ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 • KIADJA: A H-MÉDIA BT. • SZERKESZTI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG • FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA GÉZA • SZERKESZTŐSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓPART U. 8/C • TEL.: 76/476-115 • E-MAIL:
[email protected]
N Híröss Naptár www.hirosnaptar.hu
Értékőrző helytörténeti újság – 2015. május 31.
7. évfolyam 10. szám
VALLOMÁSOK NAPRÓL NAPRA Dr. Harsányi Ernő nyugdíjas tanszékvezető tanár
75
éves Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1940. május 21-én Tiszapolgáron (ma Polgár) született. Az általános és a középiskolát Battonyán, Hajdúdorogon, Debrecenben és Nyíregyházán végezte, azután Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1962-ben szerzett színészoklevelet. Ezt követően két évig a Pécsi Nemzeti Színház, majd a Vígszínház, a Mikroszkóp Színpad, a Radnóti Színpad, a Népszínház, illetve a Budapesti Kamara Színház tagja volt. 1990. augusztus 1. óta a József Attila Színház társulatát erősíti. Napjainkban havonta egy-két önálló estet ad. Folytatás a 2. oldalon
éves dr. Harsányi Ernő nyugdíjas tanszékvezető tanár. Kecskeméten született 1935. május 17-én. Szinte egész életében diák volt. Elemi és középiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulmányait Szegeden, a JATE fizika-matematika szakán végezte. Később a napfény városában bölcsészdoktori, valamint a Magyar Tudományos Akadémián kandidátusi oklevelet szerzett. Középiskolai tanár diplomája átvétele után másfél évig Veszprémben tanított, azután visszakérte magát Kecskemétre, és a Közgazdasági
Technikum tanára lett. 1961-ben kinevezték az intézmény igazgatójává. 1963-tól a rendszerváltásig a ML Esti Egyetem Filozófia Tanszékének vezetője volt. A közel három évtized alatt számos országos és nemzetközi tanácskozáson tartott előadást, külföldi előadói körutakon is részt vett, és ő volt 1988-ban az első országos szociál-gerontológiai tanácskozás szervezője is. Munka mellett tanulmányait is folytatta: sikeresen kandidált és etikai, szociológiai és filozófiai kurzusokon is részt vett. 1990-től egy évig a Rákóczi Ferenc Általános Iskolában
Folytatás a 4. oldalon
Dr. Harsányi Ernő
A „kijevi” légi katasztrófában vesztette életét
75
éve, 1940. május 21-én Budapesten született Gereben László népművelési felügyelő. Polgári családból származott. Apai ágon távoli rokonai Óbecsén éltek, nagyapja azonban már Kecskeméten volt bankigazgató, és szintén pénzügyi területen, a Magyar Nemzeti Bank hivatalnoka-
ként édesapja is a hírös városban dolgozott. Édesanyja, Tormássy Margit tősgyökeres kecskeméti családból származott, előbb két gyermekét – Lászlót és Olíviát – nevelte föl, azután a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat pénzügyi előadójaként dolgozott. Folytatás a 3. oldalon
VALLOMÁSOK Koloh Elek író, újságíró, főszerkesztő
60
Pécsi Ildikó
tanított, azután a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat munkaügyi osztályának előadója, majd annak megszűnte után a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ főtanácsosa lett.
éves Koloh Elek író, újságíró, az Alföldi Civil Napló vezető szerkesztője. Gyomán született 1955. május 19én. Diplomáit a Debreceni Tanítóképző Főiskola közművelődés-testnevelés szakán, a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia művelődési szakán és a
Gereben László
május 21.
80
Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakán szerezte. 1979-től 1992-ig a Petőfi Népénél dolgozott, előbb gyakornok, majd 1984-től a kulturális rovat vezetője volt. 1991 és 2007 között a Kecskeméti Lapok főszerkesztői feladatait látta el. Folytatás a 6. oldalon
Koloh Elek
2015. május 15-31.
NAPRÓL NAPRA – 2015. május 15-31. Folytatás az 1. oldalról
Pécsi Ildikó 1973-tól 1976ig Kecskeméten, a Katona József Színházban játszott. A Miszlay István igazgatta társulatban nagyszerű szerepeket kapott. Hamar befogadta a hírös város közönsége, de játékát szakmai berkekben is kedvező kritikával jutalmazták. "Pécsi Ildikó Kunigundája egyszerre volt reális és irreális lény, tündöklően szép és feneketlenül gonosz, társasági úrinő és ártó gondolatok hordozója" - méltatta egyik szerepében Heltai Nándor. Pécsi Ildikó számos kiemelkedő színdarabban szerepelt: drámákban (Amerikai Elektra, Antigoné, Warrenné mestersége, Hamlet, Boldogtalan hold), vígjátékokban (Bolond lány, Furcsa pár) és kortárs színdarabokban (Vasderes, Ünnepi ügyelet, Törököt fogtam). A prózai szerepeken kívül operettekben és más zenés darabokban is játszott (Irma, te édes!, Koldusopera, Maya). Több mint száz tv- (Tenkes kapitánya, Linda, Indul a
2
Pécsi Ildikó és Gábor Miklós (O'Neil: Boldogtalan hold – Kecskemét, 1975)
bakterház) és filmszerepe (Zápor, Pesti háztetők, Aranyember, Tilos a szerelem, Veri az ördög a feleségét) volt. Évek óta nemcsak szereplője, hanem írója (Örökké téged, Kerek erdő meséje, Könyörgöm, szeress!), illetve rendezője is színházi előadásoknak (Furcsa pár, Imádok férjhez menni, Csak veled). Munkája elismeréseként számos díjat kapott, többek között Jászai Mari-díjjal (1976), SZOT-díjjal (1979), Érdemes Művész (1980), Kiváló Művész (1987) címmel és MSZOSZ-díjjal (1993) jutalmazták. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést 2006-ban, a Kossuth-díjat 2007-ben kapta meg, míg 2009-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. Polgár és Gödöllő díszpolgára. 1990. október 24-én megalapította és azóta kuratóriumi elnökként irányítja a színházi előadások létrehozására és a munkanélküli színészek támogatására létrehozott Segítsünk Alapítványt.
május 30.
60
éves Krajcsovszki József kertészmérnök, szakközépiskolai oktató. Kecskeméten született 1955. május 30-án. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában végezte alapfokú tanulmányait, majd érettségi után előbb a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán zöldség-dísznövénytermesztő üzemmérnök, azután Budapesten, a Kertészeti Egyetemen kertészmérnök diplomát szerzett. 1976-tól 1992-ig a Magyar-Szovjet Barátság Mg. Tsz. telepvezetője, ágazatvezetője, 1992-től 2006-ig a Multikert Bt. ügyvezetője volt. 2005 óta a Kecskeméti Humán Középiskola Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola oktatója. A kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karon egy évig a dísznövénytermesztés tantárgy meghívott külső előadója volt. 1987-ben megszervezte, majd húsz évig vezette az első kecskeméti dísznövény-nagykert, a
Virágcsarnokot. 20 hektár kardvirág hagymagumó termesztését és holland exportját irányította. Az első kecskeméti bonsaikiállítások szervezője volt. 1991-92-ben Díszkerti Órák címmel 12 hónapon át havi rendszerességgel cikksorozatot írt a Petőfi Népében. Egész életét végigkísérte a kóruséneklés, a Kecskeméti Cantus Nobilis Kórusnak és jogelődjének, a Pedagógus Énekkarnak immár 30 éve tagja, elnöke. Nagy hatással volt rá Kardos Pál zenetanár, a Kecskemét Városi Vegyeskar Liszt Ferenc-díjas karnagya: „Tanár Úr két gondolata a mai napig elkísér. Az egyik a próbára járáshoz kötődött: »ha egy kórustag nem jön a próbára, akkor ott akkora a baj, hogy a többieknek helikopterrel kell a hiányzó segítségére sietni.« A másik: »a ritmus jellem kérdése«. Távolra mutató gondolatok, az élet más területén is tudtam alkalmazni.” (Összeállította: Varga Géza)
Krajcsovszki József
A „kijevi” légi katasztrófában vesztette életét iratkozott a Szegedi Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, és 1964-ben magyar-történelem szakon diplomázott. Tanulmányait a következő években is folytatta, Budapesten középiskolai tanári végzettséget szerzett. Munkahelyén ismerkedett meg későbbi feleségével, Medveczky Magdolnával. 1964 augusztusában házasodtak össze. Két gyermekük született: Anita 1965 novemberében, Tamás 1970 júliusában látta meg a napvilágot. Mindketten Kecskeméten élnek, Anita logopédus, Tamás kosárlabdaedző lett. Munkája során, mind a járási, mind a megyei tanácsnál, a kultúrával foglalkozott. Többek között a múzeumok, a színház, a mozi tevékenységének felügyelete tartozott hozzá. A népműveléssel kapcsolatos programok szervezésében is örömmel vett részt. 1971 őszén Bács-Kiskun megye egy tájjellegű kiállítással kívánt Kecskemét Krím-félsziget szívében fekvő testvérvárosában,
Szimferopolban bemutatkozni. A magyar Alföld településeinek karakteres vonásait, a megye népi kultúrájának, termelőüzemeinek jellegzetes tárgyait, iparának, képző- és népművészetének termékeit megjelenítő tárlat anyagának egy részét – így például a halasi csipkét, a kalocsai népviseletet – Gereben László szerezte be. Így ő is egyike lett a Szimferopolba tartó népes küldöttségnek. A kiutazás azonban tragédiával végződött, a delegációt szállító repülőgép ugyanis 1971. szeptember 16-án, Kijev körzetében lezuhant, és a gépen tartóz-
éve, 1845. május 29-én Rimaszombatban tiszteletbeli táblabíróvá választották Petőfi Sándort, ez volt a költő egyetlen közéleti kitüntetése. Petőfi 1845 tavaszán járt első ízben a Felvidéken. Ekkor majdnem három hónapot töltött ott. Útja során ellátogatott Rimaszombatra is. Naplójába később három rimaszombati élményét jegyezte föl. Az egyik az volt, hogy a tisztújítás miatt úgy tele volt a város két kis fogadója, hogy egyik éjjel a földön kellett aludnia. „Mint kerülheti ki az ember azt a kellemetlenséget, hogy a
haja bepelyhesedjék?” Úgy, hogy „a puszta földön kelle hálni” – írta Úti jegyzeteiben. Másik élménye majdnem a halálát okozta. Megfürdött ugyanis a Rimában, de a vízimalom kereke alá sodródott, és majdnem megfulladt, ráadásul nem is borban, de vízben. „A város alatt foly a Rima vize, melyben ugy megfürödtem, hogy majd belefúltam. Nem nagy a víz, hanem épen malom alatt esett a fürdés, hol egyenest keresztül akarván csapni, a habok alá sodortattam. Ha mégis bor lett volna, de vizbe fúlni... szekatúra! – Hajdan a szép költői világban csak passzió
Édesanyjával, feleségével és testvére családjával 1967-ben
Kollégáival egy szakmai út során
Gömör vármegye táblabírója
170
kodók valamennyien életüket vesztették. Gereben László mindössze 31 éves volt, hiánya családja számára kimondhatatlanul nagy fájdalmat jelentett. Ma már öt unokának örülhetne. Jósága, szelídsége bennük él tovább.
lehetett igy meghalni... a szirének és nimfák karjai között; de most már oly prózai a világ, hogy a szép zengzetes nimfák és szirének rút, néma halakká és rákokká változtak... piha! E meséből az a tanulság, hogy szép, aki jól tud úszni, mivel én sokkal kisebb mértékben dicsekedhetem, mint sok magyar versiró kollégám, kik tengernyi vizenyős verseikbe sem fulnak bele.” A harmadik eseményre – első, s mint később kiderült egyetlen közéleti kitüntetésére – már büszkeséggel tekintett vissza: „Másnap kineveztettem és fölesküdtem táblabírónak… Isten és Gömörmegye kegyelméből.”
Petőfi Sándor szobra Rimaszombatban (Fotó: Mann Jolán)
Folytatás az 1. oldalról
A Gereben család Kecskeméten élt, de gyermekeik a fővárosban születtek, a Magyar Nemzeti Bank budapesti kórházi kapcsolataival is segítette dolgozóit. Tanulmányait Gereben László a Jókai Mór Általános Iskolában kezdte, majd a Katona József Gimnáziumban folytatta. A tanulás mellett sportolt is, 1956ban megyei ifjúsági teniszbajnokságot is nyert. Magas termete miatt később kosárlabdázásban is kipróbálta magát, csapatával 1959-ben a megyei bajnokságban harmadik helyezést ért el. 1958-ban érettségizett, azután a Bajai Tanítóképzőt végezte el. Diplomája átvétele után, 1960-ban Orgoványon kapott tanítói állást. Bő egy évvel később bekerült a Kecskeméti Járási Tanács Művelődésügyi Osztályára, ahol népművelési felügyelőként dolgozott. Néhány év múlva áthívták a megyei tanács művelődésügyi osztályára, ott is ugyanazt a munkakört látta el. Közben be-
3
VALLOMÁSOK
Dr. Harsányi Ernő nyugdíjas tanszékvezető tanár Folytatás az 1. oldalról
Nyugdíjba vonulása óta dr. Harsányi Ernő az időskorúak társadalmi kapcsolataival, élethelyzetük felmérésével foglalkozik, több tanulmányt, elemzést is írt ebben a témakörben. Emellett ismét iskolapadba ült. Előbb elvégezte a Harmadik Kor Egyetemét, jelenleg pedig a Pécsi Tudományegyetem kulturális mediátor szakának előadásait látogatja. A Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság, a Nyugdíjasok Országos Képviselete, a Városi Idősügyi Tanács és a Városi Civil Kerekasztal tagja. Szakmai munkáját több ízben is elismerték: Munka Érdemrend (ezüst fokozat, 1972; arany fokoza, 1985), Bács Kiskun Megyei Alkotói Díj (1990), Kecskemét Szociális Ügyéért Díj (2002), Szépkorúakért Érdemérem (2006), Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2009).
4
„Szegény családból származom. Édesapám hivatásos katona, tűzszerész volt. A második világháború idején a fronton szolgált, sokáig azt se tudtuk, hogy él-e még. A százada mellőle kétszer is kihalt, de ő megmaradt. A Bodeni-tónál esett fogságba, és minden papír nélkül 1946-ban engedték csak haza. Itthon sokáig alkalmi munkákból élt, később azután már kiválthatta az ipart. Végül az Autójavító Szövetkezettől ment nyugdíjba. Édesanyám a háztartást vezette, két fiát nevelte. Öcsém még ma is abban az Árpád körúti szülői házban él, amelyet kőműves nagyapám 1927-ben épített fel. Az első négy elemit a Hosszú utcai általánosban végeztem, akkor még 2. Számú Elemi Népiskola volt a neve. A betűvetésre Homoki Nagy Rózsa tanított. Az idősebb pedagógusok közé tartozott, csodálatos emlékeim vannak róla.
Nagyszüleimmel, szüleimmel és öcsémmel
1945-től a piarista gimnáziumban tanultam tovább. Itt is volt egy nagyszerű tanárom. Skultéthy Kálmán nem csak jól oktatta a matematikát, de az ő révén el is köteleztem magam e tudományág iránt. Az első három évet végeztem el ott, az államosítás miatt a negyedik osztályt már a nyolcosztályos általános iskolává átnevezett intézményben jártam ki. 1949-ben ismét gimnazista lettem. A Katona József Gimnáziumban Szemerey Andor tanította a matematikát. A tantárgya iránti érdeklődésemet hamar észrevette, és igyekezett kibontani is azt. Matematikai versenyekre nevezett be, és csak utólag közölte velem, hogy mikor hova kell mennem. Az országos döntőbe többször is bejutottam, de ott már helyezést nem értem el. A matematika mellett a biológiát is szerettem, a Kristóf András tanár úr
vezette szakkörbe rendszeresen eljártam. Élveztem az ott folyó munkát: állatokat preparáltunk, csontvázakat állítottunk össze. Gyűjteményünk egy-két darabja még ma is fellelhető az iskola szertárában. Rendkívül összetartó osztály voltunk. Jó képességekkel rendelkeztünk, később mindegyikünk tisztességes karriert futott be. Így például Füvessy Imre a Humán Művek vezérigazgatója, Csaplár Gábor pedig az Országos Kereskedelmi Szövetség első elnöke lett. 28-an végeztünk, de már csak 11-en élünk, legutóbb Szekér Bandi ment el közülünk. Ötévente rendszeresen találkozunk, néhányan sűrűbben is összejárunk. Legközelebb május 30-án az érettségink 62. évfordulóját ünnepeljük majd meg. Fontos gyerekkori élményem, hogy ötödiktől kezdve minden nyaramat segédmunkásként végigdolgoztam. Ezekről a hónapokról
valamennyi alkalommal igazolást kértem. Nevetve kérdezték tőlem, hogy minek kell az nekem. Én csak annyit válaszoltam: »Kell a nyugdíjhoz!« Később, a jogosultsági idő számításánál az igazolások alapján 1 év 3 hónapot figyelembe vettek. A gimnázium befejezése után a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára szerettem volna bejutni, de származásom miatt elsőre elutasítottak. Bár csak 18 éves voltam, harcoltam az igazamért. Levelet írtam személyesen Rákosinak és az oktatási miniszternek is. Persze különösebben nem reménykedtem abban, hogy kérésem meghallgatásra talál. A konzervgyárban energetikusként elhelyezkedtem, és szeptember közepén már épp véglegesíteni akartak, amikor jött a kedvező hír: a műegyetemre ugyan nem, de Szegedre, tanári szakra mégis felvettek. Alkalmazott fizikusként indultam, majd a kétszakos oktatás bevezetése miatt egy év múlva a matematikát is
föl kellett vennem. Ha azt a »zökkenőt« nem számítom, hogy 1956 októberétől mintegy három hónapig szünetelt az oktatás, gyorsan elröppentek az egyetemi évek. Az ’56-os eseményekben nemzetőrként én is részt vettem. Az egyetemi század tagjaként az Öthalmi laktanya fegyverraktárát őriztük, nem engedtük, hogy széthordják. Valójában nem volt szükség ránk, semmilyen incidens nem történt. Amikor jöttek az oroszok, mindent otthagytunk. Tetteinknek nem lett komolyabb következménye. Ebben egy nagyon kedves, még ma is élő tanáromnak, Dombi Józsefnek is szerepe volt. Ő ugyanis megengedte, hogy három hónapig a saját lakásában lakjak, úgy is mondhatnám, hogy »bujtatott«, és így védett meg engem az esetleges retorziótól. A diploma átvétele után Veszprémbe helyeztek, a Lovassy László Gimnáziumban tanítottam matematikát. Másfél év után azonban visszakértem magam Kecskemétre. Édesanyám ekkor már nagybeteg volt,
Gyermekként
sajnos nem sokkal később fiatalon, alig 52 évesen el is vesztettük őt. A Közgazdasági Technikum tanára, majd két évvel később, 1961-ben az iskola igazgatója lettem. Kinevezésemben minden bizonnyal fontos szempont lehetett, hogy mint életemben mindig, ekkor is tanultam. Gazdasági számtant kellett ugyanis oktatnom az iskolában, s hogy ezt fölkészülten tegyem, beiratkoztam a Közgazdaságtudományi Egyetem tanfolyamára. Tanári munkám során ismerkedtem meg első feleségemmel, Mikó Magdolnával. Ő az óvónőképzőben pszichológiát tanított, később tanszékvezető, majd igazgatóhelyettes lett. Amikor összeházasodtunk, a képző kollégiumában kaptunk egy összkomfort nélküli szobát. Zsuzsa lányunk ott született. Mivel víz nem volt a helyiségben, helyzetünket látva az akkori igazgató, Burchard Erzsébet a saját szolgálati lakását engedte át nekünk. Később albérletekben laktunk, azután a Hunyadivárosban saját
házat építettünk. Lányom, aki ma már Kecskeméten ismert tanár, grafikus és festőművész, napjainkban is ott él. Hozzám hasonlóan feleségem is kandidált. Diplomáját Moszkvában szerezte, a kandidatúrát is ott végezte. A Petőfi Népe főszerkesztője, Welther Dániel is a szovjet tanult akkor. Kapcsolat alakult ki köztük, amely házasságunkra is kihatott. Elhidegültünk egymástól, és amikor lányunk, Zsuzsa 14 évesen önálló lett – tanulmányait Szegeden folytatta –, mi hivatalosan is elváltunk. 1963-ban meghívtak a ML Esti Egyetem Filozófia Tanszékének vezetésére. Ekkor már az ELTE filozófialogika szakos hallgatója voltam, másoddiplomámat 1965-ben vehettem át. A tanszékvezetői feladatot 26 éven át, egészen a rendszerváltásig láttam el. Ezekben az években országos és nemzetközi tanácskozásokon tartottam előadásokat, külföldi előadói körutakon vettem részt. Folytatás a 6. oldalon
Lányommal 1963-ban
5
VALLOMÁSOK
Dr. Harsányi Ernő nyugdíjas tanszékvezető tanár Folytatás az 5. oldalról
Érdeklődésem később a társadalomtudományok felé orientálódott. 1988-ban az első országos szociál-gerontológiai tanácskozást is én szerveztem, melyen az idősek társadalmi helyzetével, kapcsolataikkal foglalkoztunk. Munka mellett tanulmányaimat is folytattam. 1968-ban Szegeden filozófiából megszereztem a doktori oklevelet, azután kandidátusi dolgozatomat is megírtam, és 1970-ben előzetes fölvétel nélkül munkámat eljuttattam a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságához. Esetem példa nélküli volt abban az időben, három évig fektették is. Akkor tértivevényes levélben megsürgettem őket, és ez hatott, mert behívtak. Életem legnehezebb vizsgája következett. Tizenegy ember ült velem szemben, kérdéseikre több órán át kellett válaszolnom. De álltam a sarat, és sikerrel vettem ezt az akadályt is. A kandidátusi cím megszerzéséhez szükséges két nyelvvizsgát is abszolváltam. Később
6
Lányommal
Ancsel Éva etikai, Andorka Rudolf szociológiai és Tőkés László filozófiai kurzusait is elvégeztem. Jelenlegi feleségemet, dr. Vörös Lídiát 1978-ban ismertem meg. Tanítványom volt az esti egyetemen, a filozófia szakot végezte, orvosként szakosodott erre a területre. Még diák volt, amikor összeházasodtunk, utána én már nem vizsgáztattam. Sajnos, közös gyermekünk, pedig szerettünk volna, nem született. Párom akkor körzeti orvos volt, később a rendelőintézet belgyógyászati szakrendelését vette át, majd felülvizsgáló főorvosként 10 körzet szakmai munkáját felügyelte. 1989-ben a Margaréta Otthon orvosa, egy évvel később az intézmény orvosigazgatója lett. 1998-ban onnan ment nyugdíjba. 1990-ben munkahelyem megszűnt. Egy évig helyettes tanárként a Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tanítottam, majd a megyei önkormányzat munkaügyi osztályán kaptam állást. Státuszom rövid idő múlva az átszervezések áldozata lett, de az
akkor alakuló Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ átvett. Munkajogból vizsgáznom kellett ugyan, és számítógépes ismereteket is kellett szereznem, de ezeket a feltételeket is teljesítettem. 1995-ben mentem nyugdíjba, éveim azóta sem telnek tétlenül. A megyei nyugdíjas klubok szövetségének feladatait több mint egy évtizedig láttam, el, a stafétabotot 2008-ban adtam át. Közben az országos szövetség vezetőségi tagjává is választottak, ahol a Nyugdíjas Unió létrejöttét kellett előkészítenem. A két másik jelentős tagsággal bíró nyugdíjas szervezet vezetőivel eredményesen tárgyaltam, mindkét elnökség elfogadta az általam javasolt feltételeket. Ekkor azonban saját szövetségem kihátrált mögülem, és az unió megalakulását megtorpedózta. A testületből ezt követően kiléptem, azóta a Nyugdíjasok Országos Képviselete tagja vagyok, az elnökség munkájában évek óta részt veszek. A tanulást az elmúlt években sem hagytam abba.
... és feleségemmel napjainkban
A 2013-14-es tanévben elvégeztem a Harmadik Kor Egyetemét, február óta pedig a Pécsi Tudományegyetem kulturális mediátor szakának előadásait látogatom. A másoddiplomát adó levelező szakon a négy félévet egy év alatt végezzük el. 80 életévemmel én vagyok az ország legidősebb egyetemistája, az újságok sokat cikkeztek nemrég erről. Tanulással és munkával szeretném a hátralevő éveimet is tölteni. A nemrég megkezdett egyetemi tanulmányaimat szeretném befejezni. Emellett ki akarok csikarni a pécsi oktatási intézménytől egy kutatási lehetőséget, amelynek előkészítését és levezetését is szívesen vállalnám. Az időskorúak művelődési szokásait vizsgálnám, egyrészt az érintetteket megkérdezve az igény oldaláról közelíteném meg a témát, másrészt a kínálatot is kielemezném. Feleségem révén szigorú orvosi felügyelet alatt állok, ennek is köszönhetően jól érzem magam. Bizakodom, hogy terveim megvalósításához lesz még elég erőm!
VALLOMÁSOK
Koloh Elek író, újságíró, főszerkesztő Folytatás az 1. oldalról
2007 óta az Alföldi Civil Napló vezető szerkesztője. Számos könyvet, több ezer újságoldalt, kiadványt szerkesztett. Szociográfiákat, novellákat, színháztörténelmi tanulmányokat, musicalt, kalandregényt és sok száz újságcikket írt. Önálló verseskötete is megjelent már. Pályafutása során számtalan újságírót, szerkesztőt nevelt, tanított, akik közül többen ma már a hazai sajtóorgánumok meghatározó egyéniségei. Újságírói és irodalmi tevékenységéért több ízben is elismeréssel jutalmazták: MÚOSZ Nívódíj, SZMT Nívódíj, Szocialista Kultúráért, Redactor Primus-díj, Szalézi Szent Ferenc-díj. „Békés megyei egyszerű családból származom. Anyai ágon elszegényedett, »hétszilvafás« nemesi ősökről is tudok, míg nagyapámat kuláknak nyilvánították. Édesapám gépkocsivezetőként dolgozott – sajnos, ő már meghalt –, édesanyám telefonközpontos volt. Örömünkre ő még köztünk van, 85 évesen szülővárosomban, Gyomán él. Mária nővéremet is Kecskemétre sodorta az élet, ő a Petőfi Nyomdában dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Nagyszüleim nemzedékét a sokgyermekes családok jellemezték. Egyik nagyanyámnak 11, a másiknak 8 testvére volt. Kisgyermekként hozzászoktam ahhoz, hogy otthonunkban – egy nagyobb polgári házban együtt laktunk nagyszüleimmel – állandóan vendéget fogadtunk. A hozzánk érkező rokonok életük legapróbb, másnak jelentéktelennek tűnő eseményeit többnyire fölnagyítva, nagy beleéléssel mesélték. Abban, hogy később az újságírói pályát választottam, minden bizonnyal ezek a
szájtátva hallgatott, adomaszerű történetek is közrejátszottak. Természetesen a könyvek is nagy hatással voltak rám. Már kölyökként sokat olvastam, és később, gimnazista koromban is a regények a legjobb barátaim közé tartoztak. Általános és középiskoláimat szülővárosomban végeztem. A fogalmazás már akkor is könnyen ment nekem. Egy-egy dolgozatomat olvasva gimnáziumi történelem- és magyartanárom, Varga József kezdetben nem is hitte el, hogy én írtam. Kezdetben azt gyanította, valami könyvből másoltam a házi feladataimat. De a zárthelyiken írtak is hasonlóak voltak, így hamar megdőlt a plagizálás vádja. Kedvenc tantárgyam ennek ellenére mindig a testnevelés volt. Az általános iskola ötödik osztályában egy fiatal testnevelő tanár lett az osztályfőnököm. Halász István sokunkat rávett a rendszeres sportolásra. Több sportágban is kipróbáltam magam: kajakoztam, úsztam, birkóztam, cselgáncsoztam és néhány csapatjátékot – foci, kézilabda – is űztem. Még kisebb-nagyobb sikereket is elértem. Ha jól emlékszem hetedikes voltam, amikor Cs. Nagy Lajossal párosban megnyertük az úttörő olimpia megyei döntőjét kajakozásban. Érettségi után – mérnök végzettségű keresztapám, Prókai István biztatására – Mezőtúrra, a Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolára jelentkeztem. Először elutasítottak, de kiderült, hogy a matematika pontszámomat elnézték, így fellebbezés után fölvettek. Közben szeptember lett, és a főiskola részéről azt javasolták, hogy egy évvel később folytassam ott a tanulmányaimat. Keresztapám jóvoltából a Vízgépészeti Vállalatnál kaptam állást, gépkezelőként
egy évig dolgoztam ott. Hamar kiderült, hogy a mérnöki pálya nem az én utam. Magyar-népművelés szakra a debreceni egyetemre szerettem volna bejutni, de a fölkészülésembe beleszólt az 1974-es nagy árvíz. Szanazugnál a szivattyútelepen kellett dolgoznom, s nem jutott időm a tanulásra, nem is vettek föl. Közel 500 jelentkező közül csupán heten lettek egyetemisták, meglehet, ha végigtanulom az egész tavaszt, akkor sem jutok be oda. A következő egy évet tanácsi dolgozóként töltöttem. Pénzügyi előadóként adminisztratív munkát kellett végeznem, ekkor tanultam meg igazán jól gépelni. Jutott idő a felkészülésre is, így a következő évben fölvettek a Debreceni Tanítóképzőbe, ahol egyfajta kísérleti jellegű oktatás folyt akkor, vagyis egy készségtantárgyat és egy kulturális szakot is föl kellett venni. Így nemcsak tanítói, hanem testnevelői és népművelői oklevelet is kaptam. Mert én ezt a két szakot választottam. Folytatás a 8. oldalon
Egyévesen
Kétévesen
Érettségi előtt, a szalagavató bulin
Esküvői fotónk
7
VALLOMÁSOK
Koloh Elek író, újságíró, főszerkesztő Folytatás a 7. oldalról
A főiskolán derült ki, hogy rövidtávon kiválóan futok. Így például 100 métert 11 másodperc alatt teljesítettem, de kétszázon és távolugrásban is igen jónak bizonyultam. A pedagógus jelöltek országos szpartakiádjain tucatnyi érmet nyertem az évek során. Gyomán több évig kézilabdáztam, de ilyen szakosztálya nem volt a főiskolának, ezért átálltam a kosárlabdára, amit csak szerényebb szinten abszolváltam, de a lényeg a csapatjáték volt (még akkor is, 15-20 perc alatt kipontoztak, a belém idegződött kézilabdás védekezéseim miatt).
Feleségemet, Csikós Juliannát a debreceni főiskolán ismertem meg, egy évfolyammal járt alattam. S amikor én végzős lettem úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Közrejátszott ebben, hogy tanítani nem akartam, hanem elszegődtem Kecskemétre újságíró gyakornoknak. 1979. augusztus 4-én házasságot kötöttünk. Velem együtt ő is jött Kecskemétre, jelenleg a Mátyás Király Általános Iskola tanára. Közben drámapedagógusi végzettséget is szerzett, csapatával több országos döntőt is megnyertek, még a chicagói világbajnokságra is kijutottak. Egy gyermekünk született.
Viktor fiammal, katonáskodásom idején
8
Amerigo Tot szobrászművésszel
Viktor már 11 éve Skóciában él, informatikusként, szakmérnöki diplomával, egy nemzetközi intézet helyettes vezetője. Én is a beatnemzedékhez tartozom. Már 13 évesen én is kikönyörögtem egy gitárt anyáméktól, s gőzerővel tanultam a pengetésének titkait. Az ilyesmihez már akkor is nagy elszántságot generáltak a hormonok. Lépten-nyomon szerelmes lettem, márpedig ezeket a megpróbáltatásokat zene és versek nélkül túlélni akkoriban sem volt elképzelhető számomra. Így születtek az első zsenge dalok. Aztán ráébredtem, hogy a szövegek sokkal jobbak, mint amiket pengetek hozzájuk. Egyre jobban az írásra koncentráltam – és nem csak a magyartanárom elismerő osztályzatai miatt. Közben még évekig kéznél volt a gitárom, de amikor Debrecenben már másodéves koromban rám bízták a főiskolai újság szerkesztését, tudtam, hogy nem a pedagógusi pálya az, ahol a jövőben sprintelni akarok. Akkor már egy-két versem, kisebb recenzióim megjelent a megyei lapokban, de visszagondolva, nagyon messze voltam még a profi újságírástól. 1979 tavaszán, a diplomaosztás előtt, a Békés Megyei Népújsághoz jelentkeztem be újságíró
gyakornoknak. Ám közben Gyomán találkoztam Gál Sándorral, a Petőfi Népe akkori olvasószerkesztőjével, aki azt mondta: »A menyasszonyod Hajdú-Bihar megyei, te viharsarki vagy. Debrecen és Békéscsaba helyett, egy ifjú párnak legjobb megoldás Kecskemét. Ahol egyikőtök sem érezheti otthon magát, mert az otthont magatoknak kell megteremteni. A Petőfi Népénél éppen egy ilyen végzettségű gyakornokra várunk.« Ajánlata gondolkodóba ejtett, de akkor még nem tudtam dönteni. Néhány héttel később, már a vizsgaidőszakot éltük, dr. Welther Dániel (a Petőfi Népe akkori főszerkesztője) várt rám a feleségével a kollégium portáján. Hajdúszoboszlóra utaztak, de előtte felkerestek, hogy Kecskemétre hívjanak. Megígérte, hogy mindent elintéz: albérletet szereznek, a páromnak iskolát, amely vállalja, hogy levelezőn végezze el az utolsó évet Debrecenben, és holnap elintézik, hogy mentesüljek a hároméves kötelező tanítás alól, amire törvény volt akkoriban, minden végzős pedagógust illetően. Kérdőn néztem arra a gyönyörű csajra, aki akkor még a menyasszonyom volt, ő meg bólogatott, hogy vágjunk bele… Nekem is tetszett az ötlet, hiszen egy kis főiskolásért ha személyesen eljön egy főszerkesztő, akkor az ígéretes folytatás lehet.
Hajdú Sándorral és Hollai Kálmánnal a kecskeméti színház lengyelországi Tarnowban tartott vendégszereplésén, 1989-ben
A nászutunkról a kecskeméti albérletünkben landoltunk, s nekem már másnap, 1979. augusztus 15-én munkába kellett állnom. De már az első nap rosszul indult, a kulturális helyett ugyanis az ipari rovathoz irányítottak. »A gazdaság is a kultúra része, jobb, ha ezzel is tisztában leszel!« – hangzott a biztatás. Cseppet sem örültem neki, de nem tudtam mit tenni. Remélve, hogy rövid ideig tart majd, elfogadtam. A váltás azután elhúzódott, s közben be kellett vonulnom katonának. Merász Józseffel, a város későbbi polgármesterével mentünk ketten Kecskemétről Debrecenbe (vissza oda, ahonnan érkeztem), ahol úgynevezett sárgarigóként az alapkiképzésünk folyt, egy diplomásokkal feltöltött szakaszban. Két hónap után kiderült, hogy személyügyi tiszteknek szánnak bennünket, ezért vennünk kellett az irányt a fővárosi Zalka Máté Katonatiszti Főiskolára. Ott vizsgáztunk, rendfokozatot kaptunk, majd jött egy 11 hónapos csapatgyakorlat, de ezt már itthon, a kecskeméti repülőtéren tölthettem. Álomkatonaság lett belőle, talán csak egyszer kellett benn aludnom. Közben megszületett a fiam, jó, hogy ezekben a
hónapokban ott lehettem a nejem mellett. Amíg én katonáskodtam, Welhert nyugdíjazták, a Petőfi Népe új főszerkesztője Sztrapák Ferenc lett. A leszerelésem előtt már jelezte, hogy a végzettségem szerint, a kulturális rovatban akar viszontlátni, ha elvégeztem a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiáját művelődési szakon. Az iskola költségeit a Petőfi Népe állta, még az albérletet is fizették. Fantasztikus másfél évet töltöttem Budapesten, rengeteg szakmabelit ismertem meg Bernáth László, az Esti Hírlap akkori kulturális rovatvezetőjének osztályában. Amikor végeztem, néhány hónappal később kineveztek a Petőfi Népe kulturális rovatvezetőjének. Akkor a legfiatalabb rovatvezető voltam az egész országban. A rovatomról nem is beszélve. Ott volt gyakornokként többek között Borzák Tibor, Kormos Emese, Tóth Tímea. Majd Károlyi Júlia is hozzánk igazolt, Varga Mihályt – a korábbi rovatvezetőt – pedig megörököltem. De jó baráti viszonyba maradtunk mindig. Sztrapák helyettesének Gál Sanyit választotta, aki addig a MÚOSZ megyei titkára volt. Az ő rábeszélésére, 1984-től elvállaltam ezt a tisztséget, majd 1989-ben a
szakszervezeti titkári feladatkört is »rám sózták«. Közben a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakán igyekeztem új diplomát szerezni, ami jó védőháló volt ahhoz, hogy a Politikai Főiskolára küldjenek. 1991-ben a Petőfi Népe új tulajdonosa új főnököt választott. Mindenki meglepetésére Lovas Dániel lett a főszerkesztő, aki engem kért meg arra, hogy rovatvezetői munkám mellett, másodállásban vállaljam el a Kecskeméti Lapok főszerkesztői teendőit – ahol ő ügyködött előtte. Lerobbant cucc volt az egész. Szinte a semmiből kellett valamit csinálni, de a dupla gázsi miatt nem panaszkodtam. Azután az egyik kollégám, Farkas P. József lett a Kecskeméti Lapok ügyvezetője, s az ő hívására mentem át főállású főszerkesztőnek. Másfél évtizedig tartott ez az időszak. Számtalan érdekfeszítő, tényfeltáró anyagot jelentettünk meg. A hatalmi pozíciókba kerültek visszaéléseit épp úgy közzé tettük, mint a botrányos bűnügyek háttér-információit. Nem is volt hiány sajtóperekből. A fiatalok tanítására itt is sok energiát fordítottam, hiszen tudtam, hogy jó lapot csak jó csapattal lehet produkálni. Közben írtam Hajdú Sándorral musicalt,
együtteseknek dalszövegeket, kalandregényt. 2007-ben a Kecskeméti Lapoknak új tulajdonosa lett, a szerkesztőségnek mennie kellett. Jóska ötlete volt, hogy csináljunk egy politikamentes, civil lapot. Ekkor indítottuk el az Alföldi Civil Naplót, ami azóta is havi rendszerességgel megjelenik. A lapkészítés mellett lehetőségem nyílt saját verseskötet kiadására, s immár nyolc éve szerkesztem az egyházi kalendáriumot és a Bábel Balázs beszédeiből megjelenő köteteket. Napilapnál kezdtem, hetilapnál folytattam, most pedig havilapnál dolgozom. Ennek megfelelően az elmúlt években már sokkal nyugodtabb életet éltem, élek. Ebben a szellemben szeretném munkámat még folytatni. A kalocsai érsek gondolatait összegző könyvsorozat újabb részét Mindig úton vagyunk címmel, a Múzeumok Éjszakáján mutatjuk be ebben az évben is. Emellett egy saját kötet kiadását is tervezem: Egy firkász titkai címmel újságírói emlékeimet és hitvallásomat próbálom összegezni, könyv formájában átadni az utánunk jövőknek, bár valószínű, hogy legtöbbet a jövő újságíró nemzedéke is a saját hibájából tanul majd…”
Az Öleljenek a hóemberek című musicalem zalaegerszegi bemutatóján, 1992-ben
9
Bagoly Egészségház, ahol a középpontban az ember áll „Bármit tesztek, lélekkel tegyétek…” (Kol. 3,23)
SZAKORVOSI RENDELÉSEK Balázs László dr. ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Manyák Erzsébet dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Bartos Zsuzsanna dr. bőrgyógyász szakorvos
bőrgyógyászat
M
Maráz Róbert dr. általános sebész, onkológus szakorvos
sebészet
M
Bán Gyula dr. gyermeksebész főorvos
sebészet
TB, M
Nagy Magdolna dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
Bense Nóra dr. szemész szakorvos
szemészet
TB
Naszódy Péter dr. belgyógyász, endokrinológus szakorvos
endokrinológia
TB, M
Berta László dr. manuál- és lézerterapeuta
manuál- és lézerterápia
M
Olasz Kitti dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Boda Tamás dr. vállsebész és ortopéd szakorvos
ortopédia
M
Pécsi Ferenc dr. gyermekorvos
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Bodonhelyi Zsolt dr. foglalkozás-egészségügyi szakorvos
foglalkozásegészségügy
M
ultrahang
TB
Borda Ferenc dr. diabetológus, belgyógyász főorvos
diabetológia belgyógyászat
TB
gyermek háziorvosi rendelés, tanácsadás
TB
Csendes Ágnes dr. szemész szakfőorvos
szemészet
TB
Csendes Judit dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
TB, M
Cserényi László dr. általános sebész, érsebész szakfőorvos
sebészet
Csőszi Tibor dr. belgyógyász, onkológus, gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB, M
Danka Róbert dr. urológus főorvos
urológia
Domján Zsolt dr. urológus főorvos, ált. sebész szakorvos
Pócs Krisztina dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Pongrácz József dr. gyermekorvos Preiszinger Andrea dr. felnőtt háziorvos belgyógyász szakorvos, diabetológus
felnőtt háziorvosi rendelés, belgyóTB, M gyászat, diabetológia
Prohászkáné Burján Ágnes
RHINO-LIGHT kezelés
M
Pusztai Zoltán dr. szülész-nőgyógyász szakorvos
nőgyógyászat
TB, M
Rákász Éva dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB
TB
Seregély Katalin dr. reumatológus szakfőorvos
reumatológia
M
urológia
M
Serényi Péter dr. cytológus szakfőorvos
cytológia
M
Dubravcsik Zsolt dr. gasztroenterológus szakorvos
gasztroenterológia
TB
bőrgyógyászat
TB, M
Faragó Katalin dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Somogyi Tihamér dr. gyermekbőrgyógyász szakfőorvos, kozmetológus
Hauk István dr. fül-orr-gégész főorvos
audológia, fül-orr-gégészet
ultrahang
TB, M
TB, M
Hegedűsné Küű Irén logopédus
TB, M
M
Száz Ágnes dr. reumatológus szakorvos
reumatológia
logopédia
Janositz Gábor dr. ortopéd szakorvos
fül-orr-gégészet
TB
ortopédia
M
Szepes Andrea dr. fül-orr-gégész szakorvos, audiológus
Juharos Ágota dr. radiológus főorvos, ultrahang diagnoszta
fül-orr-gégészet
TB, M
ultrahang
M
Sztanó Balázs dr. fül-orr-gégész szakorvos
Kara László dr. onkoradiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
Tímár Sándor dr. kardiológus szakfőorvos
kardiológia
TB, M
ultrahang
M
Tímár Zsuzsanna dr. homeopátia, akupunktúra
homeopátia, akupunktúra
M
Karsai Zita dr. bőrgyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Tóth László dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB, M
Katona Viktória dr. ultrahang diagnoszta
ultrahang
TB
Török Norbert dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
M
Kelemen Edit dr. főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermektüdőgyógyász szakorvos
gyermektüdőgyógyászat
TB, M
Vajda Kornél dr. általános sebész főorvos, proctológus
sebészet
TB
Komlódi Júlia dr. bőr- és nemi gyógyász szakorvos, kozmetológus
bőrgyógyászat
TB, M
Varga Gábor dr. felnőtt háziorvos, belgyógyász szakorvos
felnőtt háziorvosi rendelés
TB
Kuczka Mária dr. ideggyógyász szakorvos
ideggyógyászat
TB
Venczel László dr. általános sebész
sebészet
TB
M
Szakál Tibor dr.
radiológus szakorvos, ultrahang diagnoszta
JELMAGYARÁZAT: TB – a társadalombiztosítás által támogatott rendelés • M – magánrendelés
10
Források: *Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára *Filmvilág, 1963 *Hírös Naptár, 2008 *Ki Kicsoda Kecskeméten *Magyar Nemzet Online *Petőfi Sándor: Úti jegyzetek *P. Szabó Ernő: Isten hozta, táblabíró úr! *Színházi képregény - 100 év Kecskeméten
