DUNASZEKCSŐI I. évfolyam 3. szám 2015. június 29.
HÍREK
Lugio napok rövid története Vagy nem is olyan rövid, ha tizenhárom év távlatából tekintünk vissza rá. Az első próbálkozás 2003-ra tehető, mikor egyetlen nap állt rendelkezésre egy ötlet megvalósítására. Ekkor jöttek el hozzánk először gladiátorok, készítettünk alkalmi római öltözéket és Pazaurek Dezső jóvoltából igazi római konyhán láthattuk vendégül az érdeklődőket. Este diákjaim Plautus: Hetvenkedő katonáját adták elő a szabadtéri színpadon, amit előtte két héten keresztül itt Szekcsőn tanultak meg, és vitték színre. Mennyi minden történt azóta, arra talán nem lenne elég az egész újság sem. Ha mégis tagolni szeretnénk az eltelt éveket, akkor 2005 lenne a következő állomás, ekkor rendeztük meg az első limes tábort, nyerte el a program időrendje és formája azt, amit napjainkig meg is tartott. Ez pedig három nap kalandtúrát, szombat-vasárnap pedig fesztivált írt elő. Szombaton Szekcsőn, vasárnap Lugio napok szóróanyaga 2003-ból Dunafalván. Ha lehet előzetes célokat megfogalmazni, hogy mit kívántunk elérni ezzel a programmal, akkor álljon itt néhány: településünk örökségeinek védelme, figyelemfelhívás meglévő értékeinkre, kapcsolatépítés külföldi, és magyar településekkel, no meg a túlparti másik részünkkel, közösségépítés, törődés gyermekeinkkel és egyáltalán, legyen egy hosszabb időszak, amikor jól érezzük magunkat, figyelünk egymásra és közösségként tudunk tenni, létezni. Voltak víziók és remélem maradtak is, voltak nagy tervek, hová is kellene, lehetne eljutni. Talán a legnagyobb erény, hogy még mindig létezünk, és évről évre újból nekifogunk, szó szerint fogcsikorgatva, temérdek egyéb munka mellett. Mindenki küzd a létfenntartásért, ott a család, millió egyéb teendő. Persze minden évben késünk, az első lépések megtételével. Nevezzük megszállottságnak, egy később beérő gyümölcsnek. Ki gondolta volna, hogy ennyit, és így változik a világ körülöttünk, kicsiben és nagyban? Épeszű ember mindig a fejlődésben bízik, hogy egyre jobb lesz. Nem gondoltuk, hogy a helyi gazdaság nem tud munkahelyeket létrehozni, egyre kevesebb központi forrásból kell gazdálkodni, átszervezik a teljes oktatási rendszert, a klasszikus civil szférát porig sújtják adminisztratív és gazdasági döntésekkel. Nem gondoltuk, hogy útilaput köt a fél falu, hogy máshol, más országban keresse a boldogulást. Mára csak hírmondónak maradt a falusi turizmusban fantáziát látók kezdetben népes tábora, és hogy nincs köztünk már többek közt Pazaurek Dezső sem. Nem gondoltuk, hogy csak úgy meg lehet fosztani egy települést egyházi vezetőjétől. Megszűnt a Lugio TV is több minden mással egyetemben. Arra számítottunk, hogy egyre többen ismerik és kedvelik meg a településünket, tehetősek vásárolnak ingatlanokat, megújulnak házaink, utcáink. Volt erre is példa szép számmal, de elgondolkodtató, hogy pusztán az építőanyagért megéri megvenni és Lugio napok szóróanyaga 2004-ből lebontani régi házakat, pincéket, majd a helyén egy romhalmazt hagyni. Sokat gondolkodtam azon, hogy szikra kellene, vagy éghető anyag. A válasz bizonytalan.
De azért álljanak itt a pozitív oldal példái is, láttunk felnőni sok-sok gyermeket, és a kezdeti világra csodálkozó tekintetekből lelkes szervezők, és segítők tábora jött létre. Létrejött egy nagyszerű Fúvószenekar, van egy jól működő Sportegyesület és Horgászegyesület. Van Nyugdíjasklub, Bütykölő kör, Otthonka Egyesület, német és magyar tánccsoport, és még sok összejáró, összetartó közösség. Ha valakit kihagytam, az csak azért van, mert hát igen, az idő vasfoga sok mindent kikezd… És hát igen, büszkék vagyunk a magtár, a Krammer ház felújítására, és a Kismúzeumra is. Mondhatnánk, lassan, apránként, de nem, gyorsan, és nagy léptékben kellene haladnunk, megtalálni az aranytojást tojó tyúkot. Végezetül nézzük az idei programokat, amiben az egyik legfontosabb újítás, hogy már hétfőn kezdünk! Úgy látszik, a mazochizmus sosem tud beteljesedni! De a tréfát félretéve igyekeztünk színvonalas zenei programot összeállítani, amiben mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt. Szeretném, ha mindenki valamilyen formában részt venne az idei rendezvényben, még ha csak kis időt is tud erre áldozni. Sokan látogatnak majd Szekcsőre, kérek mindenkit, hogy fogadják őket szeretettel, és barátsággal! Bíró Zsolt Az idei Lugio napok július 13-tól kerül megrendezésre július 19-ig. Hamarosan jelentkezünk bővebb információval a Dunaszekcsőért Alapítvány facebook oldalán, a www.lugio.hu oldalon, valamint plakátokon és szórólapokon. Addig is következzen még pár további anyag az előző évek Luigo napjaiból.
Az óvodáról 2014. szeptember 1-én 63 gyermek kezdte meg óvodai életét, három csoportban (Süni, Katica, Teknőc). Mindhárom csoport vegyes életkorú. A gyermekek nevelését, oktatását tíz felnőtt próbálja koordinálni. Hat óvónő, három dadus és 1 pedagógiai asszisztens. A gyermek fő tevékenysége a játék, ennek segítségével jutnak ismeretekhez, tapasztalnak meg dolgokat. Nagyon sokat kirándultunk, sétáltunk falunkban, ismerkedhettek a tágabb környezetükkel. Az óvodai életet színesítették a havonta meghívott előadók (bűvész, hangszeres bemutató, bábelőadás, zenés műsor). Szinte minden hónapban adódott ünnep, amelynek részesei voltunk óvodai, vagy falu szinten. A szüreti bál az iskola rendezésében zajlott, de nagyon sok óvodás öltözött szekcsői, vagy szüreti népviseletbe. Az idősek köszöntésében is szerepet vállaltunk. A Márton nap évek óta az iskolások közreműködésével történik, délelőtt az óvodában, délután pedig az iskolában lámpás felvonulással. December 6-án a Mikulás lepte meg a gyerekeket, akit versekkel és énekkel köszöntöttek. Az év talán legszebb ünnepe a karácsony, melyet a szülőkkel együtt töltöttünk barkácsolással, énekléssel, jókedvűen. Ezzel le is zártuk a 2014-es évet, kis pihenő következett mindenkinek. Januárban újult erővel kezdtük az újévet. Az első programunk a farsangi bál megszervezése volt. A Művelődési Ház felújítása miatt a napközi ebédlőjében tartottuk a bált. A jó hangulatról évek óta Buci bohóc gondoskodott, így volt ez idén is. Nagyon sokan ötletes jelmezekbe öltöztek, köszönet a szülőknek. A hely kicsit szűkös volt, de ez nem szabott gátat a jó hangulatnak. A következő bál már a felnőttek szórakozását szolgálta a felújított Művelődési Házban. A bálok bevételét az óvodai udvar, homokozó, nyári ebédlő felújítására, szépítésére fordítjuk. Köszönjük a segítséget. Május első vasárnapja anyák napja. Az óvodában csoportonként köszöntöttük az édesanyákat és a nagymamákat. A falu ünnepségén is szerepeltek az óvodások. Első alkalommal szerveztünk családi napot a foci pályán, ahol szülők, gyerekek együtt lehettek, beszélgethettek, játszhattak. Minden évben június első napjaiban a középső és nagycsoportos gyerekekkel kirándulni megyünk. Voltunk a Bóbita bábszínházban, állatkertben, Planetáriumban, a Kölkedi Gólya Múzeumban. Az idén egy kicsit távolabb merészkedtünk, Patcára a „Katica tanyára”. Az utazás egy kicsit hosszú volt, de az élmény mindent pótolt. Felszabadultan ugráltak a szalma bálákon, csúszdáztak, állatokat simogattak, gokartoztak, hintáztak, szaladgáltak. Elfáradva, tele élményekkel tértünk haza. Az idei év személyi változásokat is hozott. Kollégánk, Ehmann Gabriella elköltözött, Vargáné pedig 40 év munka után úgy döntött, eljött az idő a pihenésre. Egy új óvónő érkezett Bátaszékről, Péterné Patonai Anikó személyében. Közben a gyermeklétszám növekedett, év végére 69-re bővül a gyermekek száma. Végezetül egy közlemény: az éves nagytakarítás az óvodában augusztus 3–31-ig tart. Kovács Károlyné
A következő cikkben Kulutácz Zoltán írásából olvashatunk részleteket, amit 2000-ben készített az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre.
A Holocaust története lakóhelyemen visszaemlékezések, illetve írott források alapján. A II. világháború, mely Dunaszekcsőn is átviharzott és az itt élő népeknek, kik több száz éven át békében éltek egymással sok szenvedést és tragédiát hozott. A legnagyobb szenvedést és a velejáró megsemmisülést a zsidóság élte át. A német megszállás után az ellenzékben lévő nyilasok Szálasy vezetésével felülkerekedtek és átvették a hatalmat. Az antiszemita fajgyűlölő németek így szabad kezet kaptak, és ők diktálták a politikát. 1944-ben 14 zsidó család élt Dunaszekcsőn, összesen 47-en. Békességben a többi más nemzetiségű (magyar, német, szerb, cigány) lakosokkal együtt. A fasiszta ideológia egyik velejárója az antiszemitizmus volt. A zsidóüldözés Dunaszekcsőt sem kerülte el, annál is inkább, mert itt is gyökeret vert A zsidó temető Dunaszekcsőn 1999-ben a Nyilaskeresztes Párt. 1944. május 5-én hajnalra virradóra nyilasok a zsidó házak falaira fekete festékkel a következő uszító szöveget festették fel: „Űzd a zsidót! Hazátok Palesztina, menjetek oda!” Júniusban kijárási tilalmat vezettek be a zsidók számára, ezt a helyi két csendőr felügyelte, akik tagjai voltak a Nyilas Pártnak. Július 16-a előtt a katonák is megjelentek az állandó megfigyelés és felügyelet miatt. 10-20 fős csoportokban németek és magyarok vegyesen érkeztek. Július 16-a után már csak ritkán jöttek. Az akkori főjegyző, aki maga is fasiszta uszító volt, 1944. június 14-én az összes zsidó boltot bezáratta. Klein István vegyeskereskedését az Ady Endre utcában, Rubovits Jenő rőfös boltját a Rév utcában, Hónig Sándor szatócs boltját szintén a Rév utcában, Gottdiener Samu vegyeskereskedését a Széchenyi utcában, Spitzer Mór vegyeskereskedését a Petőfi utcában. A zsidókra vonatkozó kijárási tilalom este 6 órától reggel 8 óráig volt érvényben, amikor pedig az utcára mentek, egy 10x10 centiméteres sárga csillagot kellett viselniük jól látható helyen, a legfelső ruhadarabjukon. Július 10-én minden zsidó családfő értesítést kapott, hogy 16-án kitelepítik őket és családjukat az országból. Valahol az országban gyűjtőtáborokba kerülnek, onnét Görögországba, ahol hajókra szállhatnak és Palesztinába, az őshazájukba lesznek telepítve. Személyenként 5 kilogrammos csomagot vihetnek magukkal, az itthon maradt ingóságuk pedig a magyar államot illeti meg. Eljött július 16-a. Reggel 7 órára kellett készen lenniük az indulásra. Hajnali 5 órakor váratlanul a helyi csendőrség és az itt állomásozó katonaság minden zsidó házat körülzárt és nem engedett senkit a A zsidó temető Dunaszekcsőn 2009-ben közelükbe, még a szomszédoktól, barátoktól sem búcsúzhattak el. A községi elöljáróság 4 lovasfogatot rendelt ki abból a célból, hogy az öregeket és az apró gyermekeket szállítsa. Minden családot fegyveres katonák kísértek. Ennek a borzalomnak gyorsan híre ment a faluban és több százan (barátaik, szimpatizánsok) gyűltek össze a községháza és a templom körül. Ott álltak, ki némán, ki sírva, mert aki a zsidókhoz mert szólni, azt az SS-katonák elzavarták a térről. Reggel 7 órakor kezdődött a gyülekezés, és 9 óráig tartott. Egy idősebb bácsi (Gyuricza József) mesélte el nekem a következő történetet. 1944-ben Ő 6. osztályos tanuló volt az elemiben és padtársa volt Rubotivs Tamásnak, egy zsidó kisfiúnak. Egyszer moziba akart menni, de nem volt pénze, barátja kölcsön adott neki 1 pengőt, így együtt nézhették meg a filmet. Édesanyja tudott fia adósságáról és adott a fiúnak 1 pengőt azzal a céllal, hogy adja vissza a kis Tamásnak, mielőtt örökre elmegy. El is ment a fiú a gyűjtőhelyre, ott megkérte az egyik csendőrt, hadd adja át Rubovits Tamásnak a kölcsönkért 1 pengőst.De a csendőr csak ráordított, hogy annak a „góbi fattyúnak” nem lesz szüksége többet pénzre. Ő pedig gyorsan tűnjön el, különben közéjük vágja és mehet is velük a pokolba.
Egy másik szemtanú (Tóth Jánosné) mesélte: A szomszédunkban éltek zsidók. Jó viszonyban voltunk velük, bár ők előkelők voltak, mi pedig szegények. 1944-ben voltam 14 éves, ezért nem nagyon emlékszem az akkoriban történtekre. Ami az emlékeimben megmaradt az annyi, hogy a zsidók legtöbbje gazdag ember volt. Legtöbben bolttal rendelkeztek, vagy valamilyen felvásárlók voltak. Az egyiküknek a helyi téglagyár volt a tulajdonában. Apám jó barátságban volt a szomszéd családfővel. 1944 májusában – a pontos dátumra már nem emlékszem – az egyik nap arra keltem, hogy a szomszédok és az én családom kint van a zsidók udvarában. A házukra egy felirat volt festve: „Űzd a zsidót!”. Emlékszem, a közelünkben volt egy zsidó bolt, amit bezárattak, és ezért messzebbre kellett mennem vásárolni. Július 16-ra pontosan emlékszem. Abból, amit átéltem és abból, amit az öregek meséltek évekkel később. Július 16-án reggel katonák és csendőrök érkeztek a szomszédba. Apámékat bezavarták a házba, én az ablakon keresztül néztem, ahogy a zsidók elvonulnak katonai kísérettel. A szüleim utánuk mentek, nekem otthon kellett maradnom. Évekkel később tudtam meg, hogy meghaltak. Nekem azt mondták, hogy elköltöznek. Anyámék később szomorúan jöttek haza, de bármit is kérdeztem, nem válaszoltak. Az összegyűlt zsidóknak gyalogmenetben kellett Dunaszekcsőről a bátaszéki vasútállomásra menniük, amely 15 kilométerre van. Furkótelepre értek, amikor az egyik zsidónak sikerült megszöknie, a csendőrök és katonák lövöldöztek utána, de neki sikerült eltűnnie. Mivel a katonai parancsnokság a jegyzőkönyv szerint 38 főt bízott a kíséretükre, így hiány lépett fel. Hogy a létszám meglegyen, egy szerencsétlen furkótelepi lakot, ki az utcán nézelődött, elfogtak és a menethez csapták. Ő sem jött haza soha többet. II. világháborús emlékmű Dunaszekcsőn Az egyik túlélő szerint Bátaszéken marhavagonokba rakták őket és Pécsre, majd onnan Auschwitzba, Dachauba és Mühsdorba vitték őket, ahol a gázkamra és a megsemmisülés várt rájuk. Dunaszekcsőről 37 főt deportáltak, valamint a furkótelepi férfit, ebből a 38 főből 32 meghalt. A hat túlélő az évek folyamán elköltözött vagy már nem is ide tért vissza. A szekcsői zsidók névsora az 1940-es években: Hónig Samu – fűszer-, árú – rőföskereskedő, Auschwitzban halt meg 71 évesen, üzlete a Rév utcában volt. Hónig György – a pécsi osztrák DGT vállalat tisztségviselője a háború után költözik feleségével, Sárával Dunaszekcsőre, egy lányuk volt Hedvig. Hónig István és felesége Ilonka. Egy lányuk volt, Ilonka, ő túléli a háborút, egy cipésztől kap iratokat. Hónig László a 20-as évek végén kimenekült Németországba, majd onnan Franciaországba. Túléli a háborút. Hónig Ferenc Pécsett volt ügyvéd, munkaszolgálatra vitték, feleségét deportálták. Mengele folytatott a feleségén kísérleteket, de hazajön, Ferenc azonban meghal. Hónig Mihály, a legfiatalabb fiú az apai üzletben dolgozik. Munkaszolgálatra viszik és 36 évesen Mühlsdorfban hal meg. Feleségét és fiát is deportálják, egyikük sem jön vissza. Klein Ernő gabonakereskedő, felesége volt és két lánya, eltűntek a faluból. Üzlete a Vörösmarty utcában volt. Klein István a legfiatalabb Klein fiú, vegyeskereskedő Auschwitzban hal meg. Az üzlete az Ady Endre utcában volt. Klein Istvánné (Spitzer Jolán) 38 évesen szintén Auschwitzban hal meg. Két kiskorú gyermekük Klein Ágnes 11 évesen, Klein Vilmos 9 évesen Auschwitzban hal meg. Klein Rezsőt a téglagyár bérlőjét munkaszolgálatra viszik, meghal. Felesége és lánya visszajön Mauthausenből. Löbl Jenő vegyeskereskedő és baromfifelvásárló felesége és három gyermeke volt, a gyerekeket megkeresztelték. Gottdiener Samu vegyeskereskedő, felesége Richter Margit, három gyermekük volt. Az üzlete a Petőfi Sándor utcában volt. Gottdiener Imre, jogot végzett, munkaszolgálatra vitték, nem jött vissza. Gottdiener László gimnáziumi tanár, munkaszolgálatos, nem jött vissza. Gottdiener Erzsébet tanárnő. Olaszliszkára kerül nevelőnőnek. Füller Mihály gabonakereskedő, Dachauban hal meg. Tauszig Dezsőné (Füller Janka) vegyeskereskedő, ő Auschwitzban hal meg. Tauszig Dezső, Mühlsdorfban hal meg. Spitzer Mór vegyeskereskedő Auschwitzban hal meg, húga Spitzer Jolán szintén. Dr. Demény Lipót orvos feleségével és fiával Auschwitzban haltak meg. Rubovits Jenő rőföskereskedő visszajön a munkaszolgálatból. Baján telepedett le, ott halt meg és lett eltemetve. Rubovits Jenőné (Berke Róza) 37 évesen Auschwitzban halt meg. Rubovits Tamás 10 évesen Auschwitzban halt meg. Rubovits Zsuzsanna 8 évesen Auschwitzban halt meg. Molnár Dániel, gyógyszerész, nem tért vissza a munkaszolgálatból.
Surányi Kóbi bácsi és Lotti néni tollal kereskedtek. Klein Vilmosné (Herzog Rozália) Auschwitzban hal meg. Hirschl Miklósné (Klein Rozália) Auschwitzban hal meg. Hirschl Tamás 3 évesen Auschwitzban hal meg. Tauszig Dezső Mühlsdorfban hal meg. Miskolczy Ignác Auschwitzba kerül, visszajön, Budapesten hal meg. Lang Józsefné (Füller Etel) Auschwitzban hal meg. Land Illés, Weisz Mihály, Molnár Dániel, Klein Márton Klein Nelli, Klein Ernőné, Grunhut Róza: róluk nem tudni, hogy hol és mikor haltak meg. Forrás: Halász Ferenc: Mit tudunk Dunaszekcsőről az őrkórtól napjainkig. Gosztonyi Jenő: Dunaszekcső a múltban és jelenben. Mohácsi Hírlap 1944 április – 1944 június , Gyuricza József (2000 július),Tóth Jánosné (2000 december) Kulutácz Zoltán
Gyógynövény gyűjtő túra Május végén gyógynövényt gyűjtöttünk a falu legszebb helyein. Csapatunk kicsi volt, de lelkes. A templomtérről indultunk, a Várhegyen keresztül a szurdokba értünk, onnan pedig megközelítettük a Telelőt, de a magas víz nem engedte a további felfedezést. Sok növényt megismertünk, összegyűjtöttünk, azóta már meg is szárítottuk. Csapatunk tagjai: Bíró Lajosné (Marcsa néni), aki a gyógynövények tudója, Mezőlakiné Hahner Judit, Mezőlaki Máté, Szobácsiné Sáli Kata, Rumann Gergő, Rumann Boldizsár, Gubik Viktória
Nemzeti Bor Maraton Ez évben került először megrendezésre egy egyedülálló kezdeményezés, a Nemzeti Bor Maraton. Az út a szabadságot jelképezi, a célja egyszersmind hagyományőrzés, értékteremtés és az egészséges életmód népszerűsítése volt. Ezzel párhuzamosan rekordkísérlet is történt, hisz a tervezett 2573 km, 103 rajt- és célállomás olyan számok, melyre nem volt még példa a világon a maratonváltók történetében. A mezőny május 23-án rajtolt el Hajósról. A vállalkozó kedvű szekcsői futók még aznap fél hatkor indultak útjukra. Eközben már megindult a készülődés az érkezők fogadására, melyre önként vállalkozott a Dunaszekcsői Fúvószenekar. Megérkeztek a rendezvény szervezői is, akik frissítővel, s apró ajándékokkal készültek, majd felállt a zenekar, s muzsikával köszöntötte a befutó fiatalokat. Mint pár nappal később kiderült, a világrekordkísérlet sikeres volt, s egy olyan táv teljesült megszakítás nélkül, melyre még sosem volt példa ezelőtt! Gratulálunk minden szekcsőinek, aki részese lett ennek!
Schmidt Bence
IV. Palotabozsoki fúvószenekari találkozó Június 21-én már másodszor vehettünk részt a Palotabozsokon megrendezett sváb fúvóstalálkozón. Rajtunk kívül még hét meghívott zenekar (Babarci Ifjúsági Fúvószenekar, Schomberger Dorfmusikanten, Palotabozsoki Fúvósok, Alte Kamaraden, Blaskapelle Nadasch, Die Neun Branauer Musikanten, Wemender Blaskapelle) szerepelt három-három zeneszámmal. A jó hangulatot az elhangzott keringők, polkák és indulók biztosították. A szép számmal megjelent hallgatóságnak. Bennünket is elkísértek többen Szekcsőről, de nem csak ezért arattunk sikert. A hét csapat után próbált az összes zenész egy talpalatnyi helyet találni két műsorszám erejéig. Körülbelül 150 zenész állt és zenélt együtt a színpadon (előtt és mellett) és a lépcsőkön. Külön megtiszteltetés számunkra, hogy az első darabot a mi karnagyunk Alföldi Balázs vezényelhette. Mindig örömmel teszünk eleget a meghívásoknak. Köszönjük, hogy ott lehettünk!
Hermanné Märcz Éva (A képeket Erdélyi Mária készítette.)
Német Nemzetiségi Délután A Szekcsői Németek Nemzetiségi Önkormányzata idén június 6-án rendezte meg hagyományos német nemzetiségi napját, immár 19. alkalommal. Nagy öröm számunkra, hogy ismét voltak az egykori kitelepítettek közül vendégeink Németországból, akik erre az alkalomra jöttek haza, de itt voltak testvérönkormányzataink képviselői Dunafalváról és Kaposszekcsőről, és ezúttal is nagy szeretettel köszönthettük a Jankovich-Bésán család egyik tagját és a bári, a bátaszéki és a mohácsi kisebbségi önkormányzatok képviselőit is. A program 15 órakor német nyelvű szentmisével kezdődött a katolikus templomban. A misét dr. Acél Zsolt piarista szerzetes tanár celebrálta. A program a kitelepítési emlékmű megkoszorúzásával folytatódott a községháza előtt. Idén június 8-án volt 67 éve, hogy a dunaszekcsői svábokat Mohácson bevagonírozták és a marhavagonok megindultak velük Németországba. Koszorút helyezett el a Szekcsői Németek Önkormányzata nevében három egykori kitelepített: Limpek Mátyás (Németországból), Wagner Ádámné és Csányi Jánosné. Köszönjük testvérönkormányzataink koszorúit is Dunafalváról és Kaposszekcsőről! A koszorúzás alatt az egykori német nemzetiségi vegyes kórus tagjai énekeltek Hermann József harmonika kíséretével. Immár második éve a dunaszekcsői fúvósok kísérték le a vendégeket a szabadtéri színpadhoz, a kulturális műsor színhelyéhez.
A műsoron felléptek a helyi óvodások, az iskola 2. osztályosai, a helyi német tánccsoport apraja és nagyja, a mároki német nemzetiségi tánccsoport, a helyi fúvószenekar és szólót énekeltek Urbánné Treutz Ágnes és Treutz Zsófia. Az önkormányzat egy-egy csokor virággal mondott köszönetet a kisebbségünk életéhez régen szorosan kötődött, általunk renovált útmenti keresztek, emlékművek környezetének rendben tartásáért, virággal való díszítéséért és a kálvária húsvéti díszítéséért, ami állandó munkát ad néhány embernek. Köszönjük lelkiismeretes, önkéntes munkáját Müller Ádámnénak, Wagner Ádámnénak, Malagurszki Istvánnénak és Schmidt Józsefnének! Köszönetet mondtunk továbbá jegyzőnőnknek, Pest Évának, akivel 13 éve dolgozunk együtt, és akinek a segítsége nélkül sok minden nem valósulhatott volna meg. Most nyugdíjba vonul. Kívánunk neki jó egészséget és sok, szép élményekkel teli évet! Két éve a német önkormányzat egy díjat alapított „Für die Seetscher Deutschen”, „A szekcsői németekért” címmel, melyet minden évben egy felnőtt és egy fiatal kaphat meg. A felnőtt díjazottnak így köszönjük meg kisebbségünkért végzett áldozatos munkáját, a fiatal esetében a német nyelv elsajátításában tanúsított szorgalmas munkáját és a hagyományőrzés terén mutatott aktív tevékenységét szeretnénk elismerni. Az idei fiatal díjazottunk első osztálytól nemzetiségi nyelvként tanulta a német nyelvet. Oszlopos tagja a zenekarnak és mindkét tánccsoport zenei kíséretében is aktívan részt vesz. Ő az, aki a kottákat írja a kíséretekhez. Reméljük lelkesedése még nagyon sokáig tart! Gratulálunk ifj. Galambosi Lászlónak! Az idei felnőtt díjazottunk a tavalyiakhoz hasonlóan az egyik adatközlőnk. Neki elsősorban a II. világháború alatti, ill. utáni, fronton, ill. hadifogságban történt események megismerését köszönhetjük. Amíg könnyebben mozgott, minden évben eljött az iskolába is, ahol a gyerekek első kézből szembesülhettek az eddig csak történelemkönyvből ismert eseményekkel. Gombos harmonikájával sokáig ő őrizte egyedül a faluban a sváb népzenei hagyományokat. Több alkalommal is részt vett a régi hangszeresek országos találkozóján. Évekig lelkes tagja volt az énekkarnak. Köszönjük a helyi németségért végzett lelkiismeretes munkáját Hermann Szepi bácsinak! A plakettek elkészítésében nyújtott segítségéért köszönetet szeretnénk mondani Ehmann Gabriella keramikusnak és id. Schmidt Józsefnek. A szép délután este a fellépők megvendégelésével zárult a Művelődési házban. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult a nap sikeréhez! Mivel eddig máshol nem volt lehetőségünk nyilvánosan megtenni, ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik ősszel a helyi választásokon szavaztak a helyi német nemzetiségi önkormányzat jelöltjeire! A Szekcsői Németek Nemzetiségi Önkormányzata nevében: Schmidt Gabriella
Németes jutalomkirándulás Bakonybélen Idén rendhagyó módon jutalmazta az iskola azokat a tanulókat, akik egész évben kitartó szorgalommal és aktivitással vettek részt a német nemzetiségi oktatásban. Június 11-én jutalom kiránduláson vehetett részt iskolánkból 27 tanuló Bakonybélen. A program kicsit fárasztó volt, de mindenképpen nagy élményt nyújtott a gyerekeknek. Meglátogattuk Magyarország első komplex csillagászati ismeretterjesztő élménycentrumát, ahol a gyerekek a planetáriumban 3D-s kozmikus utazáson vehettek részt, majd a távcsőparkban megnézhették a napot, ahol ezen a napon több napkitörés is látható volt, majd a csillagászati kiállításon a csillagászat és az űrkutatás történetével ismerkedhettek. Nagy élmény volt, mikor mindenki megfoghatott egy egykor becsapódott meteorit darabot. A kirándulást a bakonybéli bencés monostorban folytattuk, ahol egy vezető segítségével megismerhettük a monostor történetét, a jelenlegi bencés szerzetesek életét. Megtekinthettük a monostor arborétumát, a gyógynövény kertet, majd a nagyobbak a monostor könyvkötészetében kézműves foglalkozás keretében ismerkedtek a könyvkötészet fortélyaival, a kisebbek pedig ez idő alatt a bőr megmunkálásának csínját-bínját tanulgatták. Nagyon szép bőr karkötőket készítettek. Ezúton gratulálunk egész évi szorgalmas munkájáért a következő tanulóknak: Aradi Zsombor, Béres Blanka, Götli Dénes, Ignácz Amanda és Vörös Balázs 1. osztályos-, Gondos Lilla, Varga Fanni, Varga Viktor, Torba Kamilla, Salamon Csanád, Rumann Gergő, Szabó Barbara és Mózes Máté 2. osztályos-, Holczer Rihárd, és Bichercz Petra 3. osztályos-, Prucs Lilla, Keszeli Zsófia, Érdi Árpád és Mezőlaki Erik 4. osztályos-, Balázsi Róbert, Kolep Gabriella, Gura Krisztina és Petrovits Adorján 5. osztályos, Martina Alexandra és Gondos Eszter 7. osztályos - , Hegedűs Ferenc és Kovács Tímea 8. osztályos tanulóknak! Hermanné Märcz Éva és Schmidt Gabriella kísérő tanárok
Ballagás 2015. június 12-én délután öt órakor elbúcsúztunk nyolcadikosainktól. Ballagó diákjaink: Balog József, Balog Krisztofer, Biró Botond, Hegedűs Ferenc, Kiss István, Kovács Tímea, Petrovics Márk, Skutera Petra, Szűcs Zsuzsanna Osztályfőnök: Liliomné Pávkovics Judit
Családi nap az iskolában Iskolánk 2015. június 13-án családi sport- és egészségnapot tartott diákjai és azok családja számára. A nap 9 órakor különböző állomások látogatásával kezdődött. Az állomásokon étkezési szokásainkról, szenvedélybetegségekről, elsősegélynyújtásról esett szó, illetve belekóstolhattunk a gyógyteák, egészséges ételek, különféle mézek világába. Szabadtéri programjaink is voltak: a vízirendőrök a Duna parton a nyári fürdőzés veszélyeire hívták fel figyelmünket, majd gyermekeink legnagyobb örömére elvittek minket egy kis hajókázásra. Motoros rendőr is jött, de nem sokáig maradhatott, így motorjára csak alsósaink ülhettek fel. Egészségnap lévén a mozgás sem maradhatott el: a szabadtéri színpad mögött az árnyékban képzett zumba oktatóval zumbázhattunk. Az egész délelőtt levezetéseként Marcsa néni eljött, hogy megmasszírozza a kicsik fáradt talpát. Délután a Templomkertben összegyűltek az osztályok és egy közös ebéddel folytattuk a napot, majd megnéztük a színjátszó szakkörösök Arany János: Jóka ördöge című regéjének részletét. Ezt követően az 5. osztály bemutatta Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című meseregényének egy részletét. A gyermekek műsoraikkal nagy sikert arattak- felkészítő tanáraik nagy megelégedésére. A nap további sikereket tartogató programokkal folytatódott. Az előzőleg verbuválódott csapatok – 1-8. osztályig – a Szödényi Pityu bácsi által szervezett szellemi vetélkedőn vettek részt. Míg az Örökségházban folyt a vetélkedés, a többi gyermek kézműveskedett, vagy izgalmas sportversenyen próbálta ki magát. A hangulat fokozásáról a Millich család gondoskodott zenés, táncos műsorával, majd a nap zárásaként bált tartottunk a Center Band segítségével. Úgy érzem, sikeres napot tudhatunk magunk mögött, melyen gyerekek és a résztvevő szülők is jól érezték magukat.
Vörösné Schmidt Anikó koordinátor
Volt egyszer egy Lugio TV A Lugio TV adásba került riportjai kerülnek bemutatásra az újság ezen rovatában. Elsőnek a „Régi idők focija” riport egyik anyaga lesz olvasható. A riporter Scheppi Csaba, az operatőr pedig Scheppi Zoltán volt.
Régi idők focija - Beszélgetés Maul Ádámmal (2. rész) A régi idők focija című rovatunkban Maul Ádám bácsival beszélgetünk azokról az időkről, amikor még aktív sportolóként tevékenykedett.
Scheppi Csaba: Ádám bácsi, amit el tetszett mondani az előbb, milyen osztályban szerepelt a csapat? Maul Ádám: Volt járási első osztály, járási második, járási harmadik. Volt azt hiszem kiemelt. Mi a kiemeltben voltunk. És amit elfelejtettem mondani, ha jól emlékszem 52 őszén volt az osztályozó, hogy a csapat följebb kerül, mégpedig Felsőszentmártonnal, és az osztályozó Villányban volt. Na most, végül is én már nem szerepelhettem volna ősszel, mert már akkor a váltás időszak volt. De még nem volt az-az igazolásom kész. Pont középiskolás bajnokságot játszottunk a Villányiakkal. Ez volt az előmérkőzés és utána volt az osztályzó mérkőzés. Én még játszottam azon az osztályzón és kihajtottam magam egyszer nagyon a középiskolás bajnokságon. Aznap reggel csak egy reggeli volt, ebéd semmi. Ott 4:1 – re nyertünk, és abból mind a négy gólt én rúgtam. 10 vagy 15 perc szünet után elkezdődött az osztályozó. Hát semmi nem ment. Minden nagy helyzetet kihagytam. Az Antalóczit úgy nem hallottam még káromkodni. Kértem, hogy cseréljen le. Azt mondja: - Nem, végig fogod játszani. A lényeg az, hogy a második félidőben sikerült elmenni úgy, hogy nem értek be és sikerült rúgni egy gólt. Tehát akkor egy-egy volt. A következő percben lerúgtak. Akkor lefáslizta a bal lábamat, és azt mondta, hogy – Felső sor, bal oldalról: Kakány Sándor, Schweier József, Aradi János, Fischer János, Ahman Péter, Dr. Antalóczi Sándor, Rádóczi Végig kell játszanod. És azon a meccsen még két gólt István, Kantya Péter Alsó sor, bal oldalról: Sümegi János, dr. Vágó Mihály, Kovács Károly rúgtam és 3:1-re megnyertük az osztályzót. Na, azon a napon akkor volt hét gól, amit sikerült rúgni, mert gyorsaságban még egy volt az MTE – nél aki ugyanazt az időt futotta mint én. Ebben az időszakban játszottunk még Komlóval. Nem osztályzót, mert Komló jóval feljebb volt, de nagyon jó csapatjuk volt. Ide jöttek és nagyképűen kiszálltak a kocsiból, hogy a parasztgyerekeket lerendezzük. Ez volt a szöveg. Megvertük őket 3:1-re. Úgy elmentek az autóbuszokkal, hogy nem is köszöntek. Bóly is a mi körzetünkben volt ebben az időszakban. Azokat is 3:0-ral vertük. Jó kis csapat volt. Scheppi Csaba: Kik voltak még, Ádám bácsi? Az előbb már említette, hogy Bóly is volt egy időszakban ebben az osztályban ahol akkor Szekcső focizott. Kikkel futballoztak akkor általában? Maul Ádám: Lánycsók, Szederkény, MTE 2. Sátorhelynek volt egy nagyon jó csapata. Ők végül is a bólyi gazdaságnak volt a kölyök csapata. Ott volt egy nagy kerület és ott volt pénz. Vasas, Vasas – 1. Nagy körzetek voltak. Pécsvárad is ide tartozott, ha jól emlékszem. Egy időszakban Véménd. Később lett Véméndnek nagyobb csapata, amikor a Dárdaiék voltak ott. A Tsz finanszírozta ezt. Meg ilyenek voltak. Meg azt hiszem Tolna megyéből is egy-két csapat ide tartozott.
Alsó sor közepe: Sümegi János Ha valaki felismeri a többi személyt, akkor szívesen várjuk az információt a Teleházban!
Scheppi Csaba: A felszerelések milyenek voltak Ádám bácsi? Gondolok itt a labdára. Milyen labdájuk volt. Egyáltalán hány labdájuk volt. Milyen futballcipőjük volt? Hogy nézett ki akkoriban egy futballcipő? Maul Ádám: Hát futballcipőt az egyesület vett, meg a szerelést is. Azt hozzá kell tenni, hogy azért lehetett megvenni, mert akkor nem 50 ember volt a mérkőzéseken, hanem sokan. Voltak úgynevezett törzstagok is, akik vállalták a szerepet, hogyha a csapatnak kellett egy fölszerelés, akkor azért adtak. Induljunk ki a labdából. Labda nem sok volt, négy–öt. Az kellett is, mert akkor nem 10 ember kóválygott a pályán, hanem a fiatalok is szerettek jönni. Mi hívtuk őket, és ugyanúgy beállhattak a sorba, és ugyanúgy végigcsinálhatták, mint mi. Mezből volt két garnitúra, egyik héten az egyikben, másikon a másikban. Ha az ellenfél is abban jelent meg akkor le lehessen cserélni. Később volt, amikor voltak melegítők. Futballcipő pedig mindenkinek volt egy. Na, most nem Nike-ra meg Adidas-ra kell gondolni. Hanem magyar, jó nagy stoplikkal és jó nehéz cipők voltak. A Frank Feri bácsi az cipész volt, a Kovács Karcsi is értett hozzá. Volt egy cipész szövetkezet, akiknek a vezetője a Jakab Jani bácsi volt. Szóval ott lettek a cipők kijavítva. A cipőket nem dobtuk el kis probléma után.
Scheppi Csaba: Az előbb már szó esett egy-két mondatban a nézőkről. Abban az időben itt Dunaszekcsőn, mennyire volt népszerű játék a futball? Mennyien jöttek el a mérkőzésekre? Maul Ádám: A legnépszerűbb a futball volt. Ezen kívül, ha volt általános iskola rendezésében atlétika verseny iskolák között. Más sportrendezvény nem igazán volt. A kézilabda később jött, legalábbis ide a falura. Nem is volt lehetőség, de nem is igen működött akkoriban kézilabda, meg kosárlabda. Na, a szurkolók. Egy órával a mérkőzés előtt már annyi ember volt, hogy az nem igaz. És lelkesek. Képesek voltak a bíróval is szembe szállni és nekimenni. Egy konkrét példát mondok. Meg lehet kérdezni. Ma is él az Andokné a Dunán, a Krammer Maris néni. Egyszer a bíróval kapott össze, majdnem megverte, a mi érdekünkben. Szóval az nem volt, hogy fölrúgnak egy játékost és mindenki azt csinál, amit akar, mert a szurkoló is ott volt. De állítom, fegyelmezetten, és nem szidtak semmit, csak ha a bíró elkövette azt a hibát, amit nem kellene. De nagyon dr. Draskovits Pál a SOTE labdarúgó csapatában, 1956-ban. fegyelmezettek voltak, nem volt rendbontás és nagyon segítőkészek voltak. Sokszor elkísértek minket, ahova csak lehetett. Sokszor ők adták össze a húst, amikor egy kaja rendezvény volt. Voltak itt jómódú hentesek is. A borokat is a szurkolók hozták minden meccsre. A demizson bent volt a kocsiban és meccs után mindenki ihatott amennyit akart. Azt kijelentem, ezek közül a társaságok közül részeges ember nem volt. De hozzá kell tenni azt is, hogy mérkőzés után nem mindenki ment oda ahova akart, mert volt egy értékelés. Az értékelést az edző, az Antalóczi tartotta. Minden játékosról elmondta a véleményét, hol követett el hibát, miért nem hajtott többet, mi lett volna a jó, mi lett volna a lehetőség. Ő egy kicsit jobban szerette a bort, mint mi, mert az ötödiknél akkor már az asztal is néha megmozdult meg a pohár is, mert a jövőt illetően mi ezt akarjuk, és ezt kell csinálni. Fegyelmezett és összetartó társaság volt. Például sportbálnál telt ház volt. Scheppi Csaba: Szó esett már az edzésekről is. Mennyire vették komolyan az akkori játékosok az edzéseket? Tehát megjelentek elég nagy létszámban, vagy volt, aki elbliccelte ezeket a dolgokat? Milyen jellegűek voltak az edzések. Maul Ádám: Még egy páran és Én fél órával előtte biztos ott voltunk, mert lehetett rugdosni kapura. Nem volt kötelező program. Amikor mindenki beöltözött, akkor azzal kezdődött, hogy hat, nyolc, vagy kilenc kör a pályán. Ez négyszáz méter ugye, ki lehet számolni, hogy ez mennyi. Amikor le volt futva elég nagy ütemben akkor jött egy lassabb ütem, de gimnasztikával összekötve. Most ebben értem azt, hogy le békaügetésbe, föl indián szökdelésbe. Fölugorni, fejelni 50 méteren keresztül, nem kétszer. Akkor lassabban futni. Jobb láb kilendítés, bal láb kilendítés. Meg ilyen dolgok. Utána következett a gimnasztika, ami szintén elég kemény volt. Ami a gimnasztikába beleértendő állva és fekve azt mindent végre kellett hajtani. Akkor előkerültek a labdák. A játékosok sorban álltak és neki álltak fejelni. Ez egy jó ideig ment. Akkor távolabb mentek a játékosok és jött a passzolás. Tehát ha jobb lábbal passzolt valaki nekem, akkor én jobb lábbal levettem és ballal visszaadtam és fordítva. Akkor egymásnak emelgettük a labdát. Belsővel passzoltuk egymásnak. A védők mást is csináltak. Labdavezetés. A középső adja a szélre és csiki - csuki. A másik variáció, hogy a védőkre rávezetni a labdát. Utána voltak karók leállítva, ezek között volta vezetgetés. És ezek után jöttek a sprintek. Én úgy érzem, hogy akkor más stílusa volt a futballnak, mint most. Hogy ott vagyok az ellenfél tizenhatosán, akkor visszapasszolom 30 méterre, akkor az kiteszi a szélre. A sprintek: Én szerintem egy játékosnál, ha 30 métert, ha ki tud magából adni az elég ahhoz, hogy a kapu közelébe vagy lőtávolságba kerüljön. 20 méterről már meglövöm, vagy le tudom passzolni, vagy be tudok menni a tizenhatosra. Tehát gólra törő volt a játék, és ez volt az oka, hogy ennyi gól esett. Scheppi Csaba: Milyen gyakran voltak az edzések? Maul Ádám: Egy héten kétszer. Akinek több ideje volt az felment rugdosni. Vagy ott volt a kastélyban a futballpálya. Ott lábteniszeztünk például nagyon sokat. És amikor az MTE – re kerültem, ott mondtam, hogy lábteniszezzünk. Nem volt ott bevezetve akkor még. Itt az volt, hogy az edzések után jöttek a kapura rúgások kétfelé. Kezdődött egy kis két kapuzás. Ez intenzíven ment. Nem lötyögés volt. Fegyelem volt, kiabálás nem volt. A mérkőzés előtti bemelegítéseknél volt, amikor négy kört is le kellett futni. De abba volt minden. Nem voltak lemerevedések, sűrű sérülések. Én akkor voltam sérült, amikor eltörték a bokámat egyszer. Folyt. köv.
Gyermektábor Dunaszekcsőn Az idei évben is megszervezte bibliai ismereti napközis táborát a Dunaszekcső – PalotabozsokVéménd Református Társegyházközség a dunaszekcsői parókián. Az előző évek nagy sikerére való tekintettel az idén már két turnusban (2015. június 22 – július 3.) vehetnek részt a gyermekek az egyre színesedő programokban. Mindkét héten egy a Bibliából kiemelt történettel ismerkedhetnek meg a gyerekek, mindamellett különböző ügyességi sorversenyekkel, szellemi vetélkedőkkel, kézműveskedéssel töltik el az időt a táborban. Nagyon nagy örömünkre szolgált, hogy sikerült a programjainkat színesíteni az idei évben a mohácsi városnéző kisvonatos kirándulással, és egy olyan nappal, amikor a parókiára egy a gyermekek számára igen kedves légvárat hozó, arcfestést és vattacukrot készítő kis csapat érkezett, mely programokon a táborozó gyerekek mellett a dunaszekcsői óvodások is részt vettek. Igyekszünk a tábor programjait úgy alakítani, hogy minden korosztály megtalálja a saját érdeklődési körét, hiszen ténylegesen elmondhatjuk, hogy 1-18 éves korig vannak táborozóink. A dunaszekcsői gyerekek mellett érkeztek Fekedről, Mohácsról, Bárból, Bajáról, Budapestről, Makóról és Soltról is gyerekek, szülők egyaránt. Az óvodás korosztállyal külön teremben foglalkoznak a dunaszekcsői óvoda óvónői, amíg az iskoláskorúak részt vesznek a Biblia ismereti előadásokon, vagy éppen a szellemi és sportvetélkedőkön, kézműves foglalkozásokon, melyekben nagy segítségünkre vannak a gyülekezet tagjai, segítőkész önkéntesek és a Családi Bütykőlő Kör. A fáradhatatlan önkéntesek munkája mellett anyagi és élelmiszeri támogatást kaptunk a gyülekezet tagjai mellett Dunaszekcső Község Önkormányzatától, Kriegler Pékség Kft.-től, Bíró Csabától, a Baranya Megyei Református Egyházmegyétől és egy hollandiai alapítványtól. Ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni minden egyes segítségért, lelkes és szorgalmas munkáért, ami a táborunk sikeres megvalósításához segített minket. Béresné Vörös Dóra, gyülekezeti adminisztrátor és Szabó Ildikó Rozália, ref. lelkipásztor
Szent Iván éjszaka Szent Iván éjszakáján a misztikus, s az érzékelhető világ határai elmosódnak, s az ajtók kitárulnak. Ilyenkor bármi megtörténhet, semmi sem lehetetlen. A június 24-ére virradó éjszaka a hagyomány keletkezésekor még a nyári napfordulót jelentette. Ez ma már a naptárreformok miatt nem igaz, hisz a nap legtöbb ideig június 21-én melengeti Földünk. A hagyomány azonban megmaradt, s mi igyekeztünk feleleveníteni azokat. Hét órakor, tábortűzzel kezdődött a Szent Iván-éji mulatság, de lelkes szakácsainknak már előtte is volt dolguk bőven, hisz pizza, palacsinta és sütemények várták az ideérkező vendégeket. A Falumúzeum előtti gyepen népies gyermekjátékok várták a fiatalabb korosztály képviselőit, hogy aktívan, mozgással tölthessék az időt. Nyolc óra környékén megérkeztek a meghívott zenészek, s felcsendült a gitár és hegedű alkotta muzsika, mely egész este kellemes aláfestést nyújtott. A régi hagyományok szerint az asszonyok körülállták a máglyát, s illatos füveket szórtak bele, felelevenítettük hát ezt is. Majd mikor elegen gyűltünk már össze, körtáncot jártunk a tűz körül. Ahogy kicsit csökkent a tömeg a lángok körül, néhány vállalkozó kedvű át is ugrotta azokat. Mindeközben megérkezett a csillagvizsgáló is, s az éj leszálltával egyre tisztább képet kaptunk univerzumunk hozzánk közel eső égitestjeiről. Megfigyelhettük a Szaturnuszt, az Uránuszt, s a Holdat is, mely nem mindennapi élmény volt. A gyermekek számára három keresős játék is volt szervezve, az elsőnél szétszór mécseseket kellett begyűjteni nagy területről. A másodiknál jellegzetes tárgyak lettek lefotózva, darabokra vágva, s eldugva kint, viszonylag szűk helyen, hogy aztán zseblámpával megkereshessék őket. A meglett darabokat kirakósként összerakva megkaphatták a tárgyat, s ki lehetett találni, hogy a falu mely részéről származik a fotó. A harmadik a Falumúzemban volt, melyet lesötétítettünk, s különféle tárgyakat kellett megkeresni, szintén zseblámpa segítségével. Mindenki nagyon élvezte, még a kicsit idősebbek is beszálltak! Ez volt az est záróakkordja, mely mindenki egyöntetű véleménye szerint nagyon kellemes hangulatban telt el. Schmidt Bence
Otthon vagy bértartásban? Ha saját lovat szeretnénk, az első dolog, amit el kell döntenünk, hogy otthon, vagy bértartásban szeretnénk-e tartani. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Alapvetően mindig az ember lehetősége és igénye dönti el, hogy melyik utat kell választania. Bértartás: A bértartás nyilvánvaló előnye, hogy sokkal kisebb időbeli kötöttségekkel jár, mintha valaki saját maga otthon tartja a lovát és a ló sosincs egyedül. A lovardai munkások ellátják a lovat, megetetik, almolnak, kérésre le is ápolják a lovat. Emellett sokaknak nincs is más lehetősége, hiszen egy panel vagy társasház erkélyén, vagy egy családi ház pár négyzetméteres kiskertjében nem lehet lovat tartani, de van olyan önkormányzat is, mely rendeletileg tiltja a házaknál a nagyállat tartását. Hátrányai is vannak persze, időigényes a lóhoz kijárni, főleg ha más városban vagy faluban van a lovarda, amit megfelelőnek találunk lovunk számára. Nem mindig egyszerű megtalálni a legmegfelelőbb helyet a bértartásra, ahol a szolgáltatás minősége a legjobb a lovunknak, az ár pedig nekünk. Ma – 2015 nyárelőn – egy ló havi bértartása átlagosan 60 és 100 ezer forint között mozog attól függően, hogy boxban, állásban, futóistállóban, vagy ridegtartásban tartatjuk–e lovunkat és hogy az ápolás, jártatás, legeltetés, fedeles lovarda használat benne van–e a havi díjban. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen az istálló személyzete, a lóápolók, az edzők, milyen tereplovaglási lehetőség van, milyen minőségű takarmányt etetnek és mennyit, van–e a közelben állatorvos, ha gyors segítségre lenne szükség, van–e fedeles lovarda, mekkorák a karámok és még számos szempontot fel lehetne sorolni. Otthoni lótartás: Az otthon való lótartás előnye, hogy lovunkat bármikor láthatjuk, szem előtt van, tudjuk, hogy mikor hogyan viselkedik, mit csinál, sokkal jobb személyes kontaktus kialakítására van lehetőség. Mi dönthetjük el mikor miért jutalmazzuk meg, vagy esetleg szidjuk ha rosszul viselkedik. A ló megszokja, hogy tőlünk kapja az élelmet, mi ápoljuk minden nap, mi takarítjuk az „ágyát” nap, mint nap, így tudja, hogy ki a gazdája és társa. Nagy hátránya, hogy nagyon kötött időrendet követel. A lovaknál a rendszer, a megszokás nagyon fontos. Ha percre nem is, de óra pontossággal kell etetni. Ha nincs felszerelve önitató, rendszeres időközönként kell itatni. A lónak társ kell, különben unatkozni kezd, és rossz szokásokat vehet fel. Ha nincs pénzünk még egy lóra, tökéletesen megfelel pár juh vagy kecske. Hátrány az is, hogy nagy beruházásokat igényel, ha nekünk kell megépíteni az istállót. A tekintélyes helyigény megint csak hátrány lehet, mert egy istálló még csak–csak elfér kis helyen, de egy karám vagy legelő már nem. Ami a költségeket illeti, mai áron is belekerül havonta 40–60 ezer forintba az otthoni tartás is, függően attól, hogy takarmányt, szénát, szalmát vagy forgácsot az alomnak tudunk–e saját magunk termelni, vagy úgy kell megvennünk, és utóbbi esetében milyen áron tudjuk beszerezni. Ebben természetesen nincs benne a saját ráfordított időnk és energiánk, és a karám, istálló és eszközök költsége, amortizációja. Ha kalkulálunk a költségekkel, mindent összeszámolva a két variáció között nincs sok különbség. Ez azt jelenti, hogy a bértartás vagy az otthoni lótartás között a választás alapvetően nem anyagi kérdés, hanem életforma, lehetőség és adottság kérdése. Korsós Kitti
HÍREK és PROGRAMOK A komp 2015. április13 - tól a következő menetrenddel közlekedik: Hétfőtől péntekig: 7.00 7.45 13.15 14.15 15.00 16.00 17.00 Pénteken: 17.10 - kor. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a kishajó jár a következő menetrenddel: 07.45 12.00 15.45 Vasárnap: 15.30 További információ: +36 70/338 - 6484
Eon közleménye Folyamatos korszerűsítést hajtunk végre hálózatunkon. A tervszerű beavatkozások biztonságos elvégzése érdekében elengedhetetlen a vezeték időszakos feszültség-mentesítése. A szükséges munkálatok elvégzésének érdekében 2015. július 3-án 8 órától várhatóan 16 óráig a Petőfi u., Wesselényi u., Aréna és Német Étterem, Ady E. u., Béke u., Dózsa u., Kinizsi u., Móricz u., Rákóczi u., Szabadság tér, Szabadság téri szennyvízátemelő területén áramszünet lesz. A balesetek megelőzése érdekében felhívjuk figyelmét, hogy amennyiben áramfejlesztőt használ, akkor áramszolgáltatói engedély nélkül az aggregátort a belső hálózatra kötni - még a közcélú hálózatról leválasztott módon is - szigorúan tilos! A szolgáltatás átmeneti szüneteltetése miatt kérjük megértésüket! A tervezett üzemszünetekről internetes oldalunkon tájékozódhatnak: www.eon-hungaria.com
A Művelődési Ház állandó programjai és könyvtári nyitva tartás Hétfő: Kedd:
18.00 - 20.00 Sváb tánccsoport 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport 15.00 - 19.00 Ifjúsági klub Szerda: 14.30 - 17.00 Nyugdíjas klub Csütörtök: 15.00 - 19.00 Ifjúsági klub 17.00 - 18.00 Sváb tánccsoport 18.30 - 20.00 Jóga Péntek: 18.00 - 21.00 Zenekari próba 20.00 - tól Ifjúsági klub (igény szerint) Szombat: 20.00 - tól Ifjúsági klub
A könyvtár július 2 - án és 3 - án, valamint július 13 - tól augusztus 7 - ig szabadság miatt zárva tart!
A könyvtár nyitva tartása a Művelődési Házban (felnőtt irodalom): Hétfő: 9.00 - 10.30 Kedd: 15.30 - 17.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök: 9.00 - 10.30 Péntek: 15.30 - 17.00 A könyvtár nyitva tartása az iskolában (gyerek irodalom): Hétfő: 11.30 - 12.00 Kedd: 13.30 - 14.30 Szerda: ZÁRVA Csütörtök:11.30 - 12.00 Péntek: 13.30 - 14.30
SPORTHÍREK IDÉNYZÁRÓ ASZTALITENISZ UTÁNPÓTLÁS VERSENY BEREMENDEN (2015.05.30.) "A" csoport: Varga Viktor I. helyezést ért el Cseke Dávid III. helyezést ért el "B" csoport: Balogh András I. helyezést ért el "C" csoport: Kovács Róbert II. helyezést ért el Kolep Attila III. helyezést ért el Vigaszági verseny: Mózes Máté III. helyezést ért el
MEGYE III. LABDARÚGÁS 2014/2015. Júniusi eredmények: 29. forduló: 2015.05.31. 17:30 HIMESHÁZA KSE - DUNASZEKCSŐ SE 10:1 (8:0) Góllövő: Balázs Lajos 30. forduló: 2015.06.06. 17.00 DUNASZEKCSŐ SE - KÖKÉNY BIOKOM 5:3 (2:1) Góllövők: Horváth Tibor, Szilágyi Balázs, Szekeres Zsolt
Visszaemlékezés a régi Dunaszekcsői Hírekből Tábor a Hullám utcában 3. rész 1962/63 - as tanév: A balatoni tábor folyamatos fejlesztése fontos célkitűzésünk volt. a tsz - ben a rendszeres mezőgazdasági munka mellett a tavaszi szünetben a sertésgondozónál is dolgoztunk. Segítettünk rendezni a terepet, fásítottunk. A tsz - től kapott támogatásokat ezzel igyekeztünk viszonozni. A hulladékgyűjtésben – fő bevételünk egyike volt - kiemelkedő munkát végeztünk. A rongygyűjtő versenyben megyei elsők lettünk, elismerésül két bőrlabdát és egy sátrat kaptunk. 1963/64 - es tanév: Táborunkba bevezettük a villanyt, vaskaput csináltattunk, konyhai felszereléseket vásároltunk (tányérokat, vizes kannákat, alumínium lavórókat, stb. ). Értékes négyszemélyes NDK – sátrat is vettünk 4000 ft – ért. A csapattábor vezetője újra Dékány János. Kirándultunk Tihanyba, Siófokra és Balatonfüredre. A helyi tanács a napközi ellátmány megtakarításából 3600 ft – tal támogatta a táborozási költségeket.
Balatoni tábori kép (1963-ból)
1964/65 – ös tanév: A hulladékgyűjtésből a csapat bevétele 7000 ft volt. A balatoni tábor vezetője Dékány János. A már hagyományos táborozásunk legmeghatóbb mozzanata volt Náncsi néni (Sümegi Alajosné) szakácsnénink köszöntése és búcsúztatása nyugdíjba vonulása alkalmából. Ő már az első bátai táborozások óta szakácsnőnk volt. Idős kora ellenére mindig vállalta az időjárás, az utazás és a sátorélet viszontagságait. Fáradhatatlanul birkózott az örökösen éhes gyerekhad ellátásával. Kedvessége és szeretete minden gyerek nagymamájává tette. 1965/66 – os tanév: Az elmúlt évi hulladékgyűjtésért megyei dicsérő oklevelet és 1500 forint jutalmat kaptunk a második helyezésért. A tavaszi gyűjtés során 12 600 forint bevételhez jutott csapatunk. Ezzel már ismét megyei elsők lettünk. A pénzből gumicsónakot és gumimatracokat vettünk a táborba 6450 forint értékben. Táborvezető: Dékány János. Rossz idő köszöntött táborozóinkra, két héten át csupa esőzést fogtak ki. Facskó Katalin (Bán Ferencné) így írt róla: „Arra ébredtünk, hogy erős szél fúj, és a fiúk feje fölül elvitte a sátrat. Egész éjjel a sátrak megerősítésén dolgoztunk. Másnap a tábor víz alatt volt, ezért lecsapolási munkálatokba kezdtünk. És ez kéthetes fő programmá vált, sajnos. Mégis remek, izgalmas táborozás volt.” 1966/67 – es tanév: A tsz – ben 100 órát dolgozott az egész felső tagozat: szilvát, csipkebogyót, vinkaminort, babot, paprikát és paradicsomot, valamint burgonyát takarítottunk be a mezőn. Hulladékgyűjtésben 8200 ft bevételünk volt, csak rongyból 1 mázsát szedtünk össze. A Dékány János vezette táborban csapatköltségen táborozhattak nehézsorú gyerekek, akik azonban szorgalmasan dolgoztak a tanév során.
Tábori mozaikok Ébresztő: Talpra pajtás, mit henyélsz, Most mutasd meg, mennyit érsz. A tornánál szökdellés, Jön a békaügetés! Jaj, jaj, jaj!
Felkelni! Itt az idő, ébresztő, kezdődik a reggeli torna! Édes álmunkból így riaszt fel az ügyeletes tanár. Közben az udvaron aztán folyik a reggeli torna, a hatalmas nyárfákon a feketerigó versenyt fütyülnek: Tululu, tululu, Lusta gyerek a Samu!
Körletszemle, bőröndvizit A hajnali fiúőrök vízisiklót fogtak. Mikor a táborügyeletes ifi vezető, E. Teri felnyitotta Robi bőröndjét, a belerejtett sikló villámgyorsan kimászott belőle. A kajánul leskelődő fiúk nagy gyönyörűségére volt ám visítás, ijedezés! Teri az ágy tetejére pattant, rémülten segítséget kérve. Sátorszemle, fordított nap A gyerekek a faházak biztonságában töltötték a táborozás 10 - 14 napját. A táborvezető tanárok, ifik és a „belügyminisztérium”, a szakácsnénik sátrakban laktak sokáig, míg újra bővíthettük az épületeinket. Fordított napon diákuralom volt. A tábor vezetőnő E. Teri, az ifink egy kétszemélyes sátorban laktak. A sátorszemlére ott tolongott az egész tábor. Amikor Teri felhúzta a sátor cippzárját, kétségbeesett repdeséssel verebek igyekeztek kimenekülni a résen. Volt boldog nevetés! A fiúk napok óta vadásztak a verebekre, szemle előtt csempészték őket a vezérsátorba. Mondogatták is kórusban: - Na itt azt van rend, ha még a verebek is tanyát verhetnek! Guzsván Lajosné
Képművészet
ArcPortré
Bob Marley
A képeket Orsós Ferenc készítette.
Balogh Viktória Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Médiaművészeti Intézet Fotográfia szak, I. évfolyam Dokumentarizmus I.
2014/2015, I. félév Téma: Nem-hely Konzulens: Barta Edit Projektcím: Kulissza
Mozgó színfal egy valós és egy abból táplálkozó, megrendezett, teátrális világ között. A nyilvánosság felé nem mutatott, a nyilvánosság előtt és anélkül nem létező, kiüresedett, mégis élő terek. Eddig fotósként, vizuális effektezőként, rendezőasszisztensként és súgóként dolgoztam színházakban. Teljes szimbiózisban éltem ezzel a művészeti közeggel. beleláthattam, és beleszerettem. Nem volt kérdés számomra, hogy a színházról készítem el a sorozatom. Felvettem hát a voyeur maszkját és lelepleztem azt, amiben eddig „csak” léteztem: a kulisszákat. A színházi nem-helyek akkor is szerepelnek, ha nincs nézőjük. Pontosabban: akkor is élnek, amikor már csak a múlt dicsőségének maradványai (előadás végeztével, szélsőséges esetben egy színház megszűnésekor). A néző sosem láthatja a színház eredeti, csupasz arcát. Maszkokat lát csupán, ami az előadás megszületésekor kerül rá. A színház publikum nélkül csupán papírmasé. Nem létezik. Szüksége van a leleplezésre. Sorozatomban a terek (nézőtér, színpad, büfé, takarás, süllyesztő, öltöző), díszletek, kellékek magukra hagyva nyugszanak. Látszólag nincs szemlélő, csupán az elhasznált jelen van. A nem-helyeket szemlélők voyeur. Lényegtelenek a nemhelyek számára, mert azok nem vesznek tudomást az őket nézőről. Pihennek. Várják a publikumot, avagy belefáradtak a publikum által rongyosra nézett önvalójukba.
Kézzel horgolt ajándékok kaphatók a Teleházban! Aki kézzel horgolt fülbevalót és egyéb ajándék tárgyat vásárol, a Limes tábor díjazását segíti elő. Dunaszekcsőért Alapítvány
Receptsarok Csokis halmok
Ő
És ő.
Meg ő.
az
.
Hozzávalók: 50 gramm pillecukor (lehet kicsiben is kapni) 30 gramm dióbél, vagy sózatlan mogyoró 30 gramm aszalt sárgabarack, vagy más aszalt gyümölcs összevágva 1-2 tábla tejcsokoládé Elkészítése: A pillecukrot, a diót (vagy mogyorót) és a választott aszalt gyümölcsöt apróra vágjuk. Ha ez kész van akkor egy tálba kell beletenni a darabokat. A csokoládét is darabokra törjük és vízfürdőben, folyamatos keverés mellett megolvasztjuk. Ha a csokoládé elég folyékony, akkor hozzáadhatjuk a többi hozzávalóhoz, majd jól összekeverhetjük őket. Ha ezzel is megvagyunk, akkor teás kanállal, vagy nagyobb kanállal kis halmokat készíthetünk belőle. Miután kész vannak, az adagokat hűvös helyre kell tenni amég megszilárdulnak. Célszerű sütőpapírra kanalazni a „halmokat”, mert a hűtés után könnyen eltávolítható a kész édesség. Tálaláskor arra kell figyelni, hogy hamar elfogy. :) Auth Andrea
Június 28. Vasárnap MEGLEPETÉS FILM Színes magyar film, 100 perc, 1997 Kisérőfilm: Magyar József - Mi büszke magyarok Színes magyar dokumentumfilm, 22 perc, 1980 Június 29. Hétfő EDWARD ZWICK: AZ 54. HADTEST Színes, szinkronizált, amerikai háborús film, 118 perc, 1989 Madarak városa, lenyel dokumentum film, 7 perc Június 30. Kedd HERBERT ROSS: ACÉLMAGNÓLIÁK Színes, szinkronizált, amerikai dráma, 117 perc, 1989 Filmhíradó, 15 perc Július 1. Szerda Y.H. GROSS: CINDY MESÉI Színes, szinkronizált, ausztrál animáció, 80 perc, 1991 Kisérőfilmek: No megállj csak! 30 perc Július 2. Csütörtök SZÁSZ JÁNOS: ÓPIUM Színes, magyar dráma, 108 perc, 2007 Kisérőfilm: Filmhíradó, 15 perc
Június 28 - Július 4. között a Képköznapok tábor keretében. Este 9 órától a Krammer Ház udvarában Kossuth utca 21. Tábor belépő: 200 Ft
Június 3. Péntek JAMES FOLEY: LŐTÁVOLBAN Színes, szinkronizált, amerikai dráma, 111 perc, 1986 Kisérőfilm: Tímár István - Az ablakok Baranyára nyílnak,18 perc Június 4. Szombat MATIAS BIZE: ÁGYBAN Színes, feliratos, német - chilei vígjáték, 85 perc, 2005 Kiséfőfilmek: Janovics János - Mozi A konyha - A La Carte fekete-fehér dokumentum film, 10 perc, 1988
Köszi Otthonka egyesület, Dunaszekcsőért Alapítvány, és Nemzeti Kultúrális Alap
A programok szervezői: Dunaszekcsőért Alapítvány, Sportegyesület, Horgászegyesület, Duna Gyöngye 2000 MG Zrt., Otthonka, Control Stúdió, Muvelődési Ház, Fúvószenekar, Roma Kisebbségi Önkormányzat, Dunaszekcső Önkormányzata. További részletek: Teleház, Muvelődési Ház kirakata, facebook, www.lugio.hu www.dunaszekcso.hu
Kiadja: Dunaszekcsőért Alapítvány Szerkesztette: Sümegi János Külön köszönet Schmidt Bencének, cikkek íróinak és a képek készítőinek!
