HÖKI BALLAGÓ. A Máriaremete Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola lapja XXIV. évfolyam, különszám

HÖKI BALLAGÓ A Máriaremete – Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola lapja XXIV. évfolyam, különszám 2015. június

Mandula – Puli

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért F á k , c s illa g o k , á lla t o k é s k ö v e k s z e re s s é t e k a g y e rm e k e im e t . H a m e s s z e v o lt a k t ő le m , a z a la t t e d d ig is rá t o k b íz t a m s o rs u k a t . É n h o z z á m m in d ig c s a k jó k v o lt a t o k , s z e re s s é t e k ő k e t , h a m e g h a lo k . T é l, t a v a s z , n y á r, ő s z , f o ly ó k , lig e t e k , s z e re s s é t e k a g y e rm e k e im e t . T e , h o m o k o s , k ö v e s , a s z f a lt o s ú t , v e z e s d o k o s a n a lá n y t , a f iú t . C s ó k o ld h e ly e t t e m , s z é l, a z a rc u k a t , f ű , k ő , lé g y p á r n a a f e jü k a la t t . K ín á ld ő k e t g y ü m ö lc c s e l, a lm a f a , t a n ít s d ő k e t c s illa g o s é js z a k a . T a n ít s d , m e le n g e s d t e is , d rá g a n a p , c s e m p é s z d z s e b ü k b e t it k o s a ra n y a d . S t i m in d , é lő é s h o lt a n y a g o k , t a n ít s á t o k ő k e t , f e lh ő k , s a s o k , V a d v illá m o k , jó h a n g y á k , k is c s ig á k , v ig y á z z r e á ju k , h a t a lm a s v ilá g . A z e m b e r g o n o s z , b e n n e n e m b íz o m , D e t ű z , v íz , é g , s f ö ld ig a z ro k o n o m . I g a z ro k o n , h o z z á t o k f o rd u lo k , t ű z , v íz , é g s f ö ld le s z e k , h a m e g h a lo k ; T ű z , v íz , é g é s f ö ld s m in d e n is t e n e k : s z e re s s é t e k , a k ik e t s z e re t e k .

2

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. „A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van.” (Adamis Anna) Viki néni küldi Nektek sok szeretettel az alábbi idézeteket:

„Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra…” (A d y E n d re )

"Ah vége, vége! Vagy ki tudja? Diák marad az ember, amíg él, Leckéjét a sírig tanulja: Nehezebbet folyvást a réginél!" (R e v ic z k y G y u la )

"Lehet, hogy gyenge még a hangunk Lehet, hogy léptünk még bizonytalan, De indulunk a szépet, jót akarjuk, Érezzük, hogy hitünknek szárnya van." (J u h á s z G y u la )

"...nincsen szebb kora az emberiségnek mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot." (K ö lc s e y F e re n c )

„Senkinek sem kötelessége, hogy Nagy ember legyen, már az is Nagyon szép, ha valaki ember tud lenni…” (Albert Camus)

3


Mandula osztály 8.a Tanáraink Ailer Balázs – osztályfőnök, földrajz, testnevelés

Osztálynévsor Anthony Kendra Barka Brúnó

Jáky Adrienn - osztályfőnök-helyettes, matematika, fizika

Bátai Luca

Kovácsné Borbély Viktória - oszt.f.-h.

Blahunka Máté

Körmendyné Horváth Ildikó

Brandt Eszter

alsós osztályfőnök

Fodor Kincső

Pósné Kukorelly Eszter - ének, napk.

Fogarasi Réka

Andorkó Réka

Garamszegi Zsófia

Csere István ig.

Gősi András

Fazekas Andrea

Gulyás Márton

Füller Dorottya

Horváth Adél

Fűry Eszter

Jordán Bertalan

Gerőcsné Czeglédy Irén

Kállay Kristóf

Járó Ildikó Kassné Páni Judit Katona Mária

Kántor Bernadett Klucsik Franciska Magyar Ádám

Kelenföldiné Czukor Judit Konczné Horváth Rita Kormos Noémi

Orbán Zsófia

Kovács-Gombos Dávid

Palátsik Kinga

Labanczné Molnár Eszter

Skublics Zsófia

Marosvári István

Süttő Fruzsina

Nikházy Anita

Szentváry-Lukács Lél

Nyilasi Géza igh.

Sziebert Anna

Nyomárkayné Csillag Beáta

Szilasi Barnabás

Székely András igh.

Tasnádi Pál

Tihanyiné Takács Mária

Tóth Kristóf

Tódor Melinda

4

Majtényi Barnabás

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Kedves Mandulák! Ha Rátok gondolok, mindig két fogalom jut az eszembe: vidámság, összetartás. Jó a társaságotokban lenni, kedvesek vagytok, udvariasak. Úgy hallottam, a munkabírásotok sem csökkent! Érték számotokra a tudás. Sok szép emlékem van a kirándulásokról (Szigetmonostor, Szeged, Strázsatanya), szerepléseinkről, pizsama-partyról, karácsonyi vásárokról, és eleji és év végi piknikekről. Sok jó hangulatú órára is emlékszem. Nyitott, jóérzésű gyerekek vagytok, remélem, felnőttnek is ilyenek maradtok. Meg tudjátok különböztetni, mi a jó és mi a rossz. Nem mindegy, kinek a szavára hallgattok! Hiteles, igaz ember legyen a példaképetek! Éljetek az Igazság szerint, becsületes, jellemes emberként! Isten áldását kérem életetekre, jövőbeni tanulmányaitokra, családotokra! Mindig nagy szeretettel gondol Rátok: Ildi néni Édes Mandulák! Embergyerek Mandulák, nekem nagyon édesek vagytok! Ajándék és megtiszteltetés volt az a bizalom, amit második osztályban, első közös évünkben kaptam Tőletek. Elindultunk akkor egy közös úton, aminek minden percét nagyon élveztem. Közben megnőttetek, sőt felnőttetek. Öröm rátok nézni, szívnek és szellemnek szóló, élvezetes kaland veletek beszélgetni. Tanultam és tanulok Tőletek. Megtanítottatok a kisebbek világát lépésről lépésre felfedezni, türelmet gyakorolni. Megtanítottatok átértékelni, elfeledni a gyakran felesleges „három lépés távolságot”. Felszabadítottatok. Köszönöm, hogy az „emeleten” is mindig őszintén mosolyogva köszöntetek, úgy éreztem, hogy megmaradt az a bensőségesség, ami korábban közöttünk volt. Jó volt látni, hogy szeretitek egymást, és tenni is tudtok a másikért. Most, hogy kiléptek a kapun, kérem, hogy vigyétek magatokkal „mandulaságotokat”, őrizzétek meg szüleitek odaadó szeretetét, és ti is nagyon szeressétek Őket! Jézus szeretete mindig Veletek marad, tartsátok életben a rá figyelő „antennáitokat”, mindennél jobban vigyázzatok rá!

Egy régi, latin mondás régóta segít engem, engedjétek meg, hogy útilapuként tovább adjam Nektek! „Quidquid agis, pudenter agas et respice finem” „Bármit teszel, okosan tedd, és nézd a végét!” Isten áldjon, és tartson óvó tenyerében Benneteket!

Eszter néni 5


Kedves Mandulák! Ahogy ismertek engem, tudjátok rólam, a kedvenc magyarországi helyem a Balaton, különösképpen a Badacsony és környéke. Ezen a helyen rengeteg mandulafa található, ami széppé, érdekessé, különlegessé teszi ezt a tájat. Tavasszal a fa virágzása, nyáron a növekvő termése, ősszel pedig a megérett mandulák sokasága ad örömet mindannyiunknak, és teszi széppé az életünket. Ti is ilyen fejlődésen keresztül mentetek végig itt az Ökuban a nyolc év alatt, és nevelőitek, tanáraitok segítségével eljutottatok az utolsó szakaszhoz, ami a személyiségetek, értékrendetek kibontakozásához vezetett. Ez a mandulafa itt nőtt fel, itt teljesedett ki az Ökuban. A virágzási időszak az alsós éveitekben volt Ildikó és Eszter néni vezetésével, akik anyai szeretettel és figyelemmel nevelgettek, ápoltak, vigyáztak rátok. A folyamatosan növekvő, egyre nagyobb mandulaszemek a felsős éveitekben bontakoztak ki immár az én apai terelgetésem, irányításom, jelenlétem segítségével, olykor Viki néni és Adrienn néni felügyelete mellett. Ez a folyamat még most is tart, de lassan-lassan kezd beérni, megérni az mandula, aminek oly kedves és édes a termése. Bizony édes. Mert ismerek keserű mandulát, ami bizony megkeseríti az embert, és nem szívesen találkozik vele. De a ti osztályotok sok édes élményt okozott az évek alatt, és meggyőzött arról, hogy érdemes veletek lenni, érdemes a napi munkámat rátok áldozni. Kirándulások, osztályprogramok sokasága, tesi- és földrajzórák, együtt elvégzett feladatok, közös emlékek. Mindenre jó visszaemlékezni. És ti is tegyétek ezt. Mert minden jó emlék egy erős szál ennek a mandulafának a gyökérzetében, amit oly nagy szeretettel és örömmel gondoztunk, neveltünk. A jó emlékeken kívül három tulajdonságot vigyetek magatokkal, ami a táblátok felett volt négy évig az osztályban: Tisztelet- Alázat- Fegyelem. Aki tisztelettudó, alázatos és fegyelmezett, azt mindenki nagyra becsüli, nagyra értékeli és értékes ember lesz. Ez ma nagyon hiányzik a fiatalokból, ezért tartom fontosnak, hogy bennetek ez élő legyen. Kedves Mandulák! A megszólítás immár titeket jelöl (nagybetűvel), és mindenkit, aki ebbe az osztályba járt. Őket se felejtsétek el. Köszönöm az elmúlt négy évet, hogy megismerhettelek és taníthattalak benneteket. Számomra nagyon jó élmény volt veletek tölteni ennek a négy évnek minden napját, mert jó osztályom voltatok. Ilyenkor én csak a jóra tudok visszaemlékezni, ezért tudom bátran mondani rólatok, hogy minden jó volt. Vagy volt rossz is?... Végül fogadjátok tőlem a legfontosabb üzenetet. Az Isten mindig veletek van, mérhetetlenül szeret benneteket és soha nem hagy el. Bármi történik is veletek az életben, ez mindig igaz lesz. Isten áldjon benneteket, és köszönök mindent Nektek: Balázs bácsi

6

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Bátai Luca Nyolc éve, mikor beléptem az iskola kapuin, olyan soknak tűnt ez a néhány év. Mégis nagyon hamar elrepült. Talán azért, mert nagyon jó osztályunk volt, és még a borzasztó napokat is fel tudtuk dobni. Azt hittem, soha nem lesz vége ennek a körforgásnak (1. év, nyári szünet, 2. év, nyári szünet, 3. év, nyári szünet…), de mégis. Most itt állunk 8 év után, és sajnálom, hogy itt kell hagynom ezt az iskolát, és benne ezt az osztályt. Bármikor mosolyt tudtak csalni az arcomra, még a legrosszabb napokon is. Alsóban Ildikó néni volt az osztályfőnökünk, aki határozottan, de meleg szívvel terelgetett minket, és akinél az osztály nagyon jól összeszokott. Eszter nénit is nagyon szerettük, többek között megtanított minket a pitypangkoszorú készítésének alapjaira. Alsóban talán a legemlékezetesebb emlékem a Pufi-játszóház (Pufi volt az osztály hörcsögünk), amikor papírokból készítettünk labirintust neki. Felsőben Balázs bácsi lett (ahogy ötödikben fogalmazott) a „tyúkapónk”. Negyedikben egymást közt suttogtuk, hogy „remélem, Balázs bácsi lesz az osztályfőnökünk”; „Jujj, az nagyon jó lenne!”. Szerintem soha nem bántuk meg ezeket a mondatokat, mert mindig nagyon jó programokat szervezett, és nagyon jól viselte a tanárok órák utáni panaszkodásait is. Bár amikor számon kérte tőlünk, hogy „Gyerekek, mi volt ez a kis malőr rajz órán?” vagy „Irén néni mesélt pár dolgot…” , soha nem tudtuk, miről beszél. Jövőre a Városmajori Gimnáziumban folytatom tanulmányaimat. Szerintem az Öku nagyon jó alapokat adott hozzá. Szerettem ide járni. Kedvenc idézetem: "Minden jelent valamit. A legkisebb jelekkel is izennek nekünk, onnan túlról, kis jelekkel, nagyon dolgokat." (Kosztolányi Dezső) Luca nagyon jókedvű, mosolygós, mindig. Mindig jó kedve van, mindig is jó tanuló volt és a sportban is kitűnő. Nagyon jó sporteredményeket ért el minden évben, és minden év végén kiállt a kitűnők közé. Lucával mindig is jóban voltam, szerintem ő mindenkivel jó kapcsolatban van. (Majtényi Barnus) Lucával ovi óta legjobb barátok vagyunk, régen egy utcában laktunk. Utána együtt folytattuk az iskolát, és azóta is több millió emlék köt össze minket. Tulajdonságaink nagyon jól kiegészítik egymást, ezért ketten felülmúlhatatlanul jó csapat vagyunk, mindent meg tudunk csinálni, és a legőrültebb terveinket is véghez visszük. Bár nem egy gimnáziumba kerültünk, tudom, hogy barátságunk elég erős ahhoz, hogy kiállja az élet sarát. Lucának, mint mindig, a legjobbakat kívánom! Nagyon szeretlek. „Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.” – (Franci) 7

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Gősi András 1999. június 9-én születtem a Szent Margit Kórházban. Apukám érsebész, anyukám tanár, elsősorban franciát tanít, de spanyolt is taníthatna. Apukám a Városmajori Kórházban, anyukám pedig itt, Hidegkúton a Francia Iskolában dolgozik. Három húgom van, így hatan vagyunk a családban. Én vagyok a legidősebb, ez abból a szempontból rossz, hogy nekem kell utat törni a húgaim előtt. Kicsi koromban a városban laktunk, de négyéves koromban kiköltöztünk Hidegkútra. A Don Bosco Oviba jártam óvodába. Búza csoportos voltam és kutya volt a jelem. Első óta járok az Ökuba. Elsőben és másodikban a Sólyom osztály tagja voltam. Harmadikban és negyedikben kiköltöztünk Írországba, Corkba, mert apukám kapott ott állást. Nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett az új környezet. Ebben az időben nem tanultam olyan sokat a magyar tantárgyakból, ezért amikor hazajöttem, választhattunk, hogy ötödikbe vagy újra negyedikbe kerülök. A szüleim nagyon amellett voltak, hogy járjam újra a negyediket, nagy nehezen beleegyeztem, így kerültem a Mandula osztályba. A Mandula osztályban eltöltött évek nagyon jók voltak, sok barátot szereztem. Idén nyáron leszek 16 éves. Hamar eltelt 16 év, és 9 év az általános iskolában. Jövőre a Baár-Madas Gimnáziumban fogom folytatni a tanulmányaimat német szakon. Azért ezt választottam, mert protestáns iskola és közel van. Anyukám ott tanított és a nagynénim oda járt iskolába, ezért közel áll ez az iskola a családhoz. Köszönök mindent az összes tanárnak! Búcsúzom az itt maradóktól. Kívánom a diákoknak, hogy használják ki az itt töltött kevés időt, mert gyorsan elrepül! Végül kívánok a tanároknak jó munkát és szép emlékeket a diákokról! Kedvenc idézetem: "Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj. Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül, Mint a nyíl s zuhogó patak." (Berzsenyi Dániel) Igaz, hogy csak negyedikben jöttél, de sikerült beilleszkedned az osztályba és létrehozni a Toldikat az osztályunk különböző sarkaiban. Örültem, hogy az osztálytársad lehettem. Aztán légy résen a Baár-Madasban! (Ádám) András negyedikben jött az osztályunkba. Már akkor is nagyon jó barátok voltunk és azóta is azok vagyunk. Kedves és segítőkész gyerek, nem tud nemet mondani, ha valakinek segíteni kell. Sokszor segített a házi feladatomban. Négy év alatt elég jól megismertem. Együtt járunk cserkészetre és nagyon kijövünk ott is egymással. Soha nem veszekedtünk, fel se merült bennünk. Ha összevesztünk is volna, akkor is csak nagyon kis dolgokon. Mindig békülés volt a szívében. Még akkor is, ha nagyon megbántották. Kár, hogy nem egy gimnáziumba megyek vele. Kívánok neki sok szerencsét. (Lél)

Andris különlegessége poénokkal jár, aminek mindannyian örülünk. Sokat nevetünk vele. Az osztály közösségének egy színes foltja, akire mindig emlékezni fogunk. (Tasi)

8

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Fogarasi Réka Réka vagyok, 14 éves. Nyolc éve járok az Ökuba, de az első pár iskolás napomat nem itt, hanem a Pilisvörösvári Templom Téri Német Nemzetiségi Általános Iskolában töltöttem. Egy testvérem van, Kinga, aki most 7. osztályba jár. Anyukám orvos és mindent megtesz azért, hogy a körülményeinkhez képest normális gyerekkorunk legyen. Apukám 2014. szeptember 23-án halt meg. Akkor úgy éreztem, mintha az egyik legszebb része az életemnek örökre elveszett volna. Nagyon sokat segítettek és segítenek most is a rokonok, családtagok és a barátaim a suliban. Akikre számíthattam eddigi életem legnehezebb időszakában, bebizonyították, hogy az igazi barát vagy a szerető családtag a bajban is segít és támogat. Idén jól megismertem a Vidra osztálynak néhány tanulóját; akiket most nagyon szeretek; és akik szintén átsegítettek a nehezebb hónapokon. Sokat nevettünk és viccelődtünk; ezek a percek rettentően fognak majd hiányozni. Ildikó nénivel és Eszter nénivel rengeteg közös élményünk volt. A negyedikes osztálykiránduláson a Strázsa tanyán „laktunk”. Volt ott egy kis róka egy ketrecbe zárva. Ildikó néni kérte tőlünk, hogy ne nyúljunk hozzá, de én egyszer mégis megsimogattam a fejét. Talán ezért is ez volt az egyik legkedvesebb osztálykirándulási élményem. Balázs bácsival és Viki nénivel töltött néhány év is emlékezetes marad számomra. A közös osztályprogramok és a játékok a HSC pályán szép együtt töltött órák voltak. Tavaly tavasz végén volt életem legjobb osztálybulija. A nagypályán játszottunk és közben nagyon sokat nevettünk. Utána, amikor már mindenki fáradt volt, s csak a székeken ettünk és ittunk, megszólalt a zene, amely mindenkit „felébresztett”, s mintha mi sem történt volna, mindenki elkezdett táncolni és üvölteni a zenét. Idén Adrienn néni lett az osztályfőnök-helyettesünk Viki néni helyett. Az osztálykiránduláson sokkal jobban megismertem, mint a tanórákon. Ugyanúgy „szórta” az aranyköpéseket, ahogy azt megszokhattuk, s így az egész közös program sokkal jobb hangulatú lett. Minden tanáromról szívesen írnék, de itt nincs elég hely hozzá. Nyomárkayné Bea nénit, Kassné Judit nénit és Marosvári István bácsit külön ki kell, hogy emeljem. Bea néni nagyon sokat segített nekem a gimnáziummal és a felvételivel kapcsolatos kérdésekben, amit külön köszönök Neki. Judit néninek csodálom a szerénységét és a türelmét, melyet az osztálynak adott, pedig sokszor nem volt könnyű dolga velünk. István bácsi pedig a humorával megszerettette velem a törit, s egy percig sem unatkoztam az óráin. Minden tanáromnak szeretném megköszönni ezt a szép nyolc évet. Jövőre a Városmajori Gimnázium biológia tagozatán fogok továbbtanulni. A következő osztályoknak boldog ökus éveket és sok sikert kívánok!

Kedvenc idézetem: "Amíg él a szeretet és az emlékezet, nincsen valódi veszteség." (Cassandra Clare)

9


Rékával alsóban hol jóban voltunk, hol nem, de mivel mindketten Remeteszőlősön laktunk, sokszor mentünk együtt haza vagy suliba. Ő volt az, akit mindig is csodáltam elszántsága és szorgalma miatt, de mindezek mellett persze okos is, szép is és jól is sportol, szóval szinte mindenben jó. Nagyon szeretek vele beszélgetni is, hiszen nagyon aranyos és kedves mindenkivel. Bár néha voltak veszekedéseink, nagyon örülök, hogy végül jóban lettünk! (Anna)

Óvoda óta ismerjük egymást és azóta is legjobb barátok vagyunk. Sok időt töltöttünk egymással és ennek a tizenegy évnek minden percét kihasználtuk. Sokat mulattunk a közös feladatok során és most ugyan elválnak útjaink, biztos vagyok benne, hogy ezután is sokat fogunk találkozni és jó barátok maradunk még nagyon sokáig. (Betti)

Rékát igazán csak felsőben ismertem meg, és hirtelen nagyon jóban lettünk. Segítőkész és mindig meghallgat. Sokat nevettünk és képesek vagyunk órákon keresztül telefonálni. Egy gimnáziumba szerettünk volna menni, de nem így alakult, ennek ellenére szerintem sokat fogunk találkozni, és ezt a jó barátságot tovább szeretnénk ápolni. Nagyon örülök, hogy megismertem, a barátom lett, és hogy az osztálytársam volt. (Kinga)

10

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Blahunka Máté

Most lettem tizenöt éves. Már nyolc éve járok ebbe az iskolába és bár a szüleim döntése volt, hogy ide járjak, szerintem nagyon jó döntést hoztak. Van egy húgom is, aki most hatodikos ebben az iskolában. Szerintem a legjobb osztályba kerültem, bár még nem voltam másik osztályban hosszabb ideig. Az osztályközösségünk is nagyon jó. Sok hülyeséget csináltunk már, de még egyikből sem jöttünk ki rosszul. Többen jöttek a nyolc év alatt, de könnyen beilleszkedtek. Ez alatt az idő alatt nagyon megszerettük egymást és remélem, hogy ilyen jó lesz a következő osztályom is. A Szent Gellért Gimnáziumba megyek tovább. Kedvenc idézet: Aki az Istentől van, hallja Isten beszédeit. (Jn 8,47)

Hatodikban ismertem meg igazán, amikor Balázs bácsi mellé ültetett. Még barátságkövet is adott. (Bár lehet, azért, mert ő nem tartott rá igényt, és rá akarta sózni valakire.) Szabadidejében szeret modellezni, repülőkkel, autókkal, és néha még be is hozta megmutatni. Tényleg nagyon ügyes benne. Örülök, hogy egy osztályba járhattam vele. (Luca)

Mátét negyedikben ismertem meg. Eleinte nem nagyon voltunk barátok, de később nagyon jó barátok lettünk. Nagyon szeret modell-repülőzni (ért is hozzá). A legtöbb dologban egyet értünk, így nagyon jókat tudunk beszélgetni. Nagyon örülök, mert ő is a Szent Gellért Gimnáziumban folytatja tanulmányait. (M. Barnus)

11

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Fodor Kincső Tizenöt éves vagyok. A Don Bosco oviba jártam, sok más osztálytársammal együtt. Első óta járok az Ökuba. Örülök, hogy ezt az iskolát választottam. Jövőre a Baár-Madas Református Gimnáziumba fogok járni. Később szeretnék basszusgitározni, és esetleg egy bandát is szeretnék alapítani. Ha felnövök, pszichológus szeretnék lenni. Nagyon szeretek rajzolni, de leginkább csak másolni szoktam. Az osztály nagyon fog hiányozni, sok mindent éltünk át közösen. Legjobb barátnőm Skublics Zsófi, akivel mindig ott voltunk egymásnak, és sokat nevettünk együtt. Kedvenc idézetem: „Egy bűn van, tudd meg: lent maradni, Szegényen, ismeretlenül. Erény is egy: folyvást haladni S nem állni meg csak legfelül.”

Kincsővel hatodikban lettünk „öribarik”... Nagyon jófej és kedves (khm...). Nagyon szépen rajzol, és néha megpróbálkozik a recept nélküli sütéssel is (sajnos ennek nem mindig lesz jó vége). Most kapott egy basszusgitárt, így majd megtanul gitározni is, és alapít egy bandát a gimiben. Ja, és el ne felejtsem, megkért, hogy említsem meg nagyszerűségét és tökéletességét..., ezért itt megteszem.  (Remélem, ezután nem esik bántódásom.) Sok sikert neked a gimiben! (Garas)

Kincsőt ovi óta ismerem. Már akkor is jóban voltunk, és mindig megnevettetett. Itt az iskolában sikerült jobban megismernem, és nagyon összebarátkoztunk. Mindig jó kedvre derít, mivel ő is egy életvidám lány, és ezt a jókedvet nagyon könnyen át tudja adni. Ha mellettem van, akkor sose unatkozom, és garantált a nevetés. Mindent meg tudok vele beszélni. Nyitott és kedves lány. Örülök, hogy megismerhettem és hogy a barátom lett! (Kinga)

12

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Gulyás Márton Nagyszerű volt ez a nyolc év, amelyet az Ökuban töltöttem. Idén volt a felvételi, és felvettek a Szent Imre Gimnáziumba. Sajnálom, hogy el kell mennem, mert olyan sok élményem fűződik ehhez a remek iskolához és nem beszélve az osztályomról, akikre mindig szeretettel fogok gondolni. Kállayval idén együtt játszottunk a Vasasban, mind a ketten vízilabdázunk. Nagyon sokat idétlenkedtünk az elmúlt két évben az osztállyal és szerintem így, az év végére kialakult mindenki között egy szoros barátság. Különösen élveztem, amikor néhányan összeröffentünk a hétvégén valakinél. Nyíltan merem állítani, hogy az iskola történetében mi voltunk a legjobb osztály! Ugyanekkora lelkesedéssel írok Balázs bácsiról, osztályfőnökünkről, aki egybetartotta a közösséget, és fegyelmezett minket felsőben, sőt, különféle meglepetésekkel készült a számunkra. Ő a legjobb osztályfőnök. Szinte csak pozitív emlékeim vannak az osztálykirándulásokról, a karácsonyozásról, és az összes programról. Emlékezetesek lesznek a focizások vagy a kidobósok hangulata. Szerettem ide járni, remélem, a gimi is hasonló jó élményekkel fog megajándékozni. Kedvenc idézetem: ”HA ROMBA DŐLNEK LEGMERÉSZEBB ÁLMAID, REMÉNYEID EL NE HAGYJANAK, MERT SOKSZOR A ROMOK FÖLÖTT NŐNEK A LEGSZEBB VIRÁGOK.” (GOETHE)

Marci az egyik legviccesebb srác az osztályban. Kedves és vidám barát. Ha bánt valami, ő észreveszi, és foglalkozik veled. Nagyon örülök, hogy a gimiben is osztálytársak leszünk. (S. Zsófi) Marci nyolc éve az osztálytársam, és még négy évig osztálytársak leszünk, mert egy gimibe megyünk. Nagyon vicces fiú, de tud komoly is lenni! Jól vízilabdázik és focizik. (Eszter)

13

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Garamszegi Zsófia Tizennégy éves vagyok, nyolc éve járok az Ökuba. Három testvérem van, ők is mind ide járnak. Én vagyok közülük a legidősebb, így én ballagok el először. A Szent Angéla Gimnáziumba fogok továbbmenni, ahol az angol mellett olaszt tanulok majd. Alsóban Ildikó néni és Eszter néni segített mindenben, sok mókában és kacagásban is részünk volt. Ötödikben Balázs bácsit kaptuk osztályfőnöknek, akinek nagyon örültünk. Nyolc év alatt nagyon sok barátot szereztem... Nagyszerű osztályközösségünknek köszönhetően nagyon jól kijövünk egymással. Az osztálykirándulások és egyéb közös programok alkalmával sok eget rengetően vicces és őrült dologban volt részünk, ezáltal is közelebb kerültünk egymáshoz. Az évek során nagyon megszerettem ezt az iskolát, kívánom a maradóknak, hogy érezzék jól magukat itt. Egy idézettel búcsúznék: „Meg tudlak tanítani arra, hogy miként kell átkelni a folyón, meg tudlak tanítani arra, hogy miként kell felmászni egy hegyre, de azt nem tudom neked megmondani, hogy hol van a te folyód és hol van a te hegyed.” (Jorge Bucay) Zsófi nagyon kedves, megértő lány. Alsóban jó barátságban voltunk, most nyolcadikban, amikor egymás mellett ültünk, nagyon jó volt. Hobbija a hip-hopozás, és a rajzolás. Nagyon szép műveket alkot. A nyelvek is érdeklik, ezért a Szent Angéla Gimnáziumban, ahol tanulmányait folytatja, angol-olasz tagozatra megy. Nagyon örülök, hogy megismerhettem. Sok sikert kívánok neki a továbbtanuláshoz! (O. Zsófi) Garoval hetedikben barátkoztunk össze igazán. Szinte mindig együtt voltunk és sosem unatkoztunk. Mellette meg lehetett tanulni mindennek örülni. Nem ismerek nála kreatívabb, egyedibb és ügyesebb lányt. Hiányozni fog. (S. Zsófi) Zsófi mindig vidám és kedves. A nyolc év alatt ő kapta a legtöbb becenevet pl.: Garas, Gari, Garam, Garó, Garalábé, Gar, Garcsi… Hatodik óta vagyunk nagyon jóban, sokat nevettünk és hülyültünk együtt. Hihetetlenül szépen rajzol és énekel. Sajnos nem egy gimibe fogunk járni. (Ő a Szent Angélába megy.) Gari már két éve táncol rendszeresen és nagyon ügyes. Jókat beszélgetünk, és a végén nevetünk!! Szabadidejében zenét hallgat, sorozatokat néz és nagyon finomakat süt. Ja, és még valami: három éve mindig lop a kajámból, ez már hagyomány! :) (Eszter)

14

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Jordán Bertalan Nyolc szép évet jártam ebben az iskolában. Ezt leginkább az osztályomnak köszönhetem. Szinte semmi perc alatt illant el ez a nyolc év. Szeretném megköszönni Judit néninek a csodálatos perceket, és hogy „óvodás, gagyisztikus” osztályunkat elviselte. Örülök, hogy részt vehettem Adrienn néni óráin, bár kicsit kevesebbszer, mint az osztálytársaim. Sok köszönettel tartozok Irén néninek, hogy mindig figyelmeztetett arra, hogy sokat „lógok”. Persze még az osztályfőnökömtől - Balázs bácsitól - is tanultam pár ökufocis szabályt (pl.: Csak a félpályán túlról szabad a kapura lőni a szabadrúgást). A német tanáromnak - István bácsinak - is nagyon hálás vagyok, hogy elviselte Szabit, Mátét és jómagamat németen, bár néha kevesen múlt, hogy „ne összetört csontokkal” menjünk ki az órákról. Hát, szóval nem mondhatom azt, hogy unatkoztam e röpke idő alatt. Kedvenc idézetem: „Ha nem lenne sötét, sosem látnánk a csillagokat”

Bercsa nagyon jó barátunk, idén sokat hülyéskedtünk. Mindig ő volt az, aki nem sértődött meg, vagy nem ment árulkodni, ha alaposan megtoldiztuk vagy különböző verekedésekbe keveredett. Nagyon jól focizik, és minden labdajátékban megállja a helyét. Ha poénkodásról van szó, Berkó az első helyen áll. Remek barát… sok ilyen osztálytársat szeretnénk jövőre! ( Marci, Máté)

15

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Horváth Adél 2007-ben érkeztem az Ökuba elsősként . A szüleim már akkor megengedték, hogy abba az iskolába menjek, amelyikbe szeretnék, döntésemet sosem bántam meg. Ildikó néni nagyszerű osztályt faragott belőlünk alsóban, persze nem nehézségek nélkül. Ötödikben átkerültünk Balázs bácsihoz. A felső sok új dolgot rejtegetett számunkra. Most visszatekintve a nyolc évre, az a tapasztalatom, hogy nagyon jó volt itt, és gyorsan eltelt a „röpke” nyolc év. Természetesen szereztünk rengeteg élményt, ami hiányozni fog és sosem felejtjük el. Pl.: Eszter néni napközijét, az osztálykirándulásokat, a közös programokat, a harmadik szüneti bújócskázásokat, az almadobálást, ahogy a légkört sem Adrienn néni matekóráján, amikor éreztük, hogy mindjárt felhangzik az a bizonyos: ”Lapot vegyél elő!”. Nehéz lesz új osztályba kerülni, elhagyni a szokott környezetet. Szeptembertől a Hidegkúti Waldorfba fogok járni, ami sokak szerint nem jó döntés, de ezt az iskolát én választottam és tudom, soha nem fogom megbánni, hogy emellett döntöttem. Kedvenc idézetem: ”Amikor öt éves voltam, anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Hat évesen, mikor iskolába mentem és megkérdezték, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: ”boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet .” (John Lennon) Adél mindig nagyon kedves volt. Ha valaki segítségre szorult, rá számíthatott. Jól éreztük magunkat társaságában. Rögtön jó hangulat lett, ha ő is megjelent. Adél mindenkivel jóban volt. Szeret sportolni. Egyszerűen nem lehet róla rosszat mondani. Annyi minden jó élményünk volt a társaságában, hogy egy élet kevés lenne arra, hogy mind elmondjuk. Talán csak egyet emelnék ki a sok közül: a falmászást. Nem volt olyan alkalom, hogy ne mentünk volna szívesen falat mászni. A sok jó közül most csak ennyit tudtam felsorolni. Csak köszönni tudom Adélnak ezt a felejthetetlen nyolc évet. (T. Krisi) Adél egy kedves, vidám lány. Mivel közel lakunk egymáshoz, ezért volt olyan, hogy együtt sétáltunk haza és közben beszélgettünk, jókat nevettünk. Szabadidejét legszívesebben sporttal tölti el (pl.: falmászás, úszás), vagy a barátaival. Örültem, hogy ő is az osztálytársam lehetett. (Kinga) Adéllal óvoda óta legjobb barátok vagyunk. A sors úgy hozta – vagy a szüleink -, hogy együtt jöttünk az Ökuba is. Azt mondják, ha egy barátság hét évnél tovább tart, szinte biztos, hogy egy életre szól… hát mi mindent megteszünk ennek érdekében… Nagyon szeretem Adélt. Bármikor felvidít, ha szomorú vagyok, lehet vele bolondozni, de komolyan beszélgetni is. Nem mondom, hogy nem szoktunk veszekedni, mert nem lenne igaz, de pár óránál tovább nem tudunk haragban lenni. Mondhatni, az egész eddigi éltemet végigkísérte, és én is az övét. Reméljük, ez így is marad. Ő a Pesthidegkúti Waldorf Iskolába megy továbbtanulni, és biztos, hogy nagyon jó gimis évei lesznek ott. Én nem oda megyek, de persze ugyanúgy fogunk találkozni, főleg mert még rengeteg tervünk van… (Fruzsi)

16

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Tasnádi Pál A nevem Tasnádi Pál. Mióta az Ökuba járok (7. osztálytól), Tasinak hívnak. Van egy nővérem és egy ikertestvérem. A legjobb barátom külföldön él, ezért nem tartottam fontosnak, hogy barátot válasszak az osztályban. Szeretem az állatokat, gondozásukat, szórakoztatásukat. A hobbim az íjászkodás, régebben jégkorongoztam is. A Kiss Zenedében tanulok citerázni, ikertestvérem népi furulyázik. Együtt szoktunk szerepelni. Az osztályban nincsen hozzám hasonló fiú. Remélem, majd a Szent Gellért Gimnáziumban lesz.

Kedvenc idézetem: „Találkozás és búcsúzás az élet annyi csak, Valaki jön, valaki megy, S az emlék megmarad." (Leonard Da Ung)

Pálnak hívják, de mindenki Tasinak hívja. Kedves, nagyon jófej. Tasi hetedikben csatlakozott hozzánk. Én nyolcadikban kezdtem el vele barátkozni. Remélem, hogy a Szent Gellértben sok új barátot fog szerezni, és remélem, hogy még fogok vele találkozni. (Andris)

17

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Tóth Kristóf 2000. 04. 17-én születtem. Én már elsőtől kezdve az iskola falait koptatom a Mandula osztály keretein belül. Nagyon szeretek focizni és falat mászni. Egy öcsém van, aki most másodikos, és a Vackor osztályba jár. Összességében egész jól telt el ez a nyolc év: Sok mindent csináltunk, amire fény derült és sok olyat is, amiről nem tudnak. Felejthetetlenek voltak a „toldizások”, és az egyéb őrültségek, amiket kitaláltunk. Kiváló osztályközösségünk volt, és ez szebbé tette az éveket. Az osztálykirándulások maradandó élményt jelentettek alsóban és felsőben is. Sokáig nem volt becenevem, hetedikben és nyolcadikban ragadt rám a Totó név a fociedzésekről. Felejthetetlenek voltak István bácsi töri és német órái, na meg Adrienn néni matek és fizika órái. Rettentő gyorsan elrepült ez a nyolc év, és annyi minden történt, hogy egyszerűen nem lehet ezt a sok eseményt papírra vetni. Szerintem miénk volt az egyik legjobb osztály és örökre az is fog maradni. Hiányozni fog!!! Sziasztok. Kedvenc idézetem: „Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, a mennyei Atyánk nektek is megbocsát” (Máté 6.) Krisivel már alsóban is jóban voltam, harmadikban kezdtünk el falat mászni együtt (ezt kisebbnagyobb szünetekkel most is folytatjuk). Az iskolában mindig vicces és vidám, mindenkit szórakoztat. Amikor rosszkedvű vagyok, mindig megpróbál jókedvre deríteni, sokszor sikerül is neki. Útjaink elválnak, mert ő a Városmajori Gimnáziumba fog járni (amit nagyon megérdemel, mert sokat tanult az elmúlt két évben), de remélem a falmászó edzéseket jövőre is folytatjuk. (Adél) Krisivel régóta jóban vagyunk, sokszor mentem át hozzájuk, mert a szüleink is barátságban vannak. Ilyenkor Call of Duty-zunk, és megesszük az összes tiramisut. Mi ketten a gimiben is biztosan tartjuk majd a kapcsolatot, a barátságunk és a szüleink miatt is. Köszönöm neked Krisi az összes jó évet és emléket. Kívánok neked sok szép gimnáziumi évet, sikeres jövőt! (Franci) Kristófot első óta ismerem, de igazán csak hatodik osztályban ismertem meg. Jó barátok lettünk. Mindketten szeretünk focizni, sokat szoktunk együtt nevetni. Remélem, hogy a gimnáziumban jól fogja érezni magát és találkozunk még. (Brúnó) Krisi az egyik, akiben legjobban megbízom az osztálytársaim közül. Ha valamit kölcsönadok, ő visszaadja. Krisi nagyon jó tanuló, a Városmajori Gimnáziumban fog továbbtanulni, remélem, sok sikerrel. Talán fogok még vele találkozni, mert elég közel van a két iskola és ugyanaz a villamosvonal vezet oda. Kívánom, hogy sok új barátja legyen! (Andris)

18

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Kántor Bernadett Egyszer volt, hol nem volt, élt Magyarországon egy házaspár, akik nagyon szerettek volna gyermeket. Egyszer aztán aprócska jövevény érkezett hozzájuk… Megszülettem. Nagyon boldog voltam, de eljött egy nap, amikor próbára tettek. Megszületett az első húgom és már nem foglalkoztak velem annyit. Eljött a második próbatétel is: óvodába kellett járnom. Nagyon szerettem, sok barátom lett, akik segítettek kiállni ezt a próbát is. Mikor hét éves lettem, a szüleimmel elmentünk diákigazolványt csináltatni. Erre szükség volt a harmadik akadály átlépéséhez: Iskolába kellett járnom. Ez volt a leghosszabb próba az eddigiek közül, de a jó osztályközösség segített túljutnom kisebb-nagyobb problémáimon. Sokakat ismertem már az óvodából. Ildikó néni és Eszter néni segítette az osztályt alsóban a tanulásban. Megtanították az alapokat, és segítettek elfogadni magunkat és másokat. 2008ban világra jött a második húgom is. 2011-ben felsősök lettünk és megszületett a harmadik húgom. Több dolgozat és felelés nehezítette meg az életünket, de Balázs bácsi és Viki néni sokat segítettek naggyá válni. Hatodik után négyen is itt hagytak minket, hetedik után, pedig még valaki elment. Nyolcadikban aztán Adrienn néni lett az osztályfőnök-helyettesünk Viki néni helyett. Aztán jött a felvételi és mindenki tanult, hogy jó iskolába vegyék fel. 2015 januárjában írtuk az írásbeli felvételit, ami kinek jobban, kinek rosszabbul sikerült. Márciusban következtek a szóbeli vizsgák. Lassan lett vége az egésznek, de végül mindenki fellélegezhetett. Én a Szent Gellért Gimnáziumba fogok járni. Nem tudom, hogyan ér véget a mesém, de az biztos, hogy az iskola jó alapokat adott az élethez. Kedvenc idézetem: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” (Radnóti Miklós)

19


Bettivel már ovis korunk óta barátok vagyunk. Amikor iskolások lettünk, nagyon örültem, hogy egy osztályba járhatok vele. A barátságunk már sok veszekedést és gubancot átélt. Mindig mellettem volt a nehezebb percekben és mindig meg tudott nevettetni az elképesztően jó humorával. Nagyon fognak hiányozni az együtt töltött idők és biztosan nem fogom őket elfelejteni. Köszönök mindent, és sok sikert kívánok Neked a jövőben! (Réka)

Ovi óta ismerem Bettit. Már akkor is jóban voltunk. Mindenféle bolondságot találtunk ki együtt, és mindig együtt nevettünk az életen. A legjobb padtársaim közé tartozik, nagyon jó volt mellette ülni, mert mindig vidám volt az az időszak. A Szent Gellért Gimnáziumba fog járni. Nagyon hiányozni fog a sok együtt töltött év. (Kincső)

Betti nagyon kedves, őszinte lány. Általában megmondja, ha valami baja van, de persze ez nem rossz. Első osztály óta szorgalmasan tanul, szereti a törit és a bioszt. A kerületi Bolyai biológia versenyen 5. helyezést ért el csapatával. Jövőre a Szent Gellért Gimnáziumban fog tovább tanulni. Nap mint nap látni fogjuk egymást, mivel én is oda járok majd. Szóval találkozunk jövőre! (Fruzsi)

Bettivel ovis korunk óta ismerjük egymást. Alsóban nem voltunk túl jóban, de felsőben nagyon jó barátnők lettünk. Bettit nagyon érdekli a biológia, kémia, és felnőttkorában is ezen a területen szeretne dolgozni. A véleményét mindig kikérem, mert általában neki lesz igaza. Az évek során nagyon mély barátságunk lett, és ez az Öku után is így marad. Nagyon kedves, segítőkész lány, így az osztályban, ha valaki nem értette a kémiát, őt kérte meg, hogy magyarázza el. (O. Zsófi)

20

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Szentvári-Lukács Lél

Első osztálytól ebbe az iskolába járok. Már akkor nagyon megtetszett. Nagyon sok barátot szereztem az évek során, és ezt soha nem feledem. Alsóban Körmendy Ildikó néni volt az osztályfőnököm. Felsőben Ailer Balázs bácsi. Ez azért volt jó nekem, mert Balázs bácsi testneveléstanár én pedig nagyon szeretem az atlétikát. Sokat tanultam az évek során, sok példaképet szereztem. Minden egyes nap tetszett, amit az iskolában töltöttem el. De most egy másik iskola következik az életemben, név szerint a Szent Gellért Gimnázium, és remélem, hogy ez is ugyanolyan jó lesz, mint az Öku.

Lél a legjobb barátom. Nem kitűnő tanuló, viszont kedves. Felsőben lettünk barátok. Együtt járunk cserkészetre negyedik óta. Nagyon fog hiányozni, mint osztálytárs, de szerencsére cserkészeten fogok még vele találkozni. Lél a Szent Gellértbe megy, remélem, jól fogja érezni magát, és sok új barátja lesz. (Andris)

Léllel nem vagyunk elválaszthatatlan barátok, de néha beszélgetünk és viccelődünk egymással. Mindig jókedvű és vidám, vicceivel nemcsak a szünetekben, hanem az órákon is szórakoztat minket és a tanárokat… Ez nagyon fog hiányozni, ahogyan Ő is. (Adél)

21


Szilasi Barnabás Első óta járok a Mandula osztályba, e nyolc év alatt rengeteg felejthetetlen élményre (és barátra) tettem szert, ezek közül mindig a legemlékezetesebbek maradnak a felsős osztálykirándulások, osztálybulik. A tanulás mellett elsősorban az informatikában, programozásban érzem otthon magam, azonban gyakorta foglalkozom videóvágással, animálással, hangszerkesztéssel is. Rengeteg sportot űztem, több egyesületbe is jártam, ahol sok barátot szereztem. Bátyám hatására hét éves koromtól kezdve tanultam zongorázni. (Több-kevesebb sikerrel:) Nyolcadikban végleg felhagytam a zongorázással, és az informatikával kezdtem behatóan foglalkozni. Tanulmányaimat a kőbányai Szent László Gimnázium Informatika tagozatán fogom folytatni. Sajnálom, hogy itt kell hagynom az Ökut, a Mandulákat és ezt a remek nyolc évet, amit Nektek, és a Tanároknak köszönhetek! Kedvenc idézetem: “Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. A pohár alján pedig ott van az Isten!” (Isaac Newton)

Kedves, csöndes fiú. Nagyon jó informatikus és a szeptembertől informatika tagozaton fog tovább tanulni. Három éve kezdett Parkour-ozni, és azóta nagyon profin Parkourozik. Nagyon-nagyon-nagyon sok sikert kívánok neki! Hiányozni fog!!! (Kincső)

Már régen barátok voltunk, aztán sajnos jött egy hullámvölgy, de szerencsére mégis barátok maradtunk. Szerencsére van egy technikai zsenink, aki mindent megold, ha géppel gond van. Sok sikert a „Lászlóhoz”, és szerezz még több informatikai zsenialitást! (Ádám)

22

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Skublics Zsófia 2000. április 17-én születtem Budapesten. 6-an vagyunk testvérek. Mind ide jártunk az Ökuba, illetve az öcsém még jövőre is ide fog járni. Alsóban Körmendy Ildikó néni volt az osztályfőnökünk, akivel rengeteg csodás programunk és kirándulásunk volt. A legkedvesebb emlékem alsóból az, amikor Szegedre mentünk kirándulni. Máig emlékszem arra a sok szép helyre, ahol jártunk. Legjobban mégis a felső tagozat maradt meg… Mintha csak tegnap lett volna . Felsőben Balázs bácsi lett az osztályfőnökünk, akivel mindig csináltunk valami jó programot… Nem lehetett mellette unatkozni. A nyolcadikos osztálykirándulásunk felejthetetlen marad. Röviden így tudnám összesűríteni: „kékesesős25percesmindenbennevoltos” osztálykirándulás. A többit sem tudom majd soha elfelejteni. Mindig emlékezni fogok a focimeccsekre, a színházakra, az esős kirándulásokra, a tesi órás bénázásokra és az összes csínyünkre. Kedvenc idézetem: „Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész.” (Victor Hugo)

Emlékszem, hogy Zsófival hét éven keresztül nem kedveltük egymást. Ez a mostani évre teljesen megváltozott. Nagyon sokat nevettünk, a legtöbbet délután röpin. Amikor szomorú voltam, ami év elején elég sokszor megesett, mindig megvigasztalt és nyoma sem volt a régi „haragnak”. Köszönöm, Zsófi, hogy velem voltál, és együtt töltöttünk ennyi szép percet. Jövőre, kívánom, hogy sok szép élményben legyen részed és sikeres éved legyen! (Réka)

Zsófi nagyon-nagyon okos, s ha talán néha már túlságosan is, a szívem mélyén mindig büszke vagyok rá. Kedves, megértő és mindenét megosztja az osztállyal… még a csokiját is.  A Szent Imre Gimnáziumba fog járni, ami szerintem tökéletesen megfelelő számára. Zsófi, örülök, hogy barátomnak mondhatlak! (Luca)

23

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Klucsik Franciska Klucsik Franciska vagyok, bár ezt sokan tudják, mivel a nevem több helyen le van írva ezen a lapon. Azt hiszem, az lenne a dolgom, hogy belesűrítsek nyolc évet pár sorba, ami valljuk be, teljesen lehetetlen. Kezdem az elejéről. Még tisztán emlékszem, hogy hat évesen Lucával sétáltunk a Matáv játszótérre, egyszer csak megállított, és azt mondta: „Nézd, Franci, ide fogunk iskolába járni”. Így is lett, 2007-ben kis elsősként léptem be a kapun. Az első négy évben Ildikó néni több mindent tett értünk, mint amennyit meg lehet köszönni. Nagyon jó dolgunk volt, felejthetetlen osztálykirándulások, ÖKO-táborok, illemórák. Elrepült az idő, Balázs bácsival az élménydús felsős évek, és mire észbe kaptam, itt ülök, és a ballagó szöveget írom.

Kedvenc gondolatom: Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt. Franci mindig azt mesélte, hogy alsóban sokat bántottam őt, bár én erre nem nagyon emlékszem. Barátságunkat tulajdonképpen Ildikó néninek köszönhetjük, aki már nem bírta tétlenül nézni veszekedéseinket, és együtt kellett megcsinálnunk egy tablót. Akkor jöttünk rá, hogy igazából nem is különbözünk annyira, és egész jó barátok is lehetnénk. Ötödiktől kezdve mai napig azok is vagyunk, sőt: legjobb barátnők. Franci egy szép, kreatív lány, aki nagyon szeret szervezni, részt venni sok mindenben, de szerencsére ez jól is megy neki. Mindig lehet rá számítani, még ha néha össze is kapunk egy-két jelentéktelen apróságon, de végül mindig megoldjuk őket. Számtalan emlékünk van, rengeteg közös titkunk, amelyeket valószínűleg soha nem fogunk elfelejteni. Szinte mindent tudunk egymásról, mert megbízunk a másikban. Köszönöm, Franci, mindazt, amit értem tettél, és remélem, hogy a barátságunk soha nem szakad meg! (Anna) Franci fontos része az osztálynak. Mindig sokat beszél és általában vidám. Sok programot szervezett a nyolc év alatt, ezek mindig jól sikerültek. Jövőre az AKG-ba fog járni, sok sikert kívánok neki a jövőben! (Berkó)

Amit mindenképpen meg kell róla említenem az az, hogy nagyon sportos, régebben síelt, most pedig atlétizál. Sajnos régebben a síelés miatt sokat volt távol, így csak 7-8.-ban ismertem meg jobban, de amit ezalatt a kis idő alatt megismertem, arról nem lehet rosszat mondani. Francival nemcsak én, hanem mások is nagyon jól el tudnak beszélgetni. Egyszer csak jön egy téma, és egy óra múlva döbbenünk rá, hogy még mindig ugyanarról beszélünk. Nagyon sok unalmas órát ütöttünk el így. Remélem, hogy majd jövőben is találkozunk, és felidézhetjük az osztállyal átélt élményeket. (T. Krisi) Francival már ovi óta ismerjük egymást. Amikor megérkezett az óvodába, máris életre szóló barátságot kötöttünk. Ezért nehéz most ebbe a néhány sorba leírni őt. Nagyon könnyen fel tudta dobni a kedvem a borús napokon is. Mindenhez volt hozzáfűznivalója, és ezt meg is osztotta velünk, az osztály kisebb-nagyobb örömére. (Luca)

24

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Kállay Kristóf Kállay Kristóf vagyok. 8 évet jártam e csodás épület falai közé. Alsóban Körmendy Ildikó néni és Kukorelly Eszter néni csodás osztályközösséget kovácsol tak 4 év alatt. Felsőben Balázs bácsi ezt az erős közösséget megtartotta, sőt, erősebbé tette kiváló programjaival. A felsős tanárok több éves szakértelemmel tanítottak minket. Szünetekben az osztálytársakkal sokat huncutkodtunk, aminek több ízben lett beírás a következménye. Összességében ez egy jó iskola jó tanárokkal. Én felejthetetlen nyolc évet töltöttem el. Köszönöm!!! Kedvenc idézet: „A disznósajt nem trappista.” Kristóffal (KK-val) alsóban elég sokat veszekedtünk, folyton ellopkodta a cuccaink, sőt, a mai napig emlékszem, hogy egyszer beleszúrt egy ceruzát a kezembe. Ám ez az ellenszenv szerencsére elmúlt felsőre. Ő az a vízilabdás fiú, aki izgalmasabbá tette a néha unalmas órákat, bár ez nem feltétlenül tett jót a magatartásjegyünknek, de hát mellette nem lehet nem nevetni. Nagyon jó beszélgetőtárs, szeretem hallgatni a fergeteges sztorijait, de ha kell, mellettem áll, még ha előtte piszkál is kicsit. Számtalan közös, őrült (és felvállalhatatlan) emlékünk van, amikre utólag mégis nevetve gondolok vissza. Biztos, hogy nem fogjuk elfelejteni ezeket az éveket, Labortárs! (Anna)

25

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Magyar Ádám Négyen vagyunk testvérek, a bátyám már elballagott, de a két öcsém még ide jár. Hét évesen jöttem az Ökuba. Emlékszem, nagyon vártam az iskolát, hogy milyen, és kíváncsi voltam az osztályra is. Izgulva jöttem be a kapukon az évnyitóra, amit akkor jónak találtam, de mint később kiderült, az évzárón ülni sokkal jobb érzés. Elsőben azt se tudtam, milyen jegyeim vannak, csak bementem a suliba, hallottam valami újat (jobb esetben ezt megtanultam vagy megjegyeztem), aztán mentem haza a bátyámmal, és otthon megírtam a házit. Alsóban a többi évben rájöttem, hogy a tanulás nem játék, és komolyan kell venni. Jött a negyedik, utolsó évem alsóban. Vártam, hogy vége legyen alsós pályafutásomnak, de sajnáltam is. Eljöttek felsős éveim, új osztályfőnök, sok új tanár, nehéz volt hozzászokni, mégis jó érzés volt magamat felsősnek mondani. Teltek az évek, nehéz volt a tanulás, ám muszáj volt, nem lehetett abbahagyni. Eljött a hetedik, reméltem, hogy lassan fog eltelni, de nem így jött össze. Próbáltam minél jobb jegyeket szerezni a felvételi miatt. Jött a félve várt nyolcadik, a reggeli előkészítők. Korai kelések és sok tanulás és izgulás. Utóbbinak nem volt értelme, mert emiatt rontottam el a központimat. Nyugodtan kellett volna odaülnöm, de ez sajnos nem sikerült. Végre túl vagyok az egészen! A második félév lazítás volt számomra, azonban nem nulla tanulás. A Szent Gellért Gimnáziumban fogok továbbtanulni. Nem ez volt az elsődleges célom, mégis örülök neki. A nyolc év alatt rájöttem, hogy remek volt az Öku, és szerettem ide járni! Sok szép emlékkel búcsúzom! Kedvenc idézetem:

„Ah, vége, vége! Vagy ki tudja? Diák marad az ember amig él. Leckéjét a sirig tanulja, Nehezebbet folyvást a réginél.” (Reviczky Gyula)

Ádám öt-hat fiúval szokott együtt lenni, köztük velem. Csendes, focizni szerető srác. Szeret kirándulni, sorozatokat nézni, amiket kibeszélhet a Léllel. (Tasi) Ádámot kedves, segítőkész gyereknek ismertem meg az elmúlt nyolc év alatt, akivel barátságunk évről-évre mélyült. Kívánom neki a legjobbakat a gimnáziumi éveire, és biztos vagyok benne, hogy továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot! (Sz. Barnus) 26

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Sziebert Anna Sziebert Anna vagyok, 2000. szeptember 27-én születtem. Már első óta ide járok az Ökuba. Az alsós éveim rendkívül jól teltek Ildikó és Eszter nénivel. A felsőbe érkezésünk valóban sok változást hordozott magával, de Balázs bácsi végig segítségünkre volt. Rengeteg csodálatos programot szerveztek nekünk, nekem mind a nyolc évből az emlékezetes osztálykirándulások tetszettek a legjobban. Hat testvérem van, akik közül most éppen hárman koptatják az Öku iskolapadját, egy kishúgom jövőre jön ide, egy másik ugyanekkor kezdi az óvodát, a legkisebb pedig még alig fél éves. Én születtem első gyermeknek a családba, és bár ez sok felelősséggel jár, szeretem terelgetni a kistestvéreimet. Nagykovácsiban lakunk 2 éve, ami nincs közel az iskolához, sőt busszal és gyalog majdnem egy óra, mégis megéri bejönni ide. Sok barátom szintén ott lakik, gyönyörű a természet, valamint regnumra és táncra is oda járok. Már most érzem, hogy mennyire fog hiányozni az osztályom, mikor már nem itt baktatok fel a lépcsőn reggelente. Itt az Ökuban már úgy érzem magam, mintha a második otthonom lenne, az osztálytársaim pedig nemcsak barátaim, hanem annál sokkal többek. Hihetetlenül sok közös vicces emlékünk van, természetesen iskolán kívülről is. Mostanra úgy gondolom, a Pulikkal is megbékéltünk, sőt egész jóban is lettünk. Sajnos ez a hely kevés arra, hogy leírjam a számtalan élményt, amit a Mandula osztályban éltem át, így hát csak sok sikert kívánok mindenkinek, és remélem, hogy a kapcsolatunk nem szakad meg! Kedvenc idézetem:

„Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszűnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog”. Annával negyedikben lettem jóban, amikor közös projektet csináltunk Vas megyéről. Bár barátságunk igazán hatodikban lett az igazi, egy játszótéren. Sok dologban hasonlítunk (H&M), voltaképpen ez hozott össze minket. Azóta már mi hárman, Lucával, mint a három muskétás megyünk együtt mindenhova. A barátságunk sok mindenen ment át, ezért hiszem, hogy megmarad és tartós lesz. Túl sok emlék köt össze minket, mintsem hogy hagyjuk kárba veszni, ha Vasluit túléltük, a különböző gimnáziumok igazán nem lesz nagy akadály. Anna a legboldogabb középiskolás éveket kívánom, szeretlek. „Sajnos nem mindig válnak valóra az álmaink, viszont az igaz barátaink mindig mellettünk állnak, hogy kijózanítsanak.”–(Franci) Anna egy érdekes lány (jó értelemben persze). Saját, különleges stílusa van, ami nagyon tiszteletreméltó szerintem. Rá bármiben lehet számítani, mindenben benne van, energikus és nagyon szép lány, aki nem hagyja magát az árral sodorni. Ha bármi baja van, nem hagyja, hogy az megakadályozza abban, ami/aki lenni akar, hanem tanácsot kér. Jövőre a Szent Angélába megy, nekem nagyon hiányozni fog, mivel nagyon jó barátnők vagyunk. (Kendra)

27

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Anthony Kendra Most hogy ballagunk az Ökuból, visszanézve az éveinkre itt, rájön az ember, hogy mennyire befolyásolta az egész iskola és közösség, hogy milyen ember is ő ma... Nekem sokat jelentett, hogy ilyen jó osztályom volt, amiben találtam nagyon király barátokat. Bár én csak hét évet jártam ide - mivel tavaly kint éltem Dél-Afrikában egy évet, amit mellesleg nagyon élveztem, egészen más volt minden, mint itt –, ugyanúgy szeretem ezt az osztályt, és hiányozni fognak. Amit még magamról mondanék: nagyon szeretek sportolni, meg is találtam már a sportomat, ez a lovastorna (voltige), amit már 5 éve csinálok, és nagyon élvezem. Innen az Ökuból tovább a Deák téri Evangélikus Gimnáziumba megyek, ami nem az első választásom lett volna, de biztos jó lesz. Legalábbis remélem... Apukám kanadai, így nekem is van állampolgárságom, és mivel kiskorom óta angolul is beszélnek hozzám, folyékonyan tudom a nyelvet. (Ami valószínűleg hozzásegített a Deákba való bejutáshoz.) Sajnálom hogy az osztályomból senki nem jön ebbe az iskolába, de szerencsére a Pulik közül ketten is, szóval nem leszek egyedül. Hiányozni fog az osztályom... nem hiszem, hogy ennyire jó osztályt foghatnék ki még egyszer. Kedvenc idézetem: "A búcsú akkor fáj a legjobban, amikor a fejezetnek még nincs vége, de a könyv be lett csukva..." Kendra első óta jár velünk a Mandula osztályban, s ez alatt a nyolc év alatt segítőkész lánynak ismertem meg, aki szenvedélyes sportoló. Az osztályban szinte mindenkivel jóban van, nagyon nyitott személyiség. Kívánom, hogy maradjon mindig ilyen jókedvű, és életvidám! (Szilasi Barnus) Kendra 6.-tól a az egyik legjobb barátnőm. Nagyon kedves, makacs (persze a legjobb értelemben). 7.-ben kiment a családjával egy évre Dél-Afrikába, de mint az várható volt, nem akart elmenni, aztán nem akart hazajönni, most meg vissza akar menni :D. Vele is annyi közös élményem van, móka s kacagás hogy csak na…HFALH, énekelgetések, dalírás, A,B,C…fotózások, szem-verseny, szilveszter, angol tábor, és méééég annyi minden. Olyan szomorú leszek, ha arra kell gondolnom, hogy jövőre már nem egy iskolába fogunk járni. De biztos vagyok benne, hogy ugyanígy legjobb barátnők leszünk és még több bolondságot csinálunk majd… ;) És Kendra, ez Neked szól: Ne légy előítéletes, jó lesz az a suli!! (Fruzsi) Kennel még oviban együtt jártunk művészi tornára (és később kiderült, hogy baba korunkban zenebölcsibe is), amiről rögtön beugrottak az emlékek, mikor találkoztunk legeslegelső közös kirándulásunkon, ahol egy feladat során párba osztottak minket. Azóta is mind a nyolc évig nagyon jóban voltunk, rengeteg emlékezetes közös történetünk van. Például amikor alsóban együtt ünnepeltük az április elsejét, hiszen ez volt a bolondmadár nap. Vagy mikor őszintén hittünk abban, hogy mi közösen tudunk varázsolni, majd hogy vámpírok és vérfarkasok vagyunk. Persze ezeken most már jót nevetünk minden alkalommal, ha visszagondolunk rá. Tavaly egy egész évre elment Afrikába és nagyon hiányzott, amikor visszajött, velem találkozott elsőként az osztályból. Egyébként Ken egy ügyes és szép lány, aki lovastornázik, és megígértem neki, hogy végre el fogok már menni a versenyére. Csodálatos, hogy most újra itt van, és bár mindketten változtunk, a barátságunk nem. (Anna)

28

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Brandt Eszter Brandt Eszter vagyok és elsős korom óta járok az Ökuba. Emlékszem, hogy elsőben, amikor bejöttem az évnyitóra, ott állt Dóri néni az ajtóban, és a kezembe nyomott egy kis mandula kitűzőt! Akkor tudtam meg, hogy mandula leszek. Alsó tagozaton Körmendy Ildikó néni volt az osztályfőnököm és Kukorelly Eszter néni a napközis tanárom. Sok jó és vicces emlékem van alsóból pl.: a 4-es osztálykirándulás, amikor egy tanyán voltunk és sokat röpiztünk, lovagoltunk és cicákat simogattunk. Az osztálykirándulások azért is emlékezetesek, mert akkor ismertük meg egymást a leginkább. Felsőben Ailer Balázs bácsi lett az osztályfőnököm. Sajnos a felső tagozat négy éve alatt csak kétszer tudtam elmenni az osztállyal kirándulni, de azok is nagyon jó élmények voltak, bár mindig esett az eső!:) Az Öku után a Szent Imre Gimnáziumba fogok járni. Nagyon élveztem ezt a nyolc évet! Kedvenc idézetem: ”Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is. „

Eszterrel már oviba is együtt jártunk. Mindig számíthatok rá, ő az egyik legjobb barátom. Már több mint tíz éve ismerjük egymást, és még mindig barátok vagyunk. Valószínűleg azok is maradunk, mert együtt megyünk gimibe is. Nagyon örülök, hogy ismerhetem és a barátomnak tudhatom. (S. Zsófi)

Eszterrel hatodikban lettem igazán jóba, amikor együtt kezdtünk úszni járni. (Aminek igazából semmi értelme nem volt, csak sétálgattunk a medencében és úgy tettünk, mintha úsznánk. De azért jó móka volt. ) Eszter nagyon szeret ruhákat varrni, fincsi sütiket készíteni, és judózni. Jó barátok vagyunk és sokszor találkozunk a sulin kívül is. Bár nem egy helyen fogunk továbbtanulni, remélem ez a gimiben is így marad. Szeretettel: Garam

29

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Süttő Fruzsina Nagycsaládban születtem. Egy nővérem és három bátyám van. Dénes hetedik és nyolcadik osztályban a Pipacs osztály tanulója volt. Régebben sok évig lovagoltam. Jelenleg a Cédrus Táncegyüttesben táncolok. Első osztály óta csellózom, hobbiból gitározom és zongorázom. A máriaremetei regnumban a Láma csapat tagja vagyok hét éves korom óta. A jövőben szeretnék megtanulni elektromos gitározni, társastáncolni, folytatni a lovaglást és sok idegen nyelvet beszélni, például franciát, olaszt, spanyolt és emelt szinten az angolt. Első osztály óta az Ökuba járok. Nagyon megmaradt, amikor 2007. szeptember elején beléptem az iskolaajtón és a portánál Dóri néni minden 1/A osztályos fiúra, lányra rátűzött egy-egy mandulakitűzőt, és ezzel hivatalosan is a Mandula osztályba léphettünk. Negyedik osztályig Körmendy Ildikó néni volt a tanítónk. Nagyon jó emlékeim vannak az általa szervezett osztálykirándulásokról. Felsőtől Ailer Balázs bácsi lett az osztályfőnökünk. Ő is nagyon jó programokat szervezett nekünk. Igaz, hogy a négy év alatt minden osztálykiránduláson esett az eső, de mégis felejthetetlen élmények, vicces hülyeségek maradtak meg….. filmforgatás, csilláros sztori, városnézés, esőben ugrálás a leapadt Balatonban, X-faktor, Mandula-rádió, Telik… és még sorolhatnám.  Azt gondolom, hogy annyira mély emlékek maradtak meg az osztályról, hogy soha nem fogom elfelejteni őket. Szeretettel, és mókás élményekkel fogok visszagondolni a Mandulákra, az Ökura. Jövőre a Szent Gellért Gimnáziumba fogok minden reggel bejárni. Lesznek ismerős arcok, hiszen 10-en is odamegyünk az évfolyamból, szóval már várom, mert nagyon jó lesz! Kedvenc idézeteim: "Becsukhatod a szemed, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni. De nem csukhatod be a szíved, hogyne érezd, amit nem akarsz érezni." (Jonny Depp) "Ne utáld a reggeleket, életed legjobb napja is egy reggellel fog kezdődni..." Fruzsival oviban ismerkedtünk össze (10 éve), azóta legjobb barátnők vagyunk, tehát róla akár oldalakon keresztül is tudnék írni. A nyolc év alatt szinte mindig vele voltam, ez nagyon fog hiányozni, sőt, most egy kicsit ijesztő belegondolni milyen furcsák lesznek nélküle a hétköznapok. Nagyon sok vicces emlékünk van iskolán kívül és belül is. Például mikor az ötödikes osztálykiránduláson ledobott a csillárból egy darabot egy cipővel, a szilánkokat besöpörtük a falhoz állított székek alá, szerencsére nem vette észre Balázs bácsi. Fruzsi jövőre a Szent Gellért Gimnáziumba fog járni, tehát nem oda, ahova én. Lehet, hogy vége a közös sulis éveinknek, de a barátságunknak nem! Sok közös tervünk van még a jövőre nézve. ( Adél) Fruzsi az egyik legjobb barátnőm. Sok emlékem van vele, hülyeségek, együtt depizések, filmnézés, ananászevés, a Mammutban és a Westendben mászkálás, ottalvások, az influenza együttes átszenvedése, hosszú telefonhívások, képek és videók készítése, minden, amit legjobb barátnők csinálnak. Sajnos jövőre nem egy suliba megyünk, mivel ő a Szent Gellért Gimnáziumban fog továbbtanulni. El se tudom mondani mennyire fog hiányozni ez a gyönyörű szép, kifejezetten bolond (természetesen a legjobb értelemben), okos és kedves lány, akit e nyolc év alatt megismerhettem. Bár tavaly nem lehettünk együtt, mivel én nem voltam Magyarországon, sokat telefonáltunk, ami ugyanúgy összetartott minket. Nagyon szeretem Fruzsit, és nagyon hiányozni fog... és Fruzsi, ez neked szól: legközelebb ne felejtsünk el szemezni! (Kendra) Fruzsival elsőtől kezdve egy osztályba járunk. Eléggé okos és jó tanuló. Háromszor volt kitűnő. Szeret néptáncolni és bolondkodni. Mindig őszinte, soha nem hazudik. Szereti, az állatokat csak a macskát nem szereti annyira. Nagyon szeret zenét hallgatni és sütni. A sütést kifejezetten jól csinálja.

A Szent Gellért Gimnáziumba megy tovább. Ennek nagyon örülök, mert én is.

30

(Lél)

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Majtényi Barnabás Majtényi Barnabás vagyok. Budakeszin lakom hét testvéremmel együtt. Nagyon szeretek sportolni négy évet kajakoztam, most focizom. Szeretek a barátaimmal moziba járni vagy bármi más programot csinálni. Szeretek jó könyveket olvasni. Szabad időmben még dobolni tanulok és ezen kívül a Neokatekumenális út közösségébe járok. Negyedikben csatlakoztam a Mandula osztályba. Amikor megjöttem, nem sok időbe tartott beilleszkedni. Nagyon sok jó barátot találtam ebben az osztályban. Jövőre a Szent Gellért Gimnáziumban folytatom tanulmányaimat. Kedvenc tantárgyam a történelem. Nagyon emlékezetesek voltak a Mandulás kirándulások. Nagyon jól éreztem magam ebben az osztályban. Kedvenc idézetem: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, abban örök életre szökellő víz forrása fakad - mondja az Úr.” Jn 4,13-14

Negyedik második félévében jött az Ökuba. Az elején nem volt túl zavartalan a kapcsolatunk, de hetedikre, nyolcadikra jóban lettünk. Szerintem Barnus nagyon tehetséges. Jól dobol, focizik és jó barát. Szeret akkor beszélni, amikor nem kéne. Ő is a Szent Gellértbe megy tovább, ahová én. (Máté)

Negyedikben csatlakozott a mi, jól összeszokott osztályunkhoz. Szerencsére sikerült beilleszkednie. Mi akkor jóban voltunk. Sajnos egészen nyolcadikig nem igazán jöttünk ki egymással. Most viszont egészen jól megvagyunk egymás mellett. Egy gimnáziumba fogunk járni, lehet, hogy egy osztályba is. Sok sikert kívánok neki az új iskolához! (Betti)

31

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Orbán Zsófia Jól emlékszem az első napra, amikor elsősként az iskolába jöttem. Nagyon féltem, de Ildikó néni és Dóri néni aranyosak, és kedvesek voltak velem. Mivel a Don Bosco oviba jártam, így sok mindenkit ismertem már az osztályból. Két öcsém van, a nagyobbik az Ökuba jár, a kisebbik a Don Bosco oviba. A hobbim a lovaglás, teniszezés, olvasás és a sütés. Amikor felsősök lettünk, nagyon örültünk, hogy Balázs bácsi lett az osztályfőnökünk. Szívesen emlékszem vissza az osztálykirándulásokra, ahol sokat nevettünk, beszélgettünk, szórakoztunk. Az osztálybulikra, ahol rosszullétig ettünk, és a többi ökus élményemre is. Hiányozni fognak István bácsi érdekes töri órái, Adrienn néni vicces matek órái. A nyolc év alatt rengeteg jó dolog történt velem az Ökuban, nagyon sok élményem van, amelyekre mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Az évek során nagyon sok barátom lett, akikkel ezután is fogjuk tartani a kapcsolatot. A következő négy évemet a Baár-Madas Református Gimnázium német tagozatán fogom eltölteni. Köszönöm ezt a nyolc évet az iskolámnak, tanáraimnak, osztálytársaimnak! Soha nem felejtem el az általános iskolás éveimet! Kedvenc idézetem:

„Tégy minden jót, amire képes vagy, És tedd olyan csendben, Ahogyan csak lehetséges.” (Charles Dickens)

Egy óvodába jártunk, de nem egy csoportba, így az iskolában már látásból ismertük egymást. Ennek ellenére nem voltunk olyan igazán jóban. Most nyolcadikban azonban olyan jóban vagyunk, mint még soha. Sokat sütünk sütit és megbeszéljük, hogyan finomabb. Biztos, hogy találkozgatunk még, ha nem is egy iskolába fogunk járni. (Betti)

Zsófi nagyon csöndes volt, de mindig lehetett rá számítani. Ha a tanulásban volt valakinek bármi kérdése, vagy egyszerűen csak egy színes ceruzát kértünk kölcsön, ő rögtön ott termett és segített, ahogy csak tudott. Soha sem mondta azt, hogy nem. Tényleg, ha már senki másra, hát rá lehetett számítani. Én személy szerint még soha nem hallottam kiabálni. Egy rossz szava nem volt másra. Csak remélni tudom, hogy a jövőben is ilyen osztálytársaim lesznek, mint Zsófi. (T. Krisi)

32

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Palátsik Kinga Ezalatt a nyolc év alatt rengeteg helyen jártunk az osztállyal és nagyon sok mindent láttunk. Ezek a kirándulások mindig jó élményeket hagytak bennem, még akkor is, ha akkor a sok séta, emlékművek és múzeumok még nagyon unalmasnak tűntek. Alsós osztályfőnökünk, Ildikó néni és felsős osztályfőnökünk, Balázs bácsi egyaránt izgalmas és tartalmas túrákkal, kirándulásokkal ajándékozott meg minket. Szinte minden programról jókedvűen és élményekkel tele érkeztem haza. Az iskola mindig gondoskodott arról, hogy megfelelő rendezvényekkel lásson el minket. Nem fogom elfelejteni a Karácsonyi vásárokat, ahol magával ragadó volt a karácsonyi hangulat, és mikor izgatottan vártuk, hogy ki vesz valamit a mi asztalunkról. Az osztályunkból sokan elmentek, de ugyanakkor jöttek is új osztálytársak. Ezen változások ellenére egy hihetetlenül vicces és összetartó osztály lettünk. Remélem, hogy miután elballagtunk, még fogjuk tartani egymással a kapcsolatot, és még sokat fogunk találkozni! Kedvenc idézetem: ,,Öröm. Ez a Mindenható egyik legfontosabb áldása. Ha vidámak vagyunk, az azt jelzi, hogy jó úton járunk.” (Paulo Coelho)

Kinga egy önfeláldozó, nyitott, nagyon kedves, okos és szép lány. Bár mi ketten nem voltunk soha annyira kifejezetten nagyon jóban, már nyolc éve ismerem, és szerintem nagyon tiszteletreméltó lány. Erős, másokat előtérbe helyező lányként ismertem meg. Nem lett volna ugyanolyan az osztály nélküle. (Kendra)

Kingával ez év elején lettünk nagyon jóban, de már az oviból ismertük és kedveltük egymást. Mostanra az egyik legfontosabb barátom, mivel olyan sok szeretetet, kedvességet és biztatást kaptam Tőle eddig, hogy már nem tudnám elképzelni az életemet az Ő barátsága nélkül. Nagyon sokat nevettünk és idétlenkedtünk együtt, s fáj, hogy ennek ilyen hamar vége lett. Köszönöm Neked a kedves szavakat, és azt, hogy bármilyen helyzetben támogattál; sok sikert jövőre! Remélem, minél többször fogunk még találkozni! (Réka)

33

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Barka Brúnó 2000-ben születtem. A Don Bosco óvodába jártam. Mikor először az iskolába jöttem, már ekkor megszerettem a légkörét. A gyerekek, a tanárok, a dolgozók mind kedvesek voltak. Az alsós tanítóknak, Körmendy Ildikó néninek nagyon sokat köszönhetek, a napközis tanítómnak, Eszter néninek is. A focizások, kidobózások, fogócskák... mindegyik szép emlék számomra. A felső tagozat nagy váltás volt, de jó értelemben. Hála az osztályfőnökömnek, Balázs bácsinak, sok jó osztályprogramunk volt, ezért jó lett az osztályközösség. A nehézségeken, akadályokon, ha túlléptünk, azzal is csak megerősödött közösségünk. Ezért szerettem a Mandula osztályba járni, remélem, még találkozunk. Kedvenc idézetem: "Jól válaszd meg az álmod, mert ez meghatározza egész életed alakulását, sorsodat is, és esetleg be is teljesülhet." (J.W.Goethe)

Brúnót egy rendkívül intelligens, érdeklődő embernek tartom. Például ha egy történelmi könyvet tervezel elolvasni, először kérdezd meg Brúnót neki, hogy tetszett, mert már biztosan elolvasta! Őszintén kívánom, hogy érezd magad jól a jövőben. Sok szép évet kívánok! (Franci)

34

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Puli osztály 8. b Tanáraink

Osztálynévsor

1-4. osztályig

Ambrus Gergely Andréka Ágoston Arányi Gréta Batranyay Vince Fürjes Anna Gémesi Márk Horváth Julianna Jancsó Brigitta Kelenföldi Domonkos Nógrádi Benjámin Pestality Máté Prőhle Janka Ramocsai Kata Réti Dániel Seyfried Gellért Skublics Gyöngy Szebedy Vajk Szentgyörgyi Anna Szentgyörgyi Levente Szilassy Borbála Tasnádi Sarolta Tutsek Benjámin Ugrai Szabolcs Vida Kata Wallis Levente Wehner Johanna

Lakó Györgyné-alsós of. Székely Mónika- alsós napközis Ádám Zsuzsa- bibliaismeret Pósné Kukorelly Eszter-ének 5-8. osztályig

Lakos Attila-felsős of., tört. Kassné Páni Judit-of. helyettes, magyar Csere István – ig. Székely András – ig. hely. Nyilasi Géza- ig.h. technika Gerőcsné Czeglédy Irén- biológia, kémia Kovácsné Borbély Viktória- matematika Fazekas Andrea- bibliaismeret Járó Ildikó- angol Marosvári István- német Ailer Balázs- testnevelés, földrajz Kovács- Gombos Dávid- rajz, média Kelenföldiné Czukor Judit- testnevelés Gyimesi Beáta- német, testnevelés Jáky Adrienn- fizika, informatika Ribiánszky Józsefné-természetismeret Tihanyiné Takács Mária- technika Konczné Horváth Rita- ének Labanczné Molnár Eszter- napközis, fejlesztő Nyomárkayné Csillag Beáta- német Andorkó Réka- angol Katona Mária- technika Egyházi Kata- bibliaismeret Szűcs Balázs- bibliaismeret Tódor Melinda- könyvtárismeret 35

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Kedves PULIK !

Amikor 8 évvel ezelőtt azon gondolkodtam, mi legyen a következő osztályom neve – némi töprengés, a könyvek és az interneten való böngészés után – hamar rátaláltam a PULI névre. Miért ezt a nevet adtam az osztálynak? Mert a puli :

- rendkívül intelligens,

- érzelemgazdag,

- temperamentumos,

- kedves,

- hűséges,

- jól beilleszkedik a közösségbe,

- a jó szóból ért,

- derűs,

- mókázó,

- gazdájához ragaszkodó,

36


- szívós,

- igen tanulékony.

Ha leendő osztályom ilyen tulajdonságokkal bír, - gondoltam én - 4 szuper év elé nézek ! S bejött ! Hála a Jó Istennek és Nektek, PULIK ! Mindig örömmel emlékszem vissza a Veletek töltött évekre. Felejthetetlenek a matek órák próbálkozásai, s a szemetekben felcsillanó szikra vagy azt is mondják erre, az „Aha !’’ élmény, - a versenyekre való töretlen szorgalommal bíró sok-sok felkészülés, a szép kerületi, budapesti helyezések elnyerése,- az évenkénti színdarabtanulás és megmérettetés, - az izgalmas 3-4 napos kirándulások,- az emberpróbáló kerékpártáborok, - az év végi „PULI-bulik” !

Kár, hogy elmúlt. Nagyon fogtok hiányozni ! Ez az érzés most erősen hat rám, mert Ti az én pedagógus pályafutásom utolsó osztálya vagytok. Nehéz elválni az osztálytól, s az iskolától. Azt kívánom Nektek, hogy- legyen szép, tartalmas az életetek, 1- olyan hivatást válasszatok, mely boldoggá tesz Benneteket; mert ha valaki azt teheti élete során , amit szeret, az fele annyi energiát emészt fel, mint aki kényszerből dolgozik, 2 - mindig legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, legyen szilárd a nemzeti tudatotok, mert az igazából iránytű, de köldökzsinór is, ami ideköt. Arany János szavaival búcsúzom Tőletek:

„ Nemes önbizalom, de ne az önhittség, Rugói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, EMBER lenni mindég, minden körülményben.“

Lakó Márti néni

37

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Székely Mónika-alsós napközis Négy éven keresztül, napi 4-5 órában foglalkoztam Veletek. Volt köztetek csendes, cserfes, visszahúzódó, örökmozgó, vicces, álomszép énekhangú, menőző, tudós, kekeckedő, barátságos, nyílt, tisztelettudó, könyvbúvár, színészi hajlamokkal bíró egyéniség. Egy festő palettája sem lehetne színesebb. Az alsó tagozaton lassan bontakozni kezdett az egyéniségetek. A közös időtöltéseink voltak a legemlékezetesebbek: színpadi próbák Márti nénivel, a sok-sok udvari játék, a jópofa beszólások, a 3-4 napos osztálykirándulások. Emlékszem a jutalomfalatkákra. :) Tudjátok, a kutyák is szeretik, hát még a Pulik. Mindig óriási lelkesedéssel sütöttem nektek, hogy örüljetek. Ingyen azért nem adtam. Tenni kellett érte: szorgalmasan tanulni, kultúráltan étkezni, egymáson segíteni.

Kedves Pulik! Legyetek jó "nyájterelők", az Isten áldjon meg Benneteket! Mónika néni

38


Nem szeretek búcsúzkodni. Most sem akarok. Szeretnék továbbra is a Pulik osztályfőnöke maradni, még ha tudom is, hogy ilyen osztály ezentúl már nem jár ide az Ökuba, de mégis, legalább az emlékeimben… A ballagó diákok általában az osztálykirándulásokra emlékeznek vissza a legszívesebben, mint olyan iskolai programokra, amelyeken a megszokott kereteknél szabadabban lehettek együtt. Én ezeken mindig rettentően elfáradtam. A fenti képek az első és az utolsó osztálykiránduláson készültek. Az egyiken kerek arcú kisgyerekek állnak a Duna partján, mindenki valamivel nagyobbnak, többnek akar látszani, mint valójában. Csintalan tekintetükben ott a kérdés: bemenjek a vízbe vagy sem; bementek. A másikon megnyúlt, karakteres arcú nagygyerekek a Tátra sűrűjében, túl a napsütötte völgyön, már esőben, de még nem tudják, hogy néhány száz méterrel magasabban majd megtapasztalják, hogy milyen parányi darabkái is a teremtett világnak. Kíváncsi tekintetükben a kérdés: kibírom, vagy itt pusztulok; kibírták. Ezeken a kirándulásokon, és a többi alkalommal is: a tanórákon vagy a szünetekben vagy az osztályprogramokon is azt éreztem, hogy elfogadnak, meghallgatnak, sőt, szót fogadnak nekem, megbíznak bennem, elhiszik, amit mondok nekik, megeszik, amivel kínálom őket… Én úgy emlékszem, tanárként ennyi szeretetet még nem kaptam, mint a Puliktól az elmúlt néhány évben.

39

Ha a Pulikákra gondolok, sok minden eszembe jut most, és remélem, így lesz majd ez a jövőben is. Csak néhány emlék a teljesség igénye nélkül: Emlékszem arra, mennyire muzikálisak. Hatodikban nemcsak kipróbálták a Bécsi kapu téri evangélikus templomban az orgonát, de megbeszélték a tiszteletessel azt is, hogy legközelebb, ha jönnek, ők fognak orgonálni. Sajnos nem lett legközelebb. Hetedikben élő zenei produkcióval léptek fel a farsangon, és többször gitároztak, fuvoláztak a templomlátogatásokon. Emlékszem arra is, hogy kifinomult az ízlésük és fejlett a drámai érzékük. Már alsós korukban többször láttam őket remekelni a színpadon, és nagyot alakítottak az aradi vértanúk hóhéraiként vagy a farsangokon fékevesztett fiatalokként. És minden évben elmentünk színházba, és utána mindig jókat beszélgettünk a látottakról, hallottakról, mindenki megtisztelt a véleményével, akár tetszett neki az előadás, akár nem. És emlékszem arra is, hogy nagyon érdeklődőek, így a történelem órákon nem volt könnyű a tananyaggal haladni – gyakran a szememre is vetették, hogy a Mandulák ezt már rég tanulták –, de hát olyan sok okosat kérdeztek, hogy azt nem lehetett soha válasz nélkül hagyni. Rengeteget tanultam tőlük. Emlékszem,… még sok mindenre, de már nincs helyem leírni… Lakos Attila

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Fürjes Anna Mikor iskolakezdés előtti nyáron mindenki kérdezgette, várom-e már, hogy iskolás legyek, én mindig rávágtam: Nem! Persze az iskola iránti érzéseim hét éves korom óta megváltoztak, most már egészen megbarátkoztam a tanulással is! Igaz, sosem voltam rossz tanuló, de nem is tartoztam a kitűnők közé, ámbár néha mégis kitűntem a tömegből. Például én sosem olvastam Harry Potter-t, sőt, mikor az összes lány (néhány fiú is...) "Szent Johanna gimi"- lázban égett és kívülről fújták az összes könyvet, én csak azért sem olvastam el! Az órákon rengeteget rajzoltam, gondolom, ezt jó pár tanárom nehezményezte is. De remélem, majd mikor a rajzaim sokat érnek, és én elismert művész leszek, már nem fognak rám mérgesen nézni, én pedig riadtan visszapislogni, hogy “legalább nem beszélek az órán.” Egyáltalán nem biztos, hogy a rajzolásból szeretnék megélni (az emberek nagy többsége mégis azt mondja, hogy menne), már egészen kicsi lány korom óta eldöntöttem, én színésznő leszek! Na, majd meglátjuk.... Alsóban Márti néni és Mónika néni volt a tanárom, szerettem alsós éveimet. Márti néni sokszor vitt el vers- és prózamondó versenyre, bár néha inkább maradtam volna játszani. Azért nem bántam meg. Rengeteg mindent kaptam tőlük. Felsőben Attila bácsi (akivel rengeteg vicces pillanata van az osztálynak) és Judit néni (aki mindig hihetetlenül kedves volt velünk, még akkor is, mikor mi nem...) voltak osztályfőnök és -helyettes tanáraink. Ők is sokat tettek az osztályért. Most még nehéz elképzelni egy új közösséget, mint osztályom, remélem, a Szent Angéla Gimnáziumban majd ugyanolyan jól fogom érezni magam, akárcsak itt, az Ökuban. Azt mondják, a kevesebb több (valószínűleg az osztálytársaim már írtak a jó közösségről a szendvics rohasztásokról, a Sher-főzésről és a francia saláták elkészítéséről, na meg egyéb vidám pillanatokról), szóval azt hiszem, zárom soraimat.

Kedves Olvasó! Nagyon örülök, hogy végigolvastad ezt a hosszú szöveget! Viszont ha csak a dolgozatodat írtad e lap hátuljára, és esetleg hamarabb kész lettél vele, először is nézd át még egyszer! Másodszor: becsüld meg magad ebben az iskolában!

40


Pankát már nyolc éve ismerem. Alsóban aktív tagja volt az általam vezetett kluboknak (mint például elsőben az Alma Klub). Nagyon tehetséges színész és rendkívül szépen rajzol. Jövőre mindketten a Szent Angéla Gimnázium tanulói leszünk. (Juli) Panka nagyon kedves, segítőkész lány. Nagyon szeret rajzolni (és persze gyönyörűen rajzol.) Emellett még ügyesen színészkedik és verset is igen szépen mond. (Brigi) Panka a legviccesebb és legmagabiztosabb lány, akit ismerek. Teljes hitelességgel tud előadni bármilyen történetet. Színészi tehetsége mellett remek rajzos is. Lehet, hogy a színpad a jövője…? (Saci)

41

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Jancsó Brigitta Nem is tudom, hogy mit mondhatnék magamról... Amit mindenki tud rólam, az, hogy nagyon szeretem az állatokat. A másik dolog, amit szintén sokan tudnak az az, hogy nagyon szeretek sportolni. Második félévben elkezdtem a suliban röplabdázni, amit igazán kedvelek. De a legjobban a lovaglást szeretem, ami életem részévé vált. Nyolc éve járok a Puli osztályba, de olyan, mintha csak most kezdődött volna. Sokat gondolkodtam, hogy mit is írhatnék az Ökuról. Tisztán emlékszem még arra, amikor először jöttünk évnyitóra. Márta és Mónika néni nagyon kedvesek voltak velünk. Aztán teltek a hónapok, majd az évek. Nagyon sok mindent csináltunk az évek alatt… A sok előadás, mint például a Tündér Lala, sok-sok kirándulás, nevetés, pizsama-party vagy a sok rosszalkodás is nagyon emlékezetes. A legjobb mégis a bolondok napja volt, amikor szegény Márta néni megfogta a mézzel bekent kilincset, vagy amikor a székpárnája alá puki-párnát tettünk, de azért az se volt semmi, amikor Beniék rózsaszín ruhában, begumizott hajjal jöttek be. Mónika néni mézeskalácsai, a délutáni teázások és a napköziben való játék is felejthetetlen. Emlékszem, mennyire örültünk, amikor Mónika néni kijelentette, hogy kimegyünk a játszótérre. Sok minden történt négy év alatt, aztán felsősök lettünk. Attila bácsi lett az új osztályfőnökünk és Judit néni az osztályfőnök-helyettesünk. Annyi felejthetetlen élményem van, hogy nehéz leírni röviden, de megpróbálom mégis… Először nagyon büszkék voltunk, hogy mi is „nagyok” lettünk, de aztán rá kellett jönnünk, hogy itt minden sokkal nehezebb. De ennek ellenére jó volt. A legjobbak talán az osztálykirándulások voltak. Mindegyiken nagyon sokat túráztunk, és 5.-ben még el is tévedtünk, de ennek ellenére, vidáman gondolok rájuk vissza. Vicces, hogy a nyolcadikos osztálykiránduláson a Tátrában, azt hittem, meghalok, mert tényleg szörnyű volt ott túrázni, 3 fokban, zuhogó esőben és szélben, de visszagondolva, mégis nagy élmény volt. (Bár igaz, hogy a köd miatt semmit se láttunk). A farsangok is kihagyhatatlanok voltak, amiken mindig jót szórakoztunk (és persze mások is rajtunk). Sokat kellett tanulnunk, de azért az órákon is jó volt a hangulatunk. Nem egyszer mondott valaki olyat, amin aztán egész órán nevettünk. Sokszor még a tanárok is (Bár lehet, hogy csak kínjukban). Vagy amikor valaki elesett a székkel és az osztály, nem zavartatva magát, hogy óra van, röhögve elkezdett tapsolni... Lehet, hogy nem mi vagyunk a tanárok kedvencei, de az biztos, hogy nekünk van a legjobb osztályközösségünk. Mindig összetartóak voltunk, és ez most sincs másképp. Nagyon szoros barátságok köttettek 8 év alatt. Olyan barátnőket szereztem itt, akiknél jobbat nem is kívánhatnék. Gyöngyöt, akivel mindig elszóljuk magunkat, és persze nagyon jókat nevetünk; Julit, akivel mindig van valami furcsa témánk, amin szintén csak nevetni tudunk; Grétit, akivel szintén sokat nevetünk és mindenről tudunk beszélni (és

42

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. még mindig nem tudjuk, hogy mit hallunk a konnektorban) és Katát, aki a legjobb barátnőm lett, és mindig végighallgatja a panaszaimat. Ők azok, akikre mindig számíthatok. Sokat tanultam tőlük. Ezúton köszönök nekik mindent. Jövőre a Schillerben kezdem az évet, és bár várom, tudom, hogy nem lesz olyan, mint az Öku. Végül csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm az összes tanárnak, aki tanított, és köszönöm az Ökunak, hogy megmutatta azt, hogy az iskola nem is olyan szörnyű hely. „Mindenki azokat a dolgokat ítéli meg helyesen, amelyeket ismer...“

(Arisztotelész)

Brigi visszahúzódó és halkszavú lány. Érdekeseket szokott mesélni, és jókat lehet vele beszélgetni. Szereti az állatokat és rendszeresen lovagol. Sok sikert kívánok neki a jövőben is. (Saci)

Brigit már régebb óta ismerem, mint a többi osztálytársamat, mivel ugyanabba az oviba jártunk. Kicsit visszahúzódó lány, de nagyon kedves és segítőkész. Szabadidejében sokat van állatok között, szeret lovagolni, és a kutyáját tanítani. Brigi nagyon jó tanuló, többször is volt kitűnő. Tanulmányait ugyanott folytatja, mint én: a Friedrich Schiller Gimnáziumban. (Sz. Anna)

43

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Prőhle Janka Elsőben jöttem ebbe az iskolába, friss hidegkútiként, és nagyon hamar megszerettem a környéket. Nyolc év alatt rengeteg élmény és emlék gyűlt össze bennem. Ezek közül a legjobbak az osztálykirándulások, de az alsós napközik a csontokkal és mézeskalácsokkal sem voltak rosszak… Nagyon meghatározóak voltak alsóban Márti néni színdarabjai és azok próbái. A színpadi előadások felsőben is mindig jól sültek el a farsangok alkalmával, bár azokat nem két hónapig próbáltuk. A nyolc pulis év során rengeteg barátot szereztem az osztályból és az iskolából is, akik feldobják a hétköznapokat, de nem csak „iskolai barátok”. Itt van például Ramó, a legjobb barátnőm, akitől többek között azt a bölcsességet is megtanulhattam, hogy a középkorban a keresztény templomokat azért építették Kelet felé, „mert arra van Mohamed”. A tanáraimra sem panaszkodhatom, Attila bácsit például rengetegen irigylik tőlünk, joggal. Az iskola mellett zongorázom, a Cédrus Táncegyüttesben néptáncolok, úszom, de nagyon szeretek szörfözni és síelni is. Jövőre a Deák Téri Evangélikus Gimnázium nyelvi tagozatán folytatom tanulmányaimat, de itt hagyom a három kisebb testvéremet az iskolában, hogy élvezzék ki az ökus életet, mert érdemes. „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” (Lk 6,31)

Janka első óta a legjobb barátnőm. Mindig vidám, mosolyog és elég sokszínű. Néptáncol, úszik, zongorázik, közben német versenyeket nyer, és egyébként a biológia érdekli. Az osztályból mindenkivel jóban van. Sokan azt hiszik, hogy sokat tanul, de egy tz előtt is elég neki csak a szünetben átnézni az anyagot. (R.Kata)

Jankát olyan lánynak ismertem meg, aki mindig mosolyog . Ahol megjelenik, ott mindig vidámság lesz., mert tele van életörömmel. Az élete egy humor.

Azt kívánom, Janka, hogy őrizd meg ezt az életvidámságot!

44

(Johanna)

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Seyfried Gellért Seyfried Gellért vagyok. Júliusban leszek 15 éves. Szeretek sportolni, zenélni. Nyolc évig az Ökuba jártam. Ez elég hosszú idő volt ahhoz, hogy jó barátságokat kössek. Az osztályban nagyon jó közösség alakult ki, szívesen töltöttük együtt az időnket tanítás után is. Sok szép emlékkel a szívemben kezdem meg középiskolai tanulmányaimat. Bár nem mindig voltam elég szorgalmas, remélem, az itt szerzett tudásom jó alapul szolgál majd a Szent Margit Gimnáziumban.

Gellért jó zenei érzékkel rendelkezik, remekül dobol. Jószívű, uzsonáját gyakran megosztja velem. Sok közös élményünk van, sikerekben gazdag jövőt kívánok neki! (Gergő)

Gellért elég csendes, így még 8 év után sem ismerem annyira. De jól tud képregényeket rajzolni és dobolni. (R.Kata)

45

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Wallis Levente Wallis Levente Andrásnak hívnak, de az iskolában Levinek, vagy Wallisnak szólítanak. Első óta járok a MáriaremeteHidegkúti Ökumenikus Általános Iskolába. 2007-ben a Puli osztályba kerültem, és ennek nagyon örültem. Alsóban az osztályfőnökünk Lakó Márti néni, napközisünk Székely Mónika néni volt. Nagyon sok barátom lett az iskolában, akik végigkísérték ezt a nyolc évet. Több emberrel járok focizni az iskolából ide Hidegkútra. Nagyon szerettem ezt az iskolát, főleg a benne megismert emberek miatt. Jövőre a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba fogok járni (remélem), több osztálytársammal, barátommal és évfolyamtársammal együtt. Bízom benne, hogy ott legalább ilyen jó lesz, mint itt. „Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit…” R. Kata

Lewivel nyolc éve járok egy osztályba, és ez idő alatt nagyon megkedveltem. Nagyon barátságos, megértő és kreatív ( még a kis Fradis dobozát is hogy hasznosítja ), bár lehet, hogy egy kissé túl sokat melíroztat  Na, de ez könnyen elnézhető neki, és nagyon örülök, hogy még négy évet fogunk egy osztályba járni! (Máté) Levivel első óta jóban vagyok, mert ha kell, segít, és extra humorérzékével az olykor száraz tanórákat mindig feldobta! Ha már egy kicsit is tanul, mindenre képes, mert nagyon okos! Kívánom, hogy ez a humor és életvidámság maradjon vele egész életében! (Ágoston)

46

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Arányi Gréta Arányi Gréta Míra a teljes nevem, de mindenki Grétinek szólít. Első óta az Ökuba járok. Nagyon örülök, hogy ennek az osztálynak a tagja lehettem, mert sok olyan szép emlék fűz ide, amelyekre mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Sohasem fogom elfelejteni a felsős osztálykirándulásokat, különösen a Tátrai(tor)túrát, vagy a szüneteket, melyekben mindig történt valami: mint például focizás az osztályban, a Toldizás, vagy a "Sher"-készítés. De ezekről többet el nem árulhatok. Kedvenc időtöltésem a sportolás. Sok sportot kedvelek, de a legjobban a falmászást, lovaglást és az úszást szeretem. A sportolás mellett a szabadidőmben olvasok, vagy kirándulni megyünk a családommal. Köszönöm tanáraimnak és barátaimnak ezt a nagyon szép nyolc együtt töltött évet!

“Az ember csak fiatalon találhat ki igazán új dolgokat. Utána már túl tapasztalt, túl híres (...) és túl ostoba.“ (Albert Einstein)

rajz: Fürjes Panka

Grétit alsóban nagyon-nagyon kedves, segítőkész és csöndes lánynak ismertem meg. Ez ma sincs másként. Mindenki szereti, aki ismeri! Kívánom, hogy ezek a tulajdonságai és ez a sikeresség, ami végigkísérte az Ökus éveit, maradjon vele a Baár-Madas Gimnáziumban is! (Ágoston) Grétit nagyon csöndes lánynak ismertem meg, aki a bajban mindig mellettem állt. Segítőkész és kedves. Minden bajomat és vígasságomat Vele osztottam meg. (Biztos nagy teher volt neki) (Johanna)

47

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Horváth Julianna Amikor 2007-ben a szüleim beirattak az Ökuba, még fogalmam sem volt róla, hogy mennyi mindent fogok majd itt átélni.... Hogy az általános ismeretek mellett, nemcsak színészi képesítést, de hegymászói kiképzést is kapok majd. Valamint megtanultam, hogy a (fizikai) feszültségből nem kell mindig több, csak a pénzből, és a földrajzot tanulni KELL. Ha valaki valami rosszat csinál, az gazember, és nincs pizsamaparti görögsaláta nélkül. Nagyon sok barátot szereztem itt az Ökuban, és nagyon remélem, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot azután is, hogy elballagtunk. Jövőre a Szent Angéla Gimnázium tanulója leszek Pankával és Borival együtt. „.. azért élek, hogy visszamosolyogjak ... visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre.“ (Mécs László)

Juli mindig is nagyon vidám, viszont esetenként nagyon komoly tagja volt az osztálynak. Ha senki sem volt vidám, ő az volt. Szinte mindig tud valami érdekeset vagy vicceset kitalálni, főként matek órákon. Juli, köszönöm, hogy eddig veled lehettünk. (Sz. Levi) Juli egy magas, kék szemű, szőke hajú lány. Osztályomba érkezésemkor is nagyon szimpatikus volt. Kedves, segítőkész. Nagyon finom kínai teát tud készíteni. (Vajki)

48

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Vida Kata Első osztálytól az Ökuba jártam. Mivel egyke vagyok, több iskolát is megnéztünk, de az Öku volt a legszimpatikusabb. Emlékszem, Mariann nénivel a felvételi beszélgetésre, ami – nagy örömünkre - sikeres volt. Az első évnyitón nagyon féltem, de egy kedves néni bátorított. Mint később kiderült, Ő az alsós napközisünk, Mónika néni volt. Minden délután együtt játszottunk és beszélgettünk Mónika nénivel, színcápáztunk vagy Kelj fel Jancsit játszottunk. A csontocskákat mindig nagyon szorgalmasan gyűjtögettük, ha jók voltunk, kaptunk kis papírcsontokat, melyeket finom sütire válthattunk be. Mónika néni mindig sütött nekünk mézeskalácsot, és gyakran kivitt minket a MATÁV-ra, ahol néha a „nagy nyolcadikosok” is meglátogatták Mónika nénit. Mindig felnéztünk a nyolcadikosokra, mert ők olyan nagyok és okosak. Most mi lettünk a nagyok, az okosak, az érett nyolcadikosok. Vagy mégsem? Az egyik kedvenc elfoglaltságunk a csikizés. Jankához elég közelíteni a kezünket, ő már nevet és összegörnyed. Vagy amikor Ágo és Márk rajz órán azzal foglalta el magát, hogy az oldalamat bökdösték (ami elég csikis). Amikor egyszerre böktek meg például, én ugrottam egyet. A több fiú ezt egy kicsit másképp szokta, ők valakit ráfektetnek a padokra és csikizik, egyszerre öten-hatan. Hasonló dolog a toldizás, amikor valakit a fiúk a sarokba préseltek, vagy a szendvics, amikor ketten egy harmadikat átölelve nyomtak össze, vagy a pankráció, amikor a rövid életű fotelunkba ültek, feküdtek, vetődtek egy nagy kupacban a fiúk. A tűz-víz-repülőzést Judit nénivel szerintem ugyanolyan komolyan vettük (ha nem komolyabban), mint alsóban Márti nénivel. A tesi órák Judit nénivel, a Mandulákkal a közös bénázás, amit mi röpizésnek hívunk, és amin Judit néni láthatóan mindig nagyon jól szórakozik. Judit néni nagy feladatot kapott: Megtanítani minket röpizni. Mivel csak 7.-ben kezdte a lányokat tanítni, eléggé le voltunk és vagyunk maradva. Kezdtünk rájönni, hogy nem is olyan rossz dolog az a röpizés. Így kezdtem el röpire járni. Először nem igazán ment, de a hetedikesek és Judit néni is nagyon elnéző volt velem. Most már szerintem sokat fejlődtem. Csak néha ugrok el a labda mellett, ahelyett, hogy elütném, vagy állok és várok, néha pedig pont ellenkezőleg, a pálya másik feléből rohanok át elütni a labdát, néha sikeresen. Azért nem is én lennék, ha néha nem esnék hátra, a saját lábamban megbotolva, vagy a hálóba ütve a labdát fejen vágnám saját magamat (azért még így is jobban jártam, mint Brigi, aki hátra akarta ütni a labdát, de fejbe vágta vele magát, vagy amikor Brigi ütötte, elesett, majd jött Bori és ő is a földön kötött ki, ekkor már csak Réka hiányzott, rajta kívül a csapat földön volt). Óvodában nem igazán volt barátnőm, ez azonban elsőben megváltott. Valamikor év elején, tesi óra előtt egy lány szenvedett a cipőfűzőjével. Megkérdeztem, hogy segítsek-e neki, és bekötöttem a cipőjét. Ez az első emlékem Brigiről. Azóta rengeteg közös emlékünk született a suliban és a sulin kívül. Például állatkert, vidámpark, korizás, strandolás, közös nyaralás vagy csak egy hosszú erdei séta. Alsóban majdnem minden nap veszekedtünk (ez sokszor egy harmadik barátnő miatt volt). Felsőben a viták mások lettek. Nem sértődtünk meg egy-egy órára, hanem egyszerűen alkalmakként lehülyéztük egymást, majd karon ütöttük a másikat, vagy lábon rúgtuk és minden meg volt oldva. Hetedikben és nyolcadikban egyre szorosabb lett a barátságunk, amikor Brigi nálunk aludt, késő estig lelkiztünk. Ha szomorú voltam vagy csalódott, Rá mindig számíthattam. Kiderült, hogy bárhogyan tudjuk egymás lelkét ápolni. Ha nagy volt a gond, átmentünk a másikhoz, ha nem, akkor ott voltak az órás telefonbeszélgetések, vagy az

49

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. éjszakába nyúló chatelések. Kibírta minden hülyeségemet, és nyolc éven át elviselt, ami azért nagy szó. Szóval Brigi, ezúton is szeretném megköszönni, hogy mindig mellettem álltál, hogy mindig megbízhattam benned, és amikor kellett, órákon át hallgattál és megnyugtattál! Alsóban Márti néni elég szigorúan (néha tartottunk is tőle ), de összetartotta az osztályt. Attila bácsi szerintem egy nagyon összetartó közösséget kapott és még tovább tudta terelgetni a Pulikat. Természetesen Attila bácsinak is nehéz dolga volt. Első ökus osztályaként gondok mindig akadtak. Komondorokkal együtt a serfőzés, melyet később a hasonló szagú franciasaláta követett. Fotelunk is volt egy darabig, bár az sem volt egy illatos darab, a poshadt joghurtnak sincs jó illata, amire Gellért is rájött… Ott voltak még szünetekben az almacsutkával, kupakkal dobálózások és elég gyakran távozott tőlünk Bea néni és Adrienn néni az udvarról behozott labdákkal. Volt, hogy egy szünetben három labdát is vesztettünk. Nem is csoda, hogy Attila bácsi asztalán egy időben igen sok labda volt. Sokszor mondták, hogy mi okosak vagyunk, csak lusták. Hát, igen. Előfordult, hogy még óra elején sem volt nálam a füzetem… Tz-k előtt két perccel én még mindig a matekot próbáltam valakivel megértetni. Kiderült, hogy magyarázni tulajdonképpen bárhogy lehet: délután, reggel, a szünetben, Skype-on, ...egyedül facebookon chatelve esik még mindig nehezemre. A mobilomon pedig jó sok lefotózott füzet és jegyzet található. Nos igen, amikor csak tudunk, mi segítünk egymásnak. Hogy kivel voltam jóban az elmúlt nyolc évben? Inkább kivel nem. Először ugye Brigit ismertem meg és alsóban vele, Gyönggyel és Julival voltam, vagy Bogival. Felsőben már Jankával, Katával, Annával, Borival is egyre többet beszéltem. Saci, bár később érkezett közénk, nagyon jó barátnőm lett, és Johit is befogadtuk. Pankát 8.-ban ismertem meg igazán, és már őt is barátnőmnek mondhatom. Grétivel pedig a tavaly nyár felejthetetlen volt. Fiú barátokat is találtam. Vincével például nem egyszer beszéltem facebookon. Vagy amikor rám dobtak célba. Radírral, papírgalacsinnal, Stabilóval és tolltartóval. Nógrádi Beni és Gergő mellett eltöltött két hónap alatt pedig rengeteg hülyeséget hallottam. Beni szépnek nem mindig mondható poénjai is jók. Tutsek Benjámin pedig nagyon hiányolja a Betadint (sötét tea). És a tanárok. Az Ökuban nemcsak hihetetlen, jó közösség alakult ki, hanem a tanárok is jófejek. Attila bácsi, aki mindig lelkesen és mosolyogva jött be hozzánk. Az eltévedős osztálykirándulások és nagy túrák Attila bácsival és Judit nénivel, aki sajnos nem mindig lehetett velünk. Judit néni sokat küzdött velünk 6.-ban, de egyre jobbak lettünk. A kómás nulladik órák Viki nénivel, aki rengetegszer próbálta megértetni mindenkivel a matekot. És Attila bácsival, akinek nemcsak sok sztorival kiegészített töri óráit, hanem ezáltal a magyaróráit is megismerhettük. Gyimesi Bea néni nem tanított minket sokáig, de a németórákon mindig rengeteg nevettünk, amikor felfigyelt a Balázs padjából kiáradó hagymaszagra. Nyomárkay Bea néni Attila bácsi mellett tökéletesen megértette a felvételi helyzetünket. Dávid bácsi már öt éve tanít minket. Mindig nagyon segítőkész volt (főleg a tárgykinagyítós képnél). Nemcsak a rajztehetséget nézte, hanem a munkánkat is (szerencsére, mivel nem vagyok túl nagy művész).

Az Ökuban eltöltött utolsó két év volt a legfontosabb számomra. Először féltem a fizikától… és Adrienn nénitől is eléggé tartottam. Aztán kezdtem rájönni, hogy Adrienn néni nagyon vicces. Minden fizika órán nevettünk valamin. Mint például: „Rossz érzés mi, hogy egy nő lepipált? Szokj hozzá, lesz még ilyen az életben!” – egy életbölcsesség Beninek. És rájöttem, hogy ha az embernek jó tanárai vannak, nem is olyan borzasztó

50

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. dolog ez a tanulás. Adrienn néni megszerettette velem a fizikát és matekot is. (Azért az Excel- lel még nem barátkoztunk meg.) Judit néni magyaron sokszor megdicsért, Czukor Judit néni is gyakran mondta, hogy ügyes vagyok, amikor épp nem ugrottam el a labda mellett. Viki néni is rám gondolt a matekversenyeken. Adrienn néni pedig sokszor mondta és éreztette velem, hogy okos vagyok. És ez sokat segített, mivel oviban nagyon félénk voltam. Szóval rengeteget köszönhetek az Ökunak, az összes tanárnak és az osztálynak, egy különleges osztálynak. Nagyon örülök, hogy hatodik után nem mentem el innen a Városmajorba, főleg, hogy most is felvettek: jövőre a Városmajor matek-fizika szakán fogok tanulni. De az nem az Öku lesz, és hiányozni fog minden és Mindenki! Eddig minden évben vártam a „kicsöngetést”, az évzárót, de most az utolsó óra után, már elhangzott a jelző csengő és én nem szeretném, hogy kicsengessenek... mégis itt hagyjuk az Ökut, nyolc felejthetetlen évet! Köszönök mindent az Ökunak! Idézetek: “A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.“ (Elbert Hubbard)

„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.” (Bertrand Russell)

„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” (Abraham Lincoln) „Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy.” (Walter Winchell) “Ha elhagysz, veled mehetek?” (Mental as Anything)

„Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!” (Paulo Coelho) Kata nagyon kedves lány. Az osztályban sok barátnője van, mindenkivel jól kijön. Szorgalmasan tanul, az órákon figyel. Néhányszor padtársak voltunk, ilyenkor mindig segítőkész volt velem és jókat nevettünk. A közösségi életből kivette a részét, soha nem hátrált meg a feladatok elől. Közvetlen, barátságos és vicces. (Geli)

Kata a legjobb barátnőm. Nagyon kedves, közvetlen lány, akivel mindent meg lehet beszélni. Nagyon szeret lovagolni és az állatokat is nagyon szereti. Ő az, akiről mindig mindenki a leckét másolta. (Na igen, mindig kitűnő volt). És persze mindenkinek mindenben segít... (Brigi)

51

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Tasnádi Sarolta Tasnádi Sarolta vagyok, mindenki Sacinak hív. Két éve jöttem az Ökuba, ikertestvéremmel, Palkóval. Az elmúlt években nemcsak a Puli osztály tagjaival ismerkedtem meg. A Mandulákkal és más alsóbb évesekkel is összebarátkoztam különböző szakkörökön. A legnagyobb élményt Attila bácsi osztálykirándulásai nyújtották. A legemlékezetesebb mindközül a tátrai kirándulásunk volt. Remélem, az új iskolámban (az Óbudai Gimnáziumban) is találok legalább ilyen jó barátokat és kalandokat. Köszönöm, hogy Veletek tölthettem ezt az időt! "Előre föl, miénk az élet, E széles földnek kerekén, Szemünkbe csillog az ígéret, És bennünk virág a jó remény." (Juhász Gyula)

Saci hetedikben jött az Ökuba ikertestvérével együtt, aki a Mandulába jár. Nagyon kedves lány, és rengeteget tanul, még most, felvételi után is sok időt szánt rá. Örülök, hogy megismerhettem, és remélem, hogy jól fogja érezni magát a gimnáziumban is. (Janka)

Saci hetedikben érkezett hozzánk. Aranyos, visszahúzódó lánynak ismertem meg. Először Grétivel barátkozott, majd nagy örömömre velem is egyre többet beszélgetett. Saci szerintem nagyon szépen tanul, és mindig nagyon szorgalmas volt, hasznos jegyzeteket készített a témazárókhoz. Saciról még eszembe jutnak az aranyos csibék, akikről sokszor beszélgettem vele, sőt, még láthattam is őket.

Szóval, Saci, köszönöm, hogy két évig az osztálytársunk voltál, és a barátnőm lettél  (Vida Kata)

52

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Kelenföldi Domonkos Domi vagyok, de osztálytársaim csak Domcsának hívnak. Szüleim már nagyon régóta élnek itt. 15 éve én is itt élek velük. Két testvérem van, egy bátyám és egy öcsém. Bátyám ide járt az Ökuba nyolc évig, öcsém most hatodikos. Iskolakezdésem óta járok ebbe az osztályba. Az első négy évben a legjobbak az osztálykirándulások voltak. Alsóban az osztályfőnököm Márti néni volt, napközisem pedig Mónika néni. Mónika nénivel délutánonként nagyon sokszor voltunk a Matáv játszótéren. Nagyon megszerettem ezt a közösséget, de hatodikban volt egy olyan időszakom, amikor nem éreztem jól magam az osztályban. Próbálkoztam elmenni a Baár-Madas gimibe, de szerencsére nem vettek fel. És ennek azért örülök, mert az utolsó két év volt a legeslegjobb. Hatodikban ketten elmentek az osztályból, de hetedikben újra feltöltődtünk, sőt, eggyel többen is lettünk. Iskolán kívül három éve kosárlabdázom a Vasas Akadémia 2000-es csapatában. Nagyon szeretek kosarazni, ha nagy leszek, ebből szeretnék megélni, mert olyan dolgot szeretnék csinálni, amit szeretek, élvezek és bele tudok adni mindent. Tanulmányaimat a Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban fogom folytatni. Ez egy sportiskola, ami annyit takar, hogy előszeretettel támogatnak, segítenek a sportban. Végezetül sziasztok, viszontlátásra! Hiányozni fogtok! “Csak az veszít, aki feladja! A többiek újra próbálkoznak!” (Dwayne the Rock Johnson) Domi nagyon jó barátom már első óta. Okos és sportos fiú. Hasonlít egy zsiráfhoz, olyan magas. Egy sport-suliban folytatja tanulmányait, és reményei szerint profi kosaras lesz, majd a tévéből nézem a karrierjét :). Nagyon örülök, hogy az osztálytársam volt, sok közös kaland köt minket össze. Hajrá Domi! (W.Levi) Ő mindig is a legmagasabb fiú volt az osztályban, kicsit féltem is tőle, de hamar összebarátkoztunk. Sok éve kosárlabdázik a Vasasban, nagyon jól megy neki. Amióta emlékszem, elég jó tanuló és nagyon sok barátja van. Örülök, hogy az osztálytársa lehettem. (Vince) Domit nagyon magas srácnak ismertem meg. (Még mindig magas:). Órákon legtöbbször sokat beszél, ezáltal feldobja az óra hangulatát. A tanárokat egy kicsit idegesíti. (Nem is tudom, hogy miért. ) (Johi)

53

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Andréka Ágoston A tanárok szerint, én már „az Ökuban születtem”  Négy bátyám korábban kitaposta az ösvényt. Lakó Márti nénihez kerültem a Puli osztályba - aki egyik testvérem osztályfőnöke volt régebben. Ő látott bennem fantáziát és már elsőben indított a vers- és prózamondó versenyen, amit meg is nyertem. Nagy öröm volt számomra a színdarabokban való részvétel. A Négyszögletű Kerek Erdő (Dr. Zirzurr), Tündér Lala (Áterpáter varázsló), Bíborszínű Virág (Apa), melyekkel a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó fesztiválon is részt vettünk. A karácsonyi előadásokkal elmentünk a Vakok Batthyány Strattman László Római Katolikus Gyermekotthonba. Sokat köszönhetek Márti néninek, mert ezeken a színdarabokon a legnagyobb profizmussal dolgoztunk. Javított és tanított a játékra. Szívesen emlékszem vissza az alsós osztálykirándulásokra Márti nénivel (Tisza-tó, Balaton, Miskolc-Aggtelek-Eger). Márti néni sokat dolgozott azért, hogy jó közösség legyünk, és ezért minden év júniusában PULI BULI-t tartottunk, melyet felsőben is folytattunk! A bulik elengedhetetlen kelléke a fürdőruha .., ezek az éjszakába nyúló együttlétek, medencézések felejthetetlen élményt nyújtottak! Felsős kirándulások a Nagy Hideg–hegyen, Bánkúton, Pannonhalmán-Győrben és végül Felvidéken, a Tátrában, Zsgyárban. Ezek eltévedés és eső nélkül mit értek volna?! Géza bácsi, majd később Czukor Judit néni biciklitúrái, a Gemenci erdőben, Visnyeszéplakon, Balatonfelvidéken, Pannonhalmán és környékén. 90-100km közti távok, és a Nutella az utolsó napon! Angol táborok Járó Ildikó nénivel (Teacher) és Bezdek Évi nénivel, melyeken sokat zenéltünk, tanultunk és jól éreztük magunkat. A mosbachi cserediákprogramban kétszer is részt vehettem!  Tagja voltam az iskolai Színjátszó körnek már óvodás korom óta, Máté bátyám révén. Mátyás király; a Szultán meg az Iszákos; Az éjszaka csodái; Betlehemi éjszaka; Mach és Sebestova az iskolában. Ezek a színdarabok mind felejthetetlen élményt nyújtottak Attila bácsival. Az a bűvös 7-es szám... leginkább jót hozott magával  Az ökus vers-prózamondó és műsorvezetői „karrierem” csúcsán voltam. Karácsonyi színdarab (O.Henry: Háromkirályok ajándéka-férj), a kerületi vers-és prózamondó verseny (3. hely), trianoni 54

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. megemlékezés a remetei templomkertben. Hősök napi koszorúzás Varga Mihály miniszter úrral. 2013 decemberében az ÖKU Stúdió megalapítása sok lehetőséget adott. 8.-os jelmondatunk így szólt: „25 éves az Öku, ezért mindent máshogy lehet csinálni”- pl.: megújult a Karácsonyi vásár Büféje (PULI-SPÉK Büfé). 2014. szeptember 6-ától, beszédtanár javaslatára, a Kossuth Rádió Vendég a háznál c. diákrovatában, a Válasz-Utakban dolgozom. A történelmi rádió épületben dolgozunk társaimmal, de néha „kitörve” a stúdió falai közül, külső helyszínre megyünk. Ilyen volt az október 23-ai műsorunk, melyet a Terror Háza Múzeumban készítettünk, vagy mesélés és játék kórházban fekvő gyerekeknek a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján. Szabadidőmben úszom, futok, kerékpározom, színházba-operába járok, olvasok. A felvételi végeredményének örülök, mert tanulmányaimat a Városmajori Gimnáziumban folytatom. Amit egész ökus ittlétem alatt tettem: a próza-és versmondás, színjátszás, rádiózásmédia, „lélekápolás” - ezek valamelyikével szeretnék majd felnőttként foglalkozni. Az itt töltött időben kapott szeretetet; törődést, a sok segítséget, amit a tanulás terén és az ÖKU Stúdió alapítása és szervezése kapcsán kaptam, mindenkinek nagyon köszönöm.  A fent említett szerepléseket Igazgató Úr 11 dicsérettel jutalmazta az évek során.  Sokak szerint rám jellemző idézet: „Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád” (Giorgio Armani) “Ne féljetek a fiatalságotoktól és attól a mélyről jövő kívánságotoktól, hogy kipróbáljátok a boldogságot, az igazságot, a szépséget és a sokáig tartó szeretetet! Olyannak kell lennetek, akik mélyen bíznak az emberben, és akik mélyen bíznak az emberi hivatás nagyságában.” (Szent II. János Pál pápa) Ágoston rendes, vicces gyerek, sokszor megnevetteti az osztályt, és ott van, ha valamit fel kell olvasni az órán. Én kedvelem. Egy kicsit talán néha átlagfelettinek tűnt lelkesedése, de ezzel sokszor rólunk, osztálytársakról vette le a feladatot. Ha valami számítógépes probléma lép fel, Ágoston szárnysegédjével mindig ott terem és megoldja a helyzetet. Nyolc év alatt cukkoltuk is, de sokat nevettünk is együtt vele. (Geli)

Ágó tele van életerővel és tettvággyal. Ezt bizonyítja az is, hogy megalapította az ÖKU Studiót. Az osztályban is sokat segít másoknak. Szeret segíteni, azt hiszem. Azt kívánom, hogy soha ne fogyjon ki az erőből, ami őt hajtja! Remélem, teljesül a kívánságom. (Johi)

55

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Ambrus Gergely Gergő vagyok, hetedikben csatlakoztam a Puli osztályhoz. Ezalatt a két év alatt több élményt szereztem, mint az előző iskolámban hat esztendő alatt. Mikor idecsöppentem, hamar be tudtam illeszkedni. Az iskola nagyon jó közösségi és tanulmányi szempontból is. Az itt töltött két év során elég sok csínyt követtünk el, de ezeket a pozitív élmények közé sorolom. Természetesen iskolán kívül is nagyon jó kalandokban volt részem az új barátokkal. Hobbiként sportolni szoktam, szabadidőmben extrémsportokat űzök: gördeszkázom, snowboardozom és wakeboardozom. Járok néptáncolni a Cédrus Táncegyüttesbe, és most rögbizni is elkezdtem. A Szent Imre Gimnáziumban folytatom tanulmányaimat. Bár örülök, hogy jön a nyár, és az új suli sok újdonságot rejt, de sajnálom itt hagyni ezt a remek iskolát. Két testvérem van, de ők nem ide járnak. Bánhatják. Kedvenc idézetem: „Üríts ki magadból mindent, félelmet, kétséget, hitetlenséget. Szabadítsd fel a tudatod!“ (Morpheus)

Gergő 7.-ben jött. Amint megláttam, tudtam, hogy ő ide való. Gyorsan beilleszkedett. Próbál vicces lenni... néha sikerül. Okos és kedves, egyik legjobb barátom az osztályból. Jövőre együtt megyünk gimnáziumba, kíváncsian várom. (Wallis Levente András)

Ambrus

Gergő

7.-ben

érkezett

az

osztályba.

Vicces,

jófej

srácnak

ismertem meg. Hamar beilleszkedett, és az osztály építő tagja lett. Mikor 7.-ben először megláttam, rögtön szimpatikus srácnak tűnt. Örülök, hogy megismertem. (Panka)

56

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Gémesi Márk Legelső emlékem az Ökuból és az osztályomról, ahogy hosszú sorban, hegyet mászva Márti néni vezetésével eljutottunk a reptér egyik magasabb dombjára. Gondoltam magamban, milyen jó ez az iskola, egy igazi kis túraszakkör. De aztán hamar elillant a gondolat, amikor a padra vízzel rajzoltuk az ÁBC-s betűket. A sajátjaim kissé keletiesre sikerültek, de Márti néni mindig megdicsért. Az osztályt és közte sok társamat a szívembe zártam az elmúlt nyolc év során, sok-sok emlék kavarog bennem. A jópofa csínyek, a mindig nevetős osztály és néha a hülyéskedés a köbön volt az, ami emlékeztet az itt eltöltött órákra. Voltak persze kedvenceim mind a tanárok, mind a tantárgyak között, de ez maradjon az én személyes titkom. Sok-sok szereplés, és köztük jó néhány főszerep emléke megmarad, azóta is bátran vállalom a szereplést. Voltam én itt öregember, oroszlán, szörnyeteg, doktor és Luke Skywalker is. Egy biztos, az erő velem van és remélem, velem is lesz a továbbiakban is, és remélem, jövendő osztályfőnököm nem egy Yoda lesz. Remélem, hasonlít Attila bácsira, akivel megjártuk a Tátrát, de talán még az azon is túlt. Lehetetett zuhogó, alsóneműt eláztató eső, lehetett orkán erejű szél, ő mindig szívvel és szeretettel mutatta az utat. Most, így ballagóként a két ,,főtúravezetőtől” leválok és keresem a magam útját. Remélem, bejárom a tejutat, és a csillagos ég lesz a határ nekem!

“Tedd, vagy ne tedd!!!… Ne próbáld!….” (Yoda mester)

Márk első osztály óta jár a suliba. Rögtön az első perctől kezdve a barátomnak tekinthettem. Nagyon jól bánik az elektromos kütyükkel, szóval, ha bármi bajom van, ő tud segíteni nekem. Nagyon jól vízilabdázik, zongorázik. Szeretem hallgatni, ahogy a mai zenéket zongorázza nekünk. Remélem, jól fogja érezni magát az új iskolájában, osztályában. Ahogy azt is, hogy sok közös élményünk sokáig megmarad az emlékeinkben. (Domi) Márk elsőtől jó barátom. Nagyon jó tanuló. Vízilabdázik, rengeteget edz, és nagyon ügyes. Most a Vasasban játszik. Sok mindenki szeretne olyan szorgalmas lenni, mint Ő. A tanulás és a sport mellett nagyon szépen zongorázik.Bármikor meg tudja mondani, hogy mi a lecke, és bármikor lehet rá számítani.

57

(Vince)

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Szilassy Borbála Minden egy ködös, szeptemberi napon kezdődött. Na jó, ez nem igaz :J. Én a többi gyerektől eltérően már akkor is ide jártam suliba, amikor még beszélni se tudtam. Ezt három nagyobb testvéremnek köszönhetem, akik előszeretettel hordtak be ide akaratomon kívül. Aztán eljött az az idő is, amikor ténylegesen ide kellett járnom. Első négy évemből csak az osztálykirándulásokra, Mónika néni mézeskalácsára és a Márti néni (alsós tanítónk) jól megrendezett színdarabjaira emlékezem. Felsőből már picivel több dolog maradt meg. Bár az első két év itt is homályos, de a második két év eddigi apró életem legszebbje volt. Felsőben már nemcsak lányokkal, de több fiúval is nagyon jóban lettem. És ebben a 3-4 évben kiderült, hogy a Puli nemcsak hűséges, de jó szakács is. Nem akarok belemenni a serfőzésbe, és annak több hónapos érlelésébe (természetesen az osztályteremben)… Ám nemcsak efféle furcsaságok történtek itt. Ahhoz képest hogy ez egy ökumenkikus iskola, itt előfordultak más vallások is, például a depőizmus, aminek ofőnk, Attila bácsi nem túlságosan örült. Osztályállatunk is volt. Kálmánt, a madarat élve nem ismertük, de valószínűsíthető öngyilkossága után fél évet velünk töltött (az ablakpárkányon). Nem akarom “túlragozni”ezt az eposzt, de az Ökunak tényleg sok mindent köszönhetek. Ebben a suliban nem csupán olyasféle bölcsességeket tanul meg az ember, mint: ,,Feszültségből nem kell mindig több. Csak a pénzből.” (Adrienn néni), hanem megélheti azt a légkört is, amit más iskolákban biztos, hogy nem. Ebben a suliban a tanárok se semmik. Vannak simán csak ’’jó” tanárok, de a legtöbbjük emellé irtózatosan jó fej is. És ezúton is köszönöm nekik, hogy elviseltek és tanítottak. Szóval légyszi’, srácok (akik még ide jártok), becsüljétek meg magatokat, mert Öku nincs még egy…

Bori szeret vitorlázni, ezt a sportot profi szinten űzi. Sok versenyre jár, amelyeken nagyon szépen szerepel. Nagyon fontos része az osztálynak, ha nem itt lenne, teljesen máshogy festenének a pulik. Vicces, jófej és sokszor feldobja a hangulatot. Örülök, hogy eddig osztálytársa lehettem. (Sz. Levi)

58

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Bori nagyon kedves lány, nem sokat beszéltünk a nyolc év alatt, de ahogy én ismerem, egy kreatív, magabiztos gyerek. Nagyon vidám, tréfás; társasága szórakoztató.... :D (N. Beni) Bori igazán kedves és jófej lány, nagyon jó barátnők vagyunk. Csodaszépen zongorázik és énekel, ezt a tudását első óta csillogtatja. Emellett jól gitározik, ukulelézik, meg még ki tudja, miket csinál... Nagyon erős személyisége van, talán ez az oka annak, hogy majdnem minden osztálybeli fiúnak volt egy Bori-korszaka. Nem egy iskolába megyünk, de remélem, ilyen jóban maradunk. (Janka) Bori körül mindig zajlik az élet. Mindig vannak jó ötletei. Ilyen volt pl. a Hey, Jude című dal, amit a mestermunka-bemutatójakor énekeltünk el. Fergeteges sikert aratott. Remélem, mindig lesznek ilyen jó ötleteid, és sikerül majd meg is valósítanod őket! Kívánom, hogy ne érjen kudarc az életedben! (Johanna) Bori elsőtől kezdve boldogítja az osztályunkat és a tanári kart. Nagyon jófej és okos lány, bár azt nem mondhatnánk, hogy nagyon sokat tanul. Sok mindenhez ért: szépen zongorázik, gitározik, rajzol és ukulelézni is tud, sőt, még sportban is jeleskedik. Borival egész alsóban utáltuk egymást, de ahogy teltek az évek, kezdtünk rájönni, hogy sok hasonlóság van bennünk, és arra is rájöttünk, hogy nem is vagyunk olyan elviselhetetlenek egymás számára. Így lettünk legjobb barátnők. Sajnos nem ugyanabba a gimnáziumba megyünk tovább, de remélem, hogy attól még ugyanúgy találkozni fogunk! (Sz. Anna)

59

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Baranyay Vince Baranyay Vince a nevem, első óta járok az Ökuba. A nyolc év alatt nagyon sok barátot szereztem. 2007-ben nagyon nehezen indult az első osztály, sok veszekedés és verekedés volt a napköziben, de Mónika néni mindig rendet tett. Amúgy pár év alatt rendeződtek a dolgok. Márti néni anno, a puliról nevezte el az osztályunkat, mert a puli egy rendes, szorgalmas kutya; és így is próbált minket nevelni, tanítani,… többé-kevésbé sikerült is neki. Felsőben megint nehezebb idők jöttek, jól megtanultam tisztelni a matekot, és a kémia is okozott némi fejtörést. Attila bácsival nagyon szerettem pulinak lenni. Rengeteget kalandoztunk a Börzsönyben, a Bükkben; a Tátrában embertpróbáló körülmények közt másztunk fel a csúcsra… ezekre mindig örömmel fogok visszagondolni. Judit néni megszerettette velem az addig uncsinak tűnő irodalmat. Nagyon örülök, hogy ebbe az osztályba járhattam, örökre emlékezni fogok rá! Jövőre a Baár Madas Református Gimnáziumban folytatom tanulmányaim, remélem ott is ilyen jó osztályom lesz. (ezt nem hiszem) Kedvenc idézeteim: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”(Péld. 3,5) „A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk...” (Szentgyörgyi Albert)

Vince első osztály óta jár a suliba. Mindig is jóban voltam vele, nyolcadikra különösen jóban lettünk. Jó humorú, okos, logikus gondolkozású fiú. Nagyon jól focizik és zongorázik. Sok közös vicces és komoly élményünk volt. Remélem, ezekre sokáig emlékezni fogunk. Sok sikert kívánok neki az új iskolájában és egész életében! (Domi)

Már a legelejétől jó barátomnak tartom, igen nagy kaszkadőr. Ötletben és megvalósításban is remek, és a legváratlanabb helyzetben sziporkázik. Szemüvege mögé rejtőzve jót nevet a világon, miközben órán kinéz az ablakon... (Márk)

60

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Ramocsai Kata Első osztály óta ide járok. Szeretem az osztályomat, nagyjából mindenkivel jóban vagyok. Sohasem vittem túlzásba a tanulást, de általában jó jegyeim voltak. Nagyon sok emlékem fűződik az osztályhoz: Alsóban a pizsamapartik, színdarabok, amikor előadás előtt két hétig folyamatosan próbáltunk, utána meg egy hétig csak matekoztunk, nehogy lemaradjunk a tananyagban. Felsőben az osztálykirándulások, ahol a jelzések „rossz helyre voltak festve". Más osztályokkal ellentétben mi mindig hegyet másztunk, évről évre egyre magasabbat, míg nyolcadikban a Magas-Tátránál kötöttünk ki. Jók voltak még az év végi Pulibulik és a rendes hétköznapok is, mert nálunk mindig jó volt a hangulat. Labdáztunk a naponta újuló osztálylabdánkkal, szkander-bajnokságot tartottunk, vagy csak simán beszélgettünk Attila bácsival, aki minden szünetben meglátogatott minket. Az iskola mellett még zongorázom, röpizek és cserkész is vagyok. Jövőre a Szent Imre Gimnáziumba fogok járni, remélem, ott is ilyen jó osztályom lesz! Kata, akit mindenki csak Ramónak szólít, az osztály egyik legjobb tanulója első óta. Ennek köszönhetően mindenki tőle kéri a házit. Kata nagyon szép frizurákat szokott készíteni a lányoknak a szünetekben. Szépen rajzol és jól furulyázik. Három kisebb tesvére van, ebből kettő ide jár, a legkisebb pedig jövőre lesz elsős. Nagyon rendes lánynak ismertem meg. Örülök, hogy az osztálytársa lehettem. (Gréti)

Ramó első óta a legjobb barátnőm, ami elég hosszú idő... Rengeteget voltunk együtt iskolán kívül is. Nagyon okos lány, hamar megért mindent, rá tud jönni a dolgokra tanulás nélkül is. Az utóbbi két évben hihetetlen gyorsasággal tanult meg úgy zongorázni, hogy mindenki csak ámult... egyenes beszédű, általában kimondja, amit gondol, de ez jó. Nagyon örülök, hogy az osztálytársa lehettem, és bár külön suliba megyünk, ez nem jelenti azt, hogy nem maradhatunk barátok... (Prőhle Janka)

61

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Wehner Johanna Wehner Johanna vagyok, négy éve a Puli osztály tagja. Nagyon jó közösségé kovácsolódtunk. Ez alatt a négy év alatt sok élményben volt részem. Kezdjük az osztálykirándulásokkal: Ötödikben elmentünk a Nagy Hideg-hegyre. Nagyon tetszett ez a kirándulás. Eltelt egy év, és ismét elérkezett az osztálykirándulás időpontja. Egy csapat Puli kapaszkodott fel Bélapátfalváról Bánkútra. Megnéztük a templomot és kétszer is eltévedtünk . A kísérő tanárunk Judit néni volt, akinek ez volt az első teljes osztálykirándulása velünk, mert 5.-ben az első napra nem tudott eljönni, ezért Mónika néni kalauzolt minket első felsős osztálykiránduláson. Emlékezetes számomra, mikor a Nagy Hideg-hegyen, a szállásunkon a lányok néhány fiú segítségével elkészítették a vacsorát. Nagyon jól sikerült. Elérkezett a következő ősz: immár hetedikesek lettünk és ismét osztálykirándulásra ment csipetnyi csapatunk. Pannonhalma volt az úticélunk. Sikeresen megérkeztünk, de egy kicsit azért eltévedtünk. Kriszta néni kísért el minket erre a csodálatos kirándulásra. A Puli fiúk foci meccset játszottak a Pannonhalmi hetedikes diákok ellen. Hősiesen küzdöttünk, de valami megmagyarázhatatlan ok miatt mégis az ellenfelünk nyert. Máig sem tudjuk, hogy mi lehetett az ok. Most jutott csak eszembe, hogy a mi kis csapatunk egy fárasztó utazást tudhatott maga mögött, míg az ellenfeleink kipihenhették magukat egész álló nap.  Elérkezett a legutolsó évünk. Nyolcadikosok lettünk és Attila bácsi ígéretéhez híven külföldre: Szlovákiába, a Magas-Tátrába vitt minket. Most sem maradt el a kirándulás. A Tátra egy kis részét másztuk meg, de ez 9 esős és szeles óránkba telt. Mindenünk elázott, a kezünk és az egész testünk átfagyott. Szabó-Papp Marcsi néni vállalkozott erre a megpróbáltatásokban gazdag, és élményekben még gazdagabb kirándulásra. A buszsofőrűnk, Károly is feljött velünk, de szegénynek nem volt semmilyen felszerelése. Egy szál rövidnadrágban és rövidujjúban jött velünk. Szerintem ezt a kirándulást sohasem fogjuk elfelejteni. Örök emlék marad. De, hogy ne csak sajnáljanak minket, volt a kirándulásunknak olyan része is, amit kevésbé vizesen is megúsztunk. Ez eset úgy esett, hogy osztályunk találkozott egy szökőkúttal. Mivelhogy gyermeki lelkünk egy csöppet elszabadult, elkezdtük fröcskölni egymást. Így egy negyed óra után az osztályból három ember maradt csak szárazon. de kedvünket ez nem szegte. Megnéztünk sok látványosságot és roppant jól éreztük magunkat. A hazafelé úton feléltük a tartalékainkat és zenét hallgattunk, filmet néztünk és Felelsz vagy felelsz-et játszottunk. Az életünk nem csak osztálykirándulásokból állt. Voltak előadásaink és szerepléseink is. Ötödikben két előadásban is szerepeltünk. Az első az október 6-i ünnepség volt. Nagyon jól sikerült. Attila bácsi rendezése mindenkit megérintett.

62

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. A második színre lépésünk a farsang volt. Az első fölsős farsangunk. Kis zöldfülűek voltunk akkor még, és nem tudtuk, hogy mit is kell ilyen helyzetben csinálnunk, de Attila bácsi eligazított minket, így osztályunknak nem kellett a nagyok előtt szégyent vallani. Innentől a farsangi karrierünk csak felfelé ívelt. Hatodikban a Call me baby c. számra kitaláltunk egy fergeteges produkciót. Hetedikben a hetvenes éveket mutatták be a többiek. Én sajnos síeltem.  Nyolcadikban a XVIII. századot mutattuk be egy kis modernkori civilizációt belecsempészve. Tehát láthatja mindenki, mi itt nem unatkoztunk. A hétköznapjaink voltak a legjobbak. Mindig történt valami. Vagy valaki balhét csinált, vagy csak az ÖKU Stúdió laptopozott. De olyan is megesett, hogy semmi sem történt. Most már búcsúzom, mert nem fogok kiférni egy oldalra. A Szent Gellért Katolikus Gimnáziumban tanulok majd tovább. Sajnálom, hogy el kell mennem, nagyon jó osztály lettünk. De azért nem fogok sírni, mert már érdekel, milyen lehet gimnazistának lenni. Remélem, nem lesz nagyon más a gimnáziumi élet, mint az itteni. Sziasztok! Soha nem fogom elfelejteni ezt a négy évet, amit Veletek töltöttem. Viszontlátásra! Köszönöm azt a sok odafigyelést és segítséget a Tanáraimnak, amit ezalatt a négy év alatt kaptam Tőlük. És végezetül köszönöm, hogy az Öku diákja lehettem. “Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály) Johi negyedikben érkezett hozzánk. Én akkor épp beteg voltam, ezért Brigitől hallottam az új osztálytársunk felől. Aztán személyesen is megismertem. Johi mindig kicsit más volt, ezért is illeszkedett be nehezebben közénk, főleg a fiúk ugratták sokat… mostanában már egyre kevésbé. Először más osztályokban keresett barátnőket, most már tudtommal az összes lánnyal jóban van. Emlékszem Johiéknál a sütögetős és fondüs délutánra. Ha Johira gondolok, az osztálykirándulások jutnak még eszembe, ahol a nagy túrák közben mindig jókat beszélgettünk. Johi mindig, mindenen tud nevetni. A délutáni röpiken nem telt el úgy 5 perc (de talán még 2 sem), hogy Johi nem sikított, vagy nevetett volna fel, vagy ne mondott volna valamit, ezzel Judit nénit néha az őrületbe kergetve :D. Johi egy nagyon színes egyéniség, aki sokat olvas és a nagycsalád mellett (mivel otthon is sokat segít) is sok mindenre marad ideje, mint például a furulyázás. (V. Kata) Mikor az iskolába jöttem, már ismertem Johannát, mert a regnumos társam. Kedves, vidám lány. Bármikor kértem tőle segítséget, mindig segített. Mikor óra közepén folyt az orrom, ő mindig tudott zsebkendőt adni… (Vajki)

63

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Nógrádi Benjámin Budapesten születtem 2000-ben. Beninek szoktak szólítani, de az osztálytársaim sokszor neveznek Nógrádinak is. Alsóban nagyon szerettem ezt az iskolát, és örültem, hogy ide járhattam, de felsőre alábbhagyott a lelkesedésem. :) Nehéz volt átváltani a könnyű alsóból az akkor nehéznek tűnő felsőbe. Később sokkal jobban összeszokott az osztály és rájöttem, hogy a felső sem olyan nehéz, és nem is olyan rossz, csak meg kell szokni. Ötödik osztály környékén Nagykovácsiba költöztünk, ez nehezített az iskolába való bejárásban, így hát elkezdtek gyülekezni a késések. Remélem, erről a szokásról leszokom majd, mert a Móricz Zsigmond Gimnáziumban fogok tovább tanulni, ami elég messze van Nagykovácsitól. Itt, az Ökuban mind a két osztályfőnökömnek, Attila bácsinak és Márti néninek is nagyon sokat köszönhetek: sok motivációval, szerepléssel segítettek át ezen a nem könnyű nyolc éven. Sajnálom is, hogy el kell mennem ebből a suliból, meg nem is... Egyrészt azért nem, mert már nyolcadik végére kezdtem unni a légkört, másrészt, mert szeretek új társaságokkal barátkozni. De sajnálom is, mert nagyon jó volt az iskolai közösség, és szerintem ez nem fog megadatni nekem a Móriczban. Ezzel együtt nagyon várom már a következő évet, és sok sikert kívánok az összes osztálytársamnak a következő évekre!

Beni az egyik legviccesebb osztálytársam, nagyon jól lehet vele beszélgeni és jó humora van. Ő a "Sher" egyik készítője. Nagyon szeret focizni, és persze jól is csinálja. Két nagyobb testvére már elballagott, kisebb testvére, Anna pedig még ide jár. (Gréti) Benit mindenki ismeri, becsületességéről, tisztaszívűségéről, hajáról. Ereje határtalan, mégsem pazarolja mások fájdalomkeltésére, csak segítőkészségét fejleszti vele. Mindig megbízom benne, mert tudom, hogy megcsinálja ezt is, azt is. Szorgalmáról hírhedt:) (Vajki)

64

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Pestality Máté Fáj a fejem arra a gondolatra, hogy jövőre itt kell hagynom ezt a jó öreg, megszokott iskolát. Jövőre már a Szent Imre „igája” alatt fogok szenvedni. Na, persze nagyon örülök, hogy továbbléphetek, de mégiscsak 8 évig jártam ide. Emlékszem például, amikor alsóban kint „Háborúztunk” a MATÁV játszótéren, vagy amikor órákig monopolyztunk. A felsős osztálykirándulás is nagyon jó élményként maradt meg. Szabi szellemfotózása, a Nagy Elázás… A távolból minden szépnek tűnik. :J Az osztályközösség a végére elég jó lett, bár akkor is farkastörvények uralkodtak. Most két öcsém jár az Ökuba, a húgom két év múlva fogja elkezdeni tanulmányait. Szüleimmel kilenc éve élek Máriaremetén. Mindig nagy büszkeséggel fogom mondani, hogy ebbe az osztályba és iskolába jártam. “Minden lehetséges, és ami lehetséges, az meg is történik.”

Mátéval az utóbbi időben elég jó barátok lettünk, azért is, mert sokat ültünk egymás mellett. Nagyon tájékozott és okos, jól lehet vele beszélgetni, akár a lelki szemetesládaságról, akár a csodás többórás remixekről, amiket én ugyan nem ismerek, de biztos nagyon jók.  Rengeteget filozofál, olyanokon, hogy milyen képzeletbeli kormányt állítana fel az osztály tagjaiból. Én például külügyminiszter lennék.  Örülök, hogy az osztálytársa lehettem, és ezúton is bocsánatot kérek, amiért alsóban új korsót vetettem vele, mert eltörte az enyémet. (Janka)

Máté kiemelkedően művelt, szereti a könyveket, filmeket, sorozatokat. Tanulni nem szokott, de saját kútfejéből is minden számonkérésen jól teljesít. Néhány házibuliban is sok közös élményre tettünk szert. Jövőre együtt tanulunk tovább a Szent Imre Gimnáziumban, aminek nagyon örülök. (Gergő)

65

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Réti Dániel Réti Dániel vagyok, első óta a Puli osztály tagja. Alsóban Lakó Márti néni volt az osztályfőnökünk. Vele nagyon sok színdarabot adtunk elő, de nekem főleg az osztálykirándulások tetszettek. Székely Mónika néni volt a napközisünk. Vele sokszor kimentünk a MATÁV játszótérre, ami mindig nagyon jó volt. Nála lehetett “csontokat” gyűjteni, amit sütire válthattunk be. Felsőben Attila bácsi nagyon jó kirándulásokat szervezett csak néha eltévedtünk az erdő közepén , de aztán mindig megtaláltuk a jó utat. Nagyon szeretek sportolni, és azok közül is focizni szeretek a legjobban. Tanulmányaimat a Szent Gellért Gimnáziumban folytatom. “Minden halállal én leszek kevesebb, hiszen én egy vagyok az emberiséggel. Ezért hát ne kérdezd, kiért szól a harang… Érted szól.” (Ernest Hemingway)

Dani elsőtől kezdve az osztályunk tagja. Halk szavú fiú, de általában okosakat szokott mondani. Szabadidejében sokat focizik, és nagyon jó is benne. Óvodás kora óta a Hidegkúti SC-ben focizik. A Szent Gellért Gimnáziumban fog továbbtanulni. (Sz. Anna)

Ha a foci került szóba, Dani mindig lelkesen csatlakozott. Ha bárkinek focival kapcsolatos kérdése akadt, Dani képben volt. Pedig még a lába is megsérült. Mindig is csöndes fiú volt, de ennek ellenére sok barátot szerzett. Arra emlékszem alsóból, hogy ő volt a legjobb matekból, és ezért irigykedtem is rá.:)

A tanulást a Szent Gellért Gimnáziumban fogja folytatni. Sok sikert! (Gyöngy) 66

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Ugrai Szabolcs Ugrai Szabolcs vagyok, de osztálytársaim csak Szabinak hívnak. Kedvenc tantárgyam a fizika. Sokat sportolok versenyszerűen. A tanulás és az edzés egyenrangú az életemben. Az Öku sok jót, olykor kevésbé jót is nyújtott a nyolc év alatt. Többségében kedves tanáraim voltak. Az osztályközösség jó, összetartunk. Köszönöm tanáraimnak a segítséget! Jó volt ide járni!

Az elején kicsit fenntartással voltam vele szemben, nem értettem a személyiségét.

Aztán

felsőben

már

közösen,

„új

vizeken“

eveztünk.

Szépszál legény lett az evezőlapáttól, és ki gondolta volna, hogy ennyire érdekli a fizika tudománya. (Márk)

Szabi nagyon humoros természetű osztálytársam. Ételét mindenkivel megosztja, nagyon jószívű . Emellett sportos, kajakozik, senkinek nem ajánlanám, hogy fizikai konfliktusba keveredjen vele. Jó barátomnak tartom, remélem, gimnáziumi éveink alatt is tartani fogjuk a kapcsolatot. (Gergő)

67

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Skublics Gyöngy Hat bátyám van, mind a hat az Ökuba járt, így nem csoda, hogy én is ide kerültem. Sok barátot szereztem itt, és remélem, hogy miután elballagtunk, továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot. A szünetekben nagyon sokat hülyéskedtünk és nevettünk (Juli, Brigi:)). Ha nem ment valami a tanulás terén, előszeretettel fordultunk Katához.:) Alsóban Márti néni és Mónika néni „terelgetett” minket. Most Attila bácsi és Judit néni. Sokszor eszembe jutnak az osztálykirándulások. Így visszanézve vicces volt, de akkor eléggé megerőltetőnek éreztem, főleg az ideit: Attila bácsi az utolsó évünkre tartogatta a legnehezebb túrát. Én azt hittem, hogy idén megkegyelmez nekünk, de tévedtem. Szlovákiába mentünk, hogy megmásszuk a Tátrát. Mikor elindultunk, senki nem számított rá, mekkora utat fogunk megtenni, méghozzá esőben. Egész végig zuhogott. Mindenkin csak egy vékony esőkabát volt, de mi csak mentünk és mentünk szakadatlanul. Minden pillanatban azt hittük, hogy elérünk a „célponthoz” (ami az ún. Zöld-tó névre hallgat). Végre valahára megérkeztünk. Aki tudott, átöltözött valami szárazba, vagy rárakta a radiátorra a vizes cuccát. Kicsit pihentünk (kb. 1 órát), majd elindultunk a célegyenes felé. Amikor már jó ideje mentünk, egyszer csak megláttuk a főutat. Elkezdtünk rohanni a busz felé (erre még volt erőnk). A nehézségek ellenére nekem ezzel a túrával kapcsolatban már csak jó élmények maradnak meg! Ha nem az iskolában, akkor vagy regnumon, vagy edzésen vagyok. Az MTK-ba járok röplabdázni, és néha elmegyek úszni az osztálytársaimmal (pl.: Janka). Regnumra is sokan járnak az osztályból. Három évig zongoráztam és kilenc évig táncoltam a Csillagszeműben. (Talán még folytatni fogom.) Remélem, sokan fognak az osztályunkra emlékezni, és hogy az emlékek nem tűnnek el!:) Hiányozni fog az Öku. Jó volt Veletek! “Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv.” (Gárdonyi Géza) Gyöngyöt már kilenc éve ismerem. Mindig nagyon vidám, felvidítja környezetét, kedves, megértő és felettébb empatikus. Jó volt vele egy osztályba járni. (Máté) Gyöngy kedves lány, szerény, visszahúzódó típusnak látszik, bár nem annyira az. Mikor padtársak

voltunk, volt

csak

alkalmam beszélgetni vele, az alapján

tulajdonságokat tudok mondani. (Szabi)

68

is

csak

jó


Szentgyörgyi Anna Első óta az Ökuba járok, bár mikor még csak ovis voltam, már akkor is sokszor voltam itt, mivel két nővérem is ide járt. Az első évnyitómról csak arra emlékszem, hogy csöndben ültünk egymás mellett és senki sem mert hozzászólni a másikhoz. Azóta ez persze lényegesen megváltozott. Ahogy teltek-múltak az évek, az osztályközösségünk egyre jobb lett. Alsós éveimből legjobban azokra a színdarabokra emlékszem, amelyeket osztályfőnökünk, Márti néni tanított be nekünk, s ezekkel sokszor mentünk színjátszós versenyekre is. Napközisünk, Mónika néni finom mézeskalácsaiért folytatott küzdelmünket, és a Matáv játszótéren eltöltött hosszú délutánokat sem lehet elfelejteni. Felsőből már sokkal több mindenre emlékszem: A sok osztálykirándulásra, amelyeken legtöbbször eltévedtünk, de közben mégis mindig nagyon jól szórakoztunk. A mi osztályunk a szünetekben sem unatkozott soha. Bár most inkább itt nem részletezném a különböző érlelési módszereket és a többi érdekes elfoglaltságunkat. Köszönöm a tanáraimnak, az osztályomnak és az egész Ökunak ezt a felejthetetlen nyolc évet! Annát elsőtől fogva ismerem. Igaz, akkor még nem beszélgettünk sokat, de felsőben annál többet. Mosolygós és kedves. Minden délután Anna, Brigi és én együtt mentünk haza. Rengeteg vicces dolgot megvitattunk a buszon  A Schiller Gimnáziumba vették fel, Brigivel együtt. Nagyon örülök, hogy megismerhettem, biztos vagyok benne, hogy továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot!!! (Gyöngy) Anna elsőben leginkább Grétivel barátkozott, majd harmadiktól már másokkal is, pl.: Jankával, Ramóval. Felsőben rájöttünk, hogy nagyon sok közös érdeklődési területünk van. Így jött a mestermunkánk is: etológia. Annával még mestermunkát is jó volt készíteni. Mindketten lovagolunk, van kutyánk és sokat megtudhattam Annától róluk. Ha bármilyen lovas kérdésem volt, szinte mindig Hozzá fordultam, a szabadidomítóhoz. Nagyon jól bánik az állatokkal, az én Maszat kutyámat és az ő Betyár nevű komondorját is sokat nevelte. Szorgalmas és okos lány, emellett szépen hegedül (Legalábbis azt mondják… az én zenei hallásomnak mindegy); azt viszont én is látom, hogy csodásan rajzol. Szinte bármit le tud rajzolni, pontosan és gyönyörűen. Lovat, vázát, virágot vagy embert… Annának mindegy, úgyis jól fog sikerülni. Remélem, hogy a legjobb barátnőimmel, Brigivel és Annával ezután is tudunk majd délutánonként találkozni, kutyázni vagy lovagolni. (V. Kata)

69

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Szentgyörgyi Levente Szentgyörgyi Levente vagyok, itt az iskolában inkább Szentgyi-nek szólítanak. Solymáron lakom két testvéremmel , apukámmal és anyukámmal együtt. Eleinte félig amerikai mivoltom miatt nehéz volt beilleszkedni, de azóta már megtaláltam a társaságomat. Szabadidőmben szeretek biciklizni és focizni, de a solymári kézicsapatban is játszom. Első óta az Öku Puli osztályába járok. Kedvenc tantárgyam a német. Nagyon sok szép emlékem marad majd az Ökuról és az itt töltött időről. Jövőre a Kőrösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Gimnázium angol tagozatán kezdek tanulni. Remélem, eddig felhalmozott tudásomat a jövőben jól fel tudom használni. Kedvenc idézetem:

„A boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság.” (Ismeretlen szerző)

Levi nagyon aktív tagja az osztálynak. Figyelmes és mindenben segít, amiben csak tud. Kézilabdázik, de az iskolában csak focizni szoktunk. Elsőtől jár az Ökuba. A Kőrösibe jelnetkezett, és fel is vették. Nagyon örülök, hogy az osztálytársam lehetett, és hiányozni fog. (T. Beni)

Levi egy nagyon jófej srác, aki mindig azt hangoztatja, hogy ő bezzeg amerikai :D. Az utóbbi években sokkal jobban összebarátkoztam vele, mint alsóban. Kedves gyerek, mindent megoszt mindenkivel... ;)

70

(N. Beni)

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Tutsek Benjámin A nevem Tutsek Benjámin, de csak Tutseknek vagy Beninek szólítanak. Első óta járok az Ökuba. Márta néni volt az osztályfőnököm, mi voltunk az utolsó osztálya. Ötödikben, amikor Attila bácsival megismerkedtem, rögtön tudtam, hogy jól jártam. Sokat nevettünk együtt, mert Attila bácsi higgadt és humoros ember. Ő tanította nekünk a történelmet. Attila bácsi sok szép helyre vitt el minket, mint például a Börzsönybe, Bükkbe és a Tátrába. Sok színdarabban szerepeltem, már alsóban is. Felsőből a farsangi előadásokra emlékszem a legjobban: Például a hatodikos farsangon egy összetett előadással meg is nyertük a versenyt. A hetedikes farsangon Darth Vadert alakítottam, akkor nem nyertünk (csak 2. helyezést), bár remekül játszottunk. A nyolcadikost viszont újra megnyertük. Idén a karácsonyi Wass Albert mesében én játszottam a székely favágót. A Szent Gellért Gimnáziumba jelentkeztem, és fel is vettek. Azt kívánom az utókornak, hogy élvezzék azt az időt, amit még az Ökuban tölthetnek. “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” (Tamási Áron)

Benjámin mindig jókedvű és mindenkivel „jó arc”. Lehet vele hülyéskedni, és kb. mindenben benne van. Jól focizik. Különös gyermek és fontos tagja az osztályközösségnek. Egyértelműen egy életművész. (Szabi)

Beni nagyon mozgékony, szeret focizni, úszni, labdázni. Órákon is általában valamit bütyköl.

Jószívű, az elsősök is szeretik.

Ezek mellett lehet vele beszélgetni, sokszor van velünk, lányokkal. (Ramó)

71

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Szebedy Vajk Ez a második évem az Ökumenikus iskolában. Mikor idejöttem, már több embert is ismertem. Unokatestvéreim közül három Csapody-fiú jár ide. A Puli osztályt nagyon hamar megszerettem. Minden kirándulást rendkívül élveztem. A Tátrában való megfagyásra, és amikor a hajléktalanoknak krumplit pucoltunk, azokra az alkalmakra különösen szívesen emlékszem. Osztálytársaimmal, barátaimmal sokszor mentünk gördeszkázni és focizni. A Szent Margit Gimnáziumban fogom folytatni tanulmányaimat, ide járt néhány unokatestvérem. Kedvenc idézetem: „Talpra, magyar!“ (írta Petőfi Sándor ) rajz:

Lakos Balázs 7.b

Vajki hetedikben érkezett hozzánk, aranyos, vicces fiú, ámbár néha nem értem, amit mond, mert annyira hadar, persze nagyon örülök, hogy dinamikus, friss hozzáállásával az osztály tagja. Páran már régebbről is ismerték. Én hetedik év elején láttam először, rokonszenvesnek tűnt. (Panka) Vajki hetedikben jött az osztályba a Szent Angélából. Amikor megismertem, az volt az első észrevételem, hogy nagyon klasszul focizik. Jelenleg a HSC-ben rúgja a bőrt. Hetedikben valahogy a Pocok lett a beceneve, de ez szerencsére mostanra el is felejtődött. Nagyon jó, hogy jött az osztályba, mert nélküle nem lenne teljes a közösség. (Vince)

72

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Aranyköpések (Vida Kata, Szilassy Bori és a Puli osztály gyűjtőmunkájának eredménye) Fizika és infó órák Adrienn nénivel Adrienn néni: „Arról szól az élet, hogy minden energia.” „Feszültségből nem kell mindig több, csak a pénzből.” „Na az van, hogy csend van.” „Hogyan telik el egy élet úgy, hogy nem figyelsz? Már a Bori is figyel és tudja, pedig már az egész füzetét kiszínezte.” „Aki nem tud egyenest rajzolni, mert sokat ivott reggel, az vonalzóval rajzoljon!” „Munkaundorotok van, de már olyan, hogy majdnem én is elkapom.” „Ez valami reflex, ha megfordulok, beszélsz, Szabolcs?” „A seprű nem rendeltetésszerűen lett használva!” „Én elhiszem, hogy nem érdekel, de legalább tegyél úgy, mintha legalább egy kicsit is érdekelne…” „Na, ha most vicces kedvemben lennék, márpedig vicces kedvemben vagyok, dolgozatot íratnék, mert arra nem hat a felelés alóli felmentés.” (Adrienn néni, sokan kikérték magukat felelés alól) „Az, hogy simogatjátok egymást, az normális?” (Adrienn néni, N. Beni és Szabinak) „Ez a mágnes akkor most száll?” (Szabi, elektromágneses indukció, a mágnes köré két nyíl volt rajzolva, forgást ábrázolva) Máténak a teremben maradt a füzete. Máté: „Átmehetek érte?” Adrienn néni: ”Hát menj, mert addig se vagy itt.” Gellért hintázik a széken, elesik. Adrienn néni nyugodtan felnéz, unottan odaszól: „Él még?” Adrienn néni: ”Maga késett.” Bori: „Tudom, sajnálom!” Adrienn néni: „Őszintén?” Bori: „Nem.” Felelés: Ramó felel fizikán, Adrienn néni azok közül feleltet valakit, akin nem volt benti cipő, vagy akié legkoszosabb/legnagyobb bakancs. Bori: Bakancsméretre igazából Anna… Ramó: „Igazából ezt nem tudom.” Adrienn néni: „Igazából ez átjött.”

73

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Kémia és biológia Irén nénivel „Ez valami reflex, ha megfordulok, beszélsz, Szabolcs?”

„Szájmenésed van?- Vegyél be SZÉN tablettát fordítva!!” „A csengő nem neked szól, hanem a Pavlov kutyájának!” (Irén néni) „Én azért szeretem azt a kémiai főcsoportot, mert vagy robban, vagy mérgező.” (Irén néni, V. főcsoport) „Hova mész? Azt hittem, elmész. Már olyan sokat voltál itt. Csak 10 percet késtél.” (Irén néni, Szabinak) „Mi az, hogy otthon maradt? Nem volt kedve eljönni?” (Irén néni, valamilyen könyvről) „Jó akkor az egyik lábad itt, a másik ott, Laci.” (Irén néni, Laci=Szabi) „Elvesztette a vakságát.”(Szabi)

Matek Viki nénivel Viki néni: „Szabi, hogyan osztunk tizedes törtet, tizedes törttel? Szabi: „Számológéppel.” Viki néni:”Milyen részei vannak a 3szögnek? Vajki:”Csücske…” Viki néni:”Hányszor mondjam el, hogy csak a PÁRNÁNAK van csücske!!!???” N. Beni: „Miért, volt b feladat is?” Viki néni: „Hát én mindjárt megetetem veled a szivacsot!” Viki néni: „Nem, mert csak minek van szára?” Szabi: „A virágnak.” ,, Most mondanám, hogy dobjatok be egy felest, vagy inkább kettőt..." (Viki néni, írásbeli előtt) Gergő nulladik órán kint ült a folyóson, és énekelte a Lovers on the sun-t. Viki néni megkérdezte: „Ki ez a jószág?” „És Mit hallgat ez?” „Jó akkor írjad a következő sorba vonalkával, alatta ponttal, és azon belül is lesz a és c és ez benne lesz a dogában, az fix.” „Ne zsezsegj!” (Viki néni)

74

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Német Ny. Bea néni: „Nekem van ilyen virág alakú muffin formán.” Betti: „Nekem nincs…” Ny. Bea néni: „Nem azért mondtam, hogy dicsekedjek, hanem, hogy behozzam!” István bácsi: „Mi az a Souvlaki?” Szabi: „Olyan húsra tűzött, vagyis tűzre húsott, vagyis feltűzött hús.” Klein Kind=”Nem gyerek” (Szabi) Biblia „Áin és Kábel” Történelem Attila bácsival Attila bácsi:„Gyerekek, nagy baj van!” Riadtan lesünk tanárunkra, vajon ki csinált már megint valami disznóságot… Attila bácsi: „Meghalt Mátyás király!” Attila bácsi: „Miért néztek a középkorban a keresztény templomok kelet felé?” Ramó: „Mert arra van Mohamed.” „Hát nem pont, de majdnem mind..” (Juli) Attila bácsi: Ugye most elmennek a tanárok Krakkóba… Szabi: Mi??? Frakkóba?! Állandósult szószerkezetek: Attila bácsi:

„Mi a baj lányok?” „Csukjunk be könyvet, füzetet!” „Hányasra értékeled a feleletedet?” „Mit csinálsz?! Gazember!” „Nem jó, amit csinálsz!” „Szevasz!”

„Öcsike, mit csinálsz?” Ének Rita nénivel Szabi (kiselőadás közben): „… cé” Rita néni: „című!!!” Énekdogák „termése”, Bartók Béla színpadi művei:) „Fáradt herceg” „Dióbélkirályfi” „Vidám narancs” (A csodálatos mandarin) „A fába faragott narancs” „Gergő, te sosem veszel levegőt? Ez valami világrekord-kísérlet?” (Rita néni)

75

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Rajz Dávid bácsival Sz. Levi rajzolás közben olasz káromkodásokat motyog. Öt perc eltelte után, kissé zavartan: Szentgyi: „Dávid bácsi tud olaszul?” Dávid bácsi: „Tudok.” Magyar Irodalom (Réka néni helyettesít) Réka néni: „Mit jelent a Requiem szó?” N. Beni: „Bűbáj… bűbájos boszorkák.” „ A kicsiknek nem mindegy, hogy a folyosón mit mutogattok.” (Judit néni, magyar órán Gellértnek nagyon a lelkére szeretne hatni.)

„Nem tudom, ez nálad valami kóros folyamat jele, hogy nem bírod becsukni a szádat?” (Judit néni, magyar órán, Máténak)

„Ne böfögj bele az órába!” (Judit néni, W. Levinek, miután Panka illemtan kiselőadását néhányan megzavarták)

„Jó, akkor a jövő hétre Te fogsz hozni illemtan kiselőadást, és közben én fogok végig dumálni!” Wallis Levi:”DE azt nem illik!” Gyöngyszemek dolgozatokból: invokáció=”inkvizíció” ; „konfliktus a farkasokkal” „Eredetileg nem a Toldival akart pályázni, hanem egy másik művel, de az elveszett…”(=Az elveszett alkotmány); Mikes Kelemen „fiktív leveleket írt nem létező, édes nagymamájának…”; „hadd fúljon bele a kürtbe”; „Robinson a kedvenc szereplőm, mert nem kezdett el nyivákolni, hogy meghal.”; „… mérgezett lánnyal d’Artagnan nem tud sok mindent kezdeni…” „Medve Jánossal a katonák sokkal jobb kapcsolatban voltak, mert a kemény emberek jobban elfogadják egy medve parancsát, mint egy nyúlét.” (Wass Albert: Tizenhárom almafa) „A koppányi aga testamentuma c. regény azt üzeni, hogy nem a pénz, ami nagy emberré tesz.”

„Zseni van köztünk!!!!!” (Judit n.) Egymásnak „Máté, csodás a testalkatod!” (N. Beni, tesin) Szabi: „Megöllek egy szent cél érdekében!” Ramó: „Mi a szent cél? Szabi: „Élelemszerzés.”

„Megették a patkányok.”(A 4.-es osztálykiránduláson, amikor Ágo kérte a plüssét, ez volt a válaszunk.) „János, a pék, aki sajtot süt.” „Zöld, puhatestű légy” „Szabinak fáj a szíve.” Földrajz „A földrajzot tanulni kell!” (Balázs bácsi) Bolyai idézet az osztály által átalakítva: „A szépet érezni, a jót gyakorolni, a földrajzot tanulni kell!

76

HÖKI HÍRLAP – BALLAGÁS 2015. Kedves Puli osztály! Köszönöm, hogy Veletek tölthettem ezt a négy évet! Mivel Ti voltatok az első osztályom osztályfőnök-helyettesként az Ökuban, egészen különleges helyet foglaltatok-foglaltok el a szívemben… Mindig jobban szerettem a kicsit izgő-mozgó, de közben agyilag is hasonlóképp tevékeny gyerekekkel teli osztályokban tanítani, mint a „csöndben unatkozunk” típusúakban. Köszönöm a fergeteges nevetéseket, ellenállhatatlan humorotokat, ugyanakkor mélyen érző lelketeket és zseniális bölcsességeteket! Ti már „elmeséltétek” elmúlt négy évünk legfelejthetetlenebb pillanatait… ezek számomra is örök emlékek. Pl.: a Bükk meghódítása… Ti adtátok az erőt, hogy feljussak a hegyre, Bánkútra, amely az egyik legkedvesebb hely a számomra… (Attila bácsi nem is véletlenül vitt oda minket) A Bükk-fennsík szamárkórói, a kakukkfűillat, a töbrök mindig csodálattal töltenek el, hasonlóképp a Ti kitartó lendületetek is, ahogy felszaladtatok a hegyre… A közös előadások, ünnepek: október 6. és 23., a Nemzeti Összetartozás Napja, a Hősök napja, a farsangok, a karácsonyi játékok, melyek felidézése kapcsán most Nektek, s Veletek együtt a Manduláknak, Málnáknak, Hársaknak és az összes résztvevő osztálynak is megköszönöm a lelkesedést, s az így felejthetetlenné váló előadásokat.

Mivel olyan szerencsés voltam, hogy egyszerre mindkét párhuzamos osztályban taníthattam magyart, ezért az általam alább leírtakból azok a gondolatok, melyekben érintve érzik magukat, a Mandula osztály megfelelő tagjainak is szólnak… Például a házi- és a kerületi (vagy országos) nagy versenyek: Bolyai, Kazinczy, vers- és prózamondó verseny… Jó volt rájuk felkészülni, és a közös lelkesedés általában eredményt is hozott.

A legszebb emlékeim azok, mikor „Zsenik voltak köztünk”… mikor a legváratlanabb pillanatban esetleg attól, akitől nem is vártuk, vagy épp attól, akitől vártuk, valami végtelenül bölcs megállapítást vagy szép megnyilatkozást hallhattunk… Amikor színházban voltunk, vagy filmet néztünk, aztán beszélgettünk róla. Amikor Szilasi Alex művész úr zeneszalonját olyan jó érzéssel fogadtátok és értékeltétek. Vagy amikor dolgozatírás közben zenét hallgattunk, és ezek javításakor csodás gondolataitokra bukkanhattam rá… Amikor érezhettem, hogy pl.: Balassi Bálint, Vörösmarty Mihály, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Szabó Lőrinc vagy Radnóti Miklós valamelyik verse megérintette a szíveteket, és valamilyen oknál fogva magatokénak éreztek egy-egy költeményt…. Ennél nagyobb élmény nem érhet magyartanárt egy iskolában … KÖSZÖNÖM!!!!!!! Külön köszönöm azt is, kedves Pulik, hogy a legtöbbször nem kellett félniük tőletek a kisebbeknek az iskolában. Sőt, egy szülőnek különösen szívmelengető, ha a saját gyermekeivel valaki kedvesen bánik… akkor is, ha ő épp nincs ott…. (Már most látszik némelyikőtökön, hogy egyszer majd milyen jó anyukák – apukák lesztek.. :)))

Persze, hogy így van – mondhatnátok, hiszen a Puli nemcsak kitartó, okos, vidám, nagyszívű, hanem igazi terelő és védelmező kutya is … Maradjatok mindig ilyenek! „Álmodni még, ameddig lehet, amíg szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.” (Áprily Lajos)

Hiányozni fogtok, nagyon! Isten Veletek! Természetesen még egy idézet „jár” tarisznyátokba:)

„Isten szeretetének vagy a gondolata. Legyen életed a Szeretet válasza.” (M.Quoist)

77

//: Nagy:// szeretettel, Judit n.


„Legyen előtted mindig út. Melegen süsse arcodat a nap, Az eső puhán essen földjeidre, S amíg újra találkozunk, Hordozzon tenyerén az Isten!” (Régi ír áldás)

HÖKI BALLAGÓ A Höki Hírlap Különkiadása 2015. június Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola 1028 Bp., Községház u. 10.

Főszerkesztő: Tomcsányiné Kovács Ágnes Munkatárs: Körmendyné Horváth Ildikó, Pósné Kukorelly Eszter, Lakó Györgyné, Székely Mónika, Ailer Balázs, Lakos Attila, Székely András, Kovácsné Borbély Viktória, Konczné Horváth Rita, Jáky Adrienn, Kondás Balázs, Kassné Páni Judit Mária Szerkesztők: Horváth Adél, Andréka Ágoston, Vida Kata, Szilassy Bori valamint a Mandula és Puli osztály tanulói Címlap: Fürjes Anna / belső oldal grafika: Kovácsné Borbély Viktória Felelős kiadó: Ökumenikus Általános Iskola

78

HÖKI BALLAGÓ. A Máriaremete Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola lapja XXIV. évfolyam, különszám

Recommend Documents