HÍRADÓ 56-OS SZÖVETSÉG LAPJA
2008. OKTÓBER ― NOVEMBER
BOLDOGASSZONY ANYÁNK Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patrónánk! Nagy ínségben lévén, Így szólít meg hazánk: Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Ó, Atya Istennek Kedves szép leánya, Krisztus, Jézus anyja, Szentlélek mátkája! Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Nyisd fel az egeket, Sok kiáltásunkra. Anyai palástod, Fordítsd oltalmunkra. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Kegyes szemeiddel Tekintsd meg népedet, Segéld meg áldásra Magyar nemzetedet. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Sírnak és zokognak Árváknak szívei, Hazánk pusztulásán Özvegyek lelkei. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Vedd el országodról Ezt a sok ínséget, Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! (Forrás: Hozsanna! teljes kottás népénekeskönyv)
Irtsd ki édes Anyánk, Az eretnekséget, Melyben torkig úszunk Ó nyerj békességet. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Hogy mint Isten Anyját Régen tiszteltenek, Úgy minden magyarok Most is dicsérjenek. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Tudod, hogy Szent István Örökségben hagyott, Szent László király Is minket reád bízott. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Sokat Fiad ellen, Megvalljuk, vétettünk, De könyörögj értünk S hozzája megtérünk. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Jézus Fiad előtt Hajts térdet érettünk, Mert ha nem cselekszed, Egy lábig elveszünk. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról! Dicséret, dicsőség Legyen az Atyának, A te szent Fiadnak S szentlélek mátkádnak. Magyar országról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról!
EMLÉKEZZÜNK OKTÓBER NOVEMBER
BARABÁS TIBOR 1959. 10. 28. CSÁNYI SÁNDOR 1959. 10. 28. CSERMÁK JÁNOS 1959. 10. 28. DÓCZI DÉNES 1958. 10. 07. ERŐS ISTVÁN 1958. 10. 10. FUTÓ JÁNOS 1959. 10. 28. GOMBOS LÁSZLÓ 1959. 10. 10. GROSSZMANN FRIGYES 1959. 10. 28. HARMINCZ ISTVÁN 1957. 10. 25. KELLER KÁROLY 1959. 10. 28. KIS ISTVÁN 1958. 10. 16. KLENOVSZKY ISTVÁN 1958. 10. 04. KOLOMPÁR MÁTYÁS 1957. 10. 10. KOLOZSI ISTVÁN 1958. 10. 22. KONDOROSI IMRE 1959. 10. 28. KOVÁCS DEZSŐ 1958. 10. 07. KOVÁCS JÓZSEF 1958. 10. 07. KOVÁCS IMRE 1958. 10. 06. KRAUSZ GYULA 1959. 10. 28. LAKOS JÁNOS 1957. 10. 25. MAGORI MÁRIA 1959. 10. 28. MAGYAR ZOLTÁN 1958. 10. 22. MODORI SÁNDOR 1958. 10. 07. MOLNÁR IMRE 1957. 10. 03. NAGY LAJOS 1957.10. 01. NÉMETH JÓZSEF 1959. 10. 28. PANCZER FERENC 1958. 10. 23. PATYI ISTVÁN 1957. 10. 10. PEKÓ ISTVÁN 1957. 10. 10. SZIVÁK ISTVÁN 1959. 10. 28. VERÉB LÁSZLÓ 1959, 10. 06. VARGA PÉTER 1958. 10. 22. ZÓDOR JÁNOS 1958. 10. 24.
BALLA PÁL 1957. 11. 25. BAKOS GYULÁNÉ 1958. 11. 28. BÁN RÓBERT 1957. 11. 29. BOKOR JÁNOS 1958. 11. 06. BURGERMEISZTER JÓZSEF 1958. 11. 28.
CZIMER TIBOR 1957. 11. 29. CSIZMADIA FERENC 1958. 11. 12. EKREM KEMÁL 1957. 11. 29. GALGÓCZI ZOLTÁN 1958. 11. 28. GÉCZI JÓZSEF 1958. 11. 11. HUSZÁR LÁSZLÓ 1959. 11. 21. KÁLMÁN DEZSŐ 1958. 11. 15. KICSKA JÁNOS 1958. 11. 15. LACHKY ALBERT 1958. 11. 28. LAURINYECZ ANDRÁS 1957. 11. 29. MAGYAR JÁNOS 1958. 11. 15. MECSÉRI JÁNOS 1958. 11. 15. NAGY JÓZSEF 1958. 11. 28. ONESTYÁK LÁSZLÓ 1958. 11. 22. PRESZMAJER ÁGOSTON 1957. 11. 07. RÉMIÁS PÁL 1958. 11. 15. RUSZNYÁK LÁSZLÓ 1957. 11. 29. SILYE SÁMUEL 1959. 11. 21. SIMON GÁBOR 1958. 11. 28. SPAMBERGER GYÖRGY 1957. 11. 08. SZABÓ PÁL 1958. 11. 15. SZENDI DEZSŐ 1958. 11. 15. SZÖRTSEY ISTVÁN 1957. 11. 21. TAKÁCS KÁLMÁN 1958. 11. 06. VASS LAJOS 1958. 11. 28. VISKOVICS JÁNOS 1958. 11. 12. (A „HALOTTAINK” II. c. KIADVÁNYBÓL)
FALUDY GYÖRGY EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT, TE CSILLAG
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó és szenvedés, mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett, mert nem állt szobor többé a csizmában, csütörtök: lázrózsák mindenki arcán, Földváry már kedd este elesett a Rókus előtt; szemközt az iskola padlásán felfegyverzett gyerekek, péntek: még több vér, tankok, a Ligetnél az ütegek torkolattüzeit nézem éjjel és borzongok: a „szörnyű szépség” most nálunk is megszületik, hat nap: a kénezett arcú halottak apró csokorral mellükön, a járdán, (Köztársaság tér), röplapok, szorongás, szemem előtt kis, tétova szivárvány, ölelkezés az Írószövetségben, mert csomagolnak, s indulnak haza, feltépett sínek és torlaszok fölöttük a szabadság lilioma-illata, ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc, és ötvenhat: egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen, bármi történjék is, boldogság, hogy megértem, és újra péntek: a Dunánál állunk, a nap áttör füstön, ködön, talán sikerül minden s az alkonyat bíbor brokátja Zsuzska lenszőke haján, és szombat: a hajnalban csupa reménység, estére tudni: nyakukon a kés, a keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés, mentünk a kétszázezerrel; nem bírnék több börtönt, és ha nem is jön velem: Árpád óta bennem lakik az ország, minden völgyét meg dombját ösmerem, akkor is hazám, ha távol lesz tőlem, eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számít az? s mit számít, ha fiam majd dad-nek is szólít és nem lesz magyar? Mi elmaradt, azt húsz vagy száz év múlva az, ifjúságtól mind visszakapom: ők látják majd, hogy az előszobákban kabátom még ott lóg a fogason. Ezerkilencszázötvenhat, sem emlék, sem múltam nem vagy, sem történelem, de lényem egy kioperálhatatlan darabja, testrész, ki jöttél velem az irgalmatlan mindenségbe, hol a Semmi vize zubog a híd alatt, melynek nincs korlátja: - életemnek te adtál értelmet, vad álmokat éjjelre, és kedvet a szenvedéshez meg örömet; mindig te fogtál kézen ha botladoztam, magasra emelték s nem engedted, hogy kifulladja vénen, ezerkilencszázötvenhat, te csillag, a nehéz, út oly könnyű volt veled! Oly réges-régen sütsz fehér hajamra, ragyogj sokáig még sírom felett. Szivárvány (Chicago), 1986. október
FELLOBBAN A FORRADALOM LÁNGJA Az első nap és az első éjszaka eseményeinek krónikája Előzmény október 22-én: Diákgyűlések a budapesti, a miskolci, a szegedi, a pécsi és a soproni egyetemeken. A műegyetemisták másnap délutánra a lengyelországi változásokért vallott szolidaritás kifejezésére tüntetést hirdetnek meg a Bem-szobor előtt. Október 23: Az éjszakai órákban a belügyminiszter fokozott harckészültségbe helyezi az Államvédelmi Hatóságot, a honvédelmi miniszter pedig a Néphadsereget. A tatai páncélos hadosztályt felrendelik Budapestre. A fővárosban ekkor mintegy 6700 honvéd és államvédelmi katona állomásozik. A Szabad Nép reggeli szám Új, tavaszi seregszemle címmel vezércikkében üdvözli a diákság követeléseit. 8 óra: Jugoszláviából hazaérkezik a Gerő vezette párt- és kormányküldöttség, utána kibővített ülést tart a Politikai Bizottság. A tüntetés betiltásáról döntenek. 13 óra: A belügyminiszter a rádión keresztül gyülekezési és felvonulási tilalmat rendel el. 14 óra: A DISZ vezetősége közli: támogatja az egyetemisták meghirdetett szolidaritási tüntetését és testületileg részt vesz azon. 14 óra 23 perc: a belügyminiszter rádión bejelenti, hogy engedélyezi a tüntetés megtartását. Közben mintegy tízezer diák gyűlik össze a Petőfi-szobornál, magyar és lengyel zászlókkal. Sinkovics Imre elszavalja a Nemzeti dalt, Déry Tibor felolvassa az Írószövetség üdvözletét. 15 óra: Az Írószövetség küldöttsége néma rokonszenvtüntetést tart a Lengyel Követség előtt, majd a Bem-szobornál csatlakozik a Kossuth Lajos utca – Bajcsy-Zsilinszky út – Margit híd útvonalon ide érkező, immár 50 – 100 ezres tömegtüntetéshez. A Bem-szobornál Veres Péter beszél. A kora esti órákban a tömeg a Parlament elé vonul, Nagy Imrét követeli. Nagy Imre beszél a mintegy 100 – 150 ezres tömeghez. a parlamenti tüntetéssel párhuzamosan jelentős tömeg gyűlik össze a Rádió Bródy Sándor utcai székháza előtt is. 19 óra 30 perc: A rádió bemondja, hogy október 31-ére összehívják a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségét. 20 óra: A rádió közvetíti Gerő Ernő provokatív hangú beszédét. 21 óra 30 perc: A tömeg egy része a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz vonul, hegesztőpisztollyal ledöntik a szobrot, majd az éjszakai órákban az Emkéhez vontatják, a Rákóczi út – Nagykörút kereszteződéséhez. 22 óra 22 perc: A rádió bemondja, hogy azonnal összeül a Központi Vezetőség. 23 óra körül: Tűzharc alakul ki a Rádiót ostromló tüntetők és az épülettömböt védő mintegy 500 államvédelmi katona között. Október 24: 2 óra: felkelők foglalják el a Horváth Mihály téri Nemzetközi Telefonközpontot, majd a Szabad Nép Székházát és több fegyverraktárt. Egyes katonai egységek csatlakoznak a felkelőkhöz. A Rádiónál folytatódik a harc. 3 óra 30 perc: Feltehetőleg Gerő Ernő telefonon történt segélykérésére, a Magyarországon állomásozó szovjet katonai egységek megkezdik bevonulásukat Budapestre. A Fehérvári úton, illetve az Üllői úton benyomuló páncélos ékek ellenállásba ütköznek. Különösen a VIII-IX. kerületben alakul ki heves tűzharc a felkelők és a szovjet páncélosok között. 4 óra 30 perc: A rádió a Minisztertanács nevében közleményt olvas be, amely szerint „fasiszta, reakciós elemek” intéztek támadást a közintézmények ellen, ezért tilos mindenfajta gyülekezés. 5 óra: Egy államvédelmi egység visszafoglalja a telefonközpontot. 8 órára a felkelők elfoglalják a Rádiót. Az adást a parlamenti stúdióból közvetítik tovább. A védők vesztesége mintegy 50 fő, a támadóké ennél több. (Forrás: Ünnepeink c. összeállítás, Hét Krajcár Kiadó Budapest,1997.)
MINDSZENTHY JÓZSEF RÁDIÓBESZÉDE 1956. november 3. (részletek)
Mi is nemzet vagyunk. Kis ország a földgömbön. Ám valamiben mégis elsők vagyunk; egy nemzet sincs, amely ezeréves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Első királyunk, Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, amelynek 500. évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliáéval. Ám folyton szabadságharcokat kellett vívnunk. Legtöbbször a nyugati országok védelmében. Ez megakasztotta a nemzetet, s mindig újra saját erőnkből kellett a felemelkedést keresnünk. Most történt először a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy a szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét. A Gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg úgy, ahogy himnuszunk zengi: „Isten áldd meg a magyart…Nyújts feléje védő kart…” Egész helyzetünket azonban az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével. Rádiójelentések adták hírül, hogy ez a fegyveres erő növekszik. Mi semlegesek vagyunk, mi az orosz birodalomnak nem adunk okot a vérontásra. De nem merül fel az orosz birodalom vezetőiben a gondolat, hogy sokkal jobban fogjuk becsülni az orosz népet, ha nem igáz le bennünket? Csak ellenséges népre szokott rátörni a megtámadott másik ország. Mi most nem támadtuk meg Oroszországot! Őszintén reméljük, hogy az orosz fegyveres erők mielőbbi kivonása országunkból megtörténik.
ALBERT CAMUS
A MAGYAROK VÉRE
Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe – a nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal, sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futballszurkoló a vasárnapi mérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizícióhóhérai keresztényeknek mondták magukat. A rabság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával, elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan is gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg Keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A LEGÁZOLT, BILINCSBE VERT MAGYARORSZÁG TÖBBET TETT A SZABADSÁGÉRT ÉS IGAZSÁGÉRT, MINT BÁRMELYIK NÉP A VILÁGON, AZ ELMÚLT HÚSZ ESZTENDŐBEN. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullania – s ez a vérfolyam már ott olvad az emlékezetben. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitákat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hiszszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és a halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet – bontakozik ki az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és a szabad munka terméke. A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért ha osztoztunk szerencsétlenségükben – miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! (Forrás: Ünnepeink c. összeállítás, Hét Krajcár Kiadó Budapest,1997.)
Szilágyi Ferenc
HATALMAK ADNAK ÉS VESZNEK, JÁTSZANAK VELÜNK MINT OROSZLÁN A MADÁRRAL, MINT TIGRIS A PILLANGÓVAL MINT ELEFÁNT A VIRÁGGAL ― TEHETIK: NAGYOK ÉS ERŐSEK KARMUK VAN, TALPUK ÉS ORMÁNYUK: EGYET ÜTNEK, ÉS LEROGY EGY KIS ŐZ. EGYET LEGYINTENEK S KIDŐL EGY SUDÁR EGYET ÜVÖLTENEK S MEGRESZKET A FÖLD ― DE A LEPKÉVEL MÉGIS MIRE MENNEK? KARMAIKBÓL KISIKLIK S TOVASZÁLL: ÉS A SZÁRNYAKKAL ÉPPÍGY BOLDOGULNAK: SÖRÉNYÜKBEN CSIPEGET A MADÁR; S HA RÁTAPOSNAK, CSAK A PORBA HAJLIK, DE ERŐS SZÁRÁN FELSZÖKKEN A VIRÁG, S TOVÁBB LOBOG S TOVÁBB VILLOG A SZÁRNY ― A PILLANGÓÉ ― S TOVÁBB SZÁLL A DAL: CINKÉJÉ, CSÍZÉ, CSÖPP ÖKÖRSZEMÉ ―
MERT A HATALOM VELÜK TEHETETLEN, MERT ÖNNAGYSÁGUK ELLENÜK CSAK TEHER: HOGY FOGJA EL AZ ORRSZARVÚ A LEPKÉT, A KROKODIL A VILLOGÓ SIRÁLYT? A BRONTOSZAURUSZ CSAK TAPOSNI TUD DE KÖRMEI KÖZT KINYIT A VIRÁG ― MERT A HATALOM A KICSINYEKÉ, A VIRÁGOKÉ ÉS A SZÁRNYAKÉ A SZÉPSÉG ÉS A GONDOLATÉ ― A LÁB CSAK TAPOS, AZ ORMÁNY CSAK ÜVÖLT, TÉP AZ AGYAR ÉS CSATTOG A FOG ― DE SZÁLL A LEPKE ÉRHETETLENÜL ÉS SZÓL A DAL MEGFOGHATATLANUL S HATALMASAN MINT FENN A NAPSUGÁR MINT A CSILLAGFÉNY, MINT A SZELEK SZAVA, MINT AZ IGAZSÁG, MINT A GONDOLAT!
„A CSÖND ERDEJE ELŐTT” RÉSZLET: ALBER CAMUS: A MAGYAROK VÉRE c. írásából. „Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavallérosodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának, és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét… … A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon, az elmúlt húsz esztendőben… A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok, életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat….”
A FORRADALMAT KÖVETŐ MEGTORLÁSOK ÁLDOZATAI (Életutak a „Halottaink, 1956 I.” c. könyvből)
SZENDI DEZSŐ 1923.július 2 - 1958. november 15.
Szendi Dezső 1923. július 2-án született Tiszadobon, szegényparaszti család harmadik gyermekeként. Gépészkovács inasként kezdett dolgozni. A II. világháborút otthon vészelte át, mert a 23-as születésűeket a Tiszántúlra már nem vonták be. A háború után a Diósgyőri Vasgyárban dolgozott, majd itt az „R. gárda” parancsnoka lett. 1948 őszén a KMP, mint fontos kádert kiemelte, és a Kossuth Akadémiára küldte törzstiszt tanfolyamra. Ezt századosi rangban fejezte be, csapattiszti képesítéssel. Őrnagyi, majd alezredesi rangot kapott, s ezalatt páncéltörő dandárparancsnoki, majd az esztergomi hadosztály tüzérfőnöki beosztásában szolgált. Az 1956-os forradalom alatt is ez volt a szolgálati helye. Budapestre önként ment fel 23-a után. A forradalom alatti tevékenységéről ne tudni biztosat. Ha nem is az igazságot, de támpontokat a teljesen zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalás anyagából lehetne meríteni. Feltevések szerint, parancsnoksága alá tartozott a Juta dombi, - a szovjet benyomulás ellen harcoló – tüzérségi egység. Más feltevések szerint parancsnoksága alá tartozott a Köztársaság téri pártház ostromában részt vevő három harckocsi. Reméljük, hogy egyszer kiderül az igazság. Tény az, hogy 1957 őszén tartóztatták le, s a kész ítélet igazolására titkos tárgyaláson ítélték el több társával. Egy barátja, aki szintén hivatásos katonatiszt volt, az ítélet hallatán le akart szerelni, de az akkori vezérkari főnök azt mondta neki: „...ha leszerel, akkor úgy vesszük, hogy egyetért a Szendi által elkövetettekkel. Az ítélet nem lesz megváltoztatva, ezzel tartozunk a szovjet elvtársaknak…..” 1958. november 15-én kivégezték. Halála, mint sok másé, alattomos bosszú volt egy túlbuzgó, rossz lelkiismeretű, áruló vezetés részéről. Ezt fényesen bizonyítja, hogy a tárgyalásról semmi sem szivárgott ki, s halála okaként a halotti jelentésen ez állt. meghalt tüdőgyulladásban.
(Szendi Gábor és Iván közlése alapján.)
NAGY IMRE BESZÉDE (A semlegesség bejelentése) 1956. november 1.
Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép a függetlenség és egyenjogúság alapján, az ENSZ alapokmány szellemének megfelelően, igaz barátságban kíván élni szomszédival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék. A magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel. A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és a jelen hősei vívtak, végre győzelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét! Ez a hősi küzdelem tette lehetővé, hogy népünk államközi kapcsolataiban érvényesítse alapvető nemzeti érdekét, a semlegességet. Felhívással fordulunk szomszédainkhoz, a közeli és távoli országokhoz, hogy tartsák tiszteletben népünk megmásíthatatlan elhatározását. Most valóban igaz az a szó, hogy népünk olyan egységes ebben az elhatározásban, mint történelme során még talán soha. Magyarország dolgozó milliói! Védjétek és erősítsétek forradalmi elszántsággal, önfeláldozó munkával, a rend megszilárdításával hazának, a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot! NAGY IMRE TÁVIRATA AZ ENSZ FŐTITKÁRÁNAK 1956. november 1.
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, mint megbízott külügyminiszter, az alábbiakat hozza Excellenciád tudomására. A Magyar Népköztársaság kormányához hiteles értesülések érkeztek újabb szovjet alakulatok Magyarországra való bevonulásáról. A Minisztertanács elnöke, mint megbízott külügyminiszter, megához kérette Andropov urat, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, és a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy újabb szovjet alakulatok vonulnak be Magyarországra. Követelte ezeknek a szovjet alakulatoknak haladéktalan, azonnali visszavonását. Közölte a szovjet nagykövettel, hogy a magyar kormány a varsói szerződést azonnal felmondja, egyidejűleg kinyilatkoztatja Magyarország semlegességét, az Egyesült Nemzetek szervezetéhez fordul, és az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri.
NAGY IMRE FELHÍVÁSA A Szabad Kossuth Rádióban 1956. november 4-én, hajnali 5 óra 20 perckor
Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével. (Forrás: Ünnepeink c. összeállítás, Hét Krajcár Kiadó Budapest,1997.)
SZILÁGYI FERENC
KERESZTSÉG 1956. OKTÓBER 31.
EDDIG, HA VOLT DAC ORV, DÜH, GYŰLÖLET MIT A POROSZLÓK VETETTEK KÖZÉNK, MINT ÉH FALKÁBAN MARADÁSRA KONCOT: MOST MÁR ELÉG! NINCS DAC, NINCS GYŰLÖLET: AZ ÖKÖLBE ZÁRT TENYÉR KISIMUL S TESTVÉRI KÉZFOGÁS LESZ! HA VOLT FONDORLAT, RONTÓ RÁGALOM, TOLVAJ SZÁNDÉK: MA VESSZEN EL AZ ÁLKULCS A TÖMLÖCAJTÓK ZORD KULCSAIVAL! MERÜLJÜNK MEG ― E VÉRBEN MINDAHÁNYAN, SZÜLESSÜNK ÚJJÁ: SZOLGÁBÓL ― SZABADDÁ TÖMEGBŐL ― NÉPPÉ SENKIBŐL ― MAGYARRÁ! GYÁVÁBÓL ― HŐSSÉ HAZUGBÓL ― IGAZZÁ RONCSBÓL ― EMBERRÉ SZÉGYENBŐL ― CSODÁVÁ! OH, FORRADALOM, TEREMTS ÚJJÁ MINKET! SZÜLD ÚJJÁ ELMÉNK, NYELVÜNK ÉS SZÍVÜNK ― MERT NEMCSAK MIÉNK MÁR EZ A ZENGŐ PÁR NAP: MERT, ÍM, PÉLDÁI LETTÜNK A VILÁGNAK!
KSH JELENTÉS ’56-RÓL Minden kétszázadik férfi életét vesztette Budapesten, a 15 és 24 év közötti korosztályból az 1956-os harcok során; derül ki egy eddig eltitkolt, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által készített jelentésből. A legtöbb vér a VIII- kerületben folyt: az akkoriban mintegy 140 ezer lakosú Józsefvárosban, fél évszázaddal ezelőtt összesen 435-en estek el az október 23-át követő néhány hónapban. Országos viszonylatban a halottak 4 %-a (97 személy) 15 év alatti gyermek, 19 %-a (414 személy) pedig 20 év alatti volt –, derül ki KSH által 1957. május 15-i dátummal száz példányban elkészített, de „szigorúan bizalmas” jelzettel évtizedeken át tikosan kezelt, s a szaksajtóban csak a rendszerváltás után napvilágot látott jelentéséből. „Az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatos sérülések és halálozások” címet viselő, húszoldalas kiadvány az ellátott sebesültek számát országosan összesen 20.000, a dokumentált halálos áldozatokét 2502 főre teszi. A száraz tárgyilagossággal megírt jelentés szerint a sérültek háromnegyedén géppisztoly, géppuska, pisztoly vagy puska ütött sebet, egynegyedüket ágyúlövedék, illetve gránátrepesz érte. A halálos áldozatok 78 %-a a fővárosban (1945 fő), közel egynegyede (557 fő), vidéken esett el. A főváros akkor 22 kerülete közül a legtöbb áldozatot négy belső kerületében szedtek a harcok során. A már említett Józsefváros után a Ferencvárosban 234, az Erzsébetvárosban 176 és a Belvárosban 106 személy pusztult el. A külső negyedek közül a XX. és XXI. kerületben haltak meg a legtöbben –, a „vörös Csepelen” fővárosi viszonylatban is kiugróan magas (13%-os) volt az általános iskolások száma a halálos sebet kapottak között. „Azokban a kerületekben, ahol magasabb a 15 éven aluliak és az 50 évnél idősebbek aránya, a sérüléseket nagyobbrészt akna- és ágyútalálat okozta, ahol a 15-24 évesek aránya magasabb, a halálozások főleg kézifegyverektől eredtek” –, magyarázta a halálos áldozatok sérüléseinek kerületenként eltérő arányát. A vidéki városok közül a legnagyobb veszteség Mosonmagyaróvárt és Salgótarjánt, vagyis az erőszakszervezetek sortüzei által leginkább sújtott településeket érte; e helyeken összesen 50, illetve 446 halottat regisztráltak 1956. október és 1957. január között. A 3.000 hazai helység közül egyébként 141-ben jegyeztek fel halálesetet a forradalmi események során. Veszprémben például 29-en, Miskolcon és Kecskeméten 25-25-en, az akkoriban éppen Dunapentelének nevezett, mai Dunaújvárosban 21-en vesztették életüket. A forradalom veszteséglistája az első napokban relatíve a leghosszabb: október 24-én és 25-én, több mint négyszázan vesztették életüket az országban, mindenekelőtt a főváros VII. kerületében. Véres volt a leszámolás, azonban az orosz tankok bevonulása után is: november 3-a és 9-e között országszerte több mint hétszázan pusztultak el a harcokban. A vidéki körzetek közül a felkelés a legtöbb halálos áldozatot Pest (68), Bács-Kiskun (64) és Győr-Sopron-megyében (62) szedte; de ugyancsak sok volt a halott Komárom (53), Nógrád (52), Fejér (50) és Veszprém-megyében (42) is-, olvasható a történész körökben mindmáig mértékadónak tekintett (s az „ellenforradalom” kifejezést egyetlen helyen sem használó) KSH-jelentésben. (Forrás: Internet, HVG.hu nyomán)
Rainer M. János
NAGY IMRE ÚJRATEMETÉSE- A MAGYAR DEMOKRATIKUS ÁTALAKULÁS SZIMBOLIKUS AKTUSA A MÚLT EXHUMÁLÁSA A Történelmi Igazságtétel Bizottsága 1989. február 14-én az Igazságügy Minisztériumban egy 1989. június 16-án tartandó „normális polgári temetés megszervezéséről” kötött előzetes megállapodást Borics Gyula igazságügyi államtitkárral. Erre az Újköztemetőben került volna sor, ahol március 29-én megkezdődött Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József jeltelenül eltemetett holttestének kihantolása. Április 21-én a TIB és a kormány képviselői már az újratemetés bizonyos technikai részleteit is rögzítették. Ugyanakkor a TI Bben és az ellenzéki politikai szervezetekben felmerült, hogy az esemény várható történelmi jelentőségére és a tömeges részvételre való tekintettel, a város központi helyén valamiféle demonstrációt kellene szervezni, hiszen a távoli és viszonylag kevés embert befogadó temető erre alkalmatlan. Miután a temetés terve nyilvánosságra került, a nyugati demokratikus emigráció képviselői sorra jelezték, hogy az eseményen részt kívánnak venni. A szervezést és az azt kísérő vitákat szoros operatív ellenőrzés alatt tartó állambiztonság jelzést adott és politikai döntést kért. Váratlan dolog történt: a monolit meghasonlott önmagával. A PB 1989. április 19-i, majd a KB Nemzetközi, Jogi és Közigazgatás-politikai Bizottságának nevezett válságbizottság április 28-i ülésén a testületekben helyet foglaló kormánytagok (Németh, Horn, Horváth) a meghívott Kulcsár Kálmán, valamint Szűrös Mátyás parlamenti elnök támogatásával ellenezték a demonstráció betiltását. Ehelyett Nagy Imre és az összes 56-os elítélt jogi rehabilitációja, valamint a kormány, a temetésen való hivatalos részvétele mellett szálltak síkra. A keményvonalasok szorongtak és riogattak. „Nem hiányzott, hogy ez a kegyeleti aktus kiszélesedjen és egy politikai, jogi rehabilitációval párosuljon”-, dohogott Fejti György. Borbély Sándor, a munkásőrség parancsnoka szerint: „A Kossuth tér semmiképpen nem jöhet számításba, a Hősök tere sem, mert nem lehet kezelni.” Május 2-án az Ellenzéki Kerekasztal ülésén-, mely addig a temetés ügyével nem foglalkozott- Mécs Imre adott tájékoztatást a TIB-en belül kialakult vitáról. Az adott pillanatban a TIB vezetőinek többsége és a kivégzettek családtagjai még mindig a temetői helyszín és a szigorúan kegyeleti jellegű rendezvény mellett álltak. Mécs szerint viszont „az emberek [...] szeretnének ott valamiben részt venni, szeretnének egy korszakot lezárni, és várják az új korszaknak a nyitását.” Az EKA sem tagadta a kegyeleti jelleget. „Koporsó nélkül, de ezt a tömegdemonstrációt a temetés előtt” [...] meg kell tartani. Mint az ellenzéki szervezeteknek a tömegdemonstrációját, mert ez nem pusztán az özvegyek ügye, ez a temetés, ez nemzeti ügy, itt a nemzet rehabilitálja önmagát”- mondotta Magyar Bálint. Tölgyessy Péter egy más szempontból húzta alá a temetés jelentőségét: ”Nagyon fontos volna egy nagy tömegmegmozdulás, gondoljunk arra, hogy akkor fogunk tárgyalni az MSZMP-vel [...] állandóan előjönnek a tárgyalásokon, hogy nekünk van 800 ezer tagunk, maguknak meg csak ennyi és ennyi ezer. Immár nem csupán a Kádár-korszak legitimációjának lebontásáról volt tehát szó, hanem arról is, hogy a tömegmegmozdulás legitimálja a változásért küzdő ellenzéki pártokat és szervezeteket is. A temetés 1956 örökségének vállalását is kifejezte, amelyben akkor valamennyi ellenzéki erő egyetértett. A TIB és az ellenzéki pártok vitája csupán néhány napig tartott. Május 18-án Mécs Imre az Ellenzéki Kerekasztal ülésén bejelentette, hogy a terv megváltozott, a ravatalozásra a Hősök terén kerül majd sor, ahol a tömeges, demonstratív részvételre és a kegyeleti jelleg megőrzésére egyaránt lehetőség nyílik (mellőzve a hangos felvonulást, a jelszavakat, feliratokat). A civiltársadalmi és politikai szempontok ütközése csupán embrionális állapotban jelent meg; végeredményben az átalakulás e nagy eseménye egyszerre maradt civil kegyeleti esemény, s vált kivételes erejű politikai demonstrációvá.
Május elejére a közhangulat nyomása alatt a hatalmon lévők is kénytelen-kelletlen beletörődtek, hogy a temetés nagy nyilvánosság előtt zajlik majd. Az MSZMP PB május 2-i ülésén már szó esett arról, hogy „célszerűnek tűnne június 16-a előtt nem sokkal egy kormánynyilatkozatot közzétenni, ami ebben a kérdésben a megbékélésre helyezi a hangsúlyt.”Május 22-én Németh Miklós miniszterelnök megállapodott a TIB képviselőivel a Hősök terén tartandó ravatalozásról. Tette ezt „nagy szorongások és a felelősség ránk tukmálása mellett”ahogyan két nappal később Mécs Imre jellemezte az aktust az EKA ülésén. Forradalmi idők jeleként a kormányzati jóváhagyásról elsőként a sajtó, azt követően az ellenzéki pártok kaptak tájékoztatást. A TIB már a technikai részletekről is megegyezett a belügyi és közigazgatási szervekkel, amikor a miniszterelnök post festa mindezt bejelentette a PB ülésén. A jelenlevők azon már fenn sem akadtak, hogy a bejelentés részeként elhangzott, hogy egész napos élő tv-közvetítés lesz, inkább azon tanakodtak, hogy vajon hogyan szerezzék meg előzetesen az egyenesben látható-hallható beszédek szövegét, s hogyan ne képviseltesse magát Nagy Imre temetésén MSZMP-Magyarország úgy, hogy azért mégis ott legyen. A temetés előtt három héttel, 1989. május 29-én az MSZMP KB megvitatta a Nagy Imréről szóló nyilatkozatot. A testület néhány tagja felismerte, hogy ez az utolsó lehetőség arra, hogy a párt fenntartások nélkül rehabilitálja a kivégzett miniszterelnököt, önbírálatot mondjon. A többség azonban ezt erős fenntartásokkal fogadta. A reformerek közül Ormos Mária, Berend T. Iván, Katona Béla, Horn Gyula Nagy azonnali politikai rehabilitációját és az 1958-as per jogi felülvizsgálatának meggyorsítását sürgették. Velük szemben Grósz, Berecz és a középen egyensúlyozni kívánó KB-tagok a párttagságra (vagyis az ortodox funkcionáriusokra és aktívára) hivatkozva óvatosságot ajánlottak. Semmitmondó nyilatkozat született, mely az újratemetésből szerette volna megalkotni a „nemzeti megbékélés napját”, megérezve azt a halálos veszélyt, amit az esemény a pártnak jelent. Miközben az MSZMP kísérletet tett arra, hogy depolitizálja az átmenet szimbolikus mezőjét, az utolsó napokban az EKA inkább tovább kívánta politizálni a temetést. Nagy vita folyt az állampárttal kezdendő nemzeti kerekasztaltárgyalások megkezdésének időpontjáról: vajon június 16-a előtt, vagy utána kerüljön-e sor rá? A 16ától való félelem légköre előnyösebb, a szorongás attól, hogy a közhangulat a párt ellen fordul, s az a békés lefolyású temetés után nem „nyugszik meg” túlságosan az MSZMP? Pár nappal a temetés előtt pedig erősen megoszlott az ellenzék koordináló testülete abban a kérdésben, hogy vajon az állami vezetők e minőségükben megkoszorúzhatják-e a ravatalt. Végeredményben mindkét kérdésben az a felismerés győzedelmeskedett, hogy ezeknek a részleteknek az esemény egészéhez képest csekély a jelentőségük. Közvetlenül a temetést megelőzően az ellenzéki szervezetek és személyiségek körében egy másik vita is támadt. Az egykori demokratikus ellenzék radikálisai (Krassó György és mások) vetették fel a kérdést, hogy a temetés vajon elsősorban a (kommunista) Nagy Imre (és megnevezett társai) vagy a forradalom valamennyi áldozatának temetése-e. A vitában az ellenzéken belüli mérsékelt elit- plebejus radikálisok hasadás fogalmazódott újra. Utóbbiak a temetésben ennek leképezését és 1956 "pártellenzéki kisajátítását" látták. Meghúzódhatott mögötte az a félelem is, hogy a temetés így mégis alapot adhat az MSZMP reform-erőinek egy 56-ra és Nagy Imrére építő új legitimáció kialakítására. Az inkább lappangó vitát az öt valóságos mellé helyezendő hatodik, üres, szimbolikus koporsóval (melyben a forradalomban elesett, utána kivégzett névtelen mártírok hamvai nyugszanak) a TIB közmegelégedésre megoldotta, de később messzemenő következményekkel járt. 1989. június 16-án a budapesti Hősök terén kétszázezernyi tömeg adott búcsútiszteletet újratemetésük előtt Nagy Imrének és társainak. Az állami televízió addig példátlan, egész napos egyenes közvetítést adott az eseményről. Előző este a rádióban és a televízióban egyaránt felhangzottak Nagy Imre az utolsó szó jogán elmondott szavai és a kegyelmi kérdésre adott válasza. Hetek óta különleges gyorsasággal folyt (de jellemző módon befejezést azért még nem nyert) a Legfelső Bíróságon a semmisségi eljárás, így kerültek elő a periratok mellett fekvő hangfelvételek, melyek révén Nagy utolsó üzenetét megismerhette annak címzettje, vagyis a magyar nép is. A TIB által szervezett temetés a demokratikus átalakulásért küzdő politikai erők közös ügye lett. A szónokok (Vásárhelyi Miklós, Király Béla, Zimányi Tibor, Mécs Imre, Rácz Sándor, Orbán Viktor) a
halottat méltatták, a forradalomról beszéltek, de nem annak folytatásáról vagy újraélesztéséről, hanem békés átmenetről, az 1956-os célok elérése érdekében. Valamennyi beszéd politikai beszéd is volt, de amíg többségüket áthatotta a gyász és a kegyelet, Mécs Imre, Rácz Sándor és elsősorban az egyedüli 1956 után született, szónok, Orbán Viktor nyíltan szóltak az ötvenhatos követelések aktualitásáról (a szovjet csapatok távozásáról csak Orbán tett említést). A hangulat ünnepélyes, komor, némiképp feszült volt, de semmiféle incidensre nem került sor. Felhangzott Nagy Imre 1956. október 30-i rádióbeszédének néhány mondata -- ezek a rend és nyugalom megőrzéséről szóltak. A temetést megelőzőleg, 1989. június 16-a lélektani és történelmi fordulópontnak bizonyult az utóbb leginkább rendszerváltozásnak nevezett magyar demokratikus átalakulás menetében. „A [régi rend] összeomlásának] legfontosabb hatótényezője [...] erkölcsi volt”- írta pár hónappal később Kende Péter: „ez a gyászünnepség olyan volt, mint egy úrfelmutatás, amely elől a Gonosz szűkölve mennek.” A következményeket Kis János fogalmazta meg: ”Senki sem mondhatta többé másnak, vagy önmagának: ezek csalók, becstelenek, hazugok és gyilkosok, de mégis támogatom őket, hiszen uralmuk alatt viszonylagos jómódban éltem.” A temetés előtt három nappal, 1989. június 13-án az MSZMP tárgyalóasztalhoz ült a kerekasztalba tömörült ellenzéki pártokkal. Rendszere erkölcsi halála után három héttel, 1989. július 6-án meghalt Kádár János, ugyanazon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Vida Ferenc ítéletét, és bűnteleneknek jelentette ki Nagy Imrét, s társait. Az ötvenhatos hagyomány 1989-es újrateremtéséről, drámai hatásáról tíz évtávlatából sem lehet találóbban fogalmazni, mint Kende Péter tette. De ma már láthatók az aktus hosszabb távú hatásai is. A magyar társadalom, amely még 1989 előtt néhány évvel sem állt szemben frontálisan és többségében a forradalom leverésére alapított rendszerrel, 1989-ben előhívta emlékezetéből azokat az eseményeket, amelyek kapcsán utólag ténylegesen vagy potenciálisan szembenállóként határozhatta meg magát. A Rákosi-rendszer legsötétebb éveit, a kádári megtorlás néhányéves időszakát 1956 után, és persze magát 1956 októberét. Nagy Imre temetése ennek a szelektív emlékezetnek és szelektívutólagos ellenzékiségnek volt adekvát szakrális aktusa. De valószínűleg legalább ekkora erővel fejezte ki, hogy az átmenetre készülő magyar társadalom minden fontos szereplője tényleg a föld alatt szeretné látni a múltat. Nagy Imrével sírba került a Kádár-korszak eltagadott eleje, be nem vallott lényege s pár héttel később Kádár Jánossal korszakának boldog békeévei, de a vég is. Többé nem kellett szembenézni élő halottakkal- és ma sem kell. A delegitimáló funkció teljesült- az ünnepi, kegyelmi pillanat egyirányú emlékezete pedig átadta helyét a széttartó emlékezetnek. Ez a folyamat, 1956 sok-sok történetre hasadása, azóta is tart. A rendszerváltó folyamatban a forradalom öröksége tehát kettős szerepet játszott. Mint pozitív program a szovjet/kommunista rendszer antitéziseként jelent meg. Nemcsak megfosztotta legitimációjától az ancien regime-et, hanem egyszersmind legitimálta mindazokat az erőket, amelyek többet akartak az ún. Szocializmus reformjánál. Ugyanakkor 1956 negatív programként is megjelent- s ebben a vonatkozásban egy kicsiny radikális csoporttól eltekintve minden politikai erő azonos véleményt képviselt, még az állampárt örökösei is. Ez pedig a békés átmenet volt, szemben 1956 erőszakos forradalmával, s annak még erőszakosabb vérbefojtásával. A rendszerváltó erők és ellenfeleik egy dologban bizonyosan egyetértettek: csak forradalmat ne (csak nehogy az legyen, mint 1956-ban!). Mindez nagymértékben meghatározta mindazt, ami 1956-tal 1990-ben és azután történt. Ma, több mint egy évtizeddel a demokratikus átalakulás nyitánya után az 1956-os forradalom emlékezete nem egyesíti, hanem inkább megosztja a politikai közvéleményt. 1989. június 16-a azonban a gyász, a megrendülés, az 1956-oshoz hasonló közös akarat ünnepi, megtisztító pillanataként, egy korszak temetéseként maradt meg az emlékezetekben. (Vége; forrás: Internet)
SZILÁGYI FERENC
PEST-BUDA VIADALÁRÓL VALÓ ÉNEK 1956. OKTÓBER 29.
S még a leányok is még az asszonyok is fegyvereket ragadtak: pogány ellenségnek, páncélos szörnyeknek bátran nekitámadtak:
S még a kisdedek is, még a csecsszopók is, kik szólni most tanulnak, zászlókat lengettek, vígan integettek a vitéz magyaroknak!
égő kendőjöket, tüzes kötényöket dobták vígan reájuk, hogy égne, hogy veszne tűzben emésztetne légió katonájok!
Én magam ott voltam, két szememmel láttam a Duna vize mellett, gyermekek szívében, hogy lobbant fel égten égve a honszeretet.
S a gyermekek is még gyönge gyermekecskék, fejszét fogtak, botokat, azokkal szaggatták, verték, pusztították az öldöklő kocsikat:
Mely tett itt csodákat öt rövid nap alatt, e baj - sújtott országban ― Nap és Hold megállott, úgy nézte e harcot, mint írva Bibliában.
mások fúrót fogtak, fúrták, lyukasztották az olajos hordókat égették, vesztették, tűzben emésztették a hitlen hódítókat.
― Kivel az Isten van és jár Igazságban, lehet akármi bajban: szemben ezrekkel csak diadalmat nyer: mint mi édes hazánkban!
HAGYJÁK ABBA A BAJKEVERÉST! Elégedjenek meg azzal, hogy mindent haszonnal eladnak, hogy megakadályozták a világkiállítást
Sajnos értem a magyarság ellenségeit. Látom cselekedeteik indokait. Úgy gondolják itt, és szerte a világon, hogy a népszellemet ki kell pusztítani az emberek szívéből, hogy az a bizonyos „olvasztótégely” létrejöjjön, mely olyan emberutánzatokat termel, amelyek többé nem ismerhetik fel a család, a nemzet fogalmait, akiknek mindegy, hol élnek. Olyan kezelhető alkalmazotti réteg kialakítása a cél, amelynek tudatában a tévé, a számítógép virtuális valósága fontosabb, mint saját életének drámája, fontosabb, mint az a tény, hogy életüket égiek és földiek között egyszerre járva teljesítsenek egy szabad és megismerhetetlen életutat. Árpád és Kurszán égi és földi fejedelmek e kettősséget hordozták, és kiteljesítették. A Nap és a Hold kettőssége, a sugárzás és a tükörkép akaratunk és tudatunk kettősségét fejezi ki. A sugárzó nap, az akarat fénye a Turul-madár. A Budán felállított sugárzó, a magyar évezredeket átható fény-madárhoz nem nyúlhat senki, mert jaj, annak. Átkozott lesz örökre. Most pedig álljon itt egy idézet: „Megújulva és Magyarországot védelmezően tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyát Árpád fejedelem törzsének madara, a hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” – idézte az egyik korabeli napilap Göncz Árpádot, a hivatalban lévő köztársasági elnököt.
Göncz Árpád: -„Egy ország nem irthatja ki a saját hagyományából az ősi mítoszait. A turul honfoglalás kori mondakörünk része, amelyikről Anonymus beszél. Azért, mert a 30-as években volt egy Turul Szövetség, attól még a keleti népeknek a totemállata lehetett ragadozó madár, a turul, a kerecsensólyomhoz közelálló ragadozó madár. Ez Nap-jelkép volt, leszármazási mítosz volt, ami az Árpád-háznak a Naptól való leszármazását bizonyította. Nem hiszem, hogy ma bárki köteles volna elhinni, hogy Emesét valóban teherbe ejtette egy madár, és még kevésbé azt, hogy az első Árpádot tojásból vették elő. Ugyanakkor viszont van olya érzelmi tartaléka egy nemzet múltjának, hogy ezt nem kell megtagadni, még akkor sem, ha akár a jobb oldal, akár a baloldal, akár a centrum vagy akárki más, a maga politikai véleményére ezer esztendő alatt megpróbálta felhasználni. Ítéljük akkor el Anonymust Kérem – egyelőre is.” kérem – ellenségeinket, hagyják abba visszataszító bajkeverésüket. Elégedjenek meg azzal, hogy mindent haszonnal eladnak, hogy megakadályozták a budapesti világkiállítást, hogy tönkretették a hazai cigányságot. Elég volt! forrás: Magyar Nemzet 2008. 08. 01. Makovecz Imre)
KOMMENTÁR NÉLKÜL EGYEDI KORMÁNYZATI DÖNTÉS ALAPJÁN 2004 ÓTA TÁMOGATÁSBAN RÉSZESÜLT CÉGEK Támogatott vállalat
Asahi Glass Daimler2 Alcoa Bridgestone Hankook Tire BorsodChem és Linde Suzuki GSK Guardian Elektrolux Zoltek Michelin ExxonMobil Colorplast DBM D.4 DIageo Samsung Electronics SAP Ibiden Grundfos Hartmann Payer Rába Knorr-Bremse Elcoteq IBM GE Denso Robert Bosch Delphi Getronics Morgan Stanley Luk Savaria és FAG EDS Inbev Business Serv. IBM Robert Bosch Vodafone Európai Divat Convergys IT Services Hungary Citibank Denso2 EGYÜTT
Ágazat, helyszín
Járműipar (üveg), Tatabánya Járműipar (összeszerelés), Kecskemét Járműipar (alkatrészek, öntvények), Székesfehérvár) Járműipar (abroncsok), tatabánya Járműipar (abroncsok), Rácalmás Vegyipar (műanyag), gáz) Kazincbarcika Járműipar (összeszerelés), Esztergom Gyógyszeripar, Gödöllő Járműipar (üveg), Orosháza Gépipar (háztartási gépek), Nyíregyháza Járműipar (alkatrészek), Nyergesújfalu Járműipar (abroncs), Nyíregyháza Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Gyógyászati segédeszközök, Tatabánya Biomassza Erőmű, Szakoly Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Gépipar (háztartási gépek), Jászfényszaru Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Járműipari (alkatrésze), Dunavarsány Gépipar (szivattyúk), Tatabánya és Székesfehérvár Csomagolóipar, Ács Gépipar (háztartási gépek), Ajka Járműipar (futóművek, alkatrészek), Győr Járműipar (fékrendsz.), Budapest és Kecskemét Gépipar (elektronikai összeszerelés), Pécs Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Gépipar, Budapest Járműipar (alkatrészek), Székesfehérvár Járműipar (alkatrészek), Hatvan Járműipar (alkatrészek) Balassagyarmat Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Járműipar (alkatrészek), Debrecen és Szombathely Szolgáltatás (SSC), Budapest és 3 település3 Szolgáltatás (SSC), Budapest Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Járműipar (alkatrészek) Miskolc, Hatvan, Eger Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Logisztika, Pápa Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Szolgáltatás (SSC), Budapest és Debrecen Szolgáltatás (SSC), Budapest3 Járműipar (alkatrészek), Székesfehérvár
Új munkahely (darab)
Támogatás (millió forint) Összesen
Egy munkahelyre vetítve
400 2500 184 185 1508 95 400 102 52 1050 389 217 900 1200 51 302 1000 310 700 667 110 50 52 60 688 700 125 1100 900 51 510 450 556 1150 380 245 2040 746 600 282 1745 302 1100 26154
7343 39125 2415 2000 15 881 1000 3500 810 400 8000 2900 1450 3906 5000 200 1154 3600 979 2142 1960 320 140 142 160 1800 1800 321 2800 2277 126 1166 1000 1200 2376 760 490 3762 1337 900 350 2100 300 653 130045
18.36 15.65 13.13 10.81 10.53 10.53 8.75 7.94 7.69 7.62 7.46 6.68 4.34 4.17 3.92 3.82 3.60 3.16 3.06 2.94 2.91 2.80 2.73 2.67 2.62 2.57 2.57 2.55 2.53 2.47 2.29 2.22 2.16 2.07 2.00 2.00 1.84 1.79 1,50 1.24 1.20 0,99 0,59 4,97
1) Az egy új munkahelyre jutó támogatási összeg szerint rendezve; 2) 2008-as bejelentés, becsült adatok; 3.) Az SSC (Shared Service Center) megjelölés a világcégektől kiszervezett adminisztrációs feladatokat, pl. hr. pénzügyi, informatikai terméktámogatás, néha fejlesztés is.), ügyfélkezelő telefonközpontokat és hasonlókat jelöl; 4.) Teljes nevén DBM D. – Nyírségi Bioenergiai Művek; 5.) Vasvár, Rábahidvég és Miskolc. Forrás: Internet, ÁSZ. figyelős gyűjtés ’
SZOLZSENYICIN (1918 – 2008) Augusztus 3-én, vasárnap éjjel nyolcvankilenc éves korában elhunyt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író, filozófus, az újabb kori irodalom kiemelkedő alakja. Szolzsenyicin az idén december 11-én lett töltötte volna be a 90-ik életévét. Műveivel, életútjával a messianisztikussá felfokozott krisztusi életeszményt, a szeretet parancsát szolgálata, s a mindenkori zsarnokság ellensége volt. Már a hetvenes évek közepén felhívta a figyelmet a globalizáció, a fogyasztói társadalom materializmus és az erkölcs nélküli, kiürült liberalizmus veszélyeire. Szolzsenyicin kiszlovodszki parasztcsaládban született. Korán rákényszerült arra, hogy az élet határhelyzeteiben felelős, felnőtt emberként döntsön. Üstökösi tehetsége diákkorában megmutatkozott, ugyanúgy izgatták a csillagászat titkai, a fizika legújabb felfedezései és az irodalom mérhetetlen kincsestára. Párhuzamosan folytatott matematikai, csillagászati, fizikai, irodalmi stúdiumokat, végül a csillagászat és a matematika tanára lett. S bár a második világháborúban többször is kitüntették bátorságáért, 1945-ben elismerés helyett a Gulag jutott osztályrészéül, többek között, mert a katonai elhárítás elfogta egy levelét, amelyben félreérthetetlen utalást tett Sztálin bűnözői múltjára. Nyolcévi kényszermunkára ítélték, igazi egyetemének nevezett börtönévek során volt zárt kutatóintézeti dolgozó, majd fizikai kényszermunkás Kazahsztánba, s kiszabadulása után három évig élt száműzetésben. Ezek az élmények ihlették az Ivan Gyenyiszovics egy napja című, emblematikus kisregényt, amely egy sztálini lágerben élő, internált fogoly napjait írja le vérfagyasztó tárgyilagossággal, szike éles, pontos képekkel. Filmes intenzitású, egyszerű, világos, nyesett mondatokban fogalmazó, látszólag tárgyilagos, de fojtott érzelmekkel telített stílus jellemzi Szolzsenyicin minden remeklését. Az enciklopédikus filozófiai, teológiai, irodalmi, természettudományos műveltség ott munkál nagy műveinek háttéranyagaként, így az Ivan Gyenyiszovics egy napjában is. Miközben a regény címszereplője heroikus erőfeszítéseket tesz azért, hogy a túléléshez szükséges minimumot naponta megszerezze, betekintést kapunk mindennapi beszélgetéseikbe: többek között arra is marad energiájuk, hogy Eisenstein filmművészetének értékeiről vitatkozzanak. Egy szópárbaj során mintegy lazán odavetett félmondatban elhangzik Szolzsenyicin erkölcsi ars poeticája is: „Legyen a művész bár boszorkányos formamágus, nem válhat igazi nagysággá, ha tehetségével kiszolgálja az emberellenes erőszakot, vagy csak hitelesíti a zsarnokságot.” Szolzsenyicin életében, mindennapjaiban is érvényesítette az írásművészetében kinyilatkoztatott magasrendű erkölcsi mércét. Kis dolgokban sem engedett, nem hízelgett rabtartóinak apró kegyekért, még egy papírfecniért sem volt hajlandó eladni a lelkét az ördögnek. Így a fogság éveiben műveit részben „fejben írta”, emlékezetében rögzítette, részben pedig befőttesüvegekben rejtette el. Az Ivan Gyeniszovics egy napját 1959-ben három hét alatt írta meg, de csak 1962-ben, a Hruscsov-éra viszonylag szabadabb korszakában láthatott napvilágot. Az 1964-ben kezdődő Brezsnyev-korszakban egyre keményebb üldöztetések, zaklatások érték. Gigantikus művei (A pokol tornáca, Rákosztály) szamizdatban terjedtek, illetve nyugaton, „csempészáruként” jelenhettek meg. A Szovjetunióban is vállalni merte önmagát, ezért 1969-ben kizárták a szovjet Írószövetségből. Mégsem vette át 1970-ben Stockholmban a Nobel-díjat, ugyanis attól félt, hogy nem térhet vissza utálva szeretett szülőhazájába, életének hűséges párjához. Remekművei, a Tizennégy augusztusa, a vörös kerék tetralógia első kötete úgy jelent meg Párizsban, hogy ő még a szovjet pokolban élt, kitéve zaklatásoknak és üldöztetéseknek. A pokol tornáca, A rákosztály, a Gulag szigetvilág első három kötete stilisztikai szempontból is iskolát teremtettek: hogyan lehet a szépíró, a tudós szociológus, a tényfeltáró újságíró szempontjait egységessé formálva, elemi hatású szintézisművekben érvényesíteni. E művekben egyszerre hat a stílus világos és drámai egyszerűsége a közölt vérfagyasztó tényekkel, a szovjet elnyomás sokkoló képeivel. (Folytatjuk)
(Forrás: Magyar N. 2008. 08. 05.)
Szolzsenyicin magáról ezt vallotta: „Irodalmi sorsom nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, a lágerben történt velük.”
FORRADALOM ELŐTT ÁLLUNK Augusztus 20. – ünnepi beszélgetés Makovecz Imrével
-Az ókori görögök szerint a vélemény, a doxa, a legalacsonyabb szintű tudásforma. Manapság az átlagemberek, és akik az ő gondolataikat irányítják, tudatlanok, de van véleményük. Ebben a helyzetben különösen fontos azoknak a véleménye, akik tudnak valamit. Önnek mi a véleménye augusztus huszadikáról, az ünnepről? -Többrétegű dolog ez, Szent István fontos személyiség volt. Korábban az eget és a földet összekötőnek tekintették, és ezt a társadalom struktúrájába belevitték, funkcióval látták el. Ezt a kettősséget magas szintű gesztussal Szent István a Szent Koronában egyesítette, és ezzel szentté avatta a magyar nemzetet. Azt a kettős fejedelemséget, amely korábban a magyarság társadalmi szerkezetét – a sötétség és a világosság egységét realitásként fölfogva – áthatotta, Szent István egységesítette, de egyben lehetetlenné tette azt, hogy a sötétséggel, mint realitással számoljunk. Ezt a kettősséget sajátos etnikai sokféleséggel váltotta fel. Megteremtette Európa közepén az egyesült Európa eszményét. Ez évszázadokig képes volt működni annak ellenére, hogy a Nyugat mindent megtett azért, hogy ez a hatalom ellehetetlenüljön. Legalább annyi nyomorúság szakadt ránk – vadkanok és egyebek formájában – nyugatról, mint amennyi keletről. Keletről inkább betelepülések voltak, lásd kunok, jászok. Szent István ünnepe tehát akár az egyesült Európa ünnepe is lehetne, de csakis egy olyan tudással felvértezve, amely tisztában van azzal, hogy mi a világosság és a sötétség jelentése, tartalma. A 21. század ezt a két fogalmat összemosta és felismerhetetlenné tette. Soha nem tudjuk meg, hogy politikusaink milyen utasítások alapján teszik ezt vagy azt. Mert én nem tételezem föl, hogy a FIDESZ, az MSZP vagy az SZDSZ hülye emberekből áll. Nem így van… - Bárcsak így lenne… - Ami bennünket körülvesz, az nem hibák halmaza. Ezek eredmények. Még akkor is, ha tiltakozunk ellenük, és azt mondjuk, hogy ezek hülyék. Nem azok. Sok példát említhetnék. Az, hogy Magyarországon egy vállalkozás bruttó százforintos bevételéből 11 forint 70 fillér maradjon a vállalkozónál, a vállalkozás szempontjából elviselhetetlen, de ha ennek a célját keresem, akkor csak arra gondolhatok, hogy a cél a vállalkozások felszámolása. Amikor Szent Istvánt ünnepeljük, akkor a Szent Koronára kell gondolnunk, amely ott van a Parlament középpontjában. Eszembe jut Brzezinskinek egy elszólása. Ő egy mellékmondatban azt mondta: Magyarország Európa szívcsakrája. És a dalai láma egy nyilatkozata is eszembe jut, aki azt mondta, hogy a világ újfajta elgondolása és az élet megváltoztatása Magyarországról kell, hogy kiinduljon. Ez szinte elképzelhetetlen. De ha átgondolom ezt, és összehasonlítom a magyarság lelkiállapotát a szlovákokéval, a románokéval vagy a szerbekével, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarország belső koalíciója forradalom előtt áll. A tarthatatlan állapotból ki kell emelkednünk. Épülőben van egy illegitim második Magyarország, amely lélekből és viselkedésformákból áll. Ezzel a Magyarországgal sem a politika, sem a sajtó nem foglalkozik. Mondok egy példát. Mártélyon építettem egy családi házat, ott lakom. Az ablakból rálátunk a Holt-Tiszára, ahol hétvégeken rengeteg ember fürdik, horgászik, napozik. Este, amikor hazamennek, mégy egy papírzsebkendő sem marad ott eldobva. Ezek másként gondolkoznak, mint a fővárosiak. Ez a világ hangulatában, Szent István országa. Még akkor is, ha ez esetleg túlzásnak tűnne. -A kommunisták kenyérünnepe… -Az nem volt olyan nagy tévedés. Mert a kenyér a magyar ember számára mindig szent volt, az utóbbi amerikás éveket leszámítva. ma már nem divat kenyeret enni az ebédhez -Vagy ha igen, az is vegyszerekkel öt perc alatt felpuffasztott műkenyér. Tesco gazdaságos. -Ez nem kenyér. De az, hogy augusztus huszadika a kenyér ünnepe lett, segített megőrizni e nap szentségének tudatát. Nem igaz, hogy ez a tudás elmúlt nyomtalanul. Döbbenetes az a hallatlan türelem, amely a különböző nemzetiségekkel szemben mindig is megnyilvánult – nemcsak a cigányságra gondolok itt, hanem a Magyarországon, élő idegen ajkúakra is. Gondoljunk arra, hogy Szentendre vagy a Tabán, rác városok voltak. Ezek az emberek az ország szívében éltek, és a magyarság mégsem akarta, hogy mindenáron magyarrá váljanak. Nem voltak pogromok sem ellenük. Menjen el most Újvidékre, és nézze meg, mi van.
-Egy barátom most jött haza Írországból, és hallott az olaszliszkai esetről. Azt mondta, ha ez Írországban történik, akkor az írek már másnap Molotov-koktélokat hajigálnak a tettesek házaira. -Igen. A hazai cigányságot egyébként kemény munkával, mesterségesen tették tönkre. Ötven évvel ezelőtt a cigányságnak belső társadalmi struktúrája volt, vajdák vezették őket, foglalkozásaik voltak a gölöncsértől a cigánykovácson át a legkülönbözőbb szakmáig. Gyermekkorban a nagyszüleim mindig azt mondták: csak az oláh cigány lop, de az is csak gyümölcsöt. Azóta tíztonnás acélszerkezeteket visznek el, és van olyan elAmerikásodott vaskereskedő, aki átveszi tőlük. Szent István országa mindezek ellenére él. -Cseh Tamás énekelte: „elkoptak fehér ingeink”. De ha elkoptak is, szövődik új? -Ebben biztos vagyok Hiába vette át a sötétség az uralmat. Mert átvette, ez nem kétséges. Melyik, a világgazdaságot mozgató személyt ismerjük név szerint? Egyiket sem. Holott tudjuk, hogy léteznek. Valaha Lucifert és Ahrimant megkülönböztették egymástól. A visszfényt, a tükröt és a valódi sötétséget diabolikusnak tekintették, és egészen más funkciója volt Ahrimannak és Lucifernek. Lucifer a fény szolgája volt. A kontroll. Ahriman a sötétség. Ezt a sötétséget ma semmi kontroll nem kíséri. Az emberek ma már a saját sötétségükkel sem tudnak szembenézni. Nem tudnak eljutni a bűnbánatig. Azt sem tudják, mit jelent ez a szó. Nézzük meg, hogyan járnak az emberek az utcán. Az aurájukkal lökdösik egymást. Az ember nem tér ki a szembejövő elől, hanem nekimegy. És föl van háborodva. Mintha kifordult volna magából, mintha a személyiség kívülre került volna. Holott annak bent van a helye. -Lucifer azért zuhant le az égből, mert hinni kezdte, hogy a fény, amelynek pedig ő csak tükre, belőle jön. Ugyanígy viselkedik a pénz: ahelyett, hogy eszköz volna, azt hiszi magáról, hogy ő a lényeg. Hogy ő az élet értelme. Tipikus luciferi tévedés. És ez a tévedés mozgat ma mindent. -Ez az a luciferi elv, amely átadja ezt a pénzügyet a Sátánnak. Mert nem ő a Sátán. -Hogy a magunkban belül lakozó sötétség felismerhetetlen maradjon, azt szolgálja az amerikai eredetű eufemisztikus divat. Mindent, ami problematikus, lefednek egyre szebb szavakkal, mintha ez megoldaná a problémát. Néger helyett feketét, majd afroamerikait kell mondani, de ettől nemhogy nem csitul a négerkérdés, hanem a lefedett mélyben sokkal inkább rohad. És mi átvettük ezt a divatot. Állítólag ez az új idők szava. -Nincsenek új idők. Sokkal fontosabb számomra, hogy mindennap megszülethessek, és minden napot befejezhessek. Ráadásul azzal a hittel, hogy másnap reggel majd folytathatom ugyanígy. Püski Sanyi mondta, hogy aki megéri a hatvanadik évet, az abban a kegyelemben részesül, hogy megismerheti az öregséget. Ma az ötven és hatvan közötti férfiak sorra halnak meg. Ki kellene egyszer deríteni, hogy mi történt az ő édesanyjukkal, ötvenhatvan évvel ezelőtt. Vajon nem a kitelepítések, meghurcolások időszaka ez, ’45-től az ötvenes évek végéig? Miféle károsodás érhette akkor a magzatot? Ahogy bekerültünk a sötétség világába, egyre kínzóbbak az égtől való elszakadás következményei. Én minden házamat úgy építettem, mintha a földből nőne ki. Vastag falú, nehéz, a föld folytatása, a tető pedig fölülről ereszkedik alá. Hogy a kettő között legyen az élet, ég és föld között. Az emberek ezt nem tudják, de jól érzik magukat benne. Pedig jobb lenne, ha tudnák, hogy az ég nem puszta, végtelen kozmosz, és nem csak műholdak keringenek benne. -„Este, ha kék az ég, felnézünk a műholdakra” – énekli az Európa Kiadó. -Igen, valahol itt tartunk most. -Amikor a magnó még nem volt bekapcsolva, azt mondta, kivonult a közéleti csatákból, nem érdekli már a harc. De most itt ül az irodájában. Ezek szerint a munkát folytatja. -Szeretem csinálni. A centrumból ki vagyok lőve, Budapesten nincs munkám, vidéken és a határon túl dolgozom. Makóra csinálunk most egy fürdőt. Egy nagyszerű polgármesterel dolgozom együtt, Búzás Péternek hívják, szocialista képviselő. Abádszalókra, a Tisza-tó mellé tervezünk szállodát. Van egy kedves megbízásom, Rózsa Péter vállalkozónak vendéglőt építünk. Sváb származású ember, pitykés mellényben és kalapban jár, ott lesz a magyar-magyar találkozón is. Csodálatos őrültség ez, lesz ott mindenféle hungarus: kazahok, törökök s a többi. Érdemes megnézni. biztosan nem készül belőle tévéműsor. (Magyar Hírlap, Végh Attila riportja)
Kiss Dénes Októberi sorsok magyarjainknak
Bátorság és elszántság kell ahhoz is, hogy elviseljük Országunkat, a hazát háza népét, vendégeit s azt is, ahogy önmaga szít jó magyarunk maga ellen nyomorultul lázadást.
Fiúk újra október jön, véresül a szél sörénye. Didergető eszme vágtat át a fagyott, deres tájon, hol éppen az emlékezet gyújtogat és táplál tüzet s mintha a táj is égne?
Önszemét is maga szúrja, önsírját is maga túrja s bármi legyen is az ára a rögöt is önmagára maga ássa, maga rántja. Így gondoljon minden magyar az ő kedves magyarjára!
Itt az idő, hogy lobogjon lélek és test tüzet fogjon Itt az idő, hogy az ember szent október örökségét önérzetként fölmutassa, méltóságból tűzzön zászlót, és arcaként lobogtassa.
SZÖVETSÉGÜNK ÉLETÉBŐL
.
EGER 2008. 08. 11.
EGRI ’56‐OS EMLÉKMŰ
DR. TÓTH FERENC KITÜNTETÉSE
TÁPIÓSZENTMÁRTON ATTILA‐DOMBI KIRÁNDULÁS 2008. 09. 03.
ATTILA MELLSZOBRA
VÁRJUK AZ EBÉDET
DR. MISTÉTI ENDRE EMLÉKTÁBLA AVATÁSA
2008. 09. 10.
BOROSS PÉTER LELEPLEZI,AZ EMLÉKTÁBLÁT
A „SZENTEK!”CÍMŰ KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSA A PRÁTER UTCAI ISKOLÁBAN 2008. SZEPTEMBER 23.
SZÖVETSÉGÜNK KOSZORÚZ
’56-OS EMLÉKMŰ BRÜSSZELBEN
A FIDESZ EP- képviselőinek meghívására Brüsszelbe érkezett a magyar forradalom és szabadságharc hat embletikus alakja: Wittner Mária, Balázs-Piri László, Menczer Gusztáv, Regéczy - Nagy László és Vanek Béla. A küldöttséget az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering is fogadata. A képviselők még a forradalom 50. évfordulóján határozták el, hogy méltó emlékművet állítanak 1956 hőseinek Brüsszelben, az Európai Unió fővárosában. A szervezés több fronton indult meg. Kiírásra került a művészeti pályázat fiatal alkotóművészek számára, megindult az engedélyezési eljárás a városi hatóságoknál, valamint létrejött egy alapítvány a kivitelezési költségek összegyűjtésére. A mai látogatáson pedig a legautentikusabb főszereplők ismerkedtek meg a nyertes pályázattal, a fiatal művésznő, Szanyi Borbála alkotásával, illetve adták áldásukat a kiszemelt helyszínre is. A szemlét követően, a Fideszes képviselők ebéden látták vendégül a küldöttséget, este pedig ökumenikus istentiszteleten vesznek részt a brüsszeli Magyar Házban, ahol lehetőségük lesz találkozni a belgiumi magyar közösség tagjaival is. KÉPEK A TALÁLKOZÓRÓL
Regéczy-Nagy László ír a vendégkönyvbe
Balázs-Piri László ír a vendégkönyvbe
Wittner Mária aláírja a jegyzőkönyvet
A magyar házban elhelyezett ’56-os emlékműnél (Forrás: Internet)
’56-OS SZÖVETSÉG TISZTSÉGVISELŐI ELNÖK FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ
ALELNÖK DR. FARKAS LÁSZLÓ - STYOP FERENCNÉ
ELNÖKSÉG DR. FARKAS LÁSZLÓ – FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ KAPCSOS JÁNOS - LECHNER FERENC – PÁSZTOR GYULA - PETŐ SÁNDOR DR. RÓZSA GYÖRGY – STYOP FERENCNÉ - SZARKA LAJOS - SZENDINÉ KÓSA KATALIN TÓTH JÓZSEF
ELNÖKI KABINET FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ – DR. FARKAS LÁSZLÓ – STYOP FERENCNÉ – KANTER FERENC
RÉGIÓ ELNÖKI MEGBÍZOTT SKANDINÁV ÁLLAMOK – EUGEN STORLIND
PÉNZÜGYI ELLENÖRZŐ BIZOTTSÁG D R . F AR K A S L Á S Z L Ó – STYOP FERENCNÉ – LECHNER FERENC
ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG DR. FARKAS LÁSZLÓ – KISS JÁNOS – PIFF JÓZSEF
SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG TÓTH JÓZSEF - PÁSZTOR GYULA
KEGYELETI BIZOTTSÁG STYOP FERENCNÉ - FELEKI DÉNES – KARACS ZSIGMOND SZARKA LAJOS
HÍRADÓ SZERKESZTŐSÉGE SZENDINÉ KÓSA KATALIN - LECHNER FERENC
SZÖVETSÉGI ZÁSZLÓŐR PÉNZES JÓZSEF
NEMZETI SÍRKERTFELELŐS MÁTÉ ANDRÁ S
PÉNZTÁRNOK KANTER FERENC
SZÖVETSÉGI TISZTSÉGVISELŐK ÜGYELETI RENDJE FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ ELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 09 – 12 -IG DR. FARKAS LÁSZLÓ ALELNÖK HÉTFŐ DE. 09-12 -IG STYOP FERENCNÉ ALELNÖK, NAGYBUDAPESTI ELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 10 – 12 -IG SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG - TÓTH JÓZSEF HÉTFŐ – KEDD – SZERDA – CSÜTÖRTÖK DE. 09 - 12 -IG KEGYELETI BIZOTTSÁG – STYOP FERENCNÉ HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 10 – 12 -IG ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG – DR. FARKAS LÁSZLÓ HÉTFŐ DE. 10 – 12 -IG KÖZPONTI PÉNZTÁR - KANTER FERENC HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 09 – 12 -IG HÍRADÓ SZERKESZTŐSÉGE – SZENDINÉ KÓSA KATALIN HÉTFŐ - KEDD – SZERDA DE. 09 – 11 -IG ELŐZETES IDŐPONT EGYEZTETÉS 312 – 80 - 41 -ES TELEFONON ELNÖKI KABINET ÜLÉSE MINDEN HÉTFŐ REGGEL ORSZÁGOS ELNÖKSÉG ÜLÉSE MINDEN HÓNAP ELSŐ KEDDJÉN
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK LEGYEN EZ AZ IDŐSZAKONKÉNT MEGJELENŐ KIADVÁNY ÖSSZETARTÓ, ERŐSÍTŐ, ÉS EGYMÁST SEGITŐ KAPOCS, AZ ORSZÁG MINDEN ’56-OS SZÖVETSÉGI TAGJA KÖZÖTT. SZERETNÉNK, HA MEGÍRNÁTOK AZT IS, HOGY MI A VÉLEMÉNYETEK A SZÖVETSÉG MUNKÁJÁRÓL, A VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELŐK FELADATÁNAK VÉGZÉSÉRŐL. VÁRJUK A TERÜLETI SZERVEZETEK ÉSZREVÉTELEIT, BESZÁMOLÓIT A HELYI PROBLÉMÁKRÓL, EGYÉNI SORSOK ALAKULÁSÁRÓL. FELHÍVJUK FIGYELMETEKET, HOGY A SZERKESZTŐSÉG NEM MINDEN ESETBEN ÉRT EGYET A MEGJELENT CIKKEL.
BEJEGYZÉS FŐVÁROSI BIRÓSÁG 14.PK.62.860-1990-54
SZÁMLASZÁMUNK: ERSTE BANK 11600006-00000000-21528312
FELELŐS KIADÓ FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ
SZERKESZTŐSÉG SZENDINÉ KÓSA KATALIN LECHNER FERENC TELEFON, FAX: 36-1-312-80-41 1051. BUDAPEST. NÁDOR UTCA 36. VI. EMELET.
