I B É PL
7 0
KÖSZÖNTŐ 1996-ban jelentkeztem a szemináriumba, a konkurzuson, vagyis a felvételin találkoztam először Miklós atyával. Kirándulni mentünk Dömösre. A túra közben a jövendőbeli filozófiatanárunk mindegyikünkkel elbeszélgetett. Tizenheten felvételiztünk, tizennégyünket vettek fel, de más szemináriumból is érkezett három másik hivatás, így az első logika órán tizenheten ültünk a teremben, Miklós atya amikor belépett a terembe, rámutatott a három fehérvári egyházmegyéből érkezett kispapra: – Magát, magát és magát nem ismerem. Mindegyikünk nevét tudta már az első órán. Azóta is irigylem a névmemóriáját. Egy másik élményem az, amikor esztergomi belvárosi plébánián Sághy Józsi bácsi beszélt plébánosokról. Azt mondta: „Miklós atya egybe tudta szeretni a híveket”. Ez volt a legnagyobb ajándék, amit az ott töltött néhány év alatt tudott nekik adni. Rövid ideig volt ott plébános, de ez a kis idő mélyen meghatározta a belvárosi plébánia képét. Egybeszeretni a híveket. Amikor kineveztek Pilismarótra és Dömösre, felhívtam híres elődömet, hogy mit is csináljak itt. Csak annyit mondott – Nagyon szeresd a Pilismarótiakat! Ja és a Dömösieket is! Most már öt éve próbálom ezt az utat követni, és néha sikerül. Akkor azt szokták nekem mondani, hogy „(majdnem) olyan vagyok, mint Miklós atya.” Kedves Miklós atya! Ezzel a könyvvel szeretnénk boldog 70. születésnapot kívánni Neked. Nagyon sok embernek meghatároztad az életét, szereteteddel mély nyomokat hagytál bennük, és nagyon sok szép élménnyel formáltad azokat, akiket a Jóisten rád bízott. Ezek a képek és történetek csak töredékei mindennek, mégis úgy érezzük, hogy valamit vissza tudnak adni abból a sok-sok élményből, amit örökségként ránk hagytál. Szeretném megköszönni Szilágyi Gábornak, Friedmann Robinak és Koós Zsuzsinak a munkáját, hogy éjt nappallá téve dolgoztak a könyv szerkesztésén, és mindenkinek, akik fényképeikkel, és történeteikkel hozzájárultak ehhez. Számomra nagy élmény volt a történetek átolvasása. Isten éltessen születésnapodon! Antal atya
PILISMARÓT - DÖMÖS
25
FILOZÓFIA Az első filozófiaóráról máig megmaradt, és bennem él a tanítása. Azt mondta nekünk, kezdő papnövendékeknek: – Fiúk! Ha két dolgot megjegyeznek, már nem volt hiábavaló a filozófiakurzus. Az első: A keresztény kötőszó nem a „csak”, hanem az „is”. A másik: „Igyekezz az elveidhez igazítani az életedet, mert különben az elveid igazodnak az életedhez”!
A KISPAPOK NEM TANULJÁK A FILOZÓFIÁT
Miklós atya időnként szomorúan mondta, hogy a kispapok nem tanulják a filozófiát. Itt a vizsga, és meg fognak bukni. Mi diákként nagyon át tudtuk érezni egy felelet súlyát, pláne, ha előtte nem készültünk fel. Szemlesütve, de a kispapok iránti együttérzéssel kezdtük kérlelni Miklós atyát, hogy értse meg őket, hogy mi mindent kell tanulni, és ne legyen ilyen szigorú. A lányoké az érdem, de a végére ígéretet kaptunk, hogy senki nem fog megbukni. Mivel a lányok már akkor is elég következetesek voltak, másnap rákérdeztek, hogy hányan buktak filozófiából. Miklós atya titokzatos mosollyal mondta, hogy mindenkinek sikerült a vizsgája.
40
PILISMARÓT - DÖMÖS
BICAJOS TÚRÁK Volt idő, amikor elég zöldek voltunk (a szónak az éretlen értelmében is, hiszen gyerekek voltunk, és a mai környezetbarát értelmében is.) Körbebicikliztük a Pilist, a Börzsönyt. Dobogókő, Kesztölc, Rétság, Szob, Nagymaros, Nagybörzsöny, nem volt távolság. Voltak nagy lihegések, nagy sebesség, nagy esések, nagy élmények. Egy nap alatt megjártuk a Pilismarót, Szentedre, Pilisszentlászló, Lepence útvonalat. Akkor nem voltak még váltós bicajok, és a Pilisszentlászló-Lepence útszakasz akkor épült. Az útépítő munkások mellett a döngölt köves úton toltuk a bicajt. Nagy elfáradás volt a Pilismarót,Visegrád, Rétság, Márianosztra, Szob, Pilismarót útvonal is. Ezen az úton Miklós atya kicsit jobban belehúzott a végén. Délután már látszott, hogy sietni kell, hogy az esti misére hazaérjünk. A gyors tempót nem bírta mindenki, így aztán Miklós atya elköszönt tőlünk, belehúzott, és időben elérte a kompot, időben kezdődött a mise Maróton. Mi a következő komppal jöttünk, beestünk a misére, Miklós atya gyorsan megszámolt minket, és volt miért hálát adni azon a misén.
62
PILISMARÓT - DÖMÖS
TÁBOROZÁS A 90-es évektől a nyár nagy eseménye a hittantábor, később a cserkésztábor volt. Sokat készültünk, de az időjárást előre nem lehetett kiszámítani. Az egyik évben reméltük a jó időt, de az indulás napján ködös, esős reggel köszöntött ránk. Mivel gyalog mentünk volna a táborhelyre, félő volt, hogy kicsik és nagyok jó eláznak. Miklós atya nagy szeretettel biztatott minket, hogy csak el kell indulni, és meglátjuk, hogy jó idő lesz. A körülményeket látva nehéz volt ezt elhinni, de elindultunk. Az elején még esett, de délelőtt már ragyogó napsütés kísért a táborhelyre, és a jó idő végig kitartott. Sokat játszottunk, a nagylányok főztek, a nagyfiúk fát gyűjtöttek, néha együtt mosogattak. Részesei lehettünk egy őskori olimpiának, és egy fergeteges cseresznyeevő versenynek (a megmaradt cseresznyéből a magot nem kiköpve, és nem lenyelve), és Miklós atya itt tanított meg minket a tábortűz mellett medvére vadászni.
66
PILISMARÓT - DÖMÖS
MIKLÓS ATYA SZAMARA Egy vasárnapi szentmise után a férfiak templomunk előtt szokás szerint megbeszélték a falunkban történt legfrissebb eseményeket. Egy jól értesült előadta, azt hallották, hogy Beer Miklós plébános úrnak van egy új Samara. Valaki megjegyezte, én is láttam, szürke. Fuzik Bálint bá meghallotta, és rögtön így szólt: „Mondjátok meg a plébános úrnak, ne legyen gondja a szamárral, kaszálok én neki füvet eleget!”
PILISMARÓT - DÖMÖS
83
