ABLONCZYNÉ MIHÁLYKA LÍVIA Kulturális utalások – olasz sajtócímek magyar szemmel A Rózsa nevét nem megírni volt nehéz, hanem a jó címet megtalálni hozzá (Umberto Eco) 1. Bevezetés Nyelv és kultúra, fordítás és kultúra közötti kapcsolatot több tudományág vizsgálja és értelmezi. Az interkulturális kommunikáció, a kulturális antropológia, a szociolingvisztika, illetve a fordítástudomány területén folynak kutatások, ahol a kutatók saját tudományterületük szempontjából folytatnak vizsgálatokat. Jelen kutatás szempontjából hangsúlyozottan kerülnek említésre kultúraközi kutatások, amelyet mint önálló kutatási területet és alkalmazott tudományt – paradox módon – épp a globalizáció folyamata hívta létre a XX. század második felében, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző kultúrákban mennyire különbözőek az emberek, a csoportok és szervezetek, illetve milyen komoly, a viselkedéssel és kommunikációval kapcsolatos csapdákat rejt az együttműködés. A kultúraközi különbségek empirikus kutatatása és az eredmények rendszerezése ekkor vett óriási lendületet Magyarországon is. Jelen tanulmány fókuszában az olasz sajtóban 2008 – 2010 között megjelenő megjelenő cikkcímek elemzése és fordítása van. A sajtónyelv e kis szegmensének vizsgálatát két tényező is indokolja. Egyrészt a nyomtatott, illetve az online sajtótermékeket – amin jelen esetben napilapokat (Corriere della Sera, Il Sole 24 Ore) és hetilapot (Panorama) értünk – az olasz nyelv iránt érdeklődők Magyarországon is olvassák, másrészt a sajtónyelv olyan nyelvhasználati szféra, amelynek tanulmányozására és elemzésére szükség van a felsőoktatás különböző idegen nyelvi kurzusain (Civiltà, Communicazione interculturale, Trattative d’affari, Traduttologia e interpretazione). A sajtócikkek feldolgozásához, értelmezéséhez és/vagy fordításához az alábbi kérdésekre keressük a választ: Hogyan értelmezzük a kultúrát? Mennyire kell közel vinnünk az Olvasót a kulturális háttérrel rendelkező címhez? Mennyire kell visszaadni az eredeti kulturális ízt?
5
Fontos-e, hogy a cím fordítása feloldja és egyértelművé tegye a kulturális jelentést? 2. A kutatás háttere 2.1 A kultúra fogalma Elméleti megközelítésünk a ’kultúra’ mint fogalom értelmezéséből indul ki. A kultúrára sokféle meghatározás létezik (vö. Kluckhohn1961, Trompenaars 1993, Asher 1994, Hofstede 2001). Egyetértünk Robinson (1988) megállapításával, hogy szinte minden kultúradefinícióiban vannak külső és belső elemek. A külső elemek közé tartoznak a viselkedésre vonatkozó jellemzők: nyelv gesztusok szokások A külső elemek közé sorolhatjuk a produktumokat is: irodalom folklór művészetek zene tárgyi leletek A belső elemek magukban foglalják az eszméket o hiedelmeket o értékeket o intézményeket o berendezkedést. Elfogadjuk, hogy a kultúrát mint társadalmi, emberi alkotó folyamatot kell elképzelnünk. … Sajátos szimbólumrendszere van, vannak olyan elemei, amelyek ’láthatók’, és vannak amelyek rejtve vannak (Hidasi 2004: 11). A kultúra egyfajta közös tudásból, azaz tényekből, ismeretek birtoklásából, szabályok alkalmazásának képességéből, másrészt pedig ezeknek a tényeknek, ismereteknek és szabályoknak a megvalósításából, azaz a társadalmi gyakorlatból áll (Niedermüller 2001). Borgulya (2007: 134) megállapítása alapvetően fontos kutatásunk szempontjából: A kultúra egy emberközösség közösen elfogadott viszonyulása az élet legalapvetőbb kérdéseihez, továbbá a viszonyuláson alapuló értékeinek és normáinak, viselkedésének, szokásainak, valamint a közösség által létrehozott és felhalmozott absztrakt és tárgyi produktumoknak az összessége.
6
Kutatásunk szempontjából hangsúlyozzuk a kultúra látható elemei közül a nyelvet, illetve a kulturális szimbólumokat, metaforákat, közmondásokat, szólásokat. Az elemzett sajtócímek vonatkozásában kiemeljük a szójátékok, szóviccek gyakori előfordulását, illetve szemléletes képek és különleges alakzatok: párhuzamok, ellentétek, ismétlések és kérdések gyakori előfordulását. A kultúra-specifikus címek elemzésekor előkerül a nyelvi reália fogalma. A nyelvi reáliát mint terminust a fordítástudomány többféleképpen címkézi fel. Lendvai (2005:68) szerint a nyelvi reália terminusnak sok szinonímája van: kulturális reália kultúrszó (le)fordíthatatlan elem nonekvivalens lexéma kultúraspecifikus szó etnikulturéma Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a nyelvi reália definiálása sem egységes. Definícióként előfordul mint: kultúrspecifikus jeltárgy kultúrspecifikus jeltárgy megnevezése nyelvi megnyilvánulás, amelyben kifejeződik az adott kultúrközösség sajátos élmény- és ismeretanyaga. Jelen esetben Valló (2000: 45) definicióját fogadjuk el: minden olyan megnyilvánulás, amelyben kifejeződik egy adott kultúrközösség sajátos élmény- és ismeretanyaga, tárgyai, fogalmai, mentális, emotív sémái, amelyek k az adott kulturális kontextusban speciális jelentéssel bírnak. 2.2. A címadásról A titrológia tudománya a címeket számos aspektusból vizsgálja. Kutatásunkban a címekben rejlő kulturális utalásokat és fordíthatóságukat vizsgáljuk. A szakirodalomban főleg német és francia anyanyelvű kutatók (vö. Rothe 1986, Genette 1982, Nord 1991) tanulmányai igazolják a titrológia mint tudomány önállóságát. Nord (1995) a címeket önmagukban is szövegnek tekinti és foglalkozik a kultúra-specifikus strukturális konvenciókkal, amelyek általában a címek szövegének megformálására vonatkoznak (Károlyi 2007). A magyar kutatók közül N. Tóth (2006) kutatásai az irodalmi címadás és azok fordításainak lehetőségeivel foglalkozik.
7
Elfogadjuk, hogy a cím része a szövegnek. Egyetértünk Szikszainé (1999) feltevésével, amely szerint a cím a szöveg globális kohéziójának eleme, illetve a címek metatextuális és tartalmi funkcióját rendkívül fontosnak tartjuk. A cím a mű névjegye, s mint a bemutatkozásnál, itt is döntő lehet az első benyomás (Kemény 1989: 101). A címeket speciális szövegeknek tekintjük, a címek a szöveg kulcsszereplői, ezért mind szövegtani, mind fordítási szempontból fontos kérdéseket vetnek fel. Különleges szövegszervező sajátosságai révén egyedülálló szerepük van a szövegkoherenciában és a szövegfeldolgozásban, és figyelemreméltó az a tulajdonságuk is, hogy nyelvi, kulturális, műfaji és retorikai szempontból is érzékelhető változatosságot mutatnak (Károlyi 2007: 208-213). A sajtócím elsődleges feladata, hogy felkeltse az Olvasó érdeklődését, késztesse az Olvasót a cikk elolvasására. Az újságcímeket tipizálni lehet. PléhTerestyéni (1980) szerint léteznek: leíró címek tömör címek kérdésfeltevő címek és szenzációs címek. Jelen tanulmány szempontjából nem foglalkozunk a leíró címekkel (amelyek tulajdonképpen egy eseményt mutatnak be, nyelvtanilag teljes szerkezetűek). A témamegjelölő tömör címek és kérdésfeltevő címek az elemzett korpuszban inkább alcímként találhatók meg, ezért ezeknek az elemzésétől is tartózkodunk. Kutatásunkban az ún. szenzációs címeket elemeztük, amely kategóriába tartozó címek helyes értelmezéséhez bizonyos háttérismeretet megléte szükséges az Olvasótól. Jelen esetben az elemzett címeket úgy tekintjük, hogy fordításukhoz a tágan értelmezett kultúra ismerete szükséges. Bodnár és Simigné definícióját (2006: 56) tekintjük kiindulásnak, akik szerint a fordítás egyszerre tudomány is, művészet is, mesterség és ízlés is. Mint választások és döntések gyakorlása, intuitív és jellegű gyakorlati tevékenység. folyamat és produktum. Az elemzett címekben megtalálható a nyelv szokatlan használata, a cikkíró kreativitása és a játék öröme az Olvasó részéről, hogy megfejtse a „rejtvényt”. A váratlan, időnként meghökkentő szókapcsolatok célja lehet humorkeltés, kiemelés és/vagy bírálat. A váratlan fordulat meglepi az Olvasót, ugyanakkor el is gondolkozik, mivel a nyelvi játék mögött mindig van kommunikációs szándék.
8
3. Olasz sajtócímek fordítástechnikai szempontból A sajtócímek fordítása kapcsán kiemelendő a tulajdonnevek, ragadványnevek fordításának problematikája. Az itt fontos szerepet játszó tényezők, a szociokulturális meghatározottság és vonatkozások a tulajdonneveknek pedig általában is alapvető jellemzőit jelentik (Farkas 2009). Hosszú ideje találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy a tulajdonneveket nem fordítjuk, vagy legalábbis általában nem fordíthatók. Jelen tanulmány szerzője egyetért azzal a megállapítással, hogy a fordítás a kommunikáció sajátos interlingvális és interkulturális formája. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a fordíthatóság/fordíthatatlanság kategóriája a fordításról való gondolkodás egyik örökzöld témája, a fordításelmélet egyik alapvető kategóriája (Albert 2010). A sajátos kultúra-specifikus sajtócímek gyakran fordíthatatlannak tekinthetők, bár a fordítás iránt elkötelezettek inkább kihívásnak tekintik. Kutatásunk szempontjából fontos szerepet játszik, hogy sajtócímek fordításakor megtaláljuk-e a célnyelvben a forrásnyelvi kultúrszavak kulturális ekvivalensét. Amennyiben a forrásnyelvi és célnyelvi közönség nyelvhasználatában pragmatikai különbségek vannak, akkor a fordító egyirányú ekvivalenciát valósít meg a gyakorlatban (Simigné 2010). Tipikus példája olaszról magyarra történő fordításkor a 17-es szám üzenete, ami valamilyen kellemetlenséget, balszerencsét jelent, de a magyar célnyelvi szövegben nem jelenik meg a 17 mint szám mellett a negatív konnotáció és ennek következtében a magyar fordításba valószínűleg a 13-as szám kerül. Ez is bizonyítja, hogy a fordítás sosem jelent mechanikus műveletet, a fordító kreativitására, illetve kulturális háttérismeretére is szükség van. Ha sajtócímek fordításáról van szó, meg kell említeni az explicitáció jelenségét. Heltai (2003) rámutatott, hogy az explicitáció jelensége egyrészt a forrásnyelv és a célnyelv rendszere közti különbségekből adódhat, más esetekben a fordítások során a fordító azért alkalmazza az explicitációt, mert biztonságra törekszik és meg akar bizonyosodni, hogy a rejtett utalás érthető a célnyelvi Olvasó számára is. Olasz-magyar viszonylatban a kulturális utalások feloldásához a kezdő és gyakorló fordítónak is segítséget nyújthatnak a kulturális szótárak (Juhász 2007, Sztanó 2008). Magyarországon a kulturális szótárral mint műfajjal az utóbbi évtizedben találkozhattunk A címszóállományt tekintve a lemmák beletartoznak a kultúra-specifikus megnyilvánulások körébe, de az egyes lemmák kiválasztása szubjektív módon történt (vö. Lukács 2010). Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a szerzők kultúra alatt nemcsak az úgynevezett magas kultúrát értik, tehát a
9
kulturális szótárók segítséget nyújtanak jelen esetben is a sajtócímek fordításakor. A kulturális szótárakban szereplő szavak, kifejezések, tulajdonnevek mind beletartoznak abba a halmazba, amit úgy nevezünk, hogy kultúra-specifikus megnyilvánulások. Ennek az állításnak az igazolását korpuszunkból vett két ragadványnév példával igazoljuk. A 4. pontban közölt példák között is előfordul, de a korpuszban levő címek között számos esetben találkozhatunk a nagybetűvel íródott Il Cavaliere vagy Il Professore szavakkal. Sztanó (2008:69) szótárában megadja részletesen a háttérinformációt (több, mint 30 soros magyarázat): Cavaliere m. Silvio Berlusconi népszerű neve. Tizenhat évnyi sikeres építőipari vállalkozás után 1977-ben Berlusconit a cavaliere del lavoro (a munka lovagja) címmel tüntetik ki…(további (több, mint 30 soros magyarázat) Juhász (2007: 73) röviden utal (bár a Berlusconi címszó alatt hosszabb magyarázatot ad bizonyos utalásokkal): Cavaliere A ’Lovag úr’ nem más. mint Berlusconi állandó jelzője. Az Il Professore ragadványnév is szerepel mindkét kulturális szótárban (Sztanó (2008: 230), Juhász (2007: 262). 4. Eredmények A címek önmagukon túlmutató entitások, amelyeknek az értelmezése több, mint szemantikai jelentésük megértése. Az előzőekben megállapítottuk, hogy a cím a szöveg szerves része és maga is szövegi sajátosságokat mutat, ezért a vizsgált sajtótermékek címébe rejtett utalások felismerése a cikkszöveg megértésének előfeltétele. A vizsgált sajtótermékeknél azt tapasztaltuk, hogy a címek értelmezéséhez háttérismeret szükséges. Tanulmányunk szempontjából azokat a címeket emeljük ki, amelyek fordításához tágan értelmezett kulturális háttérismeretre van szükség. Továbbra is előtérbe állítjuk, hogy a kultúra fogalmát széles skálán kell értelmezni, amikor az újságcímekkel való kapcsolatát elemezzük. A szerzők ötletessége szinte kimeríthetetlen területeket fed le, a burkolt utalások a kultúra végtelen számú szegmensét hozzák felszínre. Az utalások legtöbbször megváltoztatott formában jelennek meg, ami a kulturális ismeretek aktiválásán túl nyelvi kreativitásra való fogékonyságot is feltételez az értelmezés és/vagy fordítás folyamán.
10
4.1 Közmondások / közmondások ferdítése / szólások Jelen tanulmányban a címekben megjelenő kulturális utalások közül elsőként a közmondásokra összpontosítunk. A nyelvi kreativitás gyakori megjelenési formájaként számos példát találtunk a vizsgált korpuszban. Asszociációkat indítanak el az Olvasóban a címként szereplő közmondások, elferdített közmondások és szólások, értelmezésükhöz és/vagy fordításukhoz háttérismerettel kell rendelkezni. Troppo fumo niente arrosto (Téma: Botrány az új lakásépítési politikáról. Utalás a közmondásra: Sok hűhó semmiért. Nagyobb a füstje, mint a lángja). Megjegyezzük, hogy a korpuszban ez a közmondás fordult elő legtöbbször. Qui c’è fumo e anche un buon arrosto. (Téma: 2005-ös törvény: dohányzásmentes éttermek, 2010. novemberi helyzet: 400 étterem listája, ahol lehet dohányozni. Füstben is ízlik a falat.) No alle opere faraoniche (Téma: Biztonságos beruházásokat a jövőben. Utalás: Non abbandonare la via battutta per una non frequentata. Járt utat járatlanért el ne hagyj) Urlo, dunque sono (Cikk az inflációról; Kiabálok, tehát vagyok) Mosca val bene una messa. (Téma: Újfajta gazdasági kapcsolatok Oroszországgal. Moszkva megér egy misét.) 4.2 Szójáték, szóvicc A nyelvi kreativitás legpregnánsabb megjelenési formája a nyelvi játék. Nyelvi játéknak csak a szándékoltan megformált megnyilvánulásokat tekintjük, és nem a véletlenszerű tévesztéssel, nyelvbotlással, elírással keletkezett humoros vagy ambiguitást sejtető kifejezéseket. Niente bavagli… (Téma: Berlusconi vitája a sajtószabadságról. Csak semmi elhallgatás / Megadom a szót) Addio aereo se il treno vola (Téma: Róma-Milánó vasúton már három és fél óra alatt megtehető, nem kell repülőre szállni. A repülő elszállt, a vonat felszállt.) Al Papa non va giù il Martini. (Téma: A Pápa és Martini milánói érsek vitája. Szójáték: A Pápa nem tudja lenyelni a békát.)
11
4.3 Szemléletes képek és alakzatok A jó cím már fél siker. Az ötletes és ügyes cím rabul ejti az Olvasót és a sajátos címadási módok korhoz kötődnek és ennek megfelelően beszélhetünk címadási divatokról. 4.3.1 Zárójeles cím Sokszor találkozhattunk ún. zárójeles címmel, amikor a cím egy-két betűjének a zárójelbe tétele láttán az Olvasó két jelentésre is asszociál. Erre a jelenségre mindegyik sajtótermékben találtunk példát: La crisi ci mette alle (c)orde (Téma: gazdasági válság. Az utolsók közé kerülünk a gazdasági válság után. Nekünk csak a vége marad. Szélre szorulunk a válság után.) Cambiare operatore telefonico: un’impresa (im)possibile? (Téma: egy vagy több telefonszolgáltatóra van szükség? Lehet vagy nem lehet több telefonszolgáltató?) 4.3.2 Alliterációk, metaforák, szóképek a címben Nem tagadhatjuk, hogy az Olvasó figyelmének a felkeltése a cél ezekkel a címadási módokkal is, de a cím értelmezése többnyire csak a cikk elolvasása után (vagy legalább a rövidebb-hosszabb alcím elolvasása után) lehetséges, s csakis akkor, ha megfelelő kulturális háttérismerettel rendelkezünk. La Bella e la Bestia (Téma: gazdasági különbségek Észak- és DélOlaszország között. A Szép és a Szörnyeteg. Divario drammatico. (Téma: Napolitano véleménye észak és dél közötti különbségről. Katasztrofális különbség) Tagliare le tasse come in Francia? (Téma: adócsökkentési tervek. Alacsonyabb adók, mint Franciaországban?)
4.3.3 Alakzatok: ismétlések, párhuzam és ellentét, felsorolás, kérdés, hiányos mondat Niente crisi Cavaliere? (Interjú Berlusconival a válságról. Nincs válság, Elnök úr?) Case, compravendite in calo (Téma: válságban az ingatlanágazat. Eladhatatlan ingatlanok) Oggi precario, domani pure. (Téma: Gondok a munkaszerződések körül. Ma alkalmi munka, meg holnap is.)
12
Centrali vecchie, nucleare nuovo (Téma: jövőben az új atomerőműveket a régiek mellé építik. Régi erőművek, új töltet.) Chi sfrutta il Rubygate? (Téma: kormányválság Berlusconi botránya miatt. Ki húz hasznot a Ruby ügyből?) La Rossa, il Bruti e il Cattivo. (Téma: Ilda Boccassini, Edmondo Bruti Liberati, Armando Spataro – Téma: Milánói ügyészség kontra Berlusconi). A Vörös, a Csúnya és a Rossz). Sorpresa? Zucchero assolve il Cavaliere. (Téma: Zucchero megvédi Berlusconit a Ruby ügyben. Meglepetés? Zucchero az Elnök mellett.). 4.4 Allúziók: utalás filmre, könyvre, zenedarabra Allúzióval mint jelenséggel foglalkozni kell a fordítónak, mivel gyakran előfordul, hogy a fordításokban nem veszik figyelembe a konnotatív és pragmatikus jelentést. Ez gyakran kulturális zavart okoz (Leppihalme:1997). A címadáskor gyakori az irodalmi művekre, annak részleteire való nyílt vagy rejtett utalás. Csak úgy vagyunk képesek a cím hangulatát és jelentését megérteni, ha felfedezzük benne a kulturális utalást. Divina Commedia (Téma: Botrány az őssejtbeültetés körül. Utalás Dante: Isteni színjáték) Relazioni pericolose (Téma: az EU jövője.; Utalás az azonos című filmre: Veszedelmes viszonyok) Il soldato della verità (Téma: olasz katonák békefenntartóként külföldön. Utalás: La bocca della verità. Az igazság szája – római legenda) C’era una volta la via Emilia (Téma: gondok a Romini és Párma közötti útépítésnél. Utalás: Hol volt hol nem volt…) Governare è far credere. (Téma: botrányok a kormány körül 2010. Utalás: Macchiavelli: Il principe. Kormányozni egyenlő bizalmat kelteni.) Lasciate ogni speranza voi che entrate – Ibra non vuole arrivare (Téma: Ibrahimovics, a neves focista mégsem szerződik Olaszországba. Idézet a Divina Commediából. Nincs remény – Ibra nem jön.) 5. Összegzés A kultúra fogalma a társadalomtudományokban ma is sokféleképpen értelmezett kategória. Jelen kutatásban a kultúra fogalmát az interkulturális kommunikáció nézőpontjából közelítettük meg. Elemeztük, hogy a nyelv és a kultúra számos módon összekapcsolódhat: jelen esetben a sajtócímeket a megfelelő kulturális háttér ismerete tette egyértelművé, ahol a kultúrát nagyon
13
tágan értelmeztük. Szándékaink szerint a kultúra látható elemei mellett a nem látható elemeket is vizsgáltuk és ennek tükrében fordítottuk magyarra a címeket. Elemzésünk bemutatta, hogy a sajtótermékekben megjelenő címek fordításánál a nyelven kívüli tényezőket is figyelembe kell venni: nemcsak a közlemény tárgya fontos, hanem a közlőnek a témával kapcsolatos attitűdje és elvárása az üzenet befogadójával szemben, akinek rendelkeznie kell a háttérinformációval, hogy dekódolni tudja az üzenetet. Az elemzett címekben megtalálható a nyelv szokatlan használata, a cikkíró kreativitása és a játék öröme az Olvasó részéről, hogy megfejtse a „rejtvényt”. A váratlan, időnként meghökkentő szókapcsolatok célja lehet humorkeltés, kiemelés és/vagy bírálat is. A váratlan fordulat meglepi az Olvasót, ugyanakkor el is gondolkozik, mivel a nyelvi játék mögött mindig van kommunikációs szándék és rejtett kulturális üzenet. Felhasznált irodalom Albert Sándor 2010. Hogyan fordítsuk a fordíthatatlant? In Lendvai Endre – Wolosz Róbert (szerk.) Translatologia pannonica II. PTE BTK FKK. Pécs. 9-13. Asher, R. E. 1994. The Encyclopaedia of Language and Linguistics. 10 vls Pergamon. Oxford. Tamás (szerk.): Nyelvi kompetencia – kommunikatív kompetencia. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 56-69. Borgulya Ágnes – Somogyvári Márta 2007. Kommunikáció az üzleti világban. Akadémiai Kiadó. Budapest. Eco, U. 2006. Così ho dato nome alla rosa. http://download.repubblica.it/pdf/domenica/2006/09072006.pdf Letöltés ideje: 2010. szeptember 8. Farkas Tamás 2009. A tulajdonnevek fordításának alapkérdéseitől. Diadal vagy Viktória, Eugén vagy Jenő? Fordítástudomány. XI. 2. 22-35. Genette, G. 1982. Palimpsestes: La littérature au second degré. Seuil. Paris. Heltai Pál 1995. Fordíthatjuk -e Richard Coeur-de-Lion-t Hóditó Vilmosnak? Iskolakultúra. 16./18. 62-85. Hidasi Judit 2004. Interkulturális kommunikáció. Scolar Kiadó. Budapest. Hofstede, G. 1991. Cultures and Organizations: Software of the Mind. McGrow-Hill. London.
14
Juhász Zsuzsanna 2007. Olasz élet – olasz kultúra. Kulturális szótár. Holnap Kiadó. Budapest. Károlyi Krisztina 2007. Szövegtan és fordítás. Akadémiai Kiadó. Budapest. Kemény Gábor 1989. Milyen címen? Címszavakban a sajtónyelvi címadásról. In: Bíró Ágnes (szerk.) Szaknyelvi divatok. Gondolat Kiadó. Budapest. 101-133. Kluckhohn, F. R. – Strodtbeck, L. 1961. Variations in Value Orientations. Row – Peterson. Evanston. Lendvai Endre 2005: Reáliafelfogások napjaink magyar fordításelméletében. In Dobos Csilla – Kis Ádám – Lengyel Zsolt – Székely Gábor – Tóth Szergej (szerk.): „Mindent fordítunk, és mindenki fordít”. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. SZAK Kiadó. Bicske. 67–71. Leppihalme, R. 1997.Culture bumps. An emirical Approach to the Translation of Allusions. Multilingual Matters Ltd. Clevedon. Lukács András 2010. A kulturális szótár mint műfaj. Fordítástudomány. XII. 1. 3849. Niedermüller Péter 2001. A kultúraközi kommunikációról. In: Béres István – Horányi Özséb(szerk.) Társadalmi kommunikáció. Osiris. Budapest. 96-11. Nord, Ch. 1991. Text Analysis in Translation. Rodopi. Amsterdam-Atlanta. Nord, Ch. 1995. Text-functions in translations: Titles and headings as a case in point. Target. 7. 2. 261-284. N. Tóth Zsuzsa 2006. Címek szövevénye. Fordítástudomány, VIII. 2. szám. 39-46. Pléh Csaba – Terestyéni Tamás 1980. Újságcímek – az olvasó szemével. Jel-Kép. 2. 113-117. Robinson, G. 1988. Crosscultural Understanding. Prentice Hall International. Hertfordshire. Rothe A. 1986. Der literarische Titel: Funktionen, Formen, Geschichte. Klostermann. Frankfurt am Main. Simigné Fenyő Sarolta 2010. Egyirányú ekvivalencia a kulturális közvetítés szolgálatában. In Lendvai Endre – Wolosz Róbert (szerk.) Translatologia Pannonica II. PTE BTK FKK. Pécs. 86-92. Szikszainé Nagy Irma 1999. Leíró magyar szövegtan. Osiris. Budapest. Sztanó László 2008. Olasz-magyar kulturális szótár. Corvina. Budapest. Trompenaars, F. 1993. Riding the Waves of Culture. The Economist Books. London. Valló Zsuzsa 2000. A fordítás pragmatikai dimenziói és a kulturális reáliák. Fordítástudomány. II évf. 1. szám. 34-49.
15
