DUNASZEKCSŐI I. évfolyam 4. szám 2015. július 31.
HÍREK
Lugio tábor napló A következőkben Erdély csapatának a naplóját olvashatjuk, ami a 2015 - ös Lugio napokon készült. Comentarii de bello LUGIO - A LUGIO - i háború leírása
Dies Mercuri VII. XV.
Dies Martis VII. XIV.
Szerdán gyógyászattal kezdődik a kaland Posta Bálint és Ádám a két hang Melyre mindenki lelkesen figyel Majd a kézművesnél mozaikra ügyel Minden figyelmes tekintet és kéz A kész műre Birkás Éva és Pogány Dalma néz A középkori fegyver a fiúknak jó kaland Hamar minden kézbe egy kopja és kard Oktatóink türelme dicséretet érdemel A nevük: Haramza Kristóf, Balog Bálint és Pál Péter Ebéd után gyorsan elragad a gálya Mi vagyunk a Római Birodalom katonája A tűző nap elől nincsen mentség Fegyvert a kézbe lányok, itt az ellenség! A komáromi fiúk elől a jó példával Majd az őskorba kerülünk Szilágyi Katával Kinek nagy tudása magával ragad Megtelik gyorsan minden szék és pad Sokat tanultunk itt is nagyon Sok agyaglábú marad az asztalon Ezt követően Medvegy Zsuzsánna jön El is készül vele egy egész fejdísz özön Mindenki szép benne, a fiúknak is fekszik Mert szép az, ami érdek nélkül tetszik A mai vacsora is finom és kiadós Nem is vagyok mára mással adós Mint két jó koncert beszámolójával S az átkozott szúnyogok armadájával Mindkettő csengett – bongott nagyon És ismét éjfél lett a paplakon.
Finom reggeli után indul a légió A cél nem lehet más mint Lugio Cohorsunk a várhegyre gyorsan kapaszkodik Jóska bácsitól az infót felszedik A szorgalmas gyerekek, kiknek fején kalap Mikor még Marcus Aurelius fejére sütött a nap Akkor voltak itt nagy idők Délceg római férfiak és nők Ideát Pannónia, túl meg a szarmaták Római nagyurak zabáltak osztrigát S ha meg béke volt, téglát égettek S fegyvert fogtak, ha el nem fértek egymástól Török időben a lakosság fogyatkozik Magyar helyére szerb és sváb kívánkozik A falu egyre nő és szépül Fatemplom után kő ortodox épül És nincsen orgona vagy harang Mert legtökéletesebb hangszer az emberi hang Mély lösz út végén Szentháromság kápolna Alig fértünk bé, annyi a kis haramia Magyar, német, horvát – nem hiányzott senkise Annyi nyelven folyt itt a mise Erdélyi Mária néni szól: Feltámadunk! S a Szent Imre kápolnához ballagunk Gót betűkkel mesél itt bizony lételem Mert itthon örökké csak a számítógép kell Hát mit mondana erre Johann Eilingsfeld? Ebéd után Szödényi Pityu bácsi szeretnivaló volt Mert a szellemi vetélkedővel az eszünkhöz szólt Az ünnepélyes tábornyitó este következett. Hol már mindenki római ruhában feszedezett S, hogy ez még mind ne legyen elég A táncházban három zenekar zenél Katus, Linda, Nóra a délszlávra is ropja De a többieknek is bejön a móka Meleg ám a székelyruha nagyon Beátán pedig csángó ruha vagyon Tóth Zsolti kísérőnk olyan, mint a méz És udvariasan sok mindent elintéz Éjfélkor lesz csak mindenkinek elege Akkor már vár a papi lak melege.
Dies Jovis VII. XVI. Egyre nehezebb reggel a felkelés De jó talajra hull a vetés A népvándorlásról tanultunk Haramza Klárával Be is öltözik Nóra másodmagával Jól áll a süveg a lányok fején Tudjuk a válaszokat és senki sem szerény A kovács vár a forró nap tüzén Megy a fújtató és izzik a fém Senki nem fél már a fémtől Erdélyt jelentő E betűt kapunk Ernőtől Az építészet következik Marika nénivel Phanteon, Colosseum minden szépségével Majd a római viseletekről szól a téma Rajzon mutat mindent Alexandra és Réka Divatos volt akkoriban a hosszú tunika De lecsúszik rólad biza, ha nincs fibula Ebéd után ünnepélyes szertartás volt Csapatunk tagjává vált a kísérőnk, Tóth Zsolt De minden öröm pár percig tart Várt minket a Duna – Dráva Nemzeti Park Szellik Endre a Duna csodáiról mesélt Újjávarázsolta a Mohácsi – sziget szépségét Ezután a kelta kor következett Mindenki nagy pajzsokkal szövetkezett Szorosan összefonódva nagyokat kiáltunk Izomláz s fájdalom lesz a barátunk Régészeten csontváz készül papírból És láss csodát - egy másik a homokból Kerül elő aprólékos munkával gyorsan Mire Jóska bácsi is felbukkan Kap tőlünk házi feladatot, hogy örüljön Római érem nélkül szemünk elé ne kerüljön Ezt követően a Duna vize hűsített Szekcsői Tóth Zsolt tiszteletbeli székellyé lett Megkereszteltük a Duna vizével a csávót Ervin tartotta neki a székely zászlót Átöltözünk római ruhákba estére Fáklyás felvonuláson pezseg mindenki vére Hatalmas élmény a felvonulás Folyamatosan zúg a csatakiáltás Utána koncert s wifizés, puszi anya jól vagyunk Éjfél után naplózás közben ágyba vagyunk
Dies Veneris VII. XVII. A pénteki reggeli finom mézeskalács volt Nincs már velünk tiszteletbeli székelyünk Tóth Zsolt A gasztronómián elvarázsolt Priskin Anna Nagyon finom volt az általa sütött tészta Az őrlőkő kézről – kézre körbejárt A helyes válaszokért tíz pont járt Irány a Szabó – Gogolák méhészet Emléklapírás után egy kis evészet Három fajtát kóstol meg mindenki Van, ki ezalatt a méheket lesi ki Ókori játékok következnek a sorban Anita győz le minket sorban Szőcs András, Hetényi Márk és Aranyi Dávid Malmozni mindenki tud, aki számít Ebéd után Kővágó Dániel fogadott Gladiátorokból jó előadást tartott Utána kezdődött a nagy küzdelem Katus Maxiomé a győzelem Nem fajul el még a székely vér Minden cseppje drága gyöngyöt ér Kezdődik a számítógépes modellezés Egy római katona velünk szembenéz A képernyőről, hol építeni lehet Mindenki vadul nyomja az egészet Így születnek az érdekes épületek Egyikből tán még Colosseum is lehet Forráskutatáson Sándor Judit vetít, Mohácsi csatát szépen felelevenít Hogy tán II. Lajos király nem is a Csele patakban halt Hanem Szapolyai szavára ármány kéz gyilkolt Több dokumentumot még áttanulmányoztunk Sok hasznos következtetésre jutottunk Szekcsőn sokat mesélt nekünk a történelem Szomorú szívvel krónikánkat befejezem.
A naplót összeállította: Erdély csapata (Maksa) Nemes Előd – krónikás, Vincze Boglárka – krónikás, Berszán Nóra - krónikás, Kovács Katalin – fejléckészítő, Kovács Ildikó – fotós, Kis Linda – fejléckészítő, Szabó Bernadette – rajzoló, Ambarus Beáta – krónikás, Sibianu Gabriella – fejléckészítő, krónikás, Pál Regina – krónikás, Gajdó Ervin – zászlós, Reketes Gellérd – zászlós, Ilyés Anita – fejléckészítő, Miklós Károly - fejléckészítő
Maksa település rövid leírása Maksa egy Kovászna (Háromszék) megyei községközpont Erdélyben, Romániában, melyhez közigazgatásilag az alábbi települések tartoznak: Maksa, Eresztevény és Sepsibesenyő. Sepsiszentgyörgytől 14 km-re fekszik, a 11-es országút mentén. Határában a Besenyő-patak eltorlaszolásával nagyméretű víztározó keletkezett, a Besenyői-tó. Horgászatra, fürdésre alkalmas közkedvelt üdülőhely. Maksán, az Óriáspince-tetőn rendezik meg évente a Budapesti Nemzeti Vágta egyik előfutamát, a Székely Vágtát, melyre évente mintegy tízezer ember kíváncsi, a Duna Televízió élőben közvetíti. (www.szekelyvagta.ro) A Maksához tartozó Eresztevényben tekinthető meg Gábor Áron síremléke, a székely ágyúöntő hőst az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik közeli csatájában érte a halál. Emlékművét 1892. július 31-én avatták fel. Az emlékmű felirata: GÁBOR ÁRON a hős ágyúöntő székely 1848-49-i honvéd őrnagy. Született 1814. November 7-én. Elesett a kökösi csatatéren 1849. július 2-án.
Erdély csapata a Lugio napokon
Gábor Áron emlékünnepély Eresztevényben
Története: Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIV. századból származik. Ebben még Moyaként olvashatunk róla. Belterületén 2.-3. századi római telep maradványait tárták fel. Református vártemploma 13. századi eredetű, a 15. század végén gótikus stílusban átépítették. 1893ban lebontották és helyébe 1894 és 1900 között újat építették. Erőd jellegére már csak a középkori harangtorony emlékeztet, melynek szomszédságában az egykori várfal csekély nyomai látszanak. A régi templom falát a Szent László legendát ábrázoló falfreskó díszítette, erről Huszka József színes akvarell másolatot készített 1892-ben. Ez a Magyar Néprajzi Múzeumban található. Ugyancsak a régi templomot 1766-ban készült kazettás mennyezet díszítette, ezt a gyülekezet díjtalanul átadta a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, ahol ma is látható. 1630 és 1739 között itt tartották Háromszék vármegye közgyűléseit. 1660 - ban a Barcsay Ákos fejedelem ellen fellázadt székelyek itt határozták el jogaik védelmét. 1704 - ben a falut császári seregek égették fel. 1910-ben 760 lakosából 759 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 937 lakosából 894 magyar, 26 cigány és 18 román volt. Forrás: internet
Székely vágta. Fotó: Codra Botond
Nemes Előd
Székely vágta. Fotó: Codra Botond
Ismertető a Dunaszekcsői Várhegy és Szent János hegy löszfal szakadás eddigi történéseiről, a tett intézkedésekről és a jelenlegi helyzetről. 2006. november 02-án a dunaszekcsői Szent János hegyen lévő egyik ingatlan tulajdonosa bejelentést tett a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ügyeletére, hogy talajmozgásra utaló repedéseket észlelt a magaspart felszínén és az ingatlanán található gazdasági épületén. A mohácsi Polgári Védelmi Kirendeltség vezetője a bejelentővel és az Önkormányzat munkatársával közösen a helyszíni bejáráson megállapította, hogy a magas-part felső élétől számított mintegy 20 m távolságban, az éllel párhuzamosan (enyhén ívelten) a földfelszínen 1-2 cm szélességű, nem folytonos repedés látható, továbbá a területen található épületen repedések jelentek meg. A talajmozgás okainak felderítése és a várható hatások megállapítása érdekében a Magyar Geológiai Szolgálatot kerestük meg, kérve szakmai segítségüket. A geológiai szolgálat szakemberei megállapították, hogy a magaspart peremvonala mögött nyugati irányba tartóan elnyíródott kőzettér található, szélessége helyenként 20 méterre tehető, mélységi kiterjedése meghaladja a 10 métert. Hosszú távra előre tekintően adott a lehetőség arra, hogy a repedések végül egymásba kapcsolódjanak és együttesen jelentős mértékű szeletes földcsúszást okozzanak. A szakvélemény másolatát a területen érintett ingatlantulajdonosoknak tájékoztatásul és figyelemfelhívásul megküldtük, valamint omlásveszélyre figyelmeztető táblákat helyeztünk ki a területre. A téli hónapok alatt a földmozgás tovább folytatódott, a mozgásos folyamat már zökkenést is eredményezett, és a 2006-ban szeletes fölcsúszás alakult ki a területen. A veszélyeztetett területet ekkor szalagkorláttal határoltuk el figyelmeztető táblák kihelyezése mellett. 2007. augusztusában a Szent János hegytől Déli irányban található Várhegyi ingatlantulajdonosok jelezték, hogy a Várhegyen is repedések jelentek meg a felszínen. Az új fejleményre tekintettel a Pécsi Bányakapitányság kérésünkre megvizsgálta helyszínt. Megállapították, hogy a Szent János hegyi és a Várhegyi jelenségek ugyanazon rendszerbe tartoznak, továbbra is nagy a mozgás a Duna irányába. A vizsgált terület földtani és morfológiai viszonyai, mérnökgeológiai adottságai, hidrogeológiai sajátosságai, valamint a kialakult repedésvonalak ismerete alapján lehetőség adódhat arra, hogy több százezer m3 földtömeg oldalirányú elmozdulása is bekövetkezzen. A Várhegy tetején a települést ivóvízzel ellátó 200 m3-es felszín alatti víztározó és csővezetéke a repedésvonaltól mintegy 7-10 méterre volt, emiatt közvetlenül veszélyeztetettnek ítélték. A vízellátás biztonsága érdekében azonnal egyeztetést kezdeményeztünk. Szeptember 6-án ad hoc munkacsoport ült össze, melynek tagjai: ÖTM Pince és Partfal-veszély Elhárítási Bizottság képviselői, Baranya Megyei Védelmi Bizottság képviselője, Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot képviselője, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság képviselője, DRV Zrt. képviselője, MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet képviselői, MBFH Pécsi Bányakapitányság képviselői, Dunaszekcső település polgármestere.
A munkacsoport tagjai – a helyszíni szemlét követően – az életveszély megszüntetése, és a balesetek elkerülése érdekében egyértelműen a legsürgősebbnek a veszélyeztetett terepszakasz lezárását, és az egyik legfontosabb feladatnak a tározó kiváltását tartották. A látottak alapján az ÖTM Pince és Partfal-veszély Elhárítási Bizottság elnöke a területet az állandó életveszély miatt, az 1. sz. veszélyességi („kiemelten veszélyes”) kategóriába sorolta. (ÖTM-929/124/2007.) A szakemberek véleménye alapján a területet a repedéstől számított 6-8, illetve 8-10 méter távolságban (a magas-part élével párhuzamosan), kb. 200 méter hosszúságú, faoszlopokhoz erősített dróthálós megoldású ideiglenesen kerítéssel zártuk le, újabb figyelemfelhívó és tiltó táblákat helyeztünk ki,az ingatlantulajdonosokat értesítettük a fejleményekről, és kértük utólagos hozzájárulásukat a kerítés elhelyezéséhez. A Dunai hajózás biztonsága érdekében az illetékes Vízügyi Igazgatóságot értesítettük. Az Alsó-Duna-Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kezdeményezésére a Nemzeti Közlekedési Hatóság KU/HF/1777/0/2007. számú határozatában a Duna 1460,870 – 1460,470 fkm jobb parti szelvényei között a hajóút középvonaláig horgonyzási-, parthoz való kikötési-, veszteglési tilalmat rendelt el. A tiltás betartása és betartatása érdekében az előírt hajózási jelzések – úszóműveken – kihelyezésre kerültek. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatunk a probléma megoldására egyedül képtelen volt, ezért vis maior támogatás céljából pályázatot nyújtottunk be a kialakult veszélyhelyzet-közeli állapot kezelése érdekében. A pályázat tartalmi elemeit a következők voltak: - 200 m3-es víztározó kiváltása, - megközelítő út építése és felújítása, - monitoring rendszer kiépítése, - végleges biztonsági kerítés építése. A kialakult veszélyhelyzetről tájékoztattuk a Duna-Dráva NP Igazgatóságot, és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, mert a földmozgással érintett területek országos védettséget élveznek. (A Dunaszekcsői Löszfal Természetvédelmi Terület létesítéséről szóló 27/1998. (VII. 10.) KTM rendelet 1 §-a szerint védett terület. Az egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve régészeti védettség megszüntetéséről 22/2004. (XI. 17.) NKÖM rendelet 1 § (1) bekezdése szerint védett régészeti lelőhely.) A szakemberek szerint csak idő kérdése volt a partcsúszás, emiatt a bekövetkező katasztrófa kezelése érdekében a Katasztrófavédelmi Igazgatóság kirendeltség-vezetőjének szakmai segítségével cselekvési tervet dolgoztunk ki a löszfal omláskor végrehajtandó azonnali intézkedésekről, a mentési és kárelhárítási feladatokról. A megjósolt mozgás a 2008. február 12-én bekövetkezett. A mozgásos időszak legaktívabb három napja alatt összesen 1 150 000 m3 kőzettömeg helyzete vagy állaga módosult, továbbá 80 000 m2 területen alakultak ki határozott változások (süllyedés, billenés, szakadás, omlás, hámlás, terepemelkedés, félsziget keletkezése stb.) 520 méteres hosszúságban. A mozgás az un. Szent János hegy, és a tőle D-i irányban lévő Várhegy egy részét érintette a régi sáncárkon keresztül. A lezökkent terület mintegy 6-8 m-t süllyedt, az ártérben a terület megemelkedett, a Duna medrében félsziget keletkezett. A mozgás következtében 3 db zártkerti gazdasági épület károsodott, de szerencsére emberi sérülés nem történt. Folyt. köv. Papp János
Megkezdődik az orvosi rendelő felújítása A Nemzetgazdasági Minisztérium az Új Széchenyi Terv Dél-Dunántúli Operatív Program Operatív Program keretén belül Egészségügyi alapellátás fejlesztése tárgyú felhívást tett közzé, melyre Önkormányzatunk pályázatot nyújtott be és DDOP-3.1.3/G-14-2014-0034 azonosító számon regisztrált az „Egészségügyi alapellátás fejlesztése Dunaszekcsőn” című DDOP-3.1.3/G-14-20140034 azonosító számú projekttel. Pályázatunk sikeres volt, és 27 545 761 Ft vissza nem térítendő támogatást nyertünk az Orvosi Rendelő felújítására. A közbeszerzési eljárás lefolytatása során az Akeba Mélyépítő és Szolgáltató Kft Mohács lett a nyertes. A munkálatok során sor kerül többek között a: - külső felújításra (Tetőhéjalás cseréje 372 m2-en; 12 db homlokzati nyílászáró cseréje; utólagos homlokzati hőszigetelés 179 m2-en; épület megnevezése a homlokzaton) - belső felújításra (1 db akadálymentes WC kialakítása – új funkció; nyílászáró cserével érintett helyiségek újrafestése; padlóburkolatok cseréje 156,4 m2-en; padlásfödém hőszigetelése 243 m2-en; 10 db belső ajtó cseréje; hirdető és tájékoztató felületek elhelyezése; épületvillamossági felújítás; használati melegvíz előállítása megújuló energiával) - udvar felújításra (Akadálymentes rámpa kialakítása; kaputól akadálymentes bejáró építése a rámpáig 65 m2-en) A kivitelezés befejezési határideje 2015. október 15, mely a pályázatkiíró előírásai miatt lett ilyen szoros. Az építési munkák ideje alatt a betegellátás, a rendelések megtartása nem tud a szokott mederben zajlani, kompromisszumos megoldásokra van szükség. A körzeti orvosok ideiglenesen a védőnői rendelőben tartanak rendelést (Dr. Pálos délelőtt, 07.00 - 12.00 - ig, Dr. Bóna délután, 12.00 - 16.00 - ig). A védőnő az Idősek Napközi Otthonába költözik. A fogorvos várhatóan a saját rendelőjében tudja fogadni a betegeket. A felújítás során előforduló kényelmetlenségekért a betegellátásban résztvevők, és a lakosság megértését kérjük. Dunaszekcsői Polgármesteri Hivatal
A harangtorony felújíttatott és Lugio napi idegenvezetés 2015. július 25-én a déli órákban megtörtént a dunaszekcsői görögkeleti szerb templom harangtornyának műszaki átadása. E forró nyári hetekben 12 baranyai munkás dolgozott - Müller János úr vezetése alatt - a torony kőművesmunkáin. A villámhárítót a hajdúnánási Magi Balázs csapata szerelte fel; a festés Papp Zoltánék munkája volt; míg a bádogosmunkát a pécsi Héjas Imre végezte el. A templomtornyon a vizsgálat nyolc festékréteget mutatott ki. Az új színt Lukijan Pantelić püspök úr választotta ki. A munkálatok Göttinger Pál mérnök úr és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dél-dunántúli Iroda munkatársai felügyelték. A második szakaszban – egy éven belül - a tető kerül felújításra. Köszönet a Budai Szerb Orthodox Egyházmegyének és a Biner Bau Kft-nek, hogy településünk egyik meghatározó objektuma ilyen precizen lett felújítva!
Az idei Lugió Napok alatt ötször (5-ször) volt a helyi szerb templomban idegenvezetés. A tábornyitás estéjén Lovász Zsolt atya, mohácsi római-katolikus káplánt kalauzoltam – kedvesen eldiskurálva. A következő nap reggelén kb. 150 gyereknek beszéltem – röviden – templomunkról. (Megjegyzés: Utoljára úgy száz évvel ezelőtt voltunk ennyien a naoszban.) Majd az érdeklődő felnőtteknek mutattam be – remélem érdekesen – a Szt. Miklós ereklyéi átvitelét ünneplő Isten Házát; pl. a szekcsői származású Tamási Gábor fotográfusnak és ismerőseinek.
Kiadvány A Teleházban megvásárolható (300 Ft-ért) a DUNASZEKCSŐÉRT ALAPÍTVÁNY legújabb kiadványa. Köszönet Bíró Zsoltnak, valamint a General Nyomda Kftnek! Részlet a szerb/angol nyelvű Összegzésből: „A dunaszekcsői görögkeleti szerb templom művelődéstörténeti tanulmány. A szerző (Vukovics Cvéta) történelem szakos tanár, dunaszekcsői lakós. Az adatfelvétel a temető részleges tisztításakor 2012. későn őszén, majd a következő év kora tavaszán történt, a pótlások pedig 2014. húsvéti időszakában. A Püspökdombi 2 kat. holdnál valamivel kisebb temető - melybe már két és fél évszázada temetkeznek – 'haldoklik'. A majdani végleges rendbetételkor (kerítés, nagykereszt, feltérképezés stb.) ügyelni kell, hogy minden a helyén maradjon - a törött és sérül síremlékek, a jeltelen sírhalmok is mostani állapotukban őriztessenek meg. A magyar nyelven íródott tanulmány célközönsége római-katolikus, valamint protestáns temetkezési kultúrával rendelkezik. Ezért röviden bemutattattak a görögkeleti temetkezési szokások, pl. a szekcsői húsvéti halottaknapi hagyomány. A sírkertben 70 feliratos sírkő, míg a templomkertben még további 2 síremlék találtatott. A Mellékletben a sírok fényképe mellett az epitáphiumok magyar nyelvű fordítása is közöltetett. A feliretok elemzése az alábbi szempontok szerint történt: síremlék-típusok, nyelv és helyesírás, család- és keresztnevek, rokoni kapcsolatok, foglalkozások, tipikus kifejezések, díszítmények (pl. kehely), sírköves-műhelyek, egyéb adatok. (…)” [Sajnos, a nyomda ördögének „jóvoltából” becsúszott egy hiba. A 61. illusztrációtól a fotó és a szöveg nincs szinkronban - így hiányzik a 70. síremlék képe.] Részemről e munka tisztelgés az elődök emléke előtt. Valamint szeretném tudatosítani: A nekropoliszok – már évezredek óta - szent és sérthetetlen körzetek! Vukovics Cvéta
Hogyan lettem gyűjtő? E mindössze három szóból álló kérdésre igyekszem önmagamnak is feleletet adni, visszatekintve eddigi életem három évtizedére. Mi mindent sikerült ennyi idő alatt egy kezdő gyűjtő tarsolyába fölszedni, anyagiakban és tárgyakban gondolkodva, miről és mennyit tudtam föltérképezni, rendszerezni a mozaikszerű kép, a valóság keretei, lehetséges méretei kitapogatása közben. A gyűjtő életére is igaz: „Ars longa, vita brevis”, vagyis: a művészet, a tudomány végtelen, az élet rövid. Úgy kell gazdálkodnunk életünk minden percével, hogy életünk alkonyán, a végső számadás, a költő által ihletett módon megfogalmazott „Kész a leltár” mérlegelésekor, ne találjunk céltalanul, hiábavalóságok hajszolásával elvesztegetett éveket. Borotvaélen táncoló világunkban sokan úgy vélik, hogy „minden mindegy”, erre hivatkozván semmitmondó életvitelt alakítanak ki, mások éppen ellenkezőleg: olyan „fogódzót” keresnek és találnak, mely biztos támpontot nyújthat az értelmes emberi létezéshez. Ilyen kiindulási pont a GYŰJTÉS IS LEHET, a HAGYOMÁNYOK ÁPOLÁSA, NÉPI – NEMZETI ÉRTÉKEK MENTÉSE ÉS ÓVÁSA. Műgyűjtők és műbarátok nemes időtöltésüknek igyekezzenek minél több hívet szerezni, legyőzni a „tamáskodók” hitetlenségét, szolgálva a nemzeti kultúrát, de az egyetemes emberi értékek továbbadását is. Ehhez a munkához szánom szerény hozzájárulásnak annak kifejtését, hogyan váltam gyűjtővé, ezen túlmenően pedig műbaráttá. Eszmélésemtől kezdve elsősorban ÉLMÉNYEKET kezdtem gyűjteni körbe-körbe forgó, mégis spirális fejlődésre képes világunkról. Szűkebb „hazáim” a főváros, annak budai része, a Rózsadomb, valamint Baranya megye és egyik szép fekvésű, gazdag történelmi múlttal rendelkező községe: Dunaszekcső. E „város – falu” nálam nem szembeállítást, hanem egymás kiegészítését, a közös hagyományok eltérő körülmények közötti továbbélését jelenti, egyiket a másik nélkül kellően kiismerni nem tudtam volna. Képzeletem látóhatára egyre tágult; a két helység egy egységbe foglalása már kisgyermekkoromban sikerült. A Rózsadomb háborús időket idéző rombadőlt villái helyén az elvadult kertekben olyan „dzsungel” keletkezett, melyhez képest a Pál utcai fiúk története szerény „fatelep”, s nem pedig „vár” megörökítője lehetett. A mi kő és lombvárunk területén ha nem is lőttünk éles tölténnyel, de igazi, a II. világháborúból visszamaradt fegyverekkel játszottunk. Baranyában a Duna partja és vize is számos háborús emléket takart. Elsüllyesztett hajók roncsai, kézigránátos láda között úszkálva – evezve teltek a vakációk néhány évig. Mialatt „kortársaimmal” próbáltunk eligazodni a hazai táj föntiekben fölemlített érdekességei között, az én szüleim az ősz hajszálakat gyűjtögették élménybeszámolóimat hallgatva, egyes jelesebb cselekedetemet pedig látva is. Hirtelen változott meg körülöttünk a világ: a Rózsadombon földgyaluk, teherautók, építőmunkások jelentek meg. Álomvilágunk napok alatt kopár építési területté fakult. Dunaszekcsőn a néphadsereg katonái hozzáláttak a roncsok kiemeléséhez. Robbantásaik nyomán a Várhegybe vájt borospincék sorra beomlottak, a teli hordókat azonban kimentették és széles jókedvvel ünnepelték a helybéliek, katonák a közös fegyvertényt. A Duna fölszínén a dörrenések után percekig kábult halak százai lebegtek, míg a csónakon érkező „alkalmi” halászok hálóiba, táskáiba kerültek. Akkoriban szinte minden házban halat főztek – sütöttek. A Duna medrét átfésülő búvárok, tűzszerészek a letűnt idők tárgyi emlékeit is fölszínre hozták. A löszhegy is ontotta magából a honfoglalás A Töröklyuk bejárata kori, vagy a még korábbi időből származó pénzeket, cserépedényeket. A „Töröklyuknak” nevezett, a Várhegy belsejébe vezető alagút löszbevájt járatait imbolygó gyertyafény mellett kutattuk. Igazi kincskeresők módjára természetesen aranyat kerestünk. Azokban az években a természeti környezettel szinte összefogva, társadalmunk fejlődése terén is súlyos események zavarták meg átmenetileg az éppen sebeiből kigyógyuló ország építését. Folyt. köv.
Volt egyszer egy Lugio TV A Lugio TV adásba került riportjai kerülnek bemutatásra az újság ezen rovatában. Elsőnek a „Régi idők focija” riport egyik anyaga lesz olvasható. A riporter Scheppi Csaba, az operatőr pedig Scheppi Zoltán volt.
Régi idők focija - Beszélgetés Maul Ádámmal (3. rész) A régi idők focija című rovatunkban Maul Ádám bácsival beszélgetünk azokról az időkről, amikor még aktív sportolóként tevékenykedett. Scheppi Csaba: Ádám bácsi, a pálya mindig ezen a helyen volt, vagy volt talán máshol is? Maul Ádám: Ez a pálya mindig itt volt. Visszamennék akkor a kezdetéhez. Még a Levente időszakban, valamikor még azelőtt építették. Attól az időtől kezdve bajnoki mérkőzéseket mindig ezen a pályán játszották. Tervben volt egyszer, hogy lent a Fok alatt, a Cementi alatt fognak építeni egy pályát, végül is sem a talaj, sem a környezet a víz miatt nem volt jó. Tehát maradt ez a pálya. Antalóczi idejében felmerült, hogy megépítenénk egy új pályát. Mégpedig a kastély udvarnál, hol az istállók voltak. Azok lebontása után a patakot lefedték volna. A nyugati oldalra az országút mellét egy magas kerítés került volna. A teázó felőli út megszűnt volna, és a pálya tovább nyúlt volna a templom felé, amíg a szükséglet kívánta. Mindenki egyetértett, de sajnos megtorpedózták és ebből a tervből nem lett semmi. Scheppi Csaba: A szomszéd várak csatája mindig miden időben és minden körülmények között nagy szenzációnak számított. Báta Dunaszekcső, Dunaszekcső, vagy Dunaszekcső Dunafalva, illetve Bár Dunaszekcső mérkőzések, ha voltak, volt–e nekik különleges atmoszférája? Maul Ádám: Hát ezek a csaták részben voltak, mert Dunafalva és Bár nem ebben a csoportban volt. Ezek ilyen felhozó, vagy előkészítő meccsek voltak. Nagy csata volt Bátán, mert abban az időben Bátán volt három–négy nagyon jó kis focista, akit el tudtam volna képzelni itt is. Azon kívül sok mérkőzést játszottunk Sióagárddal a Tolna megyeiek között. Bátaszékkel nem volt olyan jó a kapcsolatunk, de Szeremlével például és a környező falvakkal voltak a nagy csaták. A Báta az mindig presztízskérdés volt, mert nyerni akartak minden áron. Scheppi Csaba: Amikor a csapat elutazott vidékre, akkor hogyan oldották meg az utazást? Maul Ádám: A csapat akkor egy alacsonyabb osztályban volt. Ide tartozott a szigeti oldal és Dunafalva is. Sárok, Sárhát és Újmohács. Ezeket az utakat legtöbbször kerékpárral tettük meg. Elindultunk ebéd után és kétórai kerékpározás után bedöcögtünk. Utána a mérkőzést lejátszottuk, majd visszajöttünk. Könnyebb utazás volt Mohácsra és Szeremlére, mert kishajóval mentünk. Később beléptek a vontatók, de volt olyan mérkőzés is mikor lovaskocsival mentünk. Például Lánycsókra. Ami modernebb volt, azok a fapados Csepelek voltak, ponyvával letakarva. Amikor jobb volt a csapat, akkor busszal, és akkor jöttek a szurkolók is. Luxuscikkről nem lehetett beszélni, mert ha esett az eső, akkor volt fürdés. Azon kívül lavórok voltak ahol mindenki meg tudod mosakodni. Zuhanyzók meg ilyenek nem voltak. Scheppi Csaba: Visszagondolva Ádám bácsi az aktív éveire, mi volt az Ön számára a legnagyobb siker? Maul Ádám: Hát az MTE-nél volt szerencsém nagyobb csapatokkal is játszani. Tehát a budapesti Honvéddal, a Spartacus-sal. Kétszer a Fradi ellen. Még sikerült futballoznom a Rudas, a Kiss Péter, az idősebb korosztály ellen. A csatársor volt a Kertész, a Borsos, a Mátrai és a Fenyvesi. Scheppi Csaba: Mi volt a fő indok, amiért azt érezte, hogy most abbahagyja, elég volt. Úgy érezte kiöregedett, vagy valami másért? Maul Ádám: Nekem elég sok teher volt a nyakamon. Akkoriban fő agronómus voltam. Ha az ember a mindennapi munkát el akarta látni, akkor tervezni kellett. Edzésre nem tudtam járni. Ugye ez azzal is járt, hogy megjött a súlyfelesleg. Mozgás nem volt. Amikor nagyon nagy szükség volt akkor elmentem, de utána azt mondtam, hogy vannak fiatalok, meg kell próbálni azokat beépíteni. Scheppi Csaba: Zárszóként Ádám bácsi, mit jelent ez az időszak az életében, hogy gondol vissza rá? Maul Ádám: Hát a gyerek korszakot nem számítom bele, az nehéz volt apa nélkül, meg a háború miatt. Az 50-es évektől már könnyebb volt. Amikor bekerültem a csapatba akkor kötelességemnek tekintettem, hogy megjelenjek, és ne maradjak ki. Volt egy lábtörésem, volt még egy sérülésem, ezeket leszámítva csak jót tudok mondani. Az itt lévő játékosok közül a legtöbb nagyon jó barát volt. Scheppi Csaba: Ádám bácsi, köszönjük szépen, hogy elbeszélgetett velünk ezekről az időkről!
Képköznapok van, volt, lösz.. 12. alkalommal rendeztük meg a Képköznapok filmes alkotótábort. Idén 20-an csatlakoztak és alakítottak stábot, melynek eredményeként 6 film is készült, ebből kettő super 8-as filmszalagra forgott. Idén meghívott zsűritagunk nem volt, az alkotásokat a közönség értékelte. A díjnyertes film a Duna Jump lett. Készítették Katos Soma László, Weiszmüller Roland és Weiszmüller Rajmund. Második holtversenyben Pamuki Krisztián Gyerekszem (Öregszem.) c. munkája és Dobri Mercédesz, Ignácz Márió, Jovánovics Kevin, Jovánovics Emánuel, Posevitz Antal: Első filmje. Harmadik helyezett szintén holtversenyben: Arató Péter: Etűdök és Schmidt Ramóna: Kései Piknik. Negyedik pedig Pamuki Krisztián, Rumann Gábor: Fazekasművészet az Ókorban. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk! A filmek megtekinthetőek a Képköznapok youtube channelen (www.youtube.com/user/Kepkoznap). A hét másik fontos programeleme a Kertmozi volt, ahol hagyományos 35 mm-es filmek peregtek a vetítővásznon, Tóth Marcell pécsi mozigépész jóvoltából. A vetítések jó hangulatban zajlottak, pattogatott kukoricával és jó filmekkel vártuk a látogatókat. Nagy örömünkre idén sok helybeli is ellátogatott a vetítésekre. Köszönjük mindenkinek a részvételt és a támogatást! Képköznapok lösz jövőre is. A program a Nemzeti Kulturális Alap és a Dunaszekcsőért Alapítvány támogatásával valósult meg. www.kepkoznapok.blogspot.com Rumann Gábor Control Stúdió Filmegyesület
Fafaragó tábor Az idén először rendeztük meg a Fafaragó és maszkkészítő tábort Dunaszekcsőn. Az előkészületek - pl. hogy összejön-e a megfelelő létszám - elég izgalmasan zajlottak, ahogy az egész tábor is. Az a 10 gyerkőc, aki eljött, sokat tanult egymástól - pl. Ivanics Misitől, hogy milyen klasszul lehet kecskevérrel maszkot festeni - , valamint Norbitól, Gábortól, Vikitől, akik a népi mesterségeket mutatták be - a fafaragást, a kosárfonást, és az agyagozást. Készültek maszkok, ivóedények, és agyagedények, valamint kosarak is. De a fő, hogy mindenki megtalálta a neki való elfoglaltságot és nagyon jól érezte magát. És hogy lesz-e tábor jövőre is? Jelentkezők már biztosan vannak! "Jövőre 98 %, hogy újra jövünk" - mondták a gyerekek búcsúzáskor :-) A csapat tagjai: Érdi Árpád, Gondos Lilla, Götli Dénes, Ivanics Mihály, Mezőlaki Máté, Paskó Lana, Rumann Boldizsár, Rumann Gergő, Salamon Csanád, Takács-Nagy Kristóf, Táborvezető: Burián Norbert - PTE szobrászhallgató, Gubik Viktória - Otthonka Egyesület Segítőink: Balogh Viktória, Rumann Gábor Tábor ideje: 2015. 07. 06 - 10. Helye: Dunaszekcső, Alapítványi Ház (Kossuth L. u. 21.) Támogatók: Control Stúdió Filmegyesület, Dunaszekcsőért Alapítvány, Holz-Bau Kft. Mohács Gubik Viktória
HÍREK és PROGRAMOK A komp 2015. április 13 - tól a következő menetrenddel közlekedik: Hétfőtől péntekig: 7.00 7.45 13.15 14.15 15.00 16.00 17.00 Pénteken: 17.10 - kor. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a kishajó jár a következő menetrenddel: 07.45 12.00 15.45 Vasárnap: 15.30 További információ: +36 70/338 - 6484
A Művelődési Ház állandó programjai és könyvtári nyitva tartás Hétfő: Kedd:
18.00 - 20.00 Sváb tánccsoport 17.00 - 18.00 Magyar tánccsoport 15.00 - 19.00 Ifjúsági klub Szerda: 14.30 - 17.00 Nyugdíjas klub Csütörtök: 15.00 - 19.00 Ifjúsági klub 17.00 - 18.00 Sváb tánccsoport 18.30 - 20.00 Jóga Péntek: 18.00 - 21.00 Zenekari próba 20.00 - tól Ifjúsági klub (igény szerint) Szombat: 20.00 - tól Ifjúsági klub
A könyvtár július 2 - án és 3 - án, valamint július 13 - tól augusztus 7 - ig szabadság miatt zárva tart!
A könyvtár nyitva tartása a Művelődési Házban (felnőtt irodalom): Hétfő: 9.00 - 10.30 Kedd: 15.30 - 17.00 Szerda: ZÁRVA Csütörtök: 9.00 - 10.30 Péntek: 15.30 - 17.00 A könyvtár nyitva tartása az iskolában (gyerek irodalom): Hétfő: 11.30 - 12.00 Kedd: 13.30 - 14.30 Szerda: ZÁRVA Csütörtök:11.30 - 12.00 Péntek: 13.30 - 14.30
Táborzáró koncert A Dunaszekcsői Fúvószenekar sok szeretettel meghívja Önt és családját az V. zenetáborának zárókoncertjére, melynek helye és ideje: Szabadtéri színpad, augusztus 8. 19.00 óra. A belépés díjtalan, a támogatásukat szívesen fogadjuk!
Augusztus 20-i ünnepség Idén augusztus 19-én kerül megrendezésre a Szent István napi ünnepség hat órai kezdettel, melynek keretében ismét átadásra kerül a Dunaszekcsőért emlékplakett. Fellépők: Dunaszekcsői Magyar Néptánccsoport, Német Nemzetiségi Tánccsoport, Dunaszekcsői Fúvószenekar, Bátaszéki Mazsorett csoport valamint mohácsi táncosok. Az este további programja: bál a NEGRÓ zenekarral és tűzijáték. A műsorváltoztatás jogát a szervezők fenntartják!
Visszaemlékezés a régi Dunaszekcsői Hírekből Tábor a Hullám utcában 4. rész 1967 /68 – as tanév:: Tavasszal a 8. osztályosok egy felajánlási mozgalmat indítottak. A kezdeményezők Eilingsfeld Teréz, Kutasi Katalin, Béres József, Pálos Ferenc, Fehér Balázs voltak. A cél: a hulladékgyűjtésből kapott pénzt táborfejlesztési célokra ajánlják fel az őrsök. Minden őrs csatlakozott a mozgalomhoz. 3000 – Ft gyűlt össze a pajtások pénzéből. A teljes bevételünk – a tanárok jutalékával együtt – 10.560 Ft volt. A verseny értékelése során összteljesítményünkkel megyei harmadikak lettünk. Kaptunk 500 Ft jutalmat, és a sorsjegyekkel nyertünk 700 Ft – ot. De nagy szükségünk is volt a pénzre! Június 9 – 14 – ig a táborban építkezésre került sor. Csapatunk vásárolt 3 db faházat, egyet pedig a tsz ajándékozott. Továbbá biztosított többszöri teherautó – fuvart, egy kőművest (Friebert József), az FMSZ Frey János kőművest, teherautót (sofőr: Sáhó Ernő). A tanács 10 mázsa cementet, zsákokat, kőműveseket (Pásztor Géza, Dolog Jónás) küldött segítségül és Králik Mátyás asztalost. Tóth János KISZ – es kőműves is segített. A központi műhelyből Guzsván Lajos tanár és Martina István asztalos, a tantestületből Dékány János, Beszik Lajos, Bari József, Paréj Péter, Hoffmann Mátyás, valamint ifj. Fehér Géza, az iskola takarítója. Aljzattal látták el és felállították a faházakat, később a nevelők villanyt vezettek be. A nyári táborozáskor már 60 úttörőnket a 4 faház várta. Vaságyakat a Megyei Vízmű, matracokat a Megyei Úttörő Elnökség kölcsönzött. A vaságyak és matracok beszerzését Beszik Lajos ig. és Guzsván Lajosné csapatvezető intézte. A táborvezető Vöő A. Jenő volt. Az építkezéssel csapatunk kiadásai kb. 50 000 forintra rúgtak. 1968. szeptember 1 - én 3400 Ft maradt a pénztárunkban. Az oldalsó rajz a régi tábori naplóból került elő. A pihenés vidám óráiban Kádi néni (Sümegi Mártonné) és Náni néni (Krammer Ádámné) velünk játszott. A „madzaghúzó verseny” izgalmas pillanatát Erdélyi Mária örökítette meg.
Tábori mozaikok Emlékek a tábori konyha körül:
Mákostészta
Palacsinta
Ősi tábori hagyományunk volt július 26 – án az összesített névnap – ünneplés. Márták, Margitok, Magdolnák, Juditok, Lenkék mind Anna – napon lettek felköszöntve, megünnepelve. Anna volt ugyanis a mi kedves szakács nénink, Náni néni (Krammer Ádámné), a tábor legfontosabb embere. Az ünnepeltek rendelték a díszebédet, Náni néni pedig megfőzte. Egyik nyáron az ünnepeltek összebeszéltek és mákos tésztát kértek. (Utóbb kiderült, hogy a felbujtó Beszik Lajos tanár úr volt. Beígérte, hogyha lesz mákos tészta, az ő kedvence, akkor lesz fürdés holdfényben a Balatonon.)
Kádi néni, Náni néni Sürög a konyában A rőzsét Géza készíti A tábor udvarában Egész évben legyen nyár, Most senki se lusta, Az ebédhez sok fa kell, Sül a palacsinta.
Az ünnepeltek kérése ugye parancs. No, de hol szerezzünk 60 – 70 emberre elegendő mákot? Éppen kedves vendégünk volt, amúgy családias látogatáson Csendes Lajos bácsi. A gazdasági felelőssel, Guzsván Lajos tanár úrral autóba ültek egész Marcaliig mentek, míg összeszedték a mákot. Az ügyeleted riadóztatott: ostrom alá vettük a Hullám utca nyaralóit, kölcsönbe kértünk a háziasszonyoktól vagy tizenöt mákdarálót. Aztán az ebédlőben mindenki darálta a mákot. A fiúk réti virágot szedtek, buzogányokat az ünnepi csokorba. Ilyen vidám és boldog névnapja nem volt még senkinek soha! Este pedig jött a ráadás, a beváltott ígéret: mindannyian fürödtünk a holdfényes Balatonban az ezüst hídon. Guzsván Lajosné
Képművészet
Kis Patrik: Összhang
Puskás Ilona: Híd
A Lugio napokkal foglalkozó cikk még várat magára. Addig is következzék egy kis képmelléklet a tábor eseményeiből. (Még több fotó elérhető a Dunaszekcsőért Alapítvány facebook oldalán!)
Receptsarok Bronzkori édesség - Recept a Lugio napokról Hozzávalók: 25 dkg köles, 4,5 dl víz, 5 dkg sertészsír, 2 db tojás, 3 evőkanál kefir, 15 dk méz, 10 dkg aszalt szilva, 15 dk teljes kiőrlésű liszt, 1 csipetnyi só, 1 teáskanál borsikafű Elkészítése: A vízben megfőzzük a kölest. Ha kihűlt hozzáadjuk a zsírt, tojást, kefirt, mézet, az apróra vágott aszalt szilvát, a sót és a borsika füvet, majd alaposan összegyúrjuk. Végezetül a lisztet keverjük hozzá. Fél órát hűtőben pihentetjük, majd zsírozott, lisztezett tepsire evőkanál méretű halmokat rakunk és közepes lángú sütőben 15-20 perc alatt arany Gasztronómia állomás a Lugio napokon barnára sütjük. Még melegen leszedjük a tepsiről. Priskin Anna
Fehér kenyér Hozzávalók: 2,5 kg liszt, 1 csipet só, 40 dkg cukor, 3 tojás sárgája, 10 dkg élesztő, 1 liter tej, ha szükséges, még egy kis víz, 2 cs. vaníliás cukor, vagy reszelt citrom héja, 1 főtt krumpli áttörve, 1 cs. mazsola, 1 kanál zsír habosra keverve Elkészítése: A kovászhoz az élesztőt a tejben felfuttatjuk, majd annyi liszttel simára dagasztjuk, hogy lágy kalácstésztát kapjunk. A kovászt a dagasztás előtt legalább 5 órával el kell készíteni. A kovász akkor lesz jó, ha miután megkelt újra összeesik. Ezután lehet elkezdeni a dagasztást. Régen a teknő egyik felében kelesztették a kovászt, a másikba pedig beletették a lisztet, hogy az is szobahőmérsékletű legyen, mint a kovász. A lisztbe beleteszzük a sót, a cukrot, a tojássárgáját, a vaníliás cukrot, vagy a reszelt citromhéjat és természetesen a kovászt, majd addig dagasztjuk, amíg a puha tészta lejön a kézről (nem ragad már rá). Ezután letakarjuk. Régen vánkost (párnát) tettek rá. Miután megkelt, a kikevert zsírral kikenjük a teknőt és a tésztát a mazsolával együtt újra dagasztjuk, majd letakarjuk és újra kelesztjük. Miután megkelt szakajtókba szaggatjuk, újra kelesztjük és a kemencében pirosra sütjük. A kisült kenyereket még forrón cukros vízzel lemossuk. (A recept a Dunaszekcsői Németek című könyvből származik.)
Kézzel horgolt ajándékok kaphatók a Teleházban! Aki kézzel horgolt fülbevalót és egyéb ajándék tárgyat vásárol, a Limes tábor díjazását segíti elő. Dunaszekcsőért Alapítvány Kiadja: Dunaszekcsőért Alapítvány Szerkesztette: Sümegi János Külön köszönet Schmidt Bencének, cikkek íróinak és a képek készítőinek!
