TÉMÁINK EL A KEZEKKEL AZ OKTATÁSTÓL! NAPRÓL-NAPRA A DIÁKOK ELTEMETTÉK A KÖZOKTATÁST Õ LETT AZ ORSZÁG KIÁLTVÁNY KAFETERIA 2013

ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS www.pdsz.hu

1085 Budapest, Somogyi Béla u. 20.

EL A KEZEKKEL AZ OKTATÁSTÓL! 20-21. oldal

TÉMÁINK NAPRÓL-NAPRA 6-8. OLDAL

Õ LETT AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MUNKAADÓJA „A PDSZ nem tehet mást, mint amire Választmánya felhatalmazta. A kormányzat fatális kompromisszum képtelensége kikényszeríti a legkeményebb érdekérvényesítõ eszköz – a sztrájk – alkalmazását. Errõl február 22-én születik döntés. Csatlakozásra hívunk – szakszervezeti hovatartozástól függetlenül – minden pedagógust, minden közalkalmazottat, minden szülõt – mindenkit, akik valódi 3. oldal felelõsséget éreznek hazánk jövõjéért!”

A DIÁKOK ELTEMETTÉK A KÖZOKTATÁST

12-13. OLDAL

KIÁLTVÁNY A MAGYAR OKTATÁSÜGYÉRT 22. OLDAL

2. oldal

KAFETERIA 2013 34.. OLDAL

2013. február

AKTUÁLIS

,,LEFOKOZÁSOK” Külön köznevelési és egy külön felsõoktatási államtitkárra bízza Balog Zoltán szakminiszter az oktatás felügyeletét. Hoffmann Rózsa lefokozásán kívül további három poszton változtatna az emberi erõforrás minisztérium vezetõje, aki kilenc hónappal kinevezése után vág bele a tárcánál jelentõs átalakításokba. Az új felsõoktatási államtitkár

Klinghammer István lesz, aki 2000 és 2006 között volt az ELTE rektora, 2005-ben pedig a Magyar Rektori Konferencia elnökévé választották. Az érintett államtitkárt próbáltuk elérni telefonon, hogy megkérdezzük a tervezett változtatásokról, de cikkünk megjelenéséig sem sikerült elérni.

A LEFOKOZÁSOK UTÁN A HÖOK szerint alaptörvény-ellenes

a zárolásokat, elvonásokat összeadva tény, hogy azok jelentõs összeget tesznek ki. Ugyanakkor 57 milliárd forintot a magyar felsõoktatás „visszakap“. Ebbõl 10 milliárd forint jut majd kutatási célokra, pályázati finanszírozáshoz. A fennmaradó 47 milliárdból nyújtanak segítséget a PPP-programba „beugrott”, és nehéz helyzetbe került intézményeknek, valamint az adóssággal küzdõ egyetemeknek, fõiskoláknak. Klinghammer szerint be kell látni ugyanakkor önkritikusan azt is, hogy nagyon sokat esett az oktatás színvonala. Ennek okát õ a tömegesedésben látja, illetve abban, hogy nem az egyetemek választják ki a hallgatókat, „hanem csomagküldõ-szolgálat küldi õket” az érettségi alapján, és a szakok fele „tücsökszak”, amelyek jó részére a társadalom nem tart igényt. Mindenkinek közös érdeke az átalakítás, de ezt a közös érdeket mindenki máshogy értelmezi: úgy, hogy ne kelljen áldozatot hoznia érte, és ez a probléma - állapította meg az ELTE korábbi rektora, aki várható új megbízatásáról szólva – egyúttal jelezve, hogy elfogadta a felkérést – úgy fogalmazott: „tornanadrágban, tornacipõben vagyok, versenyre készen”.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) nem tudott a hallgatói szerzõdés elemeinek tervezett, alaptörvényben történõ rögzítésérõl, továbbra is elutasítja a „kényszeren alapuló röghöz kötést”, és kéri a felsõoktatást érintõ cikkelyek visszavonását – közölte a szervezet elnöke az MTI-vel. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) illetékes fórumai legkésõbb február végén döntik el, hogy a szervezet továbbra is részt vesz-e a felsõoktatási kerekasztal munkájában - mondta Nagy Dávid elnök. A hallgatói szervezet vezetõje jelezte: a kerekasztal finanszírozási munkacsoportjának legutóbbi ülésén delegáltjuk nem vett részt.

A diákok eltemették a közoktatást A kormány nem képes kompromisszumokra se a köz-, se a felsõoktatást érintõ reformok ügyében, ráadásul jogsértõ módon akarja bebetonozni rossz változtatásait az ország Alaptörvényébe. Az iskolák államosítását körülvevõ zûrzavar egyre csak növekszik. Egyes intézményekben az önnön jogaikért kiálló diákokat párthû tanáraik fenyegetik, alázzák nap mint nap. A diákok követelései nem teljesültek – írta lapzártánk idején a Facebookon olvasható felhívásában a Középiskolai Hálózat. A végzõs gimnazisták egyre kilátástalanabbul rohannak a március 1-jei felsõoktatási jelentkezési határidõ felé – volt olvasható a felhívásban. A tüntetõket fekete ruhában várták a rendezvényre és arra kértek mindenkit a szervezõk, hogy hozzanak magukkal egy tárgyat, amely számukra az oktatást jelképezi. A „Temetjük a közoktatást” címû rendezvényt Szegeden és Budapesten is megtartotta a Középiskolai Hálózat. A diákok február 15-én 17 órakor találkoztak a Deák téren, onnan a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Alkotmány utcán keresztül a Kossuth térre vonultak. Este fél héttõl beszédeket mondtak a Kossuth téren, majd mintegy hatszázan „eltemették a közoktatást”. Az MTI közleményei alapján összeállította: Szita Róbert

Nem enged az új felsõoktatási államtitkár Klinghammer István szerint a hallgatói szerzõdés morális kérdés, és ha valaki az állam támogatására igényt tart tanulmányaihoz, akkor azt valamilyen formában a késõbbiekben törlesztenie is kell a közösségnek. Ugyanakkor a feltételekrõl – arról, hogy mennyi idõn belül, hány évet kell Magyarországon dolgozni, illetve, hogy mi van azokban az esetekben, amikor valaki, bár szeretne, de nem tud elhelyezkedni – lehet tárgyalni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) volt rektora ezt azután mondta, hogy az oktatási államtitkárság közölte: a felsõoktatás átszervezését – Hoffmann Rózsa javaslatára, aki a posztján maradva a jövõben elsõsorban a köznevelési rendszer kérdéseivel foglalkozik – Klinghammer István kinevezésével oldja meg az emberi erõforrások minisztere. A „cintányéros, gyermekded felvonulások, bentalvások” nem a leendõ értelmiséghez méltók, és ártanak az átalakításoknak, amelyeket a hallgatók is igényelnek, a társadalmat pedig elfordítják a felsõoktatástól – mondta Klinghammer a Hallgatói Hálózat (HaHa) február 11-én kezdõdött tiltakozó akciójára. Kiemelte: a Hallgatói Hálózat hat pontot fogalmazott meg, reformokat kívánva a köz- és felsõoktatásban. A reformok megvalósítása elkezdõdött, a folyamat zajlik – hangsúlyozta. Arról, hogy az utolsó, hatodik pontként a röghöz kötést jelölték meg, azt mondta: nincs szó röghöz kötésrõl, és ebben nem lehet engedni, mert ez morális kérdés. Ha valaki a közösség támogatására igényt tart, akkor valamilyen módon törleszteni is kell – mutatott rá, kiemelve: ha valaki úgy gondolja, hogy „teljesen szabad akar maradni”, számára a Diákhitel2 konstrukció rendelkezésre áll. A felsõoktatási intézmények finanszírozásáról kifejtette:

2

SZTRÁJK

SEMMIT SEM TANULTAK, ÉS SEMMIT SEM FELEJTETTEK... Február 15-én befejezõdtek a PDSZ és az EMMI képviselõi között a sztrájktárgyalások. A szakszervezeti delegáció kompromisszumos javaslatokat fogalmazott meg az alábbi kérdésekben: - A 2012/2013 – as tanév végeztével történjen meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ mûködésének átvilágítása. Ahol az indokolt maradjon a január elsejével bevezetett „rend”, ott azonban ahol az eddigi fenntartó önkormányzatok – az állam által elõírt feltételek biztosításával – vállalják (volt) intézményeik ismételt fenntartását és mûködtetését, legyen erre lehetõség. - Az igazgatók munkáltatói jogkörét ne csorbítsák indokolatlanul. A kinevezések, és munkaviszony megszüntetések kérdésében a véleményezési jog helyett, kapják vissza az egyetértés jogát. - A pedagógus életpályamodell bevezetése ne járjon együtt a munkaterhek növelésével. A köznevelési törvény rendelkezései szerint a munkáltató rendelkezik a pedagógusok heti teljes munkaidejének 80 százalékával. Õ dönti el, hogy a tanítással/neveléssel lekötött órák feletti idõsávban milyen pedagógiai feladattal bízza meg a pedagógust. A mindenkori gazdasági helyzet, a mindenkori politikai akarat függvényében ez áttekinthetetlen és elfogadhatatlan helyzetet eredményezhet, súlyosan növelve a pedagógusok egyébként is kiugróan magas munkaterhelését, s jelentõs létszámleépítéssel járhat. - Mivel nem tisztázott, hogy a költségvetés tartalmazza-e az életpályamodell bevezetéséhez szükséges összeget, ezért javasoltuk, hogy a kormány felelõs képviselõje vállaljon garanciát a béremelés 2013. szeptember elsejével történõ megvalósítására, s arra, hogy ez nem jár létszámleépítéssel. - Mivel a közalkalmazottak hosszú évek óta semmilyen bértábla szerinti béremelésben nem részesültek – ellenben számtalan megvonást voltak kénytelenek elszenvedni – 13. havi fizetés, szakkönyvtámogatás, cafetéria stb. – javasoltuk számukra a 20%-os, közalkalmazotti bértábla szerinti emelést.

A megvalósítás, ütemezés kérdésében nyitottak voltunk. Mivel a közalkalmazottak túlnyomó többsége az Emberi Erõforrások Minisztériuma alá tartozó intézmények munkavállalója, fontosnak tartottuk, hogy a minisztérium is támogassa érdekeik megvalósulását. Az Emmi tárgyalódelegációja követeléseink – bármilyen szintû – teljesítésétõl elzárkózott. Mint elmondták, már a tárgyalások megkezdése elõtt tudták, hogy nem fognak engedni semmilyen téren sem. Számukra egyedül elfogadható az lett volna, ha a PDSZ is csatlakozik a megegyezéshez, amit a PSZ, az MKSZSZ és az Oktatási Vezetõk Szakszervezetének vezetõi aláírtak. Az a tény – mely egy múlt heti közvélemény kutatásból kiderült, – hogy a pedagógusok 66%-a nem ért egyet az átalakítással, s ezt a társadalom többsége is elutasítja, láthatóan nem foglalkoztatja a minisztérium képviselõit. Attól eltekintve, hogy a közoktatás nem feltétlenül azonos azzal, amit a hatalom mindenkori gyakorlói – politikai szempontjaik prioritását megfogalmazva, – annak tartanak, megdöbbentõ az államtitkárság február 15-i sajtónyilatkozata, melyben a PDSZ-t homályos célok képviseletével, s zavarkeltéssel vádolj meg. A hatalom képviselõi ismét jogot formálnak arra, hogy megnevezzék a jókat, s pellengérre állítsák a rosszakat. Evidenciának tûnik a transzmissziós szíj újrahasznosítása, a jó állam gondoskodó (atyáskodó) szerepének hangsúlyozása, s az errõl másként gondolkodók besározása. A PDSZ nem tehet mást, mint amire Választmánya felhatalmazta. A kormányzat fatális kompromisszum képtelensége kikényszeríti a legkeményebb érdekérvényesítõ eszköz – a sztrájk – alkalmazását. Errõl február 22-én születik döntés. Csatlakozásra hívunk – szakszervezeti hovatartozástól függetlenül – minden pedagógust, minden közalkalmazottat, minden szülõt – mindenkit, akik valódi felelõsséget éreznek hazánk jövõjéért. Az oktatás kérdése, az ország boldogulása nem lehet a pártos zsákmányszerzés, ideológiák, egyéni törekvések megvalósulásának territóriuma. Nem lehet pártszimpátia, vallási hovatartozás kérdése. Mert közügy! Mendrey László

3

INTERJÚ

ALATTVALÓKAT AKARNAK NEVELNI Interjú - Mendrey László PDSZ-elnök szerint le kell állítani az iskolák államosítását, mert az õskáosz Az oktatáspolitika kormányzati szereplõi téves irányt jelöltek ki. Ha az osztálytermeket bezárjuk, a képzés lehetõségeit szûkítjük, a szakmunkásképzést zsákutcássá tesszük, nem tudunk kitörni a válságból – nyilatkozta a Népszabadságnak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. - A PDSZ nem írta alá a megállapodást Balog Zoltánnal, önálló sztrájkbizottságot alakított. A másik három érdekképviselet, amely viszont szentesítette azt, egyszerûen csak bizakodóbb a PDSZ-nél, vagy szakmai vitában is állnak? - Mindenekelõtt: sem a többi szakszervezetet, sem a minisztert nem érte váratlanul, hogy nem írtuk alá a megállapodást. Már korábban volt egy választmányi ülésünk, ahol úgy döntöttünk, hogy az számunkra elfogadhatatlan. Errõl értesítettem a többi szakszervezetet, és egyeztetést kértem tõlük. Ez nem jött létre, hogy miért, azt nem tudom. - Önök az utolsó tárgyalási forduló elõtt négy nappal közleményben jelezték, hogy elfogadhatatlan a tervezet. Másnap a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke azt mondta: ez váratlanul érte õket. - Maradjunk annyiban, hogy akkor õk már három napja tudtak errõl. Ezt már csak az is igazolja, hogy a tárgyalásokon részt vevõ többi szakszervezet közül kettõ, a két kisebbik, azt válaszolta a PDSZ újabb egyeztetési ajánlatára, hogy sajnálják, de õnekik ez nem fér a programjukba. Galló Istvánnéval, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével pedig az egyezség aláírása elõtti hétfõn vagy kedden váltottunk e-mailt, amiben azokat az okokat kérte fölsorolni, amelyek miatt mi nemet mondunk Balog Zoltánéknak. Leírtam az okokat. Errõl többet nem tárgyaltunk. Visszatérve az egyeztetésekre: az érintett szakszervezetek is végig azt hangsúlyozták, hogy tudják, az, amit aláírnak, nem felel meg az eredeti követeléseinknek. Tehát nem vitatták az álláspontunkat, viszont kármentésrõl beszéltek. Azt mondták, ha ég a ház, segíteni kell az oltásban. Én viszont azt állítom, hogy nem elég csak a lángokat locsolni, a tûz fészkét kell fölszámolni. - A másik három szakszervezet elfogadja az államosítást, mert azon nem tudnak változtatni. A PDSZ-nek ezzel a kerettel gondja van. De ha a kormány erõsebb garanciákat adna a pedagógusokat érintõ egyéb követelések teljesítésére, akkor megbékélnének az államosítással? - Értem a kérdést, és válaszolok is rá, de hadd szögezzem le, hogy azok a garanciális elemek,melyeket az egyezség tartalmaz, gyengék, nem valódi garanciák. De ettõl függetlenül is: az a bizonyos Klebelsberg nevû hajó rossz irányba halad. Egész egyszerûen az iránytû rosszul van beállítva. Azok a célok, azok a megoldások, amiket az államosítás kínál, tönkreteszik a magyar közoktatást.

- Másképp kérdezem: aláírna egy olyan megállapodást, amelyben a keret az államosított közoktatás, viszont megmarad a munkateher és több lesz a bér? - Nem, nincs rá felhatalmazásom. Mégpedig azért, mert föl kell függeszteni az államosítást, mert az most maga az õskáosz. Vizsgáljuk felül közösen, hogy szükséges-e ilyen mértékû központi irányítást kialakítani. Ha arra a megállapításra jutunk, ami borítékolható, hogy az állam nem feltétlenül kizárólagosan jó gazdája a közoktatásnak, akkor tegyék lehetõvé azoknak az önkormányzatoknak, amelyek egyébként eddig is tudták mûködtetni a rendszert a pedagógusok bérével és mindennel együtt, hogy visszakapják az intézményüket. Tudjuk, hogy vannak hátrányos helyzetben lévõ települések, kisfalvak, ahol már a pedagógusok bérére sem volt pénz. Ezt meg kell oldani, de nem úgy, hogy azokat is ilyen keretek közé kényszerítik, akik urai voltak a helyzetnek. Ezzel pedig a közoktatás színvonalát erõszakosan lefelé nivellálják. - Tételezzük föl, hogy elfogadják az államosítás keretét.... - ...a feltételezés értelmetlen, ez így elfogadhatatlan. - Akkor induljunk ki az aláíró szakszervezetek álláspontjából: a megállapodással a kormányoldal jogszabályi garanciákat is vállalt. - A jogszabály ebben az esetben kormányhatározatot jelent. Na most nézzük csak meg, hogy mi történt a keretszámokat illetõen a diákmegmozdulások idején. Félnaponta jelentek meg egymásnak ellentmondó határozatok. Tudom, hogy alkotmányt is lehet írni Strasbourg és Brüsszel között, de ez nem olyan játék, amibe belemehetnénk. - A megállapodás munkahelyeket ment meg, mert a 22 kötelezõ tanítási óra nem emelkedik, és mint ismert, minden két pluszóra 11 ezer álláshely megszûnését jelentené. Az is eredmény, hogy a megállapodás szerint nem kell 32 órát kötelezõen az iskolában tölteni.

- 2010-ben készült egy felmérés, aminek az eredményét soha senki nem cáfolta, Hoffmann Rózsáék sem. E szerint a pedagógusok heti munkaterhelése átlagosan 51 óra. A nemzeti köznevelési törvényben megfogalmazott pedagógus-életpályamodell arról szól, hogy a megnövelt bérük mellé a pedagógusoknak jóval több idõt kell eltölteniük az iskolában, amelybõl hosszabb idõre kötelezhetõk az oktatással, neveléssel összefüggõ munkára, ez a bizonyos 32 óra. Amikor így is heti 51 óra az átlagos munkaterhelés, akkor miért is kell ezt megemelni?

4

INTERJÚ belépni a PDSZ-be. Nem hiszem, hogy a pedagógusok többsége radikálisan elutasítaná azt, amit a PDSZ tesz, és szerintem a társadalom többsége is mögöttünk áll. Mi ugyanis nem saját magunkért emeljük föl a szavunkat, hanem az oktatásért, vagyis Magyarország jövõjéért. Az amerikai oktatási miniszter azt mondta tavasszal, hogy a válságból való kivezetõ utat az osztálytermekben tervezik. Ha az osztálytermeket bezárjuk, a képzés lehetõségeit szûkítjük, a szakmunkásképzést zsákutcássá tesszük, nem tudunk kitörni a válságból. Az oktatáspolitika kormányzati szereplõi téves irányt jelöltek ki. - Választások jönnek: úgy hírlik, lesz 70 milliárd forint a pedagógus-életpályamodell bevezetésére.

A másik probléma: a pedagógusok kötelezõ óráinak számát, a heti kötelezõ munkaidõhöz, a 40 órához viszonyítva kell kiszámítani, annak 55-65 százalékában kell meghatározni. Ez 22-26 óra. Amennyiben a felsõ érték szerint határozzák meg a kötelezõ órák számát, s ennek lehetõségét a megegyezés nem zárja ki, úgy jelentõs pedagóguselbocsátásokra lehet számítani. Efölött van még, hogy a tanár 32 óráig foglalkoztatásra kötelezhetõ. Ez így összességében nagyon komoly munkaidõ-növekedés. Erre azt mondják, hogy majd lesz béremelés. A megállapodásban rögzítették, hogy a cél az alsó határ, azaz az 55 százalék megtartása. És ha nem sikerül? Mert a törvényben továbbra is benne van az 5565 százalékos játéklehetõség. Errõl a tankerületi igazgató dönt majd, hiszen a 32 órás bent tartózkodás továbbra is benne van a megállapodásban. Hangsúlyozzák, hogy ez feladathoz kötött, és nem a helyben tartózkodáshoz, hanem a gyerekekhez kötik. Aki ilyeneket fogalmaz meg, nincs tisztában azzal, hogy a pedagógiai munka mit jelent, milyen leterhelést, milyen lelki, szellemi stresszt. - Ha ennyire gyengék a garanciák, a másik három szakszervezet miért írta alá a megállapodást? - Azt gondolom, azért, mert õk elfogadhatónak tartják a kormányhatározat ígéretét. - Sokan azt mondják, hogy a PDSZ e különutassággal a pozícióit erõsítené a szakszervezetek közötti versenyben. - Biztos van ilyen olvasat is. Aki ezt hiszi, elfelejti, hogy most tényleg nagyon nagy a tét, és rendkívül kiélezett a helyzet. A közoktatásban ugyanis a szemünk elõtt bontják le mindazt, amit az elmúlt húsz év alatt nagy nehezen felépítettünk, és aminek eredményei bizony, már láthatók. Ez az átalakítás abba az irányba visz, melyet már kétszer is meghaladott az élet, vagyis az elmúlt század harmincas és hetvenes éveinek központi állami irányítási modelljét. Ez a politika szempontjából kényelmes helyzetet teremt, mert központi direktívákkal, kézi vezérléssel lehet irányítani egy, a nemzet jövõjét meghatározó, komoly rendszert. Kézi vezérléssel lehet pénzt pumpálni bele, és pénzt kivonni, és a pedagógusok is állami alkalmazottak lesznek. Ez az alattvalóvá nevelést segíti. Láttam én ezt már tanulóként, majd a nyolcvanas években pedagógusként is. Nagyon nem szeretném viszontlátni. Az is elfogadhatatlan, hogy becsukom az osztályajtót, aztán azt tanítok, amit akarok. Ez már régen is hamis szemlélet volt. Arról nem is beszélve, hogy most a 70-es években megszokotthoz képest jóval keményebbnek tûnõ, magát szakmainak nevezõ ellenõrzés van kibontakozóban, amely ezt a mentalitást lehetõvé teszi. Trivialitás, hogy a képmutató pedagógus képmutató gyereket nevel. Arra törekszem, hogy ez ne fordulhasson elõ. - Mit érzékel? A pedagógustársadalom van annyira elégedetlen, hogy az önök radikális, különutas álláspontját támogassa? - A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógusok többsége velünk ért egyet. - Balog Zoltánnak tehát nincs igaza, amikor azt nyilatkozza, hogy a pedagógustársadalom 90 százaléka a megállapodás mögött áll? - Balog Zoltán téved, mert sajnos a közoktatás szakszervezeti szervezettsége távolról sem éri el a 90 százalékot. Rosszul ítéli meg a pedagógusok gondolkodását is. Amióta nem írtuk alá a megállapodást, rengeteg gratuláló és egyetértõ telefont és e-mailt kapok, másrészt arról érdeklõdnek, miként lehet

- Igen, mit ne mondjak, rendkívül kedvezõ hírnek tartom, hogy a kormány törekszik az általa elfogadtatott törvény betartására. A nemzeti köznevelési törvény három részbõl áll. Az elsõ szakaszt bevezették 2012. szeptember 1-jén, a második szakaszt 2013. január 1-jén, ez az államosítás, a harmadik pedig az életpályamodell bevezetése, 2013. szeptember 1-jén. Pont. Ebben nincs olyan, hogy ha majd lesz pénz, akkor majd fizetünk. Be kell vezetni az életpályamodellt, mindennel együtt. Ez volt az a momentum, ami miatt a pedagógusok sokáig bizakodtak. Azt mondták, jó, nem nagyon értünk egyet a köznevelési törvény irányával, nagyon mást gondolunk a kerettantervekrõl, de majd ott lesz az életpályamodell. Aztán 2012 októberében Matolcsy úr kissé relativizálta a törvényt, amikor azt mondta, hogy ha lesz pénz, akkor persze lesz béremelés is. Azóta azt halljuk, hogy mindent meg fognak tenni, törekszenek rá. Mirõl is beszélünk? De mindettõl függetlenül: az egyezségben, amit aláírtak a szakszervezetek, az áll, hogy 2013. szeptember 1-jétõl elindul az életpályamodell, a megemelt munkaterheléssel. Ez, ha tetszik, ha nem, bárki bármit mond is, pedagóguselbocsátásokkal jár. Hogy mennyivel, nem tudjuk. Számtalanszor rákérdeztünk, mindig azt mondták, hogy ezt a munkaerõ-felesleget fedezni fogja a nyugdíjba vonulók száma. Megkérdeztük, hány nyugdíjas pedagógusra számítanak, egyáltalán: mennyien vannak a rendszerben. Nem tudták novemberben, nem tudták decemberben, és nem tudták a legutolsó egyeztetésen sem. Épp Galló Istvánné szegezte a kérdést a miniszter úrnak: mondja meg, hány nyugdíjas pedagógusra számítanak? Balog Zoltán ránézett Hoffmann Rózsára, õ meg Marekné Pintér Arankára, aztán így sorban mindenki nézett már mindenkire: fogalmuk sincs, hány nyugdíjas van a rendszerben. Itt tartunk. www.nol.hu Fotó: K.N.F.

5

HÍREK, ESEMÉNYEK

NAPRÓL-NAPRA Az esztendõ elsõ két hónapjának történéseit foglaljuk össze az alábbi közelemények és jegyzetek felhasználásával.

Január 4.: Rossz üzlet!

tenni akaró egyetemisták meghívásának. A PDSZ képviselõi jelen voltak a fórumon. Sokadszor kell büszkén megállapítanunk, hogy egykori, és jelenlegi tanítványaink készek és képesek tenni saját maguk, és az ország jövõjéért. Megvan bennük a szándék, a tudás és a bátorság elképzeléseik végrehajtásához. De azt is tudják, hogy „egyedül nem megy”... Nyitottak az együttmûködésre, a közös fellépésre. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete érdekelt az ebben. Teszünk érte.

2013 elsõ hete sem múlhatott el a szokásos kormányzati TMK nélkül. (Azok számára, akik nem ismerik ezt a rövidítést, némi múlt idézés… a „létezõ szocializmus” gyáriparának kötelezõ kelléke volt a Tervszerû Megelõzõ Karbantartás) Ennek újrahasznosított változatát gyakorolja immár rutinszerûen az Oktatási Államtitkárság vezetõje - karbantartva a madzag állapotát, a hiányosnak látszó területeket ismét mézzel vonva be. Szeretve tisztelt pedagógustársai számára ismét egyértelmûvé tette, hogy értelmetlen a szakszervezetek követelése a közszféra egészét érintõ bértábla 20%-os emelését illetõen, hiszen a kormány jóval több, mint 20%-os béremelést kínál a pedagógustársadalom számára, az életpályamodell keretében. Arról az „apróságról” ne essék most szó, hogy közszféra dolgozói között ott vannak azok a pedagógusmunkát segítõ munkatársaink is, akik béremelésérõl – rajtunk kívül – senki sem beszél. Nézzük inkább, hogy a béremelés tekintetében, mit is jelent az államtitkári nyilatkozat: - Olyan dolgot ígér, amit törvény szabályoz. Azaz megígéri, hogy betartják a törvényt... - Betartják, ha a gazdaság állapota ezt lehetõvé teszi, azaz rögvest relativizálja is elõzõ szavait. Az, hogy a magyar gazdaság állapota csak részben (igen kis részben) függ a magyar gazdaság teljesítõképességétõl, nem tárgya az állításnak... - Valószínûleg mindenki elõtt ismert az a tény, hogy a pedagógus munkaideje két részbõl áll össze, a kötelezõen osztálytermi tanítással töltendõ órákból (heti 22) és a tanítási órákra történõ felkészülésbõl, családlátogatásokból, fogadóórákból, szülõi értekezletekbõl, tanulócsoportos színházlátogatásokból, kirándulásokból (a felsorolás nem a teljesség igényével készült). Ez így, egy senki által nem cáfolt felmérés szerint heti 51(!!!) óra átlag munkaterhelést jelent. Magyarországon a Munka Törvénykönyve szabályozása szerint a kötelezõ munkaidõ – amiért a fizetés jár – heti 40 óra... Az államtitkárság vezetõje megemlíti, hogy szeptember elsejétõl az állam kívánja szabályozni a pedagógus munkaidejének 80%-át. Elõ kívánja írni, hogy mit tegyen a tanerõ heti 32 órában, kötelezõen gyermekkel töltendõ elfoglaltság keretében. Nem törõdve azzal, hogy az elõbbi felsorolás elemei mikor, és hogyan valósulnak meg. - Ha megnézzük az életpályamodellhez tartozó bérkategóriák átlagát, az ígért emelés alig több mint húsz százalék. Ha mindezt összevetjük az elvárt munkaterhelés növekedésével, láthatjuk, hogy ott az emelkedés valóban jóval több, mint húsz százalék! - Sikerül úgy bért emelni (majd egyszer), hogy a munkaterhelés növekedése miatt, az valójában bércsökkenés. Rossz üzlet!

Január 9.: Sajtóközlemény Gyõzelmi kényszerben van a kormány. Nem telt el hét az elmúlt hónapokban, hogy ne kaptunk volna hírt a mindig aktuális gyõzelmekrõl az EU/IMF megleckéztetésétõl a deviza adósok megmentésén át a gazdaság szárnyalásáig. Nem kellet sokáig várni az újesztendõben sem. Január 7-én kaptunk hírt a legújabb sikertörténetrõl, az iskolák államosításáról. A konok struccpolitikát folytató oktatási államtitkár sajtótájékoztatóján hangzott el, hogy az átalakítás zökkenõmentesen, sikeresen – megtörtént. Az államtitkár immár sokadszor zárja ki „aurájából” azokat az információkat, melyek nem az elképzelései/elvárásai szerinti eredményekrõl szólnak. Meg sem hallotta, s a jelek szerint meg sem hallja azokat a hangokat, melyeket az oktatás jövõjéért érzett aggódás szólaltat meg. Sikertörténetnek nevez egy olyan súlyosan elõkészítetlen radikális változást – hatalmi szóval – áterõltetõ folyamatot, mely komoly mûködési zavarokat okoz hazánk oktatási rendszerében. Ennek rövidtávon a szülõk és a diákok, középtávon az oktatás, és annak intézményei, hosszútávon az egész ország látja kárát. Mindezt egy olyan oktatáspolitika jegyében, mely régóta nem tudja maga mögött az abban érintettek javarészének támogatását. A PDSZ elvárja az oktatáspolitika irányításáért felelõs összes politikai tényezõtõl, hogy fejezzék be az erõpolitizálást, emeljék ki fejüket a homokból, s vegyék végre figyelembe a diákok, szülõk, a pedagógusok, a SZAKMA nyilvánosan vállalt álláspontját az oktatás valódi értékek melletti átalakítása érdekében!

Január 15. - Jön a sztrájk? Az erõ és az összefogás komoly szervezõ erõ lehet. Erre pedig azért lehet szükség, mert a PDSZ választmánya megelégelte a látványos idõhúzást és mivel úgy ítélte meg, hogy a felkínált egyezség köszönõviszonyban sincs a miniszterelnöknek írt levélben megfogalmazottakkal, úgy döntött, hogy hamarosan sztrájkot szervez. Kérdés, hogy egyedül, vagy a társszervezetek is kapcsolódnak. Január 18-án, a kormány képviselõjével történõ egyeztetés után minden eldõlhet. Ismeretes, hogy a pedagógus szakszervezetek sztrájkbizottsága és az EMMI tárgyalódelegációja megegyezett abban, hogy lezárja a sztrájkbizottsági tárgyalásokat. Az EMMI ezt a napot jelölte meg az utolsó tárgyalási forduló napjának, a január 11-i e-mail szerint azonban nem kívánnak asztalhoz ülni újra a sztrájkbizottsággal, míg nem ismerik a bíróság jogerõs álláspontját a sztrájk esetén esedékes elégséges szolgáltatás ügyében. ,,Elhúzódó, hosszan tartó folyamat, aminek nincs vége, annak ellenére, hogy lejárt a határidõ. Kérdés, hogy lesz-e pedagógus sztrájk vagy nem, illetve, hogy egyedül hirdeti-e meg a PDSZ a munkabeszüntetést vagy közösen. Kötelezettségem az országos választmány felé, hogy bejelentsem és megszervezzem az országos pedagógussztrájkot” – mondta el a január 15-i sajtótájékoztató elején Mendrey László. Az egyezség nem aláírható, mert nem tartalmaz garanciákat. A kormánygarancia ma már nem elegendõ, személyi garancia vonatkozásában pedig egyedül maradtunk. Amennyiben nem lesz elmozdulás, ha nem tud a következõ, január 18-i egyeztetésen sem

Január 7.: Sajtóközlemény Zsúfolásig megtelt az ELTE Gombocz Zoltán terme, ahol a Hallgatói Hálózat szervezésében tartottak újabb diákfórumot, áttekintendõ a decemberi diákdemonstrációk és az akkor megfogalmazott követelések után kialakult helyzetet. A fórum résztvevõi egy emberként voltak kénytelenek konstatálni, hogy a szokásos szómágián, és nem kevés kapkodáson kívül a kormány részérõl nem történt valódi elmozdulás. A fórumon továbbra is kiemelt hangsúlyt kapott az egyetemre készülõ diákok érdekeinek fokozott érdekvédelme. Mindez nem meglepõ, mint ahogy az sem, hogy a diákok követeléseik teljesítésére határidõt szabva a kormánynak, komoly demonstráció sorozat kilátásba helyezésével jelezték, hogy nem tágítanak céljaiktól. A meghívott kormányzati szereplõk egyike sem tartotta fontosnak, hogy megtisztelje jelenlétével azokat, akiknek sorsáról sokszor döntöttek már, s most ismét dönteni akarnak – nélkülük. Volt közöttük olyan, aki fontosabbnak tartotta személyes jelenlétét Lionel Messi negyedik aranylabdájának átadásánál, minthogy eleget tegyen az ország jövõjéért felelõsséget érzõ, azért tevékenyen

6

HÍREK, ESEMÉNYEK Galló Istvánné, a PSZ elnöke kiemelte: ha a megállapodást összevetik a sztrájkbizottság eredeti követeléseivel, látható, hogy az ott szereplõ követelések szó szerint nem találhatók meg. A közoktatás átalakítását, az állami fenntartásba vételt ilyen módon soha nem tudták támogatni, ahogy az életpályamodell kormány által javasolt változatát sem. Olyan helyzet állt azonban elõ, hogy mérlegelni kellett, és mivel ezeket a kérdéseket befolyásolni, más irányba terelni nem volt lehetõségük, javításukra viszont van mód, ezért döntöttek végül az aláírás mellett. A megállapodás tartalma és szelleme arra irányul, hogy az oktatásban zajló folyamatokban a szakszervezetek részt vehetnek minden szinten, és érvényesíthetik jogszabályi lehetõségeiket. Kitért arra is, hogy a megállapodás alapján végre Magyarországon oktatási ágazati szerzõdést lehet kötni. Ebben a foglalkoztatási kérdésektõl a juttatásokig bezárólag rendezni lehet számos kérdést. Tóth József, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke kiemelte: a köznevelési törvény tartalma és a megszületett megállapodás nagy feszültséggócot oldott fel. A megállapodás vállalható, számos garanciaelemet tartalmaz, és részükrõl azt sikernek tekintik. Még a sajtótájékoztató elõtt Mendrey László, a PDSZ elnöke közölte: ahogyan elõre jelezték, nem írják alá a megállapodást. Mendrey László a több mint háromórás tárgyalás után azt mondta, az a megállapodás-tervezet, amely a múlt hét második felében került eléjük, nem aláírható, és a sztrájkbizottság eredeti követeléseibõl semmi sem teljesült. Szerinte ezt Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is elismerte. A PDSZ szerint semmi nem történt a bértábla 20 százalékos emelése ügyében, hasonlóan nem látnak elõrelépést az államosítás kérdésében, és nem történtek konkrét lépések az életpályamodell átalakítására, a munkateher növelésével együtt járó béremeléssel kapcsolatban. A megállapodás csupán azt tartalmazza utóbbi kapcsán, hogy törekszik a kormány e kettõ együttes életbe léptetésére. Ez azonban nem elfogadható – szögezte le az érdekvédõ. A PDSZ elnöke elmondta: azt tapasztalták, hogy a január 18fordulón a múlt hetihez képest a dokumentum tovább gyengült, nehezebbé teszi a pedagógusok bármilyen szintû érdekérvényesítését. Mendrey nem bízik a kormányban, a felsõoktatási reformra hivatkozott, amikor azt mondta, hogy három nap alatt öt egymásnak ellentmondó határozat született. Arról, hogy hányan vehetnek részt egy esetleges munkabeszüntetésben, azt mondta, a sztrájkot nem a szakszervezetek tagjainak hirdetik meg, hanem a pedagógusok, a közoktatásban dolgozók számára. Kitért arra, tudnak arról, hogy „sokan elkeseredettek”, és szakszervezeti tagságtól függetlenül támogatják ezt a gondolatot.

jobb ajánlatot letenni a kormány képviselõje, akkor – ha kell – a PDSZ önállóan is sztrájkot hirdet. Komoly az ok, komoly az elhatározás. A pedagógus kollégák nehezen viselik azt a fajta kormányzati hurráoptimizmust, hogy minden rendben van, és a pedagógusok egy emberként állnak a kormányzat mellett, mindez finoman fogalmazva, nem megalapozott – folytatta a PDSZ elnöke. Hozzátette: az is költõi túlzás, hogy az állami kézbe vétel zökkenõmentesen haladna, távolról sem így történik. A PDSZ honlapján nyilvánosságra is hozta azt az ötoldalas dokumentumot, mely leírja, hogy az eredeti követelésekben benne volt az államosítás felfüggesztése, a pedagógus-életpályamodell átgondolása, a béremelés és a szakszervezetekkel való egyeztetés kimunkálása. „Amit a minisztérium letett az asztalra, abban ezek egyike sincs benne, így a dokumentum nem értékelhetõ” – fogalmazott a sajtótájékoztatón az elnök. Egy dologban látszik valamennyi elõrelépés: a pedagógusok kötelezõ óraszámával kapcsolatos szabályozásban. A PDSZ fõ célja a pedagógus-munkahelyek megmentése, ami a kötelezõ órák számától függ, ezt pedig szeretnék heti 22 órában rögzíteni. Nem tartják indokoltnak, hogy a pedagógusok munkaterhelése növekedjen, és elfogadhatatlan a béremelés minden szintû elutasítása is. A közalkalmazotti bértábla 20 százalékos emelését szeretnék továbbra is elérni – jegyezte meg. A pdsz.hu weblapon pontonként megjelentette a szakszervezet, mit követeltek õk és mit nyújt a kormány. A PDSZ elnöke újságírói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a munkabeszüntetés nem néhány órás vagy egynapos lehet, hanem több napon át is tarthatna, idõpontja pedig február második felében lehet. Mendrey László elmondta, optimistán áll a tárgyalás elé, s reméli, a kormány meggondolja magát, meghallja a szakma követeléseit. Hozzátette: a szakszervezet eláll a munkabeszüntetéstõl, ha a váratlanul január 18-ra összehívott tárgyaláson valódi elõrelépést jelent be Balog Zoltán emberierõforrás-miniszter. Ez esetben a PDSZ gyorsan összehívná a választmányt, de kizárólag ebben az esetben. A szakszervezet honlapján feltett kérdés kapcsán egyébként a válaszolók elsöprõ többsége kinyilvánította, hogy úgy van értelme a sztrájknak, ha ez esetben „az iskola kapuja zárva, a gyermek elhelyezésérõl a szülõ gondoskodik”. Azt, hogy a Pedagógusok Szakszervezete csatlakozik-e a sztrájkhoz, egyelõre nem lehet tudni. Galló Istvánné PSZ-elnök szerint ugyanis nem a sajtón keresztül kell megüzenni, hogy aláírják-e a megállapodást. Az utolsó tárgyalási forduló után van helye a tájékoztatásnak, és erre még nem került sor – jelezte.

Január 18.: A PDSZ készen áll a sztrájkra A kormány január 18-án három szakszervezettel meg tudott állapodni, de a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) kilépett a pedagógusok sztrájkbizottságából és önálló sztrájkbizottság létrehozását kezdeményezte - jelentette be az érdekképviselet elnöke. Azt mondta, ha nem sikerül megegyezniük, február második felére meghirdetik a sztrájkot. Balog Zoltán a több mint háromórás tárgyalás után azt mondta: megszületett a megállapodás, rögzítették a kereteket, amelyekben a jövõbeni együttmûködést elképzelik. A mintegy ötoldalas megállapodást január 22-én írják alá, meghatározva, hogy a szakszervezetek milyen szerepet játszhatnak az iskolarendszer állami fenntartásba vételének folyamatában, ellenõrzésében, szabályozásában, és azt is, hogyan képzelik el a bérek rendezését. A megállapodást nyilvánosságra fogják hozni - ígérte a tárca vezetõje. Hozzátette: a szakszervezetek legjelentõsebb és felelõsségteljes része úgy döntött, részt vesz abban az átalakítási folyamatban, amely visszafordíthatatlan, és amit végre fognak hajtani.

Január 20.: Sajtóközlemény „A tanárok 90 százaléka nem fog sztrájkolni” címmel jelent meg egy internetes hírportálon tudósítás az Emberi Erõforrások Minisztere és a háromtagúra olvadt Pedagógus Sztrájkbizottság közötti egyezmény aláírásáról. A cikk szerzõje szerint Balog Zoltántól származik a kijelentés. E szerint a miniszter azt is állította, hogy a pedagógusok 90%-át képviselõ szakszervezetekkel írt alá megállapodást, melynek kapcsán ragadtatta magát a címben idézett kijelentésre. Nos, a miniszter téved. A szakszervezetek reprezentativitási adataira oly szívesen hivatkozó Balog Zoltán kijelentését nem támasztják alá adatok. Állítása a szakszervezetek százalékos arányát a pedagógusok összlétszámhoz viszonyítva helytelen, téves. Téved a miniszter a sztrájkhajlandóság megítélését illetõen is. Ha rákényszerül a PDSZ és sztrájkot hirdet, akkor nem a szakszervezeti vezetõket, nem csak saját és más szakszervezetek tagjait hívja, hanem minden munkavállalót, akit érint az oktatás átalakításának

7

HÍREK, ESEMÉNYEK A sajtótájékoztatón Mendrey László elmondta: fontos szegmense a történéseknek a mai nap. Noha néhány szakszervezet aláírta a megállapodást a tárcával, mi is itt vagyunk. Sõt, mi sokkal többen vagyunk és sokkal erõsebbek is vagyunk. Nekünk, felelõsen gondolkodó tanároknak, diákoknak és szülõknek sommás, sarkos véleményünk van az életpálya-modellel kapcsolatban, szerintünk ugyanis a hajó (Klebersberg) rossz irányba indult el, és mi nem akarunk arrafelé haladni. Az elnök aláhúzta: Ez egy demonstráció, hiszen azt mutatjuk meg, hogy milyen sokan vagyunk, és mennyire össze tudunk fogni.

politikailag forszírozott, szakmai és gyakorlati szempontból problémás átalakítása. S õk pedig sokan vannak. Nagyon sokan. Sajátos értelmezése a valóságnak az, miszerint a PDSZ felállt volna a tárgyalóasztaltól. A legutolsó pillanatig kitartottunk, végig hittük, hogy van esély, egy értelmes, valóban tartalmas megállapodásra. A tárgyalások lezárásakor kiderült, hogy tévedtünk. Nem tehettünk mást, kiléptünk a sztrájkbizottságból. Téved a miniszter, abban is, hogy földrajzi eltérés szerinti jelentõs különbségrõl beszél a pedagógus bérek között, külön kiemelve Kelet-Magyarország és XII. kerület esetét. Minden közalkalmazott – így a pedagógus – bérét is az egységes közalkalmazotti bértábla határozza meg, hosszú évek óta. Pontosan azért, hogy ne legyen különbség az azonos kategóriába tartozó pedagógusok bérezése között, és érvényesüljön az egyenlõ munkáért egyenlõ bér alapelve. Azt gondolnánk, hogy az oktatásirányításért felelõs kormányzati szereplõ számára ez evidens. Úgy tûnik nem az. Konkrét megkeresésre érkezett tájékoztatás szerint az azonos besorolásba tartozók esetében a hegyvidéki pedagógus - egy kelet-magyarországi kistelepülésen azonos feladatot ellátó tanárához képest - évi br. 160.000 Ft többletjuttatásban részesül(t)adható cafeteria juttatásként. Ezt jelentõs különbségnek nevezni erõs túlzás. A miniszter az állami fenntartásba vételt egy vízi alkalmatossághoz hasonlította, mely egy múlt századi oktatáspolitikusról kapta a nevét. A parttól távolodó Klebelsberg nevû hajóba a többséget a törvény erejével bekényszerítették. A parton maradók ugyan nem látják a kormányrudat, de azt igen, hogy a hajó rossz irányba halad, az iránytût manipulálják. S ezt tudják az utasok is... SOS!

Ezt követõen a PDSZ-szel együttmûködõ szervezetek képviselõi szóltak hozzá. Puskás Aurél, a Hálózat a tanszabadságért részérõl elmondta: tûrhetetlen az államosítás. Nem hallgattak ránk, és most azért vagyunk itt, mert az igazgatók félnek, mert kiszolgáltatottak. Rendszerszintû problémánk van. Ez pedig az, hogy megszûnnek a szakmai mûhelyek, amelyek eddig mindig tudtak innovációt vinni a szakmába. Ez az átalakítás hibákat rejt, visszafordul egy nagyon elavult gondolkodásmódba. Nincs semmi ok arra, amit jelenleg is mûvel az oktatási államtitkárság. Barabás Richárd, a Hallgatói Hálózat részérõl megfogalmazta: nincs normálisan mûködõ felsõoktatás biztos alapokon nyugvó közoktatás nélkül. Jobb, minõségi oktatás kell. Ez egy civil hang, olyan artikulált civil hang, amely párbeszédre kényszerítheti a kormányt. Kizárólag szakma-politikai vitáról és nem kormányellenes tevékenységrõl van szó. Máté András, az Oktatói Hálózat képviseletében hangsúlyozta: amire a kormány elhatározta magát és azt keresztül is viszi, az feltételezi, hogy kevesebben fognak átmenni a küszöbön, kevesebben jutnak majd be a felsõoktatásba. A munka alapú társadalom értelmezhetetlen több ember több tudása nélkül. Noha egy középiskolás diákévekig arra készül, hogy felsõoktatásba kerüljön, nem fog sikerülni neki. Az oktatók 20-30%-át el kell bocsátani. A felsõ középosztály és az elit gyermekei fognak csak ingyen tanulni, az alsó középosztály tagjai pedig talán ki tudják köhögni a forrásokat és talán bejuthatnak. Rajtuk kívül senki más. Ercse Krisztina, a Szülõi Hálózat képviselõje hozzátette: minket soha senki nem kérdezett meg, támogatjuk a PDSZ-t, az érdekeink közösek. A döntések megkérdezésünkkel és rólunk kell, hogy szóljanak. A döntésekkel vagy azonosulunk vagy nem értünk egyet. A tárgyalások ugyan folyamatosak, de a koherenciát hiányoljuk, a kormány munkája csupán látványkommunikáció. Az alma nem esett messze a fájától és szerintem fejre sem esett – ezekkel a szavakkal mutatta be a PDSZ elnöke lányát, Mendrey Zsófiát, a középiskolai hálózat küldöttét. A 17 éves diák elmondta: együtt akarjuk kifejezni az egyet nem értésünket. Nekünk is beleszólásunk van a közoktatásba. A mi óránkon nincsen kréta, számítógép, de lúdtalpunk sincsen. A sajtótájékoztató utáni „El a kezekkel az oktatástól!“ címû szakmai fórum és az azt követõ demonstratív vonulás történéseit lapunk 20-21. oldalán olvashatják el. Az MTI, a pdsz.hu és saját írásai alapján összeállította: Szita Róbert Fotók: Kiséri-Nagy Ferenc

Január 26.: Õk aláírták, mi nem! Nemet mondtunk. Nem tehettünk mást. Nem adhattuk nevünket egy olyan megállapodáshoz, mely semmit sem tartalmaz azokból a követelésekbõl, melyek megvalósításáért hosszú ideje küzdöttünk. A múlt idõ jogos, hisz azok az érdekvédelmi tömörülések akikkel többször közösen demonstráltunk, petíciókat szerkesztettünk, akikkel közös sztrájkbizottságot alapítottunk - másként gondolták. Õk azok akiket a miniszter „jelentõsebb és felelõsségteljesebb“ szakszervezetnek nevezett. Hogy ki a jelentõsebb és felelõsségteljesebb, azt nem a jelen ócska politikai érdekei határozzák meg, hanem a jövõ. Ha úgy tetszik, a történelem. Mi nem adhattuk a PDSZ nevét, tagjainak hitét, egy olyan megállapodáshoz, mely legtöbb esetben feltételes módban fogalmaz, a garanciákat pedig a jövõben megfogalmazandó kormányhatározatban látja biztosítottnak. Nem támogathatunk olyan egyezséget, mely figyelmen kívül hagyja a tragikus/felháborító/döbbenetes bérkérdést, nem zárja ki a pedagógusok tömeges elbocsájtásának lehetõségét, s érdemben nem foglalkozik a munkaterhelés jelentõs növekedésének következményeivel sem. Ezért nem tehettünk mást, mint kilépve a sztrájkbizottságból, újat alakítva folytatjuk küzdelmünket céljainkért. Ha kell, sztrájkot hirdetünk. Nem a szakszervezeti vezetõket, s nem csak a PDSZ tagjait hívjuk, hanem minden oktatásban dolgozó munkavállalót. Nem vagyunk egyedül! Sokan támogatnak minket, számuk napról napra nõ. Velük erõsebbek leszünk!

Február 8.: Sokkal többen vagyunk Még a február 11-i fõvárosi diáktüntetés elõtt tartotta szakszervezetünk és a velünk szolidáris tömörülések azt a demonstratív sajtótájékoztatót és szakmai fórumot, ahol Mendrey László PDSZ elnök kiemelte: Sokan vagyunk, sokkal többen, mint bárki gondolná. A pedagógusok mellett szülõk, diákok és velünk együttmûködõ szakszervezetek és civil szövetségek is felsorakoztak mögénk.

8

AKTUÁLIS

TÜNTETÉSI SZÁJBARÁGÓ: VÁLASZOK A „MINEK TÜNTETNEK MÉG A DIÁKOK” KÉRDÉSRE Csokorba szedtük a kormányzati papagájkommandó legfõbb állításait, és tételesen megcáfoljuk õket. A kormány még a saját biodíszletét is átverte. A keretszámokat Orbán Viktor átkeresztelte ugyan, de semmi javulást hozó változás nem történt az elmúlt hetekben a felsõoktatásban. A kormány jól láthatóan azon dolgozik, hogy a társadalom többségét a hallgatóság ellen hangolja. Erre minden esélye megvan, hiszen a média nagy része elvtelenül mellette áll. Minden esély megvan az ellenkezõjére is, mert a tények viszont a tüntetõk oldalán állnak... Íme tehát a szájbarágó. A „kérdéseket” itt is egy fiktív szereplõ szájába adtuk, a kormányéhoz képest a különbség csak annyi, hogy ebben valós érvek és számok vannak, így van mit a végén összefoglalni.

projektek önrészének állami átvállalására. Állítása szerint az állami források a felsorolt tételekre adottak.” V: Ez egyrészt kevesebb, mint amennyit eddig kivontak, másrészt ettõl mûködésre nem lesz több pénz. Ettõl nem lesz pénz az oktatásra. Az Orbán-kormány folyamatosan forrásokat von ki az egyetemekrõl, az egyetemek már évközben is zárolni voltak kénytelenek bizonyos összegeket. Elõfordul, hogy aláírt, teljesítését igazolt szerzõdéseket nem fizetnek ki. Ez persze perképes, de ha egyszerûen nincs pénz az egyetemeken, akkor nincs. Közben fû alatti államtitkár-helyettesi (törvényellenes) utasításokat kapnak a rektorok a külsõ szerzõdések felmondására, a plusz-feladat szerzõdések és visszafoglalkoztatások megszüntetésére. Új tanárok felvétele tiltott, a tanárok óraterhelése maximumon van. Sok képzés gyakorlatilag el sem indítható így. Orbán és Balog is elismerte, hogy céljaik nem változtak, ez pedig nem jelenthet mást, minthogy továbbra is pénz vonnak ki a felsõoktatásból, csak más dumával próbálják ledugni a torkokon... Gyros Bandi: Nem konyakot kellene kérni, ezért kell kancellár! V: Ez az egyetemi autonómia súlyos megsértése. Most is vannak gazdasági tanácsok, akik a rektorok mellett felelnek a felelõs gazdálkodásért. Nem azért nincs elegendõ pénz az oktatásra, mert pazarolnának az egyetemek, hanem azért, mert most is szûkösek a források, A kancellár, jogköre szerint, a tudományos-oktatási szempontokat figyelmen kívül hagyva is visszavághat költségeket, felülbírálhatja a vezetõk döntéseit. Ez úgy körülbelül mégis mit jelent? Szakok megszüntetését? Tanárok kirúgását? Esetleg ingyen kellene dolgoznia a tanulmányi hivatalok munkatársainak? Gyros Bandi: Sokan az állam pénzén tíz évekig tanulnak, ez tarthatatlan. V: Nem igaz, nem az állam pénzén. Az állam eddig is 12 félévet, vagyis hat évet állt. Bizonyára vannak néhányan, akik éveket lógnak az egyetemeken és a romkocsmákban, de õk a tárgy újrafelvételi díjak és a vizsgadíjak mellett legkésõbb a 13. félévtõl saját tanulmányukat vagy szórakozásukat saját pénzükbõl fizetik. Gyros Bandi: Túl sok a diplomás Magyarországon. V: A mai gazdasági rendszerben talán nem is értelmezhetõ a túl sok diplomás kifejezés, de ha igen, mi ettõl akkor is nagyon messze vagyunk. Az EU célkitûzését mi is vállaltuk: Az Európa 2020 stratégia szerint 2020-ra 30 százalék felett lesz a felsõfokú végzettségûek aránya a 30-34 éves korosztály körében. Ez most 20% körül van. Nincs okunk csökkenteni a hallgatók létszámát. NEM IGAZ, hogy túlképzés lenne diplomásokból. Gyros Bandi: Értéktelen diplomával rendelkezõ embereket képzünk drágán az adófizetõk pénzébõl. V: A diplomások többsége a szakmájához közel helyezkedik el (a bölcsész mekdonálcos jó vicc, de nem igaz), és jóval többet keres annál, mint amennyit érettségizett munkavállalóként keresne. Így több adó- és járulékbevétel keletkezik általa, nagyobb mértékben járul hozzá az ország GDP-jéhez, és így az ország fejlõdéséhez. A diplomások körében 3% a munkanélküliség, az érettségizettek között 10%. A diploma az állam és az

Gyros Bandi vagyok, nem értem miért tüntetnek, hiszen a kormány eltörölte a keretszámokat. „Balog elmondta, hogy aki a 240-es ponthatárt teljesíti és az egyetemek kapacitásának függvényében talál magának helyet, azt az állam finanszírozni fogja, ingyen fog tanulni; amennyiben aláírja a hallgatói szerzõdést.” V: Az elsõ lépés, tájékozódj! Ez azt jelenti, hogy hiába beszél a kormány 55 000 emberrõl, pontosan annyi pénzt ad ennyi ember oktatására, mint 10 480 fõ oktatására. Hiába van az egyetemeknek jogilag lehetõsége több ember felvenni, pénzük nincs rá. Így a kormány keretszámok helyett az egyetemekkel vezettet be nem keretszámnak nevezett „keretszámokat” és széttárja a kezét... Kb. 50 milliárd hiányzik ahhoz, hogy a 2011-es, már megvágott szintre visszahozzuk a költségkeretet. Gyros Bandi: De a kormány azt mondta, hogy további forrásokat biztosít. „A forrásokról Balog azt mondta, hogy a felsõoktatásban jövõre 24 milliárd forintot fordítanak a részben magánforrásokból épített beruházások kiváltására; 27 milliárdot pedig az egyetemek, fõiskolák adósságátvállalására, valamint az uniós Év

Milliárd Ft 2009 186 2010 2011 2012 2013

181 170 157 126

Infláció

Oktatásra fordítható „mûködési” költségek. Ezen a ppp-k kiváltása egész egyszerûen nem sokat segít. 4,7% Ez azt jelenti, hogy 4 év alatt 3,9% a direkt állami támogatás 5,8% reálértéken a FELÉRE 5,0 – 5,5% csökken. (tenytar.blog.hu)

9

AKTUÁLIS egyén számára is megtérülõ befektetés. (Éppen ezért nem a teljesen, mindenki számára ingyenes felsõoktatásról szólnak a tiltakozások!!! Akkor sem, ha a közszolgálati Kossuth a pontok helyett ezt mondta be.) Egyébként. ha ezek a diplomák értéktelenek, akkor miért fél a kormány attól, hogy Európába mennek tudásukat értékesíteni a fiatalok? Ott nem értéktelenek a diplomáink, csak itthon? Gyros Bandi: Ezért kell a röghözkötés! Kamatoztassák itthon a tudásukat!

Alkalmazott közgazdaságtan, emberi erõforrások, gazdaságelemzés, gazdálkodás és menedzsment, kereskedelem és marketing turizmus vendéglátás, üzleti szakoktató, pénzügy: Egy jól mûködõ gazdaságban szükség van közgazdászokra az élet minden területén. Államigazgatás, közszolgálat, munkaügyi és társadalombiztosítási igazgatási, igazságügyi igazgatási, nemzetközi tanulmányok, jogász: Úgy tûnik, a hatalom még véletlenül sem akar kinevelni senkit, aki mûködtethetné az államot. Megvannak a saját embereik, akikkel a fidelitas keretein belül romkocsmákban beszélgetnek. Egyébként Magyarországon a nemzetközi tanulmányok szakon képeznek (kis számban persze, és mesterképzésen de itt alapozzák meg) emberi jogi szakértõket is. Értelemszerûen a hatalomnak rájuk sincs szüksége. Kommunikáció és médiatudományok: Gyros Bandi: Na ez aztán végképp egy haszontalan szak!!! A kommunikáció nagyobb arányban járult hozzá a tavalyi GDP-hez, mint a mezõgazdaság, amibe folyamatosan öntjük az állami és uniós támogatásokat. Tessék, lehet ellenõrizni: Hozzájárulás a magyar GDP-hez 2011-ben. KSH: Mezõgazdaság 1 067 004 millió forint Információ, kommunikáció 1 201 144 millió forint (Senki ne higgye, hogy a kormány a piacképes szakokat akarja támogatni. A természettudományos és mûszaki keretszámok (vagy pénzkivonás általi kénytelen-kelletlen „keretszámok”) is csökkennek. Ráadásul a teljes ösztöndíjlehetõségek logikája alapján akkor a kormány szerint nagyobb szükség van filozófia szakos bölcsészre, mint jogászra, és esztétika szakosra nagyobb szükség van, mint gazdasági elemzõre??? Ne dõljünk be ennek, semmiféle piaci igényrõl, piacképességrõl nincs itt szó.) Gyros Bandi: A diákok nem akarnak tanulni, csak a balhé kell nekik, a háttérbõl pedig az ellenzéki pártok, + Ron Werber tüzelik õket. V: A diákok mást sem szeretnének, csak normális körülmények között tanulni, és látni, hogy az utánuk jövõket is megilleti ez a lehetõség. Az oktatók szeretnék, ha kifizetnék a munkájukat, és legyen kit tanítani. A balhét kerülik, a legnagyobb balhé eddig az volt, hogy átléptük a virágládákat a Kossuth téren. Az ellenzéki pártok egy-egy képviselõje valóban megpróbál rátelepülni a tömegre, de ilyenkor „függetlenek vagyunk” skandálás közepette szokás õket hazazavarni, nem kérünk belõlük, hiába próbálják a kormányhoz elvtelenül hû, 4 éve még a tandíj ellen érvelõ, most azt felváltva támogató, illetve nincs is tandíj mondatot ismételgetõ újságírók a független diákságra és oktatókra rátolni az ellenzéki pártokat. Ron Werber még a fasorban sem volt, mikor elkezdtük, de le is szarjuk. (Az más kérdés, hogy a folyamatos és továbbra is folytatott hazudozás, naponta változó „kiérlelt koncepciók“ után lassan már bárkiben jobban bízunk, mint a jelenlegi kormányban.) Tehát: A kormányszóvivõ és a kormányhû újságírók, bayerzsoltok, pindrochtamások össze-vissza beszélnek. Nem is lehet persze mást csinálni, ha naponta változik a kormány dumája, és azt veszik csak át. Egyszerre érvelnek a tandíj ésszerû mivolta mellett, majd kapcsolnak, nincs is tandíj, diákhitel van. Amihez hitelt kell felvenni, hogy be lehessen fizetni, az tandíj. Ha a kormány eltörli a keretszámokat, de annyi pénzt ad a felsõoktatásra, amivel gyakorlatilag csak 10 480 embert lehet képezni, az egyetemek kapacitását nem növeli, vagyis a létszámkorlát bevezetését az egyetemekre testálja, akik pénz híján kénytelenek lesznek azt alkalmazni, az keretszám. Felsõoktatási ténytár: https://sites.google.com/site/felsooktatastenytar/

V: Milyen érdekes, hogy egy élhetõ ország létrehozása szóba sem került. Tényleg törvényekkel, fenyegetõ szerzõdéssel kell itthon tartani a fiatalságot? A diákok többségének esze ágában sincs külföldre menni dolgozni, itthon szeretne boldogulni. Ehhez azonban olyan körülményekre van szükség, hogy könnyen el lehessen helyezkedni, értelmes, élhetõ életet biztosító összegeket lehessen keresni, ésszerû mértékû adót kelljen fizetni, és a hatalom ne szóljon bele minden egyes dolgunkba. És ne kelljen többmilliós adósággal indulni. A csalamádé ehhez kevés lesz. Az pedig nettó hazugság, hogy pl. Norvégiában már nincs is a sok tõlünk kivándorló orvos miatt orvosképzés. Van, már a hírcsárda is ezen röhög. Orbán Viktor hazudik. (És többek között Pindroch Tamás (Papcsák Ferenc érdemeit közpénzen méltató magyarhírlapos tollforgató) is ezt ismételgeti, pedig blõd hülyeség. Kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy ezek az „újságírók“ mást sem csinálnak, mint elvtelenül büfögik vissza a kormánypropagandát? Ezért tényleg kár volt az állam pénzén mondjuk kommunikáció szakra járni...) Gyros Bandi: Nagyon helyes, hogy maradnak kizárólag fizetõs szakok, az alábbi diplomák értéktelenek. V: (0. pont: Ha értéktelenek, mibõl fizesse ki az itt végzett ember a diákhitelét?) Egyrészt ezzel teljesen elveszik a tehetséges, de szegény gyerekektõl azt a lehetõséget, hogy ezeken a szakokon tanuljanak tovább. Másrészt nem csak a legnépszerûbb, hanem igen fontos szakokról is szó van, ezen szakok kivéreztetése mögött nehéz mást látni, mint a kritikus, társadalommal, társadalomtudományokkal valamilyen mértékben foglalkozó értelmiségi utánpótlás megszüntetését. Az eredeti elképzelés szerint egyébként csak a jogász és közgazdászképzés lett volna ilyen, ez most 16 szak. Mi ez, ha nem a tüntetések megbosszulása? Andragógia: az andragógia a felnõttképzés tudománya, elengedhetetlen. Az, hogy az állam nem kíván hozzájárulni felnõttek képzéséhez, nem jelenthet mást, mint hogy a hatalom az ostoba, vezethetõ embereket szereti. Élethosszig tartó tanulás –> kuka?

10

AKTUÁLIS HÖOK belemegy abba, hogy tavasszal tárgyaljanak Baloggal, aki a lopott doktorik és szakdolgozatok kormányát képviseli, miközben tudni lehet, hogy egyedül Orbán dönt (tényleg, hova tûnt Hoffman Rózsa?), és többször is kifejezték, hogy eszük ágában sincs megváltoztatni a döntéseiket, súlyos hiba. Nem szabad bedõlni az idõhúzásnak. Az a jó, ha HÖOK, HAHA és OHA (stb.) együtt megy. Nagy Dávidot a menetek elejére! Külön felelõsség terheli egyébként a blogoszféra egy részét és a baloldali újságírók többségét, akik a kormány megroppanásáról, az Orbán-rendszer megtörésérõl beszélnek. Többet tett a diákság, mint az egész töketlen ellenzék mindeddig, de emiatt õk ne örömködjenek. Nem, nincs semmiféle roppanásról szó. Az hogy Orbán kapkod most, talán hasonlíthat arra, ahogy a király menekül a sakktáblán, de ennél több nem történik. Orbán Viktort nem érdeklik a számok, nem érdeklik a tények, nem érdekli néhány évvel ezelõtti, pusztán hatalomvágyból elfoglalt álláspontja sem. Kitalált valamit („Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet.”), és azt keresztül fogja vinni. Ha otthon maradtok, biztosan. Talán ha az utcán vagyunk, akkor is. A sakk-matt elõtt, tehetetlenségében pedig úgyis felborítja a sakktáblát. Nekünk ezt kell kivárnunk. Az utcán, tiltakozva, tüntetve, sztrájkolva, fáradtan... Udvariatlanul, de méltósággal. Abból ugyanis sokkal több van bennünk, mint a kitüntetett álcivilek és Pataky Világvége Attila által vezetett, felbuszoztatott menetelõkben... GYIH az ELTE bölcsészkaráról: A szerzõ érintett: végzett hallgató és még szeretne egyszer megint az lenni, dolgozik a felsõoktatás adminisztrációjában is + oktat is. Mégsem csak személyes érintettsége okán tiltakozik. Saját, vélhetõleg megszûnõ állása sokkal kevésbé érdekes, mint az egész felsõoktatás szétverése. A szerzõ évek óta nem írt erre a blogra, és eredetileg nem is állt szándékában, de mivel jogosultsága megmaradt, és felhúzta magát Pindroch Tamás hazug szövegein és ostobaságain (ATV Csatt! 12.21.), ezért most ezt az írást – a szerkesztõkkel való konzultáció nélkül – itt teszi közzé. Ha a blog állandó szerzõinek nincs ellenére, elõfordulhat, hogy a késõbbiekben ismét jelentkezik. Fotó: Kiséri-Nagy Ferenc

Nézzük a Hallgató Hálózat (Rektori Konferencia, Oktatói Hálózat, középiskolások által szintén elfogadott, támogatott) pontjait: 1. Követeljük a köz- és felsõoktatás átfogó reformját! Errõl szó nincs. Minõségi romlást hozó intézkedések látszanak csak. 2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre! Amint láttuk, az 55 000 fõ lehetõsége nem elég, forrás is kell a képzésre. 3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat! A forráskivonás folyamatos, nem állt le, idei szerzõdések kifizetése is elmarad néhol. Kompenzációról szó nincs. 4. Töröljék el a hallgatói szerzõdést! Nem törlik és nem is szándékozzák. 5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát! Fel sem merül, hogy ne korlátoznák. 6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetû családokból is legyen esély bejutni a felsõoktatásba. A hatalom vagy nem ismeri a társadalmi mobilitás fogalmát, vagy ismeri, de tudatosan ellene (annak lefelé irányuló megvalósulásáért) dolgozik. A kormány lényegében semmit nem teljesített, csak felébredt a meglepetésbõl és beindította kommunikációs gépezetét!!! És külön bosszút áll a tüntetésekért! Ezért kell folytatnunk. Ugyanott tartunk, csak fáradunk, és a kormány is játszik velünk: tehát rosszabbul állunk, mint a legelsõ fórum estéjén, és az azt követõ vonuláson. (Ahogy ezt Huba is megírta.) Nem hagyhatjuk, hogy szómágiával letörjék a tüntetések erejét. Hiába fenyeget minket Bayer Zsolt a Békemenettel. Az, hogy a

11

MUNKÁLTATÓ

Õ LETT AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MUNKAADÓJA Indexnek elmondta: mindig is tanár szeretett volna lenni, de a személyisége olyan, hogy már nagyon korán különbözõ vezetõ szerepekben találta magát. A fõiskolán is õ volt a tanulmányi felelõs. Diplomája megszerzése után elõször egy veszprémi középiskola kollégiumában volt nevelõtanár, emellett egy másik szakközépiskolában tanított. Magyar szakon késõbb az ELTE-n középiskolai tanári végzettséget is szerzett. Ahogy egy korábbi HVG-interjúban elmondta: a nyolcvanas években ugyan kapacitálták, de nem lépett be a pártba. Sváb nagyapja ugyanis mindig azt mondta neki: „pártba, szakszervezetbe és biztosítóba nem lépünk be”.

Bátran pályázott A rendszerváltás idején fiatal tanároktól szokatlan módon, 28 évesen megpályázta a balatonalmádi Magyar–Angol Tannyelvû Gimnázium kollégiumi igazgatói posztját. Saját elmondása szerint teljesen outsider volt. A posztra 14-en pályáztak, köztük egy megyei közoktatási vezetõ is, de végül õ kapta meg az állást. Kollégiumvezetõként az iskola egyik igazgatóhelyettesévé is vált. Kilenc évig volt a balatonalmádi iskolában, ahol magyart is tanított és késõbb megbízott igazgató is lett. Az iskola honlapján máig szerepel a neve: õ volt az ötletgazdája a Lõrincze Lajos emlékére megrendezett író-olvasó találkozóknak, amelyeket azóta is megtartanak. A Balatonalmádi központjától, és a Balaton parttól 10 percre fekvõ kollégiumot nyáron saját cégén keresztül bérbe vette, és turistáknak adta ki. Erre Marekné is utalt a HVG-nek adott interjújában: „Almádiban kollégium üzemeltetésére vállalkoztam nyaranta. Talán négy-öt évig tartott ez az idõszak, de mire sikeres lett volna, addigra abbahagytam. Álszerénység lenne, ha azt mondanám, hogy a versenyszférában nem vittem volna semmire.” Információink szerint Marékné olyan konstrukcióban üzemeltette a kollégiumot, hogy a nyári hasznosításból a korábbi évekhez képest kevesebb bevétel jutott vissza az iskola rekonstrukciójára. Ez vitákat okozott, és végül ez vezetett ahhoz, hogy távoznia kellett az iskolából. Marekné errõl az Indexnek annyit mondott, hogy a kollégium sokáig kiadatlanul állt, így abból addig nyáron nulla bevétele származott az iskolának. „Az iskola kollégiumának ablakain ma is azok a szúnyoghálódarabok lógnak, amely az általam végeztetett legutóbbi 1999es felújításkor kerültek oda”. Komoly tantestületi vitákra sem emlékezett, csak arra, hogy néhány kollégája fúrta az igazgató elõtt. Marekné ezért 1999-ben megpályázta az akkor induló Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) középdunántúli regionális igazgatói posztját Veszprémben. A Pokorni Zoltán minisztersége idején létrehozott intézmény a mai Oktatási Hivatal elõdje volt: feladata az érettségi vizsgák egységes megszervezése, a diákok teljesítménymérése és az iskolák szakmai irányítása volt. Marekné szinte mindenhol megemlíti, hogy ezt a posztot is egy háromnapos vezetõi kiválasztási tréningen nyerte el 17 pályázó közötti versenyben. “Már régen is mondták nekem, hogy minek pályázok, úgyis el vannak döntve a dolgok, de ezek engem soha nem érdekeltek. És ez igazolódott is.”

Januártól Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Központ elnöke lett 120 ezer tanár munkaadója. Kitûnõ tanuló volt, magyarorosz szakos, népköztársasági ösztöndíjas, de az MSZMP-be nem lépett be. Kilenc évig volt egy balatonalmádi iskola igazgatóhelyettese, de a kollégium nyári bérbeadása miatt vitába keveredett a tantestületével. Ezután lett közoktatási vezetõ, innen ismeri Hoffmann Rózsát. Soha nem dolgozott pártoknak, meggyõzõdése szerint a legtöbb megbízatását versenyben és pályázaton nyerte el. Munkatársai kemény és racionális vezetõnek ismerik, aki kitartóan küzd személyes ambícióiért is. Akik ismerik, azt mondják: túl nagy falat lesz neki a Klebelsberg Központ vezetése, amit feltehetõen azért vállalt el, mert maga sem mérte fel, mire vállalkozott. Míg az eddig legnagyobb hazai foglalkoztatónak számító Magyar Postának 32 ezer alkalmazottja van, az általa irányított Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) 120 ezer pedagógus, és körülbelül 2 ezer kormánytisztviselõ munkáltatója lett. Az intézmény budapesti központjában 120 ember fog majd dolgozni, az iskolák helyi irányítá- Marekné Pintér Aranka sát a járásokban a 198 tankerületi a KLIK elnöke igazgató és az õ apparátusuk végzik. (Fotó: Kovács Tamás / MTI) A KLIK egyszemélyi felelõs vezetõvel felálló központi hivatal, így a 120 ezer pedagógus felett a munkáltatói jogokat Marekné gyakorolja. Feltehetõen a túl nagy hatalomkoncentráció kikerülésére került bele a jogszabályokba, hogy a tankerületi vezetõket és az iskolaigazgatókat végül nem õ, hanem a miniszter nevezi ki. Az intézmény vezetésére novemberben pályázatot írtak. Ezek elbírálásáig Marekné Pintér Aranka a KLIK megbízott elnöke, aki idén májustól szeptemberig már miniszteri biztosként készítette elõ az iskolák állami fenntartásba vételét.

Tanár szeretett volna lenni A most 50 éves Marekné Pintér Aranka egy Veszprém megyei faluban, Városlõdön született. A veszprémi Lovassy gimnáziumban érettségizett, majd a szombathelyi tanárképzõ fõiskolán végzett magyar-orosz szakon. A gimnáziumban kitûnõ tanuló volt, a fõiskolán pedig népköztársasági ösztöndíjas. Ahogy az

12

MUNKÁLTATÓ Nem kötõdött párthoz

olyan emberrõl, aki már látott iskolát” - mondta róla egy önkormányzati vezetõ. Elmondása szerint Marekné nagyon nyitottnak mutatkozott, és az önkormányzatok által összegyûjtött kérdéseket késõbb mind megválaszolta. „Túl nagy falat ez neki”, „nem tudom, hogy viseli majd ezt a nem ráméretezett kabátot” - más forrásaink ezekkel a szavakkal írták le azt, hogy Marekné Pintér Aranka regionális vezetõnek ugyan bevált, de nem tartják elég felkészültnek erre a hatalmas feladatra. Egy finomabb megfogalmazás szerint azért vállalhatta el ezt posztot, mert igazán õ sem tudta felmérni, milyen hatalmas feladatra vállalkozott. Az elõbb már idézett önkormányzati vezetõt meglepte, hogy Marekné az õszi tárgyalásukra egyedül érkezett, nem voltak munkatársai. Az már tavaly látható volt, hogy az oktatási államtitkárság alaposan kicsúszott az idõbõl a rendszerváltás utáni legnagyobb közoktatási reform elõkészítésével. Közel háromezer oktatási intézményt kellett átvennie az államnak, ehhez vagyonmérlegeket készíteni, és az összes önkormányzattal egyenként megállapodást kötni. Novemberben, egy hónappal az átadások elõtt ezért 200 ember segítségét kérték az oktatási hivataltól, hogy az átadás-átvétel adminisztrációját egyáltalán le tudják bonyolítani. Ezt végül a sebtében kinevezett tankerületi vezetõkkel oldották meg, akiknek egy része máig nem kapott irodát, mert a járási hivatalokba már nem fértek be. A hivatalnak egészen január 4-ig egy olyan honlapja volt, amelyet az egyik, az internethez valamenynyire értõ munkatárs fabrikált. Marekné a Klebelsberg központot államtitkári besorolásban irányítja, így egy Skoda Superb is jár neki. „Egyelõre ez az egyetlen autónk, ezért ezt nemcsak én használom. Naponta ezzel szállítjuk a kincstárba a papírokat is.”

Marekné ekkor ismerte meg Hoffmann Rózsát, aki 1999-ben lett az OKÉV fõigazgatója, majd egyéves mûködés után távozott posztjáról. Marekné úgy emlékezett: ezután évekig nem találkoztak, talán csak akkor beszéltek telefonon, amikor egyszer francia szakos érettségi elnököt keresett egy veszprémi gimnáziumba, és erre Hoffmannt akarta felkérni. Hoffmann Rózsa aztán 2010-ben kereste meg, hogy vegyen részt az Oktatási Hivatal újjászervezésében. Így lett a hivatal elnökhelyettese. Volt kollégái szerint politikai hovatartozása a munkája közben sohasem vált nyilvánvalóvá. Marekné elmondása szerint pártnak, azon belül a KDNP-nek soha nem dolgozott még szak-

Marekné Pintér Aranka, Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa az új tankerületi igazgatók munkaértekezletén Fotó: Beliczay László / MTI értõként sem. Szerinte ebben a felkérésben legfeljebb az játszhatott szerepet, hogy egy korábbi kollégája akkor már az államtitkár mellett dolgozott, és õ ajánlhatta be neki. 2011. augusztus 20-án Hoffmann Rózsa és Réthelyi Miklós miniszter ki is tüntette Trefort Ágoston-díjjal, amelyet azok kapnak, akik az oktatás érdekében hosszabb idõn át kiemelkedõ munkát végeztek. Korábbi munkatársai szerint Marekné szakmai szempontól a jobb közoktatási vezetõk közé tartozott. Értette a feladatát, és korrekt módon végezte munkáját. Egy Veszprém megyei középiskola volt vezetõje például azt mondta róla: „sokat tett a színvonalas oktatásért, felkészülten, csendesen, de határozottan segitett a helyes irányok megtalálásában, szerettem vele dolgozni“. Vezetõi stílusára azonban többen is megjegyzést tettek: kemény, sõt egyesek kíméletlen vezetõnek írták le. Volt, aki egy harckocsihoz hasonlította. Ez a hasonlat leginkább arra vonatkozott, hogy különös kitartást mutatott személyes ambíciói elérésében. Ezek az ambíciók vezettek oda, hogy 2012 elején váratlanul távoznia kellett az Oktatási Hivatalból, miután az elnökkel, Princzinger Péterrel nem jöttek ki. Ezt Marekné az Indexnek sem tagadta: „Nem tudok mást mondani, mint ami történt. Az elnök úgy gondolta, hogy én is elsõszámú vezetõi alkat vagyok, és õ akarta vezetni a hivatalt. Én ezt tudomásul vettem, ettõl függetlenül nem vagyunk rosszban egymással”.

A zumbára már nem jut idõ A feltételek tehát egyelõre nem igazán adottak a sikerhez. A nagy rohanás közben ráadásul újabb és újabb megoldandó gyakorlati problémákkal szembesülnek. Az egyik helyen például most derült ki, hogy az államhoz nemcsak egy iskola, de a hozzá tartozó tangazdaság is odakerült. A tankerületi vezetõnek kéne majd gondoskodnia arról is, hogy legyen elég takarmány, vagy fizessék az állatok gyógyítását. Miután az állami mûködtetésbe vett iskolák saját költségvetését megszüntették, ha kitörik egy ablak, a javíttatást az igazgató nem tudja kifizetni, ezt csak a tankerületi igazgató teheti meg. Az ilyen folyó kiadásokra ezért most 5-5 millió forintot küldtek a tankerületeknek. Az Infó rádiónak adott interjúban Marekné Pintér Aranka folyamatosan az önkormányzatok, az iskolaigazgatók, a tanárok, a tankerületi vezetõk együttmûködését hangsúlyozta. Szerinte ez a kulcsa annak, hogy az átalakítást sikeresen végrehajtsák. A már korábban idézett önkormányzati vezetõ szerint bár súlyosan elhibázottnak tartják a most felálló új rendszert, az iskolája minden településnek fontos, ezért ahogy eddig, most is csak az önkormányzatok kiállása fogja megmenteni a bukástól a reformot. Mareknérõl a munkáján kívül alig található személyes információ. Balatonalmádiban él. Férje pedagógus végzettségû kormánytisztviselõ, és van egy 26 éves fiuk. Marekné Pintér Aranka egy közösségi oldalon annyit árul el magáról, hogy hobbija a zumba. „Egy barátnõm vett rá még régebben, hogy menjünk el órákra. Egy idõ után már csak otthon csinálgattam a gyakorlatokat, de ma nincs rá idõm: reggel öttõl késõ estig van most más elfoglaltságom”. forrás: index

A túlméretezett kabát Marekné 2012-ben egy idõre visszatért Veszprémbe, de májusban Balog Zoltán miniszteri biztosnak nevezte ki, hogy õ készítse elõ az iskolák állami fenntartásba vételét. Ez Marekné szerint kézenfekvõ volt, hiszen rajta kívül kevés olyan ember van, aki több iskolatípusban is dolgozott és közigazgatási gyakorlata is van. Ráadásul az Oktatási Hivatalban addig õ irányította azt a projektet, ami az iskolák állami fenntartását készítette elõ. „Még valamikor az õsszel tárgyaltam vele. Az hamar kiderült, hogy nem egy nyeretlen kétévesrõl van szó, hanem egy

13

JEGYZET

MI A FELADATA A SZAKSZERVEZETNEK? Deja vu-m van! Mekkora? Megveszem! (Üvegtigris 2, Gaben és Róka párbeszéde) Dézsavüm van, de még mekkora! Bár eladhatnám, de fabatkát sem ér...

milyen kötelezettsége is van velük kapcsolatban? 2013 elején az állam képviselõje – minisztere, titkára – jogot formál arra, hogy meghatározza, mely szakszervezetek azok, melyek felelõs gondolkodásúak, melyek azok, akikkel az állam képviselõje – a demokratikusan választott Parlament által létrehozott Kormány – hajlandó tárgyalni, s melyek azok, akikkel nem. Ki, és mikor adott erre felhatalmazást nekik? 2013 elején az állam titkára (a köz tisztviselõje) megengedheti magának, hogy minõsíthetetlenül minõsítsen szülõket, diákokat, érdekvédõket, megállás nélkül hajtasson át azon tanulók sorfalán, akik virággal a kezükben – néhány szót kívántak vele váltani. S végül a legszebb... Van ma Magyarországon aki, úgy gondolja, hogy a szakszervezet feladata a mindenkori kormányzattal együttmûködni. Aki azt gondolja, hogy a sztrájkkészültség fokának megállapítására legalkalmasabb az, ha megkérdezi az igazgatókat. Téved! A szakszervezet feladata, tárgyalni a mindenkori kormányzattal. Természetesen legfõbb szempont a megegyezésre törekvés, mely azonban nem lehet öncél! Ha nincsenek eredmények, ha nincsenek garanciák, akkor nincs helye olyan egyezségnek – ha úgy tetszik alkunak – melynek „flexibilitása” nem biztosítja a munkavállalók valódi érdekvédelmét, ellenben aláíróként kompromittálja magát a szervezetet, a mozgalmat. A leváltott múltban ez gyakorlat volt. Ma erre már nincs szükség! Dézsavüm kikiáltási értéke, nulla fabatka. Senki többet? Soha többet! Mendrey László

Ugyan milyen elmerogygyant venne olyan érzést, amit már rég lerúgtunk magunkról? Kinek kellenek avítt, dohos eszmék, ideológiák?? Úgy tûnik nekünk. Mert nekünk Mohács kell. Újra és újra. 2013-ban annak vagyunk néma(?) elszenvedõi, ami ellen úgy huszonöt éve sikerrel léptünk fel. Akkor az állam mindenható túlhatalmát nulláztuk le, elsöprõ támogatottsággal. Bátran, büszkén vállaltuk az evidenciát, hogy a helyi közösségek, a döntésben érintettek, érdekeltek – sokkal jobban tudják megjeleníteni és érvényesíteni – saját maguk és a KÖZ érdekében elvárásaikat, akaratukat, tudásukat, mint a mindenható bölcs állam... Január elsejétõl mûködik (?) a mindenkori Magyarország legnagyobb munkáltatói szervezete, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, a KLIK. Eltekintve attól, hogy beszédes betûszóval van dolgunk, érdemes górcsõ alá venni ezt a mamut szervezetet: de jure nem létezik, hisz nincs Szervezeti és Mûködési Szabályzata, s talán Alapítólevele sem, de facto nem létezik, mert nem képes alapvetõ feladatait teljesíteni, nem tud még fizetést utalni sem..., vezetõje – több mint százezer pedagógus munkáltatójaként – nincs tisztában azzal, hogy munkavállalói számára a bérfizetés rendje nem azonos azzal, amit õ gondol errõl, létrejöttét követõ második hónap elejére sem rendelkezik egzakt adatokkal, hogy kik és milyen viszonylatban tartoznak valójában állományába – s neki, mint munkáltatónak valójában

JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Telefonos, és online szolgáltatással bõvült az Országos Iroda jogsegélyszolgálata. Szorgalmi idõben, péntekenként 15-17 óra között dr. Nyitrai Károly telefonon és e-mail-en ad jogi tanácsokat. Telefonszám: 06/70-445-3384 E-mail: [email protected] (a nyitraiugyved után szereplõ karakter az egyes)

14

ÁLLAMOSÍTÁS

MÉLYSZÁNTÁS: ISKOLAÁLLAMOSÍTÁS 2013 Az egyik legkiszámíthatóbban mûködõ közszolgáltatási rendszer napok alatt katasztrófa sújtotta övezetté vált. Az iskolák most olvadnak be egy hatalmas bürokratikus gépezetbe, s maguk is adminisztratív szervezeti egységek lesznek. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy eltûnik valami szabadságjog, hanem éppen az ellenkezõje: eltûnik a szakmai felelõsség és az elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége.

száz merül fel naponta. Mostantól ha a szülõknek gondjuk van, a pedagógusok és az igazgatók majd széttárják a karjukat, vagy felfelé mutogatnak. A szülõ pedig ügyfélfogadási idõszakban várakozhat hivatalnokok irodái elõtt, s ha bejut, majd ígéretet kap arra, hogy a hivatal 30 napon belül kivizsgálja a problémáit. Ha megreped egy fûtéscsõ az igazgató ezt majd írásban jelzi a hivatalnak, ahol 30 napon belül írásban intézkednek. Ha egy pedagógus alkoholista lesz, rendszeresen késve érkezik az iskolába, és minõsíthetetlen módon viselkedik a gyerekekkel, akkor az igazgató ezt majd jelzi a néhány évente felbukkanó tanfelügyeletnek, vagy fegyelmi eljárást kér az illetékes hivataltól, ami a pedagógus rokonainak pozícióját gondosan feltérképezve dönt arról, hogy megindítja-e a fegyelmit. Minden probléma megoldására irányuló kezdeményezés lényegében feljelentés, minden problémamegoldó lépés hatósági intézkedés lesz. Azt pedig, hogy ki milyen ügyben jogosult intézkedni ,nem nyilvános jogszabály, hanem egy hatalmas hivatali gépezet szervezeti és mûködési szabályzata rögzíti majd. Ráadásul, ha egy hivatalnok nem tartja magát illetékesnek egy probléma megoldására, akkor az jogszabályi felhatalmazás hiánya miatt lesz így. Ha tehát szaporodnak a problémák, a hivatalnokok elkezdik egyre feljebb tolni az ügyeket, vagy új jogszabályok kiadását kezdeményezik majd. Minden pedagógiai kérdés jogi szabályozási probléma lesz. Minden iskolai intézményi eljárás jogi szabályozási probléma lesz. Minden kulturális különbségekbõl fakadó konfliktus jogi szabályozás probléma lesz. Az égvilágon minden szabályozási kérdés lesz, s ezt akarják majd a hivatalnokok, mert a jogszabályok pótolják majd a helyismeretet, s akarják majd az iskolák is, mert a jogszabály mégis csak határt szab az egyedi önkényes tisztviselõi döntéseknek. A túlszabályozás egyetlen szükségszerû következménye pedig a szabályok inflálódása lesz. Azt is írtam, hogy az államosítás szétveri az autonóm iskolát. Nem kicsit, hanem teljesen. Az iskolák beleolvadnak egy hatalmas bürokratikus gépezetbe, s maguk is adminisztratív szervezeti egységek lesznek. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy eltûnik valami szabadságjog, hanem éppen az ellenkezõje: eltûnik a szakmai felelõsség és az elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége. Egy olyan rendszer jön létre, amelyben tisztviselõk és szakértõnek álcázott más tisztviselõk egyes pedagógusok munkáját kezdik közvetlenül irányítani. Noha nem kétséges, hogy az oktatás legfontosabb szereplõje a pedagógus, mégis szinte mindent, amit az oktatástól várunk az egész iskola állítja elõ.

A médiában és a netes nyilvánosságban terjedõ „esetek” tömegébõl összeálló kép szerint az iskolák államosítása katasztrofálisan elõkészítetlen és rosszul van menedzselve. A szimptómák egyre sokasodnak. Például üres hivatali szobákban vagy iskolai szertárakban egyedül ücsörögve tanácstalanul kapkodó frissen kinevezett hivatalnokok. Kérdéseikkel azok megválaszolására képtelen vagy illetéktelen embereket zaklató ideges igazgatók. Szülõi értekezleten a karjukat tanácstalanul széttáró osztályfõnökök. Iskolatitkárok, akik rutinszerûen igényfelmérések tömegét állítják elõ, csak mert ezekre eddig is szükség volt. Adminisztrátorok, akik azon törik a fejüket, hogy mit kezdjenek az apró napi kiadásokról szóló növekvõ számlakupaccal. Férjek, akik a munkahelyükön sutyiban teszteket fénymásolnak pedagógus feleségüknek. Az állásuk miatt szorongó, az iskolák folyosóin tornaórákat tartó pedagógusok azon töprengve, hogy kitõl kérjenek kölcsön, amíg megkapják végre a fizetésüket. Lázas kapkodással új kerettanterv-kompatibilis tankönyveket gyártó kiadók. Minden munkanap elején gyomorgörccsel ébredõ minisztériumi tisztviselõk. A sor szinte végtelen. És mindezek tetején egy mosolygó joviális államtitkár azon borongva, hogy a gyerekek egy magyar népdalt sem tudnak elénekelni. A közoktatás, amelyik az egyik legkiszámíthatóbban mûködõ közszolgáltatási rendszer volt Magyarországon napok alatt katasztrófa sújtotta övezetté vált. Ha valaki azonban azt gondolja, hogy az iskolarendszer legnagyobb baja az elõkészítetlen és minõsíthetetlen dilettantizmussal lebonyolított átmenet, súlyosan téved. A kisajátításon alapuló rendszer egész egyszerûen nem lehet jó, ennek pedig három, önmagukban is elegendõ oka van: az államosítás felszámolja az iskolák problémamegoldó képességét, szétveri az oktatás minõségéért felelõs iskolát, és végletekig lebutítja a közoktatási rendszert. Vegyük sorra az okokat.

Mi a baj az államosítással? Az imént azt írtam, hogy az államosítás felszámolja az oktatás problémamegoldó képességét. Ezzel kapcsolatban kéretik nem valami elvont dologra gondolni, problémamegoldás alatt a gyerekek tanulásával és a tanítással kapcsolatos problémák, az iskolák mûködésével összefüggõ és a pedagógusok munkahelyi gondjainak megoldást értjük. Ezekbõl minden iskolában több

15

ÁLLAMOSÍTÁS továbbképzésének tartalmát minisztériumi tisztviselõk nünükéi határozzák meg, s nem az, hogy az egyes, egymástól nagyon különbözõ pedagógusoknak mire van szükségük ahhoz, hogy jobban végezzék a munkájukat. Nincs mese, az államosítás pont azt a rendszert változtatja debil idiótává, amelyiknek a tudásigénye – ha úgy tetszik: az adaptivitás iránti igénye – semmivel sem kisebb, mint az egészségügyé. Európa minden országa kivétel nélkül arra törekszik, hogy a jelenleginél intelligensebb közoktatási rendszert hozzon létre, a mi kormányunk keményen dolgozik az ellenkezõjén.

Akkor miért csinálják? Az egész államosítás annyira irracionális, hogy ezt a kérdést nehéz megválaszolni. Forduljunk tehát magukhoz az oktatásirányítókhoz a válaszért: miért gondolják õk jó ötletnek az államosítást? Nincs itt tér hosszú filológiai elemzésre, ezért nagyon röviden összefoglalom a különbözõ vezetõi nyilatkozatok legfontosabb visszatérõ motívumát: az alapvetõen önkormányzati fenntartású rendszerben olyan hatalmas finanszírozási különbségek alakultak ki, hogy nem volt lehetõség egységes oktatási színvonal biztosítására. Ha tehát ki akarjuk egyenlíteni a színvonalkülönbségeket, szükség van az államosításon keresztül megvalósuló egységesítésre. Noha a humánerõforrás gazdálkodási csúcsminisztériumban még senki nem mutatott a korábbi finanszírozási különbségek mértékérõl szóló adatokat, ez az érvelés elsõ pillantásra akár logikusnak is tûnhet.

Amit a gyerekek tanulásához az iskola hozzátesz, az az összes gyerekeket nevelõ-oktató pedagógus munkájának az eredménye. (A szövegértési kompetenciákat például nem lehet kizárólag a magyar tanároknak „kiszignálni”.) Éppen ezért nem az egyes pedagógus tartozik számadással a gyerekek tanulási sikereiért és kudarcaiért, hanem az egész iskola. Ha az iskola, mint autonóm szakmai intézmény megszûnik, három dolog történik. Elõször is az iskola képtelenné válik megfelelni a legkülönbözõbb külsõ elvárásoknak, amelyekhez egyes pedagógus nem, de egész iskolák könnyen alkalmazkodnak. Másodszor képtelenné válik arra, hogy alkalmazkodjon a tanulók végtelenül sokféle tanulási igényeihez és szükségleteihez, mert az a pedagógusok és külsõ szolgáltató szakemberek között olyan mértékû együttmûködést igényel, ami egy szétvert, menedzselhetetlen intézményben elképzelhetetlen. S végül nem lesz kin számon kérni a kudarcokat, s az iskolák maguk sem fognak az általuk nyújtott nevelési-oktatási munka minõségének javításán fáradozni, mert az is szervezett intézményi tevékenység. Tankerületi igazgatókat nem fognak leváltani azért, mert az általuk felügyelt iskolákban nõ a funkcionális analfabéta gyerekek aránya, vagy Pistike nem tanulja meg az egyszerû számtani mûveleteket sem. Írtam továbbá, hogy az államosítás végletes mértékben lebutítja a közoktatási rendszert. Ennek az oka az, hogy ugyan egy modern oktatási rendszer kormányzása számos, önmagában bonyolult alrendszer mûködtetésén keresztül zajlik, ezek közül a tanügyigazgatás a legfontosabb. Az irányítás módja határozza meg, hogy milyen – azzal kompatibilis – finanszírozási, minõségértékelési, tantervi szabályozási, szakmai szolgáltatási, tankönyvkiadási és továbbképzési rendszert lehet alkalmazni. Ha az oktatás irányítása buta adminisztratív irányítássá silányul, ehhez igazodik a kormányzás minden más eszköze is. (Ennek tudatában van a kormányzat is, nem véletlen, hogy nincs olyan apró eleme az oktatási rendszernek, amelyet változatlanul hagynának.) Mindebbõl az következik, hogy az államosításból elkerülhetetlenül fakadó buta hivatali irányításnak nem felel meg más, mint buta szakfelügyelet, ahol a szakfelügyelõk 5-6 évente megismételt egyszeri óralátogatások alapján minõsítik majd a pedagógusok munkájának a minõségét. Ehhez az irányítási szisztémához nem illeszkedik más fajta tanterv, mint központi sillabuszok, amelyek oly mértékben szabályozzák be a tanítási idõ felhasználását, hogy a tanítás tökéletesen érzéketlenné válik arra, hogy kik ülnek az osztályteremben és ott mi történik velük. Az államosított központi irányításból egyentankönyv következik, mely mindenkit szolgálni akar majd, ezért nem szolgál majd senkit. Egy ilyen rendszerben a pedagógusok

Attól tartok azonban, hogy mégsem az. A józan paraszti ész nem mindig szilárd iránytûje egy nagyszabású közoktatási rendszerátalakításnak. A tisztánlátás érdekében két, könnyen belátható dolgok kell észben tartanunk. Az elsõ: az oktatásnak nem az a célja, hogy valahogy finanszírozva legyen, hanem hogy tanuljanak a tanulók. Ha színvonal alatt minõséget értünk, akkor az nem más, mint az iskolák és pedagógusaik képessége arra, hogy tanulóikat magas tanulási eredményekhez segítsék hozzá. A magas és egységes „színvonal” már jó néhány évtizede nem jelent mást Európában, mint magas tanulási eredményeket, melyek nem mutatnak nagy különbségeket iskolák és különbözõ hátterû tanulók között. A másik fontos tudnivaló, hogy a ráfordítások és a tanulási eredmények között nincs semmilyen rövidre zárható kapcsolat. Egyszerûen fogalmazva: attól, hogy többet keresnek a pedagógusok, szépen ki van festve az iskola vagy korszerû energiatakarékos fûtési rendszer bír, sem az oktatás minõsége, sem pedig a tanulás eredményessége nem lesz jobb.

16

ÁLLAMOSÍTÁS kétharmada nem támogatja azt, hanem, hogy 31 százalékuk igen. Véleményem szerint ennek két oka van. Az egyik az, hogy – mint bármilyen más szakmában – a politikai elkötelezettségek igen gyakran felülírják a szakmai megfontolásokat. Ennél is fontosabb azonban, hogy a pedagógusok bõséges személyes tapasztalatot szereztek a korábbi önkormányzati irányítás tökéletlen mûködésérõl, míg a szélsõségesen centralizált rendszer által okozott összehasonlíthatatlanul nagyobb károkról többnyire nincs személyes tapasztalatuk. (Végül is ne felejtsük, közigazgatási vagy oktatás-gazdaságtani kérdések tekintetében a pedagógusok véleménye pont annyira laikus vélemény, mint az átlagos újságolvasó értelmiségieké.)

Ha ezt a két dolgot összerakjuk, kiderül, hogy nem a finanszírozási különbségek, hanem a nagy tanulási eredményekben kimutatható különbségek felszámolásában vagyunk érdekeltek. Ha viszont ez a helyzet, el kell viselnünk bizonyos mértékû különbséget a ráfordítások tekintetében, mert különbözõ hátterû és képességû tanulók számára ugyanazt az eredményességet biztosítani sokszor csak egészen eltérõ költségek mellett lehetséges. (Akinek ugyanazon eredmények eléréséhez több, vagy másmilyen oktatásra van szüksége, az többe is kerül.) Összefoglalva: az államosítás és az abból következõ „egységesítés” nem pusztán nem szolgálja az egységes minõséget, az kimondottan minõség ellenes. Ha a laikus polgárok ezekkel az összefüggésekkel nincsenek tisztában, az nem gond, el lehet nekik magyarázni. Ha mindezt a közoktatás mélyszántását végzõ szakpolitikusok nem tudják, az nem csupán hiba, hanem súlyos bûn. Ráadásul fölösleges bûn: ha csakugyan megengedhetetlenül és értelmetlenül nagyok a finanszírozási különbségek azt a korábbi rendszerben is kezelni lehetetett volna Európában mindenhol alkalmazott kiegyenlítõ mechanizmusokkal, ehhez nem kell felszántani az egész közoktatást.

Ki akarja? És végül az utolsó kérdés: a kormányfõn és a NER lelkes élcsapatán kívül akarja-e bárki is az államosítást? Egyfajta kommunikációs vákuumban élõ országos oktatásirányítóink a nemzeti konzultáció során alkalmazott módszerekkel élõ „felmérésekre” hivatkozva eleddig lelkesen bizonygatták, hogy övék a nép és a pedagógus szakma támogatása. Amikor azonban napvilágra kerültek a TÁRKI decemberi oktatásról szóló közvélemény-kutatásainak elõzetes adatai ez a kommunikációs lufi kipukkadt. Nézzük elõször a felnõtt lakosság államosításról szóló véleményét, amirõl az 1991 óta rendszeresen megismételt oktatási közvélemény kutatások elég pontos képet rajzolnak. Az alábbi diagramban kirajzolódó változásokban nem csupán az érdekes, hogy az államosításnak soha nem volt többsége a közvéleményben, de az is, hogy a jelenlegi kormány oktatáspolitikája inkább annak ellenkezõjérõl gyõzte meg a polgárokat, mint amit a kormányzat éppen tesz.

A pedagógusok oktatásirányítással kapcsolatos attitûdjei (az adott állítással egyetértõk %-a) 2012. Ha közelebbrõl megnézzük a pedagógusok véleményét az egyes, az államosítástól hivatalosan várt eredmények teljesülésérõl, az összkép nem különbözik. Csupán a pedagógusok csekély kisebbsége gondolja, hogy az államosítás eredményeként növekedni fog a bérük, növekedni fog a „színvonal, stabilabb lesz az iskolák finanszírozása és csökkenek majd az iskolák közötti különbségek.

Az államosítással kapcsolatos várakozások a pedagógusok körében (ötfokú skálán, 1 - egyáltalán nem ért egyet – 5 – teljes mértékben egyetért) Oktatáspolitikát természetesen sehol nem csinálnak közvélemény kutatások alapján. Az azonban jól látszik, hogy a kormány sem az államosítás politikai kockázatát nem mérte fel jól, sem pedig azt a pedagógusok körében élvezett támogatást, ami nélkül nehéz lesz nagyszabású átalakításokat megvalósítani. Ami azt illeti, abban sem vagyok biztos, hogy a kormányzat tudja, hogy mit csinál. Radó Péter

Az oktatással kapcsolatos attitûdök változásai (az adott állítással egyetértõk %-a)1990–2012 között Mivel egy önálló pedagógusokat reprezentáló közvélemény kutatás is készült, az utolsó választások óta elõször arról is van képünk, hogy õk mennyire támogatják az államosítást. Az általam elmondottak fényében nem az a meglepõ, hogy a pedagógusok

17

HÁTTÉR

HOFFMANN RÓZSÁVAL NEM TUDTUNK DÛLÕRE JUTNI A diáktüntetések után a kormány végre felismerte, milyen fontos az oktatás ügye és hogy érdemes tárgyalni a diákokkal, mondja az oktatási jogok miniszteri biztosa. Aáry-Tamás Lajos többször próbálta figyelmeztetni az egyeztetések és a párbeszéd fontosságára Balog Zoltánt és Hoffmann Rózsát, utóbbival nem jutott dõlõre, Hoffmann kifejezetten kerülte õt. A felsõoktatási törvény szerint a diákoknak az érettségik elõtt legalább két évvel ismerniük kellene a felvételi követelményeket. Mennyire érvényesült ez, amikor december közepén a kormányfõ egy teljesen új felvételi rendszert javasolt és bár az év végére megjelent egy felvételi tájékoztató, még azóta is változtak a feltételek? Ami történik, az semmilyen módon nem felel meg ennek a követelménynek. Ez nem egy önkényes szabály. Idõt és lehetõséget kell adni a diákoknak és a szülõknek is arra, hogy fel tudjanak készülni az érettségire és a felvételire. Decemberben ugyan tárgyalások kezdõdtek a hallgatókkal, ami valamennyire csökkenti ezt a feszültséget, de ez az alaphelyzetet nem változtatja meg: az érettségire és a felvételire készülõknek most is feszült figyelemmel kell követniük az eseményeket, hogy megtudják, a folyamatosan változó szabályokból mi fog rájuk vonatkozni. Balog Zoltán azt mondta erre, hogy bár az utolsó pillanatban is módosítottak, ezek a változások mégiscsak kedvezõek a hallgatóknak. Lesznek például államilag finanszírozott helyek is az eredetileg csak fizetõsként meghirdetett szakokon. Ez a döntés könnyebb helyzetbe hozza a felvételizõket, és önmagában az is megnyugtató, hogy tárgyalásos úton született meg. Az igazi probléma azonban az, hogy ebben a nagy oktatási átalakulásban, amikor az állam erõsebben nyúl bele a rendszerbe, mint korábban bármikor, azt várják a polgároktól, hogy bízzanak az államban. Ehhez azonban információra lenne szükség. Információ nélkül ugyanis nem várhatunk felelõs döntést az állampolgártól. - Nem az volt a baj, hogy információ ugyan volt, csak talán túl sok és egymásnak ellentmondó is? - A legnagyobb baj az elmúlt idõszakban az ebbõl fakadó bizonytalanság volt. Senki nem tudott segíteni a másiknak. A középiskolás hiába fordult az osztályfõnökhöz tanácsért, õ sem tudta, mi lesz. Így a szülõk sem tudták megmondani, mi lenne a legjobb döntés a gyerek számára. A családok ettõl függetlenül iszonyatos energiát és pénzt fektettek az érettségire és felvételire készülõ gyerekekbe. Különórákra, elõkészítõkre járatták õket, aztán kiderült. hogy az oktatáspolitikai döntések miatt ez az egész nem ér egy kalap szamócát sem. Megértem ezért a dühüket. - Milyen lehetõsége van a panaszra annak, aki két évvel ezelõtt elkezdett a jogi karra készülni, de most már azt kell látnia, hogy ezért majdnem biztosan fizetnie kell? - Meg lehet állapítani felelõsségeket, a kérdés csak az, hogy egy államtitkár felelõssége meddig terjed. A szülõk által befektetett idõt és energiát senkinek nem tudja visszaadni. - Önnek egyfajta moderátori szerepe is van a diákok, szülõk, tanárok és a döntéshozók között. Mennyire tudta meggyõzni a minisztert vagy az oktatási államtitkárt arról, hogy érdemesebb lenne meghallgatni az õ véleményüket is? - A minisztert kevésbé kellett meggyõzni. Balog Zoltán új miniszterként nagyobb lendülettel érkezett, és jobban értette, mennyire fontosak a tárgyalások. Hoffmann Rózsával nem tudtunk dûlõre jutni ebben. Amikor beszéltünk róla, akkor sem értett, késõbb pedig már kifejezetten kerülte a velem való konzultációkat.

Végül a tüntetések kényszerítették tárgyalóasztalhoz õket. Különleges állapot alakult ki a magyar oktatásban. Az elmúlt két és fél év politikai stílusa és az iskolák állami fenntartásba vétele érdekes módon felszámolta a korábbi függõségi viszonyokat. Ma egy középiskolai tanár, a diákjai és a szülõ egy oldalon áll. Ha ez volt a cél, hogy egymásra találjanak, akkor ez sikerült. Óriási jelentõsége van annak, hogy végre a kormány is belátta: az oktatás sokkal fontosabb közpolitikai ügy annál, mint ahogy eddig egyfajta resztli területként kezelték. Mégiscsak a második legnagyobb alrendszerrõl van szó, amelyre évente 1300 milliárd forintot költünk. Ennél jóval kevesebb pénzért is szoktak verekedni. - Ön szerint milyen politikai veszteséget okozott, hogy csak akkor tárgyaltak, amikor már hidakat zártak le az egyetemisták? - Ha visszaemlékszünk, 2010-ben a választások elõtti helyzetben a kormányra készülõ párt oktatási programját és szakpolitikáját bizalom övezte. Az összes oktatási szereplõ úgy érezte, hogy most végre lesz lehetõség és tér végiggondolni a dolgokat, a kétharmados politikai többség révén pedig kezelni is lehet az évtizedes problémákat. Ahogy nézem, ez a bizalom nem hogy elolvadt, még negatívba is fordult. - Új elem volt, hogy a középiskolások is erõsen hallatták a hangjukat, elvégre mégiscsak róluk szól ez az egész. Nekik mennyivel korlátozottabbak a lehetõségeik véleményük vagy elégedetlenségük kifejezésére? - Van itt egyfajta deficit abban, hogy a kormány a hallgatói önkormányzattal tárgyal, amelynek tagjaira a tervezett változtatások egyébként nem vonatkoznak. Az egyetemisták és az oktatók felnõtt állampolgárként könnyebben kifejezhetik elégedetlenségüket. A középiskolákban azonban tankötelezettség van, ahol a diákoknak tanulniuk kell, a tanároknak pedig tanítaniuk. A mostani tüntetéssorozat idején azonban a gimnazistának és tanárának nem egymással volt vitája. Az a tanár járt el helyesen, aki beszélgetett a diákjaival, megpróbálta megérteni a félelmüket, segíteni õket, hogy a gondolataikat kifejthessék a jövõjükrõl. Hacsak nem az igazgató ellen demonstrálnak, az iskolán belüli tüntetéseknek nincs tere. Ezt a szokásos módon 72 órával elõbb be kell jelenteni, ki kell választani egy közterületet, és ott diákok, szülõk és tanárok bátran gyakorolhatják együtt demokratikus jogaikat. - Az új köznevelési törvény ön szerint milyen újabb konfliktusokat idézhet elõ? - A hároméves óvodába lépés kötelezettségére sok település nincs felkészülve. Sok gondot okozhat, hogy az óvodák hogyan tudják majd kezelni a nagyobb mennyiségû gyereket, ha ehhez nem lesz elég pedagógus és hely. A másik ilyen probléma az egész napos iskola bevezetése lehet. Ez fõként a középosztálybeli szülõk érdekeivel ütközhet, akik délután a gyerekeket szívesen vitték különórákra, nyelvtanfolyamra, sportra. Ha a matematika óra délután háromkor lesz, ki kell kérniük a gyereket, akit vagy elengednek vagy nem, de így vagy úgy, a gyerek hátrányba kerülhet. - Milyen problémákat vetíthet elõ az iskolák állami fenntartásba vétele? - Az iskolák állami fenntartásba vételét én nem tartom feltétlenül rossznak. Ezzel sok helyzetet lehet jól kezelni, már ha jól csinálják. Megszûnhet például az a méltánytalanság, hogy egy Gyõr-Sopron megyei pedagógus kétszer annyit keres, mint egy nyírségi tanár. Alkalmas lesz ez a rendszer a pazarlások megszüntetésére, hatékonyabb fenntartást és talán egyenletesebb minõséget is hoz az iskolákban. Abból azonban újabb problémák

18

HÁTTÉR, HITOKTATÁS származhatnak, hogy egy tankerületi igazgató képtelen lesz idõben, gyorsan és jól döntéseket hozni a rá szakadt iskolák ügyében. Itt is jobb lett volna a körültekintés. Jobb eredményt hozott volna az alaposabb elõkészítés, a megfontoltabb bevezetés és persze az együttmûködés az érintettekkel. - Ön szerint most mindenki levonta a tanulságokat és innentõl inkább tárgyalásos formában mennek tovább a dolgok? - Remélem, hogy az oktatáspolitika egésze és nemcsak Balog Zoltán ismerte fel mostanra, hogy az érintettekkel való tárgyalásnak nincs alternatívája. A 2011-es uniós elnökségünk idején az informális miniszteri találkozó fõ napirendi pontja az aktív állampolgárság volt. Az, hogy az állampolgároknak is aktívan meg kell tudni fogalmazni véleményüket, érdekeiket, megvédeni azokat, érvelni vagy éppen veszíteni tudni a tárgyalóasztalnál. Talán most elkezdenek azon gondolkodni, hogy hogyan

lehet egy irányba állítani az oktatás szereplõiben meglévõ energiákat. Az oktatásról szóló vita nem elszigetelt magyar vita. Európában és a tengerentúlon is hasonló problémákkal küzdenek. A társadalom elöregedik, a fiatalok száma csökken, a középosztálynak a válság miatt elfogyott a pénze. A kitörési pontokat keresik a világ legnagyobb egyetemei is. A leghíresebb kurzusaikat online hirdetik meg, hogy ne kelljen mindenkinek utaznia vagy lakhatásra költenie. Ehhez hasonló kérdésekrõl sokan gondolkodnak Magyarországon is, csak ezeket be kellene csatornázni a közpolitikába. Nem attól vagyunk demokraták, hogy mindenre tudunk megoldásokat, hanem attól, hogy folyamatosan keressük azokat. Joób Sándor Fotó: Huszti István

ERDÕ PÉTER ÉS A KÖTELEZÕ HITOKTATÁS A kötelezõ hittan- és etikaoktatással az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak az önmagát önkényesen „kereszténynek” és „nemzetinek” nevezõ kormánytól, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak. Erdõ Péter bíboros, akinek egyetlen szava nem volt – és ma sincs – a szegények és a szegénység kriminalizálása ellen, most megszólalt. A katolikus fõpap elégedetlen – éspedig a hittanoktatás szervezésével. A fõpapi elégedetlenség jobb megértéséhez mindenképpen jó tudni, hogy intellektuális szempontok szerint és nemzetközi tudományos mércék alapján ítélve, az, ami ma Magyarországon magyar nyelvû és produkciójú teológia néven ismert (az egyedi kivételeket természetesen leszámítva), az alapjában véve a provinciális bezárkózottságból fakadó szellemi nyomorról, nyomorúságról tanúskodik. Az elmúlt években a nagyegyházak (katolikus irányítással), az Akadémia és a Magyar Akkreditációs Bizottság közremûködésével, hatékonyan védték ki, illetve lehetetlenítették el, hogy Magyarországon színvonalas és strukturált vallástudományi oktatás létrejöhessen. Megrémültek ugyanis a „konkurencia” és a minõségi összehasonlítás lehetõségének veszélyétõl. A kötelezõ hittan- és etikaoktatással azonban az államilag elismert egyházak olyan mérgezett ajándékot kaptak az önmagát önkényesen „kereszténynek” és „nemzetinek” nevezõ kormánytól, amit sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak. Ennek felismeréséhez azonban közel egy évre volt szüksége Erdõ Péter bíborosnak és a Magyar Püspöki karnak. A többi elismert („másodhegedûs”) egyház ebben a kérdésben – a többi egyházpolitikai kérdéshez hasonlóan – nem számít, mert nincs önálló arculatuk és véleményük. Õket mindenben a szolgai követés, illetve a háttérben való csendes, feltûnésmentes kijárás jellemzi. Titokban pedig örvendenek, mert a prozelitizmusnak olyan lehetõségei kínálkoznak számukra, amirõl még csak álmodni sem mertek. Az Orbán kormány gyakorlatilag lábuk elé teríti a magyar fiatalságot. A katolikus egyházvezetés most szólalt meg, mert vélelmezhetõen felmérte, hogy az egyház olyan mértékû humán erõforrás-hiányban szenved, és olyan alacsony intellektuális kapacitással rendelkezik, hogy az Orbán-rezsim által a kiváltságok ellenszolgáltatásaként számukra kiosztott átnevelési és agymosási feladatnak súlyos tekintély- és presztízsveszteség nélkül egyszerûen nem tud megfelelni. Az a kevés ember, aki számításba jöhetne, fizikailag képtelen lefedni az országot. Erdõ Péter ettõl, a hosszabb távon borítékolható, veszteségektõl rémült meg. Egyébként magával az elvvel szemben – vagyis, hogy az állam

kötelezze és kényszerítse hittan- és etika-tanulásra az ifjúságot, ahol az elsajátíthatja a tekintélyelvûséget, az engedelmességet és a hatalom feltétlen tiszteletét – nincsen semmi fenntartása; azzal mondhatni teljes mértékben egyetért. Amit kifogásol az alapvetõen a „szervezést” és a „kivitelezést” érinti. Jelen pillanatban ugyanis a katolikus egyház még akkor sem tudná a feladatát ellátni, ha sekrestyéstõl harangozóig minden megbízható emberét bevetné az oktatásba. Egyébként ennek az oktatási kényszernek az életszerûtlenségét senki nem gondolta át komolyan. És itt nem is annyira a hittan- és az etika közötti tartalmi különbségnek a meghatározatlanságáról van szó; s még csak nem is arról, hogy egyáltalán ki fogja ezt a tantárgyat majd 10 éven keresztül tanítani a diákoknak, hanem egy teljesen pragmatikus kérdésrõl, ami az iskolákat gyakorlatilag megoldhatatlan feladatok elé állítja. Példa. Egy kisváros egyetlen középiskolájának kilencedik osztályában a diákok mondjuk három felekezethez tartoznak: izraelita, katolikus, református. Természetesen lesznek felekezeten kívüli, maguk módján vallásos, agnosztikus, megkereszteletlen diákok is. Ezek egy része tehát értelemszerûen képmutatásra, alakoskodásra kényszerül. Többen azonban vélelmezhetõen az etikát választják majd. Ebbõl kifolyólag az iskolának egyetlen osztály számára négy párhuzamos és egyidejû tanítási rendet kell megszerveznie. Ehhez sok sikert kívánok az illetékes igazgatónak. De a hittan- és etika-tanároknak sem lesz könnyû az életük. A hitoktatók ugyanis eddig elsõsorban olyan diákokat tanítottak, akik – mondjuk – lényegében hitük elmélyítése céljából jártak hittanra. Most azonban legalább fele arányban olyan diákokat (kamaszokat) kapnak a nyakukba, akik kényszerbõl ülnek majd ott az órákon; akiknek a spiritualitáshoz semmi affinitásuk nincsen. Számukra két óra elegendõ lesz arra, hogy felmérjék mennyire tanult és képzett, illetve emberileg mennyit ér a hittantanár; akinek ráadásul megfelelõ pedagógiai eszközök sem állnak rendelkezésére (a mai hittankönyvek nem azok). Onnantól kezdve a tekintélyt már csak hatalmi eszközökkel (vagyis büntetésekkel, fenyegetésekkel) lehet majd fenntartani. Minden adott, hogy frusztrált tanárok tanítsanak frusztrált diákokat. Az eredményt és a következményeket diákok, szülõk, iskolák és egyházak együttesen tapasztalják majd meg. Nem árt tehát, ha 2013. szeptemberre, minden középiskola már most gondoskodik konfliktuskezelõ szakemberrõl. Dr. Jakab Attila (PhD vallástörténész - regisztrált álláskeresõ) 19

KÉPRIPORT

EL A KEZEKKEL

A február 8-i sajtótájékoztató után fenti címmel közös fórumot tartott a PDSZ az oktatásban érdekelt civil és szakmai szervezetekkel. Ezt követõen pedig a résztvevõk átvonultak Eötvös József szobrához. A hat beszéd hangzott el, az elsõ a PDSZ elnökéé volt. A magyar-történelem-média szakos végzettségû tanár elmondta: Kinek kellenek ezek a dohos eszmék, minek kellenek ezek az ideológiák? Nekünk?! Mert nekünk Mohács is kell?! Mendrey László hozzátette még: mûködik a KLIK (Klebersberg Intézményfenntartó Központ). Vezetõje több mint 130 ezer pedagógusnak, de nem tudja, hány nyugdíjas tartozik hozzá. Tudja valaki, hogy ki és mikor adott a KLIK-nek felhatalmazást? Megengedi magának az államtitkár, hogy minõsítse a diákokat, a tanárokat, a szülõket. Ezt követõen a további öt felszólaló gondolataiból idézünk – a teljesség igénye nélkül. Hajagos Máté, a Középiskolai Hálózat képviselõje elmondta: Orbán Viktor féken tartja a demokráciát. Akinek van pénze, semmi gondja, akinek nincs pénze, törõdjön bele szomorú sorsába. Puskás Aurél, Hálózat a tanszabadságért: szakemberként az ország érdekében szólunk. Legerõsebb mandátumunk arra van, hogy a kutatók, a szakemberek nevében szólhassunk. Nem hagyhatjuk, hogy ez az oktatáspolitika érvényesüljön. Kompetens oktatáspolitikai képviselet és józan belátás kell, itt az idõ! Barabás Richárd, Hallgatói Hálózat: a megírt beszédek és a kellemes diskurzusok ideje lejárt, itt az ideje a kritikus hangnak. Én már egy ideje társadalmi depresszióban szenvedek. Mert káosz van ma több témában is Magyarországon, a mi feladatunk azonban az oktatás. Errõl kell, errõl szabad csak beszélnünk. Ebben a sötétségben megszületett egy új hang, még decemberben, a hídnál éreztem, hogy van egy új hang. Nem állítom, hogy a mostani kormányzat a felelõssége a jelen helyzet, de az, hogy nincs társadalmi párbeszéd, az bizony a mostani kormányzat felelõssége. A pedagógus meghallotta a hangját a diáknak, a szülõnek, és az embernek. Ez a tiszta hang lehet az új oktatás, az új magyar jövõ letéteményese. Aki meghallotta ezt a hangot, az adja tovább! Ha kitartóak vagyunk, és nem hagyjuk, akkor ez a hang új törvényt alkot. Nem hagyjuk! Máté András, Oktatói Hálózat: ma meg kell mutatnunk a bátorságunkat, hogy tudunk nemet mondani.

20

KÉPRIPORT

AZ OKTATÁSTÓL!

Szita Róbert és Kiséri-Nagy Ferenc képriportja

Ercse Krisztina, Szülõi Hálózat: milyen az az oktatáspolitika, ami bennünket nem kíván látni, meghallgatni, aki megszünteti az alkalmazkodó-képességünket? Együttmûködést, párbeszédet, szociális érzékenységet, egyenlõ és szabad oktatási rendszert követelünk! A fórum végén kiáltványt fogadtak el, melyben ismertették a követeléseket. Ezt lapunk 22. oldalán el is olvashatják. Ezt követõen a résztvevõké volt szó. Többen megfogalmazták, hogy nagyra értékelik a PDSZ-t, hogy nem írta alá a megállapodást a kormánnyal, s ezzel új helyzetet teremtett. Abból azonban, hogy ebbõl valami is legyen, továbbra is állandó kezdeményezéseket kell megfogalmazni. Ki kell lépni a félelembõl. Székely Tamás, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség elnöke arra hívott fel, hogy ez már kevés, szólni kell a szomszédoknak is. Álljunk ki a PDSZ mellett, a sztrájkot pedig nem csak ígérgetni kell, hanem be is kell tartani - tette hozzá. Mendrey László a fórum végén megfogalmazta: Azon vagyunk, hogy minél határozottabban, minél jobban artikulálva fogalmazzuk meg problémáinkat. Mindenki arra kíváncsi, mikor lesz sztrájk? Aztán azt mondják, hogy tartsanak ki, legyenek kemények! Nagyon fontos, hogy a társadalom érdeklõdik ezután. De mindennek a levét az a gyerek issza meg, aki ránk van bízva. És nem azért, mert nem szeretjük a gyereket, hanem azért, mert elõbb-utóbb fáradtak leszünk, kevés lesz a pénzünk. De nekünk minden alkalommal be kell tartanunk a törvényeket. Mi nem tehetjük meg, amit a kormány, amit a bíróság megengedhet magának. A sztrájk egy rendkívül rigid, fájdalmas eszköz. Szembe kell néznünk azzal, hogy ez egy nagyon komoly fenyegetettség. Én már megtapasztaltam a nyilvánosság erejét. Aki kinyitja a száját, az célkeresztbe kerül. Kevesen vagyunk, akik ezt vállalják. De vajon a félelem megóv-e a kirúgástól? Ha nem beszélek, nem hallok, akkor vajon elsuhane majd felettem a kasza – tette fel a költõi kérdést a PDSZ elnöke. Nagyon tartok attól, hogy a sztrájk elkerülhetetlen. Hogy milyen módon tervezzük, a PDSZ boszorkánykonyháiban már rotyog – zárta hozzászólását Mendrey László. A fórum után a szakmai fórum mintegy másfél száz résztvevõje a Baross utca – Kálvin tér – Kecskeméti utca – Egyetem tér – Ferenciek tere – József Attila utca útvonalon átvonult a magyar közoktatás megalapítója, Eötvös József szobráig. A szobornál a fiatal résztvevõk elénekelték a Kossuth nótát, az esemény végén pedig a Himnusz is elhangzott. A vonulást a rendõrség biztosította. A figyelemfelkeltõ tiltakozás rendben lezajlott.

21

KIÁLTVÁNY

KIÁLTVÁNY A MAGYAR OKTATÁSÜGYÉRT A magyar kormány oktatáspolitikáját az elmúlt két és fél évben brutális forráskivonás, mértéktelen és irracionális hatalomkoncentráció és az intézményi autonómia tudatos leépítése jellemezte. A rendelkezések rendszeresen megsértették a szülõk és a diákok szabadságjogait. A kormányzat nem hajlandó érdemi egyeztetésekre az érintettekkel és a szakértõkkel, önkényes, parancsuralmi módszerekkel irányítja a közoktatást, a felsõoktatást és a tudományos kutatást, és semmibe veszi az európai uniós célokat. A kormány felelõtlen politikája az oktatás minden szintjén visszafordíthatatlan károkat okoz. Megkezdõdtek a tömeges elbocsátások, fontos intézmények és szolgáltatások szûnnek meg sorra, a diákok és a tanárok nap mint nap szembesülnek érdekeik sérelmével. A lehetõségek rohamos szûkülése súlyos minõségromlást és a társadalmi egyenlõtlenség növekedését okozza. Félõ, hogy a mai oktatáspolitika hosszabb távon oda vezet, hogy Magyarország reménytelenül leszakad a fejlett világtól. Mi, az oktatási rendszer felhasználói és mûködtetõi, diákok, tanárok, szülõk, egyetemi hallgatók és oktatók, civil hálózatok és érdekvédõk, tiltakozunk a kormány oktatáspolitikája ellen és az alábbiakat követeljük:

a szükségszerûen hozza magával az oktatás és a kutatás minõségének romlását. • Követeljük a közoktatásban dolgozók 20%-os béremelését változatlan munkaterhelés mellett! • Követeljük, hogy az idei évre a kormány a felsõoktatás finanszírozását biztosítsa a 2011-es szinten! • Követeljük, hogy a jövõben a magyar állam legalább a GDP 1%-át fordítsa felsõoktatásra!

Kiszámítható oktatásirányítást! A hosszú távú stratégia nélkül hozott döntések, a szeszélyes rögtönzések, az elõkészítetlen, erõltetett tempóban végrehajtott iskola államosítás diákot és tanárt, szülõt és egyetemi oktatót, vezetõt és beosztottat egyformán lehetetlen helyzetbe hoztak. Az egész közoktatási intézményrendszer bürokratikus és túlcentralizált, intézmények százainak sorsa vált bizonytalanná. Nincs õszinte beszéd a várható elbocsátásokról. Az egyetemi felvételrõl, az ösztöndíjak feltételeirõl és az államilag finanszírozott helyek számáról jóformán hetente jelenik meg új, az elõzõekkel ellentétes információ, ami sok tízezer fiatal számára teszi tervezhetetlenné a jövõt. A munkavállalási szabadságot korlátozó, európai uniós alapjogokat sértõ hallgatói szerzõdés arra kényszeríti a fiatalokat, hogy a kiszámíthatatlan jövõre vállaljanak kötelezettséget, ami inkább elriasztja õket a magyar felsõoktatástól, mintsem hogy itthon tartaná. A felsõoktatás irányításáról a kormány kétes kompetenciájú gazdasági szereplõkkel tárgyal, miközben a szakértõket és az egyetemi polgárokat semmibe veszi. • Követeljük a szakmai alapokon nyugvó, széleskörû egyeztetések során kidolgozott, kiszámítható állami támogatást biztosító oktatásirányítást! • Követeljük, hogy a tanulói utak legyenek tervezhetõek, az új felvételi rendszert felmenõ rendszerben vezessék be, a keretszámokat legalább két évvel elõre jelentsék be! • Követeljük a hallgatói szerzõdés eltörlését! • Követeljük a gazdasági szempontok mellett az oktatási-tudományos színvonalat is szem elõtt tartó felsõoktatási reformot!

Helyi, szakmai és intézményi autonómiát! A tisztán hatalmi érdekeket szolgáló állami túlközpontosítás nem rendet, hanem káoszt és kiszolgáltatottságot szül mind a közoktatásban, mind a felsõoktatásban. A szakmai önállóságuktól és forrásaiktól megfosztott iskolák nem képesek alkalmazkodni a helyi körülményekhez, a gyerekek és a szülõk igényeihez. A közoktatást gúzsba kötõ és a diákokat értelmetlenül túlterhelõ kerettanterv korszerûtlen és ideologikus, ellentétes a minõségi oktatás követelményeivel. A felsõoktatásban a kormány kézi vezérlésre és a szakmai-tudományos szempontok háttérbe szorítására törekszik, ezt a célt szolgálja a kancellárok kinevezése. Az egyetemek kutatási tervét csakúgy, mint a keretszámok szakokra osztását, a tandíjmentesség és az ösztöndíjak odaítélését az egyetemek szakmai vezetõi tudják a legkörültekintõbben megtervezni. • Követeljük, hogy az állam adja vissza az iskolákat és a forrásokat az erre vállalkozó önkormányzatoknak, a szakmaipedagógiai kezdeményezés lehetõségét a tanári közösségeknek, a nevelés jogát a szülõknek! • Követeljük, hogy ismerjék el és tiszteljék a társadalmi szervezetek, alapítványok, független iskolák szerepét az oktatásban! • Követeljük a felsõoktatási intézmények teljes körû, szakmai, pénzügyi és szervezeti autonómiáját!

Egyenlõ esélyeket, méltányosságot az oktatásban! Bár a kormány elõszeretettel hivatkozik az oktatás központosításának indokául az esélyegyenlõség növelésére, oktatáspolitikája, tartalmi szabályozási elõírásai valójában a társadalom szétszakadásával fenyegetnek. Ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha az oktatás minden területén az egyenlõtlenségek felszámolására és a méltányosság elvének érvényesülésére törekszünk, és azt a célt tûzzük ki, hogy mindenki hozzáférhessen a minõségi oktatáshoz. Követeljük, hogy a közoktatásban kapjanak kiemelt támogatást a hátrányos helyzetûekkel, szegényekkel foglalkozó intézmények! Követeljük, hogy az etnikai és szociális elkülönítés semmilyen formában ne térjen vissza a közoktatásban! Követeljük, hogy a hátrányos helyzetû diákok kapjanak kiemelt állami segítséget a felsõoktatásba való bekerüléshez, illetve az egyetemi évek alatt.

A minõségi oktatást garantáló finanszírozást! A kormány elsõsorban a szociális, a kulturális, az egészségügyi és az oktatási kiadásokon spórol. A közintézmények és a közférában dolgozók örökös vesztesei a kormányzati ígérgetéseknek. Ígéretek helyett garanciákra és azonnali intézkedésekre van szükség. A közoktatásban megdöbbentõ mértékû a forráshiány. Az államosítás költségeit alultervezték, óriási és szükségtelen állami infrastruktúra kiépülését tapasztaljuk, miközben a pedagógusok jövedelme a tavalyihoz képest is csökken. A forráskivonás súlyos károkat okoz a felsõoktatásban, és a kormány által lebegtetett ígéretek a források visszapótlásáról követhetetlenek és bizonytalanok. Napirenden vannak a tömeges elbocsátások, intézménybezárások, kényszernyugdíjazások, ami

NEM VISELJÜK EL A DILETTANTIZMUST! EL A KEZEKKEL AZ OKTATÁSTÓL!

22

VÉLEMÉNY

KRITIKUS HANG Az elmúlt egy hónapban hittünk benne, hogy lehet normális párbeszédet folytatni a kormánnyal, de most kiderült, hogy hülyének néztek mindenkit, még a tárgyalópartnerüket, a HÖOK-ot is - így reagált az ATV Egyenes Beszéd címû mûsorában Barabás Richárd (Haha) arra, hogy kiderült: a kormány az új alkotmányba foglalná a hallgatói szerzõdéseket. A Hallgatói Hálózat aktivistája szerint jogi nonszensz, hogy az alaptörvény foglalkozzék egy ilyen kérdéssel. Hozzátette: így akár a felsõfokú OKJ-s képzést végzettekre is kiterjeszthetik a hallgatói szerzõdéseket. Barabás Richárd úgy véli, ezzel a lépéssel a kormány most ismét egy platformra terelte a felsõoktatási szervezeteket. A Haha aktivistája azt mondta: a kormány jobban tenné, ha tárgyalna az érintettekkel, ehelyett azonban megpróbálja felszalámizni a szervezeteket, ahogy azt a pedagógus szakszervezetekkel tette. Az alábbiakban a vele készített interjúnkat olvashatják.

A másik oldal, a kormány részérõl pedig az egyenes párbeszéd szükségeltetne. Elég a mismásolásból õszintén meg kell, hogy mondja a kormányzat képviselõje, hogy hol a baj és mekkora az a baj. Meg kell azt is mondani, hogy mennyi pénz van az ügyek rendezésére, illetve mennyire lenne szükség. Nem lehet már felelõs hozzáállás a látványkommunikáció, elég az õszintétlen tárgyalásokból. És abból is elegünk van, hogy hülyének néznek bennünket. Újra le kell ülnünk egymással szembe, és konstruktívan, közösen összefogva kell megoldást találni. A jövõ Magyarországának az oktatás a kulcsa. A legfontosabb, hogy már nem vagyunk egyedül. Ugyan nem mindenki ugyanazzal foglalkozik, de itt vagyunk és megfogjuk egymás kezét. Bátrak vagyunk, megveregethetjük egymás vállát, bíztathatjuk egymást, hogy jó az az út, amin járunk. Az emberi és a szakmai támogatás erõt ad mindannyinknak, hiszen csak az összefogás lehet az egyetlen útja a sikernek. A legfontosabb az, hogy a PDSZ és a mögé felsorakozó szervezetek deklarálják mi a baj, és hogyan gondolják a kivezetõ utat, a megoldást. A képviselendõ hangot, a kritikát együtt, egymással összehangolva kell kifejezni, érvényre juttatni. Az erõk összeérnek, és lesz egy csomópont, ami kulminálódik és eléri a fortét. Onnantól fogva együtt tudunk beszélni, s, ha kell kiabálni!

Barabás Richárd, a Hallgatói Hálózat (Haha) képviselõje: Azt gondolom, hogy nem várhatunk tovább, minden érintettnek fel kell emelnie a hangját. A kritikát nekünk, diákoknak, szülõknek, pedagógusoknak, egyetemi doktoroknak kell megfogalmazni.

Szita Róbert - Kiséri-Nagy Ferenc

TISZTELT PDSZ! KEDVES KOLLÉGÁK! Hadd gratuláljak a bátor fellépésért, a sztrájk mellett való egyértelmû kiállásért! PSZ-tagként ez különösen szívet melengetõ számomra. Nagyon tudnék örülni ilyennek a mi vezetésünktõl is, bár alighanem ez ma már naivság. Azért írok, hogy jelezzem, illetve felajánljam teljes körû támogatásomat. Szívesen mondanám, hogy sokak nevében beszélek, de a tegnapi iskolai beszélgetés után azt kell mondanom, hogy csak néhányan vagyunk elkötelezettek. A többség vár, de õk se tudják, mire. Ez még természetesen nem azt jelenti, hogy ki akarunk lépni,

pláne nem átlépni a PDSZ-be. Most el akarunk menni a falig. Felbuzdítani minél több tagot és tagságon kívülit, hogy nincs mire várni, nincs miben bízni. Ha esetleg tudnátok (bár még van idõ) segíteni (javaslat, szlogen, felhívás, bármi), akkor örülnénk, de inkább azt akarom mondani, hogy ne hagyjátok ki a mozgósításból azokat, ahol nincs PDSZ-tagozat. Mi tanárok lassan mozdulunk, kell a tolóerõ. Üdvözlettel, Szeged

KRÉTAVÁSÁR egyetlen félév után ott van Lola minden kerekített betûjében, minden tisztán csengõ énekhangjában, minden döntésében, minden felszabadult nevetésében. Valami nagyon elromlott ott, ahol nem õk a legfontosabb emberek. Ahol a pedagógusok megbecsülése csupán ígéretekbõl áll. Ahol a hónap végén már csak kiflire és margarinra futja nekik. Ahol azt üzenik, hogy ha elfogy a kréta, ballagjanak el a boltba és vegyenek õk újat. Elvégre a tanításhoz szükséges szemléltetõ anyagokat is õk készítik otthon... saját kartonpapírból és szabadidõbõl. Abban reménykedem, hogy majd a gyerekeink talán máshogy csinálják. Jobban. Tisztességesebben. Méltóbban.” Shopline - D. Tóth Kriszta

„Ha lehunyom a szemem, a mai napig látom Joli nénit, aki megtanított írni-olvasni. Éva nénit, aki olyan szigorú volt, hogy ha mégis elmosolyodott, egy hónapra való jókedvet injekciózott az osztályba. Pellion tanár urat, aki viccesen azt tanácsolta, hogy vigyek magammal fényképezõgépet, amikor felvételizni megyek az ELTE-re, mert hogy nem jutok el oda többé, az biztos (aztán tõle kaptam a legnagyobb gratulációt, amikor mégis fölvettek). Vajay tanárnõt, aki szerelmesen lángoló arccal olvasott föl nekünk József Attilát, az érettségi banketten pedig félrehívott, és megesketett, hogy írással fogok foglalkozni, ha nagy leszek... Mindannyian ott vannak bennem, viszem õket magammal tovább. Adok belõlük a gyerekemnek is, és közben örömmel látom, hogy van már neki is ilyen élménye. Hiszen Szilvi néni

23

FELSÕOKTATÁS

VALÓS KONCEPCIÓ NÉLKÜL A FELSÕOKTATÁS - CSÕDBE SODRÓDÓ EGYETEMEK? több ezer szaknál több ponthatárt is meghúznának. A név változik, a keretszámok viszont megmaradnak. - A bejelentett felsõoktatási terv szerint a keretszámok - legalább is maga a kifejezés - valóban megszûnne, és ezzel együtt a részösztöndíj is, mivel bonyolulttá tenné a rendszert a szakonkénti több ponthatár meghúzása. A minisztérium karácsonyig számolná ki a különbözõ intézmények különbözõ szakjainak ponthatárát, olyan módszer alapján, amely lehetõvé teszi, hogy minimum 55 ezer államilag támogatott hely legyen. Tehát a jelenlegi felsõoktatási tervezet alapján 4-5 napja van a minisztériumnak, hogy több ezer szak ponthatárait meghatározza valamilyen ismeretlen módszertan alapján. Ha abból indulunk ki, hogy a költségvetési számítások körül mekkora káosz volt (4-5 hónapon át), akkor nehéz optimistának lenni.

A kormányzat friss bejelentéseivel elõre próbált menekülni, de közben soha nem látott káoszba fulladt a felsõoktatási „reform”. Kidolgozott háttértanulmányok és számolások nélkül próbálják már kb. a negyedik tervet is elfogadni szûk két héten belül, miközben a felsõoktatásra szánt pénzeket jelentõsen megkurtították.

Pénz így sem lesz több A kormány cinizmusát és gyáva viselkedését jól tükrözi, hogy még egy rejtett salátatörvény keretén belül tovább csökkentették a felsõoktatás támogatását, miközben a vezetõ fideszes politikusok azt hangoztatják, hogy valójában nõ a felsõoktatás pénzügyi támogatása. A megtett javaslatok értelmében az eddigi keretszámok megszûnnének, és a kormány minimum 55 ezer diáknak biztosítaná az állami ösztöndíjat. A teljesen felesleges részösztöndíj szintén megszûnne, a röghöz kötés viszont maradna. A normatív támogatás azonban a legújabb szisztémában is 10 ezer 480 hallgatóra jár, de erre a pénzre az állam most már 55 ezer embert kíván felvenni. Ez a javaslat rátolja a problémát az egyetemekre, és nem oldja meg azt, hanem csõdbe sodorja a magyar egyetemeket. A képzés színvonalának várható csökkenésérõl nem is beszélve. Ráadásul arra sem sikerült a kormánynak választ adnia, hogy milyen módszer alapján valósulna meg a ponthatár számítás karácsonyig, miközben az elmúlt két és fél év során sem sikerült kidolgozni egy rendes koncepciót.

Teljes a káosz

Bár Gíró-Szász András azt állította, hogy 24 milliárd forinttal több jut a felsõoktatásnak ppp-konstrukciók és adósságrendezések alapján, ez a kijelentés könnyen nevezhetõ hazugságnak. A költségvetésbõl származó források 31 milliárd forinttal lesznek alacsonyabbak az ideinél, és ha ehhez az inflációt is hozzászámoljuk, akkor reálértékben még nagyobb a csökkenés. Táblázatunkból amúgy jól látható, hogy 2010 óta jelentõsen csökkent a költségvetési finanszírozás mértéke.

A fejetlenséget jól jellemzi, hogy az elmúlt két hétben négy különbözõ koncepció létezett: - A tüntetéseket kirobbantó bejelentések elõtt még úgy tûnt, hogy a jelentõs forráskivonás ellenére „csak” néhány ezer fõvel fog csökkenni az állami ösztöndíjban részesülõk száma. - Ezt követõen kiszivárgott egy olyan koncepció, amely 10 ezer 480-ra csökkentené az államilag támogatott helyek számát, kvázi tandíjat bevezetve a magyar felsõoktatásba. - Hétvégén Orbán Viktor egy fidelitasos diákcsapattal folytatott „konzultáció” után bejelentette, hogy a keretszámok megszûnnek. Ez után egy olyan koncepció szivárgott ki, amely szerint ponthatárok alapján határoznák meg, hogy ki kerülhet be teljes, részösztöndíjas és költségtérítéses helyre, azaz a

Magyarország amúgy nem áll jól az OECD tagországok között a felsõoktatásra költött állami pénzek alapján, ráadásul adataink még csak 2009-bõl vannak. Ha azóta megnézzük mennyivel csökkent az állami támogatás mértéke, akkor még inkább hátracsúszhat Magyarország a listán. Így nehéz lesz elérni lisszaboni-stratégia azon felsõoktatási vállalását, amely 40 százalékban határozza meg a diplomások arányát 2020-ra.

24

FELSÕOKTATÁS Az egyetemi autonómia kérdése például szóba sem került, pedig ez is fontos kérdés – a tervek szerint a kancellárok segítéségével próbálnák szûkíteni az egyetemek autonómiáját.

Nem megy ez így Bár a kormánynak 8+2 éve lett volna egy átfogó felsõoktatási reform kidolgozása, nem éltek a lehetõséggel. Forráskivonással amúgy sem valósítható meg egy komolynak nevezhetõ átalakítás, hiszen a pénz a minõség egyik alapja. Az oktatói fizetések nevetségesek, az eszközállomány amortizálódik, a tanulmányi ösztöndíjak elenyészõek, ráadásul az oktatási anyagok többsége is elavult, idejétmúlt. Ilyen körülmények között nem mûködik egy minõségi felsõoktatás.

Konkrétumok hiányában az új terv A részösztöndíjas kalap megszüntetésével a képzési normatívát átcsoportosítják a teljes állami ösztöndíjas helyekre, így többen juthatnak be a felsõoktatásba anélkül, hogy tandíjat kellene fizetniük. A fenntartói, a kutatási és a hallgatói források viszont továbbra is jelentõsen szûkülnek, így az egyetemek mûködését veszélyeztetõ problémák nem szûnnek meg. A forráshiány nem csak a minõségi képzést, hanem már az üzemszerû mûködést is veszélyezteti. Az új koncepcióval kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel: például, hogy milyen módszerek alapján állapítják meg elõre a ponthatárokat, ha még a jelentkezõk számát sem tudni az adott képzésékre? A statisztika nem sokat ér, ha egy teljesen új rendszert akarnak ráeröltetni a diákokra, hiszen a korábbi rendszerben a ponthúzásnál meghatározó volt az adott intézmények adott szakjaira jelentkezõk aránya. A diákok által elért pontok ismeretében már könnyû volt rangsorolni és feltöltetni a különbözõ képzéseket, erre most nincs lehetõség. Ráadásul biztosíték sincs arra, hogy valóban teljesülni fog a minimum 55 ezer államilag finanszírozott hely. Ha ennél jóval kevesebben kerülnek be államilag támogatott helyekre, a kormányzati kommunikáció cinizmusát ismerve nyugodtan mondhatják majd azt, hogy a diákok már hónapokkal az érettségi elõtt ismerték a ponthatárokat, jobban kellett volna tanulniuk. Valójában a ponthatárokat a minisztérium nyugodtan meg tudja határozni úgy, hogy rengeteg diákot kiszorítsanak a felsõoktatásból. „Hasraütés matematikával” ez nem túl nehéz.

Különösen, hogy a normatív támogatás a legújabb szisztémában is 10 ezer 480 hallgatóra jár majd, azonban erre a pénzre az állam most már 55 ezer embert kíván felvenni. Ez a javaslat rátolja a problémát az egyetemekre, és nem oldja meg azt, hanem csõdbe sodorja a magyar egyetemeket.

Bár a kormány a hallgatói szerzõdések segítéségével szeretné itt tartani a fiatalokat – ebbõl most sem engednek -, munkahelyek és rendes bérek hiányában értelmetlennek nevezhetõ a program. Ha rendes gazdaságpolitika lenne, amely támogatja a munkahelyteremtést, a gazdasági növekedést és a fizetések reálértéknek növekedését, akkor a fiatalok nem hagynák el Magyarországot. Ennek hiányában viszont a röghöz kötés sem fog segíteni, hiszen a nyugati egyetemek tárt karokkal várják a tehetséges magyar diákokat. makronom

25

AKTUÁLIS

A TANSZABADSÁG VÉDELMÉBEN A Hálózat a Tanszabadságért együttmûködés alapítása óta következetesen kiáll a tanszabadság elvének és gyakorlatának érvényesítéséért. Ez jelent meg a köznevelési törvény kapcsán, ez jelent a hallgatói keretszámok durva módosítása kapcsán februárban is, decemberben is. A tanszabadság korlátozását látjuk a közoktatási intézmények államosításában, a tartalmi szabályozás rendszerében, és a felsõoktatási intézmények autonómiájának korlátozásában. A HAT csatlakozott a Humán Platformhoz, mert azt láttuk, hogy ami a köznevelési törvény elfogadásával 2011-ben elindult, az a mûvészeti életben, valamint az egészségügyi és szociális ellátás területein napjainkban bontakozik ki. A Hálózat a Tanszabadságért nem csak a humán szféra minden területén megjelenõ centralizáció, erõszakos politikai-ideológiai befolyás, a kulturális sokszínûség és szabadság korlátozás ellen lép fel. Nem fogadjuk el azt az eljárást sem, ahogy a kormányzati döntéseket elõkészítik, majd a döntéseket azonnal felülírják, hiányoljuk az érdemi szakmai-társadalmi egyeztetést, a társadalmi hatások számításba vételét. A tartalmi kifogások mellett tehát lényeges eljárási kifogásaink is vannak. A két dolog összefügg, együtt jelentik azt, ami alapján kritikai észrevételeinket megfogalmazzuk.

A Hálózat a Tanszabadságért ugyanakkor minden alkalommal kifejezte, hogy kész a konstruktív párbeszédre, nyitott a szakmai vitákra, együttmûködési készségét fogalmazta meg egy korszerû, demokratikus, méltányos, a valós társadalmi helyzetre épülõ oktatási rendszer kidolgozása érdekében. Az egyetemek-fõiskolák világát érintõ kormányzati döntések nyomán kibontakozott tiltakozások kezdetétõl ott volt minden eseményen, képviselõi elmondták álláspontunkat, jelezték, nem csak a probléma jelzésének, hanem a megoldások keresésének is részesei kívánunk lenni. Ez azért is fontos, mert a hallgatói követelések is utalnak arra, hogy nemcsak a felsõoktatás átfogó reformjára van szükség, hanem a közoktatási rendszer újragondolására is. Jelen dokumentumunkkal meg kívánjuk erõsíteni eddigi munkánkat, céljainkat, törekvéseinket, elszántságunkat, melyek mind egy irányba mutatnak: Magyarországon olyan oktatási rendszer jöjjön létre – beleértve az oktatás minden lényeges alrendszerét –, mely egyaránt szolgálja az egyes emberek boldogulását és a társadalmi modernizációt. Ennek megfelelõen kifejezzük csatlakozási szándékunkat a december 17-én, az ELTE ÁJTK-n megalakult Országos Felsõoktatási Egyeztetõ Fórumhoz.

OKTATÁSPOLITIKAI ALAPELVEK Szektorsemlegesség és szubszidiaritás A közoktatás helyben nyújtott közszolgáltatás. Az oktatás irányításának és finanszírozásának biztosítania kell a szektorsemlegesség, a szubszidiaritás és a hatékonyság követelményeinek érvényesülését. Stabil, minõségre ösztönzõ finanszírozás A nevelés-oktatás állami költségvetési finanszírozásának stabil, tervezhetõ és átlátható módon biztosítania kell az oktatási intézmények mûködését, a felsõoktatási intézmények oktatókutató tevékenységének ellátását, a finanszírozás módjának pedig ösztönöznie kell a minõség és eredményesség javítására. Autonómia és elszámoltathatóság Az oktatás minõségének egyik legfontosabb feltétele az oktatási intézmények autonómiája. Az óvodai, iskolai és felsõoktatási intézményi autonómiának jogi, pénzügyi és szakmai elszámoltathatósággal kell párosulnia. Méltányosság Minden oktatáspolitikai kezdeményezésnek és az oktatási szektor minden intézményének törekednie kell az oktatási egyenlõtlenségek csökkentésére, a minden gyermekben benne rejlõ tehetség kibontakoztatására, a méltányosság elvének érvényesítésére.

Hálózat a Tanszabadságért - Szülõi Hálózat Az oktatási hálózatok szükségesnek tartják, hogy egy oktatáspolitikai fordulat elõkészítése érdekében a politikai szereplõk, a szakmai, civil és érdekképviseleti szervezetek között érdemi párbeszéd alakuljon ki. Meggyõzõdésünk, hogy az oktatáspolitika legfontosabb, semmi másnak alá nem rendelhetõ céljai a tanulási igények kielégítése, az életminõség javítását szolgáló tanulási lehetõségekhez való hozzáférés biztosítása és az oktatás minõségének javítása kell, hogy legyenek. Az oktatásnak tehát fontos célja a munkaerõ foglalkoztathatóságának biztosítása, de ezen kívül számos más, ezzel egyenrangú feladata is van, mint például az autonóm személyiség kibontakoztatását szolgáló nevelés, a kulturális örökség folytonosságának megõrzése, a társadalom kohéziójának megerõsítése, illetve a nemzeti és az európai közösséghez való tartozásunk tudatosítása. A közösségi finanszírozás mértékében tükrözõdnie kell az oktatás stratégiai jelentõségének. A két közoktatásban érintett hálózat a jövõbeni oktatáspolitikai egyeztetések keretéül – tiszteletben tartva a konkrét oktatáspolitikai kezdeményezésekkel kapcsolatos véleménykülönbségek szabadságát – a következõ, több civil szervezettel egyeztetett alapelveket javasolja:

26

AKTUÁLIS Független minõségértékelés A közoktatás minõségének folyamatos értékelése és az értékelési információk megosztása a tanulókkal, szülõkkel, az oktatási intézmények tulajdonosaival és szakembereivel, valamint a nyilvánossággal állami feladat, melyet a kormánytól független intézménynek kell ellátnia. Nyílt és informált oktatáspolitika alkotás Az oktatáspolitika alkotásnak folyamatos reflexión, tényeken és azok elemzésén, valamint az érdekeltek (tanulók, hallgatók, szülõk, pedagógusok, oktatók, stb.) bevonásán alapuló nyílt, átlátható és intézményesült konzultáción kell alapulnia. Stratégián alapuló fejlesztéspolitika A fejlesztéspolitikának az oktatásban az érdekeltek támogatását élvezõ hosszú távú stratégián kell alapulnia, korrupciómentesnek kell lennie és igazodnia kell a helyi-intézményi fejlesztési szükségletek sokféleségéhez.

Jogok tiszteletén alapuló szabályozás Az oktatás szabályozásának alapjául a tanulói, szülõi és kisebbségi jogok teljes körû biztosítása kell, hogy szolgáljon. Világnézeti semlegesség Az oktatásban mûködõ közintézményeknek a világnézeti semlegességet érvényesítõ módon kell mûködniük. Megbecsült és szakmailag felkészült pedagógusok A pedagógusok és oktatók számára biztosítani kell a magas színvonalú munkavégzés és a szakmai fejlõdés feltételeit, valamint munkájuk megfelelõ szakmai és anyagi elismerését. Ezzel szemben szakmai minõségi követelményeket kell rögzíteni számukra és ezeket érvényesíteni kell. A fenti alapelvek megalkotásában az Oktatási Hálózat munkatársai is tevékeny részt vállaltak. Az oktatási hálózatok bármilyen demokratikus erõvel az együttmûködést ezen alapelvek mentén tartják lehetségesnek.

A FÓRUM AZ ELTE GYAKORLÓISKOLÁÉRT SZÜLÕI KÖZÖSSÉGÉNEK SAJTÓKÖZLEMÉNYE Az ELTE Szenátusa február 4-én megtartotta ülését és meghozta az ELTE Gyakorló Általános és Középiskola sorsával kapcsolatos döntését. A nyilvános ülésen jelen voltak az általános iskolás diákok szüleinek képviselõi és iskolánk igazgatója, Mesterházy Ferenc is. A döntés értelmében az általános iskola továbbra is fennmarad és a Hegyvidék Önkormányzattal kötendõ megállapodás értelmében az ELTE „A” épületében, illetve az önkormányzat tulajdonában levõ „C” épületében mûködik tovább. Az önkormányzat a „C” épületen túl ebben az évben 50 millió forintos támogatást nyújt az iskola mûködéséhez. Mi, az általános iskolás gyerekek szülei örömmel üdvözöljük az ELTE-nek és az önkormányzatnak az általános iskola további mûködtetésével kapcsolatos döntését, és bízunk abban, hogy az új helyzettel hosszútávon és továbbra is magas színvonalon biztosítható gyermekeink általános iskolai tanulásának lehetõsége. Szülõi közösségünk változatlanul különösen nagy figyelmet fordít az iskola tornatermi kapacitásaira. A jelenlegi mûködési tervek szerint iskolánknak a 2013/14-es tanévtõl kezdve csupán egyetlen – az „A” épületben elhelyezkedõ – osztható tornaterme lesz, amely a szeptemberben induló tanévben már az alsós osztályok megnövekedett testnevelés óra igényeit sem tudja maradéktalanul kielégíteni. Az önkormányzati „C” épületben ugyanis nincs tornaterem,

csak a kiürítendõ „B” épület mellett, azzal összeépítve. Szülõi közösségünk újabb tárgyalássorozatot kezdeményez Hegyvidék Önkormányzattal, hogy a kiürítendõ „B” épülettel összeépített második tornaterem további ingyenes használatát lehetõvé tegye iskolánk számára, hiszen csak így biztosítható – jövõre már négy évfolyamon – a mindennapos testnevelés törvényi követelménye. Az ELTE Szenátusa arról is döntött, hogy iskolánk középiskolai osztályainak fenntartását a 2013/14-es tanévtõl kezdõdõen már nem tudja vállalni. Információink szerint az ELTE vezetõsége már egyeztet a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal és a Hegyvidék Önkormányzattal. A tervek között szerepel, hogy a végzõs gimnáziumi osztályt, valamint a szakközépiskolai osztályokat az Arany János Általános Iskola és Gimnázium fogja átvenni az osztályfõnökkel és a diákokat tanító szaktanárokkal együtt. A jelenleg 9. és 10. évfolyamos gimnáziumi diákok sorsa azonban jelenleg teljesen bizonytalan. Szülõi közösségünk azt várja az ELTE vezetésétõl, valamint a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól, hogy a bezárásra ítélt középiskola diákjainak további sorsát kiemelt figyelemmel kísérje: az osztályközösségeket illetve – ha erre nincs mód, abban az esetben – kisebb közösségeket lehetõleg egyben tartva keressenek számukra új tanintézményt. Az ELTE Gyakorlóiskoláért Szülõi Közösség Kommunikációs Munkacsoportja Budapest, 2013.február 5.

27

KÖZSZFÉRA

KÖZÉPPONTBAN A KÖZSZOLGÁLAT ÉS AZ AKTUÁLIS ÜGYEK

Pedagógusok, orvosok, katonák és rendõrök találkoztak – február 15-16-án – Balatonalmádiban, a Ramada Hotelben. A Liga Szakszervezetek közszolgálati szakszervezeteinek képviselõi számára szervezett konferencián a mintegy száz résztvevõ között húsz PDSZ tag is megjelent. A cél az összefogás, az érdekérvényesítés megerõsítése és a kapcsolatépítés volt. A mieink szekcióülés keretében beszélték meg a pedagógusokat és a szakszervezetünket érintõ aktuális ügyeket. A program fõszervezõje Pongó Géza köszöntõjében elmondta: azért dolgozunk, hogy a halvány színek tónusossá, a jogszabályok érthetõvé váljanak a munkavállalók számára. Miután a Liga Szakszervezetek társelnöke, az FRSZ fõtitkára emlékeztetett az eddigi közszolgálati-szakszervezeti múltra, Gaskó István mondott megnyitó beszédet. A Liga Szakszervezetek elnöke miután az elmúlt évek demonstráció-sorozataira emlékeztetett, kiemelte: kiváló célja lehet ennek a konferenciának, hogy perspektívát fessen a közszférás szakszervezetek és tagjai számára. Tudvalévõ, hogy a közszférában dolgozók szociális és anyagi helyzete egyre rosszabb, ezért is szükséges az összefogás, az érdekérvényesítés megerõsítése. A magyar szakszervezeti mozgalomnak súlyos a felelõssége, hiszen a hat konföderáció az elmúlt években csupán egymással küzdött és nem együttmûködött. Noha a Liga Szakszervezetek két ízben is ajánlattal élt a többiek felé, ám a

szakszervezeti elit igénye erõsebb volt, mint a munkavállalók igénye. A hatékonyan mûködõ ágazati szakszervezetekkel egyre eredményesebb a Liga kapcsolata, ezt bizonyítja, hogy az elmúlt idõszakban több jelentõs taglétszámú érdekképviselet is hozzánk csatlakozott. A Liga mindennapjai az elfogadott stratégia szerint zajlik, ennek realizálásában pedig az EU-s pályázatok nyújtanak segítséget. A jelenlegi helyzet tarthatatlan, ennek megváltoztatásán kell dolgozni mindenkinek. Ezt követõen az egyes ágazati szakszervezetek által meghívott szakértõk, a szakminisztériumokhoz tartozó tisztségviselõk tartottak elõadásokat. Elsõként az egészségügy és az oktatás volt a téma, az elõadó pedig az Emmi helyettes államtitkára volt. Õ az egészségügyi és az oktatási rendszer specialitásairól, majd az érdekvédelem, valamint a tárca kapcsolatáról szólt. A helyettes államtitkár asszony az egészségügyi rendszer átalakítását és a kilencvenezer munkavállalót érintõ 2012-es bérrendezést is az elmúlt 2 év nagyon fontos tevékenységének nevezte.

Miután kijelentette, hogy a bekövetkezett strukturális és személyi változások miatt a felsõoktatásról az új államtitkár hivatott nyilatkozni, a közoktatással kapcsolatban a nemzeti köznevelési törvényrõl, és a Nemzeti Alaptantervrõl is beszélt. Az elõadó a pedagógus-szakszervezetek által életre hívott sztrájkbizottság és a kormány közötti egyeztetésekrõl, a PDSZ kivételével aláírt megállapodásról, majd a jelenlegi helyzetrõl is szót ejtett. 28

KÖZSZFÉRA A második elõadó a rendõrség ügyeit állította beszéde középpontjába. Zsinka András, a BM humán szolgálatának vezetõje a közigazgatási szféra átalakításáról, a különbözõ hivatásrendekre vonatkozó közös elvekrõl, az átjárhatóság megteremtésérõl, a teljesítményértékelés rendszerérõl, a közös életpályamodell kidolgozásáról, a közszolgálati és hivatásos állomány rendészeti alap- és szakvizsgáiról, valamint a BM humán szolgálata elõtt álló 2013-as feladatokról beszélt. Itt tett említést a munkakörök hierarchiájáról, az értékelésrõl, valamint az új illetmény-elõmeneteli rendszerrõl is. Zsinka András sajnálatosnak nevezte, hogy a BM-nél mûködõ egyes szakszervezetek vezetõi nyilatkozatai nem mentesek a pártpolitikai színezetû kijelentésektõl. Ezt követõen a BM-nél mûködõ 13 szakszervezetrõl a BÉT mûködésérõl, az ágazati és alágazati érdekegyeztetésrõl és a Magyar Rendvédelmi Karról (MRK) tájékoztatott. Ezt követõen a közigazgatási életpálya-modellrõl, az

elismerésekrõl, valamint a kormányzati látványkommunikációról tettek fel kérdéseket a megjelentek. A PDSZ országos választmányának tagjai a pedagógus életpálya-modell részleteirõl, a továbbképzések finanszírozásáról, a szakképzõ iskolák jövõjérõl, a TISZKekrõl, és a KLIK költségvetésérõl tettek fel érdeklõdõ kérdéseket. Ezt követõen a Liga Szakszervezetek jogászai, dr. Migács Tibor és dr. Schnider Marianna a Munka törvénykönyvérõl tartottak elõadást. A központi fórum után szekcióüléseket tartottak a katonák, a rendõrök, az orvosok és mi, pedagógusok is. A Mendrey László PDSZ elnök vezette szekcióülésen az Emmi és a PDSZ közötti sztrájkbizottsági egyeztetésrõl hallhattunk információkat, dr. Nyitrai Károly pedig az aktuális jogi esetekrõl tájékoztatott. Szita Róbert Fotók: Kiséri-Nagy Ferenc

PÁLYÁZZ ÉS ÜDÜLJ! Az Erzsébet-utalvány Erzsébetprogramban betöltött szerepével kapcsolatban Majthényi László hangsúlyozta: a Program keretében ellátott közfeladatok megvalósítását az Erzsébet-utalvány forgalmazásából származó bevétel biztosítja, a központi költségvetési források bevonása nélkül. Az Erzsébet-programnak köszönhetõen 2012-ben több mint 100 ezer ember, ebbõl 30 ezer gyermek jutott üdülési és táborozási lehetõséghez. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által idén kiírt új pályázatok induló keretösszege 2,5 milliárd forint – mondta az Alapítvány fõtitkára, hozzátéve: a támogatásra szánt pénzösszeg többek között nyugdíjasok, fogyatékossággal élõk, nagycsaládosok, egészségügyi dolgozók üdülését, illetve szociálisan hátrányos helyzetû gyermekek táborozását, kirándulását teszi lehetõvé. Majthényi László felhívta a figyelmet, hogy a szociális üdülési pályázatokra március 20-ig, az Erzsébet-tábor kiírásaira április 8-ig, az úgynevezett tavaszi kirándulásra március 11-ig, míg az õszi kirándulásra augusztus 30-ig lehet jelentkezni. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által meghirdetett pályázatok automatikusak, azaz aki megfelel a feltételeknek - a keretösszeg kimerüléséig - sikeres pályázóvá válik. A pályázati felhívások honlapunkon (www.erzsebetprogram.hu) a Pályázatok rovatban érhetõek el.

Az Erzsébet-program szociális üdülési pályázataira március 20-ig, az Erzsébet-tábor kiírásaira pedig április 8-ig lehet jelentkezni – hívta fel a figyelmet Majthényi László, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány fõtitkára egy, a cafeteria témakörében megrendezett szakmai konferencián, Budapesten. A fõtitkár ugyanakkor nemcsak az Erzsébet-programról, hanem az Erzsébet-utalvány család új tagjairól is beszélt. Majthényi László emlékeztetett rá, hogy a már jól ismert Étkezési Erzsébet-utalvány és Gyermekvédelmi Erzsébet-utalvány mellett három új utalvány forgalmazását kezdte meg a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. januárban, úgymint az Ajándék Erzsébet-utalvány, az Iskolai Erzsébet-utalvány és a Szabadidõ Erzsébet-utalvány. Mint ismertette, az Ajándék Erzsébet-utalvány beváltható egyebek között mûszaki cikk, lakberendezés, könyv, ruházat, vegyi áru, szépségápolás, papír-írószer, egészségmegõrzés, szabadidõs tevékenység, sportfelszerelés, játék, utazás vásárlására. Az Iskolai Erzsébet-utalvány tankönyv, taneszköz és ruházat, míg a Szabadidõ Erzsébet-utalvány sporteseményre és kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépõjegy, bérlet vásárlására használható fel.

29

JOGSZABÁLY

A FENNTARTÓI ÉS MÛKÖDTETÕI FELADATOK VÁZLATOS FELSOROLÁSA A NEMZETI KÖZNEVELÉSRÕL SZÓLÓ

2011. ÉVI CXC. TÖRVÉNY ALAPJÁN Fenntartói feladatok

• az oktatásért felelõs miniszter felkérheti a fenntartót, hogy a fenntartásában lévõ nevelési-oktatási intézményben végeztessen törvényességi, szakmai ellenõrzést, pedagógiai-szakmai mérést, átvilágítást, elemzést, és ennek eredményérõl tájékoztassa. • A fenntartó: - dönt a köznevelési intézmény létesítésérõl, gazdálkodási jogkörérõl, átszervezésérõl, megszüntetésérõl, tevékenységi körének módosításáról, - dönt a köznevelési intézmény nevének megállapításáról, - meghatározza a köznevelési intézmény költségvetését, továbbá a kérhetõ térítési díj és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit, - meghatározza az adott tanítási évben az iskolában indítható osztályok, a kollégiumban szervezhetõ csoportok számát, - ellenõrizheti a köznevelési intézmény mûködésének törvényességét, hatékonyságát, a szakmai munka eredményességét, nevelési-oktatási intézményben továbbá a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, a tanuló- és gyermekbaleset megelõzése érdekében tett intézkedéseket; - a tanuló- és gyermekbalesetet jelenti a nevelési-oktatási intézmény székhelye szerint illetékes kormányhivatalnak, - jóváhagyja a köznevelési intézmény tantárgyfelosztását, továbbképzési programját, - értékeli a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiaiszakmai munka eredményességét, - ellenõrzi a pedagógiai programot, a házirendet, valamint a SZMSZ-t. - a köznevelési intézmény részére új feladatot az ellátáshoz szükséges feltételek biztosításával állapíthat meg. • a mûködtetõ, ennek hiányában a fenntartó gondoskodik az iskolaszék, a szülõi szervezet, továbbá az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat mûködési feltételeirõl. • a fenntartó tanítási évben - iskolát nem indíthat, továbbá iskolát, kollégiumot nem szervezhet át, nem szüntethet meg, fenntartói jogát nem adhatja át, - iskolai osztályt, kollégiumi csoportot nem szerveztethet át, és nem szüntettethet meg, - az iskola, kollégium feladatait nem változtathatja meg. • a fenntartó legkésõbb az intézkedés tervezett végrehajtása éve májusának utolsó munkanapjáig hozhat döntést - a nevelési-oktatási intézmény fenntartói jogának átadásával, - a nevelési-oktatási intézmény átalakításával, amely történhet - egyesítéssel, amely lehet beolvadás vagy összeolvadás - szétválasztással, amely lehet különválás vagy kiválás, - a nevelési-oktatási intézmény megszüntetésével, - az alapfokú mûvészeti iskolában a tanszak indításával és megszüntetésével kapcsolatban.

• a köznevelési intézmény mûködéséhez szükséges személyi feltételekrõl, és a foglalkoztatott pedagógusok, valamint pedagógiai munkát közvetlenül segítõ alkalmazottak bérezésérõl a fenntartó gondoskodik • a fenntartó hozzájárulását adja szakképzések indításához • az állami intézményfenntartó központ jelöli ki a Köznevelési Hídprogramokban közremûködõ intézményeket • a köznevelési intézmények fenntartási költségeit a fenntartó, mûködési költségeit a mûködtetõ által évente megállapított költségvetésben kell elõirányozni • ha az SZMSZ, házirend, pedagógiai program szerint a fenntartóra többletkötelezettség hárul, úgy a fenntartó egyetértése szükséges az érvénybeléptetéshez • a fenntartó egyetértési jogot gyakorol: a tanítási hetek – a szombat igénybevételével – hat tanítási nappal történõ megszervezésekor, ha a rendkívüli tanítási szünet miatt az elõírt követelmények átadását, elsajátítását nem lehet megoldani, úgy az elmaradt heti pihenõnapok igénybevételének biztosítása nélkül is • a fenntartó jár el, és hoz másodfokú döntést a jogszabálysértésre hivatkozással benyújtott kérelem, továbbá a tanulói jogviszony, valamint a kollégiumi tagsági viszony létesítésével, megszüntetésével, a tanulói fegyelmi ügyekkel kapcsolatban érdeksérelemre hivatkozással benyújtott kérelem tekintetében. Ezen eljárásban állami fenntartású nevelési-oktatási intézményben a fenntartó vezetõje járhat el • az intézményfenntartó adatokat szolgáltat a KIR-be • a járási hivatal az állami intézményfenntartó központ útján a tanköteles gyermekekrõl vezetett nyilvántartást megküldi a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes óvodának, általános iskolának • az utazó gyógypedagógusi hálózat megszervezése és mûködtetése szintén az állami intézményfenntartó központ feladata • az iskolába a tanköteles tanulókat az elsõ évfolyamra az állami intézményfenntartó központ által meghatározott idõszakban kell beíratni. • a fenntartó az intézményvezetõt jutalomban, kereset kiegészítésben részesítheti • az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetõjének megbízásakor a miniszteri döntés elõkészítését, meghozatalát az állami intézményfenntartó központ segíti • a fenntartott köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló, települési önkormányzati tulajdonú ingatlanra vonatkozóan az állami intézményfenntartó központot ingyenes vagyonkezelõi jog illeti meg. E rendelkezés nem alkalmazható, ha az fenntartó által fenntartott köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló, települési önkormányzati tulajdonú ingatlant a települési önkormányzat mûködteti.

30

JOGSZABÁLY • az állami fenntartó az alapító okirata szerint nemzetiségi iskolai nevelés-oktatásban, kollégiumi nevelésben közremûködõ nevelési-oktatási intézmény, továbbá az érintett gyermekek, tanulók ellátásában közremûködõ pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény - létesítéséhez, megszüntetéséhez, átszervezéséhez, nevének megállapításához, - költségvetésének meghatározásához és módosításához, - az intézményben folyó szakmai munka értékeléséhez, - SZMSZ-ének jóváhagyásához, - pedagógiai programjának, pedagógiai-mûvelõdési programjának jóváhagyásához és végrehajtásának értékeléséhez, - vezetõjének megbízásával, megbízásának visszavonásával összefüggõ véleményéhez beszerzi az érintett települési nemzetiségi önkormányzat, térségi feladatot ellátó intézmény esetében a területi nemzetiségi önkormányzat és országos feladatot ellátó köznevelési intézmény esetén az országos nemzetiségi önkormányzat egyetértését. • a fenntartó tanévenként legfeljebb egy alkalommal kötelezheti az intézményvezetõt arra, hogy az intézmény tevékenységérõl átfogó módon beszámoljon. • a fenntartó a honlapján, annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra hozza a nevelési-oktatási intézmény munkájával összefüggõ értékelését. • a fenntartó kötelezettségeinek teljesítése, jogainak gyakorlása nem sértheti a nevelési-oktatási intézmény szakmai önállóságát, az intézmény szakmai döntési hatásköreit • a köznevelés rendszerének mûködéséhez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja, a fenntartó biztosítja az általa engedélyezett többletszolgáltatások, többletlétszámok fedezetét. • azon a településen, ahol legalább nyolc óvodáskorú vagy nyolc alsó tagozatos korú gyermek rendelkezik lakóhellyel és a demográfiai adatok alapján feltételezhetõ, hogy ez a létszám legalább három évig fennmarad, továbbá ha a szülõk ezt igénylik, a települési önkormányzat kezdeményezésére az állami intézményfenntartó központ a hivatal tájékoztatása mellett gondoskodik arról, hogy helyben mûködjék egy óvodai vagy egységes óvoda-bölcsõdei csoport vagy az alsó tagozat feladatait ellátó tagiskola. • Az Nkt. 2. mellékletében felsorolt, a nevelõ- és oktatómunkát közvetlenül segítõ alkalmazottak finanszírozott létszáma esetében több munkakör létszámának meghatározása a fenntartó döntésétõl függ.

• az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény, többcélú intézmény vezetõjét – nevelési-oktatási intézmény esetében a nevelõtestület, többcélú intézményben az igazgatótanács, a fenntartó, az intézmény székhelye szerint illetékes vagy az intézményt mûködtetõ települési önkormányzat, szakképzõ iskolában a szakképzésért és felnõttképzésért felelõs miniszter véleményének kikérésével – az oktatásért felelõs miniszter bízza meg öt évre • a mûködtetõ feladata, hogy a köznevelési közfeladat-ellátás céljait szolgáló ingatlant az Nkt. keretei között kötött szerzõdésben foglalt módon és feltételekkel az ingatlan rendeltetésének megfelelõ, hatályos köznevelési, tûzvédelmi, munkavédelmi és egészségügyi elõírások szerint üzemeltesse, karbantartsa • a mûködtetõ köteles a mûködtetéssel kapcsolatos közterheket, költségeket, díjakat viselni, gondoskodni az ingatlan vagyonvédelmérõl • a mûködtetõ köteles ellátni minden olyan feladatot, amely ahhoz szükséges, hogy az ingatlanban a köznevelési feladatokat megfelelõ színvonalon és biztonságosan láthassák el • a mûködtetõ feladata különösen a köznevelési intézmények mûködéséhez szükséges eszközök, taneszközök, anyagok, áruk, szolgáltatások megrendelése, átadás-átvétele, raktározása, készletek pótlása • a mûködtetõ feladata mûködtetni, karbantartani a köznevelési intézmény alapító okiratában foglalt feladat ellátásához szükséges technikai berendezéseket, javítani, karbantartani a tulajdonában lévõ taneszközöket, beszerezni a köznevelési közfeladat-ellátáshoz szükséges eszközöket • a köznevelési intézmény alapító okiratának az intézmény mûködtetését érintõ módosítása vagy az ezzel összefüggõ infrastruktúra-fejlesztés az állam és a mûködtetõ közötti egyedi megállapodásban foglaltak szerint történik • a mûködtetõ feladata a köznevelési intézmény épülete állagának megóvása, az állagmegóváson túl jelentkezõ rekonstrukciós, fejlesztési költségek fedezése már nem kötelessége, de ehhez az állam pályázati úton támogatást nyújthat • a mûködtetõ az általa mûködtetett intézménybe járó tanulók lakóhelye szerinti önkormányzattól a mûködtetéshez hozzájárulást igényelhet • a fenntartó a köznevelési intézmény megszüntetésével, átszervezésével, feladatának megváltoztatásával, nevének megállapításával, vezetõjének megbízásával és megbízásának visszavonásával kapcsolatos döntése elõtt a mûködtetõ önkormányzat véleményét kikéri • a mûködtetõ, ennek hiányában a fenntartó gondoskodik az iskolaszék, az óvodaszék, a szülõi szervezet, továbbá az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat mûködési feltételeirõl • a köznevelés rendszerének mûködéséhez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó, a mûködtetõ hozzájárulása biztosítja, amelyet az ellátottak térítési díjai, a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja, az e törvény szabályai szerint tandíj szedésére jogosult intézmény esetében a tandíj és a köznevelési intézmény más saját bevétele egészíthet ki • a mûködtetõ biztosítja az általa engedélyezett többletszolgáltatások, többletlétszámok fedezetét.

Mûködtetõi feladatok mûködtetõ: az a települési önkormányzat, amely a saját tulajdonát képezõ ingatlanban folyó állami köznevelési feladatellátáshoz kapcsolódó ingó és ingatlan vagyont üzemelteti • a köznevelési intézmény feladatainak ellátásához szükséges eszközöket, felszereléseket a fenntartó, a mûködtetõ az intézmény rendelkezésére bocsátja • a köznevelési intézmények mûködési költségeit a mûködtetõ által évente megállapított költségvetésben kell elõirányozni • az SZMSZ és a házirend azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekbõl a mûködtetõre többletkötelezettség hárul, a mûködtetõ egyetértése szükséges

31

JOGI ESETEK

HELYETTESÍTHETEK MÁSIK ISKOLÁBAN A FELMENTÉSI IDÕM ALATT? Pedagógusként szeptember 1-jétõl felmentésemet töltöm egy középiskolában. Szeptember 1-jétõl a munkavégzés alól is felmentettek. Közben megkerestek egy másik iskolából, hogy a gyesre ment kolléganõjük helyett lépjek be, kb. 26 óra helyettesítésére. Õk vállalkozóként vagy megbízással is alkalmaznának. Nem szeretném, ha a végkielégítésre való jogomat elveszíteném, ezért az a kérdésem, hogy van-e lehetõségem arra, hogy „kisegítsem“ a másik iskolát, ha igen, milyen módon, hány órában, milyen szerzõdést kellene kötnöm ahhoz, hogy a felmentésre és a végkielégítésre való jogosultságom ne sérüljön? 1. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint 1.1. a munkáltató legalább a felmentési idõ felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól, valamint 1.2. a munkavégzés alól a közalkalmazottat a mentesítési idõ legalább felének megfelelõ idõtartamban a kívánságának megfelelõ idõben és részletekben kell felmenteni. 2. Rögzíti a jogszabály továbbá azt is – ahogy arra Ön is utalt -, hogy ha a közalkalmazott a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidõs jogviszonyt létesít, 2.1. ezt a tényt korábbi munkáltatójának haladéktalanul köteles írásban bejelenteni, 2.2. a felmentési idõbõl hátralevõ idõ tekintetében átlagkeresetre nem jogosult, valamint 2.3. végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló idõszak számítása során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét is számításba kell venni.

3. A nemzeti köznevelésrõl szóló törvény szerint pedig: 3.1. nevelõ-oktató munka – óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás, kollégiumi nevelés-oktatás, pedagógiai szakszolgálat keretében gyermekekkel, tanulókkal való pedagógiai célú közvetlen foglalkozás – pedagógus-munkakörben, az óraadó tanár kivételével, közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban látható el, 3.2. pedagógus-munkakör ellátására – az óraadó tanár kivételével – polgári jogi jogviszony nem létesíthetõ, továbbá 3.3. óraadó: a megbízási szerzõdés keretében legfeljebb heti tíz óra vagy foglalkozás megtartására alkalmazott pedagógus, oktató. 4. Vagyis: 4.1. a közalkalmazottak esetében a törvény tehát csak a költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel létesített teljes vagy részmunkaidõs jogviszony tekintetében tartalmaz korlátozást, 4.2. a nemzeti köznevelésrõl szóló törvény pedig az óraadó tanár esetében nem zárja ki a polgári jogi jogviszony létesítését. 5. Fentiek értelmében tehát Ön az újabb munkáltatójával kötött megbízási szerzõdés alapján óraadó tanárként dolgozhat (a felmentési idõ alatt is), de csak úgy, ha a munkavégzés nem haladja meg a heti 10 órát. (Amennyiben ugyanis ezt meghaladja, úgy Ön nem minõsül óraadónak, ebben az esetben pedig kizárt a polgári jogi jogviszony létesítése a pedagógus-munkakör ellátására.) Az esetre irányadó jogszabályok és jogszabályi rendelkezések: A közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 33.§ (3), 37.§ (12) A nemzeti köznevelésrõl szóló 2011. évi CXC. törvény 4. § 21. pont, 61. § (1)

KÉT CSENGETÉS KÖZÖTT: A MUNKAKÖZI SZÜNET A munkaközi szünet a pihenõidõk legrövidebb típusa. Célja, hogy a munkaidõt megszakítva lehetõséget biztosítson a munkavállalónak az étkezésre, dohányzásra, mosdóhasználtra, rövid pihenésre. Bár egy átlagos 8 órás munkanapon mindössze 20 percrõl van szó, ez a pár perc sok munkajogi kérdést vet fel. Nézzük meg, mit kell tudni a munkaközi szünet július 1-jén hatályba lépõ új szabályairól! A munkaközi szünet minden munkanapon megilleti a munkavállalót, ha aznap a munkaidõ mértéke meghaladja a hat órát. A szabályt akkor is alkalmazni kell, ha ezt a mértéket a munkaidõ-beosztástól eltérõ rendkívüli munkaidõvel együtt éri el a munkavállaló munkaideje, illetve akkor is, ha az adott napon csak rendkívüli munkavégzés történik (pl. a heti pihenõnapra is munkavégzést rendel el a munkáltató). A munkaközi szünet idõtartama minimum 20 perc. Az új Munka Törvénykönyve szerint, ha a fentiek szerint a munkaidõ mértéke a napi 9 órát is meghaladja, a munkavállalónak további 25 perc szünet jár. Például, ha a munkavállaló 12 órás mûszakban dolgozik, egy 20 és egy 25 perces munkaközi szünetre jogosult. Fontos, hogy a törvény a munkaközi szünet maximális mértékét is meghatározza. Eszerint sem a felek megállapodása, sem kollektív szerzõdés nem írhat elõ 1 óránál hosszabb munkaközi szünetet. E szabály indoka az, hogy ne lehessen egy hosszabb ebédszünet beiktatásával burkoltan osztott munkaidõben foglalkoztatni a munkavállalót. A törvény szerint a munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. A munkaközi szünet ezért nem része a munkaidõnek, és így díjazás sem jár erre az idõre. Például, ha a munkavállaló napi 8 órát dolgozik, úgy legalább 8 óra 20 percet fog a munkahelyén tölteni, hiszen a 20 perces munkaközi szünet nem számít bele a munkaidõbe. Díjazásra is a napi 8 óra után tarthat igényt. Természetesen a munkavállaló javára e rendelkezéstõl el lehet térni, és részben-egészben beszámítani a munkaközi szünetet a munkaidõbe, illetve valamilyen díjazást biztosítani annak idejére. Kivételt képez a készenléti jellegû munkakör: ekkor ugyanis a munkaközi szünet is munkaidõnek számít. E munkakörökre amúgy is jellemzõ a sok „üresjárat”, amikor a munkavállaló ténylegesen nem végez munkát, csak rendelkezésre áll, éppen ezért nehéz lenne elhatárolni, hogy a mikor tölti szünetét és mikor áll rendelkezésre munkaidejében. A munkaközi szünet idõzítését a munkáltató határozza meg, de a törvény megköveteli, hogy legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követõen kell kiadni. A szünet céljához igazodóan tehát nem lehet a munkaidõ elejére, vagy végére idõzíteni a kiadását. A munkaidõ 4. és 7. órája közötti idõszakra akkor is kötelezõ 20 perc szünetet

biztosítani, ha a munkáltató több részletben biztosítja a munkaközi szünetet. Például, ha a kollektív szerzõdés szerint 30 perc a munkaközi szünet, ebbõl legalább 20 percet ebben az idõszakban kell kiadni, a fennmaradó 10 percet pedig a munkáltató szabadon oszthatja be. A munkaközi szünet tehát nem munkaidõ, ezért a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség sem terheli, így akár el is hagyhatja a munkahelyet. Ennek azonban csak a hosszabb szünetek esetén lehet jelentõsége, hiszen a szünet lejártával a munkaidõ folytatódik, így a munkavállalónak vissza kell érnie a munkavégzés helyére, és munkára képes állapodban rendelkezésre kell állnia. Sokszor felmerülõ kérdés, hogy a munkaközi szünetet fel kell-e tüntetni a munkaidõ nyilvántartásban. A törvény azt követeli meg, hogy a munkaidõ nyilvántartásból naprakészen megállapítható legyen a teljesített rendes és rendkívüli munkaidõ kezdõ és befejezõ idõpontja. Mivel a munkaközi szünet nem része a munkaidõnek, ezért álláspontom szerint a törvénybõl az következik, hogy a nyilvántartásban el kell különíteni a munkaközi szünet idõtartamát. Más álláspontok szerint az is elfogadható, ha a nyilvántartás csak a napi munkaidõ és a munkaközi szünet együttes tartamát rögzíti, és nem határozza meg pontosan, hogy a nap folyamán mikor került kiadásra a 20 perc munkaközi szünet. Tekintettel arra, hogy az új törvény azt is meghatározza, hogy három óra munkavégzés után, de legfeljebb hat óra munkavégzés elõtt kell kiadni a szünetet, véleményem szerint ez a megoldás nem lesz elegendõ a szabályos munkaidõ dokumentáláshoz. Egy 8 órás mûszak mellett a mindössze 20 perces szünet nem tûnik túl soknak. Ez azonban csupán egy törvényi minimum, amelyet minden munkakörben, az alkalmazott technológiától, termelési folyamattól függetlenül mindig biztosítani kell. Például, ez a 20 perc az állandó figyelmet igénylõ biztonsági õrt is megilleti, aki egyébként egy fél percre sem hagyhatja el õrhelyét. Ugyanígy jár a steril laborban dolgozó gyógyszerésznek is, még ha az õ esetében a labor elhagyása, illetve az újbóli belépés hosszas folyamatot jelent is. Ha azonban a munkakörülmények olyanok, hogy ennél több megszakítás is probléma nélkül biztosítható a munkaidõ folyamán, úgy megítélésem szerint az együttmûködési kötelezettségbõl eredõen ez nem is akadályozható a munkáltató részérõl. Például, aligha lenne jogszerû egy irodai környezetben a mellékhelyiség használatát erre a 20 percre korlátozni. De ami ennél fontosabb: a munkateljesítménynek minden bizonnyal csak ártana, ha ilyen esetben a munkáltató ragaszkodna e szabály betartásához. Dr. Kártyás Gábor Munkaügyi Közvetítõi és Döntõbírói Szolgálat tagja

32

JOGSZABÁLY

X. HATÁROZATOK TÁRA A Kormány 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozata a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekrõl Felelõs: a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: folyamatosan 1.9. elrendeli, hogy abban az esetben, ha azt a költségvetési szerv különösen fontos érdeke vagy alaptevékenysége indokolja, a költségvetési szerv vezetõje a Kormány véleményének kikérését követõen dönthet az 1.8. pont szerinti megbízási és vállalkozási szerzõdés létrehozásáról azzal, hogy a Kormány véleménye köti a költségvetési szerv vezetõjét a döntésének meghozatalában; továbbá azzal, hogy a Kormány véleményének kikérésére irányuló eljárásra az 1.10-1.14. pontot kell alkalmazni oly módon, hogy továbbfoglalkoztatáson a szerzõdés létrehozását, munkáltatói jogok gyakorlóján a költségvetési szerv vezetõjét kell érteni, a kérelem megtételére pedig a költségvetési szervvel szerzõdõ fél jogosult; 1.10. felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek esetében a munkáltatói jogok gyakorlója a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõvel rendelkezõ közalkalmazottak, kormánytisztviselõk és kormányzati ügykezelõk továbbfoglalkoztatásuk iránti kérelmét egyetértése esetén – azok kézhezvételét követõ 8 napon belül – a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó javaslatával továbbítsa számukra; Felelõs: a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: folyamatosan 1.11. felhívja a minisztereket, hogy az 1.10. pont szerinti kérelmeket – azok kézhezvételét követõ 8 napon belül – továbbítsák a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár számára; Felelõs: a miniszterek Határidõ: folyamatosan 1.12. felhívja a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy az 1.10. pont szerinti kérelmeket – azok kézhezvételét követõ 8 napon belül – a továbbfoglalkoztatással kapcsolatos véleményének beszerzése érdekében, véleményalkotásra elõkészítve továbbítsa a Kormány számára; azzal, hogy az elõterjesztést a Kormány ülésére annak a Kormány ügyrendjérõl szóló 1144/2010. (VII. 7.) Korm. határozat szerinti véleményezése és a közigazgatási államtitkári értekezlet ülésén való megtárgyalása mellõzésével kell benyújtani; Felelõs: a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: folyamatosan 1.13. felhívja a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy a Kormány 1.12. pont szerinti véleményét – annak kézhezvételét követõ 5 napon belül - továbbítsa a miniszterek számára; Felelõs: a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: folyamatosan 1.14. felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy a Kormány 1.12. pont szerinti véleményét – annak kézhezvételét követõ 5 napon belül – továbbítsák az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek tekintetében munkáltatói jogokat gyakorló személy számára; Felelõs: a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: folyamatosan 1.15. felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy az e határozat hatálybalépésekor e határozat rendelkezéseivel érintett, az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekkel jogviszonyban álló személyeket a munkáltatói jogokat gyakorló személyek a továbbfoglalkoztatás iránti kérelem benyújtásának lehetõségérõl haladéktalanul tájékoztassák, azzal, hogy az e határozat szerinti további intézkedések megtételére a tájékoztatást követõ 15. nap után kerüljön sor. Felelõs: a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: azonnal 2. Ez a határozat a közzétételét követõ napon lép hatályba. Orbán Viktor s. k., miniszterelnök

1. A Kormány 1.1. felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervekkel közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban álló azon személyek jogviszonyának megszüntetése vagy a megszüntetés kezdeményezése érdekében, akik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõt megszerezték; Felelõs: a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: 2013. január 31., és azt követõen folyamatosan 1.2. elrendeli, hogy az e határozatban foglaltak nem vonatkoznak a központi költségvetési szervként mûködõ felsõoktatási intézményekben oktatói, tanári vagy tudományos kutatói munkakörben foglalkoztatott személyekre; 1.3. elrendeli, hogy abban az esetben, ha azt a munkáltató különösen fontos érdeke vagy a költségvetési szerv alaptevékenysége indokolja, a munkáltatói jogok gyakorlója a Kormány véleményének kikérését követõen dönthet az 1.1. pont szerinti közalkalmazott, illetve – törvényben meghatározottak szerint – kormánytisztviselõ vagy kormányzati ügykezelõ továbbfoglalkoztatásáról azzal, hogy a Kormány véleménye köti a munkáltatói jogok gyakorlóját a döntésének meghozatalában; 1.4. elrendeli, hogy a kormánytisztviselõk és a kormányzati ügykezelõk esetében az 1.3. pontot akként kell alkalmazni, hogy abban az esetben, ha a munkáltatói jogok gyakorlója a Kormány döntésérõl a közszolgálati tisztviselõkrõl szóló 2011. évi CXCIX. törvény 60. § (1) bekezdés j) pontja szerinti feltétel bekövetkeztét megelõzõ 10. napig nem értesül, a munkáltatói jogok gyakorlójának döntéséhez nem szükséges a Kormány véleménye, a Kormány döntésének meghozatalát követõ 60 napon belül azonban meg kell tenni a Kormány véleményének megfelelõ intézkedéseket; 1.5. elrendeli, hogy az 1.1. pont alapján megszüntetett jogviszonyú közalkalmazottak, kormánytisztviselõk és kormányzati ügykezelõk álláshelyeinek betöltésére közalkalmazotti, kormányzati szolgálati jogviszony nem létesíthetõ, és a feladat ellátására megbízási vagy vállalkozási szerzõdés nem köthetõ; Felelõs: a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: folyamatosan 1.6. felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek ne létesítsenek közalkalmazotti és – törvényben meghatározottak szerint – kormányzati szolgálati jogviszonyt olyan személlyel, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõt megszerezte; Felelõs: a miniszterek és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár Határidõ: folyamatosan 1.7. elrendeli, hogy abban az esetben, ha azt a munkáltató különösen fontos érdeke vagy a költségvetési szerv alaptevékenysége indokolja, a munkáltatói jogok gyakorlója a Kormány véleményének kikérését követõen dönthet az 1.6. pont szerint a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõt megszerzett közalkalmazott, kormánytisztviselõ vagy kormányzati ügykezelõ foglalkoztatásáról azzal, hogy a Kormány véleménye köti a munkáltatói jogok gyakorlóját a döntésének meghozatalában; továbbá azzal, hogy a Kormány véleményének kikérésére irányuló eljárásra az 1.10-1.14. pontot kell alkalmazni oly módon, hogy továbbfoglalkoztatáson a foglalkoztatási jogviszony létesítését kell érteni, a kérelem megtételére pedig a közalkalmazotti, kormánytisztviselõi vagy kormányzati ügykezelõi jogviszonyt létesíteni kívánó személy jogosult; M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y * 2012. évi 184. szám 39029 1.8. felhívja a minisztereket és a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkárt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek ne kössenek megbízási és vállalkozási szerzõdést olyan személlyel, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõt megszerezte;

http://www.magyarkozlony.hu/pdf/15548

33

BÉREN KÍVÜL

KAFETERIA 2013: MINDEN, AMIT TUDNI ÉRDEMES Az idén növekszik a béren kívüli juttatások adóterhelése, de több juttatás esetében is pozitívan változnak a feltételek. Öszszegyûjtöttük a béren kívüli juttatásokat és az egyes meghatározott juttatásokat érintõ legfontosabb adóváltozásokat.

- a kifizetõ tevékenységének ellátása érdekében biztosított telefonszolgáltatás magáncélú használata címén keletkezõ jövedelem; - a kifizetõ által magánszemély javára kötött személybiztosítási szerzõdés alapján kifizetõ által fizetett adóköteles biztosítási díj; - a munkáltató által valamennyi munkavállaló, nyugdíjas volt munkavállaló, ezek és az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás (kivéve a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány) révén juttatott adóköteles bevétel, feltéve, hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele bármelyikük számára ténylegesen is elérhetõ; - a munkáltató által valamennyi munkavállaló által megismerhetõ belsõ szabályzat alapján több munkavállaló, nyugdíjas volt munkavállaló, ezek és az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás (kivéve a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány) révén juttatott adóköteles bevétel; - az adóévben reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem; - a legfeljebb évi három alkalommal csekély értékû ajándék (minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékû termék, szolgáltatás) révén juttatott adóköteles jövedelem, ha azt a munkáltató a munkavállalójának, nyugdíjas volt munkavállalójának, ezek és az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, továbbá olyan magánszemélynek nyújtja, akinek a kifizetõtõl az adóévben nem származik más jövedelme; - az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejûleg több magánszemély jogosult, és a kifizetõ – jóhiszemû eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet, továbbá az egyidejûleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben a kifizetõ által viselt költség; - a kifizetõ által törvény vagy más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles jövedelem; - üzletpolitikai (reklám) célú juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény hatálya alá, - az egyes béren kívüli juttatási formáknál meghatározott keretösszeget, illetve az évi 500 000 forintos keretösszeget meghaladó juttatás.

Béren kívüli juttatások adóterhelése A béren kívüli juttatásokat 16 százalékos személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás terheli, amely utóbbi kötelezettség mértéke 2013-tól 10 százalékról 14 százalékra emelkedik. Az egyes meghatározott juttatásokat továbbra is 16 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli. A kifizetõt terhelõ adó alapja változatlanul a juttatás értékének 1,19-szerese. Utalványok: a kantintól az iskoláig Változik az Erzsébet-utalvány fogalma és havi keretösszege. 2012-ben csak átmeneti szabály tette lehetõvé, hogy az Erzsébetutalvány fogyasztásra kész étel vásárlásán túl a melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlására is felhasználható legyen. 2013-tól ez a lehetõség véglegessé válik. Az Erzsébet-utalvány havi keretösszege 8 000 forintra emelkedik. 2013-tól a munkáltató akkor is biztosíthat utalvány formájában munkahelyi étkeztetést, ha az étkezõhely külsõs személyeket is kiszolgál. Továbbra is feltétel azonban, hogy az étkezõhelynek a munkáltató telephelyén kell mûködnie. Továbbra is egyes meghatározott juttatásnak minõsül az a termék, szolgáltatás, illetve ezek vásárlására jogosító utalvány, amelyek esetén a juttatás a magánszemélyeket azonos értékben vagy belsõ szabályzat alapján illeti meg. Fontos változás, hogy 2013-tól nem tartozik ebbe a juttatási körbe a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány. Ezért az ilyen utalvány munkavállaló esetén bérként adóköteles. Iskolakezdési támogatás 2013-tól csak papír alapú vagy elektronikus utalvány formájában adható, azaz a számlával történõ elszámolás lehetõsége megszûnik. A maximálisan adható összeg 29 400 Ft/gyermek/szülõ. Adómentes juttatások Adómentes a kifizetõ által az adóévben legfeljebb 50 000 forint értékben juttatott, sporteseményre vagy kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépõjegy, bérlet, könyvtári beiratkozási díj. Nem tartozik azonban ide a Széchenyi Pihenõkártya szabadidõ alszámlájára utalt munkáltatói támogatás. A béren kívüli juttatások és az egyes meghatározott juttatások köre 2013-ban 2013. évi cafeteria keretek Egyes meghatározott juttatások - a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás;

A bérköltség alakulása 2013-ban Azt, hogy a béren kívüli juttatások terhelésének változásával miként alakul az egyes juttatások költsége, az alábbi táblázat mutatja be: Béren kívüli juttatás elhunyt munkavállaló esetén

A béren kívüli juttatások éves keretösszege 500 000 forint akkor is, ha a magánszemély munkaviszonya a magánszemély halála miatt év közben megszûnik, azaz nem kell arányosítani. Hegedüs Sándor

34

HÍREK Fókuszban a közszférás bérek - Az OKÉT-en történt Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács (OKÉT) szerint a kormány a közszolgálati munkavállalók nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatásáról szóló határozata alkotmányellenes, hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, indokolatlan, végrehajtása pedig ilyen rövid határidõvel lehetetlen. Az OKÉT legutóbbi ülésének másik témájában a szakszervezetek megerõsítették a 2013-as évre vonatkozó 20 százalékos bértarifa-emelési követelésüket. Az OKÉT ülésén a munkavállalókat képviselõ szakszervezetek azt követelték, hogy vonja vissza a kormány a közszolgálati munkavállalók nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatására, az így felszabaduló munkahelyek betöltésére valamint a nyugdíj és a munkabér együttfolyósítási tilalmára vonatkozó jogi rendelkezéseket. Az OKÉT ülés másik témájában a szakszervezetek megerõsítették a 2013-as évre vonatkozó 20 százalékos bértarifa-emelési követelésüket. A közszférában 2008 óta nem volt tarifarendezés, ennek következtében a kialakított bérrendszer mûködésképtelenné vált, a munkavállalók 30 százaléka az országos minimálbér alapján kapja a fizetését, nem a felépített tarifarendszer szerint. Az azóta eltelt öt évben a közszféra munkavállalóinak kézhez kapott jövedelme 25 százalékot veszített értékébõl. Az ülésen több szakszervezet vezetõje drámai hangon foglalta

akciója eredményeként a Honvéd Közszolgálati Önkéntes Nyugdíjpénztár az egyenruhások pénztára helyett az állam emberének a pénztára lehet majd.

A LIGA Szakszervezetek elindítja Norvég projektjét A LIGA Szakszervezetek tavaly év végén értesült arról, hogy a „társadalmi párbeszéd kibõvítése a különbözõ szinteken” címû projektjét a Norvég Alapok elfogadták, és ennek keretében 180 000 euró támogatásban részesítették. A projekt, amelyben többek között az MSZOSZ és a Munkástanácsok is partner, márciusban indulhat. A projekt célja, hogy a megváltozott jogi, gazdasági és politikai környezetben a norvég tapasztalatok felhasználásával és elõsegítse a különbözõ szinteken a szociális dialógus bõvítését, elõsegítse az európai kérdések hazai átültetését. A projekt továbbá a munkavállalók, munkáltatók tájékoztatását, képzését, valamint a közöttük lévõ párbeszéd javítását célozza helyi, ágazati és országos szinteken.

össze egyes ágazatok dolgozóinak kilátástalan helyzetét, megélhetési gondjait és az ezzel kapcsolatosan növekvõ feszültségeket. A munkavállalói oldal kezdeményezte a bérek rendezésérõl szóló tárgyalások sürgõs, a február eleji bérfizetést azonnal követõ folytatását.

Együtt A Liga Szakszervezetek és a Honvéd Közszolgálati Önkéntes Nyugdíjpénztár együttesen érdekeltek abban, hogy mindkét szervezet a taglétszámát folyamatosan növelje, tagtoborzást folytasson, a szervezetek jó hírét növelje, tagjait magas színvonalon tájékoztassa, a nyugdíjpénztári szolgáltatások minõségét és a szakszervezeti tagság elégedettségi szintjét folyamatosan javítsa. Ez egy nóvum – emelte ki február 5-én Gaskó István, amikor a Liga Szakszervezetek elnökeként a Honvéd Közsszolgálati Önkéntes Nyugdíjpénztár ügyvezetõ igazgatójával, Póda Jenõvel együttmûködési megállapodást írt alá. Gaskó István az aláírást követõ sajtótájékoztatón elmondta: a megállapodás a közös érdekeltségen alapszik, hiszen a szakszervezetek nagyon komolyan veszik azt, hogy tagjaik minél szélesebb körben részesüljenek valamilyen öngondoskodó ellátásban. Mindennek akkor lesz nagy jelentõsége, mikor az emberek elérik a nyugdíjkorhatárt. Hozzátette: ennek érdekében a felek folyamatos munkakapcsolatot tartanak fenn, támogatják egymást, valamint rendszeresen áttekintik az együttmûködés tapasztalatait és meghatározzák a további szükséges feladatokat. A nyugdíjpénztár korábban a teljes fegyveres és rendvédelmi szféra pénztáraként mûködött, nemrég azonban a közszféra összes munkavállalója számára megnyitotta kapuit. Póda Jenõ szerint ez jelentõs nyitás volt. Mint mondta: az elmúlt idõszak jelentõs nyitási

A projekt további célja, hogy újraépítse és megerõsítse a szociális dialógust egy kiválasztott ágazatban, nevezetesen az energiaiparban, erõsítse a tisztességes munkafeltételeket a kapacitásnöveléssel, az együttmûködés erõsítésével, új stratégia kidolgozásával, valamint úgynevezett információs pontok felállításával. Az ágazati dialógus megerõsítése terén a projekt a villamos-energia ipar mellett a víz-, gáz, és olajipari, valamint bányász szakszervezeteket is bevonja a munkába. A projekt megítélt összege ugyan kevesebb, mint amelyre az eredeti tervek szóltak, a fõpályázó azonban reméli, hogy hálózatok kialakítására, információs csatornák mûködtetésére és közös oktatási programok hasznosan hozzájárulnak szakszervezetek közötti együttmûködés és a társadalmi párbeszéd fejlesztéséhez. Szita Róbert - Kiséri-Nagy Ferenc

35

HÍR, SZOLGÁLTATÁS

A REZSICSÖKKENTÉSRÕL PRO ÉS KONTRA A LIGA Szakszervezetek üdvözli a kormány rezsicsökkentõ lépéseit, de felhívja a figyelmet annak hosszútávon jelentkezõ kockázataira. A kormány december 12-én döntést hozott a 10 százalékos rezsiköltség-csökkenésrõl, majd az Országgyûlés három törvényt módosított, és több miniszteri rendelet kihirdetésével lehetõvé vált a lakossági gáz, villany és távhõ fogyasztói árának 10 százalékos mérséklõdése, amelyet a lakosság a februári számlákon érzékel majd. A Magyar Energia Hivatal közleménye szerint a villamosenergia esetében az új egyetemes szolgáltatási árak 8,3-11,2 százalékkal alacsonyabbak a tavalyi év végi áraknál. A távhõszolgáltatás lakossági felhasználóinak a vonatkozó NFM rendeletben foglaltak alapján kell a 2012. november 1. napján alkalmazott szolgáltatási díjnál 10 százalékkal alacsonyabb összegû díjat fizetni. 2011-ben az egy fõre jutó összes fogyasztási kiadás éves, átlagos értéke 791 ezer forint volt. A háztartások legnagyobb kiadási tétele a lakásfenntartás és a háztartási energia volt, átlagosan fejenként 198 ezer forint, ez tette ki az összes fogyasztás 25,0 százalékát. A különbözõ fûtési formák elterjedtsége azonban jelentõs különbségeket takar településtípusonként. A távfûtés különösen elterjedt a megyeszékhelyeken és Budapesten (~32%), míg a községekben mindössze a lakások 1,5%-ára jellemzõ. A fûtési módot a jövedelmi helyzet erõsen differenciálja. A legszegényebb jövedelmi ötöd 33%-ára jellemzõ a hagyományos fûtõanyagú, egyedi helyiségfûtés. A LIGA Szakszervezetek felhívja a figyelmet, hogy a gáz-, villamosenergia-, valamint a távfûtés tarifájának egységes 10%-os csökkentése eltérõ haszonnal jár a háztartások számára. Jövedelmi helyzettõl, településtípusonként, sõt még az ezzel korreláló fûtési

módoktól függõen is differenciált költségcsökkenés valósul meg. Így habár az intézkedés nem kifejezetten szociálpolitikai jellegû, de kedvezõ, hogy gyakorlatilag a társadalom minden tagja részesül belõle. A kiadáscsökkentõ programnak a közvetlen lakossági megtakarításokat eredményezõ hatáson túl, további elõnyös hatásai is vannak. Ezek közül a legfontosabb a fogyasztói árszínvonalra gyakorolt mérséklõ hatás, amelynek hatására az infláció akár 3% alá is mehet 2013-ban. Ez lehetõvé teszi az MNB kamatcsökkentési periódusának kockázatmentes folytatását, amely a hitelezés élénkülését hozhatja magával. A LIGA Szakszervezetek szerint ez, kiegészülve a megtakarított rezsikiadások fogyasztást növelõ hatásával, hozzájárulhat a növekedés lassú megindulásához. Ugyan a rezsikiadás-csökkentés kilátásba helyezett folytatása a kedvezõ jövedelmi hatásokat felerõsíti és az alacsonyabb jövedelmûek számára is kifejezettebbé teszi, a LIGA Szakszervezetek felhívja a kormány figyelmét a hosszútávú kockázatokra is. Amennyiben a kormány rendeletben csökkenti a lakossági árakat, az a szolgáltató cégek terheit növeli, amelyek a veszteségeket az ipari fogyasztókon próbálják majd behajtani. A szolgáltatók továbbá takarékossági lépéseket tehetnek, amelyek egyrészrõl a nagy kiadásokkal járó rendszerek fenntartási, üzemeltetési, karbantartási kiadásainak visszafogásával az ellátásbiztonságot rontják, másrészrõl a munkaerõköltségek lefaragása jövedelemcsökkenéssel, elbocsátással járhat az érintett szektorok munkavállalói számára. A LIGA Szakszervezetek ezért üdvözli a kormány rezsicsökkentõ intézkedéseit, de hangsúlyozza, hogy a hasonló intézkedések csak átmenetileg elfogadhatóak, hosszabb távon fenntartásuk komoly veszélyeket rejthet. liganet.hu

MAKASZ kártya érvényesítése A MAKASZ kártyák érvényessége 2012. augusztus 31-én lejárt. Annak, aki továbbra is szeretné igénybe venni a kártya által nyújtott vásárlási kedvezményeket, érvényesítõ matricát kell igényelnie. Nyilvántartásunk a kártya és matrica nélkül is igazolja a PDSZ tagságot, így az Alapszabályban rögzített egyéb kedvezményekre továbbra is minden tag jogosult (pl. jogsegély, csoportos baleset- és életbiztosítás, képzések, kedvezményes üdülés, … ). Az érvényesítõ matricák igényléséhez adatlap kitöltése szükséges. További információk www.pdsz.hu-n találhatók! Ráció – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lapja A lap ingyenes, a befizetett tagdíjakból készül Felelõs kiadó: Mendrey László, a PDSZ elnöke Fõszerkesztõ: Szita Róbert Képszerkesztõ: Kiséri-Nagy Ferenc Szerkesztõbizottság: A PDSZ elnöksége Kiadja: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya 1085 Somogyi Béla u. 20. ISSN: 1586-7056 Lapterv, tipográfia: Kiss Csaba Nyomdai munkálatok: TRADEORG nyomda, Fûzfõgyártelep Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán Készült 1000 példányban

36

MEGNYÍLTAK AZ FRSZ ÜDÜLÕI A LIGA TAGSZERVEZETEK ELÕTT A Független Rendõr Szakszervezet Országos Választmánya úgy döntött, hogy lehetõvé teszi szakszervezete üdülõinek igénybevételét a LIGA Szakszervezeti konföderációhoz tartozó valamennyi szakszervezet, így a PDSZ tagjai számára is. Amit az üdülõkrõl és az igénybevétel rendjérõl tudni kell, azt az alábbiakban foglaljuk össze. Hol vannak az igénybe vehetõ FRSZ üdülök? Harkányban és Hajdúszoboszlón – a helyi strand- és gyógyfürdõktõl néhány perces sétára lévõ távolságban – 4-4 db összkomfortos apartmannal rendelkezünk. Milyen szolgáltatást biztosítanak az üdülõk? Vendégeink zavartalan pihenését légkondicionáló berendezés, teljes körûen felszerelt konyha és színes televízió, kábeltévé szolgálja. Az apartmanokhoz természetesen tiszta ágynemût is biztosítunk. Vendégeink gépjármûveiket az apartmanokhoz tartozó garázsban helyezhetik el. Fentieken túl Harkányban apartmanonként 2 db ingyenes belépést biztosító bérletet adunk a strand- és gyógyfürdõbe! Miként alakulnak a turnusok? Apartmanjaink egész évben üzemelnek és keddtõl - keddig tartó egy hetes turnusokban fogadják a vendégeket. Mennyit kell fizetni a beutalóért? A nyári (iskolai szünettel egybeesõ) fõszezonban 40 ezer forint/apartman, az év többi részében pedig 30 ezer forint/apartman összegû üdülési díjat kell elõre befizetni. A beutaló díja független az apartmant igénybevevõk számától és megegyezik az FRSZ tagok által fizetendõ összeggel! (Az apartmanok egy kivétellel egyidejûleg maximum 5-5 fõt tudnak fogadni.) Ezen felül helyben, a gondnoknál kell készpénzben befizetni a helyi önkormányzat által meghatározott idegenforgalmi adót. Hogyan lehet jelentkezni az FRSZ üdülõkbe? Érdeklõdni munkanapokon, hivatali munkaidõben az FRSZ üdültetési felelõsénél, Erdõsi Józsefné (Katalin) asszonynál lehet telefonon (06-1-785-00-10, 06-1-785-07-16, +36(70)775-17-73) vagy e-mailben ([email protected]). A beutaló igényléshez ki kell tölteni a (FRSZ honlapjáról letölthetõ) „Jelentkezési lapot”, azon a szakszervezeti tagságot igazoltatni kell a saját szakszervezet központi irodájának vezetõ tisztségviselõjével és e-mailben vagy telefaxon (06-1-799-27-13) meg kell küldeni az FRSZ üdültetési felelõsének. Az igénylés befogadását az FRSZ üdültetési elõadója csak az igényelt (fentiek szerint egyeztetett) turnus kezdõnapja elõtt 3 héttel korábban igazolhatja vissza végleges jelleggel, mivel az ezen idõpontnál korábban jelentkezõ FRSZ tagok elsõbbséget élveznek a beutalás során. Az üdülés díját a jelentkezés befogadásának visszaigazolása után, legkésõbb a turnus kezdõnapját megelõzõ hét utolsó munkanapjáig kell befizetni az FRSZ számlájára. A nyári fõszezonban igényelhetõ beutalókról az FRSZ minden év május 20. napjáig tájékoztatja a LIGA Szakszervezeteket. (Ez esetben is irányadó azonban, hogy a foglalást csak turnus kezdõnapja elõtt 3 héttel korábban igazoljuk vissza végelegesen, mivel addig az FRSZ tagok elsõbbséget élveznek.) További részletek az FRSZ honlapján: a http://www.frsz.hu/tagsag_elonyei_udultetes.php linken található. Felhívjuk a figyelmet, hogy a LIGA Szakszervezetek tagjai az FRSZ apartmanokat csak a fentiek szerinti egy hetes turnusokban vehetik igénybe, számukra a honlapunkon szereplõ, csak a hétvégi pihenõnapokra szóló beutalás lehetõségét nem tudjuk biztosítani!

SZOLGÁLTATÁS

Kedvezményes üdülési lehetõség Gyulán! A gyulai Hõforrás Üdülõszövetkezet és hotel kedvezményes szálláslehetõséget kínál a PDSZ tagjai számára. A kedvezményt egy névre szóló kártyával lehet igénybe venni. A kedvezmény kártyákat a PDSZ adja át tagjainak, ráírva a kedvezményre jogosult nevét. A kedvezmény kártya névre szóló, másra át nem ruházható. A kedvezményes szolgáltatást az veheti igénybe, akinek nevére a kártya szól. A kedvezmény a vele együtt érkezõ családtagokra is vonatkozik. A szállás igénybe vételéhez elõzetes helyfoglalás szükséges. Foglaláskor a tag jelezze, milyen kártyával rendelkezik. A kártya érvényessége egy év. Érkezéskor a vendég a kártyát bemutatja a hotel recepcióján. A kártyát nem szükséges leadni, így az egy évben többször is felhasználható. „Szállodánk a gyulai termálfürdõ, a Várfürdõ közelében található szálloda. A gyulai szállodák közül egyedülállóan egy nagy parkban helyezkedik el. Az elhelyezésre vonatkozó széleskörû kínálatában a szállodai szobákon kívül bababarát lakrészekben és fõzõfülkés apartmanokban is kínál elhelyezést. Gyógyszolgáltatásokon kívül, elhelyezkedése és adottságai révén széleskörû bababarát- és gyermekbarát szolgáltatást is kínál. A szálloda parkjában lévõ játszóterek, teniszpálya, játékelemek, pihenõhelyek, és a park végében folyó Körös élõvízi ága mellett létesített plázs egy exkluzív hajóbárral, a különbözõ korosztályoknak egyidejûleg biztosítják a nyugodt természeti környezetben való kikapcsolódást, regenerálódást. A szálloda közelében lévõ gyulai Várfürdõ gyógyvize számos megbetegedés gyógyítására alkalmas. Gyula városa a nyugdíjas korosztály, a gyermekes családok és a fiatalabb generáció egyaránt kedvelt célpontja. A város látnivalói közül a gyulai Vár, az Erkel emlékház, a Százéves cukrászda, a gyulavári Almássy-Wenckheim kastély, a Ladics ház tartalmas idõtöltést kínálnak. A gyulai programok közül a nyári Várszínházi elõadások teszik színesebbé a nyaralást. Látogasson el Gyulára és foglaljon szállást kedvezményes áron szállodánkban!” (www. hoforrashotel.hu) A kártya igényléséhez, kérjük, hívják a PDSZ-t, az 1/214-5842-es telefonszámon.

38

SZOLGÁLTATÁS

Szakszervezeti tagok részére kialakított árak 2013. évre Gyönyörû természeti környezetben, egész évben kedvezõ áron kínálunk elhelyezést standard típusú, jól felszerelt 2-3-4 ágyas apartmanokban. Vendégeinknek biztosítjuk a szálloda díjmentes szolgáltatásait: parkolás õrzés nélkül, fitnesz terem használata, free WIFI a recepció elõterében, négyhektáros bekerített park két játszótérrel, játékpályák és plázsunk használata, valamint kisgyermekeknek Csodavilág játszószobánk. Árak: 2013. 02. 01. - 06. 19. és 2013. 09. 01. - 12. 23. 2 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 4000 Ft/fõ/éj 3 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 3700 Ft/fõ/éj 4 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 3550 Ft/fõ/éj 7 éjszakás csomagajánlatunk reggelivel (szombattól- szombatig) : 2 fõre: 51.800 Ft/ hét/apartman 3 fõre: 73.500 Ft/hét/apartman 4 fõre: 94.500 Ft/hét/apartman 2013. 06. 20. - 08. 31., valamint ünnepek és kiemelt rendezvények 2 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 4500 Ft/fõ/éj 3 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 4100 Ft/fõ/éj 4 ágyas elhelyezéssel, reggelivel: 3900 Ft/fõ/éj 7 éjszakás csomagajánlatunk reggelivel (szombattól-szombatig): 2 fõre: 58.100 Ft/hét/apartman 3 fõre: 79.800 Ft/hét/apartman 4 fõre: 101.500 Ft/hét/apartman 1 fõs elhelyezés esetén mindkét szezonnál 1500 Ft/éj felárat számítunk fel. Gyermek kedvezmény: gyermekek elhelyezése 2 éves korig díjmentes 2-6 éves korig: 700 Ft/fõ/éj Az árak az idegenforgalmi adót nem tartalmazzák. Az idegenforgalmi adó 18 éves kortól fizetendõ. 2013. évben 380 Ft/fõ/éj Igény szerint menüválasztásos vacsorát tudunk biztosítani a szomszédos étteremben 1500 Ft/fõ/étkezés árban. Áraink csak a velünk megállapodásban lévõ Szakszervezetek tagjai részére vonatkoznak.

HÕFORRÁS HOTEL ÉS ÜDÜLÕPARK 5700 Gyula, Rábai M. u. 2. • Tel.: 36-66/ 463722, fax: 36-66/ 462246 www.hoforrashotel.hu • [email protected]

39

Megújul a honlapunk! Március 1-jétõl új tartalommal és új látványelemekkel jelentkezik hivatalos weboldalunk. A www.pdsz.hu naponta frissülõ hírekkel, fotókkal és videókkal tájékoztatja olvasóinkat, tagjainkat.