Hogyan tovább gyógyszerészet – a tulajdonosi programmal? Az elkövetkező hetekben néhány olyan témának tervezzük részletesebb bemutatását, amelyek részét képezik a lakossági gyógyszerellátással kapcsolatos kamarai feltáróelemző munkának. Sorozatunkat az étrend-kiegészítőkkel kezdtük, most a gyógyszertárak tulajdonlásával kapcsolatos kérdésekkel folytatjuk, a következő pedig a gyógyszertári ügyelettel foglalkozik majd. A gyógyszer-gazdaságossági törvény rendelkezései értelmében 2017. január 1-től csak olyan közforgalmú gyógyszertárak működhetnek, amelyeknél – amennyiben társas vállalkozásként működnek – a gyógyszerészek tulajdoni aránya a működtető gazdasági társaságban meghaladja az ötven százalékot. Az előzményekről, a jelenlegi helyzetről és a teendőkről szól a következő elemzés.
I. Az előzményekről Az előzmények rövid összegzésében a rendszerváltozásig célszerű visszatekinteni, ugyanis mai problémáink többsége az elmúlt évtizedekben gyökerezik, és megoldásuk is csak ezek ismeretében lehetséges. 1. A gyógyszertárak 1950-es államosítását követően csak állami/önkormányzati vállalatokba (megyénként létrehozott gyógyszertári központokba) szervezett gyógyszertárak működhettek 1990-ig. A gyógyszertárak létesítésére vonatkozó normatív szabályozás nem létezett. A gyógyszertári központok gazdálkodási keretei között 1990-ben országosan kb. 1440 közforgalmú gyógyszertár működött. 2. Miniszteri rendelet alapján, gyógyszerészi magánvállalkozás keretei között, 1990. márciustól (9/1990. III. 28. SZEM rendelet) nyílt lehetőség ún. jogelőd nélküli magángyógyszertárak létesítésére és működtetésére. A szabályozás nem rögzített sem demográfiai sem geográfiai alapfeltételeket (lakosságszám, gyógyszertárak közötti minimális távolság) és nem tért ki arra sem, hogy milyen építészeti, személyi és tárgyi feltételekkel engedélyezhető magángyógyszertár létesítése. Úgyszintén nem volt előírás arra vonatkozóan, hogy milyen gazdasági társasági formában és milyen tulajdonosi struktúrában létesíthetők és működtethetők a magángyógyszertárak. Az ún. gyógyszertári törvény 1994-es hatályba lépéséig ezen miniszteri rendelet alapján közel 500 jogelőd nélküli gyógyszertár jött létre. 3. Az 1994. májusban elfogadott és szeptemberben hatályba lépett gyógyszertári törvény (1994. évi LIV. tv.) rendelkezett arról, hogy a szükségleti elvet a gyógyszertár-létesítés szabályozásában érvényesíteni kell. Az új gyógyszertárak létesítését demográfiai és geográfiai feltételek meglétéhez kötötte a törvény (5000 lakos és 250/300 m-es távolság). A hatályba lépésekor már engedéllyel rendelkező (gyógyszertári központokhoz tartozó és jogelőd nélküli) gyógyszertárak továbbműködtetését ez a korlátozás nem érintette;
1
közforgalmú gyógyszertár létesítése és működtetése személyi joghoz kötött. A korábban létesített magángyógyszertáraknak 1999-ig személyi joggal működő gyógyszertárakká kellett átalakulniuk, a gyógyszertári központok gyógyszertárainak a privatizációjakor pedig a személyi jogra vonatkozó szabályozást figyelembe kellett venni; gazdasági társaság – a betéti társasági formát kivéve – közforgalmú gyógyszertárat nem működtethetett. A gyógyszertár-működtetés egyéni vállalkozásként vagy betéti társasági formában volt ezentúl lehetséges. A betéti társaságban a személyi jogos gyógyszerésznek legalább 25% beltagi tulajdoni hányaddal kellett rendelkeznie. A jogelőd nélküli magángyógyszertáraknak 1999-ig kellett az előíráshoz igazodni; közforgalmú gyógyszertárat gyógyszer-nagykereskedő nem működtethetett. 4. A gyógyszertári központok gyógyszertárainak privatizációjára döntő mértékben 19951997 között került sor. 5. A gyógyszertári törvény 2001-ben úgy módosult, hogy a gyógyszerész tulajdoni hányadának 2006. december 31-ét követően meg kell haladnia az 50%-ot. A többi részletszabály nem változott. 6. A gyógyszertári törvény a szükségleti elvre, a gyógyszerész személyes szakmai/gazdasági felelősségvállalására és a gyógyszerészi tulajdonú gyógyszerellátásra alapozott. Azonban olyan szabályozás készült, amely országosan egységes, állami irányítású privatizációt feltételezett. Viszont a gyógyszertári törvény 1994 májusi elfogadását követően, de még a szeptemberi hatályba lépését megelőzően, a gyógyszertári központok tulajdonjogi státuszáról folyó perben a bíróság az állammal szemben az önkormányzatok javára döntött. Ezt követően több (megyei) önkormányzat igyekezett kibújni a gyógyszertári törvény rendelkezései alól és több megyében (pl. Nógrád, Zala) nagybefektetőknek „egyben” értékesítették a központhoz tartozó gyógyszertárakat. A nagybefektetők gyógyszertárláncokat hoztak létre, a tulajdonjogi előírásokat és a személyi joghoz tartozó jogköröket kiüresítve; a betéti társasággal szemben minimális törzstőke követelményt a törvény nem állított. Így a betéti társaságon belüli tulajdonosi arány eltérhetett a gyógyszertárműködtetésbe bevont anyagi-pénzügyi eszközök arányától. Az ilyen gyógyszertárakban a gyógyszerészi tulajdonlás virtuálissá vált. A jogszabályi előírásnak való megfelelést döntően szindikátusi szerződésekkel vagy pl. tagi kölcsönnel oldották meg. Ezek kontrolljára a hatóságnak nem volt felhatalmazása, így ez a módszer megjelent a patikaprivatizációban, és az 1994 előtt létrejött jogelőd nélküli magángyógyszertárakban 1999 után is megmaradhattak a korábbi tulajdonosi viszonyok és arányok; a gyógyszertári törvény szerint közforgalmú gyógyszertárat gyógyszer-nagykereskedő nem működtethetett, de a tilalom a nagykereskedő tulajdonosának másik vállalkozására (a közvetett tulajdonlásra) már nem vonatkozott. Így vált lehetővé pl., hogy az egyik legnagyobb forgalmi részarányú gyógyszer-nagykereskedő (a Phoenix) érdekkörébe 100-at meghaladó gyógyszertárat tömörítő gyógyszertárlánc kerülhetett, 2
ráadásul ennek valódi tulajdonosi szerkezete éveken át rejtve maradt a hazai patikapiaci szereplők (döntően a gyógyszerészek) körében; az időközbeni nyugdíjba vonulások, elhalálozások és egyéb okok miatt bekövetkező tulajdonosváltások során többször kerültek külső befektetők és hálózatok tulajdonába a gyógyszertárak, egyrészt azért, mert a privatizációs időszakot követően nem maradt fenn olyan hitelkonstrukció, amely támogatta volna a gyógyszerészek tulajdonszerzését, másrészt azért, mert a szabályozás nem korlátozta, a hatósági gyakorlat pedig figyelmen kívül hagyta a gyógyszertári törvény szabályozási filozófiájával ellentétes folyamatokat. 7. A gyógyszertári törvényt a jogalkotó a gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel (2006. évi XCVIII. tv.) 2006. december 29-én hatályon kívül helyezte. 8. A gyógyszer-gazdaságossági törvény – az akkori kormánypártok által preferált neoliberális értékrend alapján – új patikapiaci szabályozást vezetett be. Ennek a tulajdonjogi szempontból legfontosabb rendelkezései a következők: elismerte az addig létrejött gyógyszertárláncokat, legalizálta új gyógyszertárláncok létrehozását, feloldotta a gazdasági társaságok gyógyszertár-működtetésre vonatkozó korlátozását, a gyógyszertár-működtetés a gazdasági társaság kizárólagos joga lett, bár a személyi jog elnevezést megtartotta, a „személyes gyógyszertár működtetési jogot” felszámolta és kizárta a gyógyszertár-működtetésből a személyi jogos gyógyszerészt. Így a személyi jog gyógyszertár-vezetésére jogosító licenccé degradálódott, definiálatlan szakmai tartalommal, a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban korábban előírt minimális gyógyszerészi tulajdoni hányadra (25 ill. 50%-ra) vonatkozó szabályozást megszüntette, legalizálta a gyógyszer-nagykereskedők és gyárak közvetlen patikatulajdonlását. 9. A gyógyszer-gazdaságossági törvény összevonta a patikalétesítési és engedélyezési eljárást, így a patikalétesítés kezdeményezője már a létesítés engedélyezésekor megkapta a működési engedélyt [akár az üres telekre is(!?)], több lépésben liberalizálta a patikalétesítést is, és 2009 végére megszűntetni tervezte az összes geográfiai és demográfiai korlátozást. (Egy 2009. II. félévi jogszabálymódosítással sikerült elérni, hogy ez a határidő 2010 végéig meghosszabbításra került.) 10. A gyógyszer-gazdaságossági törvény a tőketulajdonosok gyors és olcsó patikapiacra lépését támogatta. Ennek megfelelően a 2006-2010 közötti időszakban ötszáznál is több új 3
gyógyszertár létesült, miközben az ágazat tőke-ellátottsági mutatói nem javultak. Az új gyógyszertárak döntő hányada a már meglévő gyógyszertári hálózatok részeként jött létre és több új hálózat építése is elindult. Az új hálózatok egy része – utóbb kiderült – eleve gyógyszer-nagykereskedők érdekkörébe tartozott, illetve a gyógyszer-nagykereskedők háttér-finanszírozásával terjeszkedett. Ezek, a 2006-ban már meglévő hálózatokkal együtt, jelentősen hozzájárultak a lakossági gyógyszerellátás destabilizálódásához. Különösen elgondolkodtató, hogy a legnagyobb hagyományokkal rendelkező gyógyszernagykereskedő tulajdonosi köre a gyógyszer-gazdaságossági törvény előkészítése során nem a liberalizáció fékezéséért, hanem a gyógyszer-nagykereskedők és a gyárak alanyi jogú gyógyszertár-működtetéséért lobbizott – sikerrel. És még inkább elgondolkodtató, hogy ennek ellenére strómanok közbeiktatásával, titokban építette ki saját érdekkörébe tartozó gyógyszertárláncait. Volt olyan, hogy a nagykereskedő stratégiai szállítási szerződést kötött egy gyógyszertárral, miközben a gyógyszertár közvetlen szomszédságában – stróman cégén keresztül – vetélytárs gyógyszertárat hozott létre. Mindezt annak ellenére, hogy néhány évvel korábbi privatizációjának deklarált célja a lakossági gyógyszerellátás stabilizálása és a hazai előállítású gyógyszerek forgalmazási feltételeinek segítése volt. 11. A gyógyszertári vállalkozások esetében a szakmai és gazdasági önállóság a garancia a betegellátás minőségére. A méretgazdaságosság növelésével persze javítható a jövedelmezőség, amely azonban elsősorban a gazdasági, majd ezt követően a szakmai önállóság háttérbe szorulását eredményezi. A felszabaduló gazdasági potenciál nem kerül vissza a rendszerbe, hanem többnyire a külső tulajdonosok és/vagy működtető szervezetek profitját gyarapítja. 12. A „patikaláz” időszakában az új gyógyszertár létesítésének nem az ellátás javítása, hanem a létesítés, a meglévők kiszorítása, a gyógyszertári piac újrafelosztása, azaz a piacszerzés volt a célja. A 2006-2010 közötti időszak végére 600 fölé emelkedett a mérleg szerint veszteséges gyógyszertárak száma. Az ágazat adózás utáni eredménye a harmadára csökkent, a nagykereskedők kifizetetlen szállítóállománya közelítette a 2006-os érték kétszeresét. A pilótajáték-szerű módszerekkel létrehozott hálózatok jelentős részének a finanszírozása megrendült, milliárdban mérve kétszámjegyű vagyonvesztést és kifizetetlen adóssághegyet hagytak maguk mögött. Ezzel párhuzamosan súlyos szakmai és morális válság is kialakult. A gazdasági, szakmai és morális válság jellemzőivel számos elemzés foglalkozott, ezek megismétlése meghaladná a jelenlegi írás kereteit. II. A jelenlegi helyzetről 13. A 2010-es parlamenti választáshoz kapcsolódó politikai változásokat követően döntés született a szükséglet alapú gyógyszertár-létesítési szabályok ismételt bevezetéséről, a gyógyszertár-működtetésben visszaállításáról,
a
gyógyszerész
szakember
felelősségének
a gyógyszertárak működtetésével kapcsolatos szabályok szigorításáról és 4
a gyógyszerészek valódi többségi tulajdonának fokozatos bevezetéséről. 14. A gyógyszertár-tulajdonlással kapcsolatos korábbi viták és történések konklúziójaként tisztázódott, hogy a valódi többségi gyógyszerészi tulajdon három lábon állhat: o a többségi gyógyszerészi tulajdon jogszabályi előírásán, o a (személyi jogos) gyógyszerész menedzsment jogainak és kötelességeinek rögzítésén és o a szindikálás tiltásán, továbbá speciális hitelkonstrukció is szükséges, amely kedvezményes feltételekkel teszi lehetővé megfelelő hitel igénybevételét, gyógyszerész magánszemélyek üzletrészvásárlásához. 15. A gyógyszertárak tulajdonlásával kapcsolatban az alábbi – fontosabb – változásokra került sor 2010 és 2014 között: A gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban 2014. január 1-ig 25%-ot meghaladó, 2017. január 1-ig 50%-ot meghaladó gyógyszerészi tulajdoni hányadot el kell érni. Ennek hiányában 2014. január 1-től a gyógyszertár közfinanszírozási szerződését fel kell mondani, 2017. január 1-től a gyógyszertár működési engedélye megszűnik. A 2011. január 1-én működő gyógyszertári lánc tovább nem növekedhet, új hálózat nem jöhet létre. Gazdasági társaság 2011. januártól, magánszemély 2012. júliustól négynél több gyógyszertárban nem szerezhet tulajdont. A „négyes” szabály alkalmazásakor a korábban szerzett gyógyszertári tulajdont is figyelembe kell venni. Gyógyszergyár és gyógyszer-nagykereskedő 2011. januártól sem közvetlenül, sem közvetett módon nem szerezhet gyógyszertári tulajdont. Ez egyaránt vonatkozik az egy gyógyszertáron belüli tulajdoni arány növelésére és az olyan gyógyszertárban történő tulajdonszerzésre, amelyben a nagykereskedő még nem rendelkezett tulajdonnal. Off-shore cégek 2011. május 31-től sem közvetlenül, sem közvetett módon gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban tulajdonnal nem rendelkezhetnek. A gyógyszerészi tulajdonhányadba beszámít a személyi jogos, a gazdasági társaságban tulajdonhányaddal rendelkező és a „bent” dolgozó gyógyszerész tulajdona, feltéve, hogy maximum 4 gyógyszertárban rendelkezik tulajdoni hányaddal. Amennyiben a gyógyszerész négynél több gyógyszertár esetében rendelkezik (2012. júliust megelőzően szerzett) tulajdonnal, nyilatkoznia kell, hogy melyik négy gyógyszertárban kívánja a tulajdoni részesedését gyógyszerészi tulajdonként beszámítani.
5
Az elővásárlási jog intézménye 2013 nyarán került bevezetésre. E szerint gyógyszertári tulajdoni hányad értékesítésének szándéka esetén, a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti elővásárlási jogot megelőzően o első helyen a személyi jogos és a gyógyszertári vállalkozásban tulajdoni hányaddal rendelkező gyógyszerész, o második helyen az ún. bent dolgozó gyógyszerész, o harmadik helyen bármely gyógyszerész, o negyedik helyen az állam rendelkezik elővásárlási joggal. 16. Itt érdemes megemlíteni, mert sok félreértelmezés látott az elmúlt egy évben napvilágot, hogy akkor keletkezik elővásárlási jog, ha az eladó és egy vevő között az adásvételi megállapodás már létrejött, az eladó az elővásárlási jog jogosultjának a vásárlásra a lehetőséget biztosítani köteles, aki a megállapodás szerinti feltételek szerint élhet az elővásárlási jogával, az első helyen elővásárlási joggal rendelkező vásárló esetén másnak elővásárlási joga nem keletkezik, s ha az első vagy második helyen elővásárlási joggal rendelkezők közül kerül ki a vásárló, külső (gyógyszertáron kívüli) gyógyszerésznek elővásárlási joga úgyszintén nem keletkezik, a jogszabályban kötelezően előírt gyógyszerészi tulajdonhányad értékesítése esetén a vevő eleve csak gyógyszerész lehet, az államnak csupán akkor keletkezhet elővásárlási joga, ha az 51%-on felüli (kisebbségi) tulajdoni hányad értékesítésére az eladó nem az első három helyen lévők bármelyikével (tehát nem gyógyszerésszel) kötött adásvételi szerződést, és ezt követően nem volt egyetlen gyógyszerész sem, aki az elővásárlási jogával élt volna, amennyiben az állam él az elővásárlási jogával, a tulajdoni hányadát három éven belül meg kell hirdetnie gyógyszerészeknek megvásárlásra, az elővásárlási jog nem terjed ki o családtagnak történő értékesítésre (de a gyógyszerészi tulajdoni hányadra vonatkozó előírásokat ez esetben is figyelembe kell venni), és o a Kvfp Zrt. Patika Tőkeprogram keretében történő tulajdonszerzésére. Az elővásárlási jog intézményének fő célja tehát, hogy a személyi jogos gyógyszerész tudta nélkül ne lehessen gyógyszertári üzletrészeket adni-venni. 17. Szükséges megemlíteni, hogy a gyógyszertári szakember szakmai önállóságát és a személyi jogos gyógyszerész menedzsment jogait (kötelességeit) is garantálja a gyógyszer-gazdaságossági törvény. A részletek ismertetése meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Azonban meg kell jegyezni, hogy a jogszabályban rögzített szakmai kérdéseket (pl. a gyógyszerek kiadása, eltartása, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási és kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó tevékenység), illetve a személyi jogos gyógyszerész menedzsment jogait (kötelességeit) illetően a jogszabály az ezek gyakorlásához kapcsolódó, ezzel ellentétes intézkedést, megállapodást semmisnek tekinti. Tehát sem 6
bíróság, sem hatóság ezek létezését nem veheti figyelembe! Ilyenek pl. a gyógyszertári termékkör kialakítására, a gyógyszerek beszerzésére, készletezésére, eltartására, kiadására, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási és kereskedelmi gyakorlatra (marketingre) vonatkozó és az önálló képviselet jogával kapcsolatos menedzsment jogok. Az ezek gyakorlására vonatkozó szabályokat a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság nem hagyhatja figyelmen kívül és pl. franchise gazdával kötött szerződés sem írhatja felül. 18. A szindikálás tilalmához kapcsolódó előírások 2014. január 1-jén léptek hatályba. E szerint a közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaság működése során a gyógyszerészi tulajdoni hányad tekintetében biztosítani kell a tagsági jogoknak a tulajdoni hányadnak megfelelő – a társasági szerződésben rendezett – gyakorlását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban, a tulajdoni hányad tekintetében figyelembe vett gyógyszerész(ek)nek, a társasági szerződésben rögzítettek figyelembe vételével, jelenleg minimum 25%-ot meghaladó, 2017. január 1-ét követően pedig 50%-ot meghaladó szavazati és osztalék joguk van. Az ezzel ellentétes intézkedés, megállapodás semmis! 19. 2013 őszén került meghirdetésre a Patika Hitelprogram és a Patika Tőkeprogram, amely 2017. január 1-ig áll rendelkezésre gyógyszerész magánszemélyeknek gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban üzletrész vásárlására. A Patika Hitelprogram minimális önrésszel, 3%-os kamattal, max. 10 éves futamidővel áll a gyógyszerész magánszemélyek rendelkezésére, patikai üzletrész vásárlására. A hitelösszeg 80%-áig a Garantiqa Zrt. készfizető kezességvállalását jogszabály teszi lehetővé. A Patika Tőkeprogram önrész előírása nélkül, öt éves futamidővel teszi lehetővé gyógyszerész magánszemélynek patikai üzletrész vásárlását. A futamidő alatt a Kvfp Zrt. tulajdonosként jelen van a gyógyszertárban, azonban a rá eső osztalék a gyógyszerész által fizetendő összeg törlesztésére fordítandó. 20. A gyógyszer-gazdaságossági törvény előírásának megfelelően a 2014. január 1-i állapotnak megfelelő társasági szerződést 2014. január 31-ig az OTH-nak be kellett nyújtani, hogy az OTH a tulajdonjogi kérdésekkel kapcsolatos jogszabályi előírásoknak való megfelelést ellenőrizhesse. Az OTH médiában megjelent korábbi nyilatkozata szerint ennek a kötelezettségnek a gyógyszertári vállalkozások megfeleltek. Úgyszintén médiában megjelent OTH nyilatkozat alapján kb. 60 gyógyszertár (gyógyszertári vállalkozás?) esetén merült fel olyan probléma, amely miatt az OTH a cégbírósághoz volt kénytelen fordulni. A kamara tájékoztatást kérő megkeresésére az OTH-tól azt a választ kaptuk, hogy „érdemi információkkal csak az eljárások lezárását követően rendelkezünk majd”.
III. Néhány (szubjektív) megjegyzés 21. Amint az fentebb is olvasható, a gyógyszertárak (többségi) gyógyszerészi tulajdonlásával kapcsolatos jelenlegi történéseket megelőzően, már a rendszerváltozás időszakában, és azóta is visszatérően, komoly viták és érdekütközések voltak. 22. A gyógyszertári törvény évekig tartó előkészítése során (1990 és 1994 között) egyrészt arról volt vita, hogy a jogelőd nélküli gyógyszertárak beilleszthetők-e utólag a személyi jogos rendszerbe, másrészt, hogy korlátozható-e a gazdasági társaságok részvétele a 7
gyógyszertár-működtetésben. A gyógyszertári központok privatizációját is vitatták. Ennek során, amikor már egyértelművé vált mindenkinek, hogy az Antall-kormány a részvénytársasági átalakulást ellenzi, néhány központ franchise rendszer kialakítását kezdte meg, hogy a vállalat a privatizáció ellenére is megőrizhesse az irányítás jogát a gyógyszertárak felett. A ma újra divatossá vált franchise megoldások célja hasonló lehet. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy a gyógyszertári törvény jóváhagyott tervezete még többségi gyógyszerészi tulajdonra irányult, azonban a végszavazást megelőző órákban 25%-ra mérsékelték a minimálisan kötelező gyógyszerészi tulajdoni hányadot, arra való hivatkozással, hogy a gyógyszerészeknek nincs pénzük(!?). 23. A gyógyszertári törvény társadalom-, egészség- és szakmapolitikai szempontból is jó elvek mentén, jó célok érdekében született. Azonban – részben az utólagos szabályozás, részben pontatlan szövegezés, egyenetlen hatósági munka, időközben változó politikai akarat és a gyógyszerészek vállalkozói világban való járatlansága miatt – nem tudta teljes körűen garantálni sem a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális önállóságát, sem a törvényben foglaltak megvalósulását. Ez oda vezetett, hogy már a kezdetekkor elindult a gyógyszertári láncok képződése és a gyógyszerészi tulajdonra, valamint szakmai önállóságra vonatkozó előírásokat szindikátusi szerződésekkel kerülték meg. A gyógyszerészek tulajdonszerzését – a privatizáció néhány évét leszámítva – nem segítették speciális hitelkonstrukciók, így az időközbeni tulajdonosváltások során egyre több gyógyszertár került nagybefektetők kezébe. Ezen a folyamaton a gyógyszertári törvény 2001-es módosítása sem változtatott, amikor 2006. december 31-i határidővel előírták a többségi gyógyszerészi tulajdont. A 2006-os liberalizációt megelőzően a Phoenix gyógyszer-nagykereskedő tulajdonosának tulajdonában lévő hálózat lett a legnagyobb, de mellette több gyógyszertárlánc is létrejött. 24. Kevés szó esik arról, hogy a 2006-os liberalizációban volt-e szerepe az Európai Bizottságnak. Tény, hogy az akkori kormány filozófiájának a liberalizálás felelt meg, azonban a Bizottság nem sokkal a 2006-os törvénykezést megelőzően felszólította a tagállamokat, hogy liberalizálják a patikai piacukat. Érdemes megjegyezni, hogy voltak olyan tagállamok, amelyek e helyett inkább a kötelezettségszegési eljárást vállalták. Nekik lett igazuk: az Uniós Bíróság 2009. és 2010. évi patikapiaci ítéletei szerint a patikalétesítés geográfiai és demográfiai korlátozása, valamint a gyógyszertár üzemeltetés gyógyszerészeknek való fenntartása közegészségügyi szempontból indokolható és az uniós joggal nem ellentétes. 25. Részben a fentieknek tudhatók be a szabályozás elmúlt évtizedekben megtapasztalt cikkcakkjai és bántó pontatlanságai, valamint a hatósági gyakorlat egyenetlenségei. A szabályok következmények nélküli kijátszása és megkerülése döntő volt egyes piaci szereplők megerősödésében és a gyógyszerészek „kishitűségének” kialakulásában. Néhány gyógyszerpiaci szereplő, a magyar társadalomban gyakran érvényesülő „mindent szabad, ami nem tilos” elvét is átlépve, a „mindent szabad, csak rajta ne kapjanak” elvét érvényesítette a gyógyszertárak tulajdonlásával és irányításával kapcsolatban is. Ennek következményei a gyógyszertárak kaotikus tulajdonosi és menedzsment viszonyaiban a liberalizációs évek végére mindenki számára nyilvánvalóvá lettek. 26. A 2010-ben újraindult piacszabályozás jó célt szolgál, és jó irányba tereli a lakossági gyógyszerellátást. A szabályozás piacstabilizáló hatása ma már egyértelmű: a jelenlegi modell gazdaságilag racionálisabb, szakmailag biztonságosabb és morálisan érzékenyebb az előzőeknél. Azonban a piacszabályozásnak akkor lehet egyértelműen pozitív az 8
eredménye, ha a szabályokat a szereplők be akarják tartani, a szabályokat felügyelő hatóság pedig képes a szabályozással ellentétes célú gyakorlat kiszűrésére és szükség szerinti szankcionálására. A normakövetés normájának elfogadtatásában a kamarának is komoly feladata van. Ma már nem szabad tudomásul venni azt a gyakorlatot, amelyben a szabályokhoz igazodó (etikus) szereplő a normakövető magatartásáért nagyobb árat kénytelen fizetni annál, mint aki a szabályokat megkerüli vagy kijátssza. 27. Az Unió több országában a hazaihoz hasonlóan szükséglet alapú a patikalétesítés és szabályozott piaci feltételek mellett működhetnek a gyógyszertárak. Sőt vannak olyan országok is ahol csak (!) gyógyszerész tulajdonolhat patikát. Ilyen pl. a legnagyobb hazai gyógyszertárlánc tulajdonosának hazája is (!?). Az Uniós Bíróság 2009-es és 2010-es döntései ellenére a patikapiaci liberalizáció az unió több országában azóta is napirendre került. Korábban Olaszországban, legutóbb Görögországban követelték a gazdasági/pénzügyi segélynyújtás feltételeként a patikapiac liberalizálását. Sőt a nagykereskedelmi piacon is jelentős integráció zajlik. Az Unión belül azonban már vannak ellentétes irányú törekvések is, bár a hazaihoz hasonlóan eredményes fordulatról nincs tudomásom. A litván kormány pl. 2006-ban döntött úgy, hogy a 2001-es patikaliberalizációt visszafordítja, mert a patikák döntő többsége 3 gyógyszernagykereskedő tulajdonába került. A deliberalizáció azonban nem sikerült, többek között az ottani gyógyszerész kamara ellenállása miatt. Ugyanis addigra a gyógyszernagykereskedők sikeresen építették be az embereiket a helyi gyógyszerész kamarába. Észtországban idén határozta el a kormány a patikapiac liberalizációjának visszafordítását, miután kiderült, hogy a gyógyszertárak zömét két gyógyszer-nagykereskedő tulajdonolja, ráadásul az egyik napilapot is vásárolt, amellyel a lakossági gyógyszervásárlási és – fogyasztási szokások befolyásolására hatékony eszközhöz jutott. 28. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége a változásban ellenérdekelt vállalkozásokkal karöltve az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve az off-shore cégek kizárását, a láncok további növekedését, a nagykereskedők és gyárak tulajdonszerzési korlátozását és a személyi joghoz tapadó menedzsment jogokat rögzítő rendelkezések alkotmányellenességének kimondását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság a megkeresést elutasította (2012. július 26.). Ezt követően az Unió Emberjogi Bíróságához fordultak, lényegében ugyanezeknek a rendelkezéseknek a megsemmisítését kérve. A bíróság a megkeresést elutasította (2013. május). Amikor másodszor is az uniós emberjogi bírósághoz fordultak, a keresetben az elővásárlási joggal és a szindikátusi szerződés tilalmával kapcsolatos szabályokat is megtámadták. Az emberi jogi bíróság a második megkeresésüket is elutasította (2014. március 11.). Tavaly tavasszal jelent meg a médiában a hír, hogy az Unió Bizottsága vizsgálatot indított a hazai patikapiaci szabályozással kapcsolatban, és ennek során lényegében ugyanazokat a rendelkezéseket kezdte el vizsgálni, amelyek megsemmisítését a hazai alkotmánybíróság és az uniós emberi jogi bíróság is elutasította. A Bizottság, a korábbi kezdeményezésének kudarca miatt kényes helyzetben van, azonban sem a pilot vizsgálat lezárásáról, sem pedig kötelezettségszegési eljárás elindításáról eddig nem érkezett információ. A történelmi hűség kedvéért érdemes azoknak a nevét felsorolni, akik a bírósági megkeresésekhez (a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége mellett) a nevüket adták: Al-ma Gyógyszertár Működtető Kft., Vektrum Kft., Officemed Projekt Kft., Pharmaholding Kft., Kőhíd Patika Kft., Euroholding Kft., Kafarnaum Patika Kft., Pharmanova Zrt., Nova 9
Gyógyszertárak Zrt., Quadron Kft., Dömény Bt., Severinus Kft., Fekete Sas Pharma Kft., Pharmainvest Kft. Félreértés ne essék, egyikük jogát sem vitatom el arra, hogy az alkotmánybíróságon, uniós bíróságon vagy akár az unió politikai döntéshozó testületeinél keressenek jogorvoslatot. Azonban a lista szakmapolitikai szempontú elemzése elengedhetetlen! A beadványok elkészítésével és menedzselésével párhuzamosan a hálózatok masszív külső és hálózaton belüli kommunikációval, továbbá egyéb „intézkedésekkel” is igyekeztek érdekeiket érvényesíteni. Ezek között is kirívó az egyik hálózat gyakorlata, amely szerint mindazoknak a gyógyszerészeknek, akik a köztestületnek a szindikátusi szerződéseiket elérhetővé teszik (és ez kitudódik), többmilliós „büntetést” kell fizetniük. (Éppen ezért minden, kamarához forduló gyógyszerésztől azt kértük, hogy mielőtt a szerződéseket átadja a kamarának, töröljön ki belőle minden olyan adatot, amely alapján a személye beazonosítható lenne.) 29. A patikaalap létrehozása szükséges és jó döntés volt. A bevezetésére azonban 2013 őszén került sor, csupán néhány héttel a 2014. január 1-i határidőt megelőzően. Tény az is, hogy bonyolult garanciális és adminisztrációs követelményeket támaszt. A konstrukció a kereskedelmi bankok korábbi gyakorlatához képest olyan új elemeket is tartalmaz, amelyek értelmezése – kollégáink jelzései alapján – a hitelező bankok munkatársainak is komoly nehézséget okozott. A hitelprogram nem segíti a többségi (51%-os) gyógyszerészi tulajdon növelését és a gyógyszerészi generációváltást. Számos jelzés szerint a Garantiqa Zrt. készfizető kezességvállalásáról a bankok nem tudtak (ma már talán igen), illetve olyan garanciákat igényeltek, amelyekkel a pályázó gyógyszerészek nem rendelkeztek. Sok esetben a nem gyógyszerész tulajdonosok belső hiteleket kínáltak fel a gyógyszerészeknek a 2014. januári jogszabályi előírásoknak való megfelelés érdekében.
IV. Hogyan tovább? 30. A tulajdonjogi előírások első lépcsőjének 2014. január 1-i hatályba lépéséhez kapcsolódó előírásokat – beleértve a cégbírósághoz leadott társasági szerződések OTH-hoz történő eljuttatását – a rendelkezésre álló információk szerint, a gyógyszertárak döntő többsége teljesítette. Annak vizsgálata, hogy ezek mögött vannak-e „szindikátusi” szerződések, abból a szempontból elvileg érdektelen, hogy esetleges létezésüket a hatályos jogszabályok nem ismerik el. Ezt minden érintettnek figyelembe kell venni: vita esetén sem bírósághoz, sem hatósághoz nem fordulhatnak segítségért. 31. A 2014. április 6-i országgyűlési választások eredménye mindazok számára egyértelművé tehette, akik a társadalom-, egészség- és gyógyszerpolitika gyökeres változásában reménykedtek, hogy a kormánypolitika nem készül a patikapiaci deliberalizáció visszafordítására. Ehhez társadalompolitikai, egészségpolitikai és gyógyszerpolitikai érdek is fűződik! Ebből az is következik, hogy a gyógyszertárak többségi gyógyszerészi tulajdonlására vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően, a közforgalmú gyógyszertárak valódi többségi gyógyszerészi tulajdonlását 2017. január 1-ig biztosítani kell! Véleményem szerint ehhez a gyógyszertárak tulajdonlását szabályozó törvényi előírások további módosítása nem indokolt.
10
32. A fentiekben több olyan utalást is tettem, amely nagykereskedőkkel szembeni kritikaként értelmezhető. Tény, hogy a gyógyszertárak hálózatokba szervezése és nagykereskedelmi érdekkörbe terelése Európa több országában előrehaladott állapotban van: több országban folyik a vertikális integráció. A gyógyszergyárak és a gyógyszer-nagykereskedők által a gyógyszer-kereskedelemben érvényesített vertikális integrációnak lehetnek ugyan előnyei, azonban a lakossági gyógyszerellátás szakmai és egzisztenciális függetlenségét, az önálló gyógyszerpolitika és a betegek objektív érdekeinek érvényesülését ez a rendszer nem biztosítja. Erre vonatkozóan az Uniós Bíróság már idézett patikapiaci döntései egyértelmű érvanyagot tartalmaznak. Úgyszintén tény, hogy az európai gyógyszernagykereskedelem struktúrája is az átalakulás állapotában van: az eddigi európai integráció transzatlanti elemekkel bővül. Egy páneurópai nagykereskedőnek – Magyarország érdekekeit figyelmen kívül hagyva – stratégiai célja lehet a vertikális integráció erősítése a hazai gyógyszer-kereskedelemben. Azonban azoknak a nagykereskedéseknek, amelyek nem rendelkeznek multinacionális háttérrel és nincsenek jelen az európai patikapiacon, a hosszú távú stabil működést nem a magyar gyógyszertárak nagykereskedői érdekkörbe terelése, hanem a természetes személy gyógyszerészek személyes közreműködésével és többségi tulajdonában működtetett, önálló gyógyszertárakkal közösen kialakítandó stratégiai együttműködés jelentheti. 33. A kormányalakítást megelőzően dr. Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére konzultáció volt a kormány és a kamara vezetői között. Ezen a kormány és a kamara között megújított stratégiai együttműködés bejelentésekor elhangzott vállalásnak megfelelően a kormány újólag elkötelezte magát a tulajdonosi program végig vitelében. A kormányfő álláspontja szerint a gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetét teljesen transzparenssé kell tenni, olyan módon kell a patikaalap szabályait korrigálni, hogy a 3%-os helyett mindössze 1 (egy) százalék legyen a kamat, és az adminisztrációs előírások is egyszerűsödjenek, elő kell segíteni, hogy a gyógyszerészek – a törvényben előírt minimumon felül – minél nagyobb arányban válhassanak patikáik tényleges tulajdonosává. A konzultáción egyetértés volt abban is, hogy a gyógyszertárak önállóságát biztosítva kell a gazdaságos gyógyszertár-működtetési feltételeket elősegíteni, és meg kell oldani a fiatal gyógyszerészek helyzetbe hozását a gyógyszertárak tulajdonlásában. Ezek részleteit a közeljövőben kell kialakítani. 34. A fentiek kijelölik a kamara feladatait és mozgásterét is.
Budapest, 2014. augusztus 9. Dr. Hankó Zoltán elnök Magyar Gyógyszerészi Kamara
11
