HÍRMONDÓ. Evangyéliom Reloaded avagy MEKDSZ Nyári Tábor, ahogy én láttam A TARTALOMBÓL ESEMÉNYNAPTÁR

HÍRMONDÓ A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség hírlevele Š IX. évfolyam 3. szám Š 2005. október

Evangyéliom Reloaded avagy MEKDSZ Nyári Tábor, ahogy én láttam A TARTALOMBÓL Š Ki is adott kinek? avagy Hermes és Jézus Ez valami gyönyörû!!! Ilyen csodálatos helyek is vannak Magyarországon?

Š 183 nap Zimbabwéban …milyen nyomorúságos körülmények között élnek sokan, és mennyire megállíthatatlanul terjed az AIDS.

Š Kaszával, kapával a testvérek között …a hét végére mégis úgy éreztük magunkat, mint aki egy nagyot pihent.

Š Misszió Kárpátalján Angolul panaszkodtunk, magyarul bölcs orvosi tanácsokat adtunk…

Š 4:2 a félidõben Nos, biztos más lesz, de csak picit más.

Š Elnöki elmélkedés …úgy éreztem, abban a pillanatban épült egy híd hat évtizeden át.

ESEMÉNYNAPTÁR 2005. november 19. MEKDSZ-nap

2006. február 2-5. Téli tábor, Eger

2006. február 4. MEKDSZ-közgyûlés, Eger

Sokszor hallottam már táborozóktól: „én most tényleg úgy jöttem el, hogy semmit se vártam a tábortól, se Istentõl…csak pihenni szerettem volna…” Ezek a szavak valahogy mindig olyanok szájából hangoztak el, akik aztán a tábor végeztével különösen jól érezték magukat. Éppen ezért mindig irigykedve néztem rájuk és nagyon utáltam, ha effélét hallottam. Ez a mondat az én értelmezésemben felért egy elõre bebiztosított tuti jó táborhéttel. Ugyanígy nem voltam kibékülve magammal sem, amikor az idei dobozszanazugi tábor elõtt magamban ugyan, de ugyanezen gondolat jött elõ. Nem éreztem úgy, hogy tényleg el kellene mennem a táborba. Vagy nyolc egyéb más programot szedtem össze a fejemben, melyek fontosságuk felnagyítása után mind komoly akadályt jelentettek az elmenetelemben. Fõ húzóerõként nem maradt más, mint az a tény, hogy szervezõként illene jelen lennem. Ezzel a hozzáállással azonban még akkor is szégyelltem magam, amikor megérkeztem a táborba. Valószínûsítem, hogy aki egy nappal a tábor elõtt találta ki, hogy eljön, az is jobban tisztában volt ennek az egy hétnek a céljával. Gondolom ezek után mindenkiben az a nagy kérdés, hogy minek köszönhetõ az az átütõ erõ, ami a fent említett — magukat a Mekdsz táborokban baromi jól érzõ — külön emberfajba emelt/süllyesztett. Természetesen a megfelelõ válasz az, hogy Istennek. Ez nem vitás. De hogy Isten mennyit fáradozott azon, hogy én jól érezzem magam az idei táborban, az még így utólag is félelmetes. Felhasználta ehhez a Napot, amit hála Neki sokat láthattunk, a csillagokat, amelyekbõl egyet-egyet közben le is ejtett, hogy

megszámlálhassuk õket, lehûtötte a Köröst, hogy hosszú ideig sokan elmondhassuk: ez volt a leghidegebb víz, amiben valaha fürödtünk, esetleg kenuval/ vízibiciklivel partjáról emberéleteket mentettünk. Zoknilopkodós, barátkozó rókákkal színesítette estéinket, és ha épp nem találtunk semmi fényt az éjszakában, akkor a csendséta kellékeként használt gyertyákkal gyújtott meg bennünk is valamit. Azt hiszem sokunkban ébresztett szerteágazó gondolatokat a péntek esti Promise koncert és a szemináriumok, amelyek által legalább elméleti szinten gazdagodtunk az evangelizálás különbözõ módszereivel, buktatóival és szépségével. Mindez persze kevesebb lett volna annál, ami, ha nem oszthatjuk meg egymással. Nagyon élveztem, hogy a kiscsoportban erre is volt idõ, meg kreativitást tesztelni, meg becsukott szemmel a fák árnyékában egy hatszor felolvasott igeszakaszon elmélkedni, meg egymást megismerni és egymásért imádkozni. Sokat jelentett nekem a kiscsoport. Összességében tehát nem volt olyan átütõ erõ, amely hirtelen megváltoztatott volna bennem mindent. Volt azonban egy másfajta erõ, amely — mivel ismer engem — tudta mikor, mivel, hogyan tud rám eredményesen hatni. Remélem, hogy a Dobozon eltöltött egy hét nem csak nekem jelent maradandó emléket, hanem e sorokat olvasva sokatokban elõjönnek más élmények is, amelyek így írásban ugyan nem, de néhányotok emlékezetében örökre megmaradnak. Š Hodvogner Zoltán

Mekdsz hírlevél Š 2005. október Š IX. évfolyam 3. szám

Ki is adott kinek? Péntek. Felkészítõ hétvége. Mit keresek én itt? Azt sem tudom, mi az a falumisszió! Meg egyébként is a személyes evangélizációt szeretem, árasztani a szeretetet az emberek felé, ez meg tuti valami „szedjük össze az embereket az utcán”… Szombat. Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz. Csak… a vendéglátóink jó sûrû programot csináltak…! Személyes beszélgetésekre nem lesz semmi idõ… Vasárnap. Istenem, légy velem! Nemsokára megérkezünk… Ez valami gyönyörû!!! Ilyen csodálatos helyek is vannak Magyarországon? Hétfõ. A felnõtt program teljes kudarc — az idõjárással együtt! Mindössze Jani bácsi jött el, azután, hogy az elõadást elmosta az esõ. Talán nem is baj… milyet bénáztunk volna… húú, tényleg jobb, hogy nem lett belõle semmi!

Kedd. Elõre!!! Józsival bejárjuk a telepet, elmondjuk, kik vagyunk, hívogatjuk õket az esti táncházba! Tegnap este minden felfordult, amikor vendéglátónk bejelentette: tegyük félre az eddigi elképzeléseket? Tele vagyunk lelkesedéssel, jár az agyunk, miket kellene csinálni! Szerda. A tegnapi táncház nehezen indult, de egyre többen táncoltak, míg mások csak nézték. Ma délelõtt fociztunk az erdõ szélén egy itteni sráccal, meg néhány kisebbel, délután kirándultunk egy jót, este pedig — a helyiek kérésére! — megint táncház!!! Egyre több emberrel találkozunk. Csütörtök. Folyamatosan kell csinálnunk a láthatatlan színházat, csak úgy jönnek az emberek! De ez még semmi! Úgy megérinti õket, hogy az számomra felfoghatatlan… A fiatalok együtt beszélgetnek a teaházban, amit egy fáskamrában alakítottunk ki. Szombat. Tegnap éjjel kalandtúra, ma akadályverseny, ugrálóvár, foci… és egyre több személyes beszélgetés!!! Azt hittem, hogy egy hét nem elég minderre, és mégis. Lehet szeretetet adni — és kapni is! Rengeteget! Vasárnap. Itt ülök az erdõ szélén, és sírok, hogy nem akarok hazamenni… Elbúcsúztak tõlünk. Õk is sírtak. Ilyen nincs! Hazafelé, a vonaton zötyögve kezemben szorongatom a kis plüsskutyát, amit az egyik fiataltól kaptam, hogy mindig emlékezzek rájuk… Nem álmodtam, tényleg igaz volt! Š Pintér Edit

Útjára indult a MEKDSZ környezetvédelmi szekciója Voltunk néhányan, akik úgy éreztük, a környezetvédelem nem csupán egy bolond hóbort, hanem korunk fontos kihívása, mellyel embertársaink, unokáink és a magunk életét is szebbé, boldogabbá tehetjük, miközben Teremtõ Atyánk szavának is engedelmeskedünk. A teremtéstörténetben Isten a Földet úgy bízta az emberre, hogy mûvelje és õrizze azt. Manapság egyre inkább azt látjuk, hogy a természet rövidtávú érdekekbõl történõ kizsákmányolása óriási méreteket öltött, és ennek sajnos mi is részesei vagyunk. Lehet, hogy nem vágunk ki naponta több hektár õserdõt, és nem öntünk sósavat a Dunába, de „apró” szennyezéseinkkel károsítjuk azt a helyet, ahova Urunk küldött, hogy éljünk, ráadásul jól éljünk! Ez év márciusában néhányan elhatároztuk, hogy az Urat segítségül hívva teszünk a MEKDSZ-es diákok és szeniorok környe-

zetvédelmi felelõsségvállalásának erõsítéséért, hiszen ezen a téren sem mindegy, milyen a jövõ felnõtt kereszténye, sem mint döntéshozó, sem mint magánember. Nem vagyunk rákényszerítve arra, ahogyan élünk, bizonyos dolgokban van választási lehetõségünk. Étkezhetünk másként, közlekedhetünk másként, vezethetünk másként háztartást, pazarló igényeinket csökkenthetjük, egy szóval élhetünk egészségesebben! A Fickó- és a Hölgyképzõ után megalakult a harmadik képzõ, melyben szeretnénk együtt tanulni, mind elméletben, mind gyakorlatban, hogyan éljünk úgy, hogy Krisztus bármikor visszajöhet, és hogyan védjük környezetünket úgy, hogy nem tudjuk, mikor jön vissza Krisztus. A Zöldképzõ szeretne minél több MEKDSZ-est elérni, diákot, szeniort egyaránt, hogy Földünk élhetõ maradjon az utolsó napig. Š Török Máté

2

„Growing into His likeness” (Isten képmására formálódni)

2005 IFES formacion tábor Lengyelország, Gizycko Augusztus elsõ két hetét csodálatos környezetben, a Mazuri-tavaknál tölthetük el az IFES formacion táborában. Már az elsõ napokban megbarátkoztunk egymással és végig jó hangulat uralkodott az európai és eurázsiai diákszövetségekbõl érkezett tagok (bibliakör vezetõk és munkatársak) közt. A tábor sokszínû programjain „Isten képmására formálódással” foglalkoztunk hol rejtett, hol kevésbé rejtett formában, a hangsúlyt a jó vezetésre helyezve. Délelõttönként a Bibliából a Márk evangéliumát tanulmányoztuk. Jó volt felismerni, hogy Jézus a tökéletes vezetõ és minket is arra hív, hogy hozzá hasonlóan jó pásztorokká legyünk. Ebéd után a szabad idõnkben vitorláztunk, szörföztünk — életünkben elõször! —, de jutott idõ a városnézésre is. Általában a nap fénypontja a kiscsoportos együttlét volt. Együtt bicikliztünk, vízi sportoltunk, vagy bizalom játékokat játszottunk. Számomra szokatlan módon minden alkalommal megbeszéltük, hogy ki mit tanult, érzett és mit tudott meg a másikról ezen együtt létek alatt. Egymás kultúrájával is megismerkedtünk, de volt lehetõségünk a minket ért tábori élmények megosztására is. A vacsora elõtti szemináriumokon többek közt evangelizációs, bibliakör vezetési módokról, az imádság fontosságáról hallhattunk. Az esténkénti elõadásokon az elõadó felhívta figyelmünket a minket körülvevõ kultúra csapdáira. Csak Istenben maradva sikerülhet megtalálni középutat az elzárkózás és a beolvadás közt, megtartva keresztény identitásunkat. Szombaton késõ este megkóstolhattuk az egyes országokra jellemzõ ételeket, jókat derülve egyes furcsa tapasztalatokon. A vasárnapi négy órás egyéni csendesség felejthetetlen tapasztalat volt: kilépve a napi taposómalomból csak Istenre figyelni, engedni, hogy betöltsön az Õ jelenléte. Szomorú búcsú után életre szóló élményekkel gazdagodva térhettünk haza. Š Horváth Dániel Vajk

183 nap Zimbabwéban avagy afrikai tapasztalatainkról néhány szóban Különös kalandba vágtunk bele házasságunk második évében. Elhatároztuk, hogy elmegyünk misszióba egy harmadik világbeli országba. Úgy éreztük, közös bennünk a vágy, hogy a Jóistent a szegények között, ilyenformán is szolgáljuk. Keresztény szervezeteket keresgéltünk, e-maileket küldtünk sok-sok országba, végül a zimbabwei Bárka közösség meghívása tûnt a legbiztatóbbnak. Furcsa dolog elmenni egy távoli, ismeretlen országba, amely annyira különbözik a mi európai világunktól. Bevalljuk, felkészületlenül ért minket ott sok minden. Számoltunk azzal, hogy az ételek, a higiéniai körülmények szegényesek lesznek és a csótányok sem kímélnek majd minket… Viszont nem számítottunk arra, hogy a lelki szegénység, — sok esetben közömbösség —, illetve az emberek mentalitása, hozzáállása a dolgokhoz ennyire embert próbáló feladatok elé állít minket. Naivan azt hittük, hogy az afrikai emberek nagy szegénységük ellenére gyermekien tudnak örülni, jószívûek, egymást segítõk, és mi sokat

tanulhatunk tõlük ilyen téren. Ebben van is némi igazság, de sajnos azt tapasztaltuk, hogy a folyamatos elnyomás, amely a múltban a fehérek, majd a függetlenségük után a hatalomra került fekete vezetõk részérõl érte õket, nem maradt hatás nélkül. Nemcsak elõítéleteket és félelmet sikerült így a szívekben elültetni, de a tudatlanságot is táplálják bennük… (nem véletlen például az sem, hogy az AIDS ilyen ütemben terjed az országban és az egész kontinensen.) A Bárkában három hónapot töltöttünk. A közösség által befogadott értelmi fogyatékos gyermekek és fiatalok szinte kivétel nélkül árvák, akiket nyomornegyedekben szedtek össze, volt, akit félig eltemetve. Zimbabwéban is lenézik, kitaszítják a fogyatékos embereket, ezért is lehet jel a társadalom számára, ha akadnak olyanok, akik felvállalják, befogadják õket. Mi egyrészt az iskola munkájában vettünk részt, tartottunk nekik többek között például hittanórát, másrészt az együttélés örömeit, nehézségeit tapasztaltuk meg. Ott tartózkodásunk második felében egy AIDS-eseket segítõ keresztény szervezetnél dolgoztunk. Harare nyomornegyedeit járva döbbentünk rá igazán, milyen nyomorúságos körülmények között élnek sokan, és mennyire megállíthatatlanul terjed az AIDS. Minden harmadik ember HIV fertõzött, de általában csak betegségük utolsó stádiumában ébrednek rá a végzetes valóságra. A felvilágosító programokkal

Kaszával, kapával a testvérek között A nyár tucatnyi programjából ez volt az, amire nem akartam különösebben elmenni: úgy gondoltam, biztosan kevéssé tudják hasznát venni egy farmon/építkezésen egy olyan embernek, aki szinte az egész évet a számítógép mellett tölti. Végül beadtam a derekamat, így csatlakoztam a csapathoz, ami így tíz tagú lett: a többség MEKDSZ-es, a kisebbség egy MEKDSZ tagok által látogatott gyülekezetbõl került ki. Az alkoholizmus, pontosabban a szenvedélybetegség komoly probléma. Mindenki elõtt ismert az a tény, hogy az alkoholistáknak nyújtott nem megfelelõ támogatás segítség helyett inkább konzerválja az adott állapotot. A problémát csak minden területre kiterjedõ módon érdemes kezelni, úgy, hogy az illetõt kiemeljük jelenlegi környezetébõl, szakemberekre bízzuk a kezelését, szakmát, munkalehetõséget és mindenekelõtt új életfelfogást, a megtérés lehetõségét adjuk nekik. Akik útra keltünk, nem vagyunk szakemberek, viszont oda tudunk állni egy ilyen kezdeményezés mögé, egy heti segítséggel. A Bonus Pastor egy ilyen alapítvány, mely néhány évvel ezelõtt indult az erdélyi Magyarózdon. Vezetõje Horváth Levente, reformá-

csak kevés eredményt lehet elérni. Õsi kultúrájukból fakadóan nehéz például a hûségrõl beszélni, még az óvszer használatát is elutasítják, mondván, hogy nem természetes. Sokszor álltunk döbbenten csonttábõrré soványodott betegek ágyánál. Ilyenkor az odafigyelõ tekintet, a beszélgetés, az ima megnyugvást hozott számukra, és egy-egy ilyen együttlét minket is mélyen megérintett. Tulajdonképpen ezért a néhány emberért már érdemes volt kimenni… no meg ott fogant meg elsõ gyermekünk is. Š Gurbai (Bittó) Dóri és Sanyi (volt KLTE-s MEKDSZ-es) (2004 szeptember végétõl 2005 március végéig voltunk kint.)

tus lelkész, aki néhány évvel ezelõtt a nyári MEKDSZ táborban volt elõadó. Mellékesen említést tett az alapítványról, ami már két évvel ezelõtt sem marad visszhang nélkül: néhányan már akkor ellátogattak Magyarózdra. A birtokon egy impozáns, ám sajnos eléggé lerobbant kastély (új tetõvel), egy szépen felújított, lakóházzá átalakított magtár és néhány gazdasági épület (istálló stb.) van. Kiderült, hogy az alapítvány rehabilitációs központja áprilisban már megkezdte mûködését, s vannak már gyógyulni vágyók. Kis csapatunk mellett egy nagyobb, tizenöt fõs északír csoport is éppen akkor volt Magyarózdon. Az ilyen módon nemzetközivé bõvült csapattal közösen építettünk két verandát, kaszáltunk a réten, trágyát hordtunk, falat döntöttünk ki, mikor éppen mire volt szükség. Nagyon nehéz írásban visszaadni azt a szeretetteljes, testvéri légkört, ami már szinte az elsõ pillanatban kialakult. A rendelkezére álló idõt igyekeztük munkával kihasználni, a hét végére mégis úgy éreztük magunkat, mint aki egy nagyot pihent. Ami bizonyára Isten áldása. És aki volt, mind visszavágyik. Bonus Pastor alapítvány angol nyelvû honlapja: http://www.bonuspastor.ro/En/Ozd.html Š Horváth Dénes

3

Mekdsz hírlevél Š 2005. október Š IX. évfolyam 3. szám

Foci, MEKDSZ, szerelem Napra pontosan kilenc évvel Filippo Inzaghi, az olasz válogatott és az AC Milan csatára, után születtem, ami persze meg is határozta életem elsõ két évtizedét. A Zambesia Rangers, a Rokkant Zebrák és a Humán Madrid futballcsapatok alapítójaként és csapatkapitányaként a labdarúgás volt életem elsõ szerelme. Ma már talán egy megye kettes csapatban lehetnék jobbszélsõ, ha egy sajnálatos sérülés miatt nem kell felhagynom szépreményû karrieremmel. Maradt a közgazdasági egyetem, ahol a diákkörbe keveredve sikerült rátalálnom Istenre és a MEKDSZ-re. Újabb szerelem, megint elvakult. Koszorús költõk ihletett pillanataikban azt szokták mondani, hogy a menny olyan lesz, mint egy MEKDSZtábor. Nos, én ezt komolyan is gondolom, sõt akár tanúk elõtt is vállalnám. Ami nem mekdszes, bár keresztény, az valahogy

Én is … Meghatározhatnám azt, hogy mitõl vagyok egyszeri, megismételhetetlen teremtmény, de inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy miben vagyok hasonló a többi egyszeri és megismételhetetlen emberhez. Én is, mint sokan mások az 1981-es kiváló évjárathoz tartozom. Én is álltam sarokban az óvodai farsangon, mert a „Zorro jelmez kötelez”. Én is voltam kisdobos, de már nem voltam úttörõ. Rólam is készült második osztályos koromban anyák napi, mûvirágos, bután beállított, elõnytelenül csúnya fénykép. Én is hegedültem négy évig, de én sem jártam szolfézsra, és én is csak a fekvésváltásig viseltem el a saját hegedülésem. Sokakkal együtt ittam a Szomszédok Taki bácsijának bölcs szavait. Ibrahimovic ide vagy oda, én is hiszek a magyar foci jövõjében. Én is töretlen kedvvel indultam el iskolai szavaló versenyeken, de én sem nyertem soha.

nekem csak majdnem igazi. Nem rossz, nem rossz, de azért… A MEKDSZ mégiscsak „ganz anders” — a maga legendáival (John Mott-tól Froukje-n át Szabó Pali-ig), a játékos estekkel, az iroda könyvillatával, a kedves amatörizmussal és persze az induktív bibliatanulmányozással. A rengetegrengeteg baráttal, akiket itt ismertem meg. Azokkal, akiket ugyan még nem ismertem meg, de jó lenne… És a két legfontosabb: azt hiszem, a legszebb istenélményeim valahogy picit mind kötõdnek a MEKDSZhez, a mennyasszonyomra pedig a falumiszszióban találtam rá. Szeptembertõl utazótitkár vagyok. Legfontosabb célomnak a MEKDSZ konzerválását tartom. Szeretném, ha megmaradna az a semmihez sem hasonlítható közeg, amiben Istent megismerheti egy ateista családból származó is — mint jómagam. Mondjuk egy kicsivel több foci diákszövetségünknek sem ártana.

Hogy szólíthatlak? Orbán Eszter vagyok, kb. 8 éves korom óta Orbi. Egy ideig próbáltam hivatalosnak maradni, a rendes nevemen bemutatkozni, de ez csak galibát okozott. Többen nem tudták, ki az az Eszter. Az Orbi pedig hozzám nõtt. Most, hogy a MEKDSZ-nél kezdtem dolgozni, a diákszövetség és a vele szoros kapcsolatban lévõ Harmat könyvkiadó együttesen részesülhet az Urbi et Orbi áldásban.

Miért választottad a bemutatkozás ezen formáját? Mert így röviden, tömören tudok válaszolni a feltett kérdésekre. És mert szeretek kérdezni. Magamtól is.

Szeretsz kérdezni. És még mit szeretsz? Táncolni, kirándulni, teázni, beszélgetni, újabban evezni. Szervezni, például sítábort vagy tánctanfolyamot.

És mit nem szeretsz? Cikket írni. Nagyon nem.

Š Gyura Gábor

Mit tartasz fontosnak? Az õszinteséget, a hitelességet, a humort.

Akkor lássuk a további kérdéseket, szépen, sorban. Iskoláid?

Én is állandóan szerelmes voltam a gimiben. Én is trehány vagyok, ennek ellenére én is leérettségiztem. Nekem is „a Balaton a riviéra”. Én is konfirmáltam, jártam ifibe, vezettem ifit és utána meg is tértem. Néhány lelkes társammal én is elvégeztem a néhány lelkes budapesti református teológiát. Én is hallgattam végig nagyon sok hosszú, érdektelen istentiszteleti hirdetést. Én is mondtam végig nagyon sok hosszú, érdektelen istentiszteleti hirdetést. Én is fiatalon házasodtam, de én sem bántam meg. Én is bölcsészkörös MEKDSZ-es voltam. Én is átélem idõrõl idõre, hogy mindig Isten kezében vagyok. Nekem is ez életem legnagyobb értéke, de néha ezt a legnehezebb elfogadnom. Én sem szeretem, ha 250 szóban maximalizálják a leadandó cikk terjedelmét. Tudnék még írni, de a legfontosabb: Én is a MEKDSZ vagyok. Š Járay Márton

A Szemere utcai Általános Iskolába jártam, ami már csak azért is érdekes, mert ott ismerkedtem meg Pásztor Zotyóval és feleségével. 1996-ban végeztem az ELTE angolnémet szakán, ami pedig azért érdekes, mert ott vezettem együtt a diákkört fél évig Schwáb Zotyóval. Azóta elvégeztem egy kézmûves tanfolyamot és egy posztgraduális mentálhigiénés képzést.

Mi a legkedvesebb emléked a bölcsészkörrel kapcsolatban? Amikor hajnali öt órakor hóból szfinxet építettünk a Múzeum kertben. És annak örülök, hogy több diáktársunk, akiket elhívtunk bölcsésztáborba, megjegyezte, hogy közöttünk valami más.

Eddig mivel foglalkoztál? Angolt tanítottam nyelviskolákban, cégeknél, fõiskolán, egyetemen, magánúton, fordítottam, tolmácsoltam.

És miért váltottál? Belelkesedtem a lehetõség hallatán. Még Anikó sem tudott elrettenteni.

És a pasikkal mi a helyzet? A szõke hercegre gondolsz? Mire ez a Hírmondó megjelenik, talán már behoztam egy kicsit a lemaradásomból a munkatársakhoz képest.

Mit üzensz a diákoknak? Várok szeretettel és egy jó teával mindenkit a MEKDSZ irodában és remélem, elõbb-utóbb a legfogósabb kérdésre is fogok tudni válaszolni. Š Orbán Eszter

4

Misszió Kárpátalján Grúzia Medikusként alig vártam harmadévben az elsõ klinikai tárgyakat. Végre betegekkel találkozhatok, megvizsgálhatom õket és beletanulhatok a gyógyításba. Késõbb alig vártam hogy hasznosíthassam a tanultakat! Nagyon megörültem, amikor meghallottam tavasszal a bibliakörünkben, hogy angol orvosok keresnek medikusokat fordítónak Kárpátaljára. Öten csatlakoztunk is hozzájuk. Két gyülekezet, a petersfieldi és a claygate-i tagjaiból összeállt csapatot kísértünk el, akik Szõlõsgyulán, Újaklin és Aklin, ezekben az ukrán-román határszéli kis falvakban végezték munkájukat. Az egyik csapat tanárokból és segítõikbõl állt, akik egy egyhetes nyári tábort tartottak: volt baseball, tánc és rakétagyártás (jó ballisztikai tulajdonságú ásványvizes flakonokból). A fogászok fogmosást népszerûsítõ iskolai kampánya is sikeres volt. Minden kisgyerektõl csak az ajándékba kapott villogó fogkeférõl hallottam! A másik csapat az orvosi ellátásért felelt. Hat orvos, két fogorvos, gyógyszerész, ápolónõ, asszisztens alkották a csapatot. Mi hallgatók az orvosok mellé voltunk beosztva. Angolul panaszkodtunk, magyarul bölcs orvosi tanácsokat adtunk és asszisztenskedtünk. Néha nagyon szomorú volt szembesülni azzal, hogy már nincs emberi segítség, ugyanakkor számtalanszor volt felemelõ látni, hogy van megoldás a kínzó panaszokra. Sok embernek nincs módja arra, hogy eljusson egy ultrahangos vizsgálatra, EKG-ra, vagy hogy kiváltsa a gyógyszereit. Itt mindezekre volt lehetõség. Az orvosok igen magasan képzettek, etikusak és kedvesek voltak. Különleges volt látni, ahogy munkájuk során megvallották a hitüket. Volt, hogy imádkoztunk a rendelésen. A harmadik csapat az „outreach team” volt. Családokat látogattak, vagy a váróteremben beszélgettek az emberekkel. Óriási segítség volt, hogy le tudták kötni a türelmetlen tömeget. Talán az õ feladatuk volt a legnehezebb, szörnyûségekkel, tragédiákkal és meg nem értéssel néztek néha szembe a családlátogatások során. Akli és Újakli református lelkésze Lõrinc Attila és felesége Krisztina vezették õket. Feltétlen meg kell említenem a helyiek lenyûgözõ, és sokszor már megszégyenítõ szeretetét! Minden percben a kedvünket keresték, könnyezve és több csomag ajándékkal búcsúztattak az utolsó nap. Bár fizikailag kimerülten, de lélekben felfrissülve és hálával tértem haza. Dicsõség az Úrnak!

Már majdnem két év telt el a forradalom óta, miután olyan fiatalok kerültek kormányra, akik számára fontos ez az ország. Sok minden elkezdett változni. A korrupció csökken, a kormány egyre toleránsabb az evangéliumi keresztények iránt. A gazdaság is lassan fejlõdésnek indult de még mindig nagyon nehéz állást találni az országban. Emlékszem arra, amikor még diák voltam az egyik konferencián a korrupció ellen imádkoztunk. Akkoriban annyira nagy volt a korrupció, hogy könnyebb volt elhinni, hogy egy halott egyszer csak felkel és elindul, mint hogy valami is változzon ezen a téren. Most, amikor visszatekintek, újra látom, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Diákmisszió Jövõre ünnepeljük, hogy 10 éve érkezett az elsõ IFES misszionárius család Grúziába. Nagyon hálásak vagyunk Isten-

IFES — visszaszámlálás Az idei vezetõségi megbeszélésen (IFES Executive Committe) elkezdõdött a 2007-es IFES közgyûlésre való visszaszámlálás. Ahogy a MEKDSZ-ben is, az IFES-ben is a közgyûlések közötti idõben a vezetõség felelõs a közösség akaratának, céljainak végrehajtásáért. Azonban a MEKDSZ-tõl eltérõen az IFES-ben csak 4 évente van közgyûlés, hiszen ilyen sok embernek 150 országból elég nagy a tehetetlensége. Nem véletlen, hogy számos missziós szervezet feladta az igazi globális konzultációkat és ezeket csak kontinentális szinten tartják meg, mert azt mondják, hogy reménytelen ilyen eltérõ helyzetben levõkkel együtt dolgozni, gondolkozni. Örülök, hogy az IFES nem ilyen. Ugyanis óriási kísértés a jól menedzselt országok képviselõinek, hogy kultúrájuk célorientált módján átvegyék a „hatalmat” a spirituális közösségekben is, ahol bár igen fontos a menedzsment, de tudvalevõ, hogy ahol csak az ügyvezetés profi, ott elõbb-utóbb elillan a Lélek.

Š Pásti István

5

nek az áldásaiért, amiket ezen évek alatt megtapasztalhattunk. Jelenleg három városban dolgozunk (Tbilisziben, Goriban és Batuban) és imádkozunk, hogy újabb helyeken is elkezdõdhessen a munka a következõ néhány évben. Legújabb jó hírünk a nyári táboraink sikere. Mindháromban voltak diákok, akik Jézus követése mellett döntöttek és olyanok is, akik többet szeretnének tudni a Bibliáról és Krisztusról. Munkatársi csapatunk nemzetközi. Négyen vagyunk grúzok. Larisa Tbilisziben dolgozik, Khatuma Goriban, George Batumiban és én, Eliso vagyok a titkár. Kathryn Németországból érkezett. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy elküldte hozzánk, hiszen „az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Lukács 10,2) Nagyon köszönjük érdeklõdéseteket és imádságaitokat! Š Eliso, Grúzia

Szóval visszaszámlálás. A 2007-es, kanadai közgyûlésig fontos idõszak zajlik az IFES-ben: Lindsay Brown, az IFES fõtitkárának utódját keressük ugyanis. Lindsay 14 éve fõtitkár és ezt megelõzõen 10 évig volt IFES regionális munkatárs. Vezetése alatt soha nem tapasztalt fejlõdésen ment keresztül az IFES. Sokakban felmerülhet a kérdés: Akkor miért kell a váltás? Vezetõségi együttlétünk egyik fõ élménye volt számomra annak megtapasztalása, hogy a személyi váltásra nem azért van szükség, mert krízishelyzet lenne, hanem azért, mert Isten kimunkálta a közös látást mindannyiunkban, hogy egy diákszervezetnél fontos a vezetõ életkora, valamint az, hogy ne legyen egy-egy személytõl függõ egy egész rendszer. Imádkozzatok azért, hogy jöjjenek jó ajánlatok az egyes országok szervezetei részérõl, és Isten akaratát láthassuk meg a jelölés, majd pedig 2007-ben a választás idején is. A megbeszélés Egyiptomban volt. Az egyház és a diákmisszió ottani helyzetérõl legközelebb írok. Š Herjeczki Kornél

Mekdsz hírlevél Š 2004. október Š VIII. évfolyam 3. szám

4:2 A FÉLIDÕBEN

MEKDSZ Hírek

Már biztos mindenki tudja, úgyhogy csak a rend kedvéért említem meg, hogy most szeptembertõl Orbán Eszter, Járay Márton és Gyura Gábor gazdagítja a MEKDSZ munkatársi csapatát (cserébe viszont sajnos szegényebbek lettünk egy Vinczéné Radványi Piroskával és egy Földesi Anikóval). Utánanéztem, volt már olyan a MEKDSZ történetében, hogy egyszerre három új munkatárs kezdett. Nem is olyan régen, négy éve. Akkor Földesi Anikó, Gerdán Mercédesz és Pilinszki Attila csatlakozott a csapathoz. De ennek ellenére fenntartom azt az állításomat, hogy ekkora változáson még soha nem esett át ez a kis munkaközösség. Még soha nem voltak a fiúk többségben, most viszont 4:2 arányban mi állunk nyerésre — érdekes kérdés, hogy ez vajon azért van-e, mert a titkár fiú és ezért a fiúk bátrabban jelentkeznek munkatársnak. Még soha nem volt kettõnél több házas alkalmazottja a MEKDSZ-nek, most viszont hirtelen négy is lett. (Itt kell megjegyeznem, hogy ennek a mérõszámnak az emelkedéséhez azért régi munkatársunk, Anita is hozzájárult, tehát a felelõsség nem kizárólag az újakat terheli a sok változásért.) Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy mostantól más lesz a MEKDSZ. Nos, biztos más lesz, de csak picit más. Íme néhány példa az általam várt változásokra. 2005-ben eddig több mint 100 diák segített már nekünk központi MEKDSZ rendezvények tervezésében és lebonyolításában. Vagyis a munkatársak eddig elég ügyesen megvalósították ars poeticájukat: „munkánk abban áll, hogy másokat dolgoztatunk”. Hiszen, a munkatársak nézõpontjából legalábbis, a „MEKDSZ nem mi vagyunk, hanem Ti”. Ezen az ars poeticán továbbra sem szeretnénk változtatni, viszont attól, hogy többen lettünk, még többet fogunk tudni dolgoztatni. Reméljük tehát, hogy még több diákot tudunk majd bevonni központi rendezvények szervezésébe, lebonyolításába. Vannak például diákkörök, ahonnét senki sem vett aktívan részt nagy MEKDSZ-es rendezvényen. Reméljük, ezeket a diákköröket is sikerül jobban bekapcsolnunk a vérkeringésbe — szóval kedves notórius feladat-nem-vállalók, ideje elkezdeni gondolkozni még az eddigieknél is jobb kifogásokon!

6

Ha már a diákköröknél tartunk: Természetesen az nem fog továbbra sem változni, hogy a diákkörök alapvetõen öntevékenyek, vagyis saját maguk irányítják életüket. Viszont mostantól több diákkörrel és remélhetõleg nagyobb gyakorisággal tudunk közvetlenül is foglalkozni. Ez nem azt jelenti, hogy a diákkörök irányításába jobban bele szeretnénk szólni, hanem azt, hogy hatékonyabb segítséget szeretnénk nyújtani a diákkörvezetõknek. Hiszen akárhogy is, van két plusz vállunk, melyeken a diákkörvezetõk elsírhatják gondjukatbajukat. A két plusz vállhoz persze tartozik egy plusz száj és két plusz fül is. Tehát több diákkal tudunk majd beszélgetni, több szemináriumot, továbbképzést tudunk majd tartani. A képzéssel, elõadásokkal, szemináriumokkal kapcsolatban eddig azt próbáltuk megvalósítani, hogy rólunk, munkatársakról ne alakuljon ki az a kép, mintha mi valami szupervezetõk lennénk, akik mindenre tudják a választ. Igyekeztünk felvállalni gyengeségeinket, tudatlanságunkat is, és inkább voltunk társak a válaszok keresésében, mint a válaszok megadói. Ezt a stílust a továbbiakban is meg szeretnénk õrizni, ami nem is lesz nehéz, hiszen az új munkatársaknak is hasonló a hozzáállása. Más szóval õk is hasonlóan gyengék és tudatlanok, mint mi régiek, és ebbõl õk sem csinálnak titkot. Viszont azért egy s másban járatosak (pl. lelkigondozás, szervezés stb.), aminek remélhetõleg a diákkörök is tapasztalják majd gyümölcseit. Végül, talán ebben a tanévben lesz energiánk arra, hogy egy nagy, az egész MEKDSZ-t megmozgató, hatalmas projektbe is belevágjunk, ami ha nem is egy IFES konferencia megrendezése, de azért nem kicsi. Hogy min gondolkozunk, azt egyelõre még nem árulom el. Š Schwáb Zoltán

DIÁKKÖRI ALKALMAK Az itt közölt idõpontok és helyszínek csupán tájékoztató jellegûek. Mielõtt elmennél valamelyik alkalomra ajánlatos felvenni a kapcsolatot a diákkör vezetõivel, kapcsolattartóival.

BÁRCZI, BUDAPEST: Csütörtök 17.30, Ecseri u.3., Gueth Nikolett Tel: 30/454-9691, e-mail: [email protected]; Kõszegfalvi Zsuzsa Tel: 20/471-8822, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Karsai Anita) BGF KKFK, BUDAPEST: Nagy Fruzsina Tel: 20/581-1582, e-mail: [email protected] BGF PSZFK, BUDAPEST: Szerda 16.30, Hajdu Eszter Tel: 30/4265097, e-mail: [email protected] (Szilász: Papp Eszter Tel: 70/387-9354, e-mail: [email protected]) BKÁE, BUDAPEST: Kedd 18.30, Géczi Mirjam Tel: 70/311-8442, e-mail: [email protected]; Maurer Anita Tel: 30/471-2979, e-mail: [email protected]; Pálfi Judit Tel: 70/363-5325, e-mail: [email protected] (Szilász: Szili Orsolya Tel: 70/253-1404, e-mail: [email protected]) BKÁE KERTÉSZETI, BUDAPEST: Hétfõ 18.00, A épület Zsibongó, Gyõri Ágnes Tel: 20/955-8487, e-mail: [email protected] (Utazótitkár: BME, BUDAPEST: Hétfõ 18.30, K3, 31-26, Szabó Mónika Tel: 20/580-8437, e-mail: [email protected]; Beke András Tel: 30/602-3464, e-mail: [email protected]; Horváth Dániel Vajk Tel: 20/581-1476, e-mail: [email protected] (Szilász: Tolvaj Krisztina Tel: 20/591-7165, e-mail: [email protected]; Vizi Orsolya Tel: 30/929-1687, e-mail: [email protected]) BMF, BUDAPEST: Hétfõ 16.30, Kollégium, Podmaniczky u. 8. TVszoba, Csikós Dávid Tel: 20/2325-353, e-mail: [email protected] (Szilász: Kerekes Péter Tel: 30/549-7023, email: [email protected]) ELTE ÁJK, BUDAPEST: Hétfõ 17.30, Kecskeméti u. 12. B ép. B/12, Csiha Julianna Tel: 30/357-8684, e-mail: [email protected]; Rajos Krisztina Tel: 20/374-2388, e-mail: [email protected] (Szilász: Benke András Tel: 20/946-6413, e-mail: [email protected]) ELTE BTK, BUDAPEST: Hétfõ 18.00, MEKDSZ-iroda, Koncz Péter Tel: 30/515-0787, e-mail: [email protected]; Adámi Mária Tel: 30/286 0466, e-mail: [email protected] (Utazótitkár: Karsai Anita) ELTE TFK, BUDAPEST: Hétfõ 18.00, Kazincy u. 23-27., Pálóczi Ágnes Tel: 20/980-6346, e-mail: [email protected] (Szilász: Simon Gréta Tel: 30/910-3126, e-mail: [email protected]) ELTE TTK, BUDAPEST: Csütörtök 17.30, D-00-112, Körtvélyessy Csaba Tel: 30/236-0215, e-mail: [email protected]; Lamatsch Anikó Tel: 70/532-0920, e-mail: [email protected]; LazányiBacsó Eszter Ágnes Tel: 30/314-5701, e-mail: [email protected] (Szilász: Besze Dóra Tel: 20/970-7370, e-mail: [email protected]) KGRE BTK, BUDAPEST: Kedd 18.30, 245-ös szoba, Pintér Anikó Tel: 20/548-2573, e-mail: [email protected]; Molnár Andrea email: [email protected] (Utazótitkár: Vincze Kornél) KÜLFÖLDI DIÁKOK BIBLIAKÖRE: Péntek 18.00, CEU 213. szoba, Thanh Dickerson Tel: 20/428-3165, e-mail: [email protected] MIE, BUDAPEST: Csütörtök 18.30, Kollégium (Zugligeti út 9.), Kovács Gergely Tel: 70/451-6391, e-mail: [email protected] (Szilász: Madarász Melinda Tel: 30/300-2409, e-mail: [email protected]) SE, BUDAPEST: Kedd 18.00, Balassa Koll. alagsori klubhelység, Tömõ u. 35-41., Sebestyén Júlia Tel: 20/803-7016, e-mail: [email protected]; Sebestyén Zita Tel: 30/401-3960, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Karsai Anita) ZSKF, BUDAPEST: Szerda 13.30, A/I, Kanizsai Nagy Dóra Tel: 20/478-4317, e-mail: [email protected]; Sánta Ágnes Tel: 70/2667480, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Vincze Kornél) DE ATC, DEBRECEN: Hétfõ 18.00 Kollégium fsz. 16. szem. sz., Szólláth Imre Rudolf Tel: 70/202-4334, e-mail:

[email protected] (Szilász: Tóth István Tel: 54/420-204, email: [email protected]) DE HPFK, HAJDÚBÖSZÖRMÉNY: Kedd 17.30 13. terem, Papp Sarolta Tel: 30/426-1368, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Karsai Anita) DE, DEBRECEN: Kedd 19.30, Bolyai u. gyül. terem, Tusa Noémi Tel: 20/553-5535, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Vincze Kornél) DEOEC, DEBRECEN: Kedd 18.00, Miklós u. 18. Híd Alapítvány, Tóth Dániel Tel: 70/519-0599, e-mail: [email protected] (Szilász: Kovács Teofil Tel: 52/481-614, e-mail: teofilk@ hotmail.com) KJF, SZÉKESFEHÉRVÁR: Tamás Nóra Tel: 30/403-3439, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Vincze Kornél) ME, MISKOLC: Kedd 18.00, A/1. ép. III. em. 305., Horváth Dávid Tel: 20/993-1219 e-mail: [email protected]; Szántai Gabriella Tel: 70/384-5804, e-mail: [email protected] (Szilász: Váradi László Tel: 20/519-9122, e-mail: [email protected]) NYF, NYíREGYHÁZA: Szerda 19.00, Hallgatói Centrum, Adámi Márta Tel: 20/587-9062, e-mail: [email protected]; Tóth Zoltán László Tel: 30/612-4792, e-mail: [email protected] (Szilász: László Szilvia, Sándor Erzsébet Tel: 42/400-889, e-mail: [email protected]) NYME, SOPRON: Kedd 19.00, D ép. 11, Nagy Miklós Tel: 20/4275733, e-mail: [email protected]; Kovács Tamás Tel: 20/361-6234, e-mail: [email protected] (Szilász: Sztrókay Adél Tel: 20/9713680; e-mail: [email protected]) PPKE BTK, PILISCSABA: Hétfõ és szerda 15.30, találkozó az Ambro szobornál, Czirják Zsuzsanna Tel: 30/538-2360, e-mail: [email protected]; Göllner Zsófia Tel: 20/455 4832, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Karsai Anita) PTE ÁOK, PÉCS: Hétfõ 17.30, II. szemináriumi terem, Solymos Dániel Tel: 30/552-5590, e-mail: [email protected] (Szilász: Végh János Tel: 30/387 1209 e-mail: [email protected]) PTE IGYFK, SZEKSZÁRD: Hétfõ 19.00, Babits terem, Francsics Éva Tel: 30/483-9059, e-mail: [email protected] (Szilász: Gombár Éva Tel: 30/296-0766, e-mail: [email protected]) PTE, PÉCS: Hétfõ 18.00, Rókus u, 214. terem, Seben Glória Tel: 20/558-4564, e-mail: [email protected]; Szerencsés Erika Tel: 30/433 2312, e-mail: [email protected] (Szilász: Hammer Gabriella Tel: 70/943-2161, e-mail: [email protected]) SZE, GYÕR: Kedd 18.00, Központi Koll. 4. em. K2 és K3 folyosó közti terasz, Bozi István Tel: 30/618-7461; Hodvogner Zoltán Tel: 20/824-5452, e-mail: [email protected] (Szilász: Gerdán Csongor és Mercédesz Tel: 96/430-193, e-mail: [email protected]) SZF, SZOLNOK: ÁÉV Koll. 513. Tósoki Renáta Tel: 70/527-1427, e-mail: [email protected] (Szilász: Erdélyi Gáspár Tel: 70/538-6853, e-mail: [email protected]) SZIE, GÖDÖLLÕ: Hétfõ 18.30, Schrott Gergely Tel: 30/686-9468, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Vincze Kornél) SZTE ÁOK, SZEGED: Szerda 19.00, Apáthy koll. társalgó, Pocsai Judit Tel: 70/386-4240, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Vincze Kornél) SZTE, SZEGED: Hétfõ 20.00, BTK ép. régi nyelvészeti szemináriumi szoba, Németh Borbála Tel: 70/228-5162, e-mail: [email protected] (Szilász: Lengyel Orsolya Tel: 20/485-7476, email: [email protected]) VE GMK, KESZTHELY: Szerda 18.30, Pethe F. Koll. 1. em. társalgó, Réffy József Tel: 30/357-1030, e-mail: [email protected] (utazótitkár: Vincze Kornél) VE, VESZPRÉM: Hétfõ 19.30, B 202, Mátyus Péter Tel: 20/4680978, e-mail: [email protected]; Török Máté Tel: 30/316-0823, e-mail: [email protected] (Szilász: Gyulai Bernadett Tel: 20/3879378, e-mail: [email protected]; Varga Balázs Tel: 20/545-0025, e-mail: [email protected]) UTAZÓTITKÁROK: Karsai Anita: Tel: 70/259 7104, e-mail: [email protected] Vincze Kornél: Tel: 20/367-2054, e-mail: [email protected] 7

Mekdsz hírlevél Š 2004. október Š VIII. évfolyam 3. szám

Elnöki elmélkedés Különleges élményben volt részem augusztusban: a Karácsony Sándor emlékét õrzõ péceli Csökmei-kör vendégeként volt alkalmam egy konferencián beszélni a MEKDSZ szolgálatáról. Jó érzés volt végiggondolom erre az elõadásra készülve Diákszövetségünk sokféle tevékenységét, és hálát adnom Istennek az elmúlt 15 évért, a fejlõdésért, a megtérésekért, a közös élményekért. A gyorsan változó világban igen nagy érték egy stabil szervezet, egy másfél évtizede ugyanazokon az alapokon álló szolgálat. És amilyen nagy érték 15 év, hát hányszor ér többet a 100! A Karácsony-emlékkonferenciára készülõdésem során olvasgattam Karácsony Sándor cikkeit az akkori — õk mindig így hívták — Diákszövetségrõl. Fantasztikusan hátborzongató élmény volt szembesülnöm azzal, hogy a múlt század húszas-harmincas éveiben ugyanazok voltak a MEKDSZ-diákok gondjai, mint ma. Hogy a diákköri munka idõnként elveszti lendületét, hogy nehéz a finanszírozás, hogy néha kiégnek az utazótitkárok. És hogy ennek ellenére a szolgálat mûködik, a szervezet él és megújul — és a diákok és a szeniorok Istennek adnak hálát.

Tahiban, a református üdülõben van egy kis harang. Az öntvény felirata: „a Magyarországi Diákok Pro Christo Szövetségének a Vasárnapi Iskolai Szövetségtõl, 1930”. Ez a harang több, mint egy elsárgult papírlap régies írással, hiszen egy olyan tárgy a MEKDSZ-történelembõl, ami még ma is funkcionál. Amikor megérintettem a díszes betûket, újra borzongás futott át rajtam. Egy sokkal hosszabb történet részesei vagyunk, mint gondolnánk. Egy történet, amely immár 101 éve kezdõdött és ma is tart, bízom benne, hogy még sokáig fog folytatódni! Végül egy emlék-epizód a péceli konferenciáról. Hatvani Laci bácsi, aki Karácsony Sándor tanítványa volt, és diákként elnöke a MEKDSZ-nek a háború után, elõadásom után korát meghazudtoló frissességgel pattant a mikrofonhoz. „Hallottunk ma sok mindent, sokféle ifjúsági mozgalomról, szervezetrõl, misszióról, de a MEKDSZ az más! Hát nekünk a MEKDSZ volt a minden!” Nehezen tudtam megszólalni ezután, de úgy éreztem, abban a pillanatban épült egy híd hat évtizeden át.

KÖSZÖNET A MEKDSZ ezúton köszönetet mond mindazoknak, akik a 2003. évi SZJA 1%-ot egyesületünknek ajánlották. Egyben tudatjuk, hogy az APEH által átutalt 1 656 900 Ft összeget a MEKDSZ az alapító okiratában foglaltaknak megfelelõen használta fel. Örömmel értesítjük továbbá, hogy hamarosan a 2004. évi 1 433 857 Ft összeget is átutalják. Köszönjük mindenkinek, aki támogatta szervezetünket!

Š Pásztor Zoltán

A HÍRMONDÓ a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) rendszeresen megjelenõ hírlevele. A MEKDSZ az ország különbözõ felsõoktatási intézményeiben tanuló keresztyén diákok számára nyújt segítséget helyi, öntevékeny, felekezetközi bibliakörök létrehozásában és fejlõdésében. Felelõs szerkesztõ: Schwáb Zoltán Š Szerkesztik: a munkatársak Š További információ: MEKDSZ — 1111 Budapest, Kende utca 7. Š Telefon/Fax: 385—0097 Š E-mail: [email protected] Š http://www.mekdsz.hu

MEKDSZ nap A következõ nagy találkozó, mikor az egész MEKDSZ ismét összejöhet (beleértve diákokat és szeniorokat egyaránt) és együtt dicsõíthetjük Istent, november 19-én lesz. Témája: Változó világ, változatlan Isten. Aki szereti a sci-fi-t, a nosztalgiát és

szeretne találkozni a MEKDSZ nagyival, az feltétlenül jöjjön el! Helyszín és idõpont: Budahegyvidéki Evangélikus Templom, Bp., XII. Kékgolyó u. 17.

A MEKDSZ adományokat köszönettel elfogad, mert ezekbõl tartja fenn magát Š Számlaszám: OTP Bank RT 1170500820120818. Š Adóigazolást küldünk, az SZJA 1%-ának fogadására jogosultak vagyunk Š Adószám: 19010351-1-43 Tervezõszerkesztõ: Komáromi Rózsa Š Nyomdai elôkészítés és kivitelezés: Tipo-Bé Bt. Felelôs vezetô: Boltos Péter

8