emberek véleményét is meghallgassa, ha nem tudja mondani: „Eddig nem ismertem, de most majd megismerem!” Nem egyszer bezárkózunk folytatás a 2. oldalon

A tar talom b ó l Longlájflörning – Tanítványként Jézus vasárnapi iskolájában. 1 Apa, ezt olvasd el! (2. rész). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Isten lefoglalt magának (riport Orsós Mózes testvérrel). . . . . 4 Béke veled! (Kamondi Péter meditációja) . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Az élet forrása a szeretet (Slániczné Edina). . . . . . . . . . . . . . . . 7 Nagyon zene ;-) (riport Elischer Balázzsal). . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Házunk táján történt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A közös játék öröme (Sághi Éva). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Bemutatkozik a K. I. K. (Róka Krisztina). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Képes beszámoló a nyári hittanos táborból. . . . . . . . . . . . . . . . . Willebald napi emlék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2

Mártonharang

4 szűk világunkba. Kudarcainkhoz sokszor saját rugalmatlanságunkon keresztül vezet az út! Több lábon kell állnunk! Úgy tűnik számomra, hogy vége annak az időnek, amikor valaki úgy gondolja, hogy egyetlen szakmával élethossziglan egyetlen munkahelyen „el lehet lenni”. Ma az tud előre lépni, aki képes rugalmasan a változásokhoz igazodni. Aki el tudja fogadni, hogy életének újabb korszaka kezdődik, ha más munkahely, más szakterületet előtt nyílik út. Mi az, amit egy szülő át tud adni gyermekének ezen a téren? Bizonyos, hogy egyrészt a jó példa az állandó tanulásra. Másrészt, hogy tudjon elérhető célokat kitűzni gyermeke elé és ne törje le gyermeke érdeklődését, kíváncsiságát az élet dolgai iránt. A harmadik pedig az, hogy tudjon elismerni, dicsérni, ha kell jutalmazni. Mindennél fontosabb,

hogy adjon gyökereket és szárnyakat. Keresztény küldetésünk azzal kezdődik, hogy összegyűlünk Jézus körül. Jézus körül összegyűlni azt jelenti, hogy számunkra ő egy eligazodási pont. Egyrészt abból a szempontból, hogy van honnan elindulni és van hova visszatérni. Jézus körül összegyűlni azt jelenti, hogy ebben a világban van egy eligazodási pontunk. Egy olyan világban élünk, amelyben minden ember szabadon dönthet arról, hogy miről mit gondol. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy „Mi az, hogy szeretet?”, akkor nekünk van hova visszatérni, mert Jézus megmutatta, mi az. Azt tudjuk mondani, hogy „Számunkra a szeretet az, ahogyan Jézus szereti az embert.” Jó nekünk, hogy van honnan elindulni, van hova visszatérni, és hogy van az életünknek egy eligazodási pontja,

Apa, ezt olvasd el!

mégpedig egy személyes eligazodási pontja. Nem csak a tanítása jelent eligazodási pontot, hanem az is, ahogyan ő élt és cselekedett. Jézus körül összejönni a vasárnapi szentmisén azt is jelenti, hogy jó tanítványként meghallgatom, megfontolom és életre váltom tanítását. Éppen ezért kereszténységünkből nem hagyható ki a tanulás. Miért mondja Jézus az evangéliumban boldognak azokat, akik Isten szavát hallgatják és meg és fogadják? Talán éppen azért, mert az Isten szavára való odafigyelés, a Jézussal való személyes kapcsolat, a tanulás és a boldogság szorosan összefüggnek egymással. Ezért érdemes akár felnőttként is tanítvénynak maradni Jézus iskolájában. Longlájflörning...

2. rész

...amit az apáknak feltétlenül meg kell tudniuk! Van-e apai ösztön? Sokszor hallunk az anyai ösztönről, de felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e apai ösztönről is? Igen, apai ösztön is létezik. Az apaság része, hogy az apák fokozottan védik saját gyermekeiket és gondoskodnak róluk, ugyanakkor olyan élményekhez is juttatják a gyerekeiket, amiket egy nő nem, vagy csak ritkán nyújt. Mit tud az újszülött? Eső ránézésre úgy is tűnhet - nem sokat. De a látszat csal! Az újszülött kisbaba felismeri nem csak anyja, de apja hangját is, amennyiben a várandósság alatt az apa jelen volt az anya környezetében. A felismerésen túl előnybe részesíti az apa hangját idegen férfiak hangjával szemben. Csak kevesen tudják, hogy a kisbabák, már a megszületést követő percekben képesek arra, hogy utánozzák mások arckifejezését. Az apák számára meghatározó élmény lehet kipróbálni, hogy gyermekük hogyan követi az apa arckifejezéseit. Éber, nyugalmi állapotban a kisbabával szemben lehet próbálkozni néhány kifejező arcmozdulattal: száj nyitással-csukással, esetleg nyelvöltögetéssel. Fontos, hogy a mozdulatot lassan, többször elismételve végezzük, és hagyjunk időt a ba-

bának az utánzásra. A kisbabák nem csak utánzásra, de kezdeményezésre is képesek. A síráson túl már mosolyukkal, arckifejezéseikkel is kommunikálnak környezetükkel. „Túl kicsi még, mit kezdjek vele?" Vannak apák, akik nehezen tudnak ráhangolódni újszülöttjükre, arra várnak, hogy a baba kicsit cseperedjen, önállóan mozogjon, beszéljen ahhoz, hogy oda tudjanak igazán fordulni. Az apává válás minden férfinél másképpen történik. A legfontosabb, hogy a környezet ne erőltessen valamilyen elvárt apa szerepet, mert ezzel csak bajt okozhat. Azok a férfiak, akiktől számukra idegen apa szerepet várnak el, gyakran teljes egészében elfordulnak az apai szereptől. A legokosabb, ha hagyjuk, hogy a kisbaba és az apa között magától, fokozatosan alakuljon ki a kapcsolat. Érdemes kettőjükre bízni – az apára és gyermekére –, hogy ők maguk alakítgassák az egész életre szóló apa-gyerek kapcsolatot. Azok a férfiak, akiktől számukra idegen apa szerepet várnak el, gyakran teljes egészében elfordulnak az apai szereptől. Hogyan játsszon, mit kezdjen egy apa az újszülött kisbabával?

Arra bátorítunk minden apát, hogy ösztönösen játsszon a gyermekével! Nincs szükség arra, hogy az anya viselkedését utánozza. Nagyon fontos tudnunk, hogy egy apa általában másképp simogatja meg a babát, másképp szól hozzá, másfajta játékokat játszik vele, mint az anya. Erre a „másfajta" apakapcsolatra ugyanolyan szüksége van a gyermeknek, mint az anyai gondoskodásra. Sokszor az apák játéka lendületesebb és nagyobb kihívást jelent. Az anya számára akár ijesztő is lehet a hintáztatás, az emelgetés, mégis egy nagyon fontos ta-

Mártonharang

4 pasztalatot szerez ezáltal a kicsi: a veszély élményét, izgalmát és az azt követő megnyugvást az apa biztonságot nyújtó karjai között. Ne csak szavakkal teremtsünk kapcsolatot! Az újszülött számára nagyon fontos, hogy beszéljünk hozzá, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az érintés, az apa és a gyerek testközelsége, a bőrkontaktus is meghatározó fontosságúak. A csecsemő megjegyzi apja illatát, képes ráhangolódni az apa szívritmusára, légzésére, izomtónusára, ami segíti őt a megnyugvásban, elalvásban. Minél kisebb és gyámoltalanabb egy kisbaba, annál inkább fontos a szoros testi kapcsolat. Az a fajta korai kapcsolat alapja lehet egy későbbi, jó apa-gyermek kapcsolatnak is. Rossz apa az, aki nem pelenkáz? 'természetesen arra buzdítunk minden apát, hogy maximálisan vegye ki részét a gyermekgondozási teendőkből. Ugyanakkor óva intünk minden párt attól, hogy úgy gondolja, attól lesz valaki jó apa, ha az anyához hasonlóan gondoskodik közös gyermekükről. Egész egyszerűen attól, hogy valaki apaként is pelenkázza a gyermekét, önmagában nem lesz jobb apa. Kedvezőtlen, ha a környezet elvárja ezt egy olyan férfitől, aki ettől idegenkedik. Ebben az esetben a férfi, aki úgy érzi, hogy nem tud meg-

felelni az elvárásoknak, az apai szereptől is elidegenedhet. Az apai gondoskodásnak és szeretetnek nagyon sok más formája létezik. Ha az apa például időben felismeri, hogy az anyának mikor van szüksége egy kis pihenésre, és a megtétető pillanatban átveszi a síró gyermeket tőle, többet segíthet, mint egy-egy pelenkázás átvállalásával. A gyermek megjegyzi apja illatát, képes ráhangolódni az apa szívritmusára, légzésére, izomtónusára, ami segíti őt a megnyugvásban, elalvásban.

102. zsoltár (részletek) Áldjad, lelkem, az Urat, egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy mennyi jót tett veled! Megbocsátja minden vétked, meggyógyítja minden gyengeséged. A pusztulástól megmenti életed, kegyelemmel és irgalommal koronáz téged. Betölt ajándékaival életed folyamán, és megújul ifjúságod, mint a sasé. Az Úr igazságos tetteket visz végbe, igazságot szolgáltat mindannak, akit elnyomnak. Könyörületes az Úr és jóságos, hosszan tűrő és irgalma bőséges. Nem pörlekedik örökre, nem tart örökké haragja. Nem bánik velünk bűneink szerint, és nem gonoszságaink szerint fizet nékünk. Mert amilyen magas az ég a föld fölött, jósága oly hatalmas azokhoz, akik félik őt. Amilyen távol van napnyugattól napkelet, olyan messze dobja tőlünk vétkünket. Amint az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.

3

4

Mártonharang

4 „Senki sem próféta a maga hazájában, dehát így van ez rendjén. Felnőttem, megvan a saját életem, amit a bencés rendhez igazítok. Köztük vagyok otthon.” Kaposváron születtem, 19 éves koromig Nagybajomban éltem. Öten vagyunk testvérek. Három nővérem van, én vagyok a negyedik a családban, és van egy öcsém. Szüleimnek tizennégy unokája van, talán négy ükunokája is, nem tudom pontosan, nincs nagyon kapcsolatom velük.

Hogy kerül kapcsolatba Istennel?

A családunkban senki nem volt vallásos. Mindenkit megkereszteltek ugyan, néhányan eljutottak az elsőáldozásig is, de a bérmálásig már senki sem. Harmadik osztályos általános iskolás voltam, amikor az osztálytársaim megkérdezték, nincs e kedvem hittanra járni. Azt válaszoltam, hogy nem tudom mi az a hittan, de nagyon szívesen elmegyek. Ismeretlen fogalom volt számomra ez szó, azt se tudtam, hogy mivel kapcsolatos. „A templomba megyünk – mondták – ott találkozunk egy esperes atyával.” Elmentünk és én megismerkedtem egy szentéletű, idős atyával, Gerencsér Lászlóval, a nagybajomi plébánossal. A sekrestyében tartotta meg a hittan óránkat, ugyanis a rendszerváltozás előtt voltunk, 1987–1988 körül. László atyával nagyon jó barátságba kerültünk. Azt mondta, hogy nemcsak hittanra kell járni, hanem misére is. Így egyszer elmentem a vasárnapi misére. A szüleim nagyon elcsodálkoztak mindezen, nem tudták mire véljék. A misén minden nagyon lenyűgöző volt: a hívek éneke, áhítata, az orgonaszó. Magával ragadott az egésznek a légköre. Aztán, csak úgy érdeklődésből, hétköznap is elmentem misére. Egyre szorosabb lelki kapcsolatom alakult ki az esperes atyával, ministránsként is segítettem neki. Édesapámmal konfliktusba is kerültem emiatt, mivel nem értette a buzgóságomat. Még az elsőáldozásra sem engedett el, megtiltotta, hogy elmenjek. Ez nagyon feldúlta a lelkemet. Végül úgy lettem elsőáldozó, hogy az esperes úr eljött hozzánk, s megkérdezteédesanyámat, miért nem engedett el. Anyám próbálta a helyzetet megoldani, de nem merte az igazat megmondani. Erre az atya azt mondta,

Isten lefoglalt magának Orsós Mózes bencés szerzetessel beszélget Kereszty Zsuzsa

hogy akkor kedden ekkor és ekkor jelenjek meg, és akkor áldozhatok. Így találkozhattam az Úristennel. S ez a kapcsolat egyre jobban mélyülni kezdett. Aztán évek múltán édesapám is elfogadta a döntésemet, belenyugodott. Folyamatosan jártam templomba, bérmálkoztam, s kértem a Szentlélektől, hogy kössön magához, és ne engedjen el. Megkaptam tőle ezt a kegyelmet, s ez a kötelék napról napra egyre erősebbé vált. Közben megtanultam orgonán is játszani a helyi kántortól. Már én is tudtam zenével kísérni a liturgiát, és vittek temetésekre is énekelni. Nagyon jó kapcsolatom alakult ki a helyiekkel, fontos szerepem lett a közösségben. Voltak néhányan az egyházközségből, akik támogattak, terelgettek, egyengették az utamat. Hálával emlékszem erre a szép időszakra. Nyolcadik után a Széchenyi István szakmunkásképző Kadarkútra kihelyezett tagozatára kerültem szakács tanulónak, s kollégista lettem. Amikor a képzés befejeződött, elkezdtem gondolkodni azon, mi is legyen az életemmel. Hol fogok dolgozni?Mit is szeretnék csinálni igazán? Közben persze végig megvolt az egyházzal a kapcsolatom.

Szakácstanulóként kéthetente konyhán dolgoztam. Ott, a munkahelyemen jött aztán a sugallat, hogy papnak menjek. Olyan hirtelenért ez a felismerés, mint amikor valaki megperdülne a saját tengelye körül. Minden kérdésemre választ kaptam. Egy új utat láttam magam előtt, a saját utamat. Nap, mint nap ezzel a gondolattal keltem, de nem mertem elárulni otthon. Nagyon sokáig húztam-halasztottam, mert tudtam, hogy nem támogatnának ebben a döntésben. Egyszer aztán mégis elő kellett vele állnom, persze ismét – ahogy sejtettem – ellenállásba ütköztem. Édesapám azt szerette volna, ha pincérnek megyek.

A papságtól hogyan jutott el a szerzetesség gondolatáig?

Otthon, Nagybajomban nem találkoztam szerzetesekkel, a plébániánkon csak egyházmegyés papok szolgáltak. Legközelebb szerzetesek csak Segesden voltak, ott egy ferences közösség és kolostor működött. A szeptember 8-ai búcsúra Nagybajomból mindig áttekertem kerékpárral Segesdre, ott találkoztam a szerzetesekkel. Isten mindig jobban tudja, mire van szükségünk és az ő vezetésére teljesen rábíztam az életemet. Úgy irányí-

Mártonharang

5

4 totta a lépteimet, hogy elmentem egyszer Bakonybélbe, ahol Kis Domonkos atya volt akkor a bencés kolostor perjele. Bakonybélben a szerzetesek kétkezi munkát végeznek, közel vannak a természethez. Ez nagyon megtetszett, s nem is volt kérdés: ott maradtam. 2009ben januárjában jöttem Pannonhalmára, még ugyanebben az évben itt tettem ideiglenes fogadalmat,azóta itt élek, és idén, augusztus 6-án, színeváltozás ünnepén ünnepélyes fogadalommal köteleztem el magamat Isten mellett.

Mi a vonzó az ön számára a bencés rendben?

A bencés rend nagyon gazdag hagyománnyal, lelkiséggel rendelkezik, ami nagyon fontos számomra. A szerzetesek Szent Benedek regulájához igazítják életüket, napirendjüket a munkában és Isten szolgálatában is. Szent Benedek reguláját nemcsak szerzetesek használhatják, hanem a világi életben is jól lehet alkalmazni. Szent Benedek családja igennépes, nemcsak bencések vannak benne, hanem obláták(Istennek felajánlott férfi és női bencés világi hívek), civilek, családok is. Ők harmadrendiek, kint élnek a világban, próbálják elhinteni, megélni a bencés lelkiséget. A bencés szellem nagyon vonzó, és a közösséghez nagyon jó tartozni.

Papnak készültél, de végül szerzetes testvér lettél. Miért?

Ez egy nagyon fájó pont az életemben. Én szeretnék pap lenni, de nem lehetek pap, mivel nem tanultam meg tanulni.

A szakmunkásképző után nem mentem gimnáziumba, nincs érettségi bizonyítványom. Szerettem volna megszerezni, de az elöljáróim azt mondták, jobbnak látják, ha nem erőltetem, mivel nagyon megterhelő lenne számomra a tanulás. Próbáltak megvédeni a csalódástól. Igyekszem ezt elfogadni, s hiszem, hogy ezt is Isten tervezte így.

Hogy telik egy napja? Mi tölti be az életét?

Reggel hatkor van a vigília, a reggeli istendicséret zsolozsmával, háromnegyed óra a bazilikában. Utána reggeli, majd, munka következik.Magam szervezem a munkámat, nem irányítják. Feladataim közé tartozik a betegszállítás, a beteggondozás. Ha egy rendtárs beteg lesz, ha van teendő az idősek otthonában, akkor én segítek. Sok türelem kell ehhez, de szerencsére nekem van. Sekrestyésként is dolgozom a bazilikában, ahol sok mindenről kell gondoskodnom. Pannonhalmi gimnáziumunk egyik osztályának – jelenleg nyolcadikosok – második éve vagyok a „bencése”. Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek lelkivezetőként, személyes lelki kísérőként segítek, ha szükség van rá. Sokat vagyok együtt a fiatalokkal, teázunk, beszélgetünk, lelkigyakorlatot is végzünk. Esténként az ima után felolvasok nekik valamit, amit a prefektus választ ki, a koruknak megfelelően.

Kapcsolatban van a családjával?

Amint már mondtam, a családommal nagyon nehéz volt elfogadtatni a döntésemet. Sokszor kerültem összeütközésbe velük. Ma sem felhőtlen a helyzet, ezért ritkán járok haza. Édesapám 2001ben meghalt, de édesanyám mindig nagyon örül, ha meglátogatom. Mindig vár. De én már kikerültem a családból… Nem is volna hova lefeküdnöm, nincs otthon helyem. Senki sem próféta a maga hazájában, dehát így van ez rendjén. Felnőttem, megvan a saját életem, amit a bencés rendhez igazítok. Köztük vagyok otthon, nem a szülői házban. Most volt az ünnepélyes fogadalomtételem, a családtagjaim közül csak édesanyám jött el. Nagyon örült. Mióta édesapám meghalt, anyám templomba is jár. Korábban nem mert, félt tőle.

A nagybajomi cigány családokkal milyen volt a kapcsolata?

Nagybajom mintegy 3500 lelkes város, cigányok és nem cigányok együtt élnek, nincsenek telepek. Jól megvannak együtt. Van egy-két utca, ahol szinte majdnem csak cigányok laknak, de nem sokan. Biztosan vannak konfliktusok, de a cigányok és a nem cigányok szóba állnak egymással. Például az egyházközségben engem a nem a cigány emberek támogattak, karoltak fel mindig. Ez nagyon jó érzés volt. Elfogadtak, szerettek.

Mi a nehézsége és mi az öröme a szerzetesi életnek?

Öröm, hogy van egy belső szabadság, aminek a lényege, hogy Istené vagyok. Van egyfajta függetlenségem is, hiszen az elöljáróimon kívül senki nem irányít vagy parancsol, mint a civil életben. A civil életben sokkal több a mindennapos küzdelem, a konfliktus, a csalódás. Öröm, hogy itt lehetek ebben a közösségben, ünnepélyes fogadalmat tehettem, a közösség elfogadott. Úgy érzem, szeretnek. Van, amin persze nap mint nap kell dolgozni, például a kapcsolatokon, hiszen végül is emberek vagyunk. Nem mondhatom, hogy minden mindig tökéletes, de igyekszünk, hogy mélyítsük Isten és az egymás iránti szeretetünket. Nap mint nap hálával tölt el az érzés, a tudat, hogy Isten lefoglalt magának! És én rábízhattam az életemet, hogy vezessen. Ez a legnagyobb örömöm.

6

Mártonharang

4

Béke Veled

Kamondi Péter (Bakonypéterd) meditációja a szentmiséről Ihlette: Hortobágyi Arnold prédikációja

E

z az egész olyan bonyolult. Kérdésre-kérdés, kételyre-kétely. Nem hallod magad igazán, s más sem hall. Ki ismer, egy van csak, de Őt rendre utasítod el. Azon a estén is épp úgy voltam mint sok másikon, s úgy éreztem magam mint Dzsida Jenő a kocsárdi váróteremben. „Körülnéztem: szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt, Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak...” Csak én a szoba sötétjében éreztem ezt, hol szintén minden aludt egy aprócska gyertya lángját kivéve, és remegő képmását, mely fel-felriadva vetült a falra. Szeretek így esténként összegezni. Megbocsátást kérni, s megbocsátani, hogy a nap ne menjen le haraggal, félelemmel, vagy aggodalommal. Tudtam, hogy ez kevés. Holnap törekednem kell egy szebb, egy jobb életre. A lecke feladva: „Legyetek tökéletesek, ahogy a men�nyei Atyátok tökéletes!” – Ó Uram, hogy kérhetsz ilyet tőlünk? Miért e nehéz kereszt? – Gondoltam magamban lázasan felhevülve, de a következő pillanatban már elfáradtam. Aztán megint feldúltak gondolataim, s egész éjjel csak forgolódtam ágyamban, mint egy Dosztojevszkij regény bűnös főhőse. Az éjszaka kiváló próbatétel a lelkiismeretnek, hiszen a tisztátalan lélek nyugalmat hiába keres: nem talál... talál... nem talál... „E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok; én legyőztem a világot...” „Éli, Éli lama sabaktani...” béke... bűnhődés... megnyugvás... tiszta, mint a hó... szűzien tiszta... Hirtelen megszólalt az ébresztő. – Reggel van? Reggel van. – Reggelnek igazán már nem is lehetne nevezni. A nyomasztó éjszaka után pedig azt sem tudtam, hol vagyok. Majd lassan elkezdett összeállni a kép. Az ébresztő azért szólt, mert vasárnap van. Márpedig, ha vasárnap, akkor ma igevétel a templomokban. Étvágy nincs, de egy gyors földi mankó kávé formájában tán belefér az időbe. Ing, nadrág felkap és indulás. A templom előtt már gyűlt a nép. Aprók és idősebbek egyaránt fényesre pucolt

cipőkben várták, hogy lelkük újra ünneplőbe öltözhessen. Hallani lehetett, ahogy az óramutató lassan vánszorog, de végül eléri a 11-et. Majd a kinti diskurzusok után megcsendül a megváltó harangszó. A következő kép: szédülés és rosszullét egy álmatlan éjszaka után, mialatt hitét az ember a padok között megvallja. Ez volt csak mi lefoglalta gondolataim, s az önmarcangolás. – Nem érdemled meg, hogy ide gyere, hogy feloldozást kérj, majd újra boldogan szaladj bűneidbe. Számító vagy és hitetlen! Oltári áldozatra pedig végképp nem vagy méltó. – Aztán, hogy nyomasztó gondolataimból kiugrasszon: megszólalt egy diadalmas dallam az orgona klaviatúráján, s az atya megindult, hogy mindenkit személyesen köszöntsön. Mikor hozzám ért kezet nyújtott: – Béke veled, Péter! – Béke veled! – mondtam válaszul, s az ütőér szaporán nyújtózott nyakamon. Szívem hevesen pulzált. Majd visszatérve a pillanatba, észrevettem, hogy valami leesett a vállamról. A felszabadulás dicsfénye érintett meg, a szívem továbbra is szaporán dobogott, de már örömtől eltelve. S, hogy mi történt ott? Valaki odajött és megmutatta milyen a feltétlen szeretet. Szemembe nézett, kezét kezembe helyezte, s ismervén nevemet személyesen megszólított. Tekintete azt sugallta: szeret attól függetlenül, hogy egész héten bűneim fogságában cselekedtem. Megmutatta, hogy igenis van bocsánat. Azt közvetítette, amit csak kevesen tudnak. Azok akiket legalább egyszer „megérintettek”. Ott abban a pillanatban tökéletesen betöltötte szerepét, amire az Úr szánta: megmutatta egy apró részletét Isten országának. Valósággá emelte a gondolatot, amitől sokak félnek: a szeretet még mindig mindent képes felülírni. A Szentséget pedig mindenki ősi hittel vette magához, s tudtuk mindannyian: aki a világmindenséget miértünk megteremtette, annak igazán nem nagy dolog megtestesülnie. A bort vérré, az ostyát testté váltani. Így történt, hogy akkor talán igazabban hittünk mint valaha, de ami biztos: belénk ott igazi béke költözött.

Mártonharang

7

4

Az élet forrása a szeretet

Slániczné Edina (Lázi) beszámolója egyházközségeink ausztriai zarándokútjáról

E

„Az élet forrása a szeretet. Hogyan akarsz ebből meríteni, ha nem vagy a forrásnál? A forrás, amely a szeretet, maga az Isten.”

zekkel a Szent Bernáttól származó gondolatokkal indultunk buszos zarándoklatra Máriához június utolsó péntekjén. Négy plébániánkról érkező hívek már kedves ismerősként köszöntötték egymást. Összetartozásunkat még inkább elmélyítették a közösen elmondott reggeli imádságok és könyörgések. Az igényesen összeállított napi program első állomása Frauenkirchen volt, mely Ausztráliában található kisváros, a település nevét a Boldogasszonynak szentelt templomáról kapta. A mise kezdetéig volt még időnk megtekinteni a közelben álló, csigavonalban dombra felfutó keresztutat, amelynek különlegessége, hogy első állomásként az utolsó vacsora képével kezdődik. Arnold atya kérésére némán jártuk végig Jézus szenvedésének útját, megérezve annak igazságát, hogy a csend néha többet beszél sok kimondott szónál. A kegytemplomba belépve ámulattal csodálkoztunk rá a monumentális barokk belsőre, mely Burgenland tartomány egyetlen bazilikája. Megható pillanat volt, amikor megérkezésünkkor Csöpi néni (Lázi) elmondta „A szent hely köszöntésére” imádságot.

Az istentiszteleten Arnold atya tanító gondolatai, Elischer Balázs kántorunk művészi orgonajátéka és Székely Szilvia gyönyörűen megszólaltatott Mária énekei simogatták a lelkünket. Számomra egyik legbensőségesebb rész volt, amikor az oltárt körülállva, egymás kezét megfogva mondtuk el az Úr imáját, majd vettük magunkhoz szent testét és vérét. A kora délutáni órákban kellemes perceket töltöttünk el egy hangulatos cukrászdában, majd utunkat Halbturm (Féltorony) felé vettük. Nevét a félbehagyott tornyú templomáról, de lehet, hogy öreg kastélyának ledőlt tornyáról kapta. A kastélyparkot szegélyező, 1714-ben épült Szent József templomot látogattuk meg. A szintén barokk stílusú térben egyházzenei áhítatot tartottunk. Taize-i dalokat tanultunk, és ezek szövegét, dallamát sokszor-sokszor ismételve szép énekkel szóltunk az Úrhoz, hiszen „Kétszeresen imádkozik az, aki énekel” (Szent Ágoston). Nekem még utána jólesett a templom csendjében maradnom, pár imádságot elmondanom otthon maradt családomért, elhunyt szeretteimért. Magyarország felé tartva lehetőség volt a buszon egy rövid pihenőre, majd Lébényben nagyon jó hangulatban, sok humorral fűszerezve költöttük el az ebédet. Egy rövid sétát megtéve értünk el Szent Jakab apostol plébániatemplomhoz, mely román stílusával országunk egyik legjelentősebb középko-

ri építészeti emléke. Átfogó idegenvezetést kaptunk a műemlék történetéről, ezt követően Elischer Balázs mesélt az itt található orgonáról és egy hangverseny keretében meg is szólaltatta, különlegesen szép zenei élmény volt. Személyes emlékként szeretném leírni, hogy a nap egyik legnagyobb ajándékát itt kaptam. Az oltáron üvegtartóban gondolatok, bibliai idézetek voltak papírra vetve. Amikor ezek közül találomra választottam, Isten valóban vezette a kezemet. Gondoskodó szeretetét megéreztem, hiszen olyan útmutatást kaptam, mely válasz adott a bennem lévő kételyekre, feleletet kaptam azon kérdéseimre, melyek azokban a napokban leginkább foglalkoztattak. Megrázóan szép pillanat volt! Ha visszagondolok arra a napra, hála és köszönet tölt el. Köszönetet szeretnék mondani Bajnai Sándornak a hatalmas szervező munkájáért, általa nagyon igényes és tartalmas programot járhattunk végig, Elischer Balázsnak a zenei szolgálatáért és Hortobágyi Arnold atyának, ki jelenlétével, lelkiségével segített bennünket, hogy az utat két ország határán ne csak kilométerekben tegyük meg, hanem saját belső útjainkon is. És köszönetem szóljon végezetül zarándok társaimnak, általuk jelenünkben is megérezhettem az első keresztények közösséget építő, közösséget összetartó szeretetét. Ezekkel az élményekkel a nap végén jó volt hazatérni otthonainkba, a mindennapjainkba, mert „…a forrás, amely a szeretet, maga Isten.”

8

Mártonharang

Nagyon zene ;-)

4

A riportot Horváthné Volf Mónika lelkipásztori munkatárs készítette Elischer Balázs orgonaművésszel. Ravazdon is, és így ismertem meg Arnold atyát. Szerettem volna hazaköltözni, és Arnold atya adta az ötletet, hogy Sándorral közösen vigyük a kántori szolgálatot. Én, aki az Alpokalja mellett nőttem fel, ahol ráadásul sok a patak és a tó, nehezen viseltem Debrecent és környékét. Miután hazaköltöztem mentálisan feltöltődtem a hegyek és a vizek láttán.

Orgonaművész, művészeti iskolában zenét tanít, meseregényt írt, versenytáncos, masszíroz, gyógynövényeket és különleges növényeket tart, és ha kell, a táborban kínaivá változik át. Ő Elischer Balázs. V. M. Balázs, egy éve ismertelek meg, mint a kántorunkat. Azóta többször beszélgettünk. Remélem, hogy a Mártonharang olvasói is közelebbről megismerhetnek téged! Szombathely, Győr, Debrecen. Miben voltak meghatározóak életedben ezek a városok? E. B. Szombathely a szülővárosom. Szüleim tősgyökeres szombathelyiek, és egészen a középiskolai felvételimig itt éltünk. Ezek után költöztünk Győrbe. 11 éve vagyok győri, de konkrétan csak 4 évet éltem itt, amíg a zeneművészeti szakközépiskolába jártam. Ezután egyből Debrecenbe mentem, ahol az egyetemre jártam 5 évig, és utána két és fél évet tanítottam a tanárképző főiskolán orgonát és hangszerismeretet. V. M. Jelenleg Ravazdon élsz. E. B. Középiskolás korom óta ismerem Bajnai Sándort, egy koncert után találkoztunk. Sándor szervezésében több koncertet adtam a környéken, többek között

V. M. Számomra meglepő volt, hogy egy fiatalember az orgonát választotta hangszeréül. Mióta foglalkozol zenével, és miért az orgonát választottad? E. B. Zenével 6 éves korom óta foglalkozom, és úgy gondolom, hogy nem én választottam az orgonát, hanem ő engem! Először zongoráztam, orgonálni 11 éves koromban kezdtem. Eleinte féltem ettől a nagyszerű hangszertől. 10 éves koromban történt, hogy elmentünk egy koncertre szüleimmel a szombathelyi Kálvária templomba, és akkor szerettem bele az orgonába. Azután hónapokon keresztül fanatikusan az orgonával foglalkoztam, szakirodalmat is olvastam. És végül szüleim belátták, hogy ez az én hangszerem. V. M. A jövődet illetően a zenei pályán kívül felmerült-e benned más is? E. B. Természetesen, más célok is felmerültek. Érdekeltek mindig a növények, valamint az alternatív gyógyászat. Ezért végeztem el két éve egy svédmasszőr tanfolyamot, ahol az érzékelések közül a tapintás kerül előtérbe. Azonban pályaválasztásnál a zene és a versenytánc közül választottam. Végül az orgona mellett döntöttem. De a táncot is nagyon szerettem. V. M. És akkor a versenytánc? E. B. Szombathelyen a táncnak nagy hagyománya van, gondoljunk csak a Savaria táncversenyre. Már az óvodában is oktattak versenytáncot. Mivel volt hozzá érzékem 9 évig Szombathelyen a Savaria Táncsport Egyesületben állandó partnerrel, Debrecenben pedig 7 évig táncoltam. A konziban pedig 3 évig steppeltem. V. M. Melyik a kedvenc táncod? E. B. A standard táncok közül a tangó és a bécsi keringő, a latinok közül a paso doble és a szamba. A tangóban olyan életérzés van, amit csak akkor érezhetünk

át igazán, amikor táncoljuk. A bécsi keringő pedig légies, felszabadít és harmóniába hoz mindennel. V. M. Szenvedélyesség, ez jellemzi az orgonával való kapcsolatodat, a versenytáncot, és a legújabb kedvenc filmedet is, ez pedig A parfüm. E. B. Ez a film volt az eddigi életem során a legnagyobb hatással rám. Azt gondolom, hogy egy művésznek sok minden más művészeti ághoz is értenie kell. Ebben a filmben ezt érzékeltem. A szereposztás, a képi világ, minden együtt megvan benne. A színek apró világa együtt mozog a kimondott szavakkal, egy szóval a művészetek kiegészítik egymást. A főszereplő fennkölt régióban keresi a tökéletességet, ezért a gyilkosság egy eszköz egy sokkal magasabb cél érdekében. Ezért nem tudok rá gyilkosként tekinteni, hanem csak a zsenit látom benne. (Természetesen a gyilkosságot elítélem.) Mindent több szempontból kell látni, nem biztos, hogy a saját elképzeléseink a jók. A konvenciókból kitörő, valamiben kirívó emberek vitték előre a világot, adtak új lendületet a világ folyásának. V. M. Zenei világodban te is erre a magasabb szintű tökéletességre törekszel, és közben az emberekhez is közel akarod hozni az orgonát. E. B. Ha a zenét csak tudományként kezelik, és nem művészetként és örömforrásként, akkor elveszti a lényegét. Nem szabad, hogy szakbarbárokká váljunk. Tisztelem azok munkáját, akik egy-egy korral, stílussal foglalkoznak részletesen, de szerintem összefüggésekben kell szemlélnünk a zene világát. Azzal, hogy közelebb akarjuk vinni az orgonát az emberekhez, nem szabad megtennünk azt, hogy lealacsonyítjuk a szintet. Ezért kell színvonalas, sokrétű koncertműsorokat készítenünk, több korból kell keresni a megfelelőt. A koncertjeimre úgy készülök, hogy színeket, hangulatokat szeretnék érzékeltetni. Ehhez keresem a megfelelő zenét, természetesen figyelembe véve a hangszer adottságait. V. M. Mit teszel annak érdekében, hogy a zeneműveket hitelesen tárd a közönséged elé?

Mártonharang

9

4 E. B. A gyakorlás sokszor szenvedés, mind szellemileg, mind testileg. Aki azt mondja, hogy úgy ért el eredményt táncban, sportban, zenében vagy bármiben, hogy nincs mögötte szenvedés, izzadság, önkontroll, az hazudik. A közönségnek azonban ezt nem szabad éreznie, csak a felszabadult, igényes előadást. Először „érzelmek nélkül” gyakorolok. Ugyanis először betanulom a darabot annyira, hogy pontosan el tudjam játszani, a ritmusok, a hangok, minden a helyén legyen. Majd mondhatni eldobom a kottát, és beleviszem azt az érzelmet, hangulatot, amit a művel ki akarok fejezni. V. M. Tanítod is a zenét. Hogy adod át a tanítványaidnak azt, amit fontosnak tartasz a zenélésben? E. B. Nagyon fontos számomra a tény, hogy a zene intelligenciát ad, látásmódot ad, kitartásra nevel. Ezért minden gyermeknek kellene zenét tanulnia. Nincs még nagy tapasztalatom a tanításban. Úgy gondolom, saját gyermekkoromra is visszagondolva, hogy a mostani gyerekekből hiányzik a kitartás és az önfegyelem. Ez sajnos nagy probléma, ugyanis

nem alakul ki bennük a kötelességtudat. Nem tanulják meg, hogy mi kell ahhoz, hogy sikereket érjenek el. Két dolog van a tanításban, amit fontosnak gondolok: hitelesség és a következetesség. Lényegesnek tartom, ha tanítok, tudja a tanítványom, hogy mit miért kérek, és mindennek okát is ismernie kell. V. M. Fantáziadús, érdekes és sok leírást tartalmaz a meseregényed. Miért tartottad fontosnak azt, hogy a mai világunkról szóló gondolataidat mesében írod meg? E. B. Azért, mert sok mesét olvastam, szüleim sokat meséltek nekem. Andersen könyveit például nagyon szeretem. Úgy érzem, kiskorom élményei miatt éreztem, hogy egy mesében kell kifejtem azt, amit gondolok. Sokszor felszínesnek, kicsinyesnek, gonosznak érzem a mai világot, ezért próbálok sokszor nem részt venni benne. Ez az egyik fő oka, hogy mesét írtam. Ezért képzeltem el egy olyan világot, amiben ezek a mindennapi a problémák jelen vannak, meg kell velük küzdeni, csak egy kicsit másként. Egy másik ok: menekülés.

ARATÁSNAPLÓ

V. M. Ezek szerint 21. század eleje nem a te világod! E. B. A 19. és a 20. század fordulóján szeretnék élni. Szeretem az építészeti stílusát, a szalonokat, kávéházakat. Én nagyon szeretek olyan helyeken lenni, ahol jó társaságban, kellemes hangulatban beszélgetünk. Akkoriban ez megvolt az emberekben, ez az, amit hiányolok a mai emberekből. V. M. Szoktál-e könnyűzenét hallgatni? E. B. Amikor otthon vagyok, akkor inkább könnyűzenét hallgatok. Nagyon szeretem Halász Juditot, Enyát, Rúzsa Magdit, tehetségükkel, személyiségükkel együtt, valamint a világzenét is. Szerintem nagyon fontos, hogy a művészek hallgassanak könnyűzenét is, hiszen nem szabad szakbarbárrá válnunk. Igazából csak jó és rossz zene van. V. M. Bízom benne, hogy sikerült a cikk elején kitűzött célunkat elérni. És ezután, ha az olvasók találkoznak veled, már közeli ismerősként üdvözölnek! Köszönöm a beszélgetést!

líteni, de ezek igazán megható dolgok, egy ilyen nehéz időben. Nem szabad elfelejtkeznünk terméAzaz: egy kis falu nagy munkában. A papkerti levendulaaratásban megmutatkoszetesen azokról a minden korosztályból zik egyházközségünk ereje. – Horváth Zsolt (Veszprémvarsány) érkező segítő emberekről, akik kemény munkával, megállás nélkül dolgoztak, hogy az aratással elkészüljünk. Nagy öröm számunkra, hogy idén egészen messziről, Budapestről is érkeztek hozzánk lelkes önveszprémvarsányi plébánia pap- tesnek vették, hogy az eszközöket (no kéntesek. Azt hiszem ez a méltó megkokertjében, már közel 10 éve ter- és az indító reggeli pálinkát) előkészít- ronázása ennek az eseménynek. Jó látni mesztünk levendulát. Az ültetvényt sék. Ez igazi ajándék! Az Isteni gondvi- egy közösséget, amely képes önállóan vea közösség gondozza és aratja. A növény- selés végig velünk volt, első igazán látha- zényelni saját magát és ezzel bebizonyíből lepárlással értékes olajat vonnak ki, tó megcsillanása az volt, hogy az aratás tani, hogy mekkora erő rejlik benne. Örüamely mostanában egyre népszerűbb jó- első napjának második felére az időjá- lök, hogy egy ilyen közösség tagja lehetékony hatása miatt. Az idei aratás másfél rás kánikulából kellemes, hűvös időre for- tek, és hálás vagyok a megbízatásért, minapig tartott, június 20-án és 21-én. dult. Éheznünk sem kellett, hiszen a helyi szerint megszervezhettem a folyamat léAz aratás egy közösség életében nem Korona étterem tulajdonosa Ringhoffer péseit. Igazi élmény volt számomra. csak az éves termés betakarítását jelenti, János csodálatosan finom gulyáslevest hanem szimbolikusan az év lelki gyümöl- készített, melyből mindannyian jóllakcseinek learatását is. A segítőkészség, az tunk, még este, a munka végeztével is. együttműködés és a felebaráti szeretet iga- Azt nem is említem, hogy az ebéd után zán megmutatkozik ilyenkor. Bár az ember meglepetésként két féle gyümölcsöt is hajlamos a nehézségeket és az akadályo- kaptunk, az egyik szomszédos falu kertékat látni, ami a kezdeti nagy meleg, a da- szetétől. Volt köztünk egy családanya, aki razsak, majd később az eső fenyegetése, második nap reggelén korábban felkelt, a fáradtság és még sorolhatnánk, igazán hogy süteményt süssön nekünk. Személy nem volt csekély, mégis álljunk meg egy pil- szerint ilyen finom süteményt azt hiszem lanatra, és lássuk a másik oldalát is. régen ettem (remélem, Édesanyám nem Már az előkészületek során megmu- fogja olvasni ezt a cikket!). Annyi ehhez tatkozott, hogy vannak a faluban iga- hasonló apró történt, hogy bármennyire zán tettre kész emberek, akik természe- szeretném, nem tudom mindet megem-

A

10

Mártonharang

4

A közös játék öröme

„…ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. ’’ (1 Jn 3,18) – Sághi Éva lelkipásztori munkatárs (Lázi)

J

úlius 4-én, KIK (Keresztény ifjúsági Közösség) csoportommal egy nagyon nemes, önkéntes segítséget nyujtottunk, a győri Petz Aladár Kórházában működő Lurkó Alapítványnak. Az alapítvány fő profilja az, hogy az odaérkező, illetve az osztályokon fekvő gyermekek játékosan töltsék el bent töltött idejüket, elviselhetőbbé váljék számukra a várakozás, a gyógyulási idő. Erre naponként sok embert kell koordinálni, mivel több helyen kell foglalkozni, játszani a gyerekekkel. Általában önkéntesek teszik ezt, nap, mint nap, …s mint a vezetőjétől, Zajovicsné Vizer Bernadettől megtudtuk, egyre kevesebben. Róka Krisztina, egyik KIK-es tagunk már többször járt ott, és segített. Gondolt egy merészet, és az egyik találkozónkon felvázolta, hogy akár az egész csoportunk együttesen elmehetnénk egy napra a kórházba segítni, játszani a gyerekekkel. Ez az ötlet egyöntetűen mindenkinek elnyerte a tetszését, és mint kinevezett felelőse Krisztina megszervezte, hogy meg is valósítsuk. Nagy várakozással indultunk korán reggel ennek a feladatnak, s gyűltünk össze a megbeszélt helyen. Amikor Betti, a vezető meglátta népes kis csapatunkat nagyon megörült, és a fiúknak azonnal rég el nem intézett fizikai munkát tudott adni, amit készségesen haj-

tottak végre. Mi lányok, és később hozzánk csatlakózó Arnold testvérrel az osztályokon berendezett játék kuckókba foglaltuk el a helyeinket s vártuk a kisgyermekeket. Hamarosan a reggeli után jöttek is, kicsit még félszegen, bizonytalanul méricskélve minket a szemük sarkából, és vették le a polcokról a különféle játékokat. Természetesen, kedvesen odaléptünk hozzájuk, és felajánlottuk játékban való partnerségünket. Meglepődve, egy kis ismerkedés után elfogadtak és mindenféle játékban benne voltak, benne voltunk… Be kell vallanom először megdöbbentet némely „apróság” kijelentése, hogy ők nem szeretnek játszani, csak tévézni,és számítógépezni,mesét aztán pláne ne meséljünk nekik… Amikor különböző lehetőségeket ajánlottunk fel nekik,és elmondtuk,hogy hogyan is kell játszani egyes játékokkal,annyira belemerültek,hogy már alig akarták abbahagyni. Megérezték a közös játék örömét, boldogság ragyogott arcukról, főleg amikor nyertesként meghirdettük őket. Néha már olyan harsányan, önfeledten nevetgélgettünk, hogy az osztályos nővér szólt ránk, hogy kicsit halkabban legyünk. Akkor már jöhetek a mesék, a bizalmas történetek, a betegségük története, „barátság’’ alakult ki köztünk az együtt töltött idő alatt. A legmeghatóbb személyes élményem az volt, amikor már el kellett engedni

a gyermekeket, mert meg hozták az ebédet, és vissza kellett menniük a kórtermeikbe. Három fiú visszalopakodott (pont azok, akik állításuk szerint nem szerettek játszani) hozzám, és azt mondták inkább velem szeretnének játszani, vagy csak mesét hallgatni, mint hogy ebédeljenek. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy jól segítettünk, mert az ott lévő gyermekeknek örömet okoztunk, elfelejtettük velük,hogy miért is vannak ott valójában,és bele tudtak felejtkezi a gyermeki ,felszabadult játszásba,még szükségleteikről is lemondva. Csodálatos nap volt, mindenkinek ajánlom, hogy menjen el, akár csak egy órára is játszani a gyerekekkel,s biztosan állítom,hogy mint segítő is profitál,mert a „kis páciensektől’’ tanulni lehet az életörömöt,játékos lelkületet. Büszke vagyok, hogy ilyen feladatokat hajtunk végre kis csapatommal, fiataljainkkal! Megszívlelendő jó példaként elől járva a többiek előtt… A mai fiatalok is méltók a dicséretre, a keresztény lelkiség hordózására, bemutatására, mert tetteikben is,ott van Jézus!

Bemutatkozik a K.i.k. Róka Krisztina (Lázi) Kedves Márton-harang olvasó! Szeretném bemutatni a KIK-et. (Most látom lelki szemeimmel, hogy mindenki felteszi a kérdést, mi is az a „KIK”? Elmondom… a KIK egy rövidítés = Keresztény Ifjúsági Közösség Pannonhalmi csoportja) Kik is vagyunk valójában? Mi, egy Keresztény fiatalokból álló csoport, jelenleg 14-en vagyunk, akik azért alakultunk meg, mert szeretnénk másokon és egymáson segíteni. Szeretnénk megmutatni a kor emberének, hogy mi, „mai fiatalok” is tudunk jól, és önzetlenül segíteni hitünk szellemében egy jó közösségben, fiatal

keresztényekként imádsággal, és főleg tettekkel. 2013 októberében, a „72 óra kompromisszumok nélkül” akció keretében alapítottuk meg csoportunkat. Csoportunk élén 2 lelki vezető áll: Sághi Éva hitoktató és Hortobágyi Arnold atya személyében. Tagjaink mindegyike a bérmálás szentségében részesült, és többnyire középiskolás, egyetemista, a környékbeli falvak fiataljai (Lázi, Ravazd, Pannonhalma, Tarján-puszta). Havonta egyszer találkozunk, amit mindig közös imádsággal kezdünk, majd mindenkinek lehetősége van élménybeszámolóra: kivel mi történt, és kinek mi-

lyen problémája adódott. Segítünk egymásnak fizikálisan, és lelkileg is. A csoport dolgait is megbeszéljük, és az előzőleg választott témát részletezve nagyon tanulságos beszélgetéseket folytatunk. Sok tapasztalatot, odafigyelést és jó ötleteket adunk-kapunk, mint az életvezetésünkben, és mint a vállalt segítéseinkben.

Mártonharang

11

4 Az első önkéntes tevékenységünk a Ravazdi Izabella Idősotthon lakóinak meglátogatása volt. Ezután Győrben jártunk, ahol a járókellőknek, és fedél nélkül maradt embereknek forró teát, és zsíros kenyeret osztottunk. Legutóbb július elején a győri kórházban, a Lurkó Alapítványánál töltöttünk egy csodálatos szép napot. A teljesség igénye nélkül, részt vettünk a

ravazdi keresztúton, együtt ünnepeltük a szentmisét, Arnold atya egyik előadásán is részt vettünk. A lázi templomban egy kedves jó barátunkért imádkoztunk, és az egyik tagunknak a ballagásán is ott voltunk. A találkozásainkkor vendégül látjuk egymást, játszunk, mókázunk, fiatalosan jól érezzük magunkat egymás társasságában. Nekem a K.I.K. többet jelent, mint

egy baráti társaság, olyanok vagyunk egymásnak, mint egy nagycsalád. Ez a csoport számomra egy olyan hely, ahol bátran elmondhatok mindent, és mindig támogatást kapok. Keresztény életem fontos fordulópontja ez a csoport, hisz hitemben is megerősödtem a közös imádságok és a közös segítség által. Mottónk: „Jónak lenni jó!” (Böjte Csaba )

Gyógynövényáldás és kapcso-

laterősítő lekvár Láziból

Hortobágyi Arnold tv.

A

ugusztus 15-én, Mária mennybevételének (Nagyboldogasszony) ünnepén Borján Elréd atya az ünnepi szentmisében – Egyházunk ősi hagyománya szerint – gyógynövényáldást végzett. Az étkezésnél használatos gyógynövényekre (menta, citromfű, zsálya, kakukkfű, stb.) Isten áldását kérve imádkozta: „Mindenható Istenünk, te a gyógyulás és az egészség forrása, testünk és lelkünk orvosa vagy. Te kikutathatatlan bölcsességedben sok növénynek gyógyító erőt adtál. Kérünk téged, halmozd el ezeket az általad sarjasztott növényeket gyógyító áldásoddal, hogy a betegek testük és lelkük gyógyulására használhassák őket, és így betegségükből felépülve áldhassanak téged.” A gyógynövényeken kívül Elréd atya megáldotta azt a lekvárkülönlegességet is, amelyet a készítők „Kapcsolaterősítő lekvár”-nak neveztek el. Hogy miben áll a

különlegességese ennek a limitált men�nyiségben készült lekvárkülönlegsségnek, mindenki olvassa el a terméktájékoztatót. A finom ízekért köszönetet szeretnék mondani Sághi Évának, a lekvár szép, ízléses megjelenéséért pedig Slániczné Edinának. A lekvár egyedi íz világa annak köszönhető, hogy két nagyon fontos ös�szetevője van: fő alapanyaga a ringló, mely a lázi plébánia udvarán terem, másrészt az illatos levendula, amely a veszprémvarsányi papkertben szívja magába a nyári nap sugarait már közel egy évtizede. Amikor a kedves vásárló megkóstolja e lekvárkülönlegességet, gondoljon arra, hogy ez a palack nem csak két nagyon finom gyümölcs különleges íz-harmóniáját, hanem az összegyűjtött termés két egyházközség híveinek szorgalmas keze munkáját is dicséri. Néha jó úgy gondolni magunkra, hogy szorgalmunkkal nem csak a teremtő és gondviselő Isten munkatársai vagyunk, hanem olyan emberek is, akik közösségeink

egységén fáradozunk. Ez a papkerti termék is azt bizonyítja, hogy amikor összefogunk, általában nem azt történik, amit magunk szeretnénk, hanem ennél sokkal jobb és sokkal több. A kapcsolaterősítő lekvárt megkóstolásra jó szívvel ajánlják a lekvár készítői.

12

Mártonharang

Házunk táján történt Szent Willebald-nap Ravazdon Július 7-én, vasárnap délután helybéli zarándokok kis csoportja zarándokénekeket énekelve indult útnak a ravazdi Szent Willebald-dombon lévő középkori templomromhoz, hogy Szent Willebaldra, településünk társvédőszentjére emlékezzék. A közös imádság után a program szeretetvendégséggel folytatódott. Varga Mária polgármesterasszony és munkatársai frissítővel vártak bennünket. Megkóstolhattuk a helyben palackozott Vis Vitalis névre keresztelt ásványvizet. Zarándoklatunk az Ásványvíz-palackozóban ért véget, ahol Érsek Roland és munkatársai mutatták be közösségünknek a palackozót. Ajándékba mindenki egy palack friss ásványvizet kapott. Köszönjük Rolandnak és munkatársainak a kalauzolást az ásványvíz-palackozóban.

Hittanos tábor az alsóörsi bencés nyaralóban

4

Mártonharang

4

13

14

Mártonharang

4

Mártonharang

4

15

16

Mártonharang

4

MÁRTON-HARANG A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1200 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • Elérhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail: [email protected] • Ezúton mondunk köszönetet Ravazd és Lázi Községek Önkormányzatainak, Nochta Barbarának, valamit a Veszprémvarsányi Postahivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: MILA-PRINT – Győr