Hírlevele. A Bencés Diákszövetség. Szennay András. Bemutatkoznak ösztöndíjasaink. Nótahajó. Interjú Péter Tamással. Bazilikaszentelés Arcus Temporum

A Bencés Diákszövetség

Hírlevele XXIII. évfolyam, 2012/2. szám

Újjá tisztulni

In memoriam



Szennay András

Szövetségi hírek

Bemutatkoznak ösztöndíjasaink Programok



Nótahajó

Életemmel dicsérem Istent



Interjú Péter Tamással

Beszámolók



Bazilikaszentelés Arcus Temporum

főapáti szemelvények Várszegi Asztrik főapát úr 2011. december 28. és 2012. március 13. között zarándokként Jeruzsálemben tartózkodott. A soron következő Hírlevelek belső címlapjain visszaemlékezéseiből közlünk szemelvényeket.

D

ecember 30. Szent Család Emléknapja (Karácsonyi oktáva péntek)

[…] A közösség békében, fegyelmezetten, nagyon szépen végzi a liturgiát. Mindenkitől lehet tanulni. Jó velük és köztük ünnepelni. Ma délután repül Prímásapátunk vissza Rómába. Délelőtt elzarándokoltam a Siratófalhoz, körüljártam a Templom környékét, már ahová „civilként” és nem zsidóként eljuthattam. Imádkoztam távol ugyan a faltól, de úgy ahogy Jézus példázatában a vámos imádkozhatott. Az utóbbi években többször éreztem belső késztetést, hogy Szent Ágoston – és a mi Prohászkánk nyomán - példájára Soliloquiát kell írnom, azaz hitemről, gondolkodásomról kellene számot adni Isten és saját lelkem előtt. A nyomukba se léphetek, de a gondolat, ahogy Ágoston Confessiones, Vallomások könyvével örök irodalmi példát adott sokaknak (Rákóczi Ferenc, Széchenyi István Naplója), ugyanúgy a Soliloquiával is ez történt, hiszen Prohászka Ottokárt is ez indította. Magam a lelkemmel, lelkiismeretemmel, jelöljem csak így, a bensőmmel folytatott való párbeszédben valóban az Urat, a názáreti Jézust, aki hitem Jézus Krisztusa, és saját lelkemet vágyom mélyebben megismerni. Talán hozzáfűzöm, hogy 66. életévem betöltése felé már számot is adni.

2

jutnak: idei jubilánsok, bérmálási előkészítő a diákoknál. Ebéd után rövid szieszta, aztán ismét nyakamba vettem a várost. A Sion kaputól a várfalon kívül elmentem a Jaffa kapuig, a Latin Pátriárkatust, majd a Görög-katolikus Pátriárkátust érintve végigjártam a Via Dolorosat, onnan a Szent Sír templomba, ott imádkoztam, és hazatértem. Este a közös rekreáción a magyar helyzetről, cigánykérdésről beszéltem az atyáknak. Január 11. (szerda) „A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában.” ( Jn 10, 22) Ma is tél van, hideg széllel, esővel, közben azért napsugárral Jeruzsálemben. Jézust kerestem a Templomban. A két fillérét a templomperselybe dobó özveggyel találkoztam. Pont olyan lehetett a kétezer évvel korábbi özvegy is, mint az az idős és szegény néni, akit láttam. […] Este János és Márk Evangéliumát olvasva ismét egy remek mondatba botlottam, Márk 11,11 verse: „”Így vonult ( Jézus) Jeruzsálembe, a templomba. Ott mindent jól megnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett.”

Január 3.

Január 17. (kedd) Remete Szent Antal emléknapja.

Hideg, hűvös, de ragyogó napsütés van. Ez jó jel. Lelkem mélyén kezd a rend helyreállni. Reggel azon kaptam magamat, hogy rendet tettem az íróasztalomon. Köszönöm, Uram ezt a békét és harmóniát, ami most bennem van. Nagyon érdekesek álmaim: élők és holtak, közeliek és távoliak megjelennek, de mindenki békében van és nem kellemetlen a visszaemlékezés. A pihentség halvány jelei, hogy otthoni rutinkötelezettségeim sorba eszembe

Korán keltem, gyönyörű a hajnal, már minden aranyban ragyog. A szabadság jót tesz, egyre több béke van bennem. Igazán Nálad akarnék már mindig maradni, Uram. Hogyan lehet ezt megtennem? Elszakadtam mindentől és mindenkitől, persze ez nem érzéktelenséget, közömbösséget jelent, csak elengedést. Így szemlélem, Uram, miként cselekszel az emberek között, és ezt olyan jó csodálni. […]

A PANNONHALMI FŐAPÁT A FŐMONOSTORI KONVENT ÉS A HOZZÁTARTOZÓK NEVÉBEN IS FÁJDALOMMAL, DE ISTEN AKARATÁBAN MEGNYUGODVA TUDATJA, HOGY SZERETETT RENDTÁRSA

PROF. DR. SZENNAY JÓZSEF ANDRÁS O.S.B. EMERITUS PANNONHALMI FŐAPÁT

életének 92., szerzetességének 73., áldozópapságának 68. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2012. augusztus 22-én hazatért Mennyei Atyjához.

András főapátunk 1921. június 2-án született Budapesten, budapesti iskolánkban érettségizett. 1939. augusztus 6-án öltötte magára a bencés ruhát, 1944. június 27-én tett ünnepélyes fogadalmat. 1944. november 19-én Boldog Apor Vilmos győri püspök szentelte pappá a pannonhalmi bazilikában. 1939–41 között teológiát tanult a Pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi és Tanárképző Főiskolán. 1942–46 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Fakultása hallgatója Budapesten. 1947-ben hittudományi doktorátust szerezett.

A

II. világháború végén, 1945-ben, néhány hónapig kastély-lelkész Oroszváron. 1946–47-ben főapáti titkár. 1947–48 között hittanár a Budapesti Bencés Gimnáziumban. A bencés rend részleges feloszlatása után a rendi közösségen kívül, átmenetileg az Egri Főegyházmegye állományába kerül. 1948–50 között állami gimnáziumi hittanár Budapesten. 1950–51-ben kisegítő lelkész. 1951–65 között a Hittudományi Akadémia könyvtárosa, ekkor szerez az ELTE BTK-án könyvtárosi diplomát. 1965–88 között a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzora Budapesten. 1973–91 között főapát, a Magyar Bencés Kongregáció prézese - Pannonhalmán. 1972–95 között a TEOLÓGIA c. folyóirat felelős szerkesztője. Két alkalommal, 1975–76 és 1984–86 a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia dékánja. 1987-ben az Evangélikus Teológia h. c. doktora. 1992–94 között a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke. A Főapátság konventje Szennay András atyát a diktatúra legerősebb szorítása közepette, elhúzódó belső válságában hívta haza a főapáti székbe 1973-ban. Megválasztását a körülmények ismeretében, külsőés belső feltételekkel, a tiszttel járó terhekkel és felelősséggel, a közösség harmadszori kérésére vállalta. Főapáti szolgálatának tizennyolc esztendeje a küzdelem, a megőrzés, az átmentés, a minden téren szorgalmazott megújulás időszaka volt, amely mindezek ellenére sok örömmel, reménnyel, számára és rendi közössége számára kivívott elismeréssel járt. Több évtized kényszerű elszigeteltség után visszavezette

rendjét a Bencés Konföderáció és a Salzburgi Apátkonferencia testvéri közösségébe, személyes erőfeszítéssel megszilárdította a közösséget a hazai egyházi-, és társadalmi környezetben, következetesen szorgalmazta a II. Vatikáni Zsinat célkitűzéseinek megvalósítását. Tette ezt rendjében, a püspöki konferencia tagjaként, a katedrán, a Teológia c. folyóirat szerkesztésével, lelkipásztori és teológiai továbbképzéseken, hazai és nemzetközi konferenciákon, könyveivel, nagyheti elmélkedéseivel és számos publikációjában. Az egészséges zsinati nyitottság, a józan mérlegelés, az „idők jelei”-nek kutatója, a teológia tudomány és a párbeszéd embere volt. Sokat fáradozott a rendi ifjúságért, a bencés főiskoláért, a külföldi képzés lehetőségéért, a két középiskoláért és diákotthonért. Ő vette vissza és kezdte újjászervezni 1990-től a Pannonhalmi Területi Apátság egyházközségeit. Bölcs előrelátással indítja Pannonhalma épületegyüttesének teljes rekonstrukcióját. A Budapesten tanuló növendékek számára méltó otthont, Tanulmányi Házat építtet az európai bencés közösségek segítségével. 1991-ben visszavonult az aktív élettől, a felelősségtől. Isten derűs, nyugodt, lelki, szellemi és emberi értékekben gazdag, a rendtársai körében eltöltött két évtizeddel ajándékozta meg. A korral járó keresztet elfogadva készült a földi életben egyre kevesebbre, ugyanakkor Isten előtte kinyíló teljesebb világára. Rendi testvéreinek megértő, következetes elöljárója, atyja volt, aki mindig elsőbbséget adott az irgalomnak. Jöjj el, Uram Jézus! ( Jel 22,20) Hortobágy T. Cirill OSB

3

“Légy hírvivő...”

Szennay András főapát úr ezekkel a szavakkal indította útjára a BDSZ Hírlevelét: „Bencés Hírlevél címen keressük fel olvasóinkat. Elsősorban a volt és jelen bencés diákokat, de mindazokat is, akik számára „Európa védőszentje”, Szent Benedek ma is üzen – és akik nyitott szívvel hallják ma is a Népek Nagy Tanítójának, Benedeknek a ma embere számára is életbevágóan fontos tanítását. E néhány bevezető sorral mindenekelőtt egy téves, talán hamisnak is mondható felfogást, elképzelést szeretnék félreállítani. A bencés kolostorok, a kolostorok lakói által vezetett gimnáziumok, egyéb tipusú iskolák és azoknak lakói csupán egy ősi kulturális örökség „őrzői” és továbbadói. A tudományok és művészetek ápolói, a liturgikus kultusz magas szintű ébrentartói. A mai bencés kolostorok és a kolostorok köré gyűlt iskolák változatlanul valamiféle „zárt kertek”, az ott élő szerzetesek és diákok, majd a diáksorból kikerülő emberek „konzerválják” a tiszteletreméltó múltat. A múltnak, az ősi hagyományoknak ma is élő tanúi. Ha mindez valóban és kizárólagosan megfelelne a tényeknek, az élet valóságának, ak-

4

kor mindaz, amit ma egy „Bencés Hírlevél” továbbíthatna, groteszt karikatúrája lenne annak, amit Szent Benedek, a Tanító és Mester utódaitól és az ő iskolájába járóktól – szerzetesektől és világiaktól – elvár. Ha a bencések és a fiatal meg öreg bencés diákok csakis múltjukból élnének, azt konzerválnák, ha nem tűznének ki maguk elé egyént és emberi közösséget, társadalmat formáló, jobbá, igazabbá tevő feladatokat, akkor méltán érhetné őket a vád: önmagukért élnek. Szeretném, ha a kedves olvasó mindjárt az első lapon tudomásul venné – vagy újra gondolna rá – hogy egy bencés élet sohasem egyetlen és kizárólagos vagy csak szűk területre korlátozott élet…. Szívből kívánom, hogy az útjára induló Bencés Hírlevél minden munkatársa és olvasója az erős hitnek, az áldozatos szeretetnek, és nem fogyatkozó reménynek legyen tanúságtevője világunkban… Légy Hírvivő, az evangéliumi jóhír hírnöke – Szent Benedek atyánk szellemében azzal, hogy egyre buzgóbban igyekszel imádkozni és lelkiismeretesen, a közösség javára dolgozni.” 1990.

Életemmel dicsérem istent

Interjú Péter Tamással - Téged ismerve nagyon érződik, hogy értéktudatos, a hagyományokhoz ragaszkodó személyiség vagy. Mit és hogyan kaptál e tekintetben alma materedtől, a győri bencés gimnáziumtól? Ez az értéktudatosság elsősorban a szüleimnek, a családomnak, másodsorban pedig bencés tanáraimnak köszönhető. Nagyapám és dédnagyapám hosszú ideig dolgozott a Pannonhalmi Főapátságban, édesapám pannonhalmi, bátyám pedig győri bencés diák volt. Már gyerekkoromban feltűnt édesapámék osztályközösségének kiváló összetartása, majd testvérem osztálytársait megismerve a bencésdiák szellemiség akár a sportban, akár az emberi kapcsolatokban. Ekkor határoztam el, hogy én is bencés diák szeretnék lenni. A győri alma materben kiváló tanáraim voltak, akik nem „csak” tanítottak, neveltek, hanem a felelős katolikus keresztény életre is felkészítettek, oktattak bennünket. Sajnos a mai globális világban az értékekhez, hagyományokhoz, tisztességhez való ragaszkodásom nem mindig „kifizetődő”, de úgy gondolom bencés diákként csak így lehet és érdemes élni! Ezeket az értékeket képviselem a Bencés Diákszövetségben, a Bencés Diákok Győri Egyesületében, a győri Kármelita Templomban és a győri Bazilika képviselőtestületében is. - Nem csak a bencés iskolához, de városodhoz is nagyon hű vagy, igazi lokálpatrióta. Kérlek, mondj egy-két szót helytörténeti tevékenységedről. Az érettségi után sportpályára készültem, de egy sajnálatos gerincsérülés miatt egészen más irányba vezérelt a Jóisten. A Testnevelési Egyetem helyett a Pécsi Tudományegyetem felé irányított. Az iskola elvégzése után a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtárba kerültem, ahol kiváló kollégákkal dolgozhattam. Számtalan helytörténeti kutatásban vettem részt, melyeknek egyik gyümölcse a Szent Koronáról írt könyvem. Óriási élmény és megtiszteltetés volt az ezeréves győri püspökségen és az ország második legjelentősebb egyházi múzeumában és könyvtárában, valamint a Szent László Herma közelében dolgozni. - Milyen számodra a keresztény szemléletű történetírás? Létezik-e ilyen, és ha igen, fontos-e, hogy a történelmet a keresztény értékrend talaján állva szemléljük? Természetesen létezik és rendkívül fontos, hogy mi katolikusok ezeket a munkákat vegyük alapul, ezekből a művekből táplálkozzunk, merítsünk. A könyvemet is a keresztény történetírás szabályai szerint építettem fel, azt akartam, hogy egyértelműen látszódjon, hogy ezt a művet egy vallásos ember írta és számára

valóban fontos az Istenhit. - Elnökségi tagként az egyik legfontosabb adminisztratív tevékenységet, a tagnyilvántartást vezeted. Milyen érdekességekre bukkantál e munka közben, esetleg ért-e valamilyen örömteli „találkozás” a nyilvántartás vezetése során? E tevékenységet már gyakoroltam és gyakorlom a mai napig a Bencés Diákok Győri Egyesületénél, így már kellő rutinom van benne. A nyilvántartási rendszer alapját is én alakítgattam, formáltam, ami rendkívül időigényes és aprólékos munka volt. Az az örömteli dolog számomra, ha tudok segíteni egy-egy diáktársnak, amikor egy korábbi osztálytársát, ismerősét, vagy egy szakembert keres a bencés diákok között. Szeretek az idős diáktársakkal beszélgetni, egy-egy telefonon leadott adatváltozás során öröm közös témákról, ismerősökről társalogni velük. - Szerinted hogyan lehet megszólítani a mai fiatalokat, hogy tegyenek egy olyan szervezetért, mint a Bencés Diákszövetség? A helyi területi szervezet oszlopos tagjaként milyen tapasztalataid vannak ezen a téren? A Bencés Diákok Győri Egyesületénél, ahol főtitkárként tevékenykedem immár nyolc éve, eddig viszonylag kevés volt az egyetemisták száma. Most fogtunk hozzá a fiatalabb diáktársak megszólításához. Igyekszünk olyan előadókat meghívni az általunk szervezett szabadegyetemi előadásokra, akik a fiatalokat - mind a jelenlegi gimnazistákat, mind az egyetemistákat - is le tudják kötni, akiknek az előadásaiból tudnak tanulni. Nagyon jó dolognak tartom a telefonflottát, valamint a levelező listát is, mely nagyban megkönnyíti a fiatalok és az idősebbek közötti kommunikációt. A bencés sportnap, valamint a nótahajó megszervezése is kiváló módja a fiatalok bencés szellemen alapuló együttlétének. -Ha jól tudom egy nem mindennapi sporttevékenységet is űzöl, mégpedig nagyon komoly szinten? Igen, immár 15 éve labdarúgó játékvezető vagyok. Még gimnazistaként kezdtem és lépésről lépésre sok munkával, edzéssel, kitartással és lemondással eljutottam a legmagasabb osztályba, az NB I-be. Tagja vagyok az országos keretnek, ami azt jelenti, hogy az ország 80 legjobb futballbírójának egyike vagyok. Mindemellett minden kedden reggel hat órakor jó pár bencés öregdiáktársammal együtt kosárlabdázom is. Nemcsak a szabadegyetemeken, elnökségi üléseken, hanem sportolás közben is jól érezzük magunkat együtt.

5

szövetségi hírek

bencés flotta

Kedves Diáktársak! Mint ahogy előttetek is ismert, a Magyar Országgyűlés megszavazta a 2012. július 1-én életbe lépő új távközlési adó bevezetését, ami sajnálatos módon érinti a katolikus flottát is. A Telenor szerződésmódosítási javaslata után hosszas és kemény tárgyalások következtek, melyek során a katolikus flotta fő kapcsolattartójának a lenti változásokra sikerült enyhítenie a Telenor javaslatát. A kialkudott új feltételek a szolgáltatók és a flották között is nagyon kedvezőnek minősülnek! A telefonadó hatása a katolikus flotta hang alapú tarifáira a következő: · Bevezetésre kerül egy kiegészítő havidíj (bruttó 762 Ft) amely nem lebeszélhető · A havi 1968,5 Ft (bruttó) előfizetési díj ezentúl 50%-ban a Telenor hálózatán belül, 50%-ban egyéb belföldi mobil vagy vezetékes irányba beszélhető le. (A havidíj tartalmaz, 150 Ft értékben, egy nem lemondható internet-előfizetést is.) A távközlési adó 2012. augusztus 1- től kerül kiszámlázásra. A szerződés további részei változatlanok maradnak, így nem kerül korlátozásra: · az egymás közötti díjmentesség · a belföldön díjmentesen küldhető sms-ek száma továbbra is 100 db / hónap Tájékoztatunk Benneteket arról is, hogy, hogy az új előfizetések (2012. májusa óta kötött előfizetések) esetében az ügyfélszolgálat által elkért kártyaszintű jelszó az adott telefonszám utolsó 4 számjegye lesz, míg a korábban kötött előfizetések esetében az utolsó 6 számjegy segítségével intézkedhettek Telenor üzletben saját telefonszámotokkal kapcsolatosan.

o

Mi a teendő, ... ...ha elhagytam, ellopták a készülékemet? Menj be az első Telenor üzletbe és mondd, hogy azonnali SIM-kártya pótlást szeretnél - a jelszavadra hivatkozva és azt felhasználva tudsz intézkedni. Így a telefonszámod változatlan marad, az új SIM-kártyát kell egy másik készülékbe helyezni. Telenor hálózatból ingyen hívható 1220-as számon ugyanezen jelszó bemondásával letiltható a telefonszám; ha nincs Telenor telefon a közelben, akkor hívjátok a 06/20/2-000-000-ás alapdíjas telefonszámot. ...ha a készülékem tönkrement? a Telenornál egységesen történik a készülékek javítása, vagyis nincs szükség hozzá a flotta kapcsolattartóira. Az ország bármely Telenor kirendeltsége el tudja küldeni garanciális szervizre a hibás telefonokat. Ehhez a kiszállításkor mellékelt garancialevélre van szükség. ...ha új készüléket szeretnék? Amennyiben lejárt a két éves hűségidő: nézd meg a hetente frissítésre kerülő aktuális készülékárakat és töltsd ki a honlapunkon (http://bdsz.hu/kapcsolattartas/ telefonflotta) lévő űrlapot, melyet kitöltve küldj vissza elektronikusan a szokásos címünkre ([email protected])! Budapestiek előzetes egyeztetés után kizárólag személyesen vehetik át a készüléküket a Sugár Üzletközpont Telenor üzletében, a vidéki számlázási címmel rendelkezőknek futár viszi ki a készüléket, önálló vásárlásra. Kérdéseiteket a [email protected] e-mailcímre küldjétek. A Flottával kapcsolatban a www.bdsz.hu oldalon a Kapcsolatok menüpont alatt olvashattok információkat. Sárfi Péter Ph03 Kovács Péter Ph05 +3620/344-1134 +3620/437-3157

KÉZFOGÁS 2012 november 10-én, Tihanyban Téma: Végtelen vágyak – véges föld Kezdés 10.00 óra, zárószentmise: 15.00 Díszvendég: Náray-Szabó Gábor www.kezfogastihany.hu

bdsz naptár 2013 “...olyan kusza világban élünk, hogy még a krisztusi hitünkben se látunk elég világosan.” Olofsson Placid

az igénylés, illetve megrendelés részleteiről a szórólapon tájékozódhattok www.bdsz.hu

1%

új belépők Kozma-Bognár János Fejes György Gallai Dávid dr. Hartai József Bacsmai László Kóczán István Dobos Csaba Smuk Péter

6

p.t. Ph72 Gy10 Gy62 Gy84 Gy57 Gy91 Gy95

Bede Máté Glóner Márk Nagy Alexander Sándor Péter Károly Dénes Márton Kapovits Ábel Mészáros Máté Gál Imre

Gy10 Gy12 Ph05 Gy10 Gy12 Ph12 Gy12 Ph08

Egyesületünk köszönettel fogadja az 1% felajánlást minden diáktársunktól, pártoló tagunktól. A felajánlott összeget a területi szervezeteink, közösségeink támogatására fordítjuk.

rendi hírek

a felújított pannonhalmi bazilika újraszentelése

2012. augusztus 27-én délután ünnepi szertartás keretében szentelték fel a pannonhalmi Szent Márton Bazilikát, amelynek belső átalakítása John Pawson és Gunther Zsolt építészek vezette csapat tervei alapján készült el, többéves munka eredményeként. A szentmisét Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Notker Wolf, a Bencés Kongregáció prímás apátja és Christian Haidinger, az Osztrák Bencés Kongregáció prézes apátja celebrálta; az ünnepi eseményen számos egyházi méltóság mellett Áder János köztársasági elnök is részt vett. Az ünnepség kezdetén az apátság barokk udvarában gyülekező papság és a meghívott vendégek körmenetben vonultak a bazilika nyugati kapujához, ahol John Pawson átadta az elkészült épületet a közösségnek, Áment Lukács bencés szerzetes, a bazilika őre pedig megnyitotta a bezárt kaput. A még sötét templomba történő bevonulást követően Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a torony alatti új keresztelőkútból merítve vízzel hintette meg a közösséget, a templom falait és az oltárt. Az esemény fényét emelte, hogy a főapát éppen ezen a napon ünnepelte beiktatásának 21. évfordulóját.

Notker Wolf, a Bencés Kongregáció prímás apátja köszöntésében elismerését fejezte ki és a világ bencés közösségének nevében gratulált az elvégzett átalakítási-felújítási munkákhoz. A római prímás apát igehirdetésében kiemelte, hogy a bazilika nem csupán egy szép épület, hanem az építő elődök hitének szimbóluma, valamint a mostani szerzetesközösség jövőbe vetett reménységének és az ide betérők iránti szeretetének jelképe is egyben. Az apát szavai szerint „a templomépítést az imádság köti bele az üdvtörténetbe és az egész bolygó életébe”, továbbá a templom épületében is kifejeződik a hívők egysége, akiknek addig kell formálódniuk, amíg teljesen össze nem csiszolódnak és érintkeznek a szeretetben. Ezután ősi szokás szerint az új oltárt és a templom falait – az apostolokra emlékezve tizenkét helyen – szent olajjal (krizmával) kenték meg a szentmisét celebrálók és a Pannonhalmával szoros történelmi kapcsolatban álló monostorok (pl. Altenburg, Bécs, Maribor, Münsterschwarzach, Tyniec és Zirc) főapátjai. A tömjénezés után a felszentelés utolsó mozzanata a templom kivilágítása volt. Ekkor gyújtották meg a falakon, a megkenések helyén a tizenkét kereszt előtti gyertyát, valamint az oldalhajók függőlámpáinak és a stallumok patinázott sárgaréz tartón álló világítótestjeinek fénye is megerősödött. A szentmise után az eddig a Bazilika előtti téren várakozó és az eseményt kivetítőn nyomon követő érdeklődők is beléphettek a templomba, a bencés szerzetesek pedig rögtönzött kiselőadásokban ismertették az ünnepi liturgia és a felújíítás részleteit. A pannonhalmi Szent Márton Bazilika felújításához és az építész személyéhez az inspirációt a bencéseknek

a csehországi Novy Dvúr trappista monostorába tett látogatása adta, amelynek 1999-2004 között megvalósult felújítása szintén John Pawson nevéhez fűződik. A zömében szerzetesekből álló pannonhalmi Bazilika Műhely fő célkitűzése az volt, hogy a templom szerzetesi imaterem-jellegét visszaállítsák a monumentális bazilika-szerepet hangsúlyozó 19. századi átalakításokkal szemben, megtisztítva a középkori szakrális teret a később rárakódott elemektől. A legszembetűnőbb változást a Storno Ferenc tervezte szószék, a Szent Márton-üvegablak, a korábbi berendezés és a solnhofeni kőburkolat eltávolítása jelenti. A tervezésben résztvevők célja a vizuális tisztaság és funkcionális egység megteremtése mellett a megvilágítás növelése volt – egy olyan szakrális tér létrehozása, amely jól tükrözi az itt élő szerzetesek megújult identitását. Garai Péter

A felújított bazilikáról készült képeket Bujnovszky Tamás készítette

7

szövetségi hírek

BEMUTATKOZNAK ÖSZTÖNDÍJASAINK Suhai Ferenc Imre 2000-ben kezdtem meg tanulmányaimat Győrben a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. Kezdettől fogva nagyon érdekeltek a reáltárgyak, különösen a biológia, és az emberi szervezet működése. Gimnáziumi éveim alatt Günter Tamás biológiatanárom, valamint Molnár Zsolt kémiatanárom nagyon nagy benyomást tettek rám, általuk még inkább megszerettem a biológiát és a kémiát. A pályaválasztásomnál adta magát a lehetőség hogy az orvosira felvételizzek, ugyanis ekkora már az orvostudományok érdekeltek a legjobban, valamint éreztem magamban hivatástudatot, hogy emberekkel foglalkozzak, és ha tudom, meggyógyítsam őket. 2006-ban nyertem felvételt a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karára. Szabadidőmben (nyaranta), vizsgaidőszakok végén, bejártam a győri kórház kardiológiai osztályának hemodinamikai laborjába. Itt Dézsi professzor Úr vett szárnyai alá, amiért mindig hálás leszek neki, nagy inspirációt jelentett

Baranyai Tamás 2000-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kezdtem a középiskolát. 2006 ban a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára jelentkeztem. Jelenleg 5. éve folytatom orvosi tanulmányaimat. Szakmai gyakorlataimat részben Szegeden az I. sz. Belgyógyászati Klinikán, részben Litvániában, Vilniusban végeztem. Ezen kívül 2012 júniusára elnyertem egy libanoni gyakorlatot, októberre egy oxfordi gyakorlatot, 2013 első 3 hónapjára pedig egy amerikai szakmai lehetőséget. Emellett több évig nyaranta segítettem mentálisan sérült emberek táboroztatásában, 1 évig pedig asztalossegédként dolgoztam.

Németh Márton 2002-ben kerültem Pannonhalmára, ahol az engem és a szüleimet fogadó felsőbb éves diáktársam azzal üdvözölt, hogy „ne izgulj, ez lesz életed legszebb hat éve”. És valóban, hat nagyon szép évet töltöttem el Kupacon, ahol felejthetetlen élményekben volt részem. Ilyen volt például, hogy a barátaimmal megalapítottuk és évekig szerkesztettük a gimnázium ma is működő diákújságját, a Pannonhalmi Zsemlét. A 2008-as érettségim után az ELTE jogi karán folytattam a tanulmányaimat, majd egy év után a politológia szakot is felvettem.

8

számomra, itt tudatosult bennem, hogy én ezt szeretném csinálni. Ennek nyomán kezdtem el Budapesten a Kardiológiai Központ Képalkotó Diagnosztikai részlegének MR laborjában a tudományos diákköri munkámat. Ennek során két kutatási terület munkájába kapcsolódtam be: a szívizominfarktus differenciáldiagnosztikájába, valamint az élsportolók szívének MR vizsgálatába. Ezekkel a témákkal többször is sikert értünk el Tudományos Diákköri Konferenciákon (2011-ben III. helyezés, 2012-ben első helyezés), valamint a rektori pályatételeken (2011-ben és 2012-ben is második helyezés). Természetesen bencés éveimről sem felejtkeztem el. Nagyon jó, összetartó osztályközösség alakult a gimnázium alatt, egyetemi évek alatt rendszeresen tartottuk és tartjuk egymással a kapcsolatot, segítjük egymást. A bencés kötelék az egyetemen is összefűzte az idősebb és fiatalabb diáktársakat. A régi bencés iskolai focicsapatot is újjáélesztettük Budapesten, OSB United név alatt, amellyel most már az ELTE kispályás bajnokságának második osztályában vitézkedünk. Ez utóbbiban nagy szerepe volt és van Németh Csabának (Gy07). Most nyáron több nehéz válaszút elé is kerültem, végül Budapesten a Kardiológiai Központban kezdem meg pályámat radiológia szakirányban. 2010 szeptembere óta a SZTE ÁOK Biokémiai Intézetében Csont Tamás témavezetésével az in vitro laboratóriumban tevékenykedem, melynek során a szív- és érrendszer oxigénhiányos állapotokhoz való alkalmazkodóképességét vizsgálom. Emellett az I. sz. Belgyógyászati Klinikán Czakó László segítségével a klinikai pancreatologia területén is végzek klinikai kutatásokat. Ezen területeken több előadásom volt angol és magyar nyelven, hazai és nemzetközi, szakmai, illetve diákköri konferenciákon. Egy első szerzős publikációm megjelent, és 2 további van előkészületben. Korábban az MTA SZBK Stresszbiológiai Csoportjában is végeztem kutatómunkát. A tudományos munka mellett harmadéveseknek kórélettant oktatok. Szakmai eredményeimet több fórumon is díjazták, így a helyi TDK-konferenciákon (1. és 2. helyezések), HMAA balatonfüredi konferenciáján (Különdíj). Szakmai konferenciákon is elismerték posztereim, előadásaim. Egyéb elismeréseim közül kiemelném a Köztársasági Ösztöndíjat, és a Sófi Alapítvány Különdíját. Első évemben felvételt nyertem a Mathias Corvinus Collegiumba, ahol ötödik éve vagyok szakkollégista. Eddigi egyetemi éveim alatt leginkább a közjog iránt érdeklődtem, ezért is volt nagy élmény számomra, hogy részt vehettem az Országgyűlés gyakornoki programjában, ahol fél évig az Alkotmányügyi Bizottság mellett kísérhettem figyelemmel hazánk új alkotmányának megszületését. Sok tapasztalattal szolgált számomra az egyetemi közéleti tevékenység is, mivel egy évig a kari hallgatói önkormányzat alelnöke lehettem. A következő fél évet Berlinben fogom tölteni Erasmus-ösztöndíjjal a Humboldt Egyetemen, ahol német alkotmányjogot és közigazgatási jogot fogok hallgatni. Egyébként nagyon szeretek focizni, és büszke vagyok rá, hogy a jogászligában szinte teljesen bencés erőkből álló csapattal érünk el komoly sikereket.

szövetségi hírek

a Luif Otmár ösztöndíj átadása győrben Dr. Koór Sándor beszéde

Igen tisztelt Igazgató Úr, kedves bencés tanár Atyák, kedves Tanárnők és Tanár Urak! Bencés diáktársaim és jelenlévő, tiszteletreméltó Szülők! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy olyan tanárról elnevezett díjat adhatok át az arra érdemes diáknak, akinek magam is tanítványa voltam. Engedtessék meg, hogy azzal a visszatekintéssel kezdjem, mely immáron 51 évvel ezelőtt történt, mikoris 14 éves gyermekként a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója lettem. A rend élén Dr. Legányi Norbert főapát úr állt, a gimnáziumban a nagytekintélyű Vályi Hugó volt az igazgató, osztályfőnökünk és prefektusunk pedig Luif Otmár atya volt. Otmár atya a mi szemünkben komoly, meglett embernek tűnt, valójában az is volt, bár így utólag hihetetlen, hogy akkor még csak 31. életévét töltötte. Nem lehet tisztem egykori tanáromról jellemrajzot adni, pár dolgot a teljesség igénye nélkül mégis kiragadnék. Tanáraink a szaktárgyak oktatását illetően valamennyien kiválóságnak számítottak. Otmár atya azzal tűnt ki közülük, hogy valamennyiünket gondoskodó szeretettel, szinte gyermekeiként kezelt. Mindezt hihetetlen pedagógiai és pszichológiai érzékkel tette. Drákói szigor nem jellemezte, mégis szigorú tanárnak tartották. Nem büntetett, de tiltott, ha arra volt szükség. Nemcsak szóval, de tekintettel is tudott fegyelmezni. Végtelenül következetes volt. Az osztályban rendetlenkedőt egy szempillantással – szemkontaktussal – tudta fegyelmezni. Soha egy hangos, goromba szó nem hagyta el száját. Szerzetes paptanárként valamennyiünk lelki vezetője is volt. Tanítványainak testi és szellemi fejlődésével nem csak évközben, hanem a nyári vakáció során is foglalkozott. Nagyon emlékezem a szüleimnek írt azon levelére, melyben megkérte őket, hogy óvjanak a szünidőben az italozástól, a rossz társaságtól, a nemkívánatos filmektől, melyek a testi és lelki fejlődésemet egyaránt károsan befolyásolhatják. Meglátásom szerint egy tanárnak nagyobb szakmai sikere aligha lehet, mint hogy tanítványai kiváló előmenetelűek. Számára mindez megadatott. Osztályunk negyven érettségizett diákjából,

nyolc orvosi, tíz mérnöki, egy-egy jogi és biológiai diplomához jutott. Két osztálytársunk – Scsaurszky Péter és Simig Gyula felvételi nélkül nyert felvételt a villamosmérnöki és vegyész fakultásra. Az utóbbi egyetemi éveiben évfolyamelsőként jeleskedett, ma egyetemi tanár, és a múlt év végén vehette át a Parlamentben az előkelő Gábor Dénes-díjat. Nagy kár, hogy Otmár atya ezt már nem érhette meg. Talán ezek az elmondott tények meggyőzik a hallgatóságot, hogy tanítványai közül páran miért határoztunk úgy, hogy az ő nevével fémjelzett alapítványt hozzunk létre. Elsődleges szándékunk az volt, hogy kiváló tanárunk neve ezáltal is fennmaradjon és ne menjen feledésbe. Óhajunk továbbá, hogy a Luif Otmár-díjban részesülő diáktársunk szorgalma és kitartása – az elismerés és az avval járó pénzösszeg révén – további lelkesítésére szolgáljon. Tudjuk, hogy egy-egy híres iskola jeles tanáraival kiválóságokat képez. Gondoljunk csak a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium Nobel-díjasaira. Büszkén említhetjük, hogy ezen iskolák sorába tartozik mind a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, mind a Pannonhalmi Bencés Gimnázium is. Példaként említhetem, hogy ezen iskolák padjait „koptatta” Csiba László ideggyógyász professzor, debreceni klinikaigazgató, avagy Gulyás Balázs a stockholmi Karolinska Egyetem agykutató professzora. Ezennel szeretnék a kitűntetett Pungor Dávid szorgalmához gratulálni, nemkülönben felkészítő tanárainak, továbbá az iskola vezetésének is. Hivatásához hűséget kívánok, tehetségéhez pedig bátorságot!

felhívás Kedves Diáktársaink! Tájékoztatunk Benneteket, hogy a tavalyi évben megalapított Luif Otmár Ösztöndíjra a mai napig 510.000 forint érkezett be számlánkra. Terveink szerint a számlára befolyt befizetések éves kamatát osztjuk ki ösztöndíjként a szaktanárok által javasolt diákoknak. Mivel 2012-ben ennek az összegnek sajnos nem volt még számottevő kamata, ezért az alapítók és védnökök úgy döntöttek, hogy az első évben „belső” forrásból oldják meg a jutalmakat. A Luif Otmár Ösztöndíjat 2012. június 15-én Pannonhalmán dr. Kozma Ottó (Ph65) főorvos úr Katona Bálintnak, míg másnap június 16-án Győrött dr. Koór Sándor (Ph65) főorvos úr Pungor Dávidnak adta át. Kérünk, amennyiben anyagi lehetőségeid engedik, támogasd célkitűzésünket befizetéseddel. Hisszük, hogy Isten azért adja nekünk a földön az anyagi javakat, hogy azokat helyesen használjuk fel, s ennek része az is, hogy segítjük a jövő nemzedékét.

A Luif Otmár ösztöndíj számlaszáma: 12096712-0127554500100000 / Raiffeisen Bank További tervünk, hogy szeretett tanárunk életéről, rendi tevékenységéről egy füveskönyvet állítsunk össze, melyet minden befizető megkap. A könyv elkészültének várható ideje 2012. október közepe-vége és bemutatójára a novemberi Győri Könyvszalon jó alkalomnak kínálkozik. Örömmel tölt el bennünket, hogy felhívásunk nyitott fülekre talál; tervezett kiadványunkat is a jó ügyért való szolgálat folytatásának szánjuk. Hálásan köszönjük az Egis Gyógyszergyár Nyrt. vezérigazgatójának, dr. Hodász István Ph86 diáktársunknak nagylelkű felajánlását, adományát! Elérhetőségeink: 70/253-3708, [email protected] Bencés Diáktársi köszöntéssel: Dr. Kőrösi Tamás Ph73, alapító elnök, Péter Tamás Gy00, alapító titkár

9

rendi hírek

Változások a tihanyi bencés közösség életében Autonóm tihanyi bencés közösség Ebben az esztendőben kilencfős közösségünk életében igen fontos, és a jövőnket nagyban meghatározó változások történtek. Május 31-én a Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja megszavazta a tihanyi és győri függő perjelség önálló monostorrá – ún. konventuális perjelséggé – válását. Ezzel az intézkedéssel magyarországi rendünk egy olyan struktúra felé tett jelentős lépést, amely az egész világra kiterjedt bencés családunkban ősi – szent benedeki – hagyomány: minden egyes monostor – apát és Regula vezetése alatt – autonóm közösség, vagyis a különböző döntések, célok, az életmódra vonatkozó szabályok teljes mértékben az adott közösségen belül, az adott helyhez fogadalommal kötődő testvérek tanácsko-

zása révén születnek meg. A pannonhalmi főmonostori konvent – ahová május 31-ig minden egyes magyarországi bencés szerzetes tartozott –, majd pedig az Általános Káptalan azért határozott így, mert a 2011. évi februári kánoni vizitáció záródokumentumában határozottan javasolta ezt a két felkért tekintélyes nyugat-európai apát úr, az önálló életre képesnek ítélve a két közösséget. A bencés hagyományt „helyreállító” jogi aktuson túl ez a lépés sokkal többet és valami mélyebbet is jelent számunkra: újra vannak valóban tihanyi bencések, akik egész életüket – kezdve a beöltözéstől a halálig – az adott monostor, az adott település és környék szolgálatának szentelik. Továbbá nagyobb felelősséget is jelent ez számunkra: csak mi, vagy

leginkább mi saját magunk vagyunk felelősek belső, közösségi, mondhatni családi életünk alakításáért, és magunk döntjük el, hogy milyen munkaköröket tudunk felvállalni. A munkakörök, tevékenységek, lelkipásztori szolgálatok ellátásával összefüggésben (is) fontos hangsúlyozni, hogy nem „különválás”, meg „elszakadás” történt Pannonhalmától és a többi magyarországi monostortól, hiszen a jövőben is lesznek olyan területek, ahol „együttes erőre”, vagy egymás segítésére lesz szükség, és továbbra is lesznek közös programok a különböző házak szerzetesei számára. Barkó Gábor Ágoston OSB

Iskolafenntartás Tihany Község Önkormányzata Képviselőtestületének kérésére, a szülők és a pedagógusok szinte száz százalékának beleegyezésével (ami az országban talán egyedülálló dolog) a Tihanyi Bencés Apátság szerzetesközössége elvállalta a helyi általános iskola fenntartását. (...) Radó László Gy91 igazgató urat bizalommal ajánljuk figyelmetekbe! – Kedves László, milyen bencés kötődéseid vannak, hogyan kerültél kapcsolatban Szent Benedek fiaival? Ajkán születtem, és ott jártam általános iskolába. A bencés kötődés gyorsan kialakult. Édesapám és az egyik unokatestvérem is bencés diák volt: mindketten Győrben végeztek. Kisiskolás korom óta természetesnek vettem, hogy én is a győri bencésekhez fogok járni. Ez így is lett. 1991-ben érettségiztem Nagy Endre atya osztályában. Mint minden bencés diáknak, nekem is vannak meghatározó élményeim a gimnáziumi évekből. Ottó tanár úr történelem óráinak nagy szerepük volt abban, hogy a tanári pálya felé indultam. A – Romuáld atyával és Oros atyával folytatott – lelki beszélgetésekre pedig a mai napig szívesen emlékszem. – Hol folytatódott az utad, milyen munkahelyeid voltak Tihanyba érkezésedig? Először az egri tanárképző főiskolán végeztem, történelem-hittanár szakon. A Pécsi Tudományegyetemen egyetemi diplomát szereztem történelemből, és a Szegedi Tudományegyetemen közoktatási vezető szakvizsgát tettem. Az első munkahelyem a móri Szent Erzsébet Római Katolikus Általános Iskola volt, itt mindössze egy évet töltöttem. Ezután hazatértem Ajkára, és a helyi Bánki Donát Szakképző Iskola és Kollégium tanára lettem. Itt 14 évig dolgoztam (az iskola neve ez alatt többször megváltozott…). – Hogyan jött a „tihanyi lehetőség”, honnan hallottál arról, hogy igazgatót keresünk? Érdekes történet… Egy délután édesapám felhívott, hogy ugorjak át hozzá pár percre, mert személyesen szeretne valamit mondani. Elújságolta, hogy aznap beszélt Richárd atyával a Diákszövetség ügyében. A beszélgetés közben Richárd atya elmesélte

10

neki, hogy az apátság át fogja venni a tihanyi iskola fenntartását, és ide igazgatót keresnek. Megkérdezte édesapámat, hogy nem tud-e valakit ajánlani? Erre ő azt válaszolta, hogy megkérdezem a fiamat. Másnap felhívtam Richárd atyát, hogy kérjek tőle egy személyes találkozót. Az első találkozásunk alkalmával két órát beszélgettünk, és ezalatt kiderült, hogy nagyon sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Pár héttel később kaptam egy e-mailt tőle, amiben megkérdezte, hogy ha engem választ, akkor vállalom-e a feladatot? Még egy személyes találkozás következett, amikor néhány konkrétumot tisztáztunk, és végül igent mondtam. – Megismerkedve az iskolával, milyen terveid, elképeléseid vannak? Hogyan lehet az intézményt az évek során „bencéssé” tenni? Az iskolában 22 pedagógus dolgozik (tanítók, tanárok, zenetanárok), és 130 diákunk lesz. (Ez a szám a tanév kezdéséig még változhat, de nagyságrendileg már nem fog.) A tihanyi iskola általános és zeneiskola is egyben. Ez lesz az ország egyetlen bencés általános iskolája. Nem szeretném, ha csak nevében lenne bencés iskola, de nem szabad „ajtóstul rontanunk a házba”. Nem fog egyik napról a másikra (sőt, egyik tanévről a másikra!) „bencéssé” válni az intézmény. A bencés atyák eddig is jelen voltak az iskolában, ez a továbbiakban is így lesz. Kezdetben csak két osztályban fogják atyák tanítani a hittant, de a terveink szerint ez a jövőben bővülni fog. Szeretnénk több iskolai rendezvénybe bevonni az atyákat és az apátságot. A tanévnyitó és a tanévzáró ünnepély az apátsági templomban lesz. Már az első tanévben szervezünk Szent Benedek Napot, amikor a gyerekek közelebbről is megismerkedhetnek a bencések életével, és a rend történetével, és akár személyesen a bencés atyákkal is. A szerzetesek és az iskola közötti élő kapcsolat sokat segíthet abban, hogy kialakuljon a bencés szellemiség. A bencés szellemiség alatt – természetesen – a bencés iskolákra jellemző szellemiséget értem, ami könnyebben kialakulhat egy bentlakásos gimnáziumban, mint egy körzeti általános iskolában. Ez az iskola sosem fog olyan közösségi élményt adni a gyerekeknek, mint Pannonhalma vagy Győr, nem is lenne okos összehasonlítani. Ezzel együtt mindenképpen törekednünk kell arra, hogy a mi diákjainkban is kialakuljon az a tudat, hogy a közösség fontosabb, mint az egyén. – Köszönöm a beszélgetést! Barkó Gábor Ágoston OSB

beszámolók

A Nyitott Műhely irodalmi estjeinek keretében szeptember 4-én Varga Mátyás atyát (Gy81) hívta meg, hogy legújabb verseskönyvéről, a parsifal, parsifal-ról beszélgessen Margócsy Istvánnal. A Nyitott Műhely eredetileg Finta László bőrdíszműves mester műhelye, amely az évek során folyamatosan alakult át kulturális centrummá, hogy kiállításoknak, koncerteknek és beszélgető esteknek adjon helyet. A beszélgetést Rozmán Lajos klarinétjátéka nyitotta meg, aki Luciano Berio (1925 – 2003) Lied című klarinét opuszát adta elő. A darab melodikus színezete, ritmusának modernsége, szaggatottsága mintha Mátyás atya rímes-ritmikus szabad verseinek zenei párdarabja lett volna. Kapkodva botorkált és nyugodtan hömpölygött a dallam, akárcsak a versek Parsifálja, aki bár világmegváltó hőstettet készül végrehajtani, sokszor mégis csetlik-botlik, maga sem tudván, hogy mit, s hogyan tegyen. A beszélgetés első részében magáról a kötetről volt szó. Kiderült, hogy Mátyás atyát kevésbé Wagner, mint inkább Chretién de Troyes műve inspirálta. „Wagnernál valami gyanús, valami (nekem) nem működik” mondta. Ugyanakkor egy alakra szüksége van, mert ilyen figurákon keresztül jut el oda, ahova nincs, (nem lenne) bejárása. Olyan helyzetekbe kerül, olyan problémákkal foglalkozik, ahova nélkülük nem menne. A későbbiekben Mátyás atya más versesköteteiről illetve a versek születéséről esett szó. Számára minden kötet egy nyelv, és sokszor azért is tart sokáig egy kötet megszületése, mert nem találja a nyelvet. Az utcát figyelve, olvasva, zenét hallgatva keresi azt, próbálgatja más költők stílusát. Nem csak formát, hanem hangzást is keres, hiszen neki a versek akusztikailag is fontosak. A parsifal, parsifal-t eddig is remek könyvnek gondoltam, hisz már első olvasásra (kritikák és előzetesek ismerete nélkül) is

fotó: Orbán Gergely Ph03

parsifal, parsifal

megtornáztatott. Ez a beszélgetés azonban új támpontokat, fogódzókat és játékszereket nyújtott és nyújt a versek további élvezetéhez. Cs. M.

arcus temporum kalrinétművész vezényletével. A fesztivál színházi programjai ezalkalommal az Arburétumban voltak megtartva, sok kis előadás, installáció két különböző útvonalon, amik bejárták az egész parkot. A rendkívül színvolnalas koncertek mind fellépői, mind hallgatói részről tapasztalható megelégedettsége kézzelfogható volt, Varga Mátyás OSB, a Pannonhalmi Kulturális Igazgatóság, egyben a Fesztivál igazgatója szervezésében újra világszínvonalú koncertsorozat töltte ki a Pannonhalmi Főapátság falait. M.D.

fotó: Vass Gergely Ph05

Az idei, immáron kilencedik Arcus Temporum fesztiválon Kaija Saarihao és Igor Stravinsky műve lettek egymás mellé állítva. A szokatlan (bár két évvel ezelőttre visszaemlékezve már kipróbált), időben egymáshoz közeli zeneszerzők műveit három helyszínen, a Boldogasszony kápolnában, a Gimnázium tornatermében amit Baló Dániel, Eke Dániel, Kalászi Zoltán és csapatuk egy egész teret betöltő installációval varázsolt valóságos színházteremmé, ld jobb oldali kép - illetve egy alkalommal a Könyvtárban hallgathattunk meg. A műveket többek között a szlovákiai Quasars Ensemble adta elő Ivan Buffa, valamint Rozmán Lajos

11

beszámolók

A többiek Egy árvízi önkéntes naplójából

H

ét évvel ezelőtt olvastam egy idézetet Sartre-tól: a pokol a többiek. Csak ennyi, így. Hét évem volt gondolkozni ezen, hét szűk esztendő, hét év a pokolban. A hét meseszám, szent szám, a végtelen száma. A hét az nagyon sok. Hétfejű sárkány, hét sovány tehén, hét összeaszott gabonafej. Hányszor bocsássak meg? Hetvenszer hétszer. Sok könyvet elolvastam, sok emberrel találkoztam, sok helyen jártam az elmúlt hét évben, és csöndesen, halványan minden egyes találkozás mögött ott csengett ez az idézet. Hogy a többiek a pokol. Te is, igen. Két nappal ezelőtt, este Jean Vanier különleges könyve, A közösség került a kezembe. Egy ideje olvasom. Olvasgatom. A 426.

oldalon a következő szövegrésszel álltam szemben: “Sartre-nak nincs igaza: a másik ember nem a pokol, hanem a men�nyország. Csak akkor válik pokollá, ha már magam is a pokolban vagyok, vagyis ha be vagyok zárva saját sötétségembe és önzésembe. Ahhoz, hogy a másik mennyországgá váljék, lassan át kell lépnem az önzésből a szeretetbe. Szememnek és szívemnek meg kell változnia.” Hét évet vártam ezekre a mondatokra. Így, két nappal később is meghatottan nézegetem a fenti sorokat. Pedig tudom már rég, hogy így van. Köszönöm neked, olvasó, hogy te vagy a men�nyország. Schell Gergely Ph05

Bencés biciklitúra

B

encés biciklitúra. Amikor ezt a két szót hallom, egyfajta „összevisszaság” jut az eszembe. Miért? Mert egy biciklitúra maga az élmény, maga a kihívás és a kikapcsolódás is egyben. De hogyan is kerültem kapcsolatba magával a túrával? A Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban és Kollégiumban a nyári biciklitúra egyáltalán nem „újkeletű” fogalom. Hosszú évekre és néhány évtizedre tekint vissza az iskola történetében. Amikor először hallottam arról, hogy az iskolából egészen Rómáig terveznek biciklitúrát, akkor én is kedvet kaptam hozzá. Sajnos Rómába nem volt szerencsém eljutni, de Konstantin atya szervezésében több, Európa más országaiba irányuló túrán is részt vehettem. Először 2006-ban csatlakoztam a biciklitúrához, amikor Rajkáról indultunk a „Donauradweg”-en keresztül, egészen a célállomásig, Passauig. Az utat visszafele is megtettük, és Hegyeshalomban fejeztük be a biciklitúrát. Nem csak biciklizési tapasztalatokkal gazdagodtam – rutint szerezve – hanem egy nagyon jó közösséggel is megismerkedhettem. Örökre szóló barátságok születtek olyan emberekkel is, akikkel az iskolában csak köszönés szintjén ismertük egymást, vagy csak keveset, illetve egyáltalán nem beszélgettünk. Minden egyes biciklitúrát – esetemben – nagy várakozás és készülődés előzött meg. Az ember nem csak biciklit tanult meg jobban szerelni – hiszen bármikor szüksége lehet rá egy ilyen hosszú túra során – hanem az egyetemi években hasznosítható dolgokat, pl. a praktikus elrendezést, elpakolást és még több önállóságot is. Túráim első évében nagy élményt jelentett számomra a sátorozás. Egy hosszú tekerés után – mely nem mindig ment zökkenőmentesen az eltévedések és szervizelés miatt – a nap

12

végére jólesett egy hideg sör mellett felállítani a sátrakat, melyek elrendezését is úgy alakítottuk ki, hogy a bejáratok egymással szemben egyfajta kört alkotva egy kisebb területet zártak be. Ez volt a mi kis „fórumunk”, ahova esténként kiültünk, és némi sör mellett elbeszélgetve egyrészt megvitattuk a napot, másrészt jobban megismertük egymást, hiszen nem csak osztálytársak voltunk ott négy év után (2006 nyarán), hanem alsóbb évfolyamokból, illetve párhozamos osztályokból is voltak jelen. Ezt a jó szokásunkat a következő években is megtartottuk, és minden sátorozás alkalmával így alakítottuk ki a fórumot. 2006-ban Ausztriát jártuk be, kicsit Németországot is (Passau erejéig) érintve; 2007-ben Morvaországban tettünk egy „kitérőt”; 2008-ban Komáromból elmentünk Krakkóba és vissza. Ez utóbbit egy 9 napos túra keretében valósítottuk meg. Itt Szlovákiát egy az egyben átszeltük, és közel egy hét alatt jutottunk el Krakkóba. Ez volt az egyik legnagyobb túra, amin résztvettem, de itt nem csak életre szóló barátságok születtek, hanem egyfajta erősebb kötelékű bencés közösség is megformálódott, amely később az egyetemi évek alatt nem csak a biciklitúrákon találkozott

újra. Gondolok itt arra, hogy Győrben rendszeresen és alkalomadtán Budapesten is összegyűltünk egy-egy sörözés erejéig. 2009-ben részben a 2006-os útvonalunkat jártuk be Ausztriában, 2010-ben Grácot is érintettük és 2011-ben újra Szlovákiába mentünk túrázni. Idén, 2012-ben, 28 fős, nagyrészt fiatal győri bencés öregdiákokból és néhány még középiskolásból álló csapatunk egy 450 km-es utat tett meg Győrből indulva Párkányon, Balassagyarmaton, Losoncon, Rimaszombaton és Rozsnyón át Kassára, majd Hidasnémetibe. Az utóbbi években mindig van egy „közös este”, amikor mindenki egy helyen ül le vacsorázni, és Ágoston testvér (Gy04) moderálásával elmondjuk egymásnak, hogy mi történt velünk legutóbbi találkozásunk óta, és hogy mi a legszebb, legjobb élmény az adott túrán. Továbbá, ahogy „idősödünk” vagy inkább „megérünk”, egyre inkább megjelenik a kultúra, a kereszténység szent helyei és a történelmi környezet iránti spontán érdeklődés, így a programban most már eleve szerepelnek ilyen elemek. Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi a legjobb egy bencés biciklitúrában, azt válaszolnám, hogy MINDEN! Az ismeretlen vidék felfedezése iránti vágy, a kaland, az eltévedések, ahogy a közös megoldások keresése összekovácsolja a társaságot, a szervezés, a másiknak történő segítés, az esti sörözések, a közös beszélgetések, új emberek megismerése, a felületesebb ismeretségek elmélyülése, és végül – de nem utolsó sorban – az örökre megmaradó barátságok és emberi kapcsolatok. Aki teheti, ne hagyja ki ezeket a túrákat és tartson velünk jövőre! Tulner Gábor Gy06 [email protected]

szövetségi hírek

győri diáktalálkozó A

Bencés Diákok Győri Egyesülete és a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium 2012. május 19-én tartotta meg hagyományos közös érettségi találkozóját, melyen több mint 500 győri bencés diák vett részt. Az ünnepi szentmisét Szalai Kálmán esperes-plébános celebrálta, a jubiláló paptestvérekkel együtt. A dísztermi ünnepségen a gimnázium énekkara, a Collegium Musicum Jaurinense gyönyörű muzsikájában gyönyörködhettünk, majd a jubiláló öregdiákok nevében Balogh Pál (Gy62), a Bencés Diákok Győri Egyesületének felügyelő bizottsági elnöke mondott ünnepi beszédet: Főtisztelendő Igazgató-Perjel Úr, Tisztelt Tanár Urak, Elnök Urak, Főtitkár Úr, Diáktársaim! Ma ismét összegyűltünk, jubiláló Bencés Diákok, hogy emlékezzünk és tisztelegjünk az Alma Mater szellemisége előtt. Tisztelgésünket és emlékezésünket hálaadó Szentmisével, boldog örömteli énekléssel a templomban kezdtük, ahol jubiláló osztálytársaim közül Szalai Kálmán esperes-plébános volt a főcelebráns. Gyertyát gyújtottunk elhúnyt és nagyrabecsült tanáraink és osztálytársaink emlékére. Hálát adtunk Istennek, hogy 50 évvel ezelőtt itt tanulhattunk a Győri Bencés Gimnáziumban, és hogy ma, 50 év elteltével ismét itt lehetünk. Emlékeznünk kell 1958-ra, ami nem éppen örömteli év volt; nekünk is csak akkor, mikor már tudtuk, hogy felvettek bennünket a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba. Osztályunkban volt olyan, akinek úgy akarták lehetetlenné tenni továbbtanulását, hogy nem adták ki nyolcadikos bizonyítványát. Volt akinek szüleit üldözték, nem kaphattak sehol semmilyen munkát, ha mégis sikerült és ez kiderült, akkor tovább kellett állniuk. Karácsony előtt osztályfőnökünk közölte vele, hogy hol találja meg szüleit, de „szerintem jobb ha karácsonyra is itt maradsz!” Végül karácsonyra is itt maradt. Másik osztálytársam, aki elsőben mellettem ült elmondta, hogy egy éjszaka zörgettek, az édesapja ajtót nyitott, akkor elvitték és többet nem látták. Börtönbe csukták, és kivégezték. Számunkra különös megnyugvás volt, hogy itt a Győri Bencés Gimnázium falai között lehettünk és tanulhattunk. Most is, mikor beléptünk, egy különös érzés és nyugodtság járt át bennünket, mivel itthon vagyunk, ismét hazaérkeztünk. Osztályfőnökünk Lehner Ottó OSB volt, akinek az élete szintén tartalmazott erős megpróbáltatásokat. 1942-től az orosz fronton volt, mint tábori lelkész, majd fogságba került, bányában dolgozott és csak a 40-es évek végén jöhetett haza. Visszagondolva az osztályfőnöki órákra, majd később az osztálytalálkozókra, mindig a becsületes, családját és embertársait szerető emberről beszélt nekünk. 1962-ben ballagásunkkor útravalóul számunkra Arany Jánostól a következő idézetet választotta és tartotta fontosnak: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben!” Akkori főapátunk Legányi Norbert volt, igazgatónk pedig Holenda Barnabás. Tanáraink voltak: Bánhegyi Jób, Jánossy Gyula, Deák Ildefonz, Mayer Szixtusz, Nagy Kelemen, Kühár Ede, Pápai Nárcisz, Csizmadia Gerő, Jáki Teodóz és sorolhatnám mind-

mind az akkori tanárokat, akik különös gonddal, szinte atyai szeretettel vigyáztak ránk és tanítottak bennünket, távol tartva a külvilág bajától, pedig őket is zaklatták, rágalmazták. De mi is voltunk diákéveink alatt sokszor túl elevenek, mondhatnám rosszak, vagy csak diákok. Például: - amikor történelemórán Orbán Dezső, azaz „Gerinc” tanár urat a felemelt-hátradőlt padsorral, majd’ a falhoz szorítottuk, - amikor Pápai Nárcisz, azaz „Pityinger” tanár úr fizikaóráján a táblán író keze mellett loccsant szét az eldobott almacsutka és a feje mellett ment el a papírrepülő, - amikor Mayer Szixtusz tanár úr biológiaórájáról páran kimásztak az ablakon és jöttek vissza az ajtón úgy, hogy Ő azt észre sem vette, - amikor Látó Kálmán bácsit, „Zeuszt” pisszegéssel sikerült annyira felbosszantani, hogy partvissal kergetett bennünket az egész oskolában, rendházban, még a templomon is keresztül, végül Ő volt, aki elfáradt. Ezek is mi voltunk. Tisztelegjünk az Alma Mater szellemisége előtt! Elsőként Czuczor Gergely, Rónay Jácint, Rómer Flóris és Jedlik Ányos előtt. Valamint azon tanárok előtt, akik tanítottak, neveltek bennünket, csodálatos egyszerűséggel és természetességgel: istenszeretetre, hazaszeretetre, egyházszeretetre, családszeretetre, egymás- és embertársaink szeretetére, tiszteletére. Ez a bencés szellemiség átívódott minden porcikánkba a mai napig, pedig már 50 éve érettségiztünk és 50 éve, hogy kirepültünk az iskola védőbástyái közül; hol zord viharba, hol napsütésbe kerülve, ahogy az élet sodrása hozta. Mi mégis, most is Győri Bencés Diákok vagyunk. Ennek az érzésnek a lángját segíti fenntartani a már 20 éve eredményesen működő Bencés Diákok Győri Egyesülete. A legjobb példa, hogy mire képesek a Bencés tanárok, Bánhegyi Jób kiemelkedő jelentőségű kétszer két hónapos munkája. Először (1925-ben) a Főapát döntésének engedelmeskedve, majd (1930-ban) Zita királyné meghívására az utolsó magyar király fiát, a kis trónörököst, ahogy Jób bácsi mondta: arra a hazafiságra és arra a magyar irodalomra tanította – sikeresen – ami valójában Habsburg-ellenes. Habsburg Ottó többek között szavalta a Talpra magyart, a Szózatot és a Himnuszt. A kétszer két hónap alatt megtanulta a magyar irodalom mellett a magyarokat tisztelni, Magyarországot szeretni. Soha nem feledte tanárát, Bánhegyi Jóbot és soha nem felejtette, hogy Bencés Diák volt. Kérésére halála után szívét Magyarországon, Pannonhalmán a bazilika altemplomában helyezték el. ... A sok-sok előbukkanó emlék mellett emlékezzünk erre a díszteremre, ahol 1962ben érettségiztünk, előtte Húsvétkor Placid atya a háromnapos lelkigyakorlatot itt tartotta. Emlékeznünk kell arra a hangra is, amely ma is, a régi gyönyörű hangján – számunkra a világ legszebb hangján – szólt és hívott bennünket hálaadásra. Szólt akkor is, mikor diákok voltunk, többek között minden délben és este. Mi felálltunk és imádkoztunk, ahogy nagyapáink is tették és ahogy bencés tanáraink tanították: Ora et labora!

13

beszámolók

Százötvenen a Csend útján Kilencedik alkalommal szerveztük meg Arnold testvérrel és 10 fős szervezőcsapatunkkal a Szent Benedek Zarándoklatot. Immár második éve, hogy Győrből indulunk, így az összes bencés közösséget meglátogatjuk utunk során. Most már el tudjuk mondani, hogy mitől bencés a zarándoklatunk, amit az első években inkább még csak kerestünk. Szent Benedek regulája mögött egyre jobban kirajzolódik előttem egy bölcs vezető, aki az európai együttélés normáit fektette le. A bencések egyik legnagyobb tudása talán az, hogy különböző emberek hogyan tudnak egy közösségben boldogulni. Ehhez az első és legfontosabb kérdés, hogy vizsgáljuk meg, aki a közösségünkhöz szeretne csatlakozni: „Valóban az Istent keresi-e.” – És ha igen, akkor Benedek segít nekünk eligazodni. A zarándoklat során megtapasztaljuk a test és a lélek egységét. Azt a fáradságot, amikor az imánk már csak a következő lépés. – Ezt is érted teszem Uram. Megéljük az egyéni és a közös imádság mindennapi dinamikáját, ritmusát. A hallgatás és a beszéd is egymásba kapcsolódva egészítik ki egymást. Részt vesz-

nek családok, fiatalok és idősek. Idén a legfiatalabb 9 éves volt, a legidősebb közel 70. Egymás számára ajándékként lehettünk jelen. Vannak gyengébbek és erősebbek, akiknek jó együtt menni. Nekünk szervezőknek is csodálatos, ahogyan megvalósul Isten velünk kapcsolatos akarata a zarándoklaton. Az idei évben Mária állt előttünk, vele imádkoztunk minden kereszt és templom előtt: „Legyen nekem a Te igéd szerint!” Hálás szívvel váltunk el idén is egymástól, hogy aztán újra és újra találkozzunk és beszélgessünk egymással az év során. Köszönet a hűséges szervezőcsapatnak: Aradi Lacinak Ph06 Csángó Zsuzsának, Légmán Lacinak, Lőrinc Péternek, Mali Katának, Molnár Marcinak Ph07, Ordódi Zitának, Szalay Miklósnak Ph69, Zátrok Áginak. Az idei zarándoklat után biztosan mondhatjuk, hogy igen, el lehet csendesedni együtt akár 150-en is, ha valóban Krisztus van a középpontban. Szeretettel hívunk, hogy látogasd meg honlapunkat: www.szentbenedekzarandoklat.hu Csizmazia Bulcsú Ph92

„Élmény volt!” Motoros zarándoklat Szent Benedek remetebarlangjához

Andocs volt az első BDSZ Mária-zarándoklat ahová motorkerékpárral mentem. Máriaradnára már az öcsém is elkísért. Máriabesnyőn is a Hondával voltunk. Csíksomlyón is mindig találkoztunk diáktársakkal, vagy a Kassai Dómban, Nyitrán, Zoborhegyen Teodóz atyával. Czestochowában, Mariazellben, a Pozsony melletti Máriavölgyben, Máriapócson, Pálosszentkúton is képviseltük már a BDSZ „Motorostagozatát”. Legtávolabbi (összesen 3450 km) motoros zarándokutam idén júliusban volt. Az alapításának 100. évfordulóját ün-

14

neplő Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye jubileumi zarándoklatot szervezett Rómába. Voltak, akik kerékpárral, mi pedig 23-an (köztünk több görögkatolikus pap testvérünkkel) motorral tettük meg az utat. Fülöp püspök vezetésével, alakzatban, zarándoktrikóban, sisak nélkül gördültünk be a Szent Péter térre. Magyar nyelvű szertartások a Szent Péter székesegyházban, a Mária-Maggore, és a Falakon Kívüli Szent Pál Bazilikában is voltak. Utolsó nap négyen elgurultunk a Rómától 100 km-re, keletre fekvő Subiacóba, Szent Benedek remetebarlangjához. A hegyoldalban először a Szent Skolasztika női kolostorhoz jutottunk. A fényképen látható József testvér, legnagyobb örömünkre, nemcsak, hogy tudott Pannonhalmáról, de felült mögénk a motorra és a több km-es, alig motorozható és igen meredek úton felvezetett a sziklákhoz ragasztott Szent Benedek Kolostorba, ahol jelenleg négy ben-

cés él. A többszintes, román-gót stílusú templom szervesen egybeépült a barlanggal, falát freskók borítják. Szent Benedek atyánk fehér márványszobra előtt a csendben, nyugodtan imádkozhattunk, és végül fennhangon elénekeltük a Szent Benedek Himnuszt. “Élmény volt!” Az alsó kolostor busszal is megközelíthető, de gyalog, vagy kocsival a barlanghoz is fel lehet menni, ahol kegytárgybolt is van. Budavári Zoltán Ph65

beszámolók

60 éves érettségi találkozó Pannonhalmán Az 1952-ben érettségizett huszonnégy diák közül ez év június 25-26-án – Gereben Zoli szervező munkája eredményeképpen – tízen jöttünk össze az egykori iskolában. A távollevők közül hárman a saját vagy hozzátartozójuk betegsége miatt nem tudtak eljönni, két külföldön élő osztálytársunk most nem vállalta a hazautazást, kilencen pedig már végleg eltávoztak. Valójában ennél jóval többen voltunk: még az 50. évfordulóra készülve, felvettük a kapcsolatot azokkal az öregdiákokkal, akik az államosítás előtt ebbe az osztályba jártak, de másutt érettségiztek; most közülük is eljöttek négyen. Velünk volt továbbá Mazgon Sanyi osztálytársunk is, akit 1951-ben kitelepítettek, és csak 1954-ben tudott érettségizni Pannonhalmán. A hozzátartozókkal együtt így több, mint húszan voltunk hosszabb-rövidebb ideig együtt. A találkozónak a baráti beszélgetések mellett három fő eseménye volt: az esti bankett, a másnap délelőtti szentmise, végül a kriptalátogatás. A banketten Atlasz Henrik és Ágnes, Németh György, Gereben Zoli Hirth Vilmos, Mazgonné Éva és Mazgon ismertette a táSándor, Némethné Éva, Faggyas Janka volmaradókkal

folytatott levelezését, tolmácsolva üdvözletüket, majd beszámolt egyetlen még élő tanárunknál, Jáki Zénó atyánál, délután tett látogatásáról. Hasonlóképpen Németh Gyurka is elmondta a másutt érettségizett valamikori osztálytársakról szerzett értesüléseit. Ezután emlékeket idéztünk fel egykori iskolai életünkről és tanárainkról, majd megHirth Vilmos, Suhajda Lajos hallgattuk Hardi Titusz igazgató atyát, aki részletesen ismertette a gimnázium új tornacsarnokának grandiózus építési terveit. A szentmisén, melyet két pap osztálytársunk: Hirth Vili és Suhajda Lajos verbita atyák közösen tartottak, együtt mondtunk köszönetet Istennek az életünk során kapott sok jóért és együtt emlékeztünk meg elhunyt osztálytársainkról. Végül a Boldogasszony kápolna kriptájában felkerestük egykori tanáraink sírját. Az idő rövidnek bizonyult: sok beszélgetnivaló maradt elmondatlan. De így is örültünk egymásnak , az együttlétnek. Adja Isten, hogy még újra találkozhassunk! Csillag László Ph52

Barátok Útja Kalotaszegen A Barátok útja egy középkori út, amely a bakonybéli bencés és porvai pálos monostort kötötte össze. A Barátok Útja egy középiskolásoknak szervezett katolikus zarándoklat, amely 1996 óta minden évben megrendezésre kerül. A névazonosság nem véletlen, ugyanis 1996-ban néhány bencés szerzetes úgy gondolta, hogy a magyarországi bencések legfőbb apátságának millenniumára egy zarándoklattal emlékeznének meg, amely Tihanyból vezetne Pannonhalmára. Az első zarándoklatot Ábel atya vezette és ekkor érintették a Barátok útját is. A zarándoklat sajátossága, hogy minden évben más tájékra megyünk. Így jutottunk el négyszer Erdélybe, háromszor a Felvidékre, Lengyelországba és persze végigjártuk Magyarország legszebb tájait is. Idén 17-szerre keltünk útra, ezúttal Kalotaszegre. A Barátok Útjának többes célkitűzése van. Elsősorban ez egy zarándoklat, ahol megpróbálunk közelebb kerülni az Istenhez, megvizsgálni az Istennel való kapcsolatunkat, és eközben megtapasztaljuk fizikai határainkat. Másrészt nem csak az Istennel, hanem egymással és a helyiekkel barátkozunk. Ebben az évben 160-an keltünk útra, 130 „kisbarát” és 30 „főbarát” (szervező felnőttek), hogy Debrecenből indulva buszokkal eljussunk

Bánffyhunyadig, onnan csalinkázva Kalotaszeg kopasz dombjai között gyalogosan Kolozsvárra gyalogoljunk egy hét alatt. Az út közben többnyire kicsi magyar falvakban aludtunk, ami nem kis logisztikai feladatot igényelt a helyiektől, hiszen ezek a települések nincsenek berendezkedve en�nyi ember befogadására. Mégis sehol sem szenvedtünk semmiben sem hiányt, sőt töltött káposztával kifejezetten jól el voltunk látva. A zarándoklatoknak minden évben van egy központi témája, amelyben megpróbálunk közösen illetve kis csoportokban elmélyülni. Idén ez a téma a hit volt. A reggeli elmélkedésekben, a nap közbeni túrázás és kiscsoportos beszélgetések alatt, a napi szentmisékben kerestük a válaszokat olyan látszólag egyértelmű-

nek tűnő kérdésekre, minthogy miben és kiben hiszünk, vagy hogy milyen a mi hitünk. A Barátok Útján ebben az évben 28 bencés diák vett részt, a szervezésben pedig hat öregdiák segédkezett. Az elmúlt években a szervezés nagy részét már nem szerzetesek végzik, hanem lelkes fiatalok, akik korábban maguk is sokszor részt vettek a BÚ-n, és szabad idejükben, munkájuk, családjuk mellett írnak pályázatot, járják be az utakat, szervezik a szállásokat. Nagy hála ezért nekik. Ahogy a korábbi években, idén is a BDSZ, mint együttműködő partner szerepelt nyertes pályázatban, ami lehetővé tette, hogy olyan gyerekek is eljöhessenek velünk, akik családjának problémát okozott volna a teljes részvételi díj kifizetése. A Barátok Útja egy nyitott közösség, többet meg lehet tudni róla a www.baratokutja.hu honlapon és örömmel fogadjuk a bencés öregdiákok középiskolás családtagjait a 2013-as zarándoklaton. Természetesen az öregdiákok felé is nyitottak vagyunk, aki szívesen jönne velünk, esetleg segítene a szervezésben, írjon nekünk, a honlapon megtalálja elérhetőségeinket. Petényi Mirkó Gy04

15

híreink

díszpolgár hévízen

holenda barnabás emléktábla

Örömmel tudatom, hogy a közelmúltban Hévíz Város díszplogára címmel tüntették ki dr. Vancsura Miklós tagtársunkat. Miklós barátunk 1988-1995 között Hévízgyógyfürdő gazdasági igazgatója és főigazgató helyettese, majd 1995-től 2006-ig főigazgatója volt a Hévízgyógyfürdő Szent András Reumakórháznak. Papp Gábor Hévíz Város jelenlegi polgármestere az alábbi szavakkal méltatta a kitüntetettet: “ Itt ül közöttünk az az ember, akinél az élet úgy hozta, hogy sajnos néhány éve már nem városunkban dolgozik, de a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kht. egykori főigazgatójaként, önkormányzati képviselőként, aktív közéleti személyiségként, a keresztény konzervatív értékek hű elkötelezettjeként örökre beírta magát városunk történelmébe. Éppen ezért városunk legmagasabb kitüntetését, a díszpolgári címet adhatom át neki, mellyel Hévíz szeretné kifejezni háláját és azt, hogy értékeljük és soha nem feledjük, amit városunkért tett.” Gratulálunk! Péter Tamás Gy00

A Bencés Diákszövetség Szombathelyi Szervezete és Kám község polgármestere 2002-ben a kámi templom falán emléktáblát avattak Dr. Holenda Barnabás bencés szerzetes, Kám község szülöttjének emlékére. A 10. évfordulón július 14-én a koncelebrációs szentmisét a templomban Horváth István rumi plébános és Csóka Gáspár OSB atya mutatta be. Gáspár atya méltatta a szerzetes, a tanár és a tudós életét, a bencés gimnázium igazgatói feladatainak hosszú idejű ellátását a nehéz időkben. A misét követően a volt bencés diákokkal közösen, a község hívei és az igazgató rokonsága megkoszorúzta az emléktáblát. Pup Vilmos Gy66

Kérjük, hogy akik tudnak valamit Faggyas Edvin atya osztálya (a 46/47-es és a 47/48-as tanévekben – az államosítás előtti utolsó két évben – Pannonhalmán tanult) diákjainak elérhetőségeiről, azok tudassák azt a meszarovits. [email protected] címen, vagy a 06 1/873-4046, illetve 06 20/369-3111 telefonokon. Célunk, hogy Pannonhalmán, tabló formájában, nekünk is nyomunk maradjon. Mészárovits Tamás

Tőzsdére készül az ALTERA Vagyonkezelő NYRT. Idén ősszel készül nyilvános részvénykibocsátásra a Budapesti

ALTERA Hibrid Modell képes lehet hosszú távon is kétszámje-

magánbefektetők alapították januárban 200 millió forint tőkével.

A részvénykibocsátással a tervek szerint mintegy 2 milliárd

Értéktőzsdén az ALTERA Vagyonkezelő Nyrt, melyet magyar

A cég alapítói között, valamint a vezetőségben több volt ben-

cés diák is található. Így az igazgatóság elnöke Szabó Barnabás (Ph00), a felügyelő bizottság tagja Iváncsics Pál

gyű hozamokat biztosítani a részvényeseknek. forintot kívánnak ősszel bevonni, így ez lehet az elmúlt 5 év második legnagyobb nyilvános tőzsdei kibocsátása. A részvényeket a Buda-Cash Brókerház és a Hungária Értékpapír

(Ph81), valamint Jáger Lajos (Ph89) diáktársunk.

brókercégek fiókjaiban lehet majd jegyezni.

Az ALTERA egy különleges befektetési stra-

Az ALTERA igazgatóságának tagja továbbá

tégia alapján működő befektetési vállalat, mely-

Bundik Csaba és Faluvégi Balázs, míg a felügyelő

nek nem ügyfelei vannak, hanem tulajdonostárs

bizottságot Dr. Bodnár Zoltán, Obláth Gábor és

részvényesei. Mivel az alapítók nagy lehetőséget

látnak a jelenlegi hol hirtelen nagyot emelkedő, hol hirtelen ös�-

szeomló tőkepiacokban, ezért kimondottan a mostani hektikus

magyar tőkepiacnak. A cég könyvvizsgálója a Horányi Márton

amely egyetlen modellben kombinálja az elmúlt évek legsikere-

gét kiváltó Audit Service Kft.

környezetre alkottak meg egy olyan új befektetési megközelítést,

(Ph83) diáktársunkon keresztül is ismert és többek elégedettsé-

sebb befektetési cégeinek stratégiáit. A várakozások szerint az

Szabó Barnabás Ph00

Szabó Barnabás Ph00

16

Szeles Nóra erősíti, mindannyian ismert és elismert szereplői a

Iváncsics Pál Ph81

Jáger Lajos Ph89

könyvajánló

könyv- és cd ajánló Cantiones Sancti Ladislai Regis. Történeti énekek Szent László király tiszteletére – 800 év írott forrásaiból. Szerk. Kovács Andrea – Medgyesy S. Norbert, Magyar Napló, Budapest, 2012. Éveken át tartó vizsgálódások eredményeképpen készült el a Szent László-énekeskönyv, amely népszerűsítő céllal szeretné eljuttatni a mai kor emberének az egykor legszeretettebb magyar király tiszteletére íródott kultúrkincseket. A szerkesztők célja egy olyan reprezentatív énekes- és olvasókönyv kiadása, amely tudományos megalapozottsággal; hiteles, eddig kiadatlan források alapján tartalmazza a Szent László király tiszteletére írt zenetörténeti emlékeinket. A kötet a Lovagkirály szentté avatása, 1192 és a 20. század eleje között keletkezett legértékesebb liturgikus, epikus és népi alkotásokat veszi tekintetbe, mai helyesírással, közérthető magyarázatokkal nyújtja a 21. század emberének sok évszázad magyar kultúrkincsét. A 84 éneket tartalmazó, kottás kiadvány interdiszciplináris jellegű, hiszen a zene-, a liturgia-, a nevelés-, a művelődés- és az irodalomtörténet, a kodikológia és a néprajzkutatás módszereivel egyaránt dolgozik. Az olvasó képet kaphatunk arról, hogy az egyes társadalmi csoportok és rétegek a történelem századaiban hogyan tisztelték az ország egyik legszeretettebb királyát: megelevenedik az esztergomi rítust (Magyar Gregorianum) éneklő középkori templomaink áhítata, a reneszánsz és barokk iskolák Tinódi-stílusú históriás énekei alapján tanuló diákok történeti tudata és a klasszikus néphagyomány váradi, győri, nyitrai vagy mátraverebély-szentkúti zarándokéneke. A kötet elején Dr. Kerny Terézia művészettörténész, a Lovagkirály tiszteletének régi, szakavatott kutatója rövid és ismeretterjesztő jellegű összefoglalást ír Szent László király életéről és hazai tiszteletéről. Az ének-összeállítás Dr. Kovács Andrea egyházzene-kutató és Dr. Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész munkája, Dr. Lukács István szlavista pedig két horvát éneket tesz közkinccsé a kötetben, magyar műfordítással együtt. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye által imprimált kiadványhoz a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenész és népzenész tanárainak és növendékeinek előadásában, Vakler Anna művészeti vezetésével egy 75 perces CD-lemezt csatolnak a szerkesztők, amelyen a könyv legjellegzetesebb tételei hallhatók. A könyv megjelenését a Bencés Diákszövetség támogatta.

Igeliturgikus útmutató 2013 zsebnaptár Ez a füzet egyidős a Bencés Kiadóval, és szinte mindmáig az egyik legnépszerűbb kiadványunk. Az Igeliturgikus útmutató tartalmazza az egyházi év különféle ünnepeit és az aznapi szentmise olvasmányainak szentírási helyeit.

Áment Lukács orgonaművész, karnagy, bencés szerzetes hetvenedik születésnapjára CD-sorozat jelent meg a Bencés Kiadó gondozásában: Gaudete in Domino - Gregorián ének Pannonhalmáról No. 1. Advent és karácsony Jubliate Deo - Gregorián ének Pannonhalmáról No. 2. Húsvét, pünkösd, ünnepek Laudate Dominum in organo - Orgonamuzsika Pannonhalmáról A három CD darabonként és együtt is kapható.

Gyereknaptár 2013 A Bencés Kiadó 2013-as gyereknaptára tizenkét gyönyörű rajzzal és tizenkét bibliai történettel örvendezteti meg a gyerekeket és szüleiket. Idén mindegyik bibliai történetben szerepelnek állatok, s a falinaptár gazdag képi világa a kiadó nagysikerű gyerekkönyveihez illeszkedik.

A Pannonhalmi Bazilika felújítása A Pannonhalmi Főapátság John Pawson által tervezett és 2012 augusztusában felszentelt bazilikájáról gazdag album jelent meg Bujnovszky Tamás fotóival és három nagyszerű tanulmánnyal (Alison Morris, Turányi Gábor, Fehérváry Jákó). A könyv betekintést enged mindazokba a szempontokba és összefüggésekbe, amelyek a megrendelő szerzetesközösséget és a brit építészt a munka során foglalkoztatta.

www.benceskiado.hu 17

könyvajánló

PALLOS LÁSZLÓ NÉGY KÖNYVE P

allos László nem bencés diák volt, hanem piarista, de joggal tekinthetjük diáktársunknak. Összesen négy kötetben (Pallos 2005, 2007, 2009, 2011) tette közzé az 1945-1987-ben elsősorban a katolikus, de emellett más, ellenzéki szellemű szervezkedésekről és szervezkedésnek sem minősíthető, de mégis súlyos retorziót kiváltó kezdeményezésekről készített állambiztonsági dokumentumokat. Műveiről a Valóság közöl részletes összefoglalást (Szakolczai 2012), de itt is meg kell emlékeznünk róluk. Az első könyvben a szerző saját ifjúságáról, az Egyházközségi Népi Diákotthonokról és ezek vezetőjéről, Kis László egyetemi lelkészről és az ő sorsukról számol be. E diákotthonok szegény egyetemi hallgatóknak adtak szállást, és közülük azok között, akik még életben vannak, ma is szoros a barátság. E kollégiumok sorsa 1949-ben, a „fordulat évében” a NÉKOSZ-ba (a Rajk László és hozzá közel állók által vezetett Népi Kollégiumok Országos Szövetségébe) való beolvasztás, vagyis a megszüntetés lett, Kis Lászlóé pedig – más ügyben ugyan – hosszú börtön és korai halál. 1961-ben tartóztatták le és ítélték el. A második könyv a legterjedelmesebb és a legfontosabb. Ebből a következő kép bontakozik ki. 1961-ben a belügy, ügynökei bevetésével, felmérte a korábbi katolikus szervezkedések résztvevőinek tevékenységét, érdemleges mozgást csak Kis László és vele együtt vagy más perben elítélt társai körében látott, akik az elsősorban munkáslakta középső József- és Ferencvárosban, tehát az 1956. évi forradalomban szinte központi szerepet játszó Corvin-köz környékén foglalkoztak munkásfiatalok közti pasztorációval. Ezt Kádárék érthetően tekintették veszedelmesnek, lecsaptak rájuk, de a többiekkel nem törődtek. Úgy látszik, hogy ez a felmérés – büszkén írom le, hogy több dokumentumban én is szerepelek –, győzte meg Kádárt és társait arról, hogy veszély nélkül megvalósíthatják a Nyugat által követelt 1963. évi részleges amnesztiát, és megköthetik a Vatikánnal az 1965. évi részleges megállapodást. Gondoskodniuk kellett azonban arról, hogy ezt a hazai katolikusok ne értelmezzék úgy, hogy elérkezett a nagyobb szabadság ideje. Ezért a részleges megállapodás megkötésével egyidejűleg konstruált pereket indítottak a Demokrata Néppárt volt képviselője, Matheovits Ferenc és társai, a dominikánusokhoz közelálló volt Keresztény Front, valamint a jezsuiták ellen: a bencés Jámbor Mike vezette szervezkedés, szinte érthetetlenül, megúszta vádemelés és börtön nélkül. A perekben horribilis, 15

és fél évig menő ítéleteket szabtak ki semmiért, időnkénti beszélgetésekért, vagy írogatásokért, azért, hogy megmutassák, mi is a Vatikánnal kötött részleges megállapodás kádári értelmezése. A harmadik könyv azt mutatja be, hogy a belügy még az 1970es évek elején is a legkeményebben járt el a katolikus mozgolódásoknak a legcsekélyebb nyomai ellen is. Itt előkerül egy volt pesti bencés diák, Hagemann Frigyes is, aki túl fiatal volt ahhoz, hogy itt is érettségizzen. Ismertem őt, nála szelídebb és naivabb embert még csak elképzelni sem lehet, mégis öt évet kapott semmiért, néhány csoportos kirándulásért. Az un. polgári radikális ellenzék, amelyből az SZDSZ sarjadt ki, ugyanakkor csekély büntetéssel, vagy anélkül folytathatta tevékenységét. A belügy tehát még akkor is a katolikus szervezkedések akár leghaloványabb nyomait tekintette a legveszélyesebbnek. A negyedik könyvben közöltek szerint az un. „nacionalista ellenzék”, az MDF elődje, majd az MDF elleni eljárás sem ment tovább a megfigyelésnél, majd a belügy tevékenysége a politikai vezetőknek adott rendszeres tájékoztatásra szűkült. Pallos László közli az ezekkel az ügyekkel kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat; tiszteletet érdemel ezért a négy könyvért, és a velük kapcsolatos óriási munkáért. Könyveit meg kell ismernünk nekünk, öregeknek, akik átéltük ezt a kort, és a fiataloknak, akik bár nem élték át ezt az időt, de tudniuk kell, hogy milyen is volt az. A könyvek kaphatók a Püski könyvesboltban. Szakolczai György Bp46 Irodalom:

Pallos László (2005): Sorsunk. „Látlelet” Kis László egyetemi lelkészről és az Egyházközségi Népi Diákotthonokról. Püski, Budapest, 145 o., Ft 2.200. Pallos László (2007): Reménykeltők. Az 1945. utáni „illegális” katolikus politikai szervezkedések. Püski, Budapest, 389 o., Ft 3.000. Pallos László (2009): Kétféle mérce a diktatúrában. Püski, Budapest, 255 o., Ft 3.800. Pallos László (2011): A nacionalista ellenzék-ellenség a Kádár-korszak állambiztonsági dokumentumaiban. Püski, Budapest, 2011, 136 o., Ft 3.000. Szakolczai György (2012): Pallos László négy könyve az ellenzéki szervezkedésekről a Kádár-korszak állambiztonsági dokumentumai alapján. Valóság, LV/4. (2012. április) 85-110.

ünnepélyes fogadalom pannonhalmán Ünnepélyes fogadalmat tett Szabó Márton, Gérecz Imre és Bokros Márk testvér Kisboldogasszony ünnepén, szeptember 8-án, Pannonhalmán, az augusztus 27-én felszentelt Bazilikában Várszegi Asztrik főapát és a főmonostori konvent, más belföldi és külföldi bencés apátságok képviselőinek, valamint a rokonok és barátok jelenlétében. -Kedves Márton, Imre és Márk testvérek! Bencés közösségünkben ti vagytok most az elsők, akik e felújított Isten házában, az új oltárra helyezve fogadalmat tesztek. Vártatok, vártunk erre a pillanatra. Nézzétek meg ezeket az egymáshoz illeszkedő szépen faragott, mégis egyszerű köveket és magatok is illeszkedjetek be Isten élő közösségébe, az egyházba és a bencés közösségbe, ilyen egyszerűen és nemesen – szólt homíliájában Várszegi Asztrik főapát az ünnepélyes fogadalmat tevő testvérekhez. Magyar Kurir

18

területi hírek

területi szervezeti hírek Veszprémi Területi Szervezet

Budapesti Szervezet

1. A Veszprémi Egyesület 30 fővel, külön busszal, 6 napos erdélyi kiránduláson vett részt. A kirándulás a Csíksomlyói Búcsú köré szerveződött. A búcsún kapott lelki töltődés mellett megtapasztalhattuk a karcfalvaiak vendégszeretetét. Megnéztük a Csíkszeredán épült új templomokat, valamint Nagy Imre festőművész állandó kiállítását. A programból természetesen nem maradhatott ki a Parajdi Sóbánya, a Székelyudvarhelyi Szoborpark, Farkaslaka, Korond, Körösfő látnivalóinak megtekintése sem. Szívszorító volt hallani egy kolozsvári színészt, aki Dzsida Jenő sírjánál, a költő Psalmus Hungaricusát szavalta. 2. 2012. június 09-én az immár hagyományos tapolcai juniálison a tapolcai diáktársak Lázár Jani diszeli tanyáján látták vendégül a Veszprémi Egyesület tagjait. Rendkivül érdekes volt Hangody László történész előadása, aki a középkori bencés kolostorok a Balaton-felvidéken c. készülő kötetéből idézett részleteket. Két - ma már csak romban lévő - kolostort mutatott be rendkivül lebilincselő stílusban. Egyik az almádi kolostor, amelyik – ellentétben nevével – Monostorapáti határában állt, a másik pedig a Szent-György hegy tetején épült. Ma már mindkettőnek csak az alapjai láthatók. Az előadást követően szarvaspörkölt, a helyi borok kostólgatása és Lázár István népművész citerajátéka tette igazán oldottá és családiassá a hangulatot. E családi programon kb. 50-en vettünk részt. 3. Az egyesület következő programjára szeptember 13-án este Ajkán, a Kauker kocsmában kerül sor. Üdvözlettel: Dr. Varga Ottó Ph69

Találkozóinkat a Batthyány téri Szt. Anna templom mögött, az 1011 Budapest, Aranyhal utca 1. szám alatt, az egyházközségi épületben tartjuk. A találkozók általában a hónap második hétfőjén 17 órakor kezdődnek. 2012. szeptember 10. Cs. Varga István (Gy64): A Szent és a profán 2012. október 8. Plosz Béla (Ph59): Isten apró teremtményei 2012. november 12. Dr. Bertényi Iván: Az Anjou évszázad 2012. december 10. Csáji Attila: Amit a Magyar Művészeti Akadémiáról tudni kell 2013. január 14. Előkészítés alatt Ember Károly Bp51

Bajai Szervezet Az idei Halfőzésünk október 13.-án szombaton lesz! Tervezett programunk: 16:00 Találkozó a Belvárosi Templom előtt Séta a megszépült Belvárosban, majd megtekintjük a Nagytemplomot. 17:00 Szentmise 18:00 Halvacsora Szokásainkhoz híven kérlek Titeket, hogy terjesszétek bencés Diáktársaink körében a Találkozónk időpontját, hogy minél nagyobb számban legyünk jelen. Visszajelzéseket a +36/20-3641117 ill. a 79/321-028 számokon, illetve a [email protected] e-mail címen várunk. Vancsura László Ph84

RIP Az özvegy kérésére közli Ludvig Rezső Bp52 a volt bencés diákokkal, hogy dr. Kiszely István Bp50 antropológus augusztus 26-án elhunyt.

Dr. Dobó Ferenc Tibor (Cs52) Aktív tagja volt diákszövetségünknek, a Főváros Környéki területi szervezett egyik küldöttje volt. Nyugodjon békében, az Úr fogadja be őt örök szeretetébe!

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Rendi László arany-diplomás erdőmérnök Keszthely, Római u. 29. alatti lakos 2012 május 18. napján, életének 84. évében elhunyt. Felejthetetlen halottunktól május 30-án, 11:30-kor veszünk búcsút a Keszthelyi Szt. Miklós temetőben. Drága emléke szívünkben örökké él!

19

ghgf

2012. évben működő területi szervezeteink: Bácskai 6500 Baja, Liget u. 7. 20/364-1117 Vancsura László (Ph 84) Budapesti 1085 Budapest, József krt. 43. 1/266-6750 Ember Károly (Bp 51) Délkelet-magyarországi 6791 Szeged, Barátság u. 2/a 62/460-288 Atlasz Henrik (Ph 52) Egri (Heves megyei) 3300 Eger, Hadnagy u. 11. 36/517-209 Dr. Hanis Béla (Gy 75) ÉK-magyarországi 3907 Tállya, Rákóczi u. 37. 47/398-118 Dr. Sója Szabolcs (Ph 58) Fővároskörnyéki 1211 Bp., Kossuth L. u. 24. 8/35. 1/277-2186 Kovács Dezső (Cs 51) Győri 9022 Győr, Széchényi tér 9. ( Jedlik terem) 96/315-988, 20/520-5766 Molnár Zsolt (Gy 85) Keszthelyi 8360 Keszthely, Schwarz D. u. 84. 83/515-113, 515-110 Benkő Zoltán (Gy 84) Komárom–Eszt. 2800 Tatabánya, Béla király krt. 20. I.2. 34/334-973, 30/904-0943 Domnanovich Tamás (Kg 49) Kőszegi 9730 Kőszeg, Munkácsy u. 3. 94/361-162 Molnár Attila (Gy 71) Piliscsabai 1125 Budapest, Mátyás király út 47. 1/275-6323 Dr. Maróth Miklós (Ph 61) Somogyi 7523 Kaposfő, Kossuth L. u. 163. 82/577-020, 70/332-8577 Dr. Antal László (Ph 73) Soproni 9400 Sopron, Templom u. 1. 99/523-766; 30/9373-391 Szabó Péter (Gy 75) Székesfehérvár 8000 Székesfehérvár, Távírda utca 2/A. III/9 30/97-11-982 Dr. Bodnár Zoltán (Ph 94) Szombathelyi 9700 Szombathely, Tóth Árpád út 39. 94/312-594, 30/9472-966 Dr. Andor Ferenc (Gy 62) Tolna megyei 7100 Szekszárd, Kőrösi Csoma Sándor u. 32. 74/314-364, 20/9423-517 Endrődi István (Ph 63) Veszprém megyei 8200 Veszprém, Mártírok u. 11. 88/406-670 Radó András (Gy 64)

EGYETEMI TAGOZATAINK AZ ORSZÁGBAN: BUDAPESTI EGYETEMI TAGOZAT ELTE: Szabó Tibor Zsombor (budapesti tagozat vezetője) 20/387-5851 [email protected] BME: Lázár Levente 20/280-80-58 [email protected] Corvinus Egyetem: Fonai Dániel 30/591-9840 [email protected] PPKE:

Kovács Lóránt 30/406-8757

[email protected] SOTE:

Pátkai Zoltán 20/852-0374 [email protected] GYŐRI TAGOZAT: Kovács Olivér 20/915-5434 [email protected] PÉCSI TAGOZAT: Zagorácz Márk 20/917-8912 [email protected] SZEGEDI TAGOZAT: Végi Ádám 20/218-9604 [email protected] VESZPRÉMI TAGOZAT: Bolla Kristóf 20/434-1947 [email protected]

20

A Bencés Diákszövetség Hírlevele Felelős kiadó: dr. Kukorelli István Felelős szerkesztő: Kovács Péter Főszerkesztő: Bischof Péter Tiszteletbeli főszerkesztő: dr. Scherer Norbert Korrektúra: dr. Mester Sándor Lapterv és tördelés: Manninger Dániel Nyomda: Primerate Kft.

A BDSZ elérhetősége: Egyesületünk dokumentációs központja: BDSZ, Mathias Corvinus Collégium 1518 Budapest Pf. 155 Adategyeztetési, tagdíjnyilvántartási ügyekben Péter Tamás Gy00 diáktársunk elérhetősége peterthomas81@gmail. com, telefonon: 20/229-5420, lehetőleg az esti órákban. Postacím: Péter Tamás, 9022 Győr, Újvilág u. 6. A kiadványainkba szánt küldeményeket Kovács Péter (Ph 05) szerkesztőnek a [email protected] címre küldjétek. Tel.: 20/344-1134 Hírlevélben megjelent cikkek nem minden esetben és nem feltétlenül tükrözik az Elnökség vagy a BDSz hivatalos álláspontját. Honlapunk: www.bdsz.hu Levelezőlistánk: groups.google.hu/group.bdsz