www.sahy.sk
Ipolyság
Honti Lapok
XVIII. évf.
„láttuk az ő csillagát” „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Máté 2,2) Kedves olvasó! Az igében elhangzott kérdést a napkeleti bölcsek tették fel a jeruzsálembelieknek, de ők nem tudtak válaszolni a kérdésre, noha sokkal közelebb voltak a megváltóhoz, mint gondolták. Ez a rövid igevers elénk tárja a hitre jutás útját és annak következményét.
12. szám
Ára 0,40 € 12,-Sk
Mi is kereső emberek vagyunk, csak néha rossz helyen keresünk. Rossz helyen keressük a boldogságunkat, az életünk beteljesedését. A világ sok mindent kínál, mi sok mindent el is fogadunk, mégsem mondhatjuk el azt, hogy valaminek az elérésével vagy megvételével elértük a teljes boldogságot. Valahogy sokszor úgy vagyunk, hogy célt tűzünk magunk elé és azt hisszük, ha elérjük, akkor boldogok leszünk. Aztán amikor elértük, meglepődve és néha csalódottan azt tapasztaljuk, hogy mégsem lettünk boldogabbak, és egy újabb célt tűzünk magunk elé... Mindenkinek megvannak a maga céljai, amitől boldogságát várja. A gyermeknek lehetséges, hogy valamilyen játék, a fiatalnak a társ, a felnőttnek a család... Valakinek a pénz, az autó vagy a családi ház... Mindenki tudja, hogy mire vágyik, miről gondolja azt, hogy ha elérné, akkor boldog ember lenne. A meglepő az, hogy hiába érik el, mégsem lesznek tartósan boldogabbak, mert a boldogságot akkor érik el, amikor lehet, hogy nem is számítanak rá. Akkor, amikor a keresés vagy éppen életük romhalmaza közepette találkoznak azzal, aki valóban tud boldogságot adni és segíteni. Itt érkeztünk el igeversünk második kulcsszavához, a látáshoz. A bölcsek látták a csillagot, és tudták, hogy itt valami nagyon különleges történés készül. Aztán Heródes palotájában azt is megtudják, hogy nem egyszerű királyról van szó. Heródes kérdésére: „Hol kell a Krisztusnak megszületnie?“ (Máté 2,4) a főpapok és az írástudók próféciai jövendölést idéznek: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki ural-
A helyi önkormányzat novemberi üléséről 4. old.
2009. december
Az első kulcsszó a keresés. A napkeleti bölcsek kerestek. Fürkészték az égboltot, és egy furcsa, egyedi jelenségre lettek figyelmesek. Kutatták, hogy mit jelenthet, és arra a következtetésre jutottak, hogy Júdeában egy hatalmas király fog születni, ezért elmentek, hogy keressék őt.
Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kíván Pásztor Lajos, Ipolyság város polgármestere
Karácsonyi barkochba 9. old.
Igazgatóváltás... 16. old. Dél-Amerikában jártam 19. old. kodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5,2) A bölcsek tehát elmentek, hogy megkeressék és meglássák a megváltót. Hitre jutásunk egyik lényeges pontja az, hogy meglássuk: Ő (Jézus) ma is él és munkálkodik. Hatalma van mindenek felett. Szeret minket, és azt akarja, hogy Őt kövessük. Enélkül a meggyőződés nélkül csak a vallásosság kínkeserves, sötét börtönében sínylődhetünk. A harmadik kulcsszó az imádás. A bölcsek, amikor meglátták Jézust, „leborulva imádták őt” (Máté 2,11). Ők még nem látták, nem láthatták, milyen nagy csodákat fog véghez vinni, de amit hallottak felőle, elég volt nekik, hogy királynak való hódolattal imádják őt, függetlenül a körülményektől. Mi sokkal jobb helyzetben vagyunk. A Bibliából tudhatjuk, hogy Jézus mennyi mindent tett az emberért. Tudhatjuk azt, hogy azóta is (Befejezés a 9. oldalon)
2009. december
2
Editoriál Kedves olvasóink, itt a december, az év utolsó és a meteorológiai tél első hónapja. Csakhogy, amikor kipillantunk az ablakon, a látvány inkább egy nem túl jóra sikeredett őszre emlékeztet. Állandóan csepereg az eső, a hőmérő higanyszála eléri a 10 fokot és az előrejelzés sem kecsegtet semmi téliessel. A jó hangulatról tehát magunknak kell gondoskodnunk. Ha azt mondom, december, talán nincs ember, akinek ne a karácsony, a karácsonyi előkészületek vagy az ajándékvásárlás jutna az eszébe. Kissé elcsépeltnek tűnne, ha most két mondatban szeretném méltatni az év legszebb ünnepét, amikor lapunk e számában annyi értékes gondolatot érintettek városunk lelkészei. Én csupán azt kívánom Önöknek, hogy kellemesen, családi békében éljék meg ezt az ünnepet, hogy a karácsonyfa alatt találjanak meg mindent, amire az év folyamán vágytak. És itt nem feltétlenül az anyagi jellegű dolgokra gondolok. December 6-án érkezik a Mikulás. Igaz ugyan, hogy általában az ördög kíséretében jön, de mivel mindketten szorgosan osztogatják az édességet, az első meglepetés után talán még a legkisebbek sem félnek tőle. És ha ráadásul hintón érkeznek – ahogy ez városunkban már évek óta szokás –, ez a nap élmény lehet kicsinek és nagynak egyaránt. A decembert a Szilveszterrel zárjuk és vidáman huppanunk át az új esztendőbe. Reméljük, hogy az boldogabb lesz az ideinél. Mindannyiunknak kívánom, hogy legyen vége a válságnak, az embereknek újra legyen munkájuk, ne legyen több vita, veszekedés, a zsörtölődők találjanak maguknak egyéb szórakozást, minthogy megkeserítik azok életét, akik kénytelenek a környezetükben élni. Utána sokkal szebb lesz a világ. És engedjék meg nekem, hogy egy személyes ünnepet is megemlítsek: december 30-án lesz 70 éves az apukám. Hogy ez sok vagy kevés? Szerintem kevés, mert én kívánok neki még nagyon sok boldog évet, amelyet egészségben tölt el a családja körében, a szerető felesége oldalán (ő persze az anyukám, aki egyébként szintén decemberben ünnepli születésnapját, így neki is szívből gratulálok). Boldog születésnapot! Kívánok Önöknek kellemes és sikeres decembert és meghitt ünnepeket. Vigyázzanak egymásra és az egészségükre! Dr. Kolev Adrienn
HONTI LAPOK
Falumúzeum Ipolypásztón Ipolypásztón 2009. október 24-én Zalabai Zsigmond, a neves irodalomkritikus szülőházában falumúzeumot avattak. Az ünnepséget Vas Ottó szavalata nyitotta meg, majd Mészáros Ottó, a község polgármestere házigazdaként köszöntötte a vendégeket: Csáky Pált, az MKP elnökét, Farkas Iván parlamenti képviselőt, Kakas Pált, a Csemadok Lévai Járási Választmányának elnökét, Bárdos Gábort, Somorja polgármesterét, Végh Lászlót, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatóját, Zalabai Zsigmond özvegyét, gyermekeit, testvéreit, Veresegyház polgármesterét, Pásztor Bélát, alpolgármestereit, Kosik Józsefet és Nemecz Lajost, Ambrus Erika és Bugár András református lelkészeket, Szalay András római katolikus plébánost, valamint Maťó Isván ipolyviski és Kuczman István lontói polgármestert. Mészáros Ottó beszédében vázolta a falumúzeum létrejöttének körülményeit, köszönetet mondott mindazon személyeknek, szervezeteknek és intézményeknek (köztük az ipolyági Honti Múzeumnak), akik és amelyek a nemes cél megvalósítása érdekében segítséget nyújtottak. Csáky Pál ünnepi beszédében, melyet a Zalabai
Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván A VÁROSI KÉPVISELŐTESTÜLET, A VÁROSI HIVATAL ÉS A HONTI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE.
Zsigmond emlékére állított kopjafa leleplezése után mondott el, kiemelte a jeles íróhoz hasonló Ipoly menti egyéniségek tiszteletének, emlékük ápolásának fontosságát. A kegyelet és emlékezés virágaival díszített kopjafát az egyházak képviselői is megáldották. Az ünnepség második szakaszában Koháry Éva mutatta be a falumúzeumot és a Zalabai Zsigmond emlékszobát. Megkapó részletességgel ecsetelte a kiállítások anyagának összegyűjtésével, elrendezésével kapcsolatos impresszióit és tapasztalatait, s egyúttal a jelenlevők figyelmébe ajánlotta az etnográfiai gyűjtemény legérdekesebb, legkülön-
legesebb tárgyait. Ezután a résztvevők megtekintették a szépen berendezett, gazdag néprajzi anyagot bemutató tárla-
tot, melynek gerincét a Zalabai-család hagyatéka alkotja. Az emlékszobában a tárgyi emlékek mellett dokumentumok és fényképek sokasága illusztrálja a szlovákiai magyar kultúra jeles személyiségének életét és munkásságát. A sokrétű kultúrtörténeti értékkel büszkélkedő ipolypásztói falumúzeum méltán tarthat igényt a nagyközönség érdeklődésére. A belépést a községi hivatal alkalmazottjai biztosítják. Bendík Béla
HONTI LAPOK
2009. december
Az Ipolysági Kórház információja Az orvosi rendelők megváltozott székhelyei Ideggyógyászati szakrendelő – MUDr. Póczik Gábor, U Galena Gyógyszertár, Rákóczi u. 4. LSPP – orvosi elsősegély-szolgálat – MUDr. Róm Tibor, Kórház – Honti út 49., az egykori röntgen helyén ADOS – házi betegápolói ügynökség – Frenko Zsuzsanna, Kórház – Honti út 49., a munkásszálló épületében Bőrgyógyászati rendelő – MUDr. Bystrý Ľubor, Kórház – Honti út 49., a munkásszálló épületében Fül-orr-gégészeti rendelő(ORL) – MUDr. Hižnayová Anna, Kórház – Honti út 49., az egykori szemészet helyén Ortopédiai szakrendelő – MUDr. Kollár Roman, Kórház – Honti út 49., az egykori sebészeti rendelő helyén Belgyógyászati rendelő – MUDr. Foltánová Marta, Harmony, Iskola u. 1. Nőgyógyászati rendelő – MUDr. Gašparík Alexander, Kórház – Honti út 49., az egykori szemészet helyén
Eseménynaptár – 2009 december december 5. – 9.00 ó. – Várjuk a Mikulást – alkotóműhely a könyvtárban gyerekeknek és felnőtteknek – karácsonyi díszek készítése december 5. – 14.00 ó. – A lovaskocsin érkező Mikulás köszöntése a Fő téren december 9. – 15.00 ó. – Karácsony a kapunk előtt – adventi beszélgetés a nyugdíjasklubban december 10. – 15.00 ó. – 60 éves az Ipolysági Csemadok Alapszervezete – előadássorozat, III. rész, előadók: Korpás Pál és Vas Ottó – a könyvtárban december 12. – 16.00 ó. – Adventi hangverseny a római katolikus templomban december 18. – 17.00 ó. – Kézmelengető a Fő téren december 18. – 8.30 ó. – Ipolyság város polgármesterének kispályás lab-
darúgótornája a városi tornateremben december 19. – 19.00 ó. – Orgonaverseny a római katolikus templomban Peter Sochuľák orgonaművész előadásában Kiállítások: Szülőföldem szép határa – regionális gyermekrajzverseny legszebb munkáinak kiállítása – a Honti Corvin Kör rendezésében a könyvtárban Karácsonyi ablakdíszek és kézimunkák – kiállítás a könyvtárban Váci képzőművészek kiállítása a Simonyi Lajos Galériában december 22éig december 22. – 16.00 ó. – A polgármester találkozója a helyi vállalkozókkal a városháza nagytermében Minden kedden 17.00 órától jóga a nyugdíjasklub nőtagjai részére a nyugdíjasklubban.
Ipolyság Város Pecsétje – Sigillum oppidi Saag Ipolyság város
KARÁCSONYI KÉZMELENGETŐ nemzetiségre, fajra, felekezetre,való tekintet nélkül
december 18. – 17.30 ó., Fő tér 14.00 – Kerekasztal-beszélgetés – Závada Pál, Rauschenberger Péter, A. Nagy László 15.30 – Kerekasztal-beszélgetés – Vladimír Krivý, Jozef Čížik, František Mikloško
3
Ipolysági újszülöttek nov. 7. – Kapa Amira, nov. 12. – Bianca Várady
Házasságot kötöttek nov. 25. – Batóová Nikoleta és Kováč Ladislav; nov. 27. – Špidusová Renáta és Ferencz Ladislav; nov. 27. – Kuzmová Gizela és Tamáš Alexander
Elhunytak nov. 1. – Tóth Csaba (65 éves), nov. 3. – Pavlenda Milan (52 éves), nov. 11. – Beregsásiová Katarína (92 éves), nov. 18. – Szopka Ján (56 éves), nov. 21. – Kováčová Helena (88 éves)
Értesítés Tisztelettel értesítünk mindenkit, hogy az Oktatásügyi Minisztérium engedélyével 2009. november 1-jétől iskoláink összevonódtak. Az új intézmény hivatalos adatai: Katolícka spojená škola F. Fegyvernekiho s vyučovacím jazykom maďarským – Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, SNP 4, Šahy – Ipolyság mail:
[email protected],
[email protected]. Tel: 036/741 10 32 – titkárság, 036/741 35 61 igazgató + fax
Közlemény Az Ipolysági Városi Könyvtár értesíti a látogatóit, hogy 2009 dec. 31-én (csütörtökön) és 2010. január 2-án (szombaton) zárva lesz.
Helyreigazítás Novemberi számunkban az Építő testvérgyülekezeti találkozó című cikkünkben sajnálatos névelírás történt. Az érintett váci lelkipásztortól, Fónagy Miklóstól ezúton is elnézést kérünk. B. Szabó Márta
HONTI LAPOK
2009. december
4
A VÁROSHÁZA TÁJÉKOZTAT
A helyi önkormányzat novemberben kétszer ülésezett Bélik György, Ipolyság város alpolgármestere, Bóna Zsolt, Danis László, Kapa Sándor, Korpás Pál, Orbán Dezső, Pálffy Dezső, Srna Pál és Póczik Gábor képviselők kérésére Pásztor Lajos polgármester 2009. november 11-ére rendkívüli testületi ülést hívott össze. Terítékre azok az Energo-Bytos Kft.-t érintő témák kerültek, amelyeket besorol-tak ugyan a testület 32. soros ülésének programjába, de a beterjesztő távolléte miatt végül tárgyalásra nem kerültek. A testület jóváhagyta az E.-B. Kft. befektetési szándékát a Honti úton található – az „azilház” előtti – csatornacsatlakozó kiépítésére, mivel a meglévő szennyvízülepítő karbantartása anyagilag igényesebb, mint a csatlakoztatás. A befektetés feltételezhető összege 3.000,- €. A képviselők a továbbiakban jóváhagyták az E.-B. Kft. által igényelt 2.250.000,-€ értékű hitel felvételét, amely a biomasszával való fűtésről szóló pályázathoz szükséges önrész. Heves vita akkor kerekedett, amikor a város 647. 000,80,-€ értékű ingó és ingatlan vagyonának az E.-B. Kft.-re való átruházásáról kezdtek tárgyalni. Az átruházás tárgyát a társaság adminisztratív épülete és a kazánházak képeznék. Orbán Dezső képviselő azzal indokolta kérését, hogy az E.-B. Kft. nem rendelkezik akkora vagyonnal, amely alapján partnerként tárgyalhatna a bankokkal. A város jogásza is hangot adott a véleményének. Szerinte az átruházás után a Kft. a vagyon kizárólagos tulajdonosává válik, és tetszése szerint rendelkezhet vele annak ellenére, hogy a város a 100%-os részvényese a társaságnak. A jelenlévő lakosok népszavazást követeltek az ügyben, vagy legalább kerüljön be a szerződésbe, hogy a garanciális jog letelte
után a vagyon szálljon vissza a városra. Végül a tes-tület 2009. december 15-i hatállyal a vagyon E.-B. Kft.-re való átruházását elfogadta. A képviselő-testület jóváhagyta az E.-B. Kft. 2008. évi gazdasági eredményét, éves jelentését és könyvviteli zárlatát, amelyet az ülés kezdetéig a polgármester nem írt alá. Álláspontját azzal indokolta, hogy a dokumentációt a társaság közgyűlésének napján – 2009. július 27-én – kapta kézhez, ezért nem volt lehetősége azt áttanulmányozni. Az említett dátum óta közgyűlésre nem került sor. A testület jóváhagyta a szolgáltatott hő árát a 2010-es évre. A polgármester ellenvetései dacára a képviselők elfogadták az E.-B. Kft. 2009-es évre vonatkozó könyvviteli zárlatának auditját, amelyet az az auditortársaság végez majd el, mely az E.-B. Kft.vel évek óta együttműködik. A polgármester a szolgáltató lecserélését javasolta – személyi és gazdasági okokra hivatkozva. A program utolsó pontja a kórház ingó vagyonának a Hospitale Kft.-re való átruházásáról szóló szerződés lett volna. Danis László képviselő javaslatára viszont ezt a témát levették a napirendről. Kevéssel az általános vita megkezdése után, amikor kritika hangzott el az EnergoBytos Kft. számlájára, Bélik Gy., Orbán D. és Pálffy D. képviselők elhagyták az üléstermet. Pénz László képviselő felolvasta az MKP-frakció képviselőinek polgármesterhez címzett nyílt levelét. A polgármester élve vétójogával felfüggesztette a városi vagyon E.-B. Kft.-re való átruházásáról és az auditról szóló határozatok érvényét.
A képviselők megváltoztatták az ülés programját Az ipolysági képviselőtestület 33. soros ülését 2009. október 29-én a város polgármestere, Pásztor Lajos mérnök vezetésével 11 képviselő jelenléte mellett tartotta meg. A javaslóbizottság és a jegyzőkönyv hitelesítőinek jóváhagyása után Pálffy D. képviselő javaslatot tett az ülés programjának megváltoztatására. A javaslatot a képviselők jóváhagyták. A változtatás után programon maradt az „Ifjúság utcai alapiskolák felújításáról” szóló szerződés. A pályázatelbíráló bizottság az EUROBUILLDING, a.s., Bratislava céget hozta ki a pályázat győzteseként. A válogatás fő kritériuma elsősorban az ár volt. A pályázat lefolyásáról Hammersmidt Béla képviselő mint a bizottság elnöke nyújtott információt. A testület a szerződést elfogadta. Az ülés következő pontja a városi hivatal munkarendjének megváltoztatása volt, amelyet szintén Pálffy Dezső terjesztett elő. A képviselők megjegyzések nélkül hagyták jóvá a következő változtatást: A felsorolt funkciók csak pályázat útján tölthetők be: – a hivatal osztályvezetői, – a könyvtárvezető, – a múzeum és galéria vezetője, – a Hontianske listy – Honti Lapok főszerkesztője,
– a Műszaki Szolgáltatások Üzemének igazgatója – a városi rendőrség parancsnoka. A képviselői interpellációk keretén belül többek között a kózház vagyonának őrzését, a kórházban szökő melegvíz témáját és a kóbor kutyák problémáját is boncolgatták. Bélik György alpolgármester kritikus szavakat intézett a polgármester felé, amelyek a hivatalban uralkodó munkakapcsolatokat érintették: szemére vetette, hogy nem teljesíti a testület határozatait, felborítja a hivatal szerkezeti felépítését. Kifogásolta a 2010-es költségvetés előkészítésének módját is. A polgármester a vádak ellen tiltakozott, informálta a jelenlévőket a költségvetés előkészítéséről, annek folyamatos tökéletesítéséről, amely hamarosan megjelenik majd a város honlapján. Ami a munkajogi viszonyokat illeti, arra hivatkozott, hogy az elöljárói pozíció hiányában azokat a jogköröket is el kell látnia, amelyeket egyébként a hivatalvezető teljesítene. Miután a programot kimerítették, a polgármester megköszönte a részvételt és az ülést berekesztette. IT feldolgozta, fordította: KA
Meghívó Találkozó a helyi vállalkozókkal A közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából Ipolyság város polgármestere köszöntővel egybekötött kötetlen találkozóra hívja a város területén aktív vállalkozókat, melyre 2009. december 22-én 16.00 órakor kerül sor a városháza nagytermében. Pásztor Lajos mérnök
HONTI LAPOK
2009. december
Képviselőink őszintén...
Beszélgetés Korpás Pál képviselővel
Mielőtt képviselői tevékenységedről beszélgetnénk, kérlek, mutatkozz be a Honti Lapok olvasóinak! Újlóton (Veľké Lovce) születtem 1940. dec. 16-án. Az Érsekújvári járás e több mint 2000 lelket számláló községe, melynek mintegy 10%-a református magyar, abban az időben Magyarországhoz tartozott. Szülőfalumat manapság – a szlovák előnév (veľké) sugallatára – „Nagylótnak” is nevezik. A fordulat tanévében, 1947/48ban kezdtem szlovák tannyelvű iskolába járni, mert akkoriban – a jogfosztottság „gyümölcseként” – nem létezhettek magyar iskolák. 1950-ben a magyar anyukák egy csoportjának erélyessége folytán Surányban! (járási székhely volt) kiállították az újlóti magyar alapiskola alapítólevelét, így szeptembertől már minden magyar gyerek a magyar alapiskolát látogatta! Az alapiskola felső tagozatát Zsitvabesenyőn, a tizenegyéves középiskolát (a mai gimnázium elődje) Érsekújvárott végeztem. Magyarszlovák szakos tanári képesítést 1963-ban szereztem a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Diplomamunkámat Németh László tanulmányainak és regényeinek eszmeiségéről írtam. XX. századi nagy írónk gazdag életműve ösztönzően hatott 38 évi ipolysági tanári pályám egészére. 2001-ben vonultam nyugdíjba életem egyetlen munkahelyéről. Annak ellenére, hogy a nacionalizmus egy-két szekértolója 1997-ben elgáncsolt a szerintem nem könnyű pályán, csaknem négy évtizedes
munkámat sikeresnek tartom. Számos – országos – kitüntetésben is részesültem (Komenský-díj, Szent Gorazddíj, Felvidéki Magyar Pedagógus Díj), Csemadok-kitüntetések, stb. Mikor és hogyan kerültél Ipolyságra? 1963-tól már ipolysági tanárként jegyeztek, de még egy évig teljesítenem kellett hazafias kötelességemet: a tényleges katonai szolgálatot. Kisszebenben (Sabinov) voltam egy évig (alhadnagyi rangban) szakaszparancsnok a katonai javítóintézetben, ahol bűncselekmény miatt elítélt katonák töltötték büntetésüket. Sok tanulságot szűrtem le a velük való foglalkozásból, amit később pedagógusként is kamatoztattam. 1964 augusztusa végén szereltem le, Ipolyságon már vártak rám (1963-ban megkötöttük a szerződést), de mivel az Új Szóban is felkínáltak egy szerkesztői állást, két hétig haboztam, milyen pályára lépjek. Úgy szeptember közepén felkeresett a szerkesztőségben Köteles János, az ipolysági alap- és középiskola akkori igazgatója, aki elmondta: várnak a diákok, meg egy bútorozott szoba. Gyorsan döntöttem, csomagoltam, s máig nem bántam meg, hogy csaknem egész életemet a szlovákiai magyar értelmiség nevelésének és közösségünk kulturális gazdagításának szenteltem. Főleg magyar és szlovák nyelvet tanítottam – összehasonlító módszerrel is. De a filozófia, a társadalmi ismeretek, a pszichológia és a logika tanítását szintén felvállaltam, tudatosan, hogy gyarapítsam problémamegközelítési lehetőségeimet. Az előbb említetted a Csemadok-kitüntetéseket. Hogyan kötődik életed a Csemadokhoz? 1956 óta vagyok Csemadok-tag. Egyetemi éveim alatt is tartottam a kapcsolatot a szervezettel. Ipolyságon 1965-ben választottak vezetőségi taggá, 1968-88 között
az alapszervezet titkára voltam. Jelenleg is tagja vagyok a vezetőségnek. Az elmúlt 50 évben két választási időszakban részt vettem a Csemadok Országos Tanácsa és megszakításokkal a járási bizottság, illetve a Lévai Területi Választmány munkájában. Mindig a közösségszervezést tartottam a legfőbb feladatnak. Jó együttműködés a vezetőségben, állandó kapcsolat a tagsággal és a kulturális csoportokkal, együttesekkel – ezek voltak alapszempontjaim, titkárként, szervezőként ezek az alapelvek vezéreltek. Megjegyzésként – fontossági súllyal – mondom: sosem zárkóztunk el a kultúra jóhiszemű szlovák barátaitól. Az idén 60 éves a Csemadok. Röviden, summázva véleményemet: nemzeti közösséget és kultúráját mentő, építő küldetést vállalt, valósított meg, s a jövőben is komoly feladatok várnak rá. Hogyan kerültél kapcsolatba a regionális politikával? Politikus beállítottságú embernek – állampolgárnak – tartom magam. A közösségért vállalt felelősség, a lehetőségeinek kitágításáért vívott küzdelem, az egyének kibontakozását előmozdító helyzetek, intézmények megteremtésének szorgalmazása, stb. mind politikai tett. A közéletiség fogalmát szívesebben használom, mint a politikáét. Tehát mindig politizáltam, 1964-es ipolysági megjelenésem óta regionálisan is. Sosem volt számomra közömbös, ami szűkebb vagy tágabb környezetemben történik. A Csemadokban végzett munkát is politikai tevékenységnek tartom. Itt jegyzem meg, hogy az egypártrendszer idején nem voltam párttag, később az FMK, majd az elődpártok 1998-as egyesülése után – amit mindmáig politizálásunk egyik legfontosabb lépésének tartok – a Magyar Koalíció Pártjának soraiba léptem. A szlovákiai társadalmi légkörben fontosnak tartom a nemzeti alapon
5 szerveződő politikai tömörülés létét. 1990-től, az első szabad választások óta, napjainkig megszakítás nélkül önkormányzati képviselő vagyok – az utolsó négy választási időszakban az oktatási és kulturális bizottság elnöke. A kívülállók – főleg a kibictípusúak – sokszor becsmérlően viszonyulnak a képviselők munkájához. Gyakran változó törvényeink, országunk, világunk gazdasági szeszélyei rengetegszer teszik kiszámíthatatlanná képviselőtestületi döntéseink következményeit. Sajnos, a potenciális befektetőktől is többször kapott pofont a testület. Gondoljunk pl. a DISK-re, de a kórház körüli újra és újra felbukkanó bonyodalmak is ilyen jellegűek. Mi vált valóra a képviselői munkádhoz fűzött elképzeléseidből? A leglényegesebb feladatnak azt tartottam és tartom ma is, hogy tehetséges fiataljaink munkahelyre és otthonra találjanak Ipolyságon. Ezen a téren, sajnos, nem könyvelhetünk el említésre érdemes sikereket. Ennek részletes boncolgatása nem férne ennek az interjúnak a keretébe. Olyan elképzelést is hordozok tarsolyomban, hogy a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart újra méltó szerephez kellene juttatni régiónkban (egyrészt a foglalkoztatottság miatt is). Örülök, hogy jól működő múzeumunk, galériánk és könyvtárunk elégítheti ki az ilyen irányú helyi és regionális igényeket. Támogatásukra és fejlesztésükre képviselőként is odafigyelek. Többszöri szorgalmazásom és képviselőtársaim támogatása eredményeként emlékművet állítottunk az első és második világháború áldozatai, valamint a meghurcoltak és 1945 után kitelepítettek emlékére. Városi útjaink, utcáink, járdáink több figyelmet (és pénzt) érdemelnének. A városháza épületére is ráférne egy alapos renoválás. Anyanyelvi iskoláink közösségi-erkölcsi támogatása is nagyobb közfigyelmet érdemelne. Mi a véleményed a városi hivatal átszervezéséről? Az átszervezést én alapo-
(Befejezés a 6. oldalon)
2009. december
6
Beszélgetés Korpás Pál képviselővel (Befejezés az 5. oldalról) sabbnak, egyértelműbbnek és ésszerűnek képzelem. A mostanit csak az első elfogadható lépésnek tartom. A tisztogatásszagú elbocsátásokat – ilyennek minősítem az utolsót is – nem tekintem az átszervezés mozzanatainak. Az igazi átszervezés – véleményem szerint – még a távolabbi jövő zenéje. Meglátásod szerint a mostani, igen nehéz gazdasági körülmények mennyire befolyásolják a város fejlődését? Minden bizonnyal megvan a fékező hatásuk, de azért ne fogjunk mindent éppen erre, hiszen még számos más, olykor-olykor esetleg szubjektív jellegű tényező is fékezheti a fejlődést. Részletekbe nem akarok bocsátkozni. Hogyan csökkenthetők a negatív hatások? Nem vagyok gazdasági szakértő, ezért csak amolyan laikus véleményt nyilvánítok. Takarékosságra – de kimondottan okosra – szükség van még a kevésbé válságos időkben is. A városi vagyon kamatoztatóbb kihasználása szintén fontos. A jövő nemzedék képzésén azonban ne zsugoriskodjunk! A jól szervezett, minőséget produkáló kollektívák is rejtenek magukban spórolási lehetőséget, akár a rugalmas munkaerő-átcsoportosítás. Mi az elképzelésed a város jövőjét illetőleg? Elsősorban – egyebek mellett – jó csapatok, jól működő városi közösség, egészséges összefogás, kellő adag lokálpatriotizmus, áldozatkészség, önzetlenség szükségeltetik. Rendelkezünk-e ilyen képességekkel, adottságokkal? Vagy dominálnak nálunk az értelmiségi, vállalkozói szigetemberek, a magánfutók, a hiúságuk vagy kalandorhajlamuk következményeként a közösségi életből önmagukat kirekesztők, stb.? Csak egy megjegyzés illusztrációképpen: tudomásom szerint mindmáig nem létezik Ipolyságon közösségorientált vállalkozói szervezet. Azt is ki merem
mondani, hogy a munkalehetőségek szűkülése miatt az utóbbi években romlott a lakosság minőségi összetétele. Remélem, hogy a kedves olvasók nem fűznek majd hozzá valamilyen faji ízű értelmezést. Az ilyen felfogást én is elítélem. A városnak bizonyára van jövője, de hogy milyen, az itt a kérdés. Ha a sors által idecsöppentett mintegy 8 ezer embernek sikerül közösséggé összerázódnia, s nem sújt le ránk valami előreláthatatlan külső csapás, akkor lehet derűs jövője is ennek az Ipoly menti településnek. Ha megengeded – önszorgalomból – megválaszolok egy kérdést, amit szinte minden képviselőtársamnak feltettek az előző kérdezők: Mi a véleményed a Honti Lapokról – Hontianske listyről? 1995 óta vagyok szerkesztőbizottsági tagja és lektora is havilapunk mindkét változatának, az új felállásban már csak szerkesztőbizottsági tag. Gondolatébresztő és eseményeket, tényeket dokumentáló szándék vezette régi szerkesztőbizottságunkat. Az akkori, úgy látszik kegyvesztett csapatnak nem adatott meg a lehetőség, hogy színesben jelenjünk meg. Pillanatnyilag – amikor egy új, erőteljes csapat szerkeszti a lapot – a hivatali szemlélet (nincs elég pénz) korlátozza a kiteljesedést. Ki kell mondani, hogy ezt az illetékesek csak az utóbbi két számban érvényesítik. Hiszem, hogy nagyobb odafigyeléssel, szívügynek tekintve ezt a jövőnek is szóló üzenetet, még jobb – tartalomban és mondanivalóban is egyre színesebb – lapot nyújtunk át olvasóinknak. Köszönöm a beszélgetést, képviselői munkádhoz sok sikert, közelgő születésnapod alkalmából pedig jó egészséget kívánok. Én is köszönöm a kérdéseket, s mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok. bszm
HONTI LAPOK
Jelenségek Kívánságok – karácsonyiak és újéviek is Gyermekkorom hópelyhei – karácsony közeledte idején – évente makacsul visszatérő vendégeim. Mintha most is ott térdelnék szobánk sarokpadján – bámulva a mainál sokkal kisebb ablakon a csillogó-villogó hópelyheket, mindenkori képzeletem, sejtésem szerint a tisztaság és nyugalom üzenethozóit, jelképeit. Ez a gyermekkori gyökerű emlékkép – 1945 karácsonya táján, ötéves koromban rögzült bennem – szinte kísérő társam még több mint hat évtized után is. Most is hosszú percekig bámulom ezt a jelenséget, s ha véletlenül nem érkezik a maga teljes valóságában, akkor a képzelet varázsolja újjá. Vagyis van egy nélkülözhetetlen, létemben szinte kitörülhetetlenül megkapaszkodó kívánságom: térjen vissza rendszeresített járatként a tisztaság és a fény postása a ködös, hideg-rideg decemberi homályba. 1945 a háború záróéve. Márciusban még a négy négyzetméteres pincénkben gyötrődött több héten keresztül egész nagycsaládunk. A légiriadó vissza-visszatérő felkiáltójelként figyelmeztetett a közeli életveszélyre, amely főleg Érsekújvár bombázásakor (3 ezer áldozat) vált igencsak félelmetessé. Lehet, hogy az ilyen sebek is begyó-
gyultak volna, ha a háború után több mint három évre a gyűlölet stafétabotját nem veszi át Csehszlovákiában az állampolitikai szintre emelt dühöngő nacionalizmus, amelynek bőséges maradványaival lépten-nyomon találkozunk ügyeletes koalíciós politikusok beszédeiben, a képernyőn és más médiákban, s rögzített tömény formában éppenséggel a nyelvtörvényben. A közös szlovákmagyar történelemkönyv még csak Luca széke tempóban sem készül. S most jöjjön újabb kívánság: sürgősségi megvitatás útján szülessék meg az igazi szlovák-magyar kézfogás! Ez bizony egyértelmű közösségi kívánság. A Megváltó születése, világra jötte egyszerre isteni és emberi kívánság. Megmozgatta (s napjainkban is mozgatja) az egész emberiséget. A szeretet alapú emberi lét, amely az elmúlástól sem retteg, száműzheti az emberi önzést, gyűlölködést világunkból. Nem könnyű feladat, de tartsuk nyilván és szenteljünk e kívánságunknak fontosságához méltó figyelmet. A kísértő kishitűsködést hessegessük el magunktól! Az ilyen nagy horderejű feladat szilárd meggyőződést és hitet kíván! Korpás Pál
HONTI LAPOK
2009. december
Decemberi jeles napok
A régi római naptár tizedik hónapját, decembert, a csillagászatban Bak havának, a magyar kalendáriumban Karácsony havának nevezik. A legrövidebb nappalok és leghosszabb éjszakák hónapja. December 4-én a katolikus egyház Szent Borbálát ünnepli, akit pogány apja keresztény hitéért toronyba záratott, majd saját kezűleg lefejezett. Borbálát a bányászok és tüzérek tisztelik védőszentjükként, s Szent Katalinhoz hasonlóan a hajadon lányok is pártfogójukként tartják számon. Napját szerelmi jóslásra alkalmas időpontnak tekintették: ha az e napon vízbe tett cseresznyeág kizöldült, a leányzó gyors férjhezmenetelre számíthatott. Szent Miklós püspök ünnepe (december 6.) világszerte népszerű. A kis-ázsiai Myra püspöke jótékonysága révén vált közismertté. Egyik legendája szerint egy erszény aranyat dobott be három szegény leány ablakán, hogy tisztességesen férjhez mehessenek, mert nyomorúságuk miatt apjuk rossz életre akarta kényszeríteni őket. Tájainkon a két háború közti időszaktól terjedt el leginkább a Mikulás-napi ajándékozás szokása. A gyerekek fényesre tisztogatott lábbelijüket az ablakba téve várták, hogy „mit hoz a Mikulás”. Az ajándék főleg édességekből állt, de a sokat huncutkodó csemete akár széndarabot, fokhagymát, krumplit vagy virgácsot is találhatott a cipőjében. Szent Lúcia (december 13.) Szirakuzában halt hitéért vértanúhalált 330 körül. Gergely pápa naptárreformja előtt Luca napjára esett az esztendő legrövidebb napja, ezért a hosszas sötétség miatt a boszorkányok ünnepének,
gonoszjáró napnak tartották. A néphagyományban dologtiltó napnak számított, tilos volt mosni, fonni, kenyeret sütni. Varrni se lehetett, mert akkor bevarrták a tyúkok seggit, a következő évben nem tojtak. Kölcsön se adtak semmit ezen a napon, mert akkor kiment volna vele a házból a szerencse. Korán reggel a fiúk lucáztak, lucát heverni jártak. Jókívánságaik elmondása után leheveredtek a földre – így heverjenek a tyúkjaik e! Adományként almát, diót, édességet, némi aprópénzt kaptak. Ha Luca napján férfi volt az első látogató, szerencsét hozott a házhoz, aszszonyfélét azonban nem szívesen láttak, mer’ az elvitte a szerencsét, nem jól tojtak és ültek a tyúkok. Az ajtókereteket fokhagymával kenték be a boszorkányok elleni védekezésül, az istálló ajtaja sem maradhatott ki, nehogy a boszorkány megrontsa az állatokat, vagy elvigye a tehenek tejét. Szerelmi jóslást ugyancsak végeztek ezen a napon: a lányok 12 cédulára férfineveket írtak, s minden nap – látatlanul – tűzbe vetettek egyet. Az utolsót karácsony böjtjén kibontották, hitük szerint az mutatta meg a jövendőbeli keresztnevét. Luca-napkor kezdték kilencféle fából, vasszeg nélkül készíteni a Luca-széket. Nagyon lassan készült, minden nap foglalkoztak vele egy keveset, hogy csupán karácsony böjtjére fejezzék be: „Úgy készül, mint a Luca-széke.” A babona szerint, aki az éjféli misén rááll erre a különleges székre, meglátja a boszorkányokat, mert azok hátat fordítanak az oltárnak. A boszorkányokat felismerőnek azonban az úton hazafelé mákot kellett szórnia, hogy az őt üldöző boszorkák azt szedegetve utol ne érhessék. A széket is azonnal el kellett égetni. A hiedelem szerint, ha Lucakor csillagos az ég, mindenből jó termés lesz. A diófa e napi megveregetésétől ugyancsak a következő évi bőséges termés biztosítását várták. A Luca-nap és a karácsony közti 12 nap időjárásából a következő év 12 hó-
napjának időjárását jósolták meg. A 20. század 60-as éveiben még szokásban volt a Luca-napi ajándékozás: a gyerekek a Mikulás-naphoz hasonlóan az ablakba rakott tiszta cipőkbe, csizmákba kapták az édességet. Az adventi időszakban a lelki felkészülés egyik népies formája volt és Luca-napjától karácsony böjtjéig tartott a Szűz Mária betlehemi szálláskeresését jelképező Szent Család-járás. Minden este más háznál gyülekeztek a hívők, majd imádkozás, éneklés után a következő befogadó családhoz kísérték a Szent Családot ábrázoló képet vagy szobrot, mely előtt a háziak másnap estig ájtatoskodhattak. Ez a szép szokás napjainkban ismét felújulni látszik. Ádám-Éva (december 24.) napja Karácsony böjtjének számít. Még a 20. század második felében is voltak, kik egész nap böjtöltek, húsfélét pedig csupán az éjféli mise után fogyasztottak. Más családoknál napközben egyszer ettek, de csak tésztafélét. A vacsorakor asztalra kerülő diónak, almának, méznek, fokhagymának mágikus erőt tulajdonítottak. Az ostyát a kántortanító süttette, s a családokhoz gyerekek hordták szét adomány fejében. A vacsora maradékait (hagyma, dió stb. héját is), a karácsonyi morzsát gyógyerejűnek tartották, ezért gondosan megőrizték. Ez az este volt a karácsonyfaállítás és a betlehemezés ideje. Formailag a szokás községenként eltérő lehetett. A 20. század első felében Lontón az otthon készített – sokszor templomot ábrázoló – betlehemmel gyerekek jártak házról házra, s az ablakok alatt egyházi karácsonyi énekeket énekeltek. A háziak behívták és kaláccsal, almával, dióval, esetleg aprópénzzel jutalmazták őket. Természetes volt, hogy az éjféli misén az egész család részt vett. Nagykarácsony (december 25.), Jézus születésének napja, igen nagy ünnepnek számított, ilyenkor csak a legszükségesebb munkákat végezték. Ezt a napot szűk családi körben töltötték. Néhány helyen hagyma-kalendáriumot készítettek: a hagyma 12 burkát behintették sóval. Ahányadik rétegben a só megnedvesedett, azt a hóna-
7 pot esősnek várták. A karácsonyi ünnepkörhöz tartozott Szent István vértanú napja (december 26.), ilyenkor meglátogatták a szűkebb rokonságot. Este a legtöbb községben bált rendeztek. Szent János apostol (a Jelenések könyve és a negyedik evangélium szerzője) ünnepén (december 27.) János-áldást végeztek. A szentmisén bort szenteltek, s áthúzáskor minden hordóba öntöttek belőle egy keveset. A Heródes által legyilkoltatott, mártírhalált szenvedett betlehemi kisdedekre emlékezik az egyház Aprószentek (december 28.) ünnepén. Ezen a napon a fiúk és legények aprószenteki vesszőt hordtak, mellyel megveregették, megvesszőzték a lányokat, asszonyokat, hogy egész évben egészségesek legyenek, de az egészséget biztosító cselekményt az állatokra is kiterjesztették, hogy jól szaporodjanak. Az esztendőt Szent Szilveszter pápa emléknapján (december 31.) búcsúztatták. Ez a nap se maradhatott mágikus cselekedetek nélkül. A következő évi bőséget az e napon fogyasztott élelmiszerekkel is garantálni akarták. A lencséből készített ételekkel a gazdagságot, a disznóhúsból főzöttekkel a szerencsét, a nagyra nyújtott tésztából tekert rétessel a hosszú életet próbálták biztosítani. Szárnyast vagy nyulat nem ettek ezen a napon, mert akkor kirepült vagy kifutott volna a házból a szerencse. Délelőtt mindenki templomba ment, hogy év végi hálaadáson vegyen részt, majd a legszükségesebb munkák elvégzése után bálozással, szórakozással várták az új esztendő beköszöntését. Az otthon maradottak ólomöntéssel múlatták az időt: hideg vízbe olvasztott ólmot cseppentettek, s a kialakult alakzat alapján jósolták meg a jövőt vagy a lányok jövendőbelijét. Éjfélkor az év elmúlásának jeleként egy pillanatra eloltották a lámpákat, hogy az új év új fénnyel szülessen, a pásztorok pedig tülköléssel és ostorcsattogtatással vonultak végig a falun, hogy elriasszák a gonosz szellemeket. bszm
HONTI LAPOK
2009. december
8
A Honti Lapok másfél évtizedes hagyományához híven az idén is egy karácsonyi ihletésű verscsokorral kedveskedünk lapunk minden kedves olvasójának. A verseket Korpás Pál szerkesztő válogatta.
Nagy Gáspár:
HÓTALAN A HEGYEK INGE Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség; fehér paplan, se hó, se hold nem világol – amíg fölragyog a jászol Szabó Magda:
KARÁCSONY
Oldják iszákjukat a csendesülő, alacsony fellegek, omlik az ártatlan, az együgyű hó a háztetők felett. A füst elkapja derekát, együtt forognak, úgy imbolyodik a világ, ahogy ők imbolyodnak. Húzzák már komoly szarvasok az ünnepet, szájuk körül az esti pára s az eltünt gyermekkor lebeg. Omlik a hó, ömlik a hó, nem nézi, hova hull, csak bámulnak a szarvasok, szarvukon gyertya gyúl. Ömlik a hó, omlik a hó, leng, surrog és kering, eltemeti a surranó december lépteit, meztelen, ezüst lábnyoma nem villan már sehol, a szarvas békén lépeget, bizakodik, dalol. „Honnan jössz?” – kérdezem a hótól. „Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi. Rám néz, én meg rá. Hallgatok. Mit feleljek neki?
hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén – rí Boldizsár, Menyhért meg én. Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge – el kell érnünk Betlehembe! Gyurkovics Tibor:
KARÁCSONY Egy bizonyos idő után akárhány karácsonyfát láthatsz, mindig csak egyet látsz s a többi látszat. A többi öröm másé, idegen, vagy elrabolt öröm, Jézus Krisztus hozzánk Csak egyszer jön. Csak egyszer száll le az angyal kitárt fehér szárnnyal és hozza el a békességet, egyszer jön Boldizsár a mirrhával. És többé nincs békességünk, nincs Máriánk, se szalmánk, de erre az egy éjre mindig emlékezünk. És ott is gondolnak ránk.
Juhász Gyula:
KARÁCSONYI ÉNEK Radnóti Miklós: Szelíd, szép betlehemi gyermek: Az angyalok nem énekelnek S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világol És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok: Sok farkas és holló kóvályog S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű?
LAPSZÉLI JEGYZET LUKÁCSHOZ Holdsarló nézi csak reggelig, végül a vándorló pásztorok meglelik. Jászol a bölcseje fényekkel
úgy teli! Állnak és csodálják feketén, s köztük két hű tehén leheli a gyerek csillogó bőre tükrét.
HONTI LAPOK
2009. december
„láttuk az ő csillagát” (Befejezés az 1. oldalról) hány és hány ember életét változtatta meg. De a hitre jutott ember saját maga is megtapasztalhatta, hogy Jézus mennyire valóságosan megváltoztatta életét, gondolkodását, természetét, körülményeit. Csak ámul és nézi, hogy azok a problémák, amelyek eddig elhordozhatatlan teherként nyomták, hogyan oldódnak le maguktól, hogyan oldódnak meg könnyedén a megoldhatatlannak látszó helyzetek. Csak egyet tehet és tesz boldogan: imádja Azt, aki valóban boldoggá tette, megszabadította. Aki meglátja, hogy mit tett Jézus ott a golgotai keresz-
ten, hogyan szenvedte el bűneink büntetését helyettünk, hogyan szerezte meg számunkra a megváltást, annak nem kérdés az, hogy imádjuk-e őt vagy sem. Annak a mindennapjaihoz tartozik az Isten imádása. Ezt kérem megváltó Urunktól, bárcsak minél többen megismernénk az Ő valóságos jelenlétét, megváltását, segítségét, hogy egyre több ipolysági ajkán hangzana Istent dicsérő zsoltár a megváltozott életéért. Így kívánok református gyülekezetünk nevében Urunk áldásaiban gazdag karácsonyi ünnepeket. Izsmán Jónás református lelkész
KARÁCSONYI BARKOCHBA – Anyag ? – Az is, de nem valami, hanem Valaki. – Ajándék? – Naná, de nem csak a tied. – Drága? – Nagyon, sőt megfizethetetlen. – Nálunk található? – Előfordul a tiszta szívekben, az áldozatokban, a közösségben és bizonyos templomokban. – Elérhető? – Neked nem, de Ő rád talál. – Titok? – A legnagyobb, pedig nem titkolódzik. Éppen most árulja el önmagát... (Balás Béla püspök) Kívülről kedves a karácsonyunk. Néhány napig olyan a világ, mintha muzsikából és illatból állt volna össze. Minden csupa hangulat és áhítat. Ha azonban az ünnep titkába mélyebbre ereszkedünk, már a következményei is megjelennek. A karácsony Isten teljes megnyílását, teljes elajándékozottságát, válogatás és mérték nélküli szeretetét jelenti. Válaszként a mi részünkről járna legalább egy látogatás az Ő házában, egy halk köszönet, egy sóhajnyi bánat vagy egy eldadogott ígéret. Ehelyett felénk más a szokás. Fáj, amikor (mi papok) hiába várjuk a bűnbánókat, cserben hagynak a hittano-
sok, hűtlenek a megbérmáltak és némák a szüleik. Nekünk is jólesne a jó szó, hát még annak, aki alkotott minket és szomjazza válaszunkat. A jelenség persze nem új. Előttünk már mások is így jártak. Jézus édesanyja – József Attila szavaival – nem csak „boldogságos kismama” volt, hanem Fia miatt lelkét „tőr járta át” (Lk 2,35). A bibliai szent éj nemcsak csendes és áldott éj volt, hanem konok és hideg is, hiszen „nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,7). Megtapasztaltunk azonban egy olyan Istent, aki nem rázta le lábáról undorral földünk porát, hanem hajlandó
újból és újból a művét általunk újra kezdeni. A sikertelenség soha nem végzetes. Az állandó ellenszél, a folyamatos balsiker még jót is eredményezhet: gyógyító önkritikát, mélyülő bölcsességet, másokkal való együtérzést...Sőt! A hitünk is erősödhet. Ha az „adjonistenre” nincs „fogadjisten”, az áldás visszaszáll ránk (Mt 10,13). A bajokban ne búsuljunk, ne háborogjunk! Ennek nem most van az ideje, hi-
9 szen itt a „vőlegény” és végre örül a „násznép”. Inkább ámuljunk együtt a jókkal: Máriával, Józseffel és az angyalokkal meg a pásztorokkal, mert elérkezett és köztünk maradt a tündöklő Jel, az Isten. Ő a fontos, nem a kudarc, Ő az eredmény, nem a mi fáradtságunk, Ő áldja meg ünnepeinket! Mahulányi József esperes, plébnános, püspöki helynök
Karácsony az ipolysági katolikus templomban December 19. /szombat/ Karácsonyi gyóntatás: 9.00 – 11.30 és 13.30 – 16.00 December 20. /vasárnap/ 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 24. /csütörtök/ 22.30 – Karácsonyi éjféli szentmise szlovák nyelven 24.00 – Karácsonyi éjféli szentmise magyar nyelven December 25. /péntek/ 8.00 – Karácsonyi szentmise magyar nyelven 9.30 – Karácsonyi szentmise szlovák nyelven 11.00 – Karácsonyi szentmise magyar nyelven December 26. /szombat/ 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 27. /vasárnap/ 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 31. /csütörtök/ 16.30 – Szentmise szlovák nyelven év végi hálaadással 18.00 – Szentmise magyar nyelven év végi hálaadással 2010. január 1. /péntek/ 8.00 – Újévi szentmise magyar nyelven 9.30 – Újévi szentmise szlovák nyelven 11.00 – Újévi szentmise magyar nyelven 2010. január 3. /vasárnap/ 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven 2010. január 6. /szerda/ 8.00 – Vízkereszti szentmise magyar nyelven 9.30 – Vízkereszti szentmise szlovák nyelven 11.00 – Vízkereszti szentmise magyar nyelven
10
2009. december
Jókai Anna Kossuth-díjas író – Ipolyságon
Megtisztelő egy település irodalombarátai számára, ha kimondottan küldetés magatartású író teszi tiszteletét körükben. Jókai Anna Kossuth-díjas ezt tette, amikor a Via Nova Ifjúsági Csoport meghívására 2009. nov. 20-án az Ipolysági Városi Könyvtárban találkozott a mintegy 40 művei és életfelfogása iránt érdeklődővel. A meghívó szervezet elnökének, Mészáros Attilának üdvözlő szavai után Vas Ottó és Solmoši Márta könyvtárvezető felvezető műsorszámai következtek. Vas Ottó Hazánk a nyelv című összeállításában magyar költők és írók (Ozsvald Á., Reményik S., Juhász Gy., Fábry Z., Gárdonyi G. és Kulcsár F.) témába vágó sorait gyűjtötte csokorba. Mottóul M. Válek (szlovák költő) sorait választotta: „Mindenekelőtt szeresd anyanyelved, /minden szavad./ Ő a bársony, / és ő a kard./ Meg ne fertőzhessék érdemtelen elvek.” Hadd állítsam párhuzamba az előbbivel Fábry Zoltán néhány gondolatát: „Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. Világos: a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet.” Lám, milyen egyetértés az írás világában! És a politikai szférában? Solmoši Márta – házigazdaként köszöntve a kedves vendéget – vázlatosan ismertette Jókai Anna életpályáját, felsorolta eddigi szerepvállalásait, kitüntetéseit, valamint megjelent műveinek zömét.
Jókai Anna vallomásos előadásának címe: Magyarságom az anyanyelvemben. Csodálatos veretű mondatokkal vezette végig hallgatóságát életének, magyarságának, erkölcsiségének, írói attitüdjének ars poeticáján. Már az elején megjegyezte: nem szereti a köntörfalazást, mindig egyértelműen fogalmaz, és határozottan beszél. A mérleg nyelve című kötetében – többek között – hiányolja, hogy az emberek egy részében elpusztult a mérce, pedig ez alapvető életszükséglet, s ennek megtestesítője Jézus. A világ számára fel kell tárni a mércét – nélküle csak elpusztulni lehet. Csak így tudjuk eldönteni, mi az igaz és mi a hazugság, mert van igazság és van hazugság. Nem ért egyet azzal a felfogással, hogy a család divatjamúlt emberi közösség, habár szeretni nem egyszerű. Helyteleníti a szingliideológiát. Az embernek ugyanis nem szabad magát kivonni a teremtés munkájából. A hazáról, a nemzetről is elmélkedett – mindkettőnek küldetése van. A hazaszeretet – szerinte – lehet: síró, ordító és cselekvő. Mindenekelőtt ez utóbbira van szükség! És Európa (az Európai Unió)? Nem csodálni való geopolitikai képződmény. A pénz uralma veszélyezteti a többi értéket. Az EU zászlaján 12 csillag (apostol) ékeskedik, de közepéből hiányzik Krisztus. A magyarság európai küldetésére – többek között – Vörösmarty is utalt a Vén cigány c. versében: „…lesz még egyszer ünnep a világon.” A globalizáció – a mostani menetrendje szerint – nem tökéletes recept az emberiség minden gondjára. Az öregedés problémáit a Ne féljetek c. sajátos felépítésű regényben boncolgatja. Véleménye szerint az öregség ne legyen élvezetes lustaság, mert az öregedő embernek bizonyos többlete van, amiből sokat szeretne leadni. A krónikás csak a tengernyi gondolat töredékét vetette papírra – az előadásban még rengeteg gyöngyfokozatú hangzott el. A gondolatébresztő és érzelemgerjesztő vallomás után Jókai Anna dedikálta könyveit. A találkozó megérdemelné, hogy aranybetűsen jegyezzék a könyvtár krónikájában. Korpás Pál
HONTI LAPOK
A Váci Új Szalon Ipolyságon A címben említett csoportosulás kitűnő, országosan elismert és díjazott képzőművészeket tömörít. Városunkban alkotásaik immáron másodszor láthatók, a Menora Saag Centrum Artis után jelenleg a Simonyi Lajos Galériában. Tárlatuk sokféle közönségigényt kielégít, hiszen a realista városábrázolástól a teljes absztrakció segítségével történő gondolatközvetítésig, az olajfestménytől kezdve a művészfotóig ábrázolásmódok és műfajok színes skáláját vonultatja fel. A kiállítás a két testvérváros kulturális intézményei és civil szervezetei közötti tervszerű éves együttműködés keretében jött létre. Ez az együttműködés – ahogy azt köszöntőjében Pásztor Lajos, Ipolyság polgármestere egyebek mellett kifejtette –, azok közé a területek közé tartozik, amelyek a polgárok számára is eredményesen teszik láthatóvá a testvérvárosi kapcsolat működését. A november 21-i ünnepélyes kiállításmegnyitón köszöntőt mondott Dr. Bóth János, Vác polgármestere is: kiemelte, hogy tágabb régiónk számára a fejlődés egyetlen járható útja a régión belüli együttműködés. A kiállítást Mészáros Balázs, a Váci Értéktár (testvérvárosunk városi, múzeumi jellegű intézménye) igazgatója nyitotta meg, aki felajánlotta intézménye kiállítótermeit egy jövő évi ipolysági képzőművészeti kiállítás céljára. A Katona Lajos Városi Könyvtár kiállítótermével együtt így az ipolysági alkotóknak - amennyiben hajlandóak és képesek élni a lehetőséggel – 2010ben testvérvárosunkban két kiállítási lehetőségük is nyílik. Értékes része volt a megnyitóünnepségnek Hódi Annának, a váci Bartók Béla Zeneiskola művésztanárának fellépése, aki hegedűn adta elő J. S. Bach H- mol Sarabandját. Szívesen ajánlom e kiállítást minden képzőművészetet kedvelő ember figyelmébe, hiszen a kilenc résztvevő művész (Adorján Attila, Molnár József László, Lelkes A. Gergely, Orvos András, Németh Árpád, Balázs Imre, Koltai-Dietrich Gábor, Fekete István, Tumbász András) Magyarország élvonalbeli képzőművészeti „termeléséből” közvetítenek hozzánk egy szeletet. Pálinkás Tibor
HONTI LAPOK
2009. december
11
Szakmai délutánok pedagógusok, speciális pedagógusok és gyógypedagógusok részére Október 22-én és 27-én az ipolysági Bentlakásos Óvoda és Alapiskola szakmai délutánt szervezett pedagógusok, nevelési tanácsadók, speciális pedagógusok és különböző területeken működő gyógypedagógusok részére. Az előadó PaedDr. Erika Drgoňová pszichológus, a téma pedig A szellemi fogyatékos és integrált alapiskolás gyermekek kommunikációs gátjainak megszüntetése volt. A résztvevők elméleti áttekintést kaptak a kommunikációs gátak kialakulásának okairól, megszüntetésük technikáiról, megismerkedhettek a különböző technikák gyakorlati alkalmazásának lehetőségeivel. Részletesebben az előadónő a ma leggyakrabban felmerülő problémákkal foglalkozott különbséget téve a szellemi fogyatékos és integrált gyermekek között, mégpedig a problémás magatartással, a hiperaktivitással, az olvasási zavarokkal és az étvágytalansággal. Minden esetben, amikor a probléma felmerül, a legfontosabb az, hogy minden résztvevő – szülő és pedagógus egyaránt – megértse a problé-
ma lényegét, aztán lehet csak lépéseket tenni a megoldásra. Segíthet ebben a pedagógiaipszichológiai tanácsadás, a speciális pedagógus bevonása, szükség esetén az orvosi kezelés. Természetesen a szellemi fogyatékos és az integrált tanulók ügyét folyamatosan oldják. A többi gondokkal küzdő gyermek problémáinak orvoslása még ma is gyerekcipőben jár. Mindenekelőtt a szülőnek kell megértenie, hogy minden az ő gyermeke érdekében történik. A jelenlegi gyakorlat az, hogy a szülő a pedagógust okolja reakciói miatt, holott a probléma gyökerét kellene megtalálni és orvosolni. Erre általában nem kerül sor, és marad minden a régiben. Sajnos a kárvallott mindig a gyermek. Mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon. A szakmai délutánok folytatására az előadónő ígéretet tett, erre a II. félévben kerülne sor. Az eddigi munkáját PaedDr. Patai Ágnes, az ipolysági Bentlakásos Óvoda és Alapiskola igazgatónője köszönte meg. Matyis Edit
Minden kedves ügyfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk
PET-VET állatorvosi rendelő Borka Péter Ipolyság, Hodžova 2
Pillanatképek – szavakban Októberi időjárásrajzomat azzal fejeztem be, hogy huszadika táján becikázott térségünkbe egy kellemetlenkedő zimankó, de már 23-án újra a melegedésé volt a gyeplő. A hónap utolsó három napján fagyos reggelekre ébredtünk, s bizony Mindenszentek és Halottak napján is fagy radírozta-csúfította a sírokra helyezett virágokat, krizantémokat. Utána visszaköltözött odujába – átadva helyét egészen november 12-éig az esőnek és ködnek. Kellemes idővel köszöntött ránk november 13(péntek)-15-e, majd a borultság és ködszitálás napjai következtek (kisebb esőkkel tarkítva) egészen 23áig, amikor e sorokat papírra vetettem. Reggel még zápor kopogtatott ablakomra, délben már napsugár csillogtatta a fákon ragadt esőcseppeket. Az Ipoly csak kissé duzzadt meg, annál inkább a szántóföldek. Nehézzé vált az őszi szántás, lehetetlenné az őszi vetés. Az őszi búza helyett majd márciusban vetnek tavaszi búzát. Közben a fákról is lesétáltak a késlekedő falevelek.
*** Ha valaki a testi egészségét akarja edzeni, erősíteni, tegyen egy sétát a kálváriadombon át a Kutyahegy felé, majd fékezett sebességgel gyalogoljon le annak újrakreált útján a városba. Egyre azonban nagyon vigyázzon: nehogy a tengernyi szemét lelki bántalmak forrásává váljon. Ne betegítsük egymást, ha nem muszáj! *** A megyei választások előtt került kezembe a lévai körzet szlovák nagykoalíciós jelöltjeinek szórólapja, amely azt sugallta, hogy nem szabad döntési pozícióba engedni a magyar jelölteket. A győztes választások után az egyik politikus megjegyezte: okultunk az első választásokból, amikor a magyarok kerültek többségbe. Hogyan érvényesülhet Szlovákiában az európai demokráciának az az elve, hogy a többségnek szavatolni kell a kisebbség jogait, ha az ellentétes irányokat képviselő szlovák pártok általában mindig összefognak a kisebbségek (főleg a magyar) ellen. korpás
2009. december
12
Közgazdaságtan – közérthetően 2009. október 27-én az Ipolysági Szakközépiskola 3. és 4. évfolyamának tanulói, akik a vállalkozás iskolája szakra járnak, rendhagyó közgazdaságtan-órán vettek részt. Martin Menšík, a F. A. Hayek Alapítvány (www.hayek.sk) munkatársa az alapvető közgazdaságtani fogalmakat – mint a szűkös források, szükségletek és javak – magyarázta el érdekes, játékos módszerekkel (a tanítási órákon ugyanezeket szakkifejezésekkel szoktuk meghatározni). Rövid bevezetőjében bemutatta Friedrich August von Hayek közgazdászt – az alapítvány névadóját –, aki 1974-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. (Ezt is ötletesen, a száraz tények felsorolása helyett vicces összehasonlításokkal tette, az azonos vezetéknevet viselő Salma Hayek színésznő ellentétjeként mutatta be. A színésznő természetesen közismert a diákok körében.) A jó hangulatot fokozta az Elán együttes száma, amelyben arról énekelnek, hogy körülöttünk mindenütt megtalálható a szerelem („všade je láska”). Martin Menšík viszont bebizonyította, hogy körülöttünk mindenütt ott van a közgazdaságtan (ökonómia). Mindennapi, legegyszerűbb döntéseinkben is. (Például az is, hogy a diákok reggel iskolába indultak és nem kirándulni a barátaikkal, vagy nem maradtak otthon aludni közgazdaságtani törvényszerű-
ségekkel magyarázható.) Előadásában sikeresen bekapcsolta a diákokat is a magyarázatba, a legügyesebbeket megjutalmazta. Közös erőfeszítéssel megfejtettük, miért keresnek a tanárok (orvosok, tűzoltók...) összehasonlíthatatlanul kevesebbet – felelősségteljes és az ország jövője szempontjából fontos munkájuk ellenére –, mint például Marián Hossa jégkorongozó. Megtudtuk azt is, miért drága a gyémánt (bár az életben maradáshoz nem elengedhetetlen), míg az ivóvíz, amely nélkül néhány napnál tovább nem bírjuk ki, sokkal olcsóbb. Az előadás végén felhívta a diákok figyelmét arra, hogy életük során gazdaságosan használják ki legfontosabb forrásaikat – az idejüket és a tudásukat. Egyben meghívta a 3. évfolyam tanulóit a Közgazdaságtan Nyári Iskolájába (Letná škola ekonómie). Nem kell megijedni, nem szigorú „iskoláról” van szó, sokkal inkább játékos tanulásról a nyári szünet folyamán a Besztercebánya melletti, elragadó hegyi környezetben található Šachtička szállodában. Az akció sikerét bizonyítja, hogy a diákok máris az iránt érdeklődtek, mikor jön nekik ismét előadni Martin Menšík. Reméljük, hamarosan. Záhorský Ildikó mérnök
HONTI LAPOK
Honti Pedagógusok Találkozója
November 20-án rendeztük meg az idén a Honti Pedagógusok Találkozóját iskolánkon, amely már szinte hagyománnyá vált az utóbbi években. A korábbi évekhez hasonlóan most is ünneplőbe öltözött az iskola: faliújságok készültek főleg tanulóink rajzaiból, az iskolai lap régebbi számaiból összeállított kiállítás is a folyosón díszelgett még, azonban a leggazdagabb a természetes anyagokból készült tárgyak, díszek kiállítása volt, amelyet Koháry Éva álmodott meg és váltott valóra többhónapos munkával tanulóink segítségével. Ez a gyönyörű kiállítás képezte a találkozó megnyitójának hátterét, majd a megnyitó után a vendégek is megtekinthették. A megnyitó konferansziéja Póczik Mária kolléganőm volt, aki rövid kultúrműsort is készített iskolánk nyolc tanulója közreműködésével. Két harmonika és egy hegedű kísérete mellett népdalokat adtak elő. A pedagógustalálkozót iskolánk igazgatója, Farkas Ildikó nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket és jó munkát, kellemes délelőttöt kívánt mindenkinek. A megnyitón Pásztor Lajos, városunk polgármestere beszédében nagyra értékelte, hogy akad városunkban iskola, amely az ilyen jellegű találkozók megszervezését felvállalja, és ezért köszönet illeti mind az iskola vezetőségét, mind az itt dolgozó pedagógusokat. Jelen volt Bélik György, városunk alpolgármestere is. A mintegy félszáz jelenlévő a meghirdetett program és a jelentkezések alapján az
előadások helyszínére vonult. Az iskolai könyvtárban PaedDr. Révész Angelika, a Közös Iskolaügyi Hivatal vezetője tartott prezentációval tarkított másfél órás előadást a 2009. november 1jével életbe lépett, pedagógusokról szóló 317/2009-es törvényről. Ismertette annak fő részeit, majd részletesebben az óvópedagógusokat és az alapiskolai tanárokat érintő részeket boncolgatta, kommentálta, majd megválaszolta a menet közben felmerülő kérdéseket. PaedDr. Dobay Beáta, a Selye János Egyetem Testnevelési Tanszékének vezetője „Életmód és egészségfejlesztés az óvodai és az alapiskolai testnevelési órákon” címmel foglalkozott előbb a téma elméleti részével, majd a tornateremben a gyakorlatban is kipóbálhatták a pedagógusok, milyen sokféle célra használható a fitlabda, elsősorban a betegségmegelőzés szempontjából. A labda, a különféle vele való gyakorlatok és a mozgás élvezetessé tették a foglalkozást. A harmadik helyszínen Mgr. Kissimonyi Beatrix, a szalatnyai alapiskola igazgatónője adott elő „Hátrányos helyzetű gyermekek az óvodában és az iskolában” címmel saját tapasztalataira építve. Néhány érdekes segédeszközt is bemutatott, irodalmat és internetes oldalakat is ajánlott a témával behatóbban foglalkozni kívánó kollégáknak. Igaz, hogy ebben az évben kevesebb jelenlévővel és szerényebb körülmények között zajlott le a találkozó, azonban mindenképpen hasznos volt, mert azon túl, hogy aktuális témákkal foglalkozott, lehetőséget adott arra is, hogy a környékbeli pedagógusok, ismerősök és barátok találkozzanak, eszmét cseréljenek, elbeszégessenek – ápolják kapcsolataikat. Matyis Edit
HONTI LAPOK
2009. december
Varázslatos őszi kiállítás
A Hviezdoslav utcai magyar óvoda pedagógusai és óvodásai egy varázslatos őszi kiállításra hívták a szülőket, nagyszülőket 2009. október 19-én. Örömmel készültünk gyermekeinkkel erre a napra, egész héten gyűjtöttük az őszi természet ajándékait. Mégis, ahogy beléptünk az óvoda tornatermébe, a kiállítás helyszínére, minden látogató elámult. Erre igazán nem számítottunk! A tornatermet ellepte az őszi természet varázsa és illata. Az ötletesebbnél ötletesebb alkotások kitűnő elrendezésben, gyönyörű színpompában díszelegtek a földön, asztalokon, falakon, beborítva az egész termet. Volt itt minden, amit őszi terményekből készíteni lehet, igazi kis mesterművek! Dísztökből babakocsi, vitorlás hajó, kisállatkák, falevelekből süni, dióhéjból szőlőfürt, máktündérek, szalmabábuk, gesztenyevariációk, kukoricaköltemények, gyümölcstalálmányok, sárkányok természetes anyagokból és természetesen az elmaradhatatlan töklámpások.
A megnyitó után a gyermekek vidám műsora következett, melyben ízelítőt kaphattunk az oviban tanult mondókákból, dalocskákból, sok színes őszi verssel tarkítva. Majd az anyukák és csemetéik közös tornája következett. Minden gyermek az új egységes „Húzd ki magad!” feliratú pólóban tornázott, mely az óvoda ez évi mozgásprogramjának logója. Ezúton is köszönjük a pólókat ajándékozó anyuka bőkezűségét és a tornát vezető anyuka irányítását! Hogy a pocakok se maradjanak üresen, az anyukák által készített gyönyörű gyümölcstálakból, ízletes gyümölcssalátákból csemegézhettek a kis lurkók, majd hozzá illatos szőlőlével koccintottak. Sötétedéskor pedig következett a várva várt töklámpások meggyújtása. Gyönyörű és feledhetetlen volt ez a délután. E varázslatos kiállításra meghívást kaptak a helyi óvodák, iskolák kisdiákjai is. A kis látogatók, akiket dióval, gyümölcscsel és teával vártak a házigazdák, nagyszerű élményekkel tértek haza. Szeretnénk köszönetet mondani az óvoda igazgatónőjének, pedagógusainak s minden alkalmazottjának a remek szervezésért és lelkes munkájukért. Örülünk, hogy sok szülő segített az előkészítésben s támogatta ezt a remek rendezvényt. Bebizonyosodott az igazgatónő által idézett Széchenyi-gondolat igaza: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. Köszönjük! A szülők
13
Sportsikerek az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban Az októberi Honti Lapok hasábjain gimnáziumunk méltatásából, eredményeink feltüntetéséből sajnos kimaradt diákjaink sportsikereinek felsorolása. Így mint a gimnázium testnevelője szeretnék büszkélkedni diákjaim sikereivel, ugyanis igen gazdag sportélettel rendelkezünk annak ellenére, hogy – ami a diákok számát illeti – a kisiskolák közé tartozunk. Iskolánk 1972-től rendezi meg rendszeresen az Ipoly Kupa nemzetközi labdarúgótornát, melynek rendszeres résztvevői közé magyarországi és csehországi csapatok is tartoznak. A tavalyi iskolai évben színvonalas megmérettetés alapján Valašské Meziřičí csapata után a kiváló 2. helyen végeztünk. A röplabdatornán a fiúk szintén a 2. helyet szerezték meg. Már több mint egy évtizede szervezői vagyunk az Ipolyság város polgármesterének kupájáért elnevezésű rendezvénynek, melyet kimagasló 18:0 gólaránnyal megnyertünk. A körzeti asztaliteniszversenyen elért elsőség után a járási versenyen a 4. helyen végzett az ipolysági gimnázium. Immár 17. éve koordináljuk a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnokságát, melynek természetesen rendszeres résztvevői és szervezői is vagyunk egyben. A labdarúgó-
tornán a 2. helyen végeztek diákjaink, akiket csak a dunaszerdahelyi sportgimnázium csapata győzött le. Az országos röplabdatornát 17. éve Ipolyságon rendezzük, mind a fiúk, mind a lányok rendszeresen megmérettetnek. A fiúk az idén a 3. helyen végeztek. Az ipolysági Bentlakásos Szakmunkásképző asztaliteniszversenyén sportolóink 24 csapat közül a 2. helyezést szerezték meg, és a torna legjobb játékosának diákunkat, Molnár Dávidot hirdették ki. A helyi Szakközépiskola nemzetközi sportversenyén asztaliteniszben a 3., honvédelmi versenyben a 3. és labdarúgásban az 5. helyen végeztünk. A körzeti labdarúgótornán megszerzett elsőség után bejutottunk a járási döntőbe, ahol a ligás lévai játékosok között diákjaink a 2. helyen végeztek. Sportolóink sikerei érdemesek arra, hogy a kedves olvasók tudtára adjuk. Korunk meghatározó pillére az egészséges életmód, a sport jelenléte mindennapjainkban. Ne legyen ez másképp a MTNY Gimnáziumban sem! Büszkék vagyunk sportolóinkra! Ebből az alkalomból minden sportot szerető és tisztelő diáknak, kollégának, barátnak szeretnék nagyon kellemes ünnepeket kívánni. Révész Ferenc
Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván az OLYMPIA ÉTTEREM Roman Lupták E.B. Lukáča 13, Šahy
14
HONTI LAPOK
2009. december
FEGYVERNEKI FERENC KÖZÖS IGAZGATÁSÚ KATOLIKUS ISKOLA, IPOLYSÁG Iskolánk életéből
Ha diáknap, akkor gólyaavatás és diákbál Iskolánk felső tagozatos diákjai számára minden évben megrendezzük a már hagyományossá váló diáknapot. Idén november 20-án, pénteken, a 2. órával véget ért a tanítás, majd a diákok a tornateremben gyülekeztek. A diákönkormányzat elnöke, Morvai József /6.G/ köszöntötte a jelenlévőket, majd Pálffy Dezső igazgató úr megnyitotta az ezévi rendezvényt. Ezután Lőwy János mérnök úr, az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány kuratóriumának elnöke átadta az alapítvány idei díját. Ebben az évben Pečérke Andreas, 8.G osztályos tanuló vehette át ezt a díjat a különböző tanulmányi- és sportversenyeken való kimagasló szerepléseiért, kitűnő tanulmányi eredményeiért, valamint példás magaviseletéért. Ezt követően Molnár Margit, az iskola történelemtanára a 20 évvel ezelőtti eseményeket idézte fel. A diákok közelebb kerülhettek a bársonyos forradalom legfelemelőbb pillanataihoz, s így megismerhették a diáknap múltját is. Mivel iskolánk diákjai közül többen aktívan részt vesznek különféle határokon
programjáról, illetve ehhez fűződő élményeiről mesélt, ahol a 80 romániai diák között csupán két felvidéki képviseltette magát. Gáspár Zsolt /8.G/ a Budapesten megrendezett határon túli magyar fiatalok találkozójáról számolt be. A komoly program után vidám percek következtek. A televízióból jól ismert Beugró c. műsor elevenedett meg néhány percre, amelybe a diákok a tanárokat is bevonták, majd a délelőtt egyik várva várt eseménye következett – a végzősök végezte gólyaavatás. Az esti program is a szórakozás jegyében telt, ekkor került ugyanis sor a hagyományos diákbálra. Az igazgató úr üdvözlő szavai után a tanár-diák tánccal kezdődött meg a mulatság. Mielőtt valóban mindenki a táncparkettre vonult volna, az idei gólyák, az 5. G osztály tagjai az ünnepélyes eskütétel után a felső tagozat elismert tagjaivá váltak. Az idei szervezők, a 6.G osztály diákjai igazán kitettek magukért: az ízlésesen feldíszített bálteremben nemcsak nagyszerű zene szólt, színvonalas műsorról is gondoskodtak, sőt a diákok érté-
túli rendezvényeken, a történelmi kitekintés után az érdeklődők néhány érdekes beszámolót hallgathattak meg. Pintér Miriam /7.G/ az iskola diákönkormányzatának nevében a romániai Barátkán megrendezett szabadegyetem
kes tomboladíjakat is nyerhettek. Nagy sikert aratott az osztály által bemutatott keringő, valamint a szintén 6. G-s diákokból alakult rockzenekar bemutatkozó fellépése is. Gazdag József
Egy kiállítás, amit meg kellene nézni... A Menora Saag Centrum Artisban december 22-éig egy olyan kiállítás látható, amit minden ipolysági magyar nemzetiségű lakosnak illene önként, unszolás nélkül megnéznie. Akár érdekli a képzőművészet, akár nem. Egyszerűen azért, mert a kiállítás egy olyan ember sorsát dolgozza fel, akinek a sorsa összeforrott a miénkkel. Egy olyan emberét, aki az életét adta azért, hogy nekünk jobb legyen, holott társadalmi helyzetéből, műveltségéből és vagyoni helyzetéből következően élhetett volna sokkal kényelmesebben, és tovább is. Egy olyan emberről van szó, aki rövid földi pályafutása alatt is példát mutatott emberiességből, felelősségtudatból, s aki így is győzte sok más ember életét megmenteni. Az, hogy Esterházy János sorsa érdekel-e minket, vagy sem, azt is jelzi, hogy a saját sorsunk érdekel-e minket, vagy sem. Az az ember, aki nem veszi a fáradságot arra, hogy megismerkedjen Esterházy János sorsával, az nem veszi a fáradságot arra sem, hogy például elmenjen a megyei választásokra és szavazzon az Ipolyság környéki jelöltekre (a jelölt pártállásától, nemzetiségétől függetlenül). Annak az embernek megfelel az, hogy az adóinkból máshol található középiskolák szépülnek, a fontos utakat évtizedek óta máshol építik, a több száz vagy ezer munkahelyet teremtő cégeket máshová telepítik. Az ilyen embert az sem bántja igazán, hogy a mi tehetséges fiataljaink, ha nem akarnak koldusbotra jutni, idegen tájakra kell hogy menjenek, jobb esetben sokszor tehetségtelenebb embereknek asszisztálni, rosszabb esetben tehetségtelenebb emberek helyett alamizsnáért tompulni a gyártó-
szalagok mellett, vagy tehetségtelenebb emberek hozzátartozói alatt alamizsnáért cserélgetni az ágytálakat. Az ilyen ember itthon sem fogja megtalálni a maga szerény érvényesülési lehetőségét. Mert csak arra telik neki, hogy panaszkodjon. Hármat lépni már lump... A felújított Bartók téri zsinagógában látható kiállítás Szlovákia és Magyarország több településén állított már emléket a mírovi börtönben sok éves szenvedés után mártírhalált halt csehszlovákiai magyar politikusnak, gróf Esterházy Jánosnak. Jelentőségét mutatja az is, hogy anyagát több ország élvonalbeli képzőművészei adták össze, s megnyitását a Csemadok országos elnöke, Hrubík Béla, valamint az anyagot gondozó Pozsonyi Magyar Galéria vezetője, a szintén egykori ipolysági diák, Kalita Gábor vállalta. Az ünnepélyes megnyitón és emléktáblaavatáson részt vettek a Sajó Sándor Szavalóverseny és emlékünnepség résztvevői is, élükön díszpolgárunkkal, a Palóc Társaság elökével, Urbán Aladárral, valamint városunk polgármestere, Pásztor Lajos, és a városi képviselőtestület több tagja is. A tárlat kísérőszövege rövid áttekintést nyújt Esterházy János életútjáról s a kiállítás létrejöttének körülményeiről. Érdeklődés esetén bebiztosítjuk, hogy a látogató megtekinthesse a közeli Magyar Közösségi Ház udvarán található Esterházy János-emléktáblát, amely a Pongrácz Lajos Társaság, a Rákóczi Szövetség és a tehetséges ipolysági fafaragó, Pintér Miroslav jóvoltából tartós emléket állít városunkban e jeles személyiségnek. Pálinkás Tibor
2010
HONTI LAPOK
Tüskék A gyógyulás útján Szezon van. Náthaláz-szezon. A nemzet fele köhög, tüsszög és harákol. A másik fele meg pánikban van, nehogy köhögjön, tüsszögjön és harákoljon. Akit mégis utolér a métely – miközben megadó sóhajjal ágynak zuhan –, fohászkodik nagyokat, nehogy a disznólábon rohangászó vírussal legyen dolga. Aztán két hétig oda se! Gyűri a lepedőt, akárha jutalmaznák érte. Bár az éjjeliszekrényre halomnyi olvasnivalót készít, a tévé meg szinte éjjel-nappal világít, kezdetben nemigen bíbelődik se a betűvel, se a kultúrdoboz kínálatával. Láztól letaroltan szunyókál, vagy lefoglalja az igyekezet, hogy két fuldoklási roham között némi használható levegőre tegyen szert, lehetőleg anélkül, hogy folyó ügyeit köhögés közben intézze el. Pár nap múlva már jobbára csak az állandó feszüléstől izomlázas hasfallal foglalatoskodik. Két tenyérrel támogatja krahácsoláskor, mert úgy érzi a páciens, pillanatokon belül kettészakad és osztódással fog szaporodni, mint a papucsállatkák. Úgy tíz nap, egy szatyornyi medicína meg két hektó tea után bekövetkezik az a magasztos állapot, hogy másra is kiterjed a figyelme, nem csak az alapvető életfunkciók működtetésére. A nahtkasztliról egykettőre eltűnik újság, könyv, magazin és keresztrejtvény, előtérbe kerül a tévé ezidáig fél füllelfél szemmel követett műsora. Előbb csak vaktában kóborol az ember gyereke a programok között, feltérképezi a műsor-dzsungelt, közben a tévécsatornák üzletpolitikájáról meditál. A kereskedelmi adók egyértelműen a „széles néprétegek” ízlésvilágára meg a nyugdíjasokra és a munkanélküliekre építenek. Nappal ismétlések: ezer részes sorozatok, szerencsétlen emberek intim családi ügyeinek az ízléstelenségig menő nyilvános kitárgyalása; itt-ott vetélkedő, alkudozás, telefonos játék nyereménnyel, idegekre menő műsorvezetővel; este csipetnyi híradó, lehetőleg jól megspékelve szörnyűségekkel. A fő műsoridőben egymást érik
2009. december a gagyi kitalációk, celebkékkel, sztárocskákkal. Valamire való filmet csupán akkor kezdenek vetíteni, mikor a normális időben kelő ember már eltenné magát másnapra. Igaz, hajnali négyig aztán nyomják egyfolytában, a horrortól a romantikáig mindenféle zsáner látható. A műsorszerkezet alapos kiismerése közben az adás technikai kivitelezésének jellegzetességei ugyancsak szemet, helyesebben fület szúrnak. Vagy a stúdió felszereltségével lehet gond, vagy a hangmérnökkel. Tán süket a szentem. Különben hallaná, hogy a zenei aláfestés egyenetlen, sokszor elnyomja a beszédet. A hangulat – krimi, horror esetében az izgalom – fokozását szolgáló dübörgő háttérzene sokszor a várttal éppen ellenkező hatást vált ki, a néző elfelejt kellő-képpen izgulni, mert még a szá-jával is fülel, hogy megértse a színész mondandóját. Ha már egyszer megtanulta a lelkem! Úgy látszik, a modern kor előadói stílusának alapvető tulajdonsága, miszerint az egyik percben suttog és rebeg az aktor, csak a szája mozgása mutatja, hogy szövegel (vagy esetleg imádkozik?); a másikban meg ordít, bőg és bömböl a drága (zenekari kíséret mellett!), hogy az egész család szívinfarktus közeli állapotban kapkod a távirányító után a hangerőt csökkentendő, mielőtt a nagyot halló, álmából felriasztott szomszéd néni seprűnyéllel ütni kezdené a falat. Hát a tévé távvezérlője meg a tulaj idegrendszere ebben megy tönkre! Na ja, valamit valamiért. Filmet kuksizni nem kötelező, ha már egyszer mereszti a szemét a teremtés ráérős koronája, legalább dolgozzon meg az élvezetért! Csak azt nem értem, a meteorológiai jelentést ugyan mi a kórságért bélelik ki muzsikával. A boldogtalan meteorológus mutogat, mondja a magáét, míg a még boldogtalanabb – és kedvetlenebb – néző dühöngve próbálja az ábrákból megfejteni a várható időjárást, mert a zenei effektustól a textusnak csak töredékét érti. Nos, mire idáig elér fejtegetéseiben az ágyat nyomó delikvens, biztos lehet benne, hogy a gyógyulás útjára lépett. Nemcsak a meghűléssel, de a tévézéssel szemben is hoszszabb időre védetté válik B. Szabó Márta
Normális? Még jóformán el sem raktuk a szekrényekbe a strandruhákat, már nyakunkon a december. A karácsony az ajtón kopogtat, és főhet a fejünk, hogy milyen ajándékkal kedvesked(het)ünk szeretteinknek. Sokan nem csinál(hat)nak problémát az egészből, mert örülnek, ha napi szükségleteiket fedezni tudják abból a kevéskéből, amire a szociális- vagy a munkanélkülisegélyből futja. Ajándékozó kedvű emberek azonban jócskán akadnak még. Sőt olyak is, akik néhány ezer eurós fizetéssel rendelkező embereket is megajándékoznak kevéske fizetésükből. Így volt ez az elmúlt napokban is. A Szlovák Kereszténydemokrata Ifjúság egy Lada autót ajándékozott kormányfőnknek tekintettel arra, hogy a bársonyos forradalom ünnepségein való részvétel helyett egy moszkvai látogatást tartott fontosabbnak. Szerintük ez provokáció volt, azok ellen az emberek ellen irányult, akik életüket kockáztatták a szabadságért. Szerintem ezt az ajándékot még a moszkvai út előtt kellett volna átadniuk, és csupán annyi benzinnel, amennyi csak odáig elég. Slota úr ugyan nem utazott sehová, de véleménye miatt ő is megérdemelne egy kis ajándékot. Azt nyilatkozta ugyanis, hogy a bársonyos forradalmat maguk a kommunisták szervezték meg, mivel már érezték a vég eljöttét. Ezek szerint a sok-sok ezer főiskolás, diák, megannyi családapa és családanya, akik a tüntetéseken részt vettek, mindmind kommunisták voltak. Szép! MIG-et neki ajándékba, annyi kerozinnal, amenynyi csak egy odafelé útra elegendő! Mindegy, hogy hova. Városunk is kapott ajándékot. Végre felújították az SzNP utca egy részének burkolatát. Most már úgy néz ki, ahogy mindig is szerettük volna. Ezek után már csak remélhetjük, hogy most már sor kerül a többi utcára is, hisz némelyik (lásd pl. a Thuróczy utcát) szinte egy autótesztelő pályának felel meg.
15 Bízzunk benne, hogy az ajándékozókedv városatyáinkban továbbra is megmarad! Mi legyen viszont azokkal, akiknek nincs miből ajándékot adniuk még a legjobb jóakarat mellett sem? Ilyenek is akadnak szép számmal. Bárhogy is restellik, de többször van részük semennyiben, mint valamenynyiben. Pedig az állambácsi sokszor segíthetne nekik úgy, hogy az semmibe se kerülne neki. Hányszor jelentik be, hogy a vámosok tonnaszám koboznak el úgynevezett feketeárut, amelyet aztán megsemmisítenek. Legyen az ruhanemű vagy lábbeli. Miből állna az ilyen dolgokat szétosztani az arra rászorulóknak? Vagy azt inkább elküldik egy természeti csapással sújtott távoli földrészre, aztán verik a mellüket, hogy mennyi értékben is segítettek? Söpörjünk már végre egyszer a saját portánk előtt is! Itt van a karácsony, amelyet mindenki a szeretet ünnepének tart. A szeretet nemes és gyönyörű dolog, ám ez az ünnep az ajándékozásról is szól. Ne csak ilyenkor akarjunk egymásnak ajándékot, szeretetet adni, mert azért az év még most is 365 napból áll! Ne csak ígéreteket meg reményt akarjunk adni, mert azzal már tele a padlás! Csupán egy ökölvívó állíthatja, hogy jobb adni, mint kapni, hisz az ő esetében pofonokról van szó. Azokból meg nekünk már túlontúl sok jutott. Belányi Gyula
Minden kedves ügyfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk
SAT ELEKTRO Kázmér Pál Ipolyság, Fő tér 36
HONTI LAPOK
2009. december
16
„Magyarnak lenni: nagy s szent akarat” E Sajó Sándor-i idézet jegyében került ismét megrendezésre az emléknap a költő születésnapjának évfordulóján, november 13-án a Városi Könyvtárban. Az emléknap fő szervezője már 10. éve a Palóc Társaság s annak elnöke, Z. Urbán Aladár volt. A rendezvény fő támogatója Filip József, Szécsénykovácsi polgármestere mellett további támogatók is elősegítették, hogy az idén is méltó módon emlékezzünk meg Sajó Sándorról, városunk szülöttéről. Az emléknap programját Solmoši Márta, a könyvtár vezetője nyitotta meg. Üdvözölte a vendégeket, közöttük Pásztor Lajost,városunk polgármesterét, Bélik Györgyöt, városunk alpolgármesterét, Hrubík Bélát, a Csemadok OT elnökét, Molnár Katalint, a rendezvény fővédnökét, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökét és Z. Urbán Aladárt. Pásztor Lajos köszöntőjében kiemelte, hogy az emléknappal a költő előtt tisztelgünk, aki szerette hazáját, szülővárosát és anyanyelvét. Az emléknap a magyar vers ünnepe, ahol a versbarátok találkoznak. A köszöntő után Z. Urbán Aladár kért szót, köszönetet mondott a támogatóknak és sort kerített a Palóc Társaság Tiszteletbeli Tagja cím átadására. Oláh Szilveszter szobrászművész bronzplakettjét Bélik György alpolgármester, Patakiné Kerner Edit előadóművész és T. Pataki László író és drámaíró kapta. Az ünnepélyes bevezető után vette kezdetét a szavalóverseny. A zsűrit három Balassagyarmatról meghívott Madách-díjas előadóművész alkotta: Patakiné Kerner Edit, Tibay András és Csábi István. A verseny két kategóriában folyt, 29 alap- és középiskolás (magyarországi, délvidéki és hazai) diák szavalta el előbb az általa választott Sajó Sándor-verset, majd rövid szünet után – ha a zsűri szükségesnek ítélte meg – a másik magyarságverset is. Miután a verseny befejeződött, a társaság a koszorúzási ünnepségen vett részt, amely két helyszínen zajlott: Sajó Sándor szülőházánál és a temlom melletti mellszobornál. A szü-
lőháznál Török Máté elszavalta Sajó Sándor: Vagyunk még magyarok c. versét, felolvasták Baka Patrik, ipolysági gimnazista írását Sajó Sándor verseivel való találkozásáról. A házon elhelyezett emléktáblát két pásztói diáklány koszorúzta meg. A Szózat eléneklése után az ünneplő menet a Sajó Sándormellszoborhoz vonult. Ezen a helyszínen a költő Magyarnak lenni c. versét Forstner Ágnes szavalta el, majd ünnepi beszédet Pekár István, a Duna TV volt elnöke mondott. Következett maga a koszorúzás, társadalmi és kulturális szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat. A szép, napsütéses időben a koszorúzási ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget.. A Lagúna étteremben elköltött közös ebéd után a rendezvény a könyvtárban „Sajó Sándor, a honszerető költő és pedagógus” c. könyv bemutatásával folytatódott. A könyv „Nemzeti sorskérdések a XX. század Európájában” címmel tavaly megtartott konferencia előadásait tartalmazza. A könyvbemutató alatt a versenyzők láthatóan tűkön ültek, mindnyájan az eredményhirdetésre voltak kíváncsiak, amelyre csak a zsűri rövid értékelése után került sor. A mezőny az alapiskolásoknál a következőképpen alakult: 1. hely: Török Máté – Lukanénye, 2. hely: Szécsényi Emese – Mohol (Délvidék), 3. hely: Pálffy Ágnes – Ipolyság. A középiskolások kategóriájában a győztesek: 1. hely: Forstner Ágnes – Pásztó (Magyarország), 2. hely: Gál Denise – Lendva (Délvidék), 3. hely: Kiss Éda – Ipolyság. Különdíjak átadására is sor került: Molnár Katalin különdíjban részesítette Bakos Rebekát – Pásztó (Magyarország), Ipolyság polgármestere Forstner Ágnest, alpolgármestere pedig Szécsényi Emesét. Ezen a versenyen mindenki nyertes volt, hiszen nagyon sok szép verset hallgathattunk meg a délelőtt folyamán. Sajó Sándort máshol is ismerik, nemcsak ismerik, őrzik is emlékét, ami számunkra, akik szülővárosában élünk, kötelesség. Matyis Edit
Igazgató-váltás az Ipolysági Művészeti Alapiskolában
November 1-jétől új igazgatója van az Ipolysági Művészeti Alapiskolának Makovínyi Hedvig személyében, aki pályázat útján nyerte el a posztot. Elődje, Rédli János, a kassai konzervatórium abszolvense, ahol 1981-ben abszolutóriummal végzett, majd belépett az akkori ipolysági zeneiskola vonósszakosztályára – ahol nem olyan régen maga is tanult – hegedűjátékot tanítani. A gyerekek és szülők között rövid időn belül közkedvelt tanító lett, ami egy nem kötelező iskolán korántsem elhanyagolható érdem. Így érte őt utol a rendszerváltás. Az akkori igazgatónak bizalmat szavaztak ugyan, de az éppen érvénybe lépett törvény értelmében minden iskolán pályázatot kellett kiírni az igazgatói posztra. A pályázatelbíráló bizottságot akkor még a lévai járási iskolaszék állította össze. Három jelentkező közül a bizottság éppen Rédli Jánost tartotta a legalkalmasabbnak erre a funkcióra. Döntésüket az idő igazolta. Győződjenek meg róla! 1991-ben iskolaigazgató lettél – 33 évesen, vezetői tapasztalat nélkül. Hogyan láttál neki a munkának? A rendszerváltás után új módszerek és irányelvek szerint kellett hozzálátni az iskola irányításához, bár odafigyeltem arra is, hogy ami jó volt,
azt ne söpörjük el gondolkodás nélkül. Sok probléma várt megoldásra a gazdálkodás, valamint az oktatás fejlesztése terén. Tudvalévő, hogy a kilencvenes évek elejétől a művészeti alapiskolák, összehasonlítva a kötelező alapiskolákkal, mindig a költségvetés perifériájára szorultak. Fő célomnak az oktatás minőségének javítását, a tansegédeszközök skálájának bővítését és az épület állagának javítását tekintettem. Mik voltak az első lépések, amelyeket megtettél? Az első nagyobb eredménynek a központi fűtés bevezetése számít, amelynek kivitelezése 1996-ban több mint 170.000,- Sk-ba került, 1998-ban pedig lecseréltük a tetőszerkezetet és új fedélcserepet kapott az épület. Az eredetileg más céllal emelt épületet kisebb-nagyobb munkálatok elvégzésével tettük oktatásra alkalmassá, főleg az emeleti részt kellett átalakítani, ahol felújítottuk a koncerttermet. A szülők és gyerekek részéről egyre nőtt az iskola iránti érdeklődés, ezért bővíteni kellett a tanári kart. A hiányzó munkahelyeket igyekeztem szakképzett erőkkel betölteni, vagy a tehetséges fiataloknak lehetővé tettem a továbbtanulást, a szakképzettség megszerzését. Úgy emlékszem – mivel én akkoriban szülőként tevékenykedtem az iskolán –, hogy gond volt megfelelő körülményeket teremteni a rajz szakosztálynak. Valóban. Itt a főépületben nem volt megfelelő helyiség, ahol ezt a szakot elhelyezhettük volna. Hoszszú vajúdás után végül a Janko Kráľ utcai iskolaépületben találtuk meg az alkalmas helyét. Bár az évek alatt, sajnos, a kollé-
HONTI LAPOK ganőnek többször át kellett költöznie egyik pavilonból a másikba, de aztán végre megtalálta a végleges helyét. Mára van egy jól felszerelt tanterme, szertára, kabinetje, ahol internetre csatlakoztatott számítógéppel rendelkezik. A zene szakosztály is bővült az igazgatásod alatt. A zenei oktatás iránt évről évre nőtt az érdeklődés, ezért emelni kellett az oktatók és a tantermek számát. Az iskola történetének első szakaszában mindössze zongora-, hegedű-, gitár- és harmonikaoktatás folyt. Később voltak próbálkozások a fúvós hangszerekkel is, de a szisztematikus oktatás igazából akkor indult be, amikor 1992ben az iskolára került a Pozsonyi Művészeti Főiskola frissen végzett növendéke, Makovínyi Hedvig, aki szakképzett pedagógusként fuvolát és furulyát tanított és tanít máig is. Az énekosztály akkor indult, amikor 1998ban belépett iskolánkba Michňa Angéla, akinek jelenleg is több mint húsz növendék látogatja az osztályát. Úgy tudom, ma táncszakosztály is működik az iskolán. Az ezredforduló tájára egyre inkább megmutatkozott az érdeklődés a tánc és a mozgáskultúra oktatása iránt. Az illetékesek a város részéről is támogatták a kezdeményezést, így 2004-ben megnyitottuk az első osztályt. Helyet szintén a tabáni iskolában kaptak, ahonnan éppen akkor költöztek ki az ott elhelyezett alapiskolai osztályok. A tornaterem és a mellette levő szertár tökéletesen megfelelt a célnak. Lelakkoztuk a parkettát, tükröket és korlátot szereltünk a falakra, később öltözőt is kialakítottunk a gyerekeknek. Rövid időn belül nem volt akadálya a szakszerű és színvonalas oktatásnak. Az iskola nem él elszigetelten, kapcsolatot tart más iskolákkal is. Melyekkel? Régi az együttműködés a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskolával, kapcsolatban vagyunk a lé-
2009. december vai, nagykürtösi, komáromi és párkányi művészeti iskolákkal, és legújabban – mintegy 5 éve – gyümölcsöző a kapcsolat a budapesti Bartók Béla Alapfokú Művészetoktatási Intézménnyel. Az együttműködés sokoldalú, hisz szervezünk közös koncerteket és kiállításokat, amelyeken a részvétel nagy élményt jelent a növendékeink számára. Ha már a kiállításokat említed, nem feledkezhetünk meg arról a gyermekrajzversenyről, amely már bölcsője volt jó néhány – mára profi – képzőművésznek. Természetesen a Pueri Fabrira gondolok. Mikor kezdődött? Az idén már a verseny 17. évfolyama zajlott. Az első években csak Ipolyság és Balassagyarmat tehetséges gyerekei vettek részt a versengésben, mára számtalan alapiskola és művészeti iskola méri össze tudását a határ mindkét oldaláról. A rendezvény szakmai védnöke a kezdetektől fogva Kocsis Ernő festőművész, a nyitrai Konstantín Filozófus Egyetem docense. Úgy tudom, tanítotok magyarul és szlovákul egyaránt. Iskolánkat látogatják gyerekek a magyar és a szlovák tanítási nyelvű iskolákból egyaránt. Mindig két nyelven folyt az oktatás, de ez az állapot csak tavalyra vált hivatalossá – az elsők között az országban. November 1-jétől tehát már nem vagy igazgató, de továbbra is hegedűjátékot tanítasz az iskolán. Nem unatkozol? Ettől az egytől nem félek. A tanításon kívül a Vatra néptáncegyüttes prímása és a Szlovák Tanítók Kamarazenekarának koncertmestere vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz a munkám a hobbim is egyben. Köszönöm a beszélgetést, kívánok neked a Honti Lapok olvasói nevében további tevékenységedhez nagyon sok kitartást, erőt és egészséget. Kolev Adrienn
17
Történelem
Honti főhajtás Kazinczy Ferenc emléke előtt Lassan végéhez közeledik „a magyar nyelv éve”, melyhez az apropót az író, költő, nyelvújító, a magyar irodalmi életet szervező Kazinczy Ferenc születésének (1759. okt. 27.) 250. évfordulója szolgáltatta. Szerte a világon, ahol ma magyarok élnek, megemlékeztek e jeles évfordulóról. E sorok írója „Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János” c., a Magyar Nyelv Múzeumában Széphalmon is bemutatott orvostörténeti monográfiájával, ill. a Kazinczy Ferenc Társaság Széphalom c. évkönyvében Kazinczy apósáról, gróf Török Lajosról publikált írásával igyekezett hozzájárulni az ünnepségsorozathoz. Honti gyökereim, ipolysági kapcsolataim késztetnek arra, hogy röviden összefoglaljam Kazinczynak Hont megyéhez fűződő kapcsolatait is. Köztudott, hogy a Kazinczyéletmű legértékesebb része a levelezése. A 23 kötetben megjelentette közel 6000 levél művelődéstörténeti értéke felbecsülhetetlen. Büszkeséggel állapítjuk meg, hogy Kazinczynak Hont megyéből is volt levelezőtársa: Majthényi László (1753-1825). Hont vármegye alis-pánja, 18 éven át diétai (országgyűlési) követe, bőkezű mecénás – a komáromi Mindenes Gyűjtemény utolsó kötete neki köszönhetően jelent meg – 1805-ben az Államtanács tagja. Kazinczy nagyra becsülte őt, másokhoz írt leveleiben „az én Majthényim”-nak emlegeti honti levelező-társát. Sajnos, egyetlen Majthényi által írt levél sem maradt fenn, a Kazinczy által írtakból viszont három is olvasható az említett gyűjteményben. Ezek közül a legértékesebb az 1808. április 30-án Széphalmon keltezett levél.
Ebben Kazinczy – immár sokadszor – leszögezi, hogy a magyar nyelv fejlődését a jó fordításokban látja: „Remek originált írni nem nékünk adatott, hanem unokáinknak fog adatni”. Részletesen tájékoztatja Majthényit nemcsak az irodalom és közélet, hanem családja eseményeiről is, mert „gyönyörűségemet érzem abban, hogy fekvésemet, magamat, feleségemet ily lelkű férfi ismerje”. A további részletek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a Széphalom évkönyv 17. kötetében (2007) a témáról írt tanulmányomat. Kazinczyt azonban nem csak levelezőtársa köti Hont megyéhez. Az l789-ben kiadott „A Bácsmegyey öszveszedett levelei” c., németből „magyarrá tett román” helyszíneit Kazinczy magyar földre helyezte át. Ezek egyike Ipolyság! Bácsmegyey itt beteg bátyját látogatja meg. Sajnos a „doktori segítség” ellenére bekövetkezik a vég, és a megboldogultat a templom körüli temetőkertben helyezik örök nyugalomra. Kazinczy levélregénye főhősének hat levelét íratja Ipolyságon. Sajnos, az összesen l80 sornyi szövegből nem deríthető ki, mi késztette Kazinczyt az akkor még csak falunagyságú Ipolyság szerepeltetésére regényében. Sem a levéltárakban, sem a szakirodalomban nem találtam nyomát annak, hogy nem személyes emlék szolgált-e indítékul. Kazinczy sosem (?) járt Ipolyságon, szimpátiáját városunk iránt talán az egykori Hont megyei főispáni helytartóval, ifj. Ráday Gedeonnal való barátkozása táplálta. Az indítéktól függetlenül: legyünk büszkék városunk szereplésére egy Kazinczy-regényben! Dr.Kiss László
Értesítés Felkérünk mindenkit, aki írását szeretné megjelentetni a Honti Lapok hasábjain, hogy az anyagot legkésőbb a folyó hó 25. napjáig adja le elektronikus formában. E-mail:
[email protected],
[email protected]. (a szerkesztőség)
HONTI LAPOK
2009. december
18
A hónap műtárgya A Honti Múzeum állandó tárlatának egyik domináns műtárgya egy áttört indamotívummal díszített bécsi típusú zongora. Érdekessége többek között az is, hogy a kottaállvány két oldalán nyitható-csukható gyertyaállványokkal rendelkezik. Ízlésvilágában talán leginkább a klasszicizmus időszakát idézi. Keletkezésének idejét a 19. század második felére tenném. Gyártója a billentyűzet feletti felirat szerint valószínűleg egy A. Marschall nevű Bösendorfer-tanítvány lehetett. Róla pillanatnyilag ennyit tudok. A Bösendorferek viszont császári és királyi zongoraké-
szítők voltak, és többek között a híres Liszt Ferenc kedvenc hangszereit is készítették. Cégük máig működik. A mi A. Marschall-féle hangszerünk díszítésében és formavilágában az Ignaz Bösendorfer által a 19. század 2. harmadában gyártott zongorákat idézi. Pálinkás Tibor
Rövid hír Az ipolysági Honti Múzeum munkatársai október 28-án részt vettek Somorján a Museum Hungaricum VI. – A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja című konferencián. Pálinkás Tibor, a múzeum vezetője előadásában az ipolysági bronzkori leletek alapján a kézművesipari tevékenységet mutatta be, Bendík Márta pedig a kültéri szakrális kisemlékeket vizsgálta a változások tükrében. (-bb-)
Köszönet a bizalomért és az együttműködésért. Az új – 2010-es – esztendőben jó egészséget, nyugalmas időket, sok boldogságot és sikert kíván a magánéletben és a munkában a
Sleziak család
Decemberi receptajánló Az ember gyakran nem is tudatosítja, mily gyorsan repül az idő, de azért ha ily nagy ünnep közeleg, mint a karácsony, akkor bizony az eszébe jut – Jé, hát megint elszaladt egy esztendő. Na, ezen kár bánkódni, az idő kerekét megállítani nem lehet, de talán jobb is így. Örüljünk az elkövetkezendő ünnepnek, reménykedjünk, a következő év nem hoz számunkra semmi rosszat, csak javulást! Mivel a mi vidékünkön hagyomány a karácsonyesti rántott hal, gondoltam, a következő recept talán hozhat némi változatosságot, persze csak akkor, ha valakinek lesz mersze kipróbálni. Nem a legolcsóbb, mivel pisztrángból készül, de érdemes elkészíteni. Mivel nem kell horgásznak lenni ahhoz, hogy ezt az ételt elkészítsük, hisz a konyhakész halat bármelyik áruházban meg tudjuk vásárolni, bátran merem ajánlani ezt az ételt. Fűszeres pisztráng Hozzávalók: 4 db 200-250 g-os pisztráng, 50 g vaj, 1 nagy fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 citrom leve, oregánó, őrölt fehérbors, só s az elmaradhatatlan 1 dl fehérbor. Tehát, akár friss hallal dolgozom, akár boltban vásárolt fagyasztott terméket használok, a megtisztított pisztrángokat megmosom, alaposan lecsepegtetem. A halak hasü-
regét besózom, megkenem a zúzott fokhagymával, megszórom az őrölt fehérborssal és az oregánóval. A hagymát megtisztítom, karikákra vágom, egy megfelelő tepsit kivajazok, a karikára vágott hagymával kibélelem. Erre az ágyra fektetem az előkészített pisztrángokat, meglocsolom a citrom levével és a fehérborral, a maradék vajat a halak tetejére morzsolom és előmelegített sütőben, közepes tűznél (180 fokon) párolom, olykor a levével megöntözöm. Félfövésében, kb.15-20 perc után, két sütőlapát segítsével megfordítom (vigyázat, törékenyek!) és szép pirosra sütöm. Óvatosan tálra csúsztatom a halakat, saját levükkel meglocsolom, díszítem salátalevéllel, citromkarikával, paprikával, paradicsommal, uborkával – mikor mi van otthon. Azonnal tálalom, nem jó ha kihűl. Vajas burgonya illik mellé, esetleg burgonyapüré. Na, meg némi jóféle fehérbor, mert ne felejtsük, átkozott a hal harmadik vízben! Egyébként ily módon bármilyen hal elkészíthető, a különbség csak annyi, hogy ha nem ragadozó halról van szó, akkor érdemes mindkét oldalán beirdalni. Kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új esztendőt kívánok kedves mindannyiunknak! Rakyta Róbert
HARDFEST XIII. December 29-én 18:00 órától kerül megrendezésre a helyi Csemadok-házban a Hardfest rockzenei fesztivál, mely idén már a 13. évfolyamába lépett. A résztvevő zenekarok zenei palettája idén is a lehető legszínesebb lesz, így mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetszőt. A fellépők: Stillborn, Verdikt-P, Drastic Means, Punkreas, Vale Of Tears, Dalriada, Cool Head Klan. Az első három „hazai csapat”. Az ötlemezes Punkreas Szepsiből érkezik. A V.O.T. dallamos death metalt játszik, pár hete jelent meg legújabb lemeze, és néhány évvel ezelőtt már fellépett Ipolyságon is. A soproni Dalriadáról bátran kijelenthetjük, hogy a magyar folk metal legismertebb csapata. Az ősszel jelent meg Arany-album című lemezük, melyen Arany János nyolc megzenésített balladája hallható. A Cool Head Klan már többször is fellépett városunkban, nyers, szókimondó rock and rolljukat sokan ismerik. Ezúttal teljesen új felállásban, kiegészülve egy hegedűs-gitárossal érkeznek. A koncertre mindenkit szeretettel vár a Szomjas Unió. -szu-
HONTI LAPOK
19
2009. december
Dél-Amerikában jártam...
Gáspár László, az Athén-i paralimpia aranyérmes asztaliteniszezője és az évtized paralimpikonja november 17-e és december 1-je között két nemzetközi tornán vett részt, Buenos Aires-ben a COPA TANGO CUP-on és a BRAZIL OPEN-on Brazíliában, melyek egyben az utolsó kvalifikációs tornák voltak a jövő évi fogyatékosok számára megrendezendő asztaliteniszvilágbajnokság előtt, melyre a kóreai Gwangjuban kerül majd sor. Milyen eredményekkel tértél vissza a nagyvilágból? Azzal hagytam el Szlovákiát, hogy főleg Argentínában arassak sikert, ahol végülis
kategóriám győztese lettem, párosban pedig csapattársammal, Mirko Jamborral harmadikok lettünk. Csoportunk, mely hét tagból állt, Buenos-Airesben tíz érmet szerzett, abból négy aranyat. A Nemzetek Kupáján (az országok érmek szerinti értékelése) a második helyet szereztük meg, rögtön a franciák után. Brazíliában nem ment ilyen jól, mivel már a negyeddöntőt elveszítettem a pekingi paralimpia győztesével, Yang Ge-val 1:3 arányban. Viszont csapatban ugyancsak bronzérmesek lettünk, mivel tőlünk erősebbnek az elődöntőben csupán Kína bizonyult. A nemzetek kupáján Kína után a második hely lett a miénk a hét elért aranyéremmel. Ezen eredményekkel mindannyian minősítést szereztünk a vilagbajnokságra. A gyönyörű kupákat az argentin és brazil nagykövetségnek ajándékoztuk. Volt időd egy kis városnézésre is? A két torna közt három napunk volt Buenos Aires-ben. Rendeltünk egy mikrobuszt
és tettünk egy egész-napos kirándulást a városba. Ellátogattunk a városközpontba, ahol megtekintettük az elnöki palotát, a parlamentet, a legnagyobb katedrálist, néhány futballstadiont, a kikötőt, a város legmodernebb részét, amely paradox módon szomszédos volt a legszegényebbel, és megnéztük többek között a temetőt is, amely a város legkeresettebb attrakciója. Hatalmas szarkofágokban vannak itt eltemetve Argentína nagy személyiségei, olyanok, mint Perón és Evita. Tíz perc után viszont már morbidnak találtuk a dolgot. Estére meghívást kaptunk csapattársunk, O. Brabušová apósától egy úgynevezett Assádo-ra, ahol kiváló specialitásokkal vártak bennünket. Másnap fogadott minket Szlovákia megbízott nagykövete, Šipka úr. Buenos Aires egyébként egy nagy agglomeráció, mely teljesen összeépült az elővárosaival, és ma – hihetetlen – 22 millió lakost számlál. Míg az előző évszázad húszas és harmincas éveiben Argentína a világ tíz legfejletteb országa közé tartozott, most csak nagy nehezen szedi össze magát a 2001-es évi csőd után. Nagy mértékű itt a bűnözés, sok a piszok, a drog, és végképp nem ajánlatos egyedül mászkálni az utcán. Az embernek igazán vigyáznia kellett magára, mert mindenütt veszély leselkedett rá hajléktalanok és narkós fiatalok alakjában. És Brazília? Ezen tapasztalatok után kimondottan örültünk a szomszéd Brazíliába való utazásnak, de sajnos csalódnunk
Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánunk vásárlóinknak
kellett. Eleinte semmi sem működött. A szállás nem volt megfelelő a tolókocsisok számára, a napi folyadékszükséglet biztosítása praktikusan megoldatlan volt, a közlekedés siralmas. Idővel minden javult, a koszt pedig kimondottan ízletes volt. A fővárost, Brasiliát, a huszadik század ötvenes éveiben művileg hozták létre az akkori brazil elnök, Kubitchek kérésére. Az alkotók Lucio Costa és Oscar Niemeyer voltak és 1960. április 22-én adták át. Én a St. Paul Plaza hotelben laktam egyenesen a központban, a város legnagyobb üzletközpontjával szemközt. Itt az árak az „adminisztratív városban” dolgozók béréhez voltak igazítva – egyszóval horribilisek voltak. Szinte csak a hotel és a sportcsarnok között közlekedtünk, a várost tehát csak autóból láttuk. Egyébként az irodaépületeken, a szállodákon, egy stadionon, egy sportcsarnokon, a nagykövetségeken és három üzletközponton kívül nem volt semmi látnivaló. A bűnözés itt is magas, nem ajánlatos egyedül járkálni a városban. Talán ezért feledkeztek meg a tervezők egy olyan apróságról, mint a járdák. Argentínához hasonlóan itt is fogadott bennünket Szlovákia nagykövete, és mintha csak érezte volna, hogy alig várjuk a hazatérést, rántott szelettel és krumplisalátával kínált. Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert a kóreai világbajnoksághoz! Iveta Tonhaiserová fordította: KA
Kellemes karácsonyi ünepeket és boldog új évet kíván a
Hajdú András Gyurovics Tibor Ipolyság
Ipolyság, Fő tér 38., tel.: 036/741 36 04
20
HONTI LAPOK
2009. december
A sportdiplomácia sikere
démia főtitkára és Halász László olimpikon, az 1948-as olimpia résztvevője helyezte el. A temetőben, Szokolyi Alajos sírjánál a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub koszorúzott. A program a Szokolyi-házban folytatódott. A jelenlévők
megtekintették a csodálatosan szép Szokolyi Alajos-kiállítást. Búcsúzáskor Dr. Jakabházy-né Mező Mária meghívta a szlovákiai olimpiai klubokat Magyarországra, egy közös találkozóra Budapestre. Rf.
Békességet, boldogságot, csengőhangot és gyertyalángot, ajándékot, szeretetet. Áldott boldog ünnepeket! SZOKOLYI ALAJOS OLIMPIAI KLUB IPOLYSÁG
A Szokolyi Alajos Olimpiai Klub legnagyobb sportdiplomáciai sikerének könyvelheti el 2009. november 20át és 21-ét, ugyanis otthont adott az Olimpiai Klubok Társulása idei közgyűlésének. Tizenöt olimpiai klub elnökei és vezetőségi tagjai vettek részt ezen a közgyűlésen, köztük a klubmozgalmat felügyelő František Chmelár, a Szlovák Olimpiai Bizottság (SOV) elnöke, Vladimír Černušák, a Szlovák Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja, valamint Ivan Čierny, az Olimpiai Klubok Társulásának elnöke. Az ünnepélyes megnyitót a Janko Kráľ Alapiskola kisdiákjainak tánca kezdte, majd Révész Angelika bemutatta a vendégeket és ismertette a nap programját. A nyitóbeszédek sorát a klub elnöke, Révész Ferenc kezdte meg, szívélyesen fogadta a vendégeket. František Chmelár beszédében kifejezte örömét affölött, hogy Szokolyi Alajos városában lehet, és előre megköszönte, hogy az új polgármester támogatja és támogatni is fogja a klub tevékenységét. Pásztor Lajos Ipolyság Város nevében köszöntötte a vendégeket, akik Kassáról, Eperjesről, a Ma-
gas-Tátrából, Liptószentmiklósról, Besztercebányáról, Losoncról, Zsolnáról, Trencsényből, Privigyéről, Mártonból, Iglóról, Nagyszombatból és Dunaszerdahelyről jöttek Ipolyságra, hogy megismerkedjenek a várossal. A beszédeket a Pongrácz Lajos Alapiskola kisdiákjainak nagyon szép táncbemutatója követte. Az olimpiai himnusz elhangzása után elkezdődött a maratoni gyűlés, amely csak a késő esti órákban ért véget. A vacsora után Ipolyság és környéke borait Cservócs Sándor mutatta be. Másnap az Európa-udvarra látogattak el a vendégek és megkoszorúzták Szokolyi Alajos emléktábláját. A SzOB koszorúját Vladimír Černušák és Ivan Čierny helyezte el, a dunaszerdahelyi klub nevében Németh Jolán és Nagy Csilla koszorúzott. Beszédet Révész Ferenc mondott. Innen Bernecebarátiba vezetett az út, ahol a Magyar Olimpiai Akadémia tagjai fogadták az érkezőket. A kölcsönös bemutatkozás és a beszédek elhangzása után a vendégek megkoszorúzták első olimpikonunk házát. A beszédet Géczi István, az 1972-es olimpia ezüstérmes labdarúgója, kapusa mondta, a koszorút Dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Aka-
Karatistáink újra arattak Klubunk legjobbjai november 6-án részt vettek a Rómában megrendezett karate világbajnokságon. Ezen a világversenyen újra megmutatkoztak a TJ SAAG ŠAHY versenyzőinek kvalitásai, amelyek a szerzett érmekben öltöttek testet. Az ipolysági sportolók több kategóriában – diák, kadét és férfi – indultak. Az eredmények pedig a következők lettek: – diákok: Horňáček Tamás – 2. hely – kadét: +70 kg Heimlich Norbert – 1. hely – férfi: - 70 kg Gregor Alan – 3. hely +80 kg Benko István – 1. hely +80 kg Jakab Péter – 2. hely A rendezvényről fényképeket a már imert www.karateklubsahy.wbl.sk honlapunkon találhatnak. Versenyzőinket anyagilag támogatta a Simol Team cég, amelynek ezúton is köszönetet mondunk. Peťo Švec fordítás:KA
A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Megbízott felelős szerkesztő: Bendíkné Szabó Márta. Szerkesztőbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Mgr. Matyis Edit, Kajtor Pál mérnök, Korpás Pál, Bendík Béla, Mgr. Tóth Tibor. Tördelőszerkesztő: Menyhár Andrea. Tel.: 036/741 10 54, www.sahy.sk, e-mail:
[email protected]. Kiadó: Ipolyság város önkormányzata, Fő tér 1., 936 01 Ipolyság. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk. Nyilvántartási szám: EV3811/09. Nyomtatás: RunnerMedia, Balassagyarmat.
