Hogyan válasszunk billentyűzetet? Sajnos még mindig csak a tudományos-fantasztikus filmekben lehet élőszóban kommunikálni a számítógépekkel, így napjainkban is a billentyűzet és az egér a legfontosabb beviteli eszköz – és még várhatóan jó ideig az is marad. Különösen akkor fontos a lehető legjobb típus kiválasztása, ha sokat gépelünk, mert a munkához, feladathoz illő klaviatúrával rengeteg
A drágább vagy márkásabb jobb? Ezúttal becsapós a helyzet, sok igen márkás és drága billentyűzetet (és egeret is) másodvonalasként kategorizált gyártók állítanak elő. Érdemes tehát először a közepes árfekvésű ajánlatok között szétnézni, ott is számos jó vétellel találkozhatunk.
A leglényegesebb: a magyar kiosztás
A helyes magyar billentyűkiosztás.
Az IBM PC alapozta meg a standard angol nyelvű elrendezéssel legfontosabb beviteli eszközünk felosztását. Az alfanumerikus blokk (betűk és számok) foglalja el a főhelyet, felül az alkalmazásonként eltérő funkciójú F billentyűk, jobbra a szerkesztő- és üzemmód (PrintScn, Scroll Lock és Pause) gombok és azokon túl a numerikus blokk. Egyes funkciók mára jelentőségüket vesztették (pl. Scroll Lock), de a standard felosztás ma is ez. Itthon természetesen magyar nyelvű billentyűzetket érdemes keresnünk, kivéve, ha a felhasználó kötődik az angol nyelvű munkához, például programozó. Annak ellenére, hogy azt várnánk, a boltokban csak magyar modellekkel találkozhatunk, elég gyakran futunk bele angol nyelvű tasztatúrákba. Speciális billentyűzetek (gamer, HTPC, videoszerkesztő stb.) esetében sokszor nem is készül magyar változat. A termékdobozok képein is gyakran csak az angol kiosztás látható, a gyártók és kereskedők utólag felragasztott matricával, vagy a doboz szélén jelölik a tasztatúra valódi nyelvét., érdemes először ezt ellenőriznünk. A magyar kiosztású klaviatúrák közt sajnos léteznek „alternatív” megoldások, azaz a gyártók eléggé szabadon helyezhetik el a magyar ékezetes karaktereket, így a hosszú Í olykor elmarad a bal oldali Shift mellől (szerencsére kiváltható AltGr+J-vel, kapitális változata pedig az AltGr+I), a hosszú Ű pedig hol a Backspace-t, hol az Entert, esetleg a jobb oldali Shiftet rövidíti meg. Zavaró lehet az is, ha az Enter csak egy sort foglal el, így gyakran melléüthetünk. Első körben tehát azt kell ellenőriznünk, magyar kiosztású-e a billentyűzet, és a problémás billentyűk ott vannake, ahol mi szeretjük.
Hova lett a kurzorblokk?
Kétoszlopos szerkesztőblokk.
A nyelv mellett tehát érdemes ügyelni arra, hogy a fontos gombok a megszokott helyükön legyenek. Gyakori hiba noteszgépek esetén, hogy a különféle extra funkciókat (pl. hangerő, világítás) vezérlő, rendszerint kék vagy narancs színű Fn váltó a mátrix jobb alsó sarkát sajátítja ki, holott az ősidők óta a mindennapi munkában fontos Ctrl helye. Beszéltünk már a kimaradni hajlamos hosszú Í-ről, amit Windows alatt könnyen elővarázsolhatunk, de más rendszereken (pl. Linux vagy Mac) esetleg nehezebben tudunk elővarázsolni. Sarkalatos pont a kurzorblokk, melyre szövegszerkesztéskor minduntalan szükségünk van. Sok noteszgép és asztali készlet is átméretezve és/vagy lejjebb süllyesztve tartalmazza, ami nagyon zavaró lehet. Leginkább talán a szerkesztőbillentyűk átrendezése zaklathatja fel a PC előtt ülőket. A hagyományosan két sorba foglalt Insert-Delete, Home-End, PageUp-PageDown blokkhoz évtizedes szokás köt sokakat, de a modern billentyűzeteken sokszor álló, két oszlopos blokkal találkozhatunk. Ezek elrendezése egyébként logikusabb, de célszerű olyan változatot keresni, ahol a gyakran használt Delete gomb ugyanúgy a blokk bal alsó, könnyen kitapintható sarkára esik. Még jobb, ha a mára gyakorlatilag feleslegessé vált Insert gombbal egybeolvadva dupla felületet nyer a Delete, így még csekélyebb a melléütés veszélye.
A kényelem, ami mindenkinek mást jelent Hiába jó a billentyűzetünk kiosztása, ha túl keményen kell leütnünk, vagy ha szinte az érintésére is betűáradat keletkezik, biztosan másik után kell néznünk. A billentyűzettel szettben megvett egér is lehet kényelmetlen, erre is érdemes odafigyelnünk.
Puha, kattogó, magas vagy lapos billentyű a jobb?
A klasszikus billentyűzetek egyik elődje a Commodore 64 szinte elpusztíthatatlan klaviatúrája, magas billentyűkkel és profill al – ma már nemigen gyártanak ilyen tartós darabokat.
A billentyűk magasságára, stílusára vonatkozóan még csak-csak találhatunk egy-két szót a termékek leírásában, a gyártó oldalán. Azt azonban ritkán teszik közzé, hogy a billentyűk között mennyi a hely, milyen mértékben állítható be lejtősre a klaviatúra és mennyire áll ellen a lenyomásnak, milyen hangos. Az információk
egy részét megszerezhetjük a fotók alapján, de sajnos nem mindent – nehéz egy olyan eszközt hathatósan leírni, amellyel elsősorban érintés útján kerülünk kapcsolatba. A helyzeten csak ront, hogy a marketing leírások mindegyike kényelmesként és ergonomikusként jellemzi az adott billentyűzetet, függetlenül annak jellegétől. A klasszikus billentyűzetek egyik elődje a Commodore 64 szinte elpusztíthatatlan klaviatúrája, magas billentyűkkel és profillal – ma már nemigen gyártanak ilyen tartós darabokat Akik írógéphez szoktak, vagy éppen a Commodore 64 billentyűzete után éreznek nosztalgiát, azok értékelik a teljes magasságú billentyűket és a viszonylag hosszú, akár fél centiméteres billentyűutat. Ez a klasszikus kiképzésű modellek sajátja, sokáig csak ilyen billentyűzeteket vásárolhattunk a PC-hez. „Traditional” vagy „Classic” kulcsszavakkal szokták jellemezni ezt a stílust. A mai billentyűk zömmel már nem mikrokapcsolókkal, hanem fóliás érintkezőblokkokkal működnek az olcsóbb kivitel miatt, az ilyen billentyűket egyszerűbb rövid billentyűúttal gyártani.
Alacsony profil, nagy felület, szoros kiosztás jellemzi a laptop billentyűzetek zömét, a numerikus pad és a funkcióbillentyűk a NumLock, illetve Fn váltógombbal aktiválhatók.
A hordozható gépek elterjedésével és vékonyodásával a billentyűzetek kiosztása és a billentyűk stílusa is sokat változott. Kezdetben ragaszkodtak a nagy felületű billentyűkhöz, ezért a számviteli munkákhoz, adatbevitelhez hasznos numerikus pad már nem fért el a noteszgépeken. A billentyűk nem kúpos, hanem lapos felületet kaptak, a billentyűút pedig alaposan lerövidült, 3-4 milliméterről 1-2 milliméteresre (low-profile). A 2000-es évektől kezdve asztali konfigurációk előtt is sokszor használnak ilyen lapos billentyűzetet. A mai noteszgépeken továbbfejlesztették ezt az elgondolást. Az egyik irány, hogy úgynevezett „scissor-keycap” megoldással két ollósan elhelyezett alkatrész óvja a fóliaérintkezőt a túlzott mechanikai behatástól, így annak élettartama nagyságrendileg nő, akár 10 millió leütést is kibírhat egy ilyen konstrukció. A másik irány az úgynevezett „chiclet” billentyűzet stílus, ahol a gombok mint kis gumiszigetek emelkednek aki a klaviatúra síkjából. Viszonylag kis ellenállást és zajt fejtenek ki, puhán lenyomhatók és a köztük lévő érezhető távolság sok melléütéstől megóvja a felhasználót.
Egérrel vagy anélkül? Divatos manapság egereket és billentyűzeteket együtt, szettben árulni, ezeket egyszerűen csak „desktop”-ként emlegetik a gyártók. Mint minden árukapcsolás, ez is átverő lehet, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a billentyűzet és az egér is megfelel majd az igényeinknek. Ha desktopot választunk, a drágább, azaz a billentyűzet komponens megfelelősége legyen a fő szempont, az egeret legfeljebb leváltjuk egy másikkal, ha nem illeszkedne a kezünkbe. Ha lehetőségünk adódik, ne csak a billentyűzetet kattogtassuk meg egy kicsit a boltban, hanem próbáljuk ki az egeret is: illeszkedik-e a kezünkbe, nem érezzük túl könnyűnek, vagy nehéznek, illetve a gombok és a görgő sem kattognak-e jobban, mint amennyire azt megszoktuk.
Bekötés és extra funkciók
Az sem mindegy, hogy csatlakoztathatjuk PC-nkhez a billentyűzetet, illetve az alapfunkciókon túl milyen kényelmi lehetőségekkel rendelkezik majd az új eszközünk. A helyes bekötés figyelmen kívül hagyása után biztosan mehetünk vissza a boltba magyarázkodni és cserét kérni, illetve a „filléres” pluszfunkciók kifelejtése is sok bosszúságot fog majd még okozni.
USB vagy PS/2
A PC hátoldalán jól besüllyesztve található rendszerint két PS/2 csatlakozó; a zöldet az egérhez, a lilát a billentyűzethez szánták.
Már rég kihaltak a Tesla erősítőkből ismert méretű csatlakozókkal szerelt AT csatlakozású billentyűzetek. Jelenleg a PS/2 és az USB csatlakozósak között választhatunk. Minőségi különbség gyakorlatilag nincs a kettő között, de míg USB-port gyakorlatilag minden mai gépen van, addig a kis körpalásttal és tüskékkel épült PS/2 aljzat leginkább csak az asztali gépek sajátja, ám egyes modelleken már ott is hiányzik. Ügyeljünk arra, hogy sok USB-s billentyűzethez adnak átalakítót PS/2 aljzathoz, de fordítva ez már nem igaz. (Időnként felbukkannak a kereskedelemben PS/2 ről USB-re átalakító eszközök is, sajnos ezek sok esetben csak az alapkiosztás billentyűit viszik át, a magyar Í-vel és az extra gombokkal gyakran nem tudnak mit kezdeni.)
Milyen billentyűzet extrákat érdemes keresni?
Rengeteg multimédiás kiegészítő gomb és még fülhallgató kimenet is van a legjobban felszerelt modelleken. A képen egy természetesebb elrendezésű kiosztást láthatunk.
A funkciógombok felett és oldalt nagyon sok billentyűzeten találhatunk kiegészítő blokkokat, legtöbbször internet, iroda (office) és multimédia kategóriában. Általában szoftver telepítése nélkül is működnek ezek az extrák, segítségükkel gyorsabban érhetők el a leggyakrabban szükséges programok és funkciók. A csillogó rengetegből érdemes kiválogatni az igazán fontosakat. Ilyenek az internet böngésző, az e-mail kliens, esetleg a szövegszerkesztő és táblázatkezelő indítógombja. Általános tapasztalatok szerint a számológép (Calculator) fontos még, erre legtöbbünknek ugyan ritkán van szükségünk, de éppen ezért nehezen találjuk meg a Kellékek között rejtőző ikonját. Legfontosabb talán, hogy a ki-be kapcsoló, illetve alvó üzemmódba (sleep, stand by) léptető gombok semmiképpen ne helyezkedjenek el könnyen elérhető, téveszthető helyen. Sokunknak az a legjobb, ha ezek a gombok egyáltalán nincsenek is ott a billentyűzeten. Másik hasznos dolog, ha nagy, könnyen felismerhető hangerőszabályzó és -némító gombokat tartalmaz a billentyűzet. A többi multimédia gomb (médialejátszó, előző/következő szám stb.) megléte igazából már nem annyira lényeges
Vezeték nélkül és mobilan
A vezetékes billentyűzet sokszor útban lehet, ha nincs fix helye az asztalunkon. Ha magunk kelünk útra, akkor is érdemes meggondolni, hogy milyen vezeték nélküli megoldással szerelt billentyűzetet tudunk kényelmesen mobil számítógépünkhöz csatlakoztatni.
Vezetékkel vagy anélkül?
A Logitech Unifying előnye, hogy – legalább márkán belül – elég egy vevő akár hét eszközhöz is.
A vezetékes billentyűzetek némi kényelmetlenséget jelentenek. A kábelek jelenléte elég zavaró lehet egy amúgy is zsúfolt munkaasztalon, sokszor pedig rövidek ahhoz, hogy kényelmesen ölből dolgozhassunk. Erre kínál megoldást a vezeték nélküli technológia. A leggyakrabban 2,4 GHz-es rádiós összeköttetésen kapcsolódik a vevőegységhez, melyet ugyanoda kell dugnunk, ahova hagyományosan a vezetékes klaviatúrát csatlakoztatnánk. A legtöbb vezeték nélküli (wireless) billentyűzet USB-s vevőt igényel, de vannak PS/2-es és univerzális modellek is. A vezeték nélküli kapcsolat hátránya, hogy az zavarhat más rádiós eszközöket (pl. Wi-Fi) és viszont. Előfordulhat emiatt a fennakadás a jelátvitelben, ami betűkihagyásként jelentkezik. Irodai munkához legtöbbször elég helytálló a rendszer, de PC-s játékosok általában inkább az USB csatlakozást részesítik előnyben – nem véletlenül. Sokkal kevésbé zavaróan hatnak a rádiós zavarok az egér használatára, itt ritkábban lehetünk tanúi érzékelhető fennakadásnak, így a kényelmet és a megbízhatóságot – irodai környezetben – úgy ötvözhetjük legjobban, hogy a vezetékes billentyűzet mellé egy rádiós egeret választunk.
Mobil felhasználásra mini vevő vagy Bluetooth
Jó példa az önálló vevő nélküli billentyűzetre az Apple Wireless Keyboard.
Mobil használatra kifejezetten érdemes vezeték nélküli egeret vásárolni. Mobil, kis méretű billentyűzetet ritkán vásárolunk noteszgép mellé, ilyenek inkább a tévé mellett elhelyezett szórakoztató PC-khez (HTPC) elérhető típusok. A hordozható eszközöknél előny, ha a vevőegység igen kis méretű, esetleg univerzális (legalább márkán belül). A kis méret lehetővé teszi, hogy ne kelljen szállításhoz eltávolítani a kis USB egységet, így az nehezebben veszik el. Szállításhoz praktikus lehet az is, ha a rádiós adapter elrejthető az egér gyomrában. Vannak speciális Bluetooth vagy Wi-Fi csatlakozású modellek, melyek ugyan kicsit körülményesebben – sokszor csak szoftvertelepítéssel – illeszthetők, de nagy előnyük, hogy adapter egyáltalán nem kell hozzájuk,
hiszen Bluetooth szinte minden noteszgépben van. Bluetooth alapokon ráadásul két legyet üthetünk egy csapásra, mert használhatjuk ugyanazt a beviteli eszközt okostelefonhoz vagy táblagéphez is.
