Dr Jaczó Zoltán, C.Sc.1
A NATO KÖRNYEZETVÉDELMI DOKTRÍNÁJA MAGYAR SZEMMEL ÖSSZEFOGLALÁS A NATO a STANAG 7141 kiadásával nagy lépést tett a környezeti menedzsment rendszerek filozófiáján nyugvó, modern és hatékony – tehát a szennyezés megelőzésén, a prevención alapuló – belső környezetvédelmi szabályozás kialakítása felé. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ez a szabványosítási megállapodás nem más, mint egységes szerkezetű ajánlások megfogalmazása. Megvalósításáról akkor beszélhetünk, ha a Magyar Honvédség felső vezetése
kiadja
a
szükséges
belső
szabályozásokat,
melyek
lehetővé
teszik
a
környezetvédelmi doktrínában lefektetett alapelvek érvényre jutását, képessé teszik a parancsnokokat az itt megfogalmazott kötelességeik végrehajtására, és lehetővé teszik a parancsnoki és végrehajtó állomány integrált környezetvédelmi oktatásának megvalósítását, környezeti tudatosságuk magas szintre emelését. BEVEZETÉS A katonai környezetvédelem kérdéseivel foglalkozó magyar szakemberek számára fontos momentum a NATO által vezetetett műveletek és gyakorlatok környezetvédelemi irányelveinek, valamint a környezet preventív védelmének érdekében megfogalmazott parancsnoki felelősségek és a környezetvédelmi oktatás doktrína szintű szabályozásának megszületése. A NATO egységes környezetvédelmi irányelveit a Környezetvédelmi Munkacsoport2 több mint négyéves munkával alakította ki. A problémakör bonyolultságát jól érzékelteti, hogy a katonai műveletek és gyakorlatok során alkalmazható általános környezetvédelmi előírások/szabályok egységes szerkezetbe foglalásának aktuális koncepciói az évek során jelentősen változtak. A tagországok konszenzusán alapuló szakmai egyeztetések során a 1
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Vegyi és Környezetbiztonsági Tanszék. 1581. Budapest 146, Pf.15. Témavezető: Prof. Solymosi József, D.Sc., tanszékvezető egyetemi tanár. 2 Environmental Protection Working Group, EPWG
1
doktrína „előéletének” három fázisát különíthetjük el. Az első periódusban az egyre részletesebb környezetvédelmi követelmények összegyűjtése és megszövegezése folyt. A másodikban a követelményrendszer „puhítása” volt megfigyelhető, a sokrétű – és nem egy estben igen részletes – szabályozás bevezethetőségének érdekében. Végül a harmadik periódusban megszületett az ellentmondásos helyzet mind szakmai, mind adminisztratív szempontból szerencsés megoldása: a környezeti menedzsment rendszerek korszerű személetmódjának implementálása az irányelvekbe. A koncepció ilyen irányú szemlélet-váltásának tudható be, hogy az eredeti tervekkel ellentétben 2001-től a munkaanyagban már nem szerepelt a NATO környezeti politikájának egységes megfogalmazása. A későbbiekben látni fogjuk a környezeti politika szerepének jelentőségét, többszintű, rugalmas megfogalmazásának szükségességét. A NATO doktrína jellegű szabályozásait általában Szövetséges Kiadványok3 formájában teszi közzé. Az egységesítés másik fontos eszköze a Szabványosítási Megállapodások (Standarization Agreement, STANAG) kiadása, amelyeknél az egyes tagországoknak saját haderejükre vonatkozóan lehetőségük van a kivételekkel (fenntartásokkal) történő alkalmazásra, illetve az alkalmazás késleltetésére. Tekintettel a tagországok civil környezetvédelmi szabályozásában is megtalálható jelentős különbségekre, a doktrínát 2002. novemberében a 7141 számú STANAG formájában hirdették ki, melynek címe: „Összhaderőnemi NATO doktrína a NATO által vezetett műveletek és gyakorlatok környezetvédelméről”. A Honvédelmi Minisztérium illetékesei – még brüsszeli kihirdetése előtt – hivatalosan deklarálták a STANAG 7141 fenntartások nélküli elfogadását és annak alkalmazását a Magyar Honvédségben, mégpedig a kihirdetéstől számított egy évet követően4. Mit is jelent a STANAG 7141 alkalmazása? A szabványosítási megállapodás 3. pontja szerint a STANAG akkor kerül alkalmazásra, amikor egy nemzet kiadja a szükséges rendeleteket/utasításokat a fegyveres erőkre vonatkozóan az ezen megállapodásban 3
Allied Publications, AP A HM védelemgazdasági helyettes államtitkár 1161/3/2002 sz. közleménye NATO egységesítési egyezmény elfogadásáról és bevezetéséről, Honvédelmi Közlöny 2002/23. szám, 1547. oldal.
4
2
részletezett eljárásokra. A fenntartások nélküli elfogadás pedig azt jelenti, hogy a szükséges többszintű szabályozást a megállapodás valamennyi elemére vonatkozóan 2003 novemberéig meg kell alkotni, és ki kell adni. Az eredeti angol nyelvű szöveg szinte azonnal elérhető volt számomra, így azt áttanulmányozhattam. A szöveg értelmezése és elemzése során bennem felmerült gondolatokat szeretném most összefoglalni. 1. A MEGÁLLAPODÁS SZERKEZETE A dokumentum megállapodást rögzítő része rövid, tömör, megfelel az AAP-3(H) előírásainak. A szabványosítás 1. pontban deklarált célja, hogy létrehozza a NATO által vezetett műveletek és gyakorlatok NATO környezetvédelmi doktrínáját, és iránymutatást adjon minden katonai tevékenység környezetvédelmi tervezéséhez. A 2. pont felsorolja az elfogadott mellékleteket, amelyek témakörei a következők: A melléklet: A NATO környezetvédelmi doktrínája B melléklet: A parancsnokok környezetvédelmi felelősségei C melléklet: A környezetvédelmi oktatás Végül a már idézett 3. pont definiálja az alkalmazás teljesítésének kritériumait. A meritumot tartalmazó mellékleteken kívül a megállapodás felsorolja azt az összesen 14 kapcsolódó dokumentumot is, amelyek hivatkozásokat vagy már érvényes szabályozásokat tartalmaznak, így azokat az alkalmazás során figyelembe kell venni. Ezek közül egy logisztikai jellegű, 8 a haditengerészettel kapcsolatos, 1-1 a rovarok/rágcsálók irtásával illetve a tábori szaniter körülményekkel foglalkozik. Környezetvédelmi szempontból a három legfontosabb hivatkozás a NATO CCMS5 240 és 240B számú jelentései, melyek a „Környezeti menedzsment rendszerek a katonai szektorban” című 3 éves tanulmány eredményeit foglalják össze, valamint nem kevésbé fontos tény, hogy a hivatkozások között helyet kapott az ISO6 környezeti menedzsment rendszerekre vonatkozó 14000-es szabványcsaládja.
5 6
CCMS – Comittee of Challenges of Modern Society ISO – International Standarization Organization
3
Fontosnak tartom már elöljáróban kiemelni, hogy rendkívüli jelentőségűnek tartom a modern, prevención alapuló, a környezetre gyakorolt hatásokat azonosító, minimalizáló és kezelő szemlélet elfogadását és beemelését a doktrínába. Bár a szabályozás a NATO politikai megújulását tekintve is viszonylag későn született meg, vitathatatlan előnye, hogy követelményrendszerét és a problémák megközelítésének módját a környezettudomány legmodernebb alkalmazásaira: a rendszerszemléletű, preventív környezetvédelemre, a fenntartható fejlődés elvére és a környezeti tudatosság fejlesztésének igényére alapozták. Tekintsük át az egyes mellékletekben megfogalmazott alapelveket és elvárásokat. 2. „A” MELLÉKLET: A KÖRNYEZETVÉDELMI DOKTRÍNA A doktrína az alábbi fejezetekből áll: •
Bevezetés
•
Környezetvédelmi tervezés
•
Útmutató a NATO által vezetett műveletek és gyakorlatok környezetvédelmi tervezéséhez
•
Környezeti kockázat-kezelés
•
Környezeti hatások a kiképzési területeken
2.1 Bevezetés A bevezetésben (1. pont) a doktrína kimondja: „Katonai küldetésük teljesítése során a NATO erők az ésszerűség határain belül kövessenek el mindent a környezet7 védelmének érdekében. Hogy ez megvalósuljon, a parancsnokoknak tudniuk kell, hogy a NATO által vezetett műveletek és gyakorlatok hogyan hatnak környezetre, és a környezet hogyan hat azokra. A környezetvédelmi
tervezés
egy
alapvető
folyamat
a
megfelelő
környezetvédelem
biztosítására.” A civil és katonai szabványosítás integrálódásának, a fogalmak egységes értelmezésének jele, hogy a STANAG 7141 szó szerint átvette a környezet és a környezeti hatás definícióját az ISO 14001 nemzetközi szabványból. A környezet védelme tehát az ésszerűség határain belül a fegyveres erők kötelességévé válik.
4
Az 1. pont első mondatának értelmezéshez az útmutató („A” melléklet 6. pontja) ad segítséget, amely leszögezi: minden parancsnok legfontosabb felelőssége katonai feladatának teljesítése. A szöveg elemzéséből tehát egyértelműen következik, hogy a katonai művelet céljának
elérése
prioritást
élvez
a
környezetvédelmi
megfontolásokkal
szemben.
Természetesen a környezetvédelmi megfontolások más hangsúllyal érvényesülhetnek egy gyakorlat, egy humanitárius feladat, egy békefenntartó küldetés vagy egy háborús szintű művelet esetében. Az 1. pont második megállapítása a környezeti menedzsment rendszerek három alappillére (hatások azonosítása – minimalizálása – kezelése) közül az elsőt figyelembe véve a hatások kettős azonosításának alapelvét fekteti le. A parancsnokoknak minden szinten ismerniük kell egyrészt a katonai műveletnek a környezet egyes elemeire gyakorolt jelentős hatásait – beleértve a potenciális hatásokat is – másrészt figyelembe kell venniük, hogy az adott környezet milyen mértékben befolyásolja a tervezett katonai műveletet, valamint a (had)műveleti cél elérésének lehetséges módjait. Látjuk tehát, hogy a jelentős környezeti hatások ismeretére már a hadműveleti tervezés kezdeti szakaszában, jóval az elhatározás meghozatala előtt, az alternatívák kidolgozásának korai időszakában szükség van. Erre utal az 1. pont harmadik megállapítása, amely a környezetvédelmi tervezést alapvető fontosságúnak nevezi, kiemelve ezzel a környezetvédelmi doktrína szennyezést és környezetkárosítást megelőző, preventív jellegét. 2.2 Környezetvédelmi tervezés A környezetvédelmi tervezés első eleme a környezeti problémák azonosítása, felismerése. A tervezés folyamatában ezekre a problémákra kell megoldást találni. A 2. pont értelmében fel kell mérni a lehetséges környezeti hatásokat8. Így a parancsnokok korán felismerhetik a katonai küldetés eredményességét befolyásoló jelentős környezeti hatásokat, mielőtt még elhatározásukat meghoznák. Egyértelmű tehát, hogy a kidolgozásra kerülő feladatvégrehajtási alternatívák mérlegelésének egyik eleme a környezetre gyakorolt negatív hatások 7
A szervezet közvetlen környezete, amelyben az működik, beleértve a levegőt, a vizet, a földet, a természeti erőforrásokat a növény- és állatvilágot, az embereket és ezek kölcsönhatásait. 8 Bármely változás a környezetben, kedvezőtlen vagy kedvező, amely egy szervezet tevékenységének, termékeinek vagy szolgáltatásainak teljes vagy részleges eredménye.
5
értékelése lesz. A hatékony tervezés megköveteli a környezetvédelmi (civil) jogszabályok és (katonai) szabályzatok ismeretét és a megfelelő intézkedések meghozatalát. A környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályoknak történő megfelelés kérdése a katonai környezetvédelem régi problémája. A katonai tevékenységek részben „törvényen kívüli” helyzete, illetve a titokvédelmi előírások sajátos értelmezése régebben nehezen követhetővé tette a katonai eredetű környezetkárosítások vizsgálatát. A civil kontrol erősödése, a jogszabályok fejlődése és a társadalom téma iránti érzékenysége ezt az állapotot tarthatatlanná tette. Magyarországon a környezetvédelem jogi alapjait meghatározó utolsó törvényi szintű szabályozás9 1995-ben született meg. Ez a mai is korszerűnek mondható joganyag nem tartalmaz kivételeket a katonai szektor számára. A Magyar Honvédség (nem védett) létesítményei a polgári környezetvédelmi hatóság által előzetes bejelentés nélkül ellenőrizhetőek és jogi nem-megfelelőség megállapítása esetén a parancsnok a jogkövető magaratásra kötelezhető, ennek hiányában pedig pénzbírság szabható ki. A magyar jogrendben megjelent a környezetvédelmi bűncselekmény fogalma is10, amelynek elkövetője szabadságvesztés büntetéssel sújtható. Ugyanakkor a katonai vezetési-irányítási rendszer sajátossága az elöljáró parancsának végrehajtására vonatkozó kötelezettség, amely csak akkor tagadható meg, ha azzal végrehajtója bűncselekményt valósít meg. Fontos tehát, hogy a parancsnokok ismerjék, és megfelelően alkalmazzák a környezetvédelem jogi szabályozóit11. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a jogi szabályozás ismeretének igénye nem korlátozódik a saját (honi) előírások ismeretére. Természetesen – hasonlóan a civil vállalatokhoz – egy nagy katonai szervezet nehezen tud valamennyi környezetvédelmi előírásnak maradéktalanul megfelelni. Ezért lényeges a tevékenység által generált jelentős környezeti hatások felismerése, a prioritások pontos ismerete és a hatások csökkentésének körültekintő tervezése.
9
1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól. 1978. évi IV. törvény (BTK) 280. § (1) bekezdés. 11 Lásd még: Jaczó Z. – Solymosi J.: A környezetvédelem jogi szabályozásának egyes kérdései a Magyar Honvédségben, ZMNE kiadvány, Budapest, 2002 p. 138-144. 10
6
A doktrína 3. pontja elismeri, hogy a környezetkárosítás a katonai műveletek egyik elkerülhetetlen következménye lehet. Ezt megengedve ugyanakkor azonnal megfogalmazza a hatások minimalizálásának követelményét is. Fontossága és tömörsége indokolja, hogy a 3. pontot szó szerint idézzem: „A környezeti kár a (katonai) műveletek egyik elkerülhetetlen következménye lehet. Azonban a környezetvédelmi tervezésnek minimalizálnia kell ezeket a hatásokat, anélkül, hogy más, (had)műveleti vagy kiképzési követelményeket veszélyeztetne. Mivel a (had)műveleti követelmények a legfontosabbak, a környezetvédelmi megfontolásoknak csak a tervezés korai szakaszába történő bevonása eredményezhet megalapozott döntést, amely megmutatja a tervezett akciók során felmerülő összes lehetséges következményt.” A 4. pont szerint a NATO parancsnokoknak a (had)műveletek és gyakorlatok teljes tervezése során biztosítaniuk kell a környezeti kockázat-kezelés integrálását a tervezés folyamatába. A doktrína közvetve definiálja is a környezeti kockázat-kezelést, amely nem más, mint a (had)műveleti
tényezőkből
keletkező
kockázatok
észlelésének,
értékelésének
és
ellenőrzésének folyamata, valamint a küldetéssel járó kockázatok és előnyök egyensúlyának megteremtése. A fenti alapelv egyrészt az ISO 14001 szabvány egyik alapelvének implementálása, amely a jelentős környezeti hatások azonosítását, minimalizálását és kezelését írja elő, másrészt kiválóan integrálja az ISO 14001 kompromisszumos jellegét a katonai küldetés végrehajtásának prioritásával, és előírja a környezeti (és nem csak környezeti) kockázatok, valamint a küldetés sikeres végrehajtásával járó stratégiai előnyök egyensúlyának megteremtését. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az esetleges környezetkárosítás mértékének, és a helyreállítás várható költségeinek arányban kell lenniük az elérendő katonai cél fontosságával. Ha ez nem valósítható meg, más, alternatív úton kell az adott célt elérni. Ugyanakkor a doktrína leszögezi, hogy a környezetvédelmi megfontolások nem jelenthetnek további kockázatot a harcoló állomány számára. A parancsnokoknak mérlegelniük kell a környezetvédelmi megfontolásokat, szemben az erőkre vonatkozó kockázatokkal és a küldetés végrehajtásának sikerével. További követelmény, hogy a kockázatokat külön kell értékelni a műveletek vagy gyakorlatok előtt, alatt és után.
7
Fontos megemlíteni, hogy a kockázatok értékelése a doktrína szerint nem szűkül le a feladatvégrehajtás során előre látható és tervezhető események figyelembe vételére. Értékelni kell az egyes környezeti hatások bekövetkezésének valószínűségét, beleértve az olyan előre nem látható, de potenciális veszélyt jelentő környezeti eseményeket is, mint pl. a véletlenszerű kiömlések, elfolyások (un. környezeti véletlenek). Véleményem szerint az ellenséges tevékenység eredményeként saját eszközökben okozott esetleges pusztítás környezetvédelmi hatásai is részben ide sorolhatóak. Az 5. pont kimondja: a NATO parancsnokoknak tudatában kell lenniük a különböző nemzetek környezetvédelmében létező prioritási különbségeknek. Ez hatással lehet a környezetvédelmi tervezés kiterjedésére, és más országok jogi szabályozásának ismeretét is megkövetelheti. 2.3 Útmutató a NATO által vezetett műveletek és gyakorlatok környezetvédelmi tervezéséhez Mivel a környezetvédelmi tervezés a doktrína alapgondolata, következő fejezetében – a tervezés egységessége érdekében – egy útmutatót ad ennek tartalmi koncepciójához. A 6. pont – mint azt már idéztem – kimondja a katonai feladat teljesítésének prioritását. Ugyanakkor követelményként
támasztja,
hogy
a
parancsnokok
minden
szinten
kövessék
a
környezetvédelmi tervezés irányelveit egy (katonai) művelet vagy gyakorlat elrendelése előtt. Ennek érdekében a parancsnokok biztosítsák, hogy tervező csoportjuk tagjai rendelkezzenek megfelelő képzettséggel a környezeti tényezők értékelésére. Ez a követelmény szükségszerűvé teszi katonai környezetvédelmi szakemberek bevonását a hadműveleti tervezés folyamatába. Másrészt a doktrína – a már kialakult amerikai felfogás szerint – megengedi a végrehajtó állomány környezet- munka- és egészségbiztonságával összefüggő egyes kérdések integrált kezelését. A doktrína 7. pontja 7 irányelvet (A-G) fogalmaz meg, amelyekhez a parancsnokok – ahol ez lehetséges – ragaszkodjanak a környezetvédelmi tervezés során. Az irányelvek a következő teendőket fogalmazzák meg: A.) Azonosítani kell azokat a (had)műveleti tevékenységeket, amelyeknek potenciális hatásuk lehet a környezetre, beleértve az alternatívákat és előre nem látott eseményeket is. 8
B.) Azonosítani kell a környezet azon jellemzőit, amelyek befolyásolhatják vagy hatással lehetnek NATO által vezetett tevékenységekre, mint pl.: -
A terület általános környezeti állapota,
-
Éghajlat,
-
Vízminőség,
-
Levegő minőség,
-
Természeti erőforrások, növény- és állatvilág,
-
Veszélyeztetett fajok és kritikus élőhelyek előfordulása.
C.) Azonosítani kell a katonai tevékenységek által okozott potenciális hatásokat, beleértve az alternatívákat és előre nem látott eseményeket. Ilyenek lehetnek: -
Vízszennyezés,
-
Légszennyezés,
-
Szennyezés peszticidekkel,
-
Szennyezés veszélyes hulladékokkal,
-
Szennyezés szilárd (kommunális) hulladékokkal,
-
Szennyezés egészségügyi és fertőző hulladékokkal,
-
Olajok és veszélyes anyagok kiömlése (környezeti véletlenek),
-
Zajhatás,
-
Természeti és kulturális javak veszélyeztetése,
-
Nedves élőhelyek és a biológiai sokféleség veszélyeztetése.
D.) Azonosítani kell a lehetséges (kár)enyhítés mértékét, ha az alkalmazható, a környezeti és emberi egészségügyi valamint (munka)biztonsági kockázatok csökkentésére vonatkozóan. E.) Azonosítani kell a szennyezés-megelőzés és erőforrás megőrzés, a megtisztítás és helyreállítás mértékét. A szennyezés megelőzésének célja a jövőbeli szennyezések megakadályozása az erőforrások megőrzésével, a veszélyes anyagok alkalmazásának csökkentésével és a szennyezők környezetbe történő kibocsátásának minimalizálásával. Öt stratégia van arra, hogy a 9
parancsnok képes legyen megőrizni az erőforrásokat és csökkenteni a megtisztítási és helyreállítási követelményeket: - Források csökkentése: a veszélyes anyagok használatának és az ebből eredő hulladék keletkezésének csökkentése vagy kiküszöbölése. - Újrahasznosítás: a létrehozott hulladék átalakítása új termékeké. - Újrahasználat: ugyanazon termék ismételt használata. - Kezelés: veszélyes hulladék veszélytelenné ártalmatlanítása. - Lerakás: az ártalmatlanítás végső eszköze. A megtisztítás és helyreállítás magában foglalja a szilárd, folyékony és veszélyes hulladékok azonosítását, eltávolítását és a helyreállítást, valamint ahol ez alkalmazható, más egyéb, a NATO által vezetett tevékenységek eredményeként jelentkező környezeti hatásokat. F.) Meg kell határozni, hogy milyen nemzeti és/vagy nemzetközi környezeti jogszabályok alkalmazhatók a művelet vagy gyakorlat során. G.) Azonosítani kell bármely működési korlátozást vagy megszorítást, az alkalmazható környezeti szabályzók vagy politika szerint. 2.4 Környezeti kockázat-kezelés A doktrína 4. pontja szerint a NATO parancsnokoknak a (had)műveletek és gyakorlatok teljes tervezése során biztosítaniuk kell a környezeti kockázat-kezelés integrálását a tervezés folyamatába. A környezeti kockázat-kezelés a (had)műveleti tényezőkből keletkező kockázatok észlelésének, értékelésének és ellenőrzésének folyamata, valamint a küldetéssel járó kockázatok és előnyök egyensúlyának megteremtése.
A doktrína külön elvárásokat
fogalmaz meg a gyakorlatok és a hadműveletek vonatkozásában. A 8. pont szerint a békeidőben folytatott gyakorlatokat az ott alkalmazható környezetvédelmi szabályzókkal megegyező módon kell vezetni. E követelmények alól csak az emberi életet vagy biztonságot fenyegető szükség-helyzet esetében van kivétel. Bár korlátozások érhetik a kijelölt erőket abban, hogy megfeleljenek a környezetvédelmi követelményeknek, megfelelő tervezéssel csökkenthető e korlátozások hatása. A NATO parancsnokoknak bele kell 10
foglalniuk ebbe a tervezésbe a vonatkozó kockázat-kezelést, hogy a negatív környezeti hatások minimalizálása mellett elérjék a gyakorlat célját. A 9. pont a hadműveletekre vonatkozó kockázat-kezelésre vonatkozó megállapításokat tartalmazza. Ekkor a környezeti kockázat-kezelés kulcsa a környezetvédelem és a küldetés célja közötti egyensúly megteremtése. Követelményként fogalmazza meg, hogy egy (had)művelet legyen alaposan megtervezett és végrehajtott, minimalizálja a környezetre és az emberi egészségre vonatkozó szükségtelen kockázatokat. Ebben a megfogalmazásban már világosan érezhető a tervezést végrehajtó állomány felelősségére vonatkozó, közvetett utalás. A 10. pont a környezeti kockázat-kezelés kulcsfontosságú elemeit nevesíti. Ezek a következők: a.) A parancsnok környezeti politikája vagy irányelvei. A parancsnoknak egy gyakorlat vagy (katonai) művelet során világos környezetvédelmi irányelveket kell megadnia, a tervezési folyamat legkorábbi szakaszában. b.) Környezetvédelmi tervezés. A környezetvédelmi tervet az útmutatót használva kell kialakítani, a hadműveleti terv (OPLAN) vagy a gyakorlat végrehajtási utasításának részeként, vagy különálló mellékleteként. A terv tartalmazzon intézkedéseket a véletlenszerű környezeti eseményekre. c.) Végrehajtás. A parancsnoknak biztosítania kell, hogy a teljes állomány képzett legyen és ismerje a környezetvédelmi kérdéseket. Szükség van a felelősségek és források egyértelmű kijelölése, ahol ez alkalmazható a környezet védelmére. d.) Ellenőrzés és helyesbítő tevékenység. A tevékenységek folyamatos ellenőrzése szükséges a parancsnok környezetvédelmi céljainak való megfelelés érdekében. e.) Akció utáni áttekintés. A tapasztalatok jelentése a jövőbeli tervezés erősítésére. A környezeti kockázat-kezelés 10. pontban megfogalmazott alapelemei nagyfokú hasonlóságot mutatnak a környezeti menedzsment rendszerek létrehozására és működtetésére vonatkozó ISO 14001 nemzetközi szabvány rendszer-szemléletű alapjaival. Ez utóbbi lényege 11
a „ tervezés → végrehajtás → ellenőrzés → beavatkozás ” elemekből álló periódusok ciklikus ismétlődése, a tervezési szakaszban újabb célok megfogalmazása és ezek végrehajtásával az elért eredmény (a környezeti teljesítmény) folyamatos fejlesztése. Az ISO 14001 szerinti ciklikus rendszer keretét a felelős vezetés által megfogalmazott, világos és egyértelmű környezeti politika adja. Az ISO 14001 a környezeti politika tartalmára vonatkozóan több kötelező tartalmi megszorítást ír elő, amelyek közül a legfontosabbak, hogy a környezeti politika: -
Feleljen meg a szervezet tevékenységének, és környezeti hatásainak,
-
Tartalmazzon elkötelezettséget a folyamatos javításra és a környezetszennyezés megelőzésére,
-
Tartalmazzon elkötelezettséget arra nézve, hogy betartják a rájuk vonatkozó környezetvédelmi jogszabályokat,
-
Adjon keretet a környezetvédelmi célok megfogalmazására és felülvizsgálatára,
-
Legyen dokumentálva, és ismertetve minden alkalmazottal,
-
Legyen hozzáférhető a nyilvánosság számára.
Mint látható, a parancsnokok környezeti politikája is képes a felsorolt követelmények többségének megfelelni. A STANAG 7141 eredeti koncepciójában szerepelt a „NATO szövetséges erőinek környezeti politikája” mint önálló melléklet kiadása. Végül a szöveg kialakításában tevékenyen résztvevő országok12 szakemberei – véleményem szerint helyesen – döntöttek úgy, hogy a parancsnokok felelősségének egyértelmű megfogalmazása mellett az ő kezükbe adják az adott körülmények között legmegfelelőbb környezeti politika/irányelv kialakításának lehetőségét. Könnyen felismerhető, hogy a STANAG 7141 kockázat-kezelési filozófiája az ISO 14001 egy ciklusának elemeire épül, és a folyamatos fejlesztést úgy valósítja meg, hogy az egyes műveletek során összegyűjtött tapasztalatokat felhasználva következő „ciklus” – vagyis a következő konkrét művelet – tervezése és végrehajtása során egyre jobb és hatékonyabb környezetvédelmi tervezést és végrehajtást biztosít. Nézetem szerint ez csak akkor valósulhat meg, ha:
12
Magyarország mindvégig távol maradt.
12
-
A tervezés folyamatába bevonják a megfelelő képzettségű környezetvédelmi tiszteket,
-
A gyakorlati tapasztalatok eljutnak valamennyi tervezésért felelős szaktiszthez.
Külön kiemelést igényel az a tény, hogy az ISO 14001 szerinti rendszer – ellentétben a német és brit iparban honos EMAS II környezetvédelmi szabvánnyal – nem követeli meg a teljes körű és azonnali megfelelést, hanem elkötelezettséget kíván meg a folyamatos javításra és a környezetszennyezés megelőzésére. Meggyőződésem, hogy az ISO 14001 szabvány alkalmazása a katonai szektorban éppen ezért lehetséges és egyben kívánatos is, mivel a kívánt célállapot elérésének jelenlegi ismereteink szerint leghatékonyabb eszköze. Ezt az álláspontot látszik alátámasztani a STANAG 7141 megfogalmazásainak többsége, valamint a NATO CCMS 240. sz. jelentésében közreadott összegzés is. A doktrína végül a 11. pontban külön foglalkozik a kiképzési/gyakorló területeket érintő negatív környezeti hatásokkal, és ezek minimalizálása érdekében fontosnak nevezi, hogy: -
Állapítsák meg a terület környezeti alapállapotát,
-
Biztosítsák természet, a növény- és állatvilág védelmét,
-
Biztosítsák a táj, a történelmi emlékművek és a vízfolyások védelmét,
-
Gondoskodjanak a terület rendszeres felügyeletéről, és minden változást kísérjenek figyelemmel,
-
Biztosítsák, hogy a szükséges javítási munkák legyenek elvégezve,
-
A jövőbeni tervezéskor minden tapasztalatot vegyenek figyelembe.
-
Működjenek együtt a helyi hatóságokkal és közösségekkel a problémák azonosításában és megoldásában.
3. „B” MELLÉKLET: A PARANCSNOKOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELELŐSSÉGEI A STANAG 7141 második (B) melléklete tömören összefoglalja a parancsnokok környezetvédelmi felelősségeit, egységesítve ezzel a parancsnoki állománnyal szembeni ilyen elvárásokat. A katonai feladat végrehajtásának prioritását a megállapodás szövege e helyen ismételten hangsúlyozza, azzal, hogy ezt a célt a környezetvédelem iránti elkötelezettség fenntartásával is el lehet érni. Amint látjuk az ISO 14001 szabvány filozófiája ismét hatott a 13
szöveg készítőire, akik ezzel nagyban hozzájárultak a tárgyalt katonai szabvány gyakorlati megvalósíthatóságához. A B melléklet előírja, hogy a parancsnokok minden szinten: a.) Tanúsítsanak vezető szerepet és tudatosságot a környezet védelme területén, és segítsék elő a környezeti tudatosságot a vezetésük alatt álló állományban. b.) A környezetvédelmi céloknak való megfelelés érdekében azonosítsák, és jelöljék ki az egyértelmű felelősségeket és forrásokat, pl. anyagi forrásokat, a személyi állományt és a felszerelést. c.) Döntéseik során vegyék figyelembe a környezeti hatásokat. d.) A küldetés végrehajtása során, amennyire gyakorlatilag lehetséges biztosítsák a környezetvédelmi jogszabályoknak és megállapodásoknak való megfelelést. e.) Biztosítsák az ellenőrzésük alatt álló a földterület és más természeti erőforrások gondos használatát. f.) Erősítsék a kapcsolatot a szomszédos közösségekkel környezetvédelmi kérdések felvetésével. g.) Integrálják a szennyezés megelőzésének koncepcióját minden katonai tevékenységbe, az újra-használat, az újrahasznosítás, anyagok és folyamatok kiváltásának előmozdításával, növelve a műveletek és a kiképzés hatékonyságát. A parancsnokok tehát minden szinten közvetlenül felelősek a környezetvédelemi célok megvalósulásához szükséges keretek biztosításáért, a jogszabályok betartásáért, a környezet szennyezés megelőzéséért és elhatározásaik meghozatalakor nem hagyhatják figyelmen kívül a tevékenység környezeti hatásait. 4. „C” MELLÉKLET: A KÖRNYEZETVÉDELMI OKTATÁS Az oktatás fontosságát a környezetvédelem területén – véleményem szerint – minden lehetséges fórumon hangsúlyozni kell. Bármilyen jók is a környezetvédelem jogi szabályozói, 14
bármilyen jelentősek is a környezetvédelemre fordítható anyagi eszközök, a végrehajtó állomány környezeti tudatosságának megfelelő szintje nélkül a környezet védelmére tett erőfeszítések hatásfoka igen alacsony lesz. Ráadásul a tudatos környezetvédelem a kulcsa a preventív, környezetszennyezést megelőző környezetvédelemnek, míg a már bekövetkezett környezetkárosítások remediációja nagyságrendekkel költségesebb, és a társadalom által sem tolerált megoldás. A jövő környezetvédelmének kulcsa tehát az oktatásban, a képzésben rejlik. A téma aktualitását bizonyítja, hogy a NATO CCMS 2001-ben nemzetközi pilot study munkacsoportot hozott létre a környezeti tudatosság vizsgálatára. A munkahipotézis szerint a társadalom különböző rétegeiből a hadsereg kötelékébe érkező fiatalok „magukkal hozott” környezeti tudatosságának szintje igen széles határok között mozog. A katonai képzésbe/kiképzésbe integrált környezetvédelmi oktatás tudatosságuk szintjét emeli, így később azt lakóhelyükön, munkahelyükön a civil társadalomba „visszasugározzák” és gyermekeik nevelésében is érvényesítik. E koncepció alapján a katonai szektor – sajátos feladatainak megvalósítása mellett – hozzájárulhat a környezeti tudatosság növeléséhez a társadalom széles rétegeiben. A
szabványosítási
megállapodás
harmadik
(C)
mellékletét
teljes
egészében
a
környezetvédelmi oktatás kérdéskörének szentelték. A melléklet egy sor ajánlást tesz és világos oktatási célokat fogalmaz meg. 4.1 Környezetvédelmi képzés és oktatás A megfelelő környezetvédelmi (ki)képzési és oktatási anyagok legyenek elérhetőek az érintett állomány számára. Minden NATO tag nemzetnek el kell végeznie fegyveres erőik képzési szükségletének elemzését, és irányelveket kell megfogalmazniuk, hogy a képzési célokat elérjék. Miután a környezetpolitikai irányelveket kiadták, részletes környezetvédelmi (ki)képzési terveket és tipikus oktató anyagokat lehet kiadni. (1-2. pont) 4.2 A képzési igények elemzése A képzési igények elemzése három lépésből áll, melyeket a 3. pont sorolja fel:
15
a.) Először: a környezeti politika áttekintése, hogy biztosítsuk a megfelelően meghatározott környezeti akcióterv témaköreinek listáját. Minden területet tömören meg kell határozni, a felmerülő kérdések indoklásával együtt (a jogszabályok és a "jó gyakorlat" szerint is). b.) Másodszor: a szolgálati állomány tevékenységének áttekintése és a környezetvédelmi akcióterv témaköreire vonatkozó felelőségük megállapítása. c.) A harmadik lépés a tevékenység egy későbbi elemzésének áttekintése, hogy kialakítsák a kiképzési szükségletek rendszerezett képét. 4.3 NATO környezetvédelmi képzés A 4. pont szerint a környezetvédelmi képzést következetesen be kell építeni a már létező kiképzési tervekbe. Ez a koncepció átvette azt a gyakorlatban már bevált alapelvet, hogy (a kifejezetten környezetvédelemi szakemberek kivételével) a végrehajtó állomány részére nem célszerű külön környezetvédelmi témakörű oktatások megtartása. Ennek egyik egyszerű oka, hogy a valós, mindennapi gyakorlatban jelentkező környezetvédelmi problémákra történő rávilágítással, a konkrét megoldások bemutatásával – tehát az egyéb kiképzési modulokba integráltan – tehet a legeredményesebben befolyásolni az állomány gondolkodását, értékrendjét. A C melléklet 5. pontja szerint a környezetvédelmi kiképzés elsősorban nemzeti felelősség. A NATO nemzeteknek tudniuk kell, hogy a környezetvédelmi követelmények az egyes nemzetek között változhatnak. Ezért a tagországokat arra bátorítják, hogy támogassák a környezetvédelmi
képzési
tanfolyamokat
a
NATO
iskolában
Oberammergau-ban,
(Németország). Az olyan NATO fórumok, mint a Környezeti Kiképzési Munkacsoport13 kulcsszerepet játszanak a kiképzési követelmények és a környezet közötti kapcsolat jövőbeli általános megértésében. 4.4 Környezetvédelmi oktatási célok 4.4.1 A környezetvédelmi oktatás céljai A környezetvédelmi oktatással elérni kívánt célokat a C melléklet 6. pontja foglalja össze:
13
Environmental Training Working Group, ETWG
16
a.) A
környezetvédelem
és
a
környezeti
tudatosság
épüljön
be
a
katonai
rutintevékenységekbe ugyanolyan módon, ahogyan a harcászati tudatosság, vagy újabban a biztonság része lett az egyéni kiképzéseknek. b.) Amilyen korán csak lehetséges, a teljes állomány előmenetelébe épüljön be a környezeti tudatosság.
Előmenetelük
során
kapjanak
növekvő
felelősségüknek
megfelelő
utasításokat. c.) A magasabb parancsnokok környezeti tudatossága környezetvédelmi felelősségük arányában növekedjen. 4.4.2 A környezeti tudatosság A C melléklet 7. pontja szerint a parancsnokoknak ki kell képezniük állományukat arra, hogy integrálják
a
környezetvédelmet
és
a
környezeti
tudatosságot
megszokott
napi
tevékenységükbe. A kiképzés formája és módszere tükrözze a befogadó egyén rangját és beosztását. A tudatosság fokozására irányuló képzés az alábbi témakörök oktatását igényli: a.) Környezetvédelem: - Vízbázis védelem (óceánok, parti, felszíni és talajvíz). - Levegőminőség és atmoszféra védelem. - A növényzet és a termőföld védelme (beleértve az erdővédelmet). - Zajcsökkentés - Tájvédelem (városi és vidéki, beleértve a szemetelés megelőzését). - Természeti erőforrások, pl. vad- és élőhely védelem. - Az anyagok és hulladékok, különösen a veszélyes anyagok kezelésének megfelelő módszerei. - Szennyezés megelőzése. b.) Források megőrzése: - Örökség védelem (természetes és mesterséges). - Erőforrások védelme a fenntartható fejlődés összefüggésében: - Energiatakarékosság. - A nem megújítható erőforrások használatának csökkentése. - Hulladék-minimalizálás és újrahasznosítás. 17
c.) Környezeti politika: - Honi környezeti politika. - Befogadó nemzet környezeti politikája. - NATO környezeti politika. - Többoldalú környezetvédelmi megállapodások, amennyiben alkalmazhatóak. A C melléklet 7. pontjában foglaltak tartalmazzák a modern környezetgazdálkodás, a globális környezeti veszélyek, a fenntartható fejlődés, és a környezeti menedzsment legfontosabb elemeit. Ezek oktatásának ajánlása a STANAG 7141 egyik vitathatatlan erőssége, sikeres alkalmazásának fontos előfeltétele. Az egyes részek elemzésére e helyen nincs mód, de feltétlenül említést érdemel a többszintű környezeti politika kiemelt kezelése. A szövetséges NATO erők jelentős részben többnemzetiségű harci kötelékekben kerülnek alkalmazásra, így nyilvánvaló és indokolt az adott haderő nemzeti környezeti politikája mellett a befogadó nemzeti támogatást szolgáltató fél környezeti politikájának és jogszabályainak ismerete, valamint a NATO szövetséges erőinek – remélhetőleg mihamarabb aktualizált14, és az ISO 14401/STANAG 7141 szabványokban is tükröződő környezeti menedzsment rendszerrel harmonizáló – környezeti politikájának alkalmazása. E kereteteket tovább szélesítik a nemzetközi környezetvédelmi megállapodások, például a nedves élőhelyek és a biológia sokféleség kérdésköreiben. A környezetvédelmi oktatási célok szektor-specifikus elemeivel foglalkozik a C melléklet 8. pontja „speciális környezetvédelmi eljárások és rendszabályok” címmel. Ezek olyan, a környezet védelmét biztosító, speciálisan kialakított eljárásokkal vagy rendszabályokkal vannak kapcsolatban, amelyek részletesebb környezetvédelmi oktatást igényelnek az állomány kisebb csoportjaiban. Ilyen lehet például egyes speciális technikai eszközök, repülőgépek vagy harcjárművek karbantartása, a tengeri hulladékkezelés vagy az üzemanyag kezelés. A 9. pont a felügyeleti/ellenőrzési felelősséget tárgyalja. Ez a terület különösen fontos a parancsnokok és az általuk kijelölt felügyeleti csoportok, ellenőrzést végrehajtó személyek számára. A főállású környezetvédelmi szakemberekre vonatkozó igény megkívánhatja a
14
A NATO 1992-ben munkacsoportot hozott léte a szövetséges környezeti politika kialakítására.
18
szakosodott szakértők/tanácsadók gyors elérését. Az oktatás során „különös figyelmet kell fordítani a környezeti politikára és irányelvekre, a kockázat-kezelésre és a tervezésre”. 4.4.3 A környezetvédelmi oktatás lehetőségei A 10. pont megerősíti, hogy a környezetvédelmi oktatás, amennyire lehetséges, épüljön be a már létező kiképzési programokba. A lehetséges képzési formáknak három csoportját ajánlja: a) Egyéni képzés. Alapfokú kiképzési tanfolyamok, fiatal tisztek tanfolyamai, és tiszthelyettes [NCO] tanfolyamok, amelyek megfelelő alkalmak lehetnek a környezeti tudatosság növelésére, az eljárások és a szakanyagok jobb megismerésére. b) Csoportos képzés. Ez lehetőséget ad az olyan témák tárgyalására, mint a hulladék kezelése és a szennyezés megelőzése, és a gyakorló- és kiképzési területekre vonatkozó állandó érvényű parancsok tartalmának ismertetése. c) Továbbképzés. A környezetvédelmi tudást és képzettséget folyamatosan aktualizálni kell, és továbbképzést kell biztosítani az állomány részére a jogi és gyakorlati változások követésének érdekében. KÖVETKEZTETÉSEK A C melléklet utolsó, 11. pontja egy végkövetkeztetést tartalmaz, tömör, sarkított megfogalmazásban. Lényege, hogy a környezeti neveléshez való hozzáállás fogja garantálni annak elfogadását vagy elutasítását. Valószínűleg az olyan megközelítések ötvözése szükséges, amelyek alkalmazzák az egyéni felelősség, a jó katonai gyakorlat, a "jó szomszédság" és a globális felelősség koncepcióit. Nagy tehát az oktatást végző szakemberek felelőssége a környezeti tudatosság hatékony növelésében. Mindezek megvalósításához nélkülözhetetlennek tartom az oktatási/kiképzési igények újrafogalmazását, új oktatási anyagok kiadását, valamennyi állománykategória tervszerű környezetvédelmi képzését, különös tekintettel a parancsnoki és a létszámában jelenleg erősödő szerződéses állományra.
19
A STANAG 7141 teljes körű magyarországi alkalmazása az itt vázolt feladatok rendszerszemléletű átgondolását, egymásra épülő, hierarchikus intézkedések sorának meghozatalát, és az intézkedések végrehatásának biztosítását kívánja meg. A rendelkezésre álló idő igen kevés, e sorok írása idején mintegy 10 hónap. A feladat véleményem szerint csak a katonai környezetvédelmi
szakemberek
folyamatos
képzésével,
rendszerben
tartásával
és
továbbképzésével valósítható meg. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. AAP3-(H) - A NATO szabványosítási egyezmények (STANAG-ek) és a szövetséges kiadványok (AP-k) kidolgozásának, előkészítésének, elkészítésének és frissítésének eljárásai, MH HVK, Budapest, 2001, pp. 101. 2. Jaczó Z.-Solymosi J.: A környezetvédelme jogi szabályozásának egyes kérdései a Magyar Honvédségben. ZMNE, Budapest, 2001, p. 138-144. 3. MSZ ISO 14001:1997 – Környezetközpontú irányítási rendszerek. Követelmények és alkalmazási irányelvek. MSZT, Budapest, 1997, pp.41. 4. MSZ ISO 14004:1997 – Környezetközpontú irányítási rendszerek. Az elvek, a rendszerek és a megvalósítást segítő módszerek általános irányelvei. MSZT, Budapest, 1997, pp.75. 5. Report Nr 240 – Environmental Management Systems in the Military Sector, Final Report, NATO CCMS, Bussels, 2000, pp. 115. 6. Complementary Guidelines for the NATO/CCMS Final Report nr. 240, (Workshop) Thun, Switzerland, 22-26 January 2001, pp. 121 7. STANAG 7141 (Edition 1) - Joint NATO Doctrine for Envoronmental Protection During NATO Led Operations and Exercises, NATO NSA, Brüsszel, 2002, pp. 19.
„Készült a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a SOMOS Alapítvány támogatásával” Budapest, 2003. január hó 06.
Dr. Jaczó Zoltán 20
