Szennay András OSB A FÖLTÁMADÁS - ÉLETÜNK KITELJESÜLÉSE

A FÖLTÁMADÁS - ÉLETÜNK KITELJESÜLÉSE

A szeretetben és szeretetből élni kívánó ember az örök életet nem csupán a földi szenvedések után várható vigasznak tekinti, és nem is valamiféle jutalomnak azért, hogy „tisztességesen” igyekezett helytállni evilági életében, hanem kiteljesedésnek. Ebben az állapotban teljessé és visszavonhatatlanná válik az a szeretet, amely - minden evilági bukdácsolásunk és vétkünk mellett és ellenére - életünk vezércsillaga volt. Az örök élet várományosaként földi életünkben - legalábbis olykor - átélhettük, megtapasztalhattuk annak a szeretetnek „előízét”, mely majd halálunkban-feltámadásunkban véglegesen és teljesen eltölt bennünket. „ „Mi tudjuk, hogy a halálból átjutottunk az életre, mert szeretjük testvéreinket.” (1Jn 3,14). (…) Mert Isten parancsa: „higygyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást hogy Istenben élhessünk és Isten mibennünk”. (1Jn 3,23–24). Szennay András OSB A tartalomból: Liturgikus naptár z Interjú Vigyázó Miklós esperes atyával z Városmisszió z Elmélkedés z Mese, vers z Közös élményeink z Programok

Liturgikus naptár Április 8. vasárnap 15. vasárnap 22. vasárnap 23. hétfő 24. kedd 25. szerda 27. péntek 29. Május 1. kedd 2. szerda 3. csütörtök 6. vasárnap 11. péntek 15. kedd 16. szerda 20. vasárnap 22. kedd 23. szerda 24. csütörtök 26. szombat 27. vasárnap

: HÚSVÉTVASÁRNAP : HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA (Az isteni irgalmasság vasárnapja) : HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA : SZENT ADALBERT : (Szent György) : SZENT MÁRK EVANGÉLISTA (ünnep) (Szent Ervin) : (Szent Zita)

: (Szent József, a munkás, Szent Zsigmond, Szent Jeremiás) : SZENT ATANÁZ : SZENT FÜLÖP ÉS JAKAB APOSTOLOK (ünnep) : HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA : (Szent Odó, Majolusz, Odiló és Hugó cluny-i apátok) : (Szent Pachómiusz apát, Szent Zsófia) : (Nepomuki Szent János) : URUNK MENNYBEMENETELE (Sziénai Szent Bernardin) : (Szent Rita) : (Boldog Apor Vilmos, Szent Dezső) : SZŰZ MÁRIA, A KERESZTÉNYEK SEGÍTSÉGE : NÉRI SZENT FÜLÖP : PÜNKÖSDVASÁRNAP (Canterbury-i Szent Ágoston)

Interjú Vigyázó Miklós (pesti-északi) esperes atyával - Milyen konkrét feladatokkal találkozik ma egy esperes? Mint esperes igazából annyi a feladata az embernek, hogy az esperesi kerületben lévő plébániák adminisztrációit (mint számadások, pénztárkönyvek, anyakönyvek) évente ellenőrzi. Ezeket a plébániákat időnként meglátogatja; próbálja a kerület papságát kicsit összefogni, segítségükre lenni. Legkevesebb energia sajnos talán a találkozásokra marad. Évente kétszer tartunk un. esperesi koronát, ahol a kerület papjai összejönnek. Itt vagy előadók beszélnek, vagy a papság közül valaki felkészül valamely aktuális témában. Most éppen a városmisszióról van szó minden egyéb fórumon is… A témát azután közösen átbeszéljük. Legutóbb Gábor napon jöttünk össze. Örültem, hogy az egész kerület papsága - egy kivételével - megjelent. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, közelebb kerülhettünk egymáshoz, az idősebbek anekdotáztak… Ezek a beszélgetések azért is jók, mert előjönnek olyan gondok, melyek megoldásában segítséget tudnak nyújtani azok, akik hasonló problémákon már átestek. A koronákon, ha nem is a főpásztor, de a segédpüspök is megjelenik, így a főhatóság felé irányuló kapcsolat is élővé válik. Biztosan sokkal többet is lehetne csinálni, mint esperes. Itt természetesen nem az ellenőrzésre gondolok, hanem például –amit már terveztünk- az egyházközségek közötti kapcsolatfelvétel elindítását. Esetleg bekapcsolódnánk egy másik plébánia szentmiséjébe, amely után közös agapét, bemutatkozást rendeznénk. Jó lenne gyakorlattá tenni az ilyen és ehhez hasonló dolgokat, bár mindez szervezés és elsősorban idő kérdése.

2

- Milyen sajátosságai vannak az észak-pesti egyházközségeknek? Ehhez jobban kéne ismernem a Pesti-Északi Espereskerületen kívüli plébániákat, bár azért volt alkalmam belelátni néhány egyházközség életébe, pl. Kelenföldön, vagy Budán. Van különbség. Eleve a hívek összetétele, és ezzel nyilván senkit nem megsérteni akarok. Most már ez kezd egy kicsit feloldódni, kiegyenlítődni. A budai kerületekben valahogy mélyebb hagyománya van a közösségi életnek, a kiscsoportos foglalkozásoknak. Az ottani papságnak könnyebb helyzete van, ha nem elégszik meg azzal, hogy mindent maga irányít; ha ki szeretne nevelni olyan világiakat, akikre egy-egy csoportot rá lehet bízni, akik segítik a plébániát. Fontos lenne, hogy a hívek csoportja ne hallgatóság legyen. Itt sajnos - persze csak a magam plébániájáról tudok beszélni - nagyon nehezen indul az ilyesmi. Az emberek bele vannak csontosodva abba a tévhitbe, hogy az ő dolguk az, hogy a padokban üljenek, a papé pedig a „szórakoztatás”. Nagyon nehéz bevonni őket valami gyakorlati tevékenységbe. Van persze farsangi összejövetel, zarándoklat, de egy ekkora egyházközségből, ahová kb. 14 ezren tartoznak, egy autóbusznyi jelentkezőt is nehéz összeszedni. Ráadásul mindig ugyan azok az arcok jönnek. Nehéz behívni az ismeretleneket. A vasárnapi misén megjelennek ugyan néhányan, de nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a pap és köztük lehet párbeszédet folytatni. Nem gondolnak arra, hogy a pap nem számon kérő bizottság, aki azt kérdezi, hogy „szoktál ide járni?”, „mikor gyóntál utoljára?”, hanem partnere, idősebb testvére is lehet. Mindehhez tudnunk kell, hogy itt Kádár választókerülete volt, ahol nem csak a háztömböket, telepeket alakították ki mesterségesen, tervszerűen… A régi beidegződések még ott vannak sokak vérében. Ők nehezen tudnak a templomban otthont találni, feloldódni. - Hogyan látja az angyalföldi plébániák jövőjét? Nem vagyok jövőbe látó próféta. Ám azt tudomásul kell venni, hogy csak az van, amit mi létre hozunk. Fölülről, a főhatóság részéről mindezt nem lehet irányítani. Tehát ha egy plébános úgy indul neki a jövő építésének, hogy kisebb csoportokat épít fel és azokhoz vezetőt nevel, akkor van jövője is a közösségnek. Saját plébániámon is, akikkel tudok mit kezdeni, azok pl. a fiatal házasok közössége, akik csoportját Gondűzőnek hívjuk. Ők már egymás között, irányítás nélkül tartják a kapcsolatot. Őket már lehet mozgósítani is. Pl. egy mise utáni közös reggeli készítését egy-egy család vállalja. Van köztük olyan, akire már csoportvezetést is rá lehet bízni. Csak hát nagyon meghatározó, hogy mire van idő… de ez volna a jövő útja. Valójában a feszes oltár és padok közötti távolságot kellene oldani, természetesebbé tenni a kapcsolatot. - Hogyan szolgálhatja ezt a kapcsolatépítést a Városmisszió 2007? Egy kicsit az az ember érzése, hogy már a vízcsapból is a városmisszió folyik… Meggyőződésem, hogy nem az az elsődleges előnye, értéke, illetve célja, hogy majd mindenki szónokként kiálljon a sarokra embereket toborozni. Inkább, amíg feladatainkra készülünk kisebb csoportokban, az egymás közötti összeszokottság érzése javul; barátkozni, ismerkedni lehet a másikkal. Talán valakiről, aki eddig csak ült a padban kiderül, hogy nagyon ügyes szervező, és pl. a szállások felkutatását rá lehet bízni. Elsősorban a plébániát misszionálja mindez. Illetve késztet arra, hogy ha rátaláltunk egymásra, jól érezzük magunkat együtt és a jézusi gondolatokat próbáljuk megélni, akkor ne legyünk önzőek ,osszuk meg mindezt másokkal is, és akkor el is érte a célját a misszió. Az az egy szeptemberi hét inkább csak a külsőségekben lesz

3

látványos, amennyiben jól sikerül, de a belső életre támadás, a hasznosság érzése hosszútávon is gyümölcsöző. - Esperes atya szerint miben áll húsvét üzenete? Húsvétkor azt ünnepeljük, hogy Jézus újra életre támadt. De az Atya miért adta vissza neki az életet? Azért, mert a szeretetből odaadott élet, a búzaszemként földbe hullott élet nem pusztulhat el! Húsvétkor nem elég ezt ünnepelni és ennek örülni. Akkor lesz igazán ünnepünk, ha belekapcsolódunk a másokért való élésbe, amire Jézus példát mutatott; ha merjük elveszíteni mi is az életünket. Ezt nem valami nagy, látványos tevékenységekkel kell megtennünk, hanem a közösségen belül, a lelkipásztorok útmutatását figyelembe véve, a szolgáló szereteten keresztül. Észrevenni a rászorultat, az elesettet, a szegényt, a bátortalant, ahogy Jézus is észrevette őket. Idővel ez lassú önfeláldozássá válik, de ezzel élhetjük át a három szent napot is, amikor Jézus a testét és vérét adja éltető eledelként, hogy megmutassa szeretetét. Ő még a latornak is rögtön megígéri a paradicsomban való együttlétet, így nekünk is reményünk van arra, hogy nem kell az utolsó ítélkezésre várakozni, hanem már most, ebben a világban is új életre támadhat egy egyházközség, egy családi közösség, amikor a szeretetben megtapasztalják az örömöt. Ez az „allelujás öröm”, melyet Krisztusban kívánunk minden testvérünknek és saját magunknak természetesen, hiszen akkor tudunk örülni mások örömének is. Hajósi Áron

Templomunk új hangrendszere Nyéki Géza évekkel ezelőtt már végzett javításokat templomunk hangosításán. Ezúttal azonban a teljes rendszer cseréjére kapott felkérést, miután az erre a célra kiirt pályázatot cégével, a Rollington Bt.-vel megnyerte. Nyéki úr egyébként diák kora óta foglalkozik hangtechnikával. Több évtizedes szakmai tapasztalatában templomok hangosítása is szerepel. A Béke téri templom eddigi, közel 20 éves hangrendszere nem csak elavulttá vált, de működése meglehetősen bizonytalan, kiszámíthatatlan lett. Ezért az egyházközség képviselő-testülete - már jóval az új rendszer beépítése előtt - annak lecseréléséről határozott, ám az anyagi lehetőségek csak mostanra engedték a kivitelezési munkák lefolytatását. Az új eszközök természetesen jóval felülmúlják az eddigieket mind minőség, mind teljesítmény tekintetében. A hagyományos módon elhelyezett mikrofonok mellett lehetőség nyílt mobil mikrofonok használatára is, amelyeket már az utóbbi keresztutak alkalmával ki is próbálhattak a hívek. A hangrendszer központja (keverőpult, végerősítők, vevőegységek, CD-MCMP3 lejátszó, felvevő) a sekrestyében található, ám ettől függetlenül is használható a karzatra helyezett alrendszer, mely külön hangosítást biztosít a kántornak és külön a kórusnak. A hangsugárzók részben a régiek helyén állnak, de a jobb érthetőség érdekében újabbak is felszerelésre kerültek (pl. a szentélyben, Szt. Antal kápolnában). Az új hangrendszer kiépítése egyrészt időigényes, precíz mérnöki munka, másrészt komoly anyagi áldozat. Ne feledjük, hogy az új berendezések minket (az egyházközség tagjait) szolgálnak. Hálásan köszönünk minden eddigi hozzájárulást és továbbra is várjuk a támogatásokat a munkálatok teljes fedezésére. H. Á.

4

Elmélkedés

HA KIVESZNE AZ ÖRÖM… Ha az ünnep lelke elhalványulna… Ha egy szép reggelen olyan társadalomban ébrednénk, amely jól működik, technikailag fejlett, de amelyből eltűnt minden benső élet… A tudomány és a technika nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a föld lakhatóvá váljon. De ha odáig jutnánk, hogy elfelejtjük a hit bizalmát és a szív okosságát, amely nélkülözhetetlen az emberi család jövőjének építéséhez… Honnan merítenénk a benső élet gazdagságát, ha kiveszne az öröm lelkülete, ebből a páratlan közösségből, amely Krisztus Teste, az ő egyháza, és ha az egyház anyai szeretetét erkölcsprédikációk váltanák fel? Ha elveszítenénk gyermeki bizalmunkat az Eucharisztiában és Isten Igéjében… Ha a keresztények imádságát unalmas és száraz nyelv fejezné ki anélkül, hogy helyet adna az intuíciónak, a költészetnek, a Föltámadt Krisztus drága jelenlétének… Föltámadt Krisztus, te gyakran látsz engem magányosan, mint aki idegenként bolyong a világban. De rád szomjazik lelkem, és jelenlétedre vár. És szívem mindaddig nyugtalan marad, amíg át nem adja neked, Krisztusom mindazt, amit ránehezedett és távol tartotta Tőled. Roger testvér

Városmisszió 2007

GONDOLATOK A MISSZIÓRÓL Kedves testvérem! A városmisszióra készülve szeretnék néhány dologról együtt gondolkodni veled. Talán hallottál róla, hogy Egyházunk 2007. szeptemberében Budapesten nagyszabású eseménysorozatra készül: egy egész héten keresztül minden plébánián gazdag programokkal várják az érdeklődőket. Lesznek központi események is sportcsarnokokban, a város terein, bevásárlóközpontokban. Lesznek utcai evangelizációk, a plébániák, közösségek, mozgalmak bemutatkozásai. Nem is gondolnánk, milyen gazdag és sokszínű az Egyház élete! A cél az, hogy minél nagyobb körben megismerjék az emberek Jézust. Hogy minél szélesebb körben ismertté váljék az evangélium. A Biblia és különösen két apostol: Péter és Pál példáján és tanításán keresztül szeretném bemutatni, hogy miért is van szükség a misszióra, és hogyan válhatunk mi is missziós lelkületűvé. Talán nem is kell bővebben ecsetelni, hogy milyen állapotban van a világ, a társadalom, embertáraink, népünk, városunk. Hogy valóban szükséget szenvedünk. Mindenütt csak pusztulást, romlást láthatunk. A családok, a közösségek felbomlanak. Az embereken teljes reménytelenség lett úrrá. Kétségbeesésükben túlzásba vitt munkával, szórakozással, droggal, alkohollal érzéstelenítik magukat. Az Egyház is látszólag nyomorúságos állapotban van: egyre többen hagyják el hívek, és egyre kevesebb a papi hívatás. Felmerül a kérdés: Mi az oka ennek a sok rossznak? A Biblia szerint a bűn: „Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik isten dicsőségét." (Róm 3,23). Kérdezheted: Mit tesz Isten? Miért tűri mindezt? Nem érett talán meg ez a bűnös világ a pusztulásra? Valóban Istennek van válasza, van terve mindezekre. Nem adta ki a kezéből 5

az irányítást. Az embernek szabad akaratot adott. Lássa meg bűnei következményeit! Akkor hirdessük talán Isten büntető ítéletét úgy, mint Jónás próféta Ninivében: „Még negyven nap és Ninive elpusztul!" Ez lenne talán a jó hír, az evangélium? Nem hiszem. Inkább Isten irgalmas szeretetét kellene hirdetni, amely kinyilvánult Jézus Krisztusban, hiszen az Úr nem akarja senki vesztét: „…aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére." (Tim 2,4). „Mindaz, aki segítségül hívja az Ő nevét, üdvözül." (Jo 3,5). De van egy probléma, amelyről Pál apostol beszél a Római levélben: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket?" (Róm 10, 14-15). „ Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.„ (Róm 10,17). Mondhatod erre: Hirdessék a papok, hiszen ez a hívatásuk! Csakhogy ezek az embertársaink távol élnek az Egyháztól, nem mennek be a templomba, hogy hallják az igehirdetést. Pap is egyre kevesebb van. Ezek az emberek ott vannak körülöttünk, közöttük élünk. Vajon véletlenül van ez így? Vagy Isten direkt bosszantani akar bennünket, hogy közéjük helyezett minket? Vagy valami célja van ezzel? Talán nekünk kéne elmondani számukra az örömhírt. Gondolod, hogy Isten nem fogja rajtunk számon kérni az elveszetteket? Pál apostol írja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!" Kérdezheted: Nem elég, hogy istenfélő vagyok, hogy imádkozom, még értük is, hogy jó példát mutatok az életemmel, hogy jót teszek? A Biblia alapján úgy tűnik, nem elég. Az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk egy vallásos és istenfélő férfiról, Korneliusz századosról, aki „sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez", mégis az Úr Péter apostolt küldte hozzá, hogy részesítse valamiből, pontosabban Valakiből, aki még hiányzott neki: az Úr Jézussal való személyes kapcsolat és a Szentlélekkel való betöltekezés. Így Péter hirdette neki Jézust, és be is töltötte a Szentlélek, mielőtt megkeresztelhette volna őt és háza népét. Tehát mindannyiunk számára szükséges a személyes kapcsolat az Úrral és a Szentlélek-keresztség. Maga Péter is Pünkösd előtt bár ismerte az Urat, és lelkesedett érte: Életemet adom érted – mondta, mégis a szorongatás idején megtagadta Őt. A Szentlélek kiáradása Pünkösdkor tette őt bátor apostollá. Ugyanígy mindnyájunkat a Szentlélek tud átalakítani. Magam is vasárnapi keresztényként éltem, mielőtt a karizmatikus megújulásban, például a Szentlélekszemináriumnak nevezett lelkigyakorlatokon közelebbi kapcsolatba kerültem volna Vele. Ha már betöltött a Lélek, hogyan hirdessük, és mit mondjunk? Nem kell mindjárt nagy dolgokra gondolni. Szent Péter írja első levelében: „Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek. De ezt szelídséggel és tisztelttudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik rágalmazzák buzgó életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket gyaláznak." (1Pét 3,15-16). Mégis van valami, amit meg lehet tanulni? Igen a Kérügma. A keresztény tanítás alapigazságai, például Péter és Pál első beszédei alapján az Apostolok Cselekedeteiből. Nekünk is ennek alapján kellene beszélni az emberekkel: először figyelmesen meghallgatni őket, aztán a Kérügma mentén beszélni nekik Jézusról, aki képes és kész az ő problémáikon is segíteni. Ennek első pontja az, hogy Isten a Szeretet, hogy Isten szeret személyesen téged testvérem: „Még alakot sem nyertek tagjaim, és szemed már látott engem, Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam, Napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük." (Zsolt 139,16). Bármilyen nehéz helyzetben vagy is, Ő kész segíteni neked: „Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik Őt félik." (Zsolt 103,13).

6

A második pont azt fogalmazza meg, hogy miért van mégis annyi rossz a világban, az emberek életében. Ennek oka a bűn. Valamikor a történelem hajnalán az ember szembefordult teremtőjével és barátjával, az Istennel. Elszakadt attól, akitől élete függött, aki csak jót akart neki. Ezt az elszakadást attól kezdve minden ember megörökli. Lelkünkben kettősség van: szeretnénk jók lenni, sokszor mégis a rosszat tesszük. Ezért van minden bűn: gyilkosság, csalás, hazugság, hűtlenség, bálványimádás, romlottság a világban. „Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. Így már nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom." És „Ó én szerencsétlen ember, ki szabadít meg a halálnak testétől?" (Róm 7,14-19 és 24). Elég-e hát azt hirdetni, hogy Isten minden embert szeret? Véleményem szerint nem. Akkor azt hihetnék, hogy a Szeretet minden bűnnel és ocsmánysággal összefér, pedig Isten nemcsak végtelen szeretet, hanem végtelen szentség is. Erről szól a harmadik pont: Jézus a szabadító! Jézus a keresztre vitte mindannyiunk bűnét, és a saját testében megsemmisítette, amikor meghalt. Engedelmességével kiengesztelte velünk az Atyát. „Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak." (Róm 8,1). És: „Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja? Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk? Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard?" (Róm 8,33-35). Legyőzte valamennyi ellenségünket, a bűnt és a halált is, hiszen feltámadt. Legyőzte a sátánt is, és győzelmét továbbadta nekünk, akik hiszünk „Ti Istentől vagytok gyermekeim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van." (1Ján 4,4). Hogyan lehet átvenni akkor ezt a győzelmet? Erről szól a negyedik pont. Térj meg, és higgy az Úrban! Ezt mondja: "Ime, az ajtónál állok, és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, és vele étkezem, és ő énvelem." (Jel 3,20).Tehát neked kell behívnod Őt az életedbe. Az ötödik pont ez: Töltekezz be Szentlélekkel. Nem kell megijedni, nem újra keresztelkedésről van szó! Hanem a keresztségi és bérmálási kegyelem felszításáról. Ahogy Pál apostol figyelmezteti Timóteust: „Szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándékát!" A Szentlélek az, aki elvezet minket a teljes igazságra, aki megtanít majd mindenre, és eszünkbe juttat mindent, aki segít tanúságot tenni. Miért van az, hogy katolikusok is aggodalom és bűntudat nélkül foglakoznak jógával, agykontrollal, transzcendentális meditációval, asztrológiával, jóslással és még ki tudja, mi mindennel, de a Szentlélek ajándékaitól, katolikus megújulási mozgalmaktól félnek. Amikor Isten ószövetségi népe a sivatagban vándorolt, Mózes kiválasztott hetven férfit, akiket a szent sátornál aztán betöltött az Úr Lelke, de két másikat is a táborban. Féltékenység gyulladt erre némelyekben, és meg akarták tiltani nekik, hogy ugyanúgy prófétáljanak, mint a többiek. Mózes erre ezt mondta: „Bárcsak az egész nép prófétálna, és az Úr nekik adná Lelkét!" (Szám 11,29). Ez az Ószövetség idején történt, az Újszövetségben az Úr mindenkinek adni akarja a Lelkét! Ha még nem vagy megkeresztelkedve, vagy nem voltál elsőáldozó, bérmálkozó, itt az alkalom, a mi plébániánkon is indulnak ezekre felkészítő csoportok, lehet pótolni a lemaradást. De ha már voltál, és mégis üresnek érzed az életedet, hiányzik a tűz, a lelkesedés, akkor vá-

7

laszthatsz a különböző lelkigyakorlatok, cursillok, Szentlélek-szemináriumok, Fülöpés alfa-kurzusok közül. Érdemes elmenni. Az utolsó pont: Legyen közösséged, olvasd a Bibliát, imádkozz! Nem lehet szólóban, egyedül megélni a keresztény hitet, nem lehet erősödni, növekedni. Csatlakozz egy élő közösséghez! A mi plébániánkon is vannak ilyenek: bibliakör, imacsoport, hittancsoport. Ezt olvassuk a Zsidókhoz írt levélben: "Ne hanyagoljuk el összejöveteleinket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást!" (Zsid 10,25). Imádkozz, olvasd a Szentírást! Ez már nem ugyanaz az ima, mint Korneliusz századosé volt a Szentlélek-keresztség előtt. Az Isten távol volt, most közel van, a szívedben. Benned és rajtad keresztül működik, éltre kelt és gyógyít. Már nemcsak kötelesség, hanem mindennapi erőforrás és táplálék az imádság.. A szentmise, a szentségek élővé válnak. Egyre növekvő szeretetet tapasztalsz meg a szívedben az Úr és minden ember, különösen az elveszettek iránt. Ez a szeretet és vágy fog hajtani, hogy megoszd másokkal is, amit te megtapasztaltál. Így próbáltam összefoglalni azt az örömüzenetet, amely előttünk már milliók életét megváltoztatta, kezdve Péteren és Pálon, folytatva a vértanúkon és hitvallókon, akik az üldözések között is boldogok tudtak maradni, és nem váltak meg a Jézussal való kapcsolattól a világ minden kincséért sem, sőt még az életük sem volt drága odaadni érte. Végezetül olyan örömet tapasztalhatsz meg az örömhír befogadása és továbbadása által, amilyet soha máskor. Talán egy gyermek születésénél érzett boldogsághoz hasonlítható. Ez is – az is születés, ez utóbbi újjászületés, ahogy Jézus mondja Nikodémusnak: újjászületés vízből és Szentlélekből. Fábián József dr. Amikor kinézünk a templom falain túl az életbe, elképzeljük magunkat, amiben vagyunk, akkor valóban egy nagyon szörnyű és furcsa képet kapunk. Egy olyan fogyasztói társadalomban élünk, amiről azt hiszem, hogy nagyon sokat szoktunk beszélgetni, s aminek igazából két oldala van. Az egyik egy kiüresedett és lélektelen világ, ahol az életnek semmiféle becsülete sincsen. A reklámok, a különböző show-k és hasonlók töltik ki az emberek nagy részének az életét. A másik része pedig, a mi vallásunknak valamiféle fogyasztói vallássá süllyedése. Ahogy a bíboros úr fogalmazta lélekindítójában, hogy gyakorlatilag fogyasztói vallássá alakul sokszor a kereszténység. Az emberek igénybe veszik a kegyes szolgáltatásokat, megteszik, amiről úgy gondolják, hogy a jámborságuk indítja őket, és úgy érzik, hogy akkor ezzel minden rendben van. Teljesen elsikkadni látszik az a lényeg, hogy a kereszténység az egy missziós vallás, „küldetéstudat” vallás. Ha Jézus csak azt akarta volna közölni, hogy a mennyei Atya szeret, és Isten létezik, akkor nem is kellett volna egyházat alapítani. De nem erről beszélt! Azt mondta, hogy menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet. A városmisszió arról szól, hogy megtaláljuk egymást, felismerjük egymásban a tanítványt, megosztjuk egymással az örömöket, a bánatokat. Egy nagyon szép kis prospektust is kiadtak a városmisszióról, ami nagyon röviden és tömören összefoglalja a lényeget, és arról szól, hogy segítsük a plébániákat a miszsziós lelkület formálásában. Támogassuk a közösségeket, hogy az eltávolodottaknak utat mutassanak az egyházhoz. Mutassuk be értékeinket! A XX. században élt magyar vértanúkat, mint a keresztények közöttünk élő jeleit! Keressük együtt a bizalom útjait a sajátos élethelyzetben lévőkkel! Mutassuk fel a remény jeleit a kultúrában és a közéletben!

8

A városmisszió időben két részre oszlik. Az egyik egy hosszú előkészítő és egy utána érlelődő megélő időszak, és lesz egy hét, szeptember 16-22-ig, amikor egész Budapest reményeink szerint megbolydul. Nagyon sok központi rendezvény lesz, azon kívül a plébániák mindegyike külön-külön valamilyen formában ezt a hetet egy aktív együttlétben fogja eltölteni. Megszólítunk mindenkit, és meg szeretnék szólítani, aki ebben részt tud vállalni. A fő gondolata ennek a rendezvénynek, hogy a városmisszió legfontosabb feladata a városi plébániák misszió általi megújítása. Ez azt jelenti, hogy magunknak kell egy olyan közeget teremteni, ami táptalaja lehet majd az Úr Jézus további ügyének, a további fejlődésnek. A hitünk olyan, hogy ha magunk elmélyedünk benne, akkor lehet, hogy egy szép élménnyel gazdagodunk, de ezerszer többet teszünk akkor, ha ezt egymással megosztjuk, egymást is beavatjuk ezekbe a titkokba. Ha tanúságot teszünk arról, hogy mi az, ami bennünk lejátszódik. A mai világban nem tanítókra van elsősorban szükség, hanem tanúra. Az a kérdés, hogy tudunk e tanúi lenni Isten szeretetének. Másban egyébként nagyon jó tanúk szoktunk lenni bizonyos körökben: A csodálatos, fantasztikus mosóporról, amit ki kell próbálni, tanúsítom, hogy beválik; vagy szenzációs vitamintabletta, meg kell enni, nálunk senki nem lett beteg a családban, ezt is biztosan mondhatom. – Ebben tudunk tanúskodni. De mi nem csak a ránckisimításnak a titkát ismerjük, mi az örök élet titkát ismerjük! Nem tudjuk megosztani mással? Erről nem tudunk tanúságot tenni? Pedig ez lenne a legfontosabb feladatunk. Ha hiszünk benne, ha tudjuk, akkor nyilvánvaló, hogy nem titkolhatjuk el mások elől sem. És arra gondolunk e vajon, hogy az által, hogy nem szólalunk meg, hogy nem teszünk tanúságot a bennünk élő szeretetről, vagy az Isten szeretetéről, azzal hány embertől vonjuk meg azt a lehetőséget, hogy az élete jobbra forduljon. Mi mit teszünk oda az Úr Jézusnak azért, amiért a mi életünket megmentette? Mit ajánlottunk föl neki? Mikor mondtuk, vagy mondtuk-e azt, és milyen intenzitással, hogy rendelkezzél velem? Mindent fölajánlok, mond meg, mit tegyek! A bíboros úr azt üzente, amikor ezt a mozgalmat útjára indította; nézzünk Krisztus színe előtt önmagunkra és nemzetünkre. Ne ijedjünk meg attól a képtől, amit az Ő tükrébe tekintve látunk, és kelljünk fel elesettségünkből. Ennek a mozgalomnak a jelszava: Reményt és jövőt adok néktek! A reményünk és a jövőnk is abban van, ha meg tudjuk élni azt a csodálatos hitet és azt a küldetést, amire az Úr küldött minket. Szolnoki János (elhangzott 2007 februárjában a Szt. László Plébánián)

Közös élményeink

FARSANG 2007. 02. 17-én, szombaton különös nap volt a Béke-téri plébánián. Egy bennszülött pap jött el közénk, és vetélkedőt tartott a gyerekeknek. Négyzeteket kellett kirakniuk, és új álatokat találtak ki. Így jött létre többek között a skorpióca is. Eljött a rendezvényre sok híresség is: Hitler, Híres kalózok, ha Micimackó nem is, de Malacka itt volt. Ellátogatott közénk a félénk zebra is, volt egy börtöntöltelék is, aki mindenki előtt meggyónta bűneit. Volt még itt bordásfal, énekes táncosnő, menyasszony, és egy csomó focista is velünk töltötte a farsangot. Itt volt a 3 pillangó, és a katicabogárka, valamint az aranylúd című mese szereplői: a szegény apuka, anyuka, a 3 gyerekük, a legkisebb Tökfilkó az öregasszony, a fogadós és 3 leánya, a pap, a paraszt de 9

még a királyi család is: a Királykisasszony, s a Király is. Eljátszották a mesét a kicsiknek. Még sorolhatnám egész nap a hírességeket, de akkor nem férne el. Jöttek ám zenészek, hogy jól megtáncoltassák a népet. Miután mindenki elszédült, jöhetett a lakoma: finomabbnál finomabb kekszek, sütik, üdítőitalok várták, hogy elfogyasszák őket. Aztán lement a nap, és a kicsik is jól elfáradtak, és hazamentek. A nagyok pedig maradtak, és kifosztották a Szent László-Casinót, végignézték a képeket, melyek majd felkerülnek a honlapra, és rendet raktak. Aki nem hiszi, legközelebb jöjjön el! Davv

KARIZMATIKUS LELKI NAP A BÉKE TÉREN 2007.03.03.-án a Béke téri plébánián a tavalyihoz hasonló egész napos karizmatikus lelkigyakorlatot tartott Varró István, az Elizeus szolgálóközösség vezetője Isten szeretetéről, a bűnről, a lelki sebekről, az okkultizmus hatásáról szóló előadásokkal, szentségimádással, közbenjáró imával, kérdésekkel, szentmisével. Délben közösen fogyaszthattuk a Vica által 45 főre, nagy munkával elkészített finom babgulyást, melyért külön köszönet jár neki. A lelkesedés nem lanyhult estére sem, a csillogó szemek, örömteli arcok, könnyek, kérdések helyett is mindent elárultak. De mi is ez a Katolikus Karizmatikus Megújulási Mozgalom? XXIII. János pápa az Egyház megújulásáért új Pünkösdért imádkozott. Erre jött a Szentlélek válaszaként a Karizmatikus Megújulás az egész világon, pont 40 éve. A keresztények azért kezdtek imádkozni, hogy ami 2000 éve történt, velük is megtörténjen. Ahogyan akkor kiáradt a Szentlélek, s az apostolok, akik addig gyávák voltak és elbújtak, ezután bátran kiálltak, és hirdették Jézus Krisztus halálát és feltámadását, nem félve, hogy őket is elfogják, úgy a mostani híveket is betöltötte a Szentlélek, és átalakult az életük. Komolyan vették, amit a Márk evangélium végén olvasunk: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte." Ezek a szavak nemcsak az apostolokra vonatkoznak, hanem azokra, akik „hisznek". Az elmúlt 2000 évben számtalanszor bebizonyosodott, hogy igazak. Hogy csak néhány példát említsek: Szent Pál nem halt meg Máltán a kígyómarásban, Szent Antal nem halt meg a mérgezett ételtől, Pió atya kiűzte az ördögöt a megszállottból. És hány csodás gyógyulásról olvashatunk az apostolok cselekedeteiben? Az utóbbi 40 évben az egész világon, Magyarországon is immár 30 éve sokan megtapasztalhatták /mi is/, hogy az evangélium hirdetését az Úr csodajelekkel kíséri. A hivők „betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak". Vakok látnak, sánták járnak, süketek hallanak, rákos betegek meggyógyulnak, megkötözöttek megszabadulnak, orvosilag lehetetlen helyzetben gyermekek fogannak. Igaz, nem mindenki gyógyul meg, és nem is a testi gyógyulás a legfontosabb, s nem ezt kell elsősorban keresni. Ezek jelek, melyek azt mutatják meg, hogy Jézus él, és ma is gyógyít. A legfontosabb, hogy Jézus Krisztus, Isten fia, aki lejött a földre, annyira szeretett minket /engem/, hogy hagyta magát a kereszten megfeszíteni bűneinkért. Meghalt, hogy nekünk örök életünk legyen. Erre a nagy szeretetre úgy tudunk 10

válaszolni, ha elfogadjuk Urunknak, Teremtőnknek, Megváltónknak, és teljesen rábízzuk az életünket, halálunkat, egész valónkat. Hagyjuk, hogy Ő vezessen azon az úton, amelyen akar. Elfogadjuk a szeretetével és bölcsességével nekünk szánt kereszteket, és segítségével szeretetben hordozzuk azokat. Kérjük és hagyjuk, hogy megmutassa bűneinket, hogy igaz bűnbánatot tarthassunk, s az Ő segítségével megszabadulhassunk tőlük. Mindebben sokat segíthet mások szeretete, tanítása, a Szentlélek kiáradásáért, gyógyulásért mondott imája és egy-egy szíven találó prófécia, vagy ismeret szava, melyet a közbenjárónak mutat meg az Úr, s amelyből kiderül, hogy mennyire szereti és ismeri Teremtőnk szívünket, gondjainkat. Isten kegyelméből begyógyulnak azok a sebek, melyeket mások, vagy saját bűneink okoztak, kiengesztelődhetünk azokkal, akik megbántottak, és megszabadulunk a szívünkben dédelgetett hamis istenképtől. Jézus megígérte, hogy akik benne hisznek, megkapják a Szentlelket, s nagyon fontos, hogy nap, mint nap kérjük kiáradását, hiszen Nélküle semmik vagyunk, Nélküle nem tudunk jót tenni, és Nélküle nem tudjuk elkerülni a rosszat. Ő a Vigasztaló, az Igazság Lelke, aki elvezet minket a teljes igazságra, aki megtanít majd mindenre, aki eszünkbe juttat mindent, amit Jézus mondott, aki békességet ad, aki erőt ad, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Ezek az Ő rendes, mindennapi működésének jelei bennünk, de saját akarata szerint ad rendkívüli adományokat is. Ezek az Ő különleges ajándékai /karizmái/, ahogy az elsö Korintusi levélben olvashatjuk, melyeket tetszése szerint ad: "A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektől. Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését /1.Kor 12,7-10./." Szentlélek kiáradása meghozza a gyümölcsöket életünkben, s ott lesz a szeretet, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Házasságok rendeződnek, családok térnek meg, és sokszor nem csak lelki, hanem még a testi betegségek is meggyógyulnak Isten ajándékaként. Erdő Péter bíboros úr február 24.-én, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás XVI. Országos Találkozóján mondott szavaival fejezném be: „Köszönő szóval tartozom én is, mégpedig magának a Szentlélek Úristennek, aki 30 év óta hazánkban is munkálkodik a Karizmatikus Megújulás útján. Kérem Őt, hogy ugyanez a megújulás, ugyanez a lelkület áradjon szét az idei évben a városmisszió alkalmából egész Budapestre, és hozza el egész nemzetünk lelki megújulását." / a szervezők /

SZIGETMONOSTORI LELKIGYAKORLAT Mint minden évben, idén is lelkigyakorlaton vettünk részt mi, a plébánia fiataljai. A szigetmonostori plébánián az előadásokat egy missziós verbita atya, Benwin Madassery Sebastian tartotta. Ő egy Indiából érkezett fiatal pap, aki már csaknem 4 éve él Magyarországon. A lelkigyakorlatot minden reggel meditációval kezdtük, melyet elmélkedések követtek. Ennek a pár napnak az igazi mondanivalója az volt, hogy hagyjuk el a városias ösztöneinket, és vegyük észre embertársainkban Jézus Krisztust. Ahogy az atya mondta: „nem elég kereszténynek lenni, tenni is kell azért, hogy a 11

világot közelebb vezessük Krisztushoz”. Példaként hozta a tékozló fiú történetét, ami számunkra a bűnből való megtérést jelenti. Ez csak a bűnbánat erejével történhet meg. Ha ezt felismerjük, a mi mennyei Atyánk is kitárt kézzel várhat minket az ő mennyei trónusához. A történet tanúságát kis csoportos beszélgetések alatt megtárgyaltuk. Sebastian atya a helyi plébánián litániát tartott nekünk, ahol mindenki egyénileg fölajánlott szándékot mondott le. Másnap egy filmet néztünk meg, ami rávilágított egy apa család, és gyermekei iránti szeretetére. A lelkigyakorlat végén egy indiai misén vettünk részt, ami csak annyiban különbözik, hogy náluk a földön ülve történik a mise, valamint füstölőt is használnak. Ezen a misén szentelte meg Laci atya az új miseruháját Sebi atyának. Nagyon furcsa volt nekem, hogy ennek a színe narancssárga. Számomra nagyon nagy élmény volt egy ilyen nagyszerű ember lelkigyakorlatán részt venni, aki nagyon ért a fiatalok nyelvén, és amit mond, hamar terméssé érik. Szent János szavaival: „minden szőlővesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem lemetszik, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen”. Ezért jövőre mindenkit sok szeretettel várunk. Antal Csabi Idén a Nagyböjtben ismét alkalmunk nyílt egy kicsit elcsendesedni, elmélyülni, hogy lelkiekben is felkészülhessünk Húsvétra. A márciusi hosszú hétvégét kihasználva Szigetmonostorra indultunk lelkigyakorlatra. Az elmélkedéseket egy indiai verbita szerzetes, Sebastian atya tartotta. Témánk a Nagyböjt volt. Reggeli fogékonyságunkat kihasználva előadónk minden nap már korán reggel meditációra invitált minket, mely során először hálát adhattunk Teremtőnknek létezésünkért, és egyben megfigyelhettünk más teremtményeket is, illetve a második alkalommal Jézust állítottuk életünk középpontjába. Sebastian atya hétköznapi példákkal, saját életéből vett élményekkel, tapasztalatokkal gazdagította előadásait, melyek között szerencsére alkalmunk nyílt egy kis pihenésre is, hogy átelmélkedhessük a hallottakat. Az emberi kapcsolatok (gyermek – szülők; férj – feleség; ember – Isten) szemléltetése céljából nagyszerű példa tárult elénk a Hotel Ruanda című filmben. Szombaton a szünetekben elkalauzolt bennünket Indiába legutóbbi szabadsága alatt készült otthoni videófelvételei segítségével. Utolsó esténken egy indiai szentmisével koronáztuk meg a lelkigyakorlatot. Dia és Szilvi

IFJÚSÁGI KARITÁSZ Több mint egy tucatnyi fiatal (bérmálkozásra készülők, hittanosok, cserkészek) megindította egy szép kezdeményezés első lépéseit. Arra vállalkoztak, hogy a jövőben magányos, idős embereket keresnek fel kettesével-hármasával, hogy némileg enyhítsék az egyedüllét okozta fájdalmakat és szükség esetén kisebb segítséget nyújtsanak. A szolgálatban részt vevő fiatalok havonta találkoznak majd, hogy tapasztalataikat közösen megbeszéljék. Az első – márciusi – alkalommal Laci atya mellet két, a Szent Egyed Közösségben is idősek gondozásával foglalkozó, hivatásos szociális munkás is ellátta tanácsokkal a csapatot. 12

A legtöbb páros azóta már túl van a bemutatkozó „látogatáson”. Az első viszszajelzések egyértelműen pozitívak. Várjuk olyan idős, magányos emberek jelentkezését (Laci atyánál, vagy Boós Klárinál), akik szeretnék igénybe venni – a természetesen díjmentes – szolgálatot! H. Á.

Mese (nem csak gyerekeknek)

AZ ANYÓKA, AKI ISTENT VÁRTA Élt egyszer egy idős asszony, aki nap, mint nap hosszú órákon keresztül alázatosan imádkozott. Egy nap Isten hangját hallotta, aki így szólt hozzá: - Ma eljövök, és meglátogatlak téged. Képzeljétek csak el, micsoda örömöt és büszkeséget érzett az asszony. Csinosítani kezdte otthonát, kitakarított, tésztát gyúrt és süteményt sütött. Aztán felvette a legjobb ruháját, és várni kezdte az Úr érkezését. Egy kis idő múltán valaki kopogtatott az ajtaján. Az anyóka sietett, hogy ajtót nyisson. De csak a szomszédasszony volt, aki egy kis sót akart kölcsön kérni. Az Anyó elküldte: - Az Isten szerelmére, azonnal menj innen, most nincs időm erre a butaságra! Istent várom az otthonomba! Na, menj már! - és becsapta a megbántott asszony orra előtt az ajtót. Kicsit később megint kopogtattak. Az asszony megnézte magát a tükörben, megigazította a ruháját és futott az ajtót nyitni. De ki volt az? Egy óriási kabátot viselő kisfiú, aki gombokat és szappant árult fillérekért. Az öregasszony így tört ki: - A Jóistent várom. Nincs egy csepp időm se. Gyere vissza máskor! - és a gyerek orrára csapta az ajtót. Azután megint kopogtattak. Az öreganyó kinyitotta az ajtót, és egy rongyos, sápadt öregembert látott maga előtt. - Egy szelet kenyeret, legyen akár száraz is...és ha megengedné, hogy egy pillanatra megpihenjek a lépcsőjén...- kérte könyörögve az öreg. - Ó, ne! Hagyj békén! Istent várom! És takarodj le a lépcsőmről! - mondta bosszúsan az öregasszony. A szegény ember sántikálva odébbállt, az öreganyó pedig visszatért és várta az Istent. Teltek az órák és a nap nyugovóra tért. Eljött az este és Isten nem érkezett meg. Az asszony mélyen csalódott. Végül úgy döntött, hogy nyugovóra tér. Furcsamód rögtön elaludt és álmodni kezdett. Álmában megjelent neki a jóisten és ezt mondta: - Ma háromszor jöttem el hozzád, és te háromszor utasítottál el. Bruno Ferrero

A hónap szentje:

CLUNYI SZENT HUGÓ BENCÉS APÁT Április 29. *Semur, 1024. +Cluny, 1109. április 28. A 11. század kiemelkedő személyiségeket állít elénk, akik bevilágítják az egyháztörténetnek e valóban sötét korszakát. A feudalizmus invesztitúraharc által megtépázott korában a legfőbb hatalom birtokosai az egymással szemben álló pápa és német császár. Ez egyben az Egyház megújításának ideje is, mely Szent VII. Ger13

gely pápa életművében teljesedett ki. E szellemi mozgalmak és eszmék Burgundiában is visszhangra találtak, ahol Hugó nagy határozottsággal vezette Cluny híres apátságát, amelyhez Gallia, sőt általában a Nyugat szerzeteseinek nagy része kapcsolódott. Hugó a nagy középkori apátok típusa volt; szentsége rendkívüli emberi adottságokkal párosult. A lojális diplomatában és Isten emberében egyaránt bízott VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár: jelen lehetett az 1077. évi canossai kiengesztelődésnél; hasonlóképpen élvezte más pápák és császárok nagyrabecsülését is. A pápa megbízásából fontos és kényes diplomáciai feladatokat kellett teljesítenie Magyar- és Németországban, de a császárok is többször megbízták, hogy járjon el érdekükben. Az Egyház azonban nem a diplomatát tiszteli benne, hanem az alázatos és hűséges szerzetest, aki rendjéért és az emberiség érdekében szállt síkra. Hugó 1024-ben született Semurban; nagybátyja, auxerre-i Hugó püspök nevelte. 1038-ban megérlelődött benne a kívánság, hogy feleljen Krisztus hívására, és belépett a clunyi bencés kolostorba. 1044-ben szentelték pappá, s 1048-ban már prior volt. Életének már e korszakában megkezdte közvetítő szerepét. 1049-ben sikerült megoldania III. Henrik császár és a payerne-i kolostor közti vitát. Míg e kolostorban tartózkodott, meghalt apátja, Clunyi Szent Odiló (lásd: 18. o.). Clunybe való visszatérése után testvérei Odiló utódjává választották. Később teljes egyszerűséggel vallotta be, hogy ha teste vágyakozott is a megtisztelő apáti méltóságra, lelke védekezett ellene. 1049. február 22-én a besançoni Hugó érsektől kapta az apátáldást. Akkoriban kezdődött el a clunyi szerzetesség dicső korszaka. Hugó apát több zsinaton vett részt Itáliában és Galliában; jelen volt az 1095. évi híres clermont-i zsinaton, amelyen Szent II. Orbán pápa meghirdette az első keresztes hadjáratot a Szentföldre a mohamedánok ellen. Ezt követően a pápa, aki maga is Clunyben tett szerzetesi fogadalmat, 1095. október 25-én felszentelte az apátsági templom főoltárát. Ez az ünnepélyes cselekmény képezte az apátsági templom nagyobbítási munkálatainak nyitányát. A kolostor építői a kivitelezésben és az építési tervben a római Szent Péter bazilikához alkalmazkodtak. Közel egy évszázadon át Cluny hatást gyakorolt Burgundia, Dél-Franciaország és a Pireneusi-félsziget építészetére. Elődeihez hasonlóan Hugó is a pápaság megbízható támasza volt a nehéz időkben. Igyekezett elsimítani azokat a viszályokat, melyekben a római Egyház legfőbb érdekei: a béke és az egység forogtak kockán. A pápákkal és számos püspökkel együtt harcolt a simónia (az egyházi méltóságok áruba bocsátása), valamint a méltatlan papság ellen. Hugó kormányzásának hosszú ideje alatt (1049--1109) a clunyi rend fejlődésének tetőpontjára jutott. A clunyi apát ugyanis egy egész rend feje volt a szó mai értelmében, vagyis egy központosított és jogilag elismert egyházi szervezeté. Hugó a vezetése alatt álló kolostor számára összefoglaltatta a rend érvényben levő szokásait és hagyományait, s ezekből tudomást szerezhetünk a bencés kolostorok mindennapi életéről. Az az előny, amelyben a közös liturgiát részesítették, nem jelentett akadályt a munkában és a magánimádságban. Hugó gondoskodott az indokolt könnyítésekről és felmentésekről, azok számára, akiknek különleges feladata volt a kolostor életében. A nagy nyitottság a kor szükségletei iránt és a mindenkori valóságos követelményekhez való alkalmazkodás következtében Hugó kolostorának hatása messze kisugárzott. Kortársai mindenekelőtt tapintatát és türelmét, imádságos, vezeklő lelkületét, testvéri szeretetét magasztalták. Akitől a világ nagyjai tanácsot kértek, egyben a rászorulók és nyomorgók jótevője volt, és több csodás gyógyításáról is beszámoltak. Ily

14

módon mindenütt ismertté tette Cluny nevét; közösségük létszáma egyre gyarapodott. Hugó megalapította Marcigny kolostorát, az első clunyi szellemű apácakolostort, s ezt végrendeletében utódai különleges gondjára bízta. Elődjének, Odiló apátnak megsejtése valóra vált: olyan vezető alatt, aki szerzeteseinek valóban atyja, a clunyi rend bámulatos fejlődést élt át az Egyház és a nyugati kultúra javára. Emellett Hugó tekintélye is állandóan nőtt, de valódi nagysága nem diplomáciai küldetéseiben rejlett, melyeket a pápák vagy világi uralkodók megbízásából teljesített, hanem ami Isten szemében volt: vagyis igaz szerzetes voltában. Élete végén meggyengült egészsége miatt sem akart lemondani szigorú, vezeklő életmódjáról. 1109 nagycsütörtökén utoljára intézte szavait az összegyűlt szerzetesekhez, és Krisztus példájára elvégezte a lábmosás szertartását. Húsvét napján beteg lett. Amikor kedden, 1109. április 28- án egyik szerzetese megáldoztatta, megkérdezte tőle, hogy megismeri-e még Krisztus testét. ,,Igen -- válaszolta -- megismerem és imádom.'' E hitvallása után meghalt. 1120. január 1-én avatta szentté II. Callistus pápa. www.katolikus.hu

Vers

MA! Holnap talán az ajkam néma. Hogy ne maradjak szerető szóval senki adósa; úgy szóljak még ma. Holnap talán merev a lábam. Segíts, Megváltóm, hűséges szívvel szüntelen veled járni a mában. Holnap talán karom se mozdul. Ma szent örömmel úgy tegye dolgát, mint a Te szolgád itt s a síron túl. Holnap tán a szívem is hallgat. De ma hirdesse minden verése: Áldom, Megváltóm, mentő hatalmad. A tegnapot befödte véred. Tied a holnap. Nekem csak mám van. Segíts hűséggel ebben a mában szolgálni néked! Túrmezei Erzsébet

15

BÉKE TÉRI PROGRAMOK 2007

Április 9. hétfő HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS Reggel a 9-es mise után a plébánián. Fiúk locsolóeszközt, lányok „hímes tojást” hozzanak!

Május 13. Vasárnap HITTANOS GYERMEKEK ELSŐÁLDOZÁSA

Április 15. Vasárnap GITÁROS SZENTSÉGIMÁDÁS 1645-től a 6-os miséig.

Május 20. Vasárnap HITTANOS GYERMEKEK

Április 26. Csütörtök GYERMEKÁLDÁSÉRT MISE

Május 19. Szombat NAGYMAROSI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ ÉS

FELNŐTTEK

BÉRMÁLÁSA

1000 Szentmise ELŐADÁS CSA-

LÁDALAPÍTÁSRÓL

Felhívás Várjuk azon cégek, vállalkozások jelentkezését, akik a BékeHírben való hirdetés ellenében hozzá tudnának járulni az újság előállítási költségéhez. Köszönettel: a szerkesztőség.

HITTANÓRÁK ÉS KÖZÖSSÉGI FOGLALKOZÁSOK RENDJE A MAGDOLNAVÁROSI SZENT LÁSZLÓ PLÉBÁNIÁN: Óvodások és I. osztályosok hittanórája: ...................... Csütörtök ..... 1700 Elsőáldozásra készülők hittanórája: ............................ Kedd ............ 1700 5-6 osztályosok hittanórája: ......................................... Hétfő ............ 1700 7-8 osztályosok hittanórája: ......................................... Kedd ............ 1700 Bérmálkozásra készülők hittanórája: ........................... Szerda ......... 1830 Ifjúsági hittanóra (középiskolás kortól) ......................... Hétfő ............ 1830 Istenkereső fiatalok szentségfelkészítője: ................... Péntek.......... 1900 Bibliaóra (felnőtteknek) ................................................ Kedd ............ 1830 Ministránsgyűlés .......................................................... Péntek.......... 1600 Cserkészgyűlés ........................................................... Péntek.......... 1700 Ifjúsági gitáros énekkari próba ..................................... Péntek.......... 1700 Felnőtt kóruspróba ....................................................... Péntek.......... 1830

VÁRUNK TÉGED IS!!! Várjuk észrevételeiket és javaslataikat: tel.: 3-408-408 (Szolnoki Vica), 06-20-331-9588 (Hajósi Áron) web: www.szentlaszlo.tk (folyamatosan új képekkel, hírekkel) e-mail: [email protected] levelezőlista: [email protected]

16