Helyünk és jövőnk Európában. ESPON eredmények magyar szemmel

Helyünk és jövőnk Európában ESPON eredmények magyar szemmel

A kiadvány a Belügyminisztérium Területrendezési és Építésügyi Helyettes Államtitkárságának Területrendezési és Településügyi Főosztálya megbízásából készült a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóságán. Irodavezető – ESPON magyarországi kontaktpont: Radvánszki Ádám Szerkesztő – VÁTI témafelelős: Sütő Attila BM témafelelős: Dömötör Tamás Szerzők: Brodorits Zoltán, Gere László, Hoffmann Csilla, Jusztin Valéria, Kelenné Török Lívia, Lieszkovszky József Pál, Nagy András, Pataki Tímea, Polomik Heléna, Radvánszki Ádám, Sütő Attila, Szankó Gergő, Tomay Kyra PhD. Közreműködött: Ginter Gábor, Gordos Éva, Schneller Krisztián, Takács Krisztián Nyomdai munkák: IAMART Design Kft. Borítóterv: Szankó Gergő ISBN: 978-963-7380-29-7

Budapest, 2011.

B

Helyünk és jövőnk Európában – ESPON eredmények magyar szemmel

3

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék................................................................................................................................................. 3 Köszöntő.............................................................................................................................................................. 7 Előszó................................................................................................................................................................... 9 ESPON eredmények – magyar szemmel....................................................................................................... 10

I. Hazánk az európai ágazati trendek tükrében................................................................. 12 1. Hazánk a globalizálódó világban........................................................................................................... 12 1.1. Globális kihívások az európai térben........................................................................................................ 12 1.2. Európa globális kihívásokra adott válaszai – a területi kohézió................................................................ 19 2. 2.1. 2.2. 2.3. 2.4. 2.5. 2.6.

A globális gazdasági és pénzügyi válság hosszú távú hatásai Európára........................................ 20 A globális gazdasági válság az Unión belül megszakította a hosszú távú gazdasági növekedés és a területi kiegyenlítődés trendjét........................................................................................................... 20 A válság munkaerő-piaci hatásai.............................................................................................................. 21 A válság regionális hatásai........................................................................................................................ 23 Innováció és a tudásgazdaság, megoldások a válság enyhítésére.......................................................... 24 A fejlődés lehetséges tényezői a hátrányos helyzetű régiókban.............................................................. 27 A válaszút előtt álló Európa és Magyarország.......................................................................................... 28

3. 3.1. 3.2. 3.3.

Integrációnk Európában: a sikeres nemzetközi területi együttműködések meghatározó tényezői és lehetséges formái............................................................................................................... 30 A területi együttműködések meghatározó elemei..................................................................................... 30 A transznacionális területi együttműködések formái................................................................................ 34 Az ESPON 2013 kutatói megközelítésének a gyakorlati nemzetközi területi együttműködésekkel való összehangolása................................................................................................................................. 39

4. Demográfiai kihívások Európában és Magyarországon.................................................................... 40 4.1. Demográfiai helyzetkép............................................................................................................................. 40 4.2. Kilátások és szakpolitikai ajánlások.......................................................................................................... 47 5. 5.1. 5.2. 5.3. 5.4. 5.5. 5.6.

Az európai közlekedés és elérhetőség helyzete................................................................................. 50 Módszertani megközelítés......................................................................................................................... 50 Közúti közlekedés...................................................................................................................................... 51 Vasúti elérhetőség..................................................................................................................................... 53 Légi elérhetőség........................................................................................................................................ 55 Multimodális elérhetőség.......................................................................................................................... 56 Várható jövőbeni ESPON-eredmények..................................................................................................... 59

6. 6.1. 6.2. 6.3. 6.4.

Klímaváltozás: kihívások és válaszok.................................................................................................. 60 Az éghajlatváltozás térbeli mintázata........................................................................................................ 60 A régiók éghajlatváltozással szembeni sérülékenysége........................................................................... 63 Területileg eltérő lehetőségek az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és az alkalmazkodásra.. 64 Konklúziók az ESPON eredmények alapján.............................................................................................. 64

7. 7.1. 7.2. 7.3. 7.4. 7.5.

Hazánk és az európai energetikai kihívások....................................................................................... 66 Energetikai kihívások napjainkban............................................................................................................ 66 A régiók gazdasági és társadalmi sérülékenysége................................................................................... 67 Az energiaszegénység területi tipológiája................................................................................................. 69 Szakpolitikai ajánlások az ESPON projektekben...................................................................................... 70 Az ESPON kutatások haszna hazánkban................................................................................................. 71

4


8. Magyarország környezeti állapota........................................................................................................ 72 8.1. Magyarország környezeti állapota az ESPON eredmények tükrében...................................................... 72 8.2. Az ESPON eredményekből leszűrhető tanulságok................................................................................... 77 9. 9.1. 9.2. 9.3.

Sokszínű és sebezhető kulturális örökségünk.................................................................................... 78 A klímaváltozás hatása a kulturális örökségre.......................................................................................... 79 A kulturális örökségben rejlő lehetőségek kiaknázása és megőrzése..................................................... 81 A kulturális örökség megjelenése a kidolgozás alatt álló ESPON projektekben...................................... 81

II. Változó területi struktúrák Európában és Magyarországon........................................ 82 10. Térszerkezet, tértípusok – Európa és Magyarország......................................................................... 82 10.1. Térszerkezeti dimenziók Európában.......................................................................................................... 82 10.2. Térszerkezeti elemek, dimenziók az ESPON-kutatásokban..................................................................... 83 10.3. Tértípusok az ESPON-kutatásokban........................................................................................................ 87 11. Városaink az európai városhálózatban................................................................................................ 94 11.1. Városok az európai gazdasági térben....................................................................................................... 94 11.2. A városok népessége, társadalma............................................................................................................ 98 11.3. Városok az ökológiai rendszerben............................................................................................................ 99 11.4. Területfejlesztési, várospolitikai rendszerek Európában........................................................................... 99 11.5. Kelet-Közép-Európa nagyvárosai............................................................................................................ 101 12. A vidékies térségek kihívásai és sokszínűsége................................................................................ 104 12.1. A vidékies tértípusokat érintő kihívások megjelenése az ESPON projektekben.................................... 105 12.2. Az EDORA projekt vidékies térségtipológiája......................................................................................... 106 12.3. Adaptálható jó gyakorlatok...................................................................................................................... 109 12.4. Szakpolitikai javaslatok, szcenáriók az ESPON kutatásokban................................................................113 12.5. Mit hoz a jövő a vidékies térségek fejlesztési lehetőségei terén? – további ESPON eredményekre várva..........................................................................................................................................................113 13. Területi forgatókönyvek.........................................................................................................................115 13.1 Szcenáriók az egyes témakörök szerint...................................................................................................115 13.2. Szcenáriók a kidolgozás alatt álló ESPON projektekben....................................................................... 121

III. Módszertani eredmények és eszközök. ........................................................................ 122 14. A tudományos platform eredményei.................................................................................................. 122 14.1. Európai folyamatok területi adatbázisai.................................................................................................. 122 14.2. A területi kohézió indikátorai................................................................................................................... 123 14.3. Térségtipológiák...................................................................................................................................... 125 14.4 Megoldások a régiók relatív helyzetének összehasonlítására................................................................ 126 14.5. Az ESPON térképek frissítése................................................................................................................. 127 „Mindenképpen érdemes belevágni”........................................................................................................... 128 Irodalomjegyzék............................................................................................................................................. 130


5

Ábrajegyzék 1. ábra: 2. ábra: 3. ábra: 4. ábra: 5. ábra: 6. ábra: 7. ábra: 8. ábra: 9. ábra: 10. ábra: 11. ábra: 12. ábra: 13. ábra: 14. ábra: 15. ábra: 16. ábra: 17. ábra: 18. ábra: 19. ábra: 20. ábra: 21. ábra: 22. ábra: 23. ábra: 24. ábra: 25. ábra: 26. ábra: 27. ábra: 28. ábra: 29. ábra: 30. ábra: 31. ábra: 32. ábra: 33. ábra: 34. ábra: 35. ábra: 36. ábra: 37. ábra: 38. ábra: 39. ábra: 40. ábra: 41. ábra:

A nem EU tagországokból érkező külföldi népesség megoszlása Európában, 2007...................... 13 A multinacionális vállalatok hálózatai a világ metropolisztérségeiben............................................ 16 A világ országainak ökológiai lábnyoma, 2006................................................................................ 18 Az EU munkanélküliségi rátája 2008. április – 2009. március között (százalékban)....................... 21 A munkanélküliségi ráta változása 2007-2010 között....................................................................... 22 Munkanélküliség Európában (2010. március).................................................................................. 22 A GDP növekedésének éves átlaga a Referencia szcenárió alapján az európai régiókban............ 24 A K+F kiadások a GDP százalékában (2006).................................................................................. 25 A technológiai fejlettség kategóriái.................................................................................................. 26 A régiók besorolása a technológiai fejlettségük alapján (2007)....................................................... 27 A faktorok fontossága a konvergencia régiókban és a Phasing-in régiókban................................ 28 TERCO-SEM területi együttműködési modell.................................................................................. 33 Magyarországi megyék besorolása a „Typology” ESPON 2013 projekt módszertana alapján...... 35 Európa és azon belül Magyarország határmenti térségei a Typology projekt egyszerűsített tipológiája alapján. ........................................................................................................................... 36 A Dunához kötődő bejegyzett és potenciális EGTC társulások a Duna Régióban.......................... 38 A NUTS2 régiók demográfiai típusokba sorolása a DEMIFER projekt keretében, 2005................. 43 Magyarország kistérségeinek demográfiai tipológiája, a DEMIFER projekt módszertana alapján, 2009..................................................................................................................................... 46 Európa és hazánk közúti elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten............................................... 51 Európai úthálózat 2011-ben (európai elérhetőségi elemzésekhez).................................................. 52 Az európai közúti elérhetőség változása 2001-2006 között NUTS3-as szinten.............................. 53 Európai és hazai vasúti elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten.................................................. 54 Az európai és hazai légi közlekedési elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten............................ 55 Az európai és hazai multimodális elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten................................. 57 Az egy főre jutó GDP (PPS-ben) és a multimodális elérhetőség kapcsolata, valamint a népességváltozás összefüggései a multimodális elérhetőséggel, 2006...................................... 58 Európai éghajlatváltozási régiók....................................................................................................... 61 Az éghajlatváltozás összesített gazdasági (mezőgazdasági) hatásai a Tisza-vízgyűjtő területén.. 62 A klímaváltozás hatásaival szembeni potenciális sérülékenység Európában és Magyarországon, 2011................................................................................................................. 63 Az éghajlatváltozás energiaszektorra gyakorolt potenciális hatásai, 2011...................................... 67 A bruttó hozzáadott érték a magas energiaigényű iparágakban Európában, 2010........................ 68 Villamos energia és gázárak Európa államaiban (pps), 2009.......................................................... 69 Az energiaszegénység területi tipológiája........................................................................................ 70 NATURA2000 területek és Európa környezeti öröksége.................................................................. 73 Folyók áradásának való regionális kitettség változása.................................................................... 76 Strukturális Alapok 2007-2013 - Turizmus és kultúra kategóriákra fordított kiadások (Célkitűzésenként – Egész Európai Unió)......................................................................................... 78 A kulturális érzékenység................................................................................................................... 80 A perifériák megjelenése makroszinten Európában az ESPON eredményekben............................ 84 A GDP évi átlagos változása (%) 2000 és 2007 között kelet-közép-európai, korábbi szocialista országok (Csehország, MAGYARORSZÁG, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) főbb városi központjaiban................................................................................................................. 87 Gyéren lakott területek lehatárolása a különböző ESPON projektekben........................................ 89 Hegyvidéki régiók lehatárolása a különböző ESPON projektekben................................................ 91 Duna- és Tisza-parti térségek alternatív lehatárolása/klasszifikációja ESPON módszertan alapján............................................................................................................................................... 93 Az európai városok tipológiája gazdaságszerkezet alapján............................................................ 95

6

42. ábra: 43. ábra: 44. ábra: 45. ábra: 46. ábra: 47. ábra: 48.ábra: 49. ábra: 50. ábra: 51. ábra: 52. ábra: 53. ábra: 54. ábra:


Várostérségek helyzete a globális és európai hálózatokban népességük alapján.......................... 96 A másodlagos központok lemaradása 35-40%-os a fővároshoz képest: Magyarország, Románia, Litvánia, Görögország, Cseh köztársaság, Szlovénia és Horvátország esetében......... 97 A nagyvárosok és régiójuk közötti fejlettségi különbségek változása 1995-2004 között............... 98 A metropoliszok régióinak tipológiája, az egyes jellegzetes típusok............................................... 98 Településszerkezet – az egyes települések rangsora a metropolisztérségek lakóinak arányában (%)................................................................................................................................. 100 Bécs, Prága, Budapest és Ljubljana összehasonlítása: hierarchikus és kétirányú ingázás......... 102 Az EDORA tipológia különböző dimenziói..................................................................................... 107 Vidéki fejlődési utak az ESPON TeDi és EDORA projektek esettanulmányai alapján....................112 A forgatókönyveket meghatározó dimenziók az EDORA projektben.............................................117 Népességszám változás 2005-2050 – Szcenáriók........................................................................ 120 ESPON adatbázis – adatválasztás projektek szerint..................................................................... 123 Indikátor adatlap az ESPON INTERCO projektből......................................................................... 124 A vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó GDP (2003) eltérése az országos átlagtól........... 127

7


Köszöntő

Preface

Nagy örömmel tölt el, hogy e rövid ajánló keretében mutathatom be a VÁTI magyar nyelvű kiadványát, amely az ESPON eredmények magyar nézőpontból való elemzésére vállalkozott, gyakorlatorientált és kézzelfogható eredményeket prezentálva az érintettek számára.

I am very proud to be introducing this VATI publication in Hungarian assessing ESPON results from a Hungarian perspective and providing practiceoriented, tangible results to stakeholders.

A témakörnek különös hangsúlyt ad, hogy a területi dimenzió az európai szintű szakpolitika-alkotás homlokterébe került az elmúlt évek során. Az új Területi Agenda 2020 – és háttérdokumentuma, az Európai Unió Területi Állapota és Kilátásai 2011 – amely a területfejlesztésért és területi tervezésért felelős szakminiszterek által került elfogadásra a Magyar EU Elnökség során – a területi fejlődés alapvető szakpolitikai prioritásait fekteti le. Az EU 2020 Stratégia az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés mellett elköteleződve, határozott területi vonatkozásokkal bír, és számít a tagállamok és régióik, városaik hozzájárulására a sikeresség magas fokának eléréséhez. A területi kohézió céljainak eléréséhez az EU 20142020 időszaki Kohéziós Politikája is hozzá kell járuljon az integrált és hely-alapú megközelítést alkalmazva a jövőbeni programok és projektek tervezése és megvalósítása során. Napjainknak a kapcsolatok egyre sűrűsödő hálózatával jellemezhető világában a szakpolitika-alkotásban teret nyernek a tágabb területi összefüggések. A nemzetek, régiók és városok, valamint a határon átnyúló együttműködések eredményességének európai szintű összehasonlító értékelése szükséges. Ezek elmaradása a fejlesztési lehetőségek és a kihívásokra adható potenciális válaszok elszalasztásával fenyegetnek.

The territorial dimension is in focus in European policy development. The new Territorial Agenda 2020 for the EU -and also its background document the Territorial States and Perspectives 2011- adopted by Ministers during the Hungarian EU Presidency sets out important policy priorities for territorial development. The EU 2020 Strategy opting for a smart, sustainable and inclusive growth has a clear territorial side and requires profound contribution from Member States, their regions and cities to reach a high level of success. Future EU Cohesion Policy 2014 - 2020 shall underpin this EU Strategy and contribute to the aim of territorial cohesion through an integrated and place based approach in the upcoming programmes and projects. In the ever more connecting world of today, the wider territorial context has gained importance in policy making. Nations, regions, cities and cooperation crossing borders need benchmarking showing their position at European scale. Otherwise, potentials for development and options for meeting challenges might be missed.

8


A szakpolitikai tevékenységeknek eredményeket kell produkálniuk, a közpénzek hatékony felhasználását adatokkal kell alátámasztani. Erre az ESPON kutatások eredményeinek az alkalmazása nyilvánvaló megoldásnak tűnik, hiszen lefedik az európai városhálózat és a régiók összességét, a területi fejlődés számos kérdéskörét érintve. A területi dimenzió térhódítását és a hely-alapú szemlélet szakpolitikákban való elterjedését elősegítendő az ESPON jelentések, térképek és adatbázisok sora áll rendelkezésre. Csak bíztatni tudom a magyarországi szakpolitika-alkotókat, valamint döntéshozókat nemzeti, regionális és helyi szinten, hogy vegyék figyelembe és mérlegeljék Európán belüli helyzetüket és ehhez alkalmazzák az ESPON eredményeket annak érdekében, hogy a lehető legoptimálisabb fejlesztési utat találják meg az ország, a régiók és a magyar városok számára.

Policymaking shall ensure results. It shall also be evidence-based in order to provide efficient use of public resources. Using ESPON knowledge seems obvious as it covers all European regions and cities, a multitude of important themes for territorial development. ESPON reports, maps, tools and the database are ready to support a territorial dimension in policies and a place based approach. I can only urge Hungarian policy makers, decision makers at national, regional and local level to consider their position in Europe and use the ESPON evidence in support of finding the best development path for the Hungarian territory, for its regions and cities.

Peter Mehlbye Az ESPON Koordinációs Egység igazgatója Director of ESPON Coordination Unit

9


Előszó Örömünkre szolgál, hogy az olvasó figyelmébe ajánlhatjuk az alábbi, az ESPON Program hivatalos magyarországi kontaktpontjának, a VÁTI Nemzetközi, Területpolitikai és Urbanisztikai Irodájának gondozásában elkészült „Magyarország Európában” című kiadványt. A kiadvány műfaját tekintve úttörő szereppel bír hazánkban, ugyanis az ESPON 2013 program eddigi eredményeit magyar nyelven mutatja be és magyar nézőpontból értékeli. Az ESPON program, az Európai Területi Tervezési Megfigyelő Hálózat 2002-ben indult útjára, az INTERREG III Közösségi Kezdeményezés keretében. A program ma már 31 európai ország (a 27 EU tagállam Izlanddal, Liechtensteinnel, Norvégiával és Svájccal kiegészült) területére terjed ki – hazánk kezdetektől fogva tagja a hálózatnak. A 2006-ban kifutó programot egy évvel később, az Európai Bizottság által 2007. november 7-én elfogadott ESPON 2013 program (Területfejlesztés és Kohézió Európai Megfigyelő Hálózata) követte, mintegy 47 millió eurós költségvetéssel számolva a 7 év alatt megvalósítandó kutatási projektekre. Mindez jelentős összeget képvisel, így különös hangsúly helyeződik a kutatások által biztosított eredmények tényleges hasznosulására, a felhasználókhoz való eljuttatására. A program elsődleges céljának tekinti a területfejlesztési politika és a területi tervezés megalapozását a szükséges információs háttér biztosítása révén az Unió, a tagországok és a régiók szintjén egyaránt. E célkitűzések érdekében területi adatokat biztosít, döntéseket megalapozó információkkal látja el a szakpolitikákat, elemzi a területi folyamatokat és a feltárt trendek alapján szcenáriókat dolgoz ki, azonosítja a fejlesztési potenciálokat az egyes régiók és nagyobb térségek számára. A 2011. májusában az EU területfejlesztésért felelős minisztereinek gödöllői találkozóján elfogadott Területi Agenda 2020 is hangsúlyozza az ESPON szerepét a szakpolitikák megalapozásában. A programban való részvétel során jelentős haladást értünk el, a magyar pályázók igen sikeresnek mondhatók, pályázataik magas színvonalúak. Ennek köszönhető, hogy számos nyertes projektben szerepelnek magyar partnerek, képviselve a hazai érdekeket és hozzájárulva az ESPON program tudástárának bővítéséhez. Ahhoz azonban, hogy ezek az eredmények, információk a lehető legszélesebb körhöz eljussanak, és az ESPON kutatásokban már részt vevő, vagy a programról ismeretekkel bíró szakembereken túl az érdeklődők tágabb csoportja is hasznosítsa a projektekben rejlő tudást, az eredményeknek a mainál jóval szélesebb körű megismertetésére van szükség. E kiadvány, amelyet az Olvasó a kezében tart, pontosan ezt a célt szolgálja: összegyűjti a jelenleg már kézzelfogható eredményekkel rendelkező projekteket és a belőlük kinyerhető, hazánkat érintő megállapításokat csoportosítva mutatja be. Szerkezetében igazodik az aktuális európai szakpolitikai keretekhez, de az európai megállapításokat hazai szemszögből értékeli. A magyar nézőpont fontosságát nem kell hangsúlyoznunk, ugyanis a magyar régiók, városok európai térben való pozícionálása, a kontinensen elfoglalt helyzet beazonosítása az egyes témakörök kapcsán nemcsak izgalmas és érdekes témát jelent, de alapvető információkkal bír a hazai ágazati és területi tervezés számára egyaránt. Az ESPON Programot irányító, a kutatási pályázatokat elbíráló és a kutatási zárójelentéseket minősítő Monitoring Bizottság magyar tagjaként csak bíztatni tudom az érdeklődőket, hogy forgassák e kiadványt, mely hozzájárul ahhoz, hogy a kutatói műhelyekben megszületett eredmények valóban eljussanak a jelenlegi és jövőbeli felhasználókhoz: a szakpolitikusokhoz, döntéshozókhoz, ágazati és területi tervező szakemberekhez. Az eredmények mindennapi munkában való hasznosítása mellett a projektekben való részvétel is számos lehetőséggel kecsegtet, melyre a programban már részt vevő döntéshozók, kutatók mellett én is bíztatom az érdeklődőket.

Dr. Dömötör Tamás Belügyminisztérium, Területrendezési és Településügyi Főosztály

10


ESPON eredmények – magyar szemmel Napjainkban egyértelművé vált, hogy a városok, térségek fejlődése nem szemlélhető pusztán a helyi keretek figyelembevételével. Az Európai Unióban a tényezők szabad áramlása megkerülhetetlenné teszi, hogy régióink, városaink fejlődését európai összefüggésrendszerben vizsgáljuk. Az európai területpolitika egyik határozott szándéka az ágazati politikák területi tartalmának erősítése, a Lisszaboni Szerződésben megnevezett legfőbb EU célkitűzések egyike a területi kohézió, így a területi kérdéskörök még inkább az érdeklődés homlokterébe kerülnek. Mindezek a hangsúlyok hazánkra is érvényesek, és nem feledkezhetünk meg a magyarországi területi tervezés régóta hangoztatott megközelítésbeli céljáról, azaz az országhatárainkon túltekintő, Magyarországot az európai kontextusba helyező elképzelésekről sem. Mindehhez szükséges a területi folyamatokról, a különböző ágazati tématerületek kapcsán felmerülő területi különbségekről, az ezeket befolyásoló térszerkezeti dimenziókról, és a különböző területpolitikai célkitűzések teljesüléséről való pontos, naprakész információk ismerete. Az egyes régiók, városok, illetve bizonyos ágazatok pozícionálása az európai térben egyre nagyobb jelentőséggel bír a különböző nemzeti tervezési és döntéshozatali folyamatokban – szögezi le a 2011 tavaszán a magyar EU elnökség alatt elfogadott felülvizsgált Területi Agenda (TA2020) helyzetfeltáró háttérdokumentuma, az EU Területi Állapota és Kilátásai (TSP) is. A döntéshozásnak átlátható, visszacsatolási mechanizmusokat biztosító tervezési rendszeren kell alapulnia, ehhez pedig a területi folyamatok figyelemmel kísérése, az ezekről szóló információk folyamatos biztosítása elengedhetetlen. Mindebben az ESPON program, mint az európai szintű területi kutatási eredmények és információk elsődleges biztosítója, számos ponton szolgálhat segítséggel. A projektek eredményeinek egy része hazánkban is ismert – legalábbis a programmal már kapcsolatba került szakemberek, hazai projektpartnerek és potenciális, szándékaik szerint jövőbeni érdeklődők számára. Azonban az ESPON program ennél szélesebb kör számára szolgálhat hasznosítható ismeretekkel, eszközökkel. Kiadványunk pontosan e csoportok – így ágazati és területfejlesztési szakpolitikusok, döntéshozók, ágazati és területi tervezési szakemberek a központi és a különböző területi szintekről, valamint települési vezetők – számára készült elsősorban, de számítunk az ESPON 2013 Programot és eredményeit már ismerő kollégák érdeklődésére is. Elsődleges célunk egy olyan magyar nyelvű kiadvány elkészítése volt, amely az ESPON 2013 Program eredményeit azok magyar vonatkozásaira fókuszálva mutatja be a hazai alkalmazhatóság érdekében. E célkitűzés eredményeképp a létező kutatási projektek narratív bemutatása helyett ezért sokkal inkább az eredmények nemzeti nézőpontból való rendszerezésére és értékelésére koncentráltunk, az érdeklődők számára kézzelfoghatóbb, gyakorlatorientált információkkal kívánunk szolgálni, bízva ezen információk minél szélesebb körű hasznosulásában. Az anyag nem pusztán bemutat: többször kerül elő az egyes fejezetekben további kutatási irányok megfogalmazása a feltáruló információs hiányosságok mentén az ESPON Program felé, de egyúttal a hazai szakemberek figyelmének a potenciális témákra való felívása sem elhanyagolható szempont. A kiadvány tematikáját és szerkezetét tekintve az aktualizált TSP-t, azaz az EU területfejlesztésért és területi tervezésért felelős tagállami miniszterei által elfogadott Területi Agenda 2020 stratégia háttéranyagát, így a TA2020 által felvázolt kihívásokat követi. Ezzel reagálni kívántunk az európai területpolitika közelmúltban elfogadott dokumentumaira, az aktuális európai területi kihívásokra és célkitűzésekre. Összességében a kiadvány a TSP2011-hez igazodva kilenc tematikus és négy átfogó területi témát boncolgató fejezeten keresztül elemzi az ESPON 2013 Program 2011 őszéig elérhető eredményeit. Ezen felül kiadványunk egy külön fejezetet szentel az ESPON 2013 Program 3. prioritási tengelyébe tartozó, jellemzően módszertani projektek bemutatására. Kiadványunk a bemutatott tematikus csoportosításban ismertetett eredményeken túl, egy interjú keretében szemlélteti a SEMIGRA projekt magyar partnerének tapasztalatait is az ESPON program kapcsán: az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség képviselőjével készült beszélgetés zárja az anyagot.


11

Az egyes fejezetekben a bemutatott tématerületről szóló bevezetőt rendszerint az aktuális ESPON eredmények ismertetése követi a témához kapcsolódó releváns projektekből. Mindezt az olvashatóság és a szemléletesség növelése érdekében a lehető legtöbb esetben a kutatásokból származó térképi eredmények, diagramok, ábrák színesítik. Sajátos elemeit jelentik az egyes fejezeteknek a legfontosabb magyar vonatkozások kiemelése szövegdobozok formájában, melyek vagy az ESPON térképi eredményekbe való, hazánkra vonatkozó „belenagyítást”, vagy egy ESPON projekt által alkalmazott módszertani megoldás hazai prezentálását emelik ki külön. Abban az esetben, ahol magyar projektpartner, vagy esettanulmány-terület szerepelt az adott kutatásban, a kiemelés természetesen az ezek kapcsán felmerült eredményekkel foglalkozik. A TA2020 és a TSP2011 is rámutatnak: az ESPON eredmények hasznosulása nemzeti és regionális szinten is fejlesztendő. Hajlamosak vagyunk automatikusan úgy tekinteni a programra, mint főleg az európai szint vizsgálójára, ám fontos hozzáadott értékkel szolgálhatnak az egyes projektekből nyert ismeretek a nemzeti, regionális és akár a helyi szinteken is. Reményeink szerint e kiadvány is jelentősen hozzájárul az ESPON 2013 Program ilyetén kapitalizációjához, az aktuális információk minél szélesebb körben való terjedéséhez, illetve bízunk a jövőbeli eredmények nagyobb arányú hasznosulásában is. A szerzők

12


I. Hazánk az európai ágazati trendek tükrében 1. Hazánk a globalizálódó világban „A világ páratlan, az élet minden területét szinte egyidejűleg érintő átalakulás korszakába lépett. Soha nem tapasztalt együttműködés és kölcsönös függőség alakult ki az államok, régiók között. Ez alapvetően pozitívan hat a világ fejlődésére, elkerülhetetlenné teszi a technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődés vívmányainak megosztását, csökkenti a politikai határok jelentőségét, segíti a szomszédos térségek természetes integrációját, kitágítja a kulturális teret. Új piacok nyílnak meg, új, korszerű technológiák válnak hozzáférhetővé. Az erőteljes nemzetközi tőkeáramlás új fejlesztési lehetőségeket teremt.”(Magyarország külkapcsolati stratégiája) A gazdaságok, társadalmak és kultúrák közvetlen hatást gyakorolnak egymásra. A globalizáció amellett, hogy különböző értékeket és magatartási modelleket közvetít, el is választ, hiszen éles fejlettségbeli különbséget, tátongó réseket hoz felszínre és tudatosítja mindazokat. Az új kihívások – ideértve a természeti erőforrások gyorsuló fogyasztását és a globális környezeti kockázatok erősödését – többnyire csak átfogó, multilaterális keretekben kezelhetőek. Az ESPON 2013 program nem foglalkozik kiemelten a globalizáció kérdésével, hiszen az előző, 2006-os programban külön kutatás vizsgálta „Európa szerepét a világban” (3.4.1. Europe in the World). Ennek ellenére a program továbbra is hangsúlyosan kezeli alkalmazott kutatásain, célzott elemzésein és tudományos platformjain belül a globális vetület bemutatását. A projektek keretében rendszerint öt különböző földrajzi szintet vizsgálnak (1. globális szint, EU-val szomszédos területek 2. európai szint, 3. makroregionális szint 4. nemzeti szint 5. regionális és helyi szint, külön összpontosítva a szintek közötti funkcionális kapcsolatokra). A fejezet megállapításait a 2010 nyarán kiadott Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés alapozza meg, amely a jelen 2007-2013-as időszak eddig elkészült ESPON kutatásainak eredményeit összegzi, és külön elemzi Európa szerepét a változó világban (ESPON Synthesis Report,2010., Europe in a challenging world). A fejezetben szereplő hazai szintű hivatkozások elsősorban a Külügyminisztérium által kidolgozott Magyarország külkapcsolati stratégiájának megállapításaira épülnek. Az aktualizált TSP megállapítása szerint Európa, Észak-Amerika, India és Kelet-Ázsia mellett egyike a nagy világgazdasági pólusoknak. A három pólus között megjelenő intenzív gazdasági kapcsolatokon túl, összeköttetéseik egyre inkább kiterjednek az újonnan feltörekvő, dinamikus térségekre is. Európa akkor lehet sikeres, ha közösen lép fel ebben a helyzetben. Mindehhez az Európa 2020 Stratégia iránymutatásként szolgál. Segítségével Európa megerősödve kerülhet ki a válságból, és olyan intelligens, fenntartható és befogadó közösséggé fejlődhet, mely pozitív gazdasági mutatókkal, erős társadalmi kohézióval és sokszínű környezettel és kultúrával büszkélkedhet. Az Európa 2020 Stratégia sikere természetesen az európai régiók integrációján túl, a szomszédos sőt, a távolabbi világrészekkel való együttműködésükön is múlik.

1.1. Globális kihívások az európai térben Európa területi sokszínűsége, a városok elhelyezkedése és értékes kulturális és természeti vagyona megalapozza világviszonylatban betöltött vezető szerepét. Jelenlegi pozícióinak megőrzése érdekében alapvető az Európa 2020 Stratégia értelmezése globális és történeti kontextusban egyaránt. Számos, az Unió területén kívüli gazdaság erőteljesebb növekedésének köszönhetően, az EU GDP-ből illetve a kereskedelemből való részesedése az utóbbi időben csökkent. Az EU27-ek decentralizáltságából adódóan, az esetleges kívülről jövő demográfiai, gazdasági vagy környezeti kihívásokra való összehangolt válaszadás


13

több időt igényelhet, mint más, hasonló méretű területi együttműködések esetében. Egyértelművé vált tehát, hogy bizonyos nemzeti szakpolitikák (például: gazdaságpolitika, bevándorlás politika, környezetpolitika stb.) szorosabb együttműködést igényelnek. A következőkben olyan globális méretű kihívások kerülnek bemutatásra, melyre az ESPON program kiemelten fókuszál, így említésre kerülnek a demográfiai, gazdasági és környezeti folyamatok és problémák. A téma tárgyalásánál azonban nem szabad megfeledkezni a nemzetközi közösség egészét érintő globális kihívásokról, melyek érdekes témák lehetnek a következő programozási időszakok ESPON programjai számára. Ilyenek a gazdasági-társadalmi feszültségek, az etnikai kirekesztés, a természeti és ember okozta katasztrófák, a nemzetközi szervezett bűnözés stb., illetve e témák kombinációja.

1.1.1. Migrációs kihívások A globális természeti és társadalmi fordulatok tömeges migrációs áramlatokat indíthatnak el. A nemzetközi migrációs folyamatok egyre meghatározóbb tényezőként jelentkeznek a világban. Fontos szerepet játszanak az európai tudásalapú gazdaság megerősítésében, a munkaerőhiány mérséklésében, ugyanakkor feszültséget keltenek a munkaerőpiacokon, a szociális ellátó rendszerekben, és felvetik a különböző migráns csoportok társadalmi integrációjának kérdését.

1. ábra: A nem EU tagországokból érkező külföldi népesség megoszlása Európában, 2007. Forrás: ESPON, DEMIFER

Világviszonylatban Európa a bevándorlók legnépszerűbb úti céljai közé tartozik, lakosságának 3-4%-a az Európai Unión kívülről származik. Legtöbbjük Törökországból, Észak-Afrikából, Afrika további területeiről, Dél-Ázsiából és a Közel-Keletről érkezik. A nemzetközi vándorlás hozzájárul a munkaerőért folyó

14


verseny mérsékléséhez, és az eltartási teher enyhítéséhez, ugyanakkor önmagában nem képes megfordítani a népességcsökkenés és elöregedés aktuális tendenciáját. Bár a vándorlás fontos gazdasági haszonnal járhat, társadalmi szemszögből nézve a bevándorlók beáramlása komoly integrációs kihívások elé állítja a fogadó régiókat és városokat. A nemzetközi vándorlásból származó népességtöbblet néhány célországban, és azon belül is egy-két régióban koncentrálódik. A 2000-es években különösen magas volt a nemzetközi bevándorlás Európa déli régióiban, Spanyolország délkeleti, és Olaszország északi felén, valamint Írországban. Hazánkba ezzel szemben csekély számú (2009-ben 5 ezer) EU27-en kívüli migráns érkezik évente, azok is zömmel Budapestre. A külföldi születésűek arányát tekintve 2007-ben nem EU-tagállamban született az EU-ban élő külföldiek kétharmada. Írországgal megegyezően a hazánkban élő külföldön születettek 29%-a származik EU-n kívüli országból, ami az egyik legalacsonyabb arány Európában. A belső arányok azonban jelentős nagyságrendi különbségeket takarnak: míg Írországban a lakosság 22%-a külföldi születésű, addig Magyarországon mindössze 4% született a határokon kívül.

Magyarország a globális migrációs áramlatokban Bár a demográfusok, és számos szakpolitikus szerint is Európa népességcsökkenését és elöregedését – illetve ezek súlyos gazdasági következményeit – ideig-óráig ellensúlyozhatja az Európán kívüli migráció, Magyarországra ez jelenleg kevéssé érvényes: a migráció hazánkban szinte marginális jelenség, és ez várhatóan nem is fog változni belátható időn belül. A KSH vándorlási statisztikái alapján 2008-ban nagyjából 175 ezer külföldi állampolgár tartózkodott hazánkban, közülük kb. 70 ezren nem EU (vagy fejlett európai) országból érkeztek. Ezen, Magyarországra érkező ún. „harmadik országbeli”, azaz a 27 EU tagállamon és EGT államokon kívüli területről érkezők számának alakulását vizsgálta Hárs Ágnes, az MTAKI kutatásában (Hárs, 2009). Tanulmányából kiderül, hogy a teljes magyarországi migráns népesség jellemzően európai, és meghatározóan a környező országokból származik. A harmadik országból származó migránsok aránya a különféle forrásokból származó adatok alapján 33-40%, túlnyomórészt horvát, szerb és ukrán állampolgárok. A nem-EU országokból érkező bevándorlók közel fele (40-50%) határon túli magyar. Az Európán kívüli migránsok inkább a kevésbé fejlett országokból érkeztek, zömmel Ázsiából, utóbbiak létszáma a KSH vándorlásstatisztikái alapján mintegy 22 ezer fő volt 2008-ban, arányuk a teljes magyar népesség tekintetében elenyésző. Az viszont itt is igaz, hogy a hazánkba érkező migránsok túlnyomórészt aktív korúak, és munkavállalási céllal érkeznek, tehát mind a demográfiai összképet, mind a gazdasági helyzetet kedvezően befolyásolják – ha mégoly csekély mértékben is.

1

Az érintettek pontos lehatárolásának módszertani megfontolásairól Id. a tanulmányt.

2

A szomszédos országkból származó bevándorlás nagyjából 40%.


15

1.1.2. Gazdasági kihívások A globalizáció felgyorsítja a gazdasági átalakulást A 21. század elejére a világ korábbi gazdasági nagyhatalmainak súlya és szerepe változóban van. Az EU, Japán és Észak-Amerika közötti hangsúlyok eltolódtak. A japán és észak-amerikai iparosodás folyamata kiterjedt szomszédos térségeik irányában is, főként Mexikó, Brazília, Kína, India és Korea térségére. Néhányuk jelentős globális versenytárssá nőtte ki magát, melyek ugyanakkor regionális partnerként erősen támogatják egymást. Ezzel szemben az EU új tagállamok gazdaságait integrálta. Ezáltal maga az Unió tudott erősödni, ellentétben a korábbiakban említett folyamatokkal, miszerint a szomszédos térségek globális versenytársakká válnak. Ettől függetlenül az Unió közvetlen szomszédságában is megtalálható számos új, nemzetközi szintéren is jelentős gazdasági szereplő, mint Oroszország, Törökország, Tunézia vagy Marokkó.

Városok és régiók globális versenyhelyzetben A globális verseny nem csak szűken vett értelemben a vállalatokat érinti, a régiók és a városok, mint helyszínek is versengenek egymással, gazdasági aktivitásuk erősítése érdekében. Azok a térségek képesek győztesként kikerülni a versenyből, amelyek helyi adottságaik kihasználásával és funkcionális városhálózatokhoz való csatlakozásuk révén érik el ezt az eredményt. Európa városai és régiói történelmi hátterüknek, jól szervezett hálózataiknak köszönhetően előnyös pozícióban vannak a globális gazdasági verseny tekintetében, messze megelőzve Ázsiát és Észak-Amerikát. A multinacionális vállalatok több mint fele megtalálható Európában, melyek központjai sok esetben londoni, párizsi vagy egyéb európai nagyvárosi székhellyel működnek. Ezzel ellentétben a kontinens más területei, mint például Írország bizonyos régiói, Észak-Anglia, Portugália vagy akár Kelet-Európa nagymértékben függenek az előbbi központoktól. A helyi függetlenség szerepe egyre fontosabb tényező válik világviszonylatban, ugyanis csökkenti az adott terület globális folyamatoknak való kitettségét és sérülékenységét. London nagyfokú függetlenségével szemben a kelet európai városrégiók transznacionális vállalatok felé mutatott nyitottságukkal és helyi gazdaságuk párhuzamos fejlesztésével próbálnak versenyképessé válni a globális szintéren. Mindez magában hordozza a „több lábon állás” lehetőségét és a globális folyamatoknak való kitettség veszélyét egyaránt. Az 2. ábra a különböző metropolisz térségek hierarchiáját ábrázolja a multinacionális vállalatok és azok leányvállalatainak elhelyezkedésének függvényében. A világtérkép nem tartalmazza a helyi kapcsolatokat, vagyis ahol a tulajdonos és leányvállalatai egy várostérségben helyezkednek el. Európa, az Egyesült Államok és Kelet-Ázsia azok a világgazdasági pólusok, ahol kiemelkedően nagy koncentráltságban helyezkednek el a multinacionális cégek. A színezésből világosan látszik, hogy Európában jóval kevesebb a leányvállalatok száma, Kalifornia és Amerika keleti partjaival, vagy akár a jelentősebb ázsiai központokkal összehasonlítva.

16


2. ábra: A multinacionális vállalatok hálózatai a világ metropolisztérségeiben. Forrás: Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés

Európa metropolisz térségei, kis számuk ellenére, a világ legfejlettebb szolgáltatásai és a legújabb high-tech termelési ágazatai számára biztosítanak teret. A várostérségek gazdaságtalan működésének kockázata sokkal alacsonyabb az EU-ban, mint a világ más részein, valamint ezek a térségek további, új tevékenységek befogadására is nyitottak. Ugyanakkor az európai városok globális szintű versenyképességének fenntartása komoly kihívást jelent az Unió számára. A felmerült nehézségek közé elsősorban az európai városok strukturális és társadalmi problémái tartoznak. A természeténél fogva a globalizáció hozzájárul a területi polarizációhoz is (pl. az EU-n belüli központ-periféria egyenlőtlen fejlődéséhez), mindemellett biztosítja új globális integrációs zónák kialakulásának esélyét a skandináv és a kelet-európai metropoliszok körül. A gazdasági és pénzügyi válság különféleképpen sújtotta Európa területeit. Azokban az országokban és régiókban, amelyek erősen függenek bizonyos ágazatoktól vagy vállatoktól, jóval erősebben érződött a válság hatása. „A kizárólag bizonyos ágazati szempontokra koncentráló politikák és programok olyan luxust jelentenek, melyet Európa többé nem engedhet meg magának. A különböző szakpolitikák közötti szinergiákra való törekvés alapvető építő elemeivé váltak Európa globális térben betöltött szerepének.” (Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés). Tehát, ahhoz, hogy Európa eredményesebb válaszokat adhasson az egyre nehezebben kiszámítható globális kihívásokra, hatékonyabb területpolitikára van szükség.


17

1.1.3. Környezeti kihívások A környezeti problémák világméretű terjedése a 20. század utolsó harmadára vált egyértelművé. Az emberi civilizáció jövője a környezet terhelésének csökkentésétől, a természeti erőforrások fenntartható használatától függ. A világnak a legszélesebb körű összefogással kell a felgyorsult éghajlatváltozást és veszélyes hatásait kezelni, a vízellátási nehézségekkel és az árvizek okozta katasztrófákkal megküzdeni (ld. bővebben a Magyarország környezeti állapota című fejezetben), a környezetpusztulást és a biológiai sokféleség csökkenését megállítani. A klímaváltozás kihívása szükségessé teszi egyrészt az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors vis�szafogását európai és világszinten egyaránt. Európa a globális évi antropogén eredetű közvetlen ÜHG kibocsátások körülbelül 12%-áért felelős és jelentős erőfeszítéseket tesz a kibocsátások visszafogása érdekében. Az európai államok és ez Európai Unió komoly felelősséget vállal bolygónk környezeti állapotáért. Ez a törekvés az Európa 2020 Stratégiában határozottan meg lett fogalmazva, és az ehhez köthető tevékenységeket az EU költségvetési alapjai támogatják. A kibocsátások visszafogása mellett egyre inkább előtérbe kerül a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdése is. A klímaváltozással szemben Európa régiói eltérő sérülékenységűek, ezért az adaptációs stratégiák kialakítása során figyelemmel kell lenni az egyes területek jellegzetességeire is. A világszintű környezeti kihívások másik nagy problémaköre a globális energiaválság témája. A növekedéshez a termelés, tehát a nyersanyagok és a technológia biztonsága mellett elengedhetetlen a kereskedelmi kapcsolatok, a piac biztonsága. Komoly kihívás az energiaszükséglet kielégítése, mert a meg nem újuló energiaforrások előfordulása egyenlőtlen, ráadásul a lelőhelyek és szállítási útvonalak jelentős része instabil régiókban és államokban található, ami növeli az erőforrásokat igénylő fejlett világ kiszolgáltatottságát. A 2009. évi Megújuló Energiaforrás Irányelv minden tagállam számára kitűzi a nagyra törő célt, miszerint az EU energiájának 20%-át megújuló forrásból állítja elő 2020-tól, valamint a közlekedési ágazatban 10%-os lesz a megújuló energia felhasználás. Az említett célok elérése érdekében, területi szempontokat figyelembe véve, szükségessé válik az energiahálózatok transznacionális szintű tervezése, melynek segítségével elérhetővé válnak az EU-n kívüli forrásokból származó tiszta energiák is. Az ESPON 2013 program Szintézis Jelentésének olvasatában Európa és Magyarország világviszonylatban mért környezethasználati szintjének meghatározásáról az ökológiai lábnyom mutató segítségével kaphatunk képet, mely a javak előállításához, azaz a fogyasztás biztosításához szükséges földterületek méretét jelzi népességarányosan. A mutatót bevezető WWF az ökológiai lábnyom kiszámításához az egyes embereknek mindazt az energia- és nyersanyagigényét veszi figyelembe, amely a közlekedésüktől a ruházkodásukon át a táplálkozásukig szükséges. Összefoglalóan a mutató segítségével megismerhető egy adott kontinens, ország, város, vagy akár egy egyén bolygónkra mért környezeti hatása. Európában él a világ népességének közel 7,7%-a és a kontinens a világ biokapacitásának 9,5%-ával rendelkezik. Annak ellenére, hogy Európa biokapacitás tekintetében jól teljesít, ökológiai lábnyoma továbbra is 16% világviszonylatban.

18


3. ábra: A világ országainak ökológiai lábnyoma, 2006. Forrás: Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés

Az európai országok gazdasági, társadalmi fejlettségi szintjének megtartása, illetve további fejlődése erősen függ a Föld távolabbi, fejletlenebb, ugyanakkor természetileg érintetlenebb területeitől. Amennyiben a bolygó minden részén hasonló mértékben használnák el a Föld javait, két bolygóra lenne szükség mindennek biztosításához. Magyarország a kontinenshez képest kisebb mértékben él vissza a Föld „teljesítőképességével”, azonban így is túlhasználja a bolygót. A mutató bizonyos tényezői szempontjából némi fejlődés évről-évre tapasztalható, azonban a világ népességének növekedési üteme továbbra is elmarad ökológiai lábnyomának növekedésétől. A környezet túlhasználata további problémákat vet fel a biológiai sokféleség szempontjából. Hiszen a biodiverzitás jelen van a vízben, a talajban és a levegőben, magában foglalja a mikroszkopikus baktériumoktól kezdve az összes élőlényt, de az ökoszisztémák változatosságát is csakúgy, mint a fajokon belüli genetikai változatosságot. A környezetterhelés hatására egyre csökken a természet sokszínűsége. Magyarország rendkívüli fajgazdagságának köszönhetően különösen kitett a káros környezeti hatásoknak. Az ESPON 2013 Program környezeti témájú kutatásai (ESPON Climate, ReRISK) is mind azt igazolják, hogy a globális mértékű problémák elsősorban helyi szinten kezelhetők. A kutatások elősegítik a területi kitettség és érzékenység mértékének pontos helyzetfelmérését és iránymutatásként szolgálnak a területileg differenciált stratégiák kidolgozásához.


19

1.2. Európa globális kihívásokra adott válaszai – a területi kohézió A globalizáció megváltoztatja a régiók és városok funkcionális szerepét, összeköt korábban elszigetelt, vagy egymástól függetlenül működő területeket is. Mindez azt jelenti, hogy Európa bizonyos részein zajló, akár kisebb változások is nagy hatással járhatnak a kontinens egyéb területein. Más esetekben előfordulhat, hogy a globalizáció hatására a különböző városok és régiók nehézségekkel szembesülnek, tovább növelve ezzel az EU-n belüli regionális egyenlőtlenségeket. Az Európai Unió hosszú idő óta deklarált, kiemelt célja a különböző régiók eltérő fejlettségi szintjei közötti egyenlőtlenségek csökkentése. A Zöld Könyv a Területi Kohézióról három lehetséges területet tárgyal, melyek alternatívát nyújthatnak Európa számára a globális kihívásokkal szemben. Eszerint a koncentráció, a területek összekapcsolhatósága és az együttműködés azok a kulcsterületek, melyben a kontinensnek erősödnie szükséges. Globális összehasonlításban az Unió egyedi és sokszínű településstruktúrájából kellene, hogy profitáljon. Az EU-ban kevésbé jellemző a gazdasági aktivitás térbeli koncentrációja, ez tükrözi azt a különleges európai életstílust, amely előnyben részesíti a fenntarthatóság eszméjét, vagyis a természeti- és kulturális erőforrások megóvását. Az európai városlakók közel laknak a vidéki térségekhez. A kis- és közepes méretű városok sokszor fontosabb szerepet töltenek be, mint ami nagyságuk alapján várható lenne, hiszen olyan infrastruktúrát és szolgáltatásokat kínálnak, melyek kulcsfontosságúak a vidék elnéptelenedése és a lakosság nagyvárosokba áramlása szempontjából. Annak érdekében, hogy mindezen jellemzők mellett a gazdasági aktivitás koncentráltságának előnyei is érezhetőek legyenek, alapvető fontosságú a területek összekapcsolása. Ennek kulcsa a különböző területeken élők közötti kapcsolatteremtés. Így egyre inkább nélkülözhetetlenné válnak a megfelelő közlekedési kapcsolatok, a jó minőségű szélessávú internet elérése, a megbízható energia hálózathoz való kapcsolódás lehetőségei, a tudásközpontok (egyetemek, kutatóhelyek stb.) és vállalkozások közötti kapcsolatok, valamint a hátrányos helyzetű csoportok különleges szükségleteinek figyelembevétele is. A koncentráció és a területek összekapcsolhatóságának kihívásai a különböző szinteken folytatott aktív területi együttműködések segítségével válnak áthidalhatóvá. Így az együttműködés az európai területi kohézió alapvető eszköze. A területi kohézió a földrajzi adottságok rugalmasabb megközelítését teszi szükségessé, amely kisebb, illetve a Balti-tenger, vagy a Duna vízgyűjtő medencéjéhez illetve a Fekete-tengeri régiókhoz hasonló nagyobb régiókat is figyelembe vesz. A földrajzi adottságok új megközelítésébe azonban ugyancsak beletartozik a különböző együttműködési szintek és hálózatok földrajzi jellemzőként való értelmezése is. Mindezek mellett egyre hangsúlyosabb a helyi szintek, a belső (helyi) karakterelemek, mint a humán vagy társadalmi tőke, illetve a helyi szellemiség szerepe. A széleskörű ágazati politikák csak abban az esetben tudnak érvényesülni, ha képesek idomulni a helyi szintű sajátosságokhoz. Az ESPON 2013 program ugyan nem foglalkozott integráltan a globalizáció különböző kihívásaival, azonban bizonyos kérdésekre kiemelten fókuszál. A jelenleg részjelentés fázisában járó KIT projekt (Tudás, innováció, területiség) közeljövőben várható eredményei a tudásgazdaság globális versenyképességre gyakorolt hatásait mutatják be. A kutatás hátterében az a feltételezés áll, miszerint a tudás nem feltétlenül egyenlő az innovációval, vagyis ahhoz, hogy a tudás valóban hasznossá válhasson, át kell tudni fordítani azt „újítói képességre”; továbbá kiemelten foglalkozik a hálózatba szerveződés jelentőségével. A jelenleg előzetes jelentés fázisában járó TIGER (A globalizáció területi hatása Európára és régióira) projekt a globalizáció területi hatásait elemzi, majd ezeket összegzi. Eredményei segítségével a helyi folyamatok dinamikájáról, a tudáscseréből és területi együttműködésből származó előnyökről kaphatunk majd részletes képet.

20


2. A globális gazdasági és pénzügyi válság hosszú távú hatásai Európára 2.1. A globális gazdasági válság az Unión belül megszakította a hosszú távú gazdasági növekedés és a területi kiegyenlítődés trendjét A gazdasági válság kitöréséig Európában számos olyan esemény zajlott le, amely történelmi jelentőséggel bír. Egyrészt az EU 27 tagállammal bíró szervezetté bővült, 16 országban bevezették az eurót, félmilliárd ember él szabadkereskedelmi övezetben, európai cégek komoly pozíciókat szereztek maguknak a globalizálódó világban. Ezek az események és a mögöttük megbúvó számadatok egy igen komoly gazdasági egység formálódását vetítik előre. Az EU bővítése során értelemszerűen nőtt az életszínvonalbeli különbség a tagállamok között, de a konvergencia irányába hatott, hogy az Unió új tagállamainak, valamint azok régióinak többsége jellemzően gyorsabb ütemben fejlődött, mint az EU15 országai. Az ezredforduló utáni első években a gazdasági fejlődés Európa néhány periférikus térségében dinamikusabb volt, mint a kontinens magterületein. Ennek pozitív következményeként, az egy főre jutó GDP-t figyelembe véve 2000 és 2006 között, a regionális különbségek Európa-szerte 8%-kal csökkentek, jelezve ezzel a konvergenciát az Unió különböző régiói között. A 2008 óta tartó globális gazdasági visszaesés Európa szerte mindenütt a GDP és a beruházások visszaesésével, valamint a folyó államháztartási hiány megnövekedésével járt. A reálgazdasági visszaesés pedig a munkanélküliség minden eddigi mértéket felülmúló növekedését vonta maga után. A világot, ezen belül a világgazdaságba mélyen beágyazott Európai Uniót 2008-ban egy hirtelen változás rázta meg, amely tovagyűrűző hatásain keresztül újabb és újabb megrázkódtatásokat jelent. A pénzügyi válság nem pusztán egy gazdasági szektornak a visszaesése, hanem a gazdasági tevékenységek finanszírozását is veszélyeztette, így tovagyűrűzött a reálgazdasági szektorba is. A 2008 óta tartó globális gazdasági visszaesés Európa-szerte a GDP és a beruházások visszaesésével járt. A gazdasági visszaesés és a finanszírozási nehézségek újabb negatív hatást jelentettek: az államháztartási hiány megnövekedését eredményezték. A reálgazdasági visszaesés továbbá a munkanélküliség minden eddigi mértéket felülmúló növekedését vonta maga után, ami a társadalmi problémák megnövekedését és a feszültségek növekedésének következményeként politikai válságot hoztak sok helyütt. Fontos kiemelni, hogy a válságról 2011-ben még nem beszélhetünk múlt időben, hiszen az országok, régiók jelentős része nem állt stabil, dinamikus növekedési pályára. A válság hatása különbözőképp érintette a tagállamokat: a GDP, a munkanélküliség, és az államháztartási hiány adataiban egyaránt jelentős heterogenitás tapasztalható az EU-n belül. A válság egyes mutatóinak nincsenek kézzelfogható közvetlen regionális sajátosságai, sokkal inkább az egyes országokra jellemző negatív tendenciák éreztetik hatásukat regionális szinten is. A válság arra is felhívja a figyelmet, hogy az eurózóna sem jelent valós védelmet. A 16 eurózóna-tag adatai legalább olyan különbözőek, mint a zónán kívül eső, másik 11 tagállamé. Markáns különbségek a visszaesés mértékében és jellegében a fejlett és fejletlenebb térségek között sem tapasztalhatók. Míg a balti államokban a munkanélküliség növekedése, Spanyolországban és Írországban a teljes gazdasági összeomlás képe fenyegetett, addig az EU két legszegényebb államában (Romániában és Bulgáriában) a krízis kevésbé éreztette a hatását. A fejletlenebb országok esetében a munkanélküliek száma sokkal kisebb arányban növekedett, mint például az Egyesült Királyságban vagy Svédországban. A gazdaság szerkezetének függvényében egyes régiókban nagyobb volt a visszaesés. Ilyenek szerkezeti tényező például az export magas aránya a GDP-ben vagy a hitellel finanszírozott ágazatok nagy súlya egy adott országban. Az ESPON 2013 programban a jellemzően 2008-ban, 2009-ben indult projektek között még nem volt olyan, amely célzottan a gazdasági válság ágazati és területi szempontból is eltérő mélységű következményeivel,


21

az e mögött húzódó okokkal foglalkozott volna. Teljes körű, kvantitatív értékelésre kevéssé volt mód, hiszen a folyamatok olyan gyorsan változtak, illetve változnak, hogy a makrogazdasági megfigyeléseken túl, regionális szintű megfigyelések ezt az ütemet nem tudják tartani, kellő részletezettségű információ hiányosan állt rendelkezésre. A gazdasági versenyképességnek és a fenntartható gazdasági fejlődés feltételeinek a dimenzióit vizsgáló ESPON kutatási projektek, – mint az SS-LR (Területi forgatókönyvek: új eszközök helyi-regionális területi szintek számára), KIT (Tudás, innováció, területiség) és a SURE (A siker útja a konvergencia régiók gazdaságai számára), továbbá az Első ESPON 2013 Szintézis Jelentése – ugyanakkor kísérletet tettek az akut helyzet értékelésére is. Feltártak számos hasznos és aktuális információt, összefüggést, amelyek közvetve hozzájárulhatnak a jelenleg lezajló folyamatok és a gazdasági fellendülés lehetőségeinek megértéséhez.

2.2. A válság munkaerő-piaci hatásai A válság kirobbanásának hatására az Európai Unióban 2008 folyamán kétmillió munkahely szűnt meg, és ennek több mint fele Spanyolországban. 2009 elején az elbocsátások még gyorsabb ütemben emelkedtek (4. ábra). Az Eurostat adatai szerint az EU27 munkanélküliségi rátája a 2008 áprilisa és 2009 márciusa között eltelt 12 hónap alatt 6,8-ról 8,3 százalékra nőtt, meghaladva a 20 millió főt. A legmagasabb rátát ekkor is Spanyolország mutatta (rendre 10,0 és 17,4 százalék), a legalacsonyabbat Hollandia, ahol a ráta az egy év alatt végig 2,7-2,8 százalék volt. Magyarország ebben az 5-6. helyen szerepelt.

4. ábra: Az EU munkanélküliségi rátája 2008. április – 2009. március között (százalékban). Forrás: Eurostat

A 2010. évi regionális adatok azt mutatják, hogy a legmagasabb (10% feletti) a munkanélküliség DélSpanyolországban, Dél-Olaszországban és Kelet-Németországban tapasztalható. Ezen kívül Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Görögország egyes régióiban is 10% körüli a munkanélküliségi ráta. Ezzel szemben a legalacsonyabb a munkanélküliség Norvégiában, az Egyesült Királyság egyes régióiban, Belgiumban, Hollandiában és a kelet-közép-európai fővárosi régiókban (Budapest, Pozsony) tapasztalható.

22


5. ábra: A munkanélküliségi ráta változása 2007-2010 között. Forrás: Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés

Az 5. ábrán a munkanélküliség alakulásában 2007 és 2010 között bekövetkezett változások láthatók országos szinten. Míg az államok többsége a viszonylag kisebb mértékű romlást mutató csoportba tartozik, addig néhány országot – főként a balti államokat és Spanyolországot – jelentősen sújtotta a munkanélküliség. Ezzel szemben Lengyelország, Szlovénia, Románia, Belgium, Málta, Ausztria és Liechtenstein az európai országok többségéhez viszonyítva kedvezőbben szerepelt az említett időszak alatt. Németország az egyetlen állam, ahol 2007 és 2010 között a foglalkoztatottak helyzete javult. Hazánkhoz ebben a tekintetben Portugália áll a legközelebb.

6. ábra: Munkanélküliség Európában (2010. március). Forrás: Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés


23

Az Első ESPON 2013 Szintézis Jelentésében is publikált térképen Európa keleti, déli és nyugati területein magas munkanélküliséggel jellemezhető zónák láthatók (6. ábra). A legmagasabb munkanélküliségi értékekkel rendelkező területek formálta „vörös patkó” Svédországtól és Finnországtól kezdve a balti államokon és Kelet-Európán keresztül (bár Bulgáriában és Romániában több regionális különbséggel is kell számolni) Kelet-Németországot is ideszámítva húzódik, majd Görögországon és Dél-Olaszországon (Ciprus és Málta kivételével) keresztül visszakanyarodik észak felé Spanyolország, Portugália, Franciaország és Írország érintésével. Ennek a „patkónak” a belsejében találhatók azok az országok, amelyeket eddig kevésbé érintett a probléma. A munkanélküliség alakulása inkább egyes országok között mutat nagyobb eltéréseket, bár jelentősebb országon belüli területi egyenlőtlenség csak néhány országban: Romániában, Bulgáriában, Németországban és Magyarországon jellemző. A NUTS3 szintű területi elemzés alapján a magyar megyék különösen heterogén képet mutatnak. Somogy vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megye – ahol a munkanélküliségi ráta 2010 márciusában 15 % felett volt – a dél-spanyol és a szicíliai NUTS3 egységek értékeivel mutat hasonlóságot, Csongrád és Zala megye pedig a közép-lengyelországi és közép-svédországi munkanélküliségi rátákhoz közelít. Ennél jobb pozícióban (6-8 % közötti munkanélküliség) található Pest, Fejér és Veszprém megye, amelyek a nyugat-németországi értékekkel mutatnak hasonlóságot, míg a legjobb helyzetben lévő Győr-Moson-Sopron megyében hasonlóan alacsony munkanélküliség tapasztalható, mint Észak-Olaszországban vagy Kelet-Ausztriában.

2.3. A válság regionális hatásai Európának nem egy, hanem több, egymással kapcsolatban álló, különböző hosszúságú gazdasági-pénzügyi krízissel kell szembenéznie, többek között banki és hitelválsággal, a lakáspiac és az építőipar válságával, euróválsággal, kereskedelmi és foglalkoztatási válsággal. Az európai országokat és régiókat különbözőképp sújtotta a gazdasági krízis, továbbá a helyzetet módosítja, hogy a válságformák kombinációi eltérőképp jelentkeztek térben és időben egy adott ország gazdaságának életében. Ennek megfelelően az egyes országoknak a helyi sajátosságaikat is figyelembe véve kellett, illetve kell válaszokat megfogalmazni a jövővel kapcsolatban. A negatív gazdasági folyamatok rávilágítottak arra is, – ahogyan az SS-LR (Területi forgatókönyvek: új eszközök helyi-regionális területi szintek számára) projektben is megjelenik – hogy mennyire törékeny egyes fejlett országok gazdasága. Sokkal érzékenyebben érintette a válság azokat a régiókat, amelyek high-tech iparágakkal rendelkeznek, igen erősen beágyazódtak a globális gazdasági körforgásba, továbbá döntően exportorientált gazdasági tevékenységet folytatnak. Ezen tőkeigényes és speciális termékeket gyártó iparágakkal rendelkező régiók alkotják az ún. „válságérzékeny” térségek egy sajátos csoportját. Többek között idetartoznak a jelentős exportorientációval rendelkező régiók, mint a németországi Baden-Württemberg, a hollandiai Észak-Brabant vagy Aragon régió Spanyolországban. Őket különösen érintette a kisebb globális kereslet, továbbá itt volt megfigyelhető az európai és nemzeti összehasonlításban a legnagyobb GDP csökkenés is. Azok a régiók, amelyek a globális gazdaságnak és fogyasztási hálózatoknak kevésbé voltak a részesei, a válság hatásait sem érezték olyan markánsan. Ez arra is visszavezethető, hogy a helyi gazdaságra való építkezés rugalmasabb és fenntarthatóbb fejlődést biztosít, azaz a hely-alapú megközelítésmód fontosságának a hangsúlyozása újra napirendre került. A gazdasági válságra adott igen eltérő válaszok alapján egyértelművé és természetessé válik a regionális politika szükségessége, hiszen a több lábon álló gazdaságok ellenállása sokkal erősebb.

24


A szcenáriók szerepe a területpolitikában A szcenáriók egyre inkább használatosak a területpolitika alakításában is, hiszen a múltbéli trendek alapján előrejelezhetik a „fordulatokat”, továbbá hozzájárulhatnak a városok és régiók ellenálló képességének növekedéséhez. Az SS-LR projekt keretében kidolgozott kvantitatív forgatókönyvek segítségével előre jelezhetők a régiók gazdasági növekedésének jövőbeli irányai, figyelembe véve a makrogazdasági feltételeket és a regionális együttműködések hatásait egyaránt, hiszen egyik régió sem független a másiktól, sem az európai környezet, sem a szomszédos országok tekintetében. A projekt eredményeként három különböző kvalitatív szcenárió született meg, amely alapján egy korábban kidolgozott modell felhasználásával bemutatható az európai régiók gazdasági növekedésének területi mintázata.

7. ábra: A GDP növekedésének éves átlaga a Referencia szcenárió alapján az európai régiókban. Forrás: ESPON SS-LR

A referencia szcenárió alapján az európai régiók gazdasági növekedése differenciált képet mutat. A növekedési ráta ugyan mindenütt pozitív, de meglehetősen nagy különbségek fedezhetők fel. A 7. ábra alapján látható, hogy az egyes országokban a legerősebb térségek centripetális növekedési folyamatot indítanak el. Kelet-Európában, így Magyarország esetében is, ezek a térségek a fővárosok régiói, tehát ezek mutatják a legnagyobb növekedést, míg a vidékies térségek lemaradnak a közös agrárpolitika liberalizációja és a fokozódó nemzetközi verseny következtében. A proaktív szcenárió még nagyobb növekedést jósol, Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt. A centripetális folyamatok ez esetben is megfigyelhetők és az új tagállamokban szintén a fővárosok emelkednek ki (Budapest, Prága, Varsó), ugyanis csak ők tudnak versenyképesek maradni az innovatív környezetben humánerőforrásaik és technológiai képességeik révén. A harmadik, defenzív szcenárió kevésbé expanzív növekedést feltételez. Kelet-Európában néhány fővárosi térség képes túlélni a válság okozta recessziót (Bukarest, Szófia), a növekedési ráta jelentősen magasabb a kelet-európai metropolisz térségekhez képest.


25

2.4. Innováció és a tudásgazdaság, megoldások a válság enyhítésére A válságból való kilábalás és a hasonló sokkokkal szembeni ellenállóképesség nagyban függ a régiók gazdaságának megújulási képességétől, az innovációtól. Az Európa 2020 Stratégiában megfogalmazott „intelligens növekedés” tudás és innováció orientált gazdaságfejlesztést jelent. Ennek megfelelően a legtöbb ország törekszik a saját tudásbázisának a fejlesztésére, ami elengedhetetlen az innováció-képesség javításához. A gazdasági válságból való kilábalás szempontjából a technológiailag fejlett régiók elemzése sok hozzáadott értéket biztosíthat, ezért ebben a fejezetrészben az innovációra és tudásgazdaságra fókuszáló ESPON projektek kerülnek bemutatásra. Az Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés elemzése szerint Európa szerte hatalmas különbségek figyelhetők meg a K+F tevékenységek területi szórásában. Az Európa 2020 Stratégiában megfogalmazott 3%-os célkitűzés ellenére az Európai Unió tagállamaiban a K+F kiadások átlagos szintje jelenleg nem haladja meg a GDP 2%-át, míg az Egyesült Államokban a bruttó hazai termék 2,6%-át, Japánban pedig 3,4%-át fordítják erre a célra. A KIT (Tudás, innováció, területiség) projekt eredményei alapján a 3%-os értéknek csak 19 NUTS2 régió felelt meg Európában. Ezek között szerepel Finnország összes régiója, Svédország déli része, hét német, két francia, két osztrák és egy holland régió. Néhányukat a fővárosok, mint Párizs, Bécs, Berlin, Stockholm vagy Helsinki hatása kedvezően befolyásolta. A K+F kiadások területi megoszlása összhangban van a jelentős gazdasági teljesítménnyel bíró régiók elhelyezkedésével, azaz az ilyen jellegű kiadások Európa legurbánusabb részein a legmagasabbak. Alacsonyabb K+F intenzitással főként Kelet-Európában, Görögországban valamint Spanyolországban és Portugáliában találkozhatunk.

8. ábra: A K+F kiadások a GDP százalékában (2006). Forrás: ESPON 3. Területi Jelentés: Az európai régiók gazdasági teljesítményének trendjei 2000-2006

A koncentrált K+F ráfordítások jelentősége a nagyvárosi területeken belül, különösen a fővárosi régiókban jól kimutatható. Franciaország esetében a nemzeti K+F kiadások 45%-a Ile-de France-ban koncentrálódik (8. ábra). Továbbá ebben a régióban a legmagasabb a K+F ráfordítás mértéke abszolút értékben (regionális szinten) az Európai Unión belül. Az újonnan csatlakozott tagállamokban a fővárosi régiók rendelkeznek

26


a legkedvezőbb K+F értékekkel. Pozsony, Budapest vagy Prága hasonló kategóriába tartozik, mint Göteborg, Toulouse vagy éppen Lyon, amelyek egy második nyugat-európai vonalnak tekinthető. Azonban számos fővárosi régióban számottevően kisebb a K+F ráfordítások jelentősége. Ilyen Róma vagy Athén, amelyek kulturális és közigazgatási funkciója dominánsabb, vagy Barcelona, amely hagyományos ipari, kulturális és turisztikai szereppel bír. Számos középvárosi térség is rendelkezik K+F tevékenységgel, különösen a finn, a német és a holland városok esetében jelentős ez az ágazat. Nem feltétlenül a városok tényleges mérete az, ami a K+F klaszterek hatékonyságát meghatározza, hiszen a kis- és középvárosok, illetve a rurális területek is nagyon fontos szereppel bírnak a tudás alkalmazásában és az új fejlesztések létrejöttében. A kisebb régiók gyakran sokkal hatékonyabbak és jobban képesek a megújulásra. Ezen kisebb K+F térségek a hálózatosodás, a méretgazdaságosság, valamint a kölcsönös előnyök (szinergiák) révén képesek arra, hogy nagyobb K+F alapú régiók versenytársai legyenek. Az Európai Unió jövőjét meghatározó fejlesztéspolitikai dokumentumok egyik legfőbb célkitűzése a tudásalapú gazdaság minél nagyobb arányban való elterjesztése. A KIT projektben a tudásalapú gazdaság szerveződése többdimenziós szemléletben, három különböző szempontból kerül bemutatásra. A szektor alapú megközelítés során a technológiailag fejlett régiók kerülnek meghatározásra, a funkcionális megközelítésben a tudományos régiók, míg a relációs szemlélet az innovatív hálózati régiók azonosítását tűzi ki célul. A kutatás az egyes high-tech iparágakat az OECD módszertana alapján a high-tech gyártási és a hightech szolgáltatási rendszerek kategóriájába sorolta. A high-tech gyártási rendszerek 3 közé többek között a repülőgépek és űrhajók gyártása, gyógyszergyártás, iroda-, számítástechnikai és távközlési berendezések készítése, orvosi és precíziós műszerek gyártása tartozik. A high-tech szolgáltatási rendszerek4, azaz más néven tudásintenzív szolgáltatási tevékenységek körébe a közlekedés, posta, telekommunikáció, nyugdíj- és életbiztosítási szolgáltatások, biztosítási szolgáltatások, ingatlanügyletek, K+F tevékenységek sorolhatók. A kutatás részletesen elemezte az egyes high-tech iparágak és szolgáltatások által foglalkoztatottak számát, annak időbeli és területi alakulását. Majd ezt követően az EU 27 tagállamának régióit (NUTS2 szint) az előbbiekben felsorolt ágazatokban foglalkoztatottak száma alapján négy kategóriába sorolta:

1. Alacsony technológiájú régiók 2. High-tech gyártási rendszerekkel rendelkező régiók 3. High-tech szolgáltatási rendszerekkel rendelkező régiók (Tudásintenzív régiók) 4. Technológia-fejlett régiók

9. ábra: A technológiai fejlettség kategóriái. Forrás: Forrás: ESPON KIT 3

Medium and high tech manufacturing

4

Knowledge intensive services


27

10. ábra: A régiók besorolása a technológiai fejlettségük alapján (2007). Forrás: ESPON KIT

Az alacsony technológiájú régiók az Ibériai-félszigeten, Észak- és Kelet-Európában, azaz jobbára az EU 27 periférikus területein találhatók (10. ábra). Azonban ide nem csak a több szempontból elmaradott régiók tartoznak, hanem a magterület egyes olyan régiói is, ahol magas a mezőgazdasági és feldolgozóipari foglalkoztatottak aránya (pl. Alsó-Ausztria). Ebbe a kategóriába tartozik a Dél-Alföld régió is. A high-tech gyártási rendszerekkel rendelkező régiók főleg Közép-Európában jellemzőek (Szlovákia vagy a Dunántúl egésze is ebbe a csoportba tartozik). A tudásintenzív régiók összefüggő területen a Beneluxállamokban, Nyugat-Franciaországban, a Skandináv államok északi területein találhatók meg, valamint mozaikosan jellemzőek a kelet-közép-európai államok fővárosi régióira (Prága, Budapest, Varsó) is. A „csúcskategóriát” képviselő, technológia-fejlett régiók pedig Németország nyugati részén, (Düsseldorf, Köln, Münster) az Észak-Európai államok déli régióiban (Småland, Dél-Svédország, Nyugat-Svédország, Dél-Finnország, Nyugat-Finnország), Közép-Angliában, illetve Franciaországban jelentkeznek kiterjedt területen.

28


2.5. A fejlődés lehetséges tényezői a hátrányos helyzetű régiókban Az alapvetően módszertani kutatásként ismert SURE (A siker útja a konvergencia régiók gazdaságai számára) projekt a konvergencia régiók gazdasági növekedésének sikertényezőit empirikus módon próbálta azonosítani. A kutatási jelentésben különös figyelmet fordítottak a módszertani lépések leírására. Az alapvetően indikatív módszereket alkalmazó kutatás első lépésben részletes szakirodalmi áttekintés alapján azokat a lehetséges tényezőket és mutatókat azonosította, amelyek leginkább felelősek lehetnek egy régió gazdasági sikeréért vagy kudarcáért. Az elemzés által ismertetett legfontosabb tényezők közé a tudás és innovációs potenciál, a népesség, a gazdasági szerkezet, az elérhetőség és a hozzáférhetőség, az uniós források, a közigazgatás és a kormányzás, az életminőség és a decentralizáció, az adózás és szabályozás került. Ezt követően három kiválasztott konvergencia régió (Kelet-Macedónia-Trákia régió, Podlaskie Voivodship, Campania) és egy phasing-in régió5 (Valencia) legfontosabb politikai és gazdasági szereplőivel, döntéshozóival, a tudományos élet képviselőivel lefolytatott mélyinterjúk és strukturált kérdőívek segítségével vizsgálták az említett tényezők súlyát, szerepét régiójuk gazdasági teljesítményének alakulásában. A válaszokból kiderült például, hogy az elmaradottabb régiók felzárkózásában egyértelmű a közösségi fejlesztési források szerepe és kiemelten azok megfelelő allokációja. A válaszadók szerint alapvető sikertényező az innovációs potenciál és ennek feltételeként a magas színvonalú egyetemek, cégek és kutatási intézmények közötti kapcsolatok erősítése. Hangsúlyozzák az elérhetőség kiemelkedő szerepét is. Ugyanakkor az adópolitika és a szabályozási környezet szerepét kevésbé fajsúlyosnak értékelték a válaszadók.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Konvergencia régiók Faktorok Közösségi források allokációja Hozzáférhetőség (IT lefedettség) Innovációs potenciál Elérhetőség Kormányzás Életminőség Közösségi források nagysága Gazdasági környezet Adózás Decentralizáció Szabályozási környezet Szociális környezet

Átlag 8.4 8.49 8.43 8.39 8.23 8.18 8.08 7.92 7.60 7.47 6.80 6.67

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Phasing-in régiók Faktorok Életminőség Elérhetőség Szociális környezet Közösségi források nagysága Szabályozási környezet Közösségi források allokációja Innovációs potenciál Kormányzás Gazdasági környezet Decentralizáció Adózás Hozzáférhetőség (IT lefedettség)

Átlag 7.99 7.83 7.82 7.80 7.80 7.70 7.69 7.69 7.66 7.63 7.54 7.42

11. ábra: A faktorok fontossága a konvergencia régiókban és a Phasing-in régiókban. Forrás: ESPON SURE

A három konvergencia régió eredményei viszonylagos homogenitást mutattak, szemben a fejlettebb Valencia régió eltérő eredményeivel. Ez megerősítheti azt a feltételezést, hogy a hátrányosabb helyzetű régióknak a gazdasági versenyképességük javításához más eszközökre, feltételekre van szükségük, mint a gazdasági fejlettségben már előrébb járó térségeknek.

5

A 2007-13-as időszakban kétféle átmeneti támogatási forma létezik. Az ún. phasing-out támogatásra azon régiók jogosultak,

amelyek statisztikai hatás miatt (a 2004-es és 2007-es bővítések okán) kerülnek ki a legnagyobb támogatásra jogosulti körből. Az ún. phasing-in támogatási formában azon régiók részesülnek, amelyek gazdasági fejlettségük okán kerültek ki a leginkább támogatotti körből. Mindkét esetben jogosultsági feltétel, hogy a régió korábban a legfejletlenebb területeknek járó (1. célkitűzés szerinti) támogatásokban részesült.


29

2.6. A válaszút előtt álló Európa és Magyarország A gazdasági válság nyomatékosította az európai régiók globális viszonyokba való beágyazottságának és a kölcsönös függési rendszerek jelentőségét. Még mindig nem világos, hogy Európa egésze mikor állhat stabil növekedési pályára, illetve a válság mennyire húzódik el. A talpra állás lehetőségei Európa-szerte eltérőek. Az elhúzódó válság veszélye különösen azokat az országokat, régiókat fenyegeti, amelyeket legsúlyosabban érintett a visszaesés, illetve ahol magas tartós munkanélküliség jellemző. Minél hosszabb távú egy régió alacsony gazdasági teljesítménye, illetve a K + F aktivitása és a beruházások szintje, annál valószínűbb, hogy annak infrastruktúrája is elavulttá fog válni. Ezek a területek kirekesztetté válhatnak az európai társadalmi-gazdasági folyamatokból, akadályozva a régiót az integrációs folyamatban. Bár korábban több elemző az Európai Unió gazdasági válságának végét jelezte, most mégis úgy tűnik, minden korábban vártnál hosszabb válságos időszak köszönt Európára. Ugyan egyes országok, régiók valóban kevésbé érintettek, vagy viszonylag gyorsan növekedésnek indultak, a kölcsönös függési viszonyok miatt a problémák is tovagyűrűzhetnek az európai térben. Magyarország kis, nyitott gazdasága jelentős mértékben függ a többi európai ország gazdaságától. Az unió lassuló növekedése a magyar gazdaság fejlődési lehetőségeit és a munkahelyteremtést is negatívan befolyásolja. A válság egyik legkézenfekvőbb következménye Magyarországon is a megnövekedett munkanélküliség, amelynek területi polarizáltsága igen magas. Ezt a helyzetet rontja a jelenlegi hitel- és devizaválság. A válságok általában lehetőséget is tartogatnak arra, hogy jelentős, strukturális változásokat indítsanak el, amelyek a hosszú távú fenntarthatóságot javíthatják. Az ESPON eredmények alátámasztják, hogy azok a régiók képesek a válságokon túljutni, amelyek a megújulás képességével, magas szintű innovációval rendelkeznek. Az eladósodottság következtében a nemzeti és helyi gazdaságélénkítési lehetőségek szűkösek, éppen ezért a következetes, helyi adottságokra építő, és a megújulást elősegítő politikák hozhatnak sikert. Az európai régiók sokszínűségéből adódóan a helyi adottságok szerepe felértékelődik, melyek hasznosításában a regionális, helyi szintnek kulcsszerepe lehet. Ahhoz, hogy Európa a gazdasági válság hosszú távú negatív hatásaival szemben ellenállóbb legyen, és a régiókra szabott lehetőségekre építsen, tudásra, tényekre és bizonyítékokra épülő terület- és gazdaságfejlesztési politikára van szüksége. Az ESPON 2013 program kutatásai elérhető, összehasonlítható adatokkal, új elemzési módszerekkel, fókuszált esettanulmányokkal járulnak hozzá a folyamatosan változó és egyre integráltabb világgazdasági folyamatokhoz, Európa helyzetének és területi lehetőségeinek megértéséhez, melyet tervek szerint a gazdasági válság területi hatásait vizsgáló kutatás 2014-ben elérhető eredményei tesznek majd teljesebbé.

30


3. Integrációnk Európában: a sikeres nemzetközi területi együttműködések meghatározó tényezői és lehetséges formái „A területi együttműködés révén megvalósított területi integráció jelentős tényező lehet a globális versenyképesség növelésében. A területi integráció és együttműködés megteremtheti a fejlesztéshez szükséges kritikus tömeget, csökkentheti a gazdasági, társadalmi és ökológiai széttagoltságot, miáltal erősödhet a kölcsönös bizalom és a társadalmi tőke.” – olvasható az Európai Unió felülvizsgált Területi Agendájában. A magyar EU elnökség idején elfogadott Területi Agenda 2020-on kívül az elmúlt évtizedben számos Uniós keretdokumentum (Barca-jelentés, Ötödik Kohéziós Jelentés, Európa 2020 Stratégia, Zöld könyv a területi kohézióról stb.) hívja fel a figyelmet a területi együttműködés jelentőségére, mely a területi fejlődés egyik legmeghatározóbb tényezője. Az Európai Területi Együttműködés (ETE) a 2007-2013 közötti időszakban nagyobb hangsúlyt kapott azáltal, hogy a regionális politika önálló célkitűzésévé vált, szemben a korábbi időszakkal, amikor a határmenti, transznacionális és részben az interregionális együttműködések az INTERREG Közösségi Kezdeményezés keretében valósultak meg. A területi együttműködés szabályait a tagállamok jogrendjében közvetlenül alkalmazandó rendeletek tartalmazzák 6. Az ESPON 2013 program nemzetközi területi együttműködés témakörben folytatott kutatásai, tanulmányai a projektekben bemutatott jó példákkal, a tapasztalatok megosztásával, a különböző problémák megoldására tett javaslatokkal tevékenyen javítanak a meglévő és kialakulóban lévő nemzetközi területi együttműködések eredményességén és kormányzati rendszerekbe való beágyazottságán. Az ESPON 2013 program keretében több projekt is foglalkozik a területi együttműködések különböző aspektusaival. Jelen fejezet Magyarországot érintő esettanulmánya és a sikeres nemzetközi együttműködések megalapozását szolgáló eredményei miatt elsősorban a TERCO (Európai területi együttműködés, mint a növekedés, munkahelyteremtés és életminőség meghatározó tényezői) projekt tipológiáján és megállapításain alapszik. Emellett említésre kerülnek a Typology Compilation (Tipológia összeállítás) projekt bizonyos módszertani megállapításai, a Metroborder projekt (A határokon átnyúló policentrikus nagyvárosi régiók) újfajta határon átnyúló megközelítésmódja, valamint az elméletet a gyakorlattal összekötni hivatott TranSMEC (Transznacionális Támogatási Módszer Európai Együttműködések számára) és ULYSSES (Az ESPON alkalmazott kutatási eredmények hasznosítása a határon átnyúló területi tervezésben és fejlesztésben) projektek is.

3.1. A területi együttműködések meghatározó elemei A TERCO projekt kutatásai során összegyűjtötte azokat a háttértényezőket, melyek segítenek egy adott együttműködés motivációs tényezőinek, céljainak értelmezésében, illetve amelyek ismerete feltétlen szükséges a potenciális partnerterületek kiválasztása során a siker érdekében. A különböző transznacionális együttműködések lényege az emberek, ágazatok, és intézmények közötti kapcsolatteremtés megkönnyítése. Ez egyben a nem illeszkedő hivatali gyakorlatok, a hiányos infrastruktúra, az eltérő jogrendszerből, kulturális és nyelvi környezetből adódó külső költségek csökkenését is jelenti.

6

A Tanács 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra

vonatkozó általános rendelkezéseinek megállapításáról és az Európai Parlament és Tanács 1080/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról.


31

A területi együttműködések sikerét azonban nem kizárólag a fizikai és kapcsolattartási akadályok befolyásolják. Különböző területeken eltérőek lehetnek az együttműködések meghatározó elemei, körülményei. Míg Észak-Amerikában elsősorban olyan gyakorlati problémákra reflektáló együttműködések alakultak ki, melyek a gazdasági függőség, illetve a környezeti ártalmak együttes enyhítésére koncentrálnak, addig Kína, Japán és Korea városhálózati együttműködéseiben főként a magánszféra jelenléte jellemező és céljuk sok esetben az intenzív feldolgozóipari kapcsolatok létrehozása. Mindezekkel szemben Európában a tagállamok közötti, magas fokú politikai integrációnak, illetve a számos kis országnak köszönhetően sok szabályzat és irányelv segítségével igyekeznek felülről koordinálni a térségen belüli területi együttműködéseket. Ezzel párhuzamosan a helyi és regionális szervezetek alulról jövő kezdeményezéseikkel aktív partnerei az együttműködéseknek.

3.1.1. Nemzetközi területi együttműködések hatékonyságát meghatározó háttértényezők Történelmi háttér A történelmi múlt jelentősen befolyásolja bizonyos nemzetek kapcsolatát, ezáltal együttműködési hagyományait is. Azok a nyugat-európai országok, melyek már a világháborúkat követő megbékélési időszakokban együtt dolgoztak az újjáépítésen és a rend helyreállításán, magas fokú együttműködési kultúrával rendelkeznek. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában a mai napig érezhető ellentétek tapasztalhatók a háború utáni határok, a ki- és betelepítések és számos meghurcoltatás következményeként. Az erősen centralizált hatalom és a vasfüggöny nagyban megnehezítette a KGST országain kívüli területekkel való közös törekvéseket. A tapasztalathiány és a rossz történelmi beidegződések így jelentős hátrányként jelentkeznek ezekben a térségekben. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról az új lendületről, melyet a rendszerváltás és az EU bővítés hordozott magában. Segítségével a háború előtti intenzív együttműködési hagyományok újjáélesztése és az új kapcsolatok felé nyitás lehetősége vált valósággá.

Földrajzi fekvés A fizikai távolságon túl különböző földrajzi körülmények is nehezíthetik és segíthetik az együttműködéseket. Folyók és hegységek szabhatnak gátat és lehetnek hátterei az együttműködéseknek. Az átjárható határok, jó infrastrukturális és intézményi kapcsolatok egyértelműen befolyásolják az együttműködések sikerét.

Társadalmi-gazdasági-kulturális körülmények Egy ország társadalmi-gazdasági fejlettsége és kultúrája jelentős mértékben megalapozza hozzáállását a különböző területi együttműködési programokhoz. A területi együttműködések elősegítik a hasonló társadalmi-gazdasági körülményekkel rendelkező területek közötti egészséges versengést, illetve az elmaradott térségek felzárkóztatását. Ugyanakkor a befektetőkért és forrásokért folytatott harc megnehezíti az együttműködés feltételeinek megteremtését. A jelentős fejlettségbeli különbségekkel rendelkező területek közötti együttműködések felvetnek bizonyos problémákat. Nő a gyanakvás a résztvevő felek részéről, mely helyzetet a sok esetben jellemző társadalmigazdasági kapcsolatok hiánya tovább nehezít. A kultúra fogalma magában foglalja a különböző országokból származó egyének, városok és régiók egymáshoz fűződő viszonyát, pl.: nyelvi akadályokat, pszichológiai akadályokat (negatív sztereotípiák stb.), közigazgatási kultúrát (együttműködésekre szánt források elkülönítése, hiányos kapcsolatok a különböző közigazgatási intézmények és szintek között).

32


Regionális és helyi önkormányzatok szerepe Az együttműködések terén tapasztalt, dinamikusan működő, önmagukat és az általuk képviselt területeket jól pozícionáló regionális és helyi szereplők könnyebben találnak megfelelő partnerekre, lehetőségekre és ezáltal jelentős helyzeti előnyben vannak. A helyi szintű szakemberek képzése és támogatása ezért kulcsfontosságú a sikeres együttműködés érdekében.

Jogi háttér A legtöbb együttműködés laza kötelékek között, jogi háttér nélkül szerveződött, mely sok esetben nehezíti érdekérvényesítésüket. A transznacionális együttműködés elősegítésének, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítésének jelenlegi egyik leghatékonyabb jogi intézménye a 2006-ban létrehozott Európai Területi Társulás (ETT, vagy az angol kifejezés alapján EGTC). A jogi forma választása ugyan nem kötelező, de jogi személyisége révén eljárhat azon tagországok nevében, amelyek bevezetik. Fontos előnye, hogy a résztvevő régiók között egyetlen közös intézmény jön létre, így elkerülve a tükörszervezetek egymás melletti működését, növelve a munka hatékonyságát. Magyarország ennek bevezetésében, a szabályozási környezet kialakításában számos európai tagállamnak mintát szolgáltatott. Az EGTC egy lehetőség önkormányzatoknak, régióknak és az államoknak, hogy határon átnyúló, transznacionális vagy régiók közötti együttműködést hozzanak létre más tagállamok különböző szereplőivel, és ezáltal valósítsák meg közös céljaikat.

Finanszírozási háttér A nem megfelelő pénzügyi háttér a legtöbb transznacionális együttműködés akadálya. Az EU által finanszírozott kooperációk ugyanakkor sokszor nehézkes, bürokratikus rendszerük következtében válnak az együttműködések akadályává.

33


3.1.2. A transznacionális együttműködések koncepcionális modellje

12. ábra: TERCO-SEM területi együttműködési modell Forrás: TERCO

Az ESPON TERCO projektje kutatási eredményeire támaszkodva felállította a sikeres területi együttműködési koncepcionális modelljét TERCO-SEM néven, ezzel új fejezetet nyitva a területi együttműködések elemzésében. Korábban ugyanis nem létezett olyan modell, mely együtt kezelte volna a területi együttműködéseket alakító tényezőket, bemutatva azok adott területre gyakorolt hatását és hozzáadott értékét.

34


A modell bal oldalán azok a tényezők találhatók, melyek közvetlenül befolyásolják a területi együttműködéseket, jobb oldalán pedig olyan indikátorok lettek összegyűjtve, melyek képesek meghatározni az együttműködés eredményességét. „Sikeres együttműködésnek” a modell azokat a kooperációkat tekinti, melyek társadalmi-gazdasági fejlődést képesek generálni. Az egyes tényezők közötti ok-okozati összefüggéseket a nyilak mutatják. Az együttműködések hatásfokát továbbá meghatározzák hozzáadott értékei, melyek megnyilvánulhatnak 1.) új szakterületek transznacionális együttműködések formájában való érvényesüléseként, 2.) az együttműködésnek köszönhetően, rövidebb idő alatt realizálódó területi célok formájában, 3.) növekvő arányú területfejlesztési célú befektetések formájában és a 4.) kitűzött célok eléréséhez szükséges helyi szinten realizálódó ráfordítások csökkenésével. A SEM (Structural Equation Model/Szerkezeti Egyenleti Modell) egy statsztikai módszer, mely a fenti modellt empírikusan is vizsgálhatóvá teszi. Segítségével számszerüsíthetővé és megbecsülhetőkké válnak az egyes lappangó (közvetlenül nem megfigyelhető) változók közötti ok-okozati összefüggések (az ábrán oválisokkal ábrázolt elemek). A SEM modell statisztikai módszerekkel megbecsüli az egyes hipotézisek érvényességét, például, hogy a területi együttműködések intenzitásának növekedésével párhuzamosan nő-e a „sikeres együttműködések” aránya, és, hogy ez valóban növeli-e a „gazdasági teljesítőképességet”. A modell megbízhatósága elsősorban a rendelkezésre álló adatok minőségén múlik. Az adatokat a TERCO sztandardizált elektronikus kérdőíveinek (CAWI) segítségével kapják.

3.2. A transznacionális területi együttműködések formái Eredményes nemzetközi területi együttműködések sora mutat jó példát és követendő modellt összetett fejlesztési problémák – többoldalú területi együttműködéseken keresztül történő – leküzdésére. Számos projekt és együttműködés tevékenykedett a területfejlesztés és kohéziós politika eszköztárának tökéletesítésén, valamint a gyakorlatot megalapozó irányelvek hatékonyabbá tételén. A fejezetrész a vonatkozó ESPON 2013 projekteken keresztül a különböző típusú területi együttműködési formák alapvető jellemzőire és néhány, a hazai gyakrlatból vett jó példára és hazai viszonyok között is alkalmazható módszertanra hívja fel a figyelmet. Számos terminológia létezik a nemzetközi területi együttműködések különböző formáinak értelmezésére. A következőkben bemutatásra kerülő besorolás a TERCO projekt kategóriái alapján fejti ki a nemzetközi együttműködések öt különböző típusát. A projektben, a korábbi fogalomhasználattal ellentétben, tudatosan használják a „transznacionális együttműködések” kifejezést a nemzeti határokat átlépő területi együttműködések összefogalaló neveként. A korábbi terminológiákban szereplő „transznacionális” megnevezést a „makroregionális együttműködések” újszerű fogalmával azonosítják.

3.2.1. Az ikervárosi-testvérvárosi kapcsolatok Az ikervárosi és testvérvárosi kapcsolatok olyan alulról jövő kezdeményezések, melyek városok/községek között jönnek létre. Az együttműködések alapjául a közösen kialakított együttműködési megállapodás szolgál. Az ikervárosi kapcsolatok olyan határon átnyúló városok együttműködési formája, melyeket csupán a mesterségesen létrehozott, közigazgatási határok választanak el egymástól (például Komárom-Komarno). A testvérvárosi kapcsolatok általában egymástól távolabb eső települések között létrehozott együttműködések (például London-Berlin).


35

3.2.2. Határon átnyúló együttműködések A határon átnyúló együttműködések olyan két- vagy többoldalú megállapodáson alapuló együttműködések, amelyek egymással földrajzilag határos, nagyobb közigazgatási egységek (NUTS3) területén lévő helyi és/ vagy regionális hatóságok között jönnek létre. A határon átnyúló együttműködések a területi együttműködések leginkább intézményesült formái. Altípusai: munkaközösségek, eurorégiók, eurokörzetek stb. A határon átnyúló helyzetek és kapcsolatok rendkívüli komplexitása miatt az ESPON 2013 Typology Compilation projektje külön módszertant dolgozott ki a különböző határszakaszok integrációs potenciáljának és prosperitásának mérésére, új szempontokat teremtve ezzel a jövőbeli együttműködések számára. A létező, és a kutatás során feltárt tipológiák már földrajzi szintjüket tekintve is különböznek. Legtöbbjük NUTS szintekhez igazodik, míg mások INTERREG programok területéhez, vagy funkcionális városi körzetekhez kapcsolódnak. A módszertanok szerint igen változatosak a tipológiák. Egyes lehatárolások a földrajzi jelleg (tengeri, folyókhoz, hegyekhez köthető határok) szerint tipizálnak, mások politikai szempontokat vesznek alapul (EU külső, belső határ). Tipizálhatók továbbá a határmenti térségek: átjárhatóságuk (átkelők sűrűsége), az általuk elválasztott térségek fejlettségi különbségei, az együttműködések intenzitása, vagy akár a városhálózati kapcsolatok szerint is. A Typology Compilation projekt javasolt módszertana (az adatok elérhetősége miatt) NUTS3 szinten határozza meg a határmenti térségeket, három szempont alapján: a.) határ jellege (EU/EFTA külső és/vagy belső határ), b.) átjárhatósága, c.) határszakasznak a régió területéhez viszonyított nagysága, mely tényezők mindegyike jól mérhető. Magyarországon az Országos Területfejlesztési Koncepció meghatározta ugyan a határmenti térségeket, de pusztán a kistérségek fekvése alapján tipizált. Így a hazai gyakorlatban is indokolt lenne a fenti szempontok bevezetése, határmenti térségeink heterogén fejlettségéből, átjárhatóságából, és jellegéből (külső-belső, folyami-szárazföldi) adódóan. Az ESPON 2013 Typology projekt módszertana alapján Magyarország megyéi a következő módon lennének besorolhatók.

13. ábra: Magyarországi megyék besorolása a „Typology Compilation” ESPON 2013 projekt módszertana alapján. Forrás: ESPON Typology Compilation

36


A Typology Compilation projekt felhívja a figyelmet a kapott eredmények lehető legátláthatóbb formára való leegyszerűsítésére, hiszen a fenti adatok komplexitásából adódóan nehezen lennének ábrázolhatóak. Így bizonyos tényezők összevonásra kerülnek. A projekt európai viszonylatban, és azon belül a hazai helyzetre kivetítve, összevont adatokkal, leegyszerűsített formában a következőképpen mutatja be hazánk határ menti megyéinek helyzetét.

14. ábra: Európa és azon belül Magyarország határmenti térségei a Typology Compilation projekt egyszerűsített tipológiája alapján. Forrás: ESPON Typology Compilation

Az európai határok liberalizálásával dinamikus fejlődés kezdődött minden határmenti területen, és ezek között is kifejezetten a nagyvárosias régiókban. A METROBORDER projekt új dimenzióban, a határmenti policentrikus nagyvárosi régiók szempontjából elemzi az együttműködéseket, mely területeket széles körű fejlesztési lehetőségekkel bíró, az európai térszerkezet jelentős növekedést mutató térségeiként definiál. A METROBORDER projekt célkitűzése, hogy térképre vigye, és jobban megértse a határmenti nagyvárosok szerveződését és helyzetét, valamint, hogy feltárja, hogyan tudják (jobban) kihasználni lehetőségeiket. Európai szinten a funkcionális integráció négy mutató alapján kerül elemzésre a 11 határon átnyúló policentrikus városrégióban, köztük két kelet-közép-európai térséggel (Bécs-Pozsony és Katowice-Ostrava). A kutatásban két esettanulmány térséget vizsgálnak meg részletesebben: az úgynevezett Greater Region-t a luxemburgifrancia-német-belga határterületek között, valamint a Felső Rajna régió-t, mely a svájci-francia-német határokat köti össze. Az esettanulmány térségek kiválasztásánál fontos szerepet játszott, hogy Keletés Közép-Európában kevésbé hasonlíthatók össze a határon átnyúló policentrikus metropolisz térségek, mint a régi tagállamokban, ahol a határon átnyúló várostérségek növekedése és együttműködése régebbi múltra tekint vissza, illetve a nyelvi és kulturális kapcsolatok is erősebbek.


37

3.2.3. Interregionális együttműködések A TERCO projekt definíciója szerint az interregionális együttműködések olyan két- vagy többoldalú NUTS2 szintű kooperációk, melyek nem rendelkeznek közvetlenül kapcsolódó határszakasszal. A szakirodalom az interregionális együttműködéseket két további nagy alkategóriára bontja:

• Interregionális hálózatokra, melyek általában közös célok mentén kitűzött, alulról jövő kezdemé-

nyezések vagy az EU különböző programjai által generált város és régióközi együttműködések lehetnek. A jelenlegi programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap az INTERREG IVC program mellett három hálózatépítő program keretében (URBACT II, INTERACT II, ESPON 2013) támogatja ezeket a tevékenységeket.

• Különböző „csúcsszervezetekre”, melyek a hálózatépítés mellett érdekképviseleti, vélemény-

formáló, tanácsadói szerepet töltenek be pl.: Európai Települések és Régiók Tanácsa, Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája, Eurocities stb.

3.2.4. Makroregionális együttműködések A területi együttműködési formák a TERCO terminológiájában a leginkább újszerű kategória, hiszen a projekt a makroregionális együttműködések fogalomkörén belül közösen kezeli a transznacionális programok és az új makroregionális stratégiák kérdését. Bár törekvések vannak az említett formák jövőbeli összehangolására, jelenleg a Program és a stratégiák különböző formában és módon járulnak hozzá az európai területi folyamatokhoz. A TERCO projekt olvasatában a makroregionális együttműködések olyan, az EU által meghatározott, nemzetközi területi együttműködések, melyek közös földrajzi térben elhelyezkedő országok azon NUTS2 szintű régióit ölelik fel, melyek sajátos politikai, gazdasági és/vagy kulturális kapcsolataik révén elősegíthetik az EU kohéziós politikára vonatkozó céljainak érvényesülését. Alkategóriái:

• Transznacionális Együttműködési Programok: A jelenlegi programozási időszakban, az EU által 13 programtérségben meghatározott együttműködések, melyek közül Magyarország a Bécsből irányított Közép-Európa (Central Europe) és a Budapestről irányított Délkelet-Európa (South East Europe) programokban való részvételre jogosult.

•

Makroregionális stratégiák: Az EU fogalomtárában is fiatalnak számító terminológia. Az Európai Bizottság és a tagállamok új, közös ügye az európai makrorégiók számára készülő átfogó stratégiák elkészítése. Tagállamok, régiók, nemzetközi szervezetek, pénzintézetek és civil szervezetek dolgoznak közösen irányelvek kidolgozásán és a különböző tevékenységi körök összehangolásán az adott terület harmonikus fejlődése érdekében. A makrorégiós stratégia előnyei nagyrészt az integrált megközelítésre vezethetők vissza. Az ilyen típusú stratégiák funkcionális együttműködéseken alapulnak, melyek a közös kihívásokra közös megoldásokkal tudnak felelni.

A TERCO projekt külön esettanulmányt készített a magyar EU elnökség alatt hivatalosan is megalakult Duna makrorégió már meglévő és tervezett nemzetközi területi együttműködéseinek vizsgálata céljából. A Duna stratégia keretében kiemelten javasolt együttműködési formára, a korábban már említett, a területi együttműködésre vonatkozó jogrendszer történetében is áttörésnek számító Európai Területi Társulásokra (EGTC), azok Duna térben való érvényesülésére a tanulmány kitüntetett figyelmet fordít.

38


A Dunához kötődő bejegyzett és potenciális EGTC társulások a Duna Régióban

15. ábra: A Dunához kötődő bejegyzett és potenciális EGTC társulások a Duna Régióban. Forrás: VÁTI

Magyarországon elsőként került bevezetésre nemzeti szinten az EGTC, mint jogi eszköz és egy magyar település (Esztergom városa) elsők között kezdeményezett sikeresen EGTC alapítást (Ister Granum EGTC) Európában. A Duna makrorégiót kiemelő térképen is világosan látható, hogy Magyarország határmenti szakaszainak jelentős része már lefedett kisebb-nagyobb területi társulásokkal. Meglepő tény azonban, hogy Közép- és Kelet-Európában mindezidáig kizárólag a magyar határszakaszok esetében éltek az új jogi eszköz adta lehetőségekkel.

3.2.5. Transzkontinentális együttműködések Több kontinensen átívelő területi együttműködések, melyek városok és régiók NUTS3, NUTS2, LAU2 vagy azzal egyenértékű szintjei között jönnek létre. A TERCO projekt elsősorban az európai régiók Észak-Afrikával és Latin-Amerikával kialakított együttműködéseit emeli ki. A globális kihívások hazánktól is megkívánják a transzkontinentális együttműködések szorgalmazását. Magyarország évről évre több világméretű környezetvédelmi, gazdasági, tudományos stb. célból létrehozott együttműködésben vesz részt. A nemzetközi területi együttműködések adott körülményeknek megfelelő formájának, partnereinek, céljainak és eszközeinek megtalálása jelentős mértékben meghatározza azok sikerét. Az ESPON kutatások módszerei és eredményei segíthetnek az alkalmas feltételek meghatározásában. Ehhez azonban szükség van a programban felhalmozott elméleti tudás megfelelő szintű közvetítésére.


39

3.3. Az ESPON 2013 kutatói megközelítésének a gyakorlati nemzetközi területi együttműködésekkel való összehangolása Az ESPON 2013 program több projekt keretében is foglalkozik eredményeinek gyakorlatba való átültetésével. A TranSMEC (Transznacionális Támogatási Eszköz Európai Együttműködések számára) projekt fő célja az ESPON program kutatói megközelítésének összehangolása az INTERREG együttműködések konkrét megvalósítást célzó, gyakorlati munkájával. A projekt segítségével a kutatási eredmények hatékonyabban beépülhetnek az operatív programokba és ezáltal a területi együttműködések megvalósulásába. A jelenleg kezdeti fázisában járó ULYSSES projekt (Az ESPON alkalmazott kutatási eredmények hasznosítása a határon átnyúló területi tervezésben és fejlesztésben) kísérletet tesz az ESPON alkalmazott kutatási eredményeinek sorvezetőként való bemutatására a határmenti területi tervezésben, vagyis térképeken és esettanulmányokon keresztül rávilágítani azokra az ismeretekre, melyek segíthetik az egyes területegységeket a megfelelő típusú együttműködési forma és kormányzási modell megtalálásában. A sok esetben hangsúlyozott alulról induló kezdeményezési jelleg működőképességét nagymértékben befolyásolja az együttműködő terület társadalmi tőkéjének fejlettségi szintje. Bizonyos fejlettségi szint alatt érdemes az alulról jövő kezdeményezések ösztönzése, támogatása, koordinálása céljából mindazt néhány felülről jövő kezdeményezéssel kiegészíteni. A két megközelítés módszertanát próbálja meg egyesíteni a PURR projekt (Rurális régiók lehetőségei), mely a regionális összefüggések elemzésének és az érintettek hozzáállásának tükrében javaslatokat tesz a jövőbeli fejlesztési lehetőségekre. Az összefoglalóan transznacionális együttműködésekként megnevezett városok közötti együttműködések – határon átnyúló kapcsolatok, interregionális, makroregionális és transzkontinentális együttműködések – a területi kohézió meghatározó eszközei. A különböző együttműködési formák területi kohézióhoz való hozzájárulása, csakúgy, mint egymáshoz való viszonyuk, jelenleg rendkívül változó. Az eszközök érvényesülésének feltétele, hogy megfelelő megalapozottsággal kerüljenek felhasználásra, melyhez az ESPON program eredményeivel hatékonyan hozzá tud járulni. A kohéziós politika reformja jó lehetőséget teremt a téma 2013 utáni programozási időszakban való továbbviteléhez. Ennek érdekében támaszkodni kell a kohéziós politika területi együttműködésére vonatkozó célkitűzések végrehajtása során tapasztaltakra. Az ESPON 2013 program a közeljövőben kutatási projekt keretében fogja a területi együttműködések kérdését tárgyalni, mely a témában további iránymutatásként szolgálhat.

40


4. Demográfiai kihívások Európában és Magyarországon Az elmúlt évtizedben egyre nagyobb figyelmet kap a területi egyenlőtlenségek egy új szempontja, a demográfiai kihívás. A demográfiai változás iránti növekvő figyelem oka a gazdaság és a népesedés közötti kölcsönös kapcsolat. A demográfiai folyamatokat alapvetően két tényező alakítja (a) a természetes népességváltozás (születések és halálozások), valamint (b) a vándorlási egyenleg (a ki- és bevándorlások). Európa számos részén mindkét egyenleg negatív, a népesség csökken és elöregszik, míg más részein a természetes szaporodás mellett a vándorlási egyenleg is pozitív, így a népességszám növekszik. Azonban az alacsony termékenységi ráta7 előbb-utóbb a korfa felborulásához: elöregedéshez és népességfogyáshoz vezet. A demográfiai kihívásnak számtalan része van, melyek növelik a területi polarizációt. A demográfiai folyamatok térségenként eltérő társadalmi és gazdasági hatással bírnak. A vidékies és perifériális térségek komoly problémája az elnéptelenedés, melynek számos következménye van a társadalmi kohézió, a közszolgáltatások biztosítása és a munkaerőpiac vonatkozásában. Ezzel szemben a városi területek, különösen a Földközi-tenger partvidékén, valamint néhány északi országban vonzzák a fiatal bevándorlókat. A DEMIFER (A demográfiai és migrációs áramlatok hatásai az európai régiókra és városokra) projekt a demográfiai változások több aspektusát tanulmányozta: a népességszám-változást és a mögötte álló okokat (természetes szaporodás, termékenység; illetve migráció), valamint mindennek hatását a korösszetétel, különös tekintettel az aktív, munkaképes-korú népesség arányának alakulására. A jelenlegi trendek leírása mellett a jövőre vonatkozó különböző forgatókönyveket is kidolgoztak a különböző politikai beavatkozások függvényében.

4.1. Demográfiai helyzetkép 4.1.1. Általános tendenciák Európa népességnövekedése lelassult, és számos régió már ma szembesülni kényszerül a népességfogyással. Néhány éven belül a teljes európai népesség elkezd csökkenni. Az előrejelzések alapján 2050-re 40 millió fővel leszünk kevesebben, ráadásul a népességcsökkenés mellett az európai társadalom alapvetően elöregedő. Az emberek tovább élnek, miközben a születési arányszámok is évtizedek óta csökkennek, ezáltal az átlagéletkor nő. A korstruktúra változása nagy hatással van a munkaerő-kínálatra is. A termékenység, valamint a vándorlások iránya és nagysága különbségeket generál a munkaerő átlagéletkorában és méretében. Ezen általános tendenciákon túl jelentős országos és regionális különbségek is tapasztalhatók a demográfiai jelenségekben. Az ezredforduló óta a népességnövekedés inkább a nyugati országokat érinti, a legnagyobb (1,5%-os éves átlagot meghaladó) népességnövekedés Írországban, Cipruson és Spanyolországban volt tapasztalható. Ezzel szemben a népesség csökkenése inkább Közép- és Kelet-Európára jellemző. 2000 és 2008 között hét tagállam tapasztalt népességcsökkenést, ezek között szerepelt – a balti államok, Bulgária, Románia és Lengyelország mellett – Magyarország is, ahol 2001 és 2008 között 151 ezer fővel (évi átlagosan 0,18%kal) csökkent a népesség. A népességfogyást mutató országok közül Bulgáriában, Lettországban, Litvániában és Romániában mindkét tényező, a természetes szaporodás, és a vándorlási egyenleg is negatív volt, míg Észtországban és hazánkban a vándorlási egyenleg ugyan pozitív volt, de ez nem volt képes kompenzálni a nagymértékű természetes fogyást. Magyarországon a természetes fogyás éves átlaga 3,5 és a vándorlási egyenleg éves átlaga 1,5 ezrelék volt 2000 és 2008 között. 7

Termékenységi vagy fertilitási ráta: A születések számának a termékeny korú (15 -49 éves) női népesség számához való

viszonyítása. A reprodukcióhoz szükséges mérték 2,1, Európában jelenleg (2008) ez az érték 1,32 (Szlovákia) és 2,15 (Izland) között mozog.


41

2000 óta az EU régi tagállamaiban – Németország és Portugália kivételével – a termékenység újra emelkedni kezdett, míg az új tagállamokban, főként Kelet-Európában a fertilitási ráta továbbra is alacsony. Az EU átlag jelenleg (2008) 1,6. Ehhez képest Magyarországon kevesebb, mint 100 ezer gyerek születik évente, azaz a fertilitási ráta 1,35, ami jelentős mértékben hozzájárul a népességfogyáshoz.

4.1.2. Vándorlási folyamatok Az EU-ban az 1990-es évek óta a népességgyarapodás fő forrását a bevándorlás jelenti. Számos tagállamban a vándorlási egyenleg nagysága határozza meg, hogy a népessége még mindig növekszik, vagy már csökkenésnek indult-e. A nemzetközi vándorlásból származó népességtöbblet néhány célországban, és azon belül is egy-két régióban koncentrálódik. A 2000-es években különösen magas volt a bevándorlás Európa déli régióiba, Spanyolország délkeleti, és Olaszország északi felére, valamint Írországba, miközben számos kelet-európai, francia, dél-olasz és északi periféria (Norvégia, Svédország és Finnország északi, ritkán lakott régiói) negatív vándorlási egyenleget mutatott, azaz többen hagyták el e területeket, mint ahányan oda érkeztek. Ugyanakkor a vándorlási folyamatok nem kompenzálják az elöregedést. Még ha a termékenység az 1990-es években tapasztaltnál kedvezőbb is, manapság számos európai államban és régióban, továbbra is a reprodukcióhoz szükséges szint alatt marad.

A nemzetközi vándorlás Az európai integráció egyik sarokköve az emberek szabad mozgása. Az ESPON elemzése a 2006/2007-es év vonatkozásában a főbb mozgásirányokat határozta meg az Európán belüli vándorlásokat vizsgálva. A legfontosabb tengely Németország és Lengyelország között húzódik, e két ország között zajlik a legintenzívebb mozgás. Ezt követi a Bulgária és Spanyolország, illetve a Bulgária és Olaszország közötti vándorlási útvonal, továbbá az Egyesült Királyság és Spanyolország, valamint az Egyesült Királyság és Lengyelország közötti mozgások. Az Európán kívüli migráció ehhez képest kisebb hatással van a régiók zömének népességszámára, főként a Földközi-tenger partvidékét és Skandináviát érintette jelentősebb beáramlás. Magyarország kis lélekszámánál fogva értelemszerűen nem került be a legnagyobb vándorforgalmat bonyolító országok közé, de ezen túlmenően sem jellemzi hazánkat intenzív nemzetközi vándorlás. Jóllehet 2009ben 10,4 ezer fő hagyta el az országot más európai államot választva lakóhelyéül, és 7,1 ezer fő érkezett hazánkba az EU területéről, a teljes népességhez viszonyítva ez a mozgás közel sem olyan számottevő, mint akár a lengyel, vagy román, bolgár állampolgárok esetében. Hazánkba csekély számú (2009-ben 5 ezer) EU27-en kívüli migráns érkezik, azok is zömmel Budapestre. A hazánkban élő külföldön születettek 29%-a származik EU-n kívüli országból – ez az egyik legalacsonyabb arány Európában.

Országhatárokon belül maradó vándorlás Egyes országokban alig van országhatáron belüli vándorlás, míg máshol hatalmas belső vándorforgalom tapasztalható, főként a szomszédos régiók között. Ilyen országok például Csehország és Ausztria, de a kisebb távolságra történő migráció Németországban és az Egyesült Királyságban is jellemző. Hazánkban a belső vándorlás fő „nyertese” a főváros Pest megyén is túlnyúló agglomerációja, egyes nagyvárosok (pl. Pécs, Győr, Szeged) szuburbán zónái, a fő kibocsátók pedig a külső és belső perifériák, különösen a kistelepülések. Az országon belüli vándorlások tekintetében a metropolisztérségek (Párizs, London, Madrid, Barcelona, Budapest és Helsinki) a legkedveltebb vándorlási célpontok, míg a régi iparterületek kevésbé vonzóak. Magyarország ismert „vízfejűségét”, azaz túlzott egyközpontúságát erősíti a belső vándorlás is, alapvetően a főváros és környéke az ország más területeiről érkező vándorlás célterülete, miközben a távolabbi, szegényebb régiók a vándorlási folyamat vesztesei. Más országokban, mint például Németországban, Spanyolországban és Olaszországban az országhatáron belüli vándorlás mintázata inkább többközpontú, több vonzó városi célterülettel, mely jelenség ezen országok policentrikus városhálózatát tükrözi vissza.

42


4.1.3. Elöregedés és a várható élettartam emelkedése Az elöregedés továbbra is a legfontosabb demográfiai – és gazdasági – kihívás, mellyel valamennyi európai tagállamnak és régiónak szembe kell néznie. Európa számos részén jelenleg 34-39 év az átlagéletkor, mely az elkövetkező évtizedekben rohamosan nőhet: 2030-ra az életkori medián8 a legtöbb területen 40 év felett lesz. A várható élettartam növekedése erősíti az elöregedést. Az európai régiók 21%-ában a várható élettartam 80 év felett van, míg a régiók 17%-ában, zömmel Kelet-Európában 76 év alatt marad. Magyarországon 2008-ban a nőknél 78,3 a férfiaknál 70,0 év volt a születéskor várható élettartam, amivel csak a balti államokat valamint Romániát, Bulgáriát előzzük meg. A várható élettartam a legkedvezőbb mutatóval rendelkező közép-magyarországi, észak-dunántúli kistérségekben is csak a lengyel, cseh, horvát átlagot éri el, négy évvel elmaradva az EU27-ek átlagától. A legrosszabb életkilátásokkal rendelkező észak-magyarországi és dél-dunántúli kistérségekben pedig már nyolc év ugyanez az elmaradás, itt a várható élettartam a sereghajtó lett, a litván országos adattal megegyezően. A 65 év felettiek aránya számos északi (főként svéd) és déli (olasz és spanyol) régióban rendkívül magas, míg az elöregedés relatíve kisebb mértékű Lengyelországban, Írországban és Izlandon. A legidősebb (75 év feletti) népesség létszáma 2000 óta majdnem minden régióban egységesen nőtt, különösebb területi különbségek nélkül. Magyarországon a 65 év felettiek aránya 15,8%, a 75 év felettieké 7,1%, ami 2000 óta 1-1 százalékponttal nőtt.

4.1.4. A munkaképes korú népesség létszámának alakulása Az európai régiók negyedében 2000 óta csökken a munkaképes korú lakosság száma, különösen Németországban, az északi régiókban (Észak-Norvégiában, Svédországban és Kelet-Finnországban), valamint Európa keleti felében: számos szlovák, román és bolgár régió mellett Magyarország jelentős részén is megfigyelhető a munkaképes korúak létszámának csökkenése (hazánkban 2000-ben 6,294 millió 20-64 év közötti lakos élt, ami 6,286 millióra csökkent 2008-ra). Ha figyelembe vesszük, hogy hazánké az egyik legalacsonyabb aktivitási ráta (62,0%) is Európában (azaz a munkaképes korúak közül tényleges munkavégzést folytatók aránya), akkor a munkaerőpiaci és gazdasági következmények még drámaiabbak. Ezzel szemben a legtöbb lengyel régióban a munkaképes korú lakosság számának enyhe emelkedése figyelhető meg, akárcsak Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Írországban, az Egyesült Királyságban és Izlandon. Hazánkban Észak-Magyarországon és a Dél-Alföldön a legrosszabbak az eltartottsági ráta értékei. Amíg azonban az Alföld déli részén (a Dunántúlhoz hasonlóan) a magas inaktivitás oka elsősorban az öregkorúak magas aránya, addig különösen Borsod-Abaúj-Zemplénben a gyermekkorúak relatív magasabb aránya áll a számok mögött. Ezen régiók mutatói az osztrák és balti régiókéval hasonlatosak, míg a három legfejlettebb régió (Közép-Magyarország, Közép-, és Nyugat-Dunántúl) relatíve kedvezőbb eltartottsági mutatói a cseh, lengyel értékekkel állíthatók párhuzamba. A vándorlásnak egyaránt hatása van a munkaerőpiac nagyságának és összetételének alakulására. A demográfiai trendek azt vetítik előre, hogy 2013-ra az Európai Unió mind a 27 tagállamában csökkenni kezd a munkaképes-korú népesség létszáma, és 2050-re mintegy 39 millióval (12%) lesznek kevesebben, mint 2008-ban.

8

Az az életkor, aminél a népességnek pont a fele idősebb és a fele fiatalabb.


43

4.1.5. Demográfiai tipológia A fent elemzett tényezőket összegzendő, a DEMIFER projekt keretében egy klaszterelemzés készült azzal a céllal, hogy a régiók főbb „demográfiai típusait” elkülönítsék. A NUTS2 régiók szintjén végzett vizsgálat négy fő változót vett alapul: a 20-39 év közöttiek arányát, a 65 év felettiek arányát 2005-ben, az éves átlagos természetes népességváltozást és a nettó migrációs rátát 2001-2005 között.

16. ábra: A NUTS2 régiók demográfiai típusokba sorolása a DEMIFER projekt keretében, 2005. Forrás: DEMIFER

A 20-39 év közöttiek jelentik az elsődleges reproduktív kort, illetve ők a fiatalabb munkaképes korúak generációja, a 65 év felettiek csoportja pedig jó mutató az idősödés folyamatára. Az átlagos természetes népességváltozás jelzi a népességnövekedés, vagy fogyás mértékét (a születések és halálozások száma alapján), míg a nettó migrációs ráta azt fejezi ki, hogyan növekedett, vagy csökkent a népesség a vándorlások következtében. A DEMIFER projekt tipológiája egy korábbi ESPON projekt hasonló munkáját vette alapul, az 1.1.4-es „A demográfiai folyamatok és a migráció területi hatásai” című tanulmány tipológiáját, azonban itt már nem csupán a népességváltozást vették számba, mint korábban, hanem a népesség kor szerinti összetételét is. Ezen mutatók bevezetése elősegítheti, hogy a tágabban értelmezett szakpolitika összekapcsolja a tipológiát a területfejlesztési hatásokkal és azok kezelésével.

44


Összesen hét típust határoztak meg, melyeket különbözőképpen érintenek a demográfiai és migrációs folyamatok (16. ábra). A tipológia segítségével már első ránézésre megmutatkozik Európa régióinak demográfiai sokszínűsége. A hét csoport: (1) „Euro-standard”: az ide tartozó régiók indikátorainak értékei igen közel állnak az ESPON-terület mutatóinak klaszteranalízis során számolt átlagos értékéhez: a stagnáló természetes szaporodás (átlag feletti termékenység) és az erős bevándorlás az uralkodó. Korösszetételük az átlagnál valamivel idősebb. Az alacsony termékenység nem, viszont az elöregedés problémákat okozhat. Jellemző még a magas iskolázottság, és az alacsony munkanélküliség. Ebbe a csoportba alapvetően Észak- és Nyugat-Európa régiói tartoznak. (2) „Kihívások a munkaerő terén”: jellemzője a fiatal munkaképes korúak magas részaránya a népességből, a kihívás itt a munkaerő-piacra való bejuttatásukat jelenti, valamint a kismértékű népességcsökkenés, aminek elsődleges oka a negatív természetes szaporodás, de a kivándorlás is hozzájárul ehhez. A magasan képzettek aránya ezeken a területeken az ESPON-átlag alatti, magas ellenben a szegénység és a fiatalok munkanélkülisége. Fontos kihívást jelent az oktatás fejlesztése ebben a térségtípusban. Ezek a régiók főképp Kelet-Európában és egyes periférikus helyzetű dél-európai területeken találhatók. Magyarország jelentős része, az egész Dunántúl, a Közép-Magyarországi régió, illetve az Észak-Alföldi régió is ide tartoznak az ESPON elemzése szerint. (3) „Családban rejlő lehetőségek”: az átlagnál kismértékben fiatalosabb korösszetétel és magas természetes szaporodás jellemzi, pozitív vándorlási egyenleggel párosítva. Az idősek aránya az ESPON-átlag alatti, köszönhetően a magas születési aránynak és az egyenletes (átlag feletti) bevándorlásnak. Magas iskolázottság és alacsony munkanélküliség jellemzi a csoportot. Néhány nyugat- és észak-európai régió tartozik ehhez a típushoz. (4) „Az elöregedés kihívása”: idősebb népesség és természetes fogyás jellemzi, ennek ellenére a népességszám még mindig növekszik az erős (elsősorban Európán kívüli országokból származó) bevándorlásnak köszönhetően. Magas a születéskor várható átlagos élettartam, valamint az idősek aránya. A képzettség viszonylag alacsony, azonban a munkanélküliség is. Leginkább Dél-Európában jellemző típus. (5) „A népességfogyás kihívása”: természetes népességfogyás és elvándorlás jellemzi. Ennek következtében a népesség csökken, amit elöregedés kísér, ezek Európa „zsugorodó” régiói. Gondot jelent, hogy az átlagosnál magasabb az 55 évnél idősebb dolgozók aránya, a fiatal felnőttek (20-39 év között) aránya viszont alacsony, így egyre nehezebb fenntartani a megfelelő munkaerő-létszámot, valamint a szociális ellátórendszert. A legnagyobb kihívást a népességfogyás spiráljából való kiszabadulás jelenti ezeken a területeken. Hazánkból ide tartozik az Észak-Magyarországi és Dél-Alföldi régió a besorolás szerint. (6) „Fiatalokban rejlő lehetőségek”: fiatalos korszerkezettel és pozitív természetes szaporodással, valamint erős (részben nem EU-tagállamokból érkező) vándorlási többlettel jellemezhető típus. A képzettség kettős képet mutat, mert mind a tercier szektorban dolgozó magasabban képzettek, mind a csupán alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya magas. A munkaerő-piaci részvételben jelentős a nemek közötti különbség. Leginkább Spanyolországban találhatók ilyen területek, valamint Írországban és Cipruson. (7) „Tengerentúli területek”: kiemelkedően magas a fiatalok aránya, miközben itt a legalacsonyabb az idősek részesedése a népességből. Az erős természetes szaporodás még a kivándorlást is ellensúlyozza. Ezek a folyamatok jellemzik a francia tengerentúli területeket, valamint a spanyol exklávékat is.

45


Magyarország kistérségeinek demográfiai tipológiája Közelebbről megvizsgálva a magyar helyzetet, az ESPON által regionális szinten vizsgált sajátosságok mögött az egyes megyék, kistérségek között egy régión belül is jelentős különbségek tapasztalhatók. A finomabb különbségek bemutatása érdekében megismételtük az DEMIFER kutatásának klaszterelemzését a hazai kistérségek vonatkozásában 9.

20-39 éves korosztály

65+ éves korosztály

(%)

(%)

Természetes szaporodás/fogyás (ezrelék)

2009 típus leírás

átl.

min

átl.

min.

max.

29,18 31,99

13,09

11,60 13,91

1,36

-0,19

15

1 577 712 15,75 30,79

29,92 31,78

14,22

13,02 15,70 -1,49

-2,92 -0,04

4,53 13,43

Aktív térségek enyhén fogyó népességgel

35

3 831 109 38,26 29,67

28,28 30,46

15,87

14,25 18,66 -3,57

-6,16 -2,09

0,90 18,91 -6,60

4

Magyar-standard

44

1 715 970 17,14 28,33

26,96 29,29

16,88

15,50 18,09 -5,14

-7,26 -3,48

-4,08

5

Kihívások a munkaerő terén

9

394 281

3,94 29,93

29,32 30,22

12,30

11,40 13,02 -0,91

-2,41

-7,74 -0,91 -14,34

6

Rohamos elöregedés és népességfogyás kihívása

32

847 893

8,47 27,17

25,21 28,24

18,61

16,24 21,81 -7,94 -13,80 -4,63

-6,29

7

Drasztikus elvándorlás és népességfogyás kihívása

31

936 900

9,36 28,57

27,48 29,79

14,85

13,21 16,12 -3,79

-9,74 -2,43 -16,56

174 10 014 324 100,00 28,83

25,21 31,99

15,99

11,40 21,81 -4,27 -13,80

Fiatal családokban rejlő lehetőségek

2

Fiatal nagyvárosi térségek

3

Magyarország

népesség

8

710 459

átl.

min

max.

éves átlag (2005-2009)

7,09 30,51

1

eset

Vándorlási egyenleg (ezrelék)

max.

átl.

min. max.

2,50 19,30 29,45 11,48

0,55

-7,17 -0,03

2,50

0,50

3,33 -9,56

6,28 -14,13

-2,86 29,45 -16,56

17. ábra: Magyarország kistérségeinek demográfiai tipológiája, a DEMIFER projekt módszertana alapján, 2009. Forrás: VÁTI, saját szerkesztés

46


Az így kialakított demográfiai típusok (17. ábra) az alábbiak: (1) „Fiatal családokban rejlő lehetőségek”: A fővárost övező agglomerációs gyűrű nyolc kistérsége tartozik ebbe a kategóriába. Alapvetően a fővárosi szuburbanizáció eredményeként fiatalos korszerkezetű, pozitív(!) természetes szaporodással és intenzív bevándorlással (évi 19 ezrelék) jellemezhető tehetős térségek, ahol kiemelkedően magas az értelmiségi és vezető beosztásúak aránya. (2) „Fiatal nagyvárosi térségek”: Enyhe népességfogyás és szolidabb mértékű bevándorlás, összességében kismértékű népességnövekedés, egyúttal fiatalos korstruktúra jellemzi ezt a 15 kistérséget, köztük számos nagyvárosunk térségét: Debrecen, Szeged, Nyíregyháza, Kecskemét, Veszprém és Győr környékét. Gazdasági helyzetüket tekintve az ország relatíve kedvezőbb helyzetű kistérségeiről van szó, a magasan képzettek arányát, és jövedelmi viszonyokat tekintve is. (3) „Aktív térségek enyhén fogyó népességgel”: Természetes népességfogyással és átlagos idősaránnyal, ugyanakkor többségében pozitív vándorlási egyenleggel jellemezhetők és ezzel összefüggésben (jellemzően a fiatalabb, aktív korúak költöznek) az aktív korúak aránya is az átlagosnál valamivel magasabb. A bevándorlás ugyanakkor nem képes ellensúlyozni a természetes népességfogyást, négy kistérség kivételével a népesség összességében csökken. Ilyen kistérségeket zömmel a Dunántúl északi részén találunk, de néhány kelet-magyarországi város térsége (Miskolc, Eger, Hajdúszoboszló, Szolnok, Cegléd) is így jellemezhető. Ezek is a viszonylag kedvezőbb gazdasági helyzetű térségeink közé tartoznak, mindössze egyet (Enyingi) soroltak a területfejlesztés 33 leghátrányosabb helyzetű térségei közé. (4) „Magyar-standard”: Átlaghoz közeli, de annál valamivel kedvezőtlenebb vándorlási és idős-arány mutatók jellemzik a kistérségek legnagyobb részét tömörítő típust. Ennek megfelelően népessége csökken. Gazdasági és fejlettségi tekintetben is átlagos helyzetű térségek. Ide tartozik a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl nagy része, Észak-Magyarország fejlettebb, a központi régióval szomszédos területei, valamint Nyugat-, és Közép-Dunántúl egymással szomszédos térségei. (5) „Kihívások a munkaerő terén”: Gyakorlatilag zéró természetes népességváltozással (az átlagnál enyhébb fogyással), ugyanakkor erős elvándorlással és a legalacsonyabb idős aránnyal jellemezhető az a kilenc kistérség, melyek egy tömbben helyezkednek el az Észak-Alföldön. Ezek közül négy tartozik a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség közé, de a Tiszaújvárosi kivételével a többi is elmaradott kistérségnek minősül, alacsony foglalkoztatással és ezzel összefüggő jövedelmi helyzettel. A típus relatíve kedvezőbb természetes szaporodását és korszerkezetét részben az itt élő romák viszonylag magas arányának köszönheti. Ugyanakkor komoly kihívást jelent az alacsony foglalkoztatottság, az itt élő, alacsonyabb képzettségű fiatalok munkaerőpiaci integrációja. A megoldást az oktatás, szakképzés fejlesztése (is) jelentheti ebben a térségtípusban. (6) „Rohamos elöregedés és népességfogyás kihívása”: Súlyos természetes népességfogyással, jelentős elvándorlással és az idősek magas arányával jellemezhető az a 32, alapvetően az ÉszakMagyarországon, Dél-Alföldön és Nyugat-Dunántúlon található, zömmel aprófalvas kistérség, melyből 28 elmaradott, ezen belül pedig kilenc a 33 leghátrányosabb közé tartozik. A településhálózati sajátosságok itt tovább súlyosbítják a negatív demográfiai folyamatok hatásait a közszolgáltatások (szociális ellátás, oktatás stb.) biztosítása, fenntartása terén.

9

A vizsgálatba bevont változók megegyeztek a DEMIFER kutatás által alkalmazottakkal: a természetes szaporodás és a ván-

dorlási egyenleg éves átlaga egy ötéves periódus alatt, valamint a 20-39 év közöttiek és 65 év felettiek aránya egy adott évben. Változást csupán az jelentett, hogy lehetőségünk nyílt frissebb adatokkal dolgozni, ezért 2005-2009 közötti időszakot, illetve a 2009. évi adatokat vettük figyelembe, szemben az ESPON kutatásával, ahol a 2001-2005 közötti időszakot, és a 2005. évi adatokat vizsgálták. A típusképzés módszertanában is követtük a DEMIFER kutatóit: hierarchikus klaszterelemzést alkalmaztunk standardizált mutatókon (Ward módszerrel), az így kialakított megoldások közül végül nálunk is a hét klaszteres tűnt a leginkább elfogadhatónak. Felhívjuk a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a klaszterelemzési módszer sajátosságai miatt az így kialakított hét klaszter nem azonosítható az DEMIFER kutatás által definiált típusokkal, tehát semmiképpen sem értelmezhetőek eredményeink az ott kialakított típusok aleseteiként.


47

(7) „Drasztikus elvándorlás és népességfogyás kihívása”: A kedvezőtlen demográfiai helyzetű kistérségek másik nagy csoportját az a 31 kistérség jelenti, ahol az átlaghoz közeli természetes népességfogyást drasztikus elvándorlás (évente 9 ezrelék) súlyosbítja, ugyanakkor korszerkezetét tekintve e térségek átlagosnak mondhatók. Ebbe a kategóriába sorolható Északkelet-Magyarország nagy része, valamint a Délnyugat-Dunántúl. Ez a csoport nemcsak demográfiailag, hanem általános fejlettségét tekintve is a legkedvezőtlenebbek közé tartozik, 18 közülük a 33 leghátrányosabb kistérség egyike, utóbbiak a romák magasabb arányával is jellemezhetők. Ezen zömmel aprófalvas térségekre is igaz, hogy a kiürülő kistelepüléseken még nehezebb fenntartani a szolgáltatások, ellátórendszerek minimális szintjét, ezáltal sérül az ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosításának elve. Demográfiai szempontból a két utolsó típus jelenti a legkomolyabb kihívást, ugyanakkor az ezekben tapasztalható gyors népességfogyásért az első típusban zömmel az elöregedés, a magas halálozás, és az ennek következtében létrejövő természetes fogyás, míg a második típusban az elvándorlás tehető elsősorban felelőssé, ezért a védekezés és „ártalomcsökkentés” stratégiái is némiképp eltérhetnek a két térségben. Ezen térségekben (de az 5-ös típusban is) az elvándorlás elsődleges kiváltó oka a kedvezőtlen gazdasági helyzet és a munkaerőpiaci lehetőségek szűkössége, ezért nem pusztán, és nem elsősorban a szűkebb értelemben vett népesedési- és családpolitikákkal, sokkal inkább egy komplex területfejlesztési, képzési, foglalkoztatási és gazdaságélénkítési folyamattal lehetne lassítani a drámai népességfogyást. Ezzel együtt is fel kell készülni e területek népességének zsugorodására és átstrukturálódására (elöregedés), ezáltal a szolgáltatások rugalmas, a helyzethez gyorsan igazodó átalakítására (pl. mobilszolgáltatásokkal, többfunkciós közösségi szolgáltatásokkal stb.).

4.2. Kilátások és szakpolitikai ajánlások 4.2.1. Előrejelzések a népességszám és összetétel alakulásáról A DEMIFER projekt kutatói a 2005-2050 közötti időszakra vonatkozóan négy különböző változatban készítettek előrejelzést a népességszám és a munkaerő várható alakulásáról (a projektben kialakított szakpolitikai szcenáriókat a „Területi forgatókönyvek” c. fejezet tárgyalja részletesen). A jelenlegi trendek folytatódásával számoló „Status Quo” verzió mellett egy, a migrációt teljesen kizáró (No Migration scenario) és egy, csak az Európán-kívüli migrációt kizáró forgatókönyv készült el. Az előrejelzések alapján a kutatók megállapították, hogy mind az Európán kívüli, mind az Európán belüli vándorlás jelentős hatással lesz a népességszám és munkaerő változására regionális szinten. A dinamikus, fejlett régiók (az EU15 gyakorlatilag teljes területe, főként a Földközi-tenger partvidékén fekvő régiók) nyertesei, a szegény régiók (elsősorban az újonnan csatlakozott tagállamok, főként Románia, és Lengyelország déli része, de hazánk is) vesztesei lesznek a vándorlásnak. A belső vándorlás a metropolisztérségek további megerősödéséhez vezet. Ugyanakkor a természetes népesedési folyamatok a legtöbb régióban negatívan alakulnak majd, ezért a bevándorlás nem tudja kompenzálni a munkaerő csökkenését, miközben növelheti a regionális egyenlőtlenségeket, és befolyással van a népesség korösszetételére és munkaerő-forrásaira. Ezért az várható, hogy a vándorlás a regionális egyenlőtlenségek növekedésének egyik fontos faktora lesz. „Az egyetlen lehetőség, hogy elkerüljük, hogy a demográfiai változások tovább növeljék a regionális különbségeket, az olyan szakpolitikai intézkedések bevezetése, melyek csökkentik a szegény régiókból a gazdagok irányába történő elvándorlást, és megengedik a szegény régiók számára az Európán kívüli migránsok bevonzását.” (DEMIFER, 2010. 21-22 o.) Noha összeurópai szinten a kutatók nem látták drámainak a helyzetet, a hazai kilátások nem túl kecsegtetőek. Az előrejelzések szerint Magyarország népessége mind a természetes fogyás, mind az Európán belüli (el)vándorlás eredményeként csökkenni fog, elsősorban a gazdaságilag is hátrányos helyzetű vidékies térségekben. Az aktív korúak elvándorlása a korszerkezet további elöregedéséhez és az eltartási teher emelkedéséhez vezet majd, tovább fokozva leszakadásunkat (elsősorban a jelenleg is rosszabb helyzetű térségek leszakadását) Európa nyugati felétől, illetve országon belül is fokozva a területi egyenlőtlenségeket. Ezen probléma

48


kezelésére vélhetően nem elégséges megoldás az Európán kívüli migránsok bevonzása, mivel – eltekintve a komoly integrációs problémáktól, melyet a hirtelen megugró bevándorlás okozna – ők is hamarosan a kedvezőbb gazdasági feltételeket kínáló nyugati államokba vándorolnának tovább, hanem csakis és mindenekelőtt a regionális egyenlőtlenségeket kiegyensúlyozó politikákkal lehet enyhülést találni rá. Az elvándorlás egy jellegzetes típusával, a vidékies tereket nagyobb arányban elhagyó nőkkel foglalkozik a SEMIGRA (Szelektív migráció, a nemek kiegyensúlyozatlan aránya a vidékies térségekben) című célzott ESPON kutatás, melyben két magyar régió, az Észak-Alföld és Észak-Magyarország demográfiai folyamatai is górcső alá kerülnek.

Szelektív migráció, a nemek kiegyensúlyozatlan aránya az Észak-alföldi régió vidékies térségeiben

A kutatásban részt vevő Észak-Alföldi az egyik leghátrányosabb helyzetű (alacsony egy főre eső GDP-vel és magas munkanélküliséggel küzdő) régió, melynek gazdaságát hátrányosan érintette a mezőgazdaság szerkezetváltása és az élelmiszeripar szovjet piacainak elvesztése. Bár a népesség fele „növekedési pólusokban” és azok intenzív vonzáskörzeteiben él (a régióközpontnak, Debrecennek 207 ezer lakosa van), a régió területének 80%-a – ami országosan a legmagasabb arány – vidékies térnek tekinthető. A népességszám 2000-óta háromszor gyorsabban fogy, mint az országos átlag, a rurális kistérségek erőteljes elvándorlással küzdenek, amely főleg faluból városba irányuló, megyén belüli migrációt jelent. Az Észak-Alföldi régió sajátossága, hogy a fiatal nők férfiakhoz viszonyított alacsonyabb száma különösen a 30–39 éves korosztályban tűnik ki. A negatív demográfiai folyamatok okait vizsgáló kutatás során egy végzős középiskolásoknak szóló kérdőíves felmérést, és számos szakértői és egyéni mélyinterjút készítettek a kutatók. A fiatalok orientációit vizsgáló kérdőív eredményeiből kiderült: a fiatalok migrációs tervei közt első helyen a faluról városba költözés áll, kevesen tervezik elhagyni az országot. A 17-18 éves válaszadók közül a lányok 18%-a, a fiúk 35%-a tervezett szülőhelyén maradni. Ennek oka részben az, hogy a lányok valamivel nagyobb arányban terveznek továbbtanulást (ami magával hozza a szülőfalu tartós elhagyását), mint a fiúk. Az érintett kistelepülések vezetőivel készített ún. szakértői interjúk egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a vezetők mindeddig nem érzékelték az elvándorlás nemi kiegyensúlyozatlanságát, és ennek demográfiai következményeit. Alapvetően a munkalehetőségek hiányával magyarázták a falvak elnéptelenedését. Az érintett kistelepüléseken élő, illetve onnan elköltözött nőkkel folytatott mélyinterjúk is megerősítették, hogy az érintettek nincsenek tudatában a kiegyensúlyozatlan nemi arányoknak településükön. Ugyanakkor kiderült, hogy a hivatalos statisztikák gyakran nem tükrözik a tényleges mozgásokat, a lakhely-bejelentés, átjelentkezés gyakran elmarad. A migráció okait vizsgálva elsősorban a térség munkaerőpiaci kínálata (és ennek esetleges nemi kiegyensúlyozatlansága) áll a vándorlások hátterében, ezért különösen fontos a foglalkoztatáspolitika nemi érzékenyítése a jövőben.

A hazai részről az MTA RKK és a Miskolci Egyetem részvételével 2011 tavaszán indult célzott kutatás arra keresi a választ, hogy miért hagyják el nagyobb arányban a fiatal nők a vidékies térségeket, mint a férfiak, hozzájárulva ezzel a nemi arányok kiegyensúlyozatlanságához és a családteremtés, gyermekvállalás esélyének romlásához. A kutatás ezen túl a figyelemfelhívást és az érintett régiók, települések politikai vezetésének számára a lehetséges stratégiák kidolgozását tűzte célul.


49

Annak ellenére, hogy a demográfiai folyamatok elemzése mindig fontos részét képezte az ESPON programnak, a kutatási kiírások eddig jórészt elhanyagolták a társadalmi folyamatok területi vetületeinek vizsgálatát. Ugyan a 2006-os ESPON program keretében még született egy előkészítő tanulmány a térbeli-társadalmi folyamatok feltárásához (1.4.2. Social aspects of EU territorial development címen), mindeddig hiányzott a társadalmi különbségek (szegregáció, oktatás, lakhatás, szolgáltatásokhoz való hozzáférés stb.) területi vetületeinek európai áttekintése. Ezért különösen üdvözöljük, hogy az ESPON 2013 program legutóbbi pályázati körében kiírásra került egy a „Szegénység és társadalmi kirekesztés területisége” című alkalmazott kutatás, melynek eredményei remélhetőleg hozzájárulhatnak majd a terület- és társadalompolitika jövőbeli szorosabb együttműködésének megalapozásához is.

50


5. Az európai közlekedés és elérhetőség helyzete A közlekedési és elérhetőségi viszonyok elemzésekor érdemes feltenni a kérdést: miért különösen fontos ez a téma az európai fejlesztéspolitikai, döntéshozói körökben? Röviden összefoglalva azért, mert egy olyan tényezőről van szó, amely az egyes területi szintek (települések, megyék, régiók, vagy akár országok, makrorégiók) fejlődését alapvetően befolyásolja. A vonalas infrastruktúra fejlesztése, a közlekedési-hálózatok kapcsolatainak kiépítése kulcsfontosságú, amely megalapozza egy-egy térség további fejlődését. A kedvező elérhetőségi viszonyok jelentik az egyik legfontosabb láncszemet a további fejlesztési lehetőségek kiaknázásához. Mai viszonyok között értelmezve, az elérhetőség fogalma egyre inkább magában foglalja az elektronikus elérhetőséget is, hiszen napjainkban az e-infrastruktúra is közel olyan meghatározó tényezővé vált, mint az utak, vasutak megléte. A közlekedés szerepe és az elérhetőség kérdése fontos helyet kap az európai szintű fejlesztéspolitikai dokumentumokban, mint például a TA 2020-ban, vagy a Kohéziós Jelentésekben. Több megoldásra váró komplex kihívás is napirenden van a közlekedésfejlesztés témakörével kapcsolatban. Ezek – a teljesség igénye nélkül – a következők:

• az elérhetőség különböző területi szinteken való megjelenése, és fejlesztésének területi szintenként eltérő megközelítése;

• az Európa külső területei felé irányuló elérhetőség; és az intermodális kapcsolatok megfelelő kiépítése;

• a centrum-periféria viszonyok kezelése (európai és országos/regionális szinten egyaránt); • a régi és új tagállamok között a fejlesztések különbségeinek csökkentése; • a kölcsönös egymásra utaltság növekvő káros következményei az energiahelyzettel, illetve az energia- és klímapolitikával kapcsolatban. A közlekedési elérhetőség helyzete három közlekedési ágazat (közúti, vasúti, légi közlekedés) szempontjából kerül elemzésre. A negyedik ágazat a belvízi közlekedés, ez a terület azonban kimaradt az ESPON kutatásokból; a tengeri közlekedés bemutatása pedig hazánk szempontjából nem releváns. Mindhárom ágazat esetében az elérhető legfrissebb, hivatalos, ESPON által készített helyzetkép adja a kiindulási alapot, amely megvizsgálta a rövidtávú változásokat egy adott időintervallumon belül (főként 2001-2006), külön kitérve a hazai helyzetre és változásokra. Ebben a legfontosabb forrást az ESPON Territorial Observation kiadványsorozat második kötete jelentette, amely az elérhetőségi trendeket elemzi. A kiadvány frissebb adatokkal egészítette ki, foglalta össze és térképezte a korábbi, 2006-ban lezárult programozási időszak során készített ESPON 1.2.1. közlekedési trendekkel foglalkozó kutatás eredményeit. Az elérhetőség témájával egy másik projekt, a TRACC alkalmazott kutatás is foglalkozik (TRansport ACCessibility at regional/local scale and patterns in Europe – Közlekedési elérhetőség regionális/helyi szinten és európai mintázatai). A projekt keretében az elérhetőség témáját érintő más kutatások eredményeit, indikátorait foglalták össze, számos esettanulmány bemutatásával.

5.1. Módszertani megközelítés Az egyes közlekedési ágak helyzetelemzése során vizsgálat tárgyát képezte (az ESPON Territorial Observations No. 2. – Trends in Accessibility Területi Megfigyelések 2. – Elérhetőségi trendek kötete alapján) az is, hogy egy adott régióból a lakosság milyen könnyen tud elérni egy másik régiót. A legtöbb esetben NUTS3-as régiókról (azaz magyar viszonylatban a megyei szintről) van szó, ezen a szinten van szükség két elemre, a lakosságszámra, illetve a régiók eléréséhez szükséges – legrövidebb – időre. Ezután standardizálták az adatokat, majd az európai átlaghoz viszonyított értéküket adták meg oly módon, hogy a legalacsonyabb értékek jelölik a legrosszabb elérhetőségű területeket, a legmagasabb értékek pedig a legkedvezőbb elérhetőségűeket. Az egyes közlekedési ágak szerint készített térképek esetében ez egyértelmű;


51

a multimodális elérhetőségi térképen egy indikátorban összesítve találhatók a közúti, vasúti és légi elérhetőségi mutatók. Ezt az információt használja az elemzés mind az elérhetőség statikus állapotának (egy időpillanat), mind az elérhetőség változásának (2001-2006 között) leírására. Az egyes megállapításokat a TRACC projekt ide vonatkozó eredményei is kiegészítik.

5.2. Közúti közlekedés Az európai közúti elérhetőség képe egyértelmű centrum-periféria relációt mutat, a legkedvezőbb értékekkel a Benelux-államok és Nyugat-Németország rendelkezik (18. ábra). A közúti közlekedés – ezen belül főként az áruszállítás – döntő hányada az európai gyorsforgalmi úthálózaton bonyolódik. Utóbbi sűrűsége jelentősen eltér Kelet- és Nyugat-Európa országai között. Míg Nyugat-Európa gyorsforgalmi úthálózatát a jól strukturált rácsszerkezet jellemzi, addig a kelet-európai országokra főként a sugaras irányú és szakaszos kiépítettség jellemző – erre hazánk is igen jó példa. 2005-ben a teljes közúthálózathoz viszonyított autópálya-sűrűség Spanyolországban, Németországban és Luxemburgban volt a legmagasabb (5-7%). Magyarország a fejlesztések ellenére 0,3%-kal a leggyengébbek között található, jócskán elmaradva az EU27 átlagától (1,5%).

18. ábra: Európa és hazánk közúti elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten. Forrás: ESPON Területi Megfigyelések 2. Elérhetőségi trendek

Az 1960-as és ’70-es évek ambiciózus közúti infrastruktúra-fejlesztési beruházásainak köszönhetően a klas�szikus európai magterületet övező (észak- és kelet-franciaországi, délkelet-angliai, svájci, nyugat-ausztriai és észak-olaszországi) régiók is kiváló értékekkel rendelkeznek. Ezekben a térségekben a jó minőségű közút- és sűrű autópálya-hálózat, valamint a nagy népsűrűség együttesen vezettek ehhez a kedvező pozícióhoz. A magterülettől távolodva a térségi közúti elérhetőség fokozatosan romlik, legrosszabb értékekkel a periférikus helyzetű régiók rendelkeznek. Igen kedvezőtlen Írország, Skandinávia, a balti államok, valamint számos görög, bolgár és román terület elérhetősége. Magyarország tekintetében a legkedvezőbb értékekkel a Nyugat-Dunántúli régió megyéi, valamint Fejér megye és Budapest rendelkeznek, azonban

52


ezek európai összevetésben még mindig csak közepesek (19. ábra). Fontos szempont ugyanakkor, hogy az adatok 2006-osak, és azóta hazánkban jelentős infrastruktúra-fejlesztés történt, aminek hatására ez a kép időközben módosult. Az adott ország területéhez viszonyítva a legsűrűbb autópálya-hálózat a Benelux államokban található (2005ben 56,4 km/ezer km2 ), az EU27 átlaga 14,1 km/ezer km2, míg a magyar érték ennek csupán a fele, 7 km/ezer km2. A legalacsonyabb hálózatsűrűség Romániában, Lengyelországban, Finnországban és Észtországban (1-2 km/ezer km2 ) figyelhető meg. Magyarországon jelenleg már 3 autópálya is eléri az országhatárt, és további kettő közelíti ezt. Nagy szükség van ugyanakkor a transzverzális kapcsolatok kiépítésére is, ezek azonban még váratnak magukra. Sajnos a TRACC kutatás során létrehozott adatbázis (19. ábra) – Magyarország vagy Románia vonatkozásában legalábbis – pontatlannak tűnik, több útvonal kiépítettsége a valóságban nem egyezik meg a térképen láthatóakkal.

19. ábra: Európai úthálózat 2011-ben (európai elérhetőségi elemzésekhez). Forrás: TRACC

5.2.1. A közúti elérhetőség változása A fejlődés üteméről ad közelítő képet a 2001-2006 közötti időszakot bemutató térkép (20. ábra). Ebben az időintervallumban európai átlagban 7,4%-kal javult a közúti elérhetőség, főként azokban a régiókban, amelyek nagyobb lemaradásban voltak. Az európai magterületen lévő területek, illetve a nyugat-európai régiók közúti elérhetősége – a jóval magasabb szintű kiépítettség következtében – csupán csekély mértékben javult, illetve csak egy-egy régió mutat nagyobb javulást. A régiók közúti elérhetőség szempontjából vizsgált relatív pozícióját elemezve kiderül, hogy legjobban a nyugat-lengyel, cseh, kelet-német, belga és holland régiók mozdultak előre. Egyértelműen látszódik, hogy a határ menti közös infrastrukturális befektetések megtérülnek. Az új tagállamok régiói szintén javítottak relatív pozíciójukon, kivéve néhány az EU keleti határa mentén fekvő területet, valamint Máltát és Ciprust.


53

A lista végén azok az alapvetően jó elérhetőségű országok és régiók állnak, amelyek elvesztették valamely komparatív előnyüket. Ezek a skandináv országok, az Egyesült Királyság, Írország, Dél-Olaszország, valamint számos régió az európai magterületről.

20. ábra: Az európai közúti elérhetőség változása 2001-2006 között NUTS3-as szinten. Forrás: ESPON Területi Megfigyelések 2. Elérhetőségi trendek

Magyarországot tekintve az évtized első felében az ország nagy részében alig javult az elérhetőség, előrelépés csak Győr-Moson-Sopron, Békés, Hajdú-Bihar, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben történt. A 2008-as adatok alapján az utóbbi éveket is intenzív gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztés jellemezte hazánkban, amelynek eredményeként leginkább a dél-dunántúli-, a délnyugati- és a keleti országrészek elérhetősége javult jelentősen a főváros irányából. A gyorsforgalmi útfejlesztések mellett hazánkban leginkább útszakaszrehabilitálás, útburkolat-erősítés és többsávosítás folyt, ezek mértéke azonban elmarad a kívánatostól.

5.3. Vasúti elérhetőség A 2006-os adatok alapján e tekintetben is Európa magterülete van a legjobb helyzetben (21. ábra), ami természetesen a népsűrűséggel is összefügg. Ezeken a területeken egyre több helyen építenek ki nagysebességű vasúti pályákat is, (250 km/h fölötti menetrendszerinti személyszállításra alkalmas vonalszakaszokat) amelyek hossza napjainkra eléri az 5500 km-t. A nagysebességű vasutak a hagyományos magterületen kívül is kedvező elérhetőséget biztosítanak, például Franciaországban Tours, Lyon és Marseille felé, illetve Németországban Berlin és München irányába. Spanyolország teljes vasúti vonalhosszának 10,7%-a (1552 km) már nagysebességű pálya, Franciaországban is meghaladja a 6,5%-ot (1893 km), de Németország, Belgium és Olaszország vasúti hálózatának is a 3-4%-a már ilyen pálya volt 2005-ben. Elérhetőségi szempontból alacsony, átlag alatti értékekkel rendelkeznek az ír, portugál, és dél-olasz régiók, illetve az új tagállamok régiói. A legalacsonyabb értékek a ritkán lakott területeket jellemzik. Ez abból adódhat, hogy vagy nincs elég hangsúly a vasútépítésen, vagy nincs lehetőség vasútfejlesztésre az adott országokban.

54


21. ábra: Európai és hazai vasúti elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten. Forrás: ESPON Területi Megfigyelések 2. Elérhetőségi trendek

Bár ebben a beszámolóban Magyarország nincs nevesítve a legrosszabb helyzetben lévő térségek között, a térképen látszik, hogy hazánk is kedvezőtlen elérhetőségű terület Európa egészét tekintve. A legtöbb megye a legrosszabb elérhetőségű területek közé tartozik, ennél valamivel jobb Budapest ill. Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyék helyzete. Hazánkban mindössze egy új vasútvonal épült az elmúlt évtizedekben, leginkább a meglévők felújítása, korszerűsítése folyik. Magyarországon egyelőre csak terv szinten ismert a nagysebességű vasút fogalma. Annak ellenére, hogy a hazai régiók elérhetősége többnyire kedvezőtlen, az ország vasúthálózat sűrűsége lényegesen meghaladja az EU27 átlagát. Magyarországon ez az érték 85 km/ezer km 2, ezzel szemben az EU27 átlaga 51 km/ezer km2. Azonban a magyar hálózatsűrűség is jelentősen elmarad a cseh, német, belga és luxemburgi értékektől (jóval 100 km/ezer km2 fölött). Összességében a hazai viszonylatok európai szinten megfelelőek, a villamosítás és egyéb minőségi paraméterek esetében viszont már jelentős az ország elmaradása. A magyarországi 36%-os villamosítási arány az egyik legrosszabb az Európai Unióban, ráadásul az EU27 átlagától (2005-ben 49%) való lemaradás konzerválódott.

5.3.1. Az vasúti elérhetőség változása 2001 és 2006 között 13,1%-kal javultak a vasúti elérhetőségi idők Európában. Legnagyobb mértékben az átlag alatti értékekkel rendelkező perifériális helyzetű térségek elérhetősége javult. Spanyolország leginkább a nagysebességű vasúti fejlesztései miatt került ebbe a kategóriába, ugyanígy például DélNémetországban is emiatt érzékelhető ilyen mértékű növekedés. A többi említett régióban ennél kisebb mértékű volt a relatív javulás. A hazai változás a vasúti elérhetőségben minden megyében javulást mutatott 2001 és 2006 között, legnagyobb mértékben Nógrád, legkisebb mértékben pedig Somogy megyében.


55

5.4. Légi elérhetőség A légi közlekedés térnyerése töretlen. Egyre többen utaznak Európa-szerte , és a desztinációk száma is emelkedik. Egyes repülőterek forgalmának felfutása igen kiemelkedő volt az elmúlt évtizedben, a nyugat-európai országok gyakorlatilag mindenhol többpólusúvá váltak a legnagyobb forgalmat bonyolító repülőterek tekintetében. Ugyanez a kelet-európai országoknál annyiban más, hogy jóval kevesebb a nemzetközi forgalmat lebonyolító repülőtér (országonként általában csak egy – a főváros), és az alacsonyabb forgalmú légikikötők száma is jóval alacsonyabb. Európa légi elérhetőségének képe mozaikos szerkezetű (22. ábra). Ennek legfőbb oka az, hogy a repülőterek területi hatásai igen korlátozottak. Természetesen a legkedvezőbb elérhetőségű területek a legfontosabb nemzetközi repülőterek közelében találhatók: London, Párizs, Brüsszel, Amszterdam, Düsseldorf, Frankfurt, Zürich és München. Ezen kívül még számos repülőtér hat pozitívan az őket körülvevő régiók elérhetőségére (Madrid, Barcelona, Lyon, Bécs, Prága, Berlin, Hannover, Hamburg, Koppenhága, Varsó, Észak-Olaszország számos régiója). Budapest kimaradt ebből a felsorolásból az ESPON kutatásban, de ez a hatás természetesen hazánkban is érezhető. Legalacsonyabb értékekkel Portugália és Spanyolország rurális területei, Görögország, Románia, Bulgária, Lengyelország és a balti államok rendelkeznek. A skandináv államok helyzete kedvezőbb, leginkább a jól kiépített regionális repülőtér-hálózatuk miatt.

22. ábra: Az európai és hazai légi közlekedési elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten. Forrás: ESPON Területi Megfigyelések 2. Elérhetőségi trendek

Az Unió tagállamaiban szállított légi utasok száma 2007-re meghaladta a 790 millió főt. Ezzel egy időben a magyarországi repülőterek utasforgalma is jelentősen, 5 millió főről 8,5 millióra emelkedett 2003 és 2007 között, amelynek több mint 95%-át a budapesti repülőtér adta. Mellette több nemzetközi forgalmat bonyolító repülőtér is megkezdte működését az országban (pl. Debrecen, Pécs-Pogány), azonban ezek utasforgalma európai léptékben nem számottevő.

56


A Magyarországot a szomszédos régiókkal ábrázoló térképen jól látszik, hogy a legelőnyösebb helyzetben az ország középső, és északnyugati megyéi vannak. Ezek a térségek mind Budapest, mind a szomszédos országok (Ausztria, Bécs, Szlovákia, Pozsony) tekintetében jó elérhetőségű repterek közelében fekszenek.

5.4.1. A légi elérhetőség változása A légi közlekedési elérhetőség 2001 és 2006 között európai szinten átlagosan 7,8%-kal növekedett. Ez a változás leginkább Spanyolország, Olaszország és Görögország egyes területein szembetűnő, valamint az új tagállamok legtöbb régiójában. 2001-ben ezeken a területeken még minden régió átlag alatti légi elérhetőséggel rendelkezett, azonban ez több mint 30%-kal javult, főként a légi kapcsolatok jelentős emelkedésének köszönhetően. A legalacsonyabb relatív növekedést azok a régiók mutatták, amelyek magas bázis értékekkel rendelkeztek: jellemzően a legfontosabb nemzetközi repülőterek közelében lévő térségek. Ugyanakkor számos régiónak csökkenéssel kell szembenéznie a járatritkítások miatt, ezek a régiók Franciaországban, Spanyolországban, illetve Dél-Svédországban találhatók. Hazánkban jelentősebb pozitív változás egyes dél-alföldi megyékben volt tapasztalható a vizsgált időszakban, ez minden bizonnyal a Romániában megnyílt/bővített repterek hatása, hiszen szinte egész Nyugat-Romániát hasonlóan magas értékek jellemzik.

5.5. Multimodális elérhetőség Az elérhetőség vizsgálatának következő aspektusa a korábban említett három közlekedési ág együttes elemzésére épülő multimodális elérhetőségi ábra, amely átfogó képet ad a megközelíthetőségi viszonyokról. Az összesített közlekedési elérhetőség térképe egy kiegyenlítettebb verzióját vázolja fel a centrum-periféria modellnek (23. ábra). A centrum-periféria viszonyokat elsősorban a közút- és vasúthálózatok vonalai rajzolják ki, ezt árnyalja némiképp a légiközlekedés policentrikusabb képe. Azokon a helyeken, ahol a légi közlekedési elérhetőség meghatározó szerepet tölt be a város elérésében, tisztán látszik az elérhetőségi értékek pontszerű kiemelkedése (pl. London, Párizs, vagy Milánó), ahol pedig a vasúti és közúti infrastruktúra is jelentős és magas szinten kiépített, ott nagyobb területet érintenek a magas értékek (pl. Brüsszel, Düsseldorf, Frankfurt). Magyarországi viszonylatban a legmagasabb értékekkel Budapest rendelkezik, amelyet Pest megye, majd a Nyugat-Dunántúli régió megyéi és Fejér megye követ. Legalacsonyabb értékekkel Délnyugat-Dunántúl megyéi, valamint Délkelet-Magyarország szerepel. Összességében hazánkban is érvényesül az általános kelet-közép-európai helyzetkép: a főváros és közvetlen környezete kiemelkedő elérhetőségű, az ország többi része pedig átlagos, vagy kedvezőtlen helyzetben van. A 2001-2006 közötti változást vizsgálva elmondható, hogy a multimodális közlekedési elérhetőség európai átlagban 8,7%-kal nőtt. A legnagyobb relatív változás a keleti EU-tagállamok körében érzékelhető, leginkább a közúti és légi közlekedési elérhetőség jelentős javulásának köszönhetően. Ugyanakkor számos spanyol régió elérhetősége is jelentősen fejlődött vasúti és légi közlekedésének fejlesztése következtében. Az európai magterület kevésbé javította elérhetőségét, ennek oka az igen magas bázisérték. Számos francia régióban a légiközlekedési elérhetőség romlását a vasúti elérhetőség javulása egyenlítette ki.


57

23. ábra: Az európai és hazai multimodális elérhetőség 2006-ban NUTS3-as szinten. Forrás: ESPON Területi Megfigyelések 2. Elérhetőségi trendek

Hazánk multimodális elérhetősége a vizsgált időszakban meglepő képet mutat: a délkelet-magyarországi megyék magas értéke minden bizonnyal a már korábban tárgyalt romániai légi elérhetőségi viszonyok javulásának következménye. Budapest, illetve a nyugati országrész már nem emelkedik ki ezen a térképen, a legkisebb javulást pedig Délnyugat-Magyarország megyéi mutatják. Komplex összevetések – az elérhetőség kapcsolata a gazdasággal és a migrációval Az ESPON két komplex összevetést is készített az elérhetőség és más folyamatok kapcsolatáról. Az első ilyen komplex térkép (24. ábra) az elérhetőség kapcsolatát mutatja az egy főre jutó GDP-vel, ahol mindkét adat a 2006-os évre vonatkozik. Mindkét indikátor esetében csupán két kategóriát különítettek el, aszerint, hogy az adatok az ESPON országok átlagát meghaladják-e vagy sem. Magyarország egésze a Közép-Magyarországi régió kivételével mindkét kategória alapján „negatív” tartományba esik, azaz mind az egy főre jutó GDP, mind a potenciális multimodális elérhetőség tekintetében az ESPON átlag alatt van. Pest megye csak az elérhetőség szempontjából emelkedik az átlag fölé, Budapest pedig mindkét szempontból. Sajnos ez az összevetés az országon belüli finomabb területi különbségeket nem mutatja meg, arra azonban rávilágít, hogy európai szinten még mindig nagy a hazai megyék lemaradása mind a gazdasági teljesítmény, mind az elérhetőségi mutatók tekintetében. A második komplex térkép némiképp összetettebb képet mutat Magyarország esetében is. Itt a 2001 és 2005 közötti évenkénti népességvándorlást hasonlították össze a multimodális elérhetőségi viszonyokkal. A kategóriák a migráció esetében az el- és odavándorlást mutatják, az elérhetőség esetében az ESPON-átlag alatti, illetve fölötti értékeket (ez esetben 2001-es adatokkal számoltak). Megyei szinten kirajzolódik egy enyhe kelet-nyugati különbség, hiszen Kelet-Magyarországról néhány megye kivételével mindenhonnan elvándorlás tapasztalható, és elérhetőségi viszonyaik is az átlagnál rosszabbak. Átlagnál kedvezőbb elérhetőséggel és odavándorlással jellemezhető Pest és Fejér megye, Budapestről pedig elvándorlást mutatnak az adatok (ez azóta az újabb migrációs folyamatok következtében megváltozott, jelenleg a főváros népességének ismételt növekedése zajlik). Az ország többi része szintén átlag alatti elérhetőségi viszonyokkal rendelkezik, vegyes migrációjú területekkel.

58


24. ábra: Az egy főre jutó GDP (PPS-ben) és a multimodális elérhetőség kapcsolata, valamint az évi népességváltozás összefüggései a multimodális elérhetőséggel Forrás: ESPON Területi Megfigyelések 2. Elérhetőségi trendek

Az ESPON kutatások egyik kiemelt célja, hogy a szakpolitika-alkotás számára is felhasználható eredményeket szolgáltasson. A TRACC projekt is ezt tűzte zászlajára: a meglévő és új indikátorok alkalmazásával mutatja be a legújabb kutatási eredményeket és megközelítéseket az elérhetőség témájában, a globálistól a regionális szintig. A kutatás több szempontból vizsgálja az elérhetőség kérdését, számba veszi például az utazási költséget, a lehetőségek kumulált értékét (adott utazási idő alatt elérhető potenciális úti célok száma), illetve egyéb lehetséges indikátorokat is. A különböző projektek vizsgálata megmutatta, hogy az elérhetőség számítására nem létezik egy általános mutató, amely minden kutatási kérdésre választ ad, ezért a projekt egyik célja éppen az, hogy egy rendszerezett és következetes elérhetőségi mutatógyűjteményt állítson össze. A kutatás másik nagy részét azok az esettanulmányok teszik ki, amelyek segítségével vonták le a szakpolitika-alkotás számára a fontos következtetéseket. A TRACC projekt Kelet-Európa elérhetőségére vonatkozóan az alábbi kulcsmegállapításokat teszi:

• A TRACC elérhetőségi modellek nem korlátozódnak kizárólag az ESPON és a nyugat-balkáni országok térségeire. Különösen a regionális elérhetőségi mutatók kapcsán fontos, hogy minél több potenciális célállomást tudjanak vizsgálni Kelet-Európában is.

• Különböző társadalmi-gazdasági adatok szükségesek. Elsősorban azok, amelyek kiindulási és célállomási információkat tartalmaznak, továbbá, hogy a SASI modellhez (1996-ban dolgozták ki: a közlekedési befektetések és a közlekedési hálózat javulásának területi és társadalmi-gazdasági hatásait leíró modell) is szolgáltassanak inputokat. Magyarország az Unió részeként az ún. belső zónához tartozik, a Balkán-félsziget nem uniós tagországai és Kelet-Európa Unión kívüli országai pedig a külső zónához.

• A z anyag részletes esettanulmányokat tartalmaz több országra, de a kelet-európai térségből csak Csehország (Usti, Prague, Vysocina, Olomouc régiókra) és Lengyelország (Warsaw, Zachodniopomorskie, Dolnoslaskie, Przemyski és Krosnienski régiókra) bizonyos régiói kerültek bevonásra. A többi esettanulmány finnországi, baltikumi, bajorországi, észak-olaszországi, valamint az EURAM (francia- és spanyol határvidék, továbbá Andorra) régiókat mutatja be.


59

5.6. Várható jövőbeni ESPON-eredmények A közlekedés és elérhetőség témájával, illetve ennek valamely aspektusával további ESPON kutatások is foglalkoznak. Fontos megjegyezni, hogy jelen kötet készítésekor a TRACC projekt még csak részjelentéssel rendelkezett, zárójelentése további fontos információkkal egészítheti ki az itt közölteket – ennek megjelenése 2012 májusára várható. Érintőlegesen csupán, de várhatóan az ATTREG projekt (Attractiveness of European Regions and Cities for Residents and Visitors – Az európai régiók és városok vonzereje a lakosok és látogatók számára) is foglalkozik majd az elérhetőség kérdésével a települések és régiók vonzerejének kutatása során. Ennek zárójelentése előreláthatóan 2012 áprilisában jelenik meg. Szintén a részjelentés alapján kerültek bemutatásra a POLYCE projekt (Metropolisation and Polycentric Development in Central Europe: Evidence Based Strategic Options – Nagyvárosiasodás és policentrikus fejlődés Közép-Európában: stratégiai lehetőségek a tények alapján) eredményei; a kutatás budapesti érdekeltsége révén konkrét magyar relevanciával is bír. A projekt zárójelentése 2012. május végére várható. A TIPTAP projekt (Territorial Impact Package for Transport and Agricultural Policies - A közlekedési és agrárpolitika kísérleti területi hatásvizsgálata), amelynek már a zárójelentése is elkészült, a témával kapcsolatban inkább a szakpolitikai jellegű hatások értékelésével foglalkozik, erről részletesebben jelen kötet „Területi forgatókönyvek” c. fejezete foglalkozik.

60


6. Klímaváltozás: kihívások és válaszok Az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás globális kihívássá vált, amely számottevően befolyásolja az európai állampolgárok, így a magyar lakosság életét is. A különböző klímamodellek által előrevetített változás mértéke a legoptimistább forgatókönyvek esetében is eléri a +2˚C-ot ebben az évszázadban. Ez számos olyan kérdést vet fel, amelyek megoldása nélkül magvalósíthatatlan a fenntartható fejlődésünk. A klímaváltozás hatásai területi szempontból jelentős eltérést mutathatnak, így az egyes régiók adaptációs képességei eltérhetnek egymástól. A probléma kiemelt hangsúlyt kapott a 2011-es Magyar EU Elnökség feladatai között, amelynek keretében elkészült a „Klímabarát Városok” című kézikönyv. A dokumentum a városok klímaváltozás elleni küzdelméhez kíván az európai tudásbázis szélesítésével hozzájárulni. A könyv alapján, az Európai Unió városfejlesztésért felelős főigazgatói által elfogadott Budapesti Nyilatkozatba is beépítésre kerültek a városok klímabarát fejlesztéséről szóló irányelvek. A városi mellett a területi tervezési tevékenység során elengedhetetlenül fontos számításba venni, hogy az eltérő területi adottságok mellett, az egyes gazdasági szektorok is másként reagálnak a bekövetkező változásokra. Éppen ezért az Európa 2020 Stratégia egyértelműen szorgalmazza azt a hosszú távú tervet, miszerint a tagországoknak olyan strukturális és technológiai váltáson kell keresztülmenniük 2020-ig, amely lehetővé teszi egy alacsony szén-dioxid kibocsátású, erőforrás-hatékony gazdaság megteremtését. A terv teljesülésének alappillére az a vállalás, miszerint az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest legalább 20, kedvező feltételek esetén 30%-kal kell csökkenteni; a megújuló energiaforrások arányát 20%-ra kell növelni a teljes energiafogyasztáson belül, és el kell érni az energiahatékonyság 20 %-kal történő növelését. Magyarország érdekében áll az EU-s vállalásokon túl olyan programokban is részt venni, mint az ESPON, mely tudományos kutatási hálózatok létrehozásával igyekszik elősegíteni többek között a klímabarát politikák kialakítását, a kutatási eredmények területi politikákba történő beépítését. A program a 2007-2013-as periódusban kiemelt hangsúlyt fektet az éghajlatváltozás elleni harcra, továbbá számos projektje foglalkozik részben vagy egészben a fent említett témakörök területi vetületével és lehetséges válaszlépésekkel. Fejezetünk a folyamatban lévő, és a már megvalósult kutatások eredményeinek ismertetése során ezek lehetséges magyarországi hasznosulására kíván rávilágítani.

6.1. Az éghajlatváltozás térbeli mintázata Az egyes területek klímaváltozással szembeni kitettsége nagyban függ a globális klímaváltozás irányától, és a vizsgált területek földrajzi helyzetétől. Éppen ezért az éghajlatváltozás területi mintázata aszimmetrikus Európában. Az eltérő területi adottságok eltérő érzékenységet, sérülékenységet és adaptációs képességet eredményeznek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a földrajzi különbségek következtében az éghajlati paraméterek is eltérőek. Az egyes területek éghajlati adottságainak megváltozása más folyamatokkal együttesen, mint például a mezőgazdasági reform, migráció, élőhely fragmentáció, vagy a városok folyamatos terjeszkedése és a népesség növekedése plusz teherként rakódnak a gazdaságra, lassíthatják annak növekedését, és súlyos károkat okozhatnak a biodiverzitásban. Hazánk szempontjából elengedhetetlenül fontos az ESPON Climate projekt, és a hasonló kutatások eredményei, ugyanis Magyarország ökológiai és gazdasági tekintetben is a fokozottan sérülékeny országok közé tartozik. A legjelentősebb problémák egyike az Alföldet sújtó szárazodás, elsivatagosodás, amelynek jelei már most is tapasztalhatóak a Homokhátságon. A pannon flóra és fauna fajgazdagsága kiemelkedő


61

Európában, így az esetleges változásokat a biodiverzitás nagyfokú csökkenése követheti. A változó éghajlati viszonyok a mezőgazdasági tevékenységre is kihatnak. A jövőben egyre jobban előtérbe kerülhetnek a szárazságtűrő fajták. A szélsőséges időjárási viszonyok következtében gyakoribbá válnak az ár- és belvizek, amelyek a természeti károkon kívül komoly anyagi terhet róhatnak a lakosságra és a gazdaságra is. A 25. ábra az ESPON Climate kutatásban kidolgozott tipológiát szemlélteti, amelyet a régiók meghatározott éghajlati tulajdonságainak lehetséges változása alapján készítettek. Magyarországot a dél- és közép-európai kategóriába sorolták, ahol többek között az éves középhőmérséklet jelentős emelkedése, a fagyos napok számának (átlaghőmérséklet < 0˚C) csökkenése, vagy a nyári napok számának növekedése (Tmax > 25˚C) várható.

25. ábra: Európai éghajlatváltozási régiók. Forrás: ESPON Climate

62


Az éghajlatváltozás összesített gazdasági hatásai a Tisza-vízgyűjtő területén

26. ábra: Az éghajlatváltozás összesített gazdasági (mezőgazdasági) hatásai a Tisza-vízgyűjtő területén. Forrás: ESPON Climate és VÁTI

Az ESPON Climate módszertani kerete a klímaváltozás hatásait – így a gazdaságit is – az éghajlatváltozással szembeni területi kitettségből és érzékenységből származtatja. Kiszámításukhoz a kutatócsoport számos indikátort használt fel. A sérülékenység és kitettség gazdasági, illetve mezőgazdasági szempontú vizsgálatánál a kutatók elsősorban azokat a mutatókat alkalmazták, amelyek a mezőgazdaság tekintetében relevánsak: ilyenek például az éghajlati tényezők változása (hőmérséklet, csapadék stb.), vagy a mezőgazdaság számára rendelkezésre álló vízmennyiség. A kiválasztott mutatók összesítésével végül elkészítették magát a téma-specifikus hatástérképeket is. A módszertan bővebb magyarázata a kutatás vonatkozó fejezeteiben fellelhető. Az ESPON Climate kutatás esettanulmányaként elkészült a Tisza vízgyűjtő területét vizsgáló esettanulmány, amely a vízgyűjtő régióit vizsgálta többek között gazdasági és társadalmi szempontok alapján. A vizsgálatból kiderül, hogy hazánkban is komoly gazdasági hatásai vannak az éghajlatváltozásnak, amely jelentős kihívások elé állítja az érintett régiókat. A vízgyűjtő mezőgazdaságának meghatározó gazdasági szerepe kulcsfontosságú, mivel a klímaváltozás jelentősen befolyásolhatja az ágazat termelékenységét. A közvetlen gazdasági hatások így egyben a mezőgazdaságra gyakorolt hatást is jelentik, amely állítás fordítva is érvényes: a mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatások meghatározzák a régiók gazdasági helyzetét. A 26. ábra az említett eljárás alapján készült, amelyről megállapíthatjuk, hogy a legjelentősebb gazdasági következmények a Tisza vízgyűjtő alföldi részein, illetve az Erdélyi-középhegység területén várhatók, név szerint Borsod-Abaúj-Zemplén, Bihar, Beszterce-Naszód, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Kassa, Maros és Szatmár megyékben. Ezzel szemben, a legkisebb negatív hatás Arad, Bács-Kiskun, Csongrád és Hargita megyékben prognosztizálható.


63

6.2. A régiók éghajlatváltozással szembeni sérülékenysége

27. ábra: A klímaváltozás hatásaival szembeni potenciális sérülékenység Európában és Magyarországon, 2011. Forrás: ESPON Climate

Az éghajlatváltozás tanulmányozásakor fontos ismernünk a vizsgált területek sérülékenységét. Az ESPON program keretén belül az ESPON Climate kutatás foglalkozik mélyrehatóan a témakörrel. A projektben egy új, átfogó és összetett sérülékenység-vizsgálati módszertant fejlesztettek ki a projektpartnerek az európai NUTS3-as régiók szintjének vizsgálatára. A művelet során kombinálták az éghajlati és érzékenységi tényezőket, melyből elkészültek az egyes régiókat érő hatás-térképek. Ezeket végül összevetették az adaptivitási kapacitás értékekkel, így kiszámíthatóvá vált az egyes régiók sérülékenysége. Az előző alfejezetben említett földrajzi különbségekből adódóan az egyes területek különbözőképp reagálnak az őket érő hatásokra, eltér a sérülékenységük. A meghatározás szerint ez azt a tulajdonságot jelenti, hogy egy adott rendszer mennyire képes az őt érő kedvezőtlen, az éghajlatváltozásból adódó hatásokkal – beleértve a klíma változékonyságát és a szélsőséges időjárási viszonyokat – megbirkózni. A 27. ábra az európai régiók sérülékenységét mutatja be. A térképről első pillantásra szembetűnik egy észak-dél irányú grádiens. A jelenség elsősorban a skandináv térség és a nyugat-európai államok jobb adaptivitási kapacitásának köszönhető, amelynek következtében könnyebben megbirkóznak a potenciális negatív hatásokkal. A hatásvizsgálat eredményét követve, az észak-dél lejtő mellett Kelet-, és DélkeletEurópa is a sérülékeny területek közé tartozik. Elsősorban azok a régiók veszélyeztetettebbek, amelyek adaptációs kapacitása is alacsonyabb. A jelenség kiváltó oka nem csupán természeti eredetű, hanem gazdasági és szociális összetevői is vannak. Tipikus példák erre az elvándorlás és a társadalom elöregedése, amelyek az emberi erőforrások gyengülése miatt fokozzák a régiók éghajlatváltozással szembeni érzékenységét, így végső soron a sérülékenységet is.

64


Magyarország a klímaváltozás szempontjából közepesen sérülékenynek mondható. Az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) 2007. évi, az éghajlatváltozásról szóló 4. Értékelő Jelentése alapján, a globális szinten 2˚C-ra prognosztizált átlaghőmérséklet-emelkedés hazánkban a 3-4˚C-ot is elérheti. Országunk esetében az ESPON Climate kutatás eredményéből jól látható, hogy a NUTS3-as egységek túlnyomó részén mérsékelt sérülékenység jellemző. Azonban Borsod a gazdasági szerkezetének és alacsony gazdasági fejlettségének, valamit a potenciális árvízi elöntéseknek köszönhetően különösen veszélyeztetett. A számítások alapján Győr-Moson-Sopron és Heves megye sérülékenysége közepes mértékű.

6.3. Területileg eltérő lehetőségek az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és az alkalmazkodásra A klímaváltozás az élet minden területét befolyásolja, így a hatások mérséklése, illetve az ezekhez történő alkalmazkodás horizontális szemléletmódot igényel. A beavatkozás a gyakorlatban legtöbbször az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését jelenti (mitigáció). A mitigációs kapacitás nem más, mint a társadalom azon képessége és lehetősége, amellyel csökkenteni képes az aktuális üvegházgáz-kibocsátást. Ezen adottságot meghatározó tényezőket részletesen vizsgálja az ESPON Climate, három fő kategória szerint csoportosítva őket: gazdasági tényezők, intézményi rendszer és technológiai lehetőségek. Összességében elmondható, hogy a mitigáció folyamatának legfontosabb lépései a csökkentési feladatok szükségességének felismerése, a rendelkezésre álló lehetőségekről a szükséges információk összegyűjtése, és a releváns politikák és szabályozó eszközök megfelelő végrehajtása és alkalmazása. Az ESPON kutatás rámutat, hogy hazánk összes régiója alacsony mitigációs potenciállal bír, igaz alacsony emisszióval rendelkezik. Budapest az egyedüli, ahol mindkét előbb említett tulajdonság magasnak mondható. Az adaptáció a szakirodalomban az egyik legrészletesebben kidolgozott területe a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Az ESPON Climate szerint egy társadalom adaptációs képessége nagyban függ az adott társadalom adaptációs kapacitásától. Ezt elsősorban a helyben rendelkezésre álló eszközök, források és feltételek határozzák meg, amelyek növelik, vagy éppen csökkentik egy terület képességét a klímaváltozáshoz történő sikeres alkalmazkodáshoz. Magyarországon Budapest az egyedüli, ahol közepes az adaptációs kapacitás szintje, elsősorban a jobb humánerőforrás-bázisának, fejlettebb intézményi hátterének, vagy minőségibb infrastruktúrájának köszönhetően, a többi megye mind alacsony kapacitással bír. Az alkalmazkodási stratégiák kidolgozása és szakpolitikákba történő integrálása elengedhetetlenül fontos a káros hatások lehetséges előfordulásának csökkentése érdekében.

6.4. Konklúziók az ESPON eredmények alapján A klímaváltozás által előidézett hatások új fejlődési lehetőségeket kínálnak az európai régiók számára. Ugyanakkor a kutatási eredmények összetettsége és a folyamatok kiszámíthatatlansága miatt jelentős fokú bizonytalanságot okoz a tervezők és döntéshozók számára az új megoldások és stratégiák kidolgozása, és azok gyakorlatba történő átültetése. Ezért is fontos, hogy a szakterületen dolgozók olyan kutatási eredményekhez és adatokhoz jussanak, mint az ESPON program eredményei, amelyek azon túl, hogy európai szintű lefedettséget biztosítanak, az országok és régióik számára is bőséges információforrással szolgálnak. Fontos, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a rendelkezésre álló lehetőségeket, mint az adaptáció és mitigáció, megfelelően kihasználjuk. Az adaptáció, mint gazdasági szempontú lehetőség, jelenleg kevéssé elfogadott megközelítés Európában. Az adaptációs politikák jórészt a kockázatkezelésről és az éghajlatváltozás következtében jelentkező károk elkerüléséről szólnak, lehetséges fejlesztések, beruházások nem, vagy csak ritkán kerülnek előtérbe. Ezen a téren nem csak EU-s, de hazai szinten is szükséges az előrelépés. A mitigáció tekintetében a gazdasági lehetőségek elsősorban az energia előállítására és felhasználására összpontosulnak. A zöld és szénmentes új technológiák nem csak az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentik, hanem új piaci lehetőségeket is nyitnak a gazdaság szereplői számára. Fontos, hogy Magyarország támogassa ezen új technológiák elterjedését.


65

A sérülékenységi vizsgálatok alapján vázolt jövőkép a területi kohézió gyengülését vetíti előre. Az éghajlatváltozás következtében a sérülékenyebb országokban – mint amilyen Magyarország is –, elmélyülhetnek a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek. A hazánkban szintén jellemző negatív demográfiai hatások (elvándorlás, elöregedés) tovább növelik a sérülékenységet a klímaváltozás hatásaival szemben. Magyarország számára az ezen kihívásokkal való szembenézés során hasznos segítséget nyújthatnak az ESPON Climate projekt eredményei; mind a klímapolitikák kialakításában, mind a megbízható tudásalap biztosításában, mind pedig a helyi cselekvések ösztönzése terén.

66


7. Hazánk és az európai energetikai kihívások Az energia meghatározó szerepet játszik alapvető szükségleteink kielégítésében. Használjuk többek között a lakások és középületek fűtéséhez, a közlekedéshez, vagy a világításhoz, hiánya megbénítaná mindennapi életünket. Éppen ezért az EU és hazánk számára is rendkívül fontos az energetikai kihívások kezelése. Az ESPON 2013 program is több szempontból vizsgálta a kérdéskört. Eltérően a tématerületet vizsgáló legtöbb kutatástól, melyek az energetikai infrastruktúrát vizsgálják, az ESPON program ReRisk projektje a fogyasztói oldal sajátosságait elemezi. A többi kutatás csak részben, vagy érintőlegesen foglalkozik a témakörrel. Az ESPON Climate például az éghajlatváltozás következtében az energetikai hálózatot érő negatív hatásokat vizsgálja, a TRACC pedig a növekvő energiaárak közlekedésre gyakorolt hatásait elemzi. Fejezetünk elsősorban a ReRisk projekt eredményeire épít, melynek átfogó következtetései általános érvényűek az összes, a témát érintő egyéb kutatásra.

7.1. Energetikai kihívások napjainkban Az energiaügyi kihívások jelentős problémák elé állítják Európát. Az energiaimporttól való függőség és a növekvő energiaárak, melyek veszélyeztetik az Unió biztonságát és versenyképességét, már ma is komoly gondokat okoznak. A probléma megoldása nem halasztható a jövőre, napjainkban kell a fontos döntéseket meghoznunk, hogy csökkentsük az energiaimportból adódó függőséget és az előállításából származó szennyezőanyag-kibocsátást. A problémák gyors és hatékony kezelésével az energetikai kihívások leküzdése mellett enyhíthetjük a klímaváltozás negatív hatásait is. Az említett témákkal aktívan foglalkozik az Európa 2020 Stratégia, mely határozott és jövőbemutató keretet ad az európai energiapolitikának, célokat tűz ki az elkövetkezendő tíz év energiaügyi prioritásait illetően, és meghatározza a szükséges intézkedéseket. További fejlemény, hogy az Európai Parlament felhívta a tagállamok figyelmét a nemzeti energetika cselekvési tervek, és az energiahatékonyság növelésének szükségességére. Az EU továbbá megelőző lépéseket sürget a növekvő energiaárak okozta szegénység leküzdése érdekében is, ugyanis az európai háztartások egyre növekvő hányada kerül nehéz helyzetbe az energiaszámlák fizetését illetően. Az Európai Tanács értékelése szerint az Unió előtt több komoly energetikai kihívás áll. Az egyik legjelentősebb probléma a szénhidrogének felhasználásából adódik. A kőolaj és földgáz jelentős szerepet tölt be az energia-előállításban, így a források fokozatos kimerülése jelentős kockázatokat hordoz. További problémát okoz az energiahordozók és az energia importálása következtében fellépő függőség, melyet tovább súlyosbít a beszállító országok körének diverzifikálatlansága. Az energiahordozó-árak és az előállítás költségének fokozatos emelkedése súlyos terhet jelent a lakosság és az ipar számára egyaránt. A növekvő árak azonban nem képesek mérsékelni az egyre fokozódó energiaigényt, mely a technológiai fejlődés következtében gyorsuló ütemben növekszik. Sok esetben az energiát termelő, és a tranzit országok politikai szempontból instabilak, így az ellátás biztonságának szempontjából további kockázati tényezőt jelentenek. Az energiahatékonyság már említett fejlesztése a közös európai Energia Stratégia egyik alappillére. Az Unióban az energiapiac liberalizációjának hiánya mellett a piacok korlátozott átláthatósága is rontja a helyzetet. A nemzeti energiapiacok integrációja és összekapcsolásuk létfontosságú egy hatékony rendszer felépítéséhez. A folyamat megköveteli az ágazat szereplői közötti megfelelő koordinációt, és az energiarendszer jelentős fejlesztését. Az éghajlatváltozás erősen kihathat az európai energiaszektorra. Míg a fűtési igény általánosságban csökkenő tendenciát mutat, az Európa szerte fokozatosan melegedő klíma megnöveli a hűtésre fordított energiaigényt (28. ábra).


67

28. ábra: Az éghajlatváltozás energiaszektorra gyakorolt potenciális hatásai, 2011. Forrás: ESPON Climate

Hazánk energetikai téren tett vállalásai szerénynek mondhatók. A visszafogott célok nem ösztönzik kellőképpen a lakosságot és az ipart az energiafelhasználás hatékonyságának növelésére és a takarékosságra. Ahhoz, hogy Magyarország e tekintetben ne maradjon le, vagy akár előnyre tegyen szert a többi tagországgal szemben, új megközelítéseket és politikákat kell kidolgoznunk és meghonosítanunk.

7.2. A régiók gazdasági és társadalmi sérülékenysége A hazai és az európai energiaszektor vizsgálatakor alapvető követelmény a régiók sérülékenységének feltárása. Ilyen jellegű vizsgálatot végzett el a ReRisk projekt is. A kutatás gondosan kiválasztott mutatók alapján kiemelte azokat a gazdasági ágazatokat, ahol a vállalatok energiaigénye különösen magas. A probléma teljes megértéséhez a kutatás megvizsgálta, hogy az adott régiókban ezek az energiaigényes iparágak mennyire járulnak hozzá a jólét megteremtéséhez, és mekkora munkaerőt foglalkoztatnak. A magas energiaigényű iparágak számára kiemelten fontos tényező az energia ára, ezért alapvető információ számukra, hogy az energiára fordított kiadásaik magasabbak-e a versenytársaikénál. Így az energia az egyik legalapvetőbb költségtényező a termelési folyamat során. Egy-egy régió gazdasági versenyképességét jobban befolyásolja az energiára fordított költségek nagysága, mintsem a végső energiafelhasználás mértéke. A gazdaság helyzetén és reakcióin túl, a másik jelentős potenciális veszélyforrást a társadalom energiaár-változással szembeni sérülékenysége jelenti. Az itt zajló folyamatokról a rendelkezésre álló szemléltető statisztikák szűkössége miatt rendkívül nehéz feladat egységes vizsgálatot lefolytatni, melynek keretében megállapíthatnánk a szükséges beavatkozási területeket. A témát érintő adathiány ellenére a ReRisk kutatás rávilágít arra, hogy az energiahiány tényleges veszélyeinek felderítését – legalább is a háztartások szintjén – a regionális és helyi folyamatok elemzésével érhetjük el.

68


Regionális különbségek a sérülékenység terén hazánkban

29. ábra: A bruttó hozzáadott érték a magas energiaigényű iparágakban Európában, 2010. Forrás: ESPON ReRisk

A ReRisk kutatás egyik fontos megközelítése és egyben eredménye a régiók magas energiaigényű gazdasági szereplőinek, és azok gazdasági súlyának feltérképezése (29. ábra). Az eredmények szerint a régiók, ahol magas az energiaigényes iparágakban dolgozók aránya, és jelentős az általuk előállított bruttó hozzáadott érték (GVA), azok jelentős sérülékenységet mutatnak az energia árának növekedésével szemben. Hazánk esetében megállapítható, hogy ez utóbbi adatok Észak-Magyarországon – ahol a II. világháború utáni időszak erőltetett iparosítása következtében hagyományosan magas ezen ágazatok koncentrációja – a legmagasabbak. Az utóbbi évtizedekben azonban jelentősen kiéleződtek a szerkezeti problémák. A teljes termelés súlyos hatékonysági és a technológiai lemaradásban van, így ez a régió kiszolgáltatott az energiapiacon bekövetkező árváltozásoknak. Közép-Dunántúl gazdasága a rendszerváltást követően folyamatos átalakuláson ment keresztül. A fokozatos erősödés és fejlődés, valamint a kedvező földrajzi fekvés következtében az ipar részesedése a bruttó hozzáadott értékből megközelíti a 40%-ot. A helyzet a Dél-Alföldön is hasonlóképpen alakult, így mindkét régió prosperálása nagymértékben függ az energiaárak változásától.

A 30. ábráról kitűnik, hogy az egyes nemzetek háztartásai mennyit fizetnek az energiáért vásárlóerő-paritásos alapon (pps). Szembetűnő, hogy a magyar és lengyel családok számára jóval nagyobb terhet jelent az energiaigényük fedezése, mint a briteknek, vagy a finneknek. Hazánk szempontjából elgondolkodtató, hogy európai szinten a magyar energiaárak a legmagasabbak vásárlóerő-paritásos alapon.


69

30. ábra: Villamos energia és gázárak Európa államaiban (pps), 2009. Forrás: ReRisk

Az eredmények regionális szintű vizsgálatából kiderül, hogy az energiaárak közötti különbségek még jelentősebbek alacsonyabb területi szinteken. Itt ugyanis azzal kell szembesülnünk, hogy azok az emberek, akik a legszegényebb régiókban élnek (például Bulgáriában Severozapaden) kevesebb, mint 12%-át keresik a legmagasabb értékeket mutató térség, a londoni átlagkeresetnek (pps-ben mérve), de átlagosan 17,07 pps-ért jutnak hozzá 100 kWh energiához, míg a britek csupán 15,37 pps-ért. A ReRisk kutatás eredményei alapján is kirajzolódnak a kelet-nyugat, és észak-dél különbségek, melyek közül kiemelkednek a jövedelembeli eltérések a növekvő energiaárak fényében. Magyarország szempontjából ezek az információk különösen fontosnak bizonyulnak, hiszen általuk hatékonyabban avatkozhatunk be a problémák leküzdése érdekében.

7.3. Az energiaszegénység területi tipológiája Az energiaszegénység alatt a kutatók jelentős része az elektromos áramhoz, hőhöz vagy az energia bármely más formájához való hozzáférést, illetve annak hiányát érti. Ennek területi elemzése kapcsán felmerül az igény az egyes térségek tipizálására. A ReRisk projekt eredményeként elkészített kategória rendszer (31. ábra) kiválóan alkalmazható Magyarországra is, továbbá remek lehetőséget kínál adottságaink más külföldi régiókkal történő összehasonlítására. A tipológia alapján könnyebben helyezhetjük el magunkat az európai térben, valamint a hasonló területi tulajdonságok alapján akár új partnereket is találhatunk munkánk, kutatásaink számára, valamint stratégiáink kidolgozásához. A módszertan öt különböző régiótípust különböztet meg Európában. Fontos megjegyezni, hogy a kategóriák nem elsősorban a gazdaság szempontjából, hanem az energiahiány kezelésének lehetőségei alapján lettek kialakítva (így lehetséges az, hogy például Észak-Magyarországot az 1b kategóriába sorolták). A legnagyobb számban az 1-es típusú régió fordul elő Európában, ezért célszerű volt e csoportot tovább tanulmányozni, majd kettéosztani a megújuló energia potenciál, mint differenciáló tényező alapján. Így az 1a kategóriába (problémákkal küzdő, de potenciális lehetőségekkel bíró területek) azok a régiók lettek besorolva, melyek kevésbé kitettek a növekvő energiaáraknak: a szolgáltatás-orientált városias központok (pl. a Pentagon terület túlnyomó része), valamint a vidékies jellegű, gyakran turizmusorientált tengerparti és sziget-régiók Dél-Európában. Magyarország számos része, a Nyugat-Dunántúli, Dél-Dunántúli, KözépMagyarországi régió és az Észak-Alföldi régió is ebbe a kategóriába kerültek besorolásra.

70


31. ábra: Az energiaszegénység területi tipológiája. Forrás: ReRisk.

Az 1b típushoz (energiaellátás szempontjából jó helyzetben lévő, de a jövőben komoly problémákkal szembesülő területek) többnyire a központi, iparosodott területek kerültek besorolásra, melyek esetében kevés lehetőség mutatkozik a szél- és napenergia hasznosításának fejlesztésére. Hazánkban Észak-Magyarország és Közép-Dunántúl sorolható ide. A 2-es csoportba (a munkahelyek teremtésével és a gazdaság fejlesztésével küzdő területek) a társadalmi szempontból legsérülékenyebb régiók tartoznak. A kelet-európai területek többsége ide sorolható, hazánkban a Dél-Alföldi régió tartozik ebbe a kategóriába. Jellemző rájuk, hogy magas a fűtési és hűtési energiaigény, gyakran periféria területeknek minősülnek valamely szempontból, azonban számos lehetőség áll előttük a megújuló energiaforrások szélesebb körű bevonására, amennyiben sikerül forrást előteremteni a beruházásokra. A 3-as (gazdaságilag fejlett, jellemző a munkaerő ingázás) és a 4-es kategória (hidegebb éghajlatú, de gazdaságilag prosperáló területek) régiói hazánkban nem fordulnak elő, ezért a típusok részletes bemutatásától eltekintünk.

7.4. Szakpolitikai ajánlások az ESPON projektekben Elsődleges szempont annak felmérése, hogy a régiók hogyan tudnák növelni befolyásukat a döntéshozásban az energetika területén. A ReRisk számos ajánlást tesz ennek érdekében. A projekt szerint ehhez mindenképpen erősíteni kell az egymás közötti kapcsolatokat, és csökkenteni a kiszolgáltatottságot (energia szolidaritás), mely intézkedés összhangban van a TA2020 energetikai célkitűzéseivel. A régiókban törekedni kell az állami szervek, ágazati kollektívák, kutatóintézetek és egyéb érdekelt szervezetek közötti együttműködések megerősítésére. Különösen az elavult ipari szektorral rendelkező régióknak tud segíteni ez az együttműködési forma a szükséges beruházások vonzásában.


71

Fontos, hogy a regionális energiaszektor szereplői tudatos politikát folytassanak, amihez elengedhetetlen a hosszabb távú tervezés. Hosszú távú elképzeléseket összegez a ReRisk projekt regionális energia modellje 2050-re. Az itt felvázolt jövőképek és forgatókönyvek segíthetnek a politikai döntéshozóknak, hogy szakmailag minél jobban alátámasztott döntések születhessenek. Szoros együttműködés szükséges a régiók és az önkormányzatok között az energia-intenzív gazdaságok átalakításában. Ehhez jelenthet segítséget a köz- és magánszféra partnersége, amely szerte Európában egyre fejlettebb szinten valósul meg. Az ESPON Climate projekt ajánlásával összhangban úgy kell növelnünk az energiaellátás biztonságát, hogy közben csökkentjük az energiatermeléssel járó károsanyag-kibocsátást, melyet elsősorban a megújuló energiaforrások fokozottabb bevonásával valósíthatunk meg.

7.5. Az ESPON kutatások haszna hazánkban Az ESPON projektek eredményei alapján Magyarország több fontos következtetést vonhat le a hazai energiapiac és energiahálózat kihívásaival kapcsolatban. Sikeres jövőnk érdekében legfontosabb, hogy hazánk harmonizálni tudja energiastratégiáját az EU politikáival. Továbbá elengedhetetlen, hogy a régiókban – különösen ott, ahol magas az energiaigényes ágazatok bruttó hozzáadott értéke – különleges figyelmet szenteljünk az energiahatékonyságra, illetve a megújuló energiaforrások részarányának növelésére. Az energia pps-en alapuló árából egyértelműen megállapítható, hogy az energiatermelés modernizációja szükséges a hazai cégek versenyképességének fenntartásához. Segítséget jelenthet a hazai régiók számára a kapcsolatok és együttműködés kiépítése a ReRisk tipológia alapján a hasonló problémákkal küzdő régiókkal.

72


8. Magyarország környezeti állapota Környezetünk állapota csupán addig helyi érdek, amíg annak csak a ránk közvetlenül ható tényezőivel foglalkozunk. A friss levegő, a tiszta víz, illetve az élhető, szennyezetlen természet mindannyiunk alapvető igénye. Helyi aktivitásunk környezeti hatásai azonban túlnyúlnak lakóhelyünk határain, tevékenységünkkel nemcsak a saját, de mások életminőségére is hatunk. Ez a kihívás emeli a környezet állapotának ügyét európai, sőt azon túl, globális szintre. Környezetünk védelmének érdekében tehát nem csak helyi, de nemzetközi ismeretekkel is kell, hogy rendelkezzünk. Bár a kiadványban vizsgált, ESPON projektek a környezetet elsősorban, mint kutatásai alapját s nem, mint célját közelíti meg, a különböző projektekből informálódhatunk, mind hazai, mind tágabb, nemzetközi környezetünk állapotáról.

8.1. Magyarország környezeti állapota az ESPON eredmények tükrében A következőkben a környezet állapotát meghatározó, az ESPON projektek által is érintett és elemzett tényezők csoportján haladunk végig, bemutatva a vonatkozó kutatási eredményeket.

8.1.1. A természeti és táji értékek helyzete Az elmúlt évszázadok során Európában a természet változatosan fejlődhetett. Ennek köszönhetően ezen a – globális szinten – viszonylag kis méretű kontinensen a különféle természeti-, és kultúrtájak eredeti formájukban maradtak fenn. Így az európai kontinens sokszínű tájképet mutat. Az EU természeti környezete tehát egyedi, különleges érték, aminek megőrzése mindannyiunk közös érdeke. Ezt erősítik meg az ESPON TeDi projekt kutatásai (lásd a 32. ábrát), melyekből megtudhatjuk – egy három tényezőből (mesterséges és természetes felszínborítás, illetve mezőgazdasági földhasználat aránya) aggreált indikátor alapján –, hogy átlagon felüli természeti környezettel rendelkezik többek közt Skandinávia, a Balti országok, Svájc, Ausztria illetve az Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Németország, valamint Kelet- és Dél-Európa bizonyos területei. Magyarország pedig, Európa számos területével szemben, mint például a nyugat-európai országok vagy Skandinávia, bővelkedik NATURA2000 területekben (INTERCO). Így például Borsod-AbaújZemplén és Heves megye is, Európában egyedülálló módon, a megye területének 50%-át lefedő értékes természeti területekkel gazdagítja környezeti szempontból az EU örökségét.


73

32. ábra: NATURA2000 területek és Európa környezeti öröksége. Forrás: INTERCO és ESPON TeDi

8.1.2. Levegőminőség Nemzetközi viszonylatban Magyarország levegőminősége közepes minősítésű. Nem meglepő, hogy a légszennyezés – ahogyan Európa többi hasonló méretű, jellegű és helyzetű településére is jellemző – hazánkban is főként a nagyvárosi régiókra, az iparosodott területekre, illetve a fő közlekedési folyosókra koncentrálódik. Ezzel szemben a rurális, perifériális térségeink, és az alacsony ipari termeléssel rendelkező kistérségek, jóval kisebb mértékben terheltek légszennyezettség szempontjából.

74


A légszennyező anyagok közül az INTERCO projekt foglalkozik az ózon és a szállópor koncentrációjával. Ez utóbbi a szmog egyik fő alkotóeleme. Az INTERCO projekt eredményei alapján hazánk – illetve Olaszország, Ausztria, Szlovákia és Szlovénia – ózon koncentrációja, mely az egészségre, az ökoszisztémára és a mezőgazdasági terményekre is súlyosan ártalmas lehet, nemzetközi viszonylatban kirívóan rossz értékeket mutat. A szállópor tekintetében ezzel szemben közepes az ország terheltsége. Az utóbbi évtizedekben egyfajta szektorális átrendeződés ment végbe: az ipari eredetű szennyezés a szabályozások és a technológiai fejlődés hatására nagymértékben csökkent. Ennek következtében a légszennyezettség mértékében is visszaesés tapasztalható. Ugyanakkor megjelentek új, illetve növekvő mértékű, a környezetet nagymértékben szennyező fogyasztói szokások. Ezek közül leginkább a közlekedés (motorizáció, ingázás stb.) és a fűtés érdemel említést. Bár az Európai Unió mára már ezeket az alapvető kérdéseket szabályozta – jellemzően irányelvek formájában –, a döntéshozóknak különösen fontos tisztában lenniük azzal, hogy egy-egy döntésük komplex hatással lehet mind a társadalomra és a gazdaságra, mind a környezetre. 1996-ban a Környezetvédelmi Tanács a levegőminőség javítására vonatkozóan egy, a levegőminőségről szóló irányelvet (96/62/EK) fogadott el. Ez utóbbi egyik – a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló – leányirányelvének (1999/30/EK) többek közt a környezetre és a levegőminőségre gyakorolt hatásait vizsgálja az ESPON ARTS kutatás. A vizsgálat fókuszában az irányelv hatására a városi régiókban bevezetett közlekedési korlátozások jövőbeli lehetséges hatásai állnak. A projekt következtetése, hogy egy ilyen jellegű korlátozás Észak-Magyarország, KözépMagyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl régiókra pozitív hatást gyakorolna, míg a többi régióra kevésbé lenne hatással. Egy másik jövőbeli forgatókönyveket vizsgáló ESPON kutatás, a TIPTAP eredményei szerint, amennyiben az adott körülmények nem változnak, a közlekedés jelenlegi folyamatainak következményeképp tovább növekedhet a személy- és áruszállításból származó emisszió. Magyarországon ugyanakkor, az előrejelzések szerint ez még egy mérsékeltnek minősülő (a 2030-ig tartó időszakra a projekt kutatói szerint megállapított legpozitívabb) növekedési küszöbérték alatt marad, miközben számos ország (Lengyelország, a balti államok, Románia és Bulgária stb.) ezt az értéket meghaladja majd.

8.1.3. Vízminőség Magyarország felszíni és felszín alatti vízkészlete sajátos érték, többek között ezért is igényel speciális védelmet. E téren jelentős szabályozó szerepkörrel rendelkezik az Európai Unió közös vízpolitikai stratégiája, a Víz Keretirányelv (2000/60/EK). Az irányelv egy átfogó és összefüggő szabályozási rendszer bevezetését, a fenntartható vízügyi politika kialakítását, illetve az egyes, vízgyűjtőkön osztozó országok vízgazdálkodási tevékenységének összehangolását tűzi ki célul. Mindemellett 2015-re minőségi (a vizek jó ökológiai és kémiai állapotával kapcsolatban) és mennyiségi célokat fogalmaz meg a felszíni és a felszín alatti vízkészletek kapcsán. Ennek az irányelvnek – többek közt – a környezetre gyakorolt esetleges hatásait vizsgálja az ESPON ARTS. A vizsgálat alapján azok a régiók lesznek különösen érintettek – így Magyarország több térsége is –, amelyekben a komolyabb vízigényű szektorként jellemezhető mezőgazdaság ágazati részesedése; vagy a belvizek előfordulásának gyakorisága; illetve az urbanizált régiók aránya magas (utóbbi térségek jelentős mennyiségű szennyvízkibocsátásuk kapcsán kerülnek említésre). A tanulmány felhívja a figyelmet, hogy az irányelv hatására bevezetett szabályozások által erőteljesen érintett országok, köztük hazánk is (bár a téma inkább nagyobb területi egységeket, mintsem országokat érint), komolyabb erőfeszítéseket kell, hogy tegyenek a jövőben a kockázatok elkerülése végett, ugyanakkor hos�szabb távon ez csak előnyünkre válhat.


75

8.1.4. Talajminőség A környezeti változás fő mozgatórugóinak egyike a mód, ahogyan a földet – mint véges erőforrást – használjuk. Európa mesterséges felszínborítású területei egyre nagyobb teret foglalnak el. Az európai állampolgár így ritkábban teremt közvetlen kapcsolatot a talajjal, ritkábban gondol arra, hogy annak állapota kapcsolatban áll életminőségével. Bár a talajok minőségének kérdése mélyebben érinti a rurális térségeket, a talajromlás nem csak a közvetlenül érintett környezetben, hanem a probléma keletkezésétől távol élő lakosság egészségét is károsíthatja, illetve veszélyeztetheti az élelmiszer- és takarmánybiztonságot. Az urbanizáció mellett a talajromlás okai közé sorolhatók az egyéb emberi tevékenységek, mint például az ipari tevékenység, a bányászat, a városi terjeszkedés, a közlekedési infrastruktúra kiterjesztése, a beépítés növekménye, a helytelen mezőgazdasági (növényvédő szerek használata) és erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása, a turizmus stb. A talajromlás tehát komoly probléma Magyarországon, Európában, sőt valamennyi kontinensen. A szűkösen rendelkezésre álló adatok miatt, a jelenlegi folyamatokat nehéz kivetíteni a jövőre –, azonban egyértelmű, hogy az ember által okozott környezetkárosítás mértéke folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Ezzel szemben, az ESPON kutatásokból kiderül, hogy a talajok állapota Magyarországon ennél valamivel kedvezőbb. Az ESPON TIPTAP projektje is ezt a kérdéskört elemzi a Közös Agrárpolitikának többek közt a környezetre vonatkozó hatásvizsgálatával. A kutatás megállapítja, hogy bár hazánk perifériális, vidéki térségeit is komolyabban sújthatja a talajerózió, Magyarország korántsem olyan kitett ennek a veszélynek, mint Európa néhány délebbi térsége (Görögország, Olaszország és Portugália néhány régiója például különösen érintett). A TIPTAP projekt a közös agrárpolitika hatásainak vizsgálatán túl a közlekedés hatásaival is foglalkozik. Nem meglepő módon eredményei kimutatják, hogy az élőhely-fragmentáció Európában leginkább azokat a területeket érinti majd, ahol a legtöbb infrastruktúra-fejlesztési beruházásra lehet számítani, elsősorban Spanyolországban, Anglia középső területein, Lengyelországban, de Kelet-Magyarországot is ide lehet sorolni. Környezeti szempontból az új infrastrukturális beruházások szinte minden régióban kárt okoznak majd. Ahogyan arról feljebb már szó esett, a növényvédő szerek nem megfelelő használata is igen kártékony lehet. Az ESPON ARTS projekt azt vizsgálja, hogy a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló rendelet (2009/128/EK) bevezetése és ennek következményei milyen hatással lesznek az Európai Unió országaira. A vizsgálat alapján a rurális régiók (mint recipiensek), illetve azok a területek lesznek különösen érintettek, ahol magas a vegyi üzemek száma (mint termelők). Ezek alapján hazánkban, a fenntarthatóság irányába tett lépések – a vizek, a levegő és a talaj szennyezésének csökkentésén, valamint a biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatáson keresztül – az Északalföldi, Dél-alföldi, illetve mérsékeltebben a Dél-dunántúli, a Közép-dunántúli és a Közép-magyarországi régióban is összességében kedvező hatást eredményeznek.

8.1.5. Klímaváltozás A klíma a környezet integrált része, tehát közvetlenül érinti azt, akkor is, ha az ökoszisztéma nagy része képes megfelelően reagálni a klímaváltozás által támasztott kihívásokra (pl. a migráció vagy a genetikai alkalmazkodás révén). Az ESPON Climate projekt környezeti érzékenység-vizsgálata a kirívóan érzékeny környezeti tereket (pl. védett természeti területek, illetve könnyen lángra lobbanó erdők) és a viszonylag stabil entitásokat (mint például a talajok, melyeknek csak korlátozott képességük van az alkalmazkodásra, miközben szerepük – biztosítani az állati és növényi ökoszisztémák létének alapját – igen fontos) vizsgálja. A projekt alapján kiderül, hogy a klímaváltozásra különösen érzékeny védett természeti területekkel és/vagy érzékeny talajjal a hegyvidéki és a folyók közelében fekvő területek rendelkeznek – hazánkban ide sorolható Győr-MosonSopron, Heves és Csongrád megye.

76


Az árvízveszélynek való kitettség regionális különbségei hazánkban Természeti és épített környezetünket egyaránt súlyosan károsíthatják az árvizek. Az elmúlt évtizedekben az árvízszintek jelentősen megemelkedtek Magyarországon, egyrészt az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, másrészt a meder vízszállító képességének csökkenése, valamint a vízgyűjtőn történt emberi beavatkozások következtében. Bármennyire is negatívak a tapasztalataink, a lakosság és a gazdasági eszközök száma továbbra is nő az árvízveszélyes területeken. Amennyiben az árvizek gyakorisága tovább emelkedik (és ennek nagy a valószínűsége, ahogyan azt a lejjebb látható, 33. ábra is alátámasztja) a kármentesítésre óriási összegeket kell majd fordítani. A helyzetet súlyosbítja, hogy Magyarország földrajzi fekvése sem kedvező ilyen szempontból: a Kárpát-medence mélyen fekvő területe lévén szélsőséges folyamatok – az árvíz, a belvíz és az aszály egyaránt – nagymértékben veszélyeztetik.

33. ábra: Folyók áradásának való regionális kitettség változása. Forrás: ESPON Climate.

Ezeket a szélsőséges folyamatokat jól szemlélteti az ESPON Climate projekt zárójelentésének munkaverziójában található ábra is. A kutatás eredményei szerint Észak-Skandinávia és Észak-Olaszország a legveszélyeztetettebb régiók közé tartozik, de az Egyesült Királyság, Románia és nem utolsó sorban Magyarország is komolyan érintett. Az ESPON Climate becslései szerint ugyanakkor vannak olyan régiók, pl. Németország keleti része, vagy Lengyelország és hazánk egyes megyéi, ahol várhatóan csökken az áradásoknak való kitettség. Magyarországon ilyen lehet Csongrád, Békés és Hajdú-Bihar megye, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megye. Ezzel szemben, a hátrányosabb helyzetű Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kitettsége Európában egyedülálló módon továbbra is növekvő az árvizekkel szemben, csakúgy, mint Győr-Moson-Sopron megyéé. Mind az eddigi tapasztalatok, mind az előrejelzések arra ösztönzik tehát a döntéshozókat hazánkban, hogy ezt a területet különös figyelemmel és érzékenységgel kezeljék, ugyanis egy esetleges katasztrófa felmérhetetlen károkat okozhat mind a környezet, mind a gazdaság, de elsősorban a társadalom helyzetében.


77

További, az ESPON projektekben (lásd pl. ARTS) további, hasonló jellegű hatáselemzés-vizsgálatokat találhatunk mind a speciális kockázattal bíró ipari tevékenység, mind a zajterhelés környezeti hatásaira vonatkozóan.

8.2. Az ESPON eredményekből leszűrhető tanulságok Szemben az eddigi fejezetekkel, ahol elsősorban az ESPON eredmények bemutatására került sor, ebben a részben a vizsgált projektekből leszűrhető fejlesztési irányvonal-javaslatok, szakpolitikai vonatkozások, illetve tanulságok összegzésére kerül sor. Az amúgy is csökkenő mértékű, nem megújuló erőforrásaink kizsákmányolásának mértéke enyhülhet, ha figyelembe vesszük a lehetőségként rendelkezésünkre álló, megújuló erőforrásokat. Alkalmazásukkal környezetünket is kíméljük. A ReRisk projekt tipológiája alapján Magyarország az energiafüggő és energiaigényes országok közé sorolható. Eszerint Magyarország elsősorban inkább az energiaellátás biztonságára és a hatékonyságra fekteti a hangsúlyt, szemben a környezet védelmével. A megújuló erőforrás-alapú gazdálkodásra való átalakulás késlekedik. A tanulmány érdekes megállapítása a decentralizált kormányzat és a zöldebb gazdaság közt fennálló összefüggés. Ebbe a modellbe illik hazánk példája is, ahol az energiapolitikát szintén inkább nemzeti szinten szabályozzák. A kutatásból ugyanakkor kiderül többek között az is, hogy Magyarország rendkívüli napenergia- és szélenergia-adottságokkal rendelkezik, ami remek alapot teremthet a megújuló energiára való átállásra. Ennek egyelőre elsősorban anyagi akadályai vannak. A ReRisk-hez hasonlóan az ESPON TEDI projekt is hangsúlyozza, hogy egy biológiai vagy fizikai adottság csak abban az esetben tekinthető erőforrásnak, amennyiben valaki szerepet tulajdonít neki, vagy felismeri, hogy emberi szükségleteket, piaci igényeket lehet kielégíteni a segítségével. A projekt bemutatja, hogy Magyarország a mediterrán térséghez hasonló napenergia-potenciállal rendelkezik. A rendelkezésre álló erőforrások tudatos kihasználásán túl, az ESPON projektekből is kiderül, hogy szükséges és lehetséges a határokon átívelő együttműködés, hiszen számos tevékenység hatásai globális mértékűek (gondoljunk csak pl. a klímaváltozásra). Az ESPON Climate kutatás tanulsága továbbá, hogy bizonyos jövőbeni, határokon átnyúló együttműködések csökkenthetnék a klímaváltozás negatív hatásait, és javíthatnák az együttműködők adaptációs és mitigációs képességét. Példaként olyan ország-párokat sorol fel a tanulmány, melyek alkalmazkodási képessége igen eltérő: Németország és Lengyelország, Németország és Csehország, Ausztria és Csehország, Ausztria és Szlovákia, Svájc és Olaszország, Franciaország és Olaszország mellett Magyarország és Ausztria kapcsolatát is kihangsúlyozza, mint egy javasolt jövőbeni együttműködés potenciális zónáit. Végezetül, az ESPON–tanulságok egybevágnak az EU területpolitikájának alapstratégiája, a TA2020 háttérdokumentumaként értelmezhető, aktualizált TSP-ben foglaltakkal, miszerint a nem fenntartható folyamatok megállítása érdekében a környezeti aspektusok szakpolitikákba (különösképpen a közlekedés, a térhasználat, az energia, a mezőgazdaság, a turizmus és a városfejlesztési szakpolitikákba) való integrálása kiemelkedően fontos feladat.

78


9. Sokszínű és sebezhető kulturális örökségünk Európa sokszínű kulturális öröksége olyan érték, amely meghatározza egyedi karakterét és egyedülálló társadalmi és gazdasági fejlődési lehetőséget kínál az európai régiók többségének. A kulturális értékek helyekhez kötődnek és fontos tényezői lehetnek az olyan dinamikus ágazatoknak, mint a kreatív ipar, illetve a turizmus. Az európai kulturális örökséget azonban számos veszély fenyegeti környezeti és társadalmi-gazdasági szempontból, így többek között a környezetszennyezés, árvizek, földrengések, valamint az urbanizáció, a szabályozatlan gazdasági tevékenységek és az életmód globalizálódása. A kulturális örökség ezen tárgyi elemeit fenyegető veszélyek mellett a kulturális örökség eszmei formái is különösen sérülékenyek. A tömegturizmus továbbra is súlyos nyomást gyakorol számos európai régió kulturális értékeire. Az új tagállamok csatlakozása révén újabb nyomások nehezednek az európai kulturális örökségre, ugyanakkor hozzájárulnak a kultúra és identitás újraértelmezéséhez, illetve annak fókuszváltásához. Az új tagállamok mindenképpen színesítik az Európai Unió kulturális palettáját: számos nyelvet, dialektust és etnikai csoportot képviselnek, valamint az UNESCO világörökség jelentős részének, 49 helyszínnek adnak helyet (az EU15 területén található 240 helyszínhez képest ez 20%-os növekedés). A turizmus és kultúra szerepét jól mutatják azok az összegek, amelyeket a Strukturális Alapokból ezen kategóriákra allokáltak. A 34. ábra alapján látható, hogy a konvergencia célkitűzés keretében többszörösét fordították a turizmus és a kultúra fejlesztésére, mint a versenyképesség és területi együttműködés keretén belül, azonban mindhárom célkitűzés esetében hangsúlyos szerepet kap a védelem és megőrzés a fejlesztésekkel szemben.

34. ábra: Strukturális Alapok 2007-2013 - Turizmus és kultúra kategóriákra fordított kiadások (Célkitűzésenként – Egész Európai Unió) Forrás: EDORA

A kulturális örökség területi mintázatával az ESPON 2006 program idején külön kutatás foglalkozott részletesen (ESPON 1.3.3), az ESPON 2013 program inkább közvetve érinti a témát néhány projekt kapcsán. Egyrészt a kihívásokkal az ESPON Climate projekt (A klímaváltozás és annak régiókra és helyi gazdaságokra gyakorolt területi hatásai Európában) foglalkozik, amely a klímaváltozás hatásait, következményeit számos más tényező mellett a kulturális örökség vonatkozásában is számba veszi. Több projekt foglalkozik érintőlegesen a kulturális örökség megőrzésével, a lehetőségek kiaknázásával. Az EDORA projekt (A rurális területek európai fejlődési lehetőségei) a kulturális örökség rurális térségek fejlődésében, fejlesztésében játszott szerepét vizsgálja. Az ESPON TeDi célzott elemzési projekt (Területi diverzitás Európában)


79

középpontjában szintén inkább vidékies típusú térségek állnak, ugyanis a projekt az európai területi sokszínűséget a speciális földrajzi adottságú térségek elemzése által kívánja bemutatni, melyek többnyire szigetek, hegyvidéki területek, illetve távoli, periferikus térségek. A városokra és régiókra fókuszáló ATTREG projekt (Az európai régiók és városok vonzereje a lakosok és látogatók számára) célja annak jobb megértése, hogy hogyan járul hozzá az európai városok és régiók vonzereje a gazdasági teljesítményhez. A projekt keretében a turisztikai desztinációk, így a kulturális örökség elemei (UNESCO világörökségi helyszínek) is bekerültek a regionális tipológia alapjaként szolgáló indikátorok közé.

9.1. A klímaváltozás hatása a kulturális örökségre Az ESPON Climate projekt azt elemzi, hogy milyen jellegű és mértékű hatással lesz az éghajlatváltozás az európai régiókra és Európa egészére a versenyképesség és a kohézió egyes tényezői tekintetében. A kutatás felhívja a figyelmet, hogy kulturális örökségünk különösen érzékeny az éghajlatváltozás következményeire. Elég csak a nagyobb árvizeknek, vagy a jelentősebb hőmérséklet és csapadékváltozásoknak az egyes műemlékekre (templomok, kastélyok), régészeti lelőhelyekre vagy akár a tájképre gyakorolt hatására gondolni. Hasonlóképpen lehet vizsgálni akár az egyes kulturális intézmények (galériák, múzeumok, színházak, operák, koncerttermek, művészeti műhelyek) sérülékenységét földrajzi elhelyezkedésük alapján. A fentiek kapcsán a kutatás újra rávilágított arra, hogy a kulturális örökségre vonatkozó átfogóbb, szélesebb körű elemzések elvégzésének legnagyobb akadálya a kulturális javakról rendelkezésre álló adatok elégtelen mennyisége és minősége. Elég csak az egyes létesítmények pontos földrajzi helyére vagy foglalkoztatási adataira gondolni, a részletesebb minőségi információkról – mint például egy történelmi épület kora, építészeti struktúrája, meghatározó építőanyagai, alapozása – már nem is beszélve. Elgondolkodtató tény, hogy a közös kulturális örökségünk részét képező tényezők jelentős részének még kezdetleges szinten sincs koherens európai, vagy akár országos listája. Még ha az ilyen nemzeti listák léteznek is, gyakran nem kompatibilisek egymással, ami a történelmi emlékek tényleges léte és eloszlása helyett inkább az országonként eltérő örökségvédelmi jogszabályok következményét tükrözi. Aki mégis megpróbálja összegyűjteni a különböző forrásokból származó adatokat, komoly fogalmi és szemantikai problémákba fog ütközni, amint integrált adatbázisokat akar létrehozni (pl. a "vár, kastély" terminológia eltérő értelmezése országonként, régiónként). A projekt keretében elvégzett érzékenységvizsgálat a fenti okok miatt a kulturális örökségnek csak egy kis szeletét, mindössze két tényezőjét tudta figyelembe venni:

• a világörökség helyszínek koherens és szisztematikus listáját, amelynek részletes adatbázisát, beleértve a pontos földrajzi pozíciót, az UNESCO Világörökség Bizottsága állítja össze és tartja karban,

• a z európai múzeumok listáját, amelyet a nemzeti telefonkönyvek és a Google Earth postai címhez kapcsolódó földrajzi helymeghatározása alapján maga a projektcsoport állított össze. Európán belül (beleértve Törökországot és Oroszország egyes részeit) jelenleg 354 kulturális Világörökségi helyszínt tartanak számon. Ezek bármilyen sérülését, netán megsemmisülését úgy kell tekinteni, mint az emberi kultúra és történelem jelentős veszteségét. Ezek a helyszínek különösen érzékenyek az éghajlatváltozásra. Például a történelmi épületeket gyakran építették olyan szerves építőanyagokból, amelyek érzékenyek a hőmérséklet és nedvesség változására. Továbbá a falakat és a padlót gyakran közvetlenül a talajra húzták, amelyek így érzékenyen reagálnak a talajnedvesség változására. Egy nagyobb intenzitású folyó menti vagy part menti áradás során a víz eróziója könnyen tönkretehet régészeti lelőhelyet, épületeket. A különféle gyűjtemények befogadására szolgáló múzeumok művészi, történelmi vagy tudományos jelentőségét szintén nem lehet vitatni. A múzeumnak helyet adó épület sérülékenysége potenciális veszélyt jelent a gyűjteményekre, azok hozzáférhetőségére is.

80


Mind a múzeumok, mind a Világörökség helyszínek sérülékenysége a folyókon levonuló árvizek és a part menti áradások tekintetében került elemzésre. Az egyes helyszínek/épületek révén rendelkezésre álló hiányos adatok nem tették lehetővé az egyéb éghajlat-változási szempontok – például a hőmérséklet vagy csapadékváltozások – következményeire vonatkozó hatáselemzést. A területi elemzések összességében a klímaváltozásra érzékeny kulturális javaknak a régiók tengerparti sávjában, továbbá a nagyobb folyók mentén való koncentrálódását mutatják (35. ábra). Az árvizektől vagy part menti áradásoktól veszélyeztetett világörökség helyszínnel bíró régiók főként Olaszországban, Hollandiában és Spanyolország tengerparti térségében koncentrálódnak. Ezek közül is a nagy tengerparti városok: Amszterdam, Velence és Barcelona jelentősége kiemelkedő kulturális örökségük miatt. A fokozottan érzékeny kulturális örökséggel bíró régiók gyakran nagyobb folyók mentén (pl. Duna, Rajna) koncentrálódnak, mivel számos régi, történelmi város és helyszín (kolostor, templom, kastély) a nagy folyók völgyébe települt. A szlovák-magyar határ menti térség kulturális érzékenységét a kulturális örökségi helyszínek folyóvölgyekhez közeli sűrűbb elhelyezkedése és az árvízveszély növekedése magyarázza.

35. ábra: A kulturális érzékenység. Forrás: ESPON Climate


81

9.2. A kulturális örökségben rejlő lehetőségek kiaknázása és megőrzése Egyre nagyobb a kereslet az olyan szabadidős és turisztikai termékek iránt, amelyek az “autentikus” vidéki táj és kultúra élményét nyújtják a látogatóknak. A jól megközelíthető térségekben ezen tájak és kulturális értékek kínálata jelentős nyomásnak van kitéve a dezurbanizáció, a globalizáció következtében létrejövő „standardizáció” és a mezőgazdaság, valamint a hagyományos vidéki ipar állandó modernizációja következtében. A nehezen elérhető vidéki térségeket ugyanakkor a folyamatos elvándorlás is sújtja, amely együtt jár a helyi dialektusok visszaszorulásával, a tradicionális vidéki szakértelem hanyatlásával, a hagyományos területhasználat megszűnésével. A rurális térségek fejlődési lehetőségeit vizsgáló EDORA projekt a rurális változások folyamatainak, jelenségeinek felderítése céljából kilenc témakör mentén tekintette át a vonatkozó szakirodalmat, melyek egyike a rurális térségek gazdasági alapjaként egyre inkább előtérbe kerülő kulturális örökség volt. A háttértanulmány a kulturális örökség alkotóelemei és a vidék társadalmi-gazdasági teljesítménye közötti összefüggést vizsgálta, figyelembe véve a kulturális örökség tárgyi és eszmei értékeit is. A tanulmány első lépésben elméleti szempontból elemzi a kulturális örökség „termelését, fogyasztását, elosztását és szabályozását”, és bemutatja, hogy a kulturális erőforrások kombinációja hogyan oszlik meg Európa-szerte. A kutatás részeként a kulturális tőke, kapacitás és mobilizáció10 értelmezésének elősegítésére potenciális indikátorokat javasolnak a kulturális örökség szerepének „mérésére” a rurális fejlesztési stratégiákban. Míg az EDORA projekt Európa egész területét veszi figyelembe, az ESPON TeDi projekt esettanulmányok sorozatán keresztül (Ciprus, Finnország, Románia, Svédország, Izland, Norvégia és Svájc) vizsgálja a speciális földrajzi adottságokkal rendelkező régiókat, és azok lehetséges szerepét a Lisszaboni és Göteborgi Stratégia megvalósításában. Ennek tükrében komparatív előnyeikre és fejlesztési lehetőségeikre, valamint a lehetséges szakpolitikai intézkedésekre fókuszál. A legtöbb vita ezekhez a térségekhez kapcsolódóan a fejlesztés strukturális korlátairól és akadályairól szól, ezért a projekt célja, hogy alternatív megközelítéseket mutasson be, különös tekintettel növekedési lehetőségeikre és azokra a politikai intézkedésekre, melyek hozzájárulhatnak fejlődési potenciáljuk teljes kiaknázáshoz. Ezen térségek fejlődési lehetőségei között is hangsúlyos szerepet kaphat kulturális örökségük kiaknázása, ahogy erre az esettanulmány térségek elemzése a gyakorlatban is rámutat. Olvashatunk tárgyi örökségre épülő turisztikai stratégiákról (ciprusi bizánci templomok, bukovinai apátságok Romániában), illetve a szellemi örökséghez kapcsolódó lehetőség kiaknázásáról (szövési hagyományok Marathasaban, Mikulás-falu Rovaniemiben).

9.3. A kulturális örökség megjelenése a kidolgozás alatt álló ESPON projektekben A kulturális örökség kiaknázását és egyben megőrzését is elősegíti az ATTREG projekt, amelynek célja a területi vonzóképesség jelentőségének és jövőbeli kilátásainak, valamint a különböző szintű területpolitikába való beépítés lehetőségeinek feltárása. A projekt keretében első lépésben kiválasztásra kerültek azok az indikátorok, amelyek egyrészt a bevándorlókra, illetve a látogatókra vonatkoznak, másrészt a területi tőke típusait, mint a vonzóképesség tényezőit mérik. A területi tőke típusai közé sorolták az épített környezetet is, melynek elemeként a kulturális örökség is szerepet kapott. A projekt következő szakaszában egy regionális tipológia készül majd az indikátorok közötti kapcsolatok alapján, illetve szcenárió elemzés segítségével e kapcsolatok jövőbeli alakulására is kitérnek. Végül a területi vonzóképesség jelenét és jövőjét összegzik a kvantitatív és kvalitatív eredmények alapján.

10

A kutatás kiinduló hipotézise szerint a kulturális örökség a kulturális tőke és a kulturális kapacitás állományaiként értelmez-

hető, a kulturális mobilizáció pedig a javak áramlását eredményezi ezen állományokból, közjavak és magánjavak formájában.

82


II. Változó területi struktúrák Európában és Magyarországon 10. Térszerkezet, tértípusok – Európa és Magyarország A területi különbségek modellezésének, az adott térségről (legyen szó akár Európa egészéről, akár valamely nagyrégiójáról, egy országról vagy annak adott térségéről) összeállítandó területi helyzetképnek alapvető elemét képezik a különböző jellegadó területi struktúrák, valamint a meghatározó tértípusok elkülönítése és bemutatása. Az utóbbi évtizedekben számos európai kutatás foglalkozott e témakörrel, így az ESPON 2013 program rendelkezésünkre álló eredményei között is találunk vonatkozó részeket. Az ESPON kutatások elsősorban a tértípusokhoz kapcsolódnak; a térszerkezeti dimenziók közül csupán a centrum-periféria és város-vidék relációkra fókuszálnak nagyobb mértékben. A kontinens térstruktúrájában meghatározó szerepet játszó észak-dél és kelet-nyugat nagyviszony-rendszerek kisebb hangsúlyt kapnak – gyakorlatilag hiányoznak a kutatásokból. E különbségek jelen fejezet szerkezetét is meghatározzák, melyben a tipológiákkal foglalkozó projektek kerülnek az előtérbe.

10.1. Térszerkezeti dimenziók Európában Az európai szintű területpolitika egyik alapvető stratégiai dokumentumaként tekinthetünk a 2011 tavaszán, a magyar uniós elnökség alatt elfogatott Területi Agenda 2020-ra, illetve ennek háttéranyagára, az Európai Unió Területi Állapota és Kilátásai (TSP) c. dokumentumra. Utóbbi vonatkozó fejezeteiben, helyzetfeltáró jelleggel jóval behatóbban foglalkozik az említett témákkal. Az aktualizált TSP az európai területi szerkezet egyik legerősebb dimenziójaként továbbra is a centrum-periféria kettősséget nevezi meg, mely európai léptékben nézve viszonylag állandósult képet mutat. A nyugat-kelet lejtőt tekintve Kelet-Európa konvergencia-folyamata lelassult a gazdasági válság hatására; a poszt-szocialista országok felzárkózási üteme számos nehézség következtében jelentősen mérséklődött. Szintén égtáji jellegű makro-viszonyként tekinthetünk az észak-dél különbségre: Észak- és Dél-Európa különböző területi potenciálokkal rendelkezik, fejlődési útjaik pedig még inkább szétválnak a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként. Európának erre a két részére különböző módon hatott a válság, és most eltérő kihívásokkal szembesülnek. Meghatározó térszerkezeti dimenzió az európai térben a város-vidék dichotómia és a két egység közti viszonyrendszer. Annak ellenére, hogy a két kategória közötti különbségek egyre inkább elmosódnak, egyes térségekben (főként a perifériákon) éppen erősödik a város-vidék kettősség, újabb kihívásokat eredményezve. A térszerkezeti dimenziók kérdésköréhez sorolható továbbá a fejlesztési modellként említett policentrikus megközelítés is, melynek jelenléte az utóbbi években egyre hangsúlyosabb az európai területpolitika eszmei főáramában. Számos európai kutatás foglalkozott az elmúlt évtizedek során a térszerkezeti dimenziók kérdésével, különböző modellek sorát vázolva föl a témakör kapcsán. A teljesség igénye nélkül itt említhetjük a Peter Hall-féle London-Frankfurt-Párizs Arany Háromszöget, a kontinens magterületeként számon tartott Pentagon lehatárolást, vagy az Európai Gerinc, illetve Kék Banán neveken futó gazdasági magterületek azonosítását, de akár a még fantáziadúsabb megnevezésre példát jelentő Vörös Polip elképzelést is. Ezen modellek jelentős része a centrum-periféria relációkkal kapcsolatos lehatárolásokra tett kísérletet. Hasonló megoldással csupán a TIPTAP projektben találkozunk, ahol a klasszikus Pentagon-területtől keletre egy új gazdasági növekedési terület potenciális kialakulásáról, az ún. „Új négyszög”-ről esik szó Prága-Krakkó-Budapest-Bécs vonatkozásában. Az elképzeléssel részletesebben „Az európai közlekedés


83

és elérhetőség helyzete” c. fejezet foglalkozik. Általánosságban elmondható: az ESPON kutatások ilyen mélységben nem foglalkoztak eddig a területi modellekkel, inkább a TSP 2011-ben is említett kategóriák némelyike, elsősorban a centrum-periféria és a város-vidék viszonyrendszer kerül elő a legtöbbször – igaz inkább közvetett formában. Itt kell megjegyezni, hogy az urbánus és rurális tértípusok részletezésével kiadványunk vonatkozó fejezetei (Városaink az európai városhálózatban; A vidékies térségek kihívásai és sokszínűsége) foglalkoznak; a jelen rész csupán a városok és vidékük közti, ESPON kutatásokban megjelenő viszonyrendszerre tér ki.

10.2. Térszerkezeti elemek, dimenziók az ESPON-kutatásokban A fent említett térszerkezeti dimenziók jobbára közvetett módon jelennek meg a kutatási anyagokban – azaz kevéssé az adott projekt elsőszámú fókuszát képezve, inkább a magyarázó, elemző munkarészekben említve meg a kérdéskört egyes jelenségek, tények körüljárása során.

Centrum-periféria viszonyrendszer Az ESPON kutatások egy része a centrum-periféria viszonyt a periférikus térségek és az európai magterület, ill. egyéb fejlettebb zónák meghatározásának és elhelyezkedésének térképi megjelenítése, ill. kapcsolódó kisebb szöveges elemzések kapcsán érinti. A különböző európai vidékies tértípusok fejlesztési lehetőségeivel foglalkozó EDORA projekt egy háromdimenziós térségtipizálást végzett el a vidékies jellegű területeket csoportosítva. A három dimenzióból e fejezet szempontjából az ún. „teljesítmény” alapján történő osztályozás bír jelentőséggel, mely az emberi, anyagi és ingatlan-tőke jelenlétét és változását vizsgálja a térségekben, a „gyarapodótól” a „kiürülőig” 4 kategóriába rendezve a vidékies tereket. A 36. ábrán is jól látható, hogy a vizsgált faktorok terén visszaeső tendenciát mutató térségek rendre az EU külső perifériáin, illetve a volt kelet-német tartományok mellett a tágabb kelet-közép-európai térségben és Törökországban koncentrálódnak. A kedvező tendenciákat reprezentáló „növekvő” régiók jellemzően a nagyvárosok környéki térségek szürke foltjai körül helyezkednek el – kiemelkedő koncentrációt mutatva a fejlett európai magterületen. A helyzet hazánkban is hasonló: dinamikus teljesítményt mutató régiónak minősül KözépMagyarország és az EU átlag fölötti értékekkel bír az Északnyugat-Dunántúl, míg az ország túlnyomó része inkább átlag alatti teljesítményt mutat. A leginkább leszakadó régióknak perifériáink jelentős részét magába foglaló Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megyék minősülnek. Nyilvánvalóan egy, az alacsonyabb területi szinteken elvégzendő vizsgálat részletesebb képet tárna fel, további periféria-területeket kirajzolva. A centrum-periféria viszony tehát európai és nemzeti szinten is jelentkezik a térkép kapcsán – a közvetett tartalom tipikus példáját adva.

84


36. ábra: A perifériák megjelenése makroszinten Európában az ESPON eredményekben. Forrás: EDORA, DEMIFER.

Szintén a centrum-periféria viszonyrendszer elemzésbeli közvetett jelenlétére találunk példát az európai régiókat és városokat érintő demográfiai és migrációs folyamatokkal foglalkozó DEMIFER projekt helyzetértékelő fejezeteiben. Itt a különböző demográfiai mutatók (pl. eltartottak aránya, munkaképes korúak arányának változása, a régióknak a vándorlás iránya és összetevői szerinti csoportosítása stb.) vizsgálata


85

során alkalmazott térképi ábrák némelyike ugyancsak a klasszikus centrum-periféria viszony fennállását támasztja alá az európai magterület és az északnyugat-európai városrégiók vs. kelet-közép-európai belső és EU szinten értelmezett külső perifériák (távoli, alacsony népsűrűségű északi területek, EU keleti határvonala menti régiók) relációban. Magyarország ebben az aspektusban a kontinentális belső perifériák kapcsán kerül említésre, hiszen hét megyénk is a vándorlási veszteséget elkönyvelő területi egységek második legrosszabb csoportjába került besorolásra – s a kontinens egészén belül országunk is inkább a természetes fogyás és elvándorlás sújtotta államok körébe tartozik. Az ESPON TeDi projekt, bár elsősorban előre kiválasztott, speciális tértípusokkal foglalkozik, eredményei között érintőlegesen fellelhető a centrum-periféria reláció. Maga a kutatás elsősorban esettanulmány-térségekre koncentrál a projekt által vizsgált sajátos tértípusok (hegyvidékek, szigetek, ritkán lakott területek, sűrűn lakott periférikus területek) jellemző előfordulási példáiként, a demográfiai folyamatok, a gazdasági diverzifikáció, a környezet (erőforrások fenntartható használata) és az elérhetőség szempontjain keresztül elemezve ezek helyzetét. Az elérhetőség, a strukturális alapokra való jogosultság szerint besorolt régiók megoszlása, a lakóhelyi népsűrűség, vagy az 50 km-es sugarú körben mért népességi potenciál mind-mind olyan adatok, melyek a centrum-periféria kettősségre mutatnak rá kontinens-léptékben, még ha nem is ez a projekt elsődleges üzenete. Európai szint alá azonban csupán az esettanulmány-térségek esetében megy a vizsgálat – hazánkat így nem érintve. A területi sokszínűséget lehetőségekké átformáló szakpolitikai megközelítés elméleti háttereként a kutatási jelentés leszögezi: az ESPON TeDi projekt alapvetően optimista álláspontot képvisel a centrum-periféria relációk kapcsán. A kutatás megállapításai nem tagadják a sajátos földrajzi adottságokkal (sok esetben hátrányokkal) rendelkező régiók kitettségét ezen tényezőknek, ugyanakkor sokkal inkább kitörési pontokként, innovatív környezetként tekintenek ezekre az adottságokra. A megközelítés mindenképp releváns hazai szempontból vizsgálva is, azonban a speciális magyarországi tértípusok (tanyás, aprófalvas, társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű stb.) jelentős része kapcsán a megfelelő pénzügyi és humán erőforrások, kapacitások hiánya komoly nehézségeket okozhat az emlegetett potenciálok kiaknázásában.

Város-vidék viszonyrendszer A város–és–vidéke viszonyrendszer kapcsán említhető meg, hogy az EDORA projekt 3 meta-narratívája közül egy kiemelten a város-vidék témakörrel foglalkozik. E narratívában az urbanizációs és dezurbanizációs trendek, az ingázási folyamatok kerülnek a középpontba. Az ezek eredményeként kialakuló helyzetet a jó elérhetőségi viszonyokkal bíró, városközeli, vidékies terek gyarapodása (lakosság és a fejlődési potenciálok tekintetében), a vidék gazdasági szerkezetének a közeli városi központéhoz való hasonulása jellemzi. Ezzel párhuzamosan a távoli, periférikus vidékies terek hanyatlása, gazdasági erodálódása, illetve az elvándorlás és elöregedés, mint fő problémák is azonosításra kerülnek. A tanulmány a periférikusságot két fő okra vezeti vissza: a javaktól és szolgáltatásoktól való távolságra; illetve a méretgazdaságossági előnyök hiányára. Összességében „egy gazdasági központokhoz közeli térség előnyök sorával rendelkezik ebből kifolyólag, a központoktól távolabbi, periférikus térségekkel szemben”– fogalmaz a projekt. Az előzőekben említett megállapítások hazánkra is alapvetően igazak. Elegendő csupán főbb gazdasági erőközpontokra, a közelükben elhelyezkedő rurális terekre, és velük szemben az észak-magyarországi, vagy dél-dunántúli külső, illetve alföldi és dunántúli belső megyehatárok menti belső perifériákra tekinteni: ezek mind az EDORA által is említett két szélsőség példái. Az ingázási viszonyrendszerek, a város-és-vidéke egységek az ESPON TeDi projekt egyik elemzési szempontjaként is megjelennek a korábban már említett, a kutatás által vizsgált speciális tértípusok kapcsán. Az elemzés elsődlegesen a kiválasztott esettanulmánytérségekre koncentrál, így ezekből kifejezetten hazánkra levonható tanulság csak közvetve vonható le.

86


Kelet-nyugat és észak-dél dimenzió Az aktualizált TSP által is említett főbb európai térszerkezeti dimenziók közül a nyugat-kelet lejtő alig, az észak-dél különbségek is csupán minimálisan kerülnek elő a vizsgált ESPON anyagokban. Az EDORA projekt egy, a környezeti folyamatokat összegző, a későbbi besorolást megalapozó vizsgálatok részeként elkészített „story line” keretében érinti az észak-dél különbségeket, a klímaváltozás, és ennek rurális tereket érintő kihatásai tekintetében. Langlais és Tepecik Dis 2009-es eredményeire hivatkozva jegyzi meg a dokumentum, hogy általánosságban létezik egy észak-dél különbség Európában a klímaváltozás vidéki gazdaságra tett várható hatását tekintve, kiemelten a mezőgazdaság vonatkozásában. Az északi tagállamokban az időjárási változékonyságnak és az extrém események bekövetkezési valószínűségének növekedése okozhat gondokat, míg a növekvő átlaghőmérséklet a termelési övezetek északabbra tolódását eredményezheti, bővítve a farmgazdaságok lehetőségeit. Délen és Keleten (így hazánkban is) a növekvő hőmérséklet és a csökkenő csapadékmennyiség a szárazodás, a bozóttüzek és a talajerózió káros következményeivel járhatnak – egyúttal a vidékies térségek turisztikai és rekreációs funkciójának visszavetését is eredményezve. Ez utóbbi térségek ráadásul az adaptációs és mérséklési stratégiák kidolgozásában, az ehhez szükséges intézményi kapacitások terén is elmaradnak északi társaiktól. Közvetett módon, az észak-dél különbségekről beszél a ReRisk projekt is a régiók energiafelhasználásuktól függő sérülékenysége kapcsán.

Policentrikusság A policentrikusság kérdésköre ugyan nem konkrét térszerkezeti dimenzió, mégis a fejlődés egy térbeli modelljét jeleníti meg, így rövid említése e fejezet keretein belül sem haszontalan. A POLYCE projekt már neve alapján is jelzett módon a policentrikus városhálózat témájával foglalkozik, melyet egy funkcionálisan integrált térbeli-társadalmi egységként értelmez, amely számos kisebb-nagyobb csomóponttal rendelkezik. A csomópontok a méretüktől függetlenül fontos alkotóelemei ennek az egységnek, továbbá egymással intenzív, kölcsönös és többirányú kapcsolatban állnak. Maga a projekt több szinten is vizsgálja a policentrikusság megjelenését: a) kiválasztott metropolisz térségeken belül (mikroszint); b) a Közép-Európa–Duna-térségben a kiválasztott metropolisztérségek között (mezoszint); valamint c) a KözépEurópa–Duna-térségnek és metropolisztérségeinek Európán belüli helyzetének (makroszint) kontextusában. A kiválasztott öt esettanulmány-város tekintetében a kutatás kiemeli: amíg Pozsony és Ljubljana beágyazódik az őket körülvevő kis- és középvárosok rendszerébe, addig Bécs, Budapest és Prága – méretükből kifolyólag – jóval dominánsabb szereppel bírnak a saját metropolisz térségükön belül. A napi ingázási adatok egyértelműen mutatják a különbségeket Bécs funkcionálisan integrált városrendszere és az egykori szocialista országok városrendszerei között, ahol a fővárosok az egyirányú ingázás központjai, s a kisebb alközpontokkal szemben alá- és fölérendeltségi viszony áll fenn. A központi város népességkoncentrációja Bécsben a legnagyobb, míg az öt város közül Budapesten összpontosul a legtöbb munkahely a főváros funkcionális metropolisz területen belül. A policentrikusság kérdésköréhez kapcsolódik, de valamelyest a nemzeti szintű centrum-periféria viszonyok megjelenésére is utal a „másodlagos” növekedési pólusok, azaz az egyes nemzeti városhálózatok második vonalának elemzését célzó SGPTD projekt időközi jelentése. Ebben az elemzések meglévő eredményeit a népesség, a GDP, a foglalkoztatottság és termelékenységi adatok szerint az országok csoportosításán keresztül mutatják be. A mutatók vizsgálata alapján több országban többé vagy kevésbé erőteljes fővárosdominancia rajzolódik ki – európai összevetésben hazánk jellemzően a vízfejű városhálózattal jellemezhető államok közé lett besorolva, az ide tartozó országok városhálózatának felépítésével mutatva rokonságot. Több csatolt példában is erre látunk bizonyítékot: a 2007-es, városokra aggregált GDP adatok kapcsán hazánk Litvánia mellett a meghatározó globális központokként értelmezhető London és Párizs dominálta városhálózatú Nagy-Britanniával és Franciaországgal mutat szerkezetbeli hasonlóságot; ezekben az államokban a második legnagyobb értékkel bíró település csupán 10-15%-át teszi ki a fővárosénak. A GDP %-os változását tekintve (37. ábra) hazánk elsődlegesen kelet-közép-európai államokkal került azonos besorolásba, rávilágítva arra: ezekben az államokban a városhálózat kiemelkedő fővárosi központjai mutatták a legnagyobb növekedést is.


87

37. ábra: A GDP évi átlagos változása (%) 2000 és 2007 között kelet-közép-európai, korábbi szocialista országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) főbb városi központjaiban. Forrás: SGPTD

Összességében az anyag megállapítja, hogy a kelet-közép- és délkelet-európai tagállamok esetében több mutató kapcsán is a városrendszer második hierarchiaszintjén elhelyezkedő városok lényegesen jobban le vannak maradva a fővárosuk teljesítménye mögött, mint a nyugat-európai tagállamok esetében. Mindez a nemzeti szinten fennálló centrum-periféria viszonyrendszer további erős fennállására, illetve a policentrikusabb fejlődés térhódításának szükségességére hívja fel a figyelmet.

10.3. Tértípusok az ESPON-kutatásokban A különböző tértípusok beazonosítása az ESPON kutatásokban jellemzően a speciális tulajdonságokkal bíró térségek kapcsán kerül elő. Elmondható, hogy Európa számos térsége rendelkezik speciális földrajzi jellemzőkkel. E csoportokba sorolhatók a szigetek, a tengerparti, vagy tengerpartoktól elzárt területek, a hegyvidékek, az alföldi területek és a periférikus térségek (ide értve az ultra-periférikus, ritkán lakott területeket és a kontinens egyedi társadalmi-gazdasági problémákkal küzdő belső perifériáit is), de a politikai és/vagy adminisztratív specifikumokkal rendelkező területek, mint a tengeri, vagy határmenti térségek is különlegesnek számítanak. Speciális térségek, tértípusok azonosítására a magyarországi területpolitikában is találunk példát. A hazai területfejlesztési politika alapdokumentumának tekinthető, 2005-ben elfogadott (jelenleg felülvizsgálat alatt álló) Országos Területfejlesztési Koncepcióban az országos területi célok között szerepel az elmaradott térségek, a külső és belső perifériák felzárkóztatása; az országos jelentőségű, integrált fejlesztési térségek és tématerületek – ezek között a Balaton-térség, a Tisza-térség és a Duna-mente – azonosítása, a határ-menti területek fejlesztése és határon átnyúló térségi együttműködések erősítése; illetve a vidékies térségek területileg integrált fejlesztésének prioritásaihoz kapcsolódó célkitűzés. A vidékies térségek kapcsán további fejlesztési irányok altípusokra történő kijelölése is megtörtént. Az ESPON 2013 program kutatásai között a térségtípusok meghatározása, lehatárolása több projektben is megjelenik. Ezek között elsősorban a Typology Compilation (Tipológia összeállítás, a kutatás részleteiről a „Módszertani eredmények és eszközök” fejezet számol be) projektről kell szót ejtenünk, mely módszertani hangsúllyal végezte el a különböző térségtípusok lehatárolási metodikáinak összegyűjtését és egyúttal javaslatot is tesz tértípusonként egy-egy optimális megoldásra. Az ESPON 2013 program során felhasználható alábbi nyolc térségtípus részletesebb vizsgálata történt meg a projekt keretében: 1) városi / nagyvárosi régiók; 2) vidékies térségek; 3) ritkán lakott térségek; 4) átalakuló iparú térségek; 5) határmenti régiók; 6) hegyvidéki területek; 7) szigetek; 8) partmenti régiók. A felsorolt nyolc térségtípusra jelenleg is létező tipizálások legtöbbje a magyar szempontból is releváns térségtípusokhoz köthető, azaz a rurális (18), urbánus (8) és a határmenti régiók (6) lehatárolására született eddig is a legtöbb módszertan, a nem teljes körűen összegyűjtött kutatások alapján is.

88


Városi/nagyvárosi területek A városi/nagyvárosi terek lehatárolásával nagyszámú kutatás foglalkozott – erről számol be a Typology Compilation. Az Urban Audit és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség mellett nem utolsó sorban az ESPON 2006 program során két kutatás is tanulmányozta a funkcionális városi terek lehatárolásának kérdését. Közös vonás, hogy a tipizálások mindegyike NUTS2 illetve NUTS3 szintek alatt maradt, egyedül a korábbi ESPON kutatás terjedt ki a teljes európai térre. A jelenlegi ESPON 2013-as programban is készül egy tipológia a FOCI projekt keretében. A kutatás jelenlegi fázisának eredményei a „Városaink az európai városhálózatban” c. fejezetben olvashatók. A Typology által javasolt módszertan a létező lehatárolások elemeit összegezve LAU2 (Magyarországon kistérség) szinten tesz különbséget a nagyvárosok és a további regionális városok között, továbbá NUTS3 szintű társadalmi-gazdasági adatok alapján differenciálja a nagyvárosokat. A kettős követelménynek megfelelően a tipológia három különböző szemponton alapul: funkcionális, szerkezeti és morfológiai. A nagyvárosok lehetséges altípusai pedig a következők lehetnek: globális, európai, makroregionális, nemzeti és regionális szereplők. Módszertani szempontból egy esetleges hazai lehatárolás során is lényeges, hogy a városi és vidéki térségek tipizálása összhangban legyen, vagy megfontolandó a közös tipológia elkészítése, hiszen a két térségtípushoz tartozás kölcsönösen ki kell, hogy zárja egymást.

Vidékies térségek Ez a módszertanilag leginkább lefedett térségtípus, a legtöbb kutatás ennek a tipológiájával foglalkozott (sokszor a városi térségek lehatárolásával párhuzamosan). A lehatárolás alapja legtöbbször a népsűrűség, az elérhetőség (perifériális helyzet), és a földhasználat, de ezek közül gyakran csak 1-2 tényezőt vesznek figyelembe. Néhány esetben pedig a mezőgazdasági dimenzió kerül előtérbe. Területi szintjét tekintve igen változatos a rurális térségek lehatárolása NUTS2 és NUTS5 szintek között (azaz regionálistól településiig) változik és ezeket gyakran kombinálva is alkalmazzák. Jelenleg az EU illetékes főigazgatóságai (DG Regio és DG Agri) az Eurostat-tal közösen készítenek egy lehatárolást a regionális és mezőgazdasági politikák összehangolására. Továbbá az ESPON 2013 program keretében az EDORA projekt is új tipológia fejlesztését célozta. A Typology projekt által javasolt módszer alapelve, hogy az urbánus és rurális területek egymást kizáró térségtípusok. A vidékies térségek további tipizálásának két dimenzióját javasolják: ezek a nagyobb urbánus központokhoz viszonyított relatív pozíció, illetve az agrárszektor fontossága. Utóbbit a bruttó hozzáadott érték és a foglalkoztatás esetében mért részarányokkal lehet mérni. Mivel NUTS2 szinten az adatok nem minden esetben elérhetőek, ezért NUTS3 (megyei) szintre javasolja a kutatás a lehatárolást, mely alapján elkülöníthetőek az agrárprofillal rendelkező, illetve nem rendelkező városi központokhoz közeli, illetve periférikus térségek. Magyarország esetében nyilván részletesebb (kistérségi) lehatárolás elvégzése lenne indokolt, ahogy az OTK-ban is történt, mely már a városi központok léte alapján is differenciált, igaz eltekintett az agrárium szerepének számbavételétől. Utóbbit viszont a vidékfejlesztési térségek lehatárolásánál figyelembe vették (csakúgy, mint a népsűrűséget), de 2007-től ez a térségtípus megszűnt, mint területfejlesztési szempontból kedvezményezett kistérségi kategória. Ennek oka, hogy a jövedelmi és munkanélküliségi mutató is része volt a módszertannak, így a rurális területek jelentős átfedésben voltak az elmaradott térségekkel.

Gyéren lakott területek A ritkán lakott területek Svédország és Finnország csatlakozása nyomán kerültek definiálásra az EU Strukturális Alapok 1995-99-es tervciklusának önálló céljához (Objective 6) kapcsolódóan. Ez és a Typology által összegyűjtött létező egyéb módszerek is a népsűrűséget veszik alapul különböző NUTS szinteken, vagy földrajzi hálókban (pl. 2,5×2,5 km-es négyzetekben), esetleg 50 km-es sugarú körben. A módszertanok között még az egyes altípusokhoz rendelt küszöbértékekben van különbség.


89

Az ESPON által javasolt módszer is a NUTS3 szintű népsűrűséget tartja követendő mutatónak (50 fő/km2-es küszöbértékkel), ezen belül elkülönítve a nagyon ritkán lakott területeket (8 fő/km2-es küszöbértékkel). A tipológia alkalmazása során javasolják ugyanakkor kiegészítését társadalmi, gazdasági mutatókkal is, az adott kutatás céljai szempontjából. Magyarország esetében ez nem releváns térségtípus, de a tanyás térségek, mint ritkán lakott területek lehatárolása szempontjából módszertani tekintetben hasonló a probléma. Más ESPON projektekben is előkerül a gyéren lakott térségek lehatárolása. A GEOSPECS a népességpotenciál meghatározásából indul ki, mint adott földrajzi pontból elérhető népesség számából, amely népesség racionális ingázási távolságra helyezkedik el az adott ponttól. E szerint ritkán lakott pontnak minősül az, amelynél e potenciálérték 10.000 fő alatt van, vagy egy 50 km sugarú kört (e kritérium adja a ritkán lakott területek kategóriáját a lehatárolásban), vagy a 45 perces közúti megközelíthetőséget (e kritérium pedig a gyenge közlekedési elérhetőségű területekét) tekintve. Ez a küszöbérték gyakorlatilag a 12 fő/km2 népsűrűség-érték alatti területeket adja ki. Az olyan LAU2-es egységeket, amelyek területének legalább felét a fent említett kritériumoknak megfelelő elemi cellák teszik ki, ritkán lakott/gyenge közlekedési megközelíthetőségű településeknek tekinthetjük; azokat a NUTS3 szintű régiókat pedig, amelyek legalább egy ritkán lakott/gyenge közlekedési megközelíthetőségű települést tartalmaz, ritkán lakott/gyenge közlekedési megközelíthetőségű régióknak. A 38. ábra bal oldali térképe mutatja e térségeket Európában, s látható: az alacsony népsűrűségű északi területek minősülnek a klasszikus, ritkán lakott térségeknek, míg a gyenge elérhetőségű, rosszabb közlekedésföldrajzi helyzetű térségek már a dél-európai perifériák mellett kisebb mértékben a kontinens közepén is megjelennek, így hazánkban is, a típusos európai belső perifériákkal mutatva erős átfedést. Magyarország esetében a Közép-Tisza-vidék, illetve dél-dunántúli belső megyehatárok menti perifériák, társadalmi-gazdasági szempontból leszakadó térségek jelennek meg e relációban a kutatási jelentés vonatkozó térképén.

38. ábra: Gyéren lakott területek lehatárolása a különböző ESPON projektekben. Forrás: GEOSPECS, ESPON TeDi

90


Az ESPON TeDi projekt a speciális adottságú térségek keretén belül foglalkozik a gyéren lakott területekkel. Saját módszertan helyett a Zöld Könyv a Területi Kohézióról c. dokumentum lehatárolásának átvételét használja a kutatás, miszerint a 12,5 fő/km2 alatti népsűrűségű NUTS3 szintű régiók megjelölése történik meg. Magyarország területén az ilyen értelemben vett ultraperiférális, szélsőségesen ritkán lakott részek értelemszerűen hiányoznak.

Átalakuló iparvidékek Az átalakuló iparvidékek esetében európai szintű lehatárolásnak nincsenek előzményei. Az egyetlen tipológia az EU15-ök egykori bányavidékeit határolta le, de ez a jelenlegi módszertan kialakításához nem nyújt elegendő támpontot. A javasolt módszertan első lépésben elkülöníti az ipari és nem ipari régiókat. Majd előbbieken belül megkülönbözteti a stabil és az átalakuló térségeket. Végül csak az utóbbiak (tehát az átalakuló ipari) térségek kerülnek lehatárolásra (a strukturális átalakulás gyorsasága szerint differenciálva). A tipológia alapja az ipar foglalkoztatásban és hozzáadott értékteremtésben betöltött részaránya, illetve annak hosszú távú (1995-2005) változása. Mivel a NUTS3 szintű elérhetőség itt is problémás, ezért NUTS2 lehet az európai tipizálás szintje. Magyarország esetében korábban (1996-2007) a területfejlesztés kedvezményezett kistérségei közt szerepeltek az ipari szerkezetátalakítás térségei. Ennek lehatárolása során szintén a foglalkoztatottak aránya és annak változása, valamint a munkanélküliség volt meghatározó, az értéktermelésben betöltött szerep nem. Értelemszerűen a területi szint is alacsonyabb (kistérségi) volt, egy esetleges jövőbeni lehatárolásnál is ez lenne indokolt.

Határmenti térségek A létező, és a Typology által feltárt tipológiák már földrajzi szintjüket tekintve is különböznek. Legtöbbjük NUTS szintekhez kapcsolódik, mások INTERREG programok területéhez, vagy funkcionális városi körzetekhez. A módszertanok szerint a tipológiák igen változatosak, ezekről részletesen értekezik a kiadvány „Integrációnk Európában: a sikeres nemzetközi területi együttműködések meghatározó tényezői és lehetséges formái” fejezete. Hasonló megoldások kerülnek elő a GEOSPECS kutatásban is, ahol jellemzően a határszakaszok elérhetőségi idejének fokozatait kifejező sávok jelzésével történt meg az egyes terek határmentinek minősítése – hazánk, európai összevetésben kis kiterjedése és a szomszédos országok relatíve nagy száma miatt, hasonlóan több környező, kelet-közép-európai tagállamhoz, jól láthatóan szinte egészében határmentinek minősül. A határok formája szintén osztályozásra került. Magyarországon az OTK meghatározta a határmenti térségeket, de pusztán a kistérségek fekvése alapján. Ugyanakkor a hazai gyakorlatban is indokolt lenne a fenti szempontok bevezetése, hiszen határmenti térségeink igen heterogének, fejlettségüket, átjárhatóságukat, jellegüket (külső-belső, folyami-szárazföldi) tekintve.

Hegyvidéki területek A Typology projekt bemutatása szerint a létező lehatárolások legtöbbjének alapja az ENSZ Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja, a kritériumok a tengerszint feletti magassághoz és a terület lejtéséhez kapcsolódnak, a településitől a regionális (NUTS2) szintig; vagy épp 1×1 km-es négyzetrácsokban mérve ezeket az értékeket. Az EU regionális politikáért felelős főigazgatósága által végzett, a hegyvidékekkel kapcsolatos tanulmányra építve, a hegyvidékinek minősülő települések aránya alapján tipizálhatók a NUTS3 szintű térségek. Az ezen belüli alkategóriákat az arány mértéke határozza meg. A GEOSPECS projektben is megjelennek a hegyvidéki terek, a lehatárolás módszertana itt egy ötfokozatú magassági kategorizáláson alapszik, szintenként eltérő kritériumokkal (mérési pontok magassági szórása, lejtőszög stb.). A kritériumok magassági sávonként felfele haladva egymásra halmozódnak, 2500 m felett pedig minden terület hegyvidékinek minősül. A klasszifikáció szerint hazánkban is találunk hegyvidékinek minősülő


91

területeket, a középhegységi tengely észak-magyarországi, és kisebb részben dunántúli részein. Hasonló eredményt ad az ESPON TeDi projekt besorolása, amely a hegyvidéki térségek meghatározásánál a fizikai tulajdonságok (magasság, lejtés) mellett a tájképi formakincsnek is nagy hangsúlyt ad, és a GEOSPECS és Typology módszertanokkal ellentétben nem csupán a népességarányt veszi alapul a lehatárolásoknál. Látható, hogy míg a népességarányos megoldás esetén hazánkban csupán a 10-30%-os arányt felmutató Komárom-Esztergom és Nógrád minősül hegyvidéki megyének, addig a tájképi jellegre koncentráló metódus esetén a GEOSPECS-nél már említett részek is kirajzolódnak az országon belül.

39. ábra: Hegyvidéki régiók lehatárolása a különböző ESPON projektekben. Forrás: GEOSPECS, ESPON TeDi.

A térségtípus mindezek ellenére magyar szempontból kevéssé tekinthető relevánsnak. Ugyanakkor az OTK természeti, táji értékekben gazdag területeinek illusztrálásánál meghatározásra kerültek a hegy- és dombvidéki kistájak.

Belső perifériák Már a 2011 tavaszán elfogadott TA 2020 dokumentum háttéranyagaként funkcionáló aktualizált TSP is rávilágított arra a visszásságra, hogy mind a 2007-es, első TSP, mind a Területi Kohézióról szóló Zöld Könyv is csupán meglehetősen egyoldalú felsorolását adta a sajátos adottságokkal rendelkező térségek körének: mindössze a hegyvidéki, a partvidéki és távoli területeket, a tengeri szigeteket és a határon átnyúló térségeket említve ezek között. Az olyan, inkább az újonnan csatlakozott államok többségét jellemző tértípusok, mint pl. a kontinentális belső perifériák nem jelentek meg e felsorolásokban, és a tértípusokat érintő ESPON kutatások is jellemzően csupán a fent említett körrel, vagy annak a rurális és urbánus terekkel kibővített csoportjával foglalkoztak. Egyetlen ellenpéldát a GEOSPECS projekt jelenti, amely a vizsgált 8 területtípusa között említi a belső perifériákat.

92


A tértípus projektbeli értelmezése azonban nem egyértelmű. A kutatási részjelentés is kiemeli, hogy az ún. belső perifériák lehatárolása az ESPON téren belül új feladatnak minősül, eddig jórészt járatlan ösvényt jelentve a szakemberek számára (noha már az ESDP is használta e terminust). A fő megközelítési irányt az európai metropolisz térségek közti árnyékterületek jelentik az anyag szerint – e közelítés, bár többékevésbé igaz, meglehetősen elnagyolt (és kissé Nyugat-Európa-orientált). A GEOSPECS jelentés által felvázolt különböző tudományos definíciók (Nolte: régiók, melyek adottságai és erőforrásai más régiókban hasznosulnak, Musíl - az országok belsejében, jellemzően a közigazgatási egységek határán elhelyezkedő térségek, Granville és Maréchal – a főbb metropolisz térségek közt elhelyezkedő periféria), illetve Klaus R. Kunzmann hármas periféria-klasszifikációja (európai perifériák: a klasszikus külső földrajzi perifériái a kontinensnek; metropolitán periféria – a legközelebbi metropolisztól legalább 100 km távolságra elhelyezkedő térség; belső metropolitán periféria – gyakorlatilag a leszakadó városrészek, agglomerációs zónarészek) alapján a GEOSPECS projekt is megalkotta a saját megközelítését. Ennek lényege az alacsony népességpotenciál (azaz a gyéren lakott területek lehatárolási módszertanához hasonlóan alacsony népsűrűségű, szórt településhálózatú térségek beazonosítása), a szomszédos településekkel, térségekkel való funkcionális kapcsolatok hiánya és gyengesége, és a valódi gazdasági erőközpont hiánya. A lehatárolás tehát a népességpotenciál meghatározásán és ennek a közlekedési elérhetőséggel való összevetésén alapszik. Mindez egybevág a hazai belső periféria-értelmezéssel, mely megközelítés megjelenik az aktualizált TSP és a TA2020 dokumentumokban is. A tértípushoz ezek szerint olyan nehezen megközelíthető, negatív demográfiai folyamatokkal sújtott, a megfelelő számú és minőségű munkahelykínálat meglétének hiányával jellemezhető térségek tartoznak, mint a hazánkban külső, európai léptékkel azonban belső perifériáknak minősülő északkeleti és délnyugati térségeink (Cserehát, Ormánság stb.), illetve a már többször említett alföldi és dunántúli belső megyehatárok menti területek. A jövőben az ESPON kutatásokban a kelet-középeurópai (illetve tágabban értelmezve az új tagállamokra jellemző) tértípusok további elemzése követendő irány lehet.

***

A tértípusok felsorolásának végére maradtak azok a kategóriák, melyek relevanciája hazánk esetében legalábbis korlátozottnak mondható. A tengerparti területek, (tengeri) szigetek, tengerentúli területek, illetve a határokat átszelő metropolisztérségek Magyarországon nem fordulnak elő, így a lehatárolási módszertanok részletezésére nem tér ki a jelen fejezet. Mindezek ellenére a bevezető gondolatokban említett hazai területpolitikai vonatkozású tértípusok kijelölése kapcsán a most említett kategóriák lehatárolási módszerei is jó példákkal szolgálhatnak – mint ahogy ez az alábbi példadobozban is olvasható.

Egy hasznosítható módszertan – a partvidéki térségek lehatárolása Az ESPON olyan, Magyarország számára nem releváns térségekkel is foglalkozik, mint a tengerpartok, melynek lehatárolási módszertana ugyanakkor hazai szempontból is felhasználható lehet. A lehatárolás nagyon jól rávilágít ugyanis a statisztikai egységek problémáira, hiszen a tengerpart (hasonlóan a folyóparthoz) csak egy vonal, a tengerpartiként definiált NUTS2, NUTS3 egységeknek is csak egy kis részét jelenti. Ebből a szempontból az Európai Környezetvédelmi Ügynökség módszertana jelent kivételt, mely csak a tengerparttól 10 km-es sávra értelmezi a térségeket. Erre építve az ESPON kutatás meghatározta a tengerparti településeket, majd NUTS3 szinten az ilyen térségekben élők arányát. A szigetekhez hasonlóan Magyarország ebből a szempontból sem érintett, ugyanakkor a módszertan alkalmas lehet a folyó menti területek lehatárolására, tipizálására is. Így pl. a korábban is többször hivatkozott Országos Területfejlesztési Koncepcióban is szereplő, a Tisza-, illetve a Duna-menti térségek esetében, melyek kistérségi szinten kerültek lehatárolásra, de ezen belül további differenciáció nélkül.


93

40. ábra: Duna- és Tisza-parti térségek alternatív lehatárolása/klasszifikációja ESPON módszertan alapján. Forrás: VÁTI

Mivel az OTK kistérség (azaz LAU1) szinten értelmezte a Duna-, és Tisza-menti térségeket, ezért a kis területegységek miatt a kistérségek legtöbbjében a népesség legalább 75 %-ban a 10 km-es sávon belül él. Éppen ezért a közvetlenül folyó menti településeken élők aránya alapján tipizálhatók markánsabban ezek a térségek. Az így készített térképen jól látható, hogy különösen a Tisza esetében, a felső és középső szakaszon sok olyan kistérség található, melyek ugyan folyó mentiek, de kevés és/vagy viszonylag alacsony lélekszámú település rendelkezik folyóparttal. Azaz a folyóval kapcsolatos problémák, lehetőségek viszonylagosan kevésbé jelentkeznek pl. Heves megye érintett kistérségeiben, mint a Csongrád megyeiekben. Ugyancsak a népesség aránya szerint más a súlya a Duna-mentiségnek pl. a Tatai kistérségben, mint az Esztergomiban. Ily módon a két folyó menti övezet esetében belső differenciálásra is lenne lehetőség az egyes fejlesztések területi priorizálása során.

94


11. Városaink az európai városhálózatban „Mi, az Európai Unió városfejlesztésért felelős miniszterei, a történelem során kialakult valamennyi európai várost értékes és pótolhatatlan gazdasági, társadalmi és kulturális értéknek tekintjük. Városaink egyedülálló kulturális és építészeti sajátosságokkal, erős társadalmi integrációs erővel és kivételes gazdasági fejlődési esélyekkel rendelkeznek, mint a tudás központjai és a gazdasági növekedés, valamint az innováció forrásai.”(Lipcsei Charta, 2007.) Az európai városok jelen állapotának kialakulása hosszú évszázadokra tekint vissza, ugyanakkor még ma is nyilvánvalóan meglévő hasonlóságok, közös kulturális gyökerek ellenére az európai városhálózat – részben a városhierarchiában betöltött szerep, részben az eltérő földrajzi elhelyezkedés és történelmi háttér, politikai berendezkedés hatására – egyre inkább diverzifikálódik. Európa városai az urbanizációs ciklus különböző állomásain (urbanizáció, szuburbanizáció, dezurbanizáció, vagy éppen reurbanizáció zajlik) tartanak, a városok területi fejlődése (szétterülése, vagy éppen kompaktsága) is ennek megfelelően eltérő. Míg Kelet- és Dél-Európa egyes területein ma a városi szétterülés és szuburbanizáció jellemző, NyugatEurópának az Egyesült Királyságtól Észak-Olaszországig terjedő központi térségében a városok „újjáélednek”, reurbanizáció játszódik le. Kelet-Európában új metropolisz térségek (Budapest, Prága, Pozsony vagy Varsó) felemelkedésének lehetünk tanúi, ami európai léptékben a városhálózat kiegyenlítődése felé hat, ugyanakkor nemzeti szinten a regionális különbségek növekedését eredményezi. Az 1990-es évek óta a legtöbb európai ország a regionális különbségek növekedését tapasztalta a központi fekvésű várostérségek és a perifériális, illetve szerkezetváltó térségek között. A településhálózat különböző szintjein található városok és városrégiók szerepe eltérő. A fővárosok és európai metropolisztérségek az európai és globális folyamatok aktív szereplői. Elérhetőségük, gazdasági súlyuk és agglomerációik tömegét tekintve az Európa 2020 Stratégiában kitűzött „intelligens növekedésnek” és a Területi Agenda 2020-ban megfogalmazott versenyképesség növelésének meghatározó elemei. A kis- és középvárosok inkább a nemzeti, vagy regionális szintű fejlődés motorjai akkor is, ha egyes vonatkozásokban lehetnek globális, vagy európai fontosságúak is. A kis- és középvárosok jelentőségét befolyásolja vonzáskörzetük térszerkezete: a ritkábban lakott területeken a vidékfejlesztés motorjai, a közösségi szolgáltatások biztosítói lehetnek; míg a sűrűbben lakott, városodott, funkcionális várostérségekben a kis- és középvárosok szoros együttműködésük révén, kapacitásaik és profiljuk figyelembevételével megoszthatják egymás között a térségük központi funkcióit, akár határon átnyúló konstrukciókban is. A városhálózat vizsgálata, a város-vidék kapcsolat kérdése, és a jövő városfejlesztése az ESPON kutatások egyik fókuszpontja. A FOCI (A városok jövőbeli fejlődési irányai) projekt az európai várospolitika lehetőségeit vizsgálja városaink jelenlegi helyzetelemzésére alapozva, míg az SGPTD (Másodlagos növekedési pólusok és területfejlesztés Európában: teljesítmény, intézkedések és lehetőségek) a kontinens fejlődőképes középvárosaira helyezi a hangsúlyt. Magyarország szempontjából a közép-európai policentrikus fejlődést és metropolizálódást vizsgáló POLYCE (Nagyvárosiasodás és policentrikus fejlődés Közép-Európában: stratégiai lehetőségek a tények alapján) kutatás adhatja a legtöbb értékes információt.

11.1. Városok az európai gazdasági térben Európára általánosságban igaz, hogy a nagyvárosok és vonzáskörzeteik növekednek, azonban annak mértéke a kelet-nyugati különbségnek megfelelően eltér egymástól. Az Európa központi térségében fekvő, jó közlekedési adottságokkal rendelkező metropoliszok vonzzák a magasan képzett bevándorlókat és a magas hozzáadott értékkel bíró gazdasági ágazatokat. A FOCI kutatás alapján Európa 100 vezető városából (a bruttó hazai termék alapján) mindössze nyolc esik a régi (15 tagú) Unió határain kívül, a többi zömében a nyugateurópai központi magterületen található. Európa kevésbé fejlett területein – Kelet-Európában és hazánkban is – a gazdaság nagyvárosokba, főként fővárosokba koncentrálódik. Az olyan városok, mint Budapest, Prága, Pozsony és Varsó relatíve jó megközelíthetőséggel rendelkeznek, és vonzzák a fiatal munkaerő beköltözését.

95


A nagyvárosok dominanciájának ellensúlyozására különböző stratégiák születtek: például az Egyesült Királyság speciális fejlesztési területeket jelölt ki, míg Romániában a regionális központokat erősítették meg. Ez utóbbira hazánkban is született terv a versenyképességi, később regionális fejlesztési pólusok kialakításával.

11.1.1. Gazdaságszerkezet Európa nagyvárosainak gazdaságát a pénzügyi és üzleti szektor dominálja. A városhálózatból ebből a szempontból leginkább London és Párizs emelkedik ki, azonban Budapest – több más, a szektort tekintve kisebb jelentőségű várossal, mint Lisszabon vagy Nápoly – is ebbe a metropolisz kategóriába sorolható. Bár a magas szintű pénzügyi és üzleti szolgáltatások részaránya a jelentősebb német városokban, mint München vagy Frankfurt ugyancsak fontos, a feldolgozó- és energiaszektor magas részaránya miatt a tipológia külön csoportba sorolta őket. Kelet-Európában a városok többsége átlaghoz közeli, vagy annál jelentősebb feldolgozóipari specializációval jellemezhető (Romániában, Lengyelországban és Csehországban). Ez alól Magyarország kivétel, nálunk a regionális központokban az alapvető kereskedelmi funkciók az elsődlegesek. (41. ábra)

Az egyes ágazatok aránya a gazdasági szerkezetben (%)

Az egyes típusok hozzájárulása a teljes európai hozzáadott értékhez (%)

Mezőgazdaság

Feldolgozó és energiaipar

Építőipar

Kereskedelem és közlekedés

Pénzügyi és üzleti szolgáltatások

Egyéb szolgáltatások

1. típus

36,2

0,4

11,4

5

22,1

37,7

23,3

2. típus

13,5

0,4

20,9

3,2

21,8

35,8

17,9

3. típus

12,3

0,8

25,5

4,7

18,3

27,4

23,4

4.típus

7,2

0,9

11,9

9,1

32,3

24,6

21,1

Típus

5.típus

12,3

2

14,7

6,3

19,8

27,2

30

6.típus

4,4

4,4

19,2

11,6

22,7

19,1

22,9

7.típus

11,9

1,4

23,3

6,8

25

23,6

19,9

8.típus

2,3

4,0

37,1

7

20,8

14,9

16,1

1,1

17,2

5,7

22,4

30,9

22,7

átlag

41. ábra: Az európai városok tipológiája gazdaságszerkezet alapján Forrás: FOCI.

96


11.1.2. Városok a globális és európai hálózatokban A városok versenyképességét elsődlegesen a globális hálózatokban betöltött szerepük határozza meg, mivel a vezető ágazatokban az információáramlás és a nemzetközi befektetések alapozzák meg a jövőbeli fejlődési irányukat. Európa funkcionális várostérségeiből a globális gazdasági (multinacionális cégek) és kutatási hálózatokban betöltött szerepük alapján London és Párizs emelkedik ki, ugyanakkor a mintegy 271 várostérségből 200 szerepe kevésbé számottevő. Egy város nyitottsága, relatív helyzete ebből a szempontból erősen korrelál népességszámával. Eltérést olyan városok esetében tapasztalunk, mint az egyetemi központok (Cambridge, Heidelberg), ahol a nemzetközi részvétel mértéke magasabb; illetve a periférikus térségek (Szófia) és korábbi városfejlesztési hullámok központjai (Marseille, Genova), ahol ez az érték kisebb. Budapest szinte pontosan illeszkedik a trendvonalra, azaz relatív helyzetének és humánerőforrás-ellátottságának megfelelő mértékben – gyengén – kapcsolódik be globális hálózatokba (42 ábra). A FOCI kutatása során végzett klaszteranalízis segítségével a településeket csoportokba sorolták az alapján, hogy mely szektor vagy tevékenység hatására alakult ki hálózati kapcsolódásuk. Fővárosunkat, Budapestet – Ljubljanához, Londonhoz vagy Torinóhoz hasonlóan – a pénzügy, a biztosítás és az ingatlanszektor tevékenységei (FIRE tevékenységek) kapcsolják a globális vérkeringésbe, de majdnem az összes kelet-európai főváros ebbe a csoportba került, ami a specializáció viszonylagosságára vagy éppen hiányára enged következtetni. Debrecen a biotechnológiai fejlesztéseinek köszönhetően a kisebb, mindössze egy-két ágazatra specializálódott központokat, például Ferrarát, Burgaszt vagy Plzent tömörítő high-tech csoportba került.

42. ábra: Várostérségek helyzete a globális és európai hálózatokban népességük alapján. Forrás: FOCI


97

11.1.3. Másodlagos központok szerepe a gazdaságban A bruttó hazai terméket tekintve Európa 28 vezető városából 12 nem főváros, azonban a tagállamok háromnegyedében a főváros és a második legjelentősebb város között legalább kétszeres különbség figyelhető meg az életszínvonalat mutató vásárlóerő paritáson mért GDP tekintetében. Az a szélsőséges eset, amikor a másodlagos központ az elsődleges GDP-jének mindössze 10-15%-át állítja elő, Európa két világvárosa: Párizs és London, valamint az erősen centralizált kelet-európai országok (Magyarország és Lettország) esetében állt elő. Az egy főre vetített értékek a fővárosok népességkoncentráló hatása miatt ennél kedvezőbb képet mutatnak. Hazánk esetében a legjelentősebb másodlagos gazdasági növekedési pólus Győr, amelynek a lemaradása mintegy 35%-os volt 2007-ben; ez az elemzésbe bevont országokhoz viszonyítva kisebb mértékű gazdasági koncentrálódást mutat (43. ábra). Míg Nyugat-Európában a másodlagos központok gyorsabban fejlődtek, mint a fővárosok; a volt szocialista országokban néhány kivételtől eltekintve ennek az ellenkezője igaz. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy Budapest részaránya az országosan megtermelt GDP-ből 2000 és 2007 között 4 százalékponttal emelkedett.

43. ábra: A másodlagos központok lemaradása 35-40%-os a fővároshoz képest: Magyarország, Románia, Litvánia, Görögország, Cseh Köztársaság, Szlovénia és Horvátország esetében. Forrás: ESPON, SGPTD

11.1.4. Városok és vonzáskörzetük kapcsolata A városok és tágabb vonzáskörzeteik ma már gazdasági és társadalmi értelemben komplex rendszert alkotnak, amely többek között az ingázásban vagy a szabadidős tevékenységek helyszínének megválasztásában nyilvánul meg. Több tényező függvénye az, hogy a környező települések profitálnak-e a központ fejlődéséből, de általánosságban igaz, hogy a központ gyors gazdasági növekedése hátráltatta a környező térségek fejlődését (44. ábra). Ez volt az egyik oka annak, hogy az FOCI kutatásban vizsgált 1995 és 2004 közötti időszakban, főként Kelet-, és Dél-Európában a metropolizálódás során ez a szakadék jelentős mértékben növekedett a városmag és térsége között. Budapest fejlődése a szomszédos országokhoz – főleg Ausztriához – képest nagyobb mértékben növelte az egyenlőtlenséget a város-vidék közti kapcsolatokat tekintve. A kialakult gazdasági kapcsolat alapján Közép- és Kelet-Európa fővárosi térségeinek és városközpontjainak az európai vérkeringésbe való bekapcsolódása törést okozott az alacsony szintű mezőgazdasággal vagy hanyatló tradicionális iparral rendelkező környezetükhöz fűződő viszonyban. Bár ez a csoport viszonylag homogén és jól elkülöníthető teret képez a kontinensen (45. ábra), ha a főváros és térsége funkcionális szerepét elemezzük, akkor a budapesti metropolisztérség a monocentrikus cseh vagy román főváros helyett, a szintén magasan fejlett szolgáltatásközpontú Madriddal mutat hasonlóságot.

98


44. ábra: A nagyvárosok és régiójuk közötti fejlettségi különb-

45. ábra: A metropoliszok régióinak tipológiája, az egyes jel-

ségek változása 1995-2004 között. Forrás: FOCI.

legzetes típusok. Forrás: , FOCI.

11.2. A városok népessége, társadalma Európára általánosan jellemző a társadalom elöregedése és a természetes népességfogyás, ugyanakkor a városok, és különösen a nagyvárosok relatíve jobb helyzetben vannak ebből a szempontból, mivel a városok a bevándorlás vonzó pontjai. A nyugat-európai nagyvárosok bevándorlóinak jelentős száma képes ellensúlyozni a természetes népességfogyást, azonban Kelet-Európa városai, Varsó és Prága kivételével, szuburbanizációval egybekötött népességcsökkenés elé néznek. Az Urban Audit felmérése alapján 220 európai nagy- és középvárosból 125 (57%) népességfogyást tapasztalt 1996-2001 között. Az új tagállamok 67 regisztrált városa közül 53 népessége csökkent. Európa leginkább csökkenő városai az 1990-es évek második felében Németországban (Halle an der Saale, Frankfurt an der Oder, Schwerin, Magdeburg) és Romániában (Bacau, Kolozsvár, Piatra-Neamt, Marosvásárhely) voltak megtalálhatók, de a listát gyarapítja Lisszabon és Velence is. Jellemzően a volt nehézipari másodlagos központok hanyatlanak, amilyen például Newcastle, Ostrava, Lodz vagy Miskolc. Ezen városok népességének csökkenése többnyire nem a szuburbanizációból fakadt, mert a legtöbb esetben mind a városmag, mind pedig az agglomerációs gyűrű vesztett a népességéből (Európai Unió Tanácsa, 2011.). A posztszocialista országok városainak fejlődése különböző utakat jár be. Hazánk 1981 óta – Csehországhoz hasonlóan – a bevándorlás ellenére (határon túli magyarok, ázsiaiak) veszít mind városi, mind teljes népességéből. Ezzel szemben a városi népesség növekedésének jó példái Szlovákia vagy Szlovénia, ahol ez többségében a másodlagos központok fejlődésének eredménye – számol be az SGPTD projekt.


99

A városok társadalmi polarizálódása mindenhol növekszik, de egy bizonyos jóléti szint felett (a nyilvánvaló kelet-nyugati különbséget leszámítva) a társadalmi kohéziós indikátorok ezt már nem jelzik megfelelően a FOCI projekt szerint. A városon belüli térbeli társadalmi egyenlőtlenségek a skandináv országokban, Nyugat-Németországban, Észak-Olaszországban és a volt szocialista országok városaiban (Lengyelország kivételével) még mindig relatíve alacsonyak. Ennek okait a kelet-európai országok esetében a városok ingatlanszektorában és a kommunista örökségben kereshetjük. A gazdasági jólét és a városlakók elégedettsége között statisztikailag is igazolt kapcsolat van, de az Urban Audit felmérése alapján nem csak a kedvezőtlenebb gazdasági helyzetű kelet-európaiak elégedetlenek helyzetükkel, hanem a mediterrán városok népessége is ezt a tendenciát erősíti. A társadalmi kirekesztés extrém formái jól mérhetőek bizonyos szociális problémákkal. Az emberölések száma például az országok többségében magasabb értéket ér el a nagyvárosokban a nemzeti átlagnál, míg az öngyilkosságok száma ezzel pont ellentétes tendenciát mutat. Magyarországon a gyilkosságok aránya Spanyolországhoz, Németországhoz vagy Görögországhoz hasonlóan városokban és vidéken közel azonos, míg az öngyilkosságok tekintetében a nagyvárosi érték alacsonyabb. Budapesten ugyanakkor Rigával együtt rendkívül magas a 100 ezer lakosra jutó öngyilkosságok száma – állapítja meg a FOCI projekt.

11.3. Városok az ökológiai rendszerben A városok integrálódását Európa ökológiai rendszerébe célszerű az alábbi négy tényező segítségével vizsgálni: levegő-, és zajszennyezés, hulladékgazdálkodás és területhasználat. A levegő minőségét nagyban rontja annak ózon, valamint a savas esőkért felelős kén-dioxid és nitrogén oxidok tartalma mellett a szálló por mennyisége is. Ez utóbbit szokás a szemcsék méretétől függően PM10-ként (10µm alatti) is emlegetni. Európa több városi térségében gondot okoz ennek a megengedettnél nagyobb koncentrációja, de a legmagasabb értékeket Észak-Olaszországban, Portugáliában, a Benelux államokban, Csehországban és Magyarországon mérték. Mivel a szmog főként a közlekedéshez köthető, nem meglepő, hogy Európa fejlettebb és kevésbé fejlett térségeiben is problémát okoz, és kapcsolatba hozható Magyarország vezető halálokával, a szív-, és érrendszeri megbetegedésekkel. A zajszennyezés zavaró hatása már korántsem csak a közlekedéshez köthető egy nagyvárosban (szabadidős tevékenységek, szomszédok). Az Egészségügyi Világszervezet szerint Európában több mint 33 millió ember van kitéve a veszélyszintet meghaladó terhelésnek. A települési szilárd hulladék tekintetében a jólét függvényében markáns különbség rajzolódik ki Európa keleti és nyugati fele között. Az egy főre jutó éves mennyiség Nyugat-Európában közel 550 kg, míg a 12 új tagállam esetében 350 kg/fő/év szilárd hulladék. A FOCI projektje foglalkozott azzal is, vajon a kompakt városok valóban kevésbé környezetterhelőek-e, mint a szétterülő, terjeszkedő városok. A kutatás alapján azt sikerült igazolniuk, hogy a kompakt városokban kisebb a környezetterhelő munkába járás (személygépkocsi-használat) és nagyobb a gyalogos/kerékpáros közlekedés aránya, ezáltal kevesebb a szállópor mennyisége, valamint a kén-dioxid a levegőben, mint a szétterülő nagyvárosokban.

11.4. Területfejlesztési, várospolitikai rendszerek Európában A területfejlesztési tervezés korábbi, rövidtávú céljaihoz képest napjainkra a regionális versenyképesség növelését célzó hosszú távú elképzelések váltak uralkodóvá Európa-szerte. Ez megnyilvánul a külföldi befektetésekkel szemben a helyi lehetőségeken alapuló gazdaságfejlesztés előnyben részesítésében vagy a többszintű kormányzás (helyi önkormányzatok, érdekelt csoportok) támogatásában. Ezzel együtt is az Unió policentrikus fejlődési elképzelésében a városi térségek és növekedési központok továbbra is jelentős súlyt képviselnek.

100


Napjainkban több város esetében állt elő az a helyzet, hogy a XIX. századi határaik, XX. századi irányítási módszereik és a XXI. század kihívásai ütköznek egymással. A helyi adottságok, a szakpolitikák és a kormányzati politika egyaránt meghatározzák a városfejlesztés lehetőségeit. A városfejlődést elemezve napjainkban három csoportot különböztethetünk meg a városfejlődés üteme és kompaktsága, vagy éppen szétterülése alapján. Erfurtban, Gröningenben, vagy Murciában nagyon gyors növekedés és diffúz városfejlesztés figyelhető meg. Róma, Prága vagy Tallin növekedése még szintén gyors. Európa sok városát a lassú, ugyanakkor kompakt fejlődés jellemzi, ezek többségükben 600 ezer főnél nem népesebb kelet-európai városok. Idetartozik többek között Miskolc, Vilnius, vagy Bradford is. A harmadik csoportba, a szintén lassan fejlődő, de diffúz városfejlesztéssel jellemezhető települések tartoznak. Ebben az esetben példaként említhető több európai metropolisz, mint Berlin, London, Brüsszel, de Budapest is. Az állami berendezkedést illetően a volt szocialista új tagállamok mindegyikében unitárius11 államszervezet alakult ki. Magyarországon Litvániához, Szlovéniához vagy Bulgáriához hasonlóan a helyi szint érdekérvényesítése alacsony fokú, a szubszidiaritásra törekvés eddig csak Lengyelországban hozott számottevő eredményt. Az unitárius államszerkezet nagyban nehezíti a másodlagos növekedési pólusok fejlődését, ugyanis a központi funkciók megmaradnak az amúgy is domináns fővárosban. A volt NDK a szocialista rendszer ellenére sikeresen integrálódott a föderatív12 Német Szövetségi Köztársaságba; Németország ma a kiterjedt városhierarchia egyik legjobb példája. A 46. ábra adatait megvizsgálva, szembetűnő a regionális központok hiánya Magyarországon Németországhoz, de akár még Romániához képest is. Államberendezkedés

Főváros

2.

3.

4.

5.

6.

Ausztria

58,4

14,6

10,6

8,9

7,6

Belgium

57,4

16,3

10,2

8,7

7,3

Németország

9,5

15,5

7

5,9

5,7

5,1

Olaszország

11,1

22,6

9,4

6,6

4,8

3,8

Spanyolország

17,9

15,9

7,3

5,7

4,8

4,3

Dánia

49,4

21,7

15,9

13,0

Finnország

60,7

19,9

19,4

Svédország

41,4

33,4

25,2

Föderatív/tartományi

Regionalizált államok

Északi modell

Unitárius államok (EU 15) Franciaország

28,3

6,6

4,7

4,1

3,7

3,3

Hollandia

32,4

25,6

6,8

6,4

6,0

5,8

Egyesült Királyság

32,8

5,8

5,3

4,9

4,2

3,6

52,7

13,7

10,2

8

7,9

7,5

Egyéb unitárius államok (EU 12) Magyarország

(Budapest)

(Debrecen)

(Miskolc)

(Szeged)

(Pécs)

(Győr)

Románia

30,6

11,6

10,4

10,2

9,9

9,5

Bulgária

50,9

30,7

18,4

Lengyelország

13,8

15,8

6,3

5,4

5,2

4,9

46. ábra: Településszerkezet – az egyes települések rangsora a metropolisztérségek lakóinak arányában (%). Forrás: ESPON, SGPTD 11

Egységes államszerkezet: a területi egységek korlátozott önállósággal rendelkeznek, alárendeltek a központi hatalomnak.

Klasszikus unitárius államok: Írország, Dánia és Görögország. A decentralizált unitárius államok esetében a központi államtól független önkormányzatok léteznek, a kisebb közigazgatási egységek széleskörű önállósággal bírnak (pl. Hollandia, Portugália), míg a regionalizált unitárius államok (Olaszország, Spanyolország) esetében a régiók alkotmányosan megerősített autonómiával bírnak. 12

A központi hatalom és a területi egységek (tartományok) között alkotmányosan rögzített hatalommegosztás van érvényben,

egyik szint sem avatkozhat a másik hatáskörébe.


101

Magyarországon Görögországhoz, Csehországhoz vagy Ausztriához hasonlóan nincs kimondott nemzeti várospolitika, ugyanakkor az elmúlt években bevezetett tervezési dokumentum, az Integrált Városfejlesztési Stratégia és az elkészítését segítő Városrehabilitációs kézikönyv említhetők jó példaként. Annak ellenére, hogy az egyes városokon belüli gazdasági és társadalmi különbségek gyakran nagyobbak, mint a városok közötti különbségek, hazánkban a társadalmi polarizáció kérdését városi helyett inkább regionális vagy kistérségi szinten kezelik. Bár az Országos Területfejlesztési Koncepcióban vázolt regionális fejlesztési pólusok megerősítésének célja az uniós politikával is összhangban van, eddig érdemi előrelépés ezen a téren nem történt. Az Unió kohéziós politikája és a regionális operatív programok támogatásai a kelet-közép-európai térségben hiánypótló, jótékony szereppel bírtak. Ezzel szemben például Ausztriában nemzeti szinten is magas a fiskális kiegyenlítés szerepe az egymással versengő önkormányzatok között. Az egykori szocialista államok közül hét (Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Magyarország, Litvánia és Lengyelország) fektet nagyobb hangsúlyt a nemzeti szintű területi tervezésre.

11.5. Kelet-Közép-Európa nagyvárosai A közép-európai policentrikus fejlődést és metropolizálódást vizsgáló POLYCE kutatásába bevont keletközép európai városok közül Bécs a versenyképes, erős MEGA 1 típusba, Budapest, Prága és Pozsony potenciális európai hálózati csomópont (MEGA 3), míg Ljubljana a gyenge MEGA 4 csoportba tartozik13. A vizsgált városok környezetükkel való kapcsolatát tekintve Pozsony és Ljubljana integrálódott a környező kis-, és középvárosaik rendszerébe, ezzel szemben Budapest, Bécs és Prága szerepe domináns térségükben. Más tekintetben az ingázók száma és iránya jól mutatja Ausztria funkcionális városhálózata és a volt szocialista országok hierarchikus településrendszere közötti különbséget (47. ábra). Budapest Bécshez, Ljubljanához vagy Prágához képest sokkal több szállal, de átlagosan kisebb távolságról vonzza központjába a munkaerőt. Ennek egyik oka a közvetlen környezetében fekvő települések elégtelen munkakínálata, további oka lehet a főváros 60-80 km-es körzetében elhelyezkedő, távolabbi ún. „csapágyvárosok” (pl. Székesfehérvár, Kecskemét, Tatabánya stb.) kínálta lehetőségek. Funkcionális városi térségén belül Ljubljana mutatja a leggyengébb, míg Prága a legerősebb központi hatást, azonban az előbbihez hasonló helyzetben van Pozsony is többközpontú környezete miatt. A nemzetközi cégekkel való kapcsolatot tekintve Budapest Prágát követve a második a térségben, ami nem meglepő fejlett pénzügyi és üzleti szektora miatt (ld. Gazdaságszerkezet). A két kisebb főváros azonban (Ljubljana és Pozsony) arányait tekintve szintén kiemelkedik a kutatási, illetve a vállalati kapcsolatok terén. Hazánk kutatási projektjeinek mintegy 13%-át vezeti itthoni intézet. Ez Ausztria 30%-os arányához képest alacsony, azonban a térség többi tagjánál magasabb érték, amit tovább erősít a Bécs és Budapest között fennálló erős tudományos kapcsolat. Bécs egyértelműen a kutatási térség központja, messze megelőzve a másik négy várost (POLYCE). Az öt főváros egymás közötti elérhetősége nyugat-európai összehasonlításban gyenge, vasúton gyakran 2-3 átszállás szükséges, bár tekintettel a földrajzi és történelmi kapcsolatokra Bécsből naponta körülbelül két vonat indul óránként Budapestre és Pozsonyba. Bécs, Pozsony és Budapest összes közlekedési kapcsolatainak 12%-a irányul más külföldi városokba (főként Németország, Benelux államok, Franciaország, Észak-Olaszország és Svájc), ami a főbb közlekedési hálózatok menti fekvésüknek köszönhető.

13

Az ESPON 1.4.1. kutatásban az Unió valamint Norvégia és Svájc bevonásával szakértők 76 metropolisztérséget (MEGÁ-t)

jelöltek ki Európában. A 76 metropolisz (MEGA) terület további rangsorolása négy fő tényező alapján történt: 1. tömeg (népesség és GDP), 2. versenyképesség (egy főre jutó GDP, nagyvállalatok döntéshozatali központja), 3. elérhetőség (repülőtér forgalma, multimodális elérhetőségi index), 4. tudásbázis (képzettségi szint, K+F foglalkoztatottak száma). A négy tényező alapján a metropoliszokat öt kategóriába sorolták.

102


47. ábra: Bécs, Prága, Budapest és Ljubljana összehasonlítása: hierarchikus és kétirányú ingázás Forrás: POLYCE.


103

Budapest a magyarok szemében A POLYCE kutatás keretében 14 különböző területen dolgozó (nemzetközi cégek, szervezetek képviselői, projekt menedzser, politikus stb.) szakemberek körében kérdőívek segítségével mérték fel a Budapestről társadalmi, gazdasági, környezeti és intézményi jellemzők vonatkozásában alkotott véleményüket a jelenlegi és jövőbeli lehetőségek, eszközök és tényezők mentén. A kérdőíves kutatás alapján elmondható, hogy Budapest megítélésekor, összességében a pozitív vélemények voltak túlsúlyban. A várost azonban csak a legoptimistább válaszadók vallották dinamikusan fejlődőnek. Fővárosunk, mint vonzó történelmi város, pénzügyi, üzleti valamint turisztikai központként lett „minősítve”. A negatív vélemények elsősorban a társadalom megosztottságát, az erős versenyszellemet említették (ellentétek nagy száma, bizalom hiánya), valamint többen kritizálták közigazgatási berendezkedését is. A város bevásárlóközpontjairól és közlekedéséről megoszlottak a vélemények. Sokan említették pozitív példaként az M0-ás körgyűrű, az M6-os autópálya fejlesztéseit, vagy a 4-6-os villamos és a nemzetközi reptér modernizációját, azonban a 4-es metró elhúzódó építése és a tömegközlekedés romló minősége ellenpéldaként szolgál. Az egyik legfontosabb geopolitikai adottság, a Duna még nem képezi szerves részét a város fejlesztésének. A jövőre nézve fontos felismerés, hogy míg a város erősségei földrajzi fekvésére, természeti értékeire és kultúrájára épülnek, addig gyengeségei közé a városvezetés tisztázatlan szerepkörei, az együttműködés hiánya és a társadalmi egyenlőtlenség tartoznak. A válaszadók szerint Budapest a letelepedés és a befektetések szempontjából veszített korábbi vonzerejéből. A jelenleg futó projektek többsége a közlekedési rendszer fejlesztésére (P+R parkolók, csomópontok) és a közösségi terek megújítására irányul. Az együttműködések egyik legfontosabb feltétele az átlátható és legitim döntéshozás a politikai és adminisztratív rendszerben, valamint a proaktív kezdeményezés a lakosság körében. A válaszadók szerint Budapestet nyitottsága, magas szintű szolgáltatásai, és felszereltsége a gazdaság bizonyos területein vonzóvá teheti. Előnyeinek kihasználásához azonban át kell szerveznie bürokratikus, átláthatatlan és rugalmatlan rendszerét. Marketinggel, valamint további fejlesztésekkel a közlekedés és közösségi helyek terén kell felhívnia magára a figyelmet a potenciális partnerek előtt. Nemzetközi szinten példa lehet erre Stockholm, Bécs vagy Amszterdam, amelyek a fenntartható, integrált városfejlesztés modelljeként szolgálnak.

104


12. A vidékies térségek kihívásai és sokszínűsége A vidékies térségek mind Európában, mind hazánkban nagyfokú változatosságot, számos típust mutatnak fel. E sokféleséggel, valamint a vidékies térségeket általában, illetve az egyes típusokat külön-külön érintő kihívásokkal és az ezekre adható válaszokkal számos kutatás, tervezési dokumentum, területfejlesztési vagy vidékfejlesztési szakpolitikai anyag foglalkozott az utóbbi évek során, köztük az ESPON 2013 program vonatkozó projektjei is. Általános kihívásként tekinthetünk e sokszínűségben rejlő potenciál kiaknázásának hiányára. A különböző vidékies tértípusok különféle természeti és táji, kulturális értékekkel bírnak – ezek hasznosítása azonban gyakran meghiúsul az adott térség központi városi településével, településeivel való megfelelő együttműködés és munkamegosztás hiányában, hosszabb távon gyakran gazdasági sebezhetőséget, kedvezőtlen demográfiai trendek felerősödését és a helyhez kötött javak leértékelődését vonva maga után. A vidékies tereket érintő kihívások kapcsán az egyik kulcskérdés a térség működését szervező, központi funkciókat biztosító városi központ megfelelő elérhetőségének biztosítása – a vidéki gazdaság európai léptékű diverzifikációjával ráadásul e központok szerepe nem ritkán bővül is. A vidéki gazdaság több lábra állítása a jövőt tekintve szintén kulcskérdés a sebezhetőség csökkentése, a gazdaság helyi lábának megerősítése érdekében. Ehhez a társadalmi, intézményi háttér, a vállalkozókészség erősítése alapvető. Az általános észrevételeken túl azonban nem kerülhető meg a kérdés, hogy az eltérő vidékies tértípusok eltérő kihívásokkal is szembesülnek sajátos helyzetükből, erőforráskészletükből fakadóan, eltérő esélyekkel szállva szembe a rájuk nehezedő problémákkal. Elhelyezkedésük, a központi városi térségekhez viszonyított pozíciójuk, gazdasági szerkezetük és társadalmi adottságaik alapján az aktualizált TSP négy fő típust különített el a vidékies tereken belül: 1.) a nagyvárosi központok környezetében elhelyezkedő szuburbán területeket; 2.) a csökkenő népességű távoli, gyéren lakott területeket; 3.) az elsődlegesen az EU keleti felére jellemző hagyományos agrártérségeket; 4.) illetve a kontinens belső vidékies perifériáit. A hazai területpolitikában is találunk példát a vidékies típusok beazonosítására vagy lehatárolására: a 2005-ben elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) területi céljai között jelenik meg a „sajátos adottságú vidékies térségtípusok fejlesztési prioritásai” pont, mely ajánlásokat fogalmaz meg a regionális, kistérségi tervezés és a konkrét fejlesztési programok számára. Így az OTK gyakorlatilag a vidékies térségek nagy, korántsem homogén területén belül fókuszál a sajátos adottságok vagy problémák mentén típusokba rendezett kategóriákra. A célon belül megjelenő altípusok a következők: természeti táji és kulturális táji értékekben gazdag területek; tanyás térségek; aprófalvas térségek; nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek; magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek. Fejezetünkben elsősorban az aktualizált TSP-ben azonosított típusok kapcsán keressük a vonatkozó eredményeket az ESPON kutatásokból, az egyes projektek vidék(fejlesztés) vonatkozású egyéb eredményeinek bemutatása mellett. Az ESPON eredmények Magyarországra vonatkozó mondanivalója témánk szempontjából azért is fontos, hiszen az ország európai összehasonlításban kiemelkedően vidékies, így e térségeink kiterjedtsége indokolja az altípusok megismerését és a feltárt kihívások, fejlesztési irányok pontosabb ismeretét.


105

12.1. A vidékies tértípusokat érintő kihívások megjelenése az ESPON projektekben A vidékies tereket érintő kihívások több ESPON 2013 projektben is megjelennek. Legnagyobb mértékben a vidékies terek fejlesztési lehetőségeit elemző EDORA (A rurális területek európai fejlődési lehetőségei) projekt érintette a témát, széleskörű szakirodalom-feltárást követően több magyarázatot dolgozva ki a vidékies terekben aktuálisan zajló folyamatokra. A bemutatott tendenciák közé tartoznak a gazdasági folyamatok, azon belül is a szerkezetváltás kérdései: a vidék gazdaságának diverzifikációs folyamata a primer szektor, a földhasználat-alapú ágazatok felőli elmozdulás tekintetében. Az „új vidéki gazdaság” (New Rural Economy) jelenségét, azaz a szekunder és tercier ágazatok rurális terekben való térhódítását részletesen elemzik a projekt helyzetfeltáró részei. A folyamatot elősegítő faktorokként a globalizációt, illetve az új infokommunikációs és közlekedési technológiákat említik, kiemelve a kedvezőbb elérhetőséggel bíró vidékies térségek jobb esélyeit és teljesítményét e téren. Az új vidéki gazdaság előretörése kapcsán az anyag kiemeli a tradicionális vidékies térségek hagyományos ágazatok felől a multifunkcionalitás felé való elmozdulásának, illetve a helyi adottságokon alapuló specializáció alapvető szükségességét, csakúgy, mint a tényt: a jövőben az innovációs képesség, az üzleti környezet, az információkhoz való hozzáférés a földrajzi helyzetnél jóval meghatározóbb hatással bír majd a vidékies térségek fejlődésére. Hazánkban az ilyen jellegű átalakulási folyamatok csupán néhány nagyobb agglomerációnk körzetében jelentkeznek, a vidékies terek túlnyomó többsége nem jellemezhető rugalmas és innovatív szerkezetváltással. A tanulmány több helyen foglalkozik a gazdasági válsággal, a vidékies térségek eltérő sebezhetőségével, hangsúlyozva, hogy meg kell erősíteni a gazdaság helyi lábát, és specializálódnia szükséges a vidékies térségeknek is. A társadalmi folyamatok közül a projekt jellegadó trendként a migrációt, ezen belül is három fő tendenciát emel ki: 1.) a „rurális exodust”, azaz a szelektív agyelszívást a vidékies perifériákból; 2.) a gazdasági motivációjú migrációt az új tagállamokból az EU15-ök felé; 3.) illetve a dezurbanizáció folyamatát a kedvező elérhetőségű vidékies terek irányába – e folyamatok hazánkra is érvényesek. A vidékies tereket érintő be- és elvándorlások számos szakpolitikai kérdést vetnek fel, elég itt csak a közszolgáltatás-szervezés optimalizálására utalni. További kihívást jelentenek az ingázási folyamatok által átrendezett valós vonzáskörzetek és az adminisztratív területbeosztások ellentmondásai. Mindezek kapcsán az EDORA a többszintű kormányzással, a partnerség erősítésével kapcsolatos megoldásokat emeli ki, mely válaszlehetőségek a magyarországi vidékies terek helyzetének javítása kapcsán is javasolhatóak. A város és vidéke közti kapcsolatok témája Kelet-Közép-Európában és hazánkban is kiemelt fontossággal bír, azonban a térség Észak- és Nyugat-Európához képest jóval gyengébb együttműködési hagyományokkal és kultúrával rendelkezik város és vidéke viszonyában. A környezeti kihívások közül a klímaváltozás vidéki fejlődésre gyakorolt hatásai kapnak kiemelt hangsúlyt a kutatásban, kiemelve az eltolódó klímaövek következtében megváltozó hőmérséklet-, vagy csapadékviszonyokat, a természeti katasztrófák növekvő kockázatát, klímazónánként eltérő válaszokat várva a vidékfejlesztéstől. A továbbiakban a bevezetőben említett, a TA2020-ban (és az aktualizált TSP-ben) megjelenő vidékies térségtípusokra vonatkozó megállapításokat mutatjuk be az ESPON kutatási jelentése, elsődlegesen az EDORA, a GEOSPECS (Földrajzi sajátosságok és fejlesztési potenciálok Európában), illetve az ESPON TeDi (Területi diverzitás Európában) projektek alapján. Az EU külső perifériái kapcsán az EDORA projekt elsődlegesen a ritkán lakott északi területeket és kisebb hangsúllyal a déli perifériákat emeli ki, részletezve e terek demográfiai és kapcsolódó humánerőforrásproblémáit. A különféle térségtípusok lehatárolásával is foglalkozó GEOSPECS projekt, illetve a néhány speciális tértípusra koncentráló ESPON TeDi is említi a gyéren lakott területeket. Bár hazánkban ez a jobbára Európa északi régióira jellemző típus nem található meg, a feltárt kihívások (a nagyobb városi központoktól való nagy távolság; a kedvezőtlen demográfiai összetétel és tendenciák; a helyi munkaerőpiac kis mérete és kedvezőtlen összetétele; a költséges közszolgáltatás-nyújtás; a közlekedési elérhetőség gyengesége; a sebezhető, egyoldalú szerkezetű gazdaság) és válaszlehetőségek (kiaknázatlan természeti potenciál;

106


turisztikai és rekreációs fejlesztések számára megfelelő adottságok) erős rokonságot mutatnak a magyarországi belső perifériák gyengeségeivel, illetve lehetőségeivel. Az ESPON TeDi projekt több periférikus, ritkán lakott térséget mutat be esettanulmányaiban, számos jó példát, fejlesztési lehetőséget említve ezek kapcsán. Ezekre a fejezet egy későbbi pontjában majd visszatérünk, azzal a kitétellel, hogy e megoldások magyarországi relevanciája nem mindig teljes – amennyiben a hazai perifériáink kapcsán a különböző erőforrások korlátozott rendelkezésre állására gondolunk. A belső perifériák, azaz a kelet-közép-európai térség jellemző vidékies tértípusa az ESPON programban viszonylag feltáratlan tématerületként jelenik meg. A kapcsolódó projektek közül a GEOSPECS csupán kis mértékben, az ESPON TeDi érintőlegesen szól a témáról. A GEOSPECS megközelítése ráadásul elsősorban a nyugat-európai térségre koncentrál; a nézőpontbeli eltérésekre már a „Térszerkezet, tértípusok” fejezet is kitért. A vidékies terek kérdésköréhez kapcsolódóan itt elegendő annyit megjegyezni: a példaként felhozott régiók pontosan bizonyítják az ESPON által alkalmazott megközelítésnek a hazai belső periféria definícióktól való eltérését. Példaként a GEOSPECS a hollandiai „Zöld Szívet”, Kelet-Groningent, a SzászAnhalt, Alsó-Szászország, és Brandenburg között elhelyezkedő német Altmark zónát, Kassel térségét vagy épp az Eifel régiót tekinti belső perifériának. E területek igencsak különböznek az Ormánság vagy a Cserehát vidéki gettósodásától, etnikai szegregációtól sújtott térségeitől. A vizsgált, vidékies fókuszú ESPON projektek a nagyvárosok környéki, szuburbán vidékies terek elemzésre kisebb hangsúlyt fektettek, a kapcsolódó problémakörök inkább a konkrétan városokkal foglalkozó kutatásokban kerülnek elő. Az EDORA érinti a város-vidék problematikát, az ingázási és egyéb folyamatok által szőtt sűrű kapcsolati hálót város és vidéke között, de inkább a migrációs folyamatokra, semmint a kapcsolódó földhasználati konfliktusokra, a koordinálatlan nagyvárosi terjeszkedés eredményezte hatásegyüttesre vagy épp a társadalmi feszültségekre helyezve a hangsúlyt. Hasonlókat mondhatunk a tradicionális agrártérségekről is, ezek kapcsán viszont az ESPON TeDi két román esettanulmánya (Alba, Suceava) releváns információkat hordoz, nem megfeledkezve arról, hogy ezek esetében a hegyvidéki fekvés újabb specifikumokat hoz magával. A GEOSPECS által vizsgált tértípusok közt jelenik meg a hegyvidéki régiók csoportja is. Bár a klas�szikus hegyvidékek hazánk területének – megengedő definíciók esetén is – csupán töredékét teszik ki, a tanulmány által azonosított kihívások (rossz elérhetőségi viszonyok; alacsony népsűrűség, mely egyes beruházások hatékonyságát is megkérdőjelezi; a fiatal és képzettebb rétegek elvándorlása; elöregedés stb.) és lehetséges kitörési pontok (a helyi lakosság erős identitása; kulturális sokszínűség és tradíciók; turisztikai vonzásadottságok; az IKT szektor fejlődésével a távmunka, e-kereskedelem fokozott alkalmazása) rokoníthatóak a hazai aprófalvas térségek problémáival és az OTK-ban is megjelenő és alkalmazható fejlesztési megoldásokkal.

12.2. Az EDORA projekt vidékies térségtipológiája Az EDORA projekt célja, hogy jobban megértse a rurális térségek európai fejlődési lehetőségeit és kihívásait a szakpolitika-alkotás támogatásának céljából, legfőképpen a munkahelyteremtést és a társadalmi változásokat érintően. Ehhez egy tipológiát dolgoztak ki az európai vidékies térségekre. A projekt több szempont alapján sorolja csoportokba a vidékiesként azonosított NUTS3 térségeket, így szolgáltatva széles körben alkalmazható, átfogó módszertant, amely egyúttal jól érzékelteti Európa vidékies térségeinek sokszínűségét. A projekt elsőként a vonatkozó szakirodalmat tekinti át kilenc témakör mentén, amely során a rurális változások olyan jól ismert folyamatai, jelenségei körvonalazódnak, mint az urbanizáció és dezurbanizáció; elöregedés; strukturális eltolódás a gazdaságban a mezőgazdasági szektor felől az ipari, illetve a szolgáltatási szektor irányába; a szolgáltatások biztosításának problémaköre a vidéki fogyasztók számára stb. A kilenc téma áttekintéséből három, a rurális változásokat szintetizáló ún. metanarratíva született meg, amelyek a mezőgazdaság, a város-vidék kapcsolat és a globális verseny témakörökre fókuszálnak. Az elméleti eredményeket 12 térség esettanulmányán keresztül vizsgálták a gyakorlatban.


107

A projekt lényegi elemeként tekinthetünk az empirikus eredményekre, és a kutatás tipizáló módszertanára, amelynek keretében a kutatók három dimenzió (ruralitás/elérhetőség, gazdasági struktúra és társadalmigazdasági teljesítmény) alkalmazásával megalkották az ún. EDORA kockát. A vidékies jellegű régiókat így egy háromdimenziós mátrix segítségével sorolják csoportokba.

48.ábra: Az EDORA tipológia különböző dimenziói. Forrás: EDORA.

Az első dimenzió a Dijkstra-Poelman-féle OECD tipológiát veszi alapul és az Európai Unió 27 tagállamát, valamint Norvégiát és Svájcot fedi le. A másik két dimenzió pedig az EU 27 tagállamára készült el, valamint egy egyszerűsítő eljárás segítségével Norvégia, Svájc és Törökország régiói is bekerültek a tipológiába. Az első tipológia a város-vidék kapcsolat metanarratívához fűződik, amely egy-egy régión belül a helyi szintű egységeket (LAU1 és LAU2) sorolta be városi, illetve vidéki típusúnak, utóbbiak esetében 150 fő/ km2 alatti népsűrűségi kritériummal számolva. A túlnyomóan városi típusban a lakosság kevesebb, mint 15%-a, az átmeneti vidéki típusban a lakosság 15-50%-a, a túlnyomóan vidékiben pedig több, mint 50% él vidékies helyi szintű egységekben. Ezeket a kategóriákat továbbá a legközelebbi 50 ezer fős népességű város 45 perces elérhetősége szerint alcsoportokra osztották (elérhető térség: a lakosság több mint fele; és távoli: a lakosság kevesebb, mint fele éri el a várost a megadott időn belül). A másik két tipológia ezen OECD besorolás szerinti átmeneti és túlnyomóan vidékies régiókra készült el. A strukturális tipológia inkább a második és harmadik metanarratívához (mezőgazdaság és globális verseny) kapcsolódik, és négy típust különít el a gazdasági struktúra átalakulásának jelenlegi állapota szerint, ezek: 1.) agrártérségek, 2.) döntően turisztikai és rekreációs profilú vidékies térségek, 3.) változatos gazdasági szerkezetű régiók (jelentős ipari szektorral) és 4.) változatos gazdasági szerkezetű régiók (jelentős szolgáltatói szektorral). A harmadik tipológia főként a város-vidék kapcsolat metanarratívához áll közel, és lemaradó, az európai átlag alatti és feletti, illetve gyarapodó kategóriákra osztja a régiókat a különböző típusú erőforrások (humán tőke, pénzügyi tőke stb.) időbeni gyarapodása, illetve fogyása alapján.

108


Megyéink az EDORA tipológiák tükrében A hazánkban zajló változási folyamatok értelmezéséhez érdemes közelebbről megvizsgálni és elemezni a magyar megyék besorolását az „EDORA-kocka” dimenziói mentén. 1. dimenzió: Az első tipológia alapján Budapest kivételével az összes magyar megye az átmeneti vagy túlnyomóan vidékies típusba lett besorolva, tehát minden megyében a lakosság legalább 15%-a 150 fő/km2 alatti népsűrűségű településeken él. Az említett kategóriákba sorolt megyék lakosságának nagy része város közelében él, és kevesebb, mint 45 percen belül eléri a legközelebbi 50 ezres várost. 2. dimenzió: A következő, strukturális tipológiát tekintve a típusok földrajzi megoszlása bizonyos fokig összefüggésben áll a periferialitással. Az agrárrégiók Európa „szélén” helyezkednek el, a második típust alkotó, döntően turisztikai és rekreációs profilú vidékies térségek szórványos eloszlást mutatnak. Az ipari dominanciájú, változatos gazdaságú régiók közé sorolható Csehország, Magyarország, Szlovákia vagy Szlovénia egyes régiói, illetve néhány régió Spanyolországban, Németországban és az Egyesült Királyságban. A szolgáltató szektor irányába elmozduló gazdaságú régiók eloszlása szintén változatos képet mutat Európában. Magyarország megyéinek többségére az agrárszektor európai léptékben kiemelkedő domináns szerepe jellemző a besorolás alapján, ami azt jelenti, hogy mind a foglalkoztatást, mind a bruttó hozzáadott értéket tekintve meghaladják az indikátorok értékei az európai átlagot. A második kategória mutatói elsődlegesen a turizmushoz, a természeti tájak megközelíthetőségéhez, illetve a (peri-produktivista) kisméretű farmok arányához kapcsolódnak. Ide sorolható a térkép alapján Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Komárom-Esztergom és Veszprém megye, ahol tehát a városi turisták „fogyasztói tevékenységén” alapul a gazdaság, ide értve a szabadidős tevékenységeknek teret adó táji és kulturális értékek jelenlétét is. Nógrád és KomáromEsztergom megye esetében felismerhető, hogy a budapesti lakosság számára e megyék természeti tájai közelíthetők meg legkönnyebben, ami növeli turisztikai és rekreációs forgalmukat. Az ipari dominancia Heves, Fejér, Vas és Győr-Moson-Sopron megye gazdaságában játszik jelentős szerepet. A szolgáltató szektor által dominált gazdaságú régiók közé csupán Pest megye tartozik hazánkban. 3. dimenzió: A társadalmi és pénzügyi teljesítményindikátorok (migráció, az éves GDP-ben és foglalkoztatásban bekövetkező változás, illetve munkanélküliség) alapján besorolva a lemaradó régiók erős koncentrációja figyelhető meg az új tagállamokban, valamint a volt keletnémet tartományokban és Törökországban. A térkép így jól kirajzolja Európa társadalmi-gazdasági perifériáját, amely követi az Unió keleti határát, tehát egyben földrajzi perifériát is képeznek ezek a régiók.


109

A magyar megyék nagy része a tipológia alsóbb kategóriáiba került besorolásra, nagyobb mértékű leszakadást Békés, Nógrád és Borsod megye mutatnak. Néhány dunántúli megye (Zala, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Fejér) teljesít jól a kiválasztott társadalmi-gazdasági indikátorok alapján, míg ez esetben is Pest megye tűnik ki prosperáló gazdasági teljesítményével. Összességében a megyei szintű elemzések az ismert hazai eredményeket támasztják alá, maga a tipológia módszertana viszont akár egy jövőbeni hazai, alacsonyabb területi szintű vidékies klasszifikáció metodológiai alapjaként is szolgálhat.

12.3. Adaptálható jó gyakorlatok A vidékies térségek témakörével közvetlen vagy közvetett formában foglalkozó ESPON projektek közül az EDORA és az ESPON TeDi jelentései több régió esettanulmány-jellegű bemutatását tartalmazzák. Az ezekből nyerhető, hazánk egyes térségeiben is potenciálisan alkalmazható „jó gyakorlatokra” érdemes kitérnünk. A bemutatott esettanulmányok többsége a vidékies térségeken belül is a (közlekedési vagy topográfiai szempontok alapján) belső és külső perifériákra példát adó régiókkal foglalkozott, ezért nem érhet minket váratlanul, hogy a példatérségek többségében népességcsökkenés, elöregedés jelentkezik és sok esetben nem megfelelőek a közlekedési és szolgáltatási hálózatok sem. A népességcsökkenésben több régió esetében kiemelkedő szereppel bír a szelektív elvándorlás (nők alacsony száma, jelentős agyelszívás, a fiatalok városokba költözése). Az EDORA projekt egyik fontos következtetése szerint az adott térség optimális működéséhez, a beruházások számára vonzóvá válásához a kormányzatnak megfelelő infrastrukturális hátteret kell biztosítania, amely a környező nagyvárosok felé teremt kapcsolatot, ugyanis ezek hatása pozitív lehet mind a munkalehetőségek, mind a látogatók szempontjából. A svéd Jönköping megye vezetése még tovább ment: a szolgáltatások különböző települési szintekre helyezésével próbálja vonzóbbá tenni a vidéket a helyiek számára is. E funkciók miatt a kisvárosok néhány régióban (pl. Lengyelországban Chelmsko-Zamojski) fontosabb központokként jelennek meg, mint a középvárosok. Az ESPON projektekben bemutatott jó gyakorlatok összességében 4-5 főbb fejlesztési irányvonalat, kitörési pontot rajzolnak ki előttünk – természetesen ezeken belül különféle árnyalatok sorával. Nem meglepő módon a vidékfejlesztési csodaszernek tekintett, a táji és kulturális értékekre építő rurális turizmus14 különböző formáival találkozhatunk a legtöbbször. Emellett több esettanulmány (pl. a romániai Suceava) hangsúlyozza a határokon átnyúló kapcsolatok, vagy a gazdasági diverzifikáció, azaz a több lábon állás – ezen belül a magas színvonalú mezőgazdasági termékek előállítására vagy a helyi termékek kínálatára szakosodott megoldások – fontosságát. Az előbbire a spanyol La Rioja, az utóbbira a finn Dél-Savo, vagy ismét Suceava a jó példa. Hasonlóképpen többször kerül elő a lakó- és üdülőfunkcióra (pl. a ciprusi Marathrasa), mint kitörési pontra építkezés. A felsorolt opciók közül a gazdasági diverzifikáció fontosságára az elmúlt évek gazdasági válsága még inkább felhívta a figyelmet: a munkalehetőségek visszaesése, bár sok régió számára okoz gondot, elsősorban a monoszektorális vagy leépülő iparú térségekben jelentkezik égető problémaként. Az esettanulmányok között magyar példát sajnos nem találunk, mégis érdemes elgondolkoznunk a felvázolt megoldások, fejlesztési utak hazai viszonyokra történő adaptálhatóságán. A hazai alkalmazási lehetőségek kapcsán több, az esettanulmányokban jó példaként bemutatott megoldás is értékes lehetőségeket rejt, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk bizonyos korlátokról sem. Ez az óvatos megközelítés jól szemléltethető a turizmus példáján. A rurális gyűjtőnév alá sorolható turizmus-típusok sokszor szerepelnek a vidékfejlesztési elképzelések „jolly joker”-eként, és számos kutatás köti a fogalomkört a vidéki jólét, 14

A rurális turizmus gyűjtőnév alá sorolható turizmustípusok köre: pl. öko-, és falusi turizmus, kapcsolódó aktív turisztikai váll-

fajok stb.

110


a növekvő foglalkoztatás és jövedelmek víziójához. Ugyanakkor e meglehetősen elnagyolt képből kiindulva könnyen juthatunk egy túlzottan optimista konklúzióhoz. Az EDORA projekt számos háttértanulmánya közül a vidéki foglalkoztatásról szóló kiemeli a falusi turizmus korlátozott szerepét a jövedelemtermelő képesség tekintetében, továbbá a szezonalitásból, a munkaerő alacsonyabb kvalifikációs színvonalából fakadó problémákat, ezért más hasonló ágazatokkal együtt (pl. természet- és tájvédelem) csupán a másodlagos jelentőségű foglalkoztató és jövedelemtermelő szektoroknak tekinti ezeket. Egy térségnek a ténylegesen sikeres turisztikai fejlesztések megvalósításához számos kritériumnak kell megfelelnie, ezek közé sorolhatjuk többek között a jó közlekedés-földrajzi helyzetet, a meglévő sajátos attrakciókat, vagy épp a proaktív helymarketing tevékenységet. Erre több, az esettanulmányokban szereplő térség is jó példát szolgáltat: a román Suceava megyében pl. az egyes közösségek saját márkát hoztak létre adottságaik népszerűsítésére, az egyedi elemek kiemelésére helyezve a hangsúlyt; de az öko-brandet kifejlesztő Dél-Savo is említhető itt. A felsorolt tényezők hiányában kicsi az esély a tényleges sikerre az erős versenyt mutató turisztikai szektorban. Hazánkban is véges az egyedi vonzásadottságokat felmutatni képes, és még kevesebb az ezekre tényleges attrakciót építő vidékies térség száma. Magyarországon is igaz, hogy ahol az infrastrukturális és anyagi feltételek rendelkezésre állnának, ott gyakran a fent említett idegenforgalmi típusokhoz szükséges vonzásadottságok hiányoznak. Ez utóbbiak megléte pedig nem jelent elégséges feltételt a versenyképes kínálat létrejöttéhez az infrastrukturális és anyagi feltételek hiányában vidéki perifériáinkon, ráadásul az elöregedés, az elvándorlás, a vidéki szegregáció e területeken jellemző folyamatai is rontják a helyzetet. A hazai tapasztalatok ebben az esetben tehát hangsúlyosan alátámasztják az ESPON kutatás által érintett visszásságokat. Az aprófalvas, tanyás, szuburbán, határmenti, vagy épp nemzetiségek által lakott vidékies térségeink mindegyike számára tehát nem lehet a turizmus az egyetlen üdvözítő lehetőség. Mindazonáltal a bemutatott esettanulmányok tartalmaznak komolyan megfontolandó lehetőségeket; ezek saját adottságokra szabott hasznosítása potenciális esélyként, kiindulási alapként mindenképp javasolt a részletesebb megismerésre – az itt bemutatott rövid kivonatokon túl is.

Vidékies térség jellege

Leszakadó, átlagos népsűrűségű köztes vidéki térség agrártevékenységgel és egykori bányászati múlttal.

Tipikus agrártérség. A szektor domináns a gazdaságszerkezetben, a földhasználatban és a foglalkoztatásban. Az ország egyik legszegényebb, periférikus térsége.

Alacsony népsűrűségű, három jelentősebb város (Nürnberg, Stuttgart, München) között fekvő fejlődő térség. Északi része ipari jellegű, déli területei azonban ritkábban lakott 'idillikus vidék'.

Metropolisztérségek közelében fekvő (Stockholm, Göteborg, Malmö), öszszességében jól megközelíthető térség, vegyes gazdasággal.

Az alacsony népsűrűségű, prosperáló régió két részre oszlik: népes folyóvölgy és ritkán lakott hegyvidék.

Esettanulmány térség

Mansfeld-Südharz (Németország)

Chelmsko-Zamojski (Lengyelország)

Neumarkt (Németország)

Jönköping (Svédország)

La Rioja (Spanyolország)

A népesség a folyóvölgyben néhány nagyvárosban koncentrálódik, a hegyvidéken kisebb falvak jellemzők.

A sűrűbb városi központok mellett (Jönköping) kisebb városok és falvak is nagy számmal megjelennek.

Északi, városodottabb része a központ (Neumarkt) köré szerveződött, máshol szórt településszerkezet jellemző, amelyek a kiváló elérhetőség miatt a rekreáció színterei.

Policentrikus vidéki térség két nagy és több kisvárosi központtal, amelyekben kereskedelmi, adminisztratív és egyéb szolgáltatások érhetők el, de alacsony a városodottság foka.

Százezres középvárosok közelében (Lipcse, Halle, Erfurt) fekvő vidékies térség kisvárosi központokkal. A távolság gátolja az erős kapcsolatok kialakulását a középvárosok felé.

Vidékies térség településhálózata

A hegyvidéki térség elnéptelenedik és elöregedik, míg a közlekedés szempontjából előnyös folyóvölgybe migránsok érkeznek (Marokkó, Románia) és zajlik a dezurbanizáció.

A régió belső területeinek elérhetősége gyenge, lakói helyzete hátrányos, ezért a városokba és térségükbe költöznek a városi szétterülés folyamatát erősítve.

A hagyományos vidék és a modern városiasodottság keveréke érdekellentétekhez vezet a lakosság körében, valamint a gazdaság, és a hagyományos kultúra megőrzésének kérdésében.

Elöregedés és elvándorlás főként a 20-40 évesek körében, valamint a nők alacsony száma. Beszűkülő határmenti együttműködések és kereskedelem Ukrajnával.

A bányászat összeomlását követően magas szinten (20% fölött) állandósult a munkanélküliség és emiatt magas az elvándorlás.

Főbb kihívások a régióban

A régiót meghatározó szőlő- és bortermelés a modernizáció, az uniós csatlakozás és a külföldi tőke hatására betört a globális piacra minőségi termékeivel.

A szolgáltatások átszervezése különböző települési szintekre, és a vidéki ingázás valamint turizmus elősegítése kedvező hatású kormányzati beavatkozások lehetnek.

A térség kiváló elérhetősége teret nyit a dezurbanizácó, az ingázás és a helyi turizmus számára. A vidéki tájkép szempontjából egyre fontosabbá válnak a tradicionális ágazatok.

A megőrzött táji adottságokra és kulturális örökségre épülő turizmus, valamint a nagyüzemi farmgazdálkodásokba fektetett beruházások.

A régió a Harz-hegységre és Luther szülőföldjére (világörökség része) építi turisztikai termékét. Infrastrukturális fejlesztései (Halle, Erfurt, Göttingen felé) mind a turisták, mind a munkavállalók számára javítják az elérhetőséget.

Főbb kitörési pontok

Helyünk és jövőnk Európában – ESPON eredmények magyar szemmel 111

Ritkán lakott periféria, ahol a terület jelentős részét víz vagy erdők borítják.

Hagyományos agrártérség, ahol a hegyvidék eltérő térhasználati funkciói (bányászat, turizmus, megőrzés) konfliktusokat váltanak ki.

Határmenti hagyományos agrártérség rossz elérhetőséggel, relatív fejlődéssel és potenciális adottságokkal.

Két ritkán lakott, szomszédos periférikus vidéki térség térségspecifikus jellemzőkkel, önálló adminisztratív státusz nélkül.

Dél-Savo (Finnország)

Alba (Románia)

Suceava (Románia)

Marathasa és Tylliria (Ciprus)

Elszigetelt (Marathasa) történelmi falvak csoportja helyenként hegyvidéki jelleggel, a városi központoktól távolabb.

A lakosságnak harmada él városokban, azonban körülbelül ennyi ember áll alkalmazásban is. Jelentős a különbség a hagyományosan fejletlen síkvidék és az átstrukturálódó hegyvidék között.

Vidékies térség néhány kisvárosi központtal és aprófalvakkal. 1000 méter felett is találhatók állandó települések, többféle munkaalkalommal (mezőgazdaság, kézművesség, turizmus).

Vidékies térség néhány közepes vagy kisvárosi központtal, ahol a lakosság fele él. A településhálózat szórt.

Vidékies térség településhálózata

Népességcsökkenés és elöregedés. A tradícionális foglalkozások felhagyása mellett alacsony versenyképességel és a szolgáltatások korlátozott elérhetőségével jellemezhető a térség.

A szelektív migráció az amúgy is elszigetelt közösségeket negatívan érinti, ezek elérhetősége alacsony. A háztáji termelésről nehéz az átállás a kereskedelmi célúra, hiányos a szektor gépesítettsége.

Az egyoldalú gazdasági szerkezetű ipari térségek munkanélkülisége magas. A népesség fogy, a szolgáltatások főként a vidékies térségekben nehezen elérhetők. A konfliktusok egy jó példája a tervezett aranybánya.

Fiatalok, főként nők kivándorlása, ami elöregedést és a szolgáltatási kínálat beszűkülését eredményezi.

Főbb kihívások a régióban

49. ábra: Vidéki fejlődési utak az ESPON TeDi és EDORA projektek esettanulmányai alapján

Vidékies térség jellege

Esettanulmány térség

Történelmi, kulturális és természeti értékei, kellemes klímája vonzó a turisták számára. A kialakult imázs egyik eleme, a zsákszövés a ciprusi kézműves szervezet támogatását élvezi.

A turisták igényeit nemzeti parkok, extrém sportlehetőségek, bioélelmiszerek és kaszinók elégítik ki. Természeti, táji adottságaira alapozva a térség saját márkát hozott létre: Bukovina (világörökség részét képező kolostorok), Dorna (ásványvíz, tejtermékek, spa). Határ menti fekvése előnyös.

A lakott hegyvidék a biogazdálkodás és kézművesség; a régió egésze pedig a nyári, téli és vidéki turizmus számára bír kedvező lehetőségekkel. Infrastrukturális fejlesztések indultak az elérhetőség javítására.

A természeti adottságok turistákat és üdülővel rendelkező családokat vonzanak, akik keresletet támasztanak a szolgáltatásokra. Az 'öko-térség' márkaképzés a biogazdálkodás fejlődését segítette elő.

Főbb kitörési pontok

112 Helyünk és jövőnk Európában – ESPON eredmények magyar szemmel


113

12.4. Szakpolitikai javaslatok, szcenáriók az ESPON kutatásokban Előrejelzések, javaslatok tekintetében a vidékies térségek jövője kapcsán számos kutatás tartalmaz fontos információkat. A vidékies térségeket érintően több ESPON projekt is dolgozott ki szcenáriókat, így az említett EDORA az ESPON Climate projekttel közösen az éghajlatváltozás és a kormányzási modell lehetséges kombinációi alapján elemzi a jövőbeli lehetséges fejlődési trendeket. Emellett az SS-LR (Területi forgatókönyvek: új eszközök helyi-regionális területi szintek számára) projekt is kitér a vidékies térségek változó helyzetére. A kutatások eredményeiről és a szcenáriókról bővebb információ a „Területi forgatókönyvek” c. fejezetben található. Szakpolitikai üzeneteket leginkább az EDORA projekt kutatói fogalmaztak meg a vidékies terek kapcsán. Elsőként itt a hely-alapú (place-based) megközelítés fontosságát kell kiemelnünk. Az utóbbi évek során az európai területpolitikához kapcsolódó több szakpolitikai dokumentumban és tanulmányban (pl. Barca Jelentés, Zöld könyv a területi kohézióról, Területi Agenda 2020, aktualizált TSP stb.) nagy hangsúlyt kapó megközelítés az EDORA projektben is fontos szereppel bír, a helyi adottságok fontosságát hangsúlyozva. Az egyes térségek sajátos jellemzőire szabott fejlesztési utak kimunkálása hazánkban is üdvözlendő irányzat, sőt, e téren mondhatni meg is előztük az európai főáramot – legalábbis tervezési megközelítés tekintetében –, amennyiben a 2005-ös OTK vidékies térségtípusonként meghatározott fejlesztési irányaira gondolunk. Az EDORA projekt egy „vidéki kohéziós politika” kialakítására is javaslatot tesz, két területi szintre (makroés mikroszint) koncentrálva. Makroszinten az EDORA kiemeli, hogy beazonosított tértípusai közül a távoli, gyéren lakott vidékies térségek, illetve az ún. agrárrégiók és turisztikai/rekreációs dominanciával jellemezhető gazdaságú vidéki térségek problémái jelentik majd a jövőben a legnagyobb megoldandó kihívást a vidékfejlesztési politikák számára. Hangsúlyozza, hogy a különböző (vidékies) térségtipológiák meghatározó szerepet játszhatnak a megfelelő, területekre szabott horizontális politikák kialakításában, a beavatkozások kijelölésében, a forrásallokációban. Az EDORA kutatói kiemelik a diverzifikáció szükségességét a vizsgálatban „agrártérségekként” azonosított terek kapcsán. Az említett irányok Magyarországon is követendő megközelítést jelenthetnek. Mikroszinten, melyen tulajdonképp a helyi szintet érti az anyag, az endogén adottságokra építkező fejlesztési irányzatokat helyezik előtérbe, a vidékies térségek különböző folyamatainak minél jobb nyomon követését lehetővé tevő indikátorrendszer kifejlesztésének szükségessége mellett. Fontos szempontként kezeli a tanulmány a területi együttműködések kérdéskörét a város és vidéke relációban. Emellett a vidékies térségeknek tágabb értelmű, a világgazdasághoz való kapcsolódási pontjainak fontosságát is említi az EDORA, a hálózatosodás ösztönzése mellett. A területi kapcsolatok, együttműködések során a már említett tényezők (emberi és társadalmi tőke, intézményi háttér, vállalkozói kultúra, stb.) alapvető szerepére világítanak rá a szerzők.

114


12.5. Mit hoz a jövő a vidékies térségek fejlesztési lehetőségei terén? – további ESPON eredményekre várva Természetesen a jelenleg rendelkezésre álló eredményeken túl az ESPON még el nem indult, vagy még korai szakaszaiban lévő projektjei között is találunk olyanokat, melyek várhatóan hasznos információkkal szolgálhatnak a vidékies térségek fejlesztési irányai kapcsán. Itt említhetjük meg a norvég, lett és egyesült királysági helyi önkormányzatok által kezdeményezett PURR (Rurális régiók lehetőségei) célzott elemzési projektet. Ennek célja, hogy új módszereket dolgozzon ki és teszteljen néhány vidékes térség, valamint kis és közepes méretű városok területi potenciáljának feltárásában az Északi-tenger, az Ír-tenger és a Baltitenger körüli periferiális térségben. Ezek a területek olyan kihívásokkal néznek szembe, mint az elöregedés, migráció, rossz elérhetőség, a hagyományos ipari ágazatok átalakulása, valamint a növekvő energiaárak nagyobb kockázata. Ezzel szemben számos területi értékkel bírnak, mint például természeti és kulturális örökségük. A projekt az EDORA projekt eredményeire épít, és annak elméleti keretét használja fel. A kutatás eredményeképpen az érintett régiók egy innovatív módszer segítségével elemezhetik területi potenciáljuk kiaknázásának lehetőségeit, illetve a projekt részeként várhatóan a módszer Európa más területein való alkalmazhatóságára is kitérnek majd.


115

13. Területi forgatókönyvek A jövőorientált szakpolitikák nem csak a jelenlegi területi struktúrákról és azok fejlődési irányaihoz kapcsolódóan igényelnek tényeket. A szcenáriók egyre inkább használatosak a területpolitika alakításában is, hiszen a múltbéli trendek alapján előre jelezhetik a „fordulatokat”, modellezhető általuk az egyes politikai beavatkozások hatása, továbbá hozzájárulhatnak a városok és régiók ellenálló képességének növekedéséhez. Az idő dimenzió tehát alapvető jelentőségű a fenntarthatóbb európai stratégiák tervezésében és végrehajtásában. Elsősorban az Európa 2020 Stratégia tízéves időtávjának kell előtérbe kerülnie, azonban fontos az ennél távolabbi jövő elemzése is. Ugyanis a környezeti hatások tartósan jelentkeznek, a klímaváltozás is egy hosszú távú folyamat, a várostérségek mintázata, valamint a változó körülményekhez való alkalmazkodás az energia- és közlekedési hálózatok esetében pedig sok időt vesz igénybe, míg az ezekre irányuló beruházások eredménye akár egy évtizedet is meghaladó idő után érezteti hatását. Társadalmi szempontból elengedhetetlen része az előrejelzéseknek a demográfiai és migrációs aspektusok elemzése is. Az ESPON számos stratégiai jellegű témakörben foglalkozott forgatókönyvek kidolgozásával. A célzottan szcenáriókra fókuszáló SS-LR projekt a gazdasági trendek változásai mellett többek között az urbanizáció és a vidékies térségek helyzetének alakulására is kitér, a FOCI projekt pedig a városok jövőbeli fejlődési irányait vetíti előre. Környezeti szempontokat előtérbe helyező szcenáriókat dolgozott ki közösen az EDORA és ESPON Climate projekt, amelyek a klímaváltozás hatásait a kormányzás modelljeivel kombinálják. Szintén a környezeti változásokhoz kapcsolódik a globális közlekedési (TIPTAP) és energetikai (ReRisk) trendek hatásainak vizsgálata. A DEMIFER projekt demográfiai és migrációs forgatókönyveiben szintén figyelembe vette a klímaváltozás folyamatait.

13.1. Szcenáriók az egyes témakörök szerint 13.1.1. Urbanizáció – városhálózat: jövőbeli trendek Az SS-LR (Területi forgatókönyvek: új eszközök helyi-regionális területi szintek számára) célzott elemzési projekt célja, hogy bemutassa az ESPON területi elemzési módszerek alkalmazásának módját a helyi döntéshozók körében, valamint új kvantitatív elemzési és előrejelző módszereket, eszközöket dolgozzon ki. Ehhez az ESPON 2006 program 3.2 projektjének területi forgatókönyvei kerültek aktualizálásra, különös tekintettel a válság utáni időszakra, a globalizációs folyamatokra és feltörekvő gazdaságok szerepére, az energetikai trendekre és a vidékies térségek változó szerepére. A projekt által kidolgozott kvantitatív szcenáriókkal a gazdasági fejezet foglalkozik részletesebben, ebben a fejezetben a kvalitatív forgatókönyvek kerülnek előtérbe. A projekt végeredményeként három kvalitatív szcenárió született meg: a referencia, a proaktív és defenzív szcenáriók. A referencia szcenárió a külföldi működőtőke beáramlásának csökkenésével számol Európában. A középés kelet-európai országok gazdasági fellendülése folytatódik, azonban sebessége mérséklődik a válság előtti időszakhoz viszonyítva, és a regionális különbségek továbbra is nőnek. A válság az alacsony és közepes technológiával dolgozó ipari régiókat érinti legmélyebben, mind Nyugat-, mind Kelet-Európában. Míg a nagyvárosok és környékük kedvező helyzetbe kerülnek, a rurális térségek helyzete változó képet mutat, számos régiót érzékenyen érint a közös agrárpolitika liberalizációja, mások pedig profitálnak a biomassza és megújuló energiatermelés lehetőségei révén. A proaktív szcenárió („Zöld gazdaság”) a klímaváltozás sebességének mérséklését célzó, nemzetközi szinten elfogadott döntések hatékony érvényesítését feltételezi. Az előző szcenárióval ellentétben az egész világra kiterjedő élénk gazdasági növekedés lesz jellemző, ahol a feltörekvő országok dominálják a világgazdaságot. A zöld gazdaság gyors fejlődése a K+F és ipari szektorokban teremt munkahelyet. A növekedés

116


az első 5-7 évben a nagyvárosokra koncentrálódik, aztán folyamatosan terjed a kisebb városokra, majd Nyugat-Európából Kelet-Európa felé. Ezek a folyamatok kedveznek a településhálózat policentrikus fejlődésének. A városok mellett a falusi térségek is profitálnak a zöld gazdaságból, elsősorban a növekvő turisztikai forgalom révén. A defenzív szcenárió a válságból való lassú kilábalást feltételez a nyugati országokban és Japánban. Európában azonban nincsenek új technológiai beruházások, nem fektetnek hangsúlyt a modernizációra, így nem tud előretörni a zöld gazdaság. Kelet- és Közép-Európa országait jelentős mértékben érinti a külföldi működőtőke beáramlásának hiánya, ezért a versenyképes árpolitikákat fenntartják ennek bevonzása érdekében. Az ipari tevékenységek versenyképességének csökkenése, valamint a termőföld zsugorodásának hatására a rurális térségek is nehezebb helyzetben lesznek. Mindezek eredményeként Kelet- és KözépEurópa rurális térségeiből nagymértékű elvándorlás veszi kezdetét, és emellett az elöregedő népesség problematikája is erősebben sújtja őket. A bevándorlás és a beruházások is a nagyvárosokba irányulnak, ami a policentrikus fejlődés ellen hat. A kis- és középvárosok közül azok kerülnek helyzeti előnybe, amelyek a nagyvárosok vonzáskörzetében helyezkednek el. Az európai városok sorsa tehát túlságosan függ a globális összefüggésektől és a makrogazdasági politikától ahhoz, hogy kizárólag a különböző városfejlesztési szakpolitikák alapján hiteles alternatív forgatókönyveket dolgozzanak ki. Ezt figyelembe véve készült el két forgatókönyv kimondottan a városokra koncentrálva a FOCI projekt (A városok jövőbeli fejlődési iránya) keretében, ahol a globális kontextus és a makrogazdasági összefüggések voltak a fő vezérvonalak. Mindkét forgatókönyv az Európa 2020 Stratégiát veszi figyelembe, de annak felülvizsgálatát és hangsúlyeltolását is fontolóra veszi, a nemzetközi környezet változásainak megfelelően. Mindkét forgatókönyv 15-20 éves távlatú, ezen belül is alapvetően két periódus különül el, az első az elkövetkezendő 7-10 évre vonatkozik. A „Zöld gazdaság” forgatókönyv azon a feltételezésen alapul, hogy a nemzetközi szinten, a klímaváltozás sebességének csökkentése érdekében meghozott intézkedések hatékonyan elősegítik a gazdasági növekedést Európa-szerte. „Az európai potenciál fejlesztése” forgatókönyv szerint ugyanakkor a kilábalás a gazdasági és pénzügyi válságból nem valósítható meg világszinten. A rendkívül ingatag és kockázatos világpiacon Európa stratégiája saját potenciáljának megerősítése kell, hogy legyen, együttműködve a szomszédos és más országokkal is.


117

13.1.2. Klíma, energia, közlekedés témákban kidolgozott szcenáriók Az EDORA (A rurális területek európai fejlődési lehetőségei) és az ESPON Climate (A klímaváltozás és annak régiókra és helyi gazdaságokra gyakorolt területi hatásai Európában) projektek közösen négy forgatókönyvet dolgoztak ki, az éghajlatváltozás és a gazdasági irányítási modell lehetséges kombinációit alkalmazva. Ezek tartalma az 50. ábra alapján összegezhető:

50. ábra: A forgatókönyveket meghatározó dimenziók az EDORA projektben. Forrás: EDORA

A ReRisk projekt (A regionális energiaszegénység kockázata) keretében kidolgozott négy forgatókönyv azt mutatja be, hogy hogyan hatnak az energia szektor különböző fejlesztési módozatai az európai régiókra és városokra közép és hosszú távon a versenyképesség és a kohézió szempontjából. A szcenáriók azon a közös feltevésen alapulnak, miszerint az energiaárak magasak maradnak, viszont az erre a kihívásra választ adó politikai reakciók különbözőek lehetnek. Az első, „Zöld high-tech” szcenárió a megújuló erőforrások gyors előretörését feltételezi nagy- és kis léptékben egyaránt. Ebben a szcenárióban a régiók a megújuló energiatermelés bizonyos típusaira specializálódhatnak. A második, „Energiahatékony Európa” szcenárió a földgáz nagyobb mértékű használatából indul ki 2030-ig, miközben megpróbálják Európa energiafüggőségét keretek között tartani az összes szektorban elért jelentős energiahatékonysági nyereségek, valamint a gazdaságok erősebb regionalizálása révén. Abban az esetben, ha az atomenergia használatának bővítésére vonatkozó jelenlegi tervek15 számos tagállamban megvalósulnak, – ahogy a „Nukleáris energia a nagy régióknak” szcenárió feltételezi – számítani kell arra, hogy az energetikai szektor továbbra is erősen centralizált marad, mivel csak néhány szereplő képes megvalósítani a szükséges beruházásokat. A „Minden marad a régiben?” szcenárió szerint a (tiszta) szén tölti majd ki a fogyatkozó olajtartalékok révén keletkező űrt, ami egyértelműen a bányászat és néhány kikötői régió előnyére válik, és jól illik bizonyos európai protekcionista elképzelésekbe. Európa nagy részében azonban az (importált) szén a preferált megoldás, nem az ár, hanem a saját források tartalékolása miatt. A szénerőművi termelés egyre drágább lesz. Így számos régió és különösen a városi térségek jelentős hosszú távú társadalmi problémákkal néznek majd szembe az emelkedő fogyasztási árak következtében.

15

Fontos megjegyezni, hogy a zárójelentés 2010-ben íródott, azóta változhattak a szakpolitikai álláspontok.

118


Az energiafelhasználás jelentős részét a közlekedési ágazat teszi ki, ezért az energiahelyzettel, és közlekedéssel kapcsolatos kihívások mindig szorosan összefüggenek. A közlekedéspolitika lehetséges területi hatásainak elemzésével a TIPTAP (A közlekedési és agrárpolitika kísérleti területi hatásvizsgálata) projekt foglalkozik, amelyben a jövőre vonatkozó forgatókönyvek is kiemelt helyet kaptak. Három forgatókönyvet dolgoztak ki, annak megfelelően, hogy melyik tényező hatásai kerültek előtérbe. A számításba vett indikátorok: a szárazföldi infrastruktúra „termelékenysége”, a repülőterek „termelékenysége”, gazdasági növekedés, partvidékek zsúfoltsága, tranzitforgalom volumene, kibocsátások, biztonság, piaci lehetőségek, a táj felszabdaltsága, külföldi turisztikai vonzóképesség, regionális integráció. A tényezőket NUTS3-as szinten vizsgálták. A továbbiakban a forgatókönyvek bemutatása során csak azok a megállapítások kerülnek kiemelésre, amelyek konkrétan hazánkra, illetve Kelet-Közép-Európára vonatkoznak a tanulmányban. Az „alap szcenárió” figyelembe vesz minden olyan beruházást, amely a végrehajtás folyamatában tart jelenleg, vagy már elfogadták megkezdését (a szcenárió végdátuma 2030). A Magyarországra vonatkozó megállapítások között az elemzés megemlíti, hogy az előrejelzés szerint a közlekedésből származó károsanyag-kibocsátás mértéke a kutatók által meghatározott (jelen kibocsátás és a forgatókönyvben megállapított végső értékek összevetéséből adódó) +50%-os növekedési küszöbérték alatt marad. Térségünkben a forgatókönyv szerint megoszlik az országok jövőbeli helyzete, ugyanis Csehország, Szlovákia és Szlovénia szintén a küszöb alatt marad, míg Románia, Lengyelország vagy a Balti államok átlépik azt. A forgatókönyv számos új térszerkezeti modell alakulását vetíti előre hazánk térségére: kialakulhat egy új gazdasági növekedési terület a klasszikus Pentagon-területtől keletre, ez a bizonyos „Új Négyszög” Prága-Krakkó-Budapest-Bécs körül, amely egy új közép-európai makrorégió lesz (magában foglalva Nyugat-Magyarországot is). Továbbá egy kelet-nyugat irányú közlekedési tengely is kialakul a München-Bécs-Budapest-Constanza vonalon. Az „infrastruktúra-fejlesztési” forgatókönyv az új kapcsolatokat helyezi előtérbe és az alap szcenáriónál jelentősebb fejlődéssel számol. Megállapításai szerint Kelet-Európa jobban fejlődhet infrastrukturális szempontból, mint Európa többi része; növekedhet a régión belüli integráció; illetve konkrétan hazánkra vonatkozóan a vasútfejlesztésben látja a fejlődést, továbbá kitér arra is, hogy csökkenhet a Győr-Bécs időtávolság (erősödhet a két város közlekedési, gazdasági kapcsolata, és ezáltal javul a versenyképességük). A „szabályozási szcenárió” szabályozási eszközökkel foglalkozik, legyenek azok biztonsági korlátozások, vagy úthasználatra vonatkozó díjak. Kiemelten számol az energiaár- és olajár-emelkedéssel, alapvetően kisebb mértékű növekedést vesz számításba, mint a többi szcenárió. Hazánkat tekintve csökkenhetnek az 1 km megtételére fordított költségek Budapest felé (például repülővel), ezzel növekedhet a látogatók száma, ezáltal a piaclehetőségek kiterjedtebbé válhatnak Budapest tágabb térségében. Azonban a külföldi látogatók növekvő jelenléte negatív következményekkel is járhat (ez Budapestre is érvényes). Ezen forgatókönyv megvalósulása esetén a károsanyag-kibocsátás csökkenését jelezték.

13.1.3. Népesedési, migrációs trendekkel foglalkozó előrejelzések A népesedés és a migrációs folyamatok napjaink egyik legnagyobb kihívását jelentik. A DEMIFER projekt (A demográfiai és migrációs áramlatok hatásai az európai régiókra és városokra) szakpolitikai és migrációs forgatókönyveket dolgozott ki. Az utóbbiakat a Demográfiai kihívások fejezet taglalja, ezen fejezetben pedig a szakpolitikai forgatókönyveket mutatjuk be, amelyek két fő dimenzióra koncentráltak: a gazdaságpolitika megújulásra való képessége és a társadalmi befogadás, nyitottság mértéke. A projekt keretében négy demográfiai fejlődési forgatókönyv került kidolgozásra két tengely, az „elosztás-méltányosság” és a „gazdaság-környezet” mentén. A „Növekvő szociális Európa” (növekedés + kollektivizmus) forgatókönyv szerint a fenntartható fejlődés társadalmi és technológiai innováció során érhető el, jellemzője a társadalmi szolidaritás, a szegény és gazdag rétegek közötti jövedelemkülönbségek mérséklése, a költségvetés jelentős részének hátrányos helyzetű térségek fejlesztésére való fordítása. A családbarát politika és az orvostudomány fejlődése pozitív


119

hatással van a termékenységre, a területi különbségek mérséklődnek. Az államközi migráció mérsékelten növekszik, a ki- és bevándorlások területi eloszlása megközelítőleg azonos, az államközi bevándorlási politika korlátozásokat alkalmaz (pl. a munkavállalók tartózkodási idejére vonatkozóan). Bár a kedvező gazdasági helyzet vonzó tényező, a korlátozó bevándorlási politika miatt alacsony az Európán kívülről érkező bevándorlók száma. Az aktivitási ráta növekvő tendenciát mutat összességében, illetve a fiatalok, a nők, az idősek, a teljes- és részmunkaidős, valamint az önálló foglalkoztatásúk körében egyaránt. A „Növekvő piaci Európa” (növekedés + individualizmus) forgatókönyv szerint a technikai és társadalmi innováció és az individualizmus kombinációjának eredményeként magas szintű lesz a globális piaci verseny, illetve fokozódnak a társadalmi különbségek. A termékenység és a halálozás régiónként jelentős eltérést mutat. Az államközi vándorlások száma magas, a ki- és bevándorlások aránya régiónként nagy különbséget mutat, a kohéziós politika nem alkalmaz korlátozásokat, szabad helyváltoztatást biztosít. E politikának és a magas gazdasági növekedésnek köszönhetően az Európán kívüli bevándorlók száma szintén magas. A munkavállalói aktivitás növekszik a különböző társadalmi csoportok körében és összességében egyaránt, viszont nem alkalmaznak nők és idősek aktivitását elősegítő politikát. Az országos és regionális szintű aktivitást érintő különbségek jelentősek. A „Korlátozott szociális Európa” (mérsékelt növekedés + kollektivizmus) elnevezésű szcenárió a megoldatlan környezeti problémák miatt a hagyományos értelemben vett növekedés és fogyasztás visszaesését jelzi, viszont a társadalmi szolidaritás és egyenlőség biztosított lesz. A halálozási arány mérsékelt javulást mutat, területi különbségei a termelékenység szintjével együtt csökkennek. Az országok közötti vándorlás mérsékelten csökken, a ki- és bevándorlások területi eloszlása megközelítőleg azonos, a kohéziós politika célja a kiegyenlített regionális fejlődés, így alkalmazásra kerül néhány korlátozó intézkedés. Az Európán kívülről érkező bevándorlás mértéke a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt alacsony, az országok restriktív bevándorlási politikát alkalmaznak. A teljes népességre és a fiatalokra vonatkozó aktivitás csökken, a területi különbségek állandósulnak. Végül a „Nehézségekkel küzdő piaci Európa” (mérsékelt növekedés + individualizmus) forgatókönyv értelmében a környezeti korlátok hatására mérsékelten növekvő Európa társadalma jelentős különbségeket mutat. A halálozás mérsékelten, régiók szerint eltérő mértékben csökken. A termékenység területi eloszlása jelentős különbségeket mutat, szintje alacsony. Az államok közötti migráció alacsony, a ki- és bevándorlások aránya területi szinten eltérő nagyságú. A gazdasági helyzet kedvezőtlen, viszont a bevándorlási politika kevésbé restriktív, ezért magasabb az Európán kívülről érkező bevándorlók száma. Mind a teljes népesség, mind a fiatalok aktivitási rátája csökken; az országok és régiók közötti aktivitásbeli különbségek magasak.

120


51. ábra: Népességszám változás 2005-2050 – Szcenáriók

Magyarország demográfiai kilátásai A „Növekvő szociális Európa” szcenárió Magyarországra vonatkozó előrejelzése szerint a 2005-2050 közötti időszakban csupán Budapesten és környékén várható népességnövekedés (55. ábra). Ezzel ellentétben a Dunántúl északi részén és a Dél-alföldi régióban 25% alatti, az ország többi részén pedig 25-50% közötti népességfogyást jelez előre ez a szcenárió. A „Növekvő piaci Európa” szcenárió szerint az országban a vizsgált időszakban szintén Közép-Magyarországon nő a népesség 25% feletti értékkel, míg a Közép-Dunántúlon 25% alatti értékkel, a többi térségben pedig 25-50%-kal csökken. A „Korlátozott szociális Európa” és a „Nehézségekkel küzdő piaci Európa” szcenárió KözépMagyarország népességében 25% alatti, az ország többi részében 25-50% közötti csökkenést jelez előre. Hazánk esetében tehát az első két szcenáriót tekintve Budapest környékének kivételével minden régióban kisebb-nagyobb népességfogyást jósolnak az előrejelzések, míg a második két szcenárió már Budapest térségére is csökkenést vetít előre.


121

13.2. Szcenáriók a kidolgozás alatt álló ESPON projektekben A területi vonzóképesség lehetséges jövőbeli változásait fogja bemutatni az ATTREG projekt (Az európai régiók és városok vonzereje a lakosok és látogatók számára) egy modell segítségével (ATTREG-jövő), amely a vonzóképesség fejlődési trendjeit és az erre irányuló szakpolitikák hatásait elemzi, figyelembe véve a DEMIFER előrejelzéseket is. Ezt a modellt 2-3 esettanulmányon keresztül tesztelik is, az egész ESPON térre való kiterjesztés előtt. Az előrejelzés kvalitatív elemeként szakpolitika-orientált szcenáriókra fókuszálnak az EU2020 Stratégia három politikai célja mentén (intelligens, fenntartható, és befogadó növekedés) és területi következtetéseket fogalmaznak meg a területi értékek és a vonzóképesség formáinak mobilizációja, és az EU2020 célok végrehajtása közötti viszony kapcsán. Az ESPON 2013 program keretében egy kifejezetten területi szcenáriókkal és jövőkép-alkotással foglalkozó alkalmazott kutatási projekt is indul ET2050 (Európa területi szcenáriói és jövőképe) címmel – építve a 2006-os program alatt elkészült Szcenárió projektre –, amely egy keretet dolgoz ki a jövőbeli területpolitikai intézkedések előkészítéséhez a döntéshozók számára, és kísérletet tesz Európa 2050-es stratégiai jövőképének felvázolására. Az előzetes jelentés 2011 decemberére várható.

122


III. Módszertani eredmények és eszközök 14. A tudományos platform eredményei Az európai léptékű területi tudásbázis kiépülésében az ESPON Program tudományos platformja és az általa elért kutatási eredmények, kialakított eszközök, módszertanok központi szerepet töltenek be. A régiók, városok, és a magasabb területi szintek politikáinak kialakítása érdekében fontos a program ide sorolt projektjeinek folyamatos fejlesztése, illetve a már meglévő eredmények frissítése és karbantartása. Az ESPON Területi Adatbázisa (Database I-II), a Területi Kohézió Indikátorai (INTERCO), a Tipológiai Összeállítás (Typology Compilation), a területi adatokat térképen megjelenítő grafikus eszköz (HyperAtlas) bővítése, valamint a korábban készült térképek aktualizálása, frissítése kölcsönösen támogatják, kiegészítik egymást. A Platform számára a legfontosabb inputot a program alkalmazott kutatásai, valamint célzott elemzései jelentik, melyek térképekkel, tipológiákkal, indikátorokkal, módszertanokkal és modellekkel járulnak hozzá a tudásbázis bővítéséhez. A kutatások és eszközök segítségével nem csupán európai szinten, hanem hazánk számára is új megoldások, információk válnak elérhetővé, mely jelentősen hozzájárulhat a hazai területfejlesztők, kutatók, tanárok munkájának megkönnyítéséhez, új ötletekkel történő ellátásához. A következő oldalakon az ESPON 2013 program III. prioritása alatt futó módszertani projekteknek a bemutatása történik meg.

14.1. Európai folyamatok területi adatbázisai A különböző támogatások, és az ezek révén megvalósuló projektek társadalmi-gazdasági hatásainak mérése érdekében szükséges az olyan indikátorok vizsgálata, melyek képesek a beavatkozások eredményeinek nyomon követésére. Ehhez mindenekelőtt szükséges a megfelelő adatok összegyűjtése, tárolása, majd a hozzáférés biztosítása az értékelők, kutatók, szakemberek számára. Ennek megvalósítását tűzte ki célul az ESPON Database 2013 projekt. A kitűzött cél megvalósításához szükséges volt kibővíteni és szorosabbá fűzni a kapcsolatokat az európai szintű adatszolgáltatókkal (például Eurostat, nemzeti statisztikai hivatalok), és az adatfelhasználókkal (DG Regio, DG Agri). Az adatok összegyűjtése rendkívüli körültekintést igényel. Az adatbázis abban az esetben hasznosul csak megfelelően, ha az összegyűjtött adatok nagyon pontosan definiáltak, a metaadatok validáltsága biztosított. Ennek érdekében pontosan meghatározott módszertan követése szükséges, melynek kidolgozása szintén e projekt keretein belül valósulhatott meg. Az elsőszámú cél az volt, hogy az ESPON projektek adatai sokféle szempontból vizsgálhatóak legyenek: a földrajzi-területi értékelések mellett például a városi adatok, a klímaváltozást meghatározó és befolyásoló információk elemzésére is legyen lehetőség. Az adatok kezeléséhez (gyűjtés, feltöltés, ellenőrzés, karbantartás és felhasználás) az ESPON Database 2013 projekt keretében különböző számítógépes alkalmazások kidolgozására került sor. Ezen alkalmazások az európai területi adatokból egy hosszú időtávot átfogó komplex információs rendszert alkotnak. Az alkalmazás felöleli azt a folyamatot, amely során az adat bekerül a rendszerbe, majd végül a végfelhasználóhoz érkezik. Az adatok feltöltése webes felületen keresztül történik, olyan metaadat-szerkesztő programmal, amely elősegíti és megkönnyíti az adatok felhasználását és az összehasonlíthatóságot (mutató kiválasztása, meglévő standardokhoz való alkalmazkodás, megfelelő területi szintek kiválasztása). A szerkesztőprogram automatikusan ellenőrzi a mutatókat, és jelzi az esetleges hibákat, például az indikátorértékek esetében.


123

52. ábra: ESPON adatbázis – adatválasztás projektek szerint. Forrás: www.espon.eu

A feltöltött adatokból többdimenziós adatmodellek alkothatók. A projekt három dimenzió mentén meghatározott társadalmi-gazdasági változók összefüggéseinek elemzését teszi lehetővé: térbeli dimenzió (NUTS, LAU területegységek), tematikus dimenzió (például földterület-használat), időszaki (időpont) dimenzió kiválasztásával és összefüggéseinek lekérdezésével lehet a kívánt elemzéseket végrehajtani. A projekt során készített alkalmazás lehetőséget teremt az adatok szemléletes térképes ábrázolására is. Ennek kapcsán három fő cél lebegett a fejlesztők szeme előtt: a közös grafikai megjelenítésű felület kialakítása, az adatbázis alkalmazással való teljes kompatibilitás, valamint segítségnyújtás a térkép készítőinek. Az ESPON Database 2013 projekt keretében különböző megoldásokat dolgoztak ki a területi adatok jobb feldolgozása, az adatok értékelhetőségének és a térképek elkészítésének könnyítése érdekében. Megoldották a területegységek változásainak nyomon követhetőségét (1995 óta például a NUTS2 szintű besorolás négy alkalommal is változott). Különböző városi területek kerültek lehatárolásra (például funkcionális városi területek, városmorfológiai zónák), így többféle területi csoportosítás alapján is lehetőség nyílik az adatok lekérdezésére. Az ESPON Database 2013 a hazai területi kutatások, elemzések számára is komoly előnyöket biztosít. Felhasználásával tovább bővülnek az EU országok területi különbségei elemzésének lehetőségei, könnyebbé válik a kohéziós célok elérésének vizsgálata olyan területegységek (például városi területek, metropolisz térségek) vonatkozásában is, melyek esetében eddig körülményesebb volt az adatok hozzáférése és szemléltetése.

14.2. A területi kohézió indikátorai A területi kohézió, amely régóta központi kérdéskör az ESPON kutatási keretprogramjában, az új kohéziós politika fókuszában áll, ezért döntő fontosságú a kohéziós folyamatok monitoring rendszerének kialakítása. A különböző európai intézmények vizsgálataik során sajátos szempontok alapján értelmezik a területi

124


kohéziót, ami a különböző dokumentumokban (Zöld könyv a területi kohézióról, ESDP, TA2020, TSP2011, Európa 2020 Stratégia, Kohéziós Jelentések) is tetten érhető. Az ezek közti kapcsolat megteremtését célozva az INTERCO kutatás során a területi kohézió hét dimenzióját azonosították: térszerkezet, hálózatosodás, versenyképesség, innováció, elérhetőség, befogadás, környezetminőség, együttműködés. A területi kohézió többdimenziós és nehezen meghatározható jellege miatt a különböző indikátorok elengedhetetlen eszközét képezik a fogalom megközelítésének. Az indikátoroknak két különböző funkciójuk van a területegységek kapcsán. Egyrészt leírják az egyes térségek karakterét, másrészt a különböző lehatárolások kritériumait jelentik. Az INTERCO jelentése bemutatja az indikátorépítés lépéseit (kialakítás, értelmezés), az indikátorok fókuszának tárgyát (állapot-folyamat, output-eredmény-hatás, egyenlőtlenség mértéke stb.). Számba veszi a megfigyelési egységek területi, időbeli típusait, jellegét (kvantitatív-kvalitatív). A módszertan a fenti hét dimenzió mentén bemutatja a kihívások, politikák, kérdések, indikátorok, adatok kapcsolatát. A főbb területi kihívások (például globális versenyképesség) megkövetelik a szakpolitika-orientált beavatkozásokat (például innovatív klaszterek fejlesztése), melyek visszahatnak a kihívásokra. Ezekhez különböző tématerületek (például gazdasági fejlettség és potenciál) kapcsolódnak, melyekhez indikátorok és az ahhoz szükséges adatok rendelhetők. A kutatás legfontosabb eredménye 38 indikátor tesztelése volt. További 57 olyan került kiválasztásra, mely a területi kohézió szempontjából releváns lehet, míg 500 olyan indikátor került kigyűjtésre, melyek nem tekinthetők relevánsnak a kohézió szempontjából.

53. ábra: Indikátor adatlap az ESPON INTERCO projektből. Forrás: INTERCO


125

A tesztelt indikátorok adatlapjai az alábbi információkat hordozzák:

• • • • • • • • • • • •

Indikátor kódja, neve; Tényező típusa (klasszikus ágazati vagy komplex területi, például humán fejlettségi index - HDI); Tématerület (például gazdaság); Referencia projekt vagy referencia kiadvány (például HDI esetében Human Development Report); Adatforrás(ok); Év(ek); Területi szint(ek); Területi lefedettség (amire az adat rendelkezésre áll); Hiányosságok (adathiányos országok); Általános rendelkezésre állás (milyen időintervallumra érhető el, frissíthető az adat); Indikátor meghatározása (számítás módja, beleértve a módszertani megjegyzéseket); Leírás (az indikátor által leírt területi különbségek, folyamatok a példaként szereplő térképek alapján); • Térkép (az indikátor alapján). A tesztelt indikátorok esetében a fenti tartalmú adatlap mellett részletes területi elemzések is készültek. Így a tesztelés során az elérhetőség, előállíthatóság mellett olyan szempontból is módosulhatott az indikátorok listája, hogy két mutató közül, ha azonos tényezőt, jelenséget írtak le, a kevésbé optimálisnak bizonyuló kikerült a kiválasztottak közül. Az indikátorok mellett a különböző egyenlőtlenségi mutatókat is tesztelték. Az INTERCO projekt közbenső jelentése vált nyilvánossá eddig, mely a projekt eddigi eredményeit foglalja össze: szerepel benne a meglévő területi indikátorok és indexek felülvizsgálata; a vizsgált területi mutatók tesztelésének eredményei; továbbá példák az indikátorok és indexek vizuális megjelenítésére; valamint ajánlások a területi kohézió mérésére, és a politikai döntéshozók és egyéb érdekeltek számára.

14.3. Térségtipológiák A Typology Compilation projekt az ESPON 2013 program alkalmazott kutatásainak és célzott elemzéseinek tipológiáit gyűjti egybe. Az összeállítás kettős céllal készült: egyrészt összefoglalni a létező területi tipológiákat, másrészt ezek alapján javaslatot tenni az alábbi, ESPON 2013 program során felhasználható térségtípusokra (városi és nagyvárosi régiók, vidékies térségek, ritkán lakott térségek, átalakuló iparú térségek, határmenti régiók, hegyvidéki területek, szigetek, part menti régiók). Eddig a kutatás részjelentése került publikálásra. Ez alapján összesen 56 jelenlegi tipológia létezik a nyolc térségtípusra. Előbbiek egyike sem alkalmazható egy az egyben az ESPON 2013 számára, de elemeire építve előzetesen javaslat készült a 8 térségtípus lehatárolására, tipizálására. A módszertanok tesztelése is megtörtént. A térségtípusok Magyarország szempontjából eltérő jelentőséggel bírnak, de módszertani szempontból mindenképp hasznosíthatóak a kutatás eddigi eredményei, különös tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos Országos Területfejlesztési Koncepció is számos területspecifikus célt fogalmaz meg egy-egy térségtípusra. Az elképzelések szerint a hazai fejlesztéspolitikában is egyre hangsúlyosabbnak kell lennie az eltérő adottságú, problémájú térségekhez rendelt sajátos céloknak, eszközöknek.

126


A már létező térségtipizálások számbevétele során az ESPON kutatás az alábbi szempontok szerint összegezte a területi tipológiák módszereit (ezek hasonló kutatások során is követhető lépések):

• • • • • •

módszertan neve, készítője, publikálásának helye; területi szint, területi lefedettség (érintett európai térség); módszer leírása; altípusok a térkategórián belül; homogenitás/robusztusság: módszer objektivitása, megbízhatósága, biztonsága; megvalósíthatóság: a tipológia mennyire frissíthető egy újabb kutatás során, új vizsgálatok számára; • politikai relevancia: a tipológia érthetősége, kommunikálhatósága, „eladhatósága” politikai döntéshozók számára; • magyarázó erő: mennyire alkalmas a tipológia az adott térségtípus lehatárolására, leírására; • adatok térképi megjelenítése: önálló térképi fedvények, vagy létező területegységek bekódolása. A térségtipológiák használhatóságának értékelése során is több szempontot vizsgáltak. Ezek a szempontok, az előzőekben említettekhez hasonlóan bármilyen más térségtipizálás során hasznosak lehetnek.

• külső heterogenitás: ne ütközzön más tipológiával, ne legyen átfedés a különböző térségtípusok között;

• módszertani robusztusság: módszer egyértelműsége, vannak-e szubjektív elemek a tipizálásban; • adatok elérhetősége a vizsgált térség (jelen esetben ESPON tér valamint Törökország és a Balkán) esetében;

• adatok minősége: mennyire egzakt az adatok előállítása, gyűjtése, definíciójának változékonysága; • területi szint: milyen területi szinte(ke)n érhető el teljes körűen; • politikai elfogadottság: mivel közpolitikai beavatkozásokat is befolyásol, fontos, hogy politikai szempontból is védhető, megalapozott legyen a tipológia, például azáltal, hogy egy másik legitim módszertanra épül.

14.4. Megoldások a régiók relatív helyzetének összehasonlítására Már a 2006-os ESPON pályázási ciklusban is felmerült az igény, hogy a régiók döntéshozói számára rendelkezésre álljon egy olyan eszköz, amely segítségével könnyedén kiértékelhetik és összehasonlíthatják a régióikat más európai régiókkal, számos kritérium (GDP/fő, munkanélküliségi ráta, elérhetőség, korszerkezet, stb.) alapján. Ebből az igényből kiindulva egy olyan alkalmazást fejlesztettek a kutatók, mely egyrészt a többszintű területi értékelés koncepcióján alapul, másfelől a területi elemzéseknél számításba veszi a régiók adottságait és földrajzi helyzetét. Az alkalmazás az ESPON HyperAtlas nevet viseli. Az ESPON HyperAtlas azon az alapvetésen nyugszik, hogy a területi statisztikai vizsgálatok összetettek. Egy térség helyzetének értékelésénél figyelembe kell venni a relatív helyzetét, elhelyezkedését. Az atlasz által használt többlépcsős területi elemzés egyrészt lehetőséget teremt származtatott mutatókkal különböző térbeli összefüggések vizsgálatára, másrészt egy földrajzi jelenség többféle módon történő elemzésére és ábrázolására. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ESPON HyperAtlas egy adott régió adatait három különböző térbeli szinthez viszonyítva képes térképen ábrázolni. Globális szinten (például EU27 vagy egy konkrét értékhez viszonyítva), középszinten (NUTS 0,1,2) és helyi szinten (szomszédok, adott időn belül autóval elérhető egységet tekintve). A jelenségek köre pedig a népsűrűségtől a foglalkoztatáson át a termékenységig terjedően igen széles. Az ESPON HyperAtlas első verziója az ESPON 2006 kutatási programja során került kidolgozásra, majd a 2013-ig tartó program során az alkalmazást továbbfejlesztették. A projekt eredménye hasznos eszköznek minősül az európai területi folyamatok iránt érdeklődők, a fejlesztésben dolgozók számára. Mind az Európai Parlament, mind az Európai Környezetvédelmi Ügynökség felhasználói érdeklődést mutatott


127

az eszköz iránt, ezzel további ösztönzést jelentve az ESPON HyperAtlas továbbfejlesztéséhez, funkciói bővítéséhez. Így a frissítés célja lett az adatbázisok aktualizálása, az időbeliség dimenziójának (a területi és tematikus mellé történő) beépítése, új tématerületek, ábrázolási módszerek bevonása, felhasználóbarát felület kialakítása.

54. ábra: A vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó GDP (2003) eltérése az országos átlagtól. Forrás: ESPON HyperAtlas

14.5. Az ESPON térképek frissítése Az ESPON tudományos eredményeinek naprakész állapotban tartása megköveteli a már elkészült ESPON térképek folyamatos frissítését, melyeket a program többi projektjében fejlesztettek ki. Az indikátorok frissítése a folyamatosan újuló adatbázisokra támaszkodik, melyek lehetővé teszik, hogy kiértékeljük a területi folyamatok alakulását. A 2013-as program keretében sor került a demográfiai és migrációs, a megközelíthetőségi, a Lisszaboni Stratégia előrehaladását vizsgáló, valamint a telekommunikációs és IT-lefedettségi térképek felülvizsgálatára. A témák kiválasztását az ESPON Monitoring Bizottság végezte. A frissített térképek általában egy adott koncepciót szemléltetnek, módszertant ábrázolnak, vagy alkalmazott méréseket ismertetnek, melyeken keresztül hasznos eszközökké válhatnak a politikai döntéshozók, gyakorlati szakemberek, kutatók kezében. Az új térképek felkerülnek az ESPON honlap „Hónap térképe” rovatába, illetve megjelennek az ESPON kiadványokban.

128


„Mindenképpen érdemes belevágni” Interjú Balázsy Eszterrel, a SEMIGRA projekt magyar partnerének képviselőjével Az ESPON 2013 program egyik újdonsága a felhasználók igényein alapuló célzott elemzések bevezetése. Ez a megközelítés elősegíti az eredmények intenzív és gyakorlatorientált hasznosítását az érintett felekkel való együttműködésben. A cél a tágabb területi összefüggések megértése; más területekkel, régiókkal és városokkal való összehasonlító elemzések készítése; valamint és az európai dimenzió bevezetése a fejlesztési tevékenységekbe. A magyar tapasztalatok bemutatása céljából a SEMIGRA célzott elemzési projekt (Szelektív migráció és a nemek kiegyensúlyozatlan aránya a vidékies térségekben) magyar felhasználó partnerének képviselőjét, az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársát, Balázsy Esztert kérdeztük. Az Ügynökség 2010-ben az ÉszakMagyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel (NORDA) közösen adta be kutatási igényét az ESPON 2. prioritás keretében. Az öttagú kutatási konzorcium tagjaként az MTA Regionális Kutatások Központja és a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara vesz részt a kutatás kivitelezésében.

Mikor találkozott első ízben az ESPON programmal, illetve ennek konkrét eredményeivel – és milyen módon? - Első ízben egy rendezvényen találkoztam az ESPON programmal, ha jól emlékszem, Brüsszelben. Már régóta, 2005-2006 óta fontolgattuk egy ESPON pályázat beadását, de kevés tapasztalattal rendelkeztünk ezen a téren, így először nem mertünk belevágni. Természetesen rendszeresen kaptuk az ESPON hírlevelet, és böngésztük a program honlapját is. Végül szász-anhalti német partnerünk keresett meg először egy konkrét projektötlettel, amelynek kapcsán 2008-ban mi is az ESPON program részeseivé váltunk. Használ ESPON eredményeket a munkája során? Ha igen, ezek mennyire hasznosulnak a regionális tervezésben? - Az ESPON által készített térképeket használtuk eddig a napi munkánk, különösen prezentációink során. A regionális tervezésbe azonban eddig nem épültek be az eredmények, hiszen elsősorban regionális adatokkal dolgoznak tervező kollegáim.

Hogy került bele az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség a SEMIGRA projektbe? Milyen szerepet játszanak a projekten belül? - Az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Célunk, hogy az Európában meglévő tudást, tapasztalatot becsatornázzuk a régióba, és megosszuk azokat a helyi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, kamarákkal. Az ESPON projekt jó lehetőségnek tűnt arra, hogy nemzetközi összefogással a régiót valóban érintő és érdeklő témában, fókuszált kutatást tudjunk megvalósítani, amelyet azután tervezőink is felhasználhatnak. A projekt német partnerünk kezdeményezésére indult, és a demográfiai változást, pontosabban a nők elvándorlását kutatja vidéki térségekben. A projekt keretében EU-s szintű elemzésen túl regionális esettanulmányok vizsgálják a falusi, vidéki fiatal nők és férfiak sajátos szükségleteit és elvárásait, a fiatal munkaképes nők férfiakhoz mért hiányát s annak a regionális gazdasági-társadalmi fejlődéssel való kapcsolatait. Kutatóink kérdőíves felméréseket, mélyinterjúkat készítenek, amely a SWOT elemzést fogja megalapozni.


A projekt eredménye regionális szempontból szakpolitikai ajánlások megfogalmazása, olyan stratégiák készítésére sarkallva a döntéshozókat, amely a nők és fiatalok régióban maradását segítheti elő. Hogyan értékeli a projekt előrehaladását ; a kutatás eddig lezajlott szakasza során elért eredményeket? - A kutatás, illetve a felmérés már lezajlott, eredményeit egy december közepi regionális egyeztetésen fogjuk bemutatni Debrecenben a helyi döntéshozóknak. A kutatók egy eddig nem vizsgált témával foglalkoztak a régióban, és helyenként meglepő következtetésre jutottak, amelyeket mindenképpen érdemes lesz megfontolni. Még hátra van a regionális ajánlások elkészítése, amelyet minél konkrétabban szeretnénk megfogalmazni, hogy akár már rövidtávon beépíthetőek legyenek. Hogy érzi, be tudják majd építeni az elért eredményeket a Regionális Fejlesztési Ügynökség munkájába? Hogyan történhet meg ezek becsatornázása? - Az RFÜ napi munkájába nem, hiszen az Ügynökség legfontosabb feladata a Regionális Operatív Program Közreműködő Szervezeti teendőinek

129

ellátása. Azonban a tervezők, illetve a nemzetközi csoport rendszeresen foglalkozott a projekttel, és figyelemmel kísérte az eddigi munkát, a felmérést és a kutatást. A kutatókkal a projekt mérföldköveinél, döntési pontjainál rendszeresen egyeztetünk. Az elkészült anyagot szeretnénk a következő időszak tervezési folyamatai során felhasználni, és eredményeit beépíteni a helyi és regionális szintű stratégiákba. Mit tanácsolna eddigi tapasztalatai alapján a leendő pályázóknak, a hazai szakmai közösségnek, akik még nincsenek kapcsolatban az ESPON-nal? - Mindenképpen érdemes belevágni, javaslom, hogy bátran forduljanak a magyarországi ESPON kontaktponthoz, akik még a partnerkeresésben is tudnak segíteni. Fontos tudni, hogy a program nyelve az angol, ezért szükséges egy biztos angol nyelvtudással rendelkező kolléga, aki aktívan részt tud venni a projektben. Továbbá, mivel partnerségben valósul meg a projekt, az adott szervezet/ térség számára fontos, mégis európai szintű témákban érdemes gondolkodni, amelynek gyakorlatban is hasznosítható eredményei lesznek.

130


Irodalomjegyzék ESPON Projektjelentések ARTS (Assessment of Regional and Territorial Sensitivity) – A regionális és területi érzékenység értékelése ATTREG (Attractiveness of European Regions and Cities for Residents and Visitors) – Az európai régiók és városok vonzereje a lakosok és látogatók számára DEMIFER (Demographic and Migratory Flows affecting European Regions and Cities) – A demográfiai és migrációs áramlatok hatásai az európai régiókra és városokra EDORA (European Development Opportunities in Rural Areas) - A rurális területek európai fejlődési lehetőségei ESPON Climate (Climate Change and Territorial Effects on Regions and Local Economies in Europe) – A klímaváltozás és annak régiókra és helyi gazdaságokra gyakorolt területi hatásai Európában ESPON Database 2013 – ESPON Adatbázis 2013 ESPON HyperAtlas (Tools for Territorial Analysis) – A területi elemzés eszközei ESPON TeDi (Territorial Diversity in Europe) – Területi diverzitás Európában ESPON Typology Compilation – Tipológiai összefoglaló FOCI (Future Orientations for Cities) – A városok jövőbeli fejlődési irányai GEOSPECS (Geographic Specificities and Development Potentials in Europe) – Földrajzi sajátosságok és fejlesztési potenciálok Európában INTERCO (Indicators of Territorial Cohesion) – Területi kohéziós mutatók KIT (Knowledge, Innovation, Territory) – Tudás, innováció, területiség Map Updates – Az ESPON térképek folyamatos frissítését célzó projekt METROBORDER (Cross-Border Polycentric Metropolitan Regions) – A határokon átnyúló policentrikus nagyvárosi régiók POLYCE (Metropolisation and Polycentric Development in Central Europe) – Nagyvárosiasodás és policentrikus fejlődés Közép-Európában: stratégiai lehetőségek a tények alapján PURR (Potential of Rural Regions) – Rurális régiók lehetőségei ReRISK (Regions at Risk of Energy Poverty) – A regionális energiaszegénység kockázata SEMIGRA (Selective Migration and Unbalanced Sex Ratio in Rural Regions) – Szelektív migráció és a nemek kiegyensúlyozatlan aránya a vidékies térségekben


131

SGPTD (Secondary Growth Poles in Territorial Development in Europe) – Másodlagos növekedési pólusok és területfejlesztés Európában: teljesítmény, intézkedések és lehetőségek SS-LR (Spatial Scenarios: New Tools for Local-Regional Territories) – Területi forgatókönyvek: új eszközök helyi-regionális területi szintek számára SURE (Success for Convergence Regions’ Economies) – A siker útja a konvergencia régiók gazdaságai számára TERCO (European Territorial Cooperation as a Factor of Growth, Jobs and Quality of Life) – Európai területi együttműködés, mint a növekedés, munkahelyteremtés és életminőség meghatározó tényezői TRACC (Transport Accessibility at Regional/Local Scale and Patterns in Europe) – Közlekedési elérhetőség regionális/helyi szinten és európai mintázatai TranSMEC (Transnational Support Method for European Cooperation) – Transznacionális Támogatási Módszer Európai Együttműködések számára

ESPON Publikációk ESPON Project 1.2.1. Transport services and networks: territorial trends and basic supply of infrastructure for territorial cohesion ESPON Territorial Observation No. 2. Territorial Dynamics in Europe. Trends in Accessibility – Területi folyamatok Európában – A közlekedés trendjei ESPON Territorial Observation No. 3. Territorial Dynamics in Europe. Trends in Economic Performance of European Regions 2000-2006 – Területi folyamatok Európában: Az európai régiók gazdasági teljesítményének trendjei, 2000-2006 New evidence on Smart, Sustainable and Inclusive Territories, First ESPON 2013 Synthesis Report – Első ESPON 2013 Szintézis Jelentés

Egyéb felhasznált irodalom Artner Annamária (2011): Az EU foglalkoztatási és szociális helyzetének egyes kérdései – problémák, viták, megoldások. In Műhelytanulmányok 87. szám. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest Az Európai Unió Területi Állapota és Kilátásai (2011): A Területi Agenda 2020 háttéranyaga. Budapest, 2011. Az Európai Unió Területi Agendája 2020 - Egy sokszínű régiókból álló, befogadó, intelligens és fenntartható Európa felé. Budapest, 2011. EURÓPA 2020 - Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája (2010). Európai Bizottság, Brüsszel. Európai Unió Tanácsa Magyar Elnöksége (2011): Az európai demográfiai folyamatok hatása a városfejlődésre, Összefoglaló tanulmány, Budapest. Fifth Report on Economic, Social and Territorial Cohesion – Investing in Europe’s Future, 2010. 11.

132


Hárs Ágnes: A harmadik országokból Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok a statisztikai adatok tükrében. In Bevándorlók Magyarországon Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az ICCR Budapest Alapítvány által végzett kutatás zárótanulmányai, Budapest, 2009. december. http://www.mtaki.hu/kutatasi_programok/bevandorlok_magyarorszagon/MTAKI_ICCR_Bevandorlok_ Magyarorszagon.pdf (letöltve 2011.október 12.) Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (2007): 4. Értékelő Jelentés – Éghajlatváltozás. Genf. LIPCSEI CHARTA a fenntartható európai városokról, (2007.) http://www.e-epites.hu/1238, letöltve: 2011. november 14. Magyar Köztársaság külkapcsolati stratégiája, KÜM, 2007 (http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/kulkapcsolati_strategia/ letöltve: 2011.október 20.) Országos Területfejlesztési Koncepció. 2005. december. Országos Területfejlesztési Hivatal. Készült a VÁTI Kht. – Stratégiai Tervezési Igazgatóság közreműködésével Országos Területi Helyzetkép 2010. Készült a VÁTI Nkft. Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság közreműködésével The impact of European demographic trends on regional and urban development, Synthesis report Issued within the framework of the Hungarian Presidency of the Council of the European Union, Budapest, April 2011 Vida Krisztina (szerk.) (2009): A pénzügyi-gazdasági válság hatása és kezelése az EU fejlett kis tagállamaiban. In Globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások 10. kötet, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest.

Helyünk és jövőnk Európában. ESPON eredmények magyar szemmel

Recommend Documents