Herminamező blues VI. (=VIb) Wosheena és Berni Nieuw Ankában, Festigale készséges, ezúttal azonban transzmittálásban a legnagyobb hiba: Veloria a Kék hegyek mérgező havában találja magát, ám survozza a sittot, mivel lánykorától csak budot hajlandó meginni. Lekászálódva, a szobrok övezte, memorial „stadion”ban pár naomiai szobrokat készít róla. Veloria időzik pár napot, ami nem nehéz számára, mittálja a cseh budweisereket. Mikor az 1. művész kész a Veloria szobrával, azt 123azoros nagyításban azonnal transzmittálja az Eerie tó partjára, amely overparamountolja a Szabadság szobrot. A naomiak 1-gyel kevesebb szentjüktől fosztódnak meg. Stella Bernivel és Terkával egy tenger gyümölcsei shopban ageleyéznek, Stella meglát egy negga dessat, Stella: - Kőolaj! Wonda, milyen lehet a csicsája. - Mint neked. - Tényleg? Honnan tudod? - Sehonnan: nem tudhatom. De meg fogom tudni, fogok pár negga dessat a csapatainkba, a zuhanyozóban majd megnézem. Berni: - Én is. - Igen, te is. Stella: - Én is. - Te is. Berni: - Engedni fogják? - Nem. Stella: - Akkor mi „mi is”? - Ti sem: csak én. Is. - Még ki? - Azok. Is. - Kik „azok”? - Valahol. - Ahol? Wosheena zöld szembogara a fókuszálatlanba: - Ahol a guiness színű, turf érlelésű Baylee-k szabadlábra helyezték – a delíriumait valahogy kiheverő/kiőrjöngő – Cromwellt, nemzetünk vörhenyét, ahol tejszín kapillárisainkban becloatolt a betolakodók által free osztogatott tatárbifsztek vörhenyes rontása. Arthur király s az összes többi tányérfej ellenére mi… Berni: - De feleség, Arttoronak túró semmi köze nem volt a keltákhoz.
- … ahol tejszín vérünkkel áztattuk gipszkötésig rohamosan omladozó partjainkat, mivel a hínárhajú és -szőrzetű, delejszép, kaviárinfluenza ellen sosem beoltott SEAQUINNIE és szeretői: a halvérű tajtékvadász ifjak megharagudtak ránk, megátkoztak minket, mivel nem voltunk hajlandók nekik minden elejtett öreg fókáért cserébe 3 piciny fókaborjat áldozni… - Miért nem, ti csökönyös folks? - Mert a borjak húsa kevésbé rágcsás… ahol ma is tejszín vérünk mézgája tartja össze ezt az egyre csökkenő területű, kicsinyke szigetet, ami a holdjárók antennáiról sem detektozható, észre sem vehető: zöldje belemosódik immár a tenger zöldjével = Orwell taknyával… - Joyce-éval, yuckko feleség! - Nem: a Cornwall-i picinyke gettóban utolsó megmaradt kelta rokonainkkal a bitorolt nagyobbik szigeten, ahol az angolszászok meg a Norman-ek meg a dánok meg a vikingek meg a pakisztániak meg a Wolwerhampton szurkolók meg a… szóval: ők – az idegenek – birkanyájakkal vettek körül minket, egyre és egyre növekvő mértékben, hiába próbáltuk magunkat kizabálni a húskaranténból, egyre több és több birka, csekélyke, húsmérgezéses törzsünk léttere egyre fogyatkozott: egyre több és több birka, és csak zsugorodtunk… - De hát rengeteg kajátok lehetett! - Az volt elég – harmatvirág fűszerezéssel –, de Cardigan-unk csak nem volt, Cardigant már elfoglalták előlünk a birkák. - Mért nem volt kardigánotok? - Mert a kobold lelkű birkák nem voltak hajlandók nekünk kötni. - Miért nem? - Mert az egyetlen, mitikus eredetű, tehát használhatatlan kötőtű, ami párja híján csak horgolásra lehetett volna alkalmas, törzsfőnket, Sean o’Veerie-t illette… tehát kardigánok nélkül halálra fagytunk… - Ott, helyben? - … volna, ha nem leltünk volna menedékre a London-i dologházakban, de onnan is kirúgtak minket a ködmohapárás, miazmás… - Miért? - Mert még ott sem voltunk hajlandók dolgozni. - És a kis Copperfield Dayveed? - Ő nem volt fajunkból való, tehát dolgozott. - Mit? - Eltűntette fejünk fölül a fejünket védő fedeleket, a dologházakat: mondtam, hogy Dayveed Cohen nem volt közülünk való. - És akkor hova mentetek? - Kőolajat fúrni. - Az is kemény sors. - Bizony sho ky kemény: főleg, ha a görögnél kellett olíva olajat lopni, hogy a rationed csipszekből kétszersülteket készíthessünk, de 1. sorban nem a magunk számára, hanem édesanyáink és édesapáink számára.
- És a gyerekek? - Azok MP-kként loptak. - Miket? - A rationed chipseinket. - Akkor mit ettetek? - Mindent, ami csak a kezünk ügyébe került: a Ritz éttermeinek választéka choice, de mindig fájlaltuk, hogy nem ehetünk a minket jogosan megillető kétszersült chips-ekből. Stella a keppaanak: - Van itt fókahájcsipsz is? - Ott ov questo, ám imitot árulok: a fóka védett. - Ki védi a fókákat? - A fókákat maguk a fókák védik + a mobilom. A thos a pultra kerül, kérdi a skeppa-dessa: - Mennyid van? - 124 aranyfillungom van. - Mennyit nyom? - Amennyit a nyomdászok. - Az kevés, nálunk az imito 20-szor annyiba kerül, mint a valódi: az imitot platinában mérjük. Egy cuccot szállító mex-spickko közbeszól: - No no bad latinos! Stella: - Akkor a valódiból mérjen. - Abból nem lehet, nálunk a valódi védett, de ha már nincs nálad elég scratch, adakozz fo collapsed golden gate bridzser rejuvenációjára. Wosheena: - Azért én is adakoznék, szeretnék átdzsalni rajta alkonyatkor életemben először. - Egy nagybetegen? - Wass? - Goldie kártyajátékos. Te is szereted a valódi fókahájchipset? - Még az imitációt sem, de azért adakozok Goldie felépülésére Erzsi nevében. - Ne adakozz, mert a bonus turkálóban a csokik nem édesek. - Hát milyenek? - Nem édesek. Stella markol a celofánba csomagolt csoki golyócskákból, kóstol, arca elkomorul: - Ezek fókamáj zselék… ezek is védettek nálatok? - A zselék nem, csak a fókamáj. Meglátogat minket Sztan Márk, ki egy cukrászdába, sundae-k, álommesélési sesso. Kliannie kezdi:
- Fekete, csillag nélküli éjszaka, fentről egy hang: „csak keményen.” Én: „azt hogy kell?” „Puhán.” „’Puhán’ legyek kemény?” Nincs válasz. Én: - Egy öregnek tűnő, kiélt – „puha” – arcú és testű 1 szál fecskében, ami nem rejtegeti hófehér, porcelán bőrzetét, 1 szobásban. A szobájában egy levágott, kék (= rossz szívműködés + tő alkoholizmus + állandó szedése a puhító provitoknak), meredt, sárga szemű, szarv nélküli bikafej (valószínűleg álcázott plastic bomba), a fazon (=én) kihajol az ablakon, 2 emeletről tő millo beletalál 1 A4-essel egy kerek, piros – általa – kivágott, kerek, (égő csikkek lyukai miatt) – általa – használhatatlanná tett, műanyag vájdlingba, majd utána hajít egy gombóccá gyűrtet. Rögtön arra jön egy csoki barna arcú nő magenta nadrágkosztümben, ami kiemeli deszka, izomtestét. A nő 2 kézzel mellei (=no) magasságában elviszi jobb felé a piros vájdlingot, kiér egy upslanting, napsütötte, füves (=krómoxihidr. + nápolyi világos) rétre, ami tele napozókkal, frisbie-zőkkel etc. Találkozik a 29-33(?) éves Füsti úrral, akinek az örökké blazée arca viszont szürke (=no szexuális élet, még házasságon kívüll sem). A nő leteszi a talajra a vájdlingot a talajra, az ufós csészealj (inkább 2 szegmensív kapcsolódása) azonnal izzani és füstölögni kezd. Február vége, kánikula, a (kora) vén rosszcsont az alapvető oka a globális felmelegedésnek, módszere a hipergyors, alkoholos eredetű szénhidrát-anyagcseréje, amit mindig még inkább felgyorsít az argentin foci nézése + a ½percenkénti fingjai + az iszonyat quoanto dohányzása. Márk (Márk az utóbbi hetekben arról braggelt, hogy a pszichéje annyira megtisztult, kristállyá finomult, hogy nincs többé szüksége álomméregtelenítésre): - A Nyugati felé mentem Peduárddal, én, a pretagonist lefelé az aluljáróba, onnan fel, és tovább jobbra, a Váci úton, míg Peduárd sréhen megoldotta, de persze nem előzhetett meg engem. Egy színház, próba, már volt nyilvános- meg főpróba, a kritikák dorongolók: a színészek a jelmezeiket nem megfelelően viselik, pl. a t-shirt-jeiket úgy hordják, hogy mellükön, illetve hátukon van a varrás; akkor zavaró az állandó aranyló, foszforeszkáló porhullás az egész előadás alatt; meg hogy a világítás (=Hold) ¼percenként változik, egyszer tő sötét, egyszer vörös. Megvédtem a cuccot, miszerint: „a Hold vörössé válása az Utolsó Idők-re, a Végítélet-re utal, az aranypor állandó hullása egy totális nukleáris háborúra utal, a t-shirt-ök ilyetén való viselése pedig az Emberiség 180 fokos önmagából – a Bűn által – való kifordultságára utal.” Keresem a helyem, ide-oda ülök, végül leülök a rendező középponti székére. Át- visszaadom a zöld bársony karosszéket az anémiás, kékes könnyzacskójú, szomorú rendezőnek. Aztán én, egy ismeretlen csajszi meg te elvonulunk egy mellékkápolnába dohányozni: mi 3-an szorosan a fal felé összebújva elszívunk egy cigit, rejtegetve a füstöt, egy másik sarokból figyelnek minket, persze te, Peduárd, elveszted a türelmet, kimész az oltárhoz nyíltan dohányozni.
A Blaha aluljárójába közölni a mostani tényeket, Octa, persze, nem néz rám, munkája, hogy a tömegben detektorozzon (egyedül neki engedélyezett különleges egyenruhája, és szűkebb hazájában megszokott 5 gallonos felt hatje – a szuper profiknak minden engedélyezett). Felolvasok neki egy 2 soros, Trittás hexameteremet, ő: - Köszönöm ezt az őszinte, europish ódát nekem, tiszta, hogy Athéna=én. - Nem volt őszinte. - Neked nem volt őszinte, de nekem őszinte volt. Nem tudsz átverni. - Én Kliannie felé vagyok már csak őszinte. - Mit találsz abban a sumo nőn? Csak kíváncsi vagyok, egy moxie-val mindig salakra küldtem a pályán. - Azt találom, hogy… őt. - How zess goes? - Szeriálisan. - És amikor velem? Szerintem akkor is: „szeriálisan”. - Akkor is. - És most? - Most is, csak én Kliannieval, te Raymonddal. - Sroo. - Menjünk el egy kávézóba, meghívlak, de én nem szívok. - Hát tényleg férj vagy. - Igen, a férjed vagyok, de Klie a feleségem. - No metzze, szeretlek – többek közt. - Én is szeretlek, Octa, csak most épp Kliannie a szaszám. - Nekem is van új: a kézilabdátok: lendültem – megtanulom. - Kliannie most nincs a pályán: már kitúrták, mert már képtelen bedobni a 20asait. - Azért ilyet nem kellett volna vele tenni, de semmi érzelem, ha van nála jobb, akkor jöjjön a jobb. - Nem jött nála jobb. - Minden csapat majomcsapat. Mindenhol. - Ő végre szinte egykorú velem, 36, több a hasonló és közös emlékünk, te túl fiatalka vagy hozzám képest. - Nekem meg fiatalkább Raymond hozzám képest, te meg idősebb hozzám képest. Számít? - Nekem igen. - Mért? - Nem tudom. - I suss, ebben a kapcsolatodban elfelejted ezt a hindrodat. - Én nem magyarázom, Klie számomra örök, vagy ha úgy tetszik örök hindro, amin nem akarok soha túljutni. Nem akarok tovább, senki mást soha. - So, evpin’s ky with ya? - Evepin. Szeretjük egymást Kliannievel.
- Kár, hogy holnap nem játszhatom Klie-val. - Dehogynem: Sörterőtréten 3-asban Philogrammal. - Mekkora egy édes érzés! A 2 legjobbat szétverhetem! - Ph. úgyis mindig latackel. - Az én szabályaim szerint nem tud. - De ez kézi edzés. - Akkor letackel, nekem úgy is delo. Yah, yah, ez a bolo „európai” játék… Azért megyek. A követségi programok unalmasak, into meg bizarr ez a labdacentrikusság, hogy előbb a labda, aztán a test, semmi egészséges közvetlenség, ez valami túlkultúrált elidegenedettség. - Mikor mész vissza Eperországba? - No sok to go, húzok innen, de most inkább Kenedie-be. - Mért oda? - Mert ott van egy igazi hegy. - Szerintem ott több hegy is igazi. - Ya spoon, egy: Monreal. - Azt a: eddig primo cow-girl-nek hittelek. - Ya dumm, thass wass the trouble wee ya. Ya cudd’ ve lots of learned fro mee. - Fors ample? - Cuddelin’ with me. Nacho elkönnyezem magam, persze marad Octa szokásos, rezzenéstelen tekintete. Barra: megint egy általam ellantozott byb – KLIANNIET IS ÍGY? ÖRÖKKÉ BALVONAL MARADOK? Octa elhív (ő) valami retro-techno klubba, huahh de eltalálja egy öregfiú nosto szívét. Sűrűn járok a breszkába könnytelenül (vagy könnyel) meredni. Egyszer Octa utánam jön: - Wass wiss ya, pissmaker? - Juss zatt ya’ve masted me dexto in that sussa. - Thass right, thass right, but please, not onyour butt, I wanna memo ya linie like a reel man. - Szarok is néha, nem vagyok tornász, bassza meg!!! - Ha peen’, akkor straight, ha turdenin’, then quadro, don’ no squattin’ like a birth giving indo hag. - Don’ vexo mee, ez a filozófáló pózom, amiben I ollzo, in the mean, excro me intos. Double pleasure. - A gondolkodás inkább szomorú szok lenni. - Te sosem szoksz szomorú lenni? - De, mivel szerintem még többet szokok gondolkozni, mint bárki más. - Min? - Mindenkin. Loreen: - Kliannie, mért nem veszel be még engem se? - Beveszlek, de csak cserébe.
- Ao, de bonza jó! - A zálogházba, Schinbaumhoz, a pecsétgyűrűim fejében, onnan talán, ha kedvem úgy tartja, visszaváltalak a „Sárkányok”-ba. Scummie: - Beigazolhatok a „Csöppek” közé? - Bo, de a runa azt mondja, hogy valami olyasmire vágysz, ami károdra fog válni. Szinzsinszky: - Átigazolhatok a „Metal Csöpik”-be? - Csak ha igazolod, hogy elváltál Waltertől, és látogatod Heidit a börtönben. Philogramm Erzsi: - Jöhetek hozzátok? - Nem jött ki a pasziánszod. Cecilke: - Jöhetek? - Vannak kapusaim. - És jól védnek? - Nem, de akkor se jöhetsz. Matzie: - Jöhetek hozzátok segédedzőnek? Rengeteg új szisztom van. - Nem fogod szétszisztozni a csapatunkat. Octa: - Rikkitől hallottam, hogy nem fogadsz be közülünk senkit az új csapatodba, de azért felhívtalak, hogy vagy? - Gyere, a „Metal Csöppek”-kel holnap reggel 5 órára edzeni. Klie elmegy a Béke szállóba Octához vázolni, Klie: - Kombit kombájnná képeztem ki, beállósként és rotáló szélsőként osztogató lett, persze, hogy felismerték ezt a szisztonkat, újakon gondolkodom. Persze, hogy még mindig az anabázisom a nyerő: már 2. helyezettként állunk a 2-ikon. Octa: - És nekem mi lesz a feladatom? - Ugyanaz, mint eddig Kombié, csak rosszul kell funkcionálnod, s amíg fel nem ismerik, hogy nem az előbbi szisztonkat játsszuk, addig mi megnyerjük a meccseket. - Ez számomra megalázó. - Vétett labdákat leérinthetsz, az hasznos, hogy ne azonnal induljanak a vissza szaszák, yoll be the pearlo pogo. De ha nem vállalod, nem akarlak ecetezni. - Megpozitíveceteztél. Más? - Minden meccsre mást találok ki, például számodra is. Szünet. Klie: - És például Raymond számára is. - Neki? Neki? Na ne.
- Például visszadobhatná a dróthálón kívülre pattant labdákat. Fitnesseznénk számodra a véznát: külön – és nem véletlenül – pattognának számára a labdák. Kliannie másnap, dél körül a Blaha-i munkás Octának: - Stückhausenben vagyok on bail Nolamitt Helgával, nosztozunk, a vezetőség elfogadta, hogy te helyettesítsz ideiglenesen, mondod Mitirellának, hogy rejtelmesen eltűntem, természetesen ő végzi proxi a melót. Persze, hogy boldog lesz, hogy nem kell többé a „Sárkányok”-nál kapuskodnia, és ebben az új, második másodedzői státuszában végre kiteljesítheti minden elképzelését, mivel te yuckko vagy ebben a műfajban. - Már nem vagyok az, tudod, hány ötletet adtam neked amerikai speckko sportágakból. - Tehát együtt fogtok dolgozni Mitirellával. - Beszéltél vele, hogy beleegyezik-e? - Minek, úgyis boldogan beleegyezik. Tehát a lényeg: senki sem tudja, hogy hová tűntem, te meg kétségbeesve kéred Mitirellát, hogy segítsen kétségbeesett helyzetedben. Octa hívás, Mitirella 20 mp után pirosazik, aztán 1. dühétől megszabadulva – mivel bizo sussolja, hogy ez Kliannie perpetrational masterpiece – persze, hogy a megjósolt örömtől kerekre nyílnak a szemei: másodedzőként teljes körű fantáziálási lehetőség! Vissza Octának, kéri a „Csöppek” következő edző idejét, illetve a csapattagok telefonszámait. Mittie át a Pancsovába, Philogramm nincs otthon, át a pályára, kivonja Erzsit, mondja a hírt. M. +: - Ezek után sosem fogom vénasszonynak szólítani, legyen a megszokott szupra wooza? - Te döntesz. - Legyen hyper shylie? - Te döntesz. - Legyen pl. „nagy indián shooza”? - Na, hagyjál. - Áohh! Úgy fogom szólítani őt, hogy „Kliannie”! - Te döntöttél. Jössz még egy kicsit velünk? - Nem látod, hogy a márkás hanyagomban vagyok? Persze. - Azért majd meglátom magunkat a jövő szezonban a „Csöppek”-kel szemben. Mitirella a „Csöppek”-nél nem csak random, kötelezővé teszi a seggpaskolást, az erre ösztönösek rakétaként, akik nem, azok átigazolnak, ám új jelentkezőkben sincs hiány, pl.: Scummie, Csicsu, Tellér Mari, Zalaton Emma, Koppány, Szinzsinszky, Sonka Ági lett a cheerleader (ugyaneme szolgáltatás fejében), Cecilke, Wosheena. Kliannie beigazol a „Petal Chopperek”-be, ahová a legtöbb fenékpaskolást nem kedvelő csöpp átigazolt. A másnap reggeli edzésen vázolja a taktikát: - Ha a seggtapsisokat megakadályozzátok a lacipecsenyében, semmit nem kell tennetek: annyira megzavarodnak, hogy saját maguk ellen fognak játszani.
Az 1. mérkőzés után a tapsis teenik átigazolnak a „Füles” csapatába, ahonnan a nem tapsis lányok átigazolnak a „Metal Csöppek” csapatába, ahol egy hangúan megszavazzák, hogy no többé semmi tapsi. Az idény végén a másodban 1. a 4 tagot számláló „Petal Chopperek”, 2. a „Füles sc”, 3. a „Metal Csöppek”. A régi gárda fenyegetései miatt kiköltözünk Shubnagytóthi-ba, ahonnan autóján Mitirella segít Klianniet ingáztatni. Kliannie újra noto szokogat nálam lakni a Léggyár utcában, mivel az közeli a Lékszirom utcai általános tornaterméhez, ahol a „Petal Cshopperek” – immár 16-an, a siker vonzására – szoknak edzeni. Én újabb 3 kötetet termeltem, amit az ínyenc chiliző Gyula Chilében és a Noumeán horgászgató Vince közösen fognak prezentálni. A csomagok Chiléből a jövő hét közepén, ami = már hétfőn fognak megérkezni. Még mindig nem találtam megfelelő forgalmazót, a hálószobában Kliannie már kitanulta a szisztot, hogyan kell tő sötétben navigálni a könyvbálák között. Természetesen éjszaka és hajnalban is szól nálam a zene, ébredése után Kliannie a számomra is elfogadható dallamokat fütyörészi vagy dünnyögi, amik alvás közben beprogramozódtak az agyába. Mint egy igazi mozgászseni, ébredése után már seggét az ágyon swingelve veszi fel a papucsát, és továbbra is ritmikusan, belső zenére el az edzésre, illetve edzősködésre 16 km/h-res sebességgel. A nappal teljesen a mienk, hiszen a „Petal”-ok nappali munkás lányok, a hajnal és az este jut nekik kézire. Klie erősen propagandázik a full time profizmus mellett, ám a shoozák hajthatatlanok: a sikersorozatukat véletlennek tekintik. Egy este én: - Klie, azért néha kimozdulhatnánk az éjszakába. - Az éjszaka számomra szigorúan mozgásmentes. - Akkor nappal. - A nappalok uborkák, semmi sem történik. - Kezd elegem lenni, hogy írásaimba kezd beleszivárogni a kézitek. - Baj? - Sha baj. - Akkor esténként nem fogok beszámolni az élményeimről. - Richards ska. Inkább az érzelmi bennsíkodról, az emlékeidről, a napi no kézi élményeidről mesélj. - Mindez = kézi. - Áohh, Klie. Legalább pár limonádé DVD, ha nem is mozi. - Megnézhetjük pl. a Stückhausen kontra Unliche VW edzéseinket DVD-n, azok nagyon limonádék. - Ms Kliannie: NEM! - Mért nem? Nem válaszolok, könnyezni kezdek, minden árok és bokor ellenére szerelmes vagyok szerelemfeleségembe, azonnal duzzadok, és döntök. Klie sosem keres kifogásokat, én se, ezért mindig kifogástalanok vagyunk egymás számára. Ám az 1 évvel késleltetett mézesheteinknek is csakhamar vége, Klie darálós szétpropagandázásával szétveri a csapat kötött munkaidő iránti görcsös
ragaszkodását, a hajthatatlanok leválnak. 8-an maradnak, a kockadobásosok a Herminán, Matzienál, az egyik pályán éjjel-nappal, én azt mondom, elég volt. Klie nem mond semmit, de felém újra nulla. Mivel nagyon unom a sport témát, noszto újra eljárok a Weitrüchesbe, az ole school kosárlabda rögbi seshekre + bedühödve én is elkezdek nonstop edzeni a Varnyainál, illetve a Titán Bikában laptoppal, telefonok és e-mail-ek a régiekkel: Janka, Rodoreo, Mashat etc. Világ: a Világban mindenki ugyanolyan daráló a maga műfajában, és én is: milyen egyszerű igazságra jöttem rá ilyen későn. Valami nem stimo velem, írás, írás… ez valami buzi, pszeudo Világszeretet cucc. Valami más kéne, felhívom Márkust a gyömrői munkalehetőség lehetősége kérdésében. No, semmi vista. A skanzenben semmi kőműves munka. A zongora, az anglo-saxon szleng, a grafika és olajfestés oktatási hirdetéseimre a Pesti Estben semmi válasz, csak 1: valami-senki Lengyel Nagy Anna akar készíteni velem felmérést, hogy miért akarok ossie szlenget tanítani, mik az impetusaim, mondja, hogy ő is volt Ausztráliában, és ott állandóan hallotta azt a szót, hogy „duncan”, 2-szer is kérek spellinget, stimo, mondom hogy ilyesmi egyáltalán nem létezik, legfeljebb valami skót férfinév vagy város lehet, de ő röhög rajtam, hogy még ezt se tudom, lenullázódok agyilag, lehet hogy hülye vagyok? Tornászom a telefonnal a mobilomhoz, hívom Mairykalt, neki sincs egy halványa sem, megegyezünk abban, hogy a „duncan” esetleg dumpling lehet, a csajszi csak röhög, mondom, hogy: „hoppá, már megint ingyen dolgoztatnak/kínlódtatnak?!! Ráadásul egy ekkora egy agyalágyult nőstény, mint Maga?!!” (Ilyen esetekben vigyázok a nyelvi modus-omra, ki nem ejteném pl. a kanál vagy a yuckko szót, nehogy ingyért tanuljanak tőlem.) Lecsapom a kagylót. Lapozgatom a régi és újabb szlengszótárakat, semmi, még rhyming szleng sem: elég. Akkor tényleg kanál, dementzo vagyok. Hajmosás közben villan be, hogy ez csak a – csak az ossiek átlag által használt – „dinkum” lehet, ami nem is szleng, hanem egyfajta ossie tájszólás, barra me! Ezt a kibaszást! És egy ilyen hihetetlen mínusz intelligenciájú „lény”-től! Etc. csupa kudarc, nem vagyok szabaduló művész. Akkor is tudatosan abbahagyok minden írogatást, járom, megyek, mászok a Városban, bár eme semmittevés depresszióssá tesz. A déli alagútjában elvétett öngyilkosság, előtte Klie-nek sms: „sok boldogságot, S.” Matzietól mentőöv hívás: - Kutakodtam a hozzád hasonlóak között, meccseket szerveztem meg, de mivel mindenki másban járatos, döntöttem: futás és döntés labda és cél nélkül, agyamból csak ilyen közös nevezőre tellett. 4 old school csapatnyit hoztam össze, összejön egy kis magán bajnokság. Azt hiszitek, nem látom a problémáitokat? - Az enyém a Kliannie hiány. - Mint Csocsesznek a Scummie, mint Nyitraynak a Brühl, mint Mayernek a Kliannie hiány stb. Valamivel foglaljátok el magatokat. - És mikor lesz nekünk szerelem/társbeteljesülés? - Amikor látjátok a nőiteket a TV-ben vagy a Guiness könyvben.
- Nem erre vágytam. - Buzi gyerek, ennél nem vágyhatsz többre. Elkezdek a Városligetben oly módon futni kanyarokban, különböző szögváltoztatásokkal futni, hogy – kívülálló szemlélő által észrevehetetlenül – minden súlytámpontot a bal lábamra helyezek. Klie egy este: - Az utóbbi időben valahogy megváltoztál, nem látom, hogy szaporodnának a karaktereid. Miért nem írsz? - Depresszió, de nálam az ilyesmi mindig csak ideiglenes. - Sussolom, hogy hiányzom neked, ezen túl brake-eket tartok számodra. - Most egy nagy rejuvenáló bréket tartok hol a Titán Bikában, hol a Varnyainál. - Majd azokba a kocsmákba járok brake-elni. Tehát brake-elgetünk, én az éppeni csaposnál előre kikötöm, hogy komló és maláta tea ízesítésű Canada dry-t mérjenek a korsóimba, hogy Klie ne sejtsen semmit + előtte állandóan laptopozok hihetetlen sebességgel hihetetlen értelmetlenségeket, amikbe nem olvashat bele, mivel a laptopot mindig a kocsmákban hagyom megőrzésre, s ha mégis akar, és van ideje + energiája olvasni valamit tőlem, ott van pár floppykról databa visszavitt cucc a kamaszkori írásaimmal, majd azt hiszi, retrozok stílusgyakorlatosan. Beválik: amikor elalvása előtt olvasgat valamit tőlem, megnyugszik, hogy a férje továbbra is írómunkásként működik, és életével elégetetten alszik el. Klie csapata tagjainak: - Delák akarjátok, hogy jobb legyen az állóképességetek? Szusha Kombi: - Persze, mindig is erre törekszünk. Mi az új szisztód, Klie? - Buhlarai masszázs ráolvasással, gantz szimplo. Ollweiszer Bübi: - Az milyen? - A titkos szisztot Buhlarában tanultam ki, ezáltal nyertük meg az olimpiát. - Te csak ezüstérmes lettél. - Mert magamat és a Sárkányokat nem fogdostam, csak a Harkályokat. De már kigyógyultam minden önzetlenségből, úgy akarom, hogy ezen túl csak az én csapatom nyerjen. - Tehát tapi? - Igen. - De nem leszbi? - Mindenki úgy veszi, mi hajlama. Neki. Kliannie kora reggel minden mosogatatlant elmosogatott, utána – életében 1ször – bekente tenyerét hidratáló krémmel, órák, órák, a tenyere csak ragadt, ragadt, de azért nem akarta lemosni, hátha beszívódik. Nem. Tehát Klie végigtapizza a lányait egytől egyig tetőtől bokáig, a kezelés végeztével már nem ragad a tenyere. Peduárdnak a szlenges hirdetésére végre beérkezik 1 válasz…
